202

Simonswald, 2012. június 22, péntek, 44. nap

Este, amikor befejeztem a számítógéppel a munkámat (az Internetet nemtudtam elérni), és elraktam a lakóautóban a gépet, kimentem a kocsi eléolvasni. Még le sem léptem a lépcsőn, amikor egy hatalmas vihar tört ránk.Mennydörgés, villámlás és egy olyan eső, melyhez foghatót idén csak azautópályán kaptunk, amikor az osztrákoktól átértünk a németekhez. Azelőtetőről, - most jól volt beállítva a lejtés, - sugárban ömlött a víz, és félméterre a lábtól landolt. A szél behozta az esőt az előtető alá, pillanatok alattvizes lett minden, amíg beraktuk sebtében a garázsba. Mi is megáztunkrendesen. Mindez tartott talán fél órát, utána csendesebben folytatódott. Akempingben, - hiába van hegyoldalban, - mindenhol tócsák álltak. A miműfüvünk is úszott. Este a TV-ben megnéztük a német meteorológiát, jeleztéka heves, de nagyon rövid esőfront elvonulását, utána napos, de több fokkalhidegebb időt ígértek.

Reggel napsütésre ébredtünk, de csak gyenge 16 fok volt. Már háromnegyednyolckor keltünk, mert a tíz óra előtti busszal terveztünk felmenniObersimonswald-ba. Ma minden gyorsabban ment és jó félórával a buszérkezése előtt kint voltunk a megállóban.

Mai útitervünk a vizes körút másik, hosszabb felének megtétele volt. Ugyanottszálltunk le a buszról, mint tegnap és elindultunk a Wilde Gutach völgyébenlefelé. Előtte még lefényképeztem a település két jellegzetes épületét, a

városházát és a templomot. Előbbiaz errefelé szokásos vöröskődíszítésű.

Pár tucat méter után jobbra egypatak, a Nonnenbach menténindultunk el felfelé. Utunk ritkástelepülésen, majd erdőben vezetettaszfalton. Nemsokára elhagytuk apatakot és egy enyhén emelkedőerdőgazdasági úton kapaszkodtunk

203

fel a völgy oldalában. Nagyon kellemes terep volt. Nem siettünk, leginkábbszamócát kerestünk, sokkal kisebb szerencsével, mint az elmúlt napokban.Az út mellett kedves piknikező helyet is találtunk.

Az oldalból néholcsodálatos kilátás nyílt avölgyre és aszomszédos hegyekre.

Megkerülve egyhegyoldalt, újabb völgyoldalába értünk. Itt utunkmellett apró kápolnáttaláltunk, emlékeztetetta Széchenyi-hegyoldalában álló ÚtiMadonna kápolnára.

Az oldalból itt is szép kilátás nyílt avölgyben lévő településre. Későbbleereszkedtünk a völgybe,lekereszteztük ezt a patakot is. Itt isláttunk egyik tanyaház udvarán egymalmot, kicsit groteszk volt, hogytetejét teljesen befedték a szolárpanelek.

Ekkor az út egyharmadánál jártunk.Itt tábla jelezte, hogy megváltozott az

ösvény nyomvonala, mert egy telektulajdonos megtiltotta az átjárást abirtokán. A módosításról kaptunk leírást az információs irodában. Kiderült,hogy a teljes további részt törölték, és a völgyben vezető aszfaltúton levittekaz országútig, itt le kellett keresztezzük a folyót és azon az úton kellettvisszatérjünk, amit tegnap bejártunk. Kicsit csalódás volt, mert a völgyekoldalában kellemes volt a séta.

204

Amikor tudatosult bennünk amódosítás lényege, azonnalelhatároztuk, nem a folyópartiösvényen térünk vissza, hanem azolajmalom után bemegyünk a falubaés megnézzük a gyógyszertár, apékség és az élelmiszerbolt szombatinyitva tartását. Holnap vennénk párapróságot. Közben lefényképeztükazt a szép fogadót, melyet pár napjaegy előtte álló sörös autó miatt nemtudtunk megtenni.

Kettőre értünk vissza a kempingbe. Ha nem is sokat tettünk ma meg, de aztnagyon kényelmesen, négy órát voltunk távol.

Egész nap szép derült időnk volt, csak kicsit hűvös. Délutánra a szél isfelélénkült és az árnyékban kimondottan hideg volt. A napon viszont kellemesmeleg. Ezért nem is foglalkoztam a naplóval, kiültem olvasni a napra. Koránvacsoráztunk, csak melegíteni kellett a maradékokat, és a lezuhanyozással isvégeztünk hatra.

Estére a szél elállt, de a hűvös, tiszta idő maradt. Megint takarókbaburkolódzva ülünk a kocsi előtt.

Simonswald, 2012. június 23, szombat, 45. nap

Ez egy igazi pihenőnap volt. Jó hat hét után az első. Az elmúlt hetekbenvoltak esőnapok, és ezek is valamilyen szinten pihenőnapok, dekényszerpihenők. Ma önszántunkból nem csináltunk semmit, illetve majdnemsemmit. Komoly mosnivalónk még nincs, a keréknyomásokat leellenőriztükpár napja, az útitervet is összeállítottuk.

Nem siettük el a felkelést, amúgy is elég hűvös volt a napsütéses reggel. Éjjel12 fok alá süllyedt a hőmérséklet, és ez lassan két hete nem fordult már elő.

Reggeli után összeszedelődzködtünk és bementünk a településre. Agyógyszertárban nem kaptuk meg azt, amit akartunk, a helyettesítő termékduplájába került a hazai árnak. A szupermarketban vettünk salátát és cukkinit,mert a következő két napban kihasználva a jó adottságokat sütni akarunk. Apékségben beszereztük a hétfői reggelihez a kenyeret és jöttünk is vissza akempingbe.

Itt Zsóka rendezett egy kicsit nagyobb takarítást, porszívózással és egyebek.Utána olvastunk, élvezve a napsütést. Délután korán elkezdte előkészíteni amai sütéshez a dolgokat. Az ember nem is hinné, a krumpli, a hagyma éscukkini megpucolása és felszeletelése, a hús befűszerezése, a saláta

205

előkészítése másfél órát vesz igénybe. Még sort kerítettünk az esedékeshajvágásomra.

Korán vacsoráztunk és zuhanyoztunk majd ismét a könyveinket vettük elő.Este még játszunk egy kicsit, bár tartani lehet tőle, hogy hamar hűvös lesz, ésbe kell menjünk.

Simonswald, 2012. június 24, vasárnap, 46. nap

Ma ismét pihenőnapot tartottunk. Éjjel és reggel hasonló volt az idő, minttegnap, így nem az óra, hanem a hőmérő szerint keltünk. Mivel időnk, mint apelyva és kenyerünk elég száraz volt, bundás kenyeret szavaztunk meg. Hamár elöl volt a villanyrezsó és olajos volt a serpenyő, Zsóka elkészített egymilánói spagetti alapot a következő napokra.

Én közben először felszereltem a motort, majd olvastam a napon és kicsitelpilledtem. Leeresztettem a szék támláját egészen vízszintesig és úgynapoztam. Egyszer csak összedőlt alattam a szék. Semmi bajom nem lett,csak Zsóka alig tudott kiszedni a romok közül. Megnézve a széket, kiderült,hogy totálkáros, mindkét oldalon többszörösen összetört egy kulcsfontosságúműanyag alkatrész. Vagy nem elég határozottan akasztottam be a karfaarretálását, vagy kiugrott a helyéről. Sok munkával esetleg lehetne egykényszer megoldást csinálni, de nincs semmi biztosíték, hogy megfelelőlenne. Nincs más választás: a holnapi bevásárló lista tetejére felkerült két, delegalább egy szék beszerzése.

Ezután a napozóágyon folytattam az olvasást, valószínűleg ott kellett volnakezdeni…

Közben Zsóka előkészítette az esti sütéshez a dolgokat és négykor neki isláttunk. Eddigre teljesen befelhősödött és el is kezdett csepegni. Nemakartunk úgy járni, mint pár napja, és feltettük az oldallapot az előtetőre.Végül nem lett komoly eső, csak párszor csepegett kicsit.

Vacsora után kimentem fizetni, reggel ezzel se kelljen bíbelődni. Gyorsanlezuhanyoztunk. Minden esetre figyelemmel az időjárás előrejelzésre, úgyhatároztunk, mindent véglegesen bepakolunk, és akármilyen is lesz az idő,bent reggelizünk (amúgy is csak egy rendes székünk van, a vacsorát is a kishorgászszéken fogyasztottam el). Lebontottam az előtetőt is, az összesszuper rögzítésével, ami már öt napja ki volt eresztve.

Este olvasni fogunk, ha az idő engedi kis székeken kint, ha nem, bent akocsiban.

Lenzkirch, 2012. június 25, hétfő, 47. nap

Egész éjjel esett, már elkezdtünk félni, hogy a felázott talajon gond lehet akiállással. Megállapítottuk, hogy nagyon jó döntés volt, mindent, amit lehet

206

összepakolni. Ennek köszönhetően a nyolc órás kelés után már tíz óra előttelhagyhattuk a kempinget. Előttünk már sokan elmentek, szinte kiürült akemping.

Ekkorra elállt az eső, de a hegyek felhőben voltak. Ugyanazon az útonmentünk felfelé, amelyiken egy hete megérkeztünk. Most is csodálatosnaktaláltuk. Furtwangen előtt letértünk a Titisee felé. Nem mentünk el a tóig,hanem Neustadt felé vettük az irányt.

Ahogy beértünk a városba megláttunk egy Aldi-t. Mellette volt egy számunkraeddig ismeretlen Smidt’s Markt XL nevű áruház. Úgy első pillantásra kinéztükbelőle, hogy tartanak kempingszéket. Igazunk is lett, darabját 20 euróértkaptunk szinte ugyanolyat, csak ronda lila színben, mint amilyenünk van. Nemsokat vacakoltunk, megvettünk kettőt, és örömmel nyugtáztuk, hogyvárakozáson felül gyorsan és olcsón lerendeztük ezt a kritikus ügyet. Javítottaa közérzetünket, hogy kártyánkat is elfogadták.

Az Aldi-ban beszereztük a bevásárló listán szereplő tételek nagy részét ésindultunk tovább. Tudtuk, hogy utunk érint egy Lidl-t is. Meg is találtuk a városmásik végén. Ide is betértünk a hiányzó tételekért. Sőt kaptunk olcsón tarját,ezt sem hagyhattuk ott. Újabban sokat sütünk és kell az alapanyag, tarjátamúgy sem hoztunk magunkkal. Volt ugyanaz a kis műanyag sámli, amibőltavaly vettünk kettőt, most a harmadik betyárnak is beszereztünk, hadpancsoljanak kedvenc Nani-jukkal a konyhában.

Innen már csak pár kilométerre volt a mára kinézett kemping. Háromnegyedegy után érkeztünk meg. Szerencsénk volt, egy és három között a recepcióbezár, sorompó le, senki ember fia kocsival se be, se ki. Gyorsan elintéztük aformaságokat, választottunk parcellát. Mi sem jellemzőbb, június végén mégmindig a napos helyeket keressük.

A kemping egy kellemes hely, a kilátás ugyan közelében sincs a Simonswald-inak, de nagyok a parcellák és úgy néz ki ide a kirándulós népek járnak.

Letáboroztunk és beüzemeltük az új székeket. Zsóka elment mosni egy kicsitkézzel, én pedig a párnák felrögzítéséhez alakítottam át az új székeket.Egész délután rohangáltak a sötét felhők, de eső nem lett belőle. A ruhák istöbbé-kevésbé megszáradtak.

A következő napokban kirándulás a program. Nem tudjuk a motort használni,mert nincs megfelelő körút. Az idegenforgalmi díj fejében viszont olyanvendégkártyát kaptunk, mely érvényes a buszokra is. Holnap egy 12kilométeres szurdoktúra került a tervbe. Ehhez csak odafelé kell a busz. Haezt jól vesszük, holnaputánra kicsit hosszabb túrát tervezünk. Ahhoz márreggel és délután is kell a busz.

Lenzkirch, 2012. június 26, kedd, 48. nap

207

Éjjel hat fok alá is süllyedt a hőmérséklet és ez nemcsak a 850 méterestengerszint feletti magasságnak tudható. A kocsiban is tíz fok közelében járt aminimum hőmérséklet, de nem fáztunk különösebben.

Fél nyolckor keltünk, hogy biztosan elérjük a buszt. Dacolva a hideggel kintreggeliztünk. Fél órával a menetrend szerinti időpont előtt indultunk a 300méterre lévő megállóba. Volt időnk bőven, tudtunk pár képet készíteni a

kemping recepciójának is helyet adóépületről. Mint azt tegnap megtudtamez egy több száz éves anyagból kb.20 éve épült ház. Az anyagot a tulajakkor vette Freiburg-ban egy bon-tásra került épületből. Minden esetrekívül belül csodálatos az épület. Ezaz egész egy családi vállalkozás,van a területen egy sörfőzde, egyfogadó étteremmel, és gazdálkodnakis. Mindent látszatra nagyon profin ésgondosan csinálnak.

Húsz perccel hamarabb érkeztünk a megállóba. Már négyen várakoztak és akövetkező negyed órában még vagy húszan érkeztek a kempingből és aszomszédos telepről. Mint kiderült, ugyanakkor a másik irányban is van járat.Végül mi tízen szállunk fel és többségük ugyan arra a kirándulásravállalkozott, mint mi.

208

A buszmegállótól indulta Lotenbachklamm, egytalán másfél kilométe-res szurdok, mely leve-zetett a Wutachschluchközepén lévő Schatten-mühle-hez. Ez a rövid útaz eddigi várakozá-sainkat tovább fokozta.Ha ilyen egy nonamevölgyecske, milyen le-het a környék fő attrak-ciója, a Wutachschulch.

A Schattenmühle-nél egy csomópont van. Itt vezet át a folyón az egyik út ésszámos kiránduló út is érinti.

Mi átkeltünk a hídon és a túloldalon indultunk felfelé. Utunk eleinte meredekösvényen vezetett fel a völgy oldalába, majd egy erdőgazdasági útonfolytatódott. Tulajdonképpen csalódás volt, mert, bár nagyon szép útonjártunk a folyót csak elvétve láttuk a fák között, a völgy mélyén. Azért párérdekes dolog utunkba került, így egy természetes forrás, melyből Zsókajóízűen ivott egy nagyot.

Utunk alapjában felfelé ment, de elégsokat liftezett. Letértünk azerdőgazdasági útról és ösvényekenjártunk, melyek többször 60-80 méterszintet is emelkedtek, majd ismétvisszatértek a folyó közelébe.Érintettünk egy Räuberschlösslenevű helyet, ahol a völgy fölé nyúlószikla közepén egy minden oldalrólvédett kisebb tér van, melyet csakegy, szikla oldalában vezető keskenyösvényen lehet megközelíteni. Így

értünk el egy újabb hidat, mely egy fedett híd. Itt egy kisebb jelentőségű útkeresztezte le a folyót. Ezen a részen a Wutach nem túl sokat mutatott.

209

Nem sokkal a híd után egy erőművet láttunk a völgyben. Ahogy azt már azosztrákoknál is megfigyeltük, ezeket az ipari létesítményeket a tájba illőépületekbe helyezik el. Pár száz méterrel feljebb elértük a tározót. Egy talánöt méteres gát duzzasztotta a folyót, de elég sokáig mentünk még aduzzasztott rész mellett.

Elmentünk a Rötenbach torkolata mellett, ahol több pihenőpadot iselhelyeztek, mindegyik foglalt volt, kempingbeli útitársaink ültek legalábbkettőnél.

Ismét lifteztünk párat, de most pár tucat méteren közvetlenül a folyó partjánhaladtunk. Nemsokára elértük a Gutach és a Haslach összefolyását. Innen

210

nevezik Wutach-nak a folyót. Ugyan az a helyzet, mint a Dunánál, a kétvízfolyásból lesz egy harmadik. Mindkét folyócskán a kirándulók számáravashíd épült. Mi a Haslach-ot követve folytattuk utunkat.

Innen ismét hegyet kellett másszunk. Rövidesen elértük a Rechenfelsen-t,ahol egy kis kilátóteraszt építettek, de sajnos semmit sem lehetett látni. Ittleültünk egy padra és elfogyasztottuk a magunkkal hozott almát és indultunktovább.

Rövidesen elértünk egy régi vasúti töltésen vezető kerékpárutat. Itt elhagytuka jelzést és ezen mentünk tovább, mert nem kellett liftezésre számítanunk.Elmentünk egy régi vasútállomás épülete mellett, melyben ma laknak ésszépen rendben van tartva.

Pár száz méter múlva turistaösvényünk lekeresztezte a kerékpár utat. Ittvisszatértünk az ösvényre, mert még mindig magasan a folyó felett jártunk éskempingünk a túlsó oldalon volt. Leereszkedtünk egy meredek ösvényen,

mely egy patak mellett haladt. Ezkisebb vízesést képezve rohant avölgy felé. Leérve a völgy aljára egykisebb hídon, melyen közúti forgalomis van, lekereszteztük a Wutach-ot ésa túloldalon kezdtünk el kapaszkodnifelfelé. Ezen az oldalon is van egyelhagyott vasúti nyomvonal, melyenitt is kerékpárutat alakítottak ki. Mégegy viadukt is van rajta. A viaduktalatt átmenve tudtunk feljutni akerékpárútra. Ez a vasúti nyomvonalegyenesen a kemping hátsó

bejáratához vezetett.

A Wutachsluch ezen szakaszában csalódtunk. Nagyon jót kirándultunk, széphelyeken jártunk, de a völgy mélyén vadregényes környezetben hömpölygőfolyó látványa, amire számítottunk, az elmaradt.

211

Fél háromra értünk a lakóautóhoz. Úgy láttuk, hogy még van elég idő egyágynemű mosás lebonyolításához. Háromkor kimentem a recepcióra ésvettem egy-egy zsetont a mosó- és szárítógéphez. Amíg a mosás ment Zsókaelőkészült a spagetti főzéshez és rendet rakott. Én a naplót kezdtem el írni. Aszárítás idején megvacsoráztunk, és mire fél hét körül kikerült a holmi agépből, már csak a zuhanyozás, - és természetesen az ágynemű felhúzása, -maradt hátra.

Ma szép este ígérkezik, reméljük nem lesz olyan hideg, mint tegnap, amikorkilenc után be kellett jöjjünk a kocsiba.

Lenzkirch, 2012. június 27, szerda, 49. nap

Este sötétedésig, - ami itt mostanság tíz óra után van, - kint tudtunk maradniés játszani. Éjjel, bár felkészültünk a hidegre, nagyon kellemes volt ahőmérséklet, csak 13-14 fokig süllyedt. Menet közben még a tetőablakot iskinyitottuk.

Megint fél nyolckor keltünk szikrázó napsütésre, és a napon kimondottanmelegre. Reggelihez az árnyékban kellett terítenem. Ugyan úgy készültünk,mint tegnap, csak a közben mindenfelé megjelent sötét felhők aggasztottak.Ma sokkal kevesebben voltak a buszmegállóban, és a Lotenbach szurdoknális kevesebben szálltak le.

Mi rutinosan betértünk a szurdokba és gyorsan elindultunk a Schattenmühlefelé. Szemünket most sem csuktuk be és megállapítottuk, hogy ez lehet isméta nap fénypontja.

Pont fél 11-kor értünk a hídhoz és sietve átkeltünk rajta, majd jobb felé vettükaz irányt. Ma sietnünk kell. Egyrészt hosszabb a mai adag, másrészt kötvevagyunk a visszafelé induló buszhoz. Ez vagy tíz perccel három előtt, vagycsak öt órakor indul a Wutachmühle-től. A tegnapi tapasztalat szerint a jó 13kilométerre a rendelkezésre álló kicsit több, mint négy óra elég lehet, de ki kelllépjünk.

Ahogy átértünk a hídon aSchattenmühle udvarán vezetett átutunk. Malomról itt már szó sincs,Van egy régi parasztudvar, melletteegy új fogadó, zárt teraszánmindenféle régi mezőgazdaságiszerszámmal díszítésnek, és egykisebb épület, szintén szállás céljára.

Az út egyből elhagyta a folyó partjátés nekivágott az oldalnak. Egyébkéntegész nap így ment, hol felmásztunk

az oldalba, hol leereszkedtünk. Többször 30-50 méternyi szintet, és nagyon-nagyon sokszor 10-20 méternyit küzdöttünk le. Közben az út általában lejtett,

212

hiszen a folyó mentén lefelé haladtunk. Látványos vízesés nem volt, de többzubogó mellett elhaladtunk.

Az első szakaszon a Wutach nem túl sokat mutatott, amikor ki-kivillant a fákközül egy csúnya sötétbarna folyót láthattunk. Utunk során számos kisebbvízfolyást lekereszteztünk, melyek a folyóba siettek. Egyik látványosfátyolvízesést képezett, ahogy az oldalból elérte az utat.

Utunk felén túl jártunk már, amikor érdekesebb dolgokat láthattunk. Először isáttértünk egy fahídon a folyó túlsó, folyás szerinti jobb oldalára. Későbbelmentünk egy rét mellett, ahol pihenőhelyet alakítottak ki, volt egynagyobbacska esőház és egy kis, eléggé lerobbant templom állt.

213

Elértünk egy olyan szakaszhoz, ahol a folyó fölé magas sziklafal magasodott.Alatta a völgy alján keskeny sík terület, hatalmas lapú levelekkel. Az oldalbóltovábbra is érkeztek a kisebb vízfolyások, egyik szép vízesés formájában érteel a völgy alját.

Hamarosan fel kellett kapaszkodjunk a sziklafal tetejére. Ez volt a legnagyobbemelkedőnk, talán száz méterrel a víz fölé mentünk. Egy helyen a folyóegyenesen a sziklafal felé folyt, és annak tövében kanyarodott el. Eztkövetően elég sokat mentünk sziklába vágott ösvényen, néha a folyószintjétől alig pár méterre, máshol magasan az oldalban. Néhol a túlsó partvolt meredek sziklafal.

Egy kis hídon ismét áttértünk a bal partra, de nem sokáig maradtunk ott, talánegy kilométer múlva visszatértünk, immáron véglegesen a jobb partra. Az elsőhídról, kicsit lejjebb láttuk egy furcsa fél hidat. Mint egy tábláról megtudtuk,valamikor az 1900-as évek legelején építették ki a turistautat a völgyben.Ekkor épült négy híd, melyeket tervezőjük, egy Rummele nevű úr úgyálmodott meg, hogy egyik parton egy pilléren rögzítik a kábeleket, és a túlsóparton csak éppen letámaszkodik a szerkezet. Ezek nem viselték el a nagyáradásokat és egyedül ez a fél szerkezet maradt meg. Mára helyettekétpilléres kábelhidat építettek.

214

Lejjebb ismét sziklafal alatt halad a folyó, csak itt a vízszint közelében vanhely egy keskeny ösvénynek. Néhány helyen a sziklafal repedéseiben kisoldalvízfolyások érkeznek a folyóba. Ezeket elég nehéz volt lekeresztezni akeskeny padkán vezető ösvényen

Eddigre elmúlt a folyamatos esőveszély és kellemes napos idő lett. Nem isvolt olyan fülledt-párás a levegő, mint délelőtt.

Később szelídebb lett a völgy és elértük a Gaulachschlucht-ból érkezőturistaút becsatlakozását. Ez egy fedett hídon keresztezi le a Wutach-ot.Ekkor már csak 1.2 kilométer volt célpontunkig, a Wutachmühle-ig. Itt azösvény már erdőgazdasági jellegű úton haladt. Csak, hogy ki ne jöjjünk a

215

gyakorlatból, még egyszer, utoljára felkapaszkodtunk vagy 30 méterrel a folyófölé, és innen ereszkedtünk le a buszmegállóig.

A Wutachmühle-nél ismét szó sincsmalomról, csak egy hatalmasfűrésztelep van, melyhez csatlakozikegy szép, az itteni szokásoknakmegfelelő széles homlokzatú, magastetejű épület. Gondoljuk ez is avendéglátás szolgálatában áll.

Mai túránk is kicsit csalódás volt.Ismét túl sok volt a fel-lemászás éscsak az út utolsó harmada nyújtottlátványosságokat. Nehezítette

dolgunkat, hogy nagyon sokat kellett nagy és éles kövek között, vagyhatalmas gyökerekkel szabdalt ösvényen járnunk. Sokat kerülgettünkvízfolyásokat, pocsolyákat, vagy küzdöttük át magunkat sáros részeken.Ezeknél érdekes volt látni azon kis lyukak százait, melyeket a turisták botjaihagytak a laza talajban. A köves helyeken külön gondot okozott, hogy anedvességtől gyakran csúszós volt az út.

Az egész úton igyekeztünk, hogy elérjük az első buszt, végül jó fél órávalindulása előtt értünk a megállóba. Utánunk még jó tucatnyian érkeztek, köztükkempingbeli szomszédjaink is. Amíg a buszra vártunk, leültünk a padra éselfogyasztottuk almánkat és a velünk lévő vizet, illetve teát.

A busz egy kimondottan turistajárat, érinti a Schattenmühle-t, ahol sokanparkoltak a kocsijukkal, de végül is Bonndorf-ba megy. Innen indul akempingbe menő busz. Az útvonala olyan, hogy mielőtt lemenne aSchattenmühle-hez érinti Bonndorf szélét. Több lehetőségünk volt, de mi aztválasztottuk, hogy innen pár száz méteres gyaloglással bemegyünk Bonndorfközepére és így maradt kb. húsz percünk ott körülnézni.

Elsőnek a városházához mentünk, mert innen indul a buszunk. Melletteláttunk egy szép házat, természetesen egy vendégfogadót.

216

A városkában láttunk még pár szép épületet.Legjelentősebb közülük a kastély. Ez egyháromszintes kockaépület két kisebb toronnyal.Külső díszítése csupán festés, a szépnek hatóablakkeretek, a sarokkövek mind festettek. Egyedüla bejárati lépcső és a kapu feletti díszítésvalamilyen stukkó. Ma egy kulturális intézménynekad otthont és sajnos látszanak rajta a lepusztuláselső nyomai, festése több helyen lepereg.

A kastélypark rendezett és szabadon látogatható,látszatra a helyiek kedvelt tartózkodási helye.

Rövid látogatásunk kedves színfoltja volt a mai napnak. Ilyen kis idő alatt ésilyen fáradtan természetesen nem lehet teljes képet kapni a településről.

Buszunk 15.38-kor indult és jó negyed óra alatt elértük a kemping mellettimegállót. Az utolsó három száz métert szerencsére lefelé kellett jöjjünk.

A lakóautóhoz érve első dolgunk volt átöltözni, az összeizzadt ruhákat kitenniszáradni, az ágyneműt kiszellőztetni. Én hamar elmentem zuhanyozni, utánaa naplót kezdtem el írni. Korán vacsoráztunk és nyolc körül mindennelvégeztünk. Még megpróbálom beállítani a TV-t, ma lesz a spanyol-portugálelődöntő az EB-n. Ha lehet, megnézzük. Képben kell legyünk, ha a kicsikkelbeszélünk.

217

Lenzkirch, 2012. június 28, csütörtök, 50. nap

Este esőt jelzett mára a meteorológia. Ezért úgy feküdtünk le, hogy reggeltovább megyünk, ha bejön a jóslat.

Napsütésre ébredtünk és komoly felhőknek nyoma sem volt. Ez eldöntötte,hogy maradunk, csak az volt a kérdés, mit csináljunk. Az előző napok nehéztúrái után nagy kirándulást nem kívántunk. Végül abban maradtunk, hogyleszedjük a motort, és elmegyünk a jó tíz kilométerre lévő Schluchsee-hez.Ott van lehetőség kirándulni is, vagy csak nézelődni.

Az előző napok után nem akaródzott a korai kelés, megint csak fél kilenc utánkezdtük a napot. Mire mindennel végeztünk, motort is leszedtük,összeszedtük az ilyen kiránduláshoz szükséges dolgokat, kicsit elment az idő.Pont megszólalt a recepció épületének tetején a kis harang, - ez délelőtt 11-kor és este 7-kor van, - amikor kihajtottunk a kempingből.

Lenzkirch felé mentünk és pár percre megálltunk a település központjában.Gyorsan lefényképeztünk pár érdekes épületet, megint csak a városháza éspár szálloda, vendégfogadó került bele a válogatásba.

218

Nagyon kedvesek azok a faragott fából készült és kifestett útjelzők, melyekkeltöbb helyen is találkoztunk.

Innen tíz kilométerre van a Schluchsee, partján az azonos nevű településsel.Nagyon szép, jellegzetes Schwarzwald-i tájon motoroztunk. Fenyőerdőkben,lágy dombok oldalában, szórványtelepüléseken. Láttunk egy kisebb síliftet is.Enyhén emelkedett az út jó kétharmadig. Valószínűleg ezer méter felett isjártunk. Kisebb ereszkedés után értük el Schluchsee-t, a települést.

Bejáratánál jelezték, hogy ez egy gyógyüdülő, és a sebességet 30 km/ó-bankorlátozták. Mindenfelé szanatóriumok és klinikák felé mutató útjelző táblákatláttunk. Lementünk a tó partjára és a vasútállomás előtt tettük le a járgányt.

Lekereszteztük a vasútvonalat és elindultunk a tó partján lévő keskenysétányon. A túlsó parton az erdők lehúzódnak a partig. A közelben kisebbföldnyelv nyúlik a vízbe, rajta egy pavilon. Az öböl túloldalán kis vitorláskikötő.

219

Ezt a tavat duzzasztással hozták létre. Partját, a kiépített infrastruktúrát nézveez elég régen történhetett. Víz felülete 950 méterre van a tenger felett.Minden esetre nagyobb, mint a közelben lévő, és sokkal népszerűbb ésismertebb Titisee.

Körbejártuk az öblöt és a pavilonból visszanéztünk a településre.Valószínűleg ez is a duzzasztás után épülhetett ki.

A földnyelv túlsó oldalán hosszanelnyúló, itt-ott homokosnakmondható part. Nagyon sokannapoztak és fürödtek. A tó egyetlenközösségi közlekedési eszköze, egymotoros hajó, óránként járja körbe atavat.

Mi tovább indultunk a parti sétányon.Ez itt egy murvázott, kb. 3-4 méterszéles út a part közelében. Kellemesrajta a járás, mert szintet

gyakorlatilag nem kell menni. Mintegy az út harmadában árnyékos is.Többször kilátni a tóra, de csak az erdős túlsó part látszik.

Elmentünk majdnem a tó észak-nyugati végéig. Talán a körbejáráshozszükséges távolság harmadát tettük meg. Az elmúlt napok után nem éreztünkerőt magunkban ahhoz, hogy körbemenjünk, inkább visszafordultunk.

A földnyelv mellett szépen kiépített park van, benne padokkal. Leültünk azegyikre és pihentünk pár percet. Közben figyeltük a tó életét. Több vitorlás ésevezős hajó járta vizet.

Visszaérve a motorhoz, felmentünk a település központjának számító térre. Ittmegvettünk három zsömlét a holnapi reggelihez és kicsit körülnéztünk.

A templomnak csak a tornya tűnik messziről réginek, közelről jól látszik, hogyez egy modern épület. A környező épületek is modernek, bár igyekeznek ahagyományos építészet elemeit felmutatni, de közelébe sem jönnek akörnyék településein mindenfelé látható házaknak. A templom mellől szépkilátás nyílik a tóra.

220

Vegyes élményekkel indultunk vissza a kempingbe. Sétáltunk egy jót, amifeltehetően segít majd az elmúlt napok izomlázának oldásában. Kellemeshely volt a Schluchsee, mind a tó, mind a település, de semmi különös.

Ugyanazon az úton jöttünk vissza és fél négyre értünk a lakóautóhoz. Eddigrebefelhősödött, de esőveszély nem igazán volt. Zsóka el is határozta, hogykimossa kézzel a legösszeizzadtabb holmikat. Én a motort szereltem fel, majdkimentem fizetni. Kártyáimat megint nem fogadták el, pedig a hölgy nagyonigyekezett.

Mire Zsóka kiteregette a dolgokat el kezdett enyhén esni, mindent gyorsan bekellett szedni. Pár perc után megint sütött a nap. Ezt megjátszották vagyháromszor. Közben megvacsoráztunk, és le is zuhanyoztunk. Mostnemsokára fél kilenc van, a nap még éppen, hogy süt és a ruhák nagy részemeg is száradt.

Holnap mindenképpen tovább megyünk, átkelünk a Rajnán, és már afranciáknál fogunk táborozni. Hét hetet töltöttünk az osztrákoknál és anémeteknél. Elég gazdag programot sikerült összehoznunk, még ha folytonváltoztattuk is.

Biesheim, 2012. június 29, péntek, 51. nap

Hajnalban elég nagy dörgés közepette elkezdett enyhén esni. Holfelerősödött, hol elállt. Nyolcra, amikor keltünk, végleg elállt, de nem mertünkkint enni.

Háromnegyed tízre mindennel végeztünk és szintén készülődő szomszédhollandjainknak integetve elhagytuk a kempinget. Célpontnak egy Freiburg-iLidl-t adtunk meg Rózsinak, mert esedékes a heti nagybevásárlás.

Visszamentünk a faluba, de ott nem Neustadt, hanem a Titisee felé folytattukutunkat. Egy hegyoldalban leereszkedtünk a tó közelébe, majd azon az útonmentünk Freiburg felé, melyen hat éve is jártunk, csak akkor, - ha jólemlékszem erősen esett. Ez egy csodálatos szakasz. Szerpentinenereszkedik le kb. 700 méteres magasságból 300 körülire. Néhol sziklába vájtszorosban haladtunk. Szerencsénkre egy lassabb teherautó ment előttünk és

221

volt időnk nézelődni. Beérve a városba ismét az a kis torony hívta fel magárafigyelmünket, mely korábban is. Mostis meg kellett álljunk a lámpánál, ésvolt idő lekapni.

Rózsi szépen elvitt a megadotthelyre, csak a Lidl-nek volt hűlthelye, építkezés folyt a területen.Teljesen tanácstalanok voltunk.Közben bekeveredtünk a belvárosperemére, sőt a környezetvédelmiövezetbe is. Gyorsan előkaptuk atavaly kiváltott matricát, de nem

ragasztottuk ki, csak kéznél tartottuk. Valahol sikerült kiállnunk és elkezdtünkáruházat keresni. Legközelebb, az általunk ismertek közül egy Netto-t jelzettRózsi, valahol jó két kilométerre légvonalban.

A megtervezett út ennek duplája lett és közben kigyulladt az alacsonyüzemanyagszintet jelző lámpa. Tudtuk, hogy tankolnunk kell, pont ma egyhónapja, még az osztrákoknál tankoltunk utoljára, de reméltük kihúzzuk atudomásunk szerint olcsóbb francia szupermarket kutak egyikéig. Nemakartunk kockáztatni és betértünk egy utunkba kerülő noname kúthoz ésitattunk 20 euróért, ami jó száz kilométerre elég. Egyébként idén a kocsivárakozáson felül jól, kb. tíz százalékkal kevesebbet fogyaszt, mint aszokásos. A nagyon alacsony futásteljesítmény mellett ez is oka, hogyüzemanyagköltséggel nagyon jól állunk.

Végül eljutottunk a beprogramozott áruházhoz. Kiderült, hogy nem Netto,hanem Penny, de ez nem volt gond. Az már inkább, hogy ez egy lakótelepenvan, egy panelház földszintjén, és nem tartozik hozzá rendes parkoló. Valahola szomszéd utcában, - melyről később kiderült, hogy zsákutca, - le tudtunkállni és szatyrokkal felfegyverkezve bementünk a boltba. Szerencsére a mailista nem volt túlzottan hosszú, így két jól megpakolt szatyorban el is tudtukvinni a kocsihoz. Kártyánkat persze itt sem fogadták el.

Innen már a Rajna túloldalán lévő kempinget adtuk meg célpontnak.Szerintünk kisebb kerülővel hozott ide Rózsi, mert felvitt az autópályára.Mintegy 15 kilométert mentünk Basel irányában és onnan fordultunk visszaBreisach felé. A város előtt fordultunk rá a Rajna hídjára.

A kemping a Rajna és a vele párhuzamos Elzászi csatorna közötti szigetenvan. Itt volt kisebb bonyodalom, mert az egyirányú körút egy szakasza le voltzárva építés miatt. Behajtani tilos táblák során kellett átmenjünk. Nem sokkaldél után érkeztünk meg.

A kemping egy elég kellemes hely, sok tágas parcella van és a talaj semvészesen meggyötört. A vizesblokk francia szokásoknak megfelelőenkoedukált. Hosszas keresgélés után sikerült egy olyan helyet választanunk,mely árnyékos is. Egy hetet tervezünk maradni.

222

Itt dühöng a nyár. Kb. 200 méteren vagyunk egy tágas völgyben. Ittnapközben 35 fok felett járt a hőmérő. Számítunk rá, hogy éjjel meleg lesz,elővettük és kiszellőztettük a frottírlepedőket.

Sajnos az Internet nagyon drága, egy óráért 5 eurót kérnek. Ennek ellenérekell legalább egy jegyet vegyünk. Beszélni kellene a hazaiakkal és a bankotés levelezést is meg kellene nézni. A mosás is sokkal drágább, mint anémeteknél, öt eurót kérnek egy menetért. Lehet, hogy a környéken találunkegy nyilvános mosodát, és akkor oda visszük a cuccot.

A délutánt főzőcskével töltöttük. Megcsináltuk a ma vett padlizsánt,készítettünk egy hagymás, vörös babos krumpli salátát és élve a korlátlanáram lehetőségével megsütöttünk egy adag tarját.

Ma biztos sokáig kint lehet maradni és nagyon beöltözni sem kell.Valószínűleg játszunk egy jót.

Biesheim, 2012. június 30, szombat, 52. nap

Este sokáig kint maradtunk és csak a bogarak miatt kellett felvenni valamit is.Éjjelre nyitva hagytuk nemcsak az összes tetőablakot, hanem a konyhát is. Afrottírlepedők éppen megfeleltek.

Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Én már hét óra körül elkezdtemolvasni, de egy órával később inkább kimentem körül nézni a kempingben ésa Rajna partján. Még alig éledezett a kemping, csak a madarak csicseregtekmindenfelé.

Fél kilenc után már kimondottan melegben reggeliztünk. Nem volt határozottprogramunk mára. Reggeli után kényelmesen előkészültünk egy közelimotorozásra.

11 körül indultunk a francia oldalon lévő Vogelsheim-be. Itt nem volt máscélunk, csak felkeresni a Lidl-t. A németeknél nem vettünk ásványvizet, mertminden palackon 25 cent betéti díj van és nem akartunk vacakolni avisszaváltással. Az osztrák buborékos víz viszont pár napja elfogyott. Azüzletet könnyen megtaláltuk és örömmel üdvözöltünk néhány, csakFranciaországban kapható árucikket. Vettünk Roquefort és kecske sajtot, ésnasikának valót is. Nem tudtam ellenállni egy 12 darabos favéső készletnekés a fiúk kaptak egy-egy francia foci EB-s sálat. Mivel a franciák kiestek,mélyen le volt értékelve. Lelkünket megnyugtatta, hogy bankkártyánkat simánelfogadták. Ha már arra jártunk, megnéztük a szomszédos Intermarchebenzinkútját. Örömmel állapítottuk meg, hogy csak 1.31 euró a gázolaj litere,ami 7-8 centtel kevesebb, mint a legjobb német ár volt. Tovább menéskor jólmegitatjuk a szerkezetet.

Visszatértünk a kempingbe, leraktuk szerzeményeinket és újra elindultunk.Most a Rajna túloldalán lévő Breisach-ba mentünk. Ez a kempingből alighárom kilométerre van. A helyzet hasonló, mint Tordesillas-ban, vagy

223

Avignon-ban volt, csak itt egy elvi határon is át kell kelni. Motorunkat aMarktplatzon, a turista iroda mellett tettük le.

A téren éppen szedelődzködtek a heti piac árusai. A panorámát meghatároztaa város fölé magasodó St.Stephan székesegyház. A szomszédos téren egymodern, de kedves épületben kávézó, előtte ajándékbolt.

Neki szaladtunk a hegynek. A Hagenbachturm-onkeresztül mentünk fel a fallal körülvett városrészbe.

Út közben a vár oldalában egy vörös homokkőbe vésett domborművön aváros középkori képe látható.

Felfelé menet szép kilátás nyílt a Rajnára. A székesegyház tágas téren van,ez a homlokzata nem mutat olyan sokat, mint a folyó felöli.

224

A templom bent érdekes kialakítású. A főoltár, egyhatalmas fából faragott szerkezet, egészen atemplom végében van. Előtte van felállítva egy régiharang, az előtt egy díszesen faragott kő rácsozatválasztja el a teret. Ez előtt egy üveg ládábanereklyetartó van. Egy másik, idei öntésű harang afőhajó ellentétes oldalán, a főbejáratnál vanfelállítva. Az oldalfalakon számos szép színesüvegablak hívja fel magára a figyelmet.

A templomból kilépve a tér túlsó oldalán avárosháza épülete áll. Tőle kicsit jobbra egy

modern szobor bika hátán egy töredékes női alakot ábrázol.

Kimentünk a templom melletti mellvédhez és körbenéztünk. A Rajna mindkétpartja jól látszik. A túlparton előtérben a sziget, melyen kempingünk is van,hátrébb az Elzáz-csatorna a zsilippel és az erőművel. Ezen az oldalon többkikötőöböl és a hajózás létesítményei, raktárak, műhelyek sorakoznak. Balkéz felé látható az alsóváros, ahonnan felkapaszkodtunk a templomhoz.

Déli irányban a szomszédos dombon egy régi vár maradványai láthatóak.

225

A teret a városháza mellett húzódó Kapuzinergasse-n hagytuk el és északfelé indultunk.

Sétánk során érintettük a régi városházát egyjelentéktelen kis épületet csodálatos kapuval.

Pforrgasse-n bepillantva megláttuk Breisach másikjellegzetes épületét a Radbrunnturm-ot (kerekeskút torony). Ez lehetett valaha a vár kútja, amibőlaz egész fallal körülvett város a vizet kaphatta. Mavalamilyen modern képzőművészeti kiállításnak adotthont.

Közelében egy modern épület homlokzatátközépkori életképet ábrázoló freskó tesziérdekessé.

226

A városban mindenfelé találkoztunk olyan zománctáblákkal (több tucatnyival),melyek meglévő, vagy egykori műemlékekre emlékeztetnek. Ezek nagy részemár nincs meg, jó esetben valamilyen töredék, egy dombormű, vagyfalmaradvány maradt meg az eredeti épületből. Az itt bemutatott is egyOroszlánhoz címzett fogadóra emlékeztet, de a régies kerítés mögött egymodern lakóház húzódik meg.

Breisach egész fallal körülvett területén túlnyomó többségben vannak amodern épületek. De ezek jól illeszkednek az utcaképekbe.

A víztoronytól tovább sétálva Balra láttuk a Reihntor-t, majd elmentünk egyrégi favázas épület mellett, mely ma panzió.

Ez utóbbi melletti kis utcán elértük a felsővárosészaki végét, ahol a vörös homokkő Tullaturm

rondelláját egy 800 férőhelyes fedett nézőterű szabadtéri színpaddal építettékbe. Elég vegyes az összkép. Maga a nézőtér egy színvonalasan kivitelezettvalami. A színpad és elsősorban a körülötte kialakult rendezetlenség márnagyon elcsúfítja a rondellát és megközelíthetetlenné teszi a tornyot. Még egysörkert is helyet kapott a színpad mögötti részen. Ez sem javítja azösszképet.

Még egyszer visszasétáltunk templomig, majd egy másik lépcsőn lementünka hegyről. Közben láttuk a part közelében a camper-port-ot. Ez a katalógusszerint nyolcvan férőhelyes és ezen a szombat délutánon talán húsz kocsi állt

227

bent. Elég össze-visszaparkoltak, mindenki igyekezett a kocsi jobb oldalávalfüves területet mellé állni.

Leérve a hegyről elsétáltunk acamper-port-hoz, tisztánkíváncsiságból. Nem volt annyirasivár, mint a hasonló helyek szoktaklenni. Néhány fa és zöld sávszakította meg a hatalmasaszfaltozott területet. Volt töltő-leürítőhely, de WC, zuhany, vagyelektromos csatlakozási lehetőségnem. Az ár viszont nagyonbarátságos. Az éjszakák számátólfüggően 4-5 euró éjszakánként.

A kerékpárúton sétáltunk vissza a motorhoz. Közben a piac nyomai eltűntekés a Marktplatz felvette szokásos arculatát. Kocsik parkoltak, turisták sétáltaka téren.

Felültünk a motorra és pár perc alatt visszatértünk a kempingbe. Eddigrenagyon meleg lett. Három óra körül járt az idő.

Megérkezésünk után gyorsan mindent kinyitottunk és átöltöztünk. Beállítottama TV-t a német adókra, számítva arra, hogy ma mérkőzés lesz az EBbronzérméért. Kiderült, hogy ilyet nem tartanak, majd holnap a döntőt.

Korán vacsoráztunk, ma ismét sütöttünk. Utána mosogatás, zuhanyozás.Később vettem egyórányi Internetet. Sajnos csak a portánál van térerő, így kikellett költözzek a géppel. Sem Annamáriát, sem Tamásékat nem sikerültelérnem, Az OTP-t letöltöttem, de az MKB karbantartás miatt nem voltelérhető. Megnéztem az időjárás előrejelzést is, semmi jót nem ígér. Már maéjjelre és utána következő mind a tíz napra 30-90 % esélyt ad az esőre. Mosta szerda látszik a legígéretesebbnek. Majd meglátjuk… A levelek közöttkülönösebben érdekes nem volt, megválaszoltam egyet és küldtem akicsiknek egy másikat. Minden módot igyekszünk megragadni, hogy tartsukvelük a kapcsolatot.

228

Visszatérve a kocsihoz, megnéztem a letöltött dolgokat és megírtam a naplót.Ez be is töltötte az egész estét. Zsóka közben olvasott.

Biesheim, 2012. július 1, vasárnap, 53. nap

Egy újabb esőnap. Este tíz óra után a kocsi előtt üldögéltünk és a tegnapinaplóbejegyzést olvastam fel Zsókának, hirtelen szélvihar támadt. Azonnaltudtuk, hogy be kell menjünk és mindent el kell pakoljunk. Még az előtetőt isbehúztuk, pedig minden rögzítés fel volt szerelve, de így is tartani lehetettattól, hogy a szél csapkodni fogja. Talán öt perc alatt végeztünk, de éppenidőben. Nagy villámlás és dörgés közepette el kezdett esni. Olyan erősen,hogy azt hittük jég is jön, de nem volt. A napló felolvasását már bent fejeztembe.

Egész éjfélig zuhogott, akkor elállt. Az eső ellenére kimondottan meleg volt,egész éjjel nem ment 18 fok alá. Reggel nyolckor azután újra kezdte, de márszelídebben és sokkal kitartóbban. Most este hétóra lesz mindjárt, és néhapár perces szünettel egész nap esett. Még a közeli vizesblokkba iskockázatos volt esernyő nélkül kimenni. És semmi jel nem mutat arra, hogyjavulni akarna a helyzet.

A körülményekhez alkalmazkodva az előtető alatt voltunk egész nap. Ilyenkoraz olvasás mellett jó program a főzés. Zöldbabgulyás és palacsinta készült.Csak azt nem tudom, mi lesz a pótcselekvés holnap, ha továbbra is esik?

Biesheim, 2012. július 2, hétfő, 54. nap

Este tízig esett. Utána előbújt a hold és pár csillag is. Már kezdtünk bizakodni,hogy mára lehet ismét programot csinálni. Azután hajnali öttől megint esettegy órát és éppen, amikor keledztünk volna, fél nyolckor újból rázendített.Ezért csak fél tízkor kezdtük el készíteni a reggelit.

Reggeli közben, úgy tíz óra körül, még a nap is kisütött és ismétreménykedtünk. Mire végeztünk a reggelivel és mindent elpakoltunk megintbefelhősödött. Nem mertünk elindulni hosszabb motorozásra.

Kenyeret mindenképpen venni kellett a holnapi reggelihez. Ezért úgyhatároztunk, hogy egyedül bemotorozom Vogelsheim-be, a Lidl-höz. Dél volt,mire rászántam magam az indulásra.

A recepció előtti esőmérőn megnéztem az állást. Tegnapelőtt, amikorInterneteztem 22 millimétert mutatott, most 49-et. Ez azt jelenti, hogy ha nemis ürítették ki közben, 27 milliméter esett 36 óra alatt.

Ha már ott voltam a Lidl-ben, vettem bort is, ebben az esős időben sok borosteát iszunk, és tojást az esti tojásos nokedlihez. Mire bepakoltam a motorbaelkezdett enyhén esni. Adva volt a kérdés, várni és kockáztatni, hogy akárórákat is esik és esetleg erősebben, vagy elindulni és a gyenge tíz perces

229

úton kicsit megázni. Ez utóbbit választottam. Mondanom sem kell, mirebeértem a kempingbe, elállt.

Ez is elvette a kedvünket, hogy nekibátorodjunk. Jól tettük, mert a délutánsorán párszor kaptunk még kisebb esőket.

Így esőnap lett a maiból is. Pótcselekvésnek megcsináltuk teljeslisztkészletünket nokedlinak. A mai vacsora mellett pár alkalommal levesbetétlesz a műből.

Az idő nagy részét olvasással töltöttük. Még mindig teljesen be van borulva ésbármikor eshet, de valahogy most kisebbnek látszik az esélye.

Biesheim, 2012. július 3, kedd, 55. nap

Este sokáig kint ültünk az előtető alatt. Közben hol esett, hol nem, de azért eznem volt komoly eső. Éjjel hasonló volt a helyzet, ezért csaknem tíz óra volt,amikor felkeltünk. Reggeli közben is minduntalan csepergett, vagy szitált.

Délután egyig nem is merült fel, hogy elmenjünk valahová. Azután kicsit javulta helyzet és egy rövid sétát megszavaztunk a környékre. Mireösszekészültünk, egészen emberszabású lett az idő.

Elsőnek kisétáltunk a Rajna partjára. Megcsodáltuk Breisach-ot a túlparton.Kissé meglepett, hogy megint milyen sok kocsit látunk a camper-port-ban.

Tovább sétálva elmentünk majdnema hídig. Itt jobban megnéztük azt akis duzzasztást, amit már az elmúltnapokban is láttunk.

A szigeten elmentünk egy másodikvilágháborús bunker maradványaimellett, ma háborús emlékmű.

Betértünk a turista információsirodába és kértünk ötleteket a

230

következő napokra. Az eleve tervezett Colmar-on túl egyet kaptunk is: aközeli Neuf-Brisach-ot. Ez egy erődítmény, mely rákerült az UNESCOvilágörökség listájára is. Azért begyűjtöttünk vagy fél kiló papírt, hátha találunkbenne valamit.

A mérsékelten sikerült látogatás után elmentünk a zsiliphez és az erőműhöz.Errefelé elég nagy hajók járnak, - köztük sok a tankhajó,- ezért a zsilipkamrákelég nagyok. Amikor odaértünk éppen egy ilyen húzott kifelé.

Ezen a Felső-Rajna szakaszon a folyó két nyomvonalon halad. Az eredetimederbe kevesebb vizet engednek és két kisebb duzzasztás van rajta, egyfelül, a másik alul. A svájci határtól Breisach-ig, mintegy ötven kilométeren azeredeti mederrel párhuzamosan halad az Elzász csatorna. Ezen afranciáknak van négy vízierőműve, és további hat lejjebb. Ezek egyenként 12-16, összesen 133 méteres duzzasztást jelentenek. Az itteni neve Vogelsgrünés 12.3 méteres. A zsilipeken évente 15 ezer hajó halad át.

Ezek a zsilipek olyanok, hogy csak fent vannaknyíló kapuk, az alsó oldalon egy hatalmas vas

táblát húznak fel, illetve eresztenek le.

Amíg ott voltunk, láthattunk egy zsilipezést, egy holland teherhajó mentfelfelé. Nekünk kicsit mániánk lettek ezek a zsilipek. A Telemark csatornától aCaledonia csatornáig, a Canal du Midi mentén több helyen, és a jó Isten tudjamég hol mindenhol néztük már végig ahogy a hajók átkelnek ezeken alétesítményeken. A franciák különösen nagyok ebben a műfajban,

231

Amíg a holland hajó megtette 12.3 méteres útját függőlegesen, elmentem aközeli erőművet megnézni. Nagyon tekintélyes darab.

Miután visszasétáltunk a kempingbe és az idő még mindig elfogadható volt,úgy határoztunk elmotorozunk Neuf-Brisach-ba. Ez csak egy kilométerrel vantúl a Lidl-en.

Előtte azonban megmelegítettük a palacsintáinkat és megettük. Négy órakorindultunk el.

Ez a vidék az elmúlt négy évszázadban francia, osztrák és különböző németérdekeltségek fennhatósága alatt állt. A Rajna hol határ volt, hol nem. Akülönböző időszakok különböző uralkodói igyekeztek a Rajna mindkét oldalánhasonló katonai potenciált létrehozni. Ennek jegyében épült az 1700-asévekben Neuf-Brisach, Breisach ellensúlyozására.

232

Csak ezen a parton a vidék sík, nincs olyan hegy, mint Breisach-ban. Ezért azerődítményt hatalmas földmunkával kellett kialakítani. Falai a német oldalonmár több helyen látott vörös homokkőből épültek. A belső erőd egy szabályos

nyolcszög, egymástól talán 400 méterre lévőcsúcsaiban bástyákkal, közöttük függönyfalakkal.Ez előtt egy széles árok, majd egy nyolcágúcsillagot formázó külső, kőfalak közé épültsáncrendszer áll, majd újabb árok következik. Acsillag alakzat ágai közé, - kivéve az északi irányt,- háromszögletű sáncelemek kerültek. Ezzel azegész erőd egy 16 ágú csillagot alkot. A sáncoktalán tíz méter magasak, a belső erőd falainakmagassága ennek duplája lehet. Négyszabályosan elosztott kapuja van a bástyákfelezőpontjában. Ezek közül a déli-nyugati csakgyalogosan közelíthető meg egy lépcsőn, a másikhármon autóforgalom is van. Az észak-nyugati és

dél-nyugati bejáratok kapuépületeken, míg a másik kettő csak bástyák közöttvezet az erődbe.

Az egész egy elég félelmetes szerkezet.

A védett területen szabályos négyzetrácsot alkotnak az utcák. Középen vanegy nagy tér, - ma de Gaulle tábornok nevét viseli, - valószínűleg korábban aminden katonai létesítményben megtalálható alakuló tér lehetett. Közepénegy szökőkút áll. Fő motívuma egy vörös homokkő oszlop.

233

A tér egyik oldalában szintén vörös homokkőből épült a Royale St.Louistemplom. Ez volt valaha a helyőrségi templom, ennek megfelelően egyszerű,világos kialakítású. A tér nyugati sarkához egy kisebb tér csatlakozik, itt áll avárosháza. Előtte két műalkotás.

A falon belüli város ma egy eléggésemmit mondó, egy- és kétemeletesházakból álló település. Van azértnéhány felvillanás. Ilyen a központitér oldalában lévő kis étterem fűveltakart tetejével.

Hamar rájöttünk, hogy itt különösebblátványosság nincs. Elsétáltunk adél-nyugati kapuépülethez, melyegyben a városi múzeum is. Ittmentünk ki a sáncok és várfalak

rengetegébe. Vissza az észak-nyugati kapun keresztül jöttünk a belsőterületre.

Itt elmentünk a korábbi négyből megmaradt egyetlen kaszárnyaépület mellett,ma elég lepusztultnak hatott, de lakják. Eljutottunk az észak-keleti kapuhoz,mely Strassbourg nevét viseli és tulajdonképpen egy széles utca a fűvelbenőtt tetejű várfalak között.

Visszatértünk a központi térre, ahol motorunkat hagytuk, és felszálltunk rá.

234

Neuf-Brisach kicsit csalódás volt. Egy világörökségi helyszíntől többetvártunk. Franciaországban is már láttunk szebb erődvárosokat. Itt gondolokCarcasson-ra és a Pireneusokban Mont-Louis-ra. Az erőd maga impozáns, detipikusan olyan hely, amely légi felvételen mutat jól, gyalog járva a falai közöttinkább félelmetes egy kicsit. Az erődön belüli település, mely feltehetően azutóbbi évszázadban épült ki, egy nem is különösebben hangulatos, teljesenhétköznapi kisváros, a maga üzleteivel és egyebeivel.

Pár perc alatt visszaértünk a kempingbe. Ekkor hat óra volt. Az időjárás, bármindenfelé rohangáltak, akár esőt is ígérő felhők, kegyes volt hozzánk. Ígysikerült a napot megmenteni és elég kellemes kirándulásokat teljesíteni.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni, addig Zsóka megmelegítette a vacsorát.Utána azonnal nekiültem megírni a naplót.

Holnap, hacsak nem zuhog megint, elmegyünk Colmar-ba. Ebből akempingből az a fő célpont. Amit eddig megnéztünk, csak mellékes.

Biesheim, 2012. július 4, szerda, 56. nap

Éjjel végre nem esett. Reggelre minden levizesedett és párás volt. A Rajnatúlsó partján alig lehetett látni a Briesach-i templomot. Körbe vékony felhőréteg volt, de nem az, amiből esőt vár az ember.

235

Megreggeliztünk és összekészültünk Colmar meglátogatásához. Azért a teljeseső elleni felszerelést vittük magunkkal. Negyed 11-kor indultunk. A sok kocsiközött jó ütemben, 60-70-nel haladtunk. Talán húsz perc lehetett az út.

Ahogy belvárosias lett a környék, letettük a motort egy fizetős parkolóban ajárdára, és gyalog indultunk neki a városnak.

Colmar elsősorban a régi favázas épületekről szól. Ezekből több százatláttunk, a legkülönbözőbb színekre festve. Nem tudtunk betelni látványukkal.Sokat lefényképeztünk belőlük, de ez csak töredéke a felhozatalnak.

Ezeknek a házaknakáltalában a földszintjénteljesen modern kiala-kítású üzletek vannak éscsak ezek felettkezdődik a történelem.

Azért lehet jó pár szépés érdekes kőépületet islátni.

Szokásunknak megfelelően először a turista információs irodát kerestük meg.

236

Ezt kicsit a belváros szélén, egy modern, de nem figyelemre méltó épületföldszintjén találtuk meg. Beszereztük legfontosabb munkaeszközünket, abelváros térképét és próbáltunk ötleteket gyűjteni a következő hetekre. Sokújat nem tudott mondani az egyébként nagyon készséges leányzó.

Ezen a környéken van a városháza, de itt ez egy jellegtelen épület. Mellette atéren viszont áll egy érdekes kőépület, ma a levéltárnak és valamilyenkulturális hivatalnak ad helyet.

A városháza előtti téren egy modern szökőkút, mögötte az EU zászlajátkörülvevő nyolc zászló. Közöttük a magyar is. Ennek oka, hogy Győr Colmartestvérvárosa. Egy útjelző tábla jelzi is, hogy 1011 kilométerre van innen.

237

Újabb favázas csodák mellett elhaladva jutottunk el az Unterlinden Múzeumépületéhez. Ez a XIX. század közepe óta van itt, egy korábbi dominikánuskolostor kerengőjében és kápolnájában. A rend temploma, nem messzeinnen, szintén kulturális célokat szolgál, valamilyen kiállításnak ad otthont.

Elég ötletszerűen jártuk a várost, dea székesegyház felkeresésemindenképpen szerepelt aprogramban. Nem volt nehézmegtalálni, kimagaslik a 2-3emeletes régi házak közül.

Bent nagyon szép kialakítású, csakolyan sötét van, hogy a fényképezés,kivéve egy kivilágított mellékkápolnaesetében, szóba sem jöhetett.Szépek voltak a színes ablakok is.

Utunkat továbbra is kicsit rendszertelenül folytattuk. Újabb favázas épületekés egy régi kőpalota mellett elhaladva értük el a Koifhus-t, a régi vámházat.

Ez a színes zománcozott cseréppel fedett hangulatos épület egykoron kiemeltszerepet játszott a város kereskedelmében. Itt vámolták el a beérkező,

238

kiinduló és tranzit árukat, földszintjén raktár, emeletén tanácsterem volt. Maez is kulturális célokat szolgál, valamilyen zenei fesztivált hirdettek.

Szokásunkhoz híven itt is felkerestük a vásárcsarnokot. A nem túl nagy, vöröshomokkőből épült földszintes csarnokban szép tisztaság és gazdagárukínálatú standok fogadják a vásárlókat.

Colmar érdekessége, hogy egy csatorna keresztezi a belvárost. Ez többhelyen nyitott és érdekes színfoltja a településnek.

Ennek a csatornának a partján van a Kis Velence néven ismert rész, mely atelepülés egyik nevezetessége. A vásárcsarnoktól ide sétáltunk el. Ezen akörnyéken is számos régi épület látható.

239

Innen visszaindultunk a belváros felé. Újabb favázas régi épületek melletthaladunk el, majd érintettük a regionális közgyűlés épületét.

Láttunk még pár szép házat, mind a hagyományosfajtából, mind kőből.

Betértünk a belvárosban lévő Fnac áruházba. Elsődleges célunk volt e-bookreader-emhez táskát venni. Kaptunk is egy egyszerű neoprén tokot 13euróért, melyet ehhez a készülékhez készítettek. A kütyü is volt 99.99 euróért.Ha már ott voltunk, megnéztük az ifjúság számára a Wii felhozatalt. Ha nem isolyan gazdag a választék, mint amit a németeknél egy szakboltban láttunk,van miből válogatni. Vettünk is egy tíz fajta sportot szimuláló készletet,melyhez egy kisebb hardver kiegészítés is tartozik.

240

Már csak egy helyet akartunkfelkeresni, a zsinagógát. A Colmar-izsinagóga érdekessége, hogy egyapró toronyban egy kis harang van atetején. Bár a zsidó vallás nemalkalmazza a harangot, a colmariizraeliták hajdan úgy gondolták, hogyezzel egy gesztust gyakorolnak akeresztények felé. A templombatermészetesen nem lehetettbemenni.

A zsinagógát elhagyvakét érdekes részletetkaptunk még le. Azegyik egy régi kapuzat,a másik valamilyenmesterember szőlőlugassal befuttatottudvara.

Innen már csak rövidséta várt ránk a motorig.

Colmar-ban jártunk már egyszer 1996-ban. Én gyakorlatilag semmire sememlékeztem, Zsókának derengett pár részlet. Nagyon kedves kis város,mindenképpen helye volt programunkban.

Felülve a motorra indultunk vissza a kempingbe. Megálltunk a közelitelepülésen egy Aldi-nál. Körbenéztünk, de nem vettünk semmit.Feltérképeztük miket lehet kapni. A következő hetekre jó tudni. Megálltunk amár kétszer is felkeresett Lidl-nél is. Itt kenyeret mindenképpen kellettvegyünk, de ismét volt tarja kedvező áron. A mai, és egy későbbi vacsoráhozbeszereztünk egy adagot. Ha már betértünk a kereskedelmi zónába,meglátogattuk az Intermarche-t is. Itt is csak körül néztünk.

Négy órára értünk a kempingbe. Átöltözés után elmentem lehasználni a mégmegmaradt pár percemet az Interneten. Arra elég volt, hogy megnézzem abankokat és a levelezésemet. A két előkészített levelet el is tudtam küldeni.

Közben Zsóka előkészítette az esti sütést. Hamar neki láttunk és egy nagyonfinom vacsorát ehettünk. Utána kezdtem el ledokumentálni a napot.

Most fél tíz körül jár az idő. Kellemes melegben a kocsi előtt dolgozom.Nagyon örülünk, hogy ismét sikerült egy napot elcsípnünk az eső elől.Holnapra megint rossz időt jeleznek. Kabalából nem is készítettünk tervet. Hamégis lehet menni valahová, majd reggel kitaláljuk a célpontot.

241

Biesheim, 2012. július 5, csütörtök, 57. nap

Este 11-ig kint tudtunk maradni könnyű ruhában. Éjjel is meleg volt, de mégkellett a nagy paplan. Reggel megint vizes volt minden, de nem annyira, minttegnap. A nap is sütött.

Fél kilenckor keltünk és reggeli után elhatároztuk, hogy egy könnyű motorostúrát teszünk a Rajna partján felfelé.

Tíz óra után hagytuk el a kempinget és a francia oldalon indultunk. Nagycsalódás volt. Eleinte az Elzász csatorna gátja mellett motoroztunk, későbbkicsit eltávolodtunk és teljesen érdektelen sík vidéken vezetett utunk. Az elsőlehetőségnél letértünk balra a folyó felé.

Ez az út a Fessenheim-i erőműhöz vezetett és sokkal keskenyebb, mint aBreisach-nál lévő átkelés. Alig van forgalom és 3.5 tonnás súlykorlátozás isérvényben van. Kacskaringósan vezet az út az erőműhöz és a híd közvetlenülaz alvíz csatorna kezdeténél van. A zsilip itt is kicsit odébb, a sziget felölioldalon található. Hasonló struktúrájú, mint a Vogelsgrün-i, csak itt aszélesebb kamra karbantartás miatt le van zárva.

A keskenyebb kamrába éppen egy svájci tankhajó ment be alulról. Jobbról-balról alig harminc centi maradt mellette. A maga 15.7 méterével a tízkörnyékbeli között ez a vízlépcső a legmagasabb.

242

A zsilipezést egy francia gyerekekből álló csoport is végignézte nagycsodálkozással.

A karbantartás alatt álló zsilipkapu emelő láncát és köteleit rejtő akna ki voltnyitva, jól lehetett látni milyen robosztusak.

Visszafelé a német oldalon jöttünk. Itt sokkal szebb és változatosabb volt avidék. Egy egysávos hídon lekereszteztük a Rajnát. Erdős partok között egysebes folyású folyót láttunk. Átmotoroztunk néhány településen is, részbenazon az úton, ahol egy hete érkeztünk.

Eddigre befelhősödött és az eső lehetősége sem látszott kizártnak. Siettünk akempingbe, hogy elkerüljük a megázást. Azért amikor visszaértünk a szigetremég letértünk megnézni az eredeti Rajna medret és környékét.

Itt egy kb. 3-4 méteres duzzasztásvan. A gát mellett a német partonegy kisebb hajózsilip, a sziget felölioldalon egy mini erőmű és egyhallépcső van. Ez utóbbiakat négyéve helyezték üzembe. A gátkörnyékén néhányan pecáztak,illetve napoztak. A felső oldalon jóidőben komoly vízi élet lehet.Evezésre vitorlázásra, vízisírevonatkozó utalásokat láttunk.

A parton, a híd alatt kereszteztük le az országutat és tértünk vissza akempingbe. Délre a lakóautónál voltunk.

Kipakolás után elmentem fizetni. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy a2010-es katalógusunkban szereplő 33 centről 50-re emelték azidegenforgalmi adót. Így is, köszönhetően a 7=6-os kedvezménynek, messzelegolcsóbb kempingezésünk volt ezen az úton.

243

Felszereltük a motort, lebontottam a már nem szükséges szárítókötelet és azelőtető rögzítéseinek egy részét. Utána a következő hetek programjángondolkoztunk. Elkészült a következő mintegy hat hét vázlata. A pontosításrakésőbb kerül sor. Jó tíz napra már korábbról meg van minden határozva.

Egész délután olyan bánatos, esőre hajló volt az idő. A napló is koránelkészült és folyik az esti sütés előkészítése. Hogy pontosan mit fogunk estetenni, még nem tudjuk. Sok múlik az időjáráson.

Eguisheim, 2012. július 6, péntek, 58. nap

Este tízkor éppen játszottunk a kocsi előtt, az előtető az indulás miatt már bevolt húzva, amikor elkezdett esni. Zsókának alig maradt ideje, hogy befejezzea partit. És esett egész éjjel, sőt reggel is, amikor felkeltünk nyolc utánvalamivel. Még az összekészülést is csepegő esőben csináltuk végig. Akkorállt el, amikor tízkor elhagytuk a kempinget.

Első dolgunk volt tankolni az Intermarche kútjánál. Sajnos az elmúlt hatnapban 3 centet ment fel a gázolaj ára. Utána a szomszédos Lidl következett.Szinte mindenből kifogytunk, csaknem 60 eurót hagytunk ott csupa kajafélére.

Utána irány az Eguisheim-i kemping. Egy helyen nem követtük Rózsiutasítását, az eredmény egy jó két kilométeres kerülő, de semmi különös.

A kemping a sík vidék határán, a hegyek lábánál fekszik, mindössze 300méterre a település belvárosától. Dél előtt pár perccel érkeztünk. Egyetlenéjszakát tervezünk maradni, nem túl sokat foglalkoztunk a hely kiválasztásá-

val. Találtunk egy teljesen vízszintesparcellát a vizesblokk közvetlenközelében, ahonnan reggel könnyenki tudunk állni. Letáboroztunk, és egyórakor már indultunk is bejárniEguisheim-et.

A városka feletti dombon áll háromrégi vár romja, ezekről kapta akemping is a nevét. Ha továbbmaradnánk, jó kirándulási célpontlehetne.

Leereszkedve a dombról hamar elértük a belvárost. Amikor pár napja Colmar-ban a turistairodában a kislány javasolta Eguisheim-et, - egyébként a milistánkon is szerepelt, - kérdeztem: mi van ott? Azt mondta, hogy semmiegyedi, csak az egész hangulata nagyon jó. Tökéletesen jellemezteEguisheim-et.

Az egész belváros talán kétszáz méter átmérőjű terület, de ami ezen belülvan, az vetekszik a két éve meglátogatott San Gimigano-val. Csak ez sokkalkevésbé felkapott hely, itt sokkal kevesebb a turista. A másik különbség, hogy

244

ennek a településnek akarakterét a bor adjameg. Ötvennél többpincészet, borozó ésbort árusító üzlet van aterületen. Ezek utánteljesen természetes,hogy a környező dom-bokon mindenfelé sző-lőültetvények vannak.Egy brosúra azzal invi-tálja a látogatókat, hogyEguisheim a jó ételek

és jó borok városa. Pedig annál sokkaltöbb.

Nemcsak az éttermek, pincészetek,borozók, hanem a település házainakdöntő többsége megérdemli afigyelmet. Egymást érik a szebbnél-szebb favázas régi épületek, mellettükszámos régi kőház is érdeklődésretarthat számot. Sok közülük 6-800éves.

245

Nyugati oldalról érkeztünk a városba. Az egészstruktúrája olyan, hogy van egy külső út körben,ezt hagytuk a végére. A város közepén van egykis templom a kastéllyal. Ezeket külön kőfalveszi körül. Mellettük van a Place du Marche, arégi piactér, és a Place du Chateau, közepénegy kúttal és IX.Leo pápa szobrával, akiEguisheim szülötte. A nagy templom dél-nyugatra található. Itt kezdtük sétánkat.

Ez kívülről egy egyszerű, majdhogy nemkockaépület egy sátortetős toronnyal. Bentnagyon világos vonalak és egyszerű díszítésjellemzi. Talán csak a színes üvegablakokkivételek.

Az utcákon sétálva sok szép dologra figyeltünk fel. Ilyenek voltak azok ababák, melyeket egy lakóház ablakában láttunk.

Ezen a vidéken nagy kultusza van a gólyáknak. Ajándékboltokban sok gólyásmotívumot, figurát láttunk már a német oldalon is. Madarakat viszont eddignem. Itt viszont a városban számos gólyafészek van, köztük több a templomtetején és tornyán. Ezekben madarak is voltak, szép számmal.

246

A templommal szem-ben áll két nagyon régiépület, mindkettő pincé-szet. Udvarukba isbepillantottunk. Pár régiszőlőművelő és borá-szati szerszámot láthat-tunk. Errefelé mindenborászathoz étterem,borozó, de legalábbborkóstoló is tartozik.

247

A templomtól a kastély felé indultunk.Ez a kastély egy egészen kisalapterületű, kissé megtört téglalapformájú egyszerű épület. Csak atemplom felöli oldalát díszítiktornyocskák. Kertje, mely egyben atemplom előkertje is aligzsebkendőnyi. Ebben a kastélybanszületett 1002-ben a későbbi IX.Leopápa. A kastély nem látogatható. Atemplom, mely inkább csak kápolna

freskókkal van díszítve. Festés adja meg a csempékhez hasonló hatást is.

248

A templom és a kastély tetejétzománcozott cserép fedi. Előttük atéren számos szép épület áll.

A térről a széles Grand Rue-nindultunk el kelet felé. Itt láttunk egyrégi épület földszintjén egy helyédességeket kínáló üzletet. Nagyongusztusosan volt berendezve ésgazdag volt a választék.

Tovább menve az utca kiszélesedett és újabb borászatok régi épületei ésborozók fogadtak.

249

Lassan elértünk a városka keleti végéhez. Itt van a turistairoda. Akempingben beszerzett anyagoknál többet ők sem tudtak nyújtani. Továbbmenve bekukkantottunk egy régi épület udvarába. Az épület jelenleg szálloda,udvarán a vendégeknek alakítottak ki parkolót, de meghagyták a régimelléképületeket és mezőgazdasági és borászati eszközökkel tettékhangulatosabbá az udvart.

A városnak ezen a végén van a polgármesteri hivatal épülete, mely egyviszonylag egyszerű kőépület. Nem messze tőle egy borászat, változatosságkedvéért szintén kőépületben.

250

A közelben van a nagy parkoló, autóbuszok és vagy száz kocsibefogadására. Ma délután talán félig volt tele.

Visszasétáltunk a város felé és elindultunk a külső úton óramutató járásávalmegegyező irányban. Ez az út döntően lakóházak között vezet, girbe-gurba,talán 4-5 méter széles, macskaköves, de maga a csoda. A teljes kör 90-95 %-án minden házat le lehetne fényképezni. Csupa régi favázas épület. Nemlehet betelni vele.

251

Ezzel a külső úttal, a Rue du Rampart-tal, párhuzamosan két út is vezet,egyik tőle kijjebb, ez viszi a városon kívüli forgalmat. A másik a belváros felölioldalon halad. Miután a kört végigjártuk, ez utóbbin is elindultunk,kimondottan sivárnak bizonyult. Ezt a két utat számos sikátor köti össze, de abelváros felé mindössze négy helyen lehet bejutni. Egyik a nagy templom felévezet, a másik kettő a nyugat-kelet tengelyt adja.

A Rue du Rampart néhány házábanüzletet rendeztek be. Ilyen volt az agombára motivált üzlet, melybenkülönböző gombákat és gombábólkészült termékeket árultak üvegben,gomba alakú fedőkkel, gombamo-tívumokat megjelenítő fafaragványok,gombákról szóló könyvek és egyebektársaságában. Egy másik sokkalkisebb üzletben helyi specialitásokszerepeltek a kínálatban.

Röviden kinéztünk a legkülsőgyűrűre is. A belvárosban és a Ruedu Ramparton látottak után elégérdektelennek bizonyult. Azért itt isvannak borászatok ésvendéglátóhelyek, csak ezek márdöntően modern építésűek, még haidézik is a hagyományos formákat.

Ezzel befejeztük sétánkatEguisheim-ben. Nagyon tetszett,amit láttunk, ez is egy olyan

gyöngyszem, melyből minden évben felfedezünk párat. Ugyan csak gyengekét órát töltöttünk a városkában, eddigi utunk nagy élménye volt megismerni.

Visszasétáltunk a kempingbe, ez tíz percet sem vett igénybe. Zsókaunszolására a recepción megkérdeztem az Internet lehetőségét. Kiderült,

252

hogy a vizesblokk környékén van WIFI-jük és minden vendégnek adnak egynapot ingyen. Gyorsan kikértem a kártyát és elhatároztuk, hogy estemegpróbálunk mindenkivel beszélni.

A kocsihoz érve a nap ledokumentálásával kezdtem a tennivalókat.Áttöltöttem és megszerkesztettem a képeket. Ez ma különösen hosszadalmasvolt, mert nemcsak én készítettem sok képet, de Zsóka is csattogtatottrendesen. Utána megettük hideg vacsoránkat és elkezdtem írni a naplót.

Közben egy szomszédos szabad parcellán, mitsem zavartatva magát a kemping nyüzsgő életétől,egy gólya állt sokáig. Eleinte azt hittem, hogy egyleszúrt gólyafigurával jelzik a lefoglalt parcellát,csak később elkezdett sétálni…

Hatkor kimentem fizetni, hogy holnap már nekelljen ezzel foglalkozni.

Hét órakor felmentem az Internetre és majd kétórát néztem bankot, maileket, időjárást éselsősorban beszéltünk Tamással, Annamáriával ésmásokkal.

Ekkor jött egy kisebb vihar, villámlás, menydörgés. Gyorsan behúzódtunk akocsiba, de végül nem lett belőle semmi.

Közel éjfél lett, mire a napló elkészült, Zsóka nem is tudta kivárni, hogyfelolvassam. Ezért az ötödik fejezet archiválása is elmaradt. Majd holnap,vagy holnapután megteszem. Úgy is megint várható egy esőnap.

Holnap tovább megyünk a közeli Münster-be. Egy hetet tervezünk maradni.Mosnunk is kellene megint és sok kirándulási lehetőség van arra.