levegıtisztaság-védelem 5. modulittkesz.regiofokusz.hu/tananyagok/telepulesfejl/5_modul.pdf ·...

EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAP INTERREG III A Közösségi Kezdeményezés Program Szlovénia – Magyarország – Horvátország Szomszédsági Program

ITTKÉSZ - SL-HU-CR/05/4012-106/2004/01/HU-44 A projektet az Európai Unió és a Magyar Köztársaság finanszírozza.

1

Levegıtisztaság-védelem

5. modul

készítette:

Bencsics Attila

9700 Szombathely Kisfaludy S. 57.

T/F: 94/500-354, [email protected]

www.regiofokusz.hu



2

Tartalomjegyzék

5. LEVEGİTISZTASÁG-VÉDELEM...............................................................................3

5.1. A LÉGKÖR ÖSSZETÉTELE, SZERKEZETE ........................................................................3

5.2. LEVEGİSZENNYEZÉS FOGALMA, LÉGSZENNYEZİ ANYAGOK CSOPORTOSÍTÁSA...........6

5.3. A LÉGSZENNYEZÉS FORRÁSAI ......................................................................................6

5.3.1. A légszennyezı források típusai ...........................................................................11

5.4. A LÉGSZENNYEZİ ANYAGOK TERJEDÉSE, TRANSZMISSZIÓ FOGALMA ........................11

5.5. A LEVEGİSZENNYEZÉS HATÁSAI ...............................................................................12

5.6. A LEGFONTOSABB LÉGSZENNYEZİ ANYAGOK ÉS ÉLETTANI HATÁSAIK......................13

5.7. A LÉGSZENNYEZİ ANYAGOK MÉRÉSE........................................................................17

5.7.1. Immisszió mérése ..................................................................................................17

5.8. A LEVEGİTISZTASÁG-VÉDELEM SZABÁLYOZÁSA ......................................................20

5.8.1. Immisszió (légszennyezettség) mértékének szabályozása .....................................22

5.8.2. Magyarország területének légszennyezettségi zónákba sorolása.........................25

5.8.3. Emisszió szabályozása..........................................................................................26

5.8.4. Adatbázisok, adatszolgáltatási rendszerek ...........................................................28

5.9. TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK LEVEGİTISZTASÁG-VÉDELMI FELADATAI ..............29

5.9.1. Települési önkormányzatok igazgatási feladatai..................................................29

5.9.2. Jegyzı levegıtisztaság-védelmi államigazgatási hatásköre.................................31

IRODALOM .............................................................................................................................32



3

5. LEVEGİTISZTASÁG-VÉDELEM

5.1. A légkör összetétele, szerkezete

A légkör szerkezete

A földi légkör (atmoszféra) kb. 1500 km magasságig terjed a világőrbe. Kozmikus mérteket tekintve azonban ez a burok nagyon vékonynak tekinthetı. Az atmoszférát fizikai tulajdonságaitól függıen osztjuk különbözı rétegekre, bár ezek között nincsenek éles határvonalak. A légkör szerkezetét tekintve két fı rétegre a homoszférára és a heteroszférára osztható. A homoszférában, az alsó kb. 85 km-es rétegben a fı összetevıket tekintve a levegı összetétele gyakorlatilag változatlan. A 85 km-es magasság fölött a gázok részaránya már a magassággal változik, az összetevık molekulasúlyuk szerint rendezıdnek. A légkör ezen részét ezért heteroszférának nevezik. A homoszféra három fı sávra különíthetı el, elsısorban a hımérséklet változásainak köszönhetıen. Az egyes sávok a következık:

Troposzféra

Az élı szervezetek számára a legfontosabb réteg, a földfelszíntıl 8-10 km magasságig terjed. Ebben élünk, itt játszódnak le a klimatikus folyamatok. A nyomás itt a legnagyobb. Ebben a teljes légkörhöz képest kicsiny sávban tömörül össze a légkör anyagának 80 %-a. A hımérséklet a kezdeti magas értékrıl fölfelé haladva csökken egészen az átmeneti rétegig, a tropopauzáig.

Sztratoszféra

A sztratoszféra a tropopauza fölött kb. 50 km magasságig terjed, magában foglalja az ózonréteget. Az ózonréteg 20-40 km magasságban - mint egy védıpajzs - felfogja a Földre a Napból érkezı nagy energiájú ibolyántúli (UV) sugárzást, így a hımérséklet a magassággal nı, míg el nem éri a maximális 10 oC-ot.

Mezoszféra

A sztratopauzától kb. 85 km magasságig terjed. A mezoszférában fokozatosan kb. -120 oC-ig csökken a hımérséklet. A mezoszférában nagyon alacsony a levegı sőrősége, de még elegendı ahhoz, hogy a Föld légkörébe lépı legtöbb meteoritot elégesse. A mezopauza zárja a homoszféra rétegét. A heteroszféra rétegei a következık:

Termoszféra

A termoszféra a földfelszíntıl kb. 500 km magasságig terjed. Ez a réteg elnyeli az ultraibolya sugárzás nagy részét, aminek következtében a magassággal nı a hımérséklet. Kb. 1200 oC-ot ér el, bár a levegı ritkasága miatt nagyon csekély benne a hıenergia. Ezt a réteget ionoszférának is nevezzük, mivel a napsugárzás energiájának hatására vezetıképesség



4

(ionizáció) jön létre az egyes rétegekben. Az ionizáció során a halálos UV sugárzás (175 nm hullámhosszúság alatt) felhasználódik. A rövid- és hosszúhullámú rádióadásokat az ionoszféra különféle rétegei verik vissza, ennek nagy szerepe van a telekommunikációban. A nagyon magas frekvenciájú rádióhullámok számára azonban az egész atmoszféra átjárható, így a távoli csillagokról érkezı rádiójelek is felfoghatók a Föld felszínén.

Exoszféra (magnetoszféra)

500 km felett az elektromágneses jelenségeket mutató külsı atmoszféra kezdıdik. A légkör magasság szerinti rétegzıdését mutatja az 1. számú ábra.

A légkör összetétele A légköri levegı aerodiszperz rendszer, vagyis gáz halmazállapotú, cseppfolyós és szilárd részek keveréke. A gázfázis egyes komponenseit alapgázoknak nevezzük. Az egyes gázok arányát a száraz levegıben a 1. számú táblázat mutatja.

1. ábra: A légkör szerkezete



5

térfogat %

Nitrogén (N2) 78,10 Oxigén (O2) 20,93 Argon (Ar) 0,93

Széndioxid (CO2) 0,03 Hidrogén (H2) és

nemesgázok 0,01

1. Táblázat: A légköri alapgázok térfogataránya

Az alapgázokon belül külön említést érdemel a széndioxid, amely a levegıben, mint állandó összetevı 0,03 térfogatszázalékban van jelen. Ez az arány a tenger, a légkör és a bioszféra között kialakult egyensúly következtében állandó, az utóbbi évtizedekben azonban az emberi beavatkozás hatására növekszik. Ez azért fontos, mert a széndioxid a Föld sugárzási mérlegének kialakításában játszik szerepet. A rövidhullámú sugárzást átengedi, de a hosszú hullámú hısugárzást nagymértékben abszorbeálja, és visszasugározza a földre. Ez az ún. „üvegházhatás” lényege. A széndioxid növekedése a légkörben tehát felmelegedéshez, csökkenése pedig lehőléshez vezet. A fosszilis tüzelıanyagok égetése miatt századunk eleje óta egyre növekszik a széndioxid mennyisége a levegıben. A bioszféra elemei között állandó anyagcsere van, ezért az alapgázokon kívül a természetes levegıben ún. „vendéganyagok” is elıfordulnak, amelyeknek a légkörben eltöltött ún. tartózkodási ideje is igen eltérı lehet. A vendéganyagok lehetnek légnemőek, cseppfolyós vagy szilárd aeroszol részecskék. A legfontosabb „vendéganyagok” a következık: − Vízgız: Az Egyenlítınél 3-4 %-ban, a mérsékelt égövben kb. 1 %-ban fordul elı. Ha a

vízgız szilárd vagy gáznemő kondenzációs magvakon kicsapódik, felhı vagy köd keletkezik. A víz így alapvetı szerepet játszik a légkör öntisztulásában is, mivel a csapadék a szennyezı anyagokat ilyen módon mintegy kimossa a légkörbıl.

− Gázok: Az emberi tevékenységtıl függetlenül is számos, az alapgázoktól különbözı gáz

halmazállapotú vegyületet tartalmaz a légkör a biológiai, vulkanikus vagy légköri (villámlás) folyamatok eredményeként. Így kiemelhetı a metán (CH4), a kéndioxid (SO2), a kénhidrogén (H2S), az ammónia (NH3), a nitrogénoxidok (NOx) és az ózon (O3).

− Szilárd és cseppfolyós vendéganyagok: A szilárd valamint a cseppfolyós részecskék

(méretük: 10-2 – 10 µm) egy része a föld, illetve az óceánok felszínérıl, másrészt vulkáni kitörések során kerül a levegıbe. Harmadik részük magában a légkörben keletkezik különbözı reakciók eredményeképpen (kénsav, ammóniumszulfát). A háttérlevegı 1 m3-ében kb. 250-500 millió db aeroszol részecske található.



6

5.2. Levegıszennyezés fogalma, légszennyezı anyagok csoportosítása

Légszennyezı anyag a levegı természetes minıségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag, amely természetes forrásból vagy az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a levegıbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, a környezetre, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat. A levegıszennyezés (légszennyezés) a légszennyezı anyagoknak - a különbözı jogszabályokban meghatározott - kibocsátási határértéket meghaladó mértékő levegıbe bocsátása. A légszennyezı komponenseket eredetük és képzıdési mechanizmusuk, valamint halmazállapotuk szerint is osztályozhatjuk. Eredetük szerint mesterséges és természetes forrásokból származóakat különböztethetünk meg. A képzıdési mechanizmusuk szerint megkülönböztethetünk primer (elsıdleges) és szekunder (másodlagos) szennyezıket. A primer szennyezık az emissziós forrásból közvetlenül kerülnek az atmoszférába, míg a szekunder szennyezık a primer szennyezıkbıl kémiai reakciók útján keletkeznek. A légszennyezık halmazállapot szerint szilárdak, légnemőek és cseppfolyósak lehetnek. A halmazállapot szerinti felosztás számunkra a legkedvezıbb, ugyanakkor nem ad felvilágosítást az egyes szennyezı komponensek veszélyességére, illetve az állapothatározók megváltozásával a halmazállapot is megváltozhat. A levegıszennyezést döntıen a szilárd részecskék és a gázalakú szennyezések okozzák.

5.3. A légszennyezés forrásai

A légkörbe kerülı szennyezı anyagok természetes és mesterséges forrásokból származhatnak. Általában a légszennyezés szó hallatán az embernek a mesterséges eredető légszennyezés jut az eszébe, pedig a természetes eredető folyamatok a Föld egészét tekintve lényegesen nagyobb mennyiségő és adott körülmények között komoly egészségkárosító hatású légszennyezı anyagot juttatnak a környezetbe. Elég, ha egy nagyobb vulkánkitörés kapcsán a légkörbe jutó hatalmas mennyiségő porra és kén-dioxidra gondolunk. Szennyezı anyagok a szilárd földkéreg (litoszféra), valamint a tengerek és édes vizek (hidroszféra) felületérıl is kerülnek a légkörbe. A légkörbe jutó szennyezı anyagok tekintélyes része természetes eredető. A Föld felületének nagyobbik hányadát kitevı hidroszféra meghatározó mennyiségő aeroszolt termel. A tengeri élıvilág hatalmas mennyiségő, gáz halmazállapotú anyagcsere terméket is produkál, pl. a szén-dioxidot. A litoszféra felületérıl fıleg szilárd fázisú szennyezı anyagok származnak. A talaj pora fıleg ásványok porából, sivatagi és tengeri homokból, karbonátokból, szulfátokból és oxidokból áll (SiO2, CaCO3, CaSO4, MgCO3, stb.). Vulkáni tevékenység során porok, gızök és gázok (H2S,



7

SO2, HCI, CO, CO2) jutnak a levegıbe. Sztyeppék, bozótok, erdık tüzeinek égéstermékei is jelentısek.

További szennyezı anyagok a növények és az állatok bomlástermékei, melyek közül a kéntartalmúak többnyire bőzösek. (Metán, ammónia, hidrogén-szulfid, aminok és merkaptánok, stb.)

Az atmoszféra oxigén és szén háztartásának alakulásában elsısorban a növényzet, másodsorban az állatvilág döntı hatású. A fıbb természetes eredető légszennyezı anyagokat és forrásaikat ábrázolja a 2. számú táblázat.

Szennyezı anyag Forrás/folyamat

NOx Villámlás: a levegı nitrogénje és oxigénje

egyesül

SO2 Vulkáni tevékenység: a kitörés jellemzı gáza

Óceánok kibocsátása

CH4 Lápok, mocsarak, üledékek: anaerob erjedés

CO, CO2 (a légzésen túl) erdıtüzek

VOC (illékony szénhidrogének),

terpének

Tőlevelőek: bioszintetikus folyamatok (pl:

gyantaképzıdés)

Aeroszolok / nehézfémek Erózió, tengeri só

Bio-aeroszolok / szerves

aeroszolok

Pollenek, vírusok, baktériumok; gombák, spórák;

erdıtüzek

2. Táblázat: A természetes légszennyezı anyagok forrásai

A mesterséges légszennyezı forrásokat a közlekedés, az ipar, a mezıgazdaság és a lakossági tevékenység légszennyezı anyag kibocsátásai alkotják. Közlekedés A légszennyezés fogalmát még ma is sokan csak az iparhoz, füstölgı gyárkéményekhez kapcsolják. Az 1960-as évek végéig valóban az ipar volt a légszennyezés legjelentısebb forrása a városokban. Napjainkban viszont az ipari és főtési technológiák korszerősítése valamint a nagyüzemek városokból történı kitelepítése következtében a közúti gépjármővek okozta légszennyezés a döntı. A negyvenes években jelentkezett elıször a probléma egy új jelenség képében. A kaliforniai nagyvárosokban észleltek egy újfajta, nem ipari eredető füstködöt, szmogot, melyet elsısorban a gépjármővek kipufogó gázai okoztak. A hetvenes évektıl kezdték figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat a gépjármőmotorok fejlesztésekor.



8

A közúti gépjármővek alapvetıen két csoportba sorolhatók a felhasznált tüzelıanyag szerint: benzinnel és dízelolajjal üzemeltett jármővek. A benzinüzemő motorokból elsısorban gáznemő légszennyezık, míg a dízelüzemő motorokból fıképpen szilárd részecskék, aeroszol (fıként korom és a gázolaj kéntartalmából eredıen szulfát) valamint NOx-ek kerülnek a levegıbe. A benzin és a levegı keverékének tökéletes égésekor széndioxid (CO2) és víz keletkezik. Az üzemanyag tökéletes égéséhez szükséges optimális levegı-üzemanyag tömegarány 14,5. Az ettıl való eltérés tökéletlen égést eredményez, amely levegıszennyezı gázok – szénmonoxid (CO), szénhidrogének (CH), nitrogénoxidok (NOx), poliaromás szénhidrogének (PAH-ok), illékony szerves vegyületek (VOC-k) és szálló por (aeroszolok) kibocsátását eredményezi. A városi levegıben az antropogén NOx 47 %-át, a CO 65-80 %-át, a szénhidrogének 50 %-át emittálják a gépjármővek. Ezen túl egy átlagos gépjármő több, mint ezer egyéb szennyezıt, közöttük szervesanyag-tartalmú kormot, cink-, nikkel-, króm-, molibdén-tartalmú vegyületeket, benzolt és aldehideket bocsát ki. A levegı-üzemanyag arányon kívül a szennyezı anyagok mértékét befolyásolja a motor felépítése, mőszaki állapota, valamint az, hogy a jármő éppen gyorsul, egyenletesen halad, fékez, vagy üresjáratban van. Jelentıs befolyásoló tényezı az útburkolat állapota is. Korábban a benzin egyik legfontosabb adalékanyaga az ólom volt, melyet kopogásgátlóként és kenıanyagként alkalmaztak. A levegıbe került ólom káros egészségügyi hatása miatt az ólmozott benzint világszerte kivonják a forgalomból. Magyarországon 1999. április 1.-én történt meg az ólmozott benzin kereskedelmi forgalomból való teljes kivonása, ami jelentısen javította nagyvárosaink levegıminıségét. A dízelüzemő gépjármővek nagyon híg keverékkel üzemelnek, ami miatt a szén-monoxid kibocsátásuk viszonylag kis mértékő. Jelentıs viszont a részecske kibocsátásuk: egy nagyságrenddel haladja meg a benzin-motorokét. A részecskék legnagyobb része korom. Jelentıs felületük révén hordozóanyagként viselkednek, megkötik az el nem égett szénhidrogéneket. További jelentıs szennyezı az aeroszol formátumú szulfát, melyért a gázolaj kéntartalma a felelıs. Az iparilag fejlett országok környezetvédelmi programjaiban az elsık között szerepel a gépjármő-közlekedés okozta levegıszennyezettség csökkentése. 1992 óta az Európai Unióban minden új, Ottó-típusú motorral felszerelt gépjármővet katalizátorral kell felszerelni. A kipufogógáz katalizátora a szén-monoxidot és a szénhidrogéneket platina (Pt) és palládium (Pd) segítségével széndioxiddá és vízzé oxidálja, míg a nitrogén-oxidok nitrogénné való redukcióját a ródium (Rh) katalizálja (jelenleg az EURO-4 elıírásokat teljesítı új gépjármő helyezhetı forgalomba). Nem szabad azonban elfeledkezni a vasúti és légi közlekedés káros hatásairól sem. A repülıgépek káros anyag kibocsátását vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a SO2 kibocsátás alacsonyabb, viszont a motor magas égési hımérséklete miatt a NOx kibocsátás jelentıs, ugyanis magas hımérsékleten a levegı nitrogénje és oxigénje egyesül. A repülıgépekre jellemzı még az illékony, el nem égett szénhidrogének kibocsátása, szilárd részecske, valamint enyhe CO emisszió. A repülıgépek szennyezıanyag-kibocsátásának mértéke függ a környezeti levegı hımérsékletétıl, páratartalmától, nyomásától, a felhasznált kerozin minıségétıl, a repülıgép



9

állapotától. Természetesen lényeges az is, hogy a repülı milyen tevékenységet végez: felszáll, emelkedik, siklik, leszáll, vagy csak gurul. A nitrogén-oxid kibocsátás igazán siklás közben nı meg, illetve felszálláskor nagyobb, míg leszálláskor és gurulásnál minimális. Ugyanakkor a CH és a CO kibocsátás éppen guruláskor igen magas, és ez a kibocsátás közvetlenül a lakosságot is érintheti. A repülıgépek a helyi szennyezésen túl természetesen a globális környezetszennyezéshez is hozzájárulnak. A globális felmelegedést egyrészrıl a magas CO2 kibocsátással okozzák, másrészt 1 kg kerozin elégésekor keletkezı 1,25 kg víz által. Ez a magas légkörben, 9000 méter felett - ahol a levegı már nem keveredik a földfelszínivel – megfagy, és a kifagyott jégréteg üvegházként viselkedik. Az ózonlyuk növekedéséhez a repülıgépek azáltal járulnak hozzá, hogy az ózonpajzs magasságához közel haladva, évente mintegy egy millió tonna NOx-et bocsátanak ki, ami különbözı reakciók révén bontja az ózont. Ipari kibocsátások A közúti közlekedés okozta légszennyezés mellett az ipari szennyezés lassan háttérbe került, de ez nem jelenti azt, hogy az ipar szennyezése ne lenne még mindig jelentıs. Hazánkban a mai napig az ipar a felelıs a környezetbe kerülı mérgezı anyagok döntı többségéért. Az ipari tevékenység a legváltozatosabb szennyezı anyagokat szolgáltatja, igen nagy mennyiségben. A légszennyezés szempontjából fontosabb iparágakat és az általuk kibocsátott légszennyezı anyagokat ismerteti a 3. táblázat.

Iparág Kibocsátott légszennyezı anyag Cementipar Por, NOx, SO2, CO, H2S Koksztüzeléső kemencék Por, CO, NH3, H2S, VOC Öntöttvas gyártás Por, nehézfémek, SO2, NOx Acélgyártás Finom-aeroszol, CO Üveggyártás Finom-aeroszol, NOx Olajfinomítók VOC, H2S, SO2, NOx Papíripar Finom-aeroszol, SO2 Hulladék égetés HCl, nehézfémek, por, NOx, SO2, CO,

dioxinok

3. Táblázat: Jellemzı ipari kibocsátások

Az oldószertartalmú anyagok használata, szerves anyag (oldószerek) és finom-aeroszol légszennyezéseket okoznak. Az alábbi anyagok gyártása illetve használata okoz jellemzıen oldószerszennyezést: � festékek, lakkok, ragasztók � nyomdászat (tinták, nedvesítık, tisztítók) � bútorlapok, mőanyagok � háztartási vegyszerek (tisztítószerek, kozmetikai cikkek) � egyéb segédanyagok (mőanyag- és gumiipar, élelmiszeripar, textilipar)



10

A mezıgazdaság A mezıgazdasági tevékenység részben ugyanolyan anyagokat juttat a levegıbe, mint amilyenek természetes körülmények között is keletkeznek. A rizsföldekbıl kigızölgı üvegházhatású metán (CH4) és mérgezı ammónia (NH3), a mőtrágyákból felszabaduló szintén üvegházgáz dinitrogén-oxid (N2O), a növényvédı szerek kipárolgása és a kérıdzı állatok emésztése során keletkezı metán közvetlen hatással van a légkörre. Az ésszerőtlen mezıgazdasági termelés része a gátlástalan, megfelelı szabályozás nélküli erdıirtás, mellyel a szennyezı gázok, különösen a szén-dioxid nyelıi fogyatkoznak. Magyarország területének 70 %-a áll mezıgazdasági mővelés alatt. Ennek következtében az ország fele fel van szántva, nagy része hónapokig fedetlen, így a szél hatására jelentıs a levegı porszennyezése. A vegyszerek mezıgazdasági használatánál nemcsak a mőtrágyák pora, hanem biológiailag aktív anyagok egész sora kerül a levegıbe, különösen mióta repülıgéprıl szórják, permetezik azokat. A peszticidek (növényvédı szerek) alkalmazása miatt ma már a mezıgazdaság a természet biológiai egyensúlyát nagyon veszélyezteti. Lakossági légszennyezés A lakossági eredető levegıszennyezés döntı többsége a lakóépületek egyedi főtésébıl és a hétvégi, háztáji kertekben folytatott tevékenységbıl származik. A légszennyezés két fajtája fontos a háztáji kertek környékén. Komoly egészségkárosító hatása is lehet a szakértelem nélküli permetezés következményeként a levegıbe, vízbe, talajba és a terménybe kerülı, sokszor ismeretlen hatású vegyszereknek. Nagy gondot okoz a kerti avarégetés is, amibe sokszor szemét is kerül. A tökéletes égés elérésére – amikor a szerves anyagok széndioxiddá és vízzé égnek el – ilyen körülmények között nincs lehetıség, ezért sok, általában mérgezı gáz és szilárd részecske (pernye) keletkezik. Különösen veszélyes az összes PVC termék, PE palackok, laminált, préselt, mőanyag tartalmú, festett, lakkozott, azaz vegyszerekkel kezelt faanyagok kerti égetése. Komoly egészségkárosító hatásuk lehet, hiszen nem tudjuk, hogy milyen mérgezı anyagok kerülnek a levegıbe. A háztartási tüzelés, főtés jelentékeny levegıszennyezı hatásának is a tökéletlen égés a fı oka. Egységnyi tüzelıanyag-mennyiség lényegesen több szennyezıdést okoz, ha kis tüzelıegységekben égetik el, mintha korszerő nagyüzemi kazánokban használnák fel. A kibocsátott légszennyezı anyagok mennyisége az alkalmazott tüzelıanyag típusától, minıségétıl is nagyban függ. Szén használata esetén termelıdik a legnagyobb mennyiségő, legtöbb fajta szennyezı anyag. Sokkal elınyösebb az olajtüzelés. Gáztüzelésnél szilárd szennyezıdés gyakorlatilag nem keletkezik.



11

5.3.1. A légszennyezı források típusai

A légszennyezı forrásokat a kibocsátás jellemzıi alapján két fı csoportba sorolhatjuk: pontforrások és területi források. Pontforrásnak azok a koncentrált paraméterő (pontszerően) kibocsátó források számítanak, amelyek kibocsátásai méréssel egyértelmően meghatározhatók. (A hordozó gázok térfogatárama és a kibocsátott légszennyezı anyag koncentrációjának mérhetısége következtében a forrás által kibocsátott légszennyezı anyagok mennyisége egyértelmően meghatározható.) Pontforrások azok a kémények, technológiai berendezések elszívásának kürtıi, ahol a szennyezett levegı egyenletes kibocsátást lehetıvé tevı hosszabb csıszakaszt követıen kisebb felületen keresztül kerül kibocsátásra a környezeti levegıbe. Minél nagyobb magasságban kerül kibocsátásra a szennyezı anyag, a légkör természetes hígító képessége annál erısebben tud érvényesülni. Területi források esetén a légszennyezı anyagok egy nagyobb felületrıl, területrıl kerülnek kibocsátásra. A területi forrásokat a diffúz és a vonalforrások alkotják. Diffúz források a levegıterhelést okozó, pontforrásnak nem minısülı kibocsátási felületek, pl.: nyílás, légzı, biztonsági lefúvató szelep, tartósan nyitott ablak vagy ajtó, a telephelyek burkolatlan, parkosítatlan területe, meddıhányók, hulladéklerakók stb., szabadban végzett mőveletek, technológiák, anyagtárolás. Diffúz források esetén a kibocsátás térfogatárama és többnyire a kibocsátó felület, terület nagysága sem határozható meg egyértelmően, így a forrás által kibocsátott légszennyezı anyagok mennyisége méréssel és számítással csak közvetetten, vagy egyáltalán nem határozható meg. A diffúz források egy speciális típusa a vonalforrás, amelynek azok a nyomvonalas létesítmények számítanak, amelyek esetében az elhaladó jármővek jellemzıi határozzák meg az egységnyi szakaszból származó légszennyezı anyag kibocsátást. Ide tartoznak a közút és a vasút légszennyezı anyagokat kibocsátó nyomvonalas létesítményei. A légszennyezı forrásokat feloszthatjuk továbbá helyhez kötött és mozgó (közúti, vasúti, vízi és légi) légszennyezı forrásokra.

5.4. A légszennyezı anyagok terjedése, transzmisszió fogalma

A légszennyezés folyamata három jól elkülöníthetı szakaszból áll: Kibocsátás (emisszió) – Terjedés (transzmisszió) – Légszennyezettség (immisszió) Emisszió (kibocsátás): különbözı típusú forrásokból idıegység alatt a környezeti levegıbe

bocsátott szennyezı anyag mennyisége. Mértékegysége lehet mg/m3; g/termékegység; kg/óra.

Transzmisszió (terjedés): olyan folyamat, amelynél a levegıszennyezı anyagok térbeli

helyzete és megoszlása megváltozik a nyílt légkörben való mozgás hatására, vagy további fizikai, kémiai hatások következtében.



12

Immisszió (légszennyezettség): a levegıbe került légszennyezı anyagoknak a transzmissziós folyamatok hatására, az emissziós forrástól távolabbi helyen, a légkörben kialakult koncentrációja. Mértékegysége jellemzıen µg/m3 (egységnyi térfogatú levegıben lévı szennyezıanyag mennyiség)

Adott helyen és idıpontban az immisszió a következı tényezıktıl függ: − az emisszióforrások koncentrációjától és kibocsátási intenzitásától; − a továbbterjedési körülményektıl (meteorológiai helyzet, topográfiai viszonyok); − az emissziók fajtájától, továbbá a szennyezıanyagok átalakulási folyamataitól (pl.

különféle káros anyagok reakciói egymással a napfény hatására, kondenzáció, oxidációs és redukciós folyamatok).

5.5. A levegıszennyezés hatásai

Régóta ismert az a tény, hogy a légszennyezés a levegıvel együtt mozogva kibocsátási helyétıl jóval távolabb is kifejtheti káros hatását. Azokat a nem reaktív, tehát nem azonnal reagáló szennyezı gázokat, amelyek sokáig megmaradnak a levegıben, szinte mindegy, hogy hol bocsátják ki, káros hatásukat az egész világra kifejtik. A szennyezı reaktív gázok, mint a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid vagy az ózon általában csak pár száz kilométert „utaznak a levegıben”. Ezután vagy savakká alakulnak és leesnek savas esıként, vagy egyéb módon kiülepednek a légkörbıl. A talajról felvert nagyobb részecskék, mint a por és a homok bizonyos idı után szintén leülepednek. A kisebb aeroszol részecskék száma folyamatosan nı, és így egyre nagyobb valószínőséggel kerülnek ki a légkörbıl. A transzmisszió során kialakuló légszennyezés lokális, település mérető, regionális, kontinentális és globális szennyezés lehet. A légszennyezıdési folyamatok hatótávolságának alsó határa a kisebb mérető folyamatok szennyezésének kiterjedésétıl függ. Lokális hatások Lokális szennyezéskor a mesterséges kibocsátás kis területre koncentrálódik. A lokális szennyezı folyamat hatása néhány száz métertıl pár km-ig terjed. A lokális mérető szennyezettséget megengedhetınek tekintjük, ha nem lépi túl a megállapított levegıminıségi normaértékeket. Települési hatások A település mérető légszennyezés több álló és mozgó forrásból származik. Ide tartoznak a települések és az ipartelepek. Hatótávolságának jellemzı mérete 20 km. A település mérető légszennyezés a regionális háttérszennyezettséghez hozzáadódva nem lépheti túl a levegıminıségi normaértékeket. Regionális hatások Regionális mérető légszennyezettség magas pont-, illetve összetett forrásokból származik. A szennyezettség vizsgálatának hatótávolsága maximálisan 300 km. A levegıminıségi normaértékeket regionális szinten úgy kell megállapítani, hogy a szomszédos területeknek ne okozzunk túlzott mérető szennyezıanyag leválasztási többletköltséget.



13

Kontinentális hatások A kontinentális mérető légszennyezettség regionális mérető összetett forrásokból származik. A kontinentális szennyezési folyamat maximálisan 3000 km-ig terjed. Ilyen távolságban a transzmisszió során történı átalakulási folyamatok miatt már nem csak az eredetileg kibocsátott légszennyezı anyagok, hanem ezek átalakulás termékei is kifejtik hatásukat. Erre a legjobb példa a savas esık miatti savasodás. Ennek a szennyezettségnek a vizsgálata ott indokolt, ahol a légszennyezettség egyik országból a másikba szállítódik. Kontinentális méretekben a légszennyezés akkor tekinthetı megengedhetınek, ha a szennyezés hosszabb távon, és a kontinens jelentıs részén nem vezet a talaj és az édesvízi ökoszisztéma károsodásához. A kontinentális hatás léptéke miatt a kibocsátás korlátozása csak a körzet egészére kiterjedı nemzetközi egyezményekkel érhetı el. Globális hatások A globális mérető légszennyezés a kontinentális mérető, összetett, magas forrásokból származik. A globális mérető szennyezési folyamatok horizontális kiterjedése 3000 km-nél nagyobb. A globális mérető levegıminıség szabályozás a források és nyelık közötti egyensúly vizsgálatán, illetve ennek felborulása esetén az éghajlat módosulási hatások elemzésén alapul. Jelenleg két ilyen globális hatás ismert: az üvegházhatás és a sztratoszférikus ózon koncentrációjának csökkenése. A globális hatásokat a légkörben egyenletesen eloszolva az ún. hosszúélető gázok hozzák létre, melyeket a Föld valamennyi országának összes kibocsátása határoz meg. A kedvezıtlen hatású gázok légköri koncentrációjának korlátozása tehát globális nemzetközi egyezmények keretében valósítható meg.

5.6. A legfontosabb légszennyezı anyagok és élettani hatásaik

A légszennyezı anyagok elsısorban a légutakon átjutva közvetlenül a szervezetben fejtik ki hatásukat, egyrészt a légzıszervekre hatva, másrészt a testnedvekben feloldódva. Felületi szennyezıdésként bırirritációt is kiválthatnak. Közvetett hatásuk, hogy az életfenntartáshoz szükséges UV-sugárzást kiszőrve hozzájárulnak a nagyvárosi klíma kialakulásához, mely kedvezıtlenül hat az ember pszichés állapotára is. A legfontosabb légszennyezı anyagok a következık:

Nitrogén-oxidok (NOx)

Nitrogén-dioxid (NO2)

Vörösesbarna, szúrós szagú, savas kémhatású, a levegınél nehezebb gáz. Erıs oxidálószer és heves reakcióba lép éghetı és redukáló anyagokkal. Reagál vízzel, salétromsavat és nitrogén-oxidot képezve. Megtámadja az acélt nedvesség jelenlétében. Élettani hatásai: A gáz és a gız egyaránt izgatja a szemet, a bırt és a légzıszervet. Az NO2 hatásmechanizmusa kettıs. Egyrészt a nedves légúti nyálkahártyához kapcsolódva salétromos- illetve salétrom-savvá alakul és helyileg károsítja a szövetet. Másrészt felszívódva a véráramba jut, ahol a hemoglobin molekulát methemoglobinná oxidálja, így az nem képes oxigént szállítani a szervekhez. A heveny mérgezés tünetei: kötı- és nyálkahártya izgalom, köhögési, hányási inger, fejfájás, szédülés. A tünetek 1-2 órán belül lezajlanak, majd több órás tünetmentes idıszak után kifejlıdik a tüdıvizenyı és a tüdıgyulladás.



14

A huzamos hatás tünetei: az NO2 csökkenti a tüdı ellenálló képességét a fertızésekkel szemben, súlyosbítja az asztmás betegségeket, gyakori légúti megbetegedéshez, idıvel pedig a tüdıfunkció gyengüléséhez, vérkép elváltozásokhoz vezethet.

Nitrogén-monoxid (NO)

Színtelen gáz, amely erıs oxidálószer és reakcióba lép éghetı és redukáló anyagokkal. Levegıvel érintkezve nitrogén-dioxid szabadul fel belıle. Élettani hatásai: A nitrogén-monoxid izgatja a szemet és a légzıszervet. Belégzése tüdıvizenyıt okozhat, hatással lehet a vérre, okozhat methaemoglobin képzıdést. Magas expozíció halált okozhat. A tünetek késleltetve jelentkezhetnek. Szaga nem figyelmeztetı, ha toxikus koncentrációban van jelen. Forrása: Nitrogén-monoxid keletkezhet magas hımérsékleten a levegı oxigénjébıl és nitrogénjébıl, illetve nitrogén tartalmú vegyületek elégetésekor. Ezek a folyamatok leggyakrabban belsı égéső motorokban játszódnak le, de jelentıs NO forrás az ipar és a biomassza égetés is. Városi környezetben elsısorban a gépjármőmotorok felelısek a NO és NO2 szennyezésért.

Szén-monoxid (CO)

Színtelen, szagtalan, vízben kevéssé oldódó gáz. Szobahımérsékleten nehezen oxidálódik. Élettani hatásai: A CO emberre, állatra egyaránt rendkívül mérgezı. Belélegezve két fı támadáspontja van. Az egyik a véráramban lévı hemoglobin molekula, melyhez kapcsolódva kiszorítja onnan az oxigént. A hemoglobin szén-monoxid hemoglobinná alakul, ami az idegrendszer és a szívizom oxigén hiányát okozza. A másik támadáspontja az agy kéreg alatti központjai. A heveny mérgezés tünetei: fejfájás, nehézlégzés, szívmőködési zavarok, súlyos esetben eszméletvesztés, légzésbénulás. Idült hatások tünetei: fejfájás, szédülés, álmatlanság, szívtáji fájdalmak, idegrendszeri tünetek, a szívinfarktus gyakoriságának növekedése. Forrása: a CO szén és szénhidrogén tüzelıanyagok tökéletlen égése során keletkezik szén-dioxid helyett. Nagyvárosi területeken a levegı CO tartalmának 80%-a belsıégéső motoroktól származik, a tökéletlen égés eredményeként.

Szén-dioxid (CO2)

Színtelen, szagtalan gáz, amely természetes alkotóeleme a Föld légkörének. Fosszilis tüzelıanyagok elégetésével szintén nagy mennyiségben kerül a légkörbe. Elsıdleges üvegházhatású gáz. A közúti közlekedésbıl származik a globális CO2 kibocsátás harmada.



15

Kén-dioxid (SO2)

Színtelen, szúrós szagú mérgezı gáz. Vízben oldékony. Élettani hatásai: A nedves légúti nyálkahártyához adszorbeálódva, savas kémhatása folytán izgató hatású. A véráramba jutva a hemoglobint szulf-hemoglobinná alakítja, gátolja az oxigén felvételt. Heveny hatása során irritálja az orr-, toroknyálkahártyát és a tüdıt, köhögést, váladékképzıdést és asztmás rohamokat okozhat. Krónikus esetben a SO2 légzıszervi betegségeket, pl. hörghurutot (bronchitist) okozhat. Forrása: a SO2 fosszilis tüzelıanyagok elégetésekor keletkezik, de kénsavgyártásból, papírgyártásból és egyes kıolajipari technológiákból is származik. Magas kéntartalmú kıszenet vagy kıolajat felhasználó erımővek szintén jelentıs kén-dioxid források. A természetes folyamatokon túl (vulkáni tevékenység) a főtés, az erımővek és a dízelüzemő motorok felelısek a SO2 kibocsátásért. A SO2 a levegı nedvességtartalmával kénessavat illetve kénsavat képez, melynek eredménye a savas esı.

Légköri aeroszolok (szálló por)

A levegıben, mint közegben diszpergált állapotban elıforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Méretük 0,001 és 100 µm közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktıl, ugyanis a nagyobb mérető szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdı mélyére. Élettani hatásai: A porrészecskék ingerlik, esetleg sértik a szem kötıhártyáját, a felsı légutak nyálkahártyáját. A 10 mikronnál nagyobb porrészecskéket a légutak csillószırös hámja kiszőri, a kisebbek lejutnak a tüdıhólyagokba. A tüdıelváltozást befolyásolja a belélegzett por mennyisége, fizikai tulajdonságai és kémiai összetétele. A por belégzése a légzıszervi betegek (asztma, bronchitis) állapotát súlyosbítja, csökkenti a tüdı ellenálló képességét a fertızésekkel, toxikus anyagokkal szemben. A porrészecskék toxikus anyagokat (pl. fémeket, karcinogén, mutagén anyagokat), valamint baktériumokat, vírusokat, gombákat adszorbeálnak, és elısegítik bejutásukat a szervezetbe. A légszennyezı anyagok idült (krónikus) hatásai mellett heveny (akut) hatások is regisztrálhatók, melyek az un. szmog-helyzetek esetén fordulnak elı. A panaszok között a köhögés, nehézlégzés, torokfájás, nátha, rekedtség, könnyezés, nyálkahártya irritáció szerepelnek. Forrása: a légköri aeroszolok képzıdésében nagy szerepe van a gépjármőforgalomnak. A dízel üzemő jármőveknek számottevı az aeroszol kibocsátása, de a kerekek is felverik a port.



16

Szénhidrogének (CH)

VOC (Illékony szerves vegyületek)

Elsıdleges forrásuk a közlekedés. Hozzájárulnak a füstköd képzıdéséhez Közvetlen hatásuk: fejfájás, hányinger, szédülés PAH vegyületek (Policiklikus aromás szénhidrogének)

Két vagy több benzolgyőrőt tartalmazó szénhidrogének. Antropogén eredető szerves gázszennyezık. A háztartási kibocsátásokon túl a gépjármőforgalom is felelıs a PAH szennyezésért. Legismertebb PAH-ok: benzapirén, benzantracén, ciklopentopirén, dibenzantracén, 1-metil fenantrén. Hatásaik: rákkeltık, mutagének, károsítják az immunrendszert. Olefinek

Az egyszeres telítetlen alifás szénhidrogének csoportja. A bennük található kettıs kötés következtében lényegesen nagyobb a reakcióképességük, mint a telített paraffinoknak. Forrása: elsıdlegesen a közúti közlekedésbıl származnak.

Fémek, nehézfémek (Ag, As, Be, Cd, Co, Cr, Cu, Fe, Hg, Mn, Mo, Ni, Sn, Pb, Zn)

Fı forrásuk az ipar, kisebb mértékben a közlekedés és a mezıgazdaság (növényvédı szerek, mőtrágya). Ércbányászat, kohászat, fémfeldolgozás során, valamint az akkumulátorok és szárazelemek gyártásakor is bekerülnek a környezetbe. Hatásuk igen eltérı, például a higany, az arzén és a kadmium rákkeltı, míg az ólom idegméreg.

Ózon (O3)

Az ózon három oxigén atomból álló, kékes színő, jellegzetes szagú, nagyon mérgezı gáz. Folyékony állapotban sötétkék, szilárdan pedig ibolyaszínő. Igen erıteljes oxidálószer, könnyen bomlik, és a belıle felszabaduló atomos oxigén agresszívan reagál környezetével. Ezért is használjuk fertıtlenítésre, fehérítésre és ivóvíztisztításra. A sztratoszférában elıforduló ózonpajzs elnyeli a Napból érkezı ibolyántúli sugárzás jelentıs hányadát. Azonban a troposzférikus ózon káros egészségügyi hatásokat okoz. Élettani hatásai: Az ózon magas koncentrációja fokozott fizikai fáradtságot, köhögést, a szájban, az orrban, a torokban szárazságérzést, a szem kivörösödését, könnyezését, duzzadását válthatja ki. Az ózon a tüdıben meggátolja az ott lévı makrofágok mőködését, valamint különbözı enzimek mőködését is. Közvetlenül árt a növényeknek, oxidálja, pusztítja azok zöld leveleit, virágait. Gátolja a fotoszintézist és a gyökérlégzést, ami szintén a növény pusztulásához vezethet. Az ózon a szmog fı komponense is egyúttal, másodlagos légszennyezı, napfény hatására keletkezik a kipufogógázokból.



17

5.7. A légszennyezı anyagok mérése

A levegıt szennyezı anyagok mérése szükséges lehet • a szabad légkörben,

• zárt helyiségekben (lakás, munkahely),

• a forrásokban (kémény, kürtı, diffúz forrás).

A szabad légköri vizsgálatokat immisszió-méréseknek, levegıminıség vizsgálatoknak is nevezzük. A kibocsátások vizsgálatát emisszió-méréseknek nevezzük. A zárt helyiségek levegıjének vizsgálata a munkaegészségügy és lakáshigiénia területére tartozik. A felsorolt három terület mérési eljárásai, a mérendı koncentráció tartományok lényegesen különböznek egymástól. Mások a mérés körülményei: az immissziót légköri nyomáson és hımérsékleten mérjük, pillanatnyi értékeit elsısorban meteorológiai tényezık befolyásolják. Emisszió esetében gyakran több száz fokos, gyorsan áramló, nyomás vagy vákuum alatt levı rendszerbıl, gázkeverékekbıl, ill. por-gáz keverékekbıl kell mintákat venni és azt analizálni. Az aktuális koncentráció a technológiai folyamatoktól és az azt irányító emberektıl függ. Immisszió esetében a nagyfokú érzékenység és pontosság elérése okoz gondot, az emissziónál a zavaró komponensek elkerülése; a szélsıséges hımérséklet- és nyomásviszonyok, valamint a jellemzı mintavétel megoldása a gond.

5.7.1. Immisszió mérése

Az immisszió területi és idıbeni alakulásának ismerete minden levegıtisztaság-védelmi intézkedés alapja. Ezért vizsgálata idırendben megelız minden más ilyen irányú tevékenységet. Az immisszió ugyanakkor a levegıtisztaság-védelmi intézkedések eredménye is: a határértékek betartásának elérése a levegıtisztaság-védelmi intézkedés célja. Ellenırzése során kapunk felvilágosítást arról, hatásos volt-e beavatkozásunk. Kivitelezésüket tekintve a mérések lehetnek: • alkalomszerő

• rendszeres idıszakos

• telepített szakaszos és

• telepített folyamatos

jellegő vizsgálatok. Az alkalomszerő vizsgálatok esetében valamely felmerült feladat (pl. lakossági panasz, hatástanulmány, szennyezı forrás környezete,) céljából végeznek általában kevés számú mérést. Célszerően mérı-gépkocsival, rövid idıszakra kihelyezett mintavevıvel, vagy passzív mintavétellel végezhetı. Információ tartalma kevéssé megbízható, tájékoztató jellegő lehet. Idıszakos levegıvizsgálatoknak nevezzük azokat, amelyek során a kijelölt mérıpontokat meghatározott terv szerint rendszeresen felkeresik a mérı- vagy mintavevı mőszerekkel. Másik lehetıség, hogy a helyszínen elhelyezett mintavevı mőszer automatikusan bekapcsol



18

adott idıpontokban (pl. hetenként egyszer egy napra). Ide sorolhatók a rendszeres passzív mintavételezések is. A telepített szakaszos méréseket rendszerint automatikus mintavevı készülékekkel végzik. A programozható készülék huzamosabb idın át (pl. egy hétig) veszik a levegımintát úgy, hogy meghatározott idıpontban (pl. minden éjfélkor) újabb mintavevı edényt vagy szőrıt kapcsolnak be. Így az eredmények egy-egy átlagolási idıszakra vonatkoznak, de az egymást követı mintavételek a teljes vizsgálati idıtartamot (pl. évet) lefedik. Állandó szakaszos mérések kivitelezhetık kézi kezeléssel is: pl. minden nap reggel 8 órakor az ügyeletes személy kicseréli a mintát. Folyamatos, telepített mérések automatikus analizátorokkal, (un. air monitorokkal) végezhetık. A néhány másodperces, vagy néhány perces gyakoriságú mintavételek sorozatát az adatkezelı rendszer a program szerinti átlagolási idıtartamra adja meg, megszakítás nélküli üzemben. A mérıeszközök általában telepített konténerekben vannak elhelyezve. Lehetıség van az adatok telefon vonalon, vagy URH-n egy központba történı továbbítására (on line, vagy real time rendszer). Mérıhálózatok Ha egy jelentıs kiterjedéső területen, vagy településen huzamosabb ideig rendszeres mérése-ket kell végezni, vagy ha a vizsgálatokat nagy közigazgatási egységekben (megyékben, országban, nemzetközi viszonylatban) szükséges megszervezni, mérıhálózatokat alakítanak ki. Ezeken belül egységes módszereket és mőszereket; egységes mérıállomás-kijelölési elveket és adatfeldolgozást alkalmaznak. Az ellenırzı rendszerek három fı típusát különböztethetjük meg:

• telepített, távközlésbe kapcsolt, automatikus analizátorok rendszere (on line rendszer) • telepített mérı-, vagy mintavevı eszközök rendszere (off line rendszer) • idıszakos, rendszeres mérések, vagy mintavételek állandó mérıpontokon.

Az elsı rendszert monitor-hálózatnak is szokták nevezni. Jellemzıje a nagyfokú automatizáltság. Az automatikus elemzık jelei telefonvonalon, vagy URH-n érkeznek a központba, ahol számítógép tárolja a beérkezett adatokat. A mérıeszközöket és tartozékokat rendszerint konténer-házakban helyezik el. A pillanatnyi helyzet térképen vagy digitálisan jelenik meg. A központ a mérıegységekkel interaktív kapcsolatban áll, a készülékek kezelése részben központi utasítással is lehetséges. A hálózat üzemeltetése elsısorban mőszeres mérnökök, technikusok feladata. A rendszer kiépítése költséges, de a legtöbb információt ez szolgáltatja. Megtervezése és kivitelezése viszonylag hosszú idıt igényel. A füstköd intézkedési terv (szmog-riadó terv) bevezetése valamely településen csak on line mérırendszer megléte esetén lehetséges. A második rendszer lényege, hogy az állandó mérıpontokon kihelyezett mőszerek üzemelnek, amelyek lehetnek automatikus elemzık, automatikus mintavevık, vagy kézi kezelésőek. A mérési eredményeket idıszakosan, általában havonként értékelik. A kihelyezett mőszerek fajtájuktól függıen, naponta vagy hetenként szorulnak kezelésre. A szakemberigény: vegyészek, vegyésztechnikusok és a begyőjtést végzı segédszemélyzet. A szolgáltatott információk a számos célnak megfelelnek, de gyors beavatkozást nem tesznek lehetıvé. Beruházási igénye mérsékelt. Tervezése során vegyük figyelembe, hogy mérımőszereket elhelyezni leginkább közhivatalokban, környezetvédelmi, vagy egészségügyi



19

intézményekben, iskolákban vagy üzemek laboratóriumaiban lehet. Ilyen helyeken megoldott a megırzésük, sıt esetenként kezelıszemélyzet is kikerülhet az ott dolgozók közül. A mérıállomások szükség esetén könnyen áthelyezhetık. A harmadik típus esetében rendszerint mőszerekkel felszerelt gépkocsival járják be a mérıpontokat és szúrópróbaszerő vizsgálatokat végeznek. A legegyszerőbb esetben kézben hordozható mintavevıvel is végezhetık vizsgálatok. Az ilyen mérések információtartalma korlátozott, elınye viszont gyors bevezethetısége és olcsósága. Természetesen ez esetben is fontos feltétel az egységes mintavételi és analitikai eljárás, adatfeldolgozás. Az idıszakos, rendszeres mérések célszerően mérı-gépkocsival végezhetık el. A mérı-gépkocsik mintavevık és automatikus analizátorok üzemeltetésére alkalmasak. Elınyös, ha önálló áramellátással rendelkeznek. A gépkocsi legyen főthetı, hőthetı és felállva járható. A korszerő mérı-gépkocsikon meteorológiai mőszerek és adatkezelı rendszer van. Hazánkban a légszennyezettség mérésének hosszabb idıre visszanyúló hagyománya van. Rendszeres, hálózat alapú levegıminıségi vizsgálatokat 1974 óta végeznek Magyarországon. Ekkor hozták létre az akkori KÖJÁL szervezeti rendszere által mőködtetett Regionális Immisszió-vizsgáló Hálózatot, rövidített nevén RIV-et. A RIV hálózat – természetesen jelentısen kibıvítve és korszerősítve - jelenleg is mőködik, hálózati mintavételi pontjaiban telepített szakaszos méréseket végeznek. 2002-ben a KÖJÁL-ok utódszervezeteit jelentı ÁNTSZ-ektıl (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) a rendszeres levegıminıségi vizsgálatokat a környezetvédelmi felügyelıségek vették át. Jelenleg a hazánkban folytatott légszennyezettségi méréseket a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Légszennyezettségi Mérıhálózat (OLM) részeként a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıségek laboratóriumai végzik. Az OLM a légszennyezettségi mérésekre kétféle mérıhálózat típust alkalmaz, amelyek egymást kiegészítik, de nem helyettesítik. Ezek az automata mőködéső (on-line) mérıhálózat és a manuális (szakaszos) mérıhálózat. A mérıhálózat folyamatos fejlesztés alatt áll, 2004-ben országosan 59 automata mérıállomás üzemelt, és 220 mérıponton végeztek szakaszos mintavételt (RIV). A vizsgált légszennyezı anyagokat, komponenseket a légszennyezettségi határértékeket és az immissziós szabályozást ismertetı 5.8.1. pontban tárgyaljuk. A mérıpontok elhelyezkedését mutatja a 2. számú ábra.



20

2. ábra: Légszennyezettségi mérıhálózat mérıpontjai hazánkban

5.8. A levegıtisztaság-védelem szabályozása

A környezet egyes elemeinek védelmével kapcsolatos alapvetı elıírásokat a Környezetvédelmi Törvény (1995. évi LIII. Törvény – továbbiakban Ktv.) rögzíti. A Ktv. kimondja, hogy a levegı védelmének ki kell terjednie a légkör egészére, annak folyamataira és összetételére, valamint a klímára. Alapvetı elıírásként rögzíti továbbá, hogy a levegıt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemő, szilárd anyaggal – minıségét veszélyeztetı, vagy károsító módon – terheli. A védelmi tevékenység alapvetı eszközeként a tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál és folytatásánál, valamint a termékek elıállításánál és használatánál törekedni kell arra, hogy a légszennyezı anyagok kibocsátása a lehetı legkisebb mértékő legyen. Fontos még kiemelni, hogy a Ktv-ben a környezeti elemek védelmének közös szabályaira vonatkozóan számos elıírásnak különösen fontos szerepe van a levegı védelmével kapcsolatosan. A levegıvédelem területén igen jelentıs elıírás például a védelmi övezet, mely a veszélyeztetı hatások elleni védelem érdekében jelölhetı ki. A védelmi övezetben - külön



21

jogszabályok rendelkezései alapján – tevékenységek korlátozása, tilalma, építési, területfelhasználási tilalmak és korlátozások rendelhetıek el az erre jogosultsággal rendelkezı szervek által. A védelmi övezet speciális elıírásainak részletes ismertetését a késıbbiekben tesszük meg. A Ktv. a környezeti elemek védelme érdekében igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékek megállapítását írja elı. A levegı védelmével kapcsolatosan – mint azt a késıbbiekben a részletes ismertetés során látni fogjuk – a kibocsátási és a szennyezettségi határértékek megállapítása kerül alkalmazásra. A levegı védelmével kapcsolatos részletes elıírásokat – keretjogszabályként – a levegı védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza. A Korm. rendeletben megfogalmazott eljárási módszereket, fı szabályokat további alacsonyabb rendő jogszabályokban rögzített elıírások pontosítják, adják meg a végrehajtáshoz szükséges részletes szabályokat. A Korm. rendelet a környezeti levegı védelmével „foglalkozik”, tehát nem tárgya rendeletnek:

• a munkahelyek levegıjének munkaegészségügyi védelme; • a zárt terek levegıminıségének szabályozása; • és a természetes és mesterséges eredető sugárzásból származó légszennyezés.

A Korm. rendelet fıbb elıírásai

A Korm. rendelet alapvetı rendelkezése szerint tilos a környezeti levegı olyan mértékő terhelése, amely

• légszennyezést (határértéket meghaladó légszennyezı anyag kibocsátást) vagy • határértéken felüli légszennyezettséget

okoz, valamint • a környezeti levegı bőzzel való terhelése.

Rögzíti a Korm. rendelet, hogy a légszennyezı forrásokra (amely fogalomba a tevékenységek, technológiák, létesítmények is beletartoznak) jogszabályokban, ill. a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásában kibocsátási határértékeket, levegıvédelmi követelményeket kell meghatározni. Azoknál a technológiáknál, létesítményeknél, ahol kibocsátási határértéket nem lehet megállapítani (ezek lényegében a korábban már definiált diffúz források) levegıvédelmi követelmények, mőszaki intézkedések elıírásával kell a levegıterhelést megelızni, vagy a lehetı legkisebb mértékőre csökkenteni. A levegıvédelmi követelmények, mőszaki intézkedések elıírásánál az elérhetı legjobb technikát kell figyelembe venni. Az elérhetı legjobb technika fogalmáról a késıbbiek során ejtünk szót. A kibocsátási határértéket, levegıvédelmi követelményt úgy kell meghatározni, hogy a levegıterhelés ne okozza a légszennyezettségi (immissziós) határérték túllépését. A szabályozás lényege leegyszerősítve: a kibocsátás (emisszió) mértékének meghatározása a légszennyezettség (immisszió) szintjének elfogadható szinten tartása érdekében (határérték). Az emissziós és immissziós határértékek rendszerérıl a késıbbi fejezetek során ejtünk szót.



22

Védelmi övezet A Korm. rendelet a 2001-es hatályba lépésével egy merıben új szabályozási formát hozott létre a védelmi övezet elıírásával. (Megjegyezzük, hogy a hatályba lépés óta a végrehajtás nehézségei miatt már meglehetısen sok módosítást kellett végrehajtani a jogszabály szövegezésében.) A szabályozás lényege, hogy a jelentıs levegıszennyezéssel járó technológiák, forrás környezetében egy meghatározott nagyságú (sugarú) védelmi övezetet kell létrehozni és fenntartani. Ebben a védelmi övezetben nem lehet lakóépület, oktatási, egészségügyi, szociális és igazgatási célú építmény, kivéve a forrás mőködtetésével összefüggı létesítményt. A védelmi övezetet csak az új források létesítésénél kell létrehozni, már meglévı források esetén nem lehet ilyen övezetet kijelölni. Azon tevékenységeket, amelyek esetében a védelmi övezetet ki kell jelölni, a Korm. rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. A melléklet a védelmi övezet köteles technológiához küszöbértékeket rendel és a kialakítandó védelmi övezet sugarának nagyságát is elıírja. Elkülöníti a jelentıs levegıterhelést okozó, a közepesen légszennyezı, a kisebb mértékben légszennyezı és a közlekedési célú létesítményeket, mely a védelmi övezet sugarának nagyságában mutatkozik meg. Elıbbiek alapján pl. a jelentısen légszennyezı „ásványolaj és gázfinomítók” légszennyezı forrásai körül kialakítandó védelmi övezet sugarának nagysága legalább 500 és legfeljebb 1000 méter kell legyen, a csekély mértékben légszennyezı források esetén a védelmi övezet nagysága 50 és 100 méter közötti (pl. nyomdaipar jelentıs oldószermennyiséget (15 tonna/év) felhasználó üzemei), míg a közlekedési célú létesítmények esetében (pl. üzemanyagtöltı állomás) a védelmi övezet nagysága legalább 50 méter. A védelmi övezet konkrét nagyságát a környezetvédelmi felügyelıség mindig a forrás és a környezetének sajátosságai alapján, egyedi eljárásban határozza meg. A korlátozás végsı formáját tekintve az erre illetékes hatóság által hozott építési tilalomként nyilvánul meg. Tilalmak

A hulladékok szabályozatlan körülmények között történı – és éppen ezért jelentıs és akár rákkeltı szennyezı anyagok kibocsátásával járó – égetésnek megakadályozását szolgálják a Korm. rendeletbe épített tilalmi rendelkezések. Fı rendelkezésként a hulladékok nyílt téri ill. háztartási tüzelıberendezésben történı égetése tilos, de a tilalom kiterjed többek között vonalas létesítmények melletti növényzet égetésére is. A rendelkezések megszegése esetén a Korm. rendelet jelentıs bírságösszegek kivetését teszi lehetıvé és kötelezıvé.

5.8.1. Immisszió (légszennyezettség) mértékének szabályozása

A Korm. rendelet elıírja, hogy légszennyezettségi határértékeket kell megállapítani, amelyeket legalább három évente felül kell vizsgálni. A légszennyezettségi határértékek megállapításának része a légszennyezı anyagok veszélyességi fokozatba történı sorolása, valamint a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek megállapítása.



23

Tájékoztatási küszöbérték: a légszennyezettségnek egyes légszennyezı anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny (gyermek, idıskorú, beteg) csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot tájékoztatni kell. Riasztási küszöbérték: a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejő túllépése is veszélyeztetheti az emberi egészséget, és amelynél azonnali beavatkozást kell tenni. A légszennyezı anyagokat az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján a következı veszélyességi fokozatokba lehet és kell besorolni:

• különösen veszélyes (I.), • fokozottan veszélyes (II.), • veszélyes (III.), • mérsékelten veszélyes (IV.).

A légszennyezettségi határértékeket a légszennyezettségi határértékekrıl, a helyhez kötött légszennyezı pontforrások kibocsátási határértékeirıl szóló 14/2001. (II. 14.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet (továbbiakban: Együttes rendelet) tartalmazza. A légszennyezettségnek egészségügyi és ökológiai határértéke lehet. A légszennyezettség egészségügyi határértéke: − a légszennyezettségnek a tudomány mindenkori szintje alapján megállapított azon mértéke,

amely tartós egészségkárosodást nem okoz. A légszennyezettség ökológiai határértéke: − a légszennyezettség azon szintje, amely túllépése esetén az ökológiai rendszer károsodhat. Az Együttes rendelet a légszennyezettség egészségügyi és ökológiai határértékei mellett ún. tervezési irányértékeket is meghatároz. Ezek az értékek nem határértékként funkcionálnak, környezeti hatásvizsgálatok készítése során a területek légszennyezettségének megítéléshez, terjedési modellek készítéséhez alkalmazható irányértékek. A Korm. rendelet szerint az ország területén a légszennyezettséget és a légszennyezettségi határértékek betartását rendszeresen vizsgálni és értékelni kell. Ennek eszköze az Országos Légszennyezettségi Mérıhálózat (OLM). A mérıhálózat telepítése és fenntartása állami feladat. Az Együttes rendelet 1.1. számú mellékletében rögzített egészségügyi határértékkel szabályozott légszennyezı anyagok közül az A) pontba tartozó kiemelt jelentıségő légszennyezı anyagok, valamint a B) pontba tartozó ülepedı por és annak egyes összetevı képezik a rendszeresen, az OLM rendszerében vizsgált és értékelt légszennyezı anyagok körét. A rendszeresen vizsgált légszennyezı anyagokat és azok egészségügyi határértékeit ábrázolják a következı táblázatok.



24

A) Kiemelt jelentıségő légszennyezı anyagok

Határérték [µg/m3]

Légszennyezı anyag

órás 24 órás éves Veszélyességi fokozat

határérték tőréshatár határérték tőréshatár Kén-dioxid 250 50% 125 50 III. Nitrogén-dioxid 100 50% 85 40 50% II. Nitrogén-oxidok (mint NO

2) 200 150 70 II.

Szén-monoxid 10 000 5000 3000 II.

Határérték [µg/m3]

Légszennyezı anyag

órás 24 órás éves Veszélyességi fokozat

határérték tőréshatár határérték tőréshatár Szálló por (PM

10) 50 50% 40 20% III.

Szálló por (TSPM: összes lebegı por)

200 100 50 III.

Ólom 0,3 I. Higany 1 I. Benzol 10 5 100% I. Határérték [µg/m3]

Légszennyezı anyag Napi 8 órás mozgó átlagkoncentrációk

maximuma

Veszélyességi fokozat

Ózon 120 I.

B) Az ülepedı por és néhány összetevıje

Határértékek

Légszennyezı anyag 30 napos éves Veszélyességi

fokozat

Ülepedı por, toxikus anyagot nem tartalmaz 16 g/m2

x 30 nap 120 t/km2

x év IV.

Ólom 7,5 mg/m2

x 30 nap I.

Kadmium 0,15 mg/m2

x 30 nap I.

Vízoldható fluoridok F-ként 50 mg/m2

x 30 nap I.



25

5.8.2. Magyarország területének légszennyezettségi zónákba sorolása

A Korm. rendelet elıírása alapján az ország területét a légszennyezettség mértéke alapján zónákba kell sorolni. Az egyes zónák kijelölésére a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérıl szóló 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelettel (továbbiakban: Zónás rendelet) került sor. A zónák típusait az Együttes rendelet 4. számú melléklete tartalmazza. A melléklet alapján A-tól F-ig terjedı betőkóddal azonosított, illetve ózon szennyezı anyagra vonatkozóan O-I. és O-II. zónacsoportot különböztetünk meg. Az „A” csoport kivételével az egyes betőkódok az adott szennyezıanyagra nézve egy légszennyezettségi koncentráció tartományt jelenítenek meg. Az „A” csoportba az ún. agglomeráció, mint különleges zóna tartozik. Ilyen zóna ott jelölhetı ki, ahol a népesség meghaladja a 250 000 fıt, vagy ezt nem éri el, de a népsőrőség 500 fı/km2 vagy annál nagyobb. Ez a zóna tehát nem légszennyezettségi koncentrációt, hanem lakosságszámot jelenít meg. A B-F csoport esetében az Együttes rendelet 4. számú mellékletében rögzített osztályba sorolás nem konkrét szennyezı anyagra vonatkozó koncentráció tartományt ad meg, hanem az adott szennyezıanyag légszennyezettségi határértékétıl és alsó ill. felsı vizsgálati küszöbértékétıl függıen határozza meg a zónát. A vizsgálati küszöbértékeket egy külön jogszabály, a légszennyezettség, és a helyhez kötött légszennyezı források kibocsátásának vizsgálatával, ellenırzésével, értékelésével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet 1. számú melléklete rögzíti szennyezıanyagonként. Vizsgálati küszöbértékek kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, szálló por (PM10), ólom szén-monoxid és benzol szennyezıanyag esetében kerültek meghatározásra. A fentieket egy konkrét példán bemutatva, pl. a „D” zónacsoport az Együttes rendelet meghatározása szerint azon terület, ahol a légszennyezettség egy vagy több légszennyezı anyag tekintetében a felsı vizsgálati küszöb és a légszennyezettségi határérték között van. Ez az érték pl. kén-dioxid esetében 70 és 125 µg/m3, míg nitrogén-dioxid esetében 32 és 40 µg/m3 koncentráció-tartományt jelent. A fenti rendeletekben rögzített kategóriák és koncentráció értékek alapján a Zónás jogszabályban kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid, szálló por (PM10), benzol és ózon szennyezıanyagokra vonatkozóan került zónákba besorolásra az ország területe. A Zónás rendelet „A” zónacsoportba, vagyis légszennyezettségi agglomerációnak jelöli ki Budapestet és környékét, ezen kívül 8 szennyezett zónát határoz meg az országban. A szennyezett zónákon kívül 13 kiemelt (szennyezettebb) városnak rögzíti a rendelet az egyes ismertetett szennyezı anyagokra vonatkozóan a légszennyezettségi besorolását. A légszennyezettségi zónákat és a kiemelt városokat mutatja a 3. számú ábra.



26

#

# #

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

# #

#

#

#

B é k é s c s a b a

B u d a p e s t

D e b r e c e n

E g e r

G y ı r

K a p o s v á r

K e c s k e m é t

K o m á r o m

M i s k o l c

N y í r e g y h á z a

P é c s

S a l g ó t a r j á n

S z e g e d

S z é k e s f e h é r v á r

S z e k s z á r d

S z o l n o k S z o m b a t h e l y

T a t a b á n y a

V e s z p r é m

Z a l a e g e r s z e g

1

2

3

4

5

6

7

8

9

A j k a

B a j a

K a l o c s a

S o p r o n

3. ábra: Légszennyezettségi agglomeráció és zónák

A Korm. rendelet elıírja, hogy azokra a zónákra, ahol a légszennyezettség meghaladja a határértéket, a környezetvédelmi hatóság olyan intézkedési programokat készít, amelyek ütemezett végrehajtásával biztosítható a határértékek betartása. Az intézkedési programokat az érdekelt közegészségügyi és közlekedési hatóságok, valamint a települési önkormányzatok jegyzıjének szakhatósági közremőködésével, valamint az érintett légszennyezık véleményét, és az érintett nyilvánosság észrevételeit is kikérve kell készíteni. Az így elkészített intézkedési programot nyilvánosságra kell hozni. Az intézkedési programok tartalmi követelményeit részletesen rögzíti a Korm. rendelet.

5.8.3. Emisszió szabályozása

A légszennyezı források üzemetetését az elérhetı legjobb technika alkalmazásával kell végezni. Ez az elıírás magában foglalja a levegıterhelést okozó anyagok felhasználásának minimalizálását, a szükséges anyagok és energia hatékony felhasználását, és a kibocsátások megelızését, vagy ezek minimumra csökkentését. A szabályozás lényeges eleme az elérhetı legjobb technika fogalma, mivel az engedélyezési és ellenırzési eljárások során ennek megállapítása képezi a kibocsátási határértékek és levegıvédelmi követelmények elıírásának alapját. Az elérhetı legjobb technika az a korszerő technikai színvonalnak megfelelı módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelızése és – ha ez nem valósítható meg – a kibocsátások csökkentése, a környezet egészére gyakorolt hatás

ZÓNÁK 1 Budapest 2 Gyır-Mosonmagyaróvár 3 Tatabánya-Dorog 4 Székesfehérvár-Veszprém 5 Dunaújváros környéke 6 Pécs környéke 7 Visonta környéke 8 Sajó völgye 9 Debrecen környéke 10 Az egész ország területe



27

mérséklése érdekében alkalmaznak. Meghatározásának szempontjait a Korm. rendelet 1. számú melléklete rögzíti. Az emisszió szabályozásának alapvetı módszere a kibocsátási (emissziós) határértékek megállapításának rendszere. A kibocsátási határértékek a szennyezı forrás által kibocsátható légszennyezı anyag tömegáramtól függı koncentrációját, termékegységre vetített (g/t termék, g/m2 termék) vagy felhasznált nyersanyag egységnyi mennyiségére vetített mennyiségét adják meg. A helyhez kötött légszennyezı pontforrásokra

− technológiai, − egyedi, − össztömegő kibocsátási határértékek állapíthatóak meg.

A technológiai határértékek megállapításának módja szerint az egyes légszennyezı technológiákat három csoportba sorolhatjuk: − sajátosságai miatt külön jogszabályi szabályozást igénylı technológia;

pl. hulladékok égetése (3/2002. (II. 22.) KöM rendelet), 140 kW és 50 MW közötti névleges bemenı hıteljesítményő tüzelıberendezések (23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet), helyhez kötött földgázüzemő gázmotorok (32/1993.(XII.23.) KTM rendelet), 50 MW és annál nagyobb névleges bemenı hıteljesítményő tüzelıberendezések (10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet)

− eljárásspecifikus technológiai kibocsátási határérték; 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet 6. számú melléklet

− általános technológiai kibocsátási határérték 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet 5. számú melléklet.

A fenti felsorolás sorrendje egyben a határértékek megállapításának „hierarchiáját” is megadja. A technológiai kibocsátási határértékeket az Együttes rendelet 5. és 6. számú mellékletei tartalmazzák. Eljárásspecifikus technológiai határértékeket olyan technológiák esetében kell megállapítani, amelyek, bár sajátosságaikat tekintve nem igényelnek külön jogszabályi szabályozást, de egyes szennyezıanyag kibocsátásukat vagy anyagfelhasználásukat tekintve az általánostól eltérı határértékeket szükséges rájuk alkalmazni. Az eljárásspecifikus kibocsátási határértékek az általánoshoz képest szigorúbbak és enyhébbek is lehetnek. Jelenleg az Együttes rendelet 6. számú melléklete 54 speciális technológiai határértéket sorol fel. A 6. számú mellékletben feltüntetett technológiák azon szennyezı anyag kibocsátására, amelyre a 6. számú mellékletben nem tüntettek fel határértéket, az általános technológiai határértékeket kell alkalmazni. Az Együttes rendelet 5. számú mellékletében rögzített általános technológiai kibocsátási határértékek az egyes szennyezı anyagok fizikai, kémiai tulajdonságai és a környezetre kifejtett hatásaik alapján kerültek megállapításra. Így a légszennyezı anyagokat csoportokba, ezen belül osztályokba sorolták (szilárd és poralakú szervetlen anyagok, gız és gáznemő szervetlen anyagok, szerves anyagok, rákkeltı anyagok). A kibocsátási határértékek az



28

osztályba sorolástól és a kibocsátás tömegáramától (kg/h) függı koncentráció érték (mg/m3) formájában kerülnek elıírásra. Az egyedi kibocsátási határérték mindig szigorúbb az általános technológiai határértéknél. Olyankor kerül sor megállapítására, ha a fejlettebb technológiai színvonal lehetıvé teszi, vagy az adott terület légszennyezettségi szintje indokolja, hogy kevesebb levegıterhelés érje a környezetet. Az össztömegő kibocsátási határérték a kibocsátható szennyezıanyag összes tömegét korlátozza egy adott területre vagy egy termelési ágra. Ilyen jelenleg hazánkban a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, az illékony szénhidrogének és az ammónia éves összes kibocsátható mennyiségére vonatkozó elıírás (7/2003. (V. 16.) KvVM-GKM együttes rendelet az egyes levegıszennyezı anyagok összkibocsátási határértékeirıl). Sajátos szabályozás alá esnek az illékony szerves vegyületet (VOC) kibocsátó technológiák, melyeket a 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet szabályoz. A VOC vegyületek illékony volta miatt az ilyen anyagot használó technológiák egészének kibocsátásait szabályozni szükséges, ami véggáz kibocsátási határértékek és diffúz kibocsátási határértékek elıírásában testesül meg. A véggáz kibocsátási határértékek a technológiából pontforráson át a levegıbe jutó szennyezı anyagokat szabályozza, míg a diffúz kibocsátási határértékek nem csupán a diffúz módon a levegıbe jutó szennyezıanyagok mennyiségét tartalmazzák, hanem a vizekbe jutó és a hulladékokban visszamaradó vegyületek mennyiségét is. A diffúz kibocsátási határértékek lehetnek az oldószerbevitel %-ában megadott, vagy termékegységre vetített kibocsátott anyagmennyiségét megadó határértékek. Ellenırzésük minden esetben számítással, ún. oldószermérleg készítésével történik. A kibocsátási határértékek elıírása mind a pontforrások, mind a jelentısebb diffúz légszennyezı források esetén engedélyezési eljárás keretében történik, mely lehet szakhatósági eljárás is. A Korm. rendelet elıírása alapján a légszennyezı források létesítéséhez, meglévı bıvítéséhez, rekonstrukciójához, felújításához, korszerősítéséhez, az alkalmazott technológia váltásához, valamint mőködtetésének megkezdéséhez, mőködtetéséhez kell az üzemeltetınek engedélyt kérnie. Az engedély-kérelmi kötelezettség nem vonatkozik a települési önkormányzat jegyzıjének hatáskörébe tarozó forrásokra, melyeknek ismertetését a késıbbiek során tesszük meg.

5.8.4. Adatbázisok, adatszolgáltatási rendszerek

Az ország légszennyezıanyag kibocsátásának nyomon követését szolgálja a légszennyezı források kibocsátásait rögzítı Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (rövidítve: LAIR). A légszennyezı forrást üzemeltetık számára a jogszabály két fı adatszolgáltatási típust tesz kötelezıvé, az alapbejelentést és az éves légszennyezés mértéke bejelentést. Alapbejelentést a forrás üzemelési engedélykérelmének benyújtásával egyidejőleg, formanyomtatvány kitöltésével (ún. LAL lap) papír alapú, vagy elektronikus bevallás formájában lehet és kell megtenni. A bejelentés során az üzemeltetı és a tulajdonos pontos adatain túl a légszennyezı forráshoz kapcsolódó technológia, berendezések, a forrás fizikai



29

paraméterei, valamint a kibocsátott légszennyezı anyagok és azok tömegáramai kerülnek megadásra. A bejelentett adatok számítógépes feldolgozást követıen a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által kezelt központi adatbázisba kerülnek, ahonnan a szükséges paraméterek beállításával egy területen található légszennyezı források adatai bármikor lekérdezhetıek. Az adatokban bekövetkezı változásokat az üzemeltetıknek 60 napon belül jelenteniük kell. Éves légszennyezés mértéke bejelentést (LM bevallás) minden év március 31-ig kell tennie az alapbejelentést már tett üzemeltetıknek az elızı év kibocsátásairól. Az LM bevallás a LAL bejelentéshez hasonlóan papír vagy elektronikus alapú formanyomtatvány, amelyen meg kell adni az elızı évre vonatkozóan a technológiák, források üzemidejét, és a kibocsátott légszennyezı anyagok mennyiségét. A bejelentés központi számítógépes adatbázisba kerül és a kiadott légszennyezési kibocsátási határértékek betartásának elsıdleges ellenırzési eszköze. Amennyiben az adatlapok feldolgozása során a megállapított határértékek túllépését észlelik, bírság kivetésére kerül sor. A feldolgozott adatok a központi adatbázisnak köszönhetıen – ugyanúgy, mint a LAL adatok esetében – egy területre akár évek hosszú sorára visszamenılegesen lekérdezhetıek, így pontos képet kaphatunk egy területegység ipari eredető levegıterhelésérıl. Az adatbázisokat a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıségek kezelik. Az adatbejelentési kötelezettség ezért nem teljes körő, nem fedi le a teljes ipari eredető emissziók vertikumát, mivel a települési önkormányzat jegyzıjének hatáskörébe tartozó légszennyezı forrásokra az adatbevallási kötelezettség nem vonatkozik. A települési önkormányzat jegyzıjének hatáskörébe tartozó légszennyezı forrásokat a késıbbi fejezetek során ismertetjük.

5.9. Települési önkormányzatok levegıtisztaság-védelmi feladatai

5.9.1. Települési önkormányzatok igazgatási feladatai

A Környezetvédelmi törvény által nevesített feladatok közül az egyik leglényegesebb, de csak a jelentısen szennyezett nagyvárosokat érintı feladat a füstködriadó terv (szmogriadó terv) készítése és rendelettel történı elfogadása. A Ktv. a polgármester feladatköreként rögzíti a szmogriadó terv elkészítetését, és a szmoghelyzet kialakulásakor a benne foglaltak végrehajtatását. Szmoghelyzetnek akkor tekinthetı a légszennyezettségi állapot, ha kedvezıtlen meteorológiai viszonyok között, több szennyezı forrás kibocsátása következtében a légszennyezettség tartósan és nagy területen eléri vagy meghaladja egy vagy több légszennyezı anyag tájékoztatási ill. riasztási küszöbértékét. Szmogriadó tervet azokon a területeken (településeken) kell készíteni, ahol a szmoghelyzet kialakulásával számolni kell és a légszennyezettség folyamatos mérésének feltételei adottak. A szmogriadó elrendelésének feltétele tehát legalább egy folyamatos méréseket végzı automatikus mérıállomás megléte. Az Országos Légszennyezettségi Mérıhálózatban az automata mérıállomások elızıek miatt a szennyezettebb területekre kerültek elhelyezésre.



30

Ha a levegı szennyezettsége három egymást követı óra során a tájékoztatási küszöbértéket meghaladja, a lakosságot tájékoztatni kell, és a szmogriadó tervben foglaltak szerint kell eljárni. Ebben az esetben még csak önkéntes önkorlátozó intézkedések megtételére való felhívást kell közzétenni. Ha a levegı szennyezettsége három egymást követı óra során a riasztási küszöbértéket is meghaladja, szmogriadót kell elrendelni. Ez a szükséges mértékő levegıtisztaság-védelmi korlátozó intézkedések megtételének elrendelését jelenti. Ez magában foglalhatja a önkormányzat jegyzıjének valamint a felügyelıség hatáskörébe tartozó jelentıs légszennyezı források mőködésének korlátozását, tüzelıanyag váltásra való kötelezését, a magángépjármővek forgalmának részleges korlátozását vagy megtiltását, vagyis mindazon intézkedéséket, amelyekkel rövid távon biztosítható a rendkívüli légszennyezettségi helyzet megszőnése. Természetesen a szükséges intézkedések megtétele mellet folyamatosan biztosítani kell a lakosság ellátását és szükséges mértékő tájékoztatását. Szerencsére az utóbbi idıben Magyarországon szmogriadó elrendelésére (tudomásunk szerint) nem került sor, bár Budapest egyes területein a légszennyezettség a téli idıszakban közelítette már meg a tájékoztatási küszöbértéket. A Ktv-ben rögzített másik igen fontos önkormányzati feladatkör a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezés, valamint az avar és kerti hulladék égetésének rendelettel történı szabályozása. A helyi viszonyoknak megfelelı szabályozás megalkotásával és annak maradéktalan megkövetelésével a háztartások által, részben a kialakult rossz szokások és nemtörıdömség miatt bekövetkezı jelentıs légszennyezés megakadályozható ill. csökkenthetı. Megjegyezhetjük, hogy ez pusztán jogi eszközökkel nehezen elérhetı, a társadalmi tudatformálásnak, környezeti nevelésnek legalább a jogi eszközökkel megegyezı szereppel kell bírniuk, melyben ugyancsak kiemelkedı szerepük lehet az önkormányzatoknak, azok intézményeinek. A kettı együttes alkalmazásával a lakosság fogadóképességének megléte mellett elérhetı lehet, hogy az avar és kerti hulladék égetése során valóban csak növényi anyagok kerüljenek elégetésre, súlyos légszennyezést és egészségre ártalmas anyagok kibocsátását eredményezı mőanyagok és vegyileg kezelt termékek ne. Ugyanez elmondható a háztartási tüzelıberendezések használatára is, amelyekben – a gáztüzeléső berendezések kivételével – sokszor kommunális hulladék (pl. mőanyag palackok) és fáradt olaj is elégetésre kerül. Meg kell említenünk az önkormányzati feladatok között az Intézkedési Programok készítésében és azok végrehajtásában való közremőködést. Ez legtöbbször a településüzemeltetési feladatok szakszerő, rendszeres környezettudatos ellátását takarja, mely magában foglalja az utak, közterületek tisztán tartását, a hulladékszállítást, és a zöldterületek növelését, gondozását, de a légszennyezettség csökkentését szolgálhatja a környezetbarát főtési rendszer használatának támogatása is.



31

5.9.2. Jegyzı levegıtisztaság-védelmi államigazgatási hatásköre

A települési önkormányzat jegyzıjének levegıtisztaság-védelmi hatósági hatáskörét a Korm. rendelet részletesen meghatározza. E szerint a jegyzı a következı berendezésekkel, tevékenységekkel kapcsolatos levegıtisztaság-védelmi ügyekben jár el:

• háztartási tevékenység forrásai; • oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azon 500 kW névleges bemenı

hıteljesítményt meg nem haladó tüzelı- és egyéb kizárólag füstgázt kibocsátó berendezéseinek forrásai, amelyeket nem gazdasági tevékenység keretében mőködtetnek;

• 140 kW névleges bemenı hıteljesítményt meg nem haladó tüzelı- és egyéb kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásai.

A jegyzı hatáskörébe tartozó forrásokra vonatkozóan sem az engedély-kérelmi, sem az adatszolgáltatási kötelezettséget nem kell teljesíteni. A települési önkormányzat jegyzıjének tevékenységével kapcsolatosan meg kell említenünk még, hogy a jegyzı többek között: − ellenırzi a hatáskörébe tartozó légszennyezı forrásokra megállapított levegıvédelmi

követelmények betartását; − eljár az elıírások, tilalmak megszegıivel szemben, rájuk bírságot vet ki; − ellenırzi az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok megtartását; − közremőködik az intézkedési programok készítésében és végrehajtásában; − hatósági intézkedést kezdeményezhet a levegıtisztaság védelme érdekében más

hatóságoknál és egyéb szerveknél; − a hatáskörébe tartozó légszennyezıt a levegıtisztaság-védelemhez kapcsolódó adatok

közlésére kötelezheti; − a hatáskörébe tartozó 140 kW-ot meghaladó névleges bemenı hıteljesítményő tüzelı- és

egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezés forrására kibocsátási határértéket állapíthat meg, melynek túllépése esetén bírságot szabhat ki.



32

Irodalom

Kötelezı irodalom 1. 1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól;

2. 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet a levegı védelmével kapcsolatos egyes szabályokról;

3. 94/2003. (VII.2.) Korm. rendelet az ózonréteget károsító anyagokról;

4. 4/2002. (X.7.) KvVM rendelet a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérıl.

5. 14/2001. (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekrıl, a

helyhez kötött légszennyezı pontforrások kibocsátási határértékeirıl;

6. 10/2001. (IV.19.) KöM rendelet az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves

vegyület kibocsátásának korlátozásáról;

7. 17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyezı

források kibocsátásának vizsgálatával, ellenırzésével, értékelésével kapcsolatos

szabályokról;

8. 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb

névleges bemenı hıteljesítményő tüzelıberendezések légszennyezı anyagainak

technológiai kibocsátási határértékeirıl;

9. 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mőszaki követelményeirıl,

mőködési feltételeirıl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirıl;

10. 7/2003. (V.16.) KvVM-GKM együttes rendelet az egyes levegıszennyezı anyagok

összkibocsátási határértékeirıl;

Ajánlott irodalom 1. Barótfi I. (szerk.) (2000) Környezettechnika. Mezıgazda Könyvkiadó, Budapest

2. Dr. Kovács B. (2004) Levegıtisztaság-védelem. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém

3. Gács I. – Katona Z. (1998) Környezetvédelem (Energetika és levegıkörnyezet).

Mőegyetemi Kiadó, Budapest.

4. Koren E. (1995) Környezetismeret. Széchenyi István Fıiskola, Gyır.

5. Nagy G. – Papp Z. (1997) Levegıtisztaság-védelem. Széchenyi István Fıiskola, Gyır.

6. Simon G. (2004) Légszennyezés. Levegı Munkacsoport, Budapest.

7. Dr. Várkonyi T. (szerk.) (2001) A környezeti levegıszennyezettség mérésének gyakorlata

– kézikönyv az immisszió vizsgálatához. Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest.

8. Rákóczi F. (1998) Életterünk a légkör. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest.

9. Dr. Mészáros E. (1993) Légkörtan. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém.

levegıtisztaság-védelem 5. modulittkesz.regiofokusz.hu/tananyagok/telepulesfejl/5_modul.pdf ·...

Documents