Motivációs levél

a PIOK Petőfi Sándor Általános Iskola Tagintézmény tagintézmény-vezetői

feladatkörére kiírt pályázathoz – azonosító szám: 1-16/2012

2004 óta dolgozom az intézményben, ekkor lettem pályázat útján igazgató. A helyi,

péceli viszonyokat, körülményeket már korábban megismertem, hiszen tíz éven át a

Ráday Pál Gimnáziumban tanítottam.

Úgy érzem – és a vezetőről szóló tantestületi értékelések is ezt támasztják alá –,

hogy a tantestület és a technikai dolgozók is elfogadtak, befogadtak. Sikerült

megőrizni az elődök által megteremtett nyugodt, családias munkalégkört, pedig

nagyon nehéz, változásokkal teli éveket éltünk át.

A szülői közösséggel is jó kapcsolatot sikerült kiépíteni, igazán elmondható, hogy ők

mindenben segítenek, amiben csak hozzájuk fordulunk. Látják, és tapasztalják, hogy

a közös erőfeszítéseknek eredményei vannak, s ezeknek ők is részesei.

Mindezek eredményeképpen a folyamatosan és növekvő mértékben nehezedő

feltételrendszer mellett iskolánk mindig tudott, ha csak kicsit is, de továbblépni,

fejlődni.

Terveink, elképzeléseink most is vannak, annak ellenére, hogy a körülmények

országos szinten is tovább nehezedtek. Iskolánk a PIOK keretében működik tovább,

természetesen keressük a helyünket az új struktúrában, és biztos vagyok benne,

hogy megtaláljuk.

Pályázatom beadásában a legkiemelkedőbb motiváló erő, hogy szeretném segíteni a

korábban megálmodott tervek végrehajtását, tovább együttdolgozva a tantestülettel,

a minket segítő technikai dolgozókkal és szülőkkel. Közöttük jól érzem magam, és

azt gondolom, együtt eredményesek tudunk lenni.

Úgy érzem, van annyi és olyan tapasztalatom, amivel tudom szolgálni a PIOK és

azon belül a Petőfi Iskola további fejlődését.

Pécel, 2012. május 20.

Rádi Zoltán

Pályamunka

a Péceli Integrált Oktatási Központ Petőfi Sándor Általános Iskola

Tagintézmény

tagintézmény-vezetői állására kiírt pályázatra

azonosító szám: 1-16/2012

Készítette: Kapja:

Rádi Zoltán Péceli Integrált Oktatási Központ

magyar–ének-zene szakos Forgács Tiborné igazgató

általános és középiskolai tanár 2119 Pécel, Kossuth tér 7.

közoktatási vezető

Helyzetelemzés

Ami minket körülvesz (tágabb és szűkebb körben)

Vezetői programom megfogalmazásakor – úgy gondolom – feltétlenül tekintettel kell

lennem azokra a tényezőkre, amelyek mozgásteremet és az iskola mozgásterét is

tágabb és szűkebb értelemben meghatározzák. Tekintsük át ezeket!

Mindannyian, akik az iskolával szorosabb, mindennapi kapcsolatban élünk,

érezhetjük, hogy a minket körülvevő világ erkölcsi, etikai, kulturális, társadalmi és

nem utolsó sorban pénzügyi szempontból sem iskolabarát. Ebből egyrészt az

következik, hogy számos probléma, konfliktus csapódik le az iskolában, ott kell

kezelni vagy megoldani, pedig a gyökerek máshol erednek. Másrészt az, hogy a

pedagógus rendkívül nehéz helyzetbe kerül, ha évszázadok alatt kikristályosodott,

maradandó emberi értékeket akar közvetíteni, és ebből fakadó elvárásokat támaszt

tanítványaival szemben. De nehéz az új értékek közvetítése, az új és reális

elvárásoknak való megfelelés is.

A törvényi szabályozás tartalmilag folyamatosan bővül, de ingatag, az utóbbi

években rendkívül gyakran változott, s ez a változási folyamat ma is tart, követése

szinte jogászi attitűdöt követel a vezetőtől. A jogszabályoknak megfelelni, a

végrehajtás számos nehézségbe ütközik, néha lehetetlen. Az új köznevelési törvény

még nem lépett hatályba, de már most jelzik, hogy az elfogadott törvényt módosítani

kell, a bevezetés csúszni fog, végrehajtási rendelet pedig a mai napig nincs. Nincs

elfogadott Nat és kerettantervek. Az alacsonyabb rendű jogszabályokkal

kapcsolatban hasonló a helyzet. (2012. május 20-i helyzet.)

Előttünk áll az iskolák állami kézbe vétele (a jelenleg ismert időpont 2013. jan. 1.,

tehát tanév közben!), de ennek lebonyolításáról, ránk vonatkozó következményeiről

jelen pillanatban semmit nem tudunk.

A piacgazdasági környezet új és állandósult kihívást jelent az iskolák számára. A

minőségfejlesztés bevezetése is részben ennek tudható be, ugyanis ez egy

lehetséges válasz a megváltozott körülményekből adódó kérdésekre. A szülő

jogosítványt kapott mint megrendelő érdekeinek érvényesítésére, elvárásainak

megfogalmazására, beleszólásra gyermeke iskolai nevelése-oktatásába (jogok), ám

kötelezettségeinek teljesítésével – pl. milyen szokásrenddel, neveltségi szinttel,

mentális és higiénés állapotban stb. érkezik egy gyermek az iskolába – nagy bajok

vannak, a családok megfelelő működésével szintén. Hozzá kell tennem: nem biztos,

hogy minden esetben a szülőket lehet hibáztatni ezért, a szorító gazdasági helyzetet

a családok egyre nehezebben, kiszolgáltatottabban élik meg!

Még mindig demográfiai hullámvölgyben vagyunk, amelyben az iskolák jellemzően a

finanszírozási előírások és/vagy elvárások miatt kifejezetten küzdenek a

tanítványokért. Az marad fenn, aki megfelelő létszámot tud produkálni, s annak lesz

lehetősége fejlődésre, prosperitásra.

Az integrált oktatás elvárása erősen érezhető, ám ennek személyi és tárgyi feltételei

évek óta nincsenek meg, annak ellenére, hogy a szakma ezt folyamatosan szóvá

teszi. Egyre nagyobb a nyomás rajtunk, ugyanakkor a megfelelő körülmények,

feltételek hiánya egyre nagyobb feszültségeket gerjesztenek az iskolában,

osztályközösségekben. Különösen igaz ez a magatartászavaros tanulóink esetében.

Finanszírozás tekintetében egyértelműen látható, hogy állami szinten folyamatosan

csökken az oktatásra szánt pénz, az önkormányzatok pedig szintén egyre nehezedő

helyzetük miatt képtelenek a kiesést kompenzálni. Ebből következik az

infrastrukturális helyzet folyamatos romlása, aminek a fenntartók, az intézmények

folyamatosan próbálnak ellentartani a maguk eszközrendszerével, inkább kevesebb,

mint több sikerrel.

Így tett eddig Pécel Város Önkormányzata is, próbálta lehetőségei függvényében

biztosítani a zökkenőmentes működés feltételeit mind a személyi juttatások, mind az

infrastruktúra vonatkozásában. Ám a lehetőségek egyre szűkülnek, ebből

következően a szinten tartás is nagy terhet ró a fenntartóra. A költségvetés

elkészítése évről évre nehezebb, s a megvalósítás is sokszor lehetetlen helyzeteket

teremt. Így tehát minket finanszírozás szempontjából szorítanak a központi és a helyi

megszorító intézkedések egyaránt. A PIOK létrejöttének a hátterében is

meghatározó szerepet játszottak gazdaságossági megfontolások.

A kereseti lehetőségek csökkennek, a korábban biztos közalkalmazotti pálya

elvesztette stabilitását, a munkavégzés elismerésének differenciálása, pontosabban

maga az elismerés tovább késik, ill. kontraszelektív elemek kezdenek megjelenni.

Gondoljunk a tudás – karrier – életminőség – elismertség kapcsolatrendszerére! Az

egzisztenciális gondoknak nem lenne szabad befolyásolniuk az iskolai munkát,

ugyanakkor lehetetlen azokról nem tudomást venni, hiszen a gyerekek és a

pedagógus életét egyaránt mindennapjaiban átható problémakörről van szó.

Érdemes nyíltan megfogalmazni: a pedagógusok bérét 2007-ben befagyasztották,

tehát még az inflációt kompenzáló béremelésre sem volt lehetőség. Ezzel egy időben

a béren kívüli juttatásokat is, és a túlórák lehetőségét is csökkentették. Jutalmazás

iskolánkban 2005/2006-ban volt utoljára. Megjegyzem: tantestületünk a plusz

munkák tekintetében nemhogy visszavett volna, hanem erősített az iskola, a

gyerekek érdekében (külön programok, kirándulások, versenyek, vetélkedők egyéb

rendezvények stb.)!

Mindeközben hihetetlen mennyiségben elvárások fogalmazódnak meg az iskolával

és a pedagógussal szemben (a szülők és az oktatásirányítás részéről egyaránt),

amelyhez az utóbbi években az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is tett még

jónéhány feladatot. Folyamatos reformok, pontosabban változások között élünk már

év(tized)ek óta, de eddig semmit sem csináltunk végig, mert mindig jöttek újabb

ötletek, „reformok”.

Pécelen a legnagyobb helyi változás a PIOK megindítása volt 2011 augusztusában.

Ezáltal új körülmények és feltételek között kell megtalálnunk a helyünket. Minden

bizonnyal években lehet mérni azt az időt, amíg ez megtörténik. Azonban a gyerekek

számára az iskolában eltöltött évek egyszeri és megismételhetetlen élményeket

jelentenek, miközben a tét is elég nagy: ki tudjuk-e bontakoztatni a tanítványaink

tehetségét? Kísérletezni nem szabad! Ezért nehezedik ránk most különösen nagy

felelősség.

A teljesség igénye nélkül, de főbb vonalaiban ez az a szűkebb és tágabb erőtér,

amelyben a lehető legnagyobb hatásfokkal végeznünk kell munkánkat, gyakorolnunk

hivatásunkat.

Az iskola épülete, eszközrendszere

A PIOK Petőfi Sándor Általános Iskola Tagintézmény épülete l984-ben épült, Pestről

nézve a vasút bal oldalán elterülő vásártéri területen.

Az iskola épületében a következő helyiségek találhatók:

17 tanterem (benne 1 kisebb méretű és 1 előadó)

4 kis terem, mely csoportbontásra alkalmas

2 egyéb, speciális oktatási célú helyiség (technika, informatika)

7 szertár (benne 1 stúdió)

4 irodahelyiség

tanári szoba

aula

tornaterem szertárral, 2 öltözővel

orvosi szoba

étkező

könyvtár

minden szinten fiú, lány és tanári mosdó

technikai kiszolgáló helyiségek (kazánház, raktár, műhely,

öltözők takarítóknak, karbantartóknak)

Az intézmény bővítése (étterem) és még inkább felújítása már évek óta aktuális

lenne, ez a megépülés óta egyszer sem történt meg.

Fontos tényező, hogy összesen négy udvarunk és két kertünk van, melyeket a

gyerekek használhatnak, kivéve a konyha melletti technikai udvaron található

biokertet. Ezt csak tanári felügyelettel, az ott zajló teherautó-forgalom miatt. Igazi

kertvárosi iskola vagyunk tehát, annak minden előnyével! Az udvarokra igyekszünk

gondot fordítani, vigyázni rá, de a felújítás, korszerűsítés ezek tekintetében is

időszerű lenne.

Az iskola indulásakor beszerzett, ma is használatos eszközrendszer jórészt elavult,

központi forrásból finanszírozva csak kis mértékben változott. Az eszközbeszerzésre

elkészített, több évre szóló ütemterv megvalósulása elmaradt a szűkös anyagi

helyzet miatt. Sőt, minden évben megtörtént, hogy a költségvetésbe betervezett

minimális fejlesztések is elmaradtak a finanszírozás forrásainak szűkülése miatt.

Legnagyobb léptékű változtatás a kazánház modernizációja volt, ami a mi

szempontunkból balul ütött ki, mert a fűtésünk rosszabb lett, mint volt, legalábbis

eddig ezt tapasztaltuk.

Mégsem érzem helyzetünket tragikusnak, mert a kollégák, szülők áldozatkészsége

és az alapítványunk (Vásártéri Gyermekekért Alapítvány) segítségével a

legszükségesebbeket eddig mindig előteremtettük. Sőt, azt is nyugodtan lehet

mondani, hogy évről évre, ha kis lépésekben is, de előre haladtunk, tudtunk

fejleszteni.

Egyrészt igyekeztünk otthonosabbá tenni az iskolát: kerti bútorokat vásároltunk,

játszóteret építettünk a kicsiknek, az öltözőszekrényeket felújítottuk…stb.

Másrészt az oktatási eszközeinket korszerűsítettük: számítógépeket, korszerű

monitorokat vásároltunk, mindenhol – ahol kérték a kollégák – lehetővé tettük a

projektor ill. kerámiatábla használatát, bevezettük az e-naplót…stb. A felsorolás nagy

örömünkre nem teljes, hiszen az elmúlt nyolc évben rengeteget tettünk saját erőnk

bevetésével.

Személyi feltételek (2011/2012-es tanév)

Nevelőtestületünk 32 (31+1 fejlesztő) pedagógus státusszal rendelkezik – plusz 0,5

gyermekvédelmis és 0,5 könyvtáros státus –, ezeken összesen 35 pedagógus

dolgozik, 30 teljes óraszámú + 5 részfoglalkozású ill. óraadó.

Alsó tagozaton 7 osztállyal, de 8 csoporttal 14 tanító és 1 tanár foglalkozik.

A 7 napközis csoportot vezető nevelő mindegyike szakképzett pedagógus. Az iskolai

hagyományok szerint a tanító és a napközis kollégák igazságos rendre törekedve

váltakozva tanítanak és napköziznek.

Felső tagozaton 1 tanulószobás csoport működik 5-6. évfolyamon.

2009 szeptembere óta van saját fejlesztő pedagógusunk, ami hatalmas nyereség az

iskolának, kollégáknak és tanulóknak egyaránt!

A nyelvoktatást két némettanár és három angoltanár biztosítja. Közülük 1-1 kollégánk

tanítói végzettségű, 6. osztályig taníthatja az angol, ill. a német nyelvet.

1 orosztanárunk és 2 tanítónk van, akik 6. osztályig taníthatnák igény esetén az

orosz nyelvet. Egyik kollégánk olasz nyelvtanári diplomát szerzett, ez is egy

lehetőséget nyit meg, mellyel már most is élünk. Kísérleti jelleggel bevezettük a

második idegen nyelv tanulásának lehetőségét azok számára, akiket ez érdekel, és

bírják a további terhelést.

Már a 2011-2012. tanév szeptemberétől lehetővé tettük az ének-zene tantárgy

magasabb óraszámban tanulását az ének tagozat előkészítése érdekében, ezt a

feladatot, valamint a kapcsolódó néptánc oktatását külső szakemberek végzik.

A tantestületi fluktuáció igen csekély volt eddig, a bekövetkezett változások

hátterében főleg nyugdíjba vonulás ill. gyermekvállalás áll. Sajnos az előző tanév

végén fenntartói döntés miatt két kollégától búcsút kellett vennünk, és

osztályösszevonásra is sor került.

A 2011-12-es tanév végétől jelentősebb átalakulás várható, ugyanis négy kolléga

nyugdíjba vonul (az ötödik már ősszel rokkant nyugdíjba kényszerült), köztük a

jelenlegi tagintézményvezető-helyettes kollégám is. Együttműködésünket

példaértékűnek látom, és éltem meg, sokat tanultam tőle, de megértem kollégám

döntését. Remélem, hogy új vezetőtársammal az összecsiszolódás után hamarosan

ugyanilyen harmonikusan tudunk együtt dolgozni.

Az iskolavezetés tagjai: a tagintézmény-vezető, a helyettese, a közalkalmazotti

tanács elnöke, alkalmanként kibővülve a munkaközösség-vezetőkkel. Az alsó szintet

összefogja az alsós munkaközösség vezetője, a felsőt az osztályfőnöki

munkaközösség vezetője. További munkaközösségeink: napközis,

természettudományi, társadalomtudományi, idegen nyelvi és TÁMOP.

A tantestületen kívül iskolánkban szerteágazó tevékenységet folytat – főmunkatárs

címmel – egy iskolatitkár + 1 fő pedagógiai asszisztens.

6 takarító gondoskodik az épületnek és környékének tisztaságáról, ők hivatalsegédi

teendőket is ellátnak.

3 fűtő dolgozik iskolánkban, akik karbantartási munkákat is végeznek, és szükség esetén

biztosítják az épület éjszakai fűtését.

Megoldódott a portaszolgálat ügye is. Két fő állandó portásunk van, ők mindketten csökkent

munkaképességű dolgozók, egymást váltva 6-6 órában látják el a portási teendőket.

A tanulóközösség jellemzői

A szó szoros értelmében vett általános iskola vagyunk. Foglalkozunk nagyon

problémás gyerekekkel és különlegesen kiemelkedő képességűekkel egyaránt.

Alapító okiratunkban szerepel az integráltan oktatható gyerekekkel való foglalkozás

is, annak ellenére, hogy a feltételek nem kielégítőek, de ezzel a problémával

nemcsak mi küzdünk.

Tanulóink családi, szociális körülményeit jellemzi, hogy sok a nagy család, illetve a

csonka család. A szülők többsége általános vagy középiskolai végzettséggel

rendelkezik. Egyre több családban van munkanélküli.

Tapasztalatom szerint nyomasztóan nagy a valamilyen oknál fogva zilált, nem

megfelelően működő családok száma, ebből következően a mentálisan sérült,

érzelmileg instabil, magatartászavaros, veszélyeztetett gyerekek száma is. A

tendencia ebben a vonatkozásban aggasztó, ugyanis egyértelműen emelkedő.

Kapcsolat a szülőkkel, az Iskolaszék

A visszajelzések, értékelések, amelyeket rendszeresen kérünk a szülőktől, arról

árulkodnak, hogy a szülők elégedettek az iskolával és az itt folyó munkával.

A szülői közösség érdekeit az Iskolaszék képviseli. Évente legalább két alkalommal

rendezünk szülői munkaközösségi és iskolaszéki megbeszélést, ahol a

tájékoztatáson, aktuális dolgok áttekintésen kívül a megoldandó problémák

felvetésére is van lehetőség. Szükség esetén rendkívüli összejövetelt is tartunk, ha a

helyzet úgy kívánja, s ezeken a problémákat kulturált módon tudjuk megbeszélni.

Az iskola a szülői közösségtől rengeteg támogatást kap, sőt a szülők az érdekünkben

önálló akciókat is szerveznek. Úgy gondolom, hogy a szülők látják: minden fillér

támogatás jó helyre, közvetlenül vagy közvetve, de a gyerekhez kerül, őket szolgálja,

s ezért van értelme az áldozatot hozni.

Vezetői program

A jelenlegi gazdasági helyzet – mind országos, mind városi szinten – igencsak

megnehezíti az előregondolkodást, a tervezést. Ennek ellenére kell, hogy legyenek

elképzeléseink a jövőt illetően, csak arra kell fokozottan ügyelni, hogy ne szakadjunk

el a realitásoktól. Erre törekedtem, amikor vezetői elképzeléseimet átgondoltam, és

megpróbáltam rendszerbe foglalni.

Jó döntést hozott a ’80-as években az akkori fenntartó, amikor iskolát kezdett építeni

a település ún. vásártéri részén. A mi iskolánknak itt jelenleg is fontos szerepe, ha

úgy tetszik, küldetése van, melynek ma is meg kell felelnünk. Kis-közepes méretű

iskola vagyunk, itt erre is van szükség. A legfontosabb, hogy a városnak ezen a

részén lakó gyerekek olyan színvonalú nevelést-oktatást kapjanak helyben, hogy

sem ők, sem szüleik ne érezzék szükségét távolabbi iskolát keresni. A PIOK

megalakulása után a középiskolai, gimnáziumi képzés is bekapcsolódhat ennek a

célnak a szolgálatába, s mi ezt elő tudjuk segíteni.

A legfontosabb, hogy tanulóink tehetségük, szorgalmuk függvényében a maximumot

hozzák ki magukból, úgy, hogy közben élményekkel teli iskolás éveket élhessenek

át. Személyiségük teljességében, harmonikusan fejlődjön. Kiemelt fontosságúak a

magyar, matematika, idegen nyelv és informatika tantárgyak, mert ezek egyrészt

alapozó jellegűek, másrészt a kor követelményei miatt elengedhetetlenek. Emiatt a

felsorolt tárgyak az arculattó függetlenül magas óraszámúak most is, és mindent meg

kell tennünk, hogy azok is maradjanak.

Iskolánk vonzóerejét lehetőségünk van növelni, igyekszünk saját arculatot kialakítani,

ezt a munkát már megkezdtük a PIOK keretein belül. Az emelt óraszámú ének–zene

oktatás elindítása ezt szolgálja. Szeretném, ha ez a felmerülő nehézségek ellenére

folytatódna. A cél az, hogy felmenő rendszerben a felső tagozat évfolyamaira is

kiterjedjen, egészen a 8. évfolyamig. Emellett kiemelt fontosságot érdemel a

kóruséneklés megerősödése. De nemcsak a zene iránt érdeklődőket szeretnénk

iskolánk felé fordítani. Más művészeti jellegű tantárgyak, tevékenységek is közel

állnak hozzánk (képzőművészeti, népművészeti, irodalmi), amelyeket megfelelő

feltételek biztosításával helyzetbe tudnánk hozni mindannyiunk örömére.

Másik, arculatot befolyásoló terület lehet a sport, erre iskolánk adottságai – udvarok,

tornaterem – nagyon alkalmasak, ráadásul szükség és igény is lenne rá. Mivel ez a

terület eléggé beruházásigényes, ezért távlati célunk lehet a tárgyi és ezzel együtt a

személyi feltételek megteremtése. Ezt folyamatosan végzett kitartó munkával tudom

elképzelni, a teherbírásunknak megfelelő ütemben, mindig egyeztetve a tantestülettel

(mint eddig is) és társintézményeinkkel.

Folytatásra méltó a második idegen nyelv tanulása lehetőségének fenntartása ill.

bővítése azok számára, akik érdeklődnek eziránt, és teherbírásuk lehetővé teszi a

részvételt ebben. Az eddig tanulható angol, német, olasz nyelvek mellé az orosz is

bekerülhetne, ha sikerülne legyőzni ezzel kapcsolatban elsősorban a szülők

ellenérzését.

A felzárkóztató, korrepetáló tevékenység mellett feltétlenül nagyobb szerepet kell,

hogy kapjon a tehetséggondozás. Hajlamosak vagyunk ez utóbbi súlyáról

megfeledkezni, pedig annak következményei vannak, lesznek: a tehetséges

gyerekeket elviszik gödöllői és budapesti iskolákba. Pedig változatlanul célunk, hogy

minél több péceli gyermek számára biztosítsunk megfelelő színvonalú nevelést-

oktatást itt helyben, hogy a lehető legkevesebb tanulónak kelljen utaznia.

Átalakításra vár a tanulószoba működtetése. A jelenlegi állapot azt mutatja, hogy a

legproblémásabb gyerekek koncentrálódnak a tanulószobán, sokszor

megoldhatatlan feladat elé állítva a pedagógust. Egyértelműen a megoldás irányába

mutatna a létszám csökkentése, esetleg több csoport indítása, differenciálással. A

megvalósításhoz az óratömeg növelése szükségeltetne.

Az ehhez szükséges tárgyi feltételek

Iskolánk befogadóképessége a jelenleg nálunk jelentkező igényeket ki tudja

elégíteni. Ha a csoportok (osztályok) számát tekintjük, egy, esetleg két plusz csoport

indításának lehetősége adott. Osztálylétszámaink néhány kivételtől eltekintve

lehetővé teszik összességében mintegy 50-60 tanuló befogadását. Arra azonban

tekintettel kell lenni, hogy számított létszámunk közelíti az alapító okiratban szereplő

max. 480-at. Mindebből az következik, hogy jelentős iskolabővítésre – a korábbi

tervekkel ellentétben – nincs szükség, feltéve a demográfiai helyzet nyugalmát a

város ezen részén.

Felújítási feladatok azonban jelentős számban várnak ránk: nyílászárók,

vizesblokkok, padlózat, fűtési rendszer (a hálózati részben), sportpálya – hogy csak a

legnagyobb volumenűeket említsem. Ezeket egyszerre elvégezni nem lehet, hacsak

pályázati forrásból nem. Erre azonban – tekintettel a gazdasági helyzetre – kevés az

esély. Az említettek mellett persze a kisebb javításokra, karbantartási munkákra is

gondolni kell. Megoldás: a tennivalók ütemezése a fenntartóval való szoros

együttműködéssel.

Technikai eszközeink jelen pillanatban a minimálisnál magasabb szinten

biztosítottak. Feladatnak a továbbiakban azt tekintem, hogy próbáljuk

eszközrendszerünket minél hatékonyabban használni, s az elhasználódás miatt

kieső eszközöket javíttassuk vagy pótoljuk.

Az internethasználatot tovább szeretném bővíteni újabb munkaállomások

létrehozásával, amelyek a gyerekek számára kínálnának új lehetőségeket. Régi és

nem megvalósíthatatlan tervünk a könyvtár átalakítása.

A műszaki fejlesztések körébe tartozik a kamerarendszer átalakítása annak

érdekében, hogy eredményesebben tudjuk megvédeni azokat az értékeket, amiket

szülők, gyerekek, pedagógusok közösen hoztak létre, valamint az iskolarádió

működése feltételrendszerének jobb minőségű biztosítása.

Nem ilyen jó a helyzet a szakmai anyagok tekintetében, különösen az alsó

tagozaton. A gyerekek munkáltatásához szükséges anyagaink elfogytak,

tartalékainkat az utóbbi években feléltük. Ezek pótlása feltétlenül megoldásra vár.

… és személyi feltételek

Iskolánk mérete ideális a családias légkörű működéshez. A gyerekek jól és

biztonságban érzik magukat ebben közösségben. A hétköznapok persze hozzák a

problémákat, a kérdés az, hogy foglalkozunk-e velük, és megnyugtatóan kezeljük-e

őket. Ebben az irányban indultunk el, és úgy gondolom, folytatnunk kell a megkezdett

munkát, mert a szülői visszajelzések erre ösztönöznek.

Tantestületünk összetartását, segítőkészségét megőrzendő értéknek tartom.

Vigyázni kell arra, hogy az előttünk álló változások – nyugdíjba vonulások, törvényi

változások – se ziláljanak szét, s erre minden esélyünk megvan. Nem gondolkodom

nagyszabású átalakításokban, kollégáim általában tudják és végzik a dolgukat. Belső

átrendeződés azonban nem zárható ki akár külső, akár belső tényezők miatt.

Saját, személyes vezetői tevékenységemet az elmúlt öt évben az iskolában való

állandó jelenlét jellemezte, és ezt a folytatásban is így gondolom. Igen nagy szükség

van erre a jelenlétre nap mint nap a szaporodó fegyelmi problémák megoldása,

kezelése miatt. Úgy érzem, ezt a tantestület is igényli, és egyetért ezzel a

törekvéssel, minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy kollégáimtól a három

alkalommal is lebonyolított értékelésen igen jó – 4 majd 4,3 és 4,7 (öt fokozatú

skálán) – minősítést kaptam vezetői munkámra. Ezt továbbra is úgy képzelem el,

hogy aktív részese vagyok kollégáim mindennapi munkájának, sikereinek és

kudarcainak egyaránt, hogy szükség esetén legjobb tudásom szerint avatkozhassak

közbe, segíthessek az adódó problémák megoldásában, persze a pedagógusi

önállóság tiszteletben tartásával.

Igen örülnék annak, ha az eddigieknél több segítséget kaphatnék a tantestülettől a

döntés-előkészítő munkában. Senki sem egyedüli birtokosa a bölcsek kövének, több

segítséggel nagyobb eredményeket érhetnénk el. E tekintetben még kiaknázatlan

lehetőségeket látok. Hasznos vitákra nyitottnak érzem magam, és ezek nem

azonosak a veszekedéssel. Egymás és a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása

megóv bennünket a viták elfajulásától.

Régi felismerés, de máig megvalósulatlan maradt, hogy a munkaközösség-vezetők a

jelenleginél nagyobb feladatokat kapjanak. A jövőben talán sikeresebben foghatnék

ennek megvalósításához, ha a munkaközösség-vezetők megkapják

órakedvezményüket. Sajnos azonban ez nem oldja meg, hogy az alsó tagozatnak

sajátos munkájára, feladataira való tekintettel külön tagintézményvezető-helyettessel

kellene rendelkeznie a szakmai munka színvonalának emelése érdekében.

A szakmai munka fejlesztése

Első helyen kell említenem a folyton változó körülményekhez való folyamatos

változás szükségességét. Szemléletformálásra, -alakításra vagyunk kényszerítve, s

ez bizony nehezen megy. Másképp lehetünk ma eredményesek, mint akár tíz évvel

ezelőtt. Ez persze nem feltétlenül jó, de tény, amiről lehetetlen nem tudomást venni,

rossz dolgokhoz is tudni kell alkalmazkodni, s ehhez mindenképpen szükség van az

innovációra. Ennek érdekében folytatni kell a továbbképzéseket, lehetőség szerint

mindenki kapjon új ötleteket, impulzusokat, amelyeket aztán saját személyiségén

átszűrve tud majd beépíteni mindennapi munkájába. Mindez időigényes, és sokszor

megértést, tapintatot igénylő folyamat.

A munkánkat, életünket kísérő állandó változások nem boríthatják fel fenekestül a jól

működő tevékenységeket, kapcsolat- és viszonyrendszereket. Az újabb és újabb

változásokat úgy kell megélnünk, hogy a törvényesség követelményének

megfeleljünk, de ne szakítsunk azzal, ami jól működik, a gyermeknek javára válik,

segíti fejlődését. Az organikus fejlődést látom követendőnek: megőrizni mindazt, ami

jó, és azt tovább tökéletesíteni, ill. ráépíteni az értelmes újdonságokat.

Az iskola fennállásának 27 éve alatt – hála korábbi igazgatóknak, vezetőknek, itt

dolgozó kollégáknak – gazdag hagyományrendszer alakult ki. A mai, megváltozott

körülmények, feltételek mellett is életképes hagyományokra úgy tekintek, mint

megőrzendő értékekre, amelyek a gyerekek számára is fontosak, beépülnek saját

értékrendjükbe, mert részét alkotják annak az éthosznak, amely egy valamire való

iskola mindennapjait uralja, meghatározza. Mindkét tagozatban éltetünk ilyen

hagyományokat: a ballagás bizonyos elemei, nyolcadikosok tánca vagy adventi

készülődés, szüreti mulatság stb., de szükség szerint teremtünk is ilyeneket: pl.

Petőfi-diploma. Összegezve tehát őrizzük és fejlesztjük hagyományainkat mint

értékeket.

Az alsó tagozaton hagyomány szerint működik a tanító és napközis feladatok

forgószínpadszerű ellátása. Ez a továbbiakban is megvalósítható, de tekintettel kell

lenni arra, hogy az itt vagy ott eltöltött idő nem mindig számítható ki patikamérlegen,

számos tényező befolyásolja, hogy a mindenkori tantárgyfelosztásban ki mikor

milyen feladatot lát el. Hasonló a helyzet abban tekintetben is, hogy egy tanító(páros)

kettő vagy négy évig visz/vihet egy osztályt. Ebből soha nem szabad érzelmi kérdést

csinálni, mert megmérgezheti az életünket! Az ún. gurulás is hasonló megítélés alá

esik. Ez utóbbival kapcsolatban azonban kétségtelenül fölvetődik az a kérdés, hogy

nem tud-e mindenki jobb teljesítményt nyújtani olyan területen, amihez az átlagosnál

erősebb az affinitása, több a tehetsége. Minden bizonnyal igen, csak tekintettel kell

lenni a főleg óratömegben megnyilvánuló, jelenleg eléggé beszűkült lehetőségekre.

Mindazonáltal nem elvetendő a tantárgycsoportos oktatás gondolata, a lehetőségek

függvényében továbbgondolandó.

Alsó tagozaton utóbb kénytelenek voltunk a napköziben vegyes csoportokat

létrehozni, ez rossz irány. A szakmai érvek az egy osztály – egy csoport mellett

szólnak, tehát törekednünk kell ennek visszaállítására.

Egy valamit azonban látni kell: a szakmai megújulás, fejlődés már nem lehetséges

csupán lelkiismeret, elkötelezettség, gyermekszeretet kérdése. Ez a tantestület

bizonyította elkötelezettségét, hiszen a feltételrendszerhez képest hatalmas munkát

és plusz munkát is végzett, de a pedagógusnak is meg kell élnie, és nem mindegy,

hogy hogyan. A pedagógus ugyanis teljes személyiségével dolgozik, ezért kivételes

fontosságú, hogy azt hogyan tartjuk karban.

Szervezetfejlesztési vonatkozásban külön feladatot jelent – nemcsak nekünk –, hogy

míg eddig a Szemere Iskolával működtünk szorosabban együtt a TÁMOP- pályázat

kapcsán, addig a PIOK létrejöttével sok tekintetben új helyzet állt elő. A Ráday Pál

Gimnázium, a Szemere Pál Általános Iskola Intézményegységek és a Petőfi Sándor

Általános Iskola Tagintézmény alkot új egységet, új feladatokkal, új lehetőségekkel

és új kötelezettségekkel. Tanulnunk kell mindannyiunknak ennek az új helyzetnek a

kezelését, mert feladatunk a lehető legjobbat kihozni az új struktúrából. Ehhez sok

türelemre, megértésre, toleranciára és azt hiszem, több-kevesebb bölcsességre is

szüksége van minden résztvevőnek, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban

működhessünk.

A pedagógusok munkáját közvetlenül segítők és a technikai dolgozók

Iskolatitkárunk kitűnően végzi munkáját, biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem

lesz ez másként. Abszolút megbízható, precíz, pontos. Nincs olyan probléma,

amellyel hiába fordulnék hozzá. De nem csupán a vezetők megbízható segítője,

hanem minden dolgozónk bizton számíthat rá. Sokat köszönhetünk neki azért, hogy

a fenntartó részéről többször kaptunk elismerést adminisztratív vagy adatszolgáltató

jellegű munkánkért.

Pedagógiai asszisztensünk posztján ismét változás lesz: Kővágó Zsuzsi augusztusra

várja gyermeke születését. Ügyes, gyors, talpraesett munkatársunk, nehéz lesz

pótolnunk. A jövőben az új köznevelési törvény előírásának megfelelően

remélhetőleg több kollégát foglalkoztathatunk ezen a poszton, ami azért lenne

jelentős változás, mert léphetnénk egy nagyot annak a modellnek az irányába, amely

két pedagógus jelenlétét teszi lehetővé – olykor szükségessé – az órán. Ennek

különösen az integráltan nevelt-oktatott problémás gyerekek esetében van

jelentősége. Ebből következően olyan pedagógiai asszisztensben gondolkodom

elsősorban, akinek van pedagógiai végzettsége, és főleg affinitása!

Hat fős takarító csoportunk mára majdnem tökéletes kis kollektívává kovácsolódott.

További célkitűzés, hogy a „majdnem” is eltűnjön, s kivétel nélkül mindenki érezze át

munkájának fontosságát, és ennek megfelelően dolgozzon. A munkacsoport

vezetője Maszlag Erzsike, és ezen nem is szeretnék változtatni, ő méltán kapta ezt a

beosztást és a hozzá kapcsolódó sajnos minimális elismerést.

Fűtő-karbantartó kollégáink vonatkozásában biztosan várható változás, már csak a

kazánház átalakítása miatt is. Nem igazán jól működik együtt a három kolléga.

Sokkal nagyobb önállóságot, kreativitást várnék tőlük, valamint lojalitást az

intézményhez. Az átalakításban, ha lesz lehetőségem abban véleményt nyilvánítani,

kérést megfogalmazni, az említett elvárásoknak biztosan meghatározó szerepe lesz.

Egyértelmű nyereségnek látom két portásunk munkáját. Szeretném velük az

együttműködést folytatni mindkét oldal megelégedettségére.

A konyháról

Már nem tartozik az iskolánkhoz a konyha, mégis felvetem a kérdést: jót tett-e az

átalakítás? A mi szemszögünkből nézve a válasz egyértelműen nem. A szolgáltatás

színvonala egyértelműen csökkent az elmúlt két évben, s ez nem az ott dolgozó,

sokszor nehéz szituációban is helytálló beosztott személyzeten múlik! Egyre több a

sajnálatosan helytálló panasz, észrevétel. Úgy érzem, meg kellene vizsgálni a

konyha státusa visszaállításának lehetőségét, hátha tudna gazdaságosan működni,

minden érintettnek a körülményekhez mért megelégedettségére.

A Vásártéri Gyermekekért Alapítvány

1989 után gombamód szaporodtak az iskolák mellett működő alapítványok. A

háttérben az oktatás folyamatos alulfinanszírozása állt/áll. Az alapítványok plusz

forrásokat jelentettek és jelentenek mind a mai napig. A mi iskolánk mellett a

Vásártéri Gyermekekért Alapítvány működik 1992 óta, 2001-től közhasznú

szervezetként.

Az alapító okiratban olyan alapvető, működést támogató célokat jelöltek meg az

alapítók, hogy azon a mai napig nem volt szükséges módosítani, tökéletesen

egybecsengenek iskolánk jelenlegi alapdokumentumaival. Minden befolyt forint

közvetve és közvetlenül a gyerekek iskolai munkáját, életét segíti, és remélhetőleg

ezt a szülők is így látják. Ezért növekedett meg az utóbbi években az Alapítvány

számlájára befizetett összeg nagysága. Az is igaz viszont, hogy mi is látjuk az

alapítványi támogatásban rejlő lehetőségeket, és erőfeszítéseket teszünk a bővülés

érdekében.

Az Alapítvány működése minden iskolai tényező számára hasznos, sőt a mai egyre

nehezedő helyzetben nélkülözhetetlen. Pl. a szülő számára segítséget, támogatást

jelent az egyébként is növekvő iskoláztatási költségeket illetően, különösem a

rászoruló tanulók szülei számára, a gyerekek számára plusz lehetőségeket, méltóbb

jutalmazást a kiemelkedő teljesítmények után, a pedagógusok számára eszközöket,

amivel eredményesebben tud dolgozni, a fenntartó számára egy olyan plusz iskolai

működést támogató forrást, ami egy kis (nem is mindig kicsi!) terhet levesz a válláról,

s példák még sorolhatóak.

Az Alapítvány átlátható működése, az eredmények érzékelhetővé tétele, a megfelelő

kommunikáció a szülők számára megnyugtató, mert tudják és látják, hogy a

támogatásként befizetett pénznek mi a sorsa, mik a kézzelfogható eredmények. Így a

támogatásokban is jobban lehet bízni, ill. azok körét bővíteni.

Mindebből az következik, hogy az Alapítvány működtetése, sőt minél nagyobb

mértékű fejlesztése a továbbiakban is kiemelt feladat. A cél az, hogy az iskolával

szemben támasztott jogos igényeket a lehető legnagyobb mértékben elégítsük ki, s

hogy így a családok szívesen válasszák iskolánkat, bízva az eredményes

továbbtanulásban.

Iskolaszék – szülői munkaközösségek

Iskolaszékünk öt évvel ezelőtt újraszervezte önmagát, nagy sikerrel és meggyőző

eredményekkel. Aktivitása nagy segítséget jelent mindannyiunk számára. Ennek oka

elsősorban az, hogy szoros az együttműködés iskolavezetés és iskolaszék között.

Abban, ott és akkor segítenek, amiben, ahol és amikor szükségünk van rá. Önálló

kezdeményezéseik is vannak, amivel anyagi erőforrásokat is teremtenek maguknak

– ezt is az iskola érdekében használják fel! –, ebben mi vagyunk a segítségükre.

Működésében nagy pozitívum, hogy széles körben tudják mozgósítani a szülőket

egy-egy közös program érdekében, ezáltal a családok jobban kötődnek az iskolához,

jobban a magukénak érzik. Ezt a tendenciát kell folytatni az iskola megtartó erejének

növelése érdekében.

Befejezés

A pályázatírás mindig tervezés is egyben. Ennek a kívánalomnak nagyon nehéz

most megfelelni. Túlságosan sok a bizonytalansági tényező, és úgy látom, egyelőre

nem is a tisztulás felé haladunk. Ebben a helyzetben inkább azt próbáltam

megfogalmazni, hogyan gondolkodom iskoláról, mindennapi munkánkról,

kapcsolatrendszerünkről, a lehetséges fejlesztési irányokról. Ennek szellemében

állítottam össze pályamunkámat.

A pályamunkához csatolt mellékletek

Szakmai önéletrajz

Nyilatkozat a pályamunka nyilvánosságáról

Hatósági erkölcsi bizonyítvány

Motivációs levél

A képesítéseket igazoló okiratok fénymásolatai