Meditáció fényen és légzésen

Meditáció kezdőknek

A következő meditációt bárki használhatja. A gyakorló általános jó képességeit

stabilizálja.

Olyan kényelmesen ülünk, ahogy csak tradunk. Kezünk ölünkben pihen, jobb a balon,

hüvelykujjaink könnyedén összeérnek. Egyenesen tartjuk hátunkat anélkül, hogy merevek

lennénk, állunkat kissé behúzzuk.

Először lecsendesítjük tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlását orrunk

hegyénél, hagyjuk a gondolatokat és hangokat távolodni anélkül, hogy megragadnánk őket.

Most azért fogunk meditálni, hogy megtapasztaljuk a tudatot, s hogy távolságot nyerjünk

zavaró érzelmeinktől. Csak ezután lehetünk valóban hasznosak mások számára.

Tizenhat ujjnyira orrunk előtt, félkarnyi távolságra előttünk most egy tiszta, kristályos

fény jelenik meg. Amikor belélegzünk, a fény keresztüláramlik testünk közepén. Ahogy lefelé

halad, e tiszta fény egyre vörösebbé válik. Amikor egy rövid ideig négyujjnyira a köldök alatt

megáll, teljesen vörös lesz. Amikor kilélegzünk, a fény felfelé mozog és fokozatosan kék lesz.

Fél karnyújtásnyira előttünk a kék átlátszó fény egy pillanat alatt kristályos fénnyé változik.

Újra belélegezzük. Amennyire csak tudjuk, megtartjuk ezt a vizualizációt, miközben a ki- és

beléglés természetesen áramlik.

Ha nehezünkre esik látni a színeket, egyszerűen csak gondoljunk rájuk. Tiszta fényre,

amikor belélegzünk, vörös fényre, amikor a fény megáll a köldök alatt, és kék fényre, amikor

kilélegzünk.

Csak egy idő után koncentrálhatunk légzésünk rezgésére. Mialatt belélegzünk, halljuk az

OM szótag belső rezgését..Amíg a fényt a köldök alatt tartjuk, halljuk a mély AH-t, a kilégzés

alatt pedig a HUNG szótagot.

Annyi ideig koncentrálunk erre, amíg jólesik.

A meditáció végén hagyjuk, hogy a világ újra megjelenjen, ahol minden friss és új.

Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami itt történt, váljon határtalanná, sugározzon ki

minden lényhez mindenhová, távolítsa el minden szenvedésüket, és adja meg nekik az

egyetlen tartós örömöt, a tudat igaz természetének felismerését.

Szivárványfény meditáció

Lazán és egyenesen ülünk, jobb kezünk a bal tenyerünkben pihen, hüvelykujjaink

könnyedén összeérnek. Jobb lábunk a balon, vagy az előtt pihen, állunkat kissé behúzzuk.

Először lenyugtatjuk tudatunkat. Érezzük a formátlan levegő ki- és beáramlását orrunk

hegyénél, hagyjuk, hogy a gondolatok és hangok jöjjenek-menjenek anélkül, hogy

megítélnénk őket.

Azért akarunk meditálni most, hogy megtapasztaljuk a tudatot, és távolságot nyerjünk

minden zavaró érzelemtől mindaddig, amíg valóban képesek leszünk segíteni másoknak.

Mellkasunk közepén, a szív szintjén megjelenik egy apró szivárványfény. Fokozatosan

szétterjed egész testünkben, teljesen megtöltve azt, útján felolvaszt minden betegséget és

elhomályosulást. Amikor képesek vagyunk ezzel a tudatossággal maradni, testünk ragyogni

kezd, mint egy lámpa, fény áramlik ki minden irányba, megtöltve a teret. Mindenhol

felolvasztja a lények szenvedését, és most a világ jelentőségteljesen, nagy örömmel ragyog.

Egy Tiszta Földön van mindenki, tele határtalan lehetőségekkel. Minden önfelszabadító.

Addig árasztjuk ezt a fényt, amíg természetesnek érezzük.

A meditáció végén a fény visszatér, és a külső világ nyitott térré válik. Ez beleragyog

testünkbe – ami szintén felolvad –, és most csak tudatosság van, középpont és határok nélkül.

Azután, ahogy egy hal kiugrik a vízbó1, hirtelen újra megjelenik a világ. Minden

jelentőségteljesen ragyog, minden lény tökéletes lényegében, testünk és beszédünk mások

javát szolgáló eszköz lesz.

Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami történt, váljon határtalanná és sugározzon ki

mindenkihez. Távolítsa el szenvedésüket, és adja meg számukra az egyetlen tartós örömöt: a

tudat természetének felismerését.

Meditáció adáson és fogadáson

Tibetiül „Tong Len”; többnyire a Nagy Úton, a Mahajána gyakorlatokban használják.

Kedvenc meditációs helyzetünkben ülünk, érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk

hegyénél. Hagyjuk, hogy gondolatok és hangok távolodjanak anélkül, hogy megítélnénk őket.

Miután tudatunk nyugodtabbá vált, menedéket veszünk a Buddhában mint célban, a

tanításokban mint az útban, és barátainkban ezen az úton. Azt kívánjuk, hogy együttérzést

kifejlesztve minden lény javára valjunk, megértve a feltételekhez kötött létezés valótlan

természetét.

Most a lények szenvedését körülöttük lévő fekete felhőkként tapasztaljuk. Tudva, hogy

ezeknek a felhőknek semmilyen valós vagy tartós lényegiségük nincs, természetesen, minden

ellenérzés nélkül belélegezzük őket. Szívközpontunkhoz érve azonnal sugárzó, tiszta fénnyé

válnak, ami azután orrunk hegyénél elhagy minket, és mindenkinek nagy beteljesülést hoz.

Addig meditálunk így, ameddig jólesik.

Végül megosztjuk a megszerzett rendíthetetlen belső felismerést. Tudjuk: most

megteremtettük a motivációját annak, hogy a jövőben bennünk megjelenő igazi erőt minden

lény javára használjuk.

Guru Jóga meditáció a 16. Karmapán

A Karma Kagyü vonal alapmeditációja

Érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk hegyénél, s hagyjuk, hogy a gondolatok,

hangok jöjjenek-menjenek anélkül, hogy megítélnénk őket.

Ezután a négy alapgondolatra összpontosítunk, melyek tudatunkat a megvilágosodás felé

fordítják:

Megértjük értékes lehetőségünket, hogy itt és most képesek vagyunk egy teljesen

megvilágosodott Buddha módszereit minden lény javára használni. Csak keveseknek van erre

lehetőségük, és még kevesebben élnek vele.

Emlékezünk minden összetett dolog mulandóságára. Egyedül a térszerű, ragyogó,

határtalan tudat az igazi cél, és senki sem tudja, mennyi idő áll rendelkezésünkre felismerni

ezt.

Most ok és okozatra gondolunk. Arra, hogy mi magunk alakítjuk saját életünket. Előző

cselekedetek, szavak és gondolatok váltak jelen helyzetünkké, s állandóan jövőnk magjait

ültetjük el.

Végül felismerjük a buddhizmus egyedülállóságát abban, hogy magára a tudatra mutat,

túl isteneken, ördögökön és minden más dualitáson. A tudat megvilágosodása a legmagasabb

szintű szüntelen öröm. Keveset tehetünk másokért, amíg magunk is szenvedünk vagy

zavarodottak vagyunk.

Mivel nem mindig tapasztaljuk úgy a világot, ahogy szeretnénk, most tanulni akarunk

azoktól, akik rendelkeznek ezzel az erővel.

Minden lény javára Menedéket veszünk a Buddhában: a tudat megvilágosodott

állapotában, a tanításaiban, melyek elvezetnek bennünket oda, barátainkban az úton, és

különösen Lámánkban, aki a Karmapát képviseli. Ő egyesíti az áldást, a módszereket és a

védelmet, ami a gyors fejlődéshez szükséges...

Most előttünk a térben összesűrűsödik a 16. Karmapa aranyló, áttetsző alakja, ragyogó

fény és energiamező. A Fekete Koronát viseli, a formáját annak, ami felébreszti a tudat

legmélyebb tudatosságát. Arca sugárzó arany és szelíd. Tisztán lát bennünket, ismer minket és

minden jót kíván nekünk. Karjait szíve előtt keresztezi, kezeiben dordzsét és csengőt tart.

Ezek az elválaszthatatlan együttérzés és bölcsesség, gyönyör és tér megnyilvánulásai.

Dordzse pozicióban ül, tengernyi ragyogó fény veszi körül.

Megértjük, hogy ő nem egy korlátozott lény, hanem a tér igazságként való kifejeződése,

és minden Buddha lényege. Jelen van függetlenül attól, hogy alakját tisztán látjuk vagy sem.

Erősen kívánjuk, hogy megvalósíthassuk tulajdonságait minden lény javára.

Ismerve kívánságunkat, Karmapa mosolyog, egyre közelebb jön, s egy kellemes

távolságra előttünk megáll.

Gondoljuk vagy mondjuk: „Legdrágább Láma, minden Buddha lényege, téged kérünk,

add erődet, mely eltávolítja a nemtudást és az elhomályosulásokat minden lényből és

belőlünk, Ébreszd fel bennünk tudatunk időtlen fényét... ”

Most egy erőteljes, tiszta fény sugárzik ki homlokából. Szemöldökünk között beáramlik,

s megtölti fejünket. Erőteljes, kristályszerű. Hatására minden zavaró benyomás feloldódik

agyunkban, idegeinkben és érzékszerveinkben. Minden káros megszokás és betegség oka

eltűnik, testünk tudatos eszközzé válik, mely mások számára védelmet, szeretetet és anyagi

dolgokat nyújt. Ebben a tiszta fényben időzünk, amíg csak jólesik, közben halljuk az OM

szótag belső rezgését...

Most Karmapa torkából egy ragyogó vörös fénysugár tör elő, szánkba és torkunkba árad.

Áttetsző és erőteljes, minden nehézséget felold beszédünkben. A negatív, zavaros szavak

benyomásai eltűnnek, beszédünk bölcsességgé és együttérzéssé válik, mások javát szolgáló

tudatos eszközzé. Elválaszthatatlanul a vörös fénytől halljuk az AH szótag mély, belső

rezgését...

Most Karmapa mellkasa közepéből, szívközpontjából egy intenzív kék fény tör elő.

Mellkasunk közepébe áramlik, megtölti azt. Hatására a mentális nehézségek eltűnnek. A

zavaró érzelmek és merev elképzelések feloldódnak, tudatunk spontán örömmé válik. Tér és

öröm elválaszthatatlan lesz. A kék fénnyel együtt vibrál a HUNG szótag...

Most a három fény egyszerre sugárzik belénk. A tiszta fény a fejünket, a vörös fény a

torkunkat, a kék fény pedig a szívünket tölti meg. Így elérjük azt a lényegi állapotot, mely

mindent áthat. Ezalatt használhatunk egy rezgést, mely az erő kifejeződéseként egyesíti a

külső és belső igazságot.

A Karmapa Csenno mantra ismétlése minden buddha aktivitásának áramlatába helyez

minket. Ismételhetjük hangosan vagy magunkban, ameddig akarjuk, miközben bennünk

teljesen feloldódnak a fények...

Végül Karmapa aranyló formája és a Fekete Korona szivárványfénnyé olvad. Teljesen

elvegyül velünk, és minden forma eltűnik. Most csak időtlen, és mindenhol jelen lévő

tudatosság, éberség van, középpont és határok nélkül. Ha mégis megjelennének gondolatok és

érzéki benyomások, az csupán a tér szabad játéka...

Amikor már nem tudjuk tovább tartani ezt az állapotot, újra megjelenik egy világ, mely

tökéletes és tiszta. Minden atom örömtől vibrál, és a szeretet tartja össze.

Minden friss és új, tele korlátlan lehetőségekkel. A lények – közel és távol – férfi és női

buddhákként jelennek meg, akár tudják ezt, akár nem. A hangok mantrákká, a gondolatok

bölcsességé válnak csupán azért, mert megtörténhetnek...

Most saját testünk is összesűrűsödik a térből, mint egy Buddha, mely hozzánk

legközelebb áll, mint a Lámánk, vagy mint saját megszokott formánk, de egy jelentős

különbséggel a meditáció előtti állapothoz képest. Akkor mi voltunk a testünk, sebezhetők

öregség, betegség és halál által. Most azonban van egy testünk. Test és beszéd – mások javát

szolgáló eszközeink.

Ami valójában vagyunk – s most már tudjuk ezt – az a Tiszta Fény, ami tudatos volt már

akkor is, amikor még nem létezett forma.

Elhatározzuk, hogy ezt a tiszta látásmódot az élet minden helyzetében megtartjuk, és

amikor csak lehetséges, megerősítjük.

Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, amit itt felhalmoztunk, váljon határtalanná,

sugározzon ki minden lényhez mindenhová, távolítsa el minden szenvedésüket, megadva

nekik az egyetlen tartós örömöt: tudatuk megismerését.