Összefoglaló 1

MAGYAR KIRÁLYI KORONA TANÁCS

H - 1 3 8 4 B U D A P E S T P f . 7 3 6 http://apostolimagyarkiralysag.info [email protected]

Összefoglaló a Magyar Királyi Koronatanács munkájáról.

Az általunk képviselt csoport tevékenységét a Magyar Nemzet (írott) történelmének

vizsgálatával kezdte. A felderített összefüggéseket értékelve eljutott a felismeréshez, hogy a

sikertelenség alapja, a történelmi eseményekben való részvétel módja.

I. Az első ok, hogy az ezer évekre visszamenően alkalmazott megelőző – kezdeményező

viselkedésmódot (harci stílust) az akciót, reakcióra – azaz védekezésre fordította. A

következmény láthatóan – érzékelhetően a növekvő szellemi és fizikai veszteség a

megsemmisülésig. A reakció eredményessége több dologtól függ, minimum:

1. Az információ áramlásának kellő időben és minőségben történő folyamata

2. A szükséges erő megléte

3. A megfelelő felkészülés a reakcióra

II. A második ok, hogy bár az idők során minden alkalommal egyre csökkenő

eredményességgel, illetve sokasodó áldozattal járt a védekezés, továbbra sem változott a

tömeges, és a vezetői hozzáállás.

III. A harmadik ok, hogy minden alkalommal valami, vagy valaki ellen – indulatból

elkövetett cselekvésről (bosszúról) szólt a történet, bár minden magyar tudja, hogy „a harag

rossz tanácsadó”!

IV. A negyedik ok, hogy az ország vagyonával nem hozzáértő módon bántak az arra felkent

vezetők, hanem eladták idegeneknek a pénzügy szuverenitást, azaz a pénzkibocsátás

jogát.

V. Az ötödik ok (a ráadás), hogy senki nem vette a fáradságot a folyamat kiváltó és

fenntartó okainak vizsgálatára, így a mai napig nem is találták meg a szükséges módszert

az eredményes változtatáshoz.

„Ha két vitapartner között az ellentétet egyeztetéssel nem lehet megszüntetni, akkor azt egy harmadik

generálja – vagyis – keresd a törpét, az érdekek mentén! ”

Mi a megoldás, tettük fel a kérdést?

Az első ok vizsgálatában az okozat alapját az okban keressük. A leírt történelmi

eseményekből azt a kezdőpontot kell megtalálni, amikortól bizonyítottan megváltozott a

nemzet viselkedése, és ez a pont a Pozsonyi csata után keresendő, mert ez volt az első

honvédő háború, amely átütő győzelemmel végződött, bár veszteségei is jelentősek.

„A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett.[4]”

Itt még tetten érhető, hogy megvolt minden szükséges feltétele az eredményes önvédelemnek,

mégis érzékeny veszteségeket okozott a nemzet részére, mert a győzni tudó vezető és utódai a

csatában vagy utána meghaltak.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Enns

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsonyi_csata#cite_note-Csorba_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4



A későbbi leszármazottak vezetői készségekben, így a feltételek fenntartásában már nem

voltak alkalmasak az ország vezetésére, és a szükséges új viselkedésmód kialakítására.

A következő esemény már egy megváltozott viselkedésmódot mutat be, ahol nem az erő

megléte hozza meg az eredményt, hanem az áldozatvállalás:

„1030. július 11-én lépett II. Konrád császár (ur. 1024-1039) seregével Magyarország földjére, miután a

korábbi határincidensek ürügyén hadat üzent Szent Istvánnak (ur. 997-1038). A német uralkodó célja az alig

megszilárdult királyság hűbéri alávetése volt, István azonban a felégetett föld taktikáját alkalmazva kimerítette

ellenfelét, utóbb pedig területi engedményekre kényszerítette a megszégyenült Konrádot.”

Ez a viselkedésmód lett meghonosítva az elmúlt ezer év során majdnem minden uralkodó

által, kivéve néhány kiemelkedő királyunkat. Itt már elveszett az eredményes önvédelemhez

szükséges megfelelő információ kezelés, az erőnlét (katonai) fenntartása, ezért a felkészülés

sem működik.

A második ok is nyilvánvaló ezek után, mert néhány kivétellel a nemzetet vezető felkent

személyek nem rendelkeztek a szükséges tudással, és a „Törpe” alárendeltjeiként kapták meg

vezetői státuszukat, nyilvánvalóan megfizették az árát a nemzet kárára. Az már nem is kérdés,

hogy a vezetésre alkalmatlan, a Magyar Szent Korona eszmétől idegen „öröklődési rendhez”

ragaszkodó uralkodói generációk okozták a nemzet ezer éves válságállapotát, és ez volt a

„turáni átok”, amit a mai napig nem oldottunk fel. A minta rányomta bélyegét a nemzet

minden tagjára, és ezért nem értik merre van a kiút. Akinek az ezer éves agymosás

eredményeként elveszett a kreatív – válságmegoldó gondolkodása, annak a szabadság

felelősség vállalása is teher, ezért siránkozik és Istenre hagyná minden gondját, vagy egy

„hiteles vezetőre”, akit majd okolhat, ha problémák adódnak.

Az elmúlt ezer évben a vezetők többsége nem volt képes megfelelően kezelni az

információkat, létrehozni a gazdasági és katonai erőt, valamint megelőzni a folytonosan

megújuló hódító támadásokat, így maradt a védekezés. A jelenben természetesen már szó

sincs a fejedelmi családról, mint a nemzet vezetőiről, mégis a beidegződött hatalomtisztelet

által tud működni egy nemzetáruló vezetői réteg, amelyik képes a hatalom birtoklásáért

megsemmisíteni a nemzetet és az országot.

A harmadik okot már magyarázza a második ok jelenléte, és a „Törpe” által sugalmazott

„szemet szemért, fogat fogért” szemlélet. Ettől kezdve már csak a gyakorlat fenntartására kell

figyelnie a „Törpének” és az irányítás nála marad. Akik a folyamatot irányítják ismerik az

irányítandók gondolkodásmódját, és pontosan tudják, milyen mechanizmussal működik. Ezt

az ismeretet használják fel az indirekt irányításra. Ez a mechanizmus az érzelmek alapján való

döntés, ami gyakorta nélkülözi a racionális elvek használatát. A visszaütünk – mert

megütöttek – egyben a bosszú továbbélését is magával hozza. Ezért az ellenségkép öröklődik

és így végtelenné vált a folyamat, ami magyarázza a jelenlegi viselkedést, a tüntetések

hatékonyságába vetett hitet, majd a tehetetlenség érzését, amikor nem hozza meg a várt

eredményt.



A negyedik ok, hogy a szükséges tudás hiányában az ország vagyonával hozzá nem értő

módon bántak az arra felkent vezetők, eladták idegeneknek a pénzügy szuverenitást, azaz a

pénzkibocsátás jogát, illetve a – vélhetően nélkülözhető – kiadásokra kölcsönöket vettek

igénybe. Tudnivaló, hogy aki a gazdaságot uralja egy országban, az határozza meg a

törvényeket.

Közpénzek kárára alapított, privát vagyonok jöttek létre, veszélyeztetve a nemzet létét. Így

lettünk adósai a háttérben működő uzsorásoknak, dacára annak, hogy a Magyar Királyság

bővelkedett aranyban és minden más vagyonban.

Az ötödik okot vizsgálva tesszük fel a kérdést, hogyan történhetett meg, hogy ezer év alatt

nem jutott eszébe senkinek a helyzet okainak vizsgálata? Nyilvánvalónak látszik a fenti idézet

igazsága, miszerint egy állandó zavaró körülmény (a Törpe) olyan mértékben van jelen a

folyamatban, hogy ha időnként ki is alakult az igény a vizsgálatra, azt azonnal eltérítve

hatástalanítja, okszerűen bizonyítva létezését.

A Kárpát medence népe örök időktől a magyarság volt, és fennmaradásának titka a

folyamatos kapcsolattartás a helyben maradó és a kiáramlott népesség között, akik időről -

időre visszatértek, különösképpen akkor, amikor a külső fenyegetettség miatt segíteni kellett.

Erre a segítségre ma már nem számíthatunk, mert István király a szövetséget felmondta.

Most, hogy felsoroltuk mit hibáztunk – hibáztak el eleink az elmúlt ezer év gyakorlatában,

adódik a lehetőség a dolgainkat pozitívra fordítani. A feladat: reakcióból – akcióra váltani.

A megoldás tehát kéznél van, mert az okokat feltártuk, ebből adódik, hogy érzelmi felhangok

nélkül alkottuk meg azt a cselekvési programot, aminek a végrehajtására van elég erőnk. Ez a

program nem reakció egy akcióra, nem valami ellen, hanem valamiért történik, és

párhuzamosan építi fel a szellemi és gazdasági támogatást, a nemzet és az ország

felemelkedéséhez, amihez felhasználjuk az ellenerőt is, mint ahogy azt az „aikido” tanítja.

Nem erőszakra törekedünk, hanem csakis erőszakmentes megoldásokat találunk, mert így

szakad meg a negatív szemlélet mágiája. Kialakítjuk az önvédelem új stratégiáját, kihasználva

történelmi adottságaink még élő alapjait.

A Magyar Szent Korona jogaira alapozzuk a Magyar Királyság működtetését, melynek

megvalósítása több lépésben elindult, mint az új stratégia megvalósítása.

1. Megalakult a Magyar Királyi Koronatanács, feladatául vállalta a Magyar Szent

Korona, és a Magyar Nemzet jogainak képviseletét, és érvényre juttatását.

2. A Magyar Királyi Koronatanács újraalkotta a Szent Korona Bankot, mint a Magyar

Királyság Nemzeti Bankját, kibocsátva a saját fizető eszközét a Koronát (STK),

melyet világszínvonalú elektronikus rendszerrel tett használhatóvá.

3. A Magyar Királyi Koronatanács létrehozta a visszahonosítás intézményét, melyet

minden Szent Korona tag önkéntes regisztrációval igényelhet.



4. A Magyar Királyi Koronatanács a honpolgárai részére folyószámlát nyit a Szent

Korona Bankban, és havi alanyi jogú ellátmányt biztosít, illetve a honpolgár igénylése

esetén a „köztársaságban” felhalmozódott adósságát – koronában – elkülönített

számlára utalja.

5. A Magyar Királyi Koronatanács kibocsátotta a Magyar igazolványt a nemzet

honosított tagjai részére, melyet igénylés szerint elkészíttet, és postáz az igénylő

részére. Az igazolvánnyal biztosítva a honpolgár jogérvényesítésének a lehetőségét.

6. A Magyar Királyi Koronatanács az ország semleges státuszának biztosítására a

külkapcsolatok építésében is gazdasági és kulturális együttműködést kezdeményez,

minden szomszédos, illetve más országok irányában.

7. A Magyar Királyi Koronatanács 2014.10.03.-án kibocsátotta az Apostoli Magyar

Királyság közúti közlekedésről szóló 2014. évi I. számú Rendelete-t, melynek

ajánlásában is törekszik a konfrontáció mentességre az alábbiak szerint:

„Minden birtokos, akinek önjáró eszköze a Magyar Királyi Nyilvántartó eszköz

lajstromával felszerelt, tartsa meg a Magyar Királyság területén „Magyarország”

néven működtetett rosszhiszemű jogcím nélküli területhasználó, mint de facto létező

köztársaság közlekedési szabályait.”

8. A Magyar Királyi Koronatanács internetes oldalán közzé tette a Magyar Nemzet

kodifikálásra javasolt szokásrendjét, melyet a Kozmikus Rendre alapít, és meghirdette

a kormányzati struktúra felépítésének lépéseit.

9. A Magyar Királyi Koronatanács megkezdte a Magyar Királyság gazdasági

rendszerének felépítését, a területén „Magyarország” néven működtetett rosszhiszemű

jogcím nélküli területhasználó, mint de facto létező köztársaságból a társadalmon

kívülre került négy millió honpolgár bevonásával – a lakhatásának, munkáltatásának

és megélhetésének biztosítására.

10. A Magyar Királyi Koronatanács a gazdaságépítésben minden érdekelt csoporttal

egyeztetést kezdeményez, és hatékony együttműködésre törekedve építi fel az ellátást.

A gazdasági hatékonysággal elérhetővé válnak azok a rétegek, akik jelenleg még nem

látják a változtatás lehetőségét, és ezért támogatják a „düledező várat”, kapaszkodva a

biztosnak vélt életmódjukba. Egy jól működő gazdaság vonzó lesz a külföldre

kényszerült kb. egymillió honfitársunknak is, így várhatóan többségük hazatalál,

tudásával – jelenlétével megerősítve a nemzetet.

Jelen tanulmányban nem törekedtünk teljességre, azért sem, mert a hazai és nemzetközi

tényezők gyors változása állandó újratervezést igényel.

2015.01.04.

Összefoglaló 1

Documents