Szent István Egyetem

Gazdasági és Társadalom

Tudományi Kar

• Newcomb modellje

• Az orientáció szimmetriája

• A koorientáció dinamikája

• Csoporttulajdonságok

• A modellre épülő további

modellek

• 1903. július 24. született Rock Creek-ben.

• Úttörő volt a társadalmi pszichológiában.

• Három széles körben használt tankönyvnek a szerzője és társszerzője is volt, ami szisztematikus leírást adott a két alábbi létrejövő területről:

Egyéni bánásmódokat az emberi motivációban és a tanulásban.

Michigan egyetemen 26 évig irányította az ezt befolyásoló doktori programot a szociálpszichológiai karon.

• Élete során érdekelt volt a dinamikus oktatási feladatokban.

• A „megismerési folyamatot”tanulmányozta. Vizsgálatai kimutatták, hogy az attitűdök hasonlósága a személyes kapcsolatok fejlődésének lényeges tényezője.

. 1953-ban Társadalmi kommunikációs

modellt alkotott. Ennek segítségével

tanulmányozta a kommunikációnak a

társadalmi kapcsolatok alakításában

betöltött szerepét.

• Newcomb kiinduló feltevése az, hogy az interakciót, melyet addig szociális viselkedésnek tartottak, jobban le tudjuk írni, ha kommunikatív aktusnak tekintjük, és hogy "az emberek között folyó kommunikáció lényeges funkciója lehetővé tenné két vagy több egyén számára, hogy fenntartsák az egyidejű orientációt egymásra mint kommunikátorokra.

• Azaz a kommunikátorok már az egész külső környezetet befogják, nem csak átadják az információt, hanem kapják is.

A B

X

•A newcomb-i modell a

legegyszerűbb kommunikatív

aktust veszi alapul, melyben

egy (A) személy információt

ad át (B) személynek (X)-ről,

ez az A-B-X rendszer.

• Egy ilyen rendszerben a felek

kölcsönösen orientálódnak

egymásra, és a tárgyra is. Sőt

a tárgyról alkotott ismeretük

ennek folyamán nem csak a

tárgy észlelésétől, és nem

csak (A) beszámolójától,

hanem egyszerre

mindkettőtől függ

• Az A-B-X rendszerben az orientáció kölcsönös és szimmetrikus. Vagyis bármelyik rendszeren belüli orientáció megváltozik, változik az összes többi is.

• Az ilyen kommunikációs rendszerek az egyensúlyi állapotra törekednek, mely - az orientáció hasonlósága miatt - kiszámíthatóbbá teszi a másik viselkedését, és növeli a megértés hatásfokát.

• Az egyidejű orientáció (koorientáció) lehetővé teszi a kölcsönös jutalmazást is, azaz mivel koorientációs viszonyban van a két fél, a megértés növekedése mindkettőjük számára kölcsönösen hozzáférhető.

• Az a cél, ami felé a kommunikatív aktus halad - X minél jobb megértése, olyan eredményként jelenik meg, melyet közös akciókkal (koorientációs aktusokkal) lehet a legkisebb költség árán elérni.

Olyan körülmények között, amikor

akár B-re, akár X-re való orientáció

egyaránt megköveteli a másikra való

orientációt, akkor annál nagyobb erő

keletkezik, minél nagyobb B vagy X

„vegyértéke” annál nagyobb a

valószínűsége annak, hogy fellép a

szimmetria irányába ható késztetés és,

hogy ez létre is jön.

• Festinger és Thibaut, Schachter és Back

kísérleti eredményei arra vallanak, hogy az

ember mennyire próbálja elfogadtatni

valaki mással saját álláspontját, az illető

iránti vonzódástól függ.

• A második tanulmány kimutatja,hogy a

csoporton belül a kommunikáció a csoport

deviánsként észlelt tagja felé irányul, addig

amíg el nem utasítják. Ezen a ponton túl a

feléjük irányuló kommunikáció megritkul.

• A tanulmány azt is kimutatja, hogy a

befolyást célzó kommunikáció gyakorisága

függ a csoport vitatémája iránti érdeklődés

fokától. Néhány más tanulmány olyan

adatokat közöl, amelyeknek tanúsága

szerint a szimmetria a kommunikáció

eredménye.

• Festinger és Thibaut Az „egyöntetűség

irányába ható nyomást” és a „homogén

csoportösszetétel észlelését” változtatva,

azt találta, hogy ilyen viták után a változás

mindkét változótól függött.

Back megállapította, hogy olyan kísérleti személyek, akik eredetileg eltérően értelmezték ugyanazt a dolgot, majd lehetőséget kaptak, hogy megvitassák a problémát egymás között,oly módon befolyásolták egymást, hogy ez közvetlenül függött kölcsönös vonzódásaiktól.

Közösségkutatások: csupán azt a feltevést igazolták, hogy a kommunikáció gyakorisága a vonzódástól függ.

• Festinger,Schachter és Back: lakótelepi vizsgálat alkalmával megállapította, hogy a vonzódás mértéke és az attitűdkonformitás mértéke között +0,72 a kooreláció.

• Heider az egyensúlyi állapotokkal kapcsolatos elvét, amely szerint ha ilyen állapot nem áll fenn, a részviszonylatok akció vagy kognitív átszervezés útján megváltoznak.

• Horowitz és mások az egyensúlyhiány következő lehetséges megoldását rögzítik: a) az egyén módosítja az aktus jel „vegyértékét”, hogy egyet értsen az aktorral; b) ennek a fordítottja; c) az egyén az aktust kognitíve elválasztja az aktortól; és elviselhetővé válik a diszharmónia.

A

BXA

B

A kommunikátor

lehetőségei

koorientáció

elérésére:

1. elérheti, illetve

megpróbálhatja

elérni a szimmetriát X

vonatkozásában.2. változásokat idézhet

elő a rendszer más

részeiben

3. eltűrheti változtatás

nélkül az aszimmetriát.

• Valamely csoport bizonyos tulajdonságai

és a csoporton belüli kommunikatív

viselkedéssel kapcsolatos változók között

megjósolható viszonylatoknak kell

lenniük. Így pl.: egy csoport strukturális

tulajdonságai kommunikációs

problémákat teremhetnek vagy

megoldást nyújthatnak.

1. Homogén orientáció bizonyos

fajta tárgyra

2. Észlelt konszenzus homogenitása

3. A csoport tagjai közötti vonzódás

Westley és MacLean modellje(1957)

• A newcomb-i modell továbbfejlesztése

• Az információ iránti társadalmi igény gondolatának továbbfejlesztése tömegmédiára vonatkoztatva

• Változtatás a newcomb-i modellen: C bevezetése (aki szerkesztői kommunikációs funkciót lát el)

A modell visszatér az eredetei lineáris formához

C tartalmazza a szerkesztési és műsorszórási folyamatot

Megszűnik a kapcsolat A és B között

Tipikus tömegkommunikációs modell. Modern társadalmakban a befogadó igénye megnövekedett az információra, de a tájékoztatás eszközei korlátozottak.

A befogadó(B) teljesen a tömegmédiától függ = függőségi modell

A modell nem veszi számba a társadalmi

környezet más tájékozódási lehetőségei

közti kapcsolatot pl. családok, iskolák,

egyházak, más informális

kapcsolathálózatok, melyeken keresztül

beilleszkedünk a társadalomba.

X

X

X

X

A C B

A kommunikatív aktusok annyiban sajátosak, hogy olyan változások következményei és okai lehetnek, amelyek két vagy több kommunikátor és ezek kommunikációjának tárgyai között fennálló viszonyok rendszerében bármely ponton bekövetkeznek.

Felhasznált irodalom: Dr. Kollár Csaba: Bevezetés a

társadalmi kommunikáció rendszerébe