1

2

Kiliti Pásztorjáték – 2013. december 24.

1. jelenet

Előolvasó: Az emberiség adventjének sötét éjszakájában, szívében a megváltás utáni vággyal,

bolyong Ádám az örök ember. Szeme előtt ott lebeg a menny kapuját őrző angyal, a bűn szédítő

mélységeihez vezet útja. Lelkét véresre tépte a megismert rossznak és jónak küzdelme. Vállát a

hűtlenség és a dacos lázadásnak súlya nyomja.

Mióta cipelte botladozó léptekkel ezt a vállára nehezedő terhet? Évezredek peregtek már le az idő

homokóráján…

Ádám: Eljön-e hát végre az idő teljessége? Eljön-e a megígért Messiás?

Vagy talán az egész puszta ábránd?

2. jelenet

Narrátor: Az akkori emberek emlékeztek a próféták azon jövendölésére, hogy el fog jönni a

Messiás. Élt Názáret városában egy lány, kit Máriának hívtak. Isten Őt választotta ki, hogy fiának

anyja legyen. Elküldte hát hozzá Gábor angyalt, ezzel az üzenettel.

Angyal1: Üdvözlégy Mária! Kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között.

Ne félj Mária! Kedves vagy Istened előtt. Fiad születik, akit majd Jézusnak nevezel.

Mária: Miképpen lesz ez? Hisz férfit nem ismerek!

Angyal1: A Szentlélek száll rád és a magasságbeli ereje beárnyékol Téged.

Ezért a szent is, aki tőled születik, Isten fia lesz. És országának nem lesz vége.

Mária: Íme az Úr szolgáló leánya, történjék velem szavaid szerint.

Ének: Magasztalja lelkem az én Uramat, Örvendezve élek szárnyai alatt,

Szolgálója lettem, lepillantott rám, Alázattal zengi dicséretét szám.

Ami velem történt, nem volt soha még,

Boldognak mond engem minden nemzedék,

Nagyot művelt rajtam hatalmas keze, Jóságában százszor szent az Ő neve.

(S113/1-2) (hm, Fis, - hm, G, D, hm – hm, G, D, Fis – hm, Fis)

3

3. jelenet

Narrátor: Mintegy 8 hónap múlva Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják

össze az egész földkerekséget. Elment mindenki a saját városába, hogy feljegyeztesse magát.

József is elment Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy

feljegyeztesse magát jegyesével Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott

tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének ideje.

Ének: Szállást keres a szentcsalád, De senki sincs, ki helyet ád.

Nincsen, aki befogadja, Őt ki égnek, földnek Ura. - Laca

Mária: Égi Atyám Úristen – ne engedd, hogy hidegben,

Téli fagyban, ég alatt szülessék meg Szent Fiad.

József: Imádkozz csak Mária! Nézd, Rokonom nagy háza.

Mária: Kopogtass be ajtaján, mint az égnek kapuján!

József: Betlehem jó embere – beengedsz-e éjjelre?

Rokon: Ki rázza a kilincsem- kicsoda vagy idegen?

József: Nem idegen- rokonság! – Názáretből József: az ács.

Rokon: Nem tudom már kinyitni – hagyjál minket aludni!

Mind felébred gyermekem – menj el innen idegen!

József: Oly hideg az éjszaka feleségem megfázna.

Rokon: Vendégségben sok a hely.

József: Onnan jöttünk épp most el.

Rokon: Ne vitatkozz énvelem – takarodj el idegen!

Mária: József hagyd ott, jer menjünk – velünk lesz majd Istenünk.

Ének: Az idő már későre jár - A madár is fészkére száll

Csak a szent Szűz jár hiába - Betlehemnek városába. - Laca

József: De keserű az éjszaka – hová menjünk Mária?

Mária: Csak volna friss szalma . . . . . . . .

4

József: Igazad van Mária! Most már tudom, hol lesz jó – nem messze egy istálló.

Mária: És ha ott a sok birka? – ott szülessék Isten Fia?

Így szólott a próféta: Ő Istennek Báránya!

József: Szegény pásztor jónépség - voltam én már ott vendég.

Igaz, barlang az a hely, de tele sok üreggel.

Találunk majd egy sarkot – berendezünk mindent ott,

Kisöpörjük tisztára – megágyazunk szalmára.

Úgy várjuk az ég Urát – Az Istennek szent Fiát.

Mária: Jól van József, gyerünk hát – készítsük el kis ágyát.

Ének: Jöjj el hát, Istenem, Lobbants lángot az éjjelen

Élő irgalmadat terjeszd ki fölénk

Jöjj el hát, Istenem, Nyíljon már ki a végtelen

Jöjj el gyermekarcú Isten, szállj közénk!

4. jelenet

Narrátor: Ezen a szent éjszakán – Betlehemnek pusztáján

Jó pásztorok virrasztanak – nyájuk mellett imádkoznak.

Pásztor1: Jóságos szent Istenünk – a megváltót küldd nekünk.

Pásztor2: Bizony most már jó volna – ha jönne az ég Ura.

Az emberek gonoszak – lopnak, csalnak, hazudnak.

Pásztor1: Hallottátok odabenn? – A sok jött-ment idegen

Betlehemben lop birkát-tyúkot, tojást, meg búzát.

Pásztor3: Sosem volt ily rossz világ – itt van minden gonoszság. Bárcsak jönne már nekünk

Üdvözítő Istenünk. A próféta sóhatja: - ’’szállj le Isten harmatja”.

Pásztor2: Mi is kérjük lélekkel – kezdjünk rá az énekkel:

Ének: Harmatozzatok Égi magasok! Téged vár epedve A halandók lelke,

Jöjj el, édes Üdvözítőnk!

Mert az emberek Ott tévelygenek, Hol te égi fényed Útján nem vezérled

Őket, édes Üdvözítőnk!

5

Pásztor3: Üdvözítőnk jöjj el már – minden ember téged vár.

Pásztor2: De gyönyörű éjszaka! – Nézz csak oda pásztorka,

Nézd micsoda nagy csillag – ott az égen, hogy ballag.

Pásztor1: Jaj, de fényes, aranyos – vajon ez mit jelent most?

Ének: Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!

Hogy Betlehembe, sietve menvén lássátok, lássátok.

Pásztor1: Jaj kik ezek?

Angyal2: Örömet mondok, nagy örömet néktek. Mert ma született a ti üdvösségtek!

Angyal3: Mert ma született a ti üdvösségtek!

Angyal2: Menjetek el most, gyorsan a városba, Ott találjátok Jézust a jászolban!

Angyal3: Ott találjátok Jézust a jászolban!

Ének: Istennek fia, aki született jászolban, jászolban,

Ő leszen néktek üdvözítőtök valóban, valóban.

Pásztor1: Megszületett?

Ének: Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Istennek!

Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek.

Pásztor3: Nosza rajta szaporán – keressük meg jó korán!

Pásztor2: Üres kézzel ne menjünk! – Ajándékot, mit vigyünk?

Pásztor3: Nekem van kis sajtocskám.

Pásztor2: Nekem van kis báránykám.

Pásztor1: Én meg viszek kenyeret – meg hozzá a szívemet.

Pásztor2: Furulyámat is fogom – had kacagjon, ha fúvóm.

Ének: Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el

Betlehem városába, rongyos istállócskába! Siessünk, ne késsünk,

hogy még ezen éjjel odaérhessünk, mi Urunknak tiszteletet tehessünk!

6

5. jelenet

Pásztor1: Kisded Jézus eljöttünk, - jászolodnál köszöntünk

Angyalszóra siettünk – most elédbe térdelünk.

Pásztor2: Égi kisded királyom – szegény vagyok, de hozom

Legkedvesebb báránykám – fogadd el hát Jézuskám.

Pásztor3: Én meg adok friss sajtot – szépen kérlek, ne hagyd ott,

Szeress engem Jézuskám – szívem, lelkem Téged várt!

Pásztor1: Kérlek égi Kisdedem – tőlem is vedd kenyerem,

Szíved tudom, úgy szeret – mint én ezt a kenyeret.

Pásztor2: Tárd ki felénk két kezed – fordítsd reánk szép szemed.

Szívünk szavát hallgasd meg – imádásunk fogadd el.

Pásztor3: Királyt vártunk kastélyban – közénk jöttél barlangban.

Kicsi jászlad de durva - selyem helyett csak szalma.

Mégis hiszem Isten vagy – bízom benned szavad nagy.

Szeretettel fogadlak – Isten fia imádlak.

József: Ó édes Istenem, köszönöm Néked, hogy megengedted ezt a napot megérnem.

De mintha ott idegenek jönnének! Vajon kik lehetnek, s honnan jönnek?

Angyal1: Hosszú útról, messze földről, bölcsek jönnek Napkeletről.

Angyal2: Három király itt van máris, Gáspár, Menyhért, Boldizsár is.

Angyal3: Az Úr Jézust úgy köszöntik, leborulnak mid a földig.

Leteszik a kincses ládát, színaranyat, tömjént, mirhát.

Gáspár: Üdvözlégy ó drága vendég, akit küldött a kegyesség.

Mindeneknek alkotója, embereknek megváltója.

Vigadozzunk új fényednél, leborulunk Szent Szívednél,

Szénád közé könnyet öntünk, kicsi Jézus, így köszöntünk.

Menyhért: A földön új napvilág van, dicsőség a magasságban!

Angyal néki ezt kiáltja, néma csillag őt imádja.

Mi is immár angyalokkal, tiszta szívű pásztorokkal,

Jászlad előtt áldunk Téged, Te adsz nékünk békességet!

7

Boldizsár: Szűz Mária örvendezhet, karján már az égi kisded.

Áldanak a földi népek, és boldognak hívnak Téged.

Égi Fiad arcocskája, mi is hittel nézünk rája.

Add, hogy éltünk nagy próbáján láthassuk ez éji órán!

Mária: Örömest ringatlak, Szívemből óhajtlak, Aludj, aludj.

Ének: Ó gyönyörű szép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.

Kisdedként az édes Úr Jászolában megsimul Szent karácsony éjjel!

Vége

Ember: A trón felől harsány hangot hallottam:

Narrátor: Nézd, ez Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe

lesznek, és maga Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz

többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt. ( Jel 21,3-4)

Ének: Ó fogyhatatlan csodálatos ér! Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.

Benne, lásd: az édes Úr Téged szomjaz, rád borul. Egy világgal ér fel.

Szereplők: Narrátor, Mária, József, Angyal 1, Angyal 2, Angyal 3, Rokon, Gáspár, Menyhért,

Boldizsár, Pásztor 1, Pásztor 2, Pásztor 3, Ember

8

Karácsonyi Pásztorjáték szereplői

Kiliti, 2013. december 24.

Katolikus Templom – 1500

Szereplők

Narrátor: Kiss Kevin

Szűz Mária: Nagy Regina

Szent József: Bogár Bertalan

Angyal 1: Barna Dóra

Angyal 2: Kökény Anita

Angyal 3: Kiss Dorina

Rokon: Schull Bálint

Gáspár: Sallai Alexandra

Menyhért: Sallai Szebasztian

Boldizsár: Kiss Kevin

Pásztor 1: Soós Bence

Pásztor 2: Soós Gergő

Pásztor 3: Bedő Sándor

Ember: Sallai Szebasztian

Előolvasó: Bedő Sándor

9

10