ole ahogy a buddhák nyugatra jönnek

5/7/2018 Ole Ahogy a Buddhák nyugatra jönnek - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/ole-ahogy-a-buddhak-nyugatra-joennek 1/466

Lm Ol NylMiNdeN határON túL

Ahogy A Buddhák NyugAtrA jöttek



ÜBer aLLe GreNZeN – LaMa OLe NYdahL

Joy Vlg Gmb – d-87477 Slzbg

az 1994-bn kszül nm vlozo foío: dns ágnsNyom: Pnnon Offín

Flv: Szosznyk Vn

Km dsn Özl Lng Gymn ú-bs Közössgk

1024 Bps, By Lszl . 7. • Telefon/Fax: (06-1) 214-2265

E-mail: [email protected] • www.karma-kagyu.hu

Flls k: Mjo P

ISBN: 963 0057 7 6

2001.



Ajánlom nagyszerû tanítványaimnak,a józan gondolkodásnak

és mindenek elõtt a szabadságban élõ,nem politizáló Karmapánknak.

Váljon számtalan lény javára!



tj dozsnk, 17. Kmpnk jnlv



eLõSZó7

Aki ismeri a múltat és megérti a jelent, képes befolyásolni a jövõt. Ez a könyv ennek a látásmódnak a segítségével kínál lehetõséget, hogy megismerkedjünka buddhizmussal Nyugaton. Ez a könyvem kritikusabb hangvételû, mint a „Belépés a Gyémánt Útra”, hiszen az elmúlt húsz év tapasztalatával együtt, a felelõsségünk is óriási mértékben megnõtt. Legmélyebb kívánságunk

a tibeti és az európai kultúrából a legjobbat egyesíteni.Külön köszönöm barátaimnak, György Józsefnek, Danhauser Ágnesnek,

Káldi Ildikónak, Pablényi Mátrának, Ince Nikolettának, Mellse Ágnesnek,Kõszegi Zsuzsának, Maglóczki Zsuzsának, Major Péternek, SzosznyákVincének, Szabó Gábornak és Sallai Józsefnek, akik ezt a könyvet németbõl lefordították és hozzájárultak ahhoz, hogy jelenlegi formájában megjelenhessen.

A „Minden határon túl” a nyugati világ eddigi legnagyobb Gyémánt Út

központjának budapesti megnyitásával egyidejûleg jelenik meg. Mindkettõ sokak életében lesz meghatározó.

Tomek, Caty, Hannah és Láma Ole

Elõszó



BeVeZetõ9

Az õsz a legszebb arcát mutatta, amikor Hannah-val 1972. október

7-én leszálltunk a koppenhágai repülõtéren. A levegõ tágra nyi-totta tüdõnket, a színek és a ények sugárzóak és rissek voltak.

Ez a nap lenne tehát egy „saga” (óskandináv elbeszélés – ord. megj.)kezdete. Három tanulóév után a Himalájában, Gyalva Karmapa – Tibet

elsõ tudatosan újraszületett lámája – hazaküldött minket egy olyaneladattal, melynek teljesítéséhez sok életre lenne szükség. Tibet mélybölcsességét kellett – mint elsõ európaiaknak – saját világrészünk számárahozzáérhetõvé tennünk, megnyitnunk a Nyugat kielé orduló tudatátolyan távoli dolgok elé, mint a mantrák és a meditáció. Ugyan léteztekmár különbözõ kapcsolatok a keleti tanításokhoz, de ezek csak gátoltáka munkánkat. A túlságosan is lelkes guru-hívek tanítóik nyilvános és

drámai magasztalásával sokakat elrettentettek.Így az a nyitottság, amely a szabad társadalmakban az új dolgok irántmegnyilvánult, cinizmusba ordult át. A gyors megváltások ígérete nemvolt bizalomgerjesztõ, és a mantrák adásvétele sem illett az európaitudathoz. Tulajdonképpen úgy történt, ahogy lenni szokott: akik már gyûjtöttek tapasztalatokat a tudattal kapcsolatban, azzal is tisztában voltak,mi nem tetszik nekik; ám a többség mégis saját világának oglya maradt.Nem várt pálmalengetõ tömeg a megváltásra. Európa nem Arika,

ahol térítgetik a bennszülötteket, akiknek még a nadrágviselést is megkell tanulniuk. Feladatunk abból állt, hogy egy teljes ejlõdési utat

Bevezetõ



MiNdeN határON túL10

hozzunk abba a világba, ahol már minden ismert szükséglet kielégíthetõ.Távol akartuk tartani magunktól a éltékeny, bosszúvágyó vagy valamimás miatt nem szalonképes isteneket azért, hogy szellemi tapasztalatothozhassunk azokba a társadalmakba, amelyek már túl egyoldalúvá váltak.A Nyugat elõnye a jó karma, valamint az együttérzés és a tiszta gon-dolkodás képessége. Ilyen eltételeknek hosszú távon buddhista szemlélet-hez kell vezetniük, és mivel a dogmáktól mentes tanítás azt mutatja,ahogy a dolgok vannak, a nyugati szabadság és üggetlenség munkánkatmindig segíteni ogja. Mivel Buddha tanítása nem a hitrõl szól, hanema megvilágosodáshoz vezetõ utat mutatja meg, ezért az állításoknak

ellenõrizhetõeknek és megtapasztalhatóaknak kell lenniük.Elsõ buddhista csoportjaink az érdekes hatvanas években szerzett

barátainkból álltak. Izgalmasnak találták, hogy a tibeti buddhizmustisztaságát védelmezzük pár évvel azután, hogy velük tettem ugyanezt.Tudták, hogy nem a problémáink elõl menekültünk egyajta „hitbe”,és hogy nem az élet döntései elõl akarunk kitérni. Mielõtt tibetitanítóinkkal találkoztunk volna, minden elképzelhetõ örömben volt

már részünk. Ezért találtuk meggyõzõnek azt a kijelentést, hogya tudat az örömnek és az értelemnek olyan, még nem sejtett szintjeitrejti magában, amelyekhez kultúránk semmilyen utat nem ismer.A Gyémánt Út – és ez a minõsítés ma érvényesebb, mint valaha – azoknak az embereknek való, akik erõvel és szabad kapacitássalrendelkeznek mások számára.

Kezdettõl ogva hátszelünk volt. A hetvenes években nem kellett sok

ahhoz, hogy akárkibõl valaki legyen, a mozgásszabadságunk pedig szintekorlátlan volt. Rövidebb utazásoknál néhány rozsdás Volkswagen buszthasználtunk, a hosszabbaknál pedig a Pitzner Autókölcsönzõ szállításiosztályán dolgozó barátaink segítettek. Ez a cég Európa-szerte kölcsönöz jármûveket, így többnyire ingyen tudtunk elérni Róma és Oslo közöttminden várost, hogy tanításokat adhassunk. Amikor néha stoppolnunkkellett, akkor is olyan emberek vettek el minket, akik meg akartak tudnivalamit a tudatukról. Már 1972 novemberében Ausztriába mentünk.

Az elsõ csoportnak egy elõadás után, a estõi Grazban adtam menedéket,amely által kapcsolatba kerülnek Buddha-természetükkel, és elmagyará-



BeVeZetõ11

tam nekik, hogyan tudnak egyedül továbbhaladni. Európa erõteljesszívében ezt a modellt követte sok központ és meditációs csoport.Az elsõ években túlontúl tapasztalásaink hatása alatt álltunk ahhoz, hogykülönbséget tudtunk volna tenni a tibeti kultúra és a tanítások idõtlenbölcsessége között. Számunkra minden Tibet és Karmapa volt.

A hiányzó tisztánlátás késõbb többször gátolta ejlõdésünket.Az elõadások alatt majdnem mindig bemutattam egy sor diát a Himalájá-ban töltött éveinkrõl, hogy az új emberek a lehetõ legerõsebb kapcso-latot alakítsák ki a tanítónkkal, Karmapával és az õ átadási vonalával.Hogy a szükséges pénzt megkeressük, éjjelente Koppenhágában egy

magánis-kolában takarítottunk, és rendbe raktuk mindazt, amit a kislurkók napközben szétromboltak. A áradtságtól többnyire alig álltunka lábunkon, és én csodáltam Hannah kitartását. Miután több barátunka tanítványunk lett, a meditációk után velünk jöttek, és segítettek nekünka munkában. A sok európai utazás során hamarosan akadt elég kéz, ame-lybe seprût lehetett adni. Takarékosan éltünk, szinte mindent használtanvettünk, de arra ügyeltünk, hogy elég vitaminhoz és ehérjéhez jussunk,

mert ezeknek kellett ellensúlyozniuk a mindennapos alváshiányt. Hétvé-genként gyakran át vágtam Svédországban, késõbb pedig egy barátunkcégénél úszómedencék kiásásában segédkeztem. Az örömteli éjszakaitorna mellett, ez egészséget és erõt biztosított számomra.

Csodálatos és páratlan szüleink nagyon nagy elõnyt jelentettek.Hannah édesanyja még verekedõs korszakom alatt is képes volt bennema nyers elszín mögé látni, édesapja pedig még a késõbbi rendõrségi

ügyeink idején sem vesztette el a belénk vetett bizalmát. Ezekrõlaz eseményekrõl és a Himalájában töltött évekrõl, valamint az aztmegelõzõ vad idõszakról a „Belépés a Gyémánt Útra” címû könyvemszól. Szüleim önzetlen szeretete nagyobb volt annál, mint ahogyaz szavakban kiejezhetõ lenne. Bátor, elvilágosult és nagy élet-tapasztalattal rendelkezõ emberek voltak, akik mindig készen álltaksegíteni, ha öcsémnek, Björnnek, Hannah-nak vagy nekem arravolt szükségünk. Abban a korban, amelyben sok ember megengedi

magának, hogy megálljon egy szellemi szinten, õk állandóan ejlõdtek.A munka külsõ eltételei tehát a nehéz és a jó kategória között




váltakoztak. De belsõ átalakulásunk nélkül ez csak külsõ burok maradtvolna. Fejlõdésünk és képességünk arra, hogy másoknak segítsünk,a Buddhákon való napi meditációk és Karmapához ûzõdõ szoroskapcsolatunk által alakult ki. Mindenekelõtt Mityõ Dordzse, a Karmapanyolcadik inkarnációjának erõtere volt mindenütt jelen, és mint mais, éreztem védelmezõnk, Fekete Kabát jelenlétét, aki minden Buddhaélelemnélküli ereje.

Az elkövetkezõ évek során más Buddha-energiák, gyakran ehér ésnõi ormában – Fehér Ernyõ és Fehér Megszabadító – mutatkoztak meg.Hihetetlen erõvel és pontossággal mentettek meg minket a súlyosabb

balesetektõl vagy a haláltól.



BeVeZetõ13

a 8. Kmp My dozs bn




A 16. Karmapa levele a dán királynõhöz



aZ iNduLáS15

ögtön a csúcson kezdtük. Gyalva Karmapa Margarete dán király-nõhöz címzett levelével küldött minket haza. Már megér-

kezésünk után pár nappal megkaptuk a meghívót az audien ciára.Amikor egy reggel a dél-svédországi erdõkbõl visszatértünk, az értesítõmár a postaládánkban várt. A ház, amelynek ötödik emeletén a 30 már-

kás lakbérû, tetõtéri lakásunk is volt, a híres-hírhedt Christiania hippiteleppel szemben helyezkedett el, melyet pár év múlva a hatóságoklebontattak, miután öledezték, hogy tulajdonképpen lakott volt.

A meghallgatásig épp két óránk maradt. A Keleten töltött hosszú idõután nem voltunk ölkészülve egy ilyen elõkelõ ogadtatásra. Hannahcsak egy õsrégi szoknyát talált, nekem pedig az egyetlen elogadhatónadrágom belsõ szegélyét biztosítótûvel kellett összetûznöm, abban

a reményben, hogy senki sem ogja eledezni alatta a katonai csizmámat.Fölvettem valami zakót, amit bizonyára egy törpe hordhatott bérmálás-kor, és egyetlen szörnyû nyakkendõmet, amelyet az USA-ban töltöttinternátusi idõm alatt csak a tanárok bosszantására hordtam.

Csikorgó gumikkal értünk Christianborgba, a dán kormány székhelyére.Rozsdás Volkswagenünket leparkoltuk a csillogó limuzinok mellé, ésbeléptünk az épületbe. Az egyik elõtérben körülbelül ötven, tolldíszesúr állt karddal az oldalán; valószínûleg valamilyen érdemrend átadására

vártak. Nem ülhettem le, hiszen akkor nadrágom elcsúszott volna.Szerencsére senki sem vette észre siralmas állapotunkat, s nemsokára

elsõ fejezet

Az indulás




egy másik terembe vezettek minket. Nagy élmény volt. Mindenki aztgondol a királyságról, amit akar, de minden országban csak egy ember rendelkezik azzal a karmával, hogy ezt a legmagasabb tisztséget betöltse.Királynõnket sugárzónak éltem meg, és úgy láttam, sok erõs, jó energiaveszi körül. Margarete nem tudta levenni szemét õ ajándékunkról,a Fehér Megszabadító kis szobráról, mely Karmapa szikkimi kolostorábólszármazott, és hajszálpontosan úgy nézett ki, mint a királynõ. Marga-rete nyitottsága õszinte, mesterkéltségtõl mentes volt. Néhány hónappalazelõtt õ maga is Nepálba utazott, és nagyon élvezte a látogatást.Izgalommal várta „A Gyémánt Út” címû könyvünket, amely Kalu

Rinpocse tanításai alapján született. Öröm volt találkozni a királynõvel,nagyságának benyomása máig bennünk él.

1972 telén több jel is azt mutatta, hogy Karmapa energiája az álta-lunk meglátogatott helyeken megerõsödött. Például elsõ zetésünketarra használtuk, hogy a legjobb tibeti stílusban essük ki egyik kistetõtéri szobánkat. Teljesen a gondolataimba merülve, és a estékgõzbõlbizonyára jócskán beszippantva, hangosan kimondtam védelmezõnk,

Fekete Kabát mantráját - amit az embernek sohasem lenne szabad meg-tennie. Hangomat ekkor ülsüketítõ lárma nyomta el. A hippi telepentanyázó kóbor kutyák százai egyszerre üvöltöttek el, minden látható oknélkül. Aztán egy pillanatra minden elcsendesült, és éreztük, hogy tibetivonalunk erõtere most igazán megérkezett Nyugatra. Soha többé nemhagyott el minket, és így szerény kis dán csoportunkból kiindulva, máratöbb mint 200 központ jött létre világszerte.

1972 decemberében utazásunk a Fünen-szigetre új dimenziókat nyi-tott. Az Odensei Pedagógiai Fõiskola hívott meg, ahol az õsi buddhistameditációs tudást a csoportterápia és a szenzitivitás-tréning legújabbtechnikáival akarták összekötni. Ez könnyû volt, hiszen a legjobbmódszereiket úgyis a buddhizmusból merítették. A kurzus után, mintaz elkövetkezõ években annyiszor, bepréseltünk egy tucat résztvevõta Volkswagenbe, és elutaztunk a svéd erdõkben találhatótanyánkra. Ott különös üdvözlet várt ránk Nepálból, elsõ lámánktól,

Lopön Csecsutól: megmagyarázhatatlan módon az õt ábrázoló képhosszan és hangosan zümmögni kezdett. Azon a télen a legjelentõsebb



aZ iNduLáS17

eseményt Kjell Sellin proesszornak köszönhettük, akinek akkoriban nagybeolyása volt a kor szellemére. Erõs, vidám, svéd-norvég származásúér volt, aki Dániában szinte minden új szellemi irányzat bábája lett.Néhány, szinte éjjel-nappal nálunk lebzselõ barátunk hallott egy izgal-mas dologról. A proesszor egy háromhetes kiállítást készített elõ „Belsõuniverzum” címmel. Az volt a célja, hogy megismertesse a dánokkalaz országba érkezõ új szellemi áramlatokat.

Ez elbizonytalanított minket. Meg voltunk gyõzõdve arról, hogya létezõ legjobb szellemiséggel rendelkezünk, és ezért az elhatárolódáselé hajlottunk. Nem volt kedvünk régi, nemes „cégünket” mindenéle

hindu szekták, újkeresztények, popguruk és vegyes vallásúak közöttbemutatni. De ezt sem éreztük teljesen helyénvalónak, hiszen hogyantudnának az új emberek ránk találni, ha nem veszünk részt azeseményen? Néhány látogató bizonyára nemcsak körülnézni akar, hanemmélyebb nyitottságra szert tenni. Karmapa kívánsága pedig mindigaz, hogy a lehetõ legtöbb lény javára váljunk. Másnap délelõtt tehátmégis végigmentünk a kiállítás tekintélyt parancsoló, világosszürke ter-

mein. Más csoportok már elállították standjaikat, és megpróbáltakegymástól pár centit elorozni. Amíg mi a Himalájában voltunk,a guruk száma igencsak megsokszorozódott. Csodálkozva láttuk, milyenigényesek, modernek és pszichológiailag átgondoltak voltak bizonyostanítók és a mantrák hibátlanságát hirdetõ reklámok. A leghátsó termeta védelmezõk valószínûleg nekünk tartották enn, mert ezt senki semvette észre. A alakat buddhista módon pirosra és sárgára estették, így ezt

a környezetet elég méltónak találtuk kiállításunkhoz.Míg Hannah bejelentett minket Kjell Sellinnél, én gyorsan elakasz-tottam tankáinkat úgy beborítva a terem alait, hogy ott másnak már nemigen jutott hely. Kiállítottuk Kalu Rinpocse könyvét, ülõhelynekhoztunk pár matracot, és ezzel készen is voltunk. Másnap megnyitottáka kiállítást, amely végül is igazi örömünkre szolgált. Sok ember a mindenéle áramvonalas ajánlattól teljesen elgyötörve ért standunk-hoz, hogy ott egy kicsit kiújja magát. Aztán megáldott tankáink alatt

eledezték, hogy tulajdonképpen itt érzik magukat a legjobban. Kia-lakult egy egészséges érdeklõdés, és pár nappal késõbb sokan jöttek el




második elõadásomra. Mivel sosem tanultam hogyan kell nyilvánosságelõtt beszélni, a szavak inkább meggyõzõdéssel, mintsem tiszta tagoltság-gal törtek el belõlem. Mégsem akart senki otthagyni minket. A teljesátadás, a Buddhák és tanítóim áldása jelen volt, mint mindig. Úgy érez-tem magam, mintha nagyeszültség alatt lettem volna, míg tudatom egymásik része azon csodálkozott, hirtelen mennyi mindent tudok.

Röviddel ez után „Nyuszi” Jürgen – akinek standja a termünk elõttállt – az egyik skandináv jógaiskola képviselõje olyan ötletet adottnekünk, ami sok mindent megváltoztatott: dánul vezette a meditációit.Egyszerûen ez volt maga „a dolog”, a közvetlen hozzáérés a Gyémánt

Úthoz a Nyugat számára. A történelemben bizonyára itt elõször tanultvalami értelmeset a buddhizmus a hinduizmustól, és nem ordítva.De ez is csak a közvetítési módra vonatkozik, hiszen az õ jógaiskolájánakaz ellazulás volt a célja, nekünk pedig a megvilágosodás. Jürgengyakorlatáról, hogy lényünkön, mint egy aranytojáson meditáljunk,pedig azt gondoltam, hogy így az ember vagy madárként születhetújra, vagy omlettként landolhat majd egy reggelizõasztalon. A tanítási

módszere azonban jó volt. Így megmarad a vonal áldása anélkül, hogyaz emberek a túl sok tibeti szó miatt idegenkednének. A kiállítás ésaz éjszakai munkánk között sok embernek otthon adtunk menedéket.A csoportok emellett dánul vezetett Karmapa-meditációkban is részes-ültek. Ez volt a helyes döntés ahhoz, hogy végre kimozduljunk eleánt-csonttornyunkból. Bár sokan a tibeti buddhizmust még mindig valamiporlepte és idegen dolognak tartották, mégis vágytak idõtlen értékeire.

Mint szabad emberek értékelték a dogmák és az érzelgõsség hiányát,és megkönnyebbülten hallották, hogy célunk nem a hit, hanem a tapasz-talás. Csak három hétbe tellett, hogy száz barátunk kapcsolatba kerüljöna tanításokkal. Sokuk a „szellemileg mozgékony” típushoz tartozó, egyete-mista vagy hippi volt. De úgy látszott, hogy a tanítások minden társadalmiréteg javára válhatnak. Anélkül, hogy igazán észrevettük volna, a kiállításszellemi középpontjává váltunk. Utolsó nap elmagyaráztam az alapvetõlátásmódot: minden lény javára elérni a megvilágosodást. Valójában ez

csak a józan észrõl szólt, azonban egyetlen más csoport sem adott hasonlótanításokat. Kjell Sellin proesszor nagy szívébe zárt minket, és ingyen



aZ iNduLáS19

átengedte nekünk egy ház pincéjét Koppenhága óvárosában. Sokansegítettek a központ elépítésében, és mivel a pincehelyiség oszlopaimár eléggé tibetiesen néztek ki, így csak a estés maradt hátra. Ugyanen-nek a régi épületnek a negyedik emeletét Guru Maharaji tanítványaibérelték. Akkoriban, amikor még lelkesen meg akarták téríteni a világot,egyolytában és nagyon hangosan énekelték slágerüket a „Lord o theUniverse”-t. Késõbb, amikor gyakorlatiasabbak lettek, és egy vendéglõtnyitottak, biztos, hogy mindig épp akkor ejtett el valaki egy tálcáttele tányérokkal, amikor meditációt akartam tartani. Mivel az udvar is ölerõsített minden zajt, így részben a Maharaji-tanítványoknak is

köszönhetem, hogy ma egykönnyen nem zökkenek ki, hiszen új, merevvagy zavarodott embereket nagy zaj mellett egy ismeretlen meditációbabevezetni, nagy erõt ad.

Tulajdonképpen nem vártam el, hogy ilyen hamar dharmatanítóváváljak, csak Karmapa áldását akartam átadni és látogatását elõkészíteni.De most már volt egy városi központunk, ahol több mint száz embernek jutott hely. Majdnem minden este volt valamilyen program, én pedig

állandóan tanításokat adtam.Amióta visszajöttünk Keletrõl, barátainkkal olyamatosan kerestük

a megelelõ helyet egy vidéki központ kialakításához. Beleszerettünk egydüledezõ aházba, amely Koppenhágától nyugatra egy dombon helyez-kedett el, de a hatóságokkal való öt hónapi huzavona után, amely mind-annyiunknak igazi tisztulást hozott, megkaptuk a végérvényes „nem”-et.A munkának tehát a városban kellett maradnia.

Mialatt ezen a tavaszon a koppenhágai központ elöltötte véglegesormáját, több más helyen is beértek a jó kapcsolatok. A stockholmiNéprajzi Múzeum embereit már ottjártunk – 1972 novembere – ótaismertük. Így jött létre néhány hétvégi látogatás által egy csoport.Körutazásaink elértek Uppsaláig és Göteborgig is. Az egyik ilyen utat,amely garantáltan a leghidegebb élményem volt a katonaság óta, egyedültettem meg. Amikor az ember az út szélén áll, a svédek gyakran megáll-nak, hogy elmagyarázzák hol található a legközelebbi pályaudvar, de

kevesen veszik el. Szociális államuk nyilvánvalóan annyira hibátlan,hogy már nincs is bennük semmi beleérzõképesség. Majd minden este




a koppenhágai központ termének utolsó sorában egy nagydarab oslóiasszony ült. Barátai meg akartak tapasztalni valamit a tudatról, ésebbõl az elsõ kapcsolatból is kiala kult egy csoport. Dél-svédországitanyánk, ahol a kissé egyházi stílusú, „A Gyémánt Út” címû könyvet

ír tuk, hamarosan kicsinek bizonyult.Hónapokon át minden szabad hét-végénket öcsémmel, Björnnel és másbarátainkkal együtt az ország kavicsosútjain töltöttük villámlátogatásokkal.A téli utazások Skandinávia érintetlen

havas tájain egyszerûen csodálatosakvoltak. Egy nagyobb helyet akartunktalálni. Az egyik nap elbukkant egysvéd lány, akinek a pénze elelejtetett

velünk egy régi bölcsességet: azok az emberek, akik nem tudják magukatboldoggá tenni, másoknak aligha válhatnak hasznára.

Erre késõbb újra emlékeznünk kellett. A lányt Mariának hívták, „nyi-

tott szellemû” volt, és Muktananda hindu gurunál, Bombay közelébenlakott addig, amíg Karmapát egyszer meg nem hívták oda, és erejévela lány minden elképzelését szét nem robbantotta. Most az volt a kíván-sága, hogy Karmapa számára egy központot hozzon létre Svédországban.Pénzével hirtelen minden elérhetõvé vált. Nem sokkal ezután találtunkegy álomszép kis tanyát, amelyet 1973 végén 15 hektár erdõvel együtt111 000 svéd koronáért megvásároltunk. A pénz kétharmadával õ szállt

be, a maradékot pedig mi teremtettük elõ. A tanya egy érintetlentõzegennsíkon eküdt a régi svéd-dán határnál. Saját házunkat bará-toknak adtuk el, akik az új terv megvalósításához tucatnyi óriásaaanyagát ajándékozták nekünk. Az elsõ években gyakran utaztunkHollandiába és Belgiumba. Egy buzgó utrechti hölgy megpróbáltaösszekötni vonalunkat a holland teozóusokkal. Még ha ez a Nyugatelé akkor ésszerû hídnak is tûnt, végül sok kiváló láma rengeteg idejétpazarolta el. Sokáig tartott, amíg megértettük, hogy ezeknek az embe-

reknek már van saját hitük, a teozóa. Noha nagyon szívesen hallgatnakminket, mégis mindent kiszûrnek, ami saját szemléletükbe nem illik bele.

Km Lng dl-Svoszgbn



aZ iNduLáS21

A dolgokról tudni és beszélni akarnak, azonban el akarják kerülni,hogy elkötelezzék magukat, és azt, hogy a szavak mögött meditációstapasztalatot keressenek. Úgy tûnik, sokan közülük azt gondolják,a dolgok már attól is valódiak, hogy csupán jól hangzanak. Az öregség,betegség és halál ellen ez elég gyenge védelem. A nem buddhista cso-portokat jobb csak barátként, nem pedig tanítóként meglátogatni,és az emberekkel azon a szinten találkozni,amelyet megértenek. Ha késõbb szellemiútjuk cipõje szorítani kezd vagy bátrabbakkáválnak, maguktól is jönni ognak. A csalódott

guru hívek összegyûjtésénél azonban mégisontosabb, hogy a tehetséges kételkedõkszámára kínáljunk valamit. Mialatt a munkaszépen haladt Európa különbözõ részein,a koppenhágai csoport egyre nagyobb lett,és estérõl estére egyre többen keresték elpincehelyiségünket. Néhányan közülük csak kíváncsiskodtak, és azért

jöttek, hogy megnézzék „a csodabogarakat”, míg mások védelmetés áldást kerestek, mint például azok a ekete bõrû hölgyek, akiketkikosarazott nyugat-arikai kérõik kígyókkal és egerekkel „agyon-varázsoltak”. Igazi örömünkre az szolgált, hogy egyre több ember kapcsolta össze mindennapjaival az utat, hogy másoknak segíthessen.Õk adták a munka igazi értelmét. A legontosabb tibeti szövegekordítása is beindult a barátságos Tarab Tulku segítségével, aki a hat-

vanas évek közepén érkezett Dániába. Hannah elõször a 16. Karmapameditációt ordította le, majd pedig a „Gyémánt Út Alapgyakorlatait”,a „Ngöndro” szövegét dolgozta el.

Karmapa dicsérõ levelei és a barátaink elvárásai egyre inkább egytanító szerepébe állítottak. Mégis az elsõ, aki Dániában egy tradicionálistibeti trónon ült, egy apáca volt. Gelongma Palmo (Indira Gandhi egyközeli barátnõje, egy erõs akaratú angol nagymama, még a régi iskolából)meg akarta nézni Karmapa elsõ, ehérek által alapított központját, így 1973

októberében Rumtekbõl Angliába menet megszakította útját, hogy meglá-togasson minket. Sokéves tapasztalattal rendelkezett. Elõször a Dalai Láma

Mnk közbn közponbn




tanítványa volt, aztán mégis Karmapáhozment, mert inkább meditálni akart, sem-mint különbözõ szövegekrõl vitatkozni;a tibeti buddhizmus négy vonala ebbena tekintetben eltér egymástól. Néhányapácájával együtt Gelongma Palmo a rum-teki kolostor legelsõ emeletén lakott.Õ volt vonalunk kapcsolata Delhi po li-tikusai, valamint több nyugati szellemikör elé. Már koppenhágai házunk ajtajá-

ban elejthetetlen élményben volt része:látott egy igazi dán verekedést, nem a

orró égövi országokra jellemzõ gyerekes civakodást, amikor az emberekkiabálva egymás haját huzigálják és egymást karmolásszák. Az ötödikemeleti tetõtéri lakásunk elé tartva pedig többször kellett hullarészegembereken átlépnie a lépcsõházban. Mégis a legrosszabb az volt, hogy nemvoltunk otthon, hogy „megmentsük” õt. Szerencsére nála volt a szüleim

teleonszáma, s rajtuk keresztül megtaláltaa központot. Mire megérkezett a nom,idõsödõ hölgy, addigra már kissé sok-kolták a történtek. Így a már eddigis izgalmas beszédtéma, amit a tibeti-eknek nyújtottunk, most egy társadalmielemmel is gazdagodott: megítélése sze-

rint mi ugyan jó házból származunk, deminden luxust megtagadtunk magunktólazért, hogy a tanításokat ter jesztenitud juk. Ezek után Kar mapa gyakortaajándékozott nekünk ruhákat. A koppen-hágai csoport talált egy kertes házat azapácának a város nyugati részében, ahol azOroszlánon Lovagló Bölcsességbuddháról,

a Megszabadítóról és Gyémánt Tudatróladott tanításokat. Látogatása végén egy

Glongm Plmo Koppngbn

az Ooszlnon lovgl Bölsssgb



aZ iNduLáS23

énekelt meditációt (pudzsát) elõször – és biztos, hogyutoljára – dánul tartottunk meg. Egyszerûen nem csengolyan jól, mint tibetiül. Azóta az adott ország nyelvét nemhasználjuk a pudzsák éneklésekor. Nem sokkal ezutána Dalai Láma látogatott Dániába; ezzel a központ átesetta tûzkeresztségen. Péter herceg, a görög trón egyikvárományosa hívta meg õt, és a dán külügyminiszter elég bátornak bizonyult ahhoz, hogy engedélyezze azutazást, holott a kínaiak már akkoriban ortyogtaka dühtõl. Csodálatos volt! Amikor 1973. október 10-én

a Kastrup Repülõtéren a Dalai Lámát üdvözöltük, sokana teliholdban egy emberi kéz körvonalait látták, ésegy héttel késõbb, amikor a láma kiszállt limuzinjából,hogy bemenjen a központunkba, egészen váratlanul,október közepén elkezdett esni a hó. Mialatt a centrumota Kar mapa által adott névvel, „Karma Drub Dzsi Ling”(a Megvalósítás Vonal Helye) elavatta, a terem zsúolásig

megtelt. A Dalai Láma nevetett és viccelõdött, testõreiazonban kevésbé örültek, különösen akkor, amikor valaki véletlenül többször is lekapcsolta a világítást. Min-denesetre jó ormában voltak: minden egyes alkalom-mal elugrottak, hogy golyóálló aktatáskáikkal eltakarjáka Dalai Lámát. Örültünk éberségüknek, mert viszonyaa veszélyes kínaiakkal csak sokkal késõbb javult meg.

a dl Lmflvj közpono

a dl Lm



KaLu riNPOcSéVeL eurOPáN KereSZtÜL25

urópai villámlátogatásaink során a legontosabb német és osztrákvárosokban elültettük a központok magjait. Itt szilárd alapokraépítkeztünk. Bár sokan inkább egy általános és laza szellemi

vibrációt részesítenek elõnyben, mégis azonnal át akartam adni barátaim-nak a megkülönböztetés képességét. Mindenekelõtt meg kellett érteniük

a különbséget a buddhizmus, a drogélmények és a dualisztikus vallásokközött. Máskülönben a láma és a tanítványok is csak az idejüket vesz-tegetnék. Olyan emberekkel akartunk dolgozni, akiknek a buddhizmuseddigi ejlõdésük természetes következménye.

Több mint egy évünk volt arra, hogy a szeretetreméltó Kalu Rinpocselátogatását elõkészítsük. Mialatt mi benzint és gumiabroncsot nemkímélve majdnem minden nap új helyeket látogattunk meg, koppen-

hágai barátaink elújították az „Aktív Egyetem” termeit, hogy ott KaluRinpocsét és lámáit elszállásolhassuk. Legszívesebben az egész intéz-ményt eldíszítettük volna, ahogy azt késõbb Karmapa látogatásakor meg is tettük. Ezt megérdemelte volna a proesszor is, aki a termeketa rendelkezésünkre bocsátotta, csak erre már nem jutott elég idõ.

1974. május 30-án végre eljött Kalu Rinpocse. Karmapa küldte elhozzánk és látta el útlevéllel. A kíséretében utazott barátunk, Gyalcenés hat újdonsült bhutáni és szikkimi láma, akiket Karmapa Nyugaton

akart munkába állítani. Kalu Rinpocse már az elsõ napok ban mély benyo-mást tett mindannyiunkra. Egyik lábát a derékmagasságú trónra helyezte,

második fejezet

Kalu RinpocsévelEurópán keresztül




majd úgy lendült öl, hogy az a gravitációminden törvényének ellentmondott. Szeretõ Szemek- és Guru Rinpocse-beavatást adott.Sokan tették le a Bódhiszattva-ígéretet, hogy mások javára törekedjenek a meg-világosodás elérésére, valamint tanításokatkaptak az Alapgyakorlatokról. A teremmajdnem mindig tele volt, és bár sokannagyon csodálkoztak azon, hogy a atallámák nyomban elaludtak, amint egy tanítás

elkezdõdött, a kultúrák találkozása mégissikeres volt.

A következõ hónapokban Kalu Rinpocsével és lámáival elõször beutaztuk Svédországot, majd a nyugat-európai országokat egészenaz Atlanti-óceánig. Már akkor megmutatkoztak a tibeti szervezéserõsségei és gyengéi. Azt is láthattuk, Nyugaton mennyire új volt mégez az egész. De a legontosabb, hogy Kalu Rinpocse jelenléte az állandó

öröm orrása volt.A lámáknak a legnagyobb sokkot biztosan az a húsz perc jelentette,

amit a Dániát Svédországgal összekötõ kompon töltöttünk. Hirtelenöledezték, hogy a vasház – amelyrõl azt hitték, hogy abban csak par-kolunk, amíg a kenukra várunk – egyszer csak magától megmozdult.Aztán a hajó mozgólépcsõin sem unatkoztak. Csak Kalu Rinpocse tartottameg az egyensúlyát, míg kísérõi mind orra estek. Stockholm közelében

egy ordulómanõver közben egy hölgy, aki mint kiderült, nem viseltehérnemût, ejjel leelé a vízbe esett, ezzel is gazdagítva, a gyerekkoruk ótaszerzetes lámák anatómiai ismereteit.

Stockholmi csoportunk akkor kapott nevet. Az emberek „svédmódra visszaogottak” voltak, sokat akartak tudni, és elsõsorban gya-korlati kérdéseket tettek el. Hannah és én összerándultunk, amikor Kalu Rinpocsének az az ötlete támadt, hogy dél-svédországi, vidékiközpontunkból, Karma Lingbõl, a szerzetesek és az apácák hároméves

elvonulására alkalmas helyet kellene kialakítani. Ez a mi munkánkszámára kevésbé lett volna hasznos, mert mi már eldöntöttük, hogy

a koppng fogs




Európában a világi és a jógi (megvalósító) buddhizmust építjük. Legte-hetségesebb és legönállóbb barátaink mindenhol ezt várták tõlünk. KaluRinpocse lámái mégis egy napon keresztül elõkészületként szabadtéripudzsákat tartottak a magukkal hozott hangszerekkel, ezalatt nekünkolyan érzésünk volt, hogy bármelyik pillanatban szerelemtõl elajzottrénszarvasok ugorhatnak elõ a bokrok közül. A hosszú tülkök zúgásaugyanis nagyon hasonlított az õ párzási hívójelükhöz.De a visszaúton, Koppenhágában,már nem sok emberre maradt idõ.Mi azért megálltunk Dánia legdélebbi

szigetén, ahol ma közeli tanítványainkegy elvonulási központot mûködtetnekRødbyben. A ehér emberek ügyességétlátva a Németországba tartó kompon már szinte alig csodálkoztak a lámák.„Elelejtettük” néhány igazán zavarosejû hamburgi címét, akik csak akkor

voltak kagyüsök, amikor meglátogattukõket. Meghívtak mindenéle tanítót, de ahhoz nem volt elég erejük,hogy ejlõdjenek és bármit is beindítsanak. Így egy panzióban éjszakáz-tunk a tévétorony közelében, amelyet másnap reggel Kalu Rinpocsévelegyütt néztünk meg.

A következõ állomás a rosenburgi „Csend Háza” theraváda központvolt. Ez Lübeck és az akkori NDK határa között ekszik. Kalu Rinpocse

még tizenöt évvel késõbb, Indiában is beszélt errõl a látogatásról, amelyvalóban komikus volt. Az elõadás kellõs közepén – az egyébként elnõttés jól nevelt hallgatók – egyre idegesebbek lettek, székükön izeg-tek-mozogtak, és egyszer csak kirohantak a terembõl. Csak néhánybátor, az elsõ sorban ülõ érdeklõdõ maradt a helyén. Egy, a „régi”iskolából származó zentanító szemináriumával egyidõben érkeztünk, akiütötte tanítványait, ha azok elkéstek a tanításairól.

Párizs elé elõször Salzgitterben, elsõ német barátnõm édesanyjánál

éjszakáztunk, aztán pedig tibetieknél Brügge-ben. Amikor Lille-benettünk, hirtelen mindenki elugrott, amint a vendéglõsné kövérkés uj jával

úon Kl rnposvl




a Rinpocse homloka közepére bökött. Azt mondta, hogy egy énytlátott ott. Párizs már akkoriban is Kalu Rinpocse munkájának központjavolt. Véget nem érõ étkezésekkel kényeztettek minket, és egy egészhónapot töltöttünk el a napényes Franciaországban. A polgárosodottranciák rémületére, Björn öcsém vezetésével velünk tartott egy erõsdánokból álló csoport, akik ott vettek menedéket. Útban Lyonelé pihenõt tartottunk Plaige-ben, egy kissé düledezõ kastélyban.

Egy évvel azelõtt tanácsoltuk Didier-nekés Chrisnek, hogy szerezzék ezt megKarmapának. Akkoriban Franciaországban

gyakran több kastélyunk volt, mint budd-histánk. Addig, amíg egy épület magán-tulajdonban volt, minden egyes ajtóértvagy ablakért adót kellett zetni, ésígy a enntartása nagyon sokba került,akkor viszont ha nyilvánosan használták,adómentes volt. A legjobb megoldás

az lett volna, ha a tulajdonosok az általukhasznált részt megtartják, a többi termet pedig a helyi centrumnakajándékozzák. Ez azonban csak ritkán vezetett mindkét él kölcsönösmegelégedéséhez. Ha nézeteltérések merültek öl, akkor a nyugatinyíltság alulmaradt a távolságtartó keleti tárgyalási stílussal szemben.Azokban az esetekben, amikor a tulajdonosoknak nem igazán az volta kívánságuk, hogy a tibetieknek ajándékozzanak valamit, azok végül

úgy érezték, hogy becsapták õket és kiköltöztek.Elsõ alkalommal beszéltek Aix-en-Provence-ban a buddhisták arról,hogy egy központot indítanak „Kalu Rinpocse számára”. Azt hittük,hogy rosszul hallunk, és elmondtuk nekik, hogy õt Karmapa küldte.A kagyüpáknak mind együtt kellene dolgozniuk és nem szabadnaszétorgácsolódniuk. Csak késõbb tudtuk meg, hogy a ranciák elor-dulásáért Akong Tulku volt a elelõs. Õ akart az európai buddhizmuseje lenni és állandóan írásos megerõsítést kért Karmapától, aki azonban

erre nem volt hajlandó. Mivel a ranciák egyáltalán nem bíztak AkongTulkuban, így ezzel Kalu Rinpocse karjaiba terelte õket.

Gylv Kmp mglj Kl rnpos




Aix-en-Provence-ben elavattak néhány szerzetest és apácát. Ezekután a központ elvirágzott, de szétesett a nyolcvanas évek elején, amikor egy szeszélyes amerikai láma elbizonytalanította õket. Alapjában vévesaját beállítottságuk tette õket sebezhetõvé. Túlzottan belemerevedteka buddhista erkölcsbe, és túl kevés örömöt sugároztak ki. Ez aligha adellenállóerõt és kitartást, és az érdekesebb emberek is távol maradnak.A Pireneusoknak nemcsak a szépségét élveztük,hanem megtanultunk ott néhány dolgot a keresztény-ségrõl és a buddhizmusról is. Dennis, a elemelkedettrancia polgárság gyer meke, szerzett nekünk egy

meghívót egy szuperpüspök-éléhez, aki összeveszetta Pápával, ezért egy darab öldet akart juttatnia buddhistáknak. Kalu Rinpocse mégsem tudtaelogadni az ajánlatot, egy másik ter ületet viszont – amely valóban alkalmas lett volna központnak – a tiszteletes nem akart odaadni. A két öregurategyütt látni, ahogy mindketten megtestesítették az

útjukon végzett munka eredményét, tanulságosabbvolt, mint a vastag lozóai könyvek: az egyik oldalona keresztény „elsõbb én”, amelynél minden a leg-személyesebb megítélés aranymérlegére kerül, a másikoldalon a buddhizmus közvetlen és erõeszítés nélküli „abban idõzni,ami van” állapota. Itt mindkettõ teljes kivirágzásában volt látható.

Következõ utunk egy Grenoble mellett élõ Schnetzler nevû pszi-

chológushoz vezetett. Kalu Rinpocse lámái, számunkra nagyon szokat-lan módon, a Schnetzler kórházában lévõ súlyos, pszichés betegeket„tanítványoknak” nevezték. Egyébként Franciaországban valószínûlegsenki nem tett többet a buddhizmusért, mint Schnetzler. Négy vagy ötontos központ közvetlenül az õ ügyességének köszönhetõ.

Kalu Rinpocse bhutáni lámákat akart Párizsban, Plaige-ben és Nizzá-ban hagyni. Noha õ mindig mindenkinek a cölibátus útját ajánlotta,itt egészen másként beszélt a szexualitásról: ha képesek lennénk ezt

a meditációban irányítani és helyesen alkalmazni, akkor a megvilágosodásegy vagy akár él év alatt elérhetõ lenne.

Kl rnposs püspök




Egy Nizza melletti borospincében valami egészen szokatlant éltemát. Miközben Pavo Rinpocse gazdag támogatói közül egy csoportnak a16. Kar mapa meditációt vezettem, hirtelen megjelent elõttem a térbenegy sárkány. Nagyon haragos volt, körülbelül két méter hosszú, átlátszóés minden részletében jól kivehetõ. Füstgolyókat újt rám, úgy támadott.A helyzet nagyon összetett volt. Francia tudásom nem volt éppen a legjobb, és ilyen ontos emberek elõtt nem hibázhattam. Az egyik üstgolyómár a torkomat kaparta, és a hangom már kezdett berekedni. Dea legontosabb az volt, hogy Buddha képviselõje nem veszíthet. Haa tanításokat megtámadják, akkor addig harcolok, amíg a veszély el

nem hárul. Anélkül, hogy az emberek észrevehették volna, mi játszódikle elõttük, azon a tudati szinten, amelyen a sárkánnyal találkoztam,Fekete Kabát vágókését és háromélû rituális gyémánttõröket mártottama sárkányba. Hosszú testébõl tûpárnát csináltam, míg végül remegvevisszahúzódott a sziklaalba. Csak késõbb ismertem el, hogy ez az én hibámvolt. Idegen erõtérrel hatoltam be a sárkány területére anélkül, hogy erreegy elajánlással elkészítettem volna õt. Mint mindig, amikor abban a sze-

rencsében van részem, hogy Szeretõ Szemeket, Fekete Kabátot vagy másBuddhákat látok, ez a sárkány is pont úgy nézett ki, mint ahogy ki kellettnéznie. Olyan volt, mintha egy kínai képeskönyvbõl ugrott volna elõ.

1974. szeptember elején utunk Angliában olytatódott. Az angol balol-dali közlekedés a kis utcákon hangulatos volt. Elõzésnél mindenesetre vigyáz-nom kellett, hiszen a mellettem ülõ utas – akit kitettem a szembejövõorgalom veszélyeinek – nagyon értékes volt. Kalu Rinpocse igazán

eloldódott Angliában, talán azért, mert neki már Indiából annyi mindenismerõs volt. Az emberek buddhizmus iránti érdeklõdése azonban nemvolt különösen nagy. Õk már korábban is láttak szoknyás érakat, éshallottak az újraszületésrõl. Így Kalu Rinpocse hagyta szabadon játszaniidõtlen jógitudatát, és egyszerûen csak élvezte a dolgokat. Sosem ogomelelejteni, hogy egyszer, amikor épp pisiltem, elhaladt mellettem ésa hátamra csapott egyet. Én majdnem lepisiltem a nadrágom, õ megmajd összeesett a nevetéstõl.

Londont, a korábbi világbirodalom õvárosát nem nyûgözte le KaluRinpocse. Úgy látszott, még élénken emlékeztek arra, hogy Indiát




mindössze ötezer katonával oglalták el. A nagyvárosoknak gyakran okoznehézséget, hogy megtartsák a központjaikat. A kisebbek ebben sike-resebbek, a nagyvárosokban azonban az emberek vagy azt gondolják,hogy már úgyis megvan mindenük, vagy eladták, hogy bármire istörekedjenek.

A Kham-Ház, Láma Csime központja megmûveletlen öldterületeneküdt egy idillikus dél-angliai alu mellett. Ott az emberek még törõdtekazzal, hogy az autóikat betolva indítsák be azért, hogy a kolostor nyugalmát ne zavarják. Törvényekbõl és korlátozásokból egyébként is jut bõven. Mégsem maradtunk sokáig. A következõ állomás Manches-

ter volt, ahol Kalu Rinpocse az elõadása kellõs közepén bejelentette,hogy most én ogok tovább tanítani. Mély hálát éreztem iránta. Ezegy igazi bevezetés volt az õ tudatáramlatába. Mialatt az elõadást tartot-tam, a tekintetemet olyamatosan el kellett terelnem a terem közepérõl,ahol egy egyébként teljesen átlagos kinézetû ér méregzölden világí-tott. Az esetet a mai napig sem tudom megmagyarázni, de ha hagytamvolna, hogy elterelje a gyelmemet, biztos, hogy nem sok lett volna az

elõadásból.Akong Tulku, aki Szamje Lingnek, egy Skóciában ekvõ központnak

volt a lámája, hamar skót-tibetivé vált éppúgy, mint a centrumegyszerû épületei és takarékos szemlélete. Akong Tulkunak mostaná-ban egyébként abban a kiegészítõ megtiszteltetésben is része van,hogy 1992 óta a kommunista kínaiaktól megkapta az „Élõ Buddha”címet, aminek az okára jobb nem is gondolni: vajon mit kell tenni

ahhoz, hogy az embert népének elnyomói egy ilyen kitüntetéssel jutalmazzanak?Csak az idõ volt igazán skót, szeles és esõs. Kalu Rinpocsének Szamje

Lingben sûrû programja volt, én pedig Edinbourgh-ban és Glasgow-ban adtam tanításokat, mindkettõ a maga módján a szegényes '50-eséveket idézte. Anglia drágán megzetett a korábbi gyarmatokért: az újalsóosztály a tengerentúlról mindenhol jelen volt. Kalu Rinpocse háromhétig maradt, így jutott elég idõnk arra, hogy a kolostor közelében

álló aházban meditáljunk. Több olyan emberrel ismerkedtünk meg,akik a hely kialakításában is részt vettek. A környék látnivalói közül




megmutattak nekünk többek között egy istállót, ahol Trungpa Tulkusokáig rejtõzött a rendõrség elõl, mielõtt Amerikába menekült volna.Trungpa akkoriban vékony és élénk volt, s kínai selyembrokátot viselt.A rendõrség ez idõ tájt épp a kolostor kábítószer-ogyasztását vettenagyító alá. Sok esemény vált azóta legendává, mint például az, amikor egyszer részegen egy hídon át egyenesen a „vicces áruk boltjába” hajtott.Azt mondják, nem tudta eldönteni, melyik irányba menjen, mert jobbraa barátnõje lakott, balra pedig a kolostora volt. A történet azért mégsemolyan vicces, mint ahogyan elsõre hangzik, mert a Tulku súlyosan meg-sérült a balesetben és részlegesen lebénult.

Trungpa Tulkuval csak egyszer találkoztunk, 1973 szeptemberében.Egy rancia mûvész, Xolotl ajánlotta, hogy utazzunk el hozzá Stockholmba.Ismerõseink a Néprajzi Múzeumból megengedték neki, hogy egyMilarepa életérõl szóló lmhez elhasználja kiváló minõségû tankáikat.A vele való találkozás maradandó benyomást tett ránk. Egy híres rinpo-csét méretre szabott öltönyben, régi évjáratú borokkal elszolgált luxus-étkezés közben látni, az újdonság erejével hatott. Az évek alatt ahhoz

voltunk szokva, hogy a lámák, akikkel találkoztunk, vörös ruhát hord-tak, józanok és szegények voltak. A helyzet nagyobb átállást kívánt, mintamivel tudatunk elsõ nekiutásra meg tudott volna birkózni. Az odaadásvalahol elmaradt az úton; mégis sikerült udvariasnak maradnunk.

Szeptember végén Kalu Rinpocsének tovább kellett utaznia Kanadába,ahol egyszer 1971-1972-ben már eltöltött egy teljes évet, igaz, nemönszántából. Akkoriban gazdag támogatójának nemkívánatos tanácsokat

adott éjszakai életével kapcsolatban, mire az megvonta tõle a visszauta-záshoz szükséges pénzt. Gyalcenen kívül Kalu Rinpocse most magávalvitte legkedvesebb lámatanítványát Trinlei Drukpát is. Amikor a repü-lõtéren várakoztunk, több jó jelet is kaptunk jövõbeni munkánkatilletõen. A tibetiek pletykáltak egy asztal körül, amelyen egy selyembeburkolt csomagocska eküdt, ami úgy nézett ki, mint egy tibeti szöveg.Régi megszokásból röviden a ejemhez érintettem, hogy elvegyem a jóenergiákat. A tibetiek megkérdezték, hogy jó érzés-e, ha megérintem.

Pár nappal korábban láttam náluk olyan relikviákat, amelyek a 15. Karmapaõ társnõjének bordadarabjaiból származtak, és azokon jól kivehetõ




mantraszótagok látszódtak. Azt válaszoltam, hogy olyan érzés, mintegy jó áldás. Erre mind elnevettek, mert a selyemkendõben angolbankjegyek eküdtek, amelyek akkoriban nagyobbak voltak, mint ma.„Ha még a pénztõl is áldást kapsz, akkor már semmi sem üthet ki balul – mondta Kalu Rinpocse –, és ha azt a két embert ott ráveszed, hogyidejöjjenek, akkor minden lény hasznára válhatsz.” Ezzel egy idejekoránmegöregedett munkás házaspárra mutatott. A ér úgy nézett ki, minthabányász lett volna, és úgy tûnt, egyiküknek sem lehetett könnyû élete.Fogtam magam, melléjük ültem, és elmeséltem nekik, ki az a KaluRinpocse. Nyelvjárásuk nehezen volt érthetõ, valószínûleg ugyanúgy,

mint nekik az én iskolai angolom. De a bizalom azonnal megjelent, éstíz percen belül Kalu Rinpocse asztalához ültek. Elogadták az áldását, ésa Rinpocse boldog volt.

Röviddel a elszállás elõtt volt még egy harmadik, különleges jel is.Amikor egy bécsi lánytól elbúcsúztam, és összeérintettük a homlokunkat,hirtelen megjelent elõttem Európa térképe, rengeteg ényes ponttal – õleg középen és keleten –, és tudtam, hogy jövendõ központjaink ott

ognak virágozni.Õsszel Hannah-val a Rajnától keletre ekvõ területeken korábbi

munkánk nagy részét meg kellett ismételnünk. Saját, közeli tanító-tanít-vány kapcsolatunk a Kagyü Vonalon belül hosszú évek óta valójábana ejlõdés egyik akadálya volt. Természetesen csodálatos volt, hogyKalu Rinpocsét és késõbb magát Karmapát is elvihettük mindenhováa barátainkhoz, és nem is hagyhattuk volna, hogy a rinpocsék egyedül

utazzák be Európát. De amikor mi nem voltunk ott a központokban,az emberek sokkal kevésbé hangolódtak rá a vonalra, és a céltudatosságszinte teljesen hiányzott.

Szivárványokkal teli égbolt alatt 1973. október 17-én, útban Amerikába,leszállt Karmapa Londonban és sok idõt szakított az áldásra. Egyébkéntteljesen el voltunk oglalva az utazásokkal, a tanításokkal, az egyre növekvõlevélhalom megválaszolásával és a szükséges pénz elõteremtésével. Kop-penhágában sajnos hátráltatott minket egy Szikkimbõl érkezett szeszélyes

láma, akit késõbb továbbküldtek Stockholmba. Egy további áthelyezésután ma San Franciscóban gondoskodik arról, hogy a pletykagyártás




olyamatosan üzemeljen. Kalu Rinpocse „ajándékozta” õt a központnak,és ez elsõsorban Hannah-nak került rengeteg idejébe.

Nagy örömömre most már Európa erõteljes szíve elkezdett dobogni.Németország északon, délen és középen is ébredezni kezdett. Elsõmüncheni csoportom ugyan Dél-Amerikába költözött, hogy ott a dzsun-gelben éljenek, de Duisburgban, Hamburgban és Kiel közelében issok izgalmas dolog történt. Éreztem a nagy ejlõdés lehetõségét. Mintminden más ebben az országban, a buddhizmus is erõteljes lesz.



JÖN KarMaPa35

Karmapa gépe, 1974. december 10-én leszállt Oslóban. A lámák,akik elõtte itt jártak, már megmutatták az irányt, és mindentelõkészítettek. Most azonban Minden Buddha Aktivitása maga

jött el azért, hogy a világ e gyönyörû részétgazdagítsa. Már a repülõtéren minden vibrált az

energiától. Átrohantunk a vámon Karmapához,és áldása teljesen magával ragadott minket.Erõtere megrázott, mint mindig. Így utólagvisszagondolva: szép kis show lehetett.Szokásos, használt katonai ruhámban a magasrangú vendéget rozsdás Volkswagen buszunk-ban a vezetõ mellé ültettem egy túl magas

párnára. Aztán miközben nagy sebességgel haj-tottunk át Oslón, Karmapa majdnem bevertea ejét a tetõbe, amíg rá nem jöttünk arra, hogyel kell venni alóla a párnát. Lodi Serab, Kar-mapa kísérõje, udvariasan megemlítette, hogyAmerikában jó autók vannak. Arra utalt, hogyaz USA-ban kényelmes, több méter hosszú,méregdrága luxusautókban vitték õket. Ott gazdag adakozókból volt

elég, és az egyesületek is készen álltak arra, hogy eladósodjanak.A gazdag adakozók ellen nem volt semmi kiogásunk, de eladósodni sem-

harmadik fejezet

Jön Karmapa

Gylv Kmp mgmj Fk Koon




milyen körülmények között nem akartunk. Mint egy ízig-vérig észak-európai, így válaszoltam: „Azokkal a lakkozott ládákkal odaát sem vezetni,sem ékezni nem lehet, de nézd meg, mit tud itt egy öreg autó!” Ezutánaz európai autógyártók tiszteletére csináltam egy-két csúszásbemutatóta behavazott utcákon. A hotellel azonban még a legnagyobb sznobokis elégedettek lettek volna. Az óriási épület Észak-Európa legismertebbsíparadicsomában, a Holmekollen hegyen helyezkedett el. Mindaz, amita szálloda tulajdonosai ingyen a rendelkezésünkre bocsátottak, mindenszinten örömünkre szolgált, nekik pedig nemes belépést jelentett a mivilágunkba.

Barátaink nagyon nagy izgalommal várták Karmapa érkezését. Miutánrengeteget meséltünk róla, most élõben találkozhattak vele. Karmapaazonnal megáldotta és nem sokkal ezután meg is nyitotta õketa Fekete Korona által, amit itt mutatott meg elõször Európában. Azehhez kapcsolódó Védelmezõ-beavatáson áldott mustármagokat szórt

szét a teremben. Ezek ekete Karmapa-piru-lákká váltak, amint az emberek a kezükbe

vették õket. Karmapa ugyanúgy köszöntötteEurópát, mint amikor a régi idõk KarmapáiKínába látogattak, és „vendégajándék” gyanántcsodát mûveltek.Mikor az új élményektõl mélyen megérintveés eltöltve mindenki elment, akkor jött elHannah és az én idõm Karmapával. Teljesen

eggyé olvadhattunk vele, és úgy mutatta megnekünk önmagát, mint soha azelõtt. Maga melléállított egy képet, amely díszítés nélkül, életnagy-ságban ejezte ki idõtlen tudatállapotát, és azt kér-dezte: „A kettõ közül melyik vagyok én?” Majdösszecsavarta a képet, és nekünk adta. Ami ezután

a Mahamudra-tanítás után következett, az szinte még ennél is nagyobbajándék volt: Karmapa elmesélte nekünk az élettörténetét. Festõi leírással újra

elelevenítette elõttünk az erõteljes Kelet-Tibetet, amelyre Norvégia olyany-nyira emlékeztette õt. Mesélt a nemzetségérõl: az átadásaikról, a szerelmeikrõl

a k közül mlyk vgyok n?



JÖN KarMaPa37

és a harcaikról. Majd a történetben elidõzött hét bátyja közül a legerõsebbnél,aki otthon, amikor átlovagolt a kapu alatt, átkulcsolta lábaival a lovát,majd megragadott egy gyûrût a eje ölött, és a lóval együtt elhúzta magáta magasba. Karmapa egész, erõs testét megrázó, mennydörgõ nevetésselmutatott a saját ejére, és ezt mondta: „Én voltam a legkisebb közülük, demost én vagyok az egyetlen, akinek még van haja!”

A program háromnapos volt, erõteljes Korona-szertartásokkal és egylélegzetelállító Karma Paksi, azaz 2. Karmapa-beavatással. Minden elõírásellenére sikerült Karmapa rengeteg madarát karantén nélkül áthoznunka vámon. Azt akarta, hogy mellette legyenek, és titkárának addig nem

hagyott nyugtot, amíg a ketrecek a teremben nem voltak.Sikerült az, amit legeslegjobban kívántunk. A látogatás családi talál-

kozóvá vált. A tibetiek rugalmassága és barátaink odaadása a nyitottságolyan szintjét hozta létre, ahol igazi átadások történhetnek. Karmapa úgyragyogott, mint a Nap. Minden pillanatban történt valami jelentõs, éserõtere áttört minden határt.

A Stockholmba vezetõ úton szükség is volt a jó együttmûködésre.

Annak a sápadt, svéd lánynak egy közeli barátja látott vendégülminket egy éjszakára, aki egykor Muktananda tanítványa volt, és akineksegítségével megvettük a dél-svédországi tanyát. Karl Birgernek hívták, ésaz a ajta ember volt, akitõl libabõrös leszek. Svédország nyugati partjárólszármazott, és nagyon el volt keseredve, mert a Kirlián-otózás tech-nikáját még Kirlián elõtt eledezte, de nem szabadalmaztatta.

Mindannyian egy csodálatos napot töltöttünk Karmapával. A busz

Norvégia és Svédország havas erdein haladt keresztül. A határnál a vámo-sok rajtunk kívül mindenkit átkutattak – még a madarakat sem vettékészre –, így néhány órával késõbb elértük Karl Birger elhagyatott aluját.Nem messze eküdt Mora városától, ahol rétegelt acélból nagyon éleskéseket készítenek erdei munkások számára. A alu egy szennyezett ipar-vidék közepén eküdt, már a ákat is kivágták. Birger most ide akart egyszellemi centrumot építeni, ahol nyilvánvalóan õ maga lett volna guru.

Amikor megérkeztünk, semmi, de semmi nem volt elõkészítve. Amíg

Karmapa Oslóban tartózkodott, Karl többször is meghívta õt, ennek elle-nére megérkezésünkkor egyedül volt egy hideg házban, és a szekrények




üresen tátongtak. Így elsõ dolgunk az volt, hogy Karmapának valamiételt szerezzünk, mivel útközben egyszer sem álltunk meg, hogy lassúbuszunkkal minél gyorsabban haladjunk. Fogalmam sincs, hogyan csinál-tuk, de sikerült. Mivel korábbi életeimben minden módon a nõi Budd-hákat szolgáltam, anélkül értem meg a boldog 52 éves kort, hogy

valaha is õznöm kellett volna. Mégis sikerült valamiélig-meddig ehetõt összehoznunk Karmapa számára.A házitündéreknek, Akong Tulkunak és Lodi Serab-nak, sikerült átváltoztatniuk az alapanyagokat. Akimég ezenkívül is akart enni valamit, az kaphatott

tavalyi zabpelyhet.A következõ napok már stílusosan teltek.Az európai kultúra nyújtotta legnomabb dolgok-ban volt részünk. Nyikita Tolsztoj, egy idõsebb, deerõteljes öregúr – az azonos családnevû orosz íróközvetlen leszármazottja – volt a házigazdánk. Õ ésa szép Diana, a Volvo cég pénzével a háta mögött,

jól egymásra találtak. Egy Uppsalától északra ekvõ,rokokó stílusú kastélyba hívtak meg minket, ami

egy ízlésesen elépített, óriási, sárga építmény volt. A kastélynak méteresvastagságú alai, titkos lépcsõi voltak, és minden sarokban egy lovagipáncél állt. Az igen gazdag épület gon dozottsága jól mutatta, hogy a své-dek – bár az utóbbi háborúkban mindenhová adtak el egyvereket – távol tartották magukat a vitás helyzetektõl.

Az elsõ éjszaka drámai volt. A második emeleten laktunk, Karmapaszobájától pár lépésnyire. A szobák vastag tölgyaajtói egy világoszöldolyosóra nyíltak. Mikor már mindenki elaludt, hirtelen egy hangos kiáltástés elboruló bútorok robaját hallottuk a mellettünk levõ helyiségbõl.A mindig nálam lévõ bajonettel együtt kiugrottam a olyosóra. Akkoribanminden további nélkül elképzelhetõ lett volna egy kínai merénylet Kar-mapa ellen. Azonban, akit ott találtam, nem egy Mao-egyenruhás elvtársvolt, hanem a holtsápadt Akong Tulku. A szobájában egy kezet látott

lebegni, amelyet egy hölgy követett, levágott ejével a hóna alatt. Azonnalbe akartam menni a szobába, mivel ilyen hölgyet még sosem láttam,

a nv B



JÖN KarMaPa39

de Karmapa visszatartott, és azt mondta: „Ezt én intézem el!” Bementa szobába, és szétszórt néhány rizsszemet. Másnap aztán a buszon azt kér-dezte: „Tulajdonképpen mi volt a múlt éjjel különlegessége?” Azt válaszol-tam: „Miért nem engedted, hogy megnézzem azt a hölgyet?” De Karmapagyelmen kívül hagyta a kérdésemet, és annyit mondott: „Akong Tulkuvolt különleges. Miután azt mondtam, minden rendben lesz, élelemnélkül elaludt. Ez az igazi bizalom, amelyakkor jön létre, ha az ember elõzõ életébensokat meditált a lámáján”. Aztán megáldottegy olyan meditációval, amelynek során

a test öt centrumában lévõ öt Karmapánmeditálunk, és amely elõször csak tíz évvelkésõbb merült el újra a tudatalattimból.Gyakran raktározott el így benyomásokatHannah-ban és bennem, amelyek általmind a mai napig még a legbonyolultabbhelyzetekben is tudjuk, mi az õ kívánsága.

Nem sokkal ezután újabb esemény adott okot az izgalomra. A Stock-holm és Uppsala közötti ebéd után, amelyet – úgy tûnt – Karmapa nemakart beejezni, túl késõn vettük észre, hogy a busz dél helyett észak elétart. A program, amire már biztos, hogy nem értünk volna oda, délutánralett meghirdetve. Ezért amilyen gyorsan csak lehetett, elõrementemegy kölcsönzött Volvóval. A stockholmi kultúrház üléstermében a majd-nem kétezer vendég már tûkön ült. Anélkül, hogy eledeztem volna

a hangszórókat, ott tartottam õket a következõ órában, amíg Karmapa megnem érkezett. Most már Karmapára és a Korona-szertartásra is jól el voltakkészítve. Nagyon nagy öröm volt ennyi várakozóval dolgozni, a svéd tudá-som pedig ritkán volt jobb, mint akkor.

Karmapa látogatást tett a stockholmi püspöknél, egy magas, méltó-ságteljes és számunkra igen szimpatikus embernél. Sokkal nagyobb szívevolt, mint pireneusi kollégájának, és tényleg szeretett volna tenni valamitmásokért. De azért itt is jól látszottak a kereszténység és a buddhizmus

közötti különbségek. Míg Karmapa képes volt arra, hogy mindig spon-tán és erõeszítés nélkül, az adott pillanatban a lények javára a legjobbat




tegye, addig a püspököt pusztán a szándék, hogy jót akart tenni, mindigelválasztotta a lényektõl. Egy hal másképp úszik egy zacskó enyvben,mint a tengerben, és csak az, aki magában a tudat nyíltságában bízik, van jelen az „itt és most”-ban.

Gondoskodtam arról is, hogy Karmapa megnézze az északi országokisteneinek lakóhelyeit. Gyerekkoromban a mondák hõseihez hasonlítot-tam magamat. Az üres érzelgõsség és a mély zavarodottság korábanbátorságuk és rendíthetetlenségük sohasem volt ennyire példaértékû.Mindenki csodálkozott, hogy minden tanítót, aki minket meglátogatott – Karmapát, Kalu Rinpocsét és Gelongma Palmót –, Holger Danskéhoz,

Kronborg kastélyába vittem, és a ényképét megáldattam a Dalai Lámávalis. Ha leordítjuk Holger nevét, azt jelenti: „Óriás Roland”. Õ vertemeg az arabokat i.sz. 998-ban a Pireneusokban. Egyike volt kedvenctörténelmi hõseimnek. Egyedül Kalu Rinpocse volt az, aki láthatóan nemkedvelte õt. Azok a hadvezérek is a példaképeim közé tartoznak, akikötszáz évvel ezelõtt kiûzték a törököket Európából, és így megõriztékszabadságunkat. Kapcsolatom Holger Danskéval egy 1973-as kronborgi

látogatásunkkor keletkezett, amikor egy eladó hirtelen minden külsõ oknélkül, de láthatóan transzban, az asztalon lévõ összes áruját odatoltaelénk, majd tágra nyitott szemekkel mutogatott a ülére, és egyre csak eztismételgette: „Teleon Holger Danskétól, teleon Holger Danskétól!”

Mialatt a dél-svédországi Karma Lingben tartózkodtunk, életünk egyikontos szereplõje hagyott itt minket. Mielõtt Oslóba indultunk, Hannahédes-anyja több kérdést is eltett nekünk a halálról. Hannah tudatában

meg is jelent róla egyszer már egy kép, ahogy holtan ekszik Koppen-hágától északra ekvõ villája bejáratánál. Hasonló álma volt Stockholm-ban is. Egy szobában ültünk Karmapával, amikor jött a hír, hogyHannah édes-anyja szélütést kapott, és minden ájdalom nélkül meghalt.Karmapa azonnal elkelt, kiment a csûrbe, ahol elõtte már egy oltártkészítettünk, és megadta neki a Tudatos Halált. Ez azt jelenti, hogy kap-csolatot létesített a halott tudatával, és azt egy Tisztaöldre küldte. Ígynevezik azt a tudatszintet, amely túl van az „én”-rõl alkotott elkép-

zelésen. Ez egy olyan állapot, ahonnan nincs többé visszaesés. Karmapamély jelentõséget tulajdonított annak, hogy Hannah édesanyja melyik



JÖN KarMaPa41

idõpontban és milyen módon halt meg. Valamivel késõbb meglepõmódon egy Mindenható Óceán-beavatást adott az õ nevében. Ez a beava-tás összekötötte minden jelenlévõ tudatát Vörös Buddha és társnõjénektökéletes együttérzésével.

Másnap Karmapa ismét megmutatta Fekete Koronáját, miközbena szél a havat a pajta résein be-beújta. Jó néhány barátunk ült ottvastag takarókba burkolózva. A centrum kandúrja – egy gyilkológép, akiminden kis állatot elkapott – besurrant Karmapa köpenye alá. Már mind-annyian megeledkeztünk róla, mikor Karmapa a szertartás után szélesmosoly jelent meg arcán. Felemelte a ruháját, és az állat tántorogva jött

ki alóla. Attól ogva vegetáriánus lett, és többé nem vadászott. Azért ér-asságának örömeit és jó ormáját mégis meg tudta tartani, nem úgy, mintKalu Rinpocse macskája Szonadában.

Koppenhágában minden jól elõ volt készítve. Ezúttal alaposanelújítottuk az „Aktív Egyetem” épületét. Karmapa szobáját különösenszépre készítették el, mégis, amikor belépett a helyiségbe, rögtön aztkérdezte: „Miéle hely ez?” Azonnal negyvenegy okos láza lett és egy

tályog nõtt a combján. Mindannyian nagyon megrémültünk. Senki semértette, mi történt. Aztán kiderült, hogy Dániautolsó hóhérja a XIX. században ebben a helyi-ségben lakott. Késõbb a házban nyulakat vágtakle, és a bundájukból kesztyûket készítettek. Már korábban is eltûnt nekünk, hogy a ház vibrációjanem a legjobb. Amikor a munkák kezdetén

a olyosón lévõ, rosszul zárható és nagyon szûkvécéket kellett használnunk, gyakran dõlt ránkegy-egy kábítószeres, injekciós tûvel és gumivala karján. De azt hittük, hogy a szép, nomtapéták megtisztították a helyet.Nem sokkal azután, hogy a tályogot elnyi-totta egy orvos, Karmapa megmutatta, hogy aGyémánt Út hogyan alakít át minden energiát.

Ahogy elült trónjára, a ájdalmat és a betegségetegy sugárzó mosollyá változtatta, amely az egész

a fjlm s bgsggy sgz mosolly vloz




teremben érezhetõ volt. Végül áldást adott. Az ott készült lmen jóllátható, hogy miután megérintett, szinte teljesen öntudatlanul tántorgokvissza a helyemre.

Karmapa Koppenhágában töltött tíz napja hasznosan telt. A központmindig tele volt. Két nappal karácsony elõtt Karmapa nyilvánosan is meg-mutatta a Fekete Koronát. Amint a ejére tette, az egész terem minda kétezer emberrel együtt olyan lett, mint egy kristály. Mindenki vissza-tartotta a lélegzetét, és minden mozdulatlanná vált. Amikor másodszor isa ejére tette a Fekete Koronát, látóterem szélén valami óriási mozdultmeg, és csak néhány másodperccel késõbb jöttem rá, mi is történt: régi,

egyetemi társam, az izlandi, két méter magas és vörös körszakállas Sigvaldi,teljesen részegen ott állt az emberek elõtt, és vadul hadonászott összevissza.Nem volt vesztegetni való idõm, mert elveszett volna a pillanat ereje.Felugrottam, összecsomagoltam, és a hátamra véve visszavonszoltam oda,ahol én ültem. Mindez olyan gyorsan történt, hogy szinte senki sem vetteészre. Az átadást zavartalan maradt.

Minden nagyon szokatlan volt és nem túl „dános”: mikor már bezártak

a boltok, és nem lehetett több karácsonyi ajándékot vásárolni, az emberekmég órákat álltak sorba, hogy Karmapától áldást kapjanak. Sajnos akkor elelejtettük reklámozni Dánia máig is legnagyobb buddhista eseményét.De még ma is jönnek emberek a központunkba, akik azt mondják: „Az azember a Fekete Koronával, megváltoztatta az életemet”.

A karácsony és 1975 szilvesztere Karmapa jegyében telt el. GelongmaPalmo boldog volt, hogy ezúttal néhány apácát és szerzetest is el kellett

szentelni. Közöttük volt a svéd Maria is, aki Karma Ling-i adománya utánteljesen lerontotta a helyet. Még ha ezek az emberek Buddha ruháibanünnepélyesen is néztek ki, én ismertem õket, és túlságosan korainak talál-tam az egészet. A tibetieknek a bordó szerzetesi ruha kötelezõ a képzésükalatt. Gyakran épp a legerõsebbek veszik öl azért, hogy ezáltal életükbentovábbejlõdjenek. Nyugaton viszont inkább azokra jellemzõ ez, akiknem boldogulnak az élet gazdagságával, ezért választják a cölibátust.Elenyészõ azok száma, akik sokáig kibírják ezt az állapotot. Abból a tíz

õbõl, akik akkor ezt az utat választották, mára senki sem maradt. Debiztos, hogy hasznos volt, különben Karmapa nem engedte volna.



JÖN KarMaPa43

Amerikában, Norvégiában és Svédországban Karmapa állandó kísérõjeTenga Rinpocse volt, akit azonban Karmapa soha nem kért meg, hogytanítson. Tenga Rinpocse az elsõ elkérést Koppenhágában kapta, ahola ma sokak által gyakorolt 8. Karmapa meditációt tanította, és nekem jutott a megtiszteltetés, hogy ordítsak.

December 28-án Karmapa ismét megmutatta a Fekete Koronát a zsú-olásig megtelt teremben. Megajándékozta a látogatókat a mindannyi-unkban benne rejlõ Buddhával való találkozással. A Fekete Koronaor máján keresztül olyan nyitottság jön létre, mely lehetõvé teszia tudat legmélyebb rétegeinek megtisztítását és gazdagítását. Két ontos

szútrájában maga Buddha is megjósolta Karmapát és a koronáját. Az átadáserején keresztül mindenki, aki a szertartáson jelenvan, három életen belül eléri a megszabadulást.Még a Gyémánt Út egyéb hatékony módszereivelösszehasonlítva is egyedülálló ez a gyorsaság.Karmapa rövid tanításokat adott, mert az angolapáca, aki ordított, nem nagyon tudott tibetiül.

Képtelen volt arra, hogy közvetítse Karmapaközvetlen jógitudatát, könnyen vált moralizálóváés merevvé. Ezért Karmapa még több áldástés személyes interjút adott. Majdnem mindennap talált alkalmat arra, hogy beavatásokat ésmenedéket adjon. Sokan tették le a Bodhiszatt-va-ígéretet is, hogy minden lény javára elérjék

a megvilágosodást.Karmapa többször kérte, hogy ejtsük útbaa koppenhágai követségi negyed egyik utcáját.Ma éppen ott található központunk, amely kétnagy szecessziós stílusú épületbõl áll. Azzal is nagy örömet okozott, hogykétszer meglátogatta a szüleimet: elõször egy ebédre egész kíséretévelegyütt, aztán „csak úgy”. Amikor a Seeland-sziget északi részére ér keztünk,hirtelen megkérdezte Hannah-t, hol lakik az édesapja. Épp csak egy kilo-

méternyire voltunk onnan, így azon a napon õ is különleges vendégetogadhatott.

Kmp mnk




Karmapa madarakhoz való viszonya minden elképzelést elülmúlt.Mivel én kiejezetten szenzuális típus vagyok, hacsak tehetem, szeretemmegérinteni a dolgokat, hogy teljesen megtapasztaljam azokat. Nemsokat oglalkoztam ezekkel a kicsi és törékeny tollpamacsokkal. Karmapaviszont gondoskodott „átképzésemrõl”. Mindez teljesen magától történt.Amikor olyan európai városokba vittük el, ahol elõtte még sohasem járt, gyakran azt mondta: „Tegyél csak ki ott!” Magával vitt minketa következõ sarokig, ahol a város legnagyobb díszmadár kereskedéseállt. Amikor már bent volt a boltban, egy pillanatig hallgatózott,utána azt mondta: „Ott az a madár meséli a legszebb dolgokat, de az

a másik csupa butaságot beszél”. Bedugta a kezét a ketrecbe, és aza madár, amelyiket kiválasztott odarepült hozzá. A madárkereskedõk,akik korábban még sosem láttak ilyet, gyakran jócskán engedtekaz árból.

Mi voltunk az elsõ nyugati tanítványai, és egyben, mintha a gyerme-kei is lettünk volna, ezért bármikor odamehettünk hozzá, így sok izgal-mas dolgot láttunk és hallottunk. Késõbb megtudtuk azt is, mit csinált

a madarakkal. Mantrákat mondott, hideg és meleg levegõt újt rájuk, ésígy szólt: „Megtanítom õket meditálni”. A Karmapa madaraira elügyelõ Joel Wiley – egy amerikai, akinek elég jó ízlése volt ahhoz, hogy üligbeleszeressen Hannah-ba – egy csomó alig hihetõ történetet mesélta madarakról. Késõbb aztán ezeket gyakran a saját szemünkkel láttuk,vagy éppen maga Karmapa erõsítette meg az elbeszéléseket. „Fõlega sárga pintyek és a kanárik azok, amelyek gyakran Bodhiszattvák.

– mesélte Karmapa – Nézd, hogyan gondozzák egymást, ha valamelyikbeteg! És nem esznek olyan magokat, amelyekben érgek vannak,nehogy szenvedést okozzanak a parányi állatoknak.”

Útban Németország elé Karmapa megáldotta az újonnan indítottcentrumunkat Rødbyben, és még egyszer elmentünk a „Csend Házába”,oda, ahol Kalu Rinpocse hallgatói kimenekültek az elõadásról. Felbuk-kanásunk ezúttal a házirend rovására ment. Társaságunk jógistílusa kirán-totta a talajt a jó szándékú, de mégis theraváda beállítottságú emberek

alól. Amint a lámák eledezték a vegetáriánus konyhát, elszaladtak ésboltban vásárolt bontott csirkékkel tértek vissza. Hangosan beszélgettek



JÖN KarMaPa45

és nevetgéltek, amit nem volt szabad, én pedig éjjel kettõig tanítottam,holott este 11-kor már mindenkinek aludnia kellett volna.

Egyértelmû volt, hogy Karmapának volt valami szándéka a németekkel!Amikor kevesebben jöttek, akkor is többször megmutatta a Fekete Koronát.Kiel közelében néhány pszichológus és orvostanhallgató nyílt meg a tanításokra.Tetszett az együttérzésük, az õszinteségük és az ere jük, viszontláttam azokata gyengeségeket is, amelyek a Gyémánt Útnakminden or szágban nehézségeket okoznak: õkaz önállótlan és elégedetlen emberek. Ahe-lyett, hogy örömtelivé váltak volna, hogy saját

véleményük lehet a dolgokról, inkább másoktanítóiról pletykáltak, és ezzel tették tönkre aközös bizalom érzését. Ez egy olyan savanyúembertípus, aki szívesen játszik „templomos-dit”, s a tanítót és a barátokat elsõsorban azérttiszteli, amit nem tesznek, vagy nem mernekmegtenni. Az erõteljes képességek inkább elbi-

zonytalanítják õket, és a számukra legszentebb dolog leginkább egy temetõrehasonlítana. Már akkor elhatároztam: olyan õszintén ogok élni, hogy az ilyenemberek visítva rohanjanak el tõlem – és ez nap mint nap sikerül is.

Karmapa mindent megtett, hogy Európa német nyelvû részeihez valóerõs kötõdésemet még jobban megerõsítse. Gyakran kért meg, hogyképviseljem õt ezeken a területeken. Attól a pillanattól kezdve, amikor õ, a Kívánságteljesítõ Drágakõ ezt mondta, a kötelék megbonthatatlanná

vált, és az azóta eltelt évek alatt csak tovább erõsödött. A családomdán-norvég származású, de Dél-Jütlandban lakott, és csak az 1920-asnépszavazás után lett dán. Az apám 50 német nyelvkönyvet írt, hogya II. világháború után a dánoknak ismét tanítható legyen a német nyelv.Karmapa tehát egy régi köteléket erõsített meg, és ma sehol sincsenek jobb barátaim, mint Németországban. Ez a világnak az a része, ahola legtöbb idõt töltöm.

Lübeckhez közeledve Karmapa mondott valamit, amit sem elõtte, sem

utána nem hallottunk tõle: „Itt voltam már egy korábbi életemben”. És ezttényleg így is gondolta. Egy pillanatra Johann Sebastian Bachra gondoltam, de

Kmpnk vol vlm sznk nmkkl!




nem tudom, a többieknek mi jutott eszébe. Aztán Németországon keresztül – amelyért most már én eleltem – továbbutaztunk a teozóus hölgyekhezHollandiába.

A németek különösen alkalmasak a Gyémánt Út gyakorlására. Erõsérzéseik vannak, amelyeket el lehet használni és át lehet alakítani.Hollandia ezzel szemben inkább egy „Mahajána-ország”. A hollandokmindkét lábbal a öldön állnak, és „túl racionálisak”. Ez érezhetõ volt.A közép-európaiak azért mentek Karmapához, hogy megérintse éseltöltse õket, míg a hollandok és az angolok elsõsorban tudást akartak el-szedni. Hogy a belgák mit akartak, azt senki sem értette, a ranciáknál pedig

gyakran elég volt az erõteljes elõadás, a dolgok külsõ kerete. Amíg Közép-Európában a vágy áll elõtérben, addig a „peremállamokban” inkábba büszkeség és a zavarodottság jellemzõ.

Amszterdamban, a „Kosmos”-ban majdnem minden balul ütött ki.A kultúrház legelsõ emeletén hasist árultak. Karmapa már a bejáratnálGyémánt Tudat százszótagú tisztító mantráját kezdte el ismételgetni, aminem számított jó jelnek. Ahogy mentünk el a terembe, ahol Karma-

pának a Fekete Koronát kellett volna megmutatnia, az emberek olyangyelmetlenek voltak – vagy annyira tele voltak nyomva drogokkal –,hogy úgy kellett élretaszigálnunk õket, hogy Karmapának utat csinál- junk. Az elõkészületeknél lehetetlen volt csendet teremteni: az emberekegyszerûen továbbra is beszélgettek. A kíséret tiszteletreméltó tagjai,Gelongma Palmo és Akong Tulku ugyan megpróbáltak mondani valamita színpadon, de senki sem gyelt rájuk. A helyzet elviselhetetlenné

vált, mégis kár lett volna Karmapát anélkül kikísérni, hogy megáldanáaz embereket. Így hát néhány korláton keresztül elmásztam a színpadra,és egyszerûen rákiabáltam a tömegre. Ezt már megértették, és pár pil-lanattal késõbb minden elcsendesedett. Érdekes módon kevéssé hízelgõkiejezéseim nem váltottak ki haragot senkiben, sõt a legtöbben ottmaradtak a végén a meditációra is, amit én vezettem. Bár az eredeti gon-dolat az volt, hogy Tibet-Nyugat kapcsolatokat építsünk ki, ettõl kezdveminden atalért és hosszúhajúért, én eleltem.

Párizsban, Karmapának nagyon népszerûek voltak az elõadásai, csak úgynyüzsögtek a hírességek és a elsõ tízezer tagjai. Öröm volt látni azt, ahogy



JÖN KarMaPa47

a ranciák, rájuk nem jellemzõ módon együtt dolgoznak. A szertartásokraa legelõkelõbb szállodák nagytermeiben került sor. Belépõdíjat szedtek,amit otthon már nekünk is meg kellett volna tennünk, hiszen hosszútávon tarthatatlan, hogy a központ motorját alkotó néhány ember álljaaz összes költséget. Senki sem képes állandóan adósságok között élni.Kevésbé tehetõs barátainkat Hannaval csempésztükbe a termekbe. Néha õk is tudtak zetni, de azoknak,akiknek csak ritkán volt munkájuk és Karmapát min-denhová követték, természetesen segíteni kellett.A színpadok mindenütt egyormák voltak.

Középre egy nagy trónt állítottak Karmapának,tõle jobbra ültek a vörös ruhás tibeti szerzetesek,balra pedig a ekete ruhás zen szerzetesek a helyiközpontokból. A teremben a germán világtól eltérõmódon egy idõsebb, polgárosodott réteg jelentmeg. A atalság lázadása itt nyilvánvalóan nem voltolyan átütõ, mint Észak-Európában, mert a ata-

lok nagyon jól neveltnek látszottak. Tudták, hogya kenyér melyik oldalán keressék a vajat, és inkábba ennálló rendszeren belül, mint azon kívül találtákmeg a számításukat.

Arnaud Desjardin, aki a rancia nyelvû „La Voi du Diamant”(A Gyémánt Út) – címû, az elsõ, és eddig utolsó rancia nyelven kia-dott könyvünk – elõszavát írta, több elõadás elõtt mondott bevezetõt.

A tibetieket pár évvel azelõtt „edezte el”, és nagyon lelkesedett értük.Mesterien elkészített lmjei és könyvei nagyszerûen eltalálták az akkoriidõk ízlését, így Kandzsur Rinpocse és Kalu Rinpocse kolostorai meg-teltek jómódú ranciákkal. Miközben Karmapa a Fekete Korona szer-tartást tartotta, a zen és a tibeti buddhizmus közötti különbség sokkalnyilvánvalóbbá vált, mint ahogy azt szavakkal le lehetett volna írni.A zen szerzetesek halálkomolyan és szálaegyenesen ültek ekete ruhájuk-ban, míg a tibetiek úgy néztek ki, mint sok kis vörös kupac. Suttogtak,

nevetgéltek és rizzsel dobálták egymást. Néha még a „legszentebb”alkalmakkor is elaludtak.

B-kvs




A buddhizmus sokszínûsége még érzékelhetõbbé akkor vált, amikor a zen tanító, Deshimaru szentélyébe hívtak meg bennünket, amely egy-kupolás építmény volt, egy párizsi ház hátsó udvarán. Elõször a tibetiekénekeltek néhány jókívánságimát, aztán a zenesek a Szív Szútrát, miközbenütemesen hajlongtak elõre, és egy gongot ütöttek, ami egy kicsit katonás-nak, de fottnak hatott, majd megint teljesen mereven ültek. Aztán amikor a tanító körbement és egy lapos bottal a hátuk elsõ részére ütött – ami csakébren tartotta õket, de nem ájt nekik –, a mi csoportunk már nem bírtatovább. Elõször Puncog, aki a legatalabb volt, aztán a többiek is, egyika másik után, a köpenyüket a ejükre húzva gurultak a öldön a nevetéstõl.

Csak Karmapának sikerült rezzenéstelen arccal ülnie.Deshimaru nem volt tipikus japán, és mint a legtöbb szamuráj,

erõteljes európai vonásokkal rendelkezett. Nagyvonalú volt, nyitotta nõk és a bor nyújtotta örömökre, Karmapának pedig néhány nagyonszép tibeti Buddha-szobrot ajándékozott. Ezután a mostanában beindí-tott plaige-i kolostort látogattuk meg, ahová elképesztõen sok helybeli jött el. Bizonyára úgy hallották, hogy Karmapa valamiéle pápa. Ott

megadta Hannah-nak és nekem a Mahamudra-átadást, és mindannyiankaptunk egy Mindenható Óceán-beavatást. Ez úgy hasított belénk, mintegy villám, és órákig tartott, mire világi szinten újra használható lettem.

Január közepén Karmapa a Pápa meghívására két napra Rómábarepült. Ez nem hatotta meg különösebben a tibetieket, és a tõlük meg-szokott õszinteséggel csak annyit mondtak, hogy a Pápa öregnek ésáradtnak látszik.

Karma Lingben, Clermont-Ferrand közelében töltöttünk néhány szépnapot, és Karmapa Kagyü vonalunk egyik különleges beavatását, a Gyémánt a Kézbent adta meg. Ez az átadásunk még nem volt meg. Csodálkoz-tam, hogy amikor Karmapa megérintett, nem éreztem semmit, de aztánteljes erejével hatott át az áldás. Gyémánt a Kézben Fekete Kabát apja,és közelségét valóban megmutatta. Õrzi a titkos tanításokat, és õ mindenBuddha ereje.

Mr. Benson, egy angol zseni (a Delta repülõgép és egy sor elektro-

nikus kisgép eltalálója) szép, új eleségével érkezett, és tizenegy gyerekeközül is elhozott néhányat. Karmapának szándékozott ajándékozni egy



JÖN KarMaPa49

hegyhátat Dordogne-ban, hogy ott egy központot hozzanak létre.A területet azonban Monacóhoz hasonlóan önálló állammá akarta nyil-váníttatni, ami egyáltalán nem tetszett a hatóságoknak, ezért évekigmegakadályoztak minden ejlesztést.Karma Lingben láttuk elõször Karmapameditáló madarait, melyekrõl Joel olyan sokatmesélt. Attól ogva az egész utazás alatt azoltárokat díszítették. Akong Tulku határta lanboldogsággal jött le a lépcsõn egy kis tányéronlévõ sárga madárral, aki a csõrét magasra emelve

egészen mereven ült ott. „Karmapa megál-dotta – mondta – és úgy gondolja, hogy tudatamég ma este megszabadul.” Délre a madár egykis tollpamaccsá vált, mint a halott madarakáltalában, majd nagy külsõségek közepette elte-mették. „Ez egy Bodhiszattva volt” – mondtaKarmapa.

Karmapa sokszor haladta meg iskolai kép-zettségünk és józan eszünk határait. Azt mondtapéldául, hogy Dániában léteznek hüvelyknyitündérek, akik a virágok eszenciáiból élnek. Haegy lény olyan kicsi aggyal, mint amekkora egy madárnak van, Bodhi-szattva tud lenni, akkor idejétmúlttá válik az az elképzelés – amit legtöbbenmagunkénak vallunk –, hogy az agy a tudat elõállítója. Agyunkat egy

rádióhoz hasonló átalakító szerkezetnek tekinthetjük, amely a tapaszta-láshullámokat (programokat) kiemeli a tér határtalan lehetõségeibõl. Ígymagyarázható a tér idõtlen jelenléte, amit a vallások eltérõ világossággala tudatnak tulajdonítnak.

A milliomos Schultze meghívott minket tíz szép napra Zürich mellettikastélyába. Magas, erõs ember volt, aki megnyitotta Bhutánt a Nyugatszámára; az ország számos üzleti ügyének onala utott össze a kezében.A kastélyban a tibetiek ki tudták magukat pihenni, nekünk pedig jutott

idõnk arra, hogy kialakítsuk elsõ elképzeléseinket azzal a területtel kap-csolatban, amit Karmapa újra és újra ránk bízott: Európa Rajnától keletre

Gymn Kzbn, Fk Kb pj




ekvõ erõteljes részérõl volt szó. Az emberek, miután találkoztak vele,egyenesen hozzám jöttek: „Karmapa azt mondta, hogy hívjalak megtéged. Mikor tudsz jönni?” Izgalmas éveknek néztünk elébe.

A következõ látogatás célpontja Rikon volt, egy Winterthur közelébenekvõ tibeti kultúrcentrum. Amikor a hatvanas évek politikusai mégúgy gondolták, hogy a világ menekültjeinek úgy lehetne segíteni, hogyEurópába hívják õket, a svájciak okosabbak voltak. Ezer tehetséges,drogokat kerülõ, keményen dolgozó és stabil családokban élõ tibetit ogad-tak be. Bár kevesen voltak köztük a kampák – a híres kelet-tibetiharcos törzs tagjai, akikhez maga Karmapa is tartozott –, de ezek a vad

és önálló emberek amúgy sem igen illettek volna a svájci, miliméter társadalmába.

1973 decemberében már jártunk Rikonban, hogy megköszönjüka Dalai Lámának koppenhágai látogatását. Akkor mélyebb betekintéstnyertünk a tibeti hatalmi viszonyokba, mint ahogy szerettük volna. Azévek során szinte az összes politikai ügyeskedésrõl hallottunk már, ígyhamar megtanultuk elválasztani a vallást a politikától. Még ma is gyakran

szükséges eltûrni az ingujjunkat, hogy megvédjük a vonal szabadságátés a tanítások tisztaságát, de ahogy a mondás is tartja: „Akinek sok azellensége, azt nagy tisztelet övezi”.

Karmapa látogatása elkavart egyet s mást. Alig érkezett meg, amikor azt mondta: „Itt túl sokat politizálnak”. Aztán egy olyan négynaposvihar tört ki, amilyet itt még soha nem láttak. Tetõcserepek röpködtek,ák tör tek derékba, és a tibetiek nem tudták már szokásos köreiket róni

a kolostor körül: a nagy szél szó szerint elborította õket. Ezeka külsõ dolgok jól illettek a belsõ történésekhez. A határterületekrõlszármazó tibetiek közül sokan annyira képzetlenek voltak, hogy nemtudták, ki is az a Karmapa. Mások nem tudtak vagy nem akartakviselkedni. A Korona szertartás elõtt elmondtuk az embereknek, hogynem szabad otózni, mégis vidáman villogtak tovább a vakuk. Amikor már a harmadik gyelmeztetés sem használt, Akong Tulku és énbeugrottunk a tömegbe, és kivertük a kezekbõl a gépeket. Ezt már

megértették. Élvezet volt látni, hogy mennyire gyorsan hatott eza módszer.



JÖN KarMaPa51

Zürichbõl egy idõre Németországba küldött minket Karmapa,hogy új csoportokat indítsunk. Karlsruhében a Tanárképzõ Fõiskolántartottam az elsõ német nyelvû nyilvános elõadásomat, miközben ez járta ejemben: „Remélhetõleg nem robbantok ki egy újabb német-dánháborút”. De mindenki elégedettnek tûnt, s utána egy családi házbanadtam menedéket és áldást.

Gen volt Karmapa utolsó állomása, mielõtt visszatért volna Indiába.Schultze mindannyiunkat meghívott a Park hotelbe. Itt tudtuk teljessétenni Karmapa látogatását és meghatározni a jövõ ontos irányvonalait.Közben Karmapa Bensonnal együtt egy repülõre ült és a dordogne-i domb

elé repült, amelyet Karmapának akart ajándékozni. Itt találhatók azokaz i.e. 40-10 000 közötti idõkbõl származó vadászatot ábrázoló mágia-képek, amelyeket a cro-magnoni és az aurinaki emberek estettek a bar-langalakra.

Karmapa a helikopter elszállásakor ragaszkodott ahhoz, hogy a ragyogótavaszi idõ ellenére vigyen magával egy esernyõt. Kinn a terepen ölemeltegy igen különleges követ, és azt mondta: „Egy ilyet találtunk akkor

is, amikor Rumteket építettük”. Aztán kinyitotta esernyõjét, és a derültégbõl percekig zuhogott az esõ. Mosolyogva ezt mondta: „Ez is jó jel”.

Az utolsó napokban sokak ejében megordult a gondolat, hogy vissza-kérjék iskolai tandíjukat. Karmapa elõtt ült Barry, egy amerikai mûvész,aki – egy indiai hídugrása óta – merev térdét lassanként ismét képes voltmozgatni. Karmapa azt is megígérte, hogy meg ogja találni az éppenakkoriban elhunyt nagy Kandzsur Rinpocse új inkarnációját. Amikor

Karmapa és kísérete végül is elrepült, a repülõtérrõl hiányzott két közelibarátja: Dzsigmela és Uncela. Elviselhetetlen lett volna számukra, hogyel kell búcsúzniuk tõle. Karmapa kérte meg õket, hogy maradjanakFranciaországban.

Így tehát elkezdõdött az a munka, amely minden tapasztalatunkat,rengeteg erõt és idõnk nagy részét éjjel-nappal követelte tõlünk. Kar-mapa megígérte, hogy hamarosan visszajön. Addig Közép-Európát isbe akartuk indítani. Barátainknak mindenekelõtt a 16. Karmapa medi-

tációt kellett megtanulniuk, amelyet Karmapa a legontosabb gyakorlat-ként adott nekünk, és el kellett kezdeniük az Alapgyakorlatokat .




Legjobb ranciatudásommal tartottam Genben egy elõadást, ésa Dániába vezetõ utunkon még beugrottunk egy Pitzner-autóértPárizsba. Útközben meglátogattuk duisburgi barátainkat, akik elsõ kap-csolataink voltak ezen a vidéken. Megálltunk a még mindig zavaroshamburgiaknál is. Az osteradei csapatból Walli érintette meg a szívünket.Késõbb velem utazott, és amikor megkérdezték tõle, miért teszi azt, amitmondok neki, angyalian csak annyit válaszolt: „Mi mást kéne tennem?”Most már sok éve elvonulásban él, és érjével nemrég ordította lea 9. Karmapának egy, a tudat természetérõl írt ontos könyvét. Már akkor körvonalazódtak a tervek egy buddhista közösség kialakítására

a Kiel melletti Langwedelben.Dániában leadtuk az autót, és Kimmel továbbutaztunk Göteborgba.

A cél az volt, hogy összekapcsoljuk az északi központokat, de a svédapáca ügyvédjei halogatták Karma Ling Karmapának való átadását.Koppenhágába visszatérve Hannah a Királyi Könyvtárban dolgozóTarab Tulku segítségével pudzsáink szövegét leordította tibetibõl.E munka közben ihlette Hannah a Tulkut egy gyönyörû szép ver ses-

kötet megírására.Miután Kalu Rinpocsével újból Angliába látogattunk, Európa ismét

sok munkát kívánt. De ezúttal nem mindenki elejtette el elutazásunkután azonnal a központ által meghatározott irányt. A szeszélyes szikkimilámát, Lodrõt áthelyezték Stockholmba. Koppenhágában immár ismétszabaddá vált az út a ejlõdés elõtt.

Karmapa elutazásakor azt mondta, hogy a koppenhágai pincében lévõ

centrum nem elég jó, még ha ingyen is van. Három nappal késõbbtönkrement a ház szennyvízelvezetõ rendszere, és az ár elöntötte a pincét.Egy héttel késõbb egy barátunk talált egy háromszintes szecessziós stílusúvillát, amelyben az amerikai irodalom proesszorom lakott. Már egy1961-es látogatásom alkalmával tisztán bevillant, hogy a házat egyszer átveszem. Mivel ez pont abban az utcában van, amelynek szépségétKarmapa többször megdicsérte, tudtuk, hogy meg kell vennünk. Min-denki annyit adott bele, amennyit csak tudott, és 1975 júniusában, azon

a napon, amikor Dániában az ingatlanárak mélyponton voltak, kétszázezer márkáért megvettük ezt a páratlan szépségû épületet.



JÖN KarMaPa53

A koppenhágai csoport elsõ osz-tályúan dolgozott. Azt a stílust vit-ték tovább, amelyet mi svédországi„avágó” korunkban alakítottunk ki.Bár legtöbbjük családot alapított,és hamarosan kiköltözött, de ezzellehetõvé tette másoknak, hogy atartósabb karmával rendelkezõ em-berek találkozhassanak vonalunkkalés megkaphassák Karmapa áldását.

Eközben én olyamatosan utaztam,ha lehetett, akkor Hannah-val, ígynövekedett az elsõ központok hálója az Alpok országaitól északi irányba.

1975 júniusában rövid idõre Dordogne-ba utaztunk, majd Milánónkeresztül Rómába. Az emberek egyenként nagyon kellemesek voltak, deolyan rossz stílusban beszéltek egymásról, hogy lehetetlenné tették a cent-rumalapítást. Ezenkívül termet bérelni is nehéz volt Rómában. Ahogy

a hatóságok megtudták, hogy nem gelugpák vagyunk, az ajtók azonnalbezáródtak elõttünk. Nyilvánvaló volt, hogy a gelugpák és az egyház ittmár megállapodott valamiben.

1972 óta halogattuk görögországi utazásunkat. Tehát vonatra ültünk,és elindultunk Brindisi irányába, közben igazán szegény vidékeken halad-tunk át, amelyeket az észak-olaszok már Arikának hívnak. A komponelaludtam a napon – holtáradtan az egy hónapja tartó szinte napi 24 órás

munka után. Mire elébredtem, már teljesen leégtem. Patrastól Athénigegész úton nem sok hiányzott ahhoz, hogy elájuljak. De nem akartamelhagyni magam, mert ez egy új országban ejlõdésünkre nézve rossz jellett volna. Miután sikerült ejemet tisztán tartanom addig, amíg a busználvárakozókat meg nem láttuk, tudtam, hogy a munkánk nagyon nehézlesz, de végül sikerülni og.

A találkozók egy repülõtéri leszállópálya közelében lévõ házbankerültek megrendezésre. Az elõadások nem lehettek nyilvánosak, nehogy

vendéglátóink bajba kerüljenek. Ez akkor történt, amikor a juntát éppmegosztották a hatalomtól. Az országban nyomasztó hangulat uralkodott,

a mkmû




a rendõrség a Krisna-szekta tagjait, a Maharadzsi-hívõket és más, kevéssévédett embereket is letartóztatott. Az emberek szellemi beállítottsága – ortodox keresztény, a több évszázados véres török uralom sebeivel – új volt számunkra. Gyakran tartózkodtak az egyértelmû állásoglalásoktól,és az évek során csak néhányan tudták megtartani velünk kapcsolatukat.Amikor elõször látogattunk el a legontosabb athéni múzeumba, kértemaz ország régi isteneit, hogy segítsenek minket a munkánkban, és Kar-mapa áldászsinórjait – a termek akkor éppen üresek voltak – a szobroknyakába kötöttem.

Így haladt a munka Európa észak-dél tengelyén. Bár õseim közt

egyaránt voltak kalózok és tanítók is, mégis tudtam, hogy a saját tapasz-talatot semmi sem pótolhatja. S hol tudott volna az ember többeta szenvedésrõl, annak okáról, annak végérõl és az oda vezetõ útróltanulni, mint egy keleti utazáson? Barátaim ejlõdését, amelyet a keménymunka és a növekvõ bátorság lendített elõre, meggyorsítaná egy ilyenutazás, és elnõtté is tenné õket. Októberben készen álltunk. Elindítot-tuk elsõ zarándokutunkat.



szárazföldön indiába és nepálba55

jörn, Tom és Kate vettek néhány használt buszt Németországban,Niels (egy magas szõke orvostanhallgató) pedig elõkészítette a zutazást. Hat hónapunk és ötven érõhelyünk volt barátaink számára.

Nagyrészt jókedvû emberek jöttek össze, harminc-negyven dán, a többinorvég. Ahogy a következõ hónapok is bizonyították, nem igazán

voltak közöttünk drámai vénájúak. Koppenhágában telepakoltuk abuszt: magunknak proteinkekszeket és növénykivonatokat vittünk,a Himalájában élõ menekülteknek pedig vastag, norvég flccipõket ésrengeteg orvosságot, amit késõbb „gyógyítóink” osztottak szét.

Ez volt az utolsó lehetõség arra, hogy az ember szárazöldön jusson elÁzsiába. Röviddel ezután lángolt el a muzulmánok parázsló gyûlölete,amely háborút és elnyomást hozott. Haragjuk már akkor is sokkal

érezhetõbb volt, mint korábbi utazásaink során 1966-ban, ‘68-ban és‘69-ben.Ezt megelõzõen gyönyörû õszben volt részünk Németországban és

Ausztriában, majd az akkori sivár Jugoszlávia következett. Görög tanít-ványaim közül legalább egy tucat Athénból Thesszalonikibe ment,ahol két napig adtam tanításokat, még mielõtt továbbindultunk volnaTörökországba. Ott bepillanthattunk abba a élelembe és erõszakba,mely ebben az országban olyannyira mindennapos. Legmélyebben a nõk

elnyomása rázta meg barátainkat. Egyértelmû volt: ez már nem Európa.Az események és az emberek iránti egyre inkább együttérzõ hozzáál-

negyedik fejezet

SzárazföldönIndiába és Nepálba



minden határon túl56

lásunkon érzékeltük nap mint nap Hannah-val, hogy mennyire a belsõszinten dolgozott velünk Karmapa. Ezt eddig azért nem vettünk észre,mert el voltunk oglalva az érte való munkával.

Nem sokkal az iráni határ elõtt láttunk egy balesetet. Egy teherautókeresztbeállt az úton, és egy tucat érf bámészkodott körülötte. Björnélreállt, én pedig odaszaladtam. Úgy nézett ki, szükség lehet a tuda-tátvitelre. Ahogy berontottam a kör közepébe, sok szint nyílt meg.Minden egyszerre volt ott a tér szabadságából anélkül, hogy egymást alegcsekélyebb módon is kizárták volna. Középen egy halott érf. Körül-belül negyvenéves lehetett, de legalább hetvennek nézett ki. A hátán

eküdt, borostásan, a szája tele riss vérrel. Mellette egy alvadó vértóc-sában medencecsontdarab csillogott a nap ényében. Rosszul táplált,sokkos érfak úgy állták körül, mint a tehéncsorda az elpusztult állatot.A hátteret a japán Fujinál is szabályosabb alakú vulkán, a hóval borí-tott, estõi Ararát szolgáltatta. A tiszta, mélykék égbolt határtalan volt.Miközben lezártam a halott szemhéját, hozzátartozóira gondoltam, akikmost elvesztették a kenyérkeresõjüket. Mialatt a tudatátvitelt végeztem,

örömmel tapasztaltam, hogy tudatom tértermészete egyetlen pillana-tra sem hagyott ki semmit, miközben a testem automatikusan azt tette,amit kell.

Az irániak kellemetlenek voltak. A sok olaj nemcsak gazdaggá, debüszkévé is tette õket, ami csak tovább rontott az amúgy is kevéssé vonzónemzeti karakterükön. Utunk során többször haladtunk el katonákkalõrzött ópiumöldek mellett. Valaki, aki megelelõ kapcsolatokkal ren-

delkezett, láthatóan azon volt, hogy busás mellékjövedelemhez jusson.Mashadban egy nagy mecset mullahjának karmaiból erõszakkal kellettkiszabadítanunk csoportunk néhány tagját. Mivel egy különösen szentterembe léptek be, ezért körül akarták metélni õket.

Már mindannyian nagyon vágytunk Aganisztánba, ahol akkoriban azember még megpihenhetett, és legalább egy kicsivel természetesebbenviselkedhetett. Október közepén a megszokott útvonalon keltünk át azországon: Heraton, Kandaharon, Kabulon, Jalalabadon és a Khyber-szo-

roson keresztül. Aganisztán olyan volt, amilyennek már korábbi utazá-sainkkor megismertük. A természet mély benyomást keltett bennünk.




Nem sokkal Herat után tíz orgószelet is láttunk, amint azok egyszerreelszippantották magukba a homokot. Egy alkalommal, amikor teljessebességgel áthajtottunk egy gáton, a jobb elsõ kerék deektet kapott.Ha Björn nem tudta volna gyorsan leékezni a túlzsúolt buszt, a társaságnéhány tagja rosszabbul is járhatott volna.

Kabulban csoportunk azzal mutatta ki Aganisztán iránti rokonszen-vét, hogy egy csomó haszontalan kacatot vásárolt. A szállodában esté-nként, leekvés elõtt elõször a használt injekcióstûket kellett kiráznunka matracainkból. Ebben az idõben a veszélyt nem AIDS-nek, hanemsárgaságnak hívták. Még Dániában megtanítottam a többieknek a

Gyémánt Tudat-meditációt, így a buszban éjjel-nappal a százszótagú-mantra mormolása zümmögött. Ez a mantra a tudatalattinkból elszínrehoz minden zavart és villámgyorsan megtisztítja azt. Bármi is jött mögöt-tünk – lehetett az a második kisbusz, vagy akár egy idegen autó –, több-ször is karambolozott. Mintha egy rossz vibrációkból álló szõnyeg terültvolna szét mögöttünk az útra, ami csak okozatosan tûnt el.

Az ország keleti részén, Jalalabad közelében, régi buddhista Hadda-

sztúpák állnak. Több mint ezer éve a muzulmánok letörték a szobrokorrát, hogy ne tudjanak lélegezni, de erõterük még így is érzõdött. Itttevéken is lovagoltunk; ez a legkülönösebb közlekedési eszköz, amit azember csak el tud képzelni.

A szûk Khyber-szoroson átvezetõ úton soõrjeink bebizonyítottákrátermettségüket. Amikor a „Tribal Area”-ra (törzsi területre) értünk – melyet sem az angolok, sem a pakisztániak és még nemrégiben az oro-

szok sem tudtak eloglalni– ragaszkodtam ahhoz, hogy éjszaka keljünkát. Ettõl erõsen óva intettek bennünket. Ittmég a ehéreket is gyakran karóba húzták, denem volt idõnk óvatoskodni. Ha a tõlünk tel-hetõ legjobbat megtettük, akkor a többirõlvédelmezõinknek kellett gondoskodniuk.

Szinte a nap huszonnégy órájában úton vol-tunk, közben mindenkinek szörnyen megájdult

a háta a rossz és a majdnem üggõlegesen állóautóülések háttámláitól. Negyedórás ritmus- a Ky-




ban aludtunk, mégis olyamatosan haladtunk elõre. Sokan ekkor váltakigazán szívóssá, és a legtöbben megtanulták, hogy a kellemetlen dolgokattisztulásként, és ezt az utazást egy újabb erõpróbaként lássák.

Pakisztánt és Lahorét is, ahol a Road Limitet, azaz az útvonalengedé-lyt megkaptuk – egy nap alatt utaztuk át. Lisbeth, egy kis kelekótya lány,a határnál elvesztette az útlevelét, így át kellett csempésznünk õt. A pakisz-tániak észrevették, hogy valami nem stimmel, ezért újra és újra megszá-moltak bennünket, miközben a tanácsomra barátaink ide-oda járkáltaka buszban, hogy összezavarják a határõröket. Lisbethet eközben egészenhátul, a csomagok alá rejtettük el. Akkor ért bennünket a meglepetés,

amikor a pakisztániak már kezdték eladni a dolgot. Egy körülbelül élméter hosszú, angolos vonású bajuszos arc jelent meg a busz körül, ésaz ablakokon át nyugodtan nézegetett beelé. Hogy eltereljük a fgyel-mét, kiküldtem Mortont, aki kétszáztíz centijével a legmagasabb ember volt csoportunkban. Ha a pakisztáni óriás kinyújtotta volna a karját,Morton kis híján elért volna a hóna alatt.

India északnyugati csücskén át Kasmir és Ladakh irányába szerettünk

volna továbbmenni. A Himalája elõvonulatának ezt a részét Hannah-valmég nem ismertük. Több erõteljes helyet is meglátogattunk, mint példáulMandit, ahol Mandarava, Guru Rinpocse õ társnõje élt. A táj úgy néz ki,mintha manók laknák. A tibetiek szerint itt kígyószellemek élnek.

Srinagar, Kasmir egyik idilli völgyében ekszik. A hely mégis zsú-olt és elviselhetetlenül idegesítõ, mint sajnos oly sok muzulmánváros. A érfak rád ragadnak, megpróbálnak becsapni vagy csak on-

toskodnak. Nõket egyáltalán nem látni. Hannah-val természetesenazt tanácsoltuk a többieknek, ha tíz dollárnál drágább dolgot akarnakvásárolni, elõtte kérdezzenek meg bennünket. Ennek ellenére néhánydán – akik mindig mindent jobban tudtak – mégis megvett néhányata tibeti mûvészet általam látott legsilányabb utánzataiból. Büszkén jöttekvissza pár darab, tankához éppen csak hasonlítani akaró valamivel, ame-lyeket nyilvánvalóan nem buddhisták estettek a vakok intézetében.Az eladót meg kellett enyegetnünk azzal, hogy elgyújtjuk a lakó-

csónakját, mire barátaink végre kaptak néhány többé-kevésbé jószõnyeget azért a több száz dollárért, amit kifzettek neki.




Buszaink kétszer olyan hosszúak voltak, mint a helyi jármûvek, ezértmár a Srinagarba vezetõ úton többször alig tudtunk átjutni. A Kargi-lon és a 4700 méter magas Leh-völgy szorosán átvezetõ utolsó szakaszmég keskenyebbnek, és kan- yargósabbnak ígérkezett. Így tehátMercedes minibuszutánzatokban ül-tünk át, és kénytelen- kelletlenrábíztuk magunkat a helyi, hasisszívósoõrökre. A hely hihetetlenül régótamuzulmán, bár az utcán minden kõ

Tibet után kiált, és mindenelé ler-ombolt sztúpák állnak. Csak egykoromsötét éjszaka után, egy Kargelnevû aluban kezdtük érezni, hogyan lazul az iszlám vasszorítása. A han-gulat teljesen megváltozott; nõk bukkantak el, a érfak nyugodtnaktûntek, és egy egészen urcsa, bonyolult, könyvszagú tibetit beszéltek.

Leh alapjában véve szomorú eset, Tibet egy elveszett darabja. Mind-

enhol óriási, élig vagy teljesen romos agyagépül-etek merednek az ég elé. Hatalmas, elhanyagoltkolostorok és paloták vannak pusztulásra ítélve.A buddhista parasztok alkoholista tömegei elettegyre inkább a jobban képzett, kasmíri beván-dorlók uralkodnak. Már rátették kezüket a jövõüzleteire is: az idegenorgalomra és a kereske-

delemre. Ha több testünk lett volna, néhányatbiztosan itt hagyunk azért, hogy biztosítsuk a helyiiskolai oktatást. E nélkül a ladakhiak arra vannakítélve, hogy népük egyike maradjon a sok, kizsák-mányolt ázsiai népcsoportnak.

Ez a elismerés csak okozatosan kristályosodottki. Megérkezésünkkor elsõsorban arra gondoltam,hogy Ladakh, ami egykor Tibet része volt, száraz

klímája miatt senkinek sem kellett. Ahogy kiszáll-tunk a buszból, rögtön éreztük a magasságot: égett lu ví

sg




a tüdõnk. Egy idegen országban oly sok emberéért elelõsséget érezve,bõven volt alkalmunk gyalogolni; mindez 3500 méter magasságban,hátizsákkal, elõzetes elkészülés nélkül, igencsak ájdalmas volt.

Niels kedvezõ árakat alkudott ki a hotelekben. Másnap reggelutunk a vidék néhány páratlan ritkaságú kolostorához vezetett. Ezekközül jó néhány több mint ezer éve épült, abban az idõben, amikor

számos gleccser olvadó vize még termõvé tette ezt aöldet. Ezek az épületek évszázadokkal régebbiek, minta legtöbb Tibetben. Az ég valószerûtlenül kék volt,miközben gyalog vagy a teherautó tetején utazva áthalad-

tunk ezen a holdbéli tájon. Elõször azt néztük meg,amit engedélyeztek. Az izgalmas lámatáncokat viszont,a turisták számára tiltott helyen, a Csamde-kolostorban tar-tották. Ez Ladakh egy olyan része, ahol a kínaiak mindenévben utakat építettek, ezzel is eloglalva az indiaiak öld- jét. Az eközben elogott indiai katonákat „kiképzésre”Pekingbe küldték, majd szabadon engedték õket. A kína-

iak kultúrájában ez a gúnyolódás egyértelmû jele.Drubcsen Rinpocse és Dugpa Rinpocse, akiket a kelet-

himalájai Dardzselingben eltöltött éveinkbõl ismertünk,éppen a Csamde-kolostorban voltak látogatóban. A te-herautók platóján bújtunk el, és amikor csoportunkmegérkezett, csomagjainkkal együtt mindannyian azonnaleltûntünk az utcáról.

Nehéz volt eljutni a hegyre. Az erõsebbeknek kel-lett vinniük az összes csomagot, de megérte a áradságot.Hirtelen egy ezer évvel korábbi korban találtuk magunkat.Egy páratlan kilátást nyújtó pasztellszínû hegycsúcsonálltunk. Ilyen lehetett a világ, mielõtt megõrült volna.Minden jelentõségteli és varázslatos volt. A tudat sok mes-

tere hagyta hátra itt az erõterét. Helybeliek százai ültek összekuporodva aalakon, a mély udvarba néztek, ahol pudzsák és táncok váltották egymást.

Éjszakánként csak okozódott a hangulat, az emberek órákon át öl-leugráltak a helyükön, vagy hangosan kiáltozva szaladgáltak az utcákon.




A közös transzállapot egyre erõsödött, mindenki ízelítõt kapott a testés a tudat õsi, elelejtett erejébõl. Amikor mindez véget ért, a másodikéjszakán, teliholdkor jöttünk le a hegyrõl, és Leh irányába néhány órátgyalogoltunk következõ úticélunkhoz, a Hemis-kolostorhoz.

Amikor a szikhek több mint száz évvel korábban elpusztították azországot, a osztogatók elkerülték a kolostort. Az épület egy nyáraliget-ben bújt meg, ezért nem vették észre azarra vonuló hódítók. Helyettük most tur-isták jöttek, és az eredményt tekintve ezsem volt sokkal jobb. A szerzetesek már

érkezésünkkor szemtelenül viselkedtek.Szokásos, haverkodó stílusom ezúttalalig használt valamit, mivel egyszerûennem szerettek minket. Hogy megakadá-lyozzák a otózást, az ajtókat állandóanki- és becsukták egészen addig, amíga legszorgalmasabbat közülük öl nem

emeltem, így a többiek el tudták végezni a munkát, a végén persze nemkaptak borravalót. Tényleg messzire mentek, hiszen mégiscsak ugyanah-hoz a vonalhoz tartoztunk.

Miután mindent megnéztünk és az út szélén megittunk egy csészeteát, egy tehetségesnek látszó, de részeg érf egyolytában gelongnakszólított. Ez teljesen elavatottat jelent, olyan szerzetest, aki mind a 254ogadalmat letette, melyekbe a cölibátus és az alkoholtilalom is beletar-

tozik. Néhányszor rámutattam a mellettem álló Hannah-ra, és elhívtama érf fgyelmét arra, hogy az életem így több érzéki örömöt rejt. Aztánmegkérdeztem tõle, hogy mivel oglalkozik. „Én is gelong vagyok” – mondta, majd megemelte a poharát. Ekkor értettem meg, hogy ittnem értelmezik túl mereven a dolgokat. Való igaz, hogy õ volt a legte-hetségesebb és legnyitottabb érf, akivel Ladakhban találkoztunk.

Az Indus olyónál – Leh és a tibeti határ között – eküdt egy menekül-ttábor, ahol a Dalai Láma késõbb a nagy Idõkerék-beavatást adta. Itt Kar-

mapa egyik bátor tanítványa egy kis kolostort építtetett hatalmas udvarral,és maga köré gyûjtött egy csomó vidám tanítványt. Jó, hogy volt olyas-

A táncoknál Ladakban




valaki, mint õ, mert a menekülttábor amúgy talán a legsivárabb dologvolt, amit valaha is láttunk. A házak sokszor csak alig vállmagasságnyicementalak ölé kieszített vékony szövetanyagokból álltak, nem voltsem ablakuk, sem ajtajuk. A tél itt – az elégtelen táplálkozás mellett – elképzelhetetlenül kemény lehetett. A legrosszabb körülmények közöttélõ családoknak odaajándékoztuk a norvég flccipõket. Sajnos párat

közülük már a piacon árultak még mielõttelutaztunk volna. A menekültek vagy már nagyon eladósodtak, vagy még olyan messze volta tél, hogy ontosabb volt számukra az étel vagy

az alkohol.A kolostorbeliekkel azonnal megértettük

egymást. Nagy örömünkre sikerült meghív-nunk tanítani Tai Szitupát egy hónapra a kolos-torba. Szitupa magával hozta a gömbölyded,igen heves vérmérsékletû Drupön DecsenRinpocsét, akinek késõbb Pedro Tibetben

egy órát akart ajándékozni. A Rinpocse azzalaz indoklással utasította vissza az órát, hogy aKarmapáért végzett, olyamatos munkája miattnem lenne ideje ránézni. A találkozás a rinpo-cséknek is tanulságos volt, hiszen mi voltunkaz elsõ, ehér emberekbõl álló zarándokcso-

port.

Tai Szitupa már nagyon korán, a négy vonaltartó közül elsõkénthagyta el Rumteket. A Nyugat-Himalájában saját kapcsolatrendszertépített ki, bár Karmapa csak rövid idõre engedte õt Ladakhba, és több-ször is megkérte, hogy elõször ejezze be tanulmányait Rumtekben.Tanulságos dolog fgyelemmel kísérni ejlõdését, mert az meglehetõseneltér a rumteki iránytól.

A kolostor derék apátja még soha életében nem látott hozzánk hasonlóerõs csontozatú, kék szemû társaságot. Ahhoz, hogy el tudjon helyezni

minket valahol a világegyetemben, ezt kérdezte: „Van-e ott Nap ésHold, ahonnan ti jöttök?” „Igen – eleltem –, és ugyanolyan a színük,

su v




mint itt”. Ez ontos inormáció volt számára, mert azt jelentette, hogyugyanabból az univerzumból származunk, amelyikbõl õ. Ettõl megnyu-godott. Egy különleges, a Fehér Megszabadítót ábrázoló tankát ajándéko-zott nekünk, amely a 13. Karmapáé volt. Amíg csoportunk orvosai aszerzeteseket gyógyították, mi elõkerestük a maradék ajándékokat.

Tai Szitupa néhány napig tanításokat és beavatásokat adott, köztükaz Oroszlánon Lovagló Bölcsességbuddha-beavatást is, amelyet elsõ alkalommal kaptunk meg, ésmelynek a mantráját azután álmomban hallot-tam. Hannah-nak is különleges álmai voltak.

Mielõtt a csoportot újra visszaküldtük volnaIndia alöldjére, még közösen meglátogattunknéhány kolostort.

A Tiksze gompában tett látogatásnak kü-lönös jelentõsége volt a számomra. Meg-kaptam a védelmezõ Fehér Ernyõ áldását,megújítva a vele való kapcsolatomat erre az

életre is. Az egyik amúgy díszítetlen terembenolyan erõs áldást éreztem, hogy meg kellettkeresnem a kiváltó okot, ezért eleszítettemaz ott lévõ arácsot. Ott állt Fehér Ernyõ

– egy 1 méter magas szobor. Abban a pillanat-ban, ahogy benéztem, az élesen rávetõdõ nap-sugár ényében elragyogott a Dukár számtalan

sok arca. Vicsorgott, újtatott, és leírhatatlanulszép volt. Tudtam, hogy Fehér Ernyõ mostantól ogva soha nem hagy elminket. Néhány évvel késõbb Kassel mellett megmentette az életemet.Ezer arcával és karjával mindenhol látja és védelmezi barátainkat.

Elõreküldtük csoportunkat addig, amíg még az idõ jó volt, mi pedig atéli hideg és hó ellenére megkockáztattuk, hogy még él évet maradjunk,hogy megkaphassuk azokat az értékes tanításokat, amelyeket Tai Szitupaát akart adni nekünk. Fehérek közül elsõként kaptunk beavatást Naropa

Hat Tanításába, így pontosan megismerhettük a tudat energiaoldalát.Szitupa akkor még romlatlan bájától teljesen elolvadtunk.

f eyõ vcg,j, íu v




A következõ telihold mind nekünk, akik elvonuláson voltunk, mindpedig az Észak-Indiában úton lévõ barátainknak nagy élményt jelentett.Nekik egy lerobbant teherautót kellett az útból eltakarítaniuk egészrakományával együtt, hogy továbbutazhassanak. Nálunk pedig az egészkolostor elbolydult. Egy holdogyatkozásra vártak, ami a természetinépeknek egyáltalán nem tetszik. A öldárnyékot a tibetiek Cá-nak hívják,és azt mondják, hogy két szája van. Amikor a Holdat az egyik szájávaleszi meg, az vörössé válik, amikor a másik szájával, akkor a Hold teljeseneltûnik. Az egész kolostor talpon volt, hogy nagy kürtökkel elkergesséka holdogyatkozás veszélyét. A Dharamszlában megadott idõpont él tíz

volt, míg egy öreg rumteki csillagfgyelõ, aki mindig csak a KARMAPACSENNO mantrát mondogatta, úgy vélte, hogy az idõpont él háromlesz. Neki lett igaza. Megindító volt látni örömüket, amikor a teliholda Cá másik oldalán újra megjelent.

A következõ három hetet zárt elvonulásban töltöttük, és megtanul-tunk még néhány testi gyakorlatot, melyeket szigorú titoktartás övez.A tibeti jógik sokkal ürgébben dolgoznak, mint a kényelmes hinduk.

Mikor kijöttünk az elvonulásból, még éppen elcsíptük a legutolsóteherautót, amely átvitt a szoroson, mielõtt még a hó áprilisig elzártavolna az utat. Kemény utazás lett belõle, a dízel üzemanyagot, ami olyansûrû volt, mint a vaj, egy tartályból kellett kikaparnunk, és minden 20km után tüzet kellett gyújtanunk a Mercedes busz alatt, mert beagytakaz olajvezetékek. Ez alkalommal szerencsére az utastérben utaztunk, nemúgy, mint tíz évvel késõbb Tibetben – hátul a platón.

Mivel csak magunk voltunk, könnyen tehettünk kitérõket. Manditelhagyva, a híres Lótusz-tó, Cok Pema elé vettük utunkat. Annakidején, amikor Guru Rinpocse elcsábította Mandarava hercegnõt, annakapja olyan haragra gerjedt, hogy máglyára vetette a szerelmespárt. Mikor másnap reggel visszajött, õk még mindig egyesülésben ültek, de mostmár egy lótuszvirágon. S ez a tó keletkezett köréjük, ami ma egy ontoszarándokhely.

Ott élt Láma Kunu, aki 1972-ben Bodhgájában elsõként adta meg

nekünk Sakjamuni Buddha mantráját. Akkoriban mindent tudni akartDániáról, mondtam is Hannah-nak: „Amikor a ülünkbe jut, hogy




meghalt, szeretkezéskor különösen óvatosnak kell lennünk, hiszen nincsidõnk arra, hogy utódokat neveljünk, és biztos, hogy õ az újraszületé-séhez dán szülõket keres majd”. Láma Kunu, mielõtt a tibeti buddhiz-mus mellett döntött, évekig oglalkozott mindenajta gyógymóddal, ésolyan nagy tudásra tett szert, hogy a kormány kiutalt részére egy magnót.Minden szabad percében beszélt rá, õleg a hangok jelentõségérõl.A mantrákat és a rezgéseket illetõen olyan dolgokat tudott, mint senki más,ám Láma Kunu valószínûleg úgy halt meg, hogy tudását nem tudta továb-badni. Valójában 1978 egyik teliholdas decemberi napján egy dán lány ésegy tibeti jógi faként született újra, akik éjszakánként a bodhgájai sztúpában

bújtak el szerelmeskedni azért, hogy a lehetõ legnagyszerûbb gyermeketnemzzék. A lány egy böjt meditáció közben Bajorországban a B12-esországút közelében szülte meg a gyereket, és a szülésnél én segítettem neki.A tér tele volt nõi Buddhákkal. Másnap a nagy hó ellenére azonnal vissza-vittem az anyát és gyermekét Dél-Németországból Dániába.

Láma Kunu ottjártunkkor Cok Pemában egy középkorú hölgynekviselte gondját, akit Drikung Kandrónak hívtak. Amint a háza sarkához

értünk, és a hölgy elénk ordult, öldbegyökerezett a lábunk. Ez egyazonnali elismerés volt. Úgy nézett ki, mint Hannah egy erõteljesebbkiadása. Mint a leghíresebb Dakinik egyikének – ahogy a megvilágoso-dott nõket nevezik – története egy darab tibeti történelem. Tizen-hét évig meditált egyedül, amíg a kínaiak lyukakat nem kezdtek lõnia jógibarlangok alaiba. A hirtelen betörõ ény sokakat megvakítottazok közül, akik éveken át teljes sötétségben kutatták a tudatukat, mert

látóidegek nem bírták a sokkot. Drikung Kandrót egy, a Himaláján átmenekülõ csoportnak még idõben sikerült kihoznia és magával vinnieIndiába. Elõször nem akart húst enni, noha gyakran az volt az egyetlenélelem, de amikor már annyira legyengült, hogy másoknak kellett õtvinni, könnyekre akadt, és attól kezdve azt ette, amit kapott. Sokáigbeszélgettünk vele. Campát kaptunk tõle, mi pedig ehérjeport és pénztadtunk neki. Búcsúzáskor egymáshoz érintett homlokunk érzése sokáigmegmaradt bennem. Különleges asszony volt.

Mindenre jutott elég idõ Dharamszalában a Dalai Láma egy csodála-tos ogadása alkalmával. Azután amilyen gyorsan csak lehetett, Delhibe




utaztunk. Csoportunk tagjainak nevét megtaláltuk a nepáli követségvízumkönyvében, mi pedig a tengernyi emberen áturakodva vonattalBodhgája elé vettük utunkat. Ott a nagyobbik busz várt ránk, a másikmár elindult Nepálba. Néhány kisebb balesettõl eltekintve Niels szeren-csésen áthozta a társaságot. Dharamszalában õk is megpróbáltak találkoznia Dalai Lámával, de ez csak késõbb Delhiben sikerült nekik. Ám a ogad-tatás nem elelt meg az elvárásaiknak. Bár a Dalai Láma számûzetésbenélõ király, egy olyan ország legõbb méltósága, akinek nehéz a világbannemzetközi tekintélyt szereznie, s nyilvánvalóan munkája szempontjábólhasznosabb lett volna, ha a barátaink legjobb ruhájukban jelennek meg.

Amint ott álltak ápolatlanul, de bizalommal telve, inkább nevelést, mintáldást éreztek ki a szavaiból.

Karmapa titkára Dardzselingben várt ránk, és egy kitérõ után, amelyetAjang Tulku dél-indiai kolostorában tettünk, végre továbbutazhattunkigazi úticélunk, a szikkimi Rumtek elé. December 25-én érkeztünk meg.Karmapa azonnal elhívta Delhit és kéthetes tartózkodási engedélyt szerzettmindannyiunknak. A csoport Rumtekben családoknál lakott sátrakban vagy

gyakran a lapos házak tetején. Csakkevesen kaptak közülünk hasmenést.A hegyek csöndjébõl visszatekintveaz elõzõ, izgalmakkal teli hetekaz elõkészítõ tisztulás és egy keménypróba szerepét töltötték be azért,hogy most teljesen be tudjuk ogadni

Karmapa áldását. Belemerültünk erõ-terébe, és az összes pórusunkon ke-resztül magunkba szívtuk õt. Kar-mapa tényleg elogadta a mieinket.Megadta nekünk a nagy, Tanító mint

Védelmezõ-beavatást,és mindegyikünkhomlokára a neve kezdõbetûjét, a tibeti „KA”-t estette. Minden nap ottlehettünk a közelében, vonaltartóinak pedig meghagyta, hogy beavatá-

sokat adjanak nekünk. Még a legfatalabb rinpocséknak is azt rendelte,hogy olvassák el nekünk az újonnan tanult szövegeket.

büük õ




A Korona szertartások által Karmapa naponta átadta a közvetlenmegvilágosodás tapasztalatát. Tanításokat kaptunk tõle, megadta abodhi-szattva-ígéretet, majd a 2. Kar mapa-beavatást, és a mi külön-leges védelmezõnk, Fehér Ernyõ beavatását. Künzig Shamarpa, a legõbbvonaltartó, beavatást adott a vörös színû Határtalan Fény Buddhájába, akinek õ a megtestesülése. Az ágyban ekvõ Gyalcab Rinpocsétólaz Erõ buddha, Gyémánt a Kézben-, egy kései estén pedig a Gyémánttõr-

beavatást kaptuk. Dzsamgon Kongtrul Rinpocse Oroszlánon Lovagló Bölcses-

ségbuddha-beavatást adott, végül pedigTrangu Rinpocse elmagyarázta a 8. Kar-

mapa-meditációt.A csoport ezután Nepál elé vette

útját, de Karmapa kérésére Hannah ésén maradtunk. Valami nagyon ontosvolt készülõben. Az egyik amerikaitanítvány egy óriási szentélyt építtetettKathmanduban az ismert jóginak,

Urgyen Tulkunak, és Karmapánakkellett elavatnia. A mi dolgunk pedigaz volt, hogy odavigyük õket. Négy vagy öt dzsip és egy teherautó állta rendelkezésünkre. Néhány közülük – a nagylelkû bhutáni király aján-dékai – új volt, a többi azonban csupa selejt. Hannah egy Nissan katonaidzsipet kapott, amelyben Trangu Rinpocse és Palmo nõvér utazott, nekemviszont az egész Himalája legöregebb és legrozogább Land Rovere jutott.

Másokkal együtt Karmapa szolgálója is velem utazott, aki a Fekete Koronáta hasára erõsítette. A jármûvek a rumtekiekkel és a csomagokkal voltaktúlzsúolva. Hamar izgalmassá vált a dolog! Karmapa vadonatúj dzsipjétkellett a többieknek valahogy követniük. Az út – egy indiai beruházás – éppen most készült el, de máris javításra szorult, a hidakról pedig egysz-erûen megeledkeztek. Tízszer kellett átkelnünk a olyókon, és utunka reklámokból ismert kalandtúrákhoz szolgáltathatott volna kitûnõnyersanyagot. Mégis megcsináltuk valahogy anélkül, hogy akár a hely-

beliekkel, akár azok teheneivel vagy tyúkjaival díszítettük volna ela kocsik hûtõrácsait.

s, Gyc rc dg Kgu rc




Egy hágóhoz érve lélegzetelállító kilátás nyílt északra, a Kathmandu-völgy ölött a Himalája havas hegyláncaira. Karmapa megálljt intett, ésamikor köré gyûltünk, végigsorolta a Mount Everest két oldalán többszáz kilométer hosszan elterülõ, hóedte hegycsúcsok tibeti neveit. Aztis elmondta, melyik csúcsról, melyik Buddha sugárzik a világba, holösszpontosul Legmagasabb Öröm, Hosszúélet Hölgy és több más, ontos

Buddha erõtere. Páratlan élmény volt mindezt olyanvalakitõl hallani, aki egyszerûen csak azt mondja el,amit lát. Sohasem voltunk ennél közelebb a régiTibethez.

Röviddel ezután olyasmi történt, amirõlRumtekben még ma is beszélnek. Könnyen kerül-hettem volna Mao Ce Tung mellé a Kagyü Vonaltörténelemkönyveiben és emellé még ötszázszor vakondként is újraszülethettem volna. A LandRover ékjei ugyanis – még indiai viszonylat-ban is – kezdettõl ogva rosszak voltak. Sokszor

a sebességváltóval sem lehetett visszaváltani, ésa kéziék valójában soha nem is mûködött. Amikor pedig az elõhegységen át gurultunk leelé Kath-mandu irányába, a ékpedál is elmondta a szol-gálatot. Mindezt úgy, hogy Karmapa koronájaott volt mellettem! Egyre nagyobb sebesség-gel csúszkáltunk a kanyarokban, míg végre talál-

tam egy kavicshalmot, amit az útépítõ munkások hagytak ott. Hogyvédjem a koronát, egyik karomat Karmapa szolgálója elé tartva bele-hajtottam a kõhalomba. A Land Roverben kevés kár keletkezett, dea tibetiek nagyon drámainak találták az esetet. Elsõ megjegyzésemen:„Az autó rossz, de az áldás nagy” azonban nagyot nevettek. Utasaimhamar elmásztak a teherautókra és a többi túlzsúolt dzsipre. Ott akar-ták hagyni az összetört kocsit, bár tisztában voltak azzal, hogy az mégaznap darabokban el og tûnni. Ez egyáltalán nem tetszett nekem. Így

Karmapa engedélyével a Land Rovert a teherautó elé kötöttük, hogyaz leékezze. A már túl sok esõs idõszakot megélt kötél kétszer is elszakadt,

a mu ky




így mindannyiszor további kavicshalmokon kellett landolnom addig,míg végül találtunk egy acélkötelet. A Kathmanduba vezetõ út továbbirészén ezután a mögöttem lévõ teherautónak voltak balesetei.

Szvajambu nagy szentélyében, egy történelmi pillanatban léptem beKarmapa termébe. Éppen akkor történt az elsõ ehér tulku elismerése. A jó karmájú, szabad országokban sok ilyen tudatosan újraszületett ember él, és aki a testét eszköznek tekinti azért, hogymások javára váljon, már ezen a szinten van.Nyilván sok ilyen található a tanítványaimközött is, és õk gyorsan ejlõdnek. A tibet-

iek mégis ritkán ismernek el ilyen újraszül-etetteket, és akkor is csak úgy, ha az illetõ azegész képzési rendszert beejezi. Az olyan lámák,mint Karmapa, akik tisztán látják a lények elõzõéleteit, gyakran ontos és különleges elada-tokat adnak nekik. Itt volt tehát az elsõ elis-mert ehér újraszületés, akinek az egész tibeti

tanulási taposómalmon végig kellett mennie.Mi a hippi-korszakban ismertük meg szüleit,és eledezésének részleteit késõbb az USA-banélõ barátaink is megerõsítették.

Következõképpen mesélték el nekünk a tör-ténetet: amikor Karmapa 1974-ben az USA-ban járt, meghívta õt egy a délnyugati államokban

élõ, békés, kis, indián törzs. A hopik voltak azok, akik sajnos az alko-holnak is nagy barátai. Néhány jóslatukban az állt, hogy ha a dolgok már nagyon rosszul mennek, el ognak jönni vörös ruhás testvéreik. Úgyhitték, hogy ezek a tibetiek. Amikor Karmapa és kísérete megérkezetthozzájuk, már hónapok óta szárazság pusztított, ezért megkérdezték õt:„Egy olyan szent ember, mint te, tud-e nekünk esõt csinálni?” Kar-mapa azt elelte: „Tudatomban ogom tartani”. Szeretõ Szemek vörös,álló ormájába adott beavatást és egy erõs áldást az indiánoknak. Eközben

a horizonton elhõk kezdtek gyülekezni, s amint Karmapa mögött bec-sukódott a kocsiajtó és a tibetiek is útnak indultak, eleredt az esõ.

a svju- a




Az új-mexikói helyi újság másnapi címoldalán ezt olvashattuk: „Kar-mapa esõt csinál a hopik országában”. Késõbb ennek az újságnak egypéldánya eljutott Kathmanduban Hettie és Angus kezébe, akik levélbenmegkérdezték Karmapát, hogy igaz-e a hír. Fiuk New York-tól észak-keletre született, és rá néhány évre hirtelen erõs, belsõ késztetést éreztek,hogy Nepálba utazzanak, így kerültek Kathmanduba. Meglepetésükre

gyermekük Karmapa Szvajambu-szentélyébeér kezve megpróbált elmászni a kolostorba vezetõlépcsõkön, miközben azt mondogatta: „Az énkolostorom, az én kolostorom”. A szülõk elõször

azt hitték, hogy ezt a kis szerzetesektõl tanulta.Azok viszont nem beszéltek angolul. Karmapalevelükre adott válasza azonban a lényegre tapin-tott: „A gyermek egy korábbi tanító újraszületése.Maradjatok, ahol vagytok, nemsokára jövök!”

Miután beadtam a Land Rovert egy mûhe-lybe, Karmapához indultam. Mikor beléptem a

szobába, két térkép eküdt az asztalon, az egyikrégi és megsárgult. Ez tartalmazta Karmapa jóslatáta gyermek újraszületésének helyérõl és idejérõl.Mellette Massachussets térképe eküdt. A olyók,a hegyek és más öldrajzi ismertetõjelek mindegyeztek. Annak idején, amikor Karmapa megraj-zolta a térképet, az emberei megkérdezték, hogy

elmenjenek-e a gyerekért. Miután elhagytákTibetet, Karmapa gyakran talált újraszületéseketBhutánban vagy máshol a Himalájában. De Kar-mapa csak ennyit mondott: „Ez a fú, magától jön

majd el”. És most ott ült szalmaszõkén, kék szemekkel, és úgy nézett ki,mint egy kis katona. Õ volt a megtestesülése a nagy Szangye NyempaRinpocse beszédcentrumának, akinek elsõ inkarnációja a 8. Karmapatanítója volt.

A Bodhnath melletti újszentélyben tartott beavatássorozat egy másikvilág volt. Karmapa, a „Kagyü mantrák kincsét” adta, azokat az átadá-

sgy ny rc




sokat, melyeket Marpa hozott 1000 évvel ezelõtt Tibetbe. Ezeket a bea-vatásokat körülbelül 150 évvel ezelõtt Lodrö Thaje gyûjtötte össze, akiDzsamgon Kongtrul Rinpocse korábbi inkarnációja. Mindenki eljött:a rinpocsék, a tibeti szerzetesek, sok barátunk Nyugatról, és a gyakranbeolyásos, ám tudatosan szegényesen öltözködõ emberek a buddhistanevárik törzsébõl. Bár évszázadokon át a hindu gurkák elnyomása alattéltek, õk a Kathmandu-völgy kultúrájának hordozói. Amikor a gurkákeloglalták a buddhisták öldjeit, megtiltották, hogy a helybeliek kolos-torokat tartsanak enn, és elkobozták a legtöbbõsrégi buddhista ereklyét is. Ezeket még ma is

katonákkal õriztetik, akik egyverrel kergetnekel mindenkit, aki nem hindu.

Néhány közeli barátunk, a régi dániai hip-pi-idõkbõl, az elképzelhetõ legjobb lakhelyetajánlotta el nekünk, az akkoriban egyetlentetõtéri lakást Bodhnathban, sztúpára nézõ ter-asszal. Itt kötöttem össze elõször egy himalájai

tartózkodást – ahol amúgy sincs sok ínycsik-landó dolog – néhány hét böjttel. Így képes azember elkerülni, hogy az egészségtelen ételektõlmegbetegedjen, és a ruhái is jobban állnak majdrajta.

Karmapa hatalmas erõteret épített öl,és sok csoda történt a három hét alatt. Az

összes negatív energiát elûzte a környékrõl, amelyek egy része nyil-vánvalóan Kopán, az egyik közeli gelugpa kolostor elé húzó-dott. 1968-ban az orosz hercegnõnek, akié ez a hely volt, azttanácsoltuk, hogy adja a tibetieknek, késõbb azonban elvesztettükvele a kapcsolatot. Õk éppen a beavatások idején – amelyeken azértnem volt jelen senki Kopánból, mert sok pletyka terjedt el rólunk,az erkölcstelen kagyüpákról – akartak átvinni egy Buddha-szobrot az egyiképületükbõl a másikba. Ám az hirtelen olyan nehéz lett, hogy meg sem

bírták mozdítani. Három nap eredménytelen kísérletezés után eljöttekKarmapához, és a segítségét kérték. A szobor nyomban könnyû lett, így

a szvjmbu zentélyben




el tudták vinni a kívánt helyre.A beavatássorozat vége elé rossz híreket kaptunk. A savanyú, svéd

apáca és a nála nem sokkal élénkebb bátyja el akarták adni a dél-svédországi helyet, melyet közösen ajándékoztunk Karmapának.

A Stockholmban tartózkodó LámaLodro nem tudta ezt megakadályozni.Az apáca Karl Birger beolyása alákerült, akivel kapcsolatban bizonymár voltak tapasztalataink. Bemesé-lte a hölgynek, hogy hét angyal veszi

körül, és hogy el kell adnia KarmaLinget, helyette pedig vennie kell egydarab öldet az õ elhagyatott alujában.Ez olyan csapás volt a buddhizmusra

Skandináviában, ami még ma is bánt minket. Hirtelen megszûntaz a hely, ahol mindannyian találkozhattunk. Ritkán láttam Karmapátolyan elégedetlennek, mint amikor meghallotta a hírt. Két táviratot is

küldtünk haza azzal, hogy várjanak az adásvétellel a visszaérkezésünkig,de az apáca mégis eladta a öldet.

Ami rossz volt Skandináviának, az hasznára vált a délebbre ekvõországoknak. A svéd tanya sosem lett volna vonzó ajánlat az Európaszívében élõ tömegeknek. Két drága komputazással és a kínos skan-dináviai sebességkorlátozással aligha hívhattunk volna meg oda nagyobbcsoportokat. Ott kellett tehát tovább dolgoznunk, ahol már jelen volt egy

kiegyensúlyozott szellemi érdeklõdés. Elérkezett Európa más részeinekaz ideje, a vételárból pedig át tudtuk építeni a koppenhágai központ.1977. április elsején nagyszabású munka vette kezdetét.

K y Kgyü ngõ-v



nyugaton a helyzet változóban73

azonnal nekiláttunk a teendõknek. Karmapa még Rumtekben

megígérte: „Mivel most ilyen messzire utaztatok, hogy engemláthassatok, ezért nemsokára ismét ellátogatok hozzátok”. Ez

nagy lökést adott. Miközben Hannah Tarab Tulkuval többnyireszövegeket ordított Koppenhágában, én elépítettem a központjainkat

Európában. Sokszor elõordult, hogy tanítás közben a áradtságtólmajd leestem a trónról, és amikor már éjszakákat töltöttem a volánmögött, akkor duplán láttam az autók ényszóróit. Fehér Ernyõ elõször õsszel mutatta meg erejét. Õ az az ezerkarú és ezerarcú nõi orma,aki Ladakhban olyan erõsen megáldott. Az eset a kasseli hegyekbentörtént, amikor egy kölcsönautót vittem vissza Bécsbõl. Kora reggel,sûrû ködben száguldottam egy barátnõmmel, hogy még elérjünk

egy délutáni programot Koppenhágában. Fehér Ernyõ képét belülrõla kocsitetõhöz rögzítettem, ami hirtelen minden látható ok nélkül levált, ésa padlóra esett. Mivel soha nem lépnék rá egy hölgyre, különösennem egy nõi Buddhára, azonnal a öldön ekvõ kép után nyúltam,miközben levettem a lábamat a gázról. Az autópálya ekkor épp hegynekölelé tartott, a hathengeres motor leékezett, így már csak 100 km/órasebességgel haladtunk, amikor hirtelen egy útépítést jelzõ tábla bukkantelõ a ködbõl, közvetlenül elõttünk. Félrerántottam a kormányt, és így

a rontális ütközés helyett, ami még ennél a sebességnél is életveszélyeslett volna, a kocsi oldalával löktem öl a táblát, ami a másik sávba repült.

ötödik fejezet

Nyugatona helyzet változóban




Fékezés közben még hallottuk, miként lapítják szét azt a nagy teherautók.A kocsi oldala összetört, az elsõ kerék deektes lett. Kicseréltema gumit, szigetelõszalaggal leragasztottam az ablakot, és idõben odaértünkKoppenhágába. Az, hogy épp abban a pillanatban kellett lassabban hajta nom, klasszikus példája az olyan áldásnak, amely nem túl korán és nemtúl késõn érkezik. Azóta Fehér Ernyõ mindig elkísér az útjaimon.

Ez idõ tájt kezdte két úr, a „hogyan” ésa „miért”, átgondolni a hozzám ûzõdõviszonyát. Nem tetszett nekik, hogyközvetlenül kezelem a dolgokat, róluk

pedig egyszerûen nem veszek tudomást.Elõször a „miért” távozott, aztán a„hogyan” is, és attól kezdve, hogy már nem voltak útban, hatalmas erõ szabadultel bennem. De még ma is tudom,hogy hol keressem õket. Különlegescélokra igenis hasznosak, de nem szabad,

hogy meghatározzák viselkedésünket,vagy késleltessék cselekedeteinket.Kalu Rinpocse ismét Franciaországba jött, hogy a szerzetesek és az apácákszámára elindítsa az elsõ, hároméveselvonulást. Kért minket, hogy vegyünkrészt, és segítsünk az elõkészületekben.

Így a júniust nála töltöttük. Nappal azelvonulási cellákhoz köveket cipeltünk,éjszakánként pedig Vörös Bölcsességen meditáltunk, és az elvonulásrakészülõdõk tanításaira jártunk. Felüdülés volt, hogy mi magunk is kap tunk tanításokat, Kalu Rinpocsénél lenni pedig idõtlenül szép volt. Deazoknak a tanítványoknak a körében, akik a Rinpocse egyesületébenegyre inkább átvették az irányítást, mégis kevés okunk volt a nevetésre.Az én ízlésemnek túlságosan szenteskedõk voltak, és állandóan „egyházas

dit” játszottak. Ezenkívül azt a hajlandóságukat, hogy több évet töltsenekkizárólag azonos nemû társaikkal, egyáltalán nem tudtam megérteni.

vöös böcsssé




Úgy gondoltam, hogy ez közérzetemnek nem lenne egészséges. Han nah tól, aki valamivel mindig is erényesebb volt nálam, már nem álltannyira távol ez a gondolat. Csak akkor nyugodott meg teljesen, amikor Karmapa pár hónappal késõbb azt mondta: „Ha ti elvonultok, akkor ki irányítja majd a központjaimat? Ugyanannyi ejlõdést ígérek nektekaz értem való munkátokon keresztül, mint amennyit egy zárt elvonulásnyújt, és mellé még végtelen sok erõt is kaptok.”

A Plaige i kastélyban vált újra világossá, hogy alapvetõen mennyirekülönbözõen terjedtek el a tanítások Európa latin és germán részein.Franciaország egyházi módon és hierarchikusan ejlõdött, míg a Rajnától

keletre ekvõ csoportjaink úgy nõttek, mint a û. Spontán keletkeztek,pusztán Karmapa kívánságai, az emberek karmája, valamint a köztünklévõ erõs kapcsolatok és barátságok által. Mindkét csoport viselkedéseillett a környezetéhez – az elsõ fnomkodó, polgári, a másik szívbõl jövõés tiszta. A vad germánok érkezésekor a ranciák gyakran megrémültek.Ez alkalommal, amikor ötven ember jött a Christiania hippikolóniából,hogy meglátogassa „a barátságos Kalu Rinpocsét”, a helyzet különösen

bizarrá vált. A világ többi részével ellentétben, itt sajnos nem jött létresemmiéle közeledés a kultúrák között. A lányok meztelen hátsóvalpisiltek a megrendült szerzetesek szeme láttára, gyermekeiket pediga beavatások alatt is szoptatták. A kastély szomszédságából állandóanátteleonálgattak, hogy az idegen érfak legyenek már szívesek letenniaz övükben hordott nagy késeket. Bár a legtöbbjüket alig ismertük, éssemmi közünk nem volt a látogatásukhoz, Hannah és az én jó hírem kissé

megakult. Az üdvösséget már nem eltétlenül a riss északról várták.Az ezt követõ közép európai villámlátogatások során a védelmezõkmegmutatták nekem erõterüket. A hamburgi Néprajzi MúzeumbanFehér Ernyõ rám mosolygott, vörössé változott, és kilépett a tankából.Amikor kinyitották a vitrint, és ejemet a tankára helyeztem, hangosanvacogott a ogam, és úgy borzongott a testem, mintha a hideg rázottvolna. Ez annyira erõteljes volt, mint egy áldás Karmapától. KölnbenSugárzó Istennõ, Fekete Kabát társnõje elevenen állt elõttem a Von Schule

mann kiállításon, Münchenben pedig a Hatkarú Nagy Fekete terjesztetteki védõerejét a Néprajzi Múzeumból kiindulva. Karmapáért végzett




munkánk révén ezek a védelmezõk ma a Fekete Kabátot körülvevõerõtérben gyûlnek össze. Ez az a orma, amely leginkább kiejeziKarmapa aktivitását. Ha az emberek megtartják vele a kapcsolatukat, ezekaz energiák gondoskodnak arról, hogy semmi se gátolja a ejlõdésüket.

Nagy élmény volt a tanításokat Lengyelországba vinni. Bécsbõlvonattal utaztunk az akkori Csehszlovákián keresztül, ahol eleinte aligakartuk elhinni, hogy a hatóságok egyszerûen barmokként kezelik

az embereket. Nem voltak telje sen elszegényedve, de hiányzottbelõlük a küzdõszellem, ami

még sokkal rosszabb. Lengyel or szág ezzel ellentétben majd nem romantikus élményt nyúj tott. Az emberek mélyek voltak,kissé élénkek és álmodozók.A több évszázados elnyomás

ellenére – amibõl egyházuk is jócskán kivette a részét – olyan tudatsíkokra

talált náluk az ember, amilyenekkel a világ zaklatottabb részein csakalig találkozik. Ez az ország kétségtelenül elsõ osztályú táptalajt kínálta Gyémánt Út számára.

Wladyslaw Czapnik, egy magas, melegszívû érf hívott meg minket,aki egy cseh embertõl hallott rólunk. Lengyelországban olyan gyorsankellett terjesztenünk a tanításokat, ahogy csak bírtuk. A 16. Karmapameditáció azonnal megragadta az embereket. A megvilágosodással való

azonosulás igazán az õ útjuk volt. Adtam egy Szeretõ Szemek szóbeliátadást, három különbözõ változatú beolvasztási ázissal. Késõbb, amikor a „megszokott” szövegváltozat terjedt el, a magyarázatom sajnos túl sokzavart okozott. Olyan jel volt ez, amely megmutatta, hogy a jövõbena vonaltól idegen szövegek használatát kerülnünk kell a központjainkban.Hiába követi az északi buddhizmusban mindegyik út ugyanazt a célt – vagyis tudatunk teljes kiejlesztését – az embernek egy átadási vonalmellett kell maradnia azért, hogy ezt el is érje.

Ez egy nagyon erõteljes hét lett, és soha, legalábbis 1989 ig, Orosz országig, egyetlen család odaadásából sem jött létre még ekkora ejlõdés.

A Czapnik család Hannah-val és Krysztoph-fal




A második lengyelországi látogatásra akkor került sor, amikor KarmapaEurópában volt. Éppen indulni készültem, amikor rám kacsintott, és eztkérdezte: „Mi a tibeti neved?” „Karma Lodi Gyamco” – eleltem. Erreõ így olytatta: „A kommunista világ elsõ buddhista központjának a neveKarma Lodi Gyamco lesz. Vigyél nekik szabadságot, és utazz keletre,amilyen gyakran csak tudsz!”

Karmapa a tervek szerint 1976. november 17 én érkezett New Yorkba. Mivel nem akartunk sokáig távol lenni tõle, ezért vettünkpár olcsó, három hétre szóló jegyet és odarepültünk. Az ottani ogad tatást világok választották el az európaitól:

hihetetlen hosszú, mûszakilag elavult lim uzinok, amelyek csak egyenesen tudtakhaladni, és öltönyös nyakkendõs emberekvárták. Olyan volt minden, mint egytemetésen. Akadt néhány életvidám arc isa pingvinek között, mint például Barryé,de a többségé mégis kiejezéstelen volt.

Nem tudtuk eldönteni, hogy közülükki a hivatásos soõr vagy a rendõr, éski tartozik Trungpa Tulku DharmadatuEgyesületéhez.Karmapa a VIP kijáraton át jött, s mi kor meglátott minket, elkiáltott: „Ole,Hannah!” és olyan áldást adott, hogy csak

a szép Long Island utcáin, egy minibuszban ülve tértünk magunkhoz.Hannah nak ez volt az elsõ látogatása Amerikában, míg én cserediák ként 1958 59 ben már jártam ebben a nagy országban.

Mr. Csen, a buddhizmus egyik nagy támogatója az USA ban,meghívott minket Seatucketbe, Long Island északi partjaihoz. 1946 banHongkongból jött ide, s az õ „American Steam Ship Company” jauralta a teheruvarozást a Nagy tavakon. Feleségével, Nancyvelegyütt segítette rokonait Kínában, ugyanakkor sok buddhista iskolát

támogatott. Akkoriban ötvenes éveinek derekán járhatott, és jó ormá ban volt. Beolyása elért a nyugati partig, ahol megvett egy hatalmas

a




ideggyógyintézetet. Ott akarta elszállásolni az elsõsorban Vietnambólvárt kínai szerzeteseket, ám õk átnevelésben részesültek a hatalomúj birtokosaitól. Ilyen nagy és jól karbantartott épületeket igazánremekül tudtunk volna használni Európában, csakúgy, mint Dr. Csenizgalmas elõadásait és segítségét a könyvek kiadásához. Bohókás kínaimódján mindig sikerült szokatlan részeket kiemelnie Buddha tanításaiból.Karmapa úgy bánt vele, mint a testvérével, többet mondanom sem kell.

Miután megérkeztünk, megmutatta nekünk azt a szép aházat, amely ben lakhattunk. Aztán azonnal Karmapához vezetett minket. A Dhar madatu õrök nem illettek a képbe. Minden sarokra jutott egy, és inkább

merevnek tûntek, mint erõsnek. Azért voltak ott izgalmas emberek is.Egy jógi típus, aki nyilvánvalóan korábbi életeibõl merítette az erejét,éppen leelé jött a széles tölgyalépcsõn. Werner Erhardként mutat kozott be, és úgy mosolygott, mint Danny Kaye, a színész. Õ egynépszerû csoportterápia alapítója volt, ami Európában nem igazán váltbe, mert az egymással való üvöltözés ízléstelennek tûnik, ha valaki egykulturált családból származik. Osztoztunk azonban a gyors autók iránti

vonzódásban, s így elegyedtünk szóba vele.A elsõ szinten Akong Tulku, Ato Rinpocse és Dr. Csen a öldön

ültek Karmapa ágya elõtt. Amikor beléptünk, Karmapa örömtõlragyogva kiáltott el: „Most már mindenki itt van! Hívjátok ölCsimét!” Ezután hosszan hallgatott, és a homloka egyre ráncosabblett, majd halkan csak ennyit mondott: „Láma Csime nem ér ráidejönni”. Arról társalogtunk, hogy szerte a világban hogyan ejlõdnek

a dolgok, amíg egy erõsebb testalkatú érf kiogástalan sötétkéköltönyben be nem jött. Trungpa Tulku volt, akit utoljára Svéd országban láttunk. Õ volt az egyetlen, aki az ágyra ült le Karmapamellé. Úgy gondoltuk, nem ez a hozzáillõ hely. Csak késõbb jutotteszünkbe, hogy a balesete óta mozgássérült lett, és talán ezért nemtudott a öldön ülni. Karmapa komolyan beszélt vele. Megkérte,hogy vegye ki az Akong Tulkut bíráló kijelentéseket a „Bornin Tibet” címû könyvébõl, melyben paranoidként és számítóként

jellemzi õt. A harmadik kiadást ezután egy kevésbé érthetõ utószóvaladták ki, míg ma a könyv ismét eredeti ormájában kapható.




Élveztük Amerika sokszínûségét. A táj, ahol laktunk, nagyon idillivolt. Dr. Csen, barátsága jeleként, kölcsönadott nekünk egy autót, amitmi azonnal a megengedett sebesség kétszeresével hajtottunk. Egyszerûenképtelenek voltunk olyan csigalassúsággal vánszorogni, mint az ameri kaiak. Ahhoz minden út elõtt egy marék altatóra lett volna szükségünk.

Híres és gazdag emberek jöttek és mentek. Gyakran volt lehetõségünkegyütt lenni Karmapával és Dzsamgon Kongtrul Rinpocsével. Itt sokkaltöbb szabadidõt hagytak nekik, mint Európában. Karmapa erõkörébensohasem lehetett unatkozni. Lex és Sheila, Tomo Geshe Rinpocsetámogatói, ölhívtak egyik éjjel. Haladéktalanul vissza szerették volna

kapni a kölcsönadott Volkswagen buszukat. Ez jó ürügy volt arra, hogyNew Yorkot éjszaka nézzük meg. Hannah szívesen csatlakozott volna,de Karmapa maradásra kérte, hogy egy dán üzletasszonynak magyarázzael a 16. Karmapa meditációt. Ebbõl egy elég „szórakoztató” utazás kere kedett, és én örültem annak, hogy Hannah nem tartott velünk. Az autóelektromossága Harlem kellõs közepén ölmondta a szolgálatot. Abbana gettóban, ahol az embernek még nappal sem célszerû mutogatnia

a ehér képét, én órákat töltöttem azzal, hogy betoljam a kocsit. Csaka kora reggeli órákban értem el Lex és Sheila szép, olyópartiházát Bronxban.

A reggelinél megismerkedtem a családdal. Lex és én 1958 banugyanabba az internátusba jártunk. Lex még mindig emlékezett rá,milyen vad voltam, mennyire alkalmatlan mindenéle idomításra.Most egy New Age mûsort vezetett a város egyik magánrádiójában,

amelyben rendelkezésemre bocsátott egy órát, aminek nagysikere lett, sokan beteleonáltak. Hannah késõbb elmesélte, hogyKarmapa hallgatta az adást, és sokat nevetett közben. Mindaddig,amíg Lex beolyással bírt az adó vezetõségére, az elkövetkezõamerikai látogatásaim mindig egy egy ilyen élõ adással kezdõdtek,amelyeket végül a hallgatók kérdései zártak. Az utolsó évekbenmár csak kezembe nyomta a stúdiókulcsot. Azoknak az emberek nek a nagy része, akik ma New York kagyüpa központjait

támogatják, ezen elõadások segítségével vették öl a kapcsolatot,késõbb pedig maga Lex is írt egy könyvet a buddhizmusról.




A következõ napokat mindannyian Lexnél töltöttük. Karmapától sokismert ember kapott áldást, de minden csak a elszínen mozgott. Nemérintettük meg annyira az embereket, mint Európában. Csak ritkán jöttlétre a legjobb alap a ejlõdéshez: az odaadás. Az a legvalószínûbb, hogylegtöbben azt gondolták, már mindent tudnak, amire szükségük van.Ha a büszkeség erõsebb, mint a vágy, a mély kapcsolatok kialakulásaakadályba ütközik. Ezek az emberek inkább show t akartak, nem pedigegy tanítót.

A következõ hetekben Karmapa rendelkezésére állt a New York iCentral Parknál álló Plaza Hotel teljes legelsõ emelete. Vendéglátójának,

a Dharmadatu Egyesületnek köszönhetõen szinte teljesen elérhetetlenvolt. Azon kevesek, akiknek sikerült bejutniuk hozzá, a mi európaibarátaink voltak. Nagy örömmel csempésztünk be hozzá szinte mindennap néhányat közülük, teljesen mindegy volt, hány õrt kellett odébbtolnom vagy kijátszanom. Olyan volt, mint 1960 ban a dán hadsereg ben. Egyszerûen képtelenség volt, hogy egy Bodhiszattvát, aki mindenlény javára van ott, úgy elzárjanak, mint egy államõt.

A drága szálloda szép halljában Karmapa megmutatta, hogy ragasz kodik egy rendes képzéshez. Meghívására vettünk részt egy hosszanelõkészített találkozón a Vadzsradatuval, Trungpa Tulku õ tanítványaival.Eljött az õ idejük arra, hogy a legmagasabb tanítótól kérdezhessenek.Az ötven nyakkendõs érf között eltûnt több ismert arc is, mint példáulAllen Ginsbergé, aki a homoszexualitásról és a környezetszennyezésrõlakart velünk beszélni. Mi azonban kevéssé tudtunk hozzászólni ezekhez

a témákhoz, ezért inkább megrendelte az akkor még egyetlen angolulmegjelent könyvünket, Kalu Rinpocse tanításait. Híres emberek ide,híres emberek oda: kérdéseik légbõl kapottak voltak, pont olyanok, mintegy csésze híg New Age tea.

Amikor a dolog már több volt, mint kínos, Karmapa hirtelen így szólt:„Egy dolgot biztosan tudok, hogy megtanultatok ülni! Most csináljátokmeg a teljes lótuszülést”. A mi helyünkrõl úgy nézett ki, hogy csakHannah és én tettük egészen keresztbe a lábainkat, de a magas párnáknak

köszönhetõen legalább minden hát egyenes volt. Mivel nagyon szeretemKarmapát, ezért most is tudtam mit og tenni: hirtelen elõredöntötte




erõteljes testét, és hangosan ezt kiáltotta: „PHÉ!”, aztán gyorsan elhagytaa termet, miközben a hasamat ogtam a nevetéstõl. Egy másodperc múlvabelépett Dzsamgon Kongtrul Rinpocse, és hozzákezdett: „Buddha egyherceg volt Indiában...”

Dr. Csen Karmapának ajándékozott egy völgyet, amely New York tól körülbelül egy órányira északra ekszik. Azt gondolta, hogy eza terület alkalmas lenne egy kolostor számára. A szép õszi színekbeöltözött természetben sétálva Dr. Csen elmondta nekünk az elkép zeléseit. Többek közt egy szép lótusztóról álmodott. Az egész tervnagyon közel állt az õ kínai szívéhez. Mi,

európaiak is lelkesedtünk az ötletért, ám a tibetiízlésnek ez a táj túlságosan körülhatároltnak tûnt.Inkább általánosan nyilatkoztak az ügyrõl, és ezegyértelmû jele volt annak, hogy udvariasak, desemmi esetre sem lelkesek.Visszaelé menet Dr. Csen dzsipje elakadt azerdõben. Minden tiszteletem északi õsapáimé,

mert ogtam magam, és utat törtem az erdõnkeresztül. Néhány át kitéptem, párat kitörtem,miközben a szerzetesek rémülten ugrottak élre.Mire a dzsip ismét az ösvényen volt, egyalapvetõ dolgot osztottunk meg egymással. Bará tok lettünk.Hannah val meglátogattuk Johnt, egy régi

ismerõsünket Nepálból. Minden bizonnyal õ avilág legszerencsétlenebb csempésze. Manhattandéli csücskén egy börtönben élt. Ez alkalommal nem kábítószer, hanemvaluta csempészéséért élvezte az állam vendégszeretetét. Az õ karmájávalés az ellene kiadott körözésekkel, még egy csomag cigarettával többetsem lett volna szabad átvinnie a megengedettnél. John egy elhõkarcolólegelsõ emeletén ült a nehézfúk között, akik egészen mások voltak,mint európai kollégáik. Nálunk az elítéltek meg vannak gyõzõdve

bûnözõ mivoltukról. Valódi kártevõnek érzik magukat, ezáltal nehéz kessé és merevvé válnak. Itt a többségében színes bõrû ügyelek nevet

„PhÉ”




géltek, ügyesek és kedvesek voltak. De egy pillanatra sem volt szabadhátat ordítani nekik, mert könnyen megeshetett volna, hogy ügyesen,de kevésbé kedvesen megölnek.

Ezen az amerikai látogatáson egyetlen kirándulásunk egy chicagói útvolt, ahova Karmapa küldött minket. Indián nyelven találóan „HidegSzél” nek hívják a várost. Vickie, John egyik barátnõje, szervezett ideegy elõadást. A busz túl drága lett volna, az autóstop meg túl hideg, deszerencsére vannak Amerikában is olyan cégek, amelyek kocsikat szál líttatnak az egyik helyrõl a másikra, így egy alulmotorizált, „lakkozottdobozzal” indultunk útnak.

Amerika méretei lenyûgöztek bennünket. Chicago elé az Appalache hegységen keresztül vezetõ északi utat választottuk. Az utolsó órákbanolyan erõsen zuhogott az esõ, hogy szinte elúsztunk a kocsik mellett,amelyeket éppen megelõztünk. Chicago úgy nézett ki, mint a háborúutáni Európa. Egyes városrészekben négy ház közül legeljebb ha egyállt még, a többi leégett. Az emberek elmesélték, hogy mindig ugyanaza séma. Amikor egy ekete család költözik a környékre, leesnek az ingat

lanárak, a ehérek kiköltöznek, a helyükre pedig újabb eketék költöznek.Mivel semmiéle rezsit nem fzetnek, lassanként annyira tönkremegyminden, hogy bekattannak és elgyújtják a házaikat. Mikor már mindenteljesen lepusztul, a ehérek újra megveszik a öldet, amire magánlakáso kat és elhõkarcolókat építenek, olyan magas lakbérekkel, hogy csak õktudnak ott lakni. Sokan szívesen megfzetik ezt az árat, hogy nagyobbbiztonságban élhessenek. Chicagói soõrjeink több alkalommal is ezt

mondták: „Ha itt kiszállnátok a kocsiból, és megpróbálnátok elmenniaddig a lámpáig, nem élnétek túl”. Sosem volt elég idõnk leellenõrizni,igazuk van e. Ennyire közel a gettóhoz elõadásaimat egy származásátés szociális hátterét tekintve, vegyes társaság látogatta. Nagy csodálkozá somra mind mozdulatlanul ültek ott, mint egy templomban. Kérdéseik – tanári múlttal a hátam mögött – sokszor borzasztónak tûntek, mert aztmutatták meg, hogy nem volt részük semmiéle iskolai oktatásban.

Egy történelemi negyedben, az Oak Parkban laktunk ismerõsöknél.

Ezt a városrészt a harmincas években gengszterek építtették, egy utcávalarrébb pedig Al Capone háza állt. Késõbb, amikor meséltem Hannah




nak egy keveset a város múltjáról és hozzátettem, hogy tulajdonképpenaz ablakokban lövedéknyomoknak kellene lenniük, találtunk is néhányat,ami még egyszer egészen közel hozta azokat az idõket.

New Yorkba egy olyan autóval mentünk vissza, amit aztán Iránbaakartak behajózni, és ezért nem volt rendszámtáblája. Mi viszontmég pár napig használni akartuk. Egy közlekedési dugóban, az Ötö dik Sugárúton, New York legdrágább utcáján, egy borzasztó hanghallatszott mögöttünk, és több közlekedési lámpát elhagyva sem akartszûnni. Amikor iszonyodva hátraordultunk, közvetlenül egy rendõrbuszhangszórójával néztünk arkasszemet. Csak beszélni akartak velünk, és

mi a papírjainkkal igazoltuk, hogy az autó nem lopott. Az intézkedõrendõrök közül az egyiket nagyon szimpatikusnak találtam. Vörös hajúvolt, ír származású, és rissnek tûnt. Mégis minden alkalommal, amikor a vállára csaptam, revolverét élig kirántotta a tokjából, anélkül, hogy eztegyszer is észrevette volna.

Ebben a városban egyébként van elég dolga a rendõrségnek. Pár nappal korábban egy érfvel beszélgettünk a déli, Virginia államból, aki

deektet kapott. Harlemben. Miközben kereket cserélt, jött két eketeúr, ölnyitották a motorháztetõt, és elkezdték kiszerelni az akkumulátort.A érf megkérdezte, mit csinálnak, erre azt válaszolták: „Ha te elviszeda kereket, akkor miénk az akkumulátor”. Meg kellett mutatnia a papír jait, hogy elhiggyék, valóban az övé a kocsi.

Amikor lejárt a repülõjegyünk és el kellett búcsúznunk Karmapától,elõhúzott egy köteg nagy címletû dollárt, és ezt mondta: „Repüljetek

Hawaiira, tanítsátok meg az ottaniaknak a 16. Karmapa meditációt, ésvegyétek rá õket arra, hogy ne szívjanak több hasist”. Egy pillanatigaz orrunk elõtt táncoltak a bankjegyek, de aztán visszahúzta a kezét:„Nem, ennél ontosabb az, hogy segítsetek Kalu Rinpocsénak”.

A szót tett követte. Párizsban elhoztuk a repülõtérrõl Kalu Rinpo csét, Gyalcent és egy érzelemgazdag skót ordítónõt, Jese Kandrót.Ott kaptam életemben elõször pénzt a tanításért. Nem tudtam elkép zelni, mi lehet a borítékban, amit a kezembe nyomtak. Nehéznek tûnt,

mert akkoriban jelentek meg a tízrankosok. Azonnal Kalu Rinpo cséhez mentem, hogy megkérdezzem, mit tegyek. „Tartsd meg, a tiéd




– mondta – úgyis szakadatlanul a tanításokért dolgozol”. Nem sokkalkésõbb Karmapa állta írországi utazásunk költségeit azért, hogy beindít suk ott az elsõ központot. Mialatt mindannyiunknak adott egy megáldottbankjegyet, így szólt: „Mostantól nem szenvedtek hiányt semmiben.Ha tisztán tartjátok a motivációtokat, mindig sikerülni og, amitelterveztek”.

Hollandiában, mint mindig, a buddhizmus és a teozófa egy sajátoskeveréke uralkodott, viszont az emberek ismét bõkezûek voltak, amitidõközben már megtanultam értékelni. Az az idõ, amikor nem kellettpénzt keresnem, teljesen Karmapáé lehetett. Ennek volt értelme, és jó

érzéssel töltött el. Így az adományozók és mi osztoztunk a munkában ésabban a sok jóban is, ami mindenütt történt.

Bár a hollandok szívesen ülnek meg egyszerre több lovat, okozatosankialakult egy kis Gyémánt Út csoport. Sõt, tervek is születtek egy nagy

központról, egy hatemeletes toronyról, amit viz esárok övez.Belgium számunkra csak Antwerpenbõl állt.

Egy Szeretõ Szemek beavatás után Kalu Rinpo cse a búcsúzáskor egy áldászsinórt kötött a nya kamba, ami inkább egy tûzkarikára emlékez tetett. Nyeltem egyet, és megkérdeztem: „Kinekaz energiája ez?” „A Lóej nevû védelme zõé”– elelte.Északabbra, Osteradéban (Schleswig Hols

tein) nincs rá jobb szó, megható volt a ogad tatás. Pszichológus– és orvostanhallgatóink olyanmagától értetõdõen ogadták el Kalu Rinpocsét,mintha csak a régi Tibetben lettünk volna.Sokan közülük látták már a Fekete Koronát,vagy találkoztak magával a Rinpocsével is Fran ciaországban, illetve Skóciában. Akkoriban a

„dharma ugrás” a Rajnán túlra sokkal kisebb volt, mint ma. A nyolcva

nas évek óta Közép Európának a Nyugat elé szinte csak Karmapa dor dogne i központjával van kapcsolata. Azonban a keleti irányba, egészen

lófej




Vlagyivosztokig, a lehetõ legjobb összeköttetésben dolgozunk egymás sal. Európa déli határain is – ha Jugoszlávia még ehhez a öldrészhezszámítható – két, történelemileg gazdag pillérre támaszkodunk. Délny ugaton Malaga mellett építjük az iszlám és az arikai beolyás ellenivédelemként Karma Gön elvonulási központunkat. Azért ott, mert azarabok ott hagyták el utoljára Európát. Délkeleten, Korinthosznál pediga spártaiak mentették meg kontinensünket a perzsáktól. Itt Karma Ber csen Lingnek kell ugyanúgy a nõk elnyomását és a szent háborúkat távoltartania világunktól.

Künzig Shamarpa éves kurzusainak és fvére, Dzsigme Rinpocse

képességeinek köszönhetõen Dagpo Kagyü Ling Dordogne ban egyontos központtá vált. A meditációs mester, Gendün Rinpocse 1975óta ad ott tanításokat. Elõtte harminc évet töltött Keleten elvonulásban,ami nyilvánvalóan nagyon tetszett neki, mert amikor Karmapa elküldtehozzá az embereit, hogy elhozzák õt, többször is elbújt az ágya alá, és csakakkor adta el az ellenállást, amikor Karmapaéreztette vele, hogy most már eltétlenül

jönnie kell. Miután elhoztuk õt a párizsirepülõtérrõl, sokan azt gondolták, hogyvalamilyen szembetegségben szenved. Dekönnyeinek valódi oka az együttérzés volt.A szabadság durva társadalmi korlátozását ésa testi szenvedéseket jól ismerte Ázsiából,de a Nyugat érzelmi alapú zûrzavara új volt

számára.Kalu Rinpocse látogatása a „Fehér Test vériség” nél – egy újajta vallási csoportnál Jütlandon – megmutatta tudása mélységét.A helyi guru, egy angol, bélcsavarodásraemlékeztetõ csakrarendszert ejlesztett ki,és nyilvánvalóan attól élt, hogy a kedvestibetiek javára tanítványokat veszíthet. Ezért Kalu Rinpocse elõadását

kizárólag az orvostudományra korlátozta. Egész este olyan inormációkatadott, amelyeket sem elõtte, sem utána nem hallottunk. Bár már nem

gü rpcs




emlékszünk pontosan mindenre, de tudása ismét ámulatba ejtett. Kop penhágában a Rinpocse a Nicolai templomban tanított. Végül kompraszálltunk, és elmentünk abba a szép központba, amelyre nem sokkalazelõtt Oslo mellett találtunk rá. Itt sokkal több érf ogadott minket,mint nõ – ami akkoriban ritkaságszámba ment. Megvesztegethetetlenülés szívósan – ilyenek a norvégok – tartották életben a dolgokat, miközbennéhány tehetséges nõ sajnos elhagyta a csoportot. A érjek és a kereszténycsaládok nyomása túlontúl megerõsödött. Ez szomorú volt, mert régiés szoros baráti szálak ûztek össze minket, és sokkal többhöz értettek,mint a õzés.

Utunkat havas hegyeken keresztül kelet elé olytattuk továbba ûtetlen Volkswagenben. Útközben Kalu Rinpocse mindig lehúztaaz ablakot, amikor állatok tûntek öl az erdõben és az OM MANI PEMEHUNG mantrát ismételgette, ezzel jó magokat ültetve el az állatokkedvezõbb újraszületéséhez. Láma Navang és Láma Szönam akkor egykis csoportot vezettek Stockholmban, amelyikhez több magyar menekültis csatlakozott. Felújították a várostól délre esõ házat, északabbra pedig

egy régi tanyát elvonulási központtá építettek át, amelyet elsõként KaluRinpocse áldott meg.

Azután meglátogattuk mindkét fnnországi csoportunkat. Bár vol tunk már ott néhányszor, a tanítások mégsem tudtak gyökeret verni.Úgy tûnt, ebben az országban nincs nyitottság egy teljeskörû szellemiéletre. Ezek a túlhûtött emberek vagy szektások, vagy egészségmániásokvoltak, vagy teljesen ogyasztáscentrikusak, mégis legalább a lehetõséget

meg kellett adnunk nekik, hogy megismerjék Kalu Rinpocsét. Mikomppal utaztunk, míg a Rinpocse és Gyalcen repülõvel mentek.A tükörjeges utak már így is eléggé igénybe vették õket, ezért meg akar tuk kímélni tanítóinkat a további megterhelésektõl. Viszont egyikõjüksem érkezett meg Helsinkibe, ahol kocsival vártunk rájuk. Idõvel kiderült,hogy kiszálltak Turkuban, és most a rendõrség vendégszeretetét élvezik.A gépnek utólagosan beiktattak még egy leszállást, úgyhogy aza stockholmi instrukció, mely szerint a második landolásnál kell majd

kiszállniuk, már nem egészen stimmelt. Mindezek tetejébe az egészSkandináviára szóló vízumuk oda nem volt érvényes. Egy emberekkel




teli terem várt ránk. Az elõadás, amelyet Kalu Rinpocse helyett tartot tam, kellemetlen élmény volt. Bár egy szót sem értek fnnül, mindenidegszálammal éreztem, hogy a túlbuzgó tolmácsnõ élreordítottaa szavaimat. Bármit is mondtam, az indirekt módon, moralizálva vagyédesítve lett tálalva, pont úgy, mint egy szektánál. Amikor végül KaluRinpocse megérkezett, már csak páran várakoztak az áldásra, és azótasem ejlõdött semmi ebben az országban.

Amikor visszaértünk Dániába, még sikerült beiktatnunk az útitervünkbeegy görögországi látogatást. Ez sikeres találkozó lett, immár a tavaszközepén. Kalu Rinpocse arca és stílusa inspirálta a görögöket, míg

tibeti kísérõi éjjel nappal görög joghurtot ettek. Ennél fnomabbat mégsohasem kóstoltak. Mint mindenütt, Kalu Rinpocse a Szeretõ Szemek-

beavatást és meditációt adta, és bevezette az embereket az Alapgyakorla-

tokba. Nagy részük ezt a következõ évek alatt be is ejezte, de közbencsak néhányuknak sikerült egymáshoz és tanítóikhoz ûzõdõ kapcsolatai kat megtartani.

A vasüggöny mögötti országok is megérdemeltek már egy láto

gatást. Ezért Dániából átkeltünk akomppal Warnemündébe. Nem sok kal Rostock elõtt az autó hirtelenúgy elkezdett rángatózni, mint egyló, amelyik le akar dobni a hátáról.Egy elüggesztés átrozsdásodott, akerekek pedig kiszakították a hátsó

hegesztõvarratot. A kocsi menthe tetlen volt. Az elsõ érft, aki megállt,a szocializmus még nem bénította leteljesen, mert 100 nyugatnémet márkáért akart minket Berlinig vinni.Elõször a rendõrségre mentünk, hogy kipecsételtessük az útlevelünkbõla lerobbant autót, és aztán – még mindig nem tudom, hogyan – sikerült az amúgy már alaposan megpakolt kisbusz tartalmát átrakodniegy orosz ZIL kocsiba. Sõt, még utánunk küldték azt a kamerát is,

amelyet Gyalcen egy kerítés tetején elejtett. Igazán meglepõ voltaz emberek becsületessége.

eé f é ss ksk




Kényelmetlen, esõs utunk volt Kelet Berlinbe. Több határátkelõnélpróbálkoztunk, mire találtunk egyet, amelyiken átengedtek minket.A legontosabb eközben az volt, hogy a soõrünket védelmezzük, nehogyeledezze és kihallgassa õt a rendõrség. Kalu Rinpocse és Gyalcencsodálkozva szemlélte a kommunizmusnak ezt az „enyhébb” ormáját.Annak az elnyomásnak az európai változata volt ez, amely Tibetet 1951óta rombolta. Mindannyian ellélegeztünk, amikor a vaskapu bezáródottmögöttünk, és ismét a szabad világban lehettünk.

Csak röviddel éjél elõtt érkeztünk meg, de ez rendben is volt. Tibetépp divatba jött, így Kalu Rinpocse látogatását jól beharangozták egy

helyi rádióadóban. A legtöbben, akik eljöttek, csak a „csodabogarakat”akarták látni. Azok, akik ott maradtak, valószínûleg többet szerettekvolna. Nyugat Berlinnek – ami akkoriban Németország szemetesvödrevolt, elismerhetõ emberi, töprengõ vibrációjáról is – még sokáigszámolnia kellett a zavarodottságból származó nehézségekkel, amelya város sajátossága.

Ezúttal a kábítószerek kerültek az érdeklõdés középpontjába. Távol

létünkben valaki a „hasis” t az „orvosság” szóval ordította le KaluRinpocsénak, aki a gyógyszer szedésében senkit nem gátolhatott, méga központban sem. Ez nem sokkal késõbb veszélyessé vált, amikor Németország egyik legolcsóbb lapja támadást indított az „új” szellemimozgalmak ellen. Bár mi 500 évvel régebb óta léteztünk, minta legmenõbb európai üdvözüléstan és teljesen mentesek vagyunk attól,hogy valaha is boszorkányokat égettünk, vagy más vallásokat üldöztünk

volna, ezt mégsem engedhettük meg magunknak. Mindenkinek be kel lett ígérnem egy kórházi ápolást arra az esetre, ha a központban nemmond le errõl az „orvosságáról”.

Kieli barátaink gyorsan szereztek nekünk egy másik Volkswagenbuszt, az elsõ elogadható kinézetût, tolóajtókkal, ami még pár lóerõvelerõsebb is volt, mint az elõzõek. Hamburg volt a következõ megállóhely.Ott egy vaskos politikai ügy nyomaira bukkantunk. Néhány nagyongazdag angol és német gelugpa meghívta Kalu Rinpocsét a bergedorf

állatkertben levõ privát kastélyukba. Azt tervezték, hogy az õ pénzükés beolyásuk egyesülve a mi „köznépünk” erejével és odaadásával egy




Rime központtá olvadhat egybe, amely nyitott „minden” tibeti budd hista irányzat elé. A modellt már ismertük. Ez igazából azt jelenti,hogy nem sokkal késõbb jönne egy proesszor, egy gese a nyugat himalájai Dharamszalából, s a végeredmény egy szerzetesek által vezetett„erkölcsös” Gelugpa központ lenne. A hívõk számára már van elégtemplom, de mivel Karmapa áldása és az én stílusom is a riss embereketvonzza, ez árulás lenne velük szemben. Akkor õk hová mehetnének?Többször is óvtam Kalu Rinpocsét a dologtól, de nyilván nem eléggyakran, amint azt a jövõ majd bizonyítja.

Münchenben Kalu Rinpocse egy orosz népcsoport, az úgynevezett

kalmükök tagjainak adott tanításokat. Itt végre megcáoltak egy mesét,amely már régóta zavart engem. A New Age könyvek „háromszáztibetirõl” számolnak be, akiket a második világháború után holtantaláltak Berlinben. Néhány, inkább képzelõerõvel, mint tudományosképzettséggel megáldott szerzõ ebbõl arra következtetett, hogy a lámákmantráikat Hitlerért és beteges követõiért mormolták. A tények mástmutatnak: Hitler szerencsére túl késõn ismerte öl, hogy Németország

kis létszámú lakossága egyedül nem képes mindazt elérni, amit õa ejébe vett. Azt gondolta, hogy csak úgy gyõzheti le a kommunistákat, haa Szovjetunió lakosságának egy részét a maga oldalára állítja. Ezért Szibériaés Mongólia népeinek üggetlenséget ígért, ha az õ oldalán harcolnak. MivelSztálin milliókat öletett meg közülük, ezért alkut kötöttek a németekkel.Késõbb a Berlin melletti csatában ezek közül a kalmükök közül néhány had segédként esett el. Legtöbbjük sem írni, sem olvasni nem tudott, és a gelug

pák iskolájához tartoztak, amely aligha ad alapot „vad összeesküvésekre”.Lámájuk, Bembijev, néhány évvel látogatásunk elõtt halt meg. Miközbennagy részük már kivándorolt Taiwanba és az USA ba, a csoport maradékaMünchen északi részén egy lakásban találkozgatott. Ott kaptak tanításokategy rikoni gesétõl is. Történetük semmiképp sem misztikusabb ennél.

Bécs várt minket. Megérkezésünkkor úgy éreztük, mintha a Balkánonlennénk. A követségen biztosítottak minket arról, hogy Kalu Rinpocsénakés kísérõjének nincs szüksége semmiéle külön papírra, az osztrák határon

mégis egy halom pénzt követeltek tõlük. Az ilyesmi nyilván mindennaposesemény volt.




Salzburg – Mozart városa – közelében Kalu Rinpocse hosszasan néztea Mondsee t és a mögötte elterülõ hegyeket. Ott tette az egyetlenpolitikai kijelentését, amit valaha is hallottunk tõle: „Ilyen volt az énkolostorom is Khamban, és az emberek boldogok voltak. Mit tetteka kínaiak!” Bécsben a szállás elsõ osztályú volt. Ez idõ tájt mindenki gyorsmegoldást várt az életére. Sajnos azonban hiányzott az egymás irántibizalom, amely önmagában is képes állandó ejlõdést biztosítani. Bará tunk, Erich Skrleta az Octopus Kiadótól már korábban megjelentetteaz elsõ könyvemet, „A Gyémánt Út” címût, és az újabb könyveinknélis számítottunk a segítségére. Mivel sok Pitzner autót kellett a városból

elszállítani, számos kapcsolat jött itt létre.Délebbre, Grazban voltak a legrégebbi kapcsolataink egész Európában.

Már 1971 ben, amikor Keletrõl visszatértünk, létrejött itt egy csoport.Az osztrákok általában kevéssé voltak rabjai annak a germán szereposztásnak,ahol a érf leteszi az asszonyt a templomban, hogy azután nyugodtan elme hessen pénzt keresni. A érfak is lehettek szellemileg nyitottak. A csopor tokban ígéretes emberek különbözõ szerepekben próbálták ki az erejüket,

miközben megszabadultak légváraiktól. De csak évekkel késõbb gyûlt összeTinával, Alexszel és Thuléval az összes erõ ahhoz, hogy egy nagy ugrásttegyenek elõre. Õk elsõ bajorországi, görögországi és grazi látogatásom kor lettek a tanítványaim. Ma van egy ontos központunk Bécs történelmiszívében, amely a buddhizmust kielé is képviseli, míg Graz, Linz, Klagen urt és Salzburg inkább emberi kapcsolataik révén nõnek.

Egy kis várban Scheibbsben, amelyet a régebbi Linz környéki budd

hista csoportok vettek meg, egy õsrégi vita újabb kiadása került elszínre.Az ott élõ teraváda szerzetes egészen belebetegedett Kalu Rinpocseazon kijelentésébe, melyben Buddha tanításait egy alacsonyabb és kétmagasabb szintû jármûre osztotta el. Ez tulajdonképpen csak elméletikérdés volt. Mivel a tibetiek rendelkeznek Buddha összes tanításával,ezért úgy osztják be azokat, amely a legtisztább áttekintést eredményezi.Más iskolákkal való találkozáskor mégis mindig ontos hang súlyozni,hogy a tanítások minden szintje mély értelmû és magától Buddhától

származik, aki a különbözõ lényekhez képességeiknek megelelõen másés más módon szólt.




A milánói csoport legalább annyira zavaros volt, mint a római, ahola zavarok elsõsorban nem az emberi kapcsolatok szintjén jelentkeztek.Boldogan keverték össze a különbözõ iskolák tanításait, miközben nemértették, miért válnak még zavarodottabbá. A legrosszabbak a „ordítottrasszisták” voltak, akik azt hitték, az embernek sárga bõrûnek kelllennie ahhoz, hogy jól tudjon meditálni. Ha valaki kétségbe vonja sajátképességeit, az teljesen élreértelmezett odaadásra vall. Franciaország elõttKalu Rinpocse még meglátogatott egy Zürich melletti pszichológiaiközpontot, ahol egy nõ, Jung közeli tanítványa, új terápiát talált ki.A társaság elõkelõ támogatói belsõ világukat homokvárak építésével

ejezték ki, amelyeket azután kiértékeltek. Majd összeestem a nevetéstõl,miközben titokban allosz és agresszió szimbólumokat csempésztem bea még értékelés elõtt álló homokvilágokba.

Plaige bõl jövet tettünk egy vargabetût Dániába, ahol a ReichsKórházban Láma Rincin Ladipa a karjaimban halt meg. Õ volt Szik kim leghíresebb estõje, akit Karmapa azért küldött Koppenhágába,hogy szép központunkat kiesse. Tudatátvitelének jele tökéletesen

látszott a eje tetején, tudata átjutott a Határtalan Fény Tisztaföldjére.A központból senki sem gondolt arra, hogy a testet visszaküldjük Szik kimbe, és tulajdonképpen a család is túlnõtt ezen a törzsi szokáson. Csakaz ideutazott nõvére, a ma meglehetõsen kötekedõ Decsen Cangmoapáca zavarta meg a jó érzést sokéle követelésével.

Párizsból visszajövet Kalu Rinpocsét Angliába vittük, ahol nem sokminden ejlõdött. Különösen London volt kínos élmény, ahová annyi erõt

ektetett be. A „Barátok Házában”,a kvékerek találkozóhelyén, elelej tett minden illemszabályt. Bujkálómosollyal az arcán az összegyûltangoltanárok és más hallgatók százaielõtt a tibeti buddhizmus négyvonalát a következõképpen hason lította össze: „Tibetben az emberek

a gelugpákhoz mentek, ha erénytakartak kiejleszteni. Ha bölcsek l rc lp k kö




akartak lenni, a szakjapákhoz. Ha meg akartak tanulni meditálni,a nyingmapákhoz, és ha a gyors megvilágosodást keresték, akkor a kagyüpákhoz”. Egy pillanatra teljes csönd lett, mialatt az emberekmegpróbálták beilleszteni ezt a látásmódot a világszemléletükbe.

A Kham házban még ugyanazok a rendszabályhegyek uralkodtak,mint régebben, ezért csak rövid ideig maradtunk. Sylvia, aki 1972 benBombaytól Koppenhágáig velünk utazott, idõközben egy másikdél angliai központban élt, amelyet egy gazdag támogató Láma Csiménekajándékozott. Ez egyike volt azoknak a „Marpa Házaknak”, amelyek ottis, aztán késõbb Hamburgban is újra és újra öloszlottak.

Manchesterben ez alkalommal nem láttam zölden világító érft, demegfgyelhetõ volt az elsõ igazi ejlõdés,amely a tanítások tudatos megértésénalapult.Ismét Szamje Lingben tartózkodtunka legtovább. A kolostor Lockerbie mellettekszik, ahol az arabok 1988 ban leszedtek

egy Pan Am repülõgépet az égrõl. A világsok részébõl voltak ott ismerõseink, akika hatvanas évek laza stílusában, tanyákonvagy lakókocsikban laktak. Edinburgh banés Glasgow ban ismét tanítottam és élveztüka tavaszt, a kis, kanyargós utcákat, amely eket Volkswagen buszunk csúcssebessége is

izgalmassá tudott tenni.Szamje Lingben megtanultam valamiontosat a munkámhoz. Egy teliholdasnapon, nyilvánvalóan Kalu Rinpocse né hány kijelentésétõl beolyásolva, részt vet tem egy általános hallgatási ogadalomban.Soha többé nem teszek ilyen ogadalmat,ha nem vesz részt minden jelenlévõ a gya

korlatban. Aznap több ember is odajötthozzám, akinek tényleg segítségre voltK rpcs ss s




szüksége. Miközben a tanácsokat cetlikre írtam, nyomorultul éreztemmagam. Önként korlátozni azt a képességet, hogy mások hasznára váljak – soha többé!

Röviddel Kalu Rinpocse elutazása után, 1975 májusának elejénnekünk is el kellett hagynunk Angliát, mert két barátunk már úton voltKoppenhága elé. Mivel sokan szerették volna, korábbi tapasztalatainkellenére még egyszer szerencsét próbáltunk kolostorlakó tibeti lámákkal.Így Láma Tubten és Láma Lodi – Dardzselingben a Bhutia Basty Kolos tor vezetõi – eladata lett, hogy tanításokat adjanak Dániában.



áttör a fény95

armapa következõ európai útját már elõre egyértelmûen éreznilehetett. Olyan volt ez, mint amikor a nagy hullám elõtt vissza-húzódik a tenger. Ez alkalommal Karmapát, Dzsamgon Kongtrul

Rinpocsét és mintegy húsz õs kíséretet egy használt busszal akartukkörbevinni azért, hogy elkerüljük az autók állandó cserélgetését. Hannah

eladata volt a ordítás, a testvéremé, Björné és a skóciai Joché pediga soõrködés. Egy hónapunk volt arra, hogy elõkészítsük az Oslo ésAthén közötti csoportokat. Szerencsére a ranciák és a britek egyedül isel tudták végezni a munkájukat.

A hónap legjelentõsebb eseménye a Kurt Nüblinggel való találkozásvolt. Amikor Stuttgartban, a „Német-Indiai Társaság”-ban beejeztemelsõ elõadásomat, az egyik hátsó sorban hirtelen nyugtalanság támadt.

Egy atal ér, szinte csakbarna haj és szakáll, elõreugrottaz áldásra várakozók sora mel-lett. Valamit odakiáltott nekemékes svábságával, amit akkor nemigen értettem. Teljesenmeg volt igézve mind KarmapaFekete Koronás képétõl, mind

pedig a tudat természetérõlszóló tanításaimtól. Kértem, Uzócspuk busz õ

hatodik fejezet

Áttör a fény




hogy írjon le mindent, és én azonnal válaszolni ogok. A levél – irodalminémetséggel – a tanítások mély megértésérõl tanúskodott, a válaszompedig annyi volt, hogy készüljön öl a közös németországi munkára.Kurtnak ontos emberré kellett válnia. Miután évekig elkísért útjaimonés segített a legtöbb Frankurttól délre esõ központ beindításában, õ lettSchwarzenberg szíve. Nem hiszem, hogy bárkiben jobban megbíznék,mint benne.

Belgiumban az a busz várt minket, melyet Akong Tulku vett Hol-landiában. Bár mi a német minõséget részesítettük elõnyben, és ezt a buszttúl drágának is találtuk, de már nem volt mit tenni. Antwerpeni barátaink

pirosra estették, a továbbutazás elõtt pedig elmagyarázták Björnneka busz minden apró trükkjét.

Karmapa ismét nálunk volt! 1976. június 20-án reggel Karmapa,Dzsamgon Kongtrul Rinpocse és kíséretük leszállt Párizsban. Egyene-

sen Amerikából jöttek, és hat hónapig marad-tak Európában. Karmapa már a repülõtérenbemutatott egy kenpót, egy tudós apátélét,

akit azért hozott magával, hogy õ közvetítseBuddha tanításainak elméleti oldalát. CültrimGyamcónak hívták. Karmapa a bemutatás-kor még azt is hozzáûzte, hogy azért küldiEurópába, mert ugyanolyan nagy az orra,mint a miénk.Karmapa rögtön a látogatása elején meg-

kérdezett (mint oly gyakran máskor is), hogymilyennek látom a világot. Az általános ej-lõdésrõl akart hallani, és meg akarta tudni avéleményemet a világpolitika aktuális állásáról.Idõvel én lettem a politikai tanácsadója. Azta sok órát, amit harminc éve a sivár Spiegel,a Herald Tribune, a Newsweek vagy a Timemagazin olvasásával töltöttem és töltök ma

is, most kamatoztathattam. A történelemhatalmi játszmáinak széleskörû áttekintése

dzsg Kgu rpcs s fk K



áttör a fény97

segített a tanítványainknak, Hannah-nak és nekem is abban, hogya kilencvenes évek elején kivédjük a kommunista kínaiak egy hamisKarmapa-jelölt beiktatására irányuló kísérleteit. A gonosz emberekmindig egyormán viselkednek. Karmapa a maga részérõl sok olyandolgot bízott ránk, amit nem mondhatott el a tibetieknek, mert – az õ kiejezésével élve – azok mind sógorságban vannak egymással.Náluk is áttekinthetetlen klikkek állítják el a szabályokat, mint mindenüttKeleten. A viszonylag szûk elsõrétegben egy ilyen kultúrkörben a nyíltbeszéd aligha lehetséges.

A Párizsban töltött hat nap alatt Karmapa hatalmas termekben adott

Korona szertartásokat, melyek élményvilágomat újra meg újra arany-énybe borították. Csak a Fekete Korona maradt meg ragyogó tisztána térben, és Karmapa áldása napról napra erõsebbnek tûnt.

A nyilvános rendezvények elõtt, a ranciákkal olytatott véget nem érõüléseken próbáltuk megmenteni az európai központok együttmûködését.Karmapa erõs kívánsága volt, hogy tartsuk együtt a Kagyü Vonalat,és saját, nagyon ontos közremûködésével újra és újra meghiúsította

a „skót” Akong Tulku Európát célzó hatalmi törekvéseit.Amikor a tibetiek Dordogne-ba utaztak, Hannah-nak és nekem rövid

idõre Dániába kellett mennünk. Az utazócsoportal egy Kiel közeli tanyántalálkoztunk újra, amelyet Karma Szöpa Lingnek, „A türelem helyének”hívtak, amire ott egyre inkább szüksége volt az embernek. Az ott lakókzsákutcába jutottak. Azok a merev elképzelések, melyektõl mindig óvoma barátainkat, teljes virágzásukat élték. Mindannyian ájtatosan bámultak

ölelé ahelyett, hogy maguk alakították volna ki a jó rezgést.Néhány lány, akik bizonyára átaludták a hatvanas évek ataljainak láza-dását, „templomosdit” játszott és azt tanácsolta másoknak, hogy az örömelkerülésével váljanak szellemibbé. Az egészben az volt a legrosszabb, hogyamikor beindult egy ilyen szent cirkusz, az nekünk mindig érdekes és rissemberekbe került. Mindig halálosan elszomorodtam, amikor egy-egy helyrevisszatérve azt hallottam, hogy önálló gondolkodású barátaink a ejüketcsóválva hagyták el a csoportot.

Mivel gyakran kellett elûznöm a urcsa hangulatokat, ami nem mindigtetszett az emberek egójának, ezért különösen ontos volt az, hogy Kar-




mapa gyakran nevezett lámának. Azéretlen emberek több bizalommalvannak az ilyen titulusok iránt, mintaz iránt, ami az orruk elõtt történik.Maga a tény, hogy a Rajnától keletreminden központot én alapítottam,nem volt elég némelyeknek ahhoz,hogy elismerjenek. Tulajdonképpmindig is lámának éreztem magam,de nem volt titok, hogy ez ellenkezett

Kalu Rinpocse munkamódszerével.Õ nyomban visszavette tanítványaitóla címet, amint kiderült, hogy azoknem egyedül töltötték az éjszakákat.Szerény véleményem szerint egyéjjel-nappali Bódhiszattvának lega-lább olyan jónak kell lennie, mint

annak, aki csak napközben okozörömöt. Boldog voltam, hogy Kar-mapa ugyanígy gondolta. Ez egyéb-ként egy megbízható módszer a latinés a germán-szláv beolyású övezetekmegkülönböztetésére: az elõbbibena szerzetesi ruha és a cölibátus nagyra

becsült dolgok, az utóbbiban inkábbbizalmatlanságot keltenek.Norvégiára és Svédországra mind-össze öt napunk volt. Ezúttal nemkellett kijátszani a svéd vámosokat,

mert a madarak Karmapa bizalmasaival együtt Koppenhágában marad-tak Cültrim Namgyalnál. Amikor Oslo környékén jártunk, Karmapakönnyedén ugrott az egyik szikláról a másikra, mindezt olyan magas vér-

cukorszinttel, amivel már teát lehetett volna édesíteni. Az orvosok nemtudták megérteni, hogy miért nincs még kómában. Mindent egybevetve

Szavak nélkül

Kp s osób



áttör a fény99

csodálatos volt megélni azt, miképp „szent” Karmapa, a szó legszorosabbértelmében. Õ minden állapotban „ép és egészséges” volt.

Amikor éjszaka túl voltunk a munkán, és Karmapa nem tanított megújabb madarakat meditálni, gyakran rám kacsintott, és meglökött a vál-lával: „Indulás, menjünk autózni!” Aztánha a kocsi kerekei nem csikorogtak akis utcákban, és nem mentünk legalábba megengedett sebesség kétszeresével,akkor nem volt teljesen elégedett. Kar-mapa volt az élõ bizonyíték arra, hogy

az ürességnek és a dolgok kölcsönöseltételekhez kötöttségének elismeréseabszolút élelemnélküliséget eredmé-nyez. Jó volt, hogy megmutatta ezt,máskülönben soha sem tudta volnamegérinteni azt a sok erõteljes és odaadóembert, akik ma – többen mint valaha –

szerte a világon az õ erõkörébe gyûlnek.Korona-szertartásokat és beavatásokat

élvezhettünk, vendéglátóink pedig a stockholmi Néprajzi Múzeumbanbemutatták Sven Hedin titkos kincseit. Az ottani „ehér éjszakák”elkápráztatóan szépek és sok régi barátunk jött össze.

A Tolsztoj-család kastélyában egy újabb sokk várt Akong Tulkura.Az asztalnál ülve hirtelen segélykérõ mozdulatokat tett, miközben

láthatatlan kezek belenyomták a kanapéba. A ej nélküli hölgy bizonyárarégimódi, hûséges típus volt.Amíg elõkészítettük terveinket, Dánia teljes három hetet kapott Kar-

mapa idejébõl. Persze ilyen a világ! Ez elég volt arra, hogy országunksokszínûségérõl ismét olyan élõ benyomások keletkezzenek, amelyekrõlmég ma is beszélnek a lámák Szikkimben.

Rødbyben az elvonulási központról azt mondta Karmapa, hogy ottezer Buddha og megjelenni. Tetszett neki ez a sík, tengertõl visszao-

glalt ölddarab, amit egy Korona szertartással és egy Milarepa-beavatássaláldott meg. 1993 óta a hely egy új csoporttal igazán ellendülõben van.

Kp rbb




Koppenhága lett ismét egész Észak-Európatalálkozóhelye. A rendezvényekre nagy termek-ben került sor a város szép, keleti részében,a svéd partokkal szemben. Karmapa Korona-szertartásokat tartott, tanításokat és beavatásokatadott, mialatt Dzsamgon Kongtrul Rinpocsea Gondolat Tréninget tanította. A jó humorútanító Kenpo Cültrim Gyamco – aki hasonlította nagybátyámra – Gampopa „A megszabadulásékköve” címû könyvét magyarázta. Mindenki

el volt ragadtatva az elhunyt Láma RincingLadipa majdnem beejezett munkájától, amelya koppenhágai központ alait díszítette. Színek-ben gazdag közép-tibeti stílusa páratlan, Nyuga-ton nem találni hozzá hasonlót.Sok barátunk elhozta az ismerõseit, így egy-re több lény került Karmapa áldásának erõme-

zejébe. A jó idõnek köszönhetõen, az emberekösszeismerkedtek a központ udvarán. Karmapaazzal mutatta meg minden nap, hogy ki elelaz Oslo és Athén közötti munkáért, hogymindenkit Hannah-hoz és hozzám küldött.A jövõ olyamatosan rajzolódott ki. El voltunkkábulva azoknak a lehetõségeknek a sokaságától,

amelyek Karmapa erõkörében szüntelenül bon-takoztak ki.A koppenhágai volt az elsõ ilyen magasszintû tanítókkal megtartott kurzus, és itt beérettnéhány különleges karma is. Elvesztettünknéhány barátot, õleg a hirtelen eltörõ büszkeségmiatt, s ez volt Axellel, a Fyn-szigeti gyógyítóvalvaló együttmûködésünk végének a kezdete.

Õ volt akkoriban az egyetlen támogatónk és egyben a legproblémásabb„gyerekünk” is. Az utolsó látogatásakor Kalu Rinpocse megengedte

Kp g p

a s s ûv



áttör a fény101

azt, hogy közös képet csináljanak róluk. Nem sokkal ez után kétdán bulvárlap miatt égett a centrum teleonvonala. Úgy hozták lea Rinpocsét és Axelt, hogy egy kanapén ülnek kéz a kézben.A szöveg ennél is rosszabb volt. Úgy szólt, hogy Kalu Rinpocse eljöttTibetbõl megköszönni Axelnek, hogy távgyógyítással meggyógyítottaTenga Rinpocsét. Késõbb Kalu Rinpocse képe megjelent a „szent víz”címkéjén, amit Axel árult. Félliter került tíz már kába, és ahatóságok nem tudták betilt-ani, mert teljesen egyszerû

vezetékes csapvíz volt. Axelmost Karmapával is közeliés „termékeny” kapcsolatotkívánt kialakítani.Axel adott nekem 5000koronát készpénzben, amireépp nagy szükségünk volt a

Rødby központban. Ellen-szolgáltatásként azt akarta,hogy azok között ülhessen,akik a Korona szertartást meg-rendezték. Ezek az emberek tisztelethelyeket kaptak egészen Karmapaközelében. Csak õ tudta megadni ezt a meditációt, mely idõtlen áldást ad.A Fekete Korona ormája közvetlen kapcsolatot teremt az emberek tudat-

alattijával. Karmapa ezzel számtalan jövõbeli szenvedést képes eltávolítani.A legontosabb mégis az, hogy így elülteti a Mahamudra magjait, tuda-tunk határtalan, tiszta terének elismerését. A Buddhaság nem jelentmást, mint ezt.

Ez alkalommal is kétezer látogató jött el a szertartásra. Az elõkészületekalatt két ényképész járt körbe, hogy Karmapát és Axelt mindenirányból leényképezhesse. Az „Extrablatt”-tól jöttek, a dán bulvárlapokegyikétõl, és szemmel láthatólag egy jó reklámotót akartak összehozni.

A teremben az emberek elõször csodálkoztak, majd mérgelõdtek, de Kar-mapa sugárzó mosolyával és egy kézmozdulatával mindenkit megnyugtatott.

egü kppg kzpb




Tehát a dolog rendben volt. Másnap reggel elhívott a „gyógyító”, és eztmondta: „Karmapa megtréált. Mindkét lm ekete lett.

A ényképészek azt mondták, ilyen még soha sem ordult elõ velük”.Nem lepõdtünk meg. Már akkor is ott üggött a koppenhágai központpincéjében lévõ szobánkban egy Karmapa által dedikált kép, amit Kim hozottnekünk. Ez Fekete Kabát erõkörének pontos mását ábrázolta, egyesülésbentársnõjével, Sugárzó Istennõvel. Ezt a ényképet egy kanadai asszony készítette

Karmapáról 1972 tavaszán Delhiben, egy dísz-telen, ehér alú, új épületben. Amint elkezdettkialakulni a polaroid kép, a nõnek elállt a léleg-

zete. Karmapa csak ennyit mondott: „Nagyszerû,a többiek a testemet otózzák, te pedig atudatomat”.Más események azt mutatták meg, mikéntvonzhatja egy megvi-lágosodott erõkör a zava-rodott energiákat is, és azt, hogy a védelmezõkvégül mindent elrendeznek. Egy napon a

barátaink, akik az ebédnél segítettek, kissécsodálkozva jöttek ki a terembõl. Azt akartáktudni, ki az az alak, aki a lámák között cipõvelül az asztal tetején. Egy magas atalembert rán-gattam le az asztalról, és megkérdeztem tõle,mit csinál itt. Nem egészen emberi hangon

ezt kiabálta angolul: „Seth vagyok és egy másik dimenzióból jövök”.

„Akkor ugyanoda mész most vissza” – mondtam, miközben kicipeltema házból. Amikor a lépcsõn álltunk, még azt a luxust is megengedtemagának, hogy megenyegessen a karatetudásával, mire én a biciklijévelegyütt nagy ívben hajítottam ki. Nem vagyok babonás, de éreztem,hogy ez az úr egészen rossz energiákat hordoz. Ami pedig a másikdimenziót illeti, az egyáltalán nem tûnt hazugságnak.

Koppenhágai tartózkodásának a vége elé Karmapa meglátogattaaz édesanyámat, és Hannah édesapja is eljött. Teljes szívükbõl

meg akarták köszönni Karmapának azt, hogy házastársaikat átkísértea halál olyamatán. Apám egy évvel azelõtt méltóságteljesen halt meg.

Kp u



áttör a fény103

Az õ személyében egy bátor és nagyon szeretetteljes ember hagyottitt minket. Annyi, mások javára megélt év után azonnal a Tiszta-öldre ment.

Szeptember elején Karmapával és egy csiripelõ madarakkal teli busszala Fyn-szigetre utaztunk. Axel mindannyiunkat meghívott a szép házába.Közte és Akong Tulku között azonban nem volt jó a viszony, és Axelarkaséhes juhászkutyája sem bírta a sok embert. Amikor Akong Tulkukijelentette, hogy Axel ágya túl rövid Karmapának, Axel mindannyiunkatmegkért arra, hogy távozzunk. Mind a mai napig csak a mongoloknak,Maónak és a mi támogatónknak, Axelnek sikerült elûznie egy Karmapát.

Szerencsére néhányan a csoportból nem sokkal a látogatásunk elõtt vettekegy nagy házat, így senkinek sem kellett szállodába mennie. Nekünkennek ellenére nem tetszett Akong Tulku viselkedése. Az õ skót stílusamiatt éppen az egyetlen nagyvonalú támogatónkat veszítettük el.

Hollandiába menet Hannah a buszon az erõs huzat miatt megbetege-dett. Az elsõ rendezvényen, egy Karma Paksi-beavatáson, alig tudottlábra állni a ájdalomtól. Karmapa magához szorította õt, egyszer erõsen a

háta mögé újt, azután a beavatás alatt a Mahamudra-tanításokat a lehetõlegpontosabban ordíttatta le vele. Ennél jobb segítséget senkitõl semkaphatott volna, és Hannah a mai napig ezt tartja élete egyik legnagyobbtisztulásának.

Egy kirándulás alkalmával egy szakállas láma megmutatta az igazi elo-gulatlanságot. Akkoriban a szertartások alatt õ tartotta Karmapa FeketeKoronáját, ma õ tartja Gyalcab Rinpocse Vörös Koronáját. Egyszer

csak – biztos, hogy életében elõször – a kezébe került egy pornóújság,kemény, közeli elvételekkel. A láma az oldalakat végig ugyanazzala sebességgel lapozgatta. Néhány ember kedveli ezeket a magazinokat,míg mások inkább maguk játsszák a õszerepeket. De egyet s mástmindenki pontosabban megnézett volna, vagy talán vissza is lapozottvolna. A láma számára szemmel láthatóan minden olyan tiszta volt, minta tankákon látható egyesülésben lévõ Buddha-aspektusok. Nem mutatottse vonzódást, se zavart.

Karmapa Korona-szertartásokat tartott, és egy Hollandiában töltötthét után Wittenen át Königssteinbe utaztunk. A Frankurti Kör egy nagy




találkozót készített elõ. A körülbelül ezer látogató között sok hírességés egy nagy lap rosszkedvû újságírója is ott volt. Neki nem tetszetta kenpo tanáros stílusa, aki a Korona szertartás értelmét magyarázta,ezért a cikkében eléggé lehúzta õt. Kár volt ugyan, hogy az eseménytígy lehúzta, de egyben szórakoztató is volt. Amit elemelõnek élünkmeg, azt nevetségessé is tehetjük, s ez itt jól sikerült. Karmapa is

nevetett, amikor megkapta a cikkordítását. Fritz és Lisa königsteiniházukban adtak szállást a társaság-nak, és mivel Fritz sokat gya-

korolta a zent, adtam neki egykülönleges Karmapa-meditációt.Frankurtot mindenki kontúrok éstiszta rezgések nélkülinek találta,így nem volt olyan alap, amireépíteni lehetett volna. Egészenmás volt, mint a porosz, a sváb

vagy a bajor részeken. Tanításo-kat adtunk, és a tibeti menekültek

javára kapcsolatokat kötöttünk. Ezután Karmapa és Dzsamgon KongtrulRinpocse Berlinbe repült.

A lámákat, akikre a Korona szertartásoknál volt szükség, Kurt ésén az akkori keleti zónán keresztül vittük át. Hannah azért maradt,hogy „elügyeljen” a csoport többi részére. A szerzetesek megrémültek

a al és a „halálzóna” láttán, és megkönnyebbülve lélegeztek el,amikor megérkeztünk Nyugat-Berlinbe, ahol még a levegõnek is másillata volt.

A részekre osztott városban Karmapa hippi-guruvá változott át.A Korona szertartást az a barátom készítette elõ, akit egyszer stop-posként vettem el. A rendezvényre Kreuzberg török negyedében kerültsor. Mindenütt virágokat és hosszú hajakat lehetett látni. Karmapa telje-sen nyitott volt a jelenlevõk elé, elogadta dicséretüket, és sugárzóan

adott menedéket néhány száz embernek. Azután nyilvánosan, nagy nyo- matékkal követelte meg, hogy központjainkban sem a drog, sem a poli-

Kp bvs , b l Cü ng



áttör a fény105

tika nem lehet jelen. Éppen erre volt Berlinneka legnagyobb szüksége.Hannah a csoportot Frankurtból Bécsbevitte, és ez az út egy újabb, igazi tisztulásthozott a számára. Egy szörnyen gyenge FordTransitot kapott, Karmapa pedig állandóan arrakérte, hogy hajtson gyorsabban és olyamatosanelõzzön, amit nemigen bírt a motor „ûnyíróváltozata”.Amikor Kurtal az esti tanítás után megér-

keztünk Bécsbe, azonnal csöngött a teleon.Hamburgból Walli rukkolt elõ újdonságokkal.Elmesélte, hogy Kalu Rinpocse gazdag ven-déglátója egy találkozóra hívott mindenészak-németet. Egy levél volt a birtokában, ame-lyben a Rinpocse arra kéri, hogy rendezzen bea házában egy Rime központot. Már korábban

óvtam a Rinpocsét ettõl a ajta ejlõdéstõl, decsak akkor lettem biztos a dolgomban, amikor a vendéglátó és a eleségenem jelentek meg Karmapa látogatásakor – ez egyértelmûen a rossz lel-kiismeret jele. Karmapa tudatosan ugyanazt a nevet adta Hamburgnak,mint Koppenhágának azért, hogy ezzel is erõsítse az együttmûködést,és hangsúlyozza elelõsségemet. Tehát azonnal Karmapához rohantam,és megkérdeztem, akarja-e, hogy a tanítványait lépre csalják, gyengítsék

kapcsolatukat a vonallal csak azért, hogy egy szép, új házban meditálhas-sanak. „Nem – mondta Karmapa –, akadályozd meg!”Az autópálya szabad volt, és másnap reggel épp a megelelõ pillanatban

érkeztem meg. Barátaink, akiknek akkor még nem volt betekintésüka tibeti politika rejtelmeibe, a legjobb ökumenikus buzgalommal éppazon voltak, hogy igent mondjanak. „Karmapa tanítványai nem vesznekrészt” – mondtam. Egy hideg uvallat söpört végig a termen. KaluRinpocse vendéglátói elháborodtak, erre így olytattam: „A Nagy Úton

mindent össze lehet keverni, a Gyémánt Úton viszont nem. Nektek,gelugpáknak ez nem sokat jelent, de nekünk, kagyüpáknak, tisztán

Kp b sk




kell tartanunk az átadásunkat. Karmapa tanítványai átjönnek velema másik terembe”. Miután szépen megemésztették, hogy õk nem szektá-sok, megjelentek, egyik a másik után. Jöttek, mert én a tanítójuk voltam,de eltartott még egy darabig, amíg elogták, mit is jelent valójábanaz akkoriban olyannyira kedvelt „Rime” vagy „határtalan” kiejezés.Azt jelenti, hogy az ember a saját gyakorlatánál marad, miközben örülmás iskolák gazdagságának.

Scheibbsben Kalu Rinpocse látogatása óta semmit sem javult alégkör. Valamennyire mindig is elelõsnek éreztem magam ezért ahelyért, amit néhány évvel azelõtt egy kurzussal én indítottam el.

Mivel ez egy régi buddhisták által vezetett központ volt, jól kelletthaladniuk a dolgoknak. Csupán némi vidám erõre volt szükség, éstermészetesen Karmapa nagyon gyorsan mindent egy megszabadult

szintre emelt. Egy sugárzó õszi napon aszabad ég alatt adott egy Megszabadító-

beavatást, valamint egy Korona szer-tartást is tartott, és ezzel kisöpörte a

zavarokat.Karmapát, Dzsamgon Kongtrul Rin-pocsét és néhány szerzetest a Pitzner cég egy nagy Ford Granadájával vittemmásnap reggel Münchenbe. Ezúttalnem volt idõnk buszozni, mert vonDürckheim gró (egy ismert zentanító)

már több, a szellemiség iránt érdeklõdõemberrel egy hatalmas házban, Pasing-ban várt ránk. Ahelyett, hogy a néhány „kiválasztottal” ettemvolna, bevezettem a „köznépet” a 16. Karmapa meditációba.Akkoriban több kapcsolat is létrejött ezen a területen, jó és rosszegyaránt. Azt nem tudom megmondani, hogy elõzõ életembenmegszöktettem-e az asszonyaikat és elkötöttem-e a lovaikat, min-denesetre néhány éltékeny starnbergi és müncheni pletykakonyhája

az elkövetkezõ évekre némi extra ûszerezést hozott az életembe.Különös módon mindig azok haragudtak meg rám leginkább, akiknek

Kpv Scbbsb



áttör a fény107

akkor segítettem, amikor egészen lent voltak. Ha tudták volna,hogy jógi tudatom milyen tökéletesen és hiánytalanul kiszûri a kínosemlékeket, nem kellett volna késõbb az ellenségükké tenniük.

Következõ úticélunk újra a tibeti emigránsok által lakott Rikon volt.Stabil városi centrumainknak, amelyek ma annyi jót hoznak, akkor mégki kellett alakulniuk. A Baader-Meinho csoport épp akkor gyilkoltmeg egy köztiszteletben álló személyiséget – Ponto urat –, ezért lezártáka határokat. Így az egyik határátkelõtõl a másikig utaztunk nyugat elé.Közben Karmapa gondoskodott arról, hogy ne unatkozzunk. Mialattteljes sebességgel egy kivilágítatlan útelágazás elé hajtottam, két kis

kupac barna port szórt a kézejére, és odatartotta, hogy szippantsamöl. Két jéghideg kéz teljesen váratlanul megmarkolta az agyamat.Csikorgó kerekekkel hajtottam be a rossz irányba, és amikor megálltam,hogy megvizsgáljam, mennyi maradt a ejembõl, Karmapa rázkódotta nevetéstõl. Ez az az indiai tubák volt, amit Kalu Rinpocse is használt,és ezt bizony dinamitból és õrölt bokszkesztyûkbõl készítették.

Elcsodálkoztam azon, ahogy a bajor és a sváb parasztok Karmapával

viselkedtek. Ha megálltunk, hogy megkérdezzük, merre kell tovább-menni, egyszerûen megérezték Karmapa erejét. Sokan otthagytáka sörüket és a cigarettájukat, és odajöttek, hogy megkapják az áldását.Bizalmuk õszinte és közvetlen volt. Bár egy testes, sárgabõrû, bordóruhás ér látványa biztos valami új dolog volt a számukra, Karmapamelegsége elolvasztott minden elválasztást. Akkor is, mint olyangyakran, elmondta, mennyire a szívén viseli Közép-Európa sorsát. Kora

reggel, a negyedszeri vagy ötödszöri próbálkozás után végül átjutottunkaz egyik határátkelõn. Gyorsan áthajtottunk az alvó svájci alvakon,és megérkeztünk Rikonba, ahol a tibetiek vörös szemekkel üldögél-tek – egész éjjel vártak.

Svájcban ekkor Karmapa sajnos csak a tibetiekkel tudott oglalkozni.Két napot maradt náluk, ezúttal anélkül, hogy vihart kavart volna. Jöttnéhány gazdag szponzor is, akiket jobban vonzott a tibeti buddhizmusidegenszerûsége, mint hasznossága. Többre tartották a holtat az élõnél.

A buddhizmusban csak egy ázsiai, megvilágosodott üdvözítõ tant láttak,holott Keleten, hosszabb távon alig van esélye a túlélésre. Ugyanakkor




becsukták a szívüket és a pénztárcájukat azon barátaink elõtt, akikerejüket és atalságukat adták, hogy e tanítás legjavát elhozzák azokbaaz országokba, melyekben szükség van rá és ahol ejlõdhet. Nekik méga legidealistább és legjobban képzett nyugatiak sem voltak elég „kulturál-tak”. Annak megértése, hogy a megvilágosodást eredményezõ látásmódcsak akkor maradhat enn, ha az a hétköznapi életben is gyökeret ver,gyakran csak a humán beállítottságú középosztálynál jelentkezett, akikviszont csekély tõkével rendelkeznek.

Karmapa egész biztosan nem volt sznob. Például, ha olyan emberekhívták meg, akik csak azt akarták, hogy egy híres ember tegyen látogatást

náluk, vagy hogy megmutathassák, mennyire gazdagok, akkor ehhezhasonló dolgokat mondott: „Ezekben az emberekben egyáltalán nincssemmi odaadás, ráadásul még az ízlésük is csapnivaló. Csak azért hívnakmeg, hogy elmondhassák a barátaiknak, hogy náluk jártam”. Ilyenkor aztán a szegény tolmácsnak meg kellett próbálnia pókerarccal nomítani:„Gyalva Karmapa meg van hatva mély érdeklõdésetektõl a Dharmairánt, ami mindennél ontosabb. Nagyon szépnek találja az otthonoto-

kat, és imáiba oglal majd benneteket”. Ez utóbbit természetesen mindigmeg is tette, sõt még a vele való legelszínesebb érintkezés is csodákatmûvelt. Ezekbõl minden napra több is jutott, és így az ember megér-tette, hogy a tibetiek miért is hívták õt Kívánságteljesítõ Drágakõnek.

Los Angelesben egyszer egy nagyobb összegre kiállított csekk úszottel az orrunk elõtt. Valami kacat eltalálója azzal akarta demonstrálnia mûveltségét, hogy meghívta a lámákat egy japán teaszertartásra. Miután

él órán keresztül kis csészéket mosogatott, és ide-oda öntögette bennüka vizet anélkül, hogy bármiéle tea elkészült volna, a lámák sorradõltek a nevetéstõl. Még Karmapának is a ejére kellett húznia a sálját.Vendéglátónk arca szemlátomást megnyúlt, és a csekket sem írta alá.De mit tehettünk volna? Nem mindenki ért a teakészítés magas szintûmûvészetéhez.

Genbõl, ami Svájc utolsó állomása volt, utunk ismét Franciaországbavezetett, ahonnan Akong Tulku ezúttal hiányzott. Franciaországban

is megpróbált Európa hatalmi középpontjává válni, ezért a ranciákannyira megharagudtak rá, hogy megtiltották, hogy odalátogasson. Így



áttör a fény109

Karmapa Akong Tulkut a szerzeteseivelegyütt székhelyére, Dordogne-ba küldte.Karmapa, Dzsamgon Kongtrul Rinpocseés néhány kísérõ, három héten át utaztakHannah-val és velem õsrégi Volkswagenbuszunkon a dél-ranciaországi centrumo-kon keresztül.Minden látogatáskor egyre nyilvánvalóbblett, hogy a ranciák Kalu Rinpocse szonadaikolostora elé orientálódtak, és nem Rumtek

elé. Egyre kispolgáribbak, csoportjaik pedigegyre egyházszerûbbek lettek. Én még aszakadás lehetõségét sem akartam gyelembe venni, de különös voltmeggyelni sok rancia Karmapa iránti látszatnyitottságát. Valahogyelvárták, hogy Karmapa egyszerû és tiszta szavai még részletesebbenlegyenek kiejtve. A központoknak azonban nem voltak pénzgondjaik.A latin kultúrában kialakult érszerep megengedi a szellemi ér-

deklõdést, ezért voltak gazdag támogatóik. Ami hiányzott belõlük,az mindenekelõtt a „fash” és az a korlátlan lehetõség, amit akkor tapasztal meg az ember, ha közvetlenül belép Karmapa erõterébe.

Ami a urcsa embereket illeti, a Riviéramajdnem megütötte Kaliornia szintjét. Elõ-ször egy erdei tisztásra mentünk el, aholegy belga láma, aki saját magának adomá-

nyozta ezt a címet, teljesen gyámsága aláhajtotta a tanítványait. Nizza után a Man-dar-Om nevû, kopaszokból álló csoportmeghívásának tettünk eleget. Minden mondatelõtt és után énekeltek egy „OM”-ot, és egyegész hegyoldalt borítottak be életnagyságú,kartonpapírból készült állatokkal. Vezetõjükkésõbb Cannes-ban áldást kapott Karmapától,

én pedig megadtam neki a 16. Karmapameditációt, amit remélhetõleg nem írt át.

dzsgv

h dg-b cs




Volt egy másik csoport is, akik nem voltak ennyire eltûnõek,viszont annál gõgösebbek – a közismert Bhagwan Shree Radzsnis tanít-ványai. Bhagwan éppen akkor adott ki egy könyvet, benne néhányszerény és számunkra vadonatúj állítással, mint például, hogy Karmapa õtminden idõk legnagyobb Bódhiszattvájának nevezte. Õ, Bhagwan, lenneaz a ér, aki Nyugatra hozza a buddhista tantrát. Karmapa, aki nemis ismerte õt, a lehetõ legdiplomatikusabban viselkedett vele. De Bhag-wan tanítványai mégsem elégedtek meg Karmapa válaszaival. Újra csaka ejemet csóváltam, látva sok ember szellemi téren mutatott határtalanegyügyûségét. Megrázó volt tapasztalni, milyen szíves örömest adták el

egyszerre kritikai érzéküket és józan eszüket.Nizzában Karmapa és Dzsamgon Kongtrul Rinpocse egy szép szál-

lodában lakott a parton. Hannah és én kicseréltük tapasztalatainkat a KaluRinpocse látogatása óta Franciaországban maradt lámákkal. St. Tropez-ban a Rolls Royce-os guru, Rajnis egy másik nagyon gazdag követõjevárt ránk. A tibetieknek akart ajándékozni néhány luxusban eltöltöttnapot. Felmerült bennünk a kérdés, hogy mitõl gazdagodott meg így, és

rögtön meg is kaptuk rá a választ. Az ebédet, amire meghívott minket,saját magunknak kellett kizetnünk. Innentõl kezdve ennivalónkat újraa szupermarketekben vettük. Több ehhez hasonló elõkelõ meghívástnem engedhettünk meg magunknak. Karmapa már az elsõ jachtutazásonúgy döntött, hogy õ máshol hasznosabb lehetne, ezért idõ elõtt beejeztelátogatását.

A Karmapa közelében eltöltött három hét után megérkeztünk ran-

ciaországi székhelyére, ahol ritka beavatásokat készítettek elõ.Dordogne elragadó. Görcsös tölgyák, vörösesbarna mészhegyek éscsodálatosan kanyargós utcák jellemzik ezt az õsi tájat – élmény annak,aki tud vezetni. Mr. Benson ott egy nagy ajándékot ígért vonalunknak,de amikor végre mindenki összegyûlt, pont õ nem volt sehol. A Legna-gyobb Öröm-beavatás és a hely megáldása elõtt azonban mégis rendeznikellett az ingatlan hivatalos átadását, és ehhez nagy szükségünk lett volnaMr. Bensonra. Az összes inormációnk róla egy New York-i barátjának

a teleonszáma volt. A ritka járatok ellenére Jytte átrepült Amerikába, ésHawaiion meg is találta õt. „Most avatjuk el a helyet – mondta neki,



áttör a fény111

és magad döntheted el, hogy ott akarsz-e lenni vagy sem”. Ez hatott,és a késõbbi beszédeimben nem eledkeztem meg arról, hogy egyolyan ér nagylelkûségét dicsérjem, akinek tizenegy gyereke van, mégisvalami értékeset ajándékozott a tanításoknak. Már akkor is a tiszta ejûdánok és németek voltak többségben, ami jó jele annak, hogy a helynekhosszan tartó hatása lesz. Karmapa kívánsága pontosan ez volt, és szép,hogy az észak-európaiak azzal, hogy szerettek utazni, megszerezték nekiezt az örömet.

Én magam megtanultam, hogy mennyire személytelen is leheta ájdalom. Pavo Rinpocse, egy nagyon ontos vonaltartó, eltörte egy

csigolyáját, és ezért nem tudott saját erejébõl elülni a trónjára. Amikor az akkori kilencven kilójával elemeltem õt, egy pillanatra elért hozzáma ájdalma. Egy ehér villanást éreztem a hátamban. Egyszerûenátengedtem az érzést, és noman a párnájára ültettem a Rinpocsét.A ájdalom azonnal elmúlt. Amikor késõbb megkérdeztem, miért voltolyan nyugtalan, azt mondta: „Féltem, hogy a lábam magasabban van, mintKarmapa”. Sok betanult minta nyilvánvalóan a legmagasabb szinteken is

megmaradt.Koppenhágában Karmapa néhány kijelentése ismét egy interjú témája

lett. Az egyik legjobb napilapunk csinos, majdnem két méter magasújságírónõje órákat várt rá. Csak egyetlen dolgot akart megtudni tõle:mi olyan különleges a mai ember tudatában. „Erre valójában nem kel-lene válaszolnom – mondta Karmapa – mert ez csak még több elkép-zelést eredményezne. De mivel megkérdeztél, ezért mégis mondok errõl

egy-két szót. A modern emberek zavarodottak. Mivel állandóan többés több elképzelésük van, egyre kevesebb kapcsolódási pontjuk maradsaját idõtlen természetükhöz.” Ez újabb magyarázatokkal bõvült Las-caux-ban, néhány kilométerre a centrumtól. Björn és én a szüleinkkelmár megnéztük az ottani kõkori barlangestményeket. Röviddel a bar-langok bezárása elõtt újra ellátogattunk oda Karmapával. Miközbenkörbesétáltunk a barlangban, többször is utaltam rá, hogy a estményekvadászmágia képek. Azért estették ezeket, hogy az állatokon könnyebben

tudjanak uralkodni, és könnyebben el tudják ejteni ezeket. Aztán vissza-tértem Karmapa koppenhágai kijelentésére, amelyben még mindig nem




tudtam beletörõdni. Még akkor is ha különben mindenben egyetértettem vele, ezen a ponton erõsen megütköztem. Ez semmiképp semegyezett saját tapasztalataimmal. Az embereket és a tudatukat én napmint nap egyre izgalmasabbnak és tisztábbnak tapasztalom, és elsõsorbantanítványaim gyors ejlõdését csodálom. „De legalább jobbak vagyunk,mint az akkori emberek?” – próbálkoztam még egyszer. „Nem” –,válaszolta Karmapa, és nem úgy nézett ki, mintha még bármit is hozzáakarna ûzni.

Elutazása elõtt Karmapa azt tanácsolta az ott tartozkodó dél-ari-kaiaknak, hogy hívjanak meg. Természetesen igent mondtam, és

örültem, hogy egy újabb öldrészen is elépíthetünk valamit.Ezután nagy találkozót terveztünk egy Párizs környéki kastélyban. Karmapa

azt akarta, hogy minden rancia kagyü csoport dolgozzon együtt. Ez jó alkalomlett volna a késõbbi szétorgácsolódás okainak kiküszöbölésére. Sajnos, csak a„már megmentettek” jöttek el. Azok, akik épp megpróbáltak ontos pozíciókatbiztosítani maguknak Kalu Rinpocse munkájában, megérezték a vihar közeledtétés távol maradtak. Tehát nem sok egyesítenivalónk maradt. Szerencsére, néhány

beolyásos barátunk megígérte, hogy súrlódások esetén közvetíteni ognaka csoportok között.

Antwerpenben csodás történeteket hallottunk. Éppen az történt, amitKarmapa Franciaországban el akart kerülni. Belgiumban skót és rancia érde-kek ütköztek egymással. Néhány korábbi barátunk nem volt megelégedveazzal a lámával, akit Kalu Rinpocse hagyott hátra náluk. Így hát ogták azadományládát, és Brüsszelbe vitték. A pénzt egy impozáns épületbe ek-

tették, ami késõbb Akong Tulku egyik központja lett volna. A botrányannyira elhúzódott, és olyan szövevényes lett, hogy még a mai napig iscsak dagad. Ilyet az ember csak hadiállapotban tud elképzelni. Sokszor mégazok az emberek is, akik már régóta idealisták, képtelennek tûnnek arra,hogy személyes szintet meghaladó módon és nagyobb összeüggésekbengondolkozzanak. Karmapa egy kaján mosollyal az arcán az új központnak akorábban használt nevét adta, és jókívánságokat tett, majd továbbutaztunk.

Az angliai utunk hideg és esõs volt. Közben Karmapa Münchenbe

küldött, hogy egy német Karma Kagyü Egyesületet hozzunk létre.A müncheni alapítóülésen én elnököltem. Karmapának azt a kiejezett



áttör a fény113

kívánságát követtük, hogy mindenhol én képviseljem õt a központ- jainkban. Ezért követelmény ma az, hogy egy vezetõség elnökénekvagy alelnökének engem választanak, s ez azóta már az egész világonmeg is történt. Öröm volt visszatérni az idõközben Akong Tulku ésLáma Csime között elosztott szigetre, és elmondani Karmapának, hogylegalább Németországban teljes az egyetértés.

A tiszteletreméltó Buddhist Society óriási termeiben rendezett lon-doni találkozó mély benyomást tett ránk. Sok buddhista hagyományképviseltette magát, mi pedig egyaránt élveztük a tanítások gazdagságátés Karmapa rugalmasságát. Karmapa tanítása elõtt Christmas Hum-

phreys, a Buddhist Society elnöke és számos könyv szerzõje, a világbanuralkodó bajokról és a szenvedésrõl tartott elõadást. Ezt a gondolatotolytatta Karmapa, és beszélt minden dolog alapvetõ tisztaság- és Budd-ha-természetérõl, a szamszára és nirvána egységérõl, és elmagyaráztaa hallgatóságnak, hogy ez a tökéletesség itt és most megvalósul, mi-helyst eltávolítjuk tudatunk átylait. Ez semmiképp sem állt ellentétbenaz elõtte szóló szavaival, inkább egy jól sikerült kiegészítése volt annak.

Az ezt követõ ebédnél mindenki vidáman társalgott.Ezután buszunk az idõközben megszûnt Marpa House mellett haladt

tovább Szamje Ling elé, ahol Karmapa a karácsonyt töltötte. Ahogymegérkezett, azonnal megkért pár embert a kolostorból, hogy kocsivalmenjenek át az egyik közelben ekvõ tanyára. Egy padlásablakot kellettkinyitniuk, mert három nagy madár rekedt bent. Bár még sosem láttaKarmapa ezt az elhagyott tanyát, mégis pontos leírást tudott adni róla.

Egy baglyot és két varjút szabadítottak ki, melyek különben biztosanéhen haltak volna. Mivel Karmapa ehhez hasonlót már jó néhányszor csinált Franciaországban is, ezért már senki sem csodálkozott.

Röviddel karácsony elõtt Karmapa néhány angol ontot nyomota kezünkbe. Ezt mondta: „Utazzatok Írországba, és indítsátok be otta tanításokat!” Vonattal és komppal jutottunk el Dublinba. Az országegyszerre tûnt ismerõsnek és idegennek. Volt, amikor ejedelmi módonegy nemesi kúriában laktunk, máskor a város szegénynegyedében.

A õleg szállodákban megrendezett elõadások hatására egy stabil csoportalakult ki, melynek tagjai még egy-két évig utána is találkoztak. Bár




a lengyelekhez és a spanyolokhoz hasonlóan az ír is katolikus nép,az ugrás a lakosság általános tudatszintjérõl a buddhizmus irányába nagyvolt. Azok, akik meditálni akartak, biztosak voltak a dolgukban. Mivelsokan „egyházasdit” akartak játszani, és mindig sokba került az, amikor engem meghívtak, ezért pár év múlva azt tanácsoltam nekik, hogy csat-lakozzanak az angol centrumokhoz.

1978 szilveszterét Walesben ünnepeltük. Egy lószakértõ (TrungpaRinpocse tanítványa) Karmapának adományozta egy szép hegy elsõrészét. Ez után Londonból Athénbe repültünk, ahol Hannah ismétKarmapának tolmácsolt, és egyben a titkárnõje is volt. Kaliorniából

eljött Barbara Pettee is. Õ tartotta kézben az USA nyugati harmadát,és elkísérte Karmapát a hopi indiánokhoz tett eredménytelen utazásánis. Miután meghallgatta az egyik elõadásomat, megragadta õt a „nyu-gati” tanítási stílus és az átadás ereje. Határozottan állította, hogy tulkuvagyok, és arra kért, tanítsak gyakrabban az USA-ban. Ezt az ötletet Kar-

mapa azonnal elkarolta, és késõbb újrameg újra kijelentette: „Minden évben

Amerikába kell repülnöd, tanításokat kelladnod a centrumaimban, és új csoporto-kat kell beindítanod. Ezt ígérd meg!”A régi athéni központban kevés volta hely. A díszes épületben a használhatótér nagy részét oszlopok oglalták el, ésbár a városközpontban voltunk, mégsem

mentünk sokra vele. Görögországbanannak az idõnek, amikor még mindenki jót mondott a másikról, nem sokkalezután vége lett. A Közel-Kelet szokásaiitt nincsenek mélyen a elszín alá rejtve,de aki megtartotta a bizalmát, mint aManganaris család és több közeli bará-tunk, gyorsan ejlõdött.

Érkezett pár tucat dán, akik anyámszeretetteljes energiabombájának köszön-Gyémánttudat



áttör a fény115




hetõen maradtak a pályán. Anyám egy Gyémánt Tudat-beavatás soránmegtapasztalta azt, amit szívem legmélyébõl kívánok mindenkinek.Hannah és én ezt már akkor átéltük, amikor elõször találkoztunk Kar-mapával: anyám meglátta Karmapa örömállapotát. Tágra nyílt szemekkelmutatott rá, és ezt kiáltotta: „Hiszen világít, hiszen világít!” Még órákkalutána is teljesen odavolt, és soha nem elejtette el azt az aranyényt,amit látott.

Az Európában eltöltött hat termékeny hónap után Karmapa tett mégegy utolsó látogatást Párizsban, ahol a madarai és ajándékok tucatjaivárták. Innen Dzsamgon Kongtrul Rinpocséval és kíséretével 1978.

január közepén repült vissza Indiába. Idõben vissza akart érni a tibetiújévre Szikkimbe. Karmapa egy megnyitott öldrészt hagyott hátra,melynek középsõ és keleti része most már a mi munkaterületünk lett.Mint mindig, most is egyértelmû útmutatásokat adott arról, mit kelltenni, és búcsúzóul még egy levelet is írt az európai centrumoknak. Mégizgalmasabbnak ígérkezett mindent anélkül ejleszteni, hogy a „õnök”a hátunk mögött állna.

Az volt a eladatunk, hogy sokakhoz eljuttassuk Karmapa ajándékait,és beépítsük áldását a lények mindennapi életébe. Lehetõséget kellett biz-tosítanunk ahhoz, hogy az emberek megértsék a buddhista menedéküket,és otthon érezzék magukat az anyanyelvükön vagy a tibetiül vezetettmeditációkban és az Alapgyakorlatokban. A lámával, mint idõtlen állapotukerõteljes kapcsolatával, gyorsan ejlõdhetnek, és sok zavart kerülhetnek el.A gyors út az, hogy mindaddig élelem nélkül, örömtelien és együttérzõen

viselkedsz, amíg olyanná nem válsz, mint a tanítód; ennél semmi semmûködik hatékonyabban. Ez a õ célja a különbözõ Karmapa-meditációknak,melyek hordozójává engem tett meg. A központok és a csoportok eladatapedig az, hogy ez a bizalom a tanítások és a meditációk által még jobbanmegerõsödjön. Ezek minden szenvedést nagyon sikeresen távolítanak el,ahogy ez az utóbbi 2500 évben már újra és újra bebizonyosodott.

Barátainknak tudniuk kellett, hogy csak egy cél létezik: az emberi ejlõdés.Ha önállóak vagyunk, a külsõ és a belsõ világot egyaránt uraljuk, a buddha-

természet magától mutatkozik meg. Mivel a módszerek igen hatékonyak aKagyü Úton, ezért a kedélyállapotok is elorrósodnak, ami sosem unalmas.



áttör a fény117

Hannah ereje megingathatatlan bizalmában és mély szeretetében van.Nem ismerek nála jobb embert. Az én erõm abban rejlik, hogy szeretemaz embereket, vonzónak és izgalmasnak látom õket. Ezen tulajdon-ságok összességét és az akadályok kezelése és elhárítása okozta örömömet – minél nagyobb az akadály, annál nagyobb örömet okoz – adtuk Kar-mapa kezébe. Mindig pontosan azt tettük, amit mondott. Nekem, mintlámának utaznom kellett, és Karmapa nevében centrumokat alapítanom.Hannah eladata az volt és ma is az, hogy gondoskodjon a rumtekivonaltartókról és a rinpocsékról. Neki az utazásaikon, a tolmácsolá-soknál, illetve az írásbeli ordításoknál kellett segítenie. Munkájához tar-

tozott ezenkívül még az is, hogy „elelé közvetítsen”. A ejlõdés kezdetiszakaszának ontos éveiben Hannah elõre be tudta oltani tanítóinkatazon pletykák ellen, amelyek jógi stílusommal kapcsolatban többször elmerültek a szûklátókörû emberek körében. Erre ma már nincs szükség,mivel gyakran vagyunk együtt és állandó kapcsolatban állunk egymással,így megerõsödtek a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok.

Az egészben az a legszebb, hogy Karmapa soha nem hagyott el

minket. Erõtere elsõ látogatása óta itt maradt Nyugaton, és olyamatosanerõsödik. Bárhol, ahol az emberek hozzá és saját józan eszükhöz ûzõdõkapcsolatukat megtartják, értelmet nyer az életük. Munkája, amit FeketeKabát erõtere ejez ki, mindenütt jelen van, és mindenkit védelmez. Hatanítványaim elkezdik mesélni, milyen gyakran érezték segítségét, nemkönnyû õket leállítani.

Hannah legközelebb Kenpo Cültrim Gyamcónak tolmácsolt Angliá-

ban. Ezután Dániában elkezdte Gampopa, „A megszabadulás ékköve”címû könyvének az összeoglalását. Franciaországban egy kurzus idejénejezte be azt a szöveget, amit ma mindenütt használnak. Július végén,következõ útján, a Drikung vonalhoz tartozó Ajang Tulkunak ordított,aki a Tudatos Halálról szóló elsõ kurzusait Koppenhágában és Rødbybenadta. Azután Hannah végigvitte õt egész Európán.

Én többek között elindítottam egy ontos csoportot Bad Wöris- hoenben, azon a helyen, ahol Kneipp plébános kidolgozta a gyógytanait.

Kurt éppen akkor ejezte be ott masszõri képzését, és meghívottegy elõadásra az iskolájába. A dél-német, mindössze tízezer lakosú




gyógyüdülõhely egyik tornatermében nyolcvan tiszta koponya várt rám.Többen azonnal ismerõsnek tûntek. Eriken kívül (a szülei tették lehetõvéaz elõadást) még aznap tanítványommá lett Paul, ikertestvére Tina, vala-mint Karola, Ruth, Andrea, Fidi és még jó néhányan. A régi erõs kap-csolatok miatt ugyanazon a helyen születtek, és már gyerekkorukbanegyütt játszottak. Most, hogy újra kapcsolatba kerültek a tanításokkal,szinte magától értetõdõen létrejött egy meditációs csoport, és napontatalálkoztak. Tinának, Paulnak és Karolának még az érettségi elõtt sikerültbeejeznie az Alapgyakorlatokat. A tanítások és a tanító iránti természetesbizalom a legjobb bizonyítéka annak, hogy elõzõ életeink szokásait oly-

tatjuk tovább. Örömteli jógitudatuk nem áll meg a ejlõdésében. Így masenki sem csodálkozik azon, hogy a wörishoeni csapat egészen élen jár „atal oroszlánjaim” között.

Karmapa már 1976-ban Franciaországban megkért arra, hogy írjakegy könyvet Milarepa élettörténetének stílusában. Kurt és néhány bará-

tunk újra elkarolta ezt az ötletet.Azokat az éveket, amelyeket Kar-

mapához annyira közel töltöttünkel, mindenkivel meg kellett osz-tanunk. Már találtak egy lektortaz ismert Diederich Kiadótól, ésén 1978 júniusában találtam háromszabad hetet. A legjobb németnyelvtudásom szerint kellett leírnom

mindazt, amire emlékeztem. A lektor dolga lett a nomítás. Egy éjszakaaztán köddé váltam azért, hogya legelszántabb nõk se tudjanak meg-találni. A világom egy csapásra egydavosi pinceszoba lett. A munkaeleinte nem ment könnyen, mertannyira a mostban élek, hogy alig

jut idõ az emlékezésre. A sokbokszkesztyû – amivel a ejem talál-tkzs bük võ Buv



áttör a fény119

kozott –, a kilenc, drogokkal eltöltött év és egy súlyos müncheni motor-baleset biztosan nem járult hozzá emlékezõképességem javulásához. Delassanként sok minden elõjött, ami ontos volt, és kis idõ elteltévelminden olyannak tûnt, mintha kábulatban éltem volna: alig ettem, ésreggel héttõl hajnali háromig dolgoztam. A teleírt oldalak pedig egyrecsak gyûltek, és amikor Kurt értem jött, csak ennyit mondott: „Átújrajtad a szél”. Tíz kilóval nyomtam kevesebbet.

A lektor jó munkájának és annak az újabb egy hétnek köszönhetõen,amit a szöveg átdolgozásával München közelében töltöttünk, a „Belépésa Gyémánt Útra” címû könyvem elsõ kiadása gyorsan elkészült. 1988-ban

átjavítottam a második kiadás kedvéért, és 1993-ban megjelent a har-madik kiadás is. Élveztem, hogy némettudásom idõközben olyan sokat javult, hogy ezáltal még pontosabban tudtam kiejezni magam. A könyvmég ma is ugródeszka azoknak az embereknek, akik elõször jönneka központjainkba. Egy óriási ünneplés után Dél-Arikába repültem, hogyegy új öldrészre vihessen el Karmapa áldását.



dél-afrika121

él-Arika szokatlan és izgalmas, itt mindenki magára van utalva.Ezt az országot három ehér „törzs” lakja: a zsidók, akik arannyalés gyémánttal kereskednek, az angolok, akik a közigazgatással és a

kultúra nagy részével oglalkoznak, és a búrok, akiké az ország. Rajtukkívül élnek még ott mulattok, ázsiaiak és egy sor ekete törzs, akik rend-

szeresen egymást irtják, és különös elõszeretettel a civil lakosságot is.A eketék még mindig élnek a zuluktól, egy kistermetû, majdnemsárga embertípustól, mert száz évvel ezelõtt a hadizseni Charkavezetésével a zuluk leigázták és majdnem teljesen kiirtották õket.Charka ellenségeinek ezreit dobatta le a keleti parton ekvõ Dur-banhoz közeli szikláról. De hatalma csak addig tartott, amíg aBlood River mentén tízezer katonája megütközött háromszáz, hosszú

bajonetekkel elegyverzett, erõs hollanddal. Ebben a búrok ellenicsatában Charka rengeteg emberét elveszítette, ezért vissza kellettvonulnia, majd nem sokkal késõbb saját fvére ölte meg. Sok minden,ami ma ebben az országban történik, és amin elcsodálkozik a világ,egyszerûen csak ennek a történetnek a olytatása.

Johannesburgban a Hardacre család várt. Erõs, észak-angolemberek, akiket Dordogne-ból ismertünk. Geo, aki akkoriban azötvenes éveiben járt, korábban a hongkongi rendõrségnek dolgo-

zott. Többször is szitává lõtték, mert mindig õ akart az elsõ lenniakkor, amikor elszámoltak egy bûntanyát. Revolverén minden olyan

hetedik fejezet

Dél-Afrika




embernek jutott egy rovátka, akit „továbbküldött”, töltényeit pedigrégimódian maga öntötte egy garázsban.

Hongkongban egy Buddha-szobor nagy benyomást tett Geora.Talált egy kínai buddhista tanítónõt, és amikor családjával együtt Dél-Arikában üggetlen biztosításügyi szakértõként letelepedett, már budd-hista volt. Bár túlsúlyos volt, és sok olyan testi gyengeség jellemezte,amelyek egy erõszakkal teli élet velejárójói, mégis Geo a érf nem egyikigazi oroszlánjának számított. Izgalmas dolog volt Hardacréknél lakni.Létezett már néhány kis meditációs csoport, amelyeket kiejezettencsak a maguk útját járó emberek látogattak. Feladatom az volt,

hogy világossá tegyem számukra azt, hogy egyáltalán mi is a buddhiz-mus, és a többé-kevésbé zavaros szellemi átadásokból kikristályosítsama tanításokat. Kellemetlen munka ez. Az ember közben állandóan sérültegókon tipor, viszont aki elmulasztja ezt, homokra építkezik. Mivelaz egyház megakadályozta, hogy egyetemeket vagy más középületeketbérelhessünk az elõadásaimhoz, ezért a legtöbb összejövetel magánlaká-sokban jött létre.

Gyorsan eloldódott bennem néhány, Dél-Arikáról kialakult általá-nos merev elképzelés. Ha a ehéreket kérdeztem a eketék helyzetérõl,

akkor azt mondták, hogy az európaiak jöttek elõször ebbe az országba – amitörténelmileg igaz is. Az ország õslakosaimár kihaltak, és csak az után jöttek odaa ehérek. Amikor a rabszolgaságról akar-

tam valamit megtudni – amit a dánokszüntettek meg elõször –, elmesélték,hogy a ekete törzsek egymást ejtettékoglyul, azután zsákmányukat eladtákaz araboknak, akik a tengerpartra vittékõket. Ott õleg a hollandok vették elõket rabszolgaként a hajóikra. Azt iselmondták, hogy különben Dél-Ariká-

ban szemmel láthatóan jobb dolgukvan a eketéknek, mint bárhol máshol ad-a



dél-afrika123

világon. Páran még azt is hozzátették, hogy a ehér ember legnagyobbbûne a színesbõrûekkel szemben az volt, hogy penicillint adott nekik,anélkül, hogy ogamzásgátló szereket is adott volna hozzá. Ezáltala túlnépesedés problémája a Dél-Arikához hasonló szép országokbanegyre csak súlyosbodni og.

Ami az apartheid létrejöttét illeti, ezt a ehérek a következõképpenmagyarázták: a búrok a ehér asszonyaikat csak ritkán vitték magukkalaz utazásokra, ennek következményei a második és a harmadikgenerációnál egyre nyilvánvalóbbá váltak. Mivel azt látták, hogya genetikai örökítõanyaguk egyre inkább eltûnik a hatalmas, ekete

embertömegben, így bevezették ezt a lehetetlen korlátozást, végsõ soronazért, hogy ezzel saját magukat védjék. Manapság a dolog rossz híreõleg abból ered, hogy az apartheidet törvényszintre emelték. A ehér bõrszín világszerte magasabb rangot jelent – még akkor is, ha ezt keve-sen merik kimondani. Egy dolog mindenesetre nyilvánvaló lett: ha ittDharmát akarunk tanítani, akkor biztosan nem a politika a megelelõmegközelítési mód. Ismét világos lett számomra, hogy miért hangoztatta

Karmapa újra és újra azt, hogy: „Semmi politikát a centrumaimban”.Megragadott a táj keménysége és egyhangúsága. A szél a fnom port

a tizenegy kilométer mély aranybányákból minden hasadékba beújta,ezért az embereknek gyakran volt arcüreggyulladásuk. Johannesburga elhõkarcolóival és a régies keresztezõdéseivel, ahol mindenkinek megkellett állnia elõször ahhoz, hogy kitalálja, kinek is van elsõbbsége – úgy nézett ki, mintha New Yorkot orró vízben mosták volna ki,

és összement volna. Világossá vált számunkra, hogy Európában jobbankézben tartjuk a közlekedést.Egyik nap a Drakensvaalhoz utaztunk, amely a világ valószínûleg legré-

gibb hegylánca. Útközben megálltunk az ország õvárosában, Pretoriában.Épp a Parlament lépcsõin tartózkodtunk, amikor a búrok történelmet írtakazzal, hogy egy óra leorgása alatt visszautasítottak egy tucat szigorú ENSZ-határozatot. Többször eszembe jutott, hogy Arika maradék lakosságarövid idõn belül a Földközi-tengerben lenne kénytelen úszni, ha ez a pár

millió ember egyszer úgy igazán dühbe gurulna. Volt valami eloghatat-lan, makacs erõ a búrokban, a legtöbbször minden enyhítõ humor nélkül.




Még aznap egyedül indultam útnak, hogy megmásszam az egyiklegõsibb sziklaalat. Arra már elõzõleg rájöttem, hogy egészen biztosanez lehet minden hegymászó álma: a szikla olyan kemény volt, hogyaz ember teljes testsúlyát akár egyetlen kis ponton is megtámaszthatta,ezért egészen gyorsan lehetett mászni. Mintegy száz méter után hirtelense jobbra, se balra nem volt elettem semmi, amibe kapaszkodhattamvolna. Ezt gondoltam: „Leelé nem mehetsz, az túl gyáva dolog lenne”.Rájöttem arra is, hogy ha akarnék sem tudnék lemenni. Felelé többször is ugrottam egy kicsit azért, hogy elérjem a következõ kapaszkodót,így most az átugrott részeken eltartóztathatatlanul a mélybe zuhannék.

Igazán eszült volt a helyzet. Semerre sem tudtam menni, és egy kicsitel is áradtam. Csak a Dániához hasonló alöldi országokból származóemberek hozhatják magukat ilyen ostoba helyzetbe. Azt hallottam, hogyilyenkor sosem szabad lenézni, de azt gondoltam: „Ha nem nézel le,nem tanulsz semmit a tudatodról”. Elképzeltem, milyen lapos lennék,amikor öldet érnék. Elgondolkoztam azon is, vajon az emberek vagya sakálok találnák meg elõbb a testemet. Erõm komolyan alábbhagyott,

amikor valami végtelen szeretetteljesség közelségét éreztem. Világos volt,nõiesen lágy, és olyannak tûnt, mint egy könnyû szellõ. Nekinyomotta sziklaalnak, és ugyanakkor körülbelül tíz centivel magasabbra emelt,oda, ahol volt egy rés, amiben ujjaim megkapaszkodhattak, és amitalulról nem láthattam. A hátralévõ rész már könnyen ment. Amikor pár perc múlva eltornáztam magam a ennsíkra, szívesen bevallom, könnyeslett a szemem. „Megígérem, hogy keményebben dolgozom” – ez volt

az egyetlen dolog, amit ki tudtam mondani. S ezt mindig újra és újramegogadtam.Rögtön tudtam, hogy Fehér Megszabadító segített. Amikor ezután

az õsrégi ennsíkon mantrázva körbesétáltam, megáldotta a tudatomatis. Minden rózsakvarc színû lett, és amikor lenéztem a öldre, a köveka tibeti buddhizmus jelképeivé: csengõkké, dordzsékká és lótuszvirágokkáváltoztak át, és én több órát tölthettem Fehér Megszabadító Tisztaföldjén. Amikor újra visszatértem a hétköznapi világba, olyan boldog voltam,

hogy mulatt egyetemisták egy csoportját, akikkel leelé jövet találkoz-tam, meghívtam hozzánk teára. Õk egyébként nem népszerûek a helyi



dél-afrika125

parasztok körében, mert elajánlásként mûanyag zacskókat szoktaka levegõbe dobálni. A búrok tehenei szerették a mûanyagot, megemész-teni mégsem tudták, ezért minden évben sok pusztult el közülükbélcsavarodásban.

Egy másik csúcspont a Rhodéziába (a mai Zimbabwébe) tett utunkvolt, ahol Salisburyben (a mai Harare-ben) egy kis Dharma-csoportmûködött. A csoport motorja George volt, egy másik hongkongiexrendõr, aki szintén a biztosítási ágazatbankötött ki. Autójával járt körbe, és elmértea terroristák által okozott károkat. Egy nap

Geo mesélt neki arról, hogy érdeklõdikBuddha tanításai iránt. Ezt hallva Georgecsak a ejét csóválta, és már majdnem leírtarégi barátját. Pár héttel késõbb azonban, egyautóút során hirtelen egy Buddhát látott ülnia motorháztetõn, aki annyira intenzíven világí-tott, hogy teljesen elvakította õt, és ezért

az árokban kötött ki. Amíg ott ült és próbáltaösszeszedni magát, tõle száz méterre egy,a helyieket szállító busz olyan aknára utott,amit valójában neki szántak. Ez volt Georgeútja a buddhizmushoz.Azon a napon, amikor Mugabe embereiSAM-rakétákkal lelõttek egy utasszállító gépet,

és lemészárolták a túlélõket, mi is Salisburyberepültünk. Azt reméltük, hogy olcsó repülõjegyhez juthatunk. Bár ez azötletünk üstbe ment, de cserébe miénk lett az egész gép. Amikor már láthatóvá vált a õváros, két õsrégi, angol Hawker vadászgép szállt el,és két oldalról edeztek bennünket, miközben motorjaikat elváltva kap-csolgatták ki-be azért, hogy így az esetlegesen kilõtt, náluk sokkal gyor-sabb rakétákat cikk-cakk repülésre kényszerítsék egészen addig, amígazok ki nem gyulladnak és le nem zuhannak.

Salisbury angol város, annak minden jellegzetességével. Az emberekbátrak voltak, rendelkeztek a híres „merev elsõajakkal”, és megõrizték

a f mgszbíó




stílusukat, bár ellenségeiket az egész világ egyverekkel támogatta.A repülõtéren Geo üdvözölte egy régi barátját, aki az idõ tájt vesztetteel az egyik karját: saját gyártású gépkarabélya csütörtököt mondott,miközben néhány, elsõosztályú AK-47-es géppisztollyal elszerelt lázadótpróbált lehozni a ákról. Az esethez a érf csak ennyit ûzött hozzá:„Elõordul az ilyesmi”.

Rhodézia értéke a tágasságában van. A házak legalább százméterre állnak egymástól, ami jó dolog. A ehérek és a eketékközött sokkal oldottabb a viszony, mint Dél-Arikában. A különbségnem a törvények, hanem a képzettség és az aktivitás következménye.

Meglepõen sokan, õleg magas, északangol típusú emberek jöttek elGeorge-hoz a kevés hirdetés és a rádióban elhangzott pár szó hatására.Az érdeklõdõk a szögekre akasztották el hihetetlenül primitív „stengun”- jaikat – amelyek a második világháború idején, a dán ellenállási moz-galomban használt géppisztolyokhoz hasonlítottak –, majd leültek.Csak ekkor tudtuk meg, miért is jöttek el olyan sokan. Amikor Salis-buryben végigmentem az utcákon, páran közülük „látták”, amint engem

három bordóköpenyes érf kísért. Közülük ugyanis jó páran különlegesképességekkel rendelkeztek, ami gyakran elõordul olyan közösségekben,amelyek kevés kapcsolatot tartanak enn a külvilággal.

Visszatérve Johannesburgba három gyógyító asszonynak adtammenedéket. Õk és kolléganõik gyakran abból éltek, hogy a gazdagokotthonaiban tehénarokkal vizet röcsköltek a alakra. A cselédekugyanis hittek abban, hogy oghat rajtuk a babona, ha lopni mernek.

Az asszonyok képzettsége nagyrészt a böjti idõk ismeretébõl állt, és bizto-san értettek is valamit az erõkörökhöz, de a megvilágosodott erõkörökhöznyilvánvalóan semmit. Õk csak a nehéztermészetû isteneket akarták jóhangulatban tartani. Amikor minden dolog ürességtermészetérõl beszéltem,csak orgatták a szemüket. Ez a tanítás egy számmal nagyobb volt nekik, éséltek attól, hogy eltûnnek a semmiben vagy egy eketelyukban.

Indek egy csoportját is tanítottam, és élveztem, hogy azok az emberek,akiket Ázsiában éveken át csak alultápláltnak láttunk, találkozásunkkor

jó kondiban voltak. Ez megsejtette elõttem azt a boldogságot, amit egyátogó születéskorlátozás jelenthetne a harmadik világ számára.



dél-afrika127

Lassanként kialakult egy jó csoport, és idõközben világossá vált a célés az út is. Állandóan egyre több meghívást kaptam. Eljött az idõ, hogykörbeutazzunk ebben a nagy országban. Elsõ célunk az Indiai-óceánpartján ekvõ Durban volt, ahol a Souter család élt.

Durban nyitottabb volt, mint Johannesburg. Sok tanító jött-ment;például ellátogatott ide a skóciai „Findhorn” biokertészet is – õk azok-hoz az emberekhez tartoztak, akik beszélnek a növényekkel, hogy azokgyorsabban növekedjenek.

Fürödtünk az Indiai-óceánban, ami azért volt nagyon izgalmas,mert minden pillanatban elbukkanhatott volna egy cápa. A Charkas

Rock, azaz a Charka Sziklájának a látványa a már említett zuluõnökre emlékeztetett, aki ellenségeit errõl a helyrõl dobatta le addig,amíg korlátlan hatalomra nem tett szert. Charka egy egész népetmilitarizált. Föltalálta az assegait, a római pilusra emlékeztetõ szélesszúrólándzsát, és katonáit a rómaiakéhoz hasonló szandálokkal láttael. Olyan puha bõrbõl készült pajzsot is adott a kezükbe, amin mega-kadt az ellenség egyvere. A érfaknak 36 éves korukig tilos volt

a nõkkel való érintkezés, mert egy érf, aki éppen szeretkezett, nemszívesen öl. Amikor a katonáka hadjárat során egy új városbaérkeztek, mindig egyormánelbûvölõ ajánlatot tettek: „Hama megadjátok magatokat, úgysenki sem hal meg. Ha nem,

holnap megölünk tíz emberbõlegyet, holnapután kettõt és ígytovább”.Durbanban az egyik reggelegy zulu állt Souterék kertikapuja elõtt. Jonathannak hív-ták, gyógyító volt és a johan-nesburgi busszal jött. Elmesélte, hogy álmában „õseitõl” azt hallotta,

hogy a Haven Road 4-be kell mennie. Ott lesz egy ehér ember,akitõl tanításokat kap. Bár Dél-Arikában nagyon szokatlan, hogy

d-a




egy ekete csak úgy látogatóba jöjjön, mégis behozták õt hozzáma kertbe. Mivel jól beszélt angolul, sok mindenrõl tudtunk beszél-getni. Menedéket adtam neki, valamint a Karmapa-meditációt, éskiegészítettem ismereteit az erõkörökrõl. Teljesen meglepõdött azon,hogy egy olyan nem keresztény ehér emberrel találkozik, aki nemmondta neki azt, hogy egy idegen tanításért adja el régi alapjait.Soha senki nem mondta neki ezelõtt: „Lássuk, mid van! Talánhozzátehetünk valamit”. Hálából jósolt nekem, és megkért, hogyújjak rá háromszor egy zacskóra, amiben csontok, tollak és kövekvoltak. Ezeket azután a öldre szórta. Ha jól emlékszem, a jóslatai

beigazolódtak. Amikor utoljára hallottam róla, naponta meditált Kar-mapán, és jól volt.

A éltrópusi Durbanból egy „homeland”-en keresztül ismét a szá-raz belsõ országrészbe utaztunk. Meg kellett áldanom egy helyet,New Beshedát, amit Láma Anagarika Govinda néhány támogatójaajándékozott elvonulási helynek. Néhány ottani növény szinte aligváltozott valamit az elmúlt 50 millió év alatt.

Azután a délkeleti partra, Port Elizabeth-be repültem. Sajnosaz idõ túl rövid volt ahhoz, hogy autóval tegyem meg ezt az utat.A város tiszta pasztell színekben világított, mégis egyszerre voltizgalmas és kemény. Néhány apartheidellenes írónál laktam egymûvésztelepen. Vendéglátónk a eketék és a ehérek viszonyárólírt regényei és színdarabjai révén vált ismertté az USA-ban, ezértállandóan nehézségei támadtak a hatóságokkal. Mint sok pszichológus,

õ is azt állította, hogy a eketék a ehérek számára a nõiest, a tudat-talant és a logikátlant testesítik meg, a tudat ellenõrizhetetlen részét,amely zavarja õket. A ehérek ezzel szemben a eketék számára a ér-fast, a hideg értelmet, a személytelent és az elvontat jelentik, amitnem tudnak megérteni.

Házigazdánk szenvedélyes horgász volt. Többször elmagyarázta – nyilvánvaló kihívásként a láma elé –, mennyire nem buddhistadolog ez. Én csak ráújtam a horgászbotjára, és sok sikert kívántam

neki. Amikor három órával késõbb hazajött, évek óta elõször egyál-talán nem ogott semmit. Észrevehetõen megviselte a dolog. Belül



dél-afrika129

megköszöntem a dolgot minden Buddhának, de kívülrõl úgy néztemki, mintha ilyen „csodák” mindennaposak lennének, ami valójábanegyre inkább így is van.

Közép-Európához hasonlóan, a Port Elizabeth-i csoportban is voltakmelegszívû és érzelemgazdag nõk. Igazán otthonosan éreztem magam, ésélveztem, hogy oldottan érintkezhettem az emberekkel.

Ma, amikor több mint tizenöt év múltán leírom ezeket az oldalakat,eltûnik nekem egy dolog. Ha Johannesburgra és Durbanra gondolok,vezeték- és keresztnevekre emlékszem, viszont ha Port Elizabeth-re,akkor riss arcok tûnnek el, és olyan tapasztalások, amelyek a szívemig

hatoltak.Fokvárost látni kell ahhoz, hogy el tudjuk hinni, valójában létezik

ilyen hely. Itt az Atlanti- és az Indiai-óceán találkozik egymással,a növényvilág az európai és az arikai keveréke. A szellemi életeta teozóusok és pár hindu guru uralta, akik közül néhányan menedéketvettek. Mivel a ehérek és a malájok már régóta itt éltek, azelõtt hogya eketék idejöttek volna, ezért itt sokkal oldottabb a rasszok viszonya,

mint innen északabbra.A teozóusoknál elõadásokat tartottam, és megjelent rólam néhány

cikk az újságokban. Aztán a munkát egy rhodéziai proesszorra bíztam,aki a legtöbbet tudta Buddha tanításairól. Megérezte, hogy a szaktudásántúl is léteznek igazságok, amikor elsõre megmondtam, hogy milyenautót is vett.

A visszaúton Johannesburg elé átrepültünk a Kimberly-bánya elett.

Ez egy eloghatatlanul nagy lyuk a öldben, ahol gyémánt utánkutatnak. Vicces módon valószínûleg az az ember csinálta itt a leg-nagyobb hasznot, aki megszerezte az engedélyt a környék struccainaka kilövésére. A nyúlánk nõstény struccok köveket nyelnek le, hogy jobban meg tudják emészteni az eledelüket. A kövek közül azok, ame-lyek nem õrlõdnek szét, természetesen gyémántok. A érf egyszerûenelvágta az állatok hasát, és jókora vagyonnal tûnt el az országból.

Amikor újra Hardacréknél voltam, megállapítottam, hogy az ottani cso-

port jól haladt tovább. Krügerrandokat adtak nekem, amelyeket késõbbKarmapának ajándékoztam. Õ újból elajánlotta az aranypénzeket Fekete




Kabátnak. Megható volt, mennyire nehezen engedtek utamra, deelhalmozódtak az Európából érkezõ levelek – hiszen majdnem kéthónapja voltam már távol. Igazán itt volt az idõ a további ejlõdésrea legmozgalmasabb és legizgalmasabb öldrészen.

Hannah és Ajang Tulku pár órával utánam szálltak le Párizsban, és õksem unatkoztak idõközben. Görögországból jöttek vissza, ahol sok Tuda-tos Halál-kurzust tartottak, s ezalatt egy jó csapattá kovácsolódtak össze.

Az 1978-as év hátralevõ részében Európában dolgoztunk. MiutánAjang Tulku decemberben ismét Keletre repült, Európa nagy ajándékotkapott: a szeretetteljes Tenga Rinpocse elogadta dániai meghívásunkat

azért, hogy itt gyógyítsák ki a lábában lévõ csonttuberkulózist. Az egész1979-es évet nálunk kellett töltenie.

Bár óvni kellett õt és nem volt szabad dolgoznia, mégis enn tudtatartani az erõteret a koppenhágai központban és Közép-Európában. Ezlehetõvé tette számunkra, hogy másodszor is elzarándokoljunk Kar-mapához. Ismét elérkezett az idõ arra, hogy egy kis húst rakjunka csupasz tanítások csontjaira. A buddhista tudást alá kell támasztani

a világ szenvedéseinek, a szenvedés okainak, a szenvedés végének – a megvilágosodásnak – és az odavezetõ eszközöknek az alapos megtapasz-talásával. Zarándokútjaink minden alkalommal pontosan ezt nyújtották.



látogatás karmapánál131

több mint száz ember tartott velünk, akik közül mára sokanközeli barátaink lettek. Többségük német volt, ami nagyobbrendet ígért a dánokénál, akik az elõzõ utunkon kísértek

el minket. Niels mindent a lehetõ legjobban elõkészített. Elu-tazásunk elõtt még pár napig tanításokat adtam Koppenhágában,

mialatt védelmezõink ismét a segítségünkre siettek. Megakadályoz-ták azt, hogy az utazási iroda tulajdonosa eltûnjön a jegyekértkapott pénzzel. Ezt pár héttelkésõbb tette meg, és ma Dél-Amerikában él. Akkoriban sajnosnem volt más választásunk, mintaz, hogy egy arab légitársasággal

repüljünk, akiket amúgy nem szí-vesen támogatunk. Túlontúl nyil-vánvaló, hogy pénzüket elnyo-másra és háborúkra ordítják. Avásárlói öntudat is egy egyszerûmódja annak, hogyan alkalmaz-zuk az életben a tanításokat. Énpéldául szívesen teszek kerülõtcsak azért, hogy ne kelljen az õbenzinjükbõl tankolnom.

nyolcadik fejezet

Látogatás Karmapánál

C p




Pár nap késéssel szálltunk le Delhiben. Kurt és más barátaink, akikelõttünk szárazöldön tették meg az utat, végre ellélegezhettek, amikor újra megláttak minket. Amíg Niels kibérelte a buszokat, a csoportnakvolt pár napja arra, hogy hozzászokjon az indiai zûrzavarhoz.

Elsõ úticélunk a Cok Pema, a lótusztó volt. Gyógyszert szerettünkvolna vinni Drikung Kandrónak a tuberkolózisára, de legnagyobbsajnálatunkra pár héttel érkezésünk elõtt meghalt.

A hágón a jógibarlangokat hó borította. A nádszigetek a tavon gyakr anodaúsztak, ahol éppen meditáltunk. A helybeliek megjegyezték, hogy ezaz áldás igazi jele. Amikor megérkeztünk, mind a kilenc sziget annak

a szentélynek az irányába sodródott, ahol meg akartunk szállni.Cok Pema csodálatos hely. A látogatók órákon át – szokás szerint az

óramutató járásával megegyezõ irányban – járják körbe a tavat. Csopor-tunk eközben vonalunk legontosabb mantráját, a KARMAPA CSENNOmantrát ismételgette, ami ezt jelenti: minden Buddha aktivitása, hassonáltalam! Esténként tanítottam, Hannah pedig egy házasságban élõ lámánakordított.

A visszaúton Delhi elé, valamivel nyugatabbra a Himalája lábainál,két napot töltöttünk Clementtownban, ahol éppen egy nagyon ontosesemény zajlott. A nagy Dilgo Kjence Rinpocse hat hónapon át tartóbeavatássorozatot adott. Eltekintve az oly ontos átadásoktól, ittenitartózkodásunk megrázó betekintést nyújtott azokba a szenvedésekbe,melyeknek a kínaiak sok tibetit tesznek ki mind a mai napig. Egészenent, a nagy kolostor egy elüggönyözött termében találkoztunk Mind-

roling Rinpocsével, a régi Nyingmapa Iskola tulajdonképpeni ejével, akiaz 1993-ban Európába látogató Kandro Rinpocse édesapja. Nagyon rosszállapotban volt. Hõsies arccal, ami minden szobrász gyönyörûségére vál-hatott volna, és a teremben lévõ hihetetlenül erõs áldással, ágyában ekvetudatos és tudattalan állapotok között lebegett. Mindroling Rinpocsetestét teljesen összetörték azok a kínaiak, akik végigverték õt Lhászautcáin. Ennek ellenére gyakran nevezte õket tanítóinak.

Dudzsom Rinpocse Mindroling Rinpocsét helyettesítve évekig

vezette a Nyingma Iskolát. Halála után Dilgo Kjence Rinpocse vetteát ezt a eladatot. 1993-ban Dudzsom Rinpocséból egyszerre kettõ lett:




kiválasztott egy gyereket a Nyingmapa Iskola, és a gyakran szerencsétlendaramsalai hatóságok is kiszemeltek egy másikat hivatalosan.

Végül meglátogattuk Gelongma Palmo apácakolostorát Tilokpurban,ami a nagy jógi, Tilopa õ barlangja elett található. Az indiaiak gyakranmegelõzik a látogatókat, és eloglalják a szent helyeket. Nagy lármátcsapnak, és röviddel rá pénzért kínálják öl a meditációhoz oly ontoscsendet. Nem voltam túlságosan elragadtatva a kenyérkeresetnek ettõla ormájától, ezért inkább ingyen bevezettem õket a repülés tudo-mányába.

Éppen telihold volt, amikor Delhibõl – Niels ötlete alapján – bérelt

vonatokkal továbbutaztunk a Taj Mahalhoz, onnan pedig Bodhgájába.Akkoriban a sztúpát még nem vette körül al, és ott egy ehér ember-nek már tényleg nagyon rosszul kellett kinéznie ahhoz, hogy nevonzza maga köré a koldusok tucatjait. Azután Szonadában álltunk megKalu Rinpocsénél, aki Szeretõ Szemek-beava-tást adott nekünk, majd továbbutaztunk Rum-tekbe. Ott Karmapa újra megmutatta, hogy

milyen súlya van szavainak. Egy olyan ország-ban, ahol a teleonok alig mûködnek, és senkisemmit nem mer engedélyeztetni, egyszerûenelhívta a hatóságokat Delhiben. Bár Szik-kimben az 1962-es háború óta a tartózkodásiengedélyek kiadását három napra korlátozták – már ha egyáltalán megadták. Karmapa

néhány szóval elintézett számunkra egy egészhónapos rumteki vízumot. Ez a létezõ legna-gyobb ajándék volt, mi pedig igyekeztük teljesegészében kihasználni.A tibeti Újév elõtti két utolsó napon zajlot-tak a maszkok nélküli, mély benyomást keltõlámatáncok. Karmapa és a vonaltartók egyátvirrasztott éjszaka után áldást adtak. Másnap

mi vettük kezünkbe a szórakoztatást. A tibetieka karateütéseket és az erõgyakorlatokat még lc




megértették, de egy starnbergi pszichológus arcjátékszínházát már kissékülönösnek találták. Inkább a cowboyflmeket és a vaskos bohóctréákatrészesítették elõnyben.

Az ünnepségek után mély tanítás következett. Karmapa a tudat ter-mészetérõl tanított, és a ritka beavatások mellett szinte naponta tartottegy Korona-szertartást. Eközben ontos magokat ültetett el tudatalat-

tinkban, melyek képessé tesznekminket arra, hogy tanítónkatés Fekete Kabátot egymástólelválaszthatatlannak tapasztaljuk.

Ez az a õ tapasztalás, amelyetáldáskor továbbadok. Shamarpaa Devacsenrõl, a Nagy ÖrömBirodalmáról tanított. GyalcabRinpocse a „Bóodhiszattvákvi-selkedését” magyarázta. Ez azóindiai szöveg könnyen tûnhet

nagyon merevnek és öröm-telennek, ezért távol kellene tar-tani az ilyen tulajdonságokraamúgy is hajlamos emberektõl.

Szangye Nyenpa Rinpocse és Pönlop Rinpocse, akik még gyerekekvoltak, elmagyarázták azt, amit épp akkor tanultak az iskolában. Sõtaz egészen kicsiknek, mint Garvang Rinpocse és Gyaltrul Rinpocse is

Dharma-kapcsolatot kellett kialakítaniuk a csoportunkkal. Õk egyszerûencsak elolvasták nekünk az iskolai szövegeiket. Egyébként ott voltunk,amikor Karmapa 1969-ben rájuk talált Nepálban és Szikkimben.

Rumtek nagyszerû lehetõséget nyújtott arra, hogy legközelebbibarátainkkal sok idõt tölthessünk együtt. Bár állandó összeköttetésbenállunk, és ma is úgy kapcsolódunk egymáshoz szerte a világban, minta ogaskerekek, mégis túlságosan ritkán találkozunk, ezért az együtttöltött idõ a lehetõ legértékesebb ajándék.

Egy nap Rumtek titkára egy levelet hozott nekünk. EbbenKar mapa megerõsítette, hogy Hannah és én hivatalosan az õ nyugati

l k




tanítványai vagyunk. Mi voltunk az egyedüliek, akiknek ezt acímet adta. A szöveg, kerülve minden ormaságot, megható éskedves volt. Karmapa „aktivitásának hordozóivá” nevezett ki minket.Amikor Hannah elolvasta a levelet, elbizonytalanodott a „Mostantólogva nincs semmi ok arra, hogy rinpocséket küldjünk” – résznél,ezért még hozzátetette „a teljesen képzett tanítók távolléte esetén”.Kar mapa elcsodálkozott ezen a megjegyzésen,de aztán egyetértett. Nekem inkább hallgatnomkellett volna a belsõ megérzésemre, és semmi-lyen „javítást” nem lett volna szabad enged-

nem Karmapa dokumentumában. Késõbb eza változtatás csak támadási elületet adotta jógi típusú buddhizmust nem kedvelõembereknek.A hónap a szálloda tetõteraszán tartott nagyünnepséggel ért véget. Amikor másnap reggelépp beszálltunk a buszba, Nielst és engem még

egyszer visszahívtak. Niels és a csoportban levõtöbbi gyógyító a él alut orvosi ellátásban rész-esítette, ezzel nagy hasznára váltak Rumteknek.A bhutáni királyi család házához vezettekbennünket, ami körülbelül száz méterrel akolostor elett áll. Az emberek nagyon nyomotthangulatban voltak. Gyaljum az elhunyt király

méltóságteljes õasszonya ejét a két kezébetemetve ült egy széken, miközben olyt az orravére. Ez a vajas-sós tea bosszúja volt, egy súlyosgutaütés, amit Niels halálosnak vélt. Karmapa azonban nem vette enny-ire komolyan. Miközben viccelõdve körüljárta és gyógyüveket szórta ejére, Acshi Pema Decsennek, a szeretetteljes fatalabb királynõnek,azt mondta, hogy csoportunk többi tagjának hazautazása után hívjonmeg minket Bhutánba. Azt, hogy Karmapa miként mentette meg

a királynõ életét, nem tudjuk, de Gyaljumot, aki anyánkként bánt velünk,utazásaink során még többször egészségesen láttuk viszont

k gyéõ-bv




Rumtek után pár csodálatos hét következett Lopön Csecsu Rinpocsé-nél Nepálban. Aztán barátaink hazautaztak, mi pedig elindultunk Bhu-tánba. 1970-ben kétszer szöktünk be ebbe az országba: elõször segítségnélkül, aztán Karmapa csomagjai alá rejtõzve. Az ajándék most egyenesenott hevert az asztalon, egy eredeti bhutáni beutazási engedély.

Egy vadonatúj dzsippel mentünk Püncoling határváros kis, kanyargós,nagyszerû kilátást nyújtó õutcáján át el a hegyekbe. Nem sokkalThimpu, a õváros elõtt található Pema Decsen királynõ fánakegyik kastélya. Itt mindent úgy készítettek elõ, hogy az a ehér vendégek számára kényelmes ottlétet biztosítson. De mégsem így alakult.

A mi négy derék személyiszolgálónk, két soõrünk éskülönéle szakácsaink ahelyett,hogy kiszolgáltak volna min-ket, inkább hazájuk templo-mait nézték meg. Mindennap órákon át gyalogoltunk

el a hegyekbe a különlegeskolostorokhoz és bar langokhoz.Olyan helyeken jártunk, ame-lyeket ehér ember soha nemláthatott azelõtt, és melyekmára ismét megközelíthetetle-

nekké váltak. A Thimpu- és Paro-völgy legerõteljesebb áldást hor dozó

pontjait ott és csak akkor mutatták meg nekünk. Ezek ereje azóta ismindig velünk van. A kolostorok neveit – Csiri, Tago és Dzsovo – azértemlítem itt meg, mert ezek a nevek jó erõt hordoznak.

1979 áprilisának végén Kalkuttában elbúcsúztunk egymástól. Hannahés Niels Shamarpához utaztak Nepálba azért, hogy Shamarpa elsõ Rum-teken kívül tartott kurzusán ordítsanak. Én mint mindig, már aligvártam, hogy Európába mehessek, ahol nagyszerû lehetõségek és azottani barátaink vártak. Két dolog biztos volt: a második zarándokutunk

mindenkinek a hasz-nára vált, és hogy nem ez volt az utolsó. Ezzel azúttal egy ontos hidat építettünk el.

Bu lxv é lö Ccu rcév




Elsõ látogatásom Koppenhága után Norvégiába, Stavangerbe vezetett.Aztán kör beutaztam Európát, most azonban már német rendszámtáblájú,használt, de gyors kocsikkal. Az idõ egyre növekvõ nyomása és a kép-telenül magas dán adók miatt ezen többé nem is változtattunk. Nagyonhálásak voltunk a Pitzner cégnek, de most már olyan autókra voltszükségünk, amelyekkel teljes egészében mi rendelkezhettünk.



A KORLÁTLAN LEHETÕSÉGEK HAZÁJÁBAN139

z elsõ nyári kurzust 1979 júliusában szerveztük meg Tenga Rin-pocsével Rødbyben – ami mindenkinek nagy élményt jelentett.Hannah fordított, este pedig én tanítottam. Mégis néhány, Európa

észak-déli tengelye mentén tett utazás után, feltétlenül újra az USA-bakellett utaznom. Ezt megígértem Dr. Csennek annak idején, amikor az

erdõben utat vágtam a dzsipjének. Már el is kül-dte a repülõjegyet. Hannah Dániában maradtTenga Rinpocséval, akinek a csonttuberkulózisamár annyira meggyógyult, hogy naponta tudotttanításokat adni Koppenhágában. Európai háló-zatunkon keresztül egyre több ember jutott elhozzá, én pedig örültem, hogy számtalan kar-

mikus kapcsolatot köthetek majd a tágas Észak-Amerikában.Az a föld, amit Dr. Csen a Carmel környéki

tibetieknek szánt, túl kicsi volt a számukra. Ígyhelyette egy régi, nagy szállodát ajándékozottnekik. Ez New York-tól északra, autóval egyórányira, a hatvanas évek híres Woodstockjánakközelében, egy hegyoldalban helyezkedett el,

lélegzetelállítóan szép kilátással. A földre mostDr. Csen két szentélyt akart építeni, egyet Tenga Rnpocse Röbyben

kilencedik fejezet

A korlátlan lehetõségek hazájában



miNdEN HATÁRON TúL140

Határtalan Fény Buddhájának és egyet Kuan Jinnek, egy kínai Meg

szabadítónak. Nekem, a vad északi embernek kellett most ehhez letarolnia földet. Két vadonatúj motorosfûrész, egy dzsip, egy hernyótalpasföldgép és egy ház állt a rendelkezésemre, ráadásul Dr. Csen számlájáravásárolhattam. Nagy elõnyt jelentett még a telefon, amivel megszerve-zhettem amerikai utam további részleteit. Miután Dr. Csen megmutattaezt a gazdag felszerelést, visszautazott New Jersey-be, ahol az adók sok-kal alacsonyabbak, mint New Yorkban. Long Island-i szép telkét már eladta.

Micsoda szabadság! Itt még jobb volt, mint Svédországban. Egész

nap dõltek a gyenge minõségû fák, szerencsére tölgyek vagy bükkfáknem állták utamat. Senki sem írhatott elõ nekem semmit, és senkineksem lehetett semmi félnivalója, ha valami újat akartam kipróbálni. Haberagadt az egyik motorosfûrész, a másikkal mindig ki tudtam sza-badítani. Amikor besötétedett, a dzsippel bementem New Yorkba, ésKenpo Katar vagy Láma Norla központjában tanítottam. Aztán jötta diszkó, és bárhol is ébredtem másnap, pontban nyolc órakor lerohan-

tam a lépcsõn, és irány a dzsip. Hamar megtanulja ezt az ember. HaNew Yorkban elszállítják a kocsit, a kiváltása 130 dollárba és rengetegidõbe kerül. Lex ismét rendelkezésemre bocsátott pár órát a rádiómû-sorában, és így újra sok ember jött el a központba. Bár éjjel-nappala legjobbat adtam ennek a városnak, a friss emberek valahogy nemmaradtak meg, és a már meglévõk sajnos évrõl évre egyre merevebbeklettek. Olyan volt ez, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Gyanítom,

hogy Trungpa bürokratikus Dharmadatu Egyesületének befolyása rejletta dolog mögött.Amikor a földet már letaroltam – a hernyótalpas dózerral végzett

munka különösen nagy örömöt okozott – Dr. Csen ismét eljött, és aztmondta: „Köszönöm a befektetett erõt, de te tulajdonképpen túl jóvagy erre a feladatra. Itt van egy kis pénz. Kérlek, gyere el holnapután,és tarts egy elõadást Bronxban, a kínai szentélyünkben”. Ez az épü-let az amúgy lepusztult gettóban szemlátomást kitûnt a többi közül.

Karmapával és Hannah-val jártunk itt már egyszer mint díszvendégek;akkor tûnt fel nekem, milyen nagyra értékeli Karmapa Dr. Csent.




Tanításaim még a merev elõírásokat kedvelõ kínaiaknak is tetszettek.Adományaik ellenére hiányzott még egy kis pénz ahhoz, hogy mindentervemet meg tudjam valósítani ezen a szép õszön. Ezért elfogadtamegy állást az ex-szerzetesnél, Serabnál – ma Barrynek hívják –, aki régiházakat újított fel Manhattanben, hogy utána egy vagyonért adja ki õket.Térde, amit Karmapa Genfben meggyógyított, még mindig rendbenvolt, és a sok munka mellett szívesen szervezett kisebb kiállításokat atibetiek javára. Barry ott volt, amikor egyszer elmeséltem, hogy a pén-zemet Kimnél úszómedencék kiásásával kerestem, Karmapa pedig eztmondta neki: „Ha egyszer majd Láma Olét alkalmazod, fizesd meg ren-

desen!” „Természetesen” – ígérte. Majd Karmapa kacsintva hozzátette:„Annyit úgysem tudsz fizetni, amennyit õ ér”. De nem voltam elége-detlen. Nettó tíz dollár óránként, falbontásért akkoriban nem volt rosszpénz.

A Presbiteriánus Kórházzal szemben egy hatalmas régi házban dolgoz-tam Harlemben, a 168. utcában, amely késõbb azoknak az embereknekbiztosított betegágyakat, akik nem engedhették meg maguknak, hogy

az utca túlsó oldalán lábadozzanak. A kétkezes kalapács jó nehéz volt, ésnem vesztegettem az idõt. Miután ledõltek a falak, és a plafonig telepa-kolt pincehelyiségeket is kiürítettük, alaposan megismerhettem Amerikaépítõipar-történelmének utolsó hetven évét, micsoda alapanyagpazar-lás volt itt! Dolgoztunk, mint a lovak, Barry pedig minden nap átjötthozzánk piros Cadillac-jével. A környék egyáltalán nem volt unalmas.Nyilván egy bandaháború folyt valahol, mert minden negyedórában

szirénáztak a mentõk, mivel néhány ügyfélnek szétlõtték a fél fejét.A puerto ricoiak és más latin-amerikai csoportok erõszakkitörései kevé-sbé voltak kiszámíthatóak, mint a feketéké. Nekik hosszú évekig nemváltozott a halálozási kvótájuk egészen addig, amíg divatba nem jötta crack, a cigarettaként szívható kokain, és amíg a gettólakó gyerekek nemvehettek géppisztolyokat.

Idõközben Amerika nyugati részén beértek a kapcsolatok, ezért idejevolt továbbutaznom. A szegény ember jól bevált amerikai jármûvét

választottam, a Greyhound-buszt. Így az ember száz dollárért két hétalatt beutazhatta az egész országot, sok mindent láthatott és bárhol, ahol




akarta, megszakíthatta útját. A buszpályaudvarokon és ezek környékénlakott az amerikai társadalom legalsóbb rétege, sokszor felfoghatatlankörülmények között.

Chicagóban volt néhány jó elõadás. A feltett kérdések alapján azon-ban világossá vált, hogy itt meglepõen sok nõnek volt problémája aharaggal. New Yorkban ezzel szemben a féltékenység dominált. Ahogyátutaztunk a városon, felelevenedtek a Hannah-val tett korábbi látoga-tásunk benyomásai: a tópartot beborító vastag habréteg, a csavar gók,akik akkoriban inkább az alkoholnak, mint a kábítószereknek hódoltak,és azok, akik bõ kabátjaikban próbálták megvédeni magukat a könny-

fakasztó széltõl. Boldog embereket ritkán láttam.Mivel a tél már az ajtón kopogtatott, elõször a nyugati part északi

részét akartam célba venni. Az út Denveren át – ahol részeg indiá-nok meseszerû történetekkel pénzt koldultak a buszpályaudvaron-Salt Lake Citybe vezetett, a mormonok tiszta, de sótlan fõvárosába.A város úgy néz ki, mintha a túlméretezett középületek azt a céltszolgálnák, hogy a polgárt az isteni renddel szemben kellõen apróvá

tegyék. Az Oregon állambeli Portlandbe vezetõ út mellett – ezúttalTrailwaybuszon utaztam – egy autó beborult az árokba. Megkértema buszvezetõt, hogy álljunk meg, és gyorsan kiugrottam. Szerencsérenem volt szükség segítségre, de mire megkönnyebbülve visszatértema buszhoz, a sofõr egyszerûen továbbhajtott. Rögtön utána jöttegy autó, és fel is vett, de az amerikai csigatempó mellett eltartottegy darabig, amíg a buszt meg tudtuk elõzni, és le tudtuk állítani.

A buszsofõr halálsápadt volt. Miközben néhány utas alaposan meg-mondta neki a magáét, én sajnáltam õt. Azon tûnõdtem, hogy vajonmilyen hosszú ideig kell ahhoz nélkülözésben és haragban élni, hogyvalaki egy szál ingben otthagyjon egy embert a hideg sivatagban.

A színpompás fennsíknak Antelope mellett, Oregon államban már akkor is különleges vibrációja volt. Bhagwan késõbb itt helyezte el a 95darab Rolls-Royce-ból álló gyûjteményét, és követõinek ezrei is bõvennyújtottak támadási felületet a keleti szellemiség ellenségeinek. Kívülrõl

nézve többnyire egészen jól mentek Bhagwan dolgai addig, amíg el nemkövette azt a hibát, hogy Hitlert nyilvánosan, pozitív értelemben hason-




lította össze Gandhival. Amerika zsidóival a nyakán, onnantól kezdvemár csak idõ kérdése volt, mikor borul be fölötte az ég.

A Kust-hegyek sûrû esõerdeje után értem Portlandbe, ahol Nancyvárt rám. Egy erõs akaratú nõ, aki Amerika nyugati partjának északirészét nyitotta meg számomra. Nancy boldog volt, hogy olyan tanítóratalált, akivel közvetlen módon viselkedhetett. Sokáig akadályoztákemberi gyöngeségek a tibetiekért végzett munkáját és megkönnyebbült,hogy nem játszottam meg a szerzetest. Néhány helyen már akkor ismegmutatkozott, hogy Nyugaton ez nem is olyan egyszerû dolog.

Kalu Rinpocse tanítványai ebbõl a szempontból különösen rossz

beállítottsággal rendelkeztek. A Rinpocse ragaszkodott ahhoz, hogydharmatanítói csak addig használhassák a „láma” nevet, amíg egyedültöltik az éjszakákat. A kolostorokon kívül a szerzeteseknek ez nehezükreesett, és gyakran nagyon magányosak voltak. Az éjszakai életüket érintõgyakori és haragos pletykák mégsem a cölibátus megszegésérõl szóltak,aminek a nyugatiak egyébként sem tulajdonítanak nagy jelentõséget.Sokkal inkább arról, hogy az érintett nõk úgy élték meg a történteket,

hogy a szerzetesek „érzelmileg” kihasználták õket. Ez Kaliforniábanörökösen szóbeszéd tárgya volt. Az elsõ rinpocsék Amerikába érkezéseóta állandóan felmerült ez a probléma, és érett lámáinak köszönhetõenPortlandot és Santa Fét kivéve, szinte mindenütt dühös hölgyeket kel-lett megnyugtatgatni. Minél rangosabbak voltak az ellenõrzés nélkülitanítók, annál rosszabbak voltak a róluk keringõ történetek. Tartang ésTrungpa Tulku ebben biztosan mérföldekkel megelõztek mindenkit.

Portlandben és Aberdeenben Nancy megszervezett néhány elõadást.Aberdeen fürdött a napfényben; egy erõs finn jelentette itt a fõ erõt.Seattle-ben a csinos Ann Robben vezette a csoportot. Egy ideig úgytûnt, hogy Amerikának ez a része nemcsak fogyasztója a buddhizmus-nak, hanem maga is létrehoz valamit. De aztán itt is elkezdték kevernia különbözõ irányzatokat. Ezáltal eljutottak a „csak fej irányzathoz” ésezzel vége is szakadt itt a fejlõdésnek.

Ami Észak-Amerikában, de még inkább Latin-Amerikában mindenhol

meglepett, az, hogy mennyire másképp néztek ki az emberek, és mennyi-re kevés fiatal arc járt a csoportokba. Európai tanítványaim kilencven




százaléka bármikor megfelelne a katonaság sorozási követelményeinek,vagy akár felléphetne egy divatbemutatón is. Könnyedén megteszik,hogy végigmulatják az éjszakát és másnap keményen dolgoznak. Ezzelszemben Amerikában évekig tapsoltam volna örömömben, ha megjelentvolna valaki harminc alatt. Aki nem élte át a hatvanas évek frissességét,az itt általában nagyon kevés szellemi nyitottságot mutatott.

A kanadai határõrök kíváncsiságát alig lehetett kielégíteni. Az érin-tetlen táj és a Vancouver melletti gondozott centrum mégis hamar kiengesztelt bennünket az országban ért elsõ benyomásokért. KaluRinpocse – mivel támogatói megharagudtak rá – egy évig rostokolt

itt, ahol Karma Trinley Rinpocse több éven át képviselte Karmapát.Aki Buddha legmagasabb tanításaihoz szerzetesi úton tudott közelíteni,az Kanadában nem szenvedett hiányt semmiben.

Vancouverben egy meghívás várt rám. Azok a barátaim, akikkelévekkel korábban Woodstockban találkoztam, küldtek nekem egyWhitehorse-ba szóló drága jegyet, egy telepesek által alapított városba,messze észak-nyugaton, Alaszka mellett. A kirándulás izgalmasnak

ígérkezett, így elmentem a legközelebbi használtruha boltba, hogyolcsón, meleg ruhákat vegyek.

A Yukon-vidék lélegzetelállító. Minden merev elképzelés a fejetetejére áll, amikor a tartós fagy és hosszú tél uralkodik. Ahogyelindultunk a repülõtérrõl, egyfolytában kérdésekkel bombáztamvendéglátóimat. Elsõ látásra minden hihetetlenül megtervezett-nek tûnt. A fák, a kis fenyõk mind egyforma magasak voltak és

egyenlõ távolságokra álltak egymástól. Mégsem egy pontosságrakínosan ügyelõ kertész ültette õket, hanem egyszerûen így kellettnõniük ahhoz, hogy életben maradhassanak. Az autók órákig álltak járó motorral nehogy befagyjanak, és amikor eleinte megpróbál-tam elmenni valahova, a hideg levegõ tûzként mart a torkomba.Az éjszakák leírhatatlanok voltak. Az északi fény olyan, mint egyszínét szüntelenül változtató, áttetszõ, lobogó fátyol. Az embernekföldbe gyökerezik a lába és csak ámul, teljesen mindegy milyen

hideg van.A helybeliek olyanok voltak, mint maga az ország: nyersek és




maguknak valók. Meglepetésemre sokan jöttek el az elõadásaimra, mertegyszerû plakátjaim mellett egy jól szituált New York-i úr képe füg-gött. Õ mindenféle szellemi tapasztalást ígért, a tisztánlátástól kezdvea gyógyításon át egészen az asztrológiáig. Ezzel szemben én csak azt alehetõséget tudtam felkínálni, hogy némi bepillantást kaphatnak tudatukmûködésébe.

Az elsõ napokban vendéglátóimnál laktam. Esténként együtt takarítot-tunk egy szupermarketben. Amikor már túl sok lett nekik az éjjel-nappalérkezõ látogatók áradata, Francine-hoz költöztem, ahol mindig volt eléghely mindennek és mindenkinek. Az osztrák Monika pedig a tanítások ide-

jére rendelkezésre bocsátotta a házát. A környéken sok német származásúember élt. Biztos ez volt az oka annak, hogy annyira figyeltek a tanításokminõségére, és én örültem, hogy újra átadhatok mindent.

Ebben a hatalmas országban minden mozgás hihetetlenül sok idõtvett igénybe. Egy napon órákon keresztül utaztunk át egy vadregényestájon Carcross felé, ahol egy tervezett elvonulási helyet kellett megálda-nom, még az aranyásó idõkben épült régi fatornyot. Megállt a dzsip, és

a csúszós, jeges terepen át Stan és Pan-szerû mozdulatokkal küzdöt-tük fel magunkat egy dombra. Amikor felértünk olyan erõsen fújt a jéghideg szél, hogy nyugodtan nekidõlhettünk volna anélkül, hogy ele-snénk. Legalább olyan hideg volt mint annak idején Ladakhban, amikor Narópa hat tanítását megkaptuk. Visszafelé forró vizû hõforrásoknálálltunk meg és mindannyian északi emberek módjára vetettük belemagunkat felváltva a puha hóba és a meleg vízbe.

Seattle-be visszatérve Ann-nél laktam. Egy nagy pincelakást bérelt,és ahogy akkoriban észak-amerikai centrumaink igen sok jóginije, pén-zét takarítással kereste. Lénye megérintette az embert. Megszervezettnéhány elõadást, és megmutatta nekem Seattle éjszakai életét. Nancy vittvissza Portlandbe. Itt felhívtam az emberek figyelmét Trinlej Drukpacentrumára. Megérdemelte a támogatást, hiszen a változatosság kedvéértszerény, szeretetteljes és nem politizáló láma volt. Öt évvel korábban,elsõ közös európai utunk alkalmával Kalu Rinpocse vitte õt magával

Amerikába.Helyi buszokkal utaztam a part mentén található többi kis csoport hoz.




Megérkezésemkor ritkán volt üres a hasis pipa vagy hideg a joint, és azemberekbõl többnyire csak a hajuk és a szakálluk látszott. De õszintékvoltak, bíztak alapvetõ lényükben és tanulni akartak, hogy másoknaksegíthessenek. Összehasonlítva õket a sima „én-generációval”, ami ebbenaz idõben alakult ki, õk olyan mélyek voltak, mint a tenger.

Vicky Chicagóból egy védett észak-amerikai indiántelepen dolgo-zott. Nagyon tanulságos volt az ott töltött nap: a bennem élõ indián-romantika minden maradéka szertefoszlott. Gyerekkoromban egyé-bként többnyire cowboy-osdit játszottam. Ezekben a hónapokbantöbb törzzsel is találkoztam és Alaszkától Hondurasig mind szomorú

látványt nyújtottak. Leginkább az alkohol tette õket tönkre, és minta feketéknél, itt is mindenért a fehér embert okolták. Csak pár évvelkésõbb, amikor megismerkedtem néhány gyógyító férfival és nõvel,ismerhettem meg jobban a kultúrájukat. A kilencvenes évek elejétõlkezdve Vancouverben az északnyugati indiánoknak szemmel láthatóansikerül régi szokásaikat méltóságteljesen újraéleszteniük. De bármen-nyire is kimagaslóan fejlettek voltak a majákhoz, az aztékokhoz és

az inkákhoz hasonló népek a csillagászat és a harcmûvészet terén,azok a kultúrák, amelyek nem ismerik az együttérzést és megengedik avédtelenek állami elnyomását mindig is elbuktak, méghozzá keményen.

New York óta felhívtam néhányszor Barbara Pettee-t, akivel Karmapagörögországi látogatásakor ismerkedtem meg. Az õ kívánsága volt, hogymunkám súlypontja a nyugati partra essen. Sokan mondták, hogy talánott a legnagyobb a tibeti tanítások felé történõ kulturális ugrás esélye, de

nekem ez nem egészen így tûnt. Hosszútávon lényegtelen, mit esznekés mit hordanak az emberek a nyitott Nyugaton. Ha a magasan képzettfehéreket és a felelõsségteljes állásokban dolgozó önálló embereketugyanazon módon tanítod mint Tibetben a gyerekeket és a parasztokat,azzal nem sokra mész. A javaslatom egyszerû: tedd és mondd ugyanazt,így elkerülöd a pletykákat! Arról beszélj, amit te magad értettél meg ésaz életörömödet oszd meg másokkal! Sose felejtsd el a legfontosabbat;a tudat olyan, mint a tér: nyitott, tiszta, határtalan, és minden jó tulaj-

donságot magába foglal! Mindig magyarázdd el az utat és a célt, biztasskérdésekre másokat, és viselkedj az érdeklõdõkkel úgy, mint azok-




kal, akik a munkádat segítik! Csak akkor mutass nekik határokat, haelpazarolják az idõt, vagy megpróbálnak tudatosan kellemetlenkedni. Anagyon nehéz eseteket pedig tereld a személyes interjúk irányába! Azelõadásokat fejezd be egy meditációval, ami elõhívja a vonal áldását! Atanítások így mélyen a tudatba hatolnak.

Ezt a tanítási stílust kellett most a világ legelkényeztetettebb és legza-varodottabb hallgatóságán leellenõrizni, a San Francisco és környékén élõszellemi közösségen, ott, ahol a guruk csak ritkán maradnak meg sokáig.Innen elindulva délnek a part mentén, egészen Mexikóig még egy örömért, azokon a helyeken dolgozhattam, amelyeket Karmapa már korábban

megáldott.Barbara központja a várostól délkeletre esõ dombon álló szép fekvésû

faház, mely pár percnyire északra volt Kalifornia számítástechnikai köz-pontjától, egy nagyon drága környéken. Mivel a siker sajnos sok idõtigényel, az emberek hetente csak egyszer vagy kétszer jöttek össze.

A nyugati parti Santa Cruz városában több szabad idõhöz jutottam.Ezt a helyet a nyugdíjba vonult maffiózók számára építették. A har-

mincas években, és az 1989-es földrengésig fõleg leszbikus hölgyekfürdõparadicsoma volt. Rövidesen idõm nagy részét az itt gyakranmegforduló friss emberek között töltöttem. Az új könyvemet írtam ésszámtalan örömben osztoztam ebben a biológiailag még veszélytelenidõszakban.

A csoport többször elköltözött, sõt röviddel a megérkezésem elõtt,lett volna elég ember egy nagy központ kialakításához is. Csakhogy

San Franciscoból eljött az a láma, akit Kalu Rinpocse idõközbenideküldött Stockholmból. Rátermettsége Koppenhága óta semmitsem javult. Esetlen angolsággal mesélte el egy szent történetét, akiazáltal érte el a megvilágosodást, hogy egy kutya sebeibõl kinyalogattaa fér geket. Ázsiában mindig nagy áhítattal hallgatják az ilyen történeteket,de a napfényes, szörfözõirõl híres Kaliforniában nem ez bizonyulta legmegfelelõbb tanításnak. Az emberek undorodva hagyták el a helyet,és soha többet nem jöttek vissza.

A Santa Cruz-i egyetemen egy nagy konferenciát szerveztek „Psy-chology 2000” néven, ami alapvetõen megváltoztatta a szellemiségrõl




kialakult elképzeléseimet. Itt egyaránt kellett képviselnem az európaiavantgardot és a tibeti buddhizmust is. Amikor felszaladtam a lépcsõna terembe – ahogy sokszor, ekkor is elkésve –, elõször azt hittem, hogyegy dísznövényeket bemutató mezõgazdasági vásárra tévedtem. Mindenkiállított könyv zöld dolgokról szólt. Azután láttam, hogy milyen növé-nyek játszották a fõszerepet: kender, meszkalin, ergot (anyarozs) és psy-locybin. Ekkor jöttem rá, hogy talán mégis a megfelelõ helyen vagyok.A hatvanas években ezek jelentették belsõ megszabadulásunk lándzsah-egyét. A terem zsúfolásig telt hírességekkel, akiket legnagyobb meglepe-tésemre alig lehetett komolyan venni. Páran egyszerûen mellébeszéltek.

Egy napszemüveges fiatalember például fél óráig azokkal a tapasztalataivalszórakoztatott minket, melyeket egy mellékhelyiség meglátogatása alattgyûjtött. Stanislaw Grof, találkozásunkkor nyilvánvalóan belõve, csakszakbarbárkodott. Láthatóan azon fáradozott, hogy tudományos berkek-ben is komolyan vegyék. Az okot egy ismert halálkutató nõ körülibotrány szolgáltatta. A nõ által szervezett összejöveteleken az özvegyeketegy meztelen, turbános úriember ugrálta körbe, aki túlságosan is jól

helyettesítette az elhunyt férjeket. Az asszonyok közül többen trippertkaptak. A hír Dél-Kalifornia minden újságában megjelent, és most arrólvolt szó, hogy megvédje a mundér becsületét. Legérdekesebb az LSD-pápa, Timothy Leary volt. A vékony, õsz hajú, fehér ruhás férfi kétórán keresztül kizárólag viccekkel szórakoztatta az egész termet úgy,hogy egyszer sem ismételte önmagát. Tudatának tisztasága sugárzott, deaz együttérzésébõl nem sokat lehetett érezni. Az õ szemszögébõl nézve

egyszerûen pechnek számított az, ha valaki gyengébb képességû, feketebõrû, ügyetlen vagy alulképzett volt. Az ész állt értékrendszere közép-pontjában, és megmosolyogta a romantika legenyhébb megnyilvánulásátis. Kocsija lökhárítóján ez állt: „Intelligence is the best aphrodisiac!” (Azintelligencia a legjobb izgatószer.)

A teremben mintegy kétezer hallgató foglalt helyet, sokan közülükismert pszichológusok, akik naponta komoly számlákat állítanak kipácienseiknek. Elhatároztam, hogy drága idejükért legalább valami

értékeset adok, ezért egyenesen a tabuikat vettem célba. Így egybevezetõ elõadást tartottam, nagy hangsúlyt fektetve arra, amirõl




minden elõttem szóló megfeledkezett, egy olyan belsõ szellemi-ség megtalálásának szükségességére, amely képes átvezetni az egyénta betegségen, öregségen és halálon. Szinte megfagyott a levegõ, amintezekhez a kényes pontokhoz értem és ezután egyikük sem tudott semmiértelmeset kérdezni. De még aznap este egy ünnepségen tucatnyian jöt-tek oda hozzám, és köszönték meg elõadásomat. Szerintük ez volt azegyetlen olyan felszólalás, amelynek mélysége volt. Mire azt válaszoltam:„Láttam, hogy igencsak leesett az állatok, ezért mindenekelõtt Milarepaélettörténetét olvassátok el!” Jelen voltak minden idõk szellemi nagyjai,azok, akik a vastag könyveket írják. Talán hatással lehettem itt Amerika

következõ pszichológiai hullámára, melynek központi témája a halál ésa haldoklók gondozása volt. Ezen az eseményen biztosan sokak számáravált világossá, hogy a halál nem egy megmagyarázhatatlan fekete lyuk.

Egy mexikói lány Santa Cruzból megtanított nekem valamit a „fehér mágiáról”. Négy évet ült börtönben hasiscsempészésért, és ott, az ajtónkeresztül tanúja lehetett annak, hogy az amerikai rendõrök mikénttanítják mexikói kollégáiknak a „szobatiszta” kihallgatási módszereket.

Nagyon kedvelt trükk volt, hogy az emberek fejét addig nyomtáka víz alá, amíg majdnem megfulladtak. Ez az eljárás arról híres, hogyegyidejûleg erõsíti az emlékezetet és az együttmûködési készséget. Eza pici lány nagyon szívós volt, így újból le tudta rázni magáról ezeketa benyomásokat, és most az ottani központ közelében lakott. A városkörnyékén tett egyik utam során feltûnt, milyen gyakran jelenik meg atudatomban. Amikor ezt elmeséltem neki, csak nevetett. Kinyitott egy

kis tokot, és megmutatott egy csomót, melyet a saját és az én hajszálam-ból kötött: „Ezt mi otthon tanuljuk”- mondta.San Franciscóból Mexico City-be repültem Cesarhoz és az izgal-

mas japán nõhöz, Yosikóhoz. Cesar a mexikói nagykövetség tit-káraként dolgozott Athénben, amikor elindítottuk ott a centrumot.Mindkettõjüknek menedéket adtam, és el is jöttek Tenga RinpocseRødbyben tartott kurzusára. Most Buddha tanításait Mexikóba akar-ták vinni. Megható volt a fogadtatás. Elõször végigvittek a belvároson,

majd családjuk nemesi házához, egy spanyol, belsõudvaros épülethezmentünk. Már késõ volt, mégis mind ébren vártak. Olyan összetartást




éreztem itt ami a családomra emlékeztetett.Az éjszaka folyamán emberek és istenek látogattak meg. Amikor

aztán másnap reggel az aztékok Nap- és Hold-szentélyeihez utaztunk,már ismertem õket. Cesar elsõ osztályú idegenvezetõ volt. Láttuk azta követ, amin még lüktetõ emberszíveket vágtak ki kõkéssel, hogya Napnak áldozzák. Egy másik helyen az aztékok a kosárlabda egy faj-táját játszották, sokszor az elõzõ csapat játékosainak a fejével. Az aztékokegyrészt a legtöbb bolygó mozgását körülbelül 1988-ig elõre ki tudtákszámolni, másrészt viszont a számlájukra írható, hogy szertartásaik soránemberek ezreit mészárolták le. Ahogy már említettem, az együttérzés

nélküli kultúrák nem maradnak fenn sokáig.Cesar jól és pontosan fordított. Egy gazdag, de problémás amerikai

nõt rabul ejtett az erényes Gelugpa Vonal, de az emberek Mexikóbanis olyanok voltak, mint mindenütt. Sok mindenrõl akartak hallani ésbeszélni, de amíg Antonio egyértelmûen ki nem állt a központért, addigcsak kevesen voltak képesek arra, hogy hosszútávon is ennek az ügynekszenteljék magukat.

Ezután egy klassz Golffal végighajtottunk az Atlanti-óceán partjánfekvõ Vera Cruzba vezetõ festõi szépségû úton. Sokáig tartott, mígelhagytuk a 2400 méteres magasságban fekvõ Mexikó City-t, amimintegy 20 millió lakosával a világ legnagyobb városa. A sok kipu-fogógáz miatt, amit a cementpor és a háztartási-hulladék is feldúsít,a levegõ tapintható és ízlelhetõ is. A kocogás itt gyakori halálok.A nagy teherautók sokszor kipufogócsõ nélkül jártak, emiatt az ember

még sokáig süket maradt, ha megelõzött egyet.Eleinte nem volt könnyû figyelmemet a közlekedésre irányítani. Sohaazelõtt nem láttam még olyan eget, olyan felhõket és színeket! Nem sok-kal késõbb izgalmas hegyek tûntek fel és ebbõl egy álomszerû utazás lett.Szerencsére három utasom igazán félelemnélküli volt és rendõrök sem járõröztek arra. Fõleg Puebla után, ahol véget ért az autópálya, számítottigazi mûvészetnek bevenni a kanyarokat kicsi, az úton jól fekvõ autónk-kal. Nem hiszem, hogy sokan lettek volna, akik a szárazföldön nálunk

gyorsabban jutottak el a Mexikói-öböl-beli Vera Cruzba.Említésre méltó a város erõdje, ami Cortez idejébõl származik és jó




állapotban maradt fenn. Még érezhetõ volt az ott történt sok, izgalmasesemény vibrációja. A tiszta holdfényben úgy nézett ki az erõd, mint egydarab történelem, amibe közvetlenül beléphettünk volna.

A fél éjszakát egy diszkóban töltöttük. Másnap elrepültünk néhányújonnan felfedezett maja templomhoz. Mivel a szentélyek az õserdõkmélyen találhatók, ezért ezeket csak légi úton lehetett megközelíteni. Haaz ember kegyetlennek találja az aztékokat, akkor a majákat bolondnak.Õk az ókori görögök közmondását igazolják: „Akit az istenek el akar-nak pusztítani, azt elõször megbolondítják”. A harcos törzs évszázadokigélt Mexikó délnyugati részén és a vérfertõzés miatt a legnagyobb kárt

valószínûleg saját genetikai állományában okozta. A templomaikbanlátható ábrázolásokon nagyon szokatlan testméretû emberek jelennekmeg, akik ráadásul szörnyû módon kínozzák egymást. A hasonló szoká-sokkal rendelkezõ régi núbiaiak, egyiptomiak és perzsák, a majákkalösszehasonlítva, még elég normálisan néztek ki. Egy napon a majákhirtelen felkerekedtek és elhagyták földjeiket. Kannibálok lettek és adél-keleti Yucatán-félszigetre költöztek, még éppen idõben ahhoz,

hogy a spanyolok lemészárolják õket. Külön kaland volt körbejárnia jó állapotban megmaradt romokat és elképzelni a „társasjátékaikat”.Az egyetlen épület, ahova be lehetett menni, egy üres királysír volt, aminagyon idegenül hatott. Biztos, hogy ez a kultúra a tudat fejlõdéséneklehetõségei közül egy zsákutca volt és meggyõzõdésem, hogy sohaseméltem ott. Mások viszont úgy hiszik, hogy itt áldozták fel õket, mintpéldául a szép Adriana Kolumbiából, aki az egyik látogatás alkalmával

egyszerûen kiborult. A kutatóknak, akik szeretnék átélni, mi mehetettvégbe a maják fejében, elég csak néhányat enniük a vékony, világos színûgombákból, amelyek ott nõnek mindenfelé a hegyoldalakban. A hippikelõszeretettel gyûjtik ezeket, mert psylocybint tartalmaznak, aminek azLSD-hez hasonló hatása van.

Cesarnak hirtelen vissza kellett repülnie, ezért Yoshikoval a Mexikónyugati partján fekvõ híres Acapulcóba utaztunk. Ott termesztettéka nagy részét annak a kendernek, ami a hatvanas években elrepítette

Amerika fiatalságát. Itt vett menedéket egy tanárcsalád, akik a legszegé-nyebb indiánok között dolgoztak.




Néhány éjszakával késõbb, amikor Yoshikoval visszautaztunk MexicoCity-be, nem kellett használnunk a fényszórókat. Vihar támadt ésa szakadatlan villámlás teljesen bevilágította a kanyargós hegyi utakat, mi-közben autónk a vastag vízszõnyegen csúszkált. Páratlan élmény volt.

Egy amerikai meghívott minket Guadalajarába. Ez Mexikó másodiklegnagyobb városa, melegebb és kellemesebb, mint a fõváros. Az útmár önmagában is örömet okozott. Ezúttal egy nagy amerikai kocsi-

val mentünk, amit sem automatavál-tóval, sem „szófa-rugózással” vagykatalizátorral nem kasztráltak. Erõs

V8-as motorja volt. Nekem eddigfogalmam sem volt arról, hogy azamerikaiak ilyet is tudnak gyártani.De az akkori 15 pfenniges literenkéntibenzinárral minden lehetséges volt.Az egyik elõadás után egy tör ténelmimúltú lakásban aludtunk, amiben

Maharishi, a transzcendentális medi-táció megalapítója, felvázolta „világ-tervét”. Jegyzeteit kezemben tartvaerõsen azt kívántam, hogy anélkülválhassak számtalan lény javára, hogyközben elveszíteném Buddha taní-tásának idõtlen mélységét.

Mexikó sajátos kultúrájával szem-ben, ahol az emberek babon élnek, amikor kiszálltam a repülõbõl LosAngelesben egészen más világba csöppentem. Ez a hatalmas város tisztavolt, koncentrált és céltudatos. Gyakran hasonlítják New Yorkhoz, amiszinte soha nem fedi a valóságot, mivel a New York-iak õszintébbek ésszociális beállítottságúak. Bár nincs sok értelme nagy drámákat csinálnia feltételekhez kötött érzelmekbõl, amelyek ráadásul természetükbõladódóan állandóan változnak, New Yorkban az emberek mégis jobban

tudták, hogy milyen viszonyban állnak egymással. Buddhista szemszög-bõl nézve Los Angeles alattomos dühéhez jól illett az is, hogy nehéz

Egy aja teplo




ott levegõt venni.A vidék indián neve: „A hely, ahol a füst bent reked”. Ma nem

indiántüzek, hanem autók és kémények milliói alakítják a táj leveg-õjét. Az emberek gyakran már 100 kilométerre a várostól a szemüketdörzsölik, nyáron pedig Los Angeles környékére állandóan egy szem-mel jól látható, szürkés-vöröses füstfelhõ települ. A tizennégy sávosigkiszélesedõ autóutak között rengeteg egy- és kétemeletes ház áll.A downtown, a városközpont, úgy helyezkedik el, mint egy kis szigeta hatalmas tengeren. A tüdõ- és szívbetegségben szenvedõknek gyakran javasolják a neonreklámok, hogy ne hagyják el a házukat és szinte

állandó jelleggel azt tanácsolják, hogy tartsanak csukva minden ablakot.Épp a legjobbkor érkeztem. Joel, Karmapa madarainak gondozója – aki fülig szerelmes volt Hannah-ba – nem sokkal azelõtt egy baleset-ben meghalt. Ez nagyon szokatlan a „szûkebb családi körben”. Ter-mészetesen sok barátomnak és tanítványomnak voltak balesetei mégaz útjuk kezdetén. Karmikusan nézve, ha maradt az elõzõ életbõl eléghalott kínai katona és ellopott ló, amiért még fizetni kell, akkor alkal-

manként elõfordulhatnak kisebb, külsõ sérülések. A menedékvétel utánazonban csak kevés embernek olyan erõs a személyes karmája, hogy ezsúlyosabb testi sérülésekhez vezessen. Joel esetében viszont különlegeskörülmények adódtak. Karmapa hét dolgot kért tõle, amelyekre min-denképpen oda kellett figyelnie. Például: hagyja abba a munkát egyLos Angelestõl északra fekvõ bárban, soha többé ne vezessen részegen,naponta invokálja a Megszabadítót , látogassa meg Karmapát Indiában, és

említett még néhányat, amire már nem emlékszem. Joel azonban túlgyenge volt, nem tartotta magát a tanácsokhoz és egy szép reggelenmagas alkoholszinttel a vérében, kocsijával felcsavarodott egy pálma-fára. Rumtek már megkapta a hírt. Volt ott egy tibeti láma és örültem,hogy néhány jókívánságot tudtam vele küldeni. Mindenki szerette Joelt, de mint a legtöbb ember, õ is túlságosan komolyan vette magát.

Barbara Pettee Los Angelesbe jött, hogy bemutasson az ismerõseinek.Tartottam néhány elõadást egy csoport gazdag embernek, akik sajnos

kevéssé voltak nyitottak tudatukra. A fõerõt jelentõ emberek késõbbSeattle-be költöztek. Ugyanaz volt a helyzet, mint oly gyakran a jó




társadalmi helyzetû embereknél: mind híres akart lenni, de egyikük semakart másokkal együttdolgozni. Ebben a krómozott városban is a késeihippikkel és más idealista emberekkel való munkának volt a legtöbbértelme. Õk legalább tanulni akartak valamit, és tovább akartak fejlõdni.Miután barátok lettünk, a tanítások iránti bizalom és a rövidebb haj már mind jött magától.

A várostól néhány órányi autóútra nyugatra még a hatvanas évekéltek. A hóborította hegyek rejtettek néhány kendert szívó, de igaziembert. Nagyon megragadta õket, hogy most tartósan hatásos mód-szereket ismerhettek meg, sõt remélték, hogy késõbb Karmapát is

meghívhatják. Itt találkoztam elõször a nagyvonalú Robinnal és kedvesgyermekeivel. Minden egyes alkalommal, amikor Robin az autójávalel akart hajtani a kunyhómtól, felmondta a motor a szolgálatot. MintAmerikában olyan gyakran, a csoport szétszóródott, de a kapcsolatokmegmaradtak. A legtöbben még ma is felbukkannak az elõadásaimon azország különbözõ pontjain.

Robin késõbb Fallbrookba költözött, a világ avokádó-fõvárosába,

ami Los Angeles és San Diego között fekszik, kicsit távolabbra a part-tól. Ezt a területet õ nyitotta meg a vonalunk számára és az évente otttöltött hetek leginkább egy hétköznapi családi életre emlékeztetnek. Akörnyéken élt néhány furcsa magának való ember, akikhez hasonlótritkán találni Európában. Elõzõ életeikben õk biztosan a törzs ván-dorkereskedõi lehettek, a jól összeforrt európaiak pedig katonáim éstudósaim voltak. Finom jógik és bölcsességhordozó nõk szerencsére

Nyugaton mindenütt megtalálhatók.Amikor egyik nap elmaradt egy elõadás, Barbarával a kaliforniaifélsivatagba utaztunk. Itt Karmapának egy elvonulási helynek való régitanyát ígért valaki, amit szerettünk volna elõbb megnézni. Az utolsó – úgymond nagylelkû – ajándék egy hegycsúcs volt a sivatagban, amitcsak helikopterrel lehetett megközelíteni. A hegy lábánál élõ tulajdonosráadásul még nehéz eset is volt és lövöldözött a látogatókra.

Északabbra, Santa Barbarában többségében idõsebb emberek

jöttek el. A hely az évek során gyakori találkozóhelyünkké vált.Függetlenül attól, hogy mekkora volt a velünk utazók serege,




mindig szeretettel fogadtak bennünket. A helybeliek iskolázot-tak voltak és jutott elég idejük belsõ életükre. Az én feladatomviszont itt is az volt, mint Amerikában mindenütt: megtanítaniõket összpontosítani, és az emberek tiszta szavak iránti fogékony-ságát kiterjeszteni az eredményekre is. Ez utóbbi nem ígérkezettegyszerû feladatnak. Az „Ojai”-nak, Krisnamurti közelben levõ fõközpontjának befolyása nagyon erõsnek tûnt. Éveken át az abszolútszintrõl szóló negédes szavakkal boldogította tanítványait anélkül,hogy módszert adott volna a kezükbe, azért hogy meg is tapasztal-hassák azt. Még magas kort megélt embereknek is erre a vikingre

volt szükségük, hogy megmondja nekik nem elég, ha az ember megtudja fogalmazni a célt, hanem azt saját magának el is kell érnie.Ez egy nehezen emészthetõ tanács, amit mindenütt el kellett ismé-teljek. Remélhetõleg ez kellõ humorral sikerült is.

New Yorkba visszatérve egy Kanadába szóló meghívás várt.Cynthia Torontóból, a második zarándokút óta közeli barátunk,mindent kiválóan elõkészített. Itt fordult elõ elsõként, hogy egy

nap alatt három különbözõ tévéadásban szerepeltem. Különös voltaz egyik börtönben fõleg gyilkosokból álló csoportnak lecsendesítõmeditációt tanítani. Utolsó észak-amerikáról megmaradt benyo-másom Jytte torontói régiségboltja volt. Megdöbbenve, akkor lát-tam életemben elõször, mekkora összegeket adnak ki a gazdagok,és fõleg, hogy milyen dolgokért. Egy idõ óta újra minden évbenKanadába utazunk. Lengyel barátaink Edmontonban, Vancouverben

és Montrealban építenek ki központokat. Jó érzés volt a szép Hannah-t és sok barátunkat végre viszontlátni azerõteljes Közép-Európában. Ettõl függetlenül a tengeren túl töltött idõt jól használtam ki: három és fél hónap alatt egy új és izgalmas világrésztnyitottam meg vonalunknak. Guatemalától Alaszkáig most sokanmeditáltak már Karmapán, és ezek a jó kapcsolatok a jövõre nézve soklehetõséget rejtettek magukban.

Az 1979-es év második felében Tenga Rinpocse beutazta Skandiná-

viát és Németországot, majd pár hónapra ismét Koppenhágában maradt.Együttérzése határtalan volt, és mi mindenkit hozzá küldtünk. Bár két




nagyravágyó, fiatal, tibeti segítõjével jobb volt vigyázni, mert a rinpocsetudtán kívül túl gyorsan kiismerték magukat a nagyvilág dolgaiban.Kettejük közül a szerzetes Bécsben abortuszra kényszerített egy lányt,a rinpocse világi tanítványa pedig heroint árult Koppenhágában. A soktanító közül, akiket mi vezettünk be Európába, kapcsolatunk TengaRinpocséhoz különösen szoros lett. Õ volt centrumaink soha nemetmondani nem tudó szeretõ anyja, miközben a nagyon bátor LöponCsecsu az apaszerepet vette át a csoportok tudatában.

1979 õsze hozta az elsõ igazi törést Karmapa munkájában. Addigminden korlátok nélkül zajlott, és ez egyben erõforrást is jelentett.

A tanítványok nagyon összetartozónak érezték magukat, a háborúsévszázadok és a rossz szülõi háttér okozta sebek pedig már begyógyul-tak. Mindez egészen addig volt így, amíg senki sem akart saját magánakszeleteket kivágni Karmapa tortájából. Magától értetõdõen mindiglesznek majd különbségek, hiszen a csoportoknak a számukra meg-felelõ tanítókra van szükségük. Például mindenki elkerülte feltenni azta kérdést Kalu Rinpocse tanítványainak, hogy ki az õ végsõ menedékük.

Õk viszont minden tõlük telhetõt megtettek, hogy Karmapát dicsérjékés meghívják. Mindannyian arra törekedtek, hogy a lehetõ legkisebbkárok keletkezzenek: a gondokra tapétákat ragasztottak, megnyugtat-ták vagy „gondoskodtak” a lehetetlen emberekrõl, és általában tartottáka fedõt a dolgok felett. Aztán ekkor, egy napsütötte reggelen, a budd-hista erénynek ez az állapota szertefoszlott. Ez sok jó érzésünkbeés néhány barátunkba került a legidealistábbak közül, de mégsem

azokba, akik a hatvanas éveket tudatosan élték meg, vagy megkap-ták Karmapa teljes áldását. Az édes Bernadett Porth Elisabeth-bõl írtegyik levelében elküldte a dél-afrikai egyesületi iratok másolatát. Bár Künzig Shamarpa egyértelmûen kinyilvánította, hogy ez a világrészaz én hatáskörömbe tartozik, Akong Tulku egy látogatása során mégisaláíratta ottani barátainkkal, hogy Szamje Ling alá tartoznak, és ezta központot pénzzel is támogatniuk kell. Ez pontosan az ellentéte voltKarmapa azon kívánságának, hogy egyik központ se zsákmányolja ki a

másikat, és minden kagyüpa Rumtek, Karmapa és képviselõinek irányí-tása alatt dolgozzon együtt.




Akong Tulku újabb, arra irányuló kísérlete, hogy átvegye Karmapamunkáját, három részre osztotta Európát. Azóta õ uralja – kevés fejlõdésthozva – a korán létrejött angliai, skóciai, brüsszeli és barcelonai közpon-tokat. Évek óta – dán véleményem szerint – erõsen hazaáruló módon avörös kínaiakhoz húz, akik szolgálatai fejében az „Élõ Buddha” címetadományozták neki. Akong Tulku Rokpa Egyesülete például megtiltjaa tagjainak, hogy részt vegyenek Kína-ellenes tüntetéseken. A tulkunak1992 óta meghatározó szerepe volt a kommunista Kína 17. Karmapa jelöltjének akcióiban. Munkájának fontos támasza Tai Szitu és ThranguRinpocse. Kalu Rinpocse megkapta Franciaországot – Dordogne és

mellékközpontjai kivételével –, Antwerpent és Madridot. Hannah-val ami területünk a Rajna és Vlagyivosztok között terül el, és 1992 óta idetartozik Japán is. Több országban Karmapa unokaöccse, Láma Dzsigmelavelem közösen képviseli Rumteket. Meghívjuk Künzig Shamarpát,Lopön Csecsut és a vonal más, politikailag önállóan gondolkodni képeslámáit. Ügyes világi tanítványaim ezenkívül védenek a kereszténységújravirágzásával szemben és gondoskodnak a munka egészséges megerõ-

sítésérõl. Mivel a területek szétosztásakor nekünk a legerõteljesebb és alegkevésbé félrevezetett emberek jutottak, így az öröm és a fejlõdés ami oldalunkon van. Az, hogy Karmapa ellene volt egy ilyen szakadásnakegy ideig még arra sarkallt minket, hogy megpróbáljuk összetartani adolgokat, de Spanyolországot kivéve ezek az európai befolyási övezetekazóta is megmaradtak.

Így végsõ soron Akong Tulku hatalmi törekvése egy szükséges

folyamatot gyorsított fel. Magától értetõdõ, hogy a germánoknak, aszlávoknak, a latinoknak és a keltáknak egy olyan sokoldalú dolog-hoz, mint a Gyémánt Út, saját utat kell találniuk. A racionalistáknak,a logikát keresõknek és az empirikusoknak különbözõ szokásaiknakmegfelelõen kell dolgozniuk. Közös hibánk az volt, hogy nem jöttünkössze, hogy együtt alakítsuk ki ezt az új világképet. Mivel mindan-nyian nagy felelõsségben osztoztunk, ez elvárható lett volna tõlünk,ha nem ilyen kényes területrõl lenne szó. Ehelyett a tanítványokra

maradt a döntés, hogy azt a tanítót kövessék, aki az „õ” Karmapájukata legtisztábban képviseli. Így az 1980-as év tele és tavasza lelassította




fejlõdésünket. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a saját vonalunkon belülibefolyásoktól kellett elhatárolódnunk.



BÚCSÚ KARMAPÁTÓL159

Karmapa 1980 májusában egy napra megállt Londonban. Az ezt

követõ amerikai út volt az elsõ, hosszabb utazása gyomorrákmûtétje óta. Az emberek, akik várták, szinte mind a Rajnától

keletre található csoportjainkból jöttek, és mélyen megérintette õketKarmapa áldása. A városon átvezetõ úton félig tréfából ezt mondtam:

,,Ha itt van Karmapa, szivárványnak is kell lennie”. Ahogy a következõsarkon befordultunk, már láttuk is: ott ívelt szélesen és ragyogóan azút felett, London szívében.

Csodálatos volt újra ilyen közel lenni Karmapához, és mint mindig,erõkörében most is minden kiteljesedett. Joe-nál laktunk, egy magas,erõs amerikainál, aki nagyon szórakoztató volt. Értékes, régi bútorokatárult, és családjával együtt egy gyönyörû Temze-közeli házban lakott,

óriási kerttel és saját csónakkal. Joe valóban komolyan vette Karmapakívánságait, és mindent megtett, hogy felrázza a lusta angolokat.Azonban legutóbbi felajánlása – amikor egy régi, üresen álló rendõrõrsötakart központnak megvenni – megint nem hozott mozgásba semmit.

Az apácák és a szerzetesek épp végeztek Kalu Rinpocse elsõ,Európában tartott hároméves elvonulásán. Kíváncsian kerestem rajtuka jelentõsebb személyiségváltozások, az áldás erejének vagy ehhezhasonló dolgoknak a jeleit, hiszen mindegyiküket ismertem már az

elvonulás elõtti idõkbõl. Példás volt szerénységük és összetartásuk, denem láttam bennük azt a nyers erõt, ami meg tudja törni az emberek

tizedik fejezet

Búcsú Karmapától



Minden hATÁRon TÚL160

egoját. Hiányoltam az „üvöltõ oroszlánokat”, akiknek az a feladatuk,hogy védelmezzék az embereket és a legmélyebb bizalmat nyújtsákszámukra.

A ház felsõ szintjén Karmapa következõ angliai útjáról beszélta tibetiekkel. Éppen befejeztük Joe-val a szkanderezést, amikor LámaCsime jött le a lépcsõn. Könnyes volt a szeme, és csak ennyit mondott:,,Akong Tulku egy hónapot vett el magának, én pedig megint csak pár napra kapom meg Karmapát”. Mivel Láma Csime sokszor megígérte,hogy védelmezi Karmapa munkáját, és nem alapít saját centrumot, ezértegyüttérzésbõl úgy döntöttem, hogy meg kell ismernie a közép-európai

Karmapa-központjainkat.Sajnos ez barátaink számára sok nehézség kezdetét jelentette, mert

Láma Csime félreértette és „isteni jogként” kezelte a meg hívást. Ezáltal azépp tisztulási fázisukat élõ, elégedetlen emberek ugródeszkájává vált, és így

évekkel vetette vissza õket a fejlõdésben.Az is gondot okozott, hogy megpróbáltmás dallamokat bevezetni a tibetiül énekelt

meditációkba és egy „tanulócsoportot”akart létrehozni a már régóta, stabilanKarmapáért dolgozó barátainkból. Ez elõ-ször végnélküli szóbeszédhez vezetett aközpontban élõ emberek körében, akik-nek Hannah-val – némiképp naivan – azttanítottuk, hogy minden, ami Tibetbõl jön

már eleve szent. Csakhogy az önálló em-berek megtanultak abban bízni, amit a sajátszemükkel látnak – ami valójában Buddhatanításának fõ célja – így többet nem hív-ták meg Láma Csimét. Senki sem állította

a történtek után, hogy rossz ember lenne,de itt tartózkodása mégis megakadályozottminden további együttmûködést.

Mindenki Karmapa fényében fürdöttés az emberek bármilyen hosszú utat

Maakala, Fktt Kabát,valuk fõ vélmzõj




megtettek volna ezért. A Temze partján tartott Korona szertartás utániközös hajóúton Karmapa mindenkire ragyogott. Aztán másnap, amikor a repülõtéren mellé ültem, a testem remegni kezdett, mint ahogyáltalában mindig, ha az õ közelében vagyok. Karmapa hosszan éskomolyan végigmért, majd rám mutatott, és ezt mondta a többieknek:,,Õ Mahakala”. Tényleg! Ez volt az! Hirtelen minden összeállt.Egyszerre világossá vált számomra, hogy milyen erõ dolgozik rajtamkeresztül. Ez a bizonyosság azóta sem csökkent soha, minden órábanbetölt, éjjel-nappal.

Még májusban követtük Karmapát az USA-ba. Drága édesanyám

is velünk jött. Karmapa Dzsamgon Kongtrul Rinpocsével és Rumtekakkori erõteljes titkárával a Woodstock melletti erdõben, egy szépházban lakott. Természetesen Hannah és én bármikor, amikor csakakartunk, bemehettünk hozzá, de a tibetiek egy olyan biztonsági hálótszõttek köré, ami már üldözési mániáról tanúskodott. Minden alkalom-mal, amikor magunkkal vittük néhánybarátunkat – akár csak egy rövid áldásra

is – a tibetiek mind a plafonon voltak.Karmapa nyugati parti útja még nemvolt elõkészítve, ezért ezt gondoltam:,,Inkább legyünk valahol máshol haszno-sak, minthogy kétségbeesésbe kergessükezeket az embereket”. Amikor elmondtukezt Karmapának, nagy meglepetésünkre

egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha ellenne ragadtatva az ötlettõl. Kézen fogottbennünket, és a házon át egy finomdróthálóval körbekerített tetõteraszra kí-sért, ahol senki sem zavarhatott. Meg kel-lett ígérnünk neki, hogy utánamegyünkColoradóba. Ez nagyon fontos volt szá-mára. Aztán elmondta, hogy pontosan

mit is kell tennünk. Így volt ez mindentalálkozásunkkor, amióta 1969-ben a ta- Ésayámmal az USA-ba




Karmapa a jógk králya

nítványai lettünk. Biztos, hogy ezen utasítások betartásának és Karmapaáldásának köszönhetõ, hogy nekünk ennyire jól sikerül minden.

Ezen a napon Karmapa búcsúajándéka az volt, hogy találkozhattunktudatával. Még egyszer elmondta Hannah-nak, hogy segítsen a rinpo-

cséknak, és álljon mellettem. Ezután – mintha megállt volna az idõ – mélyen a szemünkbe nézett. Amikor eljöttünk tõle, azt sem tudtuk, holvagyunk. Az viszont világos volt szá-munkra, hogy mindig tudni fogjuk,

hol, mikor, mit kell majd tennünk.Az utolsó Korona szertartás után,ahol láttuk, hogy Karmapa mikéntolvad fénnyé, egy amerikai, benzin-faló kocsival Kaliforniába utaztunk. Ezegy ,,Nash Rambler” volt, egy olyantípus, melyet járó motorral szinte

lehetetlen teletankolni. Úgy nézett ki,mint egy akvárium, és pont olyangyors is volt. Pennsylvániában újramegtapasztaltuk az ereklyék erejét,amelyeket egy ezüsttokban mindiga nyakamban hordok. Elütöttünk egy

madarat, amelyik valószínûleg azért repült ki az autóm elé, mert

vagy túl fiatal volt, vagy a helyiek sebességéhez volt szokva. Amikor visszamentem, hogy felemeljem az útról, nagyon rosszul nézett ki.A nyakát szegte, bal oldalán pedig kilátszottak a csontjai, melyeken már sem izmok, sem inak nem voltak. Az ereklyetartót – a gaót -, amitKarmapa töltött meg, hogy áldást adjak vele, a madár fejére tettem.Évente tízezreknek ezzel közvetítem Karmapa erõterét szerte a világon.Miközben kapcsolatot létesítettem a Határtalan Fény Buddhájával,a madár teste megmerevedett, és a feje egyenesen felfelé mozdult.

Ez a mozdulat ellentmondott a természet törvényeinek, mivel már nem volt se izom, se ínszalag, ami megmozdíthatta volna a fejét. Ez




egyértelmûen egy központi energia volt,ami egy irányba kényszerítette a madár belsõ centrumait. Kicsi és merev testétrátettem a fûre, miközben megfogadtam,hogy amikor áldást adok, soha nem fogokelkényelmesedni. Karmapa ereje egyszerûentúl értékes ehhez.Új-Mexikóban, a Mesa Verde-i romokegyértelmûen arról tanúskodtak, hogy aKolumbusz elõtti korszakot nem a „nemes”

amerikai vadnyugat jellemezte. Amikor fel-fogtuk, hogy az emberek milyen élet-körülmények között éltek ebben a korban,érzelmeink a hitetlenkedés és a mély együtt-ér zés között ingadoztak. Az álomszép természet ellenére a törzsekmár 1250 körül megskalpolták egymást. Csontmaradványaik olyanbetegségekre utaltak, amelyek biztosan nagyon fájdalmasak voltak, és

amelyeket ma elképzelni is alig tudunk.A tervek szerint a Colorado állambeli Boulderben, Trungpa Tulku

székhelyén lett volna egy elõadás, de kezdés elõtt pár órával, amikor már Denverben voltunk, minden indoklás nélkül lemondták a programot.Ezért egy Creston közelében lévõ óriási ranchre mentünk, ami kétezer méter magasan fekszik és a harmadik világ országainak közismert barátja,Maurice Strong ajándékozta Karmapának. Elõadásom célja az volt, hogy

jó kapcsolat alakuljon ki a ranch lakói és a helybeliek között. Megakartam mutatni nekik, hogy Buddha tanítása valójában a gyakorlatbanalkalmazott életbölcsesség, és nem valami elvont vagy egzotikus dolog.Sajnos ez a tanítás túl késõn érkezett el hozzájuk. Amint ez a kilencvenesévek elején egyértelmûen világossá vált, nem sokkal késõbb szektaszellemalakult itt ki, aminek a buddhizmushoz nem sok köze volt.

Épp naplementekor értünk a Grand Canyonhoz. A mély folyóvölgya legfantasztikusabb dolog volt, amit valaha is láttunk. Az õsi földrétegek

elragadó színei mélyebb benyomást tettek ránk, mint az „új” és mindigszürke Himalája.

Úgy tût, mgállt az õ




Los Angelesben, miután Láma Dordzse megérkezett Kalu Rinpocseközpontjába, villámgyorsan el is hagyta azt. Szikkim tiszta hegyilevegõjébõl a város legszennyezettebb részébe érve azt hitte, hogy azonnyomban meghal. Ma a Santa Fe-i centrumot vezeti, ahol a Nyugatlegnagyobb sztúpája áll. Majdnem minden évben tartok itt elõadásokat,és nagy öröm számomra, hogy gondolkodás nélkül ajánlhatom õt, mintegy botrányoktól mentes lámát.

A Los Angelestõl északra fekvõ Topangában hét napon át szakadat-lanul esett az esõ. Az elsõ hat napon minden jól ment, de a hetedikenmegcsúszott a föld. Több háznak eltûnt a fele, és egy Greyhound buszt

is elsodort az ár. A sofõrnek épphogy sikerült egy fába kapaszkodvamegmenekülnie, mielõtt a habok elnyelték volna a nagy buszt, amitsoha többé nem találtak meg.

Azoknál a filmeseknél laktunk, akikkel az elõzõ évben megis-merhettem a város édes életét. Feltörekvõ szépségek, folyékonyproteinek és sok orron (de nem az enyémen) át felszívandó fehér por segítette az AIDS elõtti idõkben a nagyon nyitott emberi

kapcsolatok kialakulását. Ekkor szakítottunk néhány órát és ellátogat-tunk Disneylandbe. Az amerikaiak messze a legjobb szórakoztatók.Engem leginkább mozgó hologramjaik bûvöltek el, mert ezekben,,a forma és az üresség elválaszthatatlan”, éppúgy, ahogy a Buddhákata meditációban tapasztalhatjuk.

A rokonaimnak volt egy darab földjük San Louis Obispóban,ahonnan néhány telepes elõször látta meg a Csendes-óceánt. Dudley

és a többi nagybácsim nagy örömmel emlékeztek vissza szüleimpár évvel korábbi látogatására. Sokat beszéltek a Dél-Jütlandonés Schleswigben maradt rokonságról, de tõlem elsõsorban Edwardbácsiról akartak hallani valamit, akinek a neve semmit sem mondottnekem. ,,De biztos, hogy ismered õt – erõsködtek , nagyon híreskalóz volt”. Lassanként megértettem, hogy kemény próbákat kiálltszüleink annyit meséltek a jól nevelt õsökrõl Björnnek és nekem – az örök bajkeverõknek –, hogy a végén már azt hittük, elcseréltek

minket a szülõszobán. Most aztán kiegyenlítõdött a számla: családfánkbizony nem csak angyalokból áll.




San Franciscóban Karmapának sok elõadása volt, sokszor a legfur csábbemberek szervezésében. Karmapa kívánságára Santa Cruz-i csoportunknakmeg kellett próbálnia együttmûködni Trungpa Tulku tanítványaival.Nekünk embereink voltak, nekik pedig pénzük, tehát meg kellettismerkednünk. Mégsem állíthatom, hogy ezáltal nagy, testvéri barátság jött volna létre. Számukra a szervezés önmagában is egy cél volt, valamialapvetõen jó dolog, míg számunkra inkább csak korlátozást jelentett.A szervezésnek csak a legszükségesebbre kellene szorítkoznia, és azt a céltszolgálnia, hogy új területeket nyerhessünk a fejlõdésnek. Mivel északtóldélig elégedettek voltunk az elõkészületekkel, újra felültünk a Greyhound-

buszra, hogy visszautazzunk Coloradóba, ahova épp akkor érkezett megKarmapa. A júniusi napfordulókor kellett vele újra találkoznunk.

A Dharmadatu Egyesület boulderi székháza mintha kihalt volna.Aztán megtudtuk, hogy mindannyian a várostól pár kilométerremegrendezett nagy ünnepségre mentek. Az egyik sofõr azonnalelvitt minket, és egy mezõ mellett tett le, ahol néhány nagyonidegen színjáték zajlott. Mindenütt rövid nadrágos, khaki színû, angol

egyenruhába öltözött szolgálók álltak, miközben Trungpa Tulku úgynézett ki, mint valami forró égövi ország tábornoka: sapkában, feketelovaglócsizmában, keresztszíjjal, homokszínû egyenruhában. Karmapa,Dzsamgon Kongtrul Rinpocse és néhány szerzetes a helyükön ülveszunyókáltak. A japánul, hosszan kitartott magánhangzókkal elõadott,hirtelen drámai mozdulatokkal és nagyon különös mimikával kísértelõadást senki sem nézte.

A vendégek kis csoportokbanálldogálva csevegtek, ahogyezt az amerikaiak a legszí-vesebben teszik. Nagyon sokismerõssel találkoztunk a vi-lág minden részérõl, de isméthiányzott a megszokott nyi-tottság és odaadás. Úgy tûnt,

mintha senki sem tudná, hogyki Karmapa. A darmaatu végkét




A központba visszatérve Karmapa magához hívott minket. Ez azegyesület vezetõibõl kiváltott néhány epés megjegyzést. A lépcsõnfelfelé legalább tizenhat õr állt mereven, egyenruhában feszítve.

Amint beléptünk a szobába, Karmapa azonnal elkezdett beszélni.Nagyon fontos dolgokról esett szó, melyeket mindenképpen közölniakart velünk. Elõször „gyermekeirõl”, a vonaltartókról beszélt, akiknekmost ki kell repülniük a fészekbõl, és folytatniuk kell munkáját. Mivelmég tapasztalatlanok, ezért meg kellett ígérnünk, hogy odafigyelünkrájuk, és segítünk nekik. Amikor ezt mondta, elõször fogott el egynagyon rossz érzés, és megkérdeztem tõle: „De ugye ez nem jelenti

azt, hogy abba kell hagynod, amit teszel?” Amikor végül azt tanácsolta,hogy kerüljünk néhány embert a Vonalon belül, erõsen könnyeznikezdett a bal szeme. Ez már aznap reggel elkezdõdött, és hívtakis egy orvost, hogy megvizsgálja. Karmapa kiment egy pillanatra,de már jött is vissza. Ez egyértelmû jele volt annak, hogy nemakart még elengedni minket. Amikor már végképp nem volt mitmondanunk, mint mindig, most is megkérdeztük, mikor jöjjünk el

hozzá legközelebb. Ezt válaszolta: „Gyertek el New Yorkba, ha tudtok,és egyébként...” – ekkor úgy nézett ránk, mint ezelõtt még soha,mintha tudta volna, hogy nagyon elszomorít minket majd, amit hallanifogunk – ”...a jövõ év tizenegyedik hónapjának elsõ napján gyertek elRumtekbe”. Karmapa olvasott a tudatomban, amiben már kirajzolódottegy harmadik zarándokút képe, és hozzátette: „...és elhozhatjátok abarátaitokat is”. Hannah tisztázta vele a dátumot, hogy ez nem a tibeti,

hanem a nyugati naptár alapján értendõ. Ekkor hirtelen és eléggényugtalanul felugrottam, és így kiáltottam: „Ígérd meg, hogy akkor már egészséges leszel!” Mialatt Karmapa kinézett balra az ablakon, aztválaszolta: „Minden úgy lesz, ahogy a legjobb. Ezt megígérem nektek”.Már félúton voltunk a lépcsõn lefelé, és tele volt a fejünk új tervekkel,amikor visszahívott minket, és ezt mondta: „A jövõre nézve jó lenne,ha Trungpa Tulkuval a jelenlétemben találkoznátok”. Mivel a találkozólegkésõbb hatra volt megbeszélve, így megígértük, hogy várunk. De

amikor már nyolc óra lett, és a tulku még mindig nem került elõ,indulnunk kellett, hogy még elérhessük az utolsó buszt.




Jó volt kettesben lenni Hannah-val. A New Yorkba tartó buszútsorán kirajzolódtak az Atlanti-óceán másik partján folyó munkakörvonalai. A nagyvárosban ruhákat vettünk Kurtnak, Friedelnek,Gabinak és többi barátunknak, akik olyan sok idõt töltöttek centrum-munkával, hogy gyakran megfeledkeztek saját magukról. Karmapakezdte el, ezt a vonalunkon belül már szokássá vált dolgot. A legmulatságo-sabb az volt, amikor Hannah-nak tibetiszoknyákat ajándékozott, amelyek nekimindig túl rövidek voltak, vagy az,

amikor engem karateruhába bújtatott.Közép- és Kelet-Európában most agyors fejlõdésnek kellett irányt adni.Mivel tanítványaimról sok mindentlehet mondani, csak azt nem, hogyerõtlenek és unalmasak, ezért most már barátaik is eljöttek a központjainkba. Az

a mindent megszabadító látásmód, hogya tudat maga félelemnélküliség, spontánöröm és aktív szeretet, óriási bizalmatajándékozott nekik, és gazdaggá tetteaz életüket. Ott, ahol az emberek jótmondtak egymásról és tanítójukról, ahallgatók száma állandóan növekedett.

A fejlõdés alapja a barátság volt, és hafel akarnám sorolni azokat a nagyszerû nõket és férfiakat, akik mindenki javára válva olyan sokat érnek el, akkor a következõ oldalak úgynéznének ki, mint egy telefonkönyv. Ehelyett inkább azt javaslomaz embereknek, hogy ismerjék meg õket a központjainkban; beszélika fõbb világnyelveket, és én teljesen megbízom bennük.

1981 telén, a következõ észak-amerikai út során tovább építettüka megkezdett alapokat. Újra dolgoztam Barrynél, tanításokat adtam

a nyugati parti központjainkban, beszéltem Lex rádiójában, és Cyntiánális jártam Torontóban, igaz, most csak egy adás erejéig. Ott a tévé-

Búcsú Karmapától




toronyban, ami akkor a világ legmagasabb épülete volt, valami különle-ges dolog történt. Ebben a hatalmas betontûben, aminek teteje együvegbõl és fémbõl készült dudorral mered a térbe, egy újkori termáttaláltam, egy olyan „rejtett kincset”, aminek buddhista erõtere van.Miközben tudatom egyre fokozódó csodálkozással figyelt, kezemhirtelen egy darab papírt húzott ki egy szekrény és egy folyamatosanforgó üveggolyófal közül. Mivel naponta sok embert érintek megaz áldáskor, nagyon ügyelek a tisztaságra. Most annak ellenére, hogya kezem bármelyik pillanatban egy ragacsos hotdogpapírhoz vagy másehhez hasonlóhoz érhetett volna, csak ásott tovább, amíg el nem ért egy

háromélû, kerek nyelû mûanyag tõrt. Ez egyértelmûen egy purba volt,ami Tibet egy õsrégi Buddhaformáját jelképezi, akihez erõs kapcsolatfûz. Az áldása továbbra is velem maradt: amikor 1989 márciusábanelõször írtam le ezt a történetet – Karma Gönben, Malaga közelében – Hannah és Björn váratlanul egy rézpurbát hoztak oda hozzám. Amikor pedig 1991 áprilisában a „Minden határon túl” angol változatát állítottamössze, és épp ezt a részt olvastam át, Adrian barátom azt kérdezte

tõlem, hogy mi is tulajdonképpen Gyémánttõr jelentése. Ki mondhatnámég ezek után, hogy a Buddhák valami elvont absztrakt dolgok, vagyvalahol máshol vannak.

A következõ héten megismerhettem a dekadens New Yorkot,az East Side „jobbik” részét, ahol az igazán gazdagok laknak, ésmindenkinek saját pszichiátere van. Aztán ennek tökéletes ellentétekövetkezett. Még soha egyetlen nyugati országban sem láttam ennyi

elszegényedett, lecsúszott embert, mint amikor a Greyhound-busszalátutaztunk a tágas Amerikán. Itt nem a Dániában vagy Svédországbanmegszokott viszonyok uralkodtak, ahol az embereknek, ha egy kicsitzülleni akartak, el kellett bújniuk a szociális gondozóik elõl. Bár mégnem jött el a Reagan-korszak, amikor a polgári szabadság nevében azõrülteknek egyszerûen azt mondták, hogy most már meggyógyultakés hazamehetnek, s így a drága intézményeket be lehetett zárni. Demár akkoriban is volt elég alkoholista, drogos vagy szellemileg más

módon sérült ember az utcán. Nagy részük részt vett a vietnamiháborúban, és többségükben feketék voltak. A buszpályaudvarokon




és azok környékén éltek, és életüknek biztos jót tett volna némikülsõ beavatkozás. Szemmel látható volt, hogy közülük csak kevesenfürdenek legalább hetente egyszer.

A hosszú, egyenes buszutakat kéziratok írására és a levelek meg-válaszolására használtam. Ez akkoriban gyorsabban ment, mint ma,amikor mindkettõ villámgyorsan összegyûlik. Bár a kézírásom nehezenolvasható, a világ minden részébõl küldött üdvözleteim mégis tartottáka kapcsolatot az egyre növekvõ baráti társasággal, és egyben közvetítet-ték a legfontosabb információkat.Ma – 1994-ben – másképp néz

ki a helyzet. A következõ év szinteminden órája elõre be van táblázva,és nagyszerû segítõim Sys, Caty ésTomek másodpercek alatt mindentelintéznek telefonon és faxon.San Diegóban Robin várt minketegy fehér Cadillackel. Yosiko Mexi-

kóból jött ide, és így mint mindig,Dél-Kalifornia most is igazi élményt jelentett számunkra. Egész Ameri-kában San Franciscóban lehetett leg-inkább érezni Karmapa hatását. Bár legtöbbjük már csak súlyos betegenlátta õt, olyan állapotban, amirõl az amerikaiak rendes körülmények

között nem is akarnak tudomást venni, a tény, hogy Karmapa mégilyen állapotban is szakadatlanul mindenki javára dolgozott, a felszínalatt mélyen megérintette õket, és erõs bizalmat ébresztett bennük. Egyigazi Bodhiszattvával találkoztak.

Ha visszagondolok, meglepõ, hogy Hannah-val nem nyugtalanítottminket Karmapa egészségi állapota. Valójában három feltétel álltitt össze. Elõször is: vikingtudatom az általam tisztelt embereknélalig veszi észre a gyengeségeket. Másodszor: Karmapához fûzõdõ

kapcsolatunk az igazság és barátság soha nem múló, idõtlen szintjeinnyugodott. Minden Korona szertartáson úgy láttam õt, mint tengernyi

nagyszrû sgítõm: Sys, Caty és Tmk




aranyfényt. Harmadszor pedig: egy Karmapa mindig azt mutatja azembereknek, ami leginkább segíti õket. Aki képes látni sugárzó örömét,ezzel találkozik. Ha ez nem lehetséges, Karmapa minden más eszköztbevet, hogy karmikus kapcsolatokat hozzon létre. Ezek aztán a következõ

életekben addig fejlõdnek, amíg Karmapaelvezeti tanítványait idõtlen tudatuk meg-tapasztalásáig. Ha egy lény a fájdalom és abetegség területén volt nyitott, akkor éppezt az oldalt mutatta neki. Sõt, akkor ismegtalálta a megfelelõ eszközt, amikor az

emberek fényképezõgépekkel teleaggatvamentek oda hozzá. Ekkor egyszerûen csak játszott a gépeikkel, vagy lefotózta õket,míg egy pillanatra el nem lazultak. Akkor aztán egy igazi „százezer voltos” áldástadott nekik, és így olyan vírusokat hely-ezett el neurózisprogramjaikba, amelyek

hosszútávon megváltoztatták az életüket.Amerikában minden egyes alkalommalzavart a fejlõdés hiánya, aminek nem csaka szellemi utak túlkínálata volt az egyedülioka. Mint szabadságszeretõ kagyü jógik,nem a mi stílusunk, hogy az új embereketöndicsérettel lelkesítsük vagy egy különle-

ges csoporthoz való tartozás lehetõségével csábítsuk. Jó stílusunkkalpedig leginkább az áll szöges ellentétben, hogy konkrét ígéretekkelkössük õket magunkhoz. Bár az amerikaiak nagyon könnyen válnaka szektaszellemiség foglyaivá, de súlyos dolog lett volna kihasználniegy ilyen gyengeséget. Ezért más vonalak tibeti tanítóinak könnyûvolt Karmapa nyomdokait követni és saját csoportjaikat már az általakitaposott úton felépíteni. Egy Angliában élõ rinpocse, akit 1993-banegy bestseller tett ismertté, ezt nagyon ügyesen csinálta. Könnyen

ment neki a játék, mert Karmapa közeli rokonának adta ki magát.Mivel a nyugatiak mindig egy szent világról álmodnak, ennyi is elég

...míg gy pllaatra l m lazultak




volt ahhoz, hogy kiiktassa az emberek alapvetõ megkülönböztetõ-képességét. Így Karmapa tanítványai hagyták, hogy más iskolákelárasszák õket kurzusaik kínálatával, miközben megfeledkeztek az áldáseredeti forrásáról.

Az rendben is volt, hogy a kaliforniaiak az öneladásban szorgalmasabbiskolákra váltottak át. Viszont ha elvesztették bizalmukat, vagy abbahagytáka meditálást – ami nagy kár volt –, akkor ebben a folyamatban már tanítóik szerepét kellett megvizsgálni. Semmi kétség, hogy az ügyeskedõvévált tibeti lámák többsége gondolkodásmódjában túlságosan szûklátókörûés hierarchikus volt. Hiányzott belõlük a nyugatiak iránti bizalom,

pedig õk valójában a mecénásaik voltak. A lámák bizonytalanságukmiatt begubóztak és csak ritkán fogadtak el segítséget, miközben újkörnyezetüktõl alig tanultak valamit. Kevés figyelmet fordítottak a teljesélet nyújtotta gazdagságra, nézeteiket pedig csak ritkán osztották megmásokkal. Bár Karmapa gyakran mondta, hogy egy félig jó tanító is jobb, mint a semmilyen, és hogy egészen addig, amíg az ember megtartjahozzá fûzõdõ kapcsolatát, addig a tanítás során is fejlõdni fog. Mégis

az a „szent tehén”, ami szinte egészen mostanáig akadályozta a jótanítókat abban, hogy elismertek legyenek, Kalu Rinpocsétól származott.A Rinpocse ragaszkodott egy teljes cölibátusban végzett háromévescsoportos elvonuláshoz. Ez a legritkább esetben vonzza azokat, akikre a miiskolánknak szüksége van: az erõs és önálló embereket, akik rendelkeznekazzal a képességgel, hogy másokat felébresszenek és védelmezzenek. Haaz elvonulást úgy hirdették volna meg, mint egyet a sok lehetõség közül,

sokkal életszerûbbnek nézett volna ki. Az élettapasztalattal rendelkezõvilági tanítók, valamint a szerzetes- és az apácaképzésben részesültekegyüttmûködése mindenki hasznára vált volna.

Künzig Shamarpa, a rangidõs vonaltartó 1981 tavaszán jött elõször Európába. Finom stílusa sokak számára teszi megközelíthetõvé aMahamudrát és Karmapa a helyetteseként küldte ide. Elõször háromhétig Skóciában adott tanításokat, ahol emellett angol tudását is gyorsanfejlesztette. Aztán Hannah gondoskodott az út hátralévõ részérõl,

ahol Shamarpa olyan becsületesnek és egyenesnek mutatkozott, hogyHannah sokszor azt sem tudta, hogyan védje meg õt a vallási




fanatikusoktól; Künzig Shamarpa ilyen is maradt. A mai napig távoltartja magát a szokásos politikai játszmáktól, Karmapához és LopönCsecsuhoz hasonlóan õ is tökéletesen megbízik Hannah-ban és ben-nem. Amikor a kevésbé sikeres lámák panaszkodnak ránk, másokkalellentétben, õk megtartják a hozzánk fûzõdõ kapcsolatukat. Nagyon

frissítõek Shamarpa nekünk, nyugatiaknakszánt figyelmeztetései: ne higgyünk vakona címekben és a magas tisztséget betöltõkben.Saját magunknak kell megvizsgálnunk mindentanítót, és önállóvá kell válnunk. Tanácsa ma

idõszerûbb, mint valaha.Barátaink a koppenhágai központból meg-tanulták, hogy több figyelmet kell szentelnia sajtóra. Egy zavaros értelmiségi lap olyaninterjút közölt le, ami feldühödött kommu-nisták és homoszexuálisok tucatjait hozta elKünzig Shamarpa elõadására, ami bizonyára

páratlan élményt jelentett számára. Európaiútjának további része, amin Hannah fordított,nagyon jól sikerült.Karmapa 1981-ben gyakrabban írt nekünk,mint bármikor elõtte. Minden más Keletrõl jövõ új hírnek csak kevés jelentõsége voltszámunkra. Az egyik hírbõl többek között

megtudtuk, hogy Karmapa nagyon beteg, és csak az az akarata tartjaéletben, hogy mások hasznára legyen. Nem sokkal késõbb meg azthallottuk, hogy egész nap, szünet nélkül beavatásokat adott és ragyogóannéz ki. Nem kellett túl sokat töprengenünk ezeken a híreken. Karmapatudta, mit csinál, és egyébként is már másfél éve pontosan közölte velünka hónapot és a napot, amikor újra találkozunk. Minden óra közelebbhozta õt hozzánk. Niels szétküldte a meghívókat központjainkba, ésoktóber elsején 108 barátunkkal együtt újra útra keltünk.

India hû maradt régi híréhez, így az utazás egy általános hasmenésselindult. A Cok Pemánál lévõ hegyoldal sziklabarlangjai semmit sem

Küzg Samar Rpcs




veszítettek erejükbõl, és a nádszigetek ismét felénk úsztak a tavon.Nagy örömünkre, mi is hozzájárulhattunk a hely jó vibrációjához.Átvágtuk a hangszórók vezetékeit, amelyek újabban hindu lármávalárasztották el az egyébként csendes tó környékét. Ahogy már annyiszor,ekkor is komolyan feltettem magamban a kérdést: a keleti buddhistákmikor fogják végre kifejleszteni azt abátorságot, hogy ilyesmit maguktólis megtegyenek.A csoport pihent pár napot aTourist Campben, ami akkor Delhi

legjobb szálláshelye volt. Azt hal-lottuk, hogy Karmapa egy hong-kongi kórházban van, de amikor elhagyta Rumteket, nevetett, erõs-nek és egészségesnek tûnt.Miután egy holdfényes éjszakánellátogattunk a Taj Mahalba – cso-

portunkat újra Niels vezette –, meg-néztük Sarnath-ot, ahol SakjamuniBuddha a Négy Nemes Igazságottanította. Egy nyugdíjas professzor,akit szórakozásból idegenvezetõnk-nek fogadtunk, váratlan fordulattallepett meg bennünket; szerinte Budd-

ha hindunak született, és úgy is haltmeg. Barátaival Sarnath-ba is csakegy hindu szenthelyeket felkeresõ zarándokút részeként látogatott el.

A Taj Mahal után Rajgirba mentünk, ahol Buddha felébresztettetanítványai együttérzését és bölcsességét, majd az õsi buddhista NalandaEgyetem romjaihoz látogattunk el. Mivel az õrök nem akartákkinyitni a rácsokat, 108 észak-európai barátunk 1000 év után ismétmegostromolta a helyet.

Teliholdkor érkeztünk Bodhgájába. Ugyanúgy, mint régebben,a Tudatos Halál-gyakorlatot Buddha megvilágosodásfája alatt akartuk

Zarákút




gyakorolni. Idõközben magasrácsot emeltek a sztúpa köré,ami azonban kevéssé tudta utun-kat állni. Nyilvánvalóan a meg-világosodási lehetõségek is bü-rokratikussá váltak; amikor már félig a Tisztaföldön voltunk,elõugrott egy déli iskolából szár-mazó szerzetes, és meg akar tanézni, hogy van-e engedélyünk

arra, hogy ott üljünk. Idegölõvolt, ráadásul más szerzeteseketis odahívott. Így egy kicsithamarabb fejeztük be a medi-tációt, mint terveztük. Bár én

már nem csodálkoztam a „hivatásos szentek” ehhez hasonló viselkedé-sén, Nielst sokáig keserûséggel töltötte el a dolog. Úgy látszott, õ nem

tapasztalta meg eléggé a hatvanas éveket.Másnap Bodhgája jó népe szokatlan eseménynek lehetett tanúja.

Kiástuk a vizesárkot Beru Kjence Rinpocse új kolostorához. Európaibarátainknak négy-öt óra alatt sikerült elvégezniük azt,amire ugyanennyi indiainak több napra vagy hétre lettvolna szüksége, a felügyelet szigorúságától függõen. Fõlega csákányozást élveztük. A csákányok majdnem olyan

nehezek voltak, mint Észak-Európában, de szép hosszúnyelük volt. Ahogy a forró égövi országokban, itt is anõk hordták a földet.Az egyik csapás közben hirtelen elszakadt a szandálom,a hátamban pedig megrándult valami, és Hannah sírva jött ki a rinpocse sátrából. Azt mondta, biztos, hogyKarmapa meg fog halni. Ez mindenkit megrázott. Bár tanítványaink fiatalok voltak és nem voltak túl gazdagok,

mégis azonnal pénzt gyûjtöttek, hogy Hannah és én Hong-kongba repülhessünk. Mielõtt eldöntöttük volna, hogy

A bfa

A csapás közb




elfogadhatjuk-e a pénzt, megérkezetta következõ hír: Karmapa tovább-repült Amerikába.Egy kórházban feküdt valahol. Nyil-vánvaló volt, hogy nem kell utána-utaznunk. Hannah-nak még mind-ig vannak olyan pillanatai, amikor bánja, hogy többé nem láthattuk vi-szont Karmapát. Én azonban tudom,hogy a dolgok azért történtek így, mert

Karmapa távol akart tartani minket.Máskülönben biztos, hogy találkozá-sunk gyengítette volna munkámat. Aza kép, ami bennem él róla, és amitmásoknak is továbbadok, az a határta-lan erõ arany Buddhájának képe, amimindent mozgásba hoz. Egy ilyen kép jobban megnyitja az embereket,

mintha egy beteg szentet kellene elképzelniük.Következõ célunk a Kelet-Himalája volt. Továbbutaztunk Dardzse-

lingbe, ahol a Lhawangs Bellevue Hotelbe mentünk. Ahogy ezt már megszoktuk, Delhibõl nem kaptuk meg a Szikkimbe szóló vízumot,bár az indek megígérték, hogy meglesz, miután mind a 108 barátunkatbezsúfoltuk az irodájukba. Vagy nem akartak, vagy nem tudtak mittenni, mi mégis megtaláltuk a megfelelõ eszközt, hogy megszerezzük

a vízumot, mindenki hozott egy üveg whiskyt a repülõrõl. Miutánegy hétig emelkedett hangulatban tartottuk az ottani hivatalok elsõembereit, megadták nekünk, amit nem tudtak és nem is lett volnaszabad megadniuk, a beutazási engedélyt Szikkimbe.

Amíg erre vártunk, Szikkimbõl megérkezett a Dalai Láma. Bár a Kelet-Himalájában élõ emberek nem igazán a Gelugpa Vonalhoztartoznak, mégis nagyon sokan eljöttek hozzá. Áldást adott a rum-tekieknek és a környékbelieknek is. Beszélgetésünk alatt kezében

tartotta meditációs számlálómat (a malát), és ezt mondta: „Ez kisebbannál, amit 1973-ban a koppenhágai repülõtéren megáldottam”.

A atártalaul rõtljs Araybua




Micsoda tudatosság! Azóta biztosantöbb ezer mala volt a kezében.Ez nagy benyomást tett rám, ésezt feleltem: „A nagy mala mostédesanyámnál van, és rá vigyáz”.Másnap a Dalai Láma beszélt a cso-portunkhoz. Mindenki a legjobbruháját vette fel, ezúttal megadvaminden tiszteletet Tibet ügyének.'81. november 1-én értünk Rum-

tekbe, pontosan úgy, ahogy Karmapakérte. Sok pudzsát tartottak itt, fõleg

a szentély kisebb, felsõ termében, ahol egy Karmapa ruháiba öltöztetett,életnagyságú szobor állt, nyitott tenyereit szívmagasságban a vonalereklyéi felé tartotta. Egyik tenyerébe egy sárga, a másikba egy zöldkorongot festettek azért, hogy ezek összegyûjtsék és átadják az erõt.Mindenki igyekezett a lehetõ legnormálisabban viselkedni, és nagyon

figyelt arra, nehogy valami olyasmit tegyen vagy mondjon, amit rossz jelként lehetne értelmezni. A jelekehelyett az álmokban jelentkez-tek. Hannah egy „telefonhívást”kapott nõvéreitõl, a Dakiniktõl.Egészen távolról elmondták neki,hogy Karmapa erre az életre be-

fejezte a munkáját. Én pedig,ugyanazon az éjjele megkaptamannak a világuralkodónak a jel-képeit, akirõl részletesen írok az„Alapgyakorlatok” címû könyvem„Mandala”-fejezetében.Amikor másnap reggel, novem-

ber 5-én Gyalcab Rinpocse egy Korona szertartásán vettünk részt, bejött

a fiatal Pönlop Rinpocse, és a fülébe súgott valamit. A teremben egy pillanatalatt megváltozott a hangulat, és mindannyian tudtuk mi történt.

A dala Lámával darzslgb

A 16. Karmapa székly, Rumtk




Nem sokkal ezután fiatal szer-zetesek egy csoportja sikertelenülpróbálta meg levinni az utcára Kar-mapa nagyméretû, fatalapzatra állí-tott szobrát. Végre egy nekünkvaló feladat! A szobrot a vállunkonvittük a kolostor és a folyó közöttitizenegy kilométeren át. Ez volta legközvetlenebb módja annak,hogy kifejezzük Karmapa iránti sze-

retetünket és hálánkat.Amikor átmentünk a hídon, vala-

mi erõ hagyta el a szobrot, mert az arcmállani kezdett és ujjak estek le. Énlegszívesebben ott helyben bedob-tam volna a vízbe, hiszen a szoborbólcsupán az üres forma maradt meg.

De a tibetiek, akik szereztek egyteherautót, más véleményen voltak.Így a szobrot továbbadtuk nekik.Késõbb hallottuk, hogy az indekkel ésa jármûvel is nehézségeik támadtak,és arra kényszerültek, hogy a szobrotpár kilométerrel odébb a folyóba

dobják.Amikor visszaértünk, a kolostor feléledt, de másként, mint ahogyazt az ember elképzelte. Jajgatásés panaszkodás helyett mindenüttpudzsákat lehetett hallani. Karmapátújra vissza kellett hívni a testnélküliTiszta Fény-állapotból. Tudatának

örömét kifejezõ, megvilágosodotterõkörök felkeltése által, Kar ma-

A folyóhoz vezetõ úton

A puzsák közb dzsamg Kgtrul Rpcs




pának gyorsan újra kell születnie minden lény javára. A szerzetesekéjjel-nappal énekelték a pudzsákat, gyakran úgy, hogy mindegyik égtájirányában és középen is ült egy csoport.

November 9-én – egy nagyon tiszta napon – láttuk, amint a nagySzikkim-völgy másik oldalán, a katonai repülõtéren leszáll egy helikop-ter. Aztán megindult egy végtelennek látszó autósor és körülbelül egy óra

múlva megérkezett Karmapa koporsójaegy Mercedes teherautó platóján. Minda négy vonaltartó ott ült összepréselõdvea nagytermetû sofõr, a schwarzenbergi

Erik mellett és rajtuk kívül még máserõs férfiak is álltak a kocsi hátulján. Õktették fel Karmapa koporsóját a teherautóplatójára. Hannah-val egyértelmûen mivoltunk az egyetlenek, akiket Karmapaa halála alkalmából meghívott Szikkimbe.Csoportunkon kívül nem volt más fehér

ember Rumtekben. Mivel mi voltunkKarmapa elsõ nyugati tanítványai, a hely-beliek megkértek, hogy velük együttvigyem a koporsót a kolostorba.A belsõ udvarban megálltunk néhánypercre, hogy pár száz gurka katonanem egészen odaillõ módon megfújhassa

trombitáit és a levegõbe lõhessen. Ez-után bevittük Karmapát az épületbe,ahol a fõszentélyben helyezték el. Csak

ekkor lehetett lépésrõl-lépésre, több forrásból megérteni utolsó nap- jainak eseményeit. Ezek a napok méltóak voltak egy Buddhához.

Amikor közeledett halálának ideje, hat-hét komoly betegséget vettmagára. Testét ezeknek a betegségeknek az átalakítására használta azért,hogy ezáltal – legalábbis az erõkörében lévõk számára – a betegségek káros

következményei közül sokat eltávolítson. Chicago mellett, a világ legna-gyobb vágóhídjai közelében, idõtlen példáját adta a megkülönböztetés

Karmapa utlsó útjá




nélküli szeretetnek. Megengedte az orvosoknak, hogy rajta próbálják kia gyógyszereiket. Ezek között óriási dózisú altatószerek is voltak, amelyekazonban semmilyen hatást nem tudtak kifejteni nála. Karmapa egész idõalatt csak másokra gondolt, gondoskodott arról, hogy õk jól legyenek ésegyáltalán nem beszélt saját magáról.

1981. november 5-én este, a Megszabadító napján, az orvosok cso-dálkozva állapították meg, hogy nem mûködnek a Karmapára kapcsoltkészülékek, mert azok maguktól kikapcsoltak. Mind ugyanazt gondolták:„Karmapa tréfát ûz velünk” és abban a pillanatban a gépek újra elkezdtekmûködni. Öt perccel késõbb azonban végleg leálltak. Másnap reggel,

amikor az ápolók el akarták vinni a testét az ágyból, a jelenlévõ lámákmegkérdezték õket, hogy valóban minden, a halál beálltára utaló jelmegjelent-e. Nem így volt: Karmapa teste még mindig meleg volt,fõleg a szívközpontja, amely olyan forró volt hogy azt a testtõl jókoratávolságra is érezni lehetett. Négy napot töltött így meditációban azágyában. Amikor megérkezett Szikkimbe, a teste még mindig melegvolt, és semmi jelét nem mutatta a hullamerevségnek. Onnan tudom,

mert a búcsúnál hosszan a lábához nyomtam a homlokomat.Az indek most az egyszer nagyvonalúak voltak,és Karmapa körülbelül más-fél hónap múlva tervezetthamvasztásához megnyitot-ták a határokat Szikkim

felé. Néhány tajvanivalegyütt, akiket becsempész-tünk Indiába, december 17-én újra megérkeztünkRumtekbe. Ez alkalommalnem mi voltunk itt azegyedüli fehérek. Több százbarátunk jött el, és meg-

lepetésünkre sok amerikaiis – többnyire idõsebbek – Karmapa maalája




a nyugati partról. A hadsereg sátrakat állított fel tábori ágyakkal ésgyapjútakarókkal. Minden pillanatot kihasználtunk. Hannah fordított avonaltartóknak. Jó érzés volt, hogy ennyire sok embernek beszélhettünkKarmapa nagyságáról, amit az évek során megtapasztaltunk. Gyakranmondta, hogy a 17. inkarnációja még a mostaninál is jobb lesz. Erremindig azt válaszoltuk: „Ha csak annyira lesz jó, mint amilyen te vagy,az már elég nekünk”.

Egy csendes pillanatban Barbara Pettee félrevont, és ezt kérdezte:„Láttad azt a papírt, amit Gungo, Rumtek titkára aláíratott néhányközpont képviselõjével?” Nem láttam – feleltem. Egy figyelemre méltó

történet körvonalai rajzolódtak itt ki, egészen addig, amíg a titkár szobájába nem mentünk és szóra nem bírtuk õt. Amíg Kathmandubanvoltunk, a Dharmadatu Egyesület vezetõje, Trungpa Tulku néhánytanítványával együtt Szikkimbe érkezett. Elsõ dolguk az volt, hogya titkárnak, aki egy szót sem értett angolul, adtak tízezer dollártkészpénzben, aztán pedig aláírattak vele egy okiratot, hogy az újKarmapa megtalálásáig ne Rumtek, hanem Boulder legyen a Kagyü

Vonal fõ székhelye. Végül valahonnan kivágták a négy vonaltartóaláírását és odaragasztották az iratra. Az ügy komoly volt. Bár az egyesülettagjai egyértelmûen részegek voltak, ami sokakat megrázott Rumtekben,de ez mégsem lehet mentség. Most ismét a vonal tisztántartásáról volt

szó. Felrohantam a lépcsõn atitkár irodájába, és követeltemtõle, hogy mutassa meg nekem

az iratot. A mélyen tisztelt,tibeti kiskirály nem volt ilyenviselkedéshez szokva, és nagyonbölcsen úgy mutatta meg apapírt, hogy semmiképp se ér -hessem el, aztán gyorsan vissza-dugta a fiókba. Ennek ellenéretisztán látszódtak az aláírások

közötti ragasztócsík nyomok.Ez igazi hamisítvány volt. „HaAz öt Rpcs




ezt valaha is elküldöd, akkor elfelejtheted Európát” – mondtam. „MiRumteket követjük, és nem akarjuk, hogy bármi közünk is legyenBoulderhez”. A titkár elég okos volt ahhoz, hogy ne hozza nyilvánosságraaz okiratot, és késõbb maga is rájött, hogy mennyire kihasználták. BarbaraPettee – aki Amerika nyugati partján a buddhizmus anyja – még sohanem volt ennyire fontos, mint ezen a napon. Õ valóban védelmeztevonalunkat.

December 19-én a legtöbb ember fennmaradt éjszaka, hogy résztvehessen a pudzsákon. Karmapa testét kihozták a mandalából, amiahelyett, hogy a meleg teremben, ülõ helyzetben eltöltött 45 nap

alatt elbomlott volna, egyszerûencsak összezsugorodott. Most egykörülbelül 50 centiméter magassá-gú dobozban ült szemben az oltár-ral. Egy nyíláson keresztül be lehet-ett nézni, de senki sem élt ezzela lehetõséggel. Jól tudtam, hogy

késõbb el kell majd mesélnem ezt atörténetet, ezért hosszan és figyel-mesen benéztem. Karmapa arcát – ami alig lett kisebb, mint azelõtt – most egy vékony fátyol takarta, mígegykor erõs testének többi részegyerekméretûvé zsugorodott. A „Kagyü-mesterek Gyémánténekei” és

egy 8. Karmapa meditáció után kihozták a fadobozt, és egy újonnanépített sztúpába helyezték. Ez a sztúpa a kolostor tetõteraszán áll,Rumtek déli, erdõs, védelmezõ hegyei és a Szikkim-völgy túloldalánmagasodó, Tibet határát képezõ hófödte hegycsúcsok között.

Karmapa valójában megõrzésre készítette elõ a testét, ahogy ez Tibetlegmagasabb szintû lámáinál szokás. Elsõ tanítónk, Lopön Csecsu aztfeltételezi, hogy így elkerülhetõek lettek volna a vonalon belüli késõbbinehézségek. Kalu Rinpocse viszont ragaszkodott ahhoz, hogy égessék el

a testet, és a fiatal vonaltartók, akiknek nem sok tapasztalatuk volt ezena téren, követték a tanácsát. Aztán hoztak egy tibeti menekültet, egy

A amvasztáskr




szerzetest, akinek semmilyen kapcsolata nem volt ezzel a Karmapával.Csak egy ilyen személy gyújthatta meg a száraz szantálfából álló rakást,amit a sztúpa alá készítettek. A világ minden tájáról ideérkezett tízezer ember figyelte visszafojtott lélegzettel, ahogy a lángok a sztúpán átazonnal több méter magasba csaptak. A helyrõl, ahol álltunk, a legjobbkilátás nyílt a havasokra. Velünk szemben, a sztúpa mögött LopönCsecsu, Kurt és több közeli barátunk állt.

Lopön Csecsu Rinpocse 1993. júniusában Baselben tett nekemegy, ezekkel az eseményekkel kapcsolatos fontos kijelentést és késõbbSchwar zenbergben magához hívta Tomeket, hogy ezt újra megerõsítse.

Ezeket, a Hannah és az én elsõ tanítómtól származó információkat mégsoha ezelõtt nem hozták nyilvánosságra.Mivel nagyon eltérnek Tai Szitupa éstanítványai állításaitól, ezért itt pontosanmegismétlem Lopön Csecsu szavait éskérek mindenkit, hogy vegye figyelembeezeket a sorokat: „Az északi oldalán

voltam annak a sztúpának, amiben ahamvasztás zajlott. Tõlem jobbra NamkájDordzse kampa-láma és balra DrunyeNödrub kampa-láma állt. Semmilyenmás rinpocse vagy vonaltartó nem tar-tózkodott a közelben. Hirtelen a sztúpanyílásából egy égõ golyó gurult felénk,

Karmapa szíve. Elõttem állt meg és lán-golása azonnal abbamaradt. A többiekvissza akarták dobni a tûzbe, de én aztmondtam, hogy a szívet meg kell tartani,ha már egyszer kigurult és magától aludtel a láng. Így tehát feltettem egy fém-tányérra, és a sztúpára helyeztem. Késõbb

a vonaltartók sok más lámával együtt kijöttek a pudzsákról, és körbejárták

a sztúpát. Látták a szívet és Szitupa azt mondta, hogy õ ezt magánakakarja. Majd bevitte a szobájába. Így történt, nem másképp”.

A amvasztó sztúpa




A hamvasztás alatt hirtelen felfedeztünk egy hatalmas kettõs szivárványt.A Nap körül látszódott az egyébként nagyon tiszta és száraz téliégbolton, ami még ott is nagyon szokatlan jelenség. Egy hamburgi nõfényképeket készített, ahol a nap-sugarakban többen még Karmapaarcának körvonalait is felismerték.Eközben egy hatalmas sas tûnt fela tiszta égen. Tizenkét nagy kört írtle, majd délnyugati irányába repült.A nyugatiaknak nagyon tetszett a

dolog, de nem illett bele a tibetiekelképzelésébe, akiknél a keselyûa legnemesebb madár. A rumtekiújság másnapi számában ezért így jelent meg: „Egy keselyû, ami úgynézett ki, mint egy sas, egész idõalatt a tûz felett körözött”. Néhány tanítás

azt mondja, hogy a keselyûk Bodhiszattvák,és legalább érzelmi okokból bölcs dolog jótgondolni azokról, akik a végén elfogyasztjákmajd a testünket. A bölcs katolikusoknak a kuka-cokkal szemben kelle ne valami hasonló hozzáál-lást kifejleszteniük.Kamerájával sok eseményt örökített meg az

angol Marc Elliot, akinek késõbb a Dharmadatumegbízásából, aprólékos munkával kellett kivág-nia filmjébõl tanítványaim értelmes arcát.A sztúpát lepecsételték és néhány nap múlvabe lehetett menni Szitupa szobájába, ahol min-denki meglepetésére Karmapa szívét tartották.Szitupa a szívet még a Nyugat-Himalájába ismagával akarta vinni. De ez nem tetszett a titkárnak, és Tai Szitupa

tiltakozása ellenére visszavette tõle a szívet. Abba a terembe helyezteel, ahol Karmapa ereklyéit tartották, és amit ma egy sztúpa véd,

Szvárváy a ap körûl

egy szvárváy




mely mindenki számára nyitva áll. Akkoriban az ember úgy kaptameg az energiamezõ áldását, hogy a feje tetejét a polc közepéhezérintette. A méteres távolság nem jelentett semmi különbséget, az áldáshihetetlen erõs volt.

Hannah talált magának egy meditációs helyet és órákra eltûnt.Én pedig életemben most az egyszer egyedül szerettem volna lenni.De mivel „köztulajdon” vagyok, ezért ez lehetetlen volt. Bódultan

támolyogtam el barátaink mel-lett, akik mindannyian meg akar-tak valamit kérdezni. Minden

irányba „igen”-nel és „nem”-mel feleltem, biztos, hogy sok-szor éppen fordítva, mint ahogykellett volna. Csak néhány te-her autó között tudtam végreegyedül maradni, de ott aztánúgy ömlött a könny a szemem-

bõl, mint még soha azelõtt.Leginkább az viselt meg, hogyKarmapa most annyira kicsi volt.Itt értettem meg elsõ lámánk,

Lopön Csecsu mélységét, akinek Rumtekbe érkezése óta folyamatosankönnyes volt a szeme. Õ valóban tudta, mit is jelent egy Karmapa.Amikor 1970 tavaszán Nepálban nála maradtunk, a búcsúzáskor

Karmapa ezt mondta: „Ha én Buddha vagyok, akkor õ Ananda”(Buddha legkedvesebb tanítványa).A legnagyobb érzékenység ezen napjai alatt vonalunk elkövetett egy

olyan politikai hibát, ami még néhány évig kísértett bennünket. Azáltalános Kagyüpa találkozóra csak karma kagyü tanítókat hívtak megelõadónak a gyakran túl csöndes hallgatóság számára. Ez a formai hibabizonyosan a Karmapa iránti gyásznak volt betudható, de más iskolákképviselõi rossz stílusként értelmezték. Egyébként minden úgy zajlott,

mint egy családi összejövetelen. Mindenki a saját munkastílusát dicsérte,mint irányadót a jövõre nézve. Kalu Rinpocse például szerzetesi

ha é Bua vagyk, akkr õ Aaa " (balról jbbra:a pál krély, a Karmapa és Lpö Cscsu Rpcs




elvonulásait magasztalta. Számomra a 16. Karmapa meditáció volta legfontosabb, amely által Karmapa áldása mindenhol elérhetõ ésmegtartható volt. Azt mondtam, hogy ez a meditáció állandó belépésilehetõséget nyújt az õ idõtlen lényegébe, függetlenül attól, hogyéppen egy testben lakozik vagy sem. Itt az idõ, hogy keményenés önállóan dolgozzunk azért, hogy a következõ Karmapának egynagyobb és gazdagabb dolgot adhassunk a kezébe. Ez valóban megis történt azokon a helyeken, ahol az emberek felkínálják ezt aKar mapa meditációt és megtartják a kapcsolataikat. Ezzel szemben azoka csoportok, akik merevek lettek, pletykákat terjesztettek, vagy azt

hitték, hogy okosabbak, mint a tanítóik, azok eltûntek az elkövetkezõévek során, vagy üres burokként maradtak meg. Rájuk már eleveinkább az ellenszenv, mint a melegség és a barátság volt jellemzõ.Évrõl évre nõ az együttérzésem azon szegény lámák iránt, akik büszketanítványokat gyûjtenek maguk köré.

1981. december 27-én megnyitották a lepecsételt sztúpát. Tele voltereklyékkel. Elõször azokat a nagy és különleges testrészeket hoz ták ki,

amelyek egyáltalán nem égtek el: Karmapa szemeit és nyelvét. Ezektestének és beszédének energiáját tartalmazzák, míg a szív tudatánakerejét hordozza. Találtak csontdarabokat mantraszótagokkal, és talán azvolt a legmeglepõbb, hogy Karmapa ülése teljesen épen megmaradta lángtenger közepette. Legmagasabb Öröm erõköre, ami egy vékonygyapjúszövetre volt nyomva, még mindig látható volt. Csak a sarkaivoltak megperzselõdve, a közepén viszont egyértelmûen egy gyerektalp

lenyomatát lehetett felismerni. Néhány nagyon szokatlan dolog történta lángokban. Künzig Shamarpa búcsúajándékként adott nekünk vala-mennyit a hamuból, amibõl kivettem a benne levõ kicsi aranygolyókat,fehér gyöngyöket és csontszilánkokat. Amikor Dániában késõbb újramegvizsgáltam a hamut, kiderült, hogy az újra megtelt hasonló relikviák-kal. Az erõkör tehát velünk utazott és az áldás soha nem tûnt el.

Karmapa halála után tulajdonképpen mindannyian kábultak voltunk.Pár hónapig a megszokott módon folyt tovább a munka, és a még

nagyobb felelõsség feletti öröm csak fokozatosan váltotta fel a hatalmasveszteség okozta üresség érzését. Amit Karmapa jelentett számunkra,




az az volt, hogy teljesítsük minden kimondott kívánságát, bízzunkerõterében és saját bölcsességünkben. A hamvasztás alatt tisztán megjelentelõttem egy világtérkép. Ezen sok kicsi fénypont jelölte a vonalleendõ központjait. Ezeken a helyeken visszük majd tovább Karmapamunkáját.

Nyugaton a bizalom volt a fõ téma! Barátainknak tudniuk kellett, hogytovábbra is teljes mértékben számolhatnak Karmapával. Karmapa Igazság-,Öröm- és Védelmezõszintjei, ekkor is ugyanolyan hozzáférhetõek voltak,mint mindig és a meditációk a jövõben is ugyanazokat az eredményekethozzák majd, mint eddig.

Meghívtuk Koppenhágába Gyalcab Rinpocsét, a négy vonaltartóközül a legfiatalabbikat. Mindenki közül õt érintette meg leglátványo-sabban Karmapa halála. Dzsamgon Kongtrul Rinpocse megkérteHannah-t, hogy készítse el az útitervét. Koppenhágából északra ésdélre kellett utaznia. Végigutaztattuk Gyalcab Rinpocsét és két, mackóskülsejû lámáját Skandinávia hómezõin. Azután Hannah fordított nekiNémetországban, míg Gabi és Tina engem kísértek.

Az évnek abban a felében, amikor Hannah máshol dolgozik, nõikísérõim nélkülözhetetlenek. Amikor „nomád karmájuk” lejár, ezek atehetséges nõk tanítók és képviselõink lesznek azokban a központokban,ahol letelepülnek. Csak ritkán vész el az egymással megosztott közelség,és a megtartott kapcsolatokból élõ buddhizmus keletkezik.

Gdanskban, a legtisztább fejû lengyelek városában öröm volt amunka. A sziléziai bányászok is ugyanilyen bátrak voltak. A szabadság

ízének köszönhetõen az egyetem hatalmas elõadótermében összegyûltkétezer diák és professzor egyszerûen nem akarta abbahagyni a tapsot.Az elõadásom volt az elsõ hivatalos összejövetel a Szolidaritás felszá-molása és a szükségállapot bevezetése óta. Tomek, aki ma jobbkezemaz egész világon és bájos nõvére, Maggie igazi bátorságról tettektanúbizonyságot. A titkosrendõrség már meglátogatta a családjukat, ésazt mondták nekik, hogy minden megnyilvánulásomért õk leszneka felelõsek. Vízágyúkkal és állig felfegyverzett rohamrendõrséggel

körülvéve élveztem, ahogy nevetségessé teszem a materializmus ésa diktatórikus hatalom gyengeségeit és dicsérem a szabad tudat




tökéletességét. A döntõ pillanat akkor jött el, amikor azt mondtam:„Örülnötök kell, hogy nem mûködik a rendszeretek. Így kevéserõt fektettek bele és ezáltal könnyebben megtalálhatjátok a belsõértékekhez vezetõ utat”. A tömegbõl egyértelmûen kirívó rendõrökmár félig felálltak, de mivel õk is lengyelek voltak, kicsit elgondolkoztaka hallottakon. A fejüket csóválva újra visszaültek. Hiszen igazam volt.

Ebben a városban különösen szoros volt a kapcsolatunk a Szolidaritás-sal és a határ mindkét oldalára rendszeresen vittük a híreket. Lakásunkközvetlenül szemben volt a Szolidaritás fõhadiszállásával, amit elgyötörtmunkások, óriási fekete kabátokban álltak körül. Fegyverük nem volt,

de akár a testükkel is megvédték volna az épületet. Életem egyik legfõbbtapasztalata egyébként a kilencvenes évek elején, Lengyelországban isbeigazolódott: azok a barátaink, akik az elnyomás idején a szabadságértküzdöttek, ma munkánk szilárd támaszai; míg azok, akik engedelmesekvoltak és az akkor hatalmon lévõk elõtt csúszva-mászva igyekezteklefölözni, amit csak lehetett, ma is hasznavehetetlenek. Szerencsére õkaz évek során elhagytak bennünket.

Ezután Közép-Európa keveredett bele egy nem túl szép, Tibettelkapcsolatos szituációba, amit szívesen elkerültünk volna. Ám lehetetlenvolt, hogy ne foglaljunk állást. Megpróbálom itt mindkét oldalt olyantisztán bemutatni, amennyire csak lehet: a krízis oka néhány láma azonszokása volt, hogy még idegen központok vendégeként is azok anyagitámogatóiért versengtek. Talán Tibetben ezek voltak a játékszabályok ésaz ember tudta, hogy ez ellen védekeznie kell, de Nyugaton az ilyesmi

káros és zavarkeltõ. Ajang Tulku utolsó európai tartózkodása során – akkor már Karmapa vendégeként – sokaknak okozott csalódást ezzela hozzáállásával. Kelet-Ázsiában, a sokszor hihetetlenül gazdag kínaiakközött is, túl messzire ment el ezzel. Nyilvánvalóan az volt a célja, hogyKarmapa támogatóit saját magának szerezze meg. A régi iskola kínaitanítványai alig meditálnak, viszont nagyon jól kiépült adományozóihagyományokkal rendelkeznek. Amilyen ravaszok, számukra Buddhaa legjobban jövedelmezõ bank. Szinte mindegyikük szégyentelenül

kizsákmányolja munkásait, ugyanakkor mégis jó karmát akarnakszerezni maguknak azáltal, hogy nagylelkûen támogatják a kolostorokat.




Megrémültek, hogy egy láma, aki Karmapa javaslatára utazta bea központokat, ennyire nyilvánvalóan Karmapa ellen dolgozott.

Amikor Ajang Tulku Los Angelesben megérkezett a kínaiakhoz,egybõl a legmagasabb szinten fogadták. De „jó híre” hamarosan utolértea Fülöp-szigetekrõl és onnantól kezdve csak földre fektetett matrac,pizzériából hozatott étel jutott neki, és szolgálókat sem kapott többé.Ugyanez történt New Yorkban, akkor is, amikor megszerezte KarmapaWoodstock-projektet támogató adományozóinak címlistáját és nálukis lejáratta magát. Ajang Tulku úgy sejtette, hogy Künzig Shamarpahiúsította meg próbálkozásait, ezért nagyon megharagudott rá. De mint

azt késõbb Shamarpa nekünk bizalmasan elmondta, a kínaiak figyelmétvalójában a háttérben dolgozó Dzsamgon Kongtrul Rinpocse hívtafel Ajang dolgaira.

1982 nyarán Künzig Shamarpa nagy találkozót szervezett egy Bonnkörnyéki kastélyban. Ajang Tulku pedig egy ellenrendezvénnyelpróbálkozott Köln mellett. Mivel erre csak kevesen jöttek el, az egyikbeavatás alatt megjelent a kastélyban. Belépésekor úgy érezte, hogy

nem részesült a neki kijáró fogadtatásban. Nagyon ingerült volt, amikor a szobájába lépve barátságosan megkérdeztük, hogy hogyan utazott.Beszédstílusának szóvirágai mellékesek, de kijelentéseinek tartalmaa következõ volt: ha nem hagyunk fel munkájának féltékenységbõlvaló hátráltatásával, akkor beveti ellenünk a dharamszalai kormánybanhárom éves politikusi pályafutása alatt kiépített kapcsolatait és leváltatjaKarmapát, mint minden kagyüpák fejét. Ez komoly dolog volt, amiért

semmilyen körülmények között sem akartam felelõs lenni. Mivelalig ismertük az õsrégi Tibet hatalmi intrikáit és a legtöbb túlsúlyos,korosodó urakból álló tibeti hatalmi csoportban annyira egyértelmûena „semmi szex és semmi pénz” elve uralkodott, ezért inkább nem isakartunk tudomást venni ezekrõl a dolgokról. Künzig Shamarpáhozrohantam ezután a nagyon erõs, érzelmi fürdõ után, élmény volt azõ finoman irónikus, királyi erõterébe belépni. Sokan kritikusnak élikmeg ezt, pedig egyre ritkábban az. Miután ismertettem vele a hely-

zetet, odavittem hozzá Ajang Tulkut, azt várva, hogy majd megtaláljáka kivezetõ utat, hiszen nekünk, kagyüpáknak eddig minden jól ment.




Amit akkor nem tudtam, az az a tény volt, hogy épp a leg jobban képzetttibetiek azok, akik inkább agyonhallgatják, mint megszüntetik a prob-lémákat. Túlságosan is úriemberek ahhoz, hogy mások magánéletébenvájkáljanak, vagy nevetségessé tegyék azok gyengeségeit. Ebben azesetben, mint az késõbb kiderült, sajnos egyik rinpocse sem lépett kia szokásos udvarias társalgás kereteibõl.

Egyik reggel, amikor Kim cégénél arról az úszómedencérõl be-szélgettünk, amit nekem kellett kiásnom, Kim éppen akkor érkezettvissza Tibetbõl. Meghívta édesanyját egy drága turistaútra, amit annakidején a kínaiak elsõ al-

kalommal engedélyez-tek. A fennhatóságukalá tartozó Tibetet egy- szerûen olyan helykéntkezelték, amiért a „fe-hér ördögök” készekvoltak egy vagyont ál-

dozni. Elutazása elõttarra kértem barátomat,hogy hozzon nekemegy olyan gaot, amita tibetiek utazóoltár-ként használnak. Tud-tam, hogy lesz benne

egy jel a számomra. Kim soha nem feledkezett meg a barátairól, énpedig azonnal tudni akartam, mi van a tenyérnyi, mélyvörös óriáskorallaldíszített ezüsttokban. Valóban olyan áldást és bizonyosságot tartalmazott,amitõl örömömben kirázott a hideg, egy hatalmas hosszúélet-pirulávalegyütt védelmezõnk, Fekete Kabát – ebben az életemben elsõ közvetlenkapcsolatom Tibettel – alakja hullott a kezembe. Tibetben ritkánkészítik ezt a kis szobrot. Míg más védelmezõk gyakran több iskoláértdolgoznak, addig Fekete Kabát csak Karmapáért dolgozik, és az õ aktivi-

tását fejezi ki. Csak miután Buddha tanításai megérkeztek Nyugatra, ésa mi kis jógi-vonalunk az egész világon elterjedt, vált ez a forma




a legismertebb védelmezõvé. Az õ nevén nevezett engem Karmapaés mindig is ismertem ezt a hatalmas erõt. Magamon kívül voltam azörömtõl, hogy Tibet számtalan Buddhája közül épp Fekete Kabát formája jelent meg, amit Kim egy kampa-harcostól vett, akivel Lhászábantalálkozott. Ennél egyértelmûbb jelet nem is kaphattam volna. KésõbbWittenben lenyomatokat készítettünk a szoborról a központjaink számára.Az eredeti ma Schwarzenberg és Koppenhága között vándorol.




Ajálólvél - mva a vlág



a cég világszerte növekszik193

a következõ amerikai útra 1982 õszén, Hannah, édesanyámés a wuppertali központ Gabi és Friedel is velünk tartot-tak. Shamarpa tanításokat adott Woodstockban, és végül

kilenc napunk maradt arra, hogy a bérautót átvigyük a nyugati partra.A Los Angelesben töltött napok rossz hatással voltak a Bhagwan

Shree Rajneesh-sal való addigi semleges, baráti viszonyunkra. Mialattmi használt, meleg ruhákat pakoltunk be a tibeti menekülteknek, addiga guru hosszú, fehér ruhában jelent meg a tévében, és szentimentálisbadarságokat fecsegett. Legfontosabb kijelentése így hangzott: mindenvallás ugyanaz. Elég, ha az ember olvasni tud ahhoz, hogy meg tudjaállapítani, ez egyszerûen nem igaz. Mindig azt gondoltam, hogy a voltprofesszor legalább filozófiai szempontból egy tiszta szinten van és csupán

azért gyûjtött maga köré néhány merev embert, hogy jobban szerethesseönmagát. Viselkedése azonban meglepõen mesterkélt és erõltetett volt.Nehezen lehetett ennél erõsebb ellentétet elképzelni a legtöbb tibetiláma egyszerû és természetes stílusával szemben. Sajnáltam, mert a világ-nak jó tanítókra van szüksége, õ pedig ezrekre tudott hatni.

A San Louis Obispóból Santa Cruzba vezetõ izgalmas part-menti úton hallottuk, hogy Bokár Tulku Dániába készül. Õ kiválómeditációs tanító, aki sokáig vezette a rumteki, szonadai és mireki

elvonulásokat. Kim hívta meg õt elsõként Nyugatra. Mivel Hannahfeladata volt a fordítás, ezért visszament Dániába, én pedig most

tizenegyedik fejezet

A cég világszertenövekszik




elõször utaztam Japánba, a szabad kínai emigránsokhoz.Cesar és Yosiko a tokiói repülõtéren vártak. Cesar ekkora már a

mexikói követség második embere, „minisztere” lett, és mindkettena város közepén laktak. Japán egy jól ápolt minikerthez hasonlítható,és az emberek úgy viselkednek, mint egy laktanyában: rendkívülfegyelmezetten. Nincsenek széles karmozdulatok vagy hangos nevetés,semmi viccelõdés, az ember egyszerûen csak betölti a társadalombanelfoglalt helyét. Mivel tudták, mennyire szeretek autót vezetni, ezértátengedték nekem a kormányt, ami egy kis szellemi erõfeszítést is igé-nyelt. A japánoknál ugyanis baloldali a közlekedés, és az utak felét leg-

szívesebben korlátozásokkal festenék tele.Azt terveztem, hogy a „Belépés a Gyémánt Útra” címû könyvemet

végre lefordítom dánra, és minden fenntartás ellenére útjára indítom Japánban a tanításokat. A buddhizmus ebben az országban elsõsorbanpolitikai és világi színezetû. Az emberek vagy szentélyekbe járnak, hogypénzért és hatalomért imádkozzanak, vagy kis szélsõséges csoportokbatömörülnek. Ezek aztán nagy komolysággal állítják, hogy Buddha egy-

etlen szútrát tanított, nevezetesen az övékét, és mindenki másé hibásvagy jelentéktelen. Aztán szerzetesi ruhába bújnak, és közösen körbe- járják a lakótelepet: ez a „a heti szellemi gyakorlat”.

Röviddel érkezésem elõtt Kalu Rinpocse már ellátogatott Japánba.Minden fontosabb buddhista tanító írt neki, és levelükben megköszön-ték, hogy eljött. A következõ sorokban viszont az állt, hogy sajnosnincs idejük találkozni vele. Annak ellenére, hogy látogatását minden-

hol meghirdették, senki sem jött elhozzá. Így Kalu Rinpocse három hétmúlva ismét visszautazott Indiába.

Ahhoz, hogy a tokiói egyeteme-ken taníthassak, szükségem lett volnaaz ottani tibeti bizottság „minõsítéstigazoló pecsétjére”. Ez hónapokbais beletelhetett volna, mivel egyez-

tetni kellett Dharamszalával. Ehelyettinkább az egész mexikói követség„o” njb




menedéket vett, itt dolgozott Cesar. Az emberek örömteli meglepetésselvették észre, hogy nemcsak olyan vallások léteznek, amelyek kinyilat-koztatás eredményei, hanem olyanok is, amelyeket mindenki saját magamegtapasztalhat.

Néhány tucat nyugati jött el az elõadásokra, amelyeket külön-bözõ szentélyekben tartottam. Sokan közülük menedéket is vettek. A japánoknál csak a hölgyek körében arattam sikert, és közülük is csaknéhánynál. Tokióban a tudatosságot fõként az alkohol, a nacionalizmusés a materializmus befolyásolja. Ezek a kicsi emberek itt, a rendkívülnagy, saját maguk által gerjesztett, nyomás alatt élnek, és sem idejük,

sem erejük nincs a szellemi fejlõdésre.Nagojában más volt a helyzet. Ott legalább az egyik intézmény

tagjai akartak tanulni valamit. Mégis meg kellett nekik ígérnem, hogynem hozom õket transzállapotba vagy meditációs állapotba. Valójábanmeghatóak voltak, ahogy megmu-tattak egy szép Shinto-parkot, ésnekem ajándékoztak egy radarjelzõt,

amivel ma sok pénzt megspórolunk.Akemi, aki idõközben a barátomlett, meghívott a családjához, akik alegjapánabb otthonban laktak, amitvalaha is láttam. A lakás a legapróbbrészletekig tiszta és rendezett volt,melynek közepén, a díszhelyet egy

elképesztõen régi gép foglalta el, ame-lyen a család „bedolgozást” végzett.Tokióba visszatérve óriási sokk várt

rám: Björnt egy holtrészeg lengyel,Amerika keleti partján elütötte,és az öcsém életveszélyesen meg-sérült. Harminchat helyen törtek ela csontjai. Már ott tartottam, hogy

újra átkelek a Csendes-óceánon, denégy egymás utáni mo tisztán meg- a ny




mutatta, hogy Björn minden körülmények között életben marad.A leghasznosabb dolognak azt tartottam, ha a Buddhákat kérem meg,hogy gyorsan és tökéletesen összforrjon minden csontja. Így aztánelkezdhettem az ország szentélyeihez zarándokolni.

Japán nagy kulturális élményt jelent, fõleg Kioto és Nara városa.Építészeti stílusuk nagyon emlékeztet Bhutánra. Cesar és Akemi voltaka nyilvános elõadások felelõsei, és miután befejeztem a könyv fordí-tását, Yosikó megmutatta Tokió belvárosát. A felszínen az ország tulaj-donképpen hibátlan volt, egészen addig a pontig, amíg be nem néztemegy fal mögé, ahol körülbelül száz koldus ült egy sorban, és kifejezetten

rossz állapotban voltak. Ha ebben a társadalomban a normákon kívülrekerül valaki, akkor valóban mélyre zuhan.

Tajvanon az a csoport várt ránk, akiket Karmapa hamvasztásáraNepálból Szikkimbe csempésztünk. Mindenekelõtt Show Loong (KisSárkány) viselkedett nagyon közvetlenül. Az utolsó kínai császárnõ egyházasságon kívüli lányának, Kunga Aninak a szentélyét vezette. KungaAni egy erõs akaratú, nyolcvanon felüli, nemes hölgy volt, aki koráb-

ban tábornokként szolgált a kommunisták elleni háborúban, és kung-fumester is volt. Gyerekkorában évekig a lábára erõsített homokzsákokkal,egy gödörben kellett gyakorolnia az ugrásokat. Amikor aztán egy naponeltávolították a plusz súlyokat, több mint egy méter magasra ugrott. Amenekülés után épített egy nagy, vörös-sárga szentélyt Tajpejben, ame-lynek tetõcserepein tibeti betûkkel Szeretõ Szemek vörös aspektusánakinvokációja áll.

A földrajzi közelség ellenére Tajvan és Japán alapvetõen különböznekegymástól. Ha Japán a humort, az étkezést, a szerelmet vagy a tájatilletõen száraznak tûnik, akkor Tajvan inkább „olajos”.

Szentélyekben tanítottam és laktam. Az emberek napközben áldá-sért jöttek hozzám és legszívesebben estig sorolták volna kívánságaikat.Mindegyikük hosszú életet, jó üzleteket, fiú utódokat szeretett volnaés azt, hogy a gyermekeik átmenjenek a vizsgákon. Amint észrevették,hogy a legtöbb kívánságuk gyorsan teljesült, még többen jöttek, annak

ellenére, hogy életet elutasító történelmi szentjeik ellentéte voltam.Mondtam nekik, hogy az erõm Karmapa áldásában van, de õk ehe-




lyett inkább a „csi”-mrõl beszéltek. A kínaiaknál ez egyfajta életerõt jelent, ami a dolgokat mozgatja. Ahogy a taoisták, úgy õk sem tesznekkülönbséget a világi és a megszabadító erõk között. Ha érezhetõ voltaz energia, és rövid távon segített, már elégedettek voltak. Amikor azonban a legmagasabb szintû megszabadító látásmódot magyaráztamnekik, azt, hogy túl kell tenniük magukat a dolgokon, és minden tapasz-talatból tanulniuk kell, akkor kétségbe vonták a józan eszemet. Távolállt tõlük, hogy a kellemes dolgokat áldásként, a kellemetleneket pedigtisztulásként éljék meg. De amikor az értük tett kívánságaim gyorsanbeteljesültek, akkor nagyon erõs bizalmat fejlesztettek ki.

Történelmi szempontból nagyon érdekes látni azt, hogyan jötta tibeti buddhizmus Kínába. Bár a Karmapák a XII. és a XVIII. századközött „emberibbé” tették a kínai császárokat, amiért azok gazdagajándékokkal támogatták munkájukat Tibetben, mégis a legmagas-abb szintû tanítások Kínában, csak kevés ember körében terjedtek el.A Gyémánt Utat hatalom birtokosai nem merték hozzáférhetõvé tennia köznép számára, mert féltek azoktól az óriási erõktõl, amelyek ezen

az úton kifejlõdhetnek. Ezért inkább megtartották azt maguknak,és meghagyták az alattvalóknak a Kis és a Nagy Utat. A kínai átlag-emberhez a tibeti buddhizmus elõször a századfordulón, a császárságszéthullásakor jutott el. Ekkor adta át tanításait Konga Rinpocse, a15. Karmapa tanítványa Guru Hannak, Kunga Aninak és más tisztángondolkodó kínainak. Amikor 1949-ben a kommunisták végleg elfog-lalták az országot, Csang Kai Sekkel együtt Tajvanra menekültek, és ott

alapítottak központokat. Sajnos ma, ahelyett, hogy együttmûködnének,inkább egymás ellen harcolnak a tekintély megszerzéséért. Kunga Anipéldául elég nehéz helyzetben van az idõsebb kínaiak között, mert nemvolt egész életében apáca.

Tajvan októberi nemzeti ünnepe, a Ten Ten – ahogy a dátuma(10.10) miatt hívják – nem volt szép esemény. Nyugat-Európában azén korosztályomat megkímélték az ehhez hasonló színjátékoktól. De ezmég szûklátókörû tokiói millióknál is rosszabb volt. Itt George Orwell

élõ „1984”-e masírozott fel s alá egy egész napon át. Tajpej fõteréntömött sorokban alakulatok masíroztak órákon keresztül az emelvény




elõtt, ahol Csang Kai Sek fia állt. A nép a tûzoltóktól kezdve a pékekigképviseltette magát. Mindannyian kb. 160 cm magasak voltak, és mégaz arckifejezésük is egyforma volt. Az egyhangúságot csak néhánykung-fu bemutató törte meg. A harcosok vascsöveket hajlítgattak vagydeszkalapokat törtek szét egymás fején, aztán folytatódott a menetelés.Egy képzett nyugat-európai számára szörnyû volt ezt látni. Az emberekehhez fogható megalázásával eddig még csak a muzulmán országokbantalálkoztunk. Úgy tûnt viszont, hogy a kínaiak még büszkék is erre. Méga felvilágosult Show Loong sem értette, hogy miért undorodom annyiraettõl az egésztõl.

Egyre több helyre hívtak, de a tíz napból csak Tajpejre futotta. Mégismeg tudtam nézni az egész szigetet. Show Loong már az elején aztmondta a többieknek, hogy egy nappal elõbb utazom el, és azonnalbérelt egy buszt, amellyel elvitt a sziget déli részén lakó családjához ésbarátaihoz. Az itteni, nagyon megkövesedett buddhizmuson belül ShowLoong egy jövõbe mutató erõnek számított.

Hongkongra tíz nap jutott. Itt olcsók voltak a bélyegek és Indiával

ellentétben, a helybeliek nem áztatták le a borítékokról, hogy késõbbújra eladják ezeket. Innen minden késõbbi látogatásunk alkalmávalkilószámra küldtünk leveleket Amerikába és Európába, amelyek mindigmeg is érkeztek oda.

Az elõadásaimra néhány tucat fiatalabb kínai jött el. Örültek, hogytanulhattak valamit az élethez. Azonban folyamatosan érezhetõ volt egyállandó ellenállás, fõleg az idõsebb adakozók részérõl. Õk úgy gondolták,

hogy csak az „egyedül alvók” taníthatnak valamit. Az unalmas, merevemberek okozták azt, hogy a központ soha nem vált igazi kínálattá a – legalább külsõleg – modern Hongkong számára. Az utazótanítók köztesállomásként használták a várost, míg az odahelyezett lámák rövid idõnbelül elmenekültek onnan, a hely fõkísértete, egy bizonyos Mrs. Wongmiatt.

Bangkokban megáldottam egy kolostort, ahol korosodó, kínai nõk,Kunga Ani tanítványai éltek. A Bangkok szórakozó negyedének kellõs

közepén álló épület hihetetlen porosnak tûnt. A halál folyamatárafelkészítõ Tudatos Halálról tanítottam, és nagyon szívesen adtam volna




tanítást a tudatról is, de amióta láma vagyok, itt fordult elõ velemelõször, hogy nem lehetett fordítót találni. A kis hölgyeknek nyilván-valóan nem volt meg ehhez a karmájuk, amit sajnáltam.

Hannah Bokár Tulkunak és a mosolygó Kenpo Dönyõnek for dítottSkandináviában és Észak-Németországban. Heidelbergben találkoztunkújra, ahol Ramónával, Katrinnal, Christophfal, Güntherrel, Stephannalés a többi barátunkkal a kilencvenes évek elején végre egy erõs köz-pont jött létre. Innen folytattuk utunkat Kim 12 hengeres JaguárjávalNémetországon át. Következõ úticélunk a szép Sys volt, Kurt egy közelibarátnõje, aki a müncheni Olimpia

park szomszédságában lakott. MaSys tervezi európai útjaimat azizgalmas Schwarzenbergbõl (apáratlan alpokaljai vidéki köz-pontunkból) ahol a szívem egyrésze mindig megtalálható. Én itt„Resident Lama”, azaz helyi láma

vagyok. Schwarzenberg mindan-nyiunk drágaköve, és a hely ámu-latba ejtõ. Megmutatja, hogy mire képes még ma is a bizalom, a barátságés az idealizmus.

A berni Gere már régóta arra kért, hogy látogassak meg egy helyetaz olasz Alpokban Domodossolánál. Talált valamit, amit minden-képp látnom kellett: egy szürke terméskövekbõl épült elhagyott falut

a keskeny Androna-völgyben. Negyedórán keresztül hegynek fel tapos-tuk a mély havat, de megérte megtenni az utat. A móim egyértelmûenazt mutatták, hogy meg kell szereznünk a helyet. Gere svájci ügyes-séggel néhány barátjával együtt gyorsan alapított egy faluközösséget, éskésõbb Tenga Rinpocse segített felépíteni itt egy sztúpát, amely a völgy-bõl is jól látható. A falut Bordónak hívják, és elsõsorban többgyermekes„nevelõmûvészeket” vonz.

Idõközben eljött az ideje következõ himalájai utazásunknak, hiszen

Karmapa sztúpáját már felavatták Szikkimben. Negyedik zarándoku-tunkat csak egy hónaposra terveztük, és hetvenöt barátunk jött velünk.

B rp, k kpó




Nagy szerencsével 1982. december 20-án,Kar mapa elhamvasztásának évfordulójánérkeztünk meg Szikkimbe. Szokásunkhozhíven, Láma Cültrim Namgyálnál és család- jánál laktunk. Fent, a sárga iskola épületébentalálható új, nagy sztúpa belsejében helyez-ték el a Karmapa hamvasztásakor kelet-kezett legfontosabb ereklyéket. Szikkimbena csoport majdnem minden tagjának erõsálmaivoltak.

A nagy Dilgo Kjence Rinpocse búc-súja a 16. Karmapától egy egészen másvilág volt: a tudat két óriása találkozott itt.A rinpocse elõször órákon át mozdulatlanulült egy széken a sztúpa elõtt, és amikor búc-súzásképpen némán hozzáérintette a hom-lokát, úgy tûnt megállt az idõ.

Utolsó látogatásunkkor Dzsamgön Kong-trul Rinpocse megmutatta nekünk a Timemagazin új számát, amelyben arról írtak, hogya tudósok a Zion városában tartott konferen-cián a rák ellen, egy új, molekuláris-biológiaigyógyszert találtak fel. Karmapa pontosan otthalt meg egy évvel ezelõtt. „Így dolgoznak a

legmagasabb szintû Bodhiszattvák” -mondtaa Rinpocse. „Azok közül az emberek közül,akiket Karmapához valamilyen kapcsolatfûz, nagyon kevesen fognak rákban vagymás olyan betegségben meghalni, amelyeketKarmapa magára vett”.

Dardzseling után busszal utaztunkNepálba, ahol Lopön Csecsu Rinpocsétõl a Megszabadító egyik

fontos, négyfejû formájába kaptunk beavatást. Tenga Rinpocseegy hosszú zarándokutat vezetett Kath mandu-völgy szent hely-

a kp ypj

dilgo kjence rinpocse




eihez, aminek erõtereit egy vastag könyv alapján, útköz-ben magyarázta el. Nem volt jó érzés, hogy többségüket hin-duk uralták és gyakran találkoztunk fegyveres katonákkal is, akikcsak hindukat engedték be ezekre a helyekre. Micsoda megkönnyeb-bülés ilyenkor, ha az embernek csak rövid ideig kell egy forró égöviországban lennie. Már nagyon taszított minket a kosz, és az ember-ekbõl hiányzó együttérzés. Viselkedésük biztosan hozzásegítette õketahhoz, hogy legközelebb ismét hasonló körülmények közé szülessenek.Magatartásuk érthetõvé teszi, hogy egy ország népessége miért csökkenakkor, amikor javulnak az életkörülmények, és

miért emelkedik a lakosságszám, ha rosszul men-nek a dolgok: nagyon kevesen rendelkezneka jó újraszületéshez szükséges feltételekkel.Egy társadalom eldöntheti, hogy polgárainakmennyiségére vagy minõségére helyezi a hang-súlyt. A kettõ egyszerre nem lehetséges, ésa szegény országokban szigorú születésszabá-

lyozás nélkül sohasem lesznek meg az emberiélethez méltó körülmények.

Európában valami különleges várt ránk.Kalu Rinpocse meghívatta magát, hogy egyIdõkerék-beavatást adjon a hideg, svéd tél kellõsközepén. Az elõzõ beavatáson Párizsban elrom-lott a hangosítás, így csak a németek értettek

valamit, mert a hangom technikai segítségnélkül is jól érvényesült. Ekkor StockholmbanKalu Rinpocse ennek a tantrának a legmélyebb és legtitkosabb tanításaitadta át. Ez egy valódi beavatás volt, és amikor a rinpocse esténként befe- jezte, én válaszoltam a kérdésekre, és elmagyaráztam az embereknek,hogy milyen energiákat kaptak meg éppen.

1983 tavaszán fejlõdtek közép-európai a csoportok. Helmut ésSabine a hamburgi központból magukkal hozták a magas, vörös

hajú Editát. Õ is ott volt Berlinben, amikor kiürítettünk egy, aSzamje Ling irányítása alá tartozó centrumot, ahol elzárva tartották a

lp cu rp




Kagyüpa-központnak ajándékozott szobrokat. A Bécsben és Észak-Olaszországban tett látogatást követõen kétszer jártam CiprusonMaria Aliferivel, Görögország akkori leghíresebb színésznõjév-el, akinek háromhetente jelentkezõ tévé-show-ja sok érdeklõdõtszerzett nekünk. Bár egy csomó ember jött el, Ciprus gyengetáptalajnak bizonyult Buddha tanításai számára. Mint az késõbbMáltán is kiderült, a sokszor megszállt, kis, keresztény szigeteklakói szellemileg nem különöseb ben bátrak. Amikor feltûnt agyülekezetnek, hogy valami alapvetõen más dolgot tanítok, minta kereszténység, akkor többször is elhangzott a „Makarios” név,

és mindenki eltûnt. Makarios a sziget görögrészének korábbi érseke és politikai vezéregyé-nisége volt. Ha még Máriának, – akihez mind-annyian imádkoztak – sem sikerült visszatartaniaaz embereket, akkor Makariosnak bizony elégkegyetlen titkosrendõrsége lehetett.

Ciprus még mindig sokkos állapotban volt.

Naponta jöttek fekete ruhás, idõs asszonyok,és azt kérdezték, hogy a fiaik nincsenek-e élet-ben valahol egy török hadifogolytáborban.Akkoriban még kockákkal csináltam a mót, dea válasz sajnos mindig ugyanaz volt: „nem”.Az 1974-es háborúban ölték meg õket, amikor atörök hadsereg elfoglalta a sziget 40 százalékát.

Európában a sok új emberrel együtt egy kispénz is befolyt, és fõleg winterthuri barátainksegítettek sokat. Az európai hálózat megszilár-dult. A fejlõdés közepette egyre gyakrabban

jutottak el hozzánk Kalu Rinpocse üdvözletei, melyekben emlékeztetettminket arra, hogy hamarosan meg kell jelen nünk a nagy Rincsen-Terdzö-

beavatásokon, amelyeket nyáron ad majd Szonadában. Egy barátunkFranciaországból hozta el a Rinpocse szóbeli meghívását, és nem sok-

kal ezután egy távirat is érkezett Gyalcentõl, a titkárától. Így hát nemvolt mit tenni: a szomorú és egészségtelen India ismét hívott minket.

ku rp iõ õ




A szellemi kibontakozás érdekében hathónapot kellett végigülnünk a Kelet-Himalájában, a monszun évszak közepén.

Igazából ez nagy megtiszteltetésnekszámított. Kalu Rinpocse ez idõ alattmajdnem 2000 beavatást adott, amelye-ket Guru Rinpocse több mint ezerkét-száz éve hagyott hátra. Ez az ún. „Rin-csen-Terdzö”, a tibeti buddhizmus egyiklegnagyobb kincse.

Kalu Rinpocse egy, a munkánkhozmegfelelõ szobát biztosított számunkra,amely a beavatások helyszínéül szol-gáló szentély és a négy vonaltartó házaközött helyezkedett el a rinpocse nagykolostorának meghosszabbított részén.A beavatások elsõ osztályúan zajlottak volna, ha csak feleannyian jönnek

el. Tenga Rinpocse minden reggel 7 órakor a „lung”-okkal kezdte. Eza szövegek rituális felolvasása, amely lehetõvé teszi, hogy eljussunk azokbelsõ jelentéseihez. Ezzel egyidejûleg megkapjuk az engedélyt a medi-tációk használatára is. Amíg a nagy szentély termének egyik felében eztörtént, a másik oldalon egy függöny mögött Kalu Rinpocse készítetteelõ a délutáni munkát. Aztán egy órától körülbelül este hatig tartottak abeavatások. Mantrákat ismételtünk és áldással feltöltött tárgyakkal érin-

tettek meg minket. Kalu Rinpocse a 15. Karmapától kapta meg enneka sok Buddhának az erõterét, és most továbbadta ezeket.A Himalájában élõ buddhista népcsoportok 600-1000 tagja zsú-

folódott be naponta a helyiségbe. Az esõben való hosszas álldogálás éstolongás, az emberek orrát sem kímélte. Megpróbáltuk az európaiknakkijelölt, középsõ három sort azok számára szabadon hagyni, akik résztakartak venni a beavatásokon, vagy meditálni szerettek volna. A hely-beliek nyilvánvalóan csak az áldás miatt jöttek. Folyamatosan fecsegtek,

és hagyták hogy a gyerekeik bõgjenek, függetlenül attól mi történt a„színpadon”. A legszörnyûbb az a szag volt, ami akkor támadt, amikor

a u




hirtelen mind felálltak. Akik azt hitték, hogy a Himaláját csak magányosmegvalósítók lakják, valami újat tapasztaltak ezekben a hónapokban, bár az igazi jógik – akik szintén eljöttek – gyakran mély benyomást tettek

az emberre. Az áldás óriási volt.Mi nyugatiak megtanultuk értékel-ni iskolázottságunkat, és jó barátoklettünk. Öten közülünk megkaptáka teljes átadást, és velem volt háromkiló, barátainkat ábrázoló fénykép,így õk is részesültek minden áldás-

ban.A hat hónap alatt volt egy

háromhetes szünet, amit arrahasználtunk, hogy Tajvanra utaz-zunk. Azon a napon minden óramû

pontossággal zajlott: Hongkongban megkaptuk a tajvani vízumunkat,egy támogatónk pedig fizette a repülõjegyeket. Tajpej hatalmas, üres

repülõterén várt ránk a fordítónk. Mivel Hannah-t is magammal vit-tem, ezért Guru Han és felesége látott minket vendégül. A belvárosbanlaktak, egy elõkelõ, a hivatalnokok számára fenntartott sorházban. Mrs.Wong a helyi központból, csodálkozott azon, hogy ismét elmenekültinnen egy láma. Itt néhány kettészakadt csoportnak adtam tanításokat.

Már a legutóbbi látogatásomkor isnagyon örültem Guru Hannak, aki

egy ritka érett és kiegyensúlyozottkínai volt, és került minden politi kát.Legjobban az tetszett benne, ahogyan a felesége fejlõdését támogat-ta, és ahogy kiállt érte. A kínaikultúrában nagyon sok tehetséges nõõrül bele abba, hogy nem a férjük-kel élnek, hanem csak mellettük.

Mindketten teljesítik a társadalom ésa szerepminták által felállított elvárá-

eõõ íy

my b




sokat anélkül, hogy eközben egy igazi találkozás jönne létre köztük.Míg a férfiaknak kevesebb közelségre van szükségük, vagy munkaidõalatt ki tudják élni magukat, addig a nõk fokozatosan tönkremen-nek. Itt egy ölelés vagy egy kis, egymással megosztott bizalom csodáttehetne, de a nõket csak annak alapján ítélik meg, hogy mennyire tisztaaz otthonuk, és hogy a gyerekeiknek, elsõsorban a fiúknak, sikerül-eletenni a vizsgáikat. Fájdalmas volt ezt látni. Mint mindig, ekkor is annyira dolgoztam ez ellen a látásmód ellen, amennyire csaka kultúra megengedte. Kiálltam a nõk mellett, erõt öntöttem beléjük éskifejeztem irántuk való elismerésem.

A tajvaniak még emlékeztek áldásom erejére, és ezért állandóan jöt-tek. Széles körben tudtunk dolgozni, mert a tanítványok a legutóbbialkalom óta még nem nevezték ki magukat gurukká. Ez egyébkéntnagyon gyorsan megtörténik a kínaiaknál, és alapjaiban tesz tönkreminden együttmûködést. Minden fejlõdésnek vége szakad, amikor egytíz emberbõl álló csoport öt darab, kétfõs kiscsoportra esik szét, akikráadásul még veszekednek is egymással.

Karmapa képviselõiként ezúttal az egész szigetrõl érkezõ meghívá-soknak eleget kellett tennünk. Azzal az elképzeléssel jöttem ide, hogypár helyen a tanítások mélyére hatolok. Pontosan most lett volna ittaz ideje, hogy néhány világi tanítványnak – akiket erõs kapcsolat fûza vonalhoz – elismerést és bizalmatadjunk. Ilyeneket viszont egyáltalánnem találtunk.

Az élõ buddhizmusnak olyan em-berekre van szüksége, akik lelkesítenitudnak másokat, olyanokra, akik már a tanulás során is mernek tanítani.Semmi sem meggyõzõbb a tapasztaltés önálló embereknél. Õk sokkal erõ-sebben alakítanak minden nagy fejlõ-dést, mint a csupán iskolában képzett

tanítók, és ma is õk központjainkerõforrásai az egész világon. Tajvanon guu h f




a szellemiség terén kialakult jellegzetes fogyasztói beállítottság miattvalószínûleg több idõre lett volna szükség, hogy nagyobb számbantaláljunk ilyen tanítványokat. Az emberek azt választották, ami különösés idegen volt számukra: a szerzetesi ruhát és a tömjénfüstöt. Többségüknem vágyott a gyors fejlõdés forrására: a tanítókkal és a barátokkal, abelsõ és titkos szinteken történõ közeli együttmûködésre.

Így ahelyett, hogy tehetségkutatásra indul-tunk volna, Karmapát képviseltük. Ott töltöttnapjaink mégsem teltek unalmasan. Az egyikszentély Buddha-ereklyéi nagyon hasonlítot-

tak a mi fekete Karmapa-piruláinkra. A festõiNap- és Hold-tónál a sziget õslakosaitól köz-kedvelt vörös korallmalákat vettünk barátain-knak. Késõbb felavattam Tajvan elsõ GyémántÚt sztúpáját, ami a sziget északi csúcsánál áll,a tengerre nyíló gyönyörû kilátással. MivelSun I, az itteni legbizalmasabb emberünk,

valóban megérintett engem, még a szemé-lyesen Karmapától kapott ereklyék egy részét isodaadtam a sztúpához. Egyszerûen így éreztemhelyesnek. Amikor a daruval egymásra hely-eztük az utolsó kész betonelemeket, egy pil-lanatra mindenkiben tudatosodott, hogy mosttörténelmet csináltunk.

Az utolsó napokat Tajpejben néhány tévé-sztárnál töltöttük, akik úgy sürögtek-forogtakkörülöttünk, mint a kis tündérek. Beváltottukazt a pénzt is, amit kaptam. Bár a kínaiak csaka szerzeteseknek szoktak adományozni, ennekellenére naponta halomba gyûltek elõttem akis, piros borítékok. Bár nem rendelkeznek jógi átadással, azt azonban tudják, hogy az a

tanító – akinek barátnõi vannak – különlegeserõket fejleszt ki. Adományaik az Európábóla ó bfj




Indiáig tartó teljes utunk és az ottlétünk költségeit is fedezték. Sõt mégegy használt motort is tudtunk venni belõle a régi Passatunkba. Hamar híre ment ennek a nagyvonalúságnak, és amióta a tibeti kormány nemtekinti árulásnak a tajvani utazásokat, azóta egyre több rinpocsét hoz idea munkájukért kapott pénz. Mivel Hannah-val mi vezettük õket a sokpénz nyomára, már kínos számunkra, hogy ez nem mindig a legjobbstílusban történik.

Mire a beavatások újra elkezdõdtek,visszamentünk Szonadába. A hangulatazonban észrevehetõen sokat rom-

lott. Hannah, aki Dzsamgon Kong-trul Rinpocsével szinte minden napszövegeket fordított, észrevette, hogyvalami nagyon zavarja õt. Lassankénttudtuk csak meg, hogy mi volt ez: azamerikai Lea Terhune félretájékoztattaa három vonaltartót, akik emiatt eljárást

indítottak Künzig Shamarpa ellen azÚj-Delhiben található, Karmapa tulajdonát képezõ, Karmapa InternationalBuddhist Institute (KIBI) állítólagos átvétele miatt. Az eljárást természe-tesen be kellett szüntetniük, miután alaposan megvizsgálták a papírokat.A dolog azonban az elsõ – és egyben komoly – szakadást jelentettea vonalvezetõk szintjén. A félreértések tisztázása ellenére Akong TulkuRokpa Egyesülete még ma is aláíratja a támogatóival, hogy Künzig

Shamarpát meg kell fosztani jogaitól. Késõbb csak Dzsamgon KongtrulRinpocse kért bocsánatot.Ezenkívül nehézségek adódtak Ajang Tulkuval is, aki éppen egyik

rinpocsétól szaladt a másikig, hogy aláírásokat gyûjtsön azért, hogytöbbé ne Karmapa képviselje a kagyüpa-iskolákat. Így lángoltak fel újraa régi tibeti összetûzések.

Mint már említettem, mi Hannah-val mindig távol tartottukmagunkat a tibeti politikától. Ott, ahogy ezt mindenkinek mondtuk

„a semmi pénz, semmi szex” elve uralkodott. Évszázadokkal ezelõtta tibetiek a kínaiaktól lesték el ezt, és mi európaiak túl egyenesek

tí tjpjb




vagyunk ahhoz, hogy az õ feltételeik szerint vegyünk részt a játékban.A nyílt csatákban viszont sokkal jobbak vagyunk, amint az késõbba kommunista-Kína Karmapa-jelöltje esetében is kiderült.

Ajang viselkedése azonban már a mi felelõsségünk alá tartozó területetérintette, a germán-szláv Európát. Itt mi alapítottuk a központokat, ésmi vezettük be Ajang Tulkut is. Munkájának alapját mi fektettük le azál-tal, hogy mindenfelé dicsértük õt, sõt Hannah hónapokig vele is utazott.Ez kínos dolog volt éppen a beavatások közepén, amelyek által a tudat

sok szintje nyílik meg.Tulajdonképpen enélkül is volt

elég dolgunk. A barátainkkal ésa központokkal levelezés útján tar-tottuk a kapcsolatot, ami sok idõtigényelt. Európában Edita adtatovább az információkat. Õ volt a jobb kezem és már ekkor is a ham-burgi központban dolgozott, ma õ

is tanít. Munkájának hatására többnémet nyelvû könyvem vált sokkalolvashatóbbá. A beavatások egyreizgalmasabbak lettek és a „számlát”ott helyben akartuk rendezni: 100000 százszótagú tisztító mantrával.

Ehhez is idõ kell. Erre, ennyi erénytõl körülvéve, jött ez a kellemet-

len történet.Ellenfeleink gyorsan és pontosan dolgoztak. Ajang Tulku európaiképviselõje anélkül, hogy megemlítette volna, hogy egy másik átadás-nak dolgozik, meghívatta magát Karmapa központjaiba, és ott egymásután védelmezõ beavatásokat adott. A pokollal fenyegetõzve tapasztalat-lan embereket vett rá arra, hogy megígérjék, minden nap, órákig tartóés a vonaltól idegen pudzsákat fognak csinálni. Mivel az ember napontacsak korlátozott ideig tud gyakorolni, Ajang Tulku ezzel akadályozta

iskolánk meditációinak gyakorlását. Ez egy célzott kísérlet volt, hogymeggyengítse a központokat, melyek közül sok tényleg össze is zavaro-

új r t




dott. Végre egy igazi, nekem valófeladat! Méltóan Dharma-tábor-noki címemhez – ahogy Karmapaolyan sokszor nevezett – levélbenadtam ki az utasításokat, amelyekzsákutcába csalogatták az ellen-feleinket. Aztán pedig örültem,hogy Európában hamarosan újrateljesen a kezembe vehetem eztaz ügyet.

A beavatások vége felé ért min-ket az elmúlt hat hónap legnagyobbélménye. Rendszerint KaluRinpocse csak egy szabadnapotadott havonta – a Megszabadító napját. Akkor az ember minden dol-gát el tudta intézni Dardzselingben.

Ezúttal azonban teljes három napotkaptunk. Ez elég volt arra, hogy Rumtekbe utazzunk. Barátaink fényké-peit és a minden nap megáldott, védelmezõ zsinórok hegyeit vittemmagammal. Ezeknek még el kellett tölteniük egy éjszakát az általunkismert legerõsebb áldás forrásánál – Karmapa szíve elõtt.

Karmapa szíve ekkor már egy harminc centiméter magas aranybólés ezüstbõl készült sztúpában volt. A vonal ereklyéitõl körbevéve egy

üvegajtó mögé helyezték el, Fekete Koronája mellé. A hely erejénekellenére, egy súlyos influenza miatt alig bírtam ébren maradni. Abban azerõtérben, amelynek életünket szenteltük, állandóan csipkednem kellettmagamat az ott töltött órák alatt. De az áldást ez egyáltalán nem befolyá-solta: amikor a következõ reggel Gyalcab Rinpocsével és DzsamgonKongtrul Rinpocsével elmentünk onnan a dzsippel, a sztúpa Karmapaszívével még mindig elõttem lebegett a térben. Bárhová is mentem,és bármennyire is megindítóak voltak a további beavatások, soha nem

hagyott el engem. A láma szívének áldása a legvégsõ kagyüpa átadás.Túl minden szón és elképzelésen, ez az erõ nagyon gyors fejlõdést tesz

edita hamburgból




lehetõvé.Röviddel Künzig Shamarpa elutazá-

sa elõtt – aki ilyen körülmények közöttnem kaphatta meg a többiekkel együtta hátralevõ beavatásokat – DzsamgonKongtrul Rinpocsének az az ötlete támadt,hogy találni kellene valamilyen elnevezésta számomra. A politikai ellentétek kialaku-lása elõtt ez soha nem jött szóba. A lazahetvenes években elég volt annyi, hogy egy

Bonn környéki, problémás kastélyt kivévea Rajnától keletre minden központot énépítettem fel. Sokan már ettõl függetlenülis barátok voltak, és közösen hívtuk meg atanítókat, akiknek Hannah fordított. Mivela fejlõdés ellenére sem szálltunk el, éskínálatunk mindenki számára nyitott volt,

természetesen a szûklátókörû emberek ismegjelentek csoportjainkban. Õk aztánmegbotránkoztak autóvezetési és életstí-lusomon, sok barátnõmön, és fõleg azon,

hogy sosem hagyom el magam.Egy jól csengõ cím nemcsak politikailag erõsítené meg a mi

oldalunkat. Egyben hatásos elrettentés lenne a féltékeny, kicsinyes

emberek számára is, akik többnyire el vannak ragadtatva az ilyesmitõl.Ez a cím ezen kívül idõt spórolna meg rinpocséinknek is, mertmegvédené õket attól, hogy panaszkodásaikat végig kelljen hallgat-niuk. A legegyszerûbb az lett volna, ha a munkámnak megfelelõenegyszerûen lámának neveznek, ahogy ezt Karmapa tette. Azonbanakkoriban Kalu Rinpocse miatt ez mégsem volt lehetséges. Ebben azidõben ugyanis sok lámája közel állt ahhoz, hogy levesse a szerzetesiruhát, és velük szemben meg kellett tartania egy olyan eszközt, amivel

nyomást lehetett rájuk gyakorolni. Számára a láma az volt és az ismaradt, aki cölibátusban él, vagy legalábbis a külvilág felé ezt mutatja.

kp ípj




A nehézséget az okozta, hogy nem létezett tibeti kifejezés a munkámra.A tibeti buddhizmus ezer év óta elõször terjedt túl földrajzi határain éstalálkozott a világgal. Ami Nyugaton fejlõdésre késztette, azt mi hoztuklétre. Új találmány volt az egyes országok nemzeti nyelvén vezetettmeditáció, és az is újdonságnak számított, hogy megengedtem kiválasz-tott barátainknak – akik a tanítás során maguk is tanultak – hogy tanít-sanak. Egy ilyen, nem hierarchián, hanem barátságon és Karmapa irántimély odaadáson alapuló hálószerû aktivitás, korábban még nem létezett.Aztán Shamarpa megpróbálkozott a „kjorpön”, azaz „utazótanító” kife- jezéssel, ami viszont csupán a munka egy részét takarta. Csak egy késõi

estén, amikor a bhutáni anyakirálynõ dardzselingi rezidenciáján ültünk,talált rá Shamarpa arra az elnevezésre, amely magában foglalja a felelõs-séget, és egyben teret hagy egy szokatlan munkastílus számára. Szélesmosollyal ezt mondta: „Te leszel a mi Buddhista Mesterünk”.

Ennek nagy jelentõsége volt a jövõre nézve. Elismerésemmel azerõs és nagy élettapasztalattal rendelkezõ barátaink egy csapásra „házonbelülre” kerültek. A nyugati alapokon létrejött világi és jógi munkánkat,

ezzel a vonal egyik útjaként ismerték el. Fõleg az volt fontos, hogyMahamudra-tanítóvá neveztek ki. Ez felértékelte közös szintünket.Történelmi pillanat volt, amikor kezemben tartottam a dokumentumot,amelyen Künzig Shamarpa aláírása és Dzsamgon Kongtrul Rinpocsepecsétje állt. Most közelebb voltunk egymáshoz, mint ezelõtt bár-mikor.

A Szonadában töltött utolsó napok egyikén elültettük késõbbi

tibeti utazásaink magjait. Dzsamgon Kongtrul Rinpocse és Hannahmajdnem minden délután, a szünetben lefordítottak néhány jóslatotaz 5. Karmapától, Desin Segpától (1385-1415). Az egyik nap, amikor épp beléptem hozzájuk a terembe, nagyon izgalmas részhez érkez-tek. Elõször egy tibeti ember neve állt a jóslatban. Õ 1966-ban, Maokultúrális forradalma idején, beteges félelmében feltalált egy módszert,amivel a levegõbe röpítették Curpuban, a Karmapa tibeti székhelyénlévõ hatalmas réz Buddhát. Ezt az ötszintes szobrot a 2. Karmapa, a

híres Karma Paksi (1206-1283) építtette a kínai császár ajándékainaksegítségével. Azt, hogy hogyan zajlott le a rombolás, már elõzõleg hal-




lottuk Dzsamgon Kongtrul Rinpocsétõl. Mivel minden egyes korábbipróbálkozás során a dinamit kifelé robbant anélkül, hogy bármi kárttett volna a szoborban, ezért a tankák és más megáldott dolgok közéhelyezett dinamitrudakat berakták a szobor alá, így a réz Buddha egyhatalmas robbanással darabokra szóródott szét a völgy felett. Az elsõKarmapa, Düszum Tyenpa szíve kiesett a szobor közepébõl, de a tibet-iek gyorsan elrejtették. Egy kis része ma is a gaómban van.

A következõ jóslat úgy hangzott, hogy a 16. és a 17. Karmapa közötta kagyüpák helyzete az erõtlen, õszi méhekéhez lesz hasonló; az ellen-séges keleti barbárok gépei a levegõbe emelkednek, és Nyugatról jön

majd egy vad, napbarnított és szeplõs arcúvédelmezõ, hogy segítsen Curpu újjáépí-tésében. „Azt hiszem, ez én vagyok” – szaladt ki kissé szerénytelenül a számon.Dzsamgon Kongtrul Rinpocse bólin-tott, és ezt mondta: „Mi is azt hisszük”.Innentõl kezdve csak idõ kérdése volt,

hogy csoportjainkból negyven ember köveket és fát hordjon Tibetben. Csupánkésõbb, amikor néhány felkelés miatt azországot már többé nem lehetett szaba-don látogatni, ismertük meg a továbbirészleteket. Ez a védelmezõ alacsony – ami nem illik rám – a szeplõk az arcán

valójában szemölcsök, és az 1992-benmegjelent „Karmapa Papers” szerint a 15.Karmapa halála után, 1922-ben a Kelet-

Tibetben található Karma Gönben tevékenykedett.A beavatásokat egy hétig tartó, köszönetnyilvánító szertartások követ-

ték, amelyeken Kalu Rinpocse szívesen látott volna még bennünket.Valójában azt is szerette volna, ha ezután egy zarándokutat vezetünka tanítványainak, de én már egy óráig sem tudtam volna tovább nyu-

godtan ülni azután, hogy megadták az utolsó beavatást. Európa lángok-ban állt. Haza kellett jönnöm, és mindent újra kézbe vennem. Most

a 2. kp k P




Karmapa területét kellett biztosítani az áskálódások ellen, és meg kellettvédeni központjait és tanítványait. Mint nyugaton végzett munkájánakfelelõsei, ismét kénytelenek voltunk megfékezni néhány urat, akik meg-próbáltak szeleteket kivágni Karmapa tortájából. Így tehát teljes szívbõlköszönetet mondtunk Kalu Rinpocsének, aki elengedett minket.

Amikor a másik három vonaltartótól elbúcsúztunk, elvártunk volnanémi eligazítást az elõttünk álló nagytakarításhoz, mivel ez az õérdekükben is történik majd. Õk ellenben sajnálatukat fejezték ki, hogynyilvánosan nem foglalhatnak állást. Mi ezt gyenge dolognak tartot-tuk, és elmondtuk, hogy ez sok barátba és még több bizalomba fog

kerülni. Szitupa szerint, nem könnyû leváltani egy lámát, akit épp mostvezettünk be. Szitupa – akit az 1976-os ladakhbeli találkozásunk óta aligláttunk, és akire stílusa alapján rá sem lehetett ismerni – így fogalmaztameg erõtlen felhívását, a „német tanítványok” inkább hallgasssanakránk. A tibeti stílus tehát semmit sem változott, minden úgy maradt,ahogy a forró égövi országokban szokásos: az erõs egyedül küzd – és hanyer – mindenki õt dicséri.

Mikor leszálltunk Frankfurtban, Közép-Európa túl volt már néhányizgalmas órán. Ezt látható volt barátainkon is, akik a repülõtéren vár-tak és rögtön tájékoztattak minket a pletykák következményeirõl. Mielmagyaráztuk nekik a történet keleti részleteit és elmeséltük nekik,hogy milyen volt a Himalájában töltött hat hónapunk. Ezután csakmi ketten, Hannah és én utaztunk el a Bonn melletti kastélyba, ahola német egyesület tagjai vártak bennünket. Majdnem mind régi tanít-

ványok voltak, akikre egyszerûen számítottunk, annak ellenére, hogycsak ritkán találkoztunk és néha különös dolgokat hallottam róluk. Mintolyan gyakran az életben, most is elfelejtettem, hogy a hatalom és a fél-tékenység mennyire képes befolyásolni az embereket és csodálkozva lát-tam, hogy már eleve, minden lehetséges módon gyengítették vonalunkhelyzetét. Még ha az én egyszerû tudatom számára úgy is tûnt, hogy jobb az adminisztrációs munkát az unalmas emberekre hagyni, ezzelmég nem lett kiegyenlítve a számla. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy az ember

mások hasznára válhasson, mindenben, amit csinál elégedettnek kelllennie önmagával.




Elõször egy starnbergi pszichológus küldött szét egy rólam szóló,kevéssé hízelgõ levelet az összes központnak. Az egyesület elnöke és azintézetet vezetõ szerzetes egyaránt támogatták õt. Aztán a kastély lakóira jellemzõ ügyességgel Ajang Tulku tanítványait hívták meg megfi-gyelõnek, pont azokat, akik ezen a találkozón épp a megbeszélés tárgyátképezték volna. Hannah-val itt egy erõteljes, masszív bizalmatlansággalálltunk szembe, és tulajdonképpen ez a mi hibánk volt. Ki más tanítottanekik, hogy minden, ami tibeti, az egyben hibátlan is? Sajnos ezt a dol-got határozottan át kellett vágnunk. Karmapa kívánságai és az autópá-lyákon eltöltött tíz év nem hagyott számunkra más választást. Feltörtem

a szükséges mennyiségû tojást és megkaptuk a kívánt rántottát.Az elnökségi tagok, akik nem értették, hogy nem rólunk, hanem

a vonalról volt szó, végül felajánlották a lemondásukat, amit LámaDzsigmela a következõ adandó alkalommal el is fogadott. Azóta job-ban odafigyelünk, hogy milyen tanítók látogatják a központjainkat.Ezt követõen a német nyelvterületen egyedüliként levált rólunkaz említett kastély, Bréma és a régi müncheni csoport is, amelyek

azóta rengeteg nehéz embert vesznek le a vállunkról. Hamburg ésKöln sok tagot veszített a történet miatt, és sajnos sokan fordítottaknekünk hátat azok közül is, akik Ajang Tulku elsõ osztályú Tudatos

Halál kurzusán vettek részt. Mindent egybevéve olcsón megúsztuk adolgot. A Woodstock vezette amerikai központokban viszont – ame-lyek talán túlságosan is el voltak foglalva a Künzig Shamarpa ellenitámadásaikkal és elkerülték ezt a konfliktust – még ma is, rendszeres

idõközönként felmerül a vonalon belüli, tiszta átadás megtartásánakproblémája.Azokban a központokban, amelyek ezzel az üggyel perifériára juttat-

ták magukat, a fejlõdés helyett csak újabb és újabb pletykák születtek.Bár ezek elrontották néhány ember jókedvét, de nagyon szórakoztatóakis voltak. Semmi sem tart olyan frissen, mint néhány keserû ellenfél.Sokszor õk a legjobb tanítók.

1983 õszén tehát több okunk is volt rá, hogy Európában maradjunk,

mert sok mindent kellett még helyes vágányra terelni. Ekkor viszont már könnyebb volt a helyzetünk. Úgy tûnt, hogy tõlünk távozó emberekkel




együtt a „kezelésre szoruló eseteink” nagy részétõl is megszabadultunk.Ahogy kell, a buddhizmus az egész zûrzavar által is csak fejlõdött.

Karmapa tanítványai megtanulták, hogy nekik maguknak is állást kellfoglalniuk és vállalniuk kell a felelõsséget. Ezek után már nem várták elannyira, hogy más, idegen földrészekrõl jött emberek magyarázzák elnekik azt, ami az orruk elõtt történik. Így elkerültük a szektaszellemisé-get és azóta a Nyugat demokratikus és kritikus felfogását egyre jobbanösszekapcsoljuk a Gyémánt Út tudat természetérõl szóló látásmódjával.

Miután Karmapa „cége” ily módon megszabadult pár kiló túlsúlytólés 1984 elején újból alkalom nyílt arra, hogy átvegyük más világrészek

nyújtotta izgalmas lehetõségeket is, néhány barátunkkal együtt ismétNew Yorkban landoltunk. Hol is oszthatná meg jobban az ember atudatát tanítványaival, mint e nagy ország hosszú autóútjain. Az Atlanti-óceánon átívelõ szoros kapcsolatok gyümölcsözõnek ígérkeztek. Azamerikaiaknak erõs összetartásunkból kellett tanulniuk, nekünk pedig azõ rugalmasságukból. Mivel a két kultúra hasonlít egymásra, sok mindentazonnal át lehetett venni és megosztani egymással. 1991 óta, az új San

Franciscó-i központtal ez egyre jobban sikerül.Kentuckyban barátainknál, Bobnál és Melanie-nál töltöttük az

éjszakát, amikor egy velõtrázó sikolyra ébredtünk Editával. A szobábanMelanie állt, karjában hathetes kisbabájával, aki az éjszaka folyamán haltmeg. Bár a gyermek teste már teljesen kihûlt, mégis elvégeztem a tuda-tátvitelt. Mindenki elképedve nézte a szokatlan jelenséget, amint egyötven centiméter hosszú, sûrû hab jött ki a gyerek orrából.

Ezután az amerikai autók gyenge minõsége és régi karmikus kapc-solatok hátráltatták utunkat. A Kaliforniába vezetõ úton meg akartunkállni az ottani csoportoknál, de csak kevesen jöttek el az elõadásokra. AzÚj-Mexikó állambeli Santa Rosa közelében eltört az egyik autó tenge-lye. Valószínûleg túl sok ólmot kevertek az acélhoz, meggyorsítva ezzelaz alkatrész „halálát”. Az autót még épp be tudtuk tolni egy szervizbe,amely a magasfennsík közepén állt a szikrázó napsütésben. Amíg azon ahanyagságon csodálkoztam, hogy egy nagy, csõre töltött revolver hevert

a szerszámosláda közepén, eszembe jutott, hogy az országnak ebben arészében is vannak meditációs csoportjaink. Karmapa és Kalu Rinpocse




is jártak már itt. Mint olyan gyakran, noteszem most is megbízhatóbarátnak bizonyult és hamarosan már Láma Dordzse volt a telefonvonalmásik végén. Meghívott, hogy tanítsak Santa Fében, és mesélt egyAlbuquerque-ben mûködõ Karmapa-csoportról is, melyet a woodstockiKenpo Katar alapított. Addig egyébként is el kellett vontatni a kocsit.

A szél és az idõjárás formálta vörös hegyek és a sugárzóan kék églélegzetelállító látványt nyújtott. Bár hatalmas ugrásra volt szükség azott megszokott kemény „redneck”-öntudattól Buddha tanításainak psz-ichológiai szintjéig, Albuquerque-ben mégis kialakult az elsõ csoport.De sajnos az évek múlásával – és erre is csak az amerikaiak képesek –

áldozatul estek a marihuánának, ezzel egyidejûleg pedig nagyon szûk-látókörûek és keresztény-erkölcsûek lettek. Santa Fe tele volt „kevert-tudatú” emberekkel, akik már eleve mindent jobban tudtak, de az ottélõ Láma Dordzse nagyszerû volt. Taoszban viszont mindent örömte-linek éreztem. Itt lakott Norbert, aki az elsõ Kielben töltött napok ótaa barátunk. Jól menõ asztalosmûhelye volt, és a tágas fennsíkon építettmagának egy álomszép fekvésû kupolás házat, amit háromszög alakú

faburkolat és üvegtáblák borítottak. Az odavezetõ úton inkább csúszkál-tunk a havon, mintsem gurultunk. Minden izgalmas volt, és csillogóantiszta a farkasordító hidegben.

Az autó a tengelycsere ellenére újra lerobbant. Így inkább repülõvelutaztam tovább, mert elõadásokat kellett tartanom a nyugati parton.Barátaink késõbb jöttek utánam. San Diegóban Robin és gyermekeihoztak el a repülõtérrõl egy hatalmas fehér Cadillackel. Ismét sok régi

kapcsolatot erõsíthettem meg, és a dél-kaliforniaiak élvezték, hogy egyúj lökést kaptak a gyakorlásukhoz. Itt nagy zavarodottság és bizonyta-lanság uralkodott, és állandóan újabb és újabb, bizalmat aláásó pletykákkeringtek néhány szerzetesi ruhát viselõ tanítóról. A nyugati part biz-tosan a legalkalmasabb hely az olyan tanítóknak, akik a külsõ szabályokhelyett inkább saját belátásukat követik.

Az army street-i csoport San Franciscóban páratlan volt. Körülbelülharminc pár és család kibérelt egy már nem mûködõ, de még jó

állapotban lévõ gyárcsarnokot. Mindannyian közvetlenül egymás mel-lett laktak, mindenféle elválasztás nélkül, így éjjel-nappal kölcsönösen




osztozhattak egymás örömeiben. Egy erõs kisugárzású férfi – aki akkor már nem élt – néhány évvel korábban vezette rá õket erre az élet-formára. Tankönyvbe illõ esetnek számított. Egy olyan életstílus voltitt letûnõben, ami jó emberek odaadásából táplálkozott, azonban nemismert egy idõtlen látásmódot, és a tanító kisugárzásának elhalványu-lásával együtt maga is elhalványult. Itt érthetõvé vált, hogy miért nemsaját, megkedvelt elképzeléseinket kell átadnunk, hanem olyan módsz-ereket kell nyújtanunk az embereknek, melyek által megtapasztalhatjáksaját, idõtlen buddha-tulajdonságaikat.

Mount Shasta egy alvó vulkán fent, Kalifornia északi részén, amit az

indiánok és a hippik szent helyként tisztelnek. A hegy lábánál egy orosz jógi különleges tibeti mûkincseket gyûjtött össze. Ezek között van egytanka, amely Karmapa örömállapotát mutatja, egyesülésben GyémántDakinivel. Ez nagy ritkaság és az orosz jógitól ajándékba kapott errõlkészült képek sok központunkat díszítik világszerte.

Berkeleyben, San Francisco egyik sokszínû részében beérett egy régikarma, és egy darázsfészek kellõs közepén találtam magam. Az egyál-

talán nem szokatlan kiváltó ok gyorsan nagyhullámokat keltett. A vidám, dán származásúWendy, a berkeley-i Dharmadatu csoportbanaz „Ambassadeur” azaz a nagykövet pozíciójáttöltötte be. Meghívott, hogy tartsak egyelõadást, elõtte azonban nem kérte ki a boul-deri székhely véleményét, hanem Karmapa

és Künzig Shamarpa tanácsára, valamint asaját józan eszére hallgatott. Így elõadásomraösszehívta a „köznépet”. A jelenet megérin-tett. Túlsúlyos, öltönyös-nyakkendõs, vörösorrú testõröktõl körülvéve ott ült elõttempár száz ember, akik eltûrték, hogy folyama-tosan gyámkodjanak felettük. Sokan évekenát kevéssel is beérték: alkoholtól összezavart

tanítások, a Dharmadatu „seregéért”, „flot-tájáért” és „légierejéért” szervezett felvonu- kp p




lások vagy a japán bokornyírás tudománya messzemenõkig pótoltákszámukra a valódi képzést. Fõ gyakorlatuk abból állt, hogy kevés külsõirányítással egyszerûen csak ültek, miközben számolniuk kellett a medi-tációval eltöltött órákat, ami engedelmessé tette õket. Csak egy bizonyosóraszám után léphettek feljebb a mesterségesen kialakított ranglétrán.

Tibeti iskolázottságomnak megfelelõen néhányigen hízelgõ szó val kezdtem. Aztán az útról ésa célról szóló tanítások következtek, melyekre mindenkinek szükségevan. Az ezt követõ órákban valóban a hallgatókhoz fordultam, és elõ-adásomat a sokszor kihívó kérdésekre adott egyenes válaszokkal, egy

Karmapa-meditációval és áldással fejeztem be, amit az emberek szabá-lyosan magukba szívtak. Útban hazafelé Wendy és én igazán boldogok

voltunk. Teljesítettük Karmapaegyik kívánságát.

A következõ napokban marad-tam a már jól bevált módszernél.Amikor a szelíd viselkedésükrõl

könnyen felismerhetõ DharmadatuEgyesület tagjai megkérdeztek,hogy kövessenek-e, tanácsommindig ugyanaz volt: annál kellmaradniuk, amit már ismernek.Vezetõiknek a szexuális élet és azalkoholizmus területén mutatkozó

gyengeségeit is a lehetõ legjobbszínben tüntettem fel. Ennek ellenére megmutatkoztak a késõbbi vitárautaló elõjelek. Boulderben kezdték észrevenni a tanítványaikra gyako-rolt hatásomat, és Wendy barátja, az egyesület egyik oszlopos tagja, szin-tén nem volt elragadtatva ettõl. Az étteremben az utolsó estén, amikor búcsút vettünk Amerikától, érezhetõen forrongott valami.

Európában Hannah Beru Kjence Rinpocsének fordított. Nagyszerûvolt újra Hannah-val lenni. Mint mindig, most is fõ védelmezõje volt

rinpocséinknek, és elsõ rangúan mutatta be õket a Nyugat számára.Márciusban eljött hozzánk Koppenhágába Siwaldi, akit 1974-ben

tup tuu




Karmapa Korona szertartásán „csomagoltam össze”. Az óriás csak ennyitmondott: „Ole, épp most örököltem egy kis pénzt anyámtól. Mielõtthulla részegre iszom magam, legalább egy hasznos dolgot szeretnéktenni az életemben. Gyere el velem egy hétre Izlandra, és indítsd el otta tanításokat, én fizetem a repülõjegyedet”. Sikerült öt napra szabaddátennem magam, de ez az öt nap nagyon szokatlannak ígérkezett.

Miután leszálltunk Izlandon, az idõjárás szinte teljesen megbolondult.Egyébként ez gyakran elõfordul, amikor Karmapa és Fekete Kabát erõterétúj területre viszem. Az esõ, szél, hó, napsütés és jégesõ negyedóránként vál-tották egymást. Az északi istenek tudatták a véleményüket az ide érkezõ új,

legmagasabb tudatszinttel kapcsolatban, bár legfõbb istenük Wotan (Odin)már biztosan találkozott néhány Buddhával. Wotan, Mimer kútjánál azegyik szemével fizetett az idõtlen bölcsességért, ezért attól fogva hollói:Hugin és Mugin figyelték helyette a világot.

Mivel senkit sem ismertünk a szigeten, a legolcsóbb hotelbe költöz-tünk, a tengerészszállóba. A következõ napokban egy maroknyiembernek adtam tanításokat az egyetemen, és a város üzleteiben saját

magam ragasztottam ki elõadásom kézzel írott plakátjait, ami elég kül-önös érzés. Interjúkat adtam az újságoknak és mindenkinek, aki csaka legkisebb nyitottságot is mutatta a dolog iránt, de nem volt valamilenyûgözõ a helyzet. Ott fent északon a szellemi szint nem volt épp alegmagasabb.

Viszont átélhettem életem egyik legnagyobb természeti élményét.Néhány helybeli megmutatta nekem az „õ” Izlandjukat. Kemény ellen-

szélben egy kietlen jéghágóra küzdöttük fel magunkat. Szinte állni isalig lehetett, és a jégkristályok az arcunkba vágtak. Amikor a fennsíkmásik végére értünk, összevezettünk egy vulkánikus kénforrást egy jeges vízáramlással, és órákig feküdtünk benne, miközben arcunkba fújta hó. Fent a magasban egy sziklafalon hó nélküli felületek alakultak ki,amelyek pont úgy néztek ki, mint Karmapa arca. Lélegzetelállító élményvolt.

Egy másik természeti tapasztalatom egy bivalyerõs lány volt, akivel egy

diszkóban találkoztam. Mindenáron haza akart vinni. „Egészségesnek”nézett ki, és már fel is kapott a hátára. De mivel olyan részeg volt, hogy




másnap reggel úgysem ismert volna meg, inkább leléptem.Csak a legutolsó éjjel történt valami a teozófusoknál, ami igazán

Izland hasznára vált. Az emberek hajnali kettõig kérdeztek, és egy igazitalálkozás jött létre köztünk. Így, amikor az ötödik nap végén újra arepülõn ültünk, nem éreztük úgy, hogy csak tettünk egy feleslegeskört.

1984 tavasza a lehetõ legjobbat nyújtotta számunkra, amit csakismerek: idõt, melyet számtalan sok barátunkkal oszthattunk meg.Legtöbbjüknek sikerült megemészteni az „Ajang-ügyet”. Csak a régimüncheni csoport, mely a saját útját járta, akarta bebizonyítani a füg-

getlenségét. Meghívták hát Láma Pema Dordzsét, de aztán nem gon-doskodtak róla. Itt mellékelem a láma müncheniekhez intézett, udvarias,az ázsiai stílustól igencsak eltérõ búcsúszavait, amiket akkor mondott,amikor áttelepült Berlinbe: „Büszkék vagytok, mint a hattyúk, mind-egyikõtök megpróbálja másoknál magasabbra nyújtani a nyakát. Olyanokvagytok, mint a lócitrom, kívül sima, de belül rohadt. Egyébként is acsoport olyan, mint egy döglött tehén. Elég csak egyszer ránézni, hogy

az ember megállapíthassa, nincs benne semmi élet”. Az olyan centrum-munka, ami büszkeségen és ellenszenven alapul, nem vezet sehová. Csak

1986-ban jött létre Ulla és Detlev körül új ésfriss csoportunk, akik ma Münchenben Karmapátképviselik.

A Lengyelországban végzett munka majdnemhatártalan lehetõségeket kínált. Mivel az ország

olyan szegény, hogy a pénzéhes guruk semmitsem tudtak volna innen elvinni, a buddhizmuskínálta szinte az egyetlen lehetõséget. Ezáltal sokzavarodottság vált elkerülhetõvé. Akik szemb-eszálltak a kommunistákkal és a katolicizmus semmosta át az agyukat, azok sokszor a nyitottság ésérettség izgalmas keverékével rendelkeztek. Így alengyelek képesek befogadni a hasznos dolgokat,

és ezzel egyidejûleg a zavaró hatásokat is ki tud- ják szûrni. Legerõsebb tanítványaim közül egyly f




tucatnyi gondoskodik egyre jobban arról, hogy mindenegyértelmû maradjon.

Ha tíz napot vagyokLengyelországban, akkor kereken ötszáz ember veszmenedéket. Az elõadásokéveken át csak reggel hatkörül fejezõdtek be akkor,amikor már elaludtam azokon

az embereken, akiket éppáldottam. Aztán tizenegykor már mind újra ott álltak. Hihetetlen nyi-tottságuk mindent lehetõvé tesz és sokszor elõfordult, hogy száz bará-tunk kísért minket végig az országon. Régebben, amikor mi autóbaültünk, õk vonatra szálltak, és a következõ városban újra találkoztunk.Néhány éve már együtt szállunk fel a vonatra, mert nagyon sok autóttörnek fel. Az ország jó karmája 1986 óta egyre inkább megnyilvánul

a schwenningeni Beate és Manfred segítsége által. Õk sok nyugatikapcsolatot aktivizálnak, ami eddig több központ természetes fejlõ-dését tette lehetõvé. Azok a lengyelek, akik most Nyugaton élnek,gyakran rendelkeznek azzal a pozitív képességgel, hogy anélkül adnak,hogy elvárnának érte valamit. Ilyen tulajdonságokkal hamar fontosmunkaterületeket vesznek át központ életében. Jó példa erre Tomek,akit azon a napon hoztunk Dániába, amikor Gdanskban a rendõrség

már a lakása ajtaján kopogtatott.Sajnos egyre kevesebb idõnk jutott Skandinávia északi részére. Ezértmeghívtunk két érett, tibeti lámát Oslóba és Stockholmba. Azt mond-tuk nekik, hogy mivel nem szeretnénk zavarni klasszikus tanításaikat,ezért elnézést kérünk, de ezentúl ritkábban jövünk majd. A valóságbantúl nagyok voltak a távolságok, és egyszerûen túl kevés nyitott ember élt ott. Még akkor is, ha Hannah-val valószínûleg ismét északi géneketkeresünk majd következõ újraszületésünk számára, a munka állandóan

Európa közepébe húz minket.Az Alpoktól délre csökken a szellemi rugalmasság. A katoli-

Bu kj rp lyb




kus és ortodox Dél-Európa kevés táptalajt nyújt a fejlõdés számára.Az emberek vagy túlságosan egysíkúak vagy babonásak, vagy mindentegyszerre akarnak. Ahogy az egész világon, itt is a közép-európaiaksegítik a fejlõdést.

Egy szép tavaszi napon Alex hívott fel Bécsbõl. Õ 1976 ótaközeli barátom és tanítványom. Amikor Athénben felépítettünkegy központot, az apja épp kereskedelmi tanácsadóként dolgozottott. Bécsben akkoriban az összes buddhista csoportnak ugyanabbana házban voltak a termei. Tehát mindenki tudta, hogy mit csinál amásik. Alex szinte a plafonon volt, amikor elmesélte a történteket.

A boulderi Dharmadatu egy körözõlevelet küldött rólam a csoport- jainak. Mellékeltek hozzá egy rólam készült, egyébként elég jól sikerültfarmeringes fotót, azzal az utasítással, hogy mindenhova ki kell függesz-teni, és nem szabad levenni. Amit a „régensük” ebben leírt, azt nemlehetett félvállról venni.

Egyéb „hízelgõ” dolgok mellett azt állította, hogy „rudra” vagyok,ami a buddhizmusban valami abszolút gonosz fogalmához áll a leg-

közelebb. Szerinte ezenkívül humorom sincs, és mind a Buddhák,mind pedig Karmapa kívánságai ellen dolgozom. Természetesena dharmadatusoknak meg volt az okuk arra, hogy haragudjanak. Midánok egyszerûen nem tudjuk komolyan venni a mesterségesen felfújtdolgokat. Nem tudtuk kihagyni a vicceket, amikor ál- vagy önmagáttúl fontosnak tartó szellemiséggel találkozunk. De nem voltam ellensé-ges. Abban a néhány esetben, amikor rám támadtak, teljesen udvariasan

viselkedtem, még ha ez nem is vált a hasznukra. Amikor például1980 körül Trungpa Tulku egyik képviselõjét megpróbálták elismerttanítóként bevezetni Európában, elfelejtették, hogy a mi oldalunkrólnem biztosították be magukat. Barátaink természetesen felhívtak min-ket, hogy mit is gondoljanak a szépen lepecsételt, hivatalos levélrõl, amita szervezet a képviselõjérõl küldött. A valóságnak megfelelõen csak eztválaszoltam: „Nem ismerem ezt az embert”. Ennyi elég is volt, hogytámadási kísérletük meghiúsuljon.

Tanítványaim nagyon mérgesek voltak. Száz erõs közép-európai,akik reggeli elõtt egyenként meg tudtak volna enni egy tucat „Vadzsra-




õrt”, legszívesebben repülõre ültek volna, hogy szétszedjék Bouldert.De Editának volt egy kevésbé költséges javaslata: jelentessük mega Berkeleyben tartott elõadásomat, ami támadásuk ürügyét szolgált-atta. Akkor az emberek majd maguk ítélhetik ezt meg. Így is tettünk,és a berkeley-i elõadás gyorsan meg is jelent a „Basic Dharma”(Alapvetõ tanítások) címû füzet formájában. Ez a kiadványunk az„Ahogy a dolgok vannak” címû könyv különbözõ nyelveken történõmegjelenéséig kapható volt központjainkban. Személy szerint én már akkoriban sem akartam további kapcsolatot fenntartani a Dharmada-tuval. Azzal, ahogyan eljártak, egyértelmûen bizonyították gyengesé-

güket. A kis kutyák ugatnak, a nagyoknak erre nincs szükségük. Mivelkorábban négy évig bokszoltam, ezért jó érzékkel fel tudom mérniaz emberek terhelhetõségét és határait. Valami erõsen visszatartotta további beavatkozástól, és így lett Ole egy bátor buddhista, aki nemáll bosszút.

Az Alpokban a szufik által vezetett kevert szellemiségû nyári táboroknéhány év alatt megmutatták, milyen eredményesek is tudnak lenni a

hosszabb kurzusok. Lehetõvé teszik, hogy az emberek találkozzanak, atanítók arcot kapjanak és pénzt hoznak a program szervezõinek. A régimüncheni csoport tagjai, akik az angliai Láma Csimével álltak kapcsolat-ban, most valami hasonlót akartak tetõ alá hozni Dél-Németországban.Meg is hirdettek két ismert tanítót anélkül, hogy megkapták volna hozzáa beleegyezésüket. Künzig Shamarpával egyáltalán nem is beszéltek. Ígyõ el sem jött, és Tenga Rinpocsét is csak mi tudtuk rávenni Hannah-val,

hogy halassza késõbbre nepáli teendõit. A Rinpocsének egyáltalán nemvolt ideje, és meg is ígérte, hogy elõtte még Rødbyben ad majd tanítá-sokat. Valójában részünkrõl inkább barátságos, mintsem hasznos dologvolt, hogy megmentettük ellenfeleink rendezvényét, de Hannah már csak ilyen kedves! Átugrottam megnézni a dolgot, de nem találtam sokértelmet ebben a felhajtásban. A nagy New Age és jóga kínálat mindentbhagwan-szerûvé és zavarossá tett, ráadásul még sokat is fecsegtek.

Ehelyett Edita, Sys és én ezeket a napokat egy Spanyolország déli

partjára tett villámutazásra használtuk. Egy kedves stuttgarti hölgyhívott meg minket Motrilba azzal az ígérettel, hogy ott gazdag emberek




várnak, akik a központjainkat akarják támogatni. Ahogy ez lenni




szokott, épp ezt az embertípust nem lehetett sehol fellelni, ezért inkábbmeglátogattuk az ottani gelugpa-központ barátságos tibeti tudósait. AMahamudráról tartott elõadásom alatt, szinte azt is hallani lehetett volna,ha leejtünk egy gombostût. Ilyesmit õk nem tanulnak. A gelugpákfõleg a „Nagy Út” filozófiáját tanulmányozzák, ami igen nagy szellemimegterhelést jelent.

A környék elsõ osztályú feltételekkel rendelkezett egy elvonulóközpont kialakításához, ezért erõs kívánságokat tettem, hogy létrejöjjönegy Karmapa-központ. Késõbbi barátaim, Pedro és Dorrit Gomezvalóban ebben az idõben vásárolták meg azt a Malaga közelében fekvõ

falut, amely most elvonulási helyként munkánk nyugati pillére. PedroGomez, spanyol barátom Hannah-val ésvelem Koppenhágában találkozott, amikor a feleségével, Dorisszal együtt menedéketvettek.

1984 õszén ismét összeállt minden feltételegy újabb világkörüli úthoz. Megegyeztünk,

hogy Nielsszel és száz barátunkkal januárbanKalkuttában találkozunk. Hatan elõször New Yorkba repültünk. Jó volt újra együtt lenniHannah-val. Most kellett bepótolnunk azt,amit az elõzõ télen elhalasztottunk, többekközött egy elõadást Albanyban. Ott egy med-vefogat kaptam ajándékba, és megismertük az

indiánok erdei szent helyeken tartott néhányrítusát. Valódi természetvallás, mely teli van jószándékkal, de nem megszabadító, sok tapasztalást mutat fel, de semmitsem magáról a tapasztalóról.

Ezúttal nem dolgoztam Barrynél. Idõközben már meg tudtam keresnia legszükségesebbre valót az elõadásokból, hiszen valódi feladatom azvolt, hogy kapcsolatot hozzak létre az emberek és Karmapa között.Két autóval „átszántottunk” a hótömegen nyugatra, és elõször láttuk a

Flagstafftól délre fekvõ szép Sidona-völgyet. Új élmény volt számunkraaz arizonai sivatagban élt indián törzsek szent helyeihez tett kirándulá-

a b bu




sunk is, ahol hatalmas, õsrégi kaktuszok alatt meditáltunk.San Diegótól északra, Del Marban lakott Van és Carolyn. Nélkülük

sokkal kevesebbet tehettem volna a Mexikó és Vancouver közötti terül-etért. Õk igazi otthont nyújtottak nekünk, mindegy mikor, hányan ésmennyire fáradtan érkeztünk meg hozzájuk. Minden alkalommal többezer kilométerre adták kölcsön autóikat. Az út innen a nyugati partmentén felfelé, néhány elõadással folytatódott.

San Franciscóban a teozófusoknál tanítottam. Vezetõjük Joe Miller egy fehér kecskeszakállas, klasszikus erõzseni volt. Idõnként, hirtelenismeretlen mantrákat kezdett el fennhagon ismételni. A San Franciscó-i

szellemi mozgalomból sokakat vitt magával a város botanikus kertjébentartott vasárnapi sétákra, és nagyon népszerû volt.

Az egyik elõadásomra eljött Carol, aki a következõ években többszinten is hatással volt munkánkra. Carol átélte a hatvanas évekLondonját, és bölcsészprofesszorként dolgozott. Kalifornia határán,Nevada Cityben elhatároztuk, hogy könyveimet angol nyelven PaulClemensnél, a Blue Delfin Kiadónál adjuk ki. Más európai nyelveken

már sok hasznos kiadványt jelentettünk meg. Carol feladata lett, hogya nyelvi stílusomon csiszoljon, és hogy addig ne engedjen el, amíga munka nincs készen. Még meglátogattuk filmes barátainkat LosAngelesben, mielõtt a gép Hawaiiba indult.

Elõször a legrégibb szigeten, Kauain tanítottam. Mauin, LámaTenzingnél, Hannah-nak és nekem nagyon erõs álmaink voltak Kar-mapával. Talán ez volt az a hely, ahova Karmapa tíz évvel korábban

akart minket küldeni. Oahun, ahol Hawaii szinte összes lakója él, port-landi barátnõmnél, Nancynél laktunk. Itt hagytam abba a tubákolást. Bár az „átadást” magától Karmapától kaptam, most végig szükség volt arra,hogy saját magam szabjak ennek korlátokat, mert az amerikaiakban min-dig felmerült a kérdés, hogy állandó jó kedvemet a vonal áldása – ahogyazt én állítottam – vagy pedig a dohány okozza. Ez nem mehetett ígytovább. Egyébként, ha valaki kétségbe vonná, hogy a nikotin függõvétesz, elég, ha megnézi a rákövetkezõ elõadásról készített videofelvételt:

két órán keresztül úgy tekergek, mint egy kígyó, és a kezeimet hol azekkor már üres mellényzsebembe, hol meg az arcomhoz teszem, ami




állandóan az újabb adagot várta. Az elõadás tiszta érthetõségén azonban,ez mégsem változtatott semmit.

Japánban, utazócsoportunk egyértelmûen túlságosan nagy volt ahhoz,hogy alkalmazkodni tudjon az ország kispolgári kereteihez. Már atokiói repülõtéren balul sült el minden. Mivel tengerészzsákjainknaknem volt elég hely a mexikói nagykövetség elegáns Toyotájában, ezértráültem a csomagtartó tetejére, ami az európai modelleknél egyáltalánnem okoz problémát. Ez azonban japán gyártmány volt, és azonnal beis horpadt. Amikor újra megpróbáltam visszahajlítani, csak rontottam ahelyzeten. Ezután csoportunk egyik tagja túlságosan feltûnõen csókoló-

zott egy helybeli hölggyel, egy másik megnem igazán értékelte azt a lehetõséget, hogymegtekintse a Régi Császári Palotát, ami ittnemzeti szenthelynek számít. Ehelyett inkábbvásárolni akart menni. Ezzel aztán ténylegbetelt a pohár. Szerencsére jutott idõm arra,hogy Yosiko édesanyját elõkészítsem a halálra,

így egy erõs kapcsolat jött létre közöttünk.Késõbb, amikor Cesar és Yosiko Mexikóbanlaktak, ahol nagyobb mozgástér nyílik azérzések kifejezésére, újra egymásra találtunk,és 1993 óta Marknak segítenek az új tokióiközpontban.

Japánnal ellentétben Korea friss volt. A

kelet-tibeti kampákon és néhány oroszországikalmükön kívül még egy mongoloid népcso-porttal sem találkoztam eddig, amely ennyireközvetlen lett volna. A kínaiaknál és a japá-noknál az ember csak ritkán tudja, mi rejtõzik a

szép, sima felszín alatt, a közép- és nyugat-tibetiek szintén nem túl õszin-ték, ami az arckifejezésüket illeti. Mind egymás közt, mind pedig országosszinten végnélküli játszmák folynak. Koreában ezzel szemben az emberek a

szemünkbe néztek, és kimutatták, amit éreztek, ez igazán felfrissítõ érzés.Nem akartunk egybõl eltûnni a fõvá rosban, Szöulban, így felültünk

a „ y” p Jpb




az éjszakai vonatra, és a part mentén Pusanba utaztunk. Eltöltöttünknéhány napot a város hatalmas kolostoraiban, amelyek egyébként inkábbnemzeti, mintsem buddhista jellegûek. A japánok – akik kellemetlenérzéssel fedezték fel itt saját kultúrájuk eredetét – évszázadokon át újraés újra felégették az óriási épületeket. A koreaiak, mindig mikor felszab-adult az országuk, azonnal újraépítették ezeket, a szép termekben, ennekellenére alig lehetett meditáló embereket látni.

Az ország világosan megmutatta, hogyan mûködik szellemi szintena kereslet-kínálat törvénye. Mi nyugatiak – miután a szenvedés leg-durvább formáit már eltávolítottuk, és elértük a szabadságot jelentõ

legfontosabb dolgokat – az önállósághoz és erõnk kibontakoztatásáhozvezetõ utat keressük. Ezzel szemben az olyan országokban, ahol nincsszabadság és nem élnek jól az emberek, ott szívesebben követnek külsõ,és érzelmekkel felruházott példaképeket. Megváltókra vágynak, akikértük szenvednek, istenek és próféták után áhítoznak, akik irányítják azéletüket.

Sokszor, fõleg a legelevenebb koreaiak voltak keresztények. Úgy

tûnt, hogy az ottani buddhizmusnak sikerült olyan élettõl elrugasz-kodottá, mesterkéltté, korszerûtlenné, megkövesedetté és „eliteske-dõvé” válnia, hogy sok, mások számára szabad kapacitással rendelkezõember egyszerûen feladta. Õk most a gyõzedelmes fehérek tanításaitkeresték. Mindenhol saját készítésû templomocskákat lehetett látni, ésitt, mint ahogy Japánban is, buddhizmusuk túlságosan követelõdzõvé,keménnyé és férfiassá vált, a kereszténység pedig az elnyomott, nõi

oldalt képviselte. Az újonnan érkezett tanítás megengedte nekik, hogygyengék legyenek – többségük már eleve az is volt – megbocsátástnyújtott, ezáltal lehetõvé tette számukra az egyszerû újrakezdés érzését,zavaró, régi terhek nélkül. Az, hogy már Buddhák vagyunk – akiknekcsak a bennük rejlõ fényt kell megtalálniuk – nem egyértelmû, ha azember napi húsz órát dolgozik, elnyomás alatt él, tizenöt gyereket kelletessen, és teljesen iskolázatlan. Ilyen esetben az embernek elsõsorbanvalami kézzelfogható dologra van szüksége.

Az utcai piacokon vásároltunk az ország olcsó, de szépen kidolgo-zott termékeibõl, többnyire válltáskákat vettünk otthoni barátainknak.




Eldönthettük, hogy melyik hamis márkanevet nyomtassák az árukra, ésmi a „Hang ten”-t választottuk. A nehéz bõrdzsekik csak pár dollárbakerültek. A hotelekben a hagyományos fûtési rendszer mûködött, ameleg levegõt a padlóban futó csövekbe vezették, ezért éjjel a testnekaz a része melegedett fel, ami alul volt. Az étel sokszor nyers és csípõsvolt, de a reggeli szójaleves, amit a járdán árultak, igazi élmény volt.Itt találkoztunk a hotelünk szobáiban zajló drámák, akkor már teljesenártatlan fõszereplõivel, akik, ki tudja miért, egész éjjel egyfolytábankiabáltak és csapkodták az ajtókat.

Dzsamgön Kongtrul Rinpocse ekkor már Tajvanon volt, és jó érzés-

sel töltött el, hogy a repülõbõl kiszállva közvetlenül az egyik beavatásáraérkezhettünk meg. Neki is izgalmas mondanivalója volt, és ebédidõ-ben, amikor világméretû fejlõdésünkrõl beszéltünk, Rumtek nevébenmegköszönte, hogy az Ajang Tulkuval kapcsolatos ügyet ilyen gyorsanelrendeztük Európa számára.

Ekkor messzirõl került engem sok kínai – apácák és világi gyako-rlók egyaránt. Fõleg azok nem tudtak ellenállni a kísértésnek, akik a

legnyomatékosabban ígérték meg nekem, hogy együttmûködnek, ésigazi kínálatot nyújtanak a keresõknek, ehelyett azt kezdték el játszani,hogy õk a guruk. Ez szétforgácsolja a csoportokat. Iskolázatlanságuk,hiányos élettapasztaluk és saját bizonytalanságuk miatt túlságosan szemé-lyesre véve a dolgokat, követõiknek inkább ártottak, mint használtak.A rossz lelkiismeret rémisztette el õket, ha megláttak; csak Kunga Aniés Guru Han õrizték meg jó stílusukat. Guru Han combnyaktöréssel

kórházban feküdt, és egy kínai múmia idõtlen nyugalmával tûrte, hogymegborotválják. Neki is volt mit megemésztenie: tanítványainak feleazonnal elhagyta, ahogy baleset érte. Õk most már egy olyan tanítótakartak követni, akiben több a „csi”.

Mindent egybevetve Tajvan kellemetlen élmény volt, ezért elha-tároztam, hogy a jövõben kevesebbet dolgozom itt. Az együttérzés ésaz odaadás nélkülözhetetlen a Gyémánt Úton, de a megtört kapcsolatoktönkretesznek minden fejlõdést. Mivel kevés az idõm, inkább azokkal

kell töltenem, akik tanulni akarnak valamit, hogy mások javára válhas-sanak – a nyugati világban élõ tanítványaimmal és barátaimmal.




Hongkongban is abból állt a munkánk, hogy összetartsuk azembereket. Itt az egyéni interjúk fontosabbak voltak, mint a tanítá-sok, ami nem jó jel. Amikor meghívtak minket valahova vacsorázni,többször is át kellett mennünk egy másik étterembe. A színes halak-kal teli, hatalmas akváriumok itt ugyanis nem a díszítést szolgálták.A vendéglátók azt várták, hogy az ember kiválasszon egyet közülük, ami aztán nemsokáramegjelent az asztalán. Ez nem volt annyirarossz, mint késõbb a kutyák és patkányok Kínabelsõ, szárazföldi részén, de nekünk ez már így

is túl sok volt. Szerencsére mindig találtunk aközelben olyan helyeket, ahol sülteket vagytofut adtak, és vendéglátóink zokszó nélkülkövettek minket.

Bangkok, India elõtti utolsó állomásunk, ful-lasztó volt. Megnéztük a legfontosabb szentély-eket, és csodálkozva figyeltük, amint hirtelen a

legmélyebb odaadás volt kivehetõ az emberekhangjában, amikor arról beszéltem, mennyiaranyat tartalmaznak a szobrok. Az országnakbiztosan származott elõnye Buddha tanításaiból,de azt a mély odaadást, amit a mi tibetieinktõlismertünk, nem találtuk meg bennük. Az egészinkább a „valamit-valamiért” elvén mûködött,

ami egyébként az egész világon megszokott dolog. Egyszerûen mindenmegvehetõ volt.Repülõnk 1985. január 1-jén szállt le Kalkuttában. Szokás szerint a

repülõtéren az étterem elõtti szõnyegeken aludtunk, mert a közeli szál-lodák drágák és idegölõek voltak. Kalkuttában találkoztunk Beru KjenceRinpocsével. Õsszel Hannah fordított neki, és most sokáig beszélgettek.Aztán megérkezett száz barátunk, akik azonnal megbotránkoztak azindiai szegénység láttán. Néhány óra repülõtéri káosz után továbbrepül-

tünk a Kelet-Himalájába.Dardzseling hideg és tiszta volt. A hatóságok Delhiben ismét megne-

guu h




hezítették a szikkimi beutazást, amiért most otthon fizettünk meg nekik – tizenhét, papírok nélküli lengyelt csempésztünk át a határon. Miutánmegérkeztünk Rumtekbe, naponta többször kaptunk tanításokat. Ezigazi élmény volt! Még azok a tanítványok is, akik csak rövid idejeismertek bennünket, hamar észrevették, hogy a Cültrim-Namgyal csa-lád és Rumtek olyan, mintha az otthonunk lenne.

Ezután következett a klasszikus éjszakai buszutazás Katmanduba,ahol a Vadzsra Hotelben Beru Kjence Rinpocse minden nap a „Bodhi-szattvák viselkedését” tanította. Amikor a kurzust egy különösen bonyo-lult idézettel fejezte be, ami a nõk meditációra kifejtett rossz hatásáról

szólt, nagyon komoly arcot vágott. Uralkodnunk kellett magunkon,nehogy hangosan felnevessünk, mert tudtuk, hogy az esküvõje a követ-kezõ napra volt kitûzve. Ez egy furcsa szerelemnek számított a máskül-önben eléggé szabályozott ázsiai házassági piacon. Amikor a szépségeslány legelõször meglátta a gömbölyû rinpocsét, fogta magát és ellovagoltMusztáng derék hercegével. Rinpocse nem sokra rá, mégis talált egymásik, nemesi származású, nyugodtabb vérméksékletû hölgyet, aki biz-

tosítani tudta számára a kívánt utódokat.Ennél az útnál a tanításokon volt a hangsúly, míg az elõzõnél a

szent helyekre látogattunk el. Mivel a kultúra itt hanyatlóban van,ezért barátainknak meg kellett ismerniük a még fennmaradt részét.A Rajnától keletre fekvõ területekkel való egyre szorosabb kapcsolatokáltal tudásuk gyorsan elterjedt a központokban.

1985 tavaszán mutatkozott az elsõ fejlõdés Észak-Olaszországban. Bár

sokan a legnagyobb beteljesülést az ebédlõasztal mellett élték át, és atehetséges emberek több városban a temérdek marihuána és a „fehér por”hatására teljesen elnehezültek, mégis – elsõsor ban Bresciában – kialakultnéhány jó barátság. Néhány ember kitartása megható, és egészen a mainapig mûködtetünk egy vékony hálózatból álló kapcsolatrendszert ebben,a katolikusan sajnos erõsen sérült országban.

Svájcban – az országnak megfelelõen – folyamatosan és erõs alapokonfejlõdik a tanítás. Már pár évvel korábban, az ötszöri átköltözés után

alapítottunk egy központot Bernben, a Medve-gödör közelében.Õstehetségek jöttek és mentek, s ma a csoport Heidinél és Bennynél




meditál a háborúktól még soha le nem robolt óvárosban. Annemarie-nek köszönhetõen van egy csodaszép házunk Zürich szívében. Markus,Kasia és mások innen kiindulva dolgoznak szerte Európában. Hannah-val itt saját szobánk van.

Basel közelében egy másik nagy központ van kialakulóban. Mindannyi-an szorosan és gyümölcsözõen dolgoznak együtt a szomszédos délnémetközpontokkal. Mivel az ország szinte az összes tibeti láma kívánságlistájánaz elsõ helyen szerepel, ezért gya-koriak látogatásaik. Néha fontosvolt külön is odafigyelni arra,

hogy a lámák ne csupán néhányszép napot töltsenek ott, hanemtanítsanak is.

Mivel nem találtunk tibetitanítót, ezért 1985. június 1-15-eközött megtartottam az elsõnyári Alapgyakorlatok kurzusomat

Rodbyben. Száz ember jött el,fõleg németek és lengyelek, ésmivel nagyon jól sikerült, azóta évente egy tucat kurzust vezetek szertea világon, több-nyire azért, hogy a „Tudatos Halál”-t tanítsam. Carolépp ek-kor érkezett meg Kaliforniából, így megkezdõdhetett a „DieBuddhas vom Dach der Welt” (Buddhák a világ tetejérõl) címû könyvangol nyelvre fordítása, amely az „Entering the Dia mond Way” (Belépés

a Gyémánt Útra) címet kapta.Késõbb ugyanezen a forró nyáron, a Dalai Láma egy nagy Idõkerék-beavatást adott Svájcban, Rikon mellett. Tehát odaküldtük kagyü-seregeinket, elsõsorban azért, hogy Tibet ügyét segítsük, hiszen több-ségük már megkapta ezt a beavatást Kalu Rinpocsétõl vagy TengaRinpocsétõl. A beavatást sajnos alig lehetett követni, mert a fordítástúlságosan fennkölt volt. Még Carol, aki professzor volt egy amerikaiegyetemen, sem értette a felét se annak, amit a fordító az erõkörökrõl

mondott.A Dalai Láma ezt megelõzõen egy valóban erõteljes Guru Rinpocse-

Bu kj rp y bó




beavatást adott. A szertartás alattmajdnem elnézést kellett kérniea jelenlévõktõl, akik többnyire„az erényes” gelugpa-útatkövették, mert közülük csakkevesen értékelték a kultúrhõsGuru Rinpocsét, akinek olyansok társnõje volt.

Egy átutazott éjszaka utánKünzig Shamarpát fogadtuk a

párizsi repülõtéren. Innen együttutaztunk tovább VadzsradharaLingbe, Kalu Rinpocse egyiknormandiai elvonulási helyére.Audink a legnagyobb élvezettelfalta a kis utakat. A parasz-tházakon még ma is felismer-

hetõ a vikingek építési stílusa.Az emberek itt magasabbak, és

világosabb a bõrûk, mint az ország más területein.Shamarpa Bódhiszattva-ígéretet adott. Én az „egyáltalán semmi alko-

hol” fogadalmamat – amit 1971 óta megtartottam – „semmi mámorosállapot”-ra változtattam. Ettõl társasági életem kiszélesedését vártam, aminem következett be. Az öröm azon állapotai mellett, melyeket állandóan

tapasztalok, az alkohol amúgy is csak az ízlelés szintjén nyújt élvezetet.Kémiai hatása inkább kellemetlen, és fõleg tiszta idõpocsékolás. Ez azoka annak, hogy most ismét tartózkodom a fogyasztásától.

Északnyugat-Franciaországból Hannah és én a szeles partmentiúton utaztunk tovább, amit mindketten ismertünk már a szüleinkkelmegtett korábbi utazásainkból. Hannah Dordogne-ban maradt KünzigShamarpával, de nekem keletebbre volt dolgom. Münchenben húsz évután újra találkoztam régi barátnõmmel, Susannéval. Az „izgalmas vörös

hajú” hölgy (ld. a „Belépés a Gyémánt Útra” címû könyvben) mostnyitott volt a buddhista menedékre, és a viszontlátást egy dél-néme-

a ü u




tországi közös úttal ünnepeltükmeg. A bajor Füssenben TengaRinpocse kívánságára nekem kel-lett tartanom az esti elõadásokata nyári kempingben. Õ délelõttadott tanításokat, míg a délu-tán Láma Csiméé volt. TengaRinpocse mint mindig, most is aszeretet tengere volt, viszont aztmár nehezen állíthatnánk, hogy a

kurzus résztvevõi az elkövetkezõhetekben a szelíd buddhista erényeket gyakorolták volna. Láma Csimeés az én tanítványaim egyre jobban fújtak egymásra. Egyszerûen túlkülönbözõek voltak. Semmi sem kötötte össze a korábbi bajkeverõbarátaimat Csime bhagwanjaival és virággyermekeivel. Ráadásul azvolt a véleményem, hogy Láma Csime felhígította Karmapa munkáját,õ meg úgy találta, hogy mogorva vagyok és még humorom nincs. A

kurzus megszervezése a régi müncheni csoport dolga volt, akik mégmindig meghívták Ajang Tulku képviselõjét. Így nem nehéz elképzelni,milyen tisztulásokon mentek itt keresztül a szent világot keresõ németbuddhisták, akiknek – a rózsaszín szellemi felhõkbõl hirtelen lezuhanva – el kellett dönteniük, hogy valójában miben akarnak bízni.

Elhoztam Hannah-t Dordogne-ból, ahol felváltva vagy fordítottvagy a franciáknak magyarázta az dharma-tábornoki munkám lényegét.

Karmapa nagyon gyakran használta ezt a megnevezést, mivel pontosanez volt az, amit elvárt tõlem. Ki más végezne ilyen gyorsan az egokkal,amelyek elzárták a fejlõdés útját?

Amszterdamban indulásra készen állt Hannah repülõjegye. Már vár-ták Malajziában, mert tõle függött Gyalcab Rinpocse programja. Éppbeszálltam az autóba, amikor gépe elrepült a parkoló felett. Alacsonyan,nehézkesen és hatalmas robajjal húzott el lassan a fejünk fölött, de tud-tam, hogy Hannah jó kezekben van. Fekete Kabát vele utazott.

1985 õszén Maia és Carl beköltöztek a koppenhágai központba.Rendet raktak, és véget vetettek néhány elégedetlenkedõ ember buta

ey p




fecsegésének. Amióta újra rendszeresen meditálnak, azóta fejlõdésnekindult minden, és ma egy kiváló csapat dolgozik Koppenhágában. Sõt1990 júniusában még a szomszéd villát is meg tudtuk vásárolni, amivelteljesítettük Karmapának egy még 1977-ben tett kívánságát. Ha Hannahés én nem vagyunk itt, akkor Catytól lehet érdeklõdni a dolgok aktuálisállásáról.

A következõ amerikai út elõtt Közép-Európában jól álltak a dolgok.Schwarzenbergben építkeztünk, és a dél-németországi csoportok érett-ségük és jó együttmûködésük által folyamatosan fejlõdtek. Ausztriábanekkor már négy központ mûködött, Lengyelország nagyon lelkes volt,

és Észak-Németországban Hamburg és Wuppertal hatására egy sor szomszédos központ jött létre. Frankfurt és Kassel ugyan még fehér foltok voltak a térképen, és idõrõl idõre meg kellett tisztítani néhányegészségtelen fejlõdési folyamatot, de minden Oslo és Brescia közötteltöltött nap igazi ajándéknak számított. Az élet és a tanítások olyanmódon gazdagították egymást, ami aztán az egész világon iskolát ter-emtett. Térképünk egyre gyûröttebb lett. A 200 lóerõs használt autókkal

és Sysszel, aki összeállította útitervemet, minden órát hatékonyabbantudtunk kihasználni, mint valaha. Soha nem volt még ennyi dolgunk,mint ebben a decemberben, mielõtt ismét Amerikába indultunk.

Maiának ez volt az elsõ útja ebbe a nagy országba. Fiatalos gondtalan-sággal – lévén, hogy egy jóléti államban, Dániában nõtt fel – egyszerûenkölcsönt vett fel a banktól. Grazból Maxi, Hamburgból pedig Deborah,Wolfgang és Burkhard tartottak velünk. Ulla és Gabi késõbb csatlakoz-

tak hozzánk.New Yorkban egy fontos találkozás jött létre: megismerkedtünkRolanddal, Maxi egyik közeli barátjával. Arca mélyen bevésõdöttemlékezetembe. Ahogy késõbb, a „Rolo”-üzletláncot szinte a semmibõlhozta létre, megmutatta, hogy él még az amerikai álom. Ma az új SanFrancisco-i központban lakik, és képes számtalan területen – többnyireészrevétlenül – kifejtenie pozitív hatását. Kép: Roland

New York már nagyon hideg volt. A Manhattan nyugati oldalán fekvõközpontban laktunk, egy kedélybeteg környéken. Az elkövetkezõ évek-ben ez lenne a legutolsó hely, ahol tanításokat tartanék. Minden egyes




látogatásomkor ugyanaz történt:már szinte fejen álltam, hogy egykis frissességet vigyek az emberek-be, de Buddha örömteli tanításaibólmégis azonnal „egyházat” csinál-tak, és nagyon nehézkessé váltak.Annak ellenére, hogy a csoporttagjai külön-külön rendben vol-tak, együtt mégis szörnyûek lettek,minden bizonnyal a Dharmadhatu

befolyása miatt. Itt akkor egy igazikihágást kellett elkövetnem.

A tanításhoz – mint mindig – egy olyan helyre volt szükségem,ahonnan a legtöbb embert láthattam. Így leültem az egyetlen magasabbpárnára, amit nyilvánvalóan Kenpo Katar használt korábban. Egyébkénttrónról szoktam tanítani, és semmilyen tábla vagy szivárványfény nem

jelezte, hogy ezt a párnát nagy tisztelet övezi. Már nem emlékszem arraa borzongásra, ami átjárhatta az „igazhitûeket”, de az általános megdöb-benésre annál inkább. Az embereket ezért a szokásosnál is jobban kellett„húznom”, hogy többé-kevésbé jó érzéssel tudjam hazaengedni õket. Eztszívem legmélyérõl kívántam nekik, hiszen New York egy nehéz eset.Csak nagyon kevés nõ meri használni este a metrót, és félórába kerül azis, mire az ember talál egy parkolóhelyet – azt is többnyire csak a tilos-

ban. Itt aztán találkozhatsz csavargókkal, útonállókkal, szélhámosokkal,lecsúszottakkal, csirkefogókkal, drogosokkal, zsebesekkel, svindlerekkel,koldusokkal, kéregetõkkel, lumpokkal és az amerikai nagyváros egyébvonzó látványosságaival, mint például az „autós lövöldözéssel”, hogy azigazi bûntényeket már ne is említsem.

Az autókölcsönzõ cég ismét a megfelelõ kocsival állt elõ, egy nagydzsippel. Albuquerque-nél, az út kétharmadánál, megkértem Maxit,hadd vezessek egy darabon. Miközben épp arról beszélt, hogy nem

fáradt, és az elõzõ éjjel úgyis végig én vezettem, az utat hirtelen tükör-sima jég borította, és az autó stílusosan három villanyoszlop felé tartva

ú m




rohant az árokba. Csak jó testi kondíciónk mentette meg a helyzetet.Maxi még a megcsúszás pillanatában félrehúzódott, és a kormányhozengedett. Sikerült kikerülnöm a cölöpöket, átváltottam négykerék-meghajtásba, és hamarosan ismét az úton voltunk. Amikor nem sokkalkésõbb a tenger tiszta fényében felkelt a nap, megálltunk és visszaraktuka különbözõ dolgokat, amelyek szétszóródtak az utastérben. Az úttestolyan tükörsima volt, hogy a kocsiba kellett kapaszkodnunk.

Taosz hegylánca soha sem nyúj-tott nagyszerûbb látványt. Az erõsnapfényben a mély hó a szivárvány

minden színében csillogott, sõt szintemár narancssárga volt. Maxival fejen-ként 100 dollárt adtunk Norbertnek,hogy vegyen itt egy kis telket, ígyma egy több mint kétezer méter magasan fekvõ, 20x70 m-es sztyeppe-darab tulajdonosai vagyunk. Víz csak

2 km-re van, és ott is 800 méter mélységben. Mindketten széleskörûkapcsolatokat szeretnénk kialakítaniAmerikában, és idõvel egy elvonu-lási helyet is szeretnénk itt felépíteni,ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílikegy óriási fennsíkra és néhány indián

törzs szent hegyeire. Kép: A mi 20x70m-es földünk az USA-banPhoenixben már várt rám egy

csomag, az „Entering the DiamondWay” címû könyvem elsõ kiadása. Épp a legjobbkor jelent meg, s ígyaz utazás alatt többször is be tudtam mutatni a rádióban és a tévében.Most már az angol nyelvû országok is elsõ kézbõl kapcsolódhattak atanításokhoz és Karmapához.

Ez alkalommal Van és Carolyn adták kölcsön a Volkswagen-buszukat.Következõ úti célunk San Francisco volt. Gabi és Ulla repülõvel érkez-

r




tek, és az utolsó, izgalmas hetekben együtt utaztak velünk.Amerikában gyakran megtörténik, hogy ami még röviddel ezelõtt,

„trend” volt, az újra megváltozik. Azonban feladatunk minden egyesalkalommal az volt, hogy „guru-sérült” embereknek bizalmat ésútmutatást adjunk, ezúttal a San Francisco-öböl körzetében élõknek.Továbbutazásunk elõtt Maia hazarepült, mert hiányzott neki a kisfia, ésaz sem volt egyszerû számára, hogy annyi emberrel kellett megosztaniaengem. Az utolsó tíz nap alatt újabb könyvek kiadásáról állapodtunkmeg Paul Clemensszel, és meglátogattuk Mount Shastát, az egyik indiántörzs legszentebb hegyét. Furcsa, hogy a szent hegyek – ahogy a tibeti

Kailas is – a mi fogalmaink szerint egyáltalán nem is „hegyek”. Alapjuktehát nem szilárd kõzet, amelyen kiválóan lehetne hegyet mászni. Ezeksokszor csak magasabban fekvõ talajrészek, amelyek megmaradtak,miközben a környezetük lepusztult. Mount Shasta esetében ez egyhalom vulkáni hamu.

Karácsonykor Seattle-be utaztunk, a kanadai határ közelébe. Barátnõm,Ann, aki a Dharmadatu-levél óta minden tiszteletet megadott kapcso-

latunknak, jól volt. Szervezett egy elõadást a nagy szakja-központban,az egykori templomban, amelyet az ottlakó tibetiek „kereszteltek át”.Amerikai viszonylatban, mindkét estén jó csoportok jöttek össze, ame-lyeket szerencsére nem rettentett el egy, a tibeti szokásokat hûen õrzõnõ, aki újra és újra elmondta nekik, mit szabad és mit nem ebben ateremben. De a nagy nyitottság ellenére sem akarta senki felvállalni acsoportalapítással járó felelõsséget. Az érdeklõdõknek ezért csak a déleb-

bre fekvõ központjaink címét tudtuk megadni, és ajánlottunk nekiknéhány könyvet.Nagy élményt jelentett találkozni Dabsan Rinpocsével karácsony elsõ

reggelén. A családja és nyugati tanítványai körében megjelenõ erõs tes-tfelépítésû, öltönyös férfi erõtere kiegyensúlyozottnak tûnt. A kezét jódarabig a fejemen éreztem, és sokat meg akart tudni a munkánkról. Õtulajdonképpen Szakja Trinzin Rinpocse, a Szakja-iskola vonaltartója. Atibeti kormánynak már évekkel korábban sikerült más vonalak vezetõit

kicserélnie. A 90-es évek elején annak ellenére, hogy a vitatott tanítókelismerése mind a nyingmapák, mind a kagyüpák vonatkozásában már




szinte árverésszerûen történt, mégis gyakran fordultak elõ a történelem-ben a leváltások alkalmával ismétlõdõ esetek. Ha valami ehhez hasonlókitudódik, a hatóságok késõbb csak ennyit mondanak: elnézést, de mostmár túl késõ, hogy bármin is változtassunk. 2000-ben mégis sikerült a„csoda”: a 17. Karmapa 14 éves inkarnációjaként egy 21 éves fiatalem-bert ismertek el.

Los Angeles után felszállt a köd, amely a kanadai határ óta ezer kilo-méteren keresztül arra kényszerített, hogy szinte vakon vezessek. Afehér dombok földöntúli holdfényben ragyogtak, és egyszer csak min-den ok nélkül, elkezdtem az édesanyámról mesélni. Arról beszéltem,

milyen csodálatos és hogymég mindig kicsi Olénakhív. Késõbb Van és Carolynotthonában, már aludnikészültem, amikor Maiafelhívott Koppenhágából:„Édesanyádat ma délelõtt fél

tízkor elütötte egy teherautóLyngbyben. Épp most járt itta rendõrség. Õk közölték,hogy meghalt”. Elmeséltemég, hogy amikor ez tör-tént, szivárvány jelent meg a

nap körül, majd felragyogott az ég. Kép: Csodálatos szüleim

Egyszerre éreztem sokkot és megkönnyebbülést. Ez számunkra nagyveszteség volt, számára viszont nagy boldogság. Anyám 83 évet éltanélkül, hogy valaha is beteg lett volna. Ezenkívül erõs szálak fûztékKarmapához. Utolsó éveiben legfõbb kívánsága az volt, hogy ne legyenmások terhére. Mivel a halál egy szempillantás alatt talált rá, nem isszenvedett.

Felhívtam Hannah-t Tajvanon, aki épp egy fegyveres rablót kergetettki a házból, dán szidalmak kíséretében, ezzel is jól õrizve a családi stílust.

Mikor meghallotta, hogy édesanyám meghalt, azonnal haza akart repül-ni. De ez hátráltatta volna a rinpocse programját, amit nem akartunk.

a 20x70 - fü Usa-b




Hannah valójában mindig velem van, bárhol is legyek. San Diegóban egyeste az elõadás keretében az õ nevében emlékeztem meg édesanyámról.Annak ellenére, hogy a hangom gyakran elcsuklott – hiszen végtelenülszerettem õt – mégsem vesztettem el az elõadás fonalát. Van és Carolynmegvették a lekedvezõbb repülõjegyet, mialatt Koppenhágában Björnelõkészíttette a hamvasztást.

Kora reggel – körülbelül 68 órával édesanyám halála után – felé-bredtem koppenhágai szobámban. Amit átéltem, az nem álom volt:anyám ott állt mellettem, hozzám közel a jobb oldalamon, élet-nagyságban és minden részletében jól kivehetõen. Elõttünk Karmapa

hatalmas volt, mint egy ház, áttetszõ, aranybarna színû, és egy székenült. Mosolyogva dobált minket fekete piruláival, amelyek szivárván-nyá váltak, amint hozzánk értek. Az egyik nagy erõvel eltalálta a ballábamat. Ezalatt édesanyám úgy mozgott felfelé, mint egy búvár, akiigyekszik minden terhet ledobni magáról, majd eltûnt. Soha életembennem voltam még ilyen hálás. Minden Buddha tanításai szerint történt,minden részlet stimmelt. Tudata három nappal a halála után test nélkül

ébredt fel, és eljött hozzám. Itt találkozott Karmapa erõkörével, és ezegyenesen az õ Tisztaföldjére vezette. Ugyanez történt bátor édesapám-mal is, aki 1976-ban agyvérzésben halt meg. Sikerült a szájába tennemegy Karmapa-anyapirulát, amibõl akkor még volt. Késõbb mindigfényoszlopként jelent meg a meditációimban. Az azt követõ rumtekilátogatásomkor Karmapa egyszer csak megkérdezte: „Hol van mostédesapád?” Habozás nélkül azt feleltem: „A legmagasabb öröm tiszta

földjén”. Karmapa egy pillanatra felfelé nézett, majd azt mondta: „Ígyvan”. A határtalan öröm egy hulláma érintett meg ekkor is.Sokan eljöttek a temetésre, és Björnnel megígértük azt, amit éde-

sanyánk a legszívesebben hallott volna: az elfoglaltságaink ellenére töb-bet leszünk együtt a jövõben.

Maia gyorsan megszervezett pár elõadást a központban, a bécsi ésa grazi látogatások után röviddel, 1986 elején ismét Amerika nyugatipartjára utaztam. Ezalatt Gabi, Ulla és Deborah tartották ott a frontot.

Közben megterveztük az elsõ tibeti utat, majd továbbrepültem Hawaiiba,ahol Kiffer várt. Ez a kedves nõ mutatta meg nekem a természet eddig




számomra teljesen ismeretlen részeit. Mauin napfelkeltekor a világ leg-nagyobb vulkánkrátere hihetetlen színekben és formákban ragyogott.Kiffer elõkészített egy elõadást Big Islanden is. Ezen a szigeten is vanegy ezer méter széles és körülbelül háromszáz méter mély lyuk, telegõzölgõ, forró, mozgásban lévõ lávával. Évenként tör ki, és a hegyoldaltmegolvasztva magával sodorja a tengerbe, így növelve a szigetet. Aföld szurokfekete volt, és õsréginek tûnt. A kráter egész erejét Fekete

Kabátnak ajánlottam. Ennek élményemég ma is elevenen él bennem.

Az utolsó napon, amikor épp a leg-

nagyobb hullámokon akartam szörföz-ni, „lecsúsztam”. Amikor a fejemeta homokra tettem, furcsa roppanásthallottam a tarkóm felõl. Csak annyiidõm maradt volna, hogy bemenjek akórházba vagy elbúcsúzzak Kiffertõl.Így egyszerûen csak abban reményked-

hettem, hogy semmim sem tört el.Valószínûleg viking-örökségemnekköszönhetõ, hogy még egyben vagyok.

c ü



TITKOS UTAZÁS KELET-TIBETBEN245

Kalandos utunk Hongkongban kezdõdött, ahol Hannah és Kurtmár vártak rám. Egy német pár vendégeiként úgy éltünk, minta királyok. Barátaiknak és egy kínai csoportnak adtam tanításokat,

sajnos anélkül, hogy hosszabb távra össze tudtam volna õket hozni.Pedro és Ilse csak késõbb jöttek utánunk, míg Jatzeknek tovább kellett

repülnie Kínába, mert lengyel útlevele miatt a helybeliek nem akarták,hogy olyan kommunista országok állampolgárai legyenek a szigeten,akiknek jelenléte nem kívánatos.

Az utat elõkészítõ bevásárlásoknál megmutatkozott Pedro nagyszerûtudata. Megértette a pénz ürességtermészetét, és ennek megelelõenszabadon használta azt. Egy cápa kinézetû eladónál, a videokamera vásár-lásakor olyan alacsonyra alkudta le az árat, hogy az már szinte sértõ

volt. Késõbb ezzel a kamerával Tibetben negyvenórás, elbecsülhetetlenértékû anyagot készített. Ugyanennél az eladónál Pedro egy jó minõségû,kelet-német távcsövet is vett, mindössze 100 dollárért. Kurt is szakem-bernek számított ezen a téren. Egy Schwarzenberg környéki, alpinistasportüzletbõl hozott meleg ruhákat, amelyeknek az extrém hidegbenkellett helytállniuk. Szerencsére a csoport többi tagjának elszerelésétnem Hannah és az én takarékosságom határozta meg. Mivel meg akar-tam kímélni a drága holmikat, ezért azok az egész út során becsoma-

golva, hátizsákom legmélyén hevertek, miközben inkább kiselejtezettkatonaruháimat hordtam.

tizenkettedik fejezet

Titkos utazás

Kelet-Tibetben



mINdEN hATÁrON TúL246

Pedro elõrerepült, mert meg akarta találni Jatzeket, hogy segíthessenneki. Mi Hongkongban egy zajos motorcsónakba szálltunk, hogy azzal,amennyire csak lehet, Kína belsejébe jussunk. A olyón haladva kihúztuk„belsõ antennáinkat”, mert ogni akartuk annak az országnak a rezgéseit,melynek népe lerombolta a mi szeretett Tibetünket. Fontos volt tud-nunk, hogy milyenek ezek az emberek, és hogyan élnek.

A lerobbant gyárak, köztéri szemétdombok és tönkrement házak – amelyek enyhén szólva is „szeretetnélküliek”, szürkék és toldo-zott-oldozottak voltak – minden melegséget és örömet nélkülöztek.A különbség Hongkonghoz képest több volt, mint eltûnõ: ott

az emberek csak üldögéltek vagy lassan mozogtak, míg itt mindenutólépésben történt. A érak és a nõk egyaránt zöld vagy kék Mao-egyenruhát viseltek, és mi hamarosan megint „ikreknek” neveztük õketúgy, mint 1968-ban Nepálban. Szinte elképzelhetetlen, hogy egymil-liárd embernek ilyen hangyakarmája legyen.

A csónak egy angolok által épített városban, Kuangcsouban (Kantontartományban) kötött ki. Egyenesen egy szállodába vittek minket, ahol

a személyzet igyekezett házon belül tartani az idegeneket, nehogymegnézhessék a várost. Mi természetesen nem tettük meg nekik ezta szívességet.

A piacon és a városközpontban töltött pár óra tanulságos volt:az emberek csak bámultak, de egyikük sem mert kapcsolatba lépnivelünk. Az iskolában még mindig azt tanulták, hogy mi vagyunka „ehér ördögök”. Úgy tûnt, hogy minden szegényes, szürke, szûkre

szabott, és nélkülöz minden szabadságot. A nagy és szabad szocialistatestvériség nyilvánvalóan kudarcba ulladt. Bizonyossá vált, hogy az eli-degenedést, amitõl állítólag mi szenvedtünk a kapitalizmusban, itt nemszüntették meg.

A Kujlinba tartó busz, a Sárkányog-hegyeken haladt keresztül. Ezekúgy néztek ki, mint egy kínai mûvészeti iskola díszletei: magas, csúcsoshegyek meredtek az égbe, az alöld közepén. Még az apró ák is olyan-nak látszottak, mint a régi képeken. A hegyek a korábbi tengerenékrõl

lávaként nyomódtak el, majd megszilárdultak a vízben. A terület három-negyed millió évvel ezelõtt, az indiai öldkéreg Eurázsiához gyûrõdése




következtében kiemelkedett, és így keletkeztek a Sárkányogak.Kujlinban meglepõ módon pezsgett az élet. A város egy „gazdaságilag,élszabad” zónában terült el, ahol az embereknek megengedték, hogy egykicsit kizsákmányolják egymást, ami aztán ormában tartotta õket. Kev-esen hordtak egyenruhát, sõt többen még mosolyogtak is, és néhányukszinte már szexisnek számított. Sok helybeli szerette volna az ország pén-znemét valutára váltani, hogy megvehessék a devizaboltok által kínált jobb minõségû árukat.

Az állami tulajdonú buszokkal egy nap alatt értünk a következõvárosba. Az itt élõ emberek olyan ellenszenvesek voltak, mint az a

hideg, nyirkos pusztaság, ahol éltek. Sokak szerint ez az oka annak,hogy kevés utazó akar visszatérni ide. Biztosan szörnyû lehet ilyenemberek hatalma alatt élni. Egy ideig lökdösõdtem a tömegben, mertlátni akartam, hogy megkeseredett arcuk tud-e még keserûbbé válni.De aztán a továbbutazásra kellett gondolnunk, ami korántsem tûnttúl egyszerûnek. A kommunista Kínában évente csak egyszer adnakszabadságot, akkor is csak öt napot újévkor, januárban vagy ebruárban.

Ezért aztán mindenki ekkor utazik, eltéve, ha megkapják az ehhezszükséges engedélyeket.

Egy egyenruhás nõ, akinek láthatóan tetszett a „ehér ördög”kék szeme, állóhelyeket szerzett nekünk egy Csengduba tartóvonatra. Az ötmilliós város mindössze pár száz kilométerre ekszik Kelet-Tibet hegyeitõl. Az odavezetõ úton már-már túlzásnak tûnt, ahogya mezõgazdaság minden négyzetcentimétert hasznosított. Az éttermek

elõtti ketrecekben tartott kutyák és patkányok is ijesztõek voltak, mertezeket, az ember kis idõ múlva almával a szájukban láthatta viszont egytányéron. Sokszor szerettünk volna egy jó ogót, hogy kieszíthessüka ketreceket.

Csengtu óriási, szürke és sivár. A levegõ olyan, hogy Mexico Cityvagy Athén szanatóriumnak számítana ehhez képest. A kis szénkályhákmilliói a tüzelõanyagot csak élig égetik el, így szinte lehetetlenné teszika légzést, ezért a lakosság ele ehér maszkot visel a szája és az orra elõtt.

A város ezenkívül poros, barátságtalan és nyirkos semmiképp sem olyanhely, ahol szívesen idõzik az ember.




Amikor beléptünk a legnagyobb turistaszálló halljába, egy hatalmassárga kockaépületbe – ami elõtt 1989-ben a Tianmen-téri elkelésidején több száz embert megöltek – épp akkor jött le Pedro és Jatzeka lépcsõn. Õk egy gyorsabb utat választottak, és készítettek már pár otóta olyó mentén kicsit lejjebb található, épen maradt Buddha-szoborról.Sõt ismerték a külöldi valuták helyi árolyamát, és azt is tudták, holehetünk anélkül, hogy megbetegednénk. A hotel a maga éjszakánkéntikilencdolláros szobáival ilyen szegény országban egyértelmûen drágánakszámított, ezért egy olcsóbb ajánlat után kutatva elõször egy öld alattikávézóban kötöttünk ki. Ott legnagyobb meglepetésünkre valódi élet-

tel teli és modern emberekre leltünk. Már három, a kommunista Kíná-ban eltöltött nap után is tátva maradt a szánk, ha éber emberekkeltalálkoztunk.

Pár száz méterrel odébb állt az olcsóbb szálloda, aminek egyetlenhelyisége egy gõzürdõre hasonlított, mert eltört a melegvízcsõ. Az otteltöltött éjszaka, a bizonytalan eredetû étel a vonaton, és az elõzõ életem-ben összecsomagolt, sok kínai katona nyilvánvalóan már túl sok volt.

Hannah és én reggelente magas lázzal ébredtünk. Amikor eltámolyog-tunk az elegáns hotelbe, hogy elhozzuk száraz ruháinkat, Pedro azonnallátta, milyen állapotban vagyunk. Õ és Jatzek rendbe tették az ágyukat,és elhatározták, hogy a öldön alszanak. Kurtot, Ilsét és Burkhardotelõreküldtem az utolsó gépek egyikével, mielõtt a tibeti újév miattbezártak volna a boltok és a hivatalok. Mindent elõ kellett készíteniükLhászában, és nem akartam, hogy a mi hogylétünkkel oglalkozzanak.

Soha azelõtt nem voltunk ilyen rosszul. Ezt a tapasztalatot nem voltkönnyû áldásként és a tudat szabad játékaként megélni. Pedro és Jatzekmeghatóan viselkedett az alatt a tíz nap alatt, míg mi 40-41 okos lázzalés erõs ejájásokkal izzadtuk végig karmikus adósságainkat Kínában.A szórakozást a hongkongi, maszek kapitalista kung-u ilmek ésa magas láz okozta izgalmas álmok váltakozása biztosította. Odakinta kínaiak éjjel-nappal, megállás nélkül, kilószámra robbantott petárdák-kal szennyezték a levegõt. Hannah és én még idõben, az elsõ

lehetséges gép indulása elõtt, úgy döntöttünk, hogy inkább szeretnénkTibetben meghalni, mint Kínában. A Himalája olytatása Kelet-




Tibetben nagy ívet ír le észak elé. Pedro a repülõrõl ilmre vetteelsõ, tiltott elvételeinket a „Titkos utazás Kelet-Tibetben” címûvideoilmünkhöz. A kiutópálya egy barna kõsivatagban volt és az elsõtibetiek, akikkel találkoztunk, kicsik, kopottasak, de melegen öltözöttekvoltak. Háromszögletû, vörös és zöld, buddhista szimbólumok nélküli,tibeti újévi zászlókat lobogtattak, amelyekkel valószínûleg újra szabadondíszíthették házaikat. Amíg arra vártunk, hogy a buszsoõr megtegyenszáz métert és elvegyen minket a repülõnél, ismét éreztük, milyenegyhangúnak és értelmetlennek tûnhet a világ a kínaiaknak. A hordárokcsak akkor jöttek oda, amikor már veréssel enyegettük õket.

A Lhászába vezetõ kavicsos út egy olyó mentén haladt. Az út soráncsak egyszer álltunk meg pisilni, de a hely szörnyen bûzlött. Azontûnõdtem, vajon mit ehetnek ezek az emberek, hogy ilyen bûzt képe-sek kitermelni magukból. Néhány nap múlva megkaptam a választ: egyészaki völgyben termõ, rossz szagú zöldhagyma volt a tettes.

Lhásza sokkal kisebb, mint azt az ember gondolná. Mindössze néhányhivatali épületbõl, és pár közlekedési lámpával díszített széles utcából áll.

Ha az alacsony buszból – melynek ablakaiból egyáltalán nem is lehet el-elé nézni – kiszáll az ember, rögtön ott találja magát a hatalmas, ragyogóPotala, a Dalai Láma palotája alatt. Bármennyire lerombolt és szegényis Tibet, Kína után mégis a belsõ szabadság kincsesbányájának számít.Lhásza csak addig volt szép, amíg a kulturális örökségét hordozó óvárost1993-ban egyszerûen le nem rombolták a kínaiak. Így bosszulták mega világnak, hogy a 2000-es nyári olimpia rendezési jogát nem Peking

kapta meg.A „Boldogság utcában”, a Bernaksol Hotelben laktunk. Ez azonkevés tibeti szállók egyike, amely az idegenek számára nem számítotttiltott helynek, ezért állandóan zsúolásig tele volt, míg a legtöbb kínaihotel üresen tátongott. Mivel a nyugatiak nem beszélték a nyelvet,ezért csak ezen a módon tudták kiejezni politikai nézeteiket. Napmint nap hallottuk, amikor valaki az úti terveirõl beszélve azt mondta:„Tibetbe biztosan, de Kínába soha többé”. A kommunista kínaiak

valahogy nem tudtak bánni az emberekkel. Érzéseik a sértõdöttségés a éltékenységtõl vegyes káröröm-orgiák között mozogtak. Rend-




szeresen emlékeztettük magunkat a szabad világban élõ kínai dharma-barátainkra, remélve, hogy nem válunk túlzottan rasszistákká.

Amikor elõször sétáltunk Dzsokhangban, Lhásza városközpontjában, ésmegnéztük legontosabb szentélyeit, történt valami, ami annyira értékesvolt, hogy Pedro teljes negyven percet áldozott rá a videolmjébõl.A hatalmas, kerek építmény õbejáratánál tibetiek csoportosultak körém.Erõs testelépítésû, hosszúkás arcú emberek, hajukban vörös újévi sza-lagokkal: Kelet-Tibet kampa törzseinek harcosai. Valójában csak õk har-coltak a kínaiak ellen, és az országban egyedül õk számítottak igaziéraknak. Miközben teljesen magával ragadott a történés idõtlen ismerõs

érzése, a mindenhol jelen lévõ tiszta ény, a lassítottelvétel-szerûenleboruló és elajánlásokat tevõ emberek között – észrevettem, hogy egyközeli szinten is történik valami. Alaposan szemügyre vettek. De nemaz útlevelem és nem is a pénzem miatt – a rezgések egészen másokvoltak. Hirtelen az elõttem álló harcos, a ejét szinte belenyomta ahasamba, és én gondolkodás nélkül megáldottam õt. Erre aztán mindenkiodasereglett, és a következõ pár órában a Dzsokhang környékérõl még

ezrek próbáltak odajutni hozzám, hogy élig beteg állapotom ellenére ismegáldjam õket. Ahogy Nyugaton, itt is az ereklyékkel teli kis, kerek,ezüst dobozkát használtam, melyet maga Karmapa töltött meg errea célra. Minden további tibeti állomásnál ugyanez a jelenet ismétlõdöttmeg, a kínaiaknak pedig majd kiesett a szemük. Egy tibeti rinpocseígy nem sokáig maradt volna szabadlábon, de mihez kezdjenek

egy nyugatival?

Két héttel újév után 1986 ebruár- jának teliholdas éjszakája történelmetírt Tibetben. A elgyülemlett ener-giától már délután lüktetett a város,mialatt a kínaiak buszokkal és kato-nai jármûvekkel elzárták a város-központhoz vezetõ utakat. Egy-értelmû volt, hogy az esti szer-

tartáson csak a meghívott vendégek jelenhettek meg, így hát meghívtukA dalai Láa palotája, a Potala




magunkat. Huszonhat év után most rendezték meg az elsõ „MönlamCsenmo”-t, ami Nagy Imát jelent. Átugráltunk néhány dzsipen a katonákmellett anélkül, hogy eltartóztathattak volna minket. A rendõrségetpedig úgy tévesztettük meg, hogy azonnal szétszóródtunk a Dzsokhangmögötti, nyitott téren, és eltûntünk az épület elõtt álló pár száz kiválasztottközött. Vakító refektorényben, szerzetesek és világi gyakorlók egy cso-portja, nagy, ekete asztallapokaterõsített egy magas emelvényre,amelyre vajból készült, színe-sen díszített szimbólumokat

– Buddháknak szóló elajánlá-sokat – helyeztek. A helyzetegyszerre volt megható és kínos.Még akkor is, ha a kínaiakkamerái elõtt csak kevés érzelemkinyilvánítására nyílt lehetõség,legalább egy kis szabadságot

visszanyertek a tibetiek. A há-rom nagy gelugpa kolostor körülbelül kétszáz szerzetese énekelte egy-szerre az imákat. Régebben ez a szám 20 000 volt, most mégis úgyhatott a dolog, mintha sokkal többen lennének. Jelen volt a PancsenLáma is, de annak ellenére, hogy ekkor közvetlen közelrõl láthattuk,nem tudtunk róla egyértelmû véleményt alkotni. Egyelõl nagyon hason-lított Karmapára, máselõl viszont nem éreztem igazi erõteret körülötte,

ugyanakkor kínai parancsra jött el a szertartásra, ami sokat rontotta hitelén. Mindez talán a kínaiak azon szörnyû kínzásainak volt betudható,amiket átélt.

A tibetieket halálosan elszomorította a Pancsen Láma viselkedése,amit igazán meg tudtunk érteni. Amikor elõször láttuk õt, épp azta tanácsot adta a több ezer õs, összezsúolódott hallgatóságának, hogymosakodjanak sûrûbben, és ne lopjanak, mert sok turista jön majdaz országukba. Mindenki elszörnyedt, mert a láma túl szorosan mûködött

együtt az ország megszállóival. Erõs elháborodásukat elsõsorbanaz váltotta ki, hogy újból és újból dicsérte a kínaiakat. Bár a tibetiek

A dzsokang elõtt




szokásukhoz híven, az életükben történt minden jót a Dalai Lámánakköszönnek meg, mégis ha a Pancsen Láma a hatalom központjábólnem segített volna, hiszen idõközben Kína 13 alelnökének egyike lett,újdonsült szabadságukból biztos, hogy nem sok marad meg. A világelnyomott népei tragikus hõseiket mindig sokkal többre becsülték,mint azokat, akik inkább a taktikus megoldásokat választják, azérthogy népük élete elviselhetõbb legyen. Még magától a gondolattól islibabõrösek lettünk, hogy egy jövõbeni Karmapa-jelöltet egyszer ebbeaz árulószerepbe kényszeríthetnek majd, és ez volt az oka annak, hogyHannah-val 1992-ben beleolytunk a tibeti politikába. Pancsen Láma

1989 januárjában Sigacében, egy nappal a halála elõtt azonban kiejezésre juttatta valódi véleményét, mikor azt mondta, hogy a kínaiak lerom-bolták hazáját és tönkretették a népét. Izgalmas lesz látni ezek után,milyen színben tûntetik majd el a következõ években.Amint a Pancsen Láma kocsija elhajtott, a hadsereg megnyitottaa kordonokat. Ekkor megindult a öld: tibetiek ezrei másztak elõa buszok alól, sokan szakadt ruhában és olajosan. Nekinyomták

egymást a házalaknak, és a hatalmas tér pillanatok alatt zsúolásig meg-telt. Egyszerûen mindenki odaakart jutni. Sokan hónapokat uta-ztak azért, hogy részt vegyeneka „Nagy Imán”. Emberek jobbra-balra dõltek ki a sorból, amikor a körülöttük állók nyomása már

nem tudta egyenesen tartani õket;és biztos, hogy többen meg ishaltak. Felbõgött néhány sziréna,de senki sem oglalkozott a öldönekvõkkel, akik ekkor már remél-hetõen a Tisztaöld elé vezetõúton jártak. Pár nap elég arra, hogyaz ember megismerje Lhászát.

Az a hely, melyet tényleg megakartunk látogatni Curpu volt,A Lovo




a Karmapák székhelye. A õvárostól csak hetven kilométerre ekszikészaknyugaton, de kész cirkusz oda eljutni. Amikor a lehetetlen soõr másnaposan, többórás késéssel végre elõkerült, és sikerült valahogybeindítania a teherautót, csak annyi esze volt, hogy közvetlenül egykínai ellenõrzõ pont elõtt, elvegyen egy rakás ával megpakolt érit.A nyugatiaknak – az engedéllyel rendelkezõ csoportokon kívül – tilos utazniuk, ezért le kellett szállnunk a kocsiról. De leényképeztüka katonákat, és él órán át azzal enyegettük õket, hogy panasztteszünk ellenük. Ezért aztán már nem merték megbüntetni a soõrt,és visszaadták a papírjait is. Így tovább tudtunk utazni, de a hadsereg

még kétszer megállított minket, és néhány kilométert gyalogolnunk iskellett, hogy kikerüljünk egy ellenõrzõ pontot.

Negyven kilométer után, egy különösen csipkézett hegynél, letértünka kátrányozott õútról északra, Golmund elé. Egy köves ösvény vezetettle a völgybe, aminek a végén Curpu áll. Néhány kilométerrel a kolos-tor elõtt a soõr egyszer csak eladta. Stílusa reggel óta semmit sem javult, és most úgy találta, hogy az út túl jeges. Tehát továbbcipelhettük

a csomagjainkat, és a aanyagot késõbb jakokkal kellett utánunk hozni.Nem unatkoztunk. A telihold sugárzó ényében 4200 méter magasan jártunk, és egy kerékcserével együtt az utazás tizenkét órán át tartott.A vidék mágikusnak és valószerûtlennek tûnt. Nehéz csomagokkalmegpakolva botladoztunk leelé azon az ösvényen, amit vonalunk leg-ontosabb tanítói 1150 óta használtak. Egy utolsó magaslat után, lerom-bolt alak közé értünk, amelyek a

háború utáni szétbombázott Ham-burgra emlékeztettek.Egy nyomorúságos, új épületbejáratát egyetlen gázlámpa világí-totta meg. Bent egy tucat idõsebbláma várt minket egy csomó kérdés-sel. A campa és a tea után elvezettekbennünket a legjobb szobájukba,

ahol eddig csak Dzsamgon KongtrulRinpocse aludt. Amikor szóltam A Cupu ojai




Hannah-nak, hogy jöjjön velem, nagy szemeket meresztettek ésmegdöbbentek, amikor látták, hogy hálózsákjainkat összecipzároztuk.

Végül is szerzetesek voltak. Hogymegmentsük tudatuk nyugalmát,szétválasztottuk a hálózsákokat,és a matracokat is távol tettükegymástól. Ettõl láthatóan meg-könnyebbültek.Nehéz volt elaludni a ritkalevegõben. Ezenkívül a hely

óriási energiával rendelkezett.Olyan álmaim voltak, melyektöbb életet ogtak át. A hajnaliszürkületben, amikor hirtelenmegordultam, egy különlegesáldást kaptam: közvetlenül a Cur-pura vigyázó, Országvédel- mezõ

Sing Tyong kék-ekete kutyaar-cába néztem, aki Shamar-pánakés Tenga Rinpocsénak is nagyonontos.Miután elajándékoztunk egycsomó laminált ényképet Kar-mapáról, a vonal tanítóiról és

Fekete Kabátról, a teherautóvalvisszautaztunk Lhászába. Innenegy olyan utat terveztünk, amiehér embernek eddig még nemsikerült: egy egyhónapos túrát a

Karmapák szent helyeire, a tiltott Kelet-Tibetben.Éjélkor – majdnem teliholdkor – elszálltunk egy teherautóra,

amin már egy tucat kampa szorongott a csomagjaival együtt a nyitott

platón. Ezzel kezdetét vette titkos utazásunk. A kínai ellenõrzõ pontokéjjel üresek voltak, ezért egész éjszaka utaznunk kellett, és csak

A íes Szeető Szeek kép, aely agától jelent

eg egy sziklán Cupu közelében. Aiko leobolták

a váost, feliseetetlen lett, e aióta jjáépítették

a kolostot, ja látatóvá vált




reggel tudtunk megállni. Egy olyómederben, ahol a bokrok eltakartáka kocsit, az emberek árpalisztet és teát kevertek össze, ezt campánakhívják, amit aztán mi proteinporral és vitaminokkal dúsítottunk.Ez kötötte össze a rendelkezésre állót az egészségessel.

Meglepett a velünk utazó kampák udvariatlansága, de lassan megér-tettem az okát. Lhászában az újévi ünnepségek idején többször kihívtákszkanderozni a több mint két méter magas és bivalyerõs Burkhardot.Az udvarias óriást már akkor legyõzték, mielõtt egyáltalán észrevehettevolna, hogy elkezdõdött a küzdelem. Ilyesminek sohasem szabadmegtörténnie, mert az emberek egy csoport vagy nép összes tagját

az elsõ kontaktus alapján ítélik meg. Tehát rajtam állt, hogy megmentsema ehér emberek becsületét, ami ebbenaz esetben nem tûnt könnyû eladat-nak. Nem hívhattam ki a gyõztest csakúgy egy visszavágóra, hiszen mégiscsakláma vagyok. Pár nap múlva viszontadódott egy nagyszerû lehetõség: amikor

egy alkalommal épp gyakoroltak, ígyszóltam hozzájuk: „Ezt mi otthon méggyerekkorunkban játszottuk! Beszáll-hatok én is?” Gyorsan lenyomtamháromszor a legerõsebbet, s aztán csakennyit mondtam: „Igen, ez ténylegpont olyan. Milyen vicces!” Ettõl a

pillanattól kezdve többé nem kelletttolakodnunk, hogy helyhez jussunka platón. Most egy olyan szintenismertek el minket, amit szavak nélkülis értett mindenki. Utunk elsõhosszabb állomása Bovo vagy más névenBomi volt, egy nagyobb alu az észa-kkeleti Himalája és a Közép-Tibeti

ennsík határán. Itt találkoznak a Jura-korszak õsi dombjai a világ legmagas- Fekete Kabát egy Cupuoz közeli sziklán




abb és legiatalabb lánchegyeivel. A 60 millió éves korkülönbség nagyonszembetûnõ, és az ember hetekig, egy tisztán látható vonal menténutazik ezen a tájon.

Soõrünk azt színlelte, hogy lerobbant a motor, azért hogy a család- jánál tölthessen néhány napot. Minket is meghívott alubeli házába.Nagyszerû volt újra egy pajtában aludni. Ragyogó kilátás nyílt a völgynagy részére, miközben csendesen hullott a hó.

Felajánlottak nekünk egy helyet a házban, de a serpáknál és a tibet-ieknél minden sötét, savas és üstszagú. Csak egyetlen háznak volt kály-hája és kéménye. Hannah-val hosszú idõ óta elõször, újra volt idõnk

meditálni, sõt még a környéket is meg tudtuk nézni. Olyan volt ez, mintegy üdülés. Az emberek csak este jöttek, hogy áldást kapjanak.

A területet szinte teljesen lerombolták. A kínaiak nagy mennyiségû,tûlevelû át vágtak ki, de he-lyette nem ültettek újakat.A szanaszét ekvõ atörzsekgyakran akkorák voltak, hogy

nem lehetett átlátni elettük.A avágóknak nem voltak gé-peik, melyekkel kivághattákvolna a legalsó, legvastagabbrészeket, így ezek csak egy-szerûen ott maradtak, és kor-hadni kezdtek.

Az utazás során a teherautóállandó rázkódása volt a legkel-lemetlenebb. Ehhez most még a hideg is társult, ezért a legmelegebbholmikat odaadtuk Hannah-nak és Ilsének. Bhutántól keletre, ahol aHimalája egy kanyart téve északról délnek ordul, nem lehetett többéa békés 4000 méteres magasságban maradni. Már nem kerülhettük kia magas hágókat, ennek ellenére sohasem lankadt Pedro és Kurt jókedve.A Csamdo elõtti utolsó szorosnál valahányszor a soõr össze akart ros-

kadni a áradtságtól, Kurt leugrott a platóról, és elajánlotta neki, hogyátveszi a kormányt. Így újra és újra arra ösztönözte, hogy megtegyen

Az ebeek este jöttek, ogy álást kapjanak




még pár kilométert. Mindenképpen meg kellett akadályoznunk azt,hogy egy esetleges hóvihar miatt a szorosban rekedjünk, mert ez rend-szerint egy-két utazó halálát jelentette.

A teherautók egyébként a szegény országok dicstelen hõsei. AhogyIndia egy nap alatt összeomlana, ha eltûnne a Mercedes-licenccel gyártott„Tata”–teherautó, ugyanígy tartja mozgásban Kína közlekedését egytörténelmi konstrukció: egy négyhengeres, oldalventillátoros ben-zinmotor, melynek gyújtógyertyái a lapos hengerejen sorakoznak.A motort elõször az Opel Mûvek gyártotta 1934-ben, aztán a háborúbanellopták az oroszok, majd átvették a kínaiak. Ezek az állandóan túlzsúolt

teherautók mindenhová elviszik az embereket. Nappal azokat, akiknekvan engedélyük, éjjel pedig azokat, akiknek nincs. Tibetben a kínaiaka teherautókat õleg arra használják, hogy elszállítsák az országból lopottát. Az egész szakaszon csak egyetlen busszal találkoztunk, (és még ezsem vett el senkit). Ennek oka az volt, hogy nem lett volna hasznos, haaz emberek meglátogatják egymást, és megbeszélik mennyi mindennelelégedetlenek. Akkoriban csak a párt vezetõ elvtársai kaphattak enge-

délyt arra, hogy autóval járjanak, és úgy tûnt, õk nem igazán szeretika hegyeket.

Miután a kínaiak 1951 telén eloglalták az ország keleti és egybenlegizgalmasabb harmadát, Csamdót tették meg a ma agyonszabdalt Kelet-Tibet új õvárosává. Mikor reggelöt órakor megérkeztünk, gyorsan acsomagjaink mögé bújtunk a rendõrség

elõl. A hajnali ényben láthattuk azegykori bombatámadások nyomait.Csamdóból Karma Gönbe, vona-lunk második legontosabb meditációshelyére szerettünk volna továbbuta-zni, amit még Curpu elépítése elõttaz 1. Karmapa, Düszum Tyenpa (1110 – 1193) alapított. Fehér ember ezen a helyen eddig még nem járt.

Miközben egy arra alkalmas teherautó mögül terepszemlét tartottunk,eledezett minket a rendõrség. Azt akarták, hogy amilyen gyorsan csak

még egy lapos keékkel több




lehet, hagyjuk el a várost. Úti célként azt a helyet adtuk meg, ahonnanéppen jöttünk, mert a kínaiak mindig a legutolsó helyre küldik visszaaz embert. Mivel nagyon határozattak, és mégis barátságosak marad-tunk, így nyertünk egy napot. Tulajdonképpen a tibetiül is beszélõrendõrõnök, a simára vasalt Mao-egyenruha mögött, jó srácnak tûnt.

A következõ reggel gyorsan elmásztunk egy teherautóra. Egyrakomány teabála tetején, egy csodaszép völgyön keresztül utaztunk északi

irányba. Az út egy olyó menténkanyargott, és a soõr többször megállt, hogy egy botot szúrjon

le a öldbe. Így akarta ellenõrizni,hogy a talaj elbírja-e a teherautósúlyát. Gyakran voltunk olyanközel a olyóhoz, hogy csak pár száz méter szabadesés választottel tõle. Az út sokkal rosszabbállapotban volt, mint bármelyik

másik tõlünk nyugatabbra.A nyári hónapokban az erre járóteherautók ele lezuhan itt, de

mi Karmapa védelmének és a agyott talajnak köszönhetõen biztonságo-san átjutottunk.

A természet csupa öröm volt. Eddig elsõsorban Kurt tûnt nagyonlelkesnek, amikor a hegyek az otthoni Alpokra emlékeztették. De

Pedro még rajta is túltett, amikor rátalált, a spanyolországi Salamancaközelében töltött gyerekkorából jól ismert virágokra. Az út menténtalálható alvak lakóinak a teherautóról adtam áldást, és szétosztottam azutolsó „Csig Se Kün Dröl”–áldózsinórokat, amelyeket Tenga Rinpocseaz elõzõ õsszel adott Németországban a 9. Karmapa egyik ontos beav-atás-sorozata alkalmával.

Késõ délután véget ért a kavicsos út, és az éjszakát újra egy csûrbentöltöttük. Úgy volt, hogy a következõ reggel lovakat kapunk a továb-

butazáshoz, de meglepõen sokáig tartott, amíg elõvezették az enyémet.Ugyan nem értek a lovakhoz, de még én is láttam, hogy hiányzott

Ébeés egy ieg éjszaka után




róla a kengyel: úgy tartot-ták, a láma lovát vezetni kell,õ maga nem lovagolhat. Ezépp csak addig tartott, amíga következõ sarok után már senki sem láthatott minket.Ekkor a lovat vezetõ iúkapott egy áldást, és onnantólkezdve már magam lova-goltam, úgy ahogy voltam,

kengyel nélkül. Eltekintveattól, hogy az a részem,amin ültem, eléggé sajgott, jól ment a dolog. Hannah, Kurt, Pedro és én galoppban értük el a szál-lást, míg a többiek inkább nyugodtan baktattak elelé.

Karma Csü volt a Karmapák pihenõhelye a Karma Gönbe vezetõúton. Itt Karmapa erõs és üggetlen tanítványai laktak – olyan emberek,

amilyennek a tanítványokat látni szeretem. Az óriási, háromszög alakúolyómederben, melyet széles, szürke hegyek öveznek, õk irányítottáka kolostor újjáépítését. Találékonyan – a durva gerendákból és az ottanigránitkövekbõl – elhúztak egy épületet, mely úgy néz ki, mint egyszekérvár. Késõ éjjelig beszélgettünk,és meglepett minket tájékozottságuk.Tudták például, hogy több tanítónk

éppen hol tartózkodott a nagyvilág-ban, és hogy milyen általános célokatkövettek.Mivel meséltünk nekik a Nyugatszép autópályáiról, ezért Kurttal két,valóban gyors lovat kaptunk. Miutánbelovagoltuk õket, és Jatzeket megBurkhardot ledobta magáról a két

sutább ló, egy olyó mentén haladtunk tovább a teljesen érintetlentájon. Lóról áldást adni különös, de teljesen ismerõs érzés volt.

Kut egy lovat ustál

megékeztünk Kaa Gönbe




Kora délután érkeztünk meg, miután alovakat átvonszoltuk egy olyó jegén.Elõttünk állt Karma Gön részbenlerombolt aépületeivel.Az emberek sorokban álltak ésmár vártak minket, bár ma semértjük, hogy ez hogyan volt lehetséges.A kolostor õbejárata elõtt leborul-tunk, és bementünk. Csodálatos voltlátni a sok régi tankát és a kisebb szo-

brokat, melyeket meg tudtak menteniMao vörös hor dái elõl. Ezek ismét illõ

környezetben voltak, és újjáépítették a szentély központi Buddha-szob-rát is. Annál is inkább örültünk az emberek szorgalmának, mert KarmaGön – Curpu után – Karmapa második legontosabb helye volt.

Míg Curpu újjáépítése elsõsorban egy kis termetû ckónak voltköszönhetõ, akit érdekes metszõogai miatt – több oga nem is

volt – „hódnak” neveztem el, itt a munka három erõs érreépült. Olyan rezgéseik voltak, melyeketszinte kézzel is tapintani lehetett. Az otttöltött pár óra alatt elvittek minket a leg-ontosabb helyekre. A élhold ormájúszikla, melyet Gampopa – Milarepa tanít-ványa és az 1. Karmapa tanítója –

jósolt meg, kevésbé érintett meg minket,de egy élig lerombolt sztúpa, melyet a 2.Karmapa egyik oga köré építettek, szinteélõnek tûnt. A helyiek hozzáérintik aejüket, ha áj a oguk. Sok embert áldot-tam meg, és majdnem az összes megma-radt ajándékot átadtuk. A schwarzenbergi,laminált képek újra nagy örömet szerez-

tek, és ma Lhászától keletre otók ezreidíszítik az oltárokat. Karmapa, Künzig

Kaa Gön

A ó




Shamarpa, Vörös Bölcsesség és Fekete Kabát képei most gyakrabbanláthatók itt, mint a kínaiak bejövetele elõtti idõben. Vendéglátóinkcserébe az elsõ három Karmapa sapkájából, ingébõl és cipõibõl származódarabokat ajándékoztak nekünk. Két nappal késõbb akarták elavatniúj, nagy Buddha-szobrukat, ezért a többi ereklyétmár a szobor szívébe helyezték.A visszautat teliholdas éjszakán, egyhuzamban lova-golva szerettük volna megtenni. Egészen addig minden jól ment, amíg Karma Csüben be nem sötétedett.A holdat egyáltalán nem lehetett látni az égen.

Az emberek azt tanácsolták, hogy marad junk. Hall-gatnunk kellett volna a tapasztalt helybeliekre, mivelhúsz perccel késõbb koromsötét lett, és az a romantikuselképzelésünk, hogy a lovak éjjel is látnak, egyáltalánnem jött be. Tökéletes zûrzavar támadt. Hannah a rosszirányba haladó Kurtot követte leelé egy ösvényen, ésamikor leszállt a lóról, hogy könnyebben megordul-

hasson, a gebe egyszerûen elszaladt. Kurt lova mégennél is jobban megbolondult, továbbügetett leelé aszakadékba, elbukott, és ahogy esett, csak pár cen-timéteren múlott, hogy nem temette maga alá lovasát.A Karma Gönben tett legõbb kívánságom, hogy a munka soha nelegyen unalmas, nyilvánvalóan meghallgatásra talált. Védelmezõink erejéte drámák közepette is érezte mindenki, ezért egyikünk sem gondolt arra,

hogy valami baj történhet. Pár percre tõlünk az emberek már a házaikelõtt vártak ránk. Már biztosan hallottak mindenrõl, ami velünk történt éscsodálkoztak is rajta, de most áldást akartak, sõt szívesen kereskedtek volnavelünk. Miközben a tûz körül ültünk, és a 16. Karmapa meditációt tibetiültanítottam, elõkerültek az eltûnt lovak és a hátizsákok is. Csak olyandolgokat vesztettünk el az éjszaka sötétségében, amiket errõl a vidékrõlszereztünk: egy olajtartály bádogalából készült serpenyõt és egy szárított jaklábat, amibõl Pedro többször is ízletes sülteket varázsolt.

A következõ este nem érkezett meg a teaszállító teherautó, de amimég ennél is rosszabb volt, Kurt sem. Elõrement a leggyorsabb lóval,

Egy nagyon égi oltá




hogy egy kicsit szórakozzon. Tulajdonképpen már jóval elõttünk megkellett volna érkeznie. Az emberek idegesek voltak, de amikor a mómazt mondta, hogy jól van és nemsokára megjelenik majd, épp akkor utott be Kurt, verejtékezõ lova hátán. Eltévedt egy másik völgyben.

A tibetiek mindig ellelkesültek, amikor kézbe vettem meditációsszámlálómat, és csináltam egy mót. De a legtöbben valószínûlegnem tudták, hogy mi is történik ilyenkor. Azt gondolták ugyanis,hogy az ember ezzel meg tudja változtatni a dolgokat, amit a bölcsinkább a Buddhákra hagy. A mónál az a mély kívánság, hogy másokhasznára legyünk, elébreszti a tudat idõtlen belsõ tisztánlátásának

szintjét. Idõn és téren túl az ember egyszerûen „tudja”, hogy mikor,mi og történni a jövõben. Mint mindenmást a Gyémánt Úton, ezt a képességet is atanító adja át.A teherautó késése értékes idõt ajándékozottnekünk, amit meditációra és levélírásra ordí-tottunk. Meglátogattunk egy idõsödõ jógipárt,

akik életük hátralevõ részét elvonulásbanakarták tölteni. Ez megható volt, de egybenelelõtlen is, mert szinte teljesen iskolázatlanulkezdtek hozzá tervük megvalósításához. Sze-rencsére a kagyü szövegek könnyen érthetõek.Meg kellett küzdenünk azért, hogy a helyi-séget anélkül tudjuk elhagyni, hogy egyetlen

tulajdonukat is nekünk ajándékozzák.Végül jött egy üres teherautó. Mivel az úta völgy elénk esõ oldalán idõközben leom-lott, az utazás a olyó túloldalán olytatódott.A soõr ragaszkodott hozzá, hogy mi menjünk

át elõször az õsrégi hídon. Õ ezután teljes gázzal akart áthajtani rajta ateherautóval, mert kisebb sebességnél a híd egyszerûen beszakadt volnaaz ingadozó állványzat korhadt deszkái miatt.

Az utolsó heteket olyan területeken töltöttük, ahol a helybeliekmég soha elõtte nem láttak ehér embert. Megszabadító érzés volt,

A o, ai felébeszti a tuat belsõtisztánlátásának teészetét




hogy ennek ellenére az áldások alkalmával mennyire nincs megbennük az igény, hogy megbámuljanak minket. A tibetieknek ezena téren is jobb volt a stílusuk, mint a harmadik világ más lakóinak.A olyón túli aluban viszont nekünk nyugatiaknak majd kiesetta szemünk a csodálkozástól: a házak méretei és arányai olyantökéletesek voltak, és annyira összhangban álltak a természettel, hogyaz egész úgy hatott, mint egy élõ egység.

Meglepetésünkre Csamdo és Derge között rendszeresen járt egy busz.Tulajdonképpen nem volt szabad külöldieknek jegyet eladni, de ahõn áhított valutáért mégis meg merték tenni. Nagy öröm volt,

hogy végre egyszer ülve uta-zhattunk, úgy, hogy a ejünkelett tetõ volt, és nem kellettélig a hóban ekve egy nyitottplatón zötykölõdni. A mellettemülõ lány a család szégyene volt,mert beleszeretett egy kínaiba, ami

egyébként, szinte sohasem ordulelõ. Az elõtte lévõ ülésen egykülönös, erotikus beállítottságúmongol ú egyértelmû jelzésekettett a buszban utazó lányoknak.Ötpercenként vissza kellett nyom-nom a székébe, mert lármázott és eltakarta a szép kilátást. Mégis, csak

akkor csendesedett el, amikor egy erõs kampa asszony azt mondta neki:„Na, lássuk csak, mije van a kicsikének”, és belemarkolt a nadrágjába.A kerek lcsátrakban lakó nomádok izgalmasnak tûntek, gondtalan

szabad rezgéseik jót tettek nekünk. Sokkal nyitottabbak voltak, mint azegyébként rissen letelepült kampák, mert nekik nem kellett állandóana szomszédra gyelniük. A nomádoknál még mindig megtalálhatóaz a nagy, vörösesbarna kutyaajta, ami Közép-Tibetben oly gyakranvégzi a kínaiak húsosazékjában. A Karmapák szétrombolt nyári rezi-

denciájánál ennek a ajtának az egyik zavart képviselõje hihetetlenülhangosan mutatkozott be. Annak ellenére, hogy ezek a kutyák

Kapák




kétségtelenül bátrak voltak, életük nyomorúságos volt, többnyireolyan, mint nepáli rokonaiké.

A tibetiek gyakran mesélik el annak a híres szeretõnek a történetét,aki a nomád törzsek számtalan lányát tette boldoggá. Amikor egy tábor õrkutyái el akarták kapni, gyorsan leguggolt, mintha a dolgát végezné.Ezután, mialatt a négylábúak a várt eledelt keresték, õ beugrott egysátorba a következõ szépséghez.

A Derge elõtti hídnál aludtak a katonák. Tengerészzsákjainkkal leug-rottunk a buszról és egy pillanat alatt elbújtunk a arakások közötta hidegben, majd addig vártunk, amíg az elsõ ény ki nem gyúlt az egyik

házban, egy „tibetizált” kínai étkezõjében. A kínai nagyon kedvesenbánt velünk. Egy világtérkép üggött nála a alon, amelyen Oroszországnagy része, és az egész Himalája vidéke Kínához tartozott. Egyáltalánnem zavarta, amikor elmondtuk neki, hogy ezek olyan határok, amirõla világ más részén semmit sem tudnak.

Derge különösen sokat szenvedett a megszállás alatt. A völgyet minthaarra találták volna ki, hogy átküldjenek elette pár vadászbombázót.

A kisváros már 1950-51 telén a kínaiak legontosabb támadási célpont- jává vált. A sok magyarázat közül, hogy Kína miért épp ekkor támadtameg Tibetet, én egy egyszerû verziót tartok valószínûnek. Akkoribannéhány elégedetlen tábornok közelebb került a tûzhöz Pekingben, mintahogy az Maónak tetszett volna. Mielõtt valóban veszélyessé válhattakvolna Mao számára, elküldte õket Tibetbe. A népi elszabadító hadseregmár akkor eloglalta azt a területet, melynek határa az a olyó volt, amin

épp átkeltünk. Így Tibet legértékesebb, ásványkincsekben leggazdagabbharmadát oglalták el. Itt éltek a legerõsebb és legszabadabb nõk és ériak.A városban csak egy ontos kultúrépítmény maradt érintetlen, amit méghasználni is szabad volt, bár szemmel láthatóan csak szigorú elügyelet mel-lett. A máskülönben nagyon magabiztos munkások teljesen elképedtek,amikor Hannah-val be akartunk lépni ebbe az épületbe. Ez volta „Bakang”, Derge híres nyomdája.

Dergében a vendéglõs kétségkívül besúgó volt, kínosan alázatosan

viselkedett. A kínaiak nem biztosítanak egy ilyen állást egy tibetinekcsupán azért, mert szorgalmas, hanem csak akkor, ha a tenyerükbõl




eszik. A tulaj ugyan állandóan a hazaasságát bizonygatta, és szidtaa megszállókat, de a tibetiek, akik kereskedni vagy csak beszélgetni jöttek oda hozzánk, azonnal elhallgattak, amint elbukkant. Amikor Pedro egy évvel késõbb egyedül utazott Dergébe, a vendéglõs már megsem ismerte. A parancs, amely korábban úgy szólt „nyitottság a nyuga-tiak elé”, úgy tûnt, megváltozott.

Eközben a wuppertali központban barátaink százait várták a húsvétikurzusra, tehát tovább kellett utaznunk. Még elõttünk állt mindenátjárók leghírhedtebbje, egy Kance közelében lévõ 5600 méteres magas-ságban ekvõ hegygerinc. Itt nem sokkal ezelõtt négy utazó agyott meg

egy teherautón. De most alig éreztük a magasságot, és szinte átugrottuka hágót. Ünnepelhettük légutaink szabadságát, és gyönyörködhettünka páratlan kilátásban. A hosszú szakaszról két benyomás különösen erõsenbelénk vésõdött: láthattuk, hogy a hegyek ásványkincsekben nagyongazdagok, és azt, amint a kínai aranyásók, akik szorosan egymás mellettálltak a olyóban, nyilvánvalóan találtak valamit. A talaj annyira lazavolt, hogy a teherautó elsõ kerekeirõl elverõdõ, nagy mennyiségû,

hihetetlenül nom por még a vezetõülkét is belepte. Ez a porelhõaztán, mint egy óriási csõ, egyszerûen mozdulatlan maradt a levegõben,több kilométer hosszúságban.

A platón eküdtünk, testünkkel takarva Pedro videokameráját ésminden mást, ami megsérülhetett volna. Hannah és én hirtelen elug-rottunk. A porelhõ mögött egy erõdítmény ala sejlett el, melyetegyszerûen ismertünk. Nemsokára kiderült, hogy ez az Arany-olyó mel-

léki Atub Canghoz tartozik, ahol a 16. Karmapa 1924-ben megszületett.

Amikor Kancéban leugrottunk a platóról, majdnem néhány öreg lámánlandoltunk. Egy Kalu Rinpocséhoz tartozó kolostorban éltek, és a leg-magasabb szintû rinpocsékrõl szerettek volna új híreket hallani. Szeren-csére volt még pár elajándékozni való képünk.

Azoknak a kellemetlen éttermeknek az egyikében ettünk, amelyeka Tibetben kialakult új viszonyok büszke eredményei. Az ebédlõajtajainak még rossz idõben is mindig nyitva kellett maradniuk.

A huzatnak az volt a szerepe, hogy megakadályozza, hogy az emberekboldogan és minden eloglaltság nélkül üldögélhessenek az asztaloknál.




Amikor megáldottam néhány tibetit a Kance magasabban ekvõ, szét-bombázott romjaihoz vezetõ úton, megállított minket egy magasrangú, sok kitüntetést viselõ motoros tiszt. A mellére aggatott émplecsnik és bejáratott Hondája biztos jelei voltak annak, hogy egészmagasra jutott a szamárlétrán. Nagyon jó tibeti kiejtéssel azt követeltetõlünk, hogy azonnal jelentkezzünk a rendõrõrsön. Ott talán megkapjukaz engedélyt, amivel megnézhetjük a város romjait. Örömmel láttam,hogy néhány tucat tibeti közelebb jön. Végre ott volt a rég vártlehetõség, hogy kiálljak mellettük. Túlzott szívélyességgel megütögettemaz úr vállát, miközben nagyon hangosan ezt mondtam neki: „Tudod mit?

Nem megyünk be. Sokkal jobban érdekelnek minket a szentélyek, minta te rendõrõrsöd. Amikor már mindent láttunk, ha akarsz, meglátogat-hatsz minket, lent a buszoknál”. A tibetiek nyeltek egyet, a tiszt pedigelbõszülten, teljes gázzal elszáguldott. Sem õ, sem a kollegái nem jelen-tek meg újra.

Kancéban is csak egy szentély maradt sértetlen, egy szép, régi,Védelmezõ-szobrokkal teli szakja templom. Ez a város lehetõvé tette

számomra azt is, hogy végre kiejezhessem Guru Rinpocse irántiodaadásomat. Mivel õ 750 körül pontosan úgy hozta Tibetbe aGyémánt Út tanításokat, ahogyan most mi visszük Nyugatra ezeket,ezért gyakran kértem az áldását. A róla készült ábrázolások sokkalizgalmasabbak, mint azok a szobrok és alestmények, melyek mostaná-ban újra láthatók az ország sok részén. Annak ellenére, hogynagyon erényes gelugpa rinpocséket és szerzeteseket ábrázolnak,

ezekbõl mégis hiányzik az erõ. Utunk során leginkább az zavartengem, hogy szinte teljesen hiányoztak a Guru Rinpocse hatásátbizonyító külsõ jelek. Alig maradt enn róla néhány sztúpa vagyõt ábrázoló tanka, annak ellenére, hogy Guru Rinpocse a világkiemelkedõ kultúrhõsei közé tartozik. Amíg Pedro, Kurt és éna koromsötét éjszakában egy-egy róla készült élméteres agyagszob-rot cipeltünk – amiket titokban vettünk egy ház hátsó udvarában – az örömtõl könnyek szöktek a szemembe. Nagy kekszes dobozo-

kba rejtve szinte sértetlenül hoztuk ki ezeket az országból, és maa koppenhágai, a schwarzenbergi és rankurti központban vannak.




Tovább, keleti irányban átkeltünk Tibet elsõ, vasláncokból készültüggõhídján, ami egy igen széles olyó elett ívelt át. Ezt 600 évvelezelõtt építtette a nagy Tangtong Gyalpo jógi. Az õ termékenytudatának köszönhetõ a Szeretõ Szemekhez szóló invokáció is, melyetközpontjainkban régebben tibetiül énekeltünk. Miután egy hatalmas,ehér Idõkerék-sztúpa mellé értünk, az úttól balra még sokáig látszódottegy egyedülálló elhõ a mélykék égen. Úgy nézett ki, mint egyvérvörös dordzse. Pedro lelmezett valamit, ami kínai rakétabázisokhozhasonlított. Nemsokára érak tûntek el a láthatáron, akik keményendolgoztak csákánnyal és lapáttal a kezükben, miközben a katonák egy-

vert szegeztek rájuk. Az egész terület nyilvánvalóan egy ogolytábor lehetett, pont úgy, mint az elõzõ, szintekizárólag érakból álló tibeti város is, aholmegálltunk. Pedrónak az útról készítettvideolmje az itteni embereknek adottáldásokkal ejezõdik be. Egy hágón haladva, amely Kínába,

a Jangce olyóhoz visz, a buszban velünkutazók egy csomó apró színes papírdarabotdobtak ki az ablakon. Ezekre olyan lovakatnyomtattak, melyek kincseket vittek ahátukon. Ezek Tibetet védelmezõ elaján-lások voltak. Egyértelmûen érezni lehetett,hogy itt húzódik az igazi határ Tibet és

Kína között.A Csengduból induló legolcsóbb repülõKatonba vitt, ahova legutóbb csónakkal ju-tottunk el. Onnan délnek tartó buszokraszálltunk, melyek a legújabb gazdaságiterületeken mentek keresztül, ahol idõ-közben szinte minden megengedett volt.Gyermekmunka, hiányzó biztonsági elõí-

rások, kizsákmányolás és ehhez hasonló dolgok a hongkongi kapi-talistákat tömegével vonzották a nagy anyaországba. Mint mindig és

Guu rinpocse – a világkieelkeõ kultõseinek egyike




mindenhol a világon, az emberek itt is aszerint ítélték meg egymást,hogy kinek mekkora vagyona volt. Az öreg Mao biztos orgott a sírjában.Hongkongba egy új határátkelõhelyen mentünk át, ahol az ellenõrzésnélaz ember úgy érezte, mintha egy ketrecben lenne, de technikai beren-dezéseik szerencsére nem mûködtek. A röntgenkészülékek nemcsaka ruhánk alá rejtett tibeti tárgyakat „nem vették észre”, hanema csomagba helyezett sok katonai elszerelést sem. Ezek Ling Gesartól,Tibet nemzeti hõsétõl származnak, és Curpu romjainál gyûjtöttemössze ezeket. Gesar úgy õrizte meg Tibet szabadságát, hogy meg-agyasztotta a muzulmán hadsereget. Ezenkívül sok más mágikus

erõvel is rendelkezett. A lapos, rozsdás, bõrszíjakkal összetartott kicsivaslapok hordozzák energiakörét és védelmezik legtöbb központunkatszerte a világon.

Kalu Rinpocse Hongkongban megogalmazott egy levelet, melybenaz a elhívás állt, hogy az európaiak dolgozzanak az én vezetésem alatt.A következõ néhány nap igazi luxusban telt el Karinnál és Hansnál,majd Hannah Nepálba utazott Shamarpához. A következõ hónapokban

Hannah-nak egy mindkettõnk számára ontos beavatássorozaton kellettrészt vennie és Shamarpának segítenie. A többiekkel pedig alig vártukmár, hogy visszatérjünk Európába.

Nagyszerû volt újra Európa gyors útjain lenni. A termek elõadásrólelõadásra egyre inkább megteltek, és egyre nehezebbé vált asok cím áttekintése. Északtól délig a központjaink a régi nomád szo-kásokat követve egyre gyakrabban költöztek nagyobb és nagyobb

lakásokba. Egy szorgalmas, munkával eltöltött kaliorniai május után,1986 nyara egy szép kurzust hozott Tenga Rinpocsével. Mintmindig, most is Hannah ordított, este pedig én adtam tanításokat.Ez gyakorlattá vált, és minden egyes alkalommal újra és újra bevált.Az esténkénti, gyakran orró hangulatú beszélgetéseinkbõl lengyelbarátom, Woytek kérdéseket válogatott az „Egy jógi 108 válasza”címû könyvhöz.

Rødby után útjaink ismét elváltak. Hannah Dordogne-ba utazott

Shamarpához, Tenga Rinpocsével pedig a Bonn melletti problémáskastélyba mentünk. Nem ért minket meglepetésként, hogy most is




egy pletykaáradat ogadott. A hely ismét az emberek legrosszabb tulaj-donságait hozta elõ, azonban az idõzítés stimmelt. A kellemetlen,de szükséges tapasztalatok sokakat tettek gyorsan éretté. Most jobbanmegértettem Kalu Rinpocse levelének kemény szóhasználatát. Itt végresok közép-európai alakította ki a szükséges, kritikus érzékenységeta megtört kapcsolatokkal szemben, melyek a Gyémánt Út számára olya-nok, mint a halálos méreg. Míg a mély bizalom a megvilágosodott tulaj-donságok gyors kiejlõdését teszi lehetõvé, addig nincs pusztítóbb dologa mások tanítóiról szóló ellenséges pletykáknál, és ez igaz azokra is, akikterjesztik ezeket.

Elõadásaim során ritkán érintettem ezt a kérdést. Reméltem, hogysosem lesz erre szükség. Ízléstelennek tartottam az errõl szóló tanításokat,és az addig elmerülõ zavaró eseteket alkalomról alkalomra megoldot-tam anélkül, hogy a szövegek ennkölt szavait és a poklok szenvedéseirõlszóló enyegetõzéseket használtam volna. De egy Angliából érkezõ,önjelölt ordítóval hirtelen teljesen idõszerûvé váltak a régi tanítások.Az angol szívesen tanított volna, de nem akart engedélyt kérni rá,

és Tenga Rinpocse, szokásához híven, az estéket nekem engedteát, mert ez munkájának természetes olytatását jelentette. A ordító,Edward, elõször a kastélybeli szerzetesekkel szövetkezett, akik azonbansemmit sem tudtak elérni, ezért megpróbált nyomást gyakorolnia Dordogne-ban tartózkodó Künzig Shamarpára, de ez sem sikerültneki. Shamarpa azonnal visszahívott, és Edwardot többször is ezekkela szavakkal jellemezte: „such a bad man” azaz „milyen rossz ember”.

Mindez csak élig zajlott nyilvánosan, és elsõsorban a „szent világotkeresõk”-nek ájt, de nem tettem semmit, hogy meggyorsítsam a olya-matot. Ennek egy erõs védõoltásnak kellett lennie a jövõre nézve, hosszúnakés kínosnak. Ha az emberek nem bíznának a saját tapasztalataikban, akkor az autópályákon eltöltött tizenöt évem valójában elpazarolt idõ lett volna.És a dolog mûködött! Az, hogy leráztuk azt az édeskés tévhitet, miszerinta szellemi életben az embernek nem kell választania és gondolkodnia, elé-bresztette a „német óriást”. És ahogy ez a kilencvenes évek elején újra meg-

mutatkozott – amikor vonalunk a kommunista kínaiak és a „Stern”-hezhasonló újságok erõs nyomása alá került – azóta sem aludt el.




Még mielõtt Tenga Rinpocse kurzusa beejezõdött volna, keletre utaz-tunk. Mivel Kelet-Európa útjain csak ritkán lehet gyorsan autózni, Maiaés én megtöltöttünk egy Volkswagen buszt a barátainkkal. Krakkóbanötszáz ember várt ránk egy nagy sátorban. Éppen akkor ért véget TaiSzitupa kurzusa. Ezután, a stílusra nagyon ügyelõ látogatás után, a len-gyelek most a határtalan erõ és a teljesen nyitott éjszakák élményétvárták, melyeken tudatunkat mindig megosztottuk egymással.

Pár nappal késõbb Varsóban barátaink izgatott hangjára ébredtünk. Éppekkor értesültek arról, hogy tönkrementek. A Kuchary központ – egy Varsótólnyugatra ekvõ hét hektáros öldterület, amit egy évvel elõtte 600 márkáért

vettem meg – építésére szánt pénzbõl a rinpocsék utazási költségeit edez-ték. Bár a lengyelek megpróbáltak jó minõségû, szerzetesi ruhának valóbordó gyapjúszövettel zetni a kur-zusért – ami az akkor többnyireüres állami boltokban tûnt el – de Akong Tulku Szamje Lingbõl,

nem engedett az árból. Köszönettelelogadta a ruhaanyagot, de mellémég követelte a dollárokat is, annakellenére, hogy valószínûleg nem volttitok, hogy ez a keleteurópai országmennyire nehezen juthatott nyugati

valutához. Kuchary egyébként csodálatos hely, egy idõközben teljesen

újjáépített, szép parkkal körülvett kúria. Vezetõjükkel, a magas Zbigniewvelés a sok, aktívan dolgozó keleti és nyugati barátunkkal létrejött kapcsolatok-kal, a lengyelországi központ jól kiegészíti az izgalmas, új csoport munkájátRødbyben, ami pedig Észak-Európa elvonulási helye.

Varsó után Gdanskban is, egy másik, szintén bátor lengyel városban,százak jöttek el az elõadásokra. Friedel nagyon jól tanított, és Claudea kínai orvoslás alapján adott tanácsokat. Bár az elõzõ késõbb nagycsaládot alapított, az utóbbi pedig túl drága lett és túlságosan is

a kínaik beolyása alá került, õk voltak a sok „atal oroszlán” elsõelõhírnökei, akiket ma szétküldök a világba, hogy tanítsanak.

Kucay 1985-ben, aiko egvettük




r e p ü l õ

ú t

a

t i t k o s

s z á r a z f ö l d i u t a z á s

t é l e n

z a r á n d o k ú t õ s s z e l

T i t k o s

u t a z á s

T i b e t b e

n

1 9 8 6 -

b a n



egy félreértés sok jót okoz273

Annak ellenére, hogy egyre kevésbé szeretem otthagyni a pezsgõ

Nyugatot, 1986 õszén mégis elérkezett az ideje, hogy az5. Karmapa félreértelmezett jóslatát – mely szerint én lennék

Curpu védelmezõje – átültessük a gyakorlatba. A távoli Nyugatrólérkezõ, szeplõsnek leírt védelmezõnek és barátainak a Karmapa-kolostor

újjáépítésében kellett segíteniük.Noha az 1992-ben kiadott „The Karmapa Papers” címû munka

új forrásanyagaiból egyértelmûen kiderült, hogy a védelmezõ már 1922-24 között Karma Gönben dolgozott, a hibásan értelmezett jóslatmégis sok jót eredményezett.

Bár idõközben a kínaiak felemelték a tarifákat, Nielsnek mégissikerült a tibeti út költségeit fejenként 2000 dollár alatt tartania, amit

körülbelül negyven barátunk engedhetett meg magának. Bepakoltáka lapátokat és a munkáskesztyûket a keménynek ígérkezõ himalájaihónapra, és szeptember elején elindultunk.

Minden eddigi ellenszenvünk csak megerõsödött. A kínaiak ésa nepáliak egyaránt siralmas szervezésrõl és még annál is rosszabbmotivációról tettek tanúbizonyságot. A nepáli-tibeti határ elõtti az útegy része leomlott a hegyoldalban, így nyolc kilométer hosszan,keskeny ösvényeken, teherhordók, marhák és kecskepásztorok között

kellett továbbmásznunk. A helybeliek csodálkozva nézték, hogya csoport erõsebb tagjai mennyire természetesen vették át a gyengébbek

tizenharmadik fejezet

Egy félreértéssok jót okoz



minden hAtáron túl274

hátizsákjait. Egy eléggé felületes kínai ellenõrzés után az elsõ éjszakátKodari határvárosban töltöttük. Szálláshelyként két bádogbarakkotadtak nekünk, mert valószínûleg meg akarták akadályozni, hogy rosszhatással legyünk a dolgozó tibeti népre. Mivel a világ mégis hagyjamagát elcsábítani, így a tibetiek még inkább odajöttek hozzánk, sõtmeditáltak is velünk.

A következõ reggelen átváltottuk valutánkat, és megállapítottuk, hogyazokat a minibuszokat és oxigénmaszkokat, melyeket Niels Európábanmegrendelt, egy értük több pénzt kínáló amerikai turistacsoportnakadták oda. Ez sok pénzt spórolt meg nekünk. Mivel a mó-m azt

mondta, hogy az egész csoport plusz oxigén nélkül is túléli ezta magasságot, így béreltünkegy buszt. A sofõr tibetivolt, és a Lhászába vezetõútért fejenként csak 20 dol-lárt kért. Mint sokszor, eztmost is Hannah szívósságának

és jó tibeti nyelvtudásánakköszönhettük.Egy jó tanács, amely min-dig beválik: Tibetet az utakrólnézve kell megismerni. Azelkövetkezõ napokban bõven jutott erre idõ, hiszen néhány

emelkedõnél gyakran csak csigalassúsággal haladtunk. Már az elsõ délutántöbb órán át vánszorogtunk felfelé egy keskeny hegyszorosban. Miközbena növényvilág a szubtrópusi esõerdõkbõl lassanként átalakult hideg égövisivataggá, közeledtünk Nyelamhoz, a sûrûn emlegetett faluhoz, amelybenMilarepa élt.

Sötét szállodánkban ugyan sem bolhákkal, sem tetvekkel nem voltdolgunk, mégis mindannyian erõs és nyomasztó magaslati fejfájásraébredtünk. A fennsíkon, innen nyolc kilométerre található Milarepa

fõ barlangja. A szomszédos kis kolostor gelugpái nyilvánvalóan nema legtehetségesebb szerzetesüket bízták meg a hely gondozásával, mert

A aöö




állandóan körülöttünk lábatlankodott, és egyszerûen képtelen voltfelfogni, mit is jelent ez a barlang Karmapa tanítványainak. Végülbeállítottam az egyik sarokba, hogy nyugodtan elmélyülhessünk ésgyönyörködhessünk a völgyre nyíló kilátásban. Ezer évvel ezelõttMilarepa errõl a helyrõl szemlélhette, hogyan változtak a különbözõemberek és szokások. Kevés szemmellátható változás történt itt azóta.

Utunk következõ állomása a Nyelam és Sigatce között elterülõ északiszakaszra esett. Itt egy hosszú L-alakú barakkot kaptunk éjszakára,aminek azonban sehol sem találták a kulcsát. Mindenki udvariasanelfordult, míg német, katonai tõrömmel feltörtem a zárakat anélkül,

hogy az élét kicsorbítottam volna. Egyébként ez a tõr eredeti kivitelben – csavarral rögzített, nem pedig a pengével egybeöntött nyéllel – mindössze 50 márkába kerül. Igazán elsõ osztályú szerszám, melyettöbbnyire magamnál hordok, és a tibetiek körében is közkedveltajándéknak számít.

Sigatce izgalmas hely volt, mivel a város szíve tibeti maradt.A szál-lodatulajdonos családnak volt egy szép oltára, ami egyértelmûvé

tette, melyik oldalon is állnak. Egyszer sem problémáztak azon, amikor váratlanul tibetiek százai rohanták meg a hotelt, hogy megkapjákáldásomat.Csoportunkban undort keltett anyilvános agymosás: a kínai fenn-hatóságú városokban reggel hat óra-kor óriási hangszórók ébresztik az

embert, melyek aztán egész nap,moralizáló, unalmas propagandát ésegyhangú szocialista dalokat sugároz-nak. Arról a hegyrõl, ahol a leromboltkirályi palota feküdt, jól látszódott ahelyi szennyáradat három hangforrá-sa. Arra gondoltam, hogy Nyugatonaz emberek vajon meddig tûrnék az

ilyesmit, hiszen annyi véletlen balesettörténhet az ilyen készülékekkel... mapa aaa




Mivel csoportunkból már többen is szenvedtek az állandó fejfájássalvagy szívdobogással járó magaslati betegségtõl, ezért gyorsan tovább kellettmennünk. Miután kiürítettünk egy büfét, amiben valószínûleg tévedésbõlszinte már gusztusosan kínálták az ételeket, újra beszálltunk a buszba.Az utazás egyre inkább egy erõpróbává vált, és tanítványaim megálltáka helyüket. Szinte a teljes útvonal 4000 méter magasságban húzódott,és ha sûrûbb levegõt szerettünk volna szívni, egy mély lyukat kellettvolna ásnunk a földbe. Egy végtelen hosszú, 5300 méter magasanfekvõ hágóban, elájult egy hatvanéves asszony, az egyetlen velünk tartóturista. Gyermekkori tuberkulózisa miatt nehézlégzéssel küszködött.

Úgy vezettem át a tudatos és tudattalan állapotokon, mint a halálfolyamatánál, és ez nem csak a hágón segítette õt tovább. Annyitöbbletenergiát szabadított fel benne, hogy Lhászába érve azonnalbeleszeretett egy holland orvosba.

A kínai turisztikai iroda nyilvánvaló feladata a félreinformálás ésa tiltó szabályok megalkotása volt, ezzel szemben nagyon jól mûködtektitkos, tibeti összeköttetéseink. A túlzsúfolt Lhászában Szönam és

azok a barátaink vártak, akiket az elsõ utunkról a „Boldogság úti”(Happiness Road) Bernaksol Hotelbõl ismertünk.Itt csoportunk negyven tagja részére felár nélkülfoglalták le a szobákat.A következõ napokat Lhászának szenteltük. Mivelmost mi voltunk csoportunk idegenvezetõi, sok olyanhelyre látogattunk el, amelyekre legutoljára nem jutott

idõnk. A Dzsokhang belsejében nem éreztem igazánnagy erõt, ennek ellenére folyamatosan kívánságokattettem, hogy mielõbb találjanak olyan ellenszereketaz AIDS és más vírusos betegségek ellen, melyeketa forró égövi országok is meg tudnak fizetni.A tibetiek sok szörnyû történetet meséltek, és hogysokan mégis túlélték ezeket, azt az áldás fogalma nélkülegyszerûen nem lehetne megmagyarázni. Néhány maga-

sabb rangú kampa feleségének, akiket nem öltek megvagy éheztettek halálra a munkatáborokban, évekigA võ




disznóólakban kellett élniük, az állatokéval azonostáplálékon. Az, hogy eközben mégsem vesztettékel jó stílusukat, mutatja az emberi tudat erejét.Curpui utunkhoz néhány nap alatt szerez-tünk két teherautót. Reggel olyan koránindultunk, amikor a kínaiak még nem fog-lalták el ellenõrzési pontjaikat. Mint megér-kezésünkkor kiderült, Curpu új jáépítése jólhaladt az utóbbi nyolc hónapban. Még mielõttkiterítettük volna hálózsákjainkat, már az áll-

ványokon lógtunk. Ezen a helyen valóbanszívóssá válhatsz. 4600 méteres magasságbanmegfeledkezni a fejfájásról, és közben keményfizikai munkát végezni, igazán jó gyakorlat.A tibetiek vízmérték és más, általunk nélkü-lözhetetlennek tartott segédeszköz nélkül épít-keznek. Egyszerûen meglepõ, hogy egyik-másik

idõsebb, igencsak alkoholos állapotban lévõ úr mire képes, látszólag pusztán emlékezetbõl. Bár csoportunkban volt né-hány építész, mégsem akartukismeretlen építészeti módszerekkel összezavarni ahelybelieket. Így a magasan képzett vendégek a mun-kapiramis legalsó szintjén foglaltak helyet, és egy hónaponát hord-ták a falak alapanyagául szolgáló követ és fát.

Az elsõ napokban – amikor a munka még nagyonnehéz volt – közel jártunk ahhoz, hogy az Ázsiábanmegszokott „egy lapáthoz két ember” módszerreldolgozzunk. Ennél elõször az egyik ember a földbenyomja a lapátot, aztán a másik meghúzza a lapátlapjához erõsített kötelet. Ez azonban nyugati ízlésünkszámára túl nevetségesnek tûnt, ezért inkább gyakrab-ban váltottuk egymást, vagy a kis, katonai ásó-

lapátokat használtuk, amiket Lengyelországban és azUSA-ban vettem. Rengeteg szerszámot ajándékoztunk

j aa a pí

köv

A apa a




a helybelieknek. Valahányszor Kelet-Berlinben jár tunk, az akkoribankötelezõ va-lutabeváltásból származó pénzbõl szinte fillérekért vettünkkalapácsokat, fûrészeket és vésõket, ami egyáltalán nem tetszett akelet-német rendõrségnek.

Lhászában találkoztunk a hawaii magas, vékony és idealista beállítottságú Yongduval, aki 1971 óta a barátunk. Tibetbe küldték, hogy „feketén”váltson át egy halom pénzt egy nepáli rinpocsének. Azonban azezzel járó veszély már egyáltalán nem tetszett neki, így Hannah-valátvettük tõle ezt a feladatot, hiszen nekünk már amúgy is nagyonsok dolgot kellett kicsempésznünk az országból. Beszélgetésünk a

Curpu Alapítvány kezdetét is jelentette, melynek célja a Karmapákszékhelyének újjáépítése Tibetben. Egészen addig, amíg a kínaiak1992-ben egy politikai Karmapa-jelölttel durván be nem avatkoztak,szívesen támogattuk a helyet.

Amikor két héttel késõbb a csoport egy részét visszaküldtükLhászába, majd kiesett a szemünk a csodálkozástól. A „Boldogság úton”végigsétálva két alakot láttunk, akik csak Bokár Tulku és gömbölyded

barátja és segítõje, Kenpo Dönyo lehettek. Bokár Rinpocse, KaluRinpocse munkájának örököse, és a legjobb meditációs tanítók egyike,mostanáig elég okos volt ahhoz, hogy távol tartsa magát mindennemûpolitikától. Épp észak-tibeti, nomád törzsüket látogatták meg, ahonnanBokár Rinpocse édesanyja és egy tanítványokkal teli teherautó követteõket. Így most együtt utazhattunk vissza Curpuba. Ostoba udvariasság-gal visszautasítottuk a teherautójuk vezetõfülkéjében többször is felkínált

helyet, hogy a Rinpocse édesanyja és más idõsebb emberek helyhez jussanak. Ezzel viszont egy szörnyû utazást szereztünk magunknak.Mi voltunk az egyetlenek, akik vékonyan öltöztek, és így teljesen kivoltunk téve az esõ és a hó nyújtotta viszontagságoknak.

Bokár Tulku aranyport és pénzt ajándékozott Curpunak, amelyeketépp a nomádoktól kapott. Nyilvánvalóan nem voltak annyira szegények,és ez tényleg több volt, mint amit egész csoportunk ott tudott volnahagyni. A tulku adott egy 2. Karmapa-beavatást is, miközben Hannah-t

és engem addig dicsért, amíg teljesen zavarba nem jöttünk. Mégiscsakegy elsõrangú jógi volt. Így aztán eddigi karrierem, mint ismeretlen




kõ- és fahordó munkás, véget is ért. Többé nem jutott idõ erre apihentetõ munkára, mert az emberek egész nap jöttek, hogy Karmapátés Fekete Kabátot ábrázoló képeket kapjanak. Áldást vagy mó-katszerettek volna, és elhalmoztak a híres Ringzeln csomagocskákkal. Ezekkicsi, szürkésfehér pirulák, melyek a nagy gyõzelmi oszlopot körülvevõerõtér által spontán keletkeznek. Néhány éve a kolostor megkaptará az engedélyt, hogy ezt újjáépítsék. Nagyon nagy tiszteletbentartják a pirulákat, mert ezek megvilágosodott lények összesûrûsödöttszeretetenergiái. Talán még ennél is értékesebbek voltak azok, azolykor tenyérnagyságú öntött rézdarabok, amelyeket ezeknél is ritkáb-

ban kaptam ajándékba. Abból a közel ötemelet magas szoborbólszármaztak, melyet a 2. Karmapa, Karma Paksi építtetett 1270 körül.A kínaiak 1966-ban a levegõbe repítették, és darabjait ma már aligha lehet fellelni. A szo-brokba elég ebbõl egy kisdarabot belehelyezni, hogyfeltöltõdjenek. Jó érzés a

pirulákat és a rézdarabokata hozzájuk tartozó erõtérrelaz egész világon szétosztani.A kolostor mögötti mere-dek hegyrõl egyértelmûenlátszódott, milyen jól dol-goztak az emberek. A házak

egyharmadát már újra tetõfedte. Egy idõs apáca örülta legjobban, mert annak ellenére, hogy szinte teljesen vak volt,mégis õ találta a legtöbb kis gyöngyöt. Az utóbbi években ahegyekben élt, és így szemtanúja volt azoknak az eseményeknek,amelyeket most nagyvonalakban adok közre az általa elmondottakalapján: „1966 elején kínai hivatalnokok jöttek Curpuba, hogy meg-számolják a szobrokat. Három hétre rá teherautók jelentek meg,

amelyek minden fellelhetõ nemesfémbõl készült tárgyat Kínába szál-lítottak. Aztán második lépésként, 18 hónapon át minden hétvégén

A ö, p apaa




idefuvarozták Lhásza legalsóbb néprétegét,és a kínaiak fegyvert szegezve rájuk, arrakényszerítették õket, hogy leromboljákaz épületeket. Mivel minden nép csakbizonyos számú hõst tud felmutatni, ígya lhászaiak engedelmeskedtek. Aztán akínaiak megtiltották a helyi parasztoknakés nomádoknak, hogy a völgynek ezena részén lakjanak”.Nyomós okuk volt a lakott területektõl

távol esõ épületek hatékony lerombolására:a kínaiak különösen haragudtak Karmapára,mert legtöbb tanítványa kampa volt, akik szü-letett harcosok, és Karmapa erõköre védel-mében alaposan helybenhagyták a kínai ka-tonákat. Kardokhoz és elöltöltõs puskákhozhasonló elmaradott fegyvereik ellenére nagy

veszteségeket okoztak a kínaiaknak. A meg-szállóknak az sem tetszett, hogy Karmapavolt az egyetlen az igazán nagy lámák közül,

aki a kíséretét és az összes ereklyét magával tudta vinni. Méltóságteljesenés jó elõre megszervezett módon hagyta el Tibetet a támadásokidején. Tibet lerombolásáról szóló pontos jóslatait már több évvelaz események bekövetkezése elõtt egy népdalba öntötte, melyben

a délkelet felé tartó, Bhutánon átvezetõ legjobb menekülési útvonalat isleírta. Így tanítványai számára idõben lehetõvé tette a menekülést, míga legtöbben azok közül, akik dél vagy nyugat felé vették az irányt,meghaltak, vagy kínai táborokban kötöttek ki.

Otthoni barátainknak tréfás, a szocializmus gyártotta apróságokatvettünk Lhászában: a legjobbak a fafésûk és a hosszú életet kívánóselyemnyomatok voltak, melyeket állítólag maga a Pancsen Lámaáldott meg. Minden alkalommal nagyon jól szórakoztunk, amikor

a kínai eladóktól vásároltunk az állami boltokban. Ez szokásos módonmindig azonos séma szerint zajlik: mikor megközelíted a területüket,

A a




elõször felhúzzák az orrukat, hogy megmutassák, te itt egy nemkívána-tos személy vagy. Utána amennyire csak lehet, eltávolodnak attól azárutól, amit meg akarsz venni. Ha kellõ ideig folyamatos figyelmeddelés széles mosolyoddal tiszteled meg õket, megpróbálnak túladni a sokselejtes darab egyikén. Ha aztán végre hozzájutsz ahhoz, amit szeretnél,akkor egybõl nem tudnak visszaadni, úgyhogy elõbb ki kell menned azutcára, hogy felváltsd a pénzed.

Ez az eljárás hatásos fogyasztáskorlátozás, és fejleszti az eladók öntudatát,ám csak ott tudják alkalmazni, ahol nincs más lehetõség. Mivel mindigsiettünk, ezért le kellett rövidítenem ezt a procedúrát, amire nyílt is

lehetõség: az ember egyszerûen átugrik a pulton, és elveszi azt, amit szeretne.Ezután már meglepõen gyorsan és teljesen önként szolgálják ki a vevõt.Ha az eladók grimaszai és rosszkedv-kinyilvánításai nem tudták elvennia kedvedet, a végén még kezet is adhatsz. A legtöbb férfi bedõl ennek.A nagy végjáték az, hogy csodálkozva figyeled õket, ahogy fel-le ugrálnak,miközben épp szétlapítod a kezüket. Az eljárásnak ennél a pontjánálmegdicsérheted õket baráti segítségükért. Még a férfi eladóknál is sokkal

elégedetlenebb eladónõk búcsúzóul egy széles, erotikus vigyornak örülneka legjobban. Ha mindezt azzal a hozzáállással teszed, hogy a jövõbena gyengébbek is jó kiszolgálást kapjanak, és a tulajdon elosztóit rosszkarmától tisztítsd meg, ez még buddhista dolog is.Csak nem szabad mérgesnek lenni vagy túlzottanélvezni az elõadást!A nepáli visszaútra sajnos lehetetlen volt tibeti

sofõrt találni. Így kénytelenek voltunk elviselnia rosszindulatú kínaiak egyikét. Teljesen különült tõlünk, és egyáltalán nem akart semmifélekapcsolatot a „fehér ördögökkel”.Sigatcében a sofõr egy kínai fogadónál parkoltle. Mivel egyszerûen ülve maradtunk a buszban,ahhoz a tibeti szállodához kellett hajtania, amit már az odaútról ismertünk.Gondoskodtunk arról, hogy ott jól bánjanak vele, amire igazán szüksége

is volt. Mivel cigarettán és keserû teán élt, ráadásul haragos is volt, ezértezek együttesen úgyis gyorsan végeznek majd vele.

á sac




A következõ reggelt a Tasi Lünpo kolostorban töltöttük, a PancsenLámák székhelyén. A hatalmas épületeknek csak a déli felét romboltákle. Azt a kevés szerzetest, aki engedélyt kapott arra, hogy ott lakhas-

son, még kínai kémekkel is figyeltették.Amikor beszélgettünk velük, érezni lehet-ett a régi nagyság leheletét.Következõ állomásunkon, Gyantcébenegy hatalmas sztúpa áll, a legszebb, mely-et valaha is láttunk. Csakúgy, mintTasi Lünpo, ez is a Pancsen Láma irányítá-

sa alá tartozott, és valószínûleg ezértkerülte el a pusztítás. Több, egymásraépülõ szinten helyezkednek el a termei,amelyeket kívülrõl lehet megközelíteni.Minden egyes teremben egy elsõ osz-tályúan kidolgozott szobor áll, a falakonpedig békés, védelmezõ vagy egyesülésben

lévõ Buddha-formákat ábrázoló tankákfüggnek. Ezek, mint a megvilágosodotttudat kifejezõdései, hamar felébresztika lények buddhatermészetét.Feljebb az épületben Hannah és bará-taink valamit bizonyára rosszul csinálhat-tak, mert az egyik szerzetes hirtelen rájuk

zárta az ajtót, és csak egy kis idõ múlvaengedte õket szabadon. Gyantce egyéb-ként szinte mindannyiunknak kellemetlenélmény volt, és a leggyakoribb zavaróérzelem mindvégig a harag maradt.Tingri – ahol a határ átlépése elõtt éjsza-káztunk – egy megtört város. Korábbanitt tanított Padampa Szangye mester.

Itt ugyan nem látni harcok és bombáknyomait, mint Kelet-Tibetben, mert min-

A a

A legszebb sztúpa – hanna börtöne




dent szinte olyan jó állapotban és kifejezetten tibeti stílusban õriztekmeg, mint egy múzeumban. De ahogy ez lenni szokott, a lakosság belsõéletével fizetett a hiányzó bátorságért. Elvesztették méltóságukat, és sokgyerek koldult. Az itt élõk a kínaiak értel-mezésében kirakatba való „mintatibetiek”voltak – ami valóban nyomasztó példa. Viszontaz emberek még mindig tibetiül beszéltek,amit Nyelamban, Milarepa falujában, többémár nem mertek vagy nem tudtak megtenni.Késõbb talán néhányan közülü, ezáltal ismét

visszanyerhetik az önbecsülésüket.Könnyen átléptük a kínai határt. A vámo-sok idõközben fekete Mao-egyenruhát kap-tak, de fiatalok voltak és könnyen átverhetõk.Azokkal a dolgokkal, melyeket nem akartunkmegmutatni nekik, egyszerûen megkerültüka vámot. Amikor a nyolc kilométer hosszú,

leomlott útszakaszon újra lefelé gyalogol-tunk, egy busz várt ránk Niels figyelmez-tetésével, miszerint a valódi veszélyt mosta nepáli vám jelenti. Minden csempészáruta testünkön kellett átvinnünk. Az elsõ csopor-tot sok mindentõl megszabadították a Bokár Tulkutól kapott értékek közül, amelyeket

a hõség miatt a csomagjaikban hagytak. Normál esetben nem vizsgáljaát az embert pénz és ezüst után kutatva annak az országnak a vámosa,ahova be akar utazni. Szerencsére Lopön Csecsu segítségével Nielsvisszakapta a lefoglalt javak nagy részét. Fõleg az ezüst felajánlási tárgyakokoztak örömet sok lámának.

Kathmanduba visszatérve Lopön Csecsu és Tenga Rinpocse meg-hatóan fogadták barátainkat. Aztán folytattuk utunkat tovább kelet felé,ekkor már csupán húsz fõvel. Ezúttal rendelkeztünk igazi szikkimi

vízummal, ami tíz rumteki napot is magába foglalt. Mivel Karmapával1959-ben sok tibeti menekült jött ide Curpuból, örömmel hallgatták

A cla Cü naa




az otthonuk újjáépítésérõl szóló híreket. Ott-tartózkodásunkért nemakartak pénzt elfogadni, és még elõzékenyebben bántak velünk, mintegyébként.

Ennyi, sok jó dologban részesülve elhatároztam, hogy „örömteliés félelemnélküli” tanítványaimnak – ahogy joggal nevezem õket – ki kell állniuk még egy testközeli próbát. Most a világ nagy részénuralkodó életkörülményekrõl kellett még többet megtanulniuk. Kiválólehetõséget kínált erre egy utazás Kalimpongba – ahova nem voltengedélyünk – és onnan Dardzselingen át az indiai alföldre. A gurkáknemzeti jogaikért folytatott felkelése akkor már javában zajlott. Naponta

egy tucat ház égett le, és két-három férfit öltek meg mindkét oldalon.Az indiai katonák legnagyobb veszteségeiket akkor szenvedték el,amikor megpróbálták eltávolítani az útról azokat a fákat, amelyeketa nepáliak döntöttek ki. Ilyenkor orvlövészek tizedelték meg õket.A helyiek többnyire akkor haltak meg, amikor a rendõrség belelõttaz õrjöngõ tömegbe.

Érthetõ volt a gurkák neheztelése. A halotti torokon mindig õk

kerültek legutoljára sorra, és mások itták azt a teát, amit õk szedtek.De nem is volt könnyû megoldást találni erre a helyzetre. A felelõsökmagyarázatai pont úgy hangzottak, mint szinte bárhol a világon, aholnépcsoportok találkoznak. Azok a népek, akik képességeiket korábbanannak a kultúrának megfelelõen fejlesztették ki, melyben otthon éreztékmagukat, most a reklámok és a tv-adások áradatának hatása alatt mindazt akarták, amit a fehér ember. Ez azt jelentette, hogy amikor az állam

egy felsõfokú iskolát létesített a területükön a Himalájában, elõször 80 százalék nepáli és csak 20 százalék bengáli – köztük a legokosabbhindukkal – iratkozott be. Három évre rá azonban megfordult az arány,és ha még pár évvel késõbb látott is valaki gurkákat az iskolában,az biztos, hogy söprût tartott a kezében. Aztán megint panaszkodtaka gurkák, és a kormány alapított egy újabb nepáli fõiskolát egy másikhelyen, és kezdõdött minden elölrõl.

Dardzselingben ostromállapot uralkodott, ez Hannah és Niels számára

akkor vált nyilvánvalóvá, amikor meglátogatták a rendõrfõnököt.Azokban a percekben, amikor a csoport továbbutazásáról beszéltek




vele, érték el a várost délrõl a kommunista gurkák, és áramlottak lefeléa nacionalista gurkák a közeli dombokról. Amikor a tábori telefonokaz elõrenyomulásokról informálták a rendõrfõnököt, õ állandóanugyanazt a parancsot adta ki: „Shoot to kill”, azaz „Lõjétek le õket!.Két verõfényes napot töltöttünk aBellevue Hotel tetõteraszán, az egészzûrzavar felett. Mint mindig, most iskézirataimon dolgoztam, míg barátainkNepál, Szikkim és Bhután hegyeivelismerkedtek, melyeket késõ õsszel tisztán

látni onnan.Sajnos az ünnepre nem maradhattunk,mert két napon belül Kathmanduba kel-lett érnünk, máskülönben lejártak volnaaz Európába szóló repülõjegyeink. Agur kák megtiltották, hogy bárki is közlekedjen az utakon,és mivel napokóta nem jártak a buszok, ezért ragaszkodnunk kel lett az evakuáláshoz.

Óriási cirkusz kerekedett ebbõl, ami felülmúlta az indiai tervezéssel ésszervezéssel kapcsolatos összes addigi élményünket. A katonaság általa külföldiek számára lefoglalt busz azonnal megtelt a helyi vezetõk kiabálócsaládtagjaival. Benyomultak a busz vascsövekkel megerõsített elülsõrészébe, és nyilvánvalóan elvárták, hogy a jelenlétünkkel védjük meg õket.Miután elegánsan felszálltunk, még tizenhét katona zsúfolta be magáta harminc férõhelyes kisbuszba. Mivel az események elõtti hetekben

több buszt is felgyújtottak, ezért megkértem csoportunk néhány erõsférfi tagját, hogy velem együtt utazzanak a busz tetején, a csomagtartón.Így hajtórudakkal, vascsövekkel és a meggyõzés egyéb hatékony eszköze-ivel felfegyverkezve mind a busz ajtaját, mind hátizsákjainkat megtudtuk védeni.

A dolog hamisítatlan indiai stílusban folytatódott. A busz már hatkilométerrel Dardzseling után lerobbant. Ezzel elvesztettük egyetlenlehetõségünket arra, hogy átjussunk. Amíg jármûvünket szerelték, a gurkák

a mellettünk elhúzó dzsipekbõl azt kiabálták oda nekünk, hogy lejjebbvárnak ránk.

da




Felgyorsultak az események. A Ghoomi-szorosból körülbelül egytucat égõ házat lehetett látni, és amikor Kalu Rinpocse városába,Szonadába értünk, az utat kétszáz részeg nepáli torlaszolta el. Elõször megpróbálták megölni a sofõrt, akit korábban az indek kényszerítettekarra, hogy vezesse a buszt. Ezért a katonáknak most elsõsorbanõt kellett volna megvédeniük, de már az elsõ támadásnál mélysebet kapott a homlokára. Míg a gazdag indek a busz biztonságosrészében sikoltoztak a félelemtõl, Hannah-nak – aki mint mindig,most is bátor volt – sikerült annyira kinyitnia az ajtót, hogy a sofõr bejöhessen a kocsi belsejébe. Itt aztán a félelemtõl reszketve egy jól

megtermett, dán nõ szoknyája alá bújt. A következõ támadáshullámotegy kõzápor szolgáltatta, ami betörtea busz fényszóróit és több ablakát. Köz-ben a tizenhét magas, egészséges kiné-zetû, hatalmas bajuszú katona mindentiszteletet kivívott hadseregének. Méteresfegyvereikkel és muníciójukkal együtt

kilopóztak a buszból, és a jármû baloldalán – amit nem ért támadás – olyankicsire húzták össze magukat, amennyirecsak tudták. Még soha életemben nemláttam ennyire kellemetlen és gyávadolgot. Odakiáltottam nekik, legalábblõjenek a levegõbe, hogy megfélemlítsék

a támadókat. Mégsem mertek semmitsem tenni, mintha teljesen megbénul-tak volna.Az egyik gurkát nagyon szerettemvolna magam is kezelésbe venni. Szinteökölbe szorult a kezem. Mind közülõ volt a legmagasabb, neki volt a leg-hosszabb kése, és egész idõ alatt han-

gosan ordítozott, miközben verte a mel-lét. Teljes meditációs erõmet felépítve,

ka rpc a õ p saa




távolról éppen meg tudtam akadályozni õt abban, hogy kilyukasszaa kerekeket. Ha ez megtörtént volna, semmiképp sem értünk volnaidõben Kathmanduba. Most már nem a szellemi fejlõdés állt elõtérben,hanem a csoport és a csomagok megmentése. Eddig a pontig mégsenkit sem sebesítettek meg az üvegszilánkok és a kövek, de ekkor a nepáliak benzint hoztak, és fel akarták gyújtani a buszt. LekiabáltamHannah-nak, hogy senki sem hagyhatja el a jármûvet, azoknak pedig,akik a tetõre akartak felmászni, forró fogadtatást ígértem. Totáliszûrzavar uralkodott, és a helyzet kiélezõdött. Végül az egyik helybelinekaz az ötlete támadt, hogy a busz hátramenetben hajtson ki a városból Kalu

Rinpocse sztúpájáig. Itt kiengedték a fékolajat, majd eltûntek.Néhány óra múlva megérkezett az erõsítés: több dzsip és körülbelül

száz teljesen felfegyverzett katona formájában. Bátran masíroztak végiga már üres Szonadán. Végre tanúi lehetettünk a dicsõ indiai hadsereghatalmának is. A katonák addig rugdostak és vertek gumibottal néhánykarszelai nepálit – akiknek túl sokáig tartott elhúzniuk egy fa gyökerétaz útról –, amíg oda nem szaladtunk és le nem állítottuk õket. A

kellemetlenségek itt még nem értek véget. Egyenruhában vagy anélkül,mindenki megtalálta a módját, hogy teljesen lehetetlenül viselkedjen.

Két kemény éjszaka után – az egyiket Sziliguriban szúnyoghálónélkül töltöttük, a másikat a buszban Nepálon keresztül – jó érzés volta következõ reggelen felszállni az Európába induló gépre. Már nagyonvágytunk olyan emberek társaságára, akiknek volt tartásuk.

Ezen az õszön Dorrit és Pedro nagy ajándékkal lepték meg Karmapát

és tanítványait: egy Malagától keletre fekvõ hegyháttal, amin egyelhagyott falu állt. A helyet mintha eleve központnak találták volnaki, és irányítása a mi feladatunk lett Hannah-val. Amióta Dorrit ésPedro menedéket vett nálam, odaadásuk megingathatatlan volt, és ezitt meg is hozta a gyümölcsét. Minden megbeszélésünket elhalasztot-tuk, hogy velük együtt Dél-Spanyolországba utazzunk. Az odavezetõkanyargós úton örömmel koptattam le félig egy piros BMW gumijait.A Pireneusok déli szélén egy kis szállodában töltöttük az éjszakát.

A következõ reggelen Pedro és Dorrit felajánlották nekünk, hogya délen fekvõ központ közös tulajdonunk legyen. Amikor kinéztünk




az ablakon, az elõttünk elterülõ hegyek körvonalai pontosan olyanokvoltak, mint a Kelet-Tibetben húzódó hegyeké, melyek Gampopát,az 1. Karmapa tanítóját 900 évvel ezelõtt arra ösztönözték, hogy

Milarepa egyik cipõjét beépítse híreskoronájába. Ez szemmel láthatóanmegfelelõ helynek tûnt egy ilyenfelajánlásnak.Pedro családja Madridban élt. Mia nõvérénél laktunk, aki csakúgy,mint Pedro, egy energiabomba és egy

valódi kincs. Pedróval a kasztíliai magasfennsíkon át dél felé vettük utunkat,míg végre elértük úti célunkat, egyrégi kilátótorony alatti keleti hegy-gerincet. Kelet-Tibet fõ helye után

„Karma Gönnek” neveztem el a központot. Karmapa egyszer már ezta nevet adta egy a Pireneusokban található centrumnak, ami késõbb

feloszlott; ezért most így akartam kifejezni tiszteletemet kívánsága iránt.A falu akkoriban két sor beomlott parasztházból állt egy hegymagaslat

tetején. Gyönyörû kilátás nyílik innen, mind a délen fekvõ Földközi-tengerre, mind pedig az északi „Oroszlánkapura”, ahonnan jöttünk. Ezen ahegyszoroson át évezredek alatt a föníciaiaktól kezdve egészen a vandálokig

sok nép vonult már keresztül. KarmaGön már 1989 tavaszán annyira kié-

pült, hogy 250 embernek taníthattamitt a Tudatos Halált, és azóta mindenévben pünkösdkor tartok itt egy kur-zust. Aki azt hiszi, hogy egy maroknyiidealista ma nem képes hatást gya-korolni a világra, elég, ha csak meg-nézi az itt végbement fejlõdést. Hapolitikai téren minden tisztázódik,

akkor Görögországban is elindítunkegy ehhez hasonló fejlesztést.

e a a – kaa gö 1986-a

da Pva kaa gö




Sokan segítettek és segítenek ma is Karma Gön építésében, jelenlegFidi ezen a helyen a bizalmi emberünk. Elõreláthatóan itt lesznekmajd Európa elsõ jógibarlangjai, és Buddha Kandzsurja, összegyûjtötttanításai is itt kerülnek lefordításra. Már akkor egy tizenhárom méter magas Idõkerék-sztúpát terveztünk oda, és miután Tenga Rinpocsea legelsõ alkalommal megáldotta a területet, Lopön Csecsut és engemkért meg a munka irányítására. A sztúpa feladata – egy hasonló,görögországi társával együtt –, hogy Európátmegvédje a muzulmán befolyástól.Gibraltár meglátogatása után megáldottam

néhány német barátunk házát Por tugáliában,akik kapcsolatba szerettek volna kerülni KarmaGön-nel. Portugália szûk, kanyargós kis utcáinészak felé a gumik maradék bordázatávalfizettünk a sebességért. A spanyol határtSalamanca közelében léptük át, ott, aholPedro felnõtt. Falujában parasztgyerekként

minden elképzelhetõ szegénységben része volt.Tizenegy évesen került be az Escoriálba,a spanyol konzervativizmus fellegvárába, aholkemény szerzetesi képzésen ment keresztül.A rákövetkezõ tíz évben az ott tanult tantárg- yak magukba foglaltak mindent az önkínzástólkezdve egészen a skolasztikus filozófiáig. Mivel

kevés áldást illetve értelmet talált itt, ahelyett,hogy elmenekült volna, leveleivel arra kényszerítette a Vatikánt,hogy szabadon bocsássák. Ez volt az elsõ alkalom, hogy valakitilyen módon engedtek el. A kemény spanyol katonai kiképzés utána világos éjszakák és a világosbõrû emberek utáni vágya szerencséreDániába vonzotta. Az idegenrendészet kétszer is kiutasította õt azországból, hogy aztán végül a harmadik alkalommal, a Mallorcáratartó repülõgépen összetalálkozzon a szép Dorrittal. Most két szép

fiuk van. Pedro és Dorrit eljöttek koppenhágai központunkba, ésmeggyõzte õket, hogy áldásom közben minden fénnyé vált.

e iõ-pa kaa




1987 januárjában Hannah-val, Pedróval és raidwangeni barátainkkalegyütt San Franciscóba repültünk. A rádió és a televízió itt szélestömegekhez jutott el, köztük egészen furcsa néprétegekhez is. Egykisebbségi programban ragaszkodtak ahhoz, hogy a dánok nem fehérek,hanem a Kaukázusból jöttek. De legalább senki sem állította azt, hogyBuddha fekete bõrû, mint azt néhány évvel késõbb Los Angelesbentették. Egy szemmel láthatóan tönkretehetetlen Volvo kombival hetenutaztunk, az összes csomagunkkal együtt, az USA vonzó délnyugaticsücskén át. Szégyenemre be kell vallanom, hogy egyszer – mintahogy sokan mások is – egy árokban landoltam a kocsival. Miközben

a helybelieken viccelõdtem, hogy hóbuckákban parkoltak, én éppenugyanezt tettem. Az út egyszerûen túl jeges volt ahhoz a sebességhez,amivel hajtottam.

Egyre világosabbá vált, hogy Karmapa miért ragaszkodott ahhoz,hogy gyakran utazzak Amerikába. Ebben a nagy országban csoportjain-kat sokszor évente csak egy láma látogatja meg, többnyire Kenpo Katar Woodstockból. Mivel én voltam az egyetlen, aki felhatalmazta õket,

hogy saját maguk, az anyanyelvükön vezessék a meditációkat, ezértérthetõ volt, hogy sokkal kevesebb dolog történt itt, mint Közép- ésKelet-Európában. Buddha célja az emberek teljes körû fejlõdése, és hanem önállóak, kifelé sem fejlõdik semmi.

Igazából több olyan tényezõ is volt, amelyek túl szûk keresztmetszetetnyújtottak a fejlõdéshez. Gyakran okoztak nehézségeket a Kelet ésa Nyugat közötti, a dolgok tapasztalásában jelentkezõ eltérések, amelyet

sokan a gazdagság forrásaként szerették volna látni. Portlandon és SantaFén kívül mindenhol, minden vonalon belül adódtak bosszúságok.A tibetieket zavarta a nyugatiak csapongó felszínessége, rendezetlencsaládi viszonyai, és hogy gyakran az értékes és addig titkos átadásokatösszekeverték a szellemiség más, furcsa formáival. Másrészrõl viszonta Nyugatra jött lámák közül többen is súlyos hibákat követtekel. A legrosszabb az volt, hogy tanítványaik gyakran védtelennekvagy másodrangúnak érezték magukat, akkor is, ha egészen szorosan

mûködtek együtt velük és az utazásaikra is elkísérték a lámákat.A tibetiek azon kijelentései, hogy nem szeretik a Nyugatot és csak




a lámájuk nyomására jöttek ide, nem igazán nyitottak meg egyetlen szívetsem. Egyébként ehhez hasonló szavak általában önvédelembõl hangzanakel. Gyermekkori, gyakran veréssel járó büntetéseik következményekénta lámák be akarták bizonyítani, hogy még mindig jó szerzetesek, és nemmaradtak alul a „lágy élet” csábításával szemben. De mit gondoljanakerrõl nyugati támogatóik, akik értékes idejüket és drága pénzüket azértfordították rájuk, hogy jót tegyenek velük?

Végül még a legbarátságosabb szándékú megfigyelõknek is megkellett állapítaniuk, hogy a lámák általában hajlottak arra, hogy hatalmiterületeket jelöljenek ki. Ennek többnyire nem az volt a célja, hogy

a tanításokat vagy a tanítványokat megvédjék a zavarodottságtól – amiszükséges és fontos –, hanem a hatalmat vagy bizonyos szolgáltatásokelnyerését célozta meg, ami már kevésbé elfogadható. Ilyen esetekbenidõnként érdemes jól kiszellõztetni, és Karmapa ezt tõlem várta.Ezáltal elkerülhetõvé vált, hogy az értékes, önálló emberek elhagyjanakbennünket; másrészrõl nem járható út, hogy túl sok kakukktojásunkmaradjon. Bár csak egyetlen alkalommal ért engem nyílt támadás (a

Dharmadatu Egyesület levele) mégis a bürokraták állandó réme lettem.Nem nézték jó szemmel, hogy a szellemi fejlõdést a humoron és a józanemberi ítélõképességen keresztül mérem le, pedig ez hatékonyabbá teszia munkát, és érezhetõen szûkíti a hatalmi játszmák terét.

Kim, dán pénzvarázslónk és barátunk, meghívott minket a szerencse- játékok városába Renóba. 1971-es szonadai találkozásunk óta mindigszoros kapcsolatban álltunk, és ez alatt több tucat úszómedencét ástam

ki neki, a saját két kezemmel. Kim és testvére, Bo támogatták a munkátKoppenhágában, San Franciscóban és mindenhol, ahol csak tudták.Kim valami egészen különleges dolgot akart megmutatni nekünk, egy

óriási show-t, 500 táncos lánnyal, akik azonban pont ezen az estén vagyszabadnaposak lehettek, vagy megfázhattak. Helyettük néhány kabaréttûztek mûsorra. Az amerikaiak elsõ osztályú szórakoztatók. Késõbbnyertem 100 dollárt egy játékasztalnál, de azonnal abbahagytam a játékot,amint megéreztem azt az erõt, ami másokat túlságosan is befolyásol.

Annak ellenére, hogy központjainknak szükségük van minden egyesfillérre, a keresetnek ezt a módját mégsem éreztem helyénvalónak.




1987 áprilisában és májusában teljesült egy régi kívánságunk. LopönCsecsu, a buddhizmus fõ védelmezõje Nepálban, szakított ránk néhányhónapot. Õ annyira fontos a Himalájában, hogy a bhutáni király azútlevelében tíz évvel fiatalabbnak tûntette fel, mint amennyi valójában,mert így a kormány inkább megengedhette magának, hogy a Rinpocseilyen keményen dolgozzon. Még biztosan sokáig lesz képes erre. Bár akkor már hetvenéves volt, a koppenhágai orvosi vizsgálatok mégis egynegyvenéves ember leleteit mutatták.

Látogatásának azt a feltételt szabta, hogy mindkettõnknek, Hannah-nak és nekem is, vele kell utaznunk. Svédországon, Norvégián és

Görögországon kívül, melyekre ezúttal nem jutott idõ, megáldottaKarmapa fõbb közép-európai központjait. Ez igazán örömteli volt. Már sok barátunk ismerte õt Nepálból vagy a „Belépés a Gyémánt Útra”címû könyvembõl, és nagy bizalommal voltak iránta. A hatvanas évekvégétõl kezdve nyomon követte a nyugati kagyü központok alapítását és

felépítését, és tudta, hogy min-den Karmapa kívánsága szerint

haladt. Úgy bánt velünk, mintegy szeretõ apa.A kérdésekre adott válaszok-ban, amit Hannah fordított,Lopön Csecsu pontosan rátap-intott arra, amire az embere-knek szükségük volt, esténként

pedig adott egy-egy óra tanítástvagy egy beavatást. Aztánhagyta, hogy én tanítsak to-

vább. Estéimet többnyire éjjel egy és két óra között fejeztem be. Bár nem lettünk sem öregek, sem pedig kispolgárok, mégis, a barátokkaltöltött hosszú éjszakákra egyszerûen nem volt már annyira szükség.Az általános tudatszinteken és a kitartáson túl már felépítettüka legmélyebb közös bizalmat. Erõterünk megingathatatlanul jelen

volt, és önállóan, de mégis egymással összhangban cselekedtünk úgy,ahogy ezt Karmapa kívánta.

A õ apa




Stílusosabb is, ha Buddha tanítását egy kipihent, friss tanító közvetíti.Évekig majdnem leestem a trónról a fáradtságtól. Bár az átadásaz elõadásokon olyan erõs, hogy minden más inkább csak mellékes,de egy elalvással küzdõ láma nem éppen az, amit az új emberekelvárnak. Igazán kínossá akkor vált a dolog, amikor kamerák elõttaz egyes meditációs szakaszokat többször egymás után vagy különbözõnyelveken ismételtem meg. Annak ellenére, hogy egyetlen kívánságomaz volt, hogy mindenkiért mindent megtegyek, még viking testem sembírt éjjel-nappal dolgozni.

Lopön Csecsu nagyon szerette Rødbyt, Wuppertalt, Grazot és bresci-

ai barátainkat. Azonnal megértette az akkori különös lengyelországiviszonyokat, hiszen õ maga még furcsább dolgokat élt át. Utazásaisorán egyaránt ismerte az orosz és a mongol bürokráciát is. A nepáli ésaz indiai hatóságok pedig mindenen túltesznek. Az öreg BMW-nkkeltöbb mint 200 km/órás sebességgel, a többhetes európai utazásunkután, május végén a holland határnál elbúcsúztunk Lopön Csecsutól.Ez után a hajtós idõszak után most neki is kijárt egy kis szabadság.

lpö Ccva



musztáng és bhután295

ú jra elérkezett az ideje egy himalájai zarándokútnak. Körülbelülötven barátunkkal együtt szálltunk le Kathmanduban, és mó-im,melyek Tibetre vonatkozólag ezúttal nagyon rosszak voltak, csak

a jéghegy csúcsát mutatták. A fakitermelés miatt egész hegyoldalakszakadtak le mind a tibeti oldalon, mind pedig ott, ahol már azelõzõ évben is másznunk kellett. Itt minden nap szörnyethalt néhány

teherhordó.Ezen a szakaszon egyébként a wuppertali Marion, Annette és Chris-

tian egy csoda szemtanúi lehettek, amit csak késõbb meséltek el. Az útfelett elszabadult egy embernagyságú szikla, és egyenesen a buszuk felétartott. Sokkot kaptak, de védelmezõnket, Fekete Kabátot invokálták,így a szikla, a természet törvényeinek ellentmondva, hirtelen iránytváltott, és egy sor fát kidöntve, legördült a hegyen.

Minden akadály ellenére csoportunk „felfedezõi” feltétlenül Tibetbeakartak menni. Mi viszont nem kívánhattuk az emberektõl, hogyegy isten háta mögötti faluban napokat várjanak egy soha meg nemérkezõ teherautóra. Ezenkívül közülünk már sokan jártak Tibetben,és a legtöbben fõleg azért jöttek, hogy együtt lehessenek velünk.Tudat alatt élt bennem egy különös remény, hogy ezen az úton valódiszûzföldekre léphetünk, de errõl csak Hannah-nak beszéltem. TengaRinpocse mó-i szerint az a csoport, amelyik Tibetbe akart utazni,

túléli majd az utazást, ezért odaadtuk barátainknak a Curpunak szántpénzadományokat és ajándékokat, melyekre akkor nagy szükségük volt

tizennegyedik fejezet

Musztáng és Bhután




a helybelieknek, hiszen ez volt utazásunk fõ célja. Most egy régikívánságunkat válthattuk valóra. Egy kis szerencsével, a turistaszezon ésaz esõs idõszak között érkezhetünk Musztángba.

Béreltünk egy buszt Pokharában, ahol a leszállópálya mellettihotelben szálltunk meg. Az emberek felének már másnap sikerülthelyet kapnia egy zsúfolt gépen. A szegény országoknak nincs jóstílusa, ezért Tomeknek a kevés helyért is meg kellett küzdenie. Ezena vidéken minden nap reggel tízkor forró szél kerekedik, ezért ezutánlehetetlen le- és felszállni. Soha ezelõtt még nem éltünk át ilyen repülést.A kristálytiszta levegõben a több ezer méter magasságban található havasok

olyan közelinek tûntek, hogy az ember szinte már azt hitte, megérinthetiõket. Ezen hegycsúcsok mögött terült el a Musztáng-fennsík, amivalójában Tibet része. A 18. szá zadban a gurkák Nepálhoz csatolták,

a kínaiak ezért nem tudták lerombolni.A pilóta ügyes volt. Második neki-futásra, az erõs széllökések ellenére,sikerült a fõváros, Dzsomso, keskeny

kifutópályájára letennie a gépet. Mint min-dig, amikor tibetiek lakta területre értünk,rögtön otthonosan éreztük magunkat.Az öt alapszín, amelyet mindenhol hasz-nálnak, tisztán ragyogott a ritka levegõben.A házak lapostetõsek, és mindenfelé man-trákkal teleírt köveket látni. Teljesen

idegenül hatott a sok nepáli katona,akik egyáltalán nem illettek Közép-Ti-betnek ehhez a részéhez. Másnap reggelrendeltünk pár lovat a csoport késõbbérkezõ tagjainak. Reméltük, hogy ezek jobbak lesznek annál, mint amit énkaptam, mert az annyira bolond volt,hogy vissza kellett adnom, még mielõtt

kifizettem volna. A csomagokat az ember-ek erejéhez mérten osztottuk szét. AA õpa




folyó menti szakasz, melyet a tûzõ napon tettünk meg, nem voltkönnyû. Barátaink hamarosan elátkoztak minden szál cigarettát, amitvalaha is elszívtak, és minden gramm zsírfelesleget, amit felhalmoztaka bordáikra. Utazásunknak ez a szakasza igazi erõpróba lett. Egymagasan képzett passaui barátunk, akiekkor már egy gyógyíthatatlan beteg-ség kezdeti stádiumában volt, úgyfújtatott, mint egy gõzmozdony, dekitartásával hamarosan kivívta a cso-port elismerését.

Egy sebes sodrású hegyi patakon túltalálható a festõi falu, Kagbeni. Nemvolt tanácsos közelebb merészkednia tibeti határhoz, ezért itt töltöttük azéjszakát. Az idõ túl rövidnek bizonyultahhoz, hogy ennyi emberrel tovább-gyalogoljunk észak felé. Ráadásul Lopön Csecsu és Topgala meghívása

miatt is be akartuk tartani az ország törvényeit, bár jó lett volnameglátogatni az odafent, északon lakó tibeti kampa törzseket, akikrégebben gyakran támadtak rá onnan a Tibetben élõ kínaiakra.Mindegyikük a maga ura volt. Hannah-val már 1968-ban arragondoltunk, hogy tanulunk egy kis orvoslást, hogy segíthessünkaz ott élõ kampáknak. De ahogyan ez a törvények nélküli helyekenlenni szokott, itt is elsõsorban káosz uralkodott. Például tévedésbõl

megöltek néhány hippit, mert besúgóknak hitték õket. Vezetõjük,Vangcsuk kampa tábornok, a hetvenes évek elején az egyik völgybõla másikba menekült a gurkák elõl. Már az indiai határ közeléig jutott,ahol egy magas kitüntetés várt rá. Indiában ugyanis szívesen látjáka kampákat, hiszen õk alkotják az ejtõernyõs vadászalakulatokat és azötödik hadtestet, míg az ország fiai a biztonságosabb munkákat részesítikelõnyben. Amikor a tábornok és csapatai már majdnem átjutottaka határon, a gurkák helikopterekrõl semmisítették meg õket. Ezt sokan

nem tudják megbocsátani a nepáliaknak, de a kínai megrendelõkbizonyára elégedettek lehettek.

fû-a




A következõ nap többet mutatott meg Kagbenibõl, ami izgalmasés egyben szomorú is volt. Elsõ látásra a városkép rendezettnek tûnt.Itt is mindenfelé mantrakövek és sztúpák vettek minket körül, de haközelebbrõl megnéztük azokat, láthattuk, hogy rettenetes állapotbanvoltak. Senki sem gondozta ezeket a szent dolgokat, és tudtuk nagyrészük hamarosan romokban hever majd. Mint olyan gyakran, most iszavart, hogy a „tradicionális” buddhisták közül nagyon kevesen érteneka karma alatt lehetõséget. A legtöbb, kevés képzelõerõvel megáldottember az eseményekhez, mint „sorshoz” alkalmazkodik, pedig a karmasemmiképpen sem az. Tudásunk az ok-okozatról valóban arra kötelez

minket, hogy hosszú távon a lehetõ legjobb világot hozzuk létre. Sajnostúlságosan is sokan értelmezik a karmát egyfajta mentségként arra, hogymindenbe beletörõdhessenek.

A Musztángban élõk egyszerû eszközökkel megõrizhetnék gazdagkultúrájukat anélkül, hogy feladnák azt egy felszínes, a belsõ békétés a helyes viselkedést gyengeségnek feltüntetõ világért. Jó kezdetlenne, ha a gyerekeiket megtanítanák saját anyanyelvükre. Szent helyeik

gondozása és alkoholfogyasztásuk korlátozása megvédené õket attól,hogy egy újabb gyökértelen néppé váljanak valahol a Himalájában.Az, hogy ezt a hanyatlást éppen Buddha megvilágosodásának napjánfedeztük fel, csak még kirívóbbá tette a jelenséget.

Öt vagy hat teherhordót vittünk magunkkal a vízimalomtól, akiknektöbbet ajánlottunk, mint amennyit ott kereshettek volna, bár még

mindig a fejenként, napi egy dollár

alatti bért fizettük. Nem helyesátugrani egy adott vidék bérszín-vonalát.Az ösvény egy végtelen hegyold-alon vezetett felfelé, aznapi célunk, akörnyék legnagyobb szakja kolostorafelé. Ez volt az utolsó állomásTyume-Gyasa, a hinduk által Mukh-

tinath-nak nevezett hely elõtt, „ahollángol a föld, a kõ és a víz ”.A öv v a v




ez egyike a Himalája legrégebbi szent he lyeinek. Az út menti tájhihetetlen, sokkal változatosabb, mint az egyhangú Közép-Tibet. Ami-kor hegynek fel egy rövidebb utat választottunk a páratlan helyenálló kolostorhoz, egy egészen különleges áldást kaptunk. Ahogyfelfelé másztunk, a helybeli asszonyok körtáncába kerültünk bele.Sok közülük kitûnõ keveréke volt mindannak, ami szép, vad ésméltóságteljes. Gyémánt Út bölcsességszövegeket viseltek magukon.A kolostor vezetõje nyilvánvalóan egy nagyszerû jógi-láma volt, akifel tudta ébreszteni tanítványai képes-ségeit. Miközben még tartottakaz imák, mi már megosztottuk vele tapasztalatainkat, melyeket Buddha

tanításainak terjesztésénél szereztünk Keleten és Nyugaton.Amikor este végre a kolostor vendégházában ültünk, megérkezett

a csoport másik része is. Nekik még a miénknél is keményebb hegy-menetét állt a hátuk mögött, és fõleg Tomek tett ki magáért. Elõször a repülõtéri hatóságokat dolgozta meg, hogy adjanak felszállási enge-délyt, aztán a pilótát, hogy szálljon fel. Leszállás után megtaláltákazokat a lovakat és teherhordókat, amelyeket mi rendeltünk nekik,

majd választottak egy gyors utat. Tomek eközben fel-le szaladgálta hegyen, hogy mindenkinek segítsen. Õ már csak ilyen. Most néhányerõs férfire volt szükségük, mert pár nõ még úton volt, és az egyikerõs hasmenéstõl szenvedett.

Az újonnan érkezettek a legjobb fekhelyeket érdemelték. MivelHannah-val álmunkban is nyitottak akartunk lenni a hely erõterére,ezért elmentük a többiek szálláshelyétõl pár percre lévõ szalmatetõs

házba. Zarándokok szoktak ott meg-szállni, amikor nagyobb csoportok-ban érkeznek. Azonban sem kettes-ben nem lehettünk, sem az álmain-kra nem koncentrálhattunk, mertmár hajnalban felébresztett minketnéhány gyerek, akik édesen, dekitartóan azt kérdezgették: „Miért

alszotok, hiszen már világos van?”Elmagyaráztuk nekik, hogy a fehér sp, vaa




emberek éjszaka is dolgoznak, ezért reggel aludniuk kell, de nemkönyörültek meg rajtunk. Olyan volt minden, mint az állatkertben.Pont úgy, mint Tibetben, csak álltak és nézték, ahogy átöltözünk,pisilünk és minden mást, amit csak csináltunk. Mindeközben nagyontárgyilagosak maradtak, és egy kissé felnõttesen viselkedtek.

A következõ napon a friss jógi-láma elkísért bennünket az úton.Kitûnõen ismerte a környék szent helyeit. Az ösvény egy nyitotthegyháton vezet keresztül, ahol a fény és a felhõk állandóan váltakoznak.Egy problémás rendõrõrsön ismét mint Donald Kacsa, Joszif Sztálin,Popeye és más hírességek nevei alatt jelentkeztünk be. Egy jól képzett

lovastiszt nem hagyott békén minket. Kollégái örömére provokálni kez-dett minket, és azt mondta, hogy a gazdag világból kötelességünk lennetöbb pénzt küldeni a szegényeknek. Azonban leesett az álluk, amikor azt tanácsoltam nekik, hogy elõször korlátozzák a népesség növekedését.Amíg országukban ennyi gyerek születik, addig a ma adott pénz

holnap még több éhezéshezvezet. Nyilvánvaló, hogy ed-

dig még nem ismerték fel azigazi összefüggéseket.Az õrsöt elhagyva látha-tóvá vált az a magas hágó,amely a Manang-vidékre ésaz „Égõ Vizekhez” vezet.Az „Égõ Vizek” egy sötét-

zöld nyárfaligetben helyez-kedik el az úttól jobbra.A hegyektõl megmámoro-

sodva néhányan közülünk már korábban eljöttek ide, és mostvelünk tartott egy szakember is, aki életre keltette ezt a helyet.A láma megmutatta, hogy a hindu-gurka hatóságok hol kényszerítettéka buddhistákat elõször arra, hogy lerombolják Mani-falaikat, a Himalájahíres, mantrákkal televésett kõfalait. Aztán megtiltották nekik, hogy

felújítsák az épületeiket, annak ellenére, hogy azok már összedõltek.A legrosszabb talán az volt, hogy a buddhista fészekbe egy kakukktojást

tapaaac




raktak: egy kathmandui stílusban épült hindu templomot, ami aztántényleg nem illett a képbe. A hely különleges ismertetõjelei– ahol feltör az égõ gáz, a kõ, a föld és a víz– még mindig szilárdan buddhistakézben voltak. Ezek egy õsrégi Szeretõ Szemek-szentély oltára alatttalálhatók, a bejárattól jobbra. A Karmatükör – egészen a szikla tetején – a felnézõ emberek tulajdonságai alapján vagy homályossá vagy ragyogóváválik. Minket fényesen ragyogvafogadott. Sõt, egy helyen méga földszellemek morgását is hallanilehetett. Csak a Guru Rinpocse-

templomot építették újjá, mertpár évvel korábban egy vihar teljesen lerombolta. A felsõ szintés a tetõ akkor egyenesen a szo-brokra esett anélkül, hogy kárttett volna bennük. Ez még a hin-dukat is annyira meghatotta, hogy

engedélyt adtak arra, hogy újrafelhúzhassanak ott egy egyszerûépületet, amivel megvédhetik anyilvánvalóan szent szobrokat.

A következõ a sport napja volt, a bölcseknek és a kevésbé bölcseknekegyaránt. Az elõbbiek korán felkeltek, rendes felszerelést, valamintelegendõ élelmiszert vittek magukkal, majd mérsékelt tempóban fel-

mentek a hegyre. Más barátainkkal együtt Tomek és én csak délbenfedeztük fel, hogy valójában maradt még egy kis szabadidõnk. Akkor viszont, történnie is kellett valaminek. Az öt és fél kilométer magas-ságban húzódó hágót futva akartuk megközelíteni. Munkánk soránnagyon ritkán fordult elõ, hogy napközben is lehetõség nyílt testünkteljesítõképességének megismerésére. A hölgy, akinek a hegyre felvezetõút mentén, a szép panorámájú kis teaházban néhány szóban megtanítot-tam a 16. Karmap meditációt, még soha nem látott ehhez hasonlót.

„Elõször itt voltatok együtt, aztán nagyon gyorsan felfutottatok a hegyre,majd néhányan közületek visszajöttek, és most újra itt vagytok!”– mondta

A , a „ a ö, a õ a ví”




csodálkozva, amikor este betámolyogtunk Tomekkel. Addig futottunk,amíg össze nem estünk, és amint újra kaptunk levegõt, továbbrohantunk,amíg elérkeztünk az ötezer méter magasságban fekvõ hegyek jéggelborított falaihoz. Mivel nem tudtuk, mikor sötétedik, ezért azonnalleszaladtunk a hegyrõl. Az elsõ csoport késõbb és stílusosabban érkezettmeg, de õk is jól érezték magukat.

A következõ napon visszatértünk Dzsomsomba, Musztáng fõvárosába.Lopön Csecsu legfontosabb segítõjének családjához kaptunk meghívást.Buddhista volt, de a hindu Krisna nevet viselte, ami könnyenelõfordulhat a Himalája kevert kultúrájú területein. Amikor délután

beléptünk a házba, néhány nagyon furcsa ember várt ránk. Általábanelég könnyen meg tudom különböztetni az eltérõ iskolák követõit,az ismertetõjegyek mind Keleten, mind Nyugaton egyformák:a gelugpák sokszor úgy hatnak, mintha internátusban tanuló iskolásoklennének, a szakjapák – különösen a hölgyek – erõs akaratúak, mikagyüpák – legalábbis az én tanítványaim – erõsek, a nyingmapák pediggyakran olyan benyomást keltenek, mintha nem egészen egymáshoz

illõ részeket raktak volna össze. Ezek az emberek azonban nem illettekaz átlagos buddhisták közé. Néhányuknak nagy feje és nagyonkicsi teste volt, míg másoknak pont fordítva. Vezetõjük magas,vékony testalkatú volt, és a legkeskenyebb fejjel rendelkezett, amitvalaha is láttam.

Mégsem azért jöttek, hogy megbámuljuk õket. Lopön Csecsukérésének megfelelõen nagy szolgálatot tettek nekünk, és mi azonnal

árkon-bokron keresztül követtük õket a földek között húzódó agyagosösvényeken. Körülbelül egyórás, többnyire hegynek felfelé tartógyaloglás után, hihetetlen hegyoldalak mellett elhaladva, egy szürkéskék jéghegy alatt fekvõ faluba vezettek minket. Fél tucat ember különbözõkulcsokat hozott elõ más és más irányból, és amikor végre kinyíltaz ajtó, egy szentélyben találtuk magunkat.

A kinti vakító fény miatt a helység elõször koromsötétnek tûnt.A teremnek különleges rezgése volt. Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk,

hogy a sámánok egy bön templomában állunk. Amíg mi, pillanatokalatt felismertük a buddhizmushoz fûzõdõ nyilvánvaló hasonlóságokat




és különbségeket, a különbözõ irányokból feltûnõ újabb férfiak újabbkulcsokkal kinyitottak egy erõs bõrládát. A helyzet csak most vált igazánizgalmassá. Több tucat finom selyemkendõbe csomagolt tárgy kerültelõ, melyekért Karmapa 1956-ban a Tibetbõl Bodhgájába tartó útjasorán egy nagy kerülõt tett. Már 1970-ben azt mondta nekünk, hogyfeltétlenül látnunk kell ezeket: Guru Rinpocse ereklyéinek elképesztõgyûjteménye volt ez. A kincs az 746 elõtti idõkbõl származik, amikor ez a megvalósított láma öt évet töltött Tibetben, és elterjesztette otta tanításokat. A kincs a „Kuternga” nevet viselte, és elsõsorban olyanszobrokból állt, melyeket Guru Rinpocse maga készített. Ezenkívül

láthattuk itt a cipõit is, és egy mellényt, amit tizenhárom évesenviselt, valamint olyan ruhadarabokat, melyeken nõi Buddhák táncoltak.Mindegyiket a fejünkhöz érintettük, és arra gondoltunk, hogy mosta szívünkbe hullna, és belénk olvadnak. Nagy szerencsével, mielõtta nyaktörõ sötétség leszállt volna, még éppen beértünk Dzsomsomba.

A következõ naptól kezdve nem szállt fel több gép, mert már gyülekeztek a monszunfelhõk a horizonton. A pilótánk ennek ellenére

mégis kétszer megkockáztatta a felszállást, így egész csoportunk kijutottDzsomsomból. Ha ezt nem teszi meg, mi, férfiak öt napig gyalogolhat-tunk volna piócákon át a szakadó esõben. Pokharából busszal mentünkKathmanduba, ami most egy nagyváros érzetét keltette. Amikor újramegérkeztünk a szép Vadzsra Hotelbe, megterveztük az elkövetkezõheteket. Még mindig lehetségesnek tartottuk, hogy barátainkat gyalogvigyük magunkkal Tibetbe. Bár a hegyszorosokon szinte naponta

lezuhant egy-egy – gyakran részeg – teherhordó, de mi nem voltunkannyira megpakolva, mint õk, és mó-im is biztató válaszokat adtak.Az út azokhoz a területekhez, melyekért megérte volna teherautókraés buszokra várni, több napig is eltartott volna, és a földcsuszamlás ótaszinte senki sem járt arra.

Legfõbb kívánságunk egy bhutáni út lett volna, ami tulajdonképpenlehetetlennek tûnt. A hatóságok évente csak kétezer turistát engednekbe az országba, és napi 150 dollárt kell fizetniük a teljes ellátásért.

Ez így folyt évekig, mert ily módon akarták megakadályozni, hogytönkretegyék a kultúrájukat, ami Nepálban már húsz éve szemmel




látható volt. Ezenkívül tizenöt fõnél nagyobb létszámú csoportokategyáltalán nem is engedtek be. Lopön Csecsu viszont nagyhatalmúember, már Európában azt kívánta, hogy eljuthassunk ide. Hollandiábantöltött értékes szabadságát egy héttel megrövidítve, elõre repültBhutánba, hogy segíthessen nekünk. Ez idõ tájt házasságkötési tervekis lógtak a levegõben. Miután már bizonyították termékenységüket,a Rinpocse négy unokahúgának formálisan férjhez kellett menniea bhutáni királyhoz.

Papírjainkat Kalkuttában, a Bhután Házban kellett megkapnunk.Az odavezetõ út módját illetõen Niels és én eltérõ látásmódot

képviseltünk. Niels azt mondta: „Repüljetek Kalkuttába, csak hetvendollárba kerül. Már eddig is épp elég nehézségen mentetek keresztül,most kényeztessétek magatokat”. Ezzel szemben az én tanácsom ígyhangzott: „Ami nem öl meg, az erõssé tesz! Tapasztaljátok mega Sziliguriba és tovább, a Kalkuttába tartó, zsúfolt éjszakai buszokat!A függõleges támlájú vasülések és az alvás hiánya tudatotok új oldalaitmutatja majd meg. Ezenkívül megspóroltok ötvenöt dollárt, amit aztán

vásárlásra fordíthattok vagy felajánlhattok Bhutánban”. Huszonnyolcember követte a kemény iskolát. Azt a hét embert pedig, akik repültek,becsapták a repülõtér melletti drága hotelben, és gyorsan csatlakoztaka fõcsoporthoz a Sutter Street-i Üdvhadsereghez.

Kalkutta sokrétû tapasztalatokat kínál. Naponta halnak meg ittemberek az utcán. A hetvenes évek elején, amikor a Himalájábólrendszeresen a városba jöttünk vízumért, sokkal nehezebb volt szobát

találni. Az ország pár évvel ideérkezésünk elõtt egyre merevebb ésbürokratikusabb lett, így egyre kevesebb embernek támadt kedveIndiába utazni.

A Bhután Ház egyik emeletén semmirõl sem tudtak, a másikonújra megmutatkozott mó-im haszna. Ázsiának ezen a részén teljesenhasználhatatlanok a telefonok, így a mó-k szolgáltatták a szükségesinformációkat. Anyagilag is nagy szerencsénk volt, mert a helyieklegnagyobb sajnálatára a drága repülõgépet, amelyikre a jegyünk

szólt, éppen javították, ezért ehelyett buszokat indítottak a Sziligurimelletti Baghdográba. Ennél jobban nem is történhetett volna. Így




megnézhettük az út menti hegyeket, és egyidejûleg sok pénzt takarítot-tunk meg. Két jó busz várt a Himalája szélénél, igaz, nem német, hanem japán gyártmányúak, de teljesen újak voltak. A meglepõen hosszú sza-kasz után, ahol a Himalája elõhegyeit követtük kelet felé, átgördültünka Puncölingbe vezetõ „Dicsõségkapun”, mely Bhután ablaka a világra.Két szállodában is találtunk még helyet. Miután elosztottuk az összesszobát, és épp egy Guru Rinpocse-szentélybe akartunk bemenni,elcsípett minket egy régi, tibeti barátainkból álló csoport. Mindegyikükugyanazt kérdezte: „Mikor látjuk Õt?” Mint annyiszor, most is aztkellett válaszolnunk, hogy a történelemben Karmapának a következõ

újraszületésére vonatkozó kijelentései mindig egyértelmûek voltak, ésa vonaltartóknak biztosan megvan rá az okuk, hogy ezt titokbantartsák. Ahogy ez lenni szokott, sokan nem akarták elhinni, hogyennél többet tényleg nem tudunk, de mi valóban ritkán gondoltunkezekre a dolgokra. Nagyon lefoglalt minket az, hogy a lehetõ legtöbbtanítvány számára hozzunk létre kapcsolatot Karmapával. Ezért inkábbhagytuk, hogy meglepetésként érjen minket a jövõ. Az, hogy ez kínai

befolyás nélkül, a megfelelõ idõpontban következik be, akkoriban mégegyértelmû volt számunkra.

Másnap reggel, amíg barátaink bepakolták a csomagokat a buszokba,elugrottunk a szentélyhez, ahol az álló Guru Rinpocse-szobor min-denkiben igazán erõs benyomásokat keltett. Aztán továbbindultunk.A kátrányos út a Guesthouse (vendégház) és a Rest-House (pihenõház)mellett kanyargott, ahol elsõ ittjártunkkor, 1970-ben állami vendégek

voltunk, és késõbb egy izgalmas éjszakát töltöttünk itt el Karmapaközelében, amikor Karmapa szó szerint fényt árasztott magából. Aztán azöld hegyek következtek ugyanazokkal a rendõrõrsökkel, mint legutóbb.Amikor este Timpuba, Bhután fõvárosába értünk, barátaink szokatlanulcsendesek voltak. A termékeny hegyek, melyek sokban különböznekMusztáng tiszta száraz sivatagjaitól, mély benyomást tettek rájuk. Sokanmost is a Kalkutta utcáin haldokló emberek látványát emésztették.

Mindenki választhatott egy drága, egy kevésbé drága és egy olcsó

szálloda között, és már aznap este megtudtuk, kinek is köszönhettük,hogy most a paradicsomban találtuk magunkat. Lopön Csecsu mellett




Topgala, Rumtek titkára is segített, sõt még maga a fiatal király is. Olvastaaz „Entering the Diamond Way” („Belépés a Gyémánt Útra”) címûkönyvemet, és ezek szerint tetszett neki. Bár az idegenforgalmi miniszter megsértõdött, mert nem kapott egy fillért sem, de mi „kagyüpák”-ként,nem pedig pénzeszsákként tartózkodtunk Bhutánban.

A következõ napokban azt tettük, amiért jöttünk. Sok erõteljeshelyet kerestünk fel, gyalog téve meg az utat a hegyekben. Néhánykülönösen erõs energiájú barlangot, melyeknek rezgését Hannah-vallegutóbbi látogatásunk óta még mindig éreztük, sajnos már elzártaka turisták elõl. A kormány megpróbálta fokozottan távol tartani a

külföldieket a legszentebb helyektõl. Kár volt érte, ugyanakkor érthetõis. A cigarettázó turisták füstfelhõje talán nem lenne a Buddhákkedvenc füstölõje, de a Buddhák és a Bódhiszattvák nem uraságok,akik az egyik embert szeretik, a másikat pedig nem. Számukra mindentiszta, és boldogok, ha az emberek egyáltalán kapnak egy lehetõséget,mely által kapcsolatba kerülhetnek saját buddhatermészetükkel. „Haddlehessek ágy, mikor fáradtak az emberek”– írja Tenga Rinpocse egy

versében.Timpuban még mindig lehetett látni fehér arcokat. Elsõsorban

a Németországból és Svájcból érkezett szakemberek segítették elõa fejlõdést, és jó munkát végeztek. De oda, ahova most akartunkmenni, csak ritkán jöttek el. A Kelet-Bhutánba vezetõ utat mindösszepár éve nyitották meg. Másfél sávot építettek ki, úgyhogy mindig megkellett állni, ha szembejött valaki. Célunk Karmapa 1959-es, Tibetbõl

való elmenekülése utáni elsõ állomása volt. Ez a hely Bumtangban,az ország legszentebb és legeldugottabb részében volt.Buszaink csak vánszorogtak a számtalan kanyarral tarkított úton.

Amikor áttekinthetõbbé vált a táj, tágas kilátás nyílt minden irányba.Szinte kilométerenként meg kellett állnunk, amíg a munkások elhordtáka lecsuszamlott földet. Épp monszunidõszak volt, de ahol mi jártunk,ott ritkán esett. Késõbb, amikor gyalogoltunk, már fordult a kocka.

Alig tudtam levenni a szemem a munkásokról. Egy olyan vidéken,

ahol ritka az erõszak, õk már kivételnek számítottak. A Naga törzsbõlszármaztak, akik rendszeres idõközönként bangladesiek ezreit ölik meg,




mialatt Kelet-Pakisztán túlnépesedése a Kelet-Himalája elõhegységeibeûzi õket. Különös volt olyan szemekbe és arcokba nézni, amelyeknem fogadják be a közeledést vagy az érzelmek kifejezõdését, hanemegyszerûen csak néznek. Tudtam, hogy teknõseik lábait egyenkéntlevágva adják el, miközben az állatok még élnek, és gyakran abbana hiszemben mérgeznek meg embereket, hogy ezzel majd magukravehetik azok jó karmáját. A bhutániak a munkával egy jó megoldásttaláltak számukra, hogy ne ragadjanak az országban, és ne okozzanakolyan nehézségeket, melyekkel ma a világ gazdag és humanista részenem tud megbirkózni: képzetlen, sokgyermekes bevándorlók tömegei,

elnyomott asszonyaikkal, akik azért jönnek, hogy jobban éljenek.Ehelyett azonban gettókban kötnek ki, gyökértelenné válnak, éselveszítik azt a méltóságukat is, amivel korábbi környezetükben mégegyáltalán rendelkeztek.

A királyi család egyik kastélyában és vendégházaiban laktunk. Kelet-Bhután magasfennsíkjai és kultúrkincsei mély benyomást tettek ránk.Sok minden változott utazásunk elsõ napja óta, amikor barátaink

megostromoltak egy bhutáni színekkel díszített benzinkutat, mertaz hitték, hogy egy szentély. Ez körülbelül olyan mulatságos volt,mint amikor a helybeliek leborulásokat végeznek a fehérek helikoptereielõtt abban a hitben, hogy azok istenek. Már sok hihetetlen dolgotláttunk a mindennapos utazások és kirándulások során, mégis voltakolyan tapasztalások, amelyekre semmi sem tudott volna felkészíteniminket – például akkor, amikor kizárólag Karmapa irányítása alá tartozó

épületekbe jártunk. Ezek a házak ugyan nem voltak olyan gazdagonberendezve, mint a nagy nemzeti szent helyek, de ez nem is voltlényeges. Akár turista, akár buddhista volt az ember, itt mindenkia legerõsebb kapcsolatot érezte Karmapával. Amikor körbejártuka helyiségeket, és késõbb, amikor egy meditációt vezettem az ágyánál,csak kevesen voltak, akiknek nem lett könnyes a szemük. Karmapaereje annyira közeli volt, mintha õ maga is ott lett volna a szobában.

Punakha, az ország fõvárosa a téli félévben, súlyos fagerendákból

épített, õsrégi épületeirõl könnyen felismerhetõ. Itt találkoztunk LopönCsecsuval és majdnem a királlyal is, akinek mindannyian szívesen




köszönetet mondtunk volna.Aztán Je Kenpónál, Bhutánlegfõbb lámájánál töltöttünkegy délutánt. Õ a hatalmaskormánypalotában lakik, és atörvény szerint ugyanolyan ha-talma van, mint a királynak,csak éppen szellemi síkon. Azemberek gyakran éveket várnakarra, hogy találkozhassanak vele,

és most – ismét Lopön Csecsuhatására – nekünk is lehetõ-ségünk nyílt erre. Arcizmainak

szinte állandó ide-oda mozgása mutatta a láma jelentõségteljességét. Úgy,mint ahogyan Karmapa, õ is hatalmas szellemi erõk gyújtópontja volt.Egyszerû és érthetõ szavakkal beszélt Szeretõ Szemekrõl, a tér szereteteés ereje iránti bizalomról. Amikor eljött a fényképezés ideje, gyorsan

tapsolt egyet, erre három szer-zetes behozta frissen megtisztí-tott fogsorát egy ezüsttányéron.Berakta, a felvételek alatt mo-solygott, aztán újra kivette.Csoportunk egy utolsó reg-gelire volt hivatalos Topga

Rinpocséhez és drága fele-ségéhez, Acsi Dekihez, akihercegnõ létére maga készítetteel számunkra az ételt. Aztána buszok elindultak nyugatnak

a Paro-völgybe, ahol a híres „Tigrisfészek” található, melyben GuruRinpocse Gyémánt Lógóhas formájában jelent meg. Ez egy vöröses-fekete, haragvó, várandós tigrisen lovagló, elképzelhetetlenül erõs

forma, amelyet a 2. Karmapa, Karma Paksi testesít meg. Más bhutániszent helyekkel ellentétben ezt száraz ruhában értük el. A többi helyre

j kp

A paa õ




egyébként átázva és félig összefagyva érkeztünk meg, ennek ellenéremégis mindegyik látogatás igazi élményt jelentett.

A Takcangba vezetõ ösvény lélegzetelállító. Hannah-val sokkalizgalmasabbnak találtuk, mint legutoljára. Az energiával feltöltötthelyeken tett kívánságok a következõ életekben is folytatódnak, és ittminden tanítványomat erõsen atudatomban tartottam.Amikor visszatértünk Indi-ába, azonnal indultunk volnaNepálba. Csakhogy Kakabhi-

tában, a lehetetlen határát ke-lõhelyen, egy sztrájk miatt tízórán keresztül megállt az élet.Csak akkor kaptunk egy busztKathmanduba, amikor Tomeka hadsereget hívta. Csoportunkfelfedezõi éppen ekkor tértek

vissza Tibetbõl. Bár napokatvártak a közlekedési eszközökre,mégis minden sikerült nekik,amit elterveztek. Sokat tanultaksaját magukról is, és örültek,mint ahogyan mi is mindanny-ian, hogy ezeket a tapasztalato-

kat megoszthatják barátaikkal.Az utolsó napon tiszteletéttette nálam néhány fehér-ruhás jógi. Õk 1969-ben tanúilehettek annak, amikor elõ-ször találkoztunk Karmapával.Amikor a szentély meredek, korlát nélküli, hátsó kõlépcsõjénmentünk lefelé, Karmapa egy széles mosollyal és több mint száz

kilójával egyszerûen és váratlanul a hátamra ugrott. A térdemroppant kettõt, aztán az út hátralévõ részén a hátamon cipeltem

g la




õt. Korábban pedig, mintderült égbõl a villámcsapás,bedugta a kezemet egynagy kõoroszlán szájába, ésközben az arcomat figyel-te. A történet idõközbenközismertté vált, és nemfordult elõ azóta hasonlóeset. Az ünnepség, melyeta könnyed, fehér ruhába

öltözött jógik adtak a tisz-teletünkre, Karmapa Han-nah-ba és belém vetettbizalmát ünnepelte,

t



A VILÁG EGYRE KISEBB LESZ311

ødbyben található német-dán elvonulási központunk jól fejlõdött,130 barátunk jött el egy kéthetes, Gyémánt Út Alapgyakorlatok- kurzusra. Azután ugyanezt a kurzust tartottam meg San Francisco

mellett, ahova meghívtam Európából Syst, Irmtrautot és Christianét.Az Atlanti-óceánon átívelõ kapcsolatoknak erõsödniük kellett, és

barátaink igazán megérdemelték, hogy ne mindig õk legyenek a ven-déglátók. Roland, Kiffer és sokan mások már vártak ránk.

A kaliforniaiak a Csendes-óceánra nézõ sziklákmögött elterülõ elhagyott, katonai barakkokatbéreltek ki, ahonnan hihetetlen kilátás nyílt SanFranciscóra és a Golden Gate hídra. Itt láthatóakazok az ágyúállások is, amelyeknek a második

világháborúban a japánokat kellett távol tartaniuk.A kurzuson azonnal belevetettük magunkat agyakorlatokba, mivel az európai nõk diktálták atempót, és húzták magukkal az inkább beszélge-tésre hajlamos kaliforniaiakat is. Nagyon élveztem,hogy jutott elég idõm a kéziratokra, a le- velekreés a közeli barátaimra is.

Ezzel egyidõben Hannah Dzsamgon Kongtrul

Rinpocsénak fordított Frankfurtban. A Rinpo-csénak tíz év óta ez volt az elsõ látogatása, s júli-

tizenötödik fejezet

A világ egyrekisebb lesz

Maláka álk Rbybe



MIndEn hAtÁRon túL312

ustól decemberig tartott. Együtt beutazták az összes központot északtóldélig. Dzsamgon Kongtrul Rinpocse volt az elsõ vonaltartó, aki pon-tosan megfigyelte, hogyan dolgoznak csoportjaink. A tibetiek közülLopön Csecsun és Tenga Rinpocsén kívül senki más nem tette meg eztõelõtte.

A harmadik Alapgyakorlatok-kurzusra ezen a nyáron Lengyelországbankerült sor. Ötven kaliforniai után, akik legszívesebben inkább csakmegbeszélték volna tapasztalásaikat, most két héten át, több mint ötszáztanítványom gyakorolt keményen és koncentráltan. „Felemelõ” volt,mint minden, amit a volt kommunista országokban teszünk. Kuchary

már legutóbbi lengyelországi látogatásomkor is kitett magáért. Ez a kúriaazóta, egyre inkább összekötiaz ország erõit. Autóval más-fél óra Varsótól észak-nyugatra,Közép- és Kelet-Európa talál-kozóhelyeként pont a meg-felelõ helyen fekszik.

Egy napon a szomszédokis szerettek volna részesülnia felépített erõtérbõl. Egysivár betonkockákból emelt,mezõgazdasági bolt ajtajánál – amit az állam ízlésesen akorábbi uradalom bejáratánál

húzott fel – alkoholista parasztok egy csoport ja jött oda hozzám.Már régóta szerették volna látni a lámát. Elhozták egy kis papírd-arabra felírt kívánságukat is. „Ha szent ember vagy, – mondták –, akkor tudnál-e nekünk néhány száraz napot csinálni? Két hó-nap ja minden nap esik az esõ, és elrohad a termésünk”. „Meg-látom, mit tehetek” – feleltem, hiszen a tanítóim is mindig eztválaszolták. Ezután erõs kívánságokat tettem. Három napsütéses ésszeles nap következett, és már a második napon harminc helybeli

jött el családjával együtt, hogy menedéket vegyen. Csupán néhánykilométerre tõlünk, csakúgy, mint egész Lengyelországban továbbra

„Meglám mi eeek”




is szakadatlanul esett az esõ. Visszatértünk Dániába, ahova hamarosanmegérkezett Dzsamgon Kongtrul Rinpocse és Hannah.

Nagy veszteségekkel járó idõszak következett. Kim – közeli barátunkés társunk – öngyilkos lett. Ügyetlen emberek tönkretették a cégétDániában, miközben õ a testvérével, Bóval Amerikában felépítetteazt. Amikor hazajött, a többéves állandó munka után egyszerûen már nem maradt elég ereje az újrakezdéshez. Ezakkor történt, amikor Dzsamgon KongtrulRinpocse és mi az országban voltunk, ésBokár Tulku, Kim fõ tanítója Franciaországba

utazott. Utolsó találkozásunkkor már voltvalami a levegõben: Hannah egy kézzel írtmeditációt ajándékozott Kimnek, én pedighosszabb áldást adtam neki Karmapa ereklyé-ivel, mint valaha. Tulajdonképpen beszélnemkellett volna a hamvasztásakor, de sajnos nemment.

Az elsõ, nyugati tanító által tartott TudatosHalál-kurzust az osztrákok szervezték meg.130 barátunk várt Graz mellett, ahol számom-ra Európa véget ér. Tenga Rinpocse Ázsiábautazása elõtti utolsó napon megadta nekem atanítói felhatalmazást erre a fontos átadásra. Ameditáció alig különbözött attól, amit Ajang

Tulku, Tudatos Halál meditációs mestere már 1972-ben megtanítottnekünk és amelyre utána Künzig Shamarpa is megkért, hogy adjam átmindenkinek, aki kéri.

Mivel soha nincs idõm az elõkészületekre, így egyszerûen elkezdtüka gyakorlást. Maia éles szemével segített megtalálni azokat a külsõ jeleket, melyek a mélyreható gyakorlat során keletkeznek. Ezen azelsõ kurzuson nyolc napon belül mindenkinek meglett a jele, amivalódi ok az örömre, mert ha a tanítójukhoz és a gyakorlathoz fûzõdõ

kapcsolataikat megtartják, a halál után közvetlenül a Tisztaföldre jutnak. Barátainkra a legnagyobb hatást a testi jelek tették: a fejen

Küzig Samarpa




keletkezõ kis lyuk és a vércsepp. De még ennél is jelentõsebb voltbelsõ fejlõdésük, és mindenekelõtt állandóan növekvõ bizalmuk.A halál itt elvesztette agyarait. Még egy annyira kritikus ember, minta páratlan, hamburgi Caty is azt mondta, hogy a Tudatos Halál utánnincs visszaút a materializmusba. Határtalan Fény Buddhájának ereje és

odaadásunk egy szemvillanásalatt találkozott – ez min-denki számára nagy élményt jelentett.

Amíg Dzsamgon Kong-

trul Rinpocse új útlevelétintézte Bhutánban, Hannahrövid idõre Ausztriába uta-zott. Bécsben a barátaim tel- jesítették egyik régi kíván-ságomat, egy ejtõernyõs ug-rást. A 35 másodpercig tartó

szabadesés maga a tiszta gyö-nyör, ami csak egy nagyon

gyors motorral való száguldáshoz hasonlítható. A földet érés azon-ban már nem volt annyira izgalmas. Hannah azt mondta, ritkán látottennyire túláradónak. Egy ilyen ugrás egy jógi számára lehetõséget nyújtarra, hogy megvizsgálja az ürességrõl alkotott megértését, és még a sok-kal rövidebb ideig tartó bungee-ugrás is – amit néhány évvel késõbb

hamburgi tanítványaimmal együtt éltünk át – olyan volt, mint egy közösbeavatás.Máltán nem sok minden történt. Ajándékba valószínûleg szívesen

elfogadták volna a megvilágosodást, de nem voltak biztosak benne, hogydolgozni is akarnak érte. Egyik délután hirtelen erõs késztetést éreztemarra, hogy lefeküdjek. Normál esetben napközben nem teszek ilyetok nélkül. Még mielõtt a fejem a párnához ért volna, egy sor, nagyonerõs érzést éltem át. Láttam magamat, ahogy otrombán, mint egy tank,

keresztülmegyek Kim házán, és közben mindent félredobálok, ami azutamba kerül. A következõ pillanatban egy nagy, kerek tükröt tartottam

Maia éles szemei segíeek




a kezemben, és máris arra a zajra gondol-tam, ami akkor keletkezne, ha összetörne,de aztán odaállítottam a falhoz. Végülelrepítettem Kimet egy nagyon boldoghelyre.

Ahogy visszatért nappali tudatosságom,egy kis vércseppet találtam a fejem tetején,és tudtam, hogy valami nagyon jó dologtörtént. Ebben a pillanatban hívott felMaia Koppenhágából. Nála volt a történet

hiányzó fele. Amikor néhány órával ezelõttelbóbiskolt, arra az erõs érzésre ébredt,hogy Kim a zárt ajtón keresztül bejötta szobájába. Tudta, hogy tudata engemkeres, és azonnal elmondta neki, hogyMáltán vagyok. Mivel korábban már vol-tunk ott együtt, ezért jó képet tudott köz-

vetíteni neki, és aztán Kim el is tûnt.A Gyémánt Út azt tanítja, hogy a

tudat a halál és az azt követõ újraszületésközött, kötetlen energia formájában nemtöbb mint hét hetet tölt el. Mindig kel-lemetlenül érzem magam, ha logikusan nem megmagyarázható tanítá-sokat kell továbbadnom, és szívesen emberibbé teszem ezeket egy kis

lefegyverzõ pszichológiával. Mégis minden egyes alkalommal, amikor letudtam ellenõrizni, minden szóról szóra Buddha tanításai szerint történt.Egyikünk sem gondolt arra, hogy pontosan 49 nap telt el Kim halálaóta. Mivel az öngyilkosság a gyilkosságnál is erõsebben terheli meg atudatot, ezért csak most elõször tudtam nyugodt maradni, amikor rágondoltam.

Szeptember elején Hannah-nak újra Keletre kellett utaznia.KaluRinpocse kérte, hogy legyen mellette Észak-Indiában, Bodhgá jában, azon

a helyen, ahol Buddha megvilágosodott. Negyven különbözõ, nagyonnehéz tibeti szöveg fordításánál volt szüksége Hannah segítségére „A

A haárala Féy Buája




Tudás Kincsé”-n dolgoztak, mely az1. Dzsamgon Kongtrul Rinpocse ötfõmûvének egyike. Hannah a vonal-tartók között követként megtett, gya-kori, titkos utazásainak egyike után ittteljesen belemerült a munkába. Ebbenaz idõben Kalu Rinpocse 25-30 leg-közelebbi tanítványával együtt BeruKjence Rinpocse újonnan épült kolos-torában lakott. Legtöbb szerzetese két-

szer végezte el a hároméves elvonu-lást, mivel kevesen bírják sokáig Indi-ában, ezért számuk hamarosan tíz alácsökkent. Hannah erejére most min-den félévben, Shamarpának van szük-sége a KIBI-n. Reméljük, hogy másokfolytatni fogják majd a munkát, mert

ez volt Kalu Rinpocse utolsó kíván-sága, és a szövegek valóban fontosak.

1987 karácsonyát a hófedteSchwar zenbergben ünnepeltük. Azután szilveszterig kiástuk a wup-pertali központ pincéjét. Közben esténként tanítottam, és így Karmapamunkájához minden elszállított konténerrel több tér jelent meg.

Újév elsõ napján azonnal New Yorkba repültünk. Ezúttal ötödma-

gunkkal indultunk útnak, és Tomekúgy szervezte, hogy a repülõtérentalálkozhassunk Dzsamgon KongtrulRinpocsével. Az épület elõtt a jólismert tekintélyelv erõteljes megnyil-vánulásának lehettünk tanúi. Egyrendõr rosszkedve átragadt egy tíz-tagú dél-amerikai családra, ami azzal

végzõdött, hogy jól belerúgtak egykutyába.

A Megvilágsás Szpa Bgájába

Az ereei fríócspr




Amikor Dzsamgon Kongtrul Rinpocsével a Swissair elsõ osztá-lyon utazó vendégei számára fenntartott várótermébe tartottunk,csoportunk tagjainak arckifejezése a csodálkozásból a mély zavarbaváltott át. Még én is elcsendesedtem, ami pedig csak ritkán for-dul elõ. Kínos volt találkozni régi ismerõseinkkel. A korábbanszinte élõ New York-i központ– amelynek felépítésében magam isrésztvettem – vezetõi felfoghatatlanmódon megváltoztak. Miután a Dhar-madatu központ befolyása alá kerül-tek, merevségük a maradék örömöt

is kiszorította. Sajnálkoztak amiatt,hogy nem tudnak meghívni, mivel alegutóbbi tanításkor a kenpo párnájáraültem. Dzsamgon Kongtrul Rinpocseszemmel láthatóan megkönnyebbült,hogy viccelõdhetett velünk egy kicsit,és tudni akarta, hogyan mennek a dol-

gok Európában, ahol mély kapcsolatotalakított ki az emberekkel. Sõt, mikor már az ajtóban álltunk, még onnan isvisszahívott minket néhányszor. Biztosszívesen velünk utazott volna.

Este Lisa, megmutatta nekünk New Yorkban a World TradeCentert, a világ legmagasabb épületét, mely Manhattan déli csúcsán áll.

A földszinten sok csavargó ácsorgott, néhányuk elég rossz állapotbanvolt. Amikor a jéghideg éjszakában fel akartunk menni az épület tete- jére, hogy megnézzük a város panorámáját, megállítottak: azt mondták,úgy nézek ki, mint aki bármikor kiugrana innen egy ejtõernyõvel. Maiaés Lisa, nem sokkal ezután, kissé sápadtan jöttek ki a nõi mosdóból, mertkét feketebõrû lányon kellett átverekedniük magukat, akiknek egy-egyinjekcióstû állt ki a karjából.

Lisa lakása olyan kicsi volt, hogy kénytelenek voltunk élni a

legolcsóbb ajánlattal, ezért az egyik helyi motelben vettünk ki egyszobát, ahol minden megkezdett óráért fizetni kellett. A szobában

A wupperali közp




Az amerikai és iiai uazás uá: egy pillaás az 1988-as uazásaikra




mindenfelé tükrök voltak. Nem kellett sokat tudni a pornóról ahhoz,hogy teljesen nyilvánvaló legyen, ez az egész dolog magányosságrólés önimádatról szól, hiszen az ember minden esetben látja a partnerét.Ilyen sok tükörre csakis azért van szükség, hogy saját magát láthassabenne. Mínusz 30 fokban vezettük le a szokásos 16 órát, a Kentuckyállamban található Lexingtonba. Maia elõször vezetett autót, merta többiek mind túl fáradtak voltak. Mivel a kocsi automata-sebességvál-tóval rendelkezett, röviden elmagyaráztam neki a pedálok mûködését,és aztán teljes bizalommal a közvetlen átadásban és védelmezõinkben,elaludtam. Miután Bob és Melanie elköltöztek nyugatra, Albuquerque-

be, Lexingtonban többé nem sok minden történt.A továbbutazás St. Louis felé különösen izgalmassá vált, mert egész

végig az úton hóvihar tombolt. A rádióadók figyelmeztetései ellenére,hogy mindenki maradjon otthon, egy elõadás várt ránk aznap este,ahol két tucat ember vett menedéket. Néhány órára rá, hogy elhagy-tuk a nagy Missouri partján fekvõ várost, egy igazi csoda szemtanúilehettünk. A kisbuszunkban utazó hét feddhetetlen, józan és jókinézetû

buddhista igazolhatja a történteket. Maia vidáman hajtott 150 km/órával, miközben Amerikában 85 km/óra a megengedett legnagyobbsebesség. Amikor lekanyarodtunk egy kijáratnál, a csúszós úton nemtudott lefékezni, így egyenesen egy olyan hatalmas, zöld tábla job-boldali, vas tartóoszlopa felé száguldottunk, amely Középnyugat-Amerika tornádóinak is ellenáll. Ezek a táblák négy-öt méter magasak,olyan nehezek, mint a vasúti sínek, és négy csapszeggel szilárdan a

talajba ágyazott betontalapzaton állnak. Amikor a vasoszlop már köz-vetlenül az autó orra elõtt állt, és szinte hallottuk a roncsolódó fémés a szétpattanó üveg kellemetlen hangját, akkor az oszlop elegán-san oldalra lendült, és mi teljesen sértetlenül áthaladtunk középen.Csak ekkor kaptam el a csomagok alatti kéziféket és állítottammeg a kocsit.

Amikor visszanéztünk, mind láttuk a fekete keréknyomokat a hóban,és köztük állt a tábla egyik vasoszlopa! Öt perccel korábban erõsítettük

fel Fehér Ernyõ és Fekete Kabát laminált képét belülrõl az autó tetejéhez.Úgy éreztem, hogy egy óriási kéz söpörte el a közvetlenül elõttünk




tornyosuló akadályt, aztán újra visszahelyezte azt. Mielõtt bármifélehatóság megjelenhetett volna, továbbhajtottunk. Mikor legközelebbmegálltunk, egy karcolást sem találtunk az autón, pedig a japán autókfémlemeze ahhoz a minõséghez hasonlított, amibõl a tejesüvegek tetejekészül.

A schwarzenbergi magas Erik csatlakozott hozzánk Albuquerque-ben ott, ahol Bob és Melanie jó munkát végeztek. Több régi ismerõsviszont kevésbé volt jól. Mint sok más, Woodstock irányítása alattálló központban, a régi ismerõsökön az összes amerikai betegségközül a legszörnyûbbnek, a puritanizmusnak erõs megnyilvánulásai

jelentek meg.Van és Carolyn ismét kölcsönadták Volkswagen buszukat, és így

a nyugati part mentén is tarthattam elõadásokat. Közben találtunkhárom szabad napot a „Gyakorlati buddhizmus” címû új könyvec-ske megírására. A San Franciscó-i elõadásokat most videóra is fel-vették. A könyvek, a füzetek, a kazetták és a videók egyre inkábbsegítik a munkámat. Tartalmazzák a látásmódot, az utat, a célt és azt

a hozzáállást, hogy a mindennapi tapasztalást fejlõdésünk részévé kelltennünk. Ma semmi sem fontosabb ennél. Ez a könyv például egy józan dán láma Mahamudra látásmódját mutatja meg. A merev elkép-zelések megszüntetése – az épp divatos tabuk számbavétele és gyakoriszéttiprása által – átvágja a zavarodottság gyökereit. Ha fennáll egykarmikus kapcsolat, nincs gyorsabb út a szellemi egészséghez.

A gyakori amerikai látogatások meghozták a kívánt eredményt, ezút-

tal szinte megteltek a termek. Reklám nélkül is kialakult a bázisunk. ADharmadatu egykori körözõlevelét sokan minõségi pecsétnek tartották,míg mások azt tapasztalták, hogy a friss, európai jógistílust hasznosan betudják építeni a hétköznapjaikba.

Végül a schwarzenbergi Paul is csatlakozott csoportunkhoz.Õ „fiatal oroszlánjaim” egyike, és pár tucat más közeli tanítványomhozhasonlóan már régóta járja Németország központjait. Újabban csakúgy,mint Gerhard, Karola és Erik, Oroszországban is tevékenykedik. Még

három másik észak-kaliforniai központ meglátogatása után nyugatrarepültünk, Mauira. Hawaii szép szigetein tett évenkénti látogatásaink




is tartós kapcsolatokat alakítottak ki. Itt már többen is a családunkhoztartoztak, és Karmapán meditáltak.

Miután a legtöbb meghívásnak eleget tettünk, csoportunk visszare-pült Európába. Maia még két hétig ott maradt, míg Tomek, Paul ésén folytattuk utunkat Szöulon, Hongkongon és Bangkokon keresztülKalkuttába. Ott Hannah és egy hamburgi német-román építészházaspár várt ránk. Õk régebbi tanítványaim, akiket egyértelmû feltörekvõ szán-dékaik miatt gyorsan továbbadtam tibeti tanítóinknak. Mivel senki semfoglalkozott velük megfelelõen, és a pénzük miatt senki sem fékeztemeg õket, sznobizmusuk révén sajnos egy ragadós példát szolgáltattak

arra, hogyan nem lenne szabad a Keletnek és a Nyugatnak találkoznia.Átengedtem másoknak azt a tapasztalatot, milyen Indiában jegyet

venni. Ezután jó 27 órát töltöttünk az indiai vonatban, hogy megtegyüka 200 kilométer hosszú utat. Sziliguriban a minden évben megismétlõdõcirkusz várt ránk: nincs vízum Szikkimbe, bár Hannah hónapokkalelõtte személyes ígéretet kapott rá Delhiben. A polgárháború, melyneksorán 1986-ban kõvel hajigálták meg a buszunkat, és ami barátaink korai

érését eredményezte, még javában folyt. Mindkét oldalon naponta hal-tak meg emberek, és esténként házak égtek a hegyoldalakban.

Bár a hatóságok nem akarták, hogy mi nyugatiak szemtanúilegyünk a polgárháborújuknak, ennek ellenére befolyásos barátainkpár telefonhívás segítségével megszerezték nekünk a kért engedélyta Szikkim Házban. Felszálltunk hát az elsõ Gangtokba tartó buszra,mivel a taxik már hetek óta nem közlekedtek.

Mint Rumtekben mindig, most is erõs álmaink voltak. Néhány,a kolostor környékén lakó világi embernél egy bizonyos fajta meg-vesztegethetõséget figyeltünk meg. Gyakran elfelejtettük, hogy men-nyire függnek támogatóiktól. Különösen jól lehetett hallani a fegyver-ropogást azokban a helyiségekben, ahol Shamarpával és a többi vonal-tartóval találkoztunk – 1976 óta Szitupa, szokásához híven nem jelentmeg. A Szikkim és India közötti hídon a gurkák épp egy benzinszállítóteherautót repítettek a levegõbe, ami a közúti forgalom végét jelentette

a Himalájának ezen a részén. Az így szükségszerûvé vált és hihetetlenülolcsó helikopterjárat szép élményt nyújtott. Elõször láttuk fentrõl azokat




a hegyeket, ahol évekig laktunk.Bodhgájában két napot töltöttünk Kalu Rinpocsénél. Bokár Tulku

néhány rumteki lámával együtt nem sokkal ezelõtt ámulatba ejtettea Stanford Egyetem tudósainak egy csoportját. A Dalai Láma küldteõket Rumtekbe, hogy „igazi jógikat” vizsgálhassanak meg, most pedigmeg kellett magyarázniuk mindazt, amit a készülékeik rögzítettek.A legkevésbé érthetõ az volt, hogy a Tumo gyakorlatnál maga a bõr hõmérséklete nem változik. Az a kisugárzás, amely még a havat is képesmegolvasztani, és a leghidegebb körülmények között is fenntartja azéletet, a testtõl elõször csak két és fél centiméterre érzékelhetõ, és onnan

sugárzik tovább. Amikor a Rinpocsét dicsértük, csak ennyit válaszolt:„Én állandóan csak Karmapához imádkoztam”.

Kathmanduban Lopön Csecsu és Tenga Rinpocse tartotta az erõ-teret. Én fõleg a fehéreknek adtam tanításokat a Vadzsra Hotelben ésTrangu Rinpocse kolostorában, aki épp Kagyü Nagdzö-beavatást adott,a Gyémánt Út átadás kincsét, ami jó darabig az utolsó lehetõség volt.Mivel Nepál eladta magát Kínának, és kiutasította a tibetbarát nyuga-

tiakat, sokáig tart majd, mire újra ilyen sok tiszta gondolkodású embertössze lehet hozni ebben az országban.

A szórakoztató Kenpo Cültrim Gyamcónál tett látogatás – akiaz 1977-es európai útján Karmapát kísérte – kitisztította a levegõt.Tanítványai – nyilvánvalóan azért, hogy lazítsanak egy kicsit a sok tanu-lás közben – évekig elsõ helyen álltak a más tanítókról szóló pletykákterjesztésében. Mivel a történetek sokszor inkább rosszindulatúak, mint

szórakoztatóak voltak, ezért örömmel láttuk, hogy a kenpo ezek felettáll. A közös ebéd után magával vitt minket Bodnath közelében állóiskolájának tetejére. Elmesélte, melyik láma éppen mit építtet. Fentrõla táj még gyönyörûbbnek tûnt, mint amikor az ember körbejárt aszentélyek között. Késõbb Tajvanon egy szerzetes elmagyarázta, hogyaz építkezésekre fordított pénzek fele az õ szigetérõl származott, ésnagy részét tulajdonképpen Karmapának ajándékozták. Idõközben másvonalak lámái is felfedezték, mennyire híres Karmapa a kínaiak körében,

és aztán örömmel használták fel a nevét gyûjtéseiken. Sajnos nem sokkalezután nagy hindu találkozó zajlott le a közelben, az egyik legfontosabb




szent helyüknél, ahol azonban kevés a fejlõdés. Bár a rinpocsék a sokúj buddhista épületet aligha tudnák megtölteni szerzetesekkel, a hindurésztvevõk mégis féltékenyek lettek rájuk. Ezzel egyidõben a kínaiakújra nyomást gyakoroltak a nepáli kormányra, ami aztán megtiltotta atibetieknek a templomok továbbépítését. Még ma is kérdéses, hogy belehet-e fejezni a munkálatokat, és ha igen, akkor mikor.

Hannah rövid idõre még Új-Delhiben maradt, hogy segíts-en a vonaltartóknak. Megható volt az a fogadtatás, melyben het-ven barátunk részesített reggel hat órakor a frankfurti repülõtéren.Az autópályákon eltöltött sok év nem volt hiábavaló, a lehetõ leg-

jobb család lettünk. Az ezt követõ úton egy freiburgi elõadás adta„Mahamudra” címû könyvem alapját. Majd májusban, Krakkóban egyáltalános szellemi kongresszus került megrendezésre egy tucat ismerttanítóval, ami Hannah-nak és nekem egy dupla programra adott lehetõ-séget. Napközben a nagy kultúregyesületben zajlottak a rendezvények,aztán értünk jöttek kocsival, és éjféltõl reggel hat vagy hét óráig ötszáztanítvány gubbasztott összezsúfolva a város külsõ részén található pavi-

lonban.A helynek volt egy elõtörténete. Az épület pincéjét titokban használ-

tuk, amikor 1981-ben felszámolták a Szolidaritás Szakszervezetet.Felszínre törtek az érzelmek, amikor a Bódhiszattva-ígéretnél azt tanácsol-tam a lengyeleknek, hogy harcoljanak az elnyomás ellen, de közben netápláljanak személyes haragot.

Mint olyan gyakran, Krakkóban most is a barátainknál, Hannah-nál

és Krzysztofnál laktunk az óvárosban. Az utcák tele voltak rendõrségirohamosztagokkal, akik úgy néztek ki, mint a kismalacok. Egy európaiegyetem õsi szabadságának azonban nem tudtak gátat vetni. Izgalmasdolog megfigyelni azt, ahogy a lengyelek találkoztak a New Age-dzsel. Olyan volt, mint a megvesztegethetetlen gyerek magatartása a„császár új ruhájával” szemben. Elõször udvariasan és elgondolkozvamegvizsgálták, hogy ad-e egy alapvetõ és logikus szemléletet. Azutána módszerekrõl és azok mûködésérõl akartak hallani valamit, és amikor

nem találtak benne semmilyen tiszta, egyértelmû célt, az egészeta kései kapitalizmus várható hanyatlásakor jelentkezõ jelenségnek tudták




be. Végül letörten, de még mindig udvariasan odébbálltak. Filozófiaiszempontból szeretik a lovat a kocsi elé fogni, és nem fordítva.

Eközben, amennyire lehetett, megmentettem néhány sámán és indiánfellépését azáltal, hogy lekerekítettem magyarázataikat, és egyre jobbanörültem az európai logikának, ami legalább következetes. Egy utolsó, awáweli várban tartott zsidó-keresztény irányítású „szellemi” találkozóután megtettük a magunkét a kölcsönös megértés területén, és boldoganeltûnhettünk. A teistáknak és a buddhistáknak nem kellene túlságosankeveredniük.

Ezután dél-lengyelországi látogatásunk következett. A Tátrában talál-

ható falvak több helyen még az érintetlen középkori stílusról tanúskodtak.A budapesti József hozott el minket, és déli irányba utaztunk az akkoriCsehszlovákián át. A különösen szemellenzõs kommunizmus karmaibanfelváltva volt minden unalmas vagy szürke. Nem sokkal a magyar határ után láttunk egy házat, aminek az udvarán egy sztúpa állt. Ebben azországban nem mi voltunk az elsõk, akik egy élõ buddhizmust népsz-erûsítettek: a magyar Körösi Csoma Sándor – egy hivatalosan is elismert

Bódhiszattva – száz évvel ezelõtt járta be Tibetet.A németek a II. világháború végén itt az utolsó emberig küzdöt-

tek abban a reményben, hogy tudósaik feltalálnak egy újabb, a háborúsorsát eldöntõ csodafegyvert. Az utcai harcok ellenére Budapestbelvárosa mégis úgy nézett ki, mintha a Habsburgok épp most hagy-ták volna el. Az ötvenes években, amikor az emberek még bíztaka kommunizmusban, a régi tervek alapján újjáépítették a városma-

got, ugyanúgy, ahogy ezt a lengyelek Varsóban és Gdanskban tették.A diákszervezet tagjai, akiknél ezalatt a fontos négy nap alatt laktunk,kritikusan figyeltek minket. Semmilyen körülmények között sem akar-tak felülni egy gátlásos vagy unalmas tanítónak. Miután már megbi-zonyosodtak afelõl, hogy az élet minden szintjét uraljuk, harminc ember vett menedéket. Többen közülük nagyon erõteljesek voltak, és a kezdetsokat ígérõnek mutatkozott.

Dániába visszatérve megtudtuk, hogy az 1968 óta tervezett elsõ

oroszországi utunk nem jöhet létre. A vízumok kiadását nyilvánvalóanazért késleltették, mert másokhoz hasonlóan sátorban akartunk lakni




ahelyett, hogy a drága szállodáikért fizettünk volna. Így aztán nem vár-tunk tovább, hiszen Svédországban és Finnországban már meghirdettéka programokat, ezért Hannah, Maia, Pedro és én beültünk egy 735-ös BMW-be, és a lélegzetelállító „fehér éjszakákon” át száguldottunkészakra. Semmi sem annyira magával ragadó, mint a skandináv nyárbanaz a néhány hét, amikor nem lesz sötét – ez még a legérzéketlenebbemberek számára is szép élmény. Ezután Pedro meghívására négy napraa Malaga melletti központba utaztunk, majd a hónap végén HannahKelet-Ázsiába repült, mert Dzsamgon Kongtrul Rinpocsének kellettfordítania Malajziában.

Egy kéthetes Rødbyben tartott Alapgyakorlatok-kurzus után, az eddigilegnagyobb Tudatos Halál-elvonulás várt 400 lengyellel és 150 nyugat-európaival Kucharyban. A dánok – szerényen, amilyenek vagyu – azon-nal elfoglalták az elsõ sorokat, és nagyon hamar megkapták a jeleket.Ezután a jó rezgés érdekében szétszórtam õket a nagy sátorban, erreelõreültek a németek. Csak azután ültek elõre udvarias vendéglátóink,miután az összes könyöklõ kapitalistának lett egy szép lyuk a fején. Az

elsõ kurzus Grazban egy hétig tartott, ezt azonban már öt nap múlva bekellett fejeznem, mert mindenkinek megvolt a jele, és néhányan már épp ott tartottak, hogy túl sok lyuk keletkezett a fejükön. Az utolsóéjszakán tartott nagy buli elõtt éreztem a hosszúélet ima erejét, melyet ahamburgi Sabine írt nekem. Csak álltam, mintha áramot vezettek volnabelém, amikor az egész sátor egyszerre felugrott, és lengyelül elénekel-ték a hosszúélet imát.

1988. augusztus 10-én száll-tunk le San Franciscóban. Az elsõamerikai Tudatos Halál-kurzus álltelõttünk, és a tizennégy európaiközött ott volt elsõ igazi csopo-rtunk Frankfurtból, egy a szel-lemiség elõl elzárkózó városból.A repülõtérrõl a Point Bonitán

lévõ katonai barakkokig tartóutat sietség nélkül tettük meg. több mi 500-a a legyelrszági Pvá




Fontos, hogy rendszeresen erõs áldásthozzunk ebbe az országba, és mostminden nagyon jól ment. Ráadásulmegtörtént az, aminek a legjobbanörültem: az amerikaiak és az európa-iak barátok lettek. Még a legegész-ségesebb tanítónak is tudatában kelllennie saját mulandóságának, fõlegha több mint 220 km/órával szeretutazni. A motoron az ember nagyon

sok munkát rásózhat a védelmezõire.Mindig tudatában voltam annak,hogy az a bátorság és önállóság,melyet tanítványaim fejlesztenek ki,semmit sem ér hosszútávon, ha tõlemfüggetlenül a határokat átszelve nemválnak barátokká. A néha elõforduló

amerikai panasz ellenére – hogy avelünk utazó európaiak elszigetelnek,ami nem csak egy új betegség miattvolt fontos – a kapcsolatok lassan,de biztosan elmélyültek. A szabadságés a biztonság az Atlanti-óceánon

átívelõ szoros politikai együttmûködés által gyõzött, és ebbõl a bud-

dhizmus is hasznot húzott. Ha megismerik egymást az emberek, csakakkor egészítik ki egymás erõköreit.Maia és a csoport visszatért Európába, mialatt Tomekkel továb-

brepültünk Manilába. 17 óra, 17 sör, 4 film és több mint 100 – olvasható – levél és képeslap megírása után Tomekkel leszálltunka Fülöp-szigeteken. A szép Hannah egy sofõrrel és egy álomszépMercedesszel várt minket. Egy kínai nõ Manila melletti csodálatos házá-ba mentünk, ahol Dzsamgon Kongtrul Rinpocsével ültünk egy asztal-

hoz. Ez a trópusi éjszaka szabad volt, így kicseréltük egymással a nö vek-võ kagyü világ új híreit. A kínaiak csak most figyeltek fel – Dzsamgon

A tiszafölö




Kongtrul Rinpocsének köszönhetõen – Ajang Tulku viselkedésére.A Rinpocse az a vonaltartó, aki a legtöbbet utazott Karmapával, ígynagyon jól ismerte a kívánságait, és munkánk egyszerûen és tökéle-tesen egészítette ki egymást anélkül, hogy egyeztetnünk kellett volna.Ez Karmapa erõterének köszönhetõ, és nemcsak a tervezés szintjén:a tanítások, amelyeket Hannah fordít a rinpocséknek, gyakran maguktólbukkannak fel az elõadásaimban. A kapcsolat attól függetlenül mûködik,hogy figyel rá az ember vagy sem.

Manilában élt Ázsia legkevésbé maradi kínai emigráns közös-sége, amivel valaha is találkoztunk. Tartottam néhány elõadást a

szigeteken, többek között a fiatalkorúak börtönében és a rendõrségkábítószer csoportjánál is. Mint más forró éghajlatú ázsiai országban,itt is nyilvánvalóan csak a gazdag sárgáknak volt igényük a magasabbrendû világnézetre. A barnáknak, azaz az átlaglakosságnak – ha nemmuzulmánok uralták õket – minden megfelel, ha az valamiféle istentõlszármazik. Minden filozófiai és vallási furcsaságot képesek keresztbenlenyelni, ami a kétségbeesésbe kergeti a katolikusokat, akik a hit mellé

szívesörömest hozzátennének még legalább egy tucat dogmát is.Az országot átszelõ egész napos kirándulás és egy múzeumlátogatás,

nagyon tanulságosnak bizonyult. Ahhoz, ami az ország kultúrájából mégfennmaradt, a katolicizmus nyilvánvalóan a bûnt és a szenvedést tettehozzá. Megkínzott szentek képeinek és szobrainak százai gondoskodtaka hangulatról és a fesztelenségrõl, míg a japánok a második világháborúalatt egyszerûen lemészárolták a lakosságot. Amerika a Coca Colát és

egy olyan demokráciát ajándékozott ennek az országnak, amit nem tud-tak megérteni az emberek.A Subic Bayen, az akkoriban legnagyobb tengerentúli amerikai

katonai támaszponton eltöltött egyik délutánunk lenyûgözõ volt, mert agépezet olajozottan mûködött. Ott tanítottuk meg Dzsamgon KongtrulRinpocsét úszni, ami nem tartott sokáig, hiszen elég volt mindent csakegyszer megmutatni. Egyik nap, amikor Tomek Manila nagy bevásár-lóutcájából visszafelé jött, valami szokatlanba ütközött: a nyomorne-

gyedekben élõknek jobb módú emberek iránti gyûlölete teljes erõvelzúdult rá. A nagy üzletektõl alig ötven méterre, kiabálva özönlöttek felé,




és meg akarták lincselni.A visszaút során Tomekkel 24 órát kellett eltöltenünk Ammanban,

Jordánia fõvárosában. Számtalan módját csodálhattuk meg annak, miként járatják le egymást az arabok. Aztán szeptember elején leszálltunk Bécsben.Sokan utaztak velünk tovább Grazba, egy Alapgyakorlatok-kurzusra.

Röviddel ezután újra életre kelt az oroszországi kapcsolat. A kieliMichael kitartóan tartotta a „vasfüggöny” mögötti országokkal a kapc-solatot. Mindent megszervezett, így Hannah és én a nagy BMW-velújra átvágtunk Svédországon és Finnországon. Kilenc napunk maradtaddig, amíg a Dalai Láma, kormánya felével négy jelentõségteljes napra

a koppenhágai központba érkezik.Finnország, mint mindig, ápolt, hideg és szellemiség nélküli volt,

Oroszország viszont már egy másik világ. Az egyenruhás határõrség (atitkos rendõrség más kaliberû) szinte csak fiatalemberekbõl állt. Zavartnakés álmosnak tûntek, a szocializmus szent tüze már rég kialudt. Furcsakaland volt az ország hetven kilométeres, lakatlan, védelmi zónájánkeresztül vezetõ út, ami Wiborgig tart, egy régi finn-svéd kikötõvárosig,

ahol rá tudtunk állni a hatalmas ország rezgéseire; 1968 óta csak Moszkvarepülõterét láttuk. Sokáig sokkolt az amit éreztem. Sokkal jellegzetesebb,mint Kínában, ahol az emberek soha sem támasztottak európai elvárásokataz emberi természettel szemben. A legerõsebben egy tompa, tudatalattivágyat éreztem valamiféle túlvilág iránt. A külvilággal való törõdés durvaelhanyagolása könnyen felismerhetõ a mindenütt megtalálható szemé-thalmokról, és többször megállítottak minket olyan emberek, akik szinte

bármilyen árfolyamon, de túl akartak adni rubeljeiken.Leningrád elõtt az autóban aludtunk pár órát. Anélkül, hogy tudtukvolna pont annál az egyetlen hotelnél álltunk meg, ahol külföldiek ismegszállhattak. Reggel, amint észrevettük a bejelentkezésre felszólítótáblát, azonnal a városba utaztunk. Még mielõtt a hatóságok a nyo-munkra akadtak volna, aktivizálni akartuk minden kapcsolatunkat.

A nagyvárosok közül, amelyeket meglátogattunk, Leningrád ren-delkezett messze a legrosszabb utakkal. Ezek még egy kelet-törökor-

szágit is kétségbe ejtettek volna. Több mint egymillió ember halt ittéhen a második világháború alatt, és Sztálin rendõrsége még egyszer




ugyanennyit mészárolt le, általában a legértelmesebbeket.Felhívtuk az összeköttetéseinket, és a Téli Palota közelében parkoltunk

le, ahonnan 1917-ben elindult a kommunista forradalom. Miközbenképek és könyvek milliói ábrázolják az egészséges munkásosztály elkorc-sosult, elnyomók elleni felkelését, most egy másik verziót is hallhattunk,a matrózok, akik az emberileg nagyon értékes cár kormányát kiûztéka hatalmas fehér épületbõl, leginkább egy részeg, nõi katonaszázadhozakartak bejutni, akik az ablakokból biztatták õket, hogy menjenek felhozzájuk.

Épp be akartuk zárni a kocsit, amikor két egészséges kinézetû fiú

angolul megkérdezte, hogy akarunk-e pénzt váltani. „Hiszen ti tudtokbeszélni! – válaszoltam – Akkor gyertek velünk!” Így sajátítottuk ki õketaz elkövetkezõ öt napra.

Különbözõ csoportoknál magánlakásokban tanítottam délelõttön-ként, délutánonként és esténként. Szokás szerint a fontos emberek nemakartak együtt dolgozni, úgyhogy több dolgot újra el kellett ismételnem.Soha ezelõtt nem találkoztunk még a nagyvonalúság és a bizalmatlanság

ilyen keverékével hétköznapi emberek között. A besúgókkal, munka-táborokkal és számtalan kivégzéssel teli hetven év sok tanult emberttett zárkózottá. Mégis minden pillanatot kihasználtunk, és az oroszokugyanolyan korlátlanul nyitottakká váltak, mint a lengyelek. Ráadásulmindent felvettek magnószalagra, ami késõbb igen hasznossá vált.

Felvertünk egy sátrat, amivel elvontuk a rendõrség figyelmét, mialattmi a tiltás ellenére Észtország fõvárosába, Tallinba utaztunk. Egy ebédet

követõen a távot három óránál rövidebb idõ alatt vezettem le, ezt késõbbkevesen hitték el nekem. A kis országban az emberek olyan zártak ésszellemileg tompák voltak, mint a finnek, csak sokkal szegényebbek, ésmajdnem ugyanazt a nyelvet is beszélték. A balti államoknak természe-tesen szabadoknak kellett lenniük, de a kép nem olyan egyszerû, mintahogy azt mutatják. Mivel az észtek gyakorlatilag tehetségesebbek azoroszoknál, ezért nem akarják megosztani velük a bevételeiket.

Sokáig tartott, amíg megtaláltuk azt a professzort, akinek az egyéb-

ként egyszerû címét tudtuk, de mivel „pénzváltóink” oroszul kértekútbaigazítást, ezért az emberek állandóan az ellenkezõ irányba küldtek




minket. Még a mentõautók is kikerültek, ha az ember oroszul kiáltottfeléjük. „Mi nem kértük, hogy ide jöjjenek az oroszok” – mondták azésztek. A professzor és két barátja tökéletesen egyesítették a nacional-izmus és a tradicionalizmus lehetetlenségét, és buddhizmusuk sem voltsokkal jobb ennél. Ez többnyire nem-meditáló keresztények által írt,rosszul lefordított könyvekbõl, valamint szibériai burját gelugpa kolos-torokban tett látogatásokból állt, melyek során aligha beszélhettek azzal akevés szerzetessel, akik valahogy túlélték Sztálint, és maguk is csak ritkánrendelkeztek valamilyen átadással. Mivel inkább vitatkozni akartak, mintmeditálni, ezért csak keveset tehettünk értük. Tudásuk harmadik forrását

egy Leningrád északi részén álló, mongol kinézetû kolostor jelentette,melyet a Tibet-kutató, Rörich épített. Az épület túlélte a háborút, demost a kommunisták, baráti módon, állatkísérleteket folytatnak itt. Már kétszer fogadtak ott minket fehér köpenyesek, és a városba vezetõ útonminden nap elhaladtunk a díszes épület mellett.

A hatóságokkal való addigi találkozásaink csak a képtelen sebességkorlátozásokból adódó esetekre szorítkoztak, ami ott 60 illetve

90 km/óra. Valaki embergyûlölõ radarkészülékeket adott el ahelyi szerveknek, mi pedig egyetlen olyan radarjelzõt sem vit-tünk magunkkal, amely használata évrõl évre, szerte a világbanigen kifizetõdõ. Így a rendõrök kerestek rajtunk pár márkát, éskaptak egy-egy áldást. Amikor azonban a büntetés meghaladta a tízmárkát, „nem”-et mondtunk. Erre írtak egy hosszú cédulát, amitmajd a határon kellett volna bemutatnunk. Az európai sebességbõl

adódó problémák mellett, a rendõrségnek az önmagáról kialakítottképérõl is volt mit átgondolnia. Ebben az idõben néhány értelmesember egyszer tényleg utánaszámolt, és be tudta bizonyítani, hogySztálin és hatóságai ötvenmillió embert kergettek a halálba. MégOroszországban is nehéz olyan széles vállú embereket találni, akikelbírják ennek az örökségnek a terhét.

A hazautazásunk igencsak hektikus volt. Még aznap este sikerült elégkazettát és könyvet hagynunk leningrádi barátainknak, hogy lefordítsák

azokat. Mikor már a csomagjainkat vizsgálták át az orosz vámon, Hannahegyszer csak elsápadt: hiányoztak az útleveleink. Utoljára Tallinban




használtuk ezeket a szállodában, mivel a helyiek túlzottan haragosakvoltak, így megkönnyebbülve mentünk el onnan anélkül, hogy mégutoljára beszéltünk volna velük. Az útleveleinknek és a papírjainknaktehát még ott kellett lenniük. Nem lepõdtünk meg azon, amikor ahelyiségben álldogáló erõs urak hirtelen mint titkosrendõrök mutat-koztak be, és közölték, hogy õk az illetékesek az ügyben. Felhívtak egyirodát a közeli Wiborgban, ahol már mindent tudtak, és az útleveleketállítólag továbbították a leningrádi repülõtérre. Szinte lehetetlen volt,hogy odautazzunk és még az éjféli határzár elõtt visszaérjünk, de ha eznem sikerül, akkor ugrik a Dalai Láma koppenhágai fogadása. Ezek után

még az orosz nép erejét is megtapasztalhattuk: egy maroknyi munkásegy pillanat alatt visszaemelte súlyos autónk hátsó részét a rámpára,ahonnan a túl gyors visszaváltásom miatt lecsúszott. A repülõtér a városmásik felén volt, és biztos, hogy a hely már önmagában is államtitkotképezett, mert egyetlen tábla sem vezetett oda, és senki sem tudta, holtalálható. De a jó öreg BMW-nek sikerült. Egy utolsó – és maradandó – benyomás Oroszországról egy férfi gátlástalan káröröme volt. Amikor

egy katonai busz és egy rendõr dzsip összeütközött, kiugrott a kocsi- jából, és magánkívül az örömtõl körbe-körbe ugrált.

Éjjel a Dalai Láma Helsinkiben lévõ szállodája mellett haladtunk el,és Svédország távlatai után elértük a Koppenhágától északra találhatóHelsingört, három órával azelõtt, hogy a Dalai Láma kormánya felévelmegérkezett. Központbeli barátaink a lehetõ legjobban készítették elõezt a látogatást. Képviseltette magát a dán kormány is, amely egyéb-

ként, ha Kínáról van szó, ugyanolyan nyúlszívû, mint a többi kollégája.A dán vezetés idõközben rájött arra, hogy Kínán csak veszíteni lehet,ezért megengedték a kormányképviselõknek, hogy részt vegyeneka rendezvényeken. Ez egyértelmûbb állásfoglalás volt Tibet szabad-sága mellett, mint bármikor korábban. A Dalai Láma elõadásából,amelyet nagyon intellektuálisan úgy hirdettek meg, hogy „A nyugatitudomány és tibeti buddhizmus közötti érintkezési pontok”, pontosanaz lett, amire az embereknek szükségük volt: egy szeretetteljes és bölcs

ember látásmódja arról, miért kell kerülni a haragot. Amikor egy kissétartózkodó úr az elõadás végén mégis szeretett volna hallani valamit




a meghirdetett témáról, a Dalai Láma lefegyverzõen csak ennyit válaszolt:„Sajnos, arról semmit nem tudok”.

Erõs tanítványaim éjjel-nappal védték a házat és a vendégeket. Azutolsó rendezvényre, amikor a központban tanítottam, pont annyiember jött el, mint amennyien befértek. Szokatlan módon meghatód-tam, amikor Karmapa nevében megköszöntem a Dalai Lámának alátogatását, és újra meghívtam. Ügyünk ezekben a napokban felnõt-tebbé vált. A buddhizmus vallásként történõ állami elismeréséhez is jólillett, amit közben a szorgalmas szerzetes, Tendar vitt végbe Dániában. Johannes Aagaard barátunk, az aarhusi Keresztény Párbeszéd Központ

(ez egy olyan szervezet, mely a különbözõ szektákat veszi nagyító alá)vezetõje nagyon támogatott minket ebben. A muzulmánoknak és hin-duknak viszont nem adta meg az ehhez szükséges hozzájárulást. Ettõlfogva már hivatalosan is összeeskethettem a párokat, és temetést isvezethettem.

Novemberben Hannah-nak újra Bodhgájába kellett utaznia KaluRinpocse fordítói csoportjához. Bár nem volt kedve, de megígérte a

Rinpocsénak. A Rajnától keletre fekvõ, szinte az összes központbanvégbemenõ, meglepõen gyors fejlõdés után – Sys tanácsára, gyakrab-ban maradtam egy helyen két napig – a karácsonyt Pedro családjánálünnepeltük Karma Gönben. A Malaga közelében található hegygerincen,Pedro nagyvonalúsága és közeli barátaink munkájának köszönhetõenegy fél, jól megépített falut hoztak létre, mi pedig meg akartuk szerezni

a másik felét is. Björn megígérte, ha

megjelennek az érdeklõdõk azokraa kis házacskákra, melyeket mégnem tudtunk megvenni, akkor vagy meztelenül, vagy vörös ruhábabugyolálva kiugrik a falu utcájára, ésmegfúj egy csontkürtöt.

Maia kéziratai egyre halmozód-tak, míg Donnal egy nagyon nehéz

kétkezes kalapáccsal szétvertünk pár omladozó házat, amelyeket már Karma Gö éjjel




meg tudtunk vásárolni. 1988 végén (abban az évben már harmadikalkalommal) repültünk Amerikába. Ez szokás szerint az éves világkörüliutunk kezdete volt.

New Yorkban egy levél várt, melynek tartalma Amerika buddhiz-mus iránti bizalmát nagyon megingatta, és egyben fontos kiváltó okalett ennek a könyvnek is. A levél a legfontosabb amerikai újságoklegkínosabb, féloldalnyi terjedelmû cikkeit tartalmazta a DharmadatuEgyesület régensérõl, Özel Tenzinrõl, akinek tanítója, Trungpa Tulkupár évvel azelõtt májzsugorodásban halt meg. Tenzin 1985 óta tuda-tában volt annak, hogy AIDS-beteg, mégis továbbadta a halálos kórt

a többnyire férfi partnereinek. Az esetet egy coloradói anya hoztanyilvánosságra, akinek a fia így fertõzõdött meg. A megrázó történetbevonalunk is belekeveredett. Bár a nagyon szigorúan vezetett egyesü-let az évek során kivonta magát Rumtek befolyása alól, és kiépítettesaját, óriási hatalmi gépezetét, mégis többször úgy emlegették, minthaa Karma Kagyü Vonalhoz tartozott volna. Ezt tényleg nem érdemeltükmeg, és amint Lisa és Tomek szerzett két kölcsönautót, a szép téli

tájon át elindultunk északnak. Fontos dolgot kellett megbeszéljünkDzsamgon Kongtrul Rinpocséval a Woodstock kolostorban. Pont úgy,mint az elõzõ télen, most is a keleti parton kellett volna találkoznunk.A botrány okozta aggodalmak miatt azonban a Rinpocse olyan beteglett, hogy nem akartunk csakúgy berontani a szobájába. Amikor másnapeljött a haditanácsra, teljesen kétségbeesettnek tûnt a fejlemények miatt,és azt mondta: „Mi, vonaltartók már többször megkértük Özel Tenzint,

hogy mondjon le. Õ azonban elutasította ezt, és inkább elutazott KaluRinpocséhez, akivel aláíratott egy támogató levelet. Reméljük, hogyaz egyesület ki tudja kényszeríteni a lemondását, mielõtt még több kártokozna Karmapa munkájában. Mi vele szemben tehetetlenek vagyunk.Õ már tényleg «Dharmán kívüli» lett”.

Egy, az európainál sokkal erényesebb és porosabb tanítás után – amiazonban egy az egyben megfelelt a kolostor barátságtalan hangulatának – elegünk lett. Pontban éjfélkor keresztben álltunk meg a havas autópá-

lyán, New Yorktól északra, és miközben néhány üveg pezsgõ autórólautóra járt, megünnepeltük 1988 szilveszterét.




Amikor megérkeztünk New Yorkba, még emberek ezrei höm-pölyögtek a Times Square-en. Ámulatba ejtett minket, hogy többrendõrt láttunk az utcákon, mint a keleti blokk országaiban, és a tömeg-ben szinte alig tûnt fel fehér arc.

Évek óta elõször tartottam újra elõadást a coloradói Baca Granderanchen, ami csak néhány kilométerre fekszik Bouldertõl. A nagyföldterület egyébként sem túl friss hangulatára ránehezedett a Dhar-madatu-követõk fájdalma. Soha nem volt még ennyire nyilvánvaló,mint akkor ott, hogy nekünk áttláthatónak kell maradnunk, mindenegészségtelen hatalmi gépezet és mesterkélt viselkedés nélkül.

Los Angeles nagyszerû volt, modern és zavarodott, mint min-dig. Barátaink két csoportjának, melyeknek együtt kellett volnadolgozniuk, sikerült különbözõ városrészekben ugyanarra az estérekét programot összehozni. Ez gyengítette tevékenységem hatását,de az elõadás során mégis összejött a városban egy jó csapata boldog AIDS elõtti évekbõl. Kalu Rinpocse többhetes látoga-tásának köszönhetõen még így is zavaros volt a helyzet, ezért

többször el kellett magyaráznom a tibeti szokások jellegzetességeit.Többen rasszistának tartották azt, hogy Kalu Rinpocse már megintegy tibeti tanítót nevelt ki egy nyugati költségére, és ez a tanítóráadásul már két hároméves elvonulást is végigült. Az emberekazt is nehezen tudták megemészteni, hogy a Rinpocse támogattaTenzin régenst. A hangulat javítása érdekében szívesen maradtamvolna még tovább, de a nyugati parti programok miatt idõnkbõl csak

egy kazettafelvételre futotta, amit sokszorosítani szerettek volna.Az Egyesült Államokban végzett több éves munka akadt itt el, a legjobb emberek mindenhol hitetlenkedve csóválták a fejüket.

Amerikának most nagyobb szüksége volt az általunk nyújtott közép-európai példára, mint elõtte bármikor. Az országnak érett csoportokkellettek, akik együtt tudnak dolgozni, és képesek saját maguk is felelõs-séget vállalni. Átfogó, dogmamentes tanítások, modern, anyanyelvenvezetett meditációk és élettapasztalattal rendelkezõ tanítók látogatá-

sai voltak a legfontosabbak. A demokratikus Nyugaton nincs helyea hierarchikus rendszereknek, amelyek csak vérszegény követõket




vonzanak, akik aztán elvárják, hogy mindent megmondjanak nekik,és féltékenyek lesznek egymásra a tanító közelsége miatt. Másrészrõlviszont a mindennapok kis döntéseinél a demokrácia könnyen fárasztó,kávéházi fecsegéssé alakul át, viszont mindenki erõssé válik azáltala nyitott modell által, melyet „meritokráciának” hívok. Ez azt jelenti,hogy az ember a bevitt energiák mennyisége és tisztasága alapján hozhatdöntéseket azokon a területeken, melyek felett rendelkezik, ezáltal segítielõ a fejlõdést és az együttmûködést.

Az arra utaló jeleket, hogy a központok jól vagy rosszul mûködnek,egyébként könnyû felismerni, mert ezek mindig ugyanazok. Az nagyon

jó, amikor az emberek függetlenné és nyitottá válnak, rendelkeznektöbbletenergiákkal mások számára, és egy örömteli, széleskörû beállí-tottsággal a szexualitás és az élet felé. Rossz jelnek számítanak viszonta bizonytalan érzések, a rosszindulatú pletykák és ha az emberek azönálló gondolkodás helyett állandóan a „tisztségviselõkre” hallgatnakahelyett, hogy maguk is gondolkodnának. A Gyémánt Út a szellemilegéretteknek kínál nagy lehetõséget, és ennek tudatában kell lenni anélkül

hogy emiatt büszkévé válna az ember.Aki tud viselkedni, többletenergiával rendelkezik mások számára, és

képes a dolgokat kevéssé személyesre venni, csak annak származik elõnyeebbõl az útból. Mivel a képességek a tanítóval való közeli kapcsolatáltal szilárdulnak meg, fontos a bizalom, hogy õ valóban rendelkezik isezekkel a tulajdonságokkal. Ma, sok ezer tanítvánnyal a világban és avonalvédelmezõ látásmóddal, a Gyémánt Út tanítóit a következõkép-

pen mérem le: ha az unalmas emberek és a moralisták ellenük vannak,az izgalmas emberek pedig a barátaik, akkor jól állnak. Buddha nem kisbirkákat akart nevelni belõlünk, hanem fel akarja szabadítani az erõnket.Hogy is akar valaki másokat boldoggá tenni, ha saját magát sem képes?

A nyugati partról hawaii programjaink szólítottak el. A stran-don töltött órák alatt az Alapgyakorlatokról szóló könyvet angolnyelvre fordítottuk. A legrégibb szigeten, Kauain, újra akadt dol-guk a Buddháknak: Tomeket és engem egyszerre sodort el egy

víz alatti áramlás a Secret Beachen, ahol nem sokkal késõbb vízbefulladt egy tibeti láma. Miközben Tomeket elõször a sziklákra,




majd a partra dobta a hullám, örömmel fedezte fel, hogy a Tudatos

Halál-kurzus óta minden halálfélelme eltûnt. Én sokkal távolabb,hullámok mélyén ezt gondoltam: „Ole, te bolond. Már megint!”Végül egy szörfdeszka mentett meg. Két évvel ezelõtt a schwarzenbergiPeterrel aki az életét kockáztatta értem ugyanitt vetett ki minket a szik-lákra a víz. Pár perccel késõbb újra a hullámok között voltam, de Maiamég sokáig sokkban volt. Szinte már látta, ahogy odaveszek.

Ezen a szép szigeten azt iselhatároztam, hogy Özel TenzinAIDS-es történetét Gabin

keresztül fokozatosan továbbí-tom Európába. Így mi magunkirányíthattuk a hír áram-lását, miközben védelmezzükvonalunkat. Móm erre az ötle-tre a lehetõ legjobb választ adta.A kagyüpák körében jelent-

kezõ nyugtalanság amúgy iscsak ellenfeleink és a „béke,öröm és sütemény”-buddhisták

között alakul majd ki, akik nem annyira az eseteim. Õket állandóan felkell rázni, hogy legalább egy kicsit is önállóan gondolkozzanak és hig-gyenek a szemüknek.

A három, Hawaii-szigeten tartott elvonulás és az elõadások után

barátaink visszatértek Németországba és Dániába. Tomekkel 1989.február 2-án Tokión át Bangkokba, majd Kalkuttába repültünk.De Hannah nem volt a repülõtéren! Keserû indiai teával kitisztítottuka fejünket, és amikor mó-im azt mondták, hogy Hannah nincs semBodhgájában, sem a vonaton, és nincs sehol máshol sem, akkor egyszer csak ott állt elõttünk, frissen és egészségesen. Az úton sztrájkoltak vala-hol. Felültünk a Gájába tartó zsúfolt vonatra, majd taxival Bodhgájábamentünk, ahol Hannah Kalu Rinpocsénak és fordítóinak segített.

Indiában a vadul váltakozó áramerõsség nem sokkal azelõtt tette tönkrea Rinpocse számítógépét, és most Hannah kis nyomtatója köpködte

deceel és Jasal Maui




ki a fontos szövegeket. Ebben az évben csak kevesen jöttek vissza azeredeti csoportból, bár Kalu Rinpocse teljes szívébõl kérte õket, sõtsaját zsebbõl fizette volna az ellátásukat, és ha szükséges lett volna, méga repülõjegyet is. Évek óta ismertük egymást, és tudtuk, hogy közülükmár mindenki kétszer elvégezte a szerzetesek hároméves elvonulását.Mivel csak ritkán találkoztunk és erõsen eltérõ nézeteket vallottunkarról, hogyan is terjesszük a tanításokat Nyugaton, ezért volt bizonyosfeszültség közöttünk.

Ahhoz képest, hogy 86 éves volt, Kalu Rinpocse jól érezte magát. Túlsok idõ telt el azóta, hogy láttuk egymást. Hajszálpontosan emlékezett a

tizenöt évvel ezelõtti Európában tett utazásainkra, és fõleg a „NyugalomHáza” zen mesterén nevetett, aki verte a tanítványait. Beszámoltunk nekia világszerte végzett munkánkról és a központokról, melyeket azonnalKarmapa irányítása alá helyeztem már azelõtt, amikor a kínaiak még nemtartottak fogva túszként egy Karmapa-jelöltet. Elmagyaráztam, hogyansimítottam el a hullámokat Los Angelesben, és újra megköszöntem, hogy1986-ban Hongkongban támogató levelet írt, melyet épp akkor kaptak

meg a központok, amikor visszatértünk a Tibetben tett téli utazásunk-ról. Szavai tisztázták azokat a homályos dolgokat, amelyek egy féltékenyfrancia fordító és egy nyilvánvalóan belém szerelmes fehér ruhás hölgymiatt keletkeztek, akik 1984-ben a Bonn melletti intézetben azt a benyo-mást keltették, mintha Kalu Rinpocsének nem tetszene a munkám. ARinpocse elismerésben gazdag és barátságos hangvételû levelében igazolta,hogy áldásával Hannah és az én munkám mögött áll. Arra kérte a közép-

európaiakat, hogy a vezetésem alatt gyakoroljanak.A sztúpánál tartott három elõadáson kívül minden pillanatot arraakartam használni, hogy hosszútávon a lehetõ legtöbb ember hasznáraváljak. Eljött az idõ, hogy megírjuk azt, amit csak mi írhattunk meg:vonalunk történetét itt Nyugaton – vagyis ezt a könyvet. Így akartammegelõzni a hibák megismétlõdését, és elõtérbe helyezni azt, ami fris-sességet és fejlõdést hoz. Rinpocse, mint mindig, kedvesen meghívott,hogy lakjak a fordítóival, és õ állta az étkezésem költségeit is. Beru

Kjence Rinpocse szolgálói pedig Tomeknek és a többi velünk utazóbarátunknak biztosítottak olcsó szálláslehetõséget a kolostorban.




Napközben Kalu Rinpocse úgy takarékoskodott az erejével, hogyágyban pihent. Tanítványai azt mondták, egyszerûen addig akar élni, amíg a fontos mû fordítása be nem fejezõdik. Most már nemragadott meg minden alkalmat, hogy dicsérje a szerzetességet és ahároméves elvonulásokat, inkább ezeknek a könyveknek a bölcses-ségét magasztalta. Röviddel azelõtt, mielõtt elmentünk BodhgájábólRumtekbe, hogy részt vegyünk egy találkozón a vonaltartókkal, KaluRinpocse sok mindenben megkönnyítette a dolgunkat. Utolsó nyil-vános beszédében – egy hónappal késõbb tartott még egy legutolsóbeszédet néhány közeli, szonadai tanítványának – megvilágította

több éven át tartó, zavaró hallgatásának okát. Szavai leginkább azokszámára okoztak nagy megkönnyebbülést, akik szívesen látták volnaa világot úgy, ahogy õ, azonban képtelenek voltak megtagadni sajáttapasztalataikat. Azáltal, hogy a korábban nagyra tartott hároméveselvonuláson részt vett lámáit lehozta egy hétköznapi szintre, amelyenaz emberek többsége kezdettõl fogva tapasztalta õket, lehetõvé tette,hogy szerzetesei most már képességeiknek megfelelõen mûködhettek

együtt jógijainkkal és világi gyakorlóinkkal. Ettõl kezdve senkineksem kellett eleve jobbnak lennie a másiknál, ami régóta akadály-ozta egymás megértését. Az ember most az volt, amit tett, és nemaz, amit viselt.

Kétszáz nyugati elõtt, akik azért jöttek el, hogy hallhassák õt a kolos-tor meditációs termében, Kalu Rinpocse elõször egy mesteri áttekin-tést adott Buddha tanításairól. Ezután szó szerint, mély fájdalommal

a következõket mondta, miközben fordítói elvörösödtek: „Számoshároméves elvonulási centrum alakult, és létrejöttek az elvonulások.Mégis, kevés kivétellel, ez az aktivitás nem váltotta be a hozzáfûzöttreményeket. Ennek oka az, hogy az emberek nagyon gyorsan kezd-ték el az elvonulásokat, anélkül, hogy valójában megértették volnaa Dharmát. Az elvonulás során pedig nem voltak igazából abbana helyzetben, hogy hatékonyan meditáljanak. A meditációnak eza módja talán elvezet a Buddhasághoz, talán nem. Ezt nagyon nehéz

megítélni. Ezért alapítottam meg a fordítóbizottságot, mely „A TudásKincse” címû szöveget fordítja le különbözõ nyelvekre. Remélem,




hogy a fordítások által mindenki saját anyanyelvén olvashatja majda szöveget. Azoknak pedig, akik egy hároméves elvonulást terveznek,ez a szöveg különösen nagy segítségükre lesz a Dharma megértésében – nemcsak az elvonulás elõtt, hanem utána is. Ez egy rendkívül hasznosmódszer lesz a Dharma tanításában”.

Azáltal, hogy Kalu Rinpocse megengedte, hogy bízzunk saját belátá-sunkban, egyúttal lefegyverezte a minden buddhisták legszörnyûbbjeit,az úgynevezett „groupie”-kat is. Õk többnyire sznob és szerelmilegalultáplált hölgyek vagy elégedetlen szerzetesek, akik gyakran a magasrangú lámák környezetét akarják uralni. Lehetõség szerint megjátsszák

magukat, és közben szívesen panaszkodnak azokra, akik a ténylegesmunkát végzik a központokban. A legzavaróbb pletykák közül sokakkor keletkezett, amikor tanítóik nevében kis politikai játszmákbakezdtek, miközben maguk a tanítók gyakran semmit sem tudtak ezek-rõl. Ez a fajta zavarodottság egyébként hamar eltûnt akkor – különösmódon csak majdnem húsz év elteltével –, amikor visszanyúltunk nyu-gati tapasztalataink gazdagságához. Éppen az átláthatóság szabadítja fel a

legtöbb erõt. Fontos volt, hogy Kalu Rinpocse most kevesebb lehetõ-séget hagyott a tekintélyelv számára. Ha lámái készen állnának erre, az õcentrumaiban is friss szelek fújnának.

Kalu Rinpocsének az AIDS-betegséggel kapcsolatos megértésemáig tisztázatlan. Egy 1981-es mója alapján tulajdonképpen mindenkiszakértõnek tekintette ezen a téren. Akkoriban, amikor még nem talál-ták meg a vírust, a szemünk elõtt meg tudta állapítani, hogy a betegség

egy afrikai fával kapcsolatos. Ha több idõt szánt volna rá, talán az ezena fán élõ és a betegséget hordozó majmokra is rájött volna. Az is lehet,hogy a Rinpocse azt hitte, ez egy bõrbetegség és ezért nem kerestetovább az eredetét. Mert például, amikor februárban meglátogatta õt egytibeti nemesasszony, akinek az arcán az éppen eltávolított szemölcsöksebhelyei látszódtak, azzal viccelõdött, hogy úgy néz ki, mintha arégenssel hált volna.

Ez a fajta tudatlanság fõleg a kezdõket lepi meg, hiszen õk már az elsõ

elõadáson azt hallják, hogy az Igazságállapot mindenen áthat, és szokásszerint megvilágosodottnak tartják tanítójukat. Bárhogy is legyen, a belsõ




tisztánlátás kötelez, és sohasem szabad az érintettek kívánsága ellenérealkalmazni. Aki szert tesz bizonyos képességekre, és ezt arra használja fel,hogy másokat meglessen, az komoly hibát követ el. Az emberekkel azona szinten kell találkozni, amelyen kapcsolatot kívánnak létesíteni, és innenkiindulva kell õket segíteni annyira, amennyire lehetséges. Ha az ember-eket levetkõztetik vagy terápiaszerûen vájkálnak bennük, az az egészségesembereknél csak az „én”-be vetett hitüket és más furcsa elképzeléseiketerõsíti. A buddhista módszer az, hogy egyre inkább magát a tapasztalót,a személyen túli teret és a tudat tisztaságát képzeljük el. A végsõcél nem az, hogy a szép elképzelések rozsdás vasláncait szép elkép-

zelések aranyláncaira cseréljük. Az így keletkezõ simulékony, mindentédes szavakkal leöntõ önelégültség ugyanúgy gátolja a tudatot, minta szenvedésteli állapotok, és az ember talán csak a halálkor döbben ráarra, hogy rossz nyomon járt. Az ügyes tanító ezért enyhén túllépi tanít-ványai korlátait, és újra meg újra a belsõ gazdagságukhoz vezetõ utatközvetíti. Bölcs dolog a feltételekhez kötött érzéseket nem komolyanvenni, hiszen ezek amúgy is állandóan jönnek-mennek.

A megvilágosodás nem annak a kérdése, hogy a rossz gondolatokatleépítjük-e és a jókat felhalmozzuk. Ez úgyis magától történik azáltal,hogy tudatosabban élünk. Az a fontos, hogy a belsõ állapotokat többéne ítéljük meg. Ezeket a tudat tisztaságaként és szabad játékaként kel-lene megélnünk, miközben szentimentalizmus nélkül, fáradhatatlanulazt tesszük, amit az élet lehetõségei kínálnak. Így a tapasztaló felté-telek nélküli és idõtlen öröme egyre erõsebben átragyog mindenen,

és elérünk a Mahamudra szintjeire. Ott minden úgy illik össze, ahogyvan, és minden lény javára cselekedhetünk, hibák nélkül.Bodhgájában tehát Kalu Rinpocse állt ennek a két hétnek a

középpontjában. Ezalatt az idõ alatt jött látogatóba KathmandubólKenpo Cültrim Gyamco és magával hozta sok tanítványát. Szintehihetetlen balesetsorozat üldözte õket, amivel általában nem találkoznia kagyüpáknál. Hannah és a fordítói csoport tagjai gyakran mentek elhozzá és a környéken élõ más kenpókhoz is, hogy magyarázatokat kap-

janak a szövegekhez, de csak ritkán kaptak segítséget. Kalu Rinpocsemunkája, mivel azt inkább meditálók, mint tudósok végezték, nem




élvezte bizalmukat.Miközben Tomek minden reggel 600-700 leborulást csinált Buddha

Megvilágosodás-Sztúpájánál, én az egész Amerikában felszedett zsírré-teget lekoplaltam a testemrõl, mert napi 18 órán át írtam. Hannah-valnagyon élveztük, hogy újra együtt lehettünk. Miután február 13-ánelkészült az „Alapgyakorlatok” címû könyv angol változata, azonnalbelefogtam a „Minden határon túl” címû alapos mûbe. Elõzõ éjjel – méghozzá ezen a szent helyen – szokatlanul erõs álmom volt. Egy havastájon fekete szánnyomok között mentem lefelé egy úton. Elõttem egymajdnem ovális faláda feküdt régi, elnyûtt brokátba csavarva. Amint

felnyitottam domború fedelét, Szeretõ Szemek fénylõ aranyszobrát tar-tottam a kezemben, melynek ragyogása teljesen elvakított. A szobor körülbelül harminc centiméteres volt, és én óriási örömöt éreztem,mert nagyon tiszta stílusban készült: trapéz alakú, nem kerek arccal, ésmind a négy karját közel tartotta a testéhez. A mellkasomhoz szorítvafelszaladtam a tõlem bal oldalon fekvõ hegyre, és eközben csak egyretudtam gondolni: „Meg kell õt mentenem, mielõtt elkapják a múzeum

emberei!” Tengernyi örömmel ébredve egyértelmûvé vált számomra:Szeretõ Szemek hasznossá akarta tenni magát. Így áldását magambanhordoztam, hogy megszabadítsam munkánkat azoktól a kulturális kor-látoktól, melyek távol tartják a Nyugatot a Gyémánt Úttól. Áldása szé-leskörû fejlõdésünk öröme, és annak szükségessége, hogy mindig frissekés átláthatóak maradjunk – ez még ma is jó nyomon tartja az orromat.Egy ilyen gazdagságból kiindulva aligha zavar, hogy gyakran el kell

vágni az olyan behatásokat, amelyek csak elrabolják a munka örömét éseredetiségét. Többek között a politikának is inkább a fenntartás, minta terjeszkedés lenne a feladata. 1992-ben a magas rangú tulkuk is lele-plezõdtek, mert kínai pártiak voltak. Ezt figyelembe véve egyszerûenössze kell hasonlítanunk vonalunkat más iskolák és vallások történetével,és emlékeznünk kell arra, hogy az a szó, hogy buddhista vagy rinpocse – nem jelenti mindjárt azt, hogy Buddha.

A következõ hetek külsõ keretét újra Kjence Rinpocse bodh-

gájai kolostora adta. Indiai viszonyok között ez a leg-nagyobb gazdagság ékköve volt: olyan sok cementet használtak




fel a falakhoz, hogy nem hullott le a festék. Egy harmadik emeleti erkélyennéhány íróasztal bizonyosan India legértékesebb ritkaságát kínálta nekünk:elegendõ nyugalmat, hogy zavartalanul dolgozhassunk. Alkonyatig írtunk,aztán Hannah szokása szerint lefutottunk pár kilométert Buddha nagysztúpájáig és vissza, hogy formában maradjunk. A szokásos áramszünetektõl

eltekintve kora reggelig folytattuk a munkánkat.Egy magnón gyûjtöttük össze a fontos álmokat,és pár óra alvás után tudatalattim már össze isállította a következõ fejezetet. Mivel sosemgondolok vissza a dolgokra – erre idõm sincs –,

ezért olyan volt ez, mint egy teljes kábelcsere.Az, hogy ennyi régi dologra kellett visszaem-lékeznem, a feje tetejére állított minden tudatimegszokást, de mûködött, és Hannah sokszor segített. A könyv vázát telepecsételt útleve-leink és az 1972 óta készített útiterveink adták.Amikor az emlékek egyre erõsebben hatoltak

át behegedt agyszöveteimen, egy csomó aprórészlet állt össze. Innentõl kezdve már csak azvolt a feladat, hogy kiszûrjük a mások számáralegfontosabbakat.

A nemes Tomek hegynyi csomagjainkkal elindult Bodhgajából, deGajában az embertömeg a Delhibe tartó vonat helyett a kalkuttaibanyomta.

Egy varázslatos, teliholdas éjszaka után Kalu Rinpocse és Bokár Rinpocse fordítói a busszal Sziliguriba utaztak. A kenpo fordítói átestekmég néhány nagyon komoly baleseten, melyekbe páran majdnem beleis haltak. Hannah-val a hegyeken át Rumtekbe utaztunk.

Karmapa halála óta megjelenésünk nagy felbolydulást keltett atibetiek körében. Mindig azt várták, hogy majd mi mutatjuk be az újKarmapát, ami végül meg is történt. Bár szívesen támogattuk a tibet-iek közös törekvéseit, mint például a rumteki szállodát, de ezúttal nem

jutott idõnk arra, hogy végig üljük a napi öt egymást követõ reggelit,amit az emberek nekünk hoztak be a terembe. Ezáltal akarták kifejezni

Szereõ Szemek




köszönetüket az adakozó támogatóknak, és felhívni a figyelmünket arra,hogy szükség van ilyenekre, így gyakran hozták el az egész családjukat is.Ezúttal tehát Láma Cültrim Namgyal megvesztegethetetlen családjáhozköltöztünk, akiknek volt némi fogalmuk a munkához elengedhetetlennyugalomról, és így kézirataim tovább halmozódhattak.

Elutazása elõtt Topga Rinpocse írt egy számunkra igen hasznos levelet.Topga Rumtek fõtitkára és egyben közeli barátunk, akit Karmapa bízottmeg a Karmapa Charitable Trust vezetésével. Ez a szervezet irányítjaa vonalunkat Karmapa újraszületései között. Dzsamgon KongtrulRinpocse és õ nagyon csalódottak voltak, mert Rumtek egyik korábbi,

nagyra becsült és tudós apátja elkezdett „saját” központokat kiépíteniHongkongban és Malajziában. Bár ez komolyan szétforgácsolja a helyikagyüpák munkáját, régi barátokat és támogatókat fordít egymás ellen,mégis egyre több rinpocsénk tette ezt, nyilvánvalóan különbözõ okok-ból. Például Dzsamgon Kongtrul Rinpocse Rigpe Dordzse Egyesületérõlis csak halála után tudtunk meg valami közelebbit Hannah-val. Amikor a fõtitkárnak visszaigazolták, hogy Németországnak hasonló nehézségei

akadtak Láma Csimével, akkor írta meg Topga a központjainknak, hogyálljanak mögénk.

E levél által végre a „jó” buddhisták számára is lehetõvé vált, hogyegyértelmûen állást foglalhassanak. Nem kellett többé nehéz tanítókkalveszõdniük, ehelyett minden jót kívánhattak nekik és a hozzájuk hason-lóknak. Karmapa tanítványai – és mindenekelõtt azok, akik Hannah ésáltalam jutnak el hozzá – többnyire friss típusok, és örömüket lelik a

munka felépítõ szakaszában. Más csoportokat az elégedetlenség vagy azavarodottság jellemez. Topgala sorai után senkinek sem kellett többégörcsösen együttmûködni a saját lényegüktõl idegen emberekkel. Mostmindenki szabadon, barátaival együtt haladhatott az úton.

Több is múlott még Rumteken: más buddhista iskolákhoz ésa Kagyü átadáson belüli többi vonalhoz fûzõdõ viszonyunk tisztázása.Karmapa ereje által mi, kagyüpák évekig az élõ tibeti buddhizmustképviseltük az egész világon úgy, ahogy ezt ma Dél-Amerikában,

valamint a Rajna és Vlagyivosztok között tesszük. Ilyen helyzetben azember szívesen nagyvonalú, ezért központjaink örömmel hívtak meg




más tibeti tanítókat. Sajnos ez senkinek nem használt. Még a korábbitanítványok is rövid idõ múlva szülõszerepben szerettek volna látniminket, aminek kevéssé felelünk meg, és ingerültek lettek, ha nemtudtunk nekik mindent megadni. Ráadásul gyakran túl éretlenek voltakahhoz, hogy különbözõ utakat értékelés nélkül hagyjanak a térben.Ezért inkább megpróbálták erõszakosan felértékelni sa ját tanítójukat,miközben másokét lehúzták vagy pletykákat terjesztettek róluk. Ha azember megvizsgálta a történetek kimenetelét, akkor láthatta, hogy atanítók inkább eltûrték ezeket, mintsem a világ elé tárták volna. Sõt,sokszor nem is tudtak semmit a szóbeszédekrõl. Mégis elérkezett az

ideje annak, hogy csak olyanokat hívjanak meg, akik Karmapa munkájáttámogatják.

Egy szent világkövetõinek ez fájdalmas,de ezek a szétválasztásokszükségesek és hasznosak.Hiszen a munka célja a

szellemi fejlõdés és az,hogy urai legyünk sajátéletünknek. Olyan erõsenés függetlenül – amilyennéa tanítványaim válnak – kellett a külsõ kereteiket

(de nem az átadásunkat) demokratikusabbá és nyugatibbá formálniuk. Ez

elkerülhetetlen volt, és így is van rendjén. A magabiztos tanítók egyéb-ként is jobban érzik magukat, ha az emberek félreértelmezett odaadásbólnem próbálnak meg különlegesen vagy tibetiesen viselkedni. Õk ugya-nis valóban értékelik érett nyugati tudásunkat és döntõképességünket.

Szikkimben – szerencsére teljesen magától – azonnal megoldódottegy kényes helyzet. Szögyal Tulku, a Nyingma átadás egyik nagyontehetséges lámája Angliából, többször kérte a lengyeleket, hogy hívjákmeg. Ez nehéz helyzetbe hozott minket. Egyrészrõl senkinek sem

akartam az útjában állni, másrészrõl annyira hivatkozott a „kiterjedttibeti nagycsaládra”, hogy a látogatásai után az emberek szinte azt hit-

Rumek




ték, hogy a tulkunak Karmapa az apja és Kalu Rinpocse az anyja. Enneka szemléletnek van egyébként frissítõ oldala is, például minden olyanférfit, aki ugyanannak a nõnek a kegyeit élvezi, rövid úton testvérneknyilvánít. Szögyal Tulkut ráadásul erõsen befolyásolta Trungpa Tulku,ezért másképpen is használta a fogalmakat, mint mi. Ez összezavartaa barátainkat. Például a Mahamudra nála csak az utat jelölte, míg eználunk magában foglalja az alapot, az utat és a célt is. Mindig meg-próbáltam elodázni ezt a kérdést, anélkül, hogy gyámkodó lennék, deaztán egyszer csak odajött hozzám egy lengyel szerzetes, és ezt mondta:„Megkérdeztük Dilgo Kjence Rinpocsét Szögyal Tulkuval kapcsolat-

ban, és ezt felelte: „Nagyon fiatal, és nem tudjuk, hogy mit csinál”.Innentõl kezdve a kérdés lekerült a napirendrõl.

Karmapa munkáját folytató Shamarpával és Dzsamgon KongtrulRinpocséval töltött tíz nap, jövõbe mutató volt. Hannah következõévi fordítási munkáját is egyeztettük. Amikor újra Topga Rinpocsénélültünk, Künzig Shamarpa egy kicsi és merev halott madarat hozott be aszobába. „Ugye most már te is csinálod?” – kérdeztük, de õ így felelt:

„Nem. Az egyik madár a kalitkában Karmapa megtestesülése, és a többitmeditálni tanítja”.

Azért, hogy megnézzük Gyalcab Rinpocse, az ország egyik legszebbés még érintetlen területén folyó új építkezését, néhány órán át útta-lan utakon utaztunk. A terület távol esik a nepáliaktól, az indektõl ésa turistáktól, de sajnos nem esik messze a politikától. Ezt egy nagyongazdag és problémás, szikkimi család ajándékozta a Rinpocsénak, mint-

egy Rumtek és Topga Rinpocse elleni sakklépésként. Topga, Karmapaparancsára hû maradt, és nem akart elismerni egy Tai Szitupa által azadományozó családjában talált reinkarnációt.

A visszaúton, lefelé haladva az idõközben meglepõen túlnépesedettKelet-Himaláján, még el kellett intéznünk egy fontos dolgot. KaluRinpocse nyomatékosan arra kért minket, hogy látogassuk meg mégegyszer, mielõtt Európába megyünk. Sziliguri mellett tartózkodott, aholderék szonadai szerzetesei ismét egy hatalmas építkezés kellõs közepén

tartottak. Ezúttal egy teljesen feldíszített 33 méter magas sztúpáról voltszó. Csak a Rinpocsénak juthatott eszébe, hogy a minden lényben




benne rejlõ megvilágosodásnak ezt a hatalmas kifejezõdését a szenvedõ,túlnépesedett és lármás Észak-India egy füstös utcájában építsék fel. Asztúpának biztosan nagyobb haszna lesz az emberek elkövetkezõ életei-ben, mint a mostaniban.

Gyalcen és a szerzetesek jól voltak, kitûnõ munkát végeztek. Ahogyfelszaladtunk a Kalu Rinpocse terméhez vezetõ lépcsõkön, eszembe jutott, hogy mennyi kitartást és összpontosítást tanultunk ettõl az öregharcostól. Ez a szívósság, összekötve egy maroknyi tanítvány odaadásával,tette olyan széleskörûvé a munkáját.

Kalu Rinpocse kopasz volt, idõtlen arca pedig földöntúlinak tûnt.

Sajnos nem volt jól. Mivel sok helybeli ült a teremben, nem a szavakvoltak a legfontosabbak. Hannah megígérte, hogy lehetõség szerint segítia fordítási munkáit, én pedig Karmapa mun-kájának kiszélesítésére vonatkozó legutóbbi terveimrõl beszéltem.Ezután minden jót kívántunk neki, és megáldott minket. Mindannyiantisztában voltunk azzal, hogy talán ez volt a legutolsó találkozásunkebben az életben. Amikor a Bodhgájába tartó vonaton ültünk, bold-

ogok voltunk, hogy eleget tettünk a Rinpocse utolsó kívánságának.Patna zsúfolt pályaudvari kávézójában újra megmutatkozott Karmapa

határtalan tere. Amikor a mellettünk ülõasztalnál a kellemes és képzett indus meg-látta telepecsételt útleveleinket, melyek-ben kiradíroztunk egy oldalt az újabb bej-egyzések számára, hirtelen megkérdezte,

hogy nem ismerjük-e Olét és Hannah-tDániából. Igent mondtunk, azonban misem ismertük fel õt. Õ volt az a mérnök,akinek egy tizennyolc évvel ezelõtti futótalálkozáskor a KARMAPA CSENNOmantrát adtam. Ettõl kezdve nagyon jólment a sora, és idõközben sikeres politikuslett. Most a mantrához tartozó 16. Karmapa

meditációt tartalmazó füzetet is odaadtukneki. Talán elnök lesz, mire legközelebbAz iõle arc




találkozunk...Bodhgája ismét jó alkalmat kínált arra, hogy Shamarpával és

Dzsigmelával Európáról beszéljünk. A sok év után, melyet híres ésgazdag, de többnyire nehéz emberek társaságában töltöttek, most kezd-ték felfedezni a köznépet. Tetszett nekik, hogy csoportjaink kerülték azéletidegen egzotikát, és hogy egy olyan megvilágosodáshoz vezetõ utatépítettünk fel, amely minden élethelyzetben közvetlenül Karmapáhozkapcsolódik.

Amikor megérkeztünk Delhibe, Hannah felfrissítette a TouristCamphez fûzõdõ tibeti kapcsolatainkat. Az utolsó este Künzig Shamarpa

egy kiváló vacsorára hívott meg minket. Új-Delhiben az általa vezetettKIBI a kínai emigránsok támogatásával most igen gyorsan fejlõdött.

Néhány órás késéssel érkeztünk meg Frankfurtba, ahol mélyenmeghatott, hogy száz barátunk várt ránk a repülõtéren. Felmentünk azépület felsõ szintjére egy meditáció és sok áldás kedvéért.

A Dániában és Wuppertalban megtartott zsúfolt kurzusokkal, izzómikrofonok társaságában töltöttünk tíz napot, majd utunk újra a nagyvi-

lágba vezetett. A müncheni Evával és Tomekkel Párizson át a venezuelaiCaracasba repültünk. Tomek egy dán – és kopasz – barátunk útlevelévellépte át a határokat, mert akkoriban a keleti blokkból senki sem uta-zhatott be az országba. A forró égövi országok sajátosságához híven csakegy nappal késõbbre számítottak ránk. Ezért várnunk kellett néhány óráta repülõtéren, majd hajnalban fogtunk egy taxit. A gömbölyû, feketesofõr még mindig sokkos állapotban volt: „Lelõttek néhány ezer embert

– mondta – még láthatjátok a lövések nyomait a falakon. Egy reggel, azemberek a «barrió»-kban – itt a taxis a hegyoldalak nyomornegyedeiremutatott – arra ébredtek, hogy az árak a duplájára szöktek fel. Látták,hogy annyi pénzük még van, amivel elmehetnek a munkahelyükre,viszont a visszaútra már nem futja. Ezért elõször a buszsofõrökkel ver-ekedtek össze”. Amikor az embertömeg elért a városközpontba, már teljesen fel volt paprikázva. Azok a dolgok, melyekre sokszor évekiggyûjtöttek, hirtelen megfizethetetlenek lettek. Ezért elhatározták, hogy

kiszolgálják magukat. Az, hogy a rendõrség ekkor mit gondolt vagymilyen parancsot kapott, nem világos. Talán egyfajta társadalmi igaz-




ságosságból kiindulva cselekedtek: akik csak egy rádiót vagy egy tévétvittek el, futni hagyták, azokat viszont, akiknél két készülék volt, lelõt-ték.

Ilyesmi még sohasem történt ennek az országnak a történelmében,mely arról híres, hogy közel áll az európai kultúrához. Igaz, hogy agazdaság a katolikus országok szokásos túlnépesedése miatt nem leszegészséges, és késõbb tönkre is megy, de ha a kormány bizalomgerjesz-tõen irányította volna, a válság nem következik be. Az államadósságmegduplázódását, ami az ugrásszerû áremelkedéshez vezetett, az országpolgárainak privát folyószámlái okozták – csak éppen Floridában.

A caracasi központból egy nõ néhány könyvemet már évekkel ezelõttlefordította spanyolra. Valóban az utolsó pillanatban érkeztünk ide, merta központ éppen feloszlóban volt. A woodstocki kenpo néhány nagyonharagos kijelentéssel szakított Latin-Amerikával. A tanítások közvetí-tésekor óriási kulturális ugrások, a tanítók túl ritka látogatásai és a sajátfelelõsségvállalásra való buzdítás teljes hiánya Buddha életközeli tanácsaitnagyon elméleti dologgá változtatták át. Az történt, ami mindig, ha a

tanító az idegenszerû dolgokat hangsúlyozza ki a tanításokban: kifeléengedelmes tanítványokra tesz szert, akik viszont keveset tudnak majd,és nagyon elbizonytalanodnak. Szellemi táplálékukat lámáik múltbeliés eljövendõ látogatásai adják, és így senki sem válik önállóvá. Ilyenkörülmények között néhány, már említett nápolyi és angliai lámánaknem okozott nehézséget, hogy a tanításokkal többeket is megnyerjenekmaguknak a csoportból.

Négy nap alatt minden talpra állt. A szinte éjjel-nappal folyó tanításokés meditációk óráról órára növelték a hallgatók táborát. Felgyûrt ingujj-ban kora reggelig áldottam az embereket, és közben állandóan visszatér-tem a fõ tanításokra, melyek annyira fontosak a forró égövi országokban.Mindent felvettek magnóra vagy videóra, és így elég anyaghoz jutottaka további munkához. Bár sem kitartásban, sem döntõképességben nemhasonlíthatók Európához, mégis meg kellett adjuk nekik a lehetõséget,megígértük nekik, hogy a következõ látogatáskor egy Tudatos Halál-

kurzust tartunk.Az éjszakai busz Meridába vitt minket, és az Andok Egyetemén tar-




tottam elõadást. A hallgatóság jó kérdéseket tett fel, és egy tucatjuknakadtam menedéket. Többen a már említett lámák tanítványai voltak. Csakcsodálkozni tudtam azon, hogy ezek a tanítók anélkül ismertették megtanítványaikat az olyan mélyreható eszközökkel, mint a Mahamudra (õka saját kiadásukat errõl Dzogcsennek nevezték), hogy alapvetõ védelmetis biztosítottak volna hozzá. Most Fekete Kabát erõterében fejlõdhettektovább.

A következõ busz a zöld hegyeken keresztül Cucutába vitt bennün-ket, a kolumbiai bûnözõk egyik hírhedt rejtekébe. A város fõépületeegy hatalmas börtön, és már az útlevélellenõrzõ-pultnál ellopják az

ember csomagját. A buszpályaudvaron több, széles vállú úr megpróbáltmeglépni a bõröndjeinkkel, én viszont keresztülhúztam a számításai-kat. A csarnok közepén álló utazási iroda nem létezõ buszokra adott el jegyeket, de nem Tomeknek. Sokéves tapasztalatunk, melyet a forróégövi országokban a zsibárussokkal üzletelve gyûjtöttünk, most megté-rült. Az erõszaktól eltekintve nyilván nem volt itt semmi, amit már neismertünk volna Keletrõl.

A busz indulásáig egy tucat levelet írtunk meg. Az éjszakai utazásfelejthetetlen volt. A táj gyakran Dél-Svédországra emlékeztetett, azég pedig annyira smaragdzölden világított, hogy csak részeket láttunkaz „Indiana Jones”-ból, amit videón vetítettek a buszon. Bogotában,a 2500 méteres magasságban fekvõ fõvárosban egy klasszikus szépség,Adriana várt minket Eduardóval és másokkal a központból. A munkaitt is kezdett leépülni. Kenpo Katar Woodstockból az utóbbi két évben

nem látogatott el ide, a nápolyi láma pedig itt is gondoskodott a hiányzótanításokról.A Kolumbiában töltött négy nap megér számomra pár sort.

Az ország nagyon szokatlan, és szinte mindenütt egész közeli barátainkés elsõ osztályú csoportjaink vannak. Spanyol nyelvû könyveink nagyrészét Eduardo nyomtatta ki. Ez nem nyugati „majdnem-demokrácia”,amilyen Venezuela 1989-ig volt, hanem a világ legerõszakosabb helye.Itt pár dollárért is megölnek valakit. Annak a meglepõ adatnak, hogy

naponta átlagban 50-60 embert lõnek itt le, több oka is van. A belsõokok világosak, az emberek azt gondolják, hogy ezáltal megszabadulnak




ellenségeiktõl, ami azonban a mai napig sehol, senkinek sem sikerültmég. A külsõ okok abban állnak, hogy az ország sohasem nyugodottle. A mindenkori hatalmi csoportok úgy, mint a kormányok, a kom-munisták, a kokainbárók, a földtulajdonosok, a rendõrség és a had-sereg kölcsönösen egymást ölték, amióta csak Kolumbia megjelent atérképen.

A számos magánhadsereg és bérgyilkos sem teszi egyszerûbbé a képet.A hírhedt MAS-társaság tagja például csak az lehet, aki három ismeretlenembert megöl a nyílt utcán. A város minden éjjel olyan volt, mint egycéllövölde, Adriana pedig nagyra értékelte védelmezõinket. Tíz év óta

elõször csak most a társaságomban mert kijönni az utcára. Különbenmindig a szürke kis autójában ült zárt ajtók és felhúzott ablakok mögött.Mindenkire hatással volt az állandó veszély okozta félelem, ami fõleg azemberek szájkörüli ráncairól ismerhetõ fel. Elõadásaim alatt a hallgatókminden félórában az ablakokhoz rohantak, mert ilyen gyakran szólaltak

meg az éppen feltört autók riasztói.Eduardónak négy tanyája volt, de

a négy közül csak egyre járhatott el,mert különben elrabolták volna. Kétnagybátyját emberrablók lõtték le.Bátyjának az utcán egy cigarettábanszkopolamint adtak be, ami igaz-ságszérum és idegméreg is egyben.Pár nappal késõbb meztelenül és

könnyû fejsérüléssel találtak rá egyszántóföldön.Kolumbia erõszakszintje akkor

vált számunkra a legegyértelmûbbé, amikor egyszer két kisbusz olyanlehetetlenül rángatózva haladt elõttünk az úton, hogy sofõrünk nemtudta megelõzni õket. „Ezek biztosan gengszterek, akik egy támadástakarnak meghiúsítani” – mondta Eduardo. Amikor végre egymagasság-ba értünk az egyik kisbusszal, egy férfit láttunk, aki súlyos gépfegyvert

tartott a kezében. A fegyvereket a hadseregbõl ismertem, de ilyen arcotmég sosem láttam: mintha gránitból faragták volna.

Ariaa, 10 év óa elõször az ucá




Adriana anyósa vezeti Bogota legjobb angol iskoláját. A gyerekek sokkérdést tettek fel. Ugyanakkor annyira érzéketlenné váltak, hogy szintemár el is felejtkeztek azokról a hullákról, akiken át kellett lépniük akkor,amikor kiszálltak az iskolabuszból. Az ország legdrágább egyetemén tar-tott elõadásomra többnyire idõsebb emberek jöttek el, ahogy az sokáigVenezuelában és az USA-ban is jellemzõ volt. Húsz köztiszteletben állószemély vett utána menedéket. Idõközben a bogotai csoport megtöltötteannak a sorháznak a középsõ szintjét, amit Adriana egy vegyes szár-mazású környéken vásárolt, a menekülttábor mellett, melynek lakóinagyon szorgalmasan törték fel a kocsikat. Itt is jól bevált a 16. Karmapa

meditáció ,és ki akarták cserélni az elõadásaimról készített videokazet-tákat a caracasi és meridai központokkal.

Búcsúzóul Eduardo egy kézzelfogható ajándékot adott KarmaBercsen Lingnek, új görögországi meditációs centrumunknak: egy het-venkilós gépet, amivel nedves agyagból cserepet lehet préselni. Mivelazokon a szakaszokon, ahol nem az amerikai légitársaságok mûködnek,alig találkozik az ember a csomagok furcsa, húszkilós súlykorlátozásával,

ezért gyakran kényszerültünk kézipoggyász-hegyeinket magunkkalvinni. Viszont ezt a csomó vasat Párizson át Frankfurtba és aztánMünchenbõl Athénba juttatni úgy, hogy ne fedezzék fel, már igazikalandnak számított. Münchenben kihívtak minket a repülõgépbõl, ésmivel szigorúan a túlsúlyra vadásztak, úgy kellett tartanom a gépet, min-tha csak öt kilót nyomott volna. Ennyit engedélyeznek.

Május 10-én hunyt el Kalu Rinpocse, mialatt Hannah Malajziában

fordított. Amikor szonadai szobájából végre sikerült kiküldenie a sokbuzgó indiai orvost, felült az ágyon, rátámaszkodott Bokár Rinpocséraés Gyalcenre, és egyszerûen kilélegzett. Miközben meghalt mindkettenéreztük áldását. Hannah könyvébõl pontosan a Rinpocse halálakor esett ki egy róla készült fénykép. Késõbb, júniusban, amikor Európábautazott vissza, meglátogatta a jógi múmiáját, és átadta legmelegebbköszönetünket.

Ezután Karma Gönben tanítottam a Tudatos Halált . Errõl a szép hegy-

hátról minden évben több száz ember jut el a Tisztaföldre . A hely, aholKarma Gön áll, igazából semmilyen szempontból sem marad el Rumtek




mögött. Karmapa sehol sincs közelebb, mintitt. Már a lungnál – a szövegek elsõ éneklé-sénél – eleredt Pedro orra vére, és lyuk kelet-kezett nemes koponyáján. Négy nap alattmind a 250 embernek sikerült.

A Svájcban és Schwarzenberg ben töltöttnéhány hét után, sok barátunkkal az old-alunkon, rendet raktunk a német egyesület-ben, ami már régóta esedékes volt. A Bonnkörnyéki barna kastélyban lezajlott nagy

találkozó egyértelmûen megmutatta, hogyidealista munka csak barátságon alapulhat.Örömteli jógijaink egyáltalán nem értettéka bürokratikus szerzeteseket, akik befész-kelték oda magukat, és mérvadóvá tettéktehetetlenségüket. Még mialatt a hullámokmagasra csaptak volna, az édes Sys rátalált a

megoldásra: az akkoriban mûködõ körülbelül30 központ, mely kiállt a stílusom mellett,kapcsolódjon össze egy egyesületbe. Ezáltal

az egyesülethez csatlakozó négy csoport is hasznossá vált. Azóta végrevannak helyeink, ahová a nehéz embereket küldhetjük.

A kolumbiai Adriana eljött velünk Magyarországra és Olaszországba is.Amit mellettem tanult, az a késõb-

biekben Dél-Amerika hasznáravált. A legnagyobb német köz-pontok meglátogatása után görögkiadóm egy repülõjegyet küldöttBécsbe. Egy napra Athénba kel-lett mennem, hogy bemutassama sajtónak a „Belépés a GyémántÚtra” címû könyv görög kiadását.

Bár az igényes szellemi könyvekNyugaton szinte csak kis példány-

Kalu Ripcse emeési szerarása

Karma Gö-be, a tiszafölre




számban kelnek el, itt ez a kiadványunk jól fogyott.1989 legnagyobb buddhista eseménye kétség kívül a nagy Kagyü

Nagdzö-beavatás volt a dániai Rødbybentalálható elvonulási központban, ahol600 résztvevõ a teljes három hetetvégigülte, és százak jöttek-mentek. Ezt abeavatássorozatot egyébként DzsamgonKongtrul Rinpocse elõször adta ésráadásul itt Nyugaton. Utolsó elõttiújraszületésében, mint Lodrö Táje, össz-

egyûjtötte azokat az átadási szövege-ket, amelyeket kagyü vonalunk atyja,Marpa 950 évvel ezelõtt Tibetbe hozott.ARinpocse ebben az életében 1976-ban kapta meg az átadást KarmapátólNepálban, az elsõ buszutunkon velünk tartó barátainkkal együtt.Rødbyben egyértelmûen érezni lehetett, hogy ez ugyanaz az áldás-áramlat. Bár komolyan azt tanácsoltuk a Rinpocsének, hogy a beava-

tásokat ajándékként adja, az egyébként szokásos meditációs fogadalmaknélkül, melyek rosszul alkalmazhatók a Nyugat számára, kérésünkellenére mégis mindent átadott. Senkit sem szabadna olyan helyzetbehozni, hogy a túl szigorúan megszabott kötelezettségek miatt megkelljen szakítania a már kialakult kapcsolatait. Ez az érzékeny lámák élet-tartamát – de a tanítványokét is – nagyon megrövidítheti.

Minden jól ment, és az utolsó szertartás elõtt pedig valami olyasmit

tett a Rinpocse, amit az Özel Tenzin-botrány óta elképzelhetetlen-nek tartottunk: megdicsért egy fehérbõrû tanítót. Elmondta, mekkorabizalmuk van a vonaltartóknak bennem, és köszönetet mondott a sokközpontért és tanítványért szerte a világban. Mivel már minden csa-tát megnyertünk, ezért anélkül beszélhetett, hogy politikailag veszé-lybe sodorta volna magát. Szavai kikerekítették az elmúlt néhány évmunkáját, és mindenki jól érezte magát. A kemény döntéseknél jobb, haaz ember a bizalmasai között van, de a gyõzelem mindenkié.

Tenga Rinpocse segített neki a beavatásoknál. Augusztusban aproblémás kastélyban õ is egy hasonló kijelentéssel örvendeztette meg

Egy kis véraláfuás, ipikus Pva jel




az embereket. Elõször kapcsolatunkmélységét hangsúlyozta, és utánatanúsította – ami késõbb a kas-tély körlevelében is olvasható volt-, hogy jelen volt akkor, amikor Karmapa megígértette velem, hogyNémetországban és világszerte õtképviselve tanítok majd.

Berlinben Michael és Gundavégre felépített egy németekbõl és

lengyelekbõl álló egészséges cso-portot, így újra volt értelme meglátogatni ezt a várost. A regensburgiHans és Martina dízelmotoros Opelje várt a további útra. Kölcsönadtáknekem, mert akkoriban Lengyelországban alig lehetett benzint kapni.Azóta gyakrabban utazunk vonattal, hiszen a tíz nap alatt két balesetünkvolt az országban, és kétszer törték fel az autót.

Komoly teljesítmény volt, hogy a

Kucharyban található kúria újjáépítése mégennyire kevés eszközzel is haladni tudott.Hegymászó tanítványaim ekkor munkacsa-patokba verõdve Norvégiába költöztek, és atetõkön és a kéményeken sokat megkeresteka szükséges pénzbõl.

Azért, hogy egy pár elõzõ évi bónusz repül-

õjegyet még lejártuk elõtt felhasználjunk,Tomek és én Bécsbõl Chicagón át LosAngelesbe repültünk. Kora reggel aztán egyhasznált 750-es BMW motorral folytattukutunkat észak felé. Vattát dugtunk a fülünk-be a hideg ellen, és kilenc órakor két használtbukósisakot vettünk egy bolhapiacon, egyórával késõbb pedig régi katonai ruhákat a köd

ellen. Így felszerelkezve élveztük Kaliforniaegyedülálló parti hegyeinek kanyargós útjait.

A scwarzebergi áz

dzsamg Kgrul Ripcsea Kagyü nagzõ beavaás




Különösen szórakoztató volt az, amikor megelõztünk néhány PokolAngyalai csoportot, akiknek egyáltalán nem tetszik az ilyesmi.A legtöbbjük tele volt droggal, ezért meg sem próbáltak követniminket. Az országukban megengedett sebesség kétszeresénél, az euró-pai vezetési szokásokkal szemben amúgy sem mentek volna sokra.A Golden Gate hídon kicsúszott a hátsó kerék, és egy férfi is ránk kiál-tott, hogy lapos a gumi. Ezért az utolsó mérföldeket lépésben tettükmeg, de még így is elõbb érkeztünk meg Point Bonitába a Tudatos

Halál-kurzusra, mint azok a barátaink, akik a Santa Barbarából kiindulófõutat választották.

Rolandnak jól ment, „Rolo”-butikjai virágoztak. Üzletét tudatosanaz alatt a szint alatt tartotta, melynél a törvény szerint már a gettóbólkellett volna embereket alkalmaznia. Szorgalma egész Amerikábanmunkánk fõ pilléreit képezte. Késõbb átküldtem még Jespert Dániából,és a nõkkel együtt, akik Kalifornia szellemi életét uralják, egy jól sik-erült egyensúly alakult ki.

Több európai – Frankfurtból ismét kilenc barátunk – érkezett a

Tudatos Halál-kurzusra. Ezt egy Alapgyakorlatok-kurzus követette egySan Franciscótól északra fekvõ közösségi házban, és a minden évbenszokásos, fontos kulturális mûsor számára készített rádióinterjú, melyetkésõbb a hiányzó „p.c.”, azaz politikai kifogásolhatóság miatt leállítot-tak a baloldaliak.

A következõ Tudatos Halál-kurzusra Mauin, az esõerdõben került sor,és Hawaii minden szigetérõl jöttek résztvevõk. Mélyen a Legmagasabb

Öröm Tisztaföldjére érkezvén egyszer csak megfeledkeztem arról, hogytiszteletteljes asztalomnál néhány új ember elõtt Buddhát képviseltem.Az örömtõl hangosan nevetve dobáltam a fejemet, a karjaimat és alábaimat. Közben Maia bejött a terembe, és azon amit látott, igencsakelámult, mert ez tökéletes ellentéte annak a „merev felsõajaknak” és azerõteljes és biztos viselkedésnek, amit tanítok. Ott Hawaiion, a hatva-nas évek idõközben felnõtt virággyermekeit az ilyesmi kevéssé zavarta.Azóta viszont nagyon ügyelek arra, hogy amikor egy határtalan élmény

veszi kezdetét, megtaláljam a megfelelõ testi kifejezést. Ez semmiképpsem korlátozza a gyönyör megtapasztalását.




Dan, aki nagyon elégedett volt a munkájára adott áldásommal, – balesetek áldozatai számára fizetett hatalmas kártérítési összegekkelfoglalkozott – hálából kétezer dollárt, utolsó munkájából befolyt nyere-ségének egy százalékát közvetlenül az Alapgyakorlatokról szóló, angolnyelvû könyvemre fordította. A könyv már nyomdakész állapotbanvolt. Gosir Gyalcab írta az elõszót hozzá, és mint az Irmtraut és Gabiáltal javított német kiadás, ez is pontosan az volt, amire az angol nyelvûDharma-világnak szüksége volt. Több gyakorlat és kevesebb szellemizavarodottság. Ezzel a segítséggel plusz Tomek és Roland ezer-ezer dol-lárjával, valamint a korábbi könyvek eladásából származó bevételbõl ki

tudtuk nyomtatni az elsõ ötezer példányt.A Jasonnél és Decsennél eltöltött nyolc, csodálatos napot további

kéziratok írására használtam fel. Most arra is hagytunk idõt, hogy a szigetfantasztikus óriáskráterébe mélyen besétáljunk. Ez a világ legnagyobbkrátere, mely olyan nagy, hogy az egész Manhattan-sziget felhõkar-colókkal együtt eltûnhetne benne.

Frankfurtban ismét sok barátunk várt ránk a repülõtéren. A ham-

burgi központban tett rövid megálló után – ahol egy erkölcsös gelugpa-apácának az élõ buddhizmusunk elleni támadásán barátaink a hasukatfogták a nevetéstõl – hullafáradtan értünk Koppenhágába, öt perccelaz elsõ Nyugaton adott 15. Karmapa-beavatás elõtt. Azon a sok csodánkívül, melyet minden Karmapa véghezvisz, a 15. Karmapa társnõi tizen-két magas rangú inkarnációt hoztak a világra. Ezt az erõs világi gyako-rlók megértik, és emellett a beavatás mellett még különösen szerették

volna megkapni a két lábbal a földön álló Marpa-beavatást is.Másnap reggel Hannah, Pedro és én egy hétre Karma Gönbe utaz-tunk. Pedro egész idõ alatt kilincselt a helybelieknél azért, hogy újabbföldet vehessen. A fõközpont, Atalaya Alta mellett most még egykicsi, félig elhagyott falut, Atalaya Baját is fel akarta építeni, hogy szál-láslehetõségeket teremtsen Karmapa tanítványai számára. Idõközben aregensburgi Hans és Martina biztos kezeikben tartják a Karmapa-falutervét és kivitelezését. Hannah lefordította Kalu Rinpocse szövegeit, én

pedig ismét találtam pár napot erre a könyvre. Ezután Hannah továb-bvitte Gyalcab Rinpocsét, mi pedig megtöltöttünk néhány autót a




barátainkkal, és ahogy az minden évben lenni szokott, gyorsan meglá-togattuk a közép-európai centrumokat.

A Görögországban eltöltött egy hét kellemes meglepetést okozott. Agörögök könyvet olvasnak! A „Belépés a Gyémánt Útra” címû könyvgörög kiadása friss emberek nagy hullámát hozta a központokba, mely-eket az évek során indítottam el ebben az országban. A túl sok megtörtkapcsolat miatt a csoportok mégis minden látogatás után megint egyrekisebbek lettek, és fõleg egy ciprusi nõ volt az, aki fejlõdés helyettinkább hatalmat akart, ezzel gyorsan elijesztve minden önálló embert.Athén, Thesszaloniki, Ceres, sõt még Bercsen Ling, a Korinthosz

környéki hegyekben található új elvonulási hely sem tudta megtartaniaz embereket. Csak 1994-ben adódott ismét lehetõség egy újrakezdésre.A Manganaris család és a többi önálló ember csak arra várt, hogy zavar nélkül hozzákezdhessen a munkához.

1989. október közepén Hannah-val Wuppertalból az utolsó egyesül-eti gyûlésre utaztunk a Bonn melletti kastélyba. Készek voltunk, hogyelegendõ tojást törjünk fel egy nagy rántotta elkészítéséhez. Ez lett Sys

nagy napja. Az utolsó találkozó óta mindent átgondolt, és most egy érettmodellt mutatott be. Létre kellene hoznunk egy csúcsegyesületet, mely-ben a már mûködõ egyesületeink lennének a tagok, és amelyben LámaDzsigmela és én elnökölnénk azért, hogy Rumtek vonalát kövessük,vigyázva arra, hogy csak azok a könyvek jelenjenek meg és csak azokata tanítókat hívjuk meg, melyek hasznunkra válnak. Idõközben hatregionális egyesület jött létre 50 központtal a csúcsegyesületet irányítása

alatt. Csak három vagy négy centrum és néhány utazótanító támogatjaa Bonn melletti kastélyt.




A kreuzbergi központban töltött hasznos este után az autót Berlinben

hagytuk, és az éjszakai vonattal indultunk el Leningrádba.A kelet-európai utak és az ott kapható benzin nem volt elég

jó a Porschéket és Mercedeseket üldözõ, mély fekvésû Audi QuattroTurbo 200-asom számára.

Sok terület a háború utáni Nyugat-Európára emlékeztetett. Annakellenére, hogy Sztálin ötszáz kilométerrel tolta ki Ázsia határaitEurópába, és a kelet-lengyeleket a korábbi német területekre telepítette,a táj és az épületek stílusa keveset változott. Mivel a balti államokbanuralkodó viszonyok a szabad világban megjelenõ újságok címlapjainakhosszú ideig bõséges témát szolgáltattak, ezért elég csak annyit mondani,hogy a Dél-Svédországra emlékeztetõ tájak vagy Csipkerózsika-álmukat

aludták, vagy tele voltak szeméttel. Egészen addig, amíg Leningrádközelébe nem értünk, csak a hivatalnokok beszéltek oroszul, a vonatonfel- és leszálló emberek lengyelül vagy a helyi nyelven társalogtak.Vilniusnál egy olyan gyönyörû nõ ment el a vagon mellett, hogyelakadt a lélegzetem. Egyenruhát viselt, ami kétségessé tette, milyenkarmát épít fel majd ebben az életében. A legutóbbiban biztos, hogynéhány dolgot helyesen tett. Barátaink a leningrádi pályaudvaronvártak ránk, és a legutolsó látogatásunk óta mindent egyben tartottak.

A fürdõszobával is felszerelt egyszobás szürke dobozlakások egyikében lak-tunk, amilyenekben az ország számtalan családja él, egymás hegyén-hátán.

tizenhatodik fejezet

Minden határon túl




Izgalmas emberek jöttek és mentek, gyakran gazdag belsõ életetélõ mûvészek is feltûntek közöttük. Egy, a tudat természetérõl tartottfélórás tévéfelvételt kellett volna leadni az „Ötödik Kerék”-ben,az egyetlen olyan mûsorban, melyben nem sugároztak termelési,statisztikai adatokat közlõ, órákig tartó felolvasásokat vagy menetelõkatonákról szóló képeket. Akkor sajnos nem sikerült a hangfelvétel, deazóta gyakran jelentünk meg az orosz képernyõkön, és az emberek nemfelejtenek. Mivel saját csoportunk szépen fejlõdött, így maradt idõ arrais, hogy eleget tegyünk a meghívásoknak. Oroszország buddhista múltjaegyszerûen szörnyû, és a kis csoportok idõs tagjainak és tanítóinak

többsége az ötven éven át tartó elnyomás és kivégzések túlélõje volt.A burjátok és kalmükök mongol törzsei kb. 1750 óta az „erényes”

Gelugpa Vonalhoz tartoztak, és tudósaik Mongóliában kaptak képzést.Sztálin rendõrsége szinte teljesen kiirtotta õket. Még ma is találni olyantömegsírokat, ahol gyakran ötezer szerzetes holtteste fekszik, mindegy-egy golyóval a fejében. A másik meghívást egy dzogcsen (danda-ron) csoporttól kaptuk, akik szintén Bajkál-tó környéki gyökerekkel

rendelkeztek. Az embereik itt sem éltek jobban, tanítójuk pedigmegõrült egy koncentrációs táborban. Fõgyakorlatuk a „Gana pudzsa”,mely során az emberek evés közben énekelve ajánlják fel az ételt.Ez a gyakorlat sokaknak tetszik, fõleg a rengeteg alkohol miatt, denehezen összeilleszthetõ a szüleim házában megszokott polgári étkezésiszokásokkal.

Rosszul lesz az ember azoktól a dolgoktól, amelyekrõl ezek a régi

csoportok számolnak be. A harmincas években például a titkosrendõrségbehatolt a Kelet-Ázsiai Intézetbe, ahol akkoriban a történetet elmesélõkközül néhányan dolgoztak. Mivel a rendõrség nem tudta elolvasnia szövegben szereplõ írásjeleket, ezért az alkalmazottakat rövid úton japán kémeknek nyilvánították, és a felét ott helyben az udvaronagyonlõtték. Akik megmaradtak, azok húsz év szibériai munkatábortkaptak. Ötezer lecsukott gelugpa tudós közül csak húsz maradt életben.Az ötvenes évek közepén hirtelen szabadlábra helyezték õket, de már

egynek sem volt ereje az újrakezdéshez. Ezt most tõlünk, európaiaktólvárták, akik újra és újra a minõséget hoztuk az országukba. „Az em-




berek el fogják fogadni tõled. – mondták – Láma Ole, arra kérünk,gyere olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudsz”.

Leningrád (ma Szentpétervár) épp olyan sivár volt, mint legutoljára.Egyszer sem sütött a nap, de ez azt is jelentette, hogy kevesebb dologterelte el a figyelmünket a tanulásról és arról, hogy új barátságokatkössünk. Amikor egy csomó tehetséges színész jött el a kis lakásba,akkor tudatosodott bennünk, hogy most éppen buddhista történel-met csinálunk.

Azért, hogy vendéglátóinkat megvédjük – és kíváncsiságból is – le akartuk pecsételtetni a papírjainkat egy hivatalban. Ott olyan

utánozhatatlan dolgokat tapasztaltunk, amelyek jó témát szolgáltat-nának egy mai Kafka-regény számára. Ha így néztek ki az emberekhétköznapjai, akkor érthetõ, hogy miért tápláltak olyan langyosérzelmeket Gorbacsov glasznosztyával szemben. Egy volt moziban végrefelfedeztük a hivatalt, melyben három súlyos múzsa elsáncolva, teljescsatarendben ült. A legfiatalabb a korlát mellett volt, a kettes számúbalra egy polc mögött megbújva, széles hátát mutatta a látogatóknak.

A harmadiknak és egyben e mûfaj legveszélyesebb képviselõjéneka jelenlétét pedig csak sejteni lehetett egy mellékhelyiség félig nyitottajtaja mögött. Céljuk egyértelmû volt: azáltal, hogy semmit semengedélyeztek, az uralkodó rend tökéletességét akarták bizonyítani,és eközben a segítségkérõket megalázták. Mialatt vártunk, egy tucatügyfelet kergettek a kétségbeesésbe azzal, hogy egyszerûen egymás utánszép sorban leszidták õket. Senki nem ért el náluk semmit. A jelenet

teljesen valószerûtlennek tûnt, és sokáig azt hittük, hogy mindjártkiosztják az Oscar-díjakat. Amikor sokan összegörnyedve mentek kia terembõl, akkor sajnáltam elõször, hogy nem beszélek oroszul.Szívesen tettem volna valamit a három hölgy neveltetéséért.

A leningrádi csoportnak idõre volt szüksége ahhoz, hogy ilyensok tanítást megemésszen. Addig is meglátogattuk azokat a moszkvaibarátainkat, akik legutóbb hívtak meg minket. Az éjszakai vonatonnem álltak le az álmaim, ébredés után pedig erõs kívánsággá változtak

át. Oroszországban a nõk átlagosan hat abortuszon esnek át. Biztoslenne mód ezeket a gyerekeket nyugati családokhoz közvetíteni.




Az is kézenfekvõ, hogy az anyáknak ezért valamennyi pénzt kellenekapniuk, ami mindannyiuknak jól jönne. Mivel a gyerekek genetikaiszempontból tulajdonképpen európaiak, ezért a nyugati teljesítmény-orientált társadalmakban lépést tudnának tartani a többiekkel. Egyesesetekben már sikerült nekünk is gyerekeket közvetíteni, ezért erõsenbízom abban, hogy hamarosan egy rátermett ember kézbe vesziezt a dolgot.

Moszkva sokkal zavarodottabb volt, mint Leningrád. A magas szõkeférfiak vagy a hadseregben, vagy a rendõrségnél szolgáltak, gyakrana hatalom bámulatos ereje áradt belõlük. A kövérek és elnyûttek

munkásként dolgoztak, míg az ázsiaiak és a muzulmánok a fekete-kereskedelembõl és más, ehhez hasonló munkákból éltek. Azért,hogy normális árat ajánljanak, ki kellett játszanunk egymás ellena taxisofõröket, majdnem úgy, mint Indiában. Szürke lakótömbökközötti végtelen, benyomásokban viszont gazdag utazás következetta széles és üres utcákon.

A moszkvai csoport néhány dologban önállótlanabb volt a lenin-

grádinál, mert még nem alakult ki az álláspontjuk a sokoldalú budd-hista gyökereikkel kapcsolatban. A Dalai Láma egy gelugpa irodájasikertelen kísérletet tett a fejlõdés irányítására. Bár jót akartak, teljeseneltévesztették a piacot. A hagyományos szerzetesi buddhizmus, amitannyira derekasan próbáltak visszaállítani, már teljesen idejétmúlttá vált.Életközeli tanításaink és a hétköznapokban alkalmazható meditációinkmellett kevésbé hatottak vonzónak.

Moszkvában fontosabbnak tartottam, mint más helyeken, hogypartnerré tegyük az embereket saját fejlõdésükben. Találkozásainkkor többször arra kértem õket, hogy bízzanak a tudásukban, és hogy eztmások javára is használják. Bár az ennyire különbözõ karmák csakritkán maradnak együtt, két ember kivételével mindenki igényt tartotta menedékre, mellyel együtt Karmapa áldását is megkapták a továbbifejlõdésükhöz. Nyilvánvalóan egyetlen tanító sem vitte végbe ezt azegyszerû, de fontos lépést.

Négyszögletû asztalok mellett, különbözõ magasságú székeken ülve,az egykori kolostorban található ferdén megépített építésziroda igazi




keretet nyújtott a történethez. Miközben eltûnt az az orosz konyak,amit Hannah-val hoztunk, a nagyvilág eseményeirõl alkotott buddhistaértelmezésünk az egész csoportot magával ragadta. Ma a moszkvaicsoport saját erejébõl fejlõdik, de akkoriban a többségnek mindenkép-pen szüksége volt címre, rangra és a tibeti lámák minõséget igazolópecsétjére, hogy képesek legyenek ameditációk mellett dönteni. Ez jólmûködött. Mindössze ötven dollárból – már alig kellett feketén váltanunk,mert megérkezésünk napján a rubel

2,50 márkás árfolyama 25 pfennigrezuhant – kilencnek közülük ki tud-tuk fizetni az útját Lengyelországbaés vissza. Az éber tudatosság azilyen alkalmakkal kapcsolatban mostis, csakúgy, mint mindig, munkánksikerének kulcsa az egész világon.

Eddig már pár ezer márkával is nagyon sok dolgot véghez tudtunkvinni, és már alig vártuk, hogy egy tucat leningrádit hívhassunk megugyanennyiért.

Leningrádba visszafelé a vonat több órát késett, így megismerhettükaz ország szocialista „várakozási kultúráját”. Várni azt tudtak!A kétnapos kurzus végén, a búcsúzkodásnál egy nagyon édes lányegy szabálytalan alakú rézdarabot nyomott a kezembe. Egy kétszáz

éves ötkopejkás érmét, ami még ma is Oroszország idõtlen erejét jelképezi számomra.A varsói csoport talált egy szép lakást Gosir Gyalcabnak, akinek

mó-ja igazolta Maia álmát, miszerint a következõ dél-amerikai utamnakfegyverrel vágok neki. „Tibetben még a szerzeteseknél is volt fegyver,amikor utaztak” – mondta.

Hannah Gyalcabbal Lengyelországba utazott, végül pedig Görög-országba. Másnap reggel Németországhoz fûzõdõ erõs kapcsolataim

különleges kifejezõdést nyertek: a fal leomlásakor léptem át a ber-lini határt. A keserû rendõrök teljesen lenyûgözve álldogáltak.

Áldás orszrszágban




A széles vállú férfiak közül soknak könny csillogott a szemében.Miközben az embertömeg véget nem érõ sorokban nyomult elõre,csak ennyit kiabáltak: „Útlevéllel balra, személyigazolvánnyal jobbra!”A kelet-németek arca meggyötört maradt, amíg a késve érkezõgyorsvasút elindult. Nagyon szokatlan kifejezéseket találtak, amikor felfedezték, hogy most már valóban szabadok. A keleti országokbaneltöltött idõ után az ebéd Michaelnél és Gundánál egy más világ volt.Mindenkinek ezer elképzelés jutott eszébe arra nézve, mi is történikmajd a kelet-németekkel.

Este hatra vártak minket Passauban, de csak éjfélre érkeztünk

meg. Bajorország felé a kelet-német - nyugat-német határon egy 16kilométeres Trabi-dugó keletkezett, aztán meg néhány sofõr elaludta kormánynál, ezért állandóan a baloldalra áttérõ autók akadályoztáka haladást. Szerencsére a bölcs Theresia a zsúfolásig megtelt teremhallgatóságával elsõ osztályúan el tudta magát fogadtatni, és korareggelig több szó esett Gorbacsovról és a kelet-németek tudatáról, minta megvilágosodásról és Karmapáról.

Észak-Németországban a Südergellersen melletti központ kínáltaaz elsõ kapcsolódási pontot a pszichológiához. Ezt a gyorsanfejlõdõ, Hamburgban, Kielben és a Marne közelében találhatóSchmedesworthban tartott tanítások követték. A hollandiai Gro-ningenben Marja és Jolanda egy háromnapos kurzust szerveztek,amire sokan eljöttek. Nagy örömömre Marja elkészült a „Belépésa Gyémánt Útra” címû könyvem fordításával, és már találtak is

egy kiadót. Két nap következett Hágában Franznál és Gülfennél,akiket már Isztambulban is meglátogattunk, és akik a koraiévektõl kezdve támogatták Schwarzenberget és a munkámat.A múltban gazdag kultúrával rendelkezõ holland belvárosok mostmegsemmisítõ látványt nyújtottak. Az egykori afrikai népességés az ázsiai gyarmatokról érkezõ bevándorlók igazi gettókká vál-toztatták ezeket a városrészeket, ami komoly megterhelést jelenta társadalomnak. A népszaporulatuk és iskolázottságuk elkerül-

hetetlenné teszi a jövõbeli nézeteltéréseket, ami nagyon sokba kerülmajd egy humanista beállítottságú Európának.




Svájci barátaink december elejére kibéreltek egy hegyi házacskát. Egyhavas túra során, ahol már a felhõk felett jártunk, a zürichi Annemarietöbbéves keresés után megtalálta igazi kapcsolatát Buddha tanításával.Elhatározta, hogy Markusszal, Kasiával és más barátaival együtt szépzürichi házát központtá alakítja át.

Ezt követõen Maiával és több barátunkkal együtt néhány napra amalagai Karma Gönbe repültünk, ahol Tenga Rinpocse megáldottaa tervezett sztúpa helyét. Késõbb átadta a felelõsséget Lopön Cse-csunak és nekem, és mi attólfogva szorgalmasan gyûjtöttük

a pénzt. A sztúpa tizenháromméter magas lesz, és jól láthatóa Földközi-tengerrõl.Ausztria és a havas, schwar-zenbergi karácsony után Heidel-berg, Wuppertal és Hamburgkövetkezett, ahol csatlakozott

hozzánk Caty. KoppenhágábanHannah és egy óriási szilveszteribuli várt ránk. Mivel áttáncoltukaz egész éjszakát, kevés idõnk maradt a csomagolásra az elkövetkezõdél-amerikai, majd a déli féltekén folytatódó utazásunkhoz. Tomeka szervezés terén ismét kitett magáért, így jól ki tudtunk használniminden egyes órát.

Reggel öt órakor szálltunk le Caracasban. A Kelet-Európábantörtént változások óta Tomek már a lengyel útlevelével utazhatott.A jó szimatú vámos csak egy valamit akart megnézni: a koffert,melyben a revolveremet tartottam. Amikor már minden próbálkozásunkmeghiúsult, hogy eltereljük a figyelmét, hirtelen telefonhoz hívták, mipedig eltûntünk. Pedro is zavartalanul átcsempészte videokameráját.A dán tévé számára filmet készített „A fehér láma világkörüli útja”címmel. Bár levett minket a lábunkról egy súlyosan influenza, amitõl

ebben az idõben Európa fele szenvedett, ennek ellenére egyikünkneksem volt ideje betegeskedésre, mert a város elõtti egyetem területén

Elvulás a svájci Alpkba




harmincöt reménnyel telt venezuelai várt a Tudatos Halál-kurzusra.A központban ötven új ember azonnal elkezdhette a gyakorlást, mert

már az elsõ látogatásom alkalmával átadott tanításokat kinyomtatták,és azóta ezek forgalomban is maradtak. Bár a lakosság kitartásaés szellemi szinten mutatott képessége nem valami lenyûgözõ, azévenkénti látogatások, videók és szövegek lehetõvé tették az állandófejlõdést. Az erõteljes Hoogenstein-nõvérek Caracasról, Paula pedig

az El Lionban található központról szeretett volnagondoskodni. Minden fejlõdött, úgyhogy ezúttalmár nem a centrum „megmentésérõl” kellett

gondoskodni. Végül Detlev és Ulla is csatlakoztakcsoportunkhoz, õk a müncheni központ vezetõi,és a „Kagyü Life” címû folyóiratunk fõ felelõsei.A kolumbiai Tudatos Halál-kurzust Tunja városközelében, Bogotától északra tartottuk. Negyvenember jött el a smaragd országába, Adriana szépszülõházába. Itt kokain helyett drágakövekért folyt

a harc, de ez nem jelenti azt, hogy a háborúkkevésbé lennének véresek.Az ország általános karmájában – legalábbisátmenetileg – eltolódott valami, ezt mutatták azálmaim. Elõzõ évben szinte minden éjjel házakat

támadtam meg és túszokat szabadítottam ki. Most arról álmodtam,hogy az ajtók kiugrottak a sarokvasakból, az emberek mégis békésen

üldögéltek az asztalok körül. Valóban, pár nappal késõbb PabloEscobar, a legnagyobb drogbáró, tárgyalásokba kezdett a kormánnyal,és jó szándéka jeleként elengedte a legtöbb túszt. Ezzel egy idõbenalakult át politikai párttá a három nagy gerillaszövetség egyike,az „M 19”.

A Tudatos Halál-kurzus után Eduardo velünk jött Kolumbia délirészén át az ecuadori határig. Busszal utaztunk, bár Tenga Rinpocseazt tanácsolta nekünk, hogy biztonsági okokból ezt a szakaszt inkább

repülõvel tegyük meg. De a helyzet ismét rendezõdött, és egy kispénzt is meg akartunk spórolni.




A magasan az Andokban fekvõ Ecuador teljesen különbözik északiés keleti szomszédaitól. Itt kevés az erõszak, és a helybeliek, akikaz inkák leszármazottai, hihetetlenül kicsik, udvariasak, és úgy élnek,mintha egy egészen más világ lakói lennének. Magát az Egyenlítõt egybetonból készült földgolyó ábrázolja. A közelben bõrtáskákat vettünkbarátainknak. A fõ-városban, Quitóban mind az épületek, mind pedigaz árak csodálatosak voltak.

A Guayaquilba, Ecuador második legnagyobb városába vezetõ úton,Pedrót majdnem megszabadították kamerájától. Miközben igyekezettmegörökíteni valami színes helyi érde-

kességet, lefilmezett egy rendõrt, amintéppen csúszópénzt fogadott el valakitõl.Akadt itt éppen elég szokatlan dolog.Az utcán sétáló néhány vonzó hölgy,akik mély hangon férfiasságomat di-csérték, valójában férfiak voltak. A leg-nagyobb meglepetés azonban mégis

a vendéglátónkat érte: nyakába akasz-tottam éjszakára a gaómat, ahogy eztsokszor megteszem. Annak ellenére,hogy sosem emlékezett az álmaira, ezenaz éjszakán vörös ruhás embereket éshatalmas hegyeket látott. Karmapa áldá-sa nyilvánvalóan felébresztett benne

néhány rejtett emléket, és máris aHimalájába akart utazni.Aztán újabb banánültetvények követ-keztek, majd a perui határhoz értünk,ami este hatkor nemes egyszerûséggelbezár. Semmi esetre sem akartunk anem túl barátságos határfaluban éjsza-kázni. Míg nehéz csomagjainkkal a határ felé futottunk, megmutat-

kozott a sok szegény ember fehérek iránti ellenszenve. Tapsoltak,miközben gúnyosan ezt kiabálták: „Fussatok csak fehérek, fussatok!

Az Egyelíõél




A határ úgyis zárva!” De tévedtek. A legjobb szolgáltatást biztosítottaszámunkra az ecuadori hivatalnoknak adott tíz, és a peruinak adotttizenöt dollár.

Így sikerült elkerülnünk Dél-Amerika egyik legkellemetlenebbvámját, azonban rá kellett jönnünk, hogy éjszaka semmilyen busznem indul Limába. Ezért a következõ városig tartó ötórás útrabéreltünk két ócska taxit, a hozzájuk tartozó, szélhámos kinézetûsofõrökkel együtt. A szerencse velünk maradt: a koromsötét sivatagiéjszakában pont azokon a helyeken tértek le a PanamericanaHighway mellékútjairól, melyeken gyakoriak a rablótámadások.

Ahogy olyan gyakran, amikor védelmezõimnek dolga van, ésnem akarják, hogy zavarják õket, most is szinte az egész utatvégigbóbiskoltam. A sofõrök a maguk részérõl csak az irántamvaló bizalmuk miatt utaztak éjszaka. Most pedig nagy szemeketmeresztettek, amikor megtudták, hogy több buszt és taxit iskiraboltak az elmúlt órákban, egy spanyol nõt pedig le is lõttek,mert semmit sem akart odaadni a rablóknak.

A Limába vezetõ utolsó útszakaszon kifogtuk a legrosszabbállapotban lévõ buszt, amit Dél-Amerikában ez idáig láttunk.Gépolaj állt a padlón, az üléseket, melyek ragadtak a kosztól, teljesenszétvagdosták. 100 méter után bedöglött a motor, és újabb 100méter után kiürült a benzintank is. Mikor pedig már végre útonvoltunk, a sofõr egyetlen gödröt sem hagyott ki. Mindenütt a sivatagszokásos jelei látszódtak, ami egyre inkább elnyeli ezt a termékeny

országot. Akár tetszik ez a Pápának vagy a mullahoknak, akár nem,ahhoz, hogy a szegény országokban emberhez méltóan lehessen élni,sürgõsen csökkenteni kell a népesség számát.

A mélykék Csendes-óceán partján fekvõ száraz éghajlatú LimábanRicardo fogadott minket. Lengyelországban tanult, és 1985-benott lett a tanítványom. Most képzõmûvészetet tanított, és fel akartajánlani a városának egy buddhista központot. Három nap leforgásaalatt egyre jobban megtelt a régen oly gazdag Miraflores városában

álló háza, ahol több tucat ember vett menedéket, és így létrejöttegy stabil Dharma-csoport.




Peru a legszegényebb ország, amit valaha is láttunk. Amikor Ulla és Detlev egyszer rossz buszmegállónál szálltak le, ugyanaztélték át, amit Tomek manilai utazásakor. Többet tapasztaltak meg anyomornegyedek gyûlöletébõl, mint amennyi még kedvükre lett volna.Egy zsebtolvaj különleges teljesít-ményt nyújtott: az utazás alatt atömegben ellopta Hannah táskájábólaz útleveleinket. Keleten ez senkineksem sikerült volna.Az amerikai hatóságok álláspontja

szerint Lima olyan veszélyessé vált,mint amilyen régebben Bejrút volt.A „Fényes Ösvény” nevet viselõmaoista gerillaszervezet idõközbenszilárdan a kezében tartotta Peru nagyrészét. Szép neve ellenére ugyanazo-kat a módszereket alkalmazta, mint

a kambodzsai Vörös Khmerek, éskörülbelül 27 000 embert gyilkoltakmeg, amíg vezetõjüket, Guzmant elnem fogták. Akkoriban célirányosan turistákat öltek meg, azt remélve,hogy a gazdaság szétrombolásával kirobbanthatnak egy polgárháborút,amit aztán meg akartak nyerni. Pár héttel ottjártunk elõtt példáulkirángattak két francia lányt egy buszból, és pusztán a fehér bõrük

miatt agyonlõtték õket az utcán. Pont ez volt az a vidék, amivelkapcsolatban azt tanácsolták nekünk, hogy kerüljük el. Így repülõvelmentünk Cuzcóba, a régi inka birodalom fõvárosába.

Gerhard, Kurt egyik gyerekkori barátja hozott el minket a repü-lõtérrõl. Gerhard egy erõteljes idealista. Miután az ország fejlõdésételõsegítõ szakemberként öt évig dolgozott itt, tökéletesen ismertea környéket. Megmutatta nekünk az inkák erõdítményeit és szentély-eit, melyek ugyanabban a lélegzetelállító magasságban találhatók,

mint Lhásza. Vele és perui barátnõjével egy a város felett fekvõhegyoldalban laktunk, és két gyors ménjén is lovagoltunk. A táj vál-

A keõs élee elõ




tozatos: láthattunk itt indiánfalvakat, lámákat, hegyi pata-kokat és gerillákat, akiknek aterülete már a hegyek mögöttkezdõdött. Ott ölték meg ahivatalnokokat, a jószágokatpedig dinamittal repítették alevegõbe. A Cuzcót körbefogógerillagyûrû egyre szorosabbávált, a turizmus pedig szenve-

dett emiatt. Ez sokat ártott a helybelieknek, akik népes családjukata turisták pénzébõl tartották el. A revolveremet az út során egyetlenalkalommal használtam néhány lõgyakorlatra, este pedig egy pár gallon friss, mézédes borral mérgeztem magam. Tanulva az esetbõlabbahagytam a túlzott ivást. Az élet egyszerûen túl rövid ahhoz, hogyaz ember másnapos legyen.

A gerillák miatt nem volt ajánlatos busszal utazni a Titicaca-tóhoz,

amely mentén húzódik a Peru és Bolívia közötti határ. Felültünk tehátegy indiánokkal és kereskedõkkel teli helyi vonatra, amely 4000 méter magasságban megy keresztül az Andokon, és széles fennsíkokra nyújtkilátást, ahol furcsa kinézetû alpakka és lámacsordák láthatók, és gyakranfeltûntek hóborította hegyek a horizonton. Nem sokkal naplementeután megállt a vonat, és a helybeliek csak ennyit mondtak mielõtteltûntek: „Most jönnek a rablók!” Úgy látszott, hogy a vonatvezetõ

együttmûködött a banditákkal, mert egy mellékvágányra vezettea vonatot, és lekapcsolta a világítást. Ezután kitört a felkelés.Zömök, de azért erõs, kék sportdzsekis urak csoportjai vonultakvégig a vagonokon, és gátlástalanul megnézték az utasokat és acsomagjaikat. Bár biztos, hogy ezek olyan rendõrök voltak, akik kiakarták egészíteni éhbérüket, lõfegyvereket mégsem láttunk náluk.Északi méreteink meggyõzték õket arról, hogy jobban teszik, hatovábbállnak. Persze mi sem voltunk túlzottan vendégszeretõek:

Tomek elvakította õket egy zseblámpával, Pedro egy német katonaságnálhasznált bajonettet (a tokjában) a bordáik közé nyomott, Detlevvel

Veégségbe Gerárál




pedig a hasunkkal lökdöstük õket jobbra-balra. Hannah és Ulla azablakban álltak, õk voltak a szemünk és a fülünk. Az elõzõ éjszakaimásnaposságot leszámítva mi csak szórakoztunk, de a másik két vasútikocsit mégis kirabolták.

A Titicaca-tó, mely a világ legmagasabban fekvõ tava, mélykék ésvégtelenül csendes. Külön kompok viszik át az embereket és a buszokat.Bolívia fõvárosa, La Paz meglepetésként ért minket. A városban keve-sebb a nyomornegyed, és a környezõ vidék Tibetre hasonlít. A városkellõs közepén szerencsehozó tárgyakat és bûvészkellékeket árultak,mindenfelé ugyanazokat az olcsó kínai használati tárgyakat lehetett

látni, mint Nepálban.Egy hihetetlen luxusvonattal mentünk délre. Argentína síkságain

a kagyü buddhizmus maga volt a teljes zûrzavar. Bár egy országszellemi központjainak állapota végül is az emberek karmájától függ,itt az idegenek mégis nagyban hozzájárultak a zavarodottsághoz. Akielég bátorsággal és érettséggel rendelkezett ahhoz, hogy a teret,mint gazdagságot és lehetõséget lássa – ami a Gyémánt Út sikeres

gyakorlásának fõ feltétele – az itt teljesen kapaszkodók nélkül maradt.Buenos Airesben a túlságosan sok pletyka miatt esett szét a munka.Cordobában Kalu Rinpocse egy Franciaországban élõ bhutáni lámájaalapított központot, azonban késõbb, néhány súlyos balesetben szerzettsérülése miatt soha többé nem tért vissza. Az ugyanehhez az iskoláhoztartozó lámák késõbbi látogatásai kölcsönös egyeztetések nélkül zajlot-tak, és szokás szerint senki sem hatalmazta fel a helybeli reménykedõket,

hogy maguktól is csináljanak valamit. Tehát itt is a múltban éltek,sok elvárás közepette, és mint Caracasban, ide is ellátogatott anápolyi Rinpocse, aki vásárolt a közelben egy szép fekvésû tanyát.A betegeskedõ központ nagy része csatlakozott az egyesületéhez.

Az elõadásokra csak kevesen jöttek el, de õk is legszívesebbenmeghagyták volna másoknak a buddhizmust. Ahhoz sem volt sokkedvük, hogy különbséget tegyenek az átadási vonalak és a szaknyelvekközött. Ezért az egyetlen lehetséges dolgot tettem: egyszerûen megál-

dottam azt, ami volt. Így legalább buddhista hatás alatt maradtak.Az emberek szintjén azonban itt elég nagy a felelõsség: az emberek




éjjel-nappal jöttek, és nagyon bizonytalanok voltak, amihez az országpénznemének romlása is nagyban hozzájárult.

A következõ busszal nyugatnak tartottunk az Andok lábához.A múlt században innen kelt át a magas hágókon San Martin hadvezér,kellemetlen meglepetést okozva ezzel a Chilében állomásozó spanyolcsapatoknak. A Csendes-óceánra nézõ, óriási hegyoldalak egy kietlenholdbéli tájra emlékeztettek, de mégis érezni lehetett, hogy Chile Dél-Amerika gazdaságilag legegészségesebb országa. Ez nem sokkal azelõtta választás elõtt volt, melynek következtében Pinochet katonákbólálló kormányának mennie kellett, és az emberek váratlanul szabadon

viselkedhettek. Santiagóban egy orvostanhallgató lány megállapította,hogy a vérnyomásom olyan, mint egy húszévesé, Hannah pedig a

mérések alapján körülbelül tizenöt éveslehetett. Két éjszakát töltöttünk egy olyanhotelben, melybõl áradt, hogy valamiféleszexuális peremcsoport igényeit szolgál-hatta ki. Másfél hónap itt tartózkodás után

elhagytuk Dél-Amerikát.Az Új-Zélandra tartó út egyharmadánáltalálható Húsvét-szigetekig, hatórás repü-lõút várt ránk a Csendesóceán felett.Ennek, a legközelebbi szárazföldtõl 4000kilométerre esõ chilei természetvédelmiterületnek ámulatba ejtõ a felszíne. A nagy

kõszobrok, melyek híressé tették az ittkialudt vulkánokat, nagyon megtetszetteknekem. Azonnal meggyõzõdtem arról,hogy tulajdonképpen Buddhákat ábrázol-nak. Felszínesen szemlélve ugyan egy kissészögletesnek tûnnek, vibrációk azonbanegyeznek. A sziget belseje felé tekintenek

azért, hogy megáldják azt, nem pedig kifelé a tenger felé, hogy védelmez-

zék. Kétségkívül jó erõt sugároznak. Az egyes részletekrõl is elmondható,hogy aligha lehetnek véletlenek. Ilyen például a fülek méretaránya és

hanna




az a kéztartás is, amit a Belsõ Hõ (Tumo)gyakorlásakor használnak. Ezzel a kéztartássalmeditált ezer évvel ezelõtt Milarepa, a tibeti jógi is.1500 évvel ezelõtt, a feltehetõen polinézhalászok csodálkozva bámulták meg a Balintalálható Buddha-szobrokat. Ezek emlékeitkeleti hajóútjaikon apáról fiúra adták tovább,amíg a Húsvét-sziget lávakövei lehetõvé nemtették, hogy itt is hasonlóakat emeljenek.

A késõbbi törzsi viszályok során a sziget lakóiledöntötték egymás szobrait, ezzel azonbannem ûzték ki belõlük a jó energiákat. A ha-talmas, fekvõ alakok azonban fájdalmasérzéseket keltettek bennem, olyan volt, mint-ha közeli barátaim lettek volna.A Húsvét-szigeteken, Pedro élete elsõ

autóvezetési óráit vette egy dzsippel, míg miTomekkel megosztottunk néhány izgalmaspillanatot egy sziklán, miközben a tenger hullámai összecsaptak a fejünkfelett. Amikor egy impozáns kráter kövei alá elrejtettem Karmapaereklyéit, azon tûnõdtem, vajon ez az áldás hosszú távon hogyan hata halak milliárdjaira.

Innen hat órányira nyugatra feküdt Tahiti, a világ talán legdrágább

helye. A sziget Hawaiira emlékeztet, csak sokkal melegebb annál.Ide mindent Franciaországból hoznak repülõn, ezért egy újság akár tíz dollárba is kerülhet. Leszállás elõtt egy tornádó jól megdobta agépet, a Nap elsötétült, az ég pedig ragyogó sárga lett. Sok tengerpartistrandon a homok nehéz és fekete, s itt még Secret Beach-nél isveszélyesebbek a víz alatti áramlatok. Szerencsére vártak ránk, ígya repülõtérrõl egy francia mûvész kínai barátnõje vitt el minket abbaa tengerparti szállodába, amit idegenvezetõként már jól ismert. Annak

ellenére, hogy nem ismertek minket elõtte, az elkövetkezõ háromnapban nála és japán férjénél fejedelmi vendéglátásban volt részünk.

Buák?




Barátaiknál franciául tartott elõadásokat szerveztek, és biztos, hogyközülük sokukkal fogunk még találkozni.

Új-Zéland úgy néz ki, mintha Észak-Angliát a déli féltekérehelyeznénk. Ilyen lehetett a világ, mielõtt megõrült volna, és a korábbigyarmatok lakosai be nem települtek. Bár több volt a sportolástólkipirosodott térd, mint az erotikus rezgés, az ország mégis frissítõenhatott. Minden tiszta volt, az emberek magasak, világos bõrûek ésegészségesek. Mindenhová felhõkarcolókat építettek, színes tónusú,az elvonuló felhõket visszatükrözõ üvegbõl. Az északi szigeten fekvõaucklandi központban az ottani láma nem sok értelmeset csinált. Így

felültünk egy vonatra, ami birkákkal teli tájakon haladt keresztül,majd átkeltünk a komppal a Christchurchnél lévõ déli szigetre.Bár a helyi újság egy kaliforniai barátnõnk cikkét csak egy nappalaz elõadásom után hozta le, mégis minden szék foglalt volt a kis terem-ben. Az emberek befogadóképessége megegyezett az európaiakéval, ésnéhányukkal elindult egy Karmapa csoport. A menedék és vonalunkáldása után a következõ lépést a 16. Karmapa meditáció és a Mahamudra

mindent felszabadító látásmódja jelentette. Páran közülük már az Alapgyakorlatokat is el akarták kezdeni, ami meglehetõsen nagykulturális ugrást jelentett.

Numeát, egy másik drága francia gyarmatot, elkerültük, de cserébetovábbi két napot engedélyeztünk magunknak Ausztráliában. Ez helyesdöntésnek bizonyult. John várt minket a repülõtéren egy magasépítésû dzsippel. John, Sidney nyomornegyedének egyik angyala, sok

utcagyereket ment meg a gyors lecsúszástól. A hárommilliós városaz európai építési stílusok keveredése kovácsoltvas kerítésekkel. Jytteés Peter meghívtak minket a drága elõvárosba, Mona Valéba, ahola part menti dombokon a gazdagok házai állnak. Számunkra ez sokés zavartalan munkát jelentett a könyvön, és egyúttal egészen közeli,csodálatos strandokat is. Vendéglátóink sem unatkoztak, állandóana faxon vagy a telefonon lógtak, pénzzel és áruval üzleteltek a világban,kevés sikerrel.

Öröm volt Láma Trijamot újra látni, akit Dardzselingbõl ismertünka hetvenes évek elejérõl. Személyében Karmapa értékes ajándékot adott




Ausztráliának. Sajnos a szokásos tibetikésések miatt csak négy évvel a meg-beszélt idõpont után érkezett meg,ami némileg lehûtötte a várakozókodaadását. Ahogy más lámákat is, akikmegtartották keleti stílusukat, úgy õt is„hozzáférhetõvé” akartuk tenni, ahogyaz szerte a világban már nagyongyakran sikerült. Sok ember javárakellett válnia.

A táj a kora márciusi ausztráliaiõsz tiszta fényében fürdött. Elsõelõadásaimat a Sydney Egyetemen tartottam, ahol pár tucat ember vettmenedéket, és egy fekete bõrruhás úr mindent megtett azért, hogyzavarja a tanításokat. Hírhedt volt errõl, de hozzám csak egyszer jöttel. A régi, kemény idõszakomból megmaradt az a tulajdonságom, hogyvalóban élvezem, ha elõvehetem a kellemetlen embereket. Ráadásul

ez a mûfaj még hasznossá is tehetõ. Buddha csak azért tanított, hogyezáltal jobban tudjunk élni, meghalni és újraszületni. Pontosan ezértsokkal értelmesebb az, ha közösen vizsgáljuk meg a kényes pontokat,mintha a hallgatókat csupán kellemes szavak kíséretében küldjükvissza egy kemény világba. A helyzet csak akkor válik kínossá, ha az„ellenfelek” túl nyíltan mutatják ki, hogy nem szeretik a korábbanadott beavatásokat vagy a magyarázatokat.

Szögyal Rinpocsét Jytte vezette be. A pletykákban jártas Jytteelmesélte nekünk, hogy a Rinpocse az elõadásaira vezetõ úton TrungpaTulku könyveit olvasta. Reméltem, hogy a Rinpocse nem kerülttúlságosan a tulku befolyása alá, mert volt pár közös tanítványunk.Többen, akiket az õ lépcsõzetes tanulmányi elvonulásai és lágypszichológiai stílusa vonzott, hozzám is eljöttek a merész példa és azáldás miatt. Az anyához, akit az õ személyében már megkaptak, egyapát is hozzátéve kiegészült szellemi világuk.

Ezt egy, a Blue Mountainsben mûködõ zen iskolában tartottTudatos Halál-kurzus követte. A táj felért az USA Grand Canyonjával.

Láma trijammal Syeybe




A kis csoportban vagy mindenki született jógi volt, vagy megnõttaz átadás ereje, mert rövid idõn belül mindenkinek meglett a jele.A szünetekben Peter és Jytte megmutatta nekünk Maseratijukbóla környék õsi természeti képeit. Az új barátokon kívül régi kapcsolatok-kal is büszkélkedhettünk az országban. Ezek több mint húsz éve jöttek

létre, és izgalmas volt látni, hogy mi istörtént azóta. Viviana és Malcolm évekigtették lehetõvé önzetlenül teraváda szerze-teseknek, hogy hagyományos stílusukbanélhessenek. Ez ugyan kellemes volt, de

biztosan akadályozta tanítói tevékenységükfejlõdését. Nem tesz elég keménnyé, hatúl sok kellemes dologgal találkozol az útelején.Egy jól sikerült ausztráliai látogatás és sokolyan ígéret után, hogy évente visszajövünk,este Szingapúrban landoltunk. Bár Hannah

kínai barátai kijöttek elénk a repülõtérre, mégsem vártak eleget, ezértki kellett vennünk pár szobát egy olcsó hotelben. Szingapúr önmagábanegy nagy bolt, Pedro pedig örömmel sürgött-forgott itt, és vett egy elsõosztályú videokamerát Kurtnak. Karmapa szingapúri csoportjának újés régi elnöke az utóbbi bowling-termébe vitt minket, ahol meditálniszoktak. A bohókás orvos, Gancsen Rinpocse látogatott éppen ide,aki munkája kezdetén Athénben életem legdrágább étkezésére hívott

meg. Az elnökök hallottak a nyugati jógi életmódról, valamint hatalmasfejlõdésünkrõl, és elõször kishitûnek mutatkoztak, de aztán a közösáldásfolyam megnyerte többségüket, az erkölcsösségrõl és polgáriéletrõl alkotott elképzelésekkel szemben. Egy csapásra tanításokat ésegy Tudatos Halál-kurzust akartak, ez utóbbi viszont nem ígérkezettkönnyûnek, mert Malajzia muzulmán törvényei – a lopásért járó kéz-és láblevágás mellett – évente csak öt nap szabadságot engedélyeznek.Másnap kora reggel aztán Hannah barátai hoztak el minket egy

szemmel láthatóan összetörhetetlen Volvóval, míg a csoport másikrésze busszal jött. A Malajzia felé vezetõ híd egyetlen nagy dugónak

Pva a Blue Muaibe




tûnt. A következõ órákban pedig, az országon keresztülhaladva csakpálmaolajat, termõföldeket és banánt lehetett látni.

A Patabahat központot, ahol Hannah oly sokat és gyakran fordított,kizárólag kínaiaknak tartották fenn. Az ország a törvényei szerint muzul-mán, és ezért a malájoknak tilos buddhista helyeket látogatniuk. Minta „race norming”* Amerikában, amelynél a kisebbségek különleges,pótlólagos támogatásokat kapnak – a mindenkori számátlag kétharmadátés háromnegyedét a fehérek szintjéhez igazítják – itt is sok, ehhezhasonló törvény dönti el, hogy milyen részarányban lehetnek jelena különbözõ rasszok a cégeknél. Noha a hangyaszorgalmú kínaiak

alig fizetnek valamit, mégis az olyan emberek miatt érzik kihasználvamagukat, akik nem akarnak sokat dolgozni.

Megáldottam egy darab magasföldet egy késõbb felépülõ elvonulásihely számára. A terület széles rálátást biztosított a part menti hajókra,de közelebbrõl megvizsgálva egy kevésbé örömteli dolgot is tapasz-taltunk ott. Mint szinte mindenütt a világ trópusi esõerdeiben,a nemes, százéves fák félig megperzselve feküdtek körös-körül, és

a termõtalaj teljesen eltûnt. Este a központ megtelt hallgatókkal,és az elõadás után fontos tudnivalókról tanítottam azért, hogy egyennyire ellenséges kultúrában is meg tudják állni a helyüket. Különörültem annak, hogy a hatvanas években Észak-Afrikában és a Közép-Keleten szerzett tapasztalataimat megoszthattam, és megmutathattam,hogyan lehet még a legelvakultabb, õrült muzulmánokat is leszerelni,vagy kikerülni a támadásaikat anélkül, hogy ártanánk nekik. Éjjel

tizenkettõkor barátaink egy óriási tortát hoztak a 49. születésnapomra.Másnap reggel a búcsú után felszálltunk a Kuala Lumpurba, Malajziafõvárosába tartó buszra. Ott Peggy és Eugene viselték gondunkat.Hatalmas szentélyükben aludtunk, sõt még a bangkoki repülõjegyekköltségeit is õk állták.

Egy unalmas éjszaka után (nekem nem tetszik Bangkok) továbbre-pültünk Kalkuttába. Az indiai vámosok megint „szagot fogtak”.

* fáji normák




Többször is videokamerák után kérdezõsködtek, majd fölfedezték Pedrokameráját. Beállították azok sorába, akiket különösen át akartak vizsgál-ni, és azt mondták, minden további holmit lefoglalnak. Ez igazán nemvolt ínyünkre, hiszen Pedro a csomagjai közé rejtette Kurt kameráját is.

Hirtelen némi aggodalmaskodó ráncotfedeztem fel spanyol barátom hõsihomlokán, de egy trükkel, amelyegyébként csak a forró égöviországokban sikerülhetett, megoldot-tam a helyzetet. Egyszerûen levettem

az ominózus dobozt a kocsijáról,és Tomekéra tettem át. Tíz egyen-ruhás úr pontosan látta a történteket,de nyilvánvalóan nem fogták föla dolgot.A további utunk Szikkimbe ismét

megmutatta nekünk, milyen értelmesen töltöttük el az elmúlt húsz évet.

Karmapa európai erõtere mindenütt jelen volt: Kalkutta repülõterénTho-mas várt a Joy Kiadótól. Amikor a buszban Sziliguri felé az éjszakátmagunk mögött hagytuk, három koppenhágai barátunk csatlakozotthozzánk. A szikkimi határnál, közvetlenül schwarzenbergi barátaink neveiután írtuk be magunkat: Kurt, Susanne, Ute, Susanne és Mäc. Késõ esteösszejött a nagy csapat Rumtekben. Bár Dzsamgon Kongtrul Rinpocseés Gyalcab Rinpocse egy ötnapos elvonuláson vettek részt, naponta foga-

dtak minket. Az emberek várták az új Karmapát, és Szikkimet le kellettzárni az idegenforgalom elõl. Rumtekben is nagyobb szállodákat akartaképíteni, ezért most fontosabb volt, mint valaha, hogy megvédjük azo-knak a titkos völgyeknek az erõ-mezejét, amelyekben tanultunk, és ezzelegyidejûleg megértessük a világgal ezeknek a helyeknek a jelentõségét.

Kur



ÚJRA A VILÁG KÖRÛL379

Rumtekbõl korán reggel indultunk el és megálltunk Szonadában,

Kalu Rinpocse kolostoránál, hogy köszönetet mondjunk a közösévekért, kiszáradt és most már bearanyozott teste elõtt. A rinpocse

utolsó építménye, az észak-indiai mélyföldön, Sziligurinál álló, 33 méter magas sztúpa építési munkálatai jól haladtak. Az unokaöccse, Gyalcen egy

bambuszállványon sorra végigvezetett minket a sztúpa, mûvészileg elsõosztályúan megépített szintjein.Dardzseling utcái idõközbentel jesen eldugultak a sok embertõl.Mivel a húsz évvel ezelõtt idetelepült rengeteg nepáli gyerek,felnõve most már maga is egész

gyerekseregeket nemzett, így azélet szabadsága és értékei érez-hetõen csökkentek.A nyugatabbra fekvõ Patnavárosánál a vonatban utazó néhánykis növésû, orrában karikát viselõ törzsi asszony hihetetlen dolgotvitt véghez, ellopták Hannah bõröndjét, miközben Tomek rajtaaludt. Delhiben Künzig Shamarpa nagyon örült, hogy a repülõtéren

viszontlátta Hannah-t és engem. Megálmodta, hogy ott fogunk rávárni. 1990. március 31-én ismét az erõteljes Európában landoltunk.

tizenhetedik fejezet

Újra a világ körül

Csprs eiáci az erõeljes Erpába



mIndEn hAtÁRon tÚL380

A Rajnától keletre óriási volt a fejlõdés. Mint olyan gyakran, mostis csak csodálni tudtam tanítványaim önállóságát, azt, hogy mennyiremegerõsödtek, és hogy idõközben milyen ötletgazdag módon mûködtekegyütt a központok. Ennek a könyvnek az elsõ kiadása – német nyel-

ven – júniusban látott napvilágot.Kivitelezése a családnak köszönhetõ,Sys, Paul, Erik és Nina segítettekát – amennyire az én makacs fejemengedte – a nyelvi nehézségeken.Paul és Markus választották ki a képeket

– amit sosem szabad, hogy maga a szer-zõ tegyen – és a Logos könyvterjesztõcégtõl, Mäc tette át számítógéprea szöveget. A zürichi Kuhn GrafikaiStúdió szerkesztett mindent és a Joykiadónál dolgozó Thomas nyomtatta

ki az anyagot. Így lassan megértettem, hogy Karmapa miért nevezett

bennünket Hannah-val a nyugati buddhizmus anyjának és apjának. Bár ez a kifejezés kissé régimódian hangzott, valójában nagy megtiszteltetéstés még nagyobb felelõsséget jelentett.

Június közepén néhány elõadásomon, csináltam egy kis reklámota „Belépés a Gyémánt Útra” címû könyvem holland kiadásának.Meglepett volna, ha egy ennyire tiszta üzenettel rendelkezõ könyvbármilyen hatást is kifejthetne itt, hiszen zavaros humanizmus uralta

a szellemi talajt, és Hollandia rossz bevándorlási törvényei már ijesztõ módon, irányíthatatlan, harmadik-világbeli nyomornegyedekkéváltoztatták a belvárosokat. Ez az ezredforduló elõtti utolsó években,a Hollandiában tartott elõadásokon egyre inkább megmutatkozott.A karma és a genetikai állomány nem változik meg azáltal, hogyaz ember egy másik országba költözik, és amint azt az egypetéjûikrek és a nomád népek körében végzett kutatások bizonyítják, akülsõ körülmények megváltozásának kevés hatása van az emberek

viselkedésére. Még évszázadokkal azután is, hogy elszakadtak attóla környezettõl, ahol a túléléshez szükséges magatartásmintáknak még

Reggeli öáll aváai ársaságába




volt értelmük, az emberek olyan társadalmakat hoznak létre és olyanházakat építenek, amelyek mintái az évezredek során bevésõdteka génjeikbe. Fõleg bizonyos külföldi kultúrák – melyekben a férfiakúgy kényszerítik engedelmességre asszonyaikat, hogy azok állandóan ter-hesek – megfékezhetetlen gyerekseregeik jelentõsen rontották az iskolaiosztályok átlagteljesítményét, és mint mindenhol, ahol egyes népcso-portok úgy érzik, mintha egy rossz filmben játszanának, növekedetta fiatalkorú bûnözés és megteltek a nõi menedékotthonok.

A szabadságszeretõ emberek számára a legkellemetlenebbneka hosszú távú kilátások mutatkoztak: az európai társadalmak hány évig

tudják vagy akarják még elõteremteni a külföldi állampolgároknak – akiknek sokszor háromszor akkora a családjuk, mint például ahollandoknak – szánt gyermekgondozási segélyt. És mi lesz a folytatás?Amszterdamban és Rotterdamban, a külföldi és színes bõrû fiatalok már ekkor többségben voltak az általános és a középiskolákban. Egy olyanpéldaértékû demokráciában, mint amilyen Hollandiáé is, ez feltétlenülproblémákat szül majd, különösen azáltal, hogy az európai kultúra nyílt

játékszabályait, a nem-európai bevándorlók saját szemszögükbõl nézvegyengeségnek tartották és messzemenõkig elutasították. Mindenekelõtta kevéssé toleráns muzulmánok száma nõtt meg olyan mértékben,hogy többséget alkottak és nem elképzelhetetlen, hogy a 21. századbanHollandiában és más nyugat-európai országban szavuknak döntõsúlya lesz. Annak, hogy ezeket a dol-gokat a nevükön nevezzük, semmi

köze nincs a rasszizmushoz vagya diszkriminációhoz. Ez csak azt jelenti, hogy az ember világosan látja,ahogy a dolgok vannak és, hogya jövõre nézve milyen következ-ményekkel jár majd, ha társadalmunktovábbra is szemet huny ezek felett,a dolgok felett, és senki sem veszi

a bátorságot, hogy például, egymaximum kétgyermekes családokra

A köv aagá lgzkdeleffel, Erikkel s Pallal




korlátozódó családtámogatáson keresztül, már most eltávolítsa ezekneka problémáknak a kiváltó okait.

A magas szintû kultúrák régebben is azért gyengültek meg, mertaz ott élõ szabad nõk nem voltak hajlandóak gyerekeket szülni,és ez a nyugat-európai utcaképet nézve, egyre inkább nyilvánvaló.A Kalacsakra-tantrának a teokratikus (azaz egy istenállam felé elkötelezett)iszlám (a szövegben Ka-csé-nak nevezett) és a civilizált világ közti óriásiösszeütközésrõl szóló jóslatai egyre inkább elkerülhetetlennek látszanak.Mivel a jó emberek lappangó, állandó bûntudatukkal hozzájárultakezeknek a visszás állapotoknak a kialakulásához és most legszívesebben

eltussolnák ezt a tényt, ezért az önállóan gondolkodni képes embe-rekre hárult az a hálátlan feladat, hogy újra és újra rámutassanaka világ szabadságát fenyegetõ, egyre gyorsabban növekvõ veszélyekre.A Gyémánt Út Buddhizmus csak azoknak szól, akik tudni akarják azt,ami van. Távol áll a rövidtávú terveket kitûzõ politikától és attól, hogyrózsaszínû szemüvegen keresztül lássuk a világot, ezért tudatosan résztvesz az ilyen jövõbeli szenvedések csökkentésében. A jó embereknek

az a tulajdonsága, hogy képtelenek világos és a jövõre nézve szükségesdöntéseket hozni, mind a mai napig megmaradt egy szívós és egybenmegható ellenfélnek. Ez részben jó gyökerekbõl indult ki, de fejlõdésesorán teljesen elment a tények mellett. Mivel a kereszténység ezer évig minden olyan embert üldözött, aki másképp gondolkozott, és maa muzulmánok világszerte szembetûnõbben, mint valaha, másokat ésegymást is elnyomják, a világot megjavítani akaró emberek számára

– és az észak-európaiak csakúgy, mint a hollandok, teljes mértékbenilyenek – egyetlen kiút maradt. Mivel toleranciájuk ellenére képtelenekvoltak megérteni, hogy a különbözõ utak különbözõ lényeknekválnak hasznára, ezért a békepártiak azt hangsúlyozták, hogy mindenszellemiség ugyanaz. Az igazi feladat megtanítani az ehhez hasonló, jó szándékú embereknek azt, hogy ez bizonyíthatóan nem így van.Az a kijelentés, hogy nincs semmilyen üdvözítõ tan vagy vallás, melyaz emberi jogok felett állna, a hetvenes és nyolcvanas években

egy állandó, védekezõ magatartást váltott ki belõlük. Az emberekegyszerûen nem szerettek ilyesmit hallani, mert ez rákényszerítette




õket arra, hogy rózsaszínû látásmódjukat összhangba hozzák a világeseményeivel és állást foglaljanak. Ez túlságosan is emlékeztette õketmás világbirodalmak több száz évvel ezelõtti háborúira és világméretûhódításaira, melyeket a „politikai korrektség” szabályait követõkállandóan az orruk alá dörgöltek. Annak ellenére, hogy a rabszolgákata szomszédos törzsek fogták el, és elõször arab emberkereskedõkönkeresztül jutottak az európaiak hajóira, a rossz lelkiismeret mégismélyen befészkelõdött az emberek tudatába, azt pedig, hogy miszinte mindenhol kíméletesebben bántunk a bennszülöttekkel, mint õkegymással, és hogy sok átláthatóságot és fejlõdést vittünk az országaikba,

csak kevesen tudták világosan kifejezni. Ezért tehát olyan embereketengednek országainkba költözni, akik soha nem fogják otthon éreznimagukat a nyugati kultúrában, késõbb pedig rossz lelkiismeretük miattnem mernek állást foglalni a nõk elnyomása és a születésszabályozástémáiban, melyek nagy terhet jelentenek a jóléti társadalmak számára.

A holland „józanság” is kihatott a buddhizmus iránti hozzáállásra.Itt az emberek sokszor a cölibátus jellegû, ésszerû és gyakran idegen

nyelven bemutatott, rituális megközelítési módokat keresték, pedig úgytûnt, hogy ez inkább a latin országoknak felel meg. Így tehát a Teravádaés Mahajána buddhizmus, a gelugpa iskola és a zen buddhizmus sokkalerõsebben vert itt gyökeret, mint a Rajnától keletre fekvõ területeken,ahol egy egész más buddhista világ kezdõdik. Eurázsián át egészenVlagyivosztokig az emberek azt várták, hogy megérintsék õket, merniés tapasztalni akartak valamit. Mivel a legmagasabb szintû látásmód

a mindennapi életükben is beigazolódott, így elegendõ odaadástés bizalmat fejlesztettek ki ahhoz, hogy az ezredfordulóig több mint200 Gyémánt Út központot hozzanak létre a világi gyakorlók számára.Ottani tanítványaim és barátaim példái szerte a világban lelkesítika szabad embereket és a Karma Kagyü Vonal világi irányzata húszév után Groningenben, és a kilencvenes évek vége óta Amszterdamban,Rotterdamban, Hágában, Utrechtben és Leeuwarde-ban fejlõdik.Hollandok százai vettek menedéket látogatásaim során és közülük

néhány tucat a világszerte tartott Tudatos Halál-kurzusokon isrészt vett.




Miközben a fenti, Európa jövõjére vonatkozó megfigyelések a he-lyükre kerültek tárháztudatomban és társultak az életem célját jelentõGyémánt Út Buddhizmus fejlõdéséért tett imént említett kívánságaim-hoz, megérkeztünk mind az öten Miamiba. Mark, közeli tanítványomés az orosz Romanov cári család leszármazottja, várt minket ahihetetlenül párás hõségben, õ volt az, aki a késõbbiekben fáradhatat-lan kitartással segített megnyitni Japánt. Üres bankoktól körülvéve,amelyek egy új törvény miatt nem tudtak többé kokain-pénzeketmosni, mintegy húsz ember vett menedéket. Miami felülmúlhatatlanfelszínessége ellenére, azóta mûködik egy csoportunk a városban, és

megtalálható itt néhány szakjapa is. A Gelugpa Vonal néhány geséjepedig szinte kilátástalan csatát vív, mert megpróbálnak tibeti módontartott tanításokkal összetartani egy központot, ami nem egy irigylésre,méltó feladat.

Az év elsõ, Amerikában tartott Tudatos Halál-kurzusára, a dél-nyugatisivatagban található Albuquerque-ben került sor. Ennek megszervezésétBobnak és Melanie-nek köszönhettük, akik már korábban meglátogat-

tak minket Európában. Az egyre problémásabb Woodstock mellettikolostorból, egy Tenzing nevû, politizáló tibeti sikertelenül próbálko-zott megakadályozni, a minket dicsérõ cikkük megjelenését. Tenzinga Dharmadhatut is támogatta, és egyáltalán nem volt ínyére, hogya mi európai, humorra és a józan emberi észre épülõ munkamódszerünkmost Amerikát is elérte. Ez kevéssé zavart minket. Harold és Ariane

átengedték nekünk a kõsivatagban

álló, csodálatosan szép otthonukat.Ahogy az Amerikában lenni szo-kott, ismét csak harminc-negyvenember jött el, így bõven jutottidõ az áldásokra. Mivel a perzselõnapon adtam interjúkat, az embe-rek csupán a legfontosabbat kér-dezték meg, és így maradt idõ

ar ra, hogy ellátogassunk, a Taoszközelében élõ Norberthez. Õ ottA tiszafölö e azás á




Láma Dordzse sztúpája mögötti földbirtokunkat további 20 x 70méteres területtel növelte meg. A szomszédos telek a hawaii Yongduévolt. Az egyik domb mögött sokoldalú lõgyakorlatok folytak, Haroldpáciensei gyakran a legkülönlegesebb fegyvereket ajándékozták neki – amikor épp le tudta õket beszélni az öngyilkosságról – és mintaz már korábban is kiderült, a katonai szolgálatot megtagadók nemis lõttek olyan rosszul.

Bár már hajnal két óra körül elindultunk Phoenix felé, hogyelkerüljük a legkeményebb sivatagi hõséget, a hatalmas Pick upmotorja szinte egyfolytában leállt. Az úttól pár mérföldre terül el

Nyugat-Amerika legnagyobb krátere, mely lélegzetelállító látványtnyújt. Amikor megérintettem egy ember nagyságú meteor fémrészét, villámcsapásként nyilallt a csontjaimba: ez valóban egy teljesenmás álom.

A városban az egyik úszómedencébõl, egy mormon hölgy vízzelfröcskölt le minket. El akarta ûzni a rossz szellemeket, mert a nemtúlzottan okos fiának beszélt valaki a meditációról. A repülõgép négy

napig nem tudott felszállni Phoenixbõl, mert a hõség miatt túl ritka letta levegõ. Késõbb Maiaval San Franciscóba repültünk. Ott Tomek ésRoland igazi örömöt szereztek nekünk, egy utat a régi, de gyors 750-esBMW-mel lefelé, a kanyargós „Highway One”-on.

Santa Barbaránál lángokban álltak az erdõk. Egy pihenõ alattmegnéztük a jól sikerült „Total Recall” címû filmet. San DiegóbanBjörn csatlakozott a csapatunkhoz, és több, a hetvenes évek végérõl

ismert barátnõnk bukkant fel újra. Kalifornia rossz memóriájánakelõnyei is voltak, a Los Angelesben töltött két nap – az ÖzelTenzing körüli botrány kitörése óta – a legtöbb hallgatót vonzotta.A grazi Karinnál laktunk, aki Roland régi barátnõje volt. A szõke,hamburgi Annette szintén a közelben élt. Jó európai képzettségükkelmindketten gondoskodtak a kultúrfilmek számára megfelelõ háttérrõl.Néhány embernek nem tetszettek a Dharmadhatuval kapcsolatoskérdésekre adott egyenes válaszaim, ezért késõbb panaszkodtak rám

Woodstockban. De már tudtam, hogy mit tegyek: csak az összes ténygyors és teljes feltárásával kerülhetõ el, hogy évekig forrjanak a pletykák.




Az egyenesség, a nyitottság és az õszinteség iránti nagyrabecsülésünkvalószínûleg a legutolsó dolog lesz, amit egyes tibetiek bennünk,nyugatiakban megértenek majd. Még akkor is – ha a Lexhez hasonló,Karmapát hosszú évek óta támogató emberek minket „Catch-you-pák”-nak, a megreformált iskolát pedig „Glue-pák”-nak nevezik – ahagyományos buddhizmus terjesztõinek van még mit tanulniuk.*

San Franciscóban az Alapgyakorlatokról tartott kurzus és a sokér deklõdõt vonzó elõadások után, Tomek és Annette velünk jöttekHawaiiba. A kolumbiai Adriana már a szigeten várt és elbûvölõvolt, mint mindig. Épp ex férje elõl menekült, aki meglehetõsen

zavarodottan jött ki Láma Norla nagyon kemény, hároméves, New York környéki elvonulásáról. Csak kevesen értik meg, hogy ezszerzeteseknek és apácáknak való dolog.

A pipázó Angeline, aki elõször a spanyolországi Tudatos Halál-kur-

zusra jött, a Kauai-szigeten a régi Lomi-masszázst tanította, aminélagyaggal és sóval dörzsölik be az embereket. A hatalmas Iniki szélvihar,ami a sziget 80 százalékát sivataggá változtatta, mindenki meglepetésére

az õ kis faházaikat sértetlenül hagyta. Mialatt kint tombolt a vihar,a csoport tagjai összegyûltek a nyolcadik Karmapa szobor körül ésmeditáltak.

Újra Secret Beachen voltunk, ezúttal nyáron, és átélhettük azt,amirõl sok helybeli is csak álmodik – együtt úsztunk a delfinekkel.A parttól körülbelül félórányira, mintegy negyven delfin úszott odahozzánk, hogy játszanak velünk. Sokkal nagyobbak voltak, mint

képzeltem, átugráltak felettünk, körbeúsztak bennünke és egyre kijjebbvittek minket a nyílt tenger felé. Amikor újra eltûntek, már csaka part menti hegyeket láttuk.

A nyolcadik Karmapa utolsó sárgaréz szobrát Kauain hagytuk.Az erõterek ezen tartóit most szétosztottuk az Egyesült Államokban.Amennyire tudtam, gondoskodtam arról, hogy ez a szobor ne kerüljön

* Angol nyelvû szójáték, melyben a „Catch-you-pák” a kagyüpákra utal, a „Glue-pák” pedig agelugpákra; A catch jelentése elkapni, megragadni,, míg a glue~ragasztót jelent.




– ahogy ez a kulturálisan zavarodott Amerikában megszokott dologvolt – lábmagasságban állítva az oltáraikra, Jézus, Szvámi Zûrzavar,a békés pózban lévõ Mohamed vagy különféle újkori üdvözítõkképei közé.

Hawaii után Tomek Coloradóba utazott egy szép nõhöz, látogatásamégis egy balesettel végzõdött. Senki sem csodálkozott azon, hogyTomek a jó biztosításának köszönhetõen a kártérítésként kapott pénzzel,innentõl kezdve még keményebben dolgozott Karmapáért és értem.

Amikor 1990 júliusában leszálltam Amszterdamban, egy hete szintemár alig aludtam, de a levelezést és a terveket elintéztük. A wuppertali

Gabi, Ulla és Lothar a repülõtéren vártak, és a lehetõ legrövidebbidõ alatt Németországba utaztunk. A tanításokat a központban mégvégig tudtam csinálni, de azután már semmire sem voltam használható.Ezúttal valóban túlhajtottam a testemet.

Passau szinte túlcsordult az emberektõl és a tettvágytól. Theresia,Charlie és Renate kiváló példái itt annak, hogy egy központ hogyanképes egész környezetét magával húzni.

A szép Doris kísért el Magyarországra, ahol szokatlan helyzetben vana csoportunk, a Rajnától keletre fekvõ más országokkal ellentétben,itt már akkor is létezett egy említésre méltó buddhizmus, mielõttidejöttem volna. Mivel nyelvük finnugor eredetû, és arccsontjukgyakran kiáll, ezért a magyaroknak sokáig romantikus kapcsolatukvolt Közép-Ázsiával, és sokan úgy hiszik, hogy a „Budapest” szóa „Buddha” névbõl ered. Körösi Csoma Sándor már több mint

száz évvel ezelõtt Tibetbe utazott, és összeállított egy tibeti szótárt,melyet mind a mai napig használnak. A német Láma AnagarikaGovinda is gyakorolt némi hatást az országra. Õt és feleségét, LiGotami mûvésznõt, egy évvel Govinda halála elõtt látogattam meg SanFranciscóban, ami kellemes tapasztalat volt. Az egyik „Arya MaitreyaMandala”-csoport épített egy sztúpát Budapest határában, mégis mélyenzavartnak tûntek. Ezzel egyidõben Láma Navang Svédországból,a koreai Szan Sza Nyim, és Szakja Dordzse a nyingmapa csoportokból

is jelen voltak. József, aki Hannah-t és engem elõször hozott el azországba, tulajdonképpen a szakjapa iskolához tartozott.




A nyolc Karmapa központ, melyeket ehhez a gazdag kínálathozmostanáig hozzátettünk, tanítványaim örömteli jógi beállítottságánakés a kiváló hattingeni kapcsolatoknak köszönhetõen jól fejlõdik.A Rurh-vidéki Zsuzsi és Didi segítségével a csoport mindig naprakészenértesül a dolgokról, István és barátai gondoskodnak Budapestena nyilvánosság felé végzett munkáról, és erõteljes fiatalok tucatjai jönnekrendszeresen meditálni.

Fejlõdésük teljesen hûen követi az összes újonnan megnyitottország példáját: ha az elõzõ életekbõl származó erõs karmák újraösszehozzák az embereket, a motorozás, a karate, a marihuána vagy

a politizálás utáni következõ és hosszú távú lépés az, hogy újra felveszika kapcsolatot szellemi gyökereikkel. Sok tanítványom, akikkel elõzõéleteinkben lovakat loptunk és akik erõsebb kívánságokat tettek afejlõdésre, mint a fogyasztásra, most a keleti blokkban születtek újra. Ez egykönnyen felismerhetõ ellenség és egy önzetlen neveltetés jellemformálókörülményeihez vezetett. Mégis elsõsorban az összetartás értékes tulajdon-ságát tanította meg számukra. Azzal az érett és nyitott érzéssel, mellyel

legelõször Lengyelországban kerültünk szembe, Kelet-Európában is gyakrantalálkoztunk. Magyarország még ma is azI. világháború utáni szétdaraboltságtólszenved, polgárainak jelentõs része élkülföldön. Azokban, akik Romániábanvagy a Jugoszláviában élõ kisebbség tag- jaként, elnyomásban nõttek fel, gyakran

nagyon erõsen él a megvilágosodás utánivágy. Bár a karma törvényei szerintszegény területekre születni nem a legjobb, kelet-európai és orosz tanítványaimmégis kiválóan használták ki helyzetüket.Néhány öntelt, zúgolódó vagy felszínesnyugati buddhistához hasonlítva õket,ma felnõtt és nagyon egyenes emberek.

Kedves Hannah-m már várt rámBécsben. Abban az idõben én voltam

Akik ágaak ike a Kelei Blkkba:

tajáa orszrszágbas Zszsa magarrszág




az egyetlen Európában tanító láma,és az 1990-es év nyári kur zusait már együtt adtuk. Elõször a görögök szervez-tek egy régóta várt Tudatos Halál-

kurzust a Korintoszhoz közeli hegyek-ben. A földdarabot – azért, hogy meg-maradjon egy tiszta vonal – a nevemreíratták. Itt hallottunk elõször Kuvaitiraki megszállásáról. A helyet védel-mezõnknek, Fekete Kabátnak ajánlottam

fel, és így, mint Európa másik lába, aMalaga melletti, nagy vidéki központunk társa lett. Az 1200 méteresmagasságban, egy természetvédelmi terület közepén elterülõ, két tengerreis kilátást nyújtó hely igazán szép. A rossz utak ellenére százhetvenbarátunk jött el az akkor még létezõ Jugoszlávián keresztül, ésKarmapa áldása ismét csodát tett: az Erdõfelügyelõség úgy döntött,hogy kétszer akkora területet vettünk meg, mint amekkorát eredetileg

a rendelkezésünkre bocsátottak.Barátainkkal együtt Ausztriát tíz napig élvezhettük. Akkoriban éppen

sok szó esett a románokról, akik ezelõtt nem sokkal csapatostul jöttek az országba. A szépen gondozott parkokban megették a hattyú-kat, mert azt hitték, hogyazok libák.A nemsokkal ezután,

Kucharyban tartott Tu-datos Halál-kurzuson mindaz 550 résztvevõ jó jeletkapott. Lengyelország min-den egyes látogatáskor egy-re európaibb lett, és öröm-mel láttam, ahogyan atanítások itt is egyszerre

tartották éberen és ideal-istán barátainkat, minden

A Kriszz közeli egá

megalálk a külsõ jeleke




fejlõdés csúcsán. Tizenkét év óta, lengyelországi hegymászó tanítványaimtöbb hónapon át, kéményeket és magas tetõket javítottak Norvégiábanés Finnországban. Fizetésük egyötödét mindig a központnak adták.Néhányan azok közül is, akik Lengyelországban maradtak, elkezdtekannyi pénzt keresni, hogy támogatni tudták a központokat. A krakkóiKarollal az élen, csoportjainkban lassanként megjelentek az elsõ yuppiek.

Örültem, hogy Woytek velünk jött Leningrádba, a mai Pétervárra.Õ a jobb kezem Lengyelországban, egy igazi hõs. Barátaival, mintTadeusz, Misek, Zbignyev, Mira és Karol, erõsen kézben tartja

a fejlõdést. Vele együtt szálltak fel a vonatra a kieli Maren ésMichael. Leningrádban nagy zûrzavar uralkodott. Szinte alig volttelefonösszeköttetés a külvilággal, a rendõrség pedig minden leveletelolvasott, melyek így hónapokon át úton voltak, és nem jutottakel hírvivõinkhez.

Az a több mint száz ember, akiknek legutóbbi látogatásomkor menedéket adtam, kivétel nélkül színész volt. Mivel nagyon sokáig

semmit sem hallottak rólunk, nem maradt más választásuk, minthogyaláírják a nyári szezonra szóló szerzõdéseiket. Így szerteszét szóródtakebben a hatalmas országban.

Mestertolmácsom, Vagid kibérelt egy, a várostól néhány órányirafekvõ óriási, régi téglaépületet. Az épület egy történelmi templom,a folyó partján, egy dombon áll, annak az elsõ erõdnek a kö zelében,

amit a svéd vikingek a délnek tartó,

Oroszországon átvezetõ útjukon épí-tettek. Mivel kétszer olyan erõsekvoltak, mint a melegebb éghajlatúországokból származó emberek, ahelybelieket évszázadokon át arrakényszerítették, hogy megvédjék aKelet-Római Birodalmat. Elõször ameddig lehetett, délnek eveztek,

aztán átvitték csónakjaikat a vízvá-lasztókon, majd pedig egy másikVagi az szper lács




folyóáramlaton hajóztak tovább. Ezértérthetõ, hogy a vikingek ezt a tágasvidéket így nevezték el: „Az ország, aholaz ember evez, Oroszország”.*Mivel rendelkeztünk ugyan hellyel, denem voltak embereink, ezért két esténkeresztül „magas nyomású elõadásokat”tartottam Péterváron, és egyszerûen aztmondtam a hetvenfõs hallgatóságnak,hogy jöjjenek el a tervezett Tudatos

Halál-kurzusra. Teljesen felkészületlenekvoltak, úgyhogy ez nemcsak korai, hanem merész vállalkozás is volt,a dolgoknak mégis azonnal meg kellett történniük. Nem engedhetjük,hogy munkánk egy helyben álljon, vagy kicsi, jelentéktelen dolgokbanmerüljön ki. A sok éves elnyomás és besúgás dacára az oroszoknakmost meg kellett tanulniuk hogy bízzanak egymásban és egy csoporttákellett válniuk. Ez nem történhetett elég gyorsan.

Az ócska busz egy gondozatlan, erõs vibrációjú dombnál állt meg.Itt az épület alsó szintjét a leglerongyolódottabb katonák foglaltákel, akiket valaha is láttunk. Az európaiak, bár hálásak az amerikai fegy-veres erõk két világháborúbannyújtott segítségéért, mégis sok-szor megmosolyogják õket. Azáltalános vélemény szerint, most

már az amerikai katonák felea gettókból jön, és sem írni, semolvasni nem tud. Ha itt ezeka katonák lennének az ellenség,akkor a dolgok nem is állnakolyan rosszul, a hatalmas VörösHadsereg – amelynek képviselõi Pva Grazba

* Németül Oroszország (Russland) neve a rudeln, evezni szóból származik

Szása – a ár szakáll lkül –

elsõ ebere orszrszágba




lepusztult katonai teherautók között, rosszul szabott egyenruháikbantetvek után kutattak – nem hatott különösebben fenyegetõen. Sohaazelõtt nem kellett még ennyire keményen dolgoznom. Hetven mélyencsalódott embert kellett bevezetnem a buddhizmusba, menedéketés bizalmat kellett adnom nekik Karmapában, mint a Határtalan

Fény Buddhájában, mindezt öt napalatt. A harmadik délután hoztameg az áttörést, így megnyertükOroszországot. Egyszerre „fogott”az áldás. Azok az emberek, akik

megszokásból inkább kitértek azútból és akiket a sok éven át tartóbesúgás, a csúnya, kis lakásokbanvaló összezsúfoltság és mellé méga rossz táplálkozás is félénkkétett, vonalunk tanítványaivá vál-tak. Büszkén érezték az erõt, ami

hirtelen megragadta õket. Egy félóra leforgása alatt történt mindezés szemmel láthatóan változtak meg az arcok. Egy szokatlan mosolykezdetei és a készség, hogy megosszák az újonnan meglelt gazdagságot,mindenütt megtalálta elsõ, eddig még nem próbált kifejezését.

Egy televíziós interjú és az utolsó éjszaka tanításai képeztéka program végét. Mivel könyveimet Vagid már a katonaság alattlefordította, így adva voltak a szükséges feltételek, hogy a Földnek erre

a hatalmas területére is kiterjesszük Karmapa áldását. Az 1990-es évnyolcadik Tudatos Halál-kurzusa leírhatatlan boldogság érzését keltettebennem.

Topga Rinpocse gépe Koppenhágában szállt le. Õ egy magasanképzett, egykori kelet-tibeti király, akit Karmapa elõször ugyanúgy,mint Tenga Rinpocsét, meditációs mesternek, Dordzse Lopönneknevezett ki, aztán megtette Rumtek fõtitkárának. Lopön CsecsuRinpocséval együttmûködve segített abban, hogy nagy csoportunk

bejusson Bhutánba. Mivel alapjában véve nagyon szerény ember, ezértvalóban kételkedett abban, hogy bármilyen módon hasznunkra válhatna

Pva orszrszágba




Nyugaton. Amíg az igazi, nem kínai Karmapa 1994-ben ismertté nemvált, õ, Hannah és én voltunk az egyetlenek, akik hivatalosan is meg-tagadták a kínai politikai jelölt elismerését. Topga Rinpocse felfedeztesikerünk receptjét, a közép-európai központjaink közötti kölcsönösbizalmat és az erõs barátságot. Mivel mi terveztük meg az útját,ezért azokkal az emberekkel is találko-zott, akik a valódi munkát végezték.Ez új dolog volt a számára, hiszena híres látogatók évekig csak azokkala feltörekvõ emberekkel találkoztak,

akik magas pozíciókba helyezték magu-kat. A Koppenhágában, Hamburgban,Wuppertalban, Heidelbergben, Schwar-zenbergben, Münchenben, Passaubanés Bécsben töltött tizenkét nap egy sor munkakapcsolatot és ismeretséget ered-ményezett, és látogatása által Rumtek

sok barátunk számára sokkal közelebb került. A tibeti kultúra innentõlkezdve már nem töltötte be a szent tehén szerepét, amit tisztelni vagycsodálni kellett, hanem olyan erõvé vált, melyet vagy élvezni lehetett,vagy elhagyni, ha senkinek sem válik a hasznára.

1990 õszén nyugati csoportjaim között sok feladatot kiosztottama keleti résszel kapcsolatban. Már láthatóvá váltak azok az erõs karmikuskapcsolatok, amelyeket most használni kellett. Svájc – különösen

Annemarie Zürichbõl – valamint Kiel és Koppenhága különbözõmódon tették lehetõvé Oroszországmegnyitását, amit késõbb Gabi mes-terien folytatott. Lengyelországról, fõlega Kuchary melletti elvonulási helyünk-rõl, már évek óta szakszerûen gondos-kodott a schwenningeni Manfred ésBeate, és amint már említettem, a

hattingeni központ pedig kulcs voltMagyarországhoz. Mivel Bécs Tinával,

tpga Ripcse

A scwarzebergi maala




Alexszel és Thuléval az állandó és módszeres munkához volt szokva,nekik adtam Csehszlovákiát, Kelet-Európa leglassabb országát. Évekkelezelõtt elindítottam Prágában egy Sasha köré gyûlt csoportot, akikésõbb Havel elnök titkára lett. Maxi és Gerhard, Astrid és WolfgangGrazból kiindulva a Balkánon lefelé dolgoztak. Jakob a görögországi

elvonulási centrumot támogatta, ésegy lakóközösséget szeretett volnakialakítani azon a területen aholelsõ Tudatos Halál-kurzusaim lét-rejöttek. Magyarországnak termé-

szetes befolyása volt a romániai,a jugoszláviai és a bulgáriai csopor-tokra. Barátaink ma Kelet-Európaösszes országában összeköttetésbenállnak a helyi Karmapa-csoportokkal,és két tucat nyugat-európai utazótanítványom gondoskodik róluk.

Hannah néhány napon át KünzigShamarpának fordított, és a német-országi, svájci és dániai látogatásokközött eljött a frankfurti könyv-vásárra, ahol a Dalai Láma bemutattaegy új mûvét, és ott jelent megelõször a „Minden határon túl” elsõ

kiadása is.Ahogy ez várható volt, dán stí-lusom nem nyerte el mindenkitetszését. Néhány úr a gelugpakormányból elõre megrendelt né-hány könyvet és nem tetszett nekika politikai események õszinte fel-

vázolása. Nyilvánvalóan rám panaszkodtak, ami azonban engem egyál-

talán nem zavart. Soha sem jutnánk egyrõl a kettõre, ha azt állítanánk,hogy nem hibázunk. A tibeti buddhizmus alapvetõ egészségességének

Az keves Aearieal

A bcsi tia s Alex




az a legtisztább jele, hogy tudunk viccelni különbségeinken ésa múltunkon. Mivel a tanításnak tisztán kell Nyugatra jönnie ahhoz,hogy egészségesen tovább fejlõdhessen, még egyértelmûbben fogalmaz-tam. A Tibetrõl szóló szokásos mesebeli elképzelések mellett azoka gonosz hatalmi játszmák, mint amelyek például a kilencvenes évekelején a kínai Karmapa-jelölt körül folytak, teljesen érthetetlenek.

Az egyetlen valódi kritika az, hogy a könyvben túl sok kép vanHannah-ról és rólam. Ezt azonban könnyen megmagyarázza az a tény,hogy nem mi választottuk ki a fotókat.

Egy konferencián a Dalai Láma nehéz helyzetbe hozta magát

Kuvait Szaddam Husszein általi megszállásával kapcsolatban. MintNobel-békedíjas, nem helyeselhette az egyetlen észszerû megoldást,ezért nekem kellett leállítanom egymániákus kérdezõt. Jó volt, hogykoppenhágai központunkban tettlátogatása óta újra viszontláthattuka Dalai Lámát, és õ pedig – aki

minden tibeti iskola képviselõje, ésnem csak egy gelugpa, ahogyan eztsokan gondolják – mint mindig,most is megmutatta bizalmát.Tulajdonképpen Tibet állami egy-háza sportszerûbb magatartást istanúsíthatna. Azon az óriási vesz-

teségen kívül, amit Tibet elvesztése jelentett, kevés oka van panaszra.A gelugpák – akiket sárgasapkásoknak is neveznek – amikor csaktehetik, egész Tibet nevében beszélnek. Országukon belül és kívülgyorsan betöltenek minden, a vallásban vagy a hatalomban keletkezõrést, és szinte kizárólagos hozzáférési lehetõséget béreltek a nyugatiegyetemekhez. Az emigrációban élõ gelugpák kapták majdhogynemaz összes nyugati támogatást. A régi, jógi beállítottságú „vörös sapkás”-iskolák, mint a nyingmapák, szakjapák és kagyüpák lámáinak gyakran

fel kell hívniuk magukra a figyelmet, mert a nyilvános bemutatásoknáltöbbnyire mellõzik õket. Bár az is igaz, hogy a legtöbben nem ismerik

Beae s mafre




a különbségeket, és élvezik azt a leegyszerûsítést, miszerint mindentibeti egyforma. Hiba volt, hogy az 1990-es, hatalmas San Franciscó-ikiállításon egyetlen egyszer sem említették meg Karmapát. Õ vitat-hatatlanul Tibet legnagyobb jógija és pár száz nyugati csoport vezetõje,ami voltaképpen az összes tibeti-buddhista központ nagy többségét

jelenti. A 16. Karmapa által alapí-tott, Új-Delhiben mûködõ KIBIEgyetem feladata az, hogy ki-egyensúlyozza a képet a nyil-vánosság számára. A gelugpa iskola

ürességrõl alkotott száraz elkép-zelései mellett, a világ megérdemliörömteli jógi tapasztalatainkat is,azt, hogy a tér elválaszthatatlana félelemnélküliségtõl, az örömtõlés az aktív együttérzéstõl, és hogya tértõl nem lehet elvenni ezeket

a tulajdonságokat.Karmapának ezt a kívánságát Künzig Shamarpa valósította meg

azáltal, hogy Karmapa halála után továbbvitte a KIBI Egyetem ötletétés így ma senki sem csodálkozik azon, hogy tanítványaim is szívesentanulnak ott.

Októberben élveztük a szép spanyol õszt, elõször a gyors GolfbanMarionnal és Peterrel az ország északi részén, majd Pedróval „Karma

Gön”-ben. A San Sebastian-i Antonio és John jól dolgoztak, a madridiés barcelonai központok viszont elég merevnek tûntek: az emberek akár katolikusok is maradhattak volna, mert megint „egyházasdit” játszottak.Mint korábban Dél-Amerikában és az Államok több városában, itt islegalább az egyik kezünk meg volt kötve, mivel meglátogattuk máslámák központjait – Barcelonában Kalu Rinpocse egyik centrumát –,ezért az induláshoz szükséges segítséget csak ajánlani tudtuk.

Ibiza szigete olyan volt, mint a hatvanas évek, szinte eredeti

csomagolásban. Sok, a régi csempészidõkbõl származó barátunk éltott. 1967 óta ez volt Hannah-val az elsõ olyan látogatásunk, amibõl

A KIBI-Egee Új-delibe




egy igazi viszontlátás lett. Itt is a pletykarovatokban szerepeltünk, éskönyveim elnyûtt példányait évek óta körbeadogatják. A szép UlliHeidelbergbõl, kitûnõ orvosunk, Christoph egy régi barátnõje ésa berlini Harald hívtak meg ide.

Néhány gelugpa gese miatt, akik évente egyszer Barcelonából Ibizára jöttek, inkább visszafogtuk magunkat. Semmi esetre sem viselkednénkúgy, mint azok a tanítók, akiket évek óta fékeznem kellett, mertmegosztották vagy átvették más lámák központjait. Ibiza esete mégiskülönleges volt. A gesék, mivel képtelenek voltak kezelni a még mindighasist szívó embereket csak rövid elõadásokat tartottak. Menedéket sem

adtak és meditációkat sem tanítottak. Újra csak Karmapa széles vállavolt az, ami elbírta ezeket a terheket, a 16. Karmapa meditáció pedigéppen azt a lökést adta, amire sokuknak igazán szüksége volt.

Koppenhágában megvettük a szomszédos szép villát és most már több mint húsz barátunk él a központban. Ígybeteljesült Karmapa egyik 1977-ben tett kívánsága.Berlin is megváltozott. Mióta a fal leomlott,

nagyon gyorsan fejlõdtek a dolgok és a törököklakta Kreuzbergbõl hamarosan átköltöztünk Klaus-Dieterhez a Bundesalleéra. November közepénadtam az elsõ tanításokat Kelet-Németország fõbbnagyvárosaiban. Nem okozott sok örömöt, mertaz emberek nagyon problémásak voltak, vagynyárspolgárokként vészelték át a korábbi rendszer

otromba stílusát, vagy most lettek bhagwanisták.A San Franciscó-i táncosnõ, Jenny, és a kolumbiaiEduardo csodálkozva bámultak erre a merõbenhihetetlen világra. Az együttöltött szép idõ után,a Delhiben lévõ KIBI-nek, mint minden õsszel,most is szüksége lett Hannah szolgálataira. Eduardois elutazott, Jenny és én pedig Jasont és Decsentvittük el sok központba. Vendéglátóink a nyugodt

Maui-szigetrõl, 240 km/h sebességnél ismertékmeg Európa szívét és közben vízszûrõk eladásáról

tibe legagbb jgijas Saar Ripcse




szóló információkat terjesztettek, melyekbõl azonbanaz inkább humanista beállítottságú tanítványaimközül csak kevés tudott hasznot húzni.Maia most csak rövid ideig utazott velünk. Fiatalkora ellenére, érzékeny testét nagyon megviselték azutazással töltött évek. Egyre gyakrabban betegedettmeg. Fia is több gondoskodást igényelt, mert Maiakedves nõvérét, Mirát idõközben lefoglalta két sajátgyereke. Számtalan közös barátot szereztünk, ésmost eljött az idõ, hogy Koppenhágában tanuljon

tovább. Amit mellettem tanult meg, az késõbb az életben biztos elõnyt jelent a számára.

Az év a nagy schwarzenbergi, wuppertali és hamburgi kurzusokkalfejezõdött be, több száz barátunk részvételével.Caty az elképzelhetõ legjobb karácsonyi ajándékvolt számomra és Karmapa munkája számárais. Született vezéregyéniség és mivel már majd-

nem letette az államvizsgáját, felkérhettem azegyüttmûködésre. Dinamit és bölcsesség egykülönösen vonzó formában, sok szívet megnyert akoppenhágai szilveszteri partin.1991. január elsején Tomekkel San Franciscóbautaztunk. Ezt a világkörüli utat Tomek még azelõzõnél is nagyobbra tervezte.

Öt év tartós aszály után a kaliforniaiak már komolyan aggódtak, ezért San Franciscóban arrakértem Határtalan Fény Vörös Buddháját, hogy essenaz esõ. Meglepetésünkre másnap arra ébredtünk,hogy a fák leveleirõl csöpögött a víz.Roland elrepült velünk öt napra Mexico Citybe.Nagy örömömre Cesar és Yosiko vártak ránka repülõtéren. A meggyötört Toyota és a kulturális

különbségek Karmapa áldásának ragyogásától ésbarátságunktól felolvadtak és olyan közel kerültünk

Saar Ripcse flajaKarapa akiviásá

Je




egymáshoz, mint még soha Jens és Karin, közeli barátaink az elsõ svábországicsoportból kifogástalanul készítették elõ látogatásunkat. Mindenhova elvit-tek minket és óspanyol házukban fejedelmi bánásmódban részesültünk.

Antonio csodálatra méltó munkát végzett Mexikóban és nagyongyorsan a barátunk lett. Bár Boulderben, a Dharmadhatunál töltöttévei során sok furcsa dolgot látott, mégsem rendült meg mély bizalma.Erõsen azt kívánta, hogy Buddha tanításai által segíthessen a lényeknek,menedéket pedig a kagyüpákban vett. Mégis hagyta, hogy politikailagsarokba szorítsák azáltal, hogy a központ, mint „Tibet-House” (Tibet-Ház) állt fel. A külsõ kötelességeket, vagyis Tibet szellemi gazdagsága

és mély szenvedése tudatosításának terjesztését, értelmes dolognaktalálta. Ezzel szemben a belsõ kötelességek gyakran nagyon kínossáváltak a számára. A tibeti kormány erényes szerzetesei közt folyóharcok miatt akkoriban alkalmi kagyü gyûléseink úgy néztek ki, minta „világjobbítók egyesületének” tagjai közti kisebb nézeteltérések.A Dalai Láma tiltása ellenére egy politikai gese Guadalajarában gyakranidézett meg egy nem-megvilágosodott és egyáltalán nem közkedvelt

kísértetet, ami már a központban is nagy nehézségeket okozott.Tibetben ez a kísértet fõleg a többi iskolát zaklatta.

Nem messze a Nap- és Holdszentélytõl indiánok egy csoportjakibérelte a városháza épületét. Nagyszerû vendéglátókhoz híven, többúj ínycsiklandó ételt tálaltak fel, és az elõadásom után harmincan vettekmenedéket. A teremben intenzív erõteret éreztem, és egy pillanatraelképzeltem a központjainkat több barna és fekete arccal. Õk egyébként

még az Amerikához hasonló vegyes etnikumú országokban is inkábbcsak a távollétükkel tûnnek ki. Modern gondolkodásúak lévén Antonioés mi ugyanazt akartuk, bevezetni a tanításokat az emberek életébe.Az, hogy valaki hetente néhány órát eltölt egy buddhista „templom-ban” és külsõ segítségre vár, miközben egyszerûen hagyja, hogya megszokott gondolkodásminták tovább peregjenek, semmiképpsem elegendõ. A Karmapán való meditáció pontosan az a lépés,melyre szükségük volt. Ezért elutazásunk elõtt elhatároztuk, hogy

1991. novemberében egy Tudatos Halál-kurzust tartunk majd ott, amiidõközben most már minden évben megrendezésre kerül.




Mexikó után visszatértünk a Miami déli partján fekvõ, elegáns, artdeco stílusú szállodánkba. Roland, mint mindig, most is nagyvonalúvolt. Épp akkor kapcsoltuk be a CNN híreket, amikor az elsõ bombákBagdadra hullottak. Mivel tudtam, hogy sem Amerika, sem Oroszországnem bírja majd sokáig tartani akkori fegyverkezési politikáját, nagyonmegkönnyebbültem: ha másoknak békésnek kell lenniük, a világ mostkevésbé engedhet meg magának egy bajkeverõ arab országot, mintvalaha. Csak egy dolog lepett meg az, hogy Schwarzkopf tábornokolyan sok embert akart. Egy gyors és biztos gyõzelemhez szükségesszokásos arány: egy európai katona tíz arabra.

Másnap reggel Dél-Amerikába repültünk. Ebben az idõben az AeroPeru õsrégi repülõivel, mindössze 700 dollárért egy 7 repülõútból állócsomagot kínált. A következõ három hónap során, amikor az arabokazzal fenyegetõztek, hogy lelövik a nyugati gépeket, a világ körüliutazást 43 feltûnõen üres repülõjáraton élvezhettük.

Limában, ahol a „Fényes Ösvény” gyilkosai most már a repülõtér környéki nyomornegyedeket is uralták, Ricardo és Jota tartották

életben csoportunkat. A központ állandó bizalma megmutatta, hogy jó tanítók. Egyébként kevés megbízható dolog történt Peruban.Pénznemük, az intin értéke egy év alatt, dolláronként 15 000-rõl500 000-re zuhant. Három napon át tanítottam Ricardo házában és egykultúrházban, majd megtekintettük Ricardo galériáját. Bár Jota szépháza egy õrzött lakóterületen áll, tehetséges felesége soha nem mehetel otthonról vele együtt, mert rövid idõn belül betörnének hozzájuk.

A perui sivatag maradandó emléke, néhány különösen mérgezõszúnyog. Csípéseik csak akkor gyógyultak be, amikor már mélyen bent jártunk Brazíliában.

Jota elmesélt egy viccet az úton, ami annyira tetszett, hogytovább kell adjam: Lima polgármestere meglátogatja Washingtonpolgármesterét. Megkérdezi tõle, hogy vajon mitõl olyan gazdagamerikai kollégája. Mire az rámutat egy nagy épületre és azt feleli:„Látod azt a kórházat? Abból 10 százalék az enyém”. Késõbb, amikor

az amerikai viszonozza a látogatást, megállapítja, hogy perui vendéglá-tója még nála is gazdagabb, és egy városnézés során meg akarja tudni,




hogy miként lehetséges ez. A tájra mutatva Lima polgármestere megkér-dezi: „Látod ott azt a hidat?” „Nem”, válaszolja kollégája. Erre Lima uraa zsebére csapva így szól: „Azért, mert ebbõl 100 százalék az enyém”.

Argentína egy másik, gazdaságilag szerencsétlen esetnek számított.Pár órával azelõtt, hogy pénzt váltottunk, az australes dolláronkéntiárfolyama 6000-rõl 9000-re esett. A cordobai csoport eléggé zavarodottvolt, mégis valami jó dolog volt kilátásban, úgy nézett ki, hogyPortlandból Láma Trinle – egy kellemes, õszinte és jó képességû tanító -talán idejön, és itt is marad.

Több pilótáról, akiknek menedéket adtam, gyakran azt álmodtam

hogy védelmezem õket, ekkor valószínûleg Irak felett bevetésenvettek részt. A brazil határnál levõ Igazu-vízesések egyedülálló látványtnyújtottak. Sehol a világon nem zuhan több víz a mélybe, mint otta dzsungelben. Amikor az „Ördögtorokban” álltunk, hetven méterrela morajlóan lezúduló víz felett, Tilopát idéztem Tomeknek: „Ha lenneegy jó tanítványom ...”Bár csak egy kis kitérõt

tettünk a dzsungelbe, a kör-nyék növényzetének gazdag-sága leírhatatlan volt. Az egészvilág genetikai állományának80 százaléka megtalálható ott,a növények pedig hatékonygyógyírt rejtenek magukban a

világ jó néhány betegségére.Rióban, Nina és Ramonvitt minket a városközpontbanálló idilli házukba. Életük egyáltalán nem nevezhetõ unalmasnak,az Amazonas tönkretételérõl számoltak be, és arról, hogy épphogymegmenekültek néhány feldühödött farmer merénylete elõl. Az egyiklegfájdalmasabb történet, amit elmeséltek, egy indián törzsrõl szólt,amit éppen akkor térített meg, egy amerikai protestáns szekta. Most

a két világ közt gyökértelenül bolyongtak, és minden héten felakasztottamagát néhány közülük.

Bejeleik az Öböl-ábrú keze




A hatóságok egyszerûen lehetetlen módon viselkedtek. A fiatal ésaz idõközben sikkasztás miatt leváltott elnök akkoriban naponta koco-gott a tévében. Néha befagyasztották a gazdagok bankszámláit. Amikor a rendõrség sztrájkolt, a gyilkossági ráta – ami átlagban napi 50 fõ körülállt – közel a nullára esett vissza. Ez az arány 100 fõ fölé emelkedettakkor, amikor a rendõrség fizetésemelést akart kialkudni magának.Brazília gazdag ugyan nyersanyagokban, viszont egy teljesen kevertetnikumú és kultúrájú ország megszámlálhatatlanul sok gyerekkel. Ittmég kevésbé bízom abban, mint Indiában, hogy valaha is behozzáka lemaradást.

Ezután Ramon megmutatott nekünk egy dombot, ami teli volt„favelákkal”, azaz nyomornegyedekkel. Láma Jese gelugpa központjábanadtam tanításokat, Dzsamgon Kongtrul Rinpocse egyik tanítványánál.A Nina és Ramon házában tartott utolsó tanítások után a ProstituáltakSzakszervezetének nyárspolgár elnök asszonya meg akarta mutatninekünk a város legszórakoztatóbb transzvesztitáit. De elsõ a munka,és amikor hajnali háromkor az utolsó embert is megáldottam,

a transzvesztiták sajnos már elmentek.Újra egy õsrégi repülõ vitt minket tovább Kolumbiába. Adriana,

Eduardo és mások vártak bennünket dzsipekkel. Egyenesen Eduardonégy birtokának egyikére utaztunk, melyre még félig-meddig biz-

tonságban el lehetett jutni; 1994óta ezeknek az idõknek sajnosmár vége. A birtok egy gyönyörû

környéken fekszik, alacsonyabb ésmelegebb helyen, mint Bogota.Harminc ember vett részt egy két-napos kurzuson, és kihasználtunkminden pillanatot.Barátaink, akik a kolumbiai tisztakezû társadalom krémjéhez tartoz-nak – hiszen vagyonuk nem koka-

inüzletekbõl származik – figyelmeztettek minket, hogy ne szárazföldönmenjünk tovább Caracas irányába. Csoportunk azt is szerette volna, hogy

Klbiába, jbbra Ariaa s Ear




csináljak egy mót, ehelyett megkérdeztem, hogy mennyibe is kerülnéneka jegyek. Mivel a buszút ára 20 dollár, a repülõé pedig 200 körül volt,a malám a zsebemben maradt. „Hannah-val barátaink adományaibólutazunk” – mondtam, „és nem akarom luxus dolgokra költenia pénzüket”.

Nem sokra rá, tanítványaim nagyvonalúsága iránti tiszteletem,védelmezõinknek rengeteg munkát adott. Korán reggel egy Bucara-manga nevû város, és a hírhedt Cucuta között Hannah hirtelen egy, azúton keresztben álló tartálykocsit pillantott meg, ami elõtt géppisztolyoslányok álltak. Egy pillanattal késõbb verejtékezõ férfiak elnyûtt gép-

pisztolyokkal jelentek meg a busz ajtajaiban, és felszólítottak mindenkit,hogy szálljon le. Azt tettük, amit mondtak. Annyira ingerültek voltak,hogy senki sem gondolt arra, hogy bármit is meg lehetne velükbeszélni. Miután fegyver után kutatva mindenkit megmotoztak- mivelitt kevés hasznát vettem volna, ezért az ülés alá rejtettem Bundeswehr bajonettemet – az úton felfelé egy faluba vittek minket, amit a gerillákellenõrzés alatt tartottak.

Az utca közepén állt a commandante, egy alacsony, erõs kecske-szakállas férfi. Elmondása szerint a tizenöt fegyveres, többségébenálarcot viselõ alak a „Nemzeti Felszabadító Hadsereg Simon Bolivar Gerillacsapatának” tagja volt. Épp egy nagyobb támadásban vettek részt,melynek keretében országsz-erte hidakat és utakat repítetteka levegõbe. Tehát baloldaliak

voltak, és nem jobboldaliak.Ami azt jelentette, hogy azéletünk forgott veszélyben, dea holmink nem. A másik oldalelrabolná csomagjainkat, és han-gulatuktól függõen vagy agyon-lõnének, vagy nem.Elhatároztam, hogy nem ve-

szek róluk tudomást. Pazarolták értékes idõnket, és nem voltam feldobvaa túszszedés helyi szokásától. Tehát vasfegyelemmel továbbdolgoztam

Úlezárás




kézirataimon. A commandante tartott egy háromórás, gyûlölködõés önmagát ismétlõ beszédet: mi gringók (fehérek) vagyunk a felelõsekminden rosszért. Ráadásul azt a kolumbiai társadalmi osztályt ítéltea legrosszabbnak, akiknek nevei megtöltötték noteszeinket. Nem unat-koztunk. Miközben befejeztem „Mahamudra” címû könyvem angolnyelvû kiadásának utolsó oldalait, megnéztem, hogy mennyire voltakkibiztosítva az F.N. márkájú géppisztolyaik, és már tudtam, hogy kineka fegyverét fogom megszerezni abban az esetben, ha komolyra fordulnaa helyzet. A legnagyobb problémát azok a gerillák jelentették, akika dombokról mindenre ráláttak. Igazi Karl May stílusban adtam

tudtára Tomeknek, hogy egye meg a notesz legterhelõbb oldalait.Szemmel láthatóan megkönnyebbült, amikor felfedezett egy tüzet, ésészrevétlenül bele tudta dobni a címekkel teleírt papírdarabokat.

Védelmezõinket nagy tisztelet illeti azért, hogy kimentettek minketebbõl a slamasztikából. Munkamódszerük meglepõ volt. Bár csakpár méterre ültünk a commandante mögött, egyszerûen nem látottminket! Mindenegyes alkalommal, amikor egyik embere felhívta ránk

a figyelmét – az összes fekete között egyedül mi négyen voltunkszõkék, ráadásul narancssárga és piros pólót viseltünk, rajtuk óriásiBuddha képekkel – szemei jobbra-balra, fel-le jártak, de sosem akadtakmeg rajtunk. Pontosan abban a pillanatban, amikor egyszerre többen isránk utalva „gringót” kiáltottak, egy õsz hajú ortodox pap feltett egykérdést, ami újra elterelte a commandente figyelmét.

A mögöttünk elterülõ városban semmit sem tudtak az emberrablásról,

ezért az autók és a buszok továbbra is feljöttek a dombra, és otta fegyveresek feltartóztatták ezeket. Amikor a gerillák már többtúszt ejtettek, mint amennyit kezelni tudtak, egyszerûen elengedtekminket. Búcsúzóul megígérték, hogy mindenkit megölnek, akit újrameglátnak az úton. Ez már engem is meggyõzött arról, hogy repülõvelkell továbbmennünk. Bár nem unatkoztunk, azonban még a legjobbvédelmezõket sem szabad éjjel-nappal hajszolni.

Bogotában minden barátunknak akadt olyan rokona, akit túszként

végeztek ki. Õk tudták, mekkora szerencsénk volt, és nagyonörültek, hogy viszontláthattak minket. Este a televízióban kiegészítették




az eseményeket. Az utóbbi harminc év legnagyobb támadásába keve-redtünk bele. Több mint 400 embert öltek meg ezen a napon, ésBogotát minden oldalról elzárták a külvilágtól. Mutattak néhány beesettarcú angolt is, akik három hónapig raboskodtak a gerillák fogságában.Míg a legtöbb túszt megölték, ezeket az angolokat magas váltságdíjfejében szabadon engedték. De nem panaszkodhattunk, a gerillákkaltöltött órák különös fûszerezést adtak angol nyelvû „Mahamudra”könyvem utolsó oldalainak.

Caracasra így már csak két napunk maradt, de ez a két nap fontosvolt. Itt volt az ideje annak, hogy a központban átadjuk a munkát

azoknak, akik igazán buddhisták, és érzik, hogy kapcsolat fûzi õketKarmapához. A New Age emberek itt nem voltak elegendõek. Isméta közép-európaiak mentették meg a napot. Szellemi erejük és kitartásukegyébként is világszerte központjaink nagy részének gerincét alkotja.A négy magasra nõtt, szemrevaló Hoogesteijn nõvérnek elege letta „maòana-kultúrából”, és most maguk akarták kézbe venni a dolgokirányítását. Meditációkat vezettek, és Bogotával együtt a következõ év

áprilisára megszerveztek egy Tudatos Halál-kurzust.Amikor az átszállás miatt egy éjszakára Limában landoltunk,

a repülõtéren épp felrobbant egy autóba rejtett pokolgép. 150 évóta elõször tört ki a kolera, és a város vezetékes vizének afele megfertõzõdött. Egy kedvelt halétel lehetett a betegség fõhordozója. Azért, hogy elkerüljék a feldühödött halászok felkeléseit,az elnök megparancsolta az egészségügyi miniszternek, hogy egyen

ebbõl az ételbõl a televízió nyilvánossága elõtt. A rákövetkezõ nap,a minisztert gyanús tünetekkel kórházba kellett szállítani. Egy ilyenhelyzetben nem szívesen hagytuk ott Ricardót, Jotát és az idõközbenharmincfõsre gyarapodott baráti körünket, de tudták kezelni a helyzetet.A repülõtéren szembesültünk még egy helyi, színes érdekességgel,miután az Aero Peru személyzete szinte már idõtlen idõk óta nemkapott fizetést, ezért hónapok óta minden második nap sztrájkoltak.Szerencsénkre itt hallottunk errõl elõször.

Mikor ismét Miamiban voltunk, Jack szeretett volna valami közelebbithallani a Dharmadatuval kapcsolatos álláspontomról. Elmagyaráztam,




hogy én a szervezetben lévõ újítókat támogatom, és be akaromõket oltani egy jövõbeni kizsákmányolás ellen. Azután Los Angelesbementünk. A bõrsarusok egy része nem kedvelte az öbölháborúvalkapcsolatos „gyõzzétek le Szaddamot” nézeteimet, de el kellettismerniük, hogy tudom, mirõl beszélek. Európa igen közel fekszika Közép-Kelethez, és minél többet tud meg az ember az ott élõ haragosemberekrõl, annál kevésbé kedveli õket.

Egy helyi rádióadón kora reggel sugárzott talk show eléggé bizarrasikerült. Európai barátaink, akik elkísértek minket a stúdióba, komolyanmegkérdõjelezték azt, hogy a gettóból kikerülõ amerikaiak jártak-e

iskolába. A betelefonálók most nem állították azt, hogy a dánokmongolok, de ragaszkodtak ahhoz, hogy Buddha fekete bõrû, éshogy minden civilizáció Afrikából ered. Az átadások szövegei Buddhátkék szemûnek írják le. De ezt inkább nem mondtam nekik, mertbizonyára sok további életre zárná el számukra a tanításokhoz vezetõ

utat. Valójában itt is, mint más, rasszokkalés szokásokkal kapcsolatos nézeteltéréseknél

igazi gyönyör volt buddhistának lenni, mertaz ember csontja velejéig tudja, hogy min-denkinek Buddhatermészete van, és a világ-nak is a jövõre nézve a legjobbat kívánja.Ezért egyáltalán nem kell, hogy rossz legyena lelkiismerete, ha rámutat a visszás hely-zetekre, a különbségekre és a szenvedés

gócpontjaira. Érintettek miatt is határozot-tan felhívom a figyelmet az iszlámnak, a nõkelnyomásának, a gettóknak, az iskolázatlan-ságnak és a túlnépesedésnek a veszélyeire,tudva, hogy mindenki el akarja kerülni aszenvedést, és ha ismerjük a szenvedés okait,akkor ez a messzemenõkig lehetséges is.A San Diegótól északra fekvõ központban

az emberek idõközben megértették, hogya „szent” nem valami egzotikus dolgotA nalk keesbe




jelent, hanem azt, hogy az ember teljes mértékben alkalmas valamire.Ezzel újra hozzákezdhettünk ahhoz, hogy Dél-Kalifornia tiszta tudatúlakosainak idõtlen kínálatot ajándékozzunk. Már másnap elkezdõdötta Tudatos Halál-kurzus Phoenixben egy kúriában, és Határtalan Fény

Buddhája második kívánságomat is teljesítette. Most egy napon és egyéjszakán át tartó esõvel áldotta meg a sivatagot.

Roland Saabjával utaztunk a tengerpart mentén vezetõ úton északfelé San Luis Obispóig. Dudley unokabátyám meghívott egy nagyelõadásra az „Egység Templomába”. Szinte majdnem annyi hallgató jöttel, mint amennyi Európában szokott és fiatal papjuk jónak bizonyult.

Dél-Kalifornia valóban feketére sült a napon. Családom egyik farmjántett látogatás egyértelmûen megmutatta, milyen károkat okozott azöt évig tartó szárazság. Az újonnan felszerelt zuhanyrózsákból többlevegõ jött, mint víz. Csodálkozva hallottam saját hangomat, amintújra azt mondja, hogy majd kérem a vörös Buddhát, hogy essen azesõ és biztos, hogy harmadszorrais segíteni fog. Ez minden alka-

lommal nagyon különös érzésvolt. Tudatom józan része min-dig azt mondta eközben: „Állj!Nem szabad nyomás alá hely-ezned a Buddhákat. Te õketképviseled, és ha nem tel jesítika kívánságodat, akkor a kije-

lentésed által rossz színben tûn-nek majd fel mások elõtt”.Ennek ellenére többször is rajta-kaptam magam ezen a kijelentésen, és lassanként befészkelõdött melléegy nagyon „dán” kívánság: az, hogy az ország és az emberekleg javát szolgáló esõzések csak Kaliforniából való elutazásunk utánkezdõdjenek.

Február 25-én nyolcan szálltunk le Hawaii szigetén. Jenny két hétig

maradhatott, nekünk többieknek csak három napunk volt. Amikor Jasonnél és Decsennél Mauin bekapcsoltuk a tévét, majd kiesett

Csalá Sa Lis obispba, jbbra dle




a szemünk a meglepetéstõl. Dél-Kaliforniában zivatarok törtek ki, ésmint kiderült, ez az idõjárás hosszú távú változását jelentette.

Március másodikán az új-zélandi Christchurchben értünk földet.Maureen és Manfred három elõadást készítettek elõ, ezek közül egyeta teozófusoknál a Bank's-félszigeten. A helyi növényzet néhány helyenvalóban érintetlen volt, és nagyon szokatlan fajtákat lehetett látni.100 évvel ezelõtt törvény írta elõ azt, hogy ki kell vágni a fákat az óriásföldterületeken, mivel több birkát akartak tenyészteni. A hihetetlenülkemény fa nem korhadt el, és ma a körös-körül fekvõ különösfarönkök, gyakran Goya festményeire emlékeztetnek.

Sydney fejlõdött. Csoportunk legutóbbi látogatásomkor adotttanításait legépelte, és elterjesztette, és most többet akartak ennél.Az ausztrál tengerpart mentén felfelé vezetõ úton Jytte és Peter kocsijának négy felújított kerekérõl lenyúztam a gumit. Épp 1000 kmbírtak ki, egy olyan útszakaszon, ami teli van izgalmas kanyarokkal,vízátfolyásokkal és nagyon különleges fákkal.

A Surfer’s Paradise-ban – itt találhatóak a világ legszebb strandjai –

Terry, James és Kim egy elõadást akartak szervezni, de végül csak õk jöttekel, bizonyára túl szép volt a hely. Délebbre a fõvárosban, Canberrában, azemberek érettebbek voltak, és másokra is tudtak gondolni. Itt dolgozottrégi barátunk, Lee, aki munkájával Ausztrália õslakosainak javára akartválni, azoknak, akik minden alkalommal, amikor kapcsolatba kerülteka nyugati kultúrával, elpanaszolták gyökereik elvesztését. Ugyanakkor õk is hozzájárultak néhány elragadó kép kialakulásához, sokan közülük

szenvedélyes autóvezetõk. Miután kijönnek a helyi önkormányzat szociálisügyekkel foglalkozó osztályáról, azonnal beülnek az elsõ taxiba, és addigsétakocsikáznak, ameddig a frissen kiutalt segélyük el nem fogy.

Wollongongban egy teraváda csoportnál tanítottam. A csoportot egyszerzetes vezette, aki hajszálpontosan úgy nézett ki, mint DzsamgonKongtrul Rinpocse. Sõt ugyanolyan rövid felsõkarja is volt, és miutána rinpocse 1992-ben egy autóbalesetben meghalt, fájdalmasak voltaka szerzetessel való késõbbi találkozások.

Március 21-én egy Mahamudra-kurzust tartottam a Sydney környékierdõkben, mely Ayya Khemáé – egy sikeres német theraváda apácáé –




volt, és az 1994-es nagy januári tûzesetig az ország érintetlen növény-és állatvilágának adott otthont. Ezt a csodaszép területet egy angolszerzetes, egy „bhante”, vezette, aki ma jógiként él.

Április elején elhagytuk Petert, Jyttét és szép házukat. Az éjszakaibusszal mentünk Melbourne-be, és onnan Kuala Lumpurba, Malajziábarepültünk, ahol a kedves Uguen és Peggy fogadtak bennünket.Elõttünk már meghívták egy hétre Markust és Kasiát Zürichbõl,és vendégszeretetük ismét leírhatatlan volt. Egy évvel elõtte pediga Bangkokba szóló repülõjegyeket ajándékozták nekünk.

Sajnos lehetetlen volt elkerülnünk, hogy megálljunk Bangkokban.

Itt egyre jobban terjedt az AIDS, és ezért a „kuncsaftok” óvatosabbaklettek. Bár nem terveztünk semmilyen találkozót Szikkimben, mégisazok az idõk, amikor egyedül mentünk Rumtekbe, végleg elmúltak.Fiatal, lengyel, vállalkozó szellemû barátaink szerettek volna látnivalamit a világból, és mivel útiterveink mindig ismertek, így harmincbarátunkkal együtt utaztunk.

A Nyugat felé, Kathmandu irányába vezetõ út rosszabb volt mint

valaha, és az emberek idõközben már „Kakmancu”-ként emlegettéka várost. Nepál infrastruktúrája szétesett, és barátaink, akik átéltéka legutóbbi zavargásokat, meséltek néhány dolgot. A politikamentes„Shangri La” már a múlté volt.

Szvajambu közelében laktunk Lopön Csecsu Rinpocsénél és segí-tõjénél, Láma Kalcangnál. Minden nap új és izgalmas dolgokat terveztünka jövõre nézve. A Vadzsra Hotelben

tartott elõadásaimat néhány angolulbeszélõ, a szakja iskolához tartozóláma véleményezte. Látható öröm-mel töltötte el õket az, hogy ahagyományos tanításokat korunkembere számára ennyire érthetõvélehet tenni és hálás voltam dicsé-retükért. Tenga Rinpocséval is si-

került beszélnünk anélkül, hogy kétrosszhírû õre kihallgathatott volna Az ls alálkzás Pav Ripcsval




bennünket. A nagy vonaltartóval, Pavo Rinpocséval történt utolsótalálkozás röviddel a halála elõtt, maradandó élményt hagyott bennünk.

Azután Hannah Hongkongba repült Shamarpához, míg mi Tomekkel,remélhetõleg utoljára, repültünk az Indian Airlinesszal. Már teljesenelegünk lett zavarodottságukból, a csomagok súlyának pedáns ellenõr-zésébõl és hiányzó nagylelkûségükbõl. Úgy tûnt, hogy maguka stewardessek is személyes gyõzelemnek tartották, ha mindenbõla lehetõ legkevesebbet adhatták.

Amikor Frankfurtban hatórás késéssel szálltunk le, még mindigtöbb mint nyolcvan barátunk várt ránk a repülõtéren. Büszke voltam

rájuk, mindenbõl frissesség és önállóság áradt. Mivel csoportjainkvilági tanítókat támogatnak, és korlátozzák a szerzetesek és apácáklátogatásait, ezért egyre több erõteljes ember jön központjainkba.A nyílt tapasztalatcsere által nem merevedtünk bele egy hatalmipiramisba. Az emberek felelõsségteljes buddhista termelõk, nem pedigfogyasztók voltak. Az új hírek kicserélése, az áldás és egy rövid, közösmeditáció után egy bizonyos Clemens Kuby, egy filmes, mindenképp

Wuppertalba akart minket vinni. Már az autója is megbízhatatlanvolt, de amikor teljesen váratlanul Caty sugárzó arca megjelent a lerob-bant autó ablakában, azt hittem megérkeztem az összes Tisztaföldre.Este 11-kor érkeztünk meg a központba, és az utca zsúfolásigmegtelt emberekkel. Elõször arra gondoltam, hogy épp szünet volt ésaz emberek kijöttek az utcára, hogy szívjanak egy kis friss levegõt, denem így volt. A házban minden centiméter foglalt volt. Több mint

négyszáz barátunk jött el egyetlen estére és öt órát várt ránk. Ilyenemberekre lehetett építeni. Egy három és fél hónapos világkörüli útvégén ez egy valódi hazatérés volt.

Egy 24 órás maratoni interjú után, amiben Caty segített, Berlinbeutaztunk. A város megváltozott. Az emberek már kevésbé tûntekkaotikusnak, mint a fal leomlása elõtt. Néhányan, akik évekig hagytákfilcszerûen összecsomózódni a hajukat, most levágták a rojtos seprût.Michael, Gunda, Ali, Eva, Peter és Jürgen jól dolgoztak, bár a város

még mindig nagyon szélsõséges volt, a csoport mégis erõre kapottés jól fejlõdött.




A kelet felé tartó vonat régi, orosz típus volt.A vagonok bejáratánál csak szénnel fûtöttek és aforró vizet is itt adták a teához. Lotte Dániábólés Gabi csodálkoztak a vasúti kocsik ízléstelen ésteljesen elavult belsõ berendezésén. Tomeknek ésnekem kellett elmagyaráznunk nekik miért voltakolyan idegesek a hivatalnokok; egyszerûen nemvoltak hozzászokva ahhoz, hogy váratlan helyzetekkeltalálkozzanak, vagy kérdésekre válaszoljanak.Varsóban negyven lengyel tanítványom kijátszotta

a vasúti alkalmazottakat. Egyszerûen megszállták aszerelvényt és több mint egy órán keresztül kaptakáldást a vonaton. Jó híreik voltak számomra, könyvem,a „Belépés a Gyémánt útra” Lengyelországban elsõkiadásában 20 000 példányban jelent meg. Woytekfordítása kitûnõ volt, azonban a kiadó az utolsó pillanatban megengedtemagának, hogy egy kissé finomítson néhány kijelentésemen, amit

nem lett volna szabad megtennie. A kieli Michael ott csatlakozottutazócsoportunkhoz. A síneken eltöltött egy nap és egy éjszaka után – a termékeny, de egyhangú tájakon át, melyek korábban Lengyelországhoztartoztak, és most Ukrajna részei – megérkeztünk Kijevbe.Ahogy leszálltunk a vonatról, egyerõteljes meleg fuvallat vett körbe

minket és elõttem állt a csinos Tat- jána, Tolek, Szása és többi barátunka pétervári csoportból. A következõhetekben megmutatták nekem Orosz-ország mélységét, és egy tökéletes csa-pattá váltak. Vagid, a tolmácsom, egynyelvzseni, aki egyedül tanult megmindent. Amióta megismerkedtünk,

azerbajdzsáni bakui gyökereibõl hi he-tetlenül sokat fejlõdött. A Vörös

J kezekbe – Cavel

Kele fel




Hadseregnél töltött éveit jól használta ki.Azon kívül, hogy szerzett néhány csil-lagot a vállára, németül, angolul és többázsiai nyelven is megtanult. Célját, hogyaz eddig megjelent könyveimet oroszrafordítsa, már elérte.Kijev Oroszország eredeti fõvárosa,ahol azonnal megtudtuk, hogy szintemindenhez utalványokra van szükség.Csak az ukránoknak volt szabad a kevés-

bé rosszul elkészített tárgyakat megven-ni, amelyeket egyáltalán fel lehetetthajtani. Meglepõen sok történelmi épü-letük maradt épen. Az ukránok, anémetek ellen a II. világháborúban,a „felégetett föld” taktikáján nyilvánva-lóan csak kíméletesen estek át.

Egy színpompás mûvészeti kiállításegyik alacsony termében csak pár tucathallgató talált helyet. De nem is annyira amennyiségrõl volt itt szó; miközben egymeditációt vezettem, egyedülálló élmény-ben volt részem: a helyi istenségek és másenergiák is megjelentek. Megmutatták

nekem a szent helyeket, a rejtett nyír-faligeteket és a feltöltött sziklákat, mely-ek az erõterüket õrzik. Kétségtelenülkedveltek bennünket, és készek voltaktámogatni munkánkat. Az a mély vágy,amit belém töltöttek, egybeolvadt azok-kal a hasonló élményekkel, melyekkelaz ország északi részén találkoztam. A

megnyilatkozás minden egyes részletébennagyon sok érzés volt. Akadtak még más

Csak a kcsiksrõ kabijába vl elg f




jelek is, melyek arra utaltak, hogy Oroszország aktivitásom jelentõsterülete lesz. Mint korábban más helyeken is, melyeket megnyitottama tanítások számára, itt is eleredt a vérem – ezúttal a beleimbõl.A Nepálból induló repülõn elfogyasztott étel, amit Tomek bölcsenkihagyott, nyilván tele volt amõbákkal, és egy marék orosz tetraciklinsem tudta semlegesíteni õket.

Miután újabb két és fél napot töltöttünk a vonaton, megérkeztünkZaparozséba, a kozák fõvárosba. Egy busz várt az akkoriban mégszerény, tizenöt barátunkból álló csoportunkra; 1992 januárjában már 60 fõvel utaztunk át Szibé-

rián, és ugyanezen nyáronpedig már több mint 100emberre egy egész vonatotbéreltünk ki.A kozákok megmutattaknekünk néhány történelmihelyet az úton, ahonnan

törzsük újra és újra erõtmerít. A Dnyeper folyótorkolatánál fekszik egy szi-get, nagyszerû kilátással.A svéd vikingek útjukon,hogy megvédjék a RómaiCsászárságot, itt pihentek

meg utoljára. Egyértelmû volt, hogy a kozákok nem csak kapni, hanemadni is akartak. A tanítások közben az 500 tehetséges és nagyon nyitottember állandóan kérdezett. Azután mi voltunk az õ vendégeik éslovagoltunk gyors lovaikon.

Mivel 200 ember akart menedéket venni és ezrek fogják követniõket, ezért egységes neveket kellett adnom. Tehát úgy döntöttem,hogy a férfiaknál a Karma Dordzse (Gyémánt) és a nõknél a KarmaPema (Lótusz) nevet használom. Ezek a nevek kifejezik az alapvetõ

férfi és nõi tulajdonságokat, és az általános áldás a nemeket is közelebbhozza egymáshoz. Amíg a menedékre váró emberek lassan elhaladtak

Üvözlõ álás




elõttünk, megáldottam õket. Gabi levágta egy-egy hajtincsüket, Lotteés Tatyana osztották a feltöltött áldászsinórokat, Tomek és másokpedig arról gondoskodtak, hogy mindenki sorra kerüljön. Ez letta minta a Lengyelországtól keletre esõ országok számára. Ismét láthatóvolt, hogy semmisem véletlen: a Buddhák tudnak számolni! Mint koráb-

ban már Lengyelországban ésDél-Amerikában, a menedék-kár tyákból itt is pontosan annyivolt, amennyi kellett. Amia Kijevbõl magunkkal hozott

1200 darab menedékkártyábólmegmaradt, azt az utolsó na-pon vidéken osztottam szét.Harkov – az a fõváros, amitaz oroszok azért erõltettekaz ukránokra, hogy rövidebbpórázon tarthassák õket – vib-

rált a szellemi nyitottságtól. Ittismét több mint kétszáz ember

vett menedéket. Helyi emberünknek rubelek jártak a fejében és nagyonerõsen gondolkozott azon, hogyan lehetne a dharmával pénzt keresni.Ezért ma Harkovban egy új, közhasznú csoport mûködik.

Volgográd, a korábbi Sztálingrád, volt az elsõ valóban oroszországiállomásunk. Mivel egy kommunista ifjúsági csoport látott vendégül

minket, ezért kevesen jöttek el, és az emberek inkább egymástkémlelték, semmint, hogy odafigyeltek volna. Nagy precizitássalkülönítettek el minket: Tomeket, Tatjánát és engem az utazócsoporttöbbi tagjától azért, hogy õk maguk minél több idõt tölthessenekvelünk. Üres volt az életük, viszont nagy elõnyöket élveztek, voltkocsijuk, és már jártak Nyugaton.

A város még mindig sokk alatt állt. A háborús emlékmû körüli parkóriási volt, a Volgára nézõ dombnak pedig leírhatatlan a rezgése. Ott

voltak a II. világháború döntõ ütközetei. Sztálin állandóan új csapatokatküldött át a folyón, és mindenkit kivégeztetett, aki meg akart szökni.

Csagjaik eg rsze




Ezért a németek elõször a lovaikat, majd a csizmáikat ették meg, ésvégül elpusztultak a jéghideg télben.

Volgográd városa 1993 nyarán nekünk ajándékozott egy hektár háborús sírok nélküli hátországot, és reméljük, hogy hamarosanmeglesz a pénzünk arra, hogy egy160 négyzetméteres központotépíthessünk itt fel.A szintén Volga partján fekvõSzamara városa volt a következõállomás. A város épp akkor kapta

vissza a kommunizmus elõtti ne-vét. Mindenhonnan leszedték ahelységet ékesítõ, egy korábbizsarnok nevét viselõ táblát. Saj-náltuk, hogy itt is szép régi házakegész sorát bontották le. Az unal-mas betonépületeket, amelyeket

ezek helyére húztak fel, már akkor javításra szorultak, mielõttmég elkészültek volna. Aztánkésõbb megtudtuk, hogy a régi,népies kinézetû házakban nemvolt zuhanyzó, a WC pedig kintvolt a kertben.

Egy tehetséges burját családbaráti társaságát élveztük, és meg-kértem Láma Hepet arra – aki nemcsak a neve alapján volt tanító –,hogy vezesse a csoportot.A helyi, vallásért felelõs KGBhivatalnok, akit még Gorbacsov nevezett ki, de a jelcini törvényekszerint hivatala egyáltalán nem is létezett, nagy hatást tett rám.

Egyrészrõl megemlítette, hogy mennyi pénzt hoztak a kör nyéknek abeáramló protestáns szekták, másfelõl viszont nagyon megérintette az

Kele s nga iserkeik




az ígéretem, hogy egy vallást sem helyezünk a valóság és az ember szellemi szabadsága fölé. Miután röviden elmagyaráztam neki, hogya buddhizmus mennyiben mutat túl a filozófián, a pszichológián és

a hittudományokon, nyertünk egybarátot. Elkísért minket a végtelenfolyosókon és lépcsõkön át, leegészen a szigorúan õrzött fõkapuig.Amikor a szélben és a napsütésbena Volga partján álltunk, számtalanrendõr képe merült fel bennem

a fiatalkoromból. Mégis mennyivelkellemesebb dolog, ha saját kí-vánságunk alapján szemlélhetjükmeg õket.Ismét több száz orosz vett me-nedéket, végül pedig beszálltunkegy csónakba, ami Lenin születési

helyéhez vitt minket. Korábban Szimbirszknek, ma Lenin család-nevének tiszteletére Uljanovszknak hívják ezt a helyet. A város erokonság miatt nagyobb szeletet kapott a vékony szocialista tortából, mint

amennyi egyébként jártvolna neki. A motorcsónakegymás után többször islerobbant a számos zsil-ipen átvezetõ úton. Ígycsak két óra késéssel ér-keztünk ahhoz a sok hal-lgatóhoz, akik egy nagyteremben vártak ránk.Meglepetésemre kijelenté-seim néhány, a hallgatóság

soraiban elvegyült és kitün-

tetésekkel teleaggatott tisztnek is tetszettek. Még az a kijelentés semzavarta õket, ami Lengyelországban a szükségállapot idején majdnem

haa s Lpö Csecs Ripcse egrkezek– Balra Gabi, aki eg ieig orszrszágbaa ka ag rsz vgeze

A tas halál-krzs rszvevõi




bajba sodort, azaz, hogy örülniük kellene annak, hogy rendszerük nemmûködik. Így szellemi értékeket fejleszthetnek ki, ahelyett hogy csakértelmetlenül fogyasztanának.

A következõ nap történelmi jelentõségû volt – ez volt az utolsókommunista május elseje, a munkásosztály napja. A rendõrség el-bátortalanodott csoportokban ácsorgott, az utcákat pedig lezártákaz ünneplõ embertömegek részére, akik viszont már nem jelentekmeg. A teremhez vezetõ kerülõ úton, ahol tanítanom kellett, egyelõttem haladó zászlóvivõ eltalálta azállamat. Amikor már épp azon voltam,

hogy elkapom a grabancát, meglepveláttam a legelsõ buddhista-kommunistanézeteltérés eredményét. Ez alkalommalmi gyõztünk. Csoportunk csodálkozópillantásai közben a sarló, a lobogó ésmás jelképek leszakadtak a botról, ésrecsegve-ropogva a földre estek.

Uljanovszk friss szûzföld volt. Itt issokan kezdtek el meditálni. Péterváribarátaink a lehetõ legjobban készítettékelõ a látogatást. Egy ifjúsági klub disz-kójában töltött éjszaka után vonatraszálltunk nyugatnak Moszkva irányába.A nagy fõváros már csak kevés erede-

ti dologgal rendelkezett. Idõközben sokminden érkezett ide a legkülönfélébbkultúrákból, ami világszerte nem a legjobbat váltja ki az emberekbõl. Tatjánaés én a Kreml elõtt találkoztunk acsoportunkkal és hallottuk, hogy a ren-dõrség éjfélkor kipakolta õket egy kevertszellemiségû központból. Aztán mások,

szláv vendégszeretettel az utcáról hívtákbe õket az otthonukba. Az út során

Vegsgbe orszrszágba

Láa hep láaival




mindenhol történtek hasonló dolgok, és mindannyian egyetértettünkabban, hogy korábban még soha nem találkoztunk ennyire nyitottnéppel, mint ebben az óriási országban.

Az utolsó tanítás után Tatjána édesanyja, sõt nagymamája ismenedéket vett. Lassan világossá vált számunkra, hogy mi is történt azutóbbi hetekben. Ukránok és oroszok ezreit érintette meg és lelkesítette

fel a dolog. Hat új központot ala-pítottam és több mint ezer ember-nek adtam menedéket. Másnapérkezett meg Nepálból Lopön

Csecsu Rinpocse és a nagyszerûHannah. A csoportok mindenholaz „OM AMI DEVA HRI”mantrát mormolták, készülve aTudatos Halál-kurzusra, mely né-hány nappal késõbb Péter vár köze-lében kezdõdött. Az utolsó este,

miközben Lopön Csecsu Rinpocseés én ebben a szép városban taní-tottunk, barátaink a világ mindentájáról érkeztek. Másnap reggelháromszáz ember szállt buszokba,hogy a várostól északra fekvõúttörõtáborba utazzon, amely egy

tó közelében, az általam nagyonszeretett, fenyõ- és nyírfaerdõkközött található. Itt, a vonal erõserõterében sok jó kapcsolat jöttlétre, mindössze három nap alattmindenki megkapta a jelet; végül

Lopön Csecsu Rinpocse megáldotta Oroszországot a legelsõ kagyüátadásokkal. Bár Lopön Csecsu Rinpocse mellett ültem a színpadon és

tulajdonképpen úgy gondolom, hogy egy láma a nyilvánosság elõtt nemutassa ki személyes érzéseit, zárószavainál nem volt más választásom.

Lpö Csecs Ripcseegálja orszrszága legelsõ Kagü áaással

Ebbe az esebe ics i a




Forró hullámok öntötték el a testem és szememben a hála könnyeivel,melyeket megpróbáltam elrejteni, hallottam a jelentõségteljes szavakat,melyek magyarázatot adnak mindenre.

Gyakran mondom, hogy Ole és Hannah Karmapa aktivitásai,sõt kisugárzásai. És azt is elmondom nektek, hogy miért. Nemazért, mert annyira szeretem õket, hanem mert magától Karmapátóltudom ezt. Ott voltam, amikor elõször látták Gyalva Karmapát.Kathmanduban egy Koronaszertartás után egy hosszabbáldásra jöttek Karmapa szo-

bá jába a Szvajambu kolostor-ba. Miután távoztak, Kar-mapa megkérdezett engem,kik õk. Gondolkodás nélkülazt feleltem: a tanítványaim.„Mostantól az én tanítvá-nyaim!” – mondta Karmapa.

„A jövõben õk fejezik ki azaktivitásomat”



BuddhA-ASPEKtuSoK nEVEInEK mAGyARÁZAtA421

Fehér Ernyõ (tib.: Dukár): Ezer fejû, karú és lábú, védelmezõ nõiBuddha. Õ és mantrája Buddha koronájából származnak.

Fehér Megszabadító (ld. Megszabadító)

Fekete Kabát (tib.: Bernakcse, szkr.: Mahakala, szó szerint FeketeKabát Viselõje): Bal kezében koponyacsészét, a jobban vágókést tart,ami elvágja az egót. Õ a Karma Kagyü Vonal fõ védelmezõje.

Gyémánt a Kézben (tib.: Csana Dordzse, szkr.: Vadzsrapáni): MindenBuddha erejének és energiájának megtestesülése, Mahakala apja.

Gyémánt Lógóhas (tib.: Dordzse Drollö): Guru Rinpocse haragvókifejezõdése.

Gyémánttõr (tib.: Dordzse Purba, szkr.: Vadzsrakilaja): GyémántTudat haragvó megtestesülése, egy fontos Buddha-aktivitás.

Gyémánt Tudat (tib.: Dordzse Szempa, szkr.: Vadzsraszattva): Fehér,ülõ formájában bal keze csengõt, a jobb dordzsét tart. Minden

Buddha tisztító erejének megtestesülése.

Buddha aspektusok neveinek magyarázata




Gyógyító Buddha (tib.: Szangye Menlá, szkr.: Baiszajaguru): Ülõ,kétkarú, kékszínû forma. Bal kezében nektárral teli tálat és a jobbanaurora-növényt tart.

Határtalan Fény Buddhája (tib.: Öpame, szkr.: Amitába): Tudatánakerõtere a Legmagasabb Öröm Tisztaföldje.

Hosszú Élet Istennõje (tib.: Ceringma): Milarepa fõ társa.

Idõkerék (tib.: Dütyi Korlo, szkr.: Kalacsakra): Fontos Buddha-

aspektus; a tudatlanságot változtatja át azáltal, hogy az idõrõl alkotottmerev elképzelések megtisztulnak.

Legmagasabb Öröm (tib.: Korlo Demcsok, szkr.: Csakraszamvara,szó szerint: „A Legmagasabb Öröm Kereke”): Õ a személyen túli,sugárzó öröm, a tér igazi természete. Haragvó formájú, kékszínûés csípõjén tigrisbõrt visel. Megjelenhet egyedül vagy egyesülésben

Vörös Bölcseséggel. A kötödést változtatja át.

Lófej (tib.: Tamdrin, szkr.: Hajagriva): A Legmagasabb Öröm Tiszta-földjének védelmezõje.

Megszabadító (szkr.: Tara): Fehér Megszabadító (tib.: Dölkar);Zöld Megszabadító (tib.: Dölma): Bal kezében lótuszvirágot tart,

a jobbal pedig az adás mudráját mutatja. Minden Buddha együtt-érzésének nõi megtestesülése. Védelmez az éhség, a félelmek ésa fájdalmak ellen. Segít partnert találni.

Mindenható Óceán (tib.: Gyalva Gyamco, szkr.: Dzsinaszagara):Szeretõ Szemek vörös, ülõ, egyesülésben lévõ, négykarú formája.



BuddhA-ASPEKtuSoK nEVEInEK mAGyARÁZAtA423

Oroszlánon Lovagló Bölcsességbuddha (tib.: Dzsampel Maszeng,szkr.: Szimhaszana Mandzsusri): A Kagyü Iskola sokat használtmeditációs aspektusa. Minden Buddha bölcsességének megtestesül-ése. Fõ ismertetõjelei: a bal kezében könyvet, a jobban kardot tart.Megtestesíti mind a még koncepciókkal és kifejezésekkel dolgozóbölcsességet, mind pedig a legmagasabb szintû, végsõ bölcsességet.

Szeretõ Szemek (tib.: Csenrézi, szkr.: Avalókitésvara): Négy karja vanés szemeivel mindenkit lát. Õ minden Buddha szeretetének és együt-térzésének megtestesülése.

Vörös Bölcsesség (tib.: Dordzse Palmo, szkr.: Vadzsravarahi): Balkezében nektárral teli tálat, a jobban vágókést tart, és egy disznó van afején. Õ minden Buddha legmagasabb bölcsességének megtestesülése.A disznó a legmagasabb bölcsességgé átalakított alapvetõ nemtudásttestesíti meg.

Zöld Megszabadító (ld. Megszabadító)



SZóJEGyZéK425

Alapgyakorlatok (tib.: Ngöndro): A négy általános és a négykülönleges elõkészítõ.

A négy általános alap életünk négy alapvetõ tényének mély megérté-sét fejleszti ki: megértjük – jelenlegi helyzetünk ritkaságát és értékességét, azt, hogy arra

használhassuk, hogy elérjük a megszabadulást és a megvilágosodást. – a mulandóságot, hogy ezt a létet most kellene használnunk. – a karmát, az ok és okozatot, azt, hogy mi alakítjuk saját életünket. – és végül azt a tényt, hogy a megvilágosodás

az egyetlen igazi és tartós öröm.A különleges alap a négy ismétlendõ, érdemekben gazdag gyakorlatot jelenti, amelyekkel számtalan jó benyomást ültetünk el a tudatalattink-

ban. Ezek mélyen a tudatunkban dolgoznak, növekvõ örömöt aján-dékoznak nekünk, és eltávolítják a jövõbeli szenvedések okait. Ezzelérdemeket és bölcsességet is felhalmozunk.

A „Ngöndro” az alap a tudat felismerésére, hogy természetét, mintenergiát és tudatosságot lássuk.

Lásd. Még Ngöndro és Ole Nydahl: Ngöndro címû kiadványát.

Bardo (tib., szó szerint: „a kettõ között”): Általában minden köztes

állapot egy „átjáró”. A Gyémánt Út tanításokban hat bardóról beszél-nek

Szójegyzék




Beavatás (tib.: Vang, szkr.: Abiseka): Jobb szó rá a felhatalmazás. Ezegy olyan szertartás, mely által a gyakorlót bevezetik egy bizonyosBuddha erõterébe, és ezáltal felhatalmazást kap arra, hogy ezena Buddhán meditáljon. Áldásként is adható. A Gyémánt Út gyakorlat-ban a felhatalmazás mellett az olvasás által történõ átadás (tib.: Lung) ésa szóbeli magyarázatok (tib.: Tri) is szükségesek.

Bodhgája: Egy falu Észak-Indiában. Minden Dharma-periódus elsõBuddhái itt mutatják meg teljes megvilágosodásukat.

Bodhiszattva-ígéret: Azt jelenti, hogy mindig teljes erõvel és kitar-tással dolgozunk mindenki javára mindaddig, míg mindenki meg nemszabadul, illetve meg nem világosodik. Egy Bodhiszattva jelenlétébentesszük le ezt az ígéretet, amely nap, mint nap, erõsíti a motivációnkat.

Buddha (tib.: Szangye): A név a megvilágosodott tudatállapotot jelöli. „Szang” azt jelenti: „tökéletesen megtisztult” a tudat tisztaságát

beárnyékoló összes fátyoltól, „Gye” a bölcsesség és minden tulajdonság„tökéletes kibontakozása”.

Buddha-aspektus (tib.: Jidám): A megvilágosodott tudat végtelen tula- jdonságai számtalan különbözõ fény- és energiaformában fejezõdnek ki.Amennyiben azonosulunk velük a meditációban és a hétköznapi élet-ben, úgy felébresztik a mindenkiben benne rejlõ Buddhatermészetet. A

Buddha-aspektusok elválaszthatatlanok a tanítónktól.

Buddha-energiák: ld.: Buddha-aspektusok és Fekete Korona

Dakini (tib.: Kandroma): Megvilágosodott nõi lény. A Dakiniknekösszekötõ vagy védelmezõ feladatuk van.

Darma (tib.: Csö): A buddhista tanításokat jelenti. Megkülönböztetjük

a tanítások és a megvalósítás Dharmáját.



SZóJEGyZéK427

Dordzse (tib.: Vadzsra, szó szerint: „Gyémánt, a kövek ura”):A legmagasabb tudatállapotot jellemzõ elpusztíthatatlanság és megin-gathatatlanság jelképe, amire a Gyémánt Úton törekszünk. A módszert,az együttérzést és az örömöt szimbolizáló szertartási tárgy.

Eggüttérzés-állapot (tib.: Trülpéku, szkr.: Nirmanakája): A való-ságállapot egy kifejezõdése, melynek célja, hogy minden élõlénytsegítsen az útján. A tudatnak azt a képességét fejezi ki, amely képesakadálytalanul megjelenni a térbõl.

Erõtér: ld.: Mandala.

Fekete Korona: A Karmapák különleges ismertetõjele. Azt az erõtfejezi ki, ami arra irányul, hogy minden lénynek segítsen. Ez az erõtér mindig ott van Karmapa feje felett, de csak a magas szellemi szinten lévõlények számára látható. A Fekete Korona formája által egy olyan nyi-tottság jön létre, amely a tudat legmélyebb szintjeinek megtisztítását és

megvalósítását teszi lehetõvé. Buddha megjósolta Karmapát és a FeketeKoronát. Jung Lo kínai császár, aki az 5. Karmapa tanítványa volt, képesvolt érzékelni a koronát, és Dakinik bölcsességhajából készíttette el,majd ajándékozta Karmapának a korona fizikai mását. Ezzel koronáz-ták Karmapát a „Buddha aktivitások urává”. Ezt a koronát azóta aKarmapák egy különleges szertartás keretében használják arra, hogyközvetítsék megvilágosodott tudatállapotukat. A korona egy eszköz arra,

hogy pusztán a megpillantása által elérjük a megszabadulást.

Gampopa (1079-1153): Milarepa fõ tanítványa, és az elsõ Karmapa,Düszum Tyenpa tanítója. Buddha megjósolta, hogy Gampopa egészTibetben el fogja terjeszteni a tanításokat. Õ a kolostori kagyü-átadásszerzetesi ágának forrása.




Gelug: A tibeti buddhizmus négy fõ vonala közül az utolsó. Ez amegreformált, Congkapa által alapított iskola, különös hangsúlyt fektetaz írások tanulmányozására és a kolostori hagyományokra. Bár ren-delkezik különbözõ tantrákkal, mégsem ismeri el a buddhizmus elsõtibeti átadását – a Nyingmát –, és gyakran a Mahajánához, és nema Vadzsrajánához sorolja magát.

Guru Rinpocse (tib.: Pema Dzsungne, szkr.: Padmaszambava, szsz.: aLótuszbanszületett): Az a jógi, aki a buddhizmus teljes tanítását vitte Tibetbea nyolcadik században. Érdekes életet élt, és számtalan csodát mutatott be.

Nagy tisztelet övezi a tibeti buddhizmus három nem megreformált isko-lájában. Energiatere különösen erõs az újhold utáni 10. napon.

Gyémánt Út (tib.: Dordzse Tegpa, szkr.: Vadzsrajána): A nagy út(Mahajána) része. A megvilágosodás-tudatot alapul véve gyorsan ésmélyreható módszereken keresztül a célt, a tökéletes megvilágosodástteszi az ösvénnyé. Csak azzal a beállítottsággal gyakorolható, hogy

minden dolgot tiszta szinten szemlélünk. A Gyémánt Út szinonímáia Tantrajána és a Mantrajána.

Hároméves elvonulás: A kagyü szerzetesek és apácák hagyományosképzése. Három évig, három hónapig és három napig tart, a nõk és fér-fiak külön csoportokban gyakorolják.

Kagyü Vonal: A tibeti buddhizmus négy fõ iskoláján belül ez a jógiátadásivonal. Egyaránt magában foglalja a Tibetbe eljutott régi (nyigma) és új(szarma) tanításokat. Mivel kifejezetten gyakorlás-központú, ezért „szóbeli”vagy „tökéletesítõ” iskolának is nevezik. A hõs Marpa hozta Tibetbe kb.1050-ben, és erejét a szoros tanító-tanítvány kapcsolatból adja.

Marpa fõ tanítványa Tibet nagy jógija, Milarepa volt, akit Gampopakövetett. Gampopa után négy fõ és a nyolc kisebb iskola jött létre. Máranagyobbak már mind beolvadtak a Karma Kagyü Iskolába, aminek szel-

lemi vezetõje a Gyalva Karmapa. A kisebbek közül a Drugpa és Drikungkagyünek Bhutánban és Ladakh-ban van számos követõje.



SZóJEGyZéK429

Kandzsur: Buddha közvetlen tanításainak gyûjteménye, a kiadásoktólfüggõen 100, 103, 106 vagy 108 kötetbõl áll. (lásd még: Tendzsur)

Kapcsolat-kötelék (tib.: Damcig, szkr.: Szamaja): A Gyémánt Útbuddhizmusban a gyors fejlõdés alapja. A tanítóhoz, a meditációsformákhoz és az azokhoz fûzõdõ töretlen kapcsolat által, akikkel együttkaptunk beavatásokat és tanításokat, a gyakorló gyorsan kifejlesztia benne rejlõ képességeket.

Karma (tib.: Le, szó szerint: „tett”): Az ok és okozat törvénye,

mely szerint a világot azoknak a tudatban tárolt benyomásoknakaz alapján éljük meg, amelyeket testi, szóbeli és gondolati cselekedetek-kel hozunk létre. Ez azt jelenti, hogy tetteinkkel itt és most határo-zhatjuk meg jövõnket.

16. Karmapa meditáció (tib.: Lámé Naldzsor, szkr.: Guru Jóga):Buddhán való meditáció, aki tanítónk formájában jelenik meg. Ezáltal

megkapjuk testének, beszédének és tudatának áldását, és azonosulunkmegvilágosodott tudatával. Ez nem azt jelenti, hogy a tanító máso-lataivá válnánk, hanem ennél sokkal többet, azt, hogy ugyanabbana félelemnélküli térben idõzünk.

Karmapa (szó szerint: A Buddha tevékenység ura): Tibet elsõtudatosan újraszületett lámája, és a Kagyü Vonal szellemi vezetõje.

Karmapa minden Buddha aktivitását testesíti meg, megjelenését már Sakjamuni Buddha és Guru Rinpocse is megjósolták. A Karmapákközül sokan egy levelet hagynak hátra a haláluk elõtt, ami követ-kezõ születésük pontos körülményeit tartalmazza. Karmapáknak eddig17 inkarnációja volt:

1. Düszum Tyenpa, 1110 – 11932. Karma Paksi, 1204 – 12833. Rangdzsung Dordzse, 1284 – 1339

4. Rolpe Dordzse, 1340 – 13835. Desin Segpa, 1384 – 1415




6. Tongva Dönden, 1416 – 14537. Csödrag Gyamco, 1454 – 15068. Mityõ Dordzse, 1507 – 15549. Vangcsug Dordzse, 1556 – 160310. Csojing Dordzse, 1604 – 167411. Jese Dordzse, 1676 – 170212. Dzsangdzsub Dordzse, 1703 – 173213. Düdül Dordzse, 1733 – 179714. Tegcsog Dordzse, 1798 – 186815. Khatyab Dordzse, 1871 – 1922

16. Rangdzsung Rigpe Dordzse, 1924 – 198117. Tháje Dordzse, 1983-

Karmapa-meditáció: ld.: 16. Karmapa -meditáció.

Kis Út (tib.: Tek Csung, szkr.: Hinajána, ma Teraváda): A „hallgató”Buddhák (Sravakák) és a „nem tanító” Buddhák (Pratyekabuddhák)

útja. Itt a saját megszabadulás áll a középpontban.

Korona szertartás: ld. Fekete Korona.

Láma (szó szerint: legfõbb anya): Tanító. A láma különösen fontosa Gyémánt Úton. Nélküle elérhetetlenek a legmélyebb tanítások.

Lung: A Gyémánt Út-szövegek szertartásos felolvasása. Már a szó-tagok puszta hallása képes átadni belsõ jelentésüket (lásd még Beavatás/Felhatalmazás)

Maha Ati: (tib.: Dzogpa Csenpo): A „nagy tökéletesítés” a „rRégi”vagy Nyingma hagyomány végsõ tanítása. Lényege és célja megfelela Kagyü-átadás Mahamudrájának. Az út és a módszerek mégis külön-böznek.



SZóJEGyZéK431

Mahamudra (tib.: Csagja Csenpo): A valóság „nagy pecsétje”. Buddhaszerint, ez a legvégsõ tanítás. Fõleg a Kagyü hagyományban tanítják,és a tudat közvetlen megtapasztalásához vezet. A Mahamudra magábanfoglalja az alapot, az utat és a célt, és ez minden buddhista tanításlényege.

Mahasziddhák (tib.: Drubcsen): India nagy tantrikus mesterei, akikarról a képességükrõl híresek, hogy tudatuk ereje által változásokat tudtaklétrehozni a jelenségvilágban. A legkülönbözõbb társadalmi rétegekbõlszármaztak, és olyan módszereket fejlesztettek ki, melyek segítségével a

különbözõ képességû és hajlamú emberek is hatékonyan gyakorolhattáka Dharmát. A legismertebbeknek, Tilopának és Naropának, kiemelkedõ jelentõségük van a Kagyü hagyományban.

Mahajána: ld.: Nagy Út.

Mandala: (tib.: Tyil-khor, szó szerint: centrum, környezet): A tér meg-

számlálhatatlan lehetõségébõl keletkezõ erõtér. A meg-világosodott man-dala a 37 tökéletes Buddha- és Bodhiszattva-tulajdonságból jön létre.

Mantra (tib.: Ngag): Egy Buddha-aspektus természetes rezgése. Aholhasználják, Buddha ott megjelenik. A Gyémánt Út gyakorlatának fontosrésze.

Marpa (1012-1097): A „Nagy Fordító”. Háromszor utazott Indiába,és újra fel tudta építeni a buddhizmust Tibetben. Fõ tanítói Naropaés Maitripa voltak. Marpa a Kagyü hagyomány elsõ tibeti vonaltartója,és Milarea tanítója. A Kagyü Vvonal világi- és jógi-átadását gyakrannevezik „Marpa Kagyünek” is.

Megszabadulás Ékköve: Gampopa fõmûve. Elmagyarázza a „Nagy Út”látásmódját és útját. Kiváló bevezetést nyújt az alapvetõ tanításokba.

Megvilágosodás: ld.: Buddha.




Megvilágosodás-tudat (tib.: Csang Csub Tyi Szem, szkr.: Bodhicsitta):Tudatállapot, melynek két aspektusa van: a relatív, mely azt jelenti, hogya hat megszabadító cselekedet által tökéletesítjük magunkat minden lény javára. Abszolút aspektusa az üresség és az együttérzés elválaszthatatlanságánakfelismerése, spontán és fáradhatatlan cselekedetek gondolatok és tétovázásnélkül. Az alany, a tárgy és a cselekvés többé nem egymástól elválasztvatapasztalható meg.

Menedék (tib.: Tyab Dro): Találkozás saját Buddhatermészetünkkel.Azokhoz az értékekhez fordulunk, amelyekben valóban meg lehet

bízni. Menedéket veszünk Buddhában, mint a célban, a Dharmában – a tanításokban –, mint az útban, és a szanghában – a Bohiszattvákban –,mint barátainkban és segítõinkben az úton. Ez az úgynevezett háromDrágakõ. A Gyémánt Úton menedéket veszünk még a három Gyö-kérben, a Lámában, a Jidámban és a Védelmezõben. Õk az áldás, azinspiráció és a védelem forrásai.

Milarepa (1040-1123): Marpa fõtanítványa és Gampopa tanítója.A legismertebb tibeti jógi. Miután anyja kívánságára bosszút állt családja 35ellenségén és megölte õket, egy olyan utat keresett, aminek segítségével afelhalmozott rossz karmát megtisztíthatja. Ekkor talált rá Marpára. A belévetett megingathatatlan bizalom és az, hogy a leg- nehezebb körülményekközött akart meditálni volt az alapja annak, hogy egy életen belül megvaló-sította a tanításokat.

Nagy Öröm Birodalma (tib.: Devacsen, szkr.: Szukavati): A Határtalan FényBuddhájának Tisztaföldje, ahol az érzõ lények megérik a megvilágosodásra.

Nagy Tökéletesítés: ld.: MahaAti.

Nagy Út (tib.: Theg Csen, szkr.: Mahajána): A megvilágosodáselérésére való törekvés minden lény javára. Alapja az együttérzés és

a személyen túli bölcsesség kifejlesztése.



SZóJEGyZéK433

Naropa (1016-1100): Tilopa tanítványa és Marpa tanítója. IndiaiMahasziddha és a Nalanda Egyetem, India egyik nagy buddhista egyete-mének egykori tudósa. Nyolc év után lemondott az akadémikusi életrõl,és vándor-kolduló jógi lett, aki igazi tanítóját kereste. Sok nehézség utántalálkozott Tilopa Mahasziddhával, aki megtanította neki a magasabbszintû tantrákat és a Mahamudrát.

Naropa hat tana: A Kagyü Vonal leghatékonyabb módszerei. Céljuka tudat természetének felismerése a tanok ereje által.

A következõ meditációkat tartalmazza: Belsõ Hõ (Tumó), Tiszta

Fény (Öszel), Álom (Milam), Illúziótest (Gyülü), Köztes Állapot(Bardo), Tudatátvitel (Phova). Az alap, az út és a cél a Mahamudra.

Ngöndro: ld.: Alapgyakorlatok.

Nirvána (tib.: Nga ngén lé dé pa): Általános jelentése: megszabadulása létforgatag (Szamszára) szenvedéseitõl, speciális jelentése: a tökéletesség

(Buddhaság) Mahajana állapotában lenni

Nyingma: a tibeti buddhizmus négy fõ vonala közül a legkorábbi,a „Régi” Iskola. Eredete a nyolcadik századba, a buddhizmus Tibetbenvaló elterjedésének kezdeteihez vezethetõ vissza. A külsõ formát ésaz átadást „Langdarma” király késõbb egy rövid idõre elpusztította, de arejtett „kincsek” a mai napig fennmaradtak.

Örömállapot (tib.: Long Ku, szkr.: Szambhogakája): A tudat tisz-taságának tiszta aspektusa. A tudat szabad játéka és legmagasabb spontánöröme. Az Igazságállapotból jelenik meg azért, hogy a lényeket segítseútjukon. Lásd még: Buddha-aspektusok.

Öröm-szint: ld.: Örömállapot.

Pudzsa: Különbözõ Buddha-aspektusokon való, tibetiül énekelt medi-táció.




Rinpocse: Tiszteletbeli cím, melynek jelentése „értékes”. Ma isgyakran adják buddhista mestereknek.

Szamádhi (tib.: Ting-nge dszin): Meditatív koncentráció.

Sztúpa (tib.: Csörten): A tökéletes megvilágosodás egyik szimbóluma,többnyire ereklyékkel, mantrákkal stb. van megtöltve. Minden érzelemés természeti erõnek az öt megvilágosodott bölcsességgé és a négyBuddha-családdá való átalakítását szimbolizálja.

Tantra (buddhista tantra): ld.: Gyémánt Út.

Tendzsur: Indiai mesterek Buddha tanításaihoz írt kommentárjainakgyûjteménye, többnyire 256 kötetbõl áll.

Tilopa (988-1069): Nagy indiai mester és Mahasziddha, aki a GyémántÚt összes átadását egyesítette. Továbbadta ezeket fõtanítványának,

Naropának, és ezzel a Kagyü Vonal atyjává vált.

Tisztaföld: Egy Buddha tudatának erõtere, mely egy energia- és fény-palota belsejében, áldásban gazdag és folyamatos fejlõdésként tapasztalhatómeg. A Tisztaföld egy Buddha 37 tökéletes tulajdonságából jön létre.

Tisztaság (tib.: Szelva): A tudat belsõ tulajdonságainak egyike. A másik

kettõ az üresség és a határtalanság. A tisztaság megfelel a megvilágosodásSzambhogakája-aspektusának, és általa megtapasztalható a tudatban rejlõképesség.

Tulku (szkr.: Nirmanakája): Az együttérzés állapota. A tulku tudatosanszületik újra a lények javára. Azért jeleníti meg magát, hogy a lényekneklehetõvé tegye a kapcsolódást buddhatermészetükhöz. Vannak tulkuk,akik emlékeznek korábbi életeikre, és vannak, akik nem. A „tulku”

„illúziótestet” jelent. Az ember nem a test, hanem van egy teste, ésképes ezt eszközként használni minden lény javára.



SZóJEGyZéK435

Tumo: ld.: Naropa hat tana.

Üresség (tib.: Tongpanyi, szkr.: Shunyata): Az üresség azt jelenti,hogy semmi sem önmagából, hanem feltételek alapján keletkezik. Eza minden külsõ és belsõ jelenség fogalmakon túli legvégsõ természete.

Vadzsrajána: ld. Gyémánt Út.

Igazságállapot (tib.: Csö Ku, szkr.: Darmakája szó szerint: „A jelensé-gek teste”): A Igazságállapot maga az idõtlen megvilágosodás, a tudat igazi

természete és sugárzó tudatossága, valamint az öröm- és együttérzésállapotalapja. Ez egy Buddha legvégsõ állapota, túl minden formán, tulajdonságonés korlátozáson.

Védelmezõ: Háromféle védelmezõt különböztetünk meg: a nemmegvilágosodott energiamezõk – Dzsigtenpák –, akik hisznek egy „én”-ben, õket jobb elkerülni, mert nagyon nehéz kuncsaftok lehetnek. A

Guru Rinpocséhez és a Karmapákhoz hasonló jógik ellenõrzése alattDamcigpákká válnak, akiket kötelez az az ígéretük, hogy nem okoznakszenvedést más lényeknek. A védelmezõk sokszor egy kicsit szokatlanulnéznek ki, és amennyiben Bodhiszattvákká válnak, fokozatosan egyfüggõleges bölcsességszem jelenik meg a homlokukon. A legfontosabbvédelmezõk a Buddhák közvetlen kisugárzásai: férfi Mahakalák és nõiMahakálik. Õk mindig a nyolcadik Bodhiszattva szinttõl felfelé talál-

hatók meg. A buddhista menedéknél a védelmezõk biztosítják azt, hogyminden tapasztalás a gyakorló megvilágosodáshoz vezetõ útjának részévéváljon, egészen a megvilágosodásig.

Vonaltartók: A Kagyü Vonal négy vonaltartója, akik a Karmapákközött tartják az átadást: Künzig Shamar Rinpocse, Tai Szitu Rinpocse,az elhunyt Dzsamgön Kongtrul Rinpocse és Gosir Gyalcab Rinpocse.




A 17. Karmapa Tháje Dordzse szellemi vezetése és Láma Ole Nydahlirányítása alá tartozó fontosabb Karma Kagyü központok címlistája,Magyarországon és világszerte:

MAGYARORSZÁG

Budapesti Buddhista KözpontMajor Péter, H-1074, Huszár u. 7-9.Lázár Éva, Buday László u. 7.H-1024 BudapestTel/Fax: 36-1-21 42 265 (Éva)Tel: 36-1-3221746 (Zsuzsa)

E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Dabasi Buddhista CsoportHetényiné Kanyi JuditH-2370 DabasCímer u. 8.Tel: 36-29-362089

E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Meditációs központok



KARmA KAGyÜ CímLIStA437

Debreceni Buddhista KözportFibi András és ErikaH-4026 DebrecenBethlen G. u. 37 II.Tel: 06-20-9749154 vagy 06-20-3927735E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Egeri Buddhista KözpontSzilágyi Róbert

H-3300 Eger Veres Péter u. 9. fsz./3.Tel: 36-20-2527398E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Kecskeméti Buddhista Központ

Gódor Emôke és Nagy ÁrpádH-6000 KecskemétCsongrádi u. 55 I/3Tel/Fax: 36-76-486579Mobil: 06-30-9553494 vagy 06-30-3835597E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Miskolci Buddhista KözpontLates TamásH-3532 MiskolcIllyés Gyula u. 2.Tel: 36-30-9954889E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu




Pecsi Buddhista KözpontKósa AnnaVince u. 22.H-7625 PécsTel/Fax: 06-72-510052Mobil: 06-30-9757171E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Szegedi Buddhista Központ

Takács ÉvaLendvai u. 11/cH-6725 SzegedTel: 06-62-442251 vagy 06-20-4503367E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Székesfehérvári Buddhista KözpontKertész CsillaH-8000 Szekesfehérvár Horváth István lpt. 12. II/3.Tel: 06-22-390173E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Szekszárdi/Bonyhádi Buddhista CsoportSzegedi ZsoltH-7100 SzekszárdTarcsay lpt. 10.Tel: 06-30-2270392URL: http://www.karma-kagyu.hu




Szolnoki Buddhista KözpontBakos KornélH-5000 SzolnokMályva u. 3.Tel: 06-30-9675229E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Tatabányai Buddhista CsoportRákosy Emese

Petõfi u. 24H-3836 BajTel: 06-34488147 vagy 06-30-9497357URL: http://www.karma-kagyu.hu

Veszprémi Buddhista KözpontPuskás Gergõ

H-8200 VeszprémHajnal u. 20.Tel: 36-88-405117 vagy 06-30-9488523E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu

Becskei Buddhista Elvonulási Központ

H-2693 BecskePetõfi Sándor u. 47.Tel: 06-1-322 1746E-mail: [email protected]: http://www.karma-kagyu.hu




AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Buddhist Centre Albuquerque Centralc/o Kathleen Kess227 Jefferson NEAlbuquerque, NM 87108Tel: 1-505-2563054E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.org/albuqsched.htmlBuddhist Centre Austinc/o Corey Ferguson and Sergio Ayala

1507 Northridge St.Austin, TX 78723Tel: 1-512-420-9388E-mail: [email protected]: http://uts.cc.utexas.edu/~diamondBuddhist Centre Clear Lake1611 Dakota Str.

League City, TX 77573Tel: 1-28E-mail: [email protected]: http://members.tripod.com/~diamondway/kagyu.htmlBuddhist Centre Houstonc/o Beth Harrison2103 Spyglass Dr.League City, TX 77573

Tel: 1-281-935-5993E-mail: [email protected]: http://members.tripod.com/~diamondway/kagyu.htmlBuddhist Centre Lacrossec/o Ken MalyN5424 Aspen RdOnalaska, WI 54650Tel: 1-608-779-1424

E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.org/lacrosse




Buddhist Centre Los Angelesc/o Karin Grillitz432 S. Curson Av. Apt. 2BLos Angeles, CA 90036Tel: 1-323-9311903Fax: 1-323-9310909E-mail: [email protected]: http://members.tripod.com/diamond_way/0simplepage.htmBuddhist Centre New Yorkc/o Lisa & Tasso Kallianiotis

335 Court St. Suite 137Brooklyn, NY 11231Tel: 1-718-5225052Fax: 1-212-2531883E-mail: [email protected]: http://diamondway.12pt.com/Buddhist Centre San Diego

c/o Anna Michell Casco & Witek Myslinski2823 Curie Pl.San Diego, CA 92122Tel: 1-858-55 80 705E-mail: [email protected] Centre San Francisco110 Merced Ave.

San Francisco, CA 94127Tel: 1-415-6616467Fax: 1-415-6652241E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.orgBuddhist Centre San Luis Obispoc/o Jeff Foster and Betsy Schwartz282 Ramona Drive

Pismo Beach, CA 93405Tel: 1-805-5444036




Fax:1-805-1733902E-mail: [email protected] Group Santa Fec/o Paula BrumlyP.O.Box 2959Santa Fe, NM 87504Tel: 1-505-9829590Fax: 1-505-982 0165E-mail: [email protected] Retreat Texas

c/o Michael Williams302 East Palm Rd.RR1 Box 157Fresno, TX 77545Tel: 1-281-4316235E-mail: [email protected]

ANGLIABuddhist Centre Londonc/o Steven James27 Johns MewsUK London WC1N 2NSTel: 44-20-7916 2282E-mail: [email protected]

URL: http://www.buddhismlondon.demon.co.uk

ARGENTÍNABuddhist Group Buenos AiresRodriguez Pena 2048 apt 5 DAR-1021 Capital Federal, Buenos AiresTel: 54-114-8140886E-mail: [email protected]

URL: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/argentina




AUSZTRÁLIABuddhist Group Melbournec/o Annik Foreman20 Alexander AvenueOakleigh East, Victoria 3166Tel: 61-3-9544-3345Fax: 61-3-9562-8755E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.org/australia/URL: http://www.diamondway.org/australia/melbourne/index.htm

Buddhist Centre Perthc/o Phil & Merril WattsP.O. Box 219Melville, WA 6956Tel + Fax: 61-8-93305864E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.org/australia

Buddhist Centre Sydneyc/o Donald Marshall99 Gowrie StreetNewtown, (Sydney), NSW 2042Tel + Fax: 61-2-9557 3275E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.org/australia

AUSZTRIABuddhist Centre Bregenzc/o Manfred Gehrmann Josef-Hutter-Str. 1A-6900 BregenzTel: 43-5574-44596Fax: 43-5574-45121

E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.at




Buddhist Centre GrazPfeifferhofweg 94A-8045 GrazTel: 43-316-670700Fax: 43-316-67070023E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.atBuddhist Centre LinzReuchlinstr. 53A-4020 Linz

Tel: 43-732-680831 (Arthur)Tel + Fax: 43-732-602182E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.atBuddhist Centre Salzburgc/o Peter Sauer Hechtstr. 54

A-5201 SeekirchenTel + Fax: 43-6212-7104E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.atBuddhist Group Tirolc/o Alexander Artner & Florinda Stemer Krippstr. 7/2

A-6067 Absam/InnsbruckTel: 43-5223-56 886E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.atBuddhist Centre Wien, Vienna Josef Melichargasse 20A-1210 WienTel/Fax: 43-1-2631247

E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.at




BELGIUMBuddhist Group Bruxellesc/o Anja Hannah Mangels and Leszek WoloszynChaussee d’Alsemberg 306B-1190 BruxellesTel: 32-2-3438538Fax: 32-2-3450402E-mail: [email protected]

BULGÁRIA

Buddhist Centre Sofiac/o Nikolai Neshev9 Arso Pandurski St., Apt. 22Studentski GradBG-1700 SofiaTel: 359-2-680886E-mail: [email protected]

Buddhist Centre Varnac/o Elena Evtimovaul. Mir 2, bx E, et 5, Apt. 43BG Varna 9010Tel + Fax: 359-52-870236E-mail: [email protected]

CSEH KÖZTÁRSASÁGBuddhist Centre BrnoTrilkova 18CZ-61200 BrnoTel: 420-5-45 22 32 44 vagy 420-5-46 21 55 13Fax: 420-5-46 222 963 (Call 420-5-64215513 first)E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.cz

URL: http://www.kagju-brno.org




Buddhist Group Budejovicec/o Jan Latalul. 28. Rijna 17CZ-37001 Ceske BudejoviceTel: 420-38-73 11 287E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.czURL: http://www.volny.cz/charlye/Buddhist Group Hradec Kralovec/o Jiri Tuma

Pospisilova 281CZ-50003 Hradec KraloveTel: 420-604-735389E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.czURL: http://lide.uhk.cz/~fsmorat1/Buddhist Group Olomouc

c/o Milan StredaRiegrova 16CZ-77200 OlomoucTel.: 420-604-116009E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.czBuddhist Group Plzen

c/o c/o Karolina VlckovaSkretova 26CZ-30122 PlzenTel: 420-60-48 09 476E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.czURL: http://plzen.budhismus.cz/Buddhist Centre Prague

c/o Jakob KadlecMichalská 19




CZ-11000 Praha 1Tel: 420-603-423296E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.cz

DÁNIABuddhist Centre Jytlandc/o Eva & Claus HermansenKorsholmvej 178DK-9631 Gedsted

Tel: 45-98645655Fax: 45-98645699E-mail: [email protected]: http://www.buddhisme.dkBuddhist Centre KopenhavnSvanemollevej 56DK-2100 Kobenhavn O

Tel: 45-39 292711Fax: 45-39 295733E-mail: [email protected]: http://www.buddha.dkBuddhista Retreat RodbyKorterupvej 21DK-4920 Sollested

Tel: 45-54616097Fax: 45-54616067E-mail: [email protected]: http://www.buddha.dk

EL SZALVADOR Buddhist Group San Salvadorc/o Dina Oporto de Flores

Colonia Santa Leonor,Ave. Portugal 29,




Final Paseo MiravalleSan Salvador Tel: 503-2742939Fax: 503-2261485E-mail: [email protected]: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/elsalvador

FEHÉROROSZORSZÁGBuddhist Group Minskc/o Irina Poleshchuk & Piotr Kalachyn

14 Kalinin St., flat 5g. Minsk, BielorussiaTel/Fax: 375-17-2665607E-mail: [email protected]

FINNORSZÁGBuddhist Group Helsinki

c/o Markku JääskäTarkk’ampujankatu 14 A19SF-00150 HelsinkiTel: 358-9-604110E-mail: [email protected]

GÖRÖGORSZÁG

Buddhist Centre AthensSonierou 15 a,Platia VathisGR-10438 AthensTel: 30-1-5231491 or; 30-321-52892Fax: 30-1-9831926E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.gr




GUATEMALABuddhist Group Guatemala Cityc/o Jaime & Olga Freire1 calle 20-03 zona 15, VH2GT Guatemala-CityTel: 502-369 4241Fax: 502-365 6726E-mail: [email protected]: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/guatemala

HOLLANDIABuddhist Centre Amsterdamc/o Michel van Dinterenp/o. Snaarsmanslaan 72NL-1815 SK Alkmaar Tel + Fax: 31-20-6792917E-mail: [email protected]

URL: http://www.diamantweg-boeddhisme.nlBuddhist Group Rotterdamc/o Mireille & Xavier HazenboschWalenburgerweg 78aNL-3033 AG RotterdamTel: 31-10-26 54 466E-mail: [email protected]

URL: http://www.diamantweg-boeddhisme.nlBuddhist Group Utrechtc/o Sander OssevoortKornalijnlaan 11-2NL-3523 BL UtrechtTel.: 31-30-251 8511E-mail: [email protected]: http://www.diamantweg-boeddhisme.nl




IZRAEL Buddhist Group Haifac/o Tarass & Maria Kostyuk36 Pe’er st.ISR-32492 HaifaTel: 972-4-82 33 525 vagy 972-53-29 37 57E-mail: [email protected] Group Jerusalemc/o Brian Streett16/9 Hatzionut

ISR-93661 JerusalemTel: 972-2-6433974E-mail: [email protected] Group Tel Avivc/o Leonid Ioffe13/4 Hakalir StISR-64245 Tel Aviv

Tel: 972-3-5228947, 972-55-710426 vagy 972-53-511885E-mail: [email protected]

KANADABuddhist Centre Calgaryc/o Peter Piasecki414 Brae Glen Crescent SW

Calgary, Alberta T2W 1B6Tel: 1-403-24 53 745Fax: 1-403-21 54 411E-mail: [email protected] Centre Edmontonc/o Janice + Paul Pype11643 - 111A AvenueEdmonton, Alberta T5G 0G2

Tel: 1-780-447-1845E-mail: [email protected]




KOLOMBIABuddhist Centre Bogotac/o Eduardo VelazquezCalle 87 #11A-42BogotáTel: 57-1-86 08 297E-mail: [email protected]: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/colombia

LENGYELORSZÁG

Buddhist Centre Gdanskc/o Wlodek Wiszkaul. Pomorska 41PL-80-343 GdanskTel + Fax: 48-58-5563015E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.pl

Buddhist Centre Katowicec/o Patryk Persichul. Grabowa 5a/3PL-40-645 KatowiceTel: 48-32-7810846E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.pl

Buddhist Centre Krakowc/o Karol Sleczekul. Stattlera 5PL-30-666 KrakówTel + Fax: 48-12-6574166Tel: 48-12-6342215E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.pl




Buddhista Retreat KucharyKuchary 57PL-09-210 DrobinTel+ Fax: 48-24-2601056E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.plBuddhist Centre Poznanc/o Tadeusz Uchtoos. Sobieskiego 41b/9PL-60-688 Poznan

Tel: 48-61-8235936Fax: 48-61-8235248E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.plBuddhista Retreat Ropkic/o Marcin CywinskiRopki 3

PL-38-316 WysowaTel: 48-18-3532 417E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.plBuddhist Centre Warszawac/o Mira Boboliul. Anielewicza 4/79

PL-00-157 WarszawaTel: 48-22-8311473Fax: 48-22-8338376E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.plBuddhist Centre Wroclawc/o Piotr Gubernat Jednosci Narodowej 189A

PL-50-302 WroclawTel: 48-71-3227517 (center), 48-71-3370396 (Ela, Piotr)




E-mail: [email protected]: http://www.buddyzm.pl

LETTORSZÁGBuddhist Group Rigac/o Edgar LusteZala jela 10-8LV-1010 RigaTel: 371-13-7336602 vagy 371-9231219Fax: 371-2591181

E-mail: [email protected]

LITVÁNIABuddhist Group Vilniusc/o Danas Kazlauskasp.d. 2789, Centrinis pastasLT-2000 Vilnius

Tel: 370-2-263322Mobil: 370-86-35814E-mail: [email protected]: http://www.budizmas.lt

MEXIKÓBuddhist Group Mexico City

c/o Casa TibetOrizaba 93, Col. RomaCP 06700 Mexico CityTel: 52-5-5140443 vagy 52-5-5147763Fax: 52-5-5110467E-mail: [email protected]: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/mexico




NÉMETORSZÁGBuddhist Centre BerlinGrunewaldstr.18 45D-10823 BerlinTel: 49-30-78704213Fax: 49-30-78704214E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-ost.de/BerlinBuddhist Centre BraunschweigBertramstraße 68

D-38102 BraunschweigTel: 49-531-798601Fax: 49-531-791009E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-mitte.deBuddhist Centre DarmstadtDieburgstr. 148 a

D-64287 DarmstadtTel: 49-6151-77572Fax: 49-6151-788496E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-mittelrhein.deURL: http://www.buddhismus-darmstadt.deBuddhist Centre Düsseldorf

c/o Sandra JankeKronprinzenallee 192D-42119 WuppertalTel: 49-202-421770E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-duesseldorf.deBuddhist Centre FrankfurtScheidswaldstr. 63

D-60385 Frankfurt am MainTel: 49-69-4691001




Fax: 49-69-4691002E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-mittelrhein.deBuddhist Centre HamburgThadenstr. 79D-22767 HamburgTel: 49-40-4328380Fax: 49-40-43283810E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-nord.de

Buddhist Centre Hattingenc/o Mechthild & Markus SaTalstr. 32aD-45525 HattingenTel: 49-2324-55225 vagy 23649Fax: 49-2324-22217E-mail: [email protected]

URL: http://www.buddhismus-hagen.deBuddhist Centre HeidelbergKaiserstr. 39D-69181 LeimenTel: 49-6224-951530 Mobil: 49-172-6237244 (Ramona)Fax: 49-6224-951758E-mail: [email protected]

URL: http://www.buddhismus-mittelrhein.deBuddhist Centre KasselGoethestr. 30 15D-34119 KasselTel: 49-561-719774Fax: 49-561-7398661E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-mitte.de




Buddhist Centre Kiel Jungmannstr. 55D-24105 KielTel: 49-431-93533Fax: 49-431-93633E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-nord.deBuddhist Centre Köln, CologneAquinostr. 27D-50670 Köln

Tel + Fax: 49-221-7327475E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-koeln.deBuddhist Centre MünchenGabelsbergerstr. 52, RGBD-80333 MünchenTel: 49-89-520463-30

Fax: 49-89-520463-40E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-bayern.deURL: http://www.mahamudra.deBuddhist Centre Nürnbergc/o Christian Götzenberger Guntherstr. 3

D-90461 NürnbergTel: 49-911-4610424Fax: 49-911-4610425E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-bayern.deBuddhist Centre Passauc/o Theresa & Charly Schaffer Löwengrube 16

D-94032 PassauTel: 49-851-31195




Fax: 49-851-931100E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-bayern.deBuddhist Centre StuttgartEsslinger Str. 22D-70182 StuttgartTel/Fax: 49-711-60 72 68E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-stuttgart.deBuddhist Centre Sylt

c/o Sigrid RothbartZum Wäldchen 3D-25980 Morsum-SyltTel: 49-4651-43135E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-nord.deBuddhist Centre Villingen-Schwenningen

c/o Beate & Manfred Maier Brühlstr. 76D-78056 Villingen-SchwenningenTel: 49 - 7720 - 65951Fax: 49 - 7720 - 65900E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-schwenningen.de

URL: http://www.buddhismus-villingen.deBuddhist Centre WuppertalHeinkelstr. 27D-42285 WuppertalTel: 49-202-84089Fax: 49-202-82845E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus-wuppertal.de




NORVÉGIABuddhist Group Osloc/o Mirka KrausBygdoy Alle 9N-0257 OsloTel: 47-9525-4721Fax: 47-2252-3162E-mail: [email protected]ÁGBuddhist Centre Bari

c/o Italo & Francesca CilloVia dei Gerani 11, ParchitelloI-70016 Noicattaro (BA)Tel: 39-080-5430825Fax: 39-080-5434035E-mail: [email protected]: http://www.buddhism.it/activity/actBari.htm

Buddhist Group Bolognac/o Marzia SaliniVia E. Duse 14I-40127 BolognaTel: 39-051-503165E-mail: [email protected]: http://www.buddhism.it/activity/actBologna.htm

Buddhist Group Bresciac/o Marco e Irma CalipariVia Venturoli 3I-25080 MazzanoTel: 39-030-21 20 555E-mail: [email protected]: http://www.buddhism.it/activity/actBrescia.htmBuddhist Group Firenze

c/o Cristina FrulloVia del Pellegrino 47




I-50100 FirenzeTel: 39-0333-4901690E-mail: [email protected]: http://www.buddhism.it/activity/actFirenze.htmBuddhist Group Milanoc/o Rita NicheleVia Beata Vergine 58I-20025 Arconate (MI)Tel: 39-339-2712737E-mail: [email protected]

URL: http://www.buddhism.it/contact/conMilano.htmBuddhist Group Romac/o Roberto CapuaniVia della Giuliana 26I-00100 RomaTel: 39-0347-0660579E-mail: [email protected]

Buddhist Group Udinec/o Fabrizio Furlanivia dei Molini 5I-33050 S.Maria La Longa (UD)Tel: 39-0349-6368993E-mail: [email protected]

OROSZORSZÁGBuddhist Centre Elistac/o Sanal Batyrovul. Lermontova 54358 000 ElistaTel: 7-84722-60869E-mail: [email protected]: http://www.geocities.com/tokyo/pagoda/1218/




Buddhist Centre Irkutskc/o Alexandr VychougdjaninShevtsova 68664 035 IrkutskTel: 7-3952-337853E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ru/irkutsk/URL: http://www.diamondway-buddhism.org.ruBuddhist Centre Kaliningradc/o Nikolay Ksendsov

ul. Polotskaya 4-9236039 KaliningradTel + Fax: 7-0112-441502E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ruBuddhist Centre Moscowc/o Lena Leonteva

Petrovsky blvd. 17/1 apt.35103 051 MoscowTel: 7-095-9251681Fax: 7-095-9251681E-mail: [email protected]: http://www.mahamudra.ruURL: http://www.diamondway-buddhism.org.ru

Buddhist Centre Nizhny Novgorodpr. Korablestroitjeley 22/2-13603 057 Nizhny NovgorodTel: 7-8312-276253E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ruBuddhist Centre Samarac/o Hubita Dorjievich Lamazhapov

ul. Osipenko 144-21443 013 Samara




Tel: 7-8462-368370E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ruBuddhist Centre St. Petersburgc/o Sasha KoibagarovNikolskiy per. 7 - 26198 068 St. PetersburgTel: 7-812-3100179Fax/Tel: 7-812-1134265Tel + Fax: 7-812-1429883 (Grisha)

E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ruBuddhist Centre Vladivostokc/o Ruslan Fjodorowul. Derzhavina, 3690 014 VladiwostokTel: 7-4232-405233

Tel: 7-4232-324042 (Dima)Tel:7-4232-313245 (Lena)E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ruBuddhist Centre Volgogradc/o Alexander Dudkinul. Fadejeva 43-25

400 082 VolgogradTel: 7-8442-672218Tel./Fax: 7-8442-675109E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ru




PERUBuddhist Group Limac/o Carlos VegaCalle E. Plascencia 103 Dpt. 4Lima 27Tel: 51-1-4421292E-mail: [email protected]: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/peru

ROMÁNIA

Buddhist Centre Oradeac/o Tünde & Jozsef Kadar Pc. Petofi 13RO-3700 OradeaTel: 40-59-414117 vagy 40-94-218166 (mobile)Fax: 40-59-414117E-mail: [email protected]

URL: http://www.buddhism.roBuddhista Retreat Oradea RetreatStr. Fagetului 7RO-3700 OradeaTel: 40-94-21 81 66Fax: 40-59-41 41 17E-mail: [email protected]

URL: http://www.karma-kagyu.oradea.net

SPANYOLORSZÁGBuddhista Retreat Karma GuenAtalaya Alta, Apartado 17E-29700 Velez-MalagaTel: 34-95-2030352, Fax: 34-95-2115197E-mail: [email protected]

URL: http://www.karmaguen-spain.dkURL: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/espana




Buddhist Centre Madridc/o Joanna IlczukCalle Cabeza No. 15, 2.DchaE-28010 MadridTel: 34-91-447 65 35E-mail: [email protected]: http://www.geocities.com/kagyu_madrid/URL: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/espana

SVÁJC

Buddhist Centre Baselc/o Hanspeter Escher St.-Alban-Anlage 63CH-4052 BaselTel + Fax 41-61-272 02 23E-mail: [email protected]: http://www.buddhistaische-zentren.ch

Buddhist Centre ZürichHammerstr. 9aCH-8008 ZürichTel: 41-1-3820875Fax: 41-1-3800144E-mail: [email protected]: http://www.buddhismus.org

SVÉDOTSZÁGBuddhist Group Stockholmc/o Evelyn GerndtValhallavagen 140 1S-11459 StockholmTel: 46-8-6610262, 46-70-55 31 319E-mail: [email protected]

URL: http://w1.870.telia.com/~u87000042




SZLOVÁKIABuddhist Group Bratislavac/o Ján KysuckýBakošova 42SK-841 03 BratislavaTel: 421-7-64 78 18 02E-mail: [email protected]: http://www.budhismus.czBuddhist Centre Trencinc/o Petra Petrova & Peter Fekete

Zilinska 8SK-91101 TrencinTel: 421-831-522801 vagy 421-903-393450E-mail: [email protected]: http://www.budhizmus.sk

ÚJ-ZÉLAND

Buddhist Group Christchurchc/o Manfred IngerfeldFlat 1, Number 11 Beverley Str Merivale, ChristchurchTel: 64-3-3550453E-mail: [email protected]

UKRAJNABuddhist Centre Kharkovc/o Sergey Belichenkoul. Geroev Truda 2/48-87UKR-61019 KharkovTel: 38-0572-670153 vagy 922144 vagy 648956E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ru




Buddhist Centre Kievc/o Vladimir Zakharovpereulok Rylskiy, 3-48UKR-01025 KievTel: 38-044-2134978 vagy 2091772Fax: 38-044-2282448E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.uaURL: http://www.is.svitonline.com/yaroBuddhist Group Sevastopol

c/o Sergey Golikovul. A. Tolstogo 60-45UKR-99003 Resp. Crymea, SevastopolTel: 38-0692-525770 vagy 410156E-mail: [email protected]: http://www.diamondway.org/sebastopol/Buddhist Centre Uzhgorod

c/o Thomash Fridmanul. Shevchenko 41-AUKR-88017 UzhgorodTel: 38-03122-42692Fax: 38-03122-42692E-mail: [email protected]: http://www.diamondway-buddhism.org.ua

URUGUAYBuddhist Group Montevideoc/o Eduardo PintosMagarinos Cervantes 1972 BisMontevideoTel: 598-2-4878255E-mail: [email protected]




VENEZUELABuddhist Centre Caracasc/o Dilia, Mazo & ArturoP.O.Box 88520Caracas 1080Tel + Fax: 58-212-9458669E-mail: [email protected]: http://www.budismo-camino-del-diamante.org/venezuela

JUGOSZLÁVIA

Buddhist Centre Beogradc/o Vesna Cavic & Srdjan Ivanovic Jug Bogdanova 24/III-6 YU-11000 BeogradTel + Fax: 381-11-625384E-mail: [email protected] Group Novi Sad

c/o Milan MajkicHeroja Pinkija 63A YU-21000 Novi SadTel: 381-21-360949Buddhist Group Suboticac/o Gábor & Gordana BabinskyCeljska 5

YU-24000 SuboticaTel: 381-24-50223

ole ahogy a buddhák nyugatra jönnek

Documents