SEGÉDLET A LÓ ANATÓMIÁJA CÍMŰ TANTÁRGYHOZ

Kedves csoporttársaim!

Remélem ezzel a (jó) néhány ábrával és könyvrészlettel hozzá tudok járulni a ló anatómia elsajátításához!

Jó felkészülést és sikeres vizsgát!

Andi

SÍKOK ÉS IRÁNYOK A LÓ TESTÉN

A tér jelölése érdekében az állat testén három fő sík fektethető: Középsík vagy mediánsík (planum medianum): a test középvonalán és hosszanti

tengelyén helyeződik, a testet két összeillő félre osztja, jobb (dexter) és bal (siniser) félre.

Vízszintes vagy horizontális sík (planum horisontale): a testen tetszés szerinti magasságban vehető fel a testet háti (dorsalis) és hasi (ventralis) részre tagolja.

Haránt vagy transzverzális sík (planum transversarium): az előbbi két síkra merőleges és a testet elülső (cranialis) és hátulsó (caudalis) félre osztja.

A mediánsíkkal párhuzamosan kétoldalt felvett síkok a sagittalis síkok. A saggitalis síktól a mediánsík felé, a mediánsíkhoz közelebb eső rész medialis, a távolabb eső lateralis helyeződésű. A fejen a száj felé eső a rostralis, oralis (száji) vagy apicalis, az ezzel ellentétesen helyeződő az aboralis vagy nuchalis vagy antiapicalis. A fejen a középsíkhoz közelebb helyeződnek a nasalis, távolabb a temporalis részek, a horizontális sík fölöttiek a maxillaris (állcsonti), az az alattiak a mandibularis (állkapcsi) területek. A végtagokon a törzshöz közelebb eső a proximalis, távolabbra esők a distalis részek; a lábtő felett cranialis, alatta a dorsalis részek mutatnak előre, a hátulsó felület a lábtő felett a caudalis, alatta az elülső végtagokon a palmaris, a hátulsó végtagokon pedig a plantaris felület található. A test belsejében fekvő szervet mély (profundus), a test felületéhez közelit a felületes (superficialis) elnevezéssel illetjük; az üreges szervekben az üregen belül a belső (internus), az üregen kívül a külső (externus) helyeződést különböztetjük meg. A helyeződés iránya lehet: nyíl (sagittalis), hosszanti (longitudinalis), középpont körüli (circularis), haránt (transversalis vagy transversus), egyenes (rectus), ferde (obliquus), középponti (centralis), a középonttól távolabb irányuló (periferikus) és alapi (basalis). A szerv helyeződése lehet: jobb oldali (dexter), bal oldali (sinister), lehet elülső (anterior), hátulsó (posterior), felső (superior), alsó (inferior), középső (medius), közbeeső (intermedius). Mindezeket a kifejezéseket egymással kombinálva, ill. összekapcsolva is használjuk: pl. cranioventrolateralis, dorsomedialis stb.

A LÓ TESTTÁJAI

A fej tájékai

A test tájékai

A MOZGÁS PASSZÍV SZERVEI –

A CSONTVÁZRENDSZER (SYSTEMA SCELETI)

A ló csontváza (sceletum equi)

A fej csontjai (ossa capitis)

A fej csontjai egyrészt az agyvelő üregét, másrészt az orr- és szájüreget zárják magukba. Ennél fogva az agykoponya csontjaira és az arckoponya csontjaira oszthatók. A csontok egymással korán elcsontosodó varratok útján függnek össze, kivéve az állkapcsot, amelyet ízület, és a nyelvcsont, melyet porcos-szalagos összeköttetés fűz össze a fej csontjaival.

Agykoponya: nyakszirtcsont, ékcsont, rostacsont, fal közötti csont, homlokcsontok, falcsontok, halántékcsontok, halántékcsontok pikkelye, sziklacsont

Arckoponya: állcsont, áll közötti csont, orrcsont, orrkagylók, járomcsont, könnycsont, szájpadcsont, röpcsont, állkapocs, ekecsont, nyelvcsont.

A törzs csontjai (ossa trunci)

A törzs csontjait a gerincoszlop csontjai, a mellkas csontjai alkotják

A gerincoszlop (columna vertebralis) csontjai

A csigolyák

A csigolyák általános felépítése

A ló nyakcsigolyái (vertebrae cervicales)

A lónak 7 nyakcsigolyája van. Az 1. és a 2. morfológiailag eltér a többitől. A fejgyám v. atlas az 1. nyakcsigolya, amely elöl a nyakszirtcsonttal kéttengelyű bütyökizületet alkot. Teste hiányzik. A 2. a fejforgató v. axis, v. epistropheus. Az atlsszal egytengelyű forgóizületet alkot. Elülső végén, a fej helyén fognyúlványt találunk. Cranialisan izületi nyúlványai hiányoznak. A harántnyúlványok gyengén fejlettek. A többi nyakcsigolyán jellemző a kis tövisnyúlvány.

A ló hátcsigolyái (vertebrae thoracales)

A hátcsigolyák száma a bordapárokkal megegyező, 18. Tövisnyúlványuk erősen fejlett.

A ló ágyékcsigolyái (vertebrae lumbales)

Az ágyékcsigolyák száma 6 (5) lóban. Hosszú, lapos oldalsó nyúlványok jellemzőek. Lóban a 2 utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványa vaskos, szélein izületi felület alakult ki. Ezek révén az 5. és 6. ágyékcsigolya egymással, a 6. pedig a keresztcsont szárnyaival ízesül.

A ló keresztcsontja (os sacrum)

A keresztcsigolyák keresztcsonttá nőttek össze. Lóban a csigolyák száma 4-5.

A mellkas csontjai

A mellkas dorsalis falát a gerincoszlop, oldalsó falának szilárd vázát a bordák, ventralis falát pedig a szegycsont adja.

A szegycsont (sternum)

Bordák (costae)

A bordák száma lóban 18. Két részük van. A felső része a bordacsont, alsó része a bordaporc. A bordacsont részeit az ábra mutatja.

A végtagok csontjai

Az elülső és a hátulsó végtagon két fő részt különböztetünk meg, a kapcsolóövet és a szabad végtagot. A végtagok a test alátámasztására, mozgatására, helyváltoztatásra szolgálnak. Az elülső végtag kapcsolóöve a vállöv, amelyhez a lapockacsont tartozik (madaraknál + még a kulcscsont és a hollócsőrcsont), a hátulsó a medenceöv, amelyhez a csípőcsont, fancsont és az ülőcsont tartozik. Az elülső végtagot laza, izmos és szalagos összeköttetés, a hátulsót merev, izületes összeköttetés fűzi a törzshöz.

Az elülső végtag csontjai (ossa membri thoracici)

A lapocka (scapula)

A karcsont (humerus)

Az alkarcsont (ossa anterbrachii)

Elülső lábvég csontjai

Részei: elülső lábtő (carpus) elülső lábközép (metacarpus) ujjak (digiti)

A hátulsó végtag csontjai (ossa membri pelvini)

A medencecsont (os coxeae)

Részei: csípőcsont (os ilium) fancsont (os pubis) ülőcsont (os ischii)

A medence méretei és alakulása

A combcsont (os femoris)

A szár csontjai (ossa cruis)

A csánk (hátulsó lábtő) (tarsus) csontjai

A hátulsó lábvég csontjai (ossa pedis)

Részei: lábtő (tarsus) lábközép (metatarsus) ujjak (digiti)

A pata

A patacsont

Az ujj keresztmetszete

A pata talpi felülete

A CSONTOK ÖSSZEKÖTTETÉSEI (izületek és szalagok)

Az izület általános felépítése

A törzs szalagjai

Tarkószalagok

A végtagok néhány izülete, inai és szalagjai

Elülső végtag

Elülső lábtőizület (articulatio carpi)

Oldalt helyezkednek el a kollaterális szalagok. Az izületben csak az alsó csontsort rögzítik szalagok a metatarsushoz (amely ezáltal merev izület), így a felső csontsor felett és alatt az izület teljesen nyitható.

A ló elülső bal lábtőizülete, dorsalis felület,(az izületi tok eltávolítva)

Hátulsó végtag

A medence összeköttetései

A térdizület (articulatio genus)

(cranialis felület)

(caudalis felület, a combcsont nélkül)

(caudalis felület)

A ló jobb térdizülete

Jól látható a térdkalács szalagjai által alkotott patella hurok, amely arra szolgál, hogy beakasztott állapotban izommunka nélkül képes legyen a ló a hátsó végtagját terhelni állás közben.

A hátulsó lábtő- (csánk) izület (articulatio tarsi)

A MOZGÁS AKTÍV SZERVEI – AZ IZOMRENDSZER (SYSTEMA MUSCULORUM)

A ló felületes izmai

A ló nyakának és törzsének izomzata vázlatosan

A fej izmai

A törzs izmai

A hasfal izmai

A ló mellkas és hasizmai

A ló lágyékgyűrűje

A ló rekeszizma

A végtagok izmai

Az elülső végtag izmai

A fejbiccentő izom

A fejbiccentő izom ló esetében (m.sternocleidomascoideus) az elülső végtag tulajdonképpeni előrevonója.

Az elülső végtag kapcsolóövének törzzsel közös izmai

A ló nyakizmai

A lapocka izmai

A ló lapocka- és karizmai

A válltájéki izmok

Az elülső végtag saját izmai

Az elülső végtag izmai vázlatosan

Ínhüvelyek az elülső végtagon

A hátulsó végtag izmai

A hátulsó végtag kapcsolóövének izmai

A ló medence és combizmai

A hátulsó végtag saját izmai

A hátulsó végtag ujjizmai vázlatosan

A hátulsó végtag ínhüvelyei

A végtagok izmai vázlatosan

A ló testének statikája és dinamikája

A LÓ BELSŐ SZERVEI