A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja VI. évfolyam, 2007. október 8. szám Ára: 15 korona

Ez a könyv* úgy keletkezett, hogy az egykori irodalomtörténésznek ne-velt, s főfoglalkozású íróvá öregedett hajdani magyartanár, aki mindennapját versolvasással fejezi be, egy este újra elolvasta Vörösmarty könyvnélkül is tudott versét, a Szép Ilonká-t, s rémülten érzékelte: a költe-ményben egyedül a pillangó viselkedése logikus. Az író ezt a költeménytiskolában is, egyetemen is tanulta, tizennégy évig tartó tanárkodása ide-jén évenként oktatta is, s csaknem negyven évvel iskolában való műkö-dése befejezése után értette meg először. Megrendítő este volt, s azzala következménnyel járt, hogy az író le se tette a találomra kezébe vettVörösmarty-kötetet, hanem betűről betűre újra elolvasott minden verset,aztán szégyenkezve és alázattal megírta színképelemzéseit.* A lepke logikája. Színképelemzés: Vörösmarty-költemények Bp.,Argumentum Kiadó,1996.

Szabó Magda: A lepke logikája (részlet)

PEDAGÓGUSFÓRUM

2 Pedagógusfórum – Lapszél

A tartalombólLapszél ......................................................................................................2A Pedagógusfórumról Barsbaracskán ..................................................3„Az idő és az időtlenség közt az ünnep a híd”– jubileum a gútai gimnáziumban – ....................................................4Megkésett jubileum ................................................................................5A komáromi gimnazisták erdélyi körútjáról ......................................6Rendszerszerű tehetséggondozás ....................................................7–9Tollvonás ..................................................................................................10Terasz ........................................................................................................11Kortárs irodalom és irodalomoktatásKukorelly Endre: Lil(l)a legyező ..................................................12–14Kárpátalján jártunkPoetrii romani au cucerit Slovacia........................................................15Főhajtás Turczel Lajos tanár úr koporsója előtt ..............................16Dénes György (1923. május 24. – 2007. szeptember 14.) ..............17A „vádlott” visszanéz ......................................................................18–19Microsoft Class Server a gyakorlatban ............................................20Oly korban éltem én e földön... ..........................................................21DokumentumokElőzetes a Katedra novemberi számából ..........................................22Felhívás ....................................................................................................23Patinás iskolák, legendás tanárok (2) ................................................24

A zsinórnak és egyebeknek mértékérőlCsallóközi falucskából származott Dezső bácsi, a

kőművesmester. Akár nagy kezdőbetűvel is írhat-tam volna a szókezdő ká betűt. Ugyanis szemembenő volt a mértékadás példája , a mesterember, akireérvényes volt a kassáki buzdítás, miszerint „tömpeujjainkból már zsendül a friss erő / s holnap talánmár áldomást tartunk az új falakon“.

Gimnazista koromban kerültem a nyári szünidő-ben Dezső bácsi mellé kőművessegédként. Mesterem a megtervezett mére-teknek, az aritmetikai és geometriai szabályok írott és íratlan törvényeinekés szabályainak megszállottja volt. Kezéből nem hiányozhatott a colstok, avinkli, a vízmérték és a füle mögé illesztett vastag ceruza sem. Miután vé-gigmért tekintetével, tudta, mennyi téglát bírok el, s mennyivel terhelhetőmeg a talicska. A betonkeverő hangjáról megállapította, mennyi lapáttal kellmég hozzádobni, mennyi kannával kell hozzáönteni, hogy „zsíros“, cuppo-gós legyen a malter. A nedvességhiányra még inkább figyelnem kellett,mert ha száraz volt az anyag, az Dezső bácsi száradó torkára és porzó vesé-jére is értendő volt. A toroköblítésnek is megvolt a maga ideje és szertartá-sa. Akár a függőónnal bemért épületsaroknak is a felrakása. Dezső bácsimindent pontosan bemért, megmért. Még most is fülemben hallatszik a tég-la kőműveskanállal való helyére kocogtatása. Nesztelenül figyeltem, ahogybehemót pocakja és az újonnan felrakott téglasor között lassacskán nyugal-mi állapotba kerül a zsinór végére kötött függőón. Szinte a környék gépei ésmadarai is elhalkultak. Mint amikor a röntgenvizsgálatkor visszatartjuk alevegőnket. Mert ha valaki ilyenkor megzavarta volna Dezső bácsit, oda azépület sarokéle, a fal vízszintje, oda Buda vára! S ha meggyőződött a helyesmércéről, jöhetett az újabb tégla, a megtelítődött kalfaszból újra kézből kéz-be járhatott a fandli. Miért is írom le mindezt? A helyes mérce miatt. Mertmindennek meg kell lennie a zsinórmértéknek munkánkban. Ahogy a tan-óra negyvenöt perces, ahogy a szakköri tevékenység sem csak témához, ha-nem időhöz szabott, úgy az újságírásnak és -szerkesztésnek is megvan a ma-ga szabályrendszere. Most erre és ezeknek betartására szeretném felhívni alapban publikáló pedagógusaink figyelmét. Méghozzá a következő ismérvekbetartására kérem tudósítóinkat, jegyzetíróinkat:

A zsurnalisztikában ismerősnek csengő 1 flekk (kéziratnak egy szabvá-nyos gépelt oldala) a számítógépen írt Courier betűtípusú, 12 pontos betű-nagyságú, 1,5-ös sortávolságú, felső–alsó 3 cm-es, bal–jobb 3,5 cm-es mar-gójú terjedelemnek felel meg. Ez így oldalanként 30 sort és 60 leütést, azaz1800 karaktert tesz ki. Tehát a konklúzió: ideális szövegterjedelem egy oldal-ra kb. 4000 karakter + 2 kép (1200x1600 pix); 5000 karakter +1 kép; 6000karakter kép nélkül. Tudósításaink, jegyzeteink, beszámolóink megírásáhozez legyen a vezérfonal, a mérték. Ez legyen az igazodási támaszunk írásunk-kor! Ha mégsem tudunk a jelképesen kihúzott zsinór mentén haladni, a hon-lapunkon megjelentetjük a megjelenésre érdemes írásokat. Kedves kollégái-mat, tollforgató társaimat inkább a mértékletesség betartására intem!

Dezső bácsi sem tett másképp munka közben. Elő-elővette ceruzáját, avinklit, a vízmértéket, s ha mindent leellenőrzött, tovább folytatta a faleme-lést. Zsinór mentén.

Fájront idején mélyen beleszippantott cigarettájába, jobbjában a sörös-üveget tartván, hogy nekem is a kedvemben járjon, a Toldi pajzán változa-tának szavalásába kezdett. Ezt is mértékkel tette ám. Sosem mondta el egy-szerre az egészet. Pedig kívülről fújta. Tudta, mikor kell befejeznie, mennyiaz a mennyi, cementből, téglából, vízből, sörből, Toldi énekeiből.

S mindez, ezzel a sorral s a következő mondattal együtt 3754 karakter.Úgyhogy ennyi az a mennyi.

Hajtman Béla

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapjaFelelŒs kiadó: Pék László

Tel./fax:031/780 7928, e-mail: pek@szmpsz.skFŒszerkesztŒ: Hajtman Béla

Tel./fax: 036/633 4230, e-mail: hajtman@szmpsz.skNyelvi szerkesztŒ: Szanyi Mária

Tel.: 031/780 4864, e-mail: szanyi.maria@gmail.comGrafika és tördelés: Toronyi Xénia, e-mail: xini57@gmail.com

Címlapfotó: archívumA szerkesztŒség postacíme: SZMPSZ, Villanytelep u.2.,

P.O. BOX 49. 945 01 Komárno 1Tel.: 035/77 14 755, fax: 035/77 14 756

e-mail: pedforum@szmpsz.sk, szmpsz@szmpsz.skhonlap: www.szmpsz.sk

Engedélyezési szám: RP 17/2004Nyomja: K-Print, Komárom

Kéziratokat nem Œrzünk meg és nem küldünk vissza.A lap támogatói: Pázmány Péter Alapítvány, Az MK Oktatási Minisztériuma,Az SZK Kulturális Minisztériuma, SzülŒföld Alap, Budapest

3Pedagógusfórum – Kommentár

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségeoktóber 5-én Barsbaracskán tartotta a Pedagó-gusfórum szerkesztőségi ülését. Az összejövete-len az új főszerkesztő, Hajtman Béla felvázolta ajelenlévőknek, mire szeretné a jövőben helyeznia hangsúlyt a lap szerkesztése során.

Kiemelte, fontos, hogy a lapban jelen legyeneka regionális cikkek, az egyes helyi oktatási intéz-ményekben lezajlott rendezvényekről szóló tudó-sítások. Szó esett az újság külleméről, tartalmá-ról, terjedelméről, a honoráriumok kérdéséről.Hajtman elmondta, szeretné, ha a Szlovákiai Ma-gyar Pedagógusok Szövetségén kívül más kultúra-közvetítő szereppel bíró szervezetek is bekapcso-lódnának a lap szerkesztésébe és népszerűsítésé-be, megemlítette itt egyebek mellett a Csemadokhelyi alapszervezeteit, az MKP járási szervezeteit.A főszerkesztő szeretné megszólítani a szülői szö-vetségeket is, rendeljék meg a lapot.

„Közösségi munkában gondolkodom, azt sze-retném, ha minél több jótollú ember írna azújságba.“ Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsőszám, mely már az ő főszerkesztősége alatt jelentmeg, jelentős grafikai és tartalmi arculatváltásonesett át. A találkozón több eddigi és leendő szer-

ző is megjelent, a lap tördelőszerkesztője, Toro-nyi Xénia elmondta, milyen formai és terjedelmikövetelmények vonatkoznak az egyes cikkekre.A témáról a főszerkesztő ebben a lapszámbanjegyzetet jelentet meg.

A jelenlévők megvitatták, milyen rovatok le-gyenek a Pedagógusfórumban. Egyetértettek ab-

ban, hogy közölni kell az egyes oktatási intézmé-nyekben lezajlott rendezvényekről szóló beszá-molókat. A szövetség elnöke, Pék László intetteHajtmant, nem szeretné, ha irodalmi lapot csi-nálna a Fórumból, ám erre több felszólaló aztnyilatkozta, szükséges, hogy jelen legyen a kul-túra a Pedagógusfórum hasábjain, hiszen ezzelis nevelik, olvasásra és önművelésre ösztönzik atanítókat.

Pék László, a Szlovákiai Magyar PedagógusokSzövetsége elnöke felvázolta, hogy a lapra szántállami támogatás alacsony, ezért jelenleg csupán450 példányban jelenik meg. Az új főszerkesztő-től azt várja, hogy egy színvonalas újságot jelen-tessen meg, melyet szívesen olvasnak az egészországban, annak csak örülne, ha nőne az előfi-zetők száma. Pék ígéretet tett arra vonatkozóan,hogy a novemberi lapszám már nagyobb pél-dányszámban jelenik meg, az újságba megrende-lőlapot is tesznek és eljuttatják az önkormányzat-okhoz, hogy rendeljék meg a helyi oktatási intéz-ményeknek.

Horváth Erika, az Új Szó oktatási melléklete,

az Iskola Utca szerkesztője

A Pedagógusfórumról Barsbaracskán

A találkozón több eddigi és leendő szerző is megjelent (Somogyi Tibor felvételei, Új Szó)

Hajtman Béla: Közösségi munkában gondolkodom

A barsbaracskai kastély, a találkozó (tanácskozás) színhelye

4 Pedagógusfórum – Ünnepeink

2007. szeptember 14-én ünne-

pelte a gútai Nagyboldog-

asszony Magyar Tannyelvű 8-

éves Egyházi Gimnázium meg-

alakulásának 15. évfordulóját.

Mons. Orosch János szavaival él-ve 15 év nem túl hosszú idő egy is-kola életében, viszont elég ahhoz,hogy az adott intézmény bizonyít-sa, mennyire képes diákjainakszínvonalas oktatást és neveléstbiztosítani.

Úgy vélem, mindenféle nagyké-pűség és elfogultság nélkül állíthat-juk, ennek az iskolának sikerült. Aközpontilag közzétett érettségivizsgák eredményei, a hazai ésnemzetközi versenyeken való sze-replések azt mutatják, hogy a ke-mény munkának meg-érett a gyümölcse.Kijelenthetjük,hogy a gyerekekszívesen jár-nak ebbe az is-kolába, hiszenitt az elméletitudás mellettmég a hitbeli fej-lődésükkel, sőt lel-kivilágukkal is foglal-koznak a pedagógusok.

Az ünnep már 10 órakor elkez-dődött. A diákok egy kiválóra sike-redett nevelő koncerten vettekrészt, amelyen a ”KICSI HANG”nevű együttes magyar költők meg-zenésített verseivel szórakoztatta ajelenlévőket. Ezután ebéd követke-zett, majd kis csoportokra osztód-va érdekes foglalkozásokon gyara-píthatták tudásukat kicsik és na-gyok egyaránt. A foglalkozások in-teraktív formában, több meghívottatya és hitoktató irányításával zaj-lottak.

Majd lelkileg feltöltődve minden-ki átvonult a gútai Nagyboldogasz-szony-templomba, hogy részt ve-gyen az ünnepi szentmisén, melyeta püspök úr celebrált. Közreműköd-tek az iskola énekkarának tagjai, va-

lamint a voltdiákok és a

szülők, akikkönyörgéseik-

ben tartalmas gon-dolatokat fogalmaztak

meg. A szentmise után követ-kezett az ünnepi műsor. Beszédetmondtak: Priskin Zoltán iskolaigaz-

gató, Horváth Árpád Gúta várospolgármestere, valamint VieraKyselicová, a Pozsonyi Érsekség Is-kolaügyi Hivatalának igazgatónője,aki beszédében hangsúlyozta, hogyez a 15. évforduló a bizonyíték arra,hogy szükség van egyházi iskolákra,amelyek felveszik a versenyt az álla-mi intézményekkel.

A szép gondolatok és buzdítószavak után igazán meghitt pillana-tok következtek. Az iskola színját-szó csoportja, a Bicebócák, egyszent Erzsébet életét feldolgozóművet adott elő, méghozzá valódikomolysággal és átéléssel, így diák-nak és tanárnak, szülőnek és ven-dégnek igazi katarzisban lehetettrésze.

Látván a gyerekek örömét és bol-dogságát, hogy önzetlenül adhat-tak, bizony sokunk szemébe könnyszökött. Megható látvány volt, ami-kor a diákok a színpadra kísértéktanáraikat, és közösen énekelték aziskola himnuszát.

Megnézhettük a diákok munkái-ból készített kiállítást és a kivetítettfotókat is. E jeles évforduló egy álló-fogadással zárult, melyen tiszteletü-ket tették mindazok, akik valaha issegítették az iskola fejlődését, előre-jutását. Hála érte.

Molnár Szilvia és Szlama Melinda, pedagógusok

„Az idő és az időtlenség közt az ünnep a híd”– jubileum a gútai gimnáziumban –

Ünnepi szentmise a gútai Nagyboldogasszony templomban

A ”KICSI HANG” nevű együttes magyar költők megzenésített verseit adta elő

Bicebócák

5Pedagógusfórum – Iskoláink életéből

Egy-egy intézmény, iskola fenn-

állásának általában kerek év-

fordulóját szokás ünnepelni.

Rendhagyó, ha az ember fia

– tanára – hetedik tanévnek

örül, különös örömmel.

A Lévai Magyar Tanítási NyelvűEgyházi Gimnázium tanáraként he-tedik szeptemberi tanévnyitót él-hettem meg az idén, s őszinténmondom, én most éreztem át a jubi-leumot. Nem ünnepeltünk – más is-kola módjára – ötödik szülinapot,pedig az már a legjobb családokbanis ünnep. Mi akkor szorgos munká-val a túlélésre összpontosítottunk, sbüszkén adom hírül a világnak, si-kerrel jártunk.

Iskolánk krónikáját lapozgatva,melynek kezdetek óta írója vagyok,emlékezetembe ötlenek a legrégibbpillanatok. Amikor még csak álmo-doztunk egy lévai magyar gimiről,amikor úgy gondoltuk, a szórvány-lét nehéz terhe alatt egy magyar ér-telmiséget nevelő középiskola amegváltást hozhatja számunkra. Slőn az álomból valóság, az első 19gyermek, majd 20 s 22, akik hittel,reménnyel, bizakodva jöttek, tanul-tak, készültek az életre, s nem utol-sósorban Isten igéjét fogadva meg-barátkoztak az elhivatottság gondo-latával is. Iskolánk falait tartalomtöltötte meg. Tehetséges diákoknyertek versenyeket, Reviczky- és

Tompa-szavalóversenyeket, adventiénekversenyt, kiejtési versenyt Kas-sán a Kazinczy Napokon, műveltsé-gi vetélkedőket Pesten, Halásztel-ken, Oroszlányban – nem is egy íz-ben. Jártunk Erdélyben, reformátusközépiskolai találkozón, éventevisszajárunk Sátoraljaújhelyre amagyar tanárok és diákok találko-zójára is. Megrendeztük a felvidékimatekversenyt, szerveztünk nem

egy alkalommal szakmai konferen-ciákat, találkozókat. Nagytermünkrendszeresen ad helyet különbözőkiállításoknak. Megemlékezünkminden jelentős történelmi évfor-dulóról, nemcsak vendégekkel, ha-nem diákjaink aktív hozzájárulásá-val is. Védnökséget vállaltunk jelen-tős lévai személyiség sírhelye fölött,miközben csendes napokkal mélyí-tettük el hitünket. Hat év alatt sok-sok vendéget (előadót, szerzőt, ze-nészt, festőt, újságírót, stb.) láttunkvendégül, több, mint 30 személyt,akik szívesen beszélgettek el a ma-gaviseletükért is megdicsért tanu-lókkal. Tanulmányi kirándulásokalkalmával megismerkedtünk szű-kebb és tágabb hazánkkal, a Páz-mány Alapítvány jóvoltából bejár-tuk fél Magyarországot. Eközben di-ákjaink szorgosan tanultak, sikere-sen érettségizett már három évfo-lyam. Minden jelentkező főiskolárajutott, jelen pillanatban több, minttizen tanulnak külföldön, Magya-rországon, Angliában, Csehország-ban. Bővült az intézmény ellátottsá-ga, felszereltsége, kiépült az infor-matikai, kémiai, fizikai és nyelvi la-

bor. Gyönyörű könyvtárral rendel-kezünk. Fontos, hogy a tanulókrendszeresen hozzájárulnak Lévakulturális életének színesítéséhez,miközben iskolánk falai között issok mindent tesznek. A versenyek-re való felkészülésen kívül éneklő-csoport működik, a színjátszók kétéve díjat nyertek a Jókai Napokon, stöbb tanulónk remek táncos is.

Mindez az összegzés csupán hateltelt iskolaévről szól, egy olyan is-koláról, melynek a legjobb idők-ben sem volt 78-nál több tanulója.Egy olyan iskoláról, mely folyama-tos támadások, áskálódások cél-táblájává vált (jó magyar szokás),mely már fennmaradásának 3.tanévében igazgató(le)váltásonesett át, mely iskolában az ötödiktanévben nem tudtunk első osz-tályt nyitni, mely iskolát egy dara-big maga a fenntartó sem óhajtottafenntartani.

S íme, végül megéltük a hatodik,majd a hetedik szeptembert, s talánmegérti a kedves olvasó különösörömem. Ma már képes vagyok re-ménykedni az iskola jövőjében, bíz-va abban, hogy minden épeszű em-ber megérti, ott, ahol alig 12 százalé-kos a magyarság részaránya, ahol

csupán egy magyar óvoda, alapisko-la és középiskola működik, az anya-nyelvű oktatás – értelmiségképzéselemi igény. Az iskolák léte vagynemléte nem játék. Létkérdés. jö-vőnk a tét.

Ez nem közhely – ez a fájdalmasvalóság.

Kissné D. Beáta

Megkésett jubileum

Rendszeresen megemlékezünk a szabadságharc hőseiről a lévai temetőben

Pillanatkép a deportálás és kitelepítés 60. évfordulója alkalmából tartott mű-

sorunkból

Szorgos munká-val a túlélésre

összpontosítot-tunk, s büszkén

adom hírül a világnak,

sikerrel jártunk.

6 Pedagógusfórum – Beszámoló

A tavalyi tanév végén cserelá-

togatás keretében többnapos

erdélyi körútra indult iskolánk

az akkor még 2.B osztálya és

három tanára, viszonozandó a

székelyudvarhelyi Tamási

Áron Líceum Szélyes Emőke ta-

nárnő vezette osztályának áp-

rilisi itt-tartózkodását.

Éjfél előtt indultunk, hogy ahosszú úton az előre eltervezett he-lyeken több időt tölthessünk. Az el-ső megállónk Csucsa volt, aholAdyt idéztük a Boncza-kastélyelőtt. Körösfőn a régi ismerős, Al-bert Anna néni festett szobáját néz-tük meg, gyönyörű varrottasai kö-zül vásároltunk, majd felsétáltunka templom-dombra, s Kalotaszeglegszebb fekvésű fatornyos templo-mában csodáltuk meg a festett fa-kazettás mennyezetet és a temér-dek írásos kézimunkát.

Kolozsvárott a rekkenő hőség-ben jártunk Mátyás király szülőhá-zánál, a Szent Mihály-székesegy-házban, megnéztük Fadrusz Jánostiszteletet parancsoló Mátyás-szob-rát, a Farkas utcai református temp-lomot és nevezetes halottas címere-it, az Apafiak fejedelmi sírját, a Sár-kányölő Szent György-szobrot. Aházsongárdi temetőben felkerestüknemzeti nagyjaink nyughelyét.

Megálltunk Farkaslakán. Atemplomkertben Tamási Áron sír-

jánál Huszlicska Bálint elszavaltaReményik Sándor Templom és is-kola című versét, Kustyán Ilonaigazgatóhelyettes asszony rövidenméltatta az író munkásságát, majdelcsendesedtünk, s koszorút tet-tünk a Szervátiusz Jenő és Tibor ál-tal hatalmas gránittömbből készült,az író regényhőseivel díszített sír-emlékre.

Másnap megkóstoltuk a Lobogó-forrás finom vizét, s elindultunkKisbaconba. Itt a Benedek Elek-em-lékházban ért bennünket az egyiklegnagyobb élmény. Szabó István –Elek apó dédunokájának férje –olyan lenyűgözően rendhagyó iro-dalomórát tartott – felidézve egycsodálatos életpályát a születéstőlegészen a kettős temetésig –, ame-lyet egyikünk sem felejt el soha. De

e sorok írója sem fogja elfelejteni,hogy a poros úton a Mari-laktól el-menőben a tizenhét éves kamaszokazt mondják neki: „Tanár úr! Ezértérdemes volt ide jönni!“ Az ilyenmondat feledtet minden gyötrel-met, nehézséget, és könnyet csal atanár szemébe. Az ilyen pillanato-kért érdemes tanárnak lenni.

A vasárnap katolikus szentmisé-vel és református istentisztelettelkezdődött, majd vendégül látottminket Ivóban Bíró Elődéknél a ba-ráti osztály. Csodálatos vidék. AHargita lábánál, Zetelakán meg-érint bennünket Sütő András Ad-vent a Hargitán című színművénekszelleme.

A hétfő is hosszúnak ígérkezett.Első megállónk Csíksomlyó, a fe-rences templom, benne a híres Má-

ria-kegyszoborral. Idejövet megta-nultuk az ősi székely himnuszt.

Kedden Parajd következett. Ahatalmas sóbánya, autóbusz visz aföld gyomrába. Lélegzetelállító lát-vány és érzés a vakus fényképezéstmegbénító sókristálylebegés tüdőttisztító volta. Majd a sós vizűstrand, amelynek vizében elmerül-ni nem lehet, vize sósabb, mint aHolt-tengeré. Még egy megállóKorondon –, ahol már sok a giccs.Mit szól ehhez odafentről egykoriismerősöm, Vejszti Ilyés Mihály fa-zekas?

Megállunk Szelykefürdőn, aSzékelyföld leírójának, Orbán Ba-

lázsnak a sírjánál. Vajda IldikóReményik Sándor Elpártolt liliom-szál című versét szavalta el, anya-országi turisták csodálkoztak éslelkendeztek, hogy még léteznekilyen diákok is, akik így tudnakemlékezni. Sétát tettünk az Erdélykülönböző vidékeit idéző székely-kapuk alatt.

Másnap Fehéregyházát és Seges-várt érintve hazaindultunk.

Mindannyiunk néhány emlék-tárggyal, szívében-lelkében sok-sokélménnyel tért haza. Nem feledjükGyergyó és a Hargita fenyveseinekharaphatóan tiszta levegőjét, a ka-kukkfüves domboldalak illatát, afelénk áradó szeretetet és gondos-kodást.

Remélem, sikerült olyan magotelvetni a diáksereg lelkében, hogyakár a közeljövőben szüleikkel,akár később gyerekeikkel visszatér-nek a most szerzett barátokhoz,megismerik egymás szülőföldjét, snem felejtik a Tamási Áron Líceumfolyosóján olvasható, a névadótólszármazó idézetet:

„A madárnak szárnya van és sza-badsága, az embernek egyetlen szülő-földje és sok kötelessége.“

Hiszem, amit diákjaim e néhánynapban kaptak, az idő múlásávalegyre többet ér majd számukra.

Köszönetemet fejezem ki LaczkóGyörgy igazgató úrnak, SzélyesEmőke osztályfőnöknek, HermanÉva aligazgatónak, Godra Hajnalka,Ozsváth Imola és Szakács Istvánkollégáknak az őszinte emberi sze-retetért, a minden részletre kiterje-dő figyelemért és szíveslátásért.

Köszönöm Kustyán Ilona igazga-tóhelyettes asszonynak és dr.Gyurenka István tanár úrnak az útsorán nyújtott segítségét, s hogymegosztották velem a 144 órás fá-rasztó, de örömökben gazdag szol-gálatot.

A gimnázium díszudvarábanHargitáról hozott fenyőcsemetét ül-tettünk el, hogy hosszú éveken átnövekedésével emlékeztessen a kétiskola barátságára és az első csere-látogatásra.

dr. Kalácska Józsefosztályfőnök

A komáromi gimnazisták erdélyi körútjáról

Élményekkel gazdagon

A körösfői templomban

7Pedagógusfórum – Konferencia

„A tehetség adomány. Meghatá-

rozása valószínűleg annyira

bonyolult, hogy az egyszerűség

kedvéért csak azt mondjuk,

Isten adta.” (Bráda Tibor

Munkácsy-díjas festőművész)

„Az igazán tehetséggondozórendszer legfontosabb eleme a tár-sadalmi esélyegyenlőség biztosítá-sa” – vallja Csermely Péter biokémi-kus, a Semmelweis Egyetem pro-fesszora, a KutDiák szervezet meg-álmodója és elindítója.

„Magyarország semmi mássalnem rendelkezik, mint tehetséggel”– ezt is állítja a tudós Czeizel Endré-vel és sok más gondolkodóvalegyütt.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyé-ben, Miskolcon 2004-ben egy or-szágos tehetséggondozó konferen-cia keretében volt módomban bete-kinteni (és beszámolni a Pedagó-gusfórum hasábjain) a rendszersze-rű, kistérségi decentrumokban éstehetséggondozó programba be-kapcsolódó iskolák osztálytermei-ben folyó tehetségkiválasztásról és-gondozásról. A megye az ország-ban elsőként hozott létre egy olyanműködő tehetséggondozó rend-szert, és adaptált a kistérségekbe,melynek eredménye európai mére-teket ölt. Nem egyedül tették.Mönks professzor, a holland nij-mingeni egyetem professzora, Ren-zulli amerikai tehetségkutató pro-fesszor, Czeizel Endre orvosge-netikus, Balogh László professzor, aDebreceni Egyetem (akkor KossuthLajos Tudományegyetem) Pszicho-lógiai Intézetének vezetője, a Ma-gyar Tehetséggondozó Társaság el-nöke voltak a fiatal magyar tehetsé-gek bábái (hogy csak a legismerteb-beket említsem).

Szerintük a tehetséggondozásnem a szelektálás. Nem az iskolákkülső differenciálásában kell a te-hetségekről való törődésnek meg-jelennie, hanem a tehetségek ki-bontakoztatásának rendszerszerűépítésében és működésében. Mertminden gyermek tehetséges vala-miben. Ennek a valaminek a meg-

találását kell segítenie a gyermek-ben a pedagógusnak, a szülőnek,és segíteni a mecénások részéről. Sebben partnerek az önkormányza-tok, a szülők, pedagógusok, gyere-kek. Együtt, közösen a magyar te-hetségéért.

Tizenöt éve jelenik meg negyed-évenként a Magyar Tehetséggondo-zó Társaság (MTT) időszakos kiad-ványa Tehetség címmel. A tartalom-ból szemezgetve: Kutató középisko-lások kompetencia fejlődése – Ami-kor még diák voltam – Ady zsenijea pszichiáter és az irodalomtörté-nész szemével – Ifjú kutató sikere –Tehetségnevelés, műelemzés és eti-ka – Történelmi évfordulók – Játékaz élet, játszani örök – Bolognai fo-lyamat és tehetségfejlesztés – Újabbjátszmánk: a kompetencia – Egy új-szerű vetélkedő: Kiválók versenye –Út a tehetség tudatában – Turista-ként a felsőoktatásban – A zenei te-hetség vizsgálatának módszerei ...

Követésre méltó kiadvány mindküllemét vizsgálgatva, mind tartal-mát olvasva.

Szeptemberben egy meghívóEgerbe invitált az MTT éves közgyű-lésével egybekötött konferenciájára.A helyszín a patinás és nagy múltú,233 éves Eszterházy Károly Főiskoladíszterme volt.

A konferenciát Balogh Lászlóprofesszor megnyitója után HabisLászló, Eger város polgármestereköszöntötte. Ezt követően a SzilágyiErzsébet Gimnázium és Kollégium,illetve a Neumann János Középisko-la és Kollégium mutatkozott be, is-mertette tehetséggondozó program-ját. Mátyás Ferenc rektorhelyettesaz Eszterházy Károly Főiskola tartal-mában megújuló profiljáról szólt, aszolgáltató egyetemről, amit az ok-tatás – kutatás – fejlesztés – innová-ció jellemez. Franz Mönks profesz-szor, az ECHA elnöke szólt azECHA aktuális tevékenységéről,majd kiosztásra kerültek az ECHA(nemzetközi tehetséggondozó) dip-lomák. Elgondolkodtató, hogy aDebreceni Egyetem a rendszervál-tás hajnalán tanulási stratégiák, il-letve tehetséggondozás tartalommalindított 4 szemeszteres kiegészítőképzést, felismerve a témák idősze-rűségét és a kor kihívásait. Mára adebreceni diploma nemzetközi érté-kű. Magyarországon 5-600 pedagó-gus rendelkezik ECHA diplomával.A tehetséggondozás szervezetten,rendszerben és tudományosan fo-lyik, nem kampányszerűen. Magya-rországon van egyetem, amelyiknekmeghatározó kutatási–fejlesztésiirányzata a tehetséggondozás. A

konferencia jövőbemutató és rend-szert-felvázoló előadását KormosDénes parlamenti képviselőtől hal-lották a résztvevők. Kormos DénesMagyarország II. Nemzeti Fejleszté-si Tervének Nemzeti Tehetségprog-ramját mutatta be nagy érdeklődésközepette. A Csermely Péter pro-fesszorral készült beszélgetésbenfelvetődik, „Miért ne lehetne Ma-gyarország Európa ötlettára?” Hi-szen egyebünk sincs, mint tehetsé-günk. Magyarország hátrányát felfe-dezett és megbecsült tehetségei ré-vén előnyére fordíthatja, ha „engedikibontakoztatni azt a fajta készség-rendszert, amely a legváratlanabbés legképtelenebb szituációkhoz va-ló állandó alkalmazkodást meg tud-ja valósítani.”

Kormos Dénes kérdéseket tett fel,amelyekre tényszerű válaszokatadott a tehetségprogram fontosságátés elodázhatatlanságát bizonyítva.Előadását a Miért kell tehetségprog-ram? kérdéssel kezdte. A válasz:■ Magyarország kreativitásban a vi-lágban elismert■ A fejlesztési tervek emberi erőfor-rást igényelnek (a fejlesztés a tudástársadalmának kialakulását segíti)■ A tehetséggondozás gazdasági éstársadalomépítési program■ A társadalom kohézióját szolgál-

Rendszerszerű tehetséggondozás

Nem az iskolák külső differenciálásában kell a tehetségekről való törődésnek megjelennie, hanem a tehetségek kibonta-

koztatásának rendszerszerű építésében és működésében. (Illusztrációs felvétel, Somogyi Tibor, Új Szó)

8 Pedagógusfórum – Konferencia

ja (esélyegyenlőség, társadalmi mo-bilitás)

Mire lehet építeni?■ a hagyományokra, tapasztalatokra■ egyéniségekből álló szakember-gárda tudására és felkészültségére■ az egyre több kiváló szakemberre■ a közoktatás tartalmi fejlesztésé-nek kapcsolódására■ civil kezdeményezésekre■ alapítványi támogatásokra■ szakmai, politikai elkötelezettség-re

Ami fejlesztésre szorul:■ meglévő programok szakmai meg-alapozottsága■ hozzáférhetőség■ a programok anyagi erőforrásai■ a meglévő programok nem alkot-nak rendszert■ a programokban alulreprezentál-tak a halmozottan hátrányos hely-zetűek, a tehetségígéretek, az alul-teljesítők ■ állami és civil programok átjárha-tósága: kínálat – orientáció – azono-sítás – nyitás – megvalósulás – hasz-nosulás

Mi a megoldás?A tehetségfejlesztés integrált

nemzeti programja 2007-13 közöttalapteremtés. Az előadó részletekbemenően felvázolta a program meg-valósulásának (A rész) lépéseit azzalkezdve, hogy a program részeként ■ megalakult a Nemzeti Tehetség-fejlesztő Tanács■ tagjai között vannak a határon tú-li civil szervezetek

■ tehetséges feladatok megtalálása ■ március 15-ét a Fiatalok Napjáványilváníttatik■ tehetséggondozó programok se-gítése: OKTV, TDK, Arany JánosProgram, Útravaló, tanulmányi ver-senyek■ a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbebekerül a program, pályázatok kö-tődnek hozzá■ Nemzeti Kiválóságok Program■ Magyar Génius Program■ Tehetségsegítés integrált nemzetiprogramja 2007–2013 között: előké-szítés – hálózatépítés – koordináció– monitoring■ Az egyes operatív programokbanmegjelenik a minőségi oktatás és te-hetséggondozás■ Tehetségpontok építése: helyi,kistérségi, regionális jelleggel

A programra a felhasználhatóforrás is rendelkezésre áll, melyneknagysága sok milliárd forint.

A program B része a pályázatirész, a program és erőforrás koor-dináció, melynek lépései többekközött:■ a program elterjesztése■ beindítása■ tehetségpontok létrehozása ésműködtetése■ az EU és más külkapcsolatok fej-lesztése.

Magyarország tehetséggondozóés -fejlesztő programja sínen van, asínen ott áll a szerelvény, előtte afelfűtött mozdony, a szerelvénynekfelkészült mozdonyvezetője várja a

programban részt venni kívánókat.A muníció és a lehetőség adott. Aprogram sikere azon múlik, megte-lik-e a vonat kreatív, vállalkozó, atudás iránt elkötelezett pedagógu-sokkal.

Estefánné Varga Magdolna, azEKF Tanárképzési és Tudástechno-lógiai Kar dékánja A tehetséggon-dozásra való felkészülés a tanár-képzésben címmel tartott előadást,bemutatva a főiskola nagyon gaz-dag és sokrétű tehetséggondozóprogramját, melyek között országoshírű is van. A hallgatóknak a háromév alatt kötelező résztvenniük egysajátélményű kurzuson. A kiemel-kedő diákok részére alapították aSomos Lajos Díjat. A hallgatók ver-senytanítási programban is össze-mérhetik felkészültségüket a főisko-la gyakorló iskolájában. Másodikszakként felvehetik a „tehetségfej-lesztő tanár” szakot, aminek részétképezik a tehetségfejlesztésre vo-natkoztatott szakmódszertani isme-retek, a tantárgyakon átívelő tehet-ségfejlesztés, a személyiségfejlesz-tés. Ez egy olyan speciális képzés,amely a főiskolának a tehetségekrevaló figyeléséből következik.

A második nap Czeizel Endreorvosgenetikus előadásával indult,melynek címe: A magyar festőmű-vész géniuszok sorsa, a Magyar Gé-niuszok sorozat következő része.

A görögök mondása szerint a ze-nei-muzikális, a matematikai, a po-éta és a vizuális tehetséget kell erő-

síteni. Az orvosgenetikus vizsgálataszerint Magyarországon 1882-89 kö-zött virágoztak ki a festőművész gé-niuszok. Közülük a legtöbbet a Fel-vidék adta.

Társadalmi származásuk szerinta felső és a középső osztályba tar-toztak, vallási hovatartozásukban arómai katolikus és a zsidó volt adomináns, elhalálozásuk ideje27–97 év közé tehető, családalapí-tás terén: 4 nőtlen volt, hat házasés gyermektelen, 10 házas és gyer-mekes. A 16 házas festőnek 20 fele-sége volt, akik közül 9 képzőmű-vész. A családi hasonlóságnak 3gyökerét vizsgálják: a DNS-t, a szü-lők és a nevelők hatását. A DNS ésa szülők felelősek a génekért és aviselkedésért, a szülők és a nevelőka nevelésért.

A Czeizel-féle 2x4 faktoros tehet-ségmodell szerint vizsgálandó a(z)

általános értelmesség:fent lentMoholy-Nagy Munkácsy

a vizuális tehetségjelentkezésének ideje:

pl. Mednyánszky esetében 1,5 évesen

kreativitás: szárnyaló elnyomott hiányzóCsontváry Szinnyei Zichy

Az elvégzett iskolai osztályt vizs-gálva: 3 év (Derkovits) és a felsőfo-kú végzettség között feszül az arány.

A társadalmi kibontakozásukszempontjából kétféle megközelítésszemszögéből vizsgálódott CzeizelEndre: ■ „a magyar nyár” – segítő taná-rok, értő közönség, mecénások hi-ánya■ nemzetközi porond – Munkácsy,Kassák, Moholy-Nagy, Vasarely.

Az orvosgenetikus kutató 20 fes-tőművész személyiségét megvizs-gálta, közülük:■ Mednyánszky – hóbortos, homo-

szexuális■ Csontváry – bolond, szkizoid,

profetikus■ Kassák – profetikus■ Gulácsy – excentrikus (szkizof-

rén)■ Kondor – deviáns (önpusztító)

Minden gyermek tehetséges valamiben (Képarchívum)

9Pedagógusfórum – Konferencia

■ Gruber – korai halál (szkizofrén)■ Moholy-Nagy – okos, tudós.

Az előadó szólt még a 20 magyarfestő általános értelmi, speciális vi-zuális adottságáról (szín, alak, tér)és kreativitásáról, s végül feltette akérdést: Mit ér a festőművész, hamagyar? A válasz lehangoló: sem-mit! Tudni kell a magyar titkot: idő-ben kell lelépni!

Czeizel előadásának, kutatási té-májának tanulsága és egyben üze-nete a mának: „… legnagyobb ter-mészeti kincsünk a tálentum, a gé-niuszok. Nem a haza teszi naggyágyermekeinket, a géniuszok tesziknaggyá a nemzetet.” Valahogy eb-ben az irányban kellene elindulni,hogy a magyarság Európa „ötlettá-ra” lehessen.

Az előadás után Czeizel Endre atehetségkutatás és -gondozás terénvégzett munkájáért átvette BaloghLászló professzortól a KelemenLászló díjat. (A díjat a DebreceniEgyetem – akkor még Kossuth La-jos Tudományegyetem – alapította1999-ben, hálából a Kelemen Lász-lónak, a Tanár úrnak ajánlva, aki azegyetemen megalapította a Pszicho-lógiai Tankszéket.)

Lőrinczné Thill Katalin, EKF Ok-tatási és Fejlesztési Rektorhelyettes,A felsőoktatási tehetséggondozástémakörben a főiskola tudóspalán-táinak tehetséggondozását mutattabe, felsorolva a kutatóvá, tudóssáválás azon lehetőségeit, amelyeketa főiskola biztosít a tudósjelöltekszámára. Magyarország tudomá-nyos diákköri mozgalma hungari-cum. Kari szinten 262 tudományosműhely dolgozik, a hallgatók egy-ötöde vesz részt a műhelymunkák-

ban. Tizenhat területen folyik tudo-mányos munkásság, ahol folyama-tos és személyes a tevékenység. Atutorok hitelesek, szakmailag elkö-telezettek a tudósjelöltek felkészíté-sében. Ez a tanár felelőssége és ál-dozatkészsége. Folyóiratuk, A te-hetségről 2006-ban jelent meg, ésvallomásokat tartalmaz a tehetség-ről. Köztük van a híres, Heller Ág-nessel készült beszélgetés is. „Amódszer a személyiségben van” –mondja Heller Ágnes, a filozófus.„Minden a személyiségben van.” Atehetséget ápolni kell és meg kellkövetelni. Gondolkodni kell meg-tanítani a fiatalokat. Dicsérni azönálló gondolatokat, de ki kell csi-holni a még többet, még jobbat,még tökéletesebbet. Ezt tanulta atudósasszony tanárától, LukácsGyörgytől.

Egerben a tutori rendszer sze-mélyre szabott foglalkozást jelent. AKepes György Szakkollégium gé-nius programja 22 hallgatót jelent,akiknek kutató munkájához min-denféle infrastruktúra rendelkezé-sükre áll. A Liceum pro Scientis in-tézményi ösztöndíjrendszer. Aszakkollégium országos eredményeimáris megmutatkoznak.

Ha komolyan veszi magát egyegyetem, ha tudatában van azegészséges versengésnek, példátmutat, hogyan kell ezt csinálni!

Székelyné Magyary Nóra, a He-ves Megyei Pedagógiai Intézet igaz-gatója a megye tehetséggondozóprogramjával ismertette meg a kon-

ferencia hallgatóit. Az intézet fő te-vékenysége a szakmai szolgáltatás.2005-ben megalakult a Térségi Isko-la- és Óvodafejlesztési Központ. Azintézet 96 szaktanácsadót foglal-koztat, akiknek tizenkétezer köte-tes szakkönyv- és négyezer kötetestankönyvtár áll a rendelkezésére.

Az intézet tehetséggondozóprogramja a következő területeketöleli fel:■ tanulmányi versenyek megyeifordulóinak szervezése (óvodásokmese- és versmondó találkozása; 8-12 évesek komplex anyanyelvi, ma-tematikai, természetismereti verse-nyei; 11-14 évesek versenye tantár-gyak szerint; kiállítások; roma iro-dalmat bemutató vers- és próza-mondó verseny; 15-18 évesek verse-nye tantárgyak szerint)■ szakkörök működtetése (OKTVelőkészítő matematikából; kémia-szakkör Gyöngyösön és Egerben;informatika szakkör)■ kiadványok szerkesztése (feladat-gyűjtemények)■ BGR-klub működtetése (tehet-séggondozás és felzárkóztatás)■ alapfokú művészetoktatást segítőtevékenység■ „fogadás” szervezése (a verse-nyek kiértékelése, összefogva a vá-ros önkormányzatával, a megye is-koláival és a MPI-vel; vándorserlegalapítása; a művészi csoportokfellépése…)■ találkozások, konferenciák, kép-zőművész alkotótáborok szervezé-se a pedagógusok részére

■ alapfokú művészeti oktatást se-gítő tevékenység (versenyek, to-vábbképzések, konferenciák szer-vezése).

Elgondolkodtató, hogy hazai tá-jainkon a megyei (kerületi) mód-szertani központok milyen tehet-séggondozó programmal tudná-nak egy-egy konferencián prezen-tálni. Egert ezért az összefogott te-vékenységért irigyelni lehet. Ezazt jelenti, el kell tanulnunk, amitők tudnak, és honi viszonylatbanrendszert alkotva utánuk kell csi-nálni!

A konferencia záróakkordjakéntbemutatkoztak a Neumann JánosKözépiskola és Kollégium és a Szi-lágyi Erzsébet Gimnázium és Kollé-gium tehetséges diákjai.

A konferencia nem volt hiábava-ló: megmutatta, merre visz a tehet-séggondozás útja, és hogyan lehet atehetségeket kiválasztani, hozzáér-tően és elkötelezetten gondozni, tu-dósokat képezni, hogy a nemzethírnevét ők fényezzék a világban.

Jó volt Egerben lenni, ahol nem-csak hazafiságot lehet tanulni a né-hai egri hősöktől, hanem a tehet-séggondozás embert és nemzetetpróbáló feladatát is. Jó volt együttlátni sok okos tudóst, akik nagyonkomolyan veszik a tehetségeket éstesznek is értük.

Bárcsak honi tájainkon is így len-ne ez! Elkezdhetjük máris azegyüttgondolkodást!

2007. október 7.Ádám Zita

A konferencia nem volt hiábavaló: megmutatta, merre visz a tehetséggondozás útja, és hogyan lehet a tehetségeket kivá-

lasztani, hozzáértően és elkötelezetten gondozni, tudósokat képezni, hogy a nemzet hírnevét ők fényezzék a világban.

(Illusztrációs felvétel, Somogyi Tibor, Új Szó)

10 Pedagógusfórum – Tollvonás

Gyermekkori, illetve iskoláskorimilitáns hajlamaink megnyilvánu-lásaira visszaemlékezve, bizony, misem voltunk jobbak a Deákné vász-nánál. Az iskolában sem. De peda-gógust nem aláztunk meg, távol állttőlünk, hogy értelemtől, fegyelemtőlelkötött viselkedéssel igyekezzünk asír felé lökdösni őt, egyáltalán, hogyilyesmire pazaroljuk energiánkat.Le tudtuk élvezetesebb módon is ve-zetni, hiszen az iskola után napontavárt ezerféle kaland. Másrészt: pró-báltunk volna csak feleselni tanító-inkkal, urambocsá! trágár szavakatvágni a fejükhöz, utánuk hajítanivonalzót! Vagy merészeltünk volnacsak nyíltan dohányozni, a nyílt ut-cán szextáji aktivitásokat kezdemé-nyezni! Egy-egy körmös, pofonhelyretett azonnal, s nem futottunkhaza anyuhoz, apuhoz panaszkodni,

ugyanis tőlük kaptuk volna a mási-kat. Nem, nem a pedagógus, mintmanapság egyre gyakrabban, ha-nem – mi.

Különben tanítóinkat, akiknek zö-me az erősebb nemhez tartozott azidő tájt, az ötvenes-hatvanas évek-ben, két kategóriába soroltuk. Az el-sőbe azokat, akiktől nem féltünk,könnyed stílusukkal, a humort semmellőzve, negyvenöt percen keresz-tül le tudták kötni a figyelmünket. Amásodikba azokat, akiktől féltünk,pedig hasonlóképpen oktattak, ámhíjával voltak a humornak, és bi-zony időnként rákényszerültek,hogy a fegyelmezés valamelyik esz-közéhez nyúljanak, de akkor kemé-nyen. A harmadikba tuljadonképpencsak egyetlen tanító került, amolyanse hideg, se meleg, nem nagyon za-varta, hogy amikor a táblára írt,

persze háttal nekünk, papírgalacsin-jaink céltáblájává vált a tábla. Néhahozzánk lépett, finoman meghúzta afülünket, még jól is esett. Ma azilyen tanítókat megeszik a gyerekek.Egyáltalán a tanítókat, tisztelet a ki-vételnek. Rajtuk és hát a szülőkönvezetve le energiájukat, újra és újrapróbálva tűrőképességük határait.Ez már nem is csak a trágár nyelvenbeszélő televízió, a pornográfiától,gyilkosságoktól korántsem mentesszámítógépes játékok, házimozik ko-ra, amikor kalandért ki sem kellmozdulni a lakásból, s ha netánmégis utcára megy a gyerek, bandá-ba keveredve tör-zúz. A félreértelme-zett szabadságnak, a pénz diktatúrá-jának kora ez, melyben, mellyel egy-előre a felnőtt társadalom, azon be-lül a család sem tud mit kezdeni,mintha a helyét keresné egyre idege-

sebben. A kölyök minden problémá-ját pedig oldja meg az iskola, játsszaa család szerepét is, de fegyelmeznine merészeljen.

Ebben a közegben csak olyanoklehetnek a gyerekek, amilyenek.Gyakran áldozatok. Brit tudósokszerint agresszivitásuk, hiperaktivi-tásuk, devianciájuk kiváltó oka azélelmiszerekben található adalék-anyagokban, tartósítószererekbenkeresendő. Lehetséges, mondanám,enyhe mosollyal, de ennél sokkalbonyolultabb és súlyosabb a hely-zet. Melyen önmagában és jelen be-gyepesedett formájában az iskolaképtelen változtatni. Különösen,hogy az élet, az amerikanizálódó-globalizálódó világ ezeken a tájakonis elhúzott mellette. Magával rántvaa gyerekeket.

Írókkal, költőkkel folytatott beszél-getéseim során mostanában furcsadologra lettem figyelmes. Egyre fon-tosabb nekik az olvasó. Egyre keve-sebbszer mondogatják, mondogatjuk,hogy fütyülünk mi az átlagemberre,mi a műértőknek írunk. Ilyenekbőlugyanis egyre kevesebb sétál az ut-cán, még kevesebben sétálnak be szer-zői estekre, könyvbemutatókra, bár-milyen irodalmi rendezvényre. És mi-vel az író igenis exhibionista állatfaj,szeretne egyszer tananyag lenni, azirodalomtanítást szapulják leggyak-rabban. Mert a nebulók többségeigencsak meglepődik, ha eljő a szökő-év, és egy élő író toppan az iskolába.Ők még csak Csokonainál tartanak,ne nagyon beszéljen nekik kortárs iro-dalomról, inti a tanár az írót, aki erredöbbenten hápog, zavartan vakaró-dzik. Csak az osztályban szembesül

azzal, hogy a srácok számára az iro-dalom élettelen műfaj, ugyanolyantantárgy, mint a történelem, vagy amatek. Rég halott emberek köteteinekcímét és „művészetük lényegét“ tömika fejükbe, aztán feleléskor persze ösz-szekeverik az adatokat, és gyűlölikazokat a vén grafománokat. A nagyhajtásban ugyanis elvész az iroda-lomtanítás lényege, az olvasás szere-tetére való nevelés – ismételgetik akortárs írók a nagy igazságot, egyet-értően bólogatva, szidva a rendszertelemitől egyetemig. És igazuk van.Még a bölcsészkarról is funkcionálisanalfabéták, látszatteljesítményt pro-dukáló biflázógépek kerülnek ki, mégvelük sem igyekezett senki megértet-ni, hogy az olvasás a vizsgakötelezett-ség teljesítésén túl elsősorban élvezet.Arról nem is beszélve, hogy új hori-zontokat nyit, fejleszti a szépérzéket,

a szókincset, tán még a verbális refle-xeket is. A módszer nyilván létezik,csak jelen viszonyok között nehezenalkalmazható. A mai gyerekek ugyan-is egészen más „kódra“ működnek,mint mi annak idején. Gyorsan a lé-nyeget. A körülírásokhoz nincs türel-mük, szókincsük lecsupaszul, csak alegegyértelműbb utalásokat értikmeg. Egy író-tanár ismerősöm mesél-te, hogy tizenöt évvel ezelőtt még ele-mezhetett diákjaival regényeket azórán, ma viszont pontosan tudja, há-nyan olvasták el a Bűn és bűnhődést,vagy akár az Aranyembert, és há-nyan biflázták be a tartalmakat. Egyideje már csak elbeszéléseket és novel-lákat ad fel, azokon mutatja be azegyes irányzatokat, stílusjegyeket.Hosszabb olvasandókkal nem terhelia srácokat, hiszen a gimnázium har-madik-negyedik osztályában már rit-

kán történnek csodák. A legtöbb diákalig várja, hogy leérettségizzen ma-gyarból, és végre kitakaríthassa fejé-ből a sok lomot. Pedig pont ez a lom,a szövegértés, a szimbólumok értel-mezésének készsége segíthetne nekikboldogulni a világban. Mert aki egyszövegben megtalálja a minőséget, avilágot is megbízhatóbban tudja de-kódolni. Élő íróinknak, akik a legérzé-kenyebben és leggyorsabban reagál-nak az aktuális valóságra, esélyüksincs eljuttatni gondolataikat az át-lag-olvasóhoz, „az utca emberéhez“.Olvasókat ugyanis nevelnünk kell,kortárs írókat pedig csak az a pedagó-gus iktathat be a tananyagba, akinekvan áttekintése akortárs irodalom-ról. És itt a körbezárul….

A leghasznosabb lomról

Deákné vászna

Bodnár Gyula

Juhász Katalin

11Pedagógusfórum – Terasz

Tompa Mihály

TEREPÉLYES

NAGY FAForró légben, szél utában,Társak nélkül áll magában......Rengetegben a magas fákEgymást védik, támogatják:A közös lomb ernyejébılHŒség ellen sátor épıl;És hatalmat kölcsönözve,Hogy sok ezren álltak öszveVárnak a szélvészre bátran...Társak nélkül van magában:Terepélyes, nagy fa.Mint a felleg, messze tájraEl-kilátszik koronája;Törzse délceg, ága zöldel,S biztat még sok szép idŒvel,Szenvedett bár, – mit elárulAnnyi sebhely oldalárul,Látva orkánt, érve harcot,Amióta megfoganszottS nagyra nŒtt a sík határban,Társak nélkül, egy magábanTerepbélyes, nagy fa.Lombját tépte, hordta a szélMessze földön s tengereknél;S egy-egy ág a bánatos fánÁllt villámtól sujtva, csonkán.Már gyökén is járt a fejsze,Mit viszály, csel rája helyze, –S önnagysága, mely megóvta,Robbanása szörnyü volna...!S azt is, aki földre dönté,Vajmi könnyen odaölné,Terepbélyes, nagy fa!S boszantván, hogy élte hosszú:Kész megesni, Œrni a szú;De kérgén túl, nyüzsgŒ sergeNem hat bé az elevenre. –Majd fölötte holló szárnyalBús, idétlen jóslatával:Érzem... érzem... érzem a vészt...Sok gonosz jel mondanom készt:Héj, keserves ami rád vár...Pusztulás fog érni! kár...! kár...!Terepbélyes, nagy fa.Álljon e fa...! s arra térjen,Aki dŒltét várja, szégyen!Vészben, fagyban mit lehullat:A levélért nyerjen újat!S egy ha lészen törve, vágva:Izmosodjék többi ága!S bár a vész felette zúgjon,Terhes felhŒ tornyosúljon,Ontva lángját menydörögve:Álljon, álljon mindörökreTerepélyes, nagy fa!

Végül is nem a szüleim teljesí-tették a vágyamat, hanem az isko-lánk révén kerültem ki a Horto-bágyra. Egész iskolás korunkbanaz volt a május legizgalmasabbeseménye, az osztálykirándulás avárost akkor még sűrűn körülvevőerdők vagy puszták valamelyiké-re. Második elemista koromban,vézna, koromnál kisebbet mutatógyerek, két nagy szem, csupacsont kurta test, pár kiló sóvárgásés kíváncsiság. Jól mondtam ver-set, a kultúrműsor akkor se volt is-meretlen fogalom, a nénike – ígyszólítottuk a tanítónénit – úgy ren-delkezett, legyen a kirándulásontánc, kis jelenet, ének, én meg sza-valjak. Kiválasztott számomra egynehezen tanulható, hosszú és bo-nyolult Tompa allegóriát, amelyetotthon hosszasan magyaráztak,míg végre felfogtam, mit közvetít.A Terepélyes nagy fa nemzeti ün-nepre, leginkább október hatodi-kára illő vers volt, mindjárt a címemegzavart, mert nem ismertem aterebélyes szót, terepély formájá-ban pláne nem, s időbe telt, mire aszüleim megértették velem, a sza-badságharc után mindenkitől el-hagyott, testvértelen magyar népáll fa formájában a történelem er-dejében egyedül. Az izolálódottmagyarság feloldhatatlan magára-

hagyatottságát olyan súlyos mon-datszerkezetek közvetítették,hogy nem kis aggodalom nélkülfoglalkoztam vele, míg tanultam,aztán azzal erősítettem magam, ezakkora feladat, hogy ennél szebbajándékot nem is vihetnék Isten-nek, akinek homloka nyilván fel-fogja majd, neki, kizárólag neki ésaz örömére vertem a fejembe ezt anem kellemes költeményt. HaMátára megyünk vagy Halápra,nemigen köszönöm meg a meg-tiszteltetést, hogy szerepelhetek,de így persze más volt. Ilyen titok-zatos szót elkiáltani az osztályelőtt, hogy terepély, s ilyen súlyosmondanivalóval tisztelegni Istenelőtt a haza nevében mégis valami.

Mondtam az osztályban, amitapámtól tudtam, hogy ahová ki-rándulunk, az az Isten homloka,nem érdekelte őket, Csóka Juli aztmondta, Petőfi megint hazudott,mert óriás nincs, meg élet tava,majdnem összevesztünk, mert énazonnal elhittem a költő szavát ésmert mindig mindent képben lát-tam, úgy érzékeltem Istent márelőre, mint Gullivert a törpék or-szágában, ott fekszik hanyatt apusztán, minden egyéb része csu-pa köd, de a homloka jól látható,síkban, és nem zavarja, hogy lo-vak és más állatok futnak rajta, ésmi ott gázolunk majd fű benőttehomlokbőrén. Felhőtlen volt aképzelet játéka és a látomás duplafénytörésű...

Fogócskáztunk, ickáztunk, da-loltunk, volt versenyfutás, aztánaz osztály enni vágyott és inni vá-gyott, mire feleszméltünk annyiidő eltelt, hogy látszott, alighanemmegrövidül vagy talán el is marada műsor. Akiknek szólót kellettvolna énekelniök, belemerültek amaguk külön szórakozásába, atáncospár elnehezült, annyit evett,a nénike is olvasásba mélyedt, el-engedte magát. Főleg az evészetjárta és az azonnal behörpölt inni-valók pótlása. Én vártam egy dara-big türelemmel, aztán mégis rá-szántam magam a cselekvésre és

odamentem a nénikéhez. Olyannehéz volt azt a Tompa költe-ményt fejben tartani, szerettemvolna már túlesni a szavaláson.amellett úgy éreztem magam,mint a vendég, aki a szalonban ül,kezében a papír fedte rózsacsokor,és már régen meg kellett volnaszabadulnia tőle, de valahogy so-sem nyílik rá alkalom, hogy átadjaa háziaszszonynak. Pedig nekemtervem volt a verssel, amelyet úgyfogtam fel, mint saját magam kü-lön hálaüzenetét, amire azt remél-tem, válasz érkezik, igazolás, Istenrészint valami sajátságos, isteniformában rábólint, ezzel megerő-síti Petőfi közlésének igazságát,részint jelzi valahogy, hogy méltá-nyolja, amiért hibátlanul tudommár azt a terepélyes allegóriát. Áma nénike nem segített, fel se nézettaz olvasmányából, csak a kisas-szony reagált. Gyakorló iskolábannevelődtem, a nénike mellett utol-só esztendős tanítóképzős lánytartotta rajtunk fél szemét, a má-sik féllel a kötését nézte. Meg-pacskolta az arcom, azt mondta,hagyjam a költeményt, egészsége-sebb, ha hazatérésig jó levegőn va-gyunk, ugrálunk, egyébként is il-letlenség tolakodni, örüljek, hanem kíváncsi a produkciómra sen-ki, menjek csak a többivel játsza-ni, nincs műsor.

... Álltam szemben a hanyatlónappal a millió szín magára keve-rő égbolt védelmében, köröttemsenki, semmi, csak a puszta, és te-li torokkal, jó hangosan, hogymegértse, hiszen nem láttam,merre van szentséges füle, elkezd-tem mondani neki és dicsőségére.

Szabó Magda:

Az Isten homlokán (részlet)

Az írónőt születésének kerek

évfordulója alkalmából köszöntjük!

12 Pedagógusfórum – Szóvá tesszük

A hatos villamos peronján egymatrózblúzos, érettségi előtt állóbudai úrilány azt mondja, bele abarátnője arcába, hogy tele van afaszom, ez még lemegy, túl leszekrajta, aztán már nem lesz szüksé-gem erre a magyarra. Engem nemlát. Nem létezem a számára, nemnekem mondja. Nem is tudja,mennyire nekem. Társalgási tónus,se hangos, se halk, nincs indulatbenne.

Nem mérges, a kelleténél nemhevesebb, inkább fáradtnak tűnik.Elege látszik lenni. Most arról leszszó, mi folyik manapság irodalom-tanítás címén.

Mi a helyzet a kortárs irodalomoktatásával – szerintem. Nem va-gyok szakember, egyszerűen csakérdekel, ugyanis érdekelt, ezért te-hát elfogult, az viszont lehet hogyvagyok. Nem lesz szüksége erre amagyarra egy tizennyolc év körüli,normális, minimum átlagos intelli-genciájú, érzelmileg átlagosan kon-dicionált magyar embernek, érde-kes, nem? Épp kiejti az életéből amagyar (irodalma)t.

Vele együtt engem.Kihagyja, mert kihagyták belőle.

Kihagytak belőle.Szükség, így tudja ez a kis hidro-

génezett bomba, de miért tudja így?Miért a kihagyás, mi a jóisten törté-nik a legsúly- és fontosabb tan-tárggyal? Mi lesz ebből, mitől lett

így s a többi, volna még pár retori-kus kérdésem. Az oktatás a kulcs.

Túl nagy, ormótlan, miniszter isrendelődik hozzá, szolgaszemély-zet, házmester kapupénzzel. Nyiko-rogva fordul, nem is fordul, hova fo-rogjon, tuti rozsda, beragad, beletö-rik. Nem passzol, lötyög, tolvaj-kulcs, tovább most nem merítjük ametaforát, kulcs és kész, tudomásulveszed vagy nem. Nemigen veszed,noha ez van. Viszont mi az, amit ki-nyit, és mi lapul az ajtó mögött?

A helyzetet, hogy az (éldeg)élőmagyar irodalom nagyjából kima-rad a közéleti diskurzusból – ennekmegfelelően torzkép, ami mutatóulbenne marad – , a kultúrpolitika ésa média állítja elő. Azt a helyzetetpedig, hogy a média és a nyomorultpártvircsaft nem akceptálja a maiirodalmat, az oktatás állítja elő.

Nincs szó arról, hogy zavarnák apártpolitikusokat az írók, hogy abögyükben lennének. A horizont-

jukban sincsenek. Ki-zárólag a nézettségi indexre hajta-nak, ha az oktatás olvasásfüggő tö-meget állítana elő, nyomban akcep-tálódna. Szinte minden vonatkozás-ban az aktuálissal találkozol, kivéveaz irodalom. Irodalmat tanulva abölcsészkar befejezéséig megúszha-tod napjaid irodalmát. Irodalmat ta-nulva irodalomtörténetet tanulsz.

Legyen ez írásom legsúlyosabbtétele. Letöri a kedvet, olvasásról-le-beszélő nagyüzem. A művészetiránti érdeklődés az utolsó évtize-dektől eltekintve szinte kizárólag akortársak iránti érdeklődést jelen-tette, nem a régiség felé irányult, maa régiség felé irányul. Az iskola úgytudja, hogy – a jó indián halott indi-án – rendes költő rég meghalt.

Százötven éve, korántsem ágy-ban, p-nák közt, és bronzba öntvemutat a kettes megállója felé. Kulti-kus attitűd, ebben jók vagyunk, vantúlzott tisztelet, nincs csöppnyi él-

vezet. A régiek (a) nagyok, a nagyokrégiek. XIX. századi poétikákon szo-cializálódunk, ezt érzed igazinak,reálisaknak, ezt érted. Az utóbbi 60év eltörpül, ezt még a szakma is ígyvéli magáról, egy XX. század leg-szebb 10 verse után érdeklődő anto-lógiában a szavazatok zöme a szá-

zad első felére esik, élő költő ver-se a 24. helyet bírta elcsípni. A

múlt század közepéig tart a(hanyatló) fémkorszak:Arany, Ezüstkor, Vas.

És most nem is a pró éskontra vadul wassalber-tezőkről beszélek. Hanemarról az öntudatosan fo-

gyasztó orvosról vagy jogász-ról, aki fagyoskodik a sorban

Monet és barátai miatt, aVígszínházba jár, mert ott

mekkora színészegyéniségek játsz-szák a bevált (fél)klasszikusokat,dél-amerikai írókat olvas, ha Bor-gest nem is, dedikáltat Coelhóval,bár tudja, hogy García Márquezjobb, aki, míg adták, karácsonykorvégigülte a Kilencediket Karajannal,ismeri a tévéből Esterházyt, olvastaaz Apák könyvét meg a Jadviga pár-náját, régebben Moldovát, még ré-gebben Berkesit, de letagadja, kép-ben van Faludy és Varró Danit ille-tően, megnézte a Sorstalanságot,mindannak ellenére szereti SzabóIstvánt, járt már Pécsett a Csont-váry-múzeumban, de azért a SzászEndre, az tudott rajzolni, és, noha„leragadt“ a klasszikusoknál, biz-tos, ami biztos, megvásárolja a kor-társ szerzők antológiáját. Opera,akkor Verdi, szimfónia Csajkovsz-kij, szonáta Liszt, Chopin bármi-kor, Mozarttól A varázsfuvola, láttaa Hattyúk tavát, tudja, hogy Bartóknagy, Párizsban már a harmadiknap befizet a Louvre-ba, és kivárjaa sort a Vatikán előtt. Ekképp van-nak, így okultak.

A szüleik is. Nagyszüleik is.Jókait kortársai olvasták. Bera-

gadt, dallamtapadás, ma is őt olvas-sák. Már aki el bírja olvasni bealvásnélkül. De nem ezzel kezdődik adolog.

Kortárs irodalom és irodalomoktatás

Kukorelly Endre: Lil(l)a legyezőMiről is kezdtem beszélni? Igen, Shakespeare-ről. (Petőfi Sándor)

Bezárják, sablon közé nyomják, hogy a végén csak adathalmazmaradjon – jó esetben –, meg Lilla legyezője iránti lelkesedés egy múzeumi tárlaton. (Görözdi Judit)

Irodalmat tanulva a bölcsészkar befejezésé-ig megúszhatod napjaid irodalmát. Irodal-mat tanulva irodalomtörténetet tanulsz.

13Pedagógusfórum – Szóvá tesszük

Ott kezdődik, hogy óvó nénikGazdag Erzsit bifláztatnak, édi WaltDisney-díszletek közt, addig hibát-lan ízlésű 4-6 évesekkel. A kód ek-kor íródik be végleg, költeményegyenlő csengés-bongás, gagy- ésgügyögés, egyfajta szép(elgő), ártat-lan, édesnemes bárgyúság. GazdagErzsébet (1912-1987) kortárs költő.

Weöres verset írt hozzá, Kodály 3darabját megzenésítette.

Az ízlés ijesztően korán rögzül,versek a későbbiekben a Gazdag-tí-pusú poétikából olvasódnak, Weö-rest Gazdagon át olvas, aki olvas. Ésmindenki olvas, muszáj. Petőfi, Jó-zsef Attila Gazdagból. Egész Rad-nótiig, aki az utolsó kimerítően tár-gyalt tananyag. Érettségi. Kimerült-ség. Aztán már nem lesz szükség rá.

Mert az irodalom tananyag. Köte-lező. Ez presztízst biztosít, az iskolapresztízsgyár, az irodalomnak ma-gyar nyelvterületen komoly a tekin-télye. Hogy aránytalanul nagy, neosszuk ezt a véleményt. Nem lehetelég nagy. Helyes, hogy a válogatásesztétika-szempontú, az anyag amagaskultúrából kerül ki, „csupán“az a kérdés, mi sorolódik ide.

Hogy puszta tantárgyként kezelő-dik, az nem helyes. Megérted vagynem, elemezd, mit akart mondani aköltő, eszmevilág, művek sztorija,társadalmi háttér, életrajz. “Már szü-letésnapja is legendásítható: az

anyakönyv 1925. július 17-ét jegyez-te föl, az anyai emlékezet viszont 14-ét. Aratás idején elképzelhető azilyenfajta pontatlanság még e szá-zadban is. Maga a költő a korábbidátumhoz vonzódott: »ha a Bastille-börtönt 14-én döntötték le, illett vol-na ezen a napon születnem«“, tartjafontosnak megjegyezni egy tan-könyv Nagy Lászlóról. Mintha paro-dizálna 20 és fél oldalon. Szerzőkszerint az ezredfordulón Nagy azutolsó említésre méltó író. Ottlik 7és fél, Weöres 14, Pilinszky 13 oldaltkap. A műalkotás mint tananyag,kultúraközvetítő eszköz, ideológia-,etika-, politika-, világszemlélet-transzfer, ebből a kétszáz esztendősparadigmából nem látszik lenni kilé-pés. A nyelv eszközvolta épp az iro-dalomoktatás folyamán válik evi-denssé. Föl se merül, értelmezhetet-len a normális befogadó számára,hogy a nyelv magát írja. A történe-lemről, a társadalomról referáló iro-dalomra irányuló oktatás az állítólagegyértelmű nemzeti kánont gondoz-za, és a referenciális olvasatot forszí-rozza.Eleve a nyelv (az) eszköz, az al-kotás arra szolgál, hogy a (hazafias,szociális, erkölcsi, jobbító, andalító)mondanivalót mintegy „dalbanelbeszélve“, ún. irodalmi, szép-tisz-ta, emelkedetten fogalmazott nyel-ven hordozza. Az irodalom szolgá-lat. Így tanultad.

Ancilla, köz- és magánügyekszolgálólánya, az író politikus, taní-tó és prédikátor, „fölvállal“, kiáll,képvisel.

Utat szab, mint vezér, iskolásankiokít, hirdeti az igét, mint a pap.Ezt a nagy emberek megmondják atutit a serdületlen ifjúságnak-funk-ciót csavarja föl aztán a történelem-szempontúság. Nem irodalmat, ha-nem -történetet tanulsz,a metódusszinte csak ebben tér el más tan-tárgytól, melyek kapcsán föl se me-rül, hogy ne a kurrens legyen azalap. A fizika, matematika, a törté-nelemtudomány története éppolyérdekes, azokkal mégis csínján bán-nak. A művészetek az iskola szerintalapvetően régi dolgok.

Témája, formái, médiuma, nyel-ve(zete), figurái, „problematikája“.Régi, híres bácsik, biztos, bevett,patinás szobor és utcanév. Sza-bolcska Mihály az egyik legszebbbudai árnyas utca – ez nem rossz, sejó, csak jellemző. Fogd föl és ájulj elrajta, lám-lám régiek, tehát nagyok.Bezzeg manapság! Tanulj (ha-nyatlás)történetet, nem baj, ha be-halsz tőle. Homérosz (helyett Deve-cseri) hexameterei, tizenöt évesekszámára brutális. Kripta.

A kalandregény Odüsszeia ek-képp tálalva kész halál. SerdülőketAntigoné kétségei élből lebeszélikés elijesztik (akár egy életre az olva-sástól). Nem, mert nem értik, ha-nem mivel nem értik, mi közükhozzá. Mi benne az állat.

Túl azon, hogy osztályzat, megtanujjá’, fiacskám! Temessék el már

a csókát, és húzzunk innét. Bevágja,de kísérletet sem tesz arra, hogymegértve megszerezze magának. Ésélvezze! Neadjisten katarzis!

Mert még kicsi hozzá: csakhogyfelnőttként sem fogja megpróbálni,hogy megértse(n bármit). Irodalmitapasztalatunk – miket olvastak ne-künk, mit olvastunk magunktól –,és az oktatás kínált-kényszerítetthorizontja egyszerűen nem találko-zik. Az olvasás (öröme) és a szakóra(lidérce) külön kerül, véletlenül,szerencsés esetben születhet meg afelismerés, hogy a kötelező olvas-mányokkal kapcsolatban is működ-tethetők a nem kötelezőkön bejára-tott olvasási stratégiák.

Az ezernyolcszázas évek közepétmegelőző korszak szövegeinél sem-miképp. A középiskolák első-máso-dik évfolyama eleve kicsik, az ösz-szecsúszás Jókainál várható. Ebbenaz életszakaszban rögzül a csak erő-feszítéssel fölülírható tapasztalat,hogy ez a kor az igazi. Ilyen a re-gény. Regényes, van füle-farka, ösz-szejönnek és/vagy meghalnak aszerelmesek, miközben elkergetik atörököt Eger alól. Maiak közül kizá-rólag a XIX. századi típusú poétikákszerint szervezettek olvashatók,minden más avantgárd zagyvaság.A hasonló tapasztalattal bíró, mai-akhoz nem értő, nem érdeklődő,agyonterhelt tanár talál alkalmat rá,hogy kortársakig ne jusson el. Azutolsó 40-60 év kiesik.

Egyben. Maiak maximum említ-hetnek, soha ekkora hasadás nemvolt az irodalom oktatása és jelen

Ott kezdődik, hogy óvó nénik Gazdag Erzsit bifláztatnak, édi Walt Disney-díszletek

közt, addig hibátlan ízlésű 4-6 évesekkel. A kód ekkor íródik be végleg, költemény

egyenlő csengés-bongás, gagy- és gügyögés, egyfajta szép(elgő), ártatlan, édesne-

mes bárgyúság. Gazdag Erzsébet (1912-1987) kortárs költő.

14 Pedagógusfórum – Szóvá tesszük

ideje között. Mintha az érettségizőAdy Petőfiről sem hallhatott volnazengeni.

Nem ezért nem jutnak diákokigazából kortársaikhoz.

Súlyosan belejátszik, ám koránt-sem a fő ok. Ha eljutnának is, későés kevés, ha megszállott tanárok aközépiskola utolsó évében kizáró-lag kortársakkal foglalkoznának is,kevés. Ha a művészettörténet foly-vást aktuális művészeti történések-re utalna, az kevés. A kitekintőmódszer kevés. A kevés semmi.

Amennyiben a rendszer csak ja-vítgatja magát, de nem hagy föl atörténeti elvvel, nem mond le amérhető adatokról, a mérhetetlenélmény javára, nem látja be, hogyaz élmény generálja a kíváncsisá-got, nem élvezhető kortárs szövege-ken keresztül vezet az irodalomhoz,a fogyasztók száma piaci szempont-ból percek múlva a mérhető ala-csonyról mérhetetlenül alacsonyraáll be. Az irodalomoktatás épp leg-főbb feladatát, az olvasásra való rá-szoktatást nem végzi el.

Ellenkezőleg, folyik a lebeszélés,elijesztés. Élvezetközpont kontrapártközpont. A kérdés persze az,valaki mihez képest olvas kicsoda,mit, mikor és mennyit, hogy miért(nem) olvas, de a trendet csak azoktatás kortárs irodalomra való ala-pozása fordíthatja meg.

Olvastatót és olvasót egyaránt le-nyűgöző, a lehető legkevesebb átté-tellel hozzájuk beszélő mai szöve-gek lehetnek a legalkalmasabbakrá, hogy nyelvezetükkel, tartalmuk-kal az olvasás világába belépőt ma-gához láncolják. Ez a fordulat a mű-vészetet, mint történeti képződ-mény, neme szünteti meg.

Ellenkezőleg. A művészetek tör-ténete nagyon érdekes. Köztudott.

Tudjuk. Tizenhárom éves emó-sok nem.

Nem kiiktatni, ellenkezőlseg, fölkéne húznia ama mélyéges mélykútból. Az újat nem a hagyomány-nyá lett művek hordozzák: rajtukcsüng a hagyomány. Ha nincs miösszekösse a mindennapival, aminapvilágra húzza, árnyékban ma-rad. Ha elvágod a zsinórt, eltűnik asüllyesztőben. Az újtól függ a meg-előző, az újabb hordozza, mi több,képviseli.

Jóval hatékonyabban, mint

ahogy az tenné magában. Ha tehet-né magában.

Beszél róla, beszélteti, a jelen em-lékezik, prezentál. Visszafelé, kor-társ műveken átolvassa, innenért(elmez)ve látszik bármi a tradíci-óból. A régi az újhoz képest az, ami,nélküle legjobb esetben is tisztelet-re méltó, nem igazán érthető, magá-nyos leporolandókat szemlélgetsz.Új Mű annyiban új és mű, amennyi-ben saját elődje is: tartalmazza azt.Nem is képes nem tartalmazni, ha-gyományellenes koncepciók a leg-kiszolgáltatottabbak attól, amitőlszabadulnának. Ahelyett, hogy a

gyümölcsöt élvezve bukkannál amagra, egyfajta biologicista logikaalapján (földből nő a fa) az emészt-hetetlen gyökeret nyomják le a tor-kodon. És a szenvedés.

Megy, de szenvedsz.Tehát nem örülsz. Tehát nem

megy. Mint alapozás a futballban,az örömöt iktatja ki a játékból: mégnem szeretsz focizni, és már alapo-zol. A kronologikus tárgyalás nempuszta tárgya(landó)t állít elő, ha-nem utód nélkülivé teszi a művet.

Az új nem folyománya az előzőnek,a múltból errefelé olvasva a váltá-sok nem maguktól értetődők, a pa-radigmaváltás csupán visszafelé ol-vasva kezd magától beszélni. Újkomputerszériák játszva olvasnakrégebbi konstrukciók által tároltszövegeket, fordítva érthetetlenkrikszkraksz. Megfejtendő. Mun-ka.

Költőileg lakozik az ember. Köl-tőként adja magát a nyelven keresz-tül, ha őszintén akar bármit: bármiőszintét akar. Az eleve nem egysze-rűen nyelvhasználó, sebesen, üdítő-en kommunikáló, kreatív nyelvelő

gyerek épp tanulóként ütközik anyelvezetében, problematikájában,tematikájában merőben avíttal. Ide-gennel.

A hatalommal. Áll a katedrán.Bősz Oroszlán és/vagy Riadt Nyu-szi. Bősz Nyuszi, Riadt Oroszlán,mindenképp vadállat, és azt is is-mételgeti, hogy valter fonder fógelveide. Porfelhő. Abszolút etalon,ünnepélyes, szobormerev. Komor,humortalan, ősrégi, érdektelen,hosszas-nehézkes, kihámozandó

mondanivalójú, megértendő, tehátfrusztráló, olyasmi hudenehéz-hudeunom, megkérdőjelezehtetlentekintélyű, ja, há’ ijen a zirodalom,nemtuttam, mi ebbe a zsír, akkó be-alszok a cucctól valamivel, amibőlkösz, de soha többet nem kér. Nemráállítják, leállítják róla.

Mielőtt ráállt volna. Ahelyett,hogy rákattantanák. A programcso-mag tartalmazza bennünk a függő-ségre való hajlamot, az alkoholhozstb. hasonló rászorultság kialakít-ható az olvasással kapcsolatban is.Ne bírd ki, ha nincs nálad könyv. Azsigeri idegrendszert célzó, hevesérzéki és intellektuális élménytokozó csodálatos művek mint rigidtantárgy, ez félrevisz.

Kivezet az életből.Képtelenség az összeszorított

szájjal, rebegve vagy dörögve előa-dott, a nélkülözhetetlenséget nyo-mató attitűd, mert a kiscsávók fü-tyülnek rá. A diszciplínából áradóhidegség lehűti a lelkesedést, elfor-dítja a tekintetet. Hacsak nincs úgy-nevezett szülői ráhatás vagy szupertanár. Magától be nem kábul. Hanincs mákja az illetőnek. Az iskolaa nem autentikus felé kormányoz, aművészetekkel való foglalatosságlehetne az ellenpont.

Álljon itt végül, hanyatlástörté-net-kedvelők számára, az a jelenet,hogy Arany János és Jókai Mór föl-szállnak a 6-os villamosra. És ottmilyen képet vágnak, kihallgatvánkét tizenhárom éves diáklányt,ahogy nyomatják sebesen a magukreflektálatlan, őszinte, kreatív, va-dul invenciózus, vidámkeserű, ab-szolút referenciális és funkcionális,díszítményeket pusztán a funkció,egyenest a mondanivaló mihama-rabbi célba jutása miatt használószövegét. Vajon Arany és Jókai,konszenzus szerint a legbősége-sebb szókincset mozgató nyelvzse-nik a baszdmegeken kívül mit érte-nének az egészből?

Megfejtés: semmit. Mindenképpjóval, de jóval kevesebbet, mint akiscsajok Az aranyemberből vagy aToldi szerelméből. Melyeken, haépp nem alszanak el, biztos elpitye-rednek.

Jelen írást az Élet és Irodalom2007. október 5-i számából vettük áta szerző engedélyével

Képtelenség az összeszorított szájjal, rebegve vagy dörögve előadott, a nélkülöz-

hetetlenséget nyomató attitűd, mert a kiscsávók fütyülnek rá

(Somogyi Tibor, Új Szó)

15Pedagógusfórum – Vendégjáró

„A tanár híddá feszül, s biztatja

tanítványait, keljenek át rajta:

majd miután megkönnyítette

számukra az átjutást, boldogan

összeroskad, arra buzdítva õket,

hogy maguk építsenek hidakat."

Nikosz Kazantzakisz

Nyáron a kolléganőmmel Bereg-szászon a Kárpátaljai Nyári Köl-csey Pedagógusakadémián, a taní-tók továbbképzésén vettem részt.

A foglalkozásoknak a II. RákócziFerenc Kárpátaljai Magyar Főiskolaadott otthont. Az ötnapos, 50 órástovábbképzés minden egyes napjaplenáris üléssel, általános, min-denkit érintő, közös előadássoro-zattal indult a fizika, matematikaés informatika szakos tanárokegyüttes részvételével. Elsőként,Grezsa Ferenc (Budapest) „A ma-gyarság mentálhigiéniás állapota"című előadását hallgattuk meg.Jámbor János (Dunakeszi) „A nem-zetegyesítés kérdései az EU-ban",valamint „Törpeállamok a történel-mi Magyarország területén" cím-mel tartott előadását. Nagyon érté-kes és izgalmas volt dr. HolovácsJózsef (Eger) „Paradigmaváltás: in-formáció kontra evolúció" címűelőadása.

A képzés folyamán az alsó tago-zatos irodalommal (A népmesékaranyhídja), nyelvtannal és fogal-mazással (szövegértés és szövegal-kotás), matematikával (logikai fel-

adatok), zenével (gyermekdalok,gyermekjátékok), technikával (Anépi kézrnűvesség műhelye: foná-sok, gyöngyfűzés, szövések stb. –Kalauzolás a csodák világába) ésalternatív módszerekkel foglalkoz-tunk. Előadóink elsősorban a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai MagyarFőiskola tanárai voltak: GabódaÉva, Prófusz Marianna, HuttererÉva, Csóori Éva, Balázsi Borbála ésGabóda Béla.

Kulturális programként szere-peltek az esti filmvetítések a Köl-csey Ferenc Szakkollégium film-klubjában. Dokumentum- és játék-filmeket nézhettünk meg: Szabad-ság, szerelem, Trianon, Moszkvatér, Skultéthy Csabáról szóló filmis levetítésre került. Felejthetetlenvolt az egynapos kirándulás Ung-váron és a Sipoti vízesésnél. Elláto-gattunk a Beregszászi Múzeumbaés megtekintettük a város emlék-műveit is.

Sokat köszönhetünk a Kárpát-aljai Magyar Pedagógusszövetségképviseletének: Orosz Ildikónak,Gergely Évának és Berki Károly-nak. Tőlük minden segítségetmegkaptunk, csodálatos és na-gyon barátságos embereket ismer-hettünk meg bennük. Ajánlani tu-dom mindenkinek, látogasson elKárpátaljára, ismerje meg az ottélő magyarságot. Ismerkedjenmeg velük, hisz nagyon sokat le-het tanulni tőlük.

Őszintén köszönjük!Böszörményi Edit

Kárpátalján jártunk

A Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémia résztvevői

Ez év október elején román éserdélyi költőkkel találkozhattakközépiskolásaink rendkívüli iroda-lomórák keretében. A tolmács sze-repét az AB-ART Könyvkiadó igaz-gatója Balázs F. Attila töltötte be,aki egyúttal a román nyelven el-hangzó szövegek műfordításait ol-vasta fel. Sok diák életében előszörhallgathatott bele a román költőinyelv dallamosságába. A beszélge-tésekre, felolvasó délutánokra aszepsi, komáromi, érsekújvári éslévai gimnáziumban került sor. ASelye János Egyetem tudós klubjá-nak házigazdája Keserű József iro-dalomkritikus volt. Érdekességnekszámít, hogy a vendégek az érsek-újvári szlovák tannyelvű gimnázi-umba is meghívást kaptak. Készü-lőben van a román költők antológi-ája, melyet Jitka Rožňová és Arda-mica Zorán szlovák nyelvre, vala-mint Kinde Annamária és BalázsF. Attila magyar nyelvre ültet át. Agimnáziumokba látogató kortársszerzők közül Mircea Petean a leg-ismertebb Kolozsvárról, aki a Li-

mes Könyvkiadó igazgatója, mun-káit angol nyelvre is lefordították.Az érdeklődők megtudhatták tőle,hogy ősszel jelennek meg Anna-versei is. Ion Petras görögkeleti lel-készként versel, Traian Stef aFamilia folyóirat főszerkesztője ésegyben könyvtárigazgató is. A ven-dégek a beszélgetések végén sajátdedikált köteteikkel ajándékoztákmeg az iskolakönyvtárakat. Az ok-tatási intézményeken kívül a ro-mániai vendégek író-olvasó talál-kozók keretében Rimaszombat-ban, Szepsiben, Salgótarjánban,Komáromban, Érsekújvárott,Nagymegyeren, Dunaszerdahelyenés Pozsonyban találkozhattak afelnőtt irodalomkedvelő közönség-gel. És még adósak vagyunk a ro-mánul írt cím magyarra fordításá-val: A román költők meghódítot-ták Szlovákiát.

Legalábbis azokat a települése-ket, ahol tiszteletüket tehették. Ígé-retüket tették: ha meghívást kap-nak, jönnek máskor is iskoláinkba.

- hábé -

Poetrii roma^ ni aucucerit Slovacia

Jobbról:

Király Zoltán,

Ioan Petras,

Mircea Petean,

Vasile Baghiu,

Traian Stef.

Az alsó képen

Balázs F.

Attila felolvas.

16 Pedagógusfórum – Búcsúsorok

Kilencven éves korában 2007.szeptember 26-án Érsekújvárott el-hunyt Turczel Lajos, az irodalom-történet-írás nesztora, kritikus,nyugalmazott tanár.

Neve, sokrétű gazdag életműve –mely egyben magyar kulturális éle-tünk és tudatunk részévé vált – mamár közismert nemcsak nálunk,hanem a határon túl is. Életelemevolt a kutatómunka. Kezdettől fog-va szolgálatként fogta föl széles kö-rű irodalmi ténykedését, melyneklegfőbb célja a csehszlovákiai ma-gyar irodalom kibontakozásának,

fejlődésének támogatása volt. Kuta-tásainak legfontosabb eredményeiszámos tanulmánykötetben és an-tológiában jelentek meg. Felbecsül-hetetlen szolgálatot tett nemcsakszellemi életünk formálása, hanemnemzetiségi helyzetünk alakítása ésfejlesztése terén is.

Egyetemi oktatóként több gene-rációnak adott egy egész életre szó-ló szellemi útravalót, alapos tárgyitudást. Emberi magatartása arrakésztet bennünket, hogy soha neelégedjünk meg a látszattal, hanemmerjük és tudjuk keresni a látszatmögött a valóságot, s bármi is mun-kánk, előbb legyünk emberek, scsak azután szakemberek. Arra ok-tatta és nevelte diákjait, hogy úgyéljenek és dolgozzanak, hogy éle-tüknek tudatosan vállalt értelme éscélja legyen.

Ami számunkra és mindenkiszámára, aki a tanár urat ismerte, alegértékesebb, az a „turczeli“ minő-ség, az egész lényét átható és belőle

áradó szeretet, tiszta humánum ésfelelősségérzet, amely értékek előttmindannyian fejet hajtunk.

Egész pályafutását és életművétaz a szellemi és erkölcsi magatartáshatározta meg, amelyet RomainRolland a következőképp fogalma-zott meg: “Az ember lényege abbana csodálatos készségben van, hogyfölismerje az igazságot, és föláldoz-za magát érte…“ A cselekvő humá-num e rollandi változata jellemezteőt. Belőle merített erőt, hitet, embe-ri tartást, aki szolgálatnak érezte azírói és tanári pályát, ahogy egészélete is egyfajta küldetés és szolgá-lat volt. A tanár úr életműve ma azegyetemes magyar irodalom és kul-turális tudat fontos és meghatározóeleme.

Turczel Lajos értékes életet élt.Szent Pál apostol szavaival ő is el-mondhatta volna: “… A jó harcotmegharcoltam, a pályát végigfutot-tam, a hitet megtartottam…“

Sokrétű tevékenysége, rendkívü-

li emberi értékei gazdagabbá tettmindnyájunkat, bennünket újvá-riakat is. Büszkék vagyunk rá, hi-szen az érsekújvári reálgimnáziumegykori diákjaként egy kicsit újvári-nak is érezzük őt.

Több alkalommal részesült mun-kásságának jelentőségét és társa-dalmi hasznosságát elismerő kitün-tetésben.

„Egyikünk sem él önmagáért,mindenki másokért él!“ Ez aStampay gondolat jellemzi TurczelLajost. Személyiségének varázsa,munkabírása, tudományos mun-kássága mintaszerű példaként állelőttünk. Turczel tanár úr, ez az em-berien tiszta lélek halála után ismindnyájunkban tovább él. Emlé-két kegyelettel megőrizzük.

2007. október 2-án helyeztékörök nyugalomra szülőfalujában,Ipolyszalkán.

Nyugodjék Krisztus békéjében!Strba Sándor helytörténész

(Érsekújvár)

Főhajtás Turczel Lajos tanár úr koporsója előtt

Turczel Lajos:

Gyermekkorom és anyanyelvem(részlet)

Azt, hogy a nyelv, a beszéd csak az embereknektulajdonsága, 5-6 éves koromban kezdtem tudato-sítani. Addig azt hittem, hogy az állatok is tudnakegymás közt beszélni, csak másképpen, mint mi.Az elsŒ disztingválásom az volt, hogy a szelíd há-ziállatok teljesen tudatlanok, s csak a meseorszá-gok, mesetájak állatai hasonlatosak hozzánk. Ér-dekes, hogy ebbŒl az elképzelésbŒl éppen a mesé-lŒ hozzátartozók és ismerŒsök zökkentettek ki.Zsellér nagyanyám, aki mélyen vallásos volt, ésmég a szkepticizmusa is a vallásból táplálkozott,egyszer egy mese elmondása után kijelentette,hogy beszélŒ állatok csak az emberek által kitaláltmesékben vannak, a valóságban minden állat tu-datlan, mert a jó Isten olyanoknak teremtette Œket.

(...) Az igazság kedvéért persze azt is meg kell

mondanom, hogy korai csalódásom nem tántorí-tott el teljesen a meséktŒl. Hitetlenkedésem elle-nére gyakran gyengének bizonyultam velük szem-

ben, és nem tudtam meggátolni, hogy magukkalragadjanak. A kételkedés azonban állandó tulaj-donságommá vált, és késŒbb ez lett az okozójaannak, hogy irodalmi ízlésem realistává alakult.

Iskola elŒtti koromban másik nagy meglepetésaz volt számomra, hogy a magyar nyelven kívülmás nyelvek is léteznek. A szülŒfalum: Szalka,színmagyar község volt, s csak a csendŒrök és ha-tárŒrök (fináncok) voltak benne szlovákok vagycsehek. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem ér-tem a beszédjüket, s ekkor nagyapa (tata) világo-sított fel arról, hogy rajtunk kívül más népek isvannak. Dédnagyanyám (mányika) ehhez még aztis hozzáfızte, hogy elŒször csak magyarok voltaka világon, de a bábeli torony építésekor az Istenösszezavarta a nyelvüket. (...) Tudomást szerez-tem arról is, hogy tata a szlovák tudását már az el-sŒ világháború idején hasznosítani tudta azzal,hogy megértette magát a gazdákhoz kihelyezettorosz és szerb hadifoglyokkal, s ezért a községhá-zán is többször megkérték Œt tolmácskodásra.Szlovák beszédjében igen gyakoriak voltak az„idem do váro‰a pre orvo‰a“-szerı keverék mon-datok, és a magyar gondolkodásmód egyébként iserŒsen megnyilvánult; egyszer például, amikor a

közeli uradalomban tız ütött ki, a csendŒrök felénem azt kiabálta, amit ilyenkor a szlovákok szoktak(Horí, horí!), hanem ezt: Je oheÀ, je oheÀ!

(...)Az elemi iskola elsŒ és második osztályában az

olvasmányok és a tanult versek szövegében sokmindent nem értettünk, de tanítónk ennek ellené-re nagy szigorúsággal próbált rászoktatni ben-nünket az úri beszédre (köznyelvre). (...) Perszeazért a régi nyelvem sem vesztettem el. „Két-nyelvı“ voltam: odahaza továbbra is és a legna-gyobb természetességgel „parasztosan“, az isko-lában pedig „urasan“ beszéltem.

(...)Ma – amikor ezt az emlékezést írom – a falumban

az egykor oly erŒs és népi viszonylatban kizárólago-san használt tájszólás már kihalóban van. Ahogyhullnak az idŒsebb nemzedékek, úgy kopik, zsugo-rodik régi paraszti beszédünk szókincse, fogyóbanvannak a valamikor rendkívül szapora í, ny és gyhangok, és a mai fiatalok beszédében még a BárcziGéza által annyira féltett zárt – hang is kiveszŒbenvan, pedig ezt az én gyermekkoromban még mindenszalkai (és kiskeszi, lelédi, bajtai, ipolypásztói) ter-mészetesen és hibátlanul ejtette. (1985)

17Pedagógusfórum – Búcsúsorok

Hosszan sorolhatnánk a sort, kiket, hány szel-lemi nagyságot adott és hányat nevelt a magyar-ságnak Gömörország – iskoláival vagy csak egy-szerűen azzal a szellemi légkörrel, amely annyiíró és művész indulásának meghatározó mozza-nata lett. Ebben a szellemi légkörben nevelkedettDénes György, családi nevén Dusík Dániel is, akiPelsőcön született, iskoláit Tornalján és Rozs-nyón végezte. Szülőhelyén és a közeli Gömör-horkán tisztviselőként, laboránsként és segéd-munkásként nem kívülállóként ismerhette meg avidéki munkásság gondját-baját és a 2. világhá-ború utáni újjáéledés minden reménységét. Azinduló tollforgatót a vidéki létből emelte magá-hoz Egri Viktor az Új Szó szerkesztőségébe, majda sokrétű élettapasztalattal és nagy reményekkelteli költő a Szlovák Rádió magyar adásának iro-dalmi szerkesztőjeként tevékenykedett 1951-tőlnyugdíjba vonulásáig, 1985-ig.

Az Új Szó 1949 szeptemberében közölte aNyári mezőkön c. versét, és sokáig ezt jegyez-ték a szlovákiai magyar irodalom háború utániindulásának első műveként. Költészetére kez-detben a háború után a társadalmi változások-ba vetett hit volt a jellemző, eszköztára is a kor-ra jellemző sémákból táplálkozott. Tisztánlátá-sára és józan ítélőképességére vall, hogy a szo-cialista rendszer üres frázisait felismerve, ezentúllépve sem vált az irodalmi életben szokásos

„klikkesedés” rabjává, mindig a maga útját jár-ta, s mindig hű maradt szülőföldjéhez. Tisztá-ban volt a rendszer visszásságaival, az 1956-osforradalom után saját bőrén is tapasztalta aszellemi elnyomatás kínjait. A társadalmi moz-gásokkal, a helyzetekből adódó visszásságok-kal kapcsolatos gondolatait rendre megfogal-mazta, de akkor sem volt zajos, amikor 1989után az új sikerek reményében sokan álltak ki-rakatba, felmutatva hamis értékeiket. Nem voltkönyöklős típus, ezt maga is érezte és megfo-galmazta: „Én nem vagyok és nem leszek akarnok,mert a tágSzabadság fújja himnuszát,s egyetlen fűszál méltóbb példát mutat,mint az egekig nyújtózó tudat.

Rádiós irodalomnépszerűsítő munkája évtize-deken keresztül sokak számára az egyetlen iro-dalmi művelődést jelentette. Műsoraiban az utá-na jövő nemzedékek útját is segítette. Hitt ab-ban, hogy mindig jönnek tisztán látó fiatalok,akik saját hitükből és megéléseikből merítik azerőt és a tapasztalást:

Amíg a saját útját keresi és az átélt tapasztalá-sait fogalmazza meg, romantikus versei is televannak szorongással, borongással. Humora, aszavakkal való mesteri játéka gyermekverseibenmutatkozik meg igazán. Olyannyira, hogy verse-

it az interneten egymásnak ajánlgatják a kisgyer-mekes anyukák, verseinek nyelvi értékére pedigbizonyosság, hogy játékos rímeit az Édes anya-nyelvünk c. folyóirat is közölte. A Madách-díjat1971-ben kapta meg.

Hamvait szeretett szülőföldjén, Pelsőcön he-lyezték örök nyugalomra. Legyen neki könnyű adrága anyaföld, amelyhez mindvégig hű maradt.Ez a hűség tanítson minket erkölcsi tartásra, szü-lőföldünk szeretetére, tankönyveinkben is olvas-ható gyermekversei pedig az anyanyelv szépsége-ire. Béke poraira! Sz.M.

Dénes György (1923. május 24. – 2007. szeptember 14.)

Dénes György:

HOL AZ A NÉP?

Hol az a nép ? A tudat visszafelé tágul,s fölcsipeget abból a világból

amely széthullt. A képzelet ráhajlik árnyékára:

itt gürcölt a nép, az árvas megtiport, melyért égett a lélek,s verték álmok., kétségbeesések.Hol az a nép? Az esendŒ? A vakszegénységben hányódó áradat,melyért ma is szót emelne a dac,a szeretet s szánalom – így igaz.

De hol van az a nép, a szétmállott akol?Még béget egy-egy emlék

a süket föld alól.1975

Dénes György:

MÉG INNEN A HALÁLON

Eltörött, széthullt, aki voltam, s velem kopik a népes család (nincs kegyelem), s azédes szó hígul, botlik a nyelv, dadog,

el is hallgat (elfogytak hunok, avarok),

az idegen szó már jobban ül a szájon; ne ess kétségbe – még innen a halálon, de fulladozol már, s ritkulnak soraink, s a jövŒ? – Vissza senki sem tekint.

1976

18 Pedagógusfórum – Múlt és emlékezet

Az elmúlt hetekben számos szlo-vákiai magyar településen emlékez-tek ünnepélyes keretek között a 60évvel ezelőtti sorstragédiánkra. ALévai járás sok községének arculatáta deportálás, a kitelepítés jelentősenmegváltoztatta, a sebeket, a sérelme-ket, akik átélték, hozzátartozóikkalegyütt viselik még ma is. Ezek közétartozik Zsemlér kisközség is.

Zsemléren 2007. szeptember 30-án emlékeztek az egyenes tartású,tisztességesen helytálló elődökre,akiket embertelen körülmények kö-zött Csehországba hurcoltak hatvanévvel ezelőtt. Rendhagyó ünnepélyvolt. Egyedülálló, példamutató,mert egyben emlékeztek azokra is,akik életüket áldozták vagy koc-káztaták a harctereken a szabadsá-gért, a békéért. Tekintélyes vendé-gek, egyházi képviselők, előadók,rokonok, ismerősök jelenlétébenavatták fel a szárnyas oltárt formálótörténelmi emlékfalat az 1849. ápri-lis 18-i garami átkelés, az első és amásodik világháborúban elesett fa-lubeliek és a Csehországba depor-tált családok tiszteletére.

A nagyvonalú rendezvény ünne-pélyes szentmisével kezdődött, me-lyet Galgóczi Rudolf zselízi főplé-bános úr celebrált Nagy János espe-ressel, Sárai Attila és Kürthy Tamásplébánosokkal együtt, akik életükegy részét ajándékozták a zsemléri

közösség lelki vezetésének és gon-dozásának.

„Fura paradoxon, hogy ünneprőlbeszélünk, amikor hódolatunkat fe-jezzük ki a 90 évvel és 64 évvel ez-előtt háborúban elhunyt hősi halot-tak tiszteletére, amikor Zsemlért isbehelyezzük az 1849-es nagysallóicsata emlékébe, s nem utolsó sor-ban gondolunk arra a 28 családra,106 személyre, akik Csehszlovákiaörök szégyenére kénytelenek voltak

a deportálási rendelkezés alapjánmindenüket itthagyni, elhagyni va-gyonukat, hozzátartozóikat, szere-tett falujukat. Embertelen körülmé-nyek között sok száz kilométerreszolgasornál megalázóbb helyzetbekényszerítették még a pici gyereke-ket is csak azért, mert a család ma-gyarnak vallotta magát. Még az Is-ten házában sem engedték megSzent László nyelvét. Ezt nem lehetelfeledni, még inkább megbocsáta-

ni. A deportálás 60. évfordulójáraemlékezik Dél-Szlovákia ebben azévben, erre emlékezik Zsemlér is.”

Ezekkel a szavakkal nyitotta mega templom előtti téren az emlékezőés hálát adó ünnepélyt Újváry Lász-ló nyugalmazott iskolaigazgató, a lé-vai Reviczky Társulás tiszteletbelielnöke. Jelenlétével tisztelte meg ahelybelieket Csáky Pál, a MagyarKoalíció Pártjának országos elnöke,Kun Ferencz, a budapesti RákócziSzövetség alelnöke, Ress Imre, aMagyar Tudományos AkadémiaTörténelemtudományi Intézeténekfőmunkatársa, Zachar Pál, az MKPjárási elnöke, Török Alfréd, a Cse-madok járási elnöke és a szomszé-dos települések polgármesterei. Ottültek még néhányan szerényen,csendben maguk elé görnyedve azemlékfal közelében azok közül azasszonykák közül, akik 60 éve gyer-mekeikkel jajveszékeltek Pelhři-movban az állomáson, vagy aranyoskis leánykájukat hagyták ott a dél-csehországi temetőben.

Sládeček Ildikó polgármesterasszony ünnepi beszédében hang-súlyozta, örömmel vette tudomá-sul, hogy hajlandóság volt a képvi-selők részéről az emlékezés, ésmég nagyobb öröm volt számára: ahelybelieken kívül olyan odaadóemberek is biztosították támogatá-sukról, akik már nem laknak

A „vádlott” visszanéz

„A deportálás 60. évfordulójára emlékezik Dél-Szlovákia

ebben az évben, erre emlékezik Zsemlér is.”

„A történelem mérgező, égető kérdéseire annyi orvosló kísérlet vallott ku-darcot, hogy minden olyan jóhiszemű ajánlat, mely az észre is számít, eleveelnémul; s ad teret a még oly badar kételynek és – tragédiának… Mintha atörténelem legújabb kori menete is a nemzeti kisebbségek léte ellen irányul-na. Az iparosítás központosít, városokat duzzaszt, a városok pedig az államnyelvének – a hivatalos nyelvnek – asszimiláló gócai. Nem is nagy tervsze-rűség kell ahhoz , hogy népnyomorító erők még az összefüggő kisebbségi te-rületeket is szétdarabolják, a gyárak idevágó elhelyezésével, a lakosság átte-lepülésének célzatos irányításával… A történelem ismert már ilyenféle elide-genítéseket, elvándoroltatásokat. A «szükségszerűség» elmúlt, a jogfosztásmaradt; s a betokosodott baj mérgez végzetesen az ok felületi eltűnte után is.Így hát – nyomon követve a morál tiltakozását – vétek volna bármit csakazért szükségesnek elfogadnunk, mert a történelem hozta…” (Illyés Gyula)

19Pedagógusfórum – Felhívás

Zsemléren, mégis, a kis falut ma-gukénak tartva kötődnek a szülő-földhöz, rokonaikhoz.

Az összejövetel színfoltjai voltakaz ünnepi beszédek. Ress Imre tör-ténész Gáspár Endre katonai pályá-ját taglalta, azét a tábornokét, aki aVII. hadtestet irányította, a garamiáttörést biztosította 1849. április 18-án Zsemlérnél a Garamon felállítotthíddal. Így jelentősen hozzájárult,hogy a nagysallói csata a magyarokjavára dőlt el. Ez pedig lehetővé tet-te Komárom felmentését és későbbBuda visszafoglalását.

Kun Ferencz, a Rákóczi Szövet-ség alelnöke az 1. és a 2. világhábo-rúban elesett hősökre emlékezett.Megrázóan.

Csáky Pál mondanivalóját Csin-giz Ajtmatov: Az évszázadnál hosz-szabb ez a nap című világhírű regé-nyének egyik részletére építette.«…Az anya felsóhajt: „A legnagyobbgaztett, a legelvetemültebb tett,amit az emberrel lehet tenni, az,hogyha megfosztják az emlékezeté-től. ” Miért vagyunk itt? Azért, mert

nem akarunk ilyen sorsra jutni,mert számunkra fontos az emberitisztesség. Igen. Nem többről vanszó. A tisztességről. A történelmetnem lehet meg nem történtté tenni.A negatív események következmé-nyeit nem lehet, sajnos, helyre-hozni…». Az ünnepélyt színvonalaskultúrműsor egészítette ki.

A rendezvény záróaktusa az em-léktáblák leleplezése, megáldása,majd a koszorúzás volt. A falu apra-ja-nagyja bekapcsolódott a rendez-vény szervezésébe, együttlélegzett akis közösség.

„Amikor az ember a múltba te-kint, soha nem tekinthet úgy visz-sza, hogy a jövőre vonatkozóannem von le valamilyen tanulságot.Bármilyen üldözés, mellőzés, igaz-ságtalanság mindig fájdalmas.Mégis próbáljunk erőt meríteni. Eza nap se legyen szenzáció. A szen-zációk nem változtatják meg a vilá-got. Komoly, mély megfontolásnakkell társulni: jobb jövőt építeni.”(Galgóczi Rudolf)

Gubíkné Harmati Mária

Tanári konferencia Batthyány Lajos emlékére

„A haza minden előtt”

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a társszervezők2007. november 23-24-én Pozsonyban

a Batthyány Emlékév kapcsán kétnapos tanári konferenciátszervez, melynek címe: „A haza minden előtt”. A konferencia té-máival és tartalmával magyar és történelem szakos alap-és közép-iskolai tanárokat, illetve a magyar történelmet szerető és arra nyi-tott pedagógusokat szólítja meg.

Rendezvényünk ökumenikus istentisztelettel kezdődik a pozso-nyi református templomban.

A témákból szemelgetve: A reformkor szerepe Magyarország polgárosodásában: hagyo-

mányok és értékek, A polgárosodás kiemelkedő magyar úttörői ésértékeik, Kossuth és Széchenyi: szerepek és feladatok a haza szol-gálatában, Az utolsó pozsonyi rendi országgyűlés vívmányai , Bat-thyányi Lajos, az első felelős magyar minisztérium élén és a sza-badságharcban vállalt szerepe.

A szakmai tanácskozás második napján egy pozsonyi történelmivárosnézésre kerül sor, amelynek állomásai: az Egyetemi Könyvtár,Szent Márton Székesegyház, 1848-as emlékhely a Kecske kapui te-metőben.

Az érdeklődőknek szállást és étkezést az SZMPSZ biztosít. Aszervezők igény szerint autóbuszt indítanak, amelynek részleteitkésőbb közöljük.

A konferenciára minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Jelentkezni 2007. október 31-ig az SZMPSZ honlapjáról(www.szmpsz.sk) letölthető jelentkezési lapon a központi iroda cí-mére lehet, telefonszámán és e-mail címén lehet. (SZMPSZP.O.BOX 49. 945 01 Komárno, e-mail:szmpsz@szmpsz.sk).

A létszám korlátozott, ezért felkérünk minden kedves érdeklő-dőt, hogy a jelentkezési lapját időben küldje a megadott címek va-lamelyikére. Érdeklődni az iroda telefonszámain 035 7713 572 vagy035 7714 755 lehet.

/jt/

20 Pedagógusfórum – Tananyagfejlesztés

A pedagógusok különböző to-

vábbképzések alkalmával sok

új ismeretre tettek szert az in-

formációs-kommunikációs

technikák területén.

A tanárok jelentős hányada ké-pes a szövegszerkesztő használatá-ra, prezentáció készítésére, elektro-nikus levelezésre, jelentős részükidőközönként használja az Inter-netet. Készültek az oktatás terüle-tén is használható munkák, azon-ban ezek sokfélék, többnyire nempublikáltak. Ezeknek az anyagok-nak ill. az újonnan létrehozottmunkáknak rendszerezéséheznyújt segítséget a Learning Gate-way rendszer. Ez a rendszer azInterneten keresztül olyan egysé-ges felületű keretrendszert nyújt atanároknak, diákoknak, szülők-nek, amelynek segítségével az in-formatika az oktatás szerves részé-vé válhat.

A Class Server egyik legfonto-sabb feladata az iskolai tanóránvagy az önálló tanulás során fel-használható multimédiás elektroni-kus tartalmak tárolása, tanulókhoz,tanulócsoportokhoz rendelése. Acél az, hogy a diákok minél érdeke-sebb, minél könnyebben tanulható

tananyagokat használjanak. A pro-jekt egyik fő célja az ilyen tan-anyagok fejlesztése, de a rendszerképes a már meglévő színvonalastananyagok rendszerbe való beil-lesztésére is, pl. a Magyarországonmár elérhető Sulinet Digitális Tu-dásbázis tananyagait.

A rendszer kiválóan alkalmas azegyüttműködő tanárok kommuni-kációjára. A weboldalon keresztülfolyamatosan és online kapcsolat-

ban lehetnek egymással, frissíthe-tik a tartalmat, mely ezáltal nagyondinamikusan is változhat.

A Class Server képes az iskolaiadminisztráció egyszerűsítésére ésfelgyorsítására. Így kevesebb papír-alapú műveletre van szükség, csök-kenthetőek a költségek, gyorsanvisszakereshető valós adatokkal le-het dolgozni.

A rendszer lehetőséget biztosítaz oktatás minden résztvevője (pe-dagógus, diák, szülő) számára,hogy internetes hozzáférés segítsé-gével bárhonnan elérje az őt érintőinformációkat, hiszen ezek egyweboldalon keresztül elérhetőek.Használatához egyszerű böngésző-programon kívül másra nincsszükség, és a rendszer biztosítja,hogy mindenki csak a számára ér-dekes és engedélyezett informáci-ókat lássa.

A Microsoft Class Server taná-rok számára készített komponensea Tanár kliens. Ezzel a programmaloszthatunk ki feladatokat a tanu-lóknak, javíthatjuk a beadott meg-oldásokat, és könnyen készíthe-tünk színvonalas oktatási segédesz-közöket.

A rendszer egyik nagyon fontos

tulajdonsága, hogy az előre készí-tett oktatási anyagok is betölthetők,így a már létező multimédiás tan-anyagok is integrálhatók a rend-szerbe. A kész tananyagot aztánmár csak közzé kell tenni a diákokszámára, ill. a feladatokat kiosztanimegfelelő csoportoknak. A felada-tok megoldása a diákok számára atesztek kitöltését jelenti az Inter-neten keresztül. A rendszer a leg-több feladatot képes azonnal kiér-tékelni, de a tanár a feladatokat sa-ját döntése alapján átpontozhatja,újrajavíthatja. A szülők is hasonló-an, Interneten keresztül érhetik el arendszert.

Hosszú távon már egyértelműenlátszik, hogy az iskolai élet szerve-zésében ugyanúgy, mint az oktatástsegítő, támogató háttérnek a bizto-sításában az informatikai alkalma-zásoké a jövő. Ehhez kiválóan al-kalmas a Class Server rendszer.

RNDr. Tomolya Róbert

Felhasznált irodalom: Pethő Balázs – Vidor Róbert tanár-

segéd, Multimédiapedagógiai és Okta-tástechnológiai Központ, TTK, ELTE,Budapest tanársegéd, KVIF Kar, Buda-pesti Gazdasági Főiskola, Budapest

Microsoft Class Server a gyakorlatban

A tananyagok digitalizálásán dolgozó pedagógusok egy csoportja. Jobboldalt

Pék László, az SZMPSZ elnöke.

A Class Serverrel ismerkedő pedagógusok az SZMPSZ tanfolyamán

21Pedagógusfórum – Postaládánkból

A lévai MKP Via Nova ICS szep-

tember 28 - án, pénteken a ma-

ga nemében teljesen egyedülálló

rendezvényt szervezett, melyet a

fenti cím alatt hirdetett meg.

Ez a pénteki nap azért volt érde-kes, mert egy egészen különlegesvendég látogatott el Lévára. Egyvendég, aki 63 év után tért haza.Egy vendég, akit már mindenki elfe-ledett. Egy vendég, aki megjárta apoklok poklát, és a lévaiaknak fo-galmuk sem volt arról, hogy életbenmaradt. Egy kis túlzással Léván apénteki nap Pudler Blankáról, a vá-ros Holocaust-túlélőjéről szólt.

Blanka nénivel ez év áprilisábantalálkoztam Budapesten a Páva ut-cai Holocaust Emlékközpontban,ahol az ELTE joghallgatóinak tartottelőadást. Életének szomorú történe-te önmagában isnagy hatással voltrám, de mikor arrólmesélt, hogy a má-sodik világháborúelőtt Léván élt, ésvárosunkból depor-tálták az auschwitz-birkenaui haláltá-borba, akkor úgydöntöttem, hogymeghívom az elő-adót Lévára.

Elmondása sze-rint utoljára 1968-ban járt Léván, derossz emlékekkel távozott egykoriotthonából, és megfogadta, hogy so-ha többé nem tér vissza.

Én akkor úgy gondoltam, hogy eznem maradhat ennyiben, és Lévatartozik annyival Blanka néninek,hogy fogadja egykori polgárát, ésmindent megtegyen annak érdeké-ben, hogy ezúttal csakis szép emlé-kekkel távozhasson a városból. El-mondtam Blanka néninek, hogy if-júsági csoportunk, a Via Nova ICSnagyon szívesen elvállalja egy ilyentalálkozó megszervezését. Mivelszereti a fiatalokat, elfogadta a meg-hívást, és megegyeztünk, hogy a lá-togatásra egy szeptemberi naponkerül majd sor.

Ennek függvényében került sor

pénteken, szeptember 28-án a nagytalálkozásra. Jómagam utaztamBlanka nénivel Budapestről Lévára.A délelőtt folyamán a Lévai Juhász

Gyula Magyar Taní-tási Nyelvű Alapis-kolába és a LévaiMagyar TannyelvűEgyházi Gimnázi-umba látogattunk el.Itt a diákoknak be-szélte el történetét.El kell mondanom,hallottam már párelőadást, de olyat,amelyen az összesgyerek egy ember-ként figyel, és a te-

remben a történet elejétől a végéigteljes csend uralkodik, még nem.Nos, Blanka néninek ez sikerült. El-árulta, hogy bárhol beszél, a tanárokés tanárnők mindenhol azt áhítják,bár az ő órájukon lenne ilyen csend.

A szlovák tannyelvű gimnáziumépülete volt a következő állomás,ahol Valéria Tunová igazgató-helyet-tes fogadott bennünket. Ez voltugyanis az egykori állami polgári is-kola épülete, ahol Blanka néni négyévig tanult. Saját elmondása szerintitt ragadta el először a ,, Léva-Feeling’’, mert az épület láttán itttértek vissza először az emlékei.

Ezután Saláti Erzsébet vezetésé-vel megtekintettük a lévai zsidó te-metőt, a zsinagógát a néhai zsidó is-kolával, az egykori gettó épületét a

Kaszárnya utcában és egy Holoca-ust kiállítást a Lévai Barsi Múzeum-ban. Végigsétáltunk a Koháry utcánis, ahol Blanka néni gyermekkorá-nak hét évét töltötte.

A nap fénypontja Blanka néni es-ti előadása volt a Reviczky Házban,ahol a nagyközönség előtt beszélteel élete történetét. Sokan bizonykönnyekkel küszködve hallgattákvégig mindezt, mert a szomorú sorstöbb látogatóban eleven, és mégmindig fájó emlékeket idézett fel.Az előadás után a jelenlévők kérdé-sei és hozzászólásai következtek. Arendezvény fővédnöke Bárdos Gyu-la, az MKP frakcióvezetője volt.

Blanka néni kísérője egykori osz-tályfőnöknőjének lánya, Dobos Évavolt. A nap folyamán mindkettőjü-ket megajándékozták az előadásokhelyszínein. A legnagyobb ajándé-kot viszont egykori osztálytársnőjé-

nek látogatása jelentette, akivel 63év után találkoztak újra.

Úgy gondolom, mindenkiben, akihallotta az előadásokat, megmaradtés meg is marad Pudler Blanka üze-nete. Ez az ember nem azért járja fá-radhatatlanul a világot, és beszéli eléletét, hogy az emberekben szánal-mat vagy sajnálkozást keltsen. Ez azember azért járja a világot, hogy ta-nítson. Tanítson az emberségesség-re, tanítson a szeretetre, hogy sohatöbbé ne fordulhasson elő az, amivele történt. Talán Bárdos Gyulaazon kijelentése a legjobb példa ar-ra, mekkora nyomot hagyott Blankanéni története az emberekben, ami-kor megjegyezte, hogy nem azt kö-szöni a Via Nova ICS-nek, hogy arendezvény fővédnökeként lehetettjelen, hanem azt, hogy egyáltalánmeghallgathatta.

Gubík László

A lévai gimnazisták Paterka Éva tanárnővel

Blanka néni az egykori lévai gettó előtt a szerzővel

Oly korban éltem én e földön...

Előadás közben

22 Pedagógusfórum – Dokumentumok

Nyílt levél a Pázmány Péter Alapítvány Szlovákiai Alkuratóriumához és Központi Kuratóriumához

Tisztelt Kuratórium!A szlovákiai magyar tannyelvű iskolák alulírott igazgatói a következő

szándékkal fordulnak nyílt levélben a tisztelt Kuratóriumhoz. Az úgynevezett „kedvezménytörvényben” (Magyar–szlovák kormány-

közi megállapodás a nemzeti kisebbségek kölcsönös oktatási és kulturálistámogatásáról) megfogalmazott alapelvek, véleményünk szerint, a „Szülőés iskola” című pályázat 2006/2007-es kiírásában nem tudtak maradékta-lanul megvalósulni. Az eredeti célt, azaz a szlovákiai magyar gyermekekmagyar tannyelvű oktatási intézményekben való tanulmányait, pusztánszociális jellegű támogatással próbálta elősegíteni. Figyelmen kívül hagy-ta azt a tényt, hogy a magyar tannyelvű iskolák felszereltsége és infrast-rukturális versenyképessége is meghatározó tényező a szülők iskolavá-lasztásában. Az ezt megelőző időszakban a Pázmány Péter Alapítvány azeredeti küldetésének megfelelően nagyon bölcs egyensúlyt tartott a meg-ítélt pályázati összeg felhasználásában. (Gondolunk itt a pályázati összeg2/3–1/3 arányban történő elosztására…) Sok magyar tannyelvű iskolánakgyakorlatilag ez volt a legfőbb (sok esetben az egyetlen) olyan forrása,melynek segítségével korszerű tan- és segédeszközökhöz juthatott. Kárvolt ezt a gyakorlatot a tavalyi tanévben megváltoztatni! A hozzáférhetőegyéb pályázati lehetőségek nem tudják ezt még részleteiben sem helyet-tesíteni. (Gondoljuk meg: hány magyar tannyelvű iskola kapott akár kisösszegű támogatást is magyar, szlovák vagy akár uniós forrásból…)

Kérjük ezért a tisztelt Kuratóriumot, hogy a „Szülő és iskola” című pá-lyázat következő évi kiírásában állítsák vissza az iskoláink fejlődését po-zitívan befolyásoló 1/3-os rész lehetőségét, valamint döntésükkel tegyéklehetővé, hogy a magyar tannyelvű iskolák vezetői aktív tényezői lehes-senek a magyar gyermekek hatékony beiskolázását elősegítő támogatásfelhasználásának. Teljesen logikus ugyanis, hogy az adott környezetbenaz ott élő és dolgozó pedagógusok tudják megítélni leginkább, hogy me-lyek azok a prioritások, amelyeket a szülők figyelembe vesznek aziskolaválasztásnál…

Közös érdekünk, hogy az egyre bizonytalanabbá váló politikai és társa-dalmi környezetben is színvonalas oktatást és nevelést biztosítsunk, von-zóvá tegyük a nemzetiségi iskolarendszert, s így elősegítsük a szlovákiaimagyarság fennmaradását és fejlődését.

Kérjük a tisztelt Kuratóriumot, hogy felvetésünket kellő körültekintés-sel vitassa meg, hiszen az említett pályázat a nevében hordozza a nevelésmindkét fontos tényezőjét: a szülőt és iskolát egyaránt.

Maradunk tisztelettel, a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák igazgatói.

Tisztelt miniszter Úr!A magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusai aggályokkal fogadták

Önnek a médiumokban kifejtett álláspontját a földrajzi nevek használa-táról a MTNY iskolák tankönyveiben, és az eddigi tankönyvek újakracserélésével kapcsolatban.

Álláspontjának megfogalmazásakor Ön a SZNT 270/1995 számúnyelvtörvényének 3.§-a 3.bekezdésének d) pontjára és a földrajzi nevekmegvalósított standardizációjára hivatkozik. Ebből a nézőpontból jutottarra a megállapításra, hogy a tankönyvekben a földrajzi megnevezése-ket minden esetben államnyelven szükséges használni.

Bár nem tudunk egyetérteni azzal, hogy ebben a felfogásban Ön azoktatási folyamatot a hivatalos érintkezés egyik formájaként értelmezi,az eddig bevált kétnyelvű gyakorlat formájában elfogadhatónak tartjuka szlovák nyelvű megjelölést. A kétnyelvű használat ugyanis figyelembeveszi a pedagógiai, szakmai, életkori és kultúrtörténeti vonatkozásokat,összhangot teremt a nemzetközi megállapodásokkal, például a Nemze-ti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel és a Regionális vagykisebbségi nyelvek Európai Chartájával. A tankönyveknek a földrajzimegnevezések módosításával történő újrakiadását szélsőséges, s anyagivonatkozásban indokolatlan megoldásnak tartjuk.

Szövetségünknek nem célja a művi úton, ideológiai és politikai célzat-tal gerjesztett probléma kiélezése, mely csupán a szlovák-magyar konf-liktus kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez vezetne. Úgy gondoljuk, hogya nemzetiségileg vegyesen lakott területeken élő kisebbségek nyugodtmindennapjaiba való beavatkozás, jogaiknak korlátozása a múlt kellék-tárába tartozik. Az anyanyelvi művelődés zavartalan biztosításának azEU tagországában magától értetődőnek kell lennie.

Tisztelt miniszter Úr! A közép-európai térség népei által használatosföldrajzi megnevezések kulturális és történelmi gyökerűek, elfogadásukegymás kölcsönös megismerését szolgálják, illetve kellene szolgálniuk.Példaként említem, hogy a Bratislava, Pressburg-Prešpork, Pozsonymegjelölések egyaránt részét alkotják a város múltjának és jelenének.Mindannyiunk műveltségéhez hozzá tartoznak, mint a Dunaj, a Donau,vagy a Duna megnevezések. Sem a várost, sem a folyót, sem egyéb föld-rajzi megjelölést nincs joga egyetlen itt élő nemzetnek sem kisajátítania,hiszen az mindannyiunk közös kincse. Európa büszke etnikai sajátos-ságaira, multikulturális jellegével a toleranciára és az együttműködésreépül. Ezért kérjük Önt álláspontjának átértékelésére.

Az SZMPSZ Országos Elnökségének nevében Pék László, elnök, Komárom, 2007. október 5.

Előzetes a Katedra novemberi számából:A novemberi Katedra középpontjában a Katedra Napok fő témája kerül, vagyis a szemléletváltás a köz-

oktatásban. A lap az ezzel a témával foglalkozó Katedra Társasági ülésen elhangzott dolgozatokat, illetvea témában született állásfoglalást közli, valamint képes beszámolóban ismertet meg a Katedra Napok nyil-vános rendezvényének eseményeivel, és az idén Katedra-díjat kapott két pedagógus rövid szakmai pálya-futásával.

Folytatódik Szabómihály Gizella lényegre tapintó írása a középiskolai szaknyelvoktatásról és a tankönyvfor-dításról, valamint olvashatók a már ismert sorozatok: a Tankönyvek hősei, a Riport, a Nyavalyás históriák is…

Kedves filmem rovatunkban Mislay Edit kedvencéről olvashatunk, és ismét hasznos információul szol-gál az októberben indított új rovat, a Házunk tája, amelyben a pedagógusok megtalálhatják az oktatásügylegfrissebb híreit, törvénytervezeteit, koncepcióit. Emellett természetesen a tantárgyi rovatok is segítségüllesznek a történelem, az ének-zene, az informatika stb. oktatásában.

Jó olvasást kívánunk!

23Pedagógusfórum – Felhívás

Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Komáromi és Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központ

2007, Œszi kínálat

P R O G R A M1. A képzés címe: Kézmıvesség – bábkészítés az óvodában és az alapiskola I–IV. osz-

tályábanA foglalkozás vezetŒje: Szép Erzsébet pedagógus, KomáromFoglalkozási órák száma: 8 óra; 8.30 – 16.30A fogadó iskola: MTNY AI, HetényA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 10.Jelentkezési határidŒ: 2007. november 5.

2. A képzés címe: „Alkotni jó” vizuális nevelés az iskolábanA foglakozás vezetŒje: L. Ritók Nóra mıvésztanár, BerettyóújfaluFoglakozási órák száma: 8 óra; 8.30 – 16.00 A fogadó iskola: Czuczor Gergely MTNY Alapiskola, ÉrsekújvárA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 15.Jelentkezési határidŒ: 2007. november 9.

3. A képzés címe: „Alkotni jó” vizuális nevelés az iskolábanA foglakozás vezetŒje: L. Ritók Nóra mıvésztanár, BerettyóújfaluFoglakozási órák száma: 8 óra; 8.30 – 16.00 A fogadó iskola: Juhász Gy. MTNY Alapiskola, LévaA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 16.Jelentkezési határidŒ: 2007. november 9.

4. A képzés címe: Konfliktuskezelés az iskolábanA foglalkozás vezetŒje: Szekszárdy Júlia szakelŒadó, BudapestFoglalkozási órák száma: 10 óra, 8.00 – 16.00A továbbképzés helyszíne: Ady Endre MTNY AI PárkányA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 19.

K O N F E R E N C I Á K1. A mérési–értékelési kultúra megújítása a közoktatásbanIdŒpont: 2007. november 14.A konferencia helyszíne: Eötvös Utcai MTNY AI, KomáromA konferencia idŒpontja: 2007. november 14.

2. FejlesztŒ pedagógia (120 órás szakemberképzés: elsŒ 30 órás képzés)IdŒpont: 2007. november 29-30. – december 1.Helyszín: Rimaszombat, MezŒgazdasági és Élelmiszeripari SazkközépiskolaCélcsoport: a 2007. szeptember 28-ig jelentkezés és a visszajelzés alapján meghívottak

3. Batthyány-konferencia – „A haza minden elŒtt”IdŒpont: 2007. november 23-24.Helyszín: Pozsony, A Szlovákiai Magyar Kultúra MúzeumaJelentkezési forma: a meghirdetés után (kb. november 10-ig) az SZMPSZ (Villanytelep 2.,945 01 Komárom; szmpsz@szmpsz.sk) elérhetŒségei egyikén.

Cím és elérhetŒség:P.O.BOX 49., 945 01 KomárnoTel.: 035 7714 755 e-mail: szmpsz@szmpsz.skVezetŒ: Jókai Tibor

P R O G R A M1. A képzés címe: Interaktív tábla használata a tanulás-tanítás folyamatábanA foglalkozás vezetŒje: A Ferenczy AI pedagógusaiFoglalkozási órák száma: 12.30 – 16.00 óraA fogadó iskola: Ferenczy I. MTNY AI, RimaszombatA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 14. Jelentkezési határidŒ: 2007. október 31.

2. A képzés címe: A matematika hatékony tanítása a MATANDA készség- és képesség-fejlesztŒ segédeszközzel

A foglalkozás vezetŒje: Csordásné Anda Éva fejlesztŒ pedagógus, PerkupaFoglalkozási órák száma: 8.30 – 14.00A fogadó iskola: MTNY Alapiskola, DernŒA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 13.Jelentkezési határidŒ: 2007. október 31.

3. A képzés címe: Hátránykompenzálás - tehetségfejlesztésA foglalkozás vezetŒje: L. Ritók Nóra igazgató, BerettyóújfaluFoglalkozási órák száma: 8.30 – 16.30, közben ebédszünetA fogadó iskola: Szombathy Viktor MTNY AI, FeledA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 26.Jelentkezési határidŒ: 2007. október 31.

4. A képzés címe: Hátránykompenzálás - tehetségfejlesztésFoglalkozási órák száma: 8.30 – 16.30, közben ebédszünetA fogadó iskola: Speciális MTNY AI, RimaszombatA továbbképzés idŒpontja: 2007. november 27.Jelentkezési határidŒ: 2007. október 31.

Országos és kistérségi konferenciák és kiskonferencia:1. A Feledi Kistérségben megvalósuló kiskonferencia a Feledi Községi Tanügyi Hiva-

tallal való együttmıködés alapjánIdŒpont: 2007. november 15.Helyszín: Feled, kultúrház tanácsterme

2. Füleki Nógrádi PedagógustalálkozóA konferencia címe: Korparancs: szemléletváltás és kompetenciafejlesztés a közokta-

tásbanIdŒpont: 2007. december 8.Helyszín: Fülek, VigadóJelentkezési határidŒ: 2007. november 15. a következŒ címen: rpk.rsz@szmpsz.sk

Cím és elérhetŒség:Daxnerova 35-37, 979 01 Rimavská SobotaTel.: 047 5631205, E-mail: rpk.rsz@szmpsz.skVezetŒ: Ádám Zita

A képzésekkel és a konferenciákkal kapcsolatos egyéb információk, valamint a jelentkezési lap az SZMPSZ honlapjáról töthetŒ le

www.szmpsz.sk

24 Pedagógusfórum – A palatáblák korából

A Pátria rádió hangarchívumából

Tóth Erika válogat

Sorozatunk első részében az érsekújvári reál-gimnáziumot mutatta be Turczel Lajos irodalom-történész, aki 1933 és 38 között volt az intézménydiákja. Most a legnevesebb, országosan is ismerttanárokra emlékezik:

Krammer Jenő... Ő csodálatos ember volt. Ne-kem két egyetemi végzettségem van – ezt csakazért mondom, mert nagyon sok tanárnak a ke-zén keresztülmentem –, de mind között, az elemiiskolától egészen az utolsó egyetemi szemeszte-rig ha összeszámlálom a tanárokat, őt szeretemés becsülöm a legjobban. Abszolút tiszta, márszinte önveszélyesen tiszta ember volt. Elragadó-an tudott előadni. Franciára tanított, és nagyonközkedvelt volt. Az ifjúságnak a szervezésében isjeleskedett. Többeknek az érettségi után Párizs-ban szerzett lehetőséget, hogy ott egy évig vala-mit dolgozva tökéletesítsék nyelvtudásukat. Ígypéldául Jócsik Lajosnak vagy Dobossy László-nak. Dobossy László így lett aztán nagyon jelen-tős romanistává. Krammer német és francia sza-kos volt. A svájci francia Ramuz volt a kedvencírója: rengeteget írt róla, és párhuzamba hoztaazokkal az elképzelésekkel, hogy nálunk is lehet-ne olyan európai rangú regionális irodalmat csi-nálni, amilyet Ramuz művelt. Krammert rendkí-vül foglalkoztatták szellemi, irodalmi kérdések.Nagyon kritikusan megmondta, hogy milyengyenge a nyelvi színvonala a szlovákiai magyarirodalomnak. Végtelenül szerettem.

Noszkay Ödön a történelmet és a latint tanítot-ta. Történelemóráit nagy anyagismeret és kimű-velt előadásmód jellemezte. Érsekújvár történeté-vel is foglalkozott. Egy szőgyéni pap, Haicz Kál-

mán Érsekújvárról szóló könyve elé nagyszerűelőszót, a városról pedig résztanulmányokat írt.A Komáromban megjelenő Nemzeti Kultúra c.rövid életű, három évig élő történettudományilapban jelentek meg cikkei. Publikációs tevé-kenysége nem volt nagy terjedelmű, de forrásér-tékű tanulmányt írt a szlovákiai magyar katoli-kus egyház 1918 és 1938 közötti helyzetéről.Noszkay történészi tekintélyét mutatja az is,hogy a történeti tárgyú tudományos pályázatok-nál többször volt bírálóbizottsági tag. Példáulazon a pályázaton is, amelyet Esterházy János1931-ben a magyar nemzet történetének megírá-sára hirdetett meg.

A legtragikusabb sors Mrenna Józsefnek jutott.Az alsószeli születésű magyar–latin szakosMrenna nem volt tudóskodó tanár. Nevét a cser-

készetben kifejtett tevékenysége tette országosanismertté. A csehszlovákiai magyar cserkészosz-tály vezetője és a Komáromban megjelenő diák-és cserkészlapnak, a Tábortűznek felelős szer-kesztője volt. 1938 végétől igazgatója lett az ér-sekújvári intézetnek, mely az ő vezetése alattklasszikus gimnáziummá alakult át, és a Páz-mány Péter Gimnázium nevet vette fel. Az új jel-leggel és névvel hat évig működő tanintézet neve-lőmunkája nagyon jól volt megszervezve. Sajnos,Mrenna tanár úr sorsa 1945 után rosszra fordult.Akkor már Budapesten élt, és az igazoláskorigaztalan vádakkal marasztalták el, majd a nyug-díját is felfüggesztették. Ezt én onnan tudom,hogy 1947 elején Budapesten járva – persze nemútlevéllel mentem– fölkerestem Jócsik Lajost is,aki akkor a kereskedelmi minisztérium szövetke-zeti ügyekkel foglalkozó államtitkára volt. Az elő-szobában többekkel együtt reá várakozva a meg-öregedett, megfogyott és feltűnően kopott öltöze-

tű Mrennával is összetalálkoztam. Elmondta ba-jait, és kért, hogy Jócsikot én is ösztönözzem a tá-mogatására. Ezt teljes szívvel meg is tettem, az-tán beszámoltam a tanár úrnak Jócsik pozitív ígé-retéről. Hogy mi történt azután Mrenna tanár úr-ral, arról már nem szerezhettem tudomást, nemtudom azt se, hogy mikor halt meg.

Thain János a rajzot és az ábrázoló mértant ta-nította nálunk, szórványosan festegetett is, deereje nagy részét a néprajzi gyűjtésnek, a népmű-vészeti tárgyak rajzos megörökítésének és a helyimúzeum megszervezésének szentelte. Én mindigúgy gondolok rá, mint a város kultúrájának áldo-zatos alakítójára, igazi közösségi emberre.

Szívemnek különösen kedves Czárán Dániel,a tornatanár. Dani bácsi több mint fél évszáza-don át tanított az érsekújvári intézetben, és sokjó tornászt, sportolót nevelt fel. Országos vi-szonylatban az tette őt ismertté, tiszteltté, hogy1907-ben egyik fő kezdeményezője és alapítójavolt az érsekújvári sportegyesületnek, az ÉSE-nek, amely a mai Szlovákia területén az úttörősportklubok közé tartozott. Czárán mint torna-tanár nemcsak helyi viszonylatban rendezettnyilvános tornabemutatókat, hanem országos

magyar középiskolás-sportversenyek szervezé-sében is részt vett. Az egyik ilyen rendezvény –atlétikai és röplabdaviadal – 1938. június 19-énÉrsekújvárott az ÉSE-pályán zajlott le, és nyolcmagyar középiskolának: a pozsonyi, komáromi,érsekújvári, ipolysági, losonci és kassai gimnázi-umnak, valamint a pozsonyi kereskedelminekés tanítóképzőnek a versenyzői vettek részt raj-ta. A versenyen jelen volt a Csehszlovákiai Ma-gyar Testnevelő Szövetség elnöke, Bárczi Oszkárés a Csehszlovákiai Magyar Atlétikai Szövetségfőtitkára, Morávik István.

Patinás iskolák, legendás tanárok (2)

Krammer Jenő

Noszkay Ödön

Thain János