A SZEGEDI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK LAPJA

Könyvismertetés (2. oldal)

Villámkérdések Marosán Györgyhöz

(3. oldal)

Tudósítások L' Aquila-ból

(5. oldal)

Vendégünk volt dr. Vörös László

(6. oldal)

XXI. évfolyam 9. szám 1983. junius 8 -A ra: 1,80 (7—8. oldal)

Benyhe lános:

Érdeklődés

A válasz ideje Felkészültél, mondod, s ha kellően bizakodó vagy, azt is tudod

mire. S akkor ez mégsem tréfadolog: alkalom adtán pecsétes írást nyúj tha tnak kezedbe, felkészültségedet tanúsítandó. Dehát az ilyen jellegű befejezettség ellenkezik természeteddel, mely kétségbeesetten igyekszik eredendő, azaz: természetes maradni . S aztán, ha a te r -mészetesség megőrzéséért zajló folyamat során hozzácsapódott t a -pasztalatokat is megidézed, kellő erkölcsi bátorsággal szembesülve velük, akkor kikerülhetet lennek tűnik abból a bizonyos Ottlik-i mély-ségből felbukkanó megállapítás: végülis nem készülhetsz fel semmire.

Nem adhatsz választ semmire, mer t válasz nincs. A válasz a be-fejezettség draszt ikumát sugallná, holott létezésed egyetlen bizonyos-sága: a folytonosság.

Az ember válaszoló lény, mond ja valaki, s te szívesebben mon-dod így: az ember választó lény. Szüntelen válaszadásra készülök, mondja másvalaki, túlságosan bizakodón, hiszen — miért is kellene létezésünk állandóságát a jövőbe tolni? — sokkal inkább arról van szó, hogy e szüntelen válaszadásra kényszerülsz. A végleges válasz megtalálásának esélye nélkül, teheted hozzá akkurátusan, dehát ez — s valóban! — amolyan érzelmi felhang itt csupán: miért is h a j -szolnád a végső bizonyosságot, amikor a folytonosság tevőleges érzé-kelése is (!) morális kielégüléshez vezethet. Ennek fejében viszont állandóan választani kényszerülsz. Vagy — a publicista stílus enged-ményeként mondjuk így: — szüntelenül döntened kell, döntéseket kell hoznod sa já t életedre vonatkozóan.

S itt most megállhatsz: önnön létezésedet érintő döntéseid ter-mészetszerűleg nem csupán rád vonatkoznak; úgynevezett ember -társaidat — mi több, társadalmi viszonyaid összességét — érintik —, mellesleg: ezek nélkül a döntés lehetősége sem merülhetne fel. Mi-vel azonban: ő élt már ennyi és ennyi évet, te éltél már ennyi és ennyi évet. stb. — mindebből kitűnik, hogy itt bizony szüntelen dön-téshelyzetek ál lanak elő, a maguk kiszámíthatatlan, ám folytonos idő-rendjében.

Ki-be járkálunk egymás döntéshelyzeteiből, s jó. ha nem rondít-juk össze az egyébként már oly szépen alakuló szituációt. Akár csu-pasz jelenlétünkkel is.

Jelenléted azonban felfüggesztett : valóságosan csak akkor vagy, ha a szüntelenül körötted gyülekező döntéshelyzetekből állandó jel-leggel sikerül önmagadat kiválasztani. S most ne tovább: az élet és az iskola, abszolút módon különböznek. A választás tudományát kell megtanulnod (persze, s ezt jó lesz nem feledni: szakmád mellett!), visszavonhatatlanul; különben oktalan módon tengődsz a körötted romokban heverő döntéshelyzetek közt. Különben oktalan módon avatkozol mások életébe, hiszen létezésed a sorozatosan hibás dönté-sek durva, faragatlan, parlagi, kelet-európai stb. maradványaként csupán mások megalázása révén szelídülhet önigazoló bizonyossággá.

Ez a bizonyosság azonban könnyen önveszélyessé válhat, hiszen, végülis: ki szavatolja helyetted önnön létezésed folytonosságának biztonságát.

Létezésed ideje az állandó választás ideje. Az á l landó és követ-kezetes választás az egyetlen lehetséges ú t a valósághoz: a folytonos-ság valóságához. Amíg ezt el nem érted, nem tudhatod, miről ma-radsz le.

IELANYI SYÜRGY

Társadalmi munka a SZOTE-n

A Szegedi megyei városi Tanács felhívására indult meg a munkaszervezés a Szegedi Orvostudományi Egyetemen Nyári Tibor ve-zetésével. Ilyen nagyarányú társadalmi munkára még nem volt példa. Az egyetem dolgozói közül 191 fő — 93 nő és 98 férf i — vett részt. \ fő feladat a klinikák, in-tézmények park ja inak rend-behozatala volt.

A résztvevők a Biológia és a Bör klinika, valamint a Fül-Orr-Gége, a Semmelweis pa rk j á t és a Kobalt előtti parkot hozták rendbe. A kis csapatot dr. Zoltán Örs Tamás és Aradi Mihály vezette. A parkból a törmelék és egyéb hulladé-kok elhordása is időszerű volt, sőt a Semmelweis kol-légium, a Szem-és Női kli-nika előtti szökőkút tisztí-tását is elvégezték a SZOTE dolgozók. A Női klinika előtt, a Semmelweis park-ban, a Fül-Orr-Gége, Szem klinika pa rk j ában a nők 53 padot festettek ú j ra . A cso-port munkáér t Piri Sándor és Kővári Zoltán felelt. Egy másik munkabrigád a Gyógyszertár mögött felhal-mozott üvegeket a MÉH-hez szállította értékesítés cél já-ból.

Az építő vállalat által it t-hagyott fészer szétszedését 3 fő végezte, Kübekházi And-rás vezetésével. Az Igazság-ügy és az Anatómia épülete körül is rendbehozták a par-kot. Ezúttal az Igazságügy dolgozói végeztek sa já t por-tá jukon építő-szépítő mun-kát.

Mindent összegezve a má-jus 14-i társadalmi munka eredményessége szemmel látható, s az egyetem dolgo-zóinak öntudatosságát dicsé-ri. Ez a munka kb. 80 000 Ft értékű, s a távlati tervek szerint szeptember és októ-ber hónapban is szerveznek ilyen nagyarányú társadalmi munkát , s az egyetem dolgo-sóinak segítségére ezúttal is számítanak. S mint a tapasz-talatok mutat ták, a követke- > JŐ társadalmi munkához már j több szállítóeszközre lesz szükség.

« KURTTNCZI MARIA

SZOTE G.H.

Kínai vendégek Szegeden Május 30-án a magyar UNESCO-bizottság vendégeként Magyaror-

szágon tartózkodó, kínai oktatási delegáció érkezett Szegedre. A ven-dégek látogatást tettek a József Attila Tudományegyetemen, ahol az öttagú küldöttséget dr. Kemenes Béla oktatási rektorhelyettes fogad, ta és tájékoztatta a tudományegyetemen folyó oktató-nevelő-kutató munkáról. Ezt követően a kínai szakemberek a Juhász Gyula Tanár-képző Főiskolát tekintették meg dr. Szendrei János főigazgató vezeté-sével.

A Pedagógus Nap alkalmából felsőoktatási intézményeink ok-tatói-dolgozói közül többen ki-tüntetést kaptak ' színvonalas munká jukér t . A József Attila Tudományegyetemen Kiváló Munkáért kitüntetésben része-sült dr. Anderle Adámné ad-junktus. dr. Dékány Imre do-cens, dr. Dobler László hivatal-vezető, dr. Földeák Sándor do-cens, dr. Gécseg Ferencné ad-junktus, dr. Gyémánt Iván ad-junktus, Horóczy Ferenc szak-vezető tanár , dr. Janurik Ta-más ad junktus , dr. Iíevei Fe-rencné ad junktus , dr. Micheller Magdolna ad junktus , Nagyné dr. Varga Margit ad junktus , dr. ötvös Péter ad junktus . Pásztor László tanár, dr. Rákos István ad junk tus és dr. Schneider Gyula tudományos főmunkatárs . Miniszteri Dicséret ki tüntető ok-levelet kapot t : Acs Gábor do-cens, Baráth János kőműves, Fiam ,Sándor asztalos, Nagy Ele-mér tudományos munkatárs , Nagy istvánné anyagkezelő, dr. Nemcsók János ad junktus , dr. Nóvák Mihályné ad junktus , Schüszler Miklósné hivatalsegéd, dr. Szekeres Andrásné főelőadó, dr. Tóth Károly ad junk tus és Varga Pál mechanikus. Pedagó-gus Szolgálati emlékéremmel ju-ta lmazták Bogáthy László szak-vezető tanár t . Hudi Antalné szakvezető tanárt , és Radnóti

Miklósné tanár t . A Szegedi Or-vostudományi Egyetemen a mű-velődési miniszter és az egész-ségügyi miniszter a következő oktatókat, dolgozókat részesítet-te elismerésben: Szocialista Kul-túráért ki tüntetést kapott : dr . Zallár Andor könyvtárigazgató. Kiváló Munkáért ki tüntetésben részesültek: dr. Beviz József ad-junktus, dr. Erős István docens,-dr. Falkay György tudományos főmunkatárs , dr. Prágai Géza adjunktus , dr. Somogyi István docens és dr. Vámos Károly ad -junktus. Miniszteri Dicséret-e t kapott dr. Keller Vendelné nyelvtanár, dr. Kiss Zoltán ad -junktus, dr. Varga Gyuláné ad-junktus, Nagy János betaní tot t munkás. Nagy Jánosné könyv-táros és dr. Farkasné dr. Ko-vács Katalin tanársegéd.

A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatói közül Kiváló Munkáért kitüntetést dr. Békési Imre, Petrusán György. dr. Czuth Béláné, dr. Varga István, Éder Jánosné vehettek át, vala-mint az intézmény dolgozói kö-zül Dávid András szakács. Mi-niszteri Dicséret-ben részesül-tek: dr. Balázs József Kiss Er-zsébet. Szőke Jenő, Eszményi Aladárné, Bódi Imréné, dt. Gá-cser József és Antal Jánosné. Pedagógus Szolgálati emlék-éremmel juta lmazták "Wolgard Ilonát.

dr. Koch Sándor Búcsúzunk Koch Sándor pro-

fesszortól, aki má jus 25-én hunyt el, 87 éves korában. Ny. egyetemi tanár , Kossuth díjas, a föld- és ásványtani tudományok doktora, a József Atti la Tudo-mányegyetem honoris causa doktora, a Népköztársasági Ér-demérem a r any fokozata, a Munka Érdemrend a rany foko-zata. a Bugát Pál Emlékérem, a József Attila Emlékérem, a Földtani Intézet Jubi leumi Em-lékérem, a Lomonoszov Elve tem Ferszman Emlékérem, a Szoria-lista Kultúráért , az Oktatásügv Kiváló Dolgozója ki tüntető jel-vény tulajdonosa, a Magyarhoni , Földtani Társulat , a Természet-tudományi Ismeret ter jesztő T á r -saság. a Karszt- és Bar langku-ta tó Társaság tiszteletbeli tagja .

Koch Sándor egyéniségéből, személyes megnyilvánulásaiból mélységes humánum sugárzott. A tanszéken nemcsak ú j tudo-mányos szemléletet honosított meg, de ú j emberi, munkakör i a tmoszférá t is teremtet t . Aj ta ja , fü le és szíve mindig nyitva volt a hallgatók, munkatársai kisebb-nagyobb gondjaira, problémáira, volt ereje, k i tar tása azok orvos-lására is. Koch Sándornak, mindannyiunk szeretett Sanyi bácsi jának egész előt tünk lefolyt életét ez a családiasság jelle-mezte.

Személyében a klasszikus mi-neralógia utolsó nagy képviselő-je, a magyar mineralógia nesz-tora távozott el közülünk, A Kárpát -medence bányahelyeinek és ásványainak, az ásványok ke-letkezésének tudósa és kuta tó ja

Nem egészen egy éven belül a SZOTE Kórbonctani Intézeté-nek gyászoló tagjai másodszor

volt, aki az ásványokban nem-csak a vizsgálat tárgyát , de esz-tétikai gyönyörűség forrását is látta, és igyekezett velünk is megláttatni . Élete során megírt nagyszámú tanulmánya, sok év-tizedes ku ta tómunká ja képezte az a lap já t legnagyobb műve, a Magyarország ásványai című hézagpótló, máig egyedüli és egyetlen könvv megírásának. Sajnos e munka második, átdol-gozott klndSlát már nem érhet-te meg. Ezt az adósságot már csak a könyv megjelenésével, a magyar geológusoknak törleszt-he t jük le. Koch Sándornak már nem tudunk vele örömet szerez-ni. Ki te r jed t publikációs tevé-kenysége mellett több kézikönyv és egyetemi tankönyv megírása fűződik nevéhez s kapcsolódik több ú j ásvány felfedezése és leírás;! is. A tanszék oktatási-kutatási prof i l jának, a kutatási lehetőségeknek megteremtésével együtt létrehozta az ország ha-tárain túl is jól ismert, s már

.tíz éve a nevét viselő ásvány-gyűjteményt . megindította a tan-szék Acta Mineralogica-Petrog-raphica című évi kiadványát , mely publikációs lehetőséget és jelentős folyóiratcserét biztosít.

Koch Sándor örökséget ha-gyott ránk, nevel t je i re és utó-daira, s ezt az örökséget to-vábbvinni, továbbadni az utá-nunk következőknek — köteles-ségünk. Mert csak így tud juk megköszönni mindazt, amit mindannyiunkér t tett gazdag élet» során.,

GRASSELLY GYULA

állnak megrendülten f iatalon elvesztett munkatársuk , bará t -juk koporsója mellett.

ifj. dr. Minker Emil 1954—1982

Tragikus történés másodpercei fosztottak meg bennünket olyan tanítványtól , kollégától és jó-baráttól , aki még nagyon is in-nen volt az „emberélet ú t jának felén . . . " . A sors ér telmetlen kegyetlensége valósággal megbé-nított bennünket , szinte ma is hihetetlennek tűnik, hogy nincs többé. Minker Emil orvosi dip-lomájának megszerzése után 1979-től dolgozott a SZOTE Kór-bonctani Intézetében. Tula jdon-képpen még két évet sem for-dí thatot t a szakma megismeré-sére és gyakorlására. Ez alat t az idő alatt azonban a munkában és a fe ladata inak el látásában mindenkor példamutatóan köte-lességtudó, szorgalmas és kész-séges volt. A napi rutin és ok-tatási teendők mellett belekap-csolódott a tudományos kutató munkába is. E munká já t a Ma-gyar Pathológus Társaság a Fiatal Pathológusok Fórumán tar tot t előadásáért első dí jat je-

lentő „Arányi Lajos emlékpla-kettel" értékelte. Emberi kap-csolatait vonzó udvariasság és finom tapintat jellemezte. Egyé-ni tulajdonságai, melyek közül a szellemesség és humorérzék sem hiányzott, szeretetreméltót jó kollégává tették.

Kapitány Judit 1946—1983

Mindannyian tudtuk és ő is tudta, hogy gyilkos betegség tá-madta meg. Lelki nagyságára, rendkívüli kemény akara tá ra és az életbe vetett hi tére jellem- ' zően azonban még a könyörte-len e lőrehaladás fenyegető ár-nyékában is megőrizte jókedvét és nem szűnt meg a lap jában bi-zakodni. Halála mégis a meg dermedés döbbenetével hatott ránk. Kapi tány Judi t 1975. óta dolgozott a Kórbonctani Intézet-ben. Hivatalosan az intézetve-zető professzor t i tkárnője , aki azonban emellett mindannyi-unkér t élő és munkálkodó, nem-csak hivatalos ügyeinket intéző de személyes emberi problémá-inkban is segítő társunk volt és kivételes teheisége volt annak tökéletes elvégzésére. Mindent elvégzett, ami lehetséges volt. sőt azt is. ami mindenkinek le-hetet lennek tűnt. Halálos betec sége mellett teljes energiával szinte az utolsó percig dolgozóit Az intézeti adminisztráció pél-damuta tó elvégzésén túlmenően kimagaslóan jó szervezőkészsé-ge volt. Egy országos kongresz szus ét> egy nemzetközi részvé-

tellel megrendezett pathológus találkozó megszervezésében oroszlánrésze volt. s még a kö-zeljövőben megtar tandó hasonló rendezvény ügyei lebonyolításá-hoz nagy részét is ö végezte. Szigorúan kötelességtudó volt a munkában és rendkívüli becsü-letesség. egyenesség és határo-zottság jellemezte emberi kap-csolatait.

Emléküket kegyelettel meg-őrizzük.

KÓRBONCTANI INTÉZET

„Szabadságra Amerikánk.. (Anderle Ádám könyve)

A nyugtalan Lat in-Amerika népei ma — ahogy a földrész for-radalmárai nevezik — a „máso-dik függetlenségi háborút" vív-ják, amelyben az ellenfél az USA imperializmusával összefonódó hazai oligarchia.

De — a napi politikai esemé-nyek, hírek pergőtüzében élve — ismer jük-e a múltat , i smer jük-e azokat az okokat, célokat, motí-vumokat. amelyek inspirációként, munícióként is szolgálnak a ma for rada lmára inak? Ismer jük-e a függetlenségi küzdelmek első vo-nulatát , történetét?

Ez a kérdés foglalkoztatja An-derle Ádámot „Szabadságra szü-letett Amerikánk" című könyvé-hen, amely „Az én világom" (Kozmosz könyvek) sorozatban jelent meg.

A könyv, a sorozat jellegéből adódóan nem egy súlyos jegyzet-aparátussal terhelt szaktudomá-nyos munka, hanem a' tudomány eredményeit felhasználó, olvas-mányos ismeretterjesztő mű. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szolgál tanulságokkal a tör-ténelem iránt mélyebben érdek-lődők számára. Az író az esemé-nyek megelevenítésekor számos könyvre, tanulmányra , levélre, visszaemlékezésre, naplóra, törté-nelmi regényre hivatkozik.

A könyv egymáshoz látszólag csak lazán kapcsolódó sorsokat muta t be — a perui indián fel-kelő Tupac Amarutól a proletár for rada lmár chilei L. E. Recabar-renig (Don Reca, ahogyan a mun-kások nevezték), és a kubai Carlos Balinoig, aki nemcsak a spanyol gyarmati uralom ellehi küzdelem egyik kiemelkedő személyisége volt hanem az első kubai KP alapító tagja is.

Valójában azonban Anderle

Szög és olaj Ezen a címen jelent meg Pf-

linszky János prózakötete a Vi-gília könyvek sorozatban. Igaz, hogy nem az összes prózai szö-veg látott most napvilágot, de a kötet bibl iográfiája tájékoztat ar-ról, mely írások marad tak ki az összeállításból. A Szög és o la j szövegét Jeleníts István gondoz-ta. aki hozzáértését a tavaly de-cemberi Mozgó Világban közölt Pilinszky-filológia című írásával is bizonyította. Ez a cikk, de a sok rejtélyes, nehezen megköze-líthető Pilinszky-vers is a r ra irá-nyí t ja a figyelmet, hogy a próza oldottabb nyelvében keressen az olvasó támpontokat egy-egy vers értelmezéséhez. Az. aki ki tar tóan próbálkozik a költő műveinek interpretálására, egy ha tá r után ráébred: Pilinszky hitének isme-rete nélkül nem haladhat to-vább. A költő katolikusságának dokumentumai ezek az írások, amelyek a versek egyes részlete-it erős megvilágításba helyezik vagy úgy. hpgy a prózai szöveg szóhasználata, gondolatisága kö-zös egyik-másik költeménnyel, vagy olvképpen — és ez a leg-jellemzőbb —. hogy erkölcsében azokkal megegyező. De nemcsak a versolvasó, a kutató számára értékes könyv a Szög és olaj, ha -nem annak is. aki Pilinszky szép gondolatai mellett szeretne egy kicsit megmelegedni. Mert legyen szó bármiről : filmről, könyvről, a Szentírásról, egy-egy dogmatikai kategóriáról, mindig egvről b°szél. a szeretetrőli Is-tentagadónak. hívőnek vagy másként hivőnek URyanazt jelen-tik ezek a szavak: ..Az igazi sze-retet — ahogy azt a középkori hlmnuszköltők elmondották — gvűj teménve minden földi erénv-nek: alázatos, türelmes, szelíd, áldozatos és igazságos. De az igazi szeretet fsazl p róbá ja még-is. hosv nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő ben-ne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadia azt." Idekívánkozik egy másik idézet is a kötetből: ..Minden igaz művész legalább négy em-ber: egy lánsész. egv ostoba fa-iankó. egv szent és esv szeren-csétlen börtöntöltelék drámai mestes tp^f tőie" A n a f v s a l l e -rnek közül talán csak Füst Milán vagv Babits í rhatot t voln* i 'ven nontosan a művészről. „A lea-kiilönbeket az emberek mindio más irányból váriák" — íria má-sutt. Nagv lelki rokona'hoz. fíöl-derlinhez. Dosztojevszkijhez. Jó-zsef Attilához hasonlóan talán Pilinszky Jánost is.

(di)

született »»

Ádám hőseit nagyon is szoros szálak fűzik össze. A független-ség ügyéért érzett felelősség és — annál erősebben. minél inkább közeledünk a XX. századhoz — az idegen befolyás elutasítása, az anti imperial ista gondolat kü-lönböző szintű — gyakran nem is tudatos — megjelenése.

Az 1780-as években kirobbant Tupac Amaru felkelés a szabad-ságot még az indián múlt felé fordulva kereste, de egy gyenge, ellentmondásosan induló kapitali-záció viszonyai között. A XIX. szi.zad elejének for radalmára i — Francisco dé Miranda, Simon Bolivár, Miguel Hidalgó y Cas-tlllo, a mexikpi pap — a felvilá-gosodás eszméitől vezérelve már egy ú j integráció, a szabad nem-zeti fej lődés lehetőségeit kuta t -ták, természetcsen — többségében — az uralkodó osztály érdekei felől közelítve meg a f-'>.>*ffetienség ügyét. (Pl. Francisco 0- M¡.randa egy gazdag kanár ia l kereskedő sarja.)

Bolivárnál, a f rancia interven-ció ellen harcoló Benito Juarez-nél, Antonio Maceonál. a kubai függetlenségért harcoló kiváló mulat t tábornoknál — és mások-nál — márkáz anti imperial izmus csirái, különösen az USA veszé-lyességének a felismerése is meg-jelent. A kubai függetlenség ,.Apostola", Jósé Marti fogalmaz-ta meg azonban leghatározottab-ban ezt a gondolatot. A chilei Jósé Manuel Balmaceda viszont az angol befolyás ellen próbált fellépni reformpoli t ikájával . A nagyhatalmak közötti versengés-re építette számításait, a némete-ket és a f ranc iáka t igyekezett az angolok ellen fordítani .

A XIX. század végén és a XX. század elején a la t in-amerikai

könyvismertetés bui-zsoázla vezetői — többségében — egyre távolabb kerültek a függetlenség Miranda, Bolivár, Juarez és mások által képviselt gondolataitól, s egyre inkább be-epültek az imperial izmus terem-tette viszonyrendszerekbe, s min-den ba j okát a spanyol gyarmati múl tban keresték. Helyüket — ahogyan Anderle Ádám könyve ezt érzékelteti Carlos Balino és Luis Emilio Recabarren sorsán keresztül — fokozatosan egy ú j osztály, a proletáriátus képvise-lői kezdték átvenni.

Lat in-Amerika múl t já ró l és jelenéről elmélkedve idézzük Arismendi szavait, aki azt mond-ta, hogy „Lat in-Amerika a fel-szabadulás felé halad. A harc kemény lesz. De mikor volt ez másképp Lat in-Amer ikában?!"

Anderle Ádám könyvét olvas-va a Lat in-Amerika i ránt érdek-lődő olvasó alapvetően nem egy tudományos igényű művel talál-kozik. A szerző a történelmi pil-lanatok, sorsok felvil lantásával az események szálait úgy fűzi, hogy érdekes, izgalmas olvas-mányt nyújt . E célnak felel meg a könyv kivitele és fo rmá ja is.

KOTOGÄNY ILONA

Könyvhét '83 Az idén május 27-e és június 4-e között tartották meg az ünnepi

Könyvhetet, melyen valamivel több mint száz új kiadvány között vá-logathattak az érdeklődők.

Szegeden is 27-én került sor a megnyitóra, mérsékelt érdeklődés és a Bonanza együttes kíséretében. Másnap helyi irók (Tóth Béla, Péter László, Annus József, Téglásy Imre és Tápai Antal) dedikálták műveiket, június első napjaiban pedig különböző iró-olvasó találko-zókra került sor.

A Bonanza együttes nyitotta meg az idei Könyvhetet

w [Q4

Böngészde '83 (Benyhe János felvételei)

t> SZKC.KD1 E G V E T K M

V l\I á rn k é r d é s e k M a r o s á n G y ö r g y h ö z

Május 3-án a KISZ Budapesti Bizottsága Vax Politicae vita-klubjának vendége volt az im-már 75 éves Marosán György. A rendkívül szuggesztív elsősorban a demokrácia kérdéseit taglaló előadásra — meglepetésre — nem az igazi KISZ-i$orosztály volt kíváncsi, hiszen az átlag-életkor 30—32 év lehetett. A most megjelent Marosán-írások (A bizalmi 1982. Népszava 1983. ápr. 30.) és a nem oly régi TV-riport miatt az alábbi szerkesz-tés elsősorban az ott fel nem vetett kérdésekre ad választ az előadás, illetve az előadás után feltett kérdések a lap ján .

— Mi a véleménye a mai fia-talokról?

— Először inkább a szülőkről! Jó? Ki is a jó szülő? Az, aki a diploma, esetleg az érettségi bizonyítvány „ juta lmául" Ladát vesz a gyereknek? (Mert a Tra -bant ugyebár csak régebben je-lentett autót!) Az a gyerek, aki mindent megkap, ha szembeta-lálkozik az élet nehézségeivel persze hogy felkiál t : Anyám, én nem ilyen világot akar tam. Ma-guk a szülők osztják meg a gye-rekeket. Kétféle csoport alakul ki : lesznek a Ladás és a nem Ladás gyerekek . . . Nem vagyok híve a „Na hív juk meg az öreg szivart, hadd meséljen a régi időkről!" beszélgetésnek, de én tud tam örülni a kenyérnek, a mozinak, a színielőadásnak, a 2 órai szabadságnak. Boldogabb voltam mint a maiak! •

— Ma Magyarországon van-e elégedetlenkedés, van-e ellenzék?

— Elégedetlenség van! Oka a háborús veszély, az á rak emel-kedése és a bérek színvonala. Az ellenzékről. Már 1957-ben felhívta rá a figyelmet Kádár elvtárs, tehá t miért ne lenne ma is. A ba j abban van. ha az el-lenzékiek és az elégedetlenkedők egymásra találnak. (80-ban Len-gyelországban találkoztak.) A magam részéről nem szeretem azt. aki csak nemet tud monda-ni. Az ellenzék ilyen, nem mond semmire igent.

— Megvilágítaná a demokrá-cia és diktatúra kérdését?

— Az a véleményem, amit már Lenin leírt : a proletárdik-ta túra a többség demokráciá ja a kisebbség felett. Felhívom egy fontos dologra a figyelmüket. Lenin a demokrácia elé nem tett jelzőt!

— Lehet-e demokrácia ellen-zék nélkül?

— Nem! A kettő feltételezi egymást!

— Mi a véleménye a sürgető nemzedékváltásról?

— Nyugaton ez 3—4 évente automatikusan megoldódik. Ke-leten úgy látszik minden csak robbanásszerűen tör ténhet meg... Engem a 35—45 évesek érdekel-nek. ö k már a lkalmasak vezető posztra. De mögöttük már so-sakoznak a többiek is. Nem sze-retem, ha f iatal tapasztalat lan ember t bedobnak a mélyvízbe, hogv aztán vagy kiúszik, vagy megfullad.

— Véleménye szerint elvá-lasztható-e a mozgalom és szer-vezet?

— A párt XII. Kongresszusa leszögezte: „Erősítsük a szerve-zet mozgalmi jellegét!" Ezt a szakszervezet és a KISZ is cé-lul tűzte ki. Ez valamit jelzett, bár az is igaz. hogy azóta nem sok tör tént . Nemrég kértek fel. hogy í r jak egy könyvet „A mozgalom" címmel. Nem sokat segített a Pár t tör ténet i Lexikon fél oldalas magyarázata, s a Ré-vai Lexikon 30 (!) oldalas írása sem. Sok munka után jutot tam el a következő vázlathoz.

mozgás önkéntes mozgalom demokrat ikus szervezet „mindenbe beleszól, ami éle-tével, sorsával kapcsolatos"

Ezek a szakszervezet alappil-lérei! S Sztálinnál e hatból mi

•valósult meg? Csak a szervezet maradt . Pedig tudjuk, hogy Mussolini, Hitler és Franco épí-

tet t felülről lefelé! A sztálini modellre felépített ál lamban pe-dig nehéz átállni a demokrati-kus felépítésre. Erre idő kell. A párt jelenlegi vezetőiben meg-van a képesség erre az átál-lásra . . .

A mozgalom minden szerve-zet motorja . A demokrat ikus ki-bontakozáshoz nagy lehetőség nálunk a bizalmi rendszer. De csak lehetőség marad, ha azon gondolkodunk, hogy ki nyissa ki a szá já t !

— Milyen prognózist adna a mozgalom következő időszakára?

— Bonyolult és nehéz évtize-dek jönnek. A hangsúly azon-ban ott van, hogy miképpen ér-vényesül. a pár t vezető szerepe. Ma például hallat lanul művelet-len a középvezetői réteg, ami nyilván a mozgalmi munká t is befolyásolja. Véleményem sze-rint túl sok ma a pár t tag és a KISZ-tag. Jóval kevesebbel is elégedett lennék. A lényeg, hogy az ész, a szív és a helytállás döntsön. Ezen kell munkálkod-ni. A 4.5 milliós szakszervezeten belül elsősorban a munka mi-nőségi elvégzésére, s ebből fa-kadóan a Kollektív Szerződés betar tására kell ügyelni!

Munkánka t egészében kell meghatároznia annak, hogy a szocializmus is csak embercent-r ikus lehet! Emberismeretet , emberrel való bánni tudást kell tanulni, hiszen soha nem volt Magyarországon olyan rossz az emberek kapcsolata, mint most, soha nem volt akkora szakadék az idős és f iatal közt, mint most. Minden nap vizsgáld meg magad! Mit tettél az előreha-ladás érdekében?

— Sokan úgy gondolják, hogy ö n egy „biztonsági szelep" sze-repét tölti be..,

— Észrevenném! Visszautasí-t a n á m ! Én csak nem alszom nyugodtan, mer t gondolkodom. Azt szeretném, hogy más is gondolkodjon, más is forgolód-jon. Ha ezt elértem, már nem volt hiába • amit tet tem.

Lejegyezte:

BAGÓ JÖZSEF

Sporthírek Gödöllőn rendezték az idén az

atléták Országos Egyetemi és Fő-iskolai Bajnokságát . A Szegedi Tanárképző 22 versenyzővel kép-viseltette magát, akiknek többsé-ge a várt eredményt produkálta. A pontversenyben a nők máso-dik. a s fé r f iak negyedik helyezést értek el, az összesítésben pedig a kiemelkedően szereplő Testneve-lési Főiskola mögött a második legjobb hazai intézményként je-gyezték a főiskolásokat.

A szegedi diákok néhány kel-lemes meglepetést is szereztek. Ezek közé tartozik Tar i Gizella 2. helye 800, illetve 4. helye 1500 méteren. A csupán egy éve atlé-tizáló Hegyes István Gödöllőn indult életében először a 3000 mcteres akadályfutásban, és m ind j á r t ilyen rangos versenyen lett aranyérmes. Szép siker Szabó Erzsébet két ezüstérme (200 és 400 méteren) illetve Vidó Irén két bronzérme (súlylökésben és gerélyhají tásban).

A dobogósok közül meg kell említeni Villányi Balázs (110 m gát : második), Kiss János (800 méteren második) és Vass Imre (i 500 méteren bronzérmes) nevét. Az ő teljesítményük értékét azonban ront ja az, hogy Villá-nyi képességeihez méltat lanul szerepelt a 400 méteres gát futás-ban. Kiss és Vass pedig másik t áv ján (1500 illetve 800 méteren) feladta a versenyt. Eredmények (valamennyien a Tanárképző Fő-iskola hallgatói):.

Nők 20T) m: 2. Szabó Erzsébet 25.3

mp 400 m: 2. Szabó 56,3 m p . . . 5. Holovics Katalin 60,1 mp (Az e lőfutamban 58.7 mp-et elért Ko-sa Erika a döntőben megsérült) P00 m: 4. Tari Gizella 2:22,8 . . . 6. Csamangó Jusztina 2:23.9 1500

m : 2. Tari 4:54.7. : : 5. Csamangó 4:59,8 6. Rácz Edit 5:13,7 100 m gát: 6. Gál Judi t 16,4 mp 4X100 m váltó: 4. Szegedi Tanárképző tKósa sérülése miat t — ami való-színűleg aranyéremtől fosztotta meg a váltót — Holovics, Szabó, Gill, Demecs összeállításban.)

Távol: 4. Demecs Mária 530 cm Magas: 6. Kazinczi Zsuzsa 155 cm

Súly: 3. Vidó Irén 13,25 m Gerely: 3. Vidó 46,18 m

Fér f iak : 800 m : 2. Kiss 1:53,5 1500 m :

3. Vass 3:54,9 5000 m : 6. Hegyes István 15:41,4 110 m gát: 2. Vil-lányi 14,7 mp . . . 4. Benedek Ede 15,3 m p . . . 6. Sós Csaba 16.2 (e. f. 15,9) 400 m gát: 6. Benedek 57.7 3000 m akadály: 1. Hegyes 0:45,1 4X400 m váltó: 5. Szegedi Tanárképző (Benedek, Villányi, Vass, Kiss) Rúd: 6. Retkes Zsolt 380 cm

A szegediek 4X100-as vál tójá t túlváltás miat t diszkvalifikálták.

Két további szegedi intézmény Is képviseltette magát az atléták főiskolás bajnokságán. Csupán néhány versenyzővel ugyan, de nnnál nagyobb sikerrel. Énekes Béla. a JATE középtávfutójának kettős győzelméről róla szóló cikkünkben a 8. oldalon szólunk. Eenedek Tibor (JTK) harmadik lett hármasugrásban (14.65). ha-todik távolugrásban (6,51). Feke-te Gábor (TTK) ugyancsak hár-masugrásban versenyzett : ötödik lett (14,44). Kertész Tekla, a SZO-TE hallgatója a női diszkoszve-tésben 45,80 méteres eredmény-nyel lett aranyérmes!

Értékes sikert ér t el az Egye-temi és Főiskolai Bajnokság dön-

tőjébe jutot t főiskolás női kézi-labda csapat. A szegedi tanár -képzősök a mezőnyből kiemelke-dő Testnevelési Főiskola mögött ezüstérmet szereztek. A siker ré-szesei: Aradszki, Fekete, Nagy, Agócs, Karip, Malek, Somogyi, Szabó, Tóth M., Tóth Gy., Mészá-ros, Vályi, Laczó. Edző: Kindl József né.

Lengyelországi meghívásnak tett eleget a Tanárképző Főiskola férf i kézilabda-csapata. A főis-kolások egy nemzetközi tornán vet&k részt lengyel valamint bolgár csapatok szereplésével, és öt győzelemmel, egy döntetlennel veretlenül szerezték meg a tor-nagyőzelmet.

Eredmények: Szegedi Tanár -képző — Bydgoszcz 16:4. — Slupsk I. 14:8. — Slupsk II. 17:11. — Russe (bolgár) 11:10, — WSP Krakow 15:4, — AR Krakow 1?: 12

Résztvevő játékosok: Horváth, Szuhaj, Demetér, Székely, Balogh. Tóth, Velky, Nagy-Pál, Pásztor, Fodor, Csorba, Mikes. Edző: Sza-bó József.

Kispályás labdarúgásban a Pe-dagógusok Szakszervezete Csong-rád megyei Bizottsága május 14-én • Makón rendezte a Bizottság-hoz tartozó alapszervezetek dol-gozói válogatott jai részére a me-gyei bajnokságot. A jól rendezett tornát a JATE (Berta Antal, Szil Elemér, Kovács József, Fábián György, Balázs Mihály, Vadászi Zoltán, Béltekl Pál. Jean Paul Paglianó) csapata nyerte el a ma-kói 601-es és a hódmezővásárhe-lyi 602-es szakmunkásképző csa-pata előtt. Az 1981. és 1982. évi győzelme után harmadszor és 'léglegesen nyerte a Kupát az '•tueteml csapat,

A versmondás szellemi nyitottságot ad

Nagy Zoltán szinművesszel a közönség Baka István költői est-jén találkozhatott a JATE klub-ban. Nagy élményt nyúj tó vers-mondása után vele beszélgettünk színészi pályájáról , a szavalás-ról.

— Zoli, először arról beszélj: ho-gyan lettél színész?

— 1962-ben kerül tem £>zegedre, a főiskola magyar- tör ténelem-ének szakára. A katonaságtól menekültem, mert nem vettek föl a színművészetire. Négy évet töltöttem itt, megismerkedtem Paál Istivel. A főiskolán egyéb-ként az ének tanszék miat t ma-radtam, mindig nagyon szeret-tem a zenét. Ennek ellenére a színi pályára készültem. Amikor megszereztem a diplomát, Veszp-rémbe kerül tem ösztöndíjas szí-nészhallgatóként. Havi 500-ért kellett súgni, ügyelni, asszisztál-ni, statisztálni. I t t kilenc évet húztam le. Sajátkezűleg építet-tem egy házat, a kilincset szido-loztam. amikor elkezdett enni a fene Szeged után. Két hét alat t elcseréltem a lakást, í r tam egy levelet, hogy szeretnék idejönni, az igazgató — Giricz Mátyás — nem ismert, de idehívott. 1975 őszén már Szegeden kezdtem. A város ugyanúgy fogadott, mint ahogy elmentem. Nem volt ben-nem semmi törés, bebizonyoso-dott, hogy Szeged számomra nagy ügy. I t t 5 évet töltöttem el. Sze-rencsém volt, mer t azon a sze-repkörön, ahol engem használ-hat tak. nem volt színész csomó szuperszerepet eljátszhattam: La Mancha lovagját , Lucifert . John Proctort . a Házmestersjj-atóban Herceg Pistát . Becket Tamást .

Időközben Paál Is tvánt kine-vezték Szolnokon főrendezőnek és attól a pil lanattól természe-tes volt. hogy együtt dolgozunk, így á tmentem hozzá. Az egyete-mi évek amatőr színjátszói kap-csolata sokkal erősebbnek bizo-nyult annál , hogy 15 év elsza-kítsa. (Ezenközben alig találkoz-tunk.) Ott tudtuk folytatni a be-szélgetést. ahol 66-ban abbahagy-tuk. Szolnokon az Ember tragé-d iá jában játszottam az Urat. A kezdő paradicsomi képben az Űr—Lucifer vita az egész darab folyamán folytatódott, úgy hogy az Űr minden jelenetben ott volt. bebújva egy olyan szerepbe, ami betart Lucifer szándékának. Ez az előadás kettőjük meccse az első emberpár ürügyén. Az Űron kívül a darabban tíz szerepet játszottam. Következő évben a Hamlet Poloniusa volt nagyobb szerepem, de nem az öreg Polo-niust hámoztuk ki Shakespeare-ből hanem a tanácsadó politi-kust. a Hamlet-elleni manipulá-ciók vezetőjét.

Hogy miért hagytam ott Szol-nokot. Paál Ist i t? Családom Sze-geden élt, a Szeged—Szolnok kö-zötti utazást nem bírtam vállalni és ekkor próbál tam meg egv le-véllel megkeresni a Várszínhá-zát. Vámos László főrendezőt. Az üzlet létrejött , azóta már az át-szervezett Nemzeti Színház tag-ja vagvok. A színház műsorából hét darabban játszom, tehát használnak. Még túl frissek az élményeim. hogy megtud jam . ítélni a lényegi értékeket, és hogv vállalható véleménvem le-pvén a dolgokról. Nyilvánvaló, hogv Kállai. Agárdi vagy Sinko-vits ielenléte érzelmileg befolyá-sol. Eddig még különösebben (le-kopogom) nem talál tam m a w m vélük szembe, sőt ió kollegiális viszonyban vagyunk. Most úgv érzem, hogy ez az évad a Nem-

•zeti Színház életében n fölkészü-lésé. a sorok rendezéséé. Gyakor-latilag hét társulatot vontak ösz-sze. ez nem egyszerű dolog egv exponált helyzetben levő szín-ház életében.

, — Gyakran szavalod szegedi költők verseit. Honnan ez a von-zódás?

— Azt, hogy én Szegedhez na-gyon ragaszkodtam és ragaszko-dom s igazán jól éltem itt. az a tény is befolyásolta, hogy 77 nyarán a Tisza-parti Kincskere-ső-táborban megismerkedtem Baka Istvánnal és Zalán Tibor-ral. Baka elárulta nekem, hogy ő utált engem, mert nem szereti a színészeket, de az ez évi költé-szet napon már a leendő Gazdát-lan ha jók antológia költőinek verseit mondtam a Bartók Béla Művelődési Házban: Baka. Be-lányi, Géczi, Zalán írásait. Igaz, hogy a fő foglalkozásom színhá-zi színész, de a költészet és kü-lönösen a kortárs költészet a színház zár t és mondhatom, hogy konzervat ívabb jellegével szem-ben, szellemi nyitottságot ad. Különösen akkor, ha ilyen ko-moly és kipróbált barátság fűz össze négy költővel, akik akkc*. 77—78-ban Szegeden egy külön-legesen ú j hangot ütöttek meg. És talán azt is mbndhatom: a beszűkült gondolkodásmódomat kitágították. Soha nem szégyell-tem rákérdezni — és ez számta-lanszor ismétlődik költői est jeik előtt — egy ál ta lam tisztázatlan sorra, képre, hogy mit jelent, de nem is ál l tam úgy ki. hogy tisz-tázatlan lett volna a legkisebb részlet is.

Meggyőződésem. Jiogy akkor tud egy színész rugalmas lenni a munká jában , ha a kor társ iro-dalmat. l írát szereti, érti, az agyát megtornásztat ja . ez vissza-hat színészi munká j á r a is. Ha ráadásul Zalán Hintaló vagy Ének pohárért. Géczi Vadnaran-csok vagy Baka Ady i lletve Széchenyi hosszúverséről van szó, ahol a szabad asszociáció törvénye késztet fokozott kon-centrálásra. akkor ez még in-kább elmondható. Természetesen barátságunk nem egymás kri t i-kát lan a jnározásában merül ki, luszen az igaz barát kr i t iká-val fogadja a másik te l jesí tmé-nyét.

— Hogyan közelitesz a hosszú-vershez, annak elmondásához?

— A hosszúvershez való út a rövid verseken keresztül megy. Elsősorban a képalkotás gondol-kodásmódját . logikáját kellett megtanulnom és természetesen a költők szubjektív élményeit kell i s m e r n e d ahhoz', hogv jól ' tud-jam mondani a verseket. Egész egyszerűen: a Hintalóhoz tudni kell. hogy Zalán külföldi tanul-mányi gyakorlatán írta. a Vad-narancsoknál azt kell számba venni, hogy Géczi a - hagyomá-nyos szépirodalmi és a tudomá-nyos nyelvet aka r j a ötvözni. Ter-mészetesen egy-eay hosszúvers felfogható monodrámának is. Fu-ra a kifejezés, mert más m ű f a j -ról van SZÍ>. de egv-egv alkalom-mal valóban úgv tekintem a hosszúverset, mintha e<?v ember sorsáról beszélnék bővebben, a líra, eszközeivel. A hagyományos versmondás itt csődbe j.ut és még csak azt sem mondom. ho->v teliesen azanosulnom kell a köl-tővel. Hiszen hasonló élménvsim lehetnek nékem is. Én minden-képpen híve vagyok, a hosszú-versnek. bér tudom, hogy nem túl népszerű.

— Milyen versmondói t " r w i d vannak?

— MindenféVkénoen az emlí-tett néoy költő és nemzedéke verseiből tervezek egy ösfzeálli-tást. Az arctalan nemzedék ver-seiből. Mit csináHak.' hoevha bár évtizednyi közöttünk a ko-'-ü-lönbséfj. ez a faí+a verst íous iz-eat. ezek a kérdésfeltevések ér-dekeinek. és természeteden a bar rátságunk is ezt követeli érzel-

V.-7 h«l<3Ő kényszer.

MlllSztllS)

SZEGED! EGYETEM 5. J

Hály János:

Egyhuszas vers

este kiló /1/wa/d/tt a város h hold megrepedt nyomok az utcák

széttaposott kutyaszarok széttárt a marok

mint egy szegfű á test kanyarog

Néha a szorbinsav útján kerestem

lábak közt a cipő tükörben az arc megy megy megy i'hová) hullámzik a megnemnevezhető fölé

ahol fonnyadt alma a bolygó bárányhimlő a csillag a kezeké az a ranykar ika /nehéz ezt elmondani

A szorbinsavval is kapcsolatba hozható v e i j s

semmi az egész egy kép (pl gázóraálarcos katonákkal) (pl a becsomagolt kötéltáncossal) nem érdekes csak helyzet (pl a szorbinsavasüvegben) (pl a szorbinsavtengerben)

ugyan semmi az egész nem érdekes csak kétségbevonhatatlan csak mozdulatlan csak ál landó a mozdulatban *

Nagy Imre: Eszmélet

— A nagyapának nagy szakálla nincs, az én nagyanyámnak nagy toká ja van — gondolta a fiú, amikor a madárzaj tól a hajnal i levegő f r i ss mocorgásától fölébredt a szalmazsákos ágyban, nála alig idősebb nagybátyja mellett , a középső szobában — ami csak afféle nappal i —, koszos agancsok, üvegszemű, kócos fácánok alatt, a falu egyetlen u tcá já ra egyetlen ablakkal néző meszelt parasztházban, egy dcmbvidékszerű hegység szélén, két megye határán, egy főút mellett, d e annak háttal, két világ közt, az egyikhez azért közelebb: bizony-V ta lanul világosodott már .

A nagybáty j nyújtózkodott , vakarózott, szó szót követett — mit esznek, tesznek ma, milyen az idő. a kedv, a szájiz, a testállag — megegyezés született, hogy a napot fér f ias versennyel kezdik: megmé-rik a vízágyúkat, s a lőtávolságokat. A nagybátyj fölütötte fejét, orrát előreszegezte (a lendületes orrvonal meghosszabításában, az a j tó másik oldalán! egy csinbókos, kullancsos vizsla állt fölütött fejjel , e lőre, szegzett orral , tükörkép gyanánt tehát : beszállt volna a buliba), ku-takodott a t aka ró alatt , m a j d lassan, óvatosan, min t aki bort, vagy vizeletet vi6z, k ihúzta a kezét, a szét tartot t hüvelyk — és nagyújjal , és ezt mond ta :

— Ekkora. Ekkor a fiú nyúl t takarója alá, min tá t vett hüvelyk — és nagy-

űjjal — alig csalt ké t -három centimétert —, merev ú j j a i t odatolta nagybá ty ja e talonjához és megelégedett a tisztes vereséggel.

— Csinálj úgy, min tha hülye lennél, és ejtsd á t a hülyéket! — mondogat ta ap j a gyakorta.

Tudta jól. hogy nagybáty jának már nem lesz kisebbrendűségi ér-zése a (kis)városi rokonnal szemben, e lhárulnak a pártfogás akadá-lyai, kezdetét veszi a védencség aranykora, amit persze csak sze-rényen, észrevétlenül használ ki a fiú, mer t a gyanú él továbbra is, de ő benne van a dolgokban, dicséri a győztest, hátigenezik — nagy jövő előtt állt . meg a kis udvar előtt, a téglával kirakott tornácon, ami t úgy szeretett; messze célzott, a pince fölé épített cseréptetős ház (kamra?) cserepeire az udvar túlsó végében, és megnyitotta a csapot Megint a jobbik győzött, igazságos küzdelemben végigverte há rcmméterny i re a h o m o k o t A kutya -r- m á r nem szállt* volna be hisz odébblökték az imént, nem hepciáskodott, nem is bohócko-dott lökdösődve, nem szelte röptében ket té a sugarakat nem mázolta el a sikereket, nem tet t föl fekete szemüveget, nem feledkezett meg elér t eredményeinkről , alázattal,- föl tünés nélkül játszotta szerepét, mer t sorsára ismert — csimbókosan, kullancsosan figyelt és távozot t

Lengyel Zoltán:

még egy utolsó ének a porcelánmadár ciklusból

ISagy Imre;

A korcsma gőze

A kocsma — ez a kiszámítha-tat lan élvezetek felé kúszó hűvös alagút — a főtérről — egy db tűzoltószertár, egy db tejcsarnok, egy db vegyesbolt, egy db ía -korlátos híd a gazos árok fölött — nyílt. Néhány lépcső vezetett le a széles, alacsony, homályos és hideg hodályba, ahol délelőtt is üldögéltek, vagy támaszkodtak a pul tnál néhányan : fuvarozók for -dulók közben, az öregek meg úgy ál talában.

A fiú beszívta az állott sör, a favanyú bor, a lehűlt testek és ruhák, gumicsizmák, zsíroskala-pok és svábsapkák visszafogott férf ias bűzét és magánkívül tá-molygott a pulthoz. Málnákat kértek a fröccsös_ kezű nagyanyá-tól, belógtak a raktárba , meg-dócögtették az a lumínium sörös-hordókat, piszkálták a pál inkás demizsonokat. Innen á ru l j ák búcsúkor a gazdagon habzó sört (fele-fele) az öltönyös, vörösképű fé r f i aknak : az oszlopokra erősített lombsátor alatt rúgja a port a faiu, a korabeli lányok szégyen-lősen röhögnek, ha fölkéri őket, ezért aztán inkább a korsókat hord ja vissza, így mindenki t megnézhet közelebbről, szólnak hozzá, szólhat hozzájuk.

De most nincs búcsú, csak egy doboz szürőtlen SYMPHO-NIÁT lopnak, amikor a nagyanya megy há t ra a rak tárba .

A főút túlsó oldalára tervezett dombon gyúj tanak rá az első c igaret tára : nagybátyja szerint ez kifejezetten gyerekek számára készített, gyenge, gyógyhatású cigaretta. Ezt a kellemes marha -ságot nem szívja mellre a fiú, inkább félig k i fú j ja , félig elhiszi. A füs t száll (mi mást tehetne?), a papír és dohányrudak tömötten feszülnek a dobozban (hogy r ak -ják bele?), a legyőzött falu lábuk előtt hever (a ki kit győz le kérdése tehát el van dőlve).

(„Aki hagyja, hogy megszédítsék, az a sírás koskázatát is vál la la ja . . . "

Exupéry)

mindig a kezed csúszott először az ingem alá. Mentünk vagy száznegyvenet összehoztuk a színpadot:

Orákulum hallókészülék, orgazmus stb . . . Körbe a padlón fenyőgyanta öt centit ment beléd a tű —

tele lettünk azonosulásokkal, Ugyarmz a gyantaíz a ta lpadon még összekentünk mindent Sebgyanta, vérgyanta, gyantásvér

közben a záportól fellazult a talaj , megtalálsz, vagy farkasok közt hálok? borzalmas, ugye —

Nagy Imre;

Úton — A főút mellett guggoltak glottgatyában, kavicsot dobáltak a fo r ró

aszfaltra. — Hogy-hogy? kérdezte a nagybátyj . — Mert minden külföldi gazdag és minden gazdag külföldi» és

nem számít nekik egy-két dollár, vagy csoki, vagy ilyesmi, ha ilyen glottgatyás éhező gyerekeket látnak, egyszerűen csak kidobják az ablakon és kész.

— És mit csinál junk? — így guggolunk, és ha jönnek, akkor nézünk, nem mosolygunk,

hanem k inyúj t juk a kezünket. Kócold össze a ha j ad ! Guggoltak, néztek, de nem jött se külföldi, se magyar. Lefeküdtek az ú t közepén a forró aszfaltra, pezsgett az izzadság, könnyű szelek szárogatták. Hosszan elnyúltak, simák és szabadok voltak, fe jük CSESZNEKNÉL, lábuk GYÖR e lő t t

Bukkanó tövében napoztak, a busz talán egy méter re állt meg tőlük. Az átizzadt ingű sofőrtől két átizzad po fon t kaptak és né-hányszor elmentek az anyjukba .

Útfél en Teste könnyű és erős. Glot tgatyája szellős. Kinyi t ja a kaput. ""* Vadabb a fény. Körülnéz. (A fék!) Belemeríti lábát a homokba."

(A cipő megvéd az élvezettől egyébként.) Lábuj ja i közt föltör a melegpor. Combjába szalad a lágy érintés.

Teste könnyű és erős. Glot tgatyája szellős. Vadabb a fény. Kö-rülnéz. (A fák ! A híd! Az édes gázok! A papsa j t ! A szeder! A ho-mokbánya! A tó! Az idegenek! A ravasz tehénlepények! Az idege-nek!)

Teste könnyű és erős. Glot tgatyája szellős. Vadabb a fény. Kö-rülnéz.

(Fölemeli a kezét: bármi t megérinthet i Fölemeli a lábát : bárhova mehet ! Fölemeli az' o r rá t : bármi t megszagolhat! Fölemeli a fülé t : bármi t meghal lhat ! Fölemeli a szá já t : bármi t megízlelhet! Fölemeli a szemét: mindent lát!)

Teste könnyű és erős. Glot tgatyája szellős. Vadabb a fény. Kö-rülnéz : ez a lehetőségek hazája.

Beszélgetés Szecsődi Ferenc hegedűművésszel

A vidéken élő zeneművész tanárok közül elsőként ^ Szecsődi Ferencet, a Liszt Ferenc Zenemű-vészeti Főiskola t aná rá t kerestük lel. s kér tük beszélgetésre.

0 Hogyan is kezdődött? Mikor, kinek a hatására, ösztönzésére indultál el a zene útján? Taná-raid, mestereid,' akikre szeretet-tel gondolsz vissza?

— Már egészen kicsi koromban kiderült , hogy jó hallásom van. Három-négyéves lehettem, ami-kor a nővérem zongorázni kez-d e t t Valahányszor gyakorolt, mindig ott „ólálkodtam" körü»-lötte, figyeltem a zenére. S több-ször is előfordult, hogy amíg ő nagy szorgalommal tanulgatott egy-egy darabot, én egyszerűen csak odamentem a zongorához és kapásból lejátszottam mindenki nagy ámulatára . Egy alkalommal a nagynéném, Szecsődi Irén, Liszt-dí jas operaénekesnő — ma már nyugdí jban van —, megláto-gatott bennünket , s nagy csodál-kozással állapította meg. hogy szerinte abszolút hallásom van.

Körülbelül ötéves lehettem, amikor Weiner Leo eljött meglá-togatni, s ő is egyetértett a nagy-nénémmel. Ezután kezdtem el zongorázni tanulni . De sajnos túl korán kezdtem el, és nem tudtam azt megérteni, hogy ilye-nek, mint pl. az u j j rend vagy skálázás mennyire fontosak. S bár könnyen ment a zongorázás, mer t szinte nem is kellett a műveket memorizálnom, mégsem

tudtam előrehaladni az előbb em-lített „komolytalanságom" miatt . Így aztán abba kellett hagynom. Akkoriban azt tanácsolták többen is, hogy valamilyen vonós hang-szert — csellót vagy hegedűt válasszak. A csepeli zeneiskola igazgatója szerint egy olyan pöt-töm kis gyermekhez — mint ami lyen voltam — inkább a hegedő illett. így kezdődött, nyolcéves koromban . . .

Eleinte borzasztó nehéz volt, de három-négy év után elég jól ment már a hegedülés, meghall-gathatóvá vál tam Nyolcadikos koromban, pályaválasztás előtt állva el kellett döntenem, hogyan t rvább. A családom •— no meg én is — nagyon szerettük volna, ha hegedűs lennék. A tanára im azonban nem tartot tak olyan nagy tehetségnek. Apám felkeres-te Kállai Gézát, az akkori heged,ű-szakfelügyelőt, és kérte a véleményét. Kállai Géza kifej-te t te : lehet, hogy az a gyerek jó zenész, lesz, de hegedűs soha . . . Végül azonban fölvettek a Konzervatóriumba és Bakonvi Istvánhoz kerültem, ö a postás zenekar koncertmestere, végtele-nül jó pedagógus, tu la jdonképpen neki köszönhetek mindent , és úgy emlékszem vissza rá, mint a leg-csodálatosabb emberre. akivef valaha is kapcsolatban voltam életem során. Az első év a Kon-zervatór iumban nagyon nehéz volt, talán az ú j környezet, az ú j követelmények miatt . Második

(Takács László felvétele) évben aztán lassan kezdtem magamhoz térni, s amikor negye-dikes lettem, el mertem menni a Zeneakadémiára felvételizni, de a biztonság kedvéért felvételiztem a Zeneiskolai Tanárképző Főis-kolára i s . . Első próbálkozásra fölvettek az Akadémiára, Szűcs Mihály növendéke lettem. Azon-ban eleinte ött is nehézségeim voltak, és ott is csak negyedikes koromban talál tam meg magam igazán. Végül ötödéves koromban az Akadémiai Hangversenyen el-nyertem a Nagydíjat.

P5 Ha ilyen nagy sikereid vol-tak, miért nem maradtál a fő-városban? Nem féltel a vidéki élettől?

— 1977 februá r j á ig kellett el-

dentenem, hogy mit is akarok csinálni az Akadémia elvégzése után. Sokáig úgy volt, hogy ki fogok szerződni az NSZK-ba né-hány évre. Nyilvánvalóan ez csak átmeneti helyzet lett volna. Akkor tá j t kerestek a szegedi fő-iskolára hegedűtanárt . Ar ra gon-doltam, mi lenne, ha megpróbál-nárrl Szegedet. A főiskolai tanár i cím mégiscsak vonzó egy f ia ta l -ember számára! Weninger Richárd, a főiskola igazgatója, miután kikérte rólam Kovács Dénes hegedűművész, az Akadé-mia akkori rektora véleményét, fel tet te a kérdés t : akarok-e leköltözni Síegedre. Igent mond-tam, s azóta is itt vagyok. És: boldognak érzem magam Szege-den!

¡BJ Művészi fejlődésed szem-pontjából nem érzed hátrányos-nak a vidéket?

— Nézd, mondták nekem is. hogyha véletlenül Pesten mara -dok, akkor a „nagy tűz" közelé-ben vagyok. Na, de ott örökké mindenkivel megküzdeni, a f u r -kálódásokban résztvenni nem tudnék. Én mindig azt mondom: akibe egy csöpp tehetség szorult, aki a hangszerével foglalkozik, í n n a k nincsen ideje ar ra . hogy be jár jon a koncert i rodába magát 'dminisz t rá l ta tn i . Amikor ide. Szegedre kerültem, koncertlehető-ségekben nem volt hiányom. Két-három éven keresztül, azt mond-hatnám. mindenfélét elvál lal tam játszottam a Collegium Artiu-mon. általános iskolás bérleti hangversenyen stb. Zárójelben megjegyezném: az egész ország-ban két, rendszeresen koncertező hegedűs él vidéken. Gyermán István, aki Pécsett tanít , és én.

Senki más. Ügyhogy azt is lehet mondani ; én vagyok az „Alföld koncertező hegedűse". Nem panaszkodhatom, évente kb. har-minc-negyven koncertem van (és nemcsak vidéken, ebben az évben pl. két hangversenyem lesz a Zeneakadémián).

f i Te voltaképpen a beat-nem-zedékhez tartozol. Szereted a könnyűzenét?

— Igen! Sőt : művelem is! | 3 Mennyiben segít a könnyű-

zene? — Sokkal kötet lenebbül érzem

magam gi tárra l a kezemben. Nagyon sokat lehet oldódni a színpadon. A könnyűzenélés így megtani t a helyes színpadi moz-gásra, viselkedésre. Ami azért fontos, mer t alighogy valaki be-teszi a lábát a pódiumra, a közönség már is érzi ra j t a , hogy ez az ember tud-e vagy sem. A komolyzenészek részéről gyakran jelentkezik egyfa j ta lenézés a könnyű muzsikák kedvelői iránt, illetve a népi zenészek felé. Csak aki már művelte, tudja igazán, mennyire jogtalan ez a vélekedés!

f i A tanítás kényszer vagy tröm számodra?

— Feltétlenül öröm számomra a tanítás. Rengeteget, szinte a legtöbbet lehet tanítás közben tanulni, másfelől pedig lehető-•égem van különféle embereket, jellemeket megismerni.

£8 Mi a véleményed: lenne >peny egy kisebbfajta „Fészek" létrehozására Szeneden, ahol elő-adóesteket. kiállításokat stb. lehetne rendezni?

— Igen. Határozot tan igefi. Q Köszönöm a beszélgetést!

K Á R P Á T I JUDIT

1 4 SZEGEDI EGYETEM j

X. Egyetemi Színjátszó Fesztivál L'Aguila '33

Meeting, vagy fesztivál? A fesztivál

A krónikásnak — aki a L'Aquilában tizedszer megrende-zett Egyetemi Színházi Feszti-váltól tudósít — egyik szeme sir, a másik nevet. Legyen m o n d j u k a bal szemünk a neve-tó. Nos, mosolyogni oka e jeles érzékszervnek van elég, hiszen a JATE Egyetemi Színpad sike-resen szerepelt a fesztiválon. Habár verseny nem volt, helye-zéseket nem osztottak, érzésünk, s a hozzánk érkezett vélemé-nyek szerint előadásunk fel té t -lenül dobogós egy virtuális mé-gis-versenyben. Sí rhat viszont bízvást a jobbik (szívünktől tá-volabb, de rációnkhoz közelebb eső) szemünk, emlékezvén a felvonul ta tot t produkciók ag-gasztóan alacsony színvonalára. Meglehet, nem képviselek á l ta-lános nézőpontot, mégis jobban örül tem volna, ha ugyanezen előadásunkkal . megszégyenülve vonul tunk volna haza, sok-sok jelentősebb előadás árnyékát érezve ránk borulni, hogy aztán i t thon eltökélten és dacosan fog-hassunk ú j fe ladatok elvégzésé-be. Most pedig becsületesen nem tehetünk egyebet, min t -hogy, a többségre csak egy kéz-legyintést áldozva, megkísérel-jük vázolni azt a néhány é r -dekes színjátékot.

(Egy igazán színházi mércével mérhető előadás.)

A krakkói Teatr 38 Kafka Per című regényének egy ú j a b b színpadi változatát készítette el. Nagyszerű terekben, nagyszerű-en mozogva, gesztikulálva és be-szélve játszották ezt az igen kemény játékot. Egységesen és logikusan perget t az a „len-gyelesen" realizmuson túli szín-já ték (bevallásuk szerint Tade-usz Kan to r ha t r á j u k legin-kább), amelyben az ügyvédnő természetesen hord combközépig é rő lovaglócsizmát, a különböző szereplők természetesen másznak rendre asztalok, ágyak alá, a "Nagybácsi természetesen hordoz óriási üres koffert , s a pro-cesszus korábbi áldozata oly mér tékben s imul bele a gépezet-be, hogy ostorcsapásra \ mozog. A j á ték a színház előtti szűk u tcán kezdődik Jozef K letar-tóztatásával (ezt az egyik elő-adáson igen hatásos autós beke-rítéssel oldották meg, a nézők kénytelenek voltak a szűk utcán a falhoz lapulni). A második stáció a színház belsejében, egy „elő-kihallgatás", Josef K ér te t -len ti l takozása, s telefonálási szándéka. A processzus korábbi kliense rémülten rohan kl, vér-fagyasztóan kiabálva „Nem le-het telefonálni!". Ez után az öl-tözőben furakszunk rövid ideig, m a j d az élőiről lezárt színpadon és színpad há ta mögött elkez-dődik a tula jdonképpeni darab. Meggyőzően, érdekesen, kemé-nyen. De: a tér , s a já tékmód — bár érdekes — nem elég nyomasztó, sőt talán egyáltalán nem az. És sajnos az összes sze-replők közül a Jozef K- t ala-kí tó színész a legmanírosabb, a legkevesebb valódi eszközzel dolgozó. Ki t u d j a (több változat u tán néhányan megkérdezték), ta lán jozef K a l ak j a nem iga-zán színpadi f igura?

(Egy táncszínház) L'Aqui iában működik egy

balet t- táncstúdió (Gruppo Teat-

ro Danza „Incastro") amolyan esti iskola, ahová dolgozók és diákok j á rnak tanulni , próbálni munka, iskola, egyetem után. Vezetőjük, koreográfusuk egy amerikai táncosnő által kidolgo-zott rendszer a lap ján a gim-nasztika és a modern jazz-balett valamiféle keverékének nyelvére tan í t ja őket. A legfiatalabb 15, a legidősebb 25 éves. Ök adtak elő egy egészen érdekes (bár megvalósításában tökéletlen) t áncművet (Definiamoci Addos-so). Rengeteg fehér ruhába (leg-inkább a judo-köntösre emlékez-tető nadrágba-köténybe) bú j t f iú és lány, a rcuk fele átlósan — mintegy törésvonal mentén — szemöldöktől szájig feketére-szürkére festve. A színpad két oldalán mikrofonok. Mike Old-field örökszép „Ommadawn"- ja szól. A táncosok táncolnak szép mozdulatok, . mozgalmas össze-tet t csoportképek. Időnként va-laki a mikrofonhoz lép és tiszta — kemény, vagy csengő — h a n -gon szövegeket olvas föl. A tán-cosok táncolnak. Kár , hogy a szövegeket nem é r t j ü k , az össz-hatás így is lenyűgöző. Jel leme-ket, f igurákat jelölnek ki. ne-veznek meg maguk közül. El-játszák a viszonyukat hozzá. A második részben nem az egyén; a társas kapcsolatok, a párok, a tömeg a főszereplők. A játék végén megjelenik a Maszknél-küli. Felrohan a színpadra, kö-rülnéz, ma jd fehér re festi ma-gát. ö tehát másképp a k a r já t -szani. A többiek ta lá lgat ják , ki ő. Tulajdonságokkal próbál ják megnevezni. Amikor rá ta lá lnak a nevére, meghal. Sa jnos a tán-cosok még nem elég pontosak, s az ő hibáik mindig érzékelhe-tőbbek, ordítóbbak, min t más színészeké. Az egész já ték ér-deme, hogy a h ibákat közben mindvégig el t u d t a m felej teni .

(Chromatique) Kezdetben vala a Fehér. A

színpad nagy fehér doboz (ne-gyedik fa la nylonfóliából), ben-ne fehér lépcső, f ehér tonett-fo-gason fehér napernyő, fehér la-

A meeting A fesztivál szervezői többször

e lmondták: Az eredeti ^év nem Festival, hanem Meeting (talál-kozó) volt, u ta lván a fesztivál elsődleges céljára. Nos, valóba/i — bár a találkozások feltételeit a rendezőség nem tudta megfe-lelően biztosítani — felej thetet-len marad Marcello és Rita, apuilai egyetemisták, akik min-den csapatnak „istápolását" bír-ták energiával, megmarad emlé-kezetünkben a katalánok termé-szetes vidámsága, Francesco, a borpince, Aldo, a szálloda előtt a lengyelekkel vodkázó rend-őrök, akiket a portás hívott ki szolid éjszakai dalolásuk nyo-mán. Mindez — és még sok minden — fontos, sőt nagyon fontos marad nekünk (hovato-vább a fesztiválnak ezen része érdemelné a beszámoló nagyobb hányadát) . Csakhogy ezek a ta-lálkozások — félő — egy Egye-temi Bélyeggyűjtő Találkozón is létrejöhettek volna. A város ne-ve: L'Aquila — magyarul : a Sas Nem tudom elnyomni a gyenge élcet: ahhoz, hogy a találkozá-sok ne a Színház ürügyén, ha-nem a Színház révén jöhesse-nek létre, a válogató-szervező csoportnak sasszemmel kellene a résztvevőket válogatnia.

UPOR LÁSZLÓ

Jelenet a franciák Csehov Haty-tyúdal adaptációjából

Itt éppen meeting

Milyen lesz a 11.?

A Per Felügyelője

Chromatique-a lyoniak előadása

vor, fehér ruhában egy férf i . A földön egy tojás. A Férfi észre-veszi, felfedezi, játszik vele, megszelídíti, fehér re festi . A to-jás leesik, eltörik. A Férf i meg-dermed: megszületett a Sárga. A Férfi minden to jás t falhoz-földhöz vagdos. Megjelenik a Nő. A Férf i „lefesti". Az ered-mény a legkoncentrál tabb ős-Nő, a lényeg eredete: egy tojás sárgája , ö rü lnek . A Férf i min-dent sárgára festene. Közös já-tékok. A Nő mosakszik. A Férfi fölfedezi a Kéket, a víz színét. Tengert fest. Majd mindent kék-re. A dobozt felénk lezáró fó-lián megszületik a Zöld, a ko-rábbi Sárgából és az ú j Kékből. Az egész „világot" zöldre festi, egyre vadabbul, azt sem véve észre, hogy a Nőt elpusztít ja. Amikor ezt fölfedezi, a lehaso-gatott, összepamacsolt nylonfólia alat t a lépcsőn fekvő Nőre me-red. és megleli a Vöröset. A francia ^lőad'ás (Theatre Uni-versitaire, Lyon) főszereplői a Férfi a Nő és a Színskála. Utób-bi kettő maradékta lanul helyt-állt. miat tuk lenyűgöző a félórás előadás.

A fesztiválon ezeken kívül csak a mi Kísér letünk volt szá-mottevő produkció, erről a lap-ban má r ielent meg méltatás

Némiképp mindenki számára csalódást okozott a fesztivál. A benevezett együttesek sokféle nemzetisége, a külhoni rendezés és a lehetőség a részvételre, mindannyiunkban fokozott vára -kozást szült. A feszt iválprogram ráadásul olyan kuriózumokat ígért, mint például az Oidipusz tragédia görög előadásban, vagy a Pi l lantás a hídról amerikai in-terpretálásban. Jugoszláviából a híres Teatar Levő jött el a szín-padvezető-rendező-író darab iá -val.- a csehek Brecht-et adtak elő. a f ranc iák Csehov-ot, minden-nek ellenére jobbára műkedvelő-önképzőköri előadásokat lá that-tunk. rtem r i tkán blöfföt.

Az első két nap produkcióit lá tva egyáltalán kérdésessé vált számunkra . eZ a közönség az ad-digi bemutatók után. „befogadó-ja" lesz-e a Kísérletnek, lesz-e kontaktus színész és néző kö-zött. Az előadásokat nem a vá-rosi színházban tar to t ták, amint azt előzetesen ígérték a szervezők, hanem L'Aquila San Filippo ne-vű templomában. A szokatlan környezet a szegediek számára okozott meglepetést, a szokatlan kérés — a nézőteret ne foglal-ják el előre a nézők, előadás köz-ben ne fényképezzenek ne be-szélgessenek — viszont a hely-béli közönséget é r te várat lanul , némi ellenszenvet és idegenke-dést keltve az előadás iránt .

Ez a jól érzékelhető unszimpá-tia azonban a Kísérlet első 10 nerce u tán eloszlott, a kontaktus létrejött , megteremtődött a fe-szültség nézőben és színészbén egyaránt s a nyelvi különböző-séget feloldotta a képek egyér-telműsége. .

S hogy valóban befogadóiává vált a néző a szegediek előadá-sának. bizonyította, hogv az idei fesztivál bemutatói közül az egyetlen produkció, melvnek al-kotóival — interpretálóival ta-

lálkozni-beszélgetni-vitatkozni akar t a közönség — a Kísérlet volt. A másodszori bemutató után nedig valósággal megven-dégelték a szegedi társulatot az olaszok — vörösbort, for ró piz-zát és frissen sült kenyeret hoz- . tak. A reggeli órákig elnvúló — s egyszerre több nyelven folyó —

J E G Y Z E T addig remény az azért van,

Olvastam: hiszem, hogy amíg a művészet él, is van. A művészet az életet követi. Ha meghal, mert már nem ember az ember, akiről szólnia kellene.

A színház a találkozás művészete. Sem a képzőművészet, sem a film, de még a líra sem képes annyira közvetlenül a lé-lekre hatni, mint a színház — ha az valóban színház. Ahol egyszerre érez néző és színész. Ahol csak szavakban létezik né-ző és színész, de egyszerre létezik az ember. Ahol a lelkek ta. lálkozása a lelkek cseréje, ahol a szellemek kultúrája a kultú-rák cseréje. A cserében hazugságmentes vallomások, hitek szü-lethetnek. Ez a csere érleli a lelket, ez tartja életben, ez menti meg a testet a vegetálástól. A színház szent hely, és ha már máshol nem, de legalább itt bevallhatnánk magunk előtt bűne-inket, legalább itt érezhetnénk szégyent, legalább itt pirulhat, nánk végre. Mert ezek kellenének az embernek, hogy észhez térjen!

L' Aquilában azt tapasztaltam, hogy még a színházban sem merünk vallani magunknak, mi emberek. De színházat tán nem is láttam. Láttam viszont cirkuszt, shaw.t. kabarét színház ci-mén. Olyan találkozásokat, amikor nem történik vallomás, leg-feljebb úgy csinálnak mintha az lenne. Ilyen világban a taps-nak sincs értelme, mert minél nagyobb, annál hazugabb. De éppen ez, hogy a színház mennyire távol áll lényegétől, bizo-nyítéka annak, mennvire hamisak kapcsolataink.

Olyan kor ez. mikor mindnyájan hazudunk, és csak abban különbözünk egymástól, hogy vannak akik kevesebbet hazud-nak. Talán azok a íegigazabbak. akik azt keresik, hogyan sza-badulhatnának meg hazugságaiktól. Ohiav kor ez. amikor egy-mást hajszoljuk hazugságokba, anélkül, hogy tudnánk róla. A bjigott kereszténnek még ha vétkeztek is. gyónás közben leg-alább tudtak róla. Volt igazságképük és volt hazugságképük De nekiink csak egyféle képünk van: mindnyájan igazna' mondjuk magunkat.

VARSZEGI TIBOR

A fesztivál titkára: Federlco FIo-renze (Sztarenki Pál felvételei)

beszélgetést végül is a szegediek hazafelé tar tó vonat indulása szakította meg.

Az olasz közöség Irányunkban s az előadás i ránt megmutatkozó sz impát iá já t nagy örömmel fo-gadtuk, ennél azonban sokkal nagyobb örömünkre szolgált vol-na egy színházi, művészi szem-pontból értékesebb fesztivál. A végeredményt tekintve ugyanis egyetlen előadást, egyetlen igazi színházi élményt nyú j tó produk-ciót lá tha t tunk csupán: a krak-kói Teatr 38 Kafka-feldolgozá-sát. Bár az előadás lényegében nem tudta visszaadni a Per vi-lágát. mégis igen szuggesztív mó-don sikerült megfogalmaznia egy olyan üzenetet, mely minden je-lenlevő számára egyérte lmű volt. A pontosság kedvéért el kell mondanunk, nem a fesztivál színvonalának alacsony volta emelte ki ezt a produkciót a töb-bi sorából, megállta volna a he-lyét — a Kísérlet-hez hasonlóan — egy erősebb, rangosabb szín-házi mezőnyben is.

Helyszűke miat t nem té rhe-tünk ki mindazokra a gondokra, melyek az utazás során, mond-hatni végigkísérték a szegedi társulatot, mint ahogy azt sem részletezzük most, miféle problé-mákat okozott az új . s merőben szokatlan játéktér . Azt ellenben hangsúlyoznunk kell. hogy a fesztivál szervezői, munkatársa i , élükön Federico Fiorenze-vel, a fesztivál t i tkárával . mindent megtettek annak érdekében, hogy az előadás tárgyi és technikai feltételeit megteremtsék. A fesz-

- t ivál t i tkára egyébként egyetér-tett velünk abban, hogy az Idén tizedik a lkalommal megrende-zett fesztivál színvonala valóban nem felel meg az elvárásoknak, s hogy igen nagy eltérések vol-tak az egyes csoportok produk-ciói között. Ennek okaként n e m csak a résztvevő együttesek k i -választásának helytelen mód já t jelölte meg Federico Fiorenze, hanem azt a negatív jelenséget is. hogy tudniil l ik egyes egyete-mi színjátszó csoportokban — az Idei fesztiválon például az ame-rikai. a görög társula toknál volt ez megfigyelhető — a tanárok veszik át a vezető szerepeket il-letve dk határozzák meg egy-egy előadás koncepcióját e lnyomva eláltal a fiatalokat, az ú j kezde-ménvezéseket. A fesztivál t i tkára minden udvariaskodás né lkü l tette azt a megállapítást, hogy az idei fesztivál két legfontosabb előadása a Kísérlet és a Per volt.

Mint m e g t u d t u k a fesztivál vezetősége a jövőben a színvonal emelése érdekében változtatni kíván a benevező társulatok ki-választásának eddisi gyakorla-tán. Elkénzelhető tehát, hogv a 11. fesztiválon egy ú j a b b szegedi 'észvétel, egv ú jabb szegedi si-ker már értékesebb fontosabb lesz számunkra.

YEMBÉGŰMK YGLT

dr. Vörös László E számunk vendége dr. Vörös

László, a JATE Bölcsészettudo-mányi Kar XL számú Magyar Irodalomtöfténet i Tanszék docen-se, a Tiszatáj főszerkesztője. Be-szélgetésünkben elsősorban a fo-lyóirat szerkesztési elveiről és vendégünk oktatói, kutatói m u n -ká járó l volt szó.

# Tanár úr. az ön szerkesztői munkáját a Tisza táj-bol sokan megismerhetik. oktatói-kutatói tevékenységéről csupán a szűk szakma, illetve a bölcsészhallga-tók alkothatnak képet. Arra ké-rem, mondja el: hogyan került a z egyetemre, mi a legfontosabb kutatási területe?

— 1953-ban érettségiztem Kis-kunhalason, u t ána ide jelentkez-t e m az egyetemre, de se akkor , se egy év múlva nem vettek föl, m e r t a nagyapámnak hat hold fö ld je és egy cséplőgépe volt. Kulákgyereknek számítottam. Dolgoztam, két évig katonáskod-tam, 1957-ben vettek föl többszö-ri próbálkozás u tán a BTK-ra, magyar- tör ténelem szakra. I t t olyan jól sikerült a munkám, hogy végzés u tán a tanszéken m a r a d t a m gyakornoknak, ahol akkor olyan k i tűnő tanszékvezető volt, min t Szauder József. Szak-mai m u n k á m elég sokirányúén alakult m á r kezdettől fogva, mer t mindig is érdekelt az elmélet, az i rodalomtörténet és a kr i t ika , is. Örülök, hogy ilyen széles skálán mozgott az érdeklődésem, eddig körülbelül száz irodalomkrit ikát , recenziót í r tam, mintegy 25 i ro-dalomtörténeti , esztétikai, i roda-lomelméleti tanulmányt publikál-t am.

Kandidátusi értekezésemet ezekben a napokban nyúj tom be, ennek címe: A marxis ta esztétika néhány alapkategóriájáról (Való. ság, tükrözés, realizmus). Remé-lem, hogy ez a munkám könyv-ben is megjelenik. A dolgozattal m á r négy éve végeztem, de a

téziseket is meg kellett írni, és az a helyzet, hogy mindig a leg-személyesebb m u n k á m marad t utol jára. Egy semmitmondó ér te-kezlet, egy semmirevaló kézirat megelőzte, hogy ezzel foglalkoz-zam. De ez engem abból a szem-pontból nem bánt, hogy ' a téma olyan, hogy más nem fogja előt-tem megírni. Ha itt ta r tunk, megvallhatom. hogyha nem ilyen témát választok, hanem például Gellér t Oszkár l í rá ját , akkor m á r 15 évvel ezelőtt kandidátus le-het tem volna, de abban semmi örömet nem lelnék, mer t nem mozdítot tam volna előre egy mi l -l imétert sem a magyar irodalom-t u d o m á n y t Ezen a nehéz témán viszont nagyon sokat dolgoztam: úgy érzem hasznára válik a tu -dománynak.

Az egyetemen irodalomelméleti előadásokat és irodalomtörténeti szemináriumokat tar tok. Hallga-tóimat nagyon szeretem és sokra becsülöm. Munkajogilag az egye-temen van a fő állásom, de ha most azt kérdeznék, hogy a két m u n k a közül melyiket szeretem jobban, akkor nem tudnék dönte-ni. Mind a kettőnek megvannak a mással nem pótolható szépsé-gei, és hogy az egyetemen van a főállásom, az pusztán olyan prakt ikus meggondolásból adó-dik, hogy az sokkal biztonságo-sabb munkahely, min t a szer-kesztés.

0i Amikor átvette a Tiszatáj főszerkesztői székét, a folyóirat hagyományaiból mit kívánt ak-kor feltétlenül megőrizni és mi-lyen hagyományt próbált meg-alapozni?

— 1975 elején Ilia Mihálytól nagyon színvonalas, kidolgozott koncepcióval és jó szerzőgárdá-val rendelkező folyóiratot vettem át, amely a magyar folyóirat-s t ruktúra egészébe nagyon jól beilleszkedett úgy, hogy egyúttal sa já tos szint is képviselt. Az

alapkoncepcióban akkor sem éreztem a változtatás szükséges-ségét és ezt most sem tar tom in-dokoltnak. Ennek a koncepció-nak a lényege egy hármas egyen-súly megvalósítása, a helyi, az országos és az országon kívüli, az egyetemes között. Mindig is az volt a véleményem, hogy ma vi-déken jó irodalmi folyóiratot szerkeszteni megfelelő helyi szer-zőgárda (írók, költők, kritikusok, t anu lmány- í rók társadalomtudó-sok, képzőművészek stb.) nélkül nem lehetséges, de csakis és ki-zárólag r á juk hagyatkozva sem. A vidéken szerkesztett folyóira-tok felszabadulás utáni tör ténete azt bizonyítja, hogy ezek a lapok akkor tudtak igazán mél tó ver-senytársaivá válni a központi fo-lyóiratoknak, amikor bekapcso-lódtak az országos irodalmi m u n -kamegosztásnak abba az egészsé-ges áramlásába, amelyben a fő-városi lapok ugyanúgy szívesen közöltek vidéken élő szerzőket, min t ahogy akár a legnevesebb Pesten élő írók sem érezték ran-gon alulinak a vidéki lapokban való megje lenés t

Példaképpen elegendő most a szomorú aktualitás kapcsán is Illyés Gyulára hivatkoznom, aki az utóbbi 8—10 esztendőben a legtöbb versét a Tiszatá j -nak ad-ta. Illyés szóban és írásban több-ször is kifej tet te, hogy többek

kőzött azért kedveli a Tiszalájf, mer t egyik legfontosabb végezni-Valónak a Közép-Kelet Európá-ban egymás mellet t élő, történel-mi múl tukban, jelenükben és jövőjükben egymásra utal t népek közelí tését kulturál is értékeinek közvetítését t a r t ja . Ezt a célt la-punkban két speciális rovat is szolgálja, az egyik a Most, Punte, Hid rovat (amelyben éppen a jú -liusi számunkban egy cseh össze-állítás jelenik meg), a másik pe-dig a Kelet-európai néző. Úgy l á t j u k hogy ezzel nagyon nemes ügyet szolgálunk, mer t ahhoz, hogy az itt egymás mellett élő népek jobban megszeressék egy-mást, mindenekelőt t a r ra van szükség, hogy egymás szellemi, történelmi értékeit megismerjék.

A kelet-közép-európai ki tekin-tés mellett —7 amint már utal-tam rá — döntőnek tar tom a „helyi szín" jelenlétét. A t á jun -kon, a városunkban élő tehetsé-ges írók, költők, krit ikusok stb. munkásságának támogatását , hangsúlyozva, hogy minden pro-vincializmustól és színvonalen-gedménytől mentesen. Mert nem-csak lapunknak, hanem váro-sunknak és megyénknek sem tennénk jót, ha a r ra nem méltó műveket az ország irodalmat olvasó közvéleménye elé tárnánk.

Az itteni fiatal pályakezdő al-kotók támogatását különösen szívügyünknek ta r t juk . Ennek egyik bizonyítéka l e h e t hogy re-mélhetőleg mi re ezek a sorok napvilágot látnak, megjelenik A hazatérés lehetőségei című vers-antológia — a Gazdátlan ha jók hagyományőrzése is — amely négy szegedi egyetemista költő verseit tartalmazza. A magam ré-széről nagyon remélem, hogy ez a sorozat m a j d folytatódik, t a -lán nemcsak a versben, hanem a kri t ikában is. A következő félév-ben ennek szellemében irodalom-kritikai gyakorlatok címmel spe-ciális kollégiumot hirdetek. Eze-ken az órákon frissen megjelent szépirodalmi alkotásokról, esszé-kötetekről szeretnék kr i t ikákat íratni a jelentkezőkkel úgy, hogy egy-egy könyvről meghatározott ter jedelemben kérem m a j d az írásokat. Természetesen a Tisza-t á j is profitálni akar ebből. Ezzel is támogatni k íván juk a helyi fiatalokat.

# Mely folyóiratok szerkesztő-ségével alakult ki jó kapcsolata a Tiszatájnak? M

— Nagyon nehéz kérdés. &ze-~ mélyileg mindenkivel jóban va-gyunk, különösen néhány vidéki folyóirattal jó a kapcsolatunk, az Alfölddel, a Jelenkorral , a For-rással. Olyan csak elvétve for -dul elő, hogy kölcsönösen á t i rá-nyí tunk egy-egy kéziratot egy-máshoz, ha úgy lá t juk, hogy az adott lap prof i l jába jobban be-leillik. Egymás iránti érdeklődé-sünk legfontosabb láncszeme, hogy alkalomadtán megérdeklőd-jük, hogy kit, milyen bántódás ér t és hogyan tudott ez ellen vé-dekezni. Mert ha az egyik vagy másik szerkesztőség jó kéziratot kap, azt esze ágában sincs más-hova átirányítani, így nagyon magától érthetődő rivalizálás van a folyóiratok között, szerencsére féltékenységtől és intr ikáktól mentesen.

Életem legnehezebb, de leg-szebb feladata a folyóiratszerkesz-tés. Amikor 1975-ben nekivágtam, abban a naiv hitben éltem, hogy az évek múltával könnyebbedni fog a helyzet. Egyáltalán ' nem ez történt. Folyóiratot szerkeszte-ni soha nem volt könnyű Ma-gyarországon, de olyan nehéz sem volt, min t napjainkban. És egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezután nem lesz még nehezebb. Szerencsére olyan k i tűnő munka tá rsa im vannak, min t Annus József főszerkesztő-helyettes és Olasz Sándor szer-kesztő.

# Melyik számra (számokra) a legbüszkébb?

— Mindenekelőtt az 1977. de-cemberi Ady-centenáriumi szám-ra, amiér t szerkesztőségünk a Dénes Zsófia által alapított Ady-ju ta lmat is megkapta. iDe m á r ezelőtt nagyon örül tem az 197(1. áprilisi számunkban megjelent A tudomány szegedi műhelyeiből című összeállításnak. Ma is meg-hatot tan tudom csak fellapozni 1978/4. számunkban a Nagy Lász-lótól való búcsúzást, de jóleső érzéssel gondolok most már a legközelebbi múltra , a tavaly no-vemberi, a 80 éves Illyés Gyulát köszöntő lapszámunkra. Mint ahogy a legutóbbi, júniusi szá-munkban is — az idő rövidségét beszámítva — igyekeztünk na-gyon tisztességesen búcsúzni leg-nagyobb kortárs költőnktől.

# Köszönöm a beszélgetést!

DLUSZTUS IMRE

- /

E tanévi, utolsó folyóiratszem-lénkben három személyiség: két politikus és egy f i lmművész éle-tével és műveivel foglalkozó í rá -sokra hívom fel a f igye lmet

Hankiss Ágnes méltán nagy fel tűnést keltő Martinovics-élet-történet-elemzése után ú j a b b el lentmondásos magyar történeti személyiség é le tút já t idézi fe l : Bethlen Gábor erdélyi fe jede-lemét. A

Valóság 5-ös számában megjelent írás al-c íme: Adalékok a „kötéltánc" crchetipikus képletéhez, jelzi, hogy Hankiss Ágnes felfogása szerint Bethlen Gábor tör téneté-ből az ellentmondásosság, s a kétér telműség nem ikta tható k i ; ellenkezőleg, annak lényegéhez tartozik, s min t ilyen, f o r m á j a szerint az erdélyi fejedelem élet-ú t j a leginkább a kötéltánchoz hasonlítható. Bethlen Gábor kü l -detésének lényegét a szerző szán-dékos leegyszerűsítéssel így fogal-mazza meg: a nemzeti függőség csökkentése, az elnyomókra tá -maszkodva, az elnyomók ellené-ben. E program megvalósítását kíséri figyelemmel a tanulmány-író, s a „ törökbarát" fejedelem élete fordulóinak elemzésével bizonyos törvényszerűségeket k íván fe lmuta tn i a „kötéltánc" archet ipikus képletén belül. (A szerző feldolgozásmódja lélektani, a konfliktushelyzetek izgalmas, t e l ső megjelenítésén túl ez azt is jelenti, hogy az egyébként te rmé-szetszerűleg valóságos történelmi tényeket önkényesen, ám a sze-mélyiség pszichikai hitelességét megőrizve értelmezi.)

A „kü lde té s tuda t—szakadás -valóra váltás—elmagányosodás" s tádiumaiba szorított élettörté-riet-fejlődést itt nem követhet jük nyomon, ám némely mozzanatára fel tét lenül k i térhetünk.

A fejedelem törökhöz fűződő kapcsolatai t kellő alapossággal eleveníti fel Hankiss Ágnes, oly apróságokat is megemlítve, hogy Bethlen egykori pártfogóját , Görcsi Mehemed pasát még fe je -delem korában Is „apám"-nak

szóKtja. A törölctől való tel jes e lszakadás t í r j a a szerző, Bethlen nem csupán azért u tas í t ja el, mer t nem lát esélyt rá, hanem m e r t sa já t ha ta lmának az elvesz-tését is magában foglalná. Kvázi önállóságot k íván elérni, s politi-k á j á t ehhez igazí t ja : (Hankiss Ágnes szemléletes leírása szerint) ennek lényege az árukapcsolások „bővített ú j ra termelése" , azaz: a fe jedelem a r ra törekszik, hogy az alku ne egy úgynevezett nulla összegű játszma fo rmá jában já t -szódjék le, hanem igyekszik a konf l ik tus elemi formáit , mielőtt még megszületne a végső k i -menet , á t tenni a nem nulla össze-gű já tszmák terébe, amelyben az elszámolások rendszere, ú j té te-lek bevezetésével, tetszés szerint tágítható. E takt ikát példázandó, a szerző Lippa várának véráldo-zalokat kövételő feladását elemzi.

Kényszerű magányosságát aztán a fejedelem lassanként választott szereppé formálja: ennek további következményeit f e j the t jük fel Hankiss Ágnes tanulmányából , nem csupán a politika, de példá-ul a fejedelem magánéletét köz-vetlenül érintő, három főrangú aszony ( Imreffy Kata, Török Kata és Báthory Anna) ellen in-dított boszorkányper vonatkozá-sában is.

„Ha Isten velünk, kicsoda elle-nünk? senki sincsen, bizonyára, bizonyára nincsen." — idézi a már beszélni nem tudó fejedelem papí r ra vetett, utolsó szavait a szerző tanulmánya végén. Három-százegynéhány évvel később népünk bölcs vez4re, Rákosi Mátyás aztán ka rakán választ ad a kérdésre : az ellenség soraink-ban van. E hosszú időre belátha-tat lan következményű politikai tévedés legismertebb áldozatának. Rajk Lászlónak az élettörténetét eleveníti fel Sipos Péter a

Társadalmi Szemle május i számában, a Politikus-pályák sorozat keretében.

Ra jko t 1956. június 15-én min t egy trockista kémcsoport t ag já t tar tóztat ták le. Szeptember 16 és

L FOLYÓIRAT

24 között zajlott le a nyilvános, a rádióban is közvetített fő tá r -gyalás, október 15-én pedig Rajkót és több társát (Pálffy Györgyöt, Szönyi Tibort. Szálai Andrást, Korondy Bélát, Németh Dezsőt, Horváth Ottót) kivégez-ték. Ezek az úgynevezett tények, s ami mögöttük volt, azt némely tekintetben ma is homály fedi.

Rajk László 1909. március 8-án szüle te t t Székelyudvarhelyen. 1927-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsé-szeti kará ra , magyar—francia szakra. Bár elméleti felkészült-sége még a kezdet kezdetén tart , 1929—31 között a marxis ta meg-győződés gondolkodása a lap jává válik. Energikus, mozgékony egyéniség volt : a for rada lmi munkásmozgalomhoz való vonzó-dása nem marad t csupán teore-t ikus érdeklődés. 1931-ben a KIMSZ, m a j d a KMP tagja lett —, a harmincas évek első felében a rendőrség több ízben őrizetbe vette. Aztán tagja volt az építő-munkások 1935 nyarán lezajlott tömegszt rá jk já t vezető bizottság-n a k m a j d a pár t utasí tására emigrációba vonult. Franciaor-szágból 1937 októberében (Firtos László néven) Spanyolországba érkezett, ahol részt vett a ha r -cokban. Egy politikai kalandor révén itt vádolták először troc-kista e lhaj lással ; az ügyet 1941-ben a IComitern zárta le: Rajk a párt jó kádere.

1938-ban az ebrói csatában megsebesült, majd a fogság évei következtek: végülis 1941 augusz-tusában tér t vissza Magyaror-szágra. Októberben azonban el-fogták, s előbb a kistarcsai in ter-

náló táborba, m a j d 1944 elején a Margit körút i fegyházba került . Az időközben nyilas á l lamt i tkárrá avanzsált Endre bá ty ja közbe-lépésére elkerülte a halálos ítéle-tet. Sopronkőhidáról aztán Ba jo r -ország felé hurcolták, 1945 ápr i -l isában sikerült végleg hazatér-nie.

I t thon tagja lett az ú j Köz-ponti Vezetőségnek, s egyál talán: politikai pályafutása töretlenül ívelt fölfelé. 1946. március 20-án belügyminiszterré nevezték ki, 1948 augusztus 4-én pedig a kül-igyi tárcát kapta meg. A Szabad Nép 1949. má jus 24-i száma int im hangulatú képet közölt: a Bala-ton p a r t j á n betegszabadságát töltő Révai Józsefet meglátogatta Szakasits Árpád és Ra jk László. Ra jkó t három hét múlva le tar-tóztat ták s a továbbiak már is-mertek. Hogy mit gondolt Ra jk kivégzése előtt, nem tud juk , de 1949 február i levele sokat sej tető: „Múltam — úgy hiszem — bccsü-letes és egyszerű, mint minden-kié, aki tudatában van annak, hogy az áldozatvállalásnak nin-csen súlya, ha egy egész nép érdekében s egy nagy eszme szolgálatában történik."

A múlt , az emlékezettel fel-idézhető és folyamatossá tehető életfolyamat a t émá ja a szovjet f i lmművészet egyik kimagasló, jelenkori képviselője, Andrej Tarkovszkij f i lmjeinek. A rende-ző munkásságáról , mindenekelőt t A tükör című f i lmjéről .Szilágyi Ákos í r t remekbeszabott , itt é r in-tőlegesen megidézhető tanul -mányt , a

M o z g ó Világ 5-ös számában, Az orosz film-művészet Sztalkere címmel.

Szilágyi tanulmánya elején rövid, de gazdag , információjú összefoglalását ad j a a szovjet f i lm kialakulási periódusának, cda fu t t a tva gondolatmenetét , hogy Tarkovszki j f i lmje i (melyek nem eizensteini f i lmpoétika sze-rint szerveződnek) klasszikus fokon képviselik az orosz kul tú-rá t és művészetet a szovjet kor-szakban.

A tükör című f i lmet elemezve Szilágyi Ákos rámuta t , hogy o film szerző-bőse az emlékezésben nem nosztalgikus, hanem dialo-gikus viszonyba kerül a múlttal. Ez a dialogikus emlékezet a léte-ző múl t ra irányul, amelynek sa já t igazsága van, és amely resze a jelennek. A múlt tehát , emeli ki a szerző, maga az élet-folyamat —, a tükör pedig -a kapcsolat ú j raf elvételének és k ia lakulásának jelképe. Ta r -kovszkij etikai jellegű világképé-nek megfelelően a személyiség azon pi l lanataira koncentrál , amikor az emberi lét válságba kerül . A személyiség valamilyen küszöb át lépésekor nyílik meg igazán, mer t „legigazibb élete azokon a pontokon folyik, ahol az ember elveszti önmagával való azonosságát" (M. Bahtyin). Az emlékezés is egyike a küszöb átlépése pi l lanatainak. Ez az em-lékezés Tarkovszki j f i lmjében mint etikai esemény valamilyen erkölcsi eszményre irányul. En-nek elérése a szeretet képességé-nek visszaszerzésévei, illetve ki-alakításával lehetséges. Az emlé-kezés révén a valamely emberi kapcsolatot, kontaktus t ú j r a t e -remtő személyiség visszanyeri (visszanyerheti, teszem hozzá) a szeretet képességét, s ez a sze-mélyiség erkölcsi megújulásához vezet.

A személyiség új jászületésének lehetősége egy etikai és egzisz-tenciális határhelyzetben te rem-tődik meg (legalábbis A tükör-ben), s ez a határhelyzet a betegség, ami Tarkovszki jnál valamiféle kegyelmi, szent ál la-pot. Az emlékezet' hangsúlyozza Szilágyi, mint a beteg tudat gyó-gyulásának feltétele, nem csak az egyén, hanem az egész társa-dalom erőfeszítése. Ilyen át té te-lek során az emlékezet a nyelv visszaszerzésének lehetősége lesz, a személyes és történelmi tuda t -zavar legyőzése. Emlékezzünk csak a f i lm zseniális kezdő-képeire: a dadogó, gátlásait iszonyú erőfeszítéssel legyőz« fiú egyszerre csak hibátlanul és folyamatosan mond ja : tudok bcszélni.

(belányi)

6 SZEGEDI EGYETEM

)

Három végzős kosaras Együtt kosárlabdáztak a SZEOL-ban, egyszerre mentek át a Postásba, együtt jártak egyetemre, s

most, amikor végeznek a SZOTE fogorvostudomány karán — egyszerre válnak el egymástól, a kosárlab-da csapattól és Szegedtől.

Józsa György A kosárlabda születésemtől

kezdve jelen volt az életemben — meséli Józsa György. Aoám kosárlabda edző volt. s anyám is sokáig aktívan játszott. "ígv a gyökerek mélyén vannak, de nem elég mélyen ahhoz, hogy megfelelő időben elkezdtem vol-na a játékot. 16 évesen. 1972-ben kezdtem kosarazni a SZEOL-, ban. Egy évig játszottam a ser-dülők között, aztán egvből a fel-nőttek közé kerültem. Faragó Józsefhez. Hét évig játszottam ott — „keményen kispadozva". Ezalatt háromszor estünk ki az NB 1-ből. Nálunk lelkesedés-ala-pon ment a játék. Amikor Guoth Iván került a csapathoz, akkor viszont nagyon profi letrf. S bár mondták, hogy maradjak , nem vállaltam a „sok munka — kevés játék"-ot . A Postásban kellett az ember, így odaigazoltunk. A be-illeszkedés nagvon nehéz volt. hisz kiforrott játékosokból á l l t a csapat, na, meg volt bennük egy kis „neveljük meg!" hozzáállás. Aztán, részint egyéni tűrőképes-ségemnek. részint annak köszön-hetően. hogy megismertek, kb. egy év múlva elfogadtak.

Mindig szorgalmas játékos vol-tam. ri tkán hiányoztam edzésről. Ha éreztem, hogv szükség van rám. akkor is mentem, ha vizs-gákra készültem. Azt hiszem, azt a két órát nem szabad elvenni PZ ember testi-lelki felüdülésétől. S abban, hogy amatőr szinten kosárlabdáztam, az a legszebb. . hogy megmaradt a játék szere-tete.

Nehéz lesz megválni Szegedtől — Putnokon fogok dolgozni —. bár ezt még nem érzem igazán, f a r a d o k külső kritizálója a ko-sár labdának. s egész máshol kell megtalálni a mozgásigényem le-vezetését.

Hogv mit adott nekem a ko-sár labda? Sokat. Alkatilag meg-erősödtem. nagyon sok ember t ' megismertem, sok jó kapcsolat alakult ki. fejlesztette az akara-tomat. ami a tanulásban is hasz-nos volt. És persze, a játék. a csapat sok örömet szerzett. Re-mélem. én is másoknak, mert ez ugyanúgy jó érzés, mint ha jól el tudok látni egy beteget, meg tudom gyógyítani. S ez lelkiis-mereti szemoontból kellemes do-logi^ami kell a munkához. Ezért is volt nagyon jó csapatban iát-szaVii.

Simor Miklós Általános iskolás koromban ka-

jakoztam. a to rna tanárom csábí-tott el kosárlabdázni — vála-szolja kérdésemre Simor Miklós. — Egy darabig meni egviitt a-kettő, aztán a SZEOL leigazolt, s ígv végképp a kosárlabda lett az elsődleges. Másodévesek vol-tunk. amikor az NB l -be sokad-szor visszakerülő SZEOL „pro-f ikkal" erősített. Mivel az NB Il-ben is csak nerceket játszot-tam. úgv éreztem ezért nem ér-demes annvit edzeni, a Postás-ban több iátéklehetőséeem 1»het. Sokszor, ha látom a SZKOL-t. úgv érzem, talán nekem is si-került volna ott játszanom. De egv-egv jó hangulatú Postás-meccs. vapv buli után örülök, hogv ípv döntöttem. Nem beszél-ve arról, hogv ípv az egveVmi. élettel szorosan összefüggő. kel-lemes emlékeket ébresztő dol-gokra (mint például a Medikus Kupák) sokkal több időm volt.

Elég szerencsés természetem van. ígv a beilleszkedés is könv-nven ment. és segített az is. hogv többen mentünk egyszerre a Pos-tásba.

A tanulást egyáltalán nem hát-rál tat ta a kosárlabda, sőt. egy ió edzés után könnyebb volt a ta-nulás is.

Sajnos, most abba kell haffv-nnm. a . iátákot,.. mert . Battonyáp ahol dolgozni fo/?ok.„n<nr'sen ko? sárlabda-csapat. Fölvetődött per-sze — fé ' ig viccből — hogv ala-kítsunk ott csanátot. szakosz-tályt. dehát ez nehéz dolog.

Hogy jobb. vagy rosszabb or--vos lőcsök azért, mert sportol-t am? Nehéz kérdés. Párhuzamo-san csináltam a kettőt. « nem tudom eldönteni, h ö g v ' h a ' ló i vagv rosszul csinálom a munká-mat. az mennvire a kosáriahda függvénve Inkább az., az oldal a fontos, hogv a betépnél js törőd-ni keH. s a csan^H-^tékb^n is hpi-tani kel! a másikért. .Ha épnen nincs kedvem lemenni edzésre, a többiekért akkor is megteszem ezt. s ez összefüggésben lehet a munkám során Szükséges menta-litással. Erős. gvors , mindenki leheti de van. arpit csak közös-ségben. csapatban lehet megta-nulni. - '

Hoffmann János 1974-ben kezdtem kosárlabdáz-

ni a SZEOL-ban, addig a Volán-nál kézilabdáztam — idézi a kezdetet Hoffmann János. Előbb az ifi. majd a felnőtt csapatban játszottunk. Nagyon sokat edzet-tünk, ez kosárlabda szempont-ból teljesen aktív időszak volt. Egyetemista korunkban is így volt ez két évig. Harmadévtől a Postásba igazoltunk, mert a SZE-OL-hog érkező Guoth Iván na-oyon komoly munkát követelt, s ezt nem tudtuk a tanulással összeeayeztetni. Egy kis közös-ség: három barát és csoporttárs így — félig kényszerűségből — együtt ment a Postába. Edzés szempontjából ez passzív idő-szak lett: a hangsúly az egyete-mi tanulmányokra és a szórako-zásra tolódott. A Postásban egy régi összeszokott közösség várt egy úíat: n»héz volt a kezdet, de szüksén volt ránk. s emberileg is összehangolódtunk. Szeren-csés volt. hogy efite voltak az ed-zések. így nem zavarta az órá-kat. s a tanulással szemben sem okozott semmi gondot. Így a ko-sárlabda csak hasznos volt: nagy élmények fűződnek hozzá. s nemrégiben dékáni dicséretet is kaptunk a Medikus Kupákon va. ló több éves eredményes szerep-lésért.

Mérlegelve a dolgokat: eayál-talán vm sajnálom, hoav eljöt-tem. a SZEOL-ból. Több idő ma-radt a tanulásra, s kisebb csapa-tokban nagyobb az egység, , jobb a légkör. ^smf

Ümi.néz ki. hogy a munka el-kezdésével. abba kell hagyni a sportot, hiszen Battonyán. ahol dolaozni fogok, nincs sem idő sem lehetőség a kosárlabdázásra. Valami olyan sport Után kell nézni, aminek én tudom megvá-lasztani a helyét, idejét.

Hiányérzetem lesz, mint min-dia. ha valaminek vége szakad, hisz jól éreztük itt magunkat. Ez n sriort megadta a foaorvosi pá-riához alapvetően szükséges álló-kér>psséaet. de lelkileg is formál-tak a. sportélmények, kudarcok, a barátsáaok és persze a hara-ook. kritikák is. Az emberi kap-csolat ezután sem szakad meg, rsak a sporttársi: de minden al-kalmai mea fogok ragadni, hoav találkozhassak a csapattársakkal.

Balogh Tamás

Jó sorozat A tavaszi gyengébb szereplé-

sével középcsapatok közé került Tanárképző labdarúgó csapata a legutóbbi, négy fordulóban hnf pontot szerzett, ezzel valame-lyest javított a második idénv mérlegén. A 24. fordulóban az Alsóváros vendégeskedett a Kis-s tadionban: Tanárképző—Alsó-város 3—2 (0—1), Közenes ira-mú és színvonalú mérkőzésen a 86. percben szerzett góllal nyert a főiskola. A hazai csaoat gól-lövői Gyenge (2) és Protity vol-tak.

A következő mérkőzésen a Szentesi Kinizsi volt a Tanár-képző ellenfele. Szentesen első-sorban a jól védő Bánáthy, va-lamint Faldum és Tóth 11 jé já tékának volt köszönhető a gólnélküli döntetlennel elért eg\ pont.

A 26. fordulóban az Apátfalvo látogatott szegedre. Már az elsi* félidőben eldőlt a mérkőzé* sor-sa. 3—0-ra nyertek a főiskolá-sok. A Simái — Miskolczi. Búi-

¿7

95 dosó. Fornyák (Gát). Udvarhelyi — Tóth I. (Tóth 111.), Kálmán. Tóth II. — Kakuszi. Protity. Gyenge fölállású csapat végig fölényben iátszott. Protity <2) és Kálmán góliával megérdemelten tartotta ot.'hon a két pontot.

A következő mérkőzésre Már-téi.yon kerül sor. A Tanárképzc gárdája jó iramú mérkőzésen '•abolt pontot A 0—0-ás döntet-lennel végződött mérkőzésen Kálmán. Tótfi lll. és Gát nltí*-tott kiemelkedőt.

A JATE SC TAE-KWON-DG karate szakosztálya az országot bajnokságon, melyet Budapesten endeztek a következő eredmé-

nyeket ér te el: A: Küzdelem ka-tegória 1. hely Molnár Péter (7R—só- kg s. katV 3. hely Si mon Sándor (57—60 kg s. kat) 3 helv Varga Attila (67—71 ke

s. kat) B: Tornagyakorlat kate-gória 4. hely Varga Attila.

* A tanév egvik legszebb sport-

sikerét arat ták a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatói Csamangó Jusztina — Lovászi Ágnes és Krasznai Orsolya, akik az esélyes szombathelyiek előtt megnyerték az országos egyete-mi-főiskolai tájfutó bajnokságot — váltó versenyszámban!

Széo teliesítménvt nyúj tot tak i JATE férfi versenyzői is. akik Susányi Tamás. Vaida Zoltán és Kaszaki József összeállítás-ban, a 3. helyen végeztek a csa-Datversenyben (valamennyien TTK-sok). A JATE nők színeit Franczia Gabriella és Szász Er-zsébet képviselte Gratulálunk teljesítményükhöz!

• A közelmúltban fejeződött be

a JATF dolgozók kieséses rend-s?erv 1982 83. kispályás labda-rúgó kupasorozata. A Kupát — tavalyi győzelmét megismételve — a Műhely csapata nyerte az Alkalmazott Kémia, a BTK és a ^ágvári csapata előtt.

„Ha nem edzenénk ennyit^ kiesnénk" — nyilatkozza a főiskolás labdarúgócsapat edzője

Sokak nagy örömére szol-gált, amikor 1981. tavaszán baj-nokságot nyert a Tanárképző Főiskola labdarúgó csapata a megyei II. osztályban Az első osztályban töltött kezdő év ki-magasló sikert hozott: bronzér-mes lett az ú jonc főiskolás csa-pat. A bajnokság végeztével. 1982. nyarán ú j a b b játékosok érkeztek, akikkel — úgy tűnt — tovább erősödött az együttes. Az ú j idény azonban nem hozta meg a vár t fejlődést. Jóllehet, e sorok írásakor még három for-duló hát ra van a bajnokságból (megjelenési okokból sajnos nem várha t tuk meg az idény végét), az biztos, hogy elmúlt évi tel-jesí tményüket a lu lmúl ják a főis-kolások s jelénlegi 7. helyükről nemigen kerülnek előrébb a ta-bellán.

Miskolczi József, a csapat ed-zője főállásban a főiskola ma-tematika tanszékének oktatója. Előre összeállított kérdésekkel indultam hozzá . egy értékelő beszélgetésre. Meg aka r t am tu-dakolni véleményét a csapat szerepléséről, egyes játékosok leállásának okáról, a szakosztály alacsony költségvetésével kap-csolatos gondjaikról, hogy miért , kerülnek nehezen csapatba az elsősök, a — mégoly tehetséges — ú j emberek, s arról is, ho-gyan vélekedik Miskolczi József azon — megyei körökben sokat hangoztatott — véleményről, miszerint a főiskolás szakosz-tálynak kiemelkedően jó (a me-gyében a Csongrád mellett a legjobb), sőt többre hivatott a játékosanyaga.

Kérdéseimre nem volt szük-ség. Tanár úr ugyanis — ké-szült. Elővette jegyzeteit, s ezek után nekem sem marad t más, csak a jegyzetelés . . ,

• Ha egész konkrétan aka r -juk vizsgálni a csapat szereplé-sét. akkor a játékosoknál kell kezdenünk — mondta bevezető-jében Miskolczi József. — Esek a f iúk nagy áldozatot hoznak azért, hogy focizhassanak. So-kaknak- napi: 7~r-8 órája< van, s: ezek után va jon» 'mennyi, idő maradhat sportolásra?

• Év elején és fé lévkor min-dig tar tok égy értekezletet, ahol megjelennek azok. akik szeret-nének focizni. Megkérdezem, ki vállalja a rendszeres munkát, és ki nem. Van második csapatunk is, ott az játszik, aki nem rend-szeresen jár . s ők a tar talék bajnokságban szerepelnek. A jobbik együttes oedig a megyei l. osztályban. Mindjá r t meg kell jegyezném hogv labdarúgásban a megvei bajnokság magas szin-tet jelent, s !sv. mivel a mi játékosaink 99" Va if icsapatok-ból kerül hozzánk, nagyon ne-héz dolgunk van. Sehol nem éoítenek csapatot csak az i f jú -ságiakra.

• Ami jó. hogv ezek a gye-rekek önként jönnek, semmi előnvíik nem származik a lab-darúgásból- sem anvagi sem fő-iskolai (sőt. a főiskolán talán inkább há t rány focistának len-ni). A heti 3—4 edzésen kívül még évente kb. 30 vasárnapju-kat áldozzák a fociért.

• Tudtommal a felsőoktatási intézmények közül csak a Test-nevelési Főiskola az. ahol ilven szintű labdarúgó-csapatot mű-ködtetnek az országban (A Pécsi Universltas az ottani intézmé-nyek közös csapata.)

• Min^ez^el csak azt akar-tam érzékeltetni , hogy miiven áldozatot hoznak ezek a f iúk a labdarúgásért . S ilyen áldozat-kész emberekből lesznek az iga-zán „jó pedagógusok — hacsak el nem romlanak valami miatt. Akibe ez a szellem beleívódott, az nem lesz anyagias — le-galább is hirtelen nem.

+ E szellem igazán jó közös-séget formál, s itt van a magya-rázata annak, hogy az elsősöket ál talában még nem já tszatom: ők még nem érzik ezt a szelle-met, s persze, tanulmányi orob-lémáluk Is nekik van a legtöbb

+Harmincezer forint az évi költségvetésünk. A velünk egy szinten lévő szakosztályoknak

ennek a tízszerese, de én azt mondom: meg lehet köszönni a főiskolának, hogy egyáltalán üzemelteti a szakosztályt. Hosz-szas kóborlás után a Kisstadi-onban kaptunk ot thont a mecs-cseinkre (mivel a főiskolának nincsen mérkőzésre a lka lmas pályája). Itt csak a meszelésért kell fizetnünk, s hosszú idő után a helyi labdarúgó szövet-ség is támogat már bennünket .

+ De t é r j ünk rá a csapat sze-replésének értékelésére. Ott kezdem, hogy '82 augusztusában napi két edzéssel kéthetes ed -zőtábort szerveztünk. Ezek után az első nyolc fordulóban hétszer győztünk (ebből a legnagyobb fegyvertény, hogy a mostani második Makót ot thonában ver-tük meg 2:0-ra). Ezután egy rosszabb széria következett : hét meccsen csupán négy döntet lent tud tunk elérni. Ennek okairól annyi t : amióta októberben van a kötelező társadalmi munka, s a f iúk nem egyszerre dolgoznak, hanem folyamatosan, s így ál-landóan hiányzik valaki, mindig visszaesett a csapat. Sérüléshul-lám is közbejött, s a nyáro» szerzett erő is elfogyott.

+ Tavasszal az őszi csapatból hat állandó ember kiesett, s bá r az első meccsen megvertük a Csongrádot, u tána két döntetlen« majd négy vereség következett . E négy meccsen mindig az utol-só öt percben kaptunk ki. Nem a kondícióhiány miatt , mint az t gondolhatnánk ez a lap ján . A fiatalos hév volt az ok. Ugyanis mindig úgy alakult , hogy n e m sokkal a vége előtt egyenlítet-tünk, s a f iúk győzni akar tak . Előre ment az egész csapat, s közben kontratámadásból gólt kaptunk.

+ Mo6t négy forduló óta ve-retlenek vagyunk, s utolsó há -rom meccsünkön még 3—4 pon-tot szeretnénk gyűjteni .

+ A szakosztályunknak kb. 50 játékosa van, ebből 20—23 jár rendszeresen edzésre, a töb-biek alkalomszerűen. Ha as összteljesítmény a lap ján k íke l le -ne valakit emelnem, nerrt tudnék egyértelműen nevet mondani , csupán fel tudom sorolni azokat akik a legtöbbet tet ték a csapatért Ezek a következők (zárójelben, hogy hány mérkőzésen játszottak ed-dig): Kálmán (24), Gát (21), Ud-varhelyi (19), Tóth T. (11), Tóth I. (21). Hornyák (17). Szentgróti (23). Litkei (12). Koszta (V). Bischoff (13), Gyenge (12). Ka-pusok közül az időközben az SZVSE-be igazolt Lipcsei 5, Si-mái 12, Bánáthy 6, Ádám 5 mérkőzésen szerepelt.

+ Sokszor szóba kerül Tóth Zoltán esete, aki t Szegedre ke-rülése után azonnal a Dózsa iga-zolt le. Mivel velük nincsen a főiskolának kiadatási szerződése, azon voltam. hogy a játékos visszakerüljön hozzánk. Az ő pél-dá ja ugyanis rossz hatással lett voina a mi játékosainkra, ak ik semmilyen ju t ta tásban nem ré-szesülnek azért, hogy fociznak, bár „vajaskenyérér t" bármelyik el tudná adni m a g á t . . .

* Van aki azt áll í t ja, hogy miénk a legjobb játékosállo-mány a megyében? Tizenhat év edzői tapasztalatával áll í tom, hogy legalább tíz csapat iobb anyaggal gazdálkodhat, s ha nem edzenénk ennyit, kiesnénk.

+> A tavalyi harmadik he-lyünk annak köszönhető, hogy a fiúk — félve az ellenfelektől —

• nagyon ha j to t tak . Azóta erősö-dött a bajnokság, a riválisok játékosokat vásároltak. Hozzánk folyamatosan jönnek ugyan az emberek, de nem mi dönt jük el, kivel aka runk erősíteni. Egy előnyünk van : sok,a játékosunk, s közülük mindig van olyan, aki ha j landó dolgozni. Ebből a gár -dából 3—4 olyan ember van csupán, aki megüti a megyei I. osztályú bajnokság szintjét . A sok edzés az oka. hogv eddig is e l jutot tunk — fejezte be ér téke-lő nyilatkozatát Miskolczi Jó-zsef

-bslogh—

1 4 SZEGEDI EGYETEM j

t

SPORT 3

Fegyelmezettek

Ki az az r

Énekes? Ki az az Énekes? Kapta föl a

fe jé t a márciusi, budapesti fe-dettpályás atlétikai EB-n szerep-lő magyar csapat kihirdetésekor még a némileg tájékozott at léta-barát is. Aztán Énekes Béla, a SZEOL AK atlétája, civilben a JATE matematikus-szakos hall-gatója csaknem kiharcolta a dön-tőbe jutást 1500 m-en az Európa-Bajnokság selejtezőiben. De: ru-t inta lan volt, hagyt a magát be-zárni, majd a hátulról fölnyomu-lókra nem „ragadt", ahogy azt kellet t volna, igy odalett a to-vábbju tás t jelentő harmadik hely lehetősége. Nem baj , ma jd leg-közelebb. Hogy mi lesz legköze-lebb? Erről (is) beszélgettünk a 20 éves atlétával, akinek — mel-lesleg — 4.8 a tanulmányi ered-ménye, ami ugye — TTK-ról lé-vép szó — fogalmazzunk tömö-ren: nem piskóta! (Kérdeztem tő-le: és jó tanuló — jó sportoló díjról hallottál m á r ? Erre ő kér-dezte: az mi? Nem akarom meg . bántani az idei díjazottakat , hisz ők is rászolgáltak az elisme-résre, de — ismerve az ő sport-eredményeiket . . .)

A véletlennek köszönhetem, hogy atléta lettem — meséli Bé-la. — Bonyhádon já r tam gimná-ziumba, ahol nagy hagyománya van a fu tásnak , minden évben megrendezik a „Ki tud többet futni?" versenyt. Amikor ezen el indultam, csak az volt a célom, hogy ne én legyek az első aki kiáll. B'utás közben hallottam kimről egy megjegyzést: „nézd a véznát, mind já r t összeesik". Tényleg úgy néztem ki akk jr , min t akinek van er re esélye, de aztán mégis sikerült 16 km-t le-futnom. Ennek a lapján hívott el to rna tanárom atlétizálni. Volt egy kis külön csapat a legjobb futókból : eleinte azért haj to t tam, s edzettem az előírtnál is többet., hogy közéjük bekerüljek. Amikor ez sikerült, akkor ú j abb kis cé-lokat tűztem magam elé. Harma-dikos vokam, amikor, bejutottam az országos bajnokság döntőjébe — ez nekem akkor nagyon nagy dolog volt. Ezután hívtak meg az ifjúsági válogatott keretbe, maid a következő nyáron indul-hattam a debreceni lBV-n. Nem sokkal a verseny előtt eltört a lábúj jam, így részint ezért, ré-szint tapasztalat lanságom miat t nem kerül tem döntőbe.

O 81-ben bevonultam katoná-nak, akkor hat hónapig egyálta-lán nem edzhettem. Csak később, am|kor közeledtek a hadsereg-bajnokságok, és szükség volt rám, akkor volt lehetőségem ed-zeni. Így lettem második az or-szágos utánpótlás bajnokságon, 800 méteren. .

© Szegedre kerülésemkor Tö-rök János, a Bp. Honvéd edzője vállalta a felkészítésemet, mivel itt nincs megfelelő középtávfutó-edző. Azt hiszem, jól sikerült ta-lálkozás volt, ezt a fél év alatt i fej lődésem muta t j a Nem vár tam ennyit magamtól. 800-on szeret, tem volna megfutni az EB-szin-tet. Miután ez nem sikerült, szin-te büntetésből kellett másnap egy 1500-at is futnom. 3:46,88.at teljesítettem, ez a lapján indul-ha t tam mégis az EB-n. Ez volt az első igazán nagy versenyem, ez első felnőtt válogatottságom, tu la jdonképpen nem is szerepel-tem le, úgyhogy mindenképpen szép emlék. Ez talán önbizalmat is adot t : eddig nem mertem nagy dolgokra gondolni, — most-már igen.

49 Az Universiadéra szerettem volna kimenni, ami E d m o n t o n . ban, Kanadában lesz az idén. Az eredményeim alapján valószínű-leg ki is vinnének, de mivel az időpont ütközik az országos ba j -nokságéval, többek esetleges k a -nadai szereplése a hazai egyesü-leti erdekekkel, így valószínűleg inkább nem visznek senkit. (Bumm! Ültem, így nem estem hanyatt. Énekest ugyan tudná nélkülözni a SZEOL a magyar

bajnokságon, de például Szalmát a Vasas, vagy Bakosit az NYVSSC már nem, így — hogy „senki" ne sértődjön meg —, inkább nem visznek senkit... Az Universiadéra, az olimpia utáni legnagyobb világversenyre... Igaz, az ott szerzett helyezésért nem. adnak pontot, mint itthon, a hazai bajnokságon. így ez a fontos... — a szerző.)

Q Ami esetleg pótolhatná az edmontoni „kirándulást" az Hel-sinki lenne, nhol az első atléti-kai világbajnokságot rendezik az idén. Oda viszont nagyon nehéz ki jutni . Igaz, Bakai József, a szövetségi kapi tány azt mondta, hogy sok fiatal a t lé tát aka r ki-vinni. Ehhez azonban kb. 3:38-at kellene futnom 1500-on. Eddig szabadtéren 3:51 volt a legjob-bam, a mostani fedet tpályás eredményemre legalább 3:42-t kellene futnom. Meglát juk . . . (Utóbb kiderül t : hamar s ikerül t a terv. Az up bajnokságon, Éne-kes: 3:41,16!)

0 Itt, Szegeden persze nehéz. Nincs jó pálya, a komoly edzé-seimet Pesten végzem úgy, hogy hetente elutazom. A fejlődéshez az edzőmmel is naponta kellene találkoznom.

D Amikor idejöt tem az egye-temre, úgy gondoltam, ha egy-szer választanom kell a tanulás és a sport közölt, mindenképpen a tanulást választom. Ugyanez mostmár nehezebb kérdés lenne. Hisz a sport időleges, és később matemat ikával akarok foglalkoz-ni, de . . . A matemat ika még várna rám egy darabig, a sport viszont nem. Most így a kettő teljesen betölti az életemet.

O Jobban szerettem és még most is jobban szeretem a 800-at, mert ott jobb eredményeim voltak, de kevesebb a remé-nyem a javulásra. Most olyan munkát ' végzek, amibő l 1500-on sülhet ki jobb eredmény. Ugyan-olyan rendszer szerint edzek, mint télen, úgyhogy remélem, most is lesz eredménye. 3:38 kö-rül szeretnék f u t n i . . .

(Személyesen nem találkoztam még ezzel a vékony, bajuszos fiúval, csak futni láttam, de már szimpatikus volt. Nemcsak azért, mert a versenyen borzasz-tóan ..szívta magát", ahogy mondani szokás. Öt keresve többször jártam kollégiumi szo-bájában, ahol többedmagával la-kik. A falon a fedettpályás EB plakátba, a belépésre jogosító kártyája, és még a szobában sok egyéb, ami nyilvánvalóan az Európa-Bajnokságról származik. Annyit beszélünk az élsportolók elanvaqiasodásáról. erkölcsi süly-hiedéséről stb. jó ellenpéldát látni.' azt. hogy valakinek ..csu-pán" a magas szintű futás is örömet tud okozni. Jeles tanul-mányi eredmény mellett.) /

Lapzárta után érkezett a h í r : Énekes Béla kiemelkedő sikert é r t el az Országos Egyetemi és Főiskolás Atlétikai Bajnokságon. Mindkét középtávon aranyérmes let t : 800 méteren 1:51.7 1500 mé-teren 3:53,0 másodperces idővel.

A következő hetekben előbb a magyar—baior—jugoszláv viada-lon nyert fölényesen 800 m-en, ma jd — ugyancsak 800 m-en — a magyar utánpót lás bajnoksá-gon lett ezüstérmes kitűnő egyé-ni csúccsal (1:48,23).

—lógtam-—

Gondolom, nem vagyok egye-dül tájékozatlanságommal, ha az önvédelmi sportokról van szó. Hazánkban csak néhány éve űzik sportszerűen és szervezett kere-tek között a karatét , de már igen nagy népszerűségnek örvend ez a fiatal sport. Fiatal? Majd meg-lát juk. Mindenesetre a honosodás késettségét jelzi, hogy a Magyar Cselgáncs Szövetségen belül mű-ködik a ka ra te szakág, holott már több a karatézó, mint a cselgáncsozó.

Az a kis tudás, amit összeka-pargat tam a kara te egyik ágáról taekwon dóról a fekete öves An-tal Lászlótól és V.irga ' Attila joghallgatótól, a JATE SC o k a -tójától származik. Tőlük hallot-tam egy-két dolgot a

taekwon do történetérő/

Ez a sportág hagyományos ka-rate-stílus tehát nagyon régi időkre megy vissza az eredete. Kezdetben Koreában űzték, mai, modernizált változatát má r világ-szerte. A stílus legújabbkori megteremtője Choi hong hi mes-ter, aki Kanadából i rányí t ja a sportág életét. A fekete öv 9 dá-nos sportvezető — a Nemzetközi Taekwon do Szövetség elnöke — már négyszer járt hazánkban, általában sűrűn meglátogatja a szervezeteket

A karate-st í lus hazai vezetője Harmat László nemzetközi mes-ter, aki fekete öv 4 dános. Bizto-san kevesen tudják, hogy ő 1978-ban töréstechnikában világbaj-nok, küzdelemben 5. helyezett lett. Harmat egyik helyettese An-tal László, aki többek között a szegedi klub munkáját . segíti a lkalmankénti látogatásával. A hazaj szervezet központi i rányí-tású, minden edző Harmat keze alól kerül t ki. A mester rend-szeresen látogatja a klubokat, je-lenleg egy taekwon do szakkönyv megírásán dolgozik.

Ez a stílus jóval dinamikusabb, mint például a Shotokan. Attila szerint lendületességével rendkí-vül jól kifejezi a XX. századi ember fölgyorsult életét. Antal László azt hangoztat ja, hogy a mozgássorozatot a laza indítás, dinamikus folytatás és kemény befejezés jellemzi. A verseny-szabályok is különlegesek: pon-tozzák a küzdelmet, a lágyságot és az esztétikailag szép kivitele-zést is. A versenyküzdelem ma-gasszintű technikai tudást, gyor-saságot és ruganyosságot igényel. A lábtechnikának — mint nehe-zebb elemnek — kiemelt szere, pet tulajdonítanak. A szép moz-gás pedig a formagyakorlatokban csúcsosodik ki.

Az általános tá jékoztatás után arról kérdeztem Antal Lászlót, hogy az

öv vizsga milyen feltételekkel tehető le?

— Nemzetközileg meghatáro-zott követelményeknek kell meg-felelniük a versenyzőknek — kez-di a fiatal oktató —, egy-egy öv-vizsga kapcsán sok dolgot kell fölmérni : az edzésmunkát, a küz . dőszellemet, az állások s tabi l i tá . sát — hiszen nagyon fontos az egyensúly —, a küzdőmozgás ha-tékonyságát, a mozdulatok szép-ségét, lazaságát, az akrobatikus-ságot, a mozgás kiegyensúlyo-zottságát, az állóképességet és az erőf.

A fekete övért például már 15 percen túli küzdelem szüksé-

gem: Hányan sportolnafi g stíluson belül?

— Jelenleg körülbelül 1500-an űzik ezt a stílust. De ennél jóval többen kezdtek már bele, csak amikor rá jönnek, hogy ez is olyan sport mint a többi, hogy itt is meg kell izzadni a sikerért , akkor abbahagyják.

— Mikor a lakul t a szakosztá-lyotok?

— 1981 októberében, 40—50 emberrel kezdtük el a munkát . Három hónap múlva dr. Rácz János személyes közbenjárásának köszönhetően fölvettek minket a JATE SC-be, mint szakcsoportot. Ez annyi t jelent, hogy van ne-vünk, és hetente kétszer megkap-juk az oszlopos torna te rmet az Ady téren. Ma már annyira va-gyunk, hogy kihelyezett tagozatot működtethetünk, a SZOTE SC keretein belül. Ennek vezetője Molnár Péter IV. éves orvostan-hallgató. Néhány napja Ormándi János lett az összekötőnk az

Törés-bemutató (Nehéz Gyula felvétele)

ges. Ez persze így nem mond soka t de ha hozzáteszem, hogy ezen a szinten percenként már 25—30-at rúgnak és 60—80-at üt-nek, akkor képet tudsz alkotni a küzdelemről. Az övvizsgán a törést is bemuta t ják a verseny-zők. Mi ál talában deszkát törünk, de bemutatón mást is. Harmat László már tör t keramittéglát és falazóblokkot is. A törésre az önvédelem cél jára kiképzett fe lü-leteket használ juk: kézélt, kö-nyököt, alkart, láb külső élét, sarkat, sípcsontot stb. — ezeket fokozatosan kell fejleszteni, hogy egyre nagyobb ütéseket lehessen kifejteni.

Ezután Varga Att i lát kérde-

OLIMPIAI ÖTPRÓBA -DIÁKSZEMMEL

Kész! Rajt! Elindul a tömeg, 314 mindenre elszánt ember. Elől a fér-

fiak, hátul a nők. 9 óra. Ritka az ilyen pontos indulás. A Csongrádi sugárúton még együtt a tömeg. Az utcai járókelők megbámulnak bennünket. A hőség szörnyű, mi lesz visszafelé? Ráadásul még a hátszél is gyötör bennünket.

Azért még vidáman futunk. Kicsik és idősebbek együtt. A sándorfalvi útra érve a tömeg szakadozik, az első futókat már csak sejtjük. '

Előttem egy vékony, copfos lány. Átveszem a ritmusát, fu. tok mögötte. Többen megelőznek. Az iramot lassúnak találva egy előzőhöz csatlakozom.

Pár szót váltunk egymással. Jobb így közösen futni. Pszic-hésen is megnyugtató hallani a másik szuszogását.

Szörnyen ég a talpam, cérnazoknit kellett volna vennem. Majd legközelebb. Üdítőállomás. Egy kisfiú vizet, teát, ciromot nyújt felénk. Futás közben elkapom a vizes poharat és a fe-jemre öntöm. Egy időre lehűt.

Többen gyalogolnak már. Az „erősebbje még bír ja. A tö-megben egy ismerős arcot pillantok meg: Krizsa Feri. Ű is orvosegyetemista. Kár, hogy alig vagyunk az egyetemről.

A hőség egyre elviselhetetlenebb. Végre meglátom az első lányt. Aki már visszafelé fut. „Könnyű neki" — hiszen Juszti-na, a JGYTF hallgatója ..profi".)

Hurrá, itt a forduló! 7 km már mögöttem. Sajnos visszafelé egyedül kell kocogni, míg utol nem érek egy atléta lányt. Ö is örül, hogy közösen gyűrjük le a km.eket.

Már a töltésnél járunk. Lefelé futva érzem, hogy elérkezett a holtpont. Kb. 100—150 m-ig tart. Alig bírom emelni a lábam. A gutaütés környékez. Lelki szemeim előtt egy nagy adag jég-hideg madártej jelenik meg.

Elmúlt. Már látom a célt. Egyszerre futunk be a 4. 5. he-lyen. Utánunk még száznál több lány érkezik. Csak 4 adta fel, míg a férfiak hosszabb távjával harmincan nem boldogultak. De legalább nekivágtak a 28 km-nek. 225-en szintidőn belül érkeztünk célba.

Ne feledkezzünk meg a rendezőségről! Csupa lelkes ember. Látszik rajtuk a segíteni akarás. Itt vannak az MTSH. a KISZ a Csongrád megyei atlétikai szövetség képviselői. Dolguk van elég, mégis mindig tudják, mit kell tenni! Pedig ez az első ilyen nagy próbatételük. A gondoskodásuk mindenkinek jól esik, hideg üdítővel és csokoládéval várják a próbát teljesítő-ket.

Arra gondolva, hogy milyen kevesen jöttünk az egyetem-ről, picit szégyellem magam a SZOTE.sok nevében. Igaz, előfor-dul néha. hogy az orvos cigarettával a kezében tiltja el a be-tegét a dohányzástól. Azért nekünk mégis az egészséges élet-módot kellene propagálnunk, és ehhez a mozgás is hozzátarto-zik

FAZAKAS ÉVA V. oh.

egyesületi vezetés és a szakcso. port között. Hetente 4X2 órát edzünk, ezért is tar tom ' furcsá-nak, hogy a mi edzéseink látoga-tását nem fogadják el testnevelés óra gyanánt, holott a JATE SC bármelyik szakoszályának igazo-lása elegendő ehhez. Pedig ez a szakcsoport már országos bajnoki ezüstérmet is fel tud m u t a t n i . . .

Később tudom meg, hogy az éremszerző neve azért nem hangzott el, mer t az éppen Varga Attila volt. Foramgyakorlatok kategór iá jában Antal László mö-gött végzett a bajnokságon.

Az edzés lassan megkezdődik. Beszélgetés sünk közben több fehér ruhás sportoló megy be a tornaterem-be. mindenki meghajol az a j tó -ban. Így tisztelik meg a többi-eket és azt a helyet, ahol annyi izzadságcsöppet otthagytak. Be-megyek, én is meghajlok' — el-sőre egészen esetlenül — és l e k u . porodok egy zsámolyra. Számom-ra érthetet len kiáltással üdvözli a félszáznyi f ia ta l vezetőiket. Rendkívül fegyelmezett, intenzív edzést vezet Antal László. Gim-nasztikai bemelegítő és a sport-ágra ráhangoló gyakorlatok után egyensúlyozó és rúgó mozgásso-rozatok, ma jd mozgáskombinát t -ók (rúgás, lépés, ütés) következ-nek.

Senki nem lazsál, a lányok is nagyon keményen dolgoznak. És ami a legjobban meglep: a gya-korlatok közötti lazításra, pihe-nésre adott szünetben sincs be-széd. Fegyelmezettek.

D. I.

S Z E G E D I E G Y E T E M

A Jözsel Attila Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudományi Egyetem és a Juhás2 Gyula Tanárképző Főisko-la MSZMP és KISZ-bizottságain»»

lapla Felelős szerkesztő:

GROF ROZA Szerkesztőség: 6720 Szeged.

Dugonics tér 12. Telefon: 12-119 Megjelenik havonta kétszer

Ara: 1.80 forint. Előfizetés) dö egy évre 28.80 forint

Terjesztik az intézmények KISZ- éf szakszervezeti bizottságai

Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat Szeged. Tanácsköztársaság

útja 10. sz. 6740 Felelős fcladő- Kovács László leazgatí

Szegedi Nvomda Szeged Batcsv Zsillnszkv n 28 S72f

19S3. VI. 8. — 2486 — ISSN: 0230—791X

Felelős vezetői Dobd Júzsel igazgató