Pandora’s TeAm

1

Pandora’s TeAm

A Pandora’s TeAm bemutatja:

RAINE CANTRELLSIVATAGI HAJNAL

Release date: 2011-07-02

A Könyv Megjelenésének éve:……………….................1993Kiadó:………….............…..............................HAJJA & FIAIOldalszám:…..………………….……...….........................264Az eredeti könyv oldalszáma:………….……..…………329Fejezetek száma:………..……….……….……………...…23ISBN:…...……..…..…..........................................963 7603 79 4

Rendszer Igény: ……………….…Office 97+; OpenOffice3+Egyéni font készlet:……………………..……() Igen (X)Nem

A könyvet nem kell megköszönnöd, hobbyból csináljuk. Detiszteld meg a munkánkat azzal,

hogy ezt az oldalt benne hagyod a doc.-ban, ésváltozatlan formában töltöd fel más oldalakra!

Ha tetszik a könyv, és megengedheted magadnak, vásároldmeg, ezzel is támogatva a szerzőket/kiadókat! Az e-book

olvasása nem helyettesíti a papír alapú könyvet, és a polcodrasem tudod feltenni!

2

Pandora’s TeAm

A lángoló szenvedély sötét oldala

– Figyelmeztetlek, én nem az a férfi vagyok, aki illik hozzád.Faith tisztában volt ezzel. Nem felejtette el, milyen erőszakos és

veszélyes is valójában, különösen ha még figyelmezteti is rá. Demindez most nem számított. A férfi szavai izgalommal itatták át a testét.

– Engedj el, Delaney – mondta. – Ismerem az érzéseidet, te nemakarsz engem igazán.

– Valóban? – kérdezte a férfi, s száját egy ellenállhatatlanmozdulattal a nő ajkaihoz érintette. Keveredő leheletük s a borzongatóközelség megpezsdítette Faith vérét. Kész volt ajkait csókra tárni, amintazt a férfi kívánja. Nem akart arra gondolni, vajon helyesen teszi-e, hiszmár régóta nem ölelte meg senki. A melegség lassan minden idegsejtjételérte, érezni kezdte testének sürgető vágyát.

– Miért is ne – villant át a férfi agyán, s engedett az ajkakcsábításának.

Ez több volt egyszerű csóknál. Delaney fölényes magabiztossággal skülönösebb vágy nélkül bűvölte el partnerét. A tiltott gyümölcs ízeazonban egyre kíváncsibbá tette, s érezte, hogy Faith nem áll neki ellen.

3

Pandora’s TeAm

INDIÁN ROMANTIKA

A sorozatban eddig megjelent:

Joanne Redd: A tűz asszonya Cassie Edwards: Vad boldogság Raine Cantrell: Sivatagi hajnal

Előkészületben:

Mary Martin: Texasi angyal

4

Pandora’s TeAm

Raine Cantrell

Hajja & Fiai

5

Pandora’s TeAm

Eredeti cím: Desert Sunrise Copyright © 1992 by Theresa Di Benedetto

All rights reserved!

Fordította: Kozsup István

Hungarian edition and translation ©1993 by Hajja & Fiai Kiadó

ISSN 1217-2995 ISBN 963 7603 79 4

Hajja & Fiai KiadóFelelős kiadó a kft. ügyvezetője Szedte és tördelte a Hajja & Fiai

Nyomtatta és kötötte az Alföldi Nyomda Felelős vezető: György Géza

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 8822.66-14-1 Készült Debrecenben, az Úr 1993. évében

6

Pandora’s TeAm

A legenda

Az égkő az indián legendák értékes gyöngyszeme. Egy szent kő, amelytalizmánként szolgál az ördög ellen, az éltető víz és a gyógyítás köve.

Mikor a kincsekre éhes spanyol hódítók bányákba kényszerítették azindiánokat, hogy értékes köveket és egyéb ásványokat szerezzenekszámukra, a megtalált kincsek soha nem voltak olyan értékesek, mintamilyet az indiánok használtak ruházatuk díszítésére és életükvédelmére.

A drágakövek használata elterjedt szokás volt az indián törzsekközött. Ugyanúgy becsülték ezeket a köveket, mint az „inde"-ket, ahogysaját magukat nevezték. De a zuni indiánok másként hívták őket:„apachu"-nak, vagyis ellenségnek tartották. Valaha Apaches de Nabajuvolt a neve minden athapaskan indián törzsnek. Manapság navahóknakés apacsoknak hívjuk őket, s bár ősi kultúrájuk gyökerei azonosak, márrégóta különváltan élnek.

Az apacsok „duklij"-nak nevezik a kék vagy zöld köveket, ugyanisez a két szín nincs megkülönböztetve nyelvükben. Az ilyen kő szentanyag. Mindennél fontosabb eszköz a sámán (orvosságos ember)számára. Szokás volt gyermekszületés előtt vagy utána néhány nappalegy égszínkék gyöngyszemet amulettként a bölcsőbe tenni. Harcban ésvadászaton hozzásegített a pontos találathoz. Kellő hatalma volt, hogymeghozza az életet adó esőt, és vizet találjon a sivatagban. A mondaszerint a varázskövet csak az szerezhette meg, aki a vihar utániszivárvány végéhez vándorolva megkereste azt a nedves földön. Egy kisdarab drágakő a folyóba dobva eloszlatta a félelmet az átkelés előtt.

A duklij volt az apacs sámán hivatásának jelképe. Nélküleelképzelhetetlen volt bármilyen gyógyító vagy varázsló szertartás.

7

Pandora’s TeAm

Ezt a földet, melyet a spanyolok Pimería Alta néven ismertek, melyotthont adott a felső-pimai embereknek, vagyis Apacheriát, az apacsokföldjét ma Arizonának nevezik.

A Sárkány-hegység délkeleti részén éltek valaha a chirichauaapacsok. Talán ezen a vidéken rejtőzik az igazi drágaköveket őrzőbánya. A terület azonban az indiánok temetkezési helye, s ez ideig csakegy fehér ember járt ott: Tom Jeffords, Cochise apacs főnök barátja, ígya bánya titkát homály fedi.

Vagy talán mégse?

8

Pandora’s TeAm

Első fejezet

Faith Becket ismerte a férfiról terjengő pletykákat. Ismert olyanasszonyokat, akik féltek tőle. Gyakran hallotta a róla szólóhíreszteléseket, miszerint ismer minden apacs trükköt és vízforrást,valamint hogy együtt nőtt fel Cochise fiaival, Tazával és Naiche-vel.Tudta azt is róla, hogy mióta az apja meghalt a Yuma börtönben,gyakran vannak törvénytelen útjai. De Faith elszánt volt, és nemtörődött a szóbeszéddel.

A férfit Delaney Carmichaelnek hívták. Tökéletesen megtestesítettemindazt, mely népére jellemző: kemény, kiszámíthatatlan és veszélyes.

A nap hevesen tűzött Prescott utcáinak kiszáradt földjére. Faithmegigazította ruháját, mielőtt a falnak támaszkodó Delaney-hez lépett.A férfi magas, széles vállú volt. Sovány, barna arcát beárnyékoltaütöttkopott kalapja.

Egy rövid fejmozdulattal jelezte, hogy nem kíván tudomást venniróla. A nő megtorpant. Elhatározta, hogy felveszi a harcot ezzel a ridegelutasítással. Kérni jött, s vele született büszkesége ezt egyébként ismegnehezítette.

– Mr. Carmichael! – kezdte.– Nem – válaszolta a férfi.Faith felkapta a fejét, és mélyen a szemébe nézett. Nem sok jót

olvasott ki belőle. Delaney Carmichael tekintete éppoly barátságos volt,mint egy sivatagi kőszikláé. De szemében volt valami halvány bíztatás,mint a gomolygó esőfelhő a kiszáradt föld felett.

A férfi nem nézett egyenesen a szemébe, de mégis érezte tekinteteerejét. Faithnek úgy tűnt, mintha egy áthatolhatatlan burok venné körüla férfit, mely nem engedi, hogy bepillantson a sokat megélt embertitkaiba.

9

Pandora’s TeAm

Egy rövid időre gondolatai visszakalandoztak saját múltjába. Tudta,hogy mit jelent harcolni a túlélésért. Ez az egyik oka annak, hogy mostitt áll, s nem engedi, hogy elküldjék.

– Három hete figyelembe sem veszi apám üzeneteit. Most már velemsem hajlandó beszélni? – kérdezte.

– A hallgatás is válasz.– Lehet, hogy önnek igen, Mr. Carmichael, de nekem nem! – mondta

a nő, és a férfi mellé lépett. Keményen megnyomott minden szót, ezzelis kényszerítve, hogy a szemébe nézzen. Sem védekezés, sem pedigkacérkodás nem volt a hangjában. Cipője kopott és poros volt avárosban tett hosszú sétának köszönhetően. Fakó gyapjúszoknyát viselt.Munkától megviselt kezét egy pillanatra alig észrevehető csípőjére tette.

Kemény volt, akár az apja. Delaney döntése gyors volt, és határozott.Faith a szél és a nap ellen, melyek már rajta hagyták kézjegyüket, egyfőkötőt viselt. A férfi az arcának finom vonásait szemlélte. Faithmegragadta az alkalmat, hogy mélyen a szemébe nézzen.

Szentséges Isten! Delaney megdöbbenten meredt a lányra. Szíveösszeszorult, mint mikor életében először ölni kényszerült. A nő szemeolyan volt, akár a varázskőé. Egy fényesen ragyogó gyöngypár, melyelbódítja azt, akire ránéz. Sok évvel ezelőtt megesküdött, hogy egy napmajd megtalálja a párját annak a drágakőnek, mely egy bőrszíjon anyakában lógott.

Akkor még kisfiú volt. Most már felnőtt férfi, ki már nem hisz azálmokban. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megérintse a követ.Eddig mindig hűvösnek érezte azt a helyet, ahol az a testévelérintkezett. Most egy forró, majdhogynem égető hőhullám áradt szét atestében erről a pontról. Vett egy mély lélegzetet, s érezte, hogy enyhüla testét feszítő nyomás. A vágy, hogy megérintse a követ, továbbra ismegmaradt. A szíve erősen dobogott. Minden akaraterejét összeszedvenyugalmat erőltetett magára. Faith nagyon szép nő. Korábban egy lánymár késztette őt arra, hogy mindent neki adjon, de ennek már sok-sokéve. Újból vett egy mély lélegzetet, s elfordította tekintetét a nőelbűvölő szeméről.

Kötekedő, durva, arrogáns – villantak át Faith fejében a szavak, ésmegcsikorgatta fogait. Tudta, miért nézett olyan áthatóan rá a férfi.

10

Pandora’s TeAm

Mérges volt elhanyagolt külsejére. Sajnos, nem volt sem ideje, sempedig energiája, hogy kicsinosítsa magát. A hosszú séta és a perzselőnap megtette a magáét. Érezte, hogy hátáról csorog a víz. Különben isazt gondol, amit akar.

– Látom, megtalálta őt, Becket kisasszony! – hallotta hirtelen. Ahang irányába fordult, és összeráncolta homlokát, mielőttelmosolyodott.

– Ó, igen, Mr. Abbott, köszönöm!Tolly Abbott csoszogott feléjük egy tarka kendővel törölgetve arcát.

Kövér volt, bozontos haja és szakálla szürke és fésületlen.– Del! – motyogta, amint melléjük ért, megemelve a kalapot a fején.Delaney egy kurta biccentéssel nyugtázta az üdvözlést.– Becket kisasszony édesapja nagyon aggódik a déli utazás miatt.

Magaddal viszed őket? – kérdezte Tolly.– Erről még nem tudtunk beszélgetni, Mr. Abbott – válaszolt gyorsan

Faith attól félve, hogy Delaney elmegy.– Borzasztóan meleg van ma, kisasszony! – mondta Mr. Abbott,

aztán Delaney-hez fordult. – Nem érzed? Miért álltok itt kint ahelyett,hogy beülnétek a kávézóba meginni egy hideg limonádét?

– Nem, azt nem! Vagyis nem akarom terhelni ezzel Mr. Carmichaelt– vágta rá Faith. – Amit mondani szeretnék, ahhoz nem kell sok idő.

– Bizony, kisasszony, mondtam is az édesapjának, hogy Delnagyszerű ember. Erős és kemény. Kiválóan verekszik. Ismer mindenkis zugot egészen a határig. Olyan halkan jár, akár egy apacs. A múltkoris, mikor rátámadt három gazfickó...

– Tolly, nincs valami dolgod az istállóban? – szólt rá Delaney.– De igen, Del, csak Becket kisasszonynak próbálok segíteni.– Felesleges! – vetette oda a férfi.– Egy pillanat! Maga nem... – csattant fel Faith, de magába fojtotta a

tiltakozást.Delaney nem mozdult. Egyszerűen csak állt, mint egy kőszobor.

Mint egy férfi. Mint egy sivatag. Kiszámíthatatlan, veszélyes éskemény. Ezt soha nem fogom elfelejteni – gondolta Faith.

– Jassy lent van az istállóban. Menj, nézd meg, akar-e valamit! –szólalt meg a férfi.

11

Pandora’s TeAm

Ez parancs volt, nem más. Ezt mindnyájan tudták. Tolly a nő feléfordulva megemelte a kalapját, és elcsoszogott.

– Maga mindig ilyen durva? Tolly nem szolgált rá, hogy ígybánjanak vele.

– Tolly soha nem szolgál rá – mondta Delaney de a keménységgelhamar célt lehet érni, nincs szükség felesleges beszédre.

– Célt érni? Ah, már értem! Le akar rázni. Csak arra válaszoljon, Mr.Carmichael, hogyan intézi az ügyeit akkor, ha valaki egy tisztességesmunkát ajánl fel?

– A karámba kell mennem, asszonyom! Úgy látszik, nem kívánjatudomásul venni azt a tényt, hogy nem akarok beszélgetni magával. Ésa felkínált munkából sem kérek!

Ha a gondolat rögtön tetté válhatna, Faith Becketet valószínűlegfelkötötték volna azért, ami most megfordult a fejében. De szükségevolt erre az emberre, s így nem hagyott fel makacsságával. Csak ilyenmódon érhette el célját.

– Hallgasson meg – mondta. – Mi nem maradhatunk továbbPrescottban. Maga nem akarja észrevenni, mennyire fontos nekünk,hogy érvényesítsük a föld iránti igényünket. Időre van szükségünk,hogy felderítsük a terepet, öntözőrendszert telepítsünk, és házatépítsünk. A letelepedési törvény három év haladékot ad, hogyvégrehajtsuk a szükséges fejlesztéseket, mielőtt fizetnünk kell. Ez nemjelentene gondot, ha volna elég pénzünk, hogy embereket vegyünk fel.Erre nem telik, de arra igen, hogy magának fizessünk azért, hogy odavigyen minket.

Delaney a falnak támasztotta a hátát, karját keresztbe fonta a mellén,és sandán felnézett a kalapja mögül.

– A földművesek egy vödörből öntözik a földet, és ők ezt hívjáköntözőrendszernek.

– Ez csalás, Mr. Carmichael. A farmerek ismernek minden módszert,amit a földművesek használnak. Mi mindent legálisan akarunk csinálni.Már figyelmeztettek minket a földművesek miatt. Senki semakadályozhatja meg, hogy követeljük azt a földet, amiért fizettünk.

12

Pandora’s TeAm

Delaney elgondolkozva figyelte az arcát, mikor a földműveseketemlítette. Mintha egy kicsit keserűen hagyta volna el a száját ez a szó.Bár ő maga sem rajongott túlságosan értük,

– Nos? – sürgette a választ Faith.– Nem hallja? Az apacsok lovagolnak,– A városban azt beszélik, hogy mindig hallani őket. Azt nem tudja,

hogy a hadsereg kiadott egy közleményt, melyben minden telepestbiztosítanak arról, hogy a járőrcsapatok megvédik a lakosságot?

– Asszonyom! – csattant fel a férfi. – Már háromszáz éve próbáljákkiűzni innen az apacsokat. Ha eddig nem sikerült, ezután sem fog. Ahadsereg képtelen arra, hogy a rezervátumban tartsa az indiánokat.Fogják csak a közleményüket minden más irományukkal együtt, ésgyújtsanak belőle tábortüzet! Erre a célra tökéletesen meg fog felelni.

– Figyelje meg, Mr. Carmichael, előbb-utóbb győzni fognak.– Az igazságot nem lehet letagadni, Becket kisasszony.Faith bosszúsan dobbantott egyet. Tartott tőle, hogy a férfinak igaza

van. Mindig is mondta az apjának, hogy hiábavaló fáradság ezzel azemberrel próbálkozni, ő azonban kitartott elképzelése mellett. Faith erőtvett magán, és újra próbálkozott.

– Nem ajánlottunk elég pénzt? – kérdezte.– Nem.– Nos, mi az az összeg, amiért egy magafajta embert meg lehet

vásárolni?Delaney egy gyors és váratlan mozdulattal a falhoz szorította a nőt.

Faith már a sírás határán volt a ránehezedő súly miatt. A férfi ekkorelengedte, de ő nem mozdult.

Delaney tanulmányozni kezdte a nő arcát, de olyan alapossággal,ahogyan a sivatagi nyomokat szokás. Faith egyenesen a szemébe nézett,büszkén és tüzesen. A szája olyan szép volt, hogy nem lehetett csakegyszer rápillantani. Delaney arca híven tükrözte érzéseit. Faith karcsúteste készen állt a további küzdelemre. A férfi arcán enyhe vigyor jelentmeg.

– Talán én nem pénzért vagyok megvehető, hercegnőm – mondta.Faith biztos volt benne, hogy ezzel az ajánlattal meg akarta őt

döbbenteni a férfi. Ez sikerült is, de nem annyira, mint Delaney szerette

13

Pandora’s TeAm

volna. Dühítette, hogy a vágyakozás legkisebb jelét sem látta a férfiszemében. A nap élesen megvilágította finomra formált vonásait. A nőkelletlenül oldalra fordult, és az utcát nézte. Az apja kérésére megteszmindent, de azt nem engedheti meg Delaney Carmichaelnek, hogykigúnyolja.

– Minden igaz, amit magáról beszélnek? – kérdezte olyan hangon,ahogy az igehirdető beszél a sátánhoz.

Delaney nem akarta felismerni a sértettséget a szemében. Hátrébblépett, és elfoglalta az előbbi támaszkodó helyzetét. Tudta magáról,hogy nehezen sajnál meg valakit, de a hercegnő már kezdett lassan azidegeire menni.

Az utca felé fordította fejét. Nézte azt a három embert, akik éppenmost fordultak ki a földhivatal ajtaján. Elkomorult. Bányászok,pionírok, földművesek – gondolta mindenki földet akar. Tudta, hogynemsokára a rezervátumok sem lesznek biztonságban a terjeszkedőigényektől. Már lassan két éve annak, hogy John Clum, aki a SanCarlos nevű legnagyobb indián rezervátum ügyeivel foglalkozott,lemondott hivataláról.

Azok a fafejek Washingtonban nem értették elképzeléseinek értékéit.Indián rendőrséget akart szervezni, mely biztosította volna arezervátumok békéjét. A hadsereg, a bankárok, éppúgy, mint az érintettterületek lakossága, nem támogatták a terveit. Delaney tudta, hogy azemberi kapzsiság eredményezte John távozását.

Megvetően nézte, amint a három ember egyenletes libasorban haladta Whiskey sor felé. A már két év óta tartó hajsza az arany és az ezüstután készteti a kormányt, hogy egyre nagyobb területeket hasítson le arezervátumokból a fehérek számára. Ráadásul a rezervátumba küldöttélelem javát is szétosztják a bányászok között, s ami marad, az ehetetlenés silány.

Volt idő, mikor kifejezetten ellenszenves volt neki ez a kevélyenlépkedő John Clum. Aztán látta, hogy milyen bátran és merészen küzdez az ember az indiánok jogaiért a tanácsadó testületben. Látta, milyenkemény harcot kellett folytatnia a hadsereggel szemben az indiánrendőrség felállításáért. Meg tudta bocsátani Johnnak azt a személyesambícióját, hogy a San Carlos-i sikereken felbuzdulva négyszázötven

14

Pandora’s TeAm

lázadó mimbrebost és Geronimo törzséhez tártozó chirichaua indiánthozatott a New Mexicó-i Warm Springs ügynökségtől.

Azt azonban nem tudta megbocsátani, hogy cserbenhagyta és ahadsereg könyörületességére bízta őket, hiszen a katonák alegszívesebben még az emlékét is kiirtanák az indiánoknak.

Faith a férfi mellé lépett, aki egy röpke pillantásra méltatta csupán.Nem az az ember volt, aki fölösleges mozdulatokat tesz, vagykíváncsiskodik. Látott már embereket meghalni ezek miatt. Hasonlóhelyzetben korábban biztos megkérdezte volna, hogy miért nem Faithapja jött el ezzel a kéréssel a lánya helyett.

– Megszegtünk esetleg valami ismeretlen helyi törvényt? – kérdeztea nő.

– Hogyan?– Ha beszél egy nővel, Mr. Carmichael, nem sért-e ez meg esetleg

valamilyen helyi szokást? Vagy talán a maga érzéseit?– Ha arra gondol, hercegnő, hogy nem szeretem a nőket, akkor rossz

úton jár – mondta, és egy hamiskás mosoly jelent meg az arcán. – Éppeléggé szeretem őket. De mindent a megfelelő helyen és időben. Mostinkább arra válaszoljon, hogy miért magát küldte az apja?

– Mert eltörött a lába – vágta rá gyorsan, nem akarván jobbanelmélyedni az előbbi témában.

– Bővebben? – szaladt ki a száján a kérdés, amit rögtön meg is bánt,hisz így csak marasztalja a nőt.

– Egy nyertesen befejezett kártyacsata után némi nézeteltérésetámadt a partnereivel. Ez az első éjszakán történt, mikor ideérkeztünk.Ezért üzent magának, hogy látogassa meg. Nem is tudom, mi történtvolna szegény apámmal, ha Tolly Abbott nem talál rá. Szerencsénk voltabban is, hogy dr. Holliday díjmentesen rendbe hozta a lábát, különbenmindent elvesztett volna.

Ne kérj kegyelmet ott, ahol nem adnak – gondolta a férfi. Tiszteletetérzett a nő iránt, bár egy kicsit bosszantotta mézédes hangja. Nyugtalanérzést váltott ki belőle.

– Holliday nem orvos – mondta haragosan –, ő csak egy fogász. Azis csak azon ritka alkalmakkor, mikor józan, hercegnő. Ő egykígyóember.

15

Pandora’s TeAm

Faith tagadólag megrázta a fejét. Az a sápadt bőrű fiatalembermindig előzékeny és kedves volt hozzá és az apjához egyaránt, amikorcsak találkoztak, dacára az őt körül lengő szomorúságnak, Eszébe jutottenyhe délies akcentusa és szúrós kék szeme, mikor visszautasította afizetséget.

Delaney nem vesztegette az idejét, hogy vitatkozzon vele. Azonkapta magát, hogy megint azokon az ostoba embereken jár az esze, akikidevonszolják magukat és családjukat erre a terméketlen földre a sivatagmellé, hogy négyszögölenként huszonöt centért négyszázötvennégyszögölnyi poklot vegyenek. És azt otthonnak fogják nevezni.

Megfordult, mint aki menni készül, de Faith megragadta a karját. –Nem mehet így el, legalább azt mondja meg, miért nem hajlandónekünk dolgozni?

Mindkét szempár a nő kezére szegeződött. Faith érezte a férfikarjának duzzadó erejét, s hirtelen elöntötte a forróság. Igyekezett nemtörődni a testét átható borzongással.

– Mondja meg, miért nem, vagy hogy mennyit kér – kérlelte –, de nehagyjon tovább könyörögni!

– Egy nőnek soha nem szabad egy férfihoz könyörögni, bármiről islegyen szó.

– Eddig soha nem kellett.– Maga nagyon makacs!– Nekünk csak az a föld lehet az otthonunk! – Faith elkeseredett

kísérletet tett, hogy visszanyerje önuralmát. Rádöbbent, hogy mégmindig szorítja a férfi karját, s elkapta a kezét, mintha megégette volna.– Csak vesztegetem mindkettőnk idejét. A segítségével vagy anélkül, denekünk oda kell menni.

– Prescott új seriffet kapott. Nemsokára ez a város is civilizált helylesz.

– De a mi földünk délen van, egy Tombstone nevű bányatelepen.Maga ismeri azt a vidéket, miért nem akar segíteni nekünk?

– Ha az apja azt mondta magának, hogy rám van szüksége, akkorhazudott. Csak a puskám kell neki.

Faith meglepődött a férfi hangjából kiérződő keserűségen. Mielőttgondolkozhatott volna a válaszon, észrevette, hogy két nő éppen most

16

Pandora’s TeAm

lép ki a szemközti bolt ajtaján. Már majdnem levette róluk a tekintetét,mikor látta, hogy az idősebb hölgy, megpillantván Delaney-t, mondottvalamit a fiatalabbnak, aki aztán többször is hátrafordulva a férfiramosolygott. Ez, valamilyen érthetetlen okból, módfelett bosszantottaFaitht.

– A legjobb légy abban, amit csinálsz, hercegnő – sóhajtotta a férfi.Volt valami sértettség a hangjában. A nő most vette csak észre rajta a

fegyvert, melyet úgy viselt, mintha testének egy része volna. Eddigegész idő alatt szándékosan tartózkodott attól, hogy a pisztolyra nézzen.A fegyvert tartó öv kopott volt, a csat fakó. A dísztelen markolatolajosan csillogott. Faith arra gondolt, hogy ez a férfi egyedül van,nincs, aki gondját viselné. Nadrágja kopott volt, inge elnyűtt és csúnyánfoltozott. Csizmája felett is jócskán eljárt az idő. Tekintete időnkéntmegállapodott hosszú lábán.

Faith érezte, hogy túl hosszú ideig bámulja, szemléli a férfit; szélesvállát, nyakát, barna bőrét, szájának érdekes vonását. Frissen borotváltvolt, de biztos volt benne, hogy mielőtt a nap lemegy, újra elborítjaarcát fekete szőre.

– Kész? – kérdezte a férfi mély, szinte már ellenséges hangon. – Anők úgy méregetik a férfiakat, mintha csak egy lovat vennének.

– Nem, én sohasem gondoltam erre – mondta Faith, éskétségbeesetten érezte, hogy elpirul. Meg kellett törölni a halántékát,mely izzadni kezdett. – Igaz, amit Tolly mondott magáról, hogy ismerminden vízforrást a határig?

– Azt tudom, ami az életben maradáshoz kell. – Az embernek egyéb célja is van az életben a túlélés mellett.– Akkor úgy látszik, hogy az itteni emberek kivételek. Itt az életben

maradás jelent minden egyebet, s mindenkinek a magánügye, hogycsinálja.

– Gondolom, fegyverének ügyes használatával, Mr...– Elég ebből az udvariaskodásból! Szólítson Delaney-nak. Az itteni

emberek nem állhatják a finomkodást, hercegnő.– Köszönöm a tanácsot – csattant fel Faith, mert már nagyon

idegesítette az állandó hercegnőzés.

17

Pandora’s TeAm

– Warringernek van egy hordó tiszta vize a boltban, ha inni akarna,mielőtt elmegy.

– Tudom – mondta Faith. Elkeserítette a visszautasítás. Nem sokonmúlott, hogy ne hagyja ott, de meggondolta magát. Nem volt abban ahelyzetben, hogy megtegye.

A férfi eltakarta vigyorgását, miközben dohányt vett elő a zsebéből.Szóval ennyire makacs vagy – gondolta. – A nők gyakran ilyenekerrefelé. Amíg egy indián meg nem skalpolja, vagy ha a nőre éhesbányászok nem udvariaskodnak vele annyit. Ha nem hal éhen egymarhavész miatt, vagy nem öli meg a sivatag.

– Kér? – kérdezte, s gyakorlott mozdulattal betekerte a dohányt apapírba.

Faith megrázta a fejét, és nézte a férfi mozdulatait, aki gyorsanvégighúzta nyelvét a cigarettán, és összetapasztotta. Faith a szájánfelejtette a tekintetét. Egy pillanatra összeakadt a szemük, s a nő testénenyhe villámütés szaladt végig. Delaney ujjai hosszúak és forradásosakvoltak. Meglepődve látta, hogy tiszták és ápoltak. A Kansastól megtetthétszázötven mérföldes utazás meggyőzte arról, hogy általában a férfiaknem sokat törődnek a tisztálkodással errefelé. Vajon akkor is ilyenfinomak ezek a kezek, mikor egy nőt érintenek? – villant át a fejében,de gyorsan elhessegette ezt a gondolatot. A forróság és a nyers vidéksegített, hogy a nőknek ne támadjanak hasonló gondolataik a férfiakról.

Delaney végighúzta a gyufát a falon, rövid ideig nézte, ahogy ég,majd a szájához emelte. Belélegezte a füstöt, majd egy karikát formázvakifújta.

– Ha akarja – mondta feljebb tolva homlokán a kalapját –, kérekTollytól egy szekeret, és visszakísérem a táborhelyére.

Kelletlen ajánlat volt, de eddig a legjobb, amit a férfi az irányábantett.

– Kedves magától – mondta, s remélte, hogy a feltámadtreménysugár, amit érzett, nem ül ki az arcára. – És akkor majd beszélapámmal?

Egy pillanatra mindkettőjük képzeletében megjelent egy tágasszekér, melynek olajozatlan kerekei csikorogva haladnak az úton.

18

Pandora’s TeAm

– Nem volt jó ötlet az apjától, hogy értem küldte, miután beszéltTollyval – mondta a férfi.

– Nem Tolly volt az egyetlen. Opie Burgerss-szel és még másokkal isbeszélt. – Alsó ajkát fogai közé csippentette, majd elgondolkozvamondta. – Bár igaz, hogy maga nem ért annyira a nyomkereséshez, mintegy apacs, de...

– Legalább éltem velük – fejezte be a mondatot Delaney némiutálkozással a hangjában. – Én úgy mondanám, hogy eleget tudokhozzá.

Faith eredetileg nem akart kérdezősködni, de a terjengő pletykákfelkeltették a kíváncsiságát, s most, hogy jobban megismerte, mégtöbbet akart tudni. Tolly Abbott mesélt róla valamit az apjának, amit ő –nem épp illendő módon – kihallgatott. Tolly említett egy embert, akiazért halt meg, mert az hazugnak nevezte Delaney-t, mikor azmegvádolta, hogy az apacsoktól lopta a lovát. Egy másik szerencsétlenegyszerűen csak azért halt meg, mert csalónak nevezte. De egy olyanesetről is mesélt, hogy megmentett egy sebesült bányászt a Galiuro-hegységben, és a Thomas-erőd-be vitte. „Jó ember, aki melletted áll",szögezte le minden kedvére való történet után.

– Elijesztik azok a dolgok, amiket rólam hallott, ugye?Faith megborzongott, hogy kitalálta a gondolatait. – Némelyik –

válaszolta kedvesen. – Ha maga olyan jó, mint amilyennek mondják,akkor miért nem akar nekünk dolgozni? Opie Burgesstől tudom, hogy amúlt hónapban ott hagyta a vasútépítést.

– Opie egy öreg pletykafészek!– Igen, igaza lehet. De magának nincs munkája. Én – azt mondják –

jó szakács vagyok. A gyerekek miatt ne aggódjon, ők sem bánnák.Azonkívül megfoltoznám a ruháját – mondta Faith, és megérintette aférfi ingét.

– Ez mind nagyon szép. De hány napig bírja ki víz nélkül? Mennyimérföldet tud megtenni naponta, hercegnő? Nézze ezt a földet, hányember próbálta már vért izzadva megművelni, és mennyi jön mégutánuk. Olyan terepen hajtják állataikat, ahol foszlányokká szakadna afinom, fehér bőre. Harcolnak és gyilkolják egymást; fehéret, mexikóit

19

Pandora’s TeAm

és indiánt egyaránt. Ha a pionírok megjelennek, a bányászok és aföldművesek nekik esnek, s már kész is a vérontás.

– Elég! Nem ijeszt meg ezzel.– Pedig jobban tenné, ha hallgatna rám. A sivatag meglehetősen

szomjas föld, és megvan a saját törvénye. Jól tanulja meg, és ne felejtseel soha: azé minden, aki hamarabb érkezik. Legyen az víz, föld vagy nő.

Faith már látta lelki szemei előtt, hogy a férfi megint el fogjautasítani az ajánlatukat. Apja kérése jutott eszébe, hogy keresse meg eztaz embert, vegye rá, hogy vezesse át őket az ellenséges vidéken. Ottnincsenek kitaposott utak, mint Oregonban. Tudta, milyen kevés pénzükmaradt, s hogy mindenképpen át kell jutniuk azon az istenverte,terméketlen földön. Keserűen gondolt az úton elszenvedettekre:édesanyja elhunytára és álmainak elvesztésére.

Delaney felé fordult. Kemény, kiszámíthatatlan és veszélyes. Ígyigaz, és ez még nem is minden – gondolta.

– Nem gondolja meg magát, bármit is mondok? – szegezte a férfinaka kérdést.

– A fegyverem nem eladó – mondta, és eltaposta félig égettcigarettáját.

– Sokan vannak a városban, akik gyűlölik magát. Legalább ennyienvannak azok, akik iránt maga érez így. Azt mondják, minden továbbinélkül megölne egy embert kevesebb pénzért, mint amennyibe egy ebédkerül. Már tudom, mi az oka, hogy nem vállalja el a munkát: itt nemkell gyilkolni – mondta Faith, majd hátrébb lépett egyet a férfimegvillanó fagyos tekintete elől. Öntudatosan fölszegte a fejét. – Márcsak egy kérdésem van. Merre találom azt az embert, akit Chelli-nekhívnak?

– A pokolban nagyobb biztonságban lenne, mint mellette.– Maga nem hajlandó elvállalni a munkát Nekem nincs sem időm,

sem lehetőségem több.Faith a szoknyája mögé rejtette reszkető kezét. Minden bátorságát

össze kellett szednie, hogy így beszéljen vele, de nem tehetett mást.Nem volt más lehetőség, csak mihamarabb eltűnni Prescottból.

– Az ég szerelmére – fakadt ki Delaney –, mi volt a baj a férfiakkal,ahonnan jött? Maga nem tartozik...

20

Pandora’s TeAm

– Semmi baj nem volt velük! – vágott közbe a nő. Érezte, hogy ateste szinte pattanásig feszül.

– Mi az istenért nem ment férjhez valamelyikhez, s maradt volnanyugton?

Delaney sohasem fogja megtudni, milyen erőfeszítésre volt Faithnekszüksége, hogy ránézzen, s milyen fájdalomba került a válasz.

– De megtettem. Az esküvő napján lovasok jöttek az új otthonunkba.Földművesek, Mr. Carmichael! De nem nászajándékot hoztak, hanemnem akartak látni minket a farmon, amit a férjem megvett, Őmeggondolatlanul kifogásolni kezdte a meggyőzési módszerüket. Anászéjszakámon temettem el.

A férfi tudta, hogy még más is történt. Kavargott benne a tehetetlenfájdalom és a szerelem érzése, de nem engedte, hogy úrrá legyenekrajta. Látta a lángoló fájdalmat a nő szemében, amelyet azonbangyorsan újra magába zárt.

– Ha nem tudja vagy nem akarja megmondani, merre találom azt aChelli nevű embert, akkor keresek mást, aki megteszi – jelentette kigyorsan, harcolva a lelkében kavargó érzésekkel.

– El fogja rabolni mindenüket, amijük van, aztán otthagyja magukatvalahol meghalni – mondta, majd megpróbált barátságos arcot vágni,miközben végigmérte a nőt a feje búbjától a lába ujjáig. – De magátlehet hogy nem, hercegnő. Hanem eladja pénzért.

Faith összeráncolta az arcát. – Megszívleljük a figyelmeztetést. Énnem vagyok egy gyámoltalan nő, Mr. Carmichael.

Fejének királyi tartása, mézédes hangjának meggyőzőereje, s hogy atanács ellenére kitart szándéka mellett, válaszra késztette a Delaney-t.

– Próbálja meg a Prérikutyánál, a Whiskey soron.Faith egy kurta biccentéssel elköszönt a férfitól, majd egy katonának

is becsületére váló precizitással megfordult és elment.Mr. Carmichael még állt egy darabig, s nézte a távolodó nőt,

szoknyájának lágy mozgását, – Legalább nem hord fűzőt és hatalsószoknyát – motyogta, de a nő nem hallhatta. Majdnem utánaszólt,de aztán meggondolta magát. Hagyja még egy kicsit barangolni. Mégszüksége van egy kis időre, mielőtt döntene.

21

Pandora’s TeAm

Lelépett a járdáról, és elindult a sikátor árnyékában türelmesenvárakozó ember felé.

22

Pandora’s TeAm

Második fejezet

Azt hiszem, a nyomába szegődöm – morfondírozott Delaney. – Elmentaz esze annak az ostoba nőnek, hogy Chellit akarja szerződtetni.

– Ha egy szamár túl messzire merészkedik, az könnyen a hiénákzsákmánya lesz.

Néhány díszesen becsavart tincs ékesítette az apacs fekete haját. Azarcán lévő néhány finom barázda jelezte gyermekkorának messzeségét.Az egykor büszke harcos mára sovány öregemberré lett. A fehér emberlétrehozta rezervátum egyetlen eredménye az állandósult éhezés láthatójelei voltak.

Delaney az indián szemébe nézett. – Már megint van valami baj?Mióta Clum...

– Mindig baj van, Delaney. Élelmet kaptunk, és sokanmegbetegedtek.

– Ó, Krisztusom! – sóhajtott a férfi, és becsukta a szemét. – Hátsenki nem hallgatott a figyelmeztetésre a legutóbbi eset óta!

Nem várt választ, nem is felelt senki.– Ez alkalommal mi volt a kukorica és a cukor közé keverve, törött

üveg vagy sztrichnin?– A második. Számít ez valamit?– Az átkozottak! Hogy a jó égbe ne számítana! – sziszegte, s

összeszorította öklét tehetetlenségében. Hogyan óvhatnánk meg agyerekeket az ilyen alávaló gaztettektől? A pinole az apacsok kedvencétele, és sajnos túl sokan tudják, hogy mennyire ki vannak éhezve azédességre. Minél jobban éheztetik az indiánokat, annál inkábbvédtelenek az ilyen esetekkel szemben. A fehérek a barátság látszatávaljönnek a rezervátumba, és halált hagynak maguk után.

23

Pandora’s TeAm

– Mi történt az új felügyelővel? – kérdezte Delaney. – Azt hiszem,elég nyilvánvaló volt számára, hogy jobban jár, ha a hazugságotválasztja.

– Hammond ráteszi a kezét a földre. Hangoztatja, hogy nem tartozikközénk. Van egy bányaterület, amit Hay fiának adott el.

– Az Indiánügyi Hivatal megbízottjának a fia?– Igen. Ő lelkes híve a fehér ember igazságának. Ráadásul a marhák

is túl soványak és betegek. Nem sokáig hordozzák már Hammondbillogját.

– Az istenverte arany! Remélem, nem találnak ott semmit.– Tudták, hogy van arany a földben, már mielőtt elfoglalták.Delaney az égre nézett. – Néhány hónappal ezelőtt megjelent Archie

Mclntosh levele a Phoenix Herald-ban. Hallottam, hogy Fisk ezredesSan Carlosba ment, hogy tájékozódjon az ottani helyzetről. Tárgyalt ahelyi hatóság képviselőjével. Schurz becsületesnek látszik. MikorJeffords sürgette Geronimót és Ponce-t, hogy Juh-val és Nolgee-velegyütt térjenek vissza Mexikóból, már látnia kellett, mi készül. Miértnem csinált semmit?

– Ő vissza akarja szerezni San Carlost, de nem hallgatnak rá.– És Geronimo? Ő nem fog tétlenül várakozni! Ők harcoltak a

katonákkal, mielőtt a rezervátumba mentek.– Clum próbálta megmutatni nektek, hogyan érdemes felvenni a

küzdelmet – mondta Delaney. – Be kell bizonyítani, hogy a marhahús-felvásárlók csalnak a méréskor, s akkor talán valaki a HollandReformátus Egyházból felvállalja az ügyet. Vagy megnyeri Mclntosht,hogy intézkedjen az indiánügyi megbízottak testületénél, és akkor majda saját szemével látja a korrupciót és a kapzsiságot. Az emberek szeretikHartot, és Hammond nem szaladhat az ügynökséghez.

– Azt fogod tenni, amit az apád? – kérdezte az apacs.Delaney a távolba nézett. – Nem tudom. De azt hiszem, nincs miért

elhagynotok a rezervátumot. Túl sok lenne a kockázat.– Victorio lányának a férjét is megölték. Sok minden szól San Carlos

elhagyása mellett.– Victorio tudja, hogy bosszút kell állnia.– Ő azért harcol, hogy visszaszerezze mindazt, amit népétől elloptak.

24

Pandora’s TeAm

– A harc nem mindig a legjobb válasz – vélte Delaney. A gyomraémelyegni kezdett egy újabb kitörés gondolatától.

– Itt van Brodie, ő még nyomoz utánad. Ha túl közel jön...– Akkor meghal – fejezte be a mondatot Delaney, minden érzelem

nélkül.– Igen, ezt kell tenned, hiszen elrabolta az asszonyodat. Elvette a

földedet.– Nem, ő soha nem volt az enyém. Csak felhasznált Brodie számára.

A föld sem volt igazán az én tulajdonom.– Naiche nem fogja ráemelni a kezét. Ő gyenge, és azonkívül ott van

neki a fia.Delaney érzelmei befelé fordultak, – Ő nem az enyém –

összeszorított fogai közt csikorgatta ezeket a szavakat, melyekmegbolygatták lelkének legsötétebb zugait. De csak egy pillanatra,majd könyörtelen határozottsággal bezárta az emlékezés kapuit.

– Van még valami fontos? – kérdezte.– A tél már olyan gyorsan közeleg, mint a sivatagi homokvihar.

Nincsenek takaróink, sem pedig meleg ruháink. Az élelem is túl későnjön ahhoz, hogy etetni tudjuk éhes gyerekeinket. A sápadtarcúakéjszakánként elpusztítják a kukoricát, még mielőtt betakaríthatnánk.Elias gyűlölete, ki nyakunkra hozza ellenségeinket, a papagókat, hogylesöpörjenek minket a föld színéről. A te vasutad is egyre több emberthoz ide, akik mind a halálunkat kívánják.

Senki sem fogja elfelejteni Eliast és a Camp Crant-i mészárlást. Afehérek gaztette volt. Jó, ha emlékezünk arra, hogy Eskiminzin mégbízott a fehér emberben, mikor fogta kislányát, és visszatért CampGrantbe. De elszomorít, hogy a testvéreim nem tudják, milyen végetmértek gyermekeinkre a papagók. De ez már a múlt, és néha jobb iselfelejteni.

Az emlékezetem hosszú és olyan szomorú, mint a testvéreimé. Nemfelejthetjük el Crookot és az ő fehér ember iránti gyűlöletét. Mimindannyian emlékezünk rá, mikor szembeszállt Eliasszal a védtelengyerekek és asszonyok mészárlásával szemben.

Delaney csendben volt. Eskiminzinre gondolt, aki mikor megöltefehér barátját, Charles McKinney-t, a következőket mondta: „Az

25

Pandora’s TeAm

ellenségét a gyáva ember is meg tudja ölni, a barátját viszont csak abátor.” Ezt tette, hogy meggyőzze népét: nem lehet barátság azanglosokkal, miután az Arivaipa-kanyonban a lovasság bekerítette azapacs erődöt, és tüzet nyitott rá.

Még sokáig tudott volna kutatni az emlékeiben, de eszébe jutottdárdával keresztüldöfött barátjának a képe, s ez arra intette, hogy jobb,ha odébbáll, mielőtt észreveszik.

Egy újabb cigarettát sodort magának, és rágyújtott. Nézte az üresutcát, majd megkérdezte. – Yancy még mindig Brodie-nek dolgozik?

– Kísérgeti. Néha a Clantonok szolgálatába áll.– Még mindig marhákat lopnak?– Brodie felvásárolja őket, ahogy ezt mások is teszik. Nem célszerű

megkérdezni, honnan valók a jószágok.– Az én puskám pont megfelelő, nem kérdezősködik ezekről az

emberekről – jegyezte meg Delaney, majd türelmetlenül kifújta a füstöt.– Milyen az a nő, aki arra kér téged, hogy a mi földünkre hozd? –

kérdezte Seanilzay.Delaney az apacsra nézett, és elvigyorodott. – Nocsak, akarja őt a

barátom?– A bőre túl fehér, a nyelve túl éles. Te sok napot sétáltál már

egyedül. Ez nem jó az embernek.– Nekem megfelel. Én szeretek egyedül lenni.– Ennek az asszonynak a szemét nem lehet elfelejteni.– Ó, igen, Seanilzay. Istenemre, tényleg nem.– Nem jó, ha távollétedben elfelejted azt, amit tanultál.– Én nem felejtettem el semmit – mondta Delaney lágyan, de

nyomatékosan ezt mondd meg Naiche-nak is. A bátyámnak meg azt,hogy rövidesen hazamegyek.

– Itt az idő, mennem kell – mondta az apacs.– Hamarosan visszafizetem az adósságomat – mondta Delaney, és

megérintette barátja vállát.– Találkozzunk jó egészségben legközelebb – köszönt el Seanilzay,

és hangtalanul elsuhant lágy mokaszinjában.Delaney arra gondolt, hogy bárcsak a gondolatai is ilyen könnyedén

hazarepíthetnék. Otthon és Elise. Valaha ez a két szó elválaszthatatlanul

26

Pandora’s TeAm

összefonódott. Elise az asszonya. Most Brodie felesége. Keserűségetérzett a szájában. Az utcára köpött. Hercegnője nem volt messze tőle.Egy hosszú percig nézte, mint vadász a zsákmányát, majd úgy döntött,hogy utánamegy.

A reggel felhőtlen és forró volt, mint ahogy az a legtöbb késő tavaszinapon lenni szokott. A tiszta ég és a máris perzselő nap pokoli hőségetígért. Aki talpon volt, az is nagyon megfontoltan mozgott. Delaney semtett másként. Hercegnője egyszer sem pillantott hátra, hogy megnézze,követi-e valaki.

Faith megvetette azokat az embereket, akik a tűző nap ellenére ottálldogáltak a Vizsgáló Hivatal előtt. Borzongás fogta el, amint SilverCity nagybecsű polgárait arról hallotta beszélni, hogy ki ajánlkétszázötven dollárt egy apacs skalpért. Figyelmét a Tombstone Miningand Milling Company híradása kötötte le, miszerint egy tízfokozatúzúzó malmot építettek a San Pedro folyó partjára. Miközben azongondolkozott, hogy milyen is lehet egy tízfokozatú zúzómalom,megpillantott egy térképvázlatot, mely a legnagyobb örömére arróltanúskodott, hogy az igényelt földjük környéke már szépen benépesült.Mosolyogva fogadta Opie Burgesst, aki kalapját levéve mellészegődött.

– Hogy van az édesapja, Becket kisasszony? – kérdezte.– Sokkal jobban, köszönöm. Már tud bicegni is.– Örömmel hallom. Beszélt végül is Delaney-vel?– Attól tartok, nem érdekli a dolog.– Furcsa figura az az ember. Soha nem fogom megérteni, miért

hagyta ott a munkáját Santa Fében. A Kongresszustól kapták a földet,hogy utat vágjanak nyugat felé. Aztán jöhet a vasút. Ez persze nemtetszik a vízi fuvarozóknak. Mondtam már, hogy Delaney révészként isdolgozott?

– Nem emlékszem, Mr. Burgess. De bocsásson meg, most sietnemkell.

Folytatta útját, nem is sejtve, hogy Delaney egyre szorosabbanköveti. A férfi hallotta Opie utolsó mondatait, de azok nem nyugtattákmeg. 1866-ban kezdett a vasútnál dolgozni, mikor az Atlantic és aPacific társaság először tervezte, hogy megépíti a Springfieldtől

27

Pandora’s TeAm

Arizonán keresztül San Diegóig tartó pályaszakaszt. A pánik 1873-bantört ki, mikor az indiánok először támadták meg az építkezést. Ekkorkilépett a vállalattól, remélve, hogy leállítják a földek továbbielrablását. De az Atchinson Topeka & Santa Fe Vasúti Társaságmegragadta a kínálkozó lehetőséget, és megszerezte az A & P-től aföldhasználati jogot. Nem telt bele három év, és elérték, hogy aKongresszus támogatásával folyjon az építkezés Arizona és Új-Mexikóterületén.

Amitől tartott, bekövetkezett: Opie őt is megállította. Nem vette le aszemét zsákmányának kecses mozgásáról. Tudta, hogy az utcatúloldalán Bet Tampas megszakítja a boltja előtti szokásos sepregetést,hogy zavartalanul bámulhassa a hercegnő elvonulását.

– Del, áruld el nekünk, mi a véleményed a Southern Pacific SantaFé-i építkezéséről.

– Nincs róla mit mondani, Opie, keresztülvágják az indián földet.– De csak Fort Yumáig jutottak el. Te dolgoztál a texasi szakaszon,

igaz, hogy minden odaveszett?– Hát igen, ugyanaz a helyzet, mint az A & P-nél 73-ban. – Delaney

nem ismerte az Opie mellett álló embert, s így megtartotta a véleményétmagának.

– Azt mondod, nem éri meg pénzt fektetni ebbe a vállalkozásba? –kérdezte Opie, látva Delaney zavartságát.

– Ha megütöd a főnyereményt, és van egy rakás pénzed, amit kiakarsz dobni az ablakon, akkor jobbat nem is tehetnél – mondta, detudta, hogy hazudott. A kormány készteti a vasutakat, hogy profitottermeljenek. Kizárólagos jogot biztosít számukra faáruk és ásványianyagok szállítására, és földet minden mérföldért. Mindezeken felülkapnak 16 000 dollárt a mocsaras, 32 000 dollárt a dombos és 48 000-ta hegyvidéki szakaszokért, mérföldenként. Ez az átkozott profit utánihajsza okoz minden bajt.

– Úgy hallottam, hogy Fred Harvey egy ragyogó üzletet csinált SantaFében – mondta az ismeretlen, majd Delaney kérdő pillantásáraválaszolva bemutatkozott.

– Marcus Campbell.

28

Pandora’s TeAm

– John unokaöccse, az űj kongresszusi képviselőnk – magyaráztaOpie.

Delaney biccentett ugyan, de nem nyújtott kezet. Látta ugyanis, hogyhercegnője lelassította lépteit, s már indulni akart.

– Tudja, hogy Harvey egy újabb vállalkozást alapított, olyat, mintamilyen Topekában van? – kérdezte Marcus.

– Tudom, hogy Santa Fe beleegyezését adta, hogy amíg összeállítjákaz építkezési, fuvarozási stb. költségeket, addig övé a haszon.

– Kiváltságos információ volt, nem igaz?– Igen, biztosan – felelte Delaney, és továbbment.Faith befordult a sarkon. Lépteit nem lassítva gyorsan megigazította

főkötőjét. Egy kicsit izgatott volt, s megpróbált nem gondolni arra, mireis készül. A kocsma előtt elhaladva bentről hangos, durva kiabálást,borízű vihorászást hallott.

Delaney látta, amint a napfény megcsillan a haján. Olyan volt ez aszín, mint a meleg, aranybarna méz. A gyermekkorára gondolt, ésmegnyalta a szája szélét.

Ekkor egy ember lépett elő egy ajtó mögül, s meglátva a nőt,utánaindult. De még mielőtt egy lépést is tehetett volna, Delaney otttermett, és egy határozott balegyenessel visszaküldte oda, ahonnan jött.Hamiskás mosoly jelent meg az arcán; ez volt az első eset, hogyvalakinek az őrangyalául szegődött. De a hercegnőnek tudnia kellett,hogy a Whiskey sor nem igazán a neki való hely.

Faith pontosan ugyanezt gondolta. Szinte reszketett a tudattól, hogybe kell mennie az egyik kocsmába. Futó pillantásokat vetett akirakatokban lévő újságokra, s meglepetten tapasztalta, hogy DelaneyCarmichael szinte valamennyi címlapon szerepel. Meglehetősenellentmondásos kép tükröződött róla. Az egyikben gyilkosként, amásikban hősként szerepelt. Visszagondolt beszélgetésükre, mikor aztállította, hogy Prescott kezd civilizált város lenni. Nos, lehet, hogyjavult valamit a helyzet az utóbbi időben, de ez még mindig nagyonmessze állt attól, amit ez a szó Faith számára jelentett.

Nem engedte, hogy elkalandozzanak a gondolatai. Egy korcs kutyamorgott rá, amint áthaladt egy sikátoron. Az állat egy szeméttartállyalvolt elfoglalva, de Faith jobbnak látta, ha szoknyáját kissé megemelve

29

Pandora’s TeAm

sietősebbre veszi a tempót. Fellépve a járdára észrevett egy hirdetést,mely huszonöt centért kínált szállást éjszakára. Zilált hangulatában beletudta képzelni magát a hotel elé kötött lovak helyzetébe, amintrángatják kantárjaikat a növekvő hőségben. Az izzadság egyre jobbanelhatalmasodott rajta. Egy jó forró fürdőt kívánt finom szappannal.Majdnem lehetetlen volt tisztán tartania magát és a hosszú haját, Avízből mindig túl kevés volt ahhoz, hogy fürdésre lehessen pazarolni.Két dülöngélve éneklő alak majdnem letaszította a járdáról. Faithmegborzongott, és abban bízott, hogy nem kell hasonló alakokkalszembenéznie, ha majd megtalálja Chellit. Arra gondolt inkább, hogyfiatalabb bátyjai mennyire tiltakoztak a fürdés ellen az ültetvényen,mikor megtudták, hogy nekik kell vizet húzniuk a vékonyan csörgedezőpatakból. Prisszel kapcsolatban már más volt a helyzet. Amikor csaktehette, szaladt a patakhoz. Néha irigyelte húgát az ártatlanságáért, mégmeg is esküdött, hogy vigyázni fog rá.

Ezek a gondolatok ráébresztették a jelenre. Az utazás a sivatagonkeresztül nem tűnik túlságosan veszélyesnek, de csak abban az esetben,ha az apjának pontosak a térképei, Sajnos, nemcsak az idő rövidségesürgette Prescott elhagyását, hanem a bányászok folyamatos beáramlásais veszélyt jelentett számára. Még ma kell találnia valakit, aki vállalja,hogy kivezeti őket innen.

Faith fellépett az elvetemedett fatornácra, és majdnem elvesztette azegyensúlyát. Felnézett és meglátta a fényesen csillogó betűket, melyektudtára adták, hogy megérkezett. A táblán a következő felirat volt:Prérikutya.

Kihúzta magát, s vett egy mély lélegzetet. Azt kívánta, hogy bárcsaknyelné el a sivatag Delaney Carmichaelt, majd megindult az ajtó felé,mielőtt még a maradék bátorsága is elillant volna.

A szagtól, ami megcsapta, majdnem megtántorodott. Izzadság, füst,trágya, szesz és még ki tudja, mi minden meghatározhatatlan bűz elegyefogadta, melyet a bent rekedt meleg és a vályogtéglás fal csak továbbfokozott. Néhány gyors szájon át történt levegővétel segítettlecsillapítani megindult gyomrát. E néhány pillanat alatt a kocsmamegmerevedett. Abbahagyták a beszédet, az ivást és a kártyázást, s akicsak bent volt, az mind a belépőre bámult. Faith bizonytalanul lépett

30

Pandora’s TeAm

egyet. A tökéletes csend már majdnem elviselhetetlenné vált. Most márnem kívánta a sivatagba Delaney Carmichaelt. A poklot tartotta amegfelelő helynek. Nem mert senkinek sem a szemébe nézni. Tekintetéta hordóra fektetett deszkára szögezte, mely bárpultként szolgált. Alegszívesebben elszaladt volna. Bár nem hallott semmi zajt, a biztonságkedvéért hátranézett, nyitva van-e még az ajtó.

Delaney az ajtókeretnek támaszkodva figyelte az eseményeket.Hüvelykujját övébe akasztotta, s diszkréten vigyorgott.

Faith erőt vett magán és megszólalt. – Egy Chelli nevű embertkeresek. – Mivel választ nem kapott, még egy lépést tett előre éshozzátette: – Meg tudná valaki mondani, merre találom? Senki semmondja meg? Én...

– Fogd be a szád, Blucee! Ha sokat okoskodsz, a végén egy karóntalálod majd magad!

A Blucee-nek nevezett fickó, aki már félig felállt a székről, gyorsanvisszaült a helyére. A rossz külsejű bányász, aki az előbbieket mondta,áthajolt az asztalon, és megfogta a karját.

– Nézd, vele van Carmichael is!Faitht elöntötte a forróság. Úgy az ajkába harapott, hogy majdnem

kiserkent a vér. Hármat számolt és hátrafordult. – Maga visszautasítottaaz ajánlatomat. Nehogy megpróbálja megakadályozni, hogy találjakvalaki mást!

– Mert különben mi lesz, hercegnő?– Del? Te vagy az? – hallatszott bentről.Faith megfordult. A szoba távolabbi végében egy nő elhúzta a

függönyt egy folyosó elől, és bekiabált. – Chelli, gyere, nézd, ki van itt!– Majd Delaney-re nézve magyarázkodni kezdett. – Éppen Earppel ésHollidayjel kártyázik, de mindjárt jön. Tudod, Del, mi mindig szívesenlátunk.

A nő nem mosolygott, de rekedtes hangja bizalmat ébresztettFaithben. – Szeretnék beszélni vele – mondta.

– Édesem, Chelli sok mindent tud, ami egy nőnek kell, debeszélgetni, azt nem! – mondta némi gúnnyal a hangjában. – Gyere idenyugodtan, itt jó – helyen leszel!

– Azt hiszem, félreértett, én munkát akarok ajánlani neki.

31

Pandora’s TeAm

– Ha még nem mondtam volna – válaszolta a nő mi nem szeretjük abonyodalmakat.

– Edna Mae! – hallatszott egy mély hang valahonnan a függönymögül. – Hozz még egy üveggel! Ha zaklat valaki, mondd meg, VirgilEarp seriffhelyettes majd megy és intézkedik!

– Egy nő akar Chellivel beszélni!A gúnyos nevetés megijesztette Faitht.– Hé, Virg! – kiáltotta Delaney. – Azt hittem, dél felé indultál!– A bátyáimat várom. Wyatt és James Dodge-ból jönnek, és hozzák a

családjukat is.– Dodge! – suttogta Faith szinte magában, s megfagyott ereiben a

vér. Egy pillanatig hang sem jött a torkára.– Kérsz valamit inni, Del? – kérdezte Edna Mae, és már indult is a

bárpult felé.– Kérem, nagyon szeretnék beszélni Chellivel, most azonnal – vett

erőt magán Faith.– Chelli, gyere már ki!Faith kétségbeesetten Delaney-re pillantott, s mikor visszafordította a

fejét, a legszívesebben elfutott volna. Egy szarvasbőr ruhás ember álltelőtte.

– Szükséged van rám, amigo?– Van a nyavalyát! A hercegnő keres – mutatott a nőre Delaney.Faith esküdni mert volna, hogy mindenki hallja, mennyire vacog a

foga. Delaney jellemzése erről az emberről tündérmese volt avalósághoz képest. Ruhája koszos volt, s bár nagyjából hasonló magasvolt, mint Delaney, zömökebbnek, erősebbnek látszott. Bal arcán egyhosszú forradás húzódott. Vastag, fekete haja sűrű fonatokban lógott.Szélesen vigyorgott, miközben ráérősen nézegette a nőt. A szemébennem volt semmi melegség. Faith érezte, hogy úrrá lesz rajta az undor.Szeretett volna elmenekülni.

– Nos, hercegnő? – szólalt meg Delaney.– Szükségünk van egy kísérőre, aki segít abban, hogy eljussunk

délre. Apám megfizeti azt az árat, amit kér, csak induljunk minélhamarabb.

32

Pandora’s TeAm

Chelli nem válaszolt. Hanyagul kihúzott egy széket egy bányász alól,aki lehuppant a földre. Arrébb rúgta, majd széles mozdulattal lesöpörtea legközelebbi asztalt, s hellyel kínálta a hölgyet.

Faith nem szívesen mozdult meg. Nem akart közelebb kerülni ehhezaz emberhez, de érezte Delaney parancsoló tekintetét. Két lépéstelőrelépett.

– Emlékezz arra, amit mondtam, hercegnő – súgta halkan Delaney.– Ugye, tisztességes munkát ajánl, s nem akar átejteni? – kérdezte

Chelli, és a nő felé tolta a széket.– Azon a napon, amikor te tisztességes munkát fogsz végezni, szögre

akasztom a puskám – jegyezte meg Delaney.– Nem egy ember halt már meg ilyen szavakért – mondta Chelli

fenyegetően.– Néhanapján, amigo, néhanapján – felelte Delaney, megragadta a nő

karját. – Menjünk, hercegnő! Edna Mea, tedd el az italt legközelebbre.Faith előbb Delaney kezére, majd az arcára nézett. – Én nem megyek

sehova, még nem fejeztem be a tárgyalást Mr. Chellivel.– De befejezte – jelentette ki DelaneyLassan felálltak. Faith lángoló szemmel nézett a férfira, aki viszont

hűvösen tekintett le rá. – Ostoba, önfejű nőszemély – gondoltamagában. Átkarolta Faith derekát, s mielőtt tiltakozhatott volna, avállára emelte, majd elindult vele a kijárat felé, – Egy szót se –figyelmeztette a nőt.

– Del! – kiáltott utánuk Chelli.A férfi visszanézett rá. Chelli keze a pisztolya körül motoszkált. –

Nézd, Del, jelenleg sok a tennivalóm – mondta. – De figyelmeztetlek,nem felejtem el, ami történt.

Sűrű füttyszó közepette Faith és Delaney elhagyták a Prérikutyapanziót. Most, hogy magával hozta a nőt, Delaney azon gondolkozott,vajon mit kezdjen most vele?

33

Pandora’s TeAm

Harmadik fejezet

– Kapaszkodjon, hercegnő!Faith nem is tehetett volna mást. Túlságosan is távol volt a biztos

talajtól.Delaney körülnézett. Fenyegetően nézett az emberekre, akik

csodálkozva pillantottak rájuk. Könnyedén lépkedve haladt Tollyistállója felé.

Érezte Faith testének melegét. Nem volt különösebben nehéz,legalábbis nem annyira, hogy izzadni kezdjen. A nő hallgatott, melybőla férfi arra következtetett, hogy neheztel rá. Próbálta összeszedni agondolatait, hogyan kérjen bocsánatot, de tudta, hogy úgysem hinneneki, és az igazat megvallva, maga sem bánta, amit tett.

Faith a férfi ingébe kapaszkodott. Hasát erősen nyomta annak szélesválla, s ezért nem igazán érzett kedvet a beszélgetéshez. Azt eddig istudta, hogy Delaney keményfejű és keményszívű ember. Most mártudta, hogy a teste is az. Jelenetet sem akart rendezni, nehogy mégpletyka legyen belőle. Így hát megadással tűrte a sorsát.

Miközben zötykölődve haladtak előre, Faith azon gondolkodott,miképpen állhatna bosszút a férfin, részint mert úgy kezeli, mint egyliszteszsákot, részint meg, hogy belehajszolta ebbe a kalandba. Egybelső hang arra figyelmeztette, hogy igazak lehetnek a férfinyerseségéről és durvaságáról terjengő pletykák, de elhessegettemagától a gondolatot. Gyomrát egyre jobban megviselte ez a helyzet, denagylelkűen nem tett semmi olyat, ami megnehezítette volna a férfidolgát.

A csípős trágyaszagról tudta, hogy megérkeztek. Hallotta Tollyüdvözlését, legalábbis ezt vette ki hadaró beszédéből.

34

Pandora’s TeAm

– Fogd be a szád, Tolly, s hozz ide egy szekeret – rendelkezettDelaney. – Becket kisasszony elintézte az ügyeit a városban, itt az ideje,hogy elutazzon.

Faith fészkelődni kezdett, mire Delaney lassan, szorosan magáhozölelve, lecsúsztatta a földre.

– Itt várjon! – parancsolta nyersen a férfi.Faith felvonta a szemöldökét, majd gyorsan rendezgetni kezdte

megviselt ruházatát.– Ne tegyen úgy, mint aki nem örül, hogy elhozták arról a helyről! –

támadt rá Delaney.Faith felkapta a fejét, és mérgesen a szemébe nézett.– Mint egy zsák lisztet, Mr. Carmichael?– Nincs rá oka, hercegnő, hogy mérges legyen.– Sok mindent lehetne most rám mondani – válaszolt Faith lágyan és

kedvesen, miközben diszkréten ökölbe szorította apró kezét –, de hogymérges vagyok, az nem egészen pontos kifejezés arra, amit érzek!

Delaney lenyűgözve bámulta haragos nézését. Tudta, hogy egyrenagyobb hatással van rá a nő.

– Én nem akartam megsérteni magát, de Chelli most...– Erről most nem kívánok vitatkozni! – vágott közbe Faith, és

keresztülnézett a férfin.Delaney csupán vállat vont, és az istálló felé nézett.– Tolly, siess már!– Ó, Mr. Carmichael! – mondta Faith kedveskedő hangon.A férfi újból felé fordult. Ekkor Faith egy jól irányzott ökölcsapással

állon vágta a férfit, aki az ütéstől és a meglepetéstől megtántorodott, ésa lóitató vályú kellős közepébe zuhant.

Faith csípőre tette az öklét, és mosolyogva szemlélte a férfit, ahogyaz letörli arcáról a vizet. – Figyelmeztettem, én nem vagyok egygyámoltalan nő.

– Hercegnő...– Faith, Mr. Carmichael. A nevem Faith Ann Becket...– Nem volt még férjnél, asszonyom?– Maga kegyetlen és durva és..– És akar engem! – vágott közbe a férfi.

35

Pandora’s TeAm

– Akarom... magát – hadarta a nő, s nem tudta elhinni, hogy ezt így,minden kertelés nélkül az arcába vágták. Dermedten állt, és sűrűnpislogni kezdett.

Delaney kipréselte a vizet a hajából, s a kalapja után nyúlt. Láthatóanélvezte a helyzetet.

Faith nézte, ahogy kikecmereg a vályúból, s a ruhájából csöpögő víztócsába rendeződik alatta. A nő döbbenten látta, hogy e gyalázatosmegjegyzés után még szemtelenül a képébe is mosolyog.

– Ne nézzen így, hercegnő! Drága dolog a víz, s igazán nincsszükségem még egy fürdőre. Remélem, azt nem akarja, hogybelefulladjak?

– A vízbe fúlás túl szép halál az olyanoknak, mint maga – jegyeztemeg Faith, miközben olyan lenézően mérte végig a férfit, ahogy csaklehetett. – Tolly! – kiáltott az istálló felé. – Kérem, siessen!

– Egy perc, és ott vagyok, kisasszony!– Van magában némi temperamentum.– Ellentétben magával!Delaney közelebb lépett, a nő vállaira támaszkodott.Határozottan jól áll magának – mondta mélyen a szemébe nézve.– Ha ez bók volt, akkor köszönöm, ha nem, akkor meg nem érdekel,

mit gondol rólam.Delaney kicsatolta övét, s pisztolyával együtt a földre engedte.

Simítgatni kezdte vizes ruháját. Faith nem mozdult. A férfi nem látta azarcát, mert széles főkötője árnyékot vetett rá. Formás alakját viszontannál alaposabban szemügyre vette. Kétszer is akart mondani valamit aférfi, de aztán meggondolta magát. Faith érezhetően zavarban volt.Delaney úgy döntött, hogy nem akár belebonyolódni a helyzetbe.Megvannak a saját problémái, azokra kell koncentrálnia. De nem hagytanyugodni a dolog. Idegesítette, mint mikor a durva nyereg kidörzsöli alábát. Vajon miért vágta állon?

Delaney morogva vette tudomásul, hogy az inge nem fog egyhamarmegszáradni.

Elemezte magában a történteket: utánament, megvédte egy olyangonosztevőtől, mint Chelli, és mi a köszönet? Kapott érte egy hidegfürdőt.

36

Pandora’s TeAm

Ez a neked való nő! – gondolta magában. – Megteszel érte mindent,de csak fájdalmat kapsz cserébe. Nos, keressen magának egy másikmarhát, aki oda viszi, ahová ő akarja.

A nyelve is éles. Hogyan bírná hallgatni mérföldről mérföldre ahosszú úton. Korábban megígérte neki, hogy hazaviszi az apjához, igaz,ott semmire sem mennek a földigénylésükkel, de ez már nem az őgondja. Gyorsan le kell zárni ezt az ügyet.

Faith idegesen pillantott hosszú árnyékára. Hátat fordított a férfinak.Nem volt elég bátor ahhoz, hogy a szemébe nézzen. Mérges emberrelnem lehet egyezkedni, s neki minden érzéke azt súgta, hogy Delaneymérges.

Hát legyen csak! Még hatvanévesen sem vallaná be neki, mennyireörült, hogy követte, és nem hagyta magára. Ha az a módszer, ahogykivitte őt a kocsmából, gyengédebb volt, mint ahogy azt más nőkkeltette volna, akkor megbocsátana neki. Ez elég tág értelmezése volna akeresztényi segítségnek, de megtenné. Még mindig fájt a gyomra,furcsa idehozatalának köszönhetően. Eszébe jutott korábbi gúnyosmegjegyzése is: „Talán nem pénzért vagyok megvehető, hercegnőm.''Azt hitte talán, hogy ő egy olyan ostoba nő, aki magát ajánlja felellenszolgáltatásként. Még soha nem engedte magára erőszakolni aférfiak kívánságát. Martin jutott eszébe, de elfojtotta feltörekvőgondolatait.

– Tudja, a férfiak általában hamar elvesztik a fejüket – jegyezte megDelaney azt akarva, hogy Faith megforduljon.

– A nők is, Mr. Carmichael – vágott vissza elutasítóan, s nemmozdult.

– Vegyük úgy, hogy ez most a kezdet – javasolta a férfi.– A kezdet? – ismételte Faith lágyan, s megköszörülte a torkát.Egy okos nő most tudná, hogy ez bocsánatkérést jelent – gondolta

Delaney –, és a férfi felé fordulna engedve, hogy az tegye, amit jónaklát. Emlékezett rá, mikor azt mondta neki, hogy egy nő soha nemkönyöröghet egy férfihoz, s nem értette, mért nem veszi Faith észre,hogy ez fordítva is igaz. Nem elég, ha valakinek éles a nyelve, azt semárt tudni, hogy hogyan kell használni.

37

Pandora’s TeAm

– Már néha egész jól megértettük egymást. Emlékszik, mikorkértem, hogy szólítson Delaney-nek?

Faith reszkető kézzel markolt bele saját szoknyájába. Mindig attólfélt, hogy többet gondol, mint amit a férfi mondani akar. – Ostoba alak– gondolta –, honnan tudnám; hogy mik vannak a szavai mögött. Hogyis várhatja el, hogy komolyan vegyem, azok után, amit javasolt.

– Az alatt az idő alatt, amíg nem láttuk egymást, Mr. Carmichael,még nem jöttem rá, hogy mit számít az, hogyan szólítom! Azt hiszem,az lesz a legjobb, ha megy és segít Tollynak az istállóban!

Delaney az istállóra nézett, majd újra Faithre. – Szerintem bent áll éshallgatózik – mondta.

– Azt hiszem, mindenkinek el fogja mesélni, akit érdekel – állapítottameg Faith.

– Valljuk be, biztosan jó kis történet kerekedik majd ki belőle akocsmában, néhány pohár ital reményében – mondta Delaney, ésmajdnem elmosolyodott, de visszafogta magát. – Sokan emlegetikmajd, milyen könnyen legyőztek – sóhajtotta és megtapogatta vizesruháját. Aztán hozzátette. – De azt hiszem, a maga neve is terítékrekerül minden tábortűz mellett, innentől Tucsonig.

A férfi szerette volna visszaszívni az utolsó szavakat, de már késővolt. Faith ugyan nem sikított fel, de egészen megmerevedett. Delaney-nek is gombóc került a torkára, elképzelvén, amit mondott.

Faithnek hasonló érzései voltak, azzal a különbséggel, hogy neki agyomra is émelygett. Becsukta a szemét és imádkozott, majdelhatározta, hogy nem törődik a férfi megjegyzésével. Nem akartaelárulni az érzéseit. Majd talán később, de az is lehet, hogy soha.

– Úgy tűnik – mondta, s arcába kezdett visszatérni az élet –, hogyegy csepp szerencsém sincs. Csak tudnám, miért kellett nekem ebbe avárosba jönnöm!

Ez nem lehet igaz, gondolta Delaney. Mi lenne, ha elfogadná azajánlatot? A nő teljesen megbolondította. Ott állt csuromvizesen, ésvárta, hogy Faith megforduljon. A nő végre ránézett, s tekintetüktalálkozott. A férfi látta, hogy mond valamit, de csak távoli mormogásthallott. Sok év után most újra megdobbant a szíve. Megérintette akövet. Forró volt.

38

Pandora’s TeAm

Faith Ann Becket csinos volt, és szép, mint az eső után virágbaborult sivatag. De az ő szépsége más volt, mint egy törékeny sivatagivirágé, mely rövid pompázás után lehanyatlik a száraz földre. Faith erősvolt, és ez az erő formálta és tartotta meg az ő igazi szépségét, melycsak az előtt tárulkozik ki, aki igazán szereti.

Delaney már volt egyszer szerelmes, és nagy árat fizetett érte.– Elfogadom az ajánlatát.– Az apám...– Nem, hercegnő, ez kettőnk egyezsége – mondta, s látta, hogy a nő

elmosolyodik –, elfogadja?Faith hiányolta a férfi átható nézését és a kesernyés mosolyt a szája

körül, de bólintott, nehogy meggondolja magát.– Végre-valahára! – kiáltott fel Tolly, s előcsoszogott az istállóból. –

Elég soká tartott. Az ember beleőszül, míg ti az egyről a kettőre juttok!Delaney felvette az övét és a kalapját, s egy dühös pillantást küldve

Tollynak, megindult felé.– Hadd mondjak valamit, Del. Én mondtam, hogy segíts ennek a

kislánynak. Nyergeld fel a lovadat, s kösd a szekér után. Anyeregtáskádat Bet Tampas a kávézó hátsó bejáratánál hagyta,egyszóval nincs vesztegetni való időnk – hadarta gyorsan.

– Tolly, te néha túl messzire mégy – mondta Delaney, és szorosan azöregember elé állt. – Kezdesz túl sokat hibázni.

– Becket kisasszony, ne fizessen neki, nem a pénz érdekli –kacsintott Faithre. – A szekéren az ülés alatt talál friss vizet. Netörődjön vele, honnan van. Warringer hozzácsapta Del számlájához.

– Te vén méregkeverő! Mit mondtál még Delaney-nek? Elég sokáigbeszélgettetek!

Megragadta az indián vállát, és arcát a földre nyomta. – Beszélj, teátkozott!

– Már mindent elmondtam – nyöszörögte.– Semmi többet? Nehogy hazudni merj!– Semmi mást nem mondtam – az apacs feje előre-hátra hanyatlott a

dühödt rázástól –, nem mondtam neki mást – ismételte.

39

Pandora’s TeAm

Hirtelen engedte el. Az indián összegörnyedve feküdt a földön. Egydarabig nem mozdult, majd a kínzójára nézett. Reszkető kézzel töröltele a szája sarkából szivárgó vért. Nézte, amint a tőle majdnem két fejjelmagasabb és kétszer szélesebb, szőke szakállú ember anyeregtáskájához ment, és kivett két palackot belőle. Visszatért azindiánhoz, s megállt fölötte. Egyik kezében a két palackot, a másikbaneredeti arkansasi pipadohányt tartott.

– Brodie küldte neked ezeket. De ha rájövök, hogy hazudtál, akkorezzel látogatlak meg.

A lemenő nap fénye egy borotvát csillantott meg Yancy Wattskezében. Hanyagul odalökte a palackokat a megalázkodva térdeplőindián lábához, aki két kézzel kapott utánuk.

Az erős bőrnyereg nagyot nyikordult, amint Yancy a lovára ült. –Emlékezz arra, amit mondtam. Kövesd és vigyázz rá, nehogy valamibaja essen. Brodie élve akarja Delaney-t.

Robert Becket titokzatos ember volt. Ezt Delaney már a találkozásukelső pár perce után tudta. Az embert az ösztöne tartja életben. De csakakkor, ha hallgat rá. Delaney fiatalabb korában többször kerültveszélyes helyzetbe azért, mert nem hallgatott a megérzésére. Nem leszilyen ostoba többé.

Becket nem adott kitérő válaszokat Delaney kérdéseire, de mégisvolt a levegőben valami szokatlan. A legtöbb embernek van valami oka,hogy elhagyja otthonát, és újat keressen. Delaney ismerte azt az íratlantörvényt, hogy ne tégy föl fölösleges kérdéseket, de ez a szabály csak amagafajta emberekre vonatkozott.

A farmereknek nincs mit eltitkolniuk.Mikor a gyerekekről kérdezett, Becket elmondta, hogy mind nagyon

jól tanulnak.A hercegnője válóban ügyes szakács volt. Delaney jóval egyszerűbb

ételekhez volt szokva.A farmon állt egy vályogfal, amely arról tanúskodott, valakik

egyszer már megpróbálták művelés alá vonni e területet. Delaneycsodálkozott azon, hogy a család ilyen messze él a várostól. Igaz, volt a

40

Pandora’s TeAm

közelben egy csörgedező kis patak és egy árnyékot adó nyárfaerdő. Avályogfal pedig védelmet nyújtott és biztonságos helyet a szekereknek.De maga a hely elzárt volt a külvilágtól.

Delaney elégedetten üldögélt az üres kávéscsészéje mellett.– Lassan útra kelhetnénk, ha megállapodtunk a fizetségben – szólalt

meg Becket.Delaney ránézett a tábortűz átellenes pontján ülő férfira, aki egy

vastag paplant téve a háta mögé, kényelmesén a vályogfalnaktámaszkodott, s lábait kinyújtotta. Ötven év körülinek tippelte.Hasonlított Faithre, valamint kisebb lányára, Prisre. Arcának élesvonásait keretbe foglalta vékony szürke haja.

– Készen állnak az utazásra? – kérdezte Delaney, és elfordította fejéta tűzről, mert az előbb túlságosan belebámult, amitől egy vibráló felhőjelent meg a szeme előtt.

– Nem várhatunk addig, míg a lábam meggyógyul, már épp elég időtvesztettünk. Oda kell mennünk mihamarabb, hogy elkezdhessük avetést, s találnunk kell egy vízhez közeli helyet is.

– Ha van ott víz egyáltalán – jegyezte meg Delaney. – Az a földművelésre még talán alkalmas, de hogy farmnak jó lesz-e, azt nemtudom. S azt sem, hogy elegendő lesz-e a termés. Aztán feltehetően abányászokkal meg kell majd küzdeni, hiszen már jó két éve annak, hogySchieffelin floatot talált arra.

– Float? Az meg mi?Delaney Keithre, Faith legidősebb bátyjára nézett. A tizennégy éves

fiú egy-két év múlva már túl lesz a kamaszkorán. Mikor megérkezett, ezvolt a fiú első kérdése hozzá. Tetszett neki ez az érdeklődés, már csakazért is, mert nem árt felmérni a fiú képességeit, mielőtt elindulnak.

– A float egy színes, sziklákon található kristály. Az öreg Ed talált ráa Huachuca erőd közelében, egy vagy két évvel ezelőtt. Miutánmegvizsgáltatta, visszament, és megkezdte a kitermelést, és tetemeshaszonra tett szert. Azóta az övé a Graveyard, a Lucky Cuss a ToughNut és Tombstone bánya.

– Látod, papa, én mondtam neked, az arany- és az ezüstbányászattalsokkal gazdagabb lesz az ember, mint a farmerkodással – mondta Keithizgalommal átitatott szemmel. – Tolly és Opie elmesélték, hogy az öreg

41

Pandora’s TeAm

Ed talált egy ezüstréteget, mely olyan fényes volt, hogy majdnemmegvakult, mikor belenézett. A katonák mindig ugratták, hogylegfeljebb csak a sírkövét találja meg a hegyek között. De ez a leletolyan gazdag és jó minőségű volt, hogy amikor utolsó pénzérméjétbelenyomta az ezüstbe, ott maradt rajta az érme felirata: „In God WeTrust". Ezért nevezte el ezt a helyet Tombstone-nak.

– Azt is elmondták neked, hogy majdnem kétezer ember vándoroltoda? – kérdezte Delaney. – Először az Edhez hasonló kincskeresők,majd a szerencsejátékosok. Aztán egypár ember felvásárolta aterületeket, és ércfeldolgozót építettek. Ezek után sok bűnöző kerültoda, kiknek már mindenhol meggyűlt a bajuk a törvénnyel. Az apacsokharcban állnak velük, mivel elfoglalták a területeiket. Nem árt, hatudják, mire számíthatnak!

– Ne ijesztgessük a gyerekeket az apacsokkal! – szólt közbe Robert.– A hadsereg megígérte, hogy a rezervátumokban tartja az indiánokat.Ők majd vigyáznak a rendre.

– Nem is lenne semmi baj, hogy ha betartanák azokat az átkozottígéreteiket – szaladt ki Delaney száján, majd Faithre pillantott, és nemmondott többet,

Faith egy újabb adag kávét öntött apja csészéjébe, majd amaradékkal Delaney-hez lépett. – Kér még egy kis kávét, Mr.Carmichael?

– Nem, köszönöm – felelte. Zavarta, hogy a nő nem tegezi, s mikorkérdően ránézett, Faith észrevétlenül megrázta a fejét. A férfi nézte,ahogy serénykedik a tűz körül. Összeszedi a tányérokat, vizet tölt amosogatóba. Delaney érezte, hogy elönti valami megmagyarázhatatlannyugalom. Mikor Faith az utolsó edényt is berakta az üstbe, a férfimellette termett.

– Ezt hadd csináljam én. Egy ilyen finom vacsora után ez alegkevesebb.

Faith kedvesen megköszönte, s érezte apjának figyelő tekintetét.A család elvonult.– Faith, miket mondtál neki rólunk? – kérdezte az apja.– Csak azt, hogy szükségünk van rá, hogy elkísérjen az úton.

42

Pandora’s TeAm

– Láttam, milyen szemmel néztél rá. Ne felejtsd el, hogy ez az embermás, mint amilyen Martin volt.

– Tudom, papa, ő más volt.– Én kedvelem őt – szólt bele Keith, Delaney felé nézve.– Én is! – mondta egy gyerekes hang.Faith a húgára mosolygott. – Miért szereted őt, édesem?– Ő is szereti a körtét, mint én és Joey. Azt mondta, hogy két tállal is

meg tud enni. – Csodálkozva tette hozzá. – Neki nem fájdul meg tőle ahasa?

– Ez vagy te, Pris, már megint hülyeséget kérdeztél – szólalt megKeith, még mielőtt nővére válaszolhatott volna. – Ő férfi, te pedig csakegy dilinyós lány vagy!

– Most már elég legyen, Keith! – figyelmeztette öccsét Faith. Apjáranézett, de az nem szólt. Újabban már engedte, hogy a lányamegdorgálja a gyerekeket.

– Pris, Mr. Carmichael felnőtt ember. Az ő gyomra sokkal nagyobb,mint a tied. De ígérem neked, hogy amikor már nagy leszel, te is megfogsz tudni enni két tál körtét anélkül, hogy megfájdulna a hasad.

– Azt hiszem, igazad van – nyugtázta a.választ Pris, s mosolygott,melytől kis gödröcskék jelentek meg az arcán. – Joey is szereti őt.

– Hogy érted ezt, drágám?– Kérdezd meg tőle, majd ő elmondja!

Faith Joey-ra nézett, aki a szekér kereke mellett ült a földön, olyanmessze az apjától, amennyire csak tudott. Sűrű, világosbarna hajamajdnem a szemébe lógott.

– Nagyon szótlan vagy ma este, Joey. De mi mindnyájan kíváncsiakvagyunk rá, hogy mi a véleményed Mr. Carmichaelről.

– Faith, te már megint úgy kezeled őt, ahogy egy kisbabát szokás –csattant fel az apja. – Ő fiú, s ezért...

– Egy kisfiú, apa! És nem egy férfi. Joey igazán érzékeny, akárcsak amama volt, s ő látja...

– Látja? Soha nem fog látni! Fejezd már be ezt az álmodozást!Akárcsak az anyád. Joey soha nem fog újra látni.

43

Pandora’s TeAm

Faith lehunyta a szemét, és az ajkába harapott. Immáron harmadszorezen a napon. Bár apja nem folytatta, ő mégis hallotta a ki nem mondottszavakat: „...miattad, Faith".

Joey vakságának ő volt az oka.– Ne légy szomorú – vigasztalta Joey nővérét, s addig tapogatózott,

míg el nem érte szoknyáján pihenő kezét, s magához húzta. – Igazánkedves a hangja. Azt hiszem, azt szereti a legjobban, ha a földrőlbeszélhet. Megnevettette Prist. De rólam nem tud semmit, ugye?

– Még nem mondtam el neki. De én úgy érzem, hogy Mr.Carmichael olyan ember, aki többet tud annál, amit lát vagy hall.

Joey megszorította Faith kezét. – El kell mondanod neki. Azt fogjavárni, hogy segítsek neki úgy, mint mások. Tudnia kell, hogy csak arravagyok jó, hogy a szekéren üljek.

– Ez nem igaz, Joey, sok mindent meg tudsz te csinálni – mondtaFaith, és átölelte öccsét.

Egy füttyszó riasztotta fel. Gyorsan felállt és megfordult. Delaneyközeledett. Megigazította a ruháját, és azon tűnődött, vajon mennyithallott a beszélgetésükből. Úgy tűnt, hogy semmit.

A férfi biccentett egyet Robert felé. – Jó éjszakát mindenkinek! –mondta. – Holnap lesz elég időnk arra, hogy felpakoljuk a szekereket.Még egyszer köszönöm a finom vacsorát, Becket kisasszony!

Megfordult és otthagyta őket. Faith azon kapta magát, hogy figyelitávolodó lépteinek hangját. Elképzelte, amint egy vadregényes tájonvágtat lovával, büszkén ülve a nyeregben. De apjának dühös pillantásavisszazökkentette a valóságba. Elindult az egyik szekér felé, hogymegágyazzon Prisnek és Joey-nak. A másikat a holmijaiknak tartottákfenn. Szomorú volt a magány miatt, de már hozzászokott annyira, hogyne panaszkodjon. Keith már aludt, mikor visszatért apjához, a pislákolótűz mellé.

– Ha már megcsináltál mindent, akkor a legjobb lesz, ha elmegyünkaludni. Az az érzésem, hogy Delaney már kora hajnalban talpon lesz.

Faith fáradtan bólintott.– És ne felejtsd el, amit mondtam róla. Nem kell többet tudnia annál,

mint ami rá. tartozik. Nem akarom, hogy ostoba kérdéseket tegyen fel.

44

Pandora’s TeAm

– Nem gondolod, hogyha titkolózás ráébreszti, hogy valami nincsrendben? Ő nem ostoba ember, apa. Előbb vagy utóbb rájön, hogyvalamit elhallgatunk előle.

– Tegyünk meg mindent, hogy ne találja ki azt, amit nem akarunkelmondani neki. Addig vagyunk biztonságban, amíg nem tud semmit.Tartozol ennyivel nekem és mindannyiunknak, ezt ne felejtsd el.Gondolj szegény anyádra, aki úgy halt meg, hogy a lelke nem lehetettnyugodt. És ez mind azért, mert te nem hallgattál rám.

– De most már hallgatok, apa. Úgy lesz, ahogy mondod. Nem fogjakitalálni rólam az igazságot.

Faith a szekérhez indult. Belépett a ponyva mögé. Nem feküdt le,hanem csak megállt, s kezét karba tette. Állt mozdulatlanul, könnyeknélkül, bár lelkét körbefonta a fájdalom.

Valami reszelésszerű zajra lett figyelmes. Megfordult.– Ki van ott? – kérdezte. Biztos volt abban, hogy nemcsak egy kis

állatka mocorgását hallotta. Hátralépett, majd vissza, s fülét a szekéroldalához szorította. Biztos volt benne, hogy valaki kint van, és figyeli.

Hosszú percek teltek el a feszült figyelemben. Nem hallott semmizajt vagy hangot, ami megzavarta volna az éjszaka csendjét.

Múlt az idő. Faith nem mozdult. Aztán úgy döntött, hogy okosabb,ha lefekszik. De az alvás nem hozott neki nyugalmat. Rátörtek azemlékek, s újra kezdődtek a lidérces álmok.

45

Pandora’s TeAm

Negyedik fejezet

Pirkadni kezdett. Faith csendben figyelte, ahogy a halvány fényű sáv azég alján egyre erősödik, s lassan betölti a teret. Egy újabb reggel. Újabbremények. Álmatlan éjszakája elszállt a sötétség szárnyán.

A folyóparton térdelve megmosta arcát az üdítő, friss vízben.Kellemesen megborzongott, mikor a víz az arcához csapódott, s utattalálva meztelen bőrén ruhája mögé folyt. Felkacagott, elfeledve egypillanatra a mindennapok gondjait.

Egy ló álldogált a folyóparti bozótosban. Egy füttyszó hallatszott,melyre a kanca elindult gazdája felé. Delaney nem mozdult. Kihasználtaa pillanat adta lehetőséget, s nézte Faith elbűvölően kecses mozdulatait.Látta, mennyire élvezi, ahogy a hűs víz az ajkaihoz ér. Önkéntelenül isarra gondolt, hogy vajon az is örömmel töltené el, ha az ő szája érintenémeg az üdítő cseppek helyett?

Sűrű fekete haja lágyan omlott előre, s meg-megcsillant a hajnalinapfényben. A sötét haja és ragyogó fehér bőre keltette ellentétizgalommal töltötte el a férfit. Ezt még csak fokozta a karcsú alakjáratapadó nedves ruhája. Szeme rajtafeledkezett testének domborulatain,melyekből csak keveset fedett el csábító öltözéke. Mozdulatainakkecses bája, önfeledt, apró kacagása elbűvölte Delaney-t.

Faith, miután felfrissült a hajnali fürdőzéstől, gyorsan kontyba fontaa haját, visszament a szekérhez. A férfi óvatosan lecsúszott a nyeregből,és a folyóhoz ment, oda, ahol a nő volt az előbb. A vére megpezsdült azillattól, mely Faith után maradt a parton. Lehajolt, és vizet merített akezével, s úgy oltotta szomját.

A lova figyelmeztetően felhorkant, de már késő volt. Egy pisztolykakasának kattanása ébresztette rá, hogy mennyire vak és vigyázatlanvolt. Egy csizma talpa nehezedett a hátára, arra kényszerítve, hogy

46

Pandora’s TeAm

lehasaljon. Érezte, hogy a parti kavicsok a mellkasához nyomódnak. Alova prüszkölt és topogott, de nagy nehezen elkerülte, hogy a fekvőemberre lépjen.

– Jól kiképezted a lovadat, amigo! – hallatszott a háta mögött. –Vajon a kis farmerlányt is megdolgoztad az este?

– Lehetséges – válaszolt Delaney, s fejét oldalra fordította a nedvesföldön. Már nem érezte a hátán Chelli csizmáját, de tudta, hogyszorosan mellette áll.

– Edna Mae már nem győzte várni, hogy vissza gyere, s megigyálvele egy italt. És engem mindig elkeserít, ha egy ilyen csinos nőelégedetlen. Megígértem neki, hogy megtalállak és visszaviszlek hozzá.

Delaney nem tudott válaszolni, mert Chelli újból a hátára lépett,ezúttal sokkalta erősebben, mint az előbb.

– Te elégedetlen vagy velem, amigo. Nem tudtam, hogy ennyiremagadnak való ember vagy. Az a kis kedves rózsaszál meg egyre csakrád vár, pedig milyen szép árat kapnék érte valahol! Bármennyire isnehezemre esik, de be kell vallanom neked, amigo, hogy rossz voltamhozzád. Így hát arra gondoltam, miért ne kapja meg tőled is, amit tőlem.Ugye, nem lenne ellenedre?

– Most róla akarsz fecsegni, Chelli, vagy pedig engem akarszlepuffantani?

– Az az igazság, hogy még nem döntöttem el igazán, mit csináljakveled. Sokan vannak, akik fizetnének azért, hogy holtan lássanak. Azthiszem, megtanítlak arra, mit is jelent az, ha valaki keresztezi aterveimet. Én voltaképpen kedvellek téged, amigo, főként ha nemkerülsz az utamba.

– Csak semmi személyeskedés – mondta Delaney. Rászánta magát,hogy cselekedjen. Érezte, hogy eljött a megfelelő pillanat.

Egy villámgyors mozdulattal átkarolta Chelli bokáját, és nagyotrántott rajta. A mexikói elvesztette egyensúlyát. Karja a magasbalendült, s a levegőbe lőtt. Delaney felpattant, s a tántorgó embert azövénél megragadva a földre rántotta. Mielőtt Chelli eszmélhetett volna,Delaney már a földhöz szorította. Engedve az erős szorításnak,elengedte a fegyvert. Nem mozdult, mert elég meggyőzően hatott rá atorkának feszülő kés.

47

Pandora’s TeAm

– Nem öllek meg, amigo. De kígyóeledelt csinálok belőled, hameglátom, hogy megint a nyomomban szaglászol.

Delaney tekintetében nyoma sem volt gyűlöletnek, de hangja hűvösvolt, és rideg. S hogy kellő nyomatékot adjon szavainak, gyorsanelhúzta a kést Chelli torka előtt, olyan közel, amennyire csak lehetettanélkül, hogy megkarcolta volna. – Ezt ne felejtsd el, amigo!

– Állj! – kiáltotta Faith, apja vadászpuskáját tartva a kezében. –Senki ne mozduljon!

Delaney megmerevedett. Vett egy mély lélegzetet, és hirtelenmegfordulva a nőre vetette magát. A jobb kezében lévő késsel felütöttea puska csövét, a ballal pedig kitépte azt Faith kezéből.

A nő elkábult a támadás gyorsaságától és az előtte termett férfitestszépségétől. Olyan hirtelen történt minden, hogy nem volt alkalmaDelaney arcába nézni. Tekintete megakadt csillogó barna bőrén,duzzadó izmain, feszes hasán, majd a kezében szorongatott késretévedt.

Chelli felemelte a lábát, de Delaney még idejében hátralépett, hogyszemmel tarthassa.

– Töltve van? – kérdezte a nőtől, s a fegyvert a mexikói feléfordította.

Faith most ismerte fel. – Igen – préselte ki magából.Chelli megadóan felemelte a kezét, és mosolygott. – Azt hiszem,

ennyi elég is volt mára – mondta, s óvatosan a földön heverő pisztolyfelé hajlott.

– Hagyd csak ott, barátom! Majd később visszakapod!– Ahogy akarod – mondta, majd felállt és elment.Delaney egy nagyot sóhajtott. Faith elé dobta a puskát.– Ha legközelebb fegyvert fog rám, hercegnő, akkor egyből lőjön! –

kiáltott rá mérgesen.– Nem, én sohasem fogok magára lőni! Csak megijedtem. Mindenki

megijedt, mikor hallottuk a lövést. – Faith visszafogta magát, mielőtttöbbet is mondott volna.

Delaney hátat fordított neki. Belülről még feszítette az indulat. Faith,nehezen bár, de leküzdötte azt a vágyát, hogy odamenjen hozzá,

48

Pandora’s TeAm

megsimogassa széles vállát, és elmondja neki, hogy mennyire aggódottérte.

A férfi a lova felé indult, de a nő nem törődött ezzel. Irigyelte alovat, amiért Delaney megpaskolta a hátát, mielőtt rádobta a nyerget.Hát nem érzi? Nem látja, hogy mennyire fontos a számára – sóhajtottfel magában kétségbeesetten.

Delaney felvette az ingét, és összegombolta. Érezte, hogy a nő nézi.Szeretett volna elrejtőzni a pillantása elől.

– Menjen vissza a táborba, hercegnő!– Hagyja már abba ezt a nevetséges hercegnőzést – kiáltotta

összeszorítva két tenyerét. – Most meg van sértve?– Nem! – felelte kurtán, s övébe dugta a kést. Felkapta Chelli

pisztolyát, s megszemlélte. Körülbelül hasonló minőségűnek tippelte,mint a Colt Frontier-t, s betette a nyeregtáskába. Nem nézett mégegyszer Faithre.

– Mit mondjak az apámnak? Ő biztos, hogy tudni akarja majd, mitörtént!

– Az igazat. Ő értékelni fogja, ha maga nem is. Ő ismeri a pénzértékét, hercegnő.

– Már kértem, hogy ne szólítson így. Én tudom, hogyan nézek ki, ésbiztosíthatom, hogy távolról sem úgy, mint egy hercegnő.

– Nem is a kinézetének szól, hanem az orrának!Faith nem vitatkozott vele. Ismerte önmagát, eleget hallotta másoktólegész életében. Martin soha nem mondta neki, hogy csinos. Nemérdekelte ennek a nehézfejű Delaney Carmichaelnek a szellemessége.De minden józan ész ellenére tudta, hogy meg akarja ismerni.

– Miért ítéli el apámat, mert hisz az igazságban? Nem tagadhatja le,hogy mi történt, mikor úgyis tudja mindenki!

Delaney válaszképpen megrándította a vállát. Faith észrevette, hogyprofilból jól láthatóan, orrának íve kissé meggörbült. Valószínűleg elvolt törve – gondolta. – Méghozzá nem is egyszer. Borostás arcaösszhangban volt borzas hajával. Faith nézte, ahogy hátrasimítjabozontos fejét.

– Mit csinált itt ilyen korán reggel, Delaney? – kérdezte a nő.– Azt, amit maga.

49

Pandora’s TeAm

– Azt, mint... Leskelődött?A férfi egy pillanatra elmerengett azon, hogyan tud ilyen bámulatos

harmóniával keveredni hangjában a csodálkozás, a rosszallás és afelháborodottság. Aztán hirtelen ötlettel, minden különösebbmagyarázkodás nélkül kigombolta ingét, s levette magáról. A meztelenférfitest szemlátomást nem döbbentette meg a nőt. Delaney arragondolt, hogy mivel már Faith volt férjnél, közömbösen kell szemlélniea látványt.

Így is történt. Faith már számtalanszor látott erőtől duzzadó izmokataz apja, a bátyái és Martin esetében. De mindezt most valahogybensőségesebbnek, meghittebbnek érezte. Kezét csípőjére tette, sigyekezett nem elárulni, hogy belül szétárad benne valami melegség.

Delaney elővette az övét a nyeregtáskából, és a derekára csatolta, selőhúzta a pisztolyát. A fegyver kevésbé volt mutatós, mint egy átlagosColt vagy Remington, viszont meglehetősen hatékony eszköznekszámított. A férfi nagy becsben tartotta a hatlövetűt, mert apjától maradtrá.

Előrehajolt, és a combjához kötötte a pisztolytáska szíját.Megragadta a gyeplőt, s a nyeregben felállva körülnézett, hogymegbizonyosodjon afelől, hogy Chelli elment.

– Úgy tűnik, hercegnő, hogy meg akarja kérdezni, mit csinált ittChelli? Vagy talán az nem idegesíti, hogy ő nézte magát?

Faith arca elvörösödött a gúnyos megjegyzéstől.Nem kívánta végiggondolni, mit csinálhatott itt Chelli. Delaney és a

belőle áradó vadság jobban izgatta.– Persze hogy idegesít! – felelte. – De még mindig nem válaszolt,

nézett engem, vagy sem? – Ahogy ezt mondta, ismét úrrá lett rajta asértettség érzése.

Delaney egyenesen a szemébe nézett. – Valóban tudni akarja?Arcának ridegsége újra felidézte Faithben a férfiról terjengő

pletykákat. Önkéntelenül hátrébb lépett. – Kemény, kiszámíthatatlan ésveszélyes – villant át a fejében. – De nem lehet mindig csak aszóbeszédre hallgatni.

– Nos, hercegnő? – lépett felé a férfi. – Az igazságot akarja-e hallani,vagy pedig valami mást?

50

Pandora’s TeAm

Ebben a pillanatban Faith úgy döntött, hogy inkább nem akarja tudnia választ. Meglátta azt a gúnyos mosolyt a szája szegletében, s most őfordított hátat.

– Ne felejtse el az apja puskáját! A jó Springfield aranyat ér ezen avidéken!

Faith felkapta a földön heverő puskát, és magához szorította. A lábaremegni kezdett, de nem törődött vele. Nem engedhette, hogy ez legyena férfi utolsó szava.

– Elvisz minket vagy sem? – kiáltott rá.Delaney örült annak, hogy a nő nem nézett egyenesen a szemébe.

Lehajtott feje eszébe juttatta azt a máskor oly büszke nézését, önfeledtnevetését, vízcseppek borította mosolygó arcát. Megdörzsölte anyakában lógó követ, s eszébe jutott régi esküje.

A hosszú csend után Faith lassan a férfira nézett. Szemében mostnem ragyogott a kéklő tisztaság.

– Szavamat adtam – válaszolta csendesen Delaney. – S azt én nemfogom megszegni. De ha már másképp gondolja, akkor azt mostmondja meg.

Faith erős csábítást érzett, hogy azt mondja, igen, már másképpakarom. Nem akart a közelében lenni. Nem tudta, mit mondjon azapjának. Ideges lett attól a gondolattól, hogy Virgil Earp várja a kétbátyját és feleségeiket Kansasból. Gyorsan el kell tűnniük Prescott-ból,tehát szükségük van Delaney-ra.

– Nem gondoltam meg magam, Mr. Carmichael! Jöjjön, a táborbanmindig várja meleg étel.

– Faith, nem lehet egyedül megtalálni a vízlelőhelyeket.Faith megfordult és elment. Delaney elégedetlen volt. Csak állt, és

azt kívánta, bárcsak soha ne vállalta volna el ezt a munkát.

– Délnyugat felé megyünk a Walker's Trail mentén, egészen a PeeplesValley-ig – magyarázta Delaney kimerülten Robertnek, a vacsora után,egy durva térképet rajzolva a földre. – Az első nap nagyon nehéz lesz.Date Creektől – mondta, és megmutatta a kérdéses pontot a rajz föléhajoló Keithnek. – Keresztülmegyünk Hassayampán, Agua Fríán, a

51

Pandora’s TeAm

sivatagon és a hegyeken át. Megállunk Wickenburgban, aztánkövetkezik a Gilmer-fennsík a Phoenix felé vezető úton. Ott megintpihenünk egy napot. Átkelés a Salt Riveren Santa Cruzt érintveTucsonig. – Delaney egy X-et s egy hosszú görbe vonalat rajzolt atérképre. – Ez itt San Pedro és a maga földje, Tombstone mellett. –Arrébb dobta a fadarabkát, és Robertre nézett, gondolván, hogy vankérdése.

– Gondolja, hogy megfelelő három-négyszáz mérföldet tervezni?– Gondoltam erre. Ha egyedül mennék, akkor szívesebben

választanék egy másik útvonalat. De most a biztonságra kelltörekednünk. Gondolnunk kell az időjárásra is. Valamelyikrezervátumban is adódhatnak problémák. Aztán ott van a lába. Nemtehet meg vele napi öt, esetleg nyolc mérföldet. A sivatag sok időnket elfogja rabolni. Korán kell kelnünk, és jó, ha egy-két mérföldet megtudunk tenni sötétedés előtt. Éjszaka nem mehetünk, mert egy rosszlépés, és oda a szamár.

– És az ön lova?– Nem, az én lovam tudja, merre kell menni a sötétben.

Megbízhatóbb vezetőt nem is találhatna az ember.– Az a nagy vizes hordó, amit viszünk, az elegendő lesz az útra,

ugye? – kérdezte Keith.– Remélem – válaszolta Delaney.– És mi van az apacsokkal? – kérdezte Robert, miközben óvatosan

megigazította a lábát.– Megmondtam, hogy nincs arra garancia, hogy nem futunk össze

velük. De én majd mindig felderítem a terepet.– Nem félsz tőlük? – kérdezte Keith.Mielőtt Delaney válaszolhatott volna, Robert megelőzte.– Egyikünknek sem kell félnie. Négy új Springfieldünk van!– Nem fogunk gyilkolni, Becket! – jelentette ki Delaney.Robert tiltakozni akart, de ahogy Delaney arcába nézett, elment tőle

a bátorsága.– Rendben van – biccentett. – Meghagyom magának azokat a

gazembereket.

52

Pandora’s TeAm

Delaney nagy önfegyelemmel tudta csak megőrizni hidegvérét.Korábban nem tartóztatta volna meg indulatait egy ilyen megjegyzéshallatán. Most belátta, hogy úgysem tudná megváltoztatni a nézeteit.

– Na, fiúk, az lesz a legjobb, ha elmegyünk aludni! – mondta Becket,elnyomva egy feltörekvő ásítást. – Ha Delaney úgy ítéli meg, hogyminden rendben van a holnapi indulással kapcsolatban, akkor azbiztosan úgy is van. Faith kényelmesen berendezte a szekeret, úgyhogyminden készen áll az útra.

Hogy Faith alapos munkát végzett, abban Delaney is biztos volt.Látta, milyen szorgalmasan dolgozott egész nap. Szeretett volnasegíteni neki, de belátta, hogy mindkettőjüknek megvan a saját feladata.

Delaney felállt, és megigazította fején a kalapját. – Rendben, holnaphajnalban itt vagyok, és segítek befogni a szamarakat.

Faith ránézett. Reggel óta ez volt az első alkalom. Titokban aztremélte, hogy a férfi a táborban marad éjszakára, – Talán a városbamegy Edna Mae-hez? – villant át az agyán a gondolat, s ettől ideges lett.Nem volt joga, hogy megkérdezze, hova megy, sőt még ahhoz sem,amit iránta érzett. Fogta a félig megvarrt inget, és felállt. Nem törődveapja figyelmeztető nézésével, utána szólt a férfinak, mikor az jóéjszakát mormolva elhaladt mellette.

– Kérem, várjon még egy pillanatig, Mr. Carmichael!Delaney visszafordult és várt.Egy belső hang figyelmeztette a nőt, hogy nem cselekszik helyesen.

Miért foglalkoztatja őt annyira ez a férfi, kiváltva ezzel apja haragját?A levegő már hűvösebb volt így estefelé, s Faith megdörzsölte a

karját. Tudta, hogy az apja szúrós szemmel néz rá.– Mi a baj? – kérdezte Delaney?– Semmi, csak meg akartam köszönni, amiért egész nap olyan

kedves volt Joey-val és Prisszel. Tudom, hogy Beula már öreg, éslassítani fog minket. De Joey szereti ezt a tehenet, s ön beleegyezett,hogy magunkkal vigyük. Ez nagyon kedves volt magától!

– Nem jár ezért köszönet – válaszolta a férfi. – Én kedvelemmindkettőjüket. Már korábban is meg akartam kérdezni: Joey születéseóta vak?

53

Pandora’s TeAm

Faith lehunyta a szemét. Már régen fel kellett volna készülnie erre,de nem így történt.

– Ha kellemetlen magának a kérdés, akkor felejtse el. Nem olyanfontos – mondta a férfi.

Mikor Faith újból kinyitotta a szemét, Delaney már a szekér mellőlszedegette fel a gallyakat. Gondolkozott, hogy mit csináljon, s mivel azapja nem mondott semmit, Delaney után ment. Az apja már nem láttaőket.

– A házunk még nem volt teljesen kész, de mi már ott akartuk tölteniaz éjszakát – kezdte. – Sem én, sem pedig Martin nem tudtuk, hogyJoey kint alszik a szekérben. Távol voltunk a szüleim házától. KésőbbJoey... látta, hogyan hal meg a férjem. – Faith összekulcsolta a kezét, spróbálta összerakni fejében az emlékeket. Nem volt teljesen hazugság,amit mondott. Közel volt az igazsághoz. – Mikor aztán lefektettemJoey-t aludni, még úgy tűnt, hogy minden rendben van. De másnapreggelre már vak volt. A doktor nem tudta megmondani sem azt, hogymi okozta ezt nála, sem pedig, hogy visszanyeri-e valaha a látását.

– Én nem akartam ezt megkérdezni – mondta Delaney hidegen ésmesterkélten. Nem tudta, mi mást mondhatna még. Tisztában volt vele,hogy milyen hatással van egy gyerekre, ha a szeme előtt gyilkolnakmeg valakit. Ezt első kézből tudta. Készített egy cigarettát, ésrágyújtott. A felhők mögül néha felvillant a tiszta holdvilág, amintbevilágítja az éjszakát. Mélyen leszívta a füstöt, majd lassan kiengedte.Nem tudta eldönteni, miért jött utána a hercegnő, és mondta el nekimindezt. Valójában nem is nagyon érdekelte.

– Mennem kell! – törte meg a csendet a férfi.– Mi lesz, ha Chelli visszajön?– Nem jön vissza.– Maga tudja. – Faith szerette volna, ha a férfi beleszív a

cigarettájába. Kíváncsi volt az arcára, de a fák leárnyékolták aholdfényt.

– Mondhatnám azt is, hogy meggyőződtem róla, vagy hogy biztosantudom, hogy nem jön, de teljesen mindegy, maga úgysem hisz nekem.

– Már el kellett volna mondanom, hogy hallottam valakitmotoszkálni tegnap este a szekér körül.

54

Pandora’s TeAm

– Miért nem mondta eddig?– Reggel nem számított. Aztán jött Chelli.Delaney lassacskán felfedezte a nő hangjában a félelmet. Szívott egy

utolsót a cigarettájából, majd eldobta.– Mit titkol el, hercegnő? – kérdezte.– Semmit, az égvilágon semmit! – vágta rá gyorsan.Delaney elengedte a füle mellett a füllentést. Egy farönkre tette a

lábát, és közelebb húzódott a nőhöz. – Miért ilyen biztos benne?– Mert... tudom – válaszolta. Faith érezte a férfi testének melegét.

Gyomra összeszorult, szíve szaporábban vert. Nem merte bevallani,hogy egész nap őt nézte, ahogy dolgozik. Egy igazi könnyed mozgású,szorgalmas férfi. Sehol egy felesleges mozdulat vagy beszéd. Tagadólagmeg akarta rázni a fejét, de meggondolta magát, mikor a férfi kezétérezte a karján.

– Azt hiszem, Delaney, hogy maga csak azért mondja ezt, hogymegnyugtasson.

– Lehet – felelte. – Meg talán azért is, hogy tartson tőlem. –Elengedte a nő karját, és megvakarta az állát.

– Menjen és pihenjen le. Én még egyszer körbenézek, mielőttelmegyek.

– Nagyobb biztonságban érezném magam, ha itt maradna – mondtahalkan. Szorosan álltak egymás mellett. Nem tudta, hogy ő húzódott-eközelebb, vagy a férfi, de a testük teljesen összeért. Faith Delaneymellkasára tette a kezét, s megpróbálta finoman egy kicsit távolabbtolni.

Delaney átölelte a nő derekát, aki erre egy nagyot sóhajtott, de nemtiltakozott az ölelés ellen. A férfi nagyon magabiztosan viselkedett.

– Sose gondolja, hogy mellettem biztonságban van. Ugyanolyan férfivagyok, mint akárki más. Elfogadom, amit felkínálnak, de utána nemvárok folytatást.

Faith megpróbált kiszabadulni a karjaiból, de Delaney szorosantartotta.

– Én nem kínálok magának semmit, és nem is akarok magától.

55

Pandora’s TeAm

– Valóban? – kérdezte a férfi, és simogatni kezdte a nő arcát, haját, sarra késztette, hogy a szemébe nézzen. Faith hűvös volt, de a férfiérezte, hogy belsejét már kezdi elönteni az izgalom.

– Mondd, hercegnő, egész nap csak azon járt az eszed, hogy mitláttam ma reggel? Hogy mit éreztem? Mire gondoltam? Ezért figyeltélma egész nap? Ezért jöttél utánam?

– Nem, semmi ilyesmi nem történt – próbált Faith tiltakozni.– Dehogynem. Nem érzed, hogy mit teszel most velem? – A férfi

hangja suttogássá csöndesedett. – Olyan szemed van, mely megigézi aférfiakat, s rabul ejti a lelküket, ha nem vigyáznak. – Érezte, hogy a nőtestén finom remegés fut át. Vagy az ő teste remegett? Nem tudta, denem is törődött vele. Szájával egyre jobban megközelítette a nő ajkait.Belélegezte testének illatát. Érezte, hogy Faith ébredező ösztönei lassan,de feltartóztathatatlanul elárasztják a testét.

– Figyelmeztetlek, én nem az a férfi vagyok, aki illik hozzád.Faith elengedte eddig visszatartott lélegzetét. A szoros ölelésből

egyértelműen érezte, milyen hatással van a férfira. Ugyanígy érzett ő is.Tisztában volt azzal, hogy Delaney nem a megfelelő férfi a számára.

Nem felejtette el, milyen erőszakos és veszélyes is valójában, különösenha még figyelmezteti is rá. De mindez most nem számított. A férfiszavai izgalommal itatták át a testét.

Pulzusa felgyorsult, mintha csak sokat futott volna. Ziháló melle aférfihoz tapadt. Ellenállhatatlan vágy kerítette hatalmába. Kívánta acsókját.

Aztán hirtelen meggondolta magát. Nem, nem így – villant át a fején,és eltolta magától a férfit.

– Engedj el, Delaney – mondta. – Ismerem az érzéseidet, te nemakarsz engem igazán.

– Valóban? – kérdezte a férfi, s száját egy ellenállhatatlanmozdulattal a nő ajkaihoz érintette. Keveredő leheletük s a borzongatóközelség megpezsdítette Faith vérét. Kész volt ajkait csókra tárni, amintazt a férfi kívánja. Nem akart arra gondolni, vajon helyesen teszi-e, hiszmár régóta nem ölelte meg senki. Senki, mióta Martin meghalt. Szívükegy ütemre dobogott. A melegség lassan minden idegsejtjét elérte,érezni kezdte testének sürgető vágyát.

56

Pandora’s TeAm

– Miért is ne – villant át a férfi agyán, s engedett az ajkakcsábításának.

Ez több volt egyszerű csóknál. Delaney fölényes magabiztossággal skülönösebb vágy nélkül bűvölte el partnerét. A tiltott gyümölcs ízeazonban egyre kíváncsibbá tette, s érezte, hogy Faith nem áll neki ellen.

Most már kívánta a nőt. Lassan engedett a szorításból, s már csaklágyan tartotta a karjaiban. Ujjai vándorolni kezdtek. Könnyedén ésfinoman. Végig a hátán, a derekán és a combján, egészen a térdéig. Ittvisszafordulva, combjának belső részén, lassan és kiszámíthatóanfelfelé indultak. Mikor elérték céljukat, Faith már nem parancsolhatotttöbbé testének. Még soha nem érzett ilyen vad és tüzes szenvedélyt,mint most. Nem tudott betelni a férfival s a testéből felszabaduló örömérzésével. Mindenét elöntötte az izgalom, mikor csípőjét Delaneyszorosan a sajátjához szorította, s érezte a férfi vágyának türelmetlenlüktetését. Körmeit a vállába mélyesztette, s szorosan magához vonta aforró testét. Delaney halkan felnyögött. Feszes izmai keményentapadtak Faith finom bőréhez. Egyedül a száját érezte puhának,melynek heves csókjai lázba hozták. Hátravetette fejét, s a férfi hajábatúrt. Kezének finom, de határozott mozdulatával arra késztette, hogyajkai lefelé haladjanak a testén. Delaney szája birtokba vette a nőnyakát, vállát, vágytól duzzadó melleit, s folytatta varázslatos útjáttovább haladva feszes hasán. Lélegzetük egyre mélyebbé és szaporábbávált. Faith nem hitte volna, hogy létezik ilyen elsöprő erejű, mindentodaadó érzés. Egyre többet akart. Több csókot, szorosabb ölelést, többeta férfi testéből, többet Delaney-ből.

Delaney érezte, hogy csak egy mozdulatot kell tennie, hogy az övélegyen. Tudni akarta, milyen vadító vágyakozás önti el, ha testükegybeolvad. Büszke hercegnője most itt van a karjaiban, és szomjazza aszerelmét. Szüksége volt a bódító szenvedélyre, hogy enyhítse alelkében égő fájdalmat. Még szorosabbá fonta az ölelést. Testétfeszítette a vágy. A vágy egy asszony után, aki hűtlenül elhagyta.

Hirtelen ellökte magától. Faith csak állt és tántorgott, mint egy fűszála viharban. Lassan kinyitotta a szemét. Bágyatagon megérintettevöröslő ajkait. Még érezte a férfi csókját s ölelését. Izgatottságában egyszót sem tudott szólni, csak bámult a férfira.

57

Pandora’s TeAm

– Hagyj engem békén, hercegnő! Te nem ismersz engem, különbente sem akarnád!

A nőt mellbe vágta a hangjában lévő durvaság, mely nem tűrt semmiellenvetést.

A férfit elnyelte a sötétség, mintha ott sem lett volna.

58

Pandora’s TeAm

Ötödik fejezet

Delaney kihörpintette a maradék kávét is a csészéjéből. Nézte, ahogyFaith földet szór a tűz parázsló maradékára. Egy vállkendőt viselt,amely aligha volt elegendő a hűvös hajnalon. Úgy volt, ahogy azttegnap mondta. Faith nem közeledett hozzá az éjszaka óta.

A férfi nem mondta el neki, hogy miután otthagyta, észrevettvalamit, ami nyugtalanította. Valaki a szekerek körül bujkált és figyelttöbb órán keresztül. Egy ember, aki egyszerre volt rejtőzködő préda éstürelmes vadász. Delaney tudta, hogy kevés fehér ember képes erre.Úgy döntött, hogy nem mondja el, sem Faithnek, sem pedig az apjának.Elég, ha ő tud róla.

Felállt, hogy ellenőrizze a szekereket. A juharfából készült két lábmagas és négy láb széles és tíz láb hosszú kocsitestek masszívfelépítésűek voltak. A vasalt kerekeket még külön is megerősítették,hogy jobban bírják a terhelést. Még tegnap felfedezte, hogy a vásznattartó keret egy kissé megvetemedett. Bízott benne, hogy maga a fa mégelég erős. Ez volt a szekerek leggyengébb pontja, de adott esetben azilyen pontokon múlik minden.

Faith lágyan duruzsolt valamit Pris fülébe, aki álmosan mászott elő aszekérből. Delaney szeretett volna odamenni hozzájuk, de lemondottróla, tudván, hogy Faith keresztülnézne rajta.

Lehajolt, hogy megvizsgálja a kerekeket, Az a néhány hajszálrepedés, amit látott, nem adott okot az aggodalomra, Egy hordóval többvizet vittek magukkal, hogy szükség esetén öntözhessék a kerekeket, haa nap túlzottan kiszárítaná. Remélte, hogy nem kerülnek majd olyanhelyzetbe, hogy választaniuk kell, megigyák-e a vizet, vagy pedig akerekeket öntözzék meg vele. A víz ugyan életben tartja az embereket,de ha a szárazságtól széttörik a kerék, akkor megfeneklik a szekér, és

59

Pandora’s TeAm

nincs tovább. De hát az ilyen helyzetek megoldásáért fizetik. Néhányfaggyúval telt vödröt is vittek magukkal, hogy megelőzzék a kerekeknyikorgását, ami ezen a területen messzire elhallatszik, s fölöslegesveszélyt hozhat rájuk. Keith kapta azt a feladatot, hogy erre ügyeljen.Nem szabad, hogy feltűnő legyen a szekér, melyben egy fehér nő,gyerekek és az az átkozott tehén utazik. Nem értette, hogyanengedhetett Pris kérésének és Joey félénk mosolyának, hogy magukkalvigyék Beulát. Ráadásul még abba is belement, hogy a csengőjét is anyakába akasszák.

Végezetül a szamarakat vette szemügyre. Erős állatokra volt szükségaz úton. Nyolc állatot fogtak a szekerek elé. Személyesen ellenőriztevalamennyit. Becket nem fukarkodott a vásárlásuknál. A két legerősebbszamarat fogták előre. Nekik kell majd tartani a helyes irányt, ahogy azta szekérrúd diktálja.

Még egyszer Faithre nézett. Erős karok kellenek ahhoz, hogy ezt acsapatot kordában tartsa, s kíváncsi volt, hogy vajon a nő képes-e erre.Becket hívására Delaney a szekér hátuljához ment.

– Készen vagyunk már? Úgy érzem magam, mint egy síró csecsemő,aki nem tud magával mit kezdeni.

– Nincs is már semmi tennivalónk – válaszolta némi gúnnyal ahangjában. Becket egy szóval sem említette a tegnapi éjszakát, deDelaney tudta, hogy a lányához viszont annál több szava lehetett. Faithfelettébb készségesen engedelmeskedett az apja parancsainak az elmúltkét órában. S érezte, hogy ezzel még nincs vége.

Keith bemászott a helyére. Delaney ivott még egy korty kávét, s amaradékot a földre öntötte. Felszállt a szekérre. Faith segített Joey-naka feljutásban. Pris is elfoglalta a helyét. Mikor Delaney Faith felényújtotta a kezét, hogy segítsen, a nő indulatosan felcsattant. – Ne érjhozzám, remekül megvagyok a segítséged nélkül is.

A férfi elengedte a füle mellett, s megragadva a karját felhúzta. Faithleült Pris mellé, s a tűző nap ellen húga főkötőjét a fejére tette.

– A magáé hol van? – kérdezte Delaney.Faith hátranyúlt, és Pris fejére tett egy széles karimájú férfikalapot,

miközben egy szúrós pillantást vetett Delaney-re. Egy pár kesztyűt is

60

Pandora’s TeAm

előhúzott, melyek túl nagyok voltak ahhoz, hogy az övéi legyenek, smaga mellé tette az ülésre.

A férfit elöntötte a féltékenység. Ezek a holmik feltehetően a férjéévoltak. Nem volt joga hozzá, hogy ezt érezze, de nem tudott uralkodniaz ösztönein.

Egy rövid pillanatra egymásra néztek. Dermesztő volt a légkörkörülöttük. Delaney fejében felvillant a tegnap esti lázas forróság, melyhirtelen támadt, ugyanolyan hirtelen el is múlt. Faith előrefordult ésmegragadta a gyeplőt.

– Most már készen vagyunk, Mr. Del? – kérdezte Joey izgatotthangon, Faith szoknyáját szorongatva.

– Készen vagyunk, fiam!– És eszünk körtét ma este – tette hozzá Pris, pajkosan Delaney-re

nézve. – Faith azt mondta, hogy akármi váratlan dolog is történjen, tenem engeded, hogy bajunk essen.

– Így lesz, kicsim! – mondta a férfi. – Emlékezni fogok rá, hogyváratlan dolog esetén senki se bántódjon meg, s ne érezzen fájdalmat. –Leszállt a szekérről, hátrament, hogy még egyszer ellenőrizze Beulaketrecét, s felült a lovára. A szekér elé lovagolt, és a karaván elindult.

Faith pedig egyre csak azon gondolkozott, hogy mit akart ezzelmondani.

Innen keletre a Verde folyó partján, a McDowell-erőd közelébenSeanilzay várta, hogy a nap kibukkanjon a hegyek mögül. Figyelt, hogymeghallja annak az embernek a lépteit, akinek nemsokára ide kellettérnie. A gyomra korgása azzal fenyegette, hogy lelepleződik arejtekhelye. Hosszú utat tett meg egyedül gyalogolva, a kanyonokútvesztőin át, amire csak kevés ember mer vállalkozni.

Az éhség immáron állandó társául szegődött. Így van ez, mióta arezervátumokba kényszerültek, de megfogadta, hogy ennek nemsokáravége szakad. Messze délen a Sierra Madre vidékén sok testvére várta,akik kiszöktek a fogságból, hogy harcoljanak az igazságukért. Köpöttegyet, hogy eltüntesse szájából azt a keserű ízt, amely a fehér embergondolatára támadt. Mindig is az volt az álma, hogy a fehérek éljenek a

61

Pandora’s TeAm

gyűlölt és reménytelen rezervátumokban, mely megfosztja az ottlakókat minden emberi tartástól.

Régebben minden más volt. Az apacsok büszkén sétáltak apáikföldjén. Megmutatták gyerekeiknek az igaz utat. Így volt ez a fehérember előtt, a hazugság és gazság előtt.

Seanilzay tudta, hogy túl sok időt töltött a fehér emberek között.Megtanulta a szokásaikat, és megpróbálta megérteni gondolataikat. Debárhogy is próbálta, nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogyelárulta Delaney-t, s most újból erre készül. Delaney – akárcsak az apja– sohasem hazudott. Seanilzay emlékezett rá, mikor Delaney-nekdöntenie kellett, hova tartozik igazán. Nem lehet huzamosabb ideigegyszerre két különböző világban élni. A fehér ember életét választotta.

Seanilzay is döntött. De most nem akart visszaemlékezni arra anapra.

Egy halk nesz riasztotta gondolataiból. Megfordult. Harcedzettérzékeivel figyelte, mikor bukkan fel az ellensége. Látta, amint azőrnagy óvatosan leereszkedik a nyeregből. Mozgása árulkodóbb volt,mint ahogy azt Philip Ross akarta.

Arcát olyan vörösre égette a nap, mint amilyen a pánt volt az indiánhomlokán. Nyurga teste mereven mozgott, s ez mosolyra késztetteSeanilzay-t. Az őrnagy ravasznak tartotta magát, mint egy prérifarkas.Mindig ezzel kérkedett. De a prérifarkas szerencsétlenséget hoz azindiánokra. Egy apacs ezt mindig szem előtt tartja, s nem érinti meg abőrét, s elkerüli leheletének illatát, mely beteggé teheti.

– Csak te vagy itt? – kérdezte az őrnagy köszönés nélkül. – Azthittem, hogy már megtaláltad Delaney-t! Hol van most?

– Most éppen dél felé tart.– Mondtad neki, hogy szükségem van rá?– Tudja, hogy a hadsereg vissza akarja zárni az apacsokat a

rezervátumokba.– Nos igen, csak így tudjuk megvédeni őket. – mondta, és

megsimogatta a szakállát. – Beleegyezett, hogy segítsen nekem?Vigyázz, ne hazudj, nagyon jól tudod, mi történik veled, ha rászedsz!

– Ő ismer olyan embereket, akik beszélik valamennyi apacs nyelvet.Ez talán segít neked.

62

Pandora’s TeAm

– Nem ezt kérdeztem. Delaney Carmichaelt akarom az apja miatt. Azapacsok úgy tisztelik őt, akárcsak Cochise és Jeffords az apját.

– Mire a hold feljön, ő ott lesz, ahol akarod! Hol vannak a lovaim ésa szállítmány?

– Nem hoztad el nekem Delaney-t, ugye? Ide kellett jönnöm miattadfeleslegesen! Gyere vissza velem, ott majd megkapod, ami jár neked.

– Te kígyónyelvű! – csattant fel az indián. – Alávaló gazember!Seanilzay villámgyorsan lekuporodott, ahogy a katona előhúzta a

pisztolyát. Az első lövés csak hosszú fekete hajának végét tépte meg. Azapacs felpattant, és az őrnagy felé hajította kését, aki elhajolt, s a pengerezegve állt meg egy fa törzsében. Philip Ross nyugodtan célzott. Azelső golyó az indián combjában állt meg. A második földön fekvőellenfele vállába hatolt, de nem érte a szívét.

Az őrnagy eltette a pisztolyát, s mint aki jól végezte dolgát, távozott.

Prescott-tól nyolc mérföldre, egy patak mellett jelölte ki Delaney azelső táborhelyet. Késő délután volt, mikor a felderítés után visszaért aszekerekhez. Faith kimerült volt a hosszú úttól, de ezt megpróbáltaleplezni. Elutasította Delaney segítségét. Pris és Joey lemászott aszekérről. A férfi Keithre bízta a tűzifa beszerzését.

Türelmesen állt, s Faitht nézte. Szíve kezdett erősebben dobogni. Anő a kalap és a kesztyű elrakásával volt elfoglalva. Nem értette, mi azoka a férfi kihívó nézésének. Ruhája csuromvíz volt az izzadságtól, hajafürtökbe tapadt. Elég megviseltnek látszott. Delaney fejében újralejátszódtak a tegnap esti események, amint tekintete hosszan időzöttFaith izgató ajkain. Majd hosszú combjaira pillantott, melyek nemrégmég vágyakozva fonódtak csípőjére. Merengve szemlélte csinos testét,melyet izgalommal töltött el ujjainak érintése.

A férfi nézése csapdába ejtette Faith tekintetét. Delaney érezte, hogynemigen lesz képes távol tartania magát a nőtől.

– Gyere, hercegnő – kezdte, s felé nyújtotta a karját. – így könnyebblejönni.

Könnyebb – ismételte Faith magában. Soha. Minden nehéz ésbonyolult körülötte. Szeme tétován vándorolt a férfi szája és kinyújtott

63

Pandora’s TeAm

keze között. Ugyanaz az érzés kezdett nyiladozni benne, mint tegnapeste. Eszébe jutott, mennyire kívánta az érintését. Nézte napbarnítottarcát, széles vállát s keskeny csípőjét. A lábaira nem mert pillantani,mert félt, hogy túlságosan felelevenedik benne a tegnapi közelségükemléke.

– Nem! – mondta erőt véve magán. – Egyedül is le tudok menni. –Megfordult, hogy átmenjen a szekér másik oldalára, és ott szálljon le.

Delaney megragadta a csuklóját, és maga felé rántotta. Faith,elvesztve egyensúlyát, a férfi karjaiba esett, éppen abban a pillanatban,mikor apja érte kiáltott.

A teste feszült volt, és csábító. Könyörtelen pillantást lövelltDelaney-re, mielőtt az letette a földre.

– Ne feledd el, hogy bíznod kell bennem – mondta a férfi.Faith megigazította a ruháját, majd a másik szekérhez szaladt. Tudta,

hogy Delaney már másképp érez, mint tegnap este, mikor otthagyta őt,de vajon saját magában lesz-e annyi akarat, hogy parancsolni tudjon azérzéseinek. Delaney volt a legférfiasabb és legkeményebb mind közül,akikkel eddig találkozott. Ösztönösen hátranézett. A férfi ott állt, aholhagyta, s őt nézte. A nő elutasítóan megrázta a fejét, s minden erejévelazon igyekezett, hogy feltűnés nélkül tudja teljesíteni apja kívánságait,amíg a vacsora el nem készül.

Faith, nem törődve azzal, hogy az egész teste lüktet és sajog,kinyújtóztatta a lábát, és örült, hogy szilárd földön lépkedhet. Gyorsanelfelejtette, hogy milyen hosszú volt szekéren tölteni az egész napot, aszamarakat irányítva.

Delaney nem felejtette el, mért is állt meg tegnap este. Még mielőttFaith visszatért egy oldal szalonnával és némi borsóval, már feltett atűzre egy edény vizet.

Faith halkan köszönetet mormolt.– Nincs mit megköszönni! – válaszolt a férfi keményen. – Te

makacskodtál, hogy vállaljam el ezt a munkát!Faith túlságosan is fáradt volt ahhoz, hogy feleljen neki, így csak egy

hideg, sokatmondó pillantást vetett rá.Delaney nem törődött vele. Tudta, hogy meg, kell tartaniuk a

távolságot egymás között. Ez tűnt a legbölcsebb megoldásnak.

64

Pandora’s TeAm

Elindult, hogy ellássa a lovát. Hallotta, hogy a nő halkan mormogvalamit a férfiakról és a szamarakról, s ez mosolyt csalt az arcára. Elégnőt ismert már, akikkel jó volt beszélgetni, velük lenni, akiket úgyáltalában kedvelt. De a hercegnője valami többre késztette, arra, hogyne csak a külső csábereje, hanem az egész egyénisége érdekelje.

Delaney törte meg elsőként a vacsora utáni csendet.– Keith, te leszel az első őrszem. Már kijelöltem a legmegfelelőbb

helyet.– Nincs erre szükség! – vágott közbe Robert, még mielőtt Keith

válaszolhatott volna. – Még elég közel vagyunk Prescotthoz.– Úgy gondolja, Mr. Becket, hogy biztonságban vagyunk?– Nos... igen. Még egy indiánt sem láttam.– Becket, nemcsak az indiánok vannak egyedül, akiktől tartanunk

kell – mondta Delaney, miután kiengedett egy füstkarikát a száján. –Van itt egy bányatelep. Volt már valaha is ott?

– Nem, és nem is hiszek a pletykáknak. Semmi értelme, hogyéjszaka a legkisebb neszre is kiugorjunk a bőrünkből.

Delaney mélyet szívott a cigarettájából, és magasra fújta a füstöt.Szemét nem vette le Becket arcáról.

– Keith őrséget fog állni – mondta. – Ezt én határozom meg most ésezentúl mindig, vagy pedig visszamegyek Prescottba.

– Várjunk csak – kezdte Robert, de látva, amint Delaney feláll,meggondolta magát. – Tedd, ahogy mondja, Keith!

Delaney részletesen elmagyarázta Keithnek, mit nézzen, mirefüleljen. Mikor visszatért a táborba, Faith már lefektette a gyerekeket.Éppen mosni indult, egy meleg vízzel töltött lavórral a kezében, de aférfi megjelenése elgondolkodtatta, hogy milyen kevés is az idő, melyetegyedül tölthetne el. Az apja ragaszkodott, hogy a szekérben aludjon, amásikban pedig a gyerekek voltak.

Delaney látta a tétovázását. A nő arcába nézett, majd a lavórra. – Neengedd, hogy az utadba álljak, hercegnő – mondta, majd hátat fordítottneki, s letelepedett a tűz mellé. Halkan szitkozódott magában, mert aztremélte, hogy már aludni fog, mire visszaér.

Faithnek minden önuralmára szüksége volt, nehogy a férfi nyakábazúdítsa a vizet. Továbbindult annak a szekérnek a hátuljához,

65

Pandora’s TeAm

amelyikben Pris és Joey aludt Letette a lavórt a szappan mellé, melyetmár korábban odakészített, s gombolni kezdte a ruháját. Az éjszakahangjai lágyan susogtak körülötte. Félelem nélkül nézett körül. Tudta,hogy Delaney közelsége biztonságot jelent. Berakta a ruhát a vízbe, ésmosakodni kezdett.

Delaney az erdőt figyelte. Éles hallása felfogta azokat az aprózajokat, melyeket Faith keltett. A levegő kezdett lehűlni. A férfigondolatai a szekér mögött jártak. Aztán erőt vett magán, s szitkozódnikezdett vágyakozó fantáziájára.

– Siess már! – kiabálta felé. – Azt akarom, hogy már mindenkialudjon, mire felváltom Keitht.

Faith felkapta a ruháit, és magához szorította. A férfi hangjátólhevesebben kezdett verni a szíve. Durva volt ugyan még mindig, de márnémi enyhülést is kiérzett belőle. Mivel is idegesíthetné fel? –fogalmazódott meg benne a kérdés, majd egy ösztönös mozdulattalrafináltan elrendezte maga előtt a ruhát, a másik kezével felkapta alavórt, s Delaney felé indult, aki a tűz mellett térdelt. A férfi felállt,amint mellé ért. Először ismét a lavórra nézett, majd a nő melle előtttartott, sejtelmesen átnedvesedett ruhára. Elég nagy erőfeszítésébekerült, amíg sikerült végre Faith szemére irányítania a tekintetét.

– Keresel valakit, aki megszabadít ezektől, hercegnő? – kérdezte,egy pimasz vigyorral az arcán.

– Ne szólíts többé hercegnőnek! – sziszegte. – Elegem van márabból, hogy rajtam tréfálkozol. Tudom, milyen vagyok, s semmiszükség rá, hogy léptenyomon emlékeztess rá.

Faith minden további gondolkodás nélkül elengedte a maga előtttartott ruhát, hogy a leesni készülő lavór után kapjon.

Delaney szeme tágra meredt, melyet az éjszaka sötétje jótékonyaneltakart. Érzékei megelevenedtek. A nő tiszta, átható illata betöltötte alevegőt. Azt gondolta, hogy ez a látvány még egy halottat is képes lennefeléleszteni. Vissza kellett pörgetni a fejében a nő szavait, hogyválaszolni tudjon.

– Ha szép szavakra vágysz, hercegnő, akkor ne hozzám fordulj!– Nem akarok fordulni senkihez.

66

Pandora’s TeAm

– Bizonyára. De most ezen kezdünk el vitatkozni, vagy eltakarod,amivel dicsekedni akartál?

Faith a lavórra nézett, majd szinte ugyanabban a pillanatban a férfifelé lendítette. A víz nagyot loccsanva terítette be Delaney derekát éslábát. Vizes ruhája nem hagyott kétséget Faithben afelől, hogy sikerülttökéletesen felébresztenie a férfit. Tettetett sajnálkozással a szemében,lassan az arcára nézett.

– Vannak dolgok – mondta Delaney –, melyeket a férfiak nemtudnak ellenőrzésük alatt tartani. Ne fáradj azzal, hogy mentegetedmagad. És Faith, ezért kettő jár cserébe!

A nő hátrébb lépett. A tűz hamvadó fényénél látta fenyegető arcát sszemének szinte már gonosz csillanását.

– Olyan vak vagy, mint Joey! – vágta a fejéhez, miközben a vizetpróbálta kipréselni nadrágjából.

Egy ugrással Faith előtt termett, s mindkét kezével megragadta avállát.

– Utolsó figyelmeztetés – csikorgatta a fogai között.– Én nem akarom összeszűrni a levet egy magadfajta nővel. Neked

kedves szavak és szép ígéretek kellenek, de tőlem ezt nem kaphatodmeg. Én sok dolgot szerettem volna az életben, de sajnos, csakátkozottul kevés valósult meg belőlük. Te sem vagy kivétel ez alól –mondta fenyegetően, majd durván megrázta a nőt, hogy értsen belőle:ne háborgassa többet.

Faith hallott mindent, amit mondott, de mikor hozzáért, a lelkébenparázsló szenvedély egy csapásra fellobbant, és egész testét elöntötte.Ajkai szétnyíltak, s érezte a férfi leheletét.

Delaney közel hajolt hozzá. Olyannyira, hogy szájuk szinte összeért.– Ne feledd el a szerelem legfontosabb szabályát: ha kitárod a szíved, azkönnyen meg sérülhet.

Ellökte magától a nőt. Biztos volt benne, hogy helyesen cselekedett.Ez volt az a lecke, melyet kínkeservesen kellett megtanulnia.

Faith kinyitotta a szemét, és látta, amint a férfi távozik. Ez volt amásodik, Delaney – gondolta.

67

Pandora’s TeAm

Hatodik fejezet

Metszően éles volt a levegő ezen a reggelen. Faith nézte, ahogyDelaney a szekerek felé lovagol. Keith türelmetlenül rászólt, hogysiessen. A szamarak makacs és veszekedős kedvükben voltak, s sajátmagában is valami hasonlót érzett. Tudta, hogy néhány nap nyugalomravolna szüksége, hogy megnyugodjon. Megpengette a kalapot a fején, sfelmászott a szekérre. Meggyőződött, hogy Pris és Joey elhelyezkedtek,majd megragadta a gyeplőt.

Az úton a gyerekek nem zavarták a gondolkodásban. Azonigyekezett, hogy ne Delaney-n járjon az esze. Ez sikerült egészen addig,míg a nap magasra nem hágott, s a férfi visszalovagolt a szekérhez.

– Már csak egy félóra, nem több! – kiáltotta oda neki.Ahogy távolodó alakját nézte, azt kívánta, hogy bárcsak máris

megállnának. Faith csuromvíz volt. Az izzadság elöntötte arcát, hátát,ruháját, mindenét. Alsókarja alatt két nedves folt volt a deszkán. A lábátérezte a legpiszkosabbnak. Válla sajgott, karjai ki akartak szakadni ahelyükről. Szeretett volna hátramenni és pihenni, de még inkábblefürödni. Mikor eljött az idő, kimerülten nézte, ahogy Pris óvatosanlesegíti Joey-t a szekérről.

– Mi van enni? – kérdezte Keith.Faith nem nézett rá. Csak ült fáradtan, nem sok kedve volt ahhoz,

hogy megmozduljon, Aztán kénytelen volt erőt venni magán, hiszen azegész társaság éhes volt, és neki kellett gondoskodni róluk.

Kelletlenül levette kesztyűjét és a kalapját, s lemászott a szekérről.Kinyújtózkodott. Előre –, majd hátrahajolt, megtornáztattaelgémberedett tagjait.

Ahogy Delaney megpillantotta a gyakorlatait végző Faitht, éppenleszállni készült a nyeregből, s mozdulata megmerevedett. A nő bájos

68

Pandora’s TeAm

arca kipirult volt, haját tincsekbe rendezte az izzadság. Fejéthátrahajtotta, s félig csukott szemmel nézett fölfelé. A látvány a férfiminden idegsejtjét elárasztotta. Bámulta arcának nemes vonalát, izgatóalakját s különösen mellének domborulatát, mely ellenállhatatlan vágyatgerjesztett benne, hogy megérintse.

Faith kiegyenesedett, s ekkor tudatosult benne, hogy nézték.Tekintetük egy pillanatra összefonódott. A férfi befejezte a leszállást, ésfelé indult. Megállt előtte, és csípőre tette a kezét. Szándékosan a földetnézte. Homlokát verejtékcseppek borították. Az alsó ajkát harapta.

Faith a félelem és az érdeklődés vegyes érzésével szemlélte a férfit.A levegő vibrált körülötte, szeme tágra nyílt, ajkai szétváltak, melleimegnagyobbodtak. Hirtelen egy kissé megemelte a szoknyáját, ésotthagyta a férfit. Majdnem elbotlott a saját lábában, mikor kitért afeléje lépő Delaney elől. Sietett, hogy enni adjon a többieknek.

A férfi megfordult, és a lovához indult. Levette róla a hevedert, sbarátságosan megpaskolta a kancát. Igyekezett elfelejteni, milyenhatással volt rá az előbb Faith. A ló megbökte a vállát, jelezvén, hogyszívesen venné a további törődést, Delaney azonban úgy érezte, hogyennyi éppen elég volt, otthagyta négylábú pajtását.

Megint csak a nőt nézte, s közben mondogatta magában az általafelállított szerelmi alapszabályt.

Delaney karja Faith vállához ért, amint egy kekszért nyúlt át azasztalon. A nő villámgyorsan arrébb hajolt, és nem volt hajlandó aférfira nézni. Az érintés jobban felborzolta az idegeit, mint a látvány,ami a lóról leszállva fogadta. Mindez oda vezetett, hogy nem érdekelteaz átkozott fogadalma.

– Hercegnő – suttogta a füléhez hajolva. – Láttam már olyanötvencentes szajhát, aki úgy tud mozogni, mint te.

Faith elfojtotta feltörni akaró sírását. Megszorította a kezében lévőkést, úgy, hogy ujjai belefehéredtek. Belátta, hogy jobb, ha nem enged aszenvedélyének, s nem mond semmi ostobaságot, amivel leleplezhetnémagát.

– De nekem még soha nem kellett nőnek fizetni – jegyezte meg,figyelve a nő kezében lévő kést.

69

Pandora’s TeAm

Faith az alsó ajkába harapott. Kezdte elönteni az indulat. Kapja, amitmegérdemel! – gondolta.

– Ez nem lep meg, Mr. Carmichael – felelte kimérten. – Hiszen azolyanok, mint maga, ennyi pénzért legfeljebb csak egy pillantástvethetnek egy nőre – mondta, miközben egy sonkaszeletet helyezett akekszre.

Delaney két fényes negyeddolláros tett le elé az asztalra. – Előrefizetek, hercegnő – mondta. – Azért a pillantásért.

Faith érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe, s arca elvörösödik. –Ám legyen, Mr. Carmichael, de addig is, amíg várakozik, ajánlom, hogyüljön bele egy hordó hideg vízbe, az talán majd lehűti – mondta, azzalegy vászonszalvétába csomagolta a maradék kekszet, felállt és elment.Elégedett volt a válaszaival.

Delaney nézte, ahogy távolodik, s az enyhe szél meg-megemeliszoknyája szélét, majd átült Keith mellé.

– Del, megközelítjük a Rich Hillt?A férfi bólintott, miközben fél szemmel még mindig a nőt figyelte. –

Igen, ezt szeretném – mondta.Keith nem vette észre, hogy a férfinak máshol jár az esze, s folytatta.

– Az apám nem nézi semmibe azt a gazdagságot, amit csak úgy találnilehet. Szerinte az egész élet csak abból áll, hogy az eke szarva feltöri akezünket, várjuk, hogy essen az eső, ha pedig szárazság van, akkoréhezünk. Én ennél többet akarok. Sokkal többet.

Volt valami Keith hangjában, ami felkeltette a férfi figyelmét. – Teazt hiszed, hogy a bányászat olyan könnyű munka? – kérdezte.

– Nem, nem vagyok bolond. Tudom, hogy a költségek gyakranelviszik a hasznot.

– Volt régen egy mondás – mesélte Delaney. – Ha megmosod azarcod a Hassayampa vizében, akkor utána aranyport rázhatsz ki aszakálladból. Ez még tán igaz lehetett a hatvanas és a hetvenes években.Az a hír járta, hogy a Rich Hillen a csizma sarka is aranyrögöt fordítottki a talajból, vagy elég volt egy késsel kifordítani egy darabot a földből.Rengetegféle ásvány van ott. Még emlékszem, merre vannak alelőhelyek.

70

Pandora’s TeAm

– Lelőhelyek? – jött izgalomba Keith. – Ez azt jelenti, hogy nem kellfölöslegesen sziklákat görgetni és ásni?

– Igen, de az aranyat már javarészt kitermelték. Most inkább azezüstbányák a gazdagok, mint például a Tip Top és a Silver Peck aBradshawsn, vagy nyugatabbra a McCracken és a Signal. De azért ottsem könnyű a munka. Aki egyedül van, annak folyton figyelnie kell abiztonságára. A városba kell menni élelemért és felszerelésért,piszkálgatni kell a földhivatalt a tulajdonjogért, ezt mind egyedül...

– Csak saját magad lehetsz a megbízható társ – vágta ki Keith,nagyot harapva az ebédjébe.

Delaney bólintott. – Igazad van. Több társból lett már egyénitulajdonos, mint azt te számolni tudnád.

– Te nem szereted a bányászokat, ugye? – kérdezte Keith.Behunyta a szemét, hogy őszintén válaszoljon a fiúnak.Képzeletében megjelent Taza és Naiche, amint az apacs szavakra

tanítgatják, valamint arra, hogy bűn elrabolni az aranyat Föld Anyától.Tanították törvényeik tiszteletére, hitükre. Aztán látta, hogy az aranyutáni hajsza, a kapzsiság mit tett a földdel.

– Del? Valami rosszat mondtam? – kérdezte Keith, mert azt hitte,hogy ez az oka a hallgatásnak.

– Sajnálom, fiú – mondta Delaney, látva a fiú szemében felvillanócsodálkozást. – Csak elgondolkoztam. Te már nem vagy gyerek, de mégsok év kell ahhoz, hogy felnőtt férfi legyél. Nem, nem szeretem abányászokat. – Felállt a farönkről, amin ült, s még mielőtt Keith bármitis mondhatott volna, elment.

Mikor mindennel készen voltak, Delaney a szekér hátához kötötte alovát. Az nem nagyon törődött Beulával, de Delaney-nek úgy tűnt, hogya tehén egy meleg pillantást küldött neki a társaságért. A férfi gyorsankirázta a fejéből ezt a buta gondolatot, és előrement. Felmászott Faith ésa gyerekek mellé.

– Én vezetek! – mondta, és elvette a kantárt a nőtől. – Vidd hátra agyerekeket!

– Ez parancs, Carmichael?– Igen, hercegnő, ez parancs!

71

Pandora’s TeAm

Faith nem vitatkozott vele. Összeszedelődzködött és hátramentPrisszel. Honnan is tudhatná Delaney, hogy mi jár most a fejében, őmeg nem fogja megmondani neki. Rávette Prist, hogy csinálja meg azágyát a szekér egyik oldalában, ő pedig berendezkedett a másikban.Úgy érezte, hogy igazán hálás lenne, ha a továbbiakban a férfi nemzavarná a gúnyos megjegyzéseivel.

Delaney elhelyezkedétt az ülésen, s lábait kitámasztotta. – Joey,gyere ide, és irányítsd a szamarakat! – kiáltotta hátra.

Joey a hang irányába nézett. – Te tréfálsz velem, hiszen én nemlátok!

– Sokféleképpen lehet látni, fiú! Itt vannak ezek a szamarak. Egy jólösszeszokott társaság. – Joey felé nyújtotta a kezét, remélve, hogy azérzi, milyen közel van hozzá. Nem segített neki, anélkül találta meg azutat az üléshez. – Jól csináltad, fiú! Nagyon jól! – Rátette Joey kezét agyeplőre, s rákulcsolta a sajátját. – Nos, most egyenesben tartjuk őket.Ha most hosszan és erősen meghúzzuk, akkor balra fordulnak. Hanéhány rövidet rántunk, akkor pedig jobbra. A vezérek ennél többet istudnak. Ha azt mondod, „gyí", akkor jobbra, ha azt mondod, „hó",akkor balra. Egy öreg szőrmekereskedő megtanított, honnan lehetmegtudni, ha a szamarak letértek az útról. Ha figyelsz a gyeplőmozgására, akkor az mindent elárul neked. Most kiáltsd azt: Nyújtsdmeg!

– Nyújtsd meg! – kiáltotta Joey, és teljes erejéből megragadta akantárt.

Delaney mosolygott, amint érezte a fiúból áradó izgalmat.Faith hallott mindent, amit a férfi mondott. Most nyomát sem találta

a hangjában állandóan jelen levő durvaságnak. Lágy volt, és türelmes.Meg mert volna rá esküdni, hogy még kuncogni is hallotta, miközbenmagyarázott valamit a fiúnak. Egy párnát tett a hátához, hogykényelmesen feküdjön, de ahányszor csak le akarta hunyni a szemét,mindig felfigyelt a férfi hangjára, amint Joey-nak magyarázott valamit.

– A Bradshawsn vagyunk. Érzed, mennyire égeti a bőröd a nap. Hagyorsan hűlni kezd, akkor felhők jelennek meg a juharfák fölött. Mégelőttünk van a sivatag, ahol nappal elviselhetetlen lesz a forróság,éjszaka pedig hűvös lesz. Vizet pedig nagyon nehéz lesz találni.

72

Pandora’s TeAm

– De Faith azt mondta, hogy te tudod, hol van a víz.– Jó tanítómesterem volt, Joey. S majd meglátod, hogy nem csupán a

víz az egyetlen nehézség.– Az apacsokra gondolsz, ugye? Ez az, amit apa mondott. Azt

mondta, te olyan vagy, mint ők.Faith visszatartotta a lélegzetét. Felült, hogy jobban hallja a választ.Delaney habozott. Érezte, hogy Faith ébren van. Nem akart Joey-nak

vagy akárkinek olyan emberek hitéről beszélni, akiket nagyra becsült,barátainak nevezett, és kitüntették őt a bizalmukkal.

– Nos? – sürgette Joey a választ. – Nem így van? Persze, én azt nemhiszem, hogy te egy barbár vagy, hiszen te nagyon szépen viselkedszvelem és Prisszel.

– Joey, még hogyha apacs is lennék, akkor sem bánnék másképpveletek. S ha valaki, akkor én tudom, hogy az apacsok szeretik agyerekeiket, akárcsak a fehérek.

Joey teste reszketett. – És ha megváltoznak?– Nyugodj meg, fiú! A vezetők meg fogják találni a helyes utat. A

lusta kutya sem liheg kevesebbet, mint amennyi muszáj.Még Faith is elmosolyodott. Mikor Joey is nevetni kezdett, hálát

rebegett az égnek Delaney figyelmességéért és türelméért, amit Joeyiránt tanúsított. Egy nagyot sóhajtva visszadőlt a párnára kielégítetlenkíváncsisággal.

Joey nemsokára visszatért a korábbi kérdésére. – Szóval hogyantalálunk vizet?

– Ha majd ma este tábort verünk, akkor elmondom. Megmutatom,hogyan lehet felismerni a fák fajtáit, az illatokat. Megtanulod, hogymilyen a föld illata, ha van a közelben víz, és milyen, ha nincs. Anyomok mindig segítenek, hogy megtaláld az utat a pozóhoz vagy atinajához.

– De mindehhez kell tudni látni! – mondta a fiú morcos hangon.– Nem feltétlenül. Használhatod a szaglásodat is. Azonkívül ott van a

kezed is. Megérintheted, kitapogathatod a nyomok méretét, formáját,hogy állaté-e, vagy pedig emberé, bár a kettő néha egy és ugyanaz.

– Hogyan?

73

Pandora’s TeAm

– Igen, fiam, az emberek sokszor rosszabbak, mint az állatok. Dehagyjuk ezt most. Ha találsz egy állatnyomot, akkor megmutatom, mimindent lehet kiolvasni belőle.

– Te tényleg tudod mindezt?Delaney lehunyta a szemét, és emlékek jelentek meg előtte. – Nem

mindet. Nincs olyan ember, akár fehér, akár indián, aki azt állíthatná,hogy mindent tud.

– Mi az a pozo és a tin... az a másik dolog?– A pozo tavaszt jelent, a tinaja pedig sziklák között megbújó

medencéket. Ha jön a felhőszakadás, sűrű eső ami elönti a földeket –magyarázta gyorsan, megelőzve a fiú kérdését –, a víz összegyűlikezekben a természetes, kőből készült medencékben, és néhány hónapigmeg is marad. Nem olyan hideg, mint amilyen tavasszal lenne, de aszomjas ember és a lovak elpusztulnának nélküle.

– Tehát az állatok vagy tudják, hol vannak ezek a helyek, vagyelpusztulnak! Nahát, Del, a papának nincs igaza, mikor azt mondja,hogy az indiánok tudatlan barbárok. Ők tudják ezeket a dolgokat.Ügyeseknek kell lenniük, hogy kitalálják mindezt, és emlékezzenek isrá.

– Mindenhol vannak okos és buta emberek, a fehérek és indiánokközött egyaránt, tanuld meg, fiú, hogy nem a bőrük színe vagy a hitükalapján kell megítélni az embereket.

Joey még sokáig kérdezett, s Delaney válaszolt, de Faith akimerültségének és a szekér ringatásának köszönhetően mély állombamerült.

Delaney rövid pillantása a szekér belseje felé megerősítette azt atényt, amit már egyébként is tudott, hogy Faith elaludt. Az ösvény,amelyen haladtak, tiszta volt, és egyenes, s így nem igényelt túlzottfigyelmet a hajtás. A férfi elgondolkozott, hogy vajon miért volt olyandurva vele. Bár küzdött ellene, de vágyott a nőre, s ez az érzés a múltéjjel nem hagyta, hogy álom jöjjön a szemére. Érezte, hogy Faith testétmennyire elfogta a remegés, mikor hozzáért. Lehet, hogy ő is érezte,milyen hatást gyakorolt rá, s talán ez okozta a bajt – tűnődött magában.Véget szeretne vetni a dolgoknak, de a hercegnő ezt mindigmegakadályozza. S még arra sincs joga, hogy úgy bánjon vele, mint egy

74

Pandora’s TeAm

ötvencentes szajhával. Egy belső hang mindig arra figyelmeztette, hogytartsa magát távol tőle.

Saját magán sem tudott kiigazodni. Maga mellé ültette Joey-t,kinyújthatta a lábait, beszélgettek, az egész kezd túlságosan iscsaládiassá válni. Az a drágakőszemű boszorkány! – mormoltamagában.

Faith ébredezni kezdett. Mikor meglátta a szekér belsejébe bevilágítóhalvány napfényt, felült, és igazgatni kezdte a haját. Megállapította,hogy a szekér áll.

– Mi a baj? – fordult előre, de sem Joey, sem pedig Delaney nem voltott. Halkan szólongatta őket, nehogy Pris felébredjen, de mikor senkisem válaszolt, kikászálódott a szekérből.

Egy kis tisztáson álltak. A tűz már égett, s fölötte csüngött a nagyfazék, melyet mosakodásra használtak. A szamarak nem voltak befogva.

Egy nagyot sóhajtva kimászott a szekérből, s körülnézett. A helyolyan békés hangulatot árasztott, amelytől elmúlt kezdeti félelme.

Éppen a ruháit szedte össze, mikor megérkezett Delaney, nyomábanKeithszel és Joey-val. Egy rakás tűzifát hoztak.

– Vártunk a pataknál, Faith. Van ott egy kis medence, ami elég mélyahhoz, hogy fürödni lehessen benne – mondta Keith, és ledobta agallyakat a tűz mellé.

Ő azonban nem törődött az öccsével, hanem Delaney-re nézett. –Miért?

– Mindnyájan fürödhetünk benne – folytatta az elhangzottakat aférfi, miközben egy másik tábortüzet rakott. – Ha sietsz, lesz elég időd,hogy kimosd a ruhákat. Lent langyos a víz, és van még néhánymelegvízforrás is. Nem tudom, mikor lesz alkalmunk legközelebbmegállni – mondta, s éppen elkészült a tűzrakással.

Keith meggyújtott egy vékony száraz gallyat, s óvatosan a rakás feléközelítette. Először gomolygó füst szállt fel, majd a lángnyelvek lassanelharapóztak az ágakon.

– Keith majd itt marad addig, míg lemégy a patakhoz. Apád éppenmegpróbál fogni valamit vacsorára – mondta Delaney, de nem nézett anőre.

– És Joey? – kérdezte Faith.

75

Pandora’s TeAm

– Ő velem jön. – Csak most nézett rá, s hozzátette. – Biztonságbanlesz.

A nő bólintott. Egy furcsa ösztön azt súgta neki, hogy nyugodtanrábízhatja az öccsét, annak ellenére, hogy saját magát viszont nemmerné. Megfordult, és szappanért sietett. Még meg akarta volnakérdezni, hogy miért volt olyan nagylelkű ezzel a megállóval. Azontűnődött, hogy talán engesztelésnek szánta. Aztán kiverte a fejéből ezt agondolatot, hiszen elég sokszor megbántotta már, de még egyszer semadta jelét semmilyen bocsánatkérésnek; Mikor mindent összeszedett,egy kis batyuvá gyúrta, és visszament tűzhöz. Mosolygott, hiszen márnagyon vágyott egy fürdőzésre.

Delaney Joey vállára tette a kezét, vigyázva, hogy a fiú ne kerüljöntúl közel a tűzhöz. Faithre pillantott, s mosolyát látva bűntudatot érzett,amiért durván bánt vele.

Mikor a nő elment a patakhoz, elindultak az erdőbe. Mikor úgy ítéltemeg, hogy már elég messzire jutottak, és nem érzett semmi veszélyt,Delaney megállt.

– Lélegezz olyan mélyen, Joey, amilyen mélyen csak tudsz, ésfigyelj! Egy darabig itt maradunk. Utána elmondod nekem, mit hallottálés mit éreztél. – Elmosolyodott, látva, hogy mennyire izgalomba jött afiú. Becsukta a szemét, vett egy mély lélegzetet, lassan kiengedte, ésengedte, hogy a teste ellazuljon. Egy, az apacsoktól tanult módszersegítségével lelassította szívverését. Néhány másodperc múlva érzékeinyitottá váltak minden rezdülésre. Az erdő mégelevenedett számára.Érezte, hogy az állatok csendben figyelnek rájuk, de nem félnek, merttudják, hogy nem akarnak vadászni rájuk. Csendben, nyugodtanmaradnak rejtekhelyeiken. Delaney hallotta a víz csobogását arról,amerről jöttek. Gyorsan abbahagyta a gyakorlatot, nehogy Faithregondoljon.

Egy madár turbékolni kezdett, mire Joey megszorította a férfi szíját.A Delaney-ből áradó nyugalomból aztán gyorsan megértette, hogy nincsmitől félnie. Majd egy susogó hangot hallott, s arrafelé fordította a fejét,s mintegy belélegezte a mozgást. Megpróbálta elraktározni a szagot afejében.

76

Pandora’s TeAm

Delaney előtte állt, és tartotta a fiú csuklóját. Lépéseik annyiraegybehangoltak voltak, hogy Joey a másik kezét is a férfi hátára tette.Mosolygott, amikor érezte a biztató szorítást a csuklóján. Megesküdött,hogy ő is olyan lesz majd, mint ez a nagy ember, aki egy új világotnyitott ki előtte. Faith mellett soha nem érezte magát ügyetlennek vagymagatehetetlennek, de az apja soha nem engedi elfelejteni, hogy ő nemegész ember.

Megálltak egy nagy fatörzs előtt. Delaney kimetszett belőle egydarabot a késével, a hegyére szúrta, és a fiú orra elé tartotta. A másikkezével barátságosan megérintette Joey arcát. Egy kicsit hátrébbrántotta a fejét a gyantás illattól, de mikor újra megszagolta, mármosolygott.

– Vanília? – mormolta.– Igen – felelte a férfi, és megdörzsölte a vágást a fa puha sárga

törzsén, amit ejtett. – A legmagasabb fajta fenyőből – mondta, majd afiú füléhez hajolva suttogta. – Majdnem tízszer akkora, mint az ember.

Még egyszer belehallgatott a csendbe. Keresett valamit, s mikormegtalálta, elvigyorodott. Lekuporodott, s Joey-t is letérdeltette. Egykis tobozt adott a fiú kezébe. Figyelte, ahogy végigszaladnak az ujjai adurva felületen, az orrához emeli, majd újra megtapogatja.

– Ez az indiánok egyik legfontosabb fája, Joey. A pinon. Nem magas,nagyjából úgy néz ki, mint a pandarosa, csak éppen törpe és csavarttörzsű. Tapogasd meg!

– Ragadós!– Szurok, Joey. Ha megsértesz egy fát, nincs más, mi lezárhatná a

sebet. Ismertem egy öreg embert, aki ezt összekeverte whiskyvel, és ígygyógyította meg a köhögését. Nagyon jó ragasztót, vízálló kosarakatlehet készíteni belőle. Felemellek, hogy érezd az ágait is. A törzsébőlremek búvóhelyet lehet készíteni. Amit a kezedben tartasz, annak megolyan hatása van, hogy nem éhezik meg tőle az ember.

– A toboztól? – csodálkozott a fiú, és a szájához emelte a termést.– Ne olyan gyorsan, fiú! – szólt rá Delaney. – Csak a benne lévő

magok az ehetőek. Olyan az ízük, mint a mogyorónak. – Segített Joey-nak megtalálni a magot. – Ez a ragadós héj nagyon hasznos atűzgyújtásnál. A borókafenyőnek is vannak magjai, amik ehetőek, de

77

Pandora’s TeAm

nincs olyan hatásuk, mint ennek. A madarak is szeretik. – Mosolyogvanézte, ahogy a fiú lehántja a tobozt, és megkóstol egy magot. NehezteltRobert Becketre, hogy nem engedi, hogy a fia az legyen, ami lehetne. Őkifejezetten örömet talált abban, hogy tanítja a fiút, Úgy érezte, hogyvalami megváltozott benne. Joey mintha értelmet adott volna azéletének,

– Most mondjuk azt, hogy fekvőhelyet kell csinálni éjszakára. Egynagy kupacot kell készíteni tűlevelekből, levelekből és fűből. A tűlevélpuhává teszi az ágyat, a levél és a fű pedig lelapul, ha ráfekszel. Haszárazság van, akkor a levelek rezegnek, ahogy lélegzel, a tűlevelekmeg gyakran a legrosszabb helyen szúrnak meg. Ezért az indiánok sajátszövésű gyékénytakarót terítenek rá ilyenkor, amit a sárga törzsűfenyőből fonnak.

– De hiszen az női munka, Del!– Fiam – válaszolt a férfi, s nem tudta eltitkolni a nevetését. – Az

ilyenfajta besorolás rengeteg bajnak az okozója. – Majd beletúrva a fiúhajába, hozzátette: – Ezt ne is hozd szóba a nővéred előtt, mert biztos,hogy nagyon mérges lesz.

Egy vadpulyka hangjára a férfi felkapta a fejét. Szeme összeszűkült,és az erdőt kémlelte. Joey vállára tette a kezét, hogy figyelmeztesse,maradjon csendben. A pulyka újra megszólalt, s Delaney elengedte a fiúvállát, és a hang irányába indult.

78

Pandora’s TeAm

Hetedik fejezet

Faith a patakparton térdelt, mikor egy lövést hallott. A vér egy pillanatalatt megfagyott az ereiben. Felemelte a fejét, és óvatosan körülnézett.Nem látott messzire, mert a víz partját sűrűn benőtték a fák és a bokrok.Az első gondolata Joey és Delaney volt. Felkapta az inget, amit éppenöblített, s magához szorította. Nem hallott újabb lövést. Arra gondolt,hogy ha Delaney-vel történt volna valami, akkor mindenképpen többlövésnek kellett volna lennie.

Keith rontott ki a fák közül, puskával a kezében. – Hallottátok? Apa,gondolod, hogy Del bajba került?

Faith az apjára pillantott, aki megrázta a fejét. Szemmel láthatóannem kedvelte Carmichaelt, különösen mióta átvette a dolgok irányítását.Megrántotta a zsinórt, remélve, hogy egy újabb hal akadt a horogra.Eddig csak kettőt fogott, közel egyórás próbálkozás után, s ezzel ateljesítménnyel kénytelen lesz elfogadni azt, amit Delaney tesz le azasztalra. A gyomra már a puszta gondolattól is háborogni kezdett.

Faith most újból az öccsére nézett, s javasolta neki, hogy menjenvissza a táborba. Még egyszer körülnézett, majd befejezve az öblítést,kicsavarta a ruhákat, és a kosárba rakta, a még vizes fehérneműk közé.Felpillantott, hogy megállapítsa, mikor megy le a nap, van-e még ideje,hogy kimossa Pris és a saját ruháit is.

A tábor felé indult. Útközben rossz érzése támadt, s így megintfigyelmesen körülnézett, de minden békésnek látszott.

– Készen vagy már, Faith? – nyafogott Pris, aki türelmetlenültéblábolt Beula körül. – Úszni akarok menni. Keith azt mondta, hogy...

– Megígértem, hogy elmegyünk, és el is fogunk! – vágott a szavábaFaith. Megtörölte a homlokát, és egy rúddal megkeverte az üstben fövő

79

Pandora’s TeAm

ruhákat. Néhány perc múlva kiemelte, s várt egy kicsit, amíg lecsöpögróluk a víz, majd a kosárba tette őket. Visszaindult a patakhoz.

– Hozz szappant és tiszta ruhát, Pris! – kiáltotta a húgának. –Megyünk fürdeni.

Olyan helyet kerestek, ahol apjuk nem láthatta őket. Faith nekifogottaz öblítéshez, Pris pedig türelmetlenül beszaladt a vízbe.

– Maradj a part közelében, kicsim! Delaney azt mondta, hogy van ottnéhány melegvízforrás, s a hajadra már ráférne egy alapos mosás.

– Ó, Faith, gyere inkább játszani!Faith az önfeledten pancsoló húgára nézett, s le kellett küzdenie a

benne szétáradó neheztelést. Szíve szerint azt mondta volna: „Én isszeretnék játszani és pihenni, és nemcsak a ruhák és a főzés miattaggódni. Én is szeretnék egy kis szabadidőt magamnak." De mirekinyitotta a száját, csupán ennyit mondott.

– Ne légy bent túl sokáig, kicsim!Mikor a patakban állva megmosta Pris haját, majd a magáét, már

jobb volt a hangulata. Miután megtörölköztek és felöltöztek,visszaindultak a táborba. A levegőben terjengő étvágygerjesztő illatmeggyorsította lépteiket.

Az apjuk a szekér kerekének dőlve várta őket.– Ott a hal, tisztítsátok meg! – mondta üdvözlésképpen.Keith a tűz mellett kuporgott, és onnan nézett fel a nővérére.– Delaney hozott egy pulykát, az volt a lövés, amit hallottunk.Faith a férfira nézett, aki a tűz fölött forgatta a már majdnem pírosra

sült szárnyast.– A halakkal törődj! – figyelmeztette az apja.Mielőtt megmozdulhatott volna, Delaney felpattant, átadta a nyársat

Keithnek, s a halakhoz ment. Megragadta őket, és a patakhoz indult.Faith közelebb ment a tűzhöz, majdnem oda, ahol az előbb Delaney

volt.– Faith – szólalt meg Joey –, egy sor dolgot tanultam meg Deltől a

fákról, az erdőről és az állatokról. Megmutatta...– Várj egy picit – vágott közbe a nővére –, honnan tudod, hogy a

közeledben vagyok?

80

Pandora’s TeAm

– Hát érzem az illatodat! – vágta rá a fiú nem titkolt büszkeséggel, segy kicsit ki is húzta magát.

– Az illatomat? – ismételte, s csodálkozva Keithre nézett. – Hiszenéppen most fürödtem!

– Pontosan azért – magyarázta Joey. – A szappan illatát érzem, amithasználtál.

Keith lehajtotta a fejét, hogy eltakarja a mosolygását. Faithzavarában visszament a szekérhez. Egy kis zsák kukoricadarát és sótvett elő. Miközben újra a tűz felé ment, arra gondolt, hogy meg kelleneköszönnie Delaney-nek, hogy megszabadította a kellemetlen munkától.Letelepedett az öccsei mellé.

– Ha már itt tartunk – kérdezte –, ti hogy is vagytok ezzel afürdéssel?

Most, hogy visszajöttél, Delaney elvisz minket – válaszolta Joey. –Képzeld, megengedte, hogy megtartsam a pulyka tollait. Persze, ezeknem olyan szépek, mint a sasé, de az indián gyerekek ilyet használnak anyílvesszőikhez. Del megígérte, hogy ha lesz időnk, akkor csinál nekemegy igazi íjat!

Faith már éppen válaszolni akart, de megérkezett Delaney, s a kezébenyomta a megtisztított halakat.

– Köszönöm a segítséget, Mr. Carmichael! Remélem, ízleni fog avacsora, amit csinálok belőle.

– Del nem fog enni belőlük, Faith! – mondta Joey.A nő az öccsére nézett, hallván a hangjában a büszke

magabiztosságot. Aztán az apja hangját hallotta, amint mormogottvalamit az ostobaságról és egy vak gyerek fölösleges tanításáról.Delaney-re is vetett egy pillantást; s látva szemének sötét villanását,világossá vált számára, hogy tennie kell valamit, nehogy a két férfiegymásnak ugorjon.

– Joey, amíg én elkészítem a halakat, addig mondd el nekem, mimindent tanultál még Mr. Carmichaeltől. – Közelebb húzódott hozzá, éssúgva megkérdezte: – Miért nem eszik Delaney halat?

– Ha nagyon, de nagyon éhes és muszáj, akkor igen. De az apacsoknem szeretik. Ők a pulykát sem eszik meg, amit Del viszont igen. Azt

81

Pandora’s TeAm

mondják, hogy a pulyka mindenféle bogarat is férget megeszik, amit azapacsok még csak meg sem érintenek. Pedig igazán jó illata van, ugye?

– Igen, az van neki – mondta Faith, közelebb hajolt az öccséhez, ésegy puszit nyomott az arcára. Érezte, hogy a férfi nézi. Mielőtt azonkezdett volna gondolkodni, hogy mit is takarhat a nézése, felpillantottés rámosolygott. Ez volt a legkevesebb köszönet, ami járt neki azért,amit Joey-nak adott.

– Faith – szólalt meg Joey, s hogy felhívja magára a figyelmétmegérintette a kezét. – Most nagyon sok levél van az erdőben.Szamócát nem találtunk, mert azok csak akkor érnek meg, ha a nagylevelek...

– Ennyit a szamócáról! – vágott közbe Delaney. – Itt az ideje, hogyfürödni menjünk!

Amíg távol voltak, Faith elkészítette a vacsorát, s lopva figyelte apjatűnődő arcát. Kellemetlen érzése támadt. . Mikor Robert Becket végremegszólalt, Faith tudta, hogy jó oka van rá.

– Mindenféle gondolataid vannak Carmichaellel kapcsolatban, igaz?Figyelmeztetlek, lányom, átkozottul ostoba ember. Nem jobb, mintegy...

– Ne mondd ezt, papa! Te akartad őt kísérőnek, nem én. Én kértelek,hogy találjunk valaki mást! Csak azt nem értem, hogy mondhatsz rólailyet, mikor olyan jó Joey-hoz.

– Jó a fiúhoz? – mosolyodott el gúnyosan. – Te ezt annak nevezed?Mindenféle ostobasággal tömi a fejét, aminek Joey semmi hasznát nemtudja venni! Semmi nem adhatja vissza neki azt, amit elvesztett!

Faith elfordult. Nem válaszolt neki. Mit is mondhatott volna? Joeyvaksága az ő lelkén szárad. Az ő bűne. Mikor fog neki ezértmegbocsátani az apja, ha meg fog egyáltalán. Az Isten a tanúja, hogyJoey még ezt soha nem vetette a szemére. De aztán eszébe jutott, hogy afiú tudja, mi történt azon az éjszakán, mikor Martint meggyilkolták.Megborzongott, mert gondolatai visszasiklottak a múltba.

Faith, hogy segítsen Joey-nak, megfejte Beulát. Rosszallón csóváltaa fejét, mert a vödör csak félig volt. Tenyésztésre van szüksége,különben teljesen kiszárad – gondolta. A kávé éppen elkészült, mikorDelaney a két gyerekkel visszaérkezett. Faith azon kapta magát, hogy

82

Pandora’s TeAm

nézi, amint a férfi a nyeregtáskájába pakolja a felszerelését. Izmainakjátéka kiütközött szarvasbőr ingén keresztül. Nem volt annyi bátorsága,hogy megkérdezze, saját maga mossa-e a ruháit. Mikor Delaneyvisszafelé indult a folyóhoz, utánaszólt.

– A vacsora készen van.– Vissza kell mennem a ruhámért, még mielőtt lába kél.– Annyira erős a szél, Mr. Carmichael?– Soha nem tudhatjuk, ki vetődik erre, s nem szeretném, ha a ruhák

felkeltenék az érdeklődését.– Várjon, magával megyek! – mondta Faith, és a férfi nyomába

eredt. Már sötétedett, s igyekezett szorosan mögötte menni.A partra érve a férfi feléje fordult. – Hercegnő, te csak törődj a saját

ruháiddal, amíg én összeszedem a magamét.Faith elpirult. – Okvetlenül szükséges mindig gúnyolódnia velem?– Ingerült vagy, hercegnő? – kérdezte nyersen. – Tisztázzunk

valamit! Nem akarok kettesben lenni veled! Nézz tükörbe, és próbáldmagad egy férfi szemével nézni.

Delaney hátat fordított. – A bőröd olyan szép, mint egy aranylókörtéé, és én soha nem csináltam abból titkot, hogy szeretem a körtét!Akarsz még többet?

– Nem, nem akarok többet hallani – vágta rá Faith, de nem mondottigazat, s ezt Delaney is nagyon jól tudta.

– A fenébe is! – morgott halkan a férfi.– Delaney? – kezdett bele, de aztán meggondolta magát. Elindult

összeszedni a ruháit a bokrok ágairól. Tudta, hogy még többet ismondott volna. Arcát kezébe temette, és eltűnődött. Aranyló körte? Eztúgy értette volna, hogy szép a bőre? Megborzongott arra a gondolatra,hogy Delaney megízleli a bőrét. Vajon a férfiak is élvezik a lágycsókokat és a finom érintéseket? Delaney hangja riasztotta felgondolataiból.

– Siess, hercegnő! – kiáltott rá.Faith elhatározta, hogy egy csörgőkígyó módjára fog viselkedni.

Nem álmodozik többé. Gyere csak a közelembe, s megharaplak. Senkisem olyan bolond, hogy provokáljon egy csörgőkígyót.

83

Pandora’s TeAm

Faith hálás volt, hogy a következő napok eseménytelenül teltek el. Egyfákkal szegélyezett meredek szerpentinen lefelé vezetett az út a PeeplesValley-be. Keith és Joey folyton kérdésekkel halmozták el Delaney-t.Sőt már Pris is kezdett úgy gondolkodni, hogy az néha felkeltette a férfifigyelmét. Ő készségesen válaszolt mindig. Megmutatta a táj szépségeit,mikor az olyan volt, hogy üdítőleg hatott a hétköznapok szürkeségében.Ezen a reggelen különösen szép vidékre érkeztek. A sziklákat ésköveket karmazsinszínű bevonat díszítette. Faith szerette volnamegosztani Delaney-vel a látványt, de nem tette. Az elmúlt napokbanjó, ha hatvan szót váltottak egymással. Gyerekes dolog volt, de ezlegalább segített megtartani kettőjük között a távolságot. Csak azéjszakák teltek nehezen és álmatlanul. És napközben is, mikor mársikerült nem gondolnia a férfira, az mindig csinált valami olyasmit, amiodavonta Faith figyelmét. Már úgy érezte, hogy szándékosan teszi.Látszólag nem törődött vele, de gyakran ültette a gyerekeket maga elé anyeregbe, akik boldogan kacarászva ültek a lovon, s gyakran azon kaptamagát, hogy ő is velük nevet.

Keith vadászmódszereket tanult tőle, amitől kezdett egy kicsitfellengzős lenni, s ez bosszantotta Faitht.

Az apja és Delaney között nem volt semmi súrlódás, érezhető volt,hogy egy láthatatlan fal épült közéjük. Volt valami rejtélyes abban,ahogy a férfi az apjával viselkedett. Nem mondott neki ellen, de a sajátútját járta. Azt csinálta, amit gondolt, akkor és úgy, ahogy azt jónaklátta.

A nap magasan járt, és letáboroztak. Keith a sivatagról, a hegyekrőlés a körülöttük lévő vidékről kérdezgetett. Faith nem figyelt oda igazán,így csak töredékek jutottak el a füléhez. Egészen addig, míg az apjaindulatos hangja fel nem riasztotta.

– Nem akarok több szót hallani a bányászatról, te fiú! – kiabáltaRobert, és Keith felé bicegett. – Mi farmerek vagyunk, ezt ne felejtsdel!

– Ne izgasd fel magad, papa, én csak azt kérdeztem Deltől, hogy holvan a Rich Hill. Tudod, mennyi aranyat találtak ott? És most azezüstbányák ígérnek óriási gazdagságot!

84

Pandora’s TeAm

– Gazdagság? Ez minden, amire te gondolni tudsz? Az emberbirtokba veszi és megműveli a földet, épít rá, és a fiaira hagyja. Ez agazdagság! – Aztán Faithre pillantott. – Tessék, ez történik, ha az emberelveszti a...

– Kérlek, papa, ne! – kiáltotta kétségbeesetten Faith, és az apja felészaladt, eldobva a kezében lévő, még nem teljesen üres tejesvödröt. –Ne mondd ezt!

– Azt mondom és akkor, amit akarok!– Akkor örülj neki, hogy a mama meghalt, és nem hall ilyen

képtelenségeket tőled! – sikította és elfutott.Delaney megakadályozta, hogy Keith utánamenjen. Nem mert

Becketre nézni, mert félt, hogy akkor nem áll jót magáért. Majd mielőttmeggondolta volna, Faith után indult.

A nő úgy zokogott, hogy nem hallotta, amint a férfi belépett. Mikorgyengéden a vállára tette a kezét, Faith megfordult, és a nyakába borult.Delaney egy kicsit tétovázott, majd átkarolta a lányt. Nem tudott mitmondani, de nem is volt rá szükség, Faith úgysem hallotta volna. Csakarra volt szüksége, hogy sírjon, s ezt a férfi hagyta is.

Most már biztos volt benne, hogy van valami titok a család körül,ami arra kényszerítette őket, hogy vállalják ezt az utazást, és földetvegyenek ezen a pokoli vidéken.

Elég hosszú idő telt el, amíg Faith elvette a fejét Delaneymellkasáról. Letörölte a könnyet az arcáról, s megérintette a férfinedves ingét, de nem nézett Delaney szemébe.

– Nem szoktam sírni – mondta –, legalábbis csak ritkán.– Tudom – felelte halkan, s nem bírta levenni a szemét a lány csinos

derekáról. – Te erős nő vagy, Faith, és nem egy kislány, amit az apádszeretne csinálni belőled.

– Van, amikor már belefáradok, hogy mindig erős legyek, és...– Ez természetes, hercegnő.– Kérlek, legalább most ne gúnyolódj! – mondta durcásan, és

megpróbált kibontakozni a férfi karjaiból.Delaney tartotta még egy kicsit, majd elengedte. Már ment volna, de

nem akarta a nőt abban a hitben hagyni, hogy gúnyolódott vele.

85

Pandora’s TeAm

– Faith, amikor hercegnőnek szólítalak, akkor én ezt nemgúnyolódásból teszem – mondta halkan. Szerette volna, ha a nő ránéz,de ezt képtelen volt megmondani neki.

– Del, akkor miért szólítasz hercegnőnek? De nehogy azt mondd,hogy az orrom miatt, mert azt úgysem hiszem el.

– Talán azért, mert ez segít abban, hogy távol tartsam magam tőled –mondta szárazon.

Faith közelebb lépett hozzá. – De hát miért, Delaney? Én sohasekértem...

– Ne beszéljünk többet erről! – vágott közbe hűvösen a férfi.– ...hogy tartsd magad távol tőlem – fejezte be a mondatot a nő.– Pedig azt kellene! – felelte Delaney, majd sarkon fordult és elment.Faith nem követte. Keith ferde szemmel nézett rá, de nem törődött

vele. Pris csendben volt, csakúgy, mint Joey, aki érezte, hogy nővéremost mérges.

A napok eseménytelenül teltek. Faith érezte, hogy fel kellene oldaniaz apja és közte támadt feszültséget, de nem volt képes kezdeményezni.Csak ült a szekéren, mely lágyan ringatta, s fejében újra és újravégigpörgette a Delaney-vel történt beszélgetés minden szavát. Szerettevolna minél jobban megismerni a férfit.

Egy keskeny, fákkal szegélyezett, homokos ösvény vezetett fel azAntelope Stationhoz. Mivel Delaney folytatta Joey tanítását, így Faith ismegtanulta, hogy a mesquite-fák nagyon mélyre eresztik le agyökereiket a vízért, viszont a sárgán virágzó paloverde-bokrok azttanúsítják, hogy a víz csak néhány lábnyira van a föld felszíne alatt.

Déli táborhelyük lakott terület mellett volt, s így Faith feltölthetteélelmiszer-tartalékaikat a Wilson & Timmerman üzletben vásárolt frissborsóval. A domboldalon szétszórtan elhelyezkedő házak meglehetősenromos állapotban voltak. Legtöbbjük vályogból készült. Mikor kijött azüzletből, látta, amint Delaney Charles Stantonról, a helyettes megyeimegbízottról beszélget Mr. Wilsonnal.

86

Pandora’s TeAm

– Gonosz és kapzsi – mondta Wilson, amivel társalkodópartnereláthatóan egyetértett. – Összeszövetkezett azokkal a gyilkosmexikóiakkal Weaverville-ből.

– Látom, eleget tudsz, de ez még nem minden – válaszolta Delaney.– Felbéreli őket, hogy elvégezzék a piszkos munkát. De nem isvárhatunk mást egy lelkésztanonctól, akit erkölcstelenkedés vádjávalrúgtak ki az egyháztól.

– Nézd csak – fordult Faith felé már készen vagy? Még meg kelltennünk ma néhány mérföldet.

Sziklafalak, kőből készült házak és saquarokaktuszok ölelték körbe aRich Hillt. Ez volt Weaverville. Delaney mindenkit figyelmeztetett,hogy tartsa nyitva a szemét. Keith különösen izgatott volt, hiszen ottvolt a több millió dollárnyi aranyat tartalmazó hegy lábánál. Szinteelárasztotta a kérdéseivel Delaney-t, hogy hol van az Antelope Creek,hogy igaz-e, hogy a mexikóiak találták itt az első aranyrögöt,

A férfi szokatlanul gyorsan válaszolgatott neki, de Faith észrevette,hogy most jóval közelebb lovagol a szekérhez, mint egyébként szokott,és puskája is állandóan a kezében van. Keith, miközben betartva azutasítást a környéket figyelte, kitartóan érdeklődött tovább a bányákról.

Robert Becket fia mögött lovagolt, s dühe egyre csak nőtt.A Congress Junctionnál vertek tábort, egy alkalmi bánya közelében.

A vacsora végeztével Delaney egy puskát nyomott Faith kezébe.– Ez legyen magánál az éjszakára.– Miért? Eddig még soha nem mondta, hogy fegyverrel aludjak, Mr,

Carmichael!– A környéken arany van, és olyan emberek, akik ezért szívfájdalom

nélkül képesek gyilkolni. Mondjak még más okot is? Vigyázzonmagára, mert egy olyan nő, mint maga, könnyen eszébe juttathatja aférfiaknak, hogy nemcsak arany van a világon.

Faith elvette a puskát, és örömmel nyugtázta magában, hogy mostmég egyszer tanújelét adta, hogy csinosnak és kívánatosnak tartja. De akövetkező pillanatban már nem volt olyan boldog.

– És zárkózzon be jól, hercegnő, mert nem akarom, hogy az egészéjszaka magára kelljen vigyáznom.

87

Pandora’s TeAm

Reggel Robert panaszkodott, hogy annyira viszket a lába, hogy márlassan az őrületbe kergeti. Delaney azt javasolta, hogy vagy pihen veleegész nap, vagy pedig lovagol tovább, ahogy eddig. Becket az utóbbitválasztotta, de déltájban, egy malomnál a Hassayampa folyónál, megkellett állniuk.

Delaney visszafordult, mikor egy öreg bányász üdvözölte.– Del, látom, hosszú utat tettél meg Tucsontól!– Henry! Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. – Leszállt a

nyeregből, és az üdvözlésére sietett.– Még mindig remélem, hogy kapok pénzt Mr. Phelps New York-i

érdekeltségétől, bár egyelőre még mindig úgy fest, hogy csak úgyellopták a bányámat.

Keith Delaney-hez futott, és oldalba lökte a könyökével, ismertesseössze az emberrel.

– Henry Wickenburg, ez Keith Becket, aki nagyon kíváncsi azaranybányászat rejtelmeire.

Henry alaposan megnézte a fiút, a tetejétől a talpáig. Mosolygott, sintett, hogy menjen vele a malomba. Delaney tudta, hogy jó darabignem látja egyiket sem.

Henry rendszerint órákig tudott beszélni a bányájáról. Soha nemvetette a szemére a büszke hencegését. Azt a hibát elkövette, ha eztannak lehet nevezni, hogy felépítette ezt az ércőrlő malmot, ésmegpróbált párhuzamosan dolgozni mindkét helyen. Nem sikerült.Henry eladta a bányarészvényét, de eddig még pénzt nem kapott értecsak ígéreteket. Visszasétált a szekérhez, s hallotta, amint Robert alányának panaszkodik.

– Körbe kéne kergetni ezt az embert a pokol tornácán – morogta afoga alatt.

– Nem tudom, papa, hogyan segíthetnék rajtad! – hallotta Faithhangját.

– Mi a baj? – húzta el a ponyvát a férfi. Látta, amint Becketszenvedő arccal fekszik, feltámasztott lábbal.

– Nagyon viszket a lába, azt hiszem, hogy...– Becket, adja ide a kezét – vágott közbe Delaney. – Kivisszük

innen, és átkötözzük a lábát. Azt hiszem, friss levegőre lesz szüksége.

88

Pandora’s TeAm

Bár kifejezetten utálta, hogy igénybe kell venni Delaney segítségét,Becket a férfi felé nyújtotta a kezét.

Faith felkapott egy párnát és néhány takarót, s fekhelyet készített aszabadban, amíg Delaney kitámogatta az apját. Becket sűrű nyögésekközepette elhelyezkedett. Faith remélte, hogy kényelmes helyet csináltneki. Nem mert odanézni, mikor Delaney elővette a kését, és nekilátotta kötés eltávolításához. Visszamászott a szekérbe, és kinyitotta az anyjaládáját, hogy elővegyen egy tálcát a gyógynövényeknek és –gyökereknek, mellyel az apja lábát kezelték. Kinézett, s látta, amintDelaney leveszi a sínt, és óvatosan legöngyölíti a kötést. Faith tudta,hogy soha nem okozna neki szándékosan fájdalmat, de félt, hogy azapja ezt másképp gondolja. Megtalálta a kis batyut, amit keresett.Rábukkant egy elegáns réztálra is, melybe az anyja kézírása voltbelekarcolva. Egy pillanatra elöntötte szívét a szomorúság anyja koraihalála miatt, de gyorsan erőt vett magán, nehogy az apja észrevegyerajta. Még felhasználná ellene.

Kilépett a szekérből. Delaney már megtöltött tiszta vízzel egyvödröt, és egy kis pálcika segítségével az elszáradt bőrt mosta le Robertlábáról. Faith elmosolyodott, mikor látta apja megkönnyebbült arcát,amint a sérült felületre tetté a gyógynövényeket és a viszketést enyhítőgyökereket.

– Maradj itt az árnyékban, apa – mondta, és a vödörbe rakta a levettkötést. – Én kimosom ezeket, és hozok friss új vásznat.

– Hol van Pris és Joey? – szólalt meg Delaney a háta mögött. Faith hátrapördült. – Mi? Én nem,., ó, ne! Hol vannak?

89

Pandora’s TeAm

Nyolcadik fejezet

– Faith, mi,..– Semmi, apa. Ne aggódj. Nem lehetnek messze. Megtalálom őket,mikor... – A szájába harapott, hogy ne mondjon többet. Korántsem voltnyugodt. Delaney-hez lépett, s arca félelmet sugárzott. A férfi nemfigyelt rá. A környéket nézte. Önkéntelenül ezt tette ő is. Barna,rozsdaszínű és zöld árnyékok mosódtak össze a szemében, ahogyvégignézett a sziklák, bokrok, embermagasságú kaktuszok üresnek skietlennek tetsző birodalmában.

Delaney tekintete három sötétbarna sólyomra szegeződött, amintrátelepedtek egy kb. hatvan láb magas saquaróra.

– Éles szemű vadászok – mormogta magában, tudva, hogy akiszemelt zsákmányuknak semmi esélyük sincs a megmenekülésre.Csoportosan keringenek felette, majd hirtelen lecsapnak rá.

Megindult feléjük, s Faith követte.Könnyedén mászni kezdett egy nagyobb homokkőtörmelékre, s

segítségül nyújtotta a karját a nő felé. Kb. ötven láb magasanmegpillantotta őket.

– Látod? – kérdezte Faitht, s kezét előrenyújtva mutatta neki, merrenézzen.

Pris és Joey az ellenkező irányba nézett, s hátukat fordították akeresőiknek. Mikor Faith végre megpillantotta őket, egy nagyotsóhajtott, és megszorította Delaney karját.

– Van valami bajuk? – kérdezte, bár nem érzett semmi feszültséget aférfiban, és ez megnyugtatta.

– Semmi – felelte, s megszorította a nő karját, nem engedve, hogy azleereszkedve feléjük fusson. – Hagyjuk őket – suttogta –, van egymadár Joey vállán.

90

Pandora’s TeAm

– Micsoda? – kapta ki a karját a férfi szorításából. – Megsérthetiőket! Tudom, hogy megtanítottál Joey-nak néhány dolgot, de ne felejtsdel, hogy vak, és Pris még csak egy kis...

– Hercegnő – mondta a férfi lágyan, s két ujját a nő ajkaira tette. –Gondolod, hogyha bármi veszély is fenyegetné őket, akkor csakálldogálnék itt nyugodtan?

Faith alaposan megvizsgálta borostás arcát, s mélyen a szemébenézett.

– Nem – mondta sóhajtva.A férfi lágyan tartotta az arcát a kezében. Nézte szemének bámulatos

ragyogását, s érezte ujjain finom lélegzését. Látta szívének dobbanásaitis, melyek árulkodóan rezegtették nyakának kicsiny szegletét. Elbűvölteajkának puhasága. Sürgető vágyat érzett, hogy megcsókolja. A lány feléhajolt.

– És a gyerekek? – kérdezte Faith,Még egy percet engedett magának, majd hátralépett, s egy éles

füttyel jelezte a két elkóboroltnak, hogy itt vannak.Pris bátyja kezét fogva futott feléjük.– Faith, Faith, láttad? Egyenesen Joey karjára repült, majd felmászott

a vállára – kiabálta Pris, húzva maga után testvérét. – Aztánvisszarepült, én meg elmeséltem Joey-nak, hogy milyen. Láttad?

Delaney egy pillantással megakadályozta Faitht, hogy felelősségrevonja őket. Meglátva a Joey nyakában lévő piros kendőt,elmosolyodott. – A madár azt hitte, hogy Joey kendője egy ragyogópiros virág. Élelemnek nézte.

– Nem féltünk! – jelentette ki Pris, Delaney felé nyújtva karját.– A madár az szerencsét hoz, ugye, Del? – kérdezte Joey.– Azt jelenti, hogy jó hírt fogsz kapni – válaszolta a férfi, és beletúrt

a fiú hajába. Aztán megfogta mindkét gyerek kezét, és magához húztaőket. – De – folytatta lágy kedves hangon – megijesztettétek anővéreteket azzal, hogy szó nélkül eltűntetek.

– De Joey azt mondta, hogy mi nem tévedhetünk el, mert temegtanítottad, hogy hogyan kell tájékozódni.

Delaney leguggolt hozzájuk, hogy arcuk majdnem összeért.

91

Pandora’s TeAm

– Kicsim, én sok mindenre megtanítottam Joey t, s ő ezeket nagyonjól meg ís tanulta. De nem tehetitek, hogy fölöslegesen aggódjanakértetek azok, akik szeretnek benneteket. – Felállt, s próbálta megőrizni aszigorúságot az arcán, összefogta a gyerekek kezét. Mindkettenbocsánatkérést mormogtak.

Faith a füléhez hajolt.– Mindig meglepsz a türelmeddel – súgta.Összehúzott szemmel, a válla felett a nőre nézett, Úgy döntött, hogy

ellenáll a meleg szemek csábításának. Aminek nem tud ellenállni, azFaith izgatóan formás teste.

– Ja, hercegnőm – válaszolta nyersen –, én egy nagyon türelmes férfivagyok!

* * *

Késő este volt. Delaney egyedül állt egy egész bozótnyi mesquitemellett. A holdfény kísérteties árnyékokat kölcsönzött a szikláknak és akaktuszoknak.

Itt mindig megtalálta a lelki békéjét. Az esti sivatag látványanyugtatólag hatott az idegeire.

De nem ezen az estén.Szájához emelte a whiskysüveget, megszegve ezzel az egyik

önmagának állított törvényt: Sose igyál munka közben. Nagyot kortyoltaz italból. Olcsó volt, nyers és meleg. Egy nő jutott az eszébe, akirőlugyanezeket lehetne elmondani. A különbség csak annyi, hogy nekinincs olyan hatása, mint az italnak. Igaz, a whisky sem az igazigyógyszer, de ez nem akadályozta meg a férfit, hogy megint húzzon azüvegből.

Rossz hangulata volt. Tudta, hogy nem múlik el, ha bemegy avárosba. És akkor sem, ha itt marad. A szabad kezével megfogta atalizmánját. Elgondolkodva forgatta az ujjai között. Nem tudtaelfelejteni Faith ajkainak puhaságát.

– Az ördög vinné el! – morogta magában.Bedugaszolta az üveget. Mit kezdjen a hercegnővel?Lerakta az üveget, cigarettát sodort magának, s meggyújtotta.

92

Pandora’s TeAm

– Jó barát van itt, Del – hallotta a háta mögül.Villámgyorsan megfordult. Egy öreg bányász volt mögötte. – Yassy! – üdvözölte. – Te csendesebben jársz, mint egy kígyó!

– Henry mondta, hogy itt vagy valamerre. Nem tudom, mi jó vanabban, hogy itt üldögélsz a sötétben.

– Te biztosan szívesebben volnál Prescottban.– Ahol a vad, ott a vadász – felelte, majd a homlokát összeráncolva

közelebb lépett. – Az a whisky?Delaney felé nyújtotta az üveget, majd meggyújtotta kialudt cigarettáját.Mélyen leszívta a füstöt, s nézte, ahogy Yassy nagyot húz az üvegből.

Az öreg bányász megtörölte a száját, és visszaadta a maradékot. –Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni – tette hozzá.

– Segíts magadon, az isten is megsegít – idézte Delaney az ideillőbölcsességet. – Azért jöttél, hogy ilyen okos dolgokról beszélgessünk,vagy van valami más oka is?

– Tolly mondta, hogy mi történt Chellivei. Biztosan érdekel, hogyúgy hagyta el a várost, mint akit puskából lőttek ki.

– Hol van most?– Ő? – kérdezett vissza Yassy, és ismételten meghúzta az üveget. –

Azt hiszem, meg sem állt egészen Cumuripáig.– Hol az a patkánylyuk?– Valahol délen, a Gila környékén, de nem tudom biztosan. Silver

Shumwayjel találkoztam. Ő azt mondta, hogy Chelli néhány másbanditával átkelt a prérin, a Két Puskához. Néhány nőt is magukkalhurcoltak.

Delaney szeme a bányászra villant. Tudta, hogy nem hazudik. Az,hogy Chelli néhány hasonszőrű barátjával nőket rabol, az pontosanbeleillik abba a képbe, amit róla alkotott. A zsebébe nyúlt, és egy kötegbankjegyet húzott elő. Levett belőle néhány darabot, és Yassy felényújtotta.

– A költségeidre. És ha vasporon kívül mást is találsz, tegyél elnekem belőle.

– Ugyan, Del, te mindig megvesztegeted az embert – tette a zsebébea pénzt az öreg bányász. – Örülök, hogy segíthettem. Ha nem ilyenvolnék, már régen a fejemre koppintott volna a Mindenható.

93

Pandora’s TeAm

Delaney nevetve dobta el a cigarettáját. Elköszönt Yassytől, és a táborfelé indult. Egyszer már figyelmeztette Chellit, hogy ne keresztezze azútját. A hideg is kirázta a gondolattól, hogy az a gazember megérinthetihercegnőjét. Megfogta a talizmánját. Meleg volt. Érezte, hogy szétáradbenne a düh. Még ha le is kell nyelnie azt a feketelevest, hogy ahercegnő nem hozzá való, azt azért mégsem engedheti meg, hogy egyilyen nőrabló gazember szerezze meg, mint Chelli.

Faith még ébren volt, mikor Keith visszajött a táborba, és óvatosan aszekérbe csusszant, hogy lefeküdjön aludni.

Mióta tudta, hogy éjszakánként Delaney mindig a közelben van, sőrködik, nyugodtak voltak az álmai. A lidércek eltűntek.

Három nappal később a White Tank Mountains aljában táboroztak le.Delaney egész nap ideges és ingerlékeny volt. Faith érezte, hogy valaminincs rendben, de mikor rákérdezett, a férfi csak a vállát vonogatta.

Faith nem tudta, mitől ébredt fel ezen az éjszakán. Különösnyugtalanságot érzett, de nem értette, mi lehet az oka. Az jutott eszébe,hogy talán Delaneyl-vel történt valami. Ez a gondolat aztán annyiraelhatalmasodott benne, hogy felkelt, és kimászott a szekérből.

Megborzongva a friss levegőtől figyelni kezdte az éjszaka csendjét.Zajt nem hallott, de már szinte tapinthatónak érezte a feszültséget.Óvatosan lépegetve elindult a szekér körül. Hirtelen egy kéz tapadt aszájára. Egy röpke pillanatot leszámítva, Faithnek rögtön az az érzésetámadt, hogy Delaney van mögötte. A még nem teljesen éber tudata egymásodperc alatt kitisztult. Valami nem stimmel. Nem mozdult.Értelmetlen lett volna dulakodni ebben a helyzetben. Enyhült a száján aszorítás, s így levegőhöz jutott. A férfi másik karjával átfonta ésmagához szorította a testét. Faith megborzongott.

– Társaságot kaptunk – súgta a fülébe.A nő egy bólintással jelezte, hogy érti, valaki itt van a tábor körül,

akinek nem kellene.– Maradj itt!

94

Pandora’s TeAm

Ez parancs volt. Az ő parancsa, aminek engedelmeskednie kell.Mielőtt egy újabb lélegzetet vehetett volna, a férfi már nem voltmögötte.

Aggódni kezdett, hogy a sápadt holdfényben a világos hálóingeolyan lehet, mint egy jelzőtűz. Feszülten koncentrált, s igyekezettmegállapítani, hogy merre lehet Delaney, de csak a feszült csendethallotta. Olyan hallgatag üzenet volt ez, mint amitől az állatok, látszólagminden ok nélkül, nyugtalanak lesznek. De most volt ok, Delaneymegmondta: valaki volt kint.

Benézett a szekérbe. Benyúlt a takarójáért, és óvatosan kihúzta. Prisés Joey mélyen aludt. Megnézte apját és Keitht, de egyik sem voltébren. Maga köré tekerte a takarót, s lehajolt a puskáért, és várt.

Delaney szintén várt. Egy kis bozót mögött rejtőzött, s tudta, hogycsak egy ember van kint, és figyel. Olyan, aki vagy az indiánoktóltanulta ezt a türelmes várakozást, vagy pedig maga is az. Efelől semmikétsége nem volt. A fehér ember nyugtalanná válik néhány percnyimozdulatlan várakozás után. Delaney rendületlenül figyelt tovább,hallgatva az ösztöneire.

A feje fölött egy éjszakai bagoly vadászott, s egy hirtelenirányváltással éppen lecsapott zsákmányára. Delaney orrát megcsaptaaz alvadt vér és a gyógyfű szaga. Láthatatlan ellenfele sebesült, és nincsmessze tőle. Lassan felemelkedett. Nem kellett tartania attól, hogy zajtcsap. Bőrtalpú mokaszinja, melyet főként éjszakai portyázásoknálszokott használni, lehetővé tette, hogy érezze még a legkisebb kavicsotis. Egy apró kődarab vagy egy megreccsenő gally könnyen elárulhatná ahelyzetét az ellenfelének.

Kését előhúzva figyelmesen végigpásztázta a fáklya formájújukkafákat, sziklákat és bokrokat, melyek alkalmasak voltak arra, hogybúvóhelyül szolgáljanak. Minden lélegzetvétel segített, hogybehatárolja ellenfele helyzetét.

Eszébe jutottak azok az éjszakák, mikor a vadászat fogásait tanultaTazától, sok más apacs gyerekkel együtt. Ösztönei óvatosságra intették.Előlépett a bokor mögül. Minden idegszála megfeszült, hogy elhárítsa ahátulról jött támadást. Gyorsan megfordulva a könyökével kivédte azalulról érkező szúrást. A kést tartó kezével ellenfele állát célozta meg,

95

Pandora’s TeAm

aki elterült a földön. Mindez nagyon gyorsan történt. Egy pillanatigmég mereven figyelt, vajon tényleg egyedül van-e a támadója. Nemtévedett, más nem volt rajta kívül. Egy nyögést hallott lentről.Megkerülte a fekvő embert. Meleg, nedves, kellemetlenül ragadósvalamit érzett, amint leguggolt, és átkarolta ellenfele vállát. Kését atorkához tette.

– Pszt! Ne mozogj, mert még elvágok valamit!– De-la-ney? – nyögte a sebesültA rekedt hangtól belehasított a felismerés.– Seanilzay?– Messziről jöttem... Megtaláltalak.Megpróbált felülni, de túlságosan is gyenge volt a vérveszteségtől, a

hosszú úttól és a most vívott rövid küzdelemtől. Megfogta Delaneykezét.

– Nehéz beszélni... egy késsel a torkomon.– Ha sebesült vagy, a beszéd várhat – tette el a kést a férfi, majd

barátja hóna alá nyúlt, és segített neki felülni. – Kapaszkodj belém,bemegyünk a táborba. Itt van nem messze.

– A fehérek...– Az nem számít, ez a saját táborom.– Ah! – sóhajtotta Seanilzay. – A nő!Hogy ne sértse az indián büszkeségét, Delaney nem ajánlotta fel még

egyszer a segítségét. Érezte, hogy barátja gyenge, s már mindenmaradék erejét felhasználta.

Faithről el is feledkezett. Mikor a szekér felé közeledtek, a nő feléjeszaladt, de megtorpant, mihelyt meglátta az indiánt.

– Ne sikíts, hercegnő, nincs olyan állapotban, hogy megskalpoljon!– Azt én is látom, és eszem ágában sem volt sikítani! – jelentette ki

Faith, és kutató szemmel az apacs arcába nézett, aki rezdüléstelen arccalállta a fürkésző tekintetet. – Mit segíthetek? – kérdezte a nő Delaneylegnagyobb meglepetésére.

Már majdnem visszautasította az ajánlatot, de Seanilzay könyökénekfinom mozdulatára megmásította szándékát.

– Ha hoznál egy takarót a szekérből, és leterítenéd, azzal segítenél. Aholmim közt...

96

Pandora’s TeAm

– Nincs most annyi időnk, hogy azt fecsegésre fecséreljük, Delaney!– vágott közbe Faith, miközben gyorsan letekerte magáról a takaróját,és kisimítva a földre rakta. Nem várva meg a férfi utasítását, tüzetrakott, és egy vödör vizet tett fel forralni.

– Maradj nyugton – mormolta Delaney az indiánnak, és hozzákezdettlevágni róla az inget.

– Nézd meg a lábamat – suttogta az indián – már alig van benne élet.– Ez a néhány szó minden erejét felemésztette, és elájult.

Faith leemelte a szekér oldalán csüngő lámpát. Kérte Prist, hogyvegyen elő egy tiszta lepedőt, és sietett vissza a tűzhöz. Elkérte a férfikését, hogy kötszert készítsen.

– Nem kell, hogy segíts nekem – mondta a lánynak.– Ez az ember sérült, s én szeretnék segíteni rajta, hogyha hagynál! –

mondta ellentmondást nem tűrő hangon.Delaney egy gyors pillantást vetett rá. A tűz fénye sejtelmesen

átvilágította vékony hálóingét.– Talán jobb lenne, ha előbb felöltöznél – vetette oda morogva, és

lerakta a kést. – Menj, s ha kész vagy, gyere vissza, és vigyázz rá.Tekintetük rövid időre összeforrt. Faitht zavarta ez a nyers hang.Amint sarkon fordult és elment, Seanilzay kinyitotta a szemét, és

szemrehányón a barátjára nézett.– Túl durván beszélsz vele! – mondta halkan. – Ne felejtsd el, hogy...– Nem felejtem el! – vágott a szavába Delaney. – De a kemény

beszédnek mindig megvan a hatása. De még nem mondtad, ki tette eztveled?

– Egy fiatal sas, aki még nagyon követelőző.– Te ravasz vagy, mint egy róka, és vérszomjas, mint egy menyét.

Hányan kerítettek be?– Csak egy volt – sóhajtotta szégyenkezve, s nehezen szedte a

levegőt. – Egyetlenegy sápadtarcú.Delaney elgondolkozott. Ha csak egy ember volt, akkor az

valószínűleg orvul támadta meg Seanilzayt. Letérdelt mellé, és óvatosanmegvizsgálta a sebeit. – A golyók meg bent vannak?

Az indián bólintott.

97

Pandora’s TeAm

Delaney közelebb hajolt. Megnyugodott, hogy nem érezte azüszkösödés kellemetlen szagát. – Jól tetted, hogy szorosan bekötözted asérüléseidet. Nem kérdezem, milyen hosszú utat tettél meg idáig. –Tudta, hogy mikor Seanilzay még fiatal volt, hatvan vagy hetvenmérföldet is képes volt megtenni egy nap. De már nem fiatal.

– Az erőd – suttogta az indián.– Melyik? – kérdezte Delaney. – Whipple? Verde? – Az apacs a fejét

rázta. – McDowell?Egy pillanatra tűz gyulladt a szemében, s alig észrevehetően

bólintott.Faith visszajött. Egy vastag vászonruhát viselt, haja szabadon,

lágyan esett a vállára. Megnézte, hogy elég meleg-e már a víz, majdfelvette a férfi kését, és csíkokra hasogatta a kötszert.

Delaney a nyeregtáskájához ment, és egy parflechét vett elő, melylágyan és pontosan illeszkedett a kezéhez. Markolatának bevonataannak az őznek a bőréből készült, melyet először elejtett. Megfordult,hogy a sebesülthöz menjen.

– Ne! Apa, ne! – kiáltotta Faith kétségbeesetten.Csak egy pillanat kellett hozzá, s Delaney már a kezében tartotta a

pisztolyát. A parflechét az övébe csúsztatta, majd észrevétlenül Becketés Keith mögé osont. Egy gombóc keletkezett a torkában, mikor látta,hogy két puska szegeződik Seanilzayra.

Faith az indián mellett térdelt, és az apjára nézett.– Menj távolabb attól a mocskos gazembertől – parancsolta Becket.– Ő sérült, apa! Emlékezz rá, mikor törött lábbal te kerestél

segítséget!– Menj onnan, Faith, de azonnal!– Ne bántsd őt, apa, ő Delaney barátja!– Ez egy rohadt apacs! Nem látod a ruháját meg a mokaszinját? Azt

hiszed, hogy adok neki esélyt arra, hogy megerőszakoljon, s utánaelvágja a torkodat? – Becket hangja remegett a dühtől, – Keith, vidd elonnan!

Keith már majdnem engedelmeskedett, mikor megpillantottaDelaney-t maguk mögött, pisztollyal a kezében.

– Papa, nézz hátra! – figyelmeztette,

98

Pandora’s TeAm

Faith látta a tüzet Delaney szemében. Felemelte a kezét, de nem szóltsemmit, mikor apja megfordult

Először a fegyverre, majd a férfi arcába nézett. – Engem nemérdekel, mi...

– Pofa be, Becket! – vágott közbe Delaney. – Nincs igaza, azapacsok soha nem erőszakolnák meg a lányát. Ahhoz túl sápadt és fehéraz arca. Azt hiszik, hogy elpártolnának tőlük az isteneik, hamegérintenék. Ha pedig a lánya fiatal apacs hajadon lenne, akkor aztölnék meg, aki erőszakkal hozzáér. És ha maga nem volna olyanvakbuzgó, akkor azt is látná, hogy ez az indián nem éppen úgy néz ki,mint aki bárkinek is el tudná vágni a torkát. Most maga dönt, Becket,elteszi a puskáját, vagy használja.

Faith igyekezett visszatartani a könnyeit. Delaney arcát nem láttakülönösen fenyegetőnek, de mivel semmi érzelmet sem fedezett felrajta, tudta, hogy komolyan gondolja, amit mondott.

– Carmichael – válaszolt egypillanatnyi csend után Robert. – Magasem különb ennél a gazfickónál!

– Ezt ne felejtse el, Becket! – mosolygott Delaney, de nem volt egycsepp könnyedség sem az arcán. – Ha egy apacsnak a barátját megölik,az nem nyugszik, amíg a pokolra nem küldi a gyilkost.

Faith most már nem bírta visszatartani a sírását. Nemcsak Delaneyfenyegetése miatt, hanem azért is, mert szeme a férfi lábára vetődött, slátta, hogy ugyanolyan mokaszint visel, mint az indián. Újra elöntöttéka róla hallott pletykák és híresztelések. Ahogy ott állt rezzenéstelenarccal, kegyetlen, hideg tűzzel a szemében, tudta, hogy minden igaz,amit hallott róla. Tudta, hogy gátlástalanul lelőné az apját, ha azhasználná a fegyverét.

Nem volt idő a gondolkodásra, cselekednie kellett. Lassan az apacsés az apja közé csúszott, és az apja felé fordult.

– Apa, ennek az embernek segítségre van szüksége.Magatehetetlenül fekszik, és már lassan elvérzik. Tettem oda vizetmelegedni, kötést vágtam neki. Még soha nem volt dolgom lőtt sebbel.

Delaney, nem véve le a szemét Becketről, előhúzta a parflechét, és alány felé tartotta. – Nos, Becket, hallotta a lányát. Én nyugodt ember

99

Pandora’s TeAm

vagyok, de már kezdem elveszíteni a türelmem. Döntsön! Leteszi afegyvert, vagy használja?

100

Pandora’s TeAm

Kilencedik fejezet

– Tedd le a puskát, apa! – kérlelte Faith, s egy lépéssel közelebb menthozzá.

Becket rövid tétovázás után leeresztette a fegyverét. Lóbálva tartotta,amíg Keith ki nem vette a kezéből. Morogva a szekérhez bicegett, majdvisszafordult, s Delaney szemébe nézett, aki még mindig egy helybenállt, s pisztolyát leeresztve tartotta.

– Ezzel még nincs vége az ügynek, Carmichael! Ezért mégmegfizetek magának!

– Az lehet, hogy megfizet, Becket. De ez nem jelenti azt, hogyrendelkezik is velem.

Keith testét remegés öntötte el. Megfogta apja vállát, kérve, hogymenjenek vissza a szekérbe.

Mikor helyére libbent mögöttük a ponyva, Delaney eltette afegyverét, és Seanilzayhoz sietett. Faith ott maradt és törölgette azindián verejtékező homlokát, mialatt a férfi kitisztította a sebet.Szakszerű mozdulatai meglepték a lányt. Vizet öntött egy tálba, sfigyelte a férfit. Szeretett volna kérdezni néhány dolgot: hogy milyengyógynövényeket használ, honnan szerezte a tudását, de a férfiviselkedése arra késztette, hogy csendben maradjon. Az indián irántkezdett egyre nagyobb tiszteletet érezni, mert néhány halk nyögésenkívül nem hagyta el jajszó a száját.

De amikor Delaney hevíteni kezdte a kését, s megkérte, hogy fogjale az apacsot, a gyomra kavarogni kezdett. Kénytelen volt végignézni,ahogy a férfi kiégeti a sebet. Mind az indiánnak, mind pedig Faithneknagy megkönnyebbülést jelentett, mikor Delaney bekente a fertőtlenítettterületet az általa készített különleges gyógykenőccsel. Egy növénybőlolvasztott, speciális szurokszerű anyaggal bekente a kötszert, s rátekerte

101

Pandora’s TeAm

a sebre. Bekötötte a vállát és a mellkasát is. Végezetül egy teát itatottmeg a sérülttel, amitől, Faith nagy csodálkozására, az apacs pillanatokalatt elaludt.

Miután összepakolták a felszerelést, Delaney a nő felé fordult. –Mindkettőnk nevében szeretném megköszönni a segítségedet és azt,hogy szembeszálltál az apáddal. Seanilzay soha nem tenné ezt meg, deén megteszem helyette.

– Miért nem? – kérdezte Faith csodálkozva.– Ez is az apacsok gondolkodásmódja miatt van. Többre értékelik a

tetteket a szavaknál.– Én azt szeretném tudni, miért segítettél rajta?– Az apacsoknál elképzelhetetlen, hogy egy családtag ne segítene a

másikon.– Ő a családodba tartozik? – csodálkozott a lány.– Igen, de nem úgy, ahogy te gondolod – felelte, s felemelte a kezét,

és finoman a nő arcához, állához, majd a nyakához érintette. Kicsitmegszorította, nem annyira, hogy fájjon, csak hogy érezze az erejét.Ujjaival érezte szívének lüktetését, mely néhány pillanat alatt szilajhevességgel kezdett dobogni.

Akárcsak az övé.Szemének lágy, halvány csillogása a drágakő fényét juttatta eszébe.

Delaney nem törődött talizmánjának figyelmeztetésével, mint általában,ha a nő közelében volt.

– Menj aludni, Faith! – sóhajtotta elfojtott vágyától megkeményedetthangon. Szeme szomorúan zárta magába a lány meleg pillantását.Tekintete a szájára tévedt. Soha nem látott még ilyen törékeny, lágyajkakat. Nem akart mást, csak érezni a puhaságukat, érezni karcsútestének melegét, érezni, hogy mindez az övé. Nem érzett semmit, amivisszatartotta volna tőle.

– Delaney?– Menj aludni – ismételte, minden vágya ellenére, s leült Seanilzay

mellé.Faith elindult. Nem azért, mert ezt mondták neki, hanem mert erőt

vett testén, mely jobban izgalomba jött, mintsem az látható volt. Eszébe

102

Pandora’s TeAm

jutott találkozásuk első napja. Már akkor tudta, milyen veszélyes, s csaka bolond keresi magának a bajt.

Azon az éjszakán már nem jött álom a szemére. Szeretett volnabelelátni Delaney fejébe. Úgy érezte, hogy gonoszság lakozik benne,mely csak arra vár, hogy ő jósággá változtassa azt. Ráébredt arra, hogya férfi soha nem fogja kitárni a lelkét előtte. Tudta, hogy valamimegmagyarázhatatlan módon egyre csak növekszik benne a szerelemérzése. Minden pillanat, mely nélküle telt el, mindjárt a magányosságotlopja be a szívébe.

Nem tudta, hogy beteljesedik-e valaha is ez az érzés. Az egyetlenbiztató jel hosszú idő óta, hogy végre a nevén szólította. A simogatás azarcán kedves volt, szinte gyengéd, de vajon szüksége van-e erre egyolyan embernek, mint Delaney?

Nyugtalanul oldalra fordult, s két kezét arca alá temette.Meglepődött, hogy könnycseppek folytak rá. Buta liba! – gondoltamagában. Úgysem kell ő a férfinak, éppen elégszer a tudomására hoztamár.

Eszébe jutott, mikor mint egy szajhának tett neki ajánlatot, s a kétnegyeddolláros az egy pillantásért.

Ha ezek az emlékek nem tüntetik el a szívéből a férfi irántiszerelmét, akkor soha, semmi nem lesz erre képes.

A hajnali napsugár a szivárvány minden színével kezdett beözönlenia szekérbe, s Faith még mindig Delaney-re gondolt. A madarak énekebetöltötte a teret, s ez arra késztette a lányt, hogy felkeljen. Egy lövéshangja csattant bele a reggeli idillbe. Feszülten figyelt, készen arra,hogy megragadja a mellette heverő puskát.

Pris és Joey szintén felébredtek, és ijedten ültek az ágyukon. Amadarak nemsokára újra énekelni kezdtek. Mellére szorította a kezét, ésegy nagyot sóhajtott.

Egy árnyék vetődött a szekér hátuljára, Faith felismerte az öccsét, demielőtt szólhatott volna neki, eltűnt.

Pris a takaró alatt kuporgott, – Úgy félek, apa azt mondta, hogy hajönnek az apacsok, akkor elvágják a torkunkat.

– Nem, édesem, nem kell ettől félni. Apának nincs igaza.

103

Pandora’s TeAm

– Delaney ezt amúgy sem engedné – jelentette ki Joey bátran, ésszorosan a nővére mellé húzódott. – De lehet, hogy majd el akarjáklopni Beulát?

– Nem hiszem, Joey, és különben is csak egy lövés volt. Ha valakimegtámadott volna minket, akkor ennél többet kellene hallanunk. –Mintegy szavainak igazolásaképpen Keith megjelent a szekérbejáratánál.

– Delaney lőtt egy őzet! – újságolta. – Éppen most nyúzza le a bőréta patakparton. – Belépett a szekérbe, és Joey hajába tűrt. –Megijedtetek? – nézett Faith szemébe. – Egy pillanatra én is. Legjobblesz, ha készülődünk.

Faith segített a gyerekeknek felöltözni, s elhúzta a leplet a bejáratelől Hallotta az apja hangját, de csak nagyon halkan. Keith szólt, hogykészen van a kávé, mire gyorsan öltözködni kezdett. Érezte, hogy akialvatlanság ügyetlenné teszi a mozdulatait. Még csak félig fűzte be acipőjét, mikor hallotta Delaney türelmetlen hangját. Az a gondolat,hogy az apja nehezen tűri Seanilzay jelenlétét, gyorsan kiparancsolta aszekérből, mielőtt teljesen befejezhette volna az öltözködést.

A tűzhöz sietve látta, amint Delaney az indián mellett térdel. Apja ésKeith nem messze tőlük csak álltak, s nézték őket. Merített a kávéból,majd vágott egy szelet szalonnát. Azon gondolkozott, hogy talánmondhatott valamit Delaney-nek, amiért most nem veszi figyelembe ajelenlétét. Keze megállt a levegőben, mikor a indián megszólalt.

– Hagyj itt engem – sóhajtotta, s megszorította Delaney karját. – Mármondtam, mit követtem el. Nem vagyok méltó arra, hogy törődj velem.

Delaney elhúzta a kezét, és megpróbálta elnyomni magában kitörnikészülő mérgét. Mikor meghallgatta Seanilzay vallomását az árulásáról,arra gondolt, hogy barátságuk sokkal régebbi és mélyebb annál asebnél, amit most szavai okoztak.

Megpróbálta megérteni, mekkora éhség és kilátástalanság vehette rábarátját arra, hogy olyan ígéreteket tegyen Ross őrnagynak, melyekrőltudta, hogy nem teljesülhetnek.

De Seanalzay vállalta, hogy megtalálja Delaney-t Adam Brodieszámára, pedig tudta, milyen kibékíthetetlen ellentét feszül kettejükközött.

104

Pandora’s TeAm

De mégis hogyan hagyhatná sorsára az indiánt, még akkor is, ha kéri.Becketre és a fiára nézett, s látta, hogy Robert egy percig semgondolkozna ezen a kérdésen.

– Nos, Carmichael? Már eleget vártunk! Itt hagyja végre?– Becket, szálljon egy kicsit magába. Ez az ember tehetetlen, nem

hagyhatom itt egyedül.Robert összeszorította a száját. Egyre nehezebben tudott megküzdeni

felgyülemlő dühével, de erőt vett magán, és megpróbált türelmesenbeszélni.

– Lelassítana minket, ezt el kell ismernie. Maga nem tud egyszerrejárőrözni, vadászni és őt ápolni. A lányom meg egy ujjal sem foghozzányúlni, arról kezeskedem.

– A lánya? – kérdezett vissza ironikusan Delaney, miközben Faith azapjához ment.

– Ez a férfiak dolga, Faith – ragadta meg a karját Becket. – Menj,hozd rendbe a hajadat! – Aztán Delaney-hez fordult. – A helyzet akövetkező: én nem vagyok hajlandó magunkkal cipelni, maga meg nemhajlandó itt hagyni.

Delaney ellenségesen nézett rá.– Apa – tiltakozott Faith. – Nem beszélhetsz így velem. Én már nem

vagyok egy pisis kislány!– Azt teszed, amit mondok! – kiabálta Becket.

Faith Delaney-re pillantott, s látta, amint a férfi a zsebébe nyúl, és egy köteg bankjegyet vesz elő. A pénzt, amit az apja adott neki.

– Ne! – kiáltott rá a lány, s felé szaladt. – Tegye azt el. Apám nemakarja, hogy elhagyjon minket! Majd én segítek ápolni Seanilzayt. –Kétségbeesetten kereste az arcán legalább egy csekély jelét azenyhülésnek. – Meg kell említenem, Mr. Carmichael, hogy miszerződést kötöttünk.

– Hagyjon már békén!– Nem hagyom békén, amíg nem teljesíti az adott szavát –

erősködött Faith, felháborodva a férfi makacsságán. Nem törődve apjafigyelmeztető pillantásával, az indiánra nézett. Meglepetésére egymosolyt látott megjelenni az arcán. Ezt úgy értelmezte, hogy Seanilzaybátorítja a további harcra.

105

Pandora’s TeAm

Delaney levett néhány bankjegyet a kötegről, és a zsebébe tette. Amaradékot Becket felé dobta.

– Ne fárassza magát a számolással, mind megvan! – Megpöccintettea kalapját, és Faith felé fordult.

– Hercegnő, örültem a szerencsének! Vigyázzon Prisre és Joey-ra.– Semmi bűntudatot nem érez, hogy itt hagy minket meghalni? –

kérdezte a nő.– Majd hagyok jeleket magam mögött. Kövessék, és nem lesz semmi

bajuk.– Ez nem elég.– Hercegnő, maga belém mart, én csak visszaadom – mondta, s azzal

felemelte a földről a takaróját és a nyergét, majd a lova felé indult.– Menj isten hírével – sóhajtotta a lány.Delaney villámgyorsan megfordult. A hirtelen mozdulattól elakadt a

nő lélegzete, és önkéntelenül hátralépett.– Az olyan nők, mint te, az őrületbe kergetik az embert!Faith arcára kiült a megkönnyebbülés, s nem törődött vele, hogy ezt

a férfi is látja. – Hallgass rám – kérte, s megérintette a karját.– Szereted a veszélyt, hercegnő? – kérdezte halkan.– Nem tudom. Szeretem? – kérdezte vissza. A hangjában volt valami

veleszületett kedvesség.Delaney nem válaszolt. Nem tudott mit mondani. Szíve erősebben

dobogott, vére forró volt, mint mindig, ha a közelében érezte, deugyanakkor problémát is jelentett neki.

Faith hátrébb lépett, és elengedte a férfi karját. – Az apám csakrosszakat mond az apacsokról. Megrémiszti a gyerekeket azzal, hogyelrabolják, vagy elvágják a torkukat az apacsok. Ha itt maradsz, azzalmegakadályozod, hogy ilyeneket halljanak. Delaney, mi egy másfajtaéletet szeretnénk ezen a földön. Nem örülnél annak, ha Keith, Pris ésJoey megismerik és megértik az apacsok világát? Vagy azt akarod, hogyolyan embertől tanuljanak, mint az apám? – Kutatón nézett a férfiszemébe. Látta, hogy nyomot hagyott benne, amit mondott, de a sötétfelhők még mindig nem oszlottak el.

– Te nem nagyon szereted az apádat, ugye?– Ennek sok oka van. De ne kérdezz róluk, mert nem mondom el.

106

Pandora’s TeAm

– Senki sem tudja, mit csinálnak az apacsok a fehér gyerekekkel –mondta Delaney. – Lehet, megölik őket, lehet, hogy olyan szeretetbenés gondoskodásban nevelik fel, mint a sajátjaikat. Ez legfőbbképpenmagukon a gyerekeken múlik. Milyen idősek, milyen a viselkedésük, éshogy milyen gyorsan kell az apacsoknakelmenekülni.

– Látom, hogy az igazat mondod nekem – suttogta Faith. Még többetakart tudni, de nem tudta, hogyan kérdezzen.

Delaney látta a bizonytalanságot a szemében. Megpaskolta a lovanyakát, s kereken megmondta. – Én még egyetlen csapatban sem láttamfehér gyereket, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek. Azt beszélik,hogy miután elrabolják, elrejtik őket Mexikóban, fent a SierraMadréban. Amíg a mexikói kormány megtagadja az engedélyt ahadseregtől, hogy a határon túl is folytathassák az üldözést, addigfölösleges ezen gondolkozni. Van néhány olyan ember, aki azondolgozik, hogy ez a helyzet megváltozzon.

– Nos tehát – ismételte Faith csípőre tett kézzel – ha Prist vagy Joey-t elrabolják, akkor tudni fogom, hol keressem őket. – Várt egy kicsit.Eszébe jutott a figyelmeztetése, Delaney keményfejű és keményszívűember.

A férfi elnézett mellette. Faith testét feszíteni kezdte az indulat. –Lehet, hogy Chelli jobb választás lett volna. Figyelmeztettél, mit tettvolna velünk. Elfogadtam, amit akkor mondtál, de azt mostbizonyítottad be, mennyire igazad volt. Bízom benned!

– Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt, hercegnő! – mondta. – Bízombenned – ismételte magában az utolsó szavakat, s vakmerő mosolyjelent meg az arcán.

– Magát az ördögöt is felébresztem, ha muszáj. – mondta, ésmegérintette a lovát. – Újra csak azt kérem, ne hagyj itt minket!

Delaney már ismerte ezt a határozott hangot. Eszébe jutott az elsőtalálkozásuk, mikor a nő először fordult hozzá. Minden könyörgés vagykertelés nélkül, egyenesen és őszintén mondta, amit kívánt. Érezte,hogy nem utasíthatja el a hercegnőt, aki még az apjával is szembeszálltmiatta. Tartozik is neki, amiért segített ellátni Seanilzayt. Feldobta atakarót a lova hátára, majd egy kis szünet után megszólalt.

– Készülődjetek, fél óra múlva indulunk.

107

Pandora’s TeAm

– Köszönöm, Delaney!– Nem kell, ennyivel tartozom neked. – Mosolyogva szemlélte.az

arcát. – Hercegnő, szeretem, ha ki van bontva a hajad. Jól illik ahhoz apimasz szádhoz.

Faith önkéntelenül hátranyúlt és összefogta a haját Őszinteelismerést olvasott ki a szeméből.

– Mi lesz Seanilzayjal? – kérdezte.– Felkészítem, hogy egyedül is tovább tudjon menni.Faith nézte a készülődését. Volt valami könnyed, de határozott

céltudatosság a mozdulataiban. Miközben csíkokra vágta a frissszarvasbőrt, egy futó pillantást vetett a lányra, aki éppen a tűzmaradványára öntött vizet.

Delaney egy fából készült ülést szerkesztett lova hátára. Vászonnal,és takarókkal vonta be, hogy kényelmes legyen. Szép alkotás volt,egyedül a lovának volt más véleménye róla.

Miután a gyerekek is útra készen elhelyezkedtek a szekérben, Faith aférfihoz ment. Seanilzay már bekötözve, bepáfnázva ült a ló hátán.

– Tud majd így pihenni? – kérdezte a nő.– Olyan biztonságban, mint egy baba a pólyában.– A lovad nem látszik túl boldognak.– Mert még szokatlan neki, de előbb-utóbb megbarátkozik vele.– Jobb lenne a szekéren vinni – szaladt ki Faith száján. De Delaney

odavetett pillantása észre térítette. – Azt hiszem, ezt hülyeség voltmondanom – tette hozzá.

– Te mondtad, nem én!Kérdően Seanilzayra nézett, aki bólintott. Delaney felpattant a

nyeregbe. Megragadta a gyeplőt, és a lányra pillantott. – Minden készvan?

Faith a szekerek felé nézett. Keith éppen akkor készült bemászni aszekérbe. – Igen – felelte, kicsit megemelve szoknyáját, a helyéreszaladt.

A férfi megigazította a kalapját, megvárta, amíg Faith és Joeyelhelyezkedett szorosan egymás mellett, majd megrántotta a gyeplőt.

108

Pandora’s TeAm

Eredetileg szorosan a hegy lábánál haladva tervezte az útirányt, de eztúl rázós lett volna Seanilzaynak. így távolabb húzódott, a Hassayampafelé, és a folyóval párhuzamosan haladtak.

Lova viszonylag gyorsan hozzászokott új terhéhez. Delaney engedte,hogy a saját üteme szerint haladjon. A gondolatai elkalandoztak. Rossőrnagy alaposan meg fog fizetni azért, amit a barátjával tett. De sajnosmeg kell várni a bosszúval, amíg ennek a megbízatásnak vége lesz.Nem akart az adósuk maradni. Yancy Watts és Brodie kitörölhetetlenülbe voltak vésve agyának egy szegletébe. Sok időre van még szükség,hogy megfizessék a tartozásukat. Még várnia kell, de ez nem leszkülönösebben nehéz számára. Elvégre a hercegnőnek is azt mondta,hogy ő nagyon türelmes ember, nem igaz?

Az átkelés könnyű volt a folyó alacsony vízállása miatt. Faith egyrenyugodtabbá vált. Lenyűgözte a táj békés szépsége. A magas, kéklőhegyek, a sivatagból kiemelkedő formák, a fák és kaktuszokharmonikus összessége sokszor megdöbbentette a lányt. Amikor csaktehette, a tájat nézte. A nap fénye, varázslatosan tört meg az öreg sziklákfinom barázdáin. Színpompás világ volt. Vörös agyagba ágyazott,sárgásszürke kőzetek, sárga homokkő és rózsaszín gránit váltogattaegymást. Nem lehetett érdektelenül elmenni mellette,

Seanilzay sebei gyorsan gyógyultak. Kezdte visszanyerni az erejét.Becket ideges és ingerlékeny volt, de tartotta a száját az indiánnalkapcsolatban. Faith azon törte a fejét, hogy mivel hálálhatná meg azt atörődést, amit Delaney Joey-val szemben tanúsított. A férfi a nap nagyrészét a vak fiú közelében töltötte, s lehetővé tette, hogy Joey segítsenneki sok dologban, s ez nagyon fontos volt a fiú számára.

Egyszóval virágos hangulatban teltek Faith napjai. Arcvonásaikisimultak, s arca mosolygott. Pedig kemény munkát kellett végeznie. Aszekérhajtás, tábor-verés, táborbontás mellett a mindennapi főzés ésmosás is az ő feladata volt.

Az egyetlen dolog, ami nyugtalanította, az Delaney tartózkodásavolt. A férfi szemmel látható szándékossággal kerülte. Akkor állt fel atűztől, ha Faith odatelepedett, s mindig akkor kért valami segítséget

109

Pandora’s TeAm

Joey-tól, mikor a közelébe került. Ezek nem véletlenek voltak, s ezt őnagyon jól tudta.

De mindezek ellenére álmai nyugtalanul és sóvárgón teltek.Mint ezen az éjszakán is. Nem jött álom a szemére. A tábortűz mellől

halk beszélgetés hallatszott. Közelebb csúszott a kijárathoz, és a hangirányába nézett. Delaney és Seanilzay ültek a tűz mellett. Elöntötte akíváncsiság, és figyelni kezdett. Közelebb nem mert menni, mert tudta,hogy Delaney megérezné jelenlétét.

– A mi nyelvünk nem olyan gazdag, hogy lekösse a figyelmedet az,amit mondani akarok, ezért most a te sápadtarcú nyelveden fogunkbeszélgetni – mondta az apacs.

– Nem akarok az apámról beszélgetni – felelte Delaney. – Őmeghalt, s te nem szeretsz halottakról társalogni.

– Én sokat tettem a népem és a hitem ellen. Ezt most meg kelltennem, és neked végig kell hallgatnod.

Delaney hosszan az indián szemébe nézett. Tudta, hogy Seanilzaytisztában van azzal, hogy nem felejtette el és főleg hogy nem bocsátottameg azt, amit ellene tett. A szülei halála mély sebeket ejtett rajta, s mostbarátja azt kéri, hogy feltépje ezeket a sebeket.

– Gyere, ülj ide mellém – kérte az indián. – Az időm már kevés, amondanivalóm pedig sok.

A barátságukra s gyerekkori emlékeire való tekintettel Delaneyengedelmeskedett.

Seanilzay belekezdett. – Mikor Jeffords először hozta közénk apádat,azt mondta, hogy ez egy becsületes ember. Megtanulta nyelvünket,megismerte szokásainkat. Sokan tanították őt és anyádat. Csodálatosasszony volt. Mindkettejüknek tiszta volt a feje, és nyitva a szíve. Apádmarhákat adott el nekünk, és soha nem csapott be minket. Anyád asápadtarcuak nyelvére tanította a gyerekeket. Télen, mikor hideg volt,takarókat szereztek nekünk. Ezekre mind emlékezned kell!

– Emlékszem, Seanilzay. Emlékszem, hogy jóság lakozott aszívükben. – Delaney kezébe temette arcát, s könyökét a térdéretámasztotta. Nem nézett az apacsra. Gondolatai a múlt után eredtek.Tudta, hogy Seanilzay nem folytatja addig, amíg újból készen nem áll atovábbiakra.

110

Pandora’s TeAm

– Most menjünk vissza a múlt fonalán, Delaney. Addig, mikor akatonák azért fizették volna apádat, hogy becsapja az indiánokat.Keveset keresett, és soha nem vezetett félre minket. Mikor Jeffordselhagyott minket, Brodie jött, hogy marhát adjon el nekünk. Ő mindigcsalt. Hamisan számolt. Az állatok soványak voltak, és betegek. Azapád tudta ezt, s megkereste Brodie-t.

– Várj egy kicsit! Apám ezt soha nem említette.– Mert nem voltál itt. A vasparipát voltál építeni. Brodie mérges volt

apádra. Sok barátja volt az ügynökök és a katonák között, akiketwhiskyért és pénzért szerzett. Mindenki tudta, hogy Brodie becsapminket. De neki voltak emberei, akik állították, hogy apád hazudik.Aztán a fehérek tanácsa elé vezették. Ők még segítettek is neki, hogyráfoghassák, hogy csaló.

Delaney lassan Seanilzayra nézett. – Van arra bizonyítékod, hogyBrodie félrevezette az igazságszolgáltatást, hogy börtönbe küldjékapámat?

– Nincs, csak a szavamat adhatom.Delaney a semmibe bámult. Az anyja magányos arca jelent meg

előtte. Senki sem tudta, hol volt az apja. Mikor visszatért avasútépítésről, már túl késő volt. Az apja meghalt a börtönben, az anyjapedig, nem, nem akart emlékezni az ő végzetére.

– Brodie félt az igazságtól s a veszélytől, amit apád jelentettszámára. Azt beszélték, hogy ő gyilkolta meg apádat a börtönben.

– Senki sem mondta még ezt nekem. Senki.Seanilzay érezte a hangjából áradó indulatot. Ujjai idegesenszorongatták a takaró szélét. – Jó ok volt rá! – mondta csendesen.

– Ki tudta ezt közületek? Ki titkolta ezt el előlem? – Seanilzayranézett, aki lesütötte a szemét. Megvolt a válasz a kérdésére. – Te voltálaz, aki fedezted előlem Brodie-t. Hirdessem ki, hogy a te nevedvalójában Hazug Száj? – sziszegte összeszorított fogain keresztül. –Nézz rám! Ez a név illik rád igazából. Én nem nevezem magam egyilyen apacs barátjának! Bárcsak a prérifarkasok vonszolnának le azalvilágba!

111

Pandora’s TeAm

Seanilzay nem követte a szemével, amint Delaney felállt. Nem érzettelég erőt magában ahhoz, hogy találkozzon a tekintetében lángolódühvel.

– Úgy nevezel engem, ahogy akarsz – válaszolta méltósággal ahangjában. – Befejeztem. A düh, amely benned ég, segít majd, hogymegtaláld az igazságot. Túl sokáig nem nézhettél vele szembe. Brodieaz igazi ellenfeled. Ő meg akar ölni, akárcsak az apádat. Kiszorítanibelőled a lelket, mint ahogy anyáddal tette, mikor feltúrta azotthonotokat a naplóért.

– Az én... – nem tudta megismételni az utolsó szavakat. A szívétmarcangolni kezdte a fájdalom. Határtalan düh árasztotta el a lelkét. –„Ahagahe" – kiáltotta egész testében remegve. Futni kezdett. Célnélkül. Mennie kellett oda, ahol csak kettesben lehetnek. A sivatagsötétje és ő.

– Nem kell tovább rejtőzködnöd, te Csillagszemű Nő! – suttogtaSeanilzay erőtlenül, s kezével Faith felé integetett.

A lány előjött. – Mit kiáltott Delaney? – kérdezte.– Nincs erre szó a te nyelveden. Ez egy apacs szó, mikor az embert

annyira megszállja a düh és a kétségbeesés, hogy képtelen már beszélni,akkor mondja ezt.

Bármilyen dühös is volt Faith az indiánra, mikor meglátta remegőkezét, sajnálatot érzett iránta. – Mióta tudod, hogy hallgatóztam?

– Mikor kértem, hogy az ő nyelvén beszéljünk, hogy megértsd.Faith abba az irányba nézett, amerre Delaney eltűnt, s eltelt néhány

perc, míg felfogta, mit is mondott Seanilzay. – Tehát csak azért tettedezt, mert tudtad, hogy hallom? De az igaz volt, amit mondtál neki?

Az apacs bólintott. Faith nem kérdezett többet, hanem elindult a férfiután.

– Nem jön vissza egyhamar – jegyezte meg az indián.– Nem baj, megkeresem – mondta, erőt véve magán megindult a

sötétség felé. Delaney-nek most szüksége van valakire, így hát oda kellmennem – gondolta.

– Nem fog veled beszélni – figyelmeztette Seanilzay. – Gyere, üljide, és várjuk meg együtt. Én majd mesélek arról az emberről, akit aszívedbe zártál.

112

Pandora’s TeAm

Tizedik fejezet

Rohanás. A sivatag volt az otthona, ahol vadászott, sétált, s ivott a rejtettforrásaiból. Ez a világ nyugalmat és szabadságot kínált neki. A széllehűtötte a testét, de a lelke forró maradt. Anélkül, hogy megállt volna,letépte magáról az inget, és elhajította. Rohant. Mint az űzött vad. Mintegy vadász. Futnia kellett, mást nem tehetett.

A széllel versenyzett. Kisfiú volt újra, aki tanulta, hogyan lehet futnia tűző napon, egy követ cipelve, melyhez mindkét kezére szüksége volt,hogy cipelni tudja. Érezte izmainak feszülését, s hallotta szívénekhangos zakatolását. Még gyorsabb iramot akart kihozni magából. Bőrecsillogott az izzadságtól. Vakmerő harcra hívta ki a sivatagot. Rohanáslefelé a vízmosáson, fel a kavicsos emelkedőn, ugrálva a sziklák éskaktuszok között.

Lábai kezdtek fáradni. Újra jöttek az emlékek. Nem tudott megállni.Futnia kellett, hogy bebizonyítsa, ő is van olyan jó, mint azok a fiúk,akiknek apacs vér folyik az ereikben.

De most nem várta semmi. Nincs falu, se sámán, akinek lába elékellett rakni a követ, s várni az engedélyt, hogy kiköphesse a vizet,melyet végig a szájában kellett tartani. Most nem volt semmi ünneplés.

Teste elnehezedett. Tüdeje levegő után kapkodott, lábai merevekvoltak. De nem törődött vele, futott tovább. Ami hajtotta, az erősebbvolt a fizikai fájdalomnál. A lelke fájt. Erre hiába keresett gyógyírt.Még soha nem engedte meg magának, hogy elhatalmasodjon rajta agyász és a fájdalom érzése. Ez szabadult el most benne.

Tántorogva megállt. Tett még néhány lépést, majd összeesett.„...Nem üdvözölte sem levélsusogás, sem pedig madárcsicsergés.

Csak elszenesedett csonkok maradtak a házból. Merev arccal nézte a

113

Pandora’s TeAm

dombot, a körtefa árnyékát, ahová az anyját temették. Senki sem tudtamegmondani neki, mért nem menekült ki a tűzből."

Akkor maradt egyedül. De most egy másfajta magányosság töltötteel. Könnyezni kezdett. Egyszer Cochise azt mondta neki, hogy nemszégyen sírni, ha az ember nagyon szomorú. A könnycseppek a földrehullottak, mely szomjasan elnyelte a kis nedvességet. Delaney tudta,hogy a Föld Anya osztozik a bánatában, mely nagyon mélyről tört felbelőle

„Kiszorította belőle a lelket" – Seanilzay szavai szinte égették alelkét.

Megpróbált felállni, újból és újból visszaesett.– Anyám, add kölcsön az erődet! – sóhajtotta összeszorított fogakkal.

Sikerült feltérdelnie, de amikor lábra akart állni, azok kiszaladtak alóla.Fejjel előre esett. Fél karjára támaszkodott, s másik kezévelmegérintette a talizmánját. Hideg volt.

Szavak jutottak eszébe, szavak a múltból, melyek a fény ünnepénekszertartását vezetik be. Mikor a Fehérre Festett Nő lefekszik a földre, segy fénysugár négyszer végighalad a testén, nemzvén így a VízGyermekét.

Feltérdelt, és az ég felé fordult. Az egyik kezében a talizmánt, amásikban a kését tartotta, – Fehérre Festett Nő! Én adtam neked inni sóskönnyeimmel! – Felemelte a követ olyan magasra, ameddig csak a szíjengedte, s fejét hátrahajtotta. Segítségül hívta valamennyi apacs lelket.– Yusen, te életet adó, Fehérre Festett Nő és Víz Gyermeke, hívlakbenneteket! Ellenséget Pusztító és ti, Hegyi Emberek, halljátok azénekemet! Megőriztem a titkot, amit rám bíztatok.

Delaney a mellkasa felé fordította kése hegyét. Vett egy mélylélegzetet, és addig szúrta magába, amíg a penge csontot nem ért.Homlokán verejték jelent meg, ahogy a kés átmetszette a bőrét. A vágáselég mély volt ahhoz, hogy kövér vércseppek jelenjenek meg.

– Fehérre Festett Nő! – sóhajtotta, s nézte, amint az első csepp vér aföldre hull. – Vedd az éltető véremet! – Újból ejtett egy vágást magán,most merőlegesen az előzőre. – Minden csepp vérem ellenségeimreszálljon! – Fogait összeszorítva harmadszor is a mellébe szúrta a kést,és egészen a jobb oldaláig húzta a vágást. – Add nekem az erődet,

114

Pandora’s TeAm

Yusen! Adjátok nekem ti is, Fehérre Festett Nő, Víz Gyermeke ésEllenséget Pusztító, hogy legyőzhessem az ellenségemet, aki kiontottaanyám és apám vérét!

Leejtette a kést, s elengedte a talizmánt. Az ég felé tárta karjait. –Mennydörgő Emberek, hozzátok szólok! Adjátok nekem azügyességeteket! Küldjétek el hozzám a hangotokat! Világítsatok!Halljátok meg kiáltásomat! Küldjétek el az erőtöket! Ismertek engem,nem vagyok nagyravágyó! Intchi-dijin, te legsötétebb szél, emeld fel ahangod! Vizek őrzője, könyörgök hozzád!

Karjait leengedte, és elterült a földön. Figyelte, ahogy vérebeszivárog a földbe, amit szeretett.

* * *

Már éjszaka volt. A füst kígyózva szállt az ég felé. Faith nyugtalanvolt. – Mit csinálhat ilyen sokáig, Seanilzay? – Az apacsra nézett, kinekszeme csukva volt, és alig lélegzett. – Mi a baj? – húzódott közelebbhozzá.

– Hallgass! Nézd az eget!Faithnek feltűnt, hogy a füst gyorsabban kezd szállni, pedig nem tett

újabb fát a tűzre. Egy friss szellő kapott bele a lángba.– Ez semmi, csak egy kis szél... – harapta félbe a szavait.Egy üvöltés hasított bele az éjszakába.Seanilzay megfogta a nő kezét. – Ne félj.Összerázkódott, mikor újból felcsattant a félelmetes hang. Kilelte a

hideg. A prérifarkasok üvöltenek így – gondolta. Megszorította azindián kezét. – Delaney! Kérlek, engedj hozzá.

– Maradj! Most az anyja elvesztését gyászolja. A lelkeket hívjasegítségül. Nem felejtette el!

Szorosan tartotta a lány kezét, nem engedvén, hogy elmenjen. –Nem, most egyedül kell hagynod Magányos Fényt.

– Magányos Fény? Ez az ő apacs neve? – Faith az égre nézett.Valahol messze nyugaton egy villám csillant meg.

115

Pandora’s TeAm

– Nem szabad ezen a néven szólítanod! Mi így hívjuk őt magunkközött. De sohasem ejtenénk ki ezt a nevet előtte.

– Én sem fogom, megígérem!Seanilzay kinyitotta a szemét, és a nőre nézett. – Menj a szekérbe.

Mindjárt elered az eső.– Nem, a vihar még messze jár – mondta Faith, de abban a

pillanatban egy hatalmas villám vágta ketté az eget, s szinte rögtön egynagy mennydörgés követte.

– Nézz fel az égre, Csillagszemű Nő! Ízleld a szelet, ízleld akönnyeit!

Faith önkéntelenül engedelmeskedett neki. Pillanatokon belül máröntözte is az arcát a lágy, meleg eső. A szél felkavarta a port, s be kellettcsuknia a szemét. De nem volt nyugodt. Delaney kint van valamerre.Egyedül.

Nem vette észre, hogy az utolsó szót hangosan mondta volna, deSeanilzay válaszolt rá.

– Ő nincs egyedül. Szólt a lelkeknek, s a szél válaszolt neki. Jött avihar, s a villámok mutatják neki az utat. Ez az élet esője, nem olyanlágy, mint egy asszony sírása. Erősen és keményen jön, mint egy férfi.Nagy ereje és hatalma van ennek az embernek, akit a szívedbenrejtegetsz. A tied lesz!

– Az enyém, Seanilzay? – suttogta Faith, s elfehéredett arccalpróbálta megérteni és elhinni, amit az apacs mondott. De most mégaggódott Delaney-ért. – Bárcsak úgy lenne!

A vihar úgy tombolt, mint egy sebzett vadállat. Szinte rázta a földet.Az égen villámok cikáztak, s hatalmas fellegeket kavart a szél. Faithnem értette, mitől lett most olyan boldog. Kortyolta a langyoscseppeket, érezte az édes ízét, és határtalan békesség töltötte el.

Seanilzay az arcába nézett. – Most már látod?Faith vonakodva vette le tekintetét arról a hátborzongató fényről,

amely betöltötte az eget, mialatt egy hatalmas mennydörgés rázta meg aföldet. – Nem, én nem látom azt, amire te gondolsz, de tudom, hogyjelen van itt valamilyen erő. Engedd, hogy megágyazzak neked a szekéralatt, még mielőtt teljesen elered az eső.

116

Pandora’s TeAm

Segített Seanilzaynak a szekérhez menni. Biztos volt benne, hogyDelaney már nem jön vissza ezen az estén. Vett egy mély lélegzetet, ésújból szembenézett a viharral. Lenyűgöző erővel kavarogtak a hatalmasviharfellegek az égen. Eddig az ilyen hirtelen támadt nyári viharok sohanem ijesztették meg, de a mostanihoz foghatót még soha életében nemlátott. A por egyre magasabban kavargott a szélben. Úgy tűnt, mintha avillámok a felhőkből eredtek volna. A vihar dühöngött, mutatvahatalmát, s a szél süvítve válaszolt a kihívásra.

A madarak már mind menedéket kerestek. Az üregi nyulak és másapró állatok is szétszaladtak. Elöntötte valami vadság. Nem akartDelaney-re gondolni, sem pedig arra, amit az apacs mondott. Nemtudott hinni egy emberben sem, akinek ilyen hatalma lenne, aminekszemtanúja volt.

Egy villám ismét végigcikázott az égen, s hatalmas dörgés rázta mega levegőt. A másik szekér felé nézett, s arra gondolt, hogy az apja vagyaz öccse biztos nézik a vihart. Látta, amint a szél erősen ráz egy óriásikaktuszt. Egyszer csak hatalmas reccsenéssel megadta magát, óriásierőnek, és szétroppanva elterült a földön.

A vihar kiadta az erejét, és visszavonult abba az irányba, ahonnanjött. Megeredt az eső, s a felhők kövér cseppekkel itatták a szomjasföldet. Faith csak állt és nézte, ahogy az ég elcsendesedik, amíg a sűrűeső arra nem késztette, hogy behúzódjon szorosan a szekér mellé.Lekuporodott, és lassan úrrá lett rajta az álom.

Minden porcikája fájt, mikor felébredt. Az ég alja világos volt. Afriss reggeli levegőtől egy kicsit megborzongott. Tudta, hogy eztazonban hamarosan elűzi a nap forrósága. Megdörzsölte a szemét, slátta, hogy a furcsa alakú kaktuszok sziluettjei között sárgán izzott afeltöredezett föld. Még egyszer megdörzsölte a szemét, de a látványugyanaz volt. Emlékezett arra, amit Delaney mondott, hogy az eső utánminden megváltozik ezen a tájon. A magok kisarjadnak, s a gyorsannövekvő növény virágozni kezd, hogy a rövid élete folyamánszétszóródó magjai egy új élet alapjai legyenek.

117

Pandora’s TeAm

Faith felállt, tett néhány lépést, és körülnézett. Igazából mostdöbbent meg. Sehol egy virág, sehol a színpompás kert. A tájugyanolyan volt, mint amikor tegnap utoljára látta.

Álmodott csak, vagy megint a lidércek játszottak vele? Nem,ezekben nem hitt. Hiszen hallotta a vihart, érezte a föld rázkódását atalpa alatt, az esőcseppeket az arcán, lágy ízét a szájában, és látta azégen cikázó villámokat.

Nem hitte el, ami most a szeme elé tárult. Lehajolt, és megérintette aföldet. Száraz volt.

– Nem, ez nem lehet! – kiáltotta, és visszaszaladt a szekérhez, hogyfelébressze Seanilzayt. Ő majd elmondja neki az igazat. Mikor atakaróhoz ért, már tudta, mit fog találni alatta. Üres volt. Úgy dobta el atakarót, mintha égetné a kezét. Felállt, s testét elöntötte a remegés.

A vihar megijesztette, de a mostani helyzet egyenesen kétségbeejtővolt. Maga sem tudta, miért, de a fejét az ég felé fordította.

„Annak higgy, amit a szíved diktál."Becsukta a szemét. Honnan jöttek ezek a szavak? Nem tudta. Nem

akarta tudni. Ezt kívánta a józan esze.Mormogást hallott a másik szekér felől. Faith megrázta a fejét. Az

apja kiabált Keithre, hogy ébredjen már fel, és segítsen nekikikászálódni a szekérből. Lassan a tűzhöz sétált. Lehajolt ésmegérintette a fát. Száraz volt. Csak állt és nézett.

– Faith, valami bajod van? – kérdezte Keith, aki nővére mögött állt,és csodálkozva nézett rá.

– Nem. Miért?– Nem tudom, valahogy olyan furcsa vagy. Azonkívül se tűz, se

pedig kávé! Segítsek?Faith meglepődött. Az öccse még soha nem ajánlotta fel a segítségét.

– Igen, ha megtennéd. Tudod, nem aludtam valami jól...– Ja, én is elég nyugtalan voltam az éjszaka. Képzeld, már

közeledünk. Del azt mondta, hogy már túl vagyunk a félúton.Nem mutatva elégedetlenségét, hogy az öccse nem ébredt fel a

vihartól, nekilátott a mindennapos reggeli teendőihez. Aggódópillantásokat vetett a sivatag felé, remélve, hogy valami jelét látjaSeanilzaynak vagy Delaney-nek. Biztos elment megkeresni a barátját –

118

Pandora’s TeAm

gondolta. Már majdnem teljesen felszedték a tábort, mikor Delaneyvisszaérkezett. Egyedül.

Faith figyelte az arcát, amint a férfi a tűz mellé lépett, merített egykis kávét, és fölhajtotta. A szeme sötét volt, de nem látott benne semmit,ami utalt volna az éjszaka történtekre. Arca kicsit megviselt és borostásvolt, ami még férfiasabbá tette megjelenését.

Úgy tűnt, hogy a nőt nézi. Faith először azt hitte, hogy csak afényhatás miatt tűnik így, de amikor megmozdult, a férfi tekintetekövette. De volt ebben a nézésben valami furcsa üresség, minthavalójában máshol járna az esze.

Majdnem felkiáltott, mikor meglátta a testén a hosszú, piroslóvágást. Egy bőrszíjon zöldeskék kő függött a nyakában. Faith felemeltea kezét, és Delaney felé akart lépni, de megtorpant, mert a férfi hátatfordított neki.

Tanácstalanul leengedte a kezét, s nem jött szó a nyelvére. Érezte,hogy a magányosság fala veszi körül a férfit, s fogalma sincs, hogyantörje ezt át. Megfordulva látta Prist, amint Joey kezét fogva a szekérmellett álltak. Mindkét gyerek arca ugyanazt a szomorúságot árasztotta,amit ő Delaney miatt érzett. Majd Keith felé fordult, aki megrázta afejét, jelezve, hogy ő is érzi ezt a falat, s nem tud mit kezdeni vele.Aztán az apjára nézett, aki egy mankóra támaszkodva állt, majdmegfordult és elbicegett.

Egy sivatagi nyúl termett előttük. Megállt, felemelte két tappancsát,majd tovább szaladt. Faith szeretett volna utánamenni. Összeszedtebátorságát, és megérintette a férfi vállát, mikor az a parázsra öntötte amaradék kávéját.

– Seanilzay elment. Az este megágyaztam neki a szekér alatt, de mareggelre már nem volt ott.

Delaney megvonta a vállát.– Nem is érdekel, hogy mi történt vele? A sebei még nem gyógyultak

be. Azt hittem, utánad indult, hogy megkeressen. – Elhallgatott és vártaa választ. Várta, hogy eloszlassák a kétségeit, de hiába. Nem történtsemmi. Szerette volna megkérdezni, hogy hol volt, mi volt ez a vihar,de aztán úgy döntött, hogy okosabb, ha nem faggatja erről. – Én... mi

119

Pandora’s TeAm

nagyon aggódtunk érted. Kérlek, mielőtt tovább megyünk, engedd meg,hogy ellássam a sebedet!

Delaney a fejét rázta, elutasítva minden közeledést. A lány kedveshangját az emlékezetébe zárta, de nem akarta a szánalmát és akönyörületességét.Faith megint tanácstalan volt. Megint felemelte a kezét, hogymegérintse, mikor Delaney hirtelen megfordult.

A nő még soha senkinek a szemében nem látott ilyen sivárságot,mint most a férfiéban. Mondogatta magában, hogy Delaney durva,kemény és veszélyes, mint amilyen a világ körülötte, de ezzel szembencsak mélységes nyugalmat látott benne. Faith se szólni, se moccanninem tudott.

„Higgy annak, amit a szíved diktál." Még egyszer hallotta ezeket aszavakat, s ez alkalommal meg is fogadta a tanácsot. Fájt a szíve, mertnem segíthetett annak, akit szeretett, s félt, hogy végleg elveszíti a férfit,nem tudván áttörni a magányosság falát. Érezte, hogy ha sikerülne,akkor Delaney egészen az övé lenne.

Ha tudná, hogy kezdjen hozzá. Ha csak egy kicsit közelebb engednémagához.

– Delaney, kérlek, én csak...– Ha te nem tudod, hogy neked mi a jó, akkor én majd megmondom:

menj a pokolba! – Azzal otthagyta.– Delaney! – tört fel belőle a kiáltás, s könny szökött a szemébe. Ez

durva volt, nyers és végleges. De amennyire elkeserítette, ugyanannyirafel is dühítette a nőt. A szekérhez ment. Megragadott egy mézzel teltcsuprot, és a férfihoz indult, aki éppen a nyerget dobta fel a lova hátára.Faith körültekintő alapossággal elhelyezte az edényt a ló hátán. –Tessék! Használhatja, mindnyájunk kedvéért! – Aztán Delaneyfelvillanó szemének köszönhetően úgy döntött, hogy jobb, ha gyorsantávozik.

Ez a kis akció minden tartalék bátorságát felemésztette. Mostantólúgy volt, ahogy azt a férfi parancsolta. Nagy ívben elkerülte. Nem isnagyon volt más választása. Kimerítő irammal teltek a napok. Szintealig látta a férfit. Nem vacsorázott velük, mindig külön vonult. Faithfejében néha felvetődött, hogy eszik-e rendesen, de aztán mindig

120

Pandora’s TeAm

megszidta magát ezért az értelmetlen törődésért. Sokkal kevesebb időtfoglalkozott Joey-val. Prisszel még annál is kevesebbet. Keith meg sempróbált szólni hozzá. Egyedül az apja tűnt boldogabbnak Delaney hűvöstávolságtartása miatt.

Faith visszatért a Mr. Carmichael megszólításhoz, már amikorfeltétlen muszáj volt szót váltani vele.

A Salt Riveren való nehéz átkelés után vette a bátorságot, és kértetőle, hogy tartsanak egy kis pihenőt. Hűvös elutasítás volt a válasz.Faith úgy érezte, hogy már szeretne mihamarabb megszabadulni tőlük.

Két nappal később találtak egy jó átkelési lehetőséget a Gila folyón,ott, ahol egy hatalmas, iszapvályog fal állt a part mentén. Megálltakpihenni. Keith nem törődve Delaney haragjával, kérdezett valamit afalról. Faith kíváncsian figyelte őket, nem mintha különösebbenérdekelte volna az építmény, hanem mert végre hallotta a férfit emberihangon válaszolni. Elmondta, hogy ez a Casa Grandé, vagyis a nagyház, melyet azok az indiánok építettek, akik fölműveléssel foglalkoztakezen a területén. Figyelmeztette a fiút, hogy óvatosan mássza meg afalat, nehogy leessen róla. Aggódása mosolyt csalt Faith arcára.

Remélvén, hogy az eltelt idő javított valamit kettőjük viszonyán,Faith a férfihoz fordult.

– Szükségem van a segítségére, hogy megtöltsem a mosófazekat.– Miért?– Úgy tervezzük, hogy itt töltjük az éjszakát, Mr. Carmichael, és úgy

gondoltam, hogy kimosom a ruhákat és az ágyneműt.– Nem!– Hogyhogy nem? – lepődött meg Faith, bár tisztában volt vele, hogy

nem lehet vitatkozni egy olyan keményfejű és keményszívű emberrel,mint Delaney.

– Mert ezt mondtam,– Szóval akkor, hogy én is világosan lássam a helyzetet, maga azt

mondja, hogy nem maradhatunk itt éjszakára, ugye?– Hölgyem, lehet maga a...– Én azt pontosan tudom, hogy mi lehetnék, Mr. Carmichael, de ez

most nem fontos. Mi kötöttünk egy egyezséget, ha jól emlékszem. Vagymond egy ésszerű okot, hogy miért kell továbbmennünk, vagy pedig –

121

Pandora’s TeAm

tette csípőre a kezét – itt maradunk! Sőt Mr. Carmichael, maga is ittmarad velünk!

Delaney a nő elé lépett. Magas termete fölé magaslott. Faith bátrannézett a szemébe. Örömmel fedezte fel, hogy egy pillanatra valamimosolyféle villant meg a szája szegletében. A férfi megmasszíroztahátul a nyakát. Mióta megromlott köztük a viszony, elég megfontoltanviselkedett, vele és a családjával egyaránt. Be kellett vallania, hogy nemérezte, jobban magát ebben a légkörben.

– Nos? – sürgette Faith, s látszott rajta, hogy addig nem tágít, amígvalamilyen választ nem kap.

– Van indok elég – szólalt meg a férfi egy széles vigyor kíséretében.– Hamarosan vihar lesz, s én még azelőtt szeretnék átkelni a folyón,mielőtt megárad.

– Köszönöm, Mr. Carmichael – felelte, és Keith felé fordult. – Gyerele, Keith, nem maradunk itt sokáig.

– De ez még nem minden – tette hozzá a férfi. – Az elkövetkező kétnap alatt el kell érnünk a tucsoni utat. Onnantól már könnyebb lesz azút. – A nőre nézett, akiről lerítt, hogy távolról sem elégedett. Már azonvolt, hogy elmegy, de érezte, hogy kell mondania valami biztatót. –Tucsonban eltölthetünk egy napot.

– Megígéri?– Ja, megígérem.Faith tudta, hogy vonakodva egyezett bele. Nem érzett különösebb

örömet a kompromisszumos győzelme felett. De mosolygott, s remélte,hogy a férfi tudja, hogy ez nem győzelmi érzés miatt van, hanem azért,mert beszélgettek. – Köszönöm, Delaney.

– Kérem.– Örülök, hogy már rendbe jött a torka – jegyezte meg gyorsan, hogy

még egy kicsit maga mellett tartsa. – Azt hiszem, a méz segített. Anyámmindig azt mondta... – A férfi sivár tekintete megállásra késztette.–...Sajnálom, nem akartam megbántani.

Delaney a távolba meredt, – Seanilzay elmondta, ugye?– Igen, vele voltam aznap éjjel, mikor eltűntél.– Akkor tudsz mindent.

122

Pandora’s TeAm

Faith megérintette a karját, finoman jelezve, hogy szeretné, haránézne. A férfi nem fordult felé, de nem is húzódott el. – Azt akarom,hogy tudd, én osztozom a fájdalmadban. Az én anyám is meghalt azúton. Sohase láthatom azt a helyet, ahol eltemették, csak azemlékeimben él tovább.

– A te anyádat nem gyilkolta meg senki.– Őt nem, de a férjemet igen. – Leejtette a kezét a férfi válláról. Nem

mondhatta el neki, hogy, az apja őt okolja az anyja haláláért. Nemmagyarázhatta ezt el anélkül, hogy ne kelljen felfedni a titkot. Magárahagyta a férfit.

De valami megváltozott. Aznap este korán letáboroztak. Delaneykifogta a szamarakat, s Keith, mint mindig, most is kezelésbe vette őket.A férfi megállt Faith közelében, aki a vacsora utáni mosogatást végezte,és éppen az járt a fejében, hogy bárcsak újra hercegnőnek szólítanák.Valami nagy nyugtalanságot érzett, és nem tudta az okát.

Mikor a tűzön keresztül Delaney-re nézett, amint éppen a fegyveréttisztogatta, arról ábrándozott, hogy bárcsak emlékezne a férfi acsókokra, melyben részük volt. Újra akarta azokat a csókokat ésmindent, ami azután történt. De sajnos, Delaney világosan megmondta,hogy nem akar semmit tőle.

Most tekintetük újból találkozott, mikor Faith megérezte, hogyfigyelik. Megborzongott. Tekintetük egymásba fonódott, s a férfi nézésetelve volt forró ígéretekkel. Az ajkai kiszáradtak. Lágy, bizsergető érzéstámadt benne, és szétáradt az egész testében. Becsukta a szemét, és újraképzelte azt az éjszakát, a lágy csókokat, a forró szenvedélyt, melyetegymásnak gyújtottak. Újra akarta. Újra akarta Delaney-t. Mikorkinyitotta a szemét, a férfi már nem volt ott.

Másnap tovább enyhült a légkör Delaney körül. Ezt Faith világosanérezte, de meglepődött, hogy Joey és Pris is egyre többet mosolygott,ahogy haladt előre az idő. Azt mondta nekik korábban, hogy Delaneyrosszkedvének Seanilzay gyors távozása az oka. Úgy tűnt, hogy ezt agyerekek el is fogadták, de figyeltek arra, hogy mindig meglegyen ahárom lépés távolság.

Másnap délben vertek tábort. Delaney-nek és Keith-nek meg kellettjavítani az egyik szekérkereket. Faith sétálni indult a gyerekekkel, s

123

Pandora’s TeAm

közben magyarázta Joey-nak a látnivalókat. Pris izgatottan mesélte el,miket látott az úton.

Faith volt az első, aki meglátta a távoli porfelhőt. Megragadta a kétgyereket, és visszasietett velük a szekérhez.

– Delaney, lovasok jönnek!A férfi felegyenesedett és átadta Keithnek a zsírozóvödröt. – Tedd el,

és vedd a puskádat. Maradj szorosan a szekér mellett. Én eléjükmegyek.

Megragadta a gyeplőt, és felpattant a ló hátára, s a porfelhő feléindult. A nap perzselően sütött. Közelebb érve látta, hogy a lovakmozgása egy kissé merev, melyből arra következtetett, hogy fáradtak.Katonák – villant át az agyán. Megtudta, amit akart, visszafordult, és atábor felé vágtatott.

124

Pandora’s TeAm

Tizenegyedik fejezet

– Kik azok, Delaney? – kérdezte Faith.– Katonai őrjárat,– Velünk ebédelnek vajon? – fordult a férfi felé Faith, megragadva a lókantárját.

– Ha felajánlod, biztos, hogy nem utasítanak vissza.– Indult volna tovább, de a nő erősen tartotta a gyeplőt.– Hová akarsz menni?– Nem túl messze, ne aggódj. Csak nem szeretem a társaságukat.Faith nem engedte el a kantárt. – Én akkor lennék nyugodt, ha itt

maradnál mellettem – nézett kérlelően a szemébe. Most ugyanazt azizgatottságot érezte, mint a vihar estéjén. Megnyalta a száját, minthaérezné az eső ízét. Látta, amint Delaney tekintete az ajkára tapad, ésmegpillantotta elővillanó fehér fogait. Érezte, hogy szíve gyorsabbandobog, s lassan kezdi elönteni a melegség.

– Miért akarsz elmenni?– Már mondtam, nem szívelem őket. – Szeretett volna elmenni, de a

lova engedelmeskedett a kantárt tartó kéznek.– Delaney. – Ahogy Faith a nevét suttogta, nem volt ereje ahhoz,

hogy határozottan elvágtasson.– Teljesen tűzbe akarsz hozni, hercegnő?– T-tűzbe h-hozni? – dadogta a lány, hiszen éppen ő volt az, aki már

tűzbe is jött. Lassan megrázta a fejét, de nem tudta levenni a szemét aférfi forró pillantásáról. – Hajolj közelebb! – súgta, s érezte, hogy akülvilág most megszűnt számára. Nem számított, hogy van-e valaki aközelükben.

Delaney lehajolt hozzá a nyeregből. – Vegyem ezt ajánlatnak,hercegnő? – kérdezte. A nő közelsége miatt nagy erőfeszítésébe került,

125

Pandora’s TeAm

hogy parancsolni tudjon feltörekvő vágyainak. – Jól értettem? –ismételte meg a kérdést. Egyikük sem tudta levenni a szemét amásikról. A férfi már belefáradt, hogy állandóan az érzései ellenküzdjön, melyek teljesen a hatalmukba kerítették. A vágy erősebb volt abosszú gondolatánál.

Faith úgy érezte, mintha valamilyen láthatatlan erő tartaná őketössze. Nem tudta másképp leírni ezt az érzést. Teste könnyű volt,mintha csak lebegne. Önkéntelen mozdulattal a férfi derekára tette akezét. Karjával érezte lábának feszülő izmait. Lélegzete gyors volt,mintha sokat futott volna. Tudta, hogy ugyanaz történik vele, mint elsőtalálkozásuk alkalmával, csak most már nem akart elmenekülni előle.Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de képtelen volt rá.

Delaney nem hajolt közelebb hozzá, hogy megcsókolja, pedigminden idegszálával szerette volna. Kívánta fogsora mögül kikandikálónyelvének mámorító közelségét. Tekintete lejjebb tévedt mellénekdomborodó vonalára. Ruhájának három be nem kapcsolt gombjanyújtotta látvány eszébe juttatta a folyóparton térdelő, önfeledtenkacagó Faith képét. Nem kellett becsuknia a szemét, hogy maga eléképzelje, amint az ezüstös víz becsúszik elbűvölő mellei közé.Felindultan emelkedett fel a nyeregben. Egy erős férfi most könnyedénodébbállt volna.

De ő nem érezte magát annak. Lágy, napbarnított bőrének látványáraelképzelte, milyen lehet megízlelni a domborodó kebleket. Érezte, hogyFaith is mennyire felindult az előbbi pillanatoktól. Nézte sötétencsillogó szemét, és vett egy mély lélegzetet.

– Feltüzeltél, hercegnő – sóhajtotta.– Delaney? – Faith a férfi nadrágján keresztül is érezte a testéből

áradó forróságot.– Tudod, ugye, hercegnő? – kérdezte mély, határozott hangon.– Mit? – nézett kutatón Delaney szemébe, aki állta a tekintetét.– Azt, hogy most mi is a helyzet velünk.Faith egy ideig nem válaszolt, csak a férfi arcát szemlélte. Szívverése

csendesedett. – Igen, tudom – mondta végül. – Lángolás, elfojtottvágyak, melyek egyszer talán beteljesülnek – mondta, és levette a kezéta férfi lábáról, s hátrébb lépett.

126

Pandora’s TeAm

– De nem ígérek semmit – tette hozzá Delaney.Faith nem tudott mit válaszolni. A férfi megrántotta a gyeplőt, és a lóügetni kezdett. Lehunyta a szemét. Egyedül akart lenni, hogynapirendre térjen az imént történtek felett. Az apja érte kiáltott.Megfordult, s látta, hogy beszélget a nyergükből leszálló katonákkal.Kelletlenül érezte magát. Azt szerette volna, ha egyből elmennek.Delaney-vel akart maradni. De a veleszületett engedelmessége mosolyterőltetett az arcára, és Faith a vendégek felé indult.

Delaney megállította a lovát, és visszafordult a nyeregben. Nézte,amint Faith a katonák felé megy. Mióta Seanilzay elmondta, hogyanhalt meg az anyja, valahol a tudata alatt erősödött benne a vágy a nőiránt. Azt akarta, hogy az övé legyen. Érezni akarta önfeledt testét akarjaiban. A gyönyörtől hátába maró körmeit, a beteljesülő szerelemlüktetését. Most ébredt tudatára, hogy nem nyugodhat meg többé, amígmindez valóság nem lesz. Szerelem? Nem tudta, honnan költözött beleez az érzés. Azt nem akarta, hogy mindig vele legyen a hercegnője, deszüksége volt lágyan ringó csípőjére, karcsú testére, melyet most akatonák gyűrűje vett körül.

Faith megfordult, és Delaney tudta, hogy őt nézi. Mielőtt méggondolkozott volna, megindult feléjük. Bolond az, aki egy ilyen nőtegyedül hagy a katonákkal, mikor ezen a környéken jó, ha tíz férfira jutegy fehér nő – fordult meg a fejében.

Gondolata igazolódni látszott, mert az egyik közlegény nagyon isközvetlenül tette a nő vállára a kezét, késztetve ezzel, ismét feléforduljon. Nem messze tőlük megállt, és figyelte, amit beszélnek.

– Igen, így igaz, Becket kisasszony, az egyetlen harc a környéken ottjobbra, a Picacho-csúcsnál volt, mikor kettő vagy talán három? Szóvalnéhány csapatot elvágtak a Calloway-lovasságtól, és megütköztek ahadsereg hátvédállásaival. Persze már az elnevezés is ostoba, hiszen apicacho csúcsot jelent.

– Csúcs csúcs? Hát ez igazán nagyon elbűvölően hangzik, Shellbyközlegény – mondta Faith, és sikerült ügyesen kicsúsznia a katona kezeialól.

– Maguk vertek tábort ott a vízforrás mellett? A legédesebb ízű víz...

127

Pandora’s TeAm

– Igen, tudjuk – felelte Faith egyetértően mosolyogva, amintDelaney felé fordult. A férfi felé indult, a katonával szorosan anyomában.

– Ő Orrin Shellby közlegény, Mr. Carmichael!A katona meglepetten visszahúzta a kezét. Delaney meg sem

mozdult.Faith dühösen nézett a férfira, magyarázatot kérve, de ő éppen csak

megrázta a fejét.– Mr. Becket nem mondta, hogy maga is itt van, Carmichael.– Talán nem tartotta fontosnak – válaszolt Delaney.Faithnek nem tetszett, ahogy a másik katona az apjára nézett.

Igyekezett nem észrevenni azt a mély vágást az arcán, ami a balszemöldökétől felfelé húzódott.

– De nekem fontos, Carmichael! Ross őrnagy keresi magát. Márhetekkel ezelőtt maga után üzent.

Delaney nem válaszolt. Faith látta, amint az apja élénken figyelminden szót, s feltehetően levonja belőlük a számára legkedvezőbbtanulságot. Nem szerette azt a hirtelen felvillanást a szemében.

– Válaszolna végre, Carmichael?– Nem látom értelmét, Krome!– Az olyanoknak, mint maga, Krome őrmester úr!Delaney az egyenruháján lévő fényes új csíkokra, majd a szemébe

nézett. Ellenséges fény csillant meg benne.– Szóval visszakaptad őket.– Az átkozott... Bocsánat, hölgyem! Hát persze hogy visszakaptam.

A hazugságaid nem voltak elég jók ahhoz, hogy ne kaptam volna.Faith ijedten figyelte ezt a hirtelen támadt feszültséget, majd közéjük

lépett. – Gondolom, ön és az emberei szívesen ebédelnének velünk.Addig is méltányolnám a segítségét.

Krome egy pillanatig még méregette Delaney-t, mielőtt a nőhözfordult. – Mi pedig méltányoljuk az ajánlatát. Különösen mióta ateherhordó szamarainkat ellopták, egész nap csak rázkódunk.

– Ellopták? – kérdezte Robert, megragadva az őrmester karját.

128

Pandora’s TeAm

– Azok a tolvaj apacsok elkötötték őket, amíg aludtunk. Nem szabadbízni a gazemberekben – mondta, miközben vádló pillantást vetettDelaney-re.

– Furcsa, az apacsok, is pontosan ezt mondák rád, Krome.– Delaney, ha még mindig ilyen mogorva hangulatban van, akkor

legjobb lesz, ha elmegy – figyelmeztette Becket. – Az őrmester úr atolvaj apacsokról...

– Apa, azt hiszem, már elég régen álldogálunk, itt az ideje, hogyleültesd a vendégeket valami kényelmes helyre, amíg én elkészítem azételt. – Faith nem vette figyelembe apjának fenyegető pillantását, ésbelékarolt. – Shellby közlegény, ugye, lesz olyan szíves, és segítnekünk?

– Faith, most... – tiltakozott Becket.– Tudod, hogy igazam van, apa! Elég sokat kell még ma a szekéren

zötykölődnöd a fájós lábaddal. – Azzal határozottan meghúzta az apjakarját, kényszerítve, hogy utánabicegjen. Biztos volt benne, hogy azapja mondott volna valamit Seanilzayról, s bár nem tudta, hogy ki vitteel a szamarakat, ösztönei azt súgták, hogy így cselekedjen.

– Hallom, otthagytad a vasutat, Carmichael – mondta Krome, mikoregyedül maradtak.

– Jól hallottad – felelte Delaney, miközben a távolodó Faithre nézett,és arra gondolt, hogy vajon mi jár a fejében. Ő biztos volt abban, hogy aszamarakat Seanilzay kötötte el, de honnan tudhatná ezt a hercegnő?Hiszen tudnia kell, különben miért cipelte volna el innen az apját?Tisztelni kezdte a nőt. Felállt és a szekér felé indult. Krome követte.

– Azt tudod, Carmichael, hogy még mindig a hadsereghez tartozol?Delaney ment tovább, nem is törődött a mögötte lévővel.

– Ross azt akarja, hogy visszagyere. Tudod, most megint izgalmas ahelyzet. Az olyan ember, mint te, megéri a pénzét.

Delaney megtorpant. Megfordult és egyenesen Krome szemébenézett. Keményen, hidegen és fenyegetően. – Dolgozni? Vagyis, hogyhavi tizenhat dollárért indián fiúknak hazudozzak?

– Te is tudod, hogy ez nem igaz.– De igaz! – mondta Delaney.

129

Pandora’s TeAm

– Nem vitatkozom veled, Carmichael. Tudod, hogy a hadseregvédelme az indiánokra is kiterjed. De meg kell őrizni a telepesek és abányászok biztonságát minden áron. Az emberek szeretnék, ha ez aterület egy biztonságos állam lenne, melyet a törvények szerintirányítanak. Az indiánok nem hagynak fel a rajtaütésekkel, a lopással ésgyilkolással. Ezeket nem tagadhatod le, ha becsületes embernek tartodmagad.

– Ismerem azt az átkozott védelmet – sziszegte Delaney a fogaközött, és összeszorította ökleit. – Elsöpörjük a harcosokat, igaz? Aznem számít, hogy esetleg fegyvertelenek. Öljük meg csak azért, mertszükségünk van a földre! Te is...

– Nem gondolhatsz a bosszúra még ilyen hosszú idő után is!– Ott voltál azon a napon! Ott álltál, Krome őrmester úr –

megvetéssel hangsúlyozott minden szót. – És nézted, amint háromember a te parancsodra puskatussal agyonver egy szerencsétlen indiánt!S nem tettél semmit, mikor felkoncolták a feleségét, mert megpróbáltamegakadályozni őket. És a kisujjadat sem mozdítottad, amígmindhárman megerőszakolták a két lányát.

– Nem, én nem voltam ott!Delaney kinyitotta ökölbe zárt kezét, de csak azért, hogy még jobban

összeszorítsa. Nem törődött vele, hogy a katonák körbeveszik.– Carmichael! Nem állíthatsz ilyet rólam, mert nem állok jót

magamért!– Az lehet – egyezett bele Delaney. Mélyeket lélegzett, hogy úrrá

legyen az indulatain. Szerette volna érezni, amint Krome puha, zsírosarca szétreped ökölcsapása nyomán. – De bizonyára örömödre szolgálta dolog, ugye?

Krome letörölte a verejtéket izzadó arcáról. Ő is nagyokat lélegzett.Ott követte el a hibát, hogy belement ebbe a szópárbajba. Látta embereiarcát, de már nem állt módjában elküldeni őket.

– Az egyetlen ok, ami bosszú után kiált, hogy te érezni akartad alány...

– Fogd be a szád, vagy ezek lesznek az utolsó szavaid, te disznó!

130

Pandora’s TeAm

Delaney a szemébe nézett. Tudta, hogy Krome mikor nyúl apisztolya után. A katonák hátrébb léptek. Fejük felett egy sólyomkörözött.

– Rajta, Krome! S amíg gondolkozol, emlékezz rá, hogy tizenöt évesvolt. A húga nem egészen tizenkettő. A karjaim között halt meg nemsokkal azután, hogy te és az embereid keresztülmentek rajta.

– A te átkozott bosszúvágyad! – kiáltotta Krome, elvéve kezét apisztolyától. – Megkaptad a rangomat és kéthavi fizetést, mi az istentakarsz még?

Delaney egy pillanat alatt kezébe kapta a kését. – Meg tudnálakelevenen nyúzni, Krome! Két hónapi fizetés egy lányért, aki örök álmátalussza a kövek alatt, szerinted elég?

Az őrmesterről ömlött a víz. Egyenruhája teljesen átitatódott anedvességtől. Egyik katona sem mozdult, hogy segítsen neki, vagymegállítsa Delaney-t. De még mielőtt erőt vett volna magán, és eltettevolna a kést, Faith félretolt két katonát, és melléjük állt. Semmi kétségnem volt afelől, hogy Delaney igazat mond. Az őrmester arca mindenszavát igazolta.

A katonák hangulata megváltozott. Faith megjelenése szemlátomástmegnyugtatta őket.

– A gyerekek mindent hallottak! – mondta Delaney-re nézve.A férfi nem törődött a hangjában rejlő kéréssel. – Menj távolabb tőle!

– parancsolta.Lerázta magáról az egyik katona kezét anélkül, hogy ránézett volna.

– Delaney, kérlek...– Ha ez Prisszel történt volna, akkor is ezt mondanád?Faith a szemébe nézett. Látta rajta, milyen harcot vív önmagával.

Tudta, hogyan fog dönteni. Lassan megrázta a fejét, majd mindentovábbi szó nélkül megfordult és elment.

De ezt már Krome is tudta. Előbb, mint Delaney a tokjába csúsztattaa kését.

– Te sem vagy jobb azoknál a gazembereknél, Carmichael – mondtakárörvendő hangon.

131

Pandora’s TeAm

Delaney mosolygott, de a szeme olyan hideg volt, hogy még a napotis lehűtötte volna. – Emlékezz erre, Krome. Emlékezz, mikor esteleszeded a nyerget a lovadról, és elhatározod, hogy elmondod Rossnak.

– El is fogom mondani. És ő is látni akar majd. Sokan vannakköztünk, akiknek jó az emlékezete. Az alma nem esik messze a fájától –jegyezte meg gúnyosan, és megigazította az övét.

Delaney-ben forrongott a méreg az apját ért sérelem miatt, de tudta,hogy bármit csinál Krome-mal, az nem oldja meg ezt az átkozottproblémát.

– Azoknak, akik nem tudják – folytatta a gúnyolódást az őrmester –,Carmichael apját elítélték...

Krome feje hátrahanyatlott Delaney öklétől, s teste nagyot huppant aporban. A férfi lehajolt, és hanyagul megfegyezgette az őrmester porosnadrágját, majd a kezét dörzsölgetve felegyenesedett. A katonák sorfalaállta az útját, de egyik sem nézett a szemébe. Aztán lassan utat engedtekneki.

– Del? – kérdezte Joey reszkető hangon. Fejét felemelve, karját magaelé tartva kereste a férfit.

– Itt vagyok jobbra, fiú! – felelte, és megfogta a kezét, ésvisszavezette a szekérhez, ahol várt rájuk a félbemaradt kerék.

A katonáknak is valami sürgős dolguk támadt, s magára hagyták afeltápászkodó őrmestert.

A sólyom abbahagyta a körözést, és a hegyek felé vette az útját.Faith éppen befejezte a szalonna pirítását, és sietett a tésztát a forró

zsírba önteni. Szerette volna, ha a katonák már elmennének.Az apjának más volt a véleménye. Kedves volt az őrmesterhez,

mikor az mellé telepedett. Egy szó sem esett Deianey-ről vagy arról,ami történt. Faith szerette volna kihallgatni, mit beszélnek, de Prisállandó locsogása ezt nem engedte. Gyorsan adott a húgának egy darabkekszet, hogy azzal foglalja el magát. Halkan felnyögött, mikor Shellbyközlegény váratlanul megérintette a vállát. Elutasította az ajánlatát,hogy segítsen neki valamiben, de a katona nem tágított mellőle.Láthatólag beszélgetni akart.

– Elnézését kell kérnem, Becket kisasszony, azok miatt, ami történt.Krome őrmester nagyon jó katona, csak éppen gyűlöli az indiánokat és

132

Pandora’s TeAm

bárkit, aki az ő oldalukon áll, jó oka van rá, meg kell értenie –magyarázta készségesen. – Az a forradás a fején attól van, hogy egyszermajdnem megskalpolták. A mi csapatunk soha nem botlik apacsokba,ha ő a vezető. Most, hogy elvesztettük a muníciónkat, vissza kellmennünk a Lowell-erődbe. Terveznek megállni Tucsonban?

– Igen! – vágta rá Pris, még mielőtt a nővére megszólalhatott volna.– Delaney megígérte.

– Akkor remélhetőleg részem lesz abban a megtiszteltetésben, hogyott találkozunk.

– Dél felé tartanak? – kérdezte Faith, de nem nézett a katonára. Azapját figyelte, amint az őrmesterrel beszélget. Meg mert volna ráesküdni, hogy ráveszi, kísérje el őket az őrjárat egy darabon.

Shellby egykedvűnek tűnt. – Vagy akár magukkal is mehetünk. Haarra gondol, hogy valami baj lenne Krome őrmester és Carmichaelközött, akkor...

– Amivel Delaney-t vádolta az őrmester, az igaz? – szegezte neki akérdést Faith, a szemébe nézve, minden kertelés nélkül.

A közlegény a csizmája orrát nézegette zavarában, s nem mert a nőszemébe nézni.

– Ha nem akar, ne válaszoljon. Pris, keresd meg Keitht, és monddmeg Delaney-nek és Joey-nak, hogy jöjjenek, kész az ebéd.

– Nem akartam felbosszantani, Becket kisasszony.– Nem is bosszantott fel.– Mikor megérkeztem az erődbe, hallottam beszélgetni arról, hogy

mi történt. De ez csak olyan pletykaszerű dolog volt. Azt tudom, hogyCarmichael apját azért ítélték el, mert hamis súlyokat használt amérlegelésnél, mikor marhákat adott el nekünk vagy arezervátumoknak. Beteg állatokat is adott el. Néhány hétre rá, hogy aYuma börtönbe zárták, meghalt.

Faith csendben maradt. Várt, hátha többet is mond.– Vannak néhányan, akik nem hiszik el, hogy Ian Carmichael

bármilyen becstelenséget is elkövetett volna életében.– És hol voltak ezek az emberek, mikor a vizsgálat volt?– Nem tudom,

133

Pandora’s TeAm

Faith, érezvén, hogy igazat mondott, felé nyújtotta az első tányérszalonnás borsót és egy adag kekszet. Pillanatok alatt a katonák gyűrűjevette őket körül.

– Ó, asszonyom, isteni illata van! – jegyezte meg az egyik.– Nemigen tiltakoznék, ha egy fazékkal kéne megennem belőle! –

szólt a másik.Mire Faith kiosztotta az ételt az apjának és az őrmesternek, az egyik

katona már be is fejezte az evést.– Kér még? – kérdezte Faith.– Köszönöm, asszonyom! Megenném én még a patkószeget is!Faith adott neki még egy tányérral. Nem látta sehol Delaney-t és

Joey-t, ezért kiszedett két adagot; és a szekérhez vitte. Az oldalánálüldögéltek,

– Úgy látom, szívesebben ennétek itt – szólt rájuk.– Menj innen, Faith! – szipogta Joey, és a kabátujjával megtörölte az

orrát.– Pedig igazán nagyszerű illata van! – mondta Delaney, és

barátságosan beletúrt a fiú hajába, majd félnézett a nőre.– Hagyd itt a tányérokat, Faith, majd később megesszük,A lány letette az ételt a földre a férfi elé, és mellé térdelt. Ő is Joey

fejére tette a kezét. Tudta, hogy az öccse sírt. Kérdően Delaney-renézett, de az megrázta a fejét.

– Elmondod nekem, mi a baj, Joey? – kérdezte kedvesen. Örömmeltöltötte el, hogy a férfi újra törődik az öccsével. Bármi is tartotta visszaőt a fiútól, úgy látszik, hogy ennek most már vége.

– Del, mondd neki, hogy menjen el!– Az nem volna helyes dolog, fiú – magyarázta Delaney. – A nővéred

szeret téged, és a gondodat viseli. Természetes, ha tudni szeretné, hogymiért vagy szomorú. De ha végül is úgy döntöttél, hogy ne maradjon itt,akkor mondd meg neki te.

Újabb szipogás következett. Faith lepillantott a férfi szabad kezére,és rátette az övét.

– Minden igaz volt, ugye, Delaney? – kérdezte.– Ja! – felelte és hátrahajtotta a fejét. – Tiszta Éneknek hívták. Most

már örökre csendben marad.

134

Pandora’s TeAm

– Azt hiszem, sokkal több igazságtalanság történik az indiánokkal,mint amiről mi tudunk.

Delaney kinyitotta a szemét, és előrenézett. – Egyszer, mikor mégkisfiú voltam, láttam, amint Cochise összekötözött egy embert, s a lovaután kötve húzta végig maga után, sziklákon és kaktuszokon keresztül.Hallottam más szörnyűségekről is, amit más indián törzsek csináltak afehér emberekkel. Tudom, hogy a legtöbb fehér ember meg sempróbálja megérteni a gondolkodásmódjukat és a hitüket.

– De amiket most mondtál nekem, az éppen azt bizonyítja, hogy azindiánok vadak és vérszomjasak.

– Nem vérszomjasak, Faith. Kemények, de semmivel semgonoszabbak, mint a fehér ember. Rengeteg okuk van rá, hogygyűlöljék a fehér embert, akitől csak hazugságot és csalást kaptak.

– És nincs bennük semmi könyörületesség? – kérdezte Faith, és mégegyszer megsimogatta az öccse fejét.

– A legtöbben azt sem tudják, hogy mi az. Még soha nem is voltrészük benne. Nehéz ezt elmagyarázni. Nem értik meg, hogy miért túrjafel a fehér ember a földet az aranyért és az ezüstért. Ők együtt élniakarnak a földdel, s nem szétrombolni azt.

– Van valami kiút ebből a helyzetből, Delaney? Te ismered őket, nempróbálnál meg tenni valamit értük?

Delaney nézte a lány arcát, s azon kapta magát, hogy mosolyog. –Miért érdekel ez ennyire?

Faith lehajtotta a fejét. Észrevette, hogy Joey elaludt, és levette akezét a fejéről. – Azért, mert ez az ügy nagyon fontos neked.

– Faith! – mondta halkan a férfi, felemelve a lány fejét. – Én csakbajt hozok rád, hercegnő, sokkal többet, mint gondolnád.

Faith megfogta a kezét, és a fejét rázta. Majd lassan az ajkáhozemelte a férfi erős, meleg tenyerét, és lágyan megcsókolta. FelpillantottDelaney szenvedélytől izzó szemére, s a vágy lángjai őrá is átterjedtek.Ujjaival finoman megérintette a férfi száját.

– Megpróbáltál figyelmeztetni, még az elején. De úgy látszik, aszívem nem hallgat rád – mondta Faith mosolyogva, s közben tekinteteaz alvó öccsére vetődött. – Én látom a gyöngédséget a szemedben,bárhogy is próbálod rejtegetni. Tudom, hogy nem ígérhetsz meg

135

Pandora’s TeAm

semmit. Te másfajta ember vagy. De ha egyszer mégis megtennéd... –az ajkába harapott, hogy ne mondjon többet. Nem beszélhetett amúltjáról. Megbízott Delaney-ben, de biztos volt abban, hogy eltűnne aférfi szeméből az a meleg gyöngédség, ha megtudná, miért is halt megMartin azon az éjszakán.

Joey Delaney-re nehezedve aludt. A férfi óvatosan felemelte.– Beviszem a szekérbe!Faith már majdnem felállt, mikor Delaney visszanézett.– Várj meg.– Megvárlak.

136

Pandora’s TeAm

Tizenkettedik fejezet

Faith a szekér végéhez ment s látta, hogy az apja és a húga üldögél ott,néhány katona társaságában. Pris éppen kacarászott valamin, amit az –egyik katona mesélt. Önfeledt hangjától ő is elmosolyodott. A napnagyon erősen tűzött, s tudta, hogy még jó pár órába beletelik, amígtovább indulnak. Nem érzett különösebb késztetést a sietségre vagy azebéd utáni mosogatásra. A tűz még izzott, s mellette volt a kávéskannaés a nagy mosogató lavór Az emberek a szekér oldalánál heverésztek,nyergeiket a fejük alá téve. Remélte, hogy senki sem fogja zavarni őket.

Inkább csak érezte, mint tudta, hogy Delaney mögötte van. Idegesmozdulattal a hajába túrt, Szerette volna már rendbe hozni, de még sohanem volt rá elég ideje. Amint megfordult, látta, hogy a férfi egy takaróttart a kezében. Elmosolyodott, s mikor szemébe nézett, érezte, hogymindjárt elönti bensőjét a forróság. Vett egy rövid, de mély lélegzetet,amíg Delaney a földre dobta a takarót. Felvette a két tele tányért, ésszótlanul várta, míg Faith elhelyezkedik a pokrócon. Ekkor felényújtotta az egyik tányért, majd leült mellé.

Nappal a sivatag még elhanyagoltabbnak tűnt, mint éjszaka. Faithegykedvűen kanalazta az ételt, miközben a tájat nézte. A repedezetttalajon néhány, óriás saguaro árválkodott a vörösre égetett szikfák és atüskés ocotillobokrok között.

Maga mellé tette a félig telt tányért, és kisimítgatta a ruháját. – Teszereted ezt a földet – kezdte anélkül, hogy ránézett volna. – Ez látszik,ahogy beszélsz róla. Joey és Pris is így érez. Megtanítottad őket arra,hogy meglássák a szépséget ott, ahol más ember csak a sivárságot vesziészre.

137

Pandora’s TeAm

– És te, Faith? Te szépnek látod ezt a tájat? – kérdezte Delaney, és őis lerakta a tányérját. Lábai hosszan elnyújtva pihentek a földön, s anyakát masszírozva nézett Faithre.

– Én olyan békességet találtam itt, amiről azt sem tudtam, hogylétezik. És persze a szépségét is, amit te mutattál meg nekem. –Elgondolkodva kis köröket rajzolgatott a pokrócra. – Sokszor nehézszavakba önteni az érzéseket.

– Igen – felelte a férfi egy nagyot sóhajtva, s karba fonta a kezét. Őse nagyon tudott volna beszélni azokról az érzésekről, amelyek bennekavarogtak.

Faith felé fordult, s látta a nő szemének smaragdos ragyogását, amimindig felborzolta a lelkét, ahányszor csak ránézett. Aztán a szájáravándorolt a tekintete. Látta vágyakozó tekintetét, de tudta, hogy addigvannak biztonságban, amíg nem reagál erre az ajánlkozó nézésre.Gyorsan becsukta a szemét, hogy elhessegesse a csók utáni vágyat, deérezte, hogy valami, amit eddig hét lakat alatt őrzött, most márvégérvényesen ébredezni kezdett benne. Vett egy nagy levegőt, éselterelte a gondolatait.

– Azt hiszem, jó esély van rá, hogy az őrjárat elkísérjen benneteketTucsonig.

Faith felhúzta a térdét, és átölelte. – El akarsz hagyni minket? –kérdezte csodálkozva, minden színlelés nélkül, hiszen valóban nemértette, hogy mit is akart a férfi mondani ezzel.

– Az túlzás, hogy akarok, de vannak bizonyos dolgok, amiket el kellintéznem.

– Azzal kapcsolatban, amit Seanilzay mondott neked? – kérdezte, sazt kívánta, hogy bárcsak ki tudná fejezni, mennyire ragaszkodik hozzá.Lassan, gondolkodva hozzátette. – Nagyon nehéz lehetett elviselnimindkettőjük elvesztését. Sokszor én is szeretném, ha anyám még élne.Apám sem lenne olyan megkeseredett, mint mostanság.

– Teljesen mindegy, hogy szeretnéd vagy nem, a múltat úgysemváltoztathatod meg.

– De te éppen ezt akarod, Delaney! – nézett a szemébe a lány.– Nem, én csak azt akarom, hogy megfizessen, aki felelős a

halálukért.

138

Pandora’s TeAm

– Még olyan áron is, ha esetleg megsebesülsz, vagy talán meg ishalsz?

– Ezen még sohasem gondolkoztam. De valamit tennem kell, addignem békélhetek meg magammal.

Faith valahonnan érezte, hogy ezt fogja válaszolni. Szívesenvitatkozott volna vele, de ez most nem lett volna helyénvaló. Delaneyúgyis a saját feje után fog menni.

– Ne törődj te ezzel, hercegnő! – mondta sóhajtva. Kezét Faith hátárahelyezte, s lassan lefelé csúsztatta. A világ lassan kezdett leszűkülnikörülöttük.

– Nézz rám, Faith! – suttogta újra a nevét. A lány felé fordult, s őcirógatni kezdte kedves arcát. Mosolyát látva úgy érezte, hogy mégsoha életében nem látott ilyen szépet. – Bárcsak mindig velem lehetneez a nevetős kis arcod. Különösen éjszakánként, mikor egyedül vagyok.Jobban felmelegítene, mint a tűz.

– Del? – Pislognia kellett a hirtelen szemébe áramló könnyektől.Mikor először találkozott vele, azt gondolta, hogy egy magának valóember, aki nem igényli, hogy valaki megossza a magányát, hogytörődjön vele.

– Bárcsak úgy lenne, Delaney! Szeretném, ha...A férfi ujjai a lány ajkához vándoroltak, nem engedve, hogy

befejezze, amit mondani kezdett. Érintésük kemény volt, és izgató –Szeretném, ha az enyém lehetne! – suttogta. Faith ajkai elváltakegymástól a férfi kezének cirógatására. Elöntötte a remegés. Úgy érezte,mintha láza volna. Delaney látta, amint a nőt áthatja az izgalom. Faithlassan mozgatni kezdte a fejét, hogy jobban érezze az ujjak érintését.

– Én sohasem tiltakoztam ellene – felelte Faith.A férfi felemelkedett, s a lány arcához hajolt. Száját lágyan az

övéhez illesztette, s fejének lassú ingatásával simogatni kezdte azt. Nemhitte volna, hogy ez a finom mozgás ilyen nagy örömet tud szerezni.Ajkaik ízlelgették egymást. Újra és újra. Faith egy kicsit visszahúzta azarcát, majd szájuk újra egymásra talált. Megint eltávolodtak, s isméttalálkoztak. Nem tudtak betelni az érintés örömével. Simogattákegymás haját, nyakát s hátát, míg egész testüket forró remegés vettekörül. Szinte fürödtek a már tapinthatóvá vált érzelemben. Még soha

139

Pandora’s TeAm

egyikük sem érzett ilyen izzó, mindent elsöprő vágyat. Szerették volna,ha ezek a percek örökkévalósággá váltak volna.

De a kifinomult ösztön soha nem alszik. Delaney mormogó hangokralett figyelmes. Villámgyorsan felegyenesedett, és elfordult a lánytól.Ebben a pillanatban fordult be Shellby közlegény a szekér sarkán. Faithnem volt ilyen gyors.

– Becket kisasszony, az apja keresi – szólalt meg a katona.– Éppen most tette le aludni az öccsét – mondta Delaney, látva, hogy

a nő még nem képes válaszolni.Egy kicsit melege van. Majd én megyek, s megnézem, mit akar.– Ő nem magára kíváncsi, Carmichael! – állította meg a katona,

majd egy gonosz vigyorral az arcán hozzátette. – Mint ahogyan sokanmások sem.

Ettől Faith erőre kapott és felpattant. Nem törődött azzal, hogy arcakipirult, s ajkai még nedvesek Delaney csókjaitól, de nem tűrhette, hogyígy beszéljenek vele.

– Az üzenetet átadta, közlegény! Semmi oka tehát, hogy továbbmaradjon! Nekem történetesen kedvemre van Delaney Carmichaeltársasága.

– Hagyd el, Faith, úgyis csak süket fülekre talál, amit mondasz –jelentette ki Delaney. Megfordult és az ellenkező irányba távozott.Shellby nézte, ahogy elvonul, majd a nőhöz fordult. – Maga még új itt akörnyéken, kisasszony, és talán nem érti, hogy miért viselkednek veleígy az emberek. Rossz a hírneve, Becket kisasszony. Itt nem élnekolyan sokféle népek, mint keleten. Higgye el, mindenki, aki ismeriDelaney Carmichael-t, azt javasolná, hogy kerülje el nagy ívben.

– Nem köszönöm meg a tanácsát, közlegény, bár bizonyára jószándékból tette – válaszolta Faith.

Az apja elfogadta a katonai kíséretet, ahogyan azt előre sejtette.Shellby közlegény felajánlotta a szekér hajtását, de Faith nem fogadtael. Mérges volt rá Delaney rágalmazása miatt, Joey-t szorosan magáhozszorítva vezette a szekeret. A fiú még azóta sem volt hajlandó elárulni,hogy miért sírt az előbb.

140

Pandora’s TeAm

A gondolatai most nem forogtak a férfi körül. Csendben haladtakelőre. Az apja arról kezdett el beszélgetni a katonákkal, hogy milyenkalandjai voltak a hadseregnek az indiánokkal. A lányt a hideg rázta ki,miközben hallgatnia kellett a véres történeteiket. Mélyen átérezte, mimehet most végbe Delaney-ben, aki szótlanul lovagolt mellettük,nyugalmat és közönyt erőltetve magára, s dacára a nyilvánvalószándékosságnak, nem kelt az apacsok védelmére.

Éjszakára lehűlt a levegő. A katonák aludni mentek, s már a tűz iskialudt. Egyedül Delaney üldögélt mellette. Látta, amint Faith feléközeledik. Mikor már csak tíz lépésre volt tőle, felnézett rá.

– Menj aludni, hercegnő, hosszú volt a mai nap!Faith egy darabig hallgatott, s mikor úgy ítélte meg, hogy nincs

semmiféle visszautasítás a férfi hangjában, közelebb lépett.– Szívesebben vagyok veled, mint egyedül. Te nem így érzed, Del?– De igen – mondta, és a lányra nézett. A háta mögött felkelő fehér

hold fénye megvilágította sötét alakját. Gyengének érezte magát ahhoz,hogy a közelébe menjen, ezért pár lépésre tőle letérdelt a földre, és asarkára ült. Ugyanúgy érezte a fizikai jelenlétét, mintha csakmegérintette volna. Mély magányosság áradt belőle, s szerette volnaenyhíteni. Azért jött ide, hogy szeretetet adjon és kapjon, de megérezte,hogy a férfi most nem vágyik erre.

Ezt Delaney szavai megerősítették. – Az az ember ma délutánigazában nem én voltam, hercegnő – mondta halkan, nehogy felébresszeaz alvókat.

– Azt nem hiszem – felelte Faith. – Én tudom, hogy te mennyiregyöngéd vagy. Tudom, hogy mennyire kedves, tudsz lenni velem.Kevés nő talál olyan férfit, mint te.

– Neked még nem sikerült?– Nem – felelte és közelebb ment hozzá. Ujjait egybefonta az

Övéivel.– Faith, miért nem beszélsz soha a férjedről? – kérdezte, s érezte,

hogy a nő körül hirtelen megnövekedett a feszültség. De nem tágított.Tudnia kellett. – Mesélj róla, kérlek!

– Martin nem azért halt meg, amiben hitt.– Tudod, hogy nem ezt kérdeztem.

141

Pandora’s TeAm

– Ne nyaggass engem ezzel, Delaney. Nem akarok róla beszélni. Őmár a múlt. Meghalt, és el akarom felejteni.

– A segítségemmel? Olyan dolgot kérdeztem, ami kényelmetlenneked?

Faith felfedezte a szavaiban megbújó figyelmeztetést, s ránézett. –Igen – felelte lehet. Beszélj nekem inkább a sivatagról, amit annyiraszeretsz! Nagyon sokat tanulok tőled ilyenkor. – Megszorította a kezét.A férfi úgy nézett ki, mint aki mindenre képes lenne ebben a percben.Érezte a testében felgyülemlett remegést, fogainak halk koccanását. Amásik kezével a férfi állához nyúlt.

– Azt akarod, hogy hazudjak neked? Nem lennék rá képes.– Sok időt töltöttem én el nők között, hercegnő!– Miért figyelmeztetsz mindig erre? Mondj inkább valami érdekeset,

és én hallgatlak. De utána érezni akarom, hogy mennyire szeretsz!Ezt az egyenes őszinteséget nem lehetett elutasítani. Elindultak a

sivatag belseje felé. Nem volt se harkálykopácsolás, se madárcsicsergés,de Faith tisztán érezte, hogy mindkettőjüknek hevesebben ver a szíve, svalami nehezen megfogalmazható várakozás önti el a testüket. A férfiránézett, és megfogta a kezét.

– Ilyenkor tavasszal későn virágoznak a kaktuszok.De a ragadozókat is előcsalogatja a sötétség – suttogta a lány fülébe,

kinek szapora lélegzése elárulta izgatottságát, s Delaney tudta, hogyFaith soha nem lesz számára közömbös. – Maradjunk távol a víztől,hogy nyugodtan ihassanak az állatok!

– Ezért nem táborozunk mi soha víz közelében? Hallottam, hogyerről vitatkoztatok Krome őrmesterrel.

– Igen, pontosan ezért. Sokan kevesebb mint egy mérföldre vernektőle tábort. Az állatok megérzik a szagukat, és nem mernek inni. Azindiánok szerint kegyetlenség megtagadni a vizet a szomjazótól.Bizonyos állatok nem képesek elviselni a nappali hőséget, míg mások ahideg éjszakát nem bírják. Így csak néhány óra marad a számukranapnyugtakor, illetve hajnalban, a vadászatra és ivásra.

Delaney megtorpant, és feszülten figyelni kezdett. Faith isvisszafogta a lélegzetét. A férfi felemelte a kezét, és egy sziklára

142

Pandora’s TeAm

mutatott. A lány a prérifarkas sziluettjét látta a holdfényben. Az állatnéhány pillanat múlva egy szökkenéssel eltűnt a sötétben.

– Zsákmány? – kérdezte Faith, s lábujjhegyre emelkedett, hogyjobban lásson.

Delaney bólintott. Vártak még egypár percet, s elindultak a sziklákfelé. – Az élet körforgás itt is, akárcsak az embereknél. Néha kegyetlenés brutális, de ez természetes velejárója – mondta a férfi.

Enyhe, hűvös szél támadt a hegyek felől, mely lehűtötte a levegőt.Az égen megjelentek a csillagok. Delaney tudta, hogy Faithéjszakánként mindig nézi őket, mielőtt lefekszik. Tudta, hiszen ő ismindig ébren volt, és titokban figyelte a nőt.

Egy újabb hideg fuvallat érkezett. A férfi átkarolta Faith vállát, ésmagához húzta. A nő felemelte szoknyája szegélyét, hogy könnyebbenlépkedhessen az alacsony bokrok között, jóleső érzéssel hallgatta a férfikellemes hangját, amint a kaktuszokról magyarázott. Elmondta, hogykiváló segítség a túléléshez embernek, lónak egyaránt, mert ehető, selegendő vizet is tartalmaz.

Éppen egy virágzó saguaróhoz értek. Faith röviden felsikított, mikora férfi a derekánál fogva felemelte, hogy közelről megszemlélhesse áritka látványosságot.

– Érintsd meg bátran, Faith! Olyan puha, mint a bársony, a galambokszeretik az édes nektárt – ajánlotta Delaney, miközben lenyűgözvebámulta a lány kebleit. Nem bírt ellenállni a kísértésnek, s szájávalmegsimogatta a csodálatos domborulatokat. Faith mély sóhajtásáramegismételte a mozdulatot.

Ajkának melegsége áthatolta lány ingén. Forró leheletefelkorbácsolta a testét, s vad borzongás futott át rajta. Karjával átfonta aférfi széles, rugalmas vállát. Belélegezte az éjszaka illatait; a sivatag ésDelaney dohánnyal átitatott illatát. Fejét a férfi dús, sötét hajárahelyezte.

– Szeretnék egy olyan madár lenni, aki a te édességedből falatozik –súgta Delaney.

Faith hátrahajtotta a fejét, majd a férfi felemelt tekintetébe nézett.Kemény vonásai közül csak úgy sugárzott két élénk szeme.

143

Pandora’s TeAm

– Mikor a kaktusz virágzik, a galambok nem bírják kivárni a termést– mondta a férfi, s szája újból simogatni kezdte a dudorodó kebleket.Elengedte a derekát, s lejjebb csúsztatta a kezeit. Karjaira ültetve újraszorosan átölelte. Egy pillanatig uralkodott a türelmetlenségén, majd azajkaihoz emelte a nőt.

– Ő, kérlek, Del! Én... – csuklott el a hangja. A férfi szájakörbefonódott dudorodó bimbóján. Az érzés olyan tökéletes volt, hogyfejét hátrahajtva csak mély sóhajtások tudták el hagyni a száját. A vágyafokozódott. Már többre volt szüksége. Megragadva a férfi haját, mégjobban magához szorította, s vad elszántság öntötte el, mely márerősebb volt, hogy úrrá lehessen rajta. Nyöszörögve hajladozott az erőskarokban, egyre többet és többet akarva. Delaney szíve a torkábandobogott. Egy pillanatra eleresztette a bimbókat. – Édes tiltottgyümölcs! – sóhajtotta, szorosan tartva Faith izgalomtól remegő testét.

– Nem... tilos! – préselte ki magából a szavakat, epekedve a folytatásután.

– Minden porcikádra szükségem van! – suttogta Delaney, sszemében vad tűz lobogott. – Akarod? – kérdezte remegő hangon.

– Igen – felelte Faith, s szájához hajolva megcsókolta a férfit. – Én isakarom! Én...

Delaney lassú, kiszámított mozdulatokkal lefelé csúsztatta a nőt,óvatosan ráengedve nadrágjából felmeredő férfiasságára, s mindkettenmegborzongtak.

Delaney újra megízlelte a nő ajkait. Uralkodnia kellett a testén,nehogy partnere önfeledt vágyakozása túlságosan is magával ragadja.Testük szorosan egymáshoz tapadt. A férfi az ingén keresztül is érezteFaith kemény mellbimbóit, s ez még jobban feltüzelte a vérét. A lányujjai bejárták széles hátát, feszes izmait, nyakát, majd hajába túrvatestéhez szorította. Aztán vállára hajolt, keze a férfi erős karjaitmarkolászta. Szájuk újra egymásra talált. Delaney fogai birtokba vettékFaith alsó ajkát, majd nyelve határozottan a szájába hatolt. Visszahúztaa fejét, s a lány vágyakozó arcát nézte.

– Még! – nyöszörögte a lány elkábulva a férfi csókjaitól. A holdfénymegvilágította Delaney szenvedélyes arcát, s Faithnek szüksége volt,hogy érezhesse közelségét, szájának ízét, jobban, mint eddig valaha.

144

Pandora’s TeAm

Szívük azonos ütemre vert, mozdulataik összehangolódtak, Faithbüszke volt női mivoltára, hogy egy olyan férfi, mint DelaneyCarmichael, mindjárt az övé lesz. Büszke volt a vágyra, amit benneébresztett.

Delaney keze a nő csípőjét simogatta, s próbálta őt közelebb húzniágaskodó vágyához. A lány a férfi száját kereste. – Csókolj még! –mondogatta, s simogatta ujjaival Delaney száját. – Csókolj olyanmámorítóan vadul, mint legelőszőr.

A férfi nyelve mélyen behatolt Faith ajkai közé, s elbűvölte éhesmozdulataival. Önfeledt nyögések törtek elő a lányból.

– Te édes, te gyönyörű, te forró...– Kérlek, Del! – kapkodott a szája után a nő.Delaney hátrahajtotta a fejét. Érezni akarta a lányt, és gyönyörködni

benne. Látni akarta láztól csillogó szemét, nedves, pirosló ajkait. Márvárta, hogy megadhassa neki azt, amire annyira vágyott, de ehhez olyanmély kívánalomra volt szüksége, mint amilyen a lánynak volt. Újbólmegízlelte a száját, szívta forró lélegzetét, s érezte ajkainak simogatását.Eszébe jutott, mikor a patakparton térdelve önfeledten csurgatta magáraaz ezüstös vizet. Akkor arra gondolt, hogy vajon a kezének cirógatása ísugyanilyen örömet szerezne-e neki.

Most már tudta a választ. Boldog mosoly és teljes odaadás.Ugyanolyannak akarta látni, mint akkor. A talizmánja meleg volt, sszapora csókjaiktól egyre forróbbá vált. Visszahúzta a fejét, de Faithkövette a mozdulatot. Nem akarta elengedni a férfit. Nem akarta, hogyajkai ne tapadjanak az övéhez. Fogai közé fogta Delaney alsó ajkát, snyelvével simogatta azt. Emlékezett rá, hogy testének ez az egyetlenpuha része.

A férfi ujjai borzolni kezdték a haját. Ezt elégedett mosollyalfogadta, s elengedte partnere ajkát.

– Figyelmeztettelek, hercegnő, ha te megmarsz, én is beléd marok –mondta, és újra csókolni kezdte a lányt. Az elragadtatott nyögésekszinte megbolondították. Nem tudott elszakadni az ajkától. Nyelveikösszefonódtak, s a játék elbűvölte mindkettőjüket. Faith hátravetette afejét, felkínálva a férfinak nyakát és vállát, aki gyöngédharapdálásokkal birtokba is vette azt. Hevesen simogatni kezdte vékony

145

Pandora’s TeAm

derekát és csípőjének domború vonulatait, mely úgy mozgott, mintha elakarná nyelni Delaney felajzott férfiasságát, mely már annyira feszesvolt, hogy félő volt, hogy mindjárt szétpattan, ha nem hatol be Faithtestébe.

Delaney feje hirtelen kitisztult. Nem teheti magáévá a nőt a szabadég alatt, viszont már éppen elég messzire mentek el ahhoz, hogymegálljt lehessen parancsolni az elszabadult szenvedélyeknek. Tenyerea derekára fonódott, míg hüvelykujjával a keblét cirógatta. Érezte atestéből áradó szenvedélyt, ami már őrá is átragadt.

Elkapta a fejét, s egy fájdalmas sóhajtás szakadt ki belőle. A nő fejéta vállához szorította, s harcolt a testét felperzselő vágy ellen. Faithkiáltott egyet tiltakozásul, s úgy érezte, hogy a világ megfordulkörülötte. Kívánta az újabb csókot, a következő érintést, nyelvénektüzes játékát, az erős vágyat, amiről nem tudta, hogy hozzá foghatóvalaha is ébredhet benne.

– Nyugodj meg, Faith! – suttogta a férfi hosszú másodpercek után.– Én nem akarom abbahagyni! Azt akarom, hogy szeress tovább! –

követelte a lány, és a férfi nyakába karolva az arcába nézett. Testétátjárta a reszketés. Szemük egymásra talált. – Akarlak.

A szemében égő tiszta tűz mellbe vágta a férfit. A vágy, melynekgátat szabott, újra fellángolt, s megdobogtatta a szívét. Hosszan ésmélyen megcsókolta, miközben keze a kebleire fonódott. Faith egésztestében reszketett, mindene fájt és égett. Szüksége volt a gyógyítóérintésre. Úgy látszott, hogy minden ereje elhagyta. A forróságtólelpilledt a teste, s úgy érezte, hogy mindjárt elolvad a férfi karjai között.Vére erősen lüktetett, s szüksége volt még a gyengédségre, de eztképtelen volt megmondani.

Delaney felkapta a fejét, és a nő arcát a vállához szorította. –Elevenen elégetsz engem, te lány! – sóhajtotta, s megrázkódott.

Körbenézett, hogy felmérje a helyzetet, az esetleges veszélyt, éshogy milyen távolra kerültek. Megpróbált tiszta fejjel gondolkozni.Nem viheti őt vissza a táborba, s azt sem engedheti, hogy egyedülmenjen. Szeme többször is a széles sziklarepedésre vetődött, majd szónélkül megfogta a lány kezét, és odaindultak.

146

Pandora’s TeAm

Tizenharmadik fejezet

Faith nehezen szedte a levegőt, ahogy a férfi maga után húzta. Szerettevolna megkérdezni, hogy most miért olyan mérges. Az öröm érzéseelszállt, s kielégítetlen vágyakozás maradt helyette. Mivel nem tehetettmást, igyekezett a férfi után, s nem volt ideje arra, hogy az apróbokrokkal törődjön, így azok elég rendesen megszaggatták a ruhájaszegélyét. Csetlett-botlott Delaney nyomában.

Szorosan kapaszkodott a derekába, s csókokat adott a nyakára. Kezeelőrecsusszant, simogatva nedves, meztelen bőrét az inge alatt. Beletúrtmellkasának dús szerzetébe, s nem gondolt semmire. Úgy érezte, hogy avadság szétfeszíti a testét.

Mikor a nő a nyelvével érintette meg a nyakát, Delaney eltévesztettea lépést. Egy hirtelen lélegzet préselődött be a torkán. Egyiküknek semvolt alkalma fürödni az elmúlt nap óta, így a férfi azt várta volna, hogyFaith visszahúzódik bőrének illatától. Nem számított rá, hogy a nőnekekkora örömet okoz a vele való érintkezés. Érezte, hogy nem is figyeloda, merre mennek.

Megkerülte a sziklát, miközben próbált nem figyelni a testét érőcsókáradatra. Hunyorogva igyekezett felmérni a hasadék méreteit. Jórejtekhelynek tűnt. Itt nem találják meg őket, ha a táborból akeresésükre indulnának. Összekapart egy kis salakot a bejárat előtt, selégedetten állapította meg, hogy tökéletes fedezéket talált.

Még mindig karjaiban tartva a nőt, leült, s magához vonta az arcát, sa szemébe nézett.

– Nézz rám! Itt nincs kényelmes ágy, sem pedig puha paplan.Faith nem tudott válaszolni. A holdfény megvilágította a férfi arcát,

haját s széles vállát. Nézte markáns vonásait, fénylő szemét, svisszafogta a lélegzetét. Bár nem tudta, hogy mit akar most tőle a férfi,

147

Pandora’s TeAm

felemelte a kezét, és gombolni kezdte ruháját, miközben nem vette le atekintetét Delaney-ről.

A férfi szótlanul figyelte, ahogy a beszűrődő holdfény megvilágítja alány ruhája alól elővillanó selymes bőrét. Nézte a finom ujjak mozgását,amint lassú, kimért mozdulatokkal egy újabb gombot bontanak ki,felfedvén előtte a még eddig rejtett világot. Egy újabb következett, s aférfi beletemetkezett a látványba. Nem bírván ellenállni a kísértésnek,megérintette a nő meztelen vállára hulló hajtincseit.

– Elég, Faith! Gombold ki az én ingemet is!A lány remegő kézzel nyúlt a férfihoz. Gyorsan levette róla az inget,

de az övéhez érve megakadt a keze a csaton. Felemelte a fejét, éshajának fátyolán át látta, amint Delaney az ő tincseivel simogatja sajátbőrét. Az arcába nézett. Szeme csukva volt, de ajka nyitva. Látta rajta alappangó izgalmat, melyet sejtelmessé tett a hold halvány fénye. Egyhalk sikollyal letépte magáról a szalagot, mely még összefogta a blúzát.Nem volt elég csak néznie a férfi arcát, meg is kellett érintenie.Mutatóujját domború mellizmára tette, és lefelé húzta feszes hasán.Mély sóhajtás hagyta el Delaney száját. A vágyakozás újra perzselnikezdte a vérét. Megfogta a lány kezét, és az ajkához emelte. Finomanmegharapta cirógató ujjait. Faith megborzongott fogainak érintésétől.Úgy érezte, mintha tűz futott volna végig a testén ettől a ponttól.

Elengedve a kezét, a két tenyerébe fogta Faith fejét, és magáhozhúzta. Szájuk hosszan és erősen egymásba fonódott. A vágy egyresürgetőbbé vált benne. Csókja elárulta szenvedélyét. A lány érezte aférfi testében felgyülemlő erőt. Faith keresztben feküdt Delaneyderekán. A férfi keze birtokba vette a már majdnem levetett ruhája alattirészeket. Úgy gondolta, hogy nem vár tovább. Keze határozottan a lánycombjai közé siklott, fel egészen fehérneműjéig. A nőt elöntötte aforróság, csakúgy, mint a férfit. Ujjainak finom mozgása feltüzelteFaitht, s önfeledt kiáltások törtek föl belőle, melyek Delaney-t ismagával ragadták. Szüksége volt a nőre, mint a sivatagban szomjazónakegy pohár vízre. Szinte ráhajolt a lányra, hogy annyit érezzen belőle,amennyit csak lehet.

Faith ügyetlenül nyitogatni kezdte a férfi övének a csatját. Majdfelemelkedett, s átvetve lábát a férfi combján, lovaglóülésbe

148

Pandora’s TeAm

helyezkedett. A szájához hajolt, amíg ujjai türelmetlenül bontogatták anadrág gombjait. Már alig bírta kivárni, hogy a férfi beléhatoljon.Delaney szájának mámorító puhaságát ízlelte. A férfi szerette volnaérezni, amint testük eggyé válik, de félt, hogy fájdalmat okozhat alánynak. – Segíts, Faith! – kérte rekedt hangon, a vállához szorítva afejét.

– Belehalok, ha még egy percet is várnom kell! – kiáltotta a nő.– Faith, én... – kezdte Delaney, de nem tudta befejezni a mondatot,

mert a lány megragadta meredező hímtagját. Letörölte a hegyénmegjelent apró cseppet, s valóban úgy érezte, meghal, hogyha nem leszaz övé.

Delaney fellibbentette Faith szoknyáját, és a csípőjére helyezte akezét. Közelebb húzta magához, s kissé felemelte. A nő pár centire voltcsupán attól, amire annyira vágyott. Izgatottan nyöszörgött. Ezt önfeledtkiáltozás váltotta fel, amikor végre hozzáért. Azt akarta, mélyen éskeményen beléhatoljon, de bárhogy mozgott, bármennyire iskönyörgött, csak néhány millimétert jutott előre. – Istenem! –sóhajtotta, és a férfi vállára hajtotta a fejét.

Delaney minden érzékével szerette volna, ha végre teljesülnek avágyaik. De mégis erőt vett magán. Tudta, hogy ha egyszer testükösszeolvad, már nincs az az erő, ami megállíthatná őket. Még soha nemismert ilyen gyönyört, amit már ez a néhány centis út is jelentett. ÉrezteFaith testének lüktetését, vállaiba merülő körmeit, aztán egy fájdalmaskiáltással eltaszította magától a nőt. Mindketten egész testükbenremegtek. A gyönyör érzése pillanatok alatt keserűséggé változott.Percekig senki sem szólalt meg.

– Miért? – kérdezte végül sírva Faith. – Az ég áldjon meg, Delaney,miért kellett ezt?

– Gondolj a gyerekre – válaszolta a férfi érdes hangon, s nemengedte, hogy a nő ellökje magától. Faith elkeseredett arcarádöbbentette, hogy még saját magának is nehezen tudjamegmagyarázni. – Te már voltál férjnél, hercegnő, tudod, hogyanszületnek a kisbabák.

149

Pandora’s TeAm

Faith önkéntelenül az összeérő testük közé, a hasára csúsztatta akezét. Meleg remegést érzett a tenyerével. A férfi bőre pedig forró volt,jelezvén a tüzet, ami benne égett.

Delaney összeszorította a fogát. Még mindig érezte a lány kezénekforróságát. Mérges volt, és magát hibáztatta, hogy értelmének utolsófoszlányával még a következményekre gondolt.

Faithben már elmúlt a vágy, s maradt a beteljesületlen fájdalom.Fejét a férfi vállára hajtotta, s igyekezett visszatartani a sírását. Delaneymég jobban magához húzta, és lágyan ringatni kezdte. Érzéseik úgykavarogtak bennük, akárcsak az éjszakai viharfellegek, melyekeltakarván a holdat, sötétségben fürösztik a földet. Magához öleltekarcsú hátát, s érezte a benne kavargó indulatokat, valamint a sajátcsalódottságát. Olyan csodálatos érzés volt, mikor testük már majdnemegybeolvadt. Nem volt még soha része ehhez foghatóban. Olyan volt,mint amikor az életet adó eső a sivatag földjét áztatja.

Benne még megmaradt a vágy. Még akarta a nőt, hiszen mégéppenhogy csak megízlelte a mennyország ízét, máris elvesztette azt.

Faith sejtette, hogy mi játszódik le benne. – Sajnálom – súgta afülébe, s egy csókot lehelt a nyakára. – Tudom, hogy igazad volt. Demost ez így nekem nagyon rossz! Azt hittem, nem lesz már olyan, minta múltkor, de mégis.

Delaney összeszorította a szemét, s a nő arcához támasztotta ahomlokát. Az ujjai a hátán játszadoztak, majd a két tenyere közé fogtaFaith fejét, s nem engedte, hogy megmozduljon. – Ne mondj többet.Fölösleges tovább beszélni. Akarlak, s most már nem fogokgondolkodni azon, hogy mi helyes, és mi nem! Nem állok meg egészenaddig, míg teljesen...

– Igen! – kiáltott fel a nő. – Így kell lennie.– Ó, édes istenem – szorította magához Delaney, s megcsókolta,

mielőtt még szólhatott volna. Lassan újraéledt bennük a még parázslótűz. Az érintések, simogatások ismét felkorbácsolták bennük aszenvedélyt.

Faith felegyenesedett ültében. Levetette magáról megviselt ruháját. Aholdfény sejtelmes fénnyel világította meg selymes bőrét, domborúkebleit. Bimbói duzzadtan meredtek előre, s hívogatták magukhoz a

150

Pandora’s TeAm

férfi száját. Delaney engedelmeskedett a parancsnak. Ajkai körbefontáka lány mellének sötétlő csúcsát, s elárasztotta nyelvének játékosságával.A párjáról sem feledkezett el.

– Nem szereted ezt? – kérdezte a férfi.– Ne keményítsd meg őket annyira, Del.– Keményíteni? Semmi sem keményíthetné már meg jobban őket.Faith érezte, hogy már nem tudja visszafogni elhatalmasodott

szenvedélyét. A férfi nyelvének simogatásától mély nyögések szakadtakfel belőle, s karjának dagadó izmaiba mélyítette körmeit. Keblei egyremélyebben hatoltak Delaney ajkai közé, s remegett az élvezettől. Azizgalom az ágyékát is elérte. Megpróbálta összébb szorítani a lábát,hogy pótolja a combjai közt sürgető hiányt. Igyekezett még közelebbhúzódni a férfihoz.

– Mindjárt, ígérem! – nyögte a férfi, miközben szája a nő másikkeblének sötétlő gyöngyszeme után indult. Mikor köré fonódott, Faithmár teljesen elveszítette a teste feletti uralmat. Delaney nyakára borulvaharapdálni kezdte csillogó, feszes bőrét. Torkából nyöszörögve tört előa férfi neve.

Delaney keze a combjai közé csúszott, fel egészen a nedvesfehérneműjéig. Szerette volna közvetlenül érezni a nőt. Faithszélesebbre nyitotta a lábát, így a férfi könnyedén megtalálta amegfelelő kerülő utat. A lány elragadtatottsága őt is magával rántotta.Egyik ujja mélyebbre vándorolt, s érezte a nőben keltett örömöt.Becsukta a szemét, s élvezte a növekvő vágyat, mely egyre többet akart.Faith teste önmaga parancsaira mozgott. Vad elragadtatással mozgattacsípőjét. Delaney arcához hajolt, hogy érezze ajkainak ízét. Hátravetettefejét, s aprózódó lélegzete figyelmeztette a férfit, hogy nincs értelme atovábbi várakozásnak. Faith nedves fehérneműje már eltávolodott atestétől. Közelebb húzta a nő csípőjét. Mindketten megborzongtak ahatározott behatolástól. A korábban még elviselhetetlennek tűnőfájdalom most elviselhetetlen gyönyörré változott. A férfi egyre beljebbjutott testében, míg testük teljesen egybe nem olvadt. Faith szorosanátölelte Delaney-t, és a hátát karmolta élvezetében, s ajka a férfi szájáratapadt. Delaney nyelve szeretkezésük ütemére mozgott a lány ajkaiközt. A gyönyört már nem lehetett fokozni. Faith előtt egy pillanatra

151

Pandora’s TeAm

elsötétült a világ. Ajkát egy éles sikítás hagyta el, s teste elégedettenrázkódni kezdett. Hallotta, amint a férfi torkából is egy mély kiáltásszakadt ki, s mikor érezte a csípőjében szétáradó meleg lüktetést, mártudta, mit jelent elégni, meghalni s újjászületni ugyanabban apillanatban.

Mindkettőjükről csurgott a víz. Hosszú percekig ernyedten feküdtekegymás karjaiban, míg egy hűvös fuvallat arra nem késztette őket, hogyfelkeljenek, s felvegyék a ruháikat. Delaney búcsúcsókokat helyezett ela lány testén, még mielőtt az összegombolt ruhája elrejtette volnakedvese bőrét az érintése elől. Az utolsó csók a nyakát illette. Aztánmegkereste a saját ingét, és Faith vállára borította.

– Fájdalmat okoztam neked? – kérdezte.– Nem – felelte a lány, de nem mondott igazat. Bár nem fizikai

fájdalomra gondolt. Más nyomta a szívét.Szeretett volna egy-két kedves szót hallani tőle kettőjükről, a

szerelmükről s a jövőről. De hát Delaney Carmichael már korábbankijelentette, hogy nem tesz ígéreteket. Eddig igazából ő maga sem hittvolna bennük, de most úgy érezte, más a helyzet.

Delaney segített neki felállni. – Visszaviszlek a táborba, Faith! –mondta, s türelmetlenül gombolni kezdte a nadrágját.

A lány bólintott és megfordult. Hogy mit akart tőle a nő, azt érezte aférfi, de hogy mit akar hallani, azt nem. Azt még saját magának semvallotta be.

– Gyere! – fogta meg a lány kezét, s elindultak a tábor felé. Mikor aszekerek mellé értek, még egyszer magához vonta a lányt, és gyengédenmegcsókolta. Mikor elengedte, Faith levette a válláról a férfi ingét, és akezébe adta, majd szó nélkül megfordult.

Delaney csak állt, s nézte, ahogy felmászik a szekérbe. Még egyszerönkéntelenül hozzáért, hogy segítsen a feljutásban, s nehezére esettelvenni a kezét róla.

Mikor fent volt, Faith megfordult. Szemében könny csillogott,miközben két ujját a férfi szájára tette, majd megérintette a sajátját,

– Ne sírj! – vigasztalta. Igazából nagyon sajnálta, ami történt. Mostmár nem tarthatta magát távol a hercegnőjétől. Remélte, hogy Faithnem érzi, milyen harc dúl benne.

152

Pandora’s TeAm

Mikor visszatért a saját fekhelyéhez, sokkal erősebb volt benne avágy, hogy a karjaiban tartsa a lányt, mint azt korábban hitte volna.Sodort egy cigarettát, s meggyújtotta. Mélyen leszívta a füstöt. Faithvalami eddig ismeretlen mélységes békét költöztetett a lelkébe. Tüzes,puha testére gondolt, melyet semmi nem tartott vissza a szerelemtől. Ahűvös szél mintegy visszhangozta sóhajtásait. Talizmánja jelzett neki,hogy érjen hozzá. Kezébe fogta, és emlékezett az esküjére, amit tett. Deaz a jóslat is eszébe jutott, ami a drágakő szemű nőről regélt. A drágakő,mely az egészség és a védelem köve.

Delaney tudta, hogy először annak a sebnek kell begyógyulnia, amitszülei elvesztése jelentett. Meg kell bűnhődnie a gyilkosnak. Abiztonság és a nyugalom csak ezután jöhet. Ha még él, akkor majdakarni fogja ezt a köteléket, ami ezen az éjszakán született kettőjükközött. Az édes mosolyai és a sötét titok kavarogtak a fejében.

Ha még életben lesz...

Faith korán ébredt, és kitekintett a ponyva mögül. A felkelő napsugarai úgy ömlöttek szét a földön, mint tegnap éjszaka az érzések atestében. Homályosan látta, amint Delaney nyugat felé lovagol.Delaney! Aki megtanította arra, hogy milyen az igazi szenvedély. Demost inkább csak kétségbeesést érzett. Tegnap éjjel minden olyanegyszerűnek és természetesnek tűnt. Reggelre azonban semmi nem voltésszerű és logikus. Egy olyan emberbe volt szerelmes, akivelkapcsolatban minden teljesen bizonytalan volt. Elöntötték az emlékek.Érezte csókjainak ízét, tapintásának melegét, mintha most is átölelné, skarjaiban tartaná. Szerette Martint, és szeretkeztek is néhányszor azesküvőt megelőző néhány nap során, de a vele átélt szenvedély nemvolt mérhető ahhoz, amit tegnap érzett. Megpróbálta elterelni agondolatait. Nyugtalanul rendezgette ágyát, s egy jó, kiadós nyári hűvöseső után áhítozott.

A nap vörösen és forrón izzott. Egyre melegebb és melegebb lett,ahogy órákon át haladtak a sivár, terméketlen tájon. A felforrósodottlevegő vibrált a horizonton. A víz patakokban folyt róla. Hogy tüdejéthűtse, mélyeket szippantott a néha fel-feltámadó enyhe déli szellőből,

153

Pandora’s TeAm

de jószerivel az is csak forróságot hozott. Az állatok mozgása lelassult.A szamarak és lovak bőre csillogott a verejtéktől. Faith az ingujjávaltörölgette a homlokát, s így tettek a katonák is.

– Tessék, Faith! – nyújtott felé Pris egy pohár vizet. Ivott egykortyot, és minden lelki erejét összeszedve lenyelte. Hányingert keltőenmeleg volt. Joey is kortyolt egyet, de azonmód ki is köpte.

– Nem, Joey! Le is kell nyelned, szükséged van rá! – sürgette azöccsét Faith.

Nem beszéltek sokat. Túl sok erőfeszítést kívánt volna ebben ahőségben. Ha a kerekek és a szamarakon a hám nem nyikorgott volna,akkor semmi hallható jele sem lett volna a haladásuknak.

– Oda nézzetek! – horkant fel hirtelen az egyik katona, s kelet felémutatott. Faith odanézett. Megpróbálta felbecsülni a távolságot köztükés a feléjük közeledő lovas között, aki egy nagy homokbuckaárnyékából tűnt elő. Nem kellett különösebben noszogatni aszamarakat, hogy megálljanak. A lány elengedte a gyeplőt. A másikszekérre nézett, ahol apja és Keith ült. Ők sem néztek ki valamifényesen. Széles karimájú kalapjuk eltakarta az arcukat, de tartásukbóllátszott, hogy eléggé el vannak tikkadva. Az őrmester az egyikkatonával a közeledő lovas felé indult.

Faith nem mondta volna meg a jövevényről, hogy ő is katona.Ruháját teljes egészében vörös por fedte. Mozdulataiból arrakövetkeztetett, hogy meglehetősen izgatott.

Krome őrmester viselkedése is hasonló indulatokat árult el.Megsarkantyúzta lovát, s szekerekhez vágtatott.

– Mr. Becket! El kell válnunk egymástól! Egy apacs banda elhajtottegy tucat marhát a Canoa farmról. Ha van egy kis tartalék muníciója,akkor vinnénk belőle. Majd gondoskodom róla, hogy visszafizessék.

– Faith, tedd, amit az őrmester kér! – intézkedett az apja.A gondolat, hogy a katonák elmennek, és Delaney nagyobb

biztonságban lesz, felvillanyozta Faitht. Nem sajnálta, hogy utoljáralátja őket.

Shellby közlegény kiosztott a társainak egy-egy kisebb csomagélelmiszeradagot. Mikor befejezte, a lány mellé lépett.

154

Pandora’s TeAm

– Remélem, azt megengedi, hogy megkeressem, miután letelepedett,Becket kisasszony?

– Nem, azt hiszem, hiábavaló dolog volna! – vágta rá Faithgondolkodás nélkül.

– Carmichael van a dologban, ugye? – kérdezte Shellby, smegragadta a gyeplőt, és felpattant a lovára.

Faith felnézett rá, és elmosolyodott. Először a mai nap folyamán. –Igen – felelte, nem titkolva az érzéseit.

A közlegény arca komorrá változott. – Sok minden történhet azemberrel odakint.

Faith közelebb lépett hozzá. – Fenyeget?– Nem – felelte, s megrántotta kalapjának karimáját – Csak a

tényekre emlékeztetem, Becket kisasszony. Annak az embernek sokellensége van. Ezt ne felejtse el! – Könnyedén megrántotta a gyeplőt, sa többiek után vágtatott.

Faith egy pillanatig utánanézett, majd elfoglalta helyét az ülésen. Azapjáék szekere megindult. Kezébe vette a kantárt, mozdulatára aszamarak vánszorogni kezdtek.

Néhány óra múlva Delaney a szekerekhez lovagolt.Nem állt meg Faith mellett, hanem egyenesen az apjaék felé tartott.

Mondott nekik valamit. A lány feltételezte, hogy emiatt változtattakirányt, ugyanis nyugat felé fordultak, egy sziklacsoport felé.

Faith észrevette, hogy a távolban kavarja a homokot a szél. Remélte,hogy egy hűvös áramlat érkezik, de tévedett. Az arcába csapódó levegőmég az eddigieknél is melegebb volt.

– Faith, ki akarok szállni! – nyafogott Pris mellette.– Majd később, kicsim. Most azt hiszem, hogy előbb el kell érnünk

azokat a sziklákat – mosolyt erőltetett az arcára, és nyugtatásképpen ahúgára nézett.

Pris izgett-mozgott az ülésén, majd bólintott, s arcát nővéreoldalához dugta.

Az első szekér megállt. Keith leugrott róla, és vizet vitt aszamaraknak.

– Mi a baj? – kérdezte Faith, köhögve, mert egy jókora adaghomokot vágott az arcába a szél.

155

Pandora’s TeAm

– Del azt mondja, vihar lesz – válaszolta az apja.– Faith! – nyafogott újra Pris.– Rendben – hagyta rá, s segített a húgának lemászni a szekérről. –

Joey, tartsd a gyeplőt, amíg Keith nem jön. Nekem Prisszel kellmaradnom.

– Hová mégy, Faith? – kiabált rá Keith, – Menj vissza a szekérbe, énmajd itatom a szamarakat, te csak töltsd meg a vödröt.

Egy pillanat alatt hatalmas porfelhő kerekedett körülöttük. – Gyerevissza, Pris! – kiabálta Faith a süvítő széllel szemben. – Pris! Pris! Holvagy?

– Itt vagyok! – hallatszott egy erőtlen hang.Faith a hang irányába indult, de egy újabb széllökés majdnem

feldöntötte, s letépte róla a kalapját. Megpróbált utánakapni, de nemérte el, s közben szoknyáját a nyakába fújta a szél. Igyekezettleszorítani, de ekkor olyan sűrű homokfüggöny támadt körülötte, hogyaz égvilágon semmit semjátott.

– Pris! – kiáltotta újra, s szája tele lett homokkal, majdnemmegfulladt tőle. Ijedten megfordult, de nem látta a szekeret sem.Megijedt. Elhagyta a kalapját, Pris nem válaszol. Megpróbáltnyugalmat erőltetni magára, de nem sikerült. Eluralkodott rajta a pánik.Ha még ő sem látja a szekeret, hogyan talál oda vissza Pris?

A szél már a szemét is kiszárította. A szoknyáját tartotta az arca eléfedezékül. Egyszer csak Delaney állt előtte. A fejére húzta elveszettkalapját. A szája előtt kendő volt, azon keresztül kiáltott rá.

– Menj a szekérbe!– Pris! – ordította vissza.– Hol van?Faith nem tudott válaszolni. A torka teljesen kiszáradt. Megrázta a

fejét.– Megtalálom! – jelentette ki a férfi– Én... is... – próbálkozott a beszéddel a nő.Delaney nem vitatkozott vele. Megragadta a lányt, és a vállára tette.

Ha nem aggódott volna ő is Pris miatt, akkor elmosolyodott volna,emlékezve arra, mikor így vonultak végig Prescott utcáin. Faith

156

Pandora’s TeAm

ugyanúgy kapálózni kezdett, mint akkor. Minden különösebb ceremónianélkül bedobta a szekérbe.

– Tömd be a nyílásokat, és maradj itt! – kiáltott rá.– Találd meg, Delaney! – kiáltotta volna a nő, ha maradt volna még

egy szikra nedvesség a torkában. Így csak suttogni tudta.A férfi bólintott, és mondott valamit, de szavait elvitte a szél.Faith kifelé nézett, s csak a kavargó vörös port látta, amely mindent

betakart. Delaney távolodó alakját is.– Találd meg gyorsan! – imádkozott magában.– Faith, félek!Összehúzta a vásznat, és megfordult. Joey az ágyában kuporgott.

Takaróját szorosan magára tekerte, s csak a szeme látszott ki. Faithodament hozzá, és átölelte.

– Ne félj! Rövidesen elmúlik a vihar, és Del megtalálja Prist. Nemengedjük, hogy bármi is történjen vele.

Még be sem fejezte igazán, mikor a szekér megrázkódott egyhatalmas lökéstől. A szél erősödött. Megszorította öccsét, majd gyorsanfelállt, hogy a takarókkal befedje a nyílásokat. Fojtogató volt a hőség.Mohón ivott a vízből, most nem érdekelte, mennyire meleg. Nedvesvolt, semmi más nem számított. A szekérben is mindent elborított afinom vörös por. Lefeküdt Joey mellé, és betakarózott. Kétségbeesettenpróbálta elképzelni, mi történhet odakint. Növelte aggodalmát, hogy aszél süvítése egy cseppet sem csökkent.

Azt akarta hinni, hogy Delaney megtalálta Prist, és most valamibiztonságos helyen várják a vihar végét. Úgy ismételgette magában ezta gondolatot, mint egy litániát. Az idő egyre csak múlt, s odakintrőlegyedül a szél sivítását lehetett hallani.

Arra riadt fel, hogy csak a csendet hallgatja. A vihar elmúlt. Joeymélyen aludt, s a szekérben békésen szállingózott a vörös por. Érezte,hogy a tüdeje is tele van vele. Kiszaladt a szabadba, ahol szinténmindent vörösben látott.

– Faith? – szólt rá az apja, aki éppen most ereszkedett le a szekérről.– Delaney visszajött – mondta, s széttárta a kezét.

– Pris? – kérdezte alig hallhatóan.

157

Pandora’s TeAm

Robert megrázta a fejét. Delaney Faith felé rohant, hogy elkapja azájulásba zuhant nőt.

158

Pandora’s TeAm

Tizennegyedik fejezet

Faith magához tért. Az apja térdelt mellette, és egy ruhával törölgette azarcát. Eltolta a kezét, és megpróbált felülni. De mikor meg akartszólalni, csak rekedtes nyöszörgés hagyta el a torkát.

– Itt van, igyál! – parancsolta Robert, egy pohár vizet tartva aszájához.

Édes volt, és hideg. Amint egy kortyot ivott belőle, nem tudtaelvenni a szájától, amíg ki nem itta az egészet.

Keith éppen befejezte a tűzrakást, Joey mellette ült. Delaney-t nemlátta.

– Del visszament Prist keresni – mondta Keith, mielőtt a nővérekérdezhette volna. – Ne aggódj, meg fogja találni. – Megpiszkálta atüzet, s újra ránézett. – Meg fogja, ugye, Faith?

– Ha valaki, akkor ő igen – felelte, de nem mert hosszan a szemébenézni, hallván a kétségbeesést a saját hangjában. Elvette a másodikpohár vizet is, kiitta, s feltápászkodott.

– Miért nem maradsz nyugton, Faith? – kérdezte az apja.– Segíteni akarok megkeresni Prist.– Delaney azt mondta, hogy maradjunk itt. Kérlek! – tette hozzá, s

tőle szokatlan kedvességgel megfogta a kezét. – Maradj itt velünk!Mielőtt felelhetett volna, lódobogás hallatszott.Keith felkapta a puskáját, Robert pedig védelmezően lánya elé állt.– Becket! – ismerték fel Delaney hangját. – Megvan Pris!Faith felpattant, és a férfi felé rohant. Majd megtorpant, mikor

észrevette a három férfit is mellette. A tűz halvány fénye mellettmegállapította, hogy bár olyan ruhát viselnek, mint a fehérek,mindhárman indiánok.

Delaney leszállt a nyeregből, és leemelte Prist is.

159

Pandora’s TeAm

– Ők találták meg, és biztonságba helyezték – mondta, s átadtaFaithnek a gyereket. – Fogadjátok kedvesen őket!

Faith, elrejtve félelmét, engedelmeskedett.– Jöjjenek, kérem, osztozzanak velünk szerény vacsoránkban!Mivel egyik indián sem mozdult, a lány Delaney-re nézett. –

Értenek...– Tökéletesen értik, Faith – vágott közbe a férfi. – Ezek az emberek

nem apacsok, hanem pimák. Ez talán megnyugtatja az apját. Úgyöltözködnek és beszélnek, mint mi. A Szent József-rendi apácáktanították őket.

– Hallom, amit mond, Carmichael! – bicegett oda Robert, és megálltaz indiánok előtt. – Köszönöm, hogy megtalálták a kislányomat ésvisszahozták. – Becket látta, hogy az öltözékük normális ugyan, dehajuk hosszú volt, és fülükben fonott díszeket viseltek, igyekezett nemoda nézni, majd Prishez fordult.

– Jól vagy?Pris bólintott, és Faith nyakához hajtotta a fejét. Nővére halkan

súgott neki valamit és elindult vele a szekér felé. Útközben hallotta,amint Delaney torokhangon válaszol valamelyik indián kérdésére.

– Keith! – szólt az öccsének, miközben leültette Prist a szekérben.Felemelt egy üres vödröt. – Töltsd meg ezt ott, ahol apa azt a hidegvizet találta. Meg akarom mosdatni Prist, és biztos akarok lenni abban,hogy nincs semmi baja.

– Nem apa találta a vizet, hanem Del.– Jaj, siess már, Keith! – mondta, és ő is bemászott a szekérbe.

Betakarta a húgát, s annak leple alatt levetkőztette. – Meglátod, kicsim,sokkal jobban fogod magad érezni, ha már tiszta leszel.

– Annyira féltem, nem láttalak sehol – kezdett Pris panaszkodni –,hiába kiabáltam, nem válaszoltál. Megpróbáltam visszatalálni, de nemsikerült. Pedig nagyon akartam.

– Tudom – válaszolta Faith, és tiszta ruhát keresgélt. – Én iskerestelek téged. Delaney...

– Aztán megláttam őket. Nem bántottak. A lovakkal együttmindnyájan lefeküdtünk a földre, és betakaróztunk. Olyan nehéz voltlevegőt venni. Adtak nekem inni, s aztán Delaney megtalált minket.

160

Pandora’s TeAm

– Itt van! – mondta Keith, és fellendítette a vödröt.– Kezdd el csinálni a vacsorát! Ez a legkevesebb, amit tehetünk

értük. Ne törődj azzal, amit apa mond, gondoskodj róla, hogy egyenek.Keith bólintott és megfordult. Majdnem beleütközött Delaney-be.– Nyugi, Keith! – mondta a férfi, és felnézett Faith-re. – Pris jól van?– Igen... és te? – pillantásuk találkozott.– Én is, csak egy kicsit éhes vagyok – megigazította a kalapját,

sarkon fordult és elment.Faith tátott szájjal nézett utána. Hallotta, amint Pris hívja, de egy

pillanatig nem bírt sem megmozdulni, sem pedig válaszolni. Még sohanem hallotta a férfit az evésről beszélni.

Delaney letelepedett Joey mellé. – Látom, fiú, egy darabbanmaradtál!

– Faith velem volt – felelte, s mesélni kezdett a férfinak, akivégighallgatta a beszámolót.

A tűz másik oldalán ülő pimákat nézte, majd Robertre pillantott, akiidegesen gyűrögette nadrágját. Joey vállára tette a kezét. – Megyek, fiú,segítek Keith-nek. – Amíg Joey-t hallgatta, egyfolytában Faith járt afejében. Nagyon erős nő. Nem számolta azt a pillanatot, mikormegtudta, hogy nem találták meg Prist. Ehelyett arra gondolt, mikormegpillantotta a három ijesztő ábrázatú indiánt. Elég volt egy egyszerűmondat, hogy elmúljon a félelme. Napról napra erősödött a hite, hogy anő remekül hozzászokott az itteni körülményekhez. Ostobának tartottamagát, amiért azt mondta neki, hogy éhes. Faithnek tudnia kell, hogy ősoha nem szokott az evésről beszélni.

Hallotta, amint Keith átkozódik, egy vörös porral takartszalonnadarabbal a kezében. – Mosd le róla, aztán szárítsd meg! –rendelkezett a férfi. Tudta, valamennyi élelmük nagyjából hasonlóállapotban lehet. Elővette az ilyen események kivédése miatt gondosanbecsomagolt kávésdobozát, majd megtöltötte a kannát, és a tűz széléhezrakta. Faith és Pris csatlakozott hozzájuk.

– Sajnos, elég kevés az ennivalónk, de amink van, azt szívesenmegosztjuk magukkal – mondta a lány, az indiánokra nézve.

Szüksége volt némi bátorságra, hogy állja a méregető pillantásaikat.– A nő s-ké-g – mondta a legidősebb.

161

Pandora’s TeAm

Delaney elmosolyodott. Alaposan megszemlélte a lányt. A hajábólmár kifésülte a vörös port, s feltételezte, hogy már a ruhájában sincs.Bőre aranybarnán csillogott, nem számítva az arcán lévő enyhe pírt.Sokáig nézte ragyogó szemét, majd a szájára csúszott a pillantása.Eszébe jutott a tegnap éjszaka, s egy pillanat alatt újra érezte ajkainakpuha melegségét. Légzése szaporábbá vált anélkül, hogy észrevettevolna. Úgy látta, hogy a nő is gyorsabban szedi a levegőt. Forrósodnikezdett a vére az emlékektől. Még egyszer a szemébe nézett, s arca egyfájdalmas grimaszba öltözött.

Faith tudatában volt annak, hogy nincsenek egyedül, s mérgesenvette tudomásul a kutató szemeket.

– Mi vagyok én? – kérdezte. – Mit mondtak rólam?– Biztos abban, hogy tudni akarja, hercegnő?– Igen – felelte, pedig egyáltalában nem volt az.– Gyönyörű! – jelentette ki a férfi, némi tulajdonosi büszkeséggel a

hangjában.Megerősítő morgás volt a válasz az indiánok részéről, amit Faith

nem volt hajlandó tudomásul venni. Enyhén elpirult, és nem tudta, hogymegbízhat-e Delaney fordításában. Idegesen megigazította a szoknyáját.Már azon volt, hogy megkérdezi a férfit, hogy tényleg igazat mondott-e,mikor újra megszólalt.

– Ja, van néhány olyan szó, ami túlságosan is nyelvtörő egyindiánnak.

– Ó! – mosolyodott el Faith megnyugodva. Még senki sem neveztegyönyörűnek. Megint a testén érezte az indiánok kutató szemét. Azidősebb most egyenesen Delaney-hez fordult, aki a szalonnát sütötte atűzön.

– A lánygyerek a tied és ezé a nőé?– Nem! – válaszolt gyorsan a férfi, s kerülte Faith pillantását. Nem

akart emlékezni arra, amikor Faith a hasára tette a kezét. De a gondolatmégis elfutotta a fejét, és a lány szemébe kellett néznie. De őmeghiúsította ezt a szándékot. A tűz fölé hajolva úgy tett, mint akinagyon el van foglalva a szalonna serpenyőbe rakásával.

– A nő a tied? – hallotta a következő kérdést.

162

Pandora’s TeAm

Delaney megrázta a fejét. – A férfi az apja, a két fiatal fiú pedig azöccse. – Az indiánok szemébe nézett és mosolygott. Tudta, mi fogkövetkezni. Mikor a legfiatalabb pima a puskára nézett, amit Keithhanyagul a tűz mellett hagyott, Delaney érte hajolt és felvette. – A nőnem az enyém, de a puska igen.

Elégedetlen morgás volt a válasz. Faith összehúzta a szemöldökét,hallván a figyelmeztetést a férfi hangjában. Érezte, hogy elönti a méreg,amiért a férfi letagadta, hogy az övé. „De nem ígérek semmit" – jutotteszébe Delaney kijelentése. Úgy tűnt, hogy az elmúlt éjszaka semváltoztatta meg az érzéseit. Az apjára nézett, amint az megjelent a tűzmellett. Nem volt benne biztos, hogy hallotta-e az előbbieket, vagy sem.

– Keith, nyiss fel egy zsák lisztet! – szólt az öccsének. – Talán vanegy, amelyikbe nem ment bele a por. – Nem törődött az öccse haragospillantásával. Már nagyon zavarta, hogy a három indián mindenmozdulatát figyeli. Egyedül szeretett volna lenni.

– Nem tudom, hogyan szólítsalak benneteket! – szólalt meg Pris aháta mögött. – Nem mondtátok meg, hogy mi a nevetek.

– Pris, ezt nem szabad! – figyelmeztette, de látta, amint az idősebbférfi nyugtatólag int a kezével. Nem értetté félre a mozdulatát, hiszen őis így szokta nyugalomra inteni a gyerekeket.

– Gyere ide, kis ember! A szépen öltözött asszonyok olyan nevetadtak nekünk, mint amilyen a fehér embernek van. – Megvárta, amígPris megáll előtte, s maga felé fordította a mutatóujját. – EngemJosephnek hívnak.

Pris előrenyújtotta kis kezét, és mosolygott, – Köszönöm, hogymegmentettek, Joseph!

– Engem Henrynek neveztek – mondta a jobb oldalon álló indián.Pris megismételte a köszönetét. Faith figyelte, amint húga a

harmadikhoz lép, akit Elinek hívtak, és félénken megfogja a kezét, majdfelé szalad, és elbújik a szoknyája mögött. Megállapította, hogy Henryés Eli nem lehet sokkal idősebb Keithnél.

Az öccse visszatért a zsák liszttel.– Ez volt a legjobb, amit találtam – mondta.

163

Pandora’s TeAm

Faith megfogott egy tálat, és rábízta Keithre a szalonnát. Az indiánokéhes arcát nézte, s azt kívánta, hogy bárcsak ne vitték volna el a katonákaz élelmüket.

Delaney felemelkedett a helyéről, kezében tartva a puskát. –Megyek, hozok valamit – mondta.

Faith tűnődve nézte távozó alakját. Már nem először fordult elő,hogy Delaney szinte kitalálja a gondolatát, s már cselekszik is, mégmielőtt megszólalhatna. Keith elkészült a szalonnával, és beleöntötte atésztát a forró zsírba. Delaney két doboz körtével tért vissza. Faithpontosan ezekre gondolt. Mosolyogva kérte, hogy bontsa ki. A férfivisszamosolygott rá. Kedvesen és melegen. A lány elraktározta afejében a nézését.

Az utolsó morzsáig minden elfogyott. Faith homokkal súrolta ki aserpenyőt, és hallgatta Delaney halk mormogását, amint a pimákkalbeszélgetett a saját nyelvükön. Neheztelt az apjára, amiért az egészvacsora alatt irigyen figyelt minden falatot, amit az indiánok megettek.Remélte, hogy ők ezt nem vették észre. Hogyan is lehet így viselkednivelük, mikor megmentették Pris életét. Biztos volt benne, hogy csakazért nem szólt egy szót sem a vacsora alatt, mert Delaneyfigyelmeztető pillantásai jobb belátásra kényszerítették.

Pris és Joey már mindketten nagyon álmosak voltak. Keithfelajánlotta, hogy lefekteti őket. Faith meglepődött, hogy az öccse ilyenkészséges, és örült neki, hogy így még tovább üldögélhet a tűz mellett.De felpillantott, és látta, hogy a Joseph nevű indián kitartóan bámulja.Rögtön meggondolta magát, és felállt. Még mindig a kezében tartotta aserpenyőt.

– A nő s-kawk.Delaney nem nézett Faithre. Ki hörpintette a kávéját, s a csészét

komótosan maga mellé helyezte a földre.– Ja, erős!– S-doa? – érdeklődött az indián.– Egészséges? – kérdezett vissza a férfi, s mikor Joseph bólintott,

megvonta a vállát. – Azt hiszem.

164

Pandora’s TeAm

– Muszáj úgy beszélni rólam, mintha egy darab kő lennék? –kapcsolódott be Faith a társalgásba, felháborodva a férfi arcánmegjelenő pimasz mosoly miatt.

Delaney-nek már a nyelvén volt a válasz, hogy, ugyan már, hol van őegy kőtől, de erőt vett magán.

– Apám még nem kapott nyugtát – szólalt meg Henry.Delaney kényszeredetten Robert felé fordult. – Becket, azt akarják,

hogy fejezze ki valamivel a háláját a legkisebb lánya megmentéséért.– Szóval ezért méregetik folyton az én Faithemet ezek a gaz... –

elharapta a mondatot. – Szóval Faithre gondolnak!Delaney lehűtötte frissen támadt indulatait, s áldotta Robert

bölcsességét, hogy még idejében visszafogta magát, s nem neveztegazembereknek a pimákat. Felállt, és megfontolt léptekkel Becket feléindult.

– Valamit ajánlania kell nekik cserébe a lánya életéért.– Soha!– Becket, maga...– Én nem ajánlok fel semmit ezeknek. Ki nem állhatom őket! Maga

rávett, hogy vigyük magunkkal azt az apacsot, hülye voltam, hogybeleegyeztem. Tudom, hogy ő volt az egyik, aki ellopta a katonáktól aszamarakat! Most meg arra akar rávenni, hogy még adjak valamiajándékot ezeknek!?

Delaney erőt vett magán, hogy ne lóduljon meg a keze. Szerettevolna jól megrázni ezt az embert. – Beszélt Krome-nak Seanilzayről?

– Nem – mondta Robert, de nem nézett a szemébe.– Na és mit mondott még el? – kérdezte Delaney olyan kedvesen,

ahogyan csak tudta.Becket felkapta a fejét, és az arcába nézett. Gyűlölet sugárzott a

szeméből. – Maga elvette a büszkeségemet. Elvette a fiamat, Keitht, akiúgy néz magára, mint az atyaistenre. A lányomat... – Robert ismét aszájába harapott. Nem akart Faith miatt összetűzésbe kerülni Delaney-vel. Főleg nem, ha a lánya hallja minden szavukat. Attól félt, hogy aférfi oldalára állna, és így elvesztené. Felállt, megfordult, és ott akartahagyni Delaney-t. Meglepődött, mikor az utánanyúlt és megállította.

165

Pandora’s TeAm

– Nem értett meg. Sajnos, nincs elég időm, hogy részletesenelmagyarázzam. De magának van mit a pimának ajándékozni. Én nemtehetem meg, mert nem az én lányom. De ha az volna, biztos, hogysemmit sem tartanék értékesebbnek az életénél.

Becket elrántotta a karját, és nem volt hajlandó válaszolni.– Kockára tenné valamennyiünk életét egy nyomorult bizsu miatt!?

Milyen ember maga, Becket? Egyszer már figyelmeztettem, mielőtt...– Azt akarja, hogy adjak nekik valamit, Carmichael?Nos, rendben van! Olyat kapnak, amit soha nem felejtenek el!Delaney megfordult, és gyorsan mondott valamit az indiánoknak. Az

idősebb felállt, a másik kettő mögéje sorakozott. Mérgesen kiabáltak.Faith hátranézett, hogy lássa, mit hoz nekik az apja. A kiáltása

figyelmeztette Delaney-t. A férfi csendet intett, és Robert felé fordult.– Maga hülye barom! – mondta.Becket egy indiánokra szegezett puskával állt előtte. – Mondja meg

nekik, hogy tűnjenek el innen! Megetettem őket, ezt pont elég fizetség!Delaney óvatosan Joseph elé állt, s a testével védelmezte. – Ez

ostoba ötlet volt, Becket! Az ő földjükön vagyunk. – Bármennyire ispróbált meggyőző lenni, Robert nem hallgatott rá.

– Nem érdekel! Már elegem van abból, hogy folyton parancsolgatnekem! Nem állhatom magát. Ideje, hogy nyugton maradjon. Aztakarom, hogy tűnjenek el ezek innen!

Faith védelmezőleg közelebb húzódott Delaney-hez. De apjavillámló pillantásától megmerevedett.

Becket először Delaney-re, majd a lányára nézett. A tény, hogyegymás mellett látta őket, amint eltakarják előle a célt, elborította azagyát. Henry ezt a pillanatot, választotta, hogy futásnak eredjen. Robertfenyegetést látott a mozdulatában, és nem késlekedett.

Két lövés dörrent. A golyók tompa puffanással álltak meg az indiánfiatal, testében. Mindenki dermedten figyelte, ahogy megtántorodott, sföldre zuhant.

Pris sikítása hallatszott a szekérből. Faith el akart rohanni, de Elielkapta a karját. Delaney hihetetlen gyorsasággal Becket előtt termett,és kitépte a kezéből a puskát. Lábát a férfi mögé tette, és a tussal ahasába vágott. Robert elterült a földön. Delaney felpillantott, s látta,

166

Pandora’s TeAm

hogy Keith is fel van fegyverezve. Visszaparancsolta és gyorsankiürítette a puskát, s átkozódva elhajította.

– Ember, tudod te, mit csináltál!? – kiáltott a tápászkodó Robertre,de belátta, hogy ez egy ostoba kérdés volt.

– Henry meghalt! – hallotta Faith hangját maga mögül.Behunyta a szemét, és átkozódni kezdett. Megint Becketre nézett, aki

a hasát fogva felállni próbált. Delaney ereiben egy pillanat alattmegfagyott a vér. Faith kiáltozása hirtelen abbamaradt. Hátraperdült.Joseph a lány mögött állt, kését a torkának szegezve. Eli márösszeszedte a lovaikat.

– A rohadt életbe, Carmichael! Csináljon már valamit! – kiáltottaRobert. – Keith! Lődd le a disznót!

– Ha lősz, a nővéred meghal! – kiáltott rá Delaney. – Menj vissza agyerekekhez, és nyugtasd meg őket! – Igyekezett meggyőző lenni, hogya fiú rá hallgasson, ne az apjára. Igyekezett Faith rémült arcába nézni.Meg akarta győzni a tekintetével, hogy okosabb, ha nem ellenkezik,tudta, hogy a torkának feszülő kés élesebb, mint a borotva.

Eli éles, torokhangú parancsokat osztogatva húzta magával a vadulkapálózó lovakat. Henry testét az egyik ló hátára tette, ő pedig felpattanta másikra. A harmadik ló Josephet várta, aki Faithszel együtt feléjükhátrált.

– Nem engedheted, hogy elvigye! – ordította Becket magábólkikelve.

– Becket, ha megmozdul, megölöm! – mondta Delaney fenyegetően.Tehetetlen dühöt érzett. Nem merte megtenni, amit Robert akart. Faithéletébe kerülhetett volna. Egy pillanat tört részéig volt rá lehetősége,hogy próbálkozzon valamivel, mikor Joseph felkászálódott a nyeregbe.De felmérte, hogy nem érné el egyből őket, és így inkább nemkockáztatott.

– Nyugodj meg, hercegnő! – kiáltotta felé. – Mögötted leszek.Joseph a nyeregbe emelte a lányt, s maga elé ültette.A lovak felágaskodtak, elülső patáikkal a levegőt csapkodták, majd

elvágtattak. Delaney nem várt tovább, a lova felé rohant.

167

Pandora’s TeAm

Tizenötödik fejezet

A sötétség elrejtette az indiánokat. Patkolatlan lovaik nyomai azonbanmegmaradtak a homokon. Délnyugat felé tartottak, a hegyekkel ésvölgyekkel tarkított vidék irányába. A hold sűrű felhők közé rejtőzött.Alig lehetett látni valamit. Nem fogta vissza a lovát. Lassan magukmögött hagyták a sivatagot.

Delaney átkozódott magában, mikor a ló patái egy kőhöz verődtek.Elég hangos volt a koppanás ahhoz, hogy messzire hallatszódjon.

Megbecsülte az eltelt időt. Tudta, hogy Faith lábai mostanra márelzsibbadtak, s egyre kényelmetlenebbül érzi magát a ló hátán.Gyorsabb tempóra biztatta a lovát, mert biztos volt abban, hogy ha mostnem éri utol őket, akkor soha többé nem fogja megtalálni a hercegnőjét.

Faith vett egy mély lélegzetet, és megpróbált ellenállni annak azerőnek, amivel Joseph a ló nyakához nyomta. Úgy érezte, mintha ezertű szúrná a kezét és a karját. A lábát már nem is érezte. Az indián vadszorítása elszakította a hátán a ruhát, mikor a nyeregbe emelte. Durvakeze erősen nyomta már a derekát. Arca kipirult a szembejövő hideglevegőtől.

– Engedjen el! – kérte az elrablóját. – Tudja, hogy maga után jön! –Megpróbált mozogni, hogy megszüntesse a zsibbadtságot, de az indiánszorításában ez nagyon fájdalmasnak bizonyult. Valamit mintha hallottvolna. Felemelte a fejét, és figyelt. Most tisztán kivehető volt, ahogy apatkó a kőnek csapódik. Delaney a közeiben van! A sírás környékezteörömében. Minden erejét összeszedve mozgolódni kezdett, hogy ezzelis nehezítse Joseph dolgát.

Eli otthagyta őket. Az út emelkedett. Faith kezét és lábátösszekarcolták a sűrű bokrok és ágak.168

Pandora’s TeAm

Valahol a távolban égy prérifarkas vonított. A nő reszketett afélelemtől. Tudta, hogy nagy veszélyben van. Nem tudott másragondolni, csak arra, hogy Delaney szorosan a nyomába van.

A hideg szél arra kényszerítette, hogy kinyissa a szemét. Sikítaniakart, de nem jött ki hang a torkán. Megálltak az ösvény szélén.Mellettük szakadatlan mélység tátongott.

A ló érezhetően félt, s Joseph halkan suttogott neki valamit. Faithvisszatartott lélegzettel figyelte, amint a ló megteszi az első bizonytalanlépést. Az indián megint mondott valamit. Az állat csuromvíz volt, s atestéből sugárzó meleg most kifejezetten jólesett a nőnek. Nem tudtaeldönteni, melyikük fél jobban: ő vagy a ló? Néhány újabb lépéskövetkezett, s ahogy Faith a szikla szélén lépkedő patákat figyelte, méga könnyes szemét sem merte megtörölni. Tudta, hogy most minden azállat egyensúlyérzékén múlik. Úgy érezte, hogy már nagyon régóta tartez a borotvaélen táncolás. Nem mert többet lefelé nézni. Behunyta aszemét, és arcát a ló nyakára hajtotta. Érezte a feszülő izmokat. Figyeltesaját szívének tompa puffanásait. Úgy tűnt, hogy megállt az idő. Mégahhoz sem volt lelki ereje, hogy imádkozzon.

Fenyőillat csapta meg az orrát. Túljutottak a nehezén, a ló márgyorsabban ügetett. Tudta, hogy a fák valahol lent vannak, deképtelenség volt valamit is látni belőlük ebben a sötétben. Az illaterősödött, és ismét sűrű bokrok jelenték meg mellettük. Faith újabbhangokat hallott. Mintha víz csapódna a sziklákhoz. A ló engedelmesenkövette gazdája utasításait. Megpróbálta lerázni a kábulatát. Hogyelterelje Joseph figyelmét, újból kérlelni kezdte, hogy engedje el, sközben a szökésen járt az esze.

Átkozta magát, amiért csak most vette észre, hogy az indián már egyideje nem szorítja. Gondolhatta volna, hogy nem bírja őt így tartanisokáig, s előbb vagy utóbb nem fog rá figyelni. Tudta, hogy gyorsnakkell lennie. Feszülten készülődött, s egyre csak mondogatta magában,hogy meg tudja csinálni. Hirtelen lecsúszni, arrébb gurulni és elrejtőzni.

Ha Delaney szorosan mögöttük jár, akkor így időt nyer neki azzal,hogy Joseph leszáll a nyeregből, és keresni kezdi.

Egy emelkedő aljához értek. Gyorsan levágódott a ló hátáról. Olyanhamar ért földet, hogy nem volt még ideje felkészülnie rá. Az egész

169

Pandora’s TeAm

teste sajogott. Összeszedve minden tartalék erejét, egyet fordult, éskúszni kezdett. De több már nem volt benne. Kimerülten elterült aföldön. Úgy érezte, hogy haldoklik.

Joseph az oldalába rúgott. Könnyek szöktek a szemébe, mikor ahajánál fogva felemelte.

Lovának horkanása felkeltette az indián figyelmét. Faith álla nagyotcsattant a földön, ahogy Joseph elengedte a haját. A lányt már nemérdekelte, mi történik vele. Semmi sem tudta rávenni, hogymegmozduljon.

Látta, amint Delaney megérkezett. Nem tudta, hogy észrevette-e,vagy sem. Teljesen nyugodtnak látszott.

Egy nagyot sóhajtott, mikor az indián egy kissé távolabb húzódotttőle.

– Hazudtam neked – mondta Delaney a nő az enyém!Joseph nem válaszolt. Delaney kicsatolta az övét, és a háta mögé

tette. Gombolni kezdte az ingét anélkül, hogy levette volna a tekintetétaz indiánról. – Harcolni fogok azért, ami az enyém. – Az ingét ishátratette. Kinyitotta a nyeregtáskát, és elővette a mokaszinját. – Tebecsületes ember vagy, Joseph. Nem támadsz az ellenfeledre, mikor azmég fegyvertelen.

– Ez szégyenére válna egy harcosnak! – felelte az indián.Delaney egyetértően bólintott, és leszállt a nyeregből. Lehúzta

csizmáját, s közben egy pillanatra sem vette le a szemét Josephről.Ügyes mozdulattal felvette a mokaszint, majd a nyereghez kötötte acsizmát. Kimért léptekkel az indián felé közelített. A vér egyregyorsabban kezdett áramlani az ereiben, egészen addig, amíg érzékei alehető legélesebbé váltak. Az apacs harcosoktól tanulta ezt a módszert.

Joseph előhúzta a kését. Delaney is kezébe vette a fegyverét.– Mielőtt elkezdjük, tudnod kell: sajnálom, hogy Henry meghalt. Én

nem kívántam, hogy így legyen.– A fiú az öcsém volt. Az első vér nem elég!

Delaney bólintott. Tudta ellenfele erősségeit és a gyengeségeit isegyaránt. De azt is, hogy a kinézetből ítélni mindig bizonytalan, Josephmintegy húsz-harminc fonttal nehezebb volt nála. Tudta, hogy egy kis

170

Pandora’s TeAm

megcsúszás, egy rossz mozdulat könnyen az ember életébe kerülhet.Meg kellett védenie Faitht.

– Elfogadom a halálig való küzdelmet. De engedd a nőt a lovamhoz,s hagyd, hogy elmenjen.

Az indián egy vad kiáltással átugrott a lány testén, véget vetve atovábbi beszédnek.

Faith erőt vett magán, hogy távolabb kússzon. Az élet lassanvisszatért a lábába. Ha az előbb azt hitte magáról, hogy agonizál, akkorez most maga volt a pokol. Teste megálljt parancsolt. A világelelsötétült egy pillanatra, jelezvén, hogy mi fog történni, ha nemengedelmeskedik. De nem tehetett mást. Túl közel volt hozzájuk. Az agondolat, hogy Delaney érte jött, friss energiával töltötte el. A szemétnem tudta levenni a villogó késekről. A fák között gyéren beszivárgófény mellett nézte a két férfi feszülten figyelő alakját. Az egyetlen hang,amit hallott, az a mokaszinok finom suhogása volt a puha földön. Nemkiabáltak egymásra semmi sértőt. Aztán hirtelen összecsaptak. Ügyesenkikerülték egymás pengéjét. Faith túlságosan is rémült volt ahhoz, hogyfelkiáltson. Túlságosan is féltette Delaney-t. Bele sem mert gondolni,hogy mi lesz vele, ha elvesztené.

De a férfi gondolt erre, s tudta, hogy semminek sem szabad elterelniea figyelmét a harcról. Joseph ügyes ellenfél volt. Delaney tisztában voltvele, hogy az indián büszkeség nem engedi meg, hogy csakmegsebesítse. Minden leleményét össze kellett szednie, hogy elkerüljeJoseph susogó pengéjét. Minden pillanatban a szeme előtt lebegett,hogy meg kell ölnie ellenfelét, különben élete végéig vadászni fog rá. Ahelyzet világos volt.

Delaney tudta, hogy Joseph be akarja szorítani a fák közé, ahol nemtud majd olyan szabadon mozogni. Az indián, hozzá hasonlóan,állandóan a szemét figyelte. Az ember szeme mindig hamarabb mozdul,mint a karja. Így van csak esély eltáncolni a kés elől. Delaney aztakarta, hogy ellenfele inkább támadjon.

Átdobta a kést a jobb kezéből a balba. Joseph követte a mozdulatot aszemével, s így Delaney egy szemvillanásnyi előnyre tett szert.Előreugrott, és kése felmetszette az indián jobb karját. A lendülettőlellenfele mögé került. Már nem volt helye a sajnálatnak, elérkezett a

171

Pandora’s TeAm

döntő pillanat, Joseph már fordult, s Delaney tudta, ha most nemcselekszik, meghal. Kését egy kegyetlen mozdulattal az indián hátábamélyesztette, a gerinc mellé. Szabad kezét ellenfele szájára szorította,hogy elfojtsa a kiáltását. Nem húzta ki a pengét a testéből. Egypillanatig mereven álltak, majd Delaney a térdével hátba rúgta. A kés akezében maradt, Joseph pedig térdre rogyott. Egy kíméletlen shatározott vágás következett, s az indián élete véget ért.

– Fogd a lovát! – parancsolt Faithre anélkül, hogy hátranézett volna.A lány nem válaszolt, így megismételte a szavait. Halk sírást hallott.

– Erre most nem érünk rá, hercegnő! – ment oda hozzá. – Elisegítségért sietett. Utána kell mennünk.

– Nem tudok megmozdulni! – sóhajtotta a nő, és becsukta a szemét,hogy ne is lássa a földön fekvő halott indiánt.

Delaney felemelte és megrázta. – Ha nem ölöm meg, akkormindnyájan meghalunk! – Nem törődött a lány remegésével. A mármegszokott módon a vállára vette a nőt, és a lovához vitte. Az állatnyugtalan volt a friss vér szagától. Feldobta Faitht a nyeregbe.Felültette, és a kezébe adta a gyeplőt. – Indulj! Engedd a lovat, haddmenjen, ahogy ő akar, csak ne tartsd vissza!

– Mi van veled? – kérdezte a lány erőtlenül.– Az ég szerelmére, hercegnő! Én nem vagyok hős. El kell innen

tűnnünk. Én majd megyek előre, neked csak követned kell – azzalnagyot csapott az állat farára, s Joseph lovához szaladt. Azonimádkozott, hogy Elinek ne legyen elég ideje, hogy elérje arezervátumukat, mert akkor a pimák megszállják az ösvényeket.

Az indián lova ideges volt az idegen szag miatt, ezért Delaneykénytelen volt visszafogni a sietségéből. Várnia kellett, míg az állatmegnyugszik. Addig is elgondolkozott a történteken. Úgy érezte, hogyhelyesen cselekedett. Az indián büszkeség nem érte volna be egykönnyű sérüléssel. Nem volt más választása. Megfogta a talizmánját, simát mormolt az éjszakai égboltnak az emberi bátorságról.

A keskeny peremhez értek. Faith felkiáltott. – Ezt én nem tudommegcsinálni, képtelen vagyok...

– Csend legyen, hercegnő. Ne beszélj! – Tudott egy másik utat is, deha arra mennek, az túl sok időbe került volna. A felhők elvékonyodtak,

172

Pandora’s TeAm

a holdfény erősebben világította meg a sziklák falát. Leszállt anyeregből, Faithhez ment, és őt is lesegítette. Egy pillanatig szorosanmagához ölelve tartotta. Szerette volna megnyugtatni, de még távolrólsem voltak biztonságban.

Egy pillantást vetett a sziklaszirtre, s világossá vált számára, hogycsak libasorban kelhetnek át rajta, és amennyiben Faith nem képes alovon ülni, akkor gyalog kell átvezetni őket. Faith teste megremegett, sDelaney látta rajta, hogy valóban nagyon kimerült.

De nem volt most idő a gyengédségre.– Ha már magad miatt nem vagy hajlandó megcsinálni, akkor

gondolj Prisre és Joey-ra. Eli már gyűjti az embereket, hogy lerohanjákőket. Az egyetlen esélyük, ha mi érünk oda hamarabb.

– Mondtam, hogy nem vagyok rá képes – mondta a lány síva.Delaney ellökte magától. – Nincs most időm kényeztetni téged,

egyedül megyek! – mondta hűvös, rideg hangon. Megragadta az indiánló kantárját, és elindult vele. Tudta, hogy a sajátja követni fogja.

– Itt hagysz!? – kiáltotta hitetlenkedve a lány. A férfi már apárkányon járt. – Te érzéketlen barbár!

Delaney szó nélkül folytatta az útját.Faith csak állt csípőre tett kézzel. Nem volt képes átmenni a vékony

peremen, de itt sem maradhatott egyedül.Felemelte az egyik kezét, és megérintette a sziklát. Kis mélyedéseket

keresett rajta, hogy belekapaszkodhasson. A falhoz lapult. Nem nézettle, nem volt kíváncsi a várakozó halálra. Szélesre tárta karjait, és tettegy bizonytalan lépést. Hogy hagyhatta itt Delaney? Hogy isgondolhatta, hogy szereti ezt az embert? Egyre jobban feldühödött, márnem törődött a hideggel és a félelmével. Szorosan a sziklához lapulvalépett egyet. Aztán még egyet. Majd ő megmutatja annak a durva,faragatlan alaknak, akiben annyi érzés sincs, mint ebben a kősziklában,hogy nincs szüksége a segítségére. A keze elérte a sziklatömb szélét.Remélte, hogy már nincs sok hátra. Remélte, hogy Delaney ott várja aszikla mögött. Egy kődarab lezuhant a mélybe. Megtorpant. Könnyekszöktek a szemébe, és reszketni kezdett.

– Már csak néhány lépés, hercegnő! Már majdnem megérkeztél –suttogta Delaney, s karját nyújtva közelebb lépett.

173

Pandora’s TeAm

– Ne érj hozzám! Nem kell a segítséged! – mondta könyörtelen selutasító hangon, s megragadta a férfi kezét.

– Na, még egy lépés! Bizonyítsd be, hogy meg tudod csinálni!– Gyűlöllek!– Tudom, hercegnő, tudom.Faith megtette a még hátralévő néhány lépést a biztonság felé.

Delaney magához rántotta a lányt, és ellenmondást nem tűrően vadulszájon csókolta. – Sokkal több van benned, mint gondolnád! – mondta,s felpattant a lova hátára, még mielőtt Faith bármit is mondhatott volna.– Mi még az ördöggel is elbánnánk, hercegnő! Ne maradj le!

Keith aggódva kémlelte a sötétséget. Őrségben volt. Mindig ébervolt, s kész arra, hogy cselekedjék. Pontosan úgy, ahogy Delaneytanította. Az égbolt már világosodott, mikor hallotta apja hívását. Keithúgy döntött, hogy nem törődik vele. Nem tudta megemészteni az indiánfiú értelmetlen halálát. Nem tudta, miért kellett lelőni. Megkérdezninem akarta. Valahonnan megérezte, hogy okosabb, ha a saját lábára áll.De tudta, hogy ez az elhatározás az apja ellen fogja fordítani.

– Láttál valamit? – kérdezte Robert, mikor fia visszatért a szekérmögé.

– Nem.– Lehet, meg sem találta.– Delaney biztos, hogy megtalálja. És visszahozza ide.– Ne légy ebben olyan biztos, Keith! Carmichael egy...– Egy olyan ember, aki sohasem lőne...– Mit merészelsz, te kölyök!? – nézett a fia vádló szemébe. – Nem

láttad, ahogy azok az elvetemültek bámulták a nővéredet? Ki tudja,hogy Carmichael mivel beszélte tele a fejüket. Azért kellett így tennem,hogy mindannyiunkat megvédjem!

– Megöltél egy fegyvertelen fiút! Nem volt sokkal idősebb, mint én!Becket keze nagyot csattant Joey arcán. – Az apád vagyok. Ezt ne

felejtsd el, fiú! Te nem vádolhatsz, és nem ítélkezhetsz felettem!Carmichael nem fordíthat téged ellenem, mert te még csak egy kisfiúvagy, nem pedig egy férfi.

174

Pandora’s TeAm

Keith olyan erősen megszorította a puskáját, hogy belefájdultak azujjai.

– Rossz vagy hozzám. Nem vagyok már kisfiú. – Úgy nézett azapjára, mintha most látná életében először. S a látvány nem tetszettneki. Letörölte a vért felrepedt szájáról, és a földre köpött egyet. Mártudta, hogyan fog határozni. De mielőtt szavakba önthette volna,meghallotta Delaney kiáltását. Odapillantott, s faképnél hagyva az apjátahhoz a szekérhez rohant, amelyikben Pris és Joey feküdt. Felhajtotta aponyvát. Arcuk alig látszott a beszűrődő halvány holdfénynél.

– Visszahozta Faitht? – kérdezte Joey remegő hangon.– Igen, megtalálta. Del soha nem jönne vissza nélküle.Faith a lóra borulva feküdt. A kantár a férfi kezében volt. Az állat

nagyokat fújtatott. Láthatóan nem lett volna képes még néhány lépésnéltöbbet megtenni.

Delaney leszállt, s leemelte a lányt is, mielőtt Keith segíthetett volnaneki. Faith haja a férfi karjaira hullott. Meglátta a horzsolásokat akarján, s elmúlt a sajnálat, amit Joseph halála kapcsán érzett.

– Jól van? – kérdezte Becket.– Keith, hozz neki vizet, aztán ágyazz meg neki a szekérben! Most

alvásra van szüksége. – Delaney nézte a lány félig nyitott szemét.Szerette volna lágyan megcsókolni, szavaival becézgetni, de erre mostnem volt lehetőség.

Faith kortyolt a vízből, amit Keith hozott neki. Szeme apjánakaggódó arcára tévedt. Nem akart ránézni, még kevésbé beszélgetni vele.

Delaney átadta Keithnek a lányt. – Vidd a szekérbe. Megcsináltad azágyát?

– Ahogy mondtad, Del – felelte, és a szekér felé indult. – Ti ketten –szólt a testvéreire – menjetek onnan, hagyjátok nyugodtan pihenni.

– Mi történt? – fordult Delaney-hez Robert.– Szétváltak. Eli valószínűleg visszament a rezervátumba. Joseph

pedig meghalt. – Letörölte lováról az izzadságot, s megpaskolta a hátát.Tudta, hogy még kemény erőpróba áll előtte. – Van még négy,legfeljebb öt óra előnyünk velük szemben. – Ivott néhány korty vizetFaith poharából, a maradékot a lovára öntötte. – Töltsd meg újra, Keith.

– Akkor most Tucson felé megyünk – jelentette ki Becket.

175

Pandora’s TeAm

– Nem. Ők pontosan azt hiszik, hogy dél felé tartunk, s várni fognakránk – mondta Delaney, s biccentett, mikor Keith a nyeregre tette apoharat. Elvette és a lovával együtt elindult. Becket megragadta akarját.

– Várjon! Azt én döntöm el, hogy mi a jobb a családomnak!– Amíg mi itt állunk, és ezen vitatkozunk, az idő csak telik. Én is

biztonságban akarom tudni a családját. Engedje, hogy azt tegyem,amivel megbízott.

Delaney a szekérhez vezette a lovát. Előhúzta a kését, és elvágtaBeula kötelét. – Szabad vagy, barna szemű!

– Nem hagyhatja itt a tehenünket! – háborodott fel Robert.– Becket, most az életünk a tét, nem tarthat fel bennünket! –

magyarázta türelmetlenül, s körülnézett. – Szívesebben látná töröttlábakkal, agyonlőve? – Felszállt a lovára, és Keith után kiáltott, hogysiessen már.

– Kelet felé megyünk, Becket, még mielőtt a pimák ránk támadnak.– Maga mindig olyan átkozottul biztos a dolgában!– Jobb ez így. Ha nem lennék az, akkor mindnyájunkat megölnének,

s oly mindegy lenne, kinek volt igaza.Megrántotta a gyeplőt, és elindultak. Lova nagy lépésekkel haladt

előre, engedve gazdájának, hogy zavartalanul figyelhessen.Már majdnem eltelt egy óra, mikor Delaney megpillantotta az első

füstjeleket. Először kettő jelent meg nyugaton, majd válaszként egydélen. Lelassította a lovát, hogy pihenhessen, és hogy a szekerekfelzárkózzanak.

– Egy sekély vízmosás van előttünk – mondta Delaney, amint atöbbiek utolérték. – Könnyen át lehet rajta kelni. És nem hagy árulkodónyomokat, mint a homok. – Keithre pillantott, kinek arca feszültfigyelemről tanúskodott. – Jól csinálod, fiú! Hogy van Faith?

– Alszik – felelte. Szája körül egy halvány grimasz jelent megDelaney dicséretére.

A férfi bevárta Becketet is. Bosszantotta, hogy eléggé le voltmaradva. Levette a kalapját, hogy letörölhesse izzadt homlokát. – Mi abaj? – kérdezte az odaérkező Roberttől.

176

Pandora’s TeAm

– Nem fogom kinyírni a szamaraimat, csak azért, mert maga füttyentegyet!

– Maga tudja, Becket. De nézzen csak hátra! Látja azt a négyfüstcsíkot? Az előbb még csak három volt. Nemsokára még több lesz,úgyhogy választhat: a szamarai vagy az élete? – Azzal megrántotta agyeplőt, és otthagyta a szekeret.

A következő órában erdős völgyek és hegyek mellett haladtak el.Volt itt egy völgy, ahová szinte lehetetlen megtalálni a bejáratot, csakannak, aki már ismeri. Vastag zöld fű és édes víz is található ott. Ez többvolt egy egyszerű felfedezendő területnél. Ez már az apacsok földje.Delaney igyekezett megtalálni a szekerek számára legkedvezőbb utat. Apimák nagyon jól meggondolják majd, hogy ellenségeik területérelépjenek miattuk.

Hirtelen veszélyt érzett. Egy kicsit lehúzódott a nyeregben, sfeszülten figyelve haladt tovább. Egy térdszorítással figyelmeztette alovát. Keze a nyitott pisztolytáska mellett lebegett. Látta, amint négyárnyék jelenik meg felette. Várt és figyelt, tudva, hogy most kiválócélpontul szolgál,

A feszültség feloldódott benne. Hátracsapta a kalapját, és felemelte akezét. Mosolygott.

177

Pandora’s TeAm

Tizenhatodik fejezet

Egy magányos lovas tűnt elő a kanyon falának árnyéka mögül. Atöbbiek fentről figyelték.

– Matzho! – üdvözölte Delaney az apacsot, mikor az mellé ért.Röviden elmagyarázta a történteket, és hogy szükségük lenne néhánynapos pihenőre.

Matzho bólintott – Mikor a nap harmadszor is lemegy, érted jövök.Légy nyugodt, Delaney. Vigyázunk rád.

– Jó itthon lenni – válaszolta a férfi. Várt, amíg eltűnt az árnyékban,s intett Keithnek, hogy jöhetnek.

Néhány óra elteltével találtak egy kis völgyet, amely egy óriásikanyonhoz vezetett. Delaney fáradtan lecsúszott a lováról, s levette rólaa nyerget és a gyeplőt. Engedte, hogy szabadon fusson a gyönyörű zöldmezőn. Vállára csapta a lószerszámokat, és lassan sétálni kezdett.Érezte a táj békéjét, mely megnyugtatja a testet, a lelket és a szellemet.A védőgát mögött – amit valaha ő épített – egy sziklafalból a kistavacskába csörgedezett a forrás friss, édes vize. A kis tóra egynyárfaerdő vetett árnyékot.

Itt, az elrejtett völgyben is, a víztől távol verték fel a tábort.Mindenki piszkos és kimerült volt. Senkinek sem volt kedve

beszélgetni, miután ellátták a szamarakat, és megették a hideg vacsorát.Faith egyszer megkérdezte, hogy lehet-e a tóban fürdeni. Delaneybiztosította, hogy nyugodtan megteheti. A víz hideg volt, de kellemes.

Ahogy a szürkület megjelent, határtalan csendesség ereszkedett avölgyre. Keith Delaney mellé telepedett, a tűzhöz. A férfi érezte, hogy afiúnak nyomja valami a lelkét, de nem akarta erőltetni a dolgot.

– Ez a hely nagyon jó otthon lehetne – kezdte el a beszélgetést Keith.Valaha én is azt hittem! – sóhajtotta a férfi.

178

Pandora’s TeAm

A fiú nyugtalanul a tűzre dobott néhány fakérget. – Te már sokhelyen jártál, ugye?

– Van, aki nyughatatlannak születik, Keith. Keres, kutat valamitegész élete során, de igazából azt sem tudja, mit akar. – Delaneyelgondolkozott a saját múltján. Érezte, hogy a vándorlások koránaklassan vége. Elkapta Keith kutató pillantását, s azon kezdett töprengeni,mi baj történhetett a fiúval, amit nem akar elmondani. – Tegyél nekemis egy adag kávét a kannába. Jólesne egy újabb csészével.

– Nem kell, hogy itt maradj miattam. Nekem még gondolkoznomkell egy-két dolgon.

– Jól van, Keith, rendben. Elvagyok én itt. Hagylak nyugodtangondolkozni, vagy ha beszélgetni támadna kedved, arról is lehet szó.

Kihörpintették a kávéikat. Keith egy újabb hasábot tett a tűzre. –Mikor állapodik meg az ember? – kérdezte.

– Ez attól függ, kiről van szó – felelte Delaney, és gyorsan kirázta azálmot a szeméből, mert félelmet érzett a fiú hangjában.

Keith óvatosan körülnézett, és közelebb húzódott a férfihoz. – Minemcsak azért hagytuk el Kansast, hogy új hazát keressünk, hanem mertel kellett jönnünk onnan.

– Gondolkozz előbb, Keith, mielőtt bármit is mondasz. Ha nem...– Barátok vagyunk, nem? – vágott közbe a fiú.– Azok.– És a barátok megbíznak egymásban, ugye?– Igen, ez így van. De én nem azt vontam kétségbe, hogy te

megbízol bennem, hanem hogy nem akarsz-e valami olyan dolgotelmondani, aminek apád nem örülne.

– Ő most nem számít. Nem tetszett nekem, amit a nővéremmelcsinált. Engem még kisfiúnak tart, pedig már nem vagyok az. Éndöntöm el, hogy mit tartok helyesnek, és mit nem. El akarom mondanineked. Szükségem van arra, hogy valakivel beszéljek arról, mi történt arégi otthonunkban.

– Mindezt azért, amit az apád csinált?– Igen, Del. Nem volt joga megölni azt az indián fiút.Delaney hosszasan tanulmányozta Keith arcát, s látta, hogy a fiúnak

tényleg szüksége van a megértő figyelemre. Kimerültebb volt, mint

179

Pandora’s TeAm

ahogy azt sejtette magáról. Már régóta érezte, hogy Becket eltitkolvalamit. De most nem volt biztos benne, hogy valóban tudni is akarja.Megrázta a fejét, s kortyolt még egy kis kávét. Várakozón a fiúra nézett.

Amint Keith meglátta Delaney arcán az érdeklődést, közelebb hajolt.– Jutalmat tűztek ki Faith fejére.A férfi teste megmerevedett. Hálás volt a sötétnek, hogy elrejtette

megdöbbent vonásait. Kérdések százai özönlöttek az agyába, erőt vettmagán, és nem kezdett el kérdezősködni. Körözik a hercegnőjét?

– Nem hiszel nekem, de esküszöm, hogy így van.– Én hiszek neked, Keith, csak adj egypár percet, amíg

megemésztem,– Nem tűnsz meglepettnek. Tudtad ezt, mikor elvállaltad, hogy

elkísérsz bennünket?– Nem. Nem tudtam. Bevallom, azt hittem, hogy ti mindnyájan

titkoltok valamit, de semmi okom sem volt feltételezni, hogyvalamelyikőtök körözés alatt áll.

– Nos, amit mondtam, az igaz. Néha nem tudok elmenni rajtad, Del.Nem kérdezed, hogy mit követett el? – vetett rá Keith egy kutatópillantást.

– Ha már ennyit elmondtál, akkor elmondod a többit is. Nincsértelme közbekérdezni, te majd úgyis elmeséled szépen sorjában, ahogytörtént. De előbb tudnod kell: ami itt elhangzik, az kettőnk közöttmarad. Nem szoktam visszaélni a bizalommal.

– Nem is bíznék benned, ha nem így gondolnám. Nos tehát, itt vanez a vérdíj. Néhány földműves azt hiszi, hogy Faith megölt egy embertközülük azon az éjszakán, mikor a férjét meggyilkolták, – Egy mélysóhajtás után folytatta. – Az esküvőig minden a legnagyobb rendbenvolt Faith és Martin között. Így hívták. Egy nagydarab, beszédes embervolt. A mama azt mondta róla, hogy ahhoz a vastagbőrű, makacsréteghez tartozik, akik Missouriból jöttek át Kansasba.

A fiú egy kicsit elnevette magát, mikor ezt mondta. Nem sokatsegített ugyan, de Delaney visszamosolygott. Ezeket már mind hallotta.Egy pillanatra felnézett, s látta, hogy lassan sötétségbe borul a völgy.Aggódott Faith miatt. Már régóta távol volt.

180

Pandora’s TeAm

Keith hangja ismét komoly lett. – A földművesek nem akarták, hogyMartin letelepedjen a farmon, amit vett. Mialatt a ház épült, mindigodamentek és figyelmeztették rá, mi fog történni, ha beköltöznek.Martin nem hitt nekik. Nem is említette Faithnek a dolgot. Mikor aztánaz esküvő éjszakáján hazamentek, a földművesek már várták őket.Martin megpróbált beszélni velük, de nem lehetett. Faitht egy ló utánkötötték, és úgy vonszolták a farmon. Martin utánuk szaladt. Lelőtték. –Keith megállt egy kicsit, erősen szipogott. Tudta, hogy a többit is el kellmondania, de a szíve összeszorult, és a szeme megtelt könnyel.Lehajtotta a fejét. Szégyellte Delaney előtt mutatni a gyengeségét.

Delaney látta ezt, és tudta, hogy mi megy végbe a fiúban. Emlékezetta saját könnyeire is. Nem tudott mit mondani Keithnek. Felállt,odament hozzá és felemelte. Nem törődött a tiltakozásával. Átfogta avállát, és elvezette a tűztől.

– Volt egy ember, akit úgy szerettem, mintha az apám lett volna.Egyszer azt mondta nekem, hogy nem szégyen az, ha egy férfi sír.Akkor nem hittem neki. Keith, lehet, hogy most te sem hiszel nekem, deén most átadom neked ezeket a szavakat.

A fiú sírva Delaney felé fordult. Lassan megnyugodott, és folytatta atörténetet. – Arra készültek, hogy megölik Faitht. Nem hagyhattákéletben, mert látta, hogy mit csináltak. Senki sem volt, aki segíthetettvolna rajta, csak Joey. – Keith kihúzta magát Delaney karjaiból, hátatfordított neki, és dühösen törölgetni kezdte a szemét. – Joey felvetteMartin töltött pisztolyát. Azt mondta, nem látta az embereket, de lőtt. Őcsak a nővérének akart segíteni. Ő nem tudta... nem értette, mit csinált.

Delaney visszagondolt mindarra, amit Faith mesélt neki. Joey ottvolt. Tanúja volt a gyilkosságnak. Mikor reggel felébredt, már vak volt.És végül hogy Faith az oka a történteknek, s ezért engedelmeskedniekell az apjának.

A fiú vállára tette a kezét, késztetve, hogy megforduljon. – Miértmondtad ezt el nekem? Már régóta hordozod magadban ezt a titkot.Miért mondtad el pont most?

– Mert gyűlölöm! Nem érzek iránta semmi tiszteletet, és nemhallgatok soha többé arra, amit mond! Miatta kell most Faithnekbűnhődnie! Miatta kellett meghalnia a mamának, miatta kellett útra

181

Pandora’s TeAm

kelnünk! Faith el akarta mondani, hogy mit tettek a földművesek. De őazt mondta, hogy soha senki sem hinne neki. Nem akarta, hogyelmenjen tőle!

– Nyugalom, Keith, nem vagyok én az ellenséged, hogy így nekemtámadj. Ő az apád, és ha nem tetszik, ahogy bánik veled, akkor meg kelltalálnod a te saját utadat. De próbálj meg beszélni vele...

– Nem hallgatna rám – vágott közbe Keith –, még kisfiúnak tart,pedig már nem vagyok az. – Dacos határozottsággal nézett Delaneyszemébe. – El akarok menni, és a saját utamat akarom járni!

– És mi lesz Prisszel és Joey-val? Nekik szükségük van rád. ÉsFaithnek is. Ha elmégy, akkor a nővéred magára marad az apád dühévelszemben.

– Én nem aggódom miattuk!– Akkor viszont ne is nevezd magad férfinak! – mondta Delaney

keményen és nyersen, de tudta, hogy a fiúnak egyenes beszédre vanszüksége, hogy megállítsa, s gondolkodjon, mielőtt cselekszik. – Szónélkül hátat fordítanál nekik?

Keith elgondolkozva tett néhány lépést az erdő felé, majd felnézettaz égre.

Delaney hagyta őt gondolkozni. Sodort magának egy cigarettát.Lehajolt, hogy a sziklán gyújtsa meg a gyufát. Mikor felegyenesedett,Keith már előtte állt és nézte.

– Mit csináljak, Del?– Ne engem kérdezz. Van rá durván két napod, hogy gondolkozz

rajta. Aludj rá egyet.– Rendben van – egyezett bele a fiú vonakodva.– Majd még beszélgethetünk erről, ha akarod. Bevallom, hogy most

nem igazán tudok tisztán gondolkodni.– Igen, Del, szeretném, ha még visszatérnénk rá!Visszasétáltak a szekerekhez. Keith elköszönt tőle, és megágyazott

magának a két szekér között.Delaney a tűz mellett készítette el a fekhelyét. Bármilyen fáradt is

volt, érezte, hogy nem fog tudni aludni. Eloltotta a cigarettát. A feje televolt azzal, amit Keithtől hallott. A szekér felé nézett, és találgatta, hogyvajon Faith alszik-e, vagy sem? Egy pillanattal később már tisztábban

182

Pandora’s TeAm

volt azzal, hogy semmiképpen nem megy oda. Túl gyorsan történtek adolgok kettőjük kőzött. Utána nem is nagyon volt alkalmuk beszélgetni.Később meg egyáltalán nem. Nem biztos abban, hogy valóban tisztázniakarja-e az érzéseit. Most semmiképpen sem, amíg az esküje szerintnem teljesíti a múltja iránti kötelességét.

Nyugtalanul sétálni kezdett. Az olyan nő, mint Faith, többetérdemelne, mint amit ő adni tudna neki. Gondolatai visszakalandoztakKeith szavaira, amit Joey vakságáról mondott. Megpróbálta összerakniaz eseményeket. Talán a fiú agya védekezésképpen leblokkolt, mertolyan szörnyűséget kellett látnia, amit nem tudott feldolgozni. De az islehet, hogy mikor elsütötte a fegyvert, akkor érte valamilyen erősfényhatás. De a doktor nem látott semmi külső elváltozást a szemén, ígyez a lehetőség kiesik. Marad az előbbi.

A tóparton találta magát, ahogy nézi a holdfény játékát a víz tükrén.Túl sok minden kavargott a fejében. Túl sok döntést kellett hoznia.Hirtelen úgy érezte, hogy mindenbe belefáradt. Megkívánta a fürdést atiszta vizű tóban. Reggel majd ráér gondolkodni.

Megkerülte a tavat, s ahhoz a sziklapárkányhoz ment, ahol a forrásvize csobogott.

Faith az erdőből figyelte. Már rég befejezte a fürdést, de képtelenvolt visszamenni a szekerekhez. Volt valami megfoghatatlanul békésebben a völgyben, ami maradásra csábította. Mikor Delaney levetette azingét, és a holdsugár megvilágította, bőrét, tudta, hogy vagy el kénemennie, vagy pedig szólni neki, hogy itt van.

De semmit sem csinált.A férfi lecsatolta az övét, és az ingére dobta. Levette a mokaszinját,

és rendben egymás mellé rakta őket. Gyors mozdulattal kilépett anadrágjából.

Faith szíve a torkában dobogott. Delaney teste csodálatos volt, amintott állt, karját az ég felé tárva. A leskelődés tiltott gyümölcse izgalombahozta. Akaratlanul is Martin jutott az eszébe. Soha nem látta őtmeztelenül. Az együttléteik mindig kapkodóak és elsietettek voltak.Nem sok időt szenteltek a ruhák levételére. Minden alkalomnyugtalanságot hagyott benne, és nem tudta, hogy miért van ez, nemcsinált-e esetleg valamit rosszul. Senkivel sem tudott beszélgetni erről,

183

Pandora’s TeAm

de még Martinnal a legkevésbé. Ő mindig nagyon is elégedett volt.Most döbbent csak rá, hogy őt soha nem kívánta meztelenül látni. Most,Delaney-vel való együttlétük után nem volt semmi, amit bárkitől is megkellett volna kérdeznie. Ő mutatta meg neki, milyen is az igaziszenvedély.

Akarta őt. Csodálattal nézte erős, izmos termetét, nyers férfiasságát,mely ott volt minden mozdulatában. Faith a derekára tette a kezét, ésemlékezett Delaney karjainak érintésére. Szerette volna újra érezni. Alágy szellő megrezegtette a leveleket Faith arca előtt, s azokmegcirógatták a bőrét. Behunyta a szemét, és azt képzelte, hogy a férfisimogatja a fejét. Szinte érezte az egész testét, amint hozzásimul, elöntia szerelem iránti vágy.

Delaney kibontotta az ágyékát fedő pántot, és maga mellé tette. A vízszéléhez ment. Faitht újra megragadta a látvány. Ellenállhatatlanulférfias volt. Vad és veszélyes, mint a világ körülötte, amit szeretett. A nőteste válaszolt a kihívásnak. Szíve hevesen lüktetett, vére forrónáramlott az ereiben. A víz hullámzani kezdett, mikor a férfi belevetettemagát. A felszínéről visszaverődő holdfény meg-megcsillant simabőrén. A sziklafalból csurgó vízsugár alá állt.

Faitht elöntötte a vágy. A derékig érő víz karikákat rajzolt a férfiteste körül. Vele akart lenni.

Gyűjtögette magában a bátorságot, hogy odamenjen. Ekkor Delaneyváratlanul felé fordult. Faith tudta, hogy észrevette a lombok fedezékemögött. Látta lángoló pillantását. A víz ezüstösen csepegett a vállára ahosszú, selymes hajából. Mozdulatlanul állt.

Lehet, hogy mérges, amiért meglestem? – fordult meg a gondolatFaith fejében. Nem tudta, de nem is érdekelte. Előlépett a fák mögül, éslassan a tó partjához ment, s megállt.

Delaney nem vette le róla a szemét. Kilépett a vízsugár alól. A nőolyan vágyakat ébresztett benne, melyek elfojtása szinte tantaloszikínokat okozott. A holdfény pajkosan játszadozott a lány vállaira omlóhosszú hajával. Sejtelmesen átvilágította ruháját, utat engedve a szabadképzeletnek. A férfi úgy érezte, hogy a hideg víz lassan felforrósodikkörülötte. Lenyúlt a víz aljára, és felhozott két marék finom homokot.Lassan, megfontoltan bekente vele a vállát, karját és a mellkasát. Nem

184

Pandora’s TeAm

vette le a szemét a lányról, s még mindig nem szólt egy szót sem. Faithláthatóan gyorsabban szedte a levegőt. Delaney emlékezett a nő lágybőrére, önfeledt, apró kis kiáltásaira, testének szorítására. Már nem voltfáradt.

Faith ajkai szétnyíltak, mintha megérezte volna a férfi gondolatait.Szemében vágy lobogott, keblei hullámoztak a szapora lélegzéstől.

Delaney nem akart sokáig várakozni. Lemerült a vízbe, hogyleöblítse magáról a homokot, majd a nő felé indult. Mikor a víz acsípője vonaláig ért, megállt.

– Ha apacsok lennénk, és én venném a bátorságot, hogy meglesselek,miközben fürdesz, az életemmel fizetnék érte.

– De mi nem vagyunk apacsok – mondta a lány sóhajtva, mertszerette volna, ha a férfi még közelebb jön. – És nem is te néztél engem– tette hozzá.

– Mit csinálsz itt, Faith?Nézte, ahogy csípőre tette a kezét, és mozdulatlan maradt. Lassan

felemelte a tekintetét a férfi szájáig. Nem mosolygott. – Ne hidd, hogykémkedem utánad. Csak úgy itt voltam, mikor jöttél – magyarázta a fákfelé mutatva. – Gondoltam, hogy figyelmeztetlek, de... de nem tudtam –harapott Faith az alsó ajkába.

– Miért? – kérdezte könyörtelenül a férfi.Egy darabig a szemébe nézett, majd rávágta. – Mert nem akartam!– Azt hittem, hogy gyűlölsz engem, hercegnő!– Kérlek, Del...– Nem. Azt mondtad, hogy gyűlölsz engem.Faith levette róla a szemét. – Igen. Ott és akkor. Igazán nem értettem,

hogy miért hagysz magamra. De gondolom, ez volt az egyetlenlehetőség, ugye?

Az, hogy a lány nem neheztel rá, még jobban megpezsdítette a vérét.– Nem te voltál ott az egyetlen, aki gyűlölt engem. Én is ugyanaztéreztem magam iránt, amiért durván bántam veled. – Lehajtotta a fejét,és a sötétlő vizet nézte. Hirtelen úgy érezte, hogy meg kell magyarázniaa lánynak. – Tudod, hogy meg kellett őt ölnöm, Faith!

– Igen, tudom. Most már – tette hozzá sajnálkozással a hangjában.

185

Pandora’s TeAm

– Néha az embernek nincs ideje rá, hogy egy másik megoldáson törjea fejét. És meg kellett védenem téged. – Elgondolkozva köröket rajzolta víz színére. Ahogy a kimerültsége elmúlt, úgy ébredt fel az óvatosságais. Megálljt parancsolt a szavainak, és nem mondta ki azt, ami már anyelvén volt. Tudta, hogy gondolkodnia kell, mielőtt bármit is mond.

Faith újból ránézett. Magányosság lengte körül a férfit. Egyelhagyatott ember küzdelme a fennmaradásért. Szerette volnamegvigasztalni, de rájött, hogy nem lehet. Ő pont olyan vad és gonosz,mint amilyennek a környezet megköveteli. Nem akarta, hogy Delaneymagát vádolja a történtekért. Csak azt akarta, hogy szeressék egymást.

– Sokáig akarod még a vízben rejtegetni magad előlem?Felkapta a fejét, és csodálkozva nézett a nőre. Egy pillanatra

védtelennek érezte magát Faith tekintete előtt. Úgy érezte, minthabelátna az agyába és a szívébe, s felfedezi a rejtett titkokat.Kiszolgáltatott volt így csupaszon, néhány méterre a nőtől.

– Azt akarod, hogy ki menjek? – kérdezte rekedtes hangon.– Azt! – vágta rá Faith határozottan, minden gondolkodás nélkül, s a

férfi felé nyújtotta a két karját. Úgy várta őt, mint egy csatából megtértharcost szokás.

Delaney kijött a vízből. Megölelték egymást. Egy felszabadult sóhajhagyta el Faith száját, mikor a férfi vizes teste fel hevült bőréhez ért.

– Nem baj, hogy vizes vagyok? – kérdezte Delaney, de rögtön el ismosolyodott a fölösleges érdeklődés miatt.

– Nem számít, Delaney. Semmi sem számít, csak mi – felelte, azzalóvatosan letörölte a vizet a férfi mellkasáról, és lágyan megcsókolta aszíve fölött.

Delaney a lány hajába túrt. Nézte, amint vizes ujjai göndörgetik apuha, selymes tincseket. Lágyan hátrébb húzta a fejét, és az arcáhozhajolt.

– Annyira kívánatos vagy, Faith, hogy egyszerűen lehetetlen betelniveled. – A lány homlokát az övéhez szorította, és lenyalta a hajáról azarcára gördülő cseppet – Még jóformán meg sem érintettelek, s te márforró vagy a vágytól. Tudod, mit jelent egy férfinak érezni, hogy ez a nőaz övé, s csak egy pillantásától leküzdhetetlen vágyakozás ébred benne?És mikor hozzád érek – suttogta a nyitott ajkak közé –, tudom, hogy

186

Pandora’s TeAm

mindent megkapok tőled, amit csak nő adhat a férfinak. – Kicsitelfordította a fejét, és óvatosan megcsókolta a horzsolást az arcán, majdvisszafordult. – Van valami, amit megtagadnál tőlem?

Faith behunyta a szemét. Tudta, hogy most nem szavakkal tudná alegjobban kifejezni, amit érez, de a férfi még nem volt készen arra,hogy meghallja a szív szavát, s ezért kedvesen válaszolt.

– Nem, semmit sem tagadnék meg tőled, ha szükséged van rám, ésha vigyázol.

Faith egy hajtincse a nedves ruhájára esett. Delaney félrehúzta, shüvelykujja lassan és kimérten a nő dudorodó mellbimbójáhozvándorolt. A lány teste megremegett az érintéstől. A férfi fölényesenelmosolyodott.

– És akkor is magadhoz csalogatnál, hogyha én döntöm el, hogyvigyázok-e vagy sem?

– Igen, akkor is – felelte Faith. Már túl volt azon, hogy bármit isvisszautasítson, de arra nem volt felkészülve, hogy ez a beismerésemilyen következményekkel járhat.

Delaney megismételte az előbbi mozdulatát a másik oldalon is. Márnem mosolygott. – De én vigyázok! Jobban, mint ahogy akarok, jobban,mint amennyire szükséges. Mikor először láttalak, olyan büszke voltál,olyan szűzies, hogy nem akartam bajba keveredni miattad.Megesküdtem, hogy nem fogok csizmástul belegázolni abba a világba,amit te képviselsz. De most már tudom, hogy nincs benned többbüszkeség, mint ami szabad, hogy legyen egy nőben, és...

– ...és szűz sem voltam, Delaney! – vágott közbe a nő, félve attól,amit a férfi esetleg mondani akart. Elhatározta, hogy élni fog azzal amaradék büszkeséggel, ami megadatott neki, s hátrébb lépett. Szigorúpillantással végigmérte a férfit, s beismerte magának, hogy a büszkeségnem azonos azzal a magabiztossággal, amilyen szeretett volna lenni.Delaney túlságosan is férfias és kívánatos volt a számára. Lenézett alábára.

– Azt hiszem, hogy amióta nem viselsz csizmát, semmi akadályasincs, hogy begyere az én világomba!

Delaney közelebb lépett – Nézz rám, Faith! – mondta, és a hajábacsúsztatta a kezét. – Az a pimasz szád egyszer még bajba kever –

187

Pandora’s TeAm

mondta mosolyogva, és azt akarta, hogy a lány az arcába nézzen. Aszemének ragyogása, az illata, a teste felforrósította a vérét. – Nagygondot jelentesz te nekem, Faith. Sokkal nagyobbat, mint gondolnád.Elloptad a gondolataimat, elloptad...

– Szeretném, ha megcsókolnál, Del! – kérte lágyan.Teste lázas volt, vére forró, s csak arra vágyott, hogy gyógyírt kapjon

rá.A férfi szájába vette a lány alsó ajkát, s nyelvével simogatni kezdte,

de aztán visszahúzta a fejét.– Del! – suttogta Faith, és karjait körbefonta a férfi nyakán, azt

kívánva, hogy ne szakadjon el tőle a nedves teste. – Egyszer aztmondtad nekem, hogy egy nőnek soha semmiért nem szabadkönyörögnie egy férfihoz. Hazudtál nekem? – kérdezte, s apró csókokathelyezett el Delaney állán. – Ezért kínzol most? – Behunyta a szemét,és vett egy mély lélegzetet, majd lassan kiengedte. Belenézett a férfisötét, vad szemébe. – Azt akarod, hogy könyörögjek?

A kérdés érzékenyen érintette a férfit. – Ne, Faith, az istenért! –nyögte, és szája a nőére tapadt, s hosszan megcsókolta. A kezevégigcsúszott a lány testén, mégremegtetve azt. Faith nem titkolta eltestének törekvő vágyait. Ajkaik szorosan összetapadtak. ízlelte a férfinyelvét, amíg teljesen a tudatába nem vésődött, s míg minden íz és illategy közös ízzé nem kovácsolódott benne.

Faith testének remegése izgalomba hozta a férfit. Kezévelvégigsimogatta ajány hátát, derekát és csípőjét és formás fenekét.Megismételte ugyanezt, de már sokkal szenvedélyesebben, s ezmindkettőjüket tűzbe hozta. Testük szorosabban tapadt egymáshoz. Acsók hevesebbé vált. Nyelvük, mellkasuk és a csípőjük vadulegymásnak nyomult.

Szenvedélyeik elszabadultak. Delaney felemelte a fejét, és levegőértkapkodott, majd csókolni kezdte a lány haját, arcát, száját, ahol érte.Elhajtotta a haját, és a füléhez hajolt, megharapva a puha fülcimpáját.Faith mosolyogva felsóhajtott. Erezte, hogy lábából kezd kiszállni azerő.

A férfi nyelve most az állát simogatta, s ő megadón hátrahajtotta afejét, hagy tegye Delaney azt, amihez kedve van. A nyakára adott

188

Pandora’s TeAm

csókok elragadtatott kiáltásokat csaltak ki belőle. Nyugtalanító vágy lettrajta úrrá.

– Még!... Del... még! – sóhajtotta, átadva magát a férfi akaratának.Szeme szenvedélytől égett. Ugyanúgy, mint korábban, most is úgyérezte, meghal, ha nem lesz a férfié. Testének minden idegsejtjeDelaney-t kívánta.

– Annyira akarlak! – sóhajtotta Delaney, miközben alig hagyta abbaFaith arcának elhalmozását. – Úgy akarlak szeretni, hogy semmi sincsrajtad! – suttogta, s már meg is kezdte a nő ruhájának kigombolását. –Mutasd, milyen szép vagy! – kiáltotta szenvedélyes hangon, s azzalhátrébb lépett. Csak a szeme érintette a lány testét.

– Szépnek találsz? – kérdezte Faith, hirtelen támadt félénkséggel.Delaney végigpásztázta testének minden apró szögletét. Nem

kendőzte elragadtatottságát,– Te vagy a legszebb ajándék, amit egy férfi kaphat!Faith lázba jött a szavaitól s a gondolattól, hogy testüket nem fedi

majd semmi, mikor eggyé válnak. Tetszeni akart a férfinak. Remegőkézzel levette válláról a ruhát. Érezte, hogy Delaney a kidudorodómellbimbóját nézi.

– Gyönyörű! – sóhajtotta ismét a férfi, s hangja vadul remegett. –Érzem a számban a testednek ízét. Újra akarom érezni tüzesszerelmedet. Te is akarod, ugye?

Faith nem tudott válaszolni neki. Egy finom mozdulattal leemelte aruhát az egyik melléről. Élvezte a férfi szemében a tüzes vágyat, afeszült csendet, s a másik oldalt is kibújt a ruhájából, mely most márszabadon csüngött a derekán.

– Semmi ne legyen köztünk, Faith – ismételte Delaney –, csak a tűzés a szenvedély.

A nő leengedte a derekáról a ruhát. Elterült a lábai körül. Teljesmeztelenségében állt a férfi előtt, aki nem bírta levenni a szemét róla. Atekintete feltüzelte. Megerősödött benne a vágy, hogy mindenét odaadjaa férfinak, akit szeret.

Delaney éhes nézésében fürödve, megindult feléje.

189

Pandora’s TeAm

Tizenhetedik fejezet

Delaney megfogta kezét, s elvezetté a tótól egy sziklához, melynekszéles hasadékában puha mohaszőnyeg sötétlett a sápadt holdfényben.

A moha illata összekeveredett saját felizgult testük illatával. Delaneyfelé fordult. Félelmet látott a nő szemében.

– Mi baj van? Megsértettelek valamivel?– Nem – válaszolta a lány –, csak olyan félelmetesen erős vagy...– Ne félj, soha nem használnám ellened. Gyere!Faith a karjaiba borult, s ajkát csókra tartotta. Tudván, hogy

szavakkal nem tudja azt elmondani, amit érez. Amit a férfitól szeretettvolna hallani, azt ő megtagadta tőle.

Delaney ajkát birtokolva elöntötte a forró szenvedély ígérete.Nemsokára érezte, hogy már nem a lábai tartják, hanem a férfi erőskarja. Mozdulatai kívül estek a tudatosság határain, a vágy irányítottaőket. Átadta, magát Delaney ajkainak és kezének, ami a legtitkosabbhelyekre is behatolt. Érezte hogy a világ megbillen körülötte, s testelágyan ránehezül a puha, zöld, természetes ágyra.

Delaney egy kicsit feljebb emelkedett, s mellkasát Faith bimbóihozillesztette. A nő átkarolta a férfi tarkóját, s ujjai játszadozni kezdtekhosszú, nedves hajával. Delaney a meleg szemekbe nézett, és valamikülönös hálát érzett, hogy az övé lehet mindaz, amit Faith csak adni tud.

Megsimogatta ajkaival az arcát, és elragadtatásában szavakatmormolt, melyeket a nő nem értett. Apacs szavak voltak. Keménycsengésűek. Majd spanyolok következtek, melyek lágyabb dallamánakFaith már jobban örült. De azok az angol szavak, amiket hallaniszeretett volna, nem hangzottak el a férfi szájáról. Nyelve viszont annálékesszólóbban dicsérte a testét. Elmondta Faithnek, milyen örömetjelent neki puha bőre, formás alakja s vágytól izzó ajka.

190

Pandora’s TeAm

Delaney új ízeket fedezett fel. A nyakán, a hasán, a keblein,mindenütt más és izgató volt bőrének tapintása. A lány mindigmegborzongott, mikor Delaney egy-egy új helyet fedezett fel.

A férfi étvágya nőttön nőtt. Kedves és gyengéd akart lenni hozzá, deaz elragadtatott sóhajtások, szenvedélyes mozdulatok növelték azindulatait.

Faith hallgatta Delaney lélegzését, mely egyre mélyebbé, egyrerekedtesebbé vált. Felemelte testét a lányéról. Támaszkodó ökleibelemélyedtek a puha mohába. Csak a szájuk érintkezett. A hűvös estiszellő betöltötte a testük között lévő vékony rést. A férfi testét érezhetőenergia lengte körül. Faith csodálta a belőle áradó erőt, csípőjénekfeszülő férfiasságát.

Bár Delaney nem mondta ki a szavakat, melyekre Faith annyiraáhítozott, lelkében hangosan kiabáltak azok. A szerelem jelentette azígéretet Faith számára. Az ígéretet a közös életre és a közösboldogságra. A férfi még nem merte ezt szavakkal is megerősíteni.

A nő testének mozgása már majdnem elvette Delaney eszét. Nyelvetalálkozott a lány köldökének gödröcskéjével. Örömmel töltötte el azújabb borzongás. Faith felhúzta a térdét. A férfi lejjebb haladtcsókjaival.

Ujjai a lány combját simogatták. Faith megérintette a vállát. Érezte,hogy remeg az izgalomtól.

– Gyere! – mondta, és a hajába tűrt. – Azt akarom, hogy az enyémlegyél.

Ujjaik összefonódtak. A férfi lassan a nő arcához közelített.– Faith...– Akarlak.Delaney teste takarta a lányét. Ajkaik éppen összeértek, s kezük

összefonódva pihent Faith feje mellett. A férfi nyelve ismét behatolt atüzes ajkak közé. Ízlelte szájának melegét, s megsimogattarnohatakaróba burkolt hátát s oldalát, Faith élvezte a férfi cirógatóleheletét s testének súlyát, mely a földhöz szegezte. Elöntötte a forró,türelmetlen vágy. A férfi szenvedélytől feszülő csípőjét az övéheznyomta. – Akarlak – nyögte a nő újra, s már alig bírta tartani kitörőindulatait.

191

Pandora’s TeAm

– Mindjárt, ígérem! – mondta Delaney, s még egyszer meglátogatta aszájáért könyörgő bimbókat.

– Szeress! – kérte a nő. Érezni akarta a férfit, aki magányos, dekedves és sebezhető, aki nem mondja, hogy szereti, viszont mindenmozdulata erről árulkodik.

Lecsendesült, mikor eggyé vált a testük. Delaney behunyta a szemét.Eltűnt a magányosság, az egyedüllét, csak Faith létezett most már,kinek lábai a derekára fonódtak, kínálva neki szerelmet, boldogságot ésreményt.

Egymás szemébe néztek. „Mindig szeretni foglak" – mondta Faithtekintete. „Szeretlek! Szeretlek!" – válaszolta Delaney-é.

A beteljesülés nem sokáig váratott magára. Erős, könyörtelenhullámokban tört rájuk a szenvedély. Halk kiáltás hagyta el a lányszáját. Kívül s beiül egyaránt remegett. Lassan kezdett eltünedezni avilág körülötte. Most nem volt idő gyengédségre. Vad, hullámzómozdulatokkal kergették a gyönyört, ami már csak karnyújtásnyira volttőlük. Egyre erőteljesebben küzdöttek érte, minden más megszűnt avilágon, csak a vad szenvedély létezett, csak egymást látták.

A gyönyör hullámai elöntötték testüket. Egyetlen pillanatbazsúfolódott össze minden. A halál, a perzselő tűz és az újjáéledés.

Faith becsukta a szemét. A férfi az övé volt. Csak az övé. Szerelmesvolt. Örökre és visszavonhatatlanul.

A férfi nézte az ajkát, amint a beteljesült szenvedély suttogó hangjaitformázza. Egy lágy csókkal magába zárta őket. Tökéletes csend öleltekörül egybeforrott testük nyugalmát, míg az esti szél rájuk nem törthűvös leheletével.

Vonakodva vált el tőle. Elment, s már sietett is vissza, hozva sajátágyneműjét. Puha fekhelyet készített neki. A leereszkedő álom lassanelhomályosította a csillagok fényét.

Álmában hallotta Faith öntudatlan suttogását. Átölelte, s magáhozvonta a testét.

Szerette volna, ha tőle tudja meg a titkát, s nem az öccsétől.Elfutották az emlékek. Tudta, hogy Faith soha nem fogja hűtlenülelhagyni, mint ahogy azt Elise tette vele. Már ismerte a lányt. Biztos

192

Pandora’s TeAm

volt abban, hogy hamarabb lenne hűtlen saját magához, mint ahhoz aférfihoz, akit szeret.

Az ő asszonya volt ezen az éjszakán. Őrizte, vigyázta szerelmüket.Gyengéden megcsókolta a nyakát, s érezte, hogy gyorsabban kezd vernia lány szíve, pedig most az álom uralkodik rajta. Száját lágyan Faithajkaihoz érintette. Ajándéknak szánta ezt a mozdulatot. Ajándéknak,mely arra hivatott, hogy űzze el álmából a lidérceket. Nem volt más, mitadhatott volna neki. De a szívéből jött.

Mikor a nap felkelt, s Faith felébredt, nem találta maga mellettDelaney-t. Az illata maradt, s helyette sok apró margaréta hevertszétterítve a zöld mohaszőnyegen. Megérintette az egyiket, s attól félt,hogy csak álmodik, s a virágok ugyanúgy eltűnnek majd, mint a férfi.De minden valóságos volt. Megcsókolta a szirmokat, nekik adva azt,amit az ébredéskor Delaney-nek szánt. Boldogságába nem vegyültsemmi szomorúság. A férfi szerette őt. Egyek voltak. A virágok nembúcsút jelentettek, hanem ígéretet. Így kellett lennie.

Véletlenül a fölötte magasodó sziklafalra tévedt a tekintete, s egypillanat alatt megfagyott az ereiben a vér. Egy hatalmas gepárd nézett lerá a sziklaszirt pereméről. Delaney említette nekik, hogy leopárdok ésefféle nagy ragadozók gyakran vadásznak ezen a vidéken. Faithlélegzet-visszafojtva várta, mi történik. A feszültség fokozatosanfelengedett benne, mikor látta, hogy az állat nem mozdul, hogy rávessemagát.

Sima bundája világosbarna volt, sok apró sötét pöttyel tarkítva. Afoltok közepe majdnem fekete volt, s kifelé halványodott, sötétsárgáraváltott. Úgy látta, hogy a macska figyel valamire. Nagyjából nyolc lábhosszú lehetett, a súlyát nem tudta megítélni.

Telt az idő. Faith próbálta rávenni magát, hogy a gepárdrezzenéstelen arcába nézzen. Megpillantva az állat aranyló szemét, alánynak olyan érzése támadt, hogy ez a vadászó macska nem jelent ránagyobb veszélyt, mint a Kansasban hagyott narancssárga színűkiscicája. Ez megerősödött benne, mikor a gepárd egy hatalmasatásított, elővillantva félelmetes fogait. Fejét mancsaira hajtva nagyotnyújtózkodott. Bár szeme csukva volt, Faithnek mégis úgy tűnt, minthaállandóan figyelne valamit.

193

Pandora’s TeAm

A lány egy nagy elhatározással óvatosan felült. Mikor látta, hogy anagy macska nem törődik vele, felállt és lassan elindult. Csak akkorkezdett szaladni, mikor már kellően messze került az állattól. Egypillanatra visszanézett. A gepárd már nem volt ott.

A nap már a késő délutáni sugarait küldte a földre, mikor Delaneyvisszatért. Robert volt az első, aki megpillantotta, amint a völgybejáratához ért. Mérges volt rá, hogy reggel elment anélkül, hogy egyszót is szólt volna valakinek. Mérgét csak fokozta, hogy mikor a lányaszemébe nézett, s látta benne azt a lágy melegséget. Tudta, hogy együtttöltötték az éjszakát.

Lopva a lovon ülő Delaney-ra nézett, s irigyelte őt könnyedmozgásáért, szabadságáért. Megrázta a fejét, és befejezte a szamarakpatájának tisztítgatását. Elég sok aggódnivalója volt emiatt az irigyeltember miatt, ezek a gondok nagyon mélyen érintették.

Vajon volt Faith olyan ostoba, hogy elárulja a titkukat? A lágymelegség lánya szemében a feleségét juttatta eszébe, kinek pont ilyenvolt a tekintete az első éjszakájuk után.

Ez a felismerés arra késztette, hogy beismerje: Faith egy felnőtt nő,aki férjhez ment, megözvegyült, és minden joga megvan hozzá, hogy újtársat keressen magának. De azt a gondolatot, hogy ez az emberDelaney Carmichael legyen, nem tudta megemészteni.

Félelem is vegyült a mérgébe. Delaney nem az a fajta ember volt,akitől megkérdezhette volna, hogy. mik a szándékai a lányávalkapcsolatban. Sőt biztos volt abban, hogy egyáltalán nem kérdezhetmeg semmit, bármivel kapcsolatban. Levette a szemét róla, mikor aszekerekhez ért, mondott valamit Keithnek, s elindult a tó felé.

Mit tudhat rólunk? – motoszkált a gondolat Becket fejében. – És hamindent tud, mert Faith elmondta neki, akkor mire használja ezt fel egyolyan ember, mint ő?

Delaney távolodó alakját nézte. Tudta, hogy ezen a vidéken ötvendollárba kerül egy emberélet. Ötszáz dollár a kitűzött vérdíj. Biztosanjól jönne egy ilyen Carmichaelhez hasonló alaknak!

Egy pillanatra megragadta a völgy bezárt, elrejtett világa. Biztos voltbenne, hogy egyedül is megtalálná a kivezető utat. Ha leszámolna

194

Pandora’s TeAm

Delaney-vel, s eltűnnének innen, akkor soha senki nem találná megezen a titkos helyen, s ők biztonságban lennének a titkukkal.

Robert arca hirtelen elkomorult. Egy messzi, távoli hegygerincen kétapacs lovas alakját pillantotta meg. Lesújtva nézett le a földre. Semmitsem tudott tenni. Nem jutnának messzire. Minden úgy fog történni,ahogy Delaney akarja.

Delaney valahogy megérezte Robert gondolatait. Amikor a tó feléindult, elkapta Becket pillantását. A nézésből világossá vált számára,hogy rendeznie kell vele Faith és Keith ügyét. S Robert a problémákmegoldására általában a fegyverét szokta használni. Tudta, hogy ha nemfigyel, akkor Becket még valami őrültséget fog csinálni, amivalamennyiük életébe kerülhet.

Ahogy megpillantotta a parton álldogáló Faith hátát, az előbbigondolatai azonnal elröppentek. A nyárfákon megszűrődő napfényaranyszálakkal fonta át dús, barna haját, melyet lazán tartott össze abenne lévő szalag. Lecsúszott a nyeregből, és óvatosan Faith felé indult.

– Itt van Delaney! – kiáltotta a tóban pancsoló Pris. – Visszajött!A nő megfordult. Kezében kicsavart, tiszta fehérneműket tartott, és a

férfi szemébe nézett. Tekintetük néhány másodpercre összeölelkezett,majd Faith vett egy mély lélegzetet. Delaney arcára sötét árnyékot vetettszéles karimájú kalapja, de a lány jól látta sima vonásait.

Faitht sürgető érzés fogta el, hogy felé induljon. Csodálkozott agyengeségén.

– Tudtam, hogy visszajössz, Del – suttogta megállva a férfi előtt.Követve a férfi tekintetét, lenézett a két felső gomblyukában hervadozóapró margarétákra.

– Remélem, örültél nekik – mondta Delaney lágyan. Szerette volnamegölelni, de tudta, hogy Pris éppen jön ki a vízből, és őket figyeli.

Faith láthatóan nem aggódott emiatt. A férfihoz lépett, és átölelteizmos testét, fejét a mellére hajtva. Delaney illata ellenállhatatlanhatással volt rá.

– Nincs semmi kérdés, Faith? – nézett le rá a férfi.– Úgyis elmondod, amit fontosnak tartasz – felelte a lány, és

magához szorította Delaney mellkasát, azt kívánva, hogy az erős karok

195

Pandora’s TeAm

átöleljék. Szerette volna tudni, hogy mire gondol, mit érez, s miért mentel reggel?

A férfi megérintette az arcát, és a csillogó szemekbe nézett.Elkábította a lány tiszta, őszinte tekintete. Mély szerelmet olvasott kibelőle, mely csak őrá várt. Hüvelykujjával megsimogatta a lány ajkát, sbe kellett csuknia a szemét, nehogy eszébe jussanak az éjszaka vadszenvedélyei.

– Arra csábítasz, hogy elfelejtsem mindazt, amit tenni akarok, s amittennem kell, Faith.

Sajnálkozás volt a hangjában, de mikor kinyitotta a szemét, mártudta, hogy mit nem kellett volna mondania. Elvette tőle a reményt.

– Nem értem, miért vagy velem ilyen, Delaney? Én soha nemtartottam magam olyan nőnek, aki csapdába csalja a férfiakat. Én nemhazudom se neked, se magamnak. Tudom, hogy szeretlek – suttogta,mélyen a szemébe nézve. – Ha nem kell neked a szerelmem, akkormenj el! Ezt akarod? Azt akarod, hogy küldjelek el? Én nem tudokmagamhoz láncolni egy olyan embert, mint te. Senki sem tudna!

Leejtette a kezét a férfiról, és az inge alól domborodó talizmánjáranézett, s megérintette. – Seanilzay azt mesélte nekem, hogy mikor ezt akövet kaptad, meg kellett esküdnöd valamire. Meg kell tartanod aszavad, mielőtt bekövetkezhetne az, amit ez a kő adhat neked.

– És nem kérsz tőlem semmit? – nézett a szemébe Delaney. A kőreakarta szorítani a lány kezét, de az elrántotta onnan.

– Amit én tőled akarok, Delaney, az nem olyan dolog, amit kérnilehet! Az egy ajándék, amit tiszta szívvel és őszintén adnak, s soha nemvárják vissza!

Megfordult és Pris felé indult, aki csak állt vizes ruhácskájában, ésőket bámulta.

– Faith! – szólt hozzá a férfi lágyan. – Én csak egy dolgot adhatokneked. A szabadságomat – mondta, és a nőhöz sétált, de az nem fordultfelé. – Magammal akarom vinni Joey-t, olyan emberek közé, akiksegíthetnek rajta.

– Azt senki sem tud, Delaney! – mondta Faith sokkal nyersebben,mint szerette volna. – Már mondtam neked, mi történt Joey szemével.Az utolsó éjszaka után... – hirtelen elhallgatott, és Prisre nézett. Majd a

196

Pandora’s TeAm

tó felé fordult, oda, ahol Delaney fürdött tegnap. Nézte a forráscsobogását, a halvány rózsaszín árnyalatú gránittömböt. Tudta, hogynem rejtegetheti tovább az igazságot az előtt az ember előtt, akibenmegbízik.

Delaney meg akarta mondani neki, hogy már tud mindent, hiszenKeith elárulta a titkot, de még idejében meggondolta magát. Valahol alelke mélyén benne volt a tudat, hogy nem létezik olyan nő, aki mentesminden hazugságtól. Egy átkozott nő megtanította arra, hogy a szerelemegyütt jár a hazugsággal és a csalással. De Faith nem azonos Elise-zel.Ezt teljes szívéből tudta. Lehet, hogy ezek a régi gondolatok csak a régiotthon közelsége miatt támadtak fel benne.

Faith beszélni kezdett. Nem nézett a férfira. Részletesen elmesélte,mi történt aznap este, mikor férjét meggyilkolták. Delaney nem érthozzá, hogy megállítsa, mikor dadogva mesélte, ahogy Joey megfogjaMartin pisztolyát, s küszködve annak súlyával felemeli. Rálő arra azemberre, aki a lova után kötve húzza a nővérét.

– ...Joey másodszor is lőtt, és megsebesített egy embert, aki későbbmeghalt. Azóta sem értem, miért hagytak minket életben. De ez történt,s én hálás vagyok, hogy nem öltek meg. És Joey, nos, ő nem hajlandóbeszélni róla. – Összefonta maga előtt a karját, és elmondta, ami méghátra volt. – Ötszáz dollár vérdíj van kitűzve a fejemre gyilkosságért. Ezaz oka, hogy eljöttünk onnan, és én nem használom az asszonynevemet.– Ez utóbbit már szinte sóhajtva mondta. Fel volt készülve azelutasításra..

– Ez megmagyarázza, miért nem akar soha az apád lakott helyközelében letáborozni.

Faith bólintott. Delaney bűntudatot érzett, amiért kételkedett azőszinteségében. Megfogta a lány vállait, és magához húzta. – Haddtegyek egy próbát az öcséddel, Faith – súgta a lány fülébe. – Vedd úgy,mint a szívem ajándékát, ez az egyetlen, amit felajánlhatok. ElvihetemJoey-t?

– Ez minden, amit akarsz tőlem?Ebben a kérdésben szomorúság, sajnálat és levertség, mind-mind

benne volt. Hangja szíven ütötte a férfit. Elképzelte örömteli nevetését,boldog sóhajtásait. Könyörtelenül magába temette mindezt, s csak hang

197

Pandora’s TeAm

nélkül válaszolt. – Add nekem minden mosolyodat, mindenkönnycseppedet és minden örömödet.

Megszorította a vállát, nem engedvén, hogy felé forduljon. Tudta,hogy ha meglátja a szerelemtől átitatott szemét, nem lesz képesmegtenni, amit kell.

– Azt hiszem, a hallgatásod is válasz, Delaney! Mit akarsz csinálniaz öcsémmel? – kérdezte, és ellépett tőle.

Delaney nem ment utána. Egy mélyet lélegzett. Vágyott azérintésére, a csókjára, de tudta, hogy ha még egyszer hozzáér, akkorsoha nem hagyja ott a lányt. Az oldalához ment.

– El akarom vinni Joey-t egy sámánhoz.– Sámán? – ismételte a nő. – Az egy apacs doktor?– Majdnem – felelte. Végignézett a nő száján, kezén s izgató alakján,

majd erőt véve magán elrántotta a fejét. – A sámán egy orvosságosember, de nemcsak egyfajta sámán létézik. Egyeseknek van ereje ahhoz,hogy gyógyítsanak, míg másoknak nincs. Vannak, akik a jövőbe látnak,meg megint mások, akik esőt hoznak. Nehéz elmagyarázni, mennyireösszefonódik a hitük a mindennapi életükkel. És – tette hozzá szintevéletlenül – van néhány dolog, amit nincs jogom elmondani neked.

– A teljes igazságot, Delaney? Tehát ezért kértél engedélyt tőlem!– Igen. Megbízol bennem?Faith már tudta a választ, még mielőtt a kérdést befejezte volna. –

Vidd. Megmondom az apámnak.– Nem. Nincs szükségem arra, hogy a szoknyád mögé bújjak!A lány szomorúan elmosolyodott. Megrázta a fejét.– Sose mondtam, hogy így van. De ezt most nekem kell megtennem.

Itt az ideje, hogy ne meneküljek tovább. – Összeszedte a bátorságát, éshozzátette: – Talán eljön a nap, mikor te is ezt fogod tenni.

Delaney-t szíven ütötték ezek a szavak. Nem tudott rá mit válaszolni.Faithnek igaza volt: ő is menekül. A lány már nem mosolygott.

– Mikor visszajövök Joey-val, tovább indulunk Tombstone-ba.– Rendben, készen leszünk.– Faith! – fogta meg a távozó lány karját. – Akarom, hogy tudd,

semmi bántódása nem esik Joey-nak. Ez az ember, ez a sámán, akihezvinni akarom, rendelkezik a gyógyítás képességével. Néhányan az

198

Pandora’s TeAm

Álmok Álmának nevezik. Ha van valaki, aki vissza tudja adni Joeylátását, akkor ez az ember igen. El kell vinnem oda.

Faith hosszú percekig kutató szemmel nézte a férfit. – Ezért tűntél elazon az éjszakán a sivatagban? A sámánnal voltál, aki meggyógyíttéged? – Még többet is akart kérdezni. Tudni akarta, hogy megbízik-ebenne Delaney. Tudnia kellett, mi történt azon az éjszakán.

A férfi elfordult kutató tekintetétől. – Olyat kérdezel, amire nemfelelhetek!

– Tévedsz, már feleltél. Tudom a választ! Maradj itt Prisszel, énmegkeresem Joey-t.

Delaney még soha nem kívánta úgy Faitht, mint most. Azt akarta,hogy vele legyen egész nap. Érezni akarta testének közelségét. Megakart szabadulni a magányosságától, ami már majdnem szétfeszítette.

De a bosszú vágya is ilyen erős volt. És az győzött. Előbb a múltatkell rendbe tennie, hogy boldog lehessen a jövő.

Nézte, ahogy Pris úszkál a tóban. Tudta, hogy igaza volt Faithnek,szembe kell néznie az apjával.

Robert túlságosan is le volt törve ahhoz, hogy mérges legyen. Faithnem kiabált, de dühösség vibrált a hangjában.

– Már éppen eleget büntettél minket, apa! Ha csak egy kis esély van,hogy Joey újra látni fog, azt nem szabad elszalasztani. Én soha nemakartam menekülni, hazudni, s űzött vadként élni! De hallgattam rád.Nem fogok soha többé!

– Joey a fiam, Faith.,,– Én pedig a lányod, s elhagylak, ha nem egyezel bele!– Carmichael kedvéért? – kérdezte megvetően.– Nem, apa – válaszolta Faith higgadtan. – Csakis magam miatt.

Nem tudok így tovább élni. Nem tudok veled élni, ha te megkeseríted anapjainkat. Ha nem tudsz felülemelkedni az érzéseiden, mikor a fiadszeme világa a tét. Akkor te nem vagy az, akit én apámként szeretnéktisztelni. Delaney nem hagyja, hogy Joey-nak bármi baja essen.

– Az az ember egy gyilkos, Faith! – emlékeztette a lányát, nemszámítva a válaszra.

– Akárcsak te, apa!Faith megfordult és Joey-ért ment. A szekérben volt.

199

Pandora’s TeAm

– Mindent hallottál, ugye, Joey?– A papa nagyon haragszik.– Majd én beszélek vele. Akarsz Delaney-vel menni? Tudom, mérges

voltál rá, mikor szabadon engedte Beulát.– De elmondta, hogy miért. Nagyon hiányzik, de nem akartam

meghalva látni. Talán szép élete lesz!– Talán.Látta, hogy Delaney feléjük közeledik, egy törülközőben tartva Prist.

A lova mögöttük jött.– Del? – kérdezte Joey, az érkező felé fordulva.– Erre, fiú, jobbra. Velem jössz?– Igen! – válaszolt Joey, és kinyújtotta a kezét.– Holnap indulunk Tombstone-ba, Faith.– Várni fogunk – mondta, s nézte, ahogy távolodnak.

200

Pandora’s TeAm

Tizennyolcadik fejezet

Az éj betakarta a földet. A levegő lehűlt. Holdtölte volt.Delaney meggyújtotta a tüzet, amit az előbb rakott. – Eljött az idő –

mondta, és felállt Joey mellől. – Mindent úgy csinálj, ahogy mondtam.És ne felejtsd el: ne ijedj meg, bármi is történik. Én végig ott leszekmelletted, ha nem is szólok hozzád.

– Emlékezni fogok! – felelte Joey, és közelebb húzódott a tűzhöz,mely már kezdte melegíteni a testét. Egyik kezében egy kis adag szentvirágport tartott, amit Delaney adott neki, a másikban pedig egyágacskát. Érezte, mikor Delaney elmegy, de tudta, hogy nincs messzetőle. Tudta, hogy hova helyezte az ajándékokat, amiket majdmeghatározott sorrendben át kell adnia. Az első egy zacskó dohány volt,aztán egy fekete nyelű kés, egy fekete selyem zsebkendő és végül egydarab puha szarvasbőr. Kifinomult hallásával figyelte, amint emberekmozognak körülötte. Érezte a ruhájuk mozgását. Körülülték a tüzet, amimellett ült.

Szorongást érzett a gyomra táján. Tudta, hogy fél. Még egyszervégiggondolt mindent, lépésről lépésre, ahogy Delaney magyaráztaneki. Remélte, hogy nem rontja el, nem akarta megszégyeníteni Delt.

– Hallgass és érezz, kis ember! – kezdte egy mély hang. – A lábadalatt van a föld. Ha mindig jó vagy hozzá, akkor megengedi, hogymeghalld a szívének dobbanásait. Emeld a fejed az égre! És meg fogodhallani a szelet, aki elsuttogja neked az emberek gondolatát, akiketmegérint. Tárd ki a fejed és a szíved! Válj velük eggyé! Légy a földgyermeke!

Add nekik oda a félelmeidet és a titkaidat! A föld elrejti őket. Addoda a szélnek! Olyan lesz hozzád, mint a testvéred, és messzire fújja

201

Pandora’s TeAm

tőled. Bízzál meg abban, amit a szíved mond neked! Sosem fogszhazugságot hallani.

Joey megpróbált enyhíteni a szorításán, amivel az ágat és a virágporttartotta. Gondolkozott, hogy vajon most mit várnak el tőle. Hosszúszünet következett. Érezte a tűzből felszálló füst illatát.

– Jöjj hozzám, kis ember!Minden mozdulatáért meg kellett küzdenie a félelmével. Sötét

világában a bizalom volt a legdrágább kincse. Most már megértette,miért mondta azt Delaney, hogy nem lesz könnyű idegeneknek adni abizalmát. Felállt. Érezte a tűz melegét, ez volt a támasza. Az első lépésvolt a legnehezebb. Nem tudta, mi várja. Le kellett küzdenie agyengeségét, amely a legszívesebben Delaney-ért kiáltott volna. Eszébejutott a férfi ígérete, s tudta, hogy nem hazudott. Ez erőt adott nekiahhoz, hogy megkerülje a tüzet. Valaki idegennek érezte a közelségét.Megállt és várt.

Nagy, határozott kezek nehezedtek a vállára, s ettől feszültségetérzett. Szeretett volna elszaladni, de a kezek arra késztették, hogyjobbra tegyen egy lépést. Megint a tüzet hívta segítségül. Pontosanmögötte volt. Tudta, hogy túl gyorsan lélegzik, de izgatott volt attól,ami most következik.

– Minden gyermek nevében, Yusen nevében, a Fehérre Festett Nőnevében és a Víz Gyermeke nevében kérem, hogy segíts rajtam!

Büszke volt rá, hogy minden szót sikerült remegés nélkülkimondania. Letérdelt, és megfogva az ágacska végét, belemártotta avirágporba.

– Neked adom ezt a világító végű ágat, hogy világosságot kérjektőled! – mondta,

Hogy megmutassa tiszteletét és őszinteségét, jobb lábára egykeresztet rajzolt. Két ujjával belenyúlt a zacskóba, s kivett egy csipetport. Szétszórta az előtte ülők felé. A maradékkal a bal lábára is rajzoltegy keresztet.

Nehéz volt felállni és visszamenni az eredeti helyére, a továbbiajándékokért. Kitapogatta a dohányzacskót, s visszatért a sámánhoz.Hozzáigazította magát a tűzhöz, és lerakta a zacskót a földre.

– Elfogadom az ajándékodat.

202

Pandora’s TeAm

Joey elmosolyodott. A tábortűz füstjébe egy más illat isbelekeveredett. A fiú tudta, hogy a sámán rágyújtott a dohányra, s mostmeg kell várnia, míg elfüstöli. Felhasználta ezt az időt arra, hogy azeszébe idézze azt, amit Delaney mondott a virágporról. Az élet és amegújulás jelképének nevezte. Dohányfüst csapta meg az arcát. Tudta,hogy most a sámán a négy égtáj felé fújja a füstöt. Minden négyszertörtént; a füst és az azt követő szavak.

– Legyen tetszésed szerint.Joey megvárta, amíg az utolsó szó is elhangzott, s felállt és

visszament a fekete nyelű késért. Viszonylag könnyen – megtalálta.Visszatért a sámánhoz, s letette elé.

Ahogy a szertartás zajlott, egyre biztosabb volt önmagában. Mindenegyre gördülékenyebben ment, egészen az utolsó ajándékig. Aztán sorkerült a könyörgő imára.

– A fiú segítségért jött ide. Én meg akarom ezt adni neki. Megszálltaőt egy ördög, aki nem engedi, hogy a fiú lásson. A fiú most a fénytkeresi. Szüksége van minden hatalmadra.

Joey nem mozdult, de felemelte az arcát. Tudta, hogy a sámán fölötteáll, és rá néz. Már nem volt benne félelem. Minden úgy történt, ahogyazt Delaney mondta. Érezte a hátulról a nyakára fúvódó virágport.Érezte, hogy az egész testét beborítja. Igyekezett nem lehunyni aszemét, mikor a por az arcát érte.

– Elfogadom a kérésed, kis ember.– A szívem örül, hogy ajándékaim elnyerték a tetszésedet –

válaszolta Joey. Mosolyognia kellett, mikor a puha sastollak az arcátsimogatták. Delaney figyelmeztette, hogy semmiképpen sem szabadelnevetnie magát ekkor. Ez elég nehéz próbatétel volt. A sastollak máraz egész testét sepregették, hogy kiűzzék belőle az ördögöt. Joey már azegyik lábára állt tétlenségében. Szeretett volna megszólalni, deösszeszorította a száját. Még nem volt itt az ideje.

Elkezdődött az ének. Joey nem értette az apacs szavakat, de tudta,miről énekelnek. Mindegyik dal a szellemeik erejét hívta segítségül. Ahangszín gyakran változott, az egészen mélytől a sikításszerű kiáltásig.Joey a zsebébe csúsztatta a kezét. Megtapogatta a benne lévő

203

Pandora’s TeAm

drágakövet és sastollat, amit Delaney készített oda. Csak férfiak éskisfiúk adhattak ilyet a sámánnak.

Csend következett. Joey a kezében tartotta a gyógyítás jelképeit.Engedte, hogy odavezessék a tűzhöz. A levegő már hűvös volt, de tudta,hogy a föld még meleg maradt. Leültették, s egy csészét tettek aszájához. Kellemetlen volt az illata, de meg kellett innia. Keserű volt.

– Nyitva áll a szíved, kis ember?– Nyitva áll a szívem!– Nyitva van a fejed, hogy kieresszük belőle az ördögöt?– Nyitva van a fejem! – ismételte a szavakat Joey, bár mulatságosnak

tartotta. Megnyalta a száját, és nagyon száraznak találta. Valamimegérintette a homlokát. Próbálta megérezni az illatát, de nem sikerült.Az éneklés újra kezdődött, de most sokkal lágyabban hangzott. Testedülöngélni kezdett. Ásítania kellett. Nagyon álmosnak érezte magát.Küzdött ellene, de a feje megindult előre, s csak nagy nehezen sikerültvisszarántania.

– Del? Hol vagy? Ez nagyon mókás! – Úgy érezte, hogy abbamaradtaz ének. Vagy talán mégse? Nem volt benne biztos. Minden körbe-körbeforgott. Delaney tartja vajon? Felemelte a kezét, vagy inkább csakpróbálta. Nem tudott megfogni semmit. Felkiáltott.

– Emlékezz, kis ember! Tárd ki a szíved, és tárd ki a fejed!Emlékezz, mi történt akkor éjjel!

– Nem tudok... ez fáj!... Del!Aznap éjjel is álmos volt. Sok ételt megettek, és mindenki boldog

volt. Volt zene és tánc. A mama nevetett. A papa magasra emelte. Voltszaladgálás és játék. Késő volt, és a szekérbe ment lepihennL Martincsókolta Faitht. Nem látták őt a szekérben. Érezte a szekér ringását, éstudta, hogy hazamennek. Faith nem volt mérges, mikor ott találta.Kedvelte Martint. De Faith összeszidta, mikor az ágyba tette.Megcsókolta az arcát, és szép álmokat kívánt. Miért kiabálnak? Anyakára húzta a takarót, és a párna alá bújt. Faith sikított. Neki nemszabad sikítani!

...Faith boldog volt. De most sikít. Segítenem kell neki! Bántják!Bántják, Martin! Segíts neki! Del, segíts neki! Ne engedd, hogy bántsákFaitht!

204

Pandora’s TeAm

Joey egy nagyot sikoltott. Vadul rángatózni kezdett, majd lassanelaludt. Nem mondott többet.

Kora hajnalban értek vissza. Faith már várta őket. Még soha nemlátta az öccse arcát ilyen nyugodtnak és békésnek, ahogy Delaneykarjaiban aludt. Joey-val ellentétben, a férfi arca viszont fáradt ésnyúzott volt, s magán tükrözte a kimerültség jeleit.

– Joey ma átalussza a nap nagy részét – mondta Delaney, mikorFaith karjaiba adta a fiút. Hálás volt neki, amiért nem kérdezett semmit.Leszállt a lóról, és levette a nyerget is. Lecsutakolta, enni adott neki, éselengedte, hogy szabadon futkározzon a réten.

Faith egy pohár kávéval tért vissza, s mellé telepedett.– Éhes vagy? – kérdezte.– Csak ennyi? Hogy éhes vagyok-e? Mást nem kérdezel? – nézett rá

csodálkozva a férfi.– Delaney, ha el akarod mondani, mi történt, úgyis el fogod. Ha

pedig nem, akkor hiába is kérdeznélek.A férfi gyomra válaszolt Faith kérdésére. A nő felállt, megcsóválta a

fejét, és ennivalóért ment. Egy tálcával tért vissza, megrakva kávéval,rántott hússal és némi süteménnyel.

Visszaült a helyére, és figyelni kezdte, ahogy a felkelő nap sárgárafesti az ég alját. Madárdal törte meg a csendet, s Faith elégedettenszemlélte a virradat beköszöntét. Szerette volna, ha ez a nyugalom sohanem érne véget.

– Szeretném, ha nem kellene elmennünk innen! – sóhajtotta néhányperc eltelte után.

Delaney abbahagyta az evést, és ránézett. Volt valami a lányhangjában, ami felkeltette az érdeklődését.

– Ezt értsem úgy, hogy itt szeretnél maradni?– Úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Nehéz ezt

megmagyarázni, de itt valahogy biztonságban érzem magam. Lehet,hogy bolondnak tartasz, de ez az igazság.

– Nem tartalak bolondnak, én is ugyanezt érzem.

205

Pandora’s TeAm

– De ma mégis elmegyünk innen! – sóhajtotta Faith, s elhúzta akezét.

– Ja, ma indulunk – mondta, s a kávéscsésze felé nyúlt. Tudta, hogyel kellene mondania, hogy Tombstone-ban elhagyja őket, de mikorkinyitotta a száját, egész másról kezdett el beszélni. – Nem tudom, hogyJoey akar-e egyáltalán látni, Faith. Ez okozza a vakságát. Beszélt arrólaz éjszakáról, de nem a saját szemszögéből. Nem ígérhetek semmit.

– Saját magáról? – „És rólunk", akarta hozzátenni, de meggondoltamagát.

– Ja, saját magáról! – Nem tette hozzá, hogy „és rólunk".Elkeseredettség vett rajta erőt. Soha nem vallotta be neki, de szerettevolna, ha Faith megvárja. Ha még lesz kire. Ha még életben lesz...

Kortyolt a kávéból. Tudta, hogy mondania kell valamit. Szerettevolna, ha a lány még egy kicsit marad.

– Örülnék, ha már Tucsonban lennénk.– Miért? – kérdezett rá Faith, s tudta, hogy ezzel zavarba hozza.– Hát mert... az már egy civilizáltabb hely. Contention, Millvilie és

Tombstone csak egy szedettvedett bányaváros... Csak úgy mondtam.Faith most nem törődött az ígéretével, s a férfi felé fordult. – Csak

egyszer az életben mondanád azt, amire gondolsz, Delaney Carmichael!A tüzes szemek elkábították, mint amikor először nézett bele

varázslatos világukba. Kigombolta az ingét, és megfogta az amulettjét.– Nézd ezt a követ, Faith. Olyan, mint a szemed. Tettem egy

fogadalmat, mikor megkaptam. Meg kell tartanom az adott szavam,nem tehetek mást. Ennyi elég, hercegnő?

Faith az emlékezetébe véste a férfi arcát. Úgy érezte, hogy az időszinte elrepül körülöttük. Szerette volna megállítani.

– Csak egyetlenegy kérdésre válaszolj, Delaney. Ha ígéreted nemkötne, akkor velem maradnál?

A férfi hosszú percekig figyelte, nézte Faith szemét. Arca nemtükrözte a gondolatait, csak a szemében lobogó vágy utalt rájuk. Faithmár felállt, mikor megszólalt.

– Faith! – nyúlt a lány karja után. – Esküszöm mindenre, ami szentés fontos nekem, hogyha tehetném, örökre veled maradnék!

206

Pandora’s TeAm

Hálás könnyek jelentek meg a lány szemében. Lehajtotta a fejét.Szeretett volna a nyakába borulni, hogy a karjaiban legyen, hogy érezzea csókját, és hallja szerelmes szavait. De tudta, hogy ennek még nincsitt az ideje. Delaney-nek előbb meg kell küzdenie a démonaival.Szerette őt annyira, hogy elengedje. Szerette annyira, hogy visszavárja,s tudta, hogy ez az érzés nem múlik el, mire visszajön.

Megérkeztek Contention Cityhez. A tábort erre az éjszakára is avároson kívül verték fel, Robert kérésére. Faith meglepetésére az apjakezdeményezte ez ügyben a beszélgetést Delaney-vel. Az mártermészetes volt, hogy egyetértettek a kérdésben.

Egy nyersfából tákolt kunyhó és egy cölöpökkel vert karám volt ott,ahol megálltak. Faith úgy döntött, hogy mégis inkább a szekerek mellettaludjanak. Az alacsony épületben ugyanis elviselhetetlen meleg,izzadság-, zsír-és trágyaszag terjengett.

Joey egy rövid időre felébredt, de nem volt kétséges, hogy rövidesenújra álomba zuhan. Faith nem mutatta ki elégedetlenségét, amiért azöccsének nem tért vissza a látása. Szembehelyezkedett az apjával, hogyDelaney elvihesse a gyereket. Gyűlölte azt a fölényességet, ahogy azapja kárörvendően kijelentette, hogy csak időpazarlás volt az egész, shogy gonosz dolog volt Delaney részéről felcsillantani a reményt a fiúelőtt. Ez utóbbit mereven elutasította ugyan, de a csalódottság érzésemegmaradt. Aggódott, hogy Joey vajon nem érez-e hasonlót. Különös,de az öccse arca épp az ellenkezőjéről tanúskodott.

Holnapra már majdnem elérik hosszú útjuk végét. Mindannyiannagyon fáradtak voltak, akárcsak Joey. Faith rendbe hozta öccse ágyát,majd az ölében tartva a fejét, várta, amíg újból elalszik. Mikor kellőenelszenderedett, óvatosan felállt, és egy puszit nyomott az arcára.

– Szép álmokat! – suttogta.– Ugyanezt mondtad azon a másik éjszakán is – szólalt meg Joey.– Milyen másik éjszakán? – térdelt le mellé Faith.– Mikor Martin meghalt.– Igen – felelte gondolkodás nélkül, s csak utána jutott el a tudatáig,

hogy mit is mondott az öccse. Nyiladozni kezdett benne a remény.

207

Pandora’s TeAm

Annyi eredményt tehát mindenképpen sikerült elérni, hogy Joeyhajlandó beszélni arról, ami történt. Várta, hogy hátha mond még mástis, de az öccse hallgatott. Felébredt a kíváncsisága.

– Ki volt veled és Delaney-vel tegnap este?– Nem tudom – ásította a fiú, és a feje alá csúsztatta az egyik kezét. –

Del. Emlékszem, hogy beszélt és tartott engem.– Csak Delaney? – vágta rá a lány.– Hmmmm... azt hiszem.Faith megsimogatta a fiú haját, és a fülébe súgta. – Ugye, tudod,

hogy Delaney nem akart bántani azzal, hogy ok nélkül reményt adjonneked?

– Tudom. Del soha nem tenne ilyet. Nekem most erősen akarni kell,hogy lássak, s nem szabad gondolnom semmi rossz dologra.

– Ó, Joey, imádkozom, hogy így legyen!Faith felállt, s egy kicsit reménykedőbb lett. De a kíváncsisága is

megnőtt.Korán reggel indultak Tombstone-ba, a San Pedro folyó mentén.A mogorva bányatelep a Dragoon és a Whetstone hegyek közötti

síkságon terült el. Faith emlékezett Delaney figyelmeztetésére, hogymilyen lesz ez a hely, de a látvány mélyen alulmúlta elképzeléseit. Aporlepte várost sátrak és kunyhók alkották. A főutcája utolérhetetlenülzsúfolt volt. Látott ott építőmunkásokat, bányakutatókat, legalábbis eztállapította meg az öltözetükből. Sok lézengő is akadt. Faith lopvaDelaney-re pillantott, aki szorosan a szekér mellett lovagolt. Vigyorgott.

– Ne próbáld azt mondani, hogy te előre figyelmeztettél! – mondta aférfinak, és rámosolygott. Köhögni kezdett a felverődő portól, mire aférfi valami olyasmit mondott, hogy a száraz por jobb, mint a nedves,de a nagy zajban nem értette igazán.

– Micsoda?– A sár, hercegnő! A szamarak felcsapják a kerekekre, s akkor ember

legyen a talpán, aki el tudja hajtani a szekeret.Nyekeregve haladtak tovább. Faith kifejezetten rosszul érezte magát

a sok borotválatlan, s ruhájuk alapján ítélve mosdatlan ember között,akik tágra meredt szemmel rábámultak.

208

Pandora’s TeAm

– Ne haragudj rájuk, hercegnő! Nem sok fehér nő szaladgál errefelé!De már nem sokáig. Az ezüst majd idevonzza őket is, és aszerencsejátékosokat is.

Faith mereven előrefigyelt, hogy elkerülje a kellemetlenpillantásokat. Delaney kuncogott magában Faith szemérmes nézésén.

– Nézdd, Del, ott van Shellby közlegény! – kiáltotta Keith az elülsőszekér platóján ülve, s karjával egy pontra mutatott.

Delaney odanézett, s látta a közlegényt, amint néhány ló kantárjáttartotta a kezében. Összeszorította a fogát, látván a katona arcánmegjelenő széles vigyort, mikor megpillantotta Faitht.

Shellby leintette őket. Robert azonnal meg is rántotta a gyeplőt, ígyFaith sem tehetett mást.

– Hallottuk, hogy támadt egy kis problémájuk, Mr. Becket! –üdvözölte őket a közlegény. – Örülök, hogy épségben ideértek!

– Azt ne várja, hogy megköszönjem, hogy ott hagytak minket! –válaszolta Robert nyersen. Szeretett volna minél hamarabb letáborozni,hogy megszabadulhasson végre Delaney-től.

– Carmichael! – kiáltott felé Shellby integetve. Láthatóanbosszantotta, hogy Delaney nem mozdult, s Faith mellett maradt, – Ittvan Ross őrnagy is, még mindig téged keres!

A férfi úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, és Faith feléfordult.

– Ugye, van apádnak térképe a földetekről és...– Máris itt hagysz minket?– Tudod, hogy ezt kell tennem – felelte, és a szemébe nézett. Érezte,

hogy ez hiba volt. – Ne tedd nehezebbé!– Ugyanezeket a szavakat mondtad korábban is! – szaladt ki a nő

száján, de rögtön meg is bánta. A férfi szeme elsötétedett, arcárafájdalom ült ki. Tekintetük néhány pillanatig egymásba fonódott, s Faithkiolvasta a forró éjszakák emlékezetét is Delaney nézéséből. –Sajnálom – suttogta, és másfelé nézett.

– Hallasz engem, Carmichael? – kiabálta Shellby.Delaney megsemmisítő pillantást mért a közlegényre.– Hallak, Shellby, meg még rajtam kívül az egész város! Mondd meg

Rossnak, hogy bármit is akar, nem érdekel! – Azzal elővett egy köteg

209

Pandora’s TeAm

pénzt a zsebéből, és Faith ölébe tette. – Add ezt oda az apádnak.Pontosan annyi, amennyit nekem fizetett, jól fog jönni az induláshoz.

– Nem fogja elfogadni.– Akkor költsd a gyerekekre. Shellby minden bizonnyal készségesen

elkísér benneteket hazáig, ha megkéred rá.Közelebb húzta a lovát a szekérhez, hogy egy gyors búcsút mondjon

Prisnek és Joey-nak, és már el is vágtatott volna, ha Faith nem ragadjameg a karját. Delaney-t elfogta a vágy, hogy lehajoljon és megcsókolja,de tudta, hogy ezzel mindenki szemében megbélyegezné a lányt. És hanem jönne vissza, akkor ez különösen nagy terhet jelentene a számára.

Megkeményítette a szívét, és ellovagolt a szekértől,Faith hallotta, halkan mond még valamit, de már nem értette. Eszébe

jutott szerelmes éjszakájuk. A lova ügetni kezdett. Faith fejébenkavarogtak az emlékek és a gondolatok, amiket a férfi mondott, s azokis, melyeket soha nem mondott ki. Megharapta a száját, nehogyutánakiáltson. Megszorította a mellette ülő Joey kezét, s úgy érezte,hogy sok fájdalmat kellett már kiállnia életében, de ez mostmindegyiket felülmúlja.

A fájdalom szétáradt a testében, s arra a gondolatra, hogy esetlegsoha nem látja viszont, betölthetetlen űr támadt a szívében. Szememegtelt könnyel, s egy másodperc múlva megfagyott a vér az ereiben.

– Le akarják lőni! – kiáltotta Pris.Shellby szaladt Delaney felé, pisztollyal a kezében. Az egyik

épületből katonák özönlöttek ki. Faith hallott néhány lövést, és hogymegállásra szólítják fel Delaney-t.

Leugrott a szekérről, és a férfi nevét sikítva feléje futott. Még anyeregben ült, de három katona állta az útját. Shellby mögötte állt. Egyparancsot osztogató hangot hallott. Odanézett, és a szája elé kapta akezét, hogy elfojtsa kiáltását. Seanilzayt lökdösték összekötözveDelaney felé. Szerette volna, ha Delaney elmenekül, hiszen ő még nemtudja, milyen veszély vár rá.

Carmichael látta, amint Ross őrnagy közeledik felé az összekötözöttindiánt lökdösve maga előtt. De érzékei azt súgták, hogy Faith isvalahol a közelében van. Azt akarta, hogy elmenjen erről a veszélyeshelyről.

210

Pandora’s TeAm

– Már régóta várunk itt magára! – mondta üdvözlésképpen Ross.Delaney arca olyan rezzenéstelen volt, mint egy faragott gránittömb.

Hangja kemény és hideg, mint egy kőszikla. – Csak az idejétvesztegette, őrnagy! Semmi olyat nem tud nekem mondani, hogyegyezkedni kezdjek magával.

– Dehogynem! Például a barátja élete! – lökte közelebb Seanilzayt azőrnagy.

Delaney az indiánra nézett, tudva, hogy a múltkor megtagadta tőle abarátságát. De amint meglátta az arcát, mindez köddé foszlott.

– Ő semmit nem jelent nekem! – kockáztatta meg Delaney. HallottaFaith ziháló lélegzését maga mögött, és még egyszer azt kívánta, hogymenjen el. De a szellemek nem hallgattak rá. Akárcsak Ross.

– Én ezt másképp tudom! És van valamim a számára, Carmichael,ami biztosan érdekelni fogja, jöjjön be velem!

Ez parancs volt. Ross már meg is fordult, s elindult az épület felé.Delaney megvárta, amíg az őrnagy az ajtóhoz ért, utánaszólt. – Ross,azt hiszem, nem hallotta jól. A válaszom: nem!

Az őrnagy villámgyorsan visszafordult, s a szeme szikrázott.– Popejoy! – rendelkezett vérfagyasztó hangon.A Delaney útját álló három katona közül az egyik előlépett. – Igen,

uram!– Lője le az apacsot! Ő egy szökésben lévő rab.. – Uram? – kérdezett vissza a katona, s csodálkozva nézett

felettesére.– Hallotta a parancsomat! – kiáltotta elég hangosan ahhoz, hogy

mindenki hallja. Bosszantotta az összegyűlt tömeg és Carmichael hűvösnézése, de a kiadott parancsot mindenképpen végre kellett hajtatnia.

Faithben elmúlt a feszültség. Az apacs elé szaladt. – Nem engedem,hogy megöljenek! – mondta neki.

Az indián csupán egy pillantásra méltatta. Delaney-re nézett, éshozzá intézte szavait. – Ha elfogadod a hazugságaikat, soha nem leszbéke a lelkedben!

– Adtam magának egy parancsot, Popejoy!– Del, nem engedheted, hogy megöljék! – kérlelte Faith. Nem tudta

elhinni, hogy a férfi érzéketlen maradt barátja iránt. Nem törődve a

211

Pandora’s TeAm

körülötte álló emberekkel, a nappal, a piszokkal, mindent elkövetettSeanilzay életéért. Sorra a körülötte álló katonákhoz fordult, s végül azapjára nézett. – Kérlek, segíts neki!

– Ne avatkozz a hadsereg dolgába, Faith!– Nem teheted ezt, apa. Van itt bárki, aki megpróbálná megállítani

őket? – kiáltotta a körbesereglett bányászok közé.Ross újra felszólította a katonát. Az vonakodva az indiánhoz ment, és

ráfogta a pisztolyát, de az remegett a kezében, ezért átvette a másikba.Delaney könyörtelenül nézett a közlegényre. – Húzd meg a ravaszt,

katona! – figyelmeztette kedves hangon. – És én majd megmutatom,hogyan bosszulja meg egy apacs a barátja halálát! – Nézte a közlegénygyöngyöző homlokát, de nem érzett iránta szánalmat. Feszült csendtelepedett közéjük. Ezt csak fokozta a rettentő hőség és a száraz levegő.A helyzet már majdnem pattanásig feszült.

Delaney nem érzett megkönnyebbülést, mikor a katona leengedtekezét, és eltette a pisztolyát.

– Nem tudom megtenni! – sóhajtotta Popejoy.Delaney az akarta mondani neki, hogy van egypár átkozott ember, akihidegvérrel tud gyilkolni, de nem tehette, mert Faith keze a térdéresimult.

– Köszönöm, Del! – suttogta.Ross melléjük érkezett.– Maga egy fattyú, őrnagy! – mondta Delaney. – Most, hogy megvolt

az előadás, megmondaná végre, mit akar?Ross bizonytalan volt. Arra gondolt, hogy majd ő lelövi az apacsot.

Neki biztos nem lenne lelkiismeret-furdalása. De Delaney hűvöstekintetét látva meggondolta magát.

– Majd bent, Carmichael!– Inkább itt – vágott vissza. – Ez alkalommal szeretném, ha tanúk

előtt hangzana el, amit mond!Az őrnagy szemében gyűlölet csillant, de az arca mosolygott. – Van

néhány apróság nálam, ami biztosan érdekli.Delaney ösztöne azt súgta, hogy az őrnagy hangjában több van

egyszerű kárörvendésnél. A szeme árulkodó volt. Ő győzött.– Mi az ördög van magánál?

212

Pandora’s TeAm

– Mindig is tisztára akarta mosni az apja nevét, ugye, Carmichael?Delaney nem válaszolt. Képtelen lett volna rá. Minden erejét arra

kellett összpontosítania, hirtelen támadt dühe ne törjön ki rajta.Ross várt egy kicsit, aztán megvonta a vállát – Nos, hát ha nem

érdekeli... – mondta, megfordult és elindult az épület felé.Delaney tudta, hogyha be is menne, aztán hagyná könyörögni.

Félretette a büszkeségét és a keserűségét.– Ne húzza az időt, őrnagy. Nyögje már ki!Ross visszafordult, és lassan Delaney felé lépett. Várt még egy kicsit,

hogy kellően kiélvezhesse a helyzetet.– Az apja őrizgetett egy naplót. Én tudom, hol van!

213

Pandora’s TeAm

Tizenkilencedik fejezet

– Egy naplót? – ismételte meg Delaney, s egy vádló pillantást vetettSeanilzayra. Nem tudta kiolvasni, hogy mi jár a fejében. Delaneyfeszültsége átragadt a lovára is, aki rugdalni kezdte a port, és a fejétrángatta, de a gazdája most nem figyelt rá.

Seanilzay megesküdött rá, hogy Brodie megölte az anyját, hogymegszerezhesse a naplót. Hogyan kerülhetett Rosshoz? Úgy érezte,hogy csapdába került, ami egyre szorosabbá zárul körülötte. Ross tudta,hogy ölni tudna azért, hogy tisztára mossa apja nevét. Mindenütt csakcsalás és hazugság. Ez elkeserítette. Csak magában bízhat. Tekintetetalálkozott Faith rezzenéstelen arcával, s egy pillanatra átvillant azagyán, hogy milyen jó is volna megérinteni. A lány hátrébb lépettnéhány lépést, mintha csak megérezte volna a férfi gondolatát. Tudta,hogy a lány szereti, de most minden mást félre kellett tenni. Azőrnagyra kellett figyelnie.

– Oldoztassa el Seanilzayt, különben nem tárgyalunk!– Tévedésben van, Carmichael. Itt én parancsolok. Én mondom meg,

hogy mit csináljon! Amíg én nem...Ross nem hitt a szemének. Delaney előhúzta a kését, kihajolt a

nyeregből, s egyetlen gyors vágással elmetszette az apacs köteleit.– Állítsátok meg! – kiáltotta az őrnagy, de senki sem mozdult,

Delaney szeméből halálos fenyegetés áradt a körben állókra. Egypillanatra Ross is meghátrált ettől a nézéstől.

– Most letartóztathatnám a hadsereggel szembeni ellenszegülés...– Próbálja meg, őrnagy! – vágott közbe Delaney olyan nyugodt,

érzéketlen hangon, hogy Rossnak elment a kedve a választól.Seanilzay zsibbadt karjait masszírozta. Faith megfogta a kezét. –

Szomjas lehetsz, gyere velem a szekérhez.

214

Pandora’s TeAm

– Jó a szíved, Csillagszemű Nő. De itt maradok.– Menj vissza, Faith! – mondta Delaney, lelépve a nyeregből. Az

indiánnak adta a kantárt. – Ha rájövök, hogy elárultál...– Nem. Ezt nem tettem veled! – vágott közbe az apacs.Delaney mélyen a szemébe nézett, és lassan bólintott. – Várj meg itt!

– Nem nézett senkire, hanem Ross felé indult, aki már várta, s követteaz épületbe.

Seanilzay a tömeget figyelte. Semmi jelét nem adta annak, hogyfelismerte azt a szőke szakállú férfit, aki legalább egy fejjel magasabbvolt a körülötte állóknál. Yancy Watts megfordult, és keresztülásvamagát a tömegen a lova felé sietett a poros utcán. Az indián tudta, hogymost észak felé indul Brodie-hoz, hogy elmondja, mit hallott. Semmitnem tudott csinálni, hogy megakadályozza.

– Ki ő, Seanilzay? – kérdezte Faith. Az ő figyelmét is felkeltette ezaz ember, de nem a tagbaszakadt, izmos külseje, hanem a gonosz szemetűnt fel neki, ahogy Delaney-re nézett.

– Menj és vigyázz a gyerekekre – válaszolta az indián. – Várj rá! Hamegtette, amit kell, biztos szüksége lesz rád.

– Itt maradsz vele? – kérdezte a nő, mert szerette volna tudni, hogyDelaney nem marad egyedül. – Nem bízom Ross őrnagyban. Vanvalami körülötte, ami...

– Igen, ő a hazugságok embere. Itt maradok.– Ő volt az, aki rád lőtt? – kérdezte Faith némi bizonytalansággal a

hangjában.– Ez nem tar...– Én már nem vagyok gyerek, Seanilzay! Ha nem akarod, akkor ne

mondd meg! – vágott közbe Faith, s hangja egy kicsit élesebbresikeredett, mint szerette volna. De dühös volt, mert tehetetlennek éreztemagát. Az ösztönei azt súgták, hogy üljön fel a szekérre, és menjenekinnen, de a szerelme maradásra ösztönözte, hogy megtudja, mit akar azőrnagy Delaney-től. Végül az apja megkönnyítette a döntést.

– Faith! – kiáltott neki a szekéren ülve, s megvárta, amíg lányaodaér. – Tudom, hogy szeretnél itt maradni, de lásd be, hogy mennünkkell.

– Igen, tudom – felelte Faith.

215

Pandora’s TeAm

– Shellby közlegény azt mondta, hogy a földünk nincs túl messzeinnen. Senkire nincs szükségünk, hogy odakísérjen minket, de most márindulnunk kell, Faith. – Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a lányaarcát. – Gyere!

Faith meglepődött ettől a szokatlan gesztustól. Az apja szemébőlsugárzó megértés egy röpke pillanat alatt sokat javított kettőjükviszonyán. Bólintott. Tudta, hogy igaza van, és Delaney is ezt kérte tőle.Még egy utolsó pillantást vetett az ajtóra, amely elnyelte a férfit, sfelmászott a szekérre, elutasítva Shellby közlegény segítő kezét.

Delaney néhány lépésre az ablaktól figyelte, ahogy a szekerekelindulnak. Mielőtt a felvert por újra leülepedett volna, az őrnagy feléfordult. A szobában durva fabútorok voltak. Egy asztal, egy pad és egyszék, melyen Ross terpeszkedett. Delaney a hátsó fal felé sétált, melyetegy koszos, szakadt függöny borított. Néhány faláda hevert mégszétszórva a padlón. A hátsó ajtót bedeszkázták.

– Mi a fenét keresgél, Carmichael?– Szerencséje van, hogy nem találtam semmi gyanúsat, őrnagy!Megállt a falnál, ahonnan jól láthatta az ajtót és az ablakot. Várta,

hogy Ross belekezdjen.– Wilcox tábornok azt akarja, hogy keresse meg Juh-t és Geronimót,

és győzze meg őket, hogy jöjjenek vissza.– Mindenféle ígérgetés és hazugság nélkül – tette hozzá Delaney.– Tudja, mit kell nekik ígérni! – vágta rá gyorsan az őrnagy.– Én csak azt tudom, Ross – nézett rá összehúzott szemmel –, hogy

maga hisz a háború szükségességében. A könyörtelen háborúban, melyelpusztít férfit, nőt és gyermeket egyaránt, hogy aztán ott rohadjonlemészárolt testük temetetlenül a szabad ég alatt!

– Én csak parancsokat teljesítek.– Parancsokat, őrnagy? Parancsra kerestetett meg engem? Parancsra

kell minden létezhető eszközzel rávennie, hogy becsapjam azindiánokat? Parancsra lőtte le Seanilzayt? Mindig csak parancsokathajtott végre?

Ross csikorgó fogakkal hallgatta Delaney gúnyolódását. A testemerev volt, s csak a dühös szeme felelt a kérdésekre.

– Miért nem kérte fel Clumt vagy Jeffordst?

216

Pandora’s TeAm

– Mindketten vissza akarnak menni San Carlosba – vágta rá gyorsan,s próbálta kitalálni, miben töri Delaney a fejét.

– Ja, ez körülbelül igaz. És McIntosh pedig elég nyersen fogalmazotta hadseregről az újságban! Mindhárman akarnának valamit magától,ugye? Valamit, amit képtelen lenne teljesíteni, hiába ígérné is meg. Deaz én esetem már más káposzta. Van a kezében egy napló, amivel talánsikerülne tisztára mosni apám nevét. Azt a nevet, melyet a hadseregmocskolt be! De ez már mind a múlté, igaz, őrnagy? Most már a nemesdolgokért harcol?

– Így igaz, Carmichael!– Nem hiszek magának, Ross. Maga folyamatosan hazudik!Delaney eljött a faltól, s tett néhány lépést az őrnagy felé, aki némán

figyelte az indulatait. Ez idegesítette a férfit. Ismerte már Rosst. Tudta,hogy kell még valaminek lenni a tarsolyában.

A szék nagyot nyekkent, ahogy az őrnagy hirtelen felállt róla. –Nincs több vesztegetni való időm! Elvállalja, vagy sem?

– Üljön vissza, őrnagy. Még nem végeztünk! Többet akarok tudniarról az naplóról! Hol találta meg, és hogyan jutott hozzá?

– Ez nem érdekes, Carmichael. Az a lényeg, hogy tudom, hol van.– Hogy hol van? Hát nincs magánál? – nézett Delaney a férfi

szemébe. – Értsem úgy, fel tudja mutatni, ha szüksége lenne rá?– Néha így történnek a dolgok – rándította meg a vállát a katona.– Egy dolgot áruljon el, őrnagy! Összefügg ez a dolog a maga

előmenetelével?– Mi az ördögöt számít az most?– Hát már hogyne számítana? Nekem nagyon sokat számít! Nézze,

szerintem maga kevesebb egy trágyahordó közkatonánál.– Most már aztán elég! – csattant fel Ross.Delaney megfordult, és az ajtó felé indult. Ross nézte, s egy nagyot

nyelt. Nem hagyhatta, hogy kútba essenek a tervei.– Várjon, Carmichael! Maga provokált engem. Nem követelek

elégtételt, azért, mert egyenruhát viselek és azért, mert ki kellalakítanunk az együttműködés szellemét mindnyájunk javára!

Delaney megfordult, és az arcát tanulmányozta. Érezte, hogy valamiátkozottul fontos dolog miatt kell ő az őrnagynak, ami több egy

217

Pandora’s TeAm

egyszerű előléptetésnél. Tudta, hogy jó úton halad. Látta a katonagyöngyöző homlokát, s miután helyet foglalt az asztal mellett, Delaneybólintott, s feléje indult. A falhoz rúgta a padot, és ráült, szemben azőrnaggyal.

– Az apacsok tisztelik magát, Carmichael. Az egész hadseregnevében kérem, hogy beszéljen velük, és hozza őket vissza arezervátumokba. Victorio csak vért és pusztulást hagy maga után Észak-Chihuahuában. Juh és Ceronimo vonatokat fosztogatnak, és ha látná amegkínzott áldozatok holttesteit, akkor rögtön nem védené annyira azapacsokat. Ennek véget kell vetni! A hadsereg sok hibát követett el, eztsenki sem tagadja. De mi nem tehetjük jóvá a múltat, ha nem próbálnakmeg bízni bennünk, és nem kapunk még egy esélyt a helyzetrendezésére.

Delaney úgy találta, hogy az őszintének tűnő szavak egy igazán jóemberre vallanának, ha nem tükröződne az ellenkezője a szemében.Kétségei voltak afelől is, hogy mit ért az őrnagy bizalom alatt. A tényt,hogy megbánta a hibákat, elfogadta. Nem nyugszik addig, amíg nemsikerül lelőnie Seanilzayt.

– Nézze – folytatta az őrnagy. – Magának semmi mást nem kellcsinálnia, csak beszélni velük. Mondja meg, hogy Wilcox tábornok megfogja hallgatni a panaszaikat és a sérelmeiket. Parancsa van rá,egyenesen Washingtonból, hogy minden rendelkezésre álló eszközzelmeg kell szüntetni ezt a vérontást, Carmichael. Ha harcra kerül sor,akkor sok ember fog meghalni, civilek, katonák, na meg még többapacs.

– Ha igent mondok, ideadja a naplót?– Mihelyst visszatér!– Ez nem elég, Ross. Most akarom látni, hogy tudjam, igazat beszél.– Nem tehetem, amire kér. Bíznia kell bennem!– Őrnagy, inkább bíznék az ördögben. Ha nincs napló, nincs üzlet! –

Delaney nem mozdult. Csak ült, és figyelte Ross kétségbeesett szemét.Kezdett ideges lenni, de nem látta az okát. Delaney gondolatai az apjanaplója körül forogtak. Ezt el sem tudta volna titkolni.

– Az egész naplót nem tudom odaadni. De ha egy lapot megmutatok,akkor elhiszi, hogy létezik? Felismeri az apja kézírását, ugye?

218

Pandora’s TeAm

Ha Delaney eddig azt hitte, hogy volt már olyan helyzetben, mikormaximálisan igénybe kellett vennie az önuralmát, akkor most be kellettlátnia, högy tévedett. Csak egy hajszálon múlott, hogy csendbenbólintson, s ne az öklével feleljen az őrnagynak.

– Várjon itt, mindjárt hozom! Ha látta, utána már indulhat is!– Előbb megnézem, s csak utána határozok.

Nézte, amint kimegy az ajtón, s kavarogtak a kérdések fejében. Vajon igaz-e az, amit Seanilzay mondott?

Brodie-tól szerezte meg a naplót Ross? És ha az anyját megölték,miért rejtegették ilyen sokáig a naplót ahelyett, hogy megsemmisítettékvolna? Hiányzott valami, ami összekapcsolja az ügyét azzal, amit ahadsereg akar tőle.

Néhány perc múlva az őrnagy visszatért egy irattartóval a kezében.Letette az asztalra, s kinyitotta. Kivett egy összehajtogatott papírlapot,és Delaney-nek adta.

A férfinak nem, remegett a keze, miközben átvette. Kinyitotta, és azelső pillantásra felismerte apja írását. A kevés beszűrődő fény miatt azablakhoz kellett mennie, hogy elolvashassa.

Ott voltam akkor. Láttam a mérést és a súlyokat. A marhák kövérekés egészségesek voltak.

16. Kedd. May. C. hívatott. A vásárolt ötven helyett csak tizenötállatot szállítottak le, és valamennyi beteg volt. A mérlegeket megintmegbabrálták. Most már tudom, hogy kit gyanúsítsak.

Egy vízcsepp olvashatatlanná tette a továbbiakat. De ennyi elég voltDelaney-nek ahhoz, hogy megértse: az apja minden esetet dokumentálnipróbált. Ha ez sikerült neki, akkor ezért kellett meghalnia.

– Elégedett, Carmichael?– Jobban, mint gondolná! – felelte Delaney, és összehajtotta a

papírlapot. Az ingzsebébe csúsztatta.– Akkor most elmondom, mit tolmácsoljon az apacsoknak.A következő egy óra azzal telt el, hogy Delaney hallgatta azokat a

feltételeket, amit a hadsereg szab ki az indiánoknak. Egy szóval sem219

Pandora’s TeAm

említette az őrnagynak, mennyire rossz javaslatokat terjeszt elő. Azolyan emberek, mint Ross, soha nem lesznek képesek megérteni, hogy akülön csapatokban élő apacsokat nem lehet egy rezervátumba zsúfolni.Különbözik a hitük és az életvitelük. Azonkívül semmi biztosítékot nemkapnak arról, hogy nem fognak újabb területeket kihasítani arezervátumokból a bányászok kedvéért. Aztán eszébe jutott, hogy magaGrant elnök rendelte el ötszáz acre föld átadását a bányászatnak.

Ross végezetül a térképre mutatott. – Ismeri ezt a területet. Ezminden, amit segíthetek. – Bekarikázta az ujjával a terület délkeletirészét. – Éheseknek kell lenniük. Lehet, ezért kicsit türelmetleneklesznek.

– Az éhség általában ezt teszi az emberrel, Ross.– Adok két élelemmel felmálházott lovat. Shellby majd elkíséri

magát.– Nem. Egyedül megyek, így elég lesz egy ló is. Vegyék le róla a

katonai nyerget.Az őrnagy tiltakozni akart, de aztán csak ennyit mondott: – Rendben

van, Carmichael.Mikor Delaney kilépett, Seanilzay még várt rá.– Megteszed, amit kér – állapította meg az apacs.– Tudod hol vannak?– Kevés helyen lehet itt biztonságosan elrejtőzni. Te valamennyit

ismered.– Egyedül megyek, Seanilzay. De te is kilovagolsz velem. Azt

akarom, hogy figyeld Becketéket. Nem bízom meg Rossban. A földjüka folyóparton van, délre.

– És mi van Brodie-val?– Ha eddig kibírta, akkor azt is ki fogja, míg visszajövök. Ennek a

fattyúnak megvan apám naplója. Azt nem tudom, hogy mi a kapcsolatRoss és Brodie között.

– Azt tudja, hogy Brodie aranyat keres.– Lehet. De ez még nem magyarázza, hogy miért pont rám van

szüksége Rossnak. Pedig ismeri az érzéseimet.– Ha igazságnak véled a hazugságot, meg fognak szabadulni tőled.

220

Pandora’s TeAm

– De én ismerem Wilcox tábornokot. Ross igazat mondott róla. Talána néhány nap magány megadja nekem a választ.

Delaney felnézett, és látta, hogy Popejoy két lovat vezet felé.Seanilzay kezébe adta a kantárt, és megnézte a két állatot.

– Az őrnagy azt mondta, ezek a legjobbak azok között, amink van.Delaney nem válaszolt. Tüzetesen megvizsgálta a lovak szemét,

fogát s lélegzetét. Kiválasztotta az egyiket, a másikat felmálháztatta.– Szükségem van még egy lóra Seanilzaynak is.– Az őrnagy nem mondta, hogy...– Kérdezd csak meg! – vágta rá Delaney, s levette a saját lováról a

nyerget, majd áttette a másikra. – Menj vele, Seanilzay, és válassz egyjót. Nehéz út áll előttünk.

Még mielőtt sötétedni kezdett volna, elhagyták Tombstone-t.Seanilzay kantáron vezette barátja lovát. Delaney visszanézett. Popejoyállt és nézett utánuk. Ügetésre fogták a lovakat. Elhagyták a várostövező sátrakat és kunyhókat. Egyetlen fa sem volt a környéken. Egy óramúlva Delaney intett társának, hogy menjen előre. Felállt a nyeregben,és visszafelé nézett. Egy lovast látott messzire mögöttük. Biztos voltabban, hogy Ross küldte utánuk. Egyelőre még nem akarta lerázni.

A Dragoon hegység felé kanyarodtak. Valaha ez a terep volt Cochiseerőssége. Ez is egy olyan lecke volt, amit a hadsereg soha nem voltképes megtanulni. Felvették a harcot a hegyeken lakó emberekkel asaját hegyeik között.

Megálltak egy kiszáradt vízmosásnál.– Itt elválunk, Seanilzay. Menj dél felé, és mondd meg... – Delaney

elhallgatott. Gondolkozott, hogy vajon mit is mondhatna Faithnek.Látni akarta őt. Szerette volna maga mellett látni, sokkal jobban, mintazt be merte vallani. Kigombolta az ingét, s levette a kalapját. Anélkül,hogy különösebben meggondolta volna, megfogta a talizmánját,átemelte a fején a bőrszíjat, és az indián felé nyújtotta.

– Add ezt oda neki.Seanilzay átvette, óvatosan körbetekerte a szíjjal a követ, és zsebre

tette.– Élve lássuk viszont egymást! – köszönt el.– Úgy legyen.

221

Pandora’s TeAm

Delaney otthonosan érezte magát az erdővel borított hegyek között.Innen keletre van az a völgy, ami valaha az otthona volt. Szerette volnaújra látni azt a helyet, de tudta, hogy előbb Brodie-val kellszembenéznie.

Letáborozott. Nem rakott tüzet, és a lovakat egy biztonságos helyrerejtette. Gyalog indult a kísérője nyomába. Azt hitte, hogy körülbelülkét óra előnye van vele szemben. Be kellett látnia, hogy tévedett. Atávolság kevesebb mint egy órára csökkent. Ha nem pillantja megkövetője lovát, sohasem találja meg a helyet, ahol letáborozott.Csendben várakozott, majd becserkészte a terepet. A fickó nem volt akörnyéken. Visszatért a lóhoz. Megvizsgálva a nyerget megállapította,hogy a felszerelése alapján nem tartozik a hadsereghez. Megtalálta rajtaa beleütött bélyeget, ami szintén ezt bizonyította. A hegedésbőlmegtudta, hogy már régóta viseli a ló ezt a jelet. Egy egyenetlenülformált D betű volt benne, egyebet nem látott. Letérdelt a földre, hogyhátha talál használható lábnyomot. Nem volt szerencséje. Az emberenyilván tisztában volt vele, hogyan kell egy faággal eltüntetni anyomokat. Nem talált semmi egyebet.

Eltakarította a saját nyomait, és visszatért a táborhelyére.Gondolkozni kezdett. Bizonyára azért követik, hogy Ross tudomástszerezzen róla, mikor megtalálja az apacsokat. Addig is felzárkóznakmögötte, s így jó esélyük van, hogy elkapják Juh-t és Geronimót. Idegeslett ettől a gondolattól. Rosst nem köti semmi ígéret az apacsokhoz.Rabokként vinné őket vissza.

Arra gondolt, hogy kivezeti a követőjét a sivatagba, ahol könnyedénlerázhatná. Ez azonban túl sok időbe kerülne. Végül is úgy döntött,hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna.

A következő két nap alatt meg sem próbálta eltüntetni a nyomait.Rövidesen egy újabb kísérő jelenlétét is érezte. A harmadik estén elejtettegy nyulat, és megsütötte. Tudta, hogy a sült hús illata közel csalogatjaa követőit. Ha apacsok, akkor hagynak neki valami jelet. Ha nem, akkorkiderül, hogy ki van a nyomában.

Már csak a parázs maradt a tűzből. Delaney feszülten várakozott.Erőt vett rajta a fáradtság, s egyre nehezebb volt nyitva tartania aszemét. Egy morgó hangra lett figyelmes az éjszaka hangjai között.

222

Pandora’s TeAm

Keze a késéhez csúszott, s felébredt benne a vadászösztön. Egyaranyszemű gepárdot pillantott meg. Lekuporodott, készen arra, hogyelhárítsa a macska támadását, ha az szagot kap. Nézte az erős állatot,amint beszippantja a nyúl illatát. Ekkor a legnagyobb meglepetésére azállat megfordult, és befeküdt Delaney hálóhelyére.

Delaney a sötétségen át is érezte a macska rászegeződő szúrósszemét. Az idő megállt néhány percig. Tudta, hogy a gepárd őt figyeli.Delaney-nek elég alkalma volt már rá, hogy megtanuljon a fülével látni.És ekkor hirtelen biztos lett benne, hogy a macska nem jelent ráveszélyt. Ez nem ösztön volt, vagy olyan dolog, amit érezni lehet,hanem egyszerűen csak tudta valahonnan.

Nem is figyelte tovább a macskát. Elaludt. Mire reggel felébredt, agepárd eltűnt. És a nyúl is.

Delaney délnyugati irányba indult el, a völgyön keresztül. Errefeléerősen kéngőzös volt a víz. Egy tiszta forrás volt a környéken, melyetcsak kevés fehér ember ismert. Itt feltöltötte az ivóvízkészletét, éstovább indult a hegynek felfelé. Mikor már elég magasan járt,visszanézett. Semmi jelét sem látta, hogy követné valaki.

Gondosan elkerülte a bányatelepeket, a Bowie-erődöt és a néhányszétszórt farmot. Pár óránként váltogatta a lovakat, mindig egyreerősebb tempót diktálva nekik és persze saját magának. Már elhagyták aChiricahua-hegységet és az apacs rezervátum területét. Még két nap, ésa Guadalupes vidékére ér. Úgy gondolta, hogy ha ott nem találja megGeronimo és Juh csapatát, akkor Mexikó felé fordul.

A nap olyan magasan járt, mint a mennybolt, s egyre csak szórtatüzes sugarait. Delaney nem győzte törölni az arcáról az izzadságot. Azivóvize émelyítően felmelegedett. A lovak is víz után sóvárogtak, de aférfi tudta, hogy csak egypár óra enyhülést jelentene számukra. Leszállta nyeregből, és engedte, hogy a lovak a saját iramukban haladjanak.

A lova horkantott egyet, és felkapta a fejét.Ember vagy pedig víz? – morfondírozott magában Delaney. Egy szélesszájú kanyon elé értek. Örömmel üdvözölte a lejtős utat, amely ameredek, sziklás falú völgybe vezetett. A falak körülbelül negyven lábmagasak lehettek. A lovak lökdösődése a tudtára adta, hogy valaholvíznek kell lenni. Rövid keresgélés után talált is egy, a kanyon nyugati

223

Pandora’s TeAm

falából csörgedező vékony forrást. Leszerelte a lovakat. Gyér fűborította a talajt, de az állatoknak előbb pihenésre volt szüksége. Akanyonnak nem volt másik kijárata.

Felnézett a sziklafalak peremére. Megelégedetten állapította meg,hogy pillanatnyilag biztonságban van. Megengedte magának, hogyFaithre gondoljon. Remélte, hogy Seanilzaynak sikerült átadnia adrágakövet. Ebből a lánynak tudnia kell, hogy vissza akar térni hozzá. Alevegő hullámzott a hőségtől. A szája kiszáradt, s a forráshoz ment.Érezte, hogy a ruhája szinte a testére tapad a kosztól, jólesett volna egyfürdés, de hát hatnapi lovaglás után ez nem is csoda. Sajnos, le kellettmondani róla, nem érte volna meg a kockázatot. Volt idő, mikor nem isszámolta, hogy hány napot töltött el az úton, s lovagolt, aludtugyanabban a ruhában.

Azt hiszem, túl sok időt töltöttem civilizált környezetben – gondolta,s letérdelt a vízhez. A kőhöz nyomta az arcát, hogy a rácsorgó vízlehűtse, s csak azután ivott. A lovak csendben tépkedték a füvet. A kishozamú forrás nem volt elegendő, hogy teljesen feltöltse a készletét.Kényelmetlen lett volna a zárt völgyben maradni, friss víz nélkül megnem volt érdemes folytatni az utat. Gyorsan megbéklyózta a lovakat,csak a sajátját hagyta szabadon, tudva, hogy az nem fog elcsavarogni.Lefeküdt a forrás mellé, és várta, amíg megtelnek a hordói. A puskáját akezében tartotta. Nem akart elaludni.

Mikor kinyitotta a szemét, az ég borult volt. Gyorsan felpattant. Nemvolt ott semmi. Se a lovak, sem pedig a hordók. Azon tűnődött, hogyvajon mi vár rá a kanyon bejáratánál.

Inkább nem tűnődött rajta. Azt sajnálta a legjobban, hogy nemvigyázott a nyeregtáskájára. Így csak az a pár tölténye volt, amit azsebében hordott. Még szerencse, hogy a puskája megmaradt. Ivott egykorty vizet, és keresni kezdte azt a helyet a sziklafalon, ahol érdemesfelmászni. Úgy érezte, ez az egyetlen lehetősége. A keleti oldalonfelfedezett egy kürtőt, amely nagyjából egyembernyi szélességű volt. Apereméhez közel egy ürgét látott a falon. Még egyszer felmérte azesélyeit, és a mászás mellett döntött.

224

Pandora’s TeAm

Lecsatolta az övét, s a puskájára kötötte, majd az egészet átvetette avállán. A tenyere izzadt, ezért földet dörzsölt szét rajta, hogy jobbantapadjon a keze a síkos sziklához.

Kapaszkodni kezdett. Csurgott róla az izzadság, és csípte a szemét.Érezte, hogy végigfolyik a hátán, de ezzel törődött a legkevésbé. Az útelején még próbált figyelni a légzésére, de mire a táv feléhez ért, márugyancsak levegőért kapkodott. Az izmai sajogtak a megerőltetéstől.

A kürtő becsapta. Felfelé szélesedett. Felnézett és megállapította,hogy még legalább húszlábnyi út van hátra. A hasadék szélessége mostnégy láb körül volt. A tenyere ismét csúszni kezdett.

Átvillant a fején a gondolat, hogy nem tudhatja, mi vagy ki várjamajd a kürtő tetején. De nem tehetett mást: mászott tovább.

A jobb keze és lába egyszerre csúszott meg. Nem tudta megtartani atestét, s néhány lábbal lejjebb került, mire sikerült újramegkapaszkodnia. Egy pillanatig mozdulni sem tudott a zuhanás okoztaijedtség miatt. Miután egy kicsit kipihente magát, folytatta az utat.

Friss levegő illata csapta meg. Tudta, hogy már mindjárt eléri a tetőt.Az izmai már majd kiszakadtak az erőfeszítéstől, s fájt az egész teste.Tenyerét felhorzsolta a szikla, de már nem törődött semmi mással, csaka hátralévő néhány méterrel.

Mikor érezte, hogy ujjai megragadják a kürtő peremét, megállt, spihenőt tartott. Minden maradék energiáját mozgósítania kellett azutolsó erőfeszítéshez. Fölhúzta magát, felsőtestével ráborult a laposkőre, s beljebb gurult. Kimerülten terült el a földön, nagyokat lihegvebámulta a felhős eget. Hatan állták körbe, amíg magatehetetlenülfeküdt.

225

Pandora’s TeAm

Huszadik fejezet

Minden végtagja remegett, nem bírt parancsolni a testének. Hatpuskacsövet számolt meg maga körül. Behunyta a szemét. Apacsokvoltak, de egyikőjüket sem ismerte. Beszélni szeretett volna, de nemkapott elég levegőt. Az indiánok se szóltak semmit, csak mozdulatlanulálltak és figyelték.

Eltelt egy kis idő, míg Delaney ráeszmélt, hogy nem akarjákmegölni. Megszemlélte az öltözetüket. Mikor megpillantotta amokaszinjukat és a felsőruházatukat, már tudta, kikkel találkozott.Netdahee-k voltak, vagyis gyilkos harcosok. Ebbe a rendbe csakválogatott emberek kerülhetnek be. Feladatuk az apacsok ellenségeinekkönyörtelen megsemmisítése.

A puskája rettenetesen nyomta a hátát, ezért lassan megpróbáltfelülni. Nagy nehezen sikerült. Senki sem mozdult az indiánok közül,ezért levette magáról a fegyvert, és maga mellé tette.

Most már könnyebben szedte a levegőt. Beszélni kezdett. Elmondta,hogy ki ő, és miért jött. A kör szétnyílt. Delaney felemelkedett, skezében tartotta a puskáját. Semmi választ nem kapott, de gyors sürgés-forgás támadt. Három ember előrement, a többi mögötte állt, s ebbőlmegértette, hogy velük kell mennie.

A levegő hűs volt, és kellemes. A perem szemközti oldalánál egykicsit lefelé másztak, majd egy düledező sziklatömb mellett tátongórésen bemásztak. Négy újabb harcos várt ott rájuk, jó néhány lótársaságában, melyek között ott voltak Delaney-éi is.

– Del-a-ney! – szólalt meg az egyik apacs.– Perico! – válaszolta megkönnyebbülten a férfi. Az indián

Geronimo törzséhez tartozott. Mosolyogva hallgatta a gyors

226

Pandora’s TeAm

parancsokat s a rövid beszámolót, amit Perico rögtönzött róla atársainak. Visszakapta a lovait.

– Ez meg van rakva élelemmel, Perico! Ajándékba hoztam.– Ajándékodat örömmel elfogadjuk.Felült az egyik lóra, és mutatta, hogy Delaney is üljön fel mögé.– Mielőtt kimegyünk, akarom, hogy tudd: mikor elindultam, az út

elején követtek.– Már nem.Még mielőtt a hegyek között rejtőzködő táborba értek volna,

Delaney felfedezte a lovon a D betűs bélyeget. Tehát aki követte, azmeghalt.

Fáklyák világították be a hatalmas barlangot, ahová megérkeztek.Szemlátomást itt gyűlt össze valamennyi apacs csapat. Leszálltak anyeregből, és Delaney látta, amint a lovat elvezetik a központi részbőlnyíló sok alagút egyikén. A hely ideális volt, hogy elrejtsék a szárítottélelmet, lovakat és a fegyvereket is. Egy váratlan támadás esetén iskönnyen és gyorsan el lehetett hagyni a barlangot.

Végignézett a tömegen, míg Perico a barlang belseje felé vezette.Egyedül Chee-hash-kisht, Geronimo fiatal feleségét, valamint anyját ésgyerekeit ismerte fel. A többi nőt most látta először. Naichet sem voltköztük.

Az ajándékát az asszonyok gyorsan birtokba vették. Lepakolták aliszteszsákokat, a borsót és a kávét.

– Előbb egyél, a beszéd még várhat – fordult hozzá Perico.Leültek a tűz köré. Delaney a jukkafenyő belsejéből készült sült ételt

ettek, ami ugyan nem kedvence az apacsoknak, de szükség eseténlaktató csemege lehet.

Kivájt tökhéjakban adták körbe a „szürke vizet", ami nem más, mintkukoricából készített gyenge sör. Ivott belőle egy kortyot. Az ital nemvolt savanyú, s ebből arra következtetett, hogy a csapat több mint kéthete van itt. A sör készítése ugyanis legalább ennyi időt igényel, viszontkét nap alatt megromlik.

Mindenkit megkínált dohánnyal, aki kért, aztán magának is sodortegy cigarettát. A nők és a gyerekek elvonultak az asztaltól. Itt volt abeszélgetés ideje.

227

Pandora’s TeAm

– Sokan tudják közületek, hogy én soha nem hazudom a Chirichauanépének. Wilcox tábornok üzenetét hozom, aki azt szeretné, hamindnyájan visszatérnétek a rezervátumba. A hadsereg tudja, hogy sokkérdést kell még megoldani. Sok jó ember van, aki ezen fáradozik. Deha nem bíztok bennük, akkor képtelenek lesznek segíteni, mint mikor agyereknek is szüksége van az anyjára, mikor járni tanul.

Ezek az emberek attól félnek, hogy a rajtaütések csak azt fogjákeredményezni, hogy még több katonát küldenek ellenetek. Ha nincsbéke, akkor háborúnak kell lennie. Victorio útja a halálba vezet.

– Úgy b-bánnak v-velünk, mint a k-kutyákkal – dadogta Juh.Delaney az erős testalkatú indiánra nézett, és kedves, mély hangon

folytatta. – Lesz mindig finom pin-dah, amely olyan aranyló színű, minta bőröd. Én nem tudom megváltoztatni a fehér ember, ízlését ésgondolkodásmódját. Csak a saját szavaimat tudom mondani.

Az apacsok csak a békével érhetik el, hogy emberi módon továbbélhessenek.

– A re-rezervátum m-megöl m-minket – mondta Juh, de Ceronimointésére elhallgatott.

– Már eddig is megszámlálhatatlanul sok bajt és szenvedést okoztak– mondta Geronimo nem titkolt gyűlölettel a szemében.

Delaney nem tudott mit válaszolni a vezérnek. Az apacsok mástörzsekkel ellentétben nem hisznek a látomásokban. Úgy tartják, hogy akivételes képességű ember az álmában kapja a tudását. Delaney tanújavolt, mikor Geronimo megszerezte azt a rejtélyes képességét, hogy megtudta mondani, mi történik a tőle távoli helyeken, bármit is kérdeztektőle.

– Amit elmondtál, az mind szép – folytatta a főnök. – De azt nemvizsgáltad meg, hogy mennyi az igazság benne.

– Én nyitott fejjel és nyitott szívvel jöttem ide – válaszolt a férfi. –Én sem bízom abban az őrnagyban, aki ezeket mondta nekem. Az őszavai hazudnak. Azt kívánja tőletek, hogy jöjjetek el innen. Az énmeggyőződésem, hogy bányászok és farmerek jönnek ide utánatok.

– Mindig a mi földünk kell nekik. A föld nem egy tárgy, amitbirtokolni lehet.

– A fehér ember ezt gondolja.

228

Pandora’s TeAm

– Ez így igaz. Wilcox adott nekünk lisztet, mikor éhesek voltunk. Aztakarta, hogy a hadsereg foglyai legyünk, s adott nekünk élelmet. Decsak egy rövid ideig. – Ravasz pillantással nézegette Delaney-t.Mindenki csendben várta, amíg folytatja. – Ross elég nehezen találtmeg téged. Mindnyájan tudjuk, hogy keresett. De miért? Vannak másokis, akik beszélnek nekünk.

Delaney bánatos mosolya hirtelen lehervadt. – Ezen már én is sokatgondolkodtam. Eleinte követtek, s én azt hittem, hogy fel akarja fedeznia rejtekhelyeteket, s katonákat hozni a nyakatokra.

– Mondtam neked, hogy az az ember már senkit sem fog követni –mondta Perico, és felállt. A falhoz ment, ahol a nyergek és a táskáksorakoztak. Előhúzott egy puskát, visszajött, és Delaney-nek adta.

Delaney megvizsgálta a fegyvert. Emlékezett rá, hogy egyszer mártartotta a kezében ezt a coltot. Chellié volt.

– Ismerted ezt az embert – jelentette ki Geronimo.– Hát nem volt éppen a barátom, de ismertem.Kérdések cikáztak a fejében. Miért Chelli követte őt?Ross megbízásából? Ha nem, akkor kiéből? Talán Brodie? Megrázta

a fejét, de hiába próbálta megoldani a rejtélyt. Visszaadta a puskátPericónak, s közben az arcokat nézte. Valahogy az az érzése támadt,hogy itt mindenki tudja a választ, csak arra várnak, hogy ő magátóljöjjön rá.

– Ha igazsággal jössz közénk, mint ahogy apád tette – törte meg acsendet Geronimo –, akkor hallgatunk rád, és hiszünk neked. Ha viszonthazugságokat mondasz, és azt akarod, higgyünk neked, akkor nembízunk meg többet benned.

– És a bölcs embernek meg kell tudni különböztetni az igazságot ahazugságtól.

Geronimo bólintott, s elmosolyodott. Egyetértett Delaney-vel.– Ross nem lehet olyan ostoba, hogy azt higgye, hogy szelíd

bárányok módjára követtek majd engem vissza a rezervátumba.– Pedig pontosan ezt hiszik rólunk, hogy olyanok vagyunk, mint az

asszonyok és a birkák. Voltak előttünk olyanok, akik úgy is viselkedtek.Megtanulták a farmerkedést, a földművelést, megtudták, milyen az,mikor jön az éhezés, mert nem esett az eső, vagy katonák lovai

229

Pandora’s TeAm

szétverték a kukoricást. Ellenségeink lettek, akik utánunk kémkednek.Kietlen földekre küldtek minket, ahol népünk nem élhet meg. Olyanemberekre lenne szükség, mint Howard, aki betartotta a szavát, és úgybánt velünk, mint a testvéreivel.

Delaney tudta, hogy Howard ezredes letartóztatás alatt áll. Túlrendesen bánt az apacsokkal. Tisztelte őket. Úgy intézte, hogy azapacsok megkaphassák a szülőföldjüket, s ez természetesen nem tetszetta felsőbb érdekeknek. Nem ismerték el a jogos igényüket.

– Mi mindig békében akartunk élni. Mikor az, aki Naiche előtt volt,elhagyta ezt a világot, akkor az ő kívánságára fogadtuk ezt meg, és mibe is szeretnénk tartani a szavunkat.

Delaney, egyetértése jeléül, ismét bólintott. Tudta, hogy Geronimonem mondhatja ki Cochise nevét, mert félt a szellemétől. Emlékezett rá,hogy fia, Taza lett utána a főnök, de meghalt, mikor Washingtonbament. Ekkor Naiche vette át a vezetést, aki megosztotta aztGeronimóval.

Arra is emlékezett, mikor Skinya, egyike Cochise legjobbharcosainak, nem fogadta el Tazát főnöknek, és elutasította a békét.Hadi ösvényre lépett testvérével, Pionsenayjel együtt, és SulphurSpringsnél megöltek három fehér embert.

– Látom, emlékszel, hogyan gondolkodtunk akkoriban – mondtaGeronimo, olvasva Delaney gondolataiban.

– A kiáltás messzire hallatszott – mondta a férfi lágyan. – Megölniminden chirichaua apacsot. De mikor Naiche lelőtte azt, aki ezt azegészet okozta, akkor te el...

– Csak a barátaimhoz mentem Alamosába – vágott közbe Geronimo.– Clum nem akart engem élve látni, ezt minden tettével éreztette velem.A halálomat akarták. Én nem hiszek a katonáknak. Taza bízott bennük,de ők megmérgezték. Elfoglalták a szülőföldünket. Elfelejthetem-evajon a tüzes vasat, mellyel Clum kínzott meg? Hogy szalmaágyonaludhattam, mint egy állat? Akkor is hazudott. Azt híresztelte, hogyPoncé portyázik, messze onnan, ahol éppen raboskodott. Hogy lehet ez?Egy ember egyszerre két helyen? Ekkor volt, hogy azt hittem, nem élekmár tovább.

230

Pandora’s TeAm

– És himlő is pusztított – tette hozzá Perico, átvéve a szót. – Sokanmeghaltak. A katonák nem akarták, hogy Clum parancsoljon nekik.Elmozdították a helyéről, s már senkiben sem lehetett megbízni.Hazudtak apádról is, és mikor védeni próbáltuk, elzavartak minket.

– Mikor Hart megjelent – folytatta Geronimo –, kiengedtek abörtönből. A himlő elmúlt. Sárgaláz lett helyette. Nem volt sem ruhánk,sem pedig élelmünk. Kértük, hogy visszamehessünk a saját földünkre.Nem engedték. Én nem megyek vissza San Carlosba. Megígérték, hogyminden megváltozik. Semmi sem történt.

Delaney egy pillanatra becsukta a szemét, mielőtt körbenézett volnaaz arcokon. Mindenki beleegyezően bólogatott. Azt mindenki tudta, sezért nem kellett megemlíteni, hogy akkor döntöttek a rezervátumelhagyásáról, mikor Geronimo összetűzött az unokaöccsével ezen akérdésen, és az meghalt.

– Mindent mondjatok el nekem, és én majd elmondom Vilcoxtábornoknak. Lehet, hogy Jeffords vagy McIntosh visszajön még ezzelaz ajánlattal.

Még sokáig beszélgettek. Átvirrasztották az egész éjszakát. ReggelDelaney visszaindult. Búcsúzáskor Perico figyelmeztette.

– Az a Brodie nevű ember aranyat keres. Ha azt akarod, hogy békelegyen, akkor öld meg. Már nagyon közel jár ahhoz a helyhez.

– Én már megesküdtem erre, Perico. Brodie megölte az apámat és azanyámat. Megbecstelenítette a nevünket. Az én kezem által kellmeghalnia.

– Ha a szíved nem lel nyugalmat, akkor gyere el újra. Most menj, ésélve lássuk újra egymást.

Három netdahee harcos elkísérte a San Bernardino-völgyig, s ottútjára engedték. Delaney, nehezen viselve a Faith utáni vágyakozást,arra gondolt, hogy először őt látogatja meg, mielőtt beszámol Rossnak.Az őrnagy biztos nem lesz elégedett az eredménnyel, de így vagy úgy,megkapja végre apja naplóját.

Magányosan lovagolva eszébe idézte mindazt, amit Brodie-róltudott. Kezdetben azzal foglalkozott, hogy Texasban ellopott marhákatadott el Mexikóban, s Geronímót vádolta a lopásokkal. Aztán

231

Pandora’s TeAm

valahogyan a tudomására jutott az a legenda, hogy van egy óriásiaranybánya a Dragoon-hegységben.

Ahogy Delaney a legnagyobb ellenségére gondolt, rögtön másemlékek is a felszínre kerültek. Az, hogy Brodie érdeklődése a bányafelé fordult, az ő hibája volt. Nem Elise-t okolta, hogy beszámolt abánya létezéséről Brodie-nak, hanem a saját maga büszke dicsekvését.Tizenkilenc éves volt, mikor először találkozott Elise-zel Tucsonban.Ahogy a lány rámosolygott, ő egyből szerelmes lett belé. Olyan gyorsantörtént az egész, mint egy villámcsapás. Mikor először táncolt vele, márakkor elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy feleségül vehesse alányt. Az első hibát ott követte el, hogy beszélt neki a lelőhelyről, mertkedvezőbb színben akart előtte feltűnni. Az egész dolog onnan pattantki, hogy a lány meglátta a drágakövet a nyakában.

„A gazdagság helye" – mormolta magában az akkori szavait. Nekinem jelentett többet egy egyszerű helynél, de Elise komolyan hittabban, hogy aranyról beszél. A lány elbűvölte a kedvességével, acsókjaival, s ő túlságosan vak volt ahhoz, hogy rájöjjön, mindez csak akapzsiság miatt van.

Elise még túl fiatal volt a házassághoz. Delaney állást vállalt avasútnál, és elment egy évre. Adam Brodie-ék a lányéktól nem messzelaktak, s Adam ekkor kezdett udvarolgatni Elise-nek. Amíg Delaneyvissza nem jött. A lány megesküdött neki, hogy ő az egyetlen férfi, akitszeret, és feleségül fog hozzá menni, ha lesz neki elég pénze, hogybiztosítsa a kedvező indulást.

Amilyen ostoba volt, hitt is neki. Elvállalt minden jól fizető munkát,és ami pénzt meg tudott spórolni, azt az utolsó fillérig hazaküldte Elise-nek. De kezdett bizonyos pletykákat hallani, melyek arra késztették,hogy hazajöjjön. Elise elhallgattatta a kételyeit, s csókjaival újramegbolondította. Ekkor rávette, hogy menjen el abba az aranybányába,és akkor hamarabb megtarthatják az esküvőt. Delaney most már érzettvalamit abból, hogy mi érdekli valójában a lányt De nem akartaelveszteni, s ezért félt bevallani az igazat. Ott soha nem is volt arany. Azapacsok szent helye volt, ahol kultikus célokra használtak néhánydrágakövet Az indiánok bűnnek tartották elvenni az aranyat és azezüstöt a földtől.

232

Pandora’s TeAm

Meg kellett szakítania gondolatait, hogy tábort verjen, de érezte,hogy a múltat nem zárhatja le, amíg bosszút nem áll. Az arcába csapódólágy szél Elise perzselő szavait hozta felé, amint könyörög neki.Könyörög neki, hogy tegye meg, amit kér, hogy minél hamarabb összetudjanak házasodni. Újra átélte első szeretkezésüket és a vágyat, hogyannyi pénzt keressen, amennyivel elégedett lesz.

Csalás és hazugság. Hozzáment Adamhez, és a pénzt arra használták,hogy San Franciscóba menjenek.

Kezébe temette a fejét, majd az égre nézett. Figyelte az előtünedezőcsillagokat. Minden keserű emlék, melyet Elise felidézett, kezdettlassan eltünedezni, ahogy Faithre gondolt. A nevét suttogva aludt el, ésreggel arra ébredt, hogy mihamarabb a karjában szeretné tartam.

Késő délután volt. Delaney a San Pedro-folyó északi folyása melletthaladt. Nyár- és fűzfák hajladoztak a széles réten. Az égen sólymoksiklottak. A lágy szellő tábortűz füstjét hozta felé. Tovább haladt afolyóparton.

– Barát közeleg! – kiáltotta.Keith futott felé, abbahagyva a szekértisztítást, nyomában Prisszel és

Joey-val. Felkapta a kicsiket. Keith a lova mellett kísérte be a táborba.Favágás hangjait hallotta valahonnan messzebbről, Keith mondta, hogyaz apja az, még mielőtt megkérdezhette volna.

Először Delaney szállt le a nyeregből, aztán leemelte Prist, aki sokpuszit adott az arcára, sőt még egy erős szorítással is megtoldotta,mielőtt a férfi elengedte.

– Van egy titkom a számodra – súgta a fülébe Joey, amikor őt emeltele.

Még a karjaiban tartva tett meg vele egypár lépést, aztán letette aföldre. A hazatérés érzéséhez már csak Faith hiányzott.

– Mi az a titok, fiú?– Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, különösen Faithnek

nem!– Megígérem, fiú. De nincs semmi baj, ugye?– Nem tudom. Tegnap megpróbáltam egy őz lábnyomát olvasni, úgy,

ahogy tanítottad, Del. Azt hiszem, egészen jól ment. De hirtelen lett egyfurcsa érzésem. Úgy éreztem, mintha a fák körbe-körbeforogtak volna,

233

Pandora’s TeAm

mint azon az éjszakán. – Delaney arca után tapogatott. Megszorítva azállát, nagyon halkan folytatta. – Le kellett ülnöm, és... néhánymásodpercig úgy tűnt, mintha látnám a fákat. Nem annyira tisztán, deláttam. Aztán elmúlt. Azt hiszem, az a sok jó gyógyszer kezd hatni, s énmegint fogok látni.

– Joey – súgta halkan Delaney, és magához szorította a fiút. – Csakazt kell tenned, hogy nagyon akarj látni. Akard teljes szívedből!

– De én félek, Del. Félek, hogy mi lesz, ha mégsem történik semmi,bármennyire is akarom.

Magához szorítva a fiú fejét, megpróbálta megkeresni azokat aszavakat, melyekre a fiúnak most igazán szüksége van. Látta, hogyFaith már siet is feléje. – Szerelem – suttogta halkan. Most már tudta,mit mondjon. – Szeresd a földet olyannak, amilyennek valaha láttad.Csak a jó dolgokra emlékezz. Például egy mosolyra, mely vetekszik asivatagi hajnal szépségével, vagy egy gyönyörű kék szempárra, melyoly tündöklő, hogy nincs rá szó, mi elmondhatná.

Az egyik karjával még Joey-t tartva, már nyújtotta a másikat, hogymagához ölelje a lányt, s elrejtse arcát dús, barna hajában, s érezzemámorító illatát.

– Faithről beszéltél, ugye, Del? – kérdezte Joey felemelve a fejét, selmosolyodott. – Hiányoztál neki – mondta, majd hozzátette: – Ésnekem is. – Féloldalra fordította fejét. – Meg fogod csókolni?

– Gondolod, hogy megtehetem, fiú? – kérdezte Delaney, de már nemis tartotta Joey-t, s mindkét keze a lányt ölelte. Faith tettekkel válaszolta férfi kérdésére. Tartotta Delaney fejét, és csókjával elmesélte mindazta vágyakozást s gyöngéd pillanatot, amit az elmúlt napok várakozásaébresztett szívében.

A szavak már nem számítottak. Csak a lány pillantása, ahogyan jöttfeléje, s most itt van a karjaiban, s érzi bőrének bársonyos ízét. Aszerelem egy elhangzott szó csupán, de a megtestesült érzelem mostteljes szépségében bontakozik ki számára.

Ajkaik vonakodva engedték el egymást, még mielőtt elhatalmasodottvolna rajtuk a szenvedély. Homlokuk még néhány pillanatig egymáshoztapadt, s orruk hegye lágyan üdvözölte egymást.

234

Pandora’s TeAm

Ezekben a pillanatokban a világ nem létezett a számukra. Faithmegérintette a férfi arcát, hogy ujjaival is érezze szájának mámorítópuhaságát.

– Szeretlek! – suttogta a lány, s ugyanezt mondta gyengéd nézése is.Szinte itták a régen várt találkozás örömét, mint a szikkadt sivatagi

föld a termékeny esőt.Joey figyelmeztetése hívta vissza őket a valós világba, mikor jelezte

apja közeledtét. Delaney elhajolt ugyan a lánytól, de keze a derekánmaradt.

Neheztelés villant meg Becket szemében, mikor megpillantotta aférfit. De ez rögön el is tűnt, mikor látta lányának boldog mosolyát.Tudta, hogy nem helyezkedhet szembe a lánya választásával.

– Itt is marad? – kérdezte Delaney-t.– Nem. Csak bejöttem ide először, mielőtt az őrnagyhoz megyek. –

Figyelmeztetőleg megszorította Faith derekát. – Csak meg akartamgyőződni arról, hogy sikeresen ideértek, s minden baj nélkülletelepedtek.

– Ez minden? – kérdezte Becket, azzal belevágta a fejszéjét amellette lévő fába, és feléjük indult. – Keith, fogd meg Prist és Joey-t,és vidd le őket a folyóhoz! Amit mondani akarok, az nem a ti fületeknekvaló.

– Apa...– Maradj csendben, Faith! – szólt rá Robert, és megvárta, amíg a

gyerekek elmennek. – Carmichael! Én házat építek itt a családomnak.Azt nem mondhatnám, hogy kedvelem magát, de hogyha már az aszándéka, hogy a lányom körül legyeskedik, akkor jobban teszi, hamost világosan beszél, hogy tudjam, mihez tartsam magam. Ha nemteszi ezt meg, akkor esküszöm, hogy veszem a puskámat, és elkergeteminnen!

– Nem, apa, én nem engedem, hogy...– Igaza van apádnak, Faith! – mondta Delaney a lány szavába vágva.

Maga felé fordította a nőt, és a szemébe nézett. – Feleségül akarlakvenni, Faith, de előtte még el kell intéznem valamit...

– Brodie? – kérdezte a lány megragadva a talizmánt, amit Seanilzayjuttatott el neki.

235

Pandora’s TeAm

– Ennyi elég lesz? – nézett a férfi kérdően a várakozón álldogálóBecketre. – Ha visszajövök, feleségül kérem a lányát. Persze, ha ő isakarja – tette hozzá, ismét Faithre nézve.

– Igen! – felelte Faith, de le kellett hunynia a szemét, hogy elrejtse ahirtelen támadt félelmét. Érezte Delaney kezének és a talizmánjának amelegét. Ajkaival megsimogatta Delaney száját. – Semmit sem tudnékmondani, amitől meggondolnád magad?

– Brodie megsértette a fogadalmamat, amit tettem. Nem hagyhatomőt életben, Faith. Nem hagyhatom megtorlatlanul szüleim halálát. Nincsmás választásom.

– Akkor a szerelmem kísérjen az utadon! – suttogta a lány, elengedtea követ, és hátrébb lépett. Megfogta a bőrszíjat, és levette magáról atalizmánt. – Azt akarom, hogy ez legyen rajtad. Seanilzay azt mondta,hogy van egy esküd, melyre mindig emlékezned kell, s egy nap majdelmondod nekem.

Levette a férfi kalapját, s leejtette a földre. Delaney nyakábaakasztotta a követ, s berakta az inge mögé. Ujjai egy kicsit elidőztekfeszes bőrén.

Felemelte a fejét, és a szemébe nézett.– Ha a szerelmet nem lehet eltitkolni, akkor megígérem, hogy nem

titkolok el semmit. Ha a szerelmet a szerelem élteti, amit én hiszek,akkor szükségem van az életedre, hogy szeress engem, s hogy tudjam,mi már egy szív és egy lélek vagyunk.

236

Pandora’s TeAm

Huszonegyedik fejezet

Nem volt Rossnál a napló.Amikor az őrnagy ezt közölte vele, egy fagyos pillantást vetett rá, majdkifelé bámult a koszos ablakon. Ugyanabban a szobában voltak, mint azelső alkalommal. Hideg fejjel fontolgatni kezdte, hogyan ölje megRosst. Sajnos, a tábor tele volt katonákkal, s valószínűleg nem jutnamesszire, ha itt és most elintézné az őrnagyot.

Ross nem látszott csalódottnak, amiért Delaney eredménytelenül tértvissza. Valójában kifejezetten örült, és dicsérte okosságát, hogyCarmichael segítségével sikerült megtudni, hogy hol rejtőzködikGeronimo és Juh. De még többet is akart. Azt, hogy Delaney-tfelhasználva szerezze meg azt a nőt, akit szeretett, s kit csak a férjehalála tehetne szabaddá. Ő maga minden különösebblelkiismeretfurdalás nélkül meg tudna ölni egy embert, de hát AdamBrodie mégiscsak az unokatestvére volt. Már alig várta, hogytalálkozhasson Elise-zel, de előbb be kellett fejezni a társalgástCarmichael-lel.

– Értse meg, csak azért volt szükségem magára, hogy megtudjam,merre bujkál Geronimo és Juh. Ma estére már a kezemben lesz ez azinformáció. Már erre tart egy-egy katonai különítmény Lowellből ésHuachucából, úgyhogy nemsokára indulhatunk ellenük. – Kedvesenfelé fordult, és az asztalon lévő whiskysüvegre és a poharakra mutatott.Megkérdezte, hogy volna-e kedve egy korty italra.

– Szívesebben innék inkább egy csörgőkígyóval, őrnagy! De ha jólmeggondolom, nem is olyan nagy a különbség.

Ross megvonta a vállát. – Tegyen, ahogy jónak látja. Az a lényeg,hogy egy héten belül visszaviszem azokal a renegátokat San Carlosba.

237

Pandora’s TeAm

– És ráadásul még ott van az előléptetés – tette hozzá Delaney,élvezve a helyzetet, hogy Ross még nem tud semmiről.

– Nos igen. Én leszek az, aki a nyomukra bukkan. A naplóvalkapcsolatban pedig azt tanácsolom magának, Carmichael, hogy fogadjael a helyzetet, és nyugodjon meg, hogy nincs semmi, ami...

– Jól átgondolta a dolgot, ugye, őrnagy? – szakította félbe Delaney. –Most örvendezik a terve és az előléptetés miatt. Pedig jobban tenné, haszoktatná magát a gondolathoz, hogy csak ugyanazt kapta, amit én!

Az ajtó felé fordult és mosolygott, ahogy Ross fulladozni kezdett atorkán akadt whiskytől.

– Várjon, Carmichael! Még nem végeztünk.Delaney megállt és visszafordult. – Őrnagy!– Én leszek a győztes! Követtettem magát, Carmichael. Az apacsok

egyszer rá fognak jönni, hogy elárulta őket, s akkor megölik!Ross várta a hatást. Azt akarta, hogy kiüljön a kétségbeesés a férfi

arcára. Szerette volna könyörögni látni Carmichaelt.Delaney megvetően elhúzta a száját, s merően a katona szemébe

nézett. – Azt hiszem, még hosszú várakozás áll ön előtt, őrnagy, ha arraszámít, hogy Chelli visszajön.

– Micsoda!? – ugrott fel az őrnagy a székből, kirúgva azt maga alól,s feldöntve a whiskysüveget.

Delaney figyelte, ahogy az ital végigfolyik az asztalon, és lecsurog apadlóra, majd Ross arcába nézett.

– Chelli meghalt – közölte, és kifordult az ajtón.Még hallotta az őrnagy ordítozását, hogy menjen vissza, de nemtörődött vele. Éppen úgy, mint az emberek kíváncsi tekintetével, akikbámulták, amint távolodik az épülettől.

Egy magányos sátor állt az utca végén. Delaney megállt előtte, ésbepillantott. Kártyások és szerencsejátékosok voltak bent, olyanok, akikrejtve hordják a fegyverüket. Belépett, hogy leöblítse a szájában támadtkeserűséget. Egy hordókra fektetett deszka jelentette a bárpultot. Csakwhiskyt lehetett kapni. Vett egy üveggel.

A sátor belseje felé fordulva szemlélte az embereket, s figyelte akavargó hangokat. Senki sem nézett közvetlenül a szemébe. Egysarokban lévő magányos asztalhoz fordult, melyet nem világítottak meg

238

Pandora’s TeAm

a sátor tetejéről csüngő lámpák. Csak egy szabad hely volt mellette.Nem akarta felhívni magára a figyelmet. Komoly dolgok jártak afejében.

Nem tudta, hogyan terelődtek el a gondolatai a bosszúról és apjanevének tisztázásáról, de végül is megint csak Faith volt az eszében.

A whisky olcsó és durva volt. Egy napon készítették és palackozták.Gyorsan felhajtott egy pohárral, s próbált most nem gondolni a lányra.Nem hagyta magát. Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogyszerelmét bepiszkítják az ő múltjának sötét dolgai, melyek hozzátapadnak.

Mikor az üveg már csak félig volt, Delaney bevallotta magának,hogy Faith ereje nagyobb az ő akaratánál.

De meg kell szereznie a naplót vagy bármit, amivel tisztázhatná apjanevét. Le kell számolnia Brodie-val. Megesküdött, hogy nem leszkönnyű halála.

Felállt és az ajtó felé indult. Fel kellett készülnie egy nehéz útra.– Az üveget itthagyja, uram? – hallotta a háta mögül.– Tegye csak el, fizettem érte! – válaszolta anélkül, hogy hátranézett

volna.Mielőtt elérte volna a kijáratot, megállították.– Játszik egyet?Delaney végignézett az asztalon pihenő, hosszú ujjú, sápadt kezeken,

s tisztában volt azzal, hogy egy hamiskártyással futott össze. Megrázta afejét. – Maga nem dolgozik olyan tétekkel, amilyenekért én játszom.

– Próbáljuk meg, ma jó napom volt! – felelte, s a sarokban heverőpénzeszacskókra mutatott, mely csalétekül szolgált az ostobabányászoknak, hogy elveszítsék nehezen szerzett ezüstjüket.

Még mielőtt megakadályozhatta volna, Delaney egy mozdulattalszétterítette a csomag kártyát az asztalon. A férfi egy nagyot nyelt,mikor látta, hogy megfeszített figyelemmel nézi az idegen a lapok hátát.Gyorsan felmérte, hogy bármit is forgat ez az ember a fejében,lehetetlen olyan távolságból felismerni a lapokat. Félelme fokozódott,mikor Delaney kihúzott négy kártyát. Egyenként felfordította őket. –Ászok és nyolcasok – mondta.

239

Pandora’s TeAm

A hamiskártyás izzadni kezdett. A két ász és a két nyolcas a halottember lapjának számított, mióta Jack McCall parti közben lelőtte WildBili Hickokot három évvel ezelőtt, s ezek a lapok voltak a halottkezében.

– Hallgasson ide, idegen! Én nem adtam magának...– Nem. Nem adott. Csak megmutattam, hogy én milyen tétekkel

játszom!A hamiskártyás nem nézett a távozó után, hanem gyorsan

összesöpörte a lapokat és a nyereményét, s felállt. Ennyi pont elég voltmára. Nem fért a fejébe, hogy volt képes ez az ember olyan távolrólkiszúrni a jeleit, pedig azok a létező legjobbak. John Bulitól vette őket,aki a legnagyobb gazember a szakmában.

Harper Poe nem tudott elmenni anélkül, hogy ne próbálja megtudniennek az embernek a nevét. Először a pultost kérdezte, hogy talán ő a„király", a legjobbak legjobbja, olyan nagymenő, mint Dick Clark, DocHolliday és Luké Short, de senki sem tudott róla. Senki sem törődöttvele. Csak Poe.

De a kiszáradt vízmosás felé lovagolt, s várta a reggelt.Gondolkozott. Ross figyelmeztetni fogja Brodie-t, de ez sem fogsegíteni rajta. Most már nem várhat tovább.

Tudta, hogy szembe kell néznie Elise-zel. Most már nem árthat neki.Most már, mióta ott van neki Faith.

Mielőtt megvirradt volna, Seanilzay felébresztette. Raktak egy kistüzet, és kávét főztek, és az őrnagyról beszélgettek.

– Mikor először éreztem, hogy hatalom van a kezemben, még nemmertem használni – mondta Seanilzay. – A fejedben jelen van a múlt,amire most gondolnod kell, Delaney. Tudod, hogy ki az ellenséged.

Delaney elvette a poharat a szájától, és az indiánra nézett.Növekedett benne a feszültség. Tudta, hogy mit kér tőle Seanilzay.

Az apacs bólintott. – Igen, tudod. – Összekapart egy kis hamut, ésDelaney kezébe adta.

Az ember sokáig fut, de eljön az idő, amikor, meg kell állni, ésszembe kell nézni saját magával és azzal, – aki elől menekül. Delaneyletette a poharat, és egy keresztet rajzolt a bal kezében lévő hamuba. Az

240

Pandora’s TeAm

ég felé emelte, s várta a jelet, mely megmutatja, hogy merre van azellensége. Felfelé nézett, s csendesen imádkozott a válaszért.

– Nézz észak felé, De-la-ney. Nézd, hol rejtőzik az ellenséged.És Delaney északra nézett, ahol egy világító fény jelent meg az égen.– Megtettem, amire kértél.Észak felé volt Brodie farmja. Nem volt meglepetés a számára, csak

megerősítést nyert belőle, hogy ki is az ő ellensége.– Nemcsak Brodie az egyedül! – szólalt meg Seanilzay. – A nő

veszélyesebb, mint a skorpió marása. Kérésed szerint idejöttem, hogymegbizonyosodjak, minden rendben van-e a Csillagszemű Nő éscsaládja körül. Nekik nem volt szükségük rám. Ezért követni kezdtemRosst. Északra ment, hogy lássa Brodie asszonyát. Az a nő becstelen.Nem hűséges a férjéhez.

– Elise és Ross... szeretők?– Ő is az ellenséged. Nála van a napló.– Tehát ezért volt Rossnál az a papír. Azt hittem, hogy belekeveredett

Brodie aranykeresésébe. Úgy tűnt, hogy az őrnagy azért akarja kiűzniaz apacsokat a földjeikről, hogy utána megszerezhessék azokat.

– Ez így is van – bólintott Seanilzay –, most már kezded látni azigazságot. Elise azt akarja, hogy Ross megölje Brodie-t. Csak ezekethallottam.

– S a napló? Megvan még neki?– Ross azt akarta, hogy égesse el. Nem hiszem, hogy megtette volna.

Mikor megkérdezted, hogy miért nem beszéltem eddig erről, akkor nemtudtam felelni neked. Még nem voltam rá elkészülve, hogy lássam anapjaim végét. Elise megátkozott engem, és azt mondta, hogy megfogok halni, ha elárulom, amit tudok.

– Miről beszélsz, Seanilzay? Elise nem árthat neked.– Ő ott volt azon a napon, mikor anyád elment közülünk. Ellopta a

naplót, mielőtt Brodie odaérkezett volna. Én éppen friss szarvashústvittem anyádnak. Akkor láttam, hogy Elise kiszalad a kunyhóból.Könnyű volt követni. Mikor láttam, hogy nála van az apád irattartója,megkérdeztem tőle, hogy miért lopta el az otthonodból. Azt felelte,hogy Brodie fog nemsokára érte jönni. Ő most elviszi, és megőrzineked. Én felajánlottam, hogy elviszem neked az irattartót, de ebbe nem

241

Pandora’s TeAm

egyezett bele. Azt mondta, engem fognak tolvajnak tartani, s hogy aztmondja majd a fehér embereknek, hogy én loptam el a papírokat.

– Elise tudta, hogy Brodie készül megölni anyámat? – kérdezteDelaney, és megborzongott. Az anyja szerette Elise-t. Nem akartaelhinni róla, bármilyen csalárd is volt vele szemben, hogy közrejátszottvolna a meggyilkolásában.

– Nem tudom, hogy tisztában volt-e Brodie terveivel – válaszolta azindián.

– Miért vártál mostanáig azzal, hogy ezt elmondd?– Szeretted azt a nőt. Úgy tekintettél rá, mint a sajátodra, még

mielőtt Brodie jött. Ezt mindenki tudta. Apád és anyád ereiben nemapacs vér folyt, de mi úgy viselkedtünk velük, mintha közülünk valóklettek volna. Vigyáztunk a fiúra, aki férfivá cseperedett, s úgygondolkodott a békéről, akárcsak mi, noha megtanulta mindazt, amitegy harcosnak tudnia kell. A szíved olyan igaz volt, mint egy apacsé.

Seanilzay tekintete találkozott Delaney szúrós nézésével, s szomorúhangon folytatta. – Milyen béke lett volna a szívedben, ha én elmondomezeket neked, mikor még a fájdalom új volt, és vad. Most van itt azideje, hogy lásd az ellenségeid halálát. De a hatalom, aminek birtokábanvagy, elpusztul, s nem lesz soha többé. Féltettem a saját értéktelenéletemet, s ez zárva tartotta a számat. A fehérek Elise egyetlen szaváramegöltek volna, ha mondani kezdi nekik a hazugságait.

Delaney tudta, hogy igaza van. Elég lett volna, ha Elise csupánegyetlen homályos célzást tesz, hogy látta Seanilzayt a kunyhó körül,mielőtt az anyját megölték. Biztosan felkoncolták volna.

Hazugság és csalás mindenütt. Feszült csend ereszkedett közéjükmindaddig, amíg Delaney be tudta fejezni az emlékezést, megnyugodottbenne a gyötrő fájdalom.

– Megengedetd, hogy veled menjek? – kérdezte Seanilzay, mikorDelaney felült a lovára.

– Nem. Egyedül megyek!– Énekelni fogunk a szellemekhez, hogy adjanak neked erőt, mikor

szembenézel az ellenségeiddel, De-la-ney.– Énekelj értem, barátom! Nincs több időm, már így is túl sokat

elvesztegettem!

242

Pandora’s TeAm

Seanilzay nézte, ahogy távolodik. Aztán ő is elindult, délnyugat felé.Nem fogja engedni, hogy Delaney egyedül maradjon az ellenségeivel.Vele lesznek a netdahee-k.

A hatalma majd gondoskodik róla.

A Brodie-farm nyitott volt. Az emlékezetében élő kicsiny vályogházhelyett masszív épületek álltak rajta. A spanyol tetős házra egy hatalmasnyárfa vetett árnyékot. A kerítést sűrű, magas bokrok alkották, melyekcsak a bejáratot hagyták szabadon. Delaney benézett az üres udvarra.Egy csörlő hangját hallotta valahonnan a ház mögül, amint éppen vizethúz fel a kútból.

Szeme a ház sarkában lévő kétemeletes bástyára tévedt. A szélesboltívek mind a négy irányban nyitottak voltak, s látszott, hogy senkisincs bent. Úgy látszik, Brodie sokat ad a biztonságra – mosolygottmagában. Néhány ember dolgozott a földeken, melyet öntözőrendszerhálózott be. Elszórtan legelésző marhacsordákat látott még a távolban.

Kikötötte a lovát, s óvatosan belépett az udvarra. Senki sem volt aközelében. A bejárati ajtó nyitva állt. Gond nélkül bement a házba.

Már az elegáns hallban járt, melyet széles boltívek díszítettek. Azegyik átjáró az ebédlőbe vezetett. Innen több ajtó is nyílt, de kettő zárvavolt. Úgy gondolta, hogy ezek a hálószobák. A másik oldalontovábbment, s a szoba bútorzatából arra következtetett, hogy Elisenappalijába tévedt.

Itt tartja vajon a naplót? – villant át a fején. Vitatkozó hangokathallott a hallból. Becsukta az ajtót. A mexikói dialektusú női hang ajövő hétre tervezett fiestá-ról mondott valamit. Felületesen a napló utánkezdett kutatni, de nem sok reményt fűzött hozzá, hogy ilyenkönnyedén megtalálja. Így is történt, de egyáltalában nem voltelégedetlen. Gyereksírást és egy szidalmazó hangot hallott újra.Visszalopakodott az ajtóhoz. Tisztán felismerte Elise hangját, amint egyNita nevű valaki után kiabál, hogy vigye el onnan a gyereket.

Minden érzéke azt súgta, hogy a nő közvetlenül az ajtó mögött van.Hallotta csupasz lábának lépéseit, lányos hangját s a nyafogó fiúhangot.

243

Pandora’s TeAm

Elise fia. Akár az övéké is lehetne. Óvatosan a rézkilincsre tette a kezét,készen arra, hogy lenyomja.

Elmosolyodott. Lassan kinyitotta az ajtót. Belépett. Elise éppen aszoba másik végében volt, és nem figyelt rá. Delaney a mellette lévőasztalhoz lépett, s töltött magának az odakészített boroskancsóból. Ivottnéhány kortyot, majd óvatosan visszahelyezte a poharat a tálcára.

Nem sokat gondolkozott azon, hogy mit is mondana neki, hogyhaújra találkoznának. Ezért csak halkan elsuttogta a nevét, épp elégmeglepetést okozva ezzel a nőben.

Elise megfordult és megmerevedett. Delaney nézte tágra nyitottszemét, majd bezárta maga mögött az ajtót, s a kulcsot zsebre tette. A nőfelé indult. Félelem csillant meg Elise sötétbarna szemében.

– Semmi üdvözlés, Elise? Nem is örülsz, hogy újra látsz? Meg vagylepve? Nem figyelmeztettek, hogy jövök?

– Én... én nem hiszem el, hogy visszajöttél, Del!Lágy, perzselő hangja nemkívánatos emlékeket ébresztett a férfiban.

Nem is akart ránézni. Angyali arc, angyali test, de egy boszorkánylakozik benne. Majdnem elmosolyodott látva nézését, mely olyan riadtvolt, mint egy csapdába került őzikéé. Izgatottá vált légzése arrakésztette a férfit, hogy végignézzen a nő testén. Igen, ezek az érzékiformák, melyek mindig elhomályosították a tudatát, s nem engedték,hogy józanul gondolkodjon.

Elise arra használta a testét, hogy megszerezze vele azt, amit akar.Ahogy szemtől szemben álltak, a férfi hirtelen rádöbbent, hogy mindigis tudatában volt a nő, ravasz trükkjeinek, de a büszkesége nem engedte,hogy ezt akár csak önmagának is bevallja.

– Del! – nyöszörögte a lány, s kiscicás nyelvével megnedvesítettekiszáradt ajkait, és hátrébb lépett.

– Félsz, Elise? Miért? Azt hiszed, azért jöttem, hogy megöljelek?– Nem. Természetesen nem. Miért is akarnál megölni? Én nem

csináltam semmit! – mondta. – Én csak... – Nem mondta tovább.Szemében könny csillant meg. – Én egyre csak imádkoztam, hogygyere vissza hozzám, Del. Annyira szükségem van rád!

244

Pandora’s TeAm

– Miért, Brodie már elfáradt? Nem értem én ezt, Elise! Ő többetadott neked, mint én valaha is tudtam. Még egy fiút is. Adamnek hívják,ugye? – kérdezte lágy, kedves hangon.

A lány szeme gonoszul megvillant, mielőtt a kezébe temette volna azarcát. Mikor újra a férfira nézett, megint könyörgőre fordult a tekintete.

– Megbocsátok, amiért ilyeneket mondasz. Tudom, hogy sokfájdalmat okoztam neked, de szerettél engem! Tudom, hogy így van.Megértem, miért vagy most ilyen hűvös és távolságtartó. – Mivel nemválaszolt, folytatta. – Azt hittem, értem jöttél, mert megtudtad, hogyAdam úgy tart itt ebben a házban, mint egy rabot! El akarok innenmenni, Del! Kérlek, mondd, hogy segítesz nekem.

– Mint egy rabot, Elise? Sehol nem láttam fegyveres őrséget odakint.Senki sem próbált megállítani, hogy ne jöjjek be a házba.

Elrejtve gyűlöletét, kedvesen végignézett a lány finom ruháján,csillogó fülbevalóján s a kétoldalt feltűzött aranyszőke haján, s belülszenvedett a tudattól, hogy ez a szépség belül milyen romlott.

Hirtelen úgy érezte, nem képes tovább egy szobában lenni vele.– Del, látod, nem felejtettél el! Nem engedlek elmenni! – kiáltotta

Elise szerelmes hangon, s karját kitárva a férfi felé szaladt.Összekulcsolta kezét a nyakán, s ajkait tettetett szenvedéllyel a férfiszájára fonta.

Nem volt éppen egy lovagias gesztus, ahogy Delaney ellöktemagától.

– Te fattyú! – sziszegte a nő, s szeme gyűlölettel lövellt a férfira. Azálarc véglegesen összetört. Most már igazán félt Delaney-től. Semmikönyörületességet nem talált azokban a szemekben, melyek valaha olyvágyakozva néztek rá.

– Ne bánts, Del! Könyörgök, ne bánts!– Meg kéne hogy öljelek, Elise, de nincs hozzá gyomrom, hogy

hozzád érjek! – mondta a férfi, s éppen csak meg tudta állni, hogykiköpje a szájából a nő ízét.

A félelem halványodott Elise szemében, mikor tudatosult bennehogy a férfi komolyan gondolja azt, amit mondott. Nem fogja bántani.

– Csak egyet sikítok, s te már halott vagy! – jelentette ki, s felszegtea fejét.

245

Pandora’s TeAm

– Csak egyet sikítasz, s én elvágom azt a hazug torkodat!– De azt mondtad, hogy...– Ahhoz, hogy használjam a késemet, nem kell hozzád érnem, Elise.

Csak annyit akarok tudni, hogy hol van a napló, és miért loptad el!? –Látva megmerevedett arcát, azon töprengett, hogy most, mikor alánynak szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy már nem kell neki, snem is akarja bántani, vajon sutba dobja-e azt a vele született nőiravaszságát. Mosolygott, de ebben nem volt semmi melegség. –Folyamatosan hagytam, hogy kihasználj legelső találkozásunk óta,Elise! A testi vágy keltése egy olyan fegyver a kezedben, amit kiválóanhasználsz. Alkalmaztad már nálam, Brodie-nál, s újabban Rossnál, de ezmár engem nem érdeke!.

– Ross? Te tudsz Rossről?– Ez valóban megijeszt ugye? Igen, tudok Rossról, arról, hogy Adam

meggyilkolta a szüleimet, de te vagy az – sziszegte, s olyan szorosan afalhoz nyomta, hogy a lány már moccanni sem tudott – akiért idejöttem.

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy milyen könnyedén megtudná ölni. Már kezdett lassan megcsömörleni a nő félelemmel vegyültillatától, s úgy érezte, hogy fizikailag vágyik Elise halálára. Ha akeskeny nyakára tenné erős kezét, a lány úgy törne széjjel, mint egyvékony nádszál.

Felemelte a kezét, és szúrós szemekkel nézett a lányra,– Igen – suttogta még gondolkozom rajta.– Ne bánts, Del, kérlek! Elmondok mindent! Esküszöm, nem tudtam,

hogy mit tervez Adam akkor éjjel. Kellett neki a napló, mert félt, hogy őis belekeveredik az ügybe. Kihallgattam, amit az embereivel beszélt. Azegyiknek közülük volt egy barátja, aki együtt ült apáddal a Yurnabörtönben. Ő volt az, aki beszélt Brodle-nak a naplóról. Anyád semmitsem tudott. Csak azért mentem oda, hogy biztonságba helyezzem Adamelőtt.

– Szóval elloptad a naplót, s megfenyegetted Seanilzayt? – kérdezteDelaney, s anélkül, hogy a nőhöz ért volna, bal kezét a falhoztámasztotta, szorosan a feje mellé. – Elég volta hazudozásból, Elise! –figyelmeztette jeges hangon.

246

Pandora’s TeAm

A nő teste szorosan a falhoz tapadt. – Rendben van. Magamhozvettem a naplót, hogy sakkban tartsam vele Adamet. Tudta, hogy havelem bármi is történne, akkor te megkapod a naplót. És ha aznapvilágra kerül, akkor ő lenne az egyik, aki ellen vádat emelnénekhamis mérlegelésért és beteg marhák eladásáért.

– És Brodie megölte az apámat a börtönben?– Igen.– Felgyújtotta anyám kunyhóját, azért, hogy benn égjen?– Igen – felelte a nő unott hangon.– Hol van a napló, Elise?A nő a Delaney-re nézett, remélve, hogy lát majd rajta egy kis

lágyulást, de tévedett. Csak gyűlölet sugárzott az arcába. – Elástam aföldeden a körtefa alá.

A férfi megfordult, és arrébb ment tőle. Hallotta Elise ruhájánaksurranását, amint az asztalhoz szaladt. Szeretett volna inni valamit,hogy kimossa a szájából a keserűséget, de most már nem volt gusztusa,hogy bármihez is hozzáérjen, ami a nő tulajdonában volt.

– Hol van most Adam?– Meg fogod ölni, Del!?A hangja egy pillanat alatt izgatottá vált. A férfi gerincén hideg

borzongás futott végig. Azon kapta magát, hogy megfordult, s Elise-tbámulja. A lány arca furcsán ragyogott, szeme kitágult, szája nyitvavolt. Láthatóan izgalomba jött attól a gondolától, hogy megölik a férjét.

Delaney egy pillanatig csapdát sejtett, s egy szót sem tudott szólni,amint odament hozzá, s megállt előtte. Kortyolt egyet a kezében lévőpohárból, majd leeresztette a karját. A férfi arcába nézett, éselmosolyodott.

– Megölöd? – ismételte.– Hol van most? – kérdezte Delaney, s hangja saját magának is

idegenül csengett. El akart menekülni a nőtől, de valami mégis otttartotta.

Elise hátravetette a fejét, s félig összehúzott szemmel figyelte aférfit. Bal kezének mutatóujját lassan és kiszámítoítan csúsztatni kezdtelefelé, végig a nyakán, majd ruhájának csipkeszegélye mentén.Mozdulata lágy volt, tudatos és gúnyos.

247

Pandora’s TeAm

– Valaha szerettél itt csókolni. És harapni... Emlékszel, hogy ezmennyire felizgatott?

– Emlékszem az állati ösztöneidre!– Ne ilyen durván. Lágyabban, türelmesebben. – Hangja álmodozóvá

vált. – Nem akarod még egyszer érezni?– És Adam?– Ő most várhat, Del. Nem érdekel.– Keress magadnak egy másik csődört, Elise! – Durva hangjával

elérte, hogy a nő hátrébb lépjen.– Ha megmondom, hol van, akkor visszajössz?– Mondd!Kiitta a poharát, és a férfira nézett.– Adam tábort vert a hegyekben. Biztos benne, hogy ez alkalommal

megtalálja a bányát. Del, neked mindened meglehetett volna. Én, azarany, a gazdagság. De végül nem lettél más, csak vesztes.

– Ott nincs arany. Soha nem is volt. Adam legfeljebb a haláláttalálhatja meg ott.

– És téged! – tette hozzá Elise csilingelő hangon.Delaney nem tudott megvetés nélkül nézni a lányra.– Ha azt akarod, hogy Adam meghaljon, akkor miért nem ölöd meg

te magad? Vagy bízod inkább Ross-ra? Te mindig is tudtad, hogyan kellelérni egy férfinál azt, amit akarsz.

– Ez nem egészen van így. Veled soha, Del. Ross nem fogja megölni,még az én kedvemért se. Tudod – mondta és újból elmosolyodott –,Adam az unokatestvére. Sokat segített neki, hogy lerázzon téged, de aszíve az gyáva. Több van benne, mint Adamben valaha is volt.

– Akkor talán most jól választasz, Elise.– Talán.Engedte, hogy a férfi kinyissa az ajtót, és kimenjen. Delaney biztos

volt benne, hogy nem engedi elmenni egy utolsó próbálkozás nélkül.– Várj, Del, kérlek! Elkövettem egy nagy hibát, amit azóta is bánok.

Túl fiatal voltam, és azt hittem, hogy arra van szükségem, amit Adamtud nekem adni. Pedig téged szerettelek. Te voltál az egyetlen ember,akit igazán akartam.

248

Pandora’s TeAm

– Semmilyen hibát nem követtél el, Elise! Te nem tudod, hogyan kellszeretni. A boszorkányok soha nem tudják.

Delaney már kint volt a házból, mikor üvegcsörömpölést hallott,amit egy női sikítás kísért. A lova hátáról nézte, amint az emberekkiterelik a lovakat a karámból, s nyeregbe szállnak. Pár perc múlva mármindegyik elvágtatott. Nem sok esélye volt, bogy meg tudja lepniBrodie-t. Biztos volt benne, hogy Elise biztosítja magát arra az esetre,ha Adam maradna életben.

Hazugság és csalás. Nem várhat tovább, hogy leszámoljon velük.

249

Pandora’s TeAm

Huszonkettedik fejezet

Delaney egy ősi apacs útvonalon haladt a célja felé. Emlékeifelidéződtek a múltból. Maga előtt látta azt a két apacs fiút, akikmegmutatták neki minden titkos helyüket. Szinte érezte a láthatatlanindiánok figyelő szemét, ahogy szent földjükön lovagolt.

Megállt a Bumout-forrásnál, hogy igyon és megmosakodjon. Tudta,hogy nem lesz rá máskor lehetősége.

Taza és Naiche. Ez a két név egy sereg emléket elevenített meg aférfi fejében. Ezt a forrást is ők mutatták neki. A magas, keménykötésűTaza mindig mosolygott. Nagyon hasonlított a nagyapjára, MangasColoradasra. Naiche vékony volt, és fürge, akárcsak az apja, Cochise.Visszhangzott a fülébe a fiúk nevetése, emlékezett a játékaikra. Sok időttöltöttek itt, eleinte csak játékkal, később beszélgetéssel. Tanítgattákegymást saját hitükre és életmódjára.

Az apacs testvérek főleg a játékon keresztül tanították meg atrükkjeikre, fogásaikra. Taza segített neki elkészíteni az első íját s ahozzá való nyílvesszőket. Sokat versenyeztek, főleg lovaglásban éshosszú távú futásban. Delaney elmosolyodott, mikor megjelent előtteTaza büszke arca, mutatván mokaszinját, melyet pirosra festett elsőmegölt ellenfele vére. Delaney akkor irigy volt rá. A fiú nekiajándékozta mokaszinját, miután az apja engedélyezte, hogy együtttanuljanak tovább.

Felriadt az emlékeiből, és lehúzta magáról az ingét. Csapkodnikezdte a vizet a felsőtestére. Mikor a teste lehűlt, a forrás mellé feküdt,és ivott. Megvárta, míg a zavaros vízfelszín ki nem tisztul, s megláthattaarcát a tükörsima felszínben. Talizmánja nyomta a mellkasát. Hirtelenfelugrott, s képzeletbeli árnyékokkal kezdett hadakozni, újra felidézve

250

Pandora’s TeAm

ezzel a múltat. Taza egyszer azt a feladatot adta neki, hogy keresse mega hegyekben, ahová elbújt.

A büszkesége nem engedte elutasítani a kihívást. Naiche itt, ennél aforrásnál maradt, és az idősebb testvér magabiztosságával nevette kiDelaney-t, mondván, hogy soha nem fogja megtalálni.

Igaza lett. Taza helyett egy barlangot talált, s a kíváncsiságától hajtvaelindult, hogy fölfedezze. A falon talált egy fáklyát, és meggyújtotta.Végigment az alagúton, és egy kisebb terembe jutott, ahonnan újabbutak nyíltak. A sziklafalak néhol zöldek, másutt meg fehérek voltak. Ezutóbbi helyeken apró kék kövek csillantak meg a fáklya fényében. Vízmorajlását hallotta a föld gyomrából.

Talált egy ék alakú fejszét, s tudta róla, meglehetősen régi lehet.Nem értette, hogy miért vannak apró kődarabok szétszórva a földön.Úgy érezte, mintha finom, lágy szellő lengené körül. A kis fejsze akezében volt, mikor Taza rátalált.

– Mi ez a hely? – kérdezte a fiútól, aki nem válaszolt, hanemelőhúzta a kését. Delaney tudta, hogy most meg akarja ölni. – Monddmeg, mit csináltam? – kiáltotta, s küzdött az életéért, tudva, hogy azereje nem mérhető az ellenfeléhez.

Delaney még most, ennyi év távlatából is tisztán emlékezett afélelmére, mikor Taza maga alá gyűrte, s érezte a torkának feszülőhideg fémet. És arra a hihetetlen megkönnyebbülésre, mikor az apacsfiú felállt és otthagyta. Meg se bírt mozdulni sokáig, míg Cochise nemsegített neki felállni.

Ezen a napon tanulta meg a titkokat. Meg kellett esküdnie Cochise-nek, hogy soha, senkinek nem fogja elmondani. A kapott drágakőmindig emlékezteti az apacs sámánok hatalmas erejére.

Delaney befejezte az emlékezést. Felnézett a hegyre. Akkormegígérte, hogy megtartja a titkot. Most megfogadta, hogy meg is fogjavédeni.

Levette a lováról a nyerget és a többi felszerelést, és egy halombarakta. Felmarkolt egy tenyérnyi port, és megdörzsölte vele a puskáját ésa töltényeket, nehogy a fém megcsillanjon a fényben, elárulva ezzeljelenlétét. Zsebeit megtöltötte töltényekkel, s felvette az ingét.

251

Pandora’s TeAm

Tudta, hogy van még néhány édes vizű forrás a környéken, ahol afehér emberek szívesen vernek tábort, nem törődve a szomjasállatokkal, esetleg indiánokkal.

A nap ereje érezhetően melegebb lett az alatt az idő alatt is, amígDelaney készülődött a harcra.

Majdnem két óra elteltével már kellően magasra jutott ahhoz, hogyátfogó képe lehessen a tájról. Messzire ellátott a környező hegyek éssziklák között. A távolban izzott a levegő a forróságtól, mely már sokembert csapott be, a víz csalfa élményét keltve bennük.

Nem messze tőle egy széles sziklaperem terült el. Delaney egy kicsittöprengett, hogy elmenjen-e a szélére, hogy onnan is áttekintse akörnyéket. Mikor a közelébe ért, enyhe dohányillat csapta meg az orrát.Gyorsan a földre kuporodott, s feszülten figyelt. Fémes koccanásthallott a kövön. Sarkantyú – gondolta, s érezte, hogy még várnia kell.

– Látod valami nyomát? – kiáltotta egy hang a mélyből.– Semmit. Kecskének kéne lennie, hogy megmássza ezeket a

sziklákat!Delaney elmosolyodott. Az, aki ezt mondta, még tizenöt lábnyira

sincs tőle. Lejjebb húzódott, s mikor biztos volt benne, hogy ott márnem látják, felállt. Egy másik utat választott, hogy magasabbramásszon. A nap perzselően sütött, s a sziklák is ontották a meleget, deaz az érzés, hogy egyre jobban becserkészi áldozatait, megsokszoroztaaz erejét. A két ember már felért a párkányra, és körülnézett.

Delaney útját egy széles szakadék keresztezte, de ez sem állíthattameg. Egy hatalmas ugrással átlendült rajta. Néhol nem tudotttovábbmenni, s más utat választott. A sziklák felszínét simává mosta azeső és a szél a hosszú évszázadok alatt, így nehezen talált fogódzót,ahol megvethette a lábát. De a türelem és az elszántság mindigmegmutatta neki a helyes megoldást. A víz már csurgott róla. Ahomlokán lévő pánt is teljesen átnedvesedett, így már nem tartottatovább a szemébe folyó izzadságot.

Már elég magasan volt. Kiment a szikla peremére, s lenézett ahúszlábas mélységbe. Brodie tábora alatta volt. Elrejtőzött a sziklamögött. Négy embert látott az előbb, Brodie nem volt köztük.Beleszámítva azt a kettőt is a lenti peremen, az hat. Érezte, hogy többen

252

Pandora’s TeAm

kell lenniük. Az apacsok segítségére nem számított, hiszen ha híremegy, hogy indián ölt meg fehér embert, akkor véres megtorlás lesz rá aválasz.

S ez most nem is az ő harcuk. Hanem csak az övé.Szétnézett a másik oldalon is. Egy fényes tárgy csillant meg a kövek

között. Heten másztak felfelé. De ő csak Brodie-t akarta. Hallotta azemberek szuszogását, csak pont azét nem, akiét szerette volna. Csakmost jutott eszébe az a lehetőség, hogy Elise becsapta, s Brodie itt sincs.

Csak egy dolgot tehetett. A vállához kapta a puskát, s megcélozta azegyik ember előtt a sziklát, s lőtt. Az üldözők lehasaltak, s igyekeztekfedezék mögé bújni. A kiáltozásukat elnyomták Delaney újabb lövései.Senki sem viszonozta a tüzet. Mikor meggyőződött róla, hogy mindenkiegy-egy szikla mögött lapul, előrébb húzódott.

– Brodie! – kiáltotta. – Te vagy az egyetlen, akit akarok! Gyere elő,vagy szépen sorjában leszedem az embereidet!

– Menj a pokolba, Carmichael!Delaney elmosolyodott. Brodie tehát itt van. Nem sok ideje volt

örülni ennek. Sortűz ropogása követte a választ. A szikla mögéhúzódott, nehogy az egyik golyó véletlenül eltalálja. A másik oldalranézett. Az ottani öt ember is felé irányította a puskáját.

Tizenkettő és Brodie. Nem ez a legkedvezőbb felállás, amireszámított, de nem érdekes. Senki sem akadályozhatja meg, hogymegölje ellenségét.

Innen is egy sortüzet kapott. Leguggolt, és szorosan a szikla mögéhúzódott. Felemelte a fegyverét, magasra lendítette a csövét, és lassanengedni kezdte lefelé. Vett egy mély lélegzetet, s lassan kiengedte. Ígybiztosabbá vált a keze. Kinézte magának a legtávolabb lévő embert, akiminden lövése után felemelte a fejét. A fegyver a célra szegeződött.Leheletfinoman meghúzta a ravaszt.

Egy elfojtott kiáltást hallott.– Yancy meghalt! Brodie, hallasz?A négy megmaradt ember tüzelése intenzívebbé vált. Delaney most a

jobb szélsőt választotta ki, aki annyira óvatos volt, hogy csak a puskájacsöve látszott ki a szikla mögül. Vaktában tüzelt. Ekkor meglepve

253

Pandora’s TeAm

tapasztalta, hogy a másik három fegyver hirtelen elhallgatott. Aztán anegyedik is.

– De-la-ney! – hallotta Seanilzay hangját – Itt vagyok a netdahee-vel.

Egy apacs harcos állt fel, maga előtt tartva foglyát, s egy késtszegezett a torkának. A vaktában lövöldözős volt az. Bár Delaney nemlátta, de ugyanez a kép tárult Brodie és az emberei elé is. A táj csendbeborult. A következő harcos is felállt a túszával, majd a másik kettő is.

– Seanilzay, én csak Brodie-t akarom! – kiáltotta apacs nyelven. –Ne engedd, hogy megöljék őket folytatta angolul. – Épp elég baj vanmár így is. A hadsereg nem fogja szó nélkül tűrni, ha apacs kezekvégeznek velük.

– Ezeknek az embereknek nem jár kegyelem! – jelentette kiSeanilzay. – Ők nem engedték, hogy csak egy ember ellen harcolj. –Anyanyelvén beszélt, tudva, hogy Brodie és emberei úgysem értik. –Nem hagyhattalak itt egyedül. A netdahee-k az én ajándékaim. Készenállnak, hogy harcoljanak a te oldaladon.

– Brodie! – kiáltotta Delaney. – Azt akarod, hogy ez a négy embermeghaljon miattad?

Alig fejezte be a szavait, egy halk nyögés arra késztette, hogy célratartott fegyverrel megforduljon. Leengedte a puskáját. Netdaheeharcosok jöttek felé azon az úton, ahol ő jutott fel.

– Ez a mi területünk – szólt az egyik –, nem a tied, hogy egyedülharcolj.

– Ha ezek az emberek meghalnak, vérük megjelöli a földet örökre.Én nem akarom, hogy így legyen.

– A mi feladatunk, hogy megvédjünk.Intett a társainak, s az indiánok egyenként egy halomba dobálták

foglyaikat, egy kiugró szirt alá. Delaney tizenöt apacsot számolt meg.Látta, hogy mind Seanilzayra néznek, aki felemelt kézzel állt. Mikorleengedte, az emberek kiáltozása abbamaradt, mert az apacsok egyemberként körbeállták őket. Delaney tudta, mit érezhetnek most,szembenézve a válogatott apacs harcosokkal.

254

Pandora’s TeAm

Delaney ismét felszólította Brodie-t, hogy jöjjön elő. Hangos morgásvolt a válasz az emberei felől. Egy sziklán megpattant golyó fütyülésehallatszott, majd Brodie kivágódott a földre.

Delaney az ellenségére szegezte a puskáját. Megszorította a fegyvert,s ujja a ravaszra fonódott. Csak egy gyenge mozdulat. Csupán ennyitkéne tennie. Remegni kezdett. Nehéz volt leküzdeni a vágyat, hogylelője. Nem engedheti, hogy ilyen könnyen haljon meg.

– Állj fel! – parancsolta, s beható pillantásokkal nézegette ellenfelét.Körülbelül egyforma magasak voltak, de Brodie teste erősebb ésizmosabb volt. Egy szemernyi háj sem volt rajta.

Adam lassan és kimérten felállt, hátracsúsztatta széles karimájúfekete kalapját. Hunyorogva Delaney-re nézett. A nap Carmichaelmögül sütött, aki vésztjóslóan állt a sziklán fegyverrel a kezében.Brodie leengedte a kezét, s ökölbe szorította.

– Gyere fel, Brodie!Adam hátrapillantott, s látta, hogy az indiánok közelednek felé a

foglyaikkal. Emberei előtte álltak, s valamennyien hátat fordítottakneki. Hűséget még pénzért sem lehet venni! – villant át a fején. Nemvolt más választása, azt kellett tennie, amit Delaney parancsol. Levette amellényét, s maga mellé ejtette. Elsimította a kezén a feketebőrkesztyűt, amit mindig hordani szokott, s a sziklára nézett, amit megkellett másznia.

– Mindenkitől vegyétek el a fegyvert! – rendelkezett DelaneySeanilzaynak. – Csak akkor öljétek meg őket, ha ellenállnak! – mondta,s azzal beljebb lépett a szikla pereméről. Várta Brodie-t.

Adam arca erősen gyöngyözött, amint fellépett a peremre. Lihegettnéhány másodpercig, de nem vette le a szemét Delaney-ről, akiközelebb lépett hozzá.

– Csatold le az övedet, Brodie! És vedd ki a kést a bal csizmádból!– Nem sokra mégy ezzel az egésszel, Carmichael! Az embereim nem

fogják tartani a szájukat! Ross tud rólad. Mindent meg fog tenni, hogyezek az apacsok lógjanak!

– Feltéve, ha embereid életben maradnának. Csak egy szó, és anethadee-k elvágják a torkukat.

– Az előbb mondtad, hogy életben maradnak!

255

Pandora’s TeAm

– Most kezd gyötörni a lelkiismeret-furdalás az embereid miatt?Csak tedd, amit mondok! Most szépen, lassan csatold ki az övedet, sdobd oda a pisztolyodat Seanilzaynak! – Delaney vigyorogva fogadta aBrodie szemében megjelenő tehetetlen dühöt. A férfi rövid fekete haja afejéhez simult a nedvességtől. Egy darabig nem mozdult, de végül ismegtette, amit Delaney parancsolt.

– És most? Azt hiszed, te képes lennél rá, hogy megölj egyfegyvertelen embert? – A helyzet ellenére is ott volt a hangjában az ahűvös fölényesség, amit Delaney utált.

– Fegyvertelen embert? Talán apám nem az volt, mikormeggyilkoltad? Egyszerűen kivégezted őt, Brodie! Vagy talán anyámesetében másképpen lett volna? Még soha nem fojtottam meg embert apuszta kezemmel, de egy olyan fegyvertelen embert, mint te, nyugodtszívvel meg tudnék ölni!

– Én nem...– Fogd be a pofád! Elég volt már a hazudozásokból!Delaney Seanilzay felé dobta a puskáját, majd előhúzta a kését, s

elhajította. Mosolyognia kellett, mikor látta, hogy Brodie megnézte,hová esett. Elővette a pisztolyát, majd lecsatolta az övét, és elhajította.

– Gyere beljebb a szélétől! Nem szeretném, ha idő előtt meghalnál. –Megvárta, amíg közelebb jött. Kevesebb, mint egy karnyújtásnyiraálltak egymástól.

– Mi az ördögöt akarsz? – mordult fel Adam, s nem vette le a szeméta Delaney kezében lévő pisztolyról.

– Még az apámé volt. Az hiszem, épp a legmegfelelőbb lesz arra,hogy meghalj, amiért bemocskoltad a nevét, s megölted.

– Hallgass rám, Carmichael! Én mindent neked adok! Tudom, hogyvan itt arany. Rögöket találtunk a folyóban. Rád íratom az egész haszonfelét. Én...

– És Elise? Őt is visszaadnád nekem?– Ha akarod azt a szajhát, csak vidd!– És a fiad, Brodie? Nekem adnád őt is azért, hogy tovább élhess?– Igen! Krisztusom! Igen! Mindent. Mindent, amit csak akarsz!– Megtennéd, hogy letérdelsz, s úgy könyörögsz nekem?Brodie még szinte azt sem várta meg, hogy befejezi, s térdre rogyott.

256

Pandora’s TeAm

– Könyörgöm! – sóhajtotta, de nem talált könyörületet Delaneyszemében.

– Nem elég, Brodie! – felelte lágyan. – Az életed sem elég ár azért,amit velem tettél. De mégis ez az egyetlen dolog, ami kell nekem!

Adam arcát vörösre festette, az indulat. Ügyetlenül feltápászkodott, sa szemét a pisztolyra szegezte.

Delaney keze a dupla ravaszra fonódott. Hat lövés. És még csak megsem kell érintenie. De az apacs gondolkodása és neveltetése sokkallassúbb halált kívánt. Látta, amint ellenfele eszelősen figyeli a pisztolyt.

– Gyere, tegyél egy próbát! – kiáltott rá Delaney, ismervegyávaságát, s hogy a tisztességtelen harc az ő igazi világa. Döntött.Letette a fegyvert a lába elé, s hátrébb lépett.

De Brodie nem a fegyverért ment, hanem Delaney-re rontott.Öklével az álla felé csapott, de a férfi ügyesen kitért előle. Adam alendülettől fél térdre esett, s felnyögött. Delaney megragadta ellenfelekarját. Egy rúgással a halálba küldhette volna. Hátralépett.

Brodie a kézfejével megtörölte a száját, s köpött egyet. AhogyDelaney a villámokat szóró sötét szemekbe nézett, tudta, hogy Brodiemost valami mással fog próbálkozni. Nem fog még egyszer közvetlenültestre támadni. Megvárta, amíg feltápászkodik.

– Talán most próbáld meg a pisztolyt! – vetette oda neki gúnyosan.Adam feltápászkodott. Már tudta, mit fog csinálni. Támadást

színlelve Delaney bal oldala felé indult, majd hirtelen jobbra fordulva afegyverre vetette magát. Delaney-nek még volt annyi ideje, hogy arrábbrúgja a pisztolyt, így Adam csak annak hűlt helyére érkezett.Gondolkodás nélkül a fegyver felé gördült, de Delaney megragadta aderekát. Brodie felhúzta a lábát, és ellenfelével a hátán újra a pisztolyfelé lökte magát. Elérte a nyelét, de Delaney keze szorosan a csuklójárafonódott. Adam, erősebb lévén, most előnyben volt. Delaney nem tudtasokáig a földön tartani a kezét, ezért megrántotta ellenfele karját, shátrafelé gurulva pörögtek egyet. Majd még egyet. A pisztoly kiesettAdam kezéből.

Brodie volt felül. Delaney szorosan tartotta a derekát. Adamalkarjával megcélozta ellenfele arcát. Eltalálta, de nem tudta

257

Pandora’s TeAm

kiszabadítani magát az öleléséből. Újra próbálkozott. Érezte, hogyDelaney arca felreped az ökle nyomán.

Delaney ökle Brodie oldalába csapódott. Az felnyögött a fájdalomtól,de egyikük se tudott kimozdulni ebből a helyzetből. A pisztoly alig egykarnyújtásnyira volt tőlük, de egyikük sem tudta megszerezni. Delaneyarca égett Adam ütéseitől.

Aztán megfeszítve minden erejét, legurította magáról Brodie-t.Egyszerre nyúltak a pisztolyhoz, de Delaney volt kedvezőbbhelyzetben. Adam felfejtette az ujját, de nem tudta megszerezni. Afegyver kétszer elsült. Dulakodva felálltak. Tépték s ütötték egymást,míg a pisztolyt felfelé tartották. Négy lövés dörrent gyorsegymásutánban. A fegyver értékét vesztette.

Delaney ellökte magától ellenfelét, aki a feje felé hajította az ürespisztolyt. Alig sikerült elhajolnia. Brodie ismét előrevetette magát, stestének teljes lendületével Delaney felé csapott. Ellenfele egy könnyedmozdulattal tért ki az ütés elől, így csak a levegőbe kaszált. Másik ökleazonban eltalálta Delaney állát, majd megragadva az ingét egy újabbkemény ütést mért a gyomrára.

Carmichael beakasztotta ellenfele lábát, és kizökkentetteegyensúlyából. Ütni kezdte ellenfelét, s öklei egyre keményebbencsattantak Adam testén.

Mokaszinjának köszönhetően jobban tudott mozogni a sziklákon.Nagy erejű ütés találta el a bal fülét, amitől fél oldalára nem hallott.Levegőt szinte alig tudott venni.

Brodie leszegezett fejjel neki rontott. Delaney veszélyesen közel állta szakadék széléhez. Hirtelen felrántotta a térdét, s az egyenesenellenfele arcán csattant. Elégedetten nyugtázta a megdöbbenést aszemében.

Adam szájából csöpögött a vér. Tiszta, elemi gyűlölettel a hangjábanfelordított. Delaney feszülten várta a következő támadást, de Brodiesarkon fordult, és egy ugrással a szikla mögött termett. Megindult lefeléazon az úton, ahol Delaney jött fel. A férfi követte, nem volt másválasztása. Az első lépés után éles, mély fájdalom hasított az oldalába.Eltört az egyik bordája. Zihálva lélegzett, s tudta, hogy Brodie milyen

258

Pandora’s TeAm

gyorsan képes lefelé rohanni. Belső tartalékaiból merített erőt, hogyhatalmas ugrással Adam után vesse magát.

Nem volt ideje, hogy elkerülje Adam rúgását. A vállán érte, skibillent az egyensúlyából. Gurult, csúszott a sziklás lejtőn, s a fájdalomszétáradt a testében. Bőre felrepedt s lehorzsolódott. Brodie nemfolytatta a támadást, hanem sietett lefelé.

Delaney nehezen állt talpra, de sajgó teste ellenére Adam utániramodott.

Brodie megpillantotta Delaney sziklák között heverő kését.Hátrafordult, s látta, hogy ellenfele még mindig a nyomában van, bárnagyon fogja az oldalát. Nem sokat gondolkodott. Megragadta a pengét,hogy tegyen még egy kísérletet Delaney legyőzésére, bár tudta, hogyhiába öli meg, nem hagyhatja el élve ezt a helyet.

A verejték a szemébe csurgott. Támadóállásba helyezkedett, s lóbáltaa kést előre-hátra – Gyere csak, gyere! – kiabálta, görcsösen szorította afegyvert. Hallotta Carmichael rekedtes lélegzését. Szitkozódni kezdett.Ez azonban ordítássá változott, mikor Delaney, nem törődve az élespengével, egy jókora ütést mért az állára.

– Disznó! – ordította Brodie, és vadul a férfi dereka felé nyesett.Delaney-t csak a jó reflexe mentette meg egy mély vágástól. Csak

homályosan látta Adamt. Minden porcikája tiltakozott a továbbimegerőltetés ellen, s érezte, hogy most már be kell fejezni a harcot.

Brodie-ra ugrott. Mindkét kezével megragadta a csuklóját, és asziklához verte. Még kétszer megismételte, s hallotta a csontokropogását. A kés kicsúszott a szétnyílt ujjak közül. De Adamnek mégvolt annyi ereje, hogy a térdével oldalba rúgja Delaney-t.

Delaney látta Brodie emelkedő lábát. Tudta, hogy az erős rúgás atörött bordája felé tart. Ki akart térni előle. Ki kellett hogy térjen. Azizmai azonban nem engedelmeskedtek akaratának. De a rúgás soha nemérkezett meg.

Brodie térde megállt félúton. Delaney nem értette Adam rémülettőlmegmerevedett tekintetét, amivel az ő háta mögé bámult. Figyelt éshallgatózott, de nem észlelt semmit. Végül megfordult.

Egy kilenc láb hosszú vicsorító gepárd nézett le rájuk az egyikszikláról.

259

Pandora’s TeAm

Delaney önkéntelenül megtörölte a szemét. Brodie a hátába rúgott,amitől térdre esett. Feszültté vált. Tudta, hogy most nem elég gyorsahhoz, hogy elkerülje az állat éles körmeit. A macska átugrott fölöttük,majd újra feléjük fordult. Delaney feltápászkodott, s a gepárdsárgásbarna, foltos pofáját figyelte. Óvatosan lefelé araszolt a lejtőn.Brodie egy sima falú sziklához vonszolta magát, s megkapaszkodott aperemében. Az állat félelmetesen morgott, s elülső lábával a földetkaparta.

Delaney-nek elállt a lélegzete, mikor az állat felé fordult.Ekkor meglátta a tépett fülét.Megfordult és lefelé indult.Brodie a nevét ordította.Delaney nem nézett vissza.Jó néhány métert megtett már, mikor egy sikolyt hallott. Egy éles,

metsző hangot. Egy halálsikolyt. A fejében megszólalt egy hang. Nézzrám! Nem lehetett nem engedelmeskedni. Delaney megfordult.

A macska a szirt peremén állt. A tűző napsugarak körbefonták kecsesalakját. Most fekete színű volt, kivéve a szemét. A köztük lévő távolságellenére is a férfi tisztán érezte az aranysárga szemek erejét.

Megérintette a talizmánját, és az alig nyitott ajkain keresztül suttognikezdte. – Látlak. A helyed biztonságban a kíváncsi tekintetektől. Nemszabad kimondanom a nevedet. Megőriztem a titkodat, ahogyanegykoron ígértem. Köszönöm neked, hogy nem kellett bemocskolni akezemet a halálával.

– Menj asszonyodhoz. Én is megtartottam az ígéretemet!

260

Pandora’s TeAm

Huszonharmadik fejezet

Faith már jóval hajnal előtt felébredt. Csak feküdt a sötétben, és élvezteaz egész testét betöltő nyugalmat. Kényelmesen elhelyezkedett alvóférje karjában, és hallgatta annak szívverését. Az eltelt négy hónapannyi szerelmet és boldogságot hozott neki, amennyiről korábban mégálmodni sem mert.

A gondok felhői elszálltak a fejük felől, mióta Delaney felerősödött,s elhalmozták egymást a szerelem édes gyümölcsével, melynek ízenapról napra teljesebb lett.

És volt még valami, amivel kölcsönösen megajándékozták egymást:eltemethették magukban a múlt sötét pontjait.

Faith már tudta, hogy rövidesen új értelmet nyer majd az életük.Delaney felébredt. Nem mozdult, nem is sóhajtott, s még a

szívverése sem változott, de a nő biztos volt benne.Álmosan nyújtózkodva a férjére hajolt, várva a reggeli csókot. Azt a

lágy érintést, mely minden reggel üdvözli őt, mióta testük s lelkük örökhűséget fogadott egymásnak.

S Delaney most is köszöntötte a feleségét. Karjaik egymás testérefonódtak, s mind a ketten úgy érezték, hogy itt a földön teremtettek egydarabka mennyországot. A férfi elhajtotta az arca elől Faith haját, s a nőszemébe nézett. Tudta, hogy neki köszönheti ezt a maradandó békét aszívében. Szerette volna megosztani ezt az érzést vele.

Az új hajnal esővel köszöntött rájuk.– Jöjj, szívem hölgye, és tekintsd meg velem az új nap kezdetét! –

suttogta a fülébe kedvesen.– Igen, a kezdetét – mormolta Faith válaszképpen, s azon

gondolkodott, hogyan is mondja meg neki.

261

Pandora’s TeAm

Nézte, amint a férje öltözni kezdett a halvány fényben. Arra apillanatra gondolt, mikor először látta. Olyan volt akkor, mint az akemény, kiszámíthatatlan és veszélyes világ, amely körülvette.Emlékezett zord mogorvaságára éppúgy, mint a sivatag kietlenségére,mely aztán megmutatta neki valódi arcát.

Tudta, hogy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy DelaneyCarmichael semmit sem változott. Elmosolyodott. Neki más véleményevolt. Más volt minden mozdulata, a jól ismert mosolya, a csókja, mertmár mindenben ott volt ő is. Delaney már nem volt többé magányos,nincs helye ott a sötétségnek, ahol a szerelem lángja világít.

A férfi felé nyújtotta a karját. Delaney előbb egy takarót tekertfelesége karcsú testére, majd a karjaiba kapta. A szobájuk már megtelt areggeli levegő friss illatával, de kivitte a nőt a szabadba, hogy érezzék alangyos esőt. Egy utacska vezetett fel a kis füves domb tetejére, aholkét, körtefa állt. Mikor felértek, Delaney letette Faitht, és átölelte avállát.

– Nézd innen a hajnalt, szerelmem – mondta, s egy puszit nyomott azarcára.

Az első halvány fénysugár megjelent a horizont felett. Mindencsendes volt körülöttük. Faith nézte, amint a kietlen táj kezd életteltelítődni az eső nyomán. Egy kis ökörszem nagyságú kaktuszdarabvirágozni kezdett az óriás saguero karján. A madarak turbékolnikezdtek. Hallották a fürjek csicsergését és egy harkály hangoskopácsolását.

A halványsárga fények erősödni kezdtek, szivárványt varázsolva azégboltra, s szebbé téve a földből kisarjadó friss életet. Egy mosómedvea vízhez vezette kicsinyét. Faith jóleső érzéssel tette hasára a kezét.

Élet. Egy olyan ajándék, mely semmihez sem mérhető. Szemebejárta a virágok sokaságát, melyek éjszaka nyitják ki szirmaikat, smost az új nap hajnalán bezárják azokat. Helyettük mások borulnakmost díszbe.

Az eső elállt, s finom harmatot hagyott maga után. Eső és élet. Egyörök körforgás.

– Egyszer – súgta a fülébe Delaney – arra kértél, hogy mondjam elazt az ígéretet, ami a talizmánomhoz köt. – Az arcára tette a kezét, és

262

Pandora’s TeAm

maga felé fordította, hogy lássa a ravaszkás szemét. De nem látottbenne mást, csak szerelmet. – Te vagy az ígéret, amit kaptam. Egy nő,aki sohasem hazudik. Egy nő, aki örömet okoz a mosolyával, és őszinteszívvel szeret. És a belőle sugárzó meleg táplálja a lelkemet – súgta, ésujjával finoman az ajkaihoz ért. – Én csak érted vagyok, Faith.

Delaney a lány arcához hajolt, s lecsókolta róla a legördülőkönnycseppet.

Faith szeretett volna válaszolni. Elmondani, mit érez, de nem tudta,mert a férfi szája lezárta ajkait. A karjaiba vette a testét, és lefeléindultak a dombról. A házukba mentek.

Seanilzay az ajtó előtt várt rájuk.Az apacs egy pár másodpercig nézte őket, mielőtt megszólalt.– Jól tetted, hogy megmondtad neki, Delaney.A férfi letette a lányt a földre.– Megérett rá az idő, hogy kimondjam ezeket a szavakat – felelte

Delaney. – Ő a szívem hölgye. Régóta nem láttunk, Seanilzay.– Sok dolgot kellett elintéznem. Olyan híreket hoztam, melyek

örömmel töltik majd. el szíveteket – mondta, azzal előhúzott ruhájazsebéből egy összehajtogatott papírlapot, és Faithnek adta.

A lány kihajtogatta, s egyből felismerte apja görcsösmacskakaparását. Egy pillanatig nézte az írást, majd hangosan olvasnikezdte.

– Joey szeme szépen javul. Egyre hosszabb ideig lát. Volt már olyan,mikor egész napon át tartott. Nagyon hiányoztok neki, akárcsakPrisnek. Feleségül kértem egy özvegyet. Ez is az oka, hogy most írok.Itt az ideje, hogy békét kössünk, Faith. Remélem, adtok nekem egykicsit a szenvedélyetekből! Keith úgy tervezi, hogy megvárja azesküvőt, utána elmegy, és szerencsét próbál a bányászatban.

Faith Delaney-re nézett. – Két hét múlva lesz az esküvőjük. Eljösszvelem?

– Örömet okoznék ezzel?– Igen. És még el kell...– Várj – szólt közbe Seanilzay, és megfogta Faith kezét.Faith érezte, hogy más oka is van az indián látogatásának, nemcsak

az, hogy elhozta apja levelét.

263

Pandora’s TeAm

– Elmegyünk az esküvőre – mondta Delaney. – Most menjünk be aházba, eleget voltunk már idekint.

Már fordult is volna be, de Seanilzay nem engedte.– Nekem nincs sok időm. A vég már közeleg. Szívem örül, hogy

élvezitek az új napot és az esőt. Népem is örvendezik annak, ha a földmegtelik új élettel. Nem várhatok már tovább, hogy átadjam azajándékot.

– Del, mit értett azon, hogy a vég már közeleg? – kérdezte Faith aférjétől, miközben a lova felé siető indián után nézett.

Delaney nem válaszolt. Figyelmét teljesen lekötötte az apacs, amintlebontja a lova hátáról az odaerősített csomagot.

Faith megdöbbent rajta, hogy nem vette még észre, hogy Seanilzaymilyen vékony és gyenge lett.

Az indián megállt előttük. – Íme, az ajándékom. Már nagyon régótavárok, hogy odaadhassam neked. Asszonyod véget vetett életednyugtalanságának azzal, hogy egy kis lelket hordoz a szíve alatt.Legyen a fiad erős és boldog!

– De Seanilzay, én csak... – kezdte Faith, de képtelen volt a végérejutni. Honnan tudhatta ezt az indián, mikor még ő maga is csak mareggel óta biztos benne? És miért mondta, hogy fiú lesz?

Delaney letérdelt, és kicsomagolta az ajándékot. A finomanmegmunkált bölcső virágporos zacskókkal és egy drágakővel voltékesítve. A felesége hasára tette a kezét.

– Itt van egy gyerek?Faith csak bólintani tudott. Hogy nőhet meg ennyire a szerelem

néhány röpke pillanat alatt, hogy elhomályosítsa azt, ami korábbanvolt? Nem tudta a választ. Az előtte térdelő férfi szemébe nézett, s látta,hogy osztozik az érzelmeiben. Egyik kezével a bölcsőn függődrágakövet, a másikkal Delaney száját érintette meg.

– Fiú, olyan, mint te. Ez az én ígéretem.Seanilzay ellovagolt ezen a sivatagi hajnalon. Egy új nap, egy új életkezdete ez, még ha népének alkonyát is jelenti.

264