Politikai rendszerek

Állam– és kormányformák

A hatalommegosztás elvéről

• A hatalmi ágak szétválasztásának klasszikus követelménye, az államhatalom különböző funkciói szerinti szétválasztása: – a törvényhozás, azaz a normaalkotás– a végrehajtás, azaz a normák egyedi

esetekre történő alkalmazása– a bíráskodás, azaz az egyes eseteknek az

általános elvekkel való összevetése

→ !ezeknek mind hatáskör, mind intézményi és esetenként személyi vonatkozásban el kell különülniük egymástól!

Államformák• Állam: adott területen, adott népesség fölött a

legitim erőszak monopóliumával rendelkező közhatalom.

• Két államforma:– Monarchia: az állam feje ált. öröklés útján

kerül hatalomra (császár, király, nagyherceg, emír, sah) és tradicionális legitimitással bír (kivétel: a Vatikán – teokratikus monarchia)

– Köztársaság: az államfő (elnök) rendszeres választások eredményeként kerül hatalomra, legitimitását racionális eljárási szabályok biztosítják

• Diktatórikus rezsimek között is vannak monarchiák és köztársaságok → a dem. nem függ az államformától.

Kormányformák

• A hatalommegosztás szerveinek struktúrája és egymáshoz való viszonya alapján csoportosíthatóak a politikai rendszerek.

• A kormányformák meghatározásakor a törvényhozói és végrehajtói hatalom közötti viszony, illetve a végrehajtó hatalom belső szerkezete a döntő.

• Kormányformák: elnöki (prezidenciális), parlamentáris, kancellári (miniszterelnöki), illetve vegyes rendszer (félelnöki), valamint egyéb, egyedi kormányformák (pl. kollegiális/direktoriális rendszer).

Az elnöki kormányforma• Jellemzői: – a monisztikus hat., az államfő és a

kormányfő egy személy, széles jogkörrel.– az elnököt ált. közvetlenül választják →

megbízatása nem függ a parlamenti többség bizalmától

– erős legitimáció – a minisztériumok, kormányhivatalok

munkájának irányítója, felügyelője, a hadsereg főparancsnoka (tényleges jogkörrel), az ország külügyeinek fő irányítója

– a vezető tisztségviselők kinevezője, a közkegyelem gyakorlója

– A törvényhozással szemben vétójoggal bír (a parl. minősített többséggel kell elfogadja a hat.-ot), ált. jogában áll feloszlatni a parlamentet

Az elnöki kormányforma• A minisztériumok élén álló államtitkárokat az

elnök nevezi ki → függetlenek a parlamenttől, az elnöknek tartoznak politikai felelősséggel.

• Az elnöknek csak a választók fele van politikai felelőssége, csak súlyos jogi vétség esetén vonható felelősségre, különleges bírósági eljárás keretében (impeachment).

• Először az AEÁ-ban jött létre, majd elterjedt Latin-Amerika térségében és néhány afrikai és ázsiai – ált. fejlődő – országban.

• DE: az AEÁ-ban működő fékek és egyensúlyok rendszere ált. hiányzik ezekben az országokban, itt az elnök abszolút dominanciája érvényesül.

Az elnöki kormányforma• AEÁ: – az elnököt nem közvetlenül választják,

hanem elektori testülettel, de ez nem gyengíti a legitimációját.– az az elektori lista „győz”, amelyik megszerzi a

szavazatok (relatív) többségét– a szövetségi választást az az elnökjelölt nyeri,

aki a föderáció több mint felének szavazatait megszerzi

– minden állam annyi elektori hellyel rendelkezik az elnökválasztó testületben, ahány szenátora és képviselője van a kongresszusban

– a győztes mindent visz (first past the post) elv alapján az egyes államok nyertes elnökjelöltjei maguk mögött tudhatják az adott állam összes elektorának támogatását

Az elnöki kormányforma• A közvetlen elnökválasztás nem jelent automatikusan

elnöki rendszert (pl. Ausztria, Bulgária), és fordítva.• Fékek és egyensúlyok: kölcsönös függőség a

végrehajtó és törvényhozó hatalom között.Az elnöki hatalom korlátozói:• az elnök vétójoggal rendelkezik a törvényhozás felett,

de nem oszlathatja fel a kongresszust, csak a szenátus jóváhagyásával állomásoztathat csapatokat külföldön, nevezhet ki legfelsőbb bírákat, nagyköveteket stb., köthet nemzetközi szerződéseket.

• a független igazságszolgáltatás is korlátozza, amely alkotmánybírósági jogkörével értelmezi az alkotmányt és ellátja a normakontrollt.

• a pártrendszer és a föderatív államszerkezet is korlátozza a széleskörű autonómia által.

A parlamentáris kormányforma• A parlament abszolút primátusa jellemzi.• A kormány, kormányfő és államfő (mely

elkülönül) politikailag egyaránt felelős a parlamentnek (meghallgatások, beszámolók, interpellációk, bizalmatlansági indítvány, stb.).

• A miniszterelnököt és a kormány tagjait a parlament választja.

• Ált. a kormánytagok parlamenti képviselők → nem érvényesül a hatalommegosztás személyi elválasztódásának elve.

• Az államfő – államformától függően – monarcha vagy köztársasági elnök.

A parlamentáris kormányforma• Parlamentáris rendszerben bárhogy is

választják az elnököt, jogköre korlátozott, szerepe ált. protokolláris.

• Egyes államokban az „erős” kormányfő – „gyenge” elnök együtt állnak a végrehajtói hat. csúcsán → dualizmus, más országokban az államfő kívül áll a végrehajtás intézményein.

• Parlamentáris demokráciákban az államfő nem rendelkezik politikai felelősséggel, tényleges döntési jogait csak miniszterelnöki / miniszteri ellenjegyzés mellett gyakorolhatja.

• Bár rendelkezhet vétójoggal, ez nem kötelezi a parlamentet minősített többségi döntésre.

A parlamentáris kormányforma• A klasszikus parlamentarizmus Nagy-

Britanniában alakult ki, mára módosult.• Nagy-Britannia: szervezett / fegyelmezett

pártok, kétpártrendszer, többségi választási rendszer → ez nagyfokú stabilitást és erős pozíciót biztosít a kormánynak. – alkotmányjogilag kiemelt a parlament

szerepe, de a politikacsinálás súlypontja a rendszerint egypárti kormányokra helyeződött, mely stabil parlamenti többséggel bír.

– törvényhozás és végrehajtás összefonódik → kabinetkormányzás.

A parlamentáris kormányformaA kontinentális Európában:• Egyes államokban az alkotmány tiltja a

személyi összefonódást – a kormánytagok nem lehetnek parlamenti képviselők (pl. Bulgária, Benelux államok). DE a kormányok politikailag ugyanúgy irányítják a törvényhozást, mint ahol nincs ez korlátozva (pl. Svédország, Lettország).

• A kontinentális Európa parlamentáris rendszereiben a kabinetelv érvényesülését több tényező is gyengíti:– a fragmentált pártstruktúra

(többpártrendszer) – az arányos / vegyes választási rendszer →

ritka az egypárti kormány, inkább többségi koalíciók (pl. Belgium, Hollandia) vagy kisebbségi kormányok (pl. skandináv államok) alakulnak.

A parlamentáris kormányforma• A politikai egyezkedések (koalíciós partnerrel,

ellenzékkel) beszűkíthetik a kormány mozgásterét és parlament feletti befolyását. Ált. ezen országokban egykamarás parlamentek működnek.

• Ahol kétkamarás a parlament (pl. Csehország) → pl. a felsőházi többségi támogatás elveszítése korlátozza a kormány lehetőségeit.

• A parlamentáris kormányforma egyik közös jellemzője, hogy a végrehajtói és törvényhozói hatalom nem választódik el egyértelműen.

→ a hagyományos parlament–kormány dualizmust a kormány–ellenzék dualizmus váltja fel.

A végrehajtói hatalom megerősítése a kontinentális parlamentarizmusok esetében részben a II. vh. sokkjával magyarázható.

A kancellári kormányforma• Kialakulása az 1949-es bonni alkotmányra

vezethető vissza. Ezt a modellt követte az osztrák kormányforma, valamint az 1980-as, majd 1990-es években demokratizálódó, rendszert váltó jó néhány ország.

• Cél: a kormányzati stabilitás biztosítása.• Sajátossága:

– a miniszterelnök kiemelésével egyidejűleg korlátozza az egyes miniszterek parlamenti felelősségét

– a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal biztosítja a kormányzóképesség folytonosságát.

A kancellári kormányforma

• Klasszikus parlamentarizmus: mind a min.elnökkel, mind az egyes miniszterekkel szemben a parlament egyszerű bizalmatlansági indítvánnyal élhet.

• Konstruktív bizalmatlansági indítvány: a leváltás megszavazásával egyidejűleg az új jelölt nevét is tartalmazza / megszavazza. → biztosítja a folytonosságot, kormányozhatóságot (válasz a két vh. közti instabilitásokra)

• Előfordulhat, hogy egy kormány idővel elveszíti a parl.-i többségét – pl. egyes képviselői az ellenzéket támogatják, két esetben vezethet ez kormánybukáshoz:

A kancellári kormányforma1, ha a többség elveszítése a törvényhozói munka megbénulását jelenti és/vagy a költségvetés elfogadása lehetetlen → parl. feloszlása2, ha az „új” többség az új kormányfő

személyében is meg tud állapodni (ritka) → folytonosság

• A kormányfő (kancellár) kiemelt szerepét tükrözi a kormányalakítás is: a miniszterek kiválasztása a kormányfő diszkrecionális joga – a parl. megszavazza

• A parl. hatása a kormányalakításra korlátozottabb:– a képviselők nem szavaznak az egyes min.-ről– bizalmatlansági indítvány csak a min.elnök

ellen nyújtható be

A kancellári kormányforma• A miniszterek kiválasztása/ cserélődése főként a

min.elnök döntése.• A kormányfő politikai korlátja: – a pártján

belüli, illetve a koalíción belüli erőviszonyok.• A kormány politikai irányvonalát is a

kormányfő határozza meg.• A kancellária modellben a miniszterelnök

munkáját egy külön minisztérium/ hivatal segíti, a miniszterelnöki hivatal (kancellária).

• A kancellária feladata: a min.elnök munkájának segítése, a minisztériumok munkájának összehangolása, kormányülések előkészítése, stb.

A félelnöki kormányforma• A kormányzati stabilitás biztosításának

másik útja a félelnöki rendszer, az államfő jogköreinek megerősítése.

• Végrehajtó hat.: – az államfő, mely széles jogosítványokkal bír és a parlamentnek felelős kormány.

• Az államfő: a külügyek és hadügyek fő alakítója, befolyással van a kormány összetételére, biz. döntéseihez nem szükséges miniszteri ellenjegyzés, kiterjedt kinevezési hatáskörrel bír, politikailag nem felelős a parlamentnek, valamint erős vétójoggal rendelkezik a parlamenttel szemben (minősített többség).

A félelnöki kormányforma• A félprezidenciális rendszerben az államfőt

közvetlenül választják → erős legitimitás.• A félelnöki kormányforma tipikus

államformája a köztársaság.• Kialakulásának történelmi magyarázatai

vannak, pl. Franciaországban az állandósuló kormányválságból jelentett kiutat (De Gaulle), 1962-től közvetlen választással 7 évre választották, 2000-től 5-re.

• Az államfő elnököl a kormányüléseken, nem felelős a parlamentnek és jogában áll feloszlatni a nemzetgyűlést.

• Félelnöki rendszer van pl. Finnországban (1999-ig), Lengyelországban, Oroszországban – sajátos jellemzőkkel.

Direktoriális kormányforma• Svájc: kollegiális kormányzás – az erős

kantonokra épülő államszerkezet, a nemzetiségek közötti hat.i-pol.-i egyensúly, a pártrendszer sajátosságai magy.

• A végrehajtó hat. feje a kormány, a hét tagból álló szövetségi tanács.

• A szövetségi tanácsot a parlament (szövetségi gyűlés) választja – választás után függetlenedik.

• A parlament nem kezdeményezhet bizalmatlansági indítványt, a szövetségi tanácsnak nincs vétójoga.

• A szövetségi tanács szótöbbséggel dönt → kollegialitási elven.

• Az államfői funkciók megoszlanak a szövetségi gyűlés és tanács között, a min.elnöki-államfői posztot a szöv.-i tanács egy-egy tagja tölti be éves rotáció alapján.

Köszönöm a figyelmet!