luís baptista: pluralization and repoliticization

Vukoszáv lyev Zorán

Szent i rmai Tamás

KorTárS PorTugál éPíTéSZeT

ConTemPorAry PorTugueSe ArChiTeCTure

TerC

2010

A könyv megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és az Országos Tudományos Kutatási Alap. / This book has been supported by The Hungarian National Cultural Fund and Hungarian Scientific Research Fund.

A kézirat a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj és a MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. / The manuscript has been supported by Eötvös Hungarian State Scolarship and MTA Bolyai János Research Scholarship.

A könyv megjelenését támogatta továbbá a Magyar Rézpiaci Központ, a Velux Magyarország, a Graphisoft R&D zRt. és a Wienerberger zRt. / This book moreover has been supported by the Hungarian Copper Promotion Centre, Velux Hungary, Graphisoft R&D zRt. and Wienerberger zRt.

A Serralves Kortárs Mûvészeti Múzeumról készített képek publikálását a Serralves Alapítvány engedélyezte. / The photos of the Museum of Contemporary Art of Serralves are published with the permission of Serralves Foundation.

A bemutatott épületek dokumentációit az építészek bocsátották rendelkezé-sünkre. / The documentations of the presented buildings are provided by the architects.

© Hungarian edition TERC Kft., 2010© Luís Santiago BAPTISTA, Pedro GADANHO, SZENTIRMAI Tamás, VUKOSZÁVLYEV Zorán, 2010

ISBN 978 963 9968 11 0

Lektor/Lector: Cságoly Ferenc DLA

A fotókat készítette / Photographs by: SZENTIRMAI Tamás, VUKOSZÁVLYEV Zorán illetve a képeken jelölve / exceptions marked on pictures

Felelôs kiadó / Publisher: a kft. ügyvezetô igazgatója / Managing director of TERC LtdFelelôs szerkesztô / Editor-in chief: LÉVAI-KANYÓ Judit kiadóvezetô / Publishing directorKereskedelmi és marketingvezetô / Trade and marketing leader: AUGUSZTINI-SZEKERES JuditAzonossági szám / ID number: JT-1178

Angol nyelvre fordította / English translation: GASCHLER-GYEVIKI NóraA könyvet tervezte / Book design: DANCSÁK AttilaNyomdai elôkészítés / Pre-press: Freak Bt.Nyomtatás és kötés / Printing and binding: Mesterprint Kft.Felelôs vezetô / Director: SZITA Lajos ügyvezetô igazgató / Managing director of Mesterprint Ltd

Minden jog fenntartva.Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszer-ben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt elôzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítóval és tördeléssel, mint amilyen formában eredetileg kiadásra került.

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means without prior permission from the publisher. Any copy of this book shall not be distributed by way of trade without the publisher’s prior consent in any form of binding, layout or cover other than that in which it is published.

Kiadja a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó üzletága, az 1795-ben alapított magyar könyvkiadók és könyvterjesztôk egyesülésé-nek a tagja / Published by the Professional Division of TERC Commercial and Trading Ltd., a member of the Union of Hungarian Book Publishers and Distributors founded in Budapest in 1795

ELÔSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

TÖRTÉNETI KONTEXTUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

SZELLEMI KONTEXTUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

Az építészet társadalmi kapcsolata: a SAAL-program . . 33

Az építészet szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Építészeti iskolák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

DOMINÁNS TÉMÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

Az EU-integráció hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

Az ipari területek revitalizációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

Az óceánpart újjáépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

A városi köztér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

A hely értékei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

Integrált fejlesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

A „portugál ház” ma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

Portugál építészek külföldön –

külföldi építészek Portugáliában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

A PORTUGÁL ÉPÍTÉSZET MA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104

Álvaro Siza Viera . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110

Gonçalo Byrne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

Eduardo Souto de Moura . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152

João Luís Carrilho da Graça . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176

Paulo David . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194

João Mendes Ribeiro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202

António Portugal–Manuel Maria Reis . . . . . . . . . . . . . . 214

João Pedro Falcão de Campos–José Ricardo Vaz . . . . . 218

ARX Portugal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222

Guedes+DeCampos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236

Aires Mateus Associados . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248

Promontório . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264

José Fernando Gonçalves . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282

Pedro Pacheco–Marie Clément . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288

Nuno Brandão Costa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292

a.s*–Atelier de Santos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296

Luis Santiago Baptista: Pluralizáció és újraértelmezés . 304

Pedro Gadanho:

Hatás alatt: a vulkántól a génállományig . . . . . . . . . . 313

Bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318

Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322

Térképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Szerzôk. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323

PREFACE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

HISTORICAL CONTEXT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

INTELLECTUAL CONTEXT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

The social relationship of architecture: the SAAL-program .33

The role of architecture . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Architectural schools . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

DOMINANT ISSUES . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

The influence of EU-integration . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

Revitalization of industrial areas . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

Reconstruction of the ocean coast . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

The urban public space . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

Value of place. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

Integrated developments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

The ’Portuguese house’ today . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

Portuguese architects abroad –

foreign architects in Portugal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

PORTUGUESE ARCHITECTURE TODAY . . . . . . . . . . . 104

Alvaro Siza Veira . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110

Gonçalo Byrne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

Eduardo Souto de Moura . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152

João Luís Carrilho da Graça . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176

Paulo David . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194

João Mendes Ribeiro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202

António Portugal–Manuel Maria Reis . . . . . . . . . . . . . . 214

João Pedro Falcão de Campos–José Ricardo Vaz . . . . . 218

ARX Portugal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222

Guedes+DeCampos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236

Aires Mateus Associados . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248

Promontório . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264

José Fernando Gonçalves . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282

Pedro Pacheco–Marie Clément . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288

Nuno Brandão Costa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292

a.s*–Atelier de Santos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296

Luis Baptista: Pluralization and repoliticization . . . . . . 304

Pedro Gadanho:

Under the influence: from volcano to gene pool... . . . 313

Bibliography . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318

Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322

Maps . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Authors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323

Tarta lom Content

A P O R T U G Á L É P Í T É S Z E T M A ⎢ P O R T U G U E S E A R C H I T E C T U R E T O D A Y3 0 4

HOW CAN ONE CHART the emerging Portuguese architec-

tural practices? To start with, it is not an easy task to pin

down what is happening among the new generation of archi-

tects in Portugal. That which is still latent cannot be clearly

discerned. Moreover, given the strong legacy of Portuguese

architecture, they remain, to a degree, unnoticed within the

discipline. This oversight may be intentional or uninten-

tional, as it may be the product of either a stern resistance

to change or merely casual disregard. The truth is that we

can examine the new Portuguese architectural practices as

a critical and creative reflection of a particular state of af-

fairs. The reasons for these more or less conscious reactions

must be sought in four distinct but complementary areas:

changes in the disciplinary conditions of Portuguese archi-

tecture, transformations of the territorial conditions in Por-

tugal, changes in the national production conditions and a

shift in the professional conditions of Portuguese architects.

Firstly, the disciplinary conditions of Portuguese architec-

ture have changed. If Portuguese architecture to date has

represented itself through the idea of identity, fundamen-

tally convergent and coherent, at the cost of suppressing

marginal disciplinary activity, this ideological framework is

clearly in question today. The meta-narrative of Portuguese

HOGYAN LEHET FELTÉRKÉPEZNI az új portugál irányzato-

kat? Elôször is, nem könnyû megérteni, hogy mi történik az

építészek új generációjával Portugáliában. Nem lehet köny-

nyen megkülönböztetni azokat, melyek egyelôre rejtettek.

Emellett a portugál építészet erôs tradíciója miatt bizonyos

fokig észrevétlenek maradnak a szakmában. Ez a szándékos

vagy akaratlan mellôzés a változással szembeni kemény el-

lenállás, vagy akár merô figyelmetlenség eredménye is lehet.

Valójában vizsgálhatjuk kritikai és kreatív reflexióként az új

portugál építészeti irányzatokat, amely egy bizonyos tényál-

lásra irányul. Ezeknek a többé kevésbé nem tudatos reakci-

óknak az okait négy különbözô, de egymást kiegészítô terü-

leteken kell keresni: a portugál építészet diszciplináris körül-

ményeinek változásában, Portugália területi átalakulásaiban,

a nemzeti termelési körülmények változásában és a portugál

építészet szakmai közegének változásában.

Elôször is, a portugál építészet diszciplináris körülményei

megváltoztak. Noha a portugál építészet máig az alapvetôen

konvergens és következetes identitás eszméjével ábrázolja

magát, a határterületek aktivitásának elnyomása árán, ez az

ideológiai rendszer egyértelmûen megkérdôjelezôdött mára.

A portugál építészet meta-narratívája, mely kulturális alap-

jaira és történelmi jelentôségére épült, jelenleg széttöredez-

Plura l izác ió és ú j raér te lmezésúj i rányzatok a kortárs portugál ép í tészetben

Pluralization and repoliticizationemerging practices in Portuguese contemporary architecture

Arquitectos Anónimos: Parafa ház / Cork House, Esposende, 2004–2007

-- Luis Santiago Baptista --

P L U R A L I Z Á C I Ó É S Ú J R A É R T E L M E Z É S ⎢ P L U R A L I Z A T I O N A N D R E P O L I T I Z A T I O N 3 0 5

architecture, which built up its cultural basis and historical

significance, is now in a process of fragmentation, implod-

ing in multiple differentiated micro-narratives, structurally

unpredictable and inconsistent. In this sense, the emerging

practices mark the breakdown and dissipation of the identi-

ties that have sustained the disciplinary specificity of Portu-

guese architecture, which are now being superseded by a

foundation of multiplicity. In fact, the emergence of a plural-

ity of new architectural proposals which cannot be subsumed

into the dominant disciplinary order is a direct and explicit

result of the contemporary cultural reality. Not only are the

recent formative dislocation and the new practices of mo-

bility widespread among students and young architects, but

knowledge of the discipline has acquired a global scale and

dissemination by a variety of physical and virtual media. The

new architectural practices are the result of a new dynamic

produced by the multiple connections and relations, local

and global, material and immaterial, conceptual and formal,

which form a freer and broader network of contacts and in-

fluences. The emerging practices are therefore more specific

and individualized, demonstrating that it is impossible, or

even irrelevant, to think about contemporary architectural

practice outside this irreversible universe of contamination

and hybridization. From the participatory low-tech approach-

es of MOOV, Kaputt!, or Plano B, through the ironic contex-

tualized objects of Arquitectos Anónimos and AUZprojekt, to

the pragmatically experimental projects of Ateliermob and

Extrastudio, Portuguese architecture is undergoing a process

of intensive pluralization, which is the natural consequence

of its contemporary existential condition.

Secondly, transformations are taking place in the territo-

rial conditions in Portugal. Taking into account the devasta-

ni látszik, számos különbözô mikro-narratívákra robbanva

szét, melyek szerkezetileg kiszámíthatatlanok és következet-

lenek. Ebben az értelemben az új irányzatok jelölik annak az

identitásnak végét és szétforgácsolódását, amely fenntartot-

ta a portugál építészet diszciplináris sajátosságát, és amelyet

jelenleg egy alapvetô sokféleség helyettesít. Valójában az új,

sokféle építészeti felvetéseknek a megjelenése, amelyeket

nem lehet a domináns diszciplináris felfogás szerint rendsze-

rezni, a kortárs kulturális valóság közvetlen és egyértelmû

eredménye. Nem csak a mobilitás új gyakorlata terjedt el a

diákok és a fiatal építészek körében, hanem globális lépté-

keket öltött a szakmai tudás, és elterjedt a virtuális és va-

lós média által. Az új építészeti szemléletek egy újfajta dina-

mika eredménye, amelyet a sokféle kapcsolat és kapcsolódás

hozott létre, helyi és általános, materiális és immateriális,

Plano B: Lakóház / Small House, Arruda dos Vinhos, 2005–2008

AUZprojekt: Dr. Reginaldo Spenciere családi háza / Dr. Reginaldo Spenciere House, Labruge, 2006–2008


tion of the landscape witnessed in recent decades, it seems

that no emancipating and rehabilitating disciplinary inter-

vention remains that can give meaning back to the Portu-

guese landscape. The manifestation of Portuguese identity is

no longer restrained to the fragmented memory that remains

in the countryside, or to the enclaves of urban modernity in

the metropolitan areas, but is an all-embracing, constructed

reality that spreads over the whole territory but which, para-

doxically, retains some specifically Portuguese traces. These

can be found in empty historical centres, in extensive hous-

ing on the peripheries of towns, in the continuous massive

construction along the coast and in the informal urbanization

of the rural countryside. The new architectural practices are

those that have to reconcile themselves definitively with the

fact that the Portuguese architecture has lost its specific ter-

ritory, or better, a certain idyllic idea of territory. Without

the stability of this sedimentary place to accommodate the

project, other strategies must be explored to maintain the

slightest residue of architecture’s transformative and sig-

nificant power. That is why the new practices no longer at-

tempt to escape from the violent and intense shock of reality.

They confront it positively, without rejecting or ignoring the

existing reality. In fact, the emerging practices adopt more

creative and purposeful strategies, seeking an effective re-

sponse to a specific situation. The new architectural prac-

tices face reality from a more relational perspective, either

by constructing a critical dialogue between the object and

its surroundings, as is the case of Arquitectos Anónimos and

AUZprojekt, or a planned reinvention of an existing context,

as with Ateliermob and Extrastudio, or even a temporary ac-

konceptuális és formai, amely a kapcsolatok és hatások sza-

badabb és széleskörûbb hálózatát alakítja ki. Az új irányza-

tok ezért sokkal specifikusabbak és egyénre-szabottabbak,

jelezve, hogy lehetetlen, vagy egyenesen irreleváns a kor-

társ építészet tendenciáit ennek a visszafordíthatatlan keve-

redésen kívülállónak tekintenünk. A MOOV, a Kaputt! vagy a

Plano B részvételi low-tech megközelítéseitôl az Arquitectos

Anónimos és az AUZprojekt ironikus kontextualizált tár-

gyain keresztül az Ateliermob és az Extrastudio gyakorla-

tias kísérleti projektjeikig a portugál építészet egy intenzív

sokrétûsítési folyamaton megy keresztül, amely természetes

következménye a jelenlegi valós körülményeknek.

Másodsorban, Portugália területi körülményei átalakuló-

ban vannak. A táj elmúlt évtizedekben bekövetkezett pusz-

tításait figyelembe véve úgy tûnik, nem marad olyan felsza-

badító és helyreállító beavatkozás, mely visszaadhatná a por-

tugál táj jelentését. A portugál identitás megjelenése töb-

bé nem szorul a vidéken maradó, szétaprózott emlékezés,

vagy a nagyvárosi területeken beékelôdött városi modern-

ség korlátai közé, hanem egy mindent átfogó, létrehozott va-

lóság, amely az egész területen szétterjed, miközben para-

dox módon megôriz néhány kimondottan portugál nyomot.

Ezekkel találkozhatunk kiürült történeti városközpontokban,

kiterjedt külvárosi lakóterületeken, a folytonos tengerpar-

ti építkezéseken és a vidék nem-hivatalos urbanizációjában.

Az új építészeti irányzatok azok, amelyeknek bele kell nyu-

godniuk abba a ténybe, hogy a portugál építészet elvesztet-

te a sajátságos területét, vagy még inkább ezen terület egy

bizonyos idillikus értelmezését. Az üledékes hely stabilitá-

sa híján, más módszereket kell keresni ahhoz, hogy fenntart-

Ateliermob: Árnyékoló felület / Shading Surface, Sacavém, 2004–2009


tivation of public space, as MOOV, Kaputt! and dass have

done.

Thirdly, the national production conditions have changed.

With the expansion of market logic in recent decades, Portu-

guese architecture has seen its current relation to the public

suk az építészet formáló és egyik legfontosabb képességét.

Ezért van, hogy az új irányzatok nem próbálnak többé meg-

szökni a valóság erôszakos és heves sokkja elôl. Határozottan

konfrontálódnak vele, anélkül hogy visszautasítanák, vagy fi-

gyelmen kívül hagynák a meglévô valóságot. Valójában, az

új irányzatok bevonják a kreatívabb és célszerûbb stratégi-

ákat, figyelembe véve, hogy mely megoldás lehet hatékony

válasz a meglévô szituációra. Az új építészeti tendenciák egy

sokkal inkább összefüggést keresô aspektusból közelítenek a

valósághoz, vagy kritikai párbeszédet folytatva a tárgy és a

környezete között, mint ahogyan az Arquitectos Anónimos

és az AUZprojekt esetében, vagy egy meglévô kontextus új-

ra-felfedezésével, mint az Ateliermob és az Extrastudio, vagy

akár egy köztér alkalmi mûködtetésével, ahogyan a MOOV, a

Kaputt! és a dass esetében láthattuk.

Harmadik tényezôként, a nemzeti termelési körülmények

megváltoztak. Az utóbbi évtizedek piaci elveinek elterjedé-

sével a portugál építészet a köztulajdonnal való modern kap-

csolatát javíthatatlanul gyengébbnek érzi. Az igazság az,

hogy a szerzôi építészetben egyre kisebb megkülönbözteté-

sek vannak a megbízások (közösségi vs. magán), megbízók

(intézményi vs. vállalati) és épületek (kulturális vs. kereske-

delmi) típusai között. Másfelôl a közösségi megbízások rit-

kulása egyenesen arányos a magánvállalkozások növekedé-

sével, amely kevés kivétellel folytonosan építi be a területet

banális modellek alapján, amit egy túlbürokratizált tervezés

irányít. Ha az elismert építészek tevékenysége az új piaci ki-

hívások felé irányul, fôként közösségi munkák intézményes

és kulturális tartalommal, illetve új magán tipológiák a válla-

lati és turisztikai vállalkozásoknak, a fiatal építészek nagy ré-

Extrastudio: Fugas Lusas bolt / Delicatessen Fugas Lusas, Setúbal, 2007

Embaixada: Környezetvédelmi megfigyelô központ /Environmental Monitoring Centre, Tomar, 2003–2006


domain irreparably weakened. The truth is that in the field

of author architecture there are increasing fewer distinctions

between types of commission (public vs. private), types of

client (institutional vs. corporate) or types of building (cul-

tural vs. commercial). On the other hand, the growing scar-

city of public commissions has been directly proportional to

the explosion of private enterprise, that with rare exceptions

continue to extensively build on the territory employing triv-

ialized models controlled by over-bureaucratised planning.

If the recognized architects are reorienting their activity to

the new challenges of the market economy, mainly public

works with an institutional and cultural impact, and new

private typologies for the corporate and tourist enterprise,

the vast majority of young architects are restrained to the

field of indiscriminate construction or some small singular

works. Symptomatically, apart from the major real estate op-

erations, this new generation of Portuguese Architects is the

first that cannot develop their careers by participation in Por-

tuguese public tenders. To start with, the leap outside they

have taken to participate in international public competitions

and cultural events, ambiguously motivated both by will and

necessity, has allowed research and recognition that would

be difficult to achieve inside the country. This unfavourable

context has forced emerging practices to commit themselves

and creatively develop new activities, strategies and projects

in areas normally discharged or left unexplored on the mar-

gins of the discipline. Alternative practices emerge, more in-

terventional and demanding, that follow critical approaches

to contemporary existential conditions, away from the hori-

zon of the common commission. The clearest result of this

is the way the architect’s spectrum of action has broadened,

crossing the affirmative with the critical, the spatial with the

szének tevékenysége a válogatás nélkül történô építkezések-

re, vagy néhány kisebb munkára korlátozódik. A nagyobb in-

gatlan beruházásokból kimaradva, ez a portugál építészek új

generációja az elsô, aki nem tudja karrierjét a portugál kö-

zösségi tervpályázatokon való részvétellel építeni. Kiindulás-

ként, kitörésként nemzetközi pályázatokon és kulturális ese-

ményeken vettek részt, ellentmondásosan motiválva mind

akaratuk és a szükség által, ami elméleti kutatásokhoz és el-

ismeréshez vezetett, amit nehéz lett volna az országon be-

lül elérni. Másodsorban ez a kedvezôtlen közeg arra sarkall-

ta az új irányzatokat, hogy bízzanak magukban és új kreatív

tevékenységeket dolgozzanak ki, valamint stratégiákat és ki-

Kaputt!: Mûvészeti és kulturális központ / House of Arts and Culture, Beirut, Libanon / Lebanon, 2009

Filipe Balestra/Urbanouveau: Növekvô házak / Incremental Housing, Pune, India, 2008–


performative. There has been experimentation in small pri-

vate or public commissions, as has been done by Atelier-

mob, Extrastudio, Arquitectos Anónimos, AUZprojekt and

Atelier Data; creative investment in relevant international

competitions, in the case of Ateliermob, MOOV, Atelier Data,

Kaputt! and On-Office; pragmatic research into production

processes, more computational in José Pedro Sousa/ReD,

more technical in Extrastudio, more environmental in Plano

B; participation in transdisciplinary ephemeral urban events,

as with MOOV, Kaputt!, Ateliermob, dass and Plano B; the

architectural involvement in contexts of humanitarian cri-

sis of Filipe Balestra; and even pure experimental research

by Augmented Architectures and A|um. All these activities

demonstrate that the relationship of young architects with

reality is undergoing a process of diversification of activities

and pluralization of strategies, as an affirmative way to over-

come the current limitation of access to traditional private

and public commissions.

Fourthly, there has been a shift in the professional condi-

tions of Portuguese architects. In recent years architects have

had to assimilate the processes of the democratisation of the

profession, with a consequent increase in competitiveness

between each other. The exponential increase in the number

of architects, accompanied by an unequal access to the labour

market, can be seen in the recent escalation of professional

tensions. There are also differences in access to media space

between established and emerging architects, further wid-

ening the gap between the generations. This dramatic situa-

tion necessarily leads to a redefinition of a young architect’s

professional strategies. The professional situation of new

használatlan területeken lévô, vagy a szakma peremére szo-

rult projekteket. A jelenlegi valós körülményeknek megfelelô

kritikai megközelítést követô, a közösségi megbízásoktól tá-

vol lévô alternatív irányzatok tûnnek fel, sokkal inkább be-

avatkozóbb és igényesebb hozzáállással. A legszembetûnôbb

eredmény az építészeti tevékenység spektrumának tágulá-

sa, keresztezvén a ténymegállapítót a kritikai szemlélettel,

a térbelit a performatívval. A kis magán vagy közmegbízá-

sokban tett kísérletezés, ahogyan az Ateliermob, Extrastudio,

Arquitectos Anónimos, AUZprojekt és Atelier Data esetében;

a nemzetközi pályázatokon való sikeres részvétel, mint az

Ateliermob, MOOV, Atelier Data, Kaputt! és On-Office ese-

teiben; a produktív folyamatok kreatív fejlesztései, számító-

gépesítettebb José Pedro Sousa/ReD esetében, technikaibb

az Extrastudio és környezettudatosabb a Plano B esetében,

az ideiglenes interdiszciplináris városi eseményekben való

részvétel, mint ahogy a MOOV, Kaputt!, Ateliermob, dass

és Plano B esetében, a humanitárius krízis kapcsolódásai-

ban való építészeti részvétel, mint Filipe Balestra esetében,

vagy az Augmented Architectures és A|um tisztán kísérleti

kutatásai. Ezek a tevékenységek együttesen mutatják, hogy

a fiatal építészek valósággal lévô kapcsolata olyan folyama-

ton megy keresztül, amely a tevékenységek sokféleségét és

a stratégiák különbözôségét eredményezi, mintegy annak a

megerôsítéseként, hogy képes úrrá lenni a hagyományos ma-

gán és közmegbízások jelenlegi korlátozott hozzáférésébôl

következô hátrányán.

Negyedik tényezôként, a portugál építészek szakmai kö-

rülményeiben is történtek változások. Az elmúlt években a

szakma demokratizálásának folyamatait kellett elfogadni-

José Pedro Sousa/ReD: MCity, Kunsthaus, Graz, Ausztria / Austria, 2005


practices encourages hybrid working structures, more adapt-

able and flexible, and also involves the creation of interactive

and dynamic networks, implying a generalised criticism of

the traditional author architect as individual creator. This is

reflected in changes in how offices are structured, almost all

of them taking the form of collectives, and in the develop-

ment of strategic collaborations, crossing multiple disciplin-

ary fields and interests, from design to urbanism, from social

sciences to technology research. On the other hand, young

offices have developed new means of communication and of

exposing their work, exploring new openings in media space.

They use new computer platforms, easily accessible and with

a widespread range, from websites to blogs, where they can

develop alternative practices of (self) displaying their work

and intensify the debate of ideas. In short, emerging practic-

es are redefining their forms of organization, communication

strategies and intervention programs and questioning the

traditional professional boundaries. In organizational terms,

MOOV has pushed the idea of interdisciplinarity to the limit,

responding to projects not only through the diversification of

interventions, which include architectural projects, concep-

uk, miközben a köztük lévô verseny folyamatosan növeke-

dik. Az építészek számának exponenciális növekedése és a

munkaerôpiachoz való egyenlôtlen hozzáférés okolható a

szakmai feszültség újabb növekedéséért. Ezen kívül szin-

tén különbségek vannak a médiához való hozzáférésben is a

már befutott és a karrierjüket jelenleg építô építészek között,

amely jelenség szintén hozzájárul a generációs szakadék mé-

lyítéséhez. Ez a drámai szituáció szükségszerûen vezet a fi-

atal építészek stratégiáinak újraértelmezéséhez. Az új iro-

dák szakmai helyzete a hibrid munka szervezôdését erôsíti,

sokkal alkalmazkodóbb és rugalmasabb, és egyben interaktív

és dinamikus hálózatok létrejöttét vetíti elôre, átfogó kritikát

magában foglalva a tradicionális szerzôi építész, mint egyéni

alkotó fogalmára. Ez érhetô tetten az irodai szerkezet meg-

változásában, majdnem mindannyian a közösségi formát vá-

lasztják, valamint a stratégiai együttmûködések fejlesztésé-

ben, amely multidiszciplináris területeket és érdekeket öt-

vöz, a design-tól az urbanisztikáig, társadalom tudományok-

tól a technológiai kutatásokig. Másrészrôl, a fiatal irodák új

kommunikációs eszközöket fejlesztettek, és a média terüle-

tén új lehetôségek segítségével terjesztik munkásságukat.

dass: Faház hotel, Lisszabon / Treehouse Hotel, EXD09, Lisbon, 2009


tual proposals, artistic installations, urban performances and

social actions, but also through the systematic development

of multiple collaborations in the fields of the arts and social

sciences. In communicational terms, Ateliermob has showed

the potential of the deliberate use of the new instruments

in media space, exploring new forms of communication and

dissemination of their work while assuming a more explicitly

political and active stand, which has had a significant impact

within the profession. In programmatic terms, the Urbanou-

veau of the young Filipe Balestra not only demonstrates the

growing global mobility of young architects, but also reveals

an unusual interest in responding voluntarily to humanitar-

ian architectural programs in international contexts of crisis.

In conclusion, the adaptation to new disciplinary, territori-

al, productive and professional contexts and the consequent

opening of Portuguese architecture to other fields is what

specifically characterizes this emerging generation. Internal-

izing the growing awareness of the multiplicity of reality, this

new generation can no longer, nor even wants, to configure

itself through a unitary program or model. Despite the lack

of such a common ideological, programmatic and aesthetic

Új számítógépes platformokat használnak, melyek könnyen

elérhetôek és széles körben elterjedtek, internetes oldalak-

tól a blogokig, ahol változatos módszerekkel tudják megis-

mertetni magukat, munkáikat, és számos lehetôséget nyit a

gondolatok megvitatására. Röviden, az új irányzatok újraér-

telmezik a szervezôdési formáikat, kommunikációs stratégi-

áikat és intervenciós programjaikat, megkérdôjelezvén a ha-

gyományos szakmai korlátokat. Szervezetileg, a MOOV az

interdiszciplinaritást sürgette, a projektekre nem csak a be-

avatkozási lehetôségek bôvítésével válaszolva, amely építé-

szeti projekteket, konceptuális javaslatokat, mûvészeti ins-

tallációkat, városi performanszokat és társadalmi tevékeny-

ségeket foglal magában, hanem a mûvészet és a társadalom

tudomány területeinek több-résztvevôs együttmûködéseinek

szisztematikus fejlesztése által. Kommunikációs értelemben

az Ateliermob megmutatta az új média eszközök használa-

tának lehetôségét és erejét, munkáik új kommunikációs és

terjesztési formáinak felfedezésével, sokkal kifejezôbb politi-

kai és aktív álláspontot feltételezve, melynek jelentôs hatása

volt a szakmán belül. Elvi értelemben, a fiatal Filipe Balestra

Urbanouveau nevû csoportosulása nem csak a fiatal építé-

MOOV: DEMO_Polis, Luzboa 2006, Lisszabon / Lisbon, 2006


ground, emerging Portuguese practices share both an open

and uncompromised vision of contemporary cultural reality

and a more active and participatory approach to the architec-

tural project. It is no coincidence that the great changes one

senses in this younger generation lie not only in the irrevers-

ible pluralization of their practices, but in the significant re-

politicization of architectural activity, with the re-orientation

of interests towards the urban, social and ecological fields,

something that cannot be disconnected from the changes

in the international situation of the discipline. However, the

new practices introduce not merely new ideological pro-

grams, but also new working approaches, strategies and

methodologies. Taking into account the few common traits

mentioned, the new generation of Portuguese architects

displays a structural multiplicity, manifested in the current

embryonic proliferation and dissemination of differentiated

architectural practices. For the first time it is impossible to

contain these practices within a common ground, besides

an acute awareness of the deteriorating conditions for the

exercise of the profession. But it is also the first time that

these new practices have not been subject to determinant

influences in their formative journey, nor have they had their

professional orientation outlined. This is a generation that

has no clear origin or defined future. However, despite its di-

verse provenance and uncertain fate, this emerging genera-

tion seems to fear neither the lack of guiding influences nor

the absence of predefined programs. Faced with the spectre

of having to renounce their profession, they turned to the

only possible way out, investing in the creative appropriation

of the present and in a renewed attention to the challenges

of reality.

szek növekvô globális mobilitását bizonyítja, de egyben szo-

katlan érdeklôdést mutat a nemzetközi krízisekre irányuló

humanitárius építészeti projektek önkéntes lehetôségeire.

Összegezve, az új diszciplináris, területi, termelési és

szakmai közeghez való igazodás és a portugál építészet ebbôl

következô, más szakterületek felé történô nyitása az, ami kü-

lönösen jellemzi ezt az új generációt. Beépítvén a valóság

sokféleségének egyre tudatosabb felfogását, ez az új gene-

ráció többé nem tudja és nem is hajlandó egyfajta egysé-

ges programnak, vagy modellnek alárendelni magát. A kö-

zös ideológiai, programadó és esztétikai alap hiányának el-

lenére, az új portugál irányzatok magukénak mondhatják

mind a kortárs kulturális valóság nyitott és kompromisszu-

moktól mentes látásmódját és egy, az építészeti projektekhez

való aktívabb és részvételen alapuló hozzáállást. Nem vélet-

len egybeesés, hogy a nagy változások, melyek ennél a fi-

atalabb generációnál észlelhetôek, nem csak a szemléletek

visszafordíthatatlan pluralizációja, hanem az építészeti te-

vékenység jelentôs újrapolitizálódása, a figyelem városi, tár-

sadalmi és ökológiai területek felé terelésével egyetemben,

ami nem választható el a nemzetközi helyzet átalakulásától.

Az új irányzatok nem csupán új ideológiai programokat ve-

zettek be, hanem új munka formákat, stratégiákat, módsze-

reket is. Figyelembe véve az említett kevés közös jellemvo-

nást, a portugál építészet új generációja szerkezeti sokféle-

séget mutat, amely a különbözô építészeti szemléletek je-

lenlegi kezdeti elterjedésében mutatkozik meg. Elôször le-

hetetlen egy csoportba sorolni ezeket az irodákat, de szin-

tén ez az elsô alkalom, hogy az új irányzatok nincsenek ki-

téve a képzésükbôl következô meghatározó hatásoknak, és

nincs körülhatárolt szakmai orientációjuk. Ez egy olyan ge-

neráció, amelynek nincs egyértelmû eredete, vagy megha-

tározott jövôje. A sokféle származás és kiszámíthatatlan sors

ellenére, ez az új generáció úgy tûnik, nem fél sem az irány-

adó hatások, sem az elôre meghatározott programok hiányá-

tól. A szakma feladásának fenyegetô rémképével szemben az

egyetlen kivezetô utat választották, a jelen kreatív felhaszná-

lását és a valóság kihívásaira fordított újult figyelmet. MOOV + Atelier Data: Forwarding Dallas, Dallas, USA, 2009–

luís baptista: pluralization and repoliticization

Documents