CSÍRÁZÁS

A csírázás az a folyamat, melynek során a magban lévő csírából kifejlődik az új növény.

A zigótából a magképzés során kifejlődik a csíra, amely gyökérkezdeményre (gyököcskére) és hajtáskezdeményre (rügyecskére) tagolódik. A következő fejlődési szakasz a csírázás, ezt követi a létfenntartó szervek, a gyökér és a hajtás kialakulása, majd a virág- és termésképzés.

A csírázáshoz szükséges tartalék tápanyagokat a kétszikűek magjában a sziklevelek tartalmazzák, míg az egyszikű növények magjában külön táplálószövet van és a sziklevél közvetít a tápszövet és a csíra között.

A csírázás kezdetén a mag vizet vesz fel, melynek hatására megduzzad, majd maghéj megreped. Közben fokozódik a mag oxigénfelvétele, különböző enzimekaktiválódnak és beindul alebontás, mely csökkenti a tartalék tápanyagok mennyiségét.

A keletkező kisebb molekulák sorsa kétféle lehet: lebontásuk energiát szolgáltat vagy beépülnek az embrióba. A maghéj megrepedése után kibújik a gyököcske és kialakul belőle a gyökér, ill. kibújik a rügyecske és kialakul belőle a hajtás.

A lomblevelek megjelenésével elindul a növény fotoszintézise, azaz szerves anyagok készítése. Erre szükség is van, hiszen ekkorra már a mag tartalék tápanyagai fogyóban vannak.

A kétszikű növények csírázásuk során szikleveleiket a talaj fölé emelik, míg az egyszikűek sziklevele a talajban marad.

A csírázás feltételei

A csírázás környezeti feltételei közül alapvető a víz jelenléte. A csírázás kezdetén a mag nagy mennyiségű vizet vesz fel (duzzadás), sejtjeiben felgyorsulnak az anyagcsere-folyamatok, megszűnik a nyugalmi állapot.A vízfelvétel miatt a mag térfogata hirtelen megnő, a maghéj felreped, ami könnyíti a sejtlégzéshez szükséges oxigén felvételét. A csírázásanyag- és energiaigényét a magtáplálószövetében tárolt tápanyagoklebontása fedezi.

A csírázó növény a környezetéből vizet és oxigént vesz fel. A sejtlégzés a csírázás alatt a legerőteljesebb, hiszen a gyakori sejtosztódások, a gyors növekedés és fejlődés sok energiát igényelnek.

A csírázás hőmérsékletigénye az adott faj fejlődésének környezeti körülményeihez igazodik. A búza hidegben is csírázik, a dinnye viszont magas hőmérsékletet igényel.

Fény általában nem szükséges a csírázáshoz, bár vannak olyan növényfajok, amelyeknek magjai csak világosban vagy csak sötétben csíráznak ki. A talaj tápanyagtartalma nem befolyásolja a csírázást, hiszen a növény fejlődése a megfelelő mértékű fotoszintézis kialakulásáig a raktározott tápanyagok felhasználásával történik.

https://www.youtube.com/watch?v=w77zPAtVTuI