közösség az erőmű körül hálanapló mindenkinek apró...

A P A K S I A T O M E R Ő M Ű H A V O N T A M E G J E L E N Ő M A G A Z I N J A • 2 0 1 9 • D E C E M B E R

X L I I . É V F O LYA M , 1 2 . S Z Á M

HálaKözösség az erőmű körül

Hálanapló mindenkinek

Apró csodák: a korababák

Tartalom | 2019. december

Köszöntő 3Egységben az erő 4Áram nélkül nincs élet 6Hálanapló – értékeink tudatosítása 10Korán érkező kis csodáink 14Kézzel gyúrt szeretet 18Hálás vagyok… Érted! 22Így adakozunk mi 24Felhős ünnepek 26ZÖLDkarácsony 30„Egy hálás szív… na az a mennyország” 34Dunaföldvár – nem csak átutazásra 36„Hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok” 40Akik meglökték a tudomány szekerét 41Szakmai kiállításon mutatkozott be Paks II. új standja 42Új kommunikációs kihívások az RHK Kft. előtt 44Bizalommal, szeretetben, tisztelettel 46Az idős emberek csodálatosak 50„Az utolsó évek a legkedvesebbek számomra” 52Nyugdíjba vonult munkatársaink 53Az öt karika útja 54Babahírek 56Gyászközlemények 58„Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek” 59

ImpresszumKiadja: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Felelős kiadó: Pekárik Géza vezérigazgatóFőszerkesztő: Torma Dóra; e-mail: [email protected]őségi munkatárs: Czibuláné Mayer SzilviaA szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyöngyösi Petra, Gyulai János, Lehmann Katalin, Orbán Ottilia, Prancz Zoltán, Susán Janka, Tóth MártonSzerkesztőség címe: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Tájékoztató és Látogatóközpont; 7031 Paks, Pf. 71 | Telefon: 75/507-882, Telefax: 1/355-7280 | Internet: www.atomeromu.huNyomdai előállítás: ATOMIX Kft. Nyomdaüzem | Felelős vezető: Gergely Judit EtelPéldányszám: 35 000Tördelés: Schubert Miklós, Szabó SzabolcsBorítókép: Juhász Luca Belső borítókép: László-Boglári Orsolya

KÖSZÖNTŐ

Év végén, karácsony előtt aligha lehetne szebb témája az Atom-erőmű magazinnak, mint a hála, az az érzés, amely olyan szorosan kapcsolódik az ünnepek alatt átélt szeretethez, és amely alighanem minden karácsonyi őrületnél, ajándéknál, vásárlásnál fontosabb. Egy szervezet, a benne dolgozók is érezhetik ezt a nagyon is emberi ér-zést a munkájukhoz kapcsolódóan – az újság első cikkében megpró-báltuk összeszedni, hány ember, közösség, szervezet dolgozik egész évben azon, hogy az ország áramellátásának a bő egyharmadát biz-tosítsuk.Valójában még az is tesz ezért, aki nem csinál mást, csupán a környé-ken lakik, dolgozik, neveli a gyermekeit, hiszen példája megmutatja azt a bizalmat, amelyet a Paksi Atomerőmű az elmúlt évtizedekben élvezhetett, és amelyet nem győzünk elégszer megköszönni, továb-bi biztonságos működéssel meghálálni. Ebből is látszik persze, hogy az atomerőmű és a környék egyek: végérvényesen összefonódott az ország egyik legnagyobb üzeme az itteni településekkel, és mi úgy látjuk, hogy ez mindenkinek hasznára van.Köszönjük Önöknek ismét az elmúlt évet, a támogatást, megértést, együtt gondolkodást! Kívánom, hogy teljen úgy a karácsonyuk, hogy hálásak lehessenek: szeretteik körében, terített asztal mellett, meleg szobában. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok minden kedves olvasónknak!

Dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató

Fotó: Juhász Luca

Kedves Olvasók!

3

KÖSZÖNET

Hála, szeretet, összetartozás, közösség. Habár a karácsonyhoz a világon sokféle hagyomány kapcsoló-dik, de a lényeg mindenhol e fogalmak köré csoportosul. Karácsony tájékán lezárjuk és összegezzük az elmúlt időszakot, ezért eljött a pillanat, hogy visszatekintsünk, és köszönetet mondjunk a térség támo-gatásáért, együttműködéséért.

1967 februárjában született döntés arról, hogy Paks a legkedvezőbb adottságú terület egy atomerőmű építéséhez. A beruházás hatására lakóinak száma majdnem a kétsze-resére duzzadt, és a nagyközség 1979-ben városi rangot kapott. Ez a dinamikus fejlődés vitathatatlanul az atomerőmű felépítésének kö-szönhető. Már a kezdetektől több ezer főnek adott munkát, és ezzel párhuzamosan igen sokrétű szol-gáltatáskör épült ki a városban (pl.: egészségügyi létesítmények, közintézmények, sportpályák stb.). Mindez a fejlődés a térség befoga-

dó hozzáállása nélkül nem valósul-hatott volna meg. Ez a támogató együttműködés szerencsére nap-jainkig jelen van. Ez tisztán látszik az erőmű megbízásából évente készülő monitoring jellegű közvéle-mény-kutatásból, amelyet a 30 km-es körzetében lévő települések la-kossága körében végeznek. Ebből kiderül az az örömteli tény, hogy a közvetlen közelében élők háromne-gyede támogatja az atomenergiát és a Paksi Atomerőmű működését. Ez nem véletlen, a bizalomért és a támogatás megtartásáért tenni is kell!

Az atomerőmű a nyitottság poli-tikáját folytatja. Mit is jelent ez va-lójában? Vegyük sorra a legfonto-sabb vállalásokat, amelyek segítik a lakosság tudásának bővítését. Ki-emelt feladat a környéken élő em-berek hiteles tájékoztatása. A Pak-si Atomerőmű látogatóközpontját átlagosan harmincezren keresik fel évente. Emellett az üzemlátogatá-son az érdeklődők közvetlen közel-ről tekinthetik meg a nukleáris üzem működését. A Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás (TEIT) településein tanuló diákok számára az Atomenergetikai

Egységben az erő Kanczler-Thuróczy Zsuzsanna | Fotó: Susán Janka, László-Boglári Orsolya

4

KÖSZÖNET

Múzeumban rendszeresen szervez-nek programokat, rendhagyó fizika-órákat és nyári táborokat. Az atom-erőmű minden évben nyílt napot is tart (az idei évben Györkönyt, Duna patajt, Új soltot és Ordast látta vendégül), amelyen az erőmű körüli településeken élőknek nyílik lehe-tősége, hogy egész napos program keretében ismerkedjenek meg a nukleáris létesítménnyel. Hálásak vagyunk a TEIT-nek is, hi-szen tevékenységével az atomerő-mű térségi elfogadottságát erősíti. A kapcsolat két fő eleme a tájékoz-tatási és az ellenőrzési tevékeny-ség. A Paksi Atomerőmű képviselői rendszeresen részt vesznek a TEIT ülésein, ahol tájékoztatják a tele-pülések vezetőit az atomerőműben zajló legfontosabb munkálatok-ról és a cég előtt álló feladatokról. A TEIT ellenőrző bizottságot ho-zott létre, amely több alkalommal személyesen a helyszínen tekinti meg az egyes munkafolyamatokat, beruházásokat, és betekinthetnek a kapcsolódó dokumentumokba. Ez a civil kontroll is fontos eleme az atomerőmű és a lakosság közöt-ti bizalomnak. Az erőmű által üze-meltetett sugárvédelmi környezet-ellenőrző rendszer mérési adatait havi rendszerességgel kérés nélkül megkapják, összevethetik a párhu-zamos hatósági mérések eredmé-nyeivel, illetve saját méréseikkel. A TEIT-önkormányzatok lehetővé teszik a személyes találkozásokat (lakossági fórumok, erőmű-láto-gatások), kétirányú információs kapcsolatot működtetnek, illetve lakossági tájékoztató anyagokat adnak ki.A lakosság atomerőműbe vetett bizalma nem ok nélküli, hiszen a biztonság – mint a nukleáris ener-gia kulcsszava – Pakson is kiemel-kedő jelentőséggel bír. A bizton-

sági mutatók folyamatos javulása az állandó belső ellenőrzéseknek, a rendszeres szakmai-biztonsági felülvizsgálatoknak és a biztonság iránt elkötelezett szakembereknek köszönhető. Ezt támasztja alá a kö-zel négy évtizede tartó gördülé-keny és balesetmentes működés. Az itt folyó ipari és gazdasági fej-lődés megvalósítása elképzelhe-tetlen a munkavállalók részvétele nélkül, az erőmű hálával tartozik ezeknek a magasan képzett, elkö-telezett szakembereknek is. Minő-ségi munkájuk nélkül nem működ-hetne évtizedek óta biztonságosan és eredményesen a vállalat. Az elmúlt több mint harminc év-ben erős együttműködés alakult ki. A Paksi Atomerőmű a térség mozgatórugója, amely felelőssé-get érez a környezete iránt, ahol működik, és ahol munkavállalói él-nek családjukkal. Az erőmű által megindított fejlesztések megkér-dőjelezhetetlenül fejlődést és élet-

minőség-javulást eredményeztek. Sikerült bebizonyítani, hogy béké-ben, nyugalomban és egészség-ben élhet együtt az atomerőmű és a körülötte lévő, gazdag történelmi és kulturális gyökerekkel rendelke-ző, szorgalmas emberekből álló kö-zösség. Ahhoz, hogy ez a jó kap-csolat a jövőben is megmaradjon, továbbra is kölcsönös bizalom és együttműködés szükséges, hiszen ez az erőműnek és környezetének alapvető érdeke. Karácsonykor köszönetet mondha-tunk mindazoknak, akik egy kicsit könnyebbé teszik az életünket a mindennapokban, akik támogat-nak a nehéz pillanatokban, és akik osztoznak velünk az örömben. Nem lehet elégszer megköszönni azt a bizalmat és támogatást, ami az itt élő emberekből árad, és ez fog a jövőben is erőt adni ahhoz, hogy az eddigiekhez hasonló magas szín-vonalon láthassa el feladatát az atomerőmű.

5

KÖSZÖNET

Áram nélkül nincs élet Hárfás Zsolt | Fotó: Roszatom, internet

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a villamos energia mindig a rendelkezésünkre áll, min-dennapjainkat lehetetlen elképzelni áramszolgáltatás nélkül. Gondoljuk végig, mit is szoktunk tenni, amikor esténként hazaérünk. Otthonunkban sötét van, felkapcsoljuk a villanyt, bekapcsoljuk a tévét, és közben a mosógépet is elindítjuk. Mindezeket ösztönösen tesszük, ezért valószínűleg fel sem merül bennünk az a kérdés, hogy a konnektoron keresztül a villamos hálózathoz csatlakoztatott berendezések miért is tudnak működni. Pedig az áramot előbb valamilyen erőműnek meg kell termelnie, hiszen nem önmagától keletkezik a konnektorban. Ha nem állnának rendelkezésre a megfelelő erőművi kapacitá-sok, akkor éreznénk csak meg igazán, hogy egyébként milyen kényelemben élünk a mindig rendelkezés-re álló, folyamatos áramszolgáltatásnak köszönhetően…

Az átlagembert persze nem ér-dekli különösebben, hogy hon-nan jön az áram: szenet használó erőműből, atomerőműből vagy éppen megújuló forrásból, amíg viszonylag olcsó és mindig ren-

delkezésre áll. Pedig nagyon nem mindegy, hogy miből nyerjük az energiát. Az életet kényelmessé tévő villanyáramot túlnyomórészt fosszilis energiahordozók elége-tésével állítja elő ma is az emberi-

ség. Ráadásul hiába az energiaha-tékonyság növekedése, a globális villamosenergia-felhasználás évről évre töretlenül növekszik. Végül is egyre több elektromos eszközt használunk, sőt, elektromos au-

6

KÖSZÖNET

tóból is egyre több fut az utakon. Gondoljunk csak bele: a szép jövő előtt álló villanyautózás mekkora többletáramigényt fog generálni, és ehhez mennyivel több szenet, földgázt éget majd el az embe-riség? Miközben örülünk, hogy a jövő személyautói nem szennyezik a levegőt, arról nem veszünk tu-domást, hogy a töltéshez használt áramot többnyire fosszilis energia-hordozókból nyerjük. Áltathatjuk ugyan magunkat, hogy milyen jót teszünk a Földdel, ha elektromos autóba ülünk át a benzines vagy a dízelautó helyett, de azért ne le-gyenek túlzott illúzióink! Világvi-szonylatban évente többen halnak meg a villanyautókhoz is áramot adó szenes erőművek okozta leve-gőszennyezés miatt, mint autóbal-esetekben, és akkor még nem be-széltünk a klímaváltozás számlájára írható természeti katasztrófák – az egyre pusztítóbb trópusi viharok, áradások vagy éppen a kiterjedt erdőtüzek, a hőhullámok és a ka-

tasztrofális aszályok – áldozatai-ról. Paradox helyzet: az emberiség egy része inkább tart a klímabarát atomerőművektől, mint az évente százezrek haláláért felelős szén-erőművektől, amelyek klímavédel-mi szempontból is roppant káro-sak. Hogy is van ez?

Szerencsére az egyre szélsősége-sebb időjárási jelenségekkel járó éghajlatváltozás nyomán globális egyetértés alakult ki mára arra vo-natkozóan, hogy karbonsemleges technológiák alkalmazására van szükség, amelyek révén radikáli-san csökkenthető a Földön a szén-dioxid-kibocsátás. A megoldás az atomerőművek és a megújuló energiaforrások részarányának a növelése oly módon, hogy közben a fosszilis energiaforrások hasz-nálatának radikális csökkentésére van szükség. Úgy is megfogalmaz-hatjuk, hogy atomenergia nélkül a klímavédelmi harc nem nyerhető meg.

Súlyos hazai kihívások

Magyarországon az atomerőmű által termelt klímabarát villamos energia nélkülözhetetlen szerepét mutatja, hogy tavaly a hazai villa-mosenergia-ellátás alapvető pillé-rét továbbra is a Paksi Atomerőmű jelentette. A négy paksi blokk éves bruttó villamosenergia-termelése a hazai termelés több mint 50%-át tette ki. Mindeközben az import-villamosenergia részaránya a hazai fogyasztásból történelmi csúcsot döntve, 31,6%-os rekordot ért el 2018-ban, ami ellátásbiztonsági szempontból kockázatos, eközben ráadásul folyamatosan növekvő, történelmi mértékű villamosener-gia-fogyasztással és rendszerter-helési csúcsokkal találkozhatunk. Ha nem lenne a Paksi Atomerőmű, akkor az import részaránya jelen-leg már éves szinten 66% lenne, ugyanis a hazai erőműpark folya-matosan öregszik, és egyre több erőmű esik ki a villamosenergia-

7

KÖSZÖNET

termelés szolgálatából. Magyaror-szág jövője múlhat azon, hogy ma milyen energiapolitikai döntéseket hozunk meg az elöregedő erőművi kapacitások pótlására. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy nagy mennyiség-ben, üzembiztosan, az időjárási viszonyoktól függetlenül, télen-nyáron, éjjel-nappal versenyképes áron és szén-dioxid-kibocsátástól mentesen villamos energiát csak és kizárólag atomerőművekben le-het termelni.A jelenleg is hatalmas import-villamosenergia részaránya már most is rendkívül komoly ellátás-biztonsági, sőt nemzetbiztonsági kockázatokat hordoz, ugyanis nem tudhatjuk, hogy ez az import med-

dig és milyen áron áll rendelkezés-re. Különösen azért nem, mert a szomszédos országok is hasonló gondokkal és kihívásokkal küzde-nek, mint Magyarország. A közeljö-vőben várhatóan az egész Európai Unió jelentős kapacitáshiánnyal fog szembenézni, amelyet tovább súlyosbít majd a németországi még üzemelő atomerőművek po-litikai döntés nyomán történő le-állítása és a klímavédelmi okokból bezárásra ítélt szénerőművek ka-pacitásának kiesése.

Ha nincs áram…

Emellett pedig nem feledkezhe-tünk meg a műszaki vagy egyéb, például politikai okok miatt felme-

rülő kockázatokról sem. Jó példa lehet erre az augusztusi angliai nagy áramszünet, amelynek alap-vető oka az volt, hogy kiesett a hálózatból egy gázerőmű és egy szélerőműpark. A villamosener-gia-hiány miatt közel egymillió ember maradt áram nélkül Ang-lia és Wales területén, valamint néhány reptér, vasútvonal, kórház is. Egyes területeken megszűnt a mobilszolgáltatás is, közlekedési lámpák nem működtek, metróál-lomásokat zártak be. Az ott élők apokaliptikus jelenetekről számol-tak be: „Teljes sötétségben ma-radtunk, az emberek a telefonjaik zseblámpáját használták, hogy lássanak, illetve, hogy közlekedni tudjanak”.

8

KÖSZÖNET

Németország példája szintén el-gondolkoztató. A politikai dönté-sek eredményeként erőteljesen támogatják az időjárásfüggő meg-újulókat, miközben ellátásbizton-ságot garantáló atomerőműveket állítanak le. Ennek egyik súlyos kö-vetkezményeként egyre gyakrab-ban fordul elő, hogy német nagy-vállalatok számára korlátozzák a villamosenergia-szolgáltatást, hogy így csökkentsék az ország villamosenergia-fogyasztását. Ugyanis bizonyos időszakokban – a hatalmas megújulós kapacitások ellenére – már nem áll rendelke-zésre elegendő villamos energia, hiszen a termelésük hektikusan változik, ugyanakkor a külföldi im-port-villamosenergiából sem ér-

kezik elegendő mennyiség. Ezek a példák is azt mutatják, hogy áram nélkül súlyos következményekkel lehet számolni.

Paks II. feltétlenül szükséges

Ha nem épülne meg a Paks II. Atomerőmű, és nem épülné-nek meg más, a villamosener-gia-termeléshez szükséges erő-művek sem, akkor kizárólag csak az importra támaszkodhatnánk. Ez pedig súlyos nemzetbizton-sági kockázatokat is felvethet, ugyanis hazánk nagymértékben kiszolgáltatottabbá, politikailag zsarolhatóvá válna amiatt, hogy a hazai fogyasztáshoz szükséges villamosenergia-ellátás „kapcso-lója” alapvetően más, külföldi or-szágok, energiakereskedők kezé-ben lenne. A külföldi érdekeknek már most is vannak bizonyos elő-jelei. Az egyik hazai Paks II.-elle-nes sötétzöld szervezet az osztrák állam támogatását élvezi, ennek oka kiderül a hivatalos egyszerű-sített éves beszámolójukból: „Fi-gyelemmel követjük a Paks II.-be-ruházással kapcsolatos ügyeket. Azon dolgozunk, hogy Paks II.-vel szemben további jogi lépéseket tudjunk meglépni.” Csak hogy jól értsük! Az osztrákok azért támo-gatják a hazai sötétzöld szerveze-tet, hogy a Paks II.-projektet – mint Magyarország szuverén döntését – akadályozzák...

A magyar kormány stratégiai célja ugyanakkor a kitettség, az import minimalizálása, hiszen ez szolgálja leginkább az ellátás- és a nemzet-biztonsági célok teljesülését. Ha-sonlóan igaz ez az államadósság szerkezetében történt nagymér-tékű átrendeződésre is: az állam-

háztartás bruttó adósságát egyre inkább a hazai megtakarítások fi-nanszírozzák, ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban mérséklődik a legnagyobb pénzügyi és politikai kockázatokat is jelentő külső devi-zaadósság. A külföldi befektetők a pénzügyi rendszeren keresztül így már nem képesek politikai nyo-mást gyakorolni Magyarországra, a kormányra.

Mindezekre tekintettel ahhoz, hogy a hazai ellátás- és nemzet-biztonságot garantálni tudjuk és az import-villamosenergia szük-ségletét nagymértékben mérsé-kelhessük, feltétlenül szükség van olyan alaperőművekre, amelyek az időjárástól függetlenül, folyama-tosan képesek villamos energiát termelni. A Paks II. Atomerőmű ezt a célt fogja szolgálni, de mellette még számos más, például a kor-mányzat által támogatott naperő-művet is kell építeni. Utóbbi eset-ben azonban elengedhetetlen az időjárás-függőségük rendszer-szintű figyelembevétele, valamint az egyéb szempontok vizsgálatára is szükség van. Csak így tartható fenn a hazai fogyasztók biztonsá-gos és folyamatos áramellátása, és így teljesíthetők a klímavédel-mi, ellátásbiztonsági és verseny-képességi célok.

Végezetül egy kis pontosítás a cikk címét illetően. A fentiek tük-rében „Az áram nélkül nincs élet” helyett „Az atomáram nélkül nincs élet” cím még pontosabban fedi a mai magyar valóságot. Éppen ezért mindannyiunknak azért kell a legjobb tudásunk szerint dol-goznunk, hogy a Paks II.-projekt a legbiztonságosabb módon, miha-marabb megvalósuljon, hiszen ez az alapvető nemzeti érdekünk.

9

A SZERETET KÖRÜLVESZ

Hálanapló – értékeink tudatosítása Susán Janka | Fotó: internet

Mi, magyarok egy igen pesszimista nép vagyunk, ezt már elég sok felmérés igazolta, mindig az élvo-nalba kerülünk ezeken. Olyan országok, ahol tőlünk sokkal rosszabb körülmények között élnek, jóval pozitívabb eredményeket érnek el. Számomra ebből tényleg az következik, hogy a boldogság fejben dől el, és ezt nem én találtam ki. Érdemes megtalálni azokat az apró és nagyobb örömöket, tényeket, eredményeket, amelyek ott vannak a mindennapjainkban, de tudomást sem veszünk róluk. Ha negatí-vumok sorolásáról átállunk a pozitívumok megkeresésére, majd ezekért hálásnak leszünk, könnyebben élhetjük meg a mindennapokat. Az optimisták még tovább is élnek, ahogy ezt egy felmérés eredménye-ként nemrég olvastam. A hálanapló vezetésével ilyen irányba indulhatunk el.

Szeretném megmutatni, hogyan tudunk annyira belesüllyedni a mindennapokba, hogy a problé-mák elfedik a pozitívumokat, ezért kitaláltam három különböző élet-helyzetet, amelyek segítségével az olvasó is közelebb kerülhet ezek-hez, találhat bennük kapcsolódási pontokat.

Feri néhány éve dolgozik, még nincs családja, saját lakást még nem tudott vásárolni, albérletre nem szeretne költeni, ezért még otthon lakik. Reggel a telefonja ébreszti, álmosan leállítja, visz-szaalszik egy kicsit, aztán persze rohanás lesz belőle. Kapkodva felöltözik, magán érzi a most ép-

pen otthon lévő egyik szülő aggó-dó pillantását, pedig nem is kap megjegyzést. Szavak nélkül is tud-ják, mit gondol a másik. A munka-helyén elvégzi a feladatait, nem álmai foglalkozása, ezért inkább csak túlélni akar, várja, hogy le-járjon. A telefonján látja, hogy az egyik haverja éppen az USA-ban

10


van, irigykedik rá, ő is szeretne egyszer eljutni oda. Este talál-koznak a haverokkal, a barátnője nincs túl jó passzban, haza sze-retne menni, de ő még maradna. Egyedül elengedi. Már majdnem éjfél, hogy hazaér, fáradtan esik be az ágyba.Teri most főállású anyuka, két kis-gyerekkel van otthon már negye-dik éve. A nagyobbik négy-, a kisebbik kétéves. Néha már előfor-dul, hogy átalusszák az éjszakát, de a mai nem ilyen volt. Reggel persze ilyenkor is már hatkor fent vannak – bosszankodik. A férje há-rom műszakban dolgozik, éppen hazaért az éjszakásból, aludni sze-retne. A gyerekeknek jó kedve van, kacarásznak. Míg elszórakoztatják egymást, készít nekik reggelit, az-tán elindulnak a nagyobbikkal az óvodába. Ma szerencsére még van is kedve oviba menni, de nincs ez mindig így. Olyankor sokszor még pityereg is. Bevásárolnak a pici-vel, tegnapról maradt leves, csak egy főzeléket főz és tükörtojást süt mellé. Közben érzi, hogy álmos, hiányzik az éjszakai alvás. Délben megebédelnek, a pici utána elal-szik, a párja felébred. Van egy kis szusszanásnyi idő, amíg el kell in-dulni az oviba. A lakás szalad, neki-áll pakolni, takarítani.Péter nyugdíj előtt áll, a gyerekek már kirepültek, a napjai elég egy-hangúan telnek. Reggelente arra ébred, hogy berozsdásodtak az ízületei, a dereka, a csípője rend-szeresen megfájdul. Munkahelyén bosszantják a fiatal kollégák, akik nem értékelik igazán a szaktudá-sát, a munkához való hozzáállását. Alig várja, hogy hazaérjen, és be-kapcsolja a tévét. Felesége szeret-ne egyet sétálni vele, de nincsen kedve hozzá, így párja helyette a barátnőjével megy. Péter egyedül

marad otthon, de ez sem igazán örömteli a számára. Felhívja a ki-sebbik fiát, szeretné hallani a hang-ját. Sajnos csak röviden tudnak be-szélni, mert éppen egy moziban ül, és mindjárt kezdődik a film. Régen mi is milyen sokat jártunk moziba – jut eszébe.Három élethelyzet, különböző életkorokban, de az közös ben-nük, hogy problémás, megterhe-lő, nem igazán örömteli Feri, Teri és Péter számára sem. Jól látják a helyzetüket? Esetleg egy másik szemüvegen nézve lehet, hogy másként értékelnék? Ha csak egy szemszögből nézzük magunkat, talán tényleg így érezzük, mert egy szempontot erősítünk fel. Azon-ban messzebbről ránézve, több

mindennel összevetve már egé-szen más eredményre juthatunk. Mik azok a pozitívumok, amiket nem vettek észre?István még fiatalember és egész-séges. Fiatalok és teljesen egész-ségesek csak életünk egyharmadá-ban vagyunk igazán, utána sajnos kikerülünk ebből az áldott állapot-ból, és mindennap dolgoznunk kell érte, vagy hozzászoknunk a változá-sokhoz. Már befejezte a tanulmá-nyait, és van munkahelye, ami az egyik fontos alapja élete alakulásá-nak. Vannak barátai és barátnője is, bár az eset alapján már nem biztos, hogy sokáig, mert elég érzéketlenül reagált barátnője kérésére. Szülei is élnek, és van hol laknia. Ezek na-gyon alapnak hangzanak, de sokak-

11


nak ez sem adatik meg. Mintha nem lennének tervei a jövőre nézve.Teri nem igazán lát ki a kisgyere-kes anyuka mindennapjaiból. Élete legszebb szakaszában van. Két ara-nyos gyermek boldog anyukájának kellene lennie. Igen, vannak nehéz-ségek, amiket nap mint nap meg kell oldani, például lazítani a napok monotonitásán. De rengeteg min-dent lehet az ellenkező oldalon találni! Lakásuk van, a férjének ál-lása, szépen nevelik a gyerekeket. A picik számára most ő a legfonto-sabb. Ahogy nőnek, ez a kötődés

egyre halványodni fog. A takarítás fontosabb, mint hogy a férjével be-szélgessen abban a kis nyugodt időszakban, amíg a pici alszik, a na-gyobbik pedig oviban van?Péter egy kicsit belefáradt a mun-kahelyi mindennapokba. Elégedett lehetne, hogy felnevelték a gyere-keket, a felesége még mindig sze-retne vele időt tölteni. Egy séta, naponta rendszeresen picivel több mozgás, közben ismerősökkel be-szélgetés már elindíthatna egy kis változást. De ő csak bosszankodik a fiatal kollégák miatt ahelyett, hogy

megpróbálna velük beszélgetni, megismerni a gondolataikat, prob-lémáikat. Abba is belegondolhat-na, hogy a gyerekei is dolgozhatnak vele hasonló korúval, milyen érzés lenne számukra, ha így viselkedné-nek velük? A fiatalok mindig pezs-gést, új dolgokat is hoznak maguk-kal, ezt is lehetne értékelni.Sokszor nem vesszük észre magunk körül a jót, azt, amiért pedig hálás-nak kellene lennünk. Érték az is, amit már természetesnek veszünk, és fel sem tűnik nekünk. Nagyon pici mo-mentumok is lehetnek, például a

12


kollégánk kedvesen érdeklődik, mi történt velünk a hétvégén, esetleg meghív egy kávéra. Otthon a gye-rekünk örömmel elmeséli, hogyan alakult a napja. Reggel munkába menet láttunk egy gyönyörű nap-felkeltét, vagy hallgattunk néhány nekünk nagyon tetsző zeneszámot. Hajlamosak vagyunk másokra irigy-kedni, és emiatt a saját helyzetün-ket alulértékelni. A közösségi háló-zatokon megosztott posztokról is sokszor kiderült már, hogy nem a valós helyzetet mutatják ott az em-berek, nem kell mindent elhinni.

A hálanapló vezetése azt a célt szol-gálja, hogy kimozdítson a pesszi-mizmus légköréből, és ráirányítsa a figyelmünket azokra a dolgokra, eseményekre, amelyek értékesek a számunkra. Érdemes azonos idő-pontban erre egy kis időt szánni. Talán legegyszerűbb esténként, de ha ez nem sikerül, beépíthetjük a reggeli rutinunkba. Tulajdonkép-pen elegendő erre egy papírlap, amelyre mindennap felírunk néhány dolgot (hármat-ötöt), amiért aznap hálásak lehetünk. Láttam már erre a célra fejlesztett mobilapplikációt is, de napló formátumú könyvek is kaphatóak. Akár számítógépen vagy telefonon egy erre a célra ve-zetett dokumentum is megteszi.Mi történik, ha rendszeresen tuda-tosítjuk magunkban a kisebb-na-

gyobb pozitívumokat? Azt élhetjük meg, hogy fokozatosan átkerül a fókuszunk a negatív dolgok hang-súlyozásáról a pozitívumok meg-találására, azok megerősítésére. Azzal, hogy hálát adunk, csökken a mások iránti irigységünk is, mert a figyelmet saját magunk felé irányít-juk, a stressz-szintünk is csökken. Megerősíthetjük a saját magunkba vetett hitünket, inspirálhatjuk ma-gunkat, újabb célokat tűzhetünk ki, és talán könnyebben tudjuk meg-oldani a problémákat, mert azok azért mindenkinél előfordulnak.Első lépésként gondolja át, miért lehet most hálás. Gondolatban so-roljon fel három dolgot, de akár le is írhatja, aztán térjen vissza a kér-désre naponta. Meg fog lepődni, mennyi jó dolog történik önnel.

Szokott hálás lenni, ha igen, miért? A hálanaplóról hallott már?Zsolt (59): Hálás lenni valamiért, kimondottan ezzel a szóval vagy ezzel a fogalommal nem nagyon ugrik be. Az, hogy örülök valaminek, jó, hogy így történt valami, ha így fogalmazom, akkor igen. Például az utóbbi hetekben többet tudtunk sétálni, mert jó idő volt, és ezt így kellett csinálni, mert már régóta terveztük.Gabi (52): Foglalkoztat a hála olyan szempontból, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és hálás vagyok a családomért, hogy egészségesek va-gyunk, és szeretetben élünk. Ez így mindennap eszembe szokott jutni. Az is, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nem úgy vagyok, mint sokan, hogy jaj, már megint hétfő, és mehetek dolgozni! Hanem, jaj de jó, mindjárt hét-fő, mehetek a munkahelyemre!Anna (17): Mindig mindenért hálás vagyok. Néhány példát is mondva: ha finom az étel, ha a macska nem karmol meg álmomban, ha nem járok úgy, mint múltkor, hogy nem tetszett a film a moziban.Szabolcs (38): Nem írtam sosem hálanaplót, korábban nem is hallottam még erről. Ugyanakkor a hálaérzet a mindennapokban fontos szerepet tölt be az életemben. Hálás vagyok a családomért, a munkahelyemért, a sok segítő kézért mind a magánéletben, mind a munkahelyen, az élet örö-meiért, a hitemért és a hívő közösségért, ahova tartozom a családommal együtt. A szolgálatokban elvégzett munkáért és annak eredményeiért az élet bármely területén.Gabriella (52): Hálás vagyok az emberekért, akik megosztják velem az ide-jüket, a velük töltött igaz pillanatokért. Hálás vagyok a lehetőségeimért, hogy választhatok, hogy felelősséggel élhetek. Hálás vagyok minden ér-zésemért, mert megértésre tanítanak.

13


A szülővé válás az egyik legcsodálatosabb, ha nem a legcsodálatosabb élethelyzet életünkben, ám nem minden szülés és születés zajlik problémamentesen. Ma Magyarországon minden tizedik gyermek kora-szülötten érkezik a világra, ami statisztikailag a nyugat-európai átlag majdnem duplája. Több egyesület összetett munkájának köszönhetően ugyan a koraszülött-ellátás rohamléptékben javul, az édesanyákat, a szülőket ért traumáról egyelőre még tabu beszélni, pedig a probléma a mindennapjaink része, és be-szélni kíván. A koraszülésről és a koraszületésről Földvári Nagy Zsuzsannával, a Koraszülöttekért Orszá-gos Egyesület (KORE) elnökével és egy koraszülésen keresztülment édesanyával beszélgettem.

– Mi lehet az oka ennek a magas koraszületési mutatónak? – Nem igazán lehet tudni. Kora-

születésről akkor beszélünk, ha a várandóság 24-37. hete között ér-kezik a világra a baba. Ha a kora-születést egy kördiagramnak kép-zeljük el, és ezt a kördiagramot három cikkelyre osztjuk, akkor ebből a három cikkelyből egy az, amikor soha nem derül ki, hogy mi okozta a koraszülést, a máso-dik cikkely, amikor az anya vagy a magzat betegségére, a harmadik pedig, amikor az anya rossz szo-ciokulturális hátterére vezethető vissza. A koraszülések kettő har-

madában vagy kiderül az ok, vagy nem. – A koraszülést követően hova

kerül a gyermek és az édesanyja? – A születést követően a csecse-

mő a koraszülött-intenzívosztályra kerül. Az egy nagyon szerencsés helyzet, ha az édesanya olyan kór-házban van, ahol ott helyben is van koraszülött-intenzívosztály, más esetekben koraszülöttmen-tővel szállítják az újszülöttet olyan intézménybe, ahol van. Ezt köve-tően megkezdik az intenzív terá-piás kezelést, ápolást, hiszen az a cél, hogy a baba stabilan légző és evő legyen, valamint elérje a 2-2,5

kilogrammot, mert ezzel a súllyal már hazaadható. – Milyen esélyei vannak a kora-

szülötteknek? – Változó, hiszen más eséllyel in-

dul egy 24. hétre született baba, mint egy 32. hétre érkezett. Minél több időt tölt a pocakban a kis-baba, annál több esélye van a szö-vődménymentes felépülésre. – Hogyan látogathatja az édes-

anya a koraszülött-intenzívosztá-lyon lévő újszülött gyermekét? – Osztályonként változó. Az el-

múlt tíz évben nagyon sokat vál-tozott a koraszülött-ellátás Ma-gyarországon. Eltolódott egy

Korán érkező kis csodáink Lehmann Katalin, Orbán Ottilia | Fotó: saját archívum, internet

14


családbarátabb szemléletmód felé, bár egyelőre azt még nem értük el, hogy az intenzív osztályra 0-24 órában beme-hessenek a szülők, de jó úton haladunk afelé, hogy egyre több időt tölthessenek a gyer-mekükkel. – Hatalmas fejlődés ez a tíz

évvel ezelőtti viszonyokhoz ké-pest? – Igen. Az én kislányom 12

évvel ezelőtt 610 grammal szü-letett a várandósságom 26. hetében. Naponta mindössze kétszer 20 percre látogathat-tam meg őt. – Minek a hatására alakultak

ilyen pozitívan ezek a viszo-nyok?

– Szeretnénk azt hinni, hogy a Koraszülöttekért Országos Egyesületnek – és több más szervezetnek – ehhez köze van, és hogy a családbarát mód-szer elfogadottá vált ma Ma-gyarországon a koraszülöttek ellátásában.

– Milyen tevékenysége van a KORE-nak, miben tudják segí-teni a családokat? – Rengeteg tevékenységünk

van, amely nagyon széles spektrumon mozog. Informá-ciókkal látjuk el azokat a csalá-dokat, akik ebbe az élethely-zetbe kerültek, mert frissen ebbe az élethelyzetbe kerülni egy légüres térbe való beke-rülést jelent, mivel senki sem arra számít, hogy gyermeke majd koraszülött lesz, így nem gyűjt információkat még vá-randósan arról, hogy mi lesz akkor, ha ez történik. Mi át-adjuk a fontos információkat, akár mobilapplikációkban is. Ez az egyik legnagyobb se-

gítségünk a sorstársi közös-ség ereje mellett, hiszen ki tudja jobban megérteni azt az édesanyát, mint egy hason-ló traumán átesett édesanya, aki tisztában van azzal, hogy milyen érzés az inkubátor mel-lett állni.

Nyolckarúak az újszülöttekértA történet 2013-ban kezdődött, amikor Dá-niában egy csapat önkéntes kis polipokat kezdett horgolni a koraszülött kisbabák szá-mára. Az önkéntesek szerették volna, ha a kis koraszülötteknek lenne mit ölelgetniük a csövek helyett az inkubátorokban, ami az anyaméh biztonságát eleveníti fel a koraszü-lött babákban. Nyugtatólag hat rájuk.Magyarországon 2015-ben a KORE, vagy-is a Koraszülöttekért Országos Egyesület munkatársai kezdték el készíteni őket. Az egyesület tagjai természetesen neonatoló-gusokkal (koraszülöttgyógyászok) is konzul-táltak, külön odafigyelve például a horgolt polipok tisztíthatóságára és sterilizálására. A végleges minta megalkotásánál persze az is fontos szempont volt, hogy a kis polipok ne csak tapintásra, hanem külsőleg is kelle-mesek legyenek. Végül kialakult a standard, ami minden feltételnek megfelel. Mivel kis barátját minden koraszülött baba megkap-ja ajándékba, az utánpótlásuk folyamatosan szükséges.A koraszülötteket támogató kezdeménye-zéshez paksiak is csatlakoztak. A Tolna Me-gyei Korip-horgolók önkénteseinek Pakson a Kincskereső Gyermekkönyvtár ad ott-hont, ahol két-három havonta találkoznak. Az esemény ötletgazdája dr. Bősz Ildikó. A térségben önkéntesként működő kis csapat összefogja és segíti egymást a kis Koripok „megszületésében”. Itt bárki, aki megfelelő horgolási alapokkal rendelkezik, elsajátíthat-ja a Koripok készítését. Az újonnan csatlako-zók is kapnak segítséget. Közösen haladva végig lépésről lépesre, persze mindenki a saját stílusa szerint, de a végeredménynek mindig egységesnek kell lennie. Nagyon fontos, hogy meghatározott alapanyagból készüljenek, mindezek mellett a méret, kiné-zet és a keménység is kritérium. Csak azok a Koripok kerülnek az inkubátorba, amelyek minden követelménynek megfelelnek. Egy alkalom után már akár otthon is elkészíthető-ek a kis Koripok. Az érdeklődők megtalálják a csoportot az internet közösségi oldalán.

15


Szakember-edukációs progra-munk van, koraszülöttek számára ruhagyűjtési projektjeink vannak, ahol nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy magukat az ápolókat, a kórházakat és intézményeket is segítsük. Eszközadományokat adunk át, és a speciális ellátáshoz szükséges textíliákat is biztosít-juk az osztályok részére. Ez akár az inkubátor-letakaró, a fészek, az öböl – ami a méhet próbálja utá-nozni inkubátoron belül –, vagy amiről már talán sokan hallottak, a pici polipok. Amire nagyon büsz-kék vagyunk, hogy Magyarorszá-gon mi honosítottuk meg a kora-szülöttek világnapját 2012-ben. – November 17-e a koraszülöt-

tek világnapja. Milyen progra-mokra várták a szülőket és gyer-mekeiket? – Országszerte különböző szer-

vezetek különböző programokkal várták a családokat. A mi egyik programunk volt, hogy színez-zük lilára Magyarországot. Több mint húsz város/kerület/önkor-mányzat csatlakozott ahhoz, hogy lilába boruljon Magyarország. Gyakorlatilag minden megyéből volt egy-egy település, amely va-lamely középületét, hídját, kas-télyát vagy önkormányzati épü-letét ,,lilára festette”. Előtte nap, november 16-án volt egy családi élménynapunk is, amelynek ke-retein belül 170 családot láttunk vendégül egy nagyon szórakozta-tó játszóházban, ahol önfeledten, kötetlenül és boldogan töltöttünk el egy egész napot. Nagyon fon-tos, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk erre a problémakörre. – A programokon és az azt meg-

előző, majd lebonyolító szerve-zésben csak az érintett családok tagjai vesznek részt segítőként, vagy vannak olyanok is, akik egy-

16


általán nem is voltak érintettek koraszülésben, de szívesen ön-kénteskednek az egyesületnél? – Nekünk 16 megyében van-

nak önkénteseink, és az ők közel 90%-a nem érintett a témában. Ez egy óriási siker. Úgy gondo-lom, hogy olyan legitimmé tettük ezt a tabutémát, hogy ilyen széles körből kapunk támogatókat, és ilyen széles körben próbálnak ne-künk segíteni. Van egy olyan férfi önkéntesünk is, aki nyolc éve varr inkubátorpólókat nekünk úgy, hogy nincs semmiféle köze a ko-raszüléshez. – Mennyi és milyen minőségű

segítséget kapnak a szülők, az édesanyák?

– 16 megyében nyújtunk segít-séget, biztosítunk ingyenes pszi-chológiai segítséget a traumát feldolgozni kívánó édesanyáknak. – Tabu a koraszülésről beszélni a

mai Magyarországon? – Abszolút. A koraszülés tabu,

dolgozunk azon, hogy a koraszü-lés ne legyen többé tabutéma. Szerintem nagyon jó irányba hala-dunk vele. – Hogy a korszülésről nyíltan be-

széljünk, le vagyunk maradva más országokhoz képest? – Erre nincs kimondottan rá-

látásunk, de a Traumából külde-tés című előadásom után komoly szakmai kritikát kaptam, hogy mi-lyen jogon beszélek az anyai trau-

matizációról, és miért nem a gyer-mekem küzdelmét mutattam be. – Tehát nem is a szülők részéről

érkezett a kritika? – Az anyukák magukat hallották

vissza, örültek, hogy végre valaki ki meri ezeket mondani. A szakma oldaláról volt egyfajta más látás-mód, mert sajnos a mai napig ne-hezen ismerik el az anya fájdalmát és sérülését abban, amikor kora-szül – pedig erről nagyon fontos lenne beszélnünk. – Meddig kísérik figyelemmel a

koraszülöttek későbbi fejlődését? – Egészen felnőttkorig, vannak

most 15-16 éves fiatalok, akik ko-raszülöttek voltak, és akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Judit és Kata (1,5 éves) története,,Kata majdnem két hónappal ko-rábban született, és nagyon pici volt, mindössze 820 gramm és 31 cm. Születése után 11 hetet töltött a kórházban – én pedig a közelben lévő anyaotthonban –, ahol nagyon sokat segítettek nekünk. A hivatalos látogatási időn felül megengedték a koraszülött-kenguruzást (bőr a bőrrel testi kontakt) is. Amikor meg-tudtam, hogy Kata koraszülött lesz, már készültem erre, mivel mások-tól is hallottam a kenguruztatásról. Volt, amikor nem lehetett (zsúfolt-ság stb.), vagy jó előre szólnom kel-lett, ha kenguruztatni akartam. Fej-lesztésekre nem volt szükségünk, de már az intenzív osztályon is van erre lehetőség. Amikor kontroll-vizsgálatokra jártunk, egy fejlődés-neurológus és egy gyógytornász is megnézte Katát, és mondott né-hány olyan gyakorlatot, amit aztán itthon kellett megcsináljunk napon-ta. Havonta, kéthavonta, félévente jártunk kontrollvizsgálatra hozzájuk.

A koraszülés oka terhességi to-xémia volt, sem előtte, sem azóta sincs problémám a magas vérnyo-mással, bár a családban előfordul a magas vérnyomás. A legnagyobb segítség számomra a párom volt, és én ő neki”.Így emlékezett vissza az koraszü-lött-intenzívosztályon eltöltött hó-napokra Judit. Kata nagyon szépen fejlődik, és a szülei igazi kis harcos-nak tartják, amit az interjú alatt ma-gam is megtapasztalhattam; sze-ret(ne) mindenhova felmászni, és hozzánk hasonlóan ő is sokat tud mesélni.

Armand és Ambrus kétpetéjű ikrek koraszületéseArmand és Ambrus történe-tét édesapjuk, szerző kollégánk, Prancz Zoltán mesélte el. Az ik-rek 33. hétre születtek, a koraszü-letésük oka iker-iker transzfúziós szindróma (TTTS) volt, amely egy placentarendellenesség, amikor a két magzat érösszeköttetésben

áll egymással. Ambrus emiatt nem tudott megfelelően fejlődni. Eb-ben az esetben a császármetszés létfontosságú beavatkozás volt az ikrek számára. A fiúk közül Ambrus volt a veszélyeztetett, ő 970 gram-mal és 39 cm-rel, Armand 1740 grammal és 42 cm-rel jött világra. Ambrus szemét a születését köve-tően megműtötték, ő valószínűleg a későbbiekben szemüveget kell hogy viseljen. Édesanyjuk az első heteket anyaszállón töltötte. Ebben az időszakban Zoltán és felesége rendszeresen kenguruztatta az új-szülötteket. Amint Ambrus is eléri a 2 kg-os test-súlyt, és állapota engedi, őt is haza-engedik testvéréhez. A babatorná-ra mindkét csecsemőnek szüksége lesz. Zoltán a beszélgetés végén hozzátette, hogy hálával tartoznak a pécsi koraszülött-klinikán dolgo-zó orvosoknak és ápolóknak, akik mindvégig tiszteletre méltó és ál-dozatkész munkájukkal segítették őket.

17


Kézzel gyúrt szeretetKanczler-Thuróczy Zsuzsanna | Fotó: Juhász Luca, internet

Köztudott, hogy a méz – mint nagyon értékes alapanyag – már az ókortól jelen van az emberiség életé-ben. Nemcsak fogyasztásra, az ételek ízesítésére használjuk évezredek óta, hanem sok egyéb felhasz-nálási lehetőségét is felfedeztük. Mivel előállítása a korábbi évszázadokban nem volt annyira elterjedt, mint napjainkban, ezért hozzáférni is nehézkesebb volt. Ez a gyógyhatású, aranyszínű különlegesség sokáig az egyetlen édesítőszer volt, így nem meglepő, hogy főleg az ünnepi alkalmakkor kerültek fel az asztalra a mézzel készített étkek.

A régészeti leletekből fennmaradt emlékek bizonyítják, hogy méz-ből a legkülönfélébb süteménye-ket készítették, de kifejezetten a mézeskalács szó először egy 11. századi nürnbergi feljegyzésben jelenik meg. Ez a méhtenyésztésre kiválóan alkalmas földrajzi adott-ságú terület nagyszerű lehetősé-get teremtett a mézeskalács-ké-szítés számára, sőt e régióban már úgynevezett mézeskalácsos céhek

is megjelentek. A mézeskalács az-óta hihetetlen diadalútjára indult, és napjainkban nélkülözhetetlen kelléke az adventi készülődésnek. Ez a finomság nemcsak evésre, de díszítésre is alkalmas. Ki-ki igé-nye szerint viszonyul a mézeska-lácshoz, és minden háztartásban van egy saját spéci recept, amivel egyedivé tudjuk tenni ennek az íz-letes csemegének és egyben kará-csonyfadísznek a készítését.

Váci Györgyné mézeskalácsai any-nyira gyönyörűek, hogy az ember-nek nincs szíve beleharapni. Terit otthonában kérdeztem a mézes-kalács-készítés fortélyairól. – Mióta készít mézeskalácsot?

Hogyan jött az ötlet? Kitől tanulta a szakmát? – A kalácskészítéssel 2010 körül

kerültem kapcsolatba. Akkor még nagyon sokat túráztunk a Deme-ter Egyesülettel és az Atomerőmű

18


SE természetjáró szakosztályával. Velük tartottunk egy karácsony előtti kreatív napot az ünnepre való készülődéssel kapcsolatban, ahol volt mézeskalácssütés is. Itt volt alkalmam először kipróbálni a mézeskalács-díszítést, ami annyira megtetszett, hogy később otthon is megpróbáltam. Habár ezt egye-dül tanultam meg, de nem nagyon értek a cukrászathoz, nincsen ez irányú végzettségem. Egyszerű formákkal dolgozom, nem zavar, ha kicsit hibás a sütemény, nekem ez is egy kihívás. A díszítést pedig egyenesen imádom. – Puha vagy kemény, ropogós?

Ön hogy szereti készíteni a mézes-kalácsot? – Se nem túl puha, se nem túl

kemény. Ha túl puha, könnyen deformálódik, és nehéz vele a munka, díszíteni sem túl könnyű. A tartósság, a minél további gyö-nyörködés érdekében nem árt, ha kicsit keményebb, de az se jó, ha a fog kitörik tőle. Tehát a nem is túl puha, nem is túl kemény a legjobb szerintem. – Ön hogyan készíti a mézeskalá-

csot? – Nagyon egyszerű az elkészíté-

se, bárki meg tudja csinálni. Az én receptem: 1 kg liszthez egy csipet sót, egy kis szódabikarbónát, 30 dkg porcukrot, 30 dkg olvasztott mézet, 125 g margarint, egy nagy púpozott kanál mézes fűszerkeve-réket és 6 db egész tojást teszek. Ezt a keveréket használom évek óta. Ezeket az összetevőket jól ösz-szedolgozom, majd pihentetem, mert ilyenkor még nagyon ragad. 160 fokon, maximum 15 percig sütöm, habár ez nagyságtól, vas-tagságtól függően néha változik. Van, amikor lekenem tojássárgá-jával vagy egy kis tejföllel, eset-leg vízzel, ettől fényesebb lesz, de

ez nem mindig szerencsés, mert ilyenkor egy bőrréteg keletkezik rajta, és másként viselkedik a tész-ta. – Hogyan és mivel díszíti a mé-

zeskalácsot, milyen technikákat használ? – A mézeskalácsnak van egy

kellemes barna színe, és ezen jól mutat a fehér cukormáz. Én a por-cukorból és tojásfehérjéből álló mázat jó keményre verem, és ké-

sőbb szükség szerint vízzel hí-gítom. A cukormázzal lehet írni, festeni és tölteni. A habzsákkal való írást nagyon szeretem, olyan, mintha ceruza lenne az ember ke-zében, amit igazából nem tesz rá a kalácsra, mint a papírra a ceruzát, hanem a levegőben dolgozik vele, és minden egyes indulásnál és zá-rásnál érinti csak hozzá a mézes-kalácshoz. Van, amikor rajzolunk egy körformát ezzel az írással, a köztes részt pedig kifestjük. A máz sűrűségétől függően tudjuk vál-toztatni a színárnyalatokat is. Ha a

süteményt teljesen bevonjuk egy tömör fehér cukormázzal, akkor az olyan, mintha egy vastag fe-hér vakolatot kapott volna. És ezt is még tovább lehet színezni. Na-gyon szeretek a népművészetben is használt recemintát készíteni, ekkor a rácson belül pöttyözünk, kitöltjük a rácsformákat. Sokan mondják, hogy nem lenne türel-mük ilyen mintákat készíteni, én viszont örömmel elszórakozom vele. Nem nagyon szeretem szá-molgatni a rácsokat, az elején így csináltam, de ebbe bele lehet za-varodni, úgyhogy elismerésem azoknak, akik ezeket hímzik, hiszen ott nagyon precízen kell dolgozni. Itt több szabadsága van az ember-nek, ezért általában csak érzékkel próbálom ezeket a mintákat meg-rajzolni. Természetesen színeset is lehet készíteni, ekkor a mázba ételfestéket keverek. Azonban, ha kisebb motívumról van szó, akkor csak utólag ecsettel festem be azt. – Díszítésnél mennyire számít a

jó kézügyesség? A türelem mellett milyen anyagok és eszközök kelle-nek a díszítéshez? – Mindent ki lehet vágni késsel,

de a kiszúróformákkal szebb lesz a felület. Én magam is meg vagyok lepődve, hogy milyen csodadol-gokat lehet készíteni mézeskalács-ból. Korábban azt hittem, hogy ezeket csak marcipánból lehet. És egy fontos dolog a díszítés so-rán! Nekem nem volt alkalmam a gyerekeimmel mézeskalácsot ké-szíteni, de minden szülőt arra buz-dítok, hogy igenis üljenek le a gye-rekekkel, és süssenek együtt, mert ezeket az élményeket soha semmi nem tudja bepótolni. Imádják a gyerekek, és ez egy jó, közös prog-ram. Nem baj az, ha nem lesz szép, úgyis megeszik a végén. Csinálják, díszítsék úgy, ahogy nekik jó!

19


– Mennyire munkaigényes folya-mat a mézeskalács-készítés? – Nem tudom, hiszen akkor szok-

tam csak figyelni az időt, amikor olyan munka van, amit határidőre kell megcsinálnom. Munkaigényes folyamat. A kontúrozás nem sok idő, de ha valami szép motívumot kell készíteni, maga a díszítés, az már nagy munka. A mézeskalács ház építésénél kicsit mindenhez

kellene érteni. Kicsit építésznek, kicsit statikusnak, cukrásznak és porcelánfestőnek kellene lenni. Ezért ennyire érdekes. Mondták már nekem, hogy ennyi erővel por-celánt is festhetnék, de én ezt sze-retem igazán. – Volt-e már olyan kérés, amire

nemet kellett mondania, mert na-gyon bonyolult lett volna az elké-

szítése, vagy mézeskalácsból nem lehetett volna megalkotni? – Ilyen még nem volt. Már Da-

nuvia motort is készítettem meg-rendelésre, aminél még a fog-piszkálót is használnom kellett, de nagyon szépen összeállt. Ez nagy kihívás volt. Volt már úgy, hogy a megrendelő cukortortából szere-tett volna olyan formát elkészít-tetni, amit karamellizált cukorból

20


nem lehetett megvalósítani, vi-szont mézeskalácsból igen. Iga-zából mindent meg lehet csinálni mézeskalácsból. – Milyen fajta mézzel szeret dol-

gozni? – A mézeseknek mindig van

olyan méze, ami a szemnek nem annyira tetszetős, nekem viszont tökéletes. Mindegy, hogy virág-méz vagy akácméz. Valamennyire

érezni lehet a különbséget a kalá-cson, de alapvetően én nem szok-tam vele foglalkozni. Megvan a két bejáratott helyem, ahonnan min-dig szuper mézet kapok. – Lehet gluténmentes vagy dia-

betikus tésztát vagy cukormentes mézeskalácsot készíteni? – Lehet cukor- és lisztmenteset

is készíteni, de azt már nem fel-tétlenül mézeskalácsnak hívjuk, hiszen más a kémiai összetétele. A cukrot lehet helyettesíteni kü-lönféle édesítőszerekkel. Mézre mindenképpen szükség van, mert a szabály azt mondja, hogy mézes-kalács az, ami legalább 30% mé-zet tartalmaz. Ekkor mondhatjuk, hogy mézeskalácsot készítünk. Aki ragaszkodik a cukormenteshez, az a hagyományos mézeskalácsot legfeljebb csak dísztárgynak tudja használni.

– Meddig lehet eltárolni ezt az édességet? – Mivel keksz jellegű, teljesen ki

van száradva, ezért nagyon sokáig, persze nem lehet már őket meg-enni, de díszként nagyon sokáig el lehet tárolni. A megszáradt mézes-kalács celofánba csomagolva éve-kig eltartható.

Személy szerint nekem a mézes-kalács gondolatától is karácsonyi hangulatom támad. Ez számom-ra a leggyönyörűbb ünnep, a hála ünnepe. Ekkor adunk hálát azért, hogy együtt lehetünk a szeret-teinkkel békében, boldogságban. A mézeskalács-készítés során egy kicsit belesütjük a kalácsokba a szívünkből jövő szeretetet és hálát, hogy vannak körülöttünk olyanok, akik feltétel nélkül szeretnek ben-nünket.

21


Hálás vagyok… Érted!Gyöngyösi Petra | Fotó: internet

A szeretet erejében mindig is hit-tem, mert a legerősebb köteléknek tartom. Persze azt is tudom, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen tudunk szeretni és a szeretetünket kifejezni. Az érzéseink legszemélye-sebb dolgaink. Amikor megtudtam, hogy kisbabám lesz, a boldogságon kívül az aggodalom és az izgatottság éppen úgy, mint a ránk váró új élet iránti kíváncsiság érzése is a hatalmá-ba kerített. Ma pedig, egy közel két-éves huncut kislány édesanyjaként, rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy mindez nekem is megadatott! Amíg nem tarthattam a karomban, nem taníthattam neki látható módon semmit, a szeretetemet addig hall-ható módon, a szavak útján közvetí-tettem születendő gyermekem felé. Hamar megszoktam, hogy beszé-lek hozzá, és mindvégig fontosnak tartottam a köztünk lévő folyama-tos kommunikációt. Amikor meg-született, akkor is ugyanígy tettem. Mindig tudta, hogy mire számíthat, elmondtam neki – mindig a meg-felelő időben, röviden, érthetően –, hogy mi történik vele, velünk. Rend-kívül gyorsan elkezdett rám figyelni, előbb mosollyal, majd gügyögéssel válaszolgatni. A kezdeti, jórészt még egyoldalú kommunikációt lassan kis párbeszédek váltották fel. A kezébe vagy a kezembe vett tárgyakat meg-neveztem, a látottakat, hallottakat elmagyaráztam. (Megjegyzem: én kizárólag a torzításmentes, értelmes szavakkal való kommunikációban hi-szek.) Idővel kitaláltam – s ez volt ná-lunk az esti mese őse –, hogy a napi

eseményeket történetbe foglalom. Így megpróbálom hozzásegíteni a napi események feldolgozásához, a közvetlen környezetünkben zajló események megértéséhez, a minket körülvevő személyek megismerésé-hez. Napjainkban már mesekönyvből olvasom az esti mesét, és ha még nem álmos, azért a mi mesénket is el-mondom neki. Közben rendszeresen ő is mesél, felidézve a történteket vagy az egyes személyekhez kötődő élményeit. Hálás vagyok azért is, hogy az elvárá-sokkal teli gondolkodásról is leszok-tatott. A gyermek erre is, és nemcsak türelemre tanítja a felnőttet. Megéri kivárni, amíg csemeténk a mozgás-fejlődése során rájön arra, amit tud-nia kell. Nem kell semmit sem sür-getni, erőltetni! Közben viszont lehet őt bíztatni: bátorítani, megdicsérni, megszeretgetni, hogy biztonságban érezze magát, hogy higgyen magá-ban. Így további gyakorlásra ösztö-nözhetjük, és fenntarthatjuk kíván-csiságát a még ismeretlen felé. Úgy vélem, a biztonságérzet, a kiszámít-hatóság egyfajta rendezettséget is jelent – egymásra épülő, logikus fo-lyamatokat. A szeretet, a törődés, a folyamatos, értelmes kommunikáció nagyon sokat segít a fejlődésben, fejlesztésben, és rövid időn belül meghálálja magát! Sőt! Rengeteg, szívet melengető pillanatról tudnék mesélni, arról a boldogságról nem is beszélve, amit érzek, ha például éb-redéskor meghallom szavát: „Mami! Mami!”, majd az ölelésemet egy an-nál is szorosabb öleléssel viszonozza.

22

A SZERETET KÖRÜLVESZ 23


Így adakozunk miLehmann Katalin | Fotó: internet

Adakozunk iskolakezdéskor, ételt osztunk a piros betűs ünnepekkor, nem beszélve a karácsonyról, ami-kor a csapból is az adakozás folyik. Adakozni, adományozni olyan szép és emberi dolog, ugye? Vagy álszent, mert csak akkor csináljuk, amikor más is látja, és elismerően vállon vereget bennünket, akarom mondani lájkol minket? Az internetnek köszönhetően adakozni ma már bárhol és bármikor lehet, akár név nélkül is, teljes anonimitásban. Segíthetünk a szomszédnak, de akár egy távoli földrész kicsiny or-szágában élőnek is, akár online vagy személyesen is. Mi motivál minket, amikor adományozunk? Mert egyszerűen jót tenni jó? A cikk végén néhány olvasónkat is megkérdeztük adományozási szokásaikról.

Ahogy a tengerentúlon csinálják – felébreszteni a bennünk rejlő empátiát

Mondhatjuk, hogy attól még, hogy valami külföldi, nem biztos, hogy jó – persze. De ez a nagyon is eredeti ötlet nagyon is betalált, mondhatni rendkívülire sikerült. Olyannyira, hogy már kilencedik éve működik egy fotóblog, amely tucatjával oszt meg emberi tör-téneteket, és már nemcsak New York utcáiról, hanem a világ más pontjairól is. Mégis hogyan kez-dődött az egész? Néhány évvel

ezelőtt egy fiatal amerikai fotóri-porter, név szerint Brandon Stan-ton arra adta a fejét, hogy portré-in keresztül New York hétköznapi és nem hétköznapi arcait bemu-tassa. Elképzelése szerint vélet-lenszerűen, az általa érdekesnek, különlegesnek, különcnek talált gazdag, szegény, átlagos embe-reket leszólította az utcán, majd az ő beleegyezésükkel, a róluk készült fotókat és a hozzá tar-tozó történeteket az interneten posztolta. Az emberi történetek-re, sorsokra pedig nagyon sokan kíváncsiak voltak, és kíváncsiak

ma is, így napjainkban már nem-csak az amerikai metropolisz iga-zán emberi lelkébe nyerhetünk betekintést, hanem más országok városainak megannyi személyes történetét is megláthatjuk, meg-hallhatjuk. A kezdeményezés nem titkolt célja pedig az, hogy – az, amiből sokszor olyan kevés van, és amelynek alakítására valamiért olyan kevés energiát fordítunk – a bennünk rejlő empátiát felébresz-sze, és minket, embereket egy ki-csit közelebb hozzon egymáshoz. A New York-i emberek fotóiból és a hozzájuk tartozó történetek-

24


ből egyébként egy album készült, amely rengeteg élettörténetet tartalmaz.

Okosan adományozni

Számtalan adományvonal és ado-mánygyűjtő oldal létezik napjaink-ban, mondhatni az internet telis-tele van különféle szervezetek jól és biztonságosan felépített segé-lyezőoldalaival, azonban ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik, és nem árt óvatosnak lenni. Fontos, hogy mielőtt adományo-zunk, informálódjunk a szervezet valódiságáról és eredetéről. A leg-több jól szervezett internetes ado-mányvonal előnye, hogy elérhető-séget is feltüntet, illetve képeket, videókat és élettörténeteket is megtalálhatunk az oldalán, amely nemcsak a hitelességéről biztosít bennünket, de ezenfelül közelebb is viszi egymáshoz a feleket.

Indítsa el saját kampányát!

Több olyan internetes oldal is mű-ködik, amelyen mi magunk is elin-díthatjuk saját kampányunkat egy ügy mellett. Gyűjtést szervezhe-tünk, képekkel, videókkal ismer-tethetjük gyűjtésünk célját, amely szólhat egyetlen személynek, de akár egy egész közösségnek is. Az egyik ilyen rendkívül népsze-rű adományvonal az angol nyelvű www.gofundme.com.

Segítenék

A szegénység, a betegségek, bal-esetek, környezeti katasztrófák sajnos a mindennapjaink része, így segítségre a világ minden táján fo-lyamatosan szükség van. A segít-ségnyújtás nem mindig kell, hogy kizárólag anyagi felajánlás legyen;

sokat lehet segíteni tartós élelmi-szerek, ruházat, háztartási eszkö-zök adományozásával, a kétkezi munka felajánlásával is. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Ma-gyar Vöröskereszt is folyamatosan várja önkénteseit.A www.tegyjot.hu magát Magyar-országon az egyetlen olyan ado-mánygyűjtő oldalnak tartja, ahol minden támogatás összege köz-

vetlenül a támogatottak számlá-jára kerül, abból jutalékot nem vonnak le, és folyamatos ügyfél-szolgálat működik. Ahogy sok ha-sonló jellegű oldalnál, itt is feltün-tetik a kiemelt gyűjtéseket, annak kezdési és lejárati idejét.

Az adakozás pszichológiája

Megnéztünk néhány jelentősebb adományvonalat; az adományo-zás, az önkéntességvállalás folya-mata tehát kellő körültekintéssel biztonsággal vállalható, de vé-gezetül, ám nem utolsó sorban gondolkodjunk el most közösen a miérteken. Hogy ne csak igennel és nemmel, ne csak egy fejbiccen-téssel vagy fejcsóválással adjunk választ az adakozás körüli kérdé-sekre. A jótékonykodás nemcsak pszi-chológiai, hanem szociológiai és társadalmi kérdés is. Hogy miért? A viselkedéskutatókat évtizedek óta foglalkoztatja, hogy miért adományozunk. Az esetek több-ségében az adományozó számára fontos, értékes dolog, ha segíteni tud másokon, kisebb és nagyobb közösségeken. Előfordul azonban, hogy valaki ezzel akarja magát elő-térbe helyezni, és így kíván anyagi javaival, végtelennek tűnő nagyvo-nalúságával dicsekedni. Azonban sokan név nélkül is adományoz-nak, tehát többféle adományozói attitűd is létezik. Sokan válaszolnak igennel arra a kérdésre, hogy szeretnek-e ado-mányozni, de a mindennapokban mégis megfeledkezünk ennek kü-lönféle lehetőségeiről. Fontos ki-emelni, hogy nemcsak a pénzbeli adomány jelent nagy segítséget egy-egy rászorulónak, de egy-értelműen könnyebben fel tudja használni és hasznosítani.

Judit,,Szoktam ruhákat adományozni. Böjte atya alapítványa számára könyvet, írószert és élelmiszert, ha kosármeccsen gyűjtenek beteg sportolóknak, gyerekeknek, akkor pénzt is adományozok. A vissza-jelzés ezekben az esetekben nem fontos. A tudat, hogy talán tudtam segíteni, és egy kicsi jót tettem, az elég számomra.”

Katalin,,Az adomány az én értelmezé-semben egyfajta segítség, lelki adomány, amikor valakinek nem anyagi segítséget adok, hanem például beszélgetek vele, mert arra van szüksége. Saját példám: idős festő ismerősöm, aki hét éve ágyban fekve fest, mert nem tud felkelni, el van zárva a külvilágtól. Gyakran felhívom, és hosszasan beszélgetek vele, mert tudom, hogy ő ettől boldog. A Kék szek-rénybe is szoktam küldeni élel-miszer-adományt, mert ezzel sok rászoruló emberen segíthetek. A legnagyobb érték egy tízezer forintos utalás volt az iskolakezdés előtti tanszervásárlásra. Ezekben az esetekben nem az érintettektől jön köszönet, hanem a szervezők-től, de ez nem is fontos. Jó érzés segíteni.”

25


Lorem ipsum Lorena Ipsa | Fotó:

Felhős ünnepek Váczi Gergő | Fotó: saját archívum, internet

Mindjárt karácsony. Az advent idejében járunk. Bármerre nézünk, bármerre megyünk, mindenhol ka-rácsonyi hangulat, illatok, zene, atmoszféra lengi be az utcákat. Karácsonyi fényben pompáznak az üz-letek, a bevásárlóközpontok. Az advent időszaka az ünnepre hangolódás, amely a keresztény felfogás szerint a várakozást jelenti Jézus eljövetelére. A készülődés, az ajándékok beszerzése, az apró részletek megtervezése legtöbbünknek örömet okoznak és szívből tesszük ezeket. Ám a karácsony nem minden-kinek a felhőtlen örömet és ünneplést jelenti… Kérdéseinkre Böhönyei Márta pszichológus válaszolt.

– Gyakran hallani azt, hogy a ka-rácsony közeledtével az öngyil-kosságok száma megszaporodik. Bár a statisztikai adatok elvileg ezt nem erősítik meg, de miért lehet az, hogy az ünnepek közeledtével mintha több depressziós embert látnánk magunk körül? – Azért lehet, mert a karácsony

rámutat csomó olyan problémára, ami egyébként is jelen van az éle-tünkben, de az ünnepek közeled-

tével elkerülhetetlenné válik, hogy szembesüljünk vele. Ha rossz emlé-keink vannak a karácsonyról, vagy ha a családtagok között jelenleg sem rendezett a viszony, az ünnep-lés őszintétlennek tűnhet, ami van, hogy nem nyílt veszekedésben mutatkozik meg, csak – nem ke-vésbé kellemetlen – belső feszült-séget, letörtséget okoz. A magány is felhangosodhat, ha a csapból is az idealizált, szeretetteljes együtt-

lét képei folynak, így talán még nehezebb meglátni, hogy olyan értelemben biztos nem vagyunk egyedül, hogy nagyon sokan jár-nak hasonló cipőben, illetve azt sem, hogy a helyzetünk javítható. – Fel lehet előre készülni lelkileg

az ünnepek ilyen jellegű negatívu-ma ellen? Ha valaki érzi magában, hogy hajlamos a depresszióra, ak-kor érdemes szakembert felkeres-nie már karácsony előtt?

26


– Igen. Egyetlen kérdéssel gya-korlatilag lemérhető, hogy kinek lenne szüksége pszichológusra. A kérdés pedig, hogy szereti-e a karácsonyt. Aki utálja, az általában valamilyen meg nem oldott pszi-chológiai természetű problémát cipel magával. Lehet ez egy olyan rossz alapműködés, ami nem függ szorosan össze a karácsonnyal, de ilyenkor is gondot okoz. A maxi-malista ahelyett, hogy élvezné a karácsonyt, feleslegesen túlterheli magát csak azért, hogy tökélete-sen teljesítsen. De lehet az ok az is, hogy „karácsonykárosultak” va-gyunk, túl sok és/vagy túl rossz ka-rácsonyhoz köthető emlékkel, mint például a menetrendszerű vesze-kedés, ami miatt feltételes reflex-ként rándul össze a gyomrunk, ha csak rágondolunk a karácsonyra.

Bármelyik esetről is legyen szó, sokszor akaratunk ellenére is elő-idézzük, hogy ismételje magát a történelem. Például, ha annak ide-jén szüleink konfliktusai elől a la-kás félreeső sarkába húzódtunk, így védve magunkat, később is a magányos elvonulást választhat-juk akkor is, amikor lehetőségünk lenne nyugodtabb hangulatot te-remteni arra alkalmas emberekkel a nekünk tetsző módon ünnepel-ve. Saját működésünkre sokkal ke-vésbé látunk rá, míg mások dolgá-ban könnyű okosnak lenni. Ezért is érdemes egy elfogulatlan kül-ső szemlélő segítségét kérni, aki olyanra világíthat rá, amire a laikus és hozzánk kötődő barátaink sem, és abban is tud segíteni, hogy rossz beidegződéseink ördögi kö-réből kilépjünk. Lehet, hogy idáig

csak olyan karácsonyokban volt részünk, amit nem érdemes ismé-telni, de miért is ne lenne részünk jobban? Szerelmi csalódás után sem érdemes leírni a másik ne-met, hiszen több milliárd tagjával még nem is találkoztunk, mi több, a saját szerepünket sem vizsgáltuk meg a kudarcban. Tehát ahelyett, hogy a karácsonyt törvényszerűen utálatosnak nyilvánítanánk, inkább akár segítséget igénybe véve ért-sük meg a rossz asszociációink gyökerét, majd derítsük ki, mit tar-togathat nekünk a karácsony. – Az nem lehet, hogy egyszerűen

csak viszolygunk a vásárlástól, vi-szolygunk már előre attól, hogy majd mennyi teendőnk lesz pél-dául a konyhában? – Igen, szólhat erről is. De az sem

feltétlen a karácsony hibája! Ha a

27


karácsony számunkra egyenértékű azzal, hogy minden sarokból min-den szem port ki kell pucolni, és tízfogásos vacsorával kell várni a családot, arról a maximalizmu-sunk tehet. Az sem a karácsony sara, hogy úgy hisszük, bazsa-lyogni kell olyan családtagokkal is, akikkel igazából nem is vagyunk jóban, hanem a megfelelési kény-szerünké. Érdemes próbára tenni a hiedelmeinket, és kísérletet ten-ni, mondjuk előre megbeszélten elosztani a feladatokat, megkoc-káztatni, hogy kihagyjuk a kamra kitakarítását, hátha több időnk, energiánk, kedvünk marad arra, amiről az ünnep valójában szólhat-na. Esetleg még karácsony előtt őszintén átbeszélni a sérelmeinket azokkal, akikkel még nem próbál-tuk, különösebb előkészítés nélkül is nyugodt hangon kifejezni a valós véleményünket, érzéseinket hang-súlyozva a vacsoraasztal fölött, hátha vaklármának bizonyul, ami eddig visszatartott. – Lehet, hogy filozófiai a kérdés,

de miről kellene szólnia a kará-csonynak? – A karácsonynak alapvetően

az odafigyelésről kellene szólnia. Ez másokra és saját magunkra egyaránt vonatkozik. Amikor a szü-lő és a gyerek először kontaktusba lép egymással, akkor a szülő azzal tudja kifejezni a szeretetét a gyer-meke felé, hogy minél hamarabb és minél empatikusabban reagál a jelzéseire. Ha sokszor nem és/vagy nem elég eltaláltan reagálnak egy gyerekre, akkor úgy fogja érezni, hogy nem szeretik, nyilván azért, mert nem is érdemes rá. Ha nem kapunk megfelelő figyelmet, az rengeteg problémát okozhat a párkapcsolattól a barátságon át a nekünk tetsző hivatás megtalá-lásáig, számos életterületen, de

még arra is hatással van, hogy mennyire kényszerül a szerveze-tünk arra, hogy érzelmeink iránti érdektelenségünk miatt testi tüne-tek kifejlesztésével kommunikáljon velünk. A karácsony és az adventi időszak egy jó apropó lehet arra, hogy tegyünk lelki és testi egész-ségünkért azzal, hogy önmagunk-ra időt szánva megfigyeljük, mi az, amire szükségünk van, legyen szó az ajándékról vagy az ünneplés módjáról, és megadjuk magunk-nak, kérjük. Akár azt is megválo-gathatjuk, kivel ünneplünk. Elvá-rások ide vagy oda, kihagyhatjuk azt, akihez nem igazán kötődünk, vagy akivel bárhogyan próbálkoz-tunk, nem jutottunk dűlőre. A ka-rácsony lehet a választott családé, az egymásra hangolódásé az igaz barátokkal, ahelyett hogy minden idegszálunkkal arra fókuszálnánk, hogy kifogástalanul teljesítsünk. A változtatás félelmetesnek tűn-het, de minden csoda három na-pig tart, ráadásul kárpótol a végre szájunk íze szerint eltöltött ünnep. – Ha jól vagy jobban szeretnénk

megélni a karácsonyt, elég „csak” egy döntést hoznunk, vagy a ta-pasztalat azt mutatja, hogy ez egy hosszabb folyamat, amit akár egy pszichoterápia kereteink belül kell legyűrni? – Sok minden egyszerűnek hat,

ha már túl vagyunk rajta. Egy terá-pia végén is sokan kérdezik maguk-tól, hogy Uram Isten, mit húztam az időt ennyit ennek az egyszerű dön-tésnek a meghozatalával. Egyéni-leg változó, hogy milyen gyorsan formálódunk, de egy biztos, egy jó pszichológus lényegesen lerö-vidíti a folyamatot. Szakmai segít-séget kérni akkor sem felesleges, ha apró a probléma, egyrészt mert akkor legfeljebb hamarabb a végé-re érünk, másrészt mert nem min-

dig a feladat nagysága okoz meg-akadást, hanem az, hogy belülről nehéz rálátni, hogy mi a nyitja, és évek rossz beidegződését egy me-rőben új megközelítéssel felülírni. De minek küzdjünk, halmozzunk a rossz élményeket, további kelle-metlen karácsonyokat, csak azért, mert berzenkedünk attól, hogy pszichológushoz forduljunk segít-ségért, ami ráadásul egyre többek számára épp annyira természetes kezd lenni, mint fodrászhoz, orvos-hoz vagy szerelőhöz fordulni szük-ség esetén. – Abban, hogy az emberben

kialakulnak rossz érzések az ün-nepekkel kapcsolatban, gondo-lom nagy szerepe lehet, hogy a gyerekkorban hogyan élte meg a karácsonyt. Hogyan éljük meg a karácsonyt családon belül, mi a jó taktika? Mi az, amit nekünk, szü-lőknek mutatnunk kell a gyerme-keink felé? – Amikor gyereknevelési kérdés-

ről kérdeznek, mindig a következő verses alapszabállyal válaszolok: „boldog egy gyerek csak boldog szülő mellett lehet”. Az a lényeg, hogy magunkra figyeljünk, mert ha a saját igényeinkkel jól törődjünk, akkor a gyerekeink is jól fogják magukat érezni. A kizárólag gyer-mekéért élő szülő jó szándéka el-lenére nagy terhet rak a gyerekére, neki kell ugyanis az önmagát kizsi-gerelő szülőt formába hoznia, ha jót akar magának. A gyerekek hisz-nek abban, hogy mindent kiérde-meltek, ami éri őket, azaz a szülő minden bizonnyal az ő rosszaságuk miatt van rossz passzban. Ilyenkor személyükben érzik rossznak, nem elégnek magukat. Ez a benyomás pedig az önmagukról (és jelen esetben a karácsonyról) kialakult kép részeként egy életen át elkí-sérheti őket. Ha jót akarunk a gye-

28


rekeinknek, első körben ügyeljünk arra, hogy mi őszintén boldogok legyünk az ünnepi időszakban (is), hogy megnyugodjanak, hogy le-hetnek gyerekek, valóban legyen is rájuk kapacitásunk, és példát is vehessenek a hozzáállásunkról. Minden egyéb részletkérdés. – Ha már a gyerek-szülő viszonyá-

ról beszélünk a karácsony össze-függésében, akkor engedje meg, hogy egy gyakorlatias kérdést fel-tegyek. Hajlamosak vagyunk arra,

hogy elhalmozzuk a gyerekeket ajándékokkal. Mi a helyes taktika? Mi azt a módszert követjük, hogy a kívánságlistát szétosztjuk a csa-lád között, és tulajdonképpen min-denkitől egy ajándékot kapnak, de ha összességében nézzük, akkor megkapják mindazt, amit szeret-nének. – Ez egy egész jó stratégia! Alap-

vetően nem a sok, hanem a legvá-gyottabb ajándéknak örül az em-ber. Egy jól eltalált ajándék azt az

érzetet kelti, hogy a másik nagyon figyelt ránk, és pontosan tudja, mire is vágyunk, míg a több aján-dék némileg tanácstalan érzetet kelt. Ez a kívánságlista szétdara-bolása a családtagok között elég optimálisnak hangzik, mert akkor mindenkivel kapcsolatban meg le-het ez az „eltaláltságélmény”. Ha-bár még ilyen leosztásban sem jó elhalmozni senkit, kb. 4 darab fe-lett már inkább stresszkeltő a bő-ség zavara. Sőt az sem baj, hogyha meglepetés helyett a kívánságlista egy tételét kapja meg az ember, mert a vágy beteljesülése szerez igazán örömöt. – Egy utolsó és még mindig a

gyermekekhez kapcsolódó kér-dés, a karácsony és a Mikulás illú-ziójával kapcsolatban. Van arra va-lamilyen recept, hogy ezt az illúziót hogyan és meddig tartsuk fent? Meg kell egyáltalán szüntetni? – Nem kell mesterségesen befo-

lyásolni, mert a gyerekek előbb-utóbb úgyis jelét adják annak, hogy szeretnék az illúzió meg-szüntetését, vagy már meg is szűnt bennük. A Mikulás-, angyalka-, Jézuska-mendemondák megsze-mélyesítik azt az érzést, hogy tö-rődnek velünk. Erre az élményre a gyerekeknek szüksége van. A gye-rekek rendszerint nem szó szerint hiszik el a meséket. Tudják közben, hogy meséről van szó, de mégis nagyon beleélik magukat, hisz ily módon tudják megérteni a világ jelenségeit. Tehát amíg a gyerek szeretne hinni, addig meg lehet neki hagyni ezt az élvezetet. Aztán idővel, amikor már ráutaló maga-tartást tesz, elkezd kérdezgetni, akkor akár vissza is lehet kérdezni, hogy ő mit gondol, és abban a hi-tében meghagyni, amit ő mond. Előbb-utóbb pedig majd saját üte-mében szépen tisztulni fog a kép.

29

MAGELLÁN

ZÖLDkarácsony Váczi Gergő | Fotó: Magellán

A karácsony melengető hangulata mindent átitat. Ki kisebb, ki nagyobb energiákat mozgatva már az ajándékokra és az ünnepi menüre koncentrál. És persze az sem mindegy, hogy a karácsonyi dekoráció, kifejezetten a fa, milyen pompában tündököl majd. A trendek szinte minden évben változnak, de persze örök darabok is vannak. És természetesen a díszek tekintetében is sokaknál egyre fontosabb a környe-zettudatosság és a fenntarthatóság.

Ezt fújhatjuk

A karácsonyi készülődést van, aki már hónapokkal az ünnepek előtt elkezdi azért, hogy a Jézuska, Angyalka, kis manó – ugye kinél épp kicsoda – kényelmesen tud-jon majd szenteste fát díszíteni. És legfőképpen legyen mivel fát díszítenie. Szabó Lajos és felesé-ge üvegdísz-manufaktúrájában 1963 óta készülnek a kézműves karácsonyfadíszek. Szezononként

nagyjából 300 ezer darab. A há-zaspár éppen az egyik szakembert látogatta meg, aki – ha nehezen is –, de végre döntött. „Na, eldön-tötte már mi lesz belőle? Igen, már el. És mi lesz? Macska.” A mester-ember Tuboly János, aki egyike az utolsó „mohikánoknak”. Erről Lajos beszélt nekünk. „30 évvel ezelőtt egy kis túlzással Budapes-ten nem volt olyan utca, ahol va-lamelyik pincében ne fújtak volna karácsonyfadíszt a mesterek, ak-

kor még nagyon sokan voltak, ma már nincsenek.” Tuboly János az egyik utolsó magyar üvegmester, aki elképesztő ügyességgel fújja a díszeket. „Az égőkkel melegít-jük meg az üveget. Általában 700 fok körüli az üveg hőmérséklete, és amikor meglágyul körülbelül méz sűrűségűre, akkor levegőt fújunk bele, vagy éppen szívjuk, hogy vákuum legyen. Ha bővíte-ni kell, akkor fújjuk a levegőt. Úgy tűnik, hogy erősen kell, de na-

30

MAGELLÁN

gyon pici, leheletfinom levegővel kell dolgozni.” A forma elkészülte után jöhet a díszítés. A díszeket a csillogás miatt lehet ezüstözni, tulajdonképpen ugyanazzal az el-járással, ahogy a tükrök készülnek. Aztán jöhet a mártás, természete-sen az is kézzel. És amíg szárad a felakasztható dekoráció, Szabó La-jos felesége, Marianna mesél arról, hogy 50 évvel ezelőtt bizony még főként termésekkel, gyümölcsök-kel vagy házi készítésű díszekkel volt tele a karácsonyfa. „Volt, aki horgolt, kötött rá, hímzett, kivágta textilanyagokból, a legkülönbö-zőbb anyagokból készültek az első díszek.”

Történelem

A műhelyben egyébként a legkü-lönbözőbb alkotások készülnek. Ma már a flamingó is divatos, de azért jelenleg a klasszikusnak szá-mító hóembert festik készre a hölgyek. Ebből biztosan nincs két egyforma. De hagyjuk is a dol-gos kezeket munkálkodni, és láto-gassunk el Kruták Zsófihoz, aki a Gödöllői Karácsonyház vezetője, hogy egy kicsit a trendekről be-szélgessünk. Egyébként Szabó Lajosék üvegdíszeiből itt is találni egy-egy darabot. Ebben a házban minden karácsonyfa más trend vagy szokás szerint van felöltöztet-ve – és bizony a tenger élőlényei-től kezdve az unikornisig, mindent a fára lehet akasztani. „A trendek közé tartozik ez a rózsaszín, ami mögöttem látható, és annak is egy pasztellárnyalata. A diótörők is megjelentek rózsaszín árnya-latban.” De divatos a koboldarcú manók világa is, amit néha ötvöz-nek a rózsaszínnel. „A karácsony-fadíszítés hagyományai az 1530-as évekre nyúlnak vissza. A legenda

Idén hódít a karácsonyi retró. Visszatérünk a 60-as évek elemeihez. Az idei év üdvöskéi a retró hangulatot idéző karácsonyi formák és színek. Az alapvető színvilág a klasszikus piros, zöld, fehér színeken alapul, vinta-ge formákat idéző, mégis modern technikával felszerelt dekorációk soka-ságát találhatjuk meg. Régi autók hurcolnak magukon fenyőfát, esetleg egy rénszarvas vagy egy télapó vezet egy 20. század eleji autót. A kép-csöves tévébe bújtatott dioráma nálunk katartikus élmény volt. A krea-tív tervezőknek köszönhetően millió dolgot találunk ebben a stílusban. Választhatunk önálló dekorációként egy óriási nyalókát vagy régi gőz-mozdonyt szerelvénnyel, mindezt ünnepi köntösbe burkolva. Egy biz-tos, bennünket ez a karácsonyi trend ragadott meg a legjobban, ezért idén is rengeteg identikus terméket kínálunk majd számotokra, legyen szó apró vintage-díszekről vagy hatalmas méretű álló figurákról. De az amerikai klasszikus karácsonyi trend is jelen van, ahol nem a Jézuska jön, hanem a Santa Claus. A színvilág a klasszikus, de a méretek megnőttek. Alapvetően nagy sláger a havas műfenyő és a girlandok, illetve a műhó. A színvilág egyértelműen a fehér, különböző kiegészítő színekkel, mint az ezüst, a púder, a zöld, a bronz. Igazi különlegesség, hogy a kisebb és na-gyobb díszeket sokszor kiegészíti a LED-világtás, amivel igazán mutatós lesz este is, nem csak nappal. De ez a karácsonyi trend lehet minimalista vagy akár rusztikus stílusú is. Az alapjegyei a pezsgő, púder, arany, fehér, illetve fekete szín. Különböző gipsz-, kerámia- vagy polirezinfigurák fé-nyes ezüst vagy éppen flitteres köntösben előkelőséget árasztanak ma-gukból. Különböző skandináv stílusú állódíszek, és a fekete színben nem szűkölködő karácsonyfa modern és elegáns. Ami meglepő, hogy a fali trófeákat és az aranyra lakkozott szarvasfejeket szőrme nyakörvvel nem-csak karácsonykor, hanem egy megfelelő környezetben egész évben is el lehet viselni. Forrás: www.esperanzabolt.hu/karacsonyi-trend-2019

31

MAGELLÁN

szerint Luther Márton 1536-ban tartott hazafele egy esti órán, ami-kor is a fenyőfákra fagyott jégen megcsillantak a csillagok fényei. A családjának szerette volna meg-mutatni, hogy milyen gyönyörű él-ményben volt része az útja során, és ezt úgy tudta demonstrálni, hogy a fenyőfára gyertyákat ra-

kott, meggyújtotta, és ezzel mu-tatta meg, hogy milyen szép csillo-gó egy fenyőfa.” Magyarországon egyébként az első fenyőfát csak az 1820-as években, tehát 300 évvel később díszítették. „Először a ne-mesi arisztokrata családokba jött be ez a szokás. Brunszvik Teréz óvodalapító volt, aki 1824 telén ka-

rácsonyfát állított elsőnek Magyar-országon.” A díszítés az 1900-as években terjedt el országszerte. Nagyjából 20 éve pedig itthon is igyekszünk követni a nyugati tren-deket. Persze a divatos díszek, főleg ha évente váltogatjuk őket, nem mindig környezetbarátak. De ha nemcsak trendre, hanem a környezetre is figyelmet szeret-nénk fordítani, akkor természete-sen erre is van lehetőség. „Ez egy pamutszalag. Ezek a zászlócskák rajta pedig használt ingből készül-tek. Pár évvel ezelőtt vettünk egy tonna használt inget, aminek most fogunk a végére érni.” Ez a gir-land tehát már követi a fenntart-hatóság szabályait. Például azzal, hogy újrahasznosított, és Magyar-országon készült. „Van egy ilyen csomagolónk, amit akkor is lehet használni, amikor már vége van a karácsonynak, és ebben bármit le-het tárolni. Nagyon jó megoldás a műanyag és papírcsomagolások mellett vagy ellen, kinek hogy.”

Öko(rácsony)

Természetesen az üzleti világ is lát-ja az igényt arra, hogy környezet-barát termékekkel foglalkozzon. Ebben az üzletben hazai tervezők

32

MAGELLÁN

zero waste, vagyis minél kevesebb hulladékot termelő ruhái vagy épp lakásdíszei is megtalálhatók. A műhelyben pedig szitanyomá-sos technikával készülnek a ké-peslapok. „Az összes papír, amire dolgozunk, újrahasznosított papír. Ezek kézzel készült termékek, és a festékek is környezetbarátak, mert vízbázisúak.”Persze a „legökóbb” megoldás, ha házilag készítjük a díszeket. Szent-jobbi Kriszta öt gyönyörű gyerek édesanyja. Náluk az angyalkák díszítik a karácsonyfát, de azért a család segít nekik az előkészü-letekben. „Ezek fakorongok, na-gyobb faágat vágtunk Apukámék fájáról, amit amúgy is kivágtak vol-na. Felszeletelte nekünk, vettünk egy fapirográfot, mert nagyon tet-szett. Interneten láttam én is pár éve.” A családban csak néhány üvegdísz kerül a fára, a többi ter-mészetes anyagú, akár mézeska-lács, akár ezek a fakorongok vagy a porcelángyurma, szalmadíszek. Zsombor, Zselyke, Zsanka, Zsig-mond és Zsadány az adventi nap-tárból sem sablonosat kap. „Idén egy mesekalendáriumunk lett, ami 24 téli, karácsonyi történetből áll. Amelyiket ki kell nyitni, azon van egy szánkó. Nem számoztam be, mert Zsanka nem ismeri még a számokat, és akkor épp, ame-lyiket ki kell bontani, arra érkezik egy ilyen szán. Ez elég környezet-tudatos adventi naptár, mert fa és papír, nagyon sok hulladékot sem termel.” Az ünnep tehát ebben a család-ban nem a műanyag kacatokról és a felesleges halmozásról szól, hanem a közös programokról, él-ményekről és a mesékről. Ezeket a történeteket pedig a legkisebb és a legnagyobb gyerek is ugyanúgy szereti.

33

DIÁKSZEM

„Egy hálás szív, na az a mennyország” Kocsis Márk | Fotó: internet

Egyik kedvenc zenekaromtól idé-zek akkor, amikor ezt a sort leírom. Ez a cikk most róluk fog szólni, hi-szen remélem, lesz majd, aki emi-att belehallgat a munkásságukba, és megszereti őket. Rajtuk keresz-tül elég sok gondolatot fogok hoz-ni, hiszen legtöbb zenéjük az em-ber elméjén túl a lelkére is nagyon nagy mértékben képes hatni. Mikor még nem ismertem őket, hallottam a rádióban egy-egy szá-mukat, amik nagyon tetszettek, de nem is állt bennem össze feltétlen, hogy ez ugyanaz a zenekar lenne. De mikor komolyan elkezdett ér-dekelni, hogy kiben/kikben vannak ilyen mély gondolatok a világról, kiderítettem, hogy ez a Kowalsky meg a Vega. Elgondolkodtatnak ők az embe-ri kapcsolatainkról, hitről, az élet szépségeiről, az apró örömöktől a legnagyobb csodákig az életben. Önmagunk felfedezésére sarkall-nak minden számukkal, hiszen a témák, amiket feszegetnek, mind-annyiunk életében jelen vannak. Hiszen ki ne szeretne, haragudna, élvezné az életet, és élné meg a legnagyobb mélypontokat (akár rövid időn belül)? Ki ne érezte vol-na már, hogy kevés valamihez? Ki nem érezte még az élet elmúlá-sának szorító kezét?Ha összegezni akarom, mi is az, amit jelentenek nekem ezek a szá-

mok, akkor azt a következőképpen tehetem meg:Egy biztos támasz, hiszen meghall-gatom egy-egy számukat, és rá-jövök, hogy nem vagyok egyedül (senki sincs), mindenben megke-reshetem magam, mindennek van egy miértje, és lesz következmé-nye is, semmi sem véletlen, hiszen ,,ki van találva az eleje, a vége, minden úgy jó, ahogy van.”

De ha már itt vagyunk annál a ze-nekarnál, ami ilyen sokat ad, és ek-kora támasz tud lenni, akkor meg kell említsem másik két óriási ked-vencemet: Ákos és a Republic.Ákos zenéi nagyon mélyek alap-ból is, de a most megjelent új al-bumról a Felemel c. zeneszám az, amin könnyen kicsordul néhány könny…, de ezt nem lőném le, aki még nem hallotta, mindenkép-pen hallgassa meg. A régebbi zenéi – az Adj hitet és a Keresem az utamat – azok a számok, amik leginkább megérintenek, és közel állnak hozzám, azt hiszem, ezek a számok magukért beszélnek.Republic pedig az az együttes (volt), amelynek a nagyon ismert számain kívül még nagy monda-nivalóval rendelkeznek a kevés-be népszerű (vagy rádióban nem agyonjátszott) számaik is, és biz-ton állítom, a remek szövegeken és a remek zenei hangzáson felül

34

DIÁKSZEM

a szövegek mélysége miatt is meg kellene minden mai fiatalnak is-merkednie velük. Illetve ami a mi generációnkat már nagyon jellem-zi, a túlzott szókimondóság..., azt is megtalálhatnák benne.

Ezek voltak azok a zenekarok, amelyek zenéinek hálás vagyok, mert sokat adnak nekem a hét-köznapokban, de természetesen sok ilyen zenekart találunk még, ha kutatunk, hiszen a 30Y-tól

kezdve a legtöbb alternatív zene-kar és a rapperek is (akiket nem szeretek, de attól elismerem) na-gyon kemény szövegeket írnak, amelyeknek témái hasonlóan fon-tosak!

35

BARANGOLÓ

Dunaföldvár – nem csak átutazásra Susán Janka | Fotó: Juhász Luca

A Paks környékén élők Dunaföldváron valószínűleg sokszor átutaztak vagy akár el is látogattak, de vannak még számukra is felfedezésre váró látnivalók és ismeretek. Autóval biztosan sokszor átkeltek a hídon az Alföld felé haladva, de átsétáltak-e már rajta? Ki volt az a Beszédes József, akiről a hidat elnevezték? Hogyan kapcsolódik Magyar László – aki a gimnázium névadója – Dunaföldvárhoz? Meg-mászták már a Kálvária-dombot, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunára? A Csonka-toronyban új kiál-lítás nyílt, a Fafaragó Galéria gyakran újdonsággal szolgál, és térjenek be a Rozmaringos Udvarházba is, ahol vezetéssel végigjárhatják a történelmi témájú különleges enteriőröket.

Beszédes József híd

A híd északi oldalán már a legutób-bi, 2001-ben befejeződött felújítás előtt is volt gyalogjárda, kellemes időben nem mindennapi élmény átsétálni rajta. Ekkor szedték fel a vasúti sínpályát, és aszfaltburkola-tot kapott a kerékpárút kialakítása miatt. A biciklizők egészen Soltig is eljuthatnak a nemrég átadott bi-cikliúton.

Városi séta

Ahogy visszatérünk a hídról, ka-paszkodjunk fel a Kálvária-domb-ra a Tabán girbegurba utcáin ha-ladva. Igen, Dunaföldváron is van Tabán, talán még ezt is kevesen hallották. Miután kifújtuk magun-kat a panorámában gyönyörködve, sétáljunk vissza a szépen megújult Duna-parti sétányra. A gyerekeket játszótér várja, a település turiszti-

kai forgalmának növelése céljából egy hajókikötőt is építettek. Ezután menjünk vissza a vár környékére, fedezzük fel a hangulatos macs-kaköves utcákat, ne hagyjuk ki a megújult könyvtár épületét sem. Menjünk is be megnézni a felújítás során megtalált egyedi fémosz-lopokat, és az épület szép tereit. Ez most olyan, mint egy kis ékszer-doboz, fentről a vártoronyból néz-ve is ki fog tűnni a házak közül.

Beszédes József (1787–1852): vízépítő mérnökként kidolgozta egy Kolozsvártól Gratzig hajózható csatorna építésének tervét. 1836-ban a helytartótanácshoz beterjesztette a Sebes-Körös és a Berettyó mocsarainak kiszárítására vonatkozó elképzelé-seit. 1827–1828-ban a linz–budweisi vasút megbízásából vízren-dezési munkálatokat végzett. Széchenyi Istvánnal elhajózott a Dunán Galacig, és onnan Konstantinápolyba. Megszervezte a reformkor nagy vízügyi átalakítási munkálatait. Széchenyi Ist-ván kezdeményezésére az országgyűlés 1840-ben törvényt ho-zott a Beszédes által elképzelt Duna–Tisza-csatorna építéséről. A kivitelezésre egy részvénytársaság alakult, de a tervet ért tá-madások miatt a tőke megvonta támogatását, így a csatorna építése lekerült a napirendről. Vasúti mérnökként részt vett a linz-budweisi lóvasút és a Magyar Középponti Vasút építésé-ben. Sokat tett a magyar nyelvű műszaki irodalom megalapo-zásáért. Dunaföldváron temették el. (Forrás: Wikipédia)

36

BARANGOLÓ

Fafaragó Galéria

Sétáljunk fel a várba a gyönyörű faragott várkapu alatt. A galé-ria épülete eredetileg kőtárnak épült. Az akkori elképzelés sze-rint itt helyezték volna el a Bölcs-ke környéki Dunában talált római kori kőemlékeket. Csepeli István fafaragó mester, népi iparművész ötletére nyílt itt galéria (a várkapu is az ő munkája). Az önkormány-zat pályázati pénzekkel alakította a mai formájára, hiszen a félig nyi-tott épületet zárttá kellett átépí-teni. Pataki Dezső, a Dunaföldvári Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója kalauzolt minket a ga-lériában és majd a vártoronyban. Olyan a galéria mérete és formá-ja, hogy általában két kiállítást is elbír. Néhány év után dr. Bánszky Pál néprajzkutató segítségével rendezték a kiállításokat. Sokáig követték azt a koncepciót, hogy a galéria egyik felében a fafara-gás, faművesség és a tágabb ér-telemben vett népművészetnek a megújuló bemutatása történik, a másik oldalon egy állandó ki-állítás volt látható Dunaföldvár mezőváros címmel. Többször országos pályázatokat is indítot-tak fafaragók részére, és az arra beérkezett pályamunkákból állt

össze a következő kiállítás. Ennek köszönhetően, aki akkor a ma-gyar faművességben számított, az mind megfordult itt. Egy idő óta pedig már saját maguk szer-vezik a kiállításokat, azóta kezd-ték a nagyobb népművészeti régiókat bemutatni, az állandó ki-állítás pedig a tájházba költözött. A galéria áprilistól október végé-ig tart nyitva. Az idei szezont az

Uszód népművészetét bemutató, festett bútorokból, babákból, hímzésekből, viseletekből álló kiállítással kezdték, majd Debre-cen környékének népművészeté-vel folytatták. Dunaföldvár harminc éve város, és húszéves a Földváriak Találko-zója rendezvénysorozat, amit vá-rosuk indított el. Rajtuk kívül még hat ilyen település létezik: Bala-tonföldvár, Tiszaföldvár, Puszta-földvár, Bácsföldvár Szerbiában, Melegföldvár és Székelyföldvár Erdélyben. Idén itt rendezték meg a találkozót a szüreti napok keretében, és ehhez kapcsolódva a galériában a „földvári” települé-sek alkotóinak műveiből állítottak össze kiállítást.A galéria szemközti oldalán Ma-gyar László Afrika-kutatónak is emléket állító tárlatot nézhetünk meg, amely két részből áll: az Érdi Földrajzi Múzeum korábbi, a ku-

37

BARANGOLÓ

tatóról szóló tablóiból és a Szilasi Ildikó fiatal antropológus expedí-ciójáról készült anyagból. Egy fo-tóssal járta végig Magyar László korábbi expedíciójának útvonalát, és rögzítették a mostani állapoto-kat. A fotókat kiegészíti néhány onnan származó tárgy is.

A Csonka-torony kiállításai

Sárdy János Nagykónyiban szüle-tett, majd Dunaföldváron volt kán-tor-tanító, és innen került 1936-ban ösztöndíjasként az Operába. Állandó kiállítás állít neki emléket a földszinten.Magyar világ – török világ, azaz A hódoltság kora Dunaföldváron és környékén címmel április óta új állandó kiállítás nyílt. Felfelé ha-ladva megnézhetjük a kiállítást, majd feljutunk a „kilátóba”, ahon-nan felejthetetlen a panoráma. Lefelé még bekukkantunk a töm-löcbe, mert miután a toronynak megszűnt a hadászati szerepe, sokáig uradalmi börtönként funk-

cionált. Az egyik cellát a legenda szerint az egyik rab a vérével pin-gált rajzokkal díszítette, amelyek most is láthatóak.

Rozmaringos Udvarház – múltunk szeretete

Alberczki Zsuzsa fazekas az udvar-ház megálmodója. Tősgyökeres dunaföldvári, itt született és járt a házzal szemközti gimnáziumba. Nem mondhatom, hogy messzire kerültem – mondja nevetve. Éve-ken keresztül figyelte ezt a szomo-rú házat. Nem vette meg senki, mert vastagok a falak, össze van-nak építve a házak, túl romos volt ahhoz, hogy valaki felújítsa. Utol-jára egy cselédlány lakott benne, az ő rokonságától vásárolta meg. Meglátta benne a százötven évet, és visszament a legelső idősza-kig, annak megfelelően újította fel. Azt mondja, ez egy intelligens ház, ami alatt azt érti, hogy min-denre jól lehet használni és em-beri léptékű. A múltban volt, hogy

szatócsbolt volt benne, máskor sörfőző vagy jégverem, minden-hez alkalmazkodott, mindent meg tudtak valósítani benne.Jó időben nyitva áll a ház nagy kapuja, sokan be is szoktak kíván-csiskodni. Ez adta az ötletet Zsu-zsának, hogy szívesen végigkalau-zolja őket a hangulatos kerten, és a különleges enteriőrökön, ahol egyébként meg is szállhatnak. Itt vagyunk közvetlenül a vár alatt – mondja Zsuzsa, a néhai vár ugyan már nem létezik, mert a fehér mészkövet az itt lakók beépítették a környező épületekbe. Minden helyiségnek, térnek kapcsolódási pontja van a régmúlthoz, és eze-ket meséli el a betérőknek.A romantikus, zegzugos udvaron egy hatalmas fadézsa áll, jó idő-ben biztos kellemes megmártóz-ni benne. Mögötte a török stílu-sú pihenő, mert alatta található

Kiskelemen Béni – a vár kis hőse, aki kapcsolódik a Fekete kötény legendájához:„A török hódoltság idején Du-naföldvárra új aga érkezett, aki szigorú elődjével ellentétben látszólag kedveskedett az itt élőknek. Nem szedett be adót, csupán az addig összegyűjtött termény feldolgozását kívánta meg. Jóindulata azonban ha-mar lelepleződött. Míg ugyanis a magyar férfiak és asszonyaik a várban dolgoztak, a törökök el-rabolták a gyerekeket, és velük a hajadon lányokat is. Az aga azért, hogy szabadon engedje őket, nem kért mást: a nők köténye vál-tozzon feketévé. Csoda-e, nem? A varázslat megtörtént. A kötény pedig azóta is fekete a földvári vi-seletben.” (Forrás: duol.hu)

38

BARANGOLÓ

az egykori török pince. Nyáron a vendégek szívesen időznek ezen a területen. Elmeséli, a török korban szinte kihalt vidék lett a település, majd a ferences szer-zetesek megépítették a házzal szemben a kolostort a hozzá kap-csolódó templommal, és körötte fokozatosan népesedett be újra a terület. Ezt a házat százötven éve építtette a bánáti zsidó nemes ember, Cservenkay Csernyánszky

Imre gazdag földbirtokos és ke-reskedő.Belépünk a házba, az Osztrák–Magyar Monarchia stílusában berendezett verandára. Figyel-mesen megnézve láthatóak rajta az átépítések, ahogy ereszaljából tornác lett, majd szélesítették, a negyvenes években beüvegez-ték. Az egész ház berendezése Dunaföldvárról való, az itt látható szatócsboltos szekrények is. Min-den eredeti, a kézi csomózású szőnyegek is.Továbbmenve, egy pillanatra be-kukkantunk a mézeskalácsmester szobájába. Az 1800-as évek elejé-be csöppenünk, egy iparos szo-

bájába. Akkoriban az ágyakban félig ülve aludtak, mert féltek a haláltól. Volt egy olyan mondás, hogy csak a holtak és a csecsszo-pók fekszenek vízszintesen. Pici gyerekek mosóteknőben az ágy alatt aludtak.Megérkezünk Tolbuhin marsall szobájába, aki a második világhá-ború egy részében ebben a ház-ban alakította ki a főhadiszállását. A negyvenes évek haladó műszaki

eszközeit is láthatjuk, az akkori idők propagandaanyagaival együtt. Zsuzsa azt meséli, hogy a lova is vele aludt, és itt maradt a szamo-várja is. A külföldről érkezőknek ez az egyik kedvenc szobája.Továbbmenve Angyalka, a föld-vári kisasszony szobájába érünk az 1920-as évekbe, amely art deco stí-lusban van berendezve, szép mos-dószekrénnyel és vaskályhával.Sétálunk tovább a tornácon, ahol egy film plakátjára bukkanunk. 2467 a címe, egy természetvédel-mi film, és ebben szerepel a ház is. Tulajdonképpen véletlenül ke-rültek bele. A film készítői itt száll-tak meg, és annyira megtetszett

nekik, hogy készítettek felvétele-ket innen is. Zsuzsa hivatalos volt a film müncheni bemutatójára is. Megható élmény volt számára a hatalmas kivetítőn viszontlátni a házat.Sajnos több nem fér bele a cikk-be, de így talán izgalmasabb is, hogy nem tudtam a ház minden részletét elmesélni, marad még felfedeznivaló a személyes láto-gatáskor is.

Magyar László Afrika-kutató: Ma-gyar Imre öttömösi földbirtokos törvénytelen fia. Az elemi iskolát Dunaföldváron, a gimnáziumot Szabadkán és Kalocsán járta, a legfelső osztályt pedig a pesti piaristáknál fejezte be. Fiumé-ban a tengerészeti iskolát elvé-gezve 1843-ban tengerészkadét lett. Különböző hajókon szolgál-va bejárta a Karib-tengert, főleg rabszolgaszállító hajókon Mada-gaszkártól a Nyugat-indiai szige-teken át Havannáig. 1845-ben La Plata állam flottahadnagya lett La Plata és Uruguay háborújá-ban. Az első afrikai utazása során az Atlanti-óceán partja mentén 1848. december 9-én jutott el Benguelába. Második nagy bel-ső-afrikai útján 1852 májusától 1854 közepéig a Cubango folyó és az Okavango-mocsár vidékét kutatta, ahol egy addig ismeret-len népet, az általa mukankála néven nevezett angolai busma-nokat fedezte fel. A harmadik utazása a Zambézi folyamrend-szerét és a Kuanza mellékfolyóit kutatta, amikor karavánját meg-támadták, és megsebesült. Fel-épülve két fiát Mosszamédeszbe vitte a missziós iskolába, ő pedig visszatért Benguelába, és ott is halt meg. (Forrás: Wikipédia)

39

ATOMENERGETIKAI MÚZEUM

„Hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok” Bencze Eszter | Fotó: Juhász Luca

Így fejezte ki gondolatait a múzeum egyik munkatár-sa, amikor a magazin aktuális számának témájáról, a háláról beszélgettünk. Vajon miért érezhetik így ma-gukat a múzeum dolgozói? Az Atomenergetikai Múzeum idén is egy progra-mokban gazdag és rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött. A tárlatot és az időszaki kiállításokat megtekintő egyéni és csoportos látogatók, a mú-zeumpedagógia programokon, fizikaórákon részt vevő óvodás és iskolás csoportok, az országos nagy-rendezvényeken megjelenő érdeklődők nagy száma és elégedettsége, pozitív visszajelzései mutatják a

múzeum eredményességét, sikerességét. A mun-katársak számára ez a sikerélmény az, ami inspiráló munkahellyé teszi a múzeumot, és lendületben tartja. Így válik képessé a csapat, hogy az állandóan válto-zó, felgyorsult világban megfeleljen a mindennapok kihívásainak, nyitottan és befogadóan tekintsen az új technikák és korszerű eszközök alkalmazására, élen járjon a (múzeumi) innovációban és a természettudo-mányi szemléletformálásban. 2019-ben húsznál is több alkalommal szerveztünk vagy voltunk meghívott szereplői nagyszabású ren-dezvényeknek, ezek közül néhány: a Múzeumok Ma-jálisa a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében, a Tudományok Fővárosa fesztivál Budapesten, az Or-

szágos Atomenergia Hivatal Atomenergiáról min-denkinek című rendezvényei, Mi a pálya? műszaki pá-lyaválasztó fesztivál helyszínei stb. Mindezek mellett egész évben rendszeresen zajlottak helyben a múze-umpedagógiai foglalkozások. Köszönettel tartozunk az iskoláknak, a pedagógusoknak, hogy rendszere-sen használják és látogatják a múzeumot. A kihelye-zett fizikaórán közel 600 diák vett részt idén.A 2019-es évben az első rendhagyó program az áp-rilis 13-ai AtomcoolTúra volt. A népszerű gyalogtú-rán mintegy 150 fő sétált végig az erőmű-építkezés különleges helyszínein, ahol az erőmű történetének ikonikus alakjai – Szabó Benjamin, az építkezés kor-mánybiztosa, igazgató és Pónya József, a vállalat első vezérigazgatója – osztották meg a jelenlévőkkel személyes emlékeiket. A hagyományos tavaszi fizika-verseny, a nyári programok (Múzeumok Éjszakája, Ifjú fizikusok tábora stb.) után ősszel meghívást kapott a múzeum a Tudomány csodálatos című kiállításra Brüsszelbe, ahol a meghívott kiállítók közül egyedüli-ként két napon keresztül mutatkozhatott be. Ez rend-kívül nagy elismerés a múzeum számára, hálásak vagyunk a lehetőségért, mely egyben további ins-pirációt is jelent a következő időszakra. A meghívás mindenképpen köszönhető volt az idei évben meg-valósult innovatív újításnak is, mely a mindennapi mú-zeumi munka és a kitelepülések során is hasznosnak bizonyul. Ez az újítás, az AR- (kiterjesztett valóság) technológia, mely a valóság egyfajta virtuális, látszó-lagos kibővítése. Az AR-alkalmazás és mobiltelefon segítségével 3D-ben és animációként kelnek életre a múzeum olyan különleges emlékei és tárgyai, mint például az őstranszformátor, ügyeletes mérnöki tele-fon vagy egy régi számítógépes rendszer memória-blokkja.A múzeum a jövőben is törekedni fog az újabb és újabb technikák és eszközök bevezetésére, melyek erősítik a mondanivalóját és segítik az ismeretát-adást.Köszönet a 2019-ben hozzánk látogatóknak, 2020-ban a megszokott programokkal és újdonságokkal igyekszünk folytatni!

40

ATOMENERGETIKAI MÚZEUM

Akik meglökték a tudomány szekerétKrizsán Árpád | Fotó: internet

Nagyon sokat tudunk a tudományok fejlődéséről. Most a teljesség igénye nélkül említek meg néhány eredményt és néhány fizikust, akiknek hálásak lehetünk az elért vagy csak leírt eredményeiért, amik egy-egy időszakban sokat lendítettek a tudomány és a technika fejlődésén.

Elsőként talán Arkhimédészt említ-hetjük meg, hiszen az egyszerű gé-pek terén komoly eredményeket ért el. Ki ne ismerné a következő mondást: „Adjatok egy fix pontot, és kifordítom sarkaiból a világot!” Ezzel a mondással jól szemléltet-hetjük, hogy munkássága nagy-részt a különböző emelők, csigák, csigasorok készítésében mutatko-zott meg. Technikai szempontból az általa összegyűjtött és rend-szerezett leírások megkönnyítették az emberi munkavégzést, hiszen a megalkotott gépek segítettek a nagyobb terhek mozgatásában. A folyadékok emelésére készült az arkhimédészi csavar, amelyet ma is használnak víz vagy gabona emelésére. Tudománytörténetileg szintén fontos eredmény az Arkhi-médész-törvény megfogalmazása, amellyel a folyadékokba vagy gá-zokba merülő testek súlyát vizs-gálja. Talán Galilei lehetne a következő, akiről a szabadesés vizsgálata és a heliocentrikus világkép megje-lenése juthat eszünkbe. A szabad-esés mellett vizsgált lejtőn mozgó testeket és gyakorlatilag a gravitá-ciós erőt.Kétségtelenül Newton a leggyak-rabban emlegetett tudós, hiszen a fizika alapjainak leírása az ő nevé-hez fűződik. A szemmel látható és az emberek számára érzékelhető jelenségeket a newtoni fizika egé-

szen jól leírja. A mechanika alaptör-vényeit valószínűleg nem ő fedezte fel, de pontosan rendszerezte azo-kat, ez alapján nevezzük ezeket Newton-törvényeknek. Ezen tör-vények az erők és a mozgások kap-csolatát, illetve az együttes erők hatását fogalmazzák meg.Bár a hő és hőmérséklet-változás régóta ismert, de a láthatatlanság miatt ezek leírása eléggé későn történt meg. A gőzgép megalko-tása Watt nevéhez kötődik. 1765-re tökéletesített egy korábbi, nem túl jól működő gőzgépet. Ipari alkal-mazásba csak 1776-ban vették az első gőzgépet. Itt is látszik, hogy a tudás akkor használható, ha valaki ügyesen összerendezi a megfelelő tapasztalatokat és készít egységes leírást.A következő ugrást Galvani olasz orvos, fizikus által megalkotott áramforrás, a galvánelem felfede-zése adta. Innen már az egyszerű vezetőkben az egyenáram egészen jól kezelhető, lehet használni az áram különböző hatásait. Az áram hatásai közül mára az áram mág-neses hatása ugyanannyira fontos, mint az áram hőhatásának alkalma-zása. Az áram mágneses hatását Oersted dán fizikus vette észre, az elektromosság és a mágnesség kapcsolatát pedig Maxwell írta le. Az elektromosság kapcsán az elektron már régóta ismert volt. A XIX. században sok kísérletezés

és eredmény vezetett az elektron felfedezéséhez, ami J. J. Thom-son nevéhez fűződik. A kísérletek és a megfigyelések alapján sikerült megadni a részecske tömegét és töltését. Ha már ismert az atomok egyik alkotórésze, adott volt min-den az újabb felfedezésekhez és az egyes atommodellek kialakulá-sához. Nem tökéletes ugyan, de ta-lán a legérdekesebb a Rutherford-féle atommodell, ahol megjelenik az atommag és az azt körülvevő elektronfelhő. Végül, de nem utolsó sorban Ein-steint kell megemlíteni a fény-elektromos egyenlet kapcsán, ami a fény részecsketermészetét és az energia kvantumosságát vezeti be. Azt gondolom, hogy tényleg csak néhány olyan kiemelkedő ered-ményt gyűjtöttem össze, amik a saját korukban igazán nagy lendü-letet adtak a fejlődésnek.

41

ATOMERŐMŰVET ÉPÍTÜNK

Szakmai kiállításon mutatkozott be Paks II. új standja Paks II. Zrt. | Fotó: Paks II. Zrt.

42

ATOMERŐMŰVET ÉPÍTÜNK

A pécsi Zsolnay Negyedben ren-dezett Atomfórum kiállításon de-bütált a Paks II. Zrt. új standja, amely a cég interaktív kamionjá-hoz és információs sátrához hason-lóan a két új blokk építésével és az atomenergiával kapcsolatos széles körű tájékoztatást szolgálja. A pro-jekttársaság állásbörzéken, tudo-mányos kiállításokon, konferenciá-kon, energetikai expókon tervez

megjelenni az egyedi formavilágú, modern technikával felszerelt kiál-lítótérrel, amely több modulból áll, így mérete a különböző rendezvé-nyek adottságaihoz igazítható.A stand első látogatói között volt Süli János, aki az atomenergia klímavédelemben betöltött sze-repéről és a paksi projekt előre-haladásáról is beszélt a sajtó kép-viselőinek a helyszínen. A két új paksi blokkért felelős tárca nélküli miniszter beszámolt róla, hogy az elkövetkező hónapok fontos fel-adata a létesítési engedély iránti kérelem elkészítése és benyújtása. Süli János kiemelte, hogy már több mint 400 engedéllyel rendelkezik a projekt, köztük a telephely-, illet-

ve környezetvédelmi engedéllyel. Emlékeztetett rá, hogy az ENSZ Espooi Egyezmény titkársága ki-mondta: az engedélyeztetés során alkalmazott magyar eljárás példa-értékű.A miniszter hozzátette: idén nyár-tól már zajlik az építkezés a felvo-nulási területen, összesen mintegy nyolcvan épület kivitelezésére lesz szükség. Az orosz fél már jelezte,

hogy az épületek megépítésében a lehető legtöbb magyar beszállí-tót szeretné igénybe venni. A mi-niszter újságírói kérdésre válaszol-va kiemelte: az atomerőművek állítják elő a legtöbb karbonmen-tes villamos energiát Európában. Hozzátette: a magyar kormány klímavédelmi szempontból is fe-lelősen járt el, amikor úgy döntött, hogy a megújuló energiaforrások mellett hosszú távon épít atom-energiára.Az Atomfórummal párhuzamo-san szintén Pécsett, a Kodály Köz-pontban zajlott a Roszatom társa-dalmi tanácsa szervezésében az AtomÖko konferencia is, amelyet első alkalommal rendeztek Orosz-

országon kívüli helyszínen. A nem-zetközi társadalmi fórum és kiállí-tás négyszáz meghívott vendége négy szekcióban, illetve plenáris ülésen osztotta meg egymással tapasztalatait, véleményét. A kon-ferencián az atomenergetikához kapcsolódó társadalmi párbeszéd, a biztonság, az új technológiák ke-rültek terítékre, valamint az, hogy miként járul hozzá az atomenergia

és a többi karbonmentes vagy ala-csony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás a globális klímavé-delmi célok teljesüléséhez.A Paks II.-projekt képviseletében Süli János miniszter mellett Ko-vács Pál és dr. Becskeházi Attila államtitkárok vettek részt a szak-mai párbeszédben. Kovács Gábor, a Paks II. Zrt. műszaki igazgatója a biztonsági témakörrel foglalkozó szekcióban ismertette a Pakson épülő VVER 1200-as blokktípusok-nál alkalmazott innovatív megol-dásokat. Bognár Péter humánerő-forrás-igazgató pedig a Zsolnay Negyedben beszélt a projekt szak-emberigényéről és a cég képzési programjairól.

43

RADIOAKTÍV HULLADÉKOKAT KEZELŐ KFT.

Új kommunikációs kihívások az RHK Kft. előtt RHK Kft. | Fotó: RHK Kft.

Így karácsony közeledtével – s még inkább utána, hiszen csak napok választanak el az év végétől – sokan készítünk számvetést: melyek voltak a jó dolgok, melyek a rosszak, mit kell másként csinálnunk jövőre. Ez a folyamat magától értetődő a cégek életében, főként egy olyan vállalatnál, mint a Radioaktív Hul-ladékokat Kezelő Kft. (RHK Kft.), amelynek a tevékenységéből – és a gondjaira bízott sugárzó anyagok természetéből – adódóan kötelező előre, sokszor igen hosszú távra előre gondolkodni. 2020 számukra a kommunikációban ugyancsak némi újratervezést jelent, hiszen az októberi önkormányzati választások jelentős változásokat hoztak a telephelyeik környezetében működő társulások összetételében is. Erről beszélgettünk Honti Gabriellával, az RHK Kft. kommunikációs vezetőjével.

– Társaságunknak törvényi köte-lezettsége, hogy a radioaktív hul-ladékok biztonságos kezeléséről, tárolásáról az érintetteket tájékoz-tassuk – kezdi a kommunikációs szakember –, ezt megalakulása óta nagy elhivatottsággal végzik a cég munkatársai. Tudjuk, hogy a felelősségteljes, nyugodt szakmai munkához a lakossági elfogadott-ság megléte is szükséges. Ennek elősegítésére alakultak meg annak idején az ellenőrzési és informáci-ós célú önkormányzati társulások, a tevékenységünk által érintett települések polgármestereiből. A négy társulás ma már negyvenöt települést fog össze, közel kétszáz-ezer ember érdekeit képviselve. Az elmúlt öt év alatt kialakult egy munkakapcsolat, egy jó együtt-működés az akkor megválasztott vezetőkkel, megismertük őket és munkatársaikat. Ők is megismer-tek bennünket, a tevékenységün-ket, nem kellett magyarázni, miért és hogyan kommunikáljunk. Most az önkormányzati választásokon sok helyen új vezetőt választottak, és jelentős változások történtek a képviselő-testületekben is. Termé-

szetesen nyitott szellemiségben fogadjuk a változásokat, hiszen a változás mindig az új kezdete. – A négy társulásból kettőben az

elnök személye is változott. – A tárulásokban megalakulásuk

óta gyakorlat volt, hogy a paksi Kiégett Kazetták Átmeneti Táro-lója környezetében működő Tár-sadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulásnak (TEIT) az élére Kalocsa, míg a Tár-sadalmi Ellenőrző Tájékoztató Tár-sulásnak (TETT) – a kis és közepes aktivitású atomerőművi eredetű hulladék elhelyezését szolgáló Nemzeti Radioaktívhulladék-táro-ló térségében – a befogadó tele-pülés, Bátaapáti adta az elnököt. Az önkormányzati választásokat követően a társulásokban betöl-tött tisztségekről is szavazniuk kell az egyes társulásoknak. A TEIT esetében Kalocsa város polgár-mestere, a TETT esetében pedig Bátaapáti település polgármeste-re lett a társulás elnöke az önkor-mányzati választásokat követően is. Ez önmagában is új helyzetet eredményezett, csakhogy, mint említettem már, sok más helyen

is változtak az önkormányzatok. Az érintett negyvenöt település-ből tizennégyben új ember tölti be a polgármesteri posztot. Ez elég nagy szám, több mint a vezetők egyharmada. Emiatt, azt gon-dolom, a jövő év – illetve ami az ideiből még hátra van – arról kell hogy szóljon, hogy megismerve az újakat, igyekezzünk minél inkább bevonni őket is az együttműkö-désbe, igyekezzünk minél előbb újraépíteni a kapcsolatokat. En-nek érdekében most még inkább törekszünk arra, hogy minden al-kalmat megragadjunk a személyes találkozásra. Részt vettünk például a közelmúltban Kisnémediben, Kalocsán és Véménden is közmeg-hallgatáson, és mire e cikk meg-jelenik, lezajlik az RHK Kft. és a társulások közötti nyílt párbeszéd lehetőségét is biztosító – negyed-éves ügyvezetői tájékoztató is. Ám a hivatalos formákon túl igyek-szünk minél több kötetlen beszél-getést is kezdeményezni. A mi munkánk alapja a kölcsönös biza-lom, amit minden változás nyomán meg kell újítani. A most megvá-lasztott polgármesterek csak úgy

44

RADIOAKTÍV HULLADÉKOKAT KEZELŐ KFT.

fognak tudni segíteni nekünk a hi-teles kommunikációban, ha ők ma-guk is meggyőződnek arról, hogy amit mi képviselünk, helytálló. – Mennyire ismerik az új polgár-

mesterek az RHK Kft. tevékenysé-gét? – Ez igen fontos a közös munká-

ban, ezen alapszik a bizalom. Azt gondolom, hogy mindannyian tisztában vannak azzal, mivel fog-lalkozik az RHK. Kft. például az ő településük környezetében – a tá-jékoztatást nem ma kezdtük a tér-ségekben. És nyilván van köztük olyan is, aki folyamatosan nyomon követte tevékenységünket. Ám va-lószínűleg a leköszönő vezetők sok-kal mélyrehatóbb tudással, tapasz-talattal rendelkeznek, hiszen napi szinten találkoztak a velünk kapcso-latos aktualitásokkal is. És ez már felveti a mostanában nemzetközi fórumokon is gyakran emlegetett tudásmenedzsment fontosságát is, hiszen ezek az egykori település-vezetők a „tudást” is elviszik ma-

gukkal, amit jó esetben továbbad-nak utódaiknak. Persze alapvetően a régiek és a mi feladatunk, hogy az együttműködéshez szükséges információknak ők is részesei le-gyenek. Szerencsére minden tár-sulásban vannak olyan vezetők is, akik szinte a kezdetektől tanúi vagy részesei voltak a nukleáris témá-kat illető kommunikációnak. És ez a tudásmenedzsment más szem-pontból is fontos, hiszen az atom-energiát felhasználó országok hul-ladékkezelési nemzeti programjai nagyon hosszú időtávot ölelnek fel, így a tevékenység során keletkező adatok is nagyon hosszú távú meg-őrzést kívánnak. Ezek az informá-ciók a majdani szakemberek mun-kájához forrásként szolgálnak majd – kommunikációs ügyekben pedig valószínűleg a polgármesterek ré-vén továbbadott tapasztalatok is. – Mit vár az elkövetkezendő öt

évtől? – Elsősorban ezúton is gratulálok

minden, a társaságunk tevékeny-

ségével kapcsolatban álló régi és új településvezetőnek is. Munká-jához erőt, egészséget és nagyon sok lendületet kívánok! A lekö-szönő tisztségviselőknek pedig szintén minden jót kívánok új hi-vatásuk betöltése során, illetve a magánéletükben!Amire számítok: új szempontok, másfajta megközelítések megjele-nése, friss szemlélet a most meg-választott tisztségviselőktől, és nem csupán a polgármesterektől, valamint sok lehetőséget új em-beri kapcsolatok kiépítésére. Ma-gunktól pedig azt, hogy jól vála-szoljunk a változásokból adódó új kihívásokra. Összességében szükségünk van a bizalmon alapuló kölcsönös együttműködésre, melyet csak információátadással, tudással ala-pozhatunk meg, és vezethetjük sikerre célunkat: a társadalmi kon-szenzus megteremtését a nuk-leáris létesítményekkel kapcsolat-ban.

45

TÚL A SZAKMÁN

Bizalommal, szeretetben, tisztelettel Susán Janka | Fotó: saját archívum, internet

Bajnai Péter Krisztián és felesége, Töreki Tímea négy gyermeket nevelnek, négy bájos leánykát. Be-lépve hozzájuk az udvarra, mindjárt látszik, hogy a kisebbek szeretnek rajzolni, festeni, a térkövön is kibontakoznak. A lakásban a polcokon is mindenhol ott sorakoznak a kis alkotásaik. Szeretik a lányokkal úgy megélni a mindennapokat, hogy részt vegyenek az iskolai és sporteseményeken is. Tímea jelenti a biztos pontot a családban, hiszen Péter három műszakban dolgozik. Tizennégy év telt el úgy, hogy nem voltak kettesben kikapcsolódni, de addig ez nem is volt fontos számukra, ahogy a házassági papír sem hosszú éveken keresztül.

– Mi a véleményetek arról, hogy manapság sokan elég későn, har-minc felett vállalnak gyereket?Tímea: – Sajnálom, hogy ilyen ké-sőn fogalmazódik meg bennük,

mert minden gyerkőc egy csoda. Könnyű helyzetben vagyunk, mert terveztük a gyerekeket, és jöttek is. Nem volt szerencsére semmilyen természeti akadálya a születésük-

nek. Én mindegyikőjük létezését, kihordását és nevelését csodának érzem, és azon mesterkedünk, hogy ezekből a kicsi csodákból fel-nőttkorukra nagy csoda váljék.

46

TÚL A SZAKMÁN

– A kapcsolatotok elején már el-döntöttétek, hogy négy gyerme-ket szeretnétek?Tímea: – Én azt tudtam, hogy Peti sok gyermeket szeretne. Nekem alapvetően a „két gyerkőc legyen” volt az indulás, én is ilyen család-ban nőttem fel.Péter: – Ez a kérdés nem olyan egyszerűen működik, hogy mit akarsz, és majd megvalósítod. Akarat azonban kell mindenképp. Találd meg azt a társat, akivel ezt az akaratot bizalommal, szeretet-ben, tisztelettel végig tudod vinni. De nem úgy működik, hogy ötöt szeretnék, ez közben alakul. Mert az első gyermek óriási változás az életedben. A másodiknál rájössz, hogy mennyivel több időd volt magadra, amíg egy volt. A harma-diknál arra, hogy mennyivel több időd volt a másik két gyermek-re. A negyedik viszont már olyan nagy változást nem okoz. Addigra már alkalmazkodtál, megtanultad, mi az, amit be kell áldozni önma-gadból. De nagyon nagy baj, hogy azok az emberek, akik mind egész-ségileg, mind anyagilag megtehet-nék, nem vállalják a gyermekeket. És ennek az egyetlen alapja az ön-zés – én mindig őszintén fogalma-zok, és megpróbálok egyszerűen. Meg talán az, hogy hajszolunk egy olyan anyagi jólétet, olyan mintá-kat, amelynek nincsen értéke, és a jövőben sem lesz. Gondolok itt arra, hogy a világon nagyon sokan jelentősen rosszabbul élnek, mint mi itt Európában. Aminek igazán értéke van, az a gyermek. Én ad-dig fogok „élni”, amíg Ők, meg az unokáim és dédunokáim beszélni fognak rólam. Ezt nem látják a mai világban az emberek.

– Egyre jobban a kisebb csalá-dokra vagy egyedülállókra van

berendezkedve a világ. A múltkor egy süteményreceptet keresve, olyanokat találtam, hogy hat darab keksz készítéséhez való mennyisé-gek voltak felsorolva.Péter: – Azt hiszem a 2011-es nép-számlálásban olvastam, hogy Bu-dapest 47%-a egyfős „családból” áll. (Kiegészítés: KSH 2016-os fel-mérése: „Az egyszemélyes háztar-tások aránya a település méretével párhuzamosan emelkedik: a leg-magasabb a fővárosban (40%), míg a városokban 32%, a községekben pedig 25%.”) Ugyanakkor minden tisztelem azoké – a gyermekek számától függetlenül –, akik min-dent megtesznek a gyermekáldás érdekében, még akkor is, ha ez többéves orvosi segítségnyújtás eredménye. Nálunk is a negye-dik gyermeknél már közbe szól-tak egészségügyi problémák, ez döntötte el, hogy nem lehet már ötödik.

– Azt olvastam, hogy négy gyer-mek az ideális. Erről hallottatok?Tímea: – Nem, de évek óta azt ér-zem, hogy mi így kerekek vagyunk. Tudtam, hogy képesek vagyunk rá, de előtte azért volt bennem egy kis aggódás, merthogy mi is idő-södünk.

– Hogy születtek a gyerekek?Péter: – Emese most tizenhét, Zselyke tizenöt, Csepke tíz és Lelle hétéves. A két legnagyobb óvodá-ba kerülése után Timi visszament dolgozni pár évre.

– Most viszont profi anyuka vagy. Ez nehéz döntés volt?Tímea: – Úgy gondolom, hogy nem. Közösen határoztunk így, mert láttuk, hogy az itthoni felada-tok egész embert kívánnak. Ahogy nőnek a gyerekek önállósodnak,

de mindig új helyzetek, feladatok adódnak. A gyerekeknek pedig re-mélem, hogy előnyt jelent.Péter: – A gyerekeknek óriási biz-tonságérzetet ad. Tudják, hogy ha bármi örömük, gondjuk van, itthon van egy tuti pont. Kívülről mindig kapjuk a visszajelzéseket, hogy milyen kiegyensúlyozottak, és ez szerintem főleg ennek kö-szönhető.

– A gyereknevelésben melyik a legszebb időszak szerintetek?Péter: – A legnagyobbnál egy ré-szét mindig tanuljuk, mert az min-dig új. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. A babakor, ami-kor ott van a kis hurkás, puszilga-tós, kacagós, tisztába tevős kis „valami”, aki nagyon sokat igényel belőled. Aztán következik a má-szós, amikor már kezded félteni, és figyeled minden mozdulatát, ahogy felfedezi a világot. Amikor elindultak, az felejthetetlen. Ott a kis óvodás, amikor kezd ellent-mondani, a dackorszak. Kibonta-kozik, megmutatkozik már, hogy miben ügyesebb, mi az, ami ér-dekli. Jön a suli, a sport. Nem tud-nék választani. Emesénél már itt a tinédzserkor, amikor a szülő egy kicsit hátrébb szorul. Megpróbálsz alkalmazkodni, hogy amikor kell, ott legyél, egyébként meg hagy-jad egyedül próbálkozni.

– Mekkora feladat az itthoni hát-teret biztosítani?Tímea: – Igazából ez rajtam mú-lik, hogyan oldom meg. Az itthon töltött évek alatt csak a háztartás vezetésébe belefásulna az ember, ezért próbálok időt találni magam-nak a tanulásra, sportra, varrásra. Igyekszem a dolgokat úgy befejez-ni, hogy amire jönnek a gyerekek, addigra már velük tudjak foglal-

47

TÚL A SZAKMÁN

kozni. Legyen az tanulás, sétálás, gesztenyegyűjtés, fuvarozás. Nagy feladat, de hálás.

– A gyerekekkel is szoktatok var-rogatni, kézműveskedni?Tímea: – Volt már, hogy tűt-cérnát a kezükbe vettek, és akkor kispár-nát, szívecskés tűpárnát készítet-tek. Kézműveskedni napi rendsze-rességgel, ilyenkor gyurmáznak, gyöngyöt fűznek, de a kertben akár két bottal is el tudnak játsza-ni. Amit egy kertes ház ad lehető-séget, azt a kezükbe adjuk. Peti is, amit a kertben csinál, látják, segí-tenek neki. Mostanában krétával a térkövet szeretik telerajzolni, a port bevizezve festeni vele. Ötle-tesek.

– Négy csajszi. Ezt egy férfi imád-ja, ugye?Péter: – Én nagyon. Mindig meg-kapjuk azt a kérdést, hogy azért a harmadik meg a negyedik, mert fiút szerettünk volna. De tényleg nincs ilyen. Mindig csak azzal fog-lalkoztunk, hogy egészséges le-gyen. Nem bánom, hogy négy lá-nyunk van! Ez teljesen jó így.

– Timi, azért ez gondolom ne-ked is segítség, mert négy fiúval nehezebb lenne a háztartást ve-zetni.– Valószínű, hogy könnyebb hely-zetben vagyok a lányokkal, bár nem vonom be őket a háztartásba. Ha nem vagyok itthon, akkor Eme-se simán elvégzi a feladatokat, de

egyébként szólni kell nekik, hogy segítsenek valamiben.

– Szoktátok azt érezni, hogy most nagyon elfáradtunk, most kell egy kis pihenés? Olyankor mit csinál-tok?Péter: – Emese születésétől számít-va nem voltunk ketten sehol. Erre a tizennegyedik évben jöttünk rá. Azóta időnként elmegyünk Pestre színházba, vagy két napra pihenni egyet. Nyáron három napot vol-tunk a Tisza-tónál, amíg a lányok két helyen nyaraltak.Tímea: – Utólag jöttünk rá, hogy korábban is megtehettük volna, de addig nem éreztük annyira en-nek hiányát. Ugyanakkor mi olyan szülők vagyunk, hogy szeretünk

48

TÚL A SZAKMÁN

ott lenni, amikor a gyerek fellép, sportol. Sajnos néha ütköznek a programok, és akkor kétfelé kell mennünk, vagy három, ami már nehezebb! Úgy is szoktunk prog-ramot szervezni, hogy csak a nagy-lányoknak, vagy épp fordítva, mert ők is szeretnek színházba járni.Péter: – Azt viszont nem szeretjük, ha a gyerekek nincsenek itthon, és csend van.

– A karácsony fontos ünnep ná-latok?Péter: – Mindenképpen, de kétélű dolog. A mai világban a karácsony nagyon elment az üzlet felé. Már októberben csokimikulások van-nak ömlesztve a boltokban. Sokan arra törekednek, hogy nagy értékű ajándékot vegyenek. Azt mondják, a karácsony a szeretet ünnepe, de nálunk a szeretet mindennap van. Akkor szeretek ajándékozni, ami-kor úgy érzem, hogy szükség van rá, nem pedig egy kijelölt napon. Ha szükség van valamire, akkor

egy évben többször is szoktam mondani, hogy boldog születés-napot. A temetőbe sem csak ha-lottak napján megyek ki, hanem amikor úgy érzem. Folyamatos három műszakban dolgozom, így nem mindig tudunk a családi ösz-szejöveteleken részt venni. Volt már olyan is, hogy előző nap tar-tottuk a karácsonyt, mert szentes-te dolgoztam. Ha éppen nem így jön ki, akkor tudunk kicsit körbe-menni, megnézni a nagymamámat a Mátrában, Pakson a rokonságot. Nekünk családi részről van egy ki-emeltebb ünnep, a Bajnai-találko-zó, amit idén mi szerveztük. Olyan negyvenen szoktunk találkozni a nyári szünet elején. Fontosnak tar-tom, hogy a gyerekek tudják, mi az, hogy család.Tímea: – Igen, a gyerekekkel fel-díszítjük a lakást. Azokat a kis dí-szeket, amiket az iskolában készí-tenek is szeretem kitenni, érezzék azt, hogy nekünk fontosak ezek. Mézeskalácsot sütünk, és sokat

beszélgetünk. A karácsonyfát a lányok díszítik, ez már teljesen az ő feladatuk. Ebből mindig szo-kott egy kis vita kerekedni, de vé-gül megegyeznek. Készülnek ők is apró ajándékokkal, jó látni, hogy ezt megtanulják.

– Szoktatok-e hálásak lenni?Péter: – Szerintem hálásnak lenni azokért a dolgokért kell, amire nin-csen ráhatásod, és mégis megvan. Nem tudod megszerezni, elven-ni, megvenni, megcsinálni, bár-mit teszel. Az egészség az ilyen, így azért mindenképpen hálás va-gyok. Megpróbáljuk megbecsülni, teszünk is érte. Én ezt úgy szoktam összeadni, hogy hét meg tíz meg tizenöt és tizenhét. Ennyi gyerekév alatt nem nagyon voltunk kórház-ban.Tímea: – Azt gondolom, hogy az egészségen túl én Petinek vagyok hálás. Azért, hogy ebben a hely-zetben vagyok, hogy így tudom tölteni a napjaimat.

– Mi a jó házasság titka?Péter: – Ha mi ezt megmondjuk, akkor sok pénzt kérünk érte! Egy jó kapcsolat az alapja. Szoktam mondani, hogy vallási alapokon nyugvó népszokás, mert nem is olyan régóta létezik. Mi is csak ti-zennyolc év után házasodtunk ösz-sze. A házasság csak egy papír, és nekünk a mögötte lévő dolgok fontosabbak voltak. Gondolok az őszinteségre, tiszteletre, olyan szintű elvárásokra a másik iránt, amit te is meg tudsz adni. Nagyon örülök, hogy megtaláltam Timit. A gyerekek miatt minden tiszte-letem az övé, és az is lesz, bármi történjék az életben. A mindenna-pokban pedig bármilyen súrlódás során helyén kell tudni kezelni a dolgokat.

49

NYUGDÍJASAINK

Az idős emberek csodálatosakVadai Zsuzsa | Fotó: saját archívum

Sárközi Béla és felesége, Lucia – Lucia, hogyan lettél táncoktató? – Kerestem nyugdíjasként az idő

hasznos eltöltését, és ráakadtam a szeniorörömtáncra, ami egyre több helyen megtalálható már hazánk-ban is. Beiratkoztam a tanfolyamra, és sikeresen elvégeztem. A tanulás nem ért véget, hiszen minden alka-lomra más-más koreográfiákat kell megtanulnom, hogy az időseknek a tudásomat át tudjam adni. Örülök, hogy rátaláltam erre a csodás pá-lyára, mellyel a zárt ajtók kinyílnak az idős emberek előtt, és a közösségbe tartozással, a folyamatos tanulással örömtáncot járhatnak. – Mi az a szeniortánc? – A szeniortánc zenére történő kí-

méletes sporttevékenység és agy-torna az idősödő ember adottsá-gaira és igényeire hangolva. Cél, hogy a lelkünk felviduljon egy-egy pezsdítő ritmus hallatán, közösen táncoljunk, és tagjai legyünk egy baráti közösségnek. A tánc pozití-van hat a testre és a lélekre, össze-hangolja a két agyféltekét, fejleszti a memóriát és az egyensúlyérzéket, beindítja az öngyógyító folyamato-kat. Az új tánclépések megtanulása intenzív agytornát kíván és szellemi-lelki feltöltődést ad, valamint oldja a magány érzését és a depressziót. A legújabb kutatások szerint ered-ményesen késlelteti a demencia és az Altzheimer-kór kialakulását. – Hol vannak a tánctanfolyamok? – Jelenleg Mözsön és Kalocsán ta-

nítok, de volt Dunaszentgyörgyön és

Bogyiszlón is oktatás, de ott egye-lőre szünet van. 2020 márciusában új csoportokat is indítok. Szívesen megyek bármelyik településre, ha az érdeklődők száma eléri a minimális 15-20 főt.Mözsön az első éves fennállásunkat nyilvános fellépéssel ünnepeltük. A táncosok egy kis ízelítőt adtak az örömtánc színes kínálatából a helyi közösségnek. Fölléptünk a színpad-ra, elkezdtük a táncot, és a közönség tapsolni kezdett, akkor érződött, hogy a feszültség oldódik. Lenyű-göző volt az arcokon a mosolyt és az örömöt látni, ettől kezdve lett igazi örömtánc. – Táncmúlttal rendelkezel? – Nem, az eredeti szakmám mű-

szaki mérnök, és az atomerőműben 34 évig műszaki pályán dolgoztam, ahonnan 2017-ben vonultam nyug-díjba.A férjemmel szeretünk táncolni, és néha bálba is járunk. Budapestre rendszeresen járok szeniortánc-to-vábbképzésekre. – Béla, mikor mentél nyugdíjba? – Az atomerőműben 1981-ben

kezdtem a Turbinaosztályon dolgoz-ni, 10 évig blokkügyeletes voltam, majd a Rendszertechnikai Osztályról 2017-ben mentem nyugdíjba. Amikor a feleségemmel nyugdíjasok lettünk, dörzsöltük a kezünket, hogy milyen sok szabadidőnk lesz, és hét-közben is tudunk utazgatni, meleg vizű fürdőkbe menni. Hát most már annyi az elfoglaltságunk, hogy ismét

a hétvégét várjuk. Együtt osztjuk be az időnket, állandóan rohanunk, fo-lyamatos napi elfoglaltságunk van. – Mivel töltöd a napjaidat? – Szeretek itthon kertészkedni, de

az igazi nagy hobbim a vitorlázás. Az ASE Vitorlásszakosztályában ve-zetőségi tagként tevékenykedek. A vezetőségben egyik aktuális fel-adatom, hogy az éves ranglistát ösz-szeállítsam, a legjobb eredményből számolok egy pontszámot, és az ke-rül rangsorba, ami a következő évi verseny választásánál kerül alkalma-zásra.Az éves programból két kedves programom van, az egyik a nyíltví-zi sportnap és a másik a CSAT, azaz Csapatépítő Tréning Kupa háziver-seny, aminek a rendezvényfelelőse vagyok. Nagyhajós verseny, és azért érdekes, hogy aki még nem igazolt versenyző, illetve kívülálló, az is ki-próbálhatja, hogy milyen belülről a hajón egy vitorlásverseny. Nincsenek kötöttségek olyan értelemben, hogy szövetségi versenyengedély nem kell a mancsaftoknak, a legénység-nek, bárki felülhet. Aki kormányos, annak a jogosítvánnyal rendelkezni kell, de egyéb kikötések nincsenek. Minden hajóra adunk egy mentort, aki segíti a csapatot a vízen, ő nem foghatja meg a kormányt, de ő fi-gyel a hajó épségére, a szabályok betartására meg valamilyen szinten a legénységre is. Az idén negyedik éve rendezzük meg a versenyt, és 14 hajó vett részt.Lucia: – Erre a versenyre én is me-gyek az egyetlen női csapatunk-

50

NYUGDÍJASAINK

kal, és a férjem a mentorunk. Tavaly (2018-ban) a fiúk között a dobogó legfelső fokára állhattunk fel. – Versenyzőként is vitorlázol?

Béla: – Van egy csapat, ahol én va-gyok a kormányos, és ezzel a csa-pattal 5-6 versenyre megyünk egy szezonban. A szervezőfeladatok sok elfoglaltságot adnak, koordinálni

kell, melyik versenyre megyünk, ki ér rá. Mivel nagyhajóval versenyzünk, és spinakkerezni is kell, (az a nagy színes „lufi”), akkor a hajó ideális lét-száma 4 fő. – Milyen versenyeken vesztek

részt? – Változó, hogy melyik versenyen

indulunk, a legsűrűbb a szeptem-ber. A legnépszerűbbek a Pünkös-di Regatta, a Kékszalag, a Fehér Szalag, a Szüreti Regatta, a Be-szédes József emlékverseny és az iparági verseny. – Kedvenc elfoglaltságotok?

– A legkedveltebb elfoglaltságunk az unokák pesztrálása. Ha bejelent-keznek a gyerekek, hogy hozzák az unokákat, akkor a naptárt nézzük, hogy milyen programot kell másik időpontra eltolnunk, mert ők az el-sők a sorban!Lucia: – Sokat olvasok és kézimun-kázom is. Hetente kétszer edzésre

járok. A kert gondozása számomra nagyon kedvelt elfoglaltság, reggel kimegyek, megnézem, mi érett be, és kitalálom, hogy mi lesz az ebéd. Béla: – A gyümölcsfákat gondozom, és nagyon finom gyümölcsöket szü-retelünk. Én nem tanítom a táncot, de a feleségem óráit látogatom, vé-gigtáncolom, és igyekszem segíteni a munkáját. Fiatalkoromban könnyű-búvárkodtam, utána jött a vitorlázás. Tíz évig vitorlástúrákat szerveztem az Adriára. De igazi kedvenc a Bala-ton. – Gyerekeitek merre élnek?

– Két fiunk van, Dániel (32) a fele-ségével itt lakik velünk szemben, és az erőműben dolgozik, másik fiunk, Róbert (36) Biatorbágyon él a csa-ládjával, nekik két fiuk van, Dávid (6) és Máté (2).Az unokáinkat imádjuk, két csoda. Sajnos messze vannak, így a szün-időkben jönnek hozzánk hosszabb időre. Amikor tehetjük és szükség van a segítségünkre, mi utazunk.Dáviddal már komolyan el tudunk beszélgetni, nagyon értelmes kis-fiú, elvarázsol, amikor kifejti a véle-ményét valamiről. Máté most kezd beszélni, és tükörként utánozza testvérét, ez fűszerezve gyermeki ártatlansággal. Sok boldog pillana-tot élünk át velük. Az ünnepeket a család beosztja a másik nagyszülők-kel, hogy a gyerekeknek a legjobb legyen. A múltkor jegyezte meg az idősebb fiam, hogy „Anya, te min-dig tudsz nekünk karácsonyt tarta-ni!”. – Szerettek utazni? – Régi ismerőseinktől tanultuk,

hogy addig kell távolabbi helyekre utazni, amíg bírjuk magunkat. Ezt a tanácsot egy kilencven év körüli há-zaspártól kaptuk. Megjegyezték, ha már nem bírják magukat, akkor már csak közeli országokba utaznak.Megfogadtuk a tanácsukat, és mióta kirepültek a gyerekek, sokat utazunk, évente egyszer kicsit messzebbre is elmegyünk. Kitekintettünk Euró-pából, az idén tavasszal Japánban voltunk két hetet, előtte Indiában és Dél-Afrikában jártunk. Szervezett utakra megyünk, és mindig csodás élményekkel leszünk gazdagabbak. Évtizedes barátság alakult ki a fő-iskolás társakkal, és évente szerve-zünk pár nap belföldi utazást, túrá-zást. 2019-ben Telkibányán voltunk.A bakancslistánkon még sok lejegy-zett álom szerepel, reméljük, valóra tudjuk váltani.

51

RÉGI MOTOROSOK

„Az utolsó évek a legkedvesebbek számomra” Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos

Bach Éva – Hogyan jutott eszedbe, hogy

nőként műszaki pályát válassz? Mi motivált? Volt valaki vagy vala-mi olyan hatással rád, ami ebbe az irányba sodort? – Középiskolába a paksi gimná-

ziumba jártam, és hellyel-közzel minden tantárgyból kitűnő vol-tam. Talán 3. és 4. osztályban vol-tam 4,8-as átlag. Akkoriban nem igazán tudtam eldönteni, hogy humán vagy reál vonalon induljak el. Nem akartam tanítónő lenni, nem akartam semmiféle pedagó-gusi pályára menni. Nálam három évvel idősebb bátyám műszaki pá-lyára lépett. Hozzá kell tenni, hogy én nagyon sokat voltam fiúk tár-saságában. Amikor gyerekekként játszottunk, az utcabeli hat-nyolc fiúval rúgtuk a porban a labdát, bi-cikliztünk. Szóval nekem nem egy tipikusan lányos gyermekkorom volt. Amikor 3.-ban és 4.-ben feb-ruárban kellett eldönteni, hogy hova jelentkezzünk, a kezembe ke-rült egy felsőfokú továbbtanulási tájékoztató, amit elkezdtem lapoz-gatni. Teljesen véletlenszerűen ta-láltam rá a Pollák Mihály Műszaki Főiskola épületgépész tagozatá-ra. Így akkor úgy döntöttem, hogy humán pályára mégsem megyek, kizárásos alapon ez a szak nekem szimpatikus volt. Fogalmam sem volt, hogy jól választottam-e, mert ez csak menet közben derült ki.

– Hogy jött képbe az atomerő-mű? – Amikor 7.-esek voltunk, akkor

ment egy kampány az általános iskolában, hogy indul az atom-erőműves szakközépiskola Buda-pesten. Két akkori osztálytársnőm, Griezer Kati és Spiesz Angéla el is mentek, és ott tanultak. Nagyon szerettem volna én is menni, mert ugye matematikából és fizikából szín ötös voltam általánosban, de a szüleim engem nem engedtek el. Maradt a gimnázium, majd Pécs. De végül is nem bántam meg. – Nem engedtek el a szüleid ato-

mos iskolába, de valahogy még-is itt kötöttél ki az erőműnél, csak csináltál egy kis kitérőt. – Az erőműbe úgy kerültem,

hogy pályakezdőként a Költségve-tési Üzemnél – így hívták a város-gazdálkodási szervezetet – volt egy kedves, szintén pályakezdő kollé-ganőm, akinek a férje itt volt bent a Jogi Osztályon, közvetlenül Pus-kás Jenő beruházási osztályvezető mellett dolgozott a 7. emeleten. Gondoltam, lehet, hogy jó lenne ide bekerülni az ő kapcsolata ré-vén. Ő kérdezte meg, hogy van-e felvétel. Behívtak elbeszélgetésre, és felvételt nyertem 1986. február 3-án. Egy nyugdíj előtt álló kollé-gához, Ferenczi Lajoshoz kerültem a Beruházási Osztályon. Nagyon nehéz volt, mert egy kis cég után egy hatalmas szervezet útvesztő-jében találtam magam. Teljesen új

volt minden, nem ismertem a terü-letet, nem tudtam, hogy ki merre van, mit kell tenni, szóval nagyon nehéz volt. Onnantól mentek jól a dolgok, amikor már volt némi sze-mélyes kapcsolatom, de ahhoz sok időnek kellett eltelnie. Akkor nem volt még szervezeti séma, inter-net, intranet. Papíralapú telefon-könyvünk volt, és elég nehéz volt eligazodni. A mostani fiataloknak lényegesen könnyebb, megnyitják az intranetet, és minden ott van.Nagyon sok emlékkép idéződik fel bennem azokból az időkből, például a területen az építkezé-sen dolgozó rengeteg katona, fiatalok, cukrászda, a kolbászsü-töde és a jelenlegi F2 porta busz-megállóban fagylaltos, zöldséges. Az irodaépület aljában a kávézó és a hatalmas tömeg, a reggeli mun-kamegbeszélések.Pályafutásom során megértem többszöri átszervezést, kezdet-ben területfelelős, majd műszaki ellenőr, létesítményfelelős, pro-jektfelelős, végül projektvezető lettem. Visszaemlékezve az elmúlt közel 35 évre, a Projektfőosztá-lyon töltött utolsó évek a leg-kedvesebbek számomra. Nagyon jó a kapcsolat a régi kollégákkal, kolléganőkkel, és tetszik a fiata-lokban a lendület, a tudásvágy, a lelkesedés. – Díjak, elismerések? – Ilyennel nem büszkélkedhetek.

Igyekeztem legjobb tudásom sze-

52

RÉGI MOTOROSOK

rint lelkiismeretesen ellátni a mun-kámat. Egyetlen kivétel mégis van, a SER Munkahelyi technológiapro-jektben való közreműködésért ka-pott elismerés, emlékplakett. Szívesen emlékszem vissza arra, amikor a látogatóközpont épült Kováts Balázs irányításával, és részt vehettem abban a projektben is,

hűtés, fűtés, épületgépészet szak-területen. Kellemes emlékeim fű-ződnek ehhez az időszakhoz. Em-lékszem, amikor az átadóünnepség volt a szoborparkban, vannak fotó-im is, amiket Beregnyei Miklós ké-szített. Talán ezek a momentumok voltak számomra jólesőek nőként a férfiak hadában. Mert ezen a pá-lyán nekünk, nőknek azért küzde-nünk kell, hogy lépést tudjunk tar-tani a férfiakkal. – Mik a terveid a jövőre nézve? – Kevesebb mint egy év van visz-

sza az erőműben ténylegesen el-töltendő időmből, nyugdíjba ké-szülök. Elsősorban édesanyám rossz egészségi állapota miatt, aki nagyon várja, hogy több időt tudjak szentelni rá, másodsorban azt az elvet vallom, hogy teret

kell adni a fiataloknak, a jövő ró-luk szól. Személyes indíttatásom is van, nagyon rosszul éltem meg, amikor fiam friss diplomásként egy évig munkanélküli volt.Vár még rám a családi nyaraló fel-újítása, ami a 70-es évek végén épült (csakhogy ne essek ki a be-ruházási gyakorlatból), ami az első

1-2 nyugdíjas évemet biztosan ki-tölti.Inkább álom, mint távolabbi terv (és nem rajtam múlik), szeretnék még fitten olyan nagymama lenni, aki lépést tud tartani az unokákkal mind fizikai, mind szellemi téren, velük majd közösen úszni, bicik-lizni. – Család, hobbi, szabadidő? – Fiam 33 éves, Budapesten él és

dolgozik, két műszaki diploma után jelenleg az ELTE levelezős jogi ka-rának harmadéves hallgatója. Hob-bim a bútorfestés, van már néhány újjávarázsolt darab, de csak saját részre készítem. Szeretem a ker-tem, imádom a kertészkedést. Sze-retek utazni, kirándulni, barátnők-kel, kolléganőkkel közös kulturális és egyéb programokat szervezni.

Legutóbbi utazási élményeim a Dél-Balkán, valamint Nápoly és környéke, ahol Capri és az Amalfi-part régi bakancslistás álmom volt. Amit még nagyon szeretnék látni, az a csupa zöld és sziklás Skócia és Írország. Szívesen sportolok, úszom és kerékpározom. – Mit tartasz a legfontosabb do-

lognak az életedben? – Egyetlen dolgot nehéz len-

ne kiemelni. Természetesen egy nő számára mindig a család az első. Emellett úgy gondolom, az is nagyon fontos, hogy az ember törekedjen arra, hogy nyugalom-ban, békességben, feszültség-mentesen tudjon élni. Lehet, hogy kissé szentimentálisan hangzik, de igyekszem jóban lenni önma-gammal és a körülöttem élőkkel. Szerintem az elfogadásnak nagy szerepe van az emberi kapcso-latokban, különbözőek vagyunk, más-más dolgokat akarunk, de ha pozitívan szemléljük a világot és a benne lévő dolgokat, talán sikerül harmóniában élnünk.

Nyugdíjba vonult kollégáink 2019. november

Molnár Lajos reaktoroperátor

MVIGH ÜVIG ÜVFO RO

Török Ferenc villamos művezető

MVIGH ÜVIG ÜVFO VÜO

Papp Zoltán vezető átrakógép-

operátor MVIGH ÜVIG ÜVFO NFÜ

Baradlai Pál üzemvezető

MVIGH ÜVIG VEFO VTO

Blatt György karbantartó lakatos

MVIGH KAIG KAFO AKO

Lamm János karbantartás-

munkatervező mérnök

MVIGH KAIG KAFO VKO

Körmöczi Zoltán József műszaki

szakértő MTIG TSZFO SZO

53

SPORT

Az öt karika útja Tóth Márton | Fotó: internet

Kilenc hónap van hátra a következő ötkarikás játékig, amelynek Tokió lesz a házigazdája. A japán főváros legutóbb 1964-ben volt rendezője az olimpiának, ahonnan Magyarország 10 aranyéremmel tért haza. A ma-gyar sportolók – a paksiakat is beleértve – gőzerővel készülnek rá. Sorozatunkban – akárcsak négy éve – a felkészülés különleges módját választjuk: egy-egy múltbeli vagy kortárs olimpikon, olimpiai ikon bemuta-tásával próbáljuk megfejteni a titkot, amelynek révén ők a csúcsra törtek. Hatodik alkalommal a modern olimpia létrehozójának, Pierre de Coubertine-nek az életébe és az olimpiai mozgalomba pillantunk bele.

54

SPORT

1863. január első napján Charles Louis de Frédy és Agathe-Gabriel-le de Mirville gyermekeként Párizs-ban, ősi nemesi családba született Pierre de Coubertine. A családi szálak, a származás azt feltételezte volna, hogy politikusi vagy katonai pályára megy, ám ő a Sorbonne-on művészetet, jogtudományt és fi-lológiát tanult. A fiatalok nevelése is foglalkoztatta, és a Kanadában, Amerikában és Angliában tett ta-nulmányútjai után meggyőződése lett, hogy a szellem nevelése mel-lett a lelki fejlődésre és a testkultú-rára is nagy figyelmet kell fordítani az egészséges, teljes élet érdeké-ben.A test, a lélek és a szellem kohé-ziójának eszméjével 1880-ban lét-rehozta a Nemzeti Liga a Testneve-lésért elnevezésű szervezetet, majd nyolc évre rá sportpropaganda-bizottságot szervezett. A porosz–francia háborúban a franciák hibá-jának a katonák fizikai hiányosságait tartotta, amin szerinte csak a sport segítségével, férfias, szabályozott versengéssel lehet javítani.Ezekben az években komoly régé-szeti feltárások kezdődtek az ókori görög olimpiák helyszínein, amely-nek hatására Pierre de Coubertine elhatározta, hogy az olimpia az az eszköz, amellyel a test, a lélek és a szellem egységének eszméjét újjá-élesztheti. 1892 novemberében az ókori olim-piai játékok feltámasztása érdeké-ben egy közleményt adott ki: „Hadd küldjünk evezősöket, futókat, vívó-kat külföldre! Ez a jövő szabad ke-reskedelme! S amely napon ez a vén Európa hagyományává lesz, a béke ügye új, hatalmas támogató-ra lel! […] Németország kiásta azt, ami még maradt a régi Olümpiá-ból. A régi dicsőséget vajon miért ne állíthatná vissza Franciaország?”.

Ebből kihallatszik a francia nemze-ti büszkeség fontossága is. Egyéb-ként ebben az esztendőben ő fújta a sípot az első francia bajnoki rög-bidöntőn, a Stade Francais és a Ra-cing Club de France meccsén.1894. június 23-án a világ minden részéről küldöttek – Magyarország-ról Kemény Ferenc – érkeztek Pá-rizsba, Pierre de Coubertine alma materébe, a Sorbonne-ra. A tanács-kozáson, ahol Coubertine mellett a görög Demetriosz Vikelasz érvelt a sport fontossága, összetartó ereje és jellemformáló szerepe mellett, megalapították a Nemzetközi Olim-piai Bizottságot: az elnök a görög, a főtitkár a francia úriember lett.

A frissen megalakult Nemzetközi Olimpiai Bizottság főtitkáraként Pi-erre de Coubertine 1900-at, Párizst javasolta első olimpiai helyszínnek, érvelése szerint a világkiállítás miatt nagyobb figyelmet kapna az első olimpiai játék. Ám a demokrácia szép dolog, nem a modern olimpi-ák atyjaként emlegetett úr javaslata győzött, hiszen 1896-ban Athénban rendezték az első újkori olimpiát.Görögországban kilenc – atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés

– sportágban mérkőzhetett meg a 13 országból érkező 295 sportoló, és az esemény rendkívüli sikerein felbuzdulva nem is akarták a görö-gök átengedni másnak a rendezés jogát. Ez szakadáshoz is vezetett, hiszen Coubertin azt nem fogad-ta el, Vikelasz lemondását viszont igen, és ezután átvette a NOB elnö-ki tisztségét.A következő két olimpia, a pári-zsi és a St. Louis-i azonban nem váltotta be a hozzá fűzött remé-nyeket, Coubertine elképzelése, miszerint a világkiállítás erősíte-ni fogja a játékokat, nem vált be, az inkább háttérbe szorította a sportot. 1912-ben Stockholmban tért vissza az olimpiai mozgalom népszerűsége, amiben az öttusa jelentős szerepet játszott. A svéd fővárosban lehetett nevezni elő-ször művészeti versenyre – iroda-lomban, zenében, festészetben, szobrászatban és építészetben –, Coubertin báró javaslatára vették fel ezt a „sportágat”. Nem lehetett véletlen az elnöktől az ötlet, hiszen álnéven írt, Óda a sporthoz című verse első helyezést ért el irodalmi kategóriában.Pierre de Coubertine ötlete alapján az öt földrészt jelképező ötkarikás zászló debütálására 1920-ban, Ant-werpenben került sor. Négy évvel később, a második párizsi olimpia után Henri de Baillet-Latournak adta át a NOB elnöki tisztségét, ám egészen 1937-ben bekövetkezett haláláig tiszteletbeli elnöke maradt a testületnek. Utolsó éveinek nehéz körülményein az 1936-os olimpiát elnyerő Németország tízezer biro-dalmi márka életjáradékkal segí-tett. Lausanne-ban temették el a modern olimpia atyját, ám a szívét Olympia romjainál helyezték végső nyugalomra.Forrás: wikipédia.hu, olimpia.hu

55

BABAHÍREK

Nevem: Gerzsei GrétaSzületésem helye, ideje: Mohács, 2019. augusztus 27.Születéskori súlyom: 3610 gHosszúságom: 54 cmAnya: Lovas Katalin, Munkairányítási FőosztályApa: Gerzsei Zoltán, Menedzsmenttámogató Osztály

Nevem: Őry KincsőSzületésem helye, ideje: Veszprém, 2019. szeptember 26.

Születéskori súlyom: 3000 gHosszúságom: 51 cm

Testvéreim: Boglárka 11 éves, Viktória 8 évesAnya: Őry Adrienn, Atomix Kft. Rekreációs Központ

Apa: Őry Arnold, Natur Agro Hungária Kft.

Nevem: Magyar Eszter AnnaSzületésem helye, ideje: Szekszárd, 2019. október 4.Születéskori súlyom: 3200 gHosszúságom: 55 cmTestvéreim: Erik 5 éves, Elizabet 7 éves, Kristóf 7 éves, Csaba 10 évesAnya: Magyarné Kovács Mónika, itthon van velünk.Apa: Magyar István, a Radioaktívhulladék-kezelési Osztályon folyékony radioaktívhulladék-kezelő gépész

Nevem: Deli Félix BendegúzSzületésem helye, ideje: Mohács,

2019. október 6.Születéskori súlyom: 3810 g

Hosszúságom: 58 cmElső gyermek vagyok a családban.

Anya: Deliné László Boglárka Lilla, Munka- és Személyügyi Osztályon humánpolitikai ügyintéző

Apa: Deli Tibor, Protheus Holding Zrt.

Nevem: Kresz Lilla AnnaSzületésem helye, ideje: Budapest, 2019. október 9.Születéskori súlyom: 3350 gHosszúságom: 55 cmTestvérem: Balázs Norbert 2,5 éves, apukám előző házasságából származó testvéreim: Márk Olivér 11 éves és Lena Corina 9 évesAnyukám: Dr. Kresz-Balogh Katalin, a Szekszárdi Járási Hivatalban ügyintézőApukám: Dr. Kresz Norbert Róbert, az Anyagvizsgálati Osztályon laboratóriumvezető

56

BABAHÍREK

Nevem: Jakab ZselykeSzületésem helye, ideje: Mohács, 2019. október 12.Születéskori súlyom: 3490 gHosszúságom: 57 cmTestvérem: Lipták BenceAnya: Kovács ViktóriaApa: Jakab András, a Turbina- és Forgógép-karbantartó Osztályon nukleáris karbantartó lakatos

Nevem: Gelencsér Vince BarnaSzületésem helye, ideje: Szekszárd, 2019. október 18.

Születéskori súlyom: 3350 g Hosszúságom: 56 cm

Testvérem: Bercel KárolyAnya: Gelencsér Tamara, a Tolna Megyei Balassa János kórházban

szülésznőApa: Gelencsér Károly Róbert, a Turbinaosztályon turbinaoperátor

Nevem: Vass ZalánSzületésem helye, ideje: Szekszárd, 2019. október 19.Születési súlyom: 3130 gHosszúságom: 56 cmTestvérem: Márton 2,5 évesAnya: Vassné Girst Mária, az MVM Ovit Zrt.-nél anyagbeszerzőApa: Vass Zoltán, a Turbinaosztályon turbinagépész

Nevem: Szénási CsongorSzületésem helye, ideje: Kecskemét, 2019. október 22.

Születéskori súlyom: 2600 gHosszúságom: 47 cm

Első gyermek vagyok a családban.Anya: Szénási-Felföldi Helga, kézápoló és műkörömépítő

Apa: Szénási Attila, az Atomix Kft. Tűzoltási és Kárelhárítási Szakágazatnál tűzoltó

Nevem: Bíró BarbaraSzületésem helye, ideje: Szekszárd, 2019. november 8.Születéskori súlyom: 3130 gHosszúságom: 53 cmTestvérem: Boglárka 2,5 évesAnya: Kerekes Mária fodrászApa: Bíró István, a Radioaktívhulladék-kezelési Osztályon folyékony radioaktívhulladék-kezelő

57

MUNKATÁRSAINK

Az atomerőmű dolgozói megőrzik elhunyt munkatársaik emlékét.GyászközleményVida György István (1941–2019)2019. október 17-én, életének 78. évében elhunyt Vida György István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasa. 1941. december 3-án született Pécelen. 1982. július 30-án vették fel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. 2000. december 30-án történő öreg-ségi nyugdíjazásáig a Villamos és Irányítástechnikai Létesítési Osztályon dolgozott műszaki ellenőr munkakörben.Temetése 2019. november 4-én Pakson, a Fehérvári úti temetőben volt, ahol család-ja, barátok, ismerősök, volt munkatársak vettek tőle végső búcsút.

58

GONDOLATOK

– írja Pál apostol a filippibelieknek, majd így folytatja: „Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, minden-ben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.”Egy egész életszemlélet van belesűrítve e pár sor-ba. A megelégedettségre, ha úgy tetszik, a hálára okot adó körülmények, történések keresése tükröző-dik belőlük, más szóval egy olyan alaphozzáállás az egész élethez, amely mindig a jó dolgokra fókuszál.„Én megtanultam…” – olvassuk; vagyis ez a pozitív életszemlélet tanulható. Igazi örömhír, hogy elége-dettnek és hálásnak, illetve elégedetlenkedőnek és hálátlannak nem születik az ember, ebbéli attitűdjét elsősorban nem rajta kívül álló tényezők határozzák meg. Mindenkinél saját magán múlik legfőképpen, hogy tanulja-e, megtanulja-e a megelégedettséget. Természetesen nem a fejlődésre, előrelépésre ser-kentő konstruktív igények elfojtásáról van szó, ha-nem arról, ki mire tekint szokásszerűen: arra-e, ami bosszankodásra, keserűségre ad okot, vagy inkább abban gyakorolja magát, hogy észrevegye a jó dol-gokat, az akár még a nehéz élethelyzetekben is jelen levő pozitívumokat. Merthogy jó dolgok még a leglesújtóbb körülmé-nyekbe is vegyülnek, mennyivel inkább a viszonylag gondtalanul csordogáló, legfeljebb apró bosszú-ságokat hozó hétköznapokba. Csakhogy többnyire nem figyelünk fel ezekre a jó dolgokra, természetes-nek vesszük, hogy vannak, és gyakran csupán a meg-szűnésükkor fellépő hiányérzet tudatosítja bennünk az immár elillant létezésüket. Beszédes paradoxon e tekintetben, hogy szociológiai kutatások szerint a depresszió a nyugati jóléti társadalmakban a leggya-koribb, és az életszínvonalban e társadalmak mögött messze elmaradó, nem ritkán kifejezetten szegény országokban a legboldogabbak az emberek.Igen érdekes ebből a szempontból, hogy gondolat-indító idézetünk a megelégedettségre törekvő élet-szemléletet nemcsak a nehézségek esetére állítja

elénk, hanem a kívánatos körülmények kapcsán is: jóllakást, bővölködést is említ. Az emberi természet azon gyengeségére figyelmeztet ezáltal, miszerint még akkor is hajlamosak vagyunk elégedetlenség-re, amikor alapvetően rendben van, sőt, akár kimon-dottan szerencsésen alakul az életünk. „A kutya is jó dolgában veszik meg” – mutat rá a népi bölcsesség is arra, hogy az elégedetlenség és a hálátlanság leg-alább annyira kísért az örömteli, mint a nehéz idő-

szakokban. Bizonyára senki előtt sem ismertetlen a jelenség, amikor valaki szűkölködni még tudott, de bővölködni már nem, azaz éppen a vágyott dolgok – például gazdagság, hatalom, sikerek – elérése nyo-mán vetkőzött ki önmagából, veszítette el korábbi tartását, hálás és elégedett lelkületét.A dolgok, mint mondani szokás, fejben dőlnek el. A megelégedettség tehát tanulható, és kinek-kinek elemi érdeke – legelőször is éppen saját testi-lelki jóléte szempontjából –, hogy elmondhassa magáról: „Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben va-gyok, megelégedett legyek.”

„Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek” Prancz Zoltán | Fotó: internet

59

közösség az erőmű körül hálanapló mindenkinek apró...

Documents