Mi okozza a diszlexiát?

A diszlexia igen alattomos /tanulási/ probléma. Gyakran soha sem derül ki, hogy az érintett nem a lustasága, butasága miatt vall kudarcot az iskolában, hanem az agyi információfeldolgozása tér el az átlagostól. Az ilyen emberek /általában/ nehezen tanulnak nyelveket, bajuk van a betükkel és/vagy számokkal, adatokkal, kívülről megtanulandó szövegekkel, viszont gyorsan átlátják a nagy összefügéseket, jó az intuiciójuk. Sokan közülük igen nagy erőfeszítéssel eljutnak az egyetemekre, főiskolákra, de például az idegen nyelvi vizsga letétele meghaladja az erejüket. A gyermek- és fiatalkorban elszenvedett komoly tanulási kudarcok önértékelési zavarhoz vezetnek, ahonnan egyenes az út a komolyabb pszichés zavarokhoz. Nem véletlen, hogy a lelki betegségben szenvedők között kétszerannyi tanulási zavarokkal küzdőt találtak, mint az átlagos népességben.

A diszlexia elsősorban az olvasás elsajátításának nehézségeként nyilvánul meg: az érintettek 99,5 százalékánál a nyelvi fejlődésben mutatkozik probléma. A diszlexia gyakran együtt jár írási vagy számolási nehézségekkel. Ezt nevezik a diszgráfiának, illetve diszkalkuliának.

A diszlexia nem betegség. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy hiányállapotnak, vagy az átlagtól eltérő adottságok következményének tekintsük. Az utóbbi időben terjed az a nézet, mely szerint a diszlexiások egy része legalábbis, sok intellektuális előnnyel rendelkezik az átlag népességhez képest. Miközben az olyan alapvető kulturtechnikákkal, mint az olvasás vagy az írás - komoly problémáik vannak, az élet más területén gyakran jelentős kreativitást, az átlagot meghaladó képességeket mutatnak. .A témakör kiváló hazai kutatója, dr. Gyarmathy Éva szerint: "A legtöbb esetben a tanulási zavarok /http://www.tanulasmodszertan.hu/diszlexia/ az információ feldolgozásának egy speciális módjának tekinthetők. Megfelelő inger/környezet és oktatás esetén a zavarok kialakulása megelőzhető. Ezért javaslom, hogy a tanulási zavarokkal küzdőket "másképpen tanulóknak" nevezzük inkább, mint bármely más, a diszfunkciót hangsúlyozó címkét használjunk".

A diszlexia gyakoriságára nézve ma nagyon különböző adatok vannak forgalomban. A legelfogadottabb szám szerint a népesség 5-7 százaléka komoly, és kb. ugyanennyien enyhébb fokú diszlexiától szenvednek. A tudósok szerint a diszlexiások aránya az elmúlt időben nőtt, bár ezt mások vitatják. A legtöbb diszlexiás felnőtt korára kisebb-nagyobb nehézségekkel megtanul olvasni, de maga a diszlexiát kiváltó, eltérő információ feldolgozási sajátosságai megmaradnak, és ezek más területeken, - amik nem is mutatnak első pillanatra összefüggést az olvasással, illetve az írással - további zavarokat okoz/hat/nak. Ezek a maradvány tünetek segítenek azonosítani a korábbi diszlexiát. Sok intelligens gyerek képes ellensúlyozni ezt a hiányosságát, így esetleg nem is derül ki, hogy diszlexiás. Az iskolában megfelelően teljesít, bár ez az értelmi képességeihez viszonyítva sokkal nagyobb energia ráfordítást igényel. Gyakran a megmagyarázhatatlan szorongások, agresszív viselkedés hátterében is lappangó tanulási zavarok vannak. Ezek a zavarok felnőtt korban is megnehezíthetik az életet. Ha tisztában vagyunk a gyenge pontjainkkal, és tudjuk az okát a némely területen jelentkező érthetetlen alul-teljesítésünknek, akkor jobban tudjuk kezelni és elfogadni ezeket a jelenségeket és önmagunkat is.

A diszlexia nagyon sok arcú, és egyénenként rendkívül eltérő formában megjelenő elváltozás. Ha nagyon általánosan akarunk fogalmazni, akkor a diszlexia bizonyos információ feldolgozási sajátosságok miatt az olvasással illetve a szimbólumuk kezelésével és az írással összefüggő problémák nagy csoportja. Úgy is mondhatnánk: ha nem kellene írni, olvasni, számolni, ha nem lenne írásbeliség, nem ismernénk a diszlexia fogalmát. Azok a agybeli, kis fiziológiai, vagy működésbeli eltérések ugyanis, amik az

emberek egy részénél ilyen problémát okoznak, ennek a bonyolult kultúrtechnikának a használata során válnak láthatóvá. Fontos leszögezni, hogy a diszlexia nincs közvetlen kapcsolatban az illető gondolkodási kapacitásával, "okosságával". Persze a kezeletlen diszlexia miatt gyengén tanuló gyerek később gyakran lemarad, és csak gyengébb tudásanyagra tesz szert. A diszlexiának létezik egészen enyhe, közepes, illetve komoly formája. Egyénenként különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek a diszlexiások is, vagyis nincs két egyforma ember ebből a szempontból.

Természetesen az hatás is sokféle, amit a diszlexia az egyéni életutakra gyakorol.

Nem csupán az olvasásra, helyesírásra van hatással, hanem a nyelvhez és az írásbeliséghez való viszonyra is rányomja a bélyegét.

A diszlexia sok esetben összekapcsolódik más, a tanulást akadályozó sajátosságokkal, illetve kórképekkel, mint a hiperaktivitás, a figyelemzavar,

A legtöbb diszlexiás vele születetett ezzel a sajátossággal, bár ugyanezeket a tüneteket betegségek és bizonyos balesetek is előidézhetik.

Sok diszlexiásnak a családtagjai között is van diszlexiás.