samuelson rĂ¶vidĂtve

5/12/2018 Samuelson r ¶vid tve - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/samuelson-ravidatve 1/62

Emberi er ı forrás tanácsadó (MA) szak

MIKROÖKONÓMIA ESSZÉKÉRDÉSEK – I. évfolyam, 1. félév –

A félévi vizsgán a számonkérés során a két utolsó kérdés 1-1 esszékérdés lesz a feladatlapon. A 22 esszékérdést alapul véve a könyv fejezeteinek kidolgozását tartalmazza ez a dokumentum.

Felhasznált irodalom:

Paul A. Samuelson és William D. Nordhaus:

Közgazdaságtan címő könyve - 1-333. oldal(KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2000)

A könnyebb megjegyezhet ı ség érdekében van ahol nem a könyv adatait használtam!!

Bető jelek jelentése:

Ár (Price) P Mennyiség (Quantum) QKereslet (Demand) DKínálat (Supply) SKereslet árrugalmassága E DKínálat árrugalmassága E S Össz (teljes) haszon (Utility) U (órán: TU)

Határ M Határhaszon MU Jövedelem (Income) I Jövedelemrugalmasság E I Költségvetési egyenes NM Össztermék (Total Product) TP

Munka (Labor) L Határtermék MP Munka határterméke MP L

T ı ke (Capital) K T ı ke határterméke MPK Föld (lAnd) AFöld határterméke MP A Költség (Charge) C

Állandó (fix) költség FC Változó költség VC Össz (teljes) költség TC

Határköltség MC Átlagköltség AC Átlagos állandó (fix) költség AFC Átlagos változó költség AVC Bevétel (Receipts) R

Össz (teljes) bevétel TR Határbevétel MRProfit (összprofit) π vagy TP

Határtermék-bevétel MRP



M i k r o ö k o n ó m i a e s s z é k é r d é s e k - I . é v f o l y a m , 1 . f é l é v 1/62

E m b e r i e r ı f o r r á s t a n á c s a d ó ( M A ) s z a k

1. A közgazdaságtan tárgya (könyv 3-8. o.)

A közgazdaságtan elméleti alaptudomány, mely: tanulmányozza a munka, a tıke és a föld árának meghatározódását a gazdaságban, s hogy ezek

az árak hogyan hatnak az erıforrások eloszlására. feltárja a pénzügyi piacok viselkedését és hogy ezek a piacok hogyan osztják el a tıkét a

gazdaság különbözı

részterületei között vizsgálja a jövedelemelosztást, eljárásokat javasol a szegények megsegítésére anélkül, hogy azgyengítené a gazdaság teljesítményét

áttekinti a kormányzati kiadásoknak, adóknak és a költségvetési hiánynak a gazdaságinövekedésre gyakorolt hatásait

tanulmányozza a munkanélküliség és a termelés kilengéseit és kormányzati programokat dolgozki a gazdasági növekedés élénkítésére

vizsgálja a külkereskedelem áruösszetételének törvényszerőségeit és elemzi a kereskedelmikorlátozások hatásait

kutatja a fejlıdı országok növekedésének kérdéseit, javaslatokat fogalmaz meg erıforrásaikhatékonyabb felhasználása érdekében

stb.A közgazdaságtan azt tanulmányozza, hogy a társadalmak miként használják a szőkös erıforrása-ikat termékek elıállítására, és hogyan osztják el ezeket a népesség csoportjai között.

A közgazdaságtan két kulcsfontosságú alaptétele (axiómája): a termékek sző kösen állnak rendelkezésre a társadalomnak hatékonyan kell felhasználnia erıforrásait

Gazdasági javak szőkösen vagy korlátozottan hozzáférhetı javak, nem szabad javak.

A világban a gazdasági javak szőkösen állnak rendelkezésre, ugyanis az emberek többet akarnak,mint amennyit a gazdaság nyújtani képes. A termékek korlátozottak, a szükségletek ezzel szemben

határtalannak tőnnek. A nemzetek termelése nem képes mindenki szükségletét kielégíteni, nincselég termék és szolgáltatás az összes fogyasztói szükséglet fedezésére. (A világban több százmillióember éhezik és él anyagi nélkülözésben. A nemzeti kibocsátásnak többszörösére kellene emelkednie ahhoz,hogy egy átlagpolgár az átlagos orvos vagy ügyvéd szintjén élhessen.)Mivel az igényeink korlátlanok, így nagyon fontos, hogy a gazdaság a legjobban hasznosítsakorlátozott erıforrásait. A társadalomnak hatékonyan kell felhasználnia a forrásait az emberiigények és szükségletek kielégítésére.

A gazdaság akkor termel hatékonyan, ha nem lehet senki jólétét anélkül fokozni, hogy valaki másne kerülne kedvezıtlenebb helyzetbe.

A közgazdaságtan lényege, hogy számot vetünk a sző kösség tényével, majd megadjuk miként

szervezhet ı a társadalom úgy, hogy a termelés az er ı forrásokat a leghatékonyabban használja fel.A közgazdaságtan területei: Mikroökonómia: a gazdaság egyes szereplı ivel, (az egyes gazdasági egységek viselkedésével)

foglalkozik : egyedi piacokkal, vállalatokkal, háztartásokkal. A mikroökonómia megalapítója Adam Smith, kiemelkedı fontosságú könyve A nemzetek gazdagsága címen jelent meg.

Makroökonómia: a gazdaság átfogó mő ködésével foglalkozik, a gazdaság egészét tekinti át. Amakroökonómia mai modern formájában 1935-tıl létezik, amikor is John Maynard Keynes megjelentette fontos könyvét: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete címen.

A mikro- és a makroökonómia egymáshoz illeszkedve alkotja a modern közgazdaságtant,melynek megalapítója Adam Smith (1723–1790).





A közgazdaságtan logikája:A gazdasági élet nagyon összetett és mozgalmas színtér, a közgazdaságtan alapvetı törekvése, hogymegértsük ezt az igen bonyolult vállalkozást. A közgazdászok tudományos módszereketalkalmaznak a gazdasági élet megértéséhez. Megfigyelik a gazdasági jelenségeket, felhasználják astatisztikai kimutatásokat és a rendelkezésre álló múltbeli adatokat, illetve elvont elemzésekre és

elméletekre is támaszkodnak. Mindebbı

l átfogó általánosításokhoz jutnak.A közgazdászok kifejlesztettek egy ökonometria néven ismert elemzési eszköztárat, amilényegében a statisztikai eljárások alkalmazása a gazdasági élet jelenségeire. Ennek segítségével aközgazdászok rengeteg sok adatból egyszerő összefüggéseket tudnak leszőrni. A közgazdászoknakügyelniük kell rá, hogy okfejtéseikben elkerüljék az elemi logikai hibákat.

Közgazdasági elemzésekben elıforduló logikai hibák: Post hoc tévképzet: az oksági kapcsolat téves feltételezése. Ha egy idıben késıbbi eseményt

egy idıben korábbi következményének tulajdonítunk pusztán bekövetkezésük sorrendje miatt. Egyéb tényezık rögzítésének elmulasztása: egy dologról gondolkodva a többi tényezıt nem

tartjuk változatlanul. Fontos, hogy amikor egy változó hatásait vizsgáljuk a gazdasági rendszeregészére, akkor minden további tényezıt változatlanul kell tartani!

Összetétel csapdája: ha felteszi az elemzı, hogy ami igaz a részekre, az igaz az egészre is.

Érzı szív kontra józan ész:A közgazdászok szerte a világon az adatok összegyő jtésén fáradoznak és azon, hogy jobbanmegértsük a gazdasági fejlıdésvonalakat. A közgazdaságtan végsı célja az, hogy az emberekhétköznapi életfeltételeit javítsa. Az érzı szív önmagában véve alkalmatlan az éhezık táplálására, abetegek gyógyítására stb. Józan észre van szükség a gazdasági fejlıdés legjobb pályájának akijelöléséhez. Objektív módon kell mérlegelni a különféle cselekvési lehetıségek költségeit éshasznait. Elıfordulhat, hogy olyan döntést kell hozni a gazdasági fejlıdés érdekében, ami rosszulérint embereket, például be kell zárni egy gyárat. Elmondható, hogy olykor a dolgok elıször rosszrafordulnak, és csak késıbb hoznak javulást.

A társadalomnak helyes egyensúlyt kell találnia a piac fegyelme és a jóléti állam nagyvonalúságaközött. Ha józan eszünket érzı szívünk szolgálatába állítjuk, akkor a közgazdaságtudomány résztvállalhat a jólétben élı és igazságos társadalom megteremtésében.





2. A gazdaságszervezés három problémája (könyv 8-9. o.)

Minden emberi társadalomban három megoldandó gazdasági alapkérdés van: el kell dönteni, hogymilyen termékeket állítsanak elı (Mit?), hogyan termeljék azokat meg (Hogyan?) és kinek aszámára hozzák létre a termékeket (Kinek?).

Mit? - Mit termeljen, állítson elı és milyen mennyiségben?

A társadalomnak meg kell határoznia, hogy mennyit is hozzon létre a sokféle lehetségestermékbıl és szolgáltatásból és mikor termelje azokat. (Pizzát süssünk vagy inget varrjunk?) Kérdés, hogy mire fordítsuk a szőkös erıforrásainkat? (Sok fogyasztási cikket termeljünk, mint pl. apizza? Vagy kevesebb fogyasztási cikket termeljünk és több beruházási jószágot, mint pl. a pizzasütı gép,ami késıbb hozzájárul a termelés és a fogyasztás bıvüléséhez?)

Hogyan? - Hogyan termelje meg a javakat? Hogy használja a forrásokat a termékek elıállítására? A társadalomnak el kell döntenie, hogy ki végezze a termelést, milyen erıforrásokkal és melyik

termelési technológiát alkalmazva. (pl. Ki végezzen mezıgazdasági munkát, és ki tanítson?)

Kinek? - Ki számára termeljék az árucikkeket? Kinek jussanak a termékekbıl? Ki fogyasztja el a gazdasági tevékenység gyümölcsét? Miként osszák meg a nemzeti terméket a

háztartások között? (Legyen sok ember szegény, és kevesen gazdagok? Ki jusson nagy jövedelemhez: asportolók, a politikusok, a dolgozók vagy a földbirtokosok? Biztosítsa a társadalom a szegényekminimális fogyasztását, vagy dolgozzanak meg az elemi megélhetésért az emberek?)

Pozitív- és normatív közgazdaságtan: A gazdasági kérdésekrıl gondolkodva különbséget kelltenni a tények és méltányossági megfontolások között. A pozitív közgazdaságtan a gazdaságoktényeit mutatja be, a normatív közgazdaságtan pedig már értékítéleteket is megfogalmaz. A pozitív közgazdaságtan olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy miért keresnek többet az

orvosok a tanároknál? Növeli-e vagy csökkenti a szabadkereskedelem az emberek bérét? Mi azadók növelésének gazdasági hatása? Mindezek megválaszolhatók a tapasztalati tények és agondos elemzés segítségével.

A normatív közgazdaságtanban szerepet kapnak az etikai elvek és a méltányosság normái is.Elvárható-e a szegényekt ı l, hogy dolgozzanak a kormányzati támogatás fejében? Szabad-enövelni a munkanélküliséget az árinfláció féken tartása érdekében? Nincsenek helyes vagyhelytelen válaszok e kérdésekre, hiszen mérlegelésük inkább az etikai elvekre, értékekretámaszkodik, mintsem a tényekre. Csak politikai viták és döntések révén oldhatók meg,önmagában közgazdasági elemzéssel nem.

Gazdasági rendszerek: Piacgazdaság: a döntések a piacon születnek meg, ahol egyének és vállalkozások önként

cserélik ki termékeiket, szolgáltatásaikat, rendszerint a pénz közvetítésével. A piacgazdaságban apiac oldja meg a gazdasági kérdések zömét. A termelést és fogyasztást érint ı legfontosabbdöntéseket egyének és magáncégek hozzák meg. Az árak, a piacok, a nyereségek és veszteségek,

az ösztönzés és anyagi jutalom rendszere határozza meg, hogy mit? hogyan? és kinek?termelnek. A vállalatok a legtöbb nyereséget hozó terméket részesítik elınyben (mit? kérdése), alegköltségkímélıbb termelési technikát alkalmazzák (hogyan? kérdése). A fogyasztásról pedigaz egyének döntenek, ık határozzák meg, hogy mire költik jövedelmüket (kinek? kérdése).A piacgazdaság szélsı pólusa a laissez-faire gazdaság, itt a kormányzat teljesen távol tartjamagát a gazdasági döntésektıl, ez a forma soha sehol nem létezett még tisztán eddig.

Utasításos gazdaság: a kormányzat hozza meg a termelést és fogyasztást érint ı összes fontosdöntést . Az államvezetés gazdasági utasításokat ad az alsóbb intézményi lépcsıfokokontevékenykedıknek. (pl. Szovjetunió). A kormányzat tulajdonában van a legtöbb termelési eszköz(föld, tıke), a legtöbb vállalatnak ı a tulajdonosa, és a dolgozók munkaadója. A kormányzatdönti el, hogy milyen termékekbıl és szolgáltatásokból álljon a társadalom kibocsátása.

Vegyes gazdaság: napjainkban minden társadalomban vegyesgazdaság létezik piaci és utasításoselemekkel. A legtöbb döntést a piac hozza meg, de a kormányzat ellenırzi a piacot és törvénye-ket hoznak a gazdasági élet szabályozására.





3. Egy társadalom technológiai lehetıségei (könyv 9-15. o.)

Minden gazdaság rendelkezik korlátozott erıforrások bizonyos készletével: munkaerıvel, technikaifelkészültséggel, üzemekkel és termelıeszközökkel, földdel és energiával. A mit és hogyan termelnikérdései a valóságban úgy dılnek el, hogy a gazdaság szereplıi elosztják az erıforrásaikat a sokezer termék és szolgáltatás között. Mivel a termékek szőkösen állnak rendelkezésre az igényekhez

mérten, a gazdaság szereplıinek el kell dönteniük, hogyan kezeljék a korlátozott er

ıforrásokat.Választani kell termékek sokféle lehetséges kosara között (mit?), dönteni kell különféle termelési

technikák közül (hogyan?) és meg kell határozni, hogy ki fogja elfogyasztani a termékeket (kinek?).E három kérdés megválaszolásához a társdalomnak meg kell határoznia a ráfordítások kombinációités a kibocsátás összetételét.

Ráfordítások és kibocsátás: A ráfordítások olyan termékek és szolgáltatások, amelyeket termékek és szolgáltatások

elıállításához használnak. A gazdaságban a létezı technológiáknak megfelelıen kapcsoljákössze a ráfordításokat a kibocsátás elıállítására.

Kibocsátáson azokat a hasznos javakat és szolgáltatásokat értjük, amelyek a termelési folyamateredményei, és bekerülnek a fogyasztásba vagy a termelésben tovább alkalmazzák ıket.

Példa: pizza elıállítása Ráfordítások : alapanyagok, sütési hı, pizzasütı gép, szakács szaktudásaKibocsátás: elkészült pizza. Példa: oktatás Ráfordítások : oktatók ideje, tantermek, tankönyvek stb.Kibocsátás: felkészült és tájékozott állampolgárok

A ráfordításokat más kifejezéssel termelési tényezıknek mondjuk, ezek a föld, a munka és a tıke.

Termelési tényezık: föld (általánosabban természeti er ı források ): a természet adományát képviselik a termelésben.

Mezıgazdaságban a megmővelt területek tartoznak ide, emellett a házak, gyárak és utakterületei, továbbá az energiaforrások (pl. kıolaj), a bányakincsek (pl. ércek, homok), illetve akörnyezeti források (tiszta levegı, iható víz).

munka: a termelésre fordított emberi idı (szántani a földet, sütni a pizzát, oktatni az iskolában stb.).

A munka a fejlett ipari gazdaságok leghétköznapibb és legfontosabb ráfordítása. tıke: a gazdaság tartós javaiból áll, ezeket azért hozzák létre, hogy más termékek elıállítását

szolgálják (tıkejavak a gépek, utak, számítógépek, szerszámok, autók, kohók, épületek stb.)

A három gazdasági alapkérdés újrafogalmazható a ráfordítás és a kibocsátás segítségével: atársadalomnak el kell döntenie, hogy kibocsátásként mit termeljen és milyen mennyiségben; hogyan termelje meg a javakat, milyen technikai megoldásokkal kapcsolja össze a termelési tényezıket akívánt kibocsátás elıállítása érdekében; és kinek jusson a kibocsátás, milyen legyen az elosztása?

Termelési lehetıségek határa: A társadalmak nem juthatnak mindenhez hozzá, amihez szeretnének. Korlátokat szabnak nekik a

rendelkezésre álló erıforrások, technológiai lehetıségek. Ha például a védelmi kiadásokat

nézzük: a társadalmaknak mindenkor el kell dönteniük, hogy korlátozott erıforrásaikból mennyitfordítanak katonai kiadásokra és mennyit más célokra. Minél többet költ egy ország védelmicélokra, annál kevesebb jut fogyasztásra és beruházásokra.

Példa: vegyünk egy gazdaságot, mely csak két gazdasági terméket gyárt: ágyút és vajat. (Az ágyú akatonai kiadásokat képviseli, a vaj pedig a polgári felhasználást.) Az évente elıállítható vajmennyiségének van egy felsı határa, mely a gazdaság erıforrásainak mennyiségétıl és minıségétıl függ,illetve attól, hogy ezeket milyen hatékonysággal hasznosítják. Tegyük fel, hogy évente a maximáliselıállítható vajmennyiség 5 ezer tonna. Ha a gazdaság minden energiájával a vajat termeli, akkor 5 ezertonna vajat termel évente 0 darab ágyú mellett. Az évente elıállítható ágyúk számának is van egymaximum értéke az adott gazdaságban, ez legyen a példában 15 ezer darab. Ha minden erıforrást azágyúgyártásra összpontosítanak, akkor évente 15 ezer darab ágyút állítanak elı úgy, hogy nincs

vajtermelés. Ez a két szélsı lehetıség, közöttük sok más lehetıség is van. Ha a maximum elıállíthatóvajtermelésbıl feladnak valamennyi vajat, ahelyett, annak értékében elıállíthatnak ágyút. Minél többvajtermelésrıl mondanak le, annál több ágyút tudnak elıállítani. (Ez fordítva is igaz!) A gazdaságierıforrásokat átirányítják az egyik felhasználási területrıl (pl. vajtermelés) a másikra (pl. ágyú elıállítás).





Alternatív termelési lehetıségek

LehetıségekVaj

(ezer tonna)Ágyú

(ezer darab)

A 0 15B 1 14C 2 12D 3 9E 4 5F 5 0

A példában felvázolt gazdaság termelési lehetıségeit adja meg a baloldali táblázat, ahol a vaj és az ágyú kibocsátási kombinációivannak megadva számokkal. A termelési lehetıségeket ábrázolhat-

juk grafikonon is (balra lent), ehhez a táblázat adatait vesszükalapul. A vízszintes tengelyen ábrázoljuk a vaj termelési lehetısége-it, a függıleges tengelyen pedig az ágyúét. Ha feltüntetjük azelıállítható vaj és ágyú összes kombinációját, majd a pontokat

összekötjük, akkor folytonos görbét kapunk, ami a termelésilehetı ségek határa, azaz a PPF görbe (jobbra lent). Ez azt mutatja,hogy a vaj termelését hogy lehet átváltani az ágyú elıállítására.

Termelési lehetıségek grafikonja Termelési lehetıségek határa (PPF görbe)

Á g y ú ( e z e r d a r

a b )

Á g y ú ( e z e r d a r

a b )

Vaj (ezer tonna) Vaj (ezer tonna)

A termelési lehetı

ségek határa (PPF), azokat a maximális termelési mennyiségeket tünteti fel,amelyekre a gazdaság szert tehet, technológiai ismeretei és a rendelkezésre álló termelési tényezıkrévén. A PPF a társadalom által elérhetı termék és szolgáltatáskombinációkat képviseli.

Az ábrázolt határgörbe a társadalom választási lehetıségeit mutatja, azt, hogyan helyettesíthetiegymással az ágyút és a vajat. A görbe feltételezi a technológia adott állapotát és a ráfordításokadott mennyiségét. A határon kívüli pontok (I) megvalósíthatatlanok, elérhetetlenek. A görbénbelüli tetszıleges pontok (pl. U) esetén a gazdaság nem érte el a termelési hatékonyságot, példáulnagyarányú munkanélküliség alakult ki egy erıteljesebb ciklikus visszaesés során.

A fenti példában a termelési lehetıségek határa vajjal és ágyúkkal van ábrázolva, de ez az elemzésegyéb más termékek esetében is alkalmazható. (Pl. minél többet költ egy kormány utak építésére, annál

kevesebb marad lakások építésére, vagy minél többet szánnak jelenbeli fogyasztásra, annál kevesebb juttıkejavak elıállítására a fogyasztási cikkek jövıbeli megtermelése érdekében stb.)

További PPF görbék: Milyen hatása van egy ország gazdasági növekedésének a termelési lehet ı ségekre? (1. ábra)

A termelési tényezık bıvülésével, vagy a fejlıdı technológia hatására minden termékbıl ésszolgáltatásból többet tudnak elıállítani, a PPF görbe kifelé tolódik . Az ábra mutatja azt is, hogy aszegény országoknak forrásaik legnagyobb részét élelmiszerek termelésére kell fordítaniuk, de a gazdagországok már több luxuscikket is megengedhetnek maguknak a termelési potenciáljuk növekedésével.

Gazdaságok választása közjavak (adóból finanszírozott) és magánjavak között. (2. ábra)A szegény országok kevés olyan közjószágot engedhetnek meg maguknak, mint pl. az egészségügyiszolgáltatás, tudományos kutatás. A gazdasági növekedéssel viszont a közjavak termelése és a természeti

környezet minı

ségének javítása már a kibocsátás egyre nagyobb arányban van jelen. Választás jelenbeli fogyasztási cikkek, illetve beruházási vagy t ı kejavak között. (3. ábra)A jelenbeli fogyasztás egy részét feladva és nagyobb mennyiségő tıkejószágot gyártva a gazdasággyorsabban növekedhet. Ez lehetıvé teszi, hogy a jövıben mindkét jószágtípusból többet állítsanak elı.





A gazdasági növekedéssel a PPF-görbe kifelé tolódik: (1. ábra) Az a) ábra azt a helyzetet ábrázolja, amikor még szegény az ország, szinte minden erıforrásukatélelmiszerre fordítják, kevés luxuscikkhez lehet hozzájutni. A b) ábra azt mutatja, hogy a fejlıdéstkövetkeztében a PPF- görbe kifelé tolódik. A gazdasági növekedésnek köszönhetıen az ország Apontból a B pontba jut. Mindkét termékcsoportból növelheti fogyasztását.

A gazdaságoknak választaniuk kell közjavak és magánjavak között: (2. ábra) Egy szegény telepes társadalom a napi szükségletkiegyenlítés szintjén él. Nem jut forrás utakra,egészségügyi ellátásra. Egy városias társadalomban, ahol jobb anyagi körülmények jellemzık, a

magasabb jövedelembıl már többet tudnak közjavakra és kormányzati szolgáltatásokra fordítani(pl. oktatás, utak stb.)





A jövıbeni fogyasztást szolgáló beruházáshoz fel kell áldozni jelenbeli fogyasztást: (3. ábra) Egy ország folyó fogyasztást szolgáló javakat és szolgáltatásokat állít elı (pl. pizzát), vagyberuházási javakat (pl. pizzasütı). A példában az a) ábrán három ország azonos helyzetbıl indul,egyforma a PPF-görbéjük, de beruházási rátáik eltérıek (A1, A2, A3). Az elsı ország nem valósítmeg jövıt szolgáló tıkeberuházást (A1). A második ország kis mértékben lemond a folyófogyasztásról és megvalósít valamennyi tökeberuházást (A2). A harmadik ország nagy mennyiségő

fogyasztásról mond le és nagyarányú beruházási tevékenységet folytat (A3). A b) ábra azt mutatja,hogy a következı évek során azok az országok, melyek feladtak a folyó fogyasztásukból aberuházásra, azok jelentısen elırejutnak. A harmadik ország messze kitolta PPF-görbéjét, amásodiknál is látható elırejutás, az elsı ország viszont nem mozdult el. Tehát elmondhatjuk: a be-ruházásokra sokat áldozó országok magasabb beruházási és fogyasztási szintet érnek el a jövıben.

Gazdasági költség:Az élet tele van választással. Mivel a források korlátozottak, mindig meg kell gondolnunk, hogyanhasználjuk fel jövedelmünket vagy idınket. Amikor valami mellett döntünk, mindig meg kellgondolni, hogy az elmulasztott lehetıségekkel mérve „mennyibe is kerül” a döntésünk.

A választással kizárt alternatíva a döntés gazdasági költsége.

Az ágyú és vaj PPF-görbéje a két termék közötti átváltási viszonyt mutatja. Ha az ország úgy dönt, hogy évi9 ezer ágyú helyett 12 ezret gyárt, akkor ennek a döntésnek a gazdasági költsége az a vajmennyiség, amelyetfel kell áldoznia a nagyobb mennyiségő ágyú elıállítása érdekében. Azaz a példában a 3 ezer darab ágyúgazdasági költsége ezer tonna meg nem termelt vaj.

A szőkösség világában egy dolgot választva valami mást fel kell adnunk. A döntés gazdaságiköltsége az elmaradó termék vagy szolgáltatás értéke.





Hatékonyság: (a gazdaság úgy termel, hogy rajta van a PPF-görbén) Az eddigi magyarázatok feltételezték, hogy a gazdaság hatékonyan termel, vagyis rajta van atermelési lehetıségek határán, nem pedig alatta valahol. A hatékonyság azt jelenti, hogy agazdaság forrásait a lehetı leghatásosabban használják fel az emberi szükségletek és vágyakkielégítésére. Az általános gazdasági hatékonyság fontos vonatkozása a termelési hatékonyság. A

termelés akkor hatékony, ha a gazdaság nem tud anélkül többet termelni egy termékbı

l, hogy egymásik termékbıl kevesebbet ne termelne. Ekkor a gazdaság a termelési lehetıségek határán van.

Vegyük ismét az ágyú és vaj PPF-görbéjét. A D pontban 3 ezer tonna vajat és 9 ezer ágyút termelnek évente.Ha a piac további ezer tonna vajat igényel, és figyelmen kívül hagynánk a PPF görbe által megjelenítettkorlátot, akkor azt gondolhatnánk, hogy elıállítható több vaj az ágyútermelés csökkentése nélkül is (az Ipontba jutva). Az I pont viszont elérhetetlen, mivel a határgörbén kívülre esik. A D pontból indulva nem

juthatunk több vajhoz anélkül, hogy ne adnánk fel valamennyi ágyút. A D pontban a termelés hatékony.

Termelési hatékonyság akkor érvényesül, ha a társadalom nem tudja anélkül növelni valamely jószág termelésének mennyiségét, hogy egy másik termék kibocsátását ne csökkentené. A hatékonytermelés tehát azt jelenti, hogy a gazdaság a termelési lehetıségek határán van.

Összefüggés: a PPF-görbén lévı

kiindulópont esetén egy jószág termelésének növelésekorelkerülhetetlenül fel kell áldoznunk más javakat. Ha több ágyút termelünk, akkor ágyúvalhelyettesítjük a vajat. A helyettesítés az élet törvénye teljes foglalkoztatás mellett a gazdaságban ésa termelési lehetıségek határa a társadalom számára rendelkezésre álló választási lehetıségeketmutatja.

Kihasználatlan erıforrások és hatékonysághiány: (a gazdaság a PPF-görbén belülre kerül) Minden társadalomnak vannak kihasználatlan erıforrásai, munkanélküliek, nem termelı gyárak,megmőveletlen területek stb. Ha vannak kihasználatlan erıforrások, akkor a gazdaság nincs atermelési lehetıségek határán, valahol azon belül van.

Az ágyú és a vaj PPF-görbéjén ilyen például az U pont, ugyanis az a görbén belül található. Az U pontban

csak 2 ezer tonna vajat és 6 ezer darab ágyút termelnek évente. Egyes erıforrások kihasználatlanok, haezeket mőködésbe hoznák, akkor a termékek kibocsátása növelhetı lenne. A gazdaság elmozdulhat az Upontból a D pontba, itt már egyidejőleg több vajat és több ágyút termelnek, ez fokozza a gazdasághatékonyságát és meg is valósítható, hisz a D pont a PPF görbén van - a gazdaság hatékonyan mőködik.

A hatékonysághiány okai: a konjunktúraciklusok miatti visszaesések (konjunktúraciklus a teljes nemzeti kibocsátás,

jövedelem és foglalkoztatás ingadozása, melynek 2-10 év idıtartamú egy-egy szakasza) sztrájkok, politikai változások, forradalmak





4. Mi a piac? A piaci mechanizmus; a láthatatlan kéz és a tökéletes verseny (könyv 25-34. o.)

Mi a piac? Az országok nagy részében a legtöbb gazdasági döntés a piacokon születik meg. A piacok lehetıvé teszik a vásárlók és az eladók találkozását, a cserét és ezen keresztül

meghatározzák a termékek árait és mennyiségét. A piac döntı jellegzetessége, hogy összehozza

egymással a vásárlókat és az eladókat az árak és a mennyiségek meghatározása érdekében. Egy piac az a mechanizmus, amely révén a vásárlók és eladók kölcsönhatásra lépnek egymássalegy termék vagy szolgáltatás árának és kicserélt mennyiségének meghatározása érdekében.

A piaci rendszer kényszer nélkül és központi irányítás nélkül mőködik. Nap mint nap több millióvállalkozás és fogyasztó köt önkéntes csereügyleteket. A piacok nem tökéletesek, de mégishatékonyan megoldják a mit? hogyan? és kinek? alapkérdéseit.

A piaci mechanizmus: A piaci mechanizmus a mit? és hogyan? kérdést így válaszolja meg: az emberek pénze

befolyásolja a termékek árát, ezek az árak megmutatják a vállalatoknak, hogy egy-egy termékbılmennyit érdemes termelni. Ha az emberek egy termékbıl többet keresnek, a vállalatoknyereségre tehetnek szert a termelés bıvítésével. Tökéletes verseny feltételei mellett a

vállalatoknak meg kell találniuk a legolcsóbb termelési eljárást, hatékonyan kell használniuk amunkát, a földet és egyéb tényezıket. Ha nem így tesznek, akkor veszteségeik keletkeznek éskiesnek a piaci szereplık körébıl.

A kinek? kérdésének megválaszolása: a jövedelemelosztást a termelési tényezık (föld, munka,tıke) tulajdona határozza meg és a tényezık árai.

Senki sem tervezte meg a piacot, ennek ellenére is figyelemre méltóan jól mőködik. Egypiacgazdaságban nincs egy olyan egyén vagy szervezet aki/amely felelıs volna a termelésért,fogyasztásért, elosztásért és árképzésért.

Egy piaci rendszerben mindennek ára van. Az ár a termék értéke pénzben kifejezve. (Pl. haveszek egy használt Fordot 400 ezer forintért egy autókereskedésben, akkor ez azt jelenti, hogy nekem azautó többet ér, mint 400 ezer forint, illetve ez a pénz az utókereskedınek többet ér, mint az autó. A Fordárát a használt autók piaca határozza meg és önkéntes csereügylet révén az autó ahhoz a vevıhöz kerül,akinek az a legnagyobb értéket képviseli.)

Az árak továbbá jelzéseket adnak a termelıknek és fogyasztóknak. Ha a fogyasztók többetigényelnek bármely termékbıl, az ára emelkedik, s ez jelzés a termelıknek, hogy nagyobbkínálatra van szükség (Például minden nyáron, ahogy a családok nyaralni mennek, megugrik az igényaz üzemanyag iránt, ezért felmegy az ára. A magasabb ár az olajipari vállalatokat az üzemagyag-termelésnövelésére ösztönzi, az útrakelıket pedig eltántorítja a hosszabb útvonalaktól.) Ha egy termékbıl (pl.autó) túl nagy készletek halmozódtak fel, akkor (a kereskedık és az autógyárak) leszállítják azárakat a készletek csökkentése érdekében. Alacsonyabb árak mellett több fogyasztó döntautóvásárlás mellett, az autógyárak pedig kevesebb autót visznek a piacra. Ennek következtébenvisszaáll a vásárlók és eladók közötti egyensúly.

Ami igaz a fogyasztási cikkek piacára, az igaz a termelési tényezık, például a föld és a munkapiacain is. (Pl. ha inkább programozókra van szükség inkább, mint textilipari munkásokra, akkor aszámítógépes területen kedvezıbbek lesznek a munkavállalási feltételek. A programozók fizetéseemelkedni fog, a textilmunkások bére pedig csökkeni. A bérarányok megváltozása a munkavállalókatinkább a bıvülı foglalkoztatási területre vonzza.)

Tehát az árak a piacon összehangolják a termelıi és fogyasztói döntéseket. A magasabb ár hatásáraa fogyasztók rendszerint kevesebbet vásárolnak, a termelık pedig többet termelnek. Az alacsonyabbár bátorítóan hat a fogyasztásra és kedvét veszi a termelıknek. Az árak alkotják tehát a piacszabályozó eszközét.

A piacon egyesek állandóan vásárolnak, mások pedig eladnak. A piacok folyamatosan választ

adnak a mit? hogyan? és kinek? kérdéseire. Mivel minden, a gazdaságban munkáló erıtkiegyensúlyoznak, a piacok kialakítják a kínálat és a kereslet piaci egyensúlyát.





A piaci egyensúly az összes különbözı vásárló és eladó közötti egyensúlyt jelenti. A háztartásokés vállalatok az ár függvényében különbözı mennyiségeket akarnak vásárolni, illetve eladni. Apiacon alakul ki az egyensúlyi ár, mely megfelel a vásárlóknak és az eladóknak is. (Ha az ár túlmagas, akkor nagy árukészlet halmozódik fel, mert az emberek kevesebbet vásárolnak belıle, ha túlalacsony az ár, akkor pedig áruhiány alakul ki, mert többet vásárolnának mint ami rendelkezésre áll.)

Azok az árak eredményezik a kínálat és kereslet egyensúlyát, amelyek mellett a vásárlók

pontosan annyit vennének, mint amennyit az eladók értékesíteni szeretnének.A piaci rendszer: Az elızıekben kiderült, hogyan hozzák az árak egyensúlyba a fogyasztást (keresletet) és a

termelést (kínálatot) az egyes piacokon. A különbözı piacok, az üzemanyag, az autók, a föld, amunka, a tıke piaca és az összes többi piac viszont összekapcsolva mőködik. E piacokegyidejőleg kölcsönhatásban mőködnek és kialakítják az árak és a termelés általánosegyensúlyát.

A piacgazdaság összhangba hozza az eladók és a vásárlók szándékait - azaz a kínálatot és akeresletet - minden egyes piacon és ezáltal párhuzamosan megoldja a mit? hogyan? és kinek? kérdéseit is.

A piaci egyensúly a következıképpen körvonalazható: A fogyasztók pénze, vásárlása határozza meg, hogy mit, azaz milyen termékeket és

szolgáltatásokat állítsanak elı. A vállalatokat az mozgatja, hogy minél nagyobb nyereségetérjenek el. A profit a nettó bevétel, amit úgy kapunk meg, ha a teljes árbevételbıl kivonjuk ateljes költséget. A vállalkozások kilépnek azokról a területekrıl, ahol profitot veszítenek, determelésre csábítja ıket a keresett termékekkel szerezhetı magas profit.

A hogyan kérdése a különbözı termelık versenyében dıl el. A termelık úgy állhatják meghelyüket az árversenyben, úgy maximalizálhatják profitjukat, hogy költségeiket minimalizálják aleghatékonyabb technológiai megoldások alkalmazásával.

A kinek termelni kérdése - hogy ki és mennyit fogyaszthat - jelentıs mértékben a termelésitényezık piacán érvényesülı kínálati és keresleti feltételektıl függ. A tényezıpiacok, tehát atermelési tényezık piacai határozzák meg a bérek színvonalát, a földek bérleti díjait, akamatlábak és a profitok nagyságát. Ezeket az árakat tényezıáraknak nevezzük.

Ki uralja a piacgazdaságokat? – A fogyasztók és a technológia. A fogyasztók ízlésükkel irányítanak, pénzükkel pedig meghatározzák, hogy a társadalom forrásai

milyen végsı felhasználási célokhoz áramoljanak. Ezzel kijelölnek egy bizonyos helyzetet atermelési lehetıségek határán (PPF). A fogyasztók maguk persze nem írhatják elı, hogy mittermeljenek. A rendelkezésre álló erıforrások és technológiai lehetıségek behatárolják aválasztásaikat. Egyetlen gazdaság sem léphet túl saját PPF korlátján. (Az ember elrepülhetHongkongba, de marsbéli utazásra nincs esélye.)

Egy gazdaság forrásai a tudományos és technológiai adottságokkal együtt korlátozzák, hogy egy

fogyasztó mire is adhatja ki a pénzét. A fogyasztói keresletnek szükségképp illeszkednie kell azárucikkek üzleti kínálatához. Tehát a vállalati költségek és kínálati döntések a fogyasztói kereslettel együtt határozzák meg,

mit termeljen egy társadalom. Nem válik be minden termék és technológia (pl. füstnélküli cigaretta). Ezek fokozatosan

eltőnnek a piacról, mert nem vásárolják az emberek (nincs rá kereslet). Ezáltal a profit elmarad,emiatt pedig a kibocsátó vállalkozás leáll a termékkel (vagy a szolgáltatással). A profit és ennekelmaradása a vállalkozások jutalma vagy büntetése, ez irányítja a piaci mechanizmust.

A piaci rendszer nyereséggel és veszteséggel készteti az üzleti vállalkozásokat a fogyasztók általigényelt termékek hatékony elıállítására.





A gazdasági élet körforgási modellje: (könyv 30. o.)

A láthatatlan kéz és a tökéletes verseny: A piaci rendszer szabályszerőségeire elıször Adam Smith figyelt fel, ı fogalmazta meg a

„láthatatlan kéz” elvét. Eszerint minden egyén önösen saját céljait követi - de mintha csak egyláthatatlan kéz vezetné - cselekvései a közjót szolgálják.

Smith-nek az volt a véleménye, hogy ebben az ideális világban a piaci versenybe valókormányzati beavatkozás szinte bizonyosan káros hatásokkal jár.

„Minden ember igyekszik úgy felhasználni tıkéjét, hogy az eredmény a lehetı legértékesebb legyen.Rendszerint nem a közérdek elımozdítására törekszik, s azzal sincs tisztában, hogy egyébként mennyireszolgálja azt. Mindössze saját biztonságára, saját nyereségére van tekintettel. Abban egy láthatatlan kézvezérli, hogy egy, a szándékai közt nem szereplı célt is megvalósuláshoz segítsen. Saját érdekét követvegyakran hatékonyabban szolgálja a társadalom érdekét, mintha ténylegesen azt akarná elımozdítani.”

A láthatatlan kéz elméletének hibái: Kétszáz éves tapasztalat és vizsgálódás után felismerhetı az elv korlátozottsága és érvényességi

köre. Tudjuk, hogy vannak piaci kudarcok, és hogy a piacok nem mindig vezetnek a leghatéko-nyabb eredményekhez. A piaci kudarcok egyik típusa a monopóliumok és a nem tökéletesverseny egyéb formáinak kialakulása.

A láthatatlan kéz második hibája amikor a piacon kívül túlcsordulási hatások érvényesülnek.(pozitív külsı gazdasági hatások: pl. tudományos felfedezések, negatív hatások: pl. környezetszennyezés)

Fenntartást kelt az emberekben az is, ha a piaci jövedelemelosztás politikailag vagy etikailagelfogadhatatlan.

Ha a fenti tényezık bármelyike elıfordul, akkor a láthatatlan kéz elmélet törést szenved és akormányzat célszerőnek tekintheti a láthatatlan kéz tökéletlenségeinek helyesbítését.

Összefoglalva: Adam Smith felfigyelt a kompetitív piacgazdaság fontos tulajdonságára. A tökéletesverseny feltételei mellett, piaci kudarcok hiányában a piacok a lehetı legtöbb hasznos terméket ésszolgáltatást préselik ki a rendelkezésre álló forrásokból. Ahol azonban elterjednek a monopóliu-mok, meghatározóvá válik a környezetszennyezés vagy piaci kudarcok más hasonló fajtája, ottelenyésznek a láthatatlan kéz figyelemreméltó hatékonysági tulajdonságai.

Ez az ábra áttekintést ad arról, hogy afogyasztók és a termelık kölcsönhatásai mikénthatározzák meg az árakat és mennyiségeket azinput és output piacokon.Kétféle piac szerepel a körforgási modellben:felül a termékpiacok, vagy kibocsátás áram-lása (pl. pizza, cipı), alul a ráfordítások, azaz a

termelési tényezık piacai (pl. föld, munka).Látható az ábrából, hogy a piaci szereplık(háztartások és vállalatok) hogyan hozzák megdöntéseiket. A háztartások termékeket vásárolnak és termelé-si tényezıket adnak el. A vállalkozások termelésitényezıket vesznek és termékeket adnak el. A háztartások a munkaerı és egyéb tényezıkeladásából befolyó jövedelmüket fordítják avállalkozások által elıállított termékek megvá-sárlására. A vállalatok a termékáraikat amunkaerı és egyéb tényezık költsége alapjánállapítják meg. A termékpiaci árak alakítják ki a fogyasztóikereslet és a vállalati kínálat egyensúlyát. A ténye-zıpiaci árak hozzák létre a háztartások kínála-

tának és a vállalatok keresletének egyensúlyát.





Kereskedelem, pénz és tıke:A piacgazdaságok roppant fejlıdésen mentek keresztül az elmúlt kétszáz évben. A fejlett tıkésgazdaságok (pl. USA, Nyugat-Európa stb.) három megkülönböztetı sajátossággal rendelkeznek: Kereskedelem és szakosodás: a fejlett gazdaságokat magas szinten kiépített kereskedelmi

hálózat jellemzi, egyének és országok között egyaránt, amely nagymértékő szakosodáson ésbonyolult munkamegosztáson alapul.

Pénz: a mai gazdaságok átfogóan alkalmazzák a pénzt, vagy más néven a fizetési eszközök et. Apénz szolgáltatja a mértékét a dolgok gazdasági értékének meghatározásához, a pénzfinanszírozza a kereskedelmet.

Tıke: a modern ipari technológiák óriási mennyiségő t ı ke felhasználásán alapulnak (gépek,üzemek, készletek). A tıkejavak révén az emberi munkaerı hatása megsokszorozódik, a korábbikorok lehetıségeihez mérten jóval termelékenyebb tényezıvé válik.

A szakosodás, kereskedelem, pénz és tıke a fejlett gazdaságok termelékenységének kulcstényezıi.E tényezık szorosan összefüggenek egymással. A szakosodás óriási hatékonyságjavulásteredményez, a bıvülı termelés pedig lehetıvé teszi a kereskedelmet. A pénz használatával akereskedelem gyors és hatékony módon zajlik. Ha a pénz nem szolgálna eszközéül a

kereskedelemnek és cserének, nem jöhetne létre mélyen tagolt munkamegosztás. A pénz és a tıkeösszefügg egymással, mert a tıkejavak vásárlására fordítandó forrásokat a pénzügyi piacokközvetítik, ahol egyesek megtakarításai mások tıkéjévé válnak.

Kereskedelem, specializáció és munkamegosztás, pénz és t ı ke bı vebb kifejtése:

Kereskedelem, specializáció és munkamegosztás: A mai gazdaságok az egyének és vállalatok szakosodásán alapulnak, átfogó kereskedelmi

hálózat kapcsolja össze ıket. A nyugati országok gyors gazdasági növekedést éltek meg, mert aspecializálódás révén igen magas munkatermelékenység alakult ki egyes foglalkozásiágazatokban és az így elért kibocsátást mindenki a szükséges árucikkekre cserélheti.

Szakosodás akkor alakul ki, ha az emberek vagy országok erıfeszítéseiket kölönállórészfeladatokra összpontosítják. Ez lehetıvé teszi minden embernek és országnak, hogy sajátosképességeit és erıforrásait a legelınyösebb módon használja fel.

A gazdasági élet egyik alapténye, hogy elınyösebb a munkamegosztás, amely a termelést kis,specializált lépésekre tagolja, mintha mindenki mindent középszerő módon csinálna.

A szakosodás hatékonyságának köszönhetı az egyes emberek és országok között kiépült óriásikereskedelmi hálózat. A szakosodott munka ellenértékeként kapunk annyi jövedelmet, amellyelvásárolhatunk a világ minden tájáról érkezı termékekbıl.

Az egyes népek és országok szőkebb területekre szakosodnak, majd önkéntesen elcseréliktermékeiket arra, amire szükségük van (import - export). Az önellátást választó országok afogyasztásuk legnagyobb részét maguk akarták megteremteni, de hamarosan ráébredtek, hogy ez

stagnálást eredményez. A kereskedelem minden nemzetet gazdagabbá tehet, mindenki életszínvonalát javíthatja.

A fejlett gazdaságokat szakosodás és munkamegosztás jellemzi, ezáltal fokozódik az erıforrásoktermelékenysége. Az egyes emberek és országok önként cserélik el saját részterületük kibocsátásátmások termékeire, nagyban fokozva ezzel a fogyasztás mennyiségét, választékát és minıségét.Ebben a folyamatban lehetıség van mindenki életszínvonalának emelésére.





A pénz: Az emberek a pénz segítségével a szakosodott termékeiket mások által elıállított sok más

termékre és szolgáltatásra cserélhetik el. A pénz fizetési eszköz vagy csereeszköz, vagyis az a készpénz vagy csekk, amit vásárláskor

használunk. Ha mindenki bizalommal van a pénz iránt, elfogadja az árucikkekért cserébe és azadóságok törlesztésére, akkor a kereskedelem olajozottabban mőködhet.

Igen bonyolult lenne a gazdasági élet, ha közvetlen termékcsere révén kellene lebonyolítani avásárlást. De mivel mindenki elfogadja csereeszközként a pénzt, ezért a kínálat és a keresletegyeztetése leegyszerősödik.

A kormányzatok a pénzkínálatot a központi bank segítségével tartják kézben. De a pénz iselvesztheti elınyös tulajdonságát. Kikerülhet az ellenırzés alól, hiperinfláció alakulhat ki,amikor az árak gyorsan emelkednek. Ekkor az emberek arra törekednek, hogy minél hamarabbelköltsék a pénzüket, mielıtt még elértéktelenedne.

A tıke: A fejlett ipari országok rengeteg sok épületet, berendezést, készüléket stb. használnak. Ezt a

termelési tényezıt tıkének nevezzük. Tartós, megtermelt tıkejavak tartoznak ide, olyanok,

melyek maguk is a gazdaság kibocsátásának alkotóelemei. A tıke a három f ı termelési tényezı egyike. A másik két tényezıt, a földet és a munkát a

termelés elsı dleges tényezı inek is nevezik. Ezeknek a kínálatát legnagyobb részt nem gazdaságitényezık határozzák meg. A tıkét ezzel szemben elıször meg kell termelni, csak azutánhasználható fel.

A tıkefelhalmozás a termelés idıigényes, kerülıutas módszerei közé tartozik. A közvetett,kerülıutas termelési technikák gyakran jóval hatékonyabbak a közvetlen termelésimódszereknél. (Pl. ha puszta kézzel megyünk be a folyóba, kisebb az esélyünk halat fogni, mint akkor,ha horgászbottal - ez már tıkeeszköz - próbálkozunk. Még nagyobb az esélyünk további tıkeeszközökfelhasználásával, ha csónakot és hálót is használunk.)

Ha az emberekben van megtakarítási hajlandóság, vagyis tartózkodnak a jelenbeli fogyasztástól

a jövıbeni fogyasztás érdekében, akkor a társadalom forrásokat fordíthat új tıkejavakra.Nagyobb tıkeállomány révén a gazdaság gyorsabban növekedhet, a PPF görbe eltolódhat kifelé. Piacgazdaságban a tıke rendszerint magántulajdonban van és a tıkébıl származó jövedelem

magánszemélyekhez kerül. A tulajdonjoguk alapján a tulajdonosoknak joguk van hozzá, hogymőködtessék, elcseréljék, kifessék stb. tıkejavaikat. A tıkeeszközök piaci értékkelrendelkeznek, e javak adhatók és vehetık a mindenkori piaci áron.

A kapitalizmus onnan kapta a nevét, hogy az egyének tıketulajdonosok lehetnek és nyereségetérhetnek el tıkéjük révén.

A társadalmunk magántulajdonon alapul, de a tulajdonjogok korlátozottak. A társadalomhatározza meg, hogy az ember tulajdonából mennyi juthat örököseinek, illetve mennyi adót kellvagyona után fizetnie a kormányzatnak.





5. A kormányzat gazdasági szerepvállalása (könyv 34-41. o.)

A piaci mechanizmus csodálatra méltó módja az árucikkek termelésének és elosztásának, de piacikudarcok olykor lerontják a gazdasági eredményeket. Minden piacgazdaságban léteznektökéletlenségek, és ezek problémákhoz vezethetnek (pl. környezetszennyezés, munkanélküliség,szegénység és gazdagság végletes formái stb.). A kormányzatok közbeléphetnek, hogy a piaci

kudarcokat orvosolják.A modern gazdaságokban a kormányok számos feladatot vállalnak magukra a piaci mechanizmuszavarai láttán (pl. katonaság, rendırség, meteorológiai szolgálat, közútépítés stb.). A társadalmilaghasznos vállalkozások, mint pl. az őrkutatás vagy a tudományos kutatás, szintén kapnakkormányzati forrásokat. A kormányok szabályozzák a banki szolgáltatásokat, a hulladékgyő jtést éstámogatják az oktatást és az egészségügyet is. (Az állam adókat szed be az állampolgároktól és azadóbevételeket fordítják különbözı területekre.)

A kormányzat szerepe a modern gazdaságokban: Hatékonyság növelése: a kormányzatok azáltal fokozzák a hatékonyságot , hogy elısegítsék a

versenyt, korlátozzák a külsı gazdasági hatásokat (környezetszennyezés), közjavakat szolgáltatnak

Méltányosság elı

mozdítása: a kormányok adózással és támogatási programok révén mozdítjákelı a méltányosságot ; a jövedelmek újraelosztásánál elınyben részesítenek egyes csoportokat Makrogazdasági stabilitás fenntartása: a kormányzatok a költségvetési és a monetáris politika

eszközeivel fenntartják a makrogazdasági stabilitást ; csökkentik a munkanélküliséget és azinflációt, és élénkítik a gazdasági növekedést .

Összefoglaló táblázat a kormányzatok gazdasági szerepérıl

Piacgazdaság kudarca Kormányzati beavatkozás Beavatkozási példákMonopólium Bátorítja a versenyt Trösztellenes törvények

Külsı gazdasági hatások Beavatkozik a piacokon Környezetvédelmi törvény

H a t é k o n y s á g -

h i á n y

Közjavak Elısegíti a hasznos tevékenységeket Tudományos kutatások támogatása

E g y e n l ı

t -

l e n s é g A jövedelmek és a vagyon

elfogadhatatlan egyenlıtlenségeiJövedelmek újraelosztása Jövedelmek progresszív adóztatása,

segélyek, jövedelemtámogatások

Magas infláció és munkanélküliségMakrogazdasági politika révénstabilizál

Pénzkínálat szabályozása,Kamatlábak módosítása, Adók

M a k r o g a z d a s á g i

p r o b l é m á k

Lassú gazdasági növekedés Ösztönzi a növekedéstBeruházás az oktatásba, Nemzetimegtakarítások növelése,költségvetési hiány csökkentése

Hatékonyság, méltányosság és makrogazdasági stabilitás bı vebb kifejtése:

Hatékonyság: Adam Smith szerint a piaci mechanizmus erényei csak akkor érvényesülnek teljes mértékben, ha

a tökéletes versenybıl fakadó kiegyenlítı erık, ellensúlyok érvényesülnek. A tökéletes verseny azt jelenti, hogy minden terméknek és szolgáltatásnak ára van és a piacon cserélik ıket. Továbbáegy vállalat vagy fogyasztó sem elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja a piaci árat.

Az ilyen piacok hatékonyan osztják el erıforrásaikat, a gazdaság tehát a termelési lehetıségekhatárára kerül. Minden ágazatban érvényesülnek a tökéletes verseny kiegyenlítı erıi ésellensúlyai, emiatt a piacok a kibocsátás hatékony kombinációját hozzák létre, a leghatékonyabbtechnikai eljárásokat és a ráfordítások lehetı legkisebb mennyiségét alkalmazva.

A piacok viszont sokféle formában megsérthetik a tökéletes verseny feltételeit. A háromlegfontosabb eset: a tökéletlen verseny létrejötte (monopóliumok); a külsı gazdasági hatásokfellépése (környezetszennyezés); a közjavak léte (védelmi szektor, közutak). A piaci kudarcmindhárom esetben hatékonysághiányhoz vezet a termelésben vagy fogyasztásban, akormányzatnak fontos szerepe lehet ezek orvoslásában.





A tökéletes verseny feltételeinek megsértése:- Tökéletlen verseny: egy vevı vagy egy eladó hatást gyakorolhat adott termék árára.

Tökéletlen verseny esetén a társadalom a PPF-görbén belülre kerül. Elıfordul, hogy egykizárólagos eladó nagyon drágán adja a termékét, hogy extraprofithoz jusson. A termékkibocsátása ilyenkor a hatékony szint alá süllyed, nem fog hatékonyan mőködni a gazdaság. Atökéletlen versenyben egy vállalat árszabályozó lesz az adott piacon. A költségeket meghaladó

árak jellemzıek, a fogyasztók vásárlásai pedig nem érik el a hatékony szintet. A valóságbanszinte minden ágazatban megtalálható a tökéletlen verseny valamilyen változata, a szélsıségesesetet a monopólium képviseli, mely egyedül nyújtja egy adott termék vagy szolgáltatáskínálatát, önmaga határozhatja meg az árat. A kormányzatok olykor szabályozzák amonopóliumok árait és nyereségét; tiltják az árrögzítést, vagy a piacok felosztását célzómegállapodásokat. Ez mind hatásos lehet, de a tökéletlen verseny visszaszorításánaklegfontosabb módja a piacok megnyitása a versenyzık elıtt.

- Külsı gazdasági hatások: ezek akkor jönnek létre, ha bizonyos tevékenységeknek piaciellenszolgáltatás nélküli költségei vagy hasznai vannak. Azaz, ha valamilyen tevékenységelınyösen vagy hátrányosan érinti a tranzakción kívüli szereplıket, gazdasági tranzakciórakerül sor gazdasági fizetség nélkül. Külsı gazdasági (túlcsordulási) hatások akkor

jelentkeznek, ha vállalatok vagy egyének költségeket okoznak vagy elınyöket nyújtanak apiacon kívüli szereplıknek. Az országok benépesedésével, energia, kemikáliák és más anyagokelıállításának fokozódásával, a negatív külsı gazdasági hatások súlyos fenyegetést jelenteneknapjainkban. A kormányzatok itt jutnak szerephez, szabályokat dolgoznak ki a káros hatások csökkentésére (pl. lég- és vízszennyezés, külszíni bányamő velés, veszélyes hulladékok,radioaktív anyagok, kockázatos gyógyszerek és élelmiszerek stb. kezelésére).

- Közjavak: olyan termékek amelyek esetében a szolgáltatás kiterjesztése egy további személyrenem jár költséggel, továbbá az embereket nem lehet kizárni fogyasztásukból. (Pl. világítótorony- egy hajót ugyanannyiba kerül figyelmeztetni a sziklákra és a zátonyokra, mint százat) A közjavaklegjobb példája a nemzetvédelem (megvédenek, ha akarom, ha nem). A közjavak magánszolgálta-

tása általában nem kielégítı

, ezért a kormányzatnak kell ösztönöznie a közjavak termelését. Akormányzatnak hozzá kell jutnia ahhoz a jövedelemhez, amibıl megvásárolja a közjavakat Akormányzat bevételei a különbözı adókból származnak. Az adó végül is a közjavakértfizetendı ár, viszont az adók különböznek az ártól abban, hogy, nem önkéntesek. Azadótörvények mindenkire vonatkoznak, mindannyiunk kötelessége kifizetni a közjavakköltségébıl ránk esı részt.

Méltányosság: A piacok nem hoznak létre szükségképp méltányos jövedelemelosztást. Egy piacgazdaságban a

jövedelmek és a fogyasztás egyenlıtlenségének elfogadhatatlanul magas szintjei alakulhatnak ki. Sok tényezı hat a jövedelmekre, például iskolázottság, örökölt vagyon, szerencse stb. A

végeredményként kialakuló jövedelemmegoszlás nem feltétlenül méltányos. A piacon a javak a

pénzzel rendelkezıkhöz kerülnek, nem feltétlen oda, ahol szükség lenne rá. (Pl. a gazdag embermacskája ihatja meg azt a tejet, melyre egy szegény gyereknek lenne szüksége az egészségéhez.) Ez nempiaci kudarcként értelmezendı, ugyanis a piac megteszi a magáét: annak adja a javakat, aki fizetérte. Ez a megfelelı jövedelemelosztás hiánya. A kormányzat lépéseket tehet a jövedelem-megoszlás megváltoztatására, átalakítására. A kormányzat lehetı ségei: progresszív adóztatás (nagy jövedelmekre magasabb adókulcs), adó kivetése a nagy vagyonokra, pénzsegélyek (transzfereket) folyósítása a rászorulóknak (idıseknek, fogyatékkal élıknek nyújtott segélyek,családok támogatása, munkanélküli segélyek stb.) vagy élelmiszerjegyek et adhat nekik, illetveingyenes lakhatási lehet ı séget és orvosi ellátást biztosíthat . (Adókból fedezik ezeket is.)

Makrogazdasági növekedés és stabilitás:

Az 1930-as évektı

l kezdve a makroökonómia fejlı

désével a kormányzatok felvállalják a gazda-sági növekedés ösztönzését, a termelékenység emelését, és enyhítik az infláció és a munkanélkü-liség kilengéseit is. A makrogazdasági politika magában foglalja a költségvetési politikát(adóztatást és közkiadásokat) és a monetáris politikát (hitelfeltételek, kamatlábak szabályozását).





6. A kínálat és kereslet alapvetı összetevıi, a kínálat és a kereslet egyensúlya (könyv 43-57. o.)

A piac az idı járásra emlékeztet: állandóan változik, dinamikus, elıre jelezhetetlen, gyakorta vannakviharok, sok a szélcsendes idıszak. Összetett és bámulatos világ ez. Az idı járáshoz hasonlóan apiacok vizsgálata is érzékelhetıvé tesz törvényszerőségeket és munkáló erıket. Az egyes piacokonaz árak és kibocsátás mozgását megérthetjük a kereslet és a kínálat elemzésével. A kereslet és a

kínálat elméletével megmagyarázható, hogy a fogyasztói preferenciák miként határozzák meg azárucikkek iránti fogyasztói keresletet, a vállalkozások költségei pedig a termékek kínálatát. Akínálat és a kereslet változásai a kibocsátás és az árak módosulásait idézik elı. Az árak mozgásaegyensúlyba hozza a keresletet és a kínálatot.

Keresleti görbe: Az emberek által megvásárolt termékmennyiség az ártól függ. Minél magasabb egy cikk ára

(minden egyéb tényezı változatlansága mellett), annál kevesebbet vesznek belıle a fogyasztók.Minél alacsonyabb a termék ára, annál többet vásárolnak belıle.

Határozott összefüggés érvényesül egy termék piaci ára és a termék mennyisége között, egyébtényezık változatlansága mellett. Az ár és a vásárolt mennyiség közötti viszonyt a keresletiszámtáblázat vagy keresleti görbe mutatja.

A keresleti számtáblázat grafikus megjelenítése a keresleti görbe. A vízszintes tengelyen atermék mennyiségét ábrázoljuk, a függıleges tengelyen pedig a termék árát. A mennyiség és azár között fordított arányosság van: ha a mennyiség emelkedik, akkor az ár csökken és fordítva. Agörbe lefelé hajlik, jobbra lefelé lejt, a keresleti görbe tehát negatív meredekségő .

A keresleti görbe negatív meredekségő. Ha egy termék ára emelkedik (más tényezıkváltozatlansága mellett) a fogyasztók általában kevesebbet vásárolnak belıle. És ha az árcsökken, más tényezık változatlansága mellett a keresett mennyiség nı.

Ahogy megállapítottuk, ha a keresett mennyiség csökken, akkor az ár emelkedik. Ennek két oka:- helyettesítési hatás: ha egy termék ára emelkedik, akkor más hasonló termékkel helyettesítjük.- jövedelmi hatás: ha egy ár emelkedik, akkor valamivel romlik a jövedelmi helyzetem a

korábbihoz képest, ezért visszafogom a vásárlást.

Keresleti számtáblázat (csokoládé)(a keresett mennyiség és az árat kapcsolja össze)

Keresleti görbe (csokoládé)(a keresett mennyiséget és az árat kapcsolja össze)

Ár(száz Ft/darab)

Keresett mennyiség(millió darab/év)

A 5 9B 4 10C 3 12D 2 15E 1 20

C s o k o l á d é á r a ( s z á z F

t / d a r a b )

P D

A táblázat a csokoládé keresleti számtáblázatát mutatjafeltételezett adatokkal. Minden árnál meghatározható,hogy a vásárlók mennyit vesznek belıle. Ha 500 Ft-bakerül az adott csoki, akkor évente 9 milliót vesznek belı-le. Ha alacsonyabb az ár, akkor több fogy: 400 Ft-nál 10milliót vesznek évente, 300Ft-os árnál 12 milliót, és ígytovább. Megállapítható, hogy a termék árának csökkené-sével a keresett csokimennyiség emelkedik.A keresleti számtáblázat grafikonos megjelenítése akeresleti görbe. A vízszintes tengelyen a csoki keresettmennyisége (Q) látható, a függıleges tengelyen pedig acsoki ára (P). A görbe lefelé hajlik, negatív meredekségő.

A táblázat adatpárjait jeleníti meg a görbe (A-E), a pontokösszekötésével kapjuk meg a keresleti görbét (DD). Csokoládé mennyisége (millió darab/év)

D

Q





Piaci kereslet: A kereslet alapvetı meghatározója az egyéni ízlés és a szükségletek. Ez határozza meg egy

egyén saját keresleti görbéjét. Az egyének keresleti görbéjének összege adja a piaci keresletet. A piaci keresleti görbe úgy határozható meg, hogy az egyes árak mellett az egyéni keresletek

mennyiségét összeadjuk . A piaci keresleti görbe is negatív meredekségő. Ha az árak csökkennek, akkor a korábbi vásárlók

többet vesznek a jövedelmi és helyettesítési hatás miatt, illetve megjelennek újabb vásárlók is ahelyettesítési hatás miatt. Az árnövekedés miatt pedig, néhányan kevesebbet vásárolnak.

A keresleti görbét befolyásoló tényezık (adott ár mellett mekkora lesz a keresett mennyiség): Fogyasztók átlagjövedelme: ez a kereslet kulcstényezı je. Ahogy az emberek jövedelme nı,

szinte mindenbıl többet vesznek az árak változatlansága mellett is. Népesség (piac) nagysága: ahol nagyobb a népesség, ott többet vásárolnak az adott termékbıl. Adott termékkel összefüggı kereslető termék ára és elérhetısége: igen fontos az összefüggés

a helyettesítı termékek között. Pl. toll - ceruza, kukoricapehely - zabpehely, kisautó - nagyautó.A helyettesítı termékek közel azonos célt szolgálnak. Az A termék iránti kereslet lanyha lesz, haa B helyettesítı termék ára alacsony. (pl. növekszik a kereslet a csirkehús iránt, ha drágul a sertéshús)

Ízlés (egyéni és közösségi): kulturális és történelmi hatások, hagyomány, vallás Sajátos hatások: pl. az esernyık kereslete nagyobb az esıs Angliában, mint az afrikai

kánikulában. A jövıbeli gazdasági feltételekre vonatkozó várakozások, f ıleg a várt áremelésfontos hatást gyakorolhat a keresletre.

A kereslet változása - a keresleti görbe eltolódása: A kereslet állandóan változik. Az árváltozáson kívüli hatások miatt a keresleti görbe eltolódik. Ha jobbra tolódik a görbe, az azt jelenti, hogy minden árszint mellett több terméket vásárolnak.

(pl. az autóvásárlásra pozitívan hat a jövedelememelkedés vagy az alternatív közlekedési lehetıségekszínvonalának romlása; ha nı a jogászok bére a munkaerıpiacon, akkor többen tanulnak jogi egyetemen)

Ha balra tolódik a görbe, az azt jelenti, hogy minden árszint mellett kevesebb terméketvásárolnak. (pl. enyhe tél során kevesebb f őtıolajat vesznek; a számítógépek árának csökkenése azírógépek keresletére csökkenıen hat; )

A mögöttes tényezık módosulásának hatását keresletnövekedésnek nevezzük.

A keresleti görbe mentén való elmozdulás és a keresleti görbe eltolódása: A kereslet változása a keresleti görbe eltolódását jelenti. Keresletváltozás akkor fordul elı,

amikor a keresleti görbét befolyásoló mögöttes tényezık valamelyike megváltozik. (Pl. pizza, a jövedelmek emelkedésével az emberek több pizzát igényelnek akkor is, ha a pizzaárak nem is változnak,tehát magasabb jövedelmek mellett emelkedik a pizza iránti kereslet – a keresleti görbe jobbra tolódik)

A keresett mennyiség változásakor az árváltozást követıen ugyanazon a keresleti görbénhaladunk egy másik pontba. (Pl. az emberek több pizzát vesznek a pizzaárak csökkenése után, mindenegyéb tényezı változatlansága mellett – elmozdulás a keresleti görbén)

Kínálati görbe: A piac kínálati oldalához azok a feltételek tartoznak, melyek között a vállalatok termékeiket

elıállítják és értékesítik. A kínálati görbe a termék kínált mennyiségét hozza összefüggésbe a termék piaci árával, egyéb

tényezık változatlansága mellett. A kínálat elemzése során állandó tényezı a termelési költségek, a rokon termékek árszintje és a

kormányzat gazdaságpolitikája. A kínálati függvény vagy kínálati görbe összefüggést teremt egy termék piaci ára és a termelık

által elıállított és értékesített mennyisége között, minden más tényezı változatlansága mellett. A kínálati számtáblázat grafikus megjelenítése a kínálati görbe. A vízszintes tengelyen a

termékbıl kínált mennyiséget ábrázoljuk, a függıleges tengelyen pedig a termék árát. Az ár és afelkínált mennyiség között egyenes arányosság van: ha az ár emelkedik, akkor a kínált termékmennyisége is emelkedik. A kínálati görbe emelkedı, pozitív meredekségő .





Kínálati számtáblázat (csokoládé)(a kínált mennyiséget és az árat kapcsolja össze)

Kínálati görbe (csokoládé)(a kínált mennyiséget és az árat kapcsolja össze)

Ár(száz Ft/darab)

Kínált mennyiség(millió darab/év)

A 5 18

B 4 16C 3 12D 2 7E 1 0

C s o k o l á d é á r a ( s z á z F t / d a r a b )

P S

A táblázat a csokoládé kínálati számtáblázatát mutatjafeltételezett adatokkal. Látható, hogy 100 Ft-os darabáresetén nem termelik az adott csokit. Ilyen alacsony ármellett a gyártók inkább más édességet gyártanak, melyekaz adott csokihoz mérten több nyereséget hoznak. Acsokiár emelkedésével viszont egyre több csokit gyártanak.A magasabb csokiárak a gyártóknak jövedelmezıbbek, ígybıvítik a kibocsátást.

A kínálati számtáblázat grafikonos megjelenítése a kínálatigörbe. A vízszintes tengelyen a csoki kínált mennyisége(Q) látható, a függıleges tengelyen pedig a csoki ára (P). Akínálati görbe emelkedı, pozitív meredekségő. A táblázatadatpárjait jeleníti meg a görbe (A-E), a pontokösszekötésével kapjuk meg a kínálati görbét (SS). Csokoládé mennyisége (millió darab/év)

A termelık az árucikkeket nyereségért állítják elı, és nem kedvtelésbıl vagy jótékonyságból. (Pl.ha a termelı által gyártott csoki ára a termelési költségek alá süllyed, akkor átváltanak más termékre)

A kínálati görbét befolyásoló tényezık: Termelési költség: amikor egy termék termelési költségei alacsonyak a piaci árhoz képest,

akkor a termelık számára nyereséges nagy mennyiséget értékesíteni. Amikor pedig a termelésiköltségek magasak az árhoz képest, akkor a cégek keveset állítanak elı, más termékekre váltanakvagy kilépnek a piacról. A termelési költségeket elsıdlegesen meghatározzák:- ráfordítások árai: munka, energia, gépek, berendezések árai- technológiai fejlıdés: ennek köszönhetıen ugyanazt a kibocsátást kevesebb ráfordítással

tudják elıállítani Rokon termékek árai: f ıleg a helyettesítı termékek árai. Ha egy termék ára emelkedik, akkor a

kibocsátásban azt helyettesítı termék kínálata csökken. (Pl. az autógyárak több modellt gyártanak,ha nı az egyik típus iránt a kereslet és emelkedik az ára, akkor az adott modellbıl többet gyártanak, atöbbi típus kínálata pedig csökken)

Kormányzati politika: adók és a minimálbér elıírások jelentısen megemelhetik a ráfordításokárát, emellett a környezetvédelmi elıírások is. Jelentıs hatása van annak is, ha pl. a kormányszabadkereskedelmi egyezményt köt egy külföldi országgal.

Sajátos hatások: idı járás, újítások, felfedezések, piaci szerkezet, a jövıbeli árakra vonatkozóvárakozások stb.

A kínálat változásai: A kínálat akkor változik, ha a termék saját árát leszámítva bármely más tényezı megváltozik. A

kínálat akkor nı / csökken, amikor minden piaci ár mellett nı / csökken a kínált mennyiség. Amikor egy termék ára változik, akkor a termelık módosítják a termelést és a kínált mennyiséget,

ekkor a kínálati görbén mozognak, de a görbe nem tolódik el. Amikor a kínálatot befolyásolóegyéb tényezık változnak, akkor a kínálati görbe eltolódik. (Pl. a kínálat növekszik, ha csökken a

termék elıállításának költsége, ha leviszik a béreket, ha fokozódik a konkurencia, ha csökkentik az ágazatadóját. Bármelyik változás esetén a termék kínálata növekszik minden lehetséges ár mellett, a kínálatigörbe jobbra tolódik.)

Q

S





A kínálat és kereslet egyensúlya: A piac két oldala a kereslet és a kínálat, ezek összeillesztésével kapjuk meg a piaci egyensúlyt,

mely annál az árnál és mennyiségnél jön létre, ahol a kínálat és kereslet erıi egyensúlyban vannak. Piaci egyensúly azon az áron alakul ki, amely mellett a keresett mennyiség megegyezik a kínált

mennyiséggel. Egyensúlyi helyzetben nem érvényesül áremelı vagy árcsökkentı hatás. Azegyensúlyi árat piactisztító árnak is nevezik, ez arra utal, hogy minden kínálati és keresleti igényt

kielégítettek; a vásárlók és eladók elégedettek. Az egyensúlyi ár és mennyiség azon a szinten alakul ki, ahol a szándék szerinti kínált mennyiség

egyenlı a szándék szerinti keresett mennyiséggel. Kompetitív piacon ez az egyensúlyi helyzet akínálati és keresleti görbe metszéspontjában van. Egyensúlyi ár mellett nincsenek áruhiányokvagy árutöbbletek.

A csokoládé kereslete és kínálataLehetséges ár

(száz Ft/doboz)Keresett menny.(millió darab/év)

Kínált menny.(millió darab/év)

Piaci helyzet Nyomás az árra

A 5 9 18 többlet lefeléB 4 10 16 többlet lefeléC 3 12 12 egyensúly semlegesD 2 15 7 hiány felfeléE 1 20 0 hiány felfelé

Piaci egyensúly (Marshall-kereszt)

Á r ( s z á z F t / d a r a b )

A táblázat a csokoládé keresett és kínáltmennyiségét mutatja eltérı árak mellett. Apiaci ár és mennyiség meghatározásához aztaz árat kell megkeresnünk, ahol a megvásá-rolni és eladni kívánt mennyiség éppenmegfelel egymásnak. 500 Ft-os ár esetén atermelık 18 millió csokit szeretnének elad-ni, a vevık viszont csak 9 millióra tartanakigényt. A kínált mennyiség meghaladja akeresett mennyiséget, csoki készletek hal-mozódnak fel a boltokban (többlet). Miveltúl kevés vevı jut túl sok csokira, ezért esnikezd a csoki ára. Nézzük a 200 Ft-os árat, itta fogyasztás meghaladja a kínálatot, a csokielfogy az üzletekbıl (hiány). Az emberekcsoki kereslete ekkor felveri a csoki árát.Látható, hogy az egyensúlyi ár 300 Ft, merta fogyasztók szándékolt kereslete itt meg-egyezik a termelık szándékolt kínálatával.A piaci egyensúly szemléltethetı diagram segítségével is, ekkor együtt ábrázoljuk akeresleti és a kínálati görbét (Marshallkereszt). Annál a pontnál jön létre a piaci

egyensúly, ahol a keresett mennyiség meg-egyezik a kínált mennyiséggel, azaz aholmetszi egymást a keresleti és a kínálati gör-be. Ez az egyensúlyi pont. Efelett a kínáltmennyiség meghaladja a keresett mennyisé-get (többlet), az ár lefelé tolódik (nyíl jelzi).Alatta pedig a keresett mennyiség megha-ladja a kínált mennyiséget (hiány), az árfelfelé tolódik (nyíl jelzi).

Mennyiség (millió darab/év)

A kínálat vagy a kereslet eltolódásainak hatása: Ha a kereslet vagy a kínálat mögöttes tényezıi módosulnak, ez a kereslet vagy a kínálat

eltolódásához vezet és megváltozik a piaci egyensúlyi ár és mennyiség. ( példák: könyv 52-53. o.)

- Ha a kereslet nı , akkor a keresleti görbe jobbra tolódik, ez az árat és a mennyiséget növeli.- Ha a kereslet csökken, akkor a keresleti görbe balra tolódik, ez az árat és a mennyiséget csökkent i.- Ha a kínálat nı , akkor a kínálati görbe jobbra tolódik, ez az árat csökkenti, a mennyiséget meg növeli.- Ha a kínálat csökken, akkor a kínálati görbe balra tolódik, ez az árat növeli, a mennyiséget meg csökkenti.





7. A kínálat és kereslet rugalmassága (könyv 61-76. o.)

Megkezdjük a termékpiacok tanulmányozását. E piacokon jelennek meg a vállalatok által elıállítotttermékek és nyújtott szolgáltatások. Az elızıekben láttuk, hogy a kereslet és a kínálatösszekapcsolásával meghatározható a piaci egyensúly. Tudnunk kell még, hogy a kereslet és akínálat milyen mértékben reagál az árváltozásokra. Vannak árérzékenyebb termékek (pl. utazás,

luxuscikkek) és olyanok, amelyek kevésbé érzékenyek az árakra (pl. élelmiszer, áram, az alapvetı

szükségleti cikkek). A kevésbé árérzékeny termékeknél a kereslet kis mértékben változik csak azáremelkedés vagy csökkenés hatására. E jelenségek elemezhetık a rugalmasság alapfogalmasegítségével, ez mennyiségi jellemzése annak, hogy a keresett és a kínált mennyiség milyenmértékben reagál az árak változására.

A kereslet árrugalmassága: A kereslet árrugalmassága (árrugalmasság) azt méri, hogy egy termék vásárolni szándékozott

mennyisége milyen mértékben változik árának megváltozásakor.Az árrugalmasság pontos meghatározása: a keresett mennyiség százalékos megváltozásaosztva az ár százalékos változásával. (Kereslet árrugalmassága = ED)

keresett mennyiség százalékos változásaED= ár százalékos változása

Ha egy termék árrugalmassága nagy, akkor a termék kereslete rugalmas. Ez azt jelenti, hogy akeresett mennyiség jelentıs mértékben reagál az ár változásaira.

Ha egy termék árrugalmassága kicsi, akkor a termék kereslete rugalmatlan, azaz a keresettmennyiség kis mértékben reagál az ár módosulására.

A termékek árrugalmassága vagy árérzékenysége igen nagy eltéréseket mutat. Az alapvetı szükségletek (pl. élelmiszer, gyógyszer) kereslete rendszerint rugalmatlan. Az ilyen cikkeknélkülözhetetlenek az életben, így nemigen lehet elhagyni fogyasztásukat emelkedı ár eseténsem. A luxustermékek (pl. utazás, drága ékserek, ruhák) helyettesíthetık áremelkedés esetén. Akönnyen helyettesíthetı termékek kereslete általában rugalmasabb, mint a nehezen helyettesít-

hetıké. (Pl. ha egy nap felmenne 20%-al az élelmiszerek ára, az emberek attól nem hagynának fel azevéssel, tehát az élelmiszer kereslete árrugalmatlan)

Az árváltozásokhoz való alkalmazkodás idıigényének jelentısége van. (Pl. ha épp úton vagyunkvalahol az országúton és közben hirtelen felmegy a benzin ára, nem adjuk el a kocsinkat, hanem mivel hazaakarunk jutni mégis tankolunk. A benzin kereslete tehát rövid távon igen rugalmatlan. Hosszú távon viszontaz emberek alkalmazkodhatnak a magasabb benzinárakhoz. Kisebb, takarékosabb kicsit vesznek,kerékpárral vagy vonattal utaznak inkább stb. hosszú távon már rugalmasnak tekinthetı a benzin kereslete.)

A kereslet árrugalmasságának három alapesete: - árrugalmas kereslet: ha a keresett mennyiség százalékos változása meghaladja az ár százalékos változását ED>1 - egységnyi árrugalmasságú kereslet: ha a keresett mennyiség százalékos változása pontosan egyenlı az ár

százalékos változásával ED=1 (1%-os áremelkedés nyomán a keresett mennyiség 1%-al csökken)

- árrugalmatlan kereslet: ha a keresett menny. százalékos változása kisebb az ár százalékos változásánál

ED<1 Ha megfigyelhetı, mennyit változik a keresett mennyiség az árak változásával, akkor

kiszámolható az árrugalmasság. Az árrugalmasság kiszámítása:

Q PED=

(Q1 + Q2) / 2÷÷÷÷

(P1 + P2) / 2

ED= keresett mennyiségszázalékos változása ÷÷÷÷

az ár százalékosváltozása

Minden számértéket pozitív számnak tekintünk, az eredményül kapott arány a kereslet árrugalmasságának számszer ő értéke.

Q1 = eredeti mennyiségQ2 = új mennyiség(Q1 + Q2) / 2 = átlagmennyiségP1 = eredeti árP2 = új ár(P1 + P2) / 2 = átlagár

Q = mennyiségváltozás = új mennyiség – eredeti mennyiség = Q2 – Q1 P = árváltozás = új ár – eredeti ár = P2 – P1





Az áremelkedéshez való alkalmazkodás(rugalmas kereslet esetén az árváltozás jelentıs mennyiségi változást idéz elı)

Á r

Az ábrán a kiinduló helyzetben az ár 90 egy-ség, a keresett mennyiség pedig 240 egység, apiaci egyensúly az A pontban van. Ezután20%-os áremelkedés nyomán 110 egységreemelkedik az ár. Ennek hatására 40%-kalcsökkentik a keresett mennyiség: a fogyasztók160 egységre csökkentik vásárlásaikat. A piaci

egyensúly a B pontba kerül.Az árrugalmasság kiszámítása:Az árrugalmasság a mennyiség és az árszázalékos változásának hányadosa.A eset: ár = P1=90 és mennyiség = Q1=240 B eset: ár = P2=110 és mennyiség = Q2=160 P = árváltozás = új ár–eredeti ár =110-90=20 (P1 + P2)/2 = (90+110)/2 = 100 = átlagárQ = mennyiségváltozás = új mennyiség–eredeti mennyiség = 160-240 = –80 (Q1+Q2)/2 =(240+160)/2=200 = átlagmenny.Ár százalékos változása:

= 20 / 100 = 20% Mennyiség százalékos változása:

= -80 / 200 = –40% Mennyiség

Árrugalmasság:

ED = ÷ = 40 / 20 = 2

A számolásnál elhagyjuk a negatív elı jelet, a rugalmasságoktehát pozitívak. Az árrugalmasság nagyobb mint 1, tehát az adott termék kereslete árrugalmas az A és B közötti tartományban.

Árrugalmasság diagrammokon: Az árrugalmasságok meghatározhatók diagrammokon is. Az árrugalmasság három alapesetét a

lenti ábra mutatja. Mindhárom esetben megfelezzük az árat, a keresett mennyiség az A értékrıl a B értékre csökken. Az a) ábrán az ár megfelezésével a keresett mennyiség háromszorosára nı, akereslet árrugalmas - ED>1. A b) ábrán az ár felezésével a mennyiség megduplázódik, a keresletegységnyi rugalmasságú - ED=1. A c) ábrán az árfelezés hatására a keresett mennyiség 50%-kalnı, itt a kereslet árrugalmatlan - ED<1.

Két szélsı eset van: amikor a kereslet teljesen rugalmas vagy teljesen rugalmatlan.- a teljesen rugalmatlan, vagy zérus rugalmasságú kereslet nél az igényelt mennyiség semmilyen

árváltozás esetén nem változik, ekkor a keresleti görbe függı leges - ED = 0- a teljesen rugalmas, vagy végtelenül rugalmas kereslet nél az ár kis megváltozása is a keresettmennyiség nagy változásához vezet, ekkor a keresleti görbe vízszintes - ED = ∞





A keresleti görbéket gyakran egyenesként ábrázoljuk, mert egyszerőbben megrajzolhatók.Lineáris (egyenes) keresleti görbe mentén az árrugalmasság zérus és végtelen között változik. Alineáris keresleti görbék magas árrugalmassággal indulnak, mert kezdetben az ár magas és amennyiség alacsony, és alacsony árrugalmassággal végzıdnek, mert ott az ár alacsony és amennyiség magas.

Általánosan szólva, bármely egyenes keresleti függvény esetén a középpont fölött a kereslet

rugalmas ED>1. A középpontban a kereslet egységnyi rugalmasságú ED=1. A középpont alattpedig rugalmatlan a kereslet ED<1.

Árrugalmasság és összbevétel: Az árrugalmasság egyik fontos alkalmazása az, hogy segítségével eldönthetı, hogy nı vagy

csökken a bevétel árnövekedés esetén. Ez szinte minden vállalat kulcskérdése. Az összbevétel egyenlı az ár és a mennyiség szorzatával (P*Q). Ha ismerjük a kereslet

árrugalmasságát, akkor azt is tudjuk, hogy árváltozás esetén hogy módosul az összbevétel.- A kereslet árrugalmatlan, ha az árcsökkentés nyomán csökken az összbevétel.- A kereslet árrugalmas, ha az ár csökkentés nyomán nı az összbevétel.- Az egységnyi árrugalmasságú kereslet esetében árcsökkentéskor nem változik az összbevétel.

A rekordtermés paradoxona: Minden jól alakul, kiváló az idı, rengeteg a termés, de a termelı árbevétele mégis kevesebb. A bıséges termésnek köszönhetıen nagy lesz a kínálat, ami rendszerint az ár csökkenéséhez

vezet. Az alacsonyabb ár nyomán a fogyasztás viszont nemigen bıvül, mert az élelmiszer (pl.búza) kereslete kis mértékben változik csak az árváltozás hatására (alacsony árrugalmasságú).Az élelmiszer alacsony árrugalmassága miatt a nagy termés (magas Q) rendszerint alacsonybevétellel (P*Q) jár együtt.

Az elızı oldal alján lévı ábra jól szemlélteti ezeket az összefüggéseket. Az összbevétel ugye azár és a mennyiség szorzata (P*Q). Egy keresleti görbe bármely pontján a teljes árbevételmeghatározható úgy, hogy a ponthoz tartozó P és Q értékét összeszorozzuk. Az általukkörülhatárolt téglalap területe adja az összbevételt. Ennek segítségével ellenırizhetjük azárrugalmasság és az összbevétel összefüggését. Az ábra b) részén az árnyékolt árbevételiterületen (P*Q) az A és B pontokhoz egyaránt 1000 millió dollár tartozik, az összbevételtképviselı árnyékolt területek egyenlıek. Ekkor az árcsökkenés nem hoz változást a bevételben.Az a) ábrán a bevételi téglalap 1000 millióról 1500 millióra nı, az ár megfelezésének hatásáratehát nı az összbevétel. A c) ábrán a bevételi téglalap 40 millióról 30 millióra csökken, az ármegfelezése itt az összbevétel csökkenését eredményezi. (Ez az ábra felel meg annak az esetnek,amikor a termelık csúcstermés mellett alacsonyabb összbevételt érnek el.)





A kínálat árrugalmassága: A kínálat árrugalmassága a termék kínált mennyiségének érzékenysége a piaci árváltozásra.

A kínálat árrugalmasságának pontos meghatározása: a kínált mennyiség százalékosváltozása osztva az ár százalékos változásával. (Kínálat árrugalmassága = ES)

kínált mennyiség százalékos változásaE

S=

ár százalékos változásaA kínálat rugalmasságának fontos esetei: teljesen rugalmatlan (zérus rugalmasságú) kínálat - függıleges kínálati görbe (pl. romlandó hal

piacra vitele függetlenül az elérhetı ártól) teljesen rugalmas (végtelenül rugalmas) kínálat - vízszintes kínálati görbe (az ár kis csökkenésével

a kínált mennyiség nullára esik, míg az ár kis növekedése nagyon nagy kínálatot szabadít fel) E két véglet között a kínálatot rugalmasnak vagy rugalmatlannak nevezzük, attól függıen, hogy

a mennyiség százalékos változása nagyobb vagy kisebb az ár százalékos változásánál. Azegységnyi rugalmasságú határesetben, ahol a kínálat árrugalmassága egyenlı eggyel, ott a kínáltmennyiség százalékos megváltozása egyenlı az ár százalékos megváltozásával.

A kínálat rugalmasságát befolyásoló tényezık:

A kínálat rugalmasságát leginkább befolyásoló tényezı, hogy milyen egyszer

ően lehet növelni atermelést az adott iparágban.

További fontos tényezı, hogy milyen hosszú az alkalmazkodáshoz rendelkezésre álló idı.

Az árrugalmasság alkalmazása gyakorlati problémákra: (részletesen könyv 69-75. o.) Agrárgazdaságtan Az adó hatása az árakra és a mennyiségre Minimálárak és maximált árak (Vita a minimálbérrıl, Az energiaárak szabályozása)

A kínálat rugalmassága azárváltozásra adott termelıiválasztól függ.Rögzített kínálat mellett a kí-nálat rugalmassága zérus aza) görbe esetében (teljesenrugalmatlan kínálat).

A c) görbe az árváltozásokraadott nagy mennyiségi válto-zást képviseli (teljesen rugal-mas kínálat).

A b) görbe esetén a mennyi-ség és az ár százalékos válto-zása egyenlı (egységnyi ru-galmasság határesete).





8. Kereslet és fogyasztói magatartás, a csökkenı határhaszon törvénye,az elınykiegyenlítıdés elve (könyv 77-91. o.)

Nap mint nap számtalan esetben döntünk szőkös pénzforrásaink és idınk felhasználásáról,választásainkkal az életünket formáljuk. A közgazdaságtan azt veszi alapul, hogy az emberek azáltaluk legtöbbre értékelt termékeket és szolgáltatásokat választják . A közgazdászok a hasznosság

fogalmát használják erre, a hasznosság elégedettségedet jelent. A fogyasztók aszerint rangsorolják akülönféle termékeket és szolgáltatásokat, hogy nekik melyik a hasznosabb, melyikkel elégedettek.Ha az A kosarat elınyben részesítjük (preferáljuk) a B-vel szemben, akkor az A kosár hasznosságanagyobb. A kereslet szempontjából azt mondjuk, hogy az emberek maximalizálják hasznosságukat,ami azt jelenti, hogy azt a fogyasztói kosarat választják, amelyet legjobban kedvelnek .

Határhasznosság és a csökkenı határhaszon törvénye: Példa: Tegyük fel, hogy egy gömb fagyi elfogyasztásával bizonyos elégedettséget, vagy hasznosságot

nyerünk. A második gömb fagyi megevésével az összhasznunk növekszik, hisz további hasznosságratettünk szert az újabb gombóc elfogyasztásával. Ha a harmadik, negyedik gömb fagyit is megesszük,akkor tovább nı az összhasznunk, de ha még tovább fagyizunk, egy idı után megfájdul a gyomrunk,ahelyett hogy növekedne a hasznosságunk.

Ez a jelenség vezet el a határhaszon fogalmához. Amikor megeszünk egy újabb gombóc fagyit,azzal hasznossághoz jutunk. A hasznosságban bekövetkezı növekedés a határhaszon. A határ fogalmának kulcsszerepe van a közgazdaságtanban, mindig valamilyen többletre utal. A

határhaszon például arra, hogy milyen pótlólagos hasznosságot nyújt egy termék továbbiegységének elfogyasztása.

Egy termék fogyasztásának növekedésével a termék többlethaszna (határhaszna) egyre csökken,ez a csökkenı határhaszon elve.

A hasznosság növekszik, ahogy egy termékbıl többet fogyasztunk, de a csökkenı határhaszonelvének megfelelıen, az összhaszon egyre kisebb és kisebb ütemben növekszik, ahogy egyretöbbet fogyasztunk egy termékbıl.

Az összhaszon növekedése azért lassul, mert telítıdik az egyén az adott termékkel, ahogy minél

többet fogyaszt belıle. (A termék egyre kisebb élvezetet nyújt, ahogy egyre többet fogyasztunkbelıle.) Az a többlet, ami egy újabb termék elfogyasztása után keletkezik, az a határhaszon. Ahatárhaszon a termék növekvı fogyasztásával csökken.

Határhaszon kiszámítása:

összhaszon változása UMU=

mennyiség változása=

Q

MU= határhaszon U= összhaszon változása Q= mennyiség változása Táblázat, Ábra, Magyarázat a következı oldalon!!!

A hasznossági elmélet történetérıl:

A hasznosság fogalmát Jeremy Bentham utilitarista angol gondolkodó fogalmazta meg elı

ször(18. század második fele) és ı vezette be a társadalomtudományok területére. A neoklasszikus közgazdaságtan képviselıi, pl. William Stanley Jevons, kiterjesztették Bentham

hasznosságfogalmát a fogyasztói viselkedés magyarázatára.

Ordinális hasznosság: A közgazdászok manapság elvetik a kardinális, mérhetı hasznosság fogalmát, ha hétköznapi

termékek fogyasztásáról van szó (Pl. a cipı vagy a tészta). A keresleti görbék ugyanakkor könnyen levezethetık a mérhetı hasznosság fogalmának említése

nélkül is. A modern keresletelmélet az ordinális hasznosság elvét tekinti mérvadónak. Eszemlélet szerint csak a jószágkosarak preferenciarendezésére van szükség.

Az ordinális hasznosság elfogadásával úgy hangzik a kérdés: elınyben részesítjük-e A kosarat B-

vel szemben? Ordinálisnak vagy dimenzió nélkülinek nevezzük azt a megállapítást, hogy „az A kosarat

részesítjük elınyben a B kosárral szemben”.





Csökkenı határhaszon elve Elfogyasztott

termék-mennyiség Q

ÖsszhaszonU

HatárhaszonMU

MU=U/ Q

012345

0479

1010

432

10

A táblázat adatai mutatják: ahogy egy termékbıl vagyszolgáltatásból egyre nagyobb mennyiséget fogyasztunk(Q), az összhaszon (U) növekszik, a növekedés egyrekisebb mértékő. A hasznosság növekménye az egyikegységtıl a következıig a határhaszon (MU), tehát az atöbblethaszon, amely az utolsó elfogyasztott egységgelnyerhetı. MU=U/ Q A csökkenı határhaszon elvé-nek megfelelıen a határhaszon a fogyasztás növekedésé-vel egyre csökken.

Az ábra a táblázat összhaszon és határhaszon értékeitábrázolja a fogyasztott mennyiség függvényében.Az a) ábrán az árnyékolt téglalapok jelölik az összhaszonnagyságát a fogyasztás különbözı szintjein berajzolva.Az össhaszon növekszik a fogyasztással, csökkenı ütem-ben a csökkenı határhaszon elve miatt. A berajzolt foly-tonos görbe megmutatja az összhasznot a fogyasztásminden tört egységére. A görbe jelzi, hogy a hasznosságnövekszik, de egyre csökkenı mértékben. Az összhaszongörbéje konkáv, olyan mint egy kupola.A b) ábra a határhaszon alakulását mutatja. A csökkenı növekedési ütem miatt egyre kisebbek a határhasznot

jelképezı téglalapok. A b) ábrán a határhasznot képviselı

szürke téglalapok megegyeznek az a) ábrán az összhaszonmegfelelı téglalapjaival. A b) ábra folytonos egyenes vo-nala a határhaszon „kisimított” görbéje. A határhaszongörbéje negatív meredekségő.

Az összhaszon és a határhaszon összefüggése:Egy bizonyos mennyiség elfogyasztásának összhasznaegyenlı az addig elfogyasztott egységek határhasznánakösszegével. Másképpen fogalmazva: az összhaszon azadott fogyasztási szintig keletkezı határhasznokösszegével egyenlı.

Az elınykiegyenlítıdés elve:

A fogyasztó maximalizálni akarja hasznosságát, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó a rendelkezésreálló lehetıségekbıl az általa leginkább preferált kosarat választja ki. „Ha az A termék kétszer annyiba kerül, mint B termék, úgy csak akkor vedd meg az A terméket,

ha határhaszna legalább kétszerese B határhasznának!” Az elınykiegyenlítıdés elve szerint ahaszon maximalizálására törekedve úgy kell kialakítanom fogyasztásomat, hogy termékekesetében az utolsó pénzegységre vetített határhaszon megegyezzen. Ha ez megvalósul, akkormaximális elégedettséghez vagy hasznossághoz jutok vásárlásaim révén.

A maximális elégedettség vagy hasznosság alapvetı feltétele az elınykiegyenlítıdés elve, melykimondja, hogy adott jövedelemmel rendelkezı és a termékek rögzített piaci áraival szembesülı fogyasztó akkor ér el maximális megelégedettséget, illetve hasznosságot, ha az egyes termékekreköltött utolsó pénzegységgel annyi határhaszonhoz jut, mint bármely más termékre kiadott utolsó

pénzegységgel. Jelmagyarázat : különbözı termékek határhasznai - MU és árai - P MUáru1 MUáru2 MUáru3 egy pénzegységnyi

jövedelem határhaszna=

P1 =

P2 =

P3 …





A határhaszon fogalma segített abban, hogy megmagyarázzuk a keresleti görbe negatívmeredekségét. A közgazdászok kidolgozták viszont a kereslet elemzésének alternatív módját is,melyben nem szerepel a határhaszon. Ez az elemzési mód a közömbösségi görbékre támaszkodik.(Vilfredo Pareto fejlesztette ki a közömbösségi görbét.)

A helyettesítési hatás: A negatív meredekségő keresleti görbék magyarázatának elsı tényezı je a helyettesítési hatás,

mely kimondja, hogy ha egy termék ára emelkedik, akkor a fogyasztók keresik a lehetıséget,hogy a drágább árucikket más termékkel helyettesítsenek, mert ezáltal olcsóbban tudjákkielégíteni szükségletüket. (Pl. Ha a kávé ára felmegy, miközben egyéb árak változatlanok, akkor akávé relatíve drágább lesz, ez azzal jár, hogy kevesebb kávé fog fogyni és több tea vagy kóla fogy.)

A fogyasztók ugyanúgy viselkednek, mint a vállalatok egy tényezı megdrágulása esetén, azaz adrágább nyersanyagot olcsóbbal helyettesítik, ezzel csökkentik összköltségüket.

A jövedelmi hatás: Ha pénzjövedelmünk állandó, akkor egy áremelkedés után a reáljövedelmünk csökken. Ennek

hatására szinte minden termékbıl kevesebbet veszünk (a megdrágult termékbıl is). Ezeredményezi a jövedelmi hatást, ami az árváltozásnak a keresett mennyiségre gyakorolt hatása.

Mivel az alacsonyabb reáljövedelem általában kisebb fogyasztáshoz vezet ezért a jövedelmihatás erısíti a helyettesítési hatást és fokozza a keresleti görbe negatív meredekségét. A jövedelmi hatás méréséhez meg kell vizsgálni egy jószág jövedelemrugalmasságát, melyet

úgy kapunk meg, ha a keresett mennyiség százalékos változását elosztjuk a jövedelemszázalékos változásával egyéb tényezık változatlansága mellett. Jövedelemrugalmasság = EI

keresett mennyiség százalékos változásaEI= jövedelem százalékos változása

A magas jövedelemrugalmasságok (luxuscikkek) arra utalnak, hogy e termékek keresettmennyisége gyorsan nı a jövedelem növekedésekor. Az alacsony jövedelemrugalmasságok(alapvetı élelmiszerek) azt jelzik, hogy a keresett mennyiség kis mértékben változik csak a

jövedelemnövekedés következtében. A jövedelmi és a helyettesítési hatás együttesen határozzák meg a termékek keresleténekfontosabb tulajdonságait.

Teljes piaci kereslet levezetése az egyéni keresletbıl: Egy termék keresleti görbéje a teljes piacon úgy kapható meg, ha összegezzük az összes

fogyasztó által keresett mennyiséget . A piaci keresleti görbe az egyes árak mellett egyénilegkeresett mennyiségek összege.

Minden fogyasztónak megvan a saját keresleti görbéje, mely az általa keresett mennyiség és azárak összekapcsolásával rajzolható meg és általában negatív meredekségő. Az emberek nemegyformák, mások az igényeik és életkörülményeik, ezekbıl következıen pedig a döntéseik is.(Van aki szereti a kávét, van aki inkább teázik.)

Adott terméknél az emberek keresleti göbéjérıl összegezzük az egyes árak mellett az egyénekáltal keresett mennyiségeket, ezzel megkapjuk a piaci keresleti görbét. (ábra: könyv 84. o.) Segítségként készíthetünk a számadatokból táblázatot is, melyben könnyedén összegezhetjük amegadott piaci árak mellett az egyes emberek által keresett mennyiséget.

Helyettesítı és kiegészítı termékek: Tudjuk, hogy egy termék árának növekedésével csökken a belıle vásárolt mennyiség. Azt is

tudjuk, hogy ez a termék-árnövekedés hat már termékek keresletére is. (A marhahús árának emelkedé-se miatt nı a kereslet a csirkehús iránt, mivel a helyettesítı terméke, illetve emellett csökkenhet a hamburgerzsemleés a ketchup iránti kereslet is, mert ezek a marhahús kiegészítı termékei. A marhahús árának a növekedése nincsviszont hatással például a könyvek, autók, ruhák stb. keresletére, mivel ezek tıle független termékek..)

Az A és a B árucikk egymást helyettesítı termékek, ha A termék áremelkedésekor a B helyette-

sítı termék iránt emelkedik a kereslet. Az A és B termék kiegészítı termékek, ha az A termékárának emelkedésével csökken a B kiegészítı termék iránti kereslet. Vannak független termékek,melyek esetén az egyik termék árváltozása nem befolyásolja a másik termék keresletét.





Fontos fogalmak: (az elı zı ekben kifejtett dolgok összefoglalása) Helyettesítési hatás akkor érvényesül, ha a termék árának növekedése miatt másokkal

helyettesítik a dráguló terméket. A jövedelmi hatás egy termék keresett mennyiségének megváltozása, ami abból ered, hogy a

termék árváltozása következtében módosul a fogyasztók reáljövedelme. A jövedelemrugalmasság egy termék keresett mennyiségének százalékos változása osztva a

jövedelem százalékos változásával. Termékek akkor helyettesítıi egymásnak, ha az egyik árának növekedésével nı a másik iránt a

kereslet. Termékek akkor kiegészítıi egymásnak, ha az egyik árának növekedése csökkenti amásik iránti keresletet. Független termékek esetén az egyik termék árának változása nembefolyásolja a másik termék keresletét.

Fogyasztói többlet: Az utolsó liter tejért ugyanazt az árat fizetjük, mint az elsı literért. A csökkenı határhaszon

törvénye miatt viszont, a korábbi egységek határhasznai nagyobbak az utolsó egységhatárhasznánál. Ez azt jelenti, hogy a korábbi egységekért valójában többet is hajlandók lettünkvolna fizetni a piaci árnál. Az összértékbıl ha kivonjuk a piaci értéket, akkor megkapjuk a

fogyasztói többletet, mely a nyereségünket fejezi ki.. Számos közösségi döntés alátámasztására alkalmas a fogyasztói többlet vizsgálata. Segíthet

eldönteni, hogy egy közösségnek érdemes-e áldoznia például költséges út- vagy hídépítésre. Példa: az elsı ábra egy vizet vásárló fogyasztót szemléltet. Egy gallon víz ára 1 dollár (P=1), ezt az

ábrán a vízszintes vonal jelöli 1 dollár magasságában. Az elsı gallon víz igen értékes a fogyasztónak,ugyanis kínzó szomjúságát csillapíthatja vele, az illetı akár 9 dollárt is fizetne érte. Viszont az elsı gallonvíz ára is csak 1 dollár, vagyis a fogyasztó nyert 8 dollár többletet. A második gallon víz 8 dollárt ér aszemélynek, de ez is csak 1 dollárjába kerül, tehát nyeresége itt 7 dollár. És így tovább. A kilencedikgallon víz már csak 50 centet ér az egyénnek, ezért azt már nem veszi meg, mert az is 1 dollárba kerülne,tehát vesztesége lenne. Összesen 8 gallon vizet vesz meg az egyén 8 dollárért. A víz összértéke ezzelszemben az egyén számára 44 dollár, amit a határhaszon oszlopok összegezésével kapunk meg(9+8+7+6+5+4+3+2=44). A fogyasztó tehát 36 dollár többletre tesz szert (összérték - fizetet ár: 44-8=36).Az ábrán a víz negatív meredekségő keresleti görbéje a víz csökkenı határhasznát mutatja. Az árnyékolttöbbletek összegzésével (8+7+6+5+4+3+2+1=36) megkapjuk a vízvásárlás teljes fogyasztói többletét,ami 36 dollár. A keresleti görbe és az áregyenes közötti terület a teljes fogyasztói többlet.A második ábrán a piaci keresleti görbe látható, mely az egyéni keresleti görbék vízszintes összegzése.A piaci keresleti görbe (D) alatti területnek az áregyenes (NE) feletti része a teljes fogyasztói többlet (NER).





9. A fogyasztói egyensúly geometriai elemzése. Közömbösségi görbe, költségvetési egyenes,a fogyasztó optimális választása (könyv 93-98. o.)

Közömbösségi görbe: Vilfredo Pareto fedezte fel a 20. század elején, hogy a keresleti elmélet minden fontos része

elemezhetı a hasznosság fogalma nélkül is. İ fejlesztette ki a közömbösségi görbét.

Tegyük fel, hogy megvehetem két jószág (pl. élelmiszer és ruha) különféle kombinációit, adottárak mellett. Az egyes kombinációkat elınyben részesíthetem egymással szemben, vagyközömbösnek (azonosnak) is tekinthetem ıket. Például A kombináció 1 egység élelmiszert és 6egység ruhát tartalmaz, B kombináció 2 egység élelmiszert és 3 egység ruhát. Ha választanom kell az A vagy a B kombináció között, akkor: elınyben részesíthetem (preferálhatom) A-t a B-vel szemben, vagypreferálhatom B-t az A-val szemben, illetve közömbösnek, azaz azonosnak tekinthetem a két kombináci-ót. Tegyük fel, hogy az A és a B kombináció egyformán jó nekem, vagyis közömbös számomra, hogymelyiket kapom meg, mindkettı ugyanannyit ér nekem. Hasonlóan közömbös számomra a C kombináció(3 élelmiszer, 2 ruha) és a D kombináció (4 élelmiszer, 1,5 ruha) is. Ezeket a kombinációkat vagytermékkosarakat szemlélteti a lenti táblázat és a diagram.

A fogyasztó közömbösségi görbéje Közömbös jószágkombinációk

Élelmiszer (É) Ruha (R)ABCD

1234

632

1,5

A táblázat négy közömbös jószágkombi-nációt tartalmaz az élelmiszer és a ruhaesetében.Az ábrán a függıleges tengelyen a ruha, avízszintes tengelyen az élelmiszer egységeivannak. A táblázatban szereplı jószág-kombinációk az ábrán egy-egy pontban

jelennek meg (A, B, C, D). A négy pontösszekötésével kapott görbe egyközömbösségi görbe. A görbe pontjaiolyan termékkosarakat jelentenek, melye-ket a fogyasztó közömbösnek értékel, azazmind egyformán kívánatos számára. Aközömbösségi görbe a helyettesítésiszabálynak megfelelıen alulról konvex,ami azt jelenti, hogy ha többet kapok egytermékbıl, akkor a közömbösségi görbemeredeksége csökken.

Helyettesítési szabály: A közömbösségi görbék kehely formájúak, az origóra nézve konvexek. Tehát ha jobbra lefelé

haladunk a görbén (növeljük az élelmiszer mennyiségét és csökkentjük a ruháét) , akkor a görbelaposabbá válik.

Minél szőkösebben áll rendelkezésre egy jószág, annál nagyobb a viszonylagos helyettesítésiértéke, azaz határhaszna nı annak a jószágnak a határhasznához viszonyítva, amelyik mindbıségesebbé válik.

A fenti példánál A-ból B pontba menve a 6 egység ruhából 3 egységet adok egy pótlólagosegység élelmiszerért cserébe. A B-bıl a C -be viszont már csak 1 egység ruhát áldoznék fel 1plusz egység élelmiszerért. Egy újabb egység élelmiszerért pedig már csak ½ egység ruhárólmondanék le a D pontban. Ha a diagrammon összekötjük egy egyenessel A és B pontot, akkorlátható, hogy az egyenes meredeksége 3. A B és C pont meredeksége 1, a C és D pontmeredeksége pedig ½ . Ezek a számok (3,1,½) a két termék helyettesítési rátái.





Közömbösségi térkép: A fenti diagramhoz kapcsolt táblázat csak egy

lehetséges változat a sok hasonló táblázat közül.Alkalmazhatunk nagyobb (vagy kisebb)egységeket is az egyes termékekbıl, olyan újabbkombinációkat, amik a fogyasztó elégedettségét

mutatják. Minden ilyen táblázat ábrázolhatógrafikusan is, mindegyik egy újabb közömbösségigörbét ad. A jobb oldali ábra négy közömbösségigörbét mutat. Az elızı példából ismert az U 3-asgörbe. Az a fogyasztó, aki egy adott közömbössé-gi görbén mozdul el egyik helyzetbıl a másikba,az, elégedettségben nem nyer, de nem is veszít.Az ábrán lévı görbék közül az U 4-es a legmaga-sabb megelégedettségi szintő.

Költségvetési egyenes (költségvetési korlát):

Adjunk a fogyasztónak egy meghatározott jövedelmet, ami legyen 6 dollár és rögzítsük atermékek árát, egy egység élelmiszer legyen 1,50 dollár és egy egység ruha pedig 1 dollár.Sokféle alternatíva van a pénzünk elköltésére, attól függıen, hogy az élelmiszer és a ruha milyenkombinációját vesszük meg. Az egyik véglet, hogy 4 egység élelmiszert veszünk (4*1,50=6$) ésruhát egyet sem, a másik pedig, hogy 6 egység ruhát veszünk (6*1=6$) és semmi élelmiszert.

Az alábbi táblázat mutatja a 6 dollár néhány elköltési lehetıségét, az ábrán pedig jelölve van azöt lehetıség, melyek egy egyenesen (NM) fekszenek. Minden más elérhetı lehetıség ezen azegyenesen található, melyet költségvetési egyenesnek vagy költségvetési korlátnak nevezünk.Az NM költségvetési egyenes a két jószág összes lehetséges kombinációját tartalmazza, melynekmegvásárlása éppen kimeríti a fogyasztó költségvetését, azaz itt a rendelkezésre álló 6 dollárt.Az NM meredeksége 3/2 (élelmiszer ár és ruha ár hányadosa), ami azt jelenti, hogy az adott árak

mellett a fogyasztó 3 egység ruha feladásával mindig 2 egység élelmiszert nyerhet.

Fogyasztási lehetıségek

Élelmiszer (É) Ruha (R)M

N

43210

01,50

34,50

6

A táblázat különbözı fogyasztási lehetısé-geket mutat a 6 dollár elköltésére.

Azábrá

n a függı

leges tengelyen a ruha, avízszintes tengelyen az élelmiszer egységeivannak. A táblázatban szereplı értékek azábrán egy-egy pontban jelennek meg. Apontok összekötésével kapott egyenes (NM)a fogyasztó költségvetési egyenese.

Költségvetési egyenes egyenlete:Jövedelem=áru1*áru1 ára + áru2*áru2 ára

I = 1,50É + 1R = 6$

Jövedelem, összkiadás = I = 6$Áru1 = Élelmiszer (É) É ára = 1,50$Áru2 = Ruha (R) R ára = 1$

Az NM meredeksége 3/2, ami az élelmiszerés a ruha árának hányadosa.NM meredekségének képlete:

élelmiszer ára / ruha ára = 1,50$ / 1$





A fogyasztó optimális választása: Összekapcsoljuk az elızı két ábrát, a

fogyasztó közömbösségi térképébe berajzoljuka költségvetési egyenesét.

A fogyasztó szabadon mozoghat az NMegyenesen. Az egyenestıl jobbra felfelé esı

pontok nem érhetık el számára (nincs rápénze), az egyenestıl balra lefelé esı pontoknál választhat termékkombinációkatigénye szerint, és mellette még marad pénze.

Nyilván abban a pontban állapodik meg afogyasztó, amelyik a legmagasabb megelége-dettséget nyújtja a számára, azaz az elérhetı legmagasabb közömbösségi görbén van, azábrán ez a B pont. Itt a költségvetési egyeneséppen érinti, de nem metszi az U 3 közömbössé-gi görbét, ez a fogyasztó számára elérhetı legmagasabb hasznossági szintvonal. Akkor kerül afogyasztó egyensúlyi helyzetbe, ha a költségvetési egyenes meredeksége pontosan megfelel alegmagasabb közömbösségi görbe meredekségének.

A B pontban a költségvetési egyenes éppen érinti, de nem metszi az U 3 közömbösségi görbét.Ebben az érintési pontban található a fogyasztó számára még elérhetı legmagasabb hasznosságiszínvonal. Ebben a pontban a fogyasztó helyettesítési rátája éppen megfelel a költségvetésiegyenes meredekségének.

Közömbösségi görbék fontos alkalmazási területei: (ábrák a könyvben 97-98. o.) elemezni lehet velük a pénzjövedelem változásának hatását: ha a jövedelem csökken és a két

ár változatlan marad, akkor az új költségvetési egyenes a régi költségvetési egyenessel párhuzamosan befelé (balra, a nulla felé) tolódik (mindkét termékbıl kevesebbet tudunk venni).

Jövedelememelkedés esetén az eredetivel párhuzamosan kifelé , azaz jobbra tolódik el aköltségvetési egyenes (mindkét termékbıl többet tudunk venni). A görbe eltolódása után afogyasztó ezen az új költségvetési egyenesen mozoghat és az ezt érintı legmagasabbközömbösségi görbét keresi meg az egyensúlyi helyzet elérésének érdekében.

elemezni lehet velük az egyik vagy mindkét termék árváltozásának hatásait: ha a jövedelemmarad az eredeti, de az egyik termék ára növekszik, akkor elfordul az új költségvetési egyenes(megváltozik a meredeksége). Annak a terméknek a tengelyén eltolódik balra vagy lefelé azegyenes végpontja, amelyik terméknek az ára emelkedett (kevesebbet tudunk venni a termékbıladott jövedelem mellett), a másik termék tengelyén marad az egyenes végpontja az eredetipozícióban. Ha állandó jövedelem mellett árcsökkenés következik be az egyik terméknél, akkorszintén elfordul az új költségvetési egyenes (megváltozik a meredeksége). Az adott terméktengelyén jobbra vagy felfelé tolódik el az új költségvetési egyenes végpontja (többet tudunk vennia termékbıl ugyanolyan jövedelem mellett), a másik termék tengelyén marad az egyenes végpontjaaz eredeti pozícióban. Amikor megvan az új költségvetési egyenes, akkor azon mozoghat afogyasztó és az ezt érintı legmagasabb közömbösségi görbét keresi meg az egyensúlyi helyzetelérésének érdekében.Az árváltozás esetén megkapott régi és új egyensúlyi pontok összevetésével megrajzolható egyszokásos, negatív meredekségő keresleti görbe.





10. A termelés és a határtermék elmélete (könyv 99-106. o.)

Egy ország termelıképességét a munkaerı létszáma és minısége, a tıkeállomány mennyisége ésminısége, az ország technikai felkészültsége és a tudás felhasználásának képessége, illetve aközösségi és magánintézmények jellege határozza meg.

A termelıtevékenységek nagyon sokszínőek, több összetevı szükséges a termeléshez. (Pl. egy

gazdálkodó magvak, mőtrágya, földterület és munkaerı révén állít elı búzát vagy egy gyár energia,nyersanyagok, gépek és munkaerı alkalmazásával hoz létre tévéket stb.) A termelık hatékonyságratörekszenek, a legalacsonyabb költségek mellett igyekeznek mőködni, termékeket elıállítni, illetveszolgáltatásokat nyújtani. Azaz adott ráfordítások mellett mindig a kibocsátás maximális szintje acél és kerülni igyekeznek a pazarlást és a veszteségeket. A cégek célkitőzése általában a gazdaságiprofitjuk maximalizálása.

A termelési függvény: Például a ráfordítás legyen a föld vagy a munka, a kibocsátás pedig a búza vagy a tévé. Hogy

adott ráfordítással mekkora kibocsátás érhetı el, az függ a technológiától és a mérnökitudományok színvonalától. A szükséges ráfordítások mennyisége és az elıállítható kibocsátásmennyisége közötti összefüggés a termelési függvény.

A termelési függvény azt a maximális kibocsátást mutatja, amely ráfordítások adottmennyiségével elıállítható. A termelési függvény a mérnöki és technikai tudás adott szintjétfejezi ki.

Példa: árokásás, Amerikában egy nagy árok kiásásánál egy ember kezel egy nagy és drága munkagépet ésegy másik ember kívülrıl figyel, ketten két óra alatt kiássák az árkot. Kínában egy ugyanekkora árokkiásását 50 kétkezi munkás végzi ásóval és csákánnyal, akik egy nap alatt végeznek az árok kiásásával.Ez a két technika az árokásás termelési függvényét képviseli. (Az elsı igen tıkeigényes, a második pedignagyon munkaigényes eljárás.)

Rengeteg sok eltérı termelési függvény létezik minden egyes termékre és szolgáltatásra. Agazdaság számos területén, ahol igen gyors a technológiai változás (pl. hírközlés), ott a termelésifüggvények alkalmazásuk után hamar elavulnak. Illetve speciális helyeken (pl. orvosi labor) csak

az adott hely sajátosságainak felelnek meg az ottani termelési függvények, máshol használhatat-lanok. Ennek ellenére a közgazdászok úgy találták, hogy a termelési függvények hasznos eszköztkínálnak egy vállalat termelési képességeinek ábrázolásához.

Össztermék, átlagtermék és határtermék: Egy vállalat termelési függvényének ismeretében kiszámolható három fontos termelési fogalom:

az össztermék, az átlagtermék és a határtermék.- Az össztermék a teljes fizikai termékmennyiség, az elıállított kibocsátás teljes mennyisége.- Az átlagtermék egyenlı az össztermék osztva az összes ráfordításegységgel.- Az össztermékbıl könnyen levezethetı a határtermék. A határ fogalmát „többlet” vagy

„pótlólagos” értelemben használjuk a közgazdaságtanban. Az egymás után következı

össztermék értékek különbözete (össztermék változása) osztva a ráfordítás változásával adja ahatártermék értékét, tehát az a további kibocsátás, vagy többlet, melyet egy további ráfordításalkalmazásával nyerünk. Egy ráfordítás határterméke az a pótlólagos termék vagy kibocsátás,amely valamely inputtényezı pótlólagos egységének felhasználásával keletkezik, miközben azegyéb ráfordítási tényezık változatlanok.

Példa: hogy változik az össztermék az alkalmazott munka mennyiségének függvényében? Az alábbitáblázat mutatja az egyes munkaegységekkel (L) elért össztermék (TP) mennyiségét, a határtermék (MP)értékét és az átlagterméket. Egy munkaegység egy munkásnak felel meg és feltételezzük, hogy mindenmunkás ugyanannyit dolgozik. Az össztermék ismeretében kiszámolható a munka határterméke.

össztermék változásaMunka határterméke =

munkaegység változásaTP MPL =L

MPL= munka határterméke TP= össztermék változása L= munkaegység változása





Össztermék, határtermék, átlagtermékA határtermék levezetése az össztermékbıl Munka-

egység (L)Összter-mék (TP)

Határter-mék (MP)

Átlag-termék

012

345

020003000

350038003900

20001000500

300100

200015001167

950780

A táblázat mutatja az egyes munkaegységekkel (L)elérhetı össztermék (TP) mennyiségét, a határtermék (MP)értékét és az átlagterméket. Feltételezzük, hogy a munkánkívüli egyéb ráfordítások (tıke, föld stb.) és a technikaiismeretek állapota változatlan.Az össztermék nullától indul nulla munka esetén és azutánnövekszik a munka növekedésével, öt egység munkánál ériel az össztermék a maximumot 3900-as értékben. Egymunkás esetén 2000 a kibocsátott össztermék (ennyit termelegy munkás), a határtermék értéke itt megegyezik az

össztermék mennyiségével(TP=2000-0=2000 L=1-0=1 MPL=TP/ L=2000/1=2000).Két munkás esetén az össztermék 3000, a határtermék 1000(TP=3000-2000=1000 L=2-1=1 MPL=TP/ L=1000/1=1000).Három munkás esetén 3500 az össztermék, a határtermék 500(TP=3500-3000=500 L=3-2=1 MPL=TP/ L=500/1=500).Négy munkás esetén az össztermék 3800, a határtermék 300(TP=3800-3500=300 L=4-3=1 MPL=TP/ L=300/1=300).Öt munkás esetén 3900 az össztermék, a határtermék 100.(TP=3900-3800=100 L=5-4=1 MPL=TP/ L=100/1=100).A munka határtermékének értéke folyamatosan csökken,azaz minél több a dolgozó, egy újabb dolgozó már kevesebbplusz terméket eredményez (kevesebb többletet nyújt).

Az átlagtermék értékét úgy kapjuk meg, ha az össztermékértékét elosztjuk a ráfordított munkaegységgel. Egy munkásesetén 2000/1=2000, két munkás esetén 3000/2=1500,három munkás esetén 3500/3=1167, négy munkás esetén3800/4=950, öt munkás esetén 3900/5=780.Az ábra a) része a táblázatból megjeleníti a munkaegysé-gekhez tatozó összterméket, és sötéten kiemelve jelöli ahatártermék értékét. A b) rész az egyes munkaegységekheztartozó határtermék értékét mutatja.

Csökkenı hozadékok elve (csökkenı határhaszon elve): A csökkenı hozadék elve szerint egyre kevesebb és kevesebb pótlólagos kibocsátásra tehetünk

szert, ha az egyik inputtényezı (pl. munka) felhasznált mennyiségét fokozatosan növeljük, miköz-ben a többi ráfordítás (pl. tıke stb.) változatlan. Másként: egy ráfordítás mennyiségének növelésé-vel minden újabb egységének határterméke csökken, a többi ráfordítás változatlansága mellett.

Példa: változatlan földterület, gépállomány és egyéb inputtényezı (ráfordítás) mellett alkalmazunk egyretöbb munkát. A táblázat adatait alapul véve, ha nem dolgozunk (L=0), akkor, nincs kibocsátott termény(TP=0). Ha egy ember dolgozik (L=1), akkor a kibocsátott kukorica mennyisége 2000 (TP=2000). Ha kétember dolgozik változatlan feltételek mellett, akkor 3000 a megtermelt kukorica mennyisége (TP=3000).Látható, hogy a második ember munkája csak 1000-el növelte meg a termelt mennyiséget, ez kevesebb azelsı munkás eredményénél. A harmadik munkásra jutó kibocsátás eredménye még kisebb, mint amásodik munkásé volt, a negyedik munkásé kisebb a harmadikétól is és így tovább. A csökkenı hozadékelvét szemléltet a fenti táblázat. Az ábra a munka csökkenı hozadékát ábrázolja egyéb inputtényezıkváltozatlansága mellett. A határtermék görbe lefelé lejt a munkaráfordítás növekedésével, ez a csökkenı

hozadék pontos jelentése. A csökkenı hozadékok miatt az össztermék görbe konkáv (kupola alakú).

MPL

TPL





A csökkenı hozadék elve tapasztalati szabályszerőség, számos megfigyelésen alapszik, ennek el-lenére nem feltétlenül érvényes a termelés minden szintjén, de a legtöbb helyzetben érvényesül.

Ami igaz a munkára, az teljesül a földre és bármilyen más inputtényezı re is. Kiszámolhatjuk tehát minden egyes ráfordítás határtermékét a fenti példában leírtakat alapul véve.A tıke határterméke például:

össztermék változásaTıke határterméke = tıkeegység változásaTP MPK =K

MPK= tıke határterméke TP= össztermék változása K= tıkeegység változása

Mérethozadékok: (Innent ı l szerintem nem kell, bı vebben: könyv 102-106. o.) Eddig egy ráfordítás mennyiségi növekedésének hatását vizsgáltuk, az összes többi input

változatlansága mellett. Olykor viszont kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen hatása van annak, haminden ráfordítást egyidejőleg megnövelünk. Ez a kérdés a mérethozadékra utal, azaz hogy aráfordítások arányos növelése hogy hat a megtermelt mennyiségre. A mérethozadék azössztermék változását tükrözi, ha az összes ráfordítást ugyanolyan arányban növelnek meg.

Három esetet különböztetünk meg:- Állandó mérethozadék : a ráfordítások összegének változása a kibocsátás arányos változásához vezet. - Növekvı mérethozadék : az összes ráfordítás növelésével a kibocsátás az arányosnál nagyobb mértékben nı - Csökkenı mérethozadék : az összes ráfordítás növelésével a kibocsátás az arányosnál kisebb mértékben nı

A termelésben állandó, növekvı vagy csökkenı mérethozadék érvényesül, ha az összes ráfordí-táskiegyensúlyozott növelésével a kibocsátás arányosan, annál nagyobb vagy kisebb mértékben nı.

Termelékenység: A termelékenység a ráfordításegységre jutó kibocsátás összmennyiségét méri.

Rövid és hosszú táv: A termeléshez nemcsak munkára és földre van szükség, hanem idıre is. Különbséget teszünk

rövid távú idı és hosszú távú idı tekintetében. A hatékony termeléshez idıre is szükség van az olyan hagyományos ráfordításokon kívül, mint a

munka. Ezért a termelés- és a költségelemzésben megkülönböztetünk két idıhorizontot. A rövidtáv az az idıszak, melynek során csak néhány inputtényezı, a változó ráfordítások mennyiségemódosítható. Rövid távon az állandó tényezık, mint az üzemek vagy berendezések, nemváltoztathatók meg, illetve nem korrigálhatók teljes mértékben. A hosszú táv az az idıszak,amelynek során a vállalat által alkalmazott valamennyi tényezı módosítható (a tıketényezı is).

Technológiai változások: A kibocsátás növekedésének okai a ráfordítások, a munka, a gépek és berendezések növekvı

mennyisége, illetve a technológiai változások eredménye. A technológiai változás a termékek és szolgáltatások elıállításának fejlıdését jelenti; a régi

termékek feljavítását, illetve új termékek bevezetését. Termelési folyamat innovációja: a mérnöki felkészültség már létezı termékek termelési techni-

káját javítja. A termelési folyamat innovációja révén a vállalat több terméket állíthat elı ugyan-annyi ráfordítással, vagy ugyanazt a kibocsátásmennyiséget kevesebb ráfordítással tudja létre-hozni. A technológiai változás a termelési eljárás innovációjaként eltolja az össztermékgörbét.

Termékinnováció: új vagy továbbfejlesztett terméket vezetnek be a piacra. A termékinnovációtnehéz mennyiségileg megragadni, de hosszú távon igen fontos.

A technológiai visszafejlıdés nem fordulhat elı jól mőködı piacgazdaságban, ez a piacgazdaságegyik f ı elınye az utasításos gazdaságokkal szemben. Piacgazdaságban lemondanak az elavulttechnológiákról és bevezetik a fejlettebb technológiákat, mert ezek termelékenyebbek és nı aprofitja az új technológiát alkalmazó vállalatoknak.

Olykor a piacgazdaságban is megjelenhet a technológiai visszafejlıdés. (egy vállalat bevezet egyolcsóbb termelési eljárást, ami viszont technikailag elavult, pl. környezetszennyezést okoz)





11. Üzleti szervezetek (könyv 106-110. o.)

A vállalat természete: A valóságban csaknem minden termelési tevékenység specializált szervezetekben folyik,

kisvállalkozásokban, közepes cégeknél és nagyvállalatokban, amelyek uralják a moderngazdaságok színtereit.

A cégek vagy üzleti vállalkozások számos ok miatt léteznek, de a legfontosabbak, hogykihasználhassák a tömegtermelés gazdaságosságát, hogy forrásokat győ jtsenek és hogymegszervezzék a termelési folyamatot.- A hatékony termeléshez speciális gépekre és gyárakra van szükség és arra, hogy a munkafo-

lyamatokat kisebb mőveletekre bontsák. A termelési folyamat koordinálásához vállalatokra vanszükség, melyek megveszik vagy bérlik a földet, a tıkejavak, a munkásokat és az anyagokat. Acégek ehhez kapcsolódó teendı je, hogy forrásokat győ jtsenek a nagyszériás termeléshez.

- A 19. században az üzleti vállalkozásokat gyakran gazdag, kockázatvállaló emberek finanszí-rozták. Napjaink magánvállalkozói gazdaságában a források legnagyobb része a vállalatiprofitokból vagy pénzügyi piacokon felvett hitelekbıl származik. A hatékony termelésérdekében a cégeknek évrıl-évre pénzt kell elıteremteniük új projektek finanszírozására.

- A cégek létezésének harmadik oka a termelési folyamat irányítása. A menedzser szervezi atermelést, új ötleteket, termékeket és eljárásokat vezet be, meghozza az üzleti döntéseket. Atermelés nem képes önmagát szervezni, valakinek felügyelnie kell az új gyár felépítését,tárgyalnia kell az ügyfelekkel, meg kell rendelnie a nyersanyagokat, stb.

A termelést azért szervezik vállalati keretekben, mert a hatékonyságot rendszerint a nagybanitermelés teszi lehetıvé, maga a termelés jelentıs pénzügyi eszközök összpontosítását igényli,gondos cégvezetést feltételez, és szükségessé teszi a folyó tevékenység ellenırzését.

Piacgazdaságban a termelés az üzleti szervezetek sokféle típusában folyik, többféle cégforma van:egyéni vállalkozások , illetve különféle társulások . Létszámban a kisvállalkozások vannaktúlsúlyban, de az üzleti forgalmat, a tıkeértéket, a politikai és gazdasági erıt, a kifizetett bérekösszegét és a foglalkoztatottak számát tekintve a nagy részvénytársaságok uralják a gazdaságot.

Egyéni vállalkozások: Egy személy tulajdonában lévı kisebb egység. Azok a klasszikus kis cégek ezek, melyek családi

szinten mőködnek, például kisboltok. Nagyon sok ilyen cég van, az összforgalmuk azonbanalacsony. A legtöbb kisvállalkozásban igen sokat dolgoznak a tulajdonosok, alig mennekszabadságra, de ennek ellenére sokszor alig keresik meg a minimálbér összegét. A kisvállalkozá-sok átlagos élettartama 1 év, de persze van akinek „bejön” és meggazdagszik. A kisvállalkozásokrugalmasak, könnyen vihetnek új terméket a piacra, de igen gyorsan becsıdölhetnek. Fı hátrányuk, hogy nem tudnak jelentısebb tıkét bevonni széles befektetıi körbıl.

Társulások:

Egy üzleti vállalkozáshoz gyakran tehetségek összefogására van szükség, két vagy több emberösszeállhat és társulást hozhat létre. A tagok megosztják egymás között a teendıket.Meghatározott tıkével szállnak be a vállalkozásba a tagok, a bevitt tıke arányában részesülnek acég nyereségébıl, vagy veszteségébıl, illetve az esetleges adóságok terhébıl.

Napjainkban a társulások a teljes gazdasági teljesítménynek csak csekély hányadát adják. Ennekaz az oka, hogy a társulások hátrányokkal is járnak. Egyik hátrány a korlátlan felelısség. Azáltalános tagok vagy beltagok korlátozás nélkül felelısek a társulás által felvett hitelekért.

A társulások számos helyzetben túl kockázatosak, ezzel magyarázható a viszonylag kis számuk.





Részvénytársaság: Fejlett gazdaságokban a gazdasági tevékenység legnagyobb részét magán részvénytársaságok

végzik. A részvénytársaság be van jegyezve a cégjegyzékbe, és a részvényesek tulajdonát képezi. A részvénytársaság „jogi személynek” számít, azaz saját nevében köthet adásvételi ügyleteket,

vehet fel hitelt, termelhet termékeket, nyújthat szolgáltatásokat stb.

A részvénytársaság rendelkezik a korlátozott felelı

sség jogával, ennek megfelelı

en mindentulajdonos befektetése a társaságban szigorúan bizonyos összeghatárig terjed.

A részvénytársaság alaptulajdonságai: A vállalat tulajdonosai birtokolják a vállalati törzsrészvényeket. A nyílt tulajdonú

részvénytársaságok részvényeinek adásvétele a tızsdén folyik. Elvileg a részvényesek ellenırzik a tulajdonukban lévı részvénytársaságot. Osztalékjövedelemre

tesznek szert a tulajdonukban lévı részvények hányadának megfelelıen. İk választják meg acég igazgatóját és számos fontos kérdésben ık döntenek szavazással. A gyakorlatban azóriásvállalatok irányításába szinte semmi beleszólása sincs a kisrészvényeseknek.

A részvénytársaság vezetıi és igazgatói jogosultak meghozni a cég mőködését meghatározódöntéseket. Elhatározzák, hogy mit és hogyan termeljenek, mennyi munkást foglalkoztassanak,

mindenféle céges dologban ık döntenek. A részvényesek a cég tulajdonosai, de a cégvezetık irányítják a részvénytársaságot.

A részvénytársaságok elınyei és hátrányai: Az üzleti vállalkozás igen hatékony formája, ezért van meghatározó szerepük a piacgzdaságban. A részvénytársaság jogi személy, amely vállalkozhat. A részvénytársaság folyamatosan létezhet, függetlenül attól, hogy a részvényei hányszor

cserélnek gazdát. A cégvezetı gyors, gyakran könyörtelen döntéseket hoz. A vállalati részvényesek felellısége korlátozott, a vállalat adósságaiért, veszteségeiért csak az

eredeti tulajdonosi hozzájárulásuk erejéig felelısek a tulajdonosok. (Megosztják a kockázatokat.)

A részvénytársasági profitot egy különadó terheli, a társasági jövedelem duplán adózik: vállalatinyereségként és egyéni osztalékjövedelemként is.





12. A költségek gazdasági elemzése, gazdasági költség (könyv 111-125. o.)

Ahol termelés van, ott költségek is vannak. A vállalatoknak fizetniük kell a termeléshez felhasználtráfordításokért (nyersanyagok, munkaerı stb.), minden költség csökkenti a nyereségüket. Avállaltok figyelembe veszik ezt a termelési stratégiájuk kialakításakor. Nem jó sem a túltermelés,sem pedig az alultermelés, meg kell találniuk az egyensúlyt, azaz hatékony termelési módszerre van

szükségük, olyanra, amely a legalacsonyabb költségek mellett éri el az elvárt kibocsátást.A KÖLTSÉGEK GAZDASÁGI ELEMZÉSE (összköltség, határköltség, átlagköltség):

Összköltség (teljes költség) = állandó (fix) költség + változó költség (TC=FC+VC) Az összköltség (TC) két tényezıre bomlik: állandó költségre (FC) és változó költségre (VC). Az

összköltség az egyes q kibocsátási szinteknél szükséges legalacsonyabb pénzben kifejezettösszkiadást jelenti. Az összkiadás (TC) emelkedik a kibocsátott mennyiség (q) növekedésével.

Az állandó költség (FC) közé tartoznak a vállalati épületek (pl. üzem, iroda) bérleti díjai, gépekés berendezések használatának szerzıdéses díjai, fizetendı hitelkamatok, állandó alkalmazottakbére stb. Ezeket a díjakat akkor is ki kell fizetni, ha a vállalat semmit nem termel. Az állandóköltségek (FC) nem változnak bármennyi terméket állítanak is elı (minden q szinten azonos).

A változó költség (VC) nagysága a kibocsátással együtt változik, ide tartoznak a kibocsátáshozszükséges nyersanyagok, az energiaköltségek, termelımunkások bére stb. Ide tartozik mindennem állandó költségtényezı. Ha nincs termelés, akkor nincs változó költség, sem, azaz ha akibocsátás (q) nulla, akkor a változó költség (VC) is nulla. A változó költség növekszik akibocsátással. (Az összköltséget, állandó- és változó költséget szemléltet ı ábra a füzetben és két oldallal elı rébb!)

Példa: vegyünk egy vállalatot, mely elıállít bizonyos kibocsátást (q), tıke és munka alkalmazásával,illetve alapanyagok felhasználásával (ráfordítások). A vállalat profitorientált, a minimális költségekretörekszik. A vállalati könyvelık feladata, hogy kiszámolják minden kibocsátásértékre (q) az összköltséget(TC), ezen adatok tehát rendelkezésünkre állnak a könyvelık jóvoltából, az alábbi költségtáblázat kékrácsos hátterő oszlopainak adatait ismerjük (q és TC értékeit). Látható, hogy a TC emelkedik a q növekedésével (nagyobb mennyiség elıállításához több ráfordítás szükséges). Az összköltség kétösszetevı je az állandó költség (FC) és a változó költség (VC). Itt a példában 55 Ft-ban van megállapítvaaz állandó költség. A változó költség emelkedik a kibocsátás növekedésével.

Költség táblázat

Mennyiség(kibocsátás)

q

Állandó (fix)költségFC (Ft)

VáltozóköltségVC (Ft)

Összköltség(teljes)TC (Ft)

Határ-költség

MC (Ft)

Átlag-költségAC (Ft)

Átlagos fixköltség

AFC (Ft)

Átlagos vál-tozó költség

AVC (Ft)

0 55 0 55 végtelen végtelen -

1 55 30 85 85 55 30

2 55 55 110 55 27,5 27,5

3 55 75 130

333027252220

2130 43 1/3 18 1/3 254 55 105 160 40 40 13 26

5 55 155 210 42 11 31

6 55 225 280 46 2/3 9 1/6 37 3/6

7 55 315 370 52 6/7 7 6/7 45

8 55 425 480

5060708090100110120 60 6 7/8 53 1/8

Képletek: TC=FC+VC MC=TC AC=TC/q AFC=FC/q AVC=VC/q

A Határköltség (MC) értékét úgy kapjuk meg, ha kiszámoljuk az egymás utáni kibocsátási szintekösszköltségének (TC) különbségét (TC). Pl. az elsı kibocsátott termékegység határköltsége 30(MC=TC=85-55=30), a második egység határköltsége 25 (MC=TC=110-85=25). A határköltség(MC) értékét kiszámolhatjuk a változó költség (VC) értékeibıl is: MC=VC.





Határköltség (MC): A közgazdaságtan egyik kulcs fogalma a határköltség (MC), mely egy további termékegység

elıállításának pótlólagos költségét jelenti. Olykor egy további termékegység elıállításánakhatárköltsége egészen alacsony lehet (pl. egy üres helyekkel repülı repülı járaton egy további utasköltsége kicsi, csak az utas által elfogyasztott étel és ital ára, hisz nem szükséges más pótlólagos t ıkevagy munka - másik repülıgép, vagy újabb pilóta, illetve plusz utaskísérı). Van viszont amikor igenmagas egy további termékegység elıállításának határköltsége (pl. egy áramszolgáltató cégnek anagy melegben be kell kapcsolnia a régebbi, költségesebb áramfejlesztı berendezését, hogy pótlólagosáramot tudjon biztosítani a légkondicionáló gépek üzemeltetéséhez).

A termelés határköltsége (MC) az a pótlólagos költség, melyre egy további termékegységelıállításához van szükség. Határköltség kiszámítási módja: MC=TC vagy MC=VC. Mivel a változó költség mindig annyival növekszik, mint az összköltség, ezért mindkétszámításnál ugyanazt az értéket kapjuk a határköltségnek.

Az alábbi ábra az elızı oldalon lévı költségtáblázat adatait szemlélteti, az összköltségeket és ahatárköltségeket ábrázolja. Látható, hogy az összköltség ugyanúgy viszonyul a határköltséghez,mint az össztermék a határtermékhez (10-es esszékérdés) vagy az összhaszon a határhaszonhoz

(8-as esszékérdés). A határköltség görbék általában U alakúak, ahol egy csökkenı kezdeti szakasz után eléri aminimumát, majd emelkedni kezd.

Átlagköltség = Átlagos állandó (fix) költség + Átlagos változó költség (AC=AFC+AVC): Az átlagköltség fontos költségfogalom, az átlagköltség és az átlagbevétel összehasonlításával

meghatározhatják a vállalatok, hogy mőködésük nyereséges-e vagy veszteséges. Az átlagköltségértékét megkapjuk, ha elosztjuk az összköltséget az elıállított termékmennyiséggel.

összköltség TCÁtlagköltség =

kibocsátásAC =

qAC = AFC+AVC

Az átlagköltség elıször kisebb és kisebb lesz, majd elér egy minimum szintet, utána pedig ismétemelkedni kezd. Az átlagköltség görbék általában U alakúak.

Az összköltséghez hasonlóan az átlagköltség is szétválasztható állandó és változó összetevıkre.Az átlagos állandó (fix) költség (AFC) értékét megkapjuk, ha az állandó költséget (FC)elosztjuk a kibocsátással (q). A következı lapon lévı ábrán az AFC folyamatosan csökkenı

görbét ad. (Ahogy a cég egyre több terméket állít elı

, állandó költségei egyre több terméken oszlanak meg.) állandóköltség FC

Átlagos állandó költség =kibocsátás

AFC =q

AFC = AC-AVC





Az átlagos változó költség (AVC) értékét megkapjuk, ha a változó költséget (VC) elosztjuk akibocsátással (q). A lenti ábrán az AVC görbe kiindulópontja az 55 Ft-os állandó költség, agörbe elıször csökken, majd növekedni kezd.

változóköltség VCÁtlagos változó költség =

kibocsátásAVC =

qAVC = AC-AFC

Az ábra a költségtáblázat adatait szemlélteti, az a) rész a kibocsátás (q) eltérı szintjei mellett azösszköltséget (TC), az állandó költséget (FC) és a változó költséget (VC) jeleníti meg. A b) részpedig az átlagköltség görbéket (AC, AFC, AVC) és a határköltség (MC) görbét ábrázolja.

Minimális átlagköltség: Fontos kapcsolat van az átlagköltség és a határköltség között. Ha egy pótlólagos kibocsátás-

egység (q) határköltség értéke kisebb, mint az átlagköltség ( MC<AC ) értéke, akkor azátlagköltség görbe csökkenı . Amikor a határköltség értéke nagyobb az átlagköltség ( MC>AC )

értékétıl, akkor az átlagköltség növekv

ı

. Ahol a határköltség és az átlagköltség ( MC=AC ) értékeegyenlı, ott az átlagköltség görbe vízszintes egyenes. Tipikus U alakú átlagköltség görbe eseténaz a pont ahol a MC=AC egyben az a pont is, ahol a minimális átlagköltség van.

Ez fontos összefüggés. A termelés legalacsonyabb átlagköltségét keresı vállalatoknak azt akibocsátási szintet kell megtalálniuk, ahol a határköltség megfelel az átlagköltségnek.

A fenti példában az elsı három egység esetén a határköltség az átlagköltség (MC<AC) alatt van,az AC ezért csökken. Négy egység esetén AC=MC. Négy egység felett pedig az MC>AC és ahatárköltség folyamatosan húzza felfelé az átlagköltséget.

A termelés és a költségek közötti összefüggés: Egy vállalat költséggörbéjét a ráfordítások (pl. munka, föld stb.) árai határozzák meg. A vállalat

költségfüggvénye szorosan kapcsolódik termelési függvényéhez is. Ha ismerjük a tényezıárakatés a termelési függvényt, akkor le tudjuk vezetni a költséggörbéket.

Tegyük fel, hogy a vállalt meghatározta a kibocsátás elérendı szintjét. A termelési függvénybılés a tényezıárakból kiderül, hogy mi a ráfordításoknak az a legkisebb költségő kombinációja,amellyel az adott kibocsátás még megtermelhetı. Számoljuk ki a legkisebb költségő ráfordításkosár összköltségét. Ha megtesszük ezt minden kibocsátási szintre, akkor megkapjukaz összköltséget. Így vezethetjük le a termelési adatokból az összköltséget. (példa: könyv 117. o.)

Két idıtartam a költségek esetében: A rövid táv az az idıszak, mely elég hosszú a változó ráfordítások (nyersanyagok, munkások)

módosításához, de túl rövid ahhoz, hogy az összes ráfordítást megváltoztassuk (pl. az üzemek,berendezések nem változtathatók rövid távon). Rövid távon a munka és anyagköltségek

számítanak leginkább változó költségnek, a tıkeköltségek állandó költségek. Hosszú távon minden termelési tényezı módosítható, a munka, az anyagok és a tıke is. Hosszú

távon tehát minden költség változó, egy állandó költségtényezı sincs.





Határtermék és a költségminimalizálás szabálya: (bı vebben: könyv 118-120. o.) Minden cégnek el kell döntenie, hogy termeli meg kibocsátását. Feltételezzük, hogy a vállalatok

minimalizálni akarják a termelési költségeiket. A vállalatnak törekednie kell tehát a kibocsátáslehetı legalacsonyabb költséggel való elıállítására, mert így a bevétel lehetı legnagyobbhányada marad meg profitként.

A vállalatoknak különbözı inputkombinációk közül kell kiválasztaniuk a legjobbat, amelyiknek

a legkevesebb az összköltsége. Ez úgy a legegyszerőbb, hogy kiszámolják az egyes ráfordításokhatártermékét, majd elosztják az egyes inputtényezık határtermékét a tényezı árával. Ezmegadja a tényezık pénzegységre jutó határtermékét. Az inputok költségminimalizálókombinációja ott alakul ki, ahol az egy ráfordított pénzegységre jutó határtermék azonossá válikminden termelési tényezı esetén. Ki kell tehát egyenlítıdnie az egy pénzegységértmegvásárolható munka, föld stb. határtermékének.

A vállalat akkor minimalizálja tehát a termelésének összköltségét, ha minden termelésitényezınél azonossá válik az egységnyi pénzbe kerülı tényezımennyiség határterméke. Ez aköltségminimalizálási szabály.

Munka határterméke / Munka ára = Föld határterméke / Föld ára = Tıke határterméke / Tıke ára

MPL /PL = MPA /PA = MPK /PK A költségminimalizálási szabály következménye a helyettesítési szabály: ha egyik tényezı ára

csökken, miközben minden más tényezı ára azonos marad, akkor a vállalatok növelhetikprofitjukat azáltal, hogy az olcsóbbá vált tényezıvel (részben) helyettesítik a többi tényezıt.

Példa: vegyük a munka (L) példáját. A bérek csökkenésével az MPL /PL arány megnı és meghaladja atöbbi tényezı MP/P arányát. Az alkalmazottak számának növelése csökkenti az MPL-t a csökkenı hozadékok elve alapján, ezáltal csökkenti az MPL /PL arányt is. Ha tehát a munka ára mellett ennekhatárterméke is csökken, akkor az egy pénzegységbe kerülı munka határterméke ismét megfelelhet atöbbi tényezı ugyanezen arányának.

TERMELÉSI KÖLTSÉGEK ÉS AZ ÜZLETI SZÁMVITEL: (bı vebben: könyv 120-123. o.)

Az üzleti vállalkozások kidolgozott számviteli rendszereket alkalmaznak költségeik nyilvántar-tására. Az üzleti számvitel sok költségkategóriája hasonló a közgazdasági költségekhez. Vanviszont pár fontos különbség aközött, hogy ahogy a vállalatok mérik a költségeket és ahogy aközgazdászok teszik.

Hogy egy cég nyereséges-e megállapíthatjuk az eredménykimutatás megvizsgálásával. Azeredménykimutatásban szerepel az adott cég éves árbevétele, az éves költségei és a nettó

jövedelme. (A nettó jövedelem a költségek levonása után megmaradó profit).

Nettó jövedelem (profit) = összbevétel – összkiadásEz a meghatározás adja meg a mérleg szerinti eredményt, melyet a cégek maximalizálni akarnak.

Az üzleti kimutatások között szerepel a vagyonmérleg is, mely a vállalat pénzügyi helyzetérıl

ad képet adott idıpontban. A mérleg egyik oldalán vannak az eszközök (a cég tárgyi eszközeivagy vagyoni értéket képviselı jogai). A másik oldalon szerepelnek a források , azaz a

kötelezettségek (pénztartozások, egyéb kötelezettségek) és a nettó vagyon.

Eszközállomány = Kötelezettségek + Nettó vagyonNettó vagyon = Eszközállomány – Kötelezettségek

A vagyonmérleg eszköz- és forrásoldala mindig szükségképp egyensúlyban van, megegyezik . Az eredménykimutatás folyamatjellegő , a vagyonmérleg pedig állományjellegő kimutatás. Az

állomány egy változó szintjét méri (itt az üzleti vállalkozás pénzértékét méri), a folyamat pedigidıegységre jutó változást mutat (itt a bevételek és kiadások áramlását mutatja).

A jövedelemkimutatás tehát a vállalatba belépı és onnan kifelé irányuló áramlásokat méri, avagyonmérleg pedig az eszközök és források állományát mutatja a számviteli év végén.





GAZDASÁGI KÖLTSÉG: A közgazdaságtan egyik legfontosabb tanítása az, hogy az erıforrások szőkösen állnak

rendelkezésre. Ha kiválasztjuk egy módját az erıforrások felhasználásának, ezzel lemondunk alehetıségrıl, hogy e forrást másként használjuk fel.

Minden döntésnek megfizetjük az árát, ugyanis lemondunk egy másik lehetıségrıl. Az elmaradó

alternatívában rejlı

jövedelmet (hasznot) gazdasági költségnek hívjuk, ami tehát a feláldozotttermék vagy szolgáltatás értéke. A gazdasági költségnek tartalmaznia kell a döntés összes költségét akár pénzügyi

következmények ezek, akár másmilyenek. Amikor egy döntés gazdasági költségét akarjukmegtudni, akkor meg kell adni a döntés árát, hogy pénzben mennyibe került, és a döntés miattesetleg elmaradó események árát, pl. munkabért és egyéb költségeket is.

Az üzleti kimutatásokban általában csak olyan tranzakciók szerepelnek, melyek pénzmozgással jártak. A közgazdászok ezzel szemben arra törekednek, hogy egy tevékenység valódi erıforrás-felhasználását mérjék. A közgazdászok tehát minden költséget figyelembe vesznek.

A gazdasági költség sok fontos eleme hiányzik az eredménykimutatásból. Számoskisvállalkozásban például a családtagok által ráfordított, meg nem fizetett munkaidı nem jelenik

meg a számviteli költségek között. Közgazdasági szempontból ez is költségnek számít. Jól mőködı piacokon az ár megfelel a gazdasági költségeknek. A piacokon kívül is alkalmazható

a gazdasági költség.(pl. diák idejének beosztása: a diákok többet tévéznek vizsga utáni héten, mint avizsga elıtti héten. A tévézésnek vizsga elıtt igen magas a gazdasági költsége, az idı alternatívhasználatának, azaz a tanulásnak ugyanis jelentıs szerepe van az érdemjegy értékében. A vizsga után atévézésre szánt idınek már kisebb a gazdasági költsége.)

A gazdasági költségek a konkrét pénzráfordításokon túl, elmaradt alternatív jövedelmeket istartalmaznak, melyek abból erednek, hogy a szőkös források más módon is felhasználhatóklettek volna.





13. Tökéletesen versenyzı piacok viselkedése. A tiszta verseny vállalatának kínálatimagatartása. A kompetitív iparágak kínálati magatartása. (könyv 133-147. o.)

A tiszta verseny vállalatának kínálati magatartása: A kompetitív piacok jelentik az ideális piacformát napjaink gazdaságában, de igen ritkán

találunk ilyen tökéletes versenyő piacot.

A kompetitív piacon minden vállalat túl kicsi ahhoz, hogy befolyásolni tudja a piaci árat. Ez azt jelenti, hogy a vállalat kibocsátásának mennyiségétıl függetlenül teljes termelését el tudja adniaz érvényes piaci áron. A tökéletes versenyzınek ezért nincs oka arra, hogy a piaci ár alattértékesítsen. Az árat nem viszi feljebb a piaci árnál, mert akkor nem tudná eladni a termékét,mert a vevık az olcsóbban árusító versenytársaktól vásárolnának.

A kompetitív vállalat magatartása: Feltesszük azt, hogy a kompetitív cég profitmaximalizálásra törekszik, azaz az összbevétel és az

összköltség különbségét igyekszik minél inkább növelni. A profit függ a költségektıl és abevételektıl. Összprofit = Összbevétel – Összköltség ππππ=TR-TC

A vállalat optimális termelési mennyiségének meghatározására a határköltség görbe használható.A vállalat a profitmaximalizáláshoz azt a kibocsátást (q) választja, ahol az ár egyenlı a termék

határköltségével, vagyis ahol P=MC. Ott alakul ki a vállalat egyensúlya, ahol az emelkedı MCgörbe metszi a cég vízszintes keresleti görbéjét. A cég annyi termékét adhatja el a termék piaciárán, amennyit csak akar.

A tökéletes verseny feltételei mellett számtalan kis cég van, mindegyik azonos terméket állít elı.A cégek kicsik ahhoz, hogy befolyásolhassák a piaci árat, kénytelenek elfogadni az általuktermelt termék piaci árát. A tökéletes verseny vállalatának vízszintes a keresleti görbéje.

Tökéletes verseny esetén a vállalat kínálati szabálya: a vállalat azon a termelési szinten ér elmaximális profitot, ahol határköltsége egyenlı az árral. Határköltség = ár MC=P. (Pl. 134. o.)

Egy kompetitív vállalat addig növelheti a profitját, amíg az ár meghaladja az utolsó egységhatárköltségét (P>MC). Az összprofit akkor a legmagasabb, ha már nem lehet a profitot növelniaz értékesítés fokozásával. A maximális profit pontjában az utolsó megtermelt egység pontakkora többletjövedelmet hoz, mint amekkora a költségnövekményt idéz elı (MR=MC). Atöbbletjövedelem az egységárral egyenlı (MR=P). Annál a mennyiségnél van a maximális

profitot hozó kibocsátás, ahol az ár egyenlı a határköltséggel (P=MC). Addig érdemes tehát növelni a termelést, ameddig a határköltség egyenlı a határbevétellel

(MC=MR), utána már nem célszerő növelni a termelést, mert nem lesz több a profit.

TC TRMC =

q=

q= MR

P>MC (P=MR) - érdemes még többet termelni, lehet több a profitP=MC MC=MR - termelés maximális profit mellett

MC>P MC>MR - nem érdemes többet termelni, nem lesz több a profitÖsszköltség és üzembezárási feltétel: Egy vállalat általában akkor szándékozik rövid távon beszőntetni a termelést, ha már nem tudja

fedezni a változó költségeit sem. Elıfordul, hogy a profitmaximalizáló cégek rövid távon akkoris folytathatják a termelést, ha pénzt veszítenek, ugyanis így minimalizálhatják a veszteségüket.Ha tovább termelnek, azzal minimalizálják a veszteségüket, mert az üzembezárással aveszteségük az állandó költség értéke lenne, ha viszont termelnek tovább, akkor ez a veszteségcsökkenthetı a befolyó bevétel összegével. Ez addig járható út, amíg a veszteségük kisebb azállandó költségüknél, mert ekkor meg tudják fizetni legalább az állandó költségeik egy részét. Haveszteségük meghaladja az állandó költségüket, akkor kénytelen a cég beszőntetni a termelést.

Üzembezárási pont az, ahol a bevétel épp fedezi a változó költséget (TR=VC), vagyis amikor a

veszteség egyenlı az állandó költséggel. Egy bizonyos ár még éppen elég bevételt nyújt aváltozó költség fedezésére, ha az ár ez alá süllyed, akkor a vállalat a termelés beszüntetésévelminimalizálhatja a veszteséget.





A kompetitív iparágak kínálati magatartása: Az elızı részben egyes vállalatokkal foglalkoztunk, a kompetitív piacon viszont sok vállalat van

és azok együttes viselkedése érdekel bennünket. Az összes piacon lévı cég kínálati görbéjénekvízszintes összegzésével megkapjuk a piaci kínálati görbét.

Minden vállalat emelkedı MC görbéje egyúttal kínálati görbéje is. Minden vállalat termel egyadott ár mellett valamennyi terméket, a vállalat által kínált termék mennyisége a saját

határköltségétıl függ. A piacra vitt össztermékmennyiség egyenlı a cégek által azonos árszint mellett kínált

mennyiségek összegével. (Adott árszinten összegezzük a cégek kínált termékmennyiségét, ígymegkapjuk az adott termék piaci kínálatát.) Az iparág kínálati görbéje így a teljes versenyzıiiparág határköltség görbéjét képviseli.

A vállaltok kiigazíthatják a termelés mennyiségét (kínálatukat) a keresleti feltételekhez igazodva.A kiigazítás során megkülönböztetünk rövid távú vagy hosszú távú idıhorizontot. Rövid távúegyensúly esetén csak a cég változó tényezıi módosíthatók (pl. növelik vagy csökkentik atermelést), de nem változtathatók az állandó tényezık (pl. tıke), hosszú távú egyensúly eseténminden tényezı változtatható (a cégek feladhatják régi üzemeiket és újakat létesíthetnek, belép-hetnek egy iparágba, vagy kiléphetnek onnan stb.).

Hosszú távon a verseny eltőnteti az iparágban mőködı vállalatok minden extraprofitját. Ennekfeltétele, hogy szabad legyen a be- és kilépés az iparágban és a vállalatok ne rendelkezzenekkülönleges elınyökkel.

Hosszú távú zérus gazdasági profit feltétele:P = MC = minimális hosszú távú AC = fedezeti ár (zérus profit ár)

A hosszú távú egyensúlyi feltétel, hogy az ár egyenlı a határköltséggel és ez tovább egyenlı aminimális hosszú távú átlagköltséggel.

Az egyes cégek akkor fejezik be mőködésüket, ha nem képesek fedezni változó költségeiket sem(üzembezárási pont). Hosszú távon a vállalatok csak akkor termelnek, ha legalább a zérus profit feltétele teljesül, vagyis az ár eléri az átlagköltséget vagy afölött van (P≥≥≥≥AC). A hosszú távúárnak fedeznie kell a pénzben felmerülı költségeket (munkabérek, anyagköltségek stb.) és agazdasági költségeket is (pl. a tulajdonos befektetett tıkéjének versenyképes hozamát).

Ha a hosszú távú ár alacsonyabb, mint a hosszú távú átlagköltség (P<AC), akkor a nyereségnélkül maradt vállalatok elkezdenek kilépni az iparágból, a piaci kínálati görbe balra tolódik ésaz ár emelkedni kezd. Az ár addig fog emelkedni, míg meg nem szőnik az iparág vesztesége.

Ha a hosszú távú ár magasabb, mint a hosszú távú átlagköltség (P>AC), akkor a vállalatokpozitív gazdasági profitot érnek el, illetve új szereplık lépnek be a piacra a jövıbeni profitreményében, ezáltal a kínálati görbe jobbra tolódik, és az ár csökkenni kezd, lesüllyed a zérusprofit szintre, így további vállalatoknak már nem érdemes belépni az iparágba.

Elmondható tehát, hogy az ár egy iparágban hosszú távon ahhoz a kritikus ponthoz tart, ahol az

egyforma cégek árbevétele éppen fedezi a teljes gazdasági költségüket.Egy iparág hosszú távú kínálati görbéje: Ha egy iparág úgy képes a termelés növelésére, hogy nem emelkednek eközben a termelési

tényezık árai, akkor, akkor az iparág hosszú távú kínálati görbéje vízszintes lesz, az egyes cégekminimális átlagköltsége, illetve zérus profit ár mellett.

Ha egy ágazat különleges termelési tényezıket használ (pl. korlátozottan állnak rendelkezésretengerparti ingatlanok az utazási irodák részére, vagy termékeny szılıültetvények a borászok számára),akkor az ágazat hosszú távú kínálati görbéje felfelé hajlik, azaz emelked ı .

A kompetitív termelés hosszú távú jövedelmezısége: Elmondhatjuk a fentiek alapján: A verseny erıi a vállalatokat és iparágakat egy zérus profittal járó hosszú távú egyensúlyi állapot

felé terelik. A jövedelmezı

iparágak vonzzák az új belépıket, ez leszorítja az árat, a profitot pediga zérus érték felé közelíti. Ezzel szemben a veszteséges iparágakból elmennek a cégek, hogy

átlépjenek jövedelmezıbb iparágakba. Ekkor az árak emelkedésnek indulnak, a veszteségek pedigcsökkenek. A kompetitív ágazat hosszú távú egyensúlyában ezért a gazdasági profit zérus.





A kompetitív kínálat és kereslet általános szabálya: Egy termék keresletének megnövekedése (a kínálati görbe változatlansága mellett) általában

növeli a termék árát és a keresett mennyiségét is. A kereslet csökkenésének ellenkezı irányúhatása van.

Egy termék kínálatának növekedése (a keresleti görbe állandósága mellett) általában csökkentiaz árat és növeli az eladott mennyiséget. A kínálat csökkenésének ellenkezı irányú hatása van.

Hatékonyság kompetitív piacokon: Egy gazdaság akkor hatékony, ha adott erıforrásai és technológiája mellett a lehetı legtöbb

terméket és szolgáltatást nyújtja a fogyasztók számára. Másként: egy gazdaság akkor hatékony, ha egyetlen egyén helyzete sem javítható anélkül, hogy

valakinek a helyzete ne romlana. Ideális feltételek mellett a kompetitív gazdaságban megvalósul a hatékonyság, ami annak

köszönhetı, hogy amikor a fogyasztók maximalizálják a hasznosságot, akkor a határhaszonegyenlıvé válik az árral (MU=P) és amikor kompetitív vállalatok kínálják a termékeiket, akkorık úgy választják meg a kibocsátást, hogy a határköltség egyenlı legyen az árral (MC=P). MivelMU=P és MC=P, ezért következésképp MU=MC. Egy termék elıállításának társadalmi határ-

költsége tökéletes verseny mellett tehát éppen egyenlı a társadalmi határhaszon értékével.A kompetitív piac olyan eszköz, mely összhangot teremt két oldal között: Az egyik oldalon a pénzszavazatokkal rendelkezı fogyasztók állnak, akik a keresleti görbének

megfelelıen hajlandók a javakért fizetni, a másik oldalon ugyanezen javak elıállításának határköltsége áll, melyet a vállalatok kínálati

görbéje mutat. Bizonyos feltétek mellett a verseny hatékonyságot teremt, ennek megfelelıen egyetlen fogyasztó

hasznossága sem fokozható anélkül, hogy más fogyasztó hasznossága ne csökkenne. Ez teljesülakkor is, ha sok termelési tényezı és termék létezik.

A határköltség alapú árazás központi szerepe:

A termelési hatékonyság eléréséhez szükség van a határköltség alkalmazására minden olyantársadalom és szervezetes etében, mely erıforrásainak leghatékonyabb felhasználására törekszik. A határköltség központi szerepe a piacgazdaságban az, hogy a gazdaság csak akkor hozhatja ki a

föld, a munka és a tıke szőkös erıforrásaiból a maximális kibocsátást, ha megvalósul az árak ésa határköltségek egyenlısége.

Csak akkor termelheti meg az iparág minimális összköltséggel teljes kibocsátását, ha mindenvállalat saját határköltsége megegyezik az összes többi határköltségével. Errıl gondoskodik az afeltétel, hogy a határköltségeknek meg kell egyezniük a közös árral. A társadalom akkor termel atermelési lehetıségek határán (PPF), ha az ár minden vállalatnál egyenlı a határköltséggel(P=MC).

---------------------------------------------- a tisztánlátás kedvéért… ☺ ---------------------------------------

Piaci szerkezetek: Tökéletes versenyrıl akkor beszélünk, ha sok vállalat azonos terméket állít elı és olyan sok a

vállalat, hogy egyikük sem képes a piaci ár befolyásolására. Ez a piaci szerkezet f ıleg amezıgazdaságban figyelhetı meg, illetve pénzügyi piacokon (pl. kötvények kereskedelmében).

Tökéletlen verseny vállalatai:- Monopolisztikus verseny akkor alakul ki egy ágazatban, ha nagyszámú cég némileg eltérı

termékeket állít elı (differenciált termékeket állítanak elı, melyek helyettesíthetı egymással).Valamelyest tudják befolyásolni a cégek a piaci árat. Jellemzı a kiskereskedelemben (pl. sör).

- Oligopólium a tökéletlen verseny köztes formája, amikor egy iparágban néhány cég ameghatározó, bizonyos szinten képesek befolyásolni a piaci árat. Ez jellemzı az autóiparban.

- Monopólium, egymaga állítja elı a piacág teljes kibocsátását, a terméknek nincs közelihelyettesítı je. Jelentısen tudja befolyásolni a piaci árat, de általában szabályozássalkorlátozzák ezt. Monopóliumok például a helyi vízszolgáltató cégek.





14. Tökéletlen verseny és szélsıséges esete, a monopólium. (könyv 149-164. o.) A tökéletlen verseny típusai

Az ideális piacforma ma a tökéletesen versenyzı piac, de erre kevés a példa. Napjainkban a legtöbbpiac szerkezete a tökéletes piac és tiszta monopólium között helyezkedik el. A gazdaság legtöbbpiacát néhány nagy cég uralja. Tökéletlen verseny feltételei mellett egy vállalat bizonyos mértékig

képes befolyásolni az árakat. Adott technológia mellett a tökéletlen verseny magasabb árakhoz ésalacsonyabb kibocsátáshoz vezet, mint a tökéletes verseny. E kedvezıtlen tulajdonság mellett atökéletlen versenyzı vállalatok rendelkeznek erényekkel is: pl. náluk születnek meg az innovációk

jelentıs részei, melyek késıbb elıre viszik a gazdasági növekedést.A tökéletlen verseny ma szinte minden iparágra, illetve termékre igaz, a piacot általában néhánynagyvállalat uralja, akik befolyásolhatják az iparág piaci árait.

A tökéletlen verseny meghatározása: Ha egy cég érzékelhetıen befolyásolhatja az általa kibocsátott termék vagy szolgáltatás piaci

árát, akkor tökéletlen versenyzınek nevezzük. Másként: tökéletlen verseny folyik egy iparágban, ha az egyéni eladók bizonyos mértékig

ellenırizni tudják kibocsátásuk árát. A tökéletlen verseny nem zárja ki az erıteljes piaci rivalizálást, a tökéletlen versenyzık gyakran

éles küzdelmet folytatnak piaci részesedésük növeléséért. (pl. Coca - Pepsi) A tökéletes verseny esetében a vállalat vízszintes keresleti görbé vel szembesül, vagyis mindent el

tud adni, amit akar az érvényes piaci áron. A tökéletlen versenyzı ezzel szemben negatívmeredekségő keresleti görbé t érzékel, azaz, ha a cég növeli eladásait, akkor lefelé nyomjatermékének piaci árát.

A tökéletes és tökéletlen verseny eltérései megfogalmazhatók az árrugalmasság segítségével is:tökéletesen versenyzı vállalat kereslete teljesen rugalmas, tökéletlen verseny esetén a vállalatkereslete teljesen rugalmatlan.

A tökéletlen verseny elméletét Joan Robinson és Edward Chamberlin fejlesztették ki az 1930-as években.

A tökéletlen verseny típusai: Monopólium: a tökéletlen verseny legszélsıbb esete, ekkor egy eladó teljes mértékben uralja az

adott ágazatot, a termékének vagy szolgáltatásnak nincs közeli helyettesítı je. (Pl. egy városvízellátását egy cég biztosítja, nincs másik cég, akitıl vízhez juthatnánk) Az igazi monopóliumok ma-napság ritkák (pl. egy gyógyszergyár új „csodaszerére” szabadalmat kap, ez monopolhelyzetet biztosítneki a termék forgalmazására), f ıleg kormányzati védelem teszi lehetıvé létezésüket. Hosszú távonegy monopólium sincs bebiztosítva a versenytársak támadásaival szemben.

Oligopólium: ekkor egy adott ágazatban néhány (2-15) termelı van, az ágazat termelı jénekmindegyike képes a piaci ár befolyásolására. Ha valamelyik cég árat csökkent, akkor azárháborút eredményez, ami leszorítja a versenytársak árait is. Oligopólium jellemzi például a

hazai mobilszolgáltatók piacát (Pannon, T-mobil, Vodafone). Monopolisztikus verseny: ez akkor érvényesül, ha nagyszámú eladó van, akik differenciált

termékeket állítanak elı. Itt az egyes vállalatok által értékesített termékek nem azonosak, atermékek eltérnek egymástól valamilyen fontos tulajdonságban, de helyettesíthetık egymással.(Pl. üdítık piaca)

A tökéletlen verseny okai: Az egyes iparágakban kevesebb az eladó, ha jelentısek a méretgazdaságossági elınyök, melyek

csökkenı költségeket eredményeznek. Ilyen feltételek mellett a nagy cégek egyszerőengazdaságosabban termelhetnek és alacsonyabb áraikkal kiszorítják a piacról a kisebbvállalatokat.

A piacok akkor tartanak a tökéletlen verseny felé, ha belépési korlátok léteznek, melyek nehézzéteszik új versenyzık bekerülését az iparágba. Olykor a korlátok adódhatnak törvényekbıl vagykormányi szabályozásból, ezzel limitálják a versenyzık számát (pl. szabadalmak).





Határbevétel: A tökéletlen verseny legszélsı esete a monopólium. Tételezzük fel, hogy egy vállalat teljes

monopolhelyzetre tesz szert egy iparágban (pl. kizárólagos áramszolgáltató vállalat). Kérdés, hogymilyen árat kell alkalmaznia és milyen kibocsátási szinten kell termelnie, ha maximalizálniakarja a profitját. E kérdések megválaszolásához szükség van a határbevétel (MR) fogalmára.

A vállalat keresleti görbéjébıl ismerjük az ár (P) és az eladott mennyiség (Q) összefüggését.

Ezek segítségével ki tudjuk számítani az összbevételt, ami az ár (P) és a mennyiség (Q) szorzata.(TR=P*Q)

Az összbevételi görbe levezethetı a keresleti görbébıl. Az összbevételi görbe nulla értékbılindul nulla kibocsátott mennyiség esetén, innen emelkedik a kibocsátással, majd amikor eléri akeresleti görbe középpontját (dd), akkor az összbevétel eléri a maximumát és ezt követıencsökken az árcsökkenéssel egészen nulláig, ahol az ár is nulla. A görbe parabola alakú.

Az összbevétel és a kibocsátott mennyiség segítségével kiszámolgató az átlagbevétel(AR=TR/Q) Ebbıl következıen az egységárat átlagbevételnek is nevezhetjük, ugyanis P=AR.

TR TRTR = P*Q P=

QAR=

QP=AR

TR= összbevétel (teljes bevétel) P= ár Q= kibocsátás AR= átlagbevétel

A határbevétel (MR) a bevételváltozás, melyet egy pótlólagos egység értékesítése vált ki. AzMR értéke lehet pozitív vagy negatív. A határbevétel pozitív, ha a kereslet rugalmas, zérus azegységnyi rugalmasságú kereslet esetén és negatív rugalmatlan kereslet mellett.

Tökéletlen versenyzı esetén a határbevétel kisebb az árnál, mert a termelı árcsökkentésrekényszerül egy további termékegység eladásának a kedvéért és ezzel a kibocsátás mindenkorábbi egységén bevételt veszít.

TRMR=

QTR=TR(q)-TR(q+1)

MR= határbevétel TR= összbevétel változása Q= kibocsátás változásaTR(q)= összbevétel q termékmennyiségnél

Profitmaximalizálás: Az összprofit egyenlı az összbevétel és az összköltség különbségével.

TP=TR–TC TR=P*Q TP=(P*Q)–TC

TP= összprofit TR= összbevétel TC= összköltség P= ár Q= kibocsátás

A profit maximalizálása érdekében a vállalatnak meg kell határoznia azt az egyensúlyi árat ésmennyiséget, amely a legnagyobb profitot eredményezi, azaz ahol a legnagyobb az összbevételés az összköltség különbsége. Annál a kibocsátásnál éri el a vállalat a profitmaximumát, ahol ahatárbevétele egyenlı a határköltségével (MR=MC). Amikor MR>MC, akkor a vállat profitjamég növelhetı a kibocsátás növelésével. Amikor MR<MC, akkor a kibocsátás növelésével aprofit csökken, ekkor a vállalat visszafogja kibocsátását, azaz kevesebb terméket „dob piacra”.

A következı oldalon lévı ábra a monopólium egyensúlyát mutatja. Az a) részben a cég költség-és bevételi görbéi láthatók. A profitmaximum pontja annál a kibocsátásnál van, ahol MC=MR,ez az E metszéspont. A maximális profit 4 kibocsátásnál érhetı el. A profitmaximalizáló ármeghatározásához függılegesen haladunk az E ponttól a dd görbéhez, a G pontig, ahol P=120$.A G pontban az átlagbevétel az átlagköltség (F pont) fölött helyezkedik el, ez pozitív profitotgarantál. A profit tényleges mennyiségét az árnyékolt téglalap területe adja meg. A b) részben az

összköltség, az összbevétel és az összprofit görbék láthatók. Az összbevétel kupola alakúfüggvény. Az összköltség folyamatosan növekszik. A közöttük lévı függıleges különbség azösszprofit. Az összprofit eléri a maximumát 4 kibocsátásnál.

A határköltség és a határbevétel egyenlı vé tétele a vállalat profitmaximalizálásának szabálya.





Határkiegyenlítıdés elve:

A közgazdaságtan fontos tanulsága, hogy minden döntésnél annak határköltségére éshatárhasznára kell koncentrálni, az alapján kell dönteni, figyelmen kívül kell hagyni a múltbelinyereséget és veszteségeket. Ez a határkiegyenlítıdés elve.





15. Oligopólium és monopolisztikus verseny. (könyv 165-180. o.) A tökéletlen verseny vállalatának magatartása

A tökéletes verseny és a teljes monopólium a két szélsıséges piaci szerkezet, melyek igen ritkánfordulnak elı. Sokkal gyakoribbak a tökéletlen verseny egyéb változatai, melyek a két szélsıségközött helyezkednek el (oligopólium és a monopolisztikus verseny), a legtöbb ágazatban ugyanis

csak néhány cég mő

ködik és azok versenyeznek egymással.(Piaci szerkezetek: 43. oldal a jegyzetben!)

A tökéletlen verseny tényezıi: Költségek: ha egy iparágban a minimális hatékony vállalati méret olyan nagy, hogy az iparági

kibocsátás nagy részét lefedi, akkor csak néhány vállalat lehet jövedelmezı, valószínő azoligopólium létrejötte.

Versenykorlátok: ha jelentıs méretgazdaságossági hatások vannak, vagy a kormányzatakadályozza a belépést, akkor korlátozott a versenyzık száma az iparágban.

Stratégiai interakció: ha egy piacon csak néhány vállalat mőködik, akkor hamarosan felmérik,hogy kölcsönösen függnek egymástól. Stratégiai integráció akkor alakul ki, ha minden cég üzletiterve függ a versenytársak magatartásától.

A tökéletlen versenyben mő

ködı

iparágak magatartása olykor káros a közérdekre nézve. Atökéletlen verseny miatt határköltségek feletti árak alakulhatnak ki, ez pedig az erıforrások nemhatékony kihasználását eredményezi.

A magas árak miatt az oligopolisztikus iparágak gyakran a szokásosnál magasabb profithoz jutnak.Sok támadás érte már az erısen koncentrált gyógyszeripart és dohányipart a jövedelmezıségiszintjük miatt. A vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy nem sokkal nagyobb a profitrátájuk, mint anem koncentrált ágazatok esetében.

A magas fokon koncentrált iparágakban a vállalatok igen sokat költenek kutatásokra ésfejlesztésekre, szeretnének ugyanis versenytársaik elé kerülni technológiai újításuk által. Ez jó pontszemben a tökéletlen verseny negatív tulajdonságaival.

A tökéletlen verseny három legfontosabb esete: Összejátszásos oligopólium: amikor kooperálnak egymással a vállalatok, minimalizálják

egymás között a versenyt. Ha az oligopolista cégek együttmőködnek egymással, akkorösszejátszásról beszélünk. Ekkor két vagy több cég együttesen határozza meg az árakat és akibocsátást, felosztják maguk között a piacot, vagy közösen hoznak meg üzleti döntéseket. (A 19.században ezt célozták a trösztök vagy kartellek Amerikában, de késıbb trösztellenes törvényt hoztakennek megakadályozására.) Ma törvényekkel tiltják a vállalatok közötti összejátszást, ennekellenére a vállalatok sokszor hallgatólagosan összejátszanak egymással, nyílt egyezmény nélkülis tartózkodnak a versenytıl. Gyakran szabnak azonos magas árakat, illetve visszafogják akibocsátásukat, hogy ezáltal feltornázzák a nyereségüket és csökkentsék az üzleti kockázatot. Asikeres összejátszás hozadéka jelentıs lehet. A való életben sokféle akadálya van viszont azösszejátszásnak: törvénytelen, a cégek „csalhatnak” egymás rovására stb. Nehéz ma sikeres,hosszabb élető nyílt kartellt szervezni.

Monopolisztikus verseny: három dologban emlékeztet a tökéletes versenyre: sok vásárló éseladó van, könnyő a belépés és a kilépés és a vállalatok adottságnak tekintik a többi cég árait. Akülönbség viszont az, hogy a tökéletes verseny feltételei mellett a termékek azonosak,monopolisztikus verseny esetén pedig differenciáltak. A monopolisztikus verseny a gyakorlatbanigen általános (pl. az újságosstand több száz magazinja monopolisztikus versenyzı stb.). Atermékdifferenciálás ad némi szabadságot az összes termelınek az árak emelésére vagycsökkentésére.

Kisszámú oligopolista együttélés: ekkor az adott iparág piacon lévı néhány vállalata stratégiai

interakcióban van egymással. A cégek megpróbálják kitalálni az ellenfeleik következı

lépését,hogy miképp reagálnak majd a versenytársak a saját üzleti döntésükre (pl. mit csinál az LG, ha aSamsung behoz egy új típusú LCD tévét).





16. Jövedelem és vagyon (könyv 203-206. o.)

A jövedelemelosztás kérdései a legvitatottabbak közé tartoznak a közgazdaságtanban. Egyesek aztmondják, hogy a nagyon magas jövedelem korábbi öröklés vagy valamilyen szerencse eredménye, aszegénység pedig a diszkrimináció és az esélytelenségre vezethetı vissza. Mások úgy vélik, hogy azemberek azt kapják, amit megérdemelnek és hogy a piaci jövedelemelosztás megzavarása rontaná a

gazdasági hatékonyságot és így mindenki rosszabb helyzetbe kerülne. E két szélsı

ségtı

l eltérıen alegtöbben azt vallják, hogy a kormányzatnak „biztonsági hálót” kell kifeszítenie és ezzel segíteni

azokon, akik egy bizonyos minimális életszínvonal alá süllyednének.

Egy személy vagy egy ország gazdasági helyzetének jellemzésére leggyakrabban a jövedelmét és avagyonát használjuk.

Jövedelem: A jövedelem az összes bevétel vagy pénz, amit a személy vagy háztartás adott idıszakban

(rendszerint egy év alatt) megkeres. Az összes jövedelem összesített értéke a nemzeti jövedelem,melynek legnagyobb része a munkavállalókhoz került munkajövedelem (bér, fizetés, kiegészítı

juttatás, egyéb munkajövedelem). A fennmaradó rész pedig a tulajdonból származó jövedelem,

(földjáradék, nettó kamat, vállalati profit, tulajdonosi jövedelem). Piacgazdaságban a jövedelmet a termelési tényezık tulajdonosai között osztják el: bér, profit,földjáradék és kamat formájában.

Sokak számára a kormányzatok jelentik a legfontosabb jövedelmi forrást. Viszonylag nagyszámú munkaerıt alkalmaznak, emellett kamatokat fizetnek az államkötvényekre, illetvebérelnek bizonyos területeket vagy épületeket is stb. Az állam elvonja a nemzeti jövedelem

jelentıs részét adók és más közterhek formájában. Amit elvesz, azt el is költi, abból fizet példáulkülönbözı transzfereket: különféle segélyeket és juttatásokat, társadalombiztosítási ellátást stb.

A személyi jövedelem egyenlı a piaci jövedelem és a transzferek összegével.

Vagyon: A vagyon egy gazdasági szereplı tulajdonában lévı vagyonelemek nettó pénzértéke adott

idıpontban. (A vagyon állomány, a jövedelem idıegység alatti áramlás.) Egy háztartás vagyona tartalmazza a materiális eszközök et (ingatlanok, ingóságok, üzleti

befektetések), és a pénzügyi eszközök et (készpénz, betétek, kötvények, részvények, biztosítások). Minden értéket képviselı tételt vagyonelemnek nevezünk, a tartozásainkat pedig

kötelezettségeknek hívjuk. A vagyonelemek és a kötelezettségek különbsége a nettó vagyon. Amerikában az ország pénzügyi vagyonának jelentıs hányada a népesség egy kis töredékének a kezében

összpontosul, a leggazdagabbak 1%-a birtokolja a nemzeti vagyon majdnem egyharmadát.





17. A tényezıárak határterméken alapuló meghatározása (könyv 206-217. o.)

Az emberek jövedelme igen különbözı. A jövedelemelosztás elmélete az árak elméletének sajátosalkalmazása. Amikor a bérekkel foglalkozunk, akkor tulajdonképpen a munka árával foglalkozunk(pl. a földjáradék a földhasználat ára stb.). A termelési tényezık árát a különféle tényezık kínálatánakés keresletének kölcsönhatása határozza meg, ugyanúgy, ahogy a termékek árát is saját kínálatuk és

keresletük határozza meg.A termelési tényezık iránti keresletet meghatározza a határtermékük által elérhetı bevétel. Ez azalapvetı felismerés a tényezıkínálattal kölcsönhatásban magyarázatot ad a tényezık áraira ésmegvásárolt mennyiségére, ezáltal pedig a piaci jövedelemre.

A tényezıkereslet természete: A tényezık iránti kereslet a fogyasztási cikkek keresletétıl két fontos dologban tér el:

- a termelési tényezı k kereslete származékos kereslet : a fogyasztók kereslete más mint avállalatok inputkereslete. A fogyasztók végtermékeket keresnek, olyan fogyasztási cikkeket,melyek élvezetet jelentenek számukra (pl. pizza). A vállalatok viszont azért vásárolnakinputtényezıket, hogy alkalmazásukkal kibocsátást hozzanak létre és bevételre tegyenek szert.A fogyasztói kereslet határozza meg valamennyi termelési tényezı keresletét. Mivel a vállalattermelési tényezık iránti kereslete közvetett módon a fogyasztói keresletbıl vezethetı le, ezérta termelési tényezık kereslete származékos jellegő. A közgazdászok a termelési tényezık irántikeresletet származékos keresletnek nevezik. (pl. a gabonaföld, mint termelési tényezı kereslete agabona fogyasztói keresletébıl vezethetı le)

- a különbözı tényezı k kereslete összefügg egymással: a termelés soktényezıs mővelet, egytényezı megléte önmagában nem elég a termeléshez, ezért általában nem lehet megmondani,hogy önmagában egy tényezınek mennyi kibocsátás köszönhetı (pl. árokásáshoz szükséges aföld, a munkás és az ásó, de nem mondható meg, hogy milyen arányban játszott szerepet például amunkás az árok kiásásában. – „A munka a termék apja, a föld pedig az anyja.” Nem mondható megviszont, hogy a gyermek nemzésekor melyik fél a fontosabb, illetve az sem, hogy milyen mennyiségő kibocsátás köszönhetı az egyik vagy a másik félnek.) A föld, a munka és a tıkejavak termelékenységének kölcsönhatása teszi a jövedelemelosztástolyan összetett témává.

A termelési elmélet áttekintése: A különbözı termelési tényezı k kereslete abból a bevételbı l vezethet ı le, amelyet az egyes

tényezı k határterméke eredményez. Ennek megértéséhez adja meg az alapot a termelési elmélet (részletesen 10-es esszékérdésben!). A

termelési elmélet alapvetı fogalma a termelési függvény, mely a kibocsátásnak azt a maximálismennyiségét adja meg, amely a technikai felkészültség adott állapota mellett elıállítható atényezı-ráfordítások különféle kombinációival. A termelési függvénybıl levezethetı ahatártermék : egy ráfordítás határterméke az a pótlólagos kibocsátás, mely a ráfordítás egy

pótlólagos egységével érhetı el a többi ráfordítás változatlansága mellett (pl. munka határterméke=MPL=TP/ L). A csökkenı hozadék elve miatt a vizsgált tényezı vagy ráfordítás (a példában amunka) minden további egységénél a határtermék értéke csökken. Bármelyik tényezı határtermékét meghatározhatjuk a fent leírt módon. (pl. a munkát felcserélhetjük például a földdel,ekkor a föld mennyiségét változtatjuk, a munkát pedig állandónak. vesszük a többi ráfordítással együtt –föld határterméke= MPA=TP/ A) Általában azt figyelhetjük meg, hogy a csökkenı hozadék elvea föld és a munka esetében egyaránt érvényesül.





Határtermék-bevétel (MRP): (példa: könyv 209. o.) A határtermék-bevétel a pótlólagos ráfordításegységek pótlólagos pénzbevételét adja meg.Az A tényezı határtermék-bevétele az a pótlólagos bevétel, mely az A ráfordítás pótlólagosegysége révén érhetı el, ha az egyéb tényezık állandók. Ez érvényes a munkára (L), a földre (A) ésa többi tényezıre is. A határtermék-bevétel értékét pénzben mérjük, és úgy kapjuk meg hogy adotttényezı határtermékét megszorozzuk a határbevétellel.

MRPL = MPL*MR MRPA = MPA*MR

MRPL= munka határtermék-bevétele MPL= munka határterméke MR= határbevétel

MRPA= föld határtermék-bevétele MPA= föld határterméke

Tökéletes verseny feltételei mellett a P=MR egyenlıség következtében azt kapjuk, hogy ahatártermék-bevétel minden egyes tényezı esetén MRPi=MPi*P

Példa: a munka határtermék-bevétele (MRPL) az a pótlólagos pénzbevétel, mely egy plusz munkaráfordítás(L) révén, azaz egy újabb dolgozó alkalmazásával elérhetı. Ezt akkor tudjuk kiszámolni, ha tudjuk az egyesmunkaegységekre (L) esı össztermék (TP) mennyiségét (azaz, hogy 1, 2, 3, stb. dolgozó mennyit termel) és

ha ismerjük a kibocsátott termék árát (P). Tökéletes verseny esetén a termék piaci ára minden darabnálugyanannyi, az ár egyenlı a határbevétellel (P=MR). A munkaegység (L) és az össztermék (TP) ismeretébenki tudjuk számolni a munka határtermékét (MPL=TP/ L). Ha ez megvan, akkor a kapott eredményeket(MPL) megszorozzuk a termék határbevételével (MR) és így megkapjuk a munka határtermék-bevételét(MRPL=MPL*MR), mely azt fejezi ki, hogy a vállalat mekkora pótlólagos bevételhez jut, ha egymunkaegységgel többet alkalmaz (tehát ha felvesz 1 új dolgozót mennyi lesz a plusz bevétele). Tökéletesverseny esetén minden munkás annyit ér a vállalat számára, mint a határtermékének pénzbeli értéke. (Minden hektár föld (A) értéke annyi, mint a föld határtermékének (MPA) és a kibocsátás eladási árának (P) aszorzata, és így tovább minden más tényezıre nézve.)

A termelési tényezık kereslete:

Példa: adott egy profitmaximalizáló gazda, aki gabonatermeléssel foglalkozik. A munkások mindegyikénekfejenként évente 20 ezer dollárt fizet. Kimutatásaiból tudja, hogy 1 dolgozó esetén a határtermék-bevétele(MRP) 60 ezer dollár, 2 dolgozónál 30 ezer dollár, 3 dolgozó esetén pedig 15 ezer dollár. A kérdés az: hánydolgozót alkalmazzon a maximális profit elérése érdekében? Egy dolgozó esetén MRP=60.000, a kifizetendı munkabér 20.000, a profit tehát egy dolgozó alkalmazásakor 40.000 dollár (60.000-20.000=40.000). Amásodik munkás esetén MRP=30.000, a fizetendı munkabér 20.000, tehát a profit 10.000 dollár(30.000-20.000=10.000). Három dolgozó esetén MRP=15.000, a fizetendı bér 20.000, a profit tehát -5.000(!) (15.000-20.000=-5.000). A harmadik munkás már csak 15 ezer dollárt termelne pluszba, ezzelszemben ki kell fizetni neki a 20 ezer dolláros fizetést, ez azt jelenti, hogy nem éri meg alkalmazni aharmadik munkást, ugyanis ezzel 5 ezer dollár profitveszteséget generálnánk. A maximális profit ez esetbenkét dolgozó alkalmazásával érhetı el.

A vállalat addig növelheti profitját egy adott termelési tényezı újabb és újabb egységénekbeállításával, amíg a tényezı MRP értéke meghaladja alkalmazásának többletköltségét. Ennek az okfejtésnek a felhasználásával levezethetı a ráfordítások optimális kombinációjának

szabálya. A profit maximalizálásához addig célszerő további tényezıket alkalmazni, amíg atényezı határtermék-bevétele meghaladja a tényezı határköltségét, illetve az árát. Tökéletesenversenyzı piacok esetében még egyszerőbb a szabály, ott ugyanis a határtermék-bevétel egyenlı az ár és a határtermék szorzatával. (MRP=P*MP), tehát a vállalat profitmaximalizálóinputkombinációja az, amelynél minden termelési tényezıre fenn áll, hogy a határtermék és akibocsátási ár szorzata egyenlı a termelési tényezı árával.

MPL*P = PL = munkabér MPA*P = PA = járadék

MPL= munka határterméke P= kibocsátási ár PL= munka ára

MPA= föld határterméke PA= föld ára





A költségminimalizálás szabálya: akkor minimálisak a költségek, ha az egy pénzegységbekerülı inputok határterméke egyenlıvé válik minden inputtényezıre nézve. Ez a szabályérvényes a tökéletes és a tökéletlen termékpiaci versenyben részt vevı vállalatokra.

munka határterméke / munka ára = föld határterméke / föld ára = 1 / határbevétel

MPL / PL = MPA / PA = 1 / MR

A költségminimalizálás szabályból következik a helyettesítési szabály: ha az egyik tényezı áraemelkedik, miközben a többi tényezı ára változatlan, akkor a vállalat nyer azzal, ha a drágábbtényezı egy részét kiváltja az egyéb tényezık nagyobb mennyiségével. (Pl. a munka áránakemelkedése a többi tényezı változatlansága mellett csökkenti a MPL /PL hányadost. A vállalatok úgyreagálnak erre, hogy elbocsátanak dolgozókat, fokozzák a földek felhasználását, amíg helyre nem áll apénzegységre jutó határtermékek egyenlısége. A földárak emelkedése egyéb tényezık állandóságamellett, azt eredményezi, hogy a termelık munkájával helyettesítik a drágább földet.)

A határtermék-bevétel táblázatának segítségével közvetlenül meghatározható az egyesinputtényezık ára és mennyisége közötti összefüggés. A z egyes inputtényezık MRP táblázata avállalat keresleti táblázata is egyben az adott inputtényezıre nézve. Ebbıl a táblázatbólmegrajzolható a keresleti görbe (vízszintes tengely - inputtényezı, függıleges tengely -inputtényezı határtermék-bevétele).

A termelési tényezık kínálata: A kínálat általános elvei eltérıek a különbözı tényezık esetében. Egy piacgazdaságban a legtöbb

termelési tényezı magánkézben van. A munka döntı emberi tıke, napjainkban csak bérbeadható a munka, nem képezheti adásvétel tárgyát. A tıke és a föld általában háztartások ésvállalatok kezében van.

A munka (L) kínálatával kapcsolatos döntéseket számos gazdasági és gazdaságon kívüli tényezı határozza meg. A munkakínálat lényeges meghatározói a munka ára (egységnyi munkáért járómunkabér), a demográfiai tényezı k (életkor, nem, képzettség).

A földnek (A) és egyéb természeti tényezınek a mennyisége geológiailag meghatározott,

számottevı en nem változtatható meg. A föld minı ségé t befolyásolja a termı képessége és atelepülésszerkezet .

A tıke (K) kínálata attól függ, hogy a vállalatok, a háztartások és a kormányzatok milyenberuházások at valósítottak meg a múltban. Rövid távon a tıkeállomány állandó nagyságú,hosszú távon viszont érzékenyen reagál az olyan gazdasági körülményekre, mint a kockázatok ésa megtérülési ráták alakulására.

A tényezık kínálati görbéje gyakran pozitív meredekségő, de lehet függıleges vagy akár negatívmeredekségő is. A legtöbb tényezı esetében arra számíthatunk, hogy a tényezı kínálata pozitívmódon reagál a tényezı árára hosszabb távon, ebben az esetben a kínálati görbe felfejé és jobbrahajlik. A föld kínálatára nem hat az ár, kínálati görbéje függıleges.

A tényezıárak meghatározása a kereslet és a kínálat segítségével: A jövedelemelosztás elemzése során össze kell kapcsolni a termelési tényezık keresletét éskínálatát. Az inputtényezık piaci keresletét úgy kapjuk meg, ha összegezzük az egyes vállalatokkeresletét (vízszintesen összeadjuk az egyes vállalatok adott tényezı iránti keresleti görbéit).Tökéletesen versenyzı piacon egy adott tényezı egyensúlyi ára azon a szinten van, ahol akeresett és a kínált mennyiség egyenlı (ahol a keresleti és a kínálati görbe metszi egymást ).





18. A munkapiac. A bérmeghatározás elméleti alapjai (könyv 219-239. o.)

A gazdaság a társadalomszervezés egyik formája, célja hogy az embereket kiszolgálja fogyatókéntés munkavállalókét egyaránt.

Általános bérszínvonal: A közgazdászok a kereseteket általában az átlagos reálbér alapján vizsgálják. A reálbér egy órai

munkáért kapott bér vásárlóerejét jelenti. Ezzel a mércével mérve a dolgozók nagy része masokkal jobb anyagi körülmények között él, mint 100 évvel ezelıtt. A 19. századtól folyamatos javulás jellemzı, eleinte erıteljes emelkedés, az utolsó 30-40 évben viszont már lefékezıdött areálbérek gyors növekedése.

Egy termelési tényezı kereslete a saját határtermelékenységét tükrözi. A munka határtermelé-kenysége emelkedik, ha a munkások több, illetve jobb t ı keeszközt mőködtetnek. (Pl. az árokásássokkal gyorsabban halad munkagéppel, mint ásóval). A másik tényezı az „emberi t ı ke”: a

jobban felkészült és képzettebb dolgozók határtermelékenysége magasabb, mint a kevesebbemberi tıkével rendelkezıké. Ezek az okok megmagyarázzák, hogy miért emelkedett olyan

jelentısen a bér és az életszínvonal a 20. században. Egyes fejlett országokban azért magasabbak a bérek (pl. USA), mert a nemzetek hatalmas

t ı keállományt halmoztak fel (sőrő út- és vasúthálózat, fejlett távközlési rendszer stb.). Mégfontosabb, hogy roppant nagy technológiai fejlı dés ment végbe a korábbi korokhoz képest (pl. lóhelyett repülı, olajlámpás helyett villanyégı stb.).

A munkatényezı minısége szintén meghatározza a bérszínvonalat. Egy mérnök például hosszúéveket tanul, míg képes megrajzolni egy bonyolultabb tervrajzot, sikeres agymőtét elvégzéséheztöbb éves tapasztalat szükséges és rengeteg szaktudás stb. Az egyetemet végzett felnıtek arányalényegesen emelkedett az elmúlt 50 évben.

Igen nagy különbségek vannak az emberek bérének tekintetében az egyes országokban. Areálbérek eltéréseit az egyes országok között a munkakínálat és a munkakereslet tényezıihatározzák meg. Abban az országban, ahol kevesebb tıkeeszköz áll rendelkezésre és alacsony atechnológiai fejlettség (rosszak az utak, vagy nincs is, kevés a számítógép, az eszközök elavultak stb.) ,vagy az általános képzettségi szint alacsony (sok az analfabéta, illetve az aluliskolázott ember), ottalacsonyabbak a bérek.

Munkakínálat: A munkakínálat az az idıtartam, amennyit a népesség dolgozni kíván vállalati keretek között. A munka kínálatának három fontos összetevı je:

- egy munkás által ledolgozott munkaid ı : a legtöbb munkavállaló 35-40 órát dolgozik egy hétenés nincs lehetısége munkaidejének csökkentésére vagy növelésére. A legtöbb ember viszontbefolyásolni tudja, hogy életútja során mennyi idıt tölt munkával. Másodállással vagytúlórázással növelhetı az életpálya-munkaidı, illetve például korkedvezményes nyugdíjjalcsökkenthetı.

- gazdasági aktivitás: az elmúlt évek legfeltőnıbb jelensége, hogy a nık igen nagy számbankértek helyet maguknak a munkaerıpiacon- bevándorlás: az USA-ban mindig fontos jelentısége volt a bevándorlásnak a munkakínált

alakulásában. A legális bevándorlást kidolgozott kvótarendszer szabályozza. Igen változó abevándorlók képzettségi szintje.

A munka kínálati görbéje A munka kínálati görbéje általában hagyományos, pozitív meredekségő, de, van amikor kis

mértékben visszafelé hajlik (könyv 223. o.). A növekvı bérek elıször növelik, majd csökkentik akínált munka mennyiségét.

Ha egy dolgozónak magasabb órabért adnak és felajánlják neki, hogy kedve szerint növelheti vagycsökkentheti a munkaidejét, akkor két erı hat rá: helyettesítési hatás (ez arra csábítja, hogy többetdolgozzon, hisz akkor többet keres) és a jövedelmi hatás (a magasabb bér növeli az ember jövedelmét,melybıl több terméket és szolgáltatást akarunk venni és több szabadidıt szeretnénk, elmennénk télen isegy hétre üdülni). Kérdés, hogy melyik hatás az erısebb, ez az egyéntıl függ.





Bérkülönbségek: A bérek óriási eltéréseket mutatnak. Az átlagbér igen nehezen meghatározható. A bértételek

jelentısen szóródnak a gazdasági szektorok között is. Kompetitív munkapiac a valóságban kevés létezik, jellemzı je, hogy számtalan munkás és

munkaadó tevékenykedik és közülük senki sem képes számottevıen befolyásolni abérszínvonalat. Ha minden munkakör és minden ember egyforma lenne egy tökéletesen

versenyzı munkapiacon, akkor a verseny eltőntetné az órabérek eltérését. Tehát a meglévı bérkülönbségek magyarázata a munkakörök eltérése, az emberek sokfélesége és amunkapiacokon tapasztalható tökéletlen verseny.

A nagy bérkülönbségek egyik oka, hogy jelentısen eltérnek egymástól a munkafeltételek és azállások minısége. A munkakörök vonzereje eltérı, magasabb bérek olykor azt szolgálják, hogyfelkeltsék az érdeklıdést a kevésbé vonzó munkakörök iránt is. Azokat a béreltéréseket, melyeka munkakörök elınytelenségét vagy nem pénzbeli eltéréseit hivatottak ellensúlyozni,kompenzációs bérkülönbségnek nevezzük.

A béreltérések oka az is, hogy az emberek, mint munkavállalók között igen nagy minıségieltérések vannak. Az emberi tıke azon hasznos és értékes képességek, ismeretek összessége,melyet az emberek az oktatásban és a munkahelyi gyakorlatban szereznek. Az emberi tıkefelhalmozása általában jó beruházásnak bizonyul, a képzettség és a szakmai tapasztalat nagybanbefolyásolja a béreket.

Vannak olyan emberek, akik valamiben igen tehetségesek (pl. sportolók), ık olyan különlegesképességekkel rendelkeznek, melyet magasra értékelnek napjaink gazdaságában. Saját szőkebbmőködési területükön kívül ezek az emberek hatalmas jövedelmüknek csak egy töredékétérhetnék el, ha mást dolgoznának, más munkáért kapnák a jövedelmüket.

Jelentıs bérkülönbségek érvényesülnek egy olyan kompetitív világban is, ahol az emberekkönnyen átmehetnek egyik foglalkozási ágból a másikba.

A bérekben tapasztalható aránytalanság f ı oka viszont az, hogy a munkapiacok nem versenyzı csoportokra tagozódnak. A munka valójában nem egy termelési tényezı, hanem számos

különbözı

, bár egymáshoz közvetlenül kapcsolódó termelési tényezı

együttese. Amint az emberkonkrét foglalkozásra szakosodik, egy elhatárolt munkavállalói részpiacnak szereplı jévé válik.A szóban forgó szakma keresleti és kínálati tényezıinek lesz kiszolgáltatva, és azt tapasztalja,hogy munkajövedelme aszerint emelkedik, vagy csökken, hogy a foglalkozási csoportjában vagyiparágában milyen események történnek. Emiatt az egyik foglalkozási ág jövedelmei jelentıseneltérhetnek a más területeken elérhetı jövedelmektıl.

A bérek tekintetében erısen jellemzı a diszkrimináció negatív hatása. A faji és a nemidiszkrimináció jelentısen megjelenik a bérek nagyságában. A legnagyobb bérjövedelme a fehérférfiaknak van, mindenki másé alacsonyabb, legyen az színes bırő, latin amerikai, ázsiai vagynı. A kormányzatok hoznak rendelkezéseket a diszkrimináció visszaszorítására, több-kevesebbsikerrel.





19. A kormányzat szerepe a gazdaságban (könyv 273-294. o.)

Az emberek egyik csoportja azt várja a kormányzattól, hogy enyhítsenek a szegények és hátrányoshelyzetőek szociális problémáin. A másik csoport ezzel szemben azt követeli, hogy a kormányhagyja békén a piacokat, mert a piac szabályozza önmagát.

A kormányzatok a 19. században kezdtek beleavatkozni a gazdaságba, azzal a céllal, hogy

kiigazítsák a piaci kudarcokat és visszaállítsák a gazdasági hatalom egyensúlyát. A fokozódókormányzati szerepvállalás miatt igencsak megnövekedett az állam gazdasági befolyása. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb részét fordították jövedelemtámogatási kiadásokra és transzferekre,illetve megerısödött a gazdasági tevékenység ellenırzése. Az 1980-as években több országbanvisszaszorították a kormányzati szerepvállalást, az országok jelenleg is az állam és a piac közöttiarany középút megtalálásán fáradoznak. A modern ipari országokban a gazdaság összes szférájafügg valamilyen szinten a kormányzattól.

A kormányzat politikai eszközei a gazdaság befolyásolására: Adók: a jövedelmekre, a termékekre és a szolgáltatásokra adókat vetnek ki, ezzel teremtenek

forrásokat a közkiadásokra (iskolák, honvédelem stb.). Közkiadások: az állam megvásárol bizonyos termékeket és szolgáltatásokat (pl. rendfenntartás),

illetve transzfereket fizet (pl. társadalombiztosítási juttatások, egészségügyi ellátás). Szabályozás: azt próbálja elérni a kormányzat, hogy bizonyos dolgokat megtegyenek az

emberek, más dolgokat pedig kerüljenek. Elıírnak a vállaltoknak pl. környezetszennyezésihatárértékeket, elosztják a rádiófrekvenciákat, terméktesztelésre kötelezik a gyártókat stb.

A gazdagabb országok általában a GDP nagyobb hányadát vonják el adók formájában és költikállami kiadásokra, mint a szegényebb országok. A közkiadások legnagyobb részét az oktatás és azegészségügy finanszírozása teszi ki.

Állami ellenırzés: A kormányzatok számos törvényt és szabályozást alkottak a gazdaság mőködésére. Bizonyos iparágakban a kormányzat meghatározza az árakat, a ki- és belépés feltételeit és a

biztonsági elıírásokat. Szabályozott iparágak pl. légiforgalom, közúti szállítás, áram-, gáz-,telefon szolgáltatás, olaj- és gázipar, pénzügyi közvetítések stb.

Törvényeket alkottak az élelmiszerek tisztaságának és a gyógyszerek biztonságának biztosításá-ról. Szabályozzák a lég- és vízszennyezést, az atomenergia felhasználást, a bányászatot, aveszélyes hulladék kezelést, a munkavállalók biztonsági elıírásait stb.

A kormányzati szabályozás számos eleme akadályozza a versenyt, felviszi az árakat. Azthangsúlyozzák a közgazdászok, hogy a rendelkezések hasznának mindig túlsúlyban kell lennie aköltségeikkel szemben.

A kormányzat gazdasági feladatai: A gazdasági hatékonyság fokozása: az egyes országokban alkalmazott mikrogazdasági

politikák különböznek egymástól. Vannak akik hagyják a piacot mőködni, esetleg kismértékbenalakítanak a dolgokon, mások pedig erıteljes kormányzati szabályozást alkalmaznak.

A legfontosabb piaci kudarcok és azok kezelése:- nem érvényesül a tökéletes verseny: monopóliumok jönnek létre, vállalatok összejátszanak

egymással a verseny kiküszöbölése érdekében, más cégeket ki akarnak szorítani a piacról,ezeket ellensúlyozandó trösztellenes törvényeket hoz és szabályozást vezet be a kormány

- külsı gazdasági hatások és közjavak : a nem szabályozott piac óriási környezetszennyezéstokoz, nem fordítanak elég pénzt oktatásra, kutatásra és fejlesztésekre, a kormányzat adókatvezethet be azon tevékenységekre, melyek negatív hatást fejtenek ki, illetve támogathatja atársadalmilag hasznos tevékenységeket, ezzel ösztönözve, hogy foglalkozzanak a területtel.

- tökéletlen információ: a fogyasztók érdekében a kormányzat kötelezi a termelıket rá, hogykellı részletességgel tájékoztassák a fogyasztókat termékeikrıl és szolgáltatásaikról. (kötelezı arészletes használati utasítások a termékekhez, illetve pontos tájékoztató a gyógyszerekhez stb.)





A jövedelemelosztás javítása: a piacgazdaságban igen egyenlıtlen az emberek közötti jövedelemeloszlás. Ahogy gyarapodnak a társadalmak egyre több pénzt tudnak fordítani aszegények támogatására. Az állam költségvetési bevételeinek nagy hányadát a szegények jobbéletkörülményeinek elısegítésére fordítják: segélyeket és különbözı támogatásokat adnak,biztosítják nekik az ingyenes orvosi ellátást és a közoktatásban való részvételt stb.

A gazdaság stabilizálása makrogazdasági eszközökkel: a kormányzat próbálja megelızni a

gazdasági válságokat és fenntartani az ország gazdasági stabilitását, ehhez szigorúan szabályozzaa pénzügyi rendszert, munkahelyteremtı programokat szorgalmaz, célja a munkanélküliség és azinfláció visszaszorítása.

Nemzetközi gazdaságpolitika kialakítása és érvényesítése: az egyes országok tárgyalásokatfolytatnak egymással és kölcsönösen elınyös szerzıdéseket kötnek számos kérdésben.

A gazdaságpolitika nemzetközi teend ı i: - kereskedelmi korlátozások enyhítése- segélyprogramok szervezése- makrogazdasági politika koordinálása- természeti környezet védelme

Látható az eddigiek alapján, hogy a kormányzatnak számos dolgot meg kell oldania, hogy fokozza alakosság jólétét. A piaci kudarcokhoz hasonlóan a kormányzatok is hibázhatnak, hozhatnak rosszdöntéseket. Egyik hiba a gazdaságpolitikába, hogy a megválasztott képviselık rövid távra terveznek(pl. egy ciklusra).

Kormányzati kiadások: közalkalmazottak bérének kifizetése javak vásárlása (védelmi kiadások, kutatás-fejlesztés, útépítés stb.) közszolgáltatások nyújtása (közoktatás, egészségügy, rendfenntartás, büntetés-végrehajtás stb.) társadalombiztosítási kiadások (nyugdíjak, járadékok) egyéb transzferek (segélyek, támogatások, közmunka) kormányzati adóságok kamatterhe

Kormányzati bevételek (mibıl fedezik a közcélokat): adóbevételek:

- közvetlen adók : személyekre vagy vállalatokra hárulnak, ilyenek a személyi jövedelemadó,béreket érintı adók, társasági adó, társadalombiztosítási járadékok, örökösödési adó,ajándékozási adó stb.

- közvetett adók : termékekre és szolgáltatásokra vetik ki, ilyenek az ÁFA, jövedéki adó,behozatali vám, vagyonadó, egyéb adók

Bőntetıadók - Zöldadók: A közgazdászok nagy része azt javasolja, hogy a kormányzatoknak azt a módszert lenne célszerő

alkalmazni, hogy a káros javakat erıteljesebben megadóztatják, szemben a hasznos javakkal. Maaz adók leginkább a hasznos javakat terhelik (munka, tıkeberuházás, megtakarítás stb.) Ezt fellehetne váltani a káros javak adóztatásával, erre példa a cigaretta és az alkohol megadóztatása –bőntetıadók. Ez a módszer valószínősíthetıen hatékonyabb lenne, mint a jelenlegi.

Az adóztatás új irányzata a környezetszennyezés és más káros külsı gazdasági hatásokmegadóztatása, ez a zöldadó, mely a költségvetési bevétel megszerzése mellett a környezet-védelmet is szolgálja.





20. A piaci hatalom féken tartása. Az üzleti szféra szabályozása (könyv 297-314. o.)

A kormányzatok a 19. században kezdtek beleavatkozni a gazdaságba, azzal a céllal, hogykiigazítsák a piaci kudarcokat és visszaállítsák a gazdasági hatalom egyensúlyát. Fokozódókormányzati szerepvállalás jellemzı, különbözı szabályozásokat vezettek be a köz érdekében.Elıfordul, hogy a gazdasági szabályozás több problémát okoz, mint amennyit megold.

A kormányzatok igyekeznek elımozdítani a versenyt és megelızni a piaci hatalommal valóvisszaéléseket, ezt a fellépést trösztellenes politikának nevezzük.

Az üzleti szféra szabályozása: A kormányzatok különbözı bizottságokat vagy szervezeteket hoznak létre, melyek ellenırzik a

piac résztvevıit, hogy betartják-e a törvényeket és a szabályokat. Központi szabályozástalkalmaznak a bankokra és egyéb pénzpiaci szektorokra, illetve a szállításra és a légiközlekedésre is. A közüzemi szolgáltatásokra (áram-, vízszolgáltatók) és a hírközlésre (pl.ORTT) is speciális szabályozást alkalmaznak.

A kormányzatok a gazdasági tevékenységek ellenırzését megvalósíthatják utasításokkal vagypiaci ösztönzıkkel is. Elıírják a kormányzatok a bérekre és munkaidıre vonatkozó szabályokat,illetve elírják például a veszélyes anyagok (pl. vegyszerek) kezelésének módját.

Napjainkra a közgazdászok meggyızték a kormányzatokat, hogy új szabályozási formakéntpróbálják ki a piaci ösztönzı k et, melyre jó példa a környezetvédelmi törvény, mely biztosítjabizonyos mennyiségő káros anyag kibocsátásának lehetıségét azoknak, akik megvásárolják a

jogosítványt erre a jogra. Ezzel bevételhez jut a kormányzat és a vállalat jobban odafigyel ahatárértékekre, amivel védi a környezetet, tehát duplán hasznos dolog.

A szabályozás a vállaltok árainak, értékesítésének és termelésének a befolyásolására irányulkormányzati utasítások, vagy piaci ösztönzık segítségével. A szabályozásnak két típusa van: - gazdasági szabályozás: ez az árakra, a belépési és kilépési feltételekre és az egyes iparágakban

a szolgáltatás szabványaira irányul. Ez a szabályozás tipikus esetben a közüzemi vállalatokra(víz, gáz, villany, telefon) vonatkozik, illetve néhány további ágazatra (szállítás, rádió, tv). Szigorú

szabályozás írja elı a bankoknak, biztosítóknak, brókereknek, hogy mit tehetnek és mit nem.- társadalmi szabályozás: ez a környezetvédelmet célozza, illetve a munkavállalók és fogyasztókegészségének és biztonságának megırzését szolgálja.

A szabályozás behatárolja a vállaltok cselekvési lehetıségeit. Azért célszer ő szabályozni a vállalatok viselkedését :- hogy ne alakuljanak ki a piacon monopóliumok, illetve oligopóliumok – piaci hatalom korlátozása- hogy a negatív külsı gazdasági hatások csökkenjenek (pl. környezetszennyezés, övezeti szabályozás) - a fogyasztók megfelelıen legyenek informálva (pl. tájékoztatók, biztonsági elıírások stb.)

A szabályozás hatásai és költségei: A megfigyelések azt mutatják, hogy a szabályozás magasan tartja az árakat, hisz korlátozza a

belépést a piacra és a verseny kialakulását a vállaltok között. A tanulmányok azt mutatják, hogy a gazdasági szabályozás hatékonyságvesztést okoz, illetve

egy összegő jövedelmet csoportosít át a gazdasági szereplık között. A társadalmi szabályozásteljesítménye vegyes: egyes esetekben jelentıs haszon származik belıle, máskor viszont aszabályozásra költött nagy költségek csekély hasznot hoznak.

Sok közgazdász szerint az elmúl 2-3 évtizedben a gazdasági szabályozás inkább monopóliumo-kat teremtett, mintsem korlátozta volna a meglévıket. Vannak rá példák, hogy a kormányzatokegyes ágazatokat felszabadítanak a korábban bevezetett szabályozás alól (pl. légitársaságok,olajipar stb.). Ez fellendülést indított el az adott piacokon, hatékonyabban mőködnek, többmunkást foglalkoztatnak, nagyobb a kibocsátásuk és csökkentek az áraik, szoros verseny

jellemzı az ágazatban. E tapasztalatok ismeretében a kormányzatok egyéb szektorokat is

feloldottak a szabályozás alól.





Trösztellenes politika: A trösztellenes politika tiltja a versenyellenes cselekményeket a piacon, elısegíti az erıteljes

versenyt és a piaci rivalizálást, ezzel elejét veszi a monopolisztikus piaci szerkezetek kialakulá-sának.

A trösztellenes politika keretében a kormányzatok tiltanak bizonyos üzleti eljárásokat (pl.

árrögzítést), és korlátoznak egyes piaci szerkezeteket (pl. monopóliumot). Különbözı

törvényekethoznak a kormányzatok, melyben megadják a korlátozásokat. Tiltják a kormányzatok az összejátszást a piac vállalatai között, az árrögzítést, megállapodásokat

a kibocsátás csökkentésérıl, illetve a piacok felosztását. Korlátozzák a ragadozó árképzést is, amikor a vállalatok a termelési költségnél alacsonyabban

adják el a termékeiket. A nagyvállalatok olykor áraik leszállításával próbálják kiszorítani akisebb versenytársaikat az ágazatból, majd ezt követıen felviszik az áraikat.

Korlátozzák az árukapcsolásos szerzı dések et, amikor a vállalat csak akkor adja el A termékét, haa vásárló a B termékét is megveszi.

Korlátozzák az árdiszkriminációt is, ami azt jelenti, hogy a vállalat eltérı áron adja ugyanazt aterméket különbözı ügyfeleinek.





21. A környezet gazdasági problémái. Népesség és erıforráskorlátok. (könyv 315-323. o.) A természeti erıforrások

Az egyik tábor szerint az emberiségnek tiszteletben kell tartania a természeti erıforrásokat,figyelembe kell vennie azok korlátait, mert ellenkezı esetben helyrehozhatatlan következményekkelkell számolni. A másik tábor szerint viszont a természeti erıforrások kimerülésétıl még messze

állunk, korlátlan gazdasági növekedésre és emelkedı

életszínvonalra számíthatunk, az emberitalálékonyság minden környezeti problémán úrrá tud lenni.

Az emberiség már réges-rég beavatkozott a természet rendjébe és folyamatosan azt teszi (pl. erdıketírtunk ki, hogy termıföldeket nyerjünk). A közgazdászok szerint az egyensúly megtalálásához szükségvan a piaci erık és a kormányzati beavatkozások megfontolt együttes alkalmazására, ezbiztosíthatja ugyanis a környezeti túlélést és a folyamatosan növekvı életszínvonalat.

Népesség és erıforráskorlátok: Nagy veszélyt rejt magában a napjainkra óriási méreteket öltı túlnépesedés. T. R. Malthus gazdasági elemzése (1798) szerint a népesség minden nemzedékében (70 évente)

megkétszerezıdik, mértani sornak megfelelıen növekszik (1,2,4,8,16….), ezáltal a népesség nagyonhatalmasra duzzad. Vannak gátjai ennek az óriási mértékő növekedésnek, melyek idırıl-idıre

visszafogják a népességszám emelkedését, ezek: járványok, éhínség, háborúk. Illetve vannak moráliskorlátok is, melyek lassíthatják a népesség növekedését, ezek: a nemi élettıl való tartózkodás és a késeiházasság. Malthus elmondta még, hogy a mővelésbe fogható termıföld-területek korlátozottak, amunkaráfordítás pedig nı, ezért a megtermelt élelmiszer mennyisége számtani sorozatnak megfelelıennövekszik csak (1,2,3,4,5, ...) és egy idı után arra a szintre ér, hogy az élelmiszer-ellátás már nem éri elaz élethez szükséges mennyiséget. Malthus nézetei túl leegyszerősítıek voltak.

Az tény, hogy a növekedı népesség elınytelenül hat a növényekre és az állatokra, hisz ezekvisszaszorulnak a települések terjeszkedése miatt.

A megfigyelések azt igazolják, hogy a nagyobb népsőrőségő területek életszínvonala átlagbanmagasabb. Az egészség nagyban függ az egy f ıre esı jövedelem nagyságától, illetve a környezetleromlása (pl. higiénia alacsony színvonala, egészségtelen ivóvíz) a legszegényebb országokra

jellemzı.A természeti erıforrások gazdaságtana: A legfontosabb természeti erıforrások a föld, a víz és az atmoszféra. E három tényezınek sok

hasznos terméket és szolgáltatást köszönhetünk (földek megmővelésével élelemhez jutunk, illetveszámos ásványi anyagot biztosít számunkra a föld, a vizeink halat adnak, biztosítják a vízi szállítást, alégkör pedig biztosítja a légzést, illetve ott repülhetnek a légitársaságok gépei stb.).

A természeti erıforrások és a környezet a termelési tényezı k egy csoportját alkotják, hasonlóan amunkához és a tıkéhez. Az embert szolgálják, mert a természeti erıforrásokat felhasználvatermékekhez jutunk.

A közgazdászok felosztása szerint vannak elsajátítható természeti erıforrások, ezek a föld, az

ásványkincsek, a fák, a napenergia, ezekhez tartozik realizálható gazdasági érték. Vannak azelsajátíthatatlan természeti erıforrások, ezek hajlamosak gazdasági problémákat okozni.Azok az erıforrások tartoznak ide, melyet a gazdasági szereplık ingyen használhatnak, de agazdaságnak ezzel költségeket okoznak (pl. halak, levegı, természeti szépségek, radioaktívhulladék stb.). Az elsajátíthatatlan erıforrások használata externáliákkal jár. Ha egy vállalatpéldául mérgezı vegyületeket enged a folyóba, akkor kárt okoz azoknak, akik lejjebb horgász-nak vagy fürdenek. A cég felhasználja a folyó vizét, mint szőkös erıforrást, de nem fizetazoknak, akiket a szennyezıdéssel terhel, azaz externális gazdasági kárt idéz elı.

Az erıforrások másik felosztása szerint vannak nem megújítható erıforrások, ezek a különbö-zı ásványkincsek (réz, ezüst, arany, kı, homok stb.), és például az éghajlat. Vannak amegújítható erıforrások, melyek folyamatosan újjászületnek és megfelelı használati mód

mellett vég nélkül rendelkezésre állnak, ide tartozik a napenergia, a termıföld, a vizek, az erdıkés a halállományok.





A természeti erıforrások bázisán mőködı fontosabb iparágak: mezıgazdaság, erdıgazdálkodás,halászat, vízi erımővek, olaj- és gázipar, szénbányászat, egyéb ásványi anyag kitermelés.

Egy napon elıfordulhat, hogy valamelyik alapvetı természeti erıforrásunkat kimerítjük,mondjuk kiapadnak az olajkutak, ekkor nagy erıfeszítéseket kell tennünk helyettesítı energiaforrás feltárásra. Elınyös lenne elıre gondolkodnunk és korlátoznunk kéne afelhasználásukat, annak érdekében, hogy az utánunk következı generációknak is jusson belıle.

Sok környezetvédı érvel úgy, hogy az energia és más természeti erıforrások, mint például aháborítatlan ıserdık, igen sajátos tıkefajtának számítanak, melyeket meg kell ırizni a„fenntartható” gazdasági növekedés érdekében. A közgazdászok ezzel nem értenek egyet, ıkbesorolják a természeti erıforrásokat a többi tıkeelem közé. Abban viszont egyetértenek akörnyezetvédık és a közgazdászok, hogy ennek a nemzedéknek megfelelı tıkeállományt kellörökül hagynia a következı nemzedékek számára.

A természeti tıke és az egyéb tıkefajták helyettesíthetıségét a termelési közömbösségi görbe szemlélteti (könyv 321. o.).

A korlátozottan rendelkezésre álló természeti erıforrások egyre fogynak, ez azt a következtetéstengedné meg, hogy elıállítási költségük egyre nı és emiatt az áruk is növekedik. Ezzel szembena természeti erıforrások ára hosszú távon inkább esik (kivétel a fa). Ez a tendencia a technológiaváltozások árcsökkentı hatásával magyarázható, illetve az új felfedezések ellensúlyozzák azerıforrások kimerülésének áremelı hatását.





22. A környezet gazdasági problémái. Externáliák (könyv 323-333. o.)

Tudatosítani kell az emberekben a korlátozás nélküli gazdasági növekedés lehetséges katasztrofáliskövetkezményeit, mint például az Antarktisz felett megjelent ózonlyuk vagy a jövıben várhatóglobális felmelegedés.

Externáliák:

Az elsajátíthatatlan természeti erıforrások az éghajlat, a levegıminıség, a természeti szépségek,a halállományok stb. Ezekkel kapcsolatban külsı gazdasági hatások léphetnek fel. Külsı gazdasági hatás akkor keletkezik, amikor a termelés vagy a fogyasztás szándéktalanul károkatokoz vagy hasznot hajt kívülálló szereplıknek. Pontosabban az externália az a hatás, melyet azegyik gazdasági szereplı tevékenysége gyakorol egy másik szereplı jólétére (ha ezt a hatást nempiaci tranzakciók közvetítik).

A külsı gazdasági hatások sokféle alakban jelentkezhetnek. Vannak pozitív externáliák (külsı gazdaságosságok) és vannak negatív externáliák (külsı gazdaságtalanságok). Amikor valakiszennyezı anyagot enged a folyóba, akkor halakat és növényeket pusztít el. Mivel senki nem fizet akárért, ezért külsı gazdaságtalanság lép fel. Ha valakinek sikerül kidolgoznia egy eljárást, amivelmegtisztítható a vizek olajszennyezése, az sok ember hasznára válik, olyanoknak is, akik nem fizettek

érte, tehát külsı gazdaságosságról van szó. A közjavak olyan termékek, melyek oszthatatlanul szolgálják az egész közösség javát,

függetlenül attól, hogy egyénileg meg kívánják-e vásárolni ezeket vagy sem (pl. honvédelem, haakarom, ha nem megvéd engem is, mint az állam polgárát). A magánjavak viszont szétoszthatók,mindenkinek külön-külön rendelkezésére bocsátható és nem idéznek elı külsı költséget vagyhasznot mások számára. A közjavakkal való ellátás hatékony megszervezéséhez sokszor szükségvan a kormányzat közremőködésére, a magánjavak elosztását viszont hatékonyan végzik apiacok. A közjavak mellett vannak közösségi károk is, ezek olyan hatások, melyek a közösségminden tagját terhelik, ezek a fogyasztás vagy a termelés nem szándékolt járulékoskövetkezményei.

Globális éghajlatváltozással fenyegetnek a vegyipari termeléssel vagy az autózással együtt járó víz- és

légszennyezés, az erımővek kénkibocsátása által okozott savas esı, a csernobilihez hasonló nukleárisbalesetek következtében keletkezı rádioaktív szennyezıdés vagy az ózonréteg leépülése a levegıbeengedett freonok miatt. E külsı gazdasági hatások elıidézıi személy szerint senkinek nem akarnak ártani.A fent említett externáliák szándékolatlan, ám káros mellékhatásai a szóban forgó gazdaságitevékenységeknek.

A kormányzatnak fel kell lépni a környezetszennyezés ellen, ugyanis a piac nem nyújt megfelelı védelmet a környezetszennyezıkkel szemben. A vállalatok maguktól nem csökkentik az általukkibocsátott mérgezı anyagot.

A szabályozatlan piacgazdaság olyan mértékő környezetszennyezést (vagy más externáliát)okoz, amely kiegyenlíti a visszafogás egyéni határhasznát a visszafogás egyéni határköltségével.A hatékony környezetvédelem azt igényli, hogy a szennyezés visszafogásának társadalmi határ-

haszna legyen egyenlı a visszafogás társadalmi határköltségével. A szabályozatlan gazdaságbantúl kevés szennyezı anyagot szőrnének ki és túl sokat bocsátanának ki a környezetbe. A közgazdászok többféle módszert kidolgoztak azoknak a károknak a becslésére, melyek nem

mérhetık közvetlenül piaci árak segítségével. Alkalmazzák például a feltételes értékelésneknevezett módszert, ekkor megkérdezik az embereket, hogy mennyit fizetnének egy feltételezetthelyzetben, a természeti adottságok sértetlen állapotának fennmaradásáért. Ez a módszer hevesvitát kavart, a kritikusok szerint a válaszok hasznavehetetlenek, mert az embereket olyandologról kérdezik, amihez nem értenek, amirıl nincs tapasztalatuk.





Az externáliák visszaszorításának módszerei: A környezetszennyezés ellen nyílt kormányzati fellépés szükséges: szabályozni kell a vállalati

tevékenységeket vagy pénzügyi ösztönzıket kell alkalmazni, melyek arra késztetik a cégeket,hogy korrigálják az externális hatásokat.

A kormányzat a közvetlen szabályozást úgy foganatosíthatja, hogy utasítja a vállalatot a

környezetszennyezés mérséklésére. Pontosan elı

írja a vállalatnak, hogy mennyi lehet amaximális szennyezıanyag-kibocsátása, illetve hogy milyen technológiát és hogyan alkalmazza-nak a kibocsátás visszaszorítására.

Ettıl célszerőbb módszer, ha a környezetvédelmi politikáját a kormányzat gazdasági ösztönzık-kel juttatja érvényre. Az egyik lehetıség erre a környezetszennyezési bírság kivetése. Ezgyakorlatilag a vállalatok megadóztatását jelenti a környezetszennyezés után, a külsı kármértékének megfelelıen. A vállalat így szembesül tevékenységének negatív társadalmi hatásai-val, illetve költségeivel is. Ha helyesen számolják ki a környezetszennyezési bírságok értékét,akkor a vállalatok a nagy bírság elkerülése végett inkább áldoznak a károsanyag-kibocsátásukvisszaszorítására.

Megoldás lehet még a kormányzat részérıl az eladható és megvehetı környezetszennyezési

engedélyek bevezetése. Ekkor a vállalatok megvehetnék ezeket az engedélyeket, melynek az áraadott károsanyag-kibocsátás mellett a bírság értékével azonos. Van amikor nincs szükség közvetlen kormányzati beavatkozásra, ilyen a magánszereplık

önkéntes megegyezése (magánalku) és a kártérítési fellelıség jogi érvényesítése (pl. a gondatlanautós perelhetı az általa okozott kárért, vagy agyártó perelhetı, ha valaki megsérül az általa gyártott hibástermék miatt).

samuelson rĂ¶vidĂtve

Documents