Pszichiátriai Magazin

Lélekemelôpszichiáterek egymás között

2010. február II. évfolyam 1. szám

képekhangulatokkönyvek

Szárnyalunk vagy kullogunk?

Perényi András a káosz elôl menekült...

Születésnap: avagy 30 éves a Magyar Pszichiátriai Társaság

Milyen az „ôrültszülô-szindróma”?

Tartalom

TÜKÖRBENAz identitásom része, hogy pszichiáter vagyok... 4

HITVALLÁSIjesztônek találtam a káoszt, a rendszerváltás idején (1.rész) 8

FILMAJÁNLÓMegtört ölelések 11

APÁM NYOMDOKÁNGyermekkoromban együtt rajzoltunk... 13

RENDEZVÉNYA szlogen: „Valóra váltjuk!” 15Szárnyalunk vagy kullogunk? 18Az orvos, a beteg és a kapcsolat Lillafüreden... 20

SPORTMilyen az „ôrült szülô-szindróma”? 22

AZ ÚT ELEJÉN...Szilvia hollandul tanul... 25

SZENVEDÉLYA zserbónál soha nem lehet biztosra menni! 26

FESTÉSZETPszichoanalízis és szürrealizmus 28

ZENEA muzsika és az önpusztítás... 30

BEMUTATKOZÁSA reform folytatódik! 32

Lélekemelô

A Psychoeducatio-Léleknevelés Alapítványés az EGIS szakmai- kulturális magazinja aMagyar PszichiátriaiTársaság támogatásával.

ISSN 2061-4187

Felelôs szerkesztô:B. Király Györgyi

Szaktanácsadó:Füredi János,Kurimay Tamás és Harmatta János

Koordinátor:Turjányi Katalin

Munkatársak:Bozsán Eta, Bulla Bianka, Vámos Éva ésCsák Elemér

Tördelôszerkesztô:Tusor Ildikó

A lap orvosok és egészség-ügyi szakdolgozók számárakészül, terjesztik:az EGIS orvoslátogatói, beszerezhetô a LéleknevelésAlapítvány – XII. ker. SzilágyiErzsébet fasor 22.Tel.: 275-2452 –, illetve a Magyar Pszichiátriai Társaság – II. ker. Hûvösvölgyi út 75/a.Tel.: 275-0000 – titkárságán.

Köszöntô

Tudja, hogy mekkora mázlija van Önnek, ha párkapcsolatban, egy csa-ládi fészek biztonságos melegében telnek-múlnak a napjai? Egyik barát-nôm mostanában vált el, és így ötven körül már nem olyan könnyû a pár-keresés. Mert nézzük csak mi marad? A munkahely ugrik, hiszen több-nyire nôs férfiak a munkatársai, egy szeretô viszonyt meg nem szívesenkezdene el az ember lánya érettebb korában sem. Már csak azért sem,mert a szeretô státusz a leggyakrabban állandósul, a kikapós férj pedig– pláne egy korban hozzá illô ötvenes-hatvanas – elôbb-utóbb visszatéra feleségéhez. Francia pszichológusok kutatásai szerint egyébként azoka nôk, akik legtöbbször olyan kapcsolatot választanak, amelyben harma-dikok, önértékelési problémákkal küzdenek. Bár a külvilág szemében agaz csábító – igen, most a nôre gondolok – mindig izgalmasabb, kívána-tosabb, szexisebbek, mint a megcsalt feleség. De ha levesszük az álar-cot, olyan nôket találunk mögötte, akik bár sóvárognak az otthon melegeután, inkább hárítanak, mert valahogy hiányzik a kellô bátorság ahhoz,hogy saját családban éljenek. A hárításnak sokféle oka lehet, apa-lánykonfliktus, a szülôk, vagy a saját rossz házasságának mintája.

Nos barátnôm Judit a szeretô verziót kilôtte. Az utcán nem jön szem-be a herceg az ô fehér lován, különben is ebben a korban már nem divata leszólítás. A diszkó korosztályos okok miatt ugrik, a moziba, színházbabarátnôkkel érkezik, és zéró az esélye annak, hogy pont ôt akarja haza-kísérni egy remek facér fickó a nézôtérrôl. Marad tehát a XX. századnagy vívmánya: az internetes társkeresés. Be is regisztrált ahogy kell azErnyey Béla által nagy divattá tett társkeresô oldalra. Ernyeyre egyébkéntközel a hetvenhez – azon túl, hogy jól profitáló könyvet írt loveboxos ka-landjairól – itt talált rá az örök szerelem a sokadik fiatal feleség szemé-lyében immáron negyedszer-ötödször, de hát minek is számolni?

Az viszont figyelemre méltó, ahogyan leírja találkozását az egyik nála jó15 évvel fiatalabb ötvenes hölggyel. Beült egy kávéházba a csinos, jólöltö-zött széparcú nôvel. Akibôl ömlött a panasz, a keserûség, a tragédia... sza-pulta a munkahelyét, a volt férjét a férfiakat, az egész világot... „Asszo-nyom, én elmegyek veszek egy kötelet és felkötöm magam” – így reagáltErnyey, és ugyanakkor elhatározta, hogy ezzel a korosztállyal szóba nemáll többet. Pedig, ahogyan Judit meséli elképesztôen izgalmas a felhozatal.Ô persze a pasikat minôsíti, miért is kattintgatna a nôkre? Szóval van itt or-vos, klinika igazgató, rektor, egyetemi tanár, fôügyész, pilóta, ügyvéd, szí-nész, ami közös bennük: partnert keresnek. Mert vagy elváltak, vagy meg-özvegyültek, de olyan is akad, aki mûködô – most ne firtassuk hogyan –házasságát szeretné feldobni egy kicsit. Azt persze nem tudom, hogy néz-het felesége és gyerekei szemébe, aki luxus kocsiban, tengerparton, ésmás egyéb általa vonzónak ítélt helyen teljes életnagyságban készült fotó-it kipakolja a világhálóra, de ez már egy másik történet.

Szóval Judit próbálkozik. Nincs könnyû dolga. Az egyik nem hajlandókilépni a virtuális világból. Kitárulkozik, ír konfliktusairól, gyerekeirôl, ar-ról, hogy mit fôz, milyen bort szeret, de nem akar találkozni. Él megkö-vült tornyában, azzal a hamis illúzióval, hogy a számítógép a társ, és,hogy rajta keresztül bár egy vadidegennek önti ki a lelkét, mégis tarto-zik valakihez. A másik – egy egyetemi tanár – elküldi a fotóját a randielôtt. Kedves, kulturált és jól is néz ki. Aztán megjelenik Judit saját rán-cos öregapja, merthogy a kép jó tizenöt évvel ezelôtt készült.

A harmadik, a mérnök semmire nem kíváncsi. Hiába a smink, a parfüm,a magas sarkú csizma, nem veszi észre a nôt. Semmi másról nem beszél

Kedves Olvasó!

3

csak az unokáiról, barátnôm pedigmost nem kifejezetten a nagymamaszerepre készül. Judit persze nemadja fel. És ha a kezébe nyomom alapot, talán egy kicsit irigyli is a Lé-lekemelô mostani számában sze-replôket. Mert itt van például: Kapu-si Gyula, aki felesége legnagyobbörömére remek töltött káposztát, ésolyan zserbót készít, ami után min-denki megnyalja a tíz ujját. Vagy: aRák aszcendensû Kurimay Tamás.Ô kifejezetten örül annak, hogy a fe-lesége, és a legnagyobb lánya isRák. De ne hagyjuk ki a muzsikát te-rápiaként is használó Fekete Sán-dort, az ô családjában a nyitottságaz igazi érték. Ha már az értéknéltartunk, örömmel jelentem be, hogylapunk presztízse ugyancsak meg-nôtt, hiszen megkapta az ISSN vo-nalkódot, azaz köteles példánytôriznek belôle az Országos Széché-nyi Könyvtárban. Lapozzák a Lélek-emelôt olyan örömteli érzésekkel,ahogyan Hodász István teszi. Ésközben gondoljanak arra, hogy iga-zi mázlisták. Mert a boldog párkap-csolatban élôk esetében a lelki har-mónia mellett, még a szívinfarktuskockázata is kisebb, mint a magá-nyosan élôknél vagy a boldogtalanpároknál.

B. Király Györgyi

Tükörben

Füzéki Bálint a szakma nagy öregjei közé tartozik, 28 éve fog-lalkozik gondozással Kispesten a XIX kerületben, ahogyan ômondja: ôsgondozó vagyok. A dinamikus ôsgondozó egyéb-ként 73 éves és természetesen ma is dolgozik, méghozzá aMagatartástudományi Intézet pszichoszomatikus rendelésén.Szerinte a gondozó a terület körzeti orvosa, vagyis, „körzetipszichiátere”. Amilyen kórkép csak elôfordulhat a pszichiátriá-ban, azzal a gondozó mind találkozik, válogatás nincs. Persze,hogy ott volt a szakma valamennyi kongresszusán.

– Mindegyik nagyon értékes volt. A kínálat évrôl évre egyregazdagabb, bár valamit azért mégiscsak a legelsô kongresszu-sok javára tudok írni. Valahogy ízesebb, lelkesebb volt a hangu-lat.Valószínûleg a társaság megalakulásának izgalma hatott ígyakkoriban az összejövetelekre, hiszen igazi nagy esemény volta pszichiátriában. Ez a varázs ma már kevésbé érzôdik. A meg-nyitó bizonyára egész mást jelentett a különbözô korosztályokszámára. Bennem emlékeket ébresztett. Harminc év telt el aMPT viharos megalakulásától egészen mostanáig. Bár viharok-

ban a késôbbiekben sem volt hiány, összességében jólesô érzéssel tekintekvissza az elmúlt esztendôkre. A mostani kongresszus címe, a krízis a jelen idô-szak vezér témája. Nemcsak a pszichiáterek körében, hanem szélesebb kör-ben, ha úgy tetszik országosan is. A mindennapi életünkre is jellemzô, nem istudom, hirtelen, hogy elsôsorban anyagilag vagy lelkileg a drámaibb. Érdeke-sek azok a beszélgetések is, amelyeken más területrôl érkezô kollégákat ismeghallgathatunk. Nagyon fontos, hogy legyenek közöttünk olyan szakembe-rek is, akik a határterületeken mozognak. Akik otthon vannak a lelki folyamatokterületén és egy-egy szomatikus témában – bôrgyógyászat, belgyógyászat,kardiológia, nôgyógyászat, vagy bármi más – is jól kiismerik magukat. Mindkétoldal számára hasznos lehet, ha ôk saját látásmódjukat, szakterületüket „be-hozzák” a pszichiátriába. Kíváncsi vagyok az utánpótlásra, így elsôsorban az if-júsági szekciókba tendálok, azokat jelöltem ki magamnak.

* * *Egy nemzetközi vizsgálat magyar résztvevôje a Vadaskert Gyermekpszi-

chiátriai Kórház. Az Európai Unió által támogatott vizsgálatot a svédországiKarolinska Institutet koordinálja. Témája: az öngyilkosság. Tavaly egy 25 fôsközépiskolai osztályban legalább 5 diák foglalkozott komolyan az öngyilkos-ság gondolatával és 2-3 kísérelt meg véget vetni az életének. A számok döb-benetesek, de az adat is, hogy a 15–19 évesek körében a baleset után az ön-gyilkosság a második halálozási ok. Az Egészségügyi Világszervezet vizsgá-lata szerint az esetek többségének hátterében fel nem ismert, kezeletlenmentális betegség áll.

Az identitásom része, hogy pszichiátervagyok...30 év – Egyéni és Közösségi Krízisek szolgálatában. Ezzel a címmel tartotta VII.Nemzeti kongresszusát a három évtizedet maga mögött hagyó Magyar PszichiátriaTársaság. 2010. január 27–30. között több, mint 2000 résztvevônek, a kerekasztal be-szélgetésekkel és a könyvbemutatókkal együtt 264 elôadásnak, és 50 kiállítónak adottotthont a Budapesti Kongresszusi Központ. A mottó egyben pályaív is. Jelzi azokat acölöpöket, amiket a társaság bevert az alakulástól máig eltelt idôszakban az egyéni ésközösségi krízisek megoldásának szolgálatában. A legfrissebb szakmai és szakmapoli-tikai kérdéseket így összegzik a találomra kiválogatott résztvevôk.

4

Ezt Balázs Judit idézte, aki egy 12 országra – köztünk hazánk-ra is – kiterjedô programot ismertetett a gyermek- és ifjúságpszi-chiátriai szekció ülésén. A szakemberek nyilvánvalóan akkor tud-nak segíteni, és akkor lehet megelôzni a tragédiákat, ha eljutnakhozzájuk a betegek. Európában 11 ezer 14–16 éves gyereket vizs-gálnak. A részvételhez természetesen kérik a család beleegyezé-sét; sajátos helyzet, hogy a találomra kiválasztottak mintegy felé-nél a szülôk nemet mondtak. De nem csak Magyarországon. Talá-lóan jegyezte meg ezzel kapcsolatban az elôadó, hogy a legizgal-masabb egy olyan felmérés lenne, amely kimutatná, miért ódzkod-nak sokan a programban való részvételtôl.

A vizsgálat során ugyanazt a kérdôívet kell megválaszolni a di-ákoknak minden országban, amiben például arra kell válaszolni,segítenek-e a szülôk a gyerekek döntéshozatalaiban, kíváncsiak-e, mit csinál a gyerek szabadidejében. A vizsgálat nem csak adat-gyûjtésbôl áll: a kiszûrt veszélyeztetett gyerekeknek a szakembe-rek abban is segítséget adnak, hová fordulhatnak szakellátásért. Aprogram keretében továbbá felkészítik az érintettekkel közvetlenkapcsolatban álló, s a megelôzésben fontos szerepet játszó személyeket,adott esetben a tanárokat.

Balázs Judit szerint programjuk egyik erôssége, hogy „megszólítják” a di-ákokat: ôk tájékoztató anyagokat kapnak, részt vesznek szerepjátékokban,amelyek során például azt kell eldönteni, mit csináljanak a fiatalok, ha észre-veszik, hogy buli után egyik társuk ittasan ült a volánhoz. Hasonlóképpen mo-dellezik, mit kell tenni, ha valakit szerelmi bánat ér, csalódott, depressziós, ésöngyilkosságon töri a fejét. Mindezek a módszerek, valamint a felvilágosító,egyszerû üzeneteket tartalmazó poszterek azt szolgálják, hogy a környezet,illetve a szakemberek idôben felismerjék a veszélyt és megtalálják, ellássáka veszélyeztetett fiatalokat.

* * *A kongresszus legfiatalabb részvevôje való-

színûleg a 19 éves Lakatos Donatella. Szen-tesrôl jött és nem véletlenül tart a Liszt teremfelé. Néhány perc múlva kezdôdik GyovaiGabriella elôadása. Címe: fogamzásgátlók ésantidepresszánsok hatása a nemi vágyra –gyakorlati tapasztalatok. Hogy ez miért fontosneki?

– Sokáig vacilláltam azon, hogy pszicholó-giát vagy pszichiátriát tanuljak, hiszen, ha azutóbbit választom, akkor az orvosi egyetemrekell mennem. Azért jöttem el erre a kongresz-szusra, hogy betekintést nyerjek a pszichiátri-ába, és lássam, ezzel akarok-e foglalkozni.Persze van családi indíttatás. A szüleim mind-ketten orvosok, ráadásul határterületen dol-goznak. Anya eredetileg nôgyógyász, mostszerzi meg a pszichiátriai szakvizsgát. Ed-

dig nagyon érdekes volt az a beszélgetés, ami a MPT múltjáról szólt,anyukám is adott némi háttér információt hozzá. Tetszik az összefogás,amit itt tapasztalok. Sok helyrôl hallom, hogy csak külföldön karolják fel apszichiátriát, de szerencsére itthon is vannak, akik tényleg szeretnék,hogy minél korszerûbb legyen ez a tudomány. A programok közül igyek-szünk olyanokat választani, amiket én is megértek. Kifejezetten élveztemMoretti Magdolna és Németh Attila elôadását, amely az irodalom és a

Tükörben

5

6

Tükörben

pszichiátria kapcsolatáról szólt, címe: Böhm Aranka és a Karinthyak – bipo-láris családregény. Sok újdonságot tudtam meg arról, milyen volt Karinthy vi-szonya a feleségével.

– Most mit fogsz meghallgatni?– Anyukámnak kezdôdik az elôadása, ô szexológiából tett le nemzetközi

szakvizsgát. Egyik témája az antidepresszánsok hatása a nemi vágyra, mosta fogamzásgátlók hatásáról fog beszélni. Tegnap este én voltam a közönsé-ge. Nagyon jól ment neki! Örülök, ha egy picit is tudok neki segíteni azzal,hogy meghallgatom.

– Érettségiztél már?– Éppen „benne vagyok”, már csak a biológia van hátra. A felvételi június

magasságában lesz.– Sok sikert kívánok! – Köszönöm – hangzik a válasz, és Donatella már szalad is tovább, ne-

hogy lekésse a mama elôadását...* * *

A Miskolci Megyei kórház alig egy éves rehabilitációsosztályának szakorvosa egzotikus arcvonásain látszik,hogy nem Magyarország a szülôhazája.

– Jordániából származom, Szegeden végeztem el azorvosi egyetemet. Janka professzor a példaképem – me-séli Ramez Abu Sabha. – A pszichiátriát valahogy mindigszerettem, így itt ragadtam Magyarországon. Nem voltkedvem hazamenni, mert nálunk a pszichiátria nem egy el-ismert szakma, mostanában kezdett csak el fejlôdni. Ma-radtam tehát, és munka közben jól megtanultam magyarul.A szakvizsgám után 38 ágyat kapott vissza a megyei kór-ház, így van 38 rehabilitációs ágyunk és 15 nappali. Énmeg ezt is, azt is csinálom. –

Természetesen nem ez az elsô kongresszus, amin résztvesz, hiszen folyamatosan, minden évben ott van a ren-dezvényeken, konferenciákon, továbbképzéseken.

– A Magyar Pszichiátriai Társaság nagyon nagy munkátvégez, rengeteget tesz azért, hogy színvonalas legyen a

pszichiátria az egész országban. A baj csak az, hogy a vidéki helyzet nemolyan, mint a fôvárosi. A pszichiáterek háromnegyede Budapesten él és dol-gozik. Vidékrôl egyre többen mennek el külföldre, és a fôvárosba is. Nagyonnagy a terhelésünk, de a betegek iránt érzett felelôsségünk is ebben a zilálthelyzetben. Igyekszünk, egyre több fiatal számára vonzóvá tenni a szakmát,még akkor is, ha ez nem könnyû. Nagyon szép volt a kongresszusi megnyi-tó, összefoglalták a társaság históriáját, hogy az alapítók közül ki mit tett. Azteljesen nyilvánvaló, hogy mi aratjuk le a gyümölcsét annak, hogy ôk harmincéve elkezdtek valami hasznosat.

* * *Valószínûleg nincs túl sok katona a pszichiáterek

között. És ha akad is az nem lány.A budapesti Gulyás Brigitta viszont ôsz óta szá-

zados. Lassan 15 éve pszichiáter. 1995-ben végzett.Öt évre biztos állásom van a honvédségnél, ami amai helyzetben nem kifejezetten hátrány. Kötelezett-ség szinten ez azzal jár, hogy kivezényelhetnek kü-lönféle missziókba, ettôl eltekintve pontosan ugyan-úgy és ugyanazt csináljuk, mint a többi pszichiáter,csak nekünk más a köpenyünk. Az igazi különbség –lévén, hogy a honvédség által fönntartott és üzemel-

Tükörben

tetett intézményben dolgozom –, hogy az ellátandók jelentôs része ka-tona.

Brigitta a megnyitón nem tudott részt venni, viszont, már kinézte ma-gának a képi kifejezésekrôl szóló két szekciót.

– Jómagam szimbólumterápiával foglalkozom, szimbólumterapeutavagyok, az érdeklôdési körömbe tartozik minden, ami képi kifejezésselkapcsolatos. Persze, a kongreszszuson „begyûjtött” információkat másterületen is hasznosítani tudom, izgalmas például, hogy a jogszabály-változásokról is szó esik.

– Van súlya annak, hogy az MPT 30 éves?– Ha a mindennapokban nem is sokat érzünk ebbôl, az biztos, hogy

a társaságnak nagyon fontos összetartó szerepe van. A pszichiáterek-nek – az én ismeretségi körömben legalábbis – fontos, hogy részei le-hessenek a társaságnak, jelen lehessenek a különbözô rendezvénye-ken. Nekem is fontos! Talán furcsán hangzik, de valamiképpen az iden-titásom része, hogy én pszichiáter vagyok, egy szakmai közösség részevagyok a munkahelyemen, és nagyobb léptékben is akár – hazai-, akárnemzetközi szinten. A társaság tagjaként bízhatom abban, hogy haszakmai, etikai támogatásra van szükségem, megkapom. Az újdonsá-gokról, lehetôségekrôl, rendezvényekrôl is mindig értesülünk – ezugyancsak lényeges.

Egyébként rezidenskorom elsô perceitôl járok kongresszusokra, sleginkább azt tapasztalom, hogy ahogyan az én tudásom, tapasztala-tom változik, ahogyan én változom, úgy változik az érdeklôdési körömis. Szerintem, egyre több minden kap teret, az is, ami nem szerves ré-sze a pszichiátriának. Egyre szélesebb a spektrum; nemcsak a biológi-ai pszichiátria, hanem sok pszichoterápiás elem is ráfér a palettára!Több az elôadás, ide-oda cikázom, mert ez is, az is érdekel. Ha máskornem, ezeken a rendezvényeken mindig van alkalom arra, hogy az em-ber régi ismerôsökkel találkozzon, felújítson kapcsolatokat. Nemcsakszakmai pluszt kapunk, hanem a személyes találkozás varázsa is hatilyenkor.

* * *Bitter István a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és

Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója folyton siet. Azelôbb még elnökölt, most felesége elôadását hallgatjameg, ha odaér idôben. Úgy véli, az MPT is nagyon demok-ratikus testület, amelyet a sokszínûség jellemez. Aztmondja, egy ilyen tanácskozásnak persze vannak bizo-nyos követelményei, de a témák „elôszûrése” nagyon cse-kély volt, s a kongresszus korántsem korlátozódott arra,hogy kizárólag az egyetemi laboratóriumokból kijövô leg-frissebb eredményeket ismertesse.

– A témák sokaság volt napirenden, viszont többszörelôkerültek bizonyos problémák, amelyek beárnyékolták akongresszust is. Visszaköszönô téma volt az elôadásokonés a megbeszéléseken a szakma rendkívül alulfinanszíro-zottsága, a szakemberek számának csökkenése, s aszakmában maradtak egyre növekvô terhelése. Szó voltarról, mi az oka a kiégésnek, felszínre került a violens, ag-resszív betegek számának növekedése és az, hogy utób-biak kezelésére nem jött létre semmiféle struktúra, a rendszer nem tudvele megküzdeni. Megjelentek természetesen a kongresszuson a pszi-chiátria klasszikusan nagy területei: a pszichoterápia, a gyermek- és if-júságpszichiátria, a klasszikus biológiai pszichiátria, továbbá a prek-

linikai vizsgálatok témája. Nagyonfontosnak tartom ugyanakkor,hogy bemutatkozott egy tehetsé-ges fiatal csapat, amely különösenerôs a genetikai kutatásokban. Ezazért is jelent örömöt, mert voltolyan aggodalmunk korábban,hogy a korszerû diagnosztikus ésterápiás technológiák megértéseés továbbadása ellehetetlenül, hanincs olyan gárda, amely ismeriezeknek a hátterét. A kongresszu-son hagyományosan jelent voltaka gyártó és forgalmazó cégek; ez-zel kapcsolatban azt gondolom: azelnökségnek napirendre kell tûz-nie, hogy a kísérô rendezvények-nek milyen szakmai szintet kellmegütniük.

B. Király Györgyi és Csák Elemér összeállítása

7

– Sokan emlékeznek rád Magya-rországon; vannak, akik csak anevedet ismerik, de kíváncsiakmi történt veled. Adnál egy kisösszefoglalót magadról 1992-ig,amikor véglegesen elmentél Ma-gyarországról?

– 1973-ban végeztem az orvosiegyetemet, akkor kerültem Lipótme-zôre, ahol Tariska István professzorvolt az igazgatóm. 1977-ig, a szak-vizsgáig Kun Miklósnál és KunczElemérnél képzôdtem. Miután le-vizsgáztam, elmentem neurológiaszakképzésre Szûcs Rozáliához. Aszakképzést félbe szakította, hogy1983-ban elutaztam az Egyesült Ál-lamokba, Bostonba egy egyéves ta-nulmányútra. Végül 83-ban szak-vizsgáztam le neurológiából, és ak-kor visszamentem Kuncz Elemér-hez, ‘85 márciusában pedig kine-veztek osztályvezetô fôorvosnak.Kuncz Elemérnél egy idôben vol-tunk Faludi Gáborral, aki jelenleg a

Kútvölgyi Kórház pszichiátriai osztá-lyának fôorvosa egyetemi tanárirangban. Késôbb együtt dolgoztamFrecska Edével, aki meg most tértvissza Amerikából Debrecenbe. Akutatást közvetlenül az amerikaiutam elôtt kezdtem, fôleg tardivedyskinesiaval foglalkoztam. Az ame-rikaiakkal elég sok munkát végez-tem, Arató Mihállyal közöltem a leg-több cikket ebben a témában. Ösz-szesen 70 cikket publikáltam; ebbenbenne vannak magyar és angolnyelvû írások egyaránt; amelyekbenelsô szerzô voltam és azok is, ame-lyekben társszerzô. Olyan jelentôsamerikai kutatókkal is publikáltamegyütt, mint Jonathan Cole, a Har-vard Egyetem volt professzora, akitsokan az amerikai klinikai psycho-farmacologia atyjának tekintenek.Az ô szárnyai alatt dolgozott a tar-dive dyskinesia egyik legjelentô-sebb kutatója, a magyar származá-sú George Gardos, aki 1956-ban ti-zennyolc-tizenkilenc éves korábanment ki Angliába, majd Amerikába.Együtt publikáltam Daniel Caseyvelis, aki Portland Oregonban profesz-szor, egy idôben az FDA (FederalDrug Evaluation) azon csoportjánakvolt a fônöke, amelyik felelôs voltAmerikában a pszichiátriai szerekbevezetéséért. A tardive dyskinesiaa klasszikus, régi neuroleptikumokrendszeres használatának mellék-hatása; akaratlan kényszermozgá-sok, amelyek rendkívül kellemetlen-né teszik a beteg beilleszkedését,annyira, hogy még az is felmerült,hogy a betegség maga nem jobb-e,mint a gyógyszer mellékhatása: hi-szen az állandóan mocorgó, fintor-gó betegek nehezen tudtak beillesz-kedni. Azt hiszem, mi csináltuk a vi-lág leghosszabb követéses vizsgá-latát, 16 évig figyeltük, hogy mi lettezzel a mellékhatással, hogy javultvagy romlott.

Hitvallás

8

Ijesztônek találtam a káoszt a rendszerváltás idején... (1. rész)

2009 nyarán készült az alábbi beszélgetés a 60 éves Perényi Andrásneurológus, pszichiáterrel – a régi neuroleptikumok mellékhatásá-nak kutatójával –, aki csaknem húsz éve döntött úgy, hogy szeren-csét próbál Ausztráliában. Lipót kórházbeli fôorvosi beosztásátcserélte fel egy Melbourne-i pszichiáteri állásra. Az interjút a szin-tén Ausztráliában élô Görgényi István rögzítette Sydneyben, aholPerényi épp külföldrôl odatelepült, ausztráliai szakvizsgájukrakészülô pszichiátereket segített egy hétvégi konzultáción.

Hitvallás

9

1985 márciusában neveztek kifôorvosnak az 5-ös pszichiátriaiosztály élére; 1988 februárjábankét évre Ausztráliába jöttem tanul-mányútra és dolgozni is. Fél állás-ban kutattam, fél állásban orvos-kodtam, két év után hazatértem,de 1992 februárjában véglegAusztráliába jöttem.– Az ausztrál kapcsolat a publi-kációid révén jött létre?

– Igen, a nevemet tudták.Graham Burrows volt akkor Auszt-rália legismertebb pszichiátere; ôhívott meg Melbourne-be.– Végül is mi késztetett arra,hogy eljöjj otthonról, mertahogy én tudom, nagyon kötôd-tél a magyar pszichiátriához.Még akkor is, amikor ismerttéés sikeressé váltál Ausztráliá-ban: akkor is az járt a fejedben,hogy visszamész Magyaror-szágra.

– Szeretném leszögezni, hogyamikor az elsô kétéves ausztráliaitartózkodás után visszamentemMagyarországra, eszembe semjutott, hogy én végleg eljöjjek ott-honról. Nekem nagyon jó dolgomvolt, a politikai rendszertôl függet-lenül, hiszen amit akartam elér-tem. Két dolog késztetett rá, hogytávozzak. Itt hangsúlyoznom kell,hogy 1990 februárjában értemvissza Magyarországra az elsôausztrál utamról, tehát pont arendszerváltás idején. Ijesztônektaláltam a káoszt, ami akkor várt.Mondhatnám, hogy gusztustalanvolt, ahogyan egyesek a kommu-nista párt tagjai sorából hirtelenjobboldalivá váltak; ez csak részevolt a káosznak és a hányinger-nek, de az egész elhatározásom-ban szerepet játszott. De a na-gyobbik és a legfôbb oka annak,hogy eljöttem az volt, hogy az Or-szágos Ideg és ElmegyógyászatiIntézet akkori igazgatója kemé-nyen leverte rajtam azt a két évet,amit Ausztráliában töltöttem, ésnagyon megnehezítette a mûkö-désemet. Sokáig egyetlen beosz-tott orvosom volt 80 ágyra; egy

Kárpátaljáról érkezett orvosnô, kétgyerekkel, aki ugyan tökéletesenbeszélt, de írni-olvasni nem tudottmagyarul... Hamar belefáradtamés felvettem a kapcsolatot a Mel-bourne-i vezetô pszichiáterekkel,hogy vissza tudnék- e jönni mégegy-két évre, amíg minden lecsil-lapodik Magyarországon. A válaszaz volt, hogy tárt karokkal várnak,megadják az állandó letelepedésiengedélyt az egész családnak, éselfogadják a pszichiátriai képzett-ségemet az állami egészségügy-ben. Fizették az egész család úti-költségét, áttelepülését. Az érde-kes az, hogy mire mindenbenmegegyeztünk és minden elinté-zôdött, addigra a Lipóton is rende-zôdött a helyzetem. De ilyen aján-latot egyszer kap életében az em-ber, túl jó volt ahhoz, hogy vissza-utasítsam... Utána még évekig na-gyon erôs honvágyam volt; annális inkább, mivel egyetlen gyerme-ke voltam a szüleimnek, akik ott-hon maradtak. A ‘90-es évek végé-re aztán megszûnt a honvágyam,és ma azt gondolom, hogy ez voltéletem legjobb döntése.– Folytattad a tudományos kuta-tásokat itt Ausztráliában is?

– Nem. Negyvenen felül, anya-gilag elölrôl kellett kezdenem min-dent így azt gondoltam, jobb, hapénzkereséssel foglalkozom. Az-óta is gyakorló pszichiáterként dol-gozom, nagyobb részt magánpra-xisban, és kisebb részt az államiegészségügyben. Csináltamugyan gyógyszerkísérleteket, denem végeztem semmiféle tudomá-nyos kutatást. Azonban járokkongresszusokra, és így figyelem-mel kísérem azt, ami a világbantörténik.– Hetven publikációd van, ésezeknek a nagy része még a ha-zai tartózkodás alatt született.Ez rímel az én saját élményem-re, hogy a magyar egészség-ügyre minden nehézsége elle-nére, egy nagyon komoly szelle-mi pezsgés jellemzô, a pszichi-átriában mindenképpen. Ebbe

beletartoztak a sokszor heves,néha agresszióval teli viták is,de ezek stimulálták az embert;arra, hogy maga is írjon, publi-káljon, gondolkodjon és részelegyen ennek a szakmai pezs-gésnek. Nekem ez iszonyúan hi-ányzott, mikor eljöttem Magya-rországról.Te is átélted ezt, vagya gazdasági kényszer miatt eztignoráltad?

– Is-is. Amikor az ember letele-pedik egy új országban egy öt ésfél éves kislánnyal és egy feleség-gel, akkor az anyagi dolgokat min-denképpen végig kell gondolnia.Nekem kínáltak különbözô pozíci-ókat, Associate Professori címet,csatlakozhattam volna csoportok-hoz, hogy kutassak, de nem érez-tem otthon magam, és kétségtele-nül ott volt a gazdasági nyomás is.Le szeretném szögezni, hogy ahetvenes évek második felében,és a nyolcvanas években Magya-rországon – ezzel teljesen egyet-értek – nagyon komoly szellemipezsgés folyt a pszichiátriában, ésnem lehet véletlen, hogy, a nyolc-vanas években és a 90-es évekelején a tudományos publikációkimpact faktora tekintetében Ma-gyarország a világon a kilencedikhelyen állt. Ha belegondolok abba,hogy ez egy nagyon kis ország azárt Kelet-Európában, ahol helyen-ként még cikket sem volt könnyûkiküldeni, és hogy milyen nehézvolt kooperációs vizsgálatokatszervezni a nyugatiakkal, az ame-rikaiakkal, akkor ez egy óriási do-log. Ki szeretném emelni TariskaIstván professzor érdemeit ebben,aki a Lipótmezô igazgatója volt ab-ban az idôben, és felismerte, hogya Lipótmezôbôl soha nem lehetegy szép, gyönyörû, világszínvo-nalú infrastruktúrájú kórházat ki-építeni, de az emberi agyra lehetépíteni olyan formában, hogy lehetfiatalokat serkenteni, buzdítani, tá-mogatni, hogy tudományos kuta-tást végezzenek. És, hogy mekko-ra szerepe volt ebben, azt fénye-sen bizonyítja , hogy amikor nyug-

Hitvallás

10

díjba vonult, és új igazgató jött, ak-kor a színvonal pillanatok alattvisszaesett. Tehát nagyon sok füg-gött az igazgatótól, de ebben azértnem csak Lipótmezô játszott sze-repet. Például ott volt Bánki CsabaNagykálóból, aki azt hiszem, mind-annyiunk közül a legtöbbet publi-kálta külföldön. Ilyen koponyákkala pszichoterápiai vonalon is ko-moly nemzetközi érdemeket ért elMagyarország. Lehet, hogy ez apuha diktatúra serkentô ereje, dekétségtelen, hogy ez egy nagyonegészséges idôszaka volt a ma-gyar pszichiátriának. Magyaror-szágról nekem szakmai értelem-ben csak nagyon kellemes emlé-keim vannak. Semmit nem kívánokmegtagadni abból, amit a magyarpszichiátriából tanultam és amit amagyar pszichiátriának köszönhe-tek. Ma is tartom a, részben bará-ti, részben ismerôsi kapcsolatotsok magyarországi pszichiáterrel.

– Az ausztráliai pszichiátriaihelyzetrôl, a pszichiáterek hely-zetérôl, a deviáns viselkedésûvagy pszichiátriai megbetegedé-sû emberek helyzetérôl, kezelé-sükrôl keveset tudnak Magya-rországon. Egy csomó mítoszkering a nyugati fejlett országokpszichiátriájáról, egyáltalán azegészségügyérôl. Mivel olyanhihetetlenül nehéz helyzetbe ke-rült a magyar egészségügy, sok

pszichiáter és pszichológus fan-táziál azon, hogy elhagyja az or-szágot, hogy megélhetést talál-jon ezekben az országokban.Ausztráliának van egy mesebeliimidzse, hogy itt még a kerítésis kolbászból van.

– Mindenek elôtt le szeretnémszögezni, hogy én olyan ausztrálpszichiátert nem ismerek, aki aszegénységi minimum alatt él. Azegészségügy úgy van megszer-vezve, hogy ha más nem, legalábbaz orvos jól járjon... Azért alapve-tôen a beteg is jól jár. Itt is, ugyan-úgy, ahogy mindenütt a világon,pénzt akarnak spórolni. Ezt az ál-lami egészségügyön, és így az ál-lami pszichiátriai ellátáson látni islehet. Rengeteg ágyat megszün-tetnek, és, ennek megfelelôen túlkorán bocsátják el a pszichiátriaiosztályokról a betegeket. Ahol éndolgozom, ott 1995-ben két-háromhónap alatt lecsökkentették azágyszámot negyvennyolcról hu-szonnyolcra. Miközben ugyaneb-ben az idôben bezártak Mel-bourne-ben két csak pszichiátriaikórházat, ami pár száz ágyat jelen-tett a kettôben együtt. Amit helyet-te megszerveztek – és ez, gondo-lom, Magyarországon is megszer-vezhetô lenne – azok az úgyneve-zett krízis-értékelô és kezelô tea-mek. Ezeknek a teameknek vanorvos, nôvér, szociális betegfoglal-koztató tagja, és van kapacitásukarra, hogy a rossz állapotban, krí-zisben lévô betegekhez egy párhétig naponta egyszer, de ha kellesetleg naponta kétszer kimenje-nek és ezzel megakadályozzakazt, hogy a beteg kórházba kerül-jön. Így a betegeket is el lehet bo-csátani a kórházból hamarabb,mert van kontroll, ki lehet mennihozzájuk megnézni ôket. Ezzelmindenképpen ágyat tudnak spó-rolni. Ennek ellenére azt gondo-lom, hogy túl sok ágyat zártak be,de a rendszer valamennyire mûkö-dik.

(folytatjuk)

Filmajánló

11

A feltörô élményekbôl a fôhôs újból ihletet nyer, és megrendezi élete filmjét –egy régen elfelejtett kópiát porol le, s feltölti azt az Almodovarra oly jellemzôkicsattanó élettel. De vajon sikerül-e ezt mûvészi szintre juttatnia? Az igazánjelentôs filmrendezô filmjeiben úgy jelenik meg, mint a festô festményében,vagy az író írásában. Alkotása olyan világszemléletet tükröz, melyet önnönlelkének prizmáján vetít keresztül, s így képzôdik le mûalkotásként.Almodovar ebben a filmjében is otthagyta kézjegyét: a domináns és erôsszínvilág, a központi szerelemtéma,a nôk iránti hódolat és csodálat, azörökké visszatérô fôszereplô –Penélope Cruz; sôt, ebbôl a filmbôlsem hiányozhat egy nemi identitá-sában az átlagtól eltérô figura! Lát-szólag minden megvan, ami egyAlmodovar remekmûhöz kell, ámmégis hiányérzetünk támad...

Az alkotás terápiajellege már rég-óta ismert tény. Segítségével átte-vôdhetnek indulatok, feldolgozható-ak traumák, vagy a ki nem mondottérzelmek megelevenedhetnek. Al-modovar nemi identitása filmjeibôlköszön vissza ránk, egyben segítve a mûvészt abban, hogy feldolgozza ér-zéseit, kifejezésre juttassa gondolatait. Mindezidáig mûvészi értékkel bíró fil-meket láthattunk tôle, azonban most mintha hiányozna belôle az a megma-gyarázhatatlan alkotóelem, mely az alkotást mûvészetté avanzsálja az elké-szített önleképzés szintjérôl. Ha filmjeire, mint Almodovar terápiára gondo-lunk, akkor a mostani alkotását nem lehet abba a kategóriába sorolni, ahol

Megtört ölelésekPedro Almodovar legújabb filmje egy olyan filmrendezôrôl szól, aki egy baleset foly-tán nemcsak szeme világát, hanem nagy szerelmét is elvesztette. Vakon kell továbbélnie, ráadásul filmet sem tud már rendezni. Mivel lelkének egy része együtt halt sze-relmével, írói tehetsége sem a régi már. Azonban egy fiatal fiú újból feléleszti benneaz emlékeket: a régmúlt jelenné válik, s életre kel halott szerelme: Lena.

Scholtz Emília

Cruz és José Luis Gómez

Pen

élo

pe

Cru

z

az alkotó mûvészi módon képzi le konfliktusait. Inkább tartozik azon ága-zatba, amikor mûve csupán a rendezôre kíváncsi rajongók szintjén ma-rad... De aki nem „Almodovar terapeuta”, annak miért kellene látnia ezta filmet?

A dialógok és monológok falsul csengeneka kritikus fülében, és a túlontúl direkt szimbó-lumok egész hada támad a nézô mûvésziigényességére. A rendezô önnön gondolataitszimbolikus önmagával, azaz a fôszereplôvelmondatja ki, s ez a filmnyelvileg nem túl kre-atív megoldás mindvégig elkísér bennünket,s mint kés hasít az Almodovar atmoszféra pu-haságába. Olyan nyílt levél ez, melybôl hiány-zik az alkotói gondolat titokzatossága, a sej-tetés és a homály.

Azonban szerencsénkre a film mûfaja nemegyemberes mûfaj. A színészek játéka(Penélope Cruz, Lluís Homar, Blanca Portillo,José Luis Gómez, Rubén Ochandiano), önál-ló színként kel életre a festményen, s ezek a

vibráló ecsetvonások olyan dominánsak, hogy elviszik a hátukon az al-kotást. Hogy mirôl készült a festmény? Nôi idomok domborulnak pôréna filmvászon remegô síkján! Penélope Cruz-ról lehull a lepel, s elôtûnikaz Almodovar szerinti legtökéletesebb alkotás: a nôi test.

És Almodovar mûvészete? Legyünk elnézôek vele szemben! Hiszenminden nagy mûvésznél becsúszhat egy olyan alkotás, amely izgalmasugyan, de mégsem igazi remekmû.

Scholtz Emília 12

Filmajánló

Almodovar és Penélope Cruz

Penélope Cruz és Lluíz Homar

Apám nyomdokán

13

Az apa, Grósz Pál 1982-ben szer-zett orvosi diplomát Marosvásár-helyen. 1990-tôl Intaházán kezdettdolgozni, dr. Kiss-Vámosi Józsefszárnyai alatt. 1994-ben pszichiát-riai szakvizsgát tett, majd ezt kö-vetôen 1996-ban addiktológiából,2001-ben pedig orvosi rehabilitáci-óból szakvizsgázott. 1997-tôl in-tézményvezetô fôorvosnak nevez-ték ki, 2005. óta orvos igazgató aKemenesaljai Egyesített Kórház-ban Celldömölkön. Szakrendeléstvezet, és magánrendelôjében isfogadja pácienseit.

– A családban az édesapja voltaz elsô pszichiáter?

– Igen, a családunkban apám azelsô pszichiáter – válaszol Attila. –Nem tudom pontosan, hogy ô mitmondana, de szerintem a sors ren-dezte így. A pszichiáter elsôsorbanorvos. Az elsô orvos a családunk-ban a nagybátyám volt, ortopéd se-bész traumatológus. Kezdetben azô hatására, az ô nyomdokain ha-ladt. A habituális vállficamok keze-

lési lehetôségeibôl írta a szakdol-gozatát, manuális szakmára ké-szült. A romániai gyakornoki rend-szerben traumatológián, sebésze-ten, szülészeten is dolgozott. Em-lékszem, gyermekkoromban mi-lyen átéléssel mesélt az eseteirôl, amûtétekrôl, amelyeken részt vett,vagy amelyeket maga vezetett. Kí-váncsi kisgyermekként titokbangyakran lapozgattam az akkor rele-váns térdprotetikai megoldásokattartalmazó színes szaklapokat, ésnem értettem, mi ez a sok hús, vérés fém. A gyakornoki idôszakot kö-vetôen apám üzemorvos lett. Lehe-tett volna más is, románajkúak kö-zött, távol tôlünk, így viszont együttmaradt a család a nehéz idôkben. –

A forradalmat követôen Magyar-országra települt a család. Aznap,amikor Grósz Pál állást keresett,két hirdetést talált: egy üzemorvosiállást Ózdon, és egy osztályos or-vosi állást Intaházán, a pszichiátri-ai rehabilitáción. Olvasott azAranyketrecrôl, és nagy érdeklô-dést tanúsított iránta korábban is.Mint fia, Attila meséli, mostanábanszokta mondani székely mosollyala bajusza alól: „végsô soron min-dig is pszichiáter voltam, csak nemtudtam róla”.– Szerencsés váltás volt...

– Érkezésünkkor Kiss-Vámosinyugdíjra készült, apámban láttameg az utódját és erre a feladatrakészítette fel ôt. Távozásakor rábíz-ta az intézetét, és apám a szakmaáltal is „elhívást” kapott az „ôrzô”feladatra, a benedeki Aranyketrechagyományának, a goldschmidtiértékek megôrzésére. Rendkívüliembernek tartom, mert a legnehe-zebb idôk dacára elvállalta ezt a fel-adatot, és áldozatot is hozva elvé-gezte. Apám ugyanakkor szenve-

Gyermekkoromban együtt rajzoltunk...Meseszerû a történet. Attila – a diplomaosztó után az édesapja – Pál – elé áll,és arra kéri, ha már pszichiáter lett, mint ô, avassa be szakma minden titkába.A válasz: „Nem. Menj el, és tanuld meg magad.” A kalandra induló „királyfi”sorsáról egyelôre keveset tudunk, hiszen még csak pályája elején jár, az „öreg ki-rályéról” azonban annál többet.

Grósz Pál

Grósz Attila

Grósz Attila egy képe

Apám nyomdokán

délyesen dolgozik a mai napig is, sa betegei ezt meghálálják neki.– Van-e, volt-e valamilyen közösszenvedélyük?

– Apám régebben sokat rajzolt,akvarelleket, krétarajzokat zsírkré-tával. Gyermekkoromban sok képetkészítettünk együtt, ezeket azóta isôrzöm. Idônként fát faragott, aztánabbahagyta. Megörököltem a vésô-készletét is. Számára mindig fontosvolt a rekreációs célú sport, fiatalkorában tornász volt. Néha tenisze-zett, máskor úszott, jóllehet nemmindig ért oda az uszodába.– Milyen hatást gyakorolt az Önpályaválasztására és pályafu-tására?

– Abban, hogy orvos lettem, ta-lán mindvégig hatott rám. Jelen vol-tam a munkája egy részében. Ami-kor üzemorvos volt, sokat idôztema rendelôben, láttam hisztériásnagyrohamot, sebellátást, predelí-riumot. Késôbb, amikor pszichiáterlett, az intézet területén laktunkszolgálati lakásban, gyakorlatilag apáciensek mellett nôttünk fel a test-

véremmel. Furcsaságaikat gyerme-ki ôszinteséggel szemléltem, és aztis, hogy szenvedéseik ellenére mi-lyen hitelesen élnek: hitelesebben,mint a „normálisnak mondott” em-berek. Többször be is vont a „mun-katerápiába”. –

Élt az intézetben egy festômû-vész, rajztanár, aki korábban sokatalkotott. A festményei azonbanélettelenné váltak, elszürkültek,aztán már nem is festett. Grósz At-tila életének egyik meghatározópontja volt, amikor édesapja meg-kérdezte, lenne-e kedve rajzot ta-nulni? „Azóta sem tudom, hogy ottakkor a pszichiátriai, vagy a mûvé-szeti iskolám kezdôdött.” – mond-ja. A végeredmény akkor az lett,hogy a festô képei kiszínesedtek,a tanítványt pedig felvettek a mû-vészeti szakközépiskolába.

– Most a pszichiátriai tanulóéve-imet taposom – meséli Attila – idénlesz módom szakvizsgát tenni.Nagyjából a középiskola harmadik

osztályában tudtam, hogy orvosszeretnék lenni, majd az egyete-men negyedévben, hogy kizárólagpszichiáter. Diplomaosztó után a si-ker ízével a számban apám elé áll-tam, és azzal a kéréssel fordultamhozzá, hogy ha már én pszichiáterszeretnék lenni, ô meg az, akkor ta-nítsa meg nekem annak mindencsínját-bínját. „Nem. Menj el, és ta-nuld azt meg magad.”– Elment?

– Azt hiszem, hálás lehetek asorsomnak, mert a legkiválóbb ta-nárok mellé rendelt. Szegeden vé-geztem és írtam a szakdolgozato-mat. Ezt követôen Szombathelyenkezdtem el a rezidensi idôszakot,ahol mindjárt bedobtak a mélyvíz-be és kritikus, de elfogadó közeg-ben tanulhattam meg a diagnoszti-kát és a farmakoterápiát. Késôbb aPécsi Pszichiátriai Klinikára kerül-tem, ahol baráti légkörben bôvíthet-tem tudásomat a pszichiátriáról,azután pedig fôleg magamról. Elha-tároztam, hogy a pszichoterapeutaszakvizsgához szükséges képzéstPécsett abszolválom. Önismeretiképzésben vettem és veszek résztjelenleg is a DREAM egyesületnél.A rezidensi idôszakot követôen apszichoterapeuta képzés miatt Ba-ranyában maradtam, most Sziget-váron dolgozom pszichiátriai reha-bilitációs szemléletet tanulva.– Továbbmegy a hagyomány acsaládban?

– Nem tudom, de remélem. Mégnem vagyok nôs, még nincsenekgyermekeim. Majd ha lesz csalá-dom, válaszolok.

Vámos Éva

14

Gró

sz P

ál e

gy

kép

e

Rendezvény

15

Figyeljünk a fiatalokra!„Legelôször az öngyilkosság szempontjából leginkább sebezhetô em-

bereken kell segítenünk, akiknek mentális zavarai vannak. Különösen fon-tos, hogy kapcsolatot létesítsünk a szociális ellátórendszerek és a mentá-lisan beteg emberek ellátói között. Jó példa erre az a program, amit Bu-dapest VIII. kerületében megismertünk. Fejleszteni kell azokat a közössé-gi szolgáltatásokat, amelyek csökkentik az öngyilkosságok számát. Megkellene teremtenünk a feltételeket, ahhoz, hogy az orvosok, a kezelôk fog-lalkozzanak a betegekkel, és ne engedjék ôket ki az utcára... Nagyon lé-nyegesnek tartom, hogy az elkövetkezô években szorosan nyomon köves-sük az öngyilkossági mutatókat a fiatalok körében. És ha drámai változásttapasztalunk, azonnal lépnünk kell.”

(Mario Maj, a Pszichiátriai Világszövetség elnöke)

Számoljunk le a stigmatizációval! „Nem magyar specialitás, több elôadó szólt róla,

hogy miközben nagyjából ismerjük az öngyilkossá-gok számát, a rejtett öngyilkosságokét nem tudjuk:vannak olyan esetek, amelyeket nem öngyilkosság-ként tartanak nyilván. A szám azonban így is magas,miközben rendkívül alacsony a depresszió miatt ke-resôképtelenek száma. Ennek az lehet az oka, hogyMagyarországon a lelki betegségek stigmatizációjamég mindig rendkívül erôs. Ezért amikor a kollégákbetegállományba vesznek valakit depressziós diag-nózissal, nem ezt a kórismét tüntetik fel. Konferenci-ánk egyik fô üzenete annak tisztázása, hogy a lelkibetegség ugyanolyan betegség, mint a többi, s hogyegy társadalomban akkor lehet igazán erôforrásokatmozgósítani, ha elfogadjuk: minden élet érték, smegmentése érdekében be kell fektetni anyagi, er-kölcsi és más forrásokat. Mélységesen egyetértekazzal az elôadóval, aki a kutatások nyomán rámutatott egy alapvetôen hi-bás társadalmi hozzáállásra, nevezetesen: ha valaki öngyilkosságot kísé-relt meg, az nem értékes ember, azért nem érdemes semmit tenni. Ezena felfogáson változtatni kell, s nekünk rengeteg erôfeszítést kell tennünk –az oktatásban, a felvilágosításban –, hogy a közfelfogás megváltozzon...De azért ne adjuk fel! Újra és újra vessük fel, hogy élnek közöttünk embe-rek mentális problémával, hogy élete során minden ötödik ember legalábbegyszer megtapasztalja, hogy ô vagy egy családtagja, vagy valaki a bará-ti körében nem mentes a depressziótól, ne feledjük, hogy „veled is meg-

A szlogen: „Valóra váltjuk!”Ezzel a magabiztos és mindenképp tiszteletreméltó elszántsággal tanácskoztak de-cember végén két napon át Budapesten a pszichiátria kiválóságai, hogy hatéko-nyan fellépjenek a depresszió és az öngyilkosságok megelôzése ellen. Az eseménytaz Európai Bizottság és a magyar egészségügyi tárca az EU svéd elnökségének tá-mogatásával és a WHO európai irodájával együttmûködésben szervezte. A világminden részérôl érkezett szakemberek kicserélték tapasztalataikat a rizikóténye-zôkrôl, a gazdasági válság miatti kockázatnövekedésrôl, beszéltek a szakmai össze-fogás formáiról és lehetôségeirôl, a regionális együttmûködésrôl, de foglalkoztak atöbbi között a kutatásfejlesztéssel, sôt a média és az internet szerepével is.Felszólalásokat és interjúkat gyûjtöttünk csokorba olvasóinknak.

Medgyasszay Melindaállamtitkár

Rendezvény

történhet”. A demokrá-cia, mint tudjuk, nagyonmacerás dolog. Nem le-het kényszeríteni egy is-kolát és nem lehet kény-szeríteni egy iskolátfenntartó önkormányza-tot sem, hogy vezessebe az egészségtant,mint tantárgyat, s enneklegyen része a mentálisegészség kérdése. Akormányzat annyit tehe-tett, hogy elôírta az isko-láknak, legyen egész-ségtervük. A gond az,hogy miközben sok helyen lelkesen és jól csinálják, nagyon sok iskolaegyszerûen letöltötte a minisztérium honlapjáról a sémát, s ezzel a maga

részérôl kipipálta a feladatot. Újra azt mondom tehát,hogy rengeteget kell tennünk a közgondolkodás meg-változtatásáért.”

(Mednyasszay Melinda egészségügyi államtitkár)

Egyedül nem megy! Amikor a zárónapon megkérdezem, hogyan tisztel-

jem, a pszichiátria egyik nagy öregje, NormanSartorius professzor tétovázik, hogy melyik szakmaiés társadalmi tisztségét jelölje meg az elsô helyen.Vezetô tisztviselôje volt az Egészségügyi Világszer-vezetnek, egyetemeken tanít, kutat, amúgy a világegyik legtekintélyesebb pszichiátere. Most Genfbentölti a legtöbb idôt. Az általa vezetett rangos tudomá-nyos társaság több területen igyekszik felvilágosítószakmai munkát végezni. Az elsô, amirôl a szakmaés a család is gyakran megfeledkezik az, hogy amentálisan beteg embereknek sok esetben másegészségügyi problémájuk, egyéb nyavalyájuk is van:a depresszióhoz cukorbaj párosul vagy keringésirendellenességek stb. A professzor szerint ezt nemelég tudatosítani, nem elég párhuzamosan kell kezel-ni a betegségeket: szükség van összehangolt kutató-munkára is.

– A budapesti tanácskozás fô üzenete az, hogy azöngyilkosság problematikájával senki nem tud egye-dül foglalkozni – mondja. – Különbözô kormányzati,

szakmai és társadalmi tényezônek, szervezeteknek és családi kollektívák-nak kell összefogniuk a megelôzés érdekében. A budapesti konferenciaegyébként az egyik az öt közül, amit az Európai Unió 2008-ban elfogadottLelki Egészség és Jólét Európai Paktuma tartalmaz; a magas szintû ta-nácskozások célja az, hogy felhívja a figyelmet a legfontosabb teendôkre.– A szakmai tapasztalatcsere mellett maradt másra is ideje Budapes-ten?

– Jártam már itt korábban is, szeretem a várost, de most csak annyiidôm volt, hogy szót váltsak néhány barátommal.

16

ÉÉrrddeekkvvééddôô lloovvaaggkkeerreesszztttteellGombos Gábor névjegyén annyi van, hogy a

mdac érdekvédelmi szervezet fômunkatársa. Akonferencia szervezôi teszik hozzá bemutatá-sakor, hogy nemrég kapta meg a Magyar Köz-társasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

„Az elismerés annak szól – mondja –, hogyMagyarország aktívan hozzájárult az ENSZ fo-gyatékossággal élôk jogairól szóló egyezmé-nyének a létrehozásához, s a világon másodikvolt az egyezmény ratifikálásában. Az igazi fel-adat persze most következik, mert az elveket átkell ültetni a gyakorlatba, s ez nem megy na-gyon könnyen. De vannak jó jelek, például az új

Prof. Norman Sartorius

17

Rendezvény

A gyógyszer kevés a boldogsághoz!A bájos mosolyú Sarmite Lucava Írországot képviselte, de neve és ak-

centusa lett származásra utal. Sajnálkozik, hogy nem voltam velük elôzôeste: amikor a pszichiáterek a külföldi házigazdák jóvoltából egy kiváló ze-nés étteremben kapcsolódtak ki. „Akkor egy sokkal csinosabb ruhát visel-tem”, teszi hozzá a fényképezôgépre nézve a pszichológusnô. A tanács-kozás fontosságát néhány tômondatban foglalta össze lapunknak: többetkell tenni a depresszió és az öngyilkosságok összefüggésének tudatosí-tásáért; a szakembereknek nem egymás ellen, hanem egymással karölt-ve kellene eleget tenni társadalmi küldetésüknek. Örül, mert a résztvevôktöbb ígéretes bejelentést tettek, ami arra utal, hogy az összefogás konk-rét eredményekkel jár. Ami egyéni szereplését illeti, Lucava doktornô nemtartott elôadást, de tanulmánya bekerült a konferencia egyik kiadványába.Az ô „üzenete” az, hogy a depresszió csak a szervezet reagálása valami-lyen problémára; kezeléséhez kevés a gyógyszerezés: szükség van azegyén jó társadalmi, munkahelyi és családi közérzetének megteremtésé-hez. A pszichoanalitikusnak ebben jelentôs szerepe lehet.

A depresszió és az öngyilkosság megelôzése egyébként egyike a2008-ban elfogadott Lelki Egészség és Jólét Európai Paktuma öt prioritá-sainak A kétnapos konferencia tanulsága, hogy a depresszió és az azzalösszefüggésben álló öngyilkosság az Európai Unió egyik vezetô egész-ségügyi kihívása. A közös cselekvési terv kidolgozásában sokat segíteneka nemzetközi rendezvények is.

Csák Elemér

Polgári törvénykönyvnek a cselekvôképességrôl szóló része, amely sok,pszichiátriai problémával, értelmi fogyatékossággal, autizmussal élô em-ber emberi minôségét állíthatja helyre a jog eszközével. Reméljük, hogyamikor a könyv májusban megjelenik, sok tízezer ember életében hoz ér-demi változást. Én a civil társadalom tagjaként vettem részt a szabályo-zás kialakításában, eredetileg mi kezdtünk szervezni egy olyan összefo-gást, amelyhez végül több mint húsz, fogyatékosokat tömörítô civil, illet-ve emberi jogi szervezet csatlakozott.”

Dr. Sarmite Lucava és Gombos Gábor

Rendezvény

Azt, hogy pszichiáter akarok lenni, hamarabb tudtam, mint azt, hogy or-vos leszek. Aztán azt is megértettem, hogy ehhez elôször az Orvostudo-mányi Egyetemen kell diplomát szereznem.

Persze enyhe túlzással mondom ezt, ám mivel édesanyám három évti-zede pszichiáter és közel tizenöt éve igazságügyi pszichiátriai szakértô,így érthetô, hogy e szakmába szinte beleszülettem. Mint hatodéves orvos-tanhallgató, talán már elmondhatom, hogy lassan orvos leszek, azt meghatározottan állítom, hogy továbbra sem tettem le arról, hogy pszichiáter.

Tömören összegezve a nagykállói konferencia teljes szervezése pro-fesszionális volt. A három nap hangulata kellemesen meghitt, a szabad-idôs programok színesek, szórakoztatóak, a szakmai témák, elôadások,tanácskozások igényesen összeállítottak, aktuálisak, s elôremutatóakvoltak. A szakma széleskörû társadalmi megismerésének és elfogadásá-nak már az is nagy segítség, hogy egy ilyen volumenû konferencia nema fôvárosban, vagy a már szinte megszokott megyeszékhelyeken, hanemott volt megrendezve, ahol – e konferencia kapcsán is érzékelhetô módon– igen igényes, komoly és elszánt szakmai munka zajlik.

Hogyan látom a konferenciánhallottak és tapasztaltak után apszichiátria helyzetét Magyaror-szágon? Az egyik jelmondat olva-sásakor: miszerint „Szárnyalunk,vagy kullogunk?” azonnal a költôszavai jutottak eszembe: „Magyar-nak lenni tudod mit jelent? Magas-ba vágyva tengni egyre lent”. Sum-mázva, talán túlzott nagyvonalú-sággal ezt a képet mutatja jelenlega pszichiátria Magyarországon. Eztfogalmazta meg tömören s jellem-zôen dr. Pollák Csaba a konferen-cia házigazda szerepét betöltô in-tézmény orvos igazgatója a „Merre

tovább pszichiátria?” címû cikkében. Így ír: „Miközben a magyarországipszichiátriai szakrendelések és gondozók forgalmi adatai a betegek szá-mának folyamatos egyenletes növekedését mutatják, addig a folyamatosforráskivonások, szakmai centrumok megszüntetése a kezeletlen mentá-lis problémák szaporodását eredményezik.” Így látom, így gondolom énis, hiszen a jelenlegi magyarországi társadalmi, gazdasági és egészség-ügyi helyzetrôl, ezen belül a pszichiátria áldatlan állapotáról természete-sen folyamatosan vannak információim, aggódó figyelemmel követemazokat. Ezzel együtt sokkoló volt számomra a leendô kollégák beszámo-lója a napi munkájuk során észlelt számtalan nehézségrôl, de egybeninspiráló is, mert sokfajta megoldási lehetôséget vetettek, vázoltak fel, súgy láttam, hogy kellô bölcsesség, elszántság, kitartás is van bennükezek megvalósításához. Elhivatottak, szakmájuk minden nehézsége elle-nére kitartanak mellette, szeretik azt.

A bevezetô mondatokból adódik, hogy számomra a pszichiátria mindigkiemelt figyelmet kapott egyetemi tanulmányaim során. Azt tapasztaltam,hogy e tárgyat kellô súllyal, kiváló felkészültséggel nagy tudású tanárokoktatják. S ezt nem az egyetemhez kötôdô pozitív érzelmi elfogultságommondatja velem. Évek óta olvasom a szaklapokat, kül- és belföldi publi-

18

Szárnyalunk vagy kullogunk?Feltett szándékunk leen-dô pszichiátereket ismegszólaltatni, bemu-tatni a Lélekemelôben. Abudapesti SemmelweisEgyetem hatodéves or-vostanhallgatója nem-csak ott volt a „Tíz évvelaz agy évtizede után!Szárnyalunk vagy kullo-gunk?” címû nagykállóikonferencián, amit a aSántha Kálmán Mentá-lis Egészségközpont ésSzakkórház szervezett,hanem elôadóként is sze-repelt.

19

kációkat, édesanyámmal és kollé-gáival való rendszeres beszélge-tés során egy-egy szakmai témátvan lehetôségem megismerni,megbeszélni, megvitatni. Mind-ezek fényében állíthatom, hogy apszichiátria az egyetemi oktatás-ban megfelelô súllyal van jelen. Afentebb részletezett problémákazonban közvetlenül gátló vagyzavaró módon – legalábbis azegyetemi hallgatók számára ész-revehetôen – nem szûrôdnek át azegyetem falain.

Érdeklôdve hallgattam dr. Harrach Andor elôadását. A Bálint-csoportjeles magyarországi képviselôjének egy korábbi kongresszuson tartottfoglalkozásán már részt vettem. Megtisztelô volt számomra, hogy ittKállóban személyesen is megismerkedhettem vele. Köszönhetôen a csa-ládias légkörnek együtt ebédeltünk és követendô jó tanácsokkal látott el.Nagy hatással volt rám dr. Bélteczki Zsuzsanna példaértékû Orvos-be-teg címmel tartott elôadása. A remek témaválasztás, a jól felépített elô-adás, a kiváló retorikai készség nemcsak engem, hanem az egész teremhallgatóságát lenyûgözte. Véleményem szerint ez az elôadás bármelyikOrvostudományi Egyetem pszichiátriai oktatásának tantervében helyetkaphatna. Biztos vagyok benne, hogy tele lenne az elôadó hallgatókkal.

Az Országos Pszichiátriai Központról tartott kerekasztal is hasznos éstanulságos volt. Kitûnt, hogy a szakreferensek saját területüket milyen jólismerik, és izgalmassá vált közlendôjük mivel eltérôhabitusuk ellenére a közös cél érdekében jól kiegé-szítették egymást.

Örömömre szolgált, hogy ennek a konferenciánaka születésénél nemcsak mint résztvevô, hanem mintelôadó is jelen lehettem. Így a hivatásomra való felké-szülésemben több területen is fontos tapasztalatotszereztem. Bár elôadásom nem illeszkedett szerve-sen a konferencia tematikájába, azonban annakkonklúziója – miszerint az emberközi kapcsolatokfontossága milyen jelentôs szereppel bír mindennap-

jainkban –, ebben a néhány napbanérzékelhetôen megvalósult.

A szívélyes fogadtatást különköszönöm dr. Móré E. Csaba fô-igazgató úrnak és gratulálok aSántha Kálmán Mentális Egész-ségközpont és Szakkórház mind-egyik dolgozójának, aki részt vett akonferencia megszervezésében,gördülékeny, eredményes lebo-nyolításában.

Fridél Mária

Rendezvény

Móré E. Csaba megnyitója

Rendezvény

Kurimay Tamás a sportôrületrôlszóló elôadásával kápráztatta el ahallgatóságot, Pucsok József pediga sportolók drog és doppingszerei-nek használatáról, illetve ezek pszi-chiátria szövôdményeirôl szóló gon-dolatait osztotta meg a jelenlévôkkel.Moretti Magdolna ez alkalommal isjót beszélgetett Biros Péter vízilabdá-zóval, aki mellesleg háromszorosolimpiai bajnok. Kiderült, hogyan

szelídült mára két-gyermekes család-apává az egykorihosszú hajú, lázadó,miskolci fenegyerek,meg az is, hogy a nép-szerûséget is nehézfeldolgozni, illetve,hogy a publikum szá-mára rejtve marad,ami a víz alatt történik.Az ütések, rúgások azagresszió különféle

megnyilvánulásai. A beszélgetésnagy tanulsága: hogy szükség van asportpszichológusra, hogy sokkalnehezebb annak, aki nem osztjameg sikereit, kudarcait, szorongásaita szakember-rel, és , hogyAmerikában a

professzionálisszakember segítségével köny-nyebb aranyérmet nyerni, mint ná-lunk. Élvezetes beszélgetés kö-vetkezett Füredi János moderálá-sával, aki remekül bevonta a kö-zönséget is. Kapcsolat mindenszinten Budavári Ágotával,

Csisztu Zsuzsával, Görgényi István-nal és Klein Sándorral... A sportpszi-chológus megerôsítette, hogy nehézegyütt dolgozni Magyarországon azélsportolókkal, nincs nagy hagyomá-

nya, és nem is ve-szik komolyan aszakembert. Saj-nos. A 20 éveAusztráliában élôGörgényi István sa-játosan ötvözi amitPersthidegkúton ta-nult, ô nem pszi-choterapeuta, ha-nem olyan edzô, akiért a pszichológiá-hoz. Klein Sándor a

Rogers féle kliens központú terápiárahelyezte a hangsúlyt, Csisztu Zsuzsapedig mesélt 17 évig tartó szertornapályafutásáról, majd arról, hogy márkommentátorként közvetíthetett egyszertorna bajnokságot, ahol az ame-rikai csapat jelentéktelen utolsó tag-jának két ugrásától függött, hogy ôk,

Az orvos, a beteg és a kapcsolatLillafüreden...

20

A rendezvény népszerû-sége másfél évtizede tö-retlen. Talán a helyszépsége teszi, talán a jószervezés, talán a pszi-chiátrián túlmutató té-mák és a neves elôadók?Talán valamennyiegyütt? Sport és pszi-chiátria. Az orvos, a be-teg és a kapcsolat. Ezekvoltak a novemberi XVI.Lillafüredi PszichiátriaiNapok legfontosabb té-mái.

Dr. Lehoczky Pál

Klein Sándor

Csisztu Zsuzsa

Rendezvény

vagy az oroszok nyernek-e. A lánykaelsô ugrása annyira rosszul sikerült,hogy eltörte a bokáját. Itt jött a képbea sportpszichológus, aki meggyôzte,hogy törött lábbal is meg tudja csinál-ni a másodikat, és akkor még nyer-het a csapat. Meg-csinálta, az edzô öl-ben vitte a dobogó-ra. Legalább ilyenizgalmasra sikere-dett Piling János,Ágoston Gabriellaés Purebl Györgybeszámolója az or-vos beteg kapcso-latról, vagyis arról,hogy kin is múlik acompliance. A comp-lience legjobb magyar megfelelôje aterápiahûség, vagyis a bizalom az

orvosban és a gyógyszerben. Hiányasajnos a beteg halálához is vezethet.Ezért van óriási szerepe az orvos-beteg kommunikációnak.

Az „i” betûre a pontot Vekerdy Ta-más elôadása tette fel a tanári, orvo-si, színészi kommunikációról.

Vekerdy László

Moretti Magdolna és Biros Péterné

Várjuk olvasóink megle-pô, elképesztô története-it. Bizonyára akad a tarso-lyukban olyasmi, amitsokszor még felidéznisem szeretnének, azon-ban tanulhatunk, okulha-tunk belôlük. Ezért tegye-nek kivételt velünk, küld-jék el sztorijaikat!e-mail cím:transzmitter@mailbox.hu

Németh Attila

Biros Péter

21

22

Athén, vizilabda döntô

– Füredi János szerint látnok va-gyok. Legalábbis olyasmit írtam aLélekemelô elôzô számának bekö-szöntôjében az utak, a közlekedésagressziójáról, ami utólag megtör-tént veled.

– Az országúton megelôzött egykamion. Keresztbe állt elôttem, a ve-zetô kipattant a kocsiból, nem na-gyon értettem mit akar. Kinyitotta azajtót, behúzott nekem egyet, ordíto-zott káromkodott egy sort, aztánkénytelen voltam védekezni én is.Vé-gül is megoldódott a helyzet, úgyhogy nyugodt maradtam, és aztmondtam, hogy hívom a rendôrsé-get. Aztán kikerültem a kamionját éselhajtottam, viszont fölírtam a rend-számát. De nem léptem, egyrésztmert az macera, másrészt mert nemtudom bizonyítani, hogy mi történt,harmadrészt esetleg még a haverjaiis megkeresnek... Ilyesmi még velemnem fordult elô. Nehéz azt mondani,

hogy megszaporodott az agresszívcselekedetek száma, mert ezekszubjektív statisztikák. De azt ta-pasztalom, hogy a páciensek, a hoz-zátartozók körében sokkal könnyeb-ben jelentkezik ez az attitûd úgy 3-4éve.– A munkád során ért atrocitás?

– 31 év alatt, amióta pszichiátervagyok, két alkalommal történt kifeje-zett támadás. Elsô esetben engemtámadott meg egy orvoskolléga be-teg, ennek már legalább huszonötéve. A második eset ismert; a JánosKórházban az egyik páciens agyon-ütötte a másikat. A dolgozókat olyanmértékben megfenyegette, hogy elkellett barikádozniuk magukat, a fér-finak ugyanis elképesztô ereje volt,könnyedén fölemelt egy kórháziágyat. Hál’istennek ez az oldal ele-nyészô, ebbôl van kevesebb, sokkalinkább dominál a pszichiátria szép-sége.– A lillafüredi rendezvény elôadó-

jaként a sportot választottad. Egé-szen biztosan ûzöd, vagy ûztedvalamikor.

– Így van. Hosszú idô óta sporto-lok, sportos családban nôttem föl,édesanyám és édesapám is a röp-labda válogatott tagja volt, így ismer-kedtek meg. Én magam úttörô olim-piai bajnokként kezdtem, utána kézi-labda középiskolás bajnok, aztánmagyar vitorlásbajnok voltam. Háromgyermekem közül a legnagyobb te-niszbajnok, a középsô asztaliteniszbajnok, mellesleg, sportpszicholó-gus, San Franciscóban végzett. Vi-lágéletemben érdekelt a sport, a szí-nész, pszichiáter, sportoló DanicsZoltánnal idén negyedszer nyertükmeg a pszichiáter-teniszbajnoksá-got.– A vitorlázásból mi maradt?

– Sok vitorlásbarát. Ha idôm en-gedi, vitorlázom, de sajnos nem any-nyit, amennyit szeretnék. Az élet föl-gyorsult; régen az ember fölült a vo-natra, lebumlizott a Balatonra, útköz-ben elbeszélgetett a barátaival, ol-

Milyen az „ôrült szülô-szindróma”?

Kurimay Tamás pszichiáter, addiktológus szakorvos, diplomás szupervi-zor, pszichoterapeuta, pszichiátriai rehabilitációs szakorvos. 1979-tôl aKözponti Állami Kórház Pszichiátriai és Pszichoterápiás Osztályán,majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Oktató Kórház Pszichiát-riai és Pszichoterápiás Osztályán dolgozott, 1995-tôl a SOTE KútvölgyiKlinikai Tömb a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Szakrendelésének vezetôfôorvosa, 2001-tôl a Szent János Kórház Pszichiátriai Osztályának osz-tályvezetô fôorvosa. Ô szerkesztette az elsô magyar nyelvû családterápi-ával és családkonzultációval foglalkozó európai távoktatási tankönyvet.Ja, és el ne felejtsem: a sportok szerelmese is. Az idei esztendôtôl pedig aMagyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

Sport

vasgatott, aztán ott töltött hétvégé-ket, vagy akár nyarakat, verse-nyekre járt... Ma már ezt nem te-hetem meg, ráadásul, a vitorlázásluxusnak számít, hiszen meglehe-tôsen drága mulatság. Amireigyekszem rendszeresen idôt sza-kítani, az a tenisz; bárhol végezhe-tô, és kevésbé drága.– Mondhatjuk, hogy sportfüggôvagy?

– Most nem, de olykor a határánvagyok. Néhány éve nekiláttunkegy sportpszichológia-sportpszi-chiátria könyv szerkesztésének.Kárpáti Róbert pszichiáter fôorvos-sal, aki egyébként, vívó világbaj-nok. Hazai és külföldi, elsôsorbanamerikai kollégákkal dolgozunk akönyvön már három éve, szeret-nénk ebben az évben, vagy legké-sôbb jövô év elején befejezni.– Mi a különbség a sportpszi-

chológia és a sportpszichiátriaközött?

– A sportpszichológia, a klinikaisportpszichológia és a sportpszi-chiátria három különálló terület. Azelsô azzal foglalkozik, hogy a men-tális felkészülés és fejlesztés ho-gyan tudja a sporthoz való viszo-nyunkat megváltoztatni, illetve ateljesítményünket növelni. A klini-kai sportpszichológia olyan stres-szes állapotok kezelését szolgálja,amely rendszeresen sportolóknál,vagy élsportolóknál jelentkezik.Bár a pszichoterápia módszereithasználja (pl. relaxáció, hipnózis),mégsem betegségrôl beszélünk. A

sportoló a stressz megélésével, astressz-kezeléssel kapcsolatbankap segítséget, optimális esetbena „programban” az edzô is résztvesz.

A sportpszichiátria a sportolók-nál fellépô pszichiátriai betegsége-ket kezeli, a szenvedélybetegsé-gektôl kezdve, az addikciókon át, a„hagyományos” pszichiátriai meg-betegedésekig. Bizonyos problé-mák, például, étkezési zavarok,gyakrabban jelentkeznek a sporto-lók körében, s a különbözô sport-ágakhoz is kapcsolódhatnak „tipi-kus” nehézségek. Magyarországonsajnos kevés a sportpszichológus,ráadásul legtöbbjükben él a stig-

matizációtól való félelem. Attól tar-tanak, hogy ha együttmûködnek apszichiáterekkel, akkor az edzôkvagy a játékosok azt fogják gondol-ni, hogy bolondnak nézik ôket. Ép-pen ezért a sportpszichológiát so-kan elvetik, méltatlanul. Az általunkBaja-Opennek nevezett pszichiáterteniszbajnokságra mindig meghí-vunk neves sportolókat; idén VajdaAttila volt a vendég, aki a pekingiolimpián bajnoki címet szerzett ka-jak-kenuban. Elmesélte, hogy nekibizonyos helyzetekben a sport-pszichológia sokat segített, haté-kony módszernek tartja.– Említetted, hogy a gyerekeidis sportolnak. Ebben mennyiszerep jutott neked?

– Szerettem volna, ha jól spor-tolnak. Kezdetben az „ôrült szülô-szindrómában” szenvedtem; leg-nagyobb lányomat versenyrôl-ver-senyre vittem, külföldre is, és hanem nyert, vagy valamit nem jólcsinált, mérges voltam rá.– Olyankor hol maradt a pszi-

chiáter?– Sehol... Szerencsére, hamar

rájöttem, hogy helytelenül viselke-dem. Elkezdtem figyelni a többiszülôt; mintha magamat láttamvolna kívülrôl, borzasztó volt. Ez jó

Sport

Kurimay Tamás lányával, Anitával az UCLA-n, háttérben André Agassi

tanulmánynak bizonyult. Egy sopronicsaládterápiás konferencián be isszámoltunk errôl a két nagylányom-mal együtt. Elôször elmondtam én,hogyan éltem meg a történteket,azután ôk következtek. Érdekesnekbizonyult. Ha az ember sportoló csa-ládból származik, akkor nagy álmalehet, hogy a csemetéjébôl világbaj-nok, olimpiai bajnok váljon. Súlyoskövetkezményekkel járhat, ha a szü-lô a gyerekét egyetlen sínen indítjaútnak, és nem hagy választási lehe-tôséget. Sok olyan életutat láttam,amelyben a szülôk jelölték ki azirányt, a gyereknek kisiklott az élete,rosszul választott pályát, s ez ese-tenként drogproblémákba, öngyilkos-ságba torkollott. Arra kell töreked-nünk, hogy ne a saját be nem telje-sült vágyainkat valósítsuk meg, ha-nem az ô képességeikre, akaratukra,szándékaira figyeljünk oda.

Én idôben észhez tértem, belát-tam, hogy a profi sporton kívül más islétezik. Az idô is ezt igazolta; mindkétnagylányom egyetemet végzett, kül-földi diplomával rendelkeznek. Leg-nagyobb lányom a Rutgers Egyete-

men tanársegéd, történelembôl írja aPHD dolgozatát és persze rendszere-sen sportol. A középsô sportpszicho-lógus, hobbiból el szokott indulni asz-tali tenisz versenyeken, ô kicsit mégközelebb maradt a sporthoz. A két ésfél éves pici lányom pedig, nos, ô ro-hangál. A testvérei szerint jó labdaér-zéke van, majd meglátjuk, mihez vankedve.– Én ugyan nem tervezhetek he-lyetted, de ahogy így elnézem,

elég jó kondiban vagy, beleférnemég egy baba...

– Köszönöm..., de van realitás ér-zékem, ne feledd, hogy 54 éves va-gyok, bár ki tudja... A sportolásnakrengeteget köszönhetek. Egyébként,nemcsak sportolni, szurkolni is na-gyon szeretek, például a Barceloná-nak – negyven éve ez a kedvenc foci-csapatom. Nálam a sport nem valamidivathóbort, valóban mélyrôl jön.Édesanyám aktív sportévei után a Va-sas Sportklubban edzôként is tevé-kenykedett, így aztán gyerekkoromtólkezdve sok sportolóval találkoztam. ARákóczi Gimnáziumban, ahova jár-tam, én voltam a kézilabda csapat ka-pitánya – ebbôl a körbôl a mai napigmegmaradtak a barátságok, és a kö-zös sportolás is. A tenisz mellett foci-zom, néha squasholok, télen síelek,nyáron igyekszem egy kicsit vitorlázni– számomra a sport egy életforma.– Nyugodt embernek látszol, kí-váncsi vagyok, milyen jegybenszülettél.

– Mérleg vagyok, az aszcen-densem rák. Érdekes, hogy a máso-dik párom és a legnagyobb lányom isrák. Szerintem ez egy jó jegy.– Ha nem tévedek, akkor egyrésztjó adag szabadságvágy, „örök-mozgás” jellemez a levegôjegyûmérleg okán, a rák pedig megbíz-hatóvá, szorgalmassá tesz.

– Teljesen jól látod... Annyival egé-szíteném ki, hogy ami igazán vonz,az a sokszínûség.

B. Király Györgyi

24

Sport

Szofival...

Doriserve 2009 US Open bajnokságon

25

– Miért lett orvos? – Édesapám építési vállalkozó, a

húgom a bankszakmában dolgozik,édesanyám pedig fogorvos, az ôhatására lettem orvos. Már a közép-iskola alatt olvastam pszichiátriai té-májú könyveket, de igazán harmad-éves koromban fordultam a serdü-lôpszichiátria felé, mikor a szegediGyermek- és IfjúságpszichiátriaiÖnálló Osztályon dr. KapornaiKrisztina vezetése alatt TDK-znikezdtem. Az étkezési zavarok és aszemélyiségjegyek összefüggésé-vel foglalkoztam. A hatodéves gya-korlaton „csábított el” a felnôtt pszi-chiátria. Az Országos Pszichiátriaiés Neurológiai Klinika nyéki úti épü-letében dolgoztam a Dr. Füredi Já-nos és Dr. Túri Ferenc vezette osz-tályon. Ott ébredtem rá arra, hogy aserdülôk problémáit a felnôtt pszi-chiátria szempontjából is meg lehetközelíteni. Ráadásul a felnôtt pszi-chiátria szerteágazóbb, onnan mégsokféle irányba vezethet az út... –

Papp Szilvia 2007 októbere és2000 decembere között vett részt arezidensképzésben. Tavaly nyáronfelvették a Bitter professzor által ve-zetett Semmelweis Egyetem Mentá-lis Egészségtudományok Doktori Is-kolába, ahol Dr. Czobor Pál a téma-vezetôje. Most neuro-pszichiátriaivizsgáló eljárásokkal – EEG – fog-lalkozik. Kutatási témájának címe:„A szkizofrénában megfigyelhetô in-formáció-feldolgozási deficit vizsgá-lata pszichofiziológiai eszközökkel.”– Van példaképe?

– Nincs, csak olyan emberekvannak, akiknek sokat köszönhe-tek, és akiket nagyra tartok.– Milyen tervei vannak? Milyenéletpályát rajzolna fel magának?

– A következô három évben sze-retném sikeresen befejezni a PhD

dolgozatomat, majd letenni a pszi-chiátriai szakvizsgát. Szeretek ittdolgozni a Pszichiátriai Klinikán, hi-szen ez nagyon jó képzôhely. Ku-tatni is lehet és közben betegeketellátni, szívesen itt maradnék aPhD után is.– Önhöz melyik áll közelebb, akutatás vagy a betegellátás?

– Szerintem nem lehet elválasz-tani a kettôt. Az a jó, ha valaki minda két területen jól teljesít; szeren-csére itt erre van is lehetôség.– Ha jó tudom, Ön az Európai Or-vosok Egyesületében (UEMS) isaktívan dolgozik.

– Igen, a pszichiátriai szekció-ban, ahol Tringer professzor a ma-gyar küldött. Alakul egy ifjúságiszakosztály is, ami egyre élénkebb.2008-ban indult egy vizsgálat,amely azt kutatja, mennyire kiéget-tek a pszichiáter rezidensek. Mostdolgozzák fel az eredményeket,amelyeket a müncheni EurópaiPszichiátriai Szimpóziumon fogunkpublikálni, bár a kutatás folytatódik,hiszen folyamatosan újabb és újabbországok csatlakoznak. Nagyonnagy erénye, hogy kultúrákon átíve-lô, alulról szervezôdô vizsgálat,amely pszichiáter rezidensekkelfoglalkozik. Tervezünk egy kelet-eu-rópai összehasonlító vizsgálat,amelynek a címe: „Az öngyilkosságnem ismer határokat”.

Papp Szilvia az egyetem alattegy szemesztert Hollandiában,Maastrichtban töltött Erasmus-ösz-töndíjjal, kétszer egy-egy hónaposgyakorlatot pedig Csehországbanés Japánban. Mint mondja, nagyonszeret utazni, ami számára nemcsak a külföldet jelenti: legalább ek-kora örömmel kirándul Magyaror-szágon is.– Mi volt a legnagyobb élménye?

Szilvia hollandul tanul...Papp Szilvia azt mondja, akkor tartaná magát sikeresnek, ha lennének olyaneredményei, amelyekért sokat tett, és amelyekre büszke. Úgy látja, az egyete-misták érdeklôdnek a pszichiátria iránt. Ha jól sikerül a hatodéves gyakorlat, haérdekesek az elôadások, lesz megfelelô utánpótlás a magyar egészségügy nehézhelyzete ellenére is.

Az út elején...

– Hollandiát nagyon megszeret-tem, annyira, hogy hollandul is el-kezdtem tanulni. Oda bármikorvisszamennék. A legnagyobb él-mény talán mégis Japán volt, mertaz annyira más volt.– Volt alkalma azt is tanulmányoz-ni, mennyire tér el a keleti és anyugati orvoslás?

– Sajnos nem, mert a legtöbbidôt a mûtôben töltöttem. Hasi ésszívsebészeti osztályokon töltöttema gyakorlatot. A mûtétek pedig ha-sonlóak, mint itthon.– Milyen hobbija van?

– Az olvasás. Különösen a XX.századi magyar és külföldi irodal-mat kedvelem, közülük például Kun-dera és Le Clézio a kedvenceim.– Mi az, amit ha elérne, sikeresembernek tartaná magát?

– Nincs olyan cím vagy pozíció,amelyre vágyom. Azt hiszem, akkortartanám magam sikeresnek, halennének olyan eredményeim, ame-lyekért sokat tettem és büszke va-gyok rájuk. Olyan munkahelyre vá-gyom, ahol jó betegellátás színvo-nala, elégedettek a betegek, van to-vábbfejlôdési lehetôség és kölcsö-nösen megbecsüljük egymást amunkatársakkal.– Milyennek látja most Ön a ma-gyar pszichiátria helyzetét?

– Én úgy látom, az egyetemistákérdeklôdnek a pszichiátria iránt. Hajól sikerül a hatodéves gyakorlat, ér-dekesek az elôadások, lesz megfe-lelô utánpótlás a magyar egészség-ügy nehéz helyzete ellenére is. Apszichiátria problémái nem választ-hatók el élesen a magyar egészség-ügy gondjaitól.

Szenvedély

– Milyen betegei voltak ma?– Mindenfélék. Egyéni terápiákat

is vezetek, de foglalkozom párokkalis. Sok család keres fel engem, a leg-különbözôbb problémákkal.– Mi az, amiben mindegyik azo-nos?

– A szeretet hiánya! Ez hozza elôket hozzám, mert egy kapcsolatbansokszor elôfordul, hogy a szeretet, amásikra fordított idô nem mûködikúgy, ahogyan korábban. Ez egy olyanhiány, amit, szeretnének megszün-tetni, és újra egymás felé fordulni. Aproblémás családokban a legna-gyobb gondot a beszélgetés hiányaokozza. Nem beszélgetnek, hanemveszekednek. Pedig mindenki esz-mét szeretne cserélni.– Egyformán akarják a jobbat?

– Nem. Inkább a nôk jönnek, a fér-fiak jobban elvannak, nekik a pénz a

hivatás, sokkal fontosabb. Hajlamo-sak kivonulni a gyereknevelésbôl, amindennapi életbôl. Fáradtak, amikorhazaérnek, és nem beszélgetni, ha-nem pihenni akarnak. A nôk viszontezt joggal hiányolják. Általában kike-rülik a pszichiátert is, azzal védekez-ve, hogy miért tudná egy idegen em-ber megoldani az életünket, ha minem tudjuk. Több esetben addig pró-bálkozik a feleség, amíg elvonszolja

hozzám a férjét. Eljönnek, aztán leg-többször a férjek is ott maradnak.– Milyen kérdéssel indítja útjára adisputát?

– Nincs kérdés. Beszélgetünk, kihogyan látja a problémát. Mindenki-nek van lehetôsége elmondani, amitotthon nem tudnak, mert a másikközbevág. Ha nálam vannak kényte-lenek végighallgatni a másikat.– Egy ülés elég?

– Ritkán. Jó pár alkalom szükségesahhoz, hogy közös döntést tudjanakhozni. Amibe a legnehezebben nyug-szanak bele, hogy nem jó szülôk.– A doktor úr jól él a feleségével?

– Igen. Fölneveltünk két gyereket,Eszter és Dávid is külföldön élnek.Kényelmes helyzetben vagyunk, hi-szen mindketten azzal foglalkozha-tunk, ami a szakmában izgat ben-nünket.– A fôzés fortélyait kitôl tanulta?

– Az édesanyámtól. Gyôr mellettNagybaráton – ma már Gyôr-újbarát-nak hívják – nôttem fel. Érdekes do-log volt az ottani élet. Régen a nagy-szüleimnek, meg dédszüleimneknagy földje volt ott. Ahogy nôttek agyerekek úgy adogatták tovább acsaládban. Abban az utcában, aholfelnôttem csak rokonok laktak. Át-ment az ember a szomszédba, akkora nagynénjénél volt, ha más felé in-dultam el, akkor az unokabátyámék-nál kötöttem ki. Nem egy otthonomvolt, hanem sok. Anyámnak sok dol-ga volt. Kellett, hogy valaki segítsen,így én lettem a kuktája. Bár utáltamrántást keverni, olvasni szerettemvolna, anyám elcibált a könyv mellôl,krumplit hámozni, fát behozni a spar-hertbe. Szabályosan konyhai kisegí-tôként alkalmazott. Aztán eltelt jó sokidô, és valami arra késztetett, hogymeg kéne csinálni a csülkös bable-vest. Benne volt a kezemben, az or-romban a szaga, a fejemben a tudás.Anélkül, hogy tudtam volna, megta-nultam fôzni. Nem kellett soha

A zserbónál soha sem lehet biztosramenni!

26

Kapusi Gyula két izgal-mas dolgot is tud. Azegyik, a szeretethiányoscsaládok istápolása, amásik pedig amit akonyhában mûvel: kitû-nôen süt-fôz. Az alábbibeszélgetésbôl az is kide-rül, hogy milyen az er-délyi töltött káposzta, afalusi kocsonya, és, hogymennyi dió kell a zser-bóba.

Kapusi Gyulacsaládja

27

csony elôtt ott disznót vágtak, min-dig volt olyan része a sertésnek,amibôl kocsonyát lehetett készíte-ni. Az ünnepeket a kocsonya is jel-lemezte. Sok-sok óra kell ahhoz is.Szeretem a fokhagymát, rengete-get teszek bele. Maga a kocsonya-hús nem egy ízletes dolog. A lénekegy picit olyan az íze, mint a hús-levesé. A tetején felgyülemlett zsírtszalvétával szedem le. A tányérbanemcsak kocsonyahúst teszek,hanem combot, meg csülköt. A lá-nyom nagyon megkövetelte, hogyne legyen rajta zsír, átlátszó le-gyen a lé, belül pedig színhús le-gyen. A bôröst a gyerekek általá-ban nem szeretik.– Visszatérve a pacienseire: fel-hívják késôbb, hogyan alakult azéletük?

– Van, amikor igen. Egy-egykonzultációra vissza is jönnek. Fô-leg a döntések elôtt, hogy értékel-jenek egy-egy helyzetet. Vagy ösz-szefutok velük az Operában, ésakkor elmondják, hogy mi történtazóta. Lehet érezni, hogy elége-dettek.

méricskéznem, nem kellett bénáz-nom, mesterszakács vagyok, álla-pítottam meg.– És a sütés?

– Ott ugyanaz a helyzet. Otthonnálunk a zserbó volt a fô sütemény.Amikor már nem élt az édes-anyám, próbálkoztam, hogy továbbtudjam örökíteni a gyerekkor ízét.És csodák csodája, az is ment. Ezolyan, mint amikor Iván Iljics hal-doklik, a fiai köré gyûlnek, és meg-kérdik tôle, hogyan készítette a fi-nom teákat. Odahívja a legidôsebbfiát, és azt mondja: egy dolgot je-gyezz meg: ne sajnáld a teát! Énmeg azt tanultam a mamától, hogyne sajnáljam belôle a diót. Jó sokatkell tenni belôle, akárcsak a sa-vanykás lekvárból. Ami lehet epervagy, meggy. Örököltem anyám re-ceptkönyvét, amiben akkurátusanleírta, hogy az alkotórészekbôlmennyit kell beletenni. Azóta, haelkezdek sütni, elôveszem ezt akönyvet, mert jó látni anyám írását.A gyerekkor illata máig a fejembenvan. Izgalmas sütemény volt azserbó, mert sosem lehetett tudni,hogyan sikerül. Fôleg a csokoládé-máz miatt. Lágy lesz, vagy ke-mény? Ennek elkészítése nemolyan volt, mint egy pörköltté. Ab-ban semmi izgalom nincsen. Azserbónál sosem lehet biztosramenni. Egy valódi kihívás.– És a gyerekei tovább viszik a„zserbó-lángot”?

– Igen. Úgy sikerült nôsülnöm,hogy a feleségem nem szeret fôz-ni. Mellesleg egy tudós nô, törté-nészként a Holt-tengeri tekercsek-kel foglalkozik. Meg ahonnan ôszármazik az Alföldrôl, másképp isfôznek. Amikor összeházasod-tunk, akkor jött be a kukta-kor-szak. Azt hitte, ha belepakol min-dent, akkor már rendben is van.Még a pörköltje is lekozmált.Egyébként a tökfôzeléket is más-képp csinálta, mint ahogy én sze-retem. Ezen sokat veszekedtük.Akkor úgy döntöttem, hogy ne kell-jen veszekedni, elkészítem az éte-leket, úgy, ahogy szeretem. A ne-

jem örült, késôbb már a vásárlástis rám bízta. Jobb is, mert sokkalszebb dolgokat adnak egy férfi-nak, mint egy nônek.– Azóta vezeti a háztartást?

– Nem egészen, mert a felesé-gem egy kicsit változtatott a mód-szereken és megosztozunk. Van-nak olyan étkek, például a padli-zsánkrém, mit ô készít a világon alegjobban.– Unoka melyik gyerekétôl van?

– Eszter lányomtól. Egy éves ésÁron Nimródnak hívják.– Mi volt Kapusiéknál a karácso-nyi menü?

– Fô szám a töltött káposzta.Erdélyiesen szoktam csinálni. Ahagymát olajon megfonnyasztom,ráteszek húsos szalonnát, erreágyazom meg a többi alkotórészt.Aztán jön rá a savanyú káposzta,a töltelék, a füstölt hús és mindigteszek hozzá füstölt kolbászt,combot, rétegesen. 20-25 gombócalá nem adom. Minél többször me-legíti az ember annál finomabb. Avégén be is rántom.– A gombócok a rántásos kava-rással nem mennek szét?

– Nem, mert összekötöm ôketcérnával. Aztán, ha kész darabon-ként kikötöm ôket.– Ehhez kell egy nap.

– Este szoktam fôzni, olyan 6-8órakor elkezdem, és hajnali kettô-re már kész is van. A töltött ká-poszta finom, de más is kell azasztalra. Falun nôttem fel, kará-

Szenvedély

Festészet

A mediterrán tengerpart, öblök és sziklák nemcsak korai képeinek témái,hanem késôbbi alkotásaiban is visszaköszönnek. Korán találkozott a fes-tészettel, mert szomszédságukban – Figuerasban – egy mûvészcsalád,Ramón Pichot lakott, aki 1900 körül Picasso társaságával a Fauves-okkal együtt állított ki.

Gyermekkorában a festészetet tekinti életcéljának, amiben apja nemtámogatja. A nála 11 évvel idôsebb Miró járt közbe apjánál, hogy eljut-hasson Madridig a Mûvészeti Akadémiára. Közben tájakat és arcképeketfest, színvilága és a képi megoldása közelít az impresszionistákhoz. De

kipróbálja magát a pointillizmushoz és a fauvizmushozvezetô úton is. Az akadémiát másfél év után megszakítja,mert részt vesz a kollégiumi zavargásokban, amiért ôt te-szik felelôssé, ezért letartóztatják és három és fél hóna-pig börtönbe zárják. Ez idô tájt barátai: Buñuel és Lorca,Juan Gris, de Chirico. Madridban belemerül az elegánskörnyezetbe. Barátaival éjszakai bárokat és rossz hírû nô-ket látogat. Kamaszkorától ügyelt szinte megtervezett kül-sejére, öltözködésében, frizurájában és gesztusaiban istörekedett a hatásos megjelenésre.

1921-ben elveszíti anyját és jó barátját Pepito Pichot.Akadémiai évei alatt a futurizmus, a kubizmus és aneokubizmus eszköztára mellett alkot klasszikus mûveketis. Ekkor kezd érdeklôdni Sigmund Freud mûvei iránt.1925. évben Madridban állít ki, majd ugyenez év novem-berében Barcelonában. Innen egyenesen Párizsba vezetaz útja, amit André Breton és Buñuel ajánlásával „veszbe”. Hírneve egyre nô, bár formavilága nem mindenkiszámára elfogadható. Hans Arp, majd Yves Tanguy ésMiró munkásságát tanulmányozza. Kapcsolatba kerül afotómûvészettel, amihez Moholy-Nagy László „Festészet,fényképészet, film” címû könyve adott ihletet. Buñuellelközösen filmet forgatnak „Az Andalúziai kutya” címmel,amely máig a filmtörténet nagyon gyakran idézet alkotá-sa. A képsorokban keveredik a pszichoanalízis és a szür-realizmus formavilága. Ez a film avatja Dalit szürrealistá-vá. A film bemutató révén tagja lesz a párizsi mûvészvi-lágnak. 1929-es esztendôt megkoronázó esemény szá-mára egy életre szóló kapcsolat. Ekkor találkozik PaulÉluard feleségével Galával. Gala a mai trend szerint ítél-ve nem kifejezetten szép, inkább vamp típusú nô volt, fel-szabadult szexualitással, és erotomániával. KapcsolataGalával tovább rontja viszonyát apjával, mert az apjahelyteleníti, hogy orosz származású és ráadásul elváltnôvel él, emiatt végrendeletében csak minimális juttatástnyújt számára. 1930-ban mutatják be Buñuel és Dali kö-zös filmjét „Az Aranykort” Hollywoodban. A párizsi rendôr-fönök undorítónak és pornográfnak találja és betiltatja, ezt

követôen 50 évig nem vetítik.Szürrealista mûveibôl Picasso, Max Ernst, Duchamp, Man Ray és

Moholy-Nagy társaságában állít ki Connecticutban. 1934-re ô lesz sszürrealizmus legeredményesebb és leghitelesebb képviselôje. Bretonmég barátja, de Hitler megítélésében nem értenek egyet. Ez az ellentét

Pszichoanalízis és szürrealizmus

Szanyi Tamás a szentgotthárdi Pszichiátriai Gon-dozó Intézet neurológus-pszichiáter fôorvosa ra-jong Daliért. Annyira, hogy a társaság VII. Nem-zeti Kongresszusának amúgy is sokszínû, gazdag,pezsgô elôadás dömpingjét Én, Dali címmel aXX. századi spanyol festészet óriásáról elmondottszubjektív gondolataival élénkítette. Most pedigönök elé tárja kedvence élettörténetét.

28

kettejük teljes szakításához vezet.A világhírnév csúcsán egy idôbenvan kiállítása Brüsszelben és Lon-donban, azt követôen ismét Barce-lonában találjuk.

Elsô New York-i útjára – termé-szetesen Galával – 1934-ben ke-rül sor, ekkor már házasok. Megér-kezése napján a Times címlapjánszerepel. A hírnév meglágyítja ap-ja szívét, kibékülnek Bár apja visz-szafogadja családjába, még 8 al-kalommal végrendelkezik, de akedvezményezett mindvégig test-vére Anna Maria maradt.

1938-ban Londonban találkozikaz akkor 79 éves német megszál-lás elôl menekülô Sigmund Freud-dal. Freud a találkozás után a leg-spanyolabb spanyolnak nevezi.New-Yorkban 1939-ben a JulienLevy Galéria kiállításán szerepelés egyenesen a Life magazin cím-lapjára kerül, mint a világ egyikleggazdagabb festôje. 8 évet töltAmerikában egy Crosby által fel-ajánlott Virginiai házban. Elhal-mozzák megrendelésekkel. Ma-gasztalja amerikát és Galát, mintmúzsát, szeretôt és feleséget. Ek-koriban született mûvei nem a leg-nagyobb kvalitásúak. Együtt dol-gozik Walt Disneyvel egy Destinocímû animációs filmen. A festészetmellett mást is vállal, reklám grafi-kákat, ékszereket, vázákat tervez,Helena Rubinstein ebédlôjébefreskót készít, tanácsadóként köz-remûködik a Vogue, a Harper’sBaazar és a Town and Country fo-lyóiratoknál. Dali és Gala együtt

kamatoztatják ötleteiket. A Port Lligat-i Madonna festményén Gala szûz-anya megszemélyesítôje. Ezzel a képével megy 1949. XII. Piushoz. Sokmûfajt kipróbál, színpadi terveket ajánl Maurice Béjárt-nak, de dolgozottPeter Brookkal, Lucchino Viscontival is. A festôi stílusok közül kipróbáljaa tasimust, a pop artot és a hiperrealizmust. Jelenetet tervez Hitchcock,Spellbound címû filmjéhez. Közben 1974-ben megnyílik a Teatro MuseoDali Figueresben.

75 éves korára a francia akadémia tagja. A Georges Pompidou Köz-pont ad helyt a legteljesebb retrospektív kiállításának. Gala közel 80esztendôs, egyik festményen matrózblúzban és masnival örökíti meg,pedig csak nyilvánosan jelennek meg együtt. Egykori ideálja és „üzlet-társa” öreg korára egyre gonoszabb, mogorva, igazi boszorkány lett , akivisszahúzódik Púboli kastélyában, ahova Dali csak engedéllyel léphetbe. Egy combnyaktörés után Gala már nem épül fel 1982. június 10-énelhunyt, bebalzsamozott holttestét Púbolban temették el. Temetése utána festô összeomlik fizikálisan és mentálisan is súlyos károsodást szen-ved. Úgy tervezi, hogy testét hibernáltatja, amirôl Duchamp beszéli le.1984-ben még túl él egy kisebb égési sérülést, testileg roncs, de szelle-me még friss. Két nappal halála elôtt úgy dönt, hogy ne temessék Galamellé – egyébként Gala temetésére sem ment el. A figueresi múzeumalatt kialakított üveges kriptában helyezik el 1989. január 25-én kedvenctárgyai és Cadillacja mellé. Nyughelye azóta is zarándokhely.

29

Festészet

Ülünk vagy százhúszanaz Óbudai Társaskörszínháztermében, ami-kor a Psychoeducatio-Léleknevelés Alapítványrendezvényén a „pódi-umra” lép Fekete Sán-dor professzor Pécsrôl.Magasröptû és ívû elô-adásában az öndestruk-ciót „faggatta” arról,hogyan jelenik meg a ze-nében az operától aheavy metálig. Hiszen azene taktusról taktusraletükrözi korát, hat ésvisszahat. Például aheavy metál elôidézheterôszakot, feltételezi aszubkultúra mûködését.

Zene

Vagy itt van Seres Rezsô Szomorúvasárnap címû dalának hatása Mintmondja, az angol fordítás veszélye-sebb lehetett, mint a magyar. Beját-szott egy klipet, mely Amerikában ké-szült és a dalról szól. A kisfilmben szo-morú virágok hervadoznak, reménytvesztett emberek tengnek-lengnek.Szuicid az ember és a természet egy-aránt. Mint tudjuk, a kispipás Seresöngyilkossággal vetett véget életének.De szóba kerül Puccini és Berlioz is. Aszünetben faggatom egy kicsit.– A doktor urat nagyon érdekli aklasszikus mûvészek lelkivilága.Ettôl még fogad e századi nemmûvészeket is?

– Klinikus vagyok, nem szakadtamel a betegektôl. De oktatok is bôven apécsi egyetemen. Több évtizedes ér-deklôdés köt az emberi élet alapkér-déséhez, ami Camus szerint is a filo-zófia egyetlen kérdése. Persze mostnagyon nehéz a pécsi tragikus diák-lövöldözés után megszólalni. Egyéb-ként egy sima hétvégén is két tucatszuicid kísérlet utáni kliens kerül behozzánk.– Mi a dolga ilyenkor?

– A krízis-koncepciót használva,jelenlét megértés, támogatás, kive-zetés a gödörbôl, ami egy jó terape-utának sikerülni szokott. Különös mó-don azoknak, akik rogers-i módonrendelkeznek empátiával, hiteles-

séggel, és elfogadják a paciensüket.Egyébként mindenkiben benne van aszuicid gondolat, legalábbis elvileg.– Mindez, hogy kapcsolódik aheavy metálhoz?

– Magam csellista volnék, több ze-nekarban játszottam korábban. Aheavy metál nem idegen tôlem, (ablack meg a death metál jobban), mi-vel ez is része a spektrumnak. A jazzés a barokk zene is érdekel.– Szûken vett területe, az önpusz-tításra való hajlam. Hogy állunkezzel? Van statisztika? Hány nô?Hány férfi?

– A nôk gyakrabban próbálják, aférfiaknak gyakrabban sikerül. KivéveKínát ott fordítva van. Nálunk az idô-sebbek száma kiugró, az USA-banfordítva.– Életrajza szerint folyamatosan

tanul valamit.– A mi generációnk számára már

alapvetô az élethosszig tartó tanulás.Most kéne bölcsességeket mondani.Talán a középiskolából jön. A családineveltetésbôl is adódhat. Az egyete-men is azt éreztem, hogy nekem telje-sítenem kell. A motivációk sokszor adiákkorból származnak. Amikor kezd-tem a klinikán a 80-as évek vége, 90-es évek eleje felé, akkor egy hirtelenfelszaladó kutatási téma lett az ön-destruktivítás. Addig csend volt körü-lötte. Statisztikát is keveset hoztaknyilvánosságra, de azért lehetett tud-ni, hogy világelsôk vagyunk az ön-pusztításban. Döbbenet volt, hogy miaz ördög lehet ennek a hátterében. El-indult egy kutatócsoport, volt lehetô-ség, hogy bekapcsolódjak, és aztánönjáróvá váljak. Német és amerikaiösztöndíjasként kutattam a témát,mert a pszichiátriában, a pszichológi-ában benne van az „egész” élet, mintegy cseppben a tenger. Ha úgy tetsziknormális világtól a patológiásig. Aztánjöttek a kérdések, hogyan lehet eztbefolyásolni a klinikumban? Pécsett,néha, 20 beteg is érkezett egy hétvé-gén, fele öngyilkossági kísérlet után,akinek az elsô mondata: ez az én éle-

A muzsika és az önpusztítás...

30

tem, milyen jogon szól maga bele?S más kérdések is felmerültek, ígyaz integrációs lehetôségek kutatá-sa – szuicidium az örökléstôl a kul-túráig – ami egy könyvünk címe is,vagy a genetika összefüggése adepresszióval, a személyre sza-bott, farmakogenetikai vizsgálatok-kal. Gyakorlati kényszerbôl is adó-dik a kutatás. Ez összehozott Euró-pában kutatócsoportokat, hiszenez Észak-Svédországban ugyan-úgy kérdés, mint Dél-Olaszország-ban. Látszólag más megközelítése-ket látunk, de kultúrában is – a ze-nétôl a filmig hasonló alapfeltevé-sekbe botlunk Woody Allentôlkezdve Ingmar Bergmanig, ésSopsits Árpádig. Lehetséges-e,szabad-e, és ki mondja meg, hogymit tehetünk az élet végén? Ez isegy érzékeny pont az egész medi-cina számára, úgy tûnik.– Milyen szerepet tulajdonít amédiának?

– Nagyot! Nagy szükségünk len-ne a médiumok segítségére, na-gyon kellene, hogy a pszichiátriaistigma oldódjon.Valamint általuk tu-dunk elérni több embert. Valahogynincs benne a mindennapi kultúrá-ban, hogy hova lehetne fordulni se-gítségért, mit lehetne tenni, milyenközösségek érhetôk el, ha baj van.Nemzetközi kapcsolataink révénadódtak lehetôségeink, hogy ame-rikai, német, japán, magyar össze-hasonlításokat végezzünk. A keletikultúrák válaszai sok esetben kohe-rensebbek. Kicsit a történelemmelis összefügg amit tudunk. Mert hátnekünk is volt Széchényink, TelekiPálunk, nekünk is volt József Atti-lánk, akiket nem tudunk olyan egy-szerûen megérteni-megítélni, mint-ha az USA-ban élnénk, ahol ôkettalán sokan a „lúzerek” közé sorol-nánk, nekünk pedig a hôseink. Az-tán érdekes még, hogy a rendszer-váltás után nagyot csökkent az ön-gyilkosság száma. Egyébként az or-szágon belüli eltérések is nagyok. ADél-Alföldi világ keménysége azÉszak-Dunántúlihoz képest, hihe-tetlen különbségeket hoz a pszicho-

patológiai betegségek vagy ép-pen az öngyilkosság terén.– Nehéz terhet jelent, hogyállandóan ilyen betegekkelfoglalkozik?

– Valamennyire tudom oldania sporttal, ami a legjobb men-tálhigiénés karbantartó. A Me-csekben lehet futni, kutyával, ezhihetetlenül helyrerakja az em-bert háromnegyed óra alatt. Ésa zene is sokat számít. Egy régiszobámban benn állt a csellóm,tulajdonképpen javíttatni vittemcsak be, de akárki járt arra,mindenki megkérdezte, hogy mitkeres itt. Rádöbbentem, hogy netánérdemes volna itt tartani.– Mire a legbüszkébb eddigi éle-tében?

– Arra, hogy egyáltalán megma-radt ez a szakma. Az utóbbi idô-szakban úgy tûnt, hogy csökkent apszichiátria, a pszichoterápia presz-tízse. Úgy látom jó tanszék a miénk!Bár nem nagy, de jelentôs potenci-ált tartalmaz, és erre büszke va-gyok! A kulcsemberek is megma-radtak a klinikán a gazdasági krízis,a leépítések ellenére. Ami a csalá-dot illeti: családorvos a feleségem afiam szociológushallgató Budapes-ten, de száz dolog érdekli, mint an-nak idején engem, a csillagászattóla zenéig. Jó, ha az ember sokáigpróbálkozik, és nem dönt korán. Alányom pedig a színészetet válasz-totta, Amerikában most fejezte be amaster képzését. A nyitottság acsaládban érték maradt.– Elôkerül még idônként a csel-ló?

– Persze, elôkerül. Hihetetlenaz ereje, van már egy CD-nk is akorábbi zenéinkbôl. Nem tudomkihagyni, a klinikán mûvészet-terápiás képzést is szervez-tünk, van saját hangszeres te-rápiánk. A betegeknek ez hi-hetetlenül sokat számít, fôlegazoknak, akiknél a verbal-izálás nehéz. A szavaknak ke-vesebb erejük van, a játéknak,hatalmas.

Bozsán Eta

31

Zene

Dénes István zongoramûvész és Kukelly Júlia