nuridsány zoltán - mek.oszk.hu · ters included istván szõnyi, jenõ barcsay, jános kmettyand...
TRANSCRIPT
Nuridsány Zoltán
(1925 –1974)
Nuridsány Zoltán
Szemelvényekaz életműbõl (1942-1974)
Budapest2000
„Ha találkoztunk: otthonról beszélgettünk. A sokat szenvedett, hontalanná vált s újhazát talált örmény néphez fűzte családi hagyománya. Mosolyogva mindig Világo-sító Nagy Szent Gergely áldását kértem rá. Tavaly kint járt az »õshazában«, és azotthon hangulatát találta ott. Beszélt emberekkel, kiknek szavát sem értette, de ta-lálkoztak évezredes műveltségükben. Ez a mély hovatartozás-érzés ötvözõdött bennea szülõföldnek, Erdélynek szeretetével és hitvalló magyarságával.”
(László Gyula farkasréti búcsúbeszédébõl, 1974. június 1.)
E katalógus megjelenéséhez nyújtott segítségéért köszönetet mondok:
AZ ORSZÁGOS ÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZATNAK,AZ ARMÉNIA NÉPE KULTURÁLIS EGYESÜLETNEK,
A MAGYARORSZÁGI NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEKÉRT ALAPÍTVÁNYNAK,BUDAPEST FÕVÁROS XV. KERÜLETE ÖRMÉNY KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATÁNAK,
BUDAPEST FÕVÁROS, XV. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT KULTURÁLIS BIZOTTSÁGÁNAK
LÁNYOMNAK, NURIDSÁNY JUDITNAK
ÉS A MASSZI KIADÓ MUNKATÁRSAINAK
Tervezte és szerkesztette: Nuridsány Zoltánné (Nuridsány Mimi)Lektorálta: Nuridsány Judit
A színes fotókat készítették:
HAJDINYÁK GYULA és SZUNYOGH LÁSZLÓ
A fekete-fehér fotókat készítették:
ALAPFFY ATTILA, GINK KÁROLY, KOFFÁN KÁROLY, KOVÁCS FERENC, FERI LUKÁCS, NURIDSÁNY MIMI,
PETRÁS ISTVÁN, SZELÉNYI KÁROLY és ZILAHY ISTVÁN
Masszi Lap- és Könyvkiadó Kft.(1136 Budapest, Pannónia u. 6.)
A kiadásért felel a kft. ügyvezetõjeTipográfia: Diósi KatalinTördelés: Szondi Bence
Nyomdai kivitelezés: deMax Művek
XV. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat© Nuridsány Zoltánné, Budapest, 1999
Minden jog fenntartva
ISBN 963 86015 5 8
5
Az utolsó fénykép az Alkotmány utcai műteremben
6
Életrajzi adatok
Nuridsány Zoltán 1925. augusztus 22-én született Marosvásárhelyen.Budapesten a cisztereknél, a Szent Imre Gimnáziumban Nagy Nándor grafikusművész irányításá-
val oszlopos tagja lett a Képzõművészeti Körnek. Gallé Tibor Szabadfõiskolájában is rendszeresenrajzol, az emberi test arányaival, mozgásával foglalkozik. E tudatos felkészüléssel 1944-ben felvételtnyer a Fõiskolára. Mesterei: Szõnyi István, Barcsay Jenõ, Kmetty János és mozaik szakon FónyiGéza.
1945 tavaszán Szentendrén dolgozik Barcsay Jenõ irányításával.1946-tól rész vesz az Európai Iskola kiállításán. Méltatói az Európai Iskola utánpótlásaként, mint
fõiskolást, komoly, ígéretes tehetségnek tartják.1948-ban a Római Magyar Akadémia Ösztöndíjasa. Ott készült műveivel sikerrel szerepelt az
ösztöndíjasok kiállításán. Több olasz lap fölfigyelt szín- és formavilágára.Itthon Rabinovszky Máriusz kezdeményezésével (akinek tanársegédje) a murális művészet elméleti,majd gyakorlati problémái foglalkoztatták.
1949-ben MEFESZ kiállításon szerepel monumentális mozaik tervével. Fülep Lajos dicséri tehet-ségét.
1949-50-ben megalakult a „Négyesfogat”. Tagjai: Jánossy Ferenc, Nuridsány Zoltán, Orosz Gel-lért és Sugár Gyula. Kiállításaikat nagy visszhang kíséri az ötvenes évek elején.
1955-ben kibõvül a „Négyesfogat” Bod Lászlóval, Bornemissza Gézával és Megyeri Barnabással.Nuridsány elsõ – s egyben utolsó – monumentális munkája a székesfehérvári Gépipari Technikum
külsõ falán található Mérnök több figurás mozaikja. Újabb megbízásra két évtized múlva kerül sor.Nem sokkal halála elõtt a pályaművet kétszer díjazták, kivitelezésre nem került sor.
Idõközben mint táblaképfestõ lett ismert.1962-ben önálló kiállítása volt a Fényes Adolf teremben. Katalógusszövegét Frank János írta.1962-ben Hanoiban nyílt kiállítása Vietnamban készült grafikáiból és akvarelljeibõl.1966-ban Szegeden állított ki Scholz Erikkel és Sugár Gyulával.1968-ban Vietnam képekben című grafikáit mutatja be.Minden kiállításon sikerrel szerepel.Alkotásai a Nemzeti Galériába, vidéki múzeumokba, itthoni és külföldi műgyűjtõkhöz kerültek.1974. május 22-én kiállításra készülés közben, élete delelõjén lepte meg az értelmetlen halál.1976-ban grafikáiból emlékkiállítás volt a Stúdió Galériában.1984-ben Nagy Nándor és tanítványai emlékkiállítás a Bartók ‘32 Galériában.1986-ban Jánossy Ferenc, Nuridsány Zoltán és Megyeri Barna emlékkiállítás a Bartók ‘32 Galéri-
ában.1987-ben Nuridsány Zoltán emlékkiállítás Újpalotán a Lila Iskolában.1996. május 14-én Nuridsány Zoltán emlékkiállítás az Európai Iskola anyagából a Pestújhelyi Sza-
lonban.1996. szeptember 26-án Európai Iskola „Fiataljai” című kiállítás Szentendrén az Erdész Galé-
riában.1997. július 18. Az Európai Iskola X., XX., XXX., (1946,’47,’48) tárlatán szereplõ rajzainak, kom-
pozícióinak kiállítása Balatonalmádiban.
7
Biography
Zoltán Nuridsány was born on the 22nd of August, 1925, in Marosvásárhely.During his secondary school years in Budapest he became a pillar of the Fine Arts Circle under
the direction of the graphic artist, Nándor Nagy. At the same time he also frequented Tibor Gallé’s“Free School” where he was working on the proportions and the motion of the human body. In 1944,as a result of his conscious preparations, he gained admission to the College of Fine Arts. His mas-ters included István Szõnyi, Jenõ Barcsay, János Kmetty and on the faculty of mosaic art: GézaFónyi.
During the spring of 1945 he was working in Szentendre under Jenõ Barcsay’s direction.From 1946 on, he began to exhibit his works in the exhibitions of the so-called European School.His supporters considered him as a member of new generation of the European School and as a col-lege student of an earnest and promissing talent. In 1948 he received a grant of the HungarianAcademy of Rome. The works made there met with success on the Bursars’ Exhibition.
The colours and forms he used turned the attention of a number of Italian magazines and newspapers.
Back in Hungary he became concerned with the theory and practical problems of mural art uponthe initiative of Máriusz Rabinovszky for whom he was working as an assistant.
In 1949 his monumental mosaic scheme was exhibited at the MEFESZ Exhibition. His talent waspraised by Lajos Fülep, as well.
In 1949–1950 the ‘Quadriga’ was founded by Ferenc Jánossy, Zoltán Nuridsány, Gellért Orosz,and Gyula Sugár. Their exhibitions met with warm response in the early fifties.
In 1955 the Quadriga had three new members: László Bod, Géza Bornemissza and BarnabásMegyeri.
Nuridsány’s first—and last—monumental work is the Engineer (a mosaic with a couple of figures)on the outside wall of the Engineering School in Székesfehérvár. The next commission arrived twodecades later. His design won two awards not long before he died, however, his project never beenrealised. In the meantime he became famous for his paintings.
In 1962 an independent exhibition was held in the Fényes Adolf Gallery. The catalogue was writ-ten by János Frank.
In the same year he had another exhibition in Hanoi, Vietnam showing his drawings and water-colours made in Vietnam.
In 1966 his works were exhibited together with Erik Scholz’s and Gyula Sugár’s ones in Szeged.In 1968 a collection of drawings with the title Vietnam in pictures was exhibited.Each of his significant exhibitions met with success. His works now belong to the National Gallery,
to others museums in the country and also to the collections of Hungarian and foreign art collectors.On the 22nd of May, 1974, while he was preparing his next exhibition the sudden and meaningless
death came in the prime of his life.In 1978 the Stúdió Gallery held a memorial exhibition of his drawings.In 1984 the Bartók ‘32 Gallery held a memorial exhibition with the title “Nándor Nagy and his
followers”.In 1986 a memorial exhibition of the works of Ferenc Jánossy, Zoltán Nuridsány and Barna
Megyeri was held in the Bartók ‘32 Gallery.In 1987 a Nuridsány Memorial Exhibition was held in the Lila School, Újpalota, Budapest.
On the 14th of May, 1996 the Pesújhelyi Saloon exhibited Nuridsány’s works from the EuropeanSchool period.
On the 26th of September, 1996 an exhibition with the title “The youth of the EuropeanSchool” is to be held in the Erdész Gallery, Szentendre.
On the 18th of July, 1997 exhibited Nuridsány’s works from the European School period inBalatonalmádi.
9
Bevezetõ
Hűvös volt azon a koranyári estén Westfáliában, amikor kis kiállításom megnyitója után oda-húzódtam a kandallóhoz barátom-vendéglátóm erdõszéli kis házában. Fejem, szívem még te-le volt az elmúló nap élményeivel, izgalmaival, és nagyon hiányzott az otthon hagyott család,a baráti kör. Hazatelefonáltam, s Adrienn elsõ mondata ez volt: ma temettük el Zolikát…Nem mondott mást, hangja elcsuklott.
A hirtelen hír szíven ütött. Kibontottam egy üveg konyakot, közelebb húzódtam a tűzhöz,ittam Zolika emlékére, majd a lángokba loccsantottam egy pohárkával – amivel itthon sze-rettem volna õt megkínálni. Aztán megint ittam, megint öntöttem a tűzre, és valami furcsaborzongással elkezdtem beszélgetni vele. Arról, hogy milyen jó barátok voltunk, hogy milyennagyon kötõdtünk egymáshoz, mennyit tanultam tõle a festészet és az emberség terén.
Felidéztem az együtt töltött közös tájfestõ kirándulásainkat, a közös kiállításokat, morfon-dírozásainkat, amivel a mindennapok eseményeit és a művészi élet fonákságait elemezget-tük. Azokat a művészi és magánéleti gondokat, botladozásokat, amikben segíteni próbálgat-tunk egymásnak.
A flaskó ürült, a láng fel-fellobbant, s úgy éreztem, hogy az „égõ italáldozat” illata mégutoléri Zolit a jó lelkek elõtt nyitott mennyek kapuja elõtt.
Mert aki úgy szerette a családját, barátait, pályatársait, aki oly aggódó figyelemmel várta a jobb híreket székely és örmény õsei földje felõl, aki szívvel-lélekkel csak jót és érté-keset adott művészetével és emberszeretetével, mint õ, az elõtt nyitva az Ég kapuja…
Sokan vagyunk még az élõk sorában, akik emlékezünk alakjára, érzelmes sötét szemére, fi-noman ironizáló mondataira. Sokaknak függ még otthona falán jól komponált, markáns, fi-nom színharmóniájú Nuridsány-festmény. Nem engedhetjük meg, hogy feledésbe merüljönmunkássága. Azért rendeztünk neki emlékkiállítást még 1986-ban a Bartók ‘32 Galériában. Ésazért örülök ennek a művészeti kiadványnak, amely most sokaknak beszél Nuridsány Zoltánéletérõl, alkotásairól.
1999 december hava Bod Lász-ló
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja,ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mos-na el, vagy barátaid házát, vagy a Te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egyvagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
(John Donne)
DIÁKKORI ÖNARCKÉP
1942–43, szénrajz, 31x22 cm
11
12
SZÉKELYEK
1942–43, olaj
CIGÁNYPUTRIK
1942–43, akvarell
NAPSÜTÉS HÉJJAFALVÁN
1943–44, olaj
„1943-ban az iskolai képzõművészeti kiállításon jutalmat kapott a Székelyek és a Cigányput-rik című képéért (egyik olaj, másik akvarell). »A Ciszterci rend Budapesti Szent Imre-gimná-ziumának évkönyvé«-ben (1942–43) megjelent. Ez volt az elsõ alkalom, hogy az Évkönyvbendiákok műveibõl közöltek képet. ... A következõ évben megismételte sikerét. A képzõművé-szeti kiállításon bemutatott Napsütés Héjjafalván (olajfestmény) című munkáját közölte az1943–1944-es évi Értesítõ. ... Mindketten (Czagány Istvánnal) úgy élnek emlékezetemben ésaz osztálytársak véleménye is az volt, hogy jelentõs művészi pálya elõtt állnak. Ez volt a»Közhangulat«.”
Sölch Fridrich
NÕI PORTRÉ
1945–48, ceruza, 31x22 cm
13
ÜLÕ AKT-TANULMÁNY
1945–48, ceruza, 31x22 cm
14
KETTÕS AKT-TANULMÁNY
1945–48, ceruza, 31x22 cm
15
PROMÉTHEUSZ (Európai Iskola)
1945–48, tus, 31x22 cm
16
„1946-tól vesz részt az Európai Iskola kiállításain. Méltatói komoly, ígéretes tehetségnek tart-ják. E fiatal nemzedék céljai között ott szerepelt a demokratikus szabad magyar kultúra meg-teremtése. Íme, bizonyosság e kiállítás, hogy az alig 20 éves Nuridsány elkötelezett híve volte kultúra megteremtésének.
Az 1948-as Európai Iskola összefüggõ kiállítássorozata után Nuridsány a Római Akadémiaösztöndíjasa lett. Ott sikerrel szerepelt az ösztöndíjasok kiállításán. Neves műkritikusok fel-figyelnek szín- és formavilágára, több olasz művészeti folyóirat európai nagyságokhoz méritehetségét.
Az olasz ösztöndíj lejártakor hazatér, ellentétben azokkal, akik új hazát választottak.Az Európai Iskolát a dogmatikus légkörben egyre több támadás éri, amely
elhallgattatásukhoz vezetett. Hogy mi lett a fiatal tehetségek sorsa, az új fejezetet kíván.”(Katona Tamás IN: Új Almádi Újság, 1997. augusztus, 13. p.)
IKAROSZ (Európai Iskola)
1945–48, pasztell és tus, 31x 22 cm
17
GENÉZIS I. (Európai Iskola)
1945–48, akvarell, tus, 31x22 cm
18
MASZK (Európai Iskola)
1945–48, tus, 31x20 cm
19
20
1848–1948 Centenáriumi mozaik, Képzõművészeti Fõiskola (Jánossy, Nuridsány, Scholz...)
„A Fõiskolán a mozaik szakot végezte, s utána itáliai ösztöndíjjal végigjárta a középkori mo-zaik zarándokhelyeit. ... Méltatói rendet teremtõ erejét emelik ki: képeinek szerkezetében biz-tosan, szilárdan ülnek díszítõ jellegű színfoltjai. Voltaképpen festõi élete készülõdés volt amonumentális mozaikhoz, ami sajnos nem jutott osztályrészéül. A maga kárpótlására termé-szeti látomásait, táblaképeit írta át ragyogó színű, tiszta felületekké a mívesség törvényeinektudós ismeretében.”
(László Gyula megemlékezésébõl)
Meghívó a „Közösségi művészet felé” című vitasorozat keretében rendezett ankétra
21
„– A »Négyesfogat« kiállításai?– Az más, ott négyen voltunk. Jánossy Ferenc, Nuridsány Zoltán, Sugár Gyula meg én. 1949-ben rendeztük meg Budapesten s több vidéki városban is. Nagy kedvvel, lendülettel fogtunkakkor, fiatalon, munkához. Azután jöttek a nehéz évek. Az én pályám, buktatóim egy egésznemzedékre jellemzõek.”
(Frank János: Orosz Gellértnél IN: Élet és Irodalom, 1979.)
„Talán negatívan kifejezve: Nem mondani le semmirõl, legkevésbé az emberábrázolásról, azemberi érzelmek hű kifejezésérõl, ugyanakkor nem mondani le az absztraktok által kimun-kált vívmányokról sem.”
(Jánosy István, kiállítási megnyitó, 1996, Pestújhelyi Szalon.)
A Négyesfogatból hárman: Jánossy Ferenc, Nuridsány Zoltán és Orosz Gellért
A Négyesfogat negyedik tagja, Sugár Gyula (Arató István rajza)
BAKONYI KLÁRA (BÉBY) HEGEDŰMŰVÉSZ
1948–50, olaj, 100x80 cm
22
TÁJKÉP
1948–50, akvarell, 31x 22 cm
23
SZENTENDREI UTCA
1948–50, tus, 31x22 cm
24
FÉRFI PORTRÉ
1948–50, kréta és ceruza, 31x22
25
SÁROSPATAKI TÁJ
1950–55, olaj, 80x100 cma Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tulajdona
26
„…A Tavaszi Tárlat leverõ és bíztató képet mutat egyszerre. Leverõ a benyomásunk anynyi-ban, hogy sok mindent elölrõl kezdeni látunk; még mindig elönti a falakat a naturalizmus,sokszor a bárgyú akadémizmus, sõt a giccs is (néhány történelmi és tájképnél), feltűnik azabsztrakt festmény, amelynek semmi köze a modern absztrakcióhoz, a szobor, mely modern-nek álcázva vagy klasszicizálónak alakítva modoros: a több éves zűrzavar, lefojtott légkör hűtükrei. De biztató is, amit – igaz, hogy még kis számban – észreveszünk, bátor csendéletek, ér-dekes tájképek, frappáns témák (Csernus), meleg líra (Czóbel!), erõteljes ecsetkezelés és színél-mény (pl. a fiatal Nuridsány) mind ígéret a jövõnek (és legtöbbször nem a »nagy mesterek«alkotásai az ígéretek, de hát ez az élet rendje)”
(Szabó György: Vita a tavasz tárlatról: Indoklás és ítélet IN: Élet és Irodalom, 1957. május24.)
GÁBRY GYÖRGY ZENETÖRTÉNÉSZ
1950, kréta, 43x31 cm
27
PARKRÉSZLET
1950, olaj, 80x100 cm
28
BORBÉLY GYULA KARMESTER
1950, kréta, 31x22
29
FACSOPORT
1950–55, rézkarc, 14x14 cm
30
FÉRFI PORTRÉ
1950–55, rézkarc, 24x17 cm
31
32
„Még fõiskolás korában, 1947-ben részt vett (az akkori Mérnök Szakszervezetben rendezett)»Közösségi művészet felé« című vitasorozatban, melyen – többekkel együtt – a murális mű-vészet problémáit fejtegették, ennek elsõbbséget adva a táblaképfestészettel szemben. Nemtekinthetjük sem véletlennek, sem a saját művészetén kívüli elméleti kérdésnek ezt a tényt,hogy Nuridsányt ilyen problémák érdekelték, már akkor, pályájának kezdetén. Ma is vallja,hogy a mozaikművészetet feladatának tartja, vonzalma a monumentális művészet iránt nemcsökkent.”
(Frank János katalógus bevezetõje, 1962. Fényes Adolf terem, önálló kiállítás)
A Mérnök mozaikja elsõ, s egyben utolsó önálló monumentális munkája.
Nuridsány Zoltán a Mérnök című mozaik kirakása közben
MÉRNÖK
1955, mozaik, 360x240 cma Székesfehérvári Út- és Vasútépítési Technikum külsõ oldalfala
33
VISEGRÁD
1965, olaj, 80x100 cm
34
ZONGORÁZÓ LÁNY
1960, olaj, 80x100 cmA Janus Pannonius Múzeum tulajdona, Pécs
35
A KÁROLYI-KERT
1961, filctoll, 39x55 cm
36
KETTEN
1959, kréta, 39x55 cm
37
MŰTEREMBEN
1961, farost, vegyes technika, 60x80 cm
38
TÉLI TÁJ
1965, farost, vegyes technika, 50x100 cmKoppenhága, a magyar nagyköveti rezidencia tulajdona
39
INTERIEUR
1961, olaj, 80x70 cm
40
AKT
1962, farost, vegyes technika, 70x100 cm
41
„Mégis, mi késztette arra, hogy ezt a kollekciót, melyre nem mondja, hogy teljesen egyetértvele, kiállítja? Úgy érezte, hogy itt van a kiállítás szükségének pillanata, most kell kiállítania.Nuridsány egy évtized külsõ és belsõ nehézségei, művészi vívódásai, eredménytelensége, ön-magával való – talán túl szigorú elégedetlensége után újra magára talált. Belsõ művészi fel-szabadulásával most ez az anyag az elsõ állomás, ahol nyugodt lelkiismerettel állhat a közön-ség elé, és mondhatja: itt tartok, még nem elégít ki, de talán nem kevés, amit nyújtani tudok.
…Bízunk Nuridsány Zoltán művészetében, hogy kiállítása után megtalálja azt, amit kere-sett. A gyógyulás útján el fog jutni a monumentális kifejezésig, melyre tehetsége – milyenegyszerű szó, csak ritkán szabad vele élni, csak akkor, ha valóban hiszi írója –, felkészültsé-ge komoly (vívódó) alkotó módszere a biztosíték.”
(Frank János katalógus bevezetõje, 1962, Fényes Adolf terem, önálló kiállítás)
„Ezek a képek azért is ígéretesek, mert alkotójuk soha nem leírást ad témájáról, hanem érzé-sekkel és indulatokkal teli élménybeszámolót. Hagyományokba ágyazottan, de újszerűen szóla szokott témákról, s ezzel arra inspirálja a nézõt, hogy ne csak gondtalan szemlélõje legyenképeinek, hanem szellem- és érzelemvilágát munkáltatva foglalkozzék velük. Reméljük, hogyNuridsány Zoltán késve bár, de – a sok-sok kép megfestése után – immár céltudatosan hozzá-fogott életműve felépítéséhez. Tehetsége megvan hozzá, s ez kötelez.”
(Székely Zoltán IN: Művészet 1962. szeptember)
HAJÁT FONÓ LÁNY
1962, olaj, 100x70 cm
42
SZENTENDREI RÉSZLET
1960, olaj, 80x100 cma Magyar Nemzeti Galéria tulajdona
43
ERDÕRÉSZLET
1969, farost, 80x100 cma Szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona
44
SZIGLIGETI SZÕLÕHEGY
1967, farost, 100x120 cma Magyar Nemzeti Galéria tulajdona
45
PIHENÕ DZSUNKÁK (Haiphong)
1962, szénrajz, 39x55 cm
46
„A kiállított anyagból 80 rajzot a mi tájainkon készített. Ezek a rajzok lényegi látást, igazsá-got tükröznek, mély megfigyeléseket tartalmaznak – ezért nagy művészi értékkel rendelkez-nek. Minden kép jól szerkesztett, keretein belül könnyed, nagyon élõ, nagyon változatos. Afalak, a tetõk, a forgalmas utcák, halászhajók a kanálison mind átéléssel készült, s ezért min-dig igaz, mindig költõi.”
(Hanoi–Haiphong–Budapest kiállítás IN: Nhan Dan 1962. december 2.)
„A tárgyilagosan egyszerű, visszafogott rajzok Nuridsány művészetének komoly értékérõlgyõznek meg. Remek kompozíciójú fekete-fehér képeit szemlélve Vietnam városainak han-gulatát éljük át. Szűk utcák, házak, falak, halászbárkák határozott kontúrjai tűnnek fel amind témaválasztásban, mind stílusban a posztimpresszionista irányzatok festményeire em-lékeztetõ grafikákon. A Régi Hanoi és a Kikötõben ciklus Távol-Kelet sajátos vonásait ragad-ja meg, az egyediben az általánost, ezért ad többet a pusztán reprodukálásra képes anzik-szoknál. Nuridsány alkotásai nem vesztenek eleven hatásukból: a valóságot látó és láttató mű-vész üzenetét õrzik.”
(Bodolay G. Zalán IN: Új Tükör 1976. november 2.)
HAIPHONGI UTCA
1962, szénrajz, 39x55 cm
47
„Nuridsány Zoltán, aki hallatlanul finom portrékkal indult, és az Európai Iskola szellemébenegy áttételes, elvont művészet irányában is orientálódott, 1962-ben elindul egy nagyszerű ke-leti országba, és Vietnami sorozata egy más irányú összegzést jelent. Ezt az összegzést úgyláthatjuk ezen a falon, mint József Attila elõtte, és nem is Nuridsány Zoltánra, hanem álta-lánosságban, jegyzett meg: »Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend«. Ez a rendegyrészt optikai, mert Nuridsány Zoltán ezeken a grafikai lapokon lényegében azt összegzi,hogy a képzõművészet egy rajzi fegyelemmel és ökonómiával milyen szellemi erõnlétet tudbiztosítani és teremteni. Ez tehát egy képzõművészeti rend, egy konstruktív rend…”
Losonci Miklós, 1987
DZSUNKÁK A HÍD ALATT (Haiphong)
1962, szénrajz, 39x55 cm
48
BAMBUSZ UTCA (Hanoi)
1962, szénrajz, 39x55 cm
49
KÖZEL A NAGYPIACHOZ (Hanoi)
1962, filctoll, 39x55 cm
50
LEGYEZÕ UTCA (Hanoi)
1962, filctoll, 39x55 cm
SELYEM UTCA BALRÓL (Hanoi)
1962, filctoll, 39x55 cm
SELYEM UTCA JOBBRÓL (Hanoi)
1962, filctoll, 39x55 cm
51
VIETNAMI LÁNY I., tanulmány (Hanoi)
1962, filctoll, 55x39 cm
52
VIETNAMI LÁNY II., tanulmány (Hanoi)
1962, filctoll, 55x39 cm
53
ERDÕRÉSZLET
1970, farost, tempera, 80x100a Nagykanizsai Thúry György Múzeum tulajdona
54
„…Csekély vigasztalásul csak az szolgálhat, hogy fiatal kora ellenére is érett művész voltmár, kinek neve volt, mégpedig nagyrabecsült neve modern képzõművészeti életünkben…”
Nagykanizsa, 1975, március 29. Dr. Kerecsényi Editmúzeumigazgató
ÖNARCKÉP AKTTAL
1967, farost, tempera, 100x60 cm
55
56
MO
ZA
IKT
ER
VA
HA
RK
ÁN
YI
VÍZ
ME
DE
RÕ
RT
EL
EP
TÁ
RSA
LG
ÓJÁ
BA
(Pál
yáza
t I.)
, 197
0–19
72, 3
60x8
5 cm
(1:
3)
57
MO
ZA
IKT
ER
VA
HA
RK
ÁN
YI
VÍZ
ME
DE
RÕ
RT
EL
EP
TÁ
RSA
LG
ÓJÁ
BA
(Pál
yáza
t II
.), 1
970–
1972
, 360
x85
cm (
1:3)
1955
és
1970
köz
ött
nem
kap
ott
meg
hívá
st p
ályá
zatr
a, e
zért
örö
mm
el é
s bi
zako
dáss
al d
olgo
zott
nég
y-öt
ter
ven,
súl
yos
bete
gen.
A p
ályá
-za
toka
t ké
tsze
r dí
jazt
ák.
MOZAIKVÁZLAT
1969, filctoll, 30x50 cm
58
ZENÉLÕK III.
1970, farost, szintetikus festék, 80x100 cma Külügyminisztérium tulajdona
59
60
„…Ez a kiállítás … most idézet formájában az õ törekvéseibõl egy keresztmetszetet ad, azértegyvalamit tudnunk kell, hogy ez idézet. Idézet csupán abból az életműbõl, amit õ hallatlanbõséggel, koncentráltsággal létrehozott.”
(Losonci Miklós az 1987-es emlékkiállítás megnyitóján)
VISSZATEKINTÉS
1973, fénykép, Nagymaros
61
Irodalom
A Ciszterci rend Budapesti Szent Imre-gimnáziumának évkönyve, 1942–43A Ciszterci rend Budapesti Szent Imre-gimnáziumának évkönyve, 1943–44Michael Biancale: Mostre d’Arte. All’ Accademia d’Ungheria IN Il Momento 1948.Pán Imre: Az Európai Iskola, 1947.Gegesi Kiss Pál: Az Európai Iskola kiállításai, 1948.Mezei Árpád: Az Európai Iskoláról, 1946.György Péter–Pataki Gábor: Az Európai Iskola, Corvina, 1990.Fóthy Ernõ: Magyar kulturális sikerek és eredmények Itáliában, 1948.Sebestyén György: Beszámoló az Országos Képzõművészeti Fõiskola Körének kiállításából
IN: Szabad Művészet, 3. évf. 1949. február, 9–10. p.Végvári Lajos: I. Magyar Képzõművészeti Kiállítás. Friss fiatal tehetségek
IN: Magyar Nemzet, 1950. szeptember 3.Műcsarnok. II. Magyar Képzõművészeti Kiállítás. Katalógus. 1951. 8. p.(Hegedűsné) Bakonyi Klára hegedűművész portréja
IN: Magyar Fotó, 1951. december. (Fényképezte Gink Károly.)Műcsarnok. Tavaszi tárlat. Katalógus, 1952. május. 9. p.Műcsarnok. III. Magyar Képzõművészeti Kiállítás. Katalógus. 1952. 8. p.Műcsarnok. IV. Magyar Képzõművészeti Kiállítás. Katalógus. 1954. 9. p.Műcsarnok. V. Magyar Képzõművészeti Kiállítás. Katalógus. 1954. dec.–1955. jan. 15. p.Gogolák Lajos: Képzõművészetünk tíz éve. Műcsarnok, kiállított művek jegyzéke
IN: Népművelés, 1954. 1. évf. 1. sz. 16-18. p.Péter I.: Fiatal művészek az Ernst múzeumban
IN: Művelt Nép, 1955. március 27.Dutka Mária: Fiatal művészek az Ernst múzeumban
IN: Irodalmi Újság, 1955. 6. évf. 25. sz.Műcsarnok. Tavaszi tárlat. Katalógus, 1957. 11. p.Szabó György: Indoklás és ítélet
IN: Élet és Irodalom, 1957. május 24.Paál Ákos: A vörösberényi művésztelep
IN: Pedagógusok Lapja, 1957. szeptember 15.Műcsarnok. Műcsarnok. VII. Magyar Képzõművészeti Kiállítás. Katalógus. 1959. 31. p.Pogány Ödön Gábor: Magyar festészet a XX. században, Budapest, 1959. 67. p.Nemzeti Szalon. Felszabadult Budapest Művészete, 1960. („Kilátás a várból”)Egyéni kiállítás, 1962. április 13. Fényes Adolf terem
IN: Rajztanítás, 1962. 1. sz. 3. p.Makay László IN: Művészet, 1962. szeptember, 40. p.Székely Zoltán IN: Művészet, 1962. szeptember, 39. p.IN: Magyar Nemzet, 1962. április 14. 4. p.Péter I. IN: Népszabadság, 1962. április 21. 8. p.
Dolgozó emberek között. [kiállítás az Ernst múzeumban]Bognár Kálmán IN: Élet és Irodalom, 1964. május 16.
VIII. Miskolci Országos Képzõművészeti Kiállítás, A kiállítás fõdíját ítélték oda Nagymaroscímű képénekCsengeriné Nagy Zsuzsa IN: Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, V. Budapest, 1965. 162. p.
Németh Lajos: Modern magyar művészet, Corvina, 1968.Szeged, Képcsarnok. Nuridsány Zoltán, Scholz Erik, Sugár Gyula közös kiállítása, 1966.
Kulka Eszer: Három festõművész kiállítása. IN: Dél-Magyarország, 1966. december. 4.
62
Fekete-fehér képek
DIÁKKORI ÖNARCKÉP 1942–43 (szénrajz, 31x22 cm)SZÉKELYEK, 1942–43 (olaj)CIGÁNYPUTRIK, 1942–43 (akvarell)NAPSÜTÉS HÉJJAFALVÁN, 1943–44 (olaj)NÕI PORTRÉ, 1945–48 (ceruza, 31x22 cm)ÜLÕ AKT-TANULMÁNY, 1945–48 (ceruza, 31x22 cm)KETTÕS AKT-TANULMÁNY, 1945–48 (ceruza, 31x22 cm)PROMÉTHEUSZ (Európai Iskola), 1945–48 (tus, 31x22 cm)IKAROSZ (Európai Iskola), 1945–48 (pasztell és tus, 31x22 cm)GENÉZIS I. (Európai Iskola), 1945–48 (akvarell, tus, 31x22 cm)MASZK (Európai Iskola), 1945–48 (tus, 31x20 cm)1848–1948 Centenáriumi mozaik, Képzõművészeti Fõiskola (Jánossy, Nuridsány, Scholz…)BAKONYI KLÁRA (BÉBY) HEGEDŰMŰVÉSZ, 1948–50 (olaj, 100x80 cm)TÁJKÉP, 1948–50 (akvarell, 31x22 cm)SZENTENDREI UTCA, 1948–50 (tus, 31x22 cm)FÉRFI PORTRÉ, 1948–50 (kréta és ceruza, 31x22)SÁROSPATAKI TÁJ, 1950–55 (olaj, 80x100 cm, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tulajdona)GÁBRY GYÖRGY ZENETÖRTÉNÉSZ, 1950 (kréta, 43x31 cm)PARKRÉSZLET, 1950 (olaj, 80x100 cm)BORBÉLY GYULA KARMESTER, 1950 (kréta, 31x22)FACSOPORT, 1950–55 (rézkarc, 14x14 cm)FÉRFI PORTRÉ, 1950–55 (rézkarc, 24x17 cm)MÉRNÖK, 1955 (mozaik, 360x240 cm, a Székesfehérvári Út- és Vasútépítési Technikum külsõ oldalfala)VISEGRÁD, 1965 (olaj, 80x100 cm)ZONGORÁZÓ LÁNY, 1960 (olaj, 80x100 cm, a Janus Pannonius Múzeum tulajdona, Pécs)A KÁROLYI-KERT, 1961 (filctoll, 39x55 cm)KETTEN, 1959 (kréta, 39x55 cm)MŰTEREMBEN, 1961 (farost, vegyes technika, 60x80 cm)TÉLI TÁJ, 1965 (farost, vegyes technika, 50x100 cm, Koppenhága, a magyar nagyköveti rezidencia
tulajdona)INTERIEUR, 1961 (olaj, 80x70 cm)AKT, 1962 (farost, vegyes technika, 70x100 cm)HAJÁT FONÓ LÁNY, 1962 (olaj, 100x70 cm)SZENTENDREI RÉSZLET, 1960 (olaj, 80x100 cm, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)ERDÕRÉSZLET, 1969 (farost, 80x100 cm, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona)SZIGLIGETI SZÕLÕHEGY, 1967 (farost, 100x120 cm, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)PIHENÕ DZSUNKÁK (Haiphong), 1962 (szénrajz, 39x55 cm)HAIPHONGI UTCA, 1962 (szénrajz, 39x55 cm)DZSUNKÁK A HÍD ALATT (Haiphong), 1962 (szénrajz, 39x55 cm)BAMBUSZ UTCA (Hanoi), 1962 (szénrajz, 39x55 cm)LEGYEZÕ UTCA (Hanoi), 1962 (filctoll, 39x55 cm)KÖZEL A NAGYPIACHOZ (Hanoi), 1962 (filctoll, 39x55 cm)SELYEM UTCA JOBBRÓL (Hanoi), 1962 (filctoll, 39x55 cm)SELYEM UTCA BALRÓL (Hanoi), 1962 (filctoll, 39x55 cm)VIETNAMI LANY I., tanulmány (Hanoi), 1962 (filctoll, 55x39 cm)VIETNAMI LÁNY II., tanulmány (Hanoi), 1962 (filctoll, 55x39 cm)ERDÕRÉSZLET, 1970 (farost, tempera, 80x100, a Nagykanizsai Thúry György Múzeum tulajdona)
63
ÖNARCKÉP AKTTAL, 1967 (farost, tempera, 100x60 cm)MOZAIKTERV A HARKÁNYI VÍZMEDERÕRTELEP TÁRSALGÓJÁBA (Pályázat I.), 1970–1972,
360x85 cm (1:3)MOZAIKTERV A HARKÁNYI VÍZMEDERÕRTELEP TÁRSALGÓJÁBA (Pályázat II.), 1970–1972,
360x85 cm (1:3)MOZAIKVÁZLAT, 1969 (filctoll 30x50 cm)ZENÉLÕK III., 1970 (farost, szintetikus festék 80x100 cm, a Külügyminisztérium tulajdona)
Színes képek
(A borítón) ÖNARCKÉP II., 1940-es évek II. fele (olaj, 40x30 cm)
ÉRETTSÉGI PORTRÉ, 1944 (olaj, 20x30 cm)ZENÉLÕK I., 1945–1946 (tempera, 40x50 cm)BAKONYI KLÁRA (BÉBY) HEGEDŰMŰVÉSZ, 1948–50 (olaj, 30x40 cm)ERDÉLYI TÁJ, 1947 (gouach, 40x50 cm)ITATÁS, 1947 (gouach, 40x50 cm)BUDAKESZI TÁJ, 1950 (pasztell, 40x50 cm)ZSÖGÖDI ROKON, 1948 (akvarell, 40x50 cm)MÁJUS, 1948 (akvarell, 30x40 cm)PORTRÉ, 1946 (akvarell, 30x40 cm)MERENGÕ I., 1948 (pasztell, 30x40 cm)BIANKA, 1947 (akvarell, 40x50 cm)KOZMOSZ-METAMORFÓZIS I., 1946 (vegyes technika, 40x50 cm)KOZMOSZ-METAMORFÓZIS II., 1946 (vegyes technika, 40x50 cm)LEVIATHAN, 1947 (vegyes technika, 40x50 cm)GAIA, 1947 (gouach, 40x50 cm)KILÁTÁS A VÁRBÓL, 1960 (olaj, 80x100 cm)GORDONKÁZÓ LÁNY, 1963 (olaj, 80x100 cm)VISEGRÁD, 1961 (olaj, 80x100 cm, Bíróság, Eger)IN MEMORIAM, 1962 (olaj, 80x100 cm)LÁNY HEGEDŰVEL, 1962 (olaj, 80x100 cm)ZENÉLÕK II., 1959 (olaj, 80x100 cm)MIMI, 1960 (olaj, 50x60 cm)JUDIT–JUTI, 1968 (vegyes technika, 50x60 cm)BESZÉLGETÕK, 1959 (olaj, 50x60 cm, a Műszaki Egyetem tulajdona)BENCZE KLÁRA IPARMŰVÉSZ, 1966 (vegyes technika, 50x60 cm)BALATONSZEPEZDI DOMBOK, 1973 (vegyes technika, 50x100 cm)JUDIT, 1974 (vegyes technika, 50x60 cm)FALU VÉGE, 1967 (vegyes technika, 80x100 cm, a Türr István Múzeum tulajdona, Baja)GYÁSZ, 1967 (vegyes technika, 50x60 cm, a Türr István Múzeum tulajdona, Baja)EDIT, 1973 (vegyes technika, 50x60 cm)IN MEMORIAM MARCI CICA, 1973 (akvarell, 50x60 cm)ALFA ÉS OMEGA, 1974. április (collage, 40x80 cm)
64
„Ha most a halottnak kijáró tisztelet szavaival, de elfogulatlanul tesszük fel a kérdést, hogymi az, amit reánk hagyott, akkor feleletünk két szólamú lesz: az egyik: feledhetetlen, melegszí-vű egyénisége, amelyet csak felidézni tudunk, de szavakba foglalni nem, így él õ családjábanés mindazokban, akik közel álltak hozzá. A másik pedig: õ műveiben él tovább, de nemcsakés nem elsõsorban a múzeumok falain, mert munkáinak javarésze otthonokba került. Embe-rek mindennapja telik képeinek társaságában, megszokják, énükké válik, s talán nem is tud-ják majd, ha a természetben vagy a szobabelsõkben vagy emberek láttán rácsodálkoznakegy-egy színharmóniára, a kifejezés egy-egy árnyalatára, hogy Nuridsány Zoltán örökségeéled bennük, az õ szemével látnak, az õ érzékeny festõi világában élnek. Ez az igazi nagyörökség, amely nemzedékeken keresztül hat majd akkor is, amikor mi is már messze múlt le-szünk!”
(László Gyula farkasréti búcsúbeszédébõl, 1974. június 1.)
65
ÉRETTSÉGI PORTRÉ
1944, olaj, 20x30 cm
66
ZENÉLÕK I.
1945–46, tempera, 40x50 cm
67
BAKONYI KLÁRA (BÉBY) HEGEDŰMŰVÉSZ
1948–50, olaj, 30x40 cm
ERDÉLYI TÁJ
1947, gouach, 40x50 cm
68
69
ITATÁS
1947, gouach, 40x50 cm
70
BUDAKESZI TÁJ
1950, pasztell, 40x50 cm
71
ZSÖGÖDI ROKON
1948, akvarell, 40x50 cm
72
MÁJUS
1948, akvarell, 30x40 cm
73
PORTRÉ
1946, akvarell, 30x40 cm
74
MERENGÕ I.
1948, pasztell, 30x40 cm
75
BIANKA
1947, akvarell, 40x50 cm
76
KOZMOSZ-METAMORFÓZIS I.
1946, vegyes technika, 40x50 cm
77
KOZMOSZ-METAMORFÓZIS II.
1946, vegyes technika, 40x50 cm
78
LEVIATHAN
1947, vegyes technika, 40x50 cm
79
GAIA
1947, gouach, 40x50 cm
80
KILÁTÁS A VÁRBÓL
1960, olaj, 80x100 cm
81
GORDONKÁZÓ LÁNY
1963, olaj, 80x100 cm
82
VISEGRÁD
1961, olaj, 80x100 cmBíróság, Eger
IN MEMORIAM
1962, olaj, 80x100 cm
83
84
LÁNY HEGEDŰVEL
1962, olaj, 80x100 cm
85
ZENÉLÕK II.
1959, olaj, 80x100 cm
86
MIMI
1960, olaj, 50x60 cm
87
JUDIT–JUTI
1968, vegyes technika, 50x60 cm
88
BESZÉLGETÕK
1959, olaj, 50x60 cma Műszaki Egyetem tulajdona
89
BENCZE KLÁRA IPARMŰVÉSZ
1966, vegyes technika, 50x60 cm
90
BALATONSZEPEZDI DOMBOK
1973, vegyes technika, 50x100 cm
91
JUDIT
1974, vegyes technika, 50x60 cm
92
FALU VÉGE
1967, vegyes technika, 80x100 cma Türr István Múzeum tulajdona, Baja
93
GYÁSZ
1967, vegyes technika, 50x60 cma Türr István Múzeum tulajdona, Baja
94
EDIT
1973, vegyes technika, 60x60 cm
95
IN MEMORIAM MARCI CICA
1973, akvarell, 50x60 cm
96
ALFA ÉS OMEGA
1974. április, collage, 40x80 cm
„Az erdélyi dombok-hegyek átírtan megjelennek művein, tájképein, akár Tihanyt, a Balaton-szepezd környéki dombokat, Szigligetet, Szentendrét, Nagymarost vagy Visegrádot választ-ja témának. Ez a látásmód teszi egyénivé, másoktól eltérõvé tájképeit.”
(Frank János, katalógus elõszó, 1962. április 13.)
„...Csekély vigasztalásul csak az szolgálhat, hogy fiatal kora ellenére is érettművész volt már, kinek neve volt, mégpedig nagyrabecsült neve modern képzô-művészeti életünkben...”
(Kerecsényi Edit művészettörténész)
„Mindent látott, hallott, tapasztalt – jelenvalót és régen voltat; mély kútforrásabölcsességnek: mindent tudott, mindent megértett: átallátott minden homályon,a titok sűrű takaróján, átallátott hétszer hét burkon, mely elfödi a bölcsességet.
A rejtett írást felkutatta, betemetett nyomokra bukkant, emlékek rönkjétemelé ki a hajdankor özönvizébôl; veszélyes, messze útra indult, melyre tudásszomjösztökélte, s midôn megtért, úti kalandját idôtálló táblákra véste.”
(Gilgames I. tábla)