Strasbourg az Elzász főváros

Történelem:

Strasbourg, régi latin nevén Argentoratum, Elzász – Alsace fővárosa, a Vogézek és a Fekete

Erdő között fekszik. Évszázadok óta a francia-német érdekek ütközőzónája.

A háborúk során gyakran jelentős véráldozatok mellett gazdát cserélt terület lakossága ma

békés, kiegyensúlyozott körülmények között él.

Itt kell megemlíteni a várostól északra létesített óriási erődrendszer, a Maginot vonal

történetét is.

1930-bankezdték építeni, a várható német támadás elleni védelemre hihetetlen mennyiségű

anyagot és technikát felhalmozva. Mindenre gondolva szervezték meg az ellátást, a

biztonságot, a lehetséges menekülési útvonalakat stb.

Egy nagyon fontos dologra nem gondoltak, hogy a német támadó egységek Belgium felől

megkerülik a vonalat, és gyakorlatilag érdemi harc nélkül elfoglalják Párizst. Az erődrendszer

ma turista látványosság.

A városról:

A várost az Ill folyó szeli át, melynek szigetén az óváros található, mely a világörökség része.

A folyó mellett hangulatos csatornákon hajózhatunk, megcsodálva a régi németalföldi

építészeti stílusban épült szebbnél-szebb házakat.

A leghangulatosabb rész az ún. „Petit France”, a szűk utcácskáival, színes favázas

épületeivel, hívogató éttermeivel, teraszos kávézóival, a rengeteg kis bolttal, melyek tele

vannak mindenféle csecsbecsével.

A favázas házak jellegzetessége, hogy régen, költözés esetén a kitöltő, többnyire vályogból

készült falakat kiverték, és a favázat elvitték magukkal.

A város egyik nevezetessége a Notre Dame katedrális gótikus csipkecsodáival, finom

arányaival, égbenyúló, karcsú tornyával, rózsaszínnek tűnő köveivel. Este gyönyörű fény és

hangjáték teszi tökéletessé a hatást. A homlokzaton a középkori szobrászat remekeit láthatjuk,

belül gyönyörű, színes ablakok, és a híres asztrológiai óra látható. A világóra egyszerre

mutatja a hold állását, a csillagok helyzetét és az égi jegyeket. Minden délben a tizenkét

apostol figurája vonul el Jézus előtt, aki megáldja őket, az óraütést a halál jelképe

szolgáltatja. A harangjáték kezdetét egy kakas szárnycsapásai, és kukorékolása jelzi.

A tartós európai megbékélés jelképeként, a város ad helyet az Európai Parlamentnek.

A szocialista frakció ülésterme, egy ideiglenes levezető elnökkel.

Gasztronómia:

Az elzászi emberek nagyon szeretnek enni és inni. Ez meg is látszik rajtuk. A nyugodt, békés

életmód hatása kilókban mérhető. Jóleső érzés nézni, hogy a legtöbb embernek nagyobb a

pocakja az enyémnél.

Előételként általában a pizzához hasonló „tarte flambe”-t eszik, melyet egy fatálon szolgálnak

fel, és te szeletelheted fel tetszés szerint. A szélét általában szénné égetik, de mindenki eszi

vidáman. A tetejére sajtot, gombát, hagymát stb. szórnak már sütés előtt.

A legjellegzetesebb főétel a „choucroute”, ami káposztaágyon feltálalt kolbászt, virslit,

szalonnát, húsgombócot jelent. Ezt gyakran együtt szolgálják fel a csülökkel, krumplival

készített „baeckeoffe”-val. Mindkettő igen emberes adag, ezért az étkezés gyakran órákig

tart. / aztán jöhet a vacsora /

Hangulatos étterem, jókedvű vendégekkel

Egészségünkre!

Kirándulás Colmarba:

Colmar, Elzász ékköve, egy tündéri kisváros Strasbourg szomszédságában, nem csoda, hogy a

királyok kedvenc pihenőhelye volt. Az útikönyvek szerint a legelzászibb az elzászi települések

között. A virágba borult, favázas középkori épületek között sétálva a középkorban érezzük

magunkat.

Colmar házai a festő szemével

Kis Velence / Petite Venise /csábítja a szűk csatornán való csónakázásra a turistát. Colmar

óvárosa méltán lett a Világörökség része.

A Szent Márton székesegyházban látható Martin Schongauer jeles oltárfestő 1473-ban

készült alkotása, a Madonna a rózsalugasban (La Vierge au buisson de roses).

A Szent Márton székesegyház

Nem lehet kihagyni a hajdani ciszterci kolostorban berendezett Unterlinden Múzeumot sem,

ahol egyedülálló reneszánsz kori szárnyas-oltár gyűjteményt láthatunk.

Egyéb érdekességek:

A strasbourgi utcanevek között tallózva, sok híres ember nevével találkozhatunk. Itt dolgozta

ki találmányát Gutenberg, itt alkotott Goethe, és itt komponálta Rouget de Lisle a

„Marseillaise”-t.

Az elzásziak egy sajátos nyelvjárást beszélnek, a franciául tudók is nehezen értik meg őket.

Egyébként nem tapasztaltunk semmi idegenkedést az angol nyelvvel szemben, bár elég kevesen

beszélik.

Elzász jelképe a gólya, úgy tartják, hogy évről-évre ők hozzák el a tavaszt az embereknek.

Amikor csökkent a visszatérő gólyák száma, a lakosok fészkeket készítettek számukra, azóta

sok gólya ott marad télre is. A boldogság és a hűség jelképe, aranyos szokás, hogyha egy

gyermek testvért szeretne, cukrot rak ki az ablakba a gólyák számára, remélve, hogy egyszer

csak bekopog egy, csőrében a bebugyolált bébivel. A butikok tele vannak plüss gólyákkal.

Ma Strasbourg, a különböző népek egymás mellett élésének, a közös párbeszédnek, a békének

a szimbóluma..

Befejezésül hallgassuk meg az Európai Unió himnuszát, azaz Beethoven Örömódáját.

http://www.youtube.com/watch?v=BNXJlmUir_8

http://www.strasbourg-360.fr/

Strasbourg, 2007 szeptember