Üzenet a végekrõl iii. - délvidék3 gubcsi lajos: vigaszt kér a sárossá tett életet élõ...

Gubcsi Lajos

Üzenet a végekrõl III. - Délvidék

1111 év után

Szülõföldemnek bús határa, hajh,elér-e még a bánat és sóhaj?

Mert hozzád többé nem visz a vonat,csak így emelhetem rád arcomat.

Gyermekkorom, áldott gyermekkoromte hontalan, hozzád kiáltozom.

Bölcsõk, koporsók, temetõi porés templomok ormán az estbíbor.(Kosztolányi Dezsõ: A bús férfi panaszai)

Ez a kötet Üzenet a végekrõl I. – Felvidék, II. – Kárpátalja, III. – Délvidék, IV. – A nyugati gyepüõr és V. – Üzenet Erdélybõl címen a végvidékeinkrõl megjelenõ Üzenet-pentalógia része,

és A Magyar Mûvészetért égisze alatt megjelenõ bibliofil díszalbumsorozat 17. kötete.

Dr. Gubcsi Lajos, 2007

Mottó: „Hogy egy ellenség se légyenragadozó ez te néped között...”(Ének Szent István királyról)

Adj nekünk jó királyt,vezért ma is! És tartsd meg az õ országát,hétpróbát kiálltnépét, miképp nyelvében,azonképpen földjén is...Ámen.(Bence Lajos: István király Szent Baljában pengetõ – részlet)

Gubcsi Lajos: Üzenet a végekrõl III. – Délvidék 1111 év után

Kiadja Gubcsi Lajos, Budapest, 2007

© Dr. Gubcsi Lajos

Lektorálta: Varga Bótos Anna

Köszönet a teljes fotóanyagért Molnár Beatrix fotográfusnak, a grafikáért Gubcsi Attila festõmûvésznek,a borítón látható rézlemezért Asszonyi Tamás szobrászmûvésznek.

Köszönet a támogatásért: A Magyar Mûvészetért Kft., Geodézia Zrt., Grantfilm Kft., Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.,

OTP Bank Nyrt., Gubcsi Lajos Levente

Nyomdai elõkészítés: Csépe László

Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben,a nyomda alapításának 125. esztendejében.Felelõs vezetõ: Papp Lajos vezérigazgatóTelefon: 66/887-400http: //www.gyomaikner.huE-mail: [email protected] 978-963-86807-0-9

3

Gubcsi Lajos: Vigaszt kér a sárossá tett életet élõ

A negyedik Üzenet-album ez, most lehetne a legkönnyebb adolgom, s most a legnehezebb. A földijeimrõl is írok (úgytûnhetne, ezért egyszerû a helyzetem), mert mi a különbségaz itthoni Kiskunság és az elszakított Bánát, Bácska, a Vaj-daság egésze, a Horvátországhoz tartozó Szlavónia, annakkeleti szárnya között – azonos a föld, a hagyomány, a küz-delmes élet, s az sem tesz mássá senkit a lelkében, hogyTrianonban és a második világháború borzalmaiban az em-berrõl, néprõl, nemzetrõl úgy döntöttek, mint mikor a ka-szával egymásba csapkodnak aratás, rend helyett? Ez a világ persze most módosult, a kaszát a sarló és kalapácsegykori bajnokai eszeveszett hadonászásra használni itthonis kézbe vették: most, hogy a honi méregkeverõk kitagad-tatták a bajba jutott nemzettársakat 2004. december 5-én. Azóta jobban lehet magyart verni a Délvidéken.Egy levelet kaptam az egyik albumom ottani olvasójától,idézek belõle, s miközben olvasom, nem lesz simább a hom-lokom:„… Eltûnõdöm: vajon a Délvidékrõl, az itt élõ magyarokszívfájdalmáról, a szenvedéseikrõl és kiábrándultságukrólmiképp fogalmaz majd, ha készíti a rólunk szóló albumot...Nem lesz könnyû a dolga. Mély itt a sár, a szenny, és magas-ba ível a szenvedõk jajveszékelése. Sár, kosz-káosz.Egyre csak gyülemlik a szenny és a szégyen. Nehéz itt ,,Tisz-ta szívvel’’ élni – túlélni, remélni…”Mit tehetek hozzá ehhez innen én? Mi is okozzuk, nemcsaka szerbek. Veremben vernek.S az sem vigasztal, hogy a Délvidék más tájain, Szlavóniá-ban, Horvátországban, Szlovéniában európai viszonyokattaláltunk. A mi magyarságunk színe-java a Vajdaságban él.Az Üzenet a végekrõl és az Üzenet Erdélybõl albumsorozat– Tetralógia – mostani állomása a Délvidék, nem abban aszûk értelemben, ahogyan a Vajdasággal, a szerbiai tarto-mánnyal azonosítják, hanem abban a gyönyörû történelmiívben, ahogyan ez az egész országrész együttesen szolgáltaMagyarország védelmét, eleinte csak az itáliai (velencei, ná-polyi) érdekekkel szemben, késõbb azonban, fõként elvé-rezve, a török ellen, majd a XVIII. század elejétõl auto-nómmá váló egységként Horvátország-Szlavónia-Dalmácianéven, királyságként ugyan, de Magyarország, a koronarészeként. Nagy-Magyarország e déli, országnyi ívében 10 évszázadon át jól elfértek egymás mellett az anya-országhoz mindig is tartozó, ma Romániához, Szerbiához,Horvátországhoz csatolt magyarlakta részek a szerbek, hor-vátok világával. Lelki szemeim elõtt elfutnak keletrõl nyu-gatra haladva: Szörény, Arad, Temes, Torontál, Csanád, a

hatalmas Bács-Bodrog (ez az én kiskun szülõföldem foly-tatása), Szerém, Verõcze, Pozsega, Kõrös, Varasd, azaz atörténelmi vármegyék; futnak a helységnevek: Nagybecs-kerek, Nagykikinda, Versec, a Delibláti-homokvidék, a te-lecskai dombok, majd Zombor, Eszék, Kórógy, sokkal nyu-gatabbra a Drávaszög, Verõcze, Valpó,a sok végvár, Sziszek,Kõvár, a Zrínyi-család fellegvára Csáktornyán, Medvedvár,Kaproncza.A közös történelem az Árpád-ház elejéig nyúlik vissza.1089-ig horvát királyok uralkodtak, azonban Zvojnimir(Svinimir) Demeter halálával kihalt a család – özvegye, akiI. Béla magyar király lánya, „örökség” címen felajánlotta a rá maradt országot bátyjának, I. (Szent) Lászlónak, aki1091-ben elfoglalta e területeket, megalapította a zágrábipüspökséget, létrehozta a várispánságokat, megtette Gézakirály kisebbik fiát, Álmos herceget a legújabb magyar tar-tomány kormányzójának, királynak.1095-tõl Kálmán lett a horvát király, s mint anya után örö-költ országot, végképpen a magyar királysághoz csatolta eterületeket, alapvetõen a Dráva-Száva közét. Az 1096-1105közötti hódoltatásban Dalmáciát is elfoglalta. A magyaruralkodót gyakran „szlavón hercegnek” hívták. A „Hor-vátország” elnevezés csak a XVIII. századtól terjedt el. Nemigényel külön fejtegetést a mai magyar határ és a Dunaközött fekvõ Dél-Magyarország története, amely mindig isaz anyaországhoz tartozott, sõt a mai Horvátország keletirésze, a klasszikus Szlavónia is: Pozsega, Valkó és Szerémmegye – aztán a XVIII. században a Habsburgok átsoroltákõket a horvát bánhoz.Tudom, hogy az utolsó, számunkra mérvadó népszámlá-láskor (1910) Horvátország területén a magyarok arányanem volt meghatározó, a valamivel több mint két és félmillió lakos között alig több mint százezer volt a magyar,kevesebb, mint a német, és az általuk legsûrûbben lakottVerõcze megyében sem haladta meg számuk a 15 százalékot.Tény azonban, s nekem így cseng a történelem, hogy Hor-vát-Szlavón-Dalmátország a magyar Szent Korona országaiközé tartozott, annak kiegészítõ része volt, automatikuskülönállással, horvát bánnal, majd az 1868-as kiegyezésitörvénnyel királyságként, azaz a Horvátország és Szlavóniakirályságból és a Határõrvidékbõl, a török elleni sávból állóterületként része volt Nagy-Magyarországnak.Véres is a ma. A balkáni háború nem kerülte el a magyar-lakta vidékeket sem. S ami a Vajdaságban elvérezni látszik– az emberi és magyar szabadság?! Történelemkönyvekkel,szépirodalmi alkotások százaival „felfegyverkezve”, a fotó-masina szemével járunk az emlékeink nyomában. Békétkeresnénk.

4

A Bánát szívében, egy falu szélén, ketten, ez most Szerbia

Árva szürkegém a Duna és a Dráva torkolatában, figyelõ pózban ott, ami most Horvátország és Szerbia határa

5

Árpád-kori román templom Bántornyán, Aquila János 1383-ban festette a freskókat Szent László legendájáról, ez most Szlovénia

6

Szent László királysága alatt lett a Délvidék a mi erõs mentsvárunk

8

Bács, vár állott, most kõhalom – hajdani erõs büszkeségünk a Vajdaságban

9

Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak…: Horgos, Bartók Béla Együttes

10

Szabadka, részlet a városháza dísztermébõl, ez is Szerbia

11

Vasárnapi mise az újvidéki Szent Erzsébet-templomban – ez is a magyarság

12

Horvátország és Szerbia határán – a Duna mocsara hatalmasan szétválasztja, ami egykor egy volt…

13

Aracs, Pusztatemplom, fényben és árnyékban az Árpád-ház óta. Fenségünk.

Délvidéki veszedelem

Az a táj és annak magyarsága, amelyet fél évezrede „Dél-vidéknek” is említenek, olykor az élen állt a magyar kul-túrában: Zrínyi Miklós világa, Csáktornya a csúcspont, a legékesebb bizonyíték.Már a XI. századból maradt ránk írástöredék innen. Az ara-csi kõ felirata ugyan még latin – Akik e betûcskéket olvassák,A mindenható Istent kérjék –, de a XIV-XV. századtól meg-jelenik a magyar irodalom: a Jókai-kódexben a Ferenc-legenda, a Huszita biblia a szerémségi Kamoncon, aMüncheni- és a Bécsi-kódexben. Laskai Osvát és SzerémiGyörgy (Magyarország romlásáról) történetírói munkás-sága egybeesik a Mátyás kori Magyarország bukásával és atörök uralommal.Bácska, Szerémség, Szlavónia – a bácsi érsekség, a szerémiés a pécsi püspökség – földesurai és papjai a társadalmi életszervezõi; s egyben, nagyrészt olasz hatásra, a reneszánsz, a humanizmus magyarországi megjelenésének is a Délvidéka kiinduló forrása: Vitéz János, majd támogatásával fiatalrokona, a majdani Janus Pannonius, aki ugyan „barbárként”indult olasz földre, de költõként tért vissza Mátyás világába;és persze a bácsi érsek, Váradi Péter, aki reneszánsz szelle-mi központot teremtett délen.Természetesen történelmi témát, hõsök leírását keresi a ma-gyar nyelvû irodalom. Zay Ferenc vérzõ szívvel siratjaBelgrád 1521-es elestét, Mohács elõzményét: Az Landor-fejirvár elveszésének oka e vót és így esött címû emlékira-tában. És Bornemissza Tamás 20 évvel késõbb már Buda el-estét zokogja, utolsó sorait így zárva az akkori ízzel: „Mind-ezeket penig egy örök emléközetért írtam meg, mert ezekmind így voltanak, kinek csak fél részét sem írtam ki: ha kipenig kilömben mondaná, bizony vétket tenne az jámborbeszédében. Azért legyen az vége.” A török hódoltság alattis független sziget marad Dél-Baranya, Pécs; virágzik areformáció és annak kedvenc mûfaja, a hitvitázó dráma.Sztárai Mihály, a tüzes beszédû prédikátor és templom-alapító, aki – Bornemissza Péter szavaival élve – „noha ér-telmes és tudós ember, és sokat épített… de õtet is meg bírjanéha az harag, néha a bor is”. Az egyházi irodalomnak Las-kó volt a központja, míg a világié Baranyavár és Lendva(Bánffy Miklós zalai fõispán mecénási segítségével),ameddig Tinódi Lantos Sebestyén is eljutott.A kor jellemzésére idézzük Istvánffy Miklóst, a végvári har-cok íróját, aki feljegyezte egy paraszt szavait, akinek enniekellett Dózsa György húsából: „A foglyok közül kiválasz-tottak körülbelül negyvenet, éspedig azokat, akik SzékelyGyörgy személyes szolgálatára voltak rendelve. Ezeket sötétbörtönbe zárják, és tizenöt napig éheztetik, hogy végül, már

akik közülük oly hosszú idõ múlva is életben maradtak, azéhségtõl elcsigázva, a még élõ és lélegzõ Györgynek féligmegsütött húsából egyenek és azt lenyeljék. De abból anegyven szerencsétlen emberbõl csak kilenc élt még, a töb-biek az éhségtõl elsorvadva elpusztultak. Ezek között voltegy Lõrinc nevû kovács, aki György lovait szokta patkolni;õt mint elõrehaladott korú öreget, régen, gyermekkorombanláttam…”1620, Csáktornya, megszületik a kis Miklós, a szigetvári hõsdédunokája. Szülõvára lesz a szellemi és politikai élet köz-pontja egy idõre. Zrínyi Miklós még csak 25 éves, mikormegírja a Szigeti veszedelmet. Versírásra adják fejüket akatonaírók, az egyszerû vitézek is:

Ez éneket egy idõ korbanDráva, Mura közt laktombanSzerzém Csák-Tornya várában,Zrényi Miklós udvarában.

A gyilkos vadkan ledöfte a kultúrát is. A török elleni véd-harcok, az ország kiürülése, elhagyott országrészek, a kuru-cok bukása és majd a csak lassan szedelõdzködõ Habsburg-államszervezés a XVIII. században a Délvidék tetszhalála.Csak a reformkori magyar szellemi és politikai pezsgésrántja fel Csipkerózsika-álmából. Állandó színház Szabad-kán 1826-ban, magyar irodalmi nyelvésztársaság, Zombor-ban költõk ébrednek: Papp Dániel felfedezi szûkebb hazá-jukat, Bácskát. „… Mi van a fölszín alatt a Bácskában?!Hogy is kaparná azt ki idegen patkó?... A Pegazusnak, a pat-kónak odavalónak kell lenni, hogy a füvek és a nádasok alattmegtalálja a tündérkastélyt. Mert az megvan nálunk, és én ittmég sok száz sort írhatnék az aranyról és napsugárról, ami aszívembe világít, ha hazagondolok a messzeségbõl…”Papp Dánielre felfigyel Mikszáth, Osvát Ernõ, Ignotus, mertez a „maró élû filozóf” és egyben „szelíd költõ” telítettemagát az európai kultúrák legjavával – és közben magyarosmaradt. Zombor és környéke az õ világa, de ellátogat a Sze-rémség szerb kolostoraiba is. Városiakat, tanyasi paraszto-kat, papokat mutat be, magyarokat, szerbeket, bunyevá-cokat, a soknemzetiségû magyar világot. Õ a Dél elsõ írója,aki etnográfiai hitelességgel ír, mint aranybányához fordul anéphez, amelyet minden ízében meg akar ismerni és mu-tatni. Mindig visszavágyott a bácskai „tündérkastélyba”:A bácskai-bunyevác dzsentri világ igazi, festõ írója HerczegFerenc. Egyszerre jogász és klasszikus dzsentri, úgy mulat,él, ahogyan a katonatisztek között kell, és persze hõse leszegy halálos végzetû párbajnak is. Elsõ regényét, a Fenn éslenn-t maga a mester, Mikszáth jutalmazta meg. Adél-bánátiélet felszíneirõl nála érdekesebb képet senki nem adott.

14

És az elsõ igazán polgári író a térségbõl, a tragikus sorsúCsáth Géza: A Vörös Eszti, A varázsló kertje. De e vidék számtalan témát ad más vidékek nagy íróinak is.Mikszáth Kálmán Noszty fiúja és Tóth Marija egy valósá-gos déli történet, a „bácskai botrány” forgatókönyvét kö-vetik, s Bontó megye nem más, mint Bács-Bodrog. Tényleg:Moravicán élt egy öreg Ungár, aki pénzével nem volthajlandó „restaurálni a dzsentrit.” Balázs Béla a Lehetetlenemberek-ben Szabadkára helyezi a történet lényegét:„Különös tó a Palicsi-tó. Partja lapos, mint maga a víz, egytenyérnyivel sem magasabb. Még nád sem szegélyezi, mez-telenül és valószínûtlenül fekszik ez a víz, nedves sebként aföld színén. Csupasz ez a tó, mintha elhagyták és elárultákvolna a hegyek és a fák, melyek hajdan körülvették. Vaktükrében nem csillan meg az ég, hanem saját színe van,sötét, szenvedõ és gonosz, mint az éhség és a gyûlölet.”Zenta szegényparaszti világát a kiskunfélegyházi író-testvér,Móra István írta le a legszebben:„Manap is mutogatják még azt a helyet a horgasi ürüjáráson,ahol az idõses juhász, Bóczán Simon agyonütötte MezõJóskát, akit a kötözködni való bónaórája idehozott azon aszerencsétlen napon a martonosi székekrül.” (A Párbaj – eza novella volt az alapja Móricz Barbárok c. novellájának.)A szabadkai Kosztolányi Dezsõ „a beteg, boros, bús, lomhaBácskára” panaszkodik: „… A trombiták estente mint aszörnyek egy vörös korcsma-ablakból röfögnek. Trágártivornya, részeg és tunya. Sír a beteg és méla, szláv duda”– így emlékszik a kisgyerekkorra. Alföldi por címû írásábankesereg: „Nincsen itt idill. Az idill meghalt. Nincsen mezeivirág, pipacs és kankalin. Mind elhervadt. De vannakemberek, problémák, délies, lusta, furcsa különcök, torznábobok, szegénység és gazdagság egzotikus kevere-désben…. Nem értem meg, hogy az alföldi por, mely márannyi embert züllesztett le az iszákosság rothadt pocso-lyájába, és még többet tesz kehessé, rövidlátóvá és vidékies-sé, miért ne faraghatna egy erõs fejû és erõs szívû emberbõlmûvészt, írót, igen-igen nagy regényírót?”Külön is érdemes idézni már e bevezetõ sorokban is ”A sze-gény kisgyermek panaszai”-t (1910), mert e néhány sorbanfelhangzik az országrész félezer éves drámája-panasza-ke-serûsége – a történelem õket szakította el leginkább ésleghosszabban a hontól:

Ez a beteg, boros, bús, lomha BácskaItt félve jár az úri kisgyerek,Mérges virágok, nyiszlett emberek.Egy távol torony ferde lángolásba.

Méreggel mart, fehér, virágos orcák.Lánggal rikító selymek, rác mennyország.Nehéz aranypénz a lányok nyakán,mindegyik oly finom és halavány.A trombiták estente mint a szörnyekegy vörös korcsma-ablakból röfögnek.Trágár tivornya, részeg és tunya.Sír a beteg és méla, szláv duda.Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak,Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,boros asztal, véresek a kések,az ördög is fölpántlikázva lumpol,festett lányok lesnek a zsalukból,s én meghalok, ha egyszer odanézek.

Van-e vajdasági irodalom? Ezer hozzászólás. Az egyikDettre Jánosé, Trianon után: „csak magyar irodalom van, sa magyar irodalomnak vannak erdélyi és vajdasági mun-kásai.” A nyelv és kultúra összekapcsoló ereje sokkal na-gyobb, mint a történelmi véletlen, az életsors véletlenje.Szenteleky Kornél: „Elbukunk, vagy célhoz érünk, de nehúzzunk olyan igát, amelyet magunknak kellene meg-formálnunk szürkén, mûvészietlenül. S éppen ezért talán kiszabad mondanom a kívánságom: ne legyen «vajdaságiirodalom»… hagyjuk a couleur locale-t meg a sajátos vaj-dasági lelket. (Aztán fél évtizeddel késõbb éppen SzentelekyKornél lett a helyi színek egyik prófétája.)A második világháború elõtt hallatták szép hangjukat azavantgárd írói, Herceg Jánossal az élen, aki 1945 után azigazi hõsök, az apák felé fordul, az idill, az eszmény felé:meghajolnak ugyan az élet elõtt, a sorsparancs elõtt, de sír alelkük az elveszett paradicsom után. A parasztok közül szár-mazó költõ, Fehér Ferenc líráját a származás miatt eleveelrendelt alárendeltségi tudat és a kiszakadásból eredõbûntudat teszi olyan hitelessé. A magánélet apró reflexeitgyönyörûen adja vissza nagyon erõsen családi-szerelmiihletésû verseiben. (Madarak folyója, 1978) A faluszéli sze-gény emberek világának hiteles írója, Gion Nándor: a Lat-roknak is játszott kötetébe vett két regény közül az egyik, aVirágos katona a monarchia összeomlását, a másik, a Rózsa-méz – azaz ez a csodálatos, az életben elérhetetlen méz – akirályi Jugoszlávia halálát választja az emberi sorsok drámaihátteréül. A kálváriadombon az õ embere Krisztus mellett alatroknak is muzsikál.(Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története,Forum. 1975 c. mûve alapján a szerzõ összefoglalója)

15

16

A híres oroszlámosi leletek a honfoglalás korából

17

Oroszlámos páratlan kincseibõl (fotók Hevér Miklós)

18

Szent István – az õrszállási templom falában áll a Délvidék egyetlen Szent István-szobra

19

Szent László – ugyancsak Õrszálláson, a Mária Szent Neve templomban (fotók Szalai Attila)

20

Varga Sándor: Õseink földjén

Aracs, Pusztatemplom

Baracklekvárízû múlt nyarakbanélve az életet éveken átnyeltük keservünk keserû illatát

mert borongós boltozat alattegyre csak sodrott sodrott bennünketholmi békeparancs nyugat-akarat

eltûnt nevek horda-hordalékábanmert itten ami volt már nincs csak a van

de nem vagyok magam nem vagy magadhiszen mibennünk a wassi kõ marad

marad a kõ vagy az a földrögmi mindig marasztott mindig is kötött

maradtunk ezen az õsi földönûzhetett szláv román vagy tán az ördög

mert úgy alakult a sorsunk végképpmint alakult és alakul a térkép

nem voltunk gyávák nem lettünk hõsökde maradtunk ott hol éltek az õsök

maradtunk ott hol éltek az õsökmint az õ emlékeiket is õrzõk

Harc Északtól Délig

(Három dologra is vall az alábbi történet, Forgách Balázsélete-halála. Óriási volt a Kárpát-medence Magyarországa,Ghymes újbóli ura egy perc alatt lent termett Zágrábnálharcolni a királyné oldalán, s otthon volt itt is, ott is, bár idejeegyikre sem maradt a nagy fejvesztve rohangálásban; s nemvolt szerencsés sem várat veszíteni Csák Máté javára, semvisszanyerni tõle; és a középkor Magyarországa nem sze-rette, ha a koronától lefelé szoknyát hordanak – Erzsébetkirálynét a lánya, Mária koronás magyar királynõ szemeláttára fojtották meg a novigradi várban.)

Nagy Lajos király halála után 4-5 éven keresztül felesége,Erzsébet és lányuk, Mária, a „királynék” gyakorolták azuralmat Magyarországon, s ezt csak 39 napra törte meg akirállyá választott nápolyi (Kis) Károly, a délvidéki urak éspersze a királyválasztó felvidéki nagyúr, az Aba nembeliAmadé kedvence. Károlyt Erzsébet és fõurai, konkrétan ésmindenki más elõtt Forgách Balázs pohárnokmester öltemeg 1386. febr. 7-én. A gyilkosság elvezet bennünket Ghymesbe is, s az alábbi történet térben, idõben és király-gyilkosságban ékes bizonysága lesz annak, milyen közelvolt egymáshoz a Felvidék és a Délvidék.„A terv végrehajtására Erzsébet kegyence, Forgách Balázspohárnokmester vállalkozott. Nyilván már ekkor kikötöttemagának jutalmul Ghymes várát és a hozzá tartozó nagyuradalmat, amelyet még nagyapjától vett el Csák Máté, samelyet Csák Máté halála után sem kapott vissza a család akirálytól. A közvélemény – nem is indokolatlanul – szabá-lyos üzletnek tekintette Forgách vállalkozását, s a népballa-da szerint Erzsébet azzal biztatta kedvenc pohárnok-mesterét:

Balas ewld meg a kiralt,Neked adom Ghymes várát.”

Kétszer kaszabolt Forgách Balázs fél év alatt. Február 7-éntõrt rántott (régi íróink téves fordítás alapján csákányrólírtak) és Károlyra sújtott, akit fején vagy arcán talált el.

Károly is kardot rántott, szabályos párharc fejlõdött ki köz-tük, amelynek végén Forgáchnak sikerült Károlyt a fejénúgy megsebesítenie, hogy fél szeme kifolyt. A félholtan aföldön fekvõ Károlyt a budai palota egyik szobájába zárták.Garai pedig a királyné pártján lévõ fõurakkal együtt Budautcáin felvonulva éltette Mária királynét… Mária háromhéttel késõbb így írt errõl a ghymesi uradalomról Forgáchrészére kiállított adománylevélben: „Kozmáli Miklós fia, aForgáchnak nevezett Balázs mester egy oroszlán bátorsá-gával, erejét összeszedve okosan megtámadta Károly királyta már említett koronázás 39. napján. Olyan vadul rohantameg és tõrének olyan súlyos csapásait mérte rá, hogy né-hány nap múlva lelkét kiadta és kilehelte. És ily módonBalázs mester, bár olyan súlyos és életveszélyes sebeketszerzett, hogy életben maradása most is kétséges, a sajátmaga és hû báróink hûségével Károly király hatalmától ésjogtiprásától megszabadíttatott, koronánkat, fejünket és azország kormányzását, amelyet Károly elrabolt tõlünk, szol-gálatával visszaszerezte és visszaállította.”Fél évvel késõbb is volt kaszabolás, Balázs mester ekkorszerencsétlenebb vérengzésben vett részt a királynék kísé-retében a Délvidéken, a hûséges Garai nádor vára, Gara feléhaladva – sajna a megölt (Kis) Károly híveihez számítóHorváti János birtokán: „Egy meleg nyári nap reggelén,1386. július 25-én, Szent Jakab apostol ünnepén a királynékbékésen utazó menetét Horváti János és Palisnai Jánoscsapata megtámadta. A veszélyt elsõnek, úgy látszik, ForgáchBalázs vette észre, akinek helyzetmegítélése teljesen kifo-gástalan volt. Egy kisebb csoporttal felvette a harcot, nyilvánabban a reményben, hogy a támadókat feltartóztathatja,amíg a királynék elmenekülnek. Rövid összecsapásra kerültsor, a kis csapatot gyorsan levágták, Forgáchot sikerültkivetni a nyeregbõl, leszúrták, aztán levágták a fejét…”Nem sokkal a sikeres támadás után (Kis) Károly gyilko-sainak, Garai Miklósnak és Forgách Balázsnak levágott fejételküldték Nápolyba, harmadiknak Garai Jánosét téve mellé-jük. Margit nápolyi királyné a fejeket szamaras kordén hor-datta körül a városban, majd a piacon tette közszemlére.(Fügedi Erik:„Könyörülj, bánom, könyörülj…”, HelikonKiadó, 1986)

26

Az Árpád-háztól Mátyás királyig

Vitéz János: Hunyadi János kormányzó nevébenMiklós pápának, 1449. június 25.

… nagy erõfeszítéseket tettem, többek között, a kalocsaiegyház betöltése érdekében, hogy – miután viharok tépáz-ták, majd megüresedett, végül jó néhányan kulcs helyettbunkósbottal igyekeztek beléje jutni – kapjon végre, nepedig rátukmáljanak egy pásztort. Írtam, kértem, sürgettem;érveltem, példákra hivatkoztam, és mind ez ideig türel-metlenül vártam szentséged intézkedését. Ennélfogva – hapanasszal élhetnék – méltán fölpanaszolhatnám, hogy minda mai napig nem találtam meghallgatásra, holott kérésemtovábbi ösztönzését, nem pedig gáncsolását érdemeltemvolna. Bizony, rosszul esik látnom, milyen arcátlanulzaklatják egyesek ezt a hónapok óta árvaságra kárhoztatottszékvárost, amelyrõl pedig úgy határoztam, hogy meg-védem, kezemben tartom, és senki zaklatására, de még vak-merõ tolakodására sem hátrálok meg. Kezembõl kizárólagaz elõzõ levelemben említett szempontok, valamint azoknaka férfiaknak érdemei árán vehetõ ki, akikért közbenjártam,mert mindig azon a nézeten voltam, hogy vallásunk sállamunk javára és gyarapodására csak az szolgál, haországunk egyházain nem a vakmerõség, hanem az érdemaz úr.

Mátyás király levele IV. Sixtus pápának, 1476.

Szentséges atyám, igen kegyes uram! Hódolattal ajánlommagamat és csókolom szent lábát.Az elmúlt napok egyikén értesítettem szentségedet arról,hogy miután Velence meg a római császár úr (III. Frigyes)õfelsége békére lépett a törökkel, ennek a roppant ellen-ségnek minden gyûlölete, dühe és tombolása teljes mér-tékben ellenem és országom, Magyarország ellen fordult.Egy késõbbi levelemben hírt adtam a törökök betörésérõl,amelyet országomból való távollétemben, a velenceiekvezetésével a császár területén hajtottak végre országomellen, olyan útvonalon és országomnak olyan részén, amely-rõl támadásukat nem vártam, de még csak nem is gyanítot-tam soha. Majd talán az itt szedett zsákmánytól föllel-kesedve, vagy inkább felbujtóik ösztönzésétõl tüzelve –kiket a maga bölcsességében jól ismer szentséged –, hatal-mas sereget összevonva törtek be a havasalföldi területekre,majd azok leigázása után Erdély földjét, egész országomleggazdagabb területét – ahonnét, tekintve az ott lévõ só-,ezüst- és aranybányákat, legnagyobb jövedelmeim szár-maznak – elözönlötték Eze bég vezérlete alatt, ki az anató-liai basa után a török legfõbb embere. A török sereg körül-

belül negyvenháromezer embert számlált, ehhez jött avlachok egész népe, mely Havasalföld mostani elfoglalá-sával csatlakozott a törökökhöz.Amikor már visszavonulóban voltak Erdély területérõl, shatalmas zsákmányt vittek magukkal, Báthori Istvánfõispán, Erdély vajdája, egyesülvén Kinizsi Pállal, az országdéli részének fõkapitányával, aki a törökök betörésénekhírére parancsom szerint segítséget vitt neki Erdélybe,megütközött velük Erdély határain belül. A (kenyérmezei)hatalmas ütközet során a török sereg vereséget szenvedett,óriási török egységek morzsolódtak föl az összecsapásban, selesett igen sok vlach is; a vlach gyalogok mind egy száligelpusztultak, de a lovasságukból is kevés menekült meg;Eze bég és Szkender bég a csatatéren esett el, Malko-csevicset sebek borították, Ali bég lándzsától átdöfve távo-zott… Bizonytalan a foglyok száma is, minthogy az erdélyivajdánk már a csata kezdetekor nyilvánosan kihirdette, hogyegyetlen katonánk se ejtsen foglyot, hanem mészárolja le azellenséget az utolsó emberig… az ellenség valamennyizászlója zsákmányunkká vált…

Janus Pannonius: Versek, prózai írások

Pannónia dicséreteEddig Itália földjén termettek csak a könyvek,

s most Pannónia is küldi a szép dalokat.Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,

szellemem egyre dicsõbb, s általa híres e föld!

SzlavóniárólPannon föld részén – neve most Szlavónia ennek –

Falvakból van elég, városa épp hogy akad.

Hunyadi Jánosnak, Mátyás király apjának sírfelirataPannonföld bástyája, török had mennyköve, János

álmodik itt, ha ugyan fedheti sír röge õt.Mert ahogyan Belgrádnál gyõzött volt a pogányon:

lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyt.Õs Capitóliumot koszorús diadalmenet élén

sok hõs járta meg – ám égbe csak ez maga szállt.

Mátyás megválasztása Magyarország királyáváHogy Magyarország trónján megpillantja a holló

Mátyást, örvend, s így károg az õsi madár:én, akit atyjának lobogóin vittek a harcba

átadnám örömest már a helyem, s ha talánén lehetek Mátyás zászlója s címere éke,

több lesz mindennél és becsesebb ez a kegy

27

Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba indulóMátyás királyért

Bontja a szent lobogót, viszi Mátyás a török ellen;rajta, segítsétek mind, egek istenei:

add neki kardod, Mars; paripád, Castor; Phoebus, az íjad;Pallas, a vértedet; add, Hercules, a buzogányt!

Vulcanus, kalapálj páncélt, mit a dárda se tör be,Achilles aminõt hord vala és Aeneas;

a csatavész közepette, földbe borítva a pajzsod,– meg ne sebezhessék – védd te magad, Jupiter!

Ámde ha jobban esik lustán heverésznetek ott fenn,szóljatok atyjának, küldje le õt körötök,

s nem kell más, maga is megvédi fiát a csatában,szórja az égbõl is õ gyors tüzû mennyköveit.

Mátyás királyt vendégül hívjaÚgy táruljon majdan az istenek égi lakása

néked, Mátyásom, hõn szeretett nagyuram,mint ahogy eljössz hívedhez, s nálam leszel otthon,

s nem szégyelled kis házamat otthonodul.Azt mondják, a világ nagy békítõ fejedelme

jobb szereti a kunyhót, mint ragyogó palotát.

Moldvaiaktól szerzett hadijelvényekre, melyeket a budaiNagyboldogasszony-templomában függesztettek fölHõsi király, Mátyás, számodra a moldvaiaktól

vette a Szûzanya el hadban e harcjeleket.Melyek alatt eddig barbár hordák tusakodtak,

most közlátványul függnek a szent falakon.Ó, a vezéri erény, amely egymaga verte tulajdon

odvuknak mélyén tönkre a thrák hadakat!Istennõ, te pedig hallgasd meg ujra imáját:

gyõzzön az ozmánon, s hozzon ujabb jeleket.

Levél Mátyás királynak, Plutarkhosz-fordításának ajánlása-ként – 1467, János, Pécs püspöke

Sok kitûnõ dolgot olvasgattam nemrégiben a görögPlutarkhosznál… elhatároztam, hogy lefordítom…Néhány éjszaka leforgása alatt végeztem is feladatommal.Majd azon kezdtem töprengeni, kinek ajánljam. S mindjárteszembe ötlött, hogy senki sem tett többet Tenálad énér-tem… Másfelõl pedig kinek is ajánlhatnám több joggal akirályok és császárok jeles mondásait, ha nem Tenéked, ki

egy személyben vagy király is, császár is? Király vagy mél-tóságod szerint, császár vagy szüntelen hadviseléseid követ-keztében… még a címadásban is Plutarkhosz szándéka spéldája nyomán haladtam: õ Traianus császár nevét írtakiadásának az élére, az én fordításom viszont Mátyás királynevét fogja viselni.Mert annak idején az õ uralma alatt kapott új erõre a már el-fajzásnak indult római birodalom, napjainkban pedig a teégiszed alatt emeli fel újra a fejét a pogány ellenségtõl márcsaknem eltiport keresztény világ.Mennél erõsebben hatnak rád a derék férfiak tanácsai, men-nél kevésbé hódolsz be korodnak, és ha valóra váltod vala-mennyiünk beléd vetett nagy-nagy reményeit, és az Istenségkegyelmével lankadatlanul törsz a diadalra: akkor meg tel-jességgel Traianusszá lehetsz!...

Váradi Péter levele II. Ulászló királynak, 1491

Ebben órában tért meg Belgrádból szolgám, a baricsivárnagy; ezen az útján Baricsban, kalocsai érseksé-gem várában vette hírül, hogy a múlt hét szombatján,késõ éjszaka nagy török csapat rohanta meg azt avédõtornyot, amelyet, nem is tudom, hogyan, a város-ka kapuja elõtt emeltek, és korábban meglehetõsen jólgondját viselték; fölgyújtották, mivel egyetlen védõsem volt benne, kivéve egy borbélyt meg a feleségét,akik végül is eloltották a tüzet. És elvittek onnan a tö-rökök egy hatalmas kõvetõt is, mely emberfejnél valami-vel kisebb kõdarabok hajítására szolgál. Beszámol továbbáarról is, hogy Belgrád vára nagyon rosszul, szinte sehogyansincs ellátva, ennélfogva valamennyi gyalog és lovas szét-széledt belõle, és mintegy négyezer török gyalogos máris ottvan, hogy támadást kíséreljen meg ellene. Azt is állítja, hogycsekély, helyesebben semmi remény nincs a vár megvédé-sére, ha a törökök megkísérelnének valamit ellene… a vár-ban nincs ember, a kevés ott lézengõ pedig teljesen ruhátlan,fegyvertelen, és a törökök csak a szüret idejére várnak, amikor az emberek szétszélednek szüretelni… ha rajta-ütnek, az nemcsak ezt az országot sodorja veszedelembe, dekárt okoz a kereszténységnek is. A helyzet nem tûr ha-logatást…(Janus Pannonius – Magyarországi humanisták,Szépirodalmi Kiadó, 1982)

28

Zay Ferenc: Az Lándorfejírvár elveszésének oka e vót és így esött…Kár vót, örök Isten, az régi magyar uraknak halála, kik az õéltökbe Fejírvárnak és a több végházaknak nagy gondjátviselték; tudták, micsoda az végvárak veszedelme, hogy haazoknak veszedelme történnék, az ország es elveszne belõ-lök – mint az esztergomi Tamás érsök, ki vót, ki halálakorones Fejírvárnak szökségére és épejtésére nem kicsin summáthagyott vót, kibe király és az urak semmit meg nem adtakvót, mert ha azt rejáköltötték vóna, olyan nagy szertelenség-be a jó végház nem maradt vóna…Mert ha egyebet az urak semmit ne(m) míveltek vóna –tudván azt, hogy õk az török császár ereje ellen kevesek –,csak támadtak vóna fel, ha többel nem, csak negyven- vagyötvenezer emberrel, szolgáló néppel és szegénységgel, ki-nek kinyen szörét tehették vóna, többnek es annál, annyiidejük vót hozzá, hogy bizonnyal megértötték vót az császárjüését; és csak szállottak vóna Fejírvár ellenébe, Zemlyínbe,kit az régi jó királyok rakattak vót Fejírvár ellen, hogy abbúlaz ellenség a Száván által ne jûhet vóna, és vetöttek vónamind a Dunára s mind a Szávára csak másfél száz sajkát,soha a törek a Száván által nem mehetött vóna, és soha sza-badon Fejírvárat nem vítathatta vóna, és Isten segétségévelúgy lehetött vóna, hogy meg sem vehette vóna, mert min-denkor onnét Fejírvárnak segétséggel lehettek vóna min-dennel. De soholt senki nem vót, ki csak egy jó mozdulástes mívelt vóna mindennyi veszedelemben es, hanem azszegény náderspán, Báthori István, ki az újonnan megnyertnáderspánságban még elég nyomorú volt, az, ami kevesenfelgyûlhetött volt az király udvara népébe, valamit és egy-néhány úr népét és valami kevés vármegye népét es, és amellé valami parasztságot es mellévevén, mintegy tizenhét-vagy tizennyócezer emberrel az Ópétervá(ra)djánál azDuna-parton, Péterváradja ellenébe szállott vót táborba. És jóllehet hogy semmit Fejírvár oltalmának és Szerömnek,hogy el ne pusztították vóna, nem használt, de méges ennyithasznált volt, hogy Szerömön kívöl rablani nem mertekkimenni, és az vízön való erõel es feljebb a Dunán Karom-nál nem mert felmenni. Azt es használta vót, a végvárakbúl,akik Szerömbe vótak, mint Péterváradja, Újlak és az egyébSzerömbe való várakbúl a benne valók ki nem futottak vót;mert ha õ nem vót vóna azzal a kevés néppel, és õ nembiztatta vóna õket, nem sok várba marattak vóna meg,annyira elrémöltek vót, és még akkoron császár egész Sze-römöt megvette vóna, és az több részében es az országnaknem kicsin kárt tött vóna.

Az erdélyi János vajdának es vót népe, jobb es, több es anáderspán népénél, ki Lippa táján szállott vót az õ népével,kit mind király s mind az urak kérték, hogy a gyûlölségnekhagyna az olyan szökségbe békét, és nízní az országnak, azõ hazájának és a körösztyénységnek veszedelmét, és mennealá nádorspán mellé, és egymás segétségével szolgálnánakaz országnak és királynak. Ki külön-különféle fogásokkal ésmagamentésével mentette mindenkoron magát, és nemhogyoda ment vóna, sõt inkább titkon a törökkel értelme vót, ésbarátságot tartott vele, és minden hírrel tartotta, hogy jüen-dõre az õ szándékának és kívánságának eleget tehetne. Azuraságnak kívánsága azt míveltette vele.Náderspán es megértvén a császár elmentét, Péterváradjábaés Rednekbe valami drabantot vetvén, Budára megyünkirályhoz. Török Bálintot és a Sulyokokat Fejírvár vesze-delméért, és hogy királynak meg nem akarták vót adni,midõn kérték tõlök, és népét es be nem akarták vót venni,hitlenné vetik minden nemzetségökkel egyetömbe, jószá-gokat király keze alá hagyják. Kiket János vajda, amintbiztatta vók õket annakelõtte, és tanácskoztatta vót õketmind király ellen, az urak ellen és az egész ország ellen,hozzája fogatta vót, és nagyon sok ideig az õ ótalma alatttartotta vót õket, és mindennel táplálta vót õket mindaddig,még esmeg mind királytúl, az országtúl mindnyájoknak,fejeknek és jószágoknak kegyelmet szörzött vót, kiknek semkirály, sem az ország nem örömet kegyelmeztek vóna meg,hanem megbintették vóna õket érdemök szörint. De látták,hogy hozzájok sem férhetnek, nem es tehetnek egyebet,megkegyelmeznek.Elyen gonosz urak alatt es idejükbe, az õ gonosz igye-netlenségek miá és nem-hozzálátás miá nagy gonosz szer-telenöl lött vót elyen fõ végháznak veszedelme, ki nemcsakMagyarországnak, de mind az egész körösztyénségnekkapujának mondattatott vóna bizonyába, amint azután valóidõ es naponként megmutatta vót. Kibõl azután a császárnemcsak Magyarországba tött dúlást és rabolást, vérontást,de még Németországba, Bécsországba, Korontályba ésStíriába elég romlást, vérontást mívelt vót. Kibõl, ha Isten aszegény körösztyínségre rejá nem tekint, nagyobbat esszándékozik mívelni, és egész Európának veszedelméreigyekszik.E vége lett vót az jó Lándorfejírvárnak, ki alatt annakelõttevaló jó magyar idejébe számtalan sok ezer pogánynak esöttvót feje el, viszont esmeg abbúl sok jámbor keresztyénnekmastani idõbe.(Zay Ferenc: Az Lándorfejírvár elveszésének oka e vót és ígyesött, Magyar Helikon, 1980)

29

30

A Zrínyiek kora – élethalálharc a török ellen

Batthyány Ádám és Szelepsényi György mellszobra a csáktornyai várban

Csáktornya, a Zrínyiek sasfészke és a magyar reneszánsz egyik szellemi központja

31

Zrínyi Péter síremléke

32

A Zrínyi-család szobra a várban

33

A varasdi vár

34

Sziszek – a vár 1593-ban megállította a török hódítást

Varasd a déli végek északi kapuját védte – innen nem volt tovább a töröknek

35

Erdõdy Tamás bán szobra a katedrálisban – a sziszeki gyõzelem vezére

36

Medved – a sasfészek Zágráb fölött

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelemPars Decima Quinta – Tizenötödik Ének

1 Bán végsõ óráját közelgetni látja,Az egész seregét csoportba hivatja,Azokat is, az kik mentek volt az harcra,Kik közül Deli Vid ott maradt csak maga.

2 És így szól õnékik: „Vitézek, látjátok, Nem csak kárt hoznak ránk törökök, tatárok,Most mi állapatban velem eggyütt vagytok:De tüz, de vas, de minden elementumok.

3 Mindenképpen próbál az Isten bennünket,Valamint az ötvös tüzben arany müvet;És mivelhogy látja az mi hüségünket,Égben szép koronát nékünk készíttetett.

4 Nem haragszik már ránk, mert itt büntetésétMegvette büneinkért, s igaz törvényétBeteljesitette: most hüség érdemétAz nagy mennyben késziti, s oda visz minket.

5 Ne irtózzunk azért mi halálra menni,Mely örök örömre grádicsot fog adni.Ma, vitézek, éltünket el kell veszteni,És ma minden próbánkat lepecsétölni.

6 Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,Egész ez világnak evvel példát hagyjunk.Ma mi tisztességet nevünkre szállítunk,Mai nap szépéti minden elmult dolgunk.

7 Nem hurcol bennünket pogány eb porázon,Nem visz minket császár kötve triumfuson;Végsõ óránkon is az török romoljon,Lássa, keresztyénnel hogy az Isten vagyon.

8 Mivel az tüz miát itt nem maradhatunk,Mihent Isten engedi az hajnalt látnunk,Kimenjünk az várból, és ott megmutassuk:Kik voltunk életünkben, most is azok vagyunk.”

9 Igy monda nagy Zrini, s az egész vitézekÖrömmel mondásához valának készek;Száll Márs mindenikben, s az õ vitéz szemekBátorságban villámnak, mint gyémántküvek.

10 Hangos zendülés lén az vitézek között,Mint mikor kemény szél megfuja az erdõt;Mindenik csak alig várja azt az üdõt,Az mikor Istenhez bocsáthassa lelkét…

55 És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel,Elõtte törökök futnak szerte széllel;Az piacon megáll, és szörnyü szemévelNézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.

56 Ily kegyetlenül jün oroszlány barlangbul,És ily szörnyen fénlik cometa magasbul:Ez nagy országokra kár nelkül nem fordul,Szörnyü jövendõket hordoz hatalombul.

57 Igy félnek törökök Zrini látásátul,Mert tudják, nagy veszély rájok borul.Zrini piacon is nem maradhat lángtul,Azért lassan ballag az külsõ kapubul.

58 Hon vagytok ti mostan világrontó népek?Hon vagytok földemésztõ szörnyü seregek?Delimán? hon száz más ebben a seregben,Kik Zrini vérét szomjuzták békességben?

77 Gázol rettenetestül Zrini vértóban,Vércatarackákat indít meg pogányban;Messzirül megesmeri ütet Delimán,De retteg õ szüve, de félelemben van…

88 Kegyetlen csapással bán az õ sisakjátGyorsan ketté vágá és megsérté nyakát.Az másik csapással megnyitá oldalát,Honnan bõven folni vörös patakot lát.

97 Szulimán jó lóra ülni igen siet,De bán gyorsasága már régen ott termett,Tizet ottan levág császár segítségétIgy császárnak osztán Zrini szólni kezdett.

98 „Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,Telhetetlenségednek eljütt órája;Isten büneidet tovább nem bocsátja,El kell menned, vén eb, örök kárhozatra.”

99 Igy mondván, derekában ketté szakasztá,Vérét és életét az földre bocsátá;Átkozódván lelkét császár kiinditá,Mely testét éltében oly kevélyen tartá…

106 Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki,De jancsár-golyóbis Zrinit földre veti:Mellyében ez esett, más homlokát üti,Vitézivel együtt az földre fekteti…

(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Zrínyi, 1997)

37

38

A híres vár Bácsban

39

A magyar múlt emlékeivel nem foglalkozik a szerb közszellem – s a mûemlékvédelem sem. Káros.

40

Bács, a ferencesek temploma – hajdan nagy magyar közösségek éltek itt; ma alig ismerik egymást

41

Erdõd vára – õrvár a Duna-Dráva torkolatánál, horvát vidék lett ez is

42

Az eszéki vár – 8 km hosszú hídja Mohácshoz vitt, majd a török kiûzésének egyik utolsó stációja lett

43

Eszék középkori belvárosa a Szent Jakab-templommal

Hóman-Szekfû: Magyar történet (IV. kötet)…Emlékezünk a korábbiakból, hogy a török hódító kísére-tében mint nyomultak be félnomád délszlávok, rácok azelhagyatott magyar területre, ahol szabadon élhettek cigány-módra sátraik alatt, halászat, vadászat, lopás, tolvajlásból, salkalmilag a török irreguláris katonaság kereteiben háború-ból, a magyar végvidékek kirablásából. A visszafoglalóháborúk zivatara várakat és városokat pusztított el, s annálkönnyebben, feltûnés nélkül törölte le a magyar földrõl afélnomád rácok sátrait, földbe ásott putrijait. Az új telepesekcsak elenyészõ mértékben voltak a régi sátorozók utódai, újnagy tömegek beköltözésérõl biztos tudomásunk van…A pusztulás mérve a török hódoltságnak kitett területeken alegnagyobb. A legnépesebb vármegyék a nyugati határonfekszenek: Nyitra megye 125.000, Pozsony 88.000, Sopron85.000, Vas 118.000 lakossal; innen keletnek és délnektartva, mindinkább apad a lakosság, hogy a Tiszánál és azAl-Dunánál ma alig elképzelhetõ alacsony számra süllyed-jen. Arad vármegyében az 1720-as népszámlálás szerint5000, Csanádban 2500, az akkor visszafoglalt Temes-köz-ben, három vármegye helyén 30000, Csongrádban 9700,Bács és Bodrog vármegyékben mindössze 12000 lakosttaláltak, beleszámítva e számokba nemcsak a vármegyékterületén levõ városokat, hanem a visszafoglalás óta újonnanbetelepedett lakosságot is, mely ekkor már nem kevesebb,mint 230 községet tett ki. Azok a lakatlan térségek, melyekmár a török uralom idején, az esztelen politikai és társadalmiviszonyok hatása alatt állottak elõ, most a felszabadító had-járatoknak és a Rákóczi-felkelésnek egymás sarkában járóévtizedeiben még inkább megnövekedtek és korábban lakottterületekre is kiterjedtek. Míg a török korszakban a „pusz-ta”, a „Heide” általában Budától délre kezdõdött, a Duna ésTisza mindkét partján levonulva, egész az országhatárig, ad-dig már a török korszak végsõ évtizedében Magyaróvártólés Gyõrtõl keletre és délre alig van emberi lakás. Még atörök basa székel Budavárban, mikor az angol utazó 1669-70-ben Bécstõl Belgrádig 400 mérföldön folytonos, megnem szûnõ pusztán át utazik, melyet csak itt-ott szakít megcserje vagy silány erdõ, az egész vidék már õreá is tó vagytenger benyomását teszi, fõként amikor szekere mérfölde-ken át úttalan sötétzöld füves talajon száguld vele. SavoyaiEugén sem igen túlzott, mikor 1717-ben egy angol ladytazzal akart lebeszélni a Magyarországon át való utazásról,hogy Buda és Eszék között egyetlen házat sem fog találni.A maroknyi magyarságnak, ha még volt benne valamiõseinek államalapító és államfenntartó érzékébõl, a szatmáribéke megkötése után közjogi és nagyhatalmi aspirációkhelyett a legprimitívebb feladatról, az ország beépítésérõl

kellett gondoskodnia, hiszen a neoacquistica-bizottságmunkájából, Kolonics és mások terveibõl világos volt, hogyha ezt õ maga el nem végzi, akkor ellenséges tényezõkfogják azt, saját fejlõdését akadályozva, végrehajtani. 1526-ot megelõzõen és fõként a déli vidékeken a nagybirtokolyan családok kezén volt, melyek már a XVI. századközepén szinte kivétel nélkül kihaltak. A régi birtokos osz-tály pusztulását, s vele a török kor nemzetgyilkos szerepétsemmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy Baranya vár-megyében Hunyadi Mátyás korában 922 községnekösszesen 540 birtokosa volt, holott 1696-ban négy egyháziés két világi (Esterházy nádor és Draskovich) nagybirtoko-son kívül mindössze 18 birtokos nemes maradt, s aneoacquistica-bizottság elõtt is csak hatan próbálkoztak régijogaikat érvényesíteni, ezek is sikertelenül… A telepítõ-munkában tehát a számában is erõsen megfogyatkozottnemesség alig vehetett részt, annál is inkább a nagybirtokososztály és többé-kevésbé átgondolt terv szerint az állam,azaz a király. Leszámítva a temesi bánság és a határ-õrvidékek területét, az ország lepusztult vidékeit legna-gyobb részt a nagybirtokosok s fõként a fõurak telepítettékbe. Érthetõ, hogy a lakatlan, sõt a vadvizek, szikes területek,homokbuckák miatt egyáltalán lakhatatlan földjeikre em-bereket akartak hozni, mert az akkori gazdasági rendbenegyedül a földmûvelõ jobbágytól várhattak birtokaik utánjövedelmet s az is érthetõ, hogy ebbeli törekvéseik élénkellenzésre találtak azon vármegyékben, hol a török hódolt-ság meghagyta a jobbágyfalvakat s ahonnan tehát a belsõtelepítés útján egyedül lehetett volna az Alföldre és a Du-nántúlra magyar, tót vagy német jobbágyot átültetni… ARákóczi-felkelés után Magyarország földjét éppúgyidegenek kezére adták a Habsburgok, miként Csehországéta fehérhegyi csata után. Alig van titkos tanácsos, hadvezérvagy udvari ember, német vagy olasz származású, aki ne lettvolna most egyszerre holdak ezreinek és tízezreinek uráváMagyarországon – 1715-ig összesen több mint 250 ilyidegenhonos családról van tudomásunk…Belsõ telepítés helyett idegenek, elsõsorban németek be-hozásával próbálták a török korszaktól okozott vakuumotkitölteni. A XVII. század végén és a következõnek elejénnem volt szokatlan nagy tömegek átköltözése egyikállamból a másikba…Bécs célja rác fegyveres erõ fenntartása volt, s mivel ez csakzárt területen volt lehetõ, ezért volt szüksége a magyarállamterület állandó megcsonkítására. Azt a fegyveres erõt,mely alkalmilag, mint már a Rákóczi-felkelés alatt, amagyarság ellen volt felhasználandó, a magyartól elvettföldön kellett fenntartani. A rácokat fegyveres katonávánevelte és a monarchia egyetlen népeként szabadságesz-

44

mére, a földesúri viszony megvetésére szoktatva, a rác és a magyar törekvések antitézisét örökíti meg a bécsi kor-mány, mely a „divide et impera” államracionalisztikus esz-méjét sehol másutt nem tudta oly tökéletesen megvalósítani,mint éppen itt, egy darabig, az 1918. év katasztrófájáig.A török korszakban a rác életforma kétféle volt: Magyar-ország területén martalóc, félnomád, egész cigány, törökuralom alatt pedig rája, földet túró, állatot legeltetõrabszolga. A Dunától délre, török uralom alatt, továbbra isrája maradt a szerb, de a magyar korona területén vagyvároslakóvá lesz, aki a szabad királyi vagy mezõvárosprivilégiumainak védelme alatt szabadon kifejlesztheti ke-reskedõi érzékét és oly gazdagságra tesz szert, mely õt nem-sokára a birtokos magyar nemesek osztályába fogja emelni,vagy pedig, s ez a többség életformája, katonai szolgálatafejében földet kap, mint egységes, elõjogokkal felruházottfegyveres alakulat tagja, aki elõtt a hadi pályának bármelymagas lépcsõje is meg van nyitva. A rác katona így emelke-dett fel rájasorból egyszerre feudummal bíró vitézzé, s innennem egyszer a monarchia legmagasabb katonai méltósá-gaiba, melyeket a régi magyar urak csak nagy nehézségek-kel érhettek el.A szerb népelem középpontját ekkor már az Al-Duna és aSzáva vidéke képezi, közvetlen összeköttetésben a törökuralom alatti Szerbiával és Boszniával, ahonnan a szivárgás,átköltözés most is folyvást folyik. A népet e nacionalizmuselõtti korszakban elsõsorban a közös vallás, a görögkeletiorthodoxia tartja össze, melynek feje Csernovics Arzénutódja. Ez a vallásbeli függés nem tetszett a bécsi kormány-nak, mely akkoriban azon hitben élt, hogy az egész szerbnépi erõt kezében tartja, ezért Csernovics egyik utódánakhalála után rávette a valódi ipeki patriarchát, hogy szék-helyét elhagyva, a magyar területre költözzék át. Arzénpatriarchát Mária Terézia 1741-ben megerõsítette metro-politai méltóságában, alárendelve neki a monarchia ráclakosságát, s mivel az ipeki széket ettõl kezdve valóban nemtöltötték be, a szerbség fõpapja most már magyar földön,Karlócán székelt, s így a nép vallásos-kulturális súlypontjais a monarchia területére került. A metropolitát továbbra is arác nép egyeteme választotta, s az alatta levõ püspököket õmaga nevezte ki, – Mária Terézia uralkodása végén márnyolc ilyen rác püspökség volt, Bács, Temesvár, Arad,Karánsebes vagy Versec, Buda, Pakrác, Károlyváros,Kosztanica székhellyel…A magyar rendek joggal nem tudták belátni, miért nem

csatolják vissza az országhoz azon területeket, melyek a töröktõl már rég visszakerültek. A Bánság eddigi kor-mányzási módját már nem volt lehetséges továbbra fenn-tartani… egyes vidékek 1726 óta formálisan határõrvidéketalkottak: a négy fõkapitányságban, a temesváriban, a csáko-vaiban, a hedjákiban s a mutnikiban (e két utóbbi Krassó-Szörényben) összesen 4200 rác állott fegyverben… ez abécsi magatartás újabb, modernebb, polgári formáját ké-pezte a Savoyai Eugéntõl kifejezett gondolatnak, hogy t.i. aBánság soha magyar kézre vissza ne kerüljön. A katonaiigazgatás nemcsak a magyarok szemében volt igen nagyszálka, idõvel a rácokat sem elégítette ki, akik az országbelsõ részeiben is elterjedve, most már polgárjogokat kö-veteltek. A bécsi kormány tévedése már ekkor megmutat-kozott: a rácok nem elégedtek meg a katonai határõrvidé-kekkel, hanem statust akartak a statusban, s bár ez területiszétszórtságuk miatt nehezen volt megvalósítható, az I. Lipót-féle privilégiumokban mégis hathatós eszközzel rendel-keztek… Az akkori viszonyok között ez (azaz a nemzetiautonómia személyes formája, hogy t.i. minden rác nemze-tiségû egyén, bárhol is él az országban, élvezhesse a rácok-nak járó privilégiumot; a metropolita-választás címén a rácnépnek joga legyen, és lett is, küldöttei útján gyûlésekre, ké-sõbb „nemzeti kongresszusra” összejönni – a szerzõ) telhe-tetlenségnek tûnik fel, s ezért mondotta róluk 1745-benMária Terézia, hogy õ fenn akarja tartani eddigi jogaikat, de„amennyire derék, bátor ez a nemzet, annyira ravasz is ésmindig többet akar, ami valóban sajnálatos”…Az új rác telepedés központjait, így Szabadkát, Zombort, akirálynõ szabad várossá tette, Nagybecskereket mezõ-várossá, Nagykikindát és környékét 1774-ben külön privi-legizált területté, melynek lakói az egész határt csekély bérfejében, robotmentesen megkapták s törvényhatósági joggalbíró tanácsot és törvényszéket alakíthattak maguk közt.Igaz ugyan, hogy ez a rác önkormányzat eleinte nem valamifényes eredménnyel mûködött, s osztrák hivatalnokok álla-pították meg, hogy a közbiztonság rossz állapota miatt a nép az utcán is csak pisztolyokkal és handzsárokkal fel-fegyverkezve mer járni, vérengzés, gyilkolás, fényûzés,iszákosság sehol annyi, mint a kikindai „districtus” kor-mányzása alatt, de a közigazgatási bajoknál fontosabb volt,hogy a rácság tekintélyes részét ki lehetett menteni a magyaruralom alól. A legtöbb rác ettõl kezdve határõr, a Száva és aDuna melletti keskeny csíkon újra megszervezi a határõr-vidéket.

45

46

Pétervárad, a Duna Gibraltárja. Savoyai Jenõ 1716-ban ezen a helyen aratott gyõzelmével szorította vissza a Balkánra a törököt.

47

A tekiai Havas Boldogasszony-templom a török fölötti gyõzelem emlékére

48

Karlóca – a török végleges kiûzését jelentõ szerzõdés helyszíne a Béke temploma

Spira György: A testvérharc küszöbén

Néhány héttel a magyar forradalom kirobbanása után mártornyosulni kezdtek azok a nehézségek, amelyeket a nem-zetiségi kérdés rendezetlensége zúdított a forradalomra.Holott az országot a polgári átalakulás útjára vezérlõ már-ciusi vívmányok az ország határai között élõ nem magyarokmillióinak a körülményeit is gyökeresen megújították, s anem magyar országlakók közül sokakban eleinte a készségis kellõképpen megvolt e vívmányok rájuk nézve szinténsorsdöntõ voltának fel- és elismerésére.A délvidéki szerb központokban például március másodikfelében egymást érték a magyar forradalom iránti rokon-szenvtüntetések s a forradalom kitörésének hallatára egybe-hívott március 21-i újvidéki gyûlésen ruháját magyar nem-zetiszínû kokárdával ékesítve jelent meg még a szerb nem-zeti mozgalom leglelkesebb s legnagyobb szerepre hivatottegyike, Ðorde Stratimirovic kulpini birtokos is, majdugyanõ kiáltványban is hangot adott annak a meggyõzõ-désének, hogy a forradalommal „a szabadság… a mi or-szágunkban is felállította oltárait”. És ez korántsem voltkivételes eset. Pancsován, a német-bánsági határõrvidékfõtisztkari helyén az újvidéki gyûlés másnapján a tüntetõtömeg a magyar himnuszt énekelve kergette el az udvarhûvárosi vezetõket, s annak is szükségét érezte, hogy határo-zatban üdvözölje a forradalom vívmányait. Amikor pedigtovábbi két nap múlva pancsovai társaik sorsára jutottak a zimonyi városi vezetõk is, az ellenük forduló tüntetõk ugyancsak magyar nemzetiszínû kokárdák feltûzésével jut-tatták kifejezésre, hová húznak. S azután Szenttamás utcáinemkülönben Kossuth és a kivívott szabadság éltetésétõllettek zajosak.Hiába keltett azonban elégedettséget a márciusi vívmányokmegszületése a nem magyarok körében is: azt a tényt, hogya nemzetiségi kérdést a márciusi forradalom érintetlenülhagyta, az egyéb korkérdések megoldása csak nem feled-tethette valamennyiükkel. S éppen ezért a pesti tizenkét pon-tot és a pozsonyi törvényeket nemzetiségi oldalról méltatóhangok kórusába már a kezdet kezdetén belevegyültekolyan hangok is, amelyek kétségtelenné tették, hogy az or-szág nem magyar lakóinak körében elevenen él a nemzeti-ségi kérdés rendezésének, a maguk nemzeti egyenjogú-síttatásának az igénye is. Így például a pest-budai szerbek a József-napi országosvásár alkalmából Pesten idõzõ vidéki szerbek részvételévelmár a forradalom kitörésének a hetében gyûlést tartottak,

s a gyûlésen kidolgoztak egy, az uralkodó és a diéta eléterjesztendõ petíciót, hangsúlyozva, hogy egyáltalán nemkívánják lazítani „azon legszentebb kapcsolatot”, amely amagyarországi szerbeket „a közös magyar hazához fiúiszeretettel… köti”, s azt sem nehezményezik, ha a magyarnyelv továbbra is Magyarország egyedüli hivatalos nyelvemarad, igényt tartanak viszont többek között arra, hogymagyar részrõl ismerjék el a szerb nemzetnek mint önállónemzetnek a létét, hogy a magyarországi szerbek belsõügyeiket anyanyelvükön intézhessék, s hogy egyházi és vi-lági képviselõik évente nyilvános nemzeti kongresszusraülhessenek össze. S ezeket a követeléseket azután nagyjábólmagáéivá tette és ugyancsak petícióba foglalta a délvidékiszerbek március 27-én Újvidéken lezajlott gyûlése is. Az újvidéki határozatok mindazonáltal két ponton eltértek a pestiektõl. Egyrészt annyiban, amennyiben a pesti petíciócsak egészen általános formában emlékezett meg a határ-õrvidék újjászervezésének a szükségérõl, az újvidéki viszontvilágosan kimondta, hogy a feudális viszonyokat a határ-õrvidéken is fel kell számolni, és a jobbágyokhoz hasonlóana határõröket is földjeik teljes jogú tulajdonosaivá kell tenni.De eltért a pesti petíciótól az újvidéki annyiban is, amennyi-ben az elõbbi még annak a kívánságnak adott hangot, hogyaz évenként rendezendõ szerb nemzeti kongresszusok kérel-meiket – az országgyûlés és az országgyûlésnek felelõskormány mellõzésével – közvetlenül az uralkodó elé ter-jeszthessék, az újvidéki petícióból viszont készítõi ezt apontot – mint amely csak a polgári átalakulás magyar hí-veinek nyugtalanítására lehet alkalmas – szõrén-szálán el-hagyták. Annál elevenebben élõ nemzeti öntudatról tanúskodtakviszont azok a lépések, amelyeket a szervezettségnek és azelhatározottságnak már 1848 elõtt is igen magasa fokáraemelkedett horvát nemzeti mozgalom képviselõi tettek amárciusi napokban. Hiszen a Horvát Nemzeti Párt vezetõi,értesülvén a bécsi és a pesti forradalom kitörésérõl, a pártfejének, a liberálisként indult, de utóbb az udvar járósza-lagjára került Ljudevit Gajnak a kezdeményezésére azonnallétrehoztak egy „ideiglenes nemzeti választmányt”, majdmárcius 25-én híveik mozgósításával már népes gyûlést isrendeztek Zágrábban, s itt elfogadtattak egy petíciót, amelyrészint polgári, részint nemzeti követeléseknek adott hangot.A petíciónak a belsõ polgári átalakulás biztosítását célzópontjai szinte semmiben sem tértek el a Pesten és Po-zsonyban felmerült azonos tárgyú követelésektõl: a petíciósürgette a jobbágyviszonyok felszámolását, a közteher-

49

A XIX.-XX. század

viselés életbeléptetését, a törvény elõtti egyenlõség kimon-dását, a horvát sabor népképviseletre alapozását, a gyüle-kezési, a sajtó- és a szólásszabadság megteremtését, vala-mint nemzetõrség felállítását, s ezekhez társult azután az akövetelés, hogy az úrbéres jobbágyok mintájára a határ-õröket is mentesítsék feudális kötelezettségeiktõl. Ezeknek avívmányoknak a bevezetését azonban a petíció kidolgozóiaz ekkor már kibontakozóban lévõ rokon jellegû magyar-országi változásokra való tekintet nélkül s nem is a pozsonyiországgyûléstõl, hanem az uralkodótól kérték. És ez nem islehetett másként, mivel a horvát nemzeti mozgalom vezetõi– mint magából a petícióból is félreérthetetlenül kivilág-lott – nemcsak ugyanolyan belsõ átalakulást tûztek mostcélul maguk elé, amilyent a magyar liberálisok, hanemHorvátországot a Magyarországnak való alárendeltség álla-potából is ugyanúgy ki akarták emelni, ahogyan a magyarliberálisok Magyarország Ausztriával szembeni alávetett-ségét igyekeztek ekkor megszüntetni. A petíció tehát – a Pozsonyban készülõ 1848-i törvény-könyvhöz hasonlóan – leszögezte ugyan, hogy kidolgozóihívek az uralkodóházhoz s tiszteletben tartják a birodalomés Magyarország egységét, de azt is világossá tette, hogy ahorvátok a birodalmon belül korlátlan kormányzati önál-lóságot igényelnek maguknak. A petíció elsõrendû köve-telménynek nyilvánította, hogy Horvátországgal egyesítsék(a közjogilag egyelõre a szûkebb értelemben vett Magyar-országhoz tartozó) Szlavóniát és (az Ausztriához tartozó)Dalmáciát, valamint a (Zágrábban Horvátország részekéntelkönyvelt) Magyar Tengermelléket, s az így létrejövõ Há-romegy Királyság szerves alkotóelemének ismerjék el a(pillanatnyilag katonai kormányzat alatt álló) horvátországiés szlavóniai határõrvidéket is. Követelte azután a petíció,hogy a végrehajtó hatalmat e Háromegy Királyságban egykülsõ tényezõk beavatkozásától (így a magyar kormányétólis) teljesen mentes s tevékenységéért egyedül a horvátsabornak felelõs nemzeti kormány gyakorolja. S végül apetíció sürgette „a nemzeti nyelv behozatalát ezen országokbel- és küligazgatásában”, ezzel kifejezésre juttatva, hogymegfogalmazói ezentúl a nyelvhasználat síkján is a teljesviszonosság alapjára kívánják helyezni a horvát és a magyarhatóságok érintkezését (amely eddig ebben a vonatkozásbanis fölöttébb egyenlõtlen volt, hiszen az 1844: II. törvénycikka horvát hatóságoknak mindössze arra adott jogot, hogy hanem magyarul óhajtanak válaszolni a magyar hatóságok ma-gyar nyelvû átirataira, akkor latinul válaszolhassanak rájuk).Ezeknek a követeléseknek a jelentõségét pedig már csakazért sem lehetett elvitatni, mivel a petíció kidolgozásábannem csupán a Horvát Nemzeti Párt udvarhû többségének aképviselõi vettek részt, hanem a párt liberális kisebbségének

a hangadói is, s a két csoportnak (amely egyaránt úgy látta,hogy eredményes fellépés elképzelhetetlen a nemzetimozgalmon belüli korábbi ellentétek háttérbe szorításanélkül) a petíció tartalmát illetõen – kölcsönös engedmé-nyek révén – sikerült egyetértésre jutnia: az udvarhû többségképviselõi nemcsak ahhoz járultak hozzá, hogy a petíció abelsõ polgári átalakulás minden lényeges követelményétszóba hozza, de annak a kívánságnak a petícióba valóbeleillesztéséhez is, hogy a megalakítandó horvát kormánytagjai „az újabb szabadsági és haladási irányt pártoló férfiaklegyenek”, a liberálisok viszont beleegyeztek abba, hogy apetíció (amelynek a megszövegezésekor Zágrábban mégnem volt köztudomású a báni szék idõközben megtörténtbetöltése, Gaj és egy-két társa azonban már értesülhetettJellacvic kinevezésérõl) kiemelten követelje a báni méltó-ságnak éppen Jellacvicra való ruházását, holott nyilván nemGaj volt az egyedüli, aki már ekkor is tudta, hogy Jellacvicnem annyira a horvát nemzeti, mint inkább a közbirodalmiés dinasztikus érdekek védelmezõje. Ha pedig akadtak ne-talán, akik mégis kétségbe vonták a horvát liberálisoknak apetíció megalkotásában való részvételét és a petícióbanfoglaltakkal való egyetértését: rövidesen ezeket is meg-gyõzhette tévedésükrõl az a cikk, amelyet a liberális csoportlegtekintélyesebb szószólója, a Matica hrvatska magyar-ellenességgel semmiképpen sem vádolható elnöke, IvanKukuljevic tett közzé április 20-án (méghozzá épp Gajegyik lapjában, a Novine dalmatinsko-horvatsko-slavonské-ban); ez a cikk ugyanis – miközben nyomatékosan hang-súlyozta szerzõjének a magyar nép iránti testvéri érzéseit –Horvátország számára szintoly teljes kormányzati önálló-ságot követelt, amilyet maga a március 25-i petíció is.

Az elsõ nemzetiségi jelszavak magyar visszhangja

A liberális politikusok elgondolásait a pozsonyi ország-gyûlés vitái során – mint a napirendre került kérdésektöbbségének esetében – a nemzetiségi kérdéssel kapcsola-tosan is elsõsorban Kossuth fejtette ki, figyelmét mindenek-elõtt a horvátokra fordítva, hiszen 1848 elõtti tapasztalataialapján leginkább tõlük tartott. Õket tehát az országgyûlésszószékérõl már március 22-én arra kérte, hogy „félretéveminden pártnézetet, a haza közös szeretetében olvadjanakössze magyar testvéreikkel”, majd (mivel Horvátországlakóit – az összes többi nem magyar országlakótól eltérõ-en – kész volt külön nemzeti fiainak ismerni el) azt is „kinyi-latkoztatá, hogy … szívesen beleegyezik, hogy a horvátok amagok horvát nyelvét belügyeikben szabadon használhassáks csak a Magyarországgali kapocs legyen magyar”. Április4-én pedig, bár idõközben Pozsonyban is ismeretesekké

50

lettek a március 25-i zágrábi követelések, megint csak „alegkímélõbb modorban nyilatkozott Horvátország nemzetinyelve iránt”, azaz továbbra sem lépett vissza arról apontról, amelyre két héttel korábban eljutott, de errõl apontról még mindig nem lépett elõbbre sem. Holott ekkormár maga is világosan láthatta, hogy a horvátok pusztánnyelvi engedményekkel többé nem lesznek kielégíthetõek shogy, ha magyar részrõl nem fogják felruházni õketolyasféle autonómiával, amilyet a zágrábi petícióban azuralkodótól kértek, akkor közülük még a liberálisok semigen lesznek szembefordíthatóak Jellacvictyal és a mögötteálló udvari körökkel.A horvát nemzeti mozgalom iránt azonban Kossuth még ígyis jóval nagyobb engedékenységgel volt, mint bármely másmagyarországi nemzetiségi mozgalom iránt; s ezt már azországgyûlés végnapjaiban történtek is felszínre hozták. Április 8-án ugyanis megjelent Pozsonyban a délvidékiszerbek küldöttsége, hogy a diéta elé terjessze a március 27-én Újvidéken elfogadott petíciót, s egyszersmind bizto-sítsa a törvényhozást a polgári átalakulás szerb híveinek amagyar forradalom iránti lelkesedésérõl és bizalmáról.Ennek megfelelõen a küldöttség szónoka, Aleksandar Kos-tic, Újvidék városának egyik aljegyzõje díszmagyarbanjárult az alsótábla színe elé, s feltétlen együttmûködési kész-ségrõl tanúskodó rövid beszédét azzal fejezte be:– … Méltóztassanak minket testvéri karjaik közé mintugyanegy hon fiait fogadni; mi pedig szent ígéretet teszünk,hogy mi szerbek ezentúl csak egyedül Magyarországért éscsak a magyarokért élni és halni fogunk.S ezekre az éljenzéssel fogadott szavakra azután Kossuth ishasonlóan barátságos hangon válaszolt: kifejtette, hogy „a magyar nemzet… a magyar szabadságot mindenpolgártársaira különbség nélkül kiterjeszti” s „tiszteli akülön nyelveknek tökéletes szabad kifejlõdését és magakörébeni használatát”, leszögezte tovább, hogy az állam-egység semmi egyebet nem követel meg, mint hogy „a hazaközéletének diplomatikai nyelve a magyar legyen”, s végülmegígérte, hogy a szerbeknek azokat a sérelmeit, amelyeketa legújabb törvények még nem orvosoltak, a kormány és azösszeülendõ népképviseleti országgyûlés mind orvosolnifogja; az újvidéki petíciónak azt a pontját pedig, amely aszerb nemzetnek önálló nemzetként való elismerését kérte,s amely az õ számára teljességgel elfogadhatatlan volt, egy-szerûen hallgatással mellõzte, illetve csak burkoltan utasí-totta el annyiban, amennyiben felszólalása során nemzet-ként mindig csak a magyar nemzetet említette, amikorviszont az ország nem magyar lakóira utalt, gondosan ügyeltarra, hogy ezeket csupán nem magyar „ajkúaknak” nemmagyar „népségnek” nevezze.

Csakhogy a szóból természetesen a szerb küldöttség tagjai isértettek, s abba, hogy legfõbb követelésük ilyen módoncsöndesen süllyesztõbe kerüljön, semmiképpen sem nyu-godhattak bele. Amikor tehát másnap búcsúlátogatást tettekKossuth szállásán, a küldöttségben helyet foglaló Stratimi-rovic még egyszer figyelmeztetett arra, hogy a szerbekigényt tartanak nemzetként való elismertetésükre. S ezekután immár a sarokba szorított házigazda sem térhetett kitöbbé a nyílt színvallás elõl. Jobb megoldást pedig Kossuthnem talált, mint hogy most egyszerûen megismételje, amitmár egy korábbi országgyûlési felszólalásában is kinyi-latkoztatott:– … Én soha, de soha a magyar szent korona alatt másnemzetet és nemzetiséget, mint a magyart, elismerni nemfogok. Tudom, hogy vannak emberek és népfajok, kik másnyelvet beszélnek, de egy nemzetnél több itten nincsen.S a nyílt beszéd azután egyszeriben törésre vezetett. Mertszavaihoz Kossuth a maga igazának nagyobb bizonyságáulez alkalommal még azt is hozzáfûzte ugyan, hogy ha aszerbeket külön nemzetnek ismerné el, akkor õk külön kor-mányt is követelhetnének maguknak, erre pedig látogató-inak egyike sietett megjegyezni, hogy a magyarországiszerbek ilyesmire a valóságban nem gondolnak, sõt éppenabból indulnak ki, hogy amiképpen például a német nem-zetnek lehet több kormánya, azonképpen több, azonos or-szágban élõ nemzet fölött is állhat egyetlen közös kormány.Kossuthot azonban ez sem bírta álláspontjának megmásí-tására, s ezért a vitát Stratimirovic végül is azzal a kije-lentéssel kényszerült lezárni, hogy ha Pozsonyban nem tesz-nek eleget követeléseiknek, akkor elismertetésüket aszerbek „másutt fogják keresni”. Amire Kossuth okosabbatnem tudott felelni, mint hogy:– Ez esetben dönt majd a kard.És így a délvidéki szerbek küldöttei, akik fegyvertársifelkínálkozásuk méltánylásában bízva érkeztek Pozsonyba,alig két nap múlva már abban a meggyõzõdésben távoz-hattak onnan, hogy nemzeti törekvéseiknek a magyar forra-dalom táborán belül nem, csak a magyar forradalom elle-nében szerezhetnek érvényt. S hogy erre a következtetésrejutottak, az hamarosan a felszínen is megmutatkozott, hi-szen a magyarországi ortodox egyház székhelyének, Karló-cának a lakói április 14-i gyûlésükön immár annak a köve-telésnek adtak hangot, hogy a Bácskából, a Temesközbõl, aSzerémségbõl és Baranyából alakítsanak különálló szerbvajdaságot, s ezt a vajdaságot egyesítsék a – március 25-izágrábi petíciónak megfelelõen – Magyarországtól kor-mányzati tekintetben teljesen elkülönítendõ HáromegyKirálysággal…

51

A kenyértörés

Májusra tehát a magyar forradalom és a nemzetiségi moz-galmak közötti kiegyenlítés esélyei már végletesen össze-szûkültek s a horvát, a szerb meg az erdélyi román nemzetimozgalom táborán belül uralkodóvá lett az a nézet, hogy anemzetiségeknek támasztékot elsõsorban a trón zsámo-lyánál kell keresniük. A dolgok ilyetén alakulása pedig ma-gától értetõdõen kapóra jött az ellenforradalom szálait szö-vögetõ uralkodóháznak. S az udvari körök persze óvakodtakmár ekkor teljes mellel kiállni a nemzetiségi mozgalmakmellett – egyrészt azért, mert egyelõre ezeknek a törekvéseiközött is akadtak az udvarnak nem tetszõek, másrészt megés fõleg azért, mert a magyar forradalom elleni nyílt fellépésidejét az udvar még mindig nem látta s nem is láthattaelérkezettnek –; amit azonban a magyarországi nem magya-rok udvarhûségének és magyarellenességének élesztéseérdekében már az adott helyzetben is megtehettek, azt azellenforradalom szervezõi egyetlen percig sem késtek megis tenni.Az uralkodó tehát azokat a küldöttségeket, amelyek a kö-vetkezõ hetekben az erdélyi szászok, a délvidéki szerbek ésaz erdélyi románok kívánságait tolmácsolták elõtte, a kül-szín megõrzése végett éppúgy elutasító válaszban része-sítette, akár a horvátok küldöttségét március végén,Jellacvicot pedig most ugyane célból eltiltotta a horvát saboregybehívásától. Annak bizonyítására viszont, hogy például arománok felemelkedését az uralkodóház sokkal inkább szí-vén viseli, mint a magyar nemesség, az udvari körök azösszeülendõ erdélyi országgyûlés tárgysorozatát meghatá-rozó királyi propositiók közé már jó elõre beiktattak egypontot, amely uralkodói óhajnak jelentette ki, hogy az or-szággyûlésben az „Erdélynek nagy részét lakó oláhokállapota – mind polgári, mind vallási jogok tekintetében –hozandó törvény által biztosíttassék”. A szerbek lekenye-rezése érdekében pedig jobb híján ahhoz a megoldáshozfolyamodtak, hogy Šupljikac ezredest – ha vajdává válasz-tatását hivatalosan nem hagyhatták is jóvá, s ezért egyelõreaz olasz hadszíntérrõl való hazatérését sem engedélyezték –legalább tábornokká siettek elõléptetni már május 22-én,majd június 3-án azt is kimondatták az uralkodóval, hogy – függetlenül a négy héttel korábbi királyi kéziratoktól,amelyek a magyarországi fõhadparancsnokokat mindentekintetben (így a mûködési területükön fekvõ határõrezre-dek vonatkozásában is) a magyar kormány alárendeltjeinekismerték el – a határõrvidék legfelsõ irányítása továbbra isaz osztrák hadügyminiszter feladat lesz.Az ellenforradalom szervezõinek tehát, ha egyelõre tartóz-kodniuk kellett is a nyílt színvallástól, némi elõkészítõ lépé-

seket már ez idõ tájt is módjuk nyílott tenni a nemzetiségimozgalmak megnyergelésére. Ilyen körülmények közöttpedig a magyar forradalom vezérkarának rendkívül határo-zottan és rendkívül megfontoltan kellett eljárnia. S hatá-rozottságban nem is volt hiány. A karlócai szerb nemzetigyûlés végzéseit például a magyar kormány, mihelyt értesültróluk, nyomban érvényteleneknek nyilvánította, s Rajacvicota szerb fõodbor feloszlatására utasította, majd – bebizo-nyosodván, hogy õt az ilyesféle utasítások legkevésbé semérdeklik – augusztus 2-án érseki székébõl is felfüggesztette.Közben pedig a kormány hozzákezdett a szerbek várhatófegyveres felkelésének leküzdésére szolgáló haderõ meg-szervezéséhez is, s nem késett hasonló intézkedéseket foga-natosítani a Jellacvic részérõl fenyegetõ veszély elhárításárasem.Amilyen kifogástalanul megértették azonban a magyar kor-mány tagjai, hogy egy Zágrábból vagy Karlócáról kiindulóesetleges fegyveres támadás csak visszavethetné Magyaror-szág polgári átalakulásának a folyamatát, s ezért olyan fo-gadtatásban részesítendõ, aminõben bármely forradalomnakbármely ellenforradalmi támadást részesítenie kell: olyankevéssé értették meg (vagy akarták megérteni) ugyanõkmég ekkor is, hogy az ellenforradalmi szerep vállalása mégazok közül a nemzetiségi politikusok közül sem volt min-denkinek eleve feltett szándéka, akik most már csakugyan aforradalom elleni fegyveres fellépésre készülnek, s annakmagyarázata, hogy a Kukuljevicek meg a Stratimirovicokmégis az ellenforradalom zászlóvivõivé lettek, mindenek-fölött abban a szûkkeblûségben keresendõ, amelyet a ma-gyar forradalom eddig a nemzetiségi törekvések iránt ta-núsított.A magyarországi nemzetiségi mozgalmakat tehát már erõikfogyatékos volta is elütötte attól a lehetõségtõl, hogy miköz-ben frontot nyitnak a magyar forradalom ellen, egyszer-smind a Habsburg-ellenforradalom ellen is frontot nyissa-nak; sõt attól a lehetõségtõl is, hogy a magyar forradalomelleni harcukat másként, mint a Habsburg-ellenforradalom-mal szoros szövetségre lépve, harcolják végig. De a magyarforradalommal való kenyértöréstõl most már azok a veszé-lyek sem riaszthatták el õket, amelyeket a Habsburgok mel-lé szegõdésük miatt elõbb-utóbb menthetetlenül magukrazúdítottak. Holott hogy öngyilkossággal ér fel, ha a mérlegetsegítenek az ellenforradalom oldalára billenteni, mert ezzelnem egyedül a magyarok dolgát fogják megnehezíteni, ha-nem éppenséggel a magukét is: arra korántsem csupán ma-gyarok figyelmeztették ekkor a végsõ választás elé kerültnemzetiségi politikusokat, de a törekvéseik iránti rosszindu-lattal legkevésbé sem vádolható férfiak is. Bakunyin pél-dául, pontosan elõrelátva a jövõt, így érvelt: „Tudom,

52

közületek sokan bíznak az ausztriai ház támogatásában. Az uralkodóház most, mivel nélkülözhetetlenek vagytokszámára, fût-fát ígér néktek, de vajon megtartja-e majd, amitígért, … ha segítségetekkel helyreállítja megrendült hatal-mát?” „… Meggyõzõdésem, hogy nem.” „Meglátjátok, azausztriai ház nemcsak meg fog feledkezni szolgálataitokról,de rajtatok fogja megtorolni, hogy szégyenletesen gyengevolt…”S ezzel tökéletesen egybevágott az is, amit a – Bakunyinnalegy kalap alá egyébként éppen nem vehetõ – volt (és leendõ)szerb fejedelem, az Obrenovic-ház 1839 óta számûzetésbenélõ feje, Miloš mondott:– Egyezzenek ki a szerbek a magyarokkal, mert ha nem, akkoraz osztrák becsapja a szerbeket is, meg a magyarokat is.Csak hát hatást az ilyen és hasonló intelmek egyedül akkorgyakorolhattak volna címzettjeikre, ha a magyar forradalomlegalább most tanúsított volna végre némi engedékenységet.Ez azonban változatlanul nem történt meg. A Habsburgokviszont – bár a nemzetiségek önállósodási törekvései, a biro-dalom egységét veszélyeztetõ törekvések lévén, bennük leg-

alább akkora ellenérzést keltettek, amekkorát a magyarvezetõ körökben – továbbra sem mutatták ki a foguk fehérét.S ezek után, ha teljes tétlenségre nem akarták kárhoztatnimagukat, immár a nemzetiségi politikusok jobbjai semtehettek egyebet, mint hogy az efféle figyelmeztetõhangokat – a Habsburgok összbirodalmi érdekeit mindenekfölé helyezõ társaikhoz hasonlóan – eleresszék a fülük mel-lett s a tanácsoltaknak épp az ellenkezõjét cselekedve, erõ-nek erejével belelovalják magukat abba a – ténylegesen per-sze homokra épült – hitbe, hogy amit a magyaroktól nemkaphattak meg, azt a Habsburgoktól – ha gyõzelemre segítikõket – legalább részben csak képesek lesznek kicsikarni. Így pedig a helyzet menthetetlenné lett: véglegessé vált,hogy a Habsburg-ellenforradalom oldalán mostantól fogvaolyan magyarországi nem magyarok is tömegesen fognakharcolni a magyar forradalom ellen, akiknek alapvetõérdekeiknél fogva éppen a forradalom tárborában volna ahelyük.(Szerbek és magyarok a Duna mentén. Szerk.: Bona Gábor,Akadémiai Kiadó, 1983)

53

Fohász a déli végeken

Vers: Bogdán JózsefZene: Szöllõsy Vágó László

Harangok zúgnak a déli végeken,Kinyújtja lábát, pöfög a kényelem.Üres a bölcsõ, susog a szemfedél,Szívünkben tél van, dermesztõ, hideg tél.

Ördögszekérként, úttalan utakonGörget a vad szél, tapos a hatalom.Fennakad a szó, mint torkon a falat,,,Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?’’

Szent István király, hol az örökséged?Szólj hozzánk újra, mondj valami szépet!Ott vagyunk, látod, ahol a part szakad,Lelkünk akár egy kirabolt kirakat.

Mennyei Atyánk, te vagy a végtelen,Derûdet hintsd szét a déli végeken!Új évezred van, adj nekünk új szívet,El ne merüljön végleg e kis sziget.

54

A zágrábi Szent István-székesegyház...

Virágzó korok nyomai

55

…belülrõl

56

A lendvai várkastély – történelmi ékszer a város fölött

57

Az újvidéki városháza

58

Katedrális Újvidéken – a Mária Neve templom

59

Az újvidéki zsinagóga

A XIX. század

Tájaink irodalmi, szellemi élete történetében több mint egyévszázados ûr tátong: a XVIII. század. Meglepõ lehet ez,hiszen a pusztulás nem a török idején játszódott le, hanem atörök elleni harcok végsõ szakaszában. Ami megmaradt ahódoltság idõszakában, elpusztult a török ellen indult sere-gek átvonulásának idején, majd jött a kuruc kor, úgyhogy azélet lényegében csak a XVIII. század második felében indultmeg; ez a nagy telepítések korszaka is volt Bácskában ésBánátban…A szó azonban nem a szépirodalomé, hanem a romantikusszellemû történetírásé, melyben az akkor friss és új keletûhazafias buzgalom fonódik össze a tájak képe és történelmeiránti érdeklõdéssel. Volt ugyan a felvilágosodásnak is egyrövid ideig tartó szép pillanata, amikor a magyarországi ja-kobinus mozgalom egyik vezéregyénisége, Hajnóczy JózsefVukováron élt Szerém megye alispánjaként 1786 és 1790között, hiszen itteni tapasztalatai lényegesen befolyásoltákgondolkodásmódját, amikor a társadalmi élet átszervezé-sérõl szóló mûveit írta. „Hajnóczy a szerémi élményekanyagából építi fel közjogi rendszerének tartófalait” – állapította meg Szeli István. E mozgalomnak emléke talánaz 1832-ben alakult zentai Nemzeti Olvasó Társaság, ame-lyet a „bácskai jakobinusok körének” tartottak.A nép iránti érdeklõdés szelleme legjobban Hoblik Mártontevékenységét hatotta át. Verõce vidéke, Szlavónia és Sze-rémség népe áll munkája elõterében. Õ volt az, aki a szla-vóniai (Kórógy, Szentlászló, Haraszti) magyarok irodalmiszokásait is megörökítette.A XIX. század második felében – Petõfi költészete nyomán –Szabadkán és Zomborban irodalmi központok alakulnak.Érzelmes, fennkölt, enyhén népies versek születnek, elsõ-sorban ünneplõ jellegûek: minden társadalmi eseménytversek köszöntöttek… a költõi kedély ugyan megmutat-kozott ebben a poétikában, nagyobb hatású költészet azon-ban nem.A XX. század nagy írója, Kosztolányi Dezsõ, akárcsak ro-kona, Csáth Géza, nem pusztán a születés tényével kapcso-lódik Szabadkához. A legszûkebb értelemben vett szülõföldadta élmények írói pályájának minden szakaszában átszövikmûveit.„Aki itt nõtt fel, annak tágabb a szeme, mint azoknak, akikegy nyugodt, bölcsen berendezett fõvárosban kapják az élet-tõl a keresztséget. Engem a magyar kisvárosban rejlõ misz-tikum zaklatott írásra, és csak annyiban érzem magam író-nak, amennyiben a vidékben munkáló erõtõl kaptamerõt…” – írja 1913-ban a vidékrõl, „a csodák földjérõl”:(Bori Imre l. idézett mûve alapján)

A XX. század

Csáth Géza: A varázsló halála

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egé-szen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól,cigarettától és csóktól – hamvazószerdán, kora hajnalbanhaldoklott. Báltermekben vagy lakomán, nem tudom. Egykis fülkében ült, szegény egyedül. Kétség nem fér hozzá,hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s maga isjól látta ezt. Nem volt szomorú miatta.Megpróbált persze mindenféle varázslatokat, utoljára – mégsaját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de nemsikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra, csúnya nagykudarccal, be kellett fejeznie az életét. Hanyatt dõlt kétszékre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.Az apja, egy kedves, erõs, széles vállú ember jött legelõször.Alig õsz még és kemény járású.– Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Hogy tönkrefog tenni. Nézz meg engem, ötvenéves vagyok. Másképpéltem én. Egészen másképp.Az anyja, egy sápadt, régen halott asszony, zsebkendõveltakarta el az arcát, és zokogva magához ölelte a varázsló fejét.– Miért nem akartál, fiam, rendesen élni! Megházasodni.Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya. A feleségedbefogná a szemeidet. Én, látod, nem tehetem, mert halottvagyok. Hol van most az a sok nõ, akik szerettek téged?– Én nem szerettem egyiküket sem – mondta a varázsló. – Különben is, csak az kellene még, hogy nõk elõtt hal-dokoljak.A varázsló nagyanyja, egy fõkötõs, pápaszemes öreg-asszony, lassan topogott arra. Kerekes gombolyítógépéthozta a kezében, és a másikban a kis kanári madarat kalit-kában. A zsebében kötés volt, egy harisnya, amely a va-rázsló számára készült.– Én foglak megfürdetni, és még ma kész lesz az új ha-risnya, amelyben el fognak temetni.A nagymama nagyon szerette a varázslót. Talán legjobbanminden unokája közt. Kétségbeesetten sírt, úgy, hogy lekellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan,mert sok nõ tolongott a varázsló körül, akik legújabbanérkeztek.– A síron túl még látjuk egymást – mondta a nagymama,hóna alá vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imád-kozva elment.A nõk lábujjhegyen járták körül a haldokló varázslót, jólmegnézték, és akinek eszébe jutott, mondott is valamit rá.Például:– Szegénynek nemsokára üvegesek lesznek a kék szemei.

60

– És a finom, nõies, vékony kezeirõl le fognak esni a szépkörmei.– Bocsánat – mondta a harmadik –, neki egész életébenbarna szemei voltak.– És széles, férfias, nagy izmos keze!– Mily tüzes erõvel tudott ölelni.Tévedés, mindig gyöngé-den, finoman ölelt, mint egy asszony.– Olyan biztos és kényelmes volt az ölében, hogy akár na-pokig elüldögéltem volna benne.– Sohase ültetett engem az ölébe. Õ ült mindig az énölembe.– Egyenes, kevés szavú ember volt, úgy tudott haragudni,hogy jaj annak, aki a kezébe került.– Nagyság téved, kedves és szíves beszédû férfi volt õ, éssoha hangosan beszélni nem hallottam.Így beszélgettek a nõk a haldokló varázslóról, aszerint, amint ki-ki elõtt másnak mutatkozott, és ki-kivel másképpenés másképpen bánt.– Menjetek innen – mondta a varázsló. – Legyetek szívesekelmenni, az öreg arcotok kellemetlenül hat rám, és különbena koporsómat hozzák.Valóban hozták. Szép érckoporsó volt. A varázsló apja ren-delte kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria a családbanvolt.– Sok pénzemben van a fiam – mondta a temetkezési vállal-kozónak. – Mégis megreszkírozom, hadd legyen szép teme-tése.A varázsló most hamarosan megfésülködött kis kézi tük-rében, elrendezte az ajkait – gúnyosan mosolygóra, amelypózban különösen tetszelgett magának, aztán elküldött egykisfiút tiszta gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta aszemfedõt, s lefejtette róla zsebkésével az ezüst csipkedíszt,miután bántóan ízléstelennek találta. Ezalatt megérkezett atiszta gallér és kézelõ. Kicserélte õket a régivel, sietõsenbeült a koporsóba, és fütyörészve le akart dõlni a fekete se-lyemvánkosra. E pillanatban kis kendõben, futva, kipirulvaés könnyezve egy leány érkezett.A varázsló megtámaszkodott a könyökére, mert eszébe ju-tott, hogy ez volt az egyetlen leány, akit életében szeretett.Csodálkozott kissé, mert a dolog régen volt, öt-hat éve – ésa leány semmit sem változott. Rövid szoknyát viselt, fiatal,édes arca meg nem öregedett, mint a többi nõé.– Végre egy fiatal nõ – köszöntötte a leányt a varázsló. – Kellemesen lep meg, hogy halálom elõtt még egy szép,fiatal lányt láthatok.

Aleány nem utálta meg õt e kellemetlen és alakoskodó meg-jegyzésért, lehajolt, megölelte, és kérlelni kezdte, hogy kel-jen fel.– Das ewig weibliche zieht uns!... – mondta a varázsló fa-nyar mosollyal, bár nem tudott jól németül, és a Faustoteredetiben sohasem olvasta. De mégis ellágyult, és meg-csókolta a leányt a száján.– No most, fiam, menj – mondta azután – elég ennyi nekem.Menj, fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak ottkünn. – Azzal hanyatt feküdt, és mosolyogva, gyönyörköd-ve nézte a leányka könnyes arcát és édes aranyszemeit. Kisidõ múlva újra szólott.– Belátom, hogy az ópium és a sok rossz csók helyett jobblett volna téged feleségül venni, és meg is tenném, ha azapám a koporsót már ki nem fizette volna.A leányka most összeszedte minden erejét, lerángatta a va-rázslóról a szemfedõt, kihúzta a feje alól a párnát, nekifeküdta koporsónak, és kifordította belõle a varázslót. Egészen ki-fáradt szegényke a nagy erõlködésben.– Édes szerelmesem – mondta a varázsló csendes és meg-hatott hangon –, te megtettél mindent értem, amit csak egynõ tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna – te-kintet nélkül arra, hogy drága koporsóm ki van fizetve –,mert szeretlek, de nem bírok. Veszem észre, hogy nem bí-rok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.A dulakodásban leesett a varázsló szemérõl fekete szemü-vege, amelyet azért viselt, hogy mások ne lássanak a szemé-be, ami tudvalévõleg ártalmas; mondom, leesett a szemü-veg, és a leány most meglátta a varázsló szemében, hogy na-gyon szereti õt, és csakugyan fölkelne, ha még tudna. Helyreigazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen vissza-mászott.– Takarj le a szemfedõvel – mondta azután.A lány letakarta.– Told a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá, hogy rendesencsukják le a fedelet. A koporsó kis arany kulcsa maradjonnálad.Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer meg-csókolta a varázsló száját, amely már kezdett kihûlni, rátettea fedelet, és bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye zsebéberejtette el.Azután elment, mert már jöttek a varázsló rokonai és test-vérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.(Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végzõdnek, MagvetõKiadó, Budapest, 1994)

61

Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszaiMég büszkén vallom

Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,És a nagyapám, a régi katonahallgatja mosolyogva, boldogan,sebforradástól lángolt homlokas én térde közt, hadarva szavalok,hogy gyõznek mindenütt a magyarok.

Csak a szeme borul el néha kissé:Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,hogy vannak messze, különös világok,s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,jaj, meg ne tudja, s ne lássa õket,ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,a magyar szó a hét szilvafa aljánkörötte most még mint tengermoraj zúg.Óvjátok édesen az édes álmát,mint álmát a szegény beteg gyereknek,hogy meg ne tudja, élete nem élet,és meghalt már, bár alig született meg.Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,ha dalol és ha a távolba lát,mert néma gyermek minden kismagyar,s a Nagyvilág nem érti a szavát. (1910)

A magyar koldus (részlet)

Én láttam Õt… Künn-künn a parton,amint leszállt az alkonyat.Rozsdásan égett a hegyoldals búsan beszélt a Balatonnal,bámulva a hullámokat….

Egy vén bolond, bolygó pojáca,vállán rohadt rongy a ruha,a föld hátán a legszegényebb,kire nevetve-sírva néznek,ha bekerül a faluba.

S csak megy elõre. Reggel, estesûrû bozótban bolyong,egérfogót, rótt botot árul,fanyar gyümölcsöt tép a fáruls nótázik, sír, mint a bolond.

Máskor meg nyárias színekbenfeküdt le, hogyha este lett,s a hegedû ha már rikoltott,urak dobáltak neki csontot,s õ az ebek között evett.

De ekkor este csupa fény lett,rejtély, bûvészet, lángírás,fakó iszákja is arany volt,s fekete, nagy keze aranylott,úgy ragyogott, mint semmi más

A kincse, kincse húzta porba,és az arany hozzája dõlt,övéi lettek mind a könnyek,s ahogy kinyúlt s a földre görnyedt,nem bírta el terhét a föld.

Táncolt, kiáltozott, ujjongottés nóta kelt az ajakán,s én a titkoktól terhes estenzokogva vén kezére estem,és azt mondtam: öregapám. (1914)

62

Kosztolányi szabadkai viszontagságai

Voltaképpen egy évszázaddal ezelõtt kezdõdött, amikor aszabadkai gimnázium 1901-02-es tanévében, tehát hete-dikes korában az önképzõkör tagja lett. Alig múlt el ülés,amelyen ne õ állt volna a bírálatok kereszttüzében, neokozott volna valamilyen konfliktust. Tehetségével és éleshangú kritikáival csakhamar kiváltotta diáktársainak el-lenszenvét…Volt, amikor az egész önképzõkör szembeszegült vele, föl-szólalásait legtöbbször zûr követte. Kosztolányi tizenhét éves fejjel szentül hitte, hogy belõle „nagy ember” lesz.Folyton érezte a tehetségét. S ez a tehetségtudat és a nagyságtávlata az ambíció új és új tüzeit szította föl benne… Ha ta-nára szóvá tette, hogy Goethe Mignonját nehéz lefordítani,másnap kész mûfordítással állt elõ. Mi volt a titka? Magátólértetõdõ volna azt mondanunk: a tehetsége. Tehetség azon-ban sokféle lehetséges. Van, aki érezvén a maga belsõ gaz-

dagságát, nemességét, befelé fordul, meghasonlik a világgal,lenézi azt, ami körülveszi. Kosztolányi tehetsége más volt:nyitott, életre ajzott. … fellengzõs szavai alján is érzünk va-lami hiteles emberséget: azt, hogy ez az ifjú komolyan vesziönmagát és a világot. Igen, az „ambíció nemes vetélye”, ezitt a lényeges, amiben a nemes a maga fogalmának a jegyeitis tartalmazza… „míg a világ világ, míg az ember emberlesz”. A versek többsége is ezen vívódik: vagyunk s egyszermeghalunk, mi marad belõlünk? S azon, milyen fájdalmas és édes meghajolni a sors elõtt!... Öntudatlanul, de már gyerekfejjel is arra a „nagy vendégségre” készült, melynekkáprázatos sorát élete vége felé a Hajnali részegség nagyszámadásában idézi elénk. Élete végén azért vallhatta magát„egy nagy ismeretlen Úr”, vagyis az értelmes, varázslatoslétezés vendégének, mert már gyerekfejjel érezte, hogy élni,dolgozni úgy kell, hogy ennek a vendégségnek a részeselehessen.(Dévavári Zoltán, Vajdasági Magyar Kalendárium)

Kosztolányi Dezsõ: Magyar költõk sikolya Európa költõihez 1919-ben

Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már,nincs is magas és nincs számunkra mély.Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz,mi lesz szívünkkel és mi lesz szavunkkal,ha jõ az éj?Ti messze költõk, akik távol innenemelkedtek az Isten szívihez,mi földön ülünk már s szavak hamujátkapargatjuk, és fölzokogva kérdjük,mi lesz, mi lesz?A versünk is már csak segélysikoltás,mely ki se hat a tûzön-poklon át,mint gyönge csecsemõé, kit megölnekés mint a szûzé, akit meggyaláznaka katonák.

Rapszódia

Nincs, ahova hazatérjek,ténfergek, mint a kísértetéjszaka.Süt a napfény, mégse látnak,a magyar a nagyvilágnakárvaja.Megy az élet jõ az élet,ebek vagyunk és cselédek,bolondokJajgatok, de nincs, ki hallja,vizes a kalapom aljaa könnytõl.Jaj, ha szám egyet kiáltna,kitûzném a kapufáraszívemet.Csak csöndesen, szívem, aludj,jó nekem így jó nekem úgy, akárhogy.Így végezték bús hatalmak,olcsó víz a magyar harmat,sárba hull.Mit bánják õk ? Nevetnek õk,várnak ákácos temetõkmireánk.Édesanyám, minek szültél?Elhervadtál, megõszültélhiába. (1920)

A bús férfi panaszai (részlet)

Szülõföldemnek bús határa, hajh,elér-e még a bánat és sóhaj ?Mert hozzád többé nem visz a vonat,csak így emelhetem rád arcomat.Gyermekkorom, áldott gyermekkoromte hontalan, hozzád kiáltozom.Bölcsõk, koporsók, temetõi porés templomok ormán az estbíbor.Kis iskolánk, amelybe a harangoly édesen beszélt, akár a lant.Lombok, virágok és színes kavicsa sínek mellett. Hullámos Palics.Hold, nyári bál, rakéta, kéjes égs a szélbe – karcsú lányok –jegenyék.Szívembe húsz év gazdagsága s lágy,édes-halálos méz: a vágy, a vágy.Fejemre kulcsolom a két kezemés koravénen rád emlékezem.Vagyok szegény, ki semmit sem akarharmincnégy éves, elfáradt magyar.S nem kérdezem, az ég ragyog-e még. Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még ? (1919)

A magyar romokon

Jaj, merre menjek?Jaj, merre nézzek?Jaj, mit rebegjek?Jaj, mit hazudjak?Jaj, tán loholjak?Jaj, tán feküdjek?Jaj, mért akarjak?Jaj, mért pihenjek?Jaj, régi kertünk?Jaj, versek álma?Jaj, drága fajtám?Jaj, bús vidékem?Jaj, hogy sziszegjek?Jaj, hogy üvöltsek?Jaj, hogy kígyózzak?Jaj, hogy harapjak?Jaj, hol az arcom?Jaj, hol a múltam?Jaj, hol az ágyam?Jaj, hol a sírom? (1919. szeptember)

63

Alföldi por

Most, hogy itt vagyok Bácska fõvárosában… ebben a nyárráforrott õszben kétszeresen szomorú minden. A piactéren egybalkáni ember sárga és édes varázsitalt mér a lerongyoltnépségnek. Minõ leverõ ez a rác pompa. Ezerszínû ruhábanpáváskodnak az aszfalton a bunyevác lányok, görnyedve aselyem, a bársony, a színes pántlikák súlya alatt, mint a fel-pántlikázott áldozati állatok, és gyönyörködnek a napban, azéletben és magukban. Mellükön kedvetlenül csillognak azaranypénzek, a drága nehéz láncok, érmek és kösöntyûk.Estefelé pedig egyszerre elszürkül ez a cifra város. A város-háza tornya részegen ferdül az égbe. Jajveszékelõ lamen-tációk zokognak végig az elpihent házakon. Valahol szüretredöngetik a dongákat. Csak egy elhagyott szláv puszta lehetilyen elhagyott. A csend, a szürkeség, az álom takarja el. Azalföldi por…Ez a por nem hasonlít semmihez sem. Ennek a pornak különkonstrukciója, külön kémiája, sõt külön lélektana van. Méga többi nagy alföldi porfészekben, Kecskeméten, Szegedensem találjuk meg ezt a furcsa csapadékot, legfeljebb iker-testvérét. Ez a por él… nézzetek be ennek a pornak a hasába.Azt hiszem, megtaláljátok benne a világ összes – ismert és

nem ismert – bacilusát. Mindenekelõtt a lustaság erjesztõgombáját, ezt a jellegzetes bácskai bacilust. Azutánmagyarázatát lelitek annak is, hogy ez a bácskai metropolismiért a világ egyik legszomorúbb, legbetegebb és legsápad-tabb városa. Mert hazugság, hogy vidám. Keserû ez a vi-dámság, édes feleim, és vidékies akasztófahumor ez, ahogyitt mulatnak. A bor alján nem jókedv van, hanem valami ne-héz, füllesztõ balkáni méreg. Ez a város este, mikor szélesutcákon, füllesztõ porfelhõben elfekszik, olyan, mintha egyhalott város lenne, egy ájuló múlt, emlékek és jövõre edzõtervek nélkül… mindez nem vígság, hanem valami nekike-seredett, dekadensen ideges rezgése a mesterségesen fûtöttagyaknak és szíveknek…Látnunk kell ezt a kopár és mérges földet vigasztalanul, fél-szegen és meztelenül. A Palicsi-tó partján terpeszkedõ Ve-lence fáradt, szegényes és energiátlan. Atüdõvésznek az egészországban nincs olyan jól berendezett melegágya, mint itt.Fesse le az író a veszendõ leányokat, akik méreggel marat-ják sovány arcukat fehérre, és idõ elõtt elmennek a sírba.Vegye észre a ferde szájú, vidékies pletykát, a begubózottembereket, a rosszakaratot, amely mindenkit megszúr kifentnyelvével, az ásítást… (1910)

64

Fehér Ferenc: Zentai hajnal

Csak ez a hajnali kakasszó a régi,a hallgató járdákat nem ismerem.Nézem az arcod, mint víz az eget nézi,és állsz, és úszol, és lélegzel velem.

Idegen szobában egy ismerõs néni.Nagy felhõ a szeme s a szíve verem.Nézi az utcát, egész életét nézi,és ül, és vár, és simogatja a fejem.

Ez már az õsz. Esõ ver bõ zuhatagban.Szívembõl száll alá szép égi szitán...Emlékeket paskol visszavonhatatlan,és kis verebeket otthon, a Kálvárián.

… Csak ez a felkopogó járda a régi,a hajnali kakasszót nem ismerem.Nézem az arcod, mint ég a vizet nézi,és állsz, és úszol, és meghalsz majd velem.

Harc

Kegyetlen böllér dobd el a késedNe csontozd le az ujjaimatFekete tõkén halk remegésekHagyd meg nekem az ujjaimat

Kegyetlen böllér mutasd a késedTanítsd meg ölni az ujjaimatFekete tõkén halk remegésekTáncoltatják az ujjaimatKegyetlen böllér villantsd a késedPróbáld hát elvenni ujjaimatFekete tõkén halk remegésekCsonkjai valaki ujjainak.

Egy sírnál

Látlak kis lócán az udvaronarcodon nyarak nyugalma...Nem is te vártál — az asztalonkávé meg két cirmos alma.

Sír. Füvekkel lengõ kis halom,de tied a múlt hatalma:felnõttünk és nincsen irgalom,csak könny és kenyér meg alma...

Rég ecetfák nõttek feletted,szép neveddel nincs a kereszted,pedig emlékszem, itt kell állnia…

Cipónyi domb. Se sír, se gyertyák tücsökvonókban zeng a fejfádelporladt szülém, Halász Mária ...

Németh László: Látogatás Szenteleky Kornélnál

Most kapom a hírt a Vajdaságból, hogy Szenteleky Kornélmeghalt. Vezére volt egy marék magyar írónak; tûzcsiholóés tûztápláló, akinek ott kellett tüzet csinálnia, ahol sem erdõnem volt, sem bánya, legföljebb haraszt. Akiknek vezérükvolt, bizonyára jól ismerték, én egyszer voltam vele, akkoris alig egy óra hosszat. De ez a találkozás nemrég volt, egyhónapja, s az idegen szava is érdekes, ha búcsúja és halálaközött találkozott kedvesünkkel.Szirmai Károly írt, hogy látogassam meg, kinn fekszik aMárton-hegyi szanatóriumban; ha tehetem, vigyek neki né-hány Proust-kötetet, nagyon rosszul van, és Proustot szeret-né olvasni. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem. Egyikevolt azoknak a keveseknek, akik lelkesedve fogadták a Ta-nút – s nem kértek cserébe semmit a lelkesedésükért. Orvosvolt, mint én, kritikus, mint én, szervezõ, mint én szerettemvolna lenni, szegény kis igyekvõ magyar élet, csak a tuber-kulózis fogta be alaposabban, mint engem.Ha már átjöttem Budára, elõbb egy kis kirándulást tettem ahegyekben. Gyönyörû nap volt, a kapuban szinte lelkiisme-ret-furdalást éreztem a villás, gyümölcsfás lankákért, ame-lyek ott daloltak a szívemben. Van valami kíméletlen benne,ruganyosan és boldogan lépni egy halálra ítélt beteghez. Azépület bejárója hátul van, s én elöl kerestem. Nem tudtam,kit szólítsak meg, sehol egy lélek, csak az egyik pihenõ erké-lyen ült egy úr; közömbösen nézte, hogy járok föl-alá – ha a szomorúság tárgyilagos tud lenni, hát tárgyilagos szomo-rúsággal. Mint egy angol, mondtam magamban, s nem szólí-tottam meg. Egy perc múlva ott álltunk egymással szemben;mindketten azt gondoltuk: hát ez az. Az én számomra a ró-lam írt cikke, a levelei formázták meg õt s meglepett hûvös,megint csak tárgyilagosan szomorú kézfogása. Õ is bizo-nyára mást várt. De nem szólt. Az utolsó öt esztendõben õvolt az egyetlen ember, aki nem azon kezdte az elsõ beszél-getést, hogy: „Ilyen fiatal? Nem hittem volna.”Megnéztem, rá volt írva a halál. Megkérdeztem, hogy van?– Rosszul. – Minden öntetszelgés nélkül mondta a haldoklók ki tudja,kihez adresszált keserûsége nélkül. Éppolyan tárgyilagosszomorúsággal, ahogy az elébb nézett rám, amikor abejárást kerestem. Alig egy-két mozdulatot tett, amíg bemu-tatkoztunk, s most, hogy visszaereszkedett a székébe, amelle hevesebben járt. – Szubjektíve rosszul? – Akaratlanulis az õ tárgyilagos modorához alkalmazkodtam ezzel akórház szagú kérdéssel, mely egyrészt közös foglalko-zásunkra figyelmeztette õt, másrészt mégiscsak egy halk,

vigasztaló ellenvetés volt. – Nem, objektíve is – felelte szá-razon, s szemében felcsapott valami, ami kívülrõl jött, eve-zésben lesült fiatalembernek szólt, aki kötelességbõl mostmindjárt vigasztalni fogja õt, az orvost, akinek az agyát nemhomályosíthatja el a tuberkulotikusok optimizmusa. Egypillanatig a haldoklókat az élõktõl elválasztó gyûlölet ültköztünk, aztán felülkerekedett a házigazda és átnyújtotta aláztábláját. Szótlanul adtam vissza, s a Kalangya új anto-lógiájáról és a jugoszláv irodalomról kezdtem beszélni…Szenteleky hallgatott, de nem olyan ellenségesen, mint elébb. – Kár – mondtam, hogy a régi füvészkert nincs megtöbbé, annak a helyére építették a Déri-múzeumot. (Deb-recenben – Szerk.) Az utolsó költõ, akin ott csillog ennek adebreceni botanikus kultúrának a fénye: Tóth Árpád volt. – Az is volt – erõsítette meg váratlanul Szenteleky –, a halálaelõtt õ is itt élt, ugyanebben a szanatóriumban, semmivelsem tudott már foglalkozni, de a növények érdekelték. Amígkimehetett, állandóan itt kószált a hegyeken, virágokkalmegpakolva.Engem meghatott ez a kép. Az egész újabb magyar iro-dalomban Tóth Árpád áll legközelebb a szívemhez. Amikorhallottam, hogy rosszul van, egy nagy tanulmányt írtamróla, ezzel akartam hódolni neki utolsó óráiban. Azután je-lent meg, hogy meghalt. Szentelekyre mintha átragadt volnaa meghatottságom. Anagy tüdõbajos költõben, aki virágokatgyûjtve kószál a budai lankákon, mintha megszépítetten lát-ta volna a maga állapotát…Megnyílt a szíve; az életrõl beszélt; a hosszú faluról, a pénz-tári betegekrõl, az orvosi lelkiismeretrõl, amelyre az orvosfizet rá. Nyugodtan, pontosan és szerényen, mint aki egy bi-zonyítást vezet le, tulajdon halálának a bizonyítását. Szavai-ban mégis ott kísértettek az éjszakák, melyekben ágyán fel-ülve farkasszemet nézett, férfiasságot tanult a haláltól.Itt nem volt többé értelme a magam gyógyulásáról fecsegni.Átadtam a két Proust-könyvet és búcsúzkodtam. Õ a kapuigkísért.A hegyoldalon reszkettek a fénytõl a levelek s fölemelked-tek a villák csillogó palatetejére. Én úgy mentem haza, mintaki érzi, hogy rosszat tett s most keresi, hogy mivel is tettrosszat.Késõbb megtudtam, hogy Szenteleky a legnagyobb szere-tettel emlékezett meg errõl a látogatásról. A két Proust-könyvet hazautazásakor kaptam vissza egy levelezõlap kísé-retében. Azt írja benne, hogy tündérkertté varázsolták beteg-sége néhány hetét. (1933)(Hét Nap, Vajdasági Magyar Kalendárium, Pannon PressLapkiadó Kft. 2001)

65

100 éve indult a szlavóniai akció

A perifériákon veszélyessé váló nemzetiségi mozgalmaktólsarkallva a magyar miniszterelnökség a XIX. század legvé-gén dolgozta ki az idegenben élõ magyarság nemzeti gondo-zásának titkos programját. Elsõként az Egyesült Államokbakivándorolt százezrek érdekében (és távlati hazatelepülésü-kért) indult akció. A „faji erõ” megõrzésének és gyarapításá-nak további elkerülhetetlen célterülete lett a székely kiván-dorlás „végállomása”, Ó-Románia; majd Horvátország, Bu-kovina, végül 1909-tõl Bosznia-Hercegovina is.Horvátországban az õshonos magyarság török idõket túlélõtöredéke (Kórogy, Szentlászló, Erdõvég, Maradék stb.) a ki-egyezés utáni migrációs hullámokkal kapott „vérátömlesz-tést”. Létszáma a kedvezõ földárak jóvoltából 1910-re mármeghaladta a 100.000 fõt. A horvátság a „tatárjárásként”emlegetett tömeges bevándorlásra – Budapest önelégülthorvátpolitikája miatt is – igen ellenségesen reagált. A szét-szórtan megtelepült „honfoglalók” integrálódása tehát adélszláv környezetben nem volt problémamentes; s azasszimiláció árnyékában csakhamar az anyaországhoz fordultakpártfogásért.Az 1904 tavaszán elindított szlavóniai akcióban a fõ hang-súly a beolvadás megfékezésére, az anyanyelvi iskoláztatásés hitélet megszervezésére került; a politikai cél pedig a dél-szláv szeparatista törekvések ellensúlyozása volt. A programelvi koncepcióját az ifjú Klebelsberg Kuno jegyezte, akicsaknem egy évtizedig a kormányzat inkognitóját biztosítóJulián Egyesület élén állt. Ez a „társadalmi szervezet” köz-igazgatási és társadalomtudományi szakértõkbõl állt, vala-mint a „végeken” szolgálatot vállaló tanítói karból. Amissziós elhivatottságú Julián-tanítókra hárult az iskolaszer-vezés és az oktatás munkáján túl a horvát hatóságokkal valótapintatos kapcsolattartás, a kulturális élet szervezése s azegyleti adminisztrációs teendõk is. A protestáns szórványszervezését az autonóm jogállású református egyház végez-te. A tanyasi cselédeknek néhány kettõs kötõdésû nagybirto-kos, a vasúti alkalmazottaknak és városlakóknak pedig aMÁV biztosította az anyanyelvi iskoláztatás lehetõségét. Anövekvõ számú magyar tanintézeteket sorozatos hatóságizaklatások érték. (A több helyen forgalomba állított ingye-nes iskolavonatok s egyes vasúti tisztviselõk horvát utasok-kal szembeni intoleráns magatartása, valamint a délszlávvasutascsemeték tucatjainak felvétele erre éppen elég okotadott.) A magyar fél politikai túlkapásai s különösen a vasútiszolgálati szabályzat megújítását célzó törvényjavaslat miatt(amely a horvát nyelvi jogokat csorbította) 1907-ben elemierejû tiltakozáshullám robbant ki Horvátországban. A nagy-politikában gerjedt magyarellenesség céltábláivá lett kisebb-

ségi iskolákból a horvát hatóságok tanulók százait tiltottákki mondvacsinált okokkal. (Fõként a tananyag „magyaros”szellemét s a horvátok érzékenységét sértõ térképeket értekifogás.) A bírságolások mindennaposakká váltak, de isko-labezárásokra is sor került. A Julián Egyesület ebben a hely-zetben egy horvát kisebbségvédelmi törvény kidolgozásátindítványozta a miniszterelnökségnek, s csaknem elõállt aza paradox helyzet, hogy a Szent István-i állam „uralkodónemzete” a társnemzet horvátságtól kényszerüljön kisebbsé-gi (!) jogokat kérni. Hogy a – végül presztízsokokból elhá-rított – javaslat mennyire volt indokolt, bizonyítják a szabadiskolaállítás jogának megvonására tett többszöri horvát kí-sérletek, az elleniskolák, a horvát telepítési tervek, a diszkri-minatív új választójogi törvény vagy a közföldek haszná-latával kapcsolatos kisebbségi sérelmek, a szaporodó ma-gyarellenes atrocitások.Avilágháború idõszakában így az akció homlokterébe a ma-gyarság politikai jogainak kérdése és érdekvédelme került.A jogsegélyszolgálat megszervezésével azonban a sérelmekjó része nem volt orvosolható. Az ekkor már milliós költség-vetésû akció végeredményben tehát defenzív céljait semtudta maradéktalanul megvalósítani. Az akció önvédelmijellegét mutatják a tizenöt év során elért eredmények: azanyanyelvi iskoláztatás intézményrendszerének kiépítése(száz elemi iskola tizenegyezer tanulóval, két tanonc- és kétpolgári iskola s a háború végén egy gimnáziumi tanfolyam);a kivándoroltak létalapját erõsítõ szórványos földparcellá-zások, a szlavóniai agrár-takarékpénztár s a magyar hitelszö-vetkezetek olcsó hiteleivel támogatva. A magyar gazdasá-gok felvirágoztatását szolgálták a hibridvetõmag- és fajállat-adományozások, a mintagazdaságok s a termelési szakisme-retek (ismeretterjesztõ) átadása. A tudatformálás és a társa-dalmi befolyás növelésének eszköze volt a lojális, ugyan-akkor jogvédõ attitûddel szerkesztett képes kalendárium s aszínvonalas Szlavóniai Magyar Újság, valamint az életre se-gített civil szervezõdések (olvasó- és dalkörök, ifjúsági éspolgári egyletek, az Eszéki és Zágrábi Magyar Társaskörmint a politizálás lehetséges színterei). Említésre méltó mégaz ösztöndíjakció, amellyel a politikai vezetõ szerepre szántértelmiség és a szakmunkások hiányát igyekeztek pótolni.Mindez mégis legfeljebb a nemzeti identitás megõrzéséhezlehetett elegendõ. A fejlõdés – a magyar kisebbség politikainagykorúsodása – Budapest hathatós támogatása ellenére iskérdéses maradt. A Zágrábban sokszor lekicsinyelt autonó-mia ugyanis a szórványmagyarsággal szemben szabad kezetbiztosított a horvát hatóságoknak. Tisza István miniszterel-nök ugyan egyik átiratában a magyar-horvát „jó viszony”fenntartását a horvátországi magyarság jogainak érvényesü-lésétõl tette függõvé, a háború végjátékában azonban a hor-

66

vátság már nem a kiegyezési dokumentum többször zárójel-be tett paragrafusaiban, hanem a gyõztesekhez csapódásreményét kínáló jugoszláv együttmûködésben látta a jövõbiztosítékát. Így a hatalomváltás után magától értetõdõ ter-mészetességgel fosztotta meg a szlavóniai magyarságot –amelyet mindig is a magyar expanzió támadó ékjének tekin-tett – a szlavóniai akcióban kivívott azon lehetõségektõl,amelyek a kisebbségi léthelyzetben a fizikai megmaradásgaranciáit jelenthették volna. Mint ismeretes, a Dráva túl-oldalán rekedt magyarság ezután gyors sorvadásnak indult;még épen maradt szigeteit a napjainkban lezajlott jugoszlávtestvérháború morzsolta fel. Majdhogynem végérvényesen.A példás körültekintéssel és mértéktartással megvalósulóakció a horvátországi magyarság sorsának rövid, ám jelen-tõségteljes korszaka, egyúttal szerves része a Duna-völgyimagyar szállásterület egészére tekintõ nemzetpolitikai kon-cepció keletkezéstörténetének. Az anyanemzet/kormányzatemberöltõnyi ideig tartó felelõsségvállalása és (kissé pater-nalista) gondoskodása hatékonyan szolgálta a természetes éserõszakos asszimilációtól fenyegetett nemzettöredékeköntudatra ébresztését, s egy távlatos, de inkább önvédelmikarakterû nemzetpolitika kereteibe integrálását. (S nem –Jászi Oszkár kárhoztató szavaival – a pénzpocsékolórenegátszerzést.)E visszapillantással öröklött kételyeink oszladoznak, mertmegállapítható, hogy Budapest nemzetiségi és szomszéd-ságpolitikáját a homogén állam, nemzetállam megteremté-

sének késztetésein túl bizonyos megcsonkulási félelmek ésönvédelmi reflexek motiválták. A hazai nemzetiségekkelszembeni meddõ erõszakosságokhoz képest a belsõ erõgyarapítását szem elõtt tartó külhoni magyarságmentõakciók egy nemzetpolitikai szemléletváltás kezdetét jelentika XIX-XX. század fordulóján. A Széll Kálmán, DarányiIgnác, Tisza István és a „mindenes” Klebelsberg Kuno nevé-vel fémjelzett koncepció – a magyarosítás kudarcát belátva– a perifériákon gyorsan pusztuló magyarság hazatele-pítését, illetve a délszláv régió szórványainak tömbösítésétés nyelvhatárhoz kapcsolását tûzte ki célul. A miniszter-elnökséghez kötõdõ politikusi és szakértõi kör e stratégiaielképzelések megvalósítása érdekében kiérlelt egy évtize-dekre szóló s a mindennapi élet megannyi részletével szá-mot vetõ intézkedési tervet, s vállalni tudta a gyötrelmes elviviták, politikai szembesítések, milliós kiadások mindenterhét. A program megvalósítása közben pedig mindenönmérséklet és politikai tapintat ellenére konfrontálódnikényszerült belsõ és külsõ riválisaival, az ellenérdekeltnépekkel és hatalmakkal (esetenként kompromittálóantúlbuzgó barátokkal is). A történelem azonban nem adottelegendõ haladékot a megkésett nemzetvédelmi programkibontakoztatására. Klebelsbergnek jutott osztályrészül,hogy a nemzetépítést egy szétdarabolt ország romjain siker-rel újrakezdje. Lejtmenetben – Trianon után…(Makkai Béla írása, Magyar Nemzet, 2004. júl. 19.)

67

Magyarok a Muravidéken

A magyar-szlovén határhoz közeledve átállítom az autó-rádiót a muravidéki magyar rádió adására. A lendvai köz-pontú csatorna legnagyobb vonzereje, hogy a zenei kínála-tának nyolcvan százaléka magyar számokból áll. Lassan megérkezem Lendvára. Impozáns látványt nyújt avár, amely otthont ad a helyi önkormányzat által fenntartottGaléria Múzeumnak. A vármúzeumban öt állandó kiállításlátható, az idõszaki tárlatok pedig havonta váltják egymást.– Évente 52 millió tolárba kerül a múzeum fenntartása – aszlovén fizetõeszköz nagyjából egy árfolyamon mozog aforinttal –, de ehhez csak 35 milliót tud adni a lendvai önkor-mányzat, a többit nekünk kell innen-onnan, különbözõ pályá-zatok segítségével megszerezni – mondja Gerics Ferenc, a vár-múzeum igazgatója. – Úgy tûnik azonban, hogy hamarosanmegszûnik az állandó bizonytalanság, hosszú tárgyalássorozateredményeképpen a szlovén kulturális tárca hajlandó átvenni aGaléria Múzeum mûködtetését. Szlovénia északkeleti csücs-kében 28 településen élnek magyarok, az arányuk falvan-

ként változó. A muravidéki magyarság központja a közelötezer lakosú kisváros, Lendva – régi nevén Alsólendva –,ahol negyven százalék a magyarok aránya. A településenszinte mindenki beszéli, de legalábbis érti a másik nem-zetiség nyelvét. Szlovéniában a legutóbbi népszámlálási ada-tok szerint már csak 6300 magyar ajkú lakos él. Tíz évvelezelõtt még 8500-an vallották magukat magyarnak a Muramentén, ez 26 százalékos csökkenést jelen egyetlen évtizedalatt. Tomka György, a Muravidéki Magyar ÖnkormányzatiKözösség elnöke szerint ebbõl az adatból nem szabadmesszemenõ következtetéseket levonni.– Hibás volt a népszámláláskor használt módszer, engempéldául nem is talált meg a kérdezõbiztos – mondja TomkaGyörgy. – Valójában még mindig több mint tízezren élünk aMuravidéken. Szlovéniában a magyar nemzeti szimbó-lumok használata nem jelent problémát. Március 15-énpéldául gond nélkül fellobogózhatják Lendvát, és bármilyenrendezvényen eljátszhatják a magyar himnuszt. A tízezresmuravidéki magyarságnak egy önállóan választott parla-menti képviselõje van a 90 fõs szlovén országgyûlésben.

68

Lendva központjában jól megfér egymás mellett néhányméter távolságban Szent István királynak és Slomsek püs-pöknek, a szlovén történelem kiemelkedõ alakjának szobra.A szlovén állam számos gesztust tesz a muravidéki magyar-ságnak. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa ahamarosan kezdõdõ, illetve befejezõdõ lendvai beruházá-sokról. Néhány hónapon belül felújított épületbe költözik aMuravidéki Magyar Rádió és Televízió stábja, augusztusramegtörténhet a Makovecz-féle mûvelõdési ház átadása, má-jusban pedig indul egy 1,8 milliárd forintos iskolaépítés,amelynek eredményeképpen új otthont kap a lendvai két-nyelvû középiskola.– Nehéz eldönteni, hogy kirakatpolitikáról van-e szó, vagy anemzeti kisebbségek iránti õszinte aggódás jelzi, hogy aszlovén állam több milliárd tolárt költ a muravidéki magyar-ságra – mondja Végi József, a muravidéki magyar rádió fõ-szerkesztõje. – Nemcsak a nemzetiségi intézmények megte-remtéséhez, de a folyamatos mûködtetésükhöz is jelentõsállami támogatást kapunk.A fõszerkesztõ felvetése alapkérdésnek számít: a szlovén al-kotmány szerint ugyanis az országban csupán két úgynevezettõshonos nemzeti kisebbség él, a magyar és az olasz. A két-milliós Szlovéniában ez tízezer magyar ajkú és mintegyháromezer olasz nemzetiségû állampolgárt jelent. Ehhezképest becslések szerint legalább 200 ezer szláv ajkú nem-zetiségi – fõként horvát, szerb, bosnyák – él Szlovéniában, ámõket nem õshonosnak, hanem betelepülõknek tartják, ezértnemzetiségként semmilyen állami támogatást sem kaphatnak. – A szlovén kormány a két „kiválasztott nemzetiség” felka-rolásával demonstrálni tudja az Európai Uniónak, hogy ná-lunk nincsenek etnikai problémák – mondja Végi József. – Egy felvidéki újságíró kollégám nemrég a szlovéniai ma-gyarság helyzetérõl szólva azt mondta: könnyû nekünk, bez-zeg, ha félmillióan lennénk, nem lenne ilyen barátságos hoz-zánk a szlovén kormány. Az biztos, hogy védettebbek va-gyunk a többi határon túli magyar kisebbséghez képest.A Muravidéki Magyar Rádió (MMR) 1958-ban kezdte megadását. Akkor heti tíz percet sugározhatott. Ma napi 13 óra15 percet szól a magyar nyelvû adó. A szlovén tévében he-tente négyszer adnak félórás magyar mûsort. A lendvai ma-gyar rádiónak és tévének 25 munkatársa van, a nemzetiségimédia mûködtetése évi 200 millió tolárjába kerül a szlovénközszolgálati intézménynek.– Az idén készül majd egy felmérés a hallgatottságunkról,de a visszajelzésekbõl azt már tudjuk, hogy a középhullámúadásunknak Magyarországon is sok hallgatója van – mondjaVégi József. – A betelefonálók azért szeretik az MMR-t, mert közvetlen-nek, családiasnak tartják.

A szlovéniai magyarok szinte kivétel nélkül a MuravidékiMagyar Rádiót hallgatják, pedig Lendván és környékén har-minc URH-adó is fogható. A helyi kábeltévén hét-hét ma-gyar, valamint szlovén nyelvû csatorna látható, de a lendvai-ak mostanában inkább a magyar kereskedelmi adókat nézik.– A szlovén kereskedelmi tévék eddig nem indítottak való-ságshow-kat, úgy tûnik azonban, hogy ez a mûfaj az itt élõ-ket is érdekli. Nemcsak a magyarok, de a magyarul értõszlovének is tisztában vannak azzal, mit csinált legutóbbPandora, vagy van-e új barátnõje Majkának – mondja VégiJózsef.– Ráadásul Lendván árulnak magyar bulvárlapokat, sztár-magazinokat, így a határ innensõ oldalán is napra pontosankövetni lehet a magyarországi valóságshow-k fejleményeit.Az MMR az idén szeptemberben költözik a város központ-jába egy frissen felújított épületbe. A korszerû technika be-szerelésével együtt a beruházás 450 millió tolárba került,amelyet fele-fele arányban a szlovén kormány és a közszol-gálati médium teremtett elõ.A muravidéki magyarok legfontosabb problémái nem nem-zetiségi jellegûek. A terület ma is Szlovénia legelmaradot-tabb térségének számít, Lendván és környékén az országosátlagnál jóval magasabb, közel húszszázalékos a munkanél-küliség. Az itt élõk átlagkeresete – havi bruttó 150-160 ezertolár – is jelentõsen elmarad a nagyvárosokban jellemzõ220-230 ezer toláros fizetésektõl. A három évvel ezelõttátadott szlovén-magyar vasútvonal nem sokat lendített akörnyék gazdaságán, mivel a vasúttól délre fekvõ lendvaitérséget nem tudta bekapcsolni a Budapest-Ljubljana ten-gelybe.– A valódi segítséget az Alsólendva és a határ magyar olda-lán fekvõ Lenti közötti egykori vasút felélesztése jelentené– mondja Tomka György.– A száztíz éves vasút a múlt század közepéig Zalaegersze-get és a horvátországi Csáktornyát kötötte össze, ám a má-sodik világháború után a magyar-jugoszláv határon átnyúló7,5 kilométeres szakasz elsorvadt. Ha a régi nyomvonalonismét járhatna a vonat, három országot fûzhetne össze.A Lendva-Lenti vasút újjáépítésének hatástanulmánya sze-rint a beruházás 570 millió forintba kerülne. Erre egyelõre egyik oldalon sincs pénz. Úgy tûnik viszont, hogy nem leszakadálya a csaknem tíz évvel ezelõtt elkezdett lendvai mû-velõdési ház idei befejezésének.A Makovecz Imre által tervezett létesítményt 1995-benkezdték építeni, és eddig 1,1 milliárd tolárt költöttek rá. Apénz nagy részét a szlovén kormány és a lendvai önkor-mányzat adta, a magyar állam 130 millió forinttal járul hoz-zá a beruházáshoz. Az építkezés azonban több évre teljesenleállt, az elõre kalkulált pénz ugyanis elfogyott.

69

– Hosszú tárgyalássorozat után a közelmúltban végre sike-rült megállapodni a folytatásról: a magyar kormány és alendvai önkormányzat száz-százmillió, míg a szlovén kor-mány kétszázmillió tolárt ad az építkezés befejezésére –mondja Tomka György. – A munkások újra felvonultak, azidén augusztusra el is készülhet az új mûvelõdési ház. Máraz új intézmény mûködtetésérõl is megszületett az egyez-ség: a költségek felét a város önkormányzata, másik felét aszlovéniai magyar szervezetek állják majd, igaz, mi államitámogatást kapunk ehhez.Mire felavatják az új lendvai mûvelõdési házat, már el iskezdõdhet egy másik nagyberuházás. A szlovén kormányhétmillió eurót – mintegy 1,8 milliárd forintot – fordít az újlendvai középiskola és a hozzá tartozó sportcsarnok meg-építésére.A muravidéki magyarságnak nincs önálló magyar nyelvûoktatási intézménye, az óvodák és általános iskolák többsé-ge azonban kétnyelvûként mûködik, csakúgy, mint a Lend-vai Kétnyelvû Középiskola.– Évtizedekig komoly gondot okozott, hogy középfokonnem lehetett magyar nyelven tanulni – mondja Füle Tibor, akétnyelvû középiskola igazgatója. – A régi Jugoszláviában amuravidéki magyarok a több száz kilométerre lévõ Vajda-ságba jártak magyar középiskolákba. Aztán a szülõk belefá-radtak a nagy távolságba, és egyre többen íratták a gyerekei-ket környékbeli szlovén középiskolákba. Az utolsó pillanat-ban jött 1980-ban az a törvénymódosítás, amely szerint anemzetiségi területeken a szlovén mellett a kisebbségi nyelvoktatása is kötelezõ.A lendvai intézményben ma már gimnáziumi és szakközép-iskolai oktatás, valamint szakképzés is folyik, jelenleg 18osztályban 279-en tanulnak. A diákok 60 százaléka szlovén,kétötöde pedig magyar származású, ám mindannyian beszé-lik a másik nemzetiség nyelvét is. A negyvenegy fõs tanárikarnak csupán egyetlen olyan tagja van, aki nem beszél ma-gyarul. – Nálunk a két nyelv egyenrangú, a tanítás szlovén ésmagyar nyelven is folyik – szögezi le Füle Tibor. – Egyedüla magyar nyelv és irodalom tanításában teszünk különbsé-get: a szlovén nemzetiségûek és a magyar diákok ezt a tan-tárgyat külön csoportokban tanulják.A kétnyelvû középiskola fenntartója a szlovén Oktatási Mi-nisztérium, így az új épületegyüttes megépítése is túlnyomó-részt állami forrásokból valósul meg. A tervek szerint 2006tavaszára felépül a 24 tantermes iskolaépület, valamint az1600 négyzetméteres sportcsarnok. Az átköltözés után meg-üresedõ jelenlegi iskolaépület hasznosításáról folynak azegyeztetések az oktatási tárcával.

Füle Tibor azt mondja: elõbb felsõfokú szakképzést, majddiplomát adó felsõfokú képzést szeretnének indítani Lend-ván. Már meg is kezdõdtek a tárgyalások a három szomszé-dos ország egy-egy felsõoktatási intézményével – a grazi ésa veszprémi egyetemmel, a varasdi fõiskolával –, valamint amaribori egyetemmel. A jelenlegi elképzelések szerint né-hány éven belül vegyészmérnöki, környezetvédelmi mérnö-ki és informatikai felsõfokú képzésnek adna otthont a határmenti város.Bár a lendvai középiskolában érettségizõ fiatalok csaknemszáz százaléka továbbtanul, közülük évfolyamonként csu-pán néhány diák jelentkezik magyar felsõoktatási intézmé-nyekbe. Füle Tibor szerint a végzõseiknek nincs sok esélyükarra, hogy magyarországi társaikkal felvegyék a versenyt aszigorú felvételi vizsgákon, ám eddig legalább számíthattakazokra az állami ösztöndíjakra, amelyek segítségével mégisbejuthattak a magyar egyetemekre.– Ez az ösztöndíjrendszer azonban az európai uniós csatla-kozás miatt most megszûnik, amit azonnal érzünk is: az idénérettségizõ diákjaink közül várhatóan senki sem tanul to-vább Magyarországon – teszi hozzá az igazgató.Megkerestük Zilahi Lászlót, a magyar Oktatási Minisztéri-um határon túli magyarok fõosztályának vezetõjét, aki meg-erõsítette a lendvai iskolaigazgató szavait: a következõ fél-évben nem lesz állami ösztöndíj a muravidéki magyarokszámára, õk ugyanis – velünk együtt – az Európai Unió pol-gáraivá válnak, ahol azonban etnikai alapon nem adhatóösztöndíj egyetlen diáknak sem.– Pedig ez nagyon fontos lenne, nekünk ugyanis nincsenekmagyar nyelvû felsõoktatási intézményeink, mint a szlová-kiai vagy az erdélyi magyaroknak – mondja Tomka György.– Ha a fiataljaink kizárólag Mariborba vagy Ljubljanába jár-nak majd egyetemre, egyre kevesebben fognak visszatérni aMuravidékre, pedig a megmaradásunkhoz mindenkire szük-ség van.A szlovéniai magyarság jövõjének legnagyobb problémájaéppen az alacsony létszámból adódik. A Muravidéken egyrenõ a vegyes házasságok száma, a hivatalos statisztikák sze-rint vészes méreteket öltött a magyar ajkú lakosság fogyása.– Egyre több fiatalból hiányzik a magyar identitás tudata –mondja Végi József. – Elkeseredett harcot vívunk a muravi-déki magyarság megmaradásáért, a magyar nyelv és a kultú-ra ápolásáért. Megpróbálunk minden korosztályt elérni, óvodásoknak és kisiskolásoknak is sugárzunk mûsorokat,hogy rászoktassuk õket a rádióhallgatásra, ezen keresztülpedig a magyar nyelv használatára. Olyan kevesen vagyunk,hogy minden egyes ember számít.Cseri Péter (Népszabadság, 2004. április 3.)

Szabadka, a kincses Bácska fõvárosa

Báts-Bodrog Vármegye vagyon utóljára,Hol mehetsz Baja, Báts, Zombor Szabadkára.Palánkra, Futakra s a híres Zentára,Tovább ne menj: itt van e résznek határa.Losontzi Mányoki István: Hármas Kis Tükör, Pozsony, 1773.

Nagy-Magyarország legdúsabban termõ vidékének, a kin-cses Bácskának fõvárosa Szabadka. Nem volt hivatalos me-gyei székhely, mert Bács-Bodrog vármegye önkormányzataZomborban székelt. De a köztudatban a Bácska fogalma mais a Szabadka névvel kapcsolódik össze. Mintegy 90.000 la-kosával Budapest és Szeged után az ország harmadik legné-pesebb törvényhatósági jogú városa volt.Nagy kiterjedésû birtokterülete felért egy kisebb vármegyé-vel. Három oldalról szõlõk veszik körül, ezeket a hozzá ve-zetõ utakról bajai, buckai, halasi, majsai és szegedi szõlõk-nek hívják. A város fõ forrása a csaknem 180.000 hold termõföldönfolytatott mezõgazdaság volt. Rengeteg szántóföld terült ela határban. A jómódú lakosság, még az értelmi és ipari fog-lalkozású rész is, vagyonát földbirtokba fektette. A zsíros fe-kete föld hozamából gyûltek a családi vagyonok. A föld volta legnagyobb büszkeség forrása is. Szabadkán, ahogy mon-dani szokás, „lánccal mérik az embert”, – Bácskában tudni-illik a „lánc” volt a termõföld népszerû mértékegysége.A dölyfös gazdák nem sokba vették, akinek kevés vagysemmi földje nem volt. Az õstermelés legfontosabbterményei a kenyérmagvak. Atermés átlaga egy mázsa szemés a másfél mázsa szalma. A város közlegelõi kitesznekhúszezer holdat, írja egy beszámoló a század elején, így azállattenyésztésnek tág tere nyílt. Avilághírû bácskai szarvas-marhából kivitelre is sok maradt, és Szabadka volt a régi vi-lágban a délvidéki lókereskedelem legfõbb piaca. Európaminden hadserege itt szerezte be lóállományának tetemesrészét. Évente több mint 100.000 hektó bort termelt a sza-badkai föld vagy 8000 hold szõlõterületen. Az itt termõ gyü-mölcsök közül a szercsika alma, a gazdasági növények kö-zül a komló volt a legfontosabb kiviteli cikk.Az ipar és kereskedelem fejlõdésének a vasútvonalak kiépí-tése adott lendületet. Szabadka már a békevilágban jelentõsvasúti gócpont volt. A Budapestrõl Konstantinápolyba veze-tõ fõútvonalon kívül Szegeden át Nagyváradra, Zomboronát Eszékre, Zentán át a Tiszaparton végig Titelre, Baján ésBátaszéken át a Dunántúlra vezettek fontos útvonalak. Szabadka történelme a tatárdúlás után kezdõdik, mint sza-bad jobbágytelepülést említi egy 1391-bõl való oklevél. A Szabadka név tisztán magyar eredetû, 1391-tõl a török hó-

doltságon át 1743-ig az okiratok e néven említik, Szegeden1580-ban egy „szabadkai utca” is volt.A Szabadka névbõl a helység elsõ lakosaira következtethe-tünk – írja Iványi István nagy monográfiájában. Szabadkaneve szerinte olyan helységet jelent, ahol szabadosok, azazszabadalmazott jobbágyok laktak. A Szabadka név egyértel-mû a Szabadhely, Szabadszállás helységek nevével.Szerémi György az egykorú nagy történetíró, Szapolyai Já-nos udvari papja a várost „arx Zabattka”-nak írja; a kortársVerancsics Antal szintén csak Szabadkát ismer, és nem Su-boticát, ahogyan rác ellenségeink szeretik ezt történelem-könyveikben terjeszteni. Magyarországnak 1553-ból szár-mazó térképén Zabatka. Bécsben a híres Ambrasi gyûjte-ményben õriznek egy kicsi porcelánra festett térképet 1566-ból, ezen is hasonló a város neve, de Krekwitz térképén is(1685).Mint említettük, Szabadkával egy 1391-ben írott oklevélbentalálkozunk elõször, ez elsõ határozott adatunk. Ebben azévben Losonczi István, Bodrog vármegye fõispánja Bodrogmellett (prope villam Bodrug) gyûlést tartott, s a vármegyé-ben elszaporodott sok tolvaj, rabló, orgazda és egyéb go-nosztevõk fölött ítéletet hozott. Az oklevélben említett hely-ségek nevei mind magyar hangzásúak, a gonosztevõkhosszú jegyzékében van egy magyar: furem Agustinum (ta-lán Augustinum helyett) dictum de Zabotka, azaz egy Ágos-ton nevû tolvaj Szabadkáról. Második említése sem valamikellemes körülmények között történik. Egy Madarason1429-ben kelt okmány említi, amely a szabadkai királyi la-kosok között egyrészt (inter hospites et incolas regales deZabatka), és a vastoroki jobbágyok között másrészt elköve-tett kölcsönös erõszakoskodásokról, úgymint: tolvajlás,marhaelhajtás, verekedés, sebezés, felakasztás (suspensio) segyéb károsításokról szól. Vastorok egy pusztahely volt, ké-sõbb nyoma veszett.A következõ évszázadban a Hunyadi-család birtoka volt,amíg Mátyás király el nem ajándékozta Pongrác Mihály er-délyi vajdának. Késõbb enyingi Török Imre és fia, Bálintbirtokába jutott a város. A török hódoltság alatt pedig a sze-gedi szandzsák egyik fõhelye lett. A török kiûzése után az el-pusztult, kifosztott területre visszatért magyar és szerb la-kosság a Dalmáciából ferences barátok vezetésével érkezett5000 bunyevác telepessel szaporodott meg. A kuruc-labancidõk hullámai, viharai is elérték Szabadkát. A békés idõkvisszatértével a város császári oltalom alá helyezte magát.Mária Terézia 1743-ban kamarai mezõvárossá, 1779-benpedig szabad királyi várossá tette meg Szabadkát. Ettõl fog-va a város magyar, bunyevác és szerb nyelven beszélõ la-kossága békés egyetértésben élt, dolgozott és gyarapodott. A XIX. század elején beköszöntött reformkorszak fejlõdésé-

70

ben ugyanúgy részt vett Szabadka népe, mint ahogy a negy-vennyolcas mozgalmakból és a szabadságharc véráldozatai-ból is kivette a maga részét. A Bach-korszakban a szerb vaj-dasághoz csatolták Szabadkát, majd a temesvári királyihelyhatóság fennhatósága alá helyezték. Az 1850-es évek-ben épült fel színháza, amely Latabár Endre igazgatóságaalatt magyar történelmi darabbal kezdte mûködését, és csak-nem 70 éven át biztos és meleg hajléka maradt vidéki színé-szetünknek. A mûvelõdés terén egyébként is lépést tartott a város a fej-lõdéssel. A magyaron kívül a nemzetiségi népoktatás ügyétis rendszeresen szolgálták a községi iskolák. Fõgimnáziu-mában neves tanárok vezetése alatt szerezte meg tudásánakalapját a város nagy szülötte, Kosztolányi Dezsõ, s egy má-sik kiváló írónk, Csáth Géza (Brenner József), aki unoka-testvére volt.Századunk elsõ évtizedében teljes erõvel megindult az épí-tõ- és szépítõmunka Szabadkán. Új palotát kapott a gimná-zium és még több iskola, a törvényszék, a vasúti üzemveze-tõség, a pénzügyigazgatóság, szép palotasor épült a fõutcán,renoválták Mária Terézia barokk modorban épült fõtemplo-

mát, és a ferencesek régi templomát. 1912-ben felavatták amagyar stílusú városházát, kertesítették az elõtte elterülõvolt piacteret.„Szabadka szépet álmodott. Mint az Ezeregyéj meséinekszerencsés királya” – írja Lányi Géza Viktor: Városházava-tás. Szabadka városháza felavatásának ünnepére címû írásá-ban, majd így folytatja: „kinek szolgálatkész óriások lesikóhaját: egy este lefeküdt és reggelre kelve kitekintett azablakon és – uramfia! – ott látott egy tündérszép, kacsalábonforgó palotát, égbeszökõ tornyával, száz szobájával, kilenc-venkilenc ablakával…”Szabadkának, a szabadkai életnek megvolt a békebeli idõk-ben a maga különleges hangulata. Országos hírnévnek ör-vendett, mint kedélyes mulatós város. A helybeli és környé-ki gavallérok sokszor napokig tartó ivászatokat rendeztek azAranybárány fogadóban, cigánybanda mellett…Azt mondják, csak az emlékeinkben van magyar élet Sza-badkán. A szerbek még ezeket az emlékeket is szeretnékösszetörni, de a lelkekhez az erõszak nem tud hozzáférni. Sa magyar lelkek a feltámadásig megõrzik a drága emlékeket.Bálint István János (Szövetség c. folyóirat, 2003. október 31.)

71

Kilátás a szabadkai városházáról

72

A városháza pompás épülete

SZABADKA – a dél-magyar szecesszió otthona

73

Pompa bent: a folyosó

74

Részlet egy gazdagságban alkotó világból

75

A városháza díszterme

77

A lépcsõház

78

A városháza múzeuma

79

A ferencesek temploma

80

A szabadkai zsinagóga

81

A gazdagság mûvészete

82

A magyar gimnázium – az építészet remeke

83

Szecesszió a sétáló utcában

84

A szabadkai könyvtár

85

A Palicsi-tó békebeli világa

86

A palicsi Lujza-villa épülete

88

A palicsi víztorony épületszárnya

MegbélyegezveHatvan éve történt: magyarirtás a Délvidéken

Ezerkilencszáznegyvenöt eleje. Hideg téli nap, térdig érõhó, mínusz 20 fok alatti hõmérséklet. Reggel kilenc óra. Édesanyám fûtenivalót hoz be az udvarból. A bátyám eteti alovakat, a nõvérem pedig vigyáz ránk.Egyszer csak kinyílik az ajtó, beront egy fiatal szerb gyerekpuskával a kezében, és rákiabál édesanyámra, hogy azonnalhagyjuk el a házat, különben megöl mindannyiunkat. Édes-anyám, akitõl már elvették a férjét, édesapámat, csak annyitmondott „öljetek meg engem is, de a házamat nem hagyomel”. Az elsõ percben talán nem is értette meg, milyen vé-resen komoly a helyzet, csak amikor a fiú, aki partizánnaknevezte magát, a mellének szegezte a puskát, és lõni akart.Akkor a bátyám és a nõvérem elkezdett sírni és ordítani,hogy „anya, menjünk”. Akkor ébredt rá a fájdalomban ésgyászban megtört fiatal édesanyám, hogy nem az õ élete afontos, hanem a miénk, a négy árva gyereké.A bátyám gyorsan befogta a lovakat, anyám ennivalót ésruhákat pakolt a kocsira, felöltözködni már nem volt idõ,mert a partizán ordított, hogy eltelt a megengedett öt perc.Édesanyám felpakolt a kocsira, betakart minket, elindul-tunk. Nem tudtuk, hova megyünk, mi lesz velünk. A házak-ból, utcákból egyre többen jöttek megrémült magyarok,csomaggal a kezükben. Öregek, nõk és gyerekek. Életképesférfiak már kevesen voltak, mert õket negyvennégy õszénkivégezték.Két sarok után megállították a kocsinkat, minket lezavartak,a kocsit pedig elhajtották. Ott maradtunk meleg ruha ésennivaló nélkül.A piactérre terelték az embereket. Ott álltak a hidegben, agyerekek sírtak, a járókelõk pedig köpködték õket. Minden-kitõl elszedtek mindent, mondván: nektek erre már nem leszszükségetek. Meg hogy a Tiszába veletek.Délután négy óra. Megjelenik egy tiszt, valamit mond a par-tizánoknak, akik megindítják a megdermedt magyarokat gya-logosan Járek felé. Aki nem tudott menni, azt puskatussalverték. Az elsõ áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édes-anyja karján. Ugyanis csak néhány kisgyermekes családotraktak fel a tehervagonba, amelynek nem volt teteje. Azt márnem nézték, hogy a testvérek, rokonok együtt vannak-e.Az elcsigázott csurogi magyarok menete áthaladt Zsablyán.Az ottani magyarok, látván a kékre fagyott arcokat, pokró-cokat, kabátokat dobáltak az embereknek, hogy ne fázza-nak, nem gondolván arra, hogy egy hét múlva ugyanez asors vár rájuk.Éjfél felé ért az átfagyott magyar menet Járekre. Ez a telepü-lés német falu volt eredetileg, de addigra elhajtották a hely-bélieket.

Egymást keresték a családok: kit hol helyeztek el, él-e, vagymegfagyott az úton. Nagyon sok öregnek és gyereknekmegfagyott a lába a térdig érõ hóban. Húsz-huszonöt emberttereltek be egy szobába, amelyben tetûtõl hemzsegõ szalmavolt leterítve.Egy hét után megérkeztek a kiûzött zsablyai, majd tavasszala mozsorai magyarok is.Még az év tavaszán ledöntötték a csurogi katolikus temp-lomot, a temetõt pedig felszántották, és ma oda hordják avárosi szemetet. Fájdalmas, hogy testvéreink, nagyszüleinkhantjára, akik meghaltak a háború elõtt, nem vihetünk vi-rágot. Aközség és a társadalom szégyene, hogy ez ellen nemtesz semmit. A Zsablyáról érkezett magyarok elmondtákkésõbb Járeken, hogy Csurogon a magyar házakat addigramár kifosztották. Amiért addig dolgoztak, az mind a szer-beké lett. Mi ez, ha nem etnikai tisztogatás vagy magyarholokauszt?Kegyetlen sors várt a tábor lakóira. A megalázás után jött akínzás, az éheztetés. Kukoricát daráltak csutkástul, mint azállatoknak, azt etették velünk só nélkül, mondván, hogy hamindennap meghal legalább száz ember, akkor jobb lesz asorsunk. Ami a halálozást illeti, az így is lett: nagyon sokanelpusztultak, csecsemõk, fiatalok, öregek.A szoptatós anyáknak nem volt tejük, hisz õk sem ettek, dea nagyobb gyermekeken is csak a bõr tartotta össze a cson-tot. Beleértve engem is.Aki még épkézláb ember volt közöttünk, azt elvitték mun-kaszolgálatra. Onnan is kevesen jöttek vissza.A halottakat koporsó nélkül beledobálták a német kriptákba,amíg meg nem teltek. Lovas kocsival hordták a hullákat,volt, aki még élt, mikor elvitték. A családoknak nem voltszabad elkísérniük a halottjukat.Öt kegyetlen hónap után Gajdobrára hajtottak minket. Itt issokan meghaltak, a sírhelyük jeltelen. Ami a halottakat illeti,mégis emberibb körülmények között voltunk, mert itt márdeszkából ládát eszkábáltak, abban temették el õket. Gaj-dobrán volt katolikus templom és pap is, aki szintén tábor-lakó volt. Az emberek mezítláb, szakadt ruhákban mentek atemplomba, és keresztelték meg gyermekeiket, akik a láger-ben születtek – és még éltek.Késõbb ezt a templomot is lerombolták.1945. szeptember derekán mindenki elhagyhatta a koncent-rációs tábort.Ott álltak a csontig lesoványodott emberek kifosztva, meg-alázva, egy szál rongyos ruhában, papírral a kezükben, ame-lyen ez állt: bárhova mehetnek, a hatóságok kötelesek iga-zolványt adni nekik, kivéve Csurog, Zsablya és Mozsorközséget. Ezt a három falut etnikailag megtisztították a ma-gyaroktól. A rendeletet az akkori vajdasági képviselõházelnöksége hozta meg a belügyi szervek javaslatára.

89

Így vált földönfutóvá e három község életben maradt magyarlakossága. A házukban azóta is mások laknak, földjeiketmások szántják. Soha nem kaptak semmilyen kárpótlást.1946 februárjában a zsablyai bíróság hozott egy határozatot,amely elrendeli, hogy a magyarokra alkalmazni kell a hábo-rús bûnösségre vonatkozó szabályokat. Ezzel a rendelettelmegtámogatva államosították vagy osztották szét a szerbekegymás között a magyarok vagyonát.Így váltunk mindannyian háborús bûnösökké a csecsemõk-tõl az aggastyánokig.A szülõfalunkba soha nem térhettük vissza. A háborús bû-nösség terhe azóta is rajtunk van, hiszen Jugoszlávia, a Szerb

Köztársaság, az államközösség a mai napig sem törölte lerólunk a kollektív bûnösség bélyegét.Hatvan év telt el azóta. Azt mondják, az idõ minden sebetbegyógyít, de az átélt szenvedés soha nem múlik el. Sem afizikai, sem a lelki szenvedés.Éppen ezért mi, a népirtás túlélõi azért imádkozunk, hogysoha ne ismétlõdjön meg az, ami velünk történt. Sem ve-lünk, sem mással sehol a világon.

Teleki Júlia, Magyar Nemzet, 2005. február 5.(A szerzõ nyugdíjas munkásnõ, az 1944-45-i délvidékietnikai tisztogatások túlélõje.)

90

Idegen testMagyarölés és konszolidáció a Délvidéken. Vérbosszúkilencszáznegyvennégy õszén

A rendszeres magyarverések miatt a közfigyelem fókuszábakerült a Délvidék az utóbbi néhány hónapban. Hazánk azon-ban még az atrocitások árnyékában sem képes megemlé-kezni a hatvan évvel ezelõtti vajdasági eseményekrõl. Holottaz 1944-es impériumváltás a világháború egyik legborzal-masabb népirtását eredményezte, a fordulat utáni néhányesztendõ pedig évtizedekre meghatározta a délvidéki ma-gyarság helyzetét.Tito partizáncsapatai és a szovjet alakulatok 1944. szeptem-ber 6-án kezdték meg a Bánát elfoglalását, két hét múlva pe-dig Moszkvában egyezményt kötöttek a hadmûveletek ko-ordinálásáról. Október 8-án a Vörös Hadsereg egységei be-vonultak Zentára, 10-én pedig Szabadkára. Tito a partizán-csapatok parancsnokaként katonai közigazgatást vezetett beaz addig magyar kézen levõ területeken. Ez az állapot 1944.október 22-tõl 1945. február közepéig tartott.A partizáncsapatok délvidéki bevonulását rendkívül kegyet-len és véres bosszúhadjárat kísérte.Magyarországon gyakorlatilag a rendszerváltozásig tilos voltfoglalkozni az 1944. õszi bácskai eseményekkel. S habár amédia és a történelemtankönyvek még ma is hallgatnak ahungarocídiumról, Cseres Tibor Vérbosszú Bácskában címûkönyvével sikerült áttörni a hallgatás falát, de ugyanitt em-líthetjük Vékás János napra pontosan részletezett délvidékikronológiáját is. A rendelkezésünkre álló forrásokból – bele-értve a még élõ tanúktól érkezõ, folyamatosan bõvülõ vallo-másokat is – szörnyû kép rajzolódik ki 1944 õszérõl.A bosszúhadjárat szerves része volt az áldozatok embertelenmegkínzása. Tudunk rostélyon megégetett plébánosról, él-ve megnyúzott falubíróról, derékba fûrészelt négytagú csa-ládról, gránáttal felrobbantott kisgyermekrõl. A legyilkoltakközött éppúgy találunk kisiskolás gyermekeket, mint ka-

maszkorú lányt, néhány hónapos csecsemõt vagy csaknemkilencvenéves aggastyánt. A sokszor hetekig tartó kínzásokmellett fontos szerepet kapott a nyilvánosság: a likvidáláso-kat többnyire a falu lakosságának jelenlétében, a családta-gok szeme láttára hajtották végre. A legyilkolt magyarokszámát összességében húsz- és negyvenezer közé teszik.

AJugoszláv Kommunista Pártnak a genocídium megszerve-zésében játszott szerepe, valamint az etnikai tisztogatásiszándéka a rendelkezésre álló források ismeretében cáfolha-tatlan valóság. A párt vajdasági tartományi bizottsága 1944.október 2-án, tehát még a vérengzések megkezdése elõttutasítást adott körzeti szervezeteinek az úgynevezett ötödikhadoszlop megsemmisítésére. Ivan Rukavina vezérõrnagy, akatonai közigazgatás parancsnoka egyenesen a Vajdaságdélszláv arculatának megõrzését hangsúlyozta elérendõ cél-ként; a kommunisták helyi szócsövének számító újvidékiSlobodna Vojvodina 1944. október 28-i száma szerint pedig„szükség van olyan energikus lépésekre, amelyek biztosítjáka Bácska jugoszláv jellegét”.Josip Broz Tito közvetlen felelõssége írásos dokumentumok-kal nem bizonyítható ugyan, ám – mint Cseres Tibor írja –„eltûrte s szóbeli utasításokkal elrendelte, hogy a visszafoglaltJugoszlávia egész területén bosszuljanak meg partizánjaiminden sérelmet, amelyek a háború négy esztendejében aszerbséget érték”. Amit viszont biztosan tudunk, hogy 1944.október 16-án táviratban utasította egyik bizalmasát Versecnémet lakosságának kiirtására, s valószínûsíthetõ, hogyugyanezekben a napokban hagyta jóvá a „hideg napok” miattkollektív bûnösséggel vádolt csurogi és zsablyai magyaroklemészárlását is. (A két faluban hetente hajtották végre a nyil-vános kivégzéseket, amelyeken a családtagoknak is jelen kel-lett lenniük. Az életben hagyott magyarokat 1945 januárjábana járeki koncentrációs táborba hurcolták.)Magyarországon az akkori közélet több neves szereplõje isszóvá tette a történteket, Illyés Gyula például 1945. június

91

5-én a következõket jegyezte fel naplójába: „… igen lever-ten kezdek az elõadásba a magyarság helyzetérõl: negyven-ezer embert a Délvidéken megöltek, Pozsonyban tizennégy-ezret internáltak, a Kárpátalján alig van már magyar…” A magyar Külügyminisztérium Jugoszláv-magyar határ-megállapítás címû dokumentuma pedig leszögezi: „A Bács-kába bevonuló partizánok több helyen (elsõsorban Zenta,majd Újvidék, Palics stb.) véres bosszúállást szerveztek. Amagyar áldozatok számát itt kb. 40 000-re lehet becsülni.Nemcsak területi, de semmilyen más igényt nem lehet egytöbbszörösen megtorolt bûncselekménnyel megindokolni.”

Ugyanakkor a politikai élet több vezéregyénisége egyetérté-sét fejezte ki a történtekkel. A szociáldemokrata MarosánGyörgy a Jugoszláv-Magyar Társaság egyik rendezvényénkijelentette: „A partizánok közös harcban vérrel pecsételtékmeg azt a barátságot, amely a jugoszláv és magyar nép örökbarátságának alapja lesz.” A kommunista Kállai Gyula sze-rint a titói szabadcsapatok megjelenésével „a soviniszta mé-regkeverés megszûnt az egyes nemzetek között: a népfelsza-badító háború Jugoszlávia népeinek egységét és testvérisé-gét írta zászlóira”. Az egyébként délvidéki születésû RákosiMátyás pedig az MKP harmadik kongresszusán így fogal-mazott: „A legnagyobb elismeréssel kell megemlítenemJugoszláviát és nagy vezetõjét, Tito marsallt, aki valóban de-mokratikus és a jövõbe látó politikájával példásan bánik or-szágában a magyar néppel. Jugoszlávia népeinek elég okuklenne, hogy felelõsségre vonjanak bennünket Horthy Bács-kában elkövetett gaztetteiért. Azok, akik szabadságukat ésnagyságukat annyi hõsiesség és véráldozat árán szereztékmeg: Jugoszlávia népei és vezére itt is bölcs mértékletesség-gel járnak elöl.”Az 1944 októberétõl decemberig tartó idõszakot a tömeg-gyilkosságok jellemezték, amelyet szintén tömeges méretûinternálások követtek. (A mai Szlovénia területén még 1945júniusában is hurcoltak magyarokat gyûjtõtáborba, akiknekegyharmada 15 év alatti gyermek, mintegy fele pedig nõvolt.) A deportálások után azonban konszolidáció kezdõdötta Vajdaságban. Jovan Veszelinov, a Jugoszláv KommunistaPárt vajdasági bizottságának titkára – 1945 áprilisában ki-mondta: „Megváltoztattuk álláspontunkat a magyarokkalszemben, szükséges fejleszteni bennük azt az érzést, hogyebben az országban élnek, és érte harcolnak.” Josip BrozTito pedig három hónappal késõbb, a Jugoszláv AntifasisztaNõfront belgrádi kongresszusán – nyilvánosan is elismerveezzel a genocídiumban játszott szerepét – kijelentette: „Nemengedhetjük meg, hogy most bárki is felvesse a bosszúkérdését azért, ami 1941-ben történt. Mi bosszút álltunk, ésez elegendõ, ehhez senki másnak nincs joga. Nem akarjuktöbbé a vérengzést egymás között.”

Szemben a két világháború közötti gyakorlattal, Tito meg-akadályozta a szerb dominancia kibontakozását, és meghir-dette az államalkotónak tekintett szláv nemzetek közöttiegyenlõség eszméjét. Habár a Vajdaság „jugoszláv jellegé-nek megõrzésére” – valójában kialakítására – irányuló, fen-tebb említett törekvések jól mutatják, hogy a nem szláv nép-csoportokra idegen testként tekintett az új államhatalom, akonszolidáció jegyében törvények sora gondoskodott anemzetiségek formális egyenjogúságáról ( ez alól egyedül anémetek képeztek kivételt). 1945 májusától például tör-vényben büntették a nemzeti, vallási és faji gyûlöletkeltést,a jugoszláv alkotmány pedig kimondta a nemzeti kisebb-ségek szabad nyelvhasználatának jogát, amit aztán az 1947-es szerb alkotmány is elismert. Tito 1946 októberében a zág-rábi választási nagygyûlésén kijelentette: „Megoldottuk anemzeti kérdést. A régi Jugoszláviában nemzeti elnyomás ésegyenlõtlenség volt. (…) Új Jugoszláviánkban minden nem-zet – szerbek, horvátok, szlovénok, macedónok, Crna Gora-iak, nemkülönben minden nemzeti kisebbség is – teljesjogokat élvez, s megvannak a szükséges feltételei a kultu-rális és gazdasági fejlõdésének egyaránt.”1945 tavaszán a Vajdaságban újra beindult a magyar nyelvûoktatás, Zentán magyar tanítóképzõ kezdte meg mûködését,miközben Újvidéken, Szabadkán, majd a többi magyarlaktavárosban úgynevezett kultúrkörök alakultak. A magyarnyelvû újságok – Szentai Újság, Szabad Vajdaság (késõbbMagyar Szó) – közvetlenül a szovjet, illetve jugoszláv csa-patok bevonulása után az utcára kerültek, hiszen az új hata-lom a „felszabadított” területeken azonnal gondoskodottsaját nyilvánosságáról. Ezeket aztán újabbak megjelenésekövette (Híd, 7 Nap, Zágrábi Magyar Újság, Vajdasági Dol-gozó Nõ stb.), 1945 áprilisában pedig a Belgrádi Rádió iselkezdte sugározni magyar adását. Ezek az orgánumokazonban – élükön az új rezsimhez hûséges vazallusi réteggel– az egyetemes magyar nemzeti kultúra és szellemiség ápo-lása helyett a kommunista osztályideológiát és a jugoszláveszmét propagálták, a magyarságot ért jogsérelmek kapcsánpedig elhallgató, tagadó vagy egyenesen helyeslõ álláspon-tot képviseltek.A konszolidáció korai éveinek egyik legjelentõsebb – az ottélõ magyarság számára jóvátehetetlenül káros következmé-nyekkel járó – eseménye a Délvidék etnikai meghódításavolt. 1945-1948 között földosztás címén 226 ezer szerbet,montenegróit és horvátot telepítettek a régióba, akiknek 60százaléka Bosznia-Hercegovinából, illetve Horvátországszerb határõrvidékérõl érkezett. Ennek következtében 1948-ra a Bácskában a szerbek aránya – amint arra Kocsis Károlyrámutat – az 1941-i 19,2 százalékról 35,7 százalékra, a Bá-nátban az 1931-i 40 százalékról 59,8 százalékra, a horvátokaránya pedig Baranyában az 1941-i 16,6 százalékról 35,1

92

százalékra nõtt. A magyarországi sajtó egy része lelkesenasszisztált a kolonizációhoz, de hasonló szervilizmussal nyi-latkoztak a Magyar Szó hasábjain az új délvidéki magyarelit képviselõi is: „Mire a telepítés befejezõdik, Vajdaságnemzetisége jelentõsen megszínesedik. (…) Igen, a telepítésbefejezése után Vajdaság népessége egész Jugoszlávia kicsi-nyített képét fogja visszatükrözni, de ugyanekkor vissza kelltükröznie az egységet és azt a közös építõmunkát is, amelyaz egész ország területén folyik.”Itt kell megjegyeznünk, hogy jugoszláv részrõl több forga-tókönyv is született egy lakosságcserére – az egyik változat-ban Észak-Bácska és Észak-Bánát Magyarországnak valóátengedésével is számoltak –, ám a magyarok tízezreinekkitelepítésével járó elképzelések végül nem váltak valóra.Edvard Kardelj, a jugoszláv békedelegáció vezetõje Vissza-emlékezések címû memoárjában azt állítja, hogy a magya-rok egy részének áttelepítésével csupán a németek kiutasítá-sát szerették volna legalizálni.A korabeli magyar politikai elit általában pozitívan ítéltemeg Tito kisebbségpolitikáját, legfeljebb az elismerések in-tenzitása volt eltérõ. Tildy Zoltán például 1945-i miniszterel-nöki beszédében, a kormányprogram ismertetésekor kijelen-tette: „Különösen értékes számunkra az a körülmény, hogyJugoszláviában a kezdeti nehézségek után a magyar nemze-tiség szabadon élheti népi életét a többi jugoszláv állam-polgárral egyenjogúan.” Az ugyancsak kisgazda DessewffyGyula a Kis Újság 1945. december 30-i számában így írt dé-li szomszédunkról: „A velünk szomszédos Jugoszlávia fö-deratív állammá válva megmutatta, miként lehet a demokrá-cia és szabadság szellemében példaadóan megoldani a kü-lönbözõ nemzetiségek kérdéseit, s a magyarság csak elisme-réssel és hálával tekinthet a jugoszláv megoldás felé.” Ráko-si Mátyás pedig az MKP 1945. július 16-i miskolci tömeg-gyûlésén a következõ helyzetértékelést adta: „Viszonyunklegjobb a két déli és délkeleti szomszéddal, elsõsorban Titomarsall Jugoszláviájával. Tito marsall nemcsak nyilatko-zataiban és magyarbarát kijelentéseiben mutatta meg,hogyan érez Magyarország iránt, hanem azzal a demokra-tikus gonddal is, ahogyan a Bácskában levõ magyarokatkezelte.” Molnár Erik népjóléti miniszter a magyarországidélszlávok bajai nagygyûlésén egyenesen úgy fogalmazott,hogy a külföldi magyaroknak a legjobb helyzete Jugoszlá-viában van.

A háborús vereség eleve kijelölte a két ország között a vesz-tesnek és gyõztesnek kijáró alá- s fölérendeltségi viszonyt.Ráadásul az igen súlyos csehszlovákiai jogsértések miatt

Magyarországnak érdekében állt, hogy pozitív példákfelmutatásával igazolja Prága nemzetiségi politikájának tart-hatatlanságát, illetve azt a tényt, hogy Budapest részérõlmegvan a szándék a szomszédokkal való jó viszony kialakí-tására. Jól mutatják mindezt Gyöngyösi János külügymi-niszternek a párizsi békekonferencián elhangzott, Masarykcseh külügyminiszterhez intézett szemrehányó szavai:„Vannak népek, amelyek demokratikusan viselkednek a ma-gyarok iránt: a Szovjetunió és Jugoszlávia.”Csak kevesen vállalták, hogy a megszokottól eltérõ hangonszóljanak a nyilvánosság elõtt a délvidéki magyarok hely-zetérõl. Köztük volt Mindszenty József hercegprímás, aki abéketárgyalásokon tartózkodó Gyöngyösinek címzett, 1946.július 17-én keltezett levelében leszögezi: „Sajnálattal kellmegállapítani, hogy Magyarországon akadnak olyantényezõk, amelyek akár a sajtó hasábjain, akár a rádió hul-lámain keresztül azt a hamis tényt igyekeznek bedobni amagyar közvéleménybe, és – ami a legnagyobb oktalanság– ezzel a külföld elõtt is hamis tényeket tárnak fel, ugyanis,hogy a jugoszláviai magyarság helyzete kielégítõ, a jugosz-láviai magyarok szabad életet élnek, van iskolájuk, sajtójuk,színházuk stb.”Kétezer májusában Gereben Ferenc mûvelõdésszociológusfelmérést készített a délvidéki magyarok nemzeti identitásá-ról, a pozitív történelmi személyiségek rangsorolására kérvea válaszadókat. A megkérdezettek 27 százaléka Josip BrozTitót választotta, s ezzel a második Jugoszlávia megterem-tõje a népszerûségi lista elsõ helyére került, megelõzve asorrendben utána következõ Szent Istvánt, Mátyás királyt ésKossuth Lajost. A mi Kádár-szindrómánkkal analóg jelensé-get egyértelmûen a titói „aranykor” emlékeivel – relatív jó-lét, nyugati munkalehetõségek, tartományi autonómia ésformális nemzeti egyenjogúság – magyarázhatjuk, amelye-ket a délszláv háború, a nélkülözés és a kisebbségi fe-nyegetettség még inkább felértékelt. (Tito történelmi szere-pét egyébként a szerbek is ellentmondásosan ítélik meg; azõ szemükben azonban a szerb dominanciatörekvéseketelfojtó jugoszlavizmus képezi az eredendõ bûnt.Ezek után aligha van okunk csodálkozni azon, hogy míg azelõzõ, 1992-93-i felmérésben a megkérdezett magyarok méga szégyenletes, tragikus események sorában említették az1944-es vérengzést, 2000-ben ugyanez az esemény már nemszerepelt a válaszok között.Hatvan évvel a hungarocídium után csupán maroknyian ké-pesek és hajlandóak emlékezni a történtekre – Magyaror-szágon és Délvidéken egyaránt.Harrach Gábor (Magyar Nemzet, 2004. október 30.)

93

Csurog, ahol tilos gyászolni – és ahol nincsenek is halottak, bár oda gyilkolták le õket – oda, a senki földjébe, ahol most nincs is senki…

94

Csurog. Mikor lehet gyászolni szabadon és méltón? (fotók Kovács Nándor, Szalai Attila)

SzegénylegényekPetõfi brigád a Délvidéken

1944 októberében a magyar államhatalom kivonul az alighárom és fél évvel korábban, 1941 húsvétján visszakapottDélvidékrõl. A nyomukban bevonuló „felszabadítók”, aszerb partizánosztagok mindenekelõtt módszeresen meg-tizedelik a magyar lakosságot. December végén pedig föl-állítják a magyarokból verbuvált Petõfi brigádot, amely1945 február-márciusára gyakorlatilag megsemmisül.

A hivatalos titóista párttörténet, az 1963-ban kiadott A Ju-goszláv Kommunista Szövetség rövid története szerint„miközben a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetséges had-seregek szûkítették a gyûrût Németország körül, a jugoszlávhadsereg befejezte elõkészületeit az ország teljes felszaba-dítására. Tito marsall 1945 februárjában Belgrádban találko-zott Tolbuhin marsallal és Alexander tábornaggyal, a szövet-séges frontszakaszok parancsnokaival. A jugoszláv hadseregvezérkara, Tito marsall fõparancsnok elképzelései alapján,kidolgozta a támadás tervét. Az offenzívát a 4. hadsereg in-dította meg március 20-án. Eközben Szlavóniában, a Sze-rémségben és Boszniában is támadásba lendültek a jugosz-láv hadsereg alakulatai. A megérdemelt büntetéstõl rettegõnémetek és usztasák mindenhol elkeseredett ellenállást ta-núsítottak.”Közben a magyarlakta vidékeken, alig néhány héttel a mé-szárlások után, a megmaradottak dermedten várják az elkö-vetkezendõket. Szinte mindenki biztos abban, hogy egy em-beröltõn belül írmagja sem marad a magyarságnak a Délvi-déken, hiszen a tömeggyilkosságok után csak a teljes kitele-pítés, a szülõföldrõl történõ azonnali kiûzetés következhet –ne éljen egyetlen magyar sem a Bácskában és a Bánságban.Ám váratlanul olyan hírek terjednek el, hogy jelentkezni le-het a jugoszláv partizánosztagokba. Magyaroknak. Ez az ár.Az élet, a megmaradás, a szülõföld megtartásának ára.Jugoszláviában 1968-ban jelent meg Baki Ferenc és VébelLajos A Petõfi brigád címû könyve. Eszerint a közép-bács-kai Bácstopolyáról 1944. november 28-án indult útnak há-rom zászlóaljnyi magyar északnyugat felé, hogy a dél-bara-nyai és szlavóniai harcokban részt vegyen. Topolya köz-pontjában, a Bácskossuthfalva (Moravica) felé vezetõ út el-ágazásánál ezt az eseményt emléktábla is hirdeti az utó-kornak.A legújabb kutatások kiderítették ugyan: ez az alakulat mégnem a Petõfi brigád volt, bár annak létrehozásáról a titóista„népfelszabadító hadsereg” fõparancsnoksága már novem-ber 23-án határozatot hozott. Elõször 1944 utolsó napján,december 31-én sorakoztak fel a XV. vajdasági Petõfi bri-gád harcosai. Ekkor ezerkétszázan vannak. Hivatalosan azalegység a 3. jugoszláv népfelszabadító hadsereg 16. had-osztályának 15. brigádja. Már január elsõ napjaiban hábo-

rúzni kezdenek: a Dráva mentén több frontszakaszon meg-ütköznek a németekkel. Szinte mindenütt jól fölfegyverzetttúlerõvel találták magukat szemben – ismeri el a krónikás.És hozzáteszi: a Petõfi brigád harcmezeje sík, egy buckasincs rajta, hogy megbújhasson mögötte a katona. A túlélõkpedig – ma már – vallanak.„Úgy emlékszem, hogy mintegy 50-60-an voltunk zentaiaka Petõfi brigádban a megalakuláskor… A szó szoros értel-mében a szegénylegények brigádja volt ez… Mindenki asaját gúnyájában állt be katonának. Fején kalap, micisapka,francia sapka, esetleg egy báránybõr sapka, lábunkon bocs-kor vagy viselt bakancs… Ez volt a helyzet a fegyverzettelis. Néhányunkat Zomborban a régi jugoszláv hadseregtõlvisszamaradt mauserkarabélyokkal és egy kevés tölténnyelláttak el. Hát ezt próbálgattuk legelõször is az ellenségtõlzsákmányolt jobb fegyverrel felcserélni. Csak nem ment ámaz könnyen. Nagy árat kellett érte fizetni… Sok harcospuszta kézzel rohamozott” (Bicskei István).„A mi századunkban csak öt embernek jutott puska, s a vaj-dasági brigádokkal együtt csatázva igyekeztünk fegyvertszerezni az ellenségtõl… Bizony úgy szétverték a Petõfi bri-gádot, hogy abból már csak egy-két zászlóaljra való emberha maradt” (Molnár László).Mások elmondták, hogy az egyik roham elõtt fegyver híjánnapraforgószárat nyomtak a kezükbe, hadd higgye az a frá-nya német, hogy puskát szorongatva rohamoznak a hajnaliszürkületben. (Forrás: Botlik József – Csorba Béla – DudásKároly: Eltévedt mezsgyekövek. Bp., 1994.) Arról is vantanúvallomás, hogy a magyar fiúkat a Dráva túlpartjáról avédekezõ németek, a folyó másik, erdõsávos partjáról ju-goszláv partizán „bajtársaik” vették kereszttûz alá. (Forrás:Hornyik Miklós: Határsértés. Bp., 2002.)A pokol legmélyebb bugyra pedig még csak ezután kö-vetkezett. 1945. március 6. és 16. között a horvátországiBolmánnál a Magyarország felé kitörõ németek megüt-köznek a jugoszláv és szovjet csapatokkal. A Petõfi brigáditt gyakorlatilag megsemmisül. Anagy harcértékû, tapasztaltés még mindig kitûnõen felszerelt haderõvel vívott üt-közetben, esztelen frontális támadást erõltetve, egymás után,mint jégverésben a búza, hullanak el a magyar férfiak. Azöldöklés és a veszteség olyan iszonyatos, hogy „némelyikbajtársunk azt kívánta: bár csak sebesülne meg, és kihúznákebbõl a pokolból”. A vágóhídon a brigád kilenctizede vész el. És március utolsó napján föloszlatják a Petõfibrigádot.A titói Jugoszlávia évtizedei alatt a hivatalos partizánmítosz,a „néphõsök” neveit viselõ utcák, terek, intézmények sorá-ban kitüntetett helyet kap a brigád is. A „jó”, a „rendes” ma-gyarok alakulata, akik, lám, „megváltották” a délvidéki ma-gyarságot gonosz, bûnös, fasiszta múltjától, akik „méltóvá”tették a „jó bánásmódra nemzetrészüket”, amely így, az õ ál-dozatuk jóvoltából, maradékaival már életben és õseinek la-

95

kóhelyén maradni engedni méltóztatott. A Petõfi brigádrólkiadott, említett könyvhöz maga Kosta Nadj tábornok, a Ju-goszláv Néphadsereg hadseregparancsnoka, altábornagy írelõszót. Magasztaló cikkek, hazug „visszaemlékezések” so-ra, dalokba foglalt hõsi harcok, romantika, szent szimbólu-mai a „testvériség-egység” nagy jugoszláv hazugságjelsza-

vának. Annyi, de annyi éven keresztül. A gárda pedig – igen,a gárda – inkább meghalt, de nem adta meg magát. Mert drága balek magyarjaink, ezek a nyomorultul bátor„hõsök” – ezek a golyófogó, ágyútöltelék, mártír „önkén-tesek” – csak a brigád vagy a tömegsír között választhattak.(Domokos László, Magyar Nemzet, 2004. február 7.)

96

Herceg János: Hõsi halottak, elõre! (részlet)

(Huszonegy esztendõs vagyok, vállaim elbírják a fegyverszí-jat, és ha arra kerülne sor, nem félnék az ellenség golyójától.Egyszóval nem vagyok gyerek, aki voltam. Rádió sikolt aszobámban: Bécs, Berlin, Budapest, Párizs itt liheg a fejemfelett. Nem csoda talán, ha mosolygok, amikor háborúról vanszó, vagy ha emberszeretetrõl beszél egy krisztiánus. Én a há-ború árnyékában születtem. Esténként imádkozni tanítottanyám, hangjába vezényszavak keveredtek; színes elgondo-lások gyerekfejemben tankról, repülõgéprõl, puskagolyóról,vérrõl, gennyrõl, és valahol talán most ölik meg az apámat.Még ma se tudok imádkozni. Mert mondom: kezeim elbírjáka fegyver markolását, és minden borzalom nélkül tudnék be-lelõni az ellenségbe. Valamikor még hasznomat lehet venni.Most, hogy visszanézek, nem leszek szomorú, csak ökölbeszorul a kezem. Megpróbálok elmondani mindent, hogymegértsetek.)… Ahogy a nagybátyámat elvitték, úgy vitték elaz apámat is. Egy este szomorúan mondta az apám, hogyutoljára van itthon velünk… Ijedten kapaszkodtam reszketõanyámba.

Hûség

A kovács féktelen természetû, vad férfi volt, harminc éven áthajhászta a nõket és járta a kocsmákat, mert szerencsétlennekérezte magát, hogy ifjúkorának egy gyenge pillanatában fele-ségül vette Krisztinát. Haja már fehér fürtökben hullott ahomlokára, s otthon hat gyereke ülte körül az asztalt, a gaz-dáknak mégis a kocsmákban kellett megkeresniük, vagy va-lamelyik faluvégi dajna ablakában kopogni neki, hogy tüzetrakjon a kormos mûhelyben, s muzsikálni kezdett feje fölötta fújtató.– Mi vagyok én neked? – kérdezte olykor feleségét a kovács,s mellét kidüllesztve, lábát szétvetve megállt az elnémult üllõmellett, a szikrázva égõ tûzbe nézve, mintha nem is a mûhelysarkában kötögetõ asszonytól várna választ. – Mért vettelekel, erre felelj nekem!– Az uram vagy – felelte az asszony engedelmesen és éneklõhangján… és kiegyenesítette derekát, mintha még mindigepekedõ lány lenne, s nem megfáradt, törõdött, boldogtalanöregasszony. – Áldott jó szíved volt, nem hagytad, hogy aDunába vessem magam érted. Megajándékoztál hat gyerek-kel, és boldoggá tettél.

– Hm! – dörmögte a kovács ezekre a sokszor hallott szavakrakicsit kétkedve, és meg is kérdezte mindjárt: – Nem hazudszte nekem?– Jaj dehogy! Hiszen tudod, hogy mindig azt mondtam, amitérzek.S erre megint csilingelni kezdett az üllõ, a lángok magasracsaptak a tûzhelyen, és a fújtató is a hûségrõl nyikorgott talán.De a kovács hamar megunta a hûséget, az üllõ csilingelését,a fújtató zenéjét és ama lángnyelveket, amelyekbõl a sorsanézett vissza rá, és sarokba vágva a kalapácsot, megint csakfelkereste az útszéli csárdát, hogy a mámort fogja vallatóra,vagy Milicát, a szép cigánylányt a falu végén, s tõle kérdezzemeg, mint annyi vigasztalan férfi:– Mi vagyok én neked?– A szeretõm vagy! – felelte Milica, de a hangja oly hidegvolt, hogy neki se lehetett hinni, meg kellett kérdezni a má-moros éjszakát a csillagokra nézve, ügyet se vetve a bagolyhuhogására a kastély felõl.– Mi vagyok én neked? – Rabom vagy, felelte mókásan a részeg hold az égrõl, s abagoly is hangosabban szólalt meg a karcsú réztornyokból,mintha rabnak és szeretõnek egyforma válasz járna, s igazánsehol se lehetett megnyugvásra találni. Még csak a gyerekeklettek volna hátra, de õket nem merte megkérdezni a kovács,elõttük lesunyta a fejét, mint a bûnös, és gyáván hallgatott.Megint csak vissza kellett térnie Krisztinához. De az öregségnem bottal jár, hanem lassú vagy gyors halállal, ahogy azember a sorstól kiérdemelte. Csakis így történhetett, hogy akovács egy este tántorogva hazament, s nem kérdezhetetttöbbé semmit Krisztinától, mert az asszony mereven feküdta kék dunyhaciha alatt, s a fejénél égõ gyertyalángot sírvaállták körül a gyerekek.A rozzant palánkok mögött azután sokat suttogtak azasszonyok, és lábujjhegyre állva lesték a kovácsot, mikormegy Milicához, vagy költözik örökre másik szeretõjéhez,hiszen volt neki elég.De erre hiába vártak. Hetek múltak, talán hónapok is anélkül,hogy a mûhelyen kívül másutt is látta volna valaki a ková-csot. De aki látta, csodákat mesélt róla. Hogy ott ül a tenye-rébe hajtva fejét az üllõ fölött, és hosszan néz a lángokba,odafordult a mûhely sarkába, de csak hápog, mert a kérdésmár nem jön ki a száján, csupán a könnyei hullanak a kormoskalapács nyelére, s ott csillognak egy ideig tétován.

– A hûségét szerettem Krisztinának! – mondogatta a kovács.– Azt, hogy sose haragudott meg rám, pedig sokszor meg-vertem, s kergettem, menjen a Dunának, pusztuljon a sze-mem elõl. Õ meg csak várt rám hûségesen minden éjszakameleg vacsorával és türelmesen kuporogva a kuckóban. Aztán, hogy késõ bánatának híre kelt a faluban, nem is cso-dálkozott már senki, amikor ott találták egy reggelen a fújtatóláncán lógva, és megnyugodva végre igazán.(Herceg János: Összegyûjtött elbeszélések, Forum Könyv-kiadó, Újvidék, 1986)

Herceg János védõbeszéde, amelyet Dudás Károly 1983-banmegjelent kötete, a Ketrecbál mellett mondott, a „királyte-metésre” is éppúgy érvényes. „… olyan eseményeket is érint, amelyeket a vajdasági magyarirodalom eddig óvatosan megkerült, de amitõl persze azéletbõl és az emlékezetbõl nem tûntek el ezek az események.”„És ott éreztem magam a bácskai tanyavilágban, idõtlen-ségében és a mában, a magyar finitizmus szépséges élõképeiközött. Cirkusz, kocsma és temetõ elmosódott határmezsgyé-in, olyan duhaj reménytelenségben, hogy belefájdul a szívem.”

97

Dudás Károly: Mi lesz velünk?

Hónapok óta õrizgetem már táskám rejtekében a tordai Sán-dor Júlia nénirõl készült színes fényképet. Fehér oszlopokközött, bolthajtásos kapumélyedésben, akár valami ódonképkeretben, áll ott a nyolcvannyolc esztendõs öregasszony.Feje felett, a szépen faragott kiskapun, a 110-es szám alattcirill betûkkel a Dózsa György utca. Kék mezõben. A rom-lás nyomai a szép régi házon is, akár az arcon, a kézfejen.Ezen a fényképen most tért meg éppen a határból, kuko-ricakapálásból a nyolcvannyolc esztendõs öregasszony. Hu-szonhét év óta van egyes-egyedül, s hogy a nyolc hold föld-jébõl meg tudjon élni, magának is oda kell állnia a kukori-casorba. Nyolcvannyolc évesen. Bemegy a boltba, mondja,mindjárt ki is fordul: akkora a drágaság. Mi lesz velem? – kérdezi, s riadt tekintettel gyûrögeti kifakult fejkendõjecsücskét. Mi lesz velünk?Igen: mi lesz vele? Mi lesz a magányos öregasszonyokkal ésöregemberekkel, ha majd beköszönt a még nagyobb sze-génység, ha majd beköszönt a tél? S mi lesz a két-háromholdasokkal, vagy akiknek még – hiába gürcöltek látástólvakulásig – ennyit sem sikerült összekuporgatniuk nyomo-rúságos életükben? Vagy mi lesz a minimális nyugdíjat „él-vezõk”-kel, a betegekkel és a magatehetetlenekkel? Mi lesza gyárcsarnokokból, hivatalokból, iskolákból tömegesen azutcára kerülõ fiatalabbakkal? A frontról nyomorékan haza-kerülõkkel, vagy a soha haza nem térõk özvegyével, gyerek-ével? S mi lesz velünk, akik még dolgozunk, ha gyalázatosatis, fizetést kapunk, de akik az elvakult hatalom szeszélyébõlbármely pillanatban az utcára vagy a frontra kerülhetünk?Mi lesz velünk?Sorakoznak bennem a kérdések, amíg az elõttem lévõ fény-képen a nyolcvannyolc esztendõs, barnára szikkadt arcot né-zem. Kabar arc, mondta volna róla hajdanán Baranyai Júlia,a tanárnõ: egy múltból itt felejtett nép tagjának senkiévelössze nem téveszthetõ arca. Lám, hogy elment a tanárnõ is,itt hagyva bennünket e rút világban. A hozzánk érkezõ hírekszerint Vörösmarton martalócok tüzelnek értékes könyvei-vel, kézirataival. Könyveinkkel, kéziratainkkal. Elment,mint ahogy szép csendben elment minden egykori öreg-asszony-riportalanyom, novellahõsöm: a gádorlakó MajorKati néni, a Sepse környéki Kis Varga Éva, akinek csak

egyetlen nap hiányzott ahhoz, hogy megérje a száz esz-tendõt, s az a dél-bánáti székely öregasszony, akiben egé-szen haláláig visszajártak gyermekkorának üvöltõ farkasai.Elmentek, Isten nyugosztalja õket: békésen pihenõ, meg-gyötört csontjaikat talán majd békén hagyják a martalócok.De mi lesz velünk, akik itt maradtunk?Amíg a színes fényképet nézem, belém hasít még egy öreg-asszony arca. A Búcsú Matyorától címû csodálatos oroszfilmbõl – rendesen be is tiltották annak idején. Az öreg-asszony, mielõtt végleg elhagyná elárasztásra ítélt szigetét,faluját – szülõföldjét –, gondosan tisztára mossa deszka-háza minden zugát, az utolsó erejével patyolattisztára, aztánfölvirágozza, tiszta függönyt akaszt az ablakra, s behajtja azsalugátereket. Volt-e rá érkezésük a mi elüldözötteinknek,hogy bemeszeljék a házuk falát, õsi szokás szerint feketévelelhúzzák az alját, tiszta függönyt akasszanak az ablakukra?Hogy virággal díszítsék egykori otthonukat, akár egy frisssírhantot. Hegynehéz terhükkel azután vágjanak csak nekia vakvilágnak. Végleg elsüllyed-e számunkra Kórógy,Szentlászló, Kopács, Herkóca, Maradék? Mint ahogy el-süllyedt a filmbeli Matyora. S elsüllyed majd sorra a többiis? Srbislaveci lesz Királyhalma és Adahatár? Oromhegyes,Orompart, Székelykeve, Szentmihály, vagy az én szülõ-falum, Csantavér? A te szemed száraz, filmbeli öreganyó,de a miénk tele van könnyel. Siratjuk az elüldözötteket, asoha vissza nem térõket. S akár a te szemedben, a miénkbenis ott a rettenet. Utat tévesztettünk volna végképp, mint azelsüllyedt Matyorát keresõ öreg hajó? S akár azok ott afilmben, mi sem tudjuk mért, hogy nappal van-e vagyéjszaka?Üvöltsük velük teli torokkal, hogy Matyora! Matyora! Ma-tyora! Kórógy! Szentlászló! Kopács! Herkóca! Maradék!,elárasztott, eldarabolt hazánk, szülõföldünk, üvöltsünk, hogybeleremegjen ez a süket világ?– Élünk még? – kérdezi valaki ott a filmben.– Együtt vagyunk.Igen, most ez a legfontosabb: együtt maradni. Közelebbhúzódni egymáshoz a bajban. Eldõl majd hamarosan, hogymi lesz velünk. Meg azokkal a gonosztevõkkel is, akik ránkhozták a rettenetet.(Dudás Károly: királytemetés címû kötetébõl, ÉletjelKönyvek sorozat, 1996)

98

Gubcsi Attila: Túl minden határon, 56’

Illés Sándor: Magyar élet

Felötlött már bennem többször is, hogy nemcsak a nagy tör-ténelmi eseményekrõl, kiagyalt szerelmekrõl és lapos sem-mitmondásokról kellene könyvet írni. Önmagunkat ismer-jük a legjobban, mi lenne hát, ha saját életünket boncolgat-nánk? Hirtelenében felvázoltam, címet is adtam az egyes fe-jezeteknek.Távoli tanya az egyik temerini dûlõben, az ólak mellettszeplõs kisgyermek sír, talán éppen én vagyok az. Peregneka könnyei, vérzik a lába, összeszúrta talpát a tarló. Rábíztáka malacok õrzését, de felelõs a gágogó libákért is, lefekvéselõtt a kút melletti dézsában mossa meg a lábát. Folytonmozog, fut, õt szalasztják a falusi boltba is. Esdeklõn rámnéz, aztán elfut elõlem. Egy kisfiú fut a nyárban. Az elsõfejezet címe ez lenne: Paradicsom.Filmként pergetem tovább a múltat, az új helyszín: falusiiskola. A táblán görcsös cirill betûk. Ez kíséri végig ifjúsá-gomat. Cirill betûs regények. Otthon csak a Himnuszt tanul-tam meg a nagyapától. Aztán a szerb gimnázium, majd azelsõ magyar költemény íze. Olvasni csak titokban lehet ma-gyarul. Lopva leírt magyar szavak, nevek. Ez külön fejezet:Ismerkedés az élettel.Hová vitték katonának a kisebbségi magyar újságírót abbana régi Jugoszláviában? Macedóniába, egy kumanovói régitörök laktanyába. Onnan meg már a frontot jelentõ Oszogo-vo 1506 méter magas csúcsára, hátha betörnek Kocsanevégállomás alatt a bolgárok. A völgyben rizstelepek, a vé-remben már izzik a trópusi malária, amely egész életemen átvégigkísér. Hogy ennek a fejezetnek mi legyen a címe, hamegírom? Szép ifjúság!Pedig hol van még a vég, az élet sok más szépsége, amelyrám vár! Az 1941-es feltámadási harangzúgást puskaropo-gás váltja fel, már megásták a lövészárkokat, utána jönnekmajd a tömegsírok. A keleti frontról éjszakánként lopva tar-tottam hazafelé, nehogy az oroszok felfigyeljenek rám és el-hurcoljanak. Malenkij robot. Retúrjegyet ne váltson, aki ideindul. És a reményt is adja fel.Csak annyi idõm maradt otthon, hogy megöleljem a mamá-mat, aztán menekültem tovább Tito partizánjai elõl. Éjszaka,szakadó esõben. Hogy milyen címet adnék a könyvben en-nek a fejezetnek? Talán azt: Tanulóévek. Mert aki ezt végig-éli, az megtanulja, mi az igazi szocializmus. Nem sima alenini szakasz.Egy kis napszámoskodás, aztán visszatérés az imádott pá-lyára. Veres Péter és Szabó Pál fogta meg a kezemet, íróasz-talt kaptam a Szabad Szó szerkesztõségében. Albérlet. Családalapítás. Egyszer krumplifõzelék, egyszerbableves, hús csak ritkán jutott a tányérunkra, de könyvet

már tudtunk néha venni. És fogtuk egymás kezét. Egy hasz-náltan vásárolt piros, foszlott rekamién ültünk. A kisfiunkata Duna-partra vittem szabad idõmben sétálni. A hajókat cso-dálta. Engem kapitánynak nevezett. Hogy mi lenne a címeennek a fejezetnek? Talán ez: Otthonteremtés.Akkoriban gyakran elõfordult, hogy máról holnapra meg-szûnt valamelyik újság. Egymás után jutottak erre a szomo-rú sorsra lapjaim, egyre szûkült a látótér, s küzdõtér márnem volt. Csak Rákosi kapaszkodott görcsösen a székébe.Aztán kimentünk az utcákra, kivágtuk a zászlókból a sarlós-kalapácsos címert, de árván maradt nemzetünk e harcbancsak ígéreteket kapott, álnok szavakat, segítséget nem. Milegyen majd ennek a fejezetnek a címe? Egy nemzet élniakar!Mi az, hogy szólni mertem?! Írni! Lelkesedni! Megszüntet-ték az állásomat, hallgatásra ítéltek, a nevem sehol sem je-lenhetett meg. Még a betegbiztosító nyilvántartásából is tö-röltek, mert az ilyen megátalkodott ember nem érdemel or-vosi ellátást, sõt egy jó szót sem. Jöhet ismét a krumpli-fõzelék és a bableves felváltva, amíg helyére nem rázódik avilág. Ki takarítja el majd azt a sok szennyet, ami ránk rakó-dott? Lesz még más világ is?Lám, az ember megöregszik, és akkor jut eszébe, hogymindezt meg kellene írni, tanulságként és figyelmeztetés-nek, hogy legyen valami útjelzõ, eligazító.És ha egyszer mégis elkészülök vele, milyen címet adjak akönyvnek? Talán ezt: A szép magyar élet(Magyar Nemzet, 2005. március 5.)

Négyökrös szekéren

A mai fiatalok már nem is reménykedhetnek abban, hogylátnak valaha négyökrös fogatot. Kétökröset is aligha. Mamár nem igavonó erõ a mezõgazdaságban az ökör, lovakatis elég ritkán látunk, helyettük gépek végzik a nehéz mun-kát. A költõk által oly gyakran megénekelt ökrös szekér márcsak a régi festményeken látható. Én még találkoztam ilyenszekérrel, nem is akárhol, hanem Újvidéken, gimnazista ko-romban.A Búza tér felõl érkezett a szekér, négy villás szarvú fehérökör húzta lusta fejhimbálással. Amint rákanyarodtak aZmaj Jovan utcára, a villamosnak fékeznie kellett. A járóke-lõk megálltak egy percre, úgy nézték a csodálatos látványt.Az ökrös fogat végül a gimnázium hátsó bejáratánál állt meg.Egy borzas hajú legényke ugrott le a deszkaülésrõl. Ismertemjól, mert velem járt egy osztályba. A kis Bakos Jóska.Szeptember eleje volt, a beiratkozás utolsó napja, sütött anap, az asztalokat kihordták az udvarra, amely tele volt a be-

99

iratkozók zsivajgásával. Tanárok is voltak ott szép számban.Még az igazgató is az udvaron járkált, a szakállas Mirkó.Néhányan a labdát rúgták. S ekkor érkezett a vasrácsos kapuelé a négyökrös szekér. Hirtelen csend támadt, mindenszempár a kis Bakost követte, aki az elõzõ évi bizonyítvá-nyát lobogtatva érkezett az asztalokhoz. Beiratkozni.Úgy ült a csend az iskolaudvar fölött, mint egy nagy-nagyfelhõ. Mindenki az ökrös fogatot nézte, amelynek ülésérefelkapaszkodott egy bajszos parasztember, csettintett az os-torával, és az ökrök továbbvonultak. A halpiac felé lejtett azút, ott tûntek el. A sarkon balra fordultak, majd rátértek a Ki-szácsi útra.Az ember szíve olyan, akár egy nagy-nagy lomtár. Minden-félét belegyömöszöl és õrizget. És amikor este egyedül ma-rad, és behunyja a szemét, elõvarázsolja emlékeit. Ki egy szik-lás tengerpartot, ki egy távoli hegygerincet. Vagy talán a norvégfjordok felejthetetlen látványát, ahol valaha járt egyszer.Az én emlékeim közül leggyakrabban ez a négyökrös fogatballagott elõ a múltból. Még mindig magam elõtt látom azökrök ütemes fejbólintását. És a kis Bakos kipirult arcát. Amásodik B-be iratkozott be, egy padba kerültünk, többszörelmesélte nekem annak a napnak a történetét. A nagybátyjaegy cseneji gazdánál dolgozott, aki beküldte az újvidéki ma-lomba aznap az õrölnivalóval. A Búza téren találkozott a kisBakossal, aki tréfásan megkérdezte tõle: Nem vinné el az is-koláig? Elvitte. Aztán hazaterelte az ökröket, nem is sejtve,hogy ezzel beleavatkozott a kisfiú életébe, sorsába.„Te vagy az a fiú, aki ökrös szekérrel érkezett a beiratkozás-

ra?” – kérdezték tõle még évek múltán is. Ilyenkor lehajtottaa fejét és hümmögött. Mirkó igazgató is megjegyezte magá-nak, amikor ellátogatott néha az osztályórákra, mindig meg-állt a Bakos mellett, s ráhunyorgott. A kis Bakos híres em-berré vált, s ez a hírnév egészen az érettségiig elkísérte.Bearanyozta.Gyakran mondogattuk kuncogva egymás között: „Hát mégha hatökrös szekér lett volna?!” De olyan csodát nem láttamakkoriban a Bácskában. Méltán neveztük hát el a kis Bakos-sal azt a régi szekeret az élet szekerének. Láthatatlanul jártelõtte, és a kulcsra zárt ajtókat is kinyitotta. Egy ideig min-den sikerült neki, az érettségi után jogra iratkozott, s már jólmenõ ügyvédi irodája volt, amikor elhagyta a szerencséje. Anégyökrös fogat legendájában az élet szekerébõl a halál sze-kere vált. Mintha csak most értettem volna meg azt a szekérláttára támadt csendet ott az iskolaudvaron. A halál csendje!A végzet!A kis Bakost, az ügyvéd urat is beterelték a falusi templomudvarára negyvennégyben a visszatérõ partizánok Temerin-ben. És egy cseneji ember felismerte. „Hej, te ott, nem te vanaz, aki egyszer négyökrös szekéren…?” Intett. Kiragadták atömegbõl, és azokkal együtt, akik magyar zászlót lengettek,vagy verset szavaltak valaha március 15-én, kihajtották a te-metõbe, a tömegsírhoz. A Himnuszt énekelte. És talán arra arégi szekérre gondolt az ökrökkel. De nem tudott már vissza-kapaszkodni rá, akkoriban gyalog hajtották az áldozatokat atömegsírhoz, a temetõbe. Délvidéki magyar sors várt rá is.(Magyar Nemzet, 2004. május 8.)

100

Burány Nándor:Szántsál, fiam, csak ne vessDoroszló az aggok falva?

Doroszlónak most körülbelül 2500 lakosa van, kevesebb,mint harminc évvel ezelõtt volt. Csökken a lakosság száma,kihal a falu? Több oka van ennek, az egyik, s alighanem alegnyomósabb, az évtizedek óta tartó egykézés. A Vajdaság-ban köztudomásúan kicsi a népszaporulat, s a hiedelem va-lahogy azt tartja, hogy falun mégis nagyobb, mint városon.Doroszló – a lakosság 88 százaléka magyar – megcáfolja.A helyi irodán megtudjuk, hogy mintegy 1070 család él a fa-luban, s ha ezt összehasonlítjuk a lakosság számával, kitû-nik, hogy még minden második családban sincs gyerek. Amásik adat is, ha nem éppen aggasztó, de elgondolkoztató:hatszáz személy hatvanévesnél idõsebb. Doroszlón viszony-lag jómódú földmûvesek élnek, nem szegénység okozza hát,hogy nem születik több gyerek.

Úgy látszik, feltartóztathatatlanul a kihalás felé megy a falu.Nem lehetne segíteni ezen? Vagy természetes folyamat,hogy a vidékrõl a városba költözik a fiatalság? De itt nem-csak az elköltözés játszik közre.Az idén már eddig 28-an haltak meg a faluban, néhányfalubeli a városi kórházban is, és csak 24-en születtek, ez vi-szont néggyel több, mint tavaly. Csak 16-an kötöttek házas-ságot, ám hat menyasszony kiskorú volt, s hatósági engedély-re volt szükségük a házasságkötéshez. Korukból arra is le-hetne következtetni, hogy majd sok gyereket szülnek ezek amenyecskék, azonban nem így történik.– Mi lesz akkor az új iskolával? – kérdeztük a tanári szobá-ban. – Üresek maradnak a tantermek?A kilátások és számítások szerint valóban ez várható.– Mikor én idejöttem – mondja az igazgató –, az 1948/49.tanévben, hatvan diák volt az elsõ osztályban, most az elsõnégyben összesen alig van ennyi. Anyáron 23-an fejezték bea nyolcadikat, az elsõben csak 19-en vannak, a második és

harmadik osztályban ennyien sem, s ezt a két osztályt összekellett vonni. Tavaly 213 tanuló járt az iskolába, mosthússzal kevesebb, öt év múlva már csak 126-ra számítunk.1963-ban alig tíz gyerek született a faluban, hét évre rá tehátennyien lesznek az elsõben.A létszámcsökkenéshez persze hozzájárul az elköltözés is. 1953 óta háromszázan fejezték be itt a nyolcosztályost,de csak fele maradt a faluban, a többi középiskolába iratko-zott vagy ipari szakmára ment, és utána máshol telepedett le.De hát ez természetes folyamat, s bele is kell nyugodnunk,ha csak nem akarjuk fejtegetni azt a kérdést: kell-e ide isvalamilyen ipari létesítmény, amely munkalehetõséget ad?Az elköltözés ilyen üteme mellett sem kellene azonban, hogyDoroszló az aggok falva legyen, ha az otthon maradt anyáktöbb gyereket szülnének.De miért nem szülnek?A tanítók közül valaki tréfásan megjegyezte: Szántsál csak,fiam, de ne vess – ezt mondja az apja a fiának. S a tanácsnaklám, meg is van a foganatja.Egy idõs bácsi nem ért egyet ezzel. Azt mondja, nemegyszerfigyelmeztette már a fiát, de hát a menyecske csak legyint:Minek az, van már egy! Elég az! Mit bajlódjak vele!Egy másik jómódú földmûves, akinek anyja még nyolcgyermeket szült, most azért van nagy gondban, mert nem

tudja, kire hagyja a gazdaságot, ki fogja öregségére gondoz-ni, mert neki nincs gyereke.Most még talán nem sok ilyen család van, de mind több lesz.S lehet, hogy nem is olyan sok év múlva, Doroszlónak ezlesz a legnagyobb gondja.Mások a nemi felvilágosításra panaszkodnak. Zomborból iskijárnak az orvosnõk, s elég gyakran a doroszlói asszonyokis hozzájuk. A gyerek meg egyre kevesebb. Persze, ennek a panasznak nincs helye. Nemi felvilágosí-tásra Doroszlón is szükség van. Biztos azonban, hogy egy-egy akármilyen jól elkészített elõadás-sorozat is, más-máskörnyezetben eltérõ hatást vált ki. S nem vitatható, hogy anemi felvilágosítás is káros lehet, ha nem kíséri más természe-tû, jól átgondolt politikából következõ felvilágosító munka.Ezen a téren az iskolának is nagyon nagy szerep jut. S eztalán már meg is látszik. Az utóbbi években mintha szapo-rodna a házasságok és a szülések száma is. Némelyek sze-rint régebben csak az esküvõ után öt-hat évre szült azasszony, mostanában már nem várnak ennyit.Apró tünetek, tétova remények. Mint az is, hogy a városbanmost nehezebb elhelyezkedni, s talán majd többen itt marad-nak. Lehet, hogy így lesz, de nem ez az orvosság a betegség-re. Itt pedig alighanem orvosság kell. Ez a falu beteg. (1967)(Szórványban, Forum, Újvidék, 2004)

101

Szent úton mén az asszony,Szent asszonynál szent Gyerek,Szent Gyereknél szent köröszt,Menj el tõlem sátány!Ne késérgess, van aki énértem sír és örvendez.Napkeletre tekintek.Ott látom a Boldogságos Szûzanyám s Máriám,Hozá az õ szent Fiát.Ha én gyónt ember lehetnék,Mária kapuján bemennék,Ahol a zsidók Jézus Krisztust megölték,Vérét elcsöpögtették,Az angyalok fölszedték,Jeruzsálembe vitték,Ott is azt kiáltották:Aki ezt a kis imádságot este s reggel elmondja,Hét halálos vétkétõl megmenekszik. Ámen.

Fehér rózsa, Marija,Én beléptem Isten ajtajába,Boldogasszony ablakába,Néty sarok négy anygyal,Egyik angyal engem néz,Még a Márija megnyukszik,Kelj fel, Márija,Kakasok mekszólaltak,Már Jézuskát elfokták,Három szeggel leszegeztékHárom csep vérét lecseppentettékÉlemtányérra tettékKrisztus elejéhez vittékKrisztus Urunk íty felelt,Aki eszt az imáccságot elimátkozza este lefektébe,regge felkeltében imátkozza,Halalozs bíntel meg le… el lez bocsájtva.

Vajdasági archaikus népi imádságokSilling István gyûjteményébõl

Fehér Ferenc

Holt mederTripolsky Gézának szeretettel

Ez itt már holt ág.Se gát, se töltés.Le sem csapolták:ez még örökség.

Holt meder. Szertesemmit se valló,napláng verdestetiszai kagyló.

Kicsit körözz még.Más úgyse ment meg.Sírásó szöcskékássák a csendet.

Amit langy csönd vert,és ami harc volt:iszapba ökleltszarvasagancsok.

Itt velük lenghetsz:szélverten száll agörcsükbe dermedtfûzfák szakálla.

Fénybe temetveõk hunyorognak;arcukon lenge,szõke aranyzab…

Honnan e sóhaj?Túl, valahonnét,õsi hahóvalmoccan-e komp meg?

Holt meder. Szertesemmit se valló,napláng verdestetestvéri kagyló.

1916

Apám elsõ világháborús leveleit olvasgatomA Pirosi úton öldöklõ kétórai rohamMár az Ojtozi-szorosban süt rám a napNinával sütköztök arrább félmeztelenS ott fönt azon a vadvirágos hegytetõnMagányos feszület – irombán belevésveÁlíttata Tóth Sándor 1916

Pusztatemplom

Kunhalomnyi Pusztatemplom hantmadaraSátram kontyán szél meg csóva viadalaCsontra tekert hulla-drótok ragya-dalaFelhõ-barmok szügye-dere égi dara

Híveimnek szekérhada messze zörögMinden handzsár tõr meg bicska belém töröttLóállkapocs citerál már arcom fölöttMagam mondok imádságot magam fölött

Ahol Kosztolányi szülõháza állt…Kiss Ferencnek, szeretettel

Itt állt a ház… Helyén kávéházi szöglet,ahová bárki hívatlan tér be.S kint már villamosok sem csörögneka fakó Palicsi úti éjbe.

Nem bánják félelmed, szegény kisgyerek,az unott átutazók, méla arcok,csak borosan böfögnek ágyad felett,és föl se sikolthatsz: „Mit akartok?”

Itt állhatott: ágyad szélére ülnek.Látod, innen árnyad se menekül meg –bölcsõhelyed törzsvendége lettél…

Csak tátog ránk rák roncsolta torkod.„Fizetni!” – már vad jelekre bontod,küszöböd nem lelõ árny, drága testvér.

A csordakútnál a házak

Sip mézeskalács-tûzfalainak színes ormaKockás régi füzetben lehúzott vetetõA világba terelõ tudat még bandukolnade lehúz a völgyalj a vadtormatemetõmeg ott az a szánkós drága hajlatBajsa fölött a lehajló arany naps õszült barázdák hantján lábaink nyoma –a szabadság egyszervolt hona!Pedig hogy lüktetett a méla távolha úsztak a felhõk a messzi nyárbólMost csak az oktalan halk alázatfordítja arra a tekintetemmiközben azon az ábrahegyenföltûnnek a csordakútnál a házak…(Fehér Ferenc: Erdõtlen erdõ, Forum, Újvidék, 1995.)

102

A könyv sorsa mindnyájunknak a sorsa

A bizalom és a megbecsülés a kinyújtott kéz mozdulatával,a nem elkapkodott, nem is ujjhegyet otrombán összemor-zsoló kézfogással kezdõdik. Kell hozzá a szembenézés is,állni egymás tekintetét. Az vagy-e, akinek láttatod magad azírásaidban? Nem tudsz emberként eldiskurálni életrõl, család-ról, gyerekekrõl. Nem ilyen egyszerû mindez, tudom. A szem-benézésnél is vannak rejtelmesebb mélységû kapcsolatok.Az író kinek hihet? Ott, az alkotás sziklameredélyén… Hon-nan van a bátorsága, hogy kimondja a kimondhatatlant? Per-sze ez sem ilyen drámai valójában. Vannak költõk, akik vite-tik magukat a versindító forrásnak, az élménynek a sodrával.Belevetik magukat, mert csak abban hisznek. Eggyé válnakvele. Szenvedélyes fürdõzõk. Aki így viteti magát a sodrásáltal, az rendszerint arccal a nap felé fordul, sõt lehunyja sze-mét a vakító sugárzástól. Tompítania kell az élet kirajzoltaképeket. Ismét más költõk a megfontolt, mérlegelõ úszók-hoz hasonlatosan, elõbb ellenõrzik az ár hõfokát, fölmérik atávot, kijelölik a célt, s csak azután hódítják meg a vizet(nem átadják magukat!), tempósan szelik a hullámokat,mindig szemben az árral. Aki így úszik, az két lélegzetvételés két vagy több karcsapás közt megfigyel is, elraktároz, ésészlel;… Afféle kis tûzpróba az író találkozása az olvasóival. Embervagy-e, vagy nyegleségbõl tiszta inget sem fölvevõ mosdat-lanság? Készültél a találkozásra, avagy közhelyeidet ismé-telgeted? De a személyes jegyeken túl, író és olvasó legfõbbkapcsolatát a könyv jelenti.Hisz: Habent sua fata libelli. A könyveknek is megvan amaguk sorsa. A könyv nem kallódik el, legfeljebb megválnak tõle. Ha egydiák kenyérre vagy aznapi ebédre váltja az író regényét, aszerzõ tulajdonképpen arra gondolhat: lám, elõbb falta a so-raimat, most elfogyaszt mindenestül. A könyv sorsa mindnyájunknak a sorsa. Könyvet egyre ne-hezebb eladni. Áldozatkész szülõk, akik mindent a gyere-kükre költenek, gyakran kifelejtik ebbõl az áldozatkészségijegyzékbõl a könyvet. Akönyv, a családi könyvtár – Veres Pé-ter szavával éve – nem tartozéka a kivagyiságnak. Nem a ze-negép, hangtorony meg ezekhez hasonló csodálatos találmá-nyok özöne ellen hadakozom, hanem a könyvet hiányolom.

Egy régi folyóiratban lapozgatva…

„Nem ismerem a jugoszláviai magyar irodalmat és az írókat.Nem ismerem, mert nem kapok onnan semmiféle irodalmiterméket, sem könyvet, sem folyóiratot, amelyek nyomán

fogalmat alkotnék magamnak az ottani magyar irodalmi vi-szonyokról. Valami két ével ezelõtt a becskereki Fáklyábólküldtek – de abból is csak egyetlen számot és így tulajdon-képpen csak ezt az egy szépirodalmi lapot ismertem a ju-goszláviaiak közül (…) Szeretném, nagyon szeretném, havolna ott valami! Tulajdonképpen itt volna az ideje, a kény-szerû lehetõsége az irodalom decentralizációjának, amirõltíz éven keresztül annyit beszéltünk és írtunk, és amelyet énis hirdettem. Ha ezt meg is kezdenék, mondjuk, Jugoszláviamagyar írói, a mozgalomban csak a fiatalabb írók vehetné-nek részt, mert hiszen az azokról a vidékekrõl származottnevesebb írók azóta már mind Budapestre kerültek és ma ittvannak. Tehát csak a fiatalabbak tehetnek ezen a téren vala-mit, a cselekvés ereje és minden lehetõsége az õ kezükbenvan (…) Mivel az ottani irodalom múltjáról semmit sem tu-dok, a jövõjét sem ismerhetem. Szeretném, ha az ottani írókfélig a történelemnek is alkotnának, ha a mai levegõt, a maiidõket dolgoznák föl és írnák meg, akkorra, amikor ezekmár régen temp passati lesznek. Szeretném, ha az a területtermõ melegágya lenne a magyar irodalomnak (…) Piacotkell teremteni elsõsorban: odahaza kell piacot teremteni. Atehetségek ápolásának ez a legbiztosabb módja. Közönségetkell toborozni az írások számára, mert közönség nélkül nemlehet dolgozni, aminthogy népgyûlést sem lehet tartani kö-zönség nélkül, legalább egy életen át nem. A közönségösszetoborzásának módját jobban érthetik az irodalommalüzleti szempontokból foglalkozók, a magam részérõl csakannyit tehetek hozzá: nem hazudni. Ez a legfontosabb. Sohanem hazudni. Se az életben, se az írásban. Az író sohase ha-zudjék. Az író akkor kezdõdik, amikor az igazságot keresi.Az új irodalmi irányokban éppen az a hiba, hogy túlságosanszíneznek, szépnek akarnak mutatni mindent, miáltal elta-karják az igazságot az olvasók elõl (…) A kivitel tekinteté-ben nincsenek javaslataim, minthogy nem ismerem az ottélõ magyar írók kvalitásait és azt sem tudom, milyen súlyútehetségek élnek ott. Vegyék példának az erdélyi írókkal lé-tesített kapcsolatot, amelyet néhány erdélyi író kezdeménye-zésére Heltai Jenõ valósított meg. Heltai Jenõ ugyanis nem-régiben lenn járt Kolozsváron, hogy a tehetségesebb erdélyiírók munkáit egy neves budapesti könyvkiadó vállalat szá-mára megvásárolja. Az út föltûnõ és meglepõ eredménnyeljárt: Heltai Jenõ megismert néhány valóban értékes és figye-lemre méltó írói egyéniséget és összevásárolt egy csomókönyvet. Sajnos a mai általános politikai helyzet miatt a ma-gyar kultúrkapcsolat megteremtése nagyon nehéz. De a te-hetségek áttörnek, lerombolnak minden határt. Viszont: haolyan közönség van ott, amely megértõ és áldozatot is hoz amagyar voltáért, akkor ez a közönség meg fog mozdulni azíróiért! Hiszen minden mélyebben gondolkodó fõ elõtt tisz-

103

tán és világosan állhat a helyzet: csak addig tart az élet, amíga mécsesek lángja ki nem húny; aztán sötétség, az örök meg-semmisülés következik… Istápolni, fölkarolni pártfogolnikell tehát az írókat, a mécseseket…Az aktivizmus enyhe lefolyású kór, amely nem hagy nyo-mot sem az egyénen, sem az irodalmon. Célja az értelmetapró jelekkel megdöbbenteni és ezekkel a jelekkel fejezni kia mondanivalókat. De a jugoszláviai magyar aktivisták job-ban tennék, ha a kiadványaik árán népirodalmat teremtené-nek és a népirodalmat terjesztenék. Egész jövendõ boldogu-lásunk a helyes és a megválogatott népirodalomtól függ, azéletünk abban van lefektetve.A jugoszláviai magyar irodalmat bizony csak nagyjában is-

merem. Ide hozzám alig kerül néha-napján egy-egy délvidé-ki újság vagy könyv, és így leginkább az erdélyi lapokból tu-dom csak meg, hogy Jugoszláviában is serényen dolgoznaka magyar szépírás mûvelõi, és hogy kik azok. Bevallom, névszerint alig ismerek egyet-kettõt a jugoszláviai magyar írókközül, amivel a világért sem azt akarom mondani, hogy ezeka jelentéktelenségük miatt ismeretlenek elõttem. Az ok,hogy nem ismerem a nevüket az, hogy nem látom azokat azújságokat és folyóiratokat, amelyekbe írnak. Eddig AmbrusBalázs, Lovász Pál és Bartók Márta nevét ismerem csak, nomeg Milkó Izidorét is (...) Véleményem szerint a jugoszlá-viai magyar íróknak az Akadémiával, az irodalmi társasá-gokkal és a folyóiratokkal kellene kapcsolatot teremteniök.”

104

„Álmok városa vagy,s a rád könyöklõ téli Tisza is mintha elaludt volna,pedig vad mélységek örvénye táncol körülötted,s embereidbenparányi boldogtalanságok kozmosza tágul,s végtelen boldogságaik sokszor gyûszûbe férnek el.Hát végre mit is hajszolunk mi,s mit keres Tiszád partján egyedül a télbenmáskor aki messzi csillagokkal labdázik,s boruló szemmel látja:kicsiny házaid mélyén hogy hamvad itt el a céltalan élet.S ha lefut egy csillag a szürke téli firmamentumon,utána még csak fájó sáv se lángol…” (Fehér Ferenc: Vállalt világ – naplójegyzetek, Forum, Újvidék, 1988)

Fehér Ferenc: Bácskai tájkép

Tarlók közt szikrázó betonút,beleszalad a nyárba. Kétoldalt elhagyott asszonyok,egy-egy hókarú nyárfa.

Úton kisfiú mendegél,mezítelen a lába.Föntrõl, az égbõl épp olyan,mintha egy helyben állna.

105

ülök a parton a padonholmi élettanfolyamon vagyok itthallgatom mellettem mit magyaráznaks noha ülni e helyen szinte gyalázatmagamat valahogymégis teljesen elhagyom

folyik az élet és a folyóvize csörög mint a zsírpapírnincs többé mélynincs fölszínszól vagy hallgat: egyremegya vízben némán ívnak a halak

mögöttem bogarakmeg motorok zúgnak sziréna búgszerda vans szemetelnek alá föntrõl a madarakmozdul agyamban jópárszentencia-akarat

a híd alatt hajó püffed mint a hullahasa alján hordjaegyütt a folyóval fél európa piszkátaz innensõ parti köveken lassanhûvösödik s mint nyirok a tenyeremetnyálazza már a homály az eget

a sajtótörvényt lapozomalig látni de oda sem figyelekkézfejemrõl zavargatok egy kései legyetmagyar szó-lapokat lenget a szélitt senki sem olvas(mindenki ír és beszél)

a természetet is csupán néhány fûcsomóképezi (át) elmúlt szinte az egész délutánnincs még csönd de zaj sincs már oly nagymellettem a padon hûlnek a helyeks az égre érett pattanások ülnek ki

balkáni kesergõ

(szatíra, Valakinek)

meghaltál és más lettélte aki velem azonos vagylehetsz-e oly „nagy”mint amikor csak belõlem ettél

még látlak: vis-á-visde már visz az árszemedre fagy az élpolitikai bazárs távhûtött papírra írsz ha bírsz

magadból minden differenciáltat feledtél és dagadsz mint a tálban a tésztainged tisztaörökös jelen idõbe temettél(Dia-dalok, versek, Újvidéki Íróközösség, 1987)

Sziveri János

a péterváradi hídnál alkonyodik

Gion Nándor: testvérem, joáb (részlet)Idának, nagyon késõn, mert õ már meghalt…Búrnak most már nem lehetett befogni a száját. Mesélt, mesélta Fehér Lóról, az Opel Rekordról meg a vakbél-operációról.Belepusztult volna, ha nem mondhat el mindent részletesen.Búr egyébként mindennap két óra után megvár engem avárosháza elõtt, mert egy irányban lakunk, így hát együttmegyünk haza, és az úton mindig elmeséli, hogy aznap mitörtént az önkiszolgálóban. Az önkiszolgáló a városházátólszámítva a második utcasarkon van, a folyó felé. Búr ittdolgozik, õ a fõnök helyettese, reggel hattól délután két óráigdolgozik, és mindig tele van mesével, mert az önkiszolgálóbanfolyton történik valami; az emberek rengeteget lopnak, és ha akereskedõk észreveszik, Búr megpofozza õket, természetesennem ott a helyszínen, mindenki szeme láttára, hanembevezetik az illetõt az irodába, amit csak egy függöny választel az üzlettõl, és itt vagy a fõnöke – de legtöbbször Búr, mert õnagyon erõs, barna bõrû fiú – megpofozza a tolvajt, hazafelémenet aztán Búr részletesen elmeséli nekem, hogy kik loptak,és kiket pofozott meg, és sokat szokott még mesélni egykereskedelmi utazóról, aki havonta kétszer-háromszor betérhozzájuk, valamikor tagja volt a labdarúgó válogatottnak, demost már csak kereskedelmi utazó. Búr azt mondja, hogyrettenetesen meghízott, és a haja teljesen megõszült. Én mégsohasem láttam, de Búr már annyit mesélt róla, hogy egészbiztosan megismerném, ha találkoznék vele az utcán.Mindig történik valami az önkiszolgálóban, és úgy látszik,Búrnak szüksége van rá, hogy mindezt elfecsegje valakinek,és ezért vár meg engem mindennap a városháza elõtt. Meg-várt aznap is, amikor a Fehér Ló megjött Németországból,pedig én akkor jóval késõbb érkeztem, mint máskor, mertJoáb I. behívatott az irodájába, hogy közölje velem, véglegengem bíztak meg az építkezések ellenõrzésével, és Joáb I.mindent nagyon lassan és fontoskodva adott elõ, ezért kel-lett sokáig ott maradnom. Búr mégis türelmesen megvárt,mert belepusztult volna, ha nem õ mondja meg elõször,hogy megjött a Fehér Ló.A Fehér Lóval valamikor együtt jártunk iskolába Búr és én.Még elemibe. Aztán a Fehér Ló autószerelõnek tanult, denem fejezte be, elment külföldre, azt sem tudtuk, hogy hova.Négy évvel ezelõtt jött haza elõször egy Volkswagennel.Alig ismertem meg, ráncos lett az arca és a homloka, és hanevetett, rettenetesen megfeszült a bõr az állán. Halványkékvászoninget viselt, az ingre pedig a White Horse Whiskycímkéje volt felvarrva, Búrnak meg nekem hozott egy-együveg White Horse Whiskyt. Azóta nevezzük õt Fehér Ló-nak. Fõleg a White Horse címke miatt, amely az inge mel-lére volt felvarrva.

Több mint egy hónapig volt itthon azon a nyáron, megittuka whiskyt, sokat fürödtünk a folyóban, sokat csónakáztunkés horgásztunk, és a Fehér Ló elmesélte, hogy felvette a nyu-gatnémet állampolgárságot, megnõsült, egy istentelenül ron-da nõt vett feleségül, de a nõvel együtt kapott egy gépkocsi-javító mûhelyt is, úgyhogy minden évben több munkást al-kalmaz, õ nem dolgozik semmit, de azért reggel mindig ko-rán kel, hogy ellenõrizze a munkásokat. Meg azt is mondtaa Fehér Ló, hogy volt õ angol katona is valahol az Arábiai-félszigeten, az hiszem, Jemenben. A nyugatnémet állampol-gárságot késõbb vette fel, amikor leszerelt.Jól szórakoztunk azon a nyáron a Fehér Ló, Búr, a KovácsPali meg én; mi négyen mindig együtt jártunk fürödni, éseste a korzóra meg Joáb II. kocsmájába. Egy napon aztán aFehér Ló eladta a Volkswagent, és visszautazott Németor-szágba. Nem írt nekünk soha még egy képeslapot sem, deattól kezdve minden nyáron hazajött, aztán eladta a kocsit,és vonaton visszautazott. És mindig hozott nekünk White HorseWhiskyt, tavaly pedig egy zsebrádiót is, nemcsak Búrnakmeg nekem, hanem a Kovács Palinak is.Az idén nyáron azonban hiába vártuk, és augusztus végénmár biztosra vettem, hogy nem is fog jönni. Hazudnék, haazt mondanám, hogy nem örültem meg a jöttének, a FehérLóval mindig jól szórakoztunk, és nemcsak azért, mertmindig sok pénze volt, hanem mert igazán rendes fiú, demégis azt mondtam Búrnak, amikor egy pillanatra elhall-gatott:– Nem értem, miért jött haza ilyenkor. A helyében én az idénott maradtam volna Németországban.– A Fehér Ló azt mondja, hogy az idén még nem lesz háború– mondta Búr. – És egyébként is õ itt külföldi állampolgár,nyugodtan leléphet, ha valami balhé lesz. De azt hiszi, hogyaz idén még nem lesz semmi komolyabb balhé.– Az õ dolga – mondtam. – Én örülök, hogy megjött. Tény-leg örülök neki.– Estére ünnepelünk – mondta Búr.– Joáb II.-nél? – kérdeztem.– Joáb II.-nél – mondta Búr. – Természetesen. Ekkor márBúr utcájában jártunk, látszott a Bilka-féle kocsma cégtáb-lája, egy sárga malac van felnyársalva ezen a cégtáblán, amalac mellett pedig egy vörösbor áll. Búr alig száz méterrelakik a Bilka-féle kocsmától, és én még el akartam nekimondani, hogy mától végleg engem bíztak meg az építkezé-sek ellenõrzésével. Szükségét éreztem, hogy ezt minél elõbbelmondjam valakinek.– Voltam ma Joáb I.-nél – mondtam.– Mindjárt gondoltam – mondta Búr. – Amint nem jöttél kiaz irodából idõben, mindjárt gondoltam, hogy Joáb I. nyo-morgat. Õ sohasem siet haza. Megjegyzem, az õ helyében

106

én sem sietnék haza. A felesége tegnap is mindenfélét össze-lopkodott az önkiszolgálóban.– Tudom – mondtam türelmetlenül. – Mesélted már.– Persze – mondta Búr. – Egyáltalán nem csodálkozom raj-ta, hogy nem siet haza. Egy kleptomániás nõhöz én sem siet-nék haza, az biztos. Elsején majd megint lesz neki mit fizet-ni. Szerencsére, van mibõl fizetnie.– Közölte velem, hogy végleg engem bíznak meg az építke-zések ellenõrzésével – mondtam.– Nagyszerû – mondta Búr. – Legalább nem kell naphosszataz irodában penészedned. Mindig utáltad az irodát. Ezt ismeg kell ünnepelni.– Okvetlenül meg fogjuk ünnepelni – mondtam. Búrék háza elé értünk. Hosszú, halványzöldre festett épületez, régi ház, de elég jó állapotban van még, csak a tetõ haj-lott meg mind a két oldalról, és ezért a ház alacsonyabbnaklátszik, mint amilyen valójában. Mondtam már Búrnak,hogy ki kellene cserélni a horogfákat, biztos korhadtak már,azért horpadt be a tetõ mindkét oldalról. Szeretem ezeket anagy, régi házakat, és szeretném, ha minél szebbek lenné-nek. Búr azonban azt mondta, hogy nincs pénzük megjavít-tatni ezt a marha nagy épületet – négy szoba van itt, öten lak-nak benne, õ, a szülei, az öccse és a nagyanyja; Búr az utcaiszobában lakik, és sokszor panaszkodott már, hogy éjjelen-ként a részegek olyan ordítozást csapnak a Bilka-féle kocs-mában, hogy nem tud tõlük aludni, minden idehallatszik,mert a Bilka-féle kocsma alig száz méterre van Búrék házá-tól –, csak ketten; az apja és õ dolgozik, nem keresnekannyit, hogy megjavíttathatnák a házat, és így a tetõ évrõlévre soványodik.– Akkor ma este Joáb II.-nél megünnepeljük a Fehér Ló ér-kezését – mondta Búr, amikor a házuk elé értünk. Mindentezerszer meg akart beszélni.Én továbbmentem a vásártér felé, és örültem, hogy egyedülmaradtam. Szeretek egyedül járkálni az utcákon. Ha ülnömvagy állnom kell valahol, akkor utálok egyedül lenni, olyan-kor bárkivel szóba állok, csakhogy ne legyek egyedül. De hamozgok, lépkedek, akkor legjobb szeretek egyedül lenni.Emlékszem, már gyerekkoromban is néha órák hosszat jár-káltam keresztül-kasul a vásártéren, teljesen egyedül, de amikor kifáradtam, mindjárt kerestem valakit, akivelleülhetek beszélgetni. Most is pontosan így vagyok ezzel.Évek óta mindig egy számmal nagyobb cipõt vásárolok ma-gamnak: 41-es lábam van, de én mindig 42-es cipõt vásáro-lok, hogy kényelmesen tudjak járkálni. És sétálok is a város-ban rengeteget. Illetve nem is sétálok, mert nem szeretem,ha az emberek azt hiszik, hogy csak úgy, tétlenül, cél nélkül

õdöngök. Mindig úgy teszek, mintha mennék valahová.Kiválasztok egy hosszú utcát, végigsietek rajta, aztán a pár-huzamos utcán visszajövök, majd ismét kiszemelek magam-nak egy hosszú utcát, és ott is úgy teszek, mintha mennékvalahová. Amikor már fájnak a lábszárcsontjaim, megállokvagy leülök valakivel beszélgetni. Bárkivel szóba állok, éshajlandó vagyok bármirõl beszélgetni. Ezért az ismerõseimegy része azt hiszi, hogy én egy igazán barátságos fiú va-gyok, mert csak úgy leállok velük fecsegni akármirõl, má-sok viszont azt hiszik, hogy egy felfuvalkodott tökfej va-gyok, mert az utcán elmegyek mellettük, és még csak nemis köszönök nekik, vagy pedig azt gondolják, hogy nagyonelfoglalt ember vagyok, és hogy mindig tudom, hova me-gyek. Valójában ilyenkor tudok legjobban gondolkodni, halépkedek, és mozgatom a kezeimet.És aznap, amikor a Fehér Ló megérkezett, úgy éreztem,csakugyan van mirõl gondolkodnom. Nem a Fehér Lóról.Mit nekem a Fehér Ló. Hazudnék, ha azt mondanám, nemörültem neki, a Fehér Ló nagyon rendes fiú, mindig jól szó-rakoztunk együtt, és sokat nevettünk, de engem most másfoglalkoztatott. Arról akartam gondolkodni, amit Joáb I.mondott. Hogy végleg engem bíznak meg az építkezésekellenõrzésével. Úgy éreztem, hogy ez komoly dolog. Az em-berek építenek, meg kell nézni, hogy hogyan építenek.Vigyázni kell, hogy jól és szépen építsenek. Ez nagyon fon-tos. És nem kell többé folyton az irodában penészednem, ésaz utcákon sem kell csak úgy céltalanul járkálnom. Sokatjárhatok az építõhelyekre, mindenféle emberrel találkozom,és – ezt már észrevettem – ezek a mindenféle emberek egykicsit félnek tõlem. Valaki mindig rosszul épít valamit, és ezért fél tõlem, és az emberek sok mindent tesznek és mon-danak, hogyha meg vannak ijedve. Sokat lehet tanulni amegijedt emberektõl.Akilev mondott nekem nemrégen ilyesmit. Azt mondta,hogy jó annak, akitõl félnek az emberek. Azt mondta, az so-ha nincs egyedül, mert az emberek ragaszkodnak hozzá, és szí-vesen segítenek neki. Lehet, hogy furcsán hangzik, de Akilevmondta ezt. Õ a rendõrfõnök nálunk. Utálatos egy alak. Nagy,kerek feje van, hosszú, vastag karja, és mindig vigyorog.Különösen Búr utálja. Minden reggel bemegy az önkiszol-gálóba, és tíz deka kenyeret kér, holott ezerszer megmagya-rázták már neki, hogy negyed kilónál kevesebbet nem ad-hatnak. De Akilev csak vigyorog, és nem tágít, neki tíz dekakenyér kell. Végül mindig adnak neki negyed kilót, de õcsak tíz dekát hajlandó kifizetni…(Gion Nándor: testvérem, Joáb – Regénypályázat 1968 1.díj, Forum Könyvkiadó, 1968)

107

Dudás Károly: Tájaim, avagy az én ötágú sípom

Álmomban visszajárnak bennem a tájak, akárcsak egyik va-lóságos novellahõsömében, a Temes kanyarulatához sodró-dott bukovinai székely öregasszonyéban a farkasok. Gyer-mekkorának felágaskodó, teli torokkal üvöltõ farkasai.Csantavér. Csont és vér. Csíkér-part. Semmilyen más tájjalössze nem téveszthetõ. Távolról is, álmomban is, a hideg éj-szakában is melegít az otthon melege. Még látom a gyepetegy szállás elõtt. Az egyenes derekú akácfákat, a kötõfékenkörbejártatott habos szügyû lovat. A lécgórét, ahogy rácsosárnyékot vet a tanyaudvar döngölt földjére. A végtelen szán-tásokat, a tájba belefehérlõ-belesárgálló tanyaromokat.Csantavér. Ha hangosan kiejtem, valahonnan nagyon messzi-rõl, valahonnan nagyon mélyrõl lódobogást hallok, egymás-nak csapódó kardok pengését, dárdák és csontok recsegését,keserves halálhörgést, embert és nemzetet õrzõ nádasok su-hogását. Hiába tudom, hogy a falum határában vívott nagy-nagy csata, a csont, a vér legenda csupán, s egészen más-hogy keletkezett a település neve.S most, hogy így ízlelgetem: Csantavér, s most, hogy egyreközelebbrõl nyerítenek a csatamének, eszembe ötlik: nekemnem adatott meg az a kegy, hogy helységnévjelzõ tábláról,útjelzõ tábláról akár csak egyszer is leolvashattam szülõfa-lum becsületes nevét: Csantavér. A számban összetéveszt-hetetlen ízt keltõt, a lelkemben bizseregtetõ hullámverést in-dítót. Csak azt a másikat, csak azt az idegent és közömböset,melynek sem az értelem, sem pedig a lélek számára nincssemmi jelentése: C

v

antavir. Mint amikor idegen csillagok alatt, idegen háztetõk alatt, idegen ágyban ébred fel azember. Mint amikor idegen kaszárnyában.Összeszorított foggal túl kell jönni az idegen helységnévtáb-lán, s íme, már ismét melegít az otthon melege: ez itt a Szõ-lõsor, a Basity szabó köze, ahol a szülõházam, a Gubena sar-ka, a Texas meg a Nejlon, legénykedésünk színhelye, ez itta Nagyutca, a Bagi tanító háza, a Délvidéken máshol nemtalálható háromkupolás templom, amelynek márványoltáraelõtt egykoron átszellemült arccal Matuska Szilveszter tér-betyült, s ahol a tiltások ellenére az Öreg Pap aranykeresztesháta mögött évekig ráztam a rézcsöngettyût, ez itt a Vásár-tér, a Bikaistálló, a Kréta sziget, ez itt a Piactér, güdrös, aKopaszsor, ez már itt a Csingágó, az meg ott távol a Vaske-reszt, a Nagyjárás, a Hármas nyárfa, az Egyes nyárfa, aCsík-ér csobogása, a Huszár tanya, a Török temetõ, ez itt aKistemetõ, az ott a Nagytemetõ. Anagyanyáim, a nagyapámsírja, a hozzátartozóimé. Hogyan nevezik majd mindezt ide-genül? A Szõlõsor harmadik utcájában idõs anyám és apám.Hazaértem, itthon vagyok: mit is kerestem én eddig Újvidé-ken, Szabadkán, mit Belgrádban, Budapesten, Pozsonyban,

Ungváron, Csíkszeredán; mit a vakvilágban?! Mit keres ezaz idegen név itt a szülõfalum határában? Hol itt a csont, éshol itt a vér? Katonák jönnek szembe velem a Nagyutcán, is-merem valamennyit: ismeretlen irányba ellépdelnek. Vállu-kon megcsörren a fegyver. Hova, miért, ki ellen mennek? Kitöröli le édesanyjuk, feleségük, kisgyermekük arcáról akönnyet?Valahonnan nagyon messzirõl, nagyon mélyrõl lódobogásthallok, egymásnak csapódó kardok pengését, dárdák és cson-tok recsegését, mintha most már gépfegyver-kerepelést is.Hazaértem, itthon vagyok. Odabújok az enyéimhez. Csanta-vér. Csont és vér. Csíkér-part. Rejts el bennünket, embert ésnemzetet õrzõ egykor volt nádas. Nyomd el a csataméneknyerítését, nádsuhogás.

*Bánát. Bánátiak. Ugratjuk õket, tréfálkozunk a számlájukra.Akár a nagyobb testvér a kisebb testvérrel. Gátlástalanul, ámféltõ szeretettel. Mert elválaszthatatlanul összetartozunk mibácskai, bánáti, baranyai, szerémségi, muravidéki magya-rok, még ha nem is akarunk mindenáron egy államban élni.Bánátiak. Ott tesznek-vesznek, mesélnek, élnek, szeretnek,halnak az írásaimban, a könyveimben. S ott vándorolnak.Tóbáról, Tordáról, Csernyérõl, Kisoroszról, Debelyacsáról,Székelykevérõl, Ittabérõl, Tamásfalváról, Ürményházáról,Szent-mihályról Zentára, Csókára, Szabadkára, s bele a vak-világba. Amerikába, Ausztráliába, Kanadába. Írtam máregyszer róla, a fejemre is koppintottak érte: a bánsági ma-gyarok közül többen elvándoroltak a szülõföldjükrõl, ott-hagyták a bölcsõhelyet, mint a kosovói szerbek és monte-negróiak együttvéve, akik miatt mítinghullám söpört végigaz országon. A bánáti magyarok kényszerû elköltözése ellenmég csak a szavát sem emelte fel senki. Mert hogy kénysze-rû volt, kényszerû ez az elvándorlás, ma már kétségtelen.Lakat került, lakat kerül a magyar iskolára, megszüntetik azanyanyelven játszó színházat, a mûvelõdési egyesületet,összezsugorodnak a megélhetési lehetõségek: mennek agyerekeik után, a tartalmasabb, embernek valóbb élet után.A megtartó közösség után. Érdekes, az „államalkotók” sora-iban senkinek sem szúr szemet, hogy szaporodnak az etni-kailag tiszta területek Bánát térképén.Bánát-bánat, játszhatnék a szóval, ha költõ volnék. De mivelnem vagyok költõ, inkább afölött elmélkedem, hogy elítél-hetõk-e azok, akik egyszer csak fölkerekednek, hátat fordí-tanak a bánáti szikesnek, s vadludak módjára húznak a ter-mékenyebb bácskai humusz felé. Elítélhetõ-e a madár, ha azord tél elõl melegebb égtájra költözik? Elítélhetõ-e az, akigyermeke boldogulása, megmaradása érdekében végleg ottragad?! Olyan kínzó kérdések ezek, amelyek megválaszo-lása irodalmunkra, szociográfiánkra, publicisztikánkra

108

tartozik. Én most csak a magánvéleményemet mondom:mélyen megemelem a kalapom azok elõtt, akik kitéphetet-len gyökereket eresztettek ebbe a szikes bánsági talajba, s alegzordabb télben is itthon próbálnak maradni.Bánátiak. Jó néhány fontosnak mondott nagyriportomat, szo-ciográfiámat róluk írtam: róluk, székelykeveiekrõl, szent-mihályiakról, ittabéiekrõl, verbicaiakról, szajániakról, s ró-luk, a Szabadkán megkapaszkodó kistóbaiakról, kiscser-nyeiekrõl, tamásfalviakról; elsõ könyvem címét, a Szakadótis Bánátnak köszönhetem. Fiatalon elhunyt újságíró és költõbarátom, Podolszki József e végtelen bánáti ég alatt éreztemeg elõször a közösség semmivel össze nem téveszthetõtestmelegét…

*Kanizsa – Cnesa – Tisza-part. Gyógyulni jártunk mindig aCsodakúthoz, a csönd szép városába: a lelkünket, magá-nyosságunkat gyógyítani. „A forrásból pedig, amelynek elõ-törõ vize ég, ha meggyújtják, lett a Csodakút… Ahol pedigmost a délutáni litániákra papucsban csoszogva görnyedthátú magyarok mennek rózsafüzért morzsolni, ezer és sokszáz évvel ezelõtt Atilla és hunjai lovainak patkói csat-tognak.”A Népkert, aztán a Vigadó, amelynek teraszán hajnalig tartóírói beszélgetésekbõl egykoron versek és novellák születtek,s amely, akárcsak egyszer volt, hol nem volt világunk, össze-dõl hamarosan, a tündéri Kapitány-rét tenyérnyi nádasai ésmeg-megcsillanó vízszemei, no és persze a Folyó. „Ki hallja,hogy a Tisza elfut itt alattam, / ki látja, hogy a felhõk nyakánis / fényes kis lakat van?” Igen: Fehér Ferenc és Dobó Ti-hamér Tiszája… Cigonya festményein a homoksárgás vízmeg a kikötött ladikok, rajzain a szitakötõk játéka, a tisza-virágnásztánc, az ökörnyál a város felett – az én tájaim is…S az egykori öreg kanizsai halász, Bús Gazsi bátyám titkoshalászhelyei, lehajló fûzfaágak közt rejtõzködõ öblei, vará-zsos történetei is, gazda híján most már szintén az enyémek.S a partoldalból kifordult halottak csontja, negyvennégy õszén a martalócok által ártatlanul kivégzett halottainké – eza szomorú táj is az enyém.

*Maradék. A legbeszédesebb nevû falunk ott a Szerémség-ben, a Fruška gora lankái alatt. A nyárban fürdõ széles utcák,a hûvös gyomrú, balkáni hangulatot árasztó lármás kocs-mák, a templomok, a temetõkert, amelyben a keresztenrossz magyarsággal írják a nevünket, nem egy helyen márcirill betûkkel, még itt vannak elõttem, s jól emlékszem a ke-letkezés legendájára is: amikor a török elpusztította a szom-

széd völgyben megbúvó települést, a maradék ebbe a vályú-ba menekült, s megmaradt.A hetvenes évek vége felé még gyakorta jártam erre, akkoraz összevont alsó tagozaton kilenc gyerek tanult magyarul,hét negyedikes és két harmadikos. Elsõbe már akkor nemiratkozott be senki. Kalmár Flóra tanító néni a szó szoros ér-telmében belerokkant a reménytelen hadakozásba, s a végénfeladta õ is. Elvégeztetett…Maradékról mindig a hetvenkettes nagy tûzvész jut eszem-be. – Azt hittük akkor, leég az egész falu – hallom Fényszá-rosi Antal hangját, azét a Fényszárosi Antalét, akinek csa-ládját valami jótékony csoda folytán elkerülte a legmohóbbtûzvész: a beolvadás. – A szél éppen errefelé sodorta a lán-got, a mi utcánk felé. Körös-körül recsegett-ropogott min-den, égtek a házak, a csûrök. Bennünket megkerült vala-hogyan.Azóta leégett Maradék. Porig égett anélkül, hogy a legmo-hóbb tûzvész a nyárban fürdõ széles utcákban, a szépen ter-mõ almafákban, a hûvös gyomrú balkáni kocsmákban, atemplomokban és a temetõkertben bármiféle kárt tett volna.

*Drávaszög. Ó igen: a Drávaszög, második szülõföldem. Ba-ranya. Dormán László fotográfus barátommal a Képes Ifjú-ság riportereiként több mint egy évtizeden keresztül jártukezt a vidéket, s gazdag életû embereit, tündérfalvait, vakítófehér templomait és pincesorait, rétjeit és õsi szurdokaitnemcsak a jegyzetfüzetünkben és a filmkockákon, hanem alelkünkben is átmentettük a Duna innensõ partjára.„Ó, Kopácsi-rét”, hallom Vízbe veszõ nyomokon címû gyö-nyörûséges könyvébõl a Tanárnõ, Baranyai Júlia elhaló só-hajtását, „mi mindennek voltál édes otthona valamikor!Kozmikus gyermekkorunkra emlékeztetõ, õsi természetes-ségû virágnyílás, meddig maradhatsz meg nekünk?”Az újkori hódítók, a vad török hordáknál is nagyobb pusztí-tást végzõ szerb honfoglalók felégették, elvették tõlem Ba-ranyámat. Népét legyilkolták, elüldözték, Árpád-kori tün-dérfalvait elnéptelenítették, gyönyörû templomait derékbalõtték, meggyalázták.Õsi földjérõl immár a fényképekre, verseinkbe, novelláink-ba, regényeinkbe költözött át a drávaszögi magyarság.Templomaival, falvaival, rétjeivel, szurdokaival egyetem-ben. Itt már nem árthat neki senki és semmi, míg csak képe-inkért, verseinkért, novelláinkért, regényeinkért és miértünkmagunkért is nem jönnek a martalócok.(Szórványban, Forum, Újvidék, 2004.)

109

110

Maradék, a mindig reményt hordozó református templom

111

A legutóbbi délszláv népirtó háború nyomai Szlavóniában – a szerbek gyilkos bosszúja Szentlászlón

Másfél évtizeddel késõbb is üszkös a vérbosszú helyszíne

112

Kórógy, a sebek begyógyulására ír a felújított templom – a magyar állam segítségével

113

Tisztaságra várva Isten kórógyi házában

Burány Nándor: László – Kórógy

László, a korszerû falu

László, Kórógy, Haraszti – három szlavóniai magyar falu,szigetmagyarság, évszázadokon át viszonylag elszigetelten,zárkózottan éltek, ezért megõrizték régi szokásaikat, nyel-vüket. A folklórgyûjtõk, népzenekutatók, nyelvjárásszakér-tõk számára éppen ezért értékes helyek, de mivel a régit õrizték meg, nem haladtak az újjal, egyúttal egy kicsit az el-maradottnak a jelképeivé is váltak tudatunkban.Gyorsan hozzá kell tennem: akik így hittük, nagy tévhitbenéltünk. Az elkövetkezõ néhány írásból talán kiderül, miért isállíthatom azt, hogy tévedtünk.Kezdjük Lászlóval. Az olvasó talán felfigyelt a mintegy tíznappal ezelõtt megjelent hírre, hogy ez a szlavóniai falumost ünnepli fennállásának 800. évfordulóját. Egy településéletében ez nem kis idõ. Ünneplésre érdemes. Méltó módonkell megünnepelni. Jó alkalom arra, hogy a faluval együtt miis megemlékezzünk a régiekrõl, számba vegyük, hol áll, ho-va jutott ma, s egy kicsit elgondolkozzunk a holnapjáról is.Az ünnepségek most kezdõdtek, a tervek szerint még többrendezvényre sor kerül, a fõünnepélyt pedig jövõ szeptem-berben tartják.Itt említhetjük meg, hogy a Forum kiadásában éppen a na-pokban jelent meg a Szlavóniai hétköznapok címû könyv –,az ünnepségen már árulták. Amit vittek, mind elfogyott, smég sokkal több kellett volna. Nagy az érdeklõdés.Kíváncsian várják Dezsõ Izrael könyvét is, aki sok évtizedeskutatómunkásságának gyümölcsét, a falu történetének kéz-iratát már átadta a kiadónak. A népszerû Izrael bácsi évekhosszú során át gyûjtötte a László és Kórógy történetére vo-natkozó adatokat, a jelölt kiadásban is szerepel egy írással.De most nem annyira a történelemrõl akartam szólni, leszmég arra is alkalom, inkább a mostani hétköznapokról, azok-ról, amelyek mindenekelõtt megcáfolhatják tévedéseinket.Ahelyi irodában Nagy Mátyás titkártól tudom meg, hogy a fa-lunak jelenleg körülbelül 1700 lakosa van. Ezeknek legalábbfele már nem kimondottan földmûves háztartásban él, mindtöbben dolgoznak az eszéki üzemekben, intézményekben.Legnagyobb részük naponta utazik Lászlóról a munkahelyé-re és vissza. Nem nagy a távolság, jó az összeköttetés. Eddigfõleg vasúton utaztak be, nemrég elkészült az aszfaltos út,most többen járnak buszon, kocsival is.Az útépítés költségeinek egy részét helyi járulékból fedez-ték, a nagyobb részt azonban a község adta. A helyi járulék-ból még maradt valamennyi pénz, ezen még egy-két új utcátakarnak kikövezni, most végzik a számításokat. Már majd-nem minden utca köves, sok bácskai falu megirigyelhetnéõket ezért.

De kell is a kövesút – mondja a titkár. 50-60 személygépko-csi van már, s ennyi lehet a traktorok száma is. Viszonylagsok, mintegy 40 új ház épül évente, s ezek már mind a kor-szerû követelményeknek megfelelõen. De a régiekben isegyre több a fürdõszoba. A vízellátást egyelõre minden ház-tartás maga oldja meg. A jövõre vagy két év múlva megsza-vazandó helyi járulékból nyilván a vízvezeték-hálózatot fogjákkiépíteni. Nem ritkaság azonban a jégszekrény, a villanytûzhely,a tévékészülék s az ún. polgári jólét más kelléke sem.Mindez persze annak köszönhetõ, hogy a földmûvesek jólgazdálkodnak, hogy az Eszéken dolgozók jól keresnek, éssokat jelent az is, hogy az itteni Prvi maj bundakonfekciósüzemben sok nõ juthat keresethez.Csak még néhány adatot említenénk, amelyek ugyancsakazt bizonyítják, hogy László nem egy elmaradt kis falu, ha-nem a fejlettebbek közül való.Nemrég korszerûsítették az orvosi rendelõt, állandó orvosukvan. 1968-ban készült el a korszerûen felszerelt új nyolcosz-tályos iskola – idejárnak a környékbeli falvak gyerekei is.Magyar nyelvû oktatás csak a négy alsóban folyik, de errõlmajd késõbb bõvebben.1964-ben kezdték el építeni a mûvelõdési otthont, s nohamég nincs teljesen befejezve, elõadásokat máris tartanakbenne. Saját bevallásuk szerint ennek maguk a lászlóiak azokai.Korszerûsítik majd a postát, épül egy sportközpont, s a jólétegyfajta jele, hogy ebben a faluban is rengeteg az új vaskapu.Vaskapuk. Miközben többször végigsétáltam a falun s el-gondolkoztam azon, hogy amint növekszik az emberekegyéni jóléte, úgy áldoznak a közös létesítményekre, nemtudtam szabadulni a gondolattól: mennyibe került ez a sokvaskapu? Nem lehetett volna ezen a pénzen esetleg a vízve-zeték-hálózat kiépítését megkezdeni, s csak ha már ez meg-van, készíttetni a vaskapukat? Nem lett volna jobb felcserél-ni a sorrendet?Így is sokat elért a falu. Nem azért okoskodok így, minthabírálni akarnám a helyi fejlesztési politikát. De ahol szép eredményeket lát az ember, ott szeretné, ha még szebblenne. S nehogy egyoldalúsággal vádoljanak, nem tagadom,hallottam panaszt is eleget. Lesz szó azokról is.

Befejezetlen gondolatok az iskolában

Korszerûen fejlett általános iskolájuk van a lászlóiaknak.Központi iskola: a környezõ kis településekrõl is idejárnak adiákok. Díjtalanul busszal szállítják õket. Elõbb AndelijaDašic igazgatónõvel, aztán három magyar tanítóval beszél-getek az iskola életérõl.Van-e elég tanuló? Igyekeznek-e? Folytatják-e tanulmányai-kat? Fõleg ezekrõl a kérdésekrõl beszélgetünk.

114

Megtudom, hogy mint sok más falusi iskolában, itt is kis lét-számúak az osztályok. Különösen kicsi a magyar diákokszáma. Kénytelenek voltak kombinált tagozatokat nyitni. Azelsõben most tízen lettek volna, de három kisdiákot a horvát-szerb tagozatra írattak be szüleik.Vajon miért?Nemcsak az elsõben van így, mondják a tanítók. S az igaz-gatónõ éppúgy mint a tanítók is, érthetetlennek tartják, hogytöbb magyar szülõ még azt sem akarja, hogy gyereke a felsõtagozaton – itt horvátszerb nyelven folyik az oktatás – anya-nyelvi pótoktatásban részesüljön.Vajon miért?Mindennek megvan a maga oka, nyilván ennek is. Nagymunkakedvvel és derûlátással néz itteni feladatára, az anya-nyelvi pótoktatásra Szabó Ilona. Két éve dolgozik itt, s nemtitkolja elkeseredését, amiért a lakáshiány miatt be kellettköltöznie Eszékre, albérletbe. Pedig a magyar tanítónõre ittaz órák után is szükség lenne.A falu illetékesei a kisujjukat sem mozdították meg azért,hogy esetleg lakást kapjon.Egyed Dávid már majdnem tizenöt éve tanít. Õ is arról be-szél, milyen érthetetlen némely szülõk magatartása: a meg-levõ magyar tagozatok ellenére már az elsõben a horvát-szerb nyelvû osztályba adják gyereküket, noha vannak köz-tük olyanok, akik egy szót sem értenek még azon a nyelven.Így akarják biztosítani a zavartalan továbbtanulást, mivelEszéken nincs magyar nyelvû középiskola? Nem lehet elfo-gadni ezt a magyarázatot. Példák bizonyítják, hogy aki te-hetséges, szorgalmas, annak a középiskolában a nyelv nemakadály. Nem is lehet, már Lászlón megtanulják a horvát-szerb nyelvet a felsõ tagozaton.Némelyek talán azt híresztelték el, hogy a magyar tagoza-tokon másmilyen a kritérium, kevesebbet tanulnak, hogy ottmás a tananyag… Ha ezt valaki valóban terjeszti, azt fele-lõsségre kellett volna vonni. Vagy legalább nyíltan a szemé-be mondai! Nem?Vitathatatlan azonban, hogy a szülõk tudatában vannak anyelvtanulás fontosságának.Nemcsak a magyar gyerekek részére szervezték meg azanyanyelvi pótoktatást, tanulnak magyarul a szerb és a hor-vát diákok is. Köztük nagyobb az érdeklõdés, mint a magya-rok között. S maguk a diákok mesélik: nemcsak hogy eljár-nak az órára, de jobban is igyekeznek, és gyorsabban meg-tanulnak olvasni, mint mi – mondják.Kicsit hihetetlennek tûnik, de ez a valóság. Még akkor is, haEszéken a felvételnél nem egy esetben elõnyben részesítet-ték azt, akinek bizonyítványában fel volt tüntetve, hogy ta-nult magyarul.Végeredményben: nem lehet kényszeríteni a szülõt, hogyanyanyelvi tagozatra írassa gyerekét, de azt meg lehet s meg

is kell akadályozni, hogy egyesek esetleg félrevezessék.László már nem az, ami régen volt. A fiatalok közül kevesenmaradnak otthon földmûvesnek. Szakmát tanulnak, s néhá-nyan befejezték már az egyetemet is. Jó, hogy a gyerekek is,a szülõk is igyekeznek. Azonban azt is tudnunk kell, hogy atovábbtanulásnak nem az a feltétele, hogy elfeledjék anya-nyelvüket!Most három magyar diák van a nyolcadikban. Egyikük,Gyöke János, szintén Eszékre akar menni, az autómechani-kus szakmát szeretné elsajátítani. Már otthon megszerette agépet. Apjának elõbb egy Fergusonja volt, most nagyobbtraktort vett. Persze, hogy õ is tudja vezetni.Hogy volt-e már László határán kívül? Kétszer is, méghozzáa tengeren. Šibenikben a felderítõkkel. Tévéjük is van, nézika hazai és a magyar mûsort is, egyszóval: utaznak, világotlátnak, igényeik növekszenek.Afalu megindult a gyors fejlõdés útján. Ha a valamikori öregeksírjukból fölébrednének, nem ismernének Lászlóra – mondjáksokan. Így is van ez rendjén: élvezze ennek a falunak a dolgosnépe is azt a jólétet, amit a szocialista fejlõdésünk okoz.Közben fel is merül néhány megválaszolhatatlan kérdés. Aziskolában a folyosón, az ajtókon, a falakon mindenütt csakhorvát feliratok.– Igen, a statútumban ezt rendeztük. Hogy így van, ez mindcsak a mi hanyagságunk következménye – mondták. Én arragondoltam, hogy a magyar szülõ, ha bejön az iskolába, haszétnéz, s ezt látja, akkor …Fejezzék be ezt a gondolatot ott, Lászlón.

Az utak visszavezetnek

Az iskolában az iránt is érdeklõdtem, vannak-e már lászlói-ak, akik befejezték a középiskolát vagy az egyetemet, s utá-na nem mentek el a nagyvilágba, nem hagyták el a falut, ha-nem itt maradtak, itt élnek most is, s itt is akarnak maradni.Több nevet is említettek: Bajusz János agronómus a szövet-kezetben, Palizs Illés az elektrotechnikai középiskolát fejez-te be, Eszéken dolgozik, de Lászlón lakik, naponta utazik…Este Palizs Illést kerestem fel. Szüleivel lakik, nagy ház, szá-razkapu-bejárat, tágas gazdasági udvar, s korszerûen beren-dezett lakás. Ezt már elõbb mondták, hozzáfûzve, hogy hamár olyan sokat áldozott erre, akkor nyilván nem szándé-kozik elköltözni.Mielõtt benyitnék, Dezsõ Izrael bácsi elmagyarázza, hogykét ilyen ház áll még a faluban. Homlokzatán látszik, hogynem jobbágyháznak épült. Iparosemberé lehetett.Palizs Illés az édesapja, gépkocsiszerelõ barátja és annak fe-lesége társaságában nézi a tévémûsort. Az asztalon sörös-üvegek, poharak. Az ajtó mögötti falon felragasztott külön-féle cigarettásdobozok.

115

– Mikor fejezte be az iskolát? – kérdezem Palizs Illést.– 1968-ban.– Nem volt semmi különösebb nehézség?– Nem – válaszolja elõbb röviden, aztán kérdésemre még el-mondja, hogy abból a nemzedékbõl többen is Eszéken foly-tatták tanulmányaikat. Naponta utaztak vonaton. Négy évalatt végzett.– Miért választotta ezt a szakmát?– Már az iskolában megszerettem. Igaz, a sógorom is ezttanulta, nyilván ez is hatott rám.Mégsem ment minden simán, zavartalanul.Leszolgálta a katonaidejét, aztán egy évig nem kapott mun-kát. Végül sikerült, de megint nem a szakmájában. Mint vil-lanyszerelõ dolgozott egy évig. Most pár éve már a kombi-nát karbantartási részlegében keresi meg a kenyerét. Havi2500 körül keres, néha többet is.– Igaz – helyesbít késõbb – , kaphattam volna én a szak-mámban is munkát. Vinkovcin, amikor villamosították a va-sutat. De nem akartam odamenni.– Miért ragaszkodik ennyire a falujához? Az emberek álta-lában szívesebben költöznek be a városba. Más ott az élet,jobbak a szórakozási lehetõségek, és sok más elõnyt kínál aváros.– Nekem jobb itt – mondja határozottan –, a világban is ezaz irányzat most, menekülnek az emberek a városból.– De nálunk még nem – próbálok ellenkezni. Tetszik, amitmond, de azt akarom, hogy õ cáfolja meg az ellenvetéseimet.– Nálunk nem, de figyeljük azt is, mi történik a világban.– S mi az, ami idefûzi, egy ilyen eldugott faluhoz?Sértõ ez az állítás: eldugott falu? Mindjárt megmagyarázza,milyen tájékozatlan vagyok.– László nem eldugott falu. Tizennyolc kilométerre vanEszéktõl, kocsival bármikor 10-20 perc alatt beér az ember,ha vásárolni, ha szórakozni akar. Ha meg végig elkészül azeszék-vinkovci mûút, akkor erre vezet a legrövidebb út atengerre. Mentén már három vendéglõ is épül.– Akkor maga elõnyben részesíti Lászlót Eszékkel szem-ben?– Mindenképpen. Ha véletlenül bent kell maradnom a város-ban, nem tudok éjjel aludni. Nagy a lárma, zörej, rossz a levegõ.– De mégis más ott – ellenkezek tovább –, nézze, ha elrom-lik az autó, a traktor, a bojler vagy a jégszekrény, ott vanhelyben a mester, itt viszont ki javítja meg a gépeket, ház-tartási, villamossági berendezéseket?– Jelentjük, és jön a szerviz.Látom, s örülök neki, hogy nem tudom meggyõzni a városelõnyérõl. Amit az nyújt, azt itt is megkapja, s még a városiélettel járó káros jelenségeket sem kell elszenvednie.Hasonlóan gondolkozik autómechanikus barátja s annak fe-lesége is, aki ugyancsak Eszéken dolgozik. Elõbb a fodrász-

szakmát tanulta ki, aztán befejezte a közgazdasági közép-iskolát, s a bankban nyert alkalmazást.Mindannyian jól keresnek, elégedettnek látszanak. Nemkérdezem, szoktak-e utazni, nyaralni. A vendéglátóm úgy,mellékesen jegyzi meg, hogy valahol Eger környékén meg-lepõdve hallotta, hogy mellette valakik hozzájuk, a lászlói-akhoz hasonlóan beszélnek. Aztán kerül szóba az utazás. Már a lászlói iskolával beutaztamajdnem az egész országot. Korán, gyerekkorában alkalmavolt világot látni. Ez nyilván nem maradt hatás nélkül ké-sõbbi világszemléletének alakulására.Nem õ az egyedüli, aki így gondolkozik, aki józanul, érettenmeg tudja ítélni maga körül az élet jelenségeit, aki már látja,hogy falun élni, Lászlón maradni nem jelenti azt: lemaradni.Itt is lépést lehet tartani a világgal..

Mekkora a távolság Kórógyig?

Alig három-négy kilométeres távolság választja el KórógyotLászlótól. A távolság azonban nagyobbnak tûnik, mintamekkora a valóságban.Talán azért, mert ide nem vezet aszfaltút. Talán másért is.Több oka lehet, mint ahogy több oka van annak is, miértnem épült meg idáig az aszfaltút.– László az útra gyûjtötte a pénzt – mondja Miskolci Zoltán,a helyi hivatal titkára –, mi pedig az iskolára. A korszerûiskola két éve elkészült, a járulékból most a járdákat beto-nozzuk, a telefonhálózatot rendezzük. De a bekötõút aszfal-tozása már nem várathat sokat magára.Nem egészen három kilométernyi útról lenne szó. De ez isnagyon sokba kerülne. De ez ma már létszükséglet. Az út je-lenti a fejlõdést, a lemaradás pótlásának a lehetõségét.– Lászlónak régebben is sokat jelentett – mondja tovább atitkár –, hogy volt vasútállomása.Most már aszfaltútja is van. Kórógynak sem egyik, sem másik.Miskolci Zoltántól megtudjuk még, hogy Kórógyon mostmintegy 220-230 háztartás van, a lélekszám 850 körül lehet,évek óta nemigen változik. Átlag tíz gyerek születik évente,1972 kivétel volt: ekkor 18 kórógyi gyerek jött a világra.Azt mondják, Kórógynak régebben is nagyobb volt a határa,gazdagabb volt, több volt itt a föld, mint Lászlón. Részbentalán ezzel is magyarázható, hogy Lászlóval ellentétben a la-kosság nagyobb része itt ma is földmûveléssel foglalkozik.De csak részben lehet helytálló ez a magyarázat. Nagyobbsúllyal esik latba, hogy kevés a munkalehetõség. Helybenvan egy földmûves-szövetkezet öt alkalmazottal, az igazga-tó más faluból jár ide, rajta kívül dolgozik itt még két trak-toros, a raktáros és a könyvelõ. A szövetkezetnek egy trak-tora volt, de összetört, most nincs egy sem. A magánterme-lõknek harminc körül lehet.

116

Néhányan bejárnak dolgozni Vinkovcira, néhányan Eszékres a lászlói készruhaüzembe is. Persze, a városba utazás in-nen – az említett okok miatt – sokkal körülményesebb, mintLászlóról.Majdnem elfelejtettem: Kórógy nem Eszékhez, hanem avinkovci községhez tartozik.Miért?Maguk a kórógyiak határoztak így – mondják. S mindjárthozzá is fûzik, mennyire különös helyzet ez. Még a Kóró-gyon túli falvak is Eszékhez tartoznak. Mivel a faluban nincsállandó orvos, sokan a szomszédos Lászlóra járnak gyógy-kezelésre. (Az állatorvos is úgy jár ki hetente. A vendéglõ iscsak minden másnap tart nyitva…)Miért döntöttek úgy a kórógyiak, hogy Vinkovcihoz csatla-koznak? Azt hiszem, mindenki látja már, hogy az Eszékhezvaló csatlakozás elõnyösebb lett volna a falu számára. Elõbb-re jutottak volna a fejlõdésben.Látják az Eszékhez tartozó falvak fejlõdését, ennek alapjánmondogatják ezt. Vinkovcira se panaszkodnak. A félreértéselkerülése végett el kell mondani, hogy büszkék a két évvelezelõtt elkészült korszerûen felszerelt új iskolára, melyet sa-ját erejükbõl, községi segítség nélkül nem tudtak volnafelépíteni.A község hány nagyobb településén sincs ilyen új iskola,noha szükség lenne rá! – mondják többen. Régebben a kóró-gyi diákok közül többen folytatták tanulmányaikat, több volta középiskolai és egyetemi végzettségû fiatal. Nagy részükazonban nem jött vissza falujába sem dolgozni, sem lakni.Ebben is különböznek a lászlóiaktól.Igaz, bizonyos változás itt is észlelhetõ. A változás ígéretelegalábbis. Mondják, hogy egy gépészmérnök, aki Eszékendolgozik, most költözött haza. Szép háza van, gépkocsija, salighanem õ is azt vallja, hogy itt kényelmesebb az élet.A falvakban általában alig van kisiparos, ezzel ellentétbenmost nyitott itt mûhelyt egy lakatos, s van egy kis fûrész-telep is.A polgári jólét kellékei itt is mind több háztartásba beke-rülnek. Csak egy házban nincs villany, s aki csak teheti, be-vezetteti lakásába a vizet, szerelik a hidrofort, a fürdõszobát.Az iskolában hallom, hogy a takarítónõ is most rendezte bea fürdõszobát. A lánya, veje Svédországban dolgozik, de itt-hon építenek háromszobás házat, természetesen fürdõszo-bával. S az is érthetõ már, hogy a szülõk sem akarnak lema-radni. Érthetõ. Nem kevésbé az is, hogy a gyámoltalanulmaradt öregeket hiába kérdem: – Azért csak jobban élnekma, nem? – õk egyre csak azt ismétlik: – Régen tizenöten islaktak egy házban, volt, aki dolgozzon, most meg senki semakar az öregekkel maradni.Vajon hová lesznek a fiatalok: mit mondanak errõl az isko-lában?

A jólét varázsa

Hová lesznek a fiatalok? Miért panaszkodnak az öregek,hogy egyedül maradnak, nem bírják már a munkát, s nincs,aki mûvelje a földet, segítse õket?Részben feleletet adhat a kérdésre az elõbbi írásban közöltadat is: 220-230 háztartás van a faluban, s mindössze tízgyermek születik évente. Egyik ok tehát, hogy kevés azutánpótlás.S e kevésnek mi a sorsa? Befejezik-e tanulmányaikat, s haigen, merre veszik az irányt az általános iskola után?Errõl Surján Imre igazgatóval beszélgettem. Õ bácskaiugyan, de már sokfelé megfordult, négy éve került a kórógyiiskolába, megismerte a diákokat, az embereket.A nyolcszázötvenes lélekszámú falu büszke lehet általánosiskolájára. A gyerekek kedvezõ feltételekkel, anyanyelvü-kön szerezhetik meg az általános mûveltség alapismereteit,s nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy – mint utaltunk rá – a kórógyi fiatalok viszonylag nagy számban fejezték be aközépiskolát és az egyetemet.Hagyománya is van itt az iskolakultusznak – mondja Surjániskolaigazgató. S elmondja, hogy a régi Jugoszláviában nemismerték el a magyaroknak az anyanyelvû oktatásra való jo-gát, az állam nem volt hajlandó magyar tanítót fizetni, a kó-rógyiak azonban nem hagyták magukat, saját erejükbõl tar-tották el, fizették a tanítót.Magától adódik a kérdés: ha magyar nyelven fejezik be azáltalános iskolát, hogyan boldogulnak utána a horvátszerbnyelvû középiskolában? Állítják, hogy ebben a magyar la-kosú faluban is megtanulnak horvátszerb nyelven beszélni atanulók. A tanáruknak köszönhetik ezt, aki csak szerbhor-vátul beszél velük, s megszervezte, hogy a felsõ tagozatosokvalamennyien tagjai az eszéki könyvtárnak, idejekorán kez-denek ismerkedni Jugoszlávia népeinek irodalmával, hogyne legyenek hátrányban a többi diákkal szemben.Ez tehát nem okoz nehézséget a továbbtanulásban. Aggasz-tóbb talán, hogy az osztályokban sok az üres szék. A hatodikosztályban hatan vannak, tavaly kettõvel több tanuló volt, deezek szüleikkel külföldre mentek.Az alsóban a kis létszám miatt összevont tagozatokat létesí-tettek, a tanító így külön pótlékot kap, s a köztársaság is se-gíti a községet az iskola fenntartásában.A lehetõségekhez mérten igen sokan tesznek azért, hogy ta-nulhassanak a kórógyi fiatalok. Az illetékes fórumok és atantestület is. Nemcsak oktatják a gyerekeket, nemcsak atananyagot tanítják meg velük, hanem rendszeresen viszikõket kirándulni, hogy megismerjék hazánk különbözõ része-it, történelmi nevezetességeit, nagyobb ipari létesítményeit.Felesleges hangsúlyozni, hogy nemcsak tudásukat bõvítikezzel. Felszabadulnak, látókörük tágul, korszerû világszem-

117

léletet nyernek. Igaz, a tévé már a szobába is bevarázsolja anagyvilágot, az utazás nyújtotta élményt azonban ez nemhelyettesítheti.Ha a vasút és az aszfaltút hiánya sokáig el is zárta hát Kóró-gyot a világtól, a gyorsabb fejlõdés áramlataitól, ma már –ha talán lassabban is, mint máshol – mégiscsak változik ahelyzet.Lehet, hogy nem a legjobb példa, de az igazgató szavai nyo-mán idézzük: egy nemrég végzett diáklányuk mostanábanitthon járt. Svájcban dolgozik, persze máris többet keres,mint a volt tanárai. Tudjuk, hogy mért van ez így. Most nemis ez a lényeg. Arra akartunk rámutatni, hogy a falu amely-nek zártságáról még nem is olyan sok évtizeddel ezelõttannyit hallhattunk, megnyílt a világ felé.A jobb élet varázsa vonzza a fiatalokat, nem ijednek meg atávolságoktól, bátran nekivágnak az ismeretlennek.A tanítói fizetést említettem az elõbb. A tanítói, tanári lakást,illetve a hiányát se hallgassuk el. Hogy juthat itt a tanító kor-szerû lakáshoz?A jobb élet varázsa vonzza a fiatalokat, ez természetes, segyszer talán az is természetes lesz, hogy a jobb élet ide,visszavonzza õket. S akkor talán az öregek sem fognak pa-naszkodni, hogy magukra maradnak.Amit az elõdök régen elrontottak, aminek a káros következ-ményét a késõbbi nemzedékek igyekeztek kiküszöbölni, azta falu polgárainak okos politikája elõbb-utóbb teljesen hely-rehozhatja.Az elmúlt években is több olyan dolog történt, aminek az in-dokoltságát nehezen lehet megmagyarázni. Ne soroljuk felõket, a helybeliek többet tudnak róluk. Emlékeztessünk csakaz iskolára. Lászlón és Kórógyon is felépült az új iskola.Egyikben sincs elegendõ tanuló. Utaltunk az ebbõl eredõproblémákra. Õk maguk is látják, hogy lehetett volnaésszerûbben…Csak megemlítettük ezt, anélkül, hogy beavatkoznánk abba,ami semmiképpen sem miránk tartozik. (1974)

Nem akarnak magyarul tanulni a gyerekek

Telefonon érdeklõdöm, ki van még a régiek közül, aki eltudná mondani, hogy volt itt, mikor még szervezett kulturá-lis életet élt a maradéki magyarság. Tudom, évek óta nincsmár magyar tagozat, szerbhorvátul tanulnak a maradéki ma-gyarok gyerekei. Így kellett ennek lenni? Jól van ez így?Kellene-e, lehetne-e (még) változtatni a helyzeten? Aztmondták, a Báró Gyuri bácsit keressem, õ volt itt a magyarkulturális élet szervezõje sokáig.Most itt ülök vele a maradéki házban. – 1935-ben alakult ittmeg a magyar mûvelõdési egyesület, itt tartottuk a próbákat– mutat a másik szoba felé Gyuri bácsi –, az apám is benne

volt ebben, itt tanulták a szerepeket, én még fiatal voltam,melyiket is, nem a Ludas Matyit, a Garas gazdát játszották,én voltam Jancsika, becsuktak a ketrecbe. A Vranyósovicsvolt akkor az elnök, aztán ott volt a Berta Pista, ott az apám.– Ez volt az elsõ színdarab, s ezt többször is elõadták?– Elsõ, persze. Voltunk Nikincán, Satrincán, aztán valamivelmentünk Pirosra is.– Minden évben bemutattak egy színdarabot?– Kettõt egy télen. Nyáron mi nem érkeztünk. De télen ak-kor összejöttünk, fiatalok, voltunk harmincan is.– Volt otthona az egyesületnek?– Nem, az iskolában játszottunk, a volt horvát iskolában.Aztán az lett a Dom. Itt a házban tanultunk, s az iskolábanjátszottuk le. Meg néha a kocsmában is.– A Molnáréknál a kocsmában, mi is ott szerepeltünk – szólközbe a felesége is –, akkor minket a Vince tanított, a Miskabácsi. – A Vince, az ki volt?– Bíró is volt õ a községnél, elõkelõ ember volt, szerette agyerekeket tanítani – mondják. – Így ment ez 1941-ig. Na, aháború után is megindult, akkor játszottuk a Ludas Matyit, aBerger tanító mikor itt volt, õ sok elõadást készített, utánameg a Flóra tanító néni, a lányom is, a fiam is szerepelt, mentek õk is még Satrincára is… Az elõadás után ugye tánc volt, s utána éjjel két órakor lovas kocsival jöttünk haza. A Flóra sokat tett, de õt úgy üldözték, hogy elmentinnen…– Miért üldözték?– Nem hagytak neki békét, akivel lakott is egy házban, megis verték.– És hányan voltak akkor egy színházi elõadáson?– Tele volt a terem, alig mozogtunk, álltak is. A Juhász le-gényt talán háromszor is elõadtuk.– S azt mondják, a háború alatt nem volt semmi?– Nem, az usztasák a táncról is kizártak bennünket, aztmondták, iratkozzunk be az usztasákhoz vagy a Gestapó-hoz, akkor mehetünk. Hát nem mentünk. Én negyvennégy-ben vonultam be, voltam Zágrábban, a tiszti iskolában, jár-tunk ott is a magyar mûvelõdési egyesületbe, milyen széptáncok voltak ott is akkor!– A háború után itt hogy éledt újjá a mûvelõdési élet?– Elõbb bálokat rendeztünk, aztán színdarabokat is, ját-szottam én is mindig. A Raffai tanító rendezte a darabokat.Akkor mint Petõfi Sándor Kultúregyesület mûködtünk mi,1950-ben Zágrábban is jártunk, ami pénz az elõadásokonbejött, azt el kellett költeni, a fiúk, lányok, a szereplõk megmentek ezen a pénzen a tengerre!– Aztán szervezték a bálokat, narancsbál meg ilyesmi, majd-nem bezárták, elkezdtek truccolni, hogy mit akarunk mi,magyarok.

118

– Mikor volt ez?– Van annak már jó néhány éve, én voltam akkor az egye-sület elnöke, s jön egy, hogy mit akartok ti itt magyarul, eznem Magyarország! Meg hogy majd a rendõrség! Nem voltmindegy, bemegyek én aztán Indijára, s mondom, mi van.Azt mondták, semmi baj, csak csináljuk tovább…– Akkor most ilyen szervezett rendezvényük a magyaroknaknincs?– Nincs. A szerbeknek sincs, csak az iskolában amit ren-deznek.– Ilyen magyar mûvelõdési egyesületre most nincs márszükség?– Hát nem tudom – gondolkodik a fia, Árpád. – Mikor aziskolában is a gyerek azt mondja, õ nem magyar, nem akarmég magyarórákra se járni. Mondják sokan, hogy a tanítóktörölték el, nem törölte el senki, a szülõk nem adták magyariskolába a gyereket, mert hogy nehéz, mikor megy át a ne-gyedikbõl az ötödikbe (a szerb tagozatra), én is mentemnégy évig magyarba, s nem volt nehéz aztán a nyolcadikigszerbül. Most vannak magyarórák, de a szülõk nem járatjáka gyereküket.– S ha eljönne valamelyik magyar színház, összejönne aközönség?– Össze. Biztosan. Meg kellene próbálni.Ehhez is rosszak a feltételek, de az egyetértés is hiányzik,hogy közös munkával, akcióval esetleg teremtsenek va-lamit.– Tudja, hogy van, mikor már otthon sem beszélnek agyerekekkel magyarul, hát jól van, mondom, mik vagytok?Vannak most már szerbek is, akik járnak magyarórára, merttalán több esetben is nem vették fel munkára, mert nemtudott magyarul – mondja Báróné.A fia még hozzáteszi: – Amelyik akar, az itt is megtanul, denémelyik itt van harminc éve, és egy szót se tud.Az üzletekben most már beszélnek magyarul is, a könyv-tárban is. De az összejöveteleken soha, meg így a társa-ságban mindjárt azt mondják: Pricvaj srpski da i ja razumem!Megjön a vejük, õ is azt mondja, a nagyobb gyerekük mégbeszél magyarul, órákra is jár, de a két kisebb már nemakar… Otthon is szerbül beszélnek. Most Berger Mihály a mûvelõdési egyesület elnöke, hároméve választották meg, a báloknak is õ a fõ szervezõje, tele-fonálnak neki, eljön, õ tudhatja legjobban, most mi a hely-zet, mit lehetne…– Három éve kezdtem én az egyesülettel, gondoltam, valamiszíndarabot kellene, de a fiatalságot nem lehet összeszedni,senkit nem érdekel ez többet. Aki ilyesmit akar vagy próbál,azt kinevetik. Hát inkább bálokat szervezünk, most volt egy,a pirostojásbál. De ezt is a fiataloknak kellene most márfolytatni, de õk nem csinálják.

Gyuri bácsi meséli, micsoda kártyapartik voltak a próbákután. Egymás közt mindig magyarul beszéltek. Hogy nevel-ték akkor a gyerekeket? Miért? – néz rám, azok is magyarulbeszélnek, még a fiam, a másik, Németországból ha haza-jön, az is ráparancsol a fiára, hogy a dedával magyarul be-szélj! Otthon õk magyarul beszélnek. A gyerekek Németor-szágban megtanultak magyarul, németül, szerbül, angolul,franciául. S az idegen nyelvek mellett a messzi távolban isjobban vigyáz az anyanyelvére, mint az itthon maradottak aszülõföldjükön.A gyerekek ezt még nem értik, de a szüleik?Az idén már a „proslava” is csak szerbül. Az egyik szom-széd, horvát nemzetiségû, azt mondta: Lepo je bilo, ali nireci na madarskom. – 1990(l. Szórványban, idézett mû)

Gránát a paplakra

Az egykori Szerém vármegye Szerbiához tartozó részét mais közel tízezer magyar lakja, aki néhány apró falucska ki-vételével a lakóhelyén is kisebbségbe szorult. Ürögön aligtíz százalék a magyarság aránya, mégis a Tarcal-hegyi kis-városban küzd a fennmaradásért a Szerémség második leg-nagyobb közössége…Bár a kisváros alig harminc kilométerre fekszik a Vajdaságtartományi fõvárosától, Újvidéktõl, az utazó a leghalová-nyabb hasonlóságot sem fedezi fel a dél-bácskai róna, vala-mint a szerémségi táj között. Amint az autóbusz átkel a pé-terváradi hídon, rövidesen egyre meredekebbé válik a kap-tató, hogy Kamanc (Sremska Kamenica) határából már tel-jes pompájában táruljon az utas elé a Duna túlpartján elnyú-ló Újvidék panorámája. Végérvényesen megváltozik a táj:az út szûk, olykor szakadékká mélyülõ völgyek fölött ara-szol az ürögi hágó felé, hogy aztán – elhagyván a Tarcal-hegy híres pravoszláv kolostorai felé vezetõ letérõt – az eny-he lankán megbátorodva robogjon be a szerémi fennsík többmint tízezres lélekszámú kisvárosába.Hiába zörgetek a Mulay Jánosénak vélt ház ajtaján, nemakar senki sem ajtót nyitni. A szemközti szomszéd tudtomraadja: nemcsak rossz helyen kopogtatok, de neki bizony fo-galma sincs arról, hol lakik az a bizonyos „gospodin Mula-ji”. Ám rövidesen segítõm akad: egy ugyancsak szerb fiatal-asszony, aki éppen kisgyermekével igyekszik hazafelé.Megkérdezi, kit keresek, majd amikor azt felelem, hogyMulayt, a borászt, visszakérdez: „On je katolik, nije?” –azazhogy katolikus-e az illetõ. Igenlõ válaszomra ismét kér-dés következik: „Magyar?” Majd amikor erre is rábólintok,felderül a fiatalasszony arca, hiszen – mint mondja – nem-csak ismeri „Jovan Mulajit”, de gyakran meg is fordul ná-luk, hiszen tõlük szokott tejet vásárolni…

119

Az asszimiláció folyamatosan apasztja a helybéli magyarközösséget. Hiányzik a szervezett anyanyelvi oktatás. Ma-gyar tannyelvû iskola a második világháború utáni évekbenmûködött utoljára Ürögön. A közelmúltban azonban akadtnéhány lelkes pedagógus, aki önszorgalomból vállalta azürögi magyar gyerekek anyanyelvi képzését. Közéjük tar-tozott Mulay János lánya, Juliska is, aki Újvidéken szerzettdiplomát szerb nyelv és irodalom szakon. A színmagyar Sát-ras (Šatrinci) és Dobrodolpuszta (Dobrodol) kisdiákjaivalegyütt több mint száz gyermeket segített abban, hogy aszerb mellett anyanyelvükön is megtanuljanak írni és ol-vasni. Ám a fiatal pedagógus a milosevicsi éra éveiben nemtalált tudásának megfelelõ munkalehetõséget a szülõföldjén:Mulay Juliska közel fél évtizede Észak-Bácskában, a szinteszázszázalékosan magyar lakosságú Zenta gimnáziumábantanítja szerb nyelvre a nebulókat. A késõbbiekben egy fiatalújvidéki orvos, Horváth-Mileticsi Szabolcs foglalkozottcserkészvezetõként rendszeresen az ürögi magyar gyerekekanyanyelvi képzésével, de mióta Szabadkára költözött, sen-ki nem akad, aki folytatná misszióját.A szerbesedés tehát töretlenül folytatódik Ürögön. MulayMátyás keserûen említi, hogy a településen számtalan ma-gyar vezetéknevû ember él, aki már szinte egyetlen szót semtud õsei nyelvén, és azoknak a családoknak a száma is jelen-tõs, amelyekben a szülõk még igen, de a legifjabbak márnem beszélnek magyarul.– Papíron minden jogunk megvolt, csak éppen a rendelete-ket másképpen alkalmazták a többségiek és másképpen amagyarság esetében – mondja Mulay Mátyás. – Aszerb osz-tályokat akkor is elindították, ha a diákok száma nem érte ela rendelet által megszabott minimumot, míg ez a magyarosztályok esetében elmaradt. Aki magyar iskolában akarjataníttatni gyermekét, az naponta utaztathatja Újvidékre autó-val, a tartományi székhely és Ürög között ugyanis alig mû-ködik a tömegközlekedés. Nem nehéz elképzelni, hogy azömében földmûvelésbõl – tehát állandó jelenlétet igénylõmunkából – élõ ürögi magyarok közül mennyien tudták ma-gukra vállalni ezt a nem csekély terhet…Az utóbbi évtized viharai ezt a vidéket sem kerülték el. ASzerémség határvidék: a megyét délre a csetnikek paradi-csomának számító Rebublika Srpska (Bosznia szerb fennha-tóság alatt álló része) határolja, míg a nyugati határ túlolda-lán olyan, a kilencvenes évek elsõ felének híradásaiból jólismert településeket találhatunk, mint például Vukovár.Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a Nagy-Szerbia meg-teremtésére irányuló erõfeszítések kudarcra vannak ítélve, acsetnikek rendre teherautóra rakták a hadizsákmányt, és át-keltek a Dunán, hogy Szerbia kebelére megtérve Szerémmegyében kamatoztassák a vérontással és az elûzöttek ott-honainak kirablásával szerzett javakat. Nem csoda, hogy Új-

vidék szerbjei mostanság az agresszív embert egyszerûencsak „sremac” néven, azaz „szerémségiként” emlegetik. Arabiátus alakok vajdasági nyelvjárásban dívó korábbi elne-vezéséhez nem kell szerbül tudnunk: „bicskas”.A dél-szerémségi Herkócán magyarok és horvátok százailátták kárát ennek az idõszaknak. A hajdan három nemzetlakta településen végrehajtott etnikai tisztogatás is szerepelVojiszlav Seselj, a csetnikvajdaként is emlegetett szerb radi-kális pártvezér hágai perének vádpontjai között. Az otthon-talanná tett családok helyzetén persze nem sokat lendít,hogy ez az elsõ per a hágai Nemzetközi Bíróság történeté-ben, amelynek során magyarokkal szemben elkövetett em-beriség elleni bûntettek miatt vonnak felelõsségre valakit…Akkoriban – miként a Délvidék más vegyes lakosságú ré-szein – gyakorta megesett, hogy ismeretlen telefonálók zak-latták a magyar családokat, mondván: szedelõzködjenek éstávozzanak, mert az északi határ túloldalán a helyük. Ürö-gön a fenyegetõ telefonhívásokon túl jóval határozottabbformában is hallatta hangját a szerb sovinizmus. MulayMátyásban még ma is él az az eset, amikor – azóta is isme-retlen elkövetõk – gránátot dobtak a katolikus paplak udva-rára. A gránátdobálók jó elõre bejelentették szándékukat azömmel magyar katolikusok alkotta közösség lelkipásztoránál.Mulay Mátyás az elsõ alkalommal a plébánián a pappalegyütt várta az eseményeket – és a gránát a bejelentett idõ-pontban annak rendje és módja szerint meg is érkezett a pap-lak udvarára. Ezt az esetet egy másik hasonló követte. A tör-téntek fényében az már csak apró kellemetlenségnek tûnt,amikor ledöntötték a katolikus templom elõtt álló feszületet…Napjainkra – többek között Cseres Tibor Vérbosszú Bácská-ban címû regényének köszönhetõen – az anyaországban isköztudottá vált, hogy a Délvidék Magyarországhoz vissza-tért részén körülbelül félszázezer magyar életet követelt abevonuló partizánok vérengzése, amelynek módozatai az„egyszerû” tömegsírba lövéstõl a karóba húzásig, valamintaz elevenen megnyúzásig terjedtek. Újvidék mellett akkori-ban három színmagyar falu teljes lakosságát irtották ki apartizánok, a csecsemõket s az asszonyokat sem kímélve.Azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy azokban avérgõzös októberi napokban a Délvidék német lakosságanem kevesebb, mint ötszázezer fõvel fogyatkozott meg…– Összeszedtek minket, magyarokat, és elvittek a lágerbe.Úgy vittek, hogy soha többé ne jöjjünk vissza – emlékszik1944 õszére Mulay Mátyás.Az akkor még csak tizenhét esztendõs ürögi fiatalember, va-lamint földijei a rossz idõjárásnak köszönhetik életüket.Amikor az erõltetett menetben Szávademeter felé hajtottürögiek csapata Rumába ért, hatalmas égiháború támadt.Mivel még a partizánok sem szeretnek bõrig ázni, fedetthelyre terelték az Ürögön és Sátrason összegyûjtött száz-

120

húsz magyar foglyot, és csak akkor indultak tovább, amikorelállt az esõ. Így a csapat egy nap késéssel érkezett Száva-demeterre. Kevésbé szerencsés sorstársaikat addigra az utol-só emberig a Szávába lõtték, noha ekkorra már megérkezetta verdikt: a foglyokat nem lehet kihallgatás és tárgyalás nél-kül kivégezni…S hogy miképpen válogatták össze a „felszabadítók” azelhurcoltakat? Mulayék szerint elsõsorban azokat vitték el,akik a Szerémség Horvátországhoz csatolását követõen,1941-ben beléptek a Magyar Közmûvelõdési Egyesületbe…Az egyesület magyar közösségi házakat alapított, tánc-esteket, színielõadásokat, zenés produkciókat szervezett –ám a jelek szerint az új hatalom ezt is megtorlandó véteknektekintette.– 1941-ben tizennégy éves voltam. Képzelheti, mekkora bû-nöket követhettem el a szerbség ellen – tör fel a keserûség ahányattatásait mindvégig kimért nyugalommal sorolóMulay Mátyásból, aki élete helyett „mindössze” másfél hó-napig tartó kényszermunkával fizette meg az árát annak,hogy magyarnak született.A szerémségi magyarok négy impériumváltást éltek meg atrianoni döntés óta. 1941-ig a Szerb-Horvát-Szlovén Király-ság, aztán 1944-ig Horvátország alattvalói voltak. A világ-háború után a titói Jugoszlávia, majd az ország széthullásátkövetõen Kis-Jugoszlávia évei következtek. Most Szerbia ésMontenegró állampolgárai a szerémségi magyarok.

– Trianonban így lett intézve – jegyzi meg lakonikusanMulay János.Úgy tûnik azonban, hogy a Mulayak a lelkük mélyén mégmindig a régi Magyarország polgárai. A titói idõkben, ami-kor Jugoszlávia a többi szocialista országhoz képest jóléti ál-lamnak számított, a Mulay testvérek nem csupán Amerikábaés Nyugat-Európa országaiba látogathattak el, hanem azanyaországot és Erdélyt is bejárták. Nagyváradon véletlenülhozta össze õket a sors a Mulay család ottani ágával, emiattis gyakorta vendégeskedtek a Romániához csatolt városban,a kilencvenes évek embargós idõszaka alatt meg Temesvár-ra jártak át benzinért. Számukra nem csupán történelmi tény,hogy a Kárpát-medence hajdanán egy ország volt, hanem – amennyire ez nyolc évtizeddel Trianon után lehetséges –személyesen megélt valóság is. Emiatt fájlalják, hogy ahelybéli fiatalok nagy részének – az idõsebbekkel ellentét-ben – fogalma sincs arról, hogy õseik valaha Magyarországpolgárai voltak.– Az iskolában ezt nem tanulják: ha nem hallják a szüleiktõl,el sem tudják képzelni, hogy valaha a Dunánál húzódott amagyar határ… Itt a magyarság számára az a megoldás, hanemcsak az anyaország, hanem Románia, sõt Szerbia is azEurópai Unió tagjává válna. Akkor a magyarság megmarad-hatna magyarnak. Amerikában mindenki amerikai, függet-lenül attól, hogy spanyol-e az anyanyelve, vagy valami más…(Haklik Norbert cikke, Magyar Nemzet, 2003. júl. 5.)

121

A gyilkos gépezet nem akart elvonulni vérfolyamok nélkül – és barbár módon ellapátolt tetemek nélkül szégyenkezik Szentlászló ma is

122

A magyar városban, Szabadkán kietlen a világ a magyarok síremléke számára

123

A vergõdõ madár a szabadkai temetõben. Emlék a XX. század elsõ felének magyar áldozataira 1944-45-re, 1944-45-re, a bosszúért azonban nem volt vezeklés egy szónyi sem.

Magyar sírhelyek – az élet szebb volt. (?)

Hazug testvériségMagyarverés: koszovói taktika a Vajdaságban? – Választáselõtt Szerbia

Már több száz esetrõl van szó: a vajdasági magyarok ellenitámadások mostanra jegyzõkönyveket töltenek meg. Etnikaitisztogatás készül? Mindez a választási hadjárat része? Való-ban jelentéktelen kilengésekrõl volna szó? Csak remélni le-het, hogy – Boszniával és Koszovóval ellentétben – a Bács-kában és a Bánátban nem fog összeérni múlt és jelen. A hol-napi helyhatósági és tartományi választások választ adhat-nak ezekre a kérdésekre.

Itt nyugszik Kiss Mari, Piczike, élt 1912-20 – betûzhetõ a le-döntött, földbe süppedt sírkövön. Lukács Istvánnal, a csak-nem nyolcvanéves bácsföldvári parasztemberrel téblábo-lunk a méteres gazzal lepett, fedõlapjukat vesztett sírokközött a rekkenõ alföldi hõségben. Magyar feliratokat kere-sünk a csurogi temetõben, az egykori Sajkás-vidéken. Ami-kor belebotlunk Kiss Mari sírjának maradványaiba, LukácsIstván szótlanul letérdepel, és két kezével szaggatni, sepre-getni kezdi a tarackfüvet a kõrõl. A szemközti házból felfi-gyelnek ránk, sietnünk kell.Ha most megijedünk, mindennek vége. Ebbe a mondatbakapaszkodnak a magyarok ezekben a hetekben Vajdaság-szerte. Közben pofonok csattannak a hajdan legkevésbészerbek lakta délvidéki településeken: Szabadkán, Zentán,Törökkanizsán. Aszórványvidékeken pedig a magyar papokleredõnyözött, szinte erõdítménnyé alakított parókiájukonhúzzák meg magukat; s árgus szemek kísérik az utcán a ma-gyarul beszélõt. Pattanásig feszült a légkör, s bár a szerbiaipolitikusok belátták, hogy tovább nem leplezhetõk az etni-kai konfliktusok, még mindig kisebbségi túlérzékenységrõlés magyarországi indiszkrécióról szónokolnak. Noha MádlFerenc látogatásakor Tadics államfõ komoly ígéreteket tett atámadók megbüntetésére. A jelek azonban egyre csak szapo-rodnak. Uszító falfirkákba, csetnik szimbólumokba, kala-páccsal ripityára tört emlékmûvekbe botlani. Mi több, máraa halottak is veszélybe kerültek. Az újvidéki temetõben pél-dául nemrég kiásták, kifeszegették a betonlap alól egy hor-vát kislány holttestét, aki negyven éve nyugodott ott hábo-rítatlanul, majd a vizsgálat kiderítette, a tettesek „gyermekcsínytevõk” voltak.„Hûlt porok, Isten véletek. Békén szenderegjetek” – ez állegy másik, félbetörött gránitlapon, s a felirat tragikomikusanhat a falusi szemétdomb alatt lassan eltûnõ csurogi magyarsírkertben. Lukács Istvánnal sebesen beülünk az autóba, ne-hogy úgy járjunk, mint nemrég egy szórványmagyar emlé-keket kutató szombathelyi csoport. Õket temetõjárás és Csu-rog fényképezése közben Zastavás szerb civil ruhás rendõ-rök vették körül, majd kényszerítették távozásra. Döcögünk

a poros földutakon a falu határában, a téglagyár mellettidögtemetõhöz. Sok száz magyar jelöletlen tömegsírjához.

Meghökkentõ a lepusztultság látványa, ha Dél-Erdély irá-nyából érkezünk Szerbiába: míg a keleti szomszédban évti-zedes békével, rendíthetetlen összhangban rothadozik min-den, a néhány esztendeje még jómódú Bánát és Bácska ter-mékeny szántóföldjeit ember nagyságú dudva borítja, s aközutakon – a cigarettacsempészeket leszámítva – jóformánnincs forgalom. Ha pedig Horvátország felé távozunk Szer-biából, Gombosnál át a Duna-hídon, amelyen 1991-ben ajugoszláv hadsereg masírozott Vukovár és Eszék ostromára,az aknamezõk között kígyózó országutak, a félig-meddigújjáépített városok és az ébredezõ gazdaság régiójába ju-tunk. Úgy látszik, Szerbiában még nem jött el az eszmél-kedés ideje. A dél-erdélyi Vajdahunyadtól Karánsebesen átCsurogig, Verbászig és tovább földbe döngölt, fölrobbantottmagyar mûemlékek és történelmi komplexusok rejtõznek aszemét alatt.– Gyere, öreg, gyere velem! – dadogja esetlen magyarsággalegy zömök cigány ember, amikor megállunk a csurogi tégla-gyár mellett, az egykori sintértelepen. Társával elõttünk lo-hol a Holt-Tisza dimbes-dombos partján, marhakoponyákatkerülgetünk, míg a legmagasabb kiemelkedéshez nem érünk. „ Nem s”, „rang”, „944”, „zólt” – ezeket a szótöredé-keket vesszük ki egy darabokra tört márványtáblán. LukácsIstván kétrét görnyedve takarítani kezd, megemeljük, igyek-szünk egymáshoz illeszteni a köveket. Az 1944 õszén, hat-van éve meggyilkolt, majd dögkutakba dobált magyarokmaradványait rejtõ halmokra az utódok minden évben el-helyezik a keresztet vagy az emléktáblát, amelyet néhánynappal a halottak napi megemlékezés után rendre összetör-nek. A cigány ember most azt mondja, a rendõrök õket vá-dolják, pedig pontosan tudják, valójában kik osonnak ide es-ténként kalapácsokkal.Egy nappal korábban átkelve a román-szerb határon meg-állunk Magyarcsernyén, bekopogtatunk a katolikus plébáni-ára. Nagy sokára megjelenik a résre nyitott ajtóban a plébá-nos, majd közli velünk, sajnos nem ér rá velünk foglalkozni,miért nem jelentkeztünk be telefonon. Csak a templomotszeretnénk megnézni, kérleljük, de gyorsan becsukja az aj-tót. Valami nincs rendjén. Ittabé, a csaknem színmagyar bá-náti falu a következõ állomás. A református istenháza elõttiKossuth-szobornál szóba elegyedünk egy helybéli férfival.Eleinte gyanakvó, szûkszavú feleleteket ad, úgy tûnik, pro-vokációtól tart. Hangsúlyozza, az õslakos szerbekkel nekiksemmi gondjuk, a bajt mindig a menekültek keverik, akiketaz elõbbiek sem kedvelnek. A balkáni háborúk alatt éjjel-nappal jöttek Ittabére a traktorok meg a kamionok, amelyeka telepeseket szállították az elvesztett „jugoszláv” területek-rõl, lassacskán megváltoztatva a lakosság összetételét és

124

szokásvilágát. Elmondása szerint az idõsebb szerbek ma isfolyékonyan beszélnek magyarul, hiszen õk még magyar is-kolába jártak. Csakhogy fordult a kocka: a magyar szülõkszerb iskolába járatják gyermekeiket.– A magyar ember elsõ számú ellensége saját maga – rán-colja a homlokát. – Aszülõk már otthon is szerbül beszélget-nek gyermekeikkel. Az általános iskolai anyanyelvi oktatássem megoldott nálunk: egy sok száz lelkes falunak csak aszerb iskolán belül van magyar tagozata, mert egy jó honfi-társunk átjátszotta a magyar iskolát a szerbeknek. Saját taná-rokra volna itt szükség, csakhogy a Vajdaságnak már nin-csen szellemi utánpótlása. Nem tudni, elõbb pénzre vagyemberre volna-e szükség…– Éreznek hangulatváltozást a Bánátban a magyarellenes tá-madások óta?– Nem érzünk. De ott a parázs… Ha mostanában beme-gyünk a városba, Becskerekre, és magyarul beszélgetünk,arra leszünk figyelmesek, hogy felfigyelnek ránk. Nem tör-ténik semmi, csak élesebben néznek a szerbek. Azelõtt sen-kit nem érdekelt, ki hogyan beszél. Most nagyon érzékenyez a kérdés, különösen hogy a magyar kormány megpiszkál-ta nemzetközi fórumokon. A szerbek soha semmiben nemtalálták magukat bûnösnek.– Ön szerint lehet a támadások mögött központi érdek?– Tiszta Vajdaságot, egynyelvû területet akarnak, ez magátólértetõdik. A románokat, szlovákokat, ruszinokat nem bánt-ják, azok nagyon is lojális kisebbség. A magyarokat viszontfeltehetõen nem kisebbségnek tekintik a szerbek, hanem ve-télytársnak.

A legnagyobb tisztogatás során Csuroggal, Zsablyával el-lentétben Ittabén nem volt vérengzés 1944-ben, mivel apravoszláv és a magyar református pap kiegyezett: bárme-lyikük csapata szállja is meg a községet, nem hagyják egy-mást bántani. Pusztán annyi baj történt, hogy egy csetnikdühében szíven lõtte, majd ledöntötte Kossuth szobrát,amelyet aztán a magyarok a háború végéig a templombanrejtegettek. Lukács Istvánék és a csurogiak nem úszták megennyivel.– 1928-ban születtem, 1944-ben tizenhat éves voltam, akkormentem az éggyetemre – idézi föl Lukács István a csurogitömegsírok mellett. Amikor kérdõn pillantunk rá, hozzáte-szi: – A mitrovicai láger volt ez az éggyetem. Késõbb egy-más között sem mertünk beszélni arról, ami a falunkban tör-tént, csak ma jön elõ a szó. Gonosz népek azok, képesek vol-tak tíz év után is bosszút állni azokon, akik beszéltek. Apá-mat kivégezték a községházán, akár a többi férfit. Lánytest-vérem vitte neki az ennivalót, s látta, hogy apám keze el vantörve, kipödört bajuszát pedig kitépték a szerbek. Az a nõvégezte ki õt a piactéren mindenki szeme láttára, aki koráb-ban a kukoricát kapálta nálunk. Ez hordta a magyar idõkben

az élelmet a partizánoknak a mi földjeinken keresztül, de minem szóltunk errõl senkinek, nehogy baj legyen belõle. Aztkapta cserébe az édesapám, hogy legéppisztolyozta õt.Anyámat késõbb vitték el, a szomszédasszonnyal együttkézipumpával addig pumpálták az alfelén keresztül, amígszét nem robbantak a belei.– Tudja, hogy ki tette ezt?– Tudom, megmondták.– Miért öltek asszonyokat és gyerekeket?– Hogy minél többet öljenek – feleli Lukács István, és kéz-fejével letörli könnyeit.Csurogon az idõs parasztember még megmutatja a kerekeskutat, ahol hátba lõtték a magyar rendõrt a partizánok, falubeliszerbek, akik illendõen köszöntötték, majd megvárták, mígelhalad mellettük a közeg, csak aztán lõttek; s elmegyünk aromladozó szélmalom mellett, ahol a szerb nemzetiségû mol-nár lányának vágták el a torkát az ellenállók, mert véletlenülmeglátta õket. Nem maradhatott szemtanú, ha szerb, ha ma-gyar volt. Nem maradhatott semmilyen magyar gaztett több-szörösen megbosszulatlan. Nehéz történelmi örökség.– Ma Csurogon ott van a szerb áldozatok emlékmûve bronz-ba öntve a Tisza partján, ahol a kivégzések történtek a 42-esmagyar razzia során – fûzi hozzá egy másik túlélõ. – Ne-künk azonban nem engedik meg az emlékezést. Hatvan évután… Ha én tudom, hogy a szerbeknek mennyire fáj ártat-lanul kivégzett szeretteik halála, nekik is tudniuk kellene,mennyire fáj nekem. Ma már csak az elkövetõk gyerekei él-nek, de még azok sem Csurogon, mert elköltöztek, inkább abetelepítettek táplálják tovább a haragot nemzedékrõl nem-zedékre, pedig nekik semmiféle ilyen tapasztalatuk nem volt.– Úgy látszik, a gyûlölet tanítható.– Ez a Balkán… Elég volna, ha most néhány magyar össze-fogna, és visszaadná a pofonokat. Csak ennyi kellene, és ki-törne a háború. Boszniában is egy lakodalmas menet miatttörtek ki a harcok: a szerbek kiprovokálták, hogy megöljékegy honfitársukat. Az egész Jugoszlávia hazug „testvériség-egységben” élt. A magyarok és az albánok között az a kü-lönbség, hogy mi tûrünk, nincs fegyverünk, az albánok felvannak fegyverkezve, és a világ túlsó végére is elmennek,hogy bosszút álljanak sérelmeikért.A bácskai Óbecsén azt mondják nevüket elhallgató magya-rok, hogy a szisztematikus verések akkor kezdõdtek, amikora helyi szerbek Koszovóban vízbe fojtották az albán gyere-keket, s ezután az albánok bosszút álltak rajtuk. Ekkor egészSzerbia-Montenegróban tüntetések kezdõdtek, a miniszterasszony felszólította a tanárokat, hogy menjenek a diákok-kal demonstrálni. Így volt ez minden városban és a nagyobbfalvakban, vonultak az utcákon, és azt kiabálták: „Adjatokfegyvert, adjatok fegyvert!”, Szabadkán pedig: „Öljük mega magyarokat!” Akkortájt kezdték a magyar kisebbségieketis itt-ott verni.

125

A becsei polgárok szerint mindez azért van, mert rá akarjákébreszteni õket, hol élnek, és hogy húzzák meg magukat.Meg hogy minél többen elmenjenek az országból. Ráadásuljó taktikával a fiatalokat verik, mert az idõsebbeket, akik en-nél nagyobb borzalmakat átéltek, nem olyan könnyû meg-rettenteni; viszont ha valakinek a gyerekét ütlegelik, az elégjó érv a távozásra. Amíg Kostunica hatalmon lesz, ez nemfog megváltozni, mert õ gyenge, másfelõl nacionalista ér-zelmû. Seseljék egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, mi-közben azt hangsúlyozzák, minden incidenst a magyarokkezdenek.Lukács Istvánnal végre összerakosgatjuk a széttördelt sírkö-vet a csurogi sintértelep halmán: „Akikért nem szólt a ha-rang – 1944-45” – ez olvasható most rajta. Szerbiának is újraössze kellene raknia töredékes emlékezetét, ha nem akar

visszasüppedni szellemileg és erkölcsileg a legsötétebb bal-kániságba. Elgondolkodtató, milyen távlatai vannak a ki-sebbségi jogoknak abban az államban, amelynek még a ha-lottak is megzavarhatják a nyugalmát, és amely lassan a leg-nagyobb európai tömegsírlelõhellyé válik. Szerbiában hat-van év után sem aludt ki a gyûlölet a magyarok iránt. Vá-lasztás elõtt áll az ország. Vasárnap és napról napra dönthetarról, újra tisztogatási akciókba kezd, akár néhány kilomé-terre a magyar határtól, netán rafináltabb módszerekkel, acsöndes terror eszközeivel ûzi el a más nemzetiségûeketföldjeikrõl, vagy megkezdi történelme legszörnyûbb réte-geinek feldolgozását és az önelemzést. Akár a zsugorodószerb birodalom magyar kisebbségével közösen. Úgytetszik, ezek az utolsó pillanatok.(Margittai Gábor, Magyar Nemzet, 2004. szept. 18.)

126

Kasza József levele Gyurcsány Ferencnek: Mi vezethet második Trianonhoz?

Tisztelt Miniszterelnök Úr!Mint az Ön elõtt ismeretes, számos helyen és alkalommalkifejtettem ellenkezésemet a kettõs állampolgárság ügyébenmegtartandó népszavazással kapcsolatban. Meggondolat-lan, felelõtlen lépésnek tartottam és tartom a mai napig ezt akezdeményezést.Az elmúlt tizenöt évben nemzetstratégiának nevezett, de jo-gi formát sosem nyert elképzelések igen sok esetben nemhozták meg azokat az eredményeket, amelyekre okkal ésjoggal számítottunk. Ennek számos oka van, s a sikertelen-ségben bizonyára nagy szerepet játszott a nemzetközi politi-ka kedvezõtlen alakulása térségünkben. Ettõl függetlenül atények nem változnak: a magyarság elvándorlása, asszimi-lációja nem állt le, sõt bizonyos felmérések szerint felgyor-sult. Ugyancsak aggodalomra ad okot, hogy a magyar nem-zeti közösség elsõsorban a Délvidéken és a Kárpátalján, deErdélyben és a Felvidéken is továbbra is tõkehiányban, gaz-dasági és szellemi erejének leépülésében szenved.A délvidéki magyar közösség nyolcvannégy éves újkori tör-ténelme óta ismételten behatárolt kényszerpályán mozog,melynek végállomását a mostani helyzetben nem nehéz elõ-re látni. A korfa, a képzettségi és gazdasági adatok tükrébenkönnyen kiszámítható az az idõpont, amikor közösségünklétszáma kétszázezer alá csökken, s ezáltal – mint ahogyanazt a történelem tanítja – elveszti politikai tényezõként valószerepét, ami után a teljes szellemi, gazdasági felmorzsoló-dás és teljes szórványosodás már csak rövid idõ kérdése lesz.Azt is ki kell mondani, hogy a nemzetközi porondon az el-múlt pár évben bekövetkezett hatalmas változások, illetve azEurópai Unió keletre való terjeszkedésével egy idõben nincs

és nem született meg az a korszerû magyar nemzetpolitika,amely az új kihívásokat figyelembe véve lenne hivatott anemzet egységének, boldogulásának, gyarapodásának alap-jait megteremteni. Az elmúlt években mind a magyar belpo-litikai, mind a magyar diplomáciai életben ezzel kapcsolat-ban – legtöbb esetben a belpolitikai kérdéseknek alárendel-ve csak ideiglenes – tûzoltó intézkedések születtek, sokszorelkésve, nem jól átgondolva és nem jól kommunikálva.Nem véletlen tehát, hogy az ideológiailag, filozófiailag, akoncepcióbeli különbségek, s sajnos nagyon sokszor a sze-mélyes sértõdöttség okán megosztott délvidéki magyar po-litikai élet egyetlenegy kérdésben – a kettõs állampolgárságesetében – példátlan összefogásról tudott tanúbizonyságottenni. Ennek az összefogásnak köszönhetõen ötvenezer hon-fitársunk aláírásával alátámasztva tavaly petíciót juttattunkel az Ön elõdjéhez, Medgyessy Péter miniszterelnök úrhoz.A kezdeti kapkodás, felemás kijelentések után a tavalyi évõszén – ismét megkésve bár –, de felállt egy szakértõi testü-let, mely ezzel kapcsolatban jogi, gazdasági, migrációs kér-déseket vitatott meg. Egészen addig, míg a testületet idén ja-nuárban mesterségesen elnémították. Ettõl függetlenül vi-szont tény a független jogászok azon megállapítása, hogy amagyar állampolgársági és letelepedési törvény egyike alegszigorúbbaknak Európában, ami a magyar nemzet szét-szakítottsága okán számos egyéni és családi tragédiához ve-zetett, és ez az állapot a mai napig tart.A kettõs állampolgársággal kapcsolatos ellenérvek többségenem állja meg a helyét. Azokat a jogos kifogásokat pedig,melyek kétségtelenül fennállnak jogilag, idejében lehet sza-bályozni. Meglátásom szerint – melyet több, a kérdésbenilletékes szakemberrel történõ konzultáció és tanulmányhosszas elemzése alapján alakítottam ki – az elvándorlássalkapcsolatos aggodalmak sem állják meg a helyüket. Nem,

mert állampolgársággal, vagy anélkül a migráció ebben atérségben megállíthatatlan folyamat, s éppen a jelenlegi ma-gyar törvénykezés is hozzájárul ahhoz, hogy ez az elvándor-lás tartós maradjon, mivel a törvényileg elõírt kötelezõ ma-gyarországi állandó ott-tartózkodás az otthoni szálak, kap-csolatok elszakadásához, majd feladásához vezet. Jobbikesetben, mivel nagyon sok példa azt mutatja, hogy a tör-vénykezés szigorával mit kezdeni nem tudnók inkább másállamokba – többnyire az Egyesült Államokba és Kanadába– vándorolnak ki, ezzel végleg elveszve a magyarság szá-mára. Az alapvetõ emberi jogokat sérti a mozgásszabadságkorlátozása is, amibe a délvidéki magyarság az elmúlt évti-zed felelõtlen szerb politikája miatt önhibáján kívül került.Az Ön pártja tegnap úgy foglalt állást, hogy a kettõs állam-polgárság megadása az elvándorlás miatt második Trianon-hoz fog vezetni. Nem osztom az Ön véleményét. Nem, mertmint arra mostani levelemben többször is utaltam, az állam-polgárság megadása nélkül is folytatódni fog a határon túlimagyar területek kiürülése, ami elsõsorban nem az állam-polgárság, hanem gazdasági, szociális kérdéskörbe tartozik.Hogy ezt lassítsuk, szerencsés esetben megállítsuk, egyrésztfelelõs és modern nemzetstratégiára van szükség, másrésztpedig azon államok demokratikus irányvételére, melybenezen magyar közösségek élnek.Amíg a magyarság az élet minden terén – kezdve az állam-igazgatástól a gazdasági életig – mesterségesen szított folya-matok miatt állandó vissza- és kiszorulásnak van kitéve, ezen nemigen tudunk változtatni. A kettõs állampolgárságéppen ezt a folyamatot tudja lassítani, azáltal, hogy bizton-ságérzetet ad, illetve lehetõvé teszi a határok szabad átjárá-sát. Mert ne legyenek illúzióink. A schengeni törvénykezéskét év múlva életbe lép, s mivel ezt a Magyar Köztársaságköteles lesz alkalmazni, így az ország területére történõ

bejutás a vízumkötelezettek számára ugyanolyan nehéz lesz,mint például most a Német Szövetségi Köztársaságba.Legyünk õszinték: a kettõs állampolgárság elutasítása a ha-táron túli magyaroknál olyan lelki traumát fog okozni, ami-nek katasztrofális következményeit már az elkövetkezõ párévben érzékelni fogjuk, s mely katasztrófa éppen a kettõs ál-lampolgárság elutasítása miatt megfordíthatatlan tömegeskivándorlást eredményezhet, s ezzel összefüggésben hatal-mas költségeket ró majd a Magyar Köztársaság mindenkoriköltségvetésére. A határokon átívelõ nemzeti újraegyesítésvalóban szép és megható szólamainak gazdaságilag szintesemmivel sem alátámasztott valósága az elmúlt években,ebben a hárommilliós közösségben egy hamis képet ébresz-tett – az illúzióba kapaszkodás hitét. Nem szeretnék most jo-gi és filozófiai polémiába bonyolódni, de figyelembe kellvenni azt a tényt, hogy a határon túli magyar közösség mostmár csakis közjogi értelemben hajlandó és tudja megélni amagyarsághoz való tartozását, a kulturális és nyelvi kötõdésszólamai most már nem elégségesek. Éppen ezért, a kettõsállampolgárság elutasítása olyan lelki törést fog okozni, ami– mint már az imént említettem – nagyon rövid távon ka-tasztrofális helyzetet idézhet elõ, és ez valóban egy második– immáron szellemi és lelki – Trianonhoz vezethet…Tájékoztatni szeretném Miniszterelnök Urat, hogy nagyonrövid idõn belül kezdeményezni fogom egy, a határon túlimagyarság egészét felölelõ politikai és csúcsértelmiségi ta-lálkozó megszervezését, hogy a különbözõségek figyelem-bevételével egységes álláspontot alakíthassunk ki, illetve fo-galmazhassunk meg az új magyar nemzetstratégia irányába.Hasonlóan kezdeményezni fogom, hogy e rendezvény meg-tartása után egy összmagyar csúcsértelmiségi és politikai,XXI. századi Szárszói találkozóra is sor kerüljön.

2004. november 3.

127

SintérgödörbenTeleki Júlia az apák szívérõl, a bûnösök nevérõl és afotelharcról

– A bácskai Csurogon születtem 1943-ban, 1944-ben aszerb partizánok édesapámat elvitték és kivégezték, minket1945-ben lágerba, koncentrációs táborba zártak. Rám is fel-adták az utolsó kenetet, tarisznyából halotti inget varrtak,végül mégis életben maradtam. Amikor kiengedtek, papírtkaptunk, hogy bárhova mehetünk, csak haza, Csurogranem, de Zsablyára, Mozsorra sem, mert e három község la-kosságát háborús bûnösöknek nyilvánították. Mindenünketelkobozták, megalázták családomat. Természetesen ezekrea szörnyûségekre én nem emlékezhetek, de édesanyámgyakran elmesélte, mi történt velünk.

– Ma is kevesen veszik a bátorságot, hogy a dél-bácskaiSajkás-vidék magyartalanításáról akár csak szót ejtsenek.– Én nem félek. Mindig az volt a vágyam, hogy elmenjekarra a helyre, ahol apám nyugszik, és megnézzem a szülõ-házamat. Már kislány koromban azt szerettem volna, hogyapámnak rendes sírja legyen. Persze nem lett. Amikor anyám meghalt, kutatni kezdtem az 1944-es eseményeket.Valóban keresnem kellett apám sírját, mert azokat a magya-rokat, akiket akkor kivégeztek, a téglagyár melletti sintérgö-dörbe hányták, mint az állatokat. Nincs fejfájuk, hantjuk,nincs virág a sírjukon, csak gaz és szemét, amelyet az ott la-kók hordanak rájuk. Amíg nincs megadva, hogy megemlé-kezhessünk halottainkról, hogy félelem nélkül mehessünkarra a helyre, ahol elföldelték õket, addig nem mondhatjuk,hogy a Vajdaságban maradék nélkül betartják az alapvetõ

emberi jogokat. A dokumentumkönyvben leírtam túlélõkvallomásait, közöltem az áldozatok töredékes névsorát,hogyha sírjuk egyelõre nem is lehet, az emlékezetben tartsaa történteket.– Csurogon élnek ma magyarok?– Csak néhányan, akik vegyes házasságban élnek, és a hat-vanas évek után költöztek oda. Senki nem ment vissza az el-üldözöttek közül. Még az ötvenes években is téglával dobál-ták meg azokat, akik visszalátogattak egykori házukat, bir-tokukat megnézni. Senki nem akar visszamenni, viszont kö-veteljük a vagyon-visszaszármaztatást, s ha ez nem megyországon belül, nemzetközi fórumokhoz fordulunk. Hiszennemcsak benesi, hanem titói dekrétumok is voltak. Hatvanév elmúlt, és a mai napig nem kaptunk kártérítést, háza-inkban mások laknak, földjeinket mások szántják, azt semengedik meg, hogy emlékmûvet készítsünk halottainknak.Azzal fenyegetnek, hogy referendumot írnak ki Csurogon: a magyar áldozatoknak soha ne lehessen emlékmûvük. Egyalkalommal a tartományi képviselõházban a végrehajtó ta-nács elnöke megbeszélésre hívott, egyedül voltam magyarnyolc szerb mellett a tárgyaláson. Azt ajánlották, exhumál-juk a sintérgödörbõl a csontokat, és temessük újra szerettein-ket a volt katolikus temetõbe. Azt válaszoltam erre: én tu-dom, de akik itt ülnek, nálam is jobban tudják, hogy a cson-tok már nincsenek a dögtemetõben, mert az ötvenes évek-ben az áldozatok maradványait elvitték, s csontenyvnek dol-gozták fel a kúlai bõrgyárban. Nemcsak az élõkön, de a ha-lottakon is genocídiumot követtek el. Eltüntették a nyomo-kat. Ám az emléktáblát azért szeretnénk fölállítani, mertapáinknak nemcsak csontjaik voltak, de szívük és vérük is,amely még ott van a csurogi határ földjében. Ami pedigajánlatukat, a katolikus temetõt illeti, az most a község nyil-vános szeméttelepe. A szerbek azóta is számtalanszor a fe-jemhez vágják: azért akarunk emlékmûvet állítani, hogybosszút álljunk rajtuk. Pedig ha valaki tudja, milyen borzal-mas a bosszú, azok mi vagyunk. Hiszen amikor a magyarhadsereg kivonult a Délvidékrõl, a szerb lakosság és a parti-zánok rajtunk vettek elégtételt mindenért.– Mi történt édesapjával?– 1944. október 23-án jöttek érte, s vitték a községházára,mintha kihallgatásra idéznék be. Testvérem hordta neki kéthétig az ebédet, anyámnak pedig a szerbek földjén kellettkukoricát szednie, a miénkhez hozzá sem nyúlhatott. Egynap, amikor nõvérem megérkezett az ebéddel, azt mondtáka községházán: apád már nem éhes, nem kell több ételt hoz-ni neki. Nõvérem már korábban is hallotta a lövéseket az ud-varról. Mindig akkor lövöldöztek, amikor harangoztak dél-ben. Õ látta azt is, hogy a községházát alaposan megrakottlovas kocsi hagyja el, amelyrõl lógtak a kezek-lábak, ron-gyok és ganéj volt a holttestekre dobálva, de csurgott a vérvégig az utcákon. Az összes egészséges magyar férfival így

jártak el. Senki nem jött vissza a „kihallgatásról”. A különöscsak az, hogy apám megmentette a szerb szomszédunkatmég a magyar razzia során, amikor fegyvereket kerestek acsendõrök a házaknál. Szomszédunkat is el akarták vinni, amit apám akadályozott meg azzal, hogy igazolta: õ jó em-ber, biztosan nem lehet partizán. Amikor 1944-ben anyámkérlelte ezt a szomszédot, tegyen valamit, hogy apámat elen-gedjék a községházáról, az a kezét sem mozdította. Talánnem is volt módja rá. Egy szerb asszonyt, aki csak annyimegjegyzést tett, hogy mégsem kellene ezeket az embereketkivégezni – helyben agyonlõttek.– Hány magyar veszett oda Csurogon?– Az öregeket, a nõket meg a gyerekeket a lágerba hajtották,sokan ott vesztek az éhezésben és a járványokban. Aki férfimegmaradt, azt munkaszolgálatba vitték. Csurognak 1910-ben 10 180 lakosa volt, ebbõl 2730 magyar; 1948-ban 193magyart mutatott ki a statisztika.… Soha nem tudtam elviselni, ha valaki másodrendû állam-polgárnak tartott csak azért, mert magyar vagyok vagy sze-gény. Másrészt 1991-ben, amikor kitört a balkáni háború, ki-sebbik fiam éppen katonaidejét töltötte, a másik pedig mégkatonaköteles korban volt. Amikor megkezdõdtek a harcok,kimentem az utcára a háború ellen tüntetni, és a többi anyátmagam köré toboroztam. Háborúellenes cikkeket írtam, fel-szólaltam a tömegsírokra állított keresztek ledöntése miatt,így lettem egyre ismertebb, s akaratom ellenére csöppentembele a politikába. A Mozgalom a Békéért és a Toleranciáértcivil szervezet elnöke is vagyok itt, Óbecsén. Nekem is vol-na miért gyûlölnöm a szerbeket, hiszen kivégezték apámat;mégis elviselhetetlennek tartok bármiféle általánosító érték-ítéletet. Nem lehet egy egész nemzetet háborús bûnösneknyilvánítani. A bûnösöknek nevük van, és ezeket a neveketki kell mondani. Az 1944-45-i katonai közigazgatás tisztjei-nek van nevük, és Tito is felelõs, hiszen az õ tudtával történ-tek a megtorlások és számûzetésünk szülõfalunkból. Az õpolitikájának köszönhetõ a kolonizáció, hogy a magyar há-zakban most telepesek laknak. Nemrégiben jártam ott, kivolt írva az ablakra, hogy eladó. Kérdeztem a tulajdonost,hogyan lehetséges ez. Elköltözöm Csurogról, válaszolta.Félnek az emberek, azt hiszik, visszatelepülünk, és ki kellmenniük a házunkból. Ha ezt tennénk, nem lennénk külön-bek náluk. Másfelõl sok helyen eltüntették a kisajátításoknyomait, például az én apám nevénél, a Szabónál ki vannakkötegestül tépve a lapok a telekkönyvbõl. A nagyapám emelte házról az állítják ma is, hogy az mindig állami épületvolt. Sokhektárnyi magyar föld tûnt el a telekkönyvekbõl.– Ön szerint van esély arra Szerbiában, hogy bizonyos fel-tételek mellett visszaszolgáltassák a magyar vagyonnak leg-alább a töredékét, mint Szlovákiában?– Amit az ötvenes években államosítottak, abból már adtakvissza; de amit 1945 után vettek el, azt még nem, arról még

128

nem hoztak törvényt. Ha a nemzetközi szervezetek nem szó-lalnak fel, a csurogi, zsablyai birtokokat soha nem fogjukvisszakapni.– Miközben mi, magyarok többé-kevésbé elszámoltattukmagunkat az 1941-es razzia, az ártatlan szerbek és zsidókmeggyilkolásának bûnével, Szerbiában ma is ellenségeshallgatás, magyarázkodás övezi az 1944-es bosszú témáját.Senki sem felejt, de senki nem beszél róla. A „magyarveré-sek” pattanásig feszült légkörében nincs meg a veszélye an-nak, hogy bármelyik fél fejében rossz történelmi párhuza-mok ébredjenek?– Nem hiszem, hogy a magyarok fejébenbármiféle bosszú megfordulna, de egyes szerbekében igen.Különösen azokéban, akik menekültként jöttek ide, akiketbecsaptak, mondván, ha a Vajdaságba települnek, házakatkapnak, mert addigra a magyarok eltûnnek innen. Bennükvan meg a csillapíthatatlan nemzetgyûlölet, õk nem tudnakmás népekkel együtt élni. 1944-ben azt hangoztatták a szer-bek, hogy nem képesek a magyarokkal együtt élni. Az 1991-es háborúban pedig azt mondták, semmilyen más néppelsem. A furcsa az, hogy mégsem a homogén Szerbiába köl-töztek, hanem a soknemzetiségû Vajdaságba. De nagyon bí-zom abban, hogy nem történik meg az, ami 1944-ben. Nemszabad megtörténnie. Nem tudom elképzelni, hogy az em-berekben ennyi és ennyi háború után ne legyen annyi mér-téktartás, hogy újabb hadjáratokba kezdjenek. Amit a szer-bek megbolygattak, azt mind elvesztették: Szlovéniát, Hor-vátországot, Boszniát, Koszovót… Ha megbolygatják a Vaj-daságot, azzal is így járnak. A nemzetközi szervezetekbenbízunk, hogy a szerbek tudomására hozzák: nem lehet bün-tetlenül etnikai tisztogatást folytatni. Hiszen nemcsak azszámít tisztogatásnak, ha valakit meggyilkolnak, hanem afenyegetés, a megfélemlítés is. Azt is ide sorolom, ha napmint nap felhívnak telefonon: maguk ganéj, fasiszta magya-rok, takarodjanak haza, magukat mind meg kell ölni. Vagymagányos asszonyokat csörgetnek föl éjszakánként: hallot-tuk, hogy eladja a házát, mondja, mikor hurcolkodik ki…?A nyomásgyakorlás is etnikai tisztogatás.– A vajdasági magyar politikai erõk mennyire hatékonyantudnak gátat vetni ennek a folyamatnak?– Sajnos kicsi a lélekszámunk: A 120 képviselõbõl csak 17-en vagyunk magyarok. Bár a kormányban vannak nemzet-társaink, a vajdasági képviselõháznak nincsenek törvényho-zói jogai, csak javaslatokat tehet Belgrádnak, ahol most egyáltalán nincsen magyar. Gyakorlatilag nincs beleszólá-sunk az ügyeinkbe. Például a vajdasági képviselõházban ki-harcoltuk, hogy vegyék le rólunk a háborús bûnös megbé-lyegzést, ám ezt az országos képviselõház nem fogadta el.Úgyhogy háborús bûnösök maradtunk, akiknek nincs joguk

visszakérni az elkobzott vagyonukat. Hiába van meg a tör-vény, cirill betûs igazolványt kapnak a magyarok is. Tör-vény adta jogunk bárhol magyarul beszélni, csakhogy Milo-sevics óta a szerb gyerekek nem tanulnak magyarul, nem is-merik a környezetük nyelvét, ezért mi sem tudunk velükanyanyelvünkön érintkezni. A munkahelyekre elõször a szerbfiatalokat veszik fel. Ha ez nem változik meg, lassan csak acsaládban használhatjuk nyelvünket.– Vasárnap választások lesznek Szerbiában. Magyarország-ról úgy tetszik, veszedelmesen széttagoltak a vajdasági ma-gyar politikai erõk. – AVMSZ (Vajdasági Magyar Szövetség), amelynek képvi-selõje vagyok, koalíciót kötött a Djindjics-féle DemokrataPárttal, bár külön listán indulunk, utána egyesítik a mandá-tumokat. Az eredményt nem tudni elõre, bár azt hiszem, nemleszünk olyan sikeresek, mint 2000-ben, de ne legyen igazam.Egy maréknyi magyar él már csak a Vajdaságban, de hatpártunk van. Azért nincs esély, mert egymás ellen indulunk.A szerbek meg jót röhögnek. Minden pártunkban ott van azemberük, aki bomlaszt.– Árthat a „magyarverés” a vajdasági magyaroknak a vá-lasztásokon? Például hogy a kevésbé nacionalista szerbek isellenszenvvel figyelik mostantól a magyar politikai erõk te-vékenységét.– Árthat. A szerbek csak akkor szavaztak át magyar jelöl-tekre az elõzõ választásokon, amikor le akartuk váltaniMilosevics pártját. Széthúzzuk a szavazatokat, ezért nincsesélyünk. Óbecsén, ahol a lakosság ötven százaléka magyar,negyven pedig szerb, három magyar polgármesterjelöltünkvan, de a szerbek körbejárnak, és aláírást gyûjtenek, hogyösszeszedhessenek a magyar jelöltek annyi voksot, amennyiaz induláshoz kell. Ez teljes szavazatmegosztáshoz vezet. Aképviselõ-választáson ugyanez a helyzet: mindenki méret-kezni akar – melyik a legerõsebb magyar párt. Minden veze-tõnk a fotelért harcol, mind pozícióban akar maradni. El-gondolkodtam azon, mi kell nekünk, magyaroknak, hogyössze tudjunk fogni: verni kell minket? Tessék, most márvernek is. De úgy látszik, még ez sem elég. Az kell, hogy öl-jenek bennünket…? Lehet, hogy ez a magyar virtus. – Mekkora mozgósító ereje van az egyháznak?– A katolikus egyház igen csendes. Végzi a dolgát. A refor-mátus lelkészek inkább buzdítanak a nemzeti összetartásra.De az emberek sem igen járnak templomba. Elfásultak, elsem mennek a választásokra, másfelõl féltik a munkahelyü-ket: ha felszólalnak, kirúgják õket, s akkor el kell hagyniukaz országot, hogy megélhessenek. Ezért a leghatékonyabbetnikai tisztogatás a megfélemlítés.(Margittai Gábor, Magyar Nemzet, 2004. szept. 18.)

129

130

Magyar hit és kultúra

A Délvidéki Vegyes Kórus az újvidéki Szent Erzsébet-templomban

131

Vasárnapi misén

Botos Elemér bácskai református esperes

132

Liszi Melinda elõadómûvész

133

A Muzsalyas Együttes

135

Új kezekbe kell a magyar zászló

135

Árpád fejedelem-emlékdíjat kaptak Árpád halálának 1100. évében, 2007-ben

Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsõloka

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekBakay KornélBartók Béla posztumuszBerecz András Böjte Csaba és a dévai gyerekek Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium – PécsCsoóri SándorDobos László Duna TvErdélyi Géza református püspök – RimaszombatAz erdélyi táncház 30 éve és a Romániai Magyar

Néptánc EgyesületEsztergomi Érsekség és Erdõ Péter Gyulafehérvári székesegyház – Gál Alajos kanonokHegedûs LórántII. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképzõ

Fõiskola – BeregszászJankovics MarcellJókai Anna Kobzos Kiss Tamás Kocsis Zoltán Kolozsvári – Apáczai Csere János Református LíceumKozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat László Gyula posztumuszMagyar Nemzeti MúzeumMakovecz ImreMarosvásárhelyi – Református Kollégium és Bolyai

Farkas Elméleti Líceum

MTA Történettudományi Intézet, Középkori Osztály Mûemlékek Nemzeti GondnokságaNagyszeben városaNagyváradi püspökség – Tempfli JózsefNemeskürty IstvánNyitrai magyar pedagógusképzés tiszteletére Ónodnak és Körömnek az országgyûlés

300. évfordulójánÓpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Orbán ViktorPannonhalmi Fõapátság és Várszegi AsztrikPetres Éva – Székesfehérvár Pilisszántó közössége és közügyekben fáradhatatlan

polgáraiPozsonyi magyar pedagógusképzés tiszteletére Révkomárom városaSankt Gallen kolostortemplomának a 926-ban a tett„látogatásunk” emlékéreSapientia Egyetem – Csíkszereda, szept. 16.Sára SándorSütõ András posztumuszSzabados György Székely Nemzeti Tanács – Sepsiszentgyörgy Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére isSzent Erzsébet emlékére, születésének 800. évében –

Szent Erzsébet-templom, MarburgSzörényi LeventeZenta városa és a zentai múzeum a gyõzelem

310. évfordulóján

Az Árpád fejedelem-emlékdíjat A Magyar Mûvészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapította és adományozza.

delvidek2.qxp 2007. 09. 18. 21:26 Page 135 (Black plate)

138

Néptánc-kavalkád: a horgosi, a kishegyesi, a pancsovai, a magyarkanizsai, az óbecsei, az adai és az újvidéki néptáncosok a Vajdasági Ünnepi Játékokon: az életerõ õrei

Domonkos István: KormányeltörésbenBosnyák Istvánnak ajánlva

én lennién nem tudni magyarélni külföld életpénz nyelv zászlóhimnusz bélyegelnökök vezérekelõkotorni megfelelõott ahova érekmi meghalni mindnyájanúgyis téves csatatérenkoponyánkból a habverõnyele kiáll

világpro-letárjai

világkontra-árjaiez lenni versszavak kínai falátmegmássza a halálélet frázisaitemberbõr kötésbenadják ki az írók:nemzeti irodalmakgenerálisai

és nem bírni nemzetifogások erõs szagacsinálni külföldbõlportable hazaés menni külföldmit munkaengedélykofferban szalonnakét kiló kenyérén nem látni új látóhatárés menni külföldtalpalni csikorgó havonélet nercbundákban jönnivágni engem nyakon

én lennielnökök vezérekmi meghalni mindnyájanúgyis téves csatatérenén lenni kicsi prémeskülföld nem húzni vonósnégyesadni tabletta be nekemén lenyelnimi megszûnni

én keverni kártyamondani röf-röfhitvesi ágyenni orosz-forradalom-kaviárkeresni mitalálni rímmirim mirimmirririmlenni harmincévesnappal mutogatnieste tapogatniéjjel hófehér laponélet hegyes fái közül jönnivágni engem nyakon

én lenni elnökök vezérekszavak kínai falátmegmássza a halálén írni levél hazamama én lenni bacilushordozóén fertõzni nem beszélniérintenién túlélni tan idea rendszerállam-temetés én vinni keresztlenni forradalom alkimistájaplasztik virággal gomblyuknyolc elemi kijárvacsinálni külföld bulimágikus bombagörbe csövû puskalõni halott királyralelkemen nem lenni bugyiforradalom lárma tömegszavak szakállak vérízléses pakolásbanfagyasztva szárazonnem venni el sámson erejét

a szivárványos északonmarx jönni fehér kesztyûvágni engem nyakon

én lenni elnökök vezérekmi meghalni mindnyájanúgyis téves csatatérenén kapni levélegri ki kell juttatnivili bácsigellért fia fifi

144

siptár otthagyni nenáttata leesni biciklimentõ elvinnilenni piac szerdapap jönni szedni adómosni ing gatyakapálni sírnem merni lehunyni szemhallani egér kapar én állni márványtalapzatonélet lábujjhegyre állnivágni engem nyakon

én lenni elnökök vezérekén menni külföldmit munkaengedélykofferban szalonnakét kiló kenyérén menni üzlet gyalogüzletben lenni doloresõ lenni spanyolõ ülni kasszalenni nagy melllágy masszafinom bajusz lábonjó szag pris körömén lenni elég bátorelõttem állni két görögõk venni kenyér mosópor hagymakisebbik hajában lógni szalmagatyámban lenni nagy nyomásnyomás lenni illegalitásén állni

állni kassza elõtt vakonélet jönni inkognitóvágni engem nyakon

én lennielnökök vezérekkoponyánkból a habverõnyele kiállén menni utca grombikabátlevegõ repülnihogyhívnak-madárfajkutya ülni postaén érezni izé-virágokohne-szagátén gondolnién nem menni haza

fogni kapaemelni életszínvonalkapni gerincbõlgörbe vonalgrafikonén megszoknitõkés munkafegyelemlenni két szabad napomaz elbocsátás rémeülni futószalagonõ lenni profitomén szerezni óriás vagyonélet lóversenyen kukkertokkalvágni engem nyakon

én lennielnökök vezérekélet frázisaitemberbõr kötésbenadják ki írók:nemzeti forradalmakgenerálisaién menni könyvtárjátszani sakkott ülni pavlikõ lenni csehõ csinálni nagy rokádorosz honfoglalás utánmarcuse sartre godardmorris laing russell nietzschekepler galilei newtoneinstein poincaré lukácsmarshall mcluhanpavlik járni szájén kapni mattkirály meg két parasztlenin lenni emigránsmarx lenni emigránsjoyce musil mann brechtbartók picasso chagallmarx fájni fog nekifeleség hívni jennyrilke baudelaire rimbaudmind csavarogni

én lenni külföldi babonélet patika elõtt kapásbólvágni engem nyakon

én lenni elnökök vezérek

145

én menni külföldmit munkaengedélykofferban szalonnakét kiló kenyérén menni fogorvosõ lenni herr schmidtõ mutatni fényképfekete-fehérvédeni híd sisakbanhansi meghalni szegénygyomor nem bírniszög ólom csalánesõkukacoklatrina-banánherr schmidt szeretni olasz pizzapáciens elõtt nem lenni titkamenni nyaralni adriaszeretni szoknya fokhagymaszeretni kövér nõszeretni hátul szeretni elölhalál jönni kelet felõl

én gyáva rezegni nagyonváróteremben élet légycsapóvalvágni engem nyakon

én lennielnökök vezérekszavak kínai falátmegmássza a halálén tolatni utcánvenni virsliára lenni potomnadrágban térdverni vándorbotommenni doloressarkon állni egy magyaregész délelõttõ lenni menekült királymikor bepiálõ ülni börtön öt évnézni tükörbennap hold akasztás tisza-kanyarminden reggel õr mondanilógni te is hamarõ lógni külföldgyalog vonatoneste félnifa susogni be ablakonõ kivágni fatermészetbarátok jönni

írni cikkcikk jönni utolsó oldalonõ nem lenni akármi fráterõ jönni pszichiáter

én lógni öröklétben vizes madzagonélet csillagokat látnivégtelenre dagadt lila talpamon

én lenni élni külföldi életpénz nyelv zászlóhimnusz bélyegelnökök vezérekelõkotorni megfelelõott ahova érekpszichiáter mondanirelex relex magyarnem gondolni mi lesznem gondolni mi voltmenni alpok menni tirolmenni copacabana hawaiimenni estélyek báloknew guineában még élni kannibálokmenni brazília menni szaharamoszkva ankaramenni utcákon vinni plakátlenni izgalmas felvonulásprovokálni járókelõ rendõrlobogtatni piros kendõlenni kommunistaszó ígérni jó szórakozástortúra-vitalenni régimódi proletárfolt rakni maxi-kabáthús nélkül enni fõzelékmoziba nyilvános helyenturkálni titokbanmeleg selyemmikor senki nem néz odadugni csokoládé pofaén menni plakáttal hátamonélet gumibottal jönnivágni engem nyakon

én lennielnökök vezérekmi meghalni mindnyájanúgyis téves csatatérenpszichiáter mondanialudni aludni

146

ellenség nem lenninem lenni susogásablak fanem lenni cella õr akasztástisza-kanyarnem lenni magyarvenni kutyavennimenni spanyol mallorcaenninézni bikaszagolni mimózaenni sós halújság nem olvasnivecsere vecserevacsornya vacsornyaalonypor alonyporforradalomfesztiválszórakoztatóháborúhullaaukció csontkereskedéselosztás elkobzásállamosítás csõdbelsõ piac(lélek)ledolgozás lockout

én megúszni szárazonélet honorárisan jönnivágni engem nyakon

én lennielnökök vezérekén nem látni sehol határén látni új látóhatárén menni utcánlátni herr hallonsétáltatni kutyatúloldalonõ jönni messzi indialenni szárazságállat megdögleniember feküdni halottmama kút ugrani estepapa menni zarándokõ menni külföldlenni orvoslenni villa medence pénzvíz tej méz olajõ mama kút ugrani esteõ mama nyolc gyerekmind meghalniég hamu gangesz

õ nem indiaõ új név új passeportõ kapni sürgönypapa ég hamu gangeszõ feleség buchenwald

õ feleség ideg máj szív tüdõõ feleség nyugágy pongyolaõ feleség kommunista doktor fizikaõ feleség õ feleség

én hallgatni õt papolélet lassan felmászni zászlórúdralobogni ott nagyon

én lennielnökök vezérekén menni külföldmit munkaengedélykofferban szalonnakét kiló kenyérén lenni kormányeltörésbenez nem lenni versés imitálni versvers lenni tócsabeleülni lenni szivacstönkretenni új ruhatócsában találnisok kövér kukacproletariátusnakproletariátus jövõbe vetni horgátfogni fürdõszobavers lenni kérdezni:bírni el pici egérhátán egész házha bebújni lyuk?én két gyerekén motorfûrészerdõ vágni faén gomba én madárén különféle vadkülönféle tárgynév nem tudnidélután sötét fáradteste kemény szivornyaasszony lepedõ ágyclitorisrátenni ujjnem gondolni kollektívnem gondolni privát Djuphult, 1971

147

Bence Lajos: István király Szent Baljában pengetõ

Mottó: “Hogy egy ellenség se légyenragadozó ez te néped között...”(Ének Szent István királyról)

I.“Ez a kéz talán kardot markolt...”– íme a király Szent Jobbja. A másikba, melyrõl írás nem szól, díszes urna nem õriz – a láthatatlan elporladt balba -talán pengetõ illenék.Mert õrzi valahol a karcsont a lendületívét, õrzi egy néptermészete, õrzi a négy égtáj felészéthordott koponyacsont,a velõ emléke,a Szent Jobbcsuklója. Vigyétek! Felrobbantvolna úgy is!Széjjelrobbant volna,ezer szilánkként, lövedékként, hullik ma is vissza porrászikkadó arcomba,zivatartól, záportólmosott, kövületté váló álkapcsomra,fosszíliává torzult gerinccsigolyáim bütykeit átfújja a szél, vihar tépettlábszárcsontomatvigyázó kéz nem óvja, de jut belõlema Duna-medenceminden tájánakminden kolostorába,Passauba, Raguzába,Zágrábba, Krakkóba,Bécsbe, Rómába,drágakõként õrzött, szent herma, kegyeleti tárgy,gyöngyökkel díszített ékes korona. Kegytárggyá váltam,Õrizve õrzök,

rossztól, gonosztól. Gyöngynél, gyémántnál is drágább amulett,gyöngy-szilánk,vér és lobogó,szent hamu.

Pedig hallhattad elégszer: “Ne ereszd be a tótot,rád gyújtja a házad, míg alszol. Ne ereszd bea besenyõt, a tatárt,a bolgárt, a rácot,románt, széthordjavagyonod, legyen az ország inkább esendõ.Vigyázz, mert ravaszaz idegen ajkú,a rossz szomszédházadra tör, elhajtja jószágod, rontást hozhazádra, a népre, más tant hirdet, Istentnem fél, pogányés lázadó, felebarátjátlopja meg, parázna fajtaés áruló...

Istenünk! Mentsd meg Õtellenségeitõl, fõképpragadozóitól, kik szívét, vérétlesik, emeld fel hozzád,ha elesik. Bár nekiostor kell, mert fecsegõmert hiszékeny és ostoba,esze parlagon tenyész,potyán hagyott, elenyész.Mert hazárdjátékos és bugyuta, nem kell neki a szent ostya, portyázásra jó csak,mert izgága, szenvednikész potomságokért, csecsebecsea hite, lélek-nép, bár szelleme magasan lobog, elfújja egyszellõ fuvalma, törékeny, mint a mák virága, de öntudata még ép. Harcban már kevés csínyre képes, ha agyát használni lusta, és futásnak ered, inkább elbújna, elbujdosna kiállni nem

148

kétségek közt hánykolódik,kell neki a tivornya, kell nekia kétségbeesés.

Istenem, mi lesz vele, ha gyengevezért kap, mi leszha jön a tatár,ha jön a besenyõ, a bolgár,a török, mi lesz veled magyarokhona, jaj, mi lesz velednélkülük, mi lesz veledEurópa? Mert esendõ a nép,omlik mint a szikla,meghajol a viharban,fanyar bort adjatok neki,nem jó neki az édes,szokja a rabságot,ki folyton folyvástkalandra, szabadságraéhes.

Szent István királyunk, tekints szenvedõ népedre,könyörögj érettünk,

hogy eltelve bölcsességeddel,ne bántsa már többémagyar a magyart.

Forduljon el tõlünkmindenki, ki ellenünktámad, szûnjön a bosszúvágy, a harag, konduljon meg lelkünkben minden békítõ harang,giling-galang.

Fohász:Isten, ki megadtadnekünk nagy királyunkat,kit nagy bölcsességgelhalmoztál el, szent jogart,országalmát és kormánypálcátadván kezébe, traktálva õtmindenféle bölcselettel.Adj nekünk jó királyt,vezért ma is! És tartsd meg az õ országát,hétpróbát kiálltnépét, miképp nyelvében,azonképpen földjén is... Ámen.

149

Kommentár helyett - mert a hazánk mindenütt ott van, ahol mi vagyunk." (A szerzõ)

Pálffy István rádiójegyzetét idézem, szokatlanul: kortárs újságíró magyar viszonyokról írt gondolata nem szokott szerepelniaz Üzenet-Tetralógia albumaiban. Hogy most mégis a Tetralógia része lett, annak bizony okát látom e mûvek szerzõjeként,magyarázni sem kell. S hogy éppen a Délvidék-albumban? Ez inkább csak véletlen – 2006 szeptemberében éppen ezendolgozom.

„Veszélyben van az én hazám. Ma már nem az a kérdés, hogy milyen, hogy hány tenger hullámai nyaldossák a partjait, vagyhogy miféle népek lakják. Mert bajban van az én hazám a határon belül és kívül is. Szerkezetének eresztékei recsegnek-ropognak, eltûnik az 1000 éves rendszer, tíz falu nem épít templomot, helyette bezárja az iskoláit, a kispostát, holnap már ahivatalt is, holnapután pedig a vonat meg a busz sem jön többé. A magára hagyott ember elfárad, megvénül, kevés lesz azSZTK-bot, hogy támassza. Aki még mozdulni tud, az meg menekülõre fogja. Elhagyja a földet, amelybõl vétetett, a helyétgénmanipulált nagyüzem foglalja el. Megtelnek a városok népekkel, a körzetes iskolákban egyre kevesebbet tanítanak majda hazáról. Lesz megint kötelezõ nyelv, csak most nem a kolhozról, hanem a globalizált világ kórusában kell majd énekelni.Persze könnyedén tercelnek a rendszerváltás haszonlesõi, a nemzeti vagyon áruba bocsátásából elvtelenül gazdagodók. De miként sodródtunk ilyen veszélybe? Tizenkét évvel az európai csatlakozási kérelem beadása után mintaországból a szé-gyenpadra kerültünk. Az ország üres, a kassza nemkülönben. De miként jutott idáig az én hazám? Hogy napról napra csökkenaz ereje, kevesebb a dolgozó embere, születõ gyermeke, fogy a lakossága, miközben egyre több a felírt gyógyszere, abortusza,szaporodnak a betegségei és sokasodnak a halottai. Nem segít már ezen a többi magyar sem, a határokon túl. Valami véglegelromlott. Szeretet, szolidaritás, szinergia, egyik sem magyar kategória. Tatárt, törököt, Trianont még túléltük, de most, mostveszélyben van a mi hazánk.”(Magyar Rádió, Az én hazám, 2006. július 28.)

Gubcsi Lajos: Nem! – nem az utolsó szó jogán…

Az elsõ világháború híres magyar festményeit nézegettem,amikor a Délvidék-album mozzanatait gyûjtöttem. Med-nyánszky László olajfestményét fenn a Várban, a Szerbiá-ban-t, és hiteles, döbbenetes rajzait a háború borzalmairól aBalkánon, délen. Gulácsy Lajos Guerráját, 1914-bõl. Majdvisszafelé kezdtem lépni az idõben, a Jókai fõszerkesztésealatt készült monumentális mûvet, a Horvátország-Szlavón-ország kötetet, azaz a Nagy-Magyarország dicsõségeit rög-zítõ sorozat, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és kép-ben záró, XXI. kötetét lapozgattam. Megkerestem PeterKraft híres festményét, a Zrínyi kirohanását. Néztem a hõsarcát.Az aracsi pusztatemplom látványa parancsolta meg, hogy aDélvidék önálló kötet legyen az ekkorra már híressé váltbibliofil sorozatban. Az Árpád-házi templom romjai egy-szerre szimbolizálnak mindent e világról: a hajdani nagysá-got, a hitet, az alkotó erõt – és a lepusztultságot, a pusztítástmagát, az árvaságot és elhagyatottságot. És mégis: az örök-kévalóságot. A Délvidéket, fõként úgy, ahogyan annak életea szerb önkény alatt alakult. Egyetlen elszakított hazánk-része sem szenvedett annyit,mint a Dél. Brutális volt a sors, véres, kegyetlen, balkáni, tö-rök és szerb – valamennyire megértettem a mát, amirõl ez azalbum részben szólt: a ma magyar félelmeit, ijedtségét a Vaj-daságban. Akinek hiányzik a fájdalom íze, a számûzöttek szava, az el-olvashatta az album végén Domonkos István Kormányeltö-résben címû versét. Igazán fáj.És már a helyszínen, sokadszorra. Az újvidéki városháza elõtt állok, az erkélyrõl az I. világháború végén az akkoriVajdaság lakosságának 24 százalékát (!) kitevõ szerbekvilággá üvöltik: övék a Vajdaság, Szerbiához csatolják. Pe-dig a millenniumi pompa színei adják ma is a Vajdaság,Szlovénia Horvátország szépségét. Ezért olyan fájdalmasakaz enyészet képei: a bácsi vár romjait befonó gyomvilág, az1905-ös csárda az út mentén, Kosztolányi kicsi szobra a szülõ-városában, Szabadkán, a Szent László és Szent István párat-lanul szép szobrait õrzõ õrszállási templom fülkéinek por-lása, a bácsi ferences rendi templom be- és leomlással fe-nyegetõ falai („pár száz ember darvadozik sután” – mondjaegy helyi ember fájdalmasan), a szerbek által rommá lõtthorvátországi magyar falu, Szentlászló éktelen sebei.Mellette Kórógy, ahol a lelkész ma is a fejében tartja a szá-mot: hívei 2555 napig nem léphettek be szétlõtt templomuk-ba, elszökött az egész falu a szerbek mészárlása elõl, a szerb

kiskatonának besorozottmagyar fiúk sírva nézték akörnyékbeli helységekbõl,hogy lángol a templomuk,semmit sem tehettek. Aszomszédos Szentlászlónmaroknyi csapat 150 napigtartotta fenn a szerb tanko-kat, tüzérséget – aztán tu-catszám végezték ki õket,sokuknak nyoma veszett.„Tebenned bíztunk elejitõlfogva” – vésette az új Úrasztalára a lelkész Kóró-gyon a reformátusok him-nuszát, a 90. zsoltár kezdõsorát a magyar állam segítségével 2000-2002-ben felújítotttemplomban. A Dráva másik oldalán, Újvidék alatt újra akaréledni a kis magyar közösség Maradékban. Õseik száz éveinkább vallást változtattak, de az anyanyelvüket nem en-gedték: amikor a horvát katolikus püspök nem adott nekikmagyar nyelvû papot és misét, az egész falu egy emberkénttért át a református vallásra, magyar papot hívott. Csantavérarról híres, hogy magyarul akar tanulni, élni, nem érdekli ahátrány.De Csurogon még egy fejfa se jutott azoknak, akiket lemé-szároltak a szerbek 1944-ben. A sebtében megásott tömeg-sírokból is szétszórták a csontjaikat utólag, világgá, árkok-ba, hogy a csont se emlékezzék. Hiába mentünk oda, hogyelkészítsük az emlékképet, a dögtemetõ helyén – ez volt a„sír” – vad gazmezõ fogad. Csak november elsején mernekoda settenkedni, hogy emlékül gyertyát égessenek, koszorúttegyenek le, valahol, ahol sejtik, hogy ott…Félelem és a kiszorítottság érzése uralkodik a Vajdaságban.Szabadka gyönyörû, 100-110 éve épült belvárosának korzó-in, az akkori Magyarország egyik legvidámabb helyén ma isárad a szó a késõ esti, éjszakai nyári hangulatban: de csakszerb szó cseveg. Elvétve néha egy vékony magyar hang.Szabadkán! Amagyarok visszavonultak otthonaikba. Pártjaikszétszakadtak, nincsenek hitelesnek tartott vezetõik, nagy,integráló személyiségeik. Valaki azt mondta: „a magyarok, hasikeresek, összevesznek – ha sikertelenek, elbújnak”. Mostez egyszerre történik.Véres torokhangok vegyülnek a szerbek XX. századába.Kétségbeesés és tanácstalan önfeladás a miénkbe. Miért vo-nulnánk vissza odúinkba, ha ezer évben mérjük a magyar ésa szerb múltat?! Miért!?

150

150

A Magyar Mûvészetért-díjat kapták 1987-2007 között

Ágh IstvánAlmási TamásAnnus JózsefAsszonyi TamásB. Nagy LászlóBalikó TamásBalla DemeterBalogh MiklósBánffy MiklósBárdos LajosBella IstvánBence LajosBenedek GyörgyBerecz AndrásBereg-Szabolcs-Szatmár

megye Építész KamaraBereményi GézaBessenyei Ferenc Bocskai VinceBódy GáborBogdán ZsoltBorbándi GyulaBorbás TiborBozay AttilaBöszörményi GézaBródy JánosBubik IstvánBucz HunorBuda FerencBúza Barna Cantemus KórusCziffra GyörgyCzimer JózsefCs. Szabó LászlóCseres TiborCserhalmi GyörgyCsete GyörgyCsomós MariCsoóri Sándor Darázs ÁrpádDárday IstvánDienes GáborDobos LászlóDohnányi ErnõDomokos Pál PéterDomonkos IstvánDresch Dudás Mihály

Dubrovay LászlóDuray MiklósEkler DezsõEötvös PéterEperjes KárolyEsterházy PéterFábri ZoltánFarkas ÁrpádFarkas ZoltánFehér FerencFekete GyörgyFerencz István Finta JózsefFodor AntalFodor SándorFoltin JolánFöldi PéterGál SándorGál Sándor – FelvidékGaras DezsõGergely AndrásGhymes EgyüttesGink KárolyGombos GyulaGötz JánosGrendel LajosGulyás DénesGulyás GyörgyGulyás GyulaGulyás JánosGyarmathy Tihamér Gyarmati LíviaGyõrfi SándorGyörgyfalvay KatalinGyõri BalettGyulai LíviuszGyurkovics TiborHalmos BélaHamvas BélaHarag GyörgyHavasi IstvánHerceg JánosHerendi Porcelán-manufaktúra Rt.Hervay GizellaHonvéd EgyüttesHuszárik ZoltánIlia Mihály

Illyés KingaImre ZoltánJancsó AdriennJankovics Marcell Jaskó IstvánJékely ZoltánJókai AnnaJuhász FerencJuhász ZoltánJurcsik KárolyKaján TiborKaláka EgyüttesKallós ZoltánKányádi SándorKardos IstvánKárpáti TamásKarsai ZsigmondKaszás AttilaKeleti ÉvaKerekes Éva (MM Bubik István-díj)Kerényi ImreKirály ErnõKirály László Kobzos Kiss TamásKocsár MiklósKocsis ImreKocsis ZoltánKokas IgnácKoltai LajosKondor BélaKorniss PéterKós Károly EgyesülésKovács JózsefKozák AndrásKõ PálKubik AnnaKubinyi Anna Kuncz LászlóKunkovács LászlóKurtág György Lajkó FélixLászlóffy Aladár Latinovits ZoltánLázár ErvinLehóczky JánosLiszt Ferenc KamarazenekarLohinszky Loránd


151

Magyar ZoltánMakovecz ImreMányi Ép. StúdióMárai SándorMarkó IvánMartin GyörgyMarton László Melocco MiklósMensáros LászlóMészáros ÁgiMészöly MiklósMocsár GáborMolnár EditMuzsikás EgyüttesNádas PéterNagy ErvinNagy GáspárNagy József (Josef Nadj )Nagy Kovács MáriaNagy LászlóNagy Zoltán ifj.Nagy-Kálózy EszterNemeskürty IstvánNémeth Ildikó Novák FerencOlasz FerencÓpusztaszerOrosz JánosÖkrös ZenekarPáll ÁgostonPáll AntalPáll MagdiPáskándi GézaPéreli ZsuzsaPéterfy LászlóPilinszky JánosPopova, AleszjaPüski SándorRáckevei Anna

Ragályi ElemérRánki DezsõRatkó JózsefReneszánsz Rt.Rózsa GyörgyRuszt JózsefS. Benedek AndrásSamu GézaSánta Ferenc Sára SándorSchéner Mihály Schiffer PálSchinágl GáborSchrammel ImreSebestyén MártaSebõ FerencSeregi LászlóSík FerencSiklós MáriaSinkovits ImreSomogyi GyõzõSomogyi JózsefSpiró György Sütõ AndrásSváby LajosSzabados GyörgySzabó István Szabó Szilárd Szabóky ZsoltSzakonyi KárolySzalai Györgyi Szalay FerencSzántó TiborSzécsi MargitSzékely JánosSzervátiusz TiborSzilágyi DomokosSzirtes Ádám

Szokolay SándorSzõcs GézaSzörényi LeventeSzõts IstvánTamási ÁronTari IstvánTaub JánosTéka Együttes Tímár JánosTímár SándorTímár ViktorTiszatájTolnay KláriTóth BálintTóth IldikóTóth MenyhértTörõcsik MariTõzsér Árpád Trill ZsoltTurányi GáborUdvardi ErzsébetUdvaros DorottyaÚj Budapest EgyüttesUlman IstvánUtassy JózsefVári Fábián LászlóVass LajosVidnyánszky AttilaVígh Tamás Visky ÁrpádVivi Dragan VasileVörös LászlóVujicsics TihamérWass AlbertWeöres SándorZsigmond DezsõZsigmond VilmosZsuráfszki Zoltán

A Magyar Mûvészetért Tiszteletbeli Emlékérem 1987-2007

Bayer JózsefCsányi SándorDebrecen városaDemján Sándor

Kovács GáborMádl FerencMarjay Gyula

Nagy EndreSzékelyudvarhely:

Emlékezet ParkSzórádi Sándor

A Magyar Mûvészetért web-oldala: http://www.amm-gubcsi.hu


TARTALOMJEGYZÉK

Gubcsi Lajos: Vigaszt kér a sárossá tett életet élõ ......... 3.Délvidéki veszedelem...................................................... 14.Varga Sándor: Õseink földjén.....................................20.

Az Árpád-háztól Mátyás királyig .................................26.Harc Északtól Délig ..........................................................26.Vitéz János: Hunyadi János kormányzó nevében Miklós pápának, 1449. június 25. ....................................27.Mátyás király levele IV. Sixtus pápának, 1476 ...............27.Janus Pannonius: Versek, prózai írások ...........................27.Váradi Péter levele II. Ulászló királynak, 1491...............28.Zay Ferenc: Az Lándorfejírvár elveszésének okae vót és így esött ................................................................29.

A Zrínyiek kora – élethalálharc a török ellen.............30.Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem...................................37.Hóman-Szekfû: Magyar történet (IV. kötet) ....................44.

A XIX.-XX. század ..........................................................49.Spira György: A testvérharc küszöbén.............................49.Fohász a déli végeken .......................................................53.Virágzó korok nyomai ......................................................54.A XIX. század....................................................................60.A XX. század ...................................................................60.Csáth Géza: A varázsló halála ..........................................60.Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai .....62.

A magyar koldus (részlet).............................................62.Kosztolányi szabadkai viszontagságai .............................62.Kosztolányi Dezsõ: Magyar költõk sikolya

Európa költõihez 1919-ben...........................................63.Rapszódia .....................................................................63.A bús férfi panaszai (részlet) ........................................63.A magyar romokon .......................................................63.

Alföldi por .........................................................................64. Fehér Ferenc: Zentai hajnal ..............................................64.

Harc................................................................................64.Egy sírnál ......................................................................64.

Németh László: Látogatás Szenteleky Kornélnál...........65.100 éve indult a szlavóniai akció.....................................66.Magyarok a Muravidéken ................................................67.

Szabadka, a kincses Bácska fõvárosa..............................70.Szabadka – a dél-magyar szecesszió otthona .................72.Megbélyegezve .................................................................89.Idegen test..........................................................................90.Szegénylegények...............................................................95.Herceg János: Hõsi halottak, elõre! (részlet) ....................96.

Hûség .............................................................................96.Dudás Károly: Mi lesz velünk? .......................................97.Illés Sándor: Magyar élet .................................................99.

Négyökrös szekéren .....................................................99.Burány Nándor: Szántsál, fiam, csak ne vess

Doroszló az aggok falva?...........................................100.Vajdasági archaikus népi imádságok .............................101.Fehér Ferenc: Holt meder...............................................102.

1916.............................................................................102.Pusztatemplom............................................................102.Ahol Kosztolányi szülõháza állt... ............................102.A csordakútnál a házak ..............................................102.

A könyv sorsa mindnyájunknak a sorsa .......................103.Egy régi folyóiratban lapozgatva…...............................103.Fehér Ferenc: Bácskai tájkép .........................................104.Sziveri János: a péterváradi hídnál alkonyodik .............105.

balkáni kesergõ............................................................105.Gion Nándor: testvérem, joáb (részlet) ..........................106.Dudás Károly: Tájaim, avagy az én ötágú sípom ........108.Burány Nándor: László – Kórógy .................................114.

Nem akarnak magyarul tanulni a gyerekek...............118.Gránát a paplakra .......................................................119.

Hazug testvériség ............................................................124.Kasza József levele Gyurcsány Ferencnek: Mi vezethet második Trianonhoz? ................................126.Sintérgödörben ................................................................127.

Magyar hit és kultúra ...........................................130.Domonkos István: Kormányeltörésben.........................144.Bence Lajos: István király Szent Baljában pengetõ .....148.Kommentár helyett - mert a hazánk mindenütt ott van, ahol mi vagyunk. (A szerzo)..............................149Gubcsi Lajos: Nem! – nem az utolsó szó jogán…......150.

151

Bács – bár ha egyszer, ha egyszer megállítanák a romlást!

154

Üzenet a végekrõl iii. - délvidék3 gubcsi lajos: vigaszt kér a sárossá tett életet élõ...

Documents