spanyol kőszáli kecske vadászatán · 2017-05-08 · [spanyol kŐszÁli kecske vadÁszatÁn] 45...

[ S P A N Y O L K Ő S Z Á L I K E C S K E V A D Á S Z A T Á N ]44

[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

01

7/1

]

Tomás Moreno Ricót Őszeszéken ismertemmeg, ahol őzvadászaton találkoztunk. Ennektíz éve volt idén. Az évek során a világhálóntartottuk a kapcsolatot. Tomás igazi vadász.Minden vadászathoz meg-megújuló szenve-déllyel kezd neki, tiszteli a vadat, tiszteli a ter-mészetet, barátai mind hasonló habitusú spa-nyol grandok. Vendég vagyok Spanyolország-ban. Kilenc nap alatt több mint 2400 kilomé-tert utaztunk, átvágtunk Spanyolországon, ré-misztő, kőgörgeteges szakadékok peremén,magasan köröző keselyűk alatt cserkeltük be aspanyol kőszáli kecskét, a Beceite-ibexet.

A spanyol kőszáli kecske vagy ibériai kőszálikecske elszigetelt csoportokban él Spanyolor-szágban. Az öreg bakok, a nagy macsók,ahogy spanyol barátaim nevezik őket, 75-110kilogramm súlyúak. A gondos és kitartó véde-lem miatt ma már újra vadászható a grédosi,a rondai, a beceitei és a Sierra Nevada-i típus,de nagyon szigorú kontroll alatt. Minden elej-tett egyedet jelölnek, az elejtésről készült képetgps-hez kötik, és azonnal megküldik a madri-di felügyeletnek.

[Fotók: Szilágyi Bay Péter]

Spanyolországba repülök. Szinte hihetetlen, ahogy a régen dédelgetett álmok valóra válnak. Nem is tudja az ember, hogy valóban vele történik mindez.

Spanyol kőszálikecske vadászatán

[ Szilágyi Bay Péter ]

Safari 2017_1_44-50 Szilágyi-Ibex 7.qxp_Safari 2007_4.40-42 Veszélyes elefánt 3 2017.03.02. 13:47 Page 44

[ S P A N Y O L K Ő S Z Á L I K E C S K E V A D Á S Z A T Á N ] 45

[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

01

7/1

]

A spanyol kőszáli kecske szarvai messze hát-ranyúlnak, a középső részükön lefelé, azutánismét felfelé ívelnek. Olyan sok dudort nem ta-lálunk rajtuk, mint az alpesi kőszáli kecskeszarván. A négy típust a spanyol vadászokkönnyen meg tudják különböztetni. A Beceite-kecskének, amely Valencia környékén él, ma-gasabbra ível, míg a Sierra Nevada-i típusnakinkább hátra ível a szarva, s ez utóbbi rövi-debb és vastagabb. Korát könnyedén megha-tározhatjuk még távolról is, hiszen a szarvonévgyűrűk jelzik, milyen idős az állat. Profi kí-sérőim a test, a fej, a fül méretéhez viszonyítvaazonnal meg tudják határozni, hogy ígéretesszarvú-e a bak, avagy sohasem fogja elérni azérmes kategóriát. Az ibériai kőszáli kecske át-lagosan 13 évet él, de a Sierra Nevadában Pe-pe – akivel később ismerkedünk meg – idénegy 14 éves bakot ejtett el.

Ma három kategóriában tudunk ibériai kő-száli kecskét lőni. Az első az érmes kategória, amásodik, amelyet spanyol vadászbarátainkreprezentatív trófeának hívnak, s lehet hosszraakkora, mint az előzőek, csak körméretbenvagy terpesztésben mások, a harmadik a fiatalkőszáli kecskék, amelyek 3-4 évesen már jólláthatóan nem fogják a típusra jellemző for-mát hozni, vagy növekedésükben gyengébbek.

A spanyol kőszáli kecske vadászatára kétidőszakban nyílik lehetőség. November végé-re, decemberre tehető a párzási időszak, ami-kor is a nyájból 3-4 évesen kivált bakok, a nagymacsók egyszer csak előkerülnek, és az addig

szorosan együtt mozgó nyájhoz csatlakoznak,kísérik őket. Több vadász megfigyelte, hogy anagy bakok ekkor nagy távolságokat is meg-tesznek. A vetélytársak felmérik egymás erejét,s a gyengébb rendszerint kitér az erősebb elől.Verekedésre akkor kerül sor, ha mindkét baklát esélyt a győzelemre. Ilyekor próbálnak fe-lülről, valamely emelkedőről rontani az ellen-félre.

A nyáj viszonylag kis területen mozog, tart-ja legelőit. Ezért a területet és az állományt is-merő kísérővel biztosra mehetünk, legfeljebba magashegyi vadászat nehézségeivel kell szá-molnunk. A helyi szabályok szerint kísérő nél-kül a vendég nem vadászhat. Ennek ellenére,egy alkalommal Tomás elengedett a szomszé-dos csúcsra egyedül, de erről majd később.

Nehezítik a vadászatot a gyorsan változóidőjárási viszonyok, a meredek, kőgörgetegesemelkedők, a veszélyes szakadékok. A magas-lati terepen változik a találati pontok helyzete.

Amíg nálunk, az Alföldön pontosan hord apuskánk, a hegyi viszonyok között sokszor ma-gas lövést adhatunk le a vadra.

Felszerelésünk elsősorban a tökéletes láb-belivel, egy jó bőrbakanccsal kezdődjön, fon-tos a meleg és vízhatlan kabát, kesztyű a hir-telen változó idő miatt. A hegyen töltött éjsza-kázástól nem kell tartani, a tapasztalt vezetőksötétben is le fognak hozni. Persze jól jöhet alámpa, a tűzgyújtó eszköz, kés, kötél.

Fegyverünk legalább hét milliméteres le-gyen, hiszen a kőszáli kecske kemény vad, televastag izomzattal. Komoly, nehéz lövésekkel isképes nagy távolságokat megtenni, amire mi,alföldi emberek egyáltalán nem számítunk.Esetleges sebzéssel nehéz helyzetbe hozzukmagunkat és kísérőinket, és előfordulhat,hogy zsákmányunkat csak nagy erőfeszítésekárán vehetjük birtokba.

A kecskevadászat előtt azonban az egyikleghíresebb spanyol vadászat, a páratlan han-

A spanyol kőszáli kecske elterjedése


gulatú montéria részese lehettem. Az esős reg-gelen több mint 50 vadász gyűlt össze. A régispanyol hagyomány szerint imádkoztak, majd„éljen a szent szűz, éljen Spanyolország!” kiál-tással indultak az egész napos vadászatra.A hegyeken-völgyeken át tartó hajtás, a 250kutya csatazaja és a folyamatos fegyverropo-gás, ami körben visszhangzik a tájon, feledhe-tetlen élmény. A vadászat végén több mint 50vad a terítéken, amelyből 30 szarvas volt.

A nagy éves hajtás után vöröslábú fogoly va-dászatára vitt el Tomás arra a területre, aholFranco tábornok is szívesen töltötte az idejét.A tábornok egykori barátjának fia kezeli ma aterületet. Az éber, jól rejtőzködő madarat na-gyon nehéz elejteni, ezért is örültem annak azegynek, amelyet sikerült lőnöm. Tetszetős,mutatós madár. És Istenem, hogy tud repül-ni… Pompás látvány, ahogy helyből, mint egykövér dongó felemelkedik, majd ráfekszik aszélre, s már odaát van a másik oldalban.

Ezután történt aztán az igazi meglepetés,bár tudtam, hogy innen az ibériai kőszáli kecs-ke és azon belül a beceitei kőszáli kecske élő-helyére, Tomás vadászterületére utazunk,ahol csak a vendégei vadászhatnak, de arranem számítottam, hogy a táj legjobb kőszáli-kecske-birodalmában én is elejthetek egyet.Csak akkor döbbentem rá, amikor Obidióval

és Victorral együtt mentünk ki, s a puskát akezembe adták. Mind Victor, mind Obidioprofi hegyi vadász, sőt Victor nem csak ezen aterületen, hanem másutt is állandó kísérőjeTomásnak.

A beceite típusú spanyol kőszáli kecske bi-rodalma Valencia közelében, Castellón tarto-mányban van. Ahová megérkeztünk, a hegyekölelésében fekvő kis településen nem lakik mamár senki, de a kis templom, amely a térségegyik legmagasabban fekvő temploma, rendreelüti az órákat. Tomás kizárólagos vadászterü-lete ez, így nem kell attól tartanunk, hogy másmegzavarja a vadászatunkat.

Gyors egyeztetés után eldöntik, hogy leme-gyünk az egyik forráshoz, s onnan cserkelünk

végig a vadászterület határáig, egészen le avölgybe. A meglepetésemet alig tudom palás-tolni, a torkomban dobog a szívem, ráadásulrendkívül kemény a terep függőleges falakkal,omlékony, szakadásos szélekkel, szóval az al-földi sík után egyik pillanatról a másikra ma-gashegyi vadászaton vagyok. Az eső és a ködsem könnyítette meg a helyzetünket, különö-sen az enyémet nem, és már-már szenvedtem.Még szerencse, hogy az otthoni, Dorozsmakörnyéki kotus, nádas részek azért megizzasz-tottak már párszor, no meg a dorozsmai cim-borák! Bár a lábam eddig ismeretlen izmai fáj-nak, a szívem azért dolgozik, visz előre az is-meretlenbe. Elvégre konkvisztádorokkal va-gyok – biztatom magam!

Obidióval és Victorral többórai cserkelésután, végre sikerül megpillantanunk szemköztegy kecskecsapatot, de ekkor már lent járunka völgyben, és nekem már jóformán csak arravan erőm, hogy tartsam a lépést, és lehetőlegzaj nélkül kövessem a barátaimat, miközbenők folyamatosan távcsöveznek. Szokni kell azember szemének a hegyet és a tájba illeszkedővad színét. A völgyet környes-körül régi tera-szok szegélyezik. Letűnt civilizáció nyomaiezek, amelyeket lassan hódít vissza a termé-szet. A padkákon gazdag legelőt talál a vad, sha szerencséje van a fának, ki tud nőni a kecs-kék szájából. Háborítatlan vidék ez. Jobbról,úgy 500-600 méterre, két vaddisznó túr. Obi-dio mondja is, ha nem kecskére jöttünk volna,rájuk cserkelhetnénk.

Egy kis csapat mozog a szemközti oldalban,benne egy számomra erős szarvúnak tűnő bak-kal. November vége, december eleje van, és el-jött az üzekedés ideje: megmutatják magukat amacsók, ahogy kísérőim beszélnek róluk. Egynagy fa alatt áll a mienk, mozdulatlanul, onnantartja szemmel az előtte elterülő völgyet. Kis ta-nakodás után úgy döntünk, hogy Victor lövimeg, számomra másikat szánnak.

Hirtelen leszáll a köd, folyamatosan bukikát a gerincen – erre nem számítottunk. A kő-görgeteges lejtőn mindenféle növénybe ka-paszkodva nem vagyunk könnyű helyzetben,de lőállást vesszünk fel. Távcsövünkkel mind aketten a kecskét lessük, s Victor célba veszi.Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja, és el-engedi a lövést. Úgy 260-270 méterre áll abak, jól láthatóan jelzi a lövést. Victor újra cső-re tölt, de a vad tűzbe rogyott. Megvan!

Sokszor nagyon óvatos a kőszáli kecske

Coratxa alatt Valenciában


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

01

7/1

]

Vendéglátóm, Tomás Moreno Rico egy ragyogó,reprezentatív bakkal


A völgynek vesszük az utat, közben Obidiorádión közli az eredményt.

– José Alberto, José Alberto message! S egy-szer csak megszólal a rádió adó-vevőnk. Kér-dés, majd öröm hangjai jönnek át ide a völgy-be, s mire lassan indulunk a kecskéért, márhalljuk is a fejünk felett a sziklák csikorgását akerekek alatt. Jó időbe telik, míg leérnek hoz-zánk. Mi már akkor a kecskénk felé tartunk.A nyáj átlépett a gerincen, már távol jár, s anagy macsó helyét egy új idegen veheti át. Ottállunk a bak felett megannyian.

A vadászház fent, Coratxában van. José Alberto szüleié volt, ma ő és mi használjuk.Általában a nagy meleg elől húzódnak fel csa-ládostul La Siennából nyaranta, amikor végeaz iskolának, és virágba borul minden hegyilegelő. A vadászházban hideg van, gyorsanbegyújtunk. Az asztalra négyéves serranóisonka, Victor szarvassonkája, amelyet mind-össze 5 napig tartott sóban, majd négy hó-napon át Belső-Spanyolország száraz leve-gőjén érlelte és a híres Manchego sajt kerül,amelyet annyira szeretnek a spanyolok. Másegyébbel most nem rontjuk el az ízeket, csakjó fajta riojai bort töltenek egymásnak. Me-sélik, ki mit látott, milyen macsók bukkantakfel az ismeretlen bozótosokból, hiszen az évtöbbi szakaszában rejtőzködve élnek a nagyöregek és ez az idény első vadászata, amely avilág minden táján különleges ünnep. Juanjomár verekedést is látott idén, lehet, hogy ve-le tartok majd, kinéztek számomra egy jókecskét, ami után én egyre nehezebben nye-lem a falatokat…

A rövid tanácskozás után eldöntjük, hogyfelmegyünk a terület legmagasabb pontjára,amely 1342 méter, onnan jól be fogjuk látni akörnyéket. A csúcsról mindenki távcsövezik,és csakhamar több csapatra leszünk figyel-mesek. Két kísérőmmel egy peremre kapasz-kodunk fel, mögöttem José Alberto és Victor.Több jó bakot is látunk, egy különösen erősmellett áll a nekem szánt bak, viszonylag közelvannak egymáshoz. A csúcsról vendéglátóm,Tomás jelzi, hogy a kisebb bak is ígéretes, kárlenne meglőni, s hogy ne zavarjuk meg a cso-portot, lassan visszavonulunk. Ereszkedünklefelé, és Juanjo és José Alberto is arról beszélrádión, hogy ebből a bakból akár szuper arany-érmes is lehet. Újabb példány, amelyre vi-gyázni kell, s mindezt úgy kell megtenni, hogy

az év nagy részében a bozótban, rejtve él.Mennyi izgalom!

Ismét leereszkedünk Coratxába, kísérőimtanácskoznak, elmenjünk-e Juanjo egy másikmegfigyelt nyájához, mert ott is van egy lőhe-tő fiatal bak. Úgy döntenek, hogy megnéz-hetjük. A csapatot Tomás vezeti, indultunk Jo-sé Alberto és Juanjo után. Most a falutól dél-nek tartunk, és egy sziklanyelvet közelítünkmeg. Tomás 25 éve vadásztat Afrika számosországában, és sok magas rangú vendéget ve-zetett már különféle nagyvadra. A faluból ki-érve a terep kezdetben még barátságos, de az-tán egyre nehezebben járható lesz. Előttünk agerincen hamarosan mozgásra leszünk figyel-mesek, majd Victor mögöttünk lemaradva táv-csővel figyeli a csapat mozgását. Egy sziklaha-

sadásban foglaljuk el lőállásunkat, és várunk.A sok szikla és más terep adta lehetőség miattitt nem szükséges a magasles használata.A csapat lassan, de tempósan érkezik át a me-redeken, és folyamatosan felénk tart. Juanjovízpárát fúj a levegőbe, Tomás nyugtázza a jószelet, és közben José Alberto állandóan táv-csövezik. Én Juanjo 7 mm-es Weatherby Mag-numjával a kezemben várok. Van számomramegfelelő bak – mondják –, csak bizony énnem látom. Végül Tomás higgadtsága révén,egy nagy száraz fa alatt, egy köves partra féligfelkapaszkodva pillantom meg, sokkal köze-lebb, mint ahol kerestem! Ez volt a baj!

Aki az ibériai kőszáli kecskére vadászik,vagy készül, az számoljon azzal, hogy lehetet-len távolságban tudja csak észrevenni. Mikorazonban már a kecske hozzászoktatta ehhez,képes egy emelkedő után, egy kiugró sziklátmegkerülve, közvetlenül pár méterről bele-nézni a vadász arcába, majd hihetetlen ügyes-séggel, egyik pillanatról a másikra eltűnni, szá-munkra olyan terepen, ahol meg vagyunk rólagyőződni, hogy onnan sehova se lehet menni.

– Mehet, Peter! – mondja Tomás, és vissza-hangzik a lövéstől a völgy. Új töltényt isméte-lek a fegyverbe. A vad helyben marad, és a vál-lamra veszem a puskámat. Tomás nagyonörül, nem különben én is, de a lövés, annak el-lenére, hogy számoltam vele, kissé magasabb-ra ment.

Hazafelé

José Alberto és Tomás

[ S P A N Y O L K Ő S Z Á L I K E C S K E V A D Á S Z A T Á N ] 47

[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

01

7/1

]

Safari 2017_1_44-50 Szilágyi-Ibex 7.qxp_Safari 2007_4.40-42 Veszélyes elefánt 3 2017.03.01. 17:13 7

A zsákmányom felé tartok, senki nem jönvelem. Helyben maradt, nincs utánkeresés,nincs veszélyes hegymászás. Gondolataim ci-káznak bennem, egyik oldalról a másikra ug-rál bennem valami, mint egy hegyi kecske.Nagy távolságok ezek, még térképen is, egy-szer haza gondolok, egyszer édesapámra, egy-szer ide, régi tanáraimra, olvasmányaimra smegannyi mindenre még, amit felsorolni issok lenne. Így érem el egyedül életem első spa-nyol kőszáli kecskéjét. Rettentően örülök, ka-varognak bennem az érzések, és ebből az álla-potomból új barátaim húznak vissza, mertahogy felnézek, mindannyian körülvesznek.

Az elejtést követő felfokozott pillanatokután jókedvűen, egymásnak mesélve indu-lunk vissza a szállásra. Mindenki a saját élmé-nyét meséli, mert bizony kísérőnek, jó kísérő-nek éppen olyan nehéz lenni, mint jó vadász-nak. A zsákmány szaga, a rét illatos füvei, a ka-kukkfüves hegyi legelők s a templom min-denhonnan hallható kis harangjainak érceshangja jelzi, hogy rohan az idő körülöttünk…

A vadászok, ha találkoznak, hamar eldöntikki közülük való, és ki nem. Kit fogadnak be, éski az, aki csak közöttük van. Egy idő után az-tán nem csak azt várjuk, hogy elfogadjanakbennünket, hanem, hogy mi is el merjük dön-teni, kit fogadunk el, és kit nem, kiről gondol-juk, hogy tiszta szívű vadász, és kiről nem.Tudjuk, kik lesznek egész életünkben példa-képeink, akikre fel tudunk nézni még akkor is,ha nincsenek mellettünk. Nehéz döntésekezek. A vadászbarátságnál, hogy elfogadjukegymást, nincs drágább idekint. Egy jó csa-patban mindenkinek megvan a feladata, mostén voltam a vadász.

Délután Tomás cserkelését lessük egy hegy-csúcsról. Tomás ugyanis személyesen és kö-zelről akarja megnézni a terület legjobb bak-jait, és vadőrével, José Albertóval indul el,több nyájat felkeresve. Mi Obidióval és Vic-torral távolról, míg Juanjo egy másik csúcsrólfigyeli őket. Tiszta időben több kilométeres tá-

volságból is látni lehet idefent a vadat. Mi úgy1000 méteres távolságból figyeltük a kis csa-pat minden mozgását, alattunk lehettek vagy300 méterrel. A bakot szépen beérték, úgy160-170 méterre lehetnek tőle, 13 évgyűrűtszámláltak a szarván. Ezt követően Tomás visz-szavonulót fújt, és olyan óvatosan, ahogy rá-cserkeltek, otthagyták a bakot.

A hátralévő napon sajnos óriási köd eresz-kedett a falura és a hegyekre, így én a vadász-házban, a kicsi faluban és a környező legelő-kön töltöttem a napot. Messzire nem enged-tek el, meg kellett ígérnem, hogy a közelbenmaradok, mert el is tévedhetek. Tomás újabbnyájat akart felkeresni. Embereivel hamar el-tűnt a tejfelszerű ködben, s több nyájat felke-resve, újabb jó bakokat találtak, bár sokkal las-sabban, többet fülelve óvatosan tudtak csakhaladni. Elégedetten nyitották rám a vadász-ház ajtaját, sok jó macsó került elő a rejtett bo-zótosokból. A jó nyájak óvása meghozta azeredményt, és Valencia legjobb területe lett asokéves munkának köszönhetően.

A spanyol kőszáli kecskék beceitei típusúvadászterületét már egy órája elhagytuk, s lentautózunk a tenger mellett. Lassan magunkmögött hagyjuk Valenciát, és dél felé vesszükaz irányt. Egy darabig a tengerpart mellett,majd a kontinens belseje felé haladtunk, hogyminél előbb a Sierra Nevadába érjünk. Lassanoszlani kezd a köd, és a tenger felől afrikai szá-raz meleg szél hajtja tova a nagy vattapama-csokként a tájra nehezedő fellegeket. A napokóta tartó esők után Spanyolország végre meg-mutatja az igazi arcát, és égszínkék ég alatt ki-rajzolódnak vörös sziklái és zöldellő pálmái.

A valenciai hegyekből most Sierra Nevadá-ba tartunk, hogy ott a kisebb egyedsűrűségűmásik alfajra, a Sierra Nevada-i típusra va-dásszunk. Ennek teste kisebb, szarva pedighátrahajló, inkább vastag, tömör. Hosszú tül-ke kívánatos zsákmány nem hogy Spanyolor-szágban, de egész Európában és tengerentú-lon is. Most Tomás területére tartunk ismét,ahol ő akar elejteni egy ilyen bakot. Nehéz kö-


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

01

7/1

]

Életem első spanyol kőszáli kecskéjével

Pepe és a Sanardinije

Vöröslábú fogoly a Sierra Nevada lábainál

A Sierra Nevada lábainál


rülményekre készüljek, semmivel sem biztat,sokkal nehezebb lesz a terep, és sokkal mere-dekebb lesz a cserkelés, mint korábban.

A vadkecskék, amikor még hidegebb volt,elterjedt fajok voltak, majd a klíma megválto-zásával magasabb részekre húzódtak fel. Így le-het az, hogy az alapvetően hideg klímát ked-velő állat Afrikában is él. Itt Spanyolországbana négy alfaj közül a grédosi a spanyol király vé-delmének köszönhetően menekült meg a ki-pusztulástól, s a védelemnek, állománya gya-rapodásának köszönhetően vadászható mamár a rondai is. A spanyol kormány sokat teszaz ibex fenntartható vadászatáért. Az elejtésután fényképet készítenek, s érdekes, hogy akrotáliát az állat nyelvébe vágott lyukba fűzik,hiszen a trófea mindenkinek kell. Ha hiányzika nyelv, akkor ott probléma van. A fényképetaztán a technika adta lehetőséggel elküldikMadridba, és gps-koordinátát párosítanakhozzá, amelyet a vadászterületekhez rendel-nek. Így azonnal tudják, mennyi vad esett.

A Sierra Nevada gyűrt lánchegység, na-gyon meredek részekkel és magas hegycsú-

csokkal. Mély havát azonban nem szereti akecske, így az alatt kell keresnünk.

Tomás vadászbarátja, Pepe vár bennünket.Sötét este van már, mire minden csomagunk-kal elfoglaljuk a szállást. Minden bizonnyal alegnagyszerűbb vadászház az Envinia Hotel,és öt csillagja alatt bőven volt hely vadászba-kancsainknak. Itt Spanyolországban nem iscsináltak belőle gondot, hogy vadászfelszere-lésben költöttük el a vacsoránkat, sőt Pepe avadászterületük hímzett emblémás mellényé-ben volt. Egy biztos: lerítt rólunk, hogy vadá-szok vagyunk, s az ibexvadászatot a spanyoloknagy becsben tartják.

Korán reggel még sötétben indultunk. Pe-pe már az előző napokban egy erős bak köze-lébe férkőzött, amely rendszeresen lejár ahegyről. Meglátjuk, hogy találkozunk-e.

A Belső-Spanyolországban látott vöröslábúfogoly itt szintén előfordul, és viszonylag bi-zalmasan néha-néha be is vár.

A Sierra Nevada, magyarul hóesés hegy-lánc nevéhez méltóan fogad. A sapkát, ha óvat-lanul húzzuk a fejünkbe, lekapja rólunk a szél.Csak Tomás fekete haját lobogtatja, mert őtsapkában még sohasem láttam, pedig már tízéve ismerem. Az ibex vadászatában mindenszemre szükség van, s bár a csapatok tartják ahelyüket, nehezen lehet észrevenni az állat-okat, különösen a macsókat. Ma meg főleg ne-héz. Egy régi ház mellett fordulunk el, csak aromjai állnak, ahonnan aztán a völgybe né-zünk le. A táj minden bizonnyal már az ősem-ber idejében is lakott lehetett, mert számosbarlangot látunk, ezekbe azonban rajtam kívülnem kívánkozik senki, lévén most kecskeva-dászok vagyunk. Míg én a barlangokat néze-getem a távcsövemben, a többiek eldöntik,hogy egy másik „dombot” megkerülve talánsikerül megközelíteni a kecskecsapatot, és ak-kor hátha megláthatnánk a macsót. Valószí-nűleg valami napos oldalban elfeküdt, és on-nan figyel.

Így is teszünk. Néha barátaim hátrafordul-nak, és az öles termetemre hivatkozva mégjobban lehajolva megyünk tovább. Úgy tűnik,hogy sikeresen végrehajtottam a kérésüket,mert sok fárasztó, éles követ megmászva, ottállnak előttünk a kecskék. Két nőstény, két gi-dával. Pontosítok, ebből kettő fekszik egy szir-ten. A macsó meg sehol…

BECEITEIreprezentatív kecske csomag 3650 €

RONDAIreprezentatív kecske csomag 3650 €

GREDOSIreprezentatív kecske csomag 4200 €

SIERRA NEVADAIreprezentatív kecske csomag 3650 €

ELÉRHETŐSÉGEK

Magyar nyelven: +36 70 605 20 10

Spanyol és angol nyelven: +34 670 611 581

VADÁSSZON KÖZVETLENÜLSPANYOLOKKAL, SAJÁT VADÁSZTERÜLETEN2 VADÁSZNAP, 3 ÉJ, 1 REPEZENTATÍV KECSKE ELEJTÉS

KOSZÁLIKECSKE VADÁSZAT SPANYOLORSZÁGBAN

Tanácskozás

A Sierra Nevada-i kőszáli kecske


Mivel kifejezetten nehéz a terep, és kicsi avadsűrűség, a mozgásra még érzékenyebb avad. Gyors döntés: innen átmegyünk egy má-sik helyre, amely a terület túlsó végében, in-nen úgy 30 kilométerre található, és ott pró-bálunk szerencsét. Csak 30 kilométer. Eddig640-et jöttünk. Végül is…

Ez a vadászat sokkal nagyobb erőfeszítéstigényel. A Beceite-kecske fent Valenciában el-sősorban a magas sziklákat, gerinceket, pár-kányokat kedveli, viszont a Sierra Nevada-imár jóval óvatosabb, inkább a völgy és a ge-rincek között él. A nőstények a gidákkal a le-gelőket, a macsók meg a bozótot, fákat, sűrűkatlanos részeket kedvelik. Csakhogy most itta párzás időszaka, és elő kell bújni.

Az ebédet elköltjük – sajt, sonka, kenyér.Persze nem csak ezt fogyasztják a spanyolok,nagyon szeretik a paellát, amiből nekem a hí-res ibériai sertésből is készítettek. Sok tengeriétel van, és persze a marhasült. Úgy tartják,hogy a nyolcéves korában herélt ökör a legfi-nomabb, no meg a báránysült, amelyre a múlthéten került sor Tomás vadászházában An-churasban. Az afrikai fűszerekkel hintett, gril-lezett csirkefalatok meg maga a tökély.

A belső hegyoldalakat óráról órára végig-távcsövezzük, több alkalommal meredekhegyoldalban, derékig, mellig érő, szörnyűenegybefonódó cserjék között ereszkedünk le, sa talpunk alatt sohasem tudni, hogy mi van.Fáradok.

Szemközt látunk egy jó bakot, de mire amásik oldalra érve leereszkedünk, újra eltűnik.Nincs szerencsénk. Pepe javaslatára most azalattunk húzódó vízmosásba megyünk, aholmost száraz minden. Van itt víz, de csak a kö-vek között, alatt, s a megkapaszkodó, vadontermő édeskömény szépen mutatja. Fele érikmár, de még virágzik is, sose adja fel! De máritt-ott fekete az olíva, és vadon terem füge, nomeg mandula, amiből teleszedem a zsebem.

A régi civilizáció nyomai itt is felbukkannak,de a megerősödő fák gyökerei szétlökik a mégmindig erős teraszokat. Körülöttünk kézzelfogható, hogy mindig is élt itt ember. A köve-ket helyezte el egymás mellé, ki tudja milyenrégen, s azok mai napig elárulják, hogy terve-ző, gondolkodó lakói voltak a tájnak.

Aztán Tomás teszi fel a kezét. Mozdulni,szólni sem mer senki. Pepe megnézi a macsót.Öreg, jó bak. Felettünk van, alig merek ránéz-ni magam is. Ránk figyel. Egy villanás, és máritt sincs. Egy 7 mm-es Sanardini les rá, úgy190 méterről. Úgy jártak a legjobb hegyi va-dászaim, ahogy én. Ilyen közeli lövésre nemszámított senki.

A kecske először a fejét fordítja el. Megnézi,hová lép, és aztán olyan sebesen ugrál a köve-ken, hogy nincs az a vadász, aki meg tudná lő-ni. A fej fordulását már nem szabad megvárni,de a profi hegyi vadászok megengedik ma-guknak ezt a fair playt, és akkor lőnek.

A nagyöbű fegyver elbömbölte magát, s alövés után kőgörgeteg indult el a szikláról,ahogy az öreg macsó belezuhant a feneketlenmélységbe. Abba a mélységbe, amelyet min-dig is uralt.

Elesett a nagy öreg, már csak le kell hozni!Felét már megtette, de igen kellemetlen he-lyen van. Itt én vagyok a legfiatalabb, és To-más, ahogy rám néz, tudja, hogy szívesen fel-mennék egyedül érte.

– Péter! Felmenni? Van kedve? – kérdezi spa-nyol barátom magyarul.

– Hát persze! – és kabátomat levetve neki-veselkednek a hegynek.

Olyan sebesen másztam fel a nagy kecs -kéért, mint amikor gyerekkoromban meglel-tünk egy fészket. Mintha számított volna,hogy gyorsan érünk-e fel. Hiszen ez a bak isvalahol ott fekszik fent már csendesen.

A macsót már érzem. A szaga szalad feléma lejtőn, de a kövek közötti bozót még most isrejti a nagy verekedőt, a hegy urát. Egészenfel kell másszak a szikláig, s onnan irányíta-nak, hogy jobbra vagy balra tartsak. A terepegyszerűnek látszik, de nyomot itt felfedeznisokkal nehezebb, mint máshol. Végre találokegy kis darab követ, amelyet fellökhetett a pa-tája, és tovább, tovább, mire meglátom a ba-kot lejjebb, egy cserje alatt. Leülök mellé,úgysem lát senki lentről. Kifújom magam.

Nagy, megüvegesedett szemével néz rám ahatalmas kecske. Szarva beakadva egy szik-lába, mintha még kapaszkodna. Nagy nehe-zen kiszabadítom, de el is engedem gyorsan,mielőtt magával rántana a mélybe. Azonbanmégiscsak ő van otthon, és újra megkapasz-kodott. Nem is értem. Holtában sem árul-ja el a hegy. Ketten ereszkedünk tovább. Per-sze Tomásék jönnek elénk, együtt vagyunk: Pepe, Tomás, a Sierra Nevada-i nagy macsóés én… -

Tomás és én az eredményes cserkelés után, még veszélyes út vár ránk

Abidio minden párkányt átvizsgál

Jó hangulatban várakozunk Kőgörgeteges hegyoldal


[NIM

RÓ

D S

AF

AR

I 2

01

7/1

]


spanyol kőszáli kecske vadászatán · 2017-05-08 · [spanyol kŐszÁli kecske vadÁszatÁn] 45...

Documents