k.f.egy férfi szentpétervárról

509
NNCL1551-534v1.0 Ken Follett Egy férfi Szentpétervárról Regény Árkádia Budapest 1985 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Ken Follett The Man From St. Petersburg William Morrow and Company, Inc. New York, 1982 Copyright © 1982 by Fineblend N. V. All Rights Reserved Hungarian translation © Sarlós Zsuzsa

Upload: estimuszak

Post on 28-Jan-2016

32 views

Category:

Documents


0 download

DESCRIPTION

regény

TRANSCRIPT

Page 1: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

NNCL1551-534v1.0

Ken Follett

Egy férfi

SzentpétervárrólRegény

ÁrkádiaBudapest 1985

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Ken FollettThe Man From St. Petersburg

William Morrow and Company, Inc.New York, 1982

Copyright © 1982 by Fineblend N. V.All Rights Reserved

Hungarian translation© Sarlós Zsuzsa

Page 2: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

“Az emberiséget nem lehet szeretni, az embereket igen.”

GRAHAM GREENE

Lassú vasárnap délután volt, amilyet Walden szeretett. Anyitott ablaknál állva szemlélte a parkot. A széles, sima gyepenöreg fák ékeskedtek: egy skóciai fenyõ, terjedelmes tölgyek,tucatnyi gesztenye s egy kislányfürtös fejû fûz. Magasan állt anap, a fák sötét, hûvös árnyékot vetettek. Hallgattak a madarak,de az ablak mellett felfutó, virágzó repkénybõl elégedett méhekzümmögése szállt. Csend honolt a házban is. A személyzet nagyrésze délutáni kimenõt kapott. Hétvégére Walden fivére, Georgejött csak el, feleségével, Clarissával és gyermekeikkel. Georgesétálni ment, Clarissa lepihent, a gyerekek eltûntek. Walden jólérezte magát: a délelõtti istentiszteletre természetesenszalonkabátot öltött, egy-két óra múlva frakkot és fehérnyakkendõt kell a vacsorához felvenni, de addig is kényelmesenmozoghat a tweedöltönyben és puhagallérú ingben. S ha Lydiazon gorázna este, a mai nap tökéletes lenne.

A feleségéhez fordult. – Fogsz játszani vacsora után? Lydiarámosolygott. – Ha akarod.

Walden zajt hallott és visszafordult az ablakhoz. A

Page 3: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden zajt hallott és visszafordult az ablakhoz. Akocsifelhajtó végén, úgy negyed mérföldnyire, feltûnt egygépkocsi. Bosszúság nyilallt Waldenbe, hasonló ahhoz azalattomos szúráshoz, amelyet a jobb lábában szokott érezni havihar közeleg. Miért bosszant az autó? – gondolta. Semmikifogása a gépkocsik ellen – maga is tulajdonosa egyLanchesternek, és rendszeresen használja londoni utazásaihoz –,noha rendkívül sok kellemetlenséget okoznak nyaranta afaluban, amikor a kövezetlen úton robogva porfelhõketkavarnak. Fontolgatta is, hogy néhány száz yardnyi utat bevonatkátrányos makadámmal. Rendes körülmények között azonn alnekilátott volna, de az útépítés már nem tartozott a feladatai közé1909 óta, amióta Lloyd George létrehozta az Úttanácsot. Esmost jött rá, hogy éppen emiatt bosszankodik. Ez is jellemzõpéldája a liberálisok törvényhozási rendszerének: pénzt szedtekel tõle, hogy megcsinálják azt, amit magától is megcsinált volna; saz utakat végül mégsem építették meg. Azt hiszem, végül mégiski fogom köveztetni, gondolta; csak az dühít, hogy kétszer kellfizetnem érte.

A gépkocsi befordult a kavics borította elõudvarba, nagyzajjal és zötyögéssel fékezett a déli bejárat elõtt. Kipufogógáz-felhõk sodródtak be az ablakon, Walden visszafojtottalélegzetét. A bukósisakot, védõszemüveget és nehézautóskabátot viselõ sofõr kiszállt és kinyitotta az ajtót utasának.A kocsiból alacsony, fekete kabátot és fekete nemezkalapotviselõ férfi lépett ki. Walden felismerte az utast, és a kedélyeelborult: vége a békés vasárnapi délutánnak.

Page 4: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

elborult: vége a békés vasárnapi délutánnak.

– Winston Churchill jött – mondta.

– Jaj de kínos – válaszolta Lydia.

Ez az ember képtelen felfogni, hogy nem látják szívesen.Csütörtökön levelet küldött, Walden tudomásul sem vette.Pénteken megjelent Walden londoni házában, ahol tudomásárahozták, hogy a gróf nincs otthon. Erre fogja magát és – éppvasárnap – leautózik ide Norfolkba. Megint el fogja utasítani.Vagy azt hiszi talán, hogy makacssága rokonszenves? –tûnõdött Walden.

Nem szívesen volt goromba, de Churchill kiérdemelte. Aliberális kormány, amelynek Churchill is minisztere, alattomostámadást intéz az angol társadalom legszilár dabb pillérei ellen:megadóztatja a földesurakat, aláaknázza a felsõházat, akatolikusok kezére akarja játszani Írországot, megfosztjaerejétõl a királyi haditengerészetet, enged a szakszervezetek ésaz átkozott szocialisták zsarolásainak. Walden és barátai nemfognak kezet efféle emberekkel.

Nyílt az ajtó, és Pritchard lépett be a szobába.Londoniszármazék, magas termet, pomádézott fekete haj,átlát szóan hamis méltóság. Suhanc volt, amikor tengerésznekszökött. Kelet-Afrikában meglépett a hajóról. Walden, akiarrafelé vadászott, a málhavivõk felügyeletét bízta rá, és azóta

Page 5: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

is a szolgálatában tartja; Pritchard ma már Walden háznagya,vele utazik egyik birtokról a másikra, és barátja is – máramennyire ez úr és szolga között lehetséges.

A haditengerészeti miniszter van itt, mylord – jelentettePritchard.

Nem vagyok itthon – közölte Walden.

Pritchardról lerítt a kelletlenség. Nem volt kabinettagokkihajigálásához szokva. Apám inasának arcizma sem rándultvolna, gondolta Walden, de az öreg Thomson elégedettennyugalomba vonult, s most rózsákat nevel falusi házacskájánakkertjében. Pritchard valahogy sosem tudta elsajátítani amannakrendíthetetlen méltósá gát.

Pritchard londoni tájszólásban kezdett beszélni, ami nálarendszerint az erõs feszültség vagy a nagy elengedettség jelevolt. – Mr. Churchill megmondta, hogy milord azt fogja mondani,hogy nincs itthon, és aszonta, hogy adjam át ezt a levelet. –Tálcán átnyújtott egy borítékot.

Walden nagyon nem szerette az erõszakoskodást. Mérgesenígy szólt: – Add vissza neki, és... – Elhallgatott, még egyszermegnézte a címzést a borítékon. A nagy, határozott, ferdén dõlõbetûk ismerõsnek tet szettek.

Ó, istenem – mondta.

Page 6: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ó, istenem – mondta.

Elvette a borítékot, kinyitotta, és egyetlen, kétrét hajtott,súlyos fehér papirost vett ki belõle. Az ív tetején a pirossalnyomott királyi címer. Szövege:

Buckingham Palace 1914.május 1. Kedves Waldenem!

Fogadnia kell a fiatal Winstont.György király

A király írta – mondta Lydiának.

Belevörösödött, annyira zavarba jött. Rendkívül rosszmodorra vall ilyesmibe bevonni az uralkodót. Walden úgy éreztemagát, mint a kisdiák, akire rászólnak, hogy hagyja abba averekedést és folytassa a tanulást. Egy pillanatra kísértést érzett,hogy szembeszegüljön a királyi óhajjal. De a következmények...A királyné nem fogadná többé Lydiát, a társaság nem hívhatnámeg Waldenéket olyan összejövetelekre, amelyeken jelen van akirályi család valamelyik tagja, és – ami a legrosszabb – Waldenlányát, Charlotte-ot, nem mutathatnák be az udvarnál azelsõbálozók fogadásán. A család társadalmi helyzete lehetetlennéválik. Ezzel az erõvel akár külföldre is költözhetnek. Nem, szósem lehet arról, hogy megtagadja a király akaratának teljesítését.

Page 7: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden felsóhajtott. Churchill gyõzött. Bizonyos mértékigmegkönnyebbült, mert most úgy szegheti meg az íratlan szabályt,hogy senki sem hibáztathatja érte. Ofelsége irt, öregem,magyarázza majd, gondolhatod, hogy nem volt másválasztásom.

Kísérd be Mr. Churchillt – szólt Pritchardnak.

Átnyújtotta a levelet Lydiának. A liberálisoknak fogalmuksincs arról, morfondírozott, hogyan mûködik egy monarchia. – Akirály igazán nem elég szigorú ezekkel – morogta.

Ez az egész ügy rendkívül unalmas kezd lenni – szóltLydia.

Egyáltalán nem tartja unalmasnak, gondolta Walden; sõt,valószínûleg rendkívül izgalmasnak találja; azért mondja csupán,mert egy valódi angol grófné így nyilatkozna, s minthogy Lydianem angol, hanem orosz, szeretjellegzetesen angoloskifejezéseket használni, ahhoz a külföldihez hasonlóan, akifrancia beszédét alors-okkal és hein?-ekkel szórja tele.

Walden az ablakhoz lépett. Churchill kocsija még mindig ottzörgött és füstölgött az elõudvaron. A sofõr mellette állt, egyikkeze az ajtón, mintha lovat tartana, nehogy elcsatangoljon.Néhány szolga biztonságos távol ságból leskelõdött.

Pritchard bejött, és jelentette: – Mr. Winston Churchill.

Page 8: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Pritchard bejött, és jelentette: – Mr. Winston Churchill.

Churchill negyvenéves volt, pontosan tíz évvel fiatalabbWaldennél. Alacsony, karcsú férfi, öltözete – Waldenmegítélése szerint – árnyalatnyit elegánsabb, mint ami valódiúriemberhez illik. Erõsen kopaszodott, csak a feje búbján és afülénél göndörödött néhány fürt, s ez, a tömpe orral és aszemében állandóan ott bujkáló gunyoros pillantással, kajánkifejezést kölcsönzött neki. Nem nehéz kitalálni, miért ábrázoljákrendre a karikatu risták komisz angyalnak.

Churchill kezet nyújtott, és kedélyesen mondta: – Jó napot,Lord Walden. – Meghajolt Lydia felé. – Üdvözlöm, LadyWalden. – Miért megy annyira az idegeimre ez az ember? –kérdezte magától Walden.

Lydia teával, Walden hellyel kínálta. Walden nem volthajlandó bájcsevegni; türelmetlen volt, tudni akarta, mi ez azegész felhajtás.

Churchill rákezdett: – Elõször is bocsánatot kell kérnemõfelsége és a magam nevében, hogy önre erõszako lom magam.

Walden bólintott. Azért sem udvariaskodik.

Churchill folytatta: – Hozzáfûzhetem, hogy nem cselekedtemvolna így, ha nem volna nagyon nyomós okom rá.

– Akkor szíveskedjék közölni az okot.

Page 9: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Tudja-e, mi történik a pénzpiacon?

— Igen. Emelkedett a leszámítolási kamatláb.

— Mégpedig egy egész hetvenöt százalékról majdnem

három százalékra. Ez óriási növekedés és mindössze néhány hétalatt ment végbe.

– Feltételezem, hogy azt is tudja, miért.

Churchill bólintott. – Német vállalatok rendkívül nagymértékben számolják fel az esedékes kintlevõségeiket, készpénztszednek be és aranyat vásárolnak. Még néhány hét ésNémetország behajtja minden kintlevõségét, miközbenadósságait nem törleszti, aranytartaléka pedig minden eddiginélnagyobbra duzzad.

Háborúra készülõdnek.

Arra, mégpedig ilyen és hasonló módokon. Aszokványos adók mellett és fölött egymilliárd márkáshadiadót vetettek ki, hogy megerõsítsék Európa amúgy islegütõképesebb hadseregét. Szeretném emlékeztetni, hogy1909-ben, amikor Lloyd George tizenötmillió fontsterlinggel emelte a brit adókat, majdnem forradalom törtki. Nos, az egymilliárd márka ötvenmillió fontnak felelmeg. Európa történelmében még nem fordult elõ ilyen

Page 10: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meg. Európa történelmében még nem fordult elõ ilyenmagas hadiadó, és...

Valóban – szakította félbe Walden. Churchill már-márteátrálissá vált; Walden nem volt szónoklatokra kíváncsi.– Minket, konzervatívokat, már jó ideje aggaszt a németmilitarizmus újjáéledése. Es most, a tizenkettedik órában,ön idejön, hogy közölje: nekünk volt iga zunk.

Churchill nem esett zavarba. – Majdnem biztos, hogyNémetország megtámadja Franciaországot. A kérdés az, hogymi vajon a franciák segítségére sietünk-e.

No nem – képedt el Walden. – A külügyminiszterszavát adta, hogy nincsenek ilyen jellegûkötelezettsége ink Franciaországgal szemben...

Sir Edward természetesen õszinte – válaszoltChurchill. – De téved. MegállapodásunkFranciaországgal olyan értelmû, hogy valószínûleg nemnézhetjük tétlenül, hogyan szenved vereséget anémetektõl.

Walden mélyen megrendült. Ot magát is beleértve a liberálisokmindenkit meggyõztek arról, hogy nem viszikháborúba Angliát;és most egyik vezetõ miniszterük az ellenkezõjét állítja. Dühítõ apolitikusok kétszínûsége, de Walden nem is erre gondolt most,amikor a háború következményeit kezdte latolgatni, hanem

Page 11: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

azokra a fiatal fiúkra, akiket ismert, akiknek harcolniuk kell:parkjának hallgatag kertészeire, a hetyke lovászokra, apirospozs gás parasztgyerekekre, a randalírozó egyetemistákra,a klubok enervált semmittevõire... s aztán tûnõdését egy másik,sokkal riasztóbb gondolat szakította félbe, és megkérdezte: – Degyõzhetünk-e?

Churchill komoran válaszolt. – Nem hiszem.

Walden rámeredt. – Az isten szerelmére, hát mit csinál takmaguk?

Churchill védekezett. – A mi politikánk a háborúelkerülésére irányult. Nem lehet ezt szorgalmazn i ésegyidejû leg állig felfegyverkezni.

– De a háborút nem tudják elkerülni.

Még mindig próbálkozunk.

De úgy látják, hogy felsülnek.

Churchill egy pillanatra felpaprikázódott, de lenyeltebüszkeségét. – Igen.

– Es mi lesz akkor?

Ha Anglia és Franciaország együttesen nem tudjalegyõzni Németországot, akkor még egy szövetségesre

Page 12: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

legyõzni Németországot, akkor még egy szövetségesrelesz szükségünk, harmadik országot kell magunk melléállítanunk: Oroszországot. Ha a német erõkmegoszlanak, két fronton harcolnak, akkor gyõzhetünk.Az orosz hadvezetés persze tehetetlen és korrupt – mintminden más abban az országban –, de ez mindaddig nemszámít, amíg lekötik a német erõk egy részét.

Churchill természetesen nagyon jól tudta, hogy Lydia oroszszármazású, és a rá jellemzõ tapintatlansággal becsméreltejelenlétében szülõhazáját, de Waldent annyira izgatták aChurchilltõl hallottak, hogy nem törõdött a megjegyzéssel. –Oroszország máris szövetségben áll Franciaországgal – mondta.

– De nem eléggé – válaszolt Churchill. – Oroszország csak azesetben köteles harcolni, ha Franciaország ag resszióáldozatává válik. Viszont reá marad annak eldön tése, hogyadott esetben Franciaország a támadó vagy a megtámadott.Háború esetén mindkét fél szereti áldozatnak feltüntetnimagát. Ennélfogva a szövetség csupán arra köteleziOroszországot, hogy harcoljon, ha akar. Nekünk pedig azkell, hogy Oroszország újólag és hatá rozottan elkötelezzemagát a mi oldalunkon.

El sem tudom képzelni, hogy a maguk fajtájaparo lázzon a cárral.

– Helytelenül ítél meg minket. Anglia megmentése

Page 13: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

ér dekében az ördöggel is összefognánk.

– A híveiknek ez nem fog tetszeni.

– Majd nem közöljük velük.

Walden már sejtette, hová fognak kilyukadni, és a kilátásizgalmas volt. – Mit eszelt ki? Titkos szerzõdést? Vagy szóbelimegállapodást?

Mindkettõt.

Walden összehúzott szemmel figyelte Churchillt. Lehet, hogyennek az ifjú demagógnak van esze, gondolta, és eszét az énérdekeim ellen akarja használni. A liberálisok tehát titkosmegállapodásra akarnak jutni a cárral, annak ellenére, hogy azangol nép gyûlöli a kegyetlen orosz rendszert... de miért éppennekem mondja el? Világos, hogy valahogyan be akarnakrántani az ügybe. De miért? Azért-e, hogy ha nem sikerül,kéznél legyen egy konzervatív politikus, akire rá lehet kenni azegészet? Churchillnél ravaszabb összeesküvõ legyen a talpán,aki engem ilyen csapdába ejt.

Folytassa – mondta.

Haditengerészeti megbeszéléseket kezdeményeztem azoroszokkal, ugyanolyan alapon, ahogy a franciákkalfolytatunk katonai megbeszéléseket. A tárgyalások egyideje már zajlanak, meglehetõsen alacsony szinten, és

Page 14: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

ideje már zajlanak, meglehetõsen alacsony szinten, ésmost kezdenek komolyra fordulni. Londonba jön egy ifjúorosz admirális, Alekszej Andrejevics Orlov herceg.

– Aleksz! – kiáltott fel Lydia.

Churchill odafordult. – Azt hiszem, az ön rokona, LadyWalden.

– Igen – bólintott Lydia, és valamilyen okból, Walden nemtudhatta, miért, zavarba jött. – Aleksz a nõvérem fia, nekemtehát... unokatestvérem?

– Unokaöcséd – javította ki Walden.

– Nem is tudtam, hogy tengernagy lett – folytatta Lydia. –Valószínûleg nemrég léptették elõ. – Már visszanyertemegszokott, tökéletes nyugalmát, és Walden arra gondolt, hogyaz a pillanatnyi zavar saját képzeletének játéka volt. Orült, hogyAleksz Londonba jön: nagyon szerette azt a gyereket. Lydiamegszólalt: – Túl fiatal ekkora felelõsséghez.

– Harmincéves – felelt Churchill, s Waldennek ekkor eszébejutott, hogy a negyvenéves Churchill szintén túl fiatal ahhoz, hogyaz egész haditengerészet felett parancsnokoljon. Churchillarckifejezése mintha azt sugallta volna: a világ az olyan ragyogófiatalembereké, mint én meg Orlov.

Valami miatt mégis a segítségemre szorulsz, gondolta Walden.

Page 15: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Valami miatt mégis a segítségemre szorulsz, gondolta Walden.

– Ezenfelül – folytatta Churchill – az apja, a néhai herceg révénOrlov a cár unokaöccse, s ami még fontosabb, egyike azonkeveseknek – Raszputyinon kívül –, akiket az orosz uralkodókedvel és akikben megbízik. Ha van valaki az oroszhaditengerészetben, aki mellénk tudja állítani a cárt, az Orlov.

Walden kibökte a számára legizgatóbb kérdést: – És mi az énszerepem mindebben?

– Azt akarom, hogy ön képviselje Angliát a tárgyalásokon, éshozza nekem tálcán Oroszországot.

Ez a fickó sosem tud ellenállni a kísértésnek, hogy melodrámátjátsszék, gondolta Walden. – Úgy akarja tehát, hogy Aleksz megén készítsük elõ az angol–orosz katonai szövetséget?

–Úgy.

Walden azonmód rájött, milyen nehéz, izgalmas és sokat ígérõfeladatról van szó. Elrejtette felindulását és leküzdötte akísértést, hogy fel-alá járkáljon.

– Ön személyesen ismeri a cárt. Ismeri Oroszországot,folyékonyan beszéli a nyelvet. Házassága révén Orlovnagybátyja – sorolta Churchill. – Egyszer már rávette a cárt,hogy Anglia mellett foglaljon állást Németország ellenében:1906-ban, amikor az ön beavatkozása hiúsí totta meg a björkõi

Page 16: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

1906-ban, amikor az ön beavatkozása hiúsí totta meg a björkõiegyezmény ratifikálását. – Churchill szünetet tartott. –Mindazonáltal nem ön volt az elsõ jelöltünk a tárgyalásokvitelére. A parlament mai állása szerint...

– Tudom, tudom. – Walden most nem akart errõl . beszélni.– Valami miatt azonban meggondolták magu kat.

Röviden: a cár választása önre esett. Úgy tûnik, ön azegyetlen angol politikus, akiben valamelyest bízik.Egyszóval megtáviratozta unokafivérének, V. Györgykirálynak: ragaszkodik ahhoz, hogy Orlov önnelfolytas sa a megbeszéléseket.

Walden elképzelte, mekkora megrökönyödést váltott ki aradikálisok soraiban, hogy egy reakciós öreg tory fõnemest kellebbe a titkos tervbe bevonni. – Megrettentek, gondolom –mondta.

– Egyáltalán nem. Külügyekben a mi politikánk nem nagyontér el az önökétõl. S én mindig is úgy éreztem, nagy kárparlagon hevertetni a képességeit, amiket a kormányszolgálatába állíthatna.

Jönnek a bókok, gondolta Walden. Nagyon nagy szükségükvan rám. Fennhangon így szólt: – Es hogyan maradhat mindeztitokban?

Társasági meghívásnak tüntetjük fel. Ha ön

Page 17: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Társasági meghívásnak tüntetjük fel. Ha önbeleegyezik, Orlov önöknél töltheti a londoni évadot.Bevezetik a társaságba. Ha jól tudom, idén mutatják beaz udvarnál a lányukat – nézett Lydiára.

Igen – válaszolt Lydia.

– Ez esetben amúgy is sokat forognak majd a társaság ban.Orlov, mint tudják, nõtlen, közismerten igen jóparti, tehátelhitetjük, hogy angol feleséget keres. Talán talál is.

Remek ötlet. – Walden hirtelen ráeszmélt, hogy kezdneki tetszeni az ügy. Salisbury és Balfour konzervatívkormányai idején félhivatalos diplomataféle volt, de azutóbbi nyolc évben nem foglalkozott nemzetközipolitikával. Most újból színre léphet; feltolultak azemlékei arról, hogy mennyire magával ragadó éslenyûgözõ az egész játék: a titokzatosság, ahazárdjátékosok tárgyalási mûvészete, a személyiségekösszeütközése, az, hogy kellõ óvatossággal váltakozvahasználható a rábeszélés, az erõszakoskodás, a fegyvereskonfliktussal való fenyegetõzés. Felidézte magában, hogyaz oroszok nem könnyû tárgyalópartnerek:szeszélyességre, konokságra, arroganciára hajlamosak.De Aleksszel elboldogul. Amikor Lydiát elvette, azesküvõn ott volt a matrózruhás, tízéves kisfiú is; késõbbnéhány évig Oxfordban járt egyetemre s a szünidõketWalden Hallban töltötte. A fiú apja akkorra már meghalt,

Page 18: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden Hallban töltötte. A fiú apja akkorra már meghalt,így Walden több idõt szánt rá, mintha más kamaszról lettvolna szó, cserébe elnyerte a nyiladozó fiatal elmeelragadó barátságát.

Kitûnõ alap a tárgyaláshoz. Azt hiszem, meg tudom oldani.Micsoda gyõzelem lenne!

Számíthatok tehát önre? – kérdezte Churchill.

Természetesen – válaszolta Walden.

Lydia felállt. – Kérem, ne álljanak fel – szólt a férfiakhoz. – Itthagyom magukat, hadd politizáljanak. Velünk vacsorázik, Mr.Churchill?

– Sajnos nem, dolgom van Londonban.

Akkor elköszönök. – Kezet ráztak.

Kiment a nyolcszögletû szobából, ahol teázni szoktak, a nagyhallon és a kis hallon át a télikertbe sétált. Ugyanakkor lépett bea kertbõl nyíló ajtón az egyik segédkertész – nem tudta a nevét–, karján a vacsoraasztalhoz szedett rózsaszín és sárgatulipánokkal. A virágok bõsége egyike volt azon dolgoknak,amiket Lydia Angliában általában és Walden Hallban különösenszeretett;

reggel és este frissen vágott virág, még télen is, melegháziak.

Page 19: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

reggel és este frissen vágott virág, még télen is, melegháziak.

A kertész sapkájához emelte kezét – a sapkát nem kellettlevenni, hacsak meg nem szólítják, hiszen a télikert úgyszólván anyílt kert folytatása –, a márvány asztallapra helyezte a virágokatés kiment. Lydia leroskadt, mélyen beszívta a hûvös, illatoslevegõt. Ez az a helyiség, ahol visszanyerheti nyugalmát;Szentpétervár felemlítése megrázta. Eszébe juttatta esküvõjét,amelyen ott volt Alekszej Andrejevics, a félénk, helyes kisfiú, ésazt, hogy az a nap volt életének legboldogtalanabb napja.

Milyen furcsa, gondolta, hogy a télikertet szemelte ki magánakmenedékül. Ebben a kastélyban minden célra akadt különhelyiség: reggelihez, ebédhez, teázáshoz, vacsorához;biliárdszoba és fegyverterem; helyiségek a mosásra, vasalásra,befõzésre, ezüstnemûk tisztítására, lõtt vadak felakasztására,borok õrzésére, szövetek kikefélésére... Saját lakosztályábanhálószoba, budoár és szalon. S mégis, ha békességet keresett,idejött, leült egy kemény székre, s a kõvályút, a márványasztalöntöttvas lábait bámulta. Észrevette, hogy férjének is van nemhivatalos szentélye: ha Stephent bántotta valami, afegyverterembe vonult, és a vadászati kézikönyvet lapozgatta.

Aleksz tehát vendége lesz az idei évadban Londonban.Beszélgetni fognak az otthonról, hóról, balettrõl, bombákról; ésAlekszre figyelve a másik fiatal oroszra fog gondolni, arra, akiheznem mehetett feleségül.

Tizenkilenc éve nem látta azt az embert, mégis,

Page 20: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Tizenkilenc éve nem látta azt az embert, mégis,Szentpétervár nevének felemlítésére olyannyira felidézõdöttbenne, hogy bõre bizseregni kezdett teázóköntösénekmoaréselyme alatt. A fiú tizenkilenc éves volt, ugyananynyi, mintõ; örökké éhes diák, hosszú fekete hajjal, arca mint a farkasé,szeme mint a spanielé. Sovány, mint egy gebe. Bõre fehér,testének szõrzete puha, sötét, kisfiús; keze pedig ügyes, olyanügyes. Lydia elpirult, nem a fiú, hanem saját testére gondolva,amely elárulta, gyönyörével megõrjítette, hogy szégyenébenfelkiáltott. Romlottvoltam, gondolta, és most is romlott vagyok,mert újra csak megtenném.

Lelkiismeret-furdalással gondolt a férjére. Ritkán gondolt ráúgy, hogy bûntelennek érezte volna magát. Amikor hozzáment,nem szerette, de most már szereti. Erõs akaratú, melegszívû, ésimádja a feleségét. Szerelme tartós és gyöngéd, hiányzik belõleaz az elsöprõ szenvedély, amely Lydiát valaha magával ragadta.A férjem boldog, gondolta, de csak azért, mert nem tudja, hogya szerelem vad és éhes is lehet.

Már én sem sóvárgok olyan szerelem után, bizonygattamagának. Megszoktam, hogy a nélkül éljek, s ahogy az évekmúlnak, egyre könnyebb. Igy van rendjén: majdnemnegyvenéves vagyok!

Nem egy barátnõje esik még mindig kísértésbe, és enged isneki. Lydiának nem beszéltek ügyeikrõl, mert érezték, hogy nemhelyeselne; másokról azonban pletykáltak, és Lydia tudta, hogy

Page 21: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

helyeselne; másokról azonban pletykáltak, és Lydia tudta, hogyegyes vidéki összejöveteleken sok a... házasságtörés. LadyGirard a fiatal háziaszszonynak hasznos tanácsokat osztogatóidõsebb hölgy leereszkedõ modorában közölte egyszer Lydiával:“Kedvesem, ha egyidõben látja vendégül a grófnét CharlieStott-tal, egymásba nyíló hálószobákban kell õket elhelyeznie.”Lydia a kastély két végében szállásolta el õket, s a grófné azótasem tette be a lábát Walden Hallba.

A mostanában dívó szabadosság a néhai király bûne,mondják, de Lydia nem hitt a szóbeszédnek. Igaz, hogyzsidókkal és énekesekkel is összemelegedett a király, de ettõlmég nem volt kéjenc. Kétszer járt Walden Hallban: walesiherceg korában, majd VII. Edwardként, és mind a kétszerkifogástalanul viselkedett.

Vajon eljön-e valaha az új király, tûnõdött. Óriási felelõsségvendégül látni az uralkodót, de mekkora élvezet kellõenkicsinosítani a házat, felvonultatni a legcsodálatosabbételkölteményeket, és tizenkét új ruhát csináltatni egyetlenhétvége kedvéért. S ha a király eljönne, bizonyára megadnáWaldenéknek a hõn óhajtott entrée-t,

azt a jogot, hogy nagyobb események alkalmával a kertibejáraton át juthassanak be a Buckingham-palotába, ahelyett,hogy kétszáz másik hintóval együtt a Mallen várakoznának.

Mostani vendégeire gondolt. Stephen öccse, George, bátyjakedvességét örökölte, komolyságát nem. George lánya, Belinda,

Page 22: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kedvességét örökölte, komolyságát nem. George lánya, Belinda,tizennyolc éves, ugyanannyi, mint Charlotte. Idén elsõbálosmindkét kislány. Belinda anyja néhány éve meghalt, és Georgeújból, elég gyorsan megnõsült. Második felesége, Clarissa,férjénél sokkal fiatalabb, igen élénk teremtés. Fiúikreket szült.Ha Stephen meghal, az egyik iker örökli Walden Hallt, hacsakLydiának – kora ellenére – fia nem születik. Pedig lehetne,gondol ta, úgy érzem, lehetne, csak egyszerûen nem jön össze.

Hamarosan vacsorához kell készülõdni. Felsóhajtott. Annyirakényelmes, laza a teázóköntös, a kibontott haj; most fûzõbe kellpréselõdni, haját a komornával feltornyoztatni. Beszélik, hogyegyes fiatal nõk végképp elhagyják a fûzõ viselését. Talán nem isbaj akkor, ha a nõ alakja ott domború és homorú, ahol kell,gondolta Lydia, de az enyém nem ilyen.

Felkelt és kiment. A segédkertész egy rózsabokornál állvabeszélgetett az egyik cselédlánnyal. Lydia felismerte a cselédet:Annie volt, a csinos, kívánatos, ostobácska lány, akijóindulatúan, szélesen szokott mosolyogni. Kezét kötényezsebébe dugta, kerek arcát a nap felé fordította, nevetettvalamin, amit a kertész mondott. Ez a lány aztán nem szorulfûzõre, gondolta Lydia. Annie-nek a lányokra kellett volnafelügyelnie, a nevelõnõ ugyanis szabadnapos volt. Lydiakeményen rászólt: – Annie! Hol vannak az ifjú hölgyek? – A lánymosolya lehervadt, mélyen bókolt: – Nem találom õket,asszonyom.

Page 23: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A kertész eloldalgott.

– Nem úgy néz ki, mintha õket keresnéd. Na gyerünk.

– Igenis, asszonyom. – Annie szaladni kezdett a kastély hátsóbejárata felé. Lydiasóhajtott: ott biztos nincsenek a lányok, de már nem volt kedvevisszahívni és újból rendreutasítani Annie-t.

Átsétált a pázsiton, meghitt és kellemes dolgokraösszpontosított, hogy ne gondoljon Szentpétervárra. Stephenapja, Walden hetedik grófja, rododendronokat és azáleákattelepített a park nyugati oldalára. Lydia sosem találkozott azöregúrral, aki meghalt, még mielõtt õ Stephennelmegismerkedett, de ahogy mesélik, a nagyszabású viktoriánusegyéniségek közé tartozott. Az általa ültetett bokrok teljespompájukban díszlettek, a tobzódó színek korántsemviktoriánus palettáját alkotva. Meg kellene örökíttetni a házat,gondolta Lydia, az utolsó festmény akkor készült, amikor a parkmég nem volt kiépítve.

Visszanézett Walden Hallra. A délutáni napsütésmegszépítette és felmagasztosította a déli homlokzat szürkeköveit. Középen volt a déli bejárat. A távolabbi, keletiszárnyban kaptak helyet a társalgó- és étkezõhelyiségek,mögötte kamráknak, konyháknak és mosókonyháknak a távoliistállókig húzódó összevissza sokasága. Idébb, a nyugati

Page 24: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

istállókig húzódó összevissza sokasága. Idébb, a nyugatiszárnyon volt a reggelizõszoba, a nyolcszögletû szoba, asarokban a könyvtár; a sarkon túl, a nyugati szárny oldalában abiliárdszoba, a fegyverterem, a télikert, egy dohányzó és agazdasági iroda. Az emeleten a család hálószobái jobbára a déliszárnyon, a fontosabb vendégszobák a nyugati oldalon, acselédség szállása a konyhák fölött, északkeleten, láthatáronkívül. A tetõn tornyok, fiatornyok, padlások kibogozhatatlanszövevénye. A homlokzat egésze a Viktória korabeli rokokókõbe vésett tobzódása, virágok, sárkányok, kötélcsomók,párkányok, oroszlánok, arkangyalok, balkonok, lõrésesoromzatok, zászlórudak, napórák, vízköpõk. Lydia imádta akastélyt, és hálás volt a sorsnak, hogy Stephen – nem úgy, minta régi arisztokrácia oly sok tagja – megengedhette magának afenntartását.

Látta, hogy a gyepet szegélyezõ bokrok mögül elõbújikCharlotte és Belinda. Annie persze nem találta meg õket.Mindketten széles karimájú kalapot, nyári ruhát,

iskolai fekete harisnyát és lapos sarkú fekete cipõt viseltek.Charlotte, minthogy idén lesz elsõbálos, néha-néha feltûzhette ahaját és kiöltözhetett vacsorához, de Lydia többnyiregyerekként kezelte, mert helytelen, ha a gyermek túl hirtelenválik felnõtté. Az unokatestvérek elmerülten fecsegtek, ésLydia szórakozottan tûnõdött: ugyan mirõl beszélgetnek? Enmire gondoltam, amikor tizennyolc éves voltam? – kérdezteönmagától; s akkor eszébe jutott a fiú, puha hajával és értõ

Page 25: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kezével, és megriadt: Istenem, kérlek, segíts megõrizni atitkomat.

– Azt hiszed, hogy elsõ bál után másként fogjuk éreznimagunkat? – kérdezte Belinda.

En nem – válaszolt Charlotte, aki foglalkozott már agondolattal.

– De hiszen felnõttek leszünk.

– Nem értem, hogyan leszünk egy sereg fogadástól, báltól éspikniktõl egyszeriben felnõttek.

– Fûzõt kell hordani.

– Te már felpróbáltad? – kuncogott Charlotte.

Nem, és te?

A múlt héten.

És milyen?

Borzalmas. Nem lehet benne egyenesen járni.

Hogy néztél ki?

Charlotte hatalmas kebleket rajzolt a kezével a levegõben.

Page 26: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte hatalmas kebleket rajzolt a kezével a levegõben.Összerogytak a nevetéstõl. Charlotte megpillantotta anyját, ésszidástól tartva bûnbánó arcot vágott; de a mama gondolataibamélyedt és halvány mosollyal elfor dult.

– Mégis muris lesz – mondta Belinda.

– Az évad? No igen – válaszolt kétkedve Charlotte. – De miértelme az egésznek?

Természetesen az, hogy a megfelelõ fiatalemberekkeltalálkozzunk.

–Úgy érted, férjet fogjunk.A pázsit közepén díszlõhatalmas tölgyhöz értek, Be linda levetette magát a faalatti ülõkére, és kissé duzzogva kérdezte: – Te ugyeazt hiszed, hogy az elsõbálozás nagy ostobaság?

Charlotte melléült, s a pázsit szõnyegén túl Walden Hallhosszú déli homlokzatára nézett. Délutáni napsütésbencsillogtak a magas gótikus ablakok. Innen nézve ésszerûenés tervezetten szabályosnak tûnt a kastély, de e homlokzatmögött valójában elbûvölõ összevisszaság rejtõzött. – Azttartom ostobaságnak – felelte Clíarlotte –, hogy olyansokáig kell várni rá. Nekem igazán nem sürgõs, hogybálokba járjak, vizitkártyákat adjak le délutánonként ésfiatalemberekkel fussak össze – nem is bánnám, ha sosekéne ilyesmiket tenni –, de dühös vagyok, mert mégmindig gyerekként bánnak velem. Utálom, ha Marjávalkell vacsorázni; iszonyúan tudatlan, vagy legalábbis úgy

Page 27: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kell vacsorázni; iszonyúan tudatlan, vagy legalábbis úgytesz, mintha az lenne. A közös vacsoraasztalnál viszontmindig folyik társalgás valamirõl. Papa érdekes dolgokatmesél. Ha unatkozom, Marja azonnal kártyajátékotjavasol. En már nem akarok semmit sem játszani, egészeddigi életemben játszottam. – Felsóhajtott. Ha errõlbeszélt, mindig dühbe gurult. Belinda nyugodt, szeplõs,vörös fürtökkel övezett arcára pillantott. Saját arca ovális,markáns, egyenes orral, erõs állal, haja sûrû és sötét.Boldog Belinda, gondolta Charlotte; õt bezzeg nemgyötrik ilyen gondok, soha nem bõszíti felsemmi.Megérintette Belinda karját. – Sajnálom.Túlságosan elragadtattam magam.

Semmi baj – mosolygott elnézõen Belinda. –Mindig dühbe gurulsz olyanon, amin nem tudszváltoztatni. Emlékszel rá, mikor elhatároztad, hogyEtonba mész tanulni?

Én? Soha!– De még mennyire. Irtó nagy felhajtást csináltál. Ha papajárhatott Etonban iskolába, te miért ne mehetnél?Charlotte egyáltalán nem emlékezett rá, de tagadhatatlanultehetett ilyet tízéves korában. – De te komolyan hiszed,hogy az élet csak így alakulhat? Elsõbálozás, majd alondoni évad, azután eljegyzés, utána esküvõ...

– Hát persze botrányt kelthetnél s utána kivándorolnálRhodesiába.

– Fogalmam sincs, hogy kell botrányt kelteni.Nekem se.

Page 28: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nekem se.Hallgattak egy darabig. Charlotte néha szeretett volna

olyan engedelmes lenni, mint Belinda. Egyszerûbb lenne azélet – igaz, halálosan unalmas is. – Megkérdeztem Marját,férjhezmenetel után mit kell csinálni. Tudod, mit válaszolt?– Nevelõnõje oroszos, torokhangú kiejtését utánozta: –“Csinálni? Drága gyermekem, semmit se fogsz csinálni.”

Ó, ostobaság – mondta Belinda.– Miért, az én anyám és a te anyád mit csinál?– Ok aJó Társaság. Fogadásokat adnak és vidéki

kastélyokba látogatnak és operába járnak, és...– Pontosan erre gondolok. Egyszóval semmit secsinálnak.

Gyerekeik születnek...Na igen, ez a másik. Mekkora titkot csinálnak

ab ból, hogyan lesz a gyerek.– Azért, mert olyan... közönséges.– Miért? Mi a közönséges benne? – Charlotte ismét

felizgatta magát. Marja mindig intette, ne legyen izgatott.Mély lélegzetet vett, hangját lehalkította. – Neked is,nekem is lesznek gyerekeink. Nem gondolod, hogylegalább valamit elárulhatnának arról, hogyan lesz agyerek? Amikor olyan fontos nekik, hogy Shakespeare-rõl, Mozartról és Leonardo da Vincirõl mindent tudjunk.

Belinda kínban volt, de izgatta a dolog. Ugyanúgy érez,mint én, gondolta Charlotte; mennyit tudhat vajon?

– Tudod azt, hogy a hasadban nõ? – kérdezte.

Page 29: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Tudod azt, hogy a hasadban nõ? – kérdezte.Belinda bólintott, majd kibökte: – De hogyan

kezdõ dik?– Ó, csak úgy megtörténik, gondolom,amikor a hu szonegyedik évedhez közelegsz.Tulajdonképpen ezértkell bemutatkozni az udvarnál éskilépni a társaságba... hogy egész biztosan férjre találj,mielõtt a gyerekek jönni kezdenek. – Charlotte habozott.– Legalábbis azt hiszem – fûzte hozzá.

– És hogy jönnek ki onnan?Nem tudom. Születés után mekkorák?

– Az ikrek ekkorák voltak egynapos korukban. –Belinda körülbelül hatvan centire tárta szét a karját.Kicsit gondolkodott, kezét összébb húzta: – Talán csakekkorák.– Amikor a tyúk tojik, a tojás... ott hátul jön ki.– Charlotte nem mert Belinda szemébe nézni. Sohasenkivel nem folytatott ilyen meghitt beszélgetést. – Atojás túl nagynak tûnik, mégis kijön.

Egyszer láttam születni egy borjút. Egyik jerseytehenünktõl a gazdaságban. Nem vették észre,hogy leskelõdöm. Amikor a tehén szül, aztellésnek hívják. Charlotte megbûvölve hallgatta.– És mi történt?

– Szörnyû volt. Úgy nézett ki, mintha megnyílna a hasa,folyt a vér meg minden. – Megborzongott.

Egészen megrémítesz – szólt Charlotte. – Attólfélek, velem is így lesz, még mielõtt mindentmegtudnék róla. Miért nem mondják megnekünk?

Page 30: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nekünk?– Nem volna szabad errõl beszélni.

De a kutyafáját, jogunk van hozzá!Belindának elállt a lélegzete: – A szitkozódás még

rosszabb!Fütyülök rá! – Charlotte-ot dühítette, hogy nincs

mód megtudni valamit ezekrõl a dolgokról, nincs,akit megkérdezhet, könyv, amely felvilágosítja...Hirtelen ötlete támadt. – A könyvtárban van egykulcsra zárt szekrény... mibe fogadjunk, hogy ilyenkönyveket tartanak benne? Gyere, nézzük meg!

– De ha zárva van...Ó, tudom, hol a kulcs. Évek óta tudom.

— Ha rajtacsípnek, borzasztó nagy bajba kerülünk.– Most vacsorához öltözik át mindenki. Itt a nagy

lehetõség. – Charlotte felállt.Belinda habozott. – Kikapunk.– Azt se bánom. Én mindenképpen benyúlok a

szekrénybe, s ha akarsz, jössz te is. – Megfordult és aház felé indult. Ahogy azt elõre tudta, Belinda egy pillanatmúlva utánaszaladt.Az oszlopos elõcsarnokon át a hûvös,tágas nagy hallba jutottak. Balra fordulva elhaladtak areggelizõ- és a nyolcszögletû szoba mellett, majd akönyvtárba értek. Charlotte bizonygatta magának, hogymár felnõtt nõ és joga van megtudni az igazat, mégisrosszalkodó kislánynak érezte magát.A könyvtár volt akedvenc szobája. A ház sarkán lévén, nagyon világos volt,errõl három hatalmas ablak gondoskodott. Bõrfoteljei

Page 31: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

errõl három hatalmas ablak gondoskodott. Bõrfoteljeiósdiak és meglepõen kényelmesek. Télen naphosszatégett a tûz a kandallóban. A két-háromezer könyv mellettitt tartották a társasjátékokat és az összerakós képeket.A könyvek egy része régi, még a kastély építésénekidejébõl való, de sok az új is; mama regényeket olvas,papát meg sok mindenféle érdekli: vegyészet,mezõgazdaság, utazás, csillagászat, történelem. Charlottekülönösen Marja szabadnapján szeretett idejönni, amikora nevelõnõ nem kapta ki kezébõl a felnõtteknek írtkönyvet, hogy helyette valami leányregényt tukmáljon rá.Néha itt ült vele papa is, Viktória korabeli íróasztalánálegy mezõgép-katalógust nézegetett vagy egy amerikaivasútvonal év végi mérlegbeszámolóját lapozta át, éssosem szólt bele lánya olvasmányaiba.A könyvtár mostüres volt. Charlotte egyenesen az íróasztalhoz ment,kinyitotta az egyik keskeny fiókot és kivett egy kulcsot.Azíróasztal melletti falnál három szekrény állt. Az egyikbennagy dobozokban a társasjátékok, a másikban a Walden-címeres levélpapírok, borítékok. A harmadik zárva.Charlotte kinyitotta a kulccsal.

Volt benne vagy húsz-harminc könyv és egy halomrégiképes újság. Charlotte megnézett egy lapot. ThePearl volt a címe. Nem ígérkezett érdekesnek. Sietve,találomra kihúzott két könyvet, meg se nézte a címüket.Becsukta, majd kulcsra zárta a szekrényt, s a kulcsotvisszatette a fiókba.

Page 32: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

visszatette a fiókba.Ez az! – mondta diadalmasan.Hol nézhetjük meg? – suttogta Belinda.Emlékszel a búvóhelyre?Hát persze!Miért suttogunk?

Vihogtak.Charlotte az ajtóhoz lépett. Hirtelen kiáltás hangzott a

hall felõl: – Lady Charlotte... Lady Charlotte...– Annie minket keres – mondta. – Helyes lány, de

olyan ostoba. Gyere gyorsan, kimegyünk a másikoldalon. –Átszaladt a könyvtáron s a túlsó ajtón keresztüla biliárdszobába, amely a fegyverterembe vezetett; ottazonban valaki volt. Egy pillanatig hallgatózott.

Az én papám – súgta a megrettent Belinda. –Megjá ratta a kutyákat.

Szerencséjükre a biliárdszobából franciaablakoknyíltak a nyugati teraszra. A lányok kisurrantak, hal kanbecsukták az ajtót maguk mögött. A lemenõ napvörös lött, hosszú árnyékokat vetett a gyepre.

Most hogy kerülünk vissza a házba? – kérdezteBe linda.

– A tetõkön át. Gyere utánam!Charlotte futva megkerülte a kastélyt, a konyhakerten át

az istállókhoz. Ruhája derekába rejtette a két könyvet ésmeghúzta az övet, nehogy kiessenek.Az istálló kifutójánaksarkából könnyen fel lehetett mászni a személyzeti szobáktetejére. Elõször a fahasáb-tároló vastartályra lépett.

Page 33: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tetejére. Elõször a fahasáb-tároló vastartályra lépett.Onnan felhúzódzkodott a szerszámkamra hullámbádogtetejére. A fészer oldala a mosókonyhánaktámaszkodott. Charlotte a tetején felállt ésfelkapaszkodott a mosókonyha palatetejére.Visszanézett: Belinda szorosan követte. Hasra fekve aferde palalemezeken, Charlotte rák módra oldalazott,tenyerével és cipõje belsõjével kapaszkodott, amíg egyfalhoz nem ért. Ott felkúszott, s szétvetett lábbal megült atetõgerincen. Belinda utolérte, és megkérdezte: – Nemnagyon veszé lyes ez?

– Kilencéves korom óta gyakorlom.Fölöttük két szobalány padlásszobájának ablaka. Az

ablak az oromtetõ alatt volt, felsõ sarkai majdnemérintették a kétoldalt lejtõs háztetõt. Charlottekiegyenesedett és belesett az ablakon. Benn nem voltsenki. Az ablakpárkányra kapaszkodott és felállt.Balrahajolt, egyik kezét és lábát átlendítette a tetõ peremén ésáthúzódzkodott. Megfordult, felsegítette Belindát. Otthasaltak, kilihegték magukat. Charlotte hallotta egyszer,hogy Walden Hall tetõzetének kiterjedése meghaladja amásfél hektárt. Nehéz volt elhinni, amíg az ember fel nemkapaszkodott ide és nem döbbent rá, hogy akár el isveszhetne az ormok és hajlatok sûrûjében. Errõl a pontról,ahol álltak, a tetõ bármely részére el lehetett jutnijárópallók, létrák és átjárók segítségével, ezekethasználták a mesteremberek tavasszal, amikor kéményttisztítottak, lefolyócsöveket festettek és pótolták a leesett

Page 34: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tisztítottak, lefolyócsöveket festettek és pótolták a leesettcserepeket.– Gyerünk, a többi már gyerekjáték – állt felChar lotte.Létra hidalt a következõ tetõhöz, majddeszkapalló és rövid falépcsõ vezetett a falba simuló kicsi,szögletes ajtóhoz. Charlotte kinyitotta, átkúszott aküszöbön, és már benn is volt a rejtekhelyen.

Alacsony, ferde tetõs, ablak nélküli szobácska volt,szálkás deszkapadlóval. Valaha lomtár lehetett, mára márteljesen megfeledkeztek róla. Egyik falán az ajtó egy nagyszekrénybe nyílt, azon túl az évek óta üres gyerekszoba.Charlotte nyolc- vagy kilencéves volt, amikor felfedezte arejtekhelyet, s azóta idõnként használta ahhoz a játékhoz,amelyet érzése szerint örök életébenûzött: hogy anevelõnõ elõl elszökjön. A padlón párnák voltak,üvegekben gyertyák és egy doboz gyufa. Az egyik párnánütött-kopott játék kutya; nyolc évvel ezelõtt rejtette ide,amikor Marja, a nevelõnõ, azzal fenyegetõzött, hogykidobja. Az aprócska, könnyû asztalon színesceruzákkal tele r epedt váza állt s egy bordó bõrírómappa. Walden Hallban idõközönként leltároztak, ésMrs. Braithwaite, a házvezetõnõ panaszkodott, hogy aleglehetetle nebb holmik tûnnek el.

Belinda is bemászott, és Charlotte meggyújtotta agyertyákat. Blúzából elõszedte a két könyvet, és megnéztea címüket. Az egyik a Háziorvos volt, a másik A kéjromantikája. Az orvosi könyv tûnt sokat ígérõbbnek.Leült a párnára, kinyitotta a könyvet. Belinda melléült,

Page 35: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Leült a párnára, kinyitotta a könyvet. Belinda melléült,arcán bûntudat. Charlotte úgy érezte: most fedezi fel azélet titkát.Lapozgatni kezdett. A könyv világosan ésrészletesen tárgyalta a reumát, csonttörést, himlõt éshasonlókat, de amikor a szülésrõl esett szó, hirtelenáthatolhatatlanul homályos lett. Valami teljesen érthetetlenszöveg szólt fogókról, magzatvízrõl, a zsinórról, amit kéthelyen kell megkötni és forró vízbe mártott ollóval elvágni.Ez a rész nyilvánvalóan azok számára íródott, akik mársokat tudnak e tárgyról. Meztelen nõt ábrázolt egy rajz.Charlotte észrevette, de szégyellte megmondaniBelindának, hogy a rajzon lévõ nõ szõrtelen egy bizonyoshelyen, ahol neki dús szõrzete van. Másik rajz a magzatotmutatta a nõ hasában, de semmi utalás a nyílásra, aholkibújhat.

Biztosan az orvos nyitja fel a hasat – vélekedettBelinda.

Es az õsidõkben, amikor még nem voltakorvosok, mit csináltak? – kérdezte Charlotte. – Eza könyv különben is használhatatlan. – Találomrakinyitotta a másikat, és hangosan olvasta fel aszemébe ötlõ elsõ mondatot: “A nõ kéjeslassúsággal ereszkedett le, merev szerszámomvalósággal felnyársalta, s akkor elkezdtegyönyörteli himbálózó mozgását.”

Ez vajon mit jelent? – kérdezte Belinda.Feliksz Ksesszinszkij a vasúti kocsiban ülve várta, hogy

a vonat kifusson a doveri állomásról. A kocsiban hideg

Page 36: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

a vonat kifusson a doveri állomásról. A kocsiban hidegvolt. Nagyon csöndesen ült. Kint sötét volt, s az ablakbanmeglátta tükörképét: magas férfi, csinos bajuszkával,fekete felöltõben, keménykalappal. Feje fölött, acsomagtartón, kicsi bõrönd. Egy svájci óragyár utazója islehetne akár, de ha valaki figyelmesen szemügyre veszi,meglátja, hogy a kabát anyaga olcsó szövet, a bõröndpapírmaséból van, s az arc nem olyan emberé, aki órákatárul.

Anglián gondolkodott. Eszébe jutott, hogy fiatalkorában az eszményi kormányzatnak az angolalkotmányos monarchiát tartotta. E gondolatelszórakoztatta, s az ablaküvegen visszaverõdõ fehérarcon halvány mosoly suhant át. Azóta alaposanmegváltozott a véleménye az eszményi kormányzatiformákról.A vonat elindult, néhány perccel késõbb Felikszmeglátta a napfelkeltét Kent gyümölcsösei éskomlóültetvényei fölött. Folyton azon csodálkozott, hogyEurópa milyen szép. Amikor elõször meglátta, mélyenmegrázta az élmény, mert – hasonlóan bármely oroszparaszthoz – elképzelni sem tudta, hogy ilyen lehet a világ.Akkor is vonaton ült, jutott most eszébe. Több százmérföldet tett meg Oroszország gyéren lakott északkeletitartományain át, elsatnyult fák, hóba temetkezettszegényes falvak, kacskaringós földutak között; s egyreggel arra ébredt, hogy Németországban van. Az ápoltzöld mezõk, a kövezett utak, a tiszta falvak takaros házai,a napsütötte vasútállomások virágágyásai láttán azt hitte,

Page 37: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

a napsütötte vasútállomások virágágyásai láttán azt hitte,a Paradicsomba jutott. Késõbb, Svájcban, amikor egykis szálloda teraszán ült meleg napsütésben a hóborítottahegyek alján, kávét ivott és friss, ropogós süteményt evett,úgy gondolta: itt nagyon boldogok lehetnek azemberek.Most, az angol parasztgazdaságok kora reggeliébre dését figyelve, eszébe jutottak szülõfaluja hajnalai... akavargó szürke felhõk, a jeges szél, a fagyott, mocsarasföld, jeges tócsákkal, dértõl csillogó fûcsomókkal;önmaga az elnyûtt vászonzubbonyban, lába dermedt anemezcipõben és fapapucsban; mellette loholó apja, azelszegényedett falusi pópa foszlott köntösébenbizonygatja, hogy jó az Isten. Apja szerette az orosznépet, mert Isten is szereti õket. Feliksz számára kezdettõlfogva nyilvánvaló, hogy Isten gyûlöli a népet, ezért bánikilyen kegyetlenül vele.Szóváltásuk egy hosszú út kezdetevolt, az úté, amely a keresztény hittõl a szocializmuson átaz anarchista terrorizmusig, Tambov tartományátólSzentpéterváron és Szibérián át Genfig vezetett. EsGenfben született meg a döntés, amely Angliába hozta.Felidézte az ülést. Amelyrõl majdnem lekésett...

Majdnem lekésett az ülésrõl. Krakkóban járt, lengyelzsidókkal tárgyalt, akik a Lázadás címû folyóiratotcsempészték át a határon Oroszországba. Sötétedés utánérkezett vissza Genfbe, s egyenest a sikátorba, Ulrichparányi nyomdájába sietett. Ulésezett a szerkesztõségitanács: négy férfi és két nõ, gyertyafénynél összebújva a

Page 38: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

csillogó nyomdagép mögötti kuckóban, a rotációspapír-és gépolajszagban, az Orosz Forradalmat tervezte.Ulrichtájékoztatta, mirõl van szó. Ulrich találkozott Josziffal, azorosz titkosrendõrség, az Ohrana ügynökével. Josziftitokban a forradalmárokkal rokonszenvezett, és hamisadatokat szolgáltatott pénzért az Ohranának. Azanarchisták néha ellátták valódi, de jelentéktelenértesülésekkel, ezekért cserébe Joszif elõre figyelmeztetteõket az Ohrana terveire.Mostani értesülése rendkívüli volt.– A cár katonai szövetséget akar kötni Angliával –mesélte Ulrich. – Orlov herceget küldi tárgyalni Angliába.Az Ohrana azért tud róla, mert nekik kell a hercegbiztonságáról gondoskodni, amíg Európán átutazik.

Feliksz levette a kalapját, leült, mérlegelte, igaz lehet-e ahír. Az egyik lány, szomorú, rosszul öltözött orosz nõ, teáttöltött neki. Feliksz fél kockacukrot vett ki a zsebébõl,foga közé tette, paraszt módra azon keresztül szürcsöltea teát.

– Arról van tehát szó – folytatta Ulrich –, hogy Angliahadat üzen Németországnak, de harcolni az oroszoknakkell.

Feliksz bólintott.– És nem a hercegeket és grófokat ölik meg – fûzte

hozzá a kopott ruhájú nõ –, hanem az egyszerû népet.Igaza van, gondolta Feliksz. A küzdelmet a parasztok

fogják vívni. Közöttük töltötte élete nagy részét. Komor,érzéketlen, szûk látókörû nép, de határtalan

Page 39: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

érzéketlen, szûk látókörû nép, de határtalannagylelkûségének és jókedvének spontán kitöréseimutatták, milyen lehetne egy tisztességes társadalomban.Gondolataik az idõjárás, a barmok, a betegségek, aszületések és a földesúr parancsainak kijátszása körülforognak. If3úkorukban, néhány éven át, életerõsek,mosolygósak, játékosak, szerelmeskednek; hamarosanazonban görnyedtek, szürkék, lassúk és szomorúak. Esmost Orlov herceg az ágyúk torka elé parancsolja ezeketaz életük virágjában lévõ ifjakat, hogy darabokraszaggattassanak vagy örökre megnyomoríttassanak –kétségkívül fontos diplomá ciai okokból.

Ilyen dolgok miatt lett anarchista Feliksz.– Mit kelltenni? – kérdezte Ulrich.– A Lázadás elsõ oldalán kell a hírt szétkürtölni! –

mondta a kopott ruhás nõ.Vitatkozni kezdtek, hogyan tálalják a történetet.

Feliksz figyelt. Kevéssé érdekelték a szerkesztõségidolgok. Terjesztette a lapot, a bombakészítésrõl írtcikkeket, és mélységesen elégedetlen volt. Genfbenrettentõ civilizálttá vált. Sört ivott vodka helyett, gallérosinget hordott nyakkendõvel, hangversenyekre járt. Egykönyvkereskedésben dolgozott. UgyanakkorOroszországban rengett a föld. Az olajbányászokharcoltak a kozákok ellen, a parlament tehetetlen volt,egymillió munkás sztrájkolt. II. Miklós alegalkalmatlanabb és legostobább uralkodó, akit adegenerált arisztokrácia valaha is kitenyésztett. Azország

Page 40: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

degenerált arisztokrácia valaha is kitenyésztett. Azországlõporos hordó, csupán egyetlen szikrára vár, és ez aszikra Feliksz akart lenni. Visszamenni azonbanhalálosan veszélyes. Sztálin haza ment és alig tette a lábátorosz földre, máris Szibériába került. A titkosrendõrségjobban ismerte a számûzetésben lévõ forradalmárokat,mint a hazaiakat. Felikszet ingerelték körülményei,ke ménygallérja, bõrcipõje.

Elnézte az anarchisták kis csoportját: a nyomdász Ulrichot,fehér hajával és festékes kötényével – az értelmiségit, akiProudhon- és Kropotkin-könyveket kölcsönzött Feliksznek,ugyanakkor a tettek emberét, aki egyszer segített neki kirabolniegy bankot; a silány ruhás Olgát, aki már-már szerelmes lettFelikszbe, de meglátta, hogyan törte el egyszer egy rendõrkarját s azóta retteg tõle; Verát, a szerelmes természetûköltõnõt; a filozófiahallgató Jevnót, aki gyakran szónokol a vérés a tûz mindent megtisztító erejérõl; Hansot, az órásmestert, akiúgy belelát az emberi lélekbe, mintha nagyítóüvegen át nézné; ésPjotrot, a kisemmizett grófot, kiváló gazdasági értekezések ésihletett forradalmi vezércikkek íróját. Õszinte, dolgos és nagyonokos emberek. Tisztában volt fontosságukkal, mert látta , hogyOroszországban az elkeseredett emberek milyen türelmetlenülvárják a becsempészett lapokaf*és röpcédulákat, hogyan adjákkézrõl kézre, míg szét nem foszlanak. De mindez kevés, mertgazdasági értekezések nem védenek meg a rendõrsortûztõl, éslán goló vezércikkek nem égetik porig a palotákat.

Page 41: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ez a hír nagyobb nyilvánosságot kíván, mint amit aLázadás biztosítani tud – mondta Ulrich. – Azt akarom,hogy minden egyes orosz paraszt megtudja: Orlovcéltalan, véres háborúba viszi, olyasmi miatt, amihezsemmi köze.

Az elsõ kérdés, hisznek-e vajon nekünk? – mondtaOlga.

– Az elsõ kérdés, igaz-e a hír? – így Feliksz.

– Errõl meggyõzõdhetünk – mondta Ulrich. – A lon donielvtársak kifürkészhetik, Orlov akkor érkezik-e,

amikor érkeznie kell, és azokkal találkozik-e, akikkel találkozniakell.

Nem elég a hír szétkürtölése – vetette közbeizgatot tan Jevno. – Meg kell akadályozni a tárgyalásokat!

– De hogyan? – kérdezte Ulrich, szemüvegének drótkeretefölött a fiatal Jevnót fürkészve.

– Szorgalmazni kell Orlov meggyilkolását! Orlov áruló, a népárulója, ki kell végezni.

S ez leállítaná a tárgyalásokat?

– Valószínûleg igen – vélte Pjotr gróf. – Különösen akkor, ha

Page 42: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Valószínûleg igen – vélte Pjotr gróf. – Különösen akkor, haa merénylõ anarchista. Jusson eszetekbe, hogy Anglia politikaimenedéket nyújt az anarchistáknak, és ez erõsen dühíti a cárt.Ha tehát egyik hercegével éppen Angliában végez egyelvtársunk, a cár olyan méregbe jön, hogy lefújja az egészet.

Micsoda sztori kerekedne belõle! Megírhatjuk, hogy azorosz nép ellen elkövetett árulása miatt közülünk ölte megvalaki Orlovot – lelkendezett Jevno.

– Ezt a hírt a világ minden újságja átvenné – morfondírozottUlrich.

Gondoljatok az otthoni hatására. Tudjátok, hogyvélekedik az orosz paraszt a behívásról: halálos ítéletnektartja. Ha a fiút elviszik katonának, halotti tort ül a család.Ha megtudják, hogy egy nagy európai háborúba akarjabelekergetni õket a cár, vértõl piroslik majd a folyókvize...

Igaza van, gondolta Feliksz. Jevno mindig így beszél, de mostigaza van.

Attól félek, álomvilágban élsz – mondta Ulrich. – Orlovtitkos küldetésbe megy... Londonban nem fog nyitotthintón, a tömegeknek integetve kocsikázni. Emellett énismerem az angol elvtársakat, még soha nem öltek megsenkit. Nem tudom, hogy lehetne megoldani.

Page 43: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– En igen – mondta Feliksz. Mindnyájan rámeredtek. Arcukraváltakozó árnyakat rajzolt a gyertyafény. – En tudom, mit kelltenni. – Hangja önmagának is idegenülhangzott, torka minthaösszeszorult volna. – Elmegyek Londonba. En ölöm megOrlovot.

A szoba hirtelen elcsendesedett, a halálról és rombolásrólszóló végtelen viták hirtelen valós és konkrét formát öltöttek.Meglepetten néztek rá mindnyájan, kivéve Ulrichot, akimindentudóan mosolygott, mintha kezdettõl fogva õ terveltevolna ki így.

2

London hihetetlenül gazdag volt. Feliksz látott már határtalanpompát Oroszországban és jómódot Európá ban, de ilyen jólétetsehol. Itt senki sem járt rongyosan, sõt, a meleg idõ ellenére,mindenkin több réteg vastag ruha volt. Fuvarosokat, árusokat,utcaseprõket, munkásokat, kifutófiúkat látott – mindenkinrendes, szakadás- vagy foltmentes, gyári kabát. A gyerekek igazicipõt hordtak. Minden nõnek kalap volt a fején, és micsodakalapok! Malomkerék nagyságú építmények, szalaggal, tollal,virággal, gyümölccsel. Az utcákon élénk forgalom. Többgépkocsit látott az elsõ öt percben, mint egész eddigi életében.Legalább annyi a motormeghajtású jármû, mint a lóvontatta

Page 44: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kocsi. Kerekeken vagy gyalog, mindenki sietett.

A Piccadilly Circuson állt a forgalom, a megtorpanás okaugyanaz, mint más városokban: a ló elesett, szekere felborult.Férfiak tömege segített felállítani az állatot és a kocsit, a járdárólvirágáruslányok és festett arcú nõk élcelõdve, harsányanbiztatták õket.

A város keleti része felé baktatva, a nagy gazdagságrólszerzett elsõ benyomása némileg módosult. Elhaladt a kupoláskatedrális mellett, amit a Viktória pályaudvaron vásárolt térképszerint Szent Pálnak hívtak, és mögötte már szegényesebbnegyedbe ért. Átmenet nélkül eltûntek a bankok és hivatalokpompás homlokzatai, s a romlás különbözõ fokozatait mutatóalacsony házak sora követ kezett. Kevesebb volt az autó, több alovas kocsi, a lovak soványabbak. Az üzletek nagyrészt utcaistandok. Kifutófiúk sem láthatók. Sok a mezítlábas gyerek –nem mintha valamit is jelentene, vélte Feliksz, hiszen ezen azéghajlaton amúgy sincs szükség cipõre.

Egyre beljebb hatolt az East Endbe, és egyre sivárabbkörnyezet vette körül. Omladozó házak, mocskos udvarok,bûzös sikátorok, melyekben rongyokba burkolt emberi roncsokélelmet kutattak a szemétdombokon. A Whitechapel HighStreetre érkezett, ortodox zsidókat látott hosszú szakállal-hajjal,hagyományos öltözékben, parányi üzleteket, amelyekben füstölthalat és kóser húst árultak; mintha az orosz gettóban lenne, csakaz itt lakókon nem látszott rettegés.

Page 45: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

az itt lakókon nem látszott rettegés.

Megérkezett a Jubilee Street 165-be, az Ulrich által megadottcímre. A kétszintes ház református templomhoz hasonlított. Akapun tábla hirdette, hogy a Munkások Baráti Köre és Intézetenyitva áll minden munkás elõtt, politikai nézetére való tekintetnélkül, de egy másik tábla elárulta a ház mivoltát: az állt rajta,hogy az otthont Pjotr Kropotkin nyitotta meg 1906-ban. Vajontalálkozik-e a legendás hírû Kropotkinnal itt Londonban,tûnõdött Feliksz.

Bement. Újsághalmot látott az elõtérben. A Munkásbarát,jiddis nyelven: Der Arbeiter Fraint. A falakon cédulák hirdettekangol nyelvtanfolyamot, vasárnapi iskolát, kirándulást az eppingierdõbe, elõadást a Hamlet-rõl. Feliksz a hallba lépve, a belsõtér láttán már tudta, hogy ösztöne nem csalt: az épület, valaha,nagyon régen, valóban református templom volt. Belsejétazonban átalakították: egyik végén színpad, másik végén italmérõpult. A pódiumon maroknyi férfi és nõ színdarabot próbált. Eztcsinálják tehát az angol anarchisták, gondolta; nem csoda, hogyklubokat tarthatnak fenn. A pulthoz lépett. Szeszes italnaknyoma sem volt, de látott töltött halat, sózott heringet és –mekkora öröm! – egy szamo várt.

A pult mögött álló lány ránézett, és megkérdezte: – Nu?

Feliksz elmosolyodott.

Page 46: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Egy héttel késõbb, azon a napon, amikor Orlov hercegnekLondonba kellett érkeznie, Feliksz egy francia vendéglõbenebédelt a Sohóban. Korán érkezett, s a kijárat mellett foglaltasztalt. Hagymalevest, sült combot, kecskesajtot evett, hozzá félüveg vörös bort ivott. Franciául beszélt. A pincérektiszteletteljesen szolgálták ki. A déli forgalom csúcsidejébenvégzett. Kivárta a pillanatot, amikor három pincér a konyhábament, kettõ meg éppen elfordult, csendben felállt, az ajtóhozment, fogta a kabátját és a kalapját, és fizetés nélkül távozott.

Az utcán már mosolygott. Élvezte a lopást.

Hamar kitanulta, hogyan élhet meg ebben a városbanmajdnem ingyen. Reggelire az utcai árusnál vásárolt két pennyértédes teát egy szelet kenyérrel; más élelmiszerért már nem fizetett.Déltájt gyümölcsöt vagy zöldséget lopott a standokról.Esténként népjóléti konyhákra járt, egy tál sûrû levest éskorlátlan mennyiségü kenyeret kapott, cserébe végig kelletthallgatnia egy érthetetlen prédikációt, és zsoltárokat kelletténekelnie. A zsebében lévõ öt fontot végszükség esetéretartogatta.

Szállása a Stepney Green negyedben, a Dunstan Housesbanvolt, egy ötszintes házban, ahol London vezetõ anarchistáinakfele lakott. Matrac volt a hálóhelye Rudolf Rocker, akarizmatikus német anarchista, a Der Arbeiter Fraintfõszerkesztõje lakásában. Rocker vonzereje nem hatottFelikszre, aki érzéketlen volt a kedvesség iránt, tökéletes

Page 47: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Felikszre, aki érzéketlen volt a kedvesség iránt, tökéleteselszántságát és odaadását viszont tiszteletben tartotta. Rocker ésfelesége, Milly, minden anarchistát szívesen fogadott, egész nap– néha éjszaka is – jöttek-mentek a látogatók, a küldöncök,folytak a viták, a bizottsági ülések, miközben mérhetetlenmennyiségû teát és cigarettát fogyasztottak. Feliksz nem fizetettbért, de mindennap hozott valamit a közös háztartásba: egy párkolbászt, egy csomag teát, néhány narancsot. Azt hitték,vásárolja, de persze lopta.

A többiekkel elhitette, hogy angliai útjának célja:ta nulmányozni a British Museum könyvtárában aprimitívközösségek természetes anarchiájáról szóló mûveket ésbefejezni errõl szóló könyvét. Elhitték. Barátságosak, ügybuzgókés ártalmatlanok voltak: õszintén hitték, hogy a forradalom atanulás, a szakszervezeti mozgalom, a röpcédulák, az elõadások,a kirándulások révén érhetõ el. Feliksz tudta, hogy –Oroszországon kívül – ilyen a legtöbb anarchista. Nem gyûlölte,de titokban megvetette õket, mert végsõ soron csupáncsakféltek.

Azért persze ilyen csoportosulásokban a féktelenebb tagok ismegtalálhatók. Ha szüksége lesz rá, elõkeríti õket.

Közben azon aggódott, hogy eljön-e Orlov Angliába és mimódon ölje meg. Az aggódás haszontalan idõtöltés, ezért, hogyfigyelmét elterelje, angoltudását gyarapította. A kozmopolitaSvájcban valamennyit elsajátított a nyelvbõl. Az Európát átszelõ

Page 48: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Svájcban valamennyit elsajátított a nyelvbõl. Az Európát átszelõhosszú vonatútján orosz gyerekeknek írt angoltankönyvbõlmagolt, és kedvenc regényének, A kapitány lányának angolfordítását tanulmányozta. A Puskin-regény orosz eredetijétbetéve tudta. Most minden reggel a Times-t olvasta a JubileeStreet-i klub olvasótermében, délutánonként pedig az utcákatrótta, beszédbe elegyedve részegekkel, csavargókkal,prostituáltakkal – azzal a népséggel, amelyet legjobban szeretett:a törvényen kívüliekkel. A könyvek nyomtatott betûi csakhamarösszeolvadtak a körötte zsongó nyelvvel, s hamarosan már megtudta értetni magát. Nemsokára politikai vitát is folytathatangolul.

A vendéglõbõl kilépve északnak indult, át az Oxford Streeten,s a Tottenham Court Roadtól nyugatra a német negyedbe ért. Anémetek között rengeteg volt a forradalmár, de inkábbkommunisták, mint anarchisták. Feliksz csodálta a kommunistákfegyelmét, de nem állta a tekintélyi elvhez való ragaszkodásukat;emellett, vérmérsékleténél fogva, alkalmatlan volt apártmunkára.

Gyalog tette meg az utat a Regent's Parkig, és az attól északrafekvõ, középosztály lakta negyedbe érkezett. Árnyékosutcákon bolyongott, nézegette a csinos, pirostéglás házakkertecskéit, ellopható kerékpárt keresett. Svájcban tanult megbiciklizni, és rájött, hogy a mozgékony, nem feltûnõ kétkerekû atökéletes jármû ahhoz, hogy kövessen valakit; városiforgalomban is elég gyors, hogy gépkocsitól vagy hintótól le ne

Page 49: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

forgalomban is elég gyors, hogy gépkocsitól vagy hintótól le nemaradjon. Sajnos, London e negyedének kispolgárai elzárvatartották kerékpárjaikat. Az úton látott ugyan egy biciklistát, leis ütötte volna, ha nem jár éppen akkor arra három gyalo gos,valamint egy pékség szállítókocsija; Feliksz kerülte a nyilvánosbotrányt. Kicsit késõbb jött egy fûszeres kifutófiúja, de biciklijetúlságosan feltûnõ volt, nagy kosárral az elején, vázán fémtáblána fûszeres neve és címe. Másfajta megoldások gondolatávaljátszadozott, amikor végül remek alkalom kínálkozott.

Harmincas férfi jött ki egy kertkapun, maga elõtt tolva akerékpárt. Lapos karimájú szalmakalap volt rajta és csíkoszakó, ami a pocakjánál kidudorodott. A kerékpárt a falhoztámasztotta, és lehajolt, hogy feltegye nadrágszárára a csíptetõt.

Feliksz sietve közeledett.

A férfi meglátta árnyékát, felnézett és “jó napot"-otdünnyögött.

Fejiksz leütötte.

A férfi hanyatt zuhant és bamba döbbenettel nézett Felikszre.

Feliksz rávetette magát, térdével a csíkos zakó középsõgombjára nehezedett. Kinyomta belõle a szuszt, s a férfi ottfeküdt kifulladva, tehetetlenül, levegõ után kap kodva.

Feliksz felállt és a ház felé nézett. Fiatal nõ figyelt egy

Page 50: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Feliksz felállt és a ház felé nézett. Fiatal nõ figyelt egyablakból, kezét a nyitott szájára tapasztotta, szeme tágra nyílt.

Ismét megnézte a földön fekvõ embert: ennek legkevesebbegy percre van szüksége, hogy magához térjen és tápászkodnikezdjen.

Felpattant a biciklire és gyorsan elinalt.

Akiben nincs félelem, bármit megtehet, gondolta. Ezt a leckéttizenegy évvel ezelõtt tanulta meg, Omszk mellett, egy vasútikitérõn. Havazott...

Havazott. Feliksz nyitott teherkocsiban ült egy szénkupacon,kis híján halálra fagyva.

Szüntelenül fázott már egy éve, azóta, hogy megszökött azaranybányában dolgozó rabok közül. Ez alatt az egy év alattátvándorolt Szibérián, a fagyos északi tájról majdnem az Urálig.Most már alig ezer mérföld választotta el a civilizációtól, a melegéghajlattól. Az út nagy részét gyalog tette meg, néhafelkapaszkodott egy põre-kocsira vagy szõrmékkel rakottvagonokba. Állatokkal szeretett leginkább utazni, mert azokmelegítették és eledelükbõl is lophatott. Homályosan érezte,hogy maga is állati sorba süllyedt. Soha nem mosakodott,kabátja lopott lópokróc, göncei tele bolhával, haja tetûvel.Legkedvesebb étele a nyers tojás volt. Egyszer póni lovatlopott, halálra hajszolta, majd megette a máját. Idõérzékételvesztette. Az idõjárásból kikövetkeztette, hogy õsz van, de

Page 51: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

elvesztette. Az idõjárásból kikövetkeztette, hogy õsz van, denem tudta, melyik hónap. Gyakran rajtakapta magát, hogy márnem tudja, mit csinált egy nappal korábban. Világospillanataiban tudta, hogy félig már megõrült. Emberekkel sosembeszélt. Falunak, városnak a peremét érintette, csak aszeméttelepen turkált ennivalóért. Annyit tudott csupán, hogynyugat felé kell menni, mert ott melegebb van.

De a szeneskocsit mellékvágányra tolták, és Feliksz azt hitte,hogy meg fog halni. A vagon mellé õrt állítottak, testes,szõrmebundás rendõrt, aki megakadályozza, hogy a falusiakszenet lopjanak... Ahogy e gondolat felmerült, Feliksz tudta,hogy világos pillanatainak egyikét, talán az utolsót éli. Törte afejét, hogy mi idézhette elõ e pillanatot; ekkor megcsapta arendõr vacsorájának szaga. De a rendõr nagydarab, életerõsember, és puskája van.

Nem érdekel, gondolta Feliksz, úgyis meghalok.

Így hát felállt, felemelte a legnagyobb darab szenet, amit elbírt,elbotorkált a rendõrbódéig, bement és a széndarabbal fejbevágta a meghökkent rendõrt.

A kályhán fazékban étel rotyogott, túl forró ahhoz, hogy meglehessen enni. Kivitte a fazekat, az ételt a hóba öntötte; térdrevetette magát és habzsolni kezdte a hóval hûtött eledelt. Akrumplit és a fehérrépát, a vastag sárgarépa- és húsdarabokatrágás nélkül falta fel. A rendõr kijött a bódéból, botjával rávágott

Page 52: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Felikszre, erõs ütést mért a hátára. Felikszet megõrjítette a düh,hogy megakadályozzák az evésben. Felkelt, rárohant a rendõrre,ütötte és karmolta. A rendõr a botjával hadakozott, de Feliksznem érezte ütéseit. Ujjai elkapták a rendõr torkát és szorongatnikezdték. El sem engedték. Egy idõ után a rendõr szemebecsukódott, majd arca elkékült, nyelve kilógott, és Felikszbefejezte az evést.

Felfalta a bódéban található összes ennivalót, megmelegedetta tûznél, a rendõr ágyában aludt. Amikor felébredt, normálisember volt. Lehúzta a hulláról a csizmát és a bundát, majdbegyalogolt Omszkba. Útközben figyelemre méltó felfedezésrejutott: elfelejtette, mi a félelem. Történt valami az agyában, minthaátállítottak volna egy kapcsolót. Semmi nem jutott eszébe, amitõlfélhetne. Ha éhes lesz, lopni fog; ha üldözik, elbújik; hafenyegetik, gyilkol. Semmire sem vágyott. Semmi sem okozhattöbbé fájdalmat. Szerelem, büszkeség, vágy, szánalom: elveszettérzések.

Idõvel majd mind visszatér, kivéve a félelmet.

Omszkban eladta a rendõr bundáját, inget, nadrágot, zakót ésfelöltõt vásárolt. Gönceit elégette, egy rubelért forró fürdõt vett,és megborotválkozott egy olcsó szállodában. Vendéglõbenevett, ujjai helyett evõeszközt használt. Meglátta az újságcímlapját és ráismert a betûkre; ekkor tudta, hogy visszajött asírból.

Page 53: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A Liverpool Street-i vasútállomáson ült egy padon,kerékpárját a közeli falhoz támasztotta. Azon gondolkodott,milyen lehet Orlov. A rangját és a küldetését ismerte csupán, azemberrõl mit sem tudott. Lehet, hogy unalmas, kitartószolgalélek, lehet, hogy szadista és kéjenc, lehet, hogy kedves,õsz hajú öregúr, akinek az szerzi a legnagyobb örömöt, haunokáit táncoltatja a térdén. Nem számít: mindenképpen megöli.

Biztos volt benne, hogy felismeri Orlovot, mert egy ilyen oroszúriembernek halvány sejtelme sincs, hogyan kell feltûnés nélkülutazni, akár titkos küldetésrõl van szó, akár nem.

Eljön-e? Ha azzal a vonattal érkezik, amit Joszif megadott, éstalálkozik Walden gróffal, ahogy azt Joszif elõre jelezte, akkornem férhet kétség Joszif többi értesülésének pontosságához sem.

Pár perccel a vonat érkezése elõtt csukott hintó gördült be,csattogott a négy pompás paripa patája, ahogy egyenesen aperonra hajtottak. A bakon kocsis ült, hátul libériás inaskapaszkodott. Vasutas szaladt utánuk, fényes gombos, katonásszabású kabátban. A vasutas a peron végére irányította akocsist. Majd elõkerült a zsakettes és cilinderes, fontoskodóállomásfõnök, elõvette zsebóráját és szigorú pillantássalösszehasonlította az állomás órájával. Kinyitotta a hintó ajtaját,hogy utasa kiszállhasson.

A vasutas elhaladt Feliksz padja mellett, s õ megragadta a

Page 54: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kabátujját: – Kérem, uram – kérdezte tágra nyílt szemmel, naivturistaként –, ez az angol király?

– Nem, barátocskám, csak Walden gróf – vigyorgott avasutas. Továbbment.

Joszifnak tehát igaza volt.

Feliksz a merénylõ szemével vizsgálgatta Waldent. Magas,körülbelül akkora, mint õ, és testes, könnyebb eltalálni, mint egyapró emberkét. Kissé húzza a lábát, különben egészségesneklátszik; ha kell, el tud futni, de nem nagyon gyorsan. Jól láthatóvilágosszürke zsakettet

és ugyanolyan színû cilindert visel. Haja rövid és egyenes szálú,szakálla á la VII. Edward. A peronon állt, botjára támaszkodott– potenciális fegyver –, bal lábát pihentette. A kocsis, az inas ésaz állomásfõnök körülzsongták, mint méhek a királynõt. Waldennyugodtan állt. Nem nézte meg óráját. A körötte nyüzsgõtalpnyalókra ügyet sem vetett. Hozzászokott, gondolta Feliksz;világéletében õ volt a tömegben a fontos ember.

A vonat felbukkant, mozdonya füstfelhõt eregetett. Most ismegölhetném Orlovot, gondolta Feliksz, s egy pillanatig átfutottrajta az áldozatát becserkészõ vadász izgalma; de márelhatározta, hogy feladatát nem ma hajtja végre. Nem azért vanitt, hogy cselekedjék, hanem hogy figyeljen. Meggyõzõdése,hogy az anarchisták legtöbb merénylete azért fulladt kudarcba,

Page 55: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hogy az anarchisták legtöbb merénylete azért fulladt kudarcba,mert elsiették, vagy rögtönöztek. Hitt a tervezésben és aszervezésben, ami az anarchisták többsége szemébenszentségtörés, de õk nem tudják, hogy a saját dolgait az embermegtervezheti – zsarnokká csak akkor válik, ha mások életétakarja megszervezni.

A vonat nagy gõzsóhajjal állt meg. Feliksz felkelt, és közelebbhúzódott a peronhoz. A szerelvény vége felé magánkocsi jellegûvagon tûnt fel, friss, világos festése elütött a többiétõl.Hajszálpontosan Walden hintaja elõtt állt meg. Az állomásfõnöksietve elõrelépett és kinyitotta az ajtót.

Feliksz idegei megfeszültek, a peront kémlelte, az árnyékot,amelyben zsákmánya feltûnik.

Mindenki állt és várt; és Orlov megjelent. Másodpercremegállt az ajtóban, ezalatt Feliksz szeme lefényképezte.Alacsony ember, nehéz, drága, szõrmegalléros orosz kabátban,fekete cilinderben. Arca rózsás és fiatalos, majdnem gyermeki,kis bajuszt hord, szakáll nélkül. Bizonytalanul mosolygott.Sebezhetõnek látszott. Mennyi gonoszságot tudnak elkövetni azilyen ártatlan arcúak, gondolta Feliksz.

Orlov lelépett a vonatról. Orosz módra, de sebtiben öleltékmeg egymást Waldennel.

No, ez sietõs volt, gondolta Feliksz.

Page 56: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az inas és két hordár kezdte berakni a poggyászt a hintóba.Hamarosan kiderült, hogy nem fér minden be, és Felikszmosolyogva gondolt saját, félig üres papírbõ röndjére.

A hintó megfordult. Az inast az állomáson hagyták, hogygondját viselje a hátramaradt poggyásznak. A hordárok ahintóablakhoz mentek, ahonnan kinyúlt egy kar, világosszürkeszövetben, és néhány pénzérmét ejtett a tenyerükbe. A hintóelindult. Feliksz biciklijére ült és követte.

A zsúfolt londoni forgalomban könnyû volt lépést tartani ahintóval. Követte õket a belvárosban, a Stranden és át a St.James's Parkon. A park túlsó végén a hintó néhány métertgördült még, majd hirtelen bekanyarodott egy fallal kerítettelõudvarba.

Feliksz leugrott a kerékpárról, áttolta a füvön a park sarkáigés megállt a kapuval szemben, az út túlsó oldalán. Látta, ahogya hintó felhajt a nagy ház tekintélyes bejáratához. A hintópereme fölött látta a két cilindert, a feketét és a szürkét, aminteltûnnek az épületben. Azzal bezárult az ajtó és már nem látottsemmit.

Lydia bíráló szemmel tanulmányozta a lányát. Char lotte földigérõ tükör elõtt állva próbálta fel elsõbálos ruháját, amelyben azudvarnál bemutatják. Madame Bourdon, a vékony, elegáns

Page 57: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

udvarnál bemutatják. Madame Bourdon, a vékony, elegánsvarrónõ, gombostûkkel sürgölõdött, itt kisimított egy ráncot, ottmegtûzött egy fodrot.

Charlotte a szépség és ártatlanság képe volt – tehát pontosanazt a hatást keltette, amit az elsõbálozótól elvárnak. Akristályokkal kivarrt fehér tüllruha majdnem földig ért, féligtakarta a pici, hegyes orrú cipõt. A derékig érõ dekoltázst sûrûkristályhímzés fedte. A halvány rózsaszín selyemmel szegettezüstbrokát uszály majdnem

négy yard hosszú volt, végén hatalmas ezüst és fehér csokorfogta össze. Charlotte feltûzött haján a Stephen anyjától örököltdiadém. Hajában az elõírás szerinti két hosszú, fehér toll.

Majdnem felnõtt az én kisbabám, gondolta Lydia.

– Nagyon szép a ruha, Madame Bourdon – mondta. –Köszönöm, asszonyom.

– Iszonyú kényelmetlen – nyilatkozott Charlotte.

Lydia felsóhajtott. Ez a megjegyzés jellemzõ Charlottera. –Bár ne lennél ilyen komolytalan – mondta.

Charlotte letérdelt, hogy felemelje az uszályt. – Nem kellletérdelni. Nézz csak ide, megmutatom, hogy kell csinálni.Fordulj balra. – Charlotte megfordult s az uszály redõkbe hullt abal oldalán. – Fogd össze a bal kezeddel és tégy újabb

Page 58: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

bal oldalán. – Fogd össze a bal kezeddel és tégy újabbnegyedfordulatot balra. – Az uszály most szétterült Charlotteelõtt. – Lépdelj elõre, és menet közben segítsd fel a jobbkezeddel a bal kézre.

–Így tényleg jobb – mosolygott Charlotte. Ha mosolygott,érezni lehetett belsõ sugárzását. Régebben mindig ilyen volt,gondolta Lydia. Kicsi korában mindig tudtam, mire gondol.Felnõtté válni azt jelenti: megtanulni a félrevezetés mûvészetét.

– Mama, téged ki tanított meg minderre?

– George bácsi elsõ felesége, Belinda anyja okított ki, mielõttaz udvarnál bemutattak. – Szerette volna hozzátenni: ezeketkönnyû megtanítani, a nehéz leckéket magadnak kellmegtanulnod.

Charlotte nevelõnõje, Marja lépett be. Rátermett, érzelgéstõlmentes nõszemély, az egyetlen szolgáló, akit LydiaSzentpétervárról magával hozott. Külseje a tizenkilenc év alattmit sem változott. Lydiának fogalma sem volt, hány éves lehet:ötven? hatvan?

– Orlov herceg megérkezett, asszonyom. Nahát, Charlotte,gyönyörû vagy!

Marja is kezdhetné Lady Charlotte-nak szólítani a lányt,gondolta Lydia. – Amint átöltöztél, gyere le – szóltodaCharlotte-nak. Charlotte azonnal elkezdte kifüzni az uszályt tartó

Page 59: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte-nak. Charlotte azonnal elkezdte kifüzni az uszályt tartóvállpántot. Lydia kiment.

Stephent a társalgóban találta, ahol sherryt kortyolgatott. Aférfi megérintette meztelen karját: – Szeretem, ha nyári ruha vanrajtad.

– Köszönöm – mosolygott rá. Stephen is jól néz ki, gondolta,jól áll neki a világosszürke öltöny az ezüstszürke nyakkendõvel.Hajában és szakállában megszaporodtak az ezüst szálak. Olyanboldogok lehettünk volna, te meg én... Hirtelen vágya támadt,hogy arcon csókolja. Körülnézett a szobában, és meglátta apohárszéknél sherryt töltõ inast. Le kellett gyûrnie érzéseit. Leültés elfogadott az inastól egy pohár sherryt. – Hogy van Aleksz?

– Úgy, mint máskor – válaszolt Stephen. – Mindjárt lejön,akkor meglátod. Charlotte ruhája milyenre sike rült?

– Ruhája gyönyörû. Viselkedése viszont aggasztó. Kezdlázongani a bevett szokások ellen. Nagyon nem szeretném, hacinikussá válna.

Stephen nem volt hajlandó aggályoskodni: – Várj csak, majdmegváltozik, ha egy jóképû gárdatiszt kezd legyeskednikörülötte.

A megjegyzés bosszantotta Lydiát, mert arra utalt, hogyminden lány saját romantikus természetének rabja. Stephenakkor ítélt ilyen felületesen, ha nem akart foglalkozni a

Page 60: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

akkor ítélt ilyen felületesen, ha nem akart foglalkozni aproblémával. Ez joviális, üresfejû földesúrnak tüntette fel, pedigegyáltalán nem volt az. De meggyõzõdése volt, hogy Charlottenem különbözik a többi tizennyolc éves lánytól, és nem is akartmást hallani róla. Lydia viszont tudta, hogy Charlotte-ban vanvalami vad, nem angol vonás, amit el kell fojtani.

Teljesen ésszerûtlenül, de Charlotte miatt ellenséget érzettAlekszben. Nem a herceg hibája, de õ képviseli a szentpéterváritényezõt, a múlt veszélyét. Nyugtalanul izgett-mozgott, ésészrevette, hogy Stephen gyanakodva figyeli. – Csak nemidegesít a találkozás a kis Aleksszel?

Vállat vont: – Az oroszok olyan kiszámíthatatlanok. – Aleksznem nagyon orosz.

Rámosolygott a férjére, de a meghittség pillanata elszállt, és amegszokott, behatárolt gyöngédség maradt csak a szívében.

Nyílt az ajtó. Nyugalom, intette magát Lydia. Aleksz bejött. –Lydia néni! – kiáltotta, és a keze fölé hajolt.

üdvözlöm, Alekszej Andrejevics – mondtaszertartásosan Lydia. Kissé melegebb hangon hozzátette:– Sza vamra, még mindig tizennyolc évesnek látszik.

Bárcsak annyi lennék – sóhajtott felcsillanó szemmel aherceg.

Page 61: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Lydia az utazásról kérdezgette. Válaszai közben azontûnõdött, vajon miért nem nõsült még meg. A rangja egymagábanelegendõ ahhoz, hogy nagyon sok lányt (az anyjukról nem isbeszélve) levegyen a lábáról; emellett nagyon jóképû ésmérhetetlenül gazdag.

Fivérei és nõvérei forró üdvözletüket küldik, és kérik,hogy imádkozzon értük. – Elkomorult. – Szentpétervármost nagyon nyugtalan... nem az a város, amelyet önismert.

– Hallottunk errõl a szerzetesrõl – mondta Stephen.

Raszputyin. A cárné elhiszi, hogy Isten szól rajtakeresztül, s a cárnénak nagy befolyása van a cárra. DeRaszputyin csak tünet. Állandóak a sztrájkok, néha alázongások. A nép már nem hiszi, hogy a cár személyeszent.

Mit lehet tenni? – kérdezte Stephen.

Sokat – sóhajtott fel Aleksz. – Hatékonyan termelõbirtokok kellenének, új gyárak, angol típusú, valódiparlament, földreform, szakszervezetek,szólásszabadság...

A helyetekben nem sietnék túlzottan aszakszerveze tek engedélyezésével – vágott közbe

Page 62: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szakszerveze tek engedélyezésével – vágott közbeStephen.

Lehet, hogy igazad van. Mégis, Oroszországnakmu száj belépni a huszadik századba. Vagy megtesszükmi,a nemesség, vagy pedig megteszi a nép, s akkor minketelsöpör.

Úgy tûnik, radikálisabb a radikálisoknál, gondolta Lydia.Mennyire megváltozhattak a dolgok odahaza, ha egy herceg ígybeszél! Nõvére, Tatjana, Aleksz anyja, emlegette ugyanleveleiben “a bajokat”, de célzást sem tett rá, hogy a nemességvalódi veszélyben forogna. Aleksz persze inkább az apjárahasonlít, a homo politicusra. Ha élne az öreg Orlov herceg, õis így beszélne.

– Van harmadik út is, tudod – mondta Stephen. – Volna rálehetõség, hogy összefogjon az arisztokrácia és a nép.

Aleksz mosolygott, mintha tudná, mi következik. – Mégpedig?

– Háború.

Aleksz komoran bólintott. Egyformán gondolkoznak, tûnõdöttLydia; Aleksz mindig felnézett Stephenre; az öreg herceg halálaután leginkább Stephen töltötte be a fiú szívében amannak helyét.

Charlotte lépett be és Lydia meglepetten bámulta. Acsokoládébarna selyemmel bélelt krémszínû csipkeruhát Lydia

Page 63: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

csokoládébarna selyemmel bélelt krémszínû csipkeruhát Lydiamég sosem látta. Nem is vette volna meg neki – nagyon feltûnõ–, de tagadhatatlan, hogy Charlotte káprázatosan nézett kibenne. Vajon hol vehette? – törte a fejét Lydia. Mióta vásárolnélkülem ruhákat? Ki mondhatta neki , hogy ezek a színek jólmennek a sötét hajához és barna szeméhez? Mintha csöppet kilenne festve... és miért nincs rajta fûzõ?

Stephen is mereven nézte. Lydia észrevette, hogy Stephenfelállt, erre majdnem felnevetett. Drámai felismerése volt ezlánya felnõtt nõvé válásának, s ami mulatságossá tette, azszemmel láthatóan önkéntelen módja. Egy pillanat és Stephenzavarba jön; ráébred, aligha érdemes a saját házábanállandósítani azt az udvarias gesztust, hogy felálljon, valahányszora lánya belép a szobába.

Az Alekszre tett hatás még nagyobb volt. Felugrott, kidöntöttea sherryt, arca vérvörös lett. Hiszen ez szégyenlõs! – gondoltaLydia. A herceg a csöpögõ poharat áttette jobb kezébõl a balba,így már egyikkel sem tudott kezet rázni, s csak állt ott,tehetetlenül. Kínos pillanat volt, mert össze kellett szedni magát,mielõtt üdvözölné Charlotte-ot, de láthatóan sietett volnaüdvözölni, mielõtt még összeszedte volna magát. Lydia éppenvalami semmitmondó megjegyzést akart tenni, amikor Char lottekezelésbe vette az ügyet.

Kikapta a selyem zsebkendõt Aleksz felsõ zsebébõl, letöröltea jobb kezét, közben oroszul üdvözölte, megrázta a most már

Page 64: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

a jobb kezét, közben oroszul üdvözölte, megrázta a most márszáraz kezet, elvette a poharat Aleksz bal kezébõl, letörölte,majd a kezét is megtisztította, visszaadta poharát, a zsebkendõtvisszagyömöszölte a zsebbe, és hellyel kínálta a vendéget.Melléült, és megszólalt: – Most, hogy már nem spricceli szét asherryt, meséljen nekem Gyagilevrõl. Állítólag furcsa fickó.Ismeri?

Aleksz mosolygott: – Igen, ismerem.

Aleksz mesélt és Lydia csodálkozott. Charlotte habozásnélkül áthidalta a kellemetlen perceket, és úgy tette fel a kérdést– amire valószínûleg elõre készült –, hogy Orlovot kisegítsezavarából, elterelje gondolatait ügyetlenségérõl. Mindezt olyansimán, mintha húsz éve gyakorolná. Hol sajátította el ezt atartást?

Lydia elfogta férje szeme pillantását. Õ is észrevette lányatalpraesettségét, és fülig szaladó mosolyából csak úgy sugárzottaz atyai büszkeség.

Feliksz fel-alá járkált a St. James's Parkban, a látottakatmérlegelve. Idõrõl idõre átnézett az út túloldalára, Waldenházának méltóságteljes fehér homlokzatára, amely úgy magaslottaz elõkert fala fölé, mint nemes fõ a keményített gallér fölé. Azthiszik, biztonságban vannak odabent, gondolta.

Page 65: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Arra a padra ült, ahonnan szemmel tarthatta a házat. A londoniközéposztály hullámzott körülötte, a lányok förtelmeskalapjaikban, a hazatérõ hivatalnokok és boltosok sötétöltönyben, keménykalappal. Pletykálkodópesztonkákgyerekkocsit toltak, vagy kézen fogva sétáltatták a tú löltöztetettkisgyerekeket; cilinderes úriemberek mentek klubjukba, vagyjöttek onnan; libériás inasok vezettek pórázon rondakiskutyákat. Terebélyes asszonyság rogyott le mellé a padra,nagy bevásárlószatyorral, és évõdve kérdezte: – Elég melegevan? – Nem tudta, mit kell erre válaszolni, ezért csak mosolygottés elfordult.

Orlov, úgy tûnik, érzi, hogy élete veszélyben van Angliában.A pályaudvaron csak néhány pillanatra mutatkozott, a háználmég annyira sem. Feliksz feltevése szerint eleve úgy kérte, hogycsukott hintóval várják, hiszen kellemesen meleg az idõ és atöbbség nyitott hintón kocsikázik.

Mostanáig elvont tervezet volt a merénylet, töprengett Feliksz.A nemzetközi politika, diplomáciai összecsapások, szövetségekés megegyezések, katonai lehetõségek, távoli császárok éscárok feltételezett reagálásának mérlegelése. Most hirtelen hússáés vérré változott; egy bizonyos méretû és alakú élõ emberré;kis bajuszú, fiatalos arccá, amelyet golyóval kell szétzúzni; nehézkabátos, alacsony testté, amelyet bombával kell véresrongyhalmazzá tépni; pöttyös nyakkendõs, simára borotválttorokká, amelyet késsel kell átmetszeni, hogy buzogjon belõle a

Page 66: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

torokká, amelyet késsel kell átmetszeni, hogy buzogjon belõle avér.

Feliksz tökéletesen alkalmasnak érezte magát bármelyikre.Mi több, szívesen vállalja. Vannak még kérdések – majdmegtalálja rájuk a választ; vannak még problémák – majdmegoldja õket; hidegvérre van szükség – abból pedig bõségeseka tartalékai.

Elképzelte õket abban a gyönyörû házban, finom, puhaöltözetükben, hallgatag szolgahaddal körülvéve. Hamarosanvacsorázni fognak a hosszú asztalnál, amelynek fényes felületevisszatükrözi a keményített asztalnemût, az ezüst evõeszközöket.Kezük habtiszte, a körmük alatt is hófehér, asszonyaikkesztyûben. A felszolgált ételek egytizedét fogyasztják el, atöbbit visszaküldik a konyhába. Versenylovakról társalognak,vagy a legújabb nõi

divatról, vagy egy királyról, akit mindnyájan ismernek.Ezenközben azok, akiknek háborúba kell majd menni, nyomorultviskókban dideregnek a kegyetlen orosz éghajlat alatt – mégismindig akad náluk egy tányér krumplileves, amivel a vándorlóanarchistát megkínálhatják.

Mekkora gyönyörûség lesz Orlovot megölni, gondolta; milyenédes bosszú. Ha sikerül, elégedetten halok meg.

Megborzongott.

Page 67: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Megfázik – mondta a kövér nõ.

Feliksz vállat vont.

Finom báránybordát készítettem neki vacsorára ésalmatortát is kap – mesélte a nõ.

Aha – mondta Feliksz. Mi a fenérõl fecseg ez itt?Felállt, és a gyepen át a ház felé ment. Leült a fûre, hátátegy fához támasztotta. Egy-két napig figyelni kell aházat, kikémlelni, milyen életmódot folytat OrlovLondonban; mikor megy el és hová; milyen jármûvelutazik; zárt vagy nyitott hintón, gépkocsin vagy taxin;mennyi ideig lesz Waldenéknél. Az lenne a legjobb, haelõre kiszámíthatná a jövés-menését, és lesbõl csaphatnale rá. Ezt pedig életmódja tanulmányozásával érheti el.Ellenkezõ esetben módot kell keresni arra, hogy a hercegterveit megtudja – talán megvesztegeti az egyik házbeliszolgát.

Felmerül a kérdés, hogy milyen fegyvert használjon és hogyanjusson fegyverhez. Az eszköz kiválasztása a merénylet pontosmegtervezésétõl függ. Megszerzése a Jubilee Street-ianarchistáktól. Ebben nem számíthat sem az amatõr színjátszók,sem a Dunstan Street-i entellektüelek segítségére, egyáltalánsenkire, akinek biztos jövedelme van. Akad azonban négy vagyöt dühös fiatal, akinek mindig van pénze, ha italról van szó, s

Page 68: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

akik, azon ritka alkalmakkor, amikor politizáltak, azanarchizmusról mint a kisajátítók kisajátításáról beszéltek, amicsoportnyelvükön a forradalomnak lopás által valófinanszírozását jelentette. Ezeknek biztos van fegyverük, vagytud ják, honnan lehet szerezni.

Két fiatal, bolti eladónak tûnõ lány sétált arra, és Felikszhallotta, amint az egyik meséli: – . . .megmondtam neki, tévedsz,ha azt hiszed, hogyha elviszel egy lányt a mozgóképszínházba ésveszel neki egy pohár sört, már... – Elmentek.

Felikszben furcsa érzés támadt. Vajon a lányok okozták –nem, õk nem jelentettek semmit. Nyugtalan vagyok? Nem.Elégedett? Még nem, majd késõbb. Izgatott? Aligha.

Végül rájött, hogy boldog.

Igazán furcsa.

Ezen az éjszakán Walden bement Lydia szobájába.Szeretkezés után Lydia elaludt, feje a férje vállán, Stephenpedig a sötétben feküdve az 1895-ös Szentpétervárra gondolt.

Azokban az idõkben folyton utazott – Amerikába, Afrikába,Arábiába –, fõként, mert szûk volt neki az az Anglia, ahol azapja is lakott. A szentpétervári társaság vidám, de mesterkéltvolt. Az orosz tájat és a vodkát megkedvelte. Mindig könnyen

Page 69: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

volt. Az orosz tájat és a vodkát megkedvelte. Mindig könnyentanult nyelveket, de az orosz volt a legnehezebb, amivel valaha istalálkozott, és élvezte, ahogy megbirkózik vele.

Angol grófi cím örököse lévén, udvariassági látogatást kelletttennie a brit nagykövetnél, s a nagykövettõl elvárható volt, hogymeghívja fogadásaira és mindenkinek bemutassa. Stephen eljárta fogadásokra, mert majdnem annyira kedvelte a politikaieszmecserét a diplomatákkal, mint amennyire a tisztekkelfolytatott szerencsejátékot, vagy a színésznõkkel az ivászatot. Abrit nagykövetség fogadásán találkozott elõször Lydiával.

Már hallott róla. Az erény és a szépség eszményképénektartották. Igazán szép volt a maga törékeny, színtelen módján,sápadt bõrével, halványszõke hajával, fehér ruhájában. Továbbászerény, tiszteletre méltó és kínosan udvarias. Stephen nem találtbenne semmi vonzót, na gyon hamar elsétált mellõle.

Vacsoránál azonban melléje ültették, kénytelen volt társalognivele. Az oroszok mind tudtak franciául, s ha harmadik nyelvettanultak, az a német volt, így Lydia is igen gyengén beszéltangolul. Szerencsére Stephen jól tudott franciául. Nagyobbfejtörést okozott, hogy mirõl beszélgessenek. Valamilyenmegjegyzést tett az orosz kormányzatra, Lydia erre olyanreakciós közhellyel válaszolt, amilyenbõl tizenkettõ egy tucat.Kedvenc idõtöltésérõl mesélt, hogyan lõtt nagy vadat Afrikában,s a nõ egy ideig érdeklõdéssel hallgatta, míg meg nem említette ameztelen fekete pigmeusokat, amikor is Lydia elpirult s a másik

Page 70: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meztelen fekete pigmeusokat, amikor is Lydia elpirult s a másikoldalon ülõ asztaltársához fordult. Stephen gyõzködte magát,hogy nem nagyon érdekli a nõ, mert ez az a fajta, akit az emberfeleségül vesz, õ pedig nem szándékozik megnõsülni. Mégsemhagyta nyugton az érzés, hogy sokkal több van ebben a nõben,mint ami kívülrõl látszik.

Most, tizenkilenc évvel késõbb, az ágyában fekve, Waldenarra gondolt: még mindig nem hagy nyugton az a megérzés;szomorúan mosolygott a sötétben.

Akkor este, Szentpétervárott, újra látta. Vacsora után eltévedta nagykövetség épületének labirintusában, és bevetõdött azeneterembe. Lydia egyedül volt ott, a zongoránál ült, s a szobavad, szenvedélyes zenével telt meg. A dallam ismeretlen,majdnem disszonáns; de nem a zene, hanem Lydia bûvölte elStephent. Eltûnt a sápadt, érinthetetlen szépség; szeme villogott,fejét hátrahajtotta, testét érzelmek rázták – egész más nõ volt,mint akinek bemutatták.

Azt a zenét sohasem felejtette el. Késõbb kiderítette, hogyCsajkovszkij b-moll zongoraversenye volt, s azóta mindenalkalmat megragadott, hogy hallhassa, noha Lydiának sosemárulta el, miért.

A nagykövetségrõl a szállodába ment, hogy átöltözzék, mertéjfélkor kártyapartira volt hivatalos. Szenvedélyes kártyás volt,de nem önpusztító: tudta, mennyit veszíthet, s ha elérte azt az

Page 71: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

de nem önpusztító: tudta, mennyit veszíthet, s ha elérte azt azösszeget, kiszállt. Ha óriásiadósságokat halmozna fel, az apjátkellene megkérni, hogy kiegyenlítse, és ezt a gondolatot nembírta elviselni. Néha elég tetemes összeget nyert. De nem ez volta játék vonzereje: a férfitársaságot, az ivászatot és a késõi órákatszerette.

Erre az éjféli partira nem jutott el. Inasa, Pritchard, éppen anyakkendõjét kötötte meg, amikor a brit nagykövet kopogtatotta lakosztály ajtaján. Õexcellenciája úgy nézett ki, mint akit mostugrasztottak ki ágyából és sebtiben öltözött fel. Stephen elsõgondolata az volt, hogy forradalom tört ki, és a brit alattvalóknaka nagykövetségen kell menedéket keresniük.

Attól tartok, rossz hírt hozok – mondta a nagykövet. –Jól tenné, ha ülve fogadná. Távirat jött Angliából. Azapjáról van szó.

A vén zsarnok hatvanöt éves korában szívrohamban elhunyt.

– Az ördögbe – szólt Stephen. – Ilyen korán...

Fogadja részvétemet – mondta a nagykövet.

Nagyon kedves, hogy személyesen jött el.

– Semmiség. Ha bármiben segíthetek...

– Nagyon kedves.

Page 72: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A nagykövet kezet rázott vele és távozott.

Stephen maga elé bámult, az öregúrra gondolt. Rendkívülmagas férfi volt, vasakaratú, kellemetlen természetû.Gúnyolódásától könny szökött az ember szemébe. Háromfélemódon lehetett megférni vele: olyanná válni, mint õ, eltiportatnivagy elmenekülni. Stephen anyját, az édes, tehetetlen viktoriánuslánykát eltiporta, õ fiatalon meghalt. Stephen elmenekült.

Maga elé képzelte apját a koporsóban, és azt gondolta: mostvégre tehetetlen vagy. Nem kényszeríted sírásra acselédlányokat, reszketésre az inasokat, elrejtõzésre agyerekeket. Nem tudsz többé házasságokat erõltetni, bérlõketkilakoltatni, parlamenti törvényjavaslatok keresztülvitelétmegakadályozni. Nem küldesz már tolvajokat börtönbe, nemdeportálsz agitátorokat Ausztráliába. Porból lettünk, porráleszünk.

Évekkel késõbb megváltozott apjáról alkotott véleménye.Most, 1914-ben, ötvenéves korában, Walden bevallhattamagának, hogy örökölte apja néhány erényét: a tudásszomjat, azésszerûségbe vetett hitet, a bizonyosságot, hogy a lét legfõbbértelme: odaadóan munkálkodni. De akkor, 1895-ben, csakkeserûséget érzett iránta.

Pritchard üveg whiskyt hozott egy tálcán: – Szomorú nap ez,milord.

Page 73: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

milord.

Ez a milord meghökkentette Stephent. Öccsének és neki isvolt fõnemesi címe – õ Lord Highcombe volt –, de a személyzetmindig “uram"-nak titulálta õket, a “milord” megszólítás azapának dukált. Most õ lett Walden grófja. A ranghozhozzátartozott több ezer hektár Dél-Angliában, egy hatalmasterület Skóciában, hat versenyló, Walden Hall, egy villa Monte-Carlóban, egy skó ciai vadászlak és egy hely a lordok házában.

Walden Hallban kell majd élnie. Az a család i fészek, mindenWalden gróf ott lakott. Elhatározta, hogy bevezeti a villanyt.Néhány farmot elad, és az összeget londoni ingatlanokba ésészak-amerikai vasutakba fekteti. Szûzbeszédet tart a lordokházában – mirõl is? Talán a külpolitikáról. Foglalkozni kell abérlõkkel, több helyütt kell háztartást vezetni. Vadászatokat ésvadászbálokat kell rendezni...

Meg kell nõsülni.

Walden grófjának szerepkörét agglegény nem töltheti be. Kellvalaki, aki háziasszonya a báloknak és fogadásoknak, aki ameghívókra válaszol, aki megvitatja a menüt a szakácsokkal,kijelöli a vendégek hálószobáit s az asztalfõn ül Walden Hallnagy ebédlõjében. Kell hogy legyen egy Walden grófné.

Kell hogy örököse legyen.

– Feleségre van szükségem, Pritchard.

Page 74: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Feleségre van szükségem, Pritchard.

– Igen, milord. Agglegény napjainknak vége.

Walden másnap felkereste Lydia apját és hozzájárulásátkérte, hogy lányánál tiszteletét tehesse.

Húsz évvel késõbb nehezen tudta elképzelni, hogyan lehetett –még ha fiatalon is – ilyen aljasul felelõtlen. Nem azt nézte, hogyLydia jó felesége lesz-e, csak azt, hogy jó grófné válhat-e belõle.Sosem töprengett azon, boldoggá tudja-e tenni. Biztosra vette,hogy a zongoránál fellobogó rejtett szenvedély lángját õ is feltudja szítani, s ebben tévedett.

Két héten keresztül mindennap meglátogatta – amúgy semérkezett volna haza idejében a temetésre –, és amikor megkértea kezét, nem tõle kérte, hanem az apjától. Az apa éppen olyancélszerûen gondolkodott, mint Walden, aki megmagyarázta,hogy a gyász ellenére azonnal nõsülnie kell, mert ha zatérveátveszi a birtok gondját. Lydia apja tökéletesen megértette. Hathéttel késõbb összehá zasodtak.

Micsoda öntelt fickó voltam, gondolta. Azt hittem, Angliaörökre a világ ura, én meg örökre a szívem ura maradok.

A felhõ mögül elõbukkant a hold és bevilágított a hálószobába.Stephen az alvó Lydia arcát nézte. Erre nem számítottam,gondolta; nem tudhattam, hogy tehetetlenül és reménytelenülbeléd szeretek. Annyit óhajtottam csak, hogy megkedveljük

Page 75: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

beléd szeretek. Annyit óhajtottam csak, hogy megkedveljükegymást, s ez végül neked elég volt, de nekem nem. Soha nemhittem volna, hogy szükségem lesz a mosolyodra, áhítozom acsókodra, kívánom, hogy te gyere az én hálószobámba; sohanem gondoltam, hogy megrettenek, megrémülök a gondolattól,hogy elveszíthetlek.

Lydia susogott álmában és megfordult. Stephen kihúztakarját a felesége nyaka alól, majd az ágy szélére ült. Ha továbbmarad, elbóbiskol, és nem illik, hogy Lydia szobalánya itt találjaõket együtt, amikor a reggeli teát hozza. Felvette házikabátját ésszövetpapucsát, halkan kiment a szobából s a közös öltözõn átsaját hálószobájába osont. Szerencsés ember vagyok, gondolta,és lefeküdt aludni.

Walden megszemlélte a reggelizõasztalt. Kannákban kávé,kínai és indiai tea; köcsögökben tej, tejszín és szíverõsítõ,hatalmas tál forró zabkása; tányérokra felhalmozva pirítós ésvajassütemény; kis tálkákban narancslekvár, méz és dzsem. Atálalón ezüstedények sora, mindegyik alatt spirituszláng, bennükrántotta, kolbász, császárhús, vese, tõkehal. Másik asztalon ahideg húsok: préselt marhaszelet, sonka és nyelv. Külön helyevolt a gyümölcsöstálnak, rajta õszibarack, narancs, dinnye éseper.

Remélem, mindez jó hangulatba hozza Alekszet.

Tojást és vesét szedett a tányérjára és leült. Az oroszokmegkérik az árat, gondolta; ha megígérik a katonai segítséget,

Page 76: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

megkérik az árat, gondolta; ha megígérik a katonai segítséget,cserébe akarnak valamit. Nyugtalanította, hogy vajon mitkérhetnek. Ha olyasmit, amit Anglia nem tud garantálni, azonnalösszeomlik az egész elgondolás, és akkor...

Rá hárul a feladat, hogy a terv ne omoljon össze.

Ügyesen kell Alekszet irányítani. Kellemetlen gondo lat.Elvben jól jön, hogy olyan régen ismeri a fiút, a gyakorlatbanazonban könnyebb keményebb hangot megütni olyasvalakivelszemben, akihez nem fûzi szemé lyes érzelem az embert.

Az érzelmek mellõzhetõk, gondolta; Oroszországot meg kellnyerni.

Kávét öntött, pirítóst és mézet vett hozzá. Csakhamarmegjelent a frissen fürdött, éber szemû Aleksz. – Jól aludtál? –kérdezte Walden.

Remekül. – Õszibarackot vett ki a tálból, és késsel-villával hozzálátott.

Ez minden? Emlékszem, hogy imádtad az angolreggelit: zabkását, tejszínt, tojást, húst, epret ettél, ésmindig újabb adag pirítóst kértél a szakácstól.

Nem vagyok már növõfélben levõ kamasz, Stephenbácsi.

Page 77: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Jó lesz ezt észben tartani, gondolta Walden.

Evés után átmentek a reggeli szalonba. –Hamarosanközzétesszük a hadsereg és a haditengerészet újötéves fejlesztési tervét – mondta Aleksz.

Igen, ez a stílusa, gondolta Walden; elõbb elmond valamit,majd megkér valamire. Emlékszem, amikor közölte: idénnyáron Clausewitzet akarom tanulmányozni – apropó,bácsikám, hívhatok vendéget a skóciai vadá szatra?

– A tervezett kiadás hét és fél milliárd rubel – folytatta Aleksz.,

Font sterlingenként tíz rubelt véve, ez hétszázötvenmillió font,számolgatott Walden. – Masszív program, de bárcsakelkezdték volna öt évvel ezelõtt.

– Én is így látom.

– A programotok alig valamivel elõbb indul be, mint ahogy mihadba lépünk.

Aleksz vállat vont.

Természetesen nem hajlandó jóslatokba bocsátkozni arravonatkozóan, hogy mikor fog Oroszország belépni a háborúba.– A legelsõ teendõ a csatahajókon felszerelt ágyúk ûrméretének

Page 78: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– A legelsõ teendõ a csatahajókon felszerelt ágyúk ûrméreténeknövelése.

Aleksz fejet rázott. – Hamarosan vízre bocsátjuk a harmadikdreadnought típusú csatahajónkat. A negyediket most építik.Mindkettõn tizenkét hüvelykes ágyúk vannak.

– Kevés, Aleksz. A mieinket, Churchill utasítására, tizenöthüvelykes ágyúkkal szerelik fel.

Churchillnek igaza van. Nálunk is tudják ezt apa rancsnokok, de a politikusok nem. Bácsikám, ismeredOroszországot: rendkívüli bizalmatlansággal fogadják azúj ötleteket. Idõtlen idõkig eltart egy újítás bevezetése.

Már párbajozunk, gondolta Walden. – Es mi élvezelsõbbséget az új programban?

– A fekete-tengeri flotta kap elsõnek százmillió rubelt.

Azt hittem, fontosabb az Északi-tenger. – Angliánakmindenképpen.

Nekünk fontosabbak az ázsiai szempontok, mint

nektek, a mi idegesítõ szomszédunk Törökország, nemNémetország.

– Még szövetségre léphetnek.

Page 79: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Igen, lehet. – Aleksz habozott. – Az orosz flotta nagygyengesége – folytatta –, hogy nincs meleg tengeri kikö tõje.

A mondat elõre kiterveltnek hangzott. Ez az, gondoltaWalden; kezdünk közelebb kerülni a lényeghez. Folytatta abajvívást: – És Odessza?

A Fekete-tengeren van. Konstantinápoly és Gallipoli atöröké, tehát ellenõrzése alatt tartja a Fekete-tenger és aFöldközi-tenger közötti átjárót; így stratégiai szempontbóla Fekete-tenger nem több egy belsõ tónál.

– Ezért akar évszázadok óta dél felé terjeszkedni az oroszbirodalom.

Miért is ne? Szlávok vagyunk, és a Balkánon több szlávnép él. Ha nemzeti függetlenséget akarnak,termé szetesen rokonszenvezünk velük.

Hát persze. S ha elnyerik a függetlenséget, valószínûlegszabadon átengedik az orosz flottát a Földközi-tengerre.

– Segítene rajtunk, ha szláv uralom lenne a Balkánon. És méginkább, ha orosz.

– Kétségtelen... noha, amennyire meg tudom ítélni, ez egyelõrenincs terítéken.

Page 80: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Hajlandó vagy foglalkozni a gondolattal?

Walden szóra nyitotta száját, de hirtelen becsukta. Ez az, jöttrá; ezt akarják; ez az ár. De az isten szerelmére, nem adhatjuk azoroszoknak a Balkánt! Ha ettõl függ a megegyezés, nemegyezünk meg...

– Ha veletek együtt harcolunk, erõsnek kell lennünk.Erõsödnünk pedig azon a területen kell, amelyrõl beszélünk, ígytermészetesen itt számítunk a segítségetekre – mondta Aleksz.

Ennél nyíltabban nem lehet beszélni: adjátok nekünk a Balkánt,akkor harcostársak leszünk.

Walden összeszedte magát, és színleltértetlenkedésselkijelentette: – Ha a Balkán Angliáé lenne,akkor – leg alábbis elvben – átadhatnánk nektek a területet.De nem adhatjuk oda azt, ami nem a miénk, így nem értem,hogy szerinted hogyan erõsíthetnénk meg benneteket abban atérségben.

Aleksz válasza azonnali volt – látszott, hogy elõrebegyakorolta. – De elismerhetitek a Balkánt orosz befolyásiövezetnek.

A, ez már jobb, gondolta Walden. Ezt talán el lehet intézni.

Hallatlanul megkönnyebbült. Elhatározta, hogy mielõtt lezárná

Page 81: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Hallatlanul megkönnyebbült. Elhatározta, hogy mielõtt lezárnáezt a beszélgetést, kitapogatja, mennyire szilárd az oroszkövetelés. Ezért így szólt: – Minden bizonnyal belemegyünk,hogy a világnak abban a részében titeket részesítsünk elõnybenAusztriával vagy Tö rökországgal szemben.

Aleksz megrázta a fejét. – Ennél többet akarunk – mondtahatározottan.

Mindenesetre érdemes volt próbálkozni. Aleksz fiatal ésszégyenlõs, de nem hagyja magát. Pech.

Waldennek gondolkodási idõre volt szüksége. Ha Angliateljesíteni akarja Oroszország kérését, alaposan át kellértékelnie külpolitikáját, s az ilyenfajta változtatások, akár aföldkéreg mozgásai, váratlan helyeken okozhatnakföldrengéseket.

– Lehet, hogy tanácskozni akarsz Churchill-lel, mielõtttovábbmennénk – mondta kis mosollyal Aleksz.

Tudod jól, hogy akarok, gondolta Walden. Hirtelen rájött,milyen okosan kezelte az ügyet Aleksz. Elõször megrémíti egyfelháborítóan képtelen követeléssel; majd amikor elõáll atényleges kéréssel, Walden annyira megkönnyebbül, hogyazonnal elfogadja.

Azt hittem, én fogom irányítani Alekszet, s végül õ irányítottengem.

Page 82: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

engem.

– Büszke vagyok rád, fiam – mosolygott.

Feliksz ezen a reggelen tervelte ki, hogy mikor, hol és hogyanöli meg Orlov herceget.

A terv akkor kezdett körvonalazódni, amikor a Times-tolvasta a Jubilee Street-i klub könyvtárában. Képzeletét azudvarról szóló rovat egyik híre lobbantotta lángra:

Alekszej Andrejevics Orlov herceg tegnapmegérkezett Szentpétervárról. A londoni évad soránWalden gróf és grófné vendége lesz. Az udvarnáljúnius negyedikén, csütörtökön mutatkozik be.

Most tehát biztosan tudta, hogy Orlov melyik napon, melyikidõpontban hol lesz. Ez a fajta értesülés felbecsülhetetlen érték agondosan kitervelt merénylet szempontjából. Korábban arraszámított, hogy a szükséges információt Walden egyszolgájának megvesztegetése vagy Orlov állandó megfigyelése,néhány bevett szokásának rögzítése révén szerzi meg. Mostmellõzheti a kockázatot: nem kell sem cselédeket kikérdezgetni,sem az érintetteket követni. Vajon tudja-e Orlov, hogymozgását a sajtó úgy követi, mintha merénylõknek akarna

Page 83: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mozgását a sajtó úgy követi, mintha merénylõknek akarnasegíteni, tûnõ dött. Jellemzõ az angolokra.

A következõ kérdés, hogyan férkõzzön elég közel hozzá,hogy megölhesse. A királyi palotába bejutni még Feliksznek isnehézséget okozhat. De erre a kérdésre is választ kapott aTimes-tól. Ugyanazon az oldalon, a Lady Bailey báljáról szólótudósítás és a legutóbbi végrendeletek közé ékelve az alábbiközleményt találta:

A KIRÁLYI UDVAR KÖZLEMÉNYEA hintókra vonatkozó rendelkezés

Annak érdekében, hogy a Buckingham-palotábanadott fogadás után megkönnyíttessék a hintókelõszólítása, közöljük, hogy a Pimlico Road-ibejárathoz érkezett, kiváltságos entrée-ban részesülõhintók kocsisai kötelesek a kapu bal oldalán posztolórendõrnek leadni a kártyát, amelyen jól olvashatóanfel van tüntetve a hintóban ülõ úrnak vagy hölgynek aneve; a fõbejárathoz érkezõk hasonló kártyátkötelesek leadni a négyszögletû udvarhoz vezetõárkádsor bal oldalán õrt álló rendõrnek.

Annak érdekében, hogy a meghívottak élvezhessék a

Page 84: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Annak érdekében, hogy a meghívottak élvezhessék afenti elrendezés elõnyeit, szükségeltetik, hogy mindenhintót lakáj kísérjen, mert a hintók elõszólítása csakúgy oldható meg, hogy a távozók nevét megadják abejáratnál várakozó lakájnak, aki gondoskodik arról,hogy a hintó elõálljon. A fogadáshoz nyolc óraharminckor nyílnak meg a kapuk.

Feliksz többször elolvasta a közleményt; a Times stílu sarendkívül nehezen volt követhetõ. Végül is azt hámozta kibelõle, hogy amikor a meghívottak kilépnek a palo tából,elszalajtják az inast a hintóért, amely valahol távolabbvárakozik.

Valami módon szerét kell ejteni, gondolta, hogy ott legyekWaldenék hintójában vagy hintójánál, amikor a palotához hajt,hogy õket felvegye.

Maradt még egy komoly nehézség. Nem volt fegyvere.

Genfben könnyen szerezhetett volna, de kockázatos lett volnaáthozni az egyes országhatárokon: ha a pogygyászát átkutatják,esetleg be sem engedik Angliába.

Londonban is biztos könnyen hozzá lehet jutni, de nem tudta amódját és nagyon nem akarózott nyíltan kérdezõsködnie. AWest Enden látott fegyvereket árusító üzleteket, de megfigyelte,

Page 85: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

West Enden látott fegyvereket árusító üzleteket, de megfigyelte,hogy a kuncsaftok mind a felsõbb rétegekhez tartoznak: õt biztosnem szolgálnák ki, még akkor sem, ha volna pénze, hogyezekbõl a csodálatosan megmunkált fegyverekbõl válogasson.Olcsó kiskocsmákban idõzött, biztosra vette, hogy itt bûnözõkkereskednek fegyverekkel, de az áru nem volt látható, amialigha meglepõ. Egyetlen reménye az anarchisták társasága volt.Beszédbe elegyedett azokkal, akiket “komo lyaknak” gondolt,de fegyverekrõl sosem esett szó,

kétségkívül Feliksz jelenléte miatt. Túl rövid ideje volt köztükahhoz, hogy megbízzanak benne. Az anarchista csoportokbanmindig voltak rendõrségi besúgók, s noha szívesen látták az újjövevényt, azért gyanakvással is fogadták.

Az óvatos tapogatózás ideje lejárt. Nyíltan meg kell kérdeznie,hogyan juthatna fegyverhez. Ugyesen kell elintézni. Utánaazonnal megszakítani a kapcsolatot a Jubilee Street-i klubbal, ésLondon más tájára költözni, nehogy nyomára bukkanjanak.

A Jubilee Street fiatal zsidó csellengõire gondolt. Dühös éserõszakos fiúk. Nem hajlandók rabszolga módra robotolni azEast End munkásnyúzó üzemeiben, mint szüleik, akik megvarrjákaz öltönyöket, amelyeket az arisztokrácia rendel a Savile Rowférfiszabóitól. Szüleiktõl eltérõen a rabbik konzervatívszónoklataira sem adnak. De még mindig nem döntötték el, hogyproblémáik megoldását a politikai harcban vagy a bûnözésbenkeres sék.

Page 86: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A legjobb esélye Nathan Sabelinsky megkörnyékezése. Húszév körüli fiú, szlávosan jóképû, nagyon magas keménygallért éssárga mellényt visel. A Commercial Road mellékijátéktermekben látta Feliksz: biztosan van pénze, amitszerencsejátékokra és ruházkodásra költhet.

Körülnézett a könyvtárban. Rajta kívül egy alvó öregembervolt ott, egy télikabátos nõ, aki A tõké-t olvasta németül ésjegyzetelt hozzá, valamint egy litván zsidó, aki orosz nyelvû lapfölé görnyedt és nagyítóval olvasta. Feliksz felállt és lement aföldszintre. Nem látta sem Nathant, sem barátait. Kicsit koránvan még: ha egyálta lán, Nathan biztosan éjszaka dolgozik.

Feliksz visszament a Dunstan Housesba. Papírbõröndjébecsomagolta borotváját, tiszta fehérnemûjét és egyetlen tartalékingét. – Találtam egy szobát – mondta Millynek, Rudolf Rockerfeleségének –, este visszajövök, hogy köszönetet mondjakRudolfnak. – A bõröndöt a kerékpár hátsó ülésére kötözte,majd nyugatra karikázott, London központjába, onnan északra,Camden Townba. Talált egy utcát, amelynek magas, valahamutatós házait feltörekvõ k özéposztálybeliek építtették, akikkésõbb elköltöztek az új vasútvonalak végállomásánál kialakultkertvárosokba. Az egyik házban nyomorúságos kis szobátbérelt egy Bridget nevû ír asszonytól. Kétheti lakbért, tízshillinget, elõre lefizetett.

Délre visszatért Stepneybe, Nathan lakásához. Kis sorházban

Page 87: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Délre visszatért Stepneybe, Nathan lakásához. Kis sorházbanvolt, két szoba az emeleten, kettõ a földszinten. A bejárati ajtótárva-nyitva állt. Feliksz besétált.

Mintha mellbe vágták volna, úgy csapta meg a zaj és a büz. Aszûk szobában tizenöt-húsz ember varrt. A férfiak varrógéppel,a nõk kézzel, a gyerekek vasalóval dolgoztak. A vasalódeszkákfelõl szálló gõz izzadságszaggal keveredett. Berregtek a gépek,sziszegtek a vasalók, miközben a munkások szünet nélkülfecsegtek jiddisül. A férceléshez elõkészített, kivágott darabok apadló minden szabad helyét kitöltötték. Senki sem nézettFelikszre; mindenki õrületes iramban dolgozott.

Megszólította a legközelebb lévõ személyt, egy nõt, akiszoptatott és közben gombokat varrt egy férfiöltöny ujjára. –Nathan itt van? – kérdezte.

Odafönt – mondta a nõ anélkül, hogy munkájábólfelnézett volna.

Feliksz felment a keskeny lépcsõn. A két kis hálószobábannégy-négy ágy állt. Többségükben aludtak, feltehetõen azok,akik éjszaka dolgoztak. Nathant a hátsó szobában találta, az ágyszélén ülve ingét gombolta.

Feliksz, wie gehts?

Beszédem van veled – mondta Feliksz jiddisül.

Page 88: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Beszélj.

Gyere ki.

Nathan zakót vett és kimentek az utcára. Megálltak a napon, amûhely nyitott ablakának közelében, beszélgetésüket a bentrõlkihallatszó zaj kísérte.

– Az apám mestersége – mondta Nathan. – Egy nad rágösszeállításáért, tehát egyórás munkáért, öt pennyt

fizet egy lánynak. A másik, aki kiszabta, kivasalja és gombokatvarr rá, három pennyt kap. Azután elviszi a nadrágot a West Endférfidivatárushoz, ahol kilenc pennyt kap érte. A profit: egypenny, éppen elég egy szelet kenyérre. Ha tíz pennyt kérne aWest Enden, kidobnák, hiszen tucatnyi szegény zsidó szabóközött válo gathatnak. Én nem akarok így élni.

– Ezért lettél anarchista?

– Ezek az emberek varrják a világ legszebb ruháit, de láttad,õk miben járnak?

Es hogy lehet változtatni rajta, erõszakkal?

Azt hiszem.

Biztos voltam benne, hogy ezt feleled. Nathan,fegy verre van szükségem.

Page 89: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fegy verre van szükségem.

Nathan idegesen felnevetett: – Minek?

– Minek kell egy anarchistának fegyver?

Te mondd meg.

Hogy lopjon a tolvajtól, elnyomja a zsarnokot ésmegölje a gyilkost.

– Es te melyikre készülsz?

Ha nagyon akarod, megmondhatom...

Nathan egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt: – Menj aSerpenyõhöz címzett kocsmába a Brick Lane és a Thrawl Streetsarkán, és keresd a törpe Garfieldet.

– Köszönöm! – mondta Feliksz diadalmas örömmel. –Mennyibe fog kerülni?

– Ot shilling egy csappantyús.

Annál megbízhatóbb kellene.

A jó pisztoly sokba kerül.

Na, majd alkudni fogok. – Kezet ráztak. – Mégegyszer köszönöm.

Page 90: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egyszer köszönöm.

Nathan figyelte, hogyan ül biciklire. – Talán utólag elmondod.

Majd megtudod az újságokból. Feliksz mosoly gott.Integetett, majd elhajtott.

Végigment a Whitechapel Roadon és a Whitechapel HighStreeten, majd jobbra fordult az Osborn Streetre.

Az utcák jellege azonnal megváltozott. Ez volt alegnyomorúságosabb környék, amit eddig Londonban látott. Azutcák szûkek és koszosak, a levegõ füstös és egészségtelen, ajárókelõk rongyosak. A szemét eltömte a csatornákat.Mindezek ellenére a nyüzsgés akkora volt, mint egy méhkasban.Kézikocsit húzó emberek szaladgáltak ide-oda, az utcai árusokköré csoportok gyülekeztek, prostituáltak várakoztak mindensarkon, az asztalosok és suszterek mûhelyei a járda széléig értek.

Kerékpárját a Serpenyõ ajtaja mellett hagyta: ha elviszik,legfeljebb lop egy másikat. Hogy a kocsmába jusson, át kellettlépnie egy döglött macskán. A kocsma egyetlen, alacsony ésüres szoba volt, túlvégén a bárpulttal. A fal melletti lócákonidõsebb férfiak és nõk üldögéltek, a fiatalabbak a szobaközepén álltak. Feliksz a bárhoz ment, sört kért hidegkolbásszal.

Körülnézett és megpillantotta Garfieldet, a törpét. Azért nemvette korábban észre, mert egy széken állt. Garfield körülbelül

Page 91: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

vette korábban észre, mert egy széken állt. Garfield körülbelülszáznegyven centi magas volt, nagy fejjel, középkorú arccal.Széke mellett a földön hatalmas fekete kutya feküdt. Két jólmegtermett, keménykötésû, bõrmellényt és gallér nélküli ingetviselõ férfival beszélgetett. Talán a testõrei. Feliksz észrevettepocakjukat és magában elvigyorodott: ezeket élve megeszem. Akét férfi sörözött, a törpe rövid italt ivott, valószínûleg gint. Acsapos átnyújtotta Feliksznek a sört és a kolbászt. – A legjobbginbõl is kérek egy pohárral – mondta Feliksz.

– Nekem szánta? – kérdezte a bárpultra támaszkodó fiatal nõ.Csábítóan mosolygott, odvas fogát mutogatva. Feliksz elfordult.

Amikor a gint megkapta, kifizette és átsétált a csoporthoz,amely az utcára nézõ kis ablaknál álldogált. Feliksz a csoport ésaz ajtó közé állt. A törpe felé fordult: – Mr. Garfield?

– Ki keresi? – kérdezte vinnyogó hangon a törpe. Felikszfeléje nyújtotta a pohár gint. – Köthetnénk üzletet?

Garfield elvette a poharat, fenékig ürítette, és megszó lalt: –Nem.

Feliksz kortyolgatta a sört, amely édesebb volt és kevésbéhabzott, mint a svájci sörök. – Pisztolyt akarok vásárolni.

Akkor nem tudom, miért ide jött.

Hallottam magáról a Jubilee Street-i klubban.

Page 92: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Hallottam magáról a Jubilee Street-i klubban.

Maga anarchista?

Feliksz nem válaszolt.

Es milyen fegyver kéne, ha volna?

– Revolver. Jó fajta.

– Például hétlövetû browning?

– Az remek lenne.

– Nekem nincs. Ha volna, nem adnám el. S ha elad nám, ötfontot kérnék érte.

– Azt mondták, legfeljebb egy fontba kerül.

– Rosszul mondták.

Feliksz elgondolkodott. A törpe azt hiszi, hogy palira veheti,mert külföldi és mert anarchista. Oké, gondolta, most én jövök.– Két fontot tudok adni.

Négynél olcsóbban nem lehet.

Töltényekkel együtt?

Oké, négy font egy doboz tölténnyel.

Page 93: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Oké, négy font egy doboz tölténnyel.

– Rendben – mondta Feliksz. Észrevette, hogy az egyik testõrelfojt egy vigyort. Miután kifizette az italt és a kolbászt,Feliksznek mindössze három font tizenöt shilling és egy pennyjemaradt.

Garfield intett egyik társának. A férfi a bárpult mögé ment, éskilépett a hátsó ajtón. Feliksz megette a kolbászt. Egy-két percmúlva a férfi visszajött, kezében rongycsomó. Garfieldre nézett,aki bólintott. A férfi átadta a batyut Feliksznek.

Feliksz kibontotta: egy pisztolyt és egy kis dobozt

talált benne. Kivette és vizsgálgatni kezdte a revolvert. – Tartsalejjebb – szólt rá Garfield –, nem szükséges,

hogy az egész rohadt világ lássa.

Tiszta és olajozott volt a fegyver, elsütõszerkezete si mánmûködött. – Ha nem vizsgálom meg, honnan tud jam, hogyjó? – kérdezte Feliksz.

Mit gondol, hol van, a Harrods nagyáruházban? Felikszkinyitotta a töltényesdobozt, és gyors, gyakor lottmozdulatokkal megtöltötte a fegyvert.

Tegye el azt a francos revolvert – sziszegte a törpe. –Gyorsan adja ide a pénzt, és menjen a pokolba. Maga

Page 94: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Gyorsan adja ide a pénzt, és menjen a pokolba. Magakomplett õrült.

Felikszben felgyülemlett az izgalom, nagyot nyelt. Hátrált egylépést és a revolver csövét a törpe felé fordí totta.

– Atyaúristen – szentségelt a törpe.

A két testõr, ellenkezõ irányban, oldalt lépett, hogy Feliksz necélozhassa meg õket egyszerre. Feliksz elbizonytalanodott: nemhitte róluk, hogy ilyen dörzsöltek. Mindjárt rávetik magukat. Akocsma hirtelen elcsendesült. Feliksz rájött, hogy mielõtt azajtóhoz érne, az egyik testõr elkapja. A nagy kutya, érezve afeszültséget, mo rogni kezdett.

Feliksz elmosolyodott és lelõtte a kutyát.

A dörrenés hangja megtöltötte a kis szobát. Senki semmoccant. A vérzõ kutya elterült a padlón. A testõrökmegkövülten álltak.

Feliksz újabb lépést hátrált, maga mögé nyúlt és megtalálta akilincset. A revolvert Garfieldre fogva kinyitotta az ajtót éskilépett.

Becsapta az ajtót, kabátzsebébe dugta a fegyvert és felugrott akerékpárra.

Hallotta, hogy nyílik a kocsmaajtó. Taposni kezdte a pedált.Valaki megragadta a kabátja ujját. Még erõsebben taposta a

Page 95: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Valaki megragadta a kabátja ujját. Még erõsebben taposta apedált és kiszabadult. Lövést hallott, ösztönösen lekapta a fejét.Valaki sikított. Megkerült egy fagylaltárust, és befordult asarkon. Rendõrsíp hallatszott a távolból. Hátranézett. Senki sekövette.

Fél perccel késõbb eltûnt Whitechapel nyomornegye dében.

Hat golyó maradt, gondolta.

3

Charlotte elkészült. A ruha, amellyel annyit veszõdtek,tökéletes lett. Kiegészítésnek egyetlen nyíló rózsabimbó volt aderekába tûzve és selyemmel borított rózsacsokor a karján.Feltûzött haján szilárdan ült a gyémántdiadém, a két fehér tollbiztonságosan ragyogott a helyén. Min den tökéletes volt.

Mégis rettegett.

Amikor belépek a trónterembe – mondtaMarjának –, leszakad az uszályom, szememre csúszika diadém, a hajam kibomlik, a tollak félreállnak,rálépek a ruha szegélyére és hasra esek. Az összegyûltelõkelõségek kikacagnak és a leghangosabbanõfensége, a királyné nevet majd. Én meg kirohanok apalotából, át a parkon és egyenest a tóba ölöm

Page 96: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

palotából, át a parkon és egyenest a tóba ölömmagam.

Hogy mondhatsz ilyet – mondta feddõen Marja.Majd gyengédebb hangon hozzátette: – Te leszel ott alegszebb.

Charlotte anyja jött be a hálószobába. Kartávolságratartotta, alaposan megnézte. – Drágám, gyönyörû vagy –mondta, és megcsókolta.

Charlotte a mama nyaka köré fonta a karját, arcát azarcához szorította, mint amikor kisgyerek volt, és elbûvölte amama bõrének bársonyos simasága. Mikor karjátvisszahúzta, meglepetten látta a könnyek nyomát a mamaszemében.

Te is gyönyörû vagy, mama.

Lydia ruhája elefántcsontszínû selyemszövet volt,bíborselyemmel szegett elefántcsontszínû brokátuszállyal.Férjes asszony lévén, fején három toll díszlett. Csokra szagosbükköny és apró rózsa.

Készen vagy? — kérdezte.— Idõtlen idõk óta —felelte Charlotte.

– Emeld fel az uszályt.

Page 97: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte úgy emelte fel, ahogy tanították.

Mama helyeslõen bólintott. – Mehetünk?

Marja ajtót nyitott. Charlotte oldalra lépett, hogy anyjamehessen elõre, de a mama így szólt: – Nem, drágám, ez most ate estéd.

Így vonultak, Marja leghátul, végig a folyosón, a lépcsõházipihenõig. Amikor Charlotte a nagy lépcsõsor felsõ fokához ért,kitört a taps.

Az egész háznép ott állt a lépcsõ alján: a házvezetõnõ, aszakácsok, inasok, szobalányok, szolgálók, istállófiúk,kertészek. Arcok tengere fordult feléje büszkeséggel éselragadtatással. Charlotte meg volt hatva szeretetüktõl: érezte,hogy számukra is emlékezetes ez az este.

A sokaság közepén a papa állt, remekül nézett ki a feketefrakkban, térdnadrágban és selyemharisnyában, derekán akarddal, kezében a háromszögletû kalappal.

Charlotte lassan lesétált a lépcsõn.

Papa megcsókolta: – Én kicsi lányom.

A szakácsnõ, aki elég régóta ismerte ahhoz, hogybizalmaskodhasson, megrántotta a ruhaujját, és odasúgta: –

Page 98: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

bizalmaskodhasson, megrántotta a ruhaujját, és odasúgta: –Csodaszép, Lady Charlotte.

Charlotte kezet fogott vele: – Köszönöm, Mrs. Har ding.

Aleksz meghajolt elõtte. Az orosz hadiflotta tengernagyiegyenruhája ragyogott rajta. Milyen jóképû férfi, gondoltaCharlotte; vajon beleszeret-e ma este valaki?

Két inas kinyitotta a bejárati ajtót. Papa megfogta Charlottekönyökét és gyöngéden kivezette. Mama Aleksz karján követteõket. Ha egész este nem gondolok semmire és automatikusanarra megyek, amerre vezetnek, nem lesz semmi baj, gondoltaCharlotte.

A hintó kint várakozott. William, a kocsis és Charles, a lakáj,Walden-libériába öltözötten, vigyázzba álltak a hintó ajtajánál. Atestes, õszülõ William nyugodt volt, de Charles izgatottnaklátszott. Papa besegítette Charlotte-ot a hintóba, s õ hálásan ültle. Eddig még nem buktam fel, gondolta.

A többiek is beszálltak. Pritchard fonott kosarat ho zott és alábukhoz tette, mielõtt becsukta az ajtót. A hintó elindult.

Charlotte ránézett a fedeles kosárra. – Piknik lesz? –kérdezte. – Hiszen csak fél mérföldet megyünk!

– Várj csak, amíg meglátod a sort – mondta papa. –Majdnem egy órába telik, amíg odaérünk.

Page 99: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Majdnem egy órába telik, amíg odaérünk.

Charlotte-ban felrémlett: lehet, hogy ma este inkábbunatkozni fog, mint izgulni?

Es valóban, a kocsi a Mall Admiralitás felõli végén, félmérföldnyire a Buckingham-palotától megállt. Papa kinyitotta akosarat, elõvett egy üveg pezsgõt. A kosárban csirkésszendvics, melegházi õszibarack és torta is volt.

Charlotte pezsgõt kortyolgatott, de enni nem bírt. Kinézett azablakon. A járdán hemzsegtek a járókelõk, akik az elõkelõkvonulását figyelték. Sovány, szép arcú, magas férfit látott;biciklire támaszkodva élesen nézte a Walden-hintót. Volt bennevalami, amitõl Charlotte megborzongott és elfordult.

A házból való méltóságteljes kivonulás után csillapítóanhatott az üldögélés a hintóban. Mire a kocsi áthajtott a palotakapuján és a fõbejárathoz közeledett, Charlotte ismét a régi,igazi önmaga lett: szkeptikus, tiszteletlen, türelmetlen.

A hintó megállt, ajtaját kinyitották. Charlotte bal kezérehajtotta az uszályt, jobbal felfogta a szoknyáját, kilépett ahintóból és besétált a palotába.

A vörös szõnyeges, óriási elõcsarnokban színek és fényektobzódtak. Szkepticizmusa ellenére elfogta az izgalom, amikormeglátta a fehér ruhás hölgyek és csillogó egyenruhás uraktömegét. Villogtak a gyémántok, csörömpöltek a kardok,

Page 100: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tömegét. Villogtak a gyémántok, csörömpöltek a kardok,hajladoztak a tollak. Kétoldalt vörös kabátos Tower-õrökálltak díszõrséget.

Charlotte és mama az öltözõben hagyták köpenyeiket, majdpapa és Aleksz kíséretében lassan átsétáltak azelõcsarnokon,fel a nagy lépcsõn, alabárdos õrök és fehér és pirosrózsacsokrok között. A képtáron át a három nagy fogadóteremközül az elsõbe jutottak, ahol hatal mas csillárok égtek éstükörfényes parkett ragyogott. A menet itt véget is ért, s ameghívottak csoportokba tömörülve beszélgettek és egymásruháit csodálták. Charlotte megpillantotta unokatestvérét,Belindát, George bácsival és Clarissa nénivel. A két családüdvö zölte egymást.

George bácsi ugyanolyan öltözetet hordott, mint papa, deminthogy olyan kövér és piros arcú volt, borzasztóan állt rajta.Charlotte azon tûnõdött, hogy a fiatal és csinos Clarissa nénihogy érzi magát egy ilyen tohonya férfi oldalán.

Papa szemmel láthatóan keresett valakit a teremben. – Nemláttad Churchillt? – kérdezte George bácsitól. – Az istenszerelmére, mit akarsz tõle?

Papa elõvette az óráját. – El kell foglalnunk helyünket atrónteremben. Clarissa, ha szabad, rád bízzuk Charlotte-ot. –Papa, mama és Aleksz elment.

Tüneményes a ruhád – mondta Belinda.

Page 101: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Tüneményes a ruhád – mondta Belinda.

Uh, szörnyen kényelmetlen.

Tudtam, hogy ezt fogod mondani!

– Te is nagyon csinos vagy.

– Kösz. – Belinda halkra fogta hangját. – Te, ez az Orlovherceg nagyon fess ember.

– Igen, nagyon kedves.

Azt hiszem, több mint kedves.

Miért nézel ilyen furán?

Belinda még halkabban suttogott: – Sürgõsen beszél nünk kellnégyszemközt.

Mirõl?

– Emlékszel, mirõl beszéltünk a búvóhelyen? Amikor kiloptada könyvtárból a könyveket Walden Hallban?

Charlotte nagybátyjára és nagynénjére nézett, de azokelfordultak, hogy egy rózsaszín szaténturbánt viselõ sötét bõrûférfival társalogjanak. – Persze hogy emlékszem.

– Hát arról.

Page 102: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Hát arról.

Hirtelen csönd támadt. A tömeg a falhoz húzódott, hogyközépen utat nyisson. Charlotte körülnézett, és látta, hogy akirály és a királyné az apródok, a királyi család tagjai és azindiai testõrség kíséretében belép a fogadóterembe.

A termet a zizegõ selymek suhogása töltötte be, amikor ajelenlévõ hölgyek mély bókra hajoltak.

A trónteremben, a galérián elrejtett zenekar a himnusztkezdte játszani. Lydia az aranyozott óriások által õrzött szárnyasajtó felé nézett. Két hoppmester hátrált be, egyikük arany-, amásik ezüstbottal a kezében. A király és a királynéméltóságteljes léptekkel, halvány mosollyal közeledett. Azemelvényre léptek és megálltak a kettõs trónus elõtt. Kíséretüka közelben, ugyancsak állt.

Mária királyné aranybrokát ruhát és smaragdkoronát viselt.Nem egy szépség, gondolta Lydia, de azt mondják, a férjeimádja. Elõször a király bátyjának menyasszonya volt, de azmeghalt tüdõgyulladásban, és a nõ átpártolása az újtrónörököshöz akkoriban hideg politikai számításnak tûnt.Mindazonáltal most már mindenki elhiszi, hogy jó királyné és jófeleség. Lydia szerette volna szemé lyesen ismerni.

Kezdõdött a bemutatás. A nagykövetek feleségei egyenként

Page 103: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Kezdõdött a bemutatás. A nagykövetek feleségei egyenkéntléptek elõre, bókoltak a királynak, bókoltak a királynénak éshátravonultak. A nagykövetek következtek, operettuniformisokszéles skáláját vonultatták fel, kivéve az Egyesült Államoknagykövetét, aki rendes fekete esti öltözékben volt, mintegyemlékeztetve mindenkit arra, hogy az amerikaiak nemigenhisznek az ilyen szamárságokban.

Folytatódott a ceremónia és Lydia nézgelõdni kezdett ateremben, megcsodálta a falakat borító vörös selymet, amennyezet alatti, csatákat ábrázoló frízeket, az óriási csillárt és avirágok ezreit. Szerette a pompát és a szertartást, a szépruhákat és a gondosan kimunkált ceremóniákat; megindítottákés egyidejûleg megnyugtatták. Elkapta Devonshirehercegnéjének, a királyné fõ ruhatárnokának pillantását, ésdiszkréten egymásra mosolyogtak. Meglátta John Burnst, aKereskedelmi Kamara szocialista elnökét, és jó t mulatottdíszruhájának mértéktelen aranyozott hímzésén.

A diplomaták bemutatásának végeztével a királyi pár leült.Utánuk helyet foglalt a királyi család, a diplomaták és afõnemesség krémje. Lydia és Walden az alacsonyabb rangúfõnemesség többi tagjával együtt álldogált.

Végre megkezdõdött az elsõbálosok felvezetése. Mindegyiklánynak meg kellett állni a trónterem ajtaján kívül, ahol egyceremóniamester leemelte és mögéje terítette az uszályt. Akkorkezdhette meg a végtelennek tûnõ utat a vörös szõnyegen a

Page 104: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kezdhette meg a végtelennek tûnõ utat a vörös szõnyegen atrónusig, miközben minden szem rászegezõdött. Ha egy fiatallány bájosan és természetesen tudott itt viselkedni, bárholmegállta a helyét.

Az emelvényhez közeledve, a felvezetett átadtanévkártyáját a fõkamarásnak, aki felolvasta a nevét. Azutánbókolt a királynak és a királynénak. Kevés lány tud elegánsanpukedlizni, gondolta Lydia. Neki is nagy fáradságába került,hogy Charlotte-tal begyakoroltassa: valószínüleg a többi mamais megkínlódott. A meghajlás után az elsõbálos továbbment,ügyelve, nehogy hátat fordítson a trónnak, amíg el nem tûnik atömegben.

A lányok olyan szorosan követték egymást, hogy állandóveszélyben forgott az elõttük haladó uszálya. Lydia úgy vélte,hogy a ceremónia személytelenebb, gépiesebb, mint régebben.Ot magát az 1896-os évadban mutatták be Viktória királynõnek,egy évvel azután, hogy férjhez ment Waldenhez. Az öregkirálynõ nem trónuson ült, hanem magas zsámolyon, amitõl úgynézett ki, mintha állna. Lydiát meglepte, milyen aprócska azuralkodónõ. Kezet kellett csókolnia. A szertartásnak ezt a részétazóta elhagyták, feltehetõen idõmegtakarítás céljából. Az udvarmost mintha nagyüzem lenne, amelyben minimális idõ alattállítanak elõ maximális mennyiségû elsõbálost. Nos, a mostanilányok nem érzékelik a különbséget, s ha igen, nem sokattörõdnek vele.

Egyszerre csak megjelent a bejáratnál Charlotte. A

Page 105: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Egyszerre csak megjelent a bejáratnál Charlotte. Aceremóniamester szétterítette uszályát, gyengéden meglökte ésCharlotte már közeledett is a vörös szõnyegen, felszegett fejjel,higgadtan és magabiztosan. Ez az a perc, amelyért éltem,gondolta Lydia.

A trónnál bókolt a Charlotte elõtt haladó lány – majd hallatlandolog történt.

A debütáns, ahelyett, hogy felemelkedett volna, esdek lõenkitárta karját, és hangosan felkiáltott:

– Felség, az isten szerelmére, vess véget a nõkmegkín zatásának!

Egy szüfrazsett! – borzadt el Lydia.

Lányára villant a szeme. Charlotte kõvé dermedve állt, félútonaz emelvényhez, hamuszürke arccal meredt az eléje táruló képre.

A döbbenet csendje csak egy pillanatig ülte meg a tróntermet.Két szolgálattevõ gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét:elõreugrottak, karon ragadták a lányt és minden teketória nélkülelvezették.

A királyné vérvörösre pirult. A királynak sikerült úgy tenni,mintha mi sem történt volna. Lydia ismét Charlotte-ra nézett,magában sopánkodva: Miért éppen az én lányomnak kell sorrakerülni?

Page 106: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kerülni?

Most mindenki Charlotte-ot figyelte. Lydia szerette volnaodakiáltani: Ne törõdj vele! Menj tovább!

Charlotte mozdulatlanul állt. Arcába visszatért a vér. Lydialátta, hogyan vesz mély lélegzetet.

Elindult, Lydia visszafojtotta lélegzetét. Charlotte átadtakártyáját a fõkamarásnak, aki bejelentette: – Bemutatkozik LadyCharlotte Walden. – Charlotte a király elõtt állt.

Óvatosan! – intette magában Lydia.

Charlotte tökéletes bókot vágott ki.

Újabb bók, ezúttal a királynénak.

Félig elfordulva a helyére ment.Lydia mély sóhajjal engedte kilélegzetét.

A Lydia mellett álló hölgy – egy bárónõ, akit már látottvalahol, de nem ismerte – odasúgta: – Remekül viselkedett.

– A lányom – mosolygott Lydia.

Waldent titokban mulattatta a szüfrazsett esete. Bátor lányka!– gondolta. Persze borzalmas lett volna, ha Char lotte viselkedett

Page 107: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– gondolta. Persze borzalmas lett volna, ha Char lotte viselkedettvolna így az udvarnál, de minthogy másvalakinek a lányáról voltszó, az incidens üdítõ színfoltja volt a véget nem érõceremóniának. Megfigyelte, milyen higgadtan folytatta útjátCharlotte: nem is várt tõle mást. Igen öntudatos fiatal hölgy, ésWalden véleménye szerint Lydia – ahelyett, hogy folytonaggódik – gratulálhat magának, amiért ilyennek nevelte.

Sok évvel ezelõtt Walden még élvezte ezeket aceremóniákat. Fiatal korában kedvelte a díszöltözéket, afeltûnést, amit keltett. Most nevetségesnek tartottatérdnadrágját és selyemharisnyáját, nem is beszélve azátkozottul nehéz acélkardról. Es annyi udvarban vett már résztilyen fogadásokon, hogy a színes szertartás teljesen hidegenhagyta.

Azon tûnõdött, vajon György király hogyan vélekedikminderrõl. Walden kedvelte az uralkodót. No persze apjához,VII. Edwardhoz képest György színtelen, jámbor fickó. Atömeg sosem fog “jó öreg Georgie"-t kiáltozni, úgy, ahogyan a“jó öreg Ted"-et éltette. De csendes bája és szerény életvitelevégül megkedvelteti Györgyöt is. Tudja, hogyan kell a sarkáraállni, noha ezt eddig nemigen alkalmazta; és Walden szerette a jóvadászokat. Jó uralkodó válik belõle, szögezte le magában.

Végre elvonult az utolsó elsõbálos lány is, s a királyi pár felállt.A zenekar ismét eljátszotta a himnuszt. A király meghajolt, akirályné pedig bókolt, elõször a nagykövetek, azután a

Page 108: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

királyné pedig bókolt, elõször a nagykövetek, azután anagykövetek feleségei, majd a hercegnék, végül a miniszterekfelé. A király neje kezéért nyúlt. Az apródok felemelték akirályné uszályát. A hoppmesterek kihátráltak. A királyi pártávozott, nyomukban, rangsor szerint, a meghívottak.

A társaság három vacsorázóhelyiségbe oszlott: az egyikben akirályi család és közeli barátaik, a másikban a diplomáciaitestület, a harmadikban a többiek foglaltak helyet. Walden akirály barátai közé számított ugyan, de nem a szûkebb körbe,így õ a harmadik kategóriába került. Aleksz a diplomatákkalment.

A teremben Walden ismét összetalálkozott családjával.Lydia sugárzott. – Gratulálok, Charlotte – mondta Walden.

Ki volt az a szörnyû teremtés? – kérdezte Lydia. – Úgyhallom, egy építész lánya – válaszolt Walden. –Így márvilágos.

– Miért világos? – kérdezte zavartan Charlotte.

A mama úgy érti – magyarázta mosolyogva Walden –,hogy a lány nem a legjobb körökbõl való.

De miért hiszi, hogy a király megkínozza a nõket?

A szüfrazsettekre gondolt. De hagyjuk ezt ma este; nagyesemény ez a mai. Vacsorázzunk. Nagyszerûnek látszik

Page 109: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

esemény ez a mai. Vacsorázzunk. Nagyszerûnek látszikaz ennivaló.

Virágoktól, meleg és hideg ételektõl roskadozott a hosszúbüféasztal. Bíbor-arany királyi libériába bújtatott inasokosztrigát, pisztrángot, csigát, sonkát, bíbictojást, süteményt ésdesszertet kínálgattak. Walden megtöltötte tányérját és leültenni. A több mint kétórás tróntermi álldogálásban alaposanmegéhezett.

Elõbb-utóbb el kell mondani Charlotte-nak, kik aszüfrazsettek, miért tartanak éhségsztrájkot és hogy tápláljákõket mesterségesen; de a téma, enyhén szólva, gusztustalan, ésminél tovább tartható a kislány boldog tudatlanságban, annáljobb. Az õ korában legyen az élet csupa party és piknik, kalapés ruha, pletyka és flört.

Körös-körül mindenki “az incidensrõl” és “arról a lányról”beszélt. Walden öccse, George odaült melléje, és mindenbevezetés nélkül közölte: – Az illetõ Miss Mary Blomfield, anéhai Sir Arthur Blomfield lánya. Az anyjaa fogadóterembentartózkodott. Amikor meghallotta, mit mûvelt a lánya, hangnélkül elájult.

– Gondolom, aligha tehetett mást – válaszolt Walden.

Micsoda szégyen a családra – mondta George. –

A következõ két-három generáció Blomfieldjei nemigen

Page 110: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A következõ két-három generáció Blomfieldjei nemigen

jelenhetnek meg az udvarnál.

– Nem fognak hiányozni.

– Nem is.

Walden látta, hogy Churchill átcsörtet a tömegen, arrafelé tart,ahol õk ülnek. Megírta neki az Aleksszel folytatott eszmecserétés nagyon szeretett volna beszélni vele a következõ lépésrõl – denem itt. Elfordult, remélve, hogy Churchill megérti a gesztust.Tudhatta volna, hogy az ilyen finom célzásra Churchill rá sehederít.

– Válthatnánk néhány szót? – kérdezte Churchill.

Walden ránézett a fivérére. George arca szörnyülködéstfejezett ki. Walden rezignált pillantással válaszolt és felállt.

Menjünk a képtárba – javasolta Churchill.Walden követte.

Gondolom, maga is a liberális pártnak rója fel ezt aszüfrazsett-tiltakozást – mondta Churchill.

Így van – válaszolt Walden –, de azt hiszem, nem errõlakart beszélni velem.

– Nem hát.

Page 111: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Nem hát.

Egymás mellett sétáltak végig a hosszú képtáron. Churchillmegszólalt: – Nem ismerhetjük el orosz befolyási övezetnek aBalkánt.

– Tartottam tõle, hogy ezt fogja mondani.

Minek nekik a Balkán? Úgy értem, ha leszámítjuk azt alocsogást a szláv nacionalizmus iránt érzettrokon szenvükrõl.

–Átjárót akarnak a Földközi-tengerre.

Ha szövetségeseink lesznek, ez nekünk is elõnyös.

Úgy van.

A terem végébe érve megálltak. – Van-e mód rá, hogy

biztosítsuk nekik az átjárót anélkül, hogy átrajzolnánk a Balkán-félsziget térképét? – kérdezte Churchill.

Már gondolkodtam rajta.

– Es kitalált egy ellenjavaslatot – mosolygott Chur chill.

– Igen.

– Hadd halljam.

Page 112: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Hadd halljam.

Három nagy vízterületrõl van szó: a Boszporuszról, aMárvány-tengerrõl és a Dardanellákról. Ha ezeketmegkaphatják, nem kell nekik a Balkán. Mi lenne, ha aFekete-tenger és a Földközi-tenger közötti teljes átjárótnemzetközi vízi útnak nyilvánítanánk, úgy, hogyOroszország és Anglia együtt kezeskedne bármelynemzetiségû hajó szabad közlekedésérõl?

Churchill ismét elindult, lassan, elgondolkozva lépegetett.Walden, választ várva, követte.

Churchill végül megszólalt: – Ennek az átjárónak amúgy isnemzetközi vízi útnak kell lennie. Azt javasolja tehát, hogyengedményként tüntessük fel azt, amit egyébként is el akarunkérni.

– Pontosan.

Churchill ránézett és elvigyorodott: – Ha machiavellisztikusfondorlatokról van szó, senki sem veheti fel a versenyt az angolarisztokráciával. Jól van. Terjessze Orlov elé a javaslatot.

– Nem akarja ismertetni a kabinettel?

– Nem.

– Még a külügyminiszterrel sem?

Page 113: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Még a külügyminiszterrel sem?

– Ebben a szakaszban nem. Az oroszok bizonyára változtatniakarnak rajta – a legkevesebb, hogy részleteket követelnek akezesség betartásáról –, én tehát csak akkor járulok a szûkebbkormány elé, amikor ki van dolgozva minden részlet.

Rendben. – Walden azon töprengett, vajon mennyittudhat a kabinet arról, hogy õ meg Churchill mirekészülnek. Churchill sem kevéssé machiavellisztikus.Vajon vannak-e bonyolultabb, belsõ összefüggések is?

— Orlov hol van most? — kérdezte Churchill.

— A diplomaták vacsorázótermében.

– Gyerünk, mondjuk meg neki azonnal.

Walden a fejét csóválva arra gondolt, hogy igazuk vanazoknak, akik türelmetlenséggel, kapkodással vádoljákChurchillt. — Ez a perc most nem alkalmas rá.

— Nem várhatunk az alkalmas percre, Walden. Minden napszámít.

Nálad nagyobb kutya legyen, aki velem erõszakoskodniakar, gondolta Walden, és így szólt: – Ezt én határozom meg,Churchill. Bízza rám. Holnap reggel beszélek Orlovval.

Page 114: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Churchill vitatkozni szeretett volna, de szemmel láthatóanvisszatartotta magát. - Nos jó. Talán nem fújnak riadót ma éjjela németek. –Órájára nézett. – El kell mennem. Várom arészletes beszámolóit.

– Mindenrõl értesítem. A viszontlátásra.

Churchill lement a lépcsõn, Walden pedig visszatértcsaládjához. A fogadás a vége felé közeledett. Most, hogy akirályi pár visszavonult és mindenki jóllakott, nem volt miérttovább idõzni. Walden összeszedte és a földszintre vezettecsaládját. A nagy elõcsarnokban talál koztak Aleksszel.

Amíg a hölgyek a ruhatárba mentek, Walden odaszólt egylakájnak, hogy hívassa elõ a hintaját.

Várakozás közben azon elmélkedett, hogy mindentösszevetve, igazán sikeres volt a mai este.

A Mall Moszkva régi lovásznegyedére emlékeztette Felikszet.A széles, egyenes sugárút a Trafalgar térrõl a Buckingham-palotáig vezetett. Egyik oldalán néhány im pozáns épület, köztüka St. James's Palace, másik oldalán a St. James's Park. Azelõkelõségeket szállító hintók és gépkocsik a Mall két oldalánsorakoztak. A jármûvekhez támaszkodva unatkoztak ésásítoztak a kocsisok és a sofõrök, várva, mikor szólítják õket a

Page 115: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

ásítoztak a kocsisok és a sofõrök, várva, mikor szólítják õket apalotához, hogy gazdáika t felvegyék.

Waldenék hintaja a Mall park felõli oldalán várakozott. Akék és rózsaszín libériába öltözött kocsis a lovak mellett állt,újságot böngészett a kocsilámpa fényénél. Feliksz néhány yardtávolságból, a park biztonságos árnyékából figyelte.

Feliksz el volt keseredve. Terve romokban hevert.

Gyér angoltudása miatt összekeverte a kocsis és a lakáj szót,ezért rosszul értelmezte a Times közleményét a hintókelõszólításáról. Azt hitte, hogy a kocsis várakozik a palotakapujában, amíg gazdája feltûnik és akkor elszalad a hintóért.Feliksz – eredeti terve szerint – ekkor ragadta volna meg azalkalmat, hogy elkapja a kocsist, felvegye libériáját, és magahajtsa a hintót a bejárathoz.

Ehelyett az történik, hogy a kocsis a hintónál várakozik, apalota bejáratánál pedig a lakáj. Amikor szólítják a hintót, alakáj szaladva jön és a kocsissal együtt hajt a bejárathoz. Ez aztjelenti, hogy Feliksznek nem egy, hanem két embert kelllegyûrnie, mégpedig olyan észrevétlenül, hogy a Mallen várakozótöbb száz szolga közül senki se neszelje meg, hogy valami nincsrendben.

Tévedésére néhány órával ezelõtt jött rá, azóta töri a fejét amegoldáson, miközben a kocsist figyeli; emez kollégáivalbeszélget, egy közelben álló Rolls-Royce-ot mustrál,

Page 116: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

beszélget, egy közelben álló Rolls-Royce-ot mustrál,pénzfeldobóst játszik és a hintó ablakait fényesítgeti. Alegokosabb lenne, ha ejtené a tervet és máskor ölné megOrlovot.

Ezzel az ötlettel azonban nem tudott kibékülni. Elõször isegyáltalán nem biztos, hogy lesz még egy ilyen jó lehetõség.Másodszor: Feliksz most akarta megölni. Felajzottan várta,hogyan dördül el a lövés, hogy esik össze a herceg; fejében mármegszövegezte a kódolt táviratot, amelyet Ulrichnak küldGenfbe; elképzelte az izgalmat, amelyet a sürgöny a pirinyónyomdában kelt, majd a nagybetûs címeket a világ vezetõlapjaiban, s végül az Oroszországon átsöprõ forradalmi hullámot.Nem halo gathatom tovább, gondolta; most akarom megtenni.

Fiatal, zöld libériás férfi lépett oda Waldenék kocsisá hoz: –Na, merre meddig, William?

Tehát Williamnek hívják, szögezte le magában Feliksz. –Addig, John.

Feliksz ezt nem értette.

Van valami újság? – kérdezte John.

Egen, forradalom. Aszondja a király, hogy jövõre akocsisok vacsoráznak a palotában és a fejesek várnak aMallen.

Page 117: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Azt megnézném.

Nekem mondod?

John továbbment.

Williamet el tudom intézni, gondolta Feliksz, de mit csinálok alakájjal?

Végiggondolta a történések feltehetõ sorrendjét. Walden ésOrlov a palota bejáratához érkezik. Az ajtónálló szólítja Waldenlakáját, aki a palotától a hintóhoz szalad – körülbelül negyedmérföldet tesz meg. A lakáj meglátja a kocsisruhába bújtFelikszet, és kiáltozni kezd.

Es mi lenne, ha a lakáj nem találná a kijelölt helyen a hintót?

Jó gondolat!

Törni kezdi a fejét, vajon jól emlékszik-e a helyre. Ide-odaszaladgál. Mind kétségbeesettebben keresi a hintót. Végülkudarcot vallva és lógó orral tér vissza a palotához, hogy közöljegazdájával: nem találja. De Feliksz addigra már a bakon ül és agazdával együtt hajtat át a parkon.

Keresztülvihetõ!

Kockázatosabb terv a korábbinál, de keresztülvihetõ.

Page 118: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Habozásra nincs idõ. Az elsõ két-három lakáj már futvaközeledik. Már elõszólították a Walden-hintó elõtt álló Rolls-Royce-ot. William, készenlétben állva, felteszi cilinderét.

Feliksz kibukkant a bokrok közül és néhány lépést tett felé: –Hé! Hé, William!

A kocsis rosszalló pillantást vetett rá.

Gyere ide, gyorsan! – sürgette Feliksz.

William összehajtogatta az újságot, és habozva, lassan elindultFeliksz felé.

Feltörõ izgalmát Feliksz arra fordította, hogy hangja ijedtségetmutasson. – Ezt nézd meg! – mondta, és a bokorra mutatott. –Tudsz errõl valamit?

– Mirõl? – kérdezte elképedve William. Melléje lépett

és arra a pontra nézett, ahová Feliksz mutatott.

Errõl. – Feliksz feléje bökött a revolverrel. – Ha

megnyikkansz, lelõlek.

William halálra rémült. A félhomályban látható volt a szemefehérje. Nagy testû ember volt, de öregebb Feliksznél. Havalami ostobaságot csinál, megölöm, gon dolta dühösen Feliksz.

Page 119: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

valami ostobaságot csinál, megölöm, gon dolta dühösen Feliksz.

– Indulj – mondta.

A kocsis habozott.

Muszáj a sötétbe becsalogatni. – Lódulj, te nyomorult!William a bokrok közé ment. Amikor vagy ötven yardnyiratávolodtak a Malltõl, Feliksz rászólt: –Állj! William megállt ésmegfordult.

Ha verekedni akar, itt van rá lehetõsége, gondolta Feliksz.Rászólt: – Vedd le a ruhádat.

– Micsoda?

– Vetkõzz!

– Maga õrült – suttogta William.

Igazad van, õrült vagyok! Vedd le a ruhád!William habozott.

Ha lelövöm, idecsõdülnek az emberek? A bokroktompítják-e a lövés hangját? Megölhetem úgy, hogy ne üsseklyukat a libérián? Leránthatom-e a kabátját és elszaladhatok,mielõtt bárki ideérne?

Felhúzta a revolver kakasát.

Page 120: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Felhúzta a revolver kakasát.

William vetkõzni kezdett.

Feliksz hallotta, hogy a Mallen erõsödik a mozgás: motorokatindítanak be, csilingelnek a lószerszámok, paták csattognak,emberek kiabálnak egymásra és lovaikra. Bármelyik pillanatbanmegérkezhet a Waldenhintót keresõ lakáj. – Gyorsabban! –sürgette Williamet. William már alsónemûben állt.

Ezt is – mondta Feliksz.

William vonakodott. Feliksz ráemelte a pisztolyt. Williamlehúzta trikóját és alsónadrágját, meztelenül

állt, reszketett a félelemtõl, kezével eltakarta szemérmét.

Fordulj meg.

William hátat fordított.

– Feküdj arccal a földre.

Szót fogadott.

Feliksz letette a pisztolyt. Sietve levette kabátját és kalapját,és felvette a libériát és a cilindert, amit William a földre dobott.Gondolkodott, felhúzza-e a térdnadrágot és a fehér harisnyát,de úgy döntött, ha felül a bakra, senki sem veszi észre nadrágjátés csizmáját, különösen az utcai lámpák bizonytalan fényében.

Page 121: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

és csizmáját, különösen az utcai lámpák bizonytalan fényében.

A revolvert saját kabátjának zsebébe tette, a kabátot pedigátvetette a karján. William ruháiból bugyrot csi nált.

William megpróbált felnézni.

Ne moccanj! – rivallt rá.

Halkan elsietett.

William ott marad egy darabig, majd, meztelenségétleplezendõ, megpróbál észrevétlenül visszajutni a Walden-házba. Nagyon valószínûtlen, hogy – hacsak nem rendkívülszemérmetlen ember – meztelenül szalad feljelentést tenni ruhájaelrablója ellen. Persze, ha tudná, hogy Feliksz meg akarjagyilkolni Orlov herceget, leküzdené szemérmességét – dehonnan tudná?

Feliksz egy bokor alá gyömöszölte William ruháit, éskiballagott a Mallre.

Most jöhet a balszerencse. Eddig csak a bokrok közöttbujkáló gyanús személy volt. Ettõl a pillanattól kezdveszélhámos. Ha William valamelyik barátja, például John, belenézaz arcába, akkor vége a játszmának.

Gyorsan felmászott a bakra, saját kabátját maga mellé

Page 122: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tette az ülésre, cilinderét megigazította, kiengedte a féket éskézbe vette a gyeplõt. A hintó kigördült az útra.

Megkönnyebbülten sóhajtott. Eddig eljutottam, gondolta;elkapom Orlovot!

A Mallen kocogva a járdát figyelte, leste, nem lát-e futvaközelegni egy kék és rózsaszín libériás lakájt. A lehetõlegnagyobb balszerencse lenne, ha a lakáj észrevenné,felismerné a hintót és hátul felugrana rá. Káromkodott, amikoregy autó elébe vágott, megállásra kényszerítve a hintót.Aggódva körülnézett. Nyoma sem volt a lakájnak. Pillanatokmúlva felszabadult az út és továbbmehetett.

A Mall palota felõli végén megpillantott egy üres helyetjobbra, a parktól távolabb esõ oldalon. Az inas a másik járdánsiet majd végig és nem veszi észre a hintót. Behajtott az üresrészre és behúzta .a féket.

Lekászálódott a bakról, a lovak mögé állt és a túloldali járdátfigyelte. Azon gondolkozott, vajon megússza-e élve ezt azegészet.

Ha az eredeti terv bevált volna, Walden minden bizonnyal úgyül be a hintóba, hogy a kocsisra rá sem néz, most azonbanbizonyára észreveszi, hogy a lakáj nincs a helyén. A palotaajtónállója fogja kinyitni a hintó ajtaját és leengedni a lépcsõjét.Walden vajon megáll és szót vált a kocsissal, vagy hazatérésig

Page 123: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden vajon megáll és szót vált a kocsissal, vagy hazatérésigelhalasztja a kérdezõsködést? Ha szól hozzá, Feliksznekválaszolnia kell, hangja pedig elárulja. Mit teszek akkor? –kérdezte magától Feliksz.

Orlovot az ajtóban agyonlövöm és vállalom akövet kezményeket.

Látta, hogy Waldenék lakája az út másik oldalán fut. Felugrotta hintóra, kiengedte a féket és behajtott a Buckingham-palotaelõudvarába.

Kocsik sora állt elõtte. Gyönyörû nõk és jól táplált férfiakszálltak be hintókba és autókba. Mögötte, valahol a Mallen,Walden lakája szaladgál, keresve a hintót. Mennyi ideje lehetmég, mielõtt visszatér?

A királyi személyzet gyors és hatékony rendszert dolgozott kia vendégek elszállíttatására. Mialatt az ajtó elõtt álló kocsibabeszálltak, valamelyikük már hívta a soron következõt, a másikpedig a harmadik jármû uta sának nevét tudakolta.

Mozdult a sor s egy ajtónálló közeledett Felikszhez. –

Walden grófja – mondta Feliksz. A szolga bement. Csak túlhamar ne jöjjenek ki, gondolta Feliksz. Újabb mozgás, s mostmár csupán egy autó állt elõtte.

Csak ne rostokoljon sokáig, imádkozott Feliksz. A sofõr

Page 124: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Csak ne rostokoljon sokáig, imádkozott Feliksz. A sofõr

kinyitotta az ajtót, idõsebb házaspár szállt be. Elhajtott. Feliksz afedett bejáróhoz ért, kissé elõbbre hajtott,

hogy a benti fény ne világítsa meg és háttal legyen az

ajtónak.

Igy várakozott, nem mert körülnézni.

Fiatal lány szólt oroszul: – Es hányan kérték meg a kezét maeste, Aleksz?

Izzadságcsepp esett Feliksz szemébe, kabátujjával tö rölte le.

Férfihang: – Hol a pokolban van a lakáj?

Feliksz a mellette fekvõ kabát zsebébe nyúlt, megmar kolta arevolver agyát. Hat golyó maradt, gondolta.

Szeme sarkából látta, hogy elõugrik egy szolga s egy pillanattalkésõbb hallotta, hogy nyílik a hintó ajtaja. Valaki beszállt, a hintóenyhén ringatózott.

– Hé, William, hol van Charles?

Feliksz megfeszült. Képzeletben érezte, hogyan fúródiktarkójába Walden pillantása. A lány a hintó belsejé bõl szólt ki: –Gyere, papa.

Page 125: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Gyere, papa.

– Öregségére megsüketült ez a William... – Walden

szavait elnyelte a hintó belseje. Az ajtó becsukódott. – Rajta,kocsis, indulhatsz! – mondta a szolga. Felikszmegkönnyebbülten sóhajtott és elindult.

Egy pillanatra elgyengítette a feszültség enyhülése. De

azután, amint az udvarból kifelé tartott, diadalérzet fogta

el. Orlov a hatalmában van, bezárva mögötte egy

dobozban, mint a csapdába esett vadállat. Felikszet most mársemmi sem állíthatja meg.

A parkba hajtott.

Jobb kezében a gyeplõvel, ballal próbált bebújni a kabátjába.Majd átvette a gyeplõt a bal kezébe és jobb karját is bebújtattaa kabátujjba. Felállt és megigazította magán a kabátot. Zsebébenyúlt, megtapogatta a pisz tolyt.

Ismét leült, sálat tekert a nyaka köré.

Készen volt.

Most már csak a megfelelõ percet kell kiválasztani.

Page 126: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nagyon kevés az idõ. A Walden-ház még egy mérföldre sincsa palotától. Elõzõ este, felderítés céljából, végigkerékpározta azutat. Két megfelelõ helyet talált, ahol egyrészt az utcai lámpamegvilágítja az áldozatot, másrészt a növényzet elég sûrû ahhoz,hogy a tettes azonnal eltûnhessen.

Már csak ötven yard választotta el az elsõtõl. Közelebb érvelátta, hogy egy elegáns férfi szivarra gyújt a lámpa alatt.Továbbhajtott.

A második hely egy kanyarban volt. Ha itt is lesz valaki,legfeljebb vállalja a többletkockázatot és lelövi azt is.

Hat golyó.

Meglátta a kanyart. Gyorsabb ügetésre fogta a lova kat. Ahintóból a fiatal lány nevetését hallotta.

A kanyarhoz ért. Idegei feszültek, mint a zongora húrjai.

Most.

Eldobta a gyeplõt, meghúzta a féket. A lovak megtor pantak,a hintó hirtelen lökéssel megállt.

A hintó belsejébõl nõi sikolyt és férfikiáltást hallott. Valamizavarta a nõ hangjában, de most nem volt ideje arra, hogykiderítse, mi az. Földre ugrott, orrára-szájára húzta a sálat,zsebébõl kivette a revolvert és felhúzta a kakast.

Page 127: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

zsebébõl kivette a revolvert és felhúzta a kakast.

Elszánt dühvel tépte fel az ajtót.4

Egy asszony felkiáltott és megállt az idõ.

Feliksz ismerte ezt a kiáltást. A hang ökölcsapásként érte. Amegrázkódtatás megbénította.

Orlovot kellett volna kiszemelnie, ráfogni a fegyvert, meghúznia ravaszt, ismét rálõni a biztonság kedvéért, majd megfordulni éseltûnni a bokrok között...

Ehelyett azt kereste, aki kiáltott és meglátta az õ arcát.Döbbenetesen ismerõs, mintha nem tizenkilenc éve, hanemtegnap látta volna utoljára. Szeme kitágul a rémülettõl, kicsipiros szája szétnyílik.

Ligyija.

A hintó ajtajában állt, sál alá rejtett tátott szájjal, semerre semcélzó pisztollyal, és arra gondolt: Az én Ligyijám itt, ebben ahintóban...

Rámeredve, homályosan tudatában volt, hogy a baljáhozközel Walden természetellenes lassúsággal megmozdul, ésFeliksz csupán arra tudott gondolni: igen, ilyen volt, tágra nyílt

Page 128: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Feliksz csupán arra tudott gondolni: igen, ilyen volt, tágra nyíltszemû és nyitott szájú, amikor meztelenül feküdt alattam, lába aderekam köré fonódva, meredten nézett engem s a gyönyörtõlsikoltozni kezdett...

Ekkor meglátta, hogy Walden kardot ránt...

Az isten szerelmére, kardot?

...és a penge megvillant a lámpafényben, ahogy lesújtott,Feliksz túl késõn és túl lassan moccant, a kard belemart a jobbkezébe, úgyhogy elejtette a revolvert és az elsült, amikor akövezetre esett.

A dörrenés megtörte a varázst.

Walden ismét felemelte a kardot és Feliksz szíve felé döfött.Feliksz oldalt hajolt. A kard hegye átütötte a kabátot és alibériát, és Feliksz vállában állt meg. Önkéntelenül visszaugrott éskiszabadult. Érezte, hogy meleg vér patakzik az ingében.

Az útra nézett, kereste a revolvert, de nem találta. Újrafelnézett, látta, hogy Walden és Orlov összeütközik, mertegyszerre akarnak a hintó szûk ajtaján kiugrani. Feliksz jobbkeze bénán csüngött az oldalán. Rádöbbent, hogy fegyvertelenés tehetetlen. Minthogy jobb keze használhatatlan, meg semtudja fojtani Orlovot. Végképp kudarcot vallott, és mindez amúltból felbukkant asszonyi hang miatt.

Page 129: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ennyi minden után, gondolta keserûen; ennyi minden után.

Elborította a reménytelenség, megfordult és elfutott. –Átkozott gazember! – ordította Walden.

Feliksz sebe minden lépésnél lüktetett. Hallotta, hogy valakiszalad utána. A lépések túl könnyûek Walden testalkatáhozképest, tehát Orlov üldözi. Hajszál híja, hogy nem fogta el ahisztérikus nevetés: Orlov üldöz engem – én pedig szaladok!

Leugrott az útról, be a bokrok közé. Hallotta, hogy Waldenodakiáltja: – Gyere vissza, Aleksz, fegyver van nála!

Nem tudják, hogy elejtettem, gondolta. Ha még mindig nálamlenne, most lelõhetném Orlovot.

Még egy kicsit szaladt, azután megállt és hallgatózott. Semmitse hallott. Orlov feladta.

Hozzádõlt egy fához. E rövid futás kimerítette. Amikor ismétlevegõhöz jutott, levette a nagykabátot és az ellopott libériát, ésóvatosan megtapogatta sebeit. Nagyon fájtak, ami jó jel, mertha súlyosak lennének, akkor zsibbadnának. Válla gyengénvérzett és lüktetett. Kezén a mutató- és a hüvelykujj közöttihúsos részt vágta meg a kard, és ez erõsen vérzett.

El kell menekülni a parkból, mielõtt Walden felveri az egészkörnyéket.

Page 130: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

környéket.

Kínlódva vette fel a nagykabátot. A libériát otthagyta a földön.Jobb keze fejét a bal hónaljába szorította, hogycsökkentse afájást és lassítsa a vérzést. Fáradtan von szolta magát a Mall felé.

Ligyija.

Másodszor okoz katasztrófát az életében. Elõszörezernyolcszázkilencvenötben Szentpétervárott...

Nem. Most még nem szabad gondolni rá, még nem. Mostszüksége van a józan eszére.

Megkönnyebbülten látta, hogy biciklije ott van, ahol hagyta, anagy fa lenyúló ágai alatt. A park széle felé tolta a füvön át.Vajon riasztotta már a rendõrséget Walden? Keresik-e már asötét kabátos, magas férfit? A Mall nyüzsgését bámulta. Mégmindig szaladgáltak az inasok, berregtek a motorok, forgolódtaka kocsik. Mennyi idõ telhetett el azóta, hogy Walden hintajánakbakjára felhágott: húsz perc? Egész világa felfordult ezalatt.

Mély lélegzetet vett s az útra tolta a kerékpárt. Mindenkisürgölõdött, senki se törõdött vele. Jobb kezét a zsebébennyugtatva szállt a kerékpárra. Meglökte a biciklit és bal kéz zelkormányozva taposni kezdte a pedált.

A palota környéke tele volt rendõrökkel. Ha Walden riasztjaõket, kordonnal lezárhatják a parkot és a kivezetõ utakat. Az

Page 131: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

õket, kordonnal lezárhatják a parkot és a kivezetõ utakat. AzAdmiralitás íve felé nézett. Kordonnak nyoma sincs.

Ha elhagyja az ívet, kint lesz a West Enden, és ott már nyomátveszítik.

Kezdte megszokni a bal kézzel való kormányzást, így növelnitudta a sebességet.

Az Admiralitáshoz közeledve, gépkocsi húzott el mellette,ugyanakkor egy rendõr lépett az út közepére. Felikszmegállította a kerékpárt, felkészült a futásra – de a rendõrcsupán azért állította le a forgalmat, hogy utat nyisson az árkádalól elõbukkanó, feltehetõen elõkelõséget szállító gépkocsinak.Az autó láttán a rendõr tisztelgett, majd szabadot intett a többijármûnek.

Feliksz átkarikázott az ív alatt és a Trafalgar Square-re ért.

Túl lassan kapcsolsz, Walden, gondolta elégedetten.

Éjfélre járt, de a West Enden égtek az utcai lámpák,hullámzott a gyalogos- és kocsiforgalom. Mindenfelé rendõrök,sehol egy kerékpáros: Feliksz gyanússá válhatott. Fontolgatta,ne hagyja-e el a biciklit és menjen gyalog Camden Townba, denem volt benne biztos, hogy bírja-e: ereje gyorsan apadt.

A Trafalgar Square-rõl a St. Martin's Lane-re hajtott, majdletért a fõútvonalakról s a színházi negyed mellékutcáin

Page 132: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kanyargott. Színészbejáróból kiömlõ fény világí totta meg hirtelenaz egyik sötét utcácskát, hangosan beszélgetõ és nevetgélõszínészek jöttek. Valamivel arrébb nyögéseket és sóhajtásokathallott, s látta is a szeret kezõ párt a kapualjban.

Átért Bloomsburybe. Csendesebb és sötétebb volt itt. Északratartott a Gower Streeten, elhaladt a most néma egyetemklasszikus homlokzata elõtt. Mind nagyobb erõfeszítést kívánt apedál taposása, minden tagja fájt már. Még egy-két mérföld vanhátra, gondolta.

Leszállt, hogy átvágjon a Euston Road forgalmán. A lámpákfénye elvakította. Alig látott.

Túl a Euston-állomáson ismét felült és taposni kezdett. Hirtelenszédülés kapta el. Egy utcai lámpa elkápráztatta. Az elülsõkerék megingott és a járdaszélnek ütõdött. Feliksz leesett.

Kábultan és elgyöngülten feküdt a földön. Szeme kinyílt, látta,hogy egy rendõr közeleg. Nagy nehezen feltérdelt.

Ivott maga? – kérdezte a rendõr.

Elgyengültem – sikerült kinyögnie.

A rendõr megfogta jobb karját és felsegítette. A sebzettvállába nyilalló fájdalom magához térítette Feliksze' Vérzõjobbját sikerült a zsebében tartania.

Page 133: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Hmmm – mondta a rendõr, miután hangosan szippantott;kissé barátságosabb lett, mivel nem érzett alkoholszagot. –Rendbe jött?

– Még egy perc.– Maga külföldi, ugye?

A rendõr tehát észrevette kiejtését. – Francia – mond ta. – Anagykövetségen dolgozom.

A rendõr még udvariasabb lett. – Hívjak taxit?

– Nem, köszönöm. Már csak keveset kell mennem.

A rendõr felemelte a biciklit. – A maga helyében nem

ülnék rá, hanem tolnám.

Azt fogom tenni – vette át tõle a kerékpárt Feliksz.

Jól van, uram. Bong nuji. Jó éjszakát.

Bonne nuit, õrmester. – Feliksz nagy nehezenelmosolyodott. Bal kézzel tolva a biciklit, elindult.Elhatározta, hogy a következõ mellékutcán befordul ésleül pihenni. Válla fölött hátranézett: a rendõr még mindigfigyelte. Erõszakkal kényszerítette magát, hogytovábbmenjen, holott leküzdhetetlen vágyat érzett alefekvésre. Majd a következõ utcában, gondolta. De

Page 134: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lefekvésre. Majd a következõ utcában, gondolta. Deamikor azon is áthaladt, úgy döntött: nem ezen, akövetkezõn.

Es így érkezett haza.

Úgy tûnt, órák teltek el, míg odaérkezett a magas, teraszos házelé Camden Townban. A szemére ereszkedett ködön átkeresgélte a házszámot.

Alagsorban lévõ szobájához kõ lépcsõsor vezetett. Akerékpárt a kovácsoltvas kerítéshez támasztotta, amíg a kicsiajtót kinyitotta. Azután elkövette azt a hibát, hogy le akartahurcolni a lépcsõn a kerékpárt. Kicsúszott a kezébõl és hatalmasrobajjal ért földet. Egy perccel késõbb megjelent az ajtóbansálba burkolózott háziasz szonya, Bridget.

– Mi az ördög folyik itt? – kérdezte.

Feliksz a lépcsõn ült és nem bírt válaszolni. Elhatározta, hogyegy darabig, amíg nem érzi erõsebbnek magát, nem mozdul.

Bridget lejött és felsegítette. – Többet ivott a kelleténél –mondta. Letámogatta a lépcsõn, az alagsori ajtóig.

Adja ide a kulcsot – mondta.

Feliksz bal kezével halászta elõ a kulcsot nadrágja jobbzsebébõl. Odaadta és szállásadónõje kinyitotta az

Page 135: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

ajtót. Feliksz a szoba közepén állt, míg a nõ lámpát gyújtott.

– Vegyük le a kabátot – mondta az asszony. Lesegítette róla akabátot és meglátta a vérfoltokat. — Verekedett?

Feliksz lefeküdt a matracra.

—Úgy néz ki, mintha vesztett volna.

— Vesztettem — mondta Feliksz, és elájult.

Õrjítõ fájdalom térítette eszméletre. Szemét kinyitva látta, hogyBridget, rettenetesen égetõ folyadékkal, a sebeit mossa. — Ezt asebet be kell varrni — mondta Bridget.

– Holnap – suttogta Feliksz.

A nõ megitatta egy csészébõl. Meleg víz volt, ginnel. — Nincsegy csepp konyakom.

Visszafeküdt és hagyta, hogy bekötözze.

— Hívhatnék orvost, de nem tudom megfizetni. —Holnap.

Az asszony felállt. — Reggel az elsõ dolgom lesz, hogybenézek magához.

— Köszönöm.

Page 136: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

— Köszönöm.

Kiment és Feliksz végre megengedhette magának, hogyemlékezzék.

Az évszázadok folyamán úgy alakult, hogy akevesek sajátítottak ki mindent, ami lehetõvé teszi,hogy az ember növelje a termelést, vagy akár csakfolytassa azt. A föld a keveseké, akikmegakadályozhatják, hogy a közösség megmûvelje. Aszénbánya, nemzedékek munkájának képviselõje,szintén csak kevesek tulajdona. A szövõgép, amelytökéletességének jelenlegi állapotában a lancashire-itextilmunkások három nemzedékének találékonyságátbizonyítja, ugyancsak a keveseké; s ha az elsõszövõgépet feltaláló ember unokája akarna beindítaniegy ilyen gépet, rászólnának: “Ne nyúlj hozzá! Ez a gépnem a tied!” A vasutak néhány részvényes tulajdonai,akik esetlegnem is tudják, hol fekszik az a vasútvonal,amely egy középkori királyénál nagyobb évi jövedelmetbiztosít számukra. S ha azoknak gyermekei, akik ezrévelhulltak el az alagutak kiásásánál, ha ez a rongyos,éhezõ tömeg elindulna, hogy kenyeret vagy munkátkérjen a részvényesektõl, szurony és puskagolyó várnarájuk.

Page 137: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Feliksz felnézett a Kropotkin-brosúrából. Akönyvkereskedés üres volt . Öreg forradalmár volt a tulajdonos,aki gazdag nõknek eladott regényekbõl tartotta fenn a boltot,amely tömve volt tiltott irodalommal. Feliksz nagyon sok idõttöltött itt.

Tizenkilenc éves volt. Hiányzásai, fegyelmezetlensége, hosszúhaja és a nihilistákkal tartott kapcsolatai következtében az aveszély fenyegette, hogy hamarosan kirúgják a nagy hírû egyházifõiskoláról. Ehes és nincstelen, hamarosan otthontalan s az életcsodálatos. Csak az eszmények érdekelték, minden nap újismereteket tárt fel költészetrõl, történelemrõl, Lélektanról ésfõként politi káról.

A tulajdonról szóló törvényeket nem azért alkotják,hogy biztosítsák az egyén vagy a közösség jogát sajátmunkálkodásuk gyümölcseinek betakarításához.Ellenkezõleg, a törvények segítségével fosztják meg atermelõt annak egy részétõl, amit alkotott. Amikorpéldául törvény biztosítja X. Y. jogát egy házhoz, nemahhoz a házhoz való jogát rögzíti, amelyet önmagánaképített, egyedül vagy néhány barátja segítségével.Ebben az esetben senkise vonná kétségbe jogait!Ellenkezõleg, a törvény olyan házhoz való jogát

Page 138: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ellenkezõleg, a törvény olyan házhoz való jogátbiztosítja, amely nem a saját keze munkája.

Amikor elõször hallotta õket, nevetségesnek tûntek azanarchista jelszavak: a magántulajdon rablás, az állam elnyomás,az anarchia igazság. A döbbenetes az, hogy

amikor alaposabban utánagondolt, a tetelek nemcsak igaznak,hanem mellbevágóan nyilvánvalónak tûntek. Kropotkinnaktagadhatatlanul igaza van a törvényeket illetõen. Felikszszülõfalujában nem kellett a törvény ahhoz, hogy a lopásokatmegkadályozza: ha az egyik paraszt elrabolta a másiknak lovátvagy lócáját, vagy a felesége által hímzett kabátját, akkor azegész falu láthatta a bûnösnél az eltulajdonított dolgot, ésrákényszeríthette, hogy adja vissza. Az igazi rablás csak akkorzajlott, amikor a földesúr követelte a földbérleti díjakat, akkorpedig ott volt a rendõr, aki törvényesítette a rablást. Ugyanez álltaz igazgatásra. A parasztoknak nem kellett utasítás arra, hogyosszák meg az ekéket és az igavonókat saját földjeikmegmûvelésekor: ezt elintézték egymás között. Csak a földesúrterületeinek felszántásakor kellett erõszakhoz folyamodni.

Állandóan arról hallunk, milyen hasznos a jog és abüntetés, de megkísérelték-e az errõl szónoklók valaha

Page 139: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

büntetés, de megkísérelték-e az errõl szónoklók valahais szembeállítani a törvénynek és a büntetésnektulajdonított üdvöt a büntetés végrehajtása általokozott megalázással? Gondoljanak csak arra, hogy amindenfelé kirótt kegyetlen büntetések milyen ördögiszenvedélyeket váltanak ki az emberekbõl. Az ember alegkegyetlenebb állat a földkerekségen. Es kidédelgette és ki fejlesztgette e kegyetlen ösztönöket,ha nem azok, akik a törvény páncéljába bújtak: akirály, a bíró és a pap. Hatalmuk megõrzéseérdekében nem õk szorgalmazták-e, hogy emberekhátából szíjat hasítsanak, sebeikbe forró szurkotöntsenek, kitépjék végtagjaikat, összetörjékcsontjukat, kettéfûrészeljék õket? Gondoljanak csak azemberi társadalomban szabadjára engedettaljasságáradatra, a besúgásra, amelyet a bíróságszentesít, a kormány készpénzzel hálál meg, azzal azürüggyel, hogy segít a “bûn” felderítésében. Vagymenjenek a börtönökbe és nézzék meg, mi lesz azemberbõl, aki elmerül a magukból a falakból szivárgógonoszságban és erkölcstelenségben. Vegyék végülfontolóra, az erkölcs micsoda lerombolását, az elmemekkora lezüllé sét állandósítja az emberiségben atörvény lényege, az engedelmesség eszméje, a fenyítés,a hatalom joga a büntetéshez, az, hogy hóhérokra,börtönõrökre, besúgókra van szüksége – egyszóval,vegyék figyelembe a törvény és a hatalom mindenvelejáróját. Mérlegeljék mindezt, és kétségkívül

Page 140: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

velejáróját. Mérlegeljék mindezt, és kétségkívülegyetértenek majd abban, hogy a büntetéseket kiszabótörvény olyan visszataszító képzõdmény, amelynek megkell szûnnie.

A politikai szervezettség nélkül élõ népek, akikennélfogva kevésbé züllöttek, tökéletesenmegértették, hogy a “bûnözõnek” kikiáltott egyénegyszerûen szerencsétlen; ellenszere pedig nem az, hogymegkorbácsolják, bilincsbe verjék vagy kivégezzék,hanem hogy a lehetõ legtestvéribb gondoskodássalvegyék körül, egyenrangúként bánjanak vele, atisztességes emberek életmódjára szoktassák.

Feliksz homályosan érzékelte, hogy vevõ érkezett az üzletbeés a közelében áll, de figyelme Kropotkinra össz pontosult.

Nem kellenek a törvények! Nem kellenek a bírák! Aszabadság, egyenlõség és a segítõkész emberirokonszenv az igazi védõgát, amelyet a közöttünk mégmeglévõ társadalomellenes ösztönök ellen emelhetünk.

A vevõ leejtett egy könyvet, és Feliksz elveszítette

Page 141: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A vevõ leejtett egy könyvet, és Feliksz elveszítettegondolatainak fonalát. Oldalra pillantott, és látta, hogy a könyv avevõ hosszú szoknyája mellett fekszik a földön, önkéntelenüllehajolt, hogy felemelje. Amikor odaadta, meglátta a nõ arcát.

Elállt a lélegzete: – Hiszen maga egy angyal! – mondtamélységes meggyõzõdéssel.

Szõke és filigrán volt, szeme szürke, mint a bundája, egészlénye sápadt és halvány és tiszta. Elképzelni sem tudott szebbnõt, és nem is lehetett.

A nõ is rámeredt, elpirult, de nem fordult el. Hihetetlen, deúgy tûnt, hogy õ is elbûvölte a lányt.

Egy pillanat múlva megnézte a könyvet. Az Anna Kareninavolt. —Érzelgõs vacak — mondta. Bárcsak ne szólt volna, mertszavai megtörték a varázst. A lány elvette a könyvet és elfordult.Akkor látta Feliksz, hogy szolgáló kíséri, mert a lány a cselédnekadta oda a könyvet, és kiment az üzletbõl. A szolgáló fizetett. Azablakon ke resztül figyelte, hogy a lány kocsiba száll.

A kereskedõnél érdeklõdött. Megtudta, hogy a nõ Satov gróflánya és Ligyijának hívják.

Megtudakolta, hol lakik a gróf, és másnap a ház körülõgyelgett, abban a reményben, hogy meglátja a lányt. Kétszer islátta távozni hintajában, mielõtt kijött egy inas és elkergette õt.Nem bánta, mert amikor másodszor elhajtott, a lány egyenesen

Page 142: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nem bánta, mert amikor másodszor elhajtott, a lány egyenesenránézett.

Másnap a könyvüzletbe ment. Órákon át olvasott egyBakunyin-könyvet, anélkül, hogy egy szót is felfogott volna.Valahányszor egy kocsi elhajtott, kinézett az ablakon. Ha vevõlépett be, kihagyott a szívverése.

Estefelé megérkezett a lány.

Ezúttal kint hagyta a cselédet. Üdvözletfélét mormolt akereskedõnek, és egyenest az üzlet hátsó részébe ment, aholFeliksz álldogált. Egymásra meredtek. Õ is szeret, gondoltaFeliksz, különben miért jött volna el?

Szólni akart hozzá, ehelyett átkarolta és megcsókolta. A lánymohó vággyal, elnyíló szájjal, erõsen ölelve, ujjait a hátábamélyesztve viszonozta.

Mindig így történt: ha találkoztak, úgy vetették magukategymásra, mint marakodni készülõ állatok.

Még két esetben találkoztak a könyvesboltban, egyszer pedig,sötétedés után, a Satov-ház kertjében. A lányekkor hálóingetviselt, Feliksz a gyapjú hálóing alá nyúlt, kezével végigsimogatta,tapogatta, felderítette, dörzsöl gette, olyan durván, minthautcalánnyal lenne; a lány pedig csak nyögött a gyönyörtõl.

Pénzt adott Feliksznek, hogy saját szobát bérelhessen, és

Page 143: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Pénzt adott Feliksznek, hogy saját szobát bérelhessen, ésazután majdnem mindennap meglátogatta, hat döbbeneteshéten át.

Kora estére esett az utolsó alkalom. Az asztalnál ült, a hidegmiatt pokrócba burkolózva és gyertyafénynél olvasta ProudhonMi a tulajdon? címû könyvét. Mikor meghallotta lépteit afeljárón, levetette a nadrágját.

Ligyija régi, kámzsás barna köpenyben rontott be;megcsókolta, az ajkát szívta, állát harapdálta, oldalába markolt.

Elfordult és ledobta a köpenyt. Alatta fehér estélyi ruha volt,valószínûleg több száz rubelbe került. – Gyorsan kapcsold ki aruhám – mondta.

Feliksz hozzálátott a háton lévõ kapcsok kioldásához.

– Fogadásra megyek az angol nagykövetségre; csak egyóránk van – mondta kifulladva –, siess, kérlek!

A nagy sietségben kitépte az egyik kapcsot. – Az iste nit,eltéptem!

– Nem baj!

Kilépett a ruhából, lehúzta alsószoknyáit, ingét, bugyogóját;fûzõje, harisnyája, cipõje maradt rajta. Feliksz karjába vetettemagát, s miközben csókolgatta, lehúzta a fiú alsónadrágját.

Page 144: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Istenem, hogy szeretem a szerszámod szagát!

Szemérmetlen szavai tébolyítóan hatottak Felikszre.

Kivette a mellét a fûzõbõl. – Harapd. Erõsen harapd. Egészeste érezni akarom a fogaid nyomát.

Kitépte magát ölelésébõl. A hátára feküdt az ágyon. A fûzõalsó szélénél nedvesség fénylett a combja közti szõkeszõrzetben.

Lábát kitárta, felemelte, megnyílt a fiúnak. Az ráme redt, majdrávetette magát.

A lány megragadta kezével a péniszét és mohón magá banyomta.

Cipõje sarka feltépte a fiú hátán a bõrt, de Feliksz nemtörõdött vele.

Nézz rám! – mondta Ligyija. – Nézz rám!Imádattal nézte.

Pánik mutatkozott a lány arcán.

Nézz rám, most, most!

Majd, még mindig szemébe fúrva tekintetét, Ligyija kinyitotta

Page 145: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Majd, még mindig szemébe fúrva tekintetét, Ligyija kinyitottaa száját és felsikoltott.

Gondolod, hogy mások is ilyenek, mint mi? –kér dezte.

– Milyenek?– Ilyen mocskosak.

Feliksz felemelte fejét a lány ölébõl, és vigyorgott: – Csak aszerencse fiai.

A lány a lába közé kuporodott testet nézte. – Olyan tömör éserõs, olyan tökéletes vagy – mondta. – Milyen lapos a hasad,milyen csinos a feneked, milyen izmos és erõs a combod. –Ujjával végigsimogatta a fiú orrsövényét. – Az arcod egyhercegé.

– Paraszt vagyok.

De nem akkor, ha meztelen vagy. – Tûnõdõ hangulatjött rá. – Mielõtt találkoztunk, érdekelt a férfiak teste, detettettem, mintha nem érdekelne, még magamat isbecsaptam. Azután jöttél te, és vége volt a tettetésnek.

Feliksz nyelvét a lány combjának belsején járatta.

Ligyija megremegett. – Más lányokkal is csináltad ezt?

– Nem.

Page 146: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Nem.

Te is színleltél?

– Nem.

Igen, azt hiszem, ezt éreztem meg. Van benned valamivad és szabad állati vonás; soha nem engedelmeskedszsenkinek, azt teszel, amit akarsz.

Soha nem találkoztam még lánnyal, aki mindentmegengedett volna.– Pedig mindegyik akarta. Bármelyiklány.

Miért? – kérdezte önelégülten Feliksz.– Mert olyan kegyetlen az arcod és olyan szelíd a

szemed.– Ezért hagytad a könyvesboltban, hogymegcsókoljalak?

– Nem hagytam, nem volt más választásom.De utána segítségért kiáltozhattál volna.

– Akkor már csak azt kívántam, hogy megismételd. –Kitalálhattam volna, milyen vagy igazából.Mosta lány vált öntetszelgõvé. – Milyen vagyokigazából?

Felszínen hideg, mint a jég, belül forró, mint apokol.

– Akkora komédiás vagyok – kuncogott a lány. –Szentpétervárott mindenki azt hiszi, hogy jó vagyok.Példának állítanak a fiatalabb lányok elé, úgy, mint Anna

Page 147: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Példának állítanak a fiatalabb lányok elé, úgy, mint AnnaKareninát. Most, hogy tudom, igazából milyen rosszvagyok, kétszer olyan szûziesnek kell lennem, mintan nak elõtte.

Nem lehet kétszer olyan szûziesnek lenni.Azon gondolkozom, vajon mindnyájan

színlelnek-e. Itt van például az apám. Ha megtudná,hogy itt vagyok, ilyen helyzetben, meghalna adühtõl. De nem gondolod, hogy fiatal korábanugyanilyen szenvedélyes lehetett?

Ezt ma már nem lehet megítélni – mondta Feliksz–, de vajon igazából mit csinálna, ha rájönne?

– Megkorbácsoltatna téged.Ahhoz elõbb el kell kapnia. – Feliksz hirtelen

megré mült. – Hány éves vagy?– Nemsokára tizennyolc.

Szent isten, akkor megrontásért börtönbevethetnek.Rávenném apát, hogy szabadítson ki.

Feliksz hasra fordult és ránézett: – Ligyija, mit fogunkcsinálni?

– Mikor?– A jövõben.Nagykorúságomig szeretõk leszünk, azután

összehá zasodunk.Rábámult: – Komolyan gondolod?– Hát persze. – Valóban meglepte, hogy a fiú nem

gondolt ugyanerre. – Mi mást tehetnénk?– Hozzám akarsz jönni feleségül?

Page 148: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Hozzám akarsz jönni feleségül?Igen! Te nem ezt akarod?De igen – lihegte a fiú. – Ezt akarom.Akkor ezt fogjuk tenni – mondta a lány, széttárt

lába között tartva a fiú arcát, miközben a hajátsimogatta.

Sose mondod el, hogy sikerül ide szöknöd.Nem túlzottan érdekes. Hazugsággal,

vesztegetéssel, kockázattal. Például ma este. Anagykövetségi fogadás fél hétkor kezdõdik. Hatkoreljöttem hazulról és negyed nyolcra fogok odaérni.A hintó a parkban áll, a kocsis azt hiszi, sétátteszek a szolgálóm kíséretében. A lány itt áll kint aház elõtt és arról álmodozik, mire költi el a tízrubelt, amit azért kap, hogy tartsa a száját.

Tíz perc múlva hét – mondta Feliksz.Jaj istenem. A nyelveddel, gyorsan, mielõtt

mennem kell.Ezen az éjszakán Feliksz Ligyija apjáról álmodott – akit

sose látott –, amikor, lámpával a kezükben, berontottaka szobájába. Abban a minutában felébredt és kiugrott azágyból. Elõször azt hitte, diáktársai akarnak ráijeszteni.De amikor egyikük az arcába sújtott és gyomron rúgta,már tudta, hogy a titkosrendõrségtõl jöttek.Feltételezte,hogy Ligyija miatt tartóztatják le, és õmiatta rémületbeesett. Nyilvánosság elõtt akarják megszégyeníteni? Azapja annyira eszeveszett, hogy képes rákényszeríteni:bíróság elõtt tanúskodjon a szeretõje ellen?Elnézte, ahogy

Page 149: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

bíróság elõtt tanúskodjon a szeretõje ellen?Elnézte, ahogya rendõrök egy zsákba hányják összes könyveit éslevelezését. A könyvek mind kölcsönzöttek voltak, de atulajdonosok egyike sem volt olyan esztelen, hogy beleírjaa nevét. A levelek apjától és nõvérétõl,Natasától származtak, Ligyijától – hála a sorsnak – sosekapott levelet.

Kivezették az épületbõl és négykerekû kocsiba dobták.Áthajtottak a Lánc-hídon és a csatornák vonalát

követték, mintha el akarnák kerülni a fõbb útvonalakat. –A Litván-börtönbe visznek? – kérdezte. Választ nemkapott, de amikor túljutottak a Palota-hídon, rájött, hogya hírhedt Péter-Pál-erõdbe viszik, és elszorult a szíve.Ahídon túl a kocsi balra fordult, sötét, boltíves átjáróba ért.Megállt egy kapunál. Felikszet egy fogadószobába vitték,ahol egy katonatiszt megnézte és beírt valamit egykönyvbe. Visszarakták a kocsiba és beljebb hajtottak azerõdbe. Újabb kapu elõtt álltak meg és néhány percigvártak, amíg belülrõl kinyitotta egy katona. Onnangyalog ment jó néhány szûk átjárón át a harmadikvaskapuhoz, amely hatalmas, nyirkos helyiségbe nyílt.Azasztalnál a börtön kormányzója ült. – Azzal vádolják,hogy anarchista. Beismeri? – kérdezte.Felikszmegkönnyebbült. Szóval nem Ligyijáról van szó! – Hogybeismerem-e? Büszke vagyok rá!Az egyik rendõrkönyvet vett elõ, a kormányzó aláírta. Felikszetmeztelenre vetkõztették, szürke flanellköpenyt, vastag

Page 150: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gyapjúzoknit és a lábánál jóval nagyobb sárgafilcpapucsot adtak rá.Fegyveres katona vezette egyrekomorabb folyosókon egy cellába. Mögötte becsukódotta súlyos tölgyfa ajtó, és hallotta, ahogy a kulcs megfordula zárban.Agy, asztal, kübli és mosdóállvány. Ablaka egylõrés a roppant vastag falban. Festett filc fedte a padlót, afalak valamilyen sárga anyaggal kipárnázva.

Feliksz az ágyra ült.Itt kínozta és ölte meg saját fiát I. Péter. Itt tartottákTarakanova hercegnõt olyan cellában, amelyet elárasztotta víz, és a patkányok az õ testén kerestek menedéket avízbefúlás elõl. Itt temette el élve ellenségeit II. Katalin. Itttöltötte börtönbüntetését Dosztojevszkij, gondoltabüszkén Feliksz; és Bakunyin, két évig falhoz láncolva. Itthalt meg Nyecsajev.

Felikszet egyidejûleg hevítette, hogy ilyen hõsöktársaságában lehet és dermesztette, hogy akár örökre itttarthatják.A zárban megfordult a kulcs. Alacsony, kopasz,szemüveges emberke lépett be, kezében toll, tintásüveg ésnéhány ív papír. Az asztalra tette, és így szólt: –Írja lemindazoknak a felforgatóknak a nevét, akiketismer.Feliksz leült és írni kezdett: “Karl Marx, FriedrichEngels, Pjotr Kropotkin, Jézus Krisztus...”A kopaszelragadta a papirost. Az ajtóhoz ment és kopogott. Kétjól megtermett õr lépett be. Az asztallapra kötöztékFelikszet, leszedték papucsát és zokniját. A talpátkezdték korbácsolni.

Page 151: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kezdték korbácsolni.A kínzás egész éjjel tartott.Amikor kitépték a körmeit, kitalált neveket és címeket

kezdett sorolni, de azt felelték, tudják, hogy adataihami sak.Amikor gyertyalánggal égették a heréit,megnevezte mindegyik diáktársát, de õk továbbra is aztfelelték, hogy hazudik.Felélesztették, valahányszor elájult.Néha abbahagyták, hogy elhitessék vele, vége akínzásnak; aztán újrakezdték, s végül már könyörgött,öljék meg, csak legyen vége a kínnak. Tovább kínoztákazután is, hogy mindent elmondott, amit csak tudott.Hajnalfelé járhatott, amikor utoljára elvesztette azeszméletét.Amikor magához tért, az ágyon feküdt. Kezeés lába bekötözve. Vívódott a halállal. Meg akarta ölnimagát, de mozdulni sem bírt a gyengeségtõl.

Este bejött a zárkába a kopasz. Láttára Feliksz zokognikezdett félelmében. A férfi elmosolyodott és elment.Többé soha nem látta.Naponta járt hozzá orvos. Felikszsikertelenül próbált információkat kicsikarni belõle: Tudja-e valaki odakint,hogy õ idebent van? Kapott-e valamiüzenetet? Megpró bálta-e felkeresni valaki? Az orvosújrakötözte sebeit és elment.

Feliksz találgatásokba bocsátkozott. Ligyija biztoselment a szobába és meglátta a rendetlenséget. A házbanvalaki elmondta neki, hogy a titkosrendõrség vitte el. Esmit csinált vajon akkor? Dühödt nyomozásba kezdett,sutba dobva hírnevét? Vagy elõvigyázatosan viselkedve,csöndben elment a belügyminiszterhez, egy kitalált

Page 152: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

csöndben elment a belügyminiszterhez, egy kitaláltmesé vel a cselédje tévedésbõl letartóztatott szeretõjérõl?

Mindennap várt üzenetet tõle, de sose kapott.Két hónap múlva majdnem rendesen tudott járni, és

minden magyarázat nélkül szabadon bocsátották.Aszállására ment. Remélte, hogy ott várja üzenet, de nemvolt semmi, és szobáját kiadták másnak. Nem értette,miért hagyta abba Ligyija a lakbér folyósítását.Elment aSatov-házhoz és kopogtatott a fõbejáraton. Egy szolganyitott ajtót. Így kezdte: – Feliksz DavidovicsKsesszinszkij hódolatát küldi Ligyija Satova...

A szolga becsapta az ajtót.Végül a könyvesboltba ment. – Üdvözlöm! – mondta az

öreg könyvkereskedõ. – Üzenet van itt a maga számára.Az õ cselédje hozta tegnap.Feliksz remegõ kézzel tépte fela borítékot. A levélkét nem Ligyija, hanem a cselédje írta:

Engemet kiruktak és nincs Munkám ez mind amaga Hibája õ férhement és tegnap elvittékangliába mos már tudhassa mi a Bûn jutalma.A szenvedés könnyei gyûltek szemébe, úgy nézett a

boltosra. – Ez minden? – sírta. Tizenkilenc évig nem istudott meg többet.

A Walden-házban ideiglenesen felrúgták a megszokottszabályokat és Charlotte a konyhában üldögélt asze mélyzettel.

A konyha makulátlan volt, hiszen a család házon kívülvacsorázott. A nagy tûzhelyen elhamvadt a láng, a kitártmagas ablakokon beáradt a hûvös éjszakai levegõ. A

Page 153: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

magas ablakokon beáradt a hûvös éjszakai levegõ. Aszemélyzet étkezéséhez használt cserépedényektakarosan sorakoztak a konyhaszekrényben; a szakácsnékései és villái horgokon lógtak; megszámlálhatatlan lábasaiés fazekai a hatalmas tölgyszekrényekben rejtõztek.

Charlotte-nak ideje sem volt az ijedtségre. Elõször,amikor a hintó megtorpant a parkban, jobbára csaktanácstalan volt; azután már csak arra volt gondja, hogy asikoltozó mamát elnémítsa. Mire hazaértek, kicsitremegett, de utólag meglehetõsen izgalmasnak tûnt neki azegész.Ugyanígy éreztek az alkalmazottak is. Olyanmegnyugtató volt körülülni a fehérre sikált, masszívkonyhaasztalt, és meghányni-vetni a történteket ezekkel azemberekkel, akik oly szorosan hozzátartoztak azéletéhez: a szakácsnõvel, aki mindig anyai jósággalviseltetett iránta; Pritcharddal, akit Charlotte azért tisztelt,mert a papa is tisztelte; a, szorgos és ügyes Mrs. Mitchell-lel, aki, házvezetõnõ lévén, minden problémára találtmegoldást.A nap hõse a kocsis, William volt. Több ízbenis részletesen ecsetelte, milyen vad pillantást vetett rátámadója, hogyan fogta rá a fegyvert. A csodálattól tágrameredt szemû kiscseléd pillantásában sütkérezve hamarelfeledte, milyen kínos volt anyaszült meztelenül bejönni akonyhába.– Én persze magától értetõdõnek vettem –magyarázta Pritchard –, hogy a tolvaj csak William ruhájátakarta. Tudtam, hogy Charles ott van a palotánál és eltudja hozni a hintót. Úgy gondoltam, nem értesítem a

Page 154: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tudja hozni a hintót. Úgy gondoltam, nem értesítem arendõr séget, csak akkor, ha már beszéltem õlordságával.

– Képzelhetitek, mit éreztem, amikor megtudtam, hogya hintó eltûnt! – mondta Charles, a lakáj. – Folytonmondtam magamnak, biztos, hogy itt hagytam. Na jó,gondoltam, William elõbbre hajtott. Fel-alá szaladgálok aMallen, mindenhol keresem. Végül visszamegyekapalotához. “Baj van – mondom az ajtónállónak –,Walden gróf hintaja eltûnt.” Mire õ: “Walden?” –aszongya, de nem valami nagy tisztelettel...

Mrs. Mitchell közbeszólt: – Ezek a királyi szolgák azt hiszik,hogy különbek, mint a nemesurak...

– Aszongya nekem: “Walden elment, barátocskám.” Na,gondolom, a mindenségit, ezt nem úszom meg szárazon!Átrohanok a parkon és hazafelé félúton megtalálom a hintót, azúrnõ hisztérikus, az uraságnak véres kard a kezében!

Es mindezek után semmit se lopott el – mondta Mrs.Mitchell.

– Egy õrült – mondta Charles. – Egy ügyes õrült.Mindenki egyetértett.

A szakácsnõ teát töltött, elsõnek Charlotte-ot szolgál ta ki. –Hogy van az úrnõ? – kérdezte.

Rendben van – válaszolt Charlotte. –Ágyba feküdt,bevett egy adag ópiumoldatot. Biztos alszik már.

Page 155: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

bevett egy adag ópiumoldatot. Biztos alszik már.

Es az urak?

Papa és Orlov herceg a dolgozószobábankonyakoznak.

Nagyot sóhajtott a szakácsnõ: – Rablók a parkban,szüfrazsettek a bíróság elõtt, isten tudja, mi lesz velünk.

Szocialista forradalom lesz – mondta Charles. –Higgyék el nekem.

Almunkban fognak mindnyájunkat meggyilkolni –jósolta komoran a szakácsnõ.

Mit értett a szüfrazsett azon, hogy a királymegkínozza a nõket? – kérdezte Charlotte. Pritchardranézett, mert az inas néha hajlandó volt megmagyarázniolyan dolgokat, amikrõl nem volt szabad tudnia.

– Mesterséges táplálásra gondolt – válaszolt Prit chard.– Azvalószínûleg nagyon fájdalmas eljárás. – Mesterséges táplálás?

– Ha nem akarnak enni, erõszakkal etetik õket.Charlotte elképedt: – Es azt hogy lehet?

– Különbözõ módokon – válaszolt Pritchard olyan

pillantással, amely elárulta, hogy nem hajlandó mindegyik módot

Page 156: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

pillantással, amely elárulta, hogy nem hajlandó mindegyik módotfeltárni. – Például az orron át bevezetett csövön.

A kiscseléd eltûnõdött: – Vajon mivel etetik õket?

– Valószínûleg meleg levessel – vélte Charles.

– Nem tudom elhinni – mondta Charlotte. – Miért neakarnának enni?

– Tiltakozásul – mondta Pritchard. – Hogy megnehe zítsék abörtönõrök dolgát.

– Börtön? – álmélkodott Charlotte. – Miért vannakbörtönben?

– Mert ablakokat törnek be, bombákat készítenek, feldúljáka békességet...

– De mit akarnak?

Csend támadt, az alkalmazottak most jöttek rá, hogyCharlotte-nak fogalma sincs, kik a szüfrazsettek.

Végül Pritchard kibökte: – Szavazati jogot a nõknek.

– O. – Charlotte eltûnõdött: tudtam-e, hogy a nõk nemszavazhatnak? Nem volt biztos benne. Ilyen dolgokon még sosegondolkodott.

Page 157: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gondolkodott.

– Azt hiszem, többet beszéltünk a kelleténél – mondtahatározottan Mrs. Mitchell. – Mr. Pritchardnak baja lesz belõle,ha helytelen gondolatokkal tömi tele a kisasszony fejét.

Charlotte tudta, hogy Pritchardnak semmibõl sem lesz baja,mert voltaképpen a papa barátja. Ezért megkérdezte: – Azontûnõdöm, miért olyan fontos nekik a szavazati jog?

Csengetés hallatszott és mindnyájan a táblára néztek. – Abejárati ajtó! – mondta Pritchard. – Ilyenkor, éjszaka! –Kabátot húzva kiment.

Charlotte megitta teáját. Elfáradt. Rejtélyes és kissé ijesztõ eza szüfrazsettügy; mégis, szeretne többet tudni róla.

Pritchard visszajött. – Szakácsnõ, egy tál szendvicset.Charles,friss szódát a dolgozószobába. – Tányérokat és szalvétákatrakott egy tálcára.

– No, bökje már ki – mondta Charlotte. – Ki jött? – Egy úra Scotland Yardról – mondta Pritchard.

Basil Thomsonnak golyó formájú feje, ritkuló, világos haja,hatalmas bajusza és átható pillantása volt. Walden hallomásbólismerte. Apja York érseke volt. Thomson Etonban ésOxfordban tanult, majd gyarmati megbízott volt, késõbb Tonga

Page 158: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Oxfordban tanult, majd gyarmati megbízott volt, késõbb Tongaminiszterelnöke. Hazatérve jogász lett, azután a börtönhálózatbandolgozott, végül a dartmoori fegyh áz kormányzójává neveztékki, miután hírnevet szerzett börtönlázadások letörésével. Afegyházaktól a rendõrségi munka felé sodródott és a londoniEast End bûnözõ-anarchista közegének szakértõje lett. Eszakértelem révén került a politikai rendõrség, a kü lönlegesügyosztály élére.

Walden hellyel kínálta és sorolni kezdte a történteket. Beszédközben Alekszet figyelte. A fiú látszólag nyugodt volt, de arcasápadt, szünet nélkül itta a szódás brandyt, és bal kezévelállandóan dobolt széke karfáján.

Thomson egyszer félbeszakította Waldent, és megkérdezte: –Amikor a hintó magukért jött, észrevette, hogy nincs ott a lakáj?

– Igen, láttam – válaszolt Walden. – Kérdeztem is a kocsist,de az, mintha nem hallotta volna, nem válaszolt. S minthogy akijáratnál nagy volt a tolongás és a lányom is siettetett, úgydöntöttem, hogy majd itthon utánané zek, mi történt.

A mi gonosztevõnk persze számolt ezzel. Hidegvérûalak. Folytassa.

A parkban hirtelen megállt a hintó és a férfi feltépte azajtót.

— Hogy nézett ki?

Page 159: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

— Hogy nézett ki?— Magas ember. Az arcát sál vagy valami efféle

takar ta. Haja sötét. Tekintete merev.– Minden bûnözõnek merev a tekintete – mondta

Thomson. – A kocsis, még elõbb, nem tudta jobbanszemügyre venni?

– Nem nagyon. A férfi akkor kalapot viselt és perszesötét is volt.

– Hm. Es azután?Walden mély lélegzetet vett. A támadás idején inkább

dühös volt, mint ijedt, de most, visszatekintve,megrémítette a gondolat, mi történhetett volna Aleksszel,Lydiával vagy Charlotte-tal. – Lady Walden felsikoltott,és ez szemmel láthatóan zavarba hozta a támadót. Talánnem számított rá, hogy nõk is vannak a hintóban.Mindenesetre habozott. Megszúrtam a kardommal, erreelejtette a pisztolyt.

– Súlyosan megsebesítette?Kétlem. Azon a szûk helyen nem tudtam sújtani a

karddal, amely egyébként sem elég éles.Megvéreztem, az biztos. Bárcsak lecsaptam volnaa fejét az átkozottnak.

Belépett az inas és a beszélgetés félbeszakadt. Waldenráeszmélt, hogy túl hangosan beszélt. Megkísérelteviszszanyerni nyugalmát. Pritchard szendvicseket ésszódás brandyt kínált körbe. – Maga maradjon fenn, atöbbieket küldje aludni – mondta Walden.

Igen, uram.

Page 160: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Igen, uram.Amikor kiment, Walden megszólalt: – Lehetséges, hogy

rablási kísérlet volt. Ezt hitettem el a személyzettel, LadyWaldennel és Charlotte-tal is. Véleményem szerintazonban egy rablónak aligha lett volna szüksége ilyenkörültekintõ tervre. Biztos vagyok benne, hogy Alekszéletére tört.

Thomson Alekszre nézett. – Attól tartok, igaza van. Mitgondol, honnan tudhatta, hogy hol találja meg önt?Alekszkeresztbe rakta lábát. – Nem tartottuk titokban aprogramjaimat.– Ezen változtatni kell. Mondja, uram,fenyegették-e már az életét?

Fenyegetésekkel élek – válaszolt Alekszfeszülten –, csakhogy eddig még sosemkíséreltek meg merényletet ellenem.

– Van-e rá ok, hogy éppen ön legyen nihilisták vagyforradalmárok célpontja?

Nekik elég, hogy herceg vagyok.Waldent az Aleksz iránti rokonszenv hulláma öntötte el,

amikor rájött, hogy az angol uralkodó osztály gondjai, aszüfrazsettek, a liberálisok, a szakszervezetek milyensemmiségek azokhoz képest, amelyekkel azoroszoknak kell megbirkózniuk. Aleksz csendes,fegyelmezett hangon folytatta. – Orosz mértékkel mérveazonban reformpártinak számítok. Megfelelõbb áldozatotis kiszemelhettek volna.

Igen, még Londonban is – értett egyet Thomson.– Az évadban mindig található egy-két orosz

Page 161: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Az évadban mindig található egy-két oroszarisztokrata Londonban.

Mire akar kilyukadni? – kérdezte Walden.– Azon gondolkodom, vajon tudta-e a gonosztevõ,

valójában milyen céllal jött ide Orlov herceg, és ama estimerénylet indítéka nem a tárgyalások megtorpedózásavolt-e.– Honnan tudhatnának errõl a forradalmárok? –ké telkedett Walden.

Csak találgatok – válaszolt Thomson. – Ha ame rénylet sikerül, a tárgyalásoknak vége, ugye?

De még mennyire – válaszolt Walden.Megdermedt a gondolattól. – Ha közlik a cárral,hogy az unokaöccsét Londonban meggyilkolta egyforradalmár – ráadásul egy számûzött oroszforradalmár –, világraszóló botrányt csap. Maga isnagyon jól tudja, mi a véleményük az oroszoknakarról, hogy menedéket adunk felforgatóiknak... ami nyitottkapu-politikánk diplomáciai szinten évekóta súrlódásokat okoz. Ilyesfajta merényletkövetkeztében húsz évre megszakadhatnak azangol–orosz kapcsolatok. A szövetség szóba sejöhetne.

– Ettõl tartottam – bólintott Thomson. – Nos, ma éjjelmár semmit se tehetünk. Hajnalban munkába állítom azügyosztályt. Nyomokat keresünk a parkban, kihallgatjuka személyzetet, s azt hiszem, begyûjtünk néhányanar chistát az East Endrõl.

Page 162: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Gondolja, hogy el tudják fogni azt az embert? –kérdezte Aleksz.Walden biztató választ várt, de nemkapott. – Nehéz lesz – mondta Thomson. – Gondostervezõvel van dolgunk, akinek nyilván búvóhelye is van.Nincs róla megfelelõ leírásunk. Ha a sebei nemkényszerítik kórházba, nagyon csekélyek az esélyeink.

– Lehet, hogy újból megkísérli – mondta Aleksz.– Igen, erre fel kell készülnünk. Javaslom, hogy holnap

költözzön el innen. Kibéreljük egy szálloda felsõ emeletétálnéven, és testõrt rendelünk ön mellé. Lord Waldenneltitokban kell találkoznia és természetesen le kell mondaniatársasági programjait.

– Természetesen.Thomson felállt: – Nagyon késõ van. Intézkedni

fo gok.Walden csöngetett az inasnak. – Kocsival jött,Thom son?

– Igen. Holnap beszélünk telefonon.Pritchard kikísérte Thomsont, Aleksz elment

lefeküdni. Walden szólt Pritchardnak, hogy zárja be aházat, azután felment az emeletre.Nem volt álmos.Vetkõzés közben elernyedt és hagyta, hogy mindazok azellentmondásos érzések, amiket eddig sikerült kordábantartania, úrrá legyenek rajta. Elõször is, büszke voltmagára – elvégre, gondolta, kardot rántottam és elûztema merénylõt: nem utolsó teljesítmény egy ötvenéves,köszvényes embertõl! Azután lehangolódott, amikorfelidézte, milyen hidegvérrel vitatták meg Aleksz halálának

Page 163: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

felidézte, milyen hidegvérrel vitatták meg Aleksz halálánakdiplomáciai következményeit – az élénk, vidám,szégyenlõs, csinos, okos Alekszét, akit látott férfivánövekedni.

Agyba bújt és ébren feküdt, újraélte a pillanatot, amikorkinyílt a hintó ajtaja és ott állt a fegyveres merénylõ;ésmost utólag megrettent, nem maga vagy Aleksz, hanemLydia és Charlotte miatt. Remegés fogta el a gondo latra,hogy megölhették volna õket. Eszébe jutott, ho gyantartotta tizennyolc évvel ezelõtt a karjában Charlot te-ot, aszõke, fogatlan csecsemõt; hogyan tanult járni és esettminduntalan a popsijára; emlékezett, hogyanaján dékozta meg saját póni lóval, és arra gondolt: azöröm, ami a kislányt a lovacska láttán elfogta, volt sajátéletének is a legnagyobb boldogsága; visszapergette,milyennek látta néhány órával ezelõtt, a királyi pár elévonulva, emelt fõvel, a gyönyörû felnõtt lányt. Nemhiszem, hogy kibírnám, ha meghalna.

Es Lydia: ha Lydia meghal, egyedül maradok. Ez agondolat arra késztette, hogy felkeljen és átmenjen azasszony szobájába. Agyánál égett a kislámpa. Mélyenaludt, háton fekve, kissé nyitott szájjal, haja szõke pászmaa párnán. Szelídnek és sebezhetõnek tûnt. Sose tudtammegértetni veled, mennyire szeretlek. Hirtelen szükségétérezte, hogy megérintse, érezze, hogy meleg és elev en.Befeküdt az ágyba és megcsókolta. A nõ ajkaviszonozta a csókot, de nem ébredt fel. Lydiám,gondolta, nem tudnék élni nélküled.

Page 164: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gondolta, nem tudnék élni nélküled.Lydia hosszú ideig ébren feküdt, a fegyveres férfira

gondolt. Rettenetes megrázkódtatás volt s õ a pusztarettegéstõl sikoltozott – de több is volt ennél. Volt valamia merénylõben, a mozdulatában, vagy az alakjában, vagyaz öltözetében, ami ijesztõen baljóslatúnak, majdnemtermészetfelettinek tûnt, mintha kísértet lenne. Bárcsakláthatta volna a szemét.Kis idõ múltán újabb adag altatótvett be és elaludt. Azt álmodta, hogy a fegyveres férfibejött a szobájába és befeküdtek az ágyba. A sajátágyába, de õmaga tizennyolc éves volt. A férfi a fejemellé, a fehér párnára tette a pisztolyt. Arcát még mindigsál takarta. Tudta, hogy szereti ezt az embert. Ajkoncsókolta a sálon keresztül.

A férfi nagyon finoman belehatolt. Almában gondolta,hogy álmodik. Arcát akarta látni. Megkérdezte: Ki vagy?és egy hang azt válaszolta: Stephen. Tudta, hogy ez nemigaz, de a párnán fekvõ pisztolyból Stephen véres hegyûkardja lett; kételyei támadtak. A rajta fekvõ férfibacsimpaszkodott, félve, hogy vége szakad az álomnak,mielõtt kielégülne. Azután homályosan felrémlett benne,hogy amit álomnak vél, a valóságban történik; de azálomérzet folytatódott. Testi élvezete fokozódott. Kezdteelveszteni önuralmát. A csúcspont felé közeledve, azálombeli férfi levetette a sálat és Lydia kinyitotta a szemétés Stephen arcát pillantotta meg; elöntötte az eksztázis éstizenkilenc év óta elsõ ízben felsikoltott a gyönyörtõl.

5

Page 165: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

5Charlotte vegyes érzelmekkel készülõdött Belinda elsõ

báljára. Sosem volt még városi bálban, noha vidéken, ígyWalden Hallban is, temérdek bálon vett részt. Szeretetttáncolni és tudta, hogy jól táncol, de utálta a bálokállatvásár jellegét, azt, hogy petrezselymet árul és lesi,mikor jön a fiú, aki kiszemeli és táncra kéri. Tûnõdött,vajon a nagyvilági társaságban elegánsabban intézik-eezt.George bácsi és Clarissa néni mayfairi házába féltizenkettõkor érkeztek, mama szerint londoni bálba ennélkorábban nem illik betoppanni. Vörös szõnyegen,csíkozott baldachin alatt haladtak a járdaszegélytõl akertkapuig, amelyet ügyes kezek római diadalívvéalakítottak át. A diadalív sem készítette fel Charlotte-ot alátványra, ami azután várta. Az oldalkertbõl rómaiátriumot varázsoltak. Elámulva nézett körül.Keményfából emeltek táncparkettet a pázsit és virágágyakfölé, a parkett fekete-fehér négyzetei márványkockákatutánoztak. Szegélye babérláncokkal összefûzött fehéroszlopsor. Az oszlopok mögött, kerengõszerûen,padsorok a nézõk számára. A parkett közepén szökõkút,delfin hátán lovagló puttóval, a vízsugarakat színeslámpák világítják meg. Az egyik emeleti hálószobaerkélyén ragtime-ot játszik a zenekar. Aszparáguszból ésrózsákból font girlandok borítják a falakat, az erkélyekrõlbegóniás kosarak csüngnek. A háztetõ párkányától a kertfaláig hatalmas, égszínkékre festett vászon feszül az egész

Page 166: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

faláig hatalmas, égszínkékre festett vászon feszül az egésztérség fölé.

Valóságos csoda! – álmélkodott Charlotte.Jó nagy tömeg, George – szólt fivéréhez Walden.

– Nyolcszáz embert hívtunk meg. Mi a csuda történtveletek a parkban?

– Ó, nem olyan vészes, mint ahogy hangzik – mondtaerõltetett mosollyal a papa. Karon fogta George-ot ésfélrevonultak beszélgetni.Charlotte a vendégekettanulmányozta. A férfiak mind estélyi öltözékben voltak:frakk, fehér mellény, fehér nyakkendõ. Különösen afiatalokon, legalábbis a karcsú férfiakon mutat jól,gondolta Charlotte; tánc közben remekül néztek ki. A nõkestélyi ruháit mustrálva úgy vélekedett, hogy mama meg õ,noha ízlésesen, de kissé régimódian öltöztek: darázsderék,fodor, slepp. Clarissa néni hosszú, szoros, egyenesszabású ruhában volt, szûk szoknyájában majdnemlehetetlen táncolni, Belinda pedig buggyos nadrágotviselt.Rádöbbent, hogy senkit sem ismer. Ki fog velemtáncolni papán és George bácsin kívül? Clarissa néniöccse, Jonathan azonban felkérte egy valcerre, majdbemutatta három volt oxfordi diáktársának, akik sorratáncba vitték. Társalgásuk nagyon egyhangú volt:dicsérték a táncparkettet, dicsérték a zenekart, majdkifogytak a szóból. Charlotte próbálkozott: – Nemgondolja, hogy a nõknek is járna szavazati jog? – Aválaszok: – Persze hogy nem! – Nincs véleményem – és –Remélem, nem tartozik maga is a z o k közé?Utolsó

Page 167: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Remélem, nem tartozik maga is a z o k közé?Utolsótáncpartnere, akit Freddie-nek hívtak, vacsorázni vitte aházba. Meglehetõsen jól fésült fiatalember, szabályosarcvonásokkal – az ilyet mondják jóképûnek, gondoltaCharlotte –, világos hajjal. Egy évet végzett Oxfordban.Oxford muris hely, mondta, de bevallotta, hogy nemnagyon vonzzák a könyvek és nem hiszi, hogy októberbenvisszatér az egyetemre.

A ház belsejét is virágfüzérek díszítették, és villanyvilágította meg. Meleg és hideg levest, homárt, kagylót,epret, fagylaltot és melegházi õszibarackot adtak. –Mindig mindenhol ugyanaz a vacsora – mondta Freddie–, mindnyájan ugyanattól a cégtõl rendelik.

– Sokat jár bálba? – kérdezte Charlotte.Attól tartok, igen. Az évad alatt lényegébenfolyton.

Charlotte ivott egy pohár pezsgõt, remélve, hogyfelvidítja, azután otthagyta Freddie-t és átbolyongott többfogadószobán. Az egyikben néhány asztalnál bridzspartifolyt. A másikban két idõsebb hercegné tartott udvart. Aharmadikban az idõsebb férfiak biliárdoztak, afiatalabbak pedig dohányoztak. Itt talált rá Belindára, akicigarettát tartott a kezében. Charlotte nem értette, mi a jóa dohányzásban, hacsak valaki nem akart sikkesneklátszani. Belinda kétségtelenül sikkesnek látszott.

– Csodás a ruhád – mondta Belinda.Hazudsz. De a tiéd szenzációs. Hogy bírtad rá a

mostohaanyádat, hogy engedje ezt felvenni?

Page 168: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mostohaanyádat, hogy engedje ezt felvenni?– Õ is ilyet szeretne hordani!– Annyival fiatalabbnak tûnik a mamánál. Persze

fia talabb is.Az is számít, hogy mostoha. Mi történt veletek az

udvari fogadás után?Jaj, az iszonyú volt! Fegyvert fogott ránk egyõrült! – A mamád elmesélte. Nem estél pánikba?Túlságosan lefoglalt, hogy mamát kellett csitítani.

Utána persze halálra rémültem. Miért mondtad apalotá ban, hogy hosszan akarsz velem beszélgetni?

– Ja? Figyelj! – Félrevonta Charlotte-ot, távolabb afiatalemberektõl. – Megtudtam, hol jön ki.

Micsoda?– Az újszülött.– Ó. – Csupa fül lett. – Mondjad.Belinda lehalkította hangját. – A lábad között, ott, ahol

pipilsz.– Az túl kicsi.– Kitágul.Milyen borzasztó, gondoltaCharlotte.– De ez még nem minden. Azt is megtudtam, hogyan

keletkeznek.– Hogyan?Belinda könyökön fogta Charlotte-ot és a szoba távoli

sarkába vezette. Rózsákkal keretezett tükör elé értek.Belinda alig hallhatóan susogott. – Tudod, hogy haférj hez mész, ágyba kell bújnod a férjeddel.

– Tényleg?– Igen.

Page 169: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Tényleg?– Igen.Papának és mamának külön hálószobájavan. – Egymásba nyíló?

– Igen.– Ez arra való, hogy egy ágyba tudjanak feküdni. –Minek?

– Mert, hogy babájuk legyen, a férjnek be kell dugni apöcökjét arra a helyre... ahonnan a csecsemõ kijön. – Mi az apöcök?

– Sss! Az a micsoda, ami a férfiaknak a lába között van...sose láttál még képet Michelangelo Dávidjáról? – Nem.

– Szóval, õk azzal pipilnek. Olyan, mint egy ujj.

Es ezt kell tenni ahhoz, hogy gyereked legyen? –Igen.

– Es minden házaspár ezt csinálja?

Igen.

Rémes. Ki árulta el?

– Viola Pontadarvy. Esküszik, hogy igaz.

Es Charlotte valahogy tudta, hogy igaz. Hallani róla olyanérzés volt, mintha emlékeztetnék valamire, amit elfelejtett.Megmagyarázhatatlan, de úgy tûnt, van értelme. Fizikailag

Page 170: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Megmagyarázhatatlan, de úgy tûnt, van értelme. Fizikailagmegrázta. Émelygés fogta el, mint néha álmában, amikor valamiszörnyû gyanúja beigazolódott, vagy zuhanástól rettegett s máriszuhant lefelé.

Nagyon örülök, hogy kiderítetted – mondta. – Milyenkínos lenne, ha az ember úgy menne férjhez, hogy nemtudná...

–Általában az anya mondja el a lányának az esküvõ elõttiéjszakán, de ha az anya túl szégyenlõs, akkor... csak az ágybantudod meg.

– Az ég küldte Viola Pontadarvyt. – Hirtelen eszébejutottvalami. – Van valami köze ennek a... havi vérzés hez?

Nem tudom...

– Biztos van. sszefüggenek... mindezek a dolgok,

amikrõl nem szokás beszélni. Nos, most már tudjuk,

miért nem beszélnek róluk, olyan gusztustalanok.

Amit az ágyban csinálnak, azt úgy hívják, hogy nemi

érintkezés, de Viola szerint a köznép kefélésnek mondja. –Sokat tud ez a Viola.

Fivérei vannak. Már évekkel ezelõtt elmondták neki.

Page 171: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Fivérei vannak. Már évekkel ezelõtt elmondták neki.

És õk honnan tudják?

– Az idõsebb fiúktól hallották az iskolában. A fiúkat nagyonérdekli az ilyesmi.

– Nos – mondta Charlotte –, van benne valami ocsmá nyulvonzó.

A tükörbõl hirtelen megpillantotta Clarissa nénit. – Ti kettenmit bujkáltok itt a sarokban? – kérdezte. Charlotte elpirult, deClarissa néni láthatóan nem várt választ, mert azonnal folytatta: –Belinda, légy szíves, járkálj körbe és beszélgess a vendégekkel.Ez a te estélyed.

Eltávozott és a két lány sétálni kezdett a vendégeknekmegnyitott szobákon keresztül. A szobák kör alakbanhelyezkedtek el és végigmenve rajtuk, az ember ugyanoda ért,ahonnan elindult: a nagy lépcsõ tetejére. Charlotte megszólalt: –Azt hiszem, sose tudnám rászánni magam.

Valóban? — kacsintott Belinda.

– Ezt hogy érted?

– Nem tudom. Gondolkoztam rajta. Egész kellemes dologlehet.

Page 172: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte rábámult.

Belinda zavarba jött. – Muszáj elmennem táncolni – mondta.– Késõbb még találkozunk!

Lement a lépcsõn. Charlotte nézte, hogyan távozik és arragondolt, vajon hány megrázó titok vár még rá az életben.

Visszament a vacsorázóhelyiségbe és újabb pohár

pezsgõt vett kézbe. Milyen különös módja ez az emberi fajfenntartásának, gondolta. Az állatok valószínûleg valami hasonlótcsinálnak. Es a madarak? Nem, a madarak tojást tojnak. Esmicsoda kifejezések! Pöcök és kefélés. Itt ez a száz meg százelegáns és kifinomult ember mind ismeri ezeket a kifejezéseket,de sosem említik õket. Minthogy sosem említik, zavarba ejtõek.Minthogy zavar ba ejtõek, sosem említik. Az egész ügy rendkívülnevetséges. Ha a Teremtõ úgy rendelte, hogy az emberekkeféljenek, miért kell azt színlelni, mintha nem tennék?

Kiitta poharát és lement a táncparkettre. Papa és mama polkáttáncoltak, meglehetõsen jól. Mama már túltet te magát a parkbeliincidensen, de papát még mindig foglalkoztatta. Remekül álltrajta a frakk és a fehér nyakkendõ. Ha fáj a lába, nem táncol, dema este, úgy látszik, nem zavarta. Nagy testéhez képest meglepõkönnyedséggel táncolt. Mama nagyon élvezte. Ha táncol, kisséelengedi magát. Szokott, kiszámított tartózkodását elhagyta,sugárzóan mosolygott, bokáját láttatta.

Page 173: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

sugárzóan mosolygott, bokáját láttatta.

Mikor vége volt a polkának, papa elfogta Charlotte pillantásátés odajött. – Felkérhetem, Lady Charlotte?

– Természetesen, mylord.

Keringõt játszottak. Papa zaklatottnak látszott, de nagyszakértelemmel forgatta körül a parketten. Charlotte eltûnõdött,vajon õ is sugárzik-e, mint a mama. Valószínûleg nem. Hirteleneszébe ötlött, hogy papa és mama is kefélnek s a gondolatrettenetesen zavarba hozta.

Papa megkérdezte: – Élvezed az elsõ nagy bálodat? –Köszönöm, igen – válaszolta kötelességtudóan. –Elméláztál.

– Igyekszem jól viselkedni. – A fények, a vidám színek kisséelmosódtak, erõlködnie kellett, hogy talpon maradjon. Félt,hogy elesik és nevetségessé válik. Papa megéreztebizonytalanságát, szorosabban átkarolta. Egy pillanat múlvavéget ért a keringõ.

Papa lekísérte a parkettrõl. Megkérdezte: – Jól vagy?–Remekül, csak egy pillanatig elszédültem.

Dohányoztál?

Dehogyis – nevetett Charlotte.

Page 174: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Dehogyis – nevetett Charlotte.

– Ifjú hölgyek ettõl szoktak szédülni a bálban. Fogadj el egytanácsot: ha rá akarsz gyújtani, egyedül légy. – Nem hiszem,hogy rá akarnék gyújtani.

A következõ táncot végigülte, majd elõkerült Freddie. Táncközben felmerült benne a gondolat, hogy mindezek a fiatal fiúkés lányok, beleértve önmagát és Freddie-t is, az évad során,különösen az ilyen bálokon, állítólag feleségnek-, illetveférjnekvalót keresnek. Most elsõ ízben Freddie-t mérlegelteesetleges férjjelöltként. Elképzelhe tetlennek tartotta.

Akkor milyenfajta férjet szeretnék? – tûnõdött. Fogal ma semvolt róla.

Jonathan csak annyit mondott – szólalt meg Fred die –,hogy “Freddie, bemutatom neked Charlotte-ot”, de azthiszem, önt valójában Lady Charlotte Waldennek hívják.

Igen. Es magát?Igazából Chalfont márkinak.

Es így, gondolta Charlotte, társadalmilag összeillõkvagyunk.

Kicsit késõbb Freddie és õ beszélgetni kezdtekBelindával és Fred die barátaival. Megvitattak egy újszíndarabot, a Pygmalion-t, amely állítólag rendkívülmulatságos, de meglehetõsen közönséges. A fiúk megakartak nézni egy bokszmeccset, és Belinda közölte,

Page 175: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

akartak nézni egy bokszmeccset, és Belinda közölte,hogy õ is el akar menni, mire mindnyájan rávágták, hogyszó se lehet róla. A dzsesszrõl vitatkoztak. Az egyik fiúvalamennyire szakértõnek számított, mert egy ideig azEgyesült Államokban élt; Freddie nem kedvelte adzsesszt, és nagyképûen “a társadalom elnégeresedését”emlegette. Mindnyájan kávéztak és Belinda úja bbcigarettára gyújtott. Charlotte kezdett jól szórakozni.

Charlotte mamája volt az, aki odajött és megszakította

az együttlétet. – Apád meg én távozunk – mondta. – Küldjemvissza érted a kocsit?

Charlotte rájött, hogy elfáradt. – Nem, én is megyek. Hányóra van?

– Hajnali négy.

Köpenyeikért mentek. – Jól érezted magad? – kérdezteLydia.

Igen, mama, köszönöm.

– En is. Kik ezek a fiatalemberek?

– Jonathan ismerõsei.

Helyesek voltak?

Page 176: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A vége felé egész érdekes lett a beszélgetés.

Papa már elõhívatta a hintót. Az estély ragyogó fényeitelhagyva, Charlotte-nak eszébe jutott, mi történt, amikorutoljára kocsikáztak és félelem fogta el.

Papa a mama kezét fogta. Boldognak látszottak. Charlottekirekesztettnek érezte magát. Kinézett az ablakon. Négycilinderes férfit látott a hajnali fényben a Park Lane-en; talán egyéjszakai klubból tartottak hazafelé. A Hyde Park sarkánálbefordulva Charlotte valami furcsa jelenségre figyelt fel. – Ezmi? – kérdezte.

– Micsoda, kedvesem? – nézett ki a mama is. – Ajárdán. Mintha emberek feküdnének.

Úgy van.

– Mit csinálnak?

– Alszanak.

Charlotte elborzadt. Nyolcan vagy tízen feküdtek a faltövében, kabátokban, pokrócokba, újságpapírokbatakarózva. Nem tudhatta, férfiak-e vagy nõk, de némelybugyor olyan kicsi volt, hogy valószínûleg gyereket rej tett.

– Miért alszanak itt?

Page 177: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nem tudom, kedvesem.

– Természetesen azért, mert nincs hol aludniuk – mondta apapa.

— Nincs otthonuk?

— Nincs.

— Sose tudtam, hogy ilyen szegények is vannak. Milyenborzasztó. – George bácsi házának temérdek szobája jutotteszébe, az ételtömeg, amelybõl nyolcszáz jóllakott embercsipegetett, a választékos ruhák, amelyekben minden újévadban mutogatták magukat, miközben emberek újságokkaltakarózva fekszenek az utcán. – Tennünk kell értük valamit –mondta.

Nekünk? – kérdezte papa. – Mit kell nekünk tenni?

Házakat építeni.

– Mindnyájuknak?

Hányan lehetnek?

Papa vállat vont: – Ezrek.

– Ezrek! Azt hittem, csak ez a néhány szerencsétlen. –

Page 178: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte kétségbeesett. – Es te nem tudnál kis házakat építtetni?

– A háztulajdon nem hoz profitot, különösen asze génységnek ezen a szintjén.

– Talán mégis meg kellene tenned.

– Miért?

Mert az erõseknek kell a gyengékrõl gondoskodni. Temagad mondtad Mr. Samsonnak, hallottam. – Samsonvolt Walden Hall jószágigazgatója és mindig a bérlõkházainak javításánál akart takarékoskodni.

– Máris nagyon sok emberen segítünk – mondta papa. – Aszolgákon, akiknek bérét fizetjük, a bérlõkön, akik a miföldjeinket mûvelik és a mi házainkban laknak, a munkásokon,akik a mi gyárainkban dolgoznak, az állami alkalmazottakon,akiket a tõlünk levont adókból fizetnek...

– Nem hiszem, hogy ez elegendõ mentség – vágott közbeCharlotte. – Ezek a szegény emberek az utcán alszanak! Mitfognak csinálni télen?

Mama élesen rászólt: – A te papád nem szorul mentségre.Arisztokratának született, gondosan kezeli a birtokát. Joga vana vagyonához. Ezek a járdán alvók mind naplopók, bûnözõk,iszákosok, semmirekellõk.

Page 179: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– A gyerekek is?

– Ne légy szemtelen. Jusson eszedbe, hogy még sokat kelltanulnod.

–Épp most kezdek rádöbbenni – válaszolt Charlotte.

Ahogy a hintó a ház udvarába fordult, Charlotte a kapu mellettis egy fekvõ alakot pillantott meg. Elhatározta, hogy közelebbrõlmegnézi.

A kocsi megállt a fõbejáratnál. Charles lesegítette a mamát,majd Charlotte-ot. A lány átszaladt az udvaron, William éppencsukta be a kaput. – Egy pillanat – kiáltot ta Charlotte.

– Mi a csuda...? – kiáltott utána a papa.

A lány kiszaladt az utcára.

Nõ volt az alvó. Görnyedten feküdt a járdán, vállát a falhoztámasztotta. Férficsizmát, gyapjúharisnyát, mocskos kékkabátot és hatalmas, valaha divatos kalapot viselt, karimájánelpiszkolódott mûvirágokkal. Feje oldalra hajlott, arccalCharlotte felé.

A kerek arc és a széles száj valahogy ismerõsnek tetszett. Anõ fiatal volt...

Page 180: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte felkiáltott: – Annie!

Az alvó kinyitotta a szemét.

Charlotte rémülten bámulta. Annie két hónappal ezelõtt mégszobalány volt Walden Hallban, ropogós tiszta egyenruhában,fején fehér kalapkával; nagy keblû, csinos lány, örökké nevetett.– Annie, mi történt veled?

Annie feltápászkodott és szánalmasan meghajolt. – 0, LadyCharlotte, úgy reméltem, hogy meglátom, maga mindig jó volthozzám, nincs hová mennem...

– De hogy süllyedtél idáig?

– Elbocsátottak, kisasszony, amikor kiderült, hogy gyereketvárok és nem kaptam ajánlólevelet; tudom, hogy rosszat tettem...

De hisz nem vagy férjnél!

Jimmy, a segédkertész udvarolt nekem... Charlotte-nakeszébe jutott Belinda felfedezése és rájött, hogy ha igaz,amit hallott, akkor valóban lehetgyerekük a nõknek,anélkül, hogy férjhez mennének. — Hol a gyerek?

Elvesztettem.Elvesztetted?

– Úgy értem, koraszülött volt és holtan született.Rettenetes – suttogta Charlotte. Ilyenrõl se hallott

Page 181: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Rettenetes – suttogta Charlotte. Ilyenrõl se hallottmég. — Es Jimmy miért nincs veled?

Tengerésznek szökött. Tudom, hogy ténylegszeretett, de félt a házasságtól, alig tizenhét évesvolt... – Annie sírva fakadt.

Charlotte meghallotta a papa hangját. – Charlotte,azonnal gyere be.

Feléje fordult. Ott állt a kapuban, estélyi öltözékben,selyemcilinderrel a kezében, s a lánya szemében hirtelennagy, önelégült, kegyetlen öregembernek tûnt. – Ez azegyik cseléded, akirõl olyan kiválóan gondoskodsz –mondta.

Papa megnézte a lányt: – Annie! Mit jelentsen ez?Jimmy elszökött, uram, ezért nem mehettem

férjhez, és mivel nem adtak nekem bizonyítványt,nem kaphattam munkát, és szégyelltem hazamenni.Ezért Londonba jöttem...

– Koldulni – mondta keményen papa.Papa! – kiáltotta Charlotte.Te nem érted ezt, Charlotte...

– Tökéletesen értem...Mama megjelent: – Charlotte, azonnal hagyd ott azt a

teremtést!– Ez nem teremtés, ez Annie!

Annie! – sikított mama. – A bukott nõ!Elég volt – mondta papa. – A mi családunk nem

szokott az utcán vitatkozni. Gyerünk befelé.Charlotte átkarolta Annie-t. – Fürdõre, új ruhára és

Page 182: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte átkarolta Annie-t. – Fürdõre, új ruhára ésmeleg reggelire van szüksége.– Ne nevettesd ki magad! –mondta mama. Annie látványa valósággal hisztériábakergette.

– Jól van – mondta papa. – Vidd a konyhába. Acselédlányok már ébren lesznek. Mondd meg, hogygondos kodjanak róla. Utána gyere a társalgóba.— Stephen, ez õrület... — mondta mama.– Gyerünkbe – mondta papa.Bementek.Charlotte levitte Annie-t az alagsori konyhába. Egy

cselédlány a tûzhelyet tisztította, egy konyhalány sonkátszeletelt a reggelihez. Ot óra múlt néhány perccel;Charlotte eddig nem tudta, hogy a Walden-házban ilyenkorán kezdenek dolgozni. Mindketten döbbentennézték, ahogy belépett, estélyi ruhában, Annie-val azoldalán.– Ez Annie – mondta. – Azelõtt Walden Hallbandol gozott. Balszerencsés, de jó lány. Fürödnie kell.Keresse tek neki új ruhákat és égessétek el a régit. Utánaadjatok neki reggelit.

Mindketten megkövülten álltak, majd megszólalt akonyhalány: – Igenis, kisasszony.– Késõbb majdtalálkozunk, Annie – mondta Char lotte.Anniemegragadta a karját. – Ó, köszönöm, köszö nömi,kisasszony!

Charlotte kiment.Most jön a veszekedés, gondolta, amint felfelé ment a

lépcsõn. Nem is bánta olyan nagyon, mint ahogy kellettvolna. Úgy érezte, hogy a szülei félrevezették. Mert mit ér

Page 183: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

volna. Úgy érezte, hogy a szülei félrevezették. Mert mit éra több évi neveltetés, ha egy éjszaka rájön, hogy éppen alegfontosabb dolgokra nem tanították meg? A fiatallányok védelmérõl beszéltek, de Charlotte szerint afélrevezetés lett volna a megfelelõ kifejezés. Ha arragondolt, hogy ma estig milyen tudatlan volt, annyiraostobának érezte magát, hogy dühbe jött.

Bevonult a társalgóba.Papa, pohárral a kezében, a kandalló mellett állt.

Mama a zongoránál ült, elkínzott arccal ütögetett moll-akkordokat. A függönyöket széjjelhúzták. Most reggelfurcsán hatott a szoba, a hamutartókban a tegnapi,elhamvadt szivarvégekkel, a tárgyak sarkaitmegvilágító,hideg korai fényben. Ez a szoba este élt,lámpák és melegség, italok és inasok, estélyi ruhákbaöltözött em berek hangulatában.

Most minden másként nézett ki.– Nos tehát – kezdte papa. – Te nem értheted,

Charlotte, miféle nõ ez az Annie. Oka volt annak, hogyelküldtük. Valami nagyon rosszat tett, amit nemmagyarázha tok meg neked...

– Tudom, hogy mit tett – mondta Charlotte, és leült. –Azt is tudom, kivel. A Jimmy nevû kertésszel. Mamalevegõ után kapkodott.– Azt hiszem, fogalmad sincs, mirõl beszélsz – mondta

a papa.– Es kinek a hibája, hogy nincs fogalmam? – törtki Charlotte. – Hogyan lehetséges, hogy elértem a

Page 184: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tizennyolcadik évemet anélkül, hogy tudtam volna,vannak emberek, akik olyan szegények, hogy az utcánalszanak, hogy a gyereket váró cselédet kirúgják, hogy...hogy... a férfiak testileg mások, mint a nõk! Nemerészeljétek azt mondani, hogy nem értem ezeket adolgokat és sokat kell még tanulnom! Egész életemettanulással töltöttem, és most kell rájönnöm, hogynagyrészt hazugságokat tanultam! Hogy merészelitek?Hogy merészelitek! – Sírva fakadt és utálta magát,amiért elvesztette a fejét.

– Micsoda ostobaság – szólt mama.Papa melléje ült és megfogta a kezét. – Sajnálom, hogy

így érzel – mondta. – Bizonyos dolgokat minden fiatallány elõl eltitkolnak. A saját érdekükben. Sosehazudtunk neked. Ha elhallgattuk, milyen kegyetlen ésdurva a világ, csak azért tettük, hogy minél továbbélvezhesd a gyerekkor ártatlan örömét. Talán tévedtünk.

– Nem akartuk, hogy olyan bajba kerülj, mint An nie!– csattant fel mama.

– Azért ez talán túlzás – mondta szelíden a papa.Charlotte mérge elpárolgott. Újra gyereknek érezte

magát. Szerette volna papa vállára hajtani a fejét, debüszkesége visszatartotta.

Felejtsük el, és legyünk újra jó barátok, jó? –ajánlotta a papa.

Lassan alakot öltött Charlotte agyában egy ötlet, ésmeggondolatlanul kibökte: – Megengeditek, hogy Annie

Page 185: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meggondolatlanul kibökte: – Megengeditek, hogy Annielegyen a szobalányom?

– Hát... – kezdte papa.– Szó sem lehet róla! – kiáltott hisztérikusan a mama. –

Ki van zárva! Hogy egy parázna nõszemély legyen egytizennyolc éves grófkisasszony szobalánya! Nem, egyszers mindenkorra nem!

– Es akkor mi lesz vele? – kérdezte nyugodtanChar lotte.

Akkor kellett volna gondolkodnia, amikor...Elõbb kellett volna ezen gondolkodnia.

Értsd meg, Charlotte, nem engedhetjük, hogyegy romlott nõ éljen ebben a házban – mondtapapa. – Ha én meg is engedném, a személyzetbiztosan megbotrán kozna. Felmondana a fele. Márígy is biztosan morognak, mert beengedtük akonyhába. Értsd meg, nemcsak mama meg énõrizkedünk az ilyenektõl, hanem az egésztársadalom.

Akkor én veszek neki egy házat, adok nekiévjáradé kot és barátkozok vele.

Nincs is pénzed – mondta a mama.– Van örökségem az orosz nagypapától.

De amíg el nem éred a huszonegyedik éved, énkezelem a pénzt – mondta papa –, és én nemengedem, hogy erre a célra használd.

De akkor mit lehet tenni? – kérdezte a lányelkesere detten.

Page 186: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

elkesere detten.Kössünk alkut. Adok neki pénzt rendes lakásra

és szerzek neki munkát egy gyárban.– Es mi az én részem az alkuban?– Megígéred, hogy soha többé nem próbálsz

érintke zésbe lépni Annie-vel.Charlotte nagyon elfáradt. Papa mindenre tudottvá laszt. Már nem bírt vitatkozni vele és ereje sem voltaz ellenállásra. Felsóhajtott.

Rendben – mondta.Jó kislány vagy. Most pedig menj, keresd meg,

mondd el neki, mit végeztünk és búcsúzz el tõle.– Nem hiszem, hogy a szemébe tudnék nézni.Papa megpaskolta a kezét. – Meglátod, nagyon hálás

lesz. Ha beszéltél vele, menj, feküdj le. Én majd mindentelintézek.Charlotte nem tudta, vesztett-e vagy gyõzött,papa kegyetlen-e vagy jószívû, Annie mit érez:megmentették-e vagy eltiporták. – Jól van – mondtakimerülten. Meg akarta mondani papának, hogy szereti,de nem tudta kimondani. Egy perc múlva felállt és kimenta szobából.

A kudarc utáni napon Bridget délben ébresztette felFelikszet. Nagyon gyenge volt. Bridget hatalmascsészével állt az ágya mellett. Feliksz felült és elvette acsészét. Az ital csodálatos volt. Forró tej, benne cukor,olvasztott vaj és kenyérdarabkák. Amíg kiitta, Bridget aszobában járt-kelt, rendet rakott és érzelgõs nótát dalolt afiúkról, akik életüket adták Írországért.Elment és egy

Page 187: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fiúkról, akik életüket adták Írországért.Elment és egymásik, hasonló korú ír nõvel tért vissza, egy ápolónõvel. Anõ összevarrta a kezén levõ sebet és kötést rakott a szúrtsebre a vállán. Az asszonyok beszélgetésébõl Felikszkihámozta, hogy a nõ a helyi angyalcsináló. Bridgetelmondta, hogy Feliksz kocsmai verekedésben sérült meg.Az ápolónõ egy shillinget kért a kezelésért ésmegjegyezte: – Nem fog belehalni. Ha azonnal elláttákvolna, nem vérzett volna annyira. Így azonban mégnapokig gyenge lesz.Amikor elment, Bridgetszórakoztatta. Hatvanhoz közeledõ, nagy testû, jókedélyû asszony volt. A férjének valami zûrje támadtÍrországban, ezért menekülniük kellett, elvegyültek aszürke londoni tömegben. A férje késõbb belehalt azivásba. Két fia rendõr New Yorkban, lánya cselédlányBelfastban. A benne lévõ keserûségtöbbnyire az angoloknak címzett gúnyosan humorosmegjegyzésekben tört felszínre.

Mialatt azt magyarázta, miért kell megadni azönkormányzatot az íreknek, Feliksz elaludt. Este ismétfelköltötte és forró levessel itatta meg. A következõnapon szemmel láthatóan gyógyulni kezdtek testi sebei, ésa lelki sebei kezdték gyötörni. Újult erõvel tört rá akétségbeesés és önmarcangolás, amelyet menekülésközben a parkban érzett. Õ menekült! Hogy történhetettez?

Ligyija.Akit most Lady Waldennek hívnak.Émelygett.

Page 188: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ligyija.Akit most Lady Waldennek hívnak.Émelygett.Kényszerítette magát, hogy tiszta és hûvös fejjel

gondolkozzon. Tudta, hogy férjhez ment és Angliábatávozott. Nyilvánvaló, hogy az angolnak, aki elvette,arisztokratának kellett lennie és olyan embernek, akierõsen érdeklõdik Oroszország iránt. Az is nyilvánvaló,hogy az Orlovval tárgyaló személynek a felsõ körökhözkell tartoznia és szakértõnek számítania orosz ügyekben.Nem találhatta ki, hogy ugyanarról az emberrõl van szó,de számolnia kellett volna ezzel a lehetõséggel.Azegybeesés tehát nem olyan rendkívüli, de ettõl még nemkevésbé megrázó. Feliksz egész életében mindösszekétszer volt végletesen, káprázatosan, õrületesen boldog:elõször négyéves korában – anyja halála elõtt –, amikorkapott egy piros labdát, másodszor; amikor Ligyijabeleszeretett. De a piros labdát nem vette el tõlesenki.Elképzelni sem tudott nagyobb boldogságot, mintamilyet Ligyijával érzett – annál megdöbbentõbb volt akiábrándulás, ami követte. Érzelmei azóta sem vertekekkora hullámokat. Ligyija elvesztése után a vidéketkezdte járni, szerzetesnek öltözve, anarchista tanokathirdetve. Elmondta a parasztoknak, hogy övék a föld,mert õk mûvelik; hogy az erdõ fája azé, aki kidönti,senkinek sincs joga, hogy õket kormányozza, önmagukatkivéve, és mivel az önkormányzat nemkormányzás,anarchiának nevezik. Nagyszerü tanító volt,sok barátot szerzett, de soha többé nem lett és remélte,hogy nem is lesz szerelmes.

Page 189: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hogy nem is lesz szerelmes.Életének igehirdetési szakasza 1899-ben, az országos

diáksztrájk idején ért véget, amikor lázítókéntletartóztatták és Szibériába toloncolták. A vándorlásévei alatt hozzászokott a hideghez, az éhséghez, afájdalomhoz, de most, összeláncolt rabok között,faeszközökkel kínlódva az aranybányában, folytatva amunkát akkor is, ha a hozzáláncolt társ holtan esett össze,végignézve, hogyan korbácsolnak meg asszonyokat ésgyerekeket, magába szívta a sötétséget, keserûséget,reménytelenséget és végül a gyûlöletet. Szibériábantanulta meg az élet alapvetõ törvényeit: lopj vagy éhenhalsz, rejtõzködj vagy megvernek, harcolj vagy meghalsz.Ott tanulta ki a ravaszkodást és a kegyetlenséget. Ott jöttrá az elnyomás alapvetõ természetére: mûködésénekmozgatórugója, hogy az áldozatokat egymás ellenfordítja, ahelyett, hogy közösen fordulnának elnyomóikellen.Megszökött, és megkezdõdött hosszú útja azõrületbe, amely Omszk külvárosában, a rendõrmeggyilkolásával végzõdött, és azzal a felismeréssel, hogynincs többé félelemérzete.

Szenvedélyes forradalmárként érkezett vissza acivilizációba. Hihetetlennek tûnt, hogy valaha aggályaivoltak, ha bombát kellett hajítani olyan nemesekre,akiknek szibériai aranybányái voltak. Felbõszítették akormány sugallta pogromok Nyugat- és Dél-Oroszországzsidói ellen. A Szociáldemokrata Párt másodikkongresszusán, a mensevikek és bolsevikok közötti

Page 190: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kongresszusán, a mensevikek és bolsevikok közöttihuzavona kiábrándította. Annál jobban lelkesítette aGenfbõl érkezõ lap, a Kenyér és Szabadság, fejlécénBakunyin szavaival: “A rombolás vágya egyben építõvágy.” Végül, áthatva a kormány elleni gyûlölettõl,kiábrándulva a szocialistákból és végképp meggyõzve azanarchisták által, egy iparvárosban, Bialystokbantelepedett meg és megalakí totta a Harc nevû csoportot.

Csodálatos évek voltak. Sose felejti el a fiatal NiszanFarbert, aki az Engesztelés Napján szúrt le egymalomtulajdonost a zsinagóga mellett. Feliksz arendõrfõnököt lõtte le. Majd Szentpétervárra tette át harcimûködésének székhelyét. Újabb anarchista csoportotalapított, a Jogtalanokat, kitervelte és sikeresenvégrehajtotta a Szergej nagyherceg elleni merényletet.Abban az évben, 1905-ben, gyilkosságok, bankrablások,sztrájkok és lázongások színhelye volt Szentpétervár: úgylátszott, napok kérdése és kitör a forradalom. Majdkövetkezett a megtorlás, amely sokkal hevesebb, sokkalhatékonyabb és jóval vérszomjasabb volt, mint bármi,amit a forradalmárok mûveltek. A titkosrendõrségéjszaka csapott le a Jogtalanokra, mindnyájukatletartóztatták, kivéve Felikszet, aki megölt egy rendõrt smegnyomorított egy másikat és Svájcba szökött, mertaddigra már annyira elszánt, erõs, dühödt és kegyetlenlett, hogy semmi sem állhatta útját.

Sem azokban az idõkben, sem a Svájcban töltött

Page 191: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Sem azokban az idõkben, sem a Svájcban töltöttnyugodt évek során nem szeretett senkit. Volt, akitenyhén megkedvelt: egy disznópásztort Grúziában, egyöreg zsidó bombakészítõt Bialystokban, UlrichotGenfben – de ezek feltûntek, majd eltûntek életébõl. Nõkis akadtak. Többen megérezték heves természetét éselrettentek tõle, de azok, akik vonzónak találták,rendkívüli módon vonzódtak hozzá. Néha engedett akísértésnek, utána többé vagy kevésbé, de mindigkiábrándult. Szülei meghaltak, nõvérét húsz éve nem látta.Visszatekintve úgy érezte, hogy Ligyija elvesztése ótafokozatosan öntudatlanságba süllyedt. Túlélését annakköszönheti, hogy a börtön, a kínzás, a kényszermunka, aSzibériából való hosszú, kegyetlen menekülés soránegyre érzéketlenebbé vált. Önmagával se törõdött: afélelem hiánya ebbõl eredt, mert az ember csak azt félti,amivel törõdik.

Így tartotta jónak.Nem embereket szeretett, hanem az emberiséget.

Rész véte az éhezõ parasztoké, a beteg gyerekeké, amegfélem lített katonáké, a megnyomorodott bányászokévolt. Személy szerint senkit sem gyûlölt: csak mindenherceget, minden földesurat, minden kapitalistát, mindentáborno kot.

Magasabb céloknak szentelve személyiségét, tudta,hogy a papokhoz, és különösen egy paphoz hasonlít: azapjához. Többé nem érezte, hogy szégyellnie kell azöszszehasonlítást. Tisztelte apja nemes jellemét és

Page 192: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

öszszehasonlítást. Tisztelte apja nemes jellemét ésmegvetette az ügyet, amelyet szolgált. 0, Feliksz, igazügyet választott. Az õ élete nem lesz hiábavaló. Így alakultki egyénisége az évek folyamán, így vált kialakulatlanifjúból érett férfivá. Ligyija sikolyának azért volt rombolóhatása, mert eszébe juttatta, hogy más emberré is válhatottvolna, melegszívû és szeretõ férfivá, szexuálisérdeklõdésûvé, olyanná, aki féltékenységre, mohóságra,hiúságra, félelemre is képes. Inkább szeretnék az a férfilenni? – kérdezte magától. Az, aki hosszan réved Ligyijaszürke szemébe, simogatja puha, szõke haját, mulat rajta,mert nem tud megtanulni fütyülni, vitatkozik veleTolsztojról, együtt esznek fekete kenyeret és füstöltheringet, és nézi, hogy torzul el arcocskája az elsõ kortyvodkától. Az a férfi vidám lenne.De aggódó is. Törné afejét, vajon Ligyija boldog-e mellette. Nem mernémeghúzni a ravaszt, nehogy Ligyiját találja el egyvisszapattanó lövedék. Vonakodna attól, hogyunokaöccsét megölje, mert hátha Ligyija kedveli a fiút. Aza férfi nagyon silány forradalmár lenne.Nem, gondolta,amikor lefeküdt aludni; nem akarnék az a férfi lenni. Azmég csak nem is veszedelmes.Éjjel azt álmodta, hogylelõtte Ligyiját, de felébredve nem emlékezett rá, érzett-eszomorúságot.Harmadnap kiment a házból. Bridget aférjétõl maradt inget és kabátot adott rá. Rosszul állt rajta,mert a férj alacsonyabb és kövérebb volt Feliksznél.Nadrágja és csizmája használható volt, Bridgeteltávolította róluk a vérfoltokat.

Page 193: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

eltávolította róluk a vérfoltokat.Megjavította a biciklit, amely a lépcsõn leesve

megrongálódott. Kiegyenesítette a meggörbült kereket,megra gasztotta a kipukkadt gumit és megerõsítette azülés felhasadt bõrbevonatát. Felszállt és karikázott egykicsit, de csakhamar rájött, túl gyenge ahhoz, hogyhosszabb távot megtegyen. Ehelyett gyalog indult el.

Csodálatosan sütött a nap. Egy használtruha-árusnál félpennyért és Bridget férjének kabátjáért könnyû, alakjáraillõ kabátot vásárolt. Sajátosan boldognak érezte magát,amint a nyári idõben London utcáin bolyongott. Pedigsemmi okom a boldogságra, gondolta: az én okos, jólmegszervezett, bátor merényletem darabokra hullt, mertegy asszony felsikoltott, és egy középkorú férfi kardotrántott. Micsoda kudarc!Meggyõzte magát, hogy Bridgetviselkedése vidította fel. Az asszony látta, hogy bajbanvan és habozás nélkül segítségére sietett. Azt juttattaeszébe, milyen nemes lelkû a nép, amelynek érdekébenlövöldözött, bombákat dobott és kard által sebesíttettemeg magát. Erõt öntött belé.Elérkezett a St. James'sParkba és elfoglalta megszokott helyét a Walden-házzalszemben. Felmérte a régi, fehér kõfalakat, a magas,elegáns ablakokat. Engem le lehet ütni, de kiütni nem,gondolta, ha tudnátok, hogy ismét itt vagyok, lakkcipõtöksarkáig reszketnétek.Nekifogott a megfigyelésnek. Akudarc legrosszabb következménye az, hogy óvatossáteszi a kiszemelt áldozatot. Most már sokkal nehezebb

Page 194: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lesz megölni Orlovot, mert óvintézkedéseket fog tenni. Deõ, Feliksz, ki fogja puhatolni, mik ezek az óvintézkedésekés kijátssza õket.Délelõtt tizenegykor elhajtott a hintó ésFeliksz látni vélte ablaka mögött a jellegzetes szakállt és acilindert: Walden. Egykor tért vissza. Háromkor újbólelindult a hintó, ezúttal nõi kalapot látott, feltehetõenLigyija vagy a lánya ült benn; akárki volt, ötkor hazatért.Este több vendég érkezett, így a család valószínûlegotthon vacsorázott. Orlovnak nyoma sem volt. Nagyonvalószínû, hogy elköltözött.

Akkor is megtalálom, gondolta.Hazafelé Camden Townba, újságot vásárolt. Amikor

hazaérkezett, Bridget teázni hívta, így az asszonylakószobájában olvasta el a lapot. Orlovot nem említettéksem az udvari, sem a társasági közleményekben.Bridgetlátta, melyik rovatban keresgél. – A magafajta fickószámára érdekes olvasmány – mondta gunyorosan. –Nem kétséges, hogy most dönti el, melyik bálba menjenma este.

Feliksz mosolygott és nem szólt semmit.– Tudom, hogy micsoda maga – mondta Bridget. –

Maga egy anarchista.Feliksz megdermedt.– Kit fog meggyilkolni? Remélem, azt az istenverte

királyt. – Hangosan szürcsölte teáját. – Na ne bámuljonígy rám. Úgy néz, mintha el akarná vágni a torkomat. Neféljen, nem árulom el. Az én férjem is eltett láb alól

Page 195: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

féljen, nem árulom el. Az én férjem is eltett láb alólegypár angolt annak idején.Feliksz elképedt. A nõkitalálta a titkát – és egyetért vele! Nem tudta, mitmondjon. Felállt, összehajtotta az újságot. – Jó asszonymaga – mondta.

– Ha húsz évvel fiatalabb volnék, megcsókolnám.Menjen, mielõtt elvesztem a fejem.

– Köszönöm a teát – mondta Feliksz. Kiment.Az est hátralevõ részét a nyomorúságos alagsori

szobában töltötte, nézte a falat, gondolkozott. Orlovtermészetesen rejtõzik, de hol? Ha nem a Walden-házban, akkor az orosz nagykövetségen, vagy anagykövetség egyik beosztottjánál, vagy egy szállodában,vagy Walden valamelyik barátjánál. Lehet, hogy márnincs is Londonban, hanem valahol egy vidékikastélyban. Képtelenség ellenõrizni az összes lehetõséget.

Nehéz ügy lesz. Feliksz aggódni kezdett.Mérlegelte, ne kövesse-e Waldent. Ennél jobbat nem

tud kitalálni, noha távolról sem kielégítõ megoldás. Akerékpár lépést tud ugyan tartani a hintóval a londoniforgalomban, de a kerékpárost nagyon kimeríti, ésFeliksz tudta, hogy néhány napig még gyönge lesz ehhez.Es feltéve, hogy három nap alatt Walden ellátogat többmagánházhoz, bemegy egy-két hivatalos helyre, egy vagykét szállodába és egy nagykövetségre – Feliksz honnantudhatja meg, hogy melyikben tartózkodik Orlov? Kilehet deríteni, de idõ kell hozzá.

Ezenközben folytatódnak a tárgyalások és egyre

Page 196: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ezenközben folytatódnak a tárgyalások és egyreközeleg a háború.Es mi van akkor, ha Orlov még mindiga Waldenházban lakik, csak éppen nem lép ki az utcára?Feliksz a problémán rágódva aludt el és a megoldássalébredt.

Megkérdezi Ligyiját.Csizmáját kifényesítette, hajat mosott,

megborotvál kozott. Bridgettõl fehér pamutsálat kértkölcsön, amit a nyaka köré tekert, hogy elrejtse: nincs sekeménygallérja, se nyakkendõje. A használtruha-kereskedõnél fejméretéhez illõ keménykalapot talált.Megnézte magát az árus repedt, foncsorjavesztetttükrében. Botrányosan tiszteletreméltónak tûnt.Továbbment.Fogalma sem volt, hogyan fogja Ligyijafogadni. Bizonyos volt benne, hogy a balsiker éjszakájánnem ismerte fel: arcát sál fedte s a nõ sikolya az ismeretlenfegyveres látványának szólt. Feltételezve, hogy a színe elékerül, mit fog tenni? Kidobatja? Vagy sebtében vetkõznikezd, ahogy régen tette? Vagy pusztán közönyös lesz,mintha olyanvalakivel állna szemben, akit fiatal korábanismert, de ma már nem érdekli?Az kell, hogymegdöbbenjen és elképedjen, és még mindig szeresse;akkor rá tudja venni, hogy elárulja a titkot.Hirtelen nemjutott eszébe, hogy nézett ki Ligyija. Milyen különös.Tudta, mekkora, tudta, hogy se sovány, se kövér, tudta,hogy szõke a haja és szürke a szeme; de nem tudta aképét felidézni. Ha erõsen koncentrált, látta orra formáját,és nagyjából, szilárd kontúrok nélkül, maga elé tudta

Page 197: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

és nagyjából, szilárd kontúrok nélkül, maga elé tudtaidézni az egész alakot, amilyen a szentpétervári estékbarátságtalan fényében volt; de ha megpróbálta élesreállítani a képet, az elhomályosult.A parkhoz érkezett éshabozva állt meg a kapu elõtt. Tíz óra volt. Vajonfelkeltek már? Mindenképpen hasznos lenne kivárni,amíg Walden eltávozik hazulról. Felmerült benne, hogyOrlovot ott találhatja az elõcsarnok ban – fegyvertelenül.

Ha így lesz, megfojtom, gondolta nekivadultan.Ligyija vajon mit csinál most? Lehet, hogy öltözik. Ó,

igen, látom, ahogy ott áll fûzõben, szõke haját fésülve atükör elõtt. Vagy lehet, hogy reggelizik. Az asztalon tojás,hús és hal, de õ csak kis darab puha Süteményt és egyszelet almát majszol.A fõbejáratnál megjelent a hintó. Párperc múlva beszállt valaki és a kapuhoz hajtottak. Felikszaz út másik oldalán állt, amikor a hintó kigördült a kapun.Egyenesen Waldenre látott a hintó ablakán át és Waldenis ránézett. Õrült vágy fogta el, hogy odakiáltsa: “Hé,Walden, én izéltem meg elõször!” Ehelyett vigyorgott éskalapot emelt. Walden viszonzásul bólintott, és a hintóelhaj tott.

Feliksz azon tûnõdött, mitõl ujjong így magában.Átsétált a kapun és az elõkerten. Látta, hogy minden

ablakban van virág, és eszébe jutott: igen, mindig szerettea virágokat. Felment a lépcsõn és meghúzta a csengõzsinórját.

Talán értesíti a rendõrséget, gondolta.

Page 198: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Talán értesíti a rendõrséget, gondolta.Pár pillanat múlva egy szolga kinyitotta az ajtót.

Fe liksz belépett. – Jó reggelt.– Jó reggelt, uram – köszönt a szolga.Tehát tényleg tiszteletre méltónak látszom. –

Szeretném tiszteletemet tenni Walden grófnénál. Nagyonsürgõs. A nevem Konsztantyin Dmitrics Levin.Szentpéter várról jöttem, emlékezni fog rám.

– Igen, uram. Konsztantyin...?– Konsztantyin Dmitrics Levin. Várjon, adok egynévjegyet. – A kabátzsebében kotorászott. – Ah! Nemhoz tam magammal.

Nem tesz semmit, uram. Konsztantyin DmitricsLe vín.

Igen.Lenne szíves várni? Megnézem, itthon van-e a

grófné.Feliksz bólintott és a szolga eltûnt.6A londoni házban Lydia egyik kedvenc bútordarabja az

Anna királynõ korabeli, könyvszekrénnyel egybeépítettíróasztalka volt. Kétszáz éve készítették feketérelakkozott fából, aranydíszítése kínai pagodákat, fûzfákat,szigeteket és virágokat idézett. Felhajtható lapjátíróasztalnak lehetett használni, mögüle elõtûntek a vörösbársonnyal bélelt rekeszek, amelyekben leveleket, és azapró fiókok, amelyekben papírt és tollakat tartott. Azíróasztal lapja alatt hasas fiókok, tetejé n,szemmagasságban, tükörajtajú könyvszekrény. Az õsrégi

Page 199: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szemmagasságban, tükörajtajú könyvszekrény. Az õsrégitükörben ködösen, torzultan láthatta háta mögött aszobát.Az íróasztalon egy megkezdett levél nõvéréhez,Aleksz anyjához, Szentpétervárra. Betûi aprók ésrendetlenek. Oroszul írt: Nem tudom, mit kezdjekCharlotte-tal, és elakadt. Ült, a homályos tükörbe nézett,merengett.Az idei évad nagyon mozgalmasan kezdõdött –és a lehetõ legrosszabbul. Korábban azt remélte, hogy aszüfrazsett udvarbeli tiltakozása és az õrült parkbelikísérlete után nem leselkedik rá több katasztrófa. Esnéhány napig valóban csend volt. Sikeresen bevezették atársaságba Charlotte-ot. Aleksz már nem volt ott, hogymegzavarja Lydia lelkinyugalmát, a Savoy Hotelbamenekült és kerülte a társasági összejöveteleket. Beli ndabálja óriási siker volt. Akkor éjjel feledte gondjait ésremekül szórakozott. Keringõt, polkát, two-stepet,tangót, sõt még ragtime-ot is táncolt. Partnere volt a félfelsõház, több elragadó fiatalember és – legfõképp – aférje. Valójában nem is sikkes dolog ennyiszer táncolni azembernek a saját házastársával. De Stephen olyannagyszerûen nézett ki a frakkban és fehér nyakkendõben,és olyan jól táncolt, hogy Lydia teljesen átadta magát azélvezetnek.Házasságuk határozottan a boldogabb szakaszokegyi kébe érkezett. Az évek hosszú soráravisszatekintve, az volt az érzése, hogy ez gyakranelõfordult az évad kezdetén. Es akkor felbukkant Annieés elrontotta az egészet.

Page 200: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

és elrontotta az egészet.Lydia nagyon homályosan emlékezett csak Annie-re, a

Walden Hall-i szobalányra. Az emb er nem ismerhetminden cselédet egy akkora háztartásban: ötven fõ körülvolt a belsõ személyzet, leszámítva a kertészeket és alovászokat. A cselédek sem mind ismerték a ház urait:emlékezetes eset volt, amikor Lydia a hallban megállítottegy szolgálólányt és megkérdezte, hogy Lord Walden aszobájában van-e, mire ezt a választ kapta: “Megyek ésmegnézem, asszonyom; mit mondjak, ki keresi?”Arra anapra azonban emlékezett, amikor a házvezetõnõ, Mrs.Braithwaite, felkereste, hogy közölje: Annie-t el kellbocsátani, mert állapotos. Mrs. Braithwaite nem aztmondta: “állapotos”, hanem: “áthágta az erkölcsitörvé nyeket”. Lydia és Mrs. Braithwaite egyarántfeszengett, de egyikük sem lepõdött meg: ilyesmi ezelõttis megtörtént, ezután is megtörténik szobalá nyokkal. Elkellett küldeniük – tiszteletre méltó házat nem lehetmásként vezetni –, és ilyen körülmények közötttermészetesen nem adhattak neki ajánlólevelet. Erkölcsibizonyítvány nélkül persze nem állhat szolgálatba; de nemis kell beállnia, mert rendes körülmények között az ilyennõ vagy férjhez megy a gyerek apjához, vagy hazatér azanyjához. Mi több, évek múlva, amikor a gyerek márfelcseperedik, vissza is térhet a házba, konyhalánykéntvagy mosónõként, vagy valamilyen más beosztásban,ahol nem kerül munkaadója szeme elé.Lydia feltételezte,

Page 201: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

ahol nem kerül munkaadója szeme elé.Lydia feltételezte,hogy Annie élete is így alakul. Eszébe jutott, hogy azegyik fiatal segédkertész felmondás nélkül távozott ésbeállt tengerésznek – errõl azért tudott, mert olyan nehézmanapság ésszerû bérért segédkertészt kapni –, de sohasenki sem fedte fel elõtte a kapcsolatot Annie és a fiúközött.

Nem igaz, hogy kíméletlenek lennénk, gondoltaLydia;mint munkaadók igenis nagylelkûek vagyunk.Charlotte mégis úgy reagált, mintha én tehetnék Anniebalszeren cséjérõl. Fogalmam sincs, honnan vesziezeket az ötlete ket. Mit is mondott? “Tudom, mit tettAnnie és azt is tudom, kivel.” Az isten szerelmére, holtanulta ezeket a szavakat? Egész életemet arraáldoztam, hogy szûziesnek, tisztának és tisztességesnekneveljem, ne legyen olyan, mint én, erre gondolnomsem szabad...Tollát a tintatartóba mártotta. Szerette volna

megosztani gondjait nõvérével, de levélben olyan nehéz.Személyesen sem könnyû, gondolta. Igazából Charlotte-tal kellene megosztani gondolatait. Miért van az, hogy hamegpróbálom, merev és zsarnoki leszek?Pritchard lépettbe. – Egy Konsztantyin Dmitrics Levin nevû úr keresi agrófnét.Összeráncolta homlokát. – Nem hinném, hogyisme rem.– Az illetõ azt mondta, hogy az ügy sürgõs, ésvalószínûnek tartja, hogy ön emlék ezni fog ráSzentpétervárról. – Pritchard elbizonytalanodott.Lydiahabozott. A név határozottan ismerõsen csengett. Idõrõl

Page 202: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

habozott. A név határozottan ismerõsen csengett. Idõrõlidõre különbözõ ismeretlen oroszok keresték felLondonban. Általában azzal kezdték, hogy ha akarja,üzenetet küldhet általuk haza, és azzal végezték, hogyútiköltségre valót kértek. Lydia rendszerint segítettrajtuk. – Jól van – mondta –, engedje be.Pritchardkiment. Lydia ismét bemártotta a tollat és folytatta: Mitlehet tenni egy lánnyal, aki már tizennyolc éves éssaját akarata van? Stephen azt mondja, túl sokataggódom. Szeretném, ha...Stephennel sem tudokrendesen beszélni, gondolta. Nem várhatok tõle mást,mint megnyugtató hümmögést.Kinyílt az ajtó, és Pritchardbejelentette: – Mr. Konsz tantyin Dmitrics Levin.

Lydia angolul vetette a háta mögé. – Kis türelmetkérek, Mr. Levin. – Hallotta, hogy az inas becsukja azajtót és tovább írt:...hihetnék neki. Letette a tollat ésmegfordult.

Feliksz oroszul szólalt meg: – Hogy vagy, Ligyija?Szent isten – suttogta a nõ.

Mintha kemény, jeges kéz markolná meg a szívét, nemkapott levegõt. Feliksz állt elõtte: magas, éppolyansovány, mint régen, kopott kabátban, sállal, bal kezébennevetséges angol kalap. Olyan ismerõs, mintha tegnaplátta volna utoljára. Haja még mindig hosszú és fekete,egyetlen õsz szál nélkül. Nem változott fehér bõre,hajlított penge alakú orra, széles, mozgékony szája,bánatos, lágy tekintete sem.

Sajnálom, hogy megrémítettelek.

Page 203: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Sajnálom, hogy megrémítettelek.Lydia nem bírt szólni. Vegyes érzelmek vihara zúgott át

rajta: ijedtség, félelem, elragadtatás, rettegés,gyengédség, rémület. Feliksz megöregedett. Arcabarázdált: két mély árok, lefelé futó ráncok sokasága azimádni való száj sarkaiban. Fájdalom és nélkülözés vésteoda õket. Arckifejezésében valami, amit korábban nemlátott – könyörtelenség vagy kegyetlenség talán, vagyegyszerûen csak hajthatatlanság. Fáradtnak látszott.

A férfi is mereven nézte: – Olyan lányos vagy – mondtaámulattal.

Végre sikerült levenni róla a tekintetét. Lydia szívehevesen dobogott. Mindinkább hatalmába kerítette arémület. Ha Stephen korábban érne haza és besétálna ide,és pillantása azt kérdezné: Ki ez az ember?, énelpi rulnék, dadognék és...

– Mondj már valamit.Újra ránézett. Nagy erõfeszítéssel kinyögte: – Menj

innen.– Nem.Hirtelen tudta, nincs hozzá ereje, hogy távozásra

kényszerítse. A csengõzsinórt nézte, amivel Pritchardothívhatná. Feliksz mosolygott, mintha tudná, mi játszódik lebenne.

– Tizenkilenc év.– Megöregedtél.– Megváltoztál.– Mireszámítottál?

Erre – mondta Feliksz. – Hogy nem mered

Page 204: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Erre – mondta Feliksz. – Hogy nem meredbevallani magadnak: örülsz, hogy láthatsz.

Azok a meleg szemek mindig a lelkébe láttak. Mihaszna a színlelésnek? Emlékezett rá, hogy Felikszmindent tud a színlelésrõl. Az elsõ pillanattól kezdvetökéle tesen kiismerte.

– Nos? Nem örülsz?De rettenetesen félek is – mondta, és rájött, hogy

ezzel beismerte örömét. – És te? – folytatta sietve.– Te mit érzel?

Én már nagyon régóta nem érzek semmit. – Arcafurcsa, fájdalmas mosolyra torzult. Ezt a fintort,akkor régen, Lydia sose látta. Osztönösen érezte,hogy a férfi e pillanatban az igazat mondja.

Szék után nyúlt és odaült mellé. A nõ görcsösenmegrándult. – Nem bántalak...

Bántani? – Meglepõen rideg nevetésben tört ki.– Tönkreteszed az életem!

– Te tetted tönkre az enyémet – válaszolta Feliksz, éselkomorult, mintha önmagát is meglepte volna akijelen tés.

Ó, Feliksz, igazán nem akartam.A férfi idegei megfeszültek. Súlyos csend telepedett

közéjük. Szája ismét arra a fájdalmas mosolyra rándult, ésmegkérdezte: – Mi történt?Lydia habozott. Tudta,tizenkilenc éve vágyik arra, hogy megmagyarázza.Elkezdte: – Akkor este, amikor eltépted a ruhámat...

– Mit kezdesz ezzel a szakadással a ruhádon? –

Page 205: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Mit kezdesz ezzel a szakadással a ruhádon? –kérdezte Feliksz.

– A cseléd megvarrja, mielõtt a nagykövetségre érünk.Mindig hord magánál tût és cérnát?

– Mi másért vinném magammal, ha vacsoráznime gyek?

– Valóban. Mi másért? – Az ágyon heverve figyeltegyors öltözését. Ligyija tudta, hogy a fiú szereti bámulni,amikor öltözködik. Az oldala is megfájdult a nevetéstõl,amikor egyszer utánozta, hogyan húzza fel a hosszú szárúbugyogót.Kivette kezébõl a ruhát és belebújt. –Mindenkinek legalább egy óráig tart az esti öltözködés.Amíg meg nem ismerkedtünk, sejtelmem se volt arról,hogy öt perc alatt is el lehet készülni. Segíts.Amíg Feliksza hátán lévõ kapcsokkal bajlódott, Ligyija a tükörbennézegette magát, megigazította a haját. A fiú végzett akapcsokkal és megcsókolta a vállát. A lány hátamegfeszült. – Ne kezdd újra – mondta. Felszedte ésodanyújtotta az ócska barna köpenyt.A fiú segítettbelebújni. – Amikor elmégy, kihunynak a fények –mondta.Ligyija meghatódott. A fiú ritkán érzelgett. –Tudom, mit érzel.

– Eljössz holnap?– Igen.Az ajtóban Ligyija megcsókolta: – Köszönöm. –Nagyon szeretlek...Elváltak. Lefelé menet a lépcsõn zajt hallott és

visszafordult. Feliksz ajtószomszédja leselkedett. Amikora szemébe nézett, az elszégyellte magát. Ligyija udvariasan

Page 206: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

a szemébe nézett, az elszégyellte magát. Ligyija udvariasanbólintott, s a szomszéd visszahúzódott lakásába.Ligyijában felmerült, hogy szeretkezésük valószínûlegáthallatszik a falon. Nem bánta. Tudta, hogy bûnös ésszégyenteljes dolgot mûvel, de nem volt hajlandótöprengeni felette.Kiment az utcára. A sarkon várta acselédlány. Együtt mentek a parkban várakozó hintóhoz.Hideg este volt, de Ligyiját belsõ hév fûtötte. Gyakrantûnõdött, vajon meglátszik-e rajta, hogy éppenszeretkezett.

A kocsis leengedte a hintó lépcsõjét és nem nézettaszemébe. Ez is tudja, gondolta meglepetten; majd úgydöntött, csak a képzelete játszik vele.A hintóban a cseléd sebtiben megöltötte a ruhát.

Szõr mekepp váltotta fel az ócska barna köpenyt. A lánymegigazította Ligyija haját. A hallgatásért tíz rubeltka pott. Megérkeztek az angol nagykövetségre.

Erõt vett magán és bevonult.Rájött, hogy nem is olyan nehéz egyéniséget váltani és

azzá a szerény, szûzi Ligyijává válni, akit a finomtársaságban ismernek. Ha ebbe az igazi világba érkezett,Feliksz iránt érzett szenvedélyének nyers erejemegrettentette és valóban remegõ liliommá változott. Eznem volt színjátszás. Az idõ nagy részében csakugyan úgyérezte, hogy a jól nevelt lányka a valódi énje s a démoncsak akkor szállja meg, ha Feliksszel van. De amikoregyütt voltak, vagy éjszaka, amikor egyedül feküdt ágyán,

Page 207: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

tudta, hogy hivatalos személyisége a gonosz, mert azképes lenne megtagadni tõle a legnagyobb boldogságot,amit valaha is ismert.Így lépett be a hallba, ildomosfehérbe öltözött, fiatal és kissé idegeslányként.Unokabátyja, Kirill volt hivatalos kísérõje, ez akülügyminiszter szolgálatában álló, idegesítõ modorú,harminc-valahány éves özvegyember. Nem nagy onkedvelték egymást, de mivel felesége elhunyt és Ligyijaszülei ritkán mozdultak ki hazulról, tudtára adták atársaságnak, hogy közös meghívásokra tartanak igényt.Ligyija mindig lebeszélte arról, hogy érte jöjjön, ígysikerült titokban találkoznia Feliksszel.

– Késtél – vetette szemére Kirill.– Sajnálom –válaszolta cseppet sem õszintén.Kirill a szalonba vezette. A nagykövet és a felesége

üdvözölte õket, majd bemutatták nekik LordHighcombeot, Walden gróf idõsebbik fiát. Magas,jóvágású, harmincas férfi, jól szabott, szolid ruhában.Rövid, világosbarna haj, kék szemek – igazi angol.Mosolygós, õszinte arcát Ligyija enyhén vonzónak találta.Jól beszélt franciául. Néhány percig udvariasantársalogtak, majd másvalakinek mutatták be.

– Egész kellemes embernek látszik – mondta Ligyija.A látszat csal. A pletyka szerint valódi tékozlófiú.Meglepõ.Néhány ismerõs tiszttel kártyázik éjszaka és

Page 208: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Néhány ismerõs tiszttel kártyázik éjszaka ésidõnként az asztal alá issza õket.

Annyi mindent tudsz az emberekrõl és mindigrosz szat.

Az én hibám vagy az övék? – Kirill vékony szájamosolyra görbült.

– Mit keres itt?– Szentpétervárott? Állítólag nem tud kijönni az

apjával, aki nagyon gazdag és nagyon erõszakos;végigjárja a világot, iszik és kártyázik, és várja, hogymeghaljon az öregúr.Ligyija nem gondolta, hogy mégegyszer beszédbe elegyedik Lord Highcombe-mal, de anagykövet felesége, mindkettejüket partiképesnek tartva,egymás mellé ültette õket a vacsoránál. A másodikfogásnál a férfi csevegni próbált. – Nem tudom, ismeri-e apénzügyminisztert?– Sajnos, nem – válaszolt hûvösen.Mindent tudott róla, persze azt is, hogy a cár kegyeltje; deelvált asszonyt vett feleségül, ráadásul zsidót, ezért igenkínos volt bárhová meghívni. Hirtelen arra gondolt, Felikszhogy felfortyanna ilyen elõítéletek hallatán; azután megintmegszólalt az angol.

Nagyon szeretnék találkozni vele. Értesüléseimsze rint rendkívül energikus és célratörõ. Nagyszerûez a transzszibériai vasútvonalterv. De úgy hírlik,hogy nehéz ember.

Bizonyos vagyok benne, hogy Szergej JuljevicsWitte imádott uralkodónk odaadó szolgája –mondta mereven Ligyija.

Page 209: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mondta mereven Ligyija.Nem kétséges – mondta Highcombe, és a másik

oldalán ülõ hölgy felé fordult.Sótlannak tart, gondolta Ligyija.Kicsit késõbbmegkérdezte: — Sokat utazik?

Majdnem mindig úton vagyok. Majd mindenévben nagyvadra megyek Afrikába.

– Milyen érdekes. Mit lõtt?– Oroszlánt, elefántot...egyszer egy orrszarvút.

A dzsungelben?– A vadászat általában a keleti füves területeken

folyik, de egyszer lementem délre, a trópusi õserdõkig,csak hogy lássam õket.– Valóban olyanok, amilyennek akönyvek ábrázol ják?

Igen, még a meztelen pigmeusok is olyanok.Ligyija érezte, hogy arcába szökik a vér és elfordult.

Miért mondta ezt? Többé nem szólt hozzá. Eddigicsevegésükkel eleget tett ek az etikett elõírásainak,nyilvánvaló volt, hogy egyikük sem óhajtja afolytatását.Vacsora után játszott egy kicsit a nagykövetcsodálatos koncertzongoráján; azután Kirill hazakísérte.Egyenesen ágyba ment, hogy Felikszrõlálmodhasson.Másnap, reggeli után, egy inas szólt, hogyapja várja a dolgozószobában.Satov gróf alacsony,sovány, megkeseredett ember volt. Négy gyereke közülLigyija volt a legfiatalabb – másik lánya és két fia családosemberek. Felesége még élt, de állandóan betegeskedett.A gróf alig látta a családját. Idejének nagy részét

Page 210: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A gróf alig látta a családját. Idejének nagy részétolvasással töltötte. Egyetlen öreg barátja járt hozzásakkozni. Ligyija homályosan emlékezett arra az idõre,amikor másként mentek a dolgok és egy boldog családülte körül az ebédlõasztalt; de az nagyon régen volt.Mostanság a dolgozószobába hívó parancs egyetlendolgot jelenthetett: kellemetlenséget.Amikor belépett, agróf az íróasztal elõtt állt, keze hátrakulcsolva, arcát haragtorzította el. Ligyija szobalánya az ajtó mellett, csorogtaka könnyei. Most már tudta, mi baj van és reszketnikezdett.

Apja minden bevezetés nélkül ráordított: - Titokbantalálkozol egy fiúval!

Ligyija, hogy remegését enyhítse, karba fonta kezét. –Honnan tudod? – kérdezte, és vádlóan nézett a cselédre.

Apja undorodva válaszolt: – Ne õrá nézz. A kocsismesélt azokról a rendkívül hosszan tartó sétákról aparkban. Tegnap figyeltettelek. – Ismét felemelte hangját.– Hogy tudtál így viselkedni... mint... mint egyparasztlány?

Mennyit tudhat? Mindent nem, az bizonyos. –Szerel mes vagyok.– Szerelmes? – ordított az apja. –Tüzelsz, mint egy szuka!

Ligyija megrettent, hogy apja megüti. Hátrált párlépést, futásra készen. Apja mindent tud. Borzasztó. Mitfog tenni?

– Ami a legrosszabb, nem mehetsz hozzá feleségül.

Page 211: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Ami a legrosszabb, nem mehetsz hozzá feleségül.Ligyija kétségbeesett. Fel volt rá készülve, hogy apja

kidobja a házából, egy fillér nélkül, hogy megalázza; deSatov gróf ennél keményebb büntetést szánt neki. – Esmiért ne mehetnék hozzá? – kiáltotta a lány.

Mert gyakorlatilag jobbágy és ezenfelülmeggyõzõdéses anarchista. Nem érted? Tönkrevan téve a jó híred! – Akkor hadd menjek hozzáés éljünk becstelenül!Nem! – üvöltötte az apja.

Vészterhes csend lett. A könnyekben úszó cselédlányfolyamatosan szipogott. Ligyija füle zúgott.

Ez a hír megöli anyádat – mondta a gróf.– Mit akarsz tenni? – suttogott Ligyija.

Mostantól kezdve nem hagyhatod el a szobád.Amint el tudom intézni, zárdába vitetlek.

Iszonyodva meredt rá. Apja kimondta a halálosítéle tet.

Kiszaladt a szobából.Lehetetlen, elviselhetetlen, hogy soha többé ne lássa

Felikszet. Könnyek peregtek az arcán. Hálószobájábarohant. Ezt a büntetést nem bírja elviselni. Meghalok,gondolta; inkább meghalok.

Inkább a családját hagyja el örökre, semmintFelik szet. Amint megszületett az ötlet, tudta, hogy ez azegyetlen kiút – és most kell cselekednie, mielõtt az apjautasíta na valakit, hogy zárja be szobájába.Tárcájába nézett: alig néhány rubele volt. Kinyitotta

Page 212: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Tárcájába nézett: alig néhány rubele volt. Kinyitottaékszerdobozát. Gyémánt karkötõt, aranyláncot és néhánygyûrût hajigált be a tárcába. Kabátot vett és leszaladt ahátsó lépcsõn. A cselédkijáraton hagyta el aházat.Végigszáguldott az utcákon. Megbámulták, ahogyelegáns ruhájában, könnyes arccal futott. Nem törõdöttvele. Örökre maga mögött hagyta a Társaságot.Megszöknek.Nagyon hamar kifáradt és lelassította lépteit.Hirtelen nem tûnt olyan borzalmasnak az egész ügy.Elmehetnek Moszkvába, vagy vidékre, vagy akárkülföldre, például Németországba. Feliksz majd találmunkát. Tanult ember, lehet belõle tisztviselõ, vagy többis. Õ pedig varrni fog. Bérelnek egy kis házat ésberendezik olcsó bútorokkal. Gyerekeik lesznek, erõskisfiúk és helyes kislányok. Amit elveszít, értéktelen: aselyemruhák, a társasági pletykák, a mindenütt ottlábatlankodó szolgák, a nagy paloták és a kifinomultétkek.Milyen lesz együtt élni vele? Nemcsak ágybabújnak, hanem együtt is alszanak el – milyen romantikus!Hosszú sétákat tesznek, kézen fogva, nem törõdve vele,ki látja meg õket. Esténként a kályha mellett ülnek,kártyáznak, olvasgatnak, vagy egyszerûen csakbeszélgetnek. Megérintheti, megcsókolhatja, levetkõzhetneki, amikor csak akar.A házhoz ért és felment a lépcsõn.Mit fog szólni? Elõször megijed, aztán fellelkesül; késõbbgyakorlatiassá válik. Azonnal el kell tûnniük, fogjamondani, mert az apja utánuk küldi szolgáit, hogy a lánytvisszahurcolják. Határozott lesz. “X-be fogunk menni” –

Page 213: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

visszahurcolják. Határozott lesz. “X-be fogunk menni” –mondja majd; jegyváltásról, bõröndökrõl és álcázásrólbeszél.Elõvette a kulcsot, de Feliksz lakásának ajtajanyitva volt, ferdén lógott. Belépett. – Feliksz, én vagyokitt... ó!

A küszöbön megtorpant. A helyiség teljesen feldúlva,mintha kirabolták volna, vagy verekedtek volna benne.Feliksz sehol.

Rettenetes félelem fogta el.Félájultan bolyongott a kis lakásban, ostoba reménnyel

kutatott a függönyök mögött, benézett az ágy alá. Akönyvek mind eltûntek. A matracot felhasították. Eltört atükör, az a tükör, amelyben – mialatt kint hullt a hó –magukat nézték szeretkezés közben.Elveszetten botorkáltki a lépcsõházba. A szomszéd lakás tulajdonosa ott állt azajtóban. – Mi történt? – kérdezte Ligyija.

– Az éjjel letartóztatták.Úgy érezte, rászakad az ég.Ereje elhagyta. A falhoz támaszkodott. Letartóztatták!

Miért? Hol lehet? Ki vitte el? Hogy szökhetnek meg, habörtönben van?

– Úgy látszik, anarchista volt – mondta rosszat sejtetõvigyorral a szomszéd. – Akármit mûvelt is azonkívül. –Apa – susogta –, apa tette ezt.

– Rosszul van? – kérdezte a szomszéd. – Nem akarbejönni és leülni egy kicsit?Ligyijának nem tetszett a férfiarckifejezése. Látni sem bírta ezt a vigyorgó pofát,mindezek után. Összeszedte magát, és válasz nélkül

Page 214: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mindezek után. Összeszedte magát, és válasz nélkülhagyva a felajánlkozást, lassan lement a lépcsõn és ki azutcára.Cél nélkül bolyongott, törte a fejét, hogy mitcsináljon. Valami módon ki kell hozni a börtönbõlFelikszet. Fogalma se volt, hogy kezdjen hozzá. Abelügyminiszterhez folyamodjon? Vagy a cárhoz? De hogylehet hozzájuk férni, ha nem a megfelelõ fogadásalkalmával? Írhatna kérvényt – de neki ma van szükségeFelikszre. Meglátogathatja a börtönben? Legalábbmegtudná, hogy van és a fiú is tudná, hogy harcol érte. Hakiöltözve, hintóval érkezne, lenyûgözné a börtönõrt... Denem tudta, hol a börtön – az is lehet, hogy több fegyház isvan –, és nem volt hintója; és ha hazamegy, apja bezáratjaszobájába és õ soha többé nem látja Felikszet...

Igyekezett nem sírni. Olyan keveset tudott a rendõrség,a börtönök, a bûnözõk világáról. Kihez forduljon?Feliksz anarchista barátai biztos mindent tudnak azeffélékrõl, de sosem találkozott velük és azt sem tudja, holkeresse õket.

Fivéreit vette fontolóra. Makszim á vidéki birtokotigazgatta, Felikszet minden bizonnyal az apjaszempontjai szerint ítélné meg és egyetértene azzal, ahogyapa cselekedett. Az üresfejû, elpuhult Dmitrijrokonszenvezne vele, de õ teljesen tehetetlen.

Egyetlen dolgot csinálhat. Apját kell rábeszélni, hogyengedtesse szabadon Felikszet.

Kimerülten megfordult és hazafelé indult.Minden egyes lépéssel nõtt benne a harag apja iránt. Az

Page 215: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Minden egyes lépéssel nõtt benne a harag apja iránt. Azapának állítólag az a kötelessége, hogy szeresse, óvjagyermekét és biztosítsa boldogságát – és mit csinált az õapja? Megpróbálta tönkretenni az életét. Ligyija tudta, miaz, amit akar; tudta, mi teheti boldoggá. Mégis, kinek azéletérõl van szó? Kinek van joga a döntéshez?

Mire hazaérkezett, tombolt a dühtõl.Egyenesen a dolgozószobába ment, kopogtatás nélkül

nyitott be. – Te vitetted el – mondta vádlón.– Igen – válaszolta az apja. Hangulata megváltozott. A

düh álarca lehullt, helyét óvatos, ravasz kifejezés vette át.Azonnal helyeztesd szabadlábra.

– E percben kínozzák.Nem – susogta Ligyija –, ó, nem.

– A talpát korbácsolják...Ligyija felsikoltott.– ...vékony, hajlékony pálcával – folytatta az apja

emeltebb hangon.– ...amely felhasítja a vékony bõrt...Megölöm...–...amíg mindent elönt a vér...Ligyija megvadult.Felkaptaa papírvágó kést és apjára támadt. Magasan

a levegõbe emelte a kést és teljes erõvel a sovány nyakraakart lesújtani, miközben azt üvöltötte: – Gyûlöllek,gyûlöllek, gyûlöllek...

Apja félreugrott, elkapta csuklóját, kicsavarta belõle akést és egy székbe lökte a lányt.

Ligyija féktelen zokogásban tört ki.Néhány perccel késõbb apja ismét megszólalt,

nyugodtan, mintha mi sem történt volna. – Azonnal véget

Page 216: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nyugodtan, mintha mi sem történt volna. – Azonnal végetvethetek a kínzásnak – mondta. – Akkor engedik el,amikor szólok.– 0, kérlek – sírt Ligyija. – Bármitmegteszek, amit akarsz.

Valóban?Könnyein át nézett fel rá. Reménysugár villant.

Tényleg megteszi? Kiszabadítja Felikszet? – Bármit –mond ta –, akármit.

Amíg elvoltál, látogató járt itt – folytatta csevegõhangon apja. – Walden grófja. Engedélyt kért,hogy tiszteletét tehesse nálad.

Kicsoda?Walden grófja. Tegnap este, amikor találkoztál

vele, még Lord Highcombe volt, de az éjjel meghaltaz apja s így õ lett Walden grófja.

Ligyija értetlenül bámult az apjára. Emlékezett azangolra, de nem értette, apja miért fecseg most róla. –Ne gyötörj. Mondd meg, mit kell tennem, hogy Felikszkiszabaduljon.– Férjhez mész Walden grófhoz – vetetteoda nyersen az apja.Ligyija abbahagyta a sírást.Elképedten meredt apjára. Komolyan mondja? Õrületnekhangzik.

Waldennek sürgõsen meg kell házasodnia. Itthagyod Oroszországot és Angliába mész vele. Eza visszataszító ügy hamar feledésbe merül és senkise fog tudni róla. Ez a legideálisabb megoldás.

Es Feliksz? – lihegte Ligyija.

Page 217: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Még ma abbahagyják a kínzást. Abban apillanat ban, amikor Angliába távozol, elengedik. Sohaéletedben nem látod többé.– Nem – suttogta Ligyija. – Esküszöm az Istenre.Két hónappal késõbb megvolt az esküvõ.– Tényleg megpróbáltad leszúrni apádat? – kérdezte

Feliksz derûs ámulattal.Lydia bólintott. Hála istennek aférfi nem talált ki mindent.

Büszke vagyok rád.Rettenetes volt a szándék.Rettenetes ember volt.

– Ma már nem így gondolom.Csend támadt. – Tehát mégsem hagytál cserben –

mondta lágyan Feliksz.Lydia leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy átölelje.

Kényszerítette magát, hogy mereven üljön. A pillanatelszállt.

Apád betartotta a szavát – merengett Feliksz. –A kínzás abbamaradt aznap. Elutazásod másnapjánkiengedtek.

Honnan tudtad, hogy hová utaztam?A szobalányod üzenetet hagyott a

könyvesboltban. Az alkuról persze nem tudott.Olyan sok és fontos mondanivalójuk lett volna, hogy

szótlanul üldögéltek. Lydia még mindig nem mertmoccanni. Észrevette, hogy a férfi mindvégig akabátzsebében tartja a jobb kezét. Erre a szokására nem

Page 218: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kabátzsebében tartja a jobb kezét. Erre a szokására nememlékezett.

– Hát fütyülni tudsz-e már? – kérdezte hirtelen Feliksz.Sose tanultam meg – nevetett fel akaratlanul.

Ismét elhallgattak. Lydia szerette volna, ha elmegy, deugyanolyan kétségbeesetten kívánta, bárcsak maradna.Végül megszólalt: – Mit csináltál azóta?

Vállat vont: – Sokat utazgattam. És te?Felneveltem a lányomat.

A közbensõ évek mindkettejük számára kényelmetlentémának tûntek.

– Miért jöttél ide?– Ó... – Egy pillanatra megzavarta a kérdés. –

Orlov val kell találkoznom.Aleksszel? Minek?

— Börtönbe vetettek egy anarchista matrózt... ráakarom beszélni Orlovot, hogy engedjék ki... Tudod,Oroszország milyen: nem az igazság számít, hanem azösszeköttetés.

Aleksz már nem lakik itt. Valaki ki akarta rabolnia hintónkat és Aleksz megijedt.

Hol találom? – kérdezte Feliksz. Hirtelen izgatottlett.

— A Savoyban... de nem hiszem, hogy fogadna.— Megpróbálhatom.— Számodra fontos az ügy, igaz?— Igaz.– Mégmindig... érdekel a politika?

Az az életem.

Page 219: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az az életem.— A legtöbb fiatalnál felnõttkorban elmúlik.— A legtöbb fiatal megnõsül és családot alapít —

mo solygott lemondóan a férfi.Lydia szíve megteltszánalommal: — Ó, Feliksz, annyira sajnálom.

A férfi megfogta a kezét.Lydia visszarántotta és felállt. — Ne nyúlj hozzám –

mondta.Feliksz meglepetten nézett rá.– Ha te nem is, én megtanultam a leckét. Abban a

hitben nevelkedtem, hogy a bujaság kárhozatos ésromboló. Egy ideig, amíg mi... együtt voltunk... már nemhittem el, vagy legalábbis úgy tettem, mintha nemhinném. Es látod, mi sült ki belõle: magamat istönkretettem, téged is. Apámnak volt igaza, a bujaságvalóban kárhozatba visz. Ezt sosem felejtettem el és nemis fogom elfelejteni.

A férfi szomorúan nézett rá: – Ezt mondogatodma gadnak?

— Ez az igazság.— A tolsztoji erkölcs. Nem biztos, hogy boldog leszel,

ha jót cselekszel, de egészen biztos, hogy a rosszcselekedet boldogtalanná tesz.Lydia mély lélegzetet vett.— Azt akarom, hogy távozz és sose térj vissza.Felikszhosszú percekig némán szemlélte, majd felállt. — Helyes.

Lydia úgy érezte, hogy megszakad a szíve.A férfi közelebb lépett. Lydia mozdulatlanul állt, tudta,

hogy el kellene húzódnia, de képtelen volt rá. Feliksz a

Page 220: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hogy el kellene húzódnia, de képtelen volt rá. Feliksz avállára tette kezét, mélyen a szemébe nézett és ekkor márkésõ volt. Emlékezett, hogyan néztek egymás szemébe —és elveszett. A férfi magához vonta, karjába vette ésmegcsókolta. Éppen olyan volt, mint régen, nyugtalanszája éppoly mohón, szerelmesen, gyengéden csókolgattapuha ajkát; a nõ elolvadt. Testét a férfiéhoz szorította.Erezte, ahogy tûzláng csap fel az ágyékán. Megremegett agyönyörtõl. A kezét kereste és keze közé vette, csakhogy megkapaszkodhassék valamiben, érinthesse ates tét, szoríthassa teljes erõvel...

Feliksz fájdalmában felkiáltott.Szétváltak. A nõelképedve bámulta.A férfi jobb kezét a szájához emelte. Lydia látta, hogy

csúnya seb van a kezén, s azzal, hogy megszorította,megindította a vérzést. Odalépett, hogy megfogja a kezét,hogy babusgassa, de a férfi elfordult. A varázs megtört.Feliksz megváltozott. Megfordult és az ajtóhoz sietett.Lydia megrettenve nézte, ahogy távozik. Becsapta azajtót. Lydia felkiáltott.Révetegen bámulta a helyet, ahol aférfi állt. Úgy érezte, mintha kifosztották volna. Egyszékbe rogyott. Lebírhatatlan remegés fogta el.

Örvénylõ érzelmek kavarogtak benne, percekig nemtudott gondolkodni. Lassanként megnyugodott, s egyetlenérzelem kerekedett felül: a megkönnyebbülés, hogy nemengedett a kísértésnek, nem árulta el a történetutolsó fejezetét. Mint srapnelszilánk a beforrott sebben,

Page 221: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

utolsó fejezetét. Mint srapnelszilánk a beforrott sebben,olyan mélyen fészkelt benne a titok; és ezt a titkot halálanapjáig nem árulja el senkinek, vele együtt fogjákelte metni.

Feliksz megállt a hallban, hogy feltegye kalapját. Atükörbe nézett, arca vad, diadalmas mosolyra torzult.Nyugalmat erõltetett magára és kisétál t a délinapsütésre.Milyen hiszékeny. Hogy elhitte azt az együgyûmesét az anarchista matrózról és milyen gyorsan,másodpercnyi habozás nélkül elárulta, hol találja megOrlovot. Milyen diadalmas érzés, hogy még mindigennyire a hatalmában tartja. Énmiattam ment férjhez, ésmost rávettem, hogy elárulja a férjét.Kétségtelen, hogytalálkozásuk tartogatott néhány rá nézve veszélyes percetis. Amikor a nõ elmesélte történetét, figyelte az arcát ésmélységes szánalom fogta el, olyan különös fájdalom,amitõl sírhatnékja támadt; de oly régen nem ontottkönnyeket, hogy teste már nem is emlékezett rá, hogykell sírni, s a veszély percei elvonultak. Érzelmektõlsebezhetetlen vagyok, gondolta: hazudtam neki,visszaéltem a bizalmával, megcsókoltam és eljöttem;kihasználtam.Ma kegyes hozzám a sors. Ma jó nap vanveszedelmes feladatok megoldásához.A pisztolyt elejtettea parkban, új fegyverre van tehát szüksége. Szállodaimerénylet végrehajtásához a bomba a legjobb fegyver.Nem kell pontosan célozni, mert bárhová esik, mindenkitmegöl, aki a szobában tartózkodik. Ha Walden is ott vanvéletlenül Orlovnál, annál jobb, gondolta. Felmerült benne,

Page 222: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

véletlenül Orlovnál, annál jobb, gondolta. Felmerült benne,hogy ez esetben Ligyija segí tett megölni a férjét.

Nos?Megkísérelte kiverni a fejébõl az asszonyt és a

vegyé szetre összpontosított.Bement egy gyógyszertárba és négy pint közönséges

savat vásárolt, tömény oldatban. A savat kétpintesüvegben árulták, ára – a visszaváltható üveggel együtt –négy shilling öt penny.Az üvegeket hazavitte és az alagsoriszoba padlójára tette.

Ugyanebbõl a fajtából vásárolt újabb négy pintet egymásik gyógyszertárban. A patikus megkérdezte, mirehasználja. – Tisztításra – mondta, s a patikus elégedettennyugtázta a választ.A harmadik gyógyszertárban másiksavfélébõl vett négy pintet. Végül beszerzett egy pint tisztaglicerint és egy láb hosszú üvegrudat.Tizenhat shilling nyolcpennyt adott ki, de az üres üvegekért visszakap majd négyshillinget és három pennyt. Alig három fontja maradt.Azalapanyagokat különbözõ üzletekben vásárolta, apatikusok egyike sem gyaníthatja, hogy robbanóanyagotakar csinálni.

Felment Bridget konyhájába és kölcsönkérte alegna gyobb keverõedényt.

– Tésztát akar sütni? – kérdezte.– Igen.– Csak herepítsen minket a levegõbe.– Nem fogom.Bridget volt annyira óvatos, hogy aznap délután elment

hazulról.Feliksz lement az alagsorba, levetette kabátját,feltûrte ingujját és kezet mosott.

Page 223: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

feltûrte ingujját és kezet mosott.A keverõedényt a mosdóba helyezte.Végigmérte a padlón sorakozó tizenhárom, tejüveg

dugójú, nagy barna üveget.A nagy edényben összekeverte a kétfajta savat,

megvárta, amíg a folyadék kihûl és visszatöltötte azüvegekbe a kettõ az egyhez keveréket.

Kimosta az edényt, megszárította, visszahelyezte amosdóba és beleöntötte a glicerint.A mosdóban volt egyláncon lógó gumidugó. A dugót féloldalasan tette alefolyóra, hogy csak részben dugaszolja el. Kinyitotta acsapot. Amikor a víz szintje majdnem az edény karimájáigért, elfordította a csapot, de nem zárta el, úgyhogy a vízugyanolyan ütemben folyt a mosdóba, ahogy kifolytbelõle, s a vízszint egyenletes maradt, anélkül hogy azedénybe befolyt volna.

Most jött az a rész, amely több anarchistát ölt meg, mintaz Ohrana.A glicerinbe kezdte tölteni az összekevertsavat, nagyon finoman, nagyon óvatosan, állandóankavargatva az üvegrúddal.

Az alagsori szobában nagyon meleg volt.Idõnként barnásvörös füstgomoly szállt fel az

edénybõl, jelezve, hogy a vegyi reakció kezdelszabadulni; ilyenkor abbahagyta a sav hozzáadását, defolytatta a keverést, mindaddig, amíg a víz le nem hûtötteaz edényt, mérsékelve a reakciót. Amikor a füst elszállt,egy-két percet várt, majd tovább folytatta.Felidézte, hogy

Page 224: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egy-két percet várt, majd tovább folytatta.Felidézte, hogyígy halt meg Ilja, a mosdó fölé hajolva az alagsoriszobában, savakat és glicerint keverve: talán türelmetlenvolt. A romok eltakarítása után eltemetnivaló sem maradtIljából.Estébe fordult a délután. Lehûlt a levegõ, deFeliksz továbbra is izzadt. Keze sziklaszilárd volt. Azutcán játszó gyerekek kiszámolósdit kántáltak: “Só,mustár, ecet, bors. Só, mustár, ecet, bors.” Bár lennejege. Bár lenne villanyvilágítás. Csípõs füst töltötte be aszobát. Kapart a torka. A tálban lévõ keverék átlátszómaradt.Azon kapta magát, hogy Ligyijáról álmodozik.Idejön az alagsori szobába, anyaszült meztelenül,mosolyogva, és õ elküldi, mert nem ér rá foglalkozni vele.

“Só, mustár, ecet, bors.”Az utolsó üveg savat ugyanolyan lassan és óvatosan

ürítette a tálba, mint az elsõt.Keverés közben erõsebbenkinyitotta a csapot, úgyhogy a víz most az edénybe ömlött;gondosan lemosta a fölösleges savat.

Amikor végzett, egy üveg nitroglicerin tulajdonosa lett.Ennek a robbanó folyadéknak hússzor akkora az

ereje, mint a lõpornak. Gyutaccsal is fel lehet robbantani,de tulajdonképpen fölösleges hozzá bármilyen szerkezet,mert egy égõ gyufa vagy akár egy közeli kályha hõje ismegteszi. Feliksz ismert egy esztelen alakot, akikabátjának szivarzsebében hordozgatott egy fiolanitroglicerint, mígnem testmelegétõl felrobbant és nemcsakõt ölte meg, hanem még három másik járókelõt és egylovat is a szentpétervári utcán. Egy üveg nitroglicerin

Page 225: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lovat is a szentpétervári utcán. Egy üveg nitroglicerinakkor is robban, ha falhoz vágják, földre ejtik, megrázzákvagy akár csak meglökik.Feliksz a lehetõ legnagyobbóvatossággal merített be egy tiszta üveget az edénybe éslassan belecsorgatta a robbanóanyagot. Amikor megteltaz üveg, bedugaszolta, de elõbb megbizonyosodott róla,hogy egyetlen csepp nitroglicerin sem szorult az üvegnyaka és dugója közé.A tálban maradt még némifolyadék. Természetesen nem öntheti a lefolyóba.Azágyhoz ment és felemelte a párnát. Kis lyukat hasított ahuzaton és megnézte a tölteléket. Néhány szál toll, tépettrongy. Néhány darabot a tálban maradt nitroglicerinbedobott. Az anyag jól szívta a folyadékot. Addig folytatta,amíg el nem tûnt az egész; akkor gombóccá formálta ésújságpapírba csavarta a rongyot. Igy sokkal stabilabb,olyan, mint a dinamit – tulajdonképpen az is. Kevésbérobbanékony, mint a tiszta folyadék. Lehet, hogy apapírburok meggyújtásakor robban, lehet, hogy nem;kellene hozzá még egy puskaporral töltött papír szívószál.De Feliksz nem a dinamitot akarta használni, mertmegbízható és azonnali hatású eszközre voltszüksége.Ismét kimosta és megszárította a keverõtálat. Amosdót bedugaszolta, teletöltötte vízzel, óvatosanbelehe lyezte a hûvösen tartandó nitroglicerines üveget.

Felment és visszatette a konyhába a keverõedényt.Az alagsorba visszatérve megszemlélte a mosdóban

heverõ bombát. Nem féltem, gondolta. Egész délutánegyszer sem rettentett vissza a halál. Még mindig nem

Page 226: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egyszer sem rettentett vissza a halál. Még mindig nemtudom, mi a félelem.

E gondolat megörvendeztette.Elment, hogy felderítse aSavoy Hotelt.7Teázás közben Walden felfigyelt Lydia és Charlotte

nyomott hangulatára. Maga is elmélázott. Társalgásukfelületes volt.Miután átöltözött vacsorához, Walden beülta szalonba, portóit iszogatott és várta, hogy felesége ésleánya megjelenjenek. Pontadarvyékhoz voltakhivatalosak. Ma is meleg este volt. Ha másban nem is,idõjárás szempont jából ragyogó nyaruk volt eddig.Alekszbezárása a Savoyba egyáltalán nem gyorsította meg avontatottan haladó tárgyalásokat az oroszokkal. Alekszolyan szeretetre méltó, mint egy kismacska – és éppolytûhegyesek a fogai. Walden ismertette vele azellenjavaslatot a Fekete-tengertõl a Földközi-tengerighúzódó nemzetközi vízi útról. Aleksz kereken kijelentette,hogy kevesli, mert háború esetén – amikor a szoroslétfontosságú lehet – a legjobb akarattal sem tudnáOroszország vagy Anglia megakadályozni, hogy atörökök lezárják az utat. Oroszország nemcsak azáthaladás jogát kívánja, hanem a jog érvényesítéséhezszükséges erõt is.Es mialatt Walden és Orlov arrólvitáztak, hogyan lehetne ezt az erõt biztosítani, a németekbefejezték a Kieli-csatorna kiszélesítését; ez a stratégiailaglétfontosságú teljesítmény azt jelentette, hogy hadihajóikeljuthatnak az Eszaki-tenger harci térségérõl a Balti-tenger

Page 227: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

biztonságába. Aranytartalékuk rekordmagasságbaemelkedett, azoknak a pénzügyi manõvereknekköszönhetõen, amelyek kiváltották Churchill májusilátogatását Wal den Hallban. Ennél jobban a németek mársose lesznek felkészülve háborúra: minden egyes napsürgetõbbé tetteaz orosz–angol szövetséget. De Aleksznek vasidegzetevan... nem hajlandó elhamarkodott engedményekre.

Walden egyre többet tudott meg Németországról:iparáról, kormányáról, hadseregérõl, természetikincseirõl, és mindjobban ráébredt: Németországnakminden esélye megvan arra, hogy felváltsa Angliát, s avilág legerõsebb nemzetévé váljék. Waldent személyszerint nem érdekelte, hogy Anglia az elsõ, a másodikvagy a kilencedik helyen áll, mindaddig, amíg szabadország. Szerette Angliát. B üszke volt rá. Ipara millióknakadott munkát, demokráciája mintaképül szolgál a világtöbbi része szá mára. Lakossága egyre mûveltebb s ennekkövetkeztében mind többen jutnak szavazati joghoz.Elõbb-utóbb a nõk is megkaphatják, fõleg haabbahagyják a rendbontást. Walden szerette a mezõketés a dombokat, az operát és a varietét, a fõváros fényescsillogását és a vidéki élet lassú, biztonságos ritmusát.Büszke volt az angol feltalálókra, a színdarabírókra, azüzletemberekre, az iparosokra. Fene jó hely ez az Anglia,s ha Waldenen múlik, nem hagyja, hogy kocka fejûporosz betolakodók elrontsák.Aggódott, mert nem tudta,

Page 228: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

porosz betolakodók elrontsák.Aggódott, mert nem tudta,rajta múlik-e. Gondolkodóba ejtette, hogy valójábanmennyire érti a modern Angliát, anarchistáival ésszüfrazsettjeivel, ezt az országot, ame lyet ezek a fiatalszélsõségesek, Churchill és Lloyd George kormányoznaks amelyet emezeknél is veszedelmesebb erõk, az egyrevirágzóbb Munkáspárt és a mind erõsebbszakszervezetek fenyegetnek széthullással. Anglia mégmindig a Walden-féléké: a feleségek képezik a JóTársaságot, a férjek uralkodnak, de az ország már nemkormányozható olyan könnyen, mint valaha. Idõnkéntelfogta az a rettenetesen leverõ érzés, hogy az egészmindenség kicsúszik a kezébõl.Charlotte jött be s errõleszébe jutott, hogy nem a politika az egyetlen terület,amely fölött hatalma lazul. A lány még mindigteázóköntösben volt. — Hamarosan mennünk kell —mondta Walden.

— Szeretnék itthon maradni. Fáj a fejem.— Ha nem szólsz mielõbb a szakácsnõnek, nem lesz

meleg vacsorád.Nem is kell. Felkéretek a szobámba valamihideget.Sápadt vagy. Igyál egy kis pohár portóit;

étvágycsi nálónak is jó.— Köszönöm.Leült és Walden töltött neki. Amikor átnyújtotta a

poharat, megszólalt: — Annie-nek van már munkája ésotthona.

Page 229: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

otthona.—Örülök neki — válaszolt a lány hidegen.Walden mély lélegzetet vett: — Be kell vallanom, hogy

ebben az ügyben én voltam a hibás.Ó — mondta meglepõdve Charlotte.

Ilyen ritka eset, hogy belátnám: hibáztam? — tûnõdöttWalden. Majd folytatta: — Persze nem tudtam, hogy... aza fiatalember... elszökött és Annie szégyellt az anyjáhozfordulni. De utána kellett volna néznem. Tökéletesenigazad volt, amikor szememre vetetted, hogy a lány sorsaaz én felelõsségem.Charlotte nem szólt, de melléhúzódottés megfogta a kezét. Walden meghatódott.

Jószívû vagy és remélem, az is maradsz.Bízhatom-e benne, hogy idõvel megtanulod,nagylelkûségednek hogyan adjál kifejezést... egykicsit nyugodtabban?

Igyekszem, papa.— Gyakran töröm a fejem, vajon nem részesítettünk-e

a szükségesnél nagyobb oltalomban. Neveltetésedrõltermészetesen a mama döntött, de be kell vallanom, hogytöbbnyire egyetértettem vele. Vannak, akik azt mondják,nem kell a gyereket megvédeni attól, hogy megtudja, mikaz élet alapvetõ igazságai; de ezek kevesen vannak ésáltalában nagyon közönségesek.Egy ideig hallgattak.Lydia, szokása szerint, órákig öltözködik a vacsorához.Walden szeretett volna még többet közölni Charlotte-tal,de nem tudta, lesz-e mersze hozzá. Különbözõ bevezetõszavakat mérlegelt, de egyik zavarba ejtõbb volt, mint a

Page 230: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szavakat mérlegelt, de egyik zavarba ejtõbb volt, mint amásik. Charlotte elégedett csendben ült; vajon tudja-e, miforog a fejemben?Lydia hamarosan elkészül. Itt a pillanat:most vagy soha. Megköszörülte a torkát. – Férjhez mégymajd egy rendes emberhez és vele együtt mindenfélétmegtanulsz, ami most titokzatosnak és kissé aggasztónaktûnhet. – Elég lesz ennyi, gondolta; most még visszaléphet,elkerülheti a kényesebb tárgyat. – Egy dolgot azonbaneleve tudnod kell. Tulajdonképpen mamának kellene errõlbeszélni veled, de valahogy az az érzésem, hogyódzkodik tõle, ezért én mondom el.Szivarra gyújtott, hogykezét foglalkoztassa. Most már átlépte a határt. Remélte,hogy Lydia megjelenik és véget vet a beszélgetésnek; denem jött.– Azt mondtad, tudod, hogy mit csinált Annie ésa kertész. Nos, õk nem voltak összeházasodva, ezértroszszat cselekedtek. De ha házastársak között zajlik azilyesmi, igazán nagyon jó dolog. —Érezte, hogy elpirul ésremélte, hogy a lánya nem néz rá éppen most. — Pusztatesti érzésként is nagyon jó – merült bele. – Leírnilehetetlen, kissé talán olyan, mint a kandalló melegébenélvezkedni... Ami a lényeg, s amirõl, azt hiszem, nemtudsz, hogy lelkileg milyen csodálatos az egész. Valahogyki tudja fejezni mindazt a vonzalmat, gyengédséget,megbecsülést és... szóva l a szeretet, ami a férjet ésfeleséget összeköti. Amikor az ember fiatal, nem biztos,hogy éppen ezt megérti. A lányok különösen hajlamosakarra, hogy csak a, nos, a közönségességét lássák; vannak

Page 231: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

arra, hogy csak a, nos, a közönségességét lássák; vannaksajnálatra méltó emberek, akik sosem lelik örömüketbenne. De ha számítasz rá, és jó, kedves, okos férjetválasztasz, biztos, hogy örömöt lelsz benne. Ezértmondtam el. Nagyon zavarba hoztalak?MegdöbbenéséreCharlotte feléje fordult és arcon csókolta. – Igen, de nemannyira, mint saját magadat — mondta.

Ettõl elnevette magát.Pritchard lépett be. — A hintó elõállt, mylord, és az

úrnõ az elõcsarnokban vár.Walden felállt. — A mamának egy szót se — súgta oda

Charlotte-nak.– Kezdek rájönni, miért tartja mindenki,hogy jó em ber vagy — mondta Charlotte. — Jómulatást.— Isten veled. — Amikor kiment, hogyfeleségéhez csatlakozzon, azt gondolta: néha valóbansikerül jót tenni.

Ezek után Charlotte majdnem lemondott arról, hogyelmenjen a szüfrazsettek ülésére.

Az Annie-féle incidens óta lázadó hangulatban volt, saztán felfigyelt a Bond Streeten egy ékszerész kirakatáraragasztott plakátra. Tekintetét elõször a SZAVAZATIJOGOT A NÕKNEK felirat ragadta meg; azutánészrevette, hogy a gyûlés színhelye nincs messze aházuktól. A szónokokat nem sorolta fel a plakát, deCharlotte az újságokból tudta, hogy a hírhedt Mrs.Pankhurst gyakran minden elõzetes bejelentés nélkülmegjelenik az ilyen gyûléseken. Charlotte megállt, hogyelolvassa a hirdetményt, miközben kísérõje, Marja

Page 232: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

elolvassa a hirdetményt, miközben kísérõje, Marjakedvéért úgy tett, mintha a bársonytálcára kirakottkarkötõket szemlélgetné. Ezenközben kijött az üzletbõlegy fiú és kezdte levakarni a plakátot. Akkor és otthatározta el Charlotte, hogy elmegy a gyûlésre.Papa mostmegrendítette eltökéltségét. Megdöbbentette, hogy õ isesendõ, sebezhetõ, sõt alázatos; és még nagyobbmeglepetés, hogy úgy beszél a nemi érintkezésrõl, mintvalami szép dologról. Rájött, már nem haragszik rá azért,amiért hagyta, hogy tudatlanságban nõjön fel. Hirtelenmegértette szempontjait.Mindez nem változtatott azon atényen, hogy még mindig borzasztóan tudatlan volt, éstovábbra sem bízhatott benne, hogy mama és papa ateljes igazságot mondják el mindenrõl, különösen olyandolgokról, mint a nõk szavazati jogáért folyó küzdelem.Elmegyek, hatá rozta el.

Csengetett Pritchardnak és egy adag salátát kért aszobájába; azután felment. Annak, hogy az embernõnemû, megvan az az elõnye, hogy fejfájását senki semvonja kétségbe: a nõktõl valósággal elvárják, hogyolykor-olykor fejfájásuk legyen.

Meghozták az ételt, csipegetni kezdte, amíg eljött aszemélyzet vacsoraideje; akkor kalapot-kabátot vett éskiosont.Meleg este volt. Gyorsan ment Knightsbridge felé.A szabadság különös érzete töltötte el és ráeszmélt, hogymég soha nem járt városi utcán kíséret nélkül. Bármitcsinálhatnék, gondolta. Se dolgom, se gardedámom.Senki sem tudja, hol vagyok. Vendéglõben

Page 233: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Senki sem tudja, hol vagyok. Vendéglõbenvacsorázhatnék. Felugorhatnék egy Skóciába tartóvonatra. Szállodai szobát foglalhatnék. Felülhetnék azomnibuszra. Almát ehetnék az utcán és a csatornábadobhatnám a csutkáját.Feltûnõnek érezte magát, de senkise hederített rá. Mindig élt benne a bizonytalan érzés,hogy ha egyedül menne ki az utcára, ismeretlen férfiak –maga sem tudta, hogyan – zavarba hoznák. De mostmintha észre sem vennék. A férfiak egyáltalán nemólálkodtak; mindenki tartott valamerre, estélyi öltözékbenvagy szövetruhában. Hol itt a veszély? Azután eszébejutott az az õrült a parkban, és sietni kezdett.Agyûlésteremhez közeledve egyre több nõt látott arrafelémenni. Voltak, akik kettesével vagy csoportokbanmentek, de többségük egyedül volt, mint Charlotte.Biztonságban érezte magát. Több száz asszony álldogált aterem elõtt. Sokan viselték a szüfrazsett-színeket, abíbor-zöld-fehéret. Egyesek röplapokat osztogattak,mások a Szavazati jogot a nõknek címû lapot árulták.Rendõrök vegyültek közéjük, feszült arcukon derûsmegvetés. Charlotte a befelé igyekvõk sorábaállt.Rendezõi karszalagot viselõ asszony állította meg azajtónál: hat pennyt kért. Charlotte önkéntelenülmegfordult, de nem volt ott sem Marja, sem az inas, semaszobalány, hogy a belépõt kifizesse. Egyedül volt, pénznélkül. Nem tudta, hogy belépõdíjat szednek. Es abbansem volt biztos, hogy ha elõre látta volna, tudott volna

Page 234: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

sem volt biztos, hogy ha elõre látta volna, tudott volnaszerezni hat pennyt.

— Nagyon sajnálom — mondta. — Nincs nálampénz... igazán nem tudtam... – Megfordult, hogyelmenjen.A rendezõ megállította. – Semmi baj – mondta.– Ha nincs pénze, ingyen is bemehet. – Középosztályoskiejtéssel beszélt s noha kedves volt. Charlotte aztképzelte, hogy magában megállapítja: Ilyen szép ruhában,é s nincs pénze!– Köszönöm... Majd küldök egycsekket... – Megszégyenülten tartott befelé. Még jó,hogy nem próbáltam vendéglõben vacsorázni, vagyvonatra szállni, gondolta dühösen. Sose volt gondja rá,hogy legyen nála pénz. A kísérõnél mindig volt aprópénz,papának folyószámlája volt a Bond Street összesüzletében, s ha kedve támadt a Claridge'sben ebédelni,vagy a Café Royalban kávézni, egyszerûen otthagyta anévjegyét az asztalon és a számlát elküldték papának. Ezta számlát azonban biztosan nem egyenlítené ki.Egész elölült le: ennyi fáradság után semmit sem akart elmulasztani.Ha gyakran akarok ilyet tenni, gondolta, valahogy szerétkell ejtenem, hogy pénzhez jussak – kopottpennysekhez, gyûrött bankjegyekhez vagy arany guinea-khez.Körülnézett. A terem asszonyokkal volt tele, itt-ottbukkant fel egy férfiarc. Fõként középosztálybeli nõk,inkább szövetbe és pamutba, mint kasmírba vagyselyembe öltözötten. Néhányan kiemelkedtek azátlagból, halkabban beszéltek, kevesebb ékszert hordtak,és ezek a nõk – Charlotte-hoz hasonlóan – divatjamúlt

Page 235: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

és ezek a nõk – Charlotte-hoz hasonlóan – divatjamúltkabátban és egyszerû kalapban voltak, mintha álcáznákmagukat. Amennyire meg tudta ítélni, munkásasszonyoknem vol tak jelen.

Az emelvényen lévõ asztalt bíbor-zöld-fehér “Szavazatijogot a nõknek" feliratú lobogó borította. Az asztalonkis olvasópolc. Mögötte hat szék.Ezek a nõk, gondolta Charlotte, a férfiak ellen lázadnak

fel! Nem tudta, örüljön-e vagy szégyenkezzék.Ot nõ mentfel a színpadra, a közönség tapsolt. Mind az ötkifogástalanul, ha nem is divatosan öltözött – se bukj-el-szoknya, se harangkalap. Tényleg õk lennének azok, akikablakokat zúznak be, festményeket hasítanak fel,bombákat hajigálnak? Nagyon is tiszteletreméltónaktûntek.Elkezdõdtek a beszédek. Nem sokat értettbelõlük. Szervezkedésrõl, pénzügyekrõl, kérvényekrõl,törvénymódosításról, szavazásokról és választásokrólbeszéltek. Elkedvetlenedett: semmit sem tudott meg. Talánkönyveket kellene olvasni a mozgalomról, mielõttgyûlésre megy, hogy megérthesse, mi történik. Majdnemeltelt egy óra, amikor elhatározta, hogy távozik. Es akkorfélbeszakadt a szónoklat.Két nõ jelent meg a színpadszélén. Az egyik egy izmos fiatal lány, autóskabátban.Oldalán, rátámaszkodva, aprócska, törékeny asszony,fáradtzöld tavaszi kabátban, nagy kalappal. A közönségtapsolni kezdett. Az emelvényen ülõk felálltak. A tapserõsödött, kiáltások, éljenzések vegyültek bele. Charlottemellett is felállt valaki és pillanatok alatt ezer nõ ugrott

Page 236: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mellett is felállt valaki és pillanatok alatt ezer nõ ugrotttalpra.

Mrs. Pankhurst lassan ment fel az asztalhoz.Charlotte alaposan megnézte. Az a fajta, akit csinosnak

mondanak. Mélyen ülõ, sötét szemek, széles, egyenesszáj, erõs áll. Ha az orra nem lenne húsos és lapos,szépség volna. Az ismételt bebörtönzés és azéhségsztrájkok hatása megmutatkozott arca és karjasoványságában, bõrén ek sárga színében. Gyengének,vékonynak, erõtlennek látszott.Karját felemelte s azéljenzés és taps majdnem azonnal abbamaradt.

Beszélni kezdett. Hangja, noha nem kiabált, tiszta voltéserõs. Charlotte meglepetten hallotta, hogy lancashire-ikiejtéssel beszél.– 1894-ben választottak be a dologházra felügyelõ

manchesteri szegényügyi bizottságba. Amikor elõszörellátogattam a dologházba, megdermedtem a látványtól:hét- és nyolcéves kislányok sikálták térden állva a hosszúfolyosók hideg kövét. Ezek a kislányok télen-nyáronvékony, kivágott, rövid ujjú pamutruhácskát hordtak.Éjjel meztelenül aludtak, mert a hálóing luxusnakminõsíttetett. Az, hogy a bronchitis járványméreteketöltött, nem ébresztette rá a bizottsági tagokat, hogy talánvál toztatni kellene szegénykék viseletén. Mondanom semkell, hogy beválasztásomig a bizottság kizárólagférfiakból állt.Állapotos asszonyok is voltak adologházban, gyermekük születéséig padlót súroltak, és

Page 237: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

általában a legkeményebb munkát végezték. Sokuknaknem volt férje; nagyon, nagyon fiatalok, jobbára kamaszlányok voltak. Ezeket a szerencsétlen anyákat szülés utánmindössze két hétig tartották kórházban. Utánaválaszthattak: vagy ott maradnak a dologházban éssikálással vagy egyéb munkákkal keresik megkenyerüket és ez esetben elveszik tõlük a gyereket –vagy elbocsátásukat kérik. Szegényházi lakókmaradhattak – vagy elmehettek, a kéthetescsecsemõvel a karjukon, se reményük, se otthonuk, sepénzük, se úti céljuk. Mi lett belõlük és mi lettboldogtalan gyerekeikbõl?Charlotte döbbenten hallgatta,hogy ilyen kényes kérdéseket tárgyalnak megnyilvánosan. Leányanyák... kamasz lányok... otthonnélkül, pénz nélkül... Es miért veszik el tõlükcsecsemõjüket a dologházban? Igaz lehet-e?

Hallott még rosszabbat is.Mrs. Pankhurst kissé felemelte hangját. – A törvény

szerint, ha a férfi, aki a lányt megrontotta, húsz fontot egyösszegben kifizet, a menhelyrõl kiadott gyerekek otthonamentesül az ellenõrzés alól. Ha valaki egyszerrecsak egy csecsemõt fogad be és megkapja az érte járóhúsz fontot, ellenõrök nem tehetik be lábukat a házba.

Menhelyi gyerek... a férfi, aki megront egy lányt...ismeretlen kifejezések voltak ezek Charlotte számára, defélelmetesen magától értetõdõk.– A csecsemõtermészetesen szinte azonnal meghal, s a gazda újabb

Page 238: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

természetesen szinte azonnal meghal, s a gazda újabbáldozat megszerzésére jogosult. A nõk hosszú évek ótapróbálják megváltoztatni a Szegénységi Törvényt,megoltalmazni minden törvénytelen gyereket, lehetetlennétenni, hogy bármelyik jómódú csirkefogó felmentessék akötelességvállalás alól. Ismét és ismét próbálkoztak, demindig elbuktak – hangja szenvedélyes kiáltásba csapottát –, mert akiket igazán izgat a kérdés, azok csupáncsakasszonyok!A hallgatóság tapsolt, és a Charlotte mellett ülõnõ felkiáltott: –Úgy van! Ugy van!Charlotte az asszonyhozfordult és megragadta karját. – Igaz ez? – kérdezte. –Igaz ez?

Mrs. Pankhurst folytatta.– Bár lenne idõm és erõm, hogy elmondjam nektek

mindazokat a tragédiákat, amelyeknek bizottsági tagkénttanúja voltam. A nyomorenyhítõ részlegnél találkoztamözvegyekkel, akik kétségbeesetten próbáltáköszszetartani az otthont, a családot. A törvényértelmében hozzájuthattak némi, nagyon csekélysegélyhez, de önmaguk és valamelyik gyerekük nemrészesülhetett belõle. A törvény munkaképes erõnek tartjaa nõt akkor is, ha keblén ott szopik csecsemõje. Nekünkazt mondják, hogy az asszonyok maradjanak otthon ésgondozzák gyerekeiket. Férfi kollégáimmegbotránkoztak, amikor erre azt válaszoltam: “Haszavazati jogunk lesz, mi majd gondoskodunk róla, hogyaz anyák otthon maradhassanak és gondozhassákgyerekeiket!”1899-ben a manchesteri anyakönyvi

Page 239: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gyerekeiket!”1899-ben a manchesteri anyakönyvihivatalhoz kerültem. Még a korábbi tapasztalatok után isújból és újból megdöbbentett, milyen kevéssé törõdik avilág az asszonyokkal és a gyerekekkel. Tizenhárom éveskislányokjöttek hozzám, hogy jegyzékbe vétessékgyermekük – természetesen törvénytelen gyermekük –születését. A legtöbb esetben semmit se lehetett tenni. Afelnõtt korhatár a tizenhatodik év, de a férfi általában azzalvédekezik, hogy idõsebbnek gondolta a lányt.Hivatalviselésem idején egy törvénytelen gyerek nagyonfiatal anyja kitette újszülöttjét és az meghalt. Az anyátgyilkosság vádjával bíróság elé állították és halálra ítélték.De a férfi, aki igazság szerint inkább gyilkos volt, büntetésnélkül megúszta.Akkoriban gyakran kérdeztem magamtól,mi a teendõ. Beléptem a Munkáspártba, avval a hittel,hogy helyi tanácsain keresztül kezdeményezni lehet valamilétfontosságút a nõk szavazati joga ügyében, olyanmozgalmat, amit a politikusok nem hagyhatnak számításonkívül. Nem történt semmi.Közben felnõttek a lányaim. Egyszép napon Christabel a következõ kijelentéssel lepettmeg: “Mióta próbálkoztok, hogy kikényszerítsétek aszavazati jogot. A magam részérõl elhatároztam:megszerzem!” Azóta két jelszavam van. Az egyik:“Szavazati jogot a nõknek”, a másik: “A magam részérõl:megszerzem!”Valaki felkiáltott: – Én is! –, újabbtetszésnyilvánítás és taps tört ki. Charlotte belekábult. Ugyérezte magát, mintha õ lenne a mesebeli kislány, Alice, akikeresztülmegy a tükrön és elvarázsolt világba kerül, ahol

Page 240: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

keresztülmegy a tükrön és elvarázsolt világba kerül, aholminden más, mint aminek látszik. Az újságok, ha aszüfrazsettekrõl írtak, nem említettek sem SzegénységiTörvényt, sem tizenhárom éves leányanyákat (egyáltalán,lehetséges ez?), sem a dologházban bronchitisbenszenvedõ kislányokat. Charlotte el sem hitte volna ahallottakat, ha nem látta volna saját szemével, hogy Annie,a derék, egyszerû, norfolki cselédlány a járdán alszik,mert egy férfi “megrontotta”. Mit számít néhány betörtablak, ha ilyesmi lehetséges?

– Sok év eltelt, míg fellobbantottuk a harci fáklyát.Mindent megpróbáltunk, amit lehetett, s a munka, aszenvedés, az áldozat évei megtanítottak bennünket arra,hogy a kormány, amely nem enged a jog és az igazságnevében, engedni lesz kénytelen gyakorlati okokból. Ezértkellett az alkotmányos lét minden formáját bizonytalannátenni. Ezért kellett bebizonyítani, milyen kudarc a törvény,milyen komédia a bíróság; le kellett járatni a kormányt avilág szemében; meg kellett zavarni a sportéletet, kártokozni az üzleti életnek, értékeket tönkretenni,demoralizálni a társadalmat, megszégyeníteni az egyházat,felfordítani a teljes eddigi életvitelt! Ezt a gerillaharcotaddig folytatjuk, amíg Anglia népe meg nem elégeli. Haõk elérkeznek odáig, hogy azt mondják a kormánynak:“Állítsátok le a mozgalmat, az egyetlen módon, ahogylehet: adjátok meg a nõknek a szavazati jogot”, akkoreloltjuk fáklyánk tüzét.

Page 241: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

eloltjuk fáklyánk tüzét.Patrick Henry, a nagy amerikai államférfi, a

kõvetkezõképpen összegezte az amerikai forradalmatkirobbantó okokat: “Kérvényeztünk, tiltakoztunk,esedeztünk, földre borultunk a trónus elõtt – s mindezthiába. Harcolnunk kell – ismétlem, uram, harcolnunkkell.” Patrick Henry amellett tört lándzsát, hogy emberekmegölése árán kell biztosítani az ember szabadságát. Aszüfrazset tek sose vallották és nem is fogják ezt vallani. Aminket mozgató erõ az emberi élet mélységes és kötelezõtiszte lete.Ebben a szellemben léptünk tavaly a harcmezejére. Január harmincegyedikén savval kiégettünktöbb golfpályát. Februá r hetedikén és nyolcadikán jónéhány helyen átvágtuk a távíró- és telefondrótokat, többórára megszakítottuk az összeköttetést London ésGlasgow között. Néhány nappal késõbb bevertük alegelõkelõbb londoni klubok ablakát, kárt tettünk a KewGardens orchideaházában s a hidegben értékes bimbókfagytak le. Megszálltuk a Tower ékszertermét ésmegrongáltunk egy vitrint. Február tizennyolcadikán korareggel, a munkások érkezése elõtt, bombát helyeztünk elWalton-on-the-Hillen, Lloyd George épülõ villájában s abomba nagy károkat okozott.

A kampány folyamán több mint ezer nõt vetettekbörtönbe; elszenvedték büntetésüket, megromlottegészséggel, megtört testtel, de lélekben töretlenülkerültek ki. Ha a nõk szabadságot élveznének, ezenasszonyok egyike sem lett volna törvénysértõ. Ezek az

Page 242: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

asszonyok egyike sem lett volna törvénysértõ. Ezek azasszonyok komolyan gondolják, hogy az emberiségjólétének oltárán áldoztak; hogy a civilizációnkat pusztítószörnyû gonoszság nem irtható ki, ha nem kapnakszavazati jogot a nõk. A kampány megállítására egyetlenlehetõség van, megfékezésének csak egyetlen módja. Esez nem a deportálás!

Nem! – kiáltott valaki.És nem a börtön!Nem! – harsogta a tömeg.Hanem az igazság!

– Igen!Charlotte a többiekkel együtt kiáltott. Az emelvényen

álló aprócska asszonyból csak úgy sugárzott a jogosfelháborodás. Szeme lángolt, keze ökölbe szorult, állátfelvetette, hangját érzelem fûtötte.

A szenvedés lángja, amely börtönben ülõtestvéreinket gyötri, minket is éget. Velükszenvedünk, osztozunk nyomorúságukban ésegyütt fogjuk kivívni a gyõzelmet. Ez a szellem azalvók sokaságának fülébe egyetlen szót súg:“Ébredj”, s a szendergõk talpra ugranak.Megoldja a némák nyelvét és õk továbbadják aszót. Fénye messzire világít, elér a szenvedõkhöz,a szomorú szívûekhez, az elnyomottakhoz, és újreménnyel világítja be életüket. Mert ezt a lángot,ami ma bennünk ég, többé nem lehet elfojtani; merterõsebb minden zsarnokságnál, kegyetlenségnél,

Page 243: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

erõsebb minden zsarnokságnál, kegyetlenségnél,elnyomásnál; mert erõsebb a halálnál is!

A nap folyamán szörnyû gyanú támadt Lydiában.Ebéd után lepihent szobájában. Másra sem tudott

gondolni, mint Felikszre. Ostobaság lenne tagadni, hogyvarázsereje még mindig hat rá. De nem gyámoltalanfiatal lány többé. Meg tud állni a saját lábán. És eltökéltszándéka, hogy nem veszti el a fejét, nem hagyja, hogyszétrombolja nyugodt életét, amit olyan gondosanalakí tott ki.

Felvetõdtek benne mindazok a kérdések, amiket nemtett fel neki. Mit csinál Feliksz Londonban? Mibõl él?Honnan tudta, hol keresse?Hamis nevet adott megPritchardnak. Nyilván attól tartott, hogy Lydia nem engediszíne elé. Rájött, miért hangzott ismerõsen a “KonsztantyinDmitrics Levin”; az Anna Karenina egyik szereplõjénekneve és ezt a könyvet ejtette le, amikor elõszörtalálkoztak. Kettõs értelmû fedõnév, fortélyosemlékeztetõ, gyerekkorból felbukkanó ízhez hasonlóanelhomályosult emlékek seregét élesztette fel. Vitatkoztaka könyvrõl. Lydia szerint kiváló realista alkotás, mertLydia tudta, milyen az, amikor egy tiszteletre méltóasszony keblében fellángol a szenvedély; Anna magaLydia volt. De a könyv nem Annáról szól, állította Feliksz,hanem Levinrõl, aki választ keres a kérdésre: “Hogyankell élnem?”, és Tolsztoj válasza: “Szíved mélyén tudod,mi a helyes.” Feliksz érvelése szerint ez a sekélyes

Page 244: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mi a helyes.” Feliksz érvelése szerint ez a sekélyesmoralizálás – amely szándékosan figyelmen kívül hagyja atörténelmi, gazdasági és lélektani tényezõket – vezetett azorosz uralkodó osztály tökéletes tehetetlenségéhez éselkorcsosulásához. Ez volt az az este, amikor savanyítottgombát ettek s õ életében elõször kóstolt vodkát.Türkizszínû ruhát viselt, ami szürke szemét kéknekmutatta. Feliksz a lábujjait csókolgatta, és azután...

Igen, szándékosan emlékeztette minderre.Vajon hosszabb ideje van Londonban, vagy csak azért

jött, hogy Aleksszel találkozzék? Nyilván oka van annak,hogy Londonban próbál közel férkõzni egy tengernagyhozaz Oroszországban fogva tartott matróz kiszabadításaérdekében. Ekkor felmerült benne a gondolat, hogyFeliksz talán nem mondott igazat. Végül is, mégmindiganarchista. Akkor, 1895-ben, határozottanerõszakelle nes volt, de azóta megváltozhatott.HaStephen tudná, hogy megmondtam egy anarchistá nak, holtalálhatja Alekszet...Nyugtalankodott a délutáni teázásnál.Nyugtalankodott, mialatt a szobalány megcsináltafrizuráját, emiatt el is rontotta és rémesen nézett ki.Nyugtalankodott a vacsora folyamán, ezért a kelleténélhallgatagabb volt, amikor Quort márkinõ, Mr.Chamberlain vagy az a Freddie nevû fiatalember beszélthozzá, aki többször is hangosan elmondta: reméli,Charlotte-nak nincs semmi baja.Emlékezetébe idézte,hogyan kiáltott fel fájdalmában Feliksz, amikormegszorította a kezét. A sebet csak egy pillanatig látta, de

Page 245: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

megszorította a kezét. A sebet csak egy pillanatig látta, dea varratok tanúsága szerint elég súlyos lehetett.A gondolatazonban, hogy Feliksz azonos lehet a parkban rájuktámadó õrülttel, csak késõ este jutott eszébe, amikorhálószobájában a haját kefélte.A gondolat olyan ijesztõvolt, hogy a toalettasztalra ejtette aranyhátú hajkeféjét éseltört egy parfümösüveget.Lehet, hogy Feliksz azért jöttLondonba, hogy megölje Alekszet?Hátha Feliksz támadtrájuk a parkban, és nem azért, hogy õket kirabolja,hanem hogy elkapja Alekszet. A pisztolyos alakmagassága és alakja õrá emlékeztet? Igen, nagyjából. EsStephen megsebesítette a karddal...Aleksz ezutánkiköltözött, mert megrémült, vagy talán, mert tudta, hogya “rablási kísérlet” valójában személye elleni merényletvolt, és Feliksz nem tudta, hol keresse, ezért fordultLydiához...Magára meredt a tükörben. A nõnek, akitlátott, szürke szeme, világos szemöldöke, szõke haja,csinos arca és tyúkesze volt.

Így lenne? Valóban becsapta volna? Igen, merttizenki lenc évig élt abban a hitben, hogy Lydia elárulta õt.Összeszedte és zsebkendõbe tette a parfümösüvegdarabjait; majd feltörölte a kiömlött parfümöt. Nem tudta,mit tegyen. Figyelmeztetni kell Stephent, de hogyan?“Apropó, ma reggel itt járt egy anarchista és megkérdezte,hol van Aleksz; és minthogy régen a szeretõm volt,megmondtam neki...” Füllenteni kell. Gondolkodott.Valaha szemrebbenés nélkül tudott hazudni, de azótakijött a gyakorlatból. Végül úgy döntött, a legegyszerûbb

Page 246: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kijött a gyakorlatból. Végül úgy döntött, a legegyszerûbblesz, ha összefonja a hazugságokat, amiket Feliksz neki ésPritchardnak beadott.

Selyem hálóinge fölé kasmírköntöst vett és átmentStephen hálószobájába.A férfi az ablaknál ült, pizsamábanés házikabátban, egyik kezében pohárka konyak, amásikban szivar, és a holdsütötte parkot nézegette.Láttára meglepõdött, mert eddig mindig õ ment Lydiaszobájába éjszaka. Boldogan mosolyogva kelt fel ésátölelte. Lydia rájött, hogy Stephen félreértette: azt hitte,hogy szeretkezni jön.

Beszélni akarok veled.Eleresztette. Csalódottnak látszott. – Ilyenkor,

éjsza ka?Azt hiszem, szörnyû ostobaságot követtemel. – Hallgatlak.

A hideg kandalló két oldalán ültek le. Lydia hirtelen aztkívánta, bárcsak szerelmeskedni jött volna. Elkezdte: –Egy férfi keresett fel ma délelõtt. Azt mondta, ismerSzentpétervárról. A neve ismerõsnek tûnt és rémlett is,hogy láttam már... Tudod, hogy van ez...

Hogy hívják?— Levin.– Folytasd.– Azt mondta, találkoznia kell Orlov herceggel.Stephen feszülten elõrehajolt: – Minek?

Valami matrózról van szó, akit igazságtalanulbebörtönöztek. Ez a... Levin... személyesen akar

Page 247: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

közben járni a matróz elengedéséért.Mit mondtál neki?

– Megmondtam, hogy a Savoyban lakik.– Az istenfáját – káromkodott Stephen, majd

bocsána tot kért. – Ne haragudj.– Késõbb merült csak fel bennem, hogy ez a Levin

rosszban sántikálhat. Seb volt a kezén... és eszembejutott, hogy kardoddal megsebesítetted a támadót aparkban... így, fokozatosan döbbentem rá... Borzasztó,amit tettem, nem?– Nem a te hibád; az enyém. Megkellett volna mondani az igazat a parkbeli férfiról, de azthittem, jobb, ha nem rémisztgetlek. Tévedtem.

Szegény Aleksz. Ha arra gondolok, hogy megakar ják ölni... Olyan bájos fiú.

– Hogy nézett ki Levin?A kérdés megzavarta Lydiát. Egy pillanatig úgy

gondolt “Levin"-re, mint ismeretlen merénylõre; mostpedig kénytelen leírást adni Felikszrõl. – b... magas,sovány, sötét hajú, olyan korombéli, jellegzetesen orosz;kedves, eléggé barázdált arcú... – Elhallgatott. Es énsóvárgok utána.Stephen felállt. – Megyek és felkeltemPritchardot. Elmegyünk a szállodába.Nem, ne menj,inkább feküdjünk az ágyadba; szükségem van amelegségedre, gyöngédségedre, gondolta Lydia. –Borzasztóan sajnálom – mondta hangosan.

– Talán így a legjobb.Meglepõdve nézett rá: –Hogyhogy?

Page 248: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Hogyhogy?Mert ha eljön a Savoyba, hogy megölje

Alekszet, én kapom el.Es ekkor Lydia tudta, hogy mielõtt az ügynek vége lesz,

a két szeretett férfi közül az egyik meghal.Feliksz óvatosan emelte ki a mosdóból az üveg

nitroglicerint. Mintha tojásokon lépdelne, úgy ment át aszobán. Párnája a matracon hevert. Tovább tágította aszakadást és átbújtatta rajta az üveget, bele a párnába. Apárna töltelékét elrendezte az üveg körül, úgyhogy abomba most rázkódást csillapító burokban feküdt. Karjahajlatába ölelte a párnát és nyitott bõröndbe helyezte.Becsukta a bõröndöt és fellélegzett.

Felvette a kabátot, a sálat, a tiszteletre méltó kalapot.Óvatosan élére állította, majd felemelte a bõröndöt.Kiment.Útja a West Endre lidércnyomás volt.Természetesen fel sem merülhetett, hogy biciklire üljön,

de a gyaloglás is idegtépõ volt. Állandóan szeme elõttlebegett a párnában ülõ barna üveg; minden lépésnélelképzelte az apró lökéshullámot, amely testének éskarjának mozgásán át az üveget éri; látta, ahogy keze alatta nitroglicerin molekulái egyre gyorsabb táncot járnak.Egyasszony a háza elõtti járdát mosta. Az úttestre lépett,nehogy megcsússzon a nedves macskakövön, s azasszony kigúnyolta: – Uraságod fél, hogy vizes lesz alába?Egy eustoni gyárnál inasgyerekek tódultak ki akapun, futball-labdát kergetve. Feliksz halálmereven állt,

Page 249: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kapun, futball-labdát kergetve. Feliksz halálmereven állt,amíg körötte szaladgáltak, lökdösõdtek, harcoltak alabdáért. Azután valaki messzire elrúgta, s a fiúkugyanolyan gyorsan eltûntek, mint ahogymegjelentek.Haláltáncot járt, amint átkelt a Euston Road-ikeresztezõdésnél. Öt percig állt a járdaszélen, várva,hogy nagyobb hézag keletkezzék a közlekedésben;azután majdnem szaladva ment át a túlsó oldalra.ATottenham Court Roadon benyitott egy elõkelõpapírkereskedésbe. Az üzletben csend és nyugalomhonolt. A bõröndöt óvatosan a pultra tette. Zsakettessegéd jött elõ.

– Mit parancsol, uram?– Kérek egy borítékot.– Egyetlen borítékot, uram? – szaladt fel a

szemöl döke.– Igen.– Valami különlegeset, uram?– Simát, de jó minõségût.– Van kék, elefántcsontszín, vízszínû, krémszínû, bézs...

Fehéret.Igenis, uram.Es egy ív papírt.

– Egy ív papírt, uram.Három pennybe került. Kedve lett volna fizetés nélkül

elszelelni, de a bõrönddel nem szaladhatott.A Charing Cross Road tele volt munkába sietõ

emberekkel, lehetetlen volt lökdösõdés nélkül elõbbrehaladni. Feliksz behúzódott egy kapualjba, azon tûnõdött,mit tegyen. Végül úgy döntött, karjába veszi és így óvja

Page 250: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mit tegyen. Végül úgy döntött, karjába veszi és így óvjameg a bõröndöt a nyüzsgõ tömegtõl.A Leicester Square-en egy bankban keresett menedéket. Leült egy asztalhoz,amelynél az ügyfelek szokták kitölteni csekkjeiket. Tálcántollak sorakoztak, tintatartóval. A bõröndöt a földre tetteés lába közé szorította. Kicsit pihent. Zsakettesbanktisztviselõk suhantak el mellette, kezükbenpapírokkal. Feliksz tollat ragadott és megcímezte aborítékot:

A. A. Orlov hercegSavoy HotelStrand, London W.

Az üres papírt összehajtogatta és a borítékbacsúsztat ta, hogy súlya legyen: nem akarta, hogy a borítéküresnek tessék. Megnyalta a ragasztós hátrészt és lezártaa borítékot. Azután kelletlenül felemelte a bõröndöt éskiment.

A Trafalgar Square-en a szökõkút vizébe mártottazsebkendõjét, arcát hûsítgette.

A Charing Cross-állomás után kelet felé tartott aTemze partján. A Waterloo-híd közelében utcagyerekeklebzseltek a korlátnál, azzal szórakoztak, hogy kövekkeldobálták a sirályokat. Feliksz kiszemelte alegértelme sebb arcú kölyköt.

Akarsz keresni egy pennyt?– Igen, fõnök!– Tiszta a kezed?– Igen, fõnök! –Felmutatta szurtos tenyerét.

Page 251: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Felmutatta szurtos tenyerét.Jobb híján megteszi, gondolta Feliksz. – Tudod-e, hol

van a Savoy Hotel...– De mennyire!Odaadta a borítékot és az egypennyst. – Most számolj

lassan százig, azután vidd a levelet a szállodába.Megértetted?

Igen, fõnök!Feliksz felment a hídra vezetõ lépcsõn. Tele volt

keménykalapos férfiakkal, akik a waterlooi oldalróljöttek át. Feliksz csatlakozott a tömeghez.Bement egyújságárushoz, megvette a Times-t. Kifelé tartott, amikoregy fiatalember rontott be. Feliksz kinyújtotta a karját,megállította a férfit, és ráordított: – Vigyázzon, hé!Afiatalember meglepõdve nézte. Feliksz hallotta, ahogy aboltosnak azt mondja: – Ideges fajta, mi?

Külföldi – vont vállat a boltos, miközben Felikszkiment.

Befordult a Strandre és belépett a szállodába. Leült azelõcsarnokban, bõröndjét a földre, a lába közé tette. Márnincs sok hátra, gondolta.Székébõl jól megfigyelhettemindkét ajtót és a recepciót. Zsebébe nyúlt, úgy tett,mintha megnézné nem létezõ zsebóráját, majd kinyitotta azújságját, elfészkelõdött, mintha várna valakire.Közelebbhúzta a bõröndöt, és lábát úgy nyújtotta ki a két oldalán,hogy véletlenül se ütközhessen neki egy figyelmetlen arramenõ. Az elõcsarnok tömve volt: nemsokára tíz óra. Azuralkodó osztály ebben az idõben szokott reggelizni,

Page 252: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

uralkodó osztály ebben az idõben szokott reggelizni,gondolta. Õ nem evett ma: nem volt étvágya.

A Times szegélye fölött vizsgálgatta az otttartózkodó kat. Két férfit látott, akik detektívnek néztekki. Akadá lyozhatják-e menekülését? De még hameghallják is a robbanást, honnan tudják, hogy azelõcsarnokban megforduló több tucat ember közül kitette? Senki sem ismer. Csak ha üldözni kezdenek, akkorazonosíthatnak. Úgy kell végrehajtani, hogy neüldözhessenek.

Eljön-e az a kis csavargó? Végül is, a pennyt megkapta.A borítékot talán már be is dobta a folyóba, a pennyvelmeg elment a cukorkaárushoz. Ha így van, újból végig kellcsinálni az egészet, amíg egy becsületes utcagyereket nemtalál.Az újságot olvasva minden pillanatban feltekintett.Egy cikk szerint a kormány azokkal akarta megfizettetni aszüfrazsettek által okozott károkat, akik anyagilagtámogatták az Asszonyok Társadalmi és Politikai Unióját.Külön törvényt akartak e célból elfogadtatni. Milyenostobák a kormányok, amikor hajthatatlanná válnak,gondolta; ezentúl mindenki névtelenül fogja eljuttatniadományait.

Hol az a kölyök?Orlov vajon mit csinál most? Valószínûleg az egyik

hotelszobában van, alig néhány méterrel az õ feje fölött,reggelizik, vagy borotválkozik, vagy levelet ír, vagyéppen Waldennel tárgyal. Waldent is szeretném megölni,

Page 253: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gondolta.Nincs kizárva, hogy bármely pillanatbanmegjelennek az elõcsarnokban. Túl szép lenne. Mit tennékakkor?

Rájuk dobnám a bombát és boldogan halnék meg.Az üvegajtón át megpillantotta az utcagyereket.A fiú a szálló bejáratához vezetõ keskeny utcán jött.

Kezében a boríték: az egyik sarkánál fogta, majdnemundorodva, mintha az lenne piszkos és õ tiszta, és nemfordítva. Közeledett az ajtóhoz, de a cilinderes portásmegállította. Szóváltásukat nem lehetett bentrõl hallani, s afiú elment. Az ajtónálló, kezében a borítékkal, bejött azelõtérbe.

Feliksz görcsösen figyelt. Sikerül-e?A portás a boyok fõnökének asztalára tette a

boríté kot.A fõnök megnézte, ceruzát vett elõ, valamit firkált a

jobb felsõ sarokba — a szobaszámot? —, és elõszólítottegy boyt.

Sikerült!Feliksz felállt, óvatosan felemelte a bõröndöt és a

lépcsõ felé indult.Az elsõ emeleten a boy elment melletteés felfelé foly tatta útját.

Feliksz követte.Szinte gyerekjáték.Hagyta, hogy a fiúegy emelettel megelõzze, azután

meggyorsította lépteit, hogy ne tévessze szem elõl.Az ötödik emeleten a boy a folyosóra indult.Feliksz megállt és figyelt.

Page 254: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Feliksz megállt és figyelt.A fiú kopogtatott egy ajtón. Kinyitották. Kinyúlt egy

kéz és elvette a borítékot.Elkaptalak, Orlov.A boy úgy tett, mintha távozni akarna, de visszahívták.

A szavakat nem hallotta Feliksz. Borravalót kapott a boy.— Nagyon köszönöm, uram, igazán nagyon köszönöm.— Az ajtó becsukódott.

Feliksz elindult a folyosón.A fiú meglátta a bõröndöt és érte nyúlt: — Segíthetek,

uram?— Nem! — mondta élesen.— Igenis, uram — szólt aboy, és továbbment.Feliksz Orlov szobájának ajtajához érkezett. Nem

tettek semmilyen elõvigyázatossági intézkedést? Waldentalán nem hinné, hogy eg y gyilkos bejuthat egy londoniszálloda szobájába, de Orlovnak több esze van. Hirtelenkísértést érzett, hogy elmenjen, tovább gondolkozzon ésmég jobban felderítse a terepet; de most már túl közel voltOrlovhoz.

A folyosó szõnyegére tette a bõröndöt.Kinyitotta, benyúlt a párnába és óvatosan elõhúzta a

barna üveget.Lassan felemelkedett.Bekopogott.

8Walden a borítékot nézte. Tiszta, jellegtelen írással volt

megcímezve. Külföldi írta, mert egy angol vagy Orlovherceget, vagy Alekszej herceget írt volna, semmiképp

Page 255: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

herceget, vagy Alekszej herceget írt volna, semmiképpsem A. A. Orlov herceget. Walden szerette volna tudni,mi van a borítékban, de Aleksz az éjszaka kiköltözött aszállodából, és Walden nem nyithatta fel távollétében alevelet – végül is egy másik úriember postájáról van szó.

Átadta Basil Thomsonnak, akinek nem voltak ilyenaggályai.Thomson feltépte és kivette az ív papírt. – Üres!– mondta.

Kopogtak az ajtón.Gyorsan szétrebbentek. Walden az ablakhoz ment, s

egy pamlag mögé állt, hogy ha kell, lehasalhasson. A kétdetektív kétfelõl az ajtó mellé húzódott, s elõvettepisztolyát. Thomson a szoba közepén, egy nagy kitömöttka rosszék háta mögött foglalt állást.

Ismét kopogtak.Thomson kiszólt: – Szabad, az ajtó nyitva van.Kinyílt az ajtó és ott állt õ.Walden megmarkolta a pamlag támláját. Valóban

fé lelmetes.Magas férfi, keménykalapban, nyakig begombolt

fekete kabátban. Hosszú, sovány, fehér arc. Bal kezébenhasas barna üveg. Körbenézett, s egy pillanat alattfelmérte, hogy csapdába esett.

Felemelte az üveget: – Nitro! – mondta.– Ne lõjetek! – kiáltotta Thomson a detektíveknek.Walden megdermedt a félelemtõl. Tudta, mi anitroglicerin: ha leesik az üveg, mindnyájan meghalnak.Élni akart; rettegett a tüzhalál gyötrelmétõl.

Page 256: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Élni akart; rettegett a tüzhalál gyötrelmétõl.Hosszú percekig csend volt. Senki sem moccant.

Wal den a gyilkos arcába meredt. Okos, kemény, eltökéltarc. Ez alatt a rövid, szörnyû perc alatt minden részletebelerögzült Walden agyába: a hajlott orr, széles száj, aszomorú szemek, a kalap karimája alól kilógó sûrû feketehaj. Õrült? Megkeseredett? Szívtelen? Szadista? –tûnõdött Walden. Arca csak arra vallott, hogy nem ismerfélelmet.Thomson törte meg a csendet. – Add meg magad– mondta. – Tedd az üveget a padlóra. Hagyd abba ezt azesztelenséget.Walden villámsebesen mérlegelt: ha rálõneka detektívek és a férfi elesik, lesz-e idõm odaugrani éselkapni az üveget, mielõtt a padlón széttörne...?

Nem.A gyilkos, magasra tartott üveggel, mozdulatlanul állt.

Engem néz, nem Thomsont, gondolta Walden; úgyfigyel, mintha megigézném; aprólékosan felmér, minthaazt kutatná, mi hajt engem. Személyemnek szólóérdeklõdés ez. Legalább annyira érdeklem, mintamennyire õ érdekel engem.

Rájött, hogy Aleksz nincs itt – mit fog most tenni? Amerénylõ oroszul szólt Waldenhez: – Maga nem olyanbuta, mint amilyennek látszik.Mániákus öngyilkosjelölt?Mindnyájunkat megöl és saját magával is végez? Hagyjukbeszélni...

A férfi eltûnt.Walden hallotta, hogy rohan a folyosón.Az ajtóhoz ugrott. A másik három megelõzte.

Page 257: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az ajtóhoz ugrott. A másik három megelõzte.A folyosón a detektívek a padlóra térdeltek,

fegyverükkel célba vették a futó alakot. Walden látta,amint furcsa, úszó léptekkel szalad, bal kezét testéhezszorítva, hogy az üveg a lehetõ legkevésbé mozogjon.

Ha most felrobban, ilyen távolságból is megöl minket?Talán nem, gondolta Walden.

Thomson ugyanígy gondolhatta, mert felkiáltott: – Tûz!Két lövés dördült.A gyilkos hirtelen megállt ésmegfordult.Eltalálták?Meglendítette karját és feléjük dobta az üveget.Thomson és a két detektív hasra vágódott. Waldenegy

pillanat alatt felfogta, hogy ha a közelükben robban felanitroglicerin, aligha érdemes hasra vágódni.

A feléjük tartó üveg forgott a levegõben. Tõleötláb nyira fog földet érni. Ha leesik, biztosanfelrobban. Walden a repülõ üveg felé szaladt.Lapos ívben szállt lefelé. Két kézzel nyúlt fel érte.

Elkapta. Ujjai megcsúsztak az üvegen. Ügyetlenültapo gatta, megriadt, majdnem elejtette, ismét erõsebbenfog ta...

Ki ne csússzál, az isten szerelmére, ki ne csússzál......és mint a labdát megragadó futballkapus, testéhez

szorította, mellkasával fogta fel, mozgásának irányátkövetve megfordult, majd egyensúlyát vesztve térdreesett, nyugalmat erõltetett magára, szorította az üveget,és azt gondolta: meghalok.

Page 258: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

és azt gondolta: meghalok.Semmi sem történt.A többiek csak bámulták, ahogy ott térdelt, karjában

az üveg, mint egy újszülött csecsemõ.Az egyik detektív elájult.Feliksz a másodperc töredékéig elképedten meredt

Waldenre; azután megfordult és lerobogott alépcsõn.Elképesztõ ez a Walden. Micsoda hidegvér, ígyelkapni az üveget!

Távoli kiáltást hallott: – Utána!Megint, gondolta; megint én menekülök. Mi történt

velem?Végtelen hosszú volt a lépcsõsor. Szaladólépteket hal lott maga mögött. Lövés dördült.

A következõ fordulónál tálcát vivõ pincérbe ütközött.A pincér elesett, repültek a tányérok és az ételek.Üldözõje egy vagy két lépcsõsorra] lemaradt. A lépcsõvégéhez ért. Osszeszedte magát és belépett azelõcsarnokba.

A helyiség még mindig tele volt.Ugy érezte, minthakifeszített kötélen járna.Szeme sarkából észrevette a két férfit, akit detektívnek

vélt. Elmerülten tárgyaltak, aggódónak látszottak:biztosan meghallották a távoli lövéseket. Szándékosanlassan haladt át az elõcsarnokon, leküzd ve a vágyát, hogyszaladni kezdjen. Ugy érezte, mindenki õt bámulja.Mereven nézett maga elé.

Az ajtóhoz ért és kiment.– Taxit, uram? – kérdezte aportás.Feliksz egy várakozó taxiba ugrott és elindultak.

Page 259: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

portás.Feliksz egy várakozó taxiba ugrott és elindultak.A Strand sarkán visszanézett a szállodára. Az emeleti

detektívek egyike rohant ki az ajtón, nyomában azelõcsarnokban tartózkodó társaival. A portást kérdezték.Õ Feliksz taxijára mutatott. A detektívek pisztolytrán tottak és a taxi után vetették magukat.

A forgalom sûrû volt. A taxi megállt a Stranden.Feliksz kiugrott.– Mi van, hé? – kiáltott a sofõr.Feliksz átvágott a forgalmon és futni kezdett észak felé.A válla fölött hátranézett. Még mindig a nyomában

voltak.Muszáj megelõzni õket, amíg nem talál egymegfelelõ helyet, ahol eltûnhet: mellékutcák labirintusátvagy pályaudvart. Egyenruhás rendõr pillantotta meg aszaladó férfit és gyanakodva nézte az utca túloldaláról.Egy perccel késõbb a detektívek meglátták a rendõrt ésrákiáltottak. Az csatlakozott az üldözõkhöz.

Feliksz gyorsított. Kalapált a szíve, elakadt a lélegzete.Befordult a sarkon és a Covent Garden gyümölcs- észöldségpiacának közepében találta magát.

A macskaköves utcák zsúfolásig megteltekteherautókkal és lovas kocsikkal. Piaci kihordóknyüzsögtek mindenütt, fejükön fatálcákkal, vagytaligákat tolva. Al sónemûre vetkõzött izmos férfiakrakosgatták le az al máshordókat. Keménykalaposemberek alkudoztak a salátára, paradicsomra éseperre, sapkás trógerek cipel ték a ládákat. A lárma

Page 260: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

eperre, sapkás trógerek cipel ték a ládákat. A lármaszédületes volt.Feliksz bevetette magát a nyüzsgésbe.üres ládák tornya mögé bújt és a réseken át kandikált

kifelé. Egy pillanat múlva feltûntek üldözõi. Megálltak,körülnéztek. Tanácskoztak, majd négyfelé oszolva kutatnikezdtek.'Ligyija tehát elárult, gondolta, amint visszanyertelélegzetét. Eleve tudta, azért keresem Orlovot, hogymegöljem? Nem, nem tudhatta. Tegnap reggel nemkomédiázott; amikor megcsókolt, nem alakoskodott. Deha tényl eg elhitte a mesét a kiszabadítandó matrózról,sose szólt volna Waldennek. Késõbb valószínûleg rájött,hogy hazudtam neki és figyelmeztette a férjét, mert nemakart részese lenni Orlov meggyilkolásának. Tehát nemkimon dottan áruló.

A következõ alkalommal nem fog megcsókolni.Nem lesz következõ alkalom.Az egyenruhás rendõr errefelé tart.Megkerülte a ládahegyet és egy elhagyatott kis térségre

került, amelyet körös-körül ládák torlaszoltak el.Bárhogyis van, gondolta, kimenekültem a csapdájuk ból. Hála anitroglicerinnek.

De hát nekik kellene félniük tõlem.Én vagyok a vadász;én állítok csapdát.Walden, gondolta, õ jelenti a veszélyt. Kétszer is

keresztezte az utamat. Ki gondolta volna, hogy ennyikurá zsi szorult egy õsz hajú arisztokratába?

Mérlegelte, hol lehet a rendõr. Kikukucskált.Szemtõl szembe találta magát vele.

Page 261: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Szemtõl szembe találta magát vele.A rendõr elképedt, amikor Feliksz megragadta a

haj tókáját és berántotta a bekerített területre.Megbotlott.Feliksz elgáncsolta. Elvágódott. Feliksz rávetette magát

és elkapta a torkát. Szorítani kezdte.Feliksz gyûlölte a rendõröket.Emlékezett Bialystokra, ahol a sztrájktörõk, azok a

vasrudakkal felfegyverkezett banditák, rátámadtak asztrájkoló munkásokra, s a rendõrök karba font kézzelnézgelõdtek. Emlékezett a pogromra, amikor huligánokgarázdálkodtak a gettóban, házakat gyújtottak fel,öregeket rúgdostak, fiatal lányokat becstelenítettek meg,és a rendõrök nevetve nézgelõdtek. Emlékezett a véresvasárnapra, amikor a katonaság a Téli Palota elõtti békéstömegre tüzelt, és a rendõrök éljeneztek. Emlékezett arendõrökre, akik a Péter-Pál-erõdbe vitték, hogymegkínozzák, és akik Szibériába kísérték és ellopták akabátját, és akik berontottak a sztrájkolók gyûléséreSzentpétervárott és gumibotokkal verték az asszonyokfejét – mindig a nõket ütötték.

A rendõr az a munkás, aki eladta a lelkét.Feliksz mégszorosabban markolta a nyakat.A rendõr szeme lecsukódott, és már nem küzdött.Feliksz még erõsebben szorította.Zajt hallott.Felkapta a fejét.Két-három éves kisgyerek állt ott, almát majszolt,

nézte, hogyan fojtja meg a rendõrt.

Page 262: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nézte, hogyan fojtja meg a rendõrt.Mire várok még? – gondolta Feliksz.Elengedte arendõrt.A gyerek odajött és megnézte a földön fekvõ

eszméletlen alakot.Feliksz kinézett. Sehol egy detektív.–Álmos a bácsi? –kérdezte a gyerek.Feliksz elsétált.Egyik üldözõjét sem látta, amíg kiment a piacról. AStrand felé vette útját.Kezdte biztonságban érezni magát.A Trafalgar Square-en omnibuszra szállt.Majdnem meghaltam, hajtogatta magában Walden;

majdnem meghaltam.A szállodai lakosztályban üldögélt, amíg Thomson

összehívta nyomozói gárdáját. Valaki megkínálta szódáskonyakkal, ekkor vette észre, hogy remeg a keze.Kísértette az emlékkép: a nitroglicerines üveg akezében.Megpróbált Thomsonra figyelni. A rendõrszemmel láthatóan megváltozott, amikor utasításokatosztogatott: kezét kivette zsebébõl, a szék szélére ült,eddigi vontatott beszéde éles pattogássá változott.Mialattbeszélt, Walden kezdett lassan megnyugodni. – A fickókicsúszott a kezeink közül – mondta Thomson. – Ilyesmimég egyszer nem fordulhat elõ. Valamennyit tudunk márróla és hamarosan sokkal többet fogunk tudni. Tudjuk,hogy 1895-ben vagy elõtte Szentpétervárott volt, mertLady Walden emlékszik rá. Tudjuk, hogy volt Svájcban

Page 263: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

is, mert a bõrönd, amiben a bombát hozta, svájcigyártmány. Es tudjuk, hogy néz ki.Micsoda arc, gondoltaWalden; és a keze ökölbe szorult. – Watts, maga és afiúk kenjék meg, akit kell, az East Enden – folytattaThomson. – Majdnem biztos, hogy orosz, tehátfeltehetõleg anarchista és zsidó, de ez nem biztos. Háthaki tudjuk deríteni, hogy hívják. Ha igen, táviratozunkinformációért Zürichbe és Szentpétervárra.Richards, magaa borítékkal kezdi. Feltehetõleg egyetlen darabot vásárolt,s így valamelyik segéd emlékezhet rá. Woods, magafoglalkozik az üveggel. Winchesteri gyártmány, tejüvegdugóval. Az aljába van nyomva a gyártó neve. Nézzenutána, kinek szállítanak Londonba. Küldje szét a csapatotaz üzletekbe, derítsék ki, emlékszik-e valamelyik patikus aleírásnak megfelelõ férfira. Az adalékokat magátólértetõdõen különbözõ boltokban vásárolhatta; s hamegtaláljuk ezeket az üzleteket, tudni fogjuk, Londonmelyik kerületében keressük a merény lõt.

A hallottak nagy hatással voltak Waldenre. Nem hittevolna, hogy egy merénylõ ennyi nyomot hagy maga után.Kezdte jobban érezni magát.

Thomson egy nemezkalapot és puhagallért viselõfiatalemberhez fordult: – Taylor, magának jut alegfontosabb feladat. Lord Walden és én rövid ideigláttuk a gyilkost, de Lady Walden alaposabban szemügyrevehette. Velünk jön a grófnéhoz, és az õ segítségével és amiénkkel megrajzolja arcképét. Még ma este

Page 264: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

miénkkel megrajzolja arcképét. Még ma estekinyomtatjuk és holnap délig eljuttatjuk Minden londonirendõrõrsre.Most már biztos nem menekül meg, gondoltaWalden. Azután eszébe jutott, hogy ugyanezt hitte, amikora szállodában csapdát állítottak; és ismét reszketnikezdett.

Feliksz a tükörbe nézett. Haját egész rövidre,poroszosra vágta, szemöldökét addig tépdeste, amígcsak egy vékony vonal maradt. Abbahagyja aborotválkozást, holnapra már borostás lesz, egy hét múlvapedig bajusz és szakáll borítja jellegzetes száját és állát.Az orrával sajnos semmit se tud tenni. A handlénáldrótkeretes szemüveget vásárolt; üvege kicsi volt, ígyátnézhetett fölötte. Sötétkék vastag tengerészzubbony ésellenzõs sapka váltotta fel a keménykalapot és a feketekabátot.A figyelmes szemlélõ azonosíthatja; annak, akicsak futólag pillant rá, teljesen más embernektûnhet.Tudta, hogy el kell költöznie Bridgettõl. Avegyszereket egy-két mérföldnyire vásárolta, s ha arendõrség rájön, házról házra bejárja a környéket. Elõbb-utóbb elérnek ebbe az utcába, s az egyik szomszédkijelenti: “Ismerem; itt lakik Bridgetnél azalagsorban.”Menekül. Megalázó és nyomasztó érzés.Máskor is menekült, de sose gyilkosság elõtt, mindigutána.Összeszedte és egy tiszta ingbe kötözte mindenholmiját: a borotvát, a váltás fehérnemût, a házilagfabrikált dinamitot, a Puskin-novellákat. Azután felmentBridget lakószobájába.

Page 265: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Bridget lakószobájába.– Jézus, Mária, Szent József, mit csinált a

szemöldöké vel? Maga jóképû férfi volt!El kell mennem.

— Látom a poggyászát — nézett Bridget a batyura.– Ha a rendõrség keres, nem kell hazudnia.– Azt mondom, kidobtam, mert gyanítottam, hogy

anarchista.– Isten vele, Bridget.– Vegye le azt az ostoba szemüveget és adjon egy

csókot.Feliksz arcon csókolta és távozott.Elõszedte a kerékpárt és – Londonba érkezése óta

immár harmadszor – elindult szállást keresni.Lassan hajtott. Gyöngeségét immár nem a kard ejtette

seb okozta; lelkierejét rendítette meg a sorozatos kudarc.Áthajtott Észak-Londonon és a Cityn, majd a LondonBridge-en keresztül a Temze túlsó partjára. Itt délkeletfelé fordult, elhaladt az Elefánthoz és Kastélyhoz címzettkocsma elõtt.Az Old Kent Road közelében rálelt arra anyomornegyedre, ahol az olcsó szállást nyújtók nemszoktak kérdezõsködni. Egy bérkaszárnya ötödikemeletén talált szobát, a gondnok ünnepélyesen közölte,hogy a ház az anglikán egyház tulajdona. Itt nem lehetnitroglicerint gyártani; sem a szobában, sem az épületbennem volt folyó víz, csupán az udvar közepén a vízcsaposkút, az árnyékszékkel együtt.A szoba nyomasztó volt. Asarokban sokat mondó egérfogó, üveg helyett újságpapír

Page 266: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

sarokban sokat mondó egérfogó, üveg helyett újságpapírfedte az egyik ablakot. Málló fal, bûzlõ matrac. Aköhögõs, hajlott, kövér, szövetpapucsban csoszogógondnok megszólalt: – Ha meg akarja javíttatni azablakot, olcsón tudok üveget sze rezni.

Hová tehetem a biciklit?A maga helyében felhoznám ide; bárhol másutt

elcsórják.Ha behozza a kerékpárt, annyi helye marad csupán,

hogy az ajtótól az ágyhoz menjen.— Kiveszem a szobát.– Tizenkét shilling.– Azt mondta,heti három shillingért adja.

Elõre kell négy hetet kifizetni.Feliksz kifizette. A szemüveg beszerzése és a ruhacsere

után egy font tizenkilenc shillingje maradt.Ha rendbe akarja hozni a szobát, féláron tudok

festéket szerezni – mondta a gondnok.Majd szólok – válaszolta. A szoba valóban

koszos, de ez legyen a legnagyobb gondja.Holnap ismét keresni kezdi Orlovot.– Stephen! Hála istennek nem esett bajod! – kiáltotta

Lydia.Hát persze hogy nem – felelte Walden, ésátölelte.Mi történt?Sajnos nem tudtuk elkapni.

Lydia majdnem elájult a megkönnyebbüléstõl. Amióta

Page 267: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Lydia majdnem elájult a megkönnyebbüléstõl. AmiótaStephen kijelentette: “Elkapom azt a fickót”, azótakétszeresen rettegett: rettegett attól, hogy Feliksz megöliStephent, és attól, hogy ha nem, ismét õ lesz az oka,életében immár másodszor, hogy Feliksz börtönbe kerül.Tudta, hogy miken ment keresztül elõször és rosszul volt agondolattól.

Basil Thomsont, azt hiszem, ismered – mondtaStephen –, és ez itt Mr. Taylor, rendõrségi rajzoló.Segítünk neki megrajzolni a gyilkos arcvonásait,

Lydia szíve elszorult. Most itt kell ülni és a férjejelenlétében, órákon át felidézni szeretõje arcát. Mikorlesz ennek vége?

– Apropó, hol van Charlotte? – kérdezte Stephen.– Vásárolgat.

Nagyon jó. Nem akarom, hogy errõl bármit istudjon. Különösen azt nem akarom, hogymegtudja, hol van Aleksz.

– Nekem se áruld el. Jobb, ha nem tudom. Legalábbnem követhetem el még egyszer ugyanazt a hibát.Leültek és a rajzoló elõvette mappáját.Újra és újra Ierajzolta azt az arcot. Lydia maga öt perc

alatt meg tudta volna csinálni. Elõször megpróbáltafélrevezetni, mondván, hogy “nem egészen”, amikor avonal tökéletes volt és “ez az”, amikor egészenfélrecsúszott; de Stephen és Thomson, ha pillanatokr a is,tisztán látták Felikszet és helyesbítették “tévedéseit”.Végül, tartva attól, hogy rajtakapják, valóban segített,

Page 268: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Végül, tartva attól, hogy rajtakapják, valóban segített,egész idõ alatt azon rágódva, hogy ismét õ juttatjaFelikszet börtönbe. A végén egész jó rajz sikeredett arrólaz arcról, amelyet Lydia úgy imádott.

Annyira megviselte idegeit, hogy bevett egy adagaltatót és lefeküdt. Azt álmodta, hogy Szentpétervárramegy Feliksszel találkozni. Az álmok logikájánakmegfelelõen a hintóban, amellyel a hajóhoz hajtott, kéthercegné ült, akik a való életben kiseprûznék aTársaságból, ha múltját ismernék. Tévedésbõl azonbanSouthampton helyett Bournemouthba mentek. Itt pihenõttartottak, noha már öt óra volt és a hajó hétkor indult. Ahercegnék elárulták Lydiának, hogy éjszaka együttalszanak és fajtalan mó don simogatják egymást. Ezvalahogy nem lepte meg, jóllehet mindketten igen öregekvoltak. Lydia állandóan hajtogatta: “Mennünk kell,azonnal”, de nem is hederítettek rá. Egy férfi levelethozott Lydiának. Aláírása: “A te anarchista szerelmed.”Lydia azt mondta a küldöncnek: “Mondd meg azanarchista szerelmemnek, hogy megpróbálom elérni ahétórai hajót.” Íme: kifecsegte a titkot. A hercegnékmindentudóan kacsintottak egymásra. Hét elõtt húszperccel, még mindig Bournemouthban, Lydia rájött, hogynem csomagolt össze. Fel-alá szaladgálva mindenféleholmit dobált a bõröndbe, de nem talált meg semmit, ésmúltak a percek, máris elkésik, és a bõrönd nem akartmegtelni, pánikba esett és felugrott a hintóra, magahajtott, és eltévedt a bournemouthi tengerparti sétányon és

Page 269: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hajtott, és eltévedt a bournemouthi tengerparti sétányon ésnem tudott kikeveredni a városból, és mikor felébredt,még az irányt sem találta meg Southampton felé.

Heves szívdobogással feküdt az ágyban, tágra nyíltszemmel bámulta a mennyezetet: álom volt csupán. Hálaistennek. Hála istennek!

Feliksz boldogtalanul feküdt le és dühösen ébredt.Önmagára volt dühös. Végül is nem emberfölötti feladat

eltenni láb alól Orlovot. Lehet, hogy õrzik, de nemzárhatják be föld alatti páncélterembe, mint bankokban apénzt; arról nem is szólva, hogy banktrezorokat is ki lehetrabolni. Feliksz okos és eltökélt. Türelemmel és kitartássalleküzdheti az útjába gördített akadályokat.Vadásznak rá.Hát jó, de elkapni nem fogják. Mellékutcákonközlekedik, elkerüli a szomszédokat, állandóan figyel akékruhás rendõrökre. Amióta az erõszakos cselekvésútját választotta, szüntelenül vadásztak rá, de még sosemfogták el.Felkelt tehát, megmosdott az udvari csapnál,szándékosan nem borotválkozott, felvettematrózzubbonyát, ellenzõs sapkáját és drótkeretesszemüvegét, megreggelizett egy teázóban, és – gondosankerülve a fõútvonalakat – a St. James's Parkbakerékpározott.Az elsõ, amit meglátott, a Walden-ház elõttfel-alá járkáló egyenruhás rendõr volt.Ez azt jelenti, hogynem figyelheti a szokott helyrõl,a házat. Sokkal hátrábbkell húzódni és távolról lesni. Es nem maradhat túl sokáigegy helyben, hátha a rendõr elég éber ahhoz, hogy

Page 270: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egy helyben, hátha a rendõr elég éber ahhoz, hogyészrevegye.Gépkocsi gördült ki déltájt a kapun. Felikszrohant a bicikliért.Bemenni nem látta az autót, ígyfeltehetõen Waldené. Elõzõleg mindig hintón közlekedett acsalád, de miért ne lehetne gépkocsijuk is? Túl messzevolt ahhoz, hogy lássa, ki ül a kocsiban. Remélte, hogyWalden.

Az autó a Trafalgar Square-re tartott. Feliksz átvágott afüvön, hogy utolérje.

Amikor az útra ért, a kocsi alig néhány yarddal elõttejárt. A téren könnyen tudta tartani a tempót, de azután azautó elhúzott és északra tartott a Charing CrossRoa don.

Gyorsan pedálozott, de nem veszettül. Elõször is nemakarta magára vonni a figyelmet, másodszortakarékoskodni akart erejével. De túl óvatosnakbizonyult, mert mire az Oxford Streetre ért, az autó eltûnt.Átkozta magát ostobaságáért. Merre mehetett? Négylehetõség van: balra, egyenesen, jobbra vagy élesenjobbra.

Találomra az egyenes utat választotta.A Tottenham Court Road északi végén, a közlekedési

dugóban ismét megpillantotta az autót ésmegkönnyebbülten lélegzett fel. Melléhúzódott, amintkeletnek fordult. Kockázatos volt, de elég közel menthozzá, hogy belásson. Elöl egyensapkás sofõr ült. A hátsóülésen szürke hajú, szakállas férfi; Walden!

Ot is megölöm, gondolta; Krisztusra, õt is.

Page 271: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ot is megölöm, gondolta; Krisztusra, õt is.A Euston-állomásnál, a zsúfolt forgalomban, elhúzott

mellette és megelõzte, vállalva a kockázatot, hogyWalden meglátja, amikor utoléri. Elõtte hajtott végig aEuston Roadon, idõnként hátrapillantott, figyelte,követik-e. A King's Cross-i keresztezõdésnél lihegvemegállt, megvárta, amíg az autó eléje kelül. A kocsiészaknak fordult. Amikor egymás mellett voltak,elfordította a fejét, majd ismét nyomába szegõdött.Aforgalom erõs volt, így lépést tudott tartani, noha egyrejobban kifáradt. Feltámadt benne a remény, hogy WaldenOrlovot készül meglátogatni. Egy észak-londoni rejtettkertes ház jó búvóhelynek bizonyulhat. Izgalma egyrefokozódott. Talán végezhet mindkettejükkel.Mintegy félmérfölddel arrébb ritkulni kezdett a forgalom. Az autónagy, motorja erõs. Egyre gyorsabban kellett pedáloznia.Csorgott róla az izzadság. Milyen messze lehet még? –gondolta.

A Holloway Road zsúfolt forgalma lassította a tem pót;azután ismét felgyorsult az autó a Seven SistersRoadon. Feliksz teljes erõvel száguldott. A kocsi mostmár bármelyik pillanatban letérhet a fõútról; hamarosancélhoz érhet. Egy kis szerencse kell csak! Összeszedtemaradék erejét. Fájt a lába, kapkodva lélegzett. Az autókönyörtelenül elhúzott. Amikor már vagy száz yardnyiralehagyta és még mindig gyorsított, Feliksz feladta.

Az út szélére hajtott, leállt, a kormányra borulvalihegett. Ereje végére járt. Ugyanaz ismétlõdik mindig,

Page 272: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lihegett. Ereje végére járt. Ugyanaz ismétlõdik mindig,tûnõdött keserûen; az uralkodó osztály komfortoskörülmények között harcol. Walden kényelmesenelterpeszkedik a hatalmas kocsiban, még csak vezetniese kell.Nyilvánvaló, hogy a városon kívülre megy. OrlovLondontól északra, félnapi kocsiút távolságban, akárhollehet. Feliksz keservesen kudarcot vallott – ismét.Jobbötlet híján megfordult és a St. James's Park felé vetteútját.

Mrs. Pankhurst szavai még ott csengtek Charlottefülében.Persze hogy nyomorúsággal és szenvedéssel lesztele a világ mindaddig, amíg a teljes hatalom az egyik félkezében van, és ez a fél nem érti meg a másik gondjait.A férfiak elfogadják az embertelen és kegyetlen világot,mert az az embertelenség és kegyetlenség nem velük,hanem a nõkkel szemben nyilvánul meg. Ha a nõknek islenne hatalmuk, nem maradna kit elnyomni.Aszüfrazsettgyûlés utáni napon agya csak úgy forrt ezektõla gondolatoktól. Új fényben látta az összes nõt magakörül: a szolgálókat, a boltos kisasszonyokat, apesztonkákat a parkban, még mamát is. Úgy érezte,kezdi megérteni, hogyan mozog a világ. Már nemharagudott mamára és papára azért, mert hazudtak neki.Igazából nem is hazudtak, csak elhallgattak dolgokat;emellett, ha már félrevezetésrõl van szó, önmagukatleg alább annyira becsapták, mint õt. És papa, félretévefenntartásait, nyíltan beszélt vele. Mégis, egyedul akart a

Page 273: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fenntartásait, nyíltan beszélt vele. Mégis, egyedul akart adolgok végére járni, hogy megtudja a teljes igazságot.

Délelõtt egyszerû fortéllyal jutott pénzhez. Odaszólt abevásárló körúton õt kísérõ inasnak: “Adjon egyshillinget.” Késõbb, amikor az inas a hintónál várakozottaz Oxford Streeten, a Liberty's áruház bejáratánál,Charlotte kiosont egy mellékbejáraton, és az OxfordStreetre ment, ahol egy asszony a Szavazati jogot anõk nek címû újságot árulta. Egy pennybe került.Charlotte visszament az áruházba és a nõi mosdóbanblúza alá dugta az újságot. Utána visszatért a hintóhoz.Alapot ebéd után olvasta át a szobájában. Megtudta belõle,hogy a palotában lezajlott eset nem az elsõ alkalom,amikor a szüfrazsettek felhívták a királyi pár figyelmét anõk nehéz helyzetére. Tavaly decemberben három,gyönyörû estélyi ruhába öltözött nõ eltorlaszolta magát aCovent Garden egyik páholyában. A gálaesten, amelyenRaymond Roze Jeanne d'Arc ját adták elõ, fényeskísérettel megjelent a király és a királyné is. Az elsõfelvonás végén felállt az egyik szüfrazsett és megafononkeresztül szónoklatot intézett a királyhoz. Félóráskemény küzdelem árán tudták csak betörni a páholyajtaját és eltávolítani a nõket. Ekkor az erkély elsõsoraiban negyven aktivista állt fel, röplapok tömegétzúdították a földszintre és eltávoztak.A király sem azincidens elõtt, sem utána nem volt hajlandó fogadni Mrs.Pankhurstöt. Azzal érvelve, hogy õsi joga mindenalattvalónak elõterjeszteni panaszát, a szüfrazsettek

Page 274: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

alattvalónak elõterjeszteni panaszát, a szüfrazsettekbejelentették, hogy küldöttséget menesztenek a palotába,s a küldöttséget asszonyok ezrei kísérik.Charlotte aztolvasta, hogy a felvonulást mára, pontosabban madélutánra – tehát mostanra tervezik.

Ott akart lenni.Nem elég megérteni a bajt, mondta magának, tenni is

kell ellene. Fülében még mindig ott zengtek Mrs.Pankhurst szavai: “Az asszonyokban fellángolt harci tüzetmár nem lehet elfojtani...”

Papa és Pritchard autózni mentek. Mama, szokásaszerint, ebéd utáni pihenõjét tartja. Senki sem állhatjaútját.

Divatjamúlt ruhát öltött, felvette legkevésbé feltûnõkalapját és kabátját; lelopózott a lépcsõn és kiosont aházból.

Feliksz a parkban sétált, állandóan figyelte a házat éstörte a fejét.Ki kell valahogy deríteni, hová ment akocsival Walden. De hogyan? Próbálkozzon újbólLigyijánál? Némi kockázat árán talán kikerülheti arendõrt és bejuthat a házba, de kijut-e azután? És haLigyija riadóztatja a környezetét? De ha engedi is simánelmenni, aligha árulja el Orlov rejtekhelyét, most, hogytudja, miért keresi. Talán el tudná csábítani – de hol ésmikor?Kerékpárral képtelen követni Walden kocsiját.Egy másik autóval talán? Lophatna egyet, de nem tudvezetni. Megtanulhat? Ha igen, Walden sofõrje nemfigyelne fel arra, hogy követik?Ha elbújhatna Walden

Page 275: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

figyelne fel arra, hogy követik?Ha elbújhatna Waldengépkocsijában... Ez azzal járna, hogy be kell jutni agarázsba, kinyitni a csomagtartót, esetleg több órán átkucorogni benne – abban a reményben, hogy indulás elõttnem nyitják ki. A siker esélye olyan csekély, hogy alighaérdemes megkockáztatni.A sofõr biztos tudja azútvonalat. Meg lehetne vesztegetni? Leitatni? Elrabolni?E lehetõségeket mérlegelte, amikor meglátta a házbólkilépõ lányt.Vajon ki lehet? Talán szolgáló, mert acsaládtagok mindig hintóval érkeztek és távoztak; de afõbejáraton jött ki, ezt pedig a személyzet nemhasználhatja. Lehet, hogy Ligyija lánya. Esetleg tudja, holvan Orlov.

Feliksz elhatározta, hogy követi.A Trafalgar Square felé ment. Feliksz a bokrok között

hagyta a kerékpárt, a lány nyomába szegõdött ésmegnézte közelebbrõl. A. ruhájáról ítélve nem cseléd.Eszébe jutott, hogy azon az éjszakán, amikor elõszörpróbáltamegölni Orlovot, egy lány is ült a hintóban. Akkor nemnézte meg alaposabban, mert – szerencsétlenségére –teljes figyelmét Ligyijára összpontosította. A házmegfigyelésével töltött napok során, nemegyszer látott ahintó ban egy lányt. Valószínûleg õ az, határozott Feliksz.Kilopózott és tilosban jár, mialatt apja távol van és anyjael van foglalva.

Van benne valami ismerõs, gondolta, mialatt a

Page 276: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Trafalgar Square-en át követte. Teljesen bizonyos voltbenne, hogy sose látta közelebbrõl, mégis, a déjá vu erõsérzete fogta el, miközben nézte a csinos alakot, akiegyenes tartással és határozott, gyors léptekkel haladt.Idõnként, amikor átvágott az úttesten, profilban is látta azarcát, és állának vonala, vagy talán valami a szeme körül,mélyen eltemetett emlékeket idézett fel. A fiatal Ligyijáraemlékeztet? Egyáltalán nem: Ligyija mindig kicsinek éstörékenynek látszott, vonásai kifinomultak. Ennek alánynak pedig erõs akaratot sugárzó, szögletes arca van.Egy olasz festõ képére emlékeztette, amit egyszerGenfben látott. Egy perc múlva eszébe jutott a festõ neve:Modigliani.Közelebb ment és néhány pillanat múlva tisztánlátta az arcát. Kihagyott a szívverése, és azt gondolta:egyszerûen gyönyörû. Hová megy? A fiújával találkozik?Vásárol valami tilosat? Vagy olyasmit akar tenni, amitszülei elleneznének, például mozgóképszínházba vagyvarietébe megy?A legvalószínûbb, hogy találkája van.Feliksz szempontjából ez lenne a legkedvezõbb lehetõség.Megtudná, ki a fiú és azzal fenyegetné a lányt, hogyelárulja titkát, ha nem mondja meg, hol van Orlov. A lánypersze vonakodna, különösen ha már tudja, hogy egymerénylõ keresi Orlovot; de ha választani kell egyfiatalember szerelme és egy orosz unokafivér biztonságaközött, nem kétséges, hogy a szerelmet választja.

Távoli zajt hallott. A lány befordult a sarkon, õ követte.Az utca tömve volt menetelõ asszonyokkal, közülüksokan

Page 277: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az utca tömve volt menetelõ asszonyokkal, közülüksokana szüfrazsettek bíbor-zöld-fehér lobogóját vitték, másoktranszparenseket emeltek a magasba. Ezrével vol tak.Valahol a tömegben indulókat játszott egy zenekar.

A lány csatlakozott a menethez, lépteit hozzáigazí totta.Nagyszerû! – gondolta Feliksz.Az útvonal mentén rendõrök álltak, arccal a

felvonulók felé, így Feliksznek sikerült a hátuk mögékerülve haladni a járdán. Lépést tartott a felvonulókkal,szemét le nem vette a lányról. Mennyire sóvárgott egy kisszerencséért s íme itt van. Titkos szüfrazsett! Könnyûprédája a zsarolásnak, de körmönfontabb módokon isfelhasz nálhatja.Így vagy úgy, gondolta Feliksz,megszerzem tõle a titkot.

Charlotte izgult. A felvonulás rendben zajlott, nõirendezõk ügyeltek a sorokra. A legtöbb felvonuló jólöltözött, tisztes kinézetû nõ volt. A zenekar könnyedtwostepet játszott. Néhány férfi is volt a menetben, “Harca kormány ellen, amely nem adja meg a nõknek aparlamenti szavazat jogát” feliratú zászlóval. Charlottetöbbé nem érezte magát eretnek tanokat vallószemélynek. Hiszen ez az ezer meg ezer nõ ugyanaztgondolja és érzi, amit én! Az utóbbi huszonnégy órábansokat tûnõdött azon, igazuk van-e a férfiaknak, akik aztmondogatják, hogy a nõk gyengék, ostobák éstudatlanok, hisz idõnként gyengének és ostobának éreztemagát is és valóban tudatlan volt. Most azt gondolta: hamûvelõdünk, nem leszünk tudatlanok; ha a magunk fejével

Page 278: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mûvelõdünk, nem leszünk tudatlanok; ha a magunk fejévelgondolkozunk, nem leszünk ostobák; és ha együttharcolunk, nem leszünk gyöngék. A zenekar játszanikezdte a “Jeruzsálem” címû zsoltárt, és a nõk dalolták aszöveget. Charlotte örömmel csatlakozott:

Kiküzdi harcos szellemem,kardomnak meg kell vívnia...

Nem bánom, megláthat akárki, gondolta harciasan,legyenek akár hercegnõk!

hogy Jeruzsálemmélegyen szépen zöldellõAnglia.*

* Kiss Zsuzsa fordítása.A menet áthaladt a Trafalgar Square-en és a Mallre

érkezett. Hirtelen sokkal több lett a rendõr, éberenfigyelték a nõket. Megnõtt a nézõközönség is, az utca kétoldalán fõleg férfiak álldogáltak. Gúnyosan ordibáltak ésfüttyentgettek. Charlotte meghallotta egyiküket: “Egy jókefélésre lenne szükségetek!”, és vérvörösre pirult.

Észrevette, hogy sok nõ botot visz, ezüst nyíllal atetején. Szomszédját kérdezte, hogy ennek mi ajelentése.– A rabruhára nyilakat festenek – hangzott aválasz. – Ezek a nõk mind börtönviseltek.

– Börtönviseltek! – Charlotte elképedt. Tudta, hogynéhány szüfrazsettet börtönbüntetésre ítéltek, de ahogykörülnézett, ezüstnyilak százait látta. Lehet, hogy én isbörtönben végzem a mai napot, merült fel benne. Agondolattól megremegett. Nem megyek tovább. A

Page 279: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gondolattól megremegett. Nem megyek tovább. Aházunk itt van, a parkon túl; öt perc alatt otthon vagyok.Börtön! Belehalnék! Hátranézett. Majd azt gondolta:Semmi rosszat nem tettem! Miért félnék a börtöntõl?Miért ne nyújthatnánk át kérvényt a királynak? Ha nemtesszük, a nõk örökre gyöngék, ostobák és tudatlanokmaradnak. A zenekar ismét rákezdett, és Charlottekifeszítette vállát és ütemesen menetelt.A Mall végénfeltûnt a Buckingham-palota homlokzata. Az épület elõttrendõrkordon, sok lovas rendõrrel. Charlotte a menetelejének közelében volt: mi történik majd, ha az elsõsorok a kapuhoz érnek?Egyszer, amikor kijött a Derryand Toms áruházból, a járdán egy részeg ember tántorgottfeléje. Egy cilinderes úriember sétapálcájávalfélretaszította a részeget, s az inas gyorsan felsegítetteCharlotte-ot a várakozó hintó ba.

Ma senki sem óvja meg az inzultusoktól.A palotakapujához értek.Amikor utoljára itt jártam, meghívóm volt.A menet eleje a rendõrsorfalhoz ért. Egy pillanatra

megtorpantak. Hátulról elõbbre nyomult a tömeg.Charlotte hirtelen megpillantotta Mrs. Pankhurstöt.Bíborszínû bársonyszoknya és kiskabát, magas nyakúfehér blúz és zöld mellény volt rajta. Bíbor kalapján fátyolés óriási fehér strucctoll. Kivált a menetbõl és sikerültészrevétlenül eljutnia a palota távolabbi kapujáig. Milyenbátor kis teremtés, felszegett fejjel masírozik a király

Page 280: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

bátor kis teremtés, felszegett fejjel masírozik a királykapujához!Lapos kalapos rendõrfelügyelõ állította meg.Hatalmas, testes férfi, legalább harminc centivelmagasabb a nõnél. Kis ideig vitatkoztak. Mrs. Pankhurstelõrelépett. A felügyelõ elállta útját. Mrs. Pankhurstmegpróbálta arrébb lökni. Ekkor, Charlotte rémületére, arendõr megragadta Mrs. Pankhurstöt, felnyalábolta éselhurcolta.Charlotte, a többi nõvel együtt, felbõszült. Afelvonulók szorosan odanyomultak a rendõröksorfalához. Egy-kettõ áttörte a kordont és a palota felészaladt, nyomában rendõrökkel. A lovaknyugtalankodtak, patájuk baljóslóan csattogott akövezeten. A sorok kezdtek széttöredezni. Asszonyokbirkóztak a rendõrökkel, akik a földre lökték õket.Charlotte rettegett a bántalmazástól. A férfi nézõk közültöbben a rendõrség segítségére siettek és verekedés lett alökdösõdésbõl. Charlotte közelében combon ragadtakegy középkorú nõt. – Vegye el a kezét, uram! – mondtafelháborodva. – Kicsikém, ma ott fogdoslak, aholakarlak! – válaszolt a rendõr. Szalmakalapos férfiakcsoportja vetette magát a tömegbe, lökdöste és csipkedtea nõket, és Charlotte felsikoltott. Hirtelen ellentámadásbalépett egy szüfrazsettcsoport, buzogányokat forgattak éscsak úgy röpültek a szalmakalapok. Már nem voltaknézõk: mindenki részt vett a csetepatéban. Charlotteszeretett volna elszaladni, de amerre csakfordult, verekedést látott. Egy keménykalapos fickó úgytámadt egy fiatal nõre, hogy egyik karját a mellére fonta, a

Page 281: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

támadt egy fiatal nõre, hogy egyik karját a mellére fonta, amásikkal a combja közé nyúlt, és Charlotte hallotta, hogyazt mondja: – Régóta vágysz erre, mi? – Charlotteotmegrendítette az egész jelenet vadállati kegyetlensége;olyan volt, mint a purgatóriumot ábrázoló középkorifestmények, amelyek elmondhatatlan kínokat ábrázolnak;de ez most valóság és õ is benne van. Hátulról meglöktékés elesett, tenyerét felhorzsolta, térdérõl lejött a bõr. Akezére léptek. Megpróbált felállni, és újból lelökték.Rádöbbent, hogy egy ló eltiporhatja és meghalhat.Kétségbeesetten ragadta meg egy nõ kabátjának szélét ésfeltápászkodott. Egyes nõk borsot szórtak a férfiakszemébe, de a tömegben lehetetlen volt pontosan célozni,így majdnem annyi nõt tettek harcképtelenné, mint ahányférfit. A verekedés mindjobban elfajult. Charlotte látottegy földön fekvõ nõt, orrából dõlt a vér. Segíteni akartvolna rajta, de moccanni sem bírt – a legtöbb, amittehetett, hogy állva maradt. Félelmén kezdett erõt venni aharag. A férfiak – rendõrök és civilek egyaránt –határtalan élvezettel ütötték és rúgdosták a nõket. Miértvigyorognak így? – gondolta hisztérikusan. Legnagyobbrémületére hatalmas férfikéz markolta meg a mellét,összepréselte és csavargatta. Megfordult, ügyetlenülpróbálta elhárítani a támadó kezet. Huszon-valahányéves, jól öltözött, tweedöltönyös férfival találta szembemagát. Másik kezét is kinyújtotta, mindkét mellétkeményen megmarkolta. Még soha senki meg nemérintette o t t . Viaskodott a férfival, akinek vad

Page 282: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

érintette o t t . Viaskodott a férfival, akinek vadarckifejezésébe gyûlölet és vágy keveredett. – Ez kellneked, ugye? – ordította. Azután gyomron vágta. Az öklebelesüllyedt a hasába. Rémes volt a megdöbbenés, mégrosszabb a fájdalom, de a legrosszabb, hogy nem kapottlevegõt. Elõredõlve állt, nyitott szájjal. Se lélegezni, sesikoltani nem bírt. Biztos volt benne, hogy most meghal.Homályosan érzékelte, hogy egy nagyon magas férfinyomakodik feléje, a tömeg úgy vál ik szét elõtte, mintszélben abúzamezõ. Elkapta a tweedöltönyös hajtókájátés állon vágta. Az ütés a levegõbe röpítette a fiatalembert.Meglepõdött arckifejezése valósággal komikus volt.Charlotte végre levegõhöz jutott, nagyokat lélegzett. Amagas férfi szilárd kézzel átkarolta vállát és fülébe súgta: –Erre. – Rájött, hogy ki akarják szabadítani és majdnemelájult a megkönnyebbüléstõl, attól az érzéstõl, hogy erõskezek óvják.

A magas férfi a tömeg széle felé vonszolta. Egy rendõrõrmester bottal támadt Charlotte-ra. Oltalmazójafelemelte karját, hogy kivédje az ütést, majd felordított afájdalomtól, amikor az ütés az alkarját érte. EleresztetteCharlotte-ot. Néhány gyors ökölcsapás; az õrmester aföldre került, vérzett, és a magas férfi tovább vonszoltaCharlotte-ot a tömegen át.Es egyszer csak kint voltak.Charlotte, amikor rájött, hogy biztonságban van, sírnikezdett, csendesen zokogott, arcán peregtek a könnyek.A férfi nem hagyta megállni. – Menjünk innen – mondta.

Page 283: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A férfi nem hagyta megállni. – Menjünk innen – mondta.Külföldi kiejtéssel beszélt. Charlotte ereje kimerült: hagytamagát vezetni.Kis idõ múltán kezdte visszanyerni tartását.Észrevette, hogy a Viktória pályaudvar környékénjárnak. A férfi megállt egy büfénél, és megkérdezte: –Nem inna egy csésze teát?

Rábólintott és bementek.Odavezette az asztalhoz és helyet foglalt vele szemben.

Charlotte elsõ ízben nézett az arcába. Egy pillanatramegrettent. Hosszú arca volt, hajlott orral. Haja nagyonrövid, arca borostás. Ragadozóarc. De azt is látta, hogytekintete csupa együttérzés.Mély lélegzetet vett: – Hogyantudnám megköszönni, amit értem tett?

A férfi nem válaszolt a kérdésre. – Kér valamit enni? –Csak teát. – A lány felismerte a kiejtést, és oroszulkérdezte: – Hová való?

A férfi megörült, hogy Charlotte tud oroszul. – Atambovi kormányzóságban születtem. Maga nagyon jólbeszél oroszul.– Anyám orosz, a nevelõnõm is.Odajött a pincérnõ. – Két teát, szivi.Cockneyktól tanul angolul, gondolta Charlotte.

Oroszul folytatta: – A nevét sem tudom. Én CharlotteWalden vagyok.– Feliksz Ksesszinszkij. Bátor lánymaga, hogy csatla kozott a menethez.Fejét rázta. – Semmiköze a bátorsághoz. Egyszerûen nem tudtam, hogy ilyenborzasztó lesz. – Ki és mi ez az ember? Honnan kerültide? Az arca lenyûgözõ. De nagyon zárkózott. Szeretnéktöbbet tudni róla.

Page 284: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

többet tudni róla.– Mégis, mire számított?– A menetben? Nem tudom... Mondja, mi örömük van

a férfiaknak abban, hogy megtámadják a nõket?– Nagyonérdekes kérdés. – Hirtelen fellelkesült, arca vonzóvá,kifejezõvé vált. – Tudja, piedesztálra állítottuk a nõket ésazt igényeljük, hogy lelkileg tiszták, fizikailag tehetetleneklegyenek. Igy, legalábbis a jól nevelt társadalmakban, aférfiak elhitethetik magukkal, hogy soha nem éreznekrosszindulatot a nõkkel szemben, és nem is kívánják õkettestileg. Erre elõáll néhány nõ – a szüfrazsettek –, akikszemmel láthatóan nem szorulnak támogatásra és nemkívánják a bálványozást. Mi több, megszegik a törvényt.Fittyet hánynak a mítosznak, amit a férfiak agyaltak ki éshitettek el önmagukkal; ezért büntetlenül rájuk lehettámadni. A férfiak becsapottnak érzik magukat, ezért nyíltkifejezést adnak mindannak a kéjvágynak és haragnak,aminek létezését eddig sikeresen eltitkolták. Hatalmasfeszültség alól szabadulnak fel, ezért élvezik.Charlotteelbûvölten hallgatta. Fantasztikus, kapásból ilyen tökéletesmagyarázatot ad! – Mivel foglalkozik? – kérdezte.

A férfi óvatossága visszatért. – Állástalan filozófusvagyok.

Meghozták a teát. Forró és nagyon édes volt,felüdítette. Izgatta ez a furcsa orosz férfi, szeretett volnajobban belelátni. – Azt gondolja tehát, hogy mindez – anõk helyzete a társadalomban és a többi – ugyanolyanrossz a férfiaknak, mint a nõknek?

Page 285: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

rossz a férfiaknak, mint a nõknek?– Biztos vagyok benne.

Miért?Habozott. – Férfiak és nõk egyaránt akkor boldogok,

ha szeretnek. –Árnyék suhant át az arcán. – A szerelmikapcsolat nem azonos a bálványozással, az imádattal.Imádni Istent lehet. Szeretni csak emberi lényeket. Ha egynõt bálványozunk, nem szerethetjük. Amikor rájövünk,hogy nem isteni teremtés, meggyûlöljük. Es ez szomorú.

– Erre sose gondoltam – álmélkodott Charlotte.– Továbbá, minden vallásnak vannak jó és rossz

istenségei. Az Úristen és az ördög. Ugyanígy, vannak jóasszonyok és rossz asszonyok: és a rossz asszonyokkal,például a szüfrazsettekkel és a prostituáltakkal szembenszabad a vásár.

Kik azok a prostituáltak?Meglepõdött. – Azok a nõk, akik pénzért... – Orosz

kifejezést használt, amit Charlotte nem értett.– Nem tudja az angol szót?– Kefélés –mondta.Charlotte elpirult és lehajtotta fejét.– Csúnya szót használtam? Sajnálom, nem ismerek más

kifejezést.Charlotte összeszedte bátorságát és elhalóhangon kibökte: – Nemi érintkezés.A férfi ismét oroszulbeszélt. – Azt hiszem, magát is piedesztálon tartják.

El sem tudja képzelni, milyen borzasztó –csattant fel Charlotte. – Ilyen tudatlannak lenni!Tényleg vannak nõk, akik árulják magukat?

Page 286: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– De mennyire. A tiszteletre méltó férjes asszonynaktettetni kell, hogy nem élvezi a nemi érintkezést. Ez elveszia férfi kedvét, ezért prostituálthoz fordul. A prostitu áltakpedig azt tettetik, hogy nagy örömüket lelik benne, holottolyan gyakran csinálják és mindig mással, hogy valójábannem élvezik. Végül mindenkin eluralkodik a színlelés.

Éppen ilyen dolgokról akarok tudni, gondoltaCharlotte. Szerette volna hazavinni, fogva tartani aszobájában, hogy éjjel-nappal hallhassa magyarázatait. –Es hogyan keletkezett mindez... mindez a tettetés?

A válasz tanulmányozása egy életet igényel.Minimum. Mindazonáltal bizonyos vagyok benne,hogy öszszefüggésben áll a hatalommal. Aférfiaknak hatalmuk van a nõk felett, agazdagoknak a szegények felett. Sok-sokagyszüleményre van szükség, hogy törvényesítsékezt a rendszert — képzelgésekre a monarchiáról,kapitalizmusról, népesedésrõl, nemiségrõl. Ezek azagyszülemények tesznek bennünket boldogtalan ná,de nélkülük valaki elvesztené a hatalmát. Es aférfiak nem adják fel a hatalmat, még akkor sem,ha az boldogtalanná teszi õket.

– De mi a teendõ?– Híres kérdés! Azoktól, akik nem adják fel önként,

erõvel kell elvenni a hatalmat. Puccsnak nevezik, ha ahatalom ugyanazon az osztályon belül cserél gazdát, de eznem változtat semmin. Ha egyik osztályról a másikra száll

Page 287: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nem változtat semmin. Ha egyik osztályról a másikra szállát a hatalom, azt forradalomnak hívják, és akkor a dolgokis megváltoznak. – Habozott. – Noha a változások nemalakulnak szükségszerûen úgy, ahogy azt a forradalmárokelképzelték. Forradalom csak akkor lehetséges, ha atömeg egységesen felkel elnyomói ellen, ahogy most aszüfrazsettek teszik. A forradalom mindig erõszakkal jár,mert a birtokon belül lévõk gyilkolni is képesek azért,hogy hatalmukat megtarthassák. Mégis mindig újból kitör,mert mindig akadnak olyanok, akik életüket adják aszabadság ügyéért.

Maga forradalmár?Hármat találgathat – válaszolta angolul.

Charlotte felnevetett.A nevetésébõl jött rá.A beszélgetés alatt mindvégig figyelte Charlotte-ot;

arcát szemlélte, reagálásait mérte. Egyre erõsebbgyengédséget érzett iránta, s ez az érzés valahogyismerõsnek tûnt. Nekem kellene elbûvölnöm õt és õ bûvölel engem, gondolta.

Ekkor nevetett fel a lány.Szája széles mosolyra nyílt; barna szeme sarkában

nevetõ ráncocskák tûntek fel; fejét hátrahajtotta, állátelõreszegte; kezét felemelte, tenyere kifelé fordítva, minthavédekezne; torka mélyébõl szakadt fel a hangoskaca gás.Feliksznek negyedszázaddal azelõtti jelenetjutott eszébe. A fatemplom oldalához támaszkodóháromhelyiséges kunyhóban egy fiú és egy lány ültegymással szemben a deszkákból ácsolt durva asztalnál.

Page 288: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egymással szemben a deszkákból ácsolt durva asztalnál.A tûzön öntöttvas lábosban káposzta fõtt, darabkaszalonnával és sok vízzel. Kint majdnem besötétedett, azapa nemsokára jön vacsorázni. A tizenöt éves Feliksztizennyolc éves nõvérének, Natasának, viccet mesélt avigécrõl és a parasztlány ról. Natasa hátravetette a fejét éskacagott.

Feliksz Charlotte-ra bámult. Pontosan olyan, mintNatasa. Megkérdezte: – Hány éves?

– Tizennyolc.Feliksznek elállt a szívverése. Megrendítõ, hihetetlen,

elképesztõ gondolata támadt.Nagyot nyelt ésmegkérdezte: – Mikor van a születésnapja?

– Január másodikán.A férfi levegõ után kapkodott. Charlotte pontosan hét

hónappal azután született, hogy Walden elvette Ligyiját;kilenc hónappal azután, hogy õ utoljára szeretkezettLigyijával.

Es Charlotte kiköpött mása Natasának.Feliksz ráébredtaz igazságra.Charlotte az õ lánya.

9Mi történt? – kérdezte Charlotte.

– Hogyhogy?–Úgy bámul, mintha szellemet látna.–Emlékeztet valakire. Meséljen magáról.A lány a homlokát ráncolta. Mintha gombóc lenne a

férfi torkában, gondolta. – Náthás lesz – mondta.Sose vagyok náthás. Mi a legelsõ emléke

gyerekko rából?

Page 289: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gyerekko rából?Vidéki házban nevelkedtem, Walden Hallnak

hívják, Norfolkban van. Gyönyörû szürkekõépület, csodás kerttel. Nyaranta kint, agesztenyefa alatt teáztunk. Négyéves lehettem,amikor elõször teázhattam papával és mamával.Rém unalmas volt. A gyepen nem találtam semmiérdekeset. Mindig a kastély mögé vágyakoztam, azistállókhoz. Egyszer felnyergeltek egy szamarat ésmegengedték, hogy ráüljek. Persze sokszor láttammár másokat lovagolni, és azt hittem, tudom, hogykell. Rám szóltak, üljek nyugodtan, mert leesem, denem hittem nekik. Elõször más fogta a kantárszáratés fel-alá sétáltatott. Utána magam foghattam akantárt. Olyan egyszerûnek tûnt, hogy – amint afelnõtt lovasoknál láttam – rávágtam, hogy ügetnikezdjen. A következõ pillanatban a földön ülvebömböltem. Egyszerûen nem hittem el, hogy ténylegleestem! – Az emlék megnevettette.

– Boldog gyermekkornak hangzik.Nem állítaná, ha ismerné a nevelõnõmet.

Marjának hívják, valódi orosz sárkány. “Ifjúhölgyeknek mindig tiszta a kezük.” Még mindignálunk van, most õ a garde dámom.

– Mégis, volt jó ennivalója, ruhái, sose fázott, s habeteg volt, jött az orvos.

És ez elég a boldogsághoz?

Page 290: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

És ez elég a boldogsághoz?Én kiegyeztem volna ennyivel. Es mi a

legkedvesebb emléke?– Papától kaptam egy póni lovat – vágta rá habozás

nélkül. – Olyan nagyon áhítoztam utána és mintha egyálom vált volna valóra. Azt a napot sose felejtem el.

- Õ milyen?– Kicsoda?Feliksz habozott. – LordWalden.

Papa? Nos... – Jó kérdés, gondolta. Ahhozképest, hogy teljesen idegen, ez az emberfeltûnõen érdeklõdik iránta. De õt még jobbanérdekelte az ismeretlen. Kérdései mögött minthamély bánat húzódna meg; néhány perccel ezelõttmég nem érzékelte ezt a bánatot. Lehet, hogy attólvan, hogy boldogtalan gyerekkora volt és az õgyerekkora oly sokkal szebbnek tûnik. – Azthiszem, papa rettentõ jó ember...

De?– De úgy bánik velem, mintha gyerek volnék. Tudom,

hogy borzasztó naiv vagyok, de ha nem világosítanak fel,nem is lehetek más. Papa nem magyarázza meg nekem adolgokat úgy... nos, úgy, ahogy maga. Borzasztóanzavarba jön, ha... férfiak és nõk viszonyáról beszél... ésamikor politizál, a nézetei, hogy is mondjam, kisséönelé gültek.– Ez természetes. Egész életében mindentkönnyedén megkapott, amit akart. Természetes, hogy aztgondolja, a világ nagyszerû így, ahogy van, a néhánykisebb probléma meg majd megoldódik. Szereti õt? –

Page 291: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kisebb probléma meg majd megoldódik. Szereti õt? –Igen, kivéve azokat a pillanatokat, amikor gyûlölöm. –Feliksz olyan meredten nézte, hogy kezdett zavarbajönni. Mintha minden szavát inná és valamennyiarckifejezését emlékezetébe akarná rögzíteni. – Papana gyon szeretetreméltó ember. Miért érdekli annyira?

A férfi szája különös, torz mosolyra rándult. – Egészéletemben az uralkodó osztály ellen harcoltam, de csakritkán nyílt esélyem arra, hogy valamelyik tagjávaltársa logjak.

Charlotte biztos volt benne, hogy nem ez az igazi ok, éshomályosan arra gondolt: vajon miért hazudik? Lehet,hogy feszélyezi valami – az emberek általában ezért nemszoktak egészen õszinték lenni hozzá. – Csak annyiravagyok az uralkodó osztály tagja, mint apám valamelyikkutyája.

Mosolygott. – Meséljen az anyjáról.Rosszak az idegei. Néha laudanumot szed.Mi az a laudanum?

– Nyugtató orvosság, ópium van benne.Szemöldökefelszökött. – Félelmetesen hangzik.

Miért?– Úgy tudom, erõsen ártalmasnak tartják az

ópiumszedést.– Ha gyógyszer, akkor nem.

Aha.– Maga kétkedik.– Mint mindig.–Árulja el, miregondol.

Page 292: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gondol.– Arra, hogy ha ópiumra van szüksége, nem beteg,

hanem boldogtalan.Miért lenne boldogtalan?A maga anyja, magának kell tudni.

Charlotte eltûnõdött. Mama valóban boldogtalan lenne?Bizonyos, hogy nem olyan elégedett, mint amilyennek apapa látszik. Túl sokat aggódik, a legkisebb kihívásra isszertelen méregbe gurul. – Nagyon nyugtalan – mondta. –De el se tudom képzelni, miért lenne boldogtalan? Talánazért, mert elhagyta közös szülõhazájukat?

– Lehetséges – mondta Feliksz, minden meggyõzõdésnélkül. – Testvérei vannak?

Nincsenek. A legjobb barátnõm Belinda, azunokatestvérem; egyidõsek vagyunk.

Más barátai?Nincsenek, csak ismerõsök.– Más

unokatestvérek?– Hatéves ikrek. Van egy halom unokatestvérem

Oroszországban, de egyiket sem ismerem, kivéveAlek szet, aki sokkal idõsebb nálam.

– És mihez kezd az életével?Micsoda kérdés!Nem tudja?

– Nem döntöttem még.– Mik a lehetõségek?– Ez nagy kérdés. Úgy értem, elvárják, hogy férjhez

menjek egy osztályombeli fiatalemberhez és felneveljem a

Page 293: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

menjek egy osztályombeli fiatalemberhez és felneveljem agyerekeinket. Azt hiszem, muszáj lesz férjhez menni.

– Miért?Mert nem én öröklöm Walden Hallt, ha papa

meghal.– Miért nem?

– Mert a kastély a címmel jár, és én nem lehetek Wal dengrófja. Így a ház Peterre marad, az idõsebbik ikerre. – Ertem.

Es én nem is tudnám megkeresni a saját kenyerem.

Dehogynem tudná.

— Nem tanítottak meg semmire.

Képezze magát.

Mit csinálhatnék?

Feliksz vállat vont. – Tenyésszen lovakat. Nyisson üzletet.Lépjen állami szolgálatba. Legyen matematika-tanár. Írjonszíndarabot.

–Úgy beszél, mintha bármit meg tudnék tenni, amire rászánommagam.

– Úgy is van. De van egy komoly ötletem. Maga tökéletesenbeszél oroszul, miért ne fordíthatna orosz regé nyeket angolra?

Page 294: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Komolyan gondolja, hogy meg tudnám csinálni?

Semmi kétség.

Charlotte ajkába harapott. – Miért van az, hogy maga ennyirebízik bennem, a szüleim meg nem?

A férfi eltûnõdött, majd mosolyogva válaszolt: – Ha

én neveltem volna fel, azt panaszolná, hogy folyton dol gozniakell, és sosem mehet táncolni.

– Magának nincs gyereke?

Elfordította tekintetét. – Sose nõsültem meg. – Nemis akart?

– De igen.

Charlotte tudta, hogy nem illik tovább kérdezõsködnie, denem bírta leküzdeni kíváncsiságát: tudni akarta, milyen lehetett eza különös ember, amikor szerelmes volt. – Mi történt?

– Máshoz ment feleségül.

Hogy hívták?

– Ligyija.

Page 295: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az én anyámnak is ez a neve.

– Tényleg?

Ligyija Satova a lánykori neve. Ha járt valahaSzent pétervárott, hallania kellett Satov grófról.

Igen, hallottam róla. Van magánál óra?

– Mi? Nincs.

Nálam sincs. – Körülnézett és meglátta a faliórát.Charlotte követte tekintetét. – Egek, öt óra! Otthon

akartam lenni, mielõtt anyám lejön teázni. – Felállt. – Ki fogkapni? – kérdezte a férfi, és õ is felállt. – Valószínûleg. –Megfordult és kifelé indult. – Charlotte...

– Igen?

Ki tudná fizetni a teát? Nagyon szegény emberva gyok; ..

– O. Nem tudom, van-e pénzem. Igen! Nézze, itt van tizenegypenny. Elég lesz?

Hát persze. – A férfi kivett hat pennyt a tenyerébõl és apulthoz ment fizetni. Fura, gondolta Charlotte, mi mindentkell észbe vésni, ha az ember nem a Társaságban van. Mit

Page 296: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kell észbe vésni, ha az ember nem a Társaságban van. Mitszólna Marja ahhoz, hogy kifizetem egy idegen emberteáját? Valószínûleg gutaütést kapna.

Feliksz visszaadta az aprót és kitárta elõtte az ajtót. –Elkísérem egy darabon.

– Köszönöm.

Feliksz karon fogta. Még mindig erõsen sütött a nap. Rendõrközeledett feléjük és Feliksz egy kirakat elé irányította a lányt,amíg elhaladt. – Miért nem akarta, hogy meglásson? – kérdezteCharlotte.

– Lehet, hogy keresik azokat, akik részt vettek afelvo nuláson.

Charlotte eltûnõdött. Nem tartotta valószínûnek, de a férfibiztosan jobban tudja.

Továbbsétáltak. – Imádom a júniust.

– Itt Angliában csodálatos az idõjárás.

Gondolja? Akkor sose volt még Dél-Franciaország ban.

Maga persze volt.

Page 297: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Minden télen odamegyünk. Villánk van Monte-Carlóban. – Hirtelen gondolat suhant át a fején. –Remé lem, nem hiszi, hogy felvágok.

– Egyáltalán nem – mosolygott a férfi. – Rájöhetett már, hogyvéleményem szerint a nagy vagyon szégyellni és nembüszkélkednivaló.

Restellem, de nem jöttem rá. Ezek szerint megvetengem.

Nem, de a vagyon nem is a magáé.

Ön a legérdekesebb ember, akivel életembentalál koztam. Láthatom még?

Igen. Van magánál zsebkendõ?

Kabátzsebébõl kivett egyet és odaadta. A férfi kifújta azorrát. – Tényleg megfázott. Nedvezik a szeme.

– Igaza lehet. – Szemét törölgette. – Ebben a büfébentalálkozzunk?

Nem valami bizalomkeltõ hely, nem gondolja?Találjunk ki valami mást. Tudom már! A NationalGallerybe megyünk. Es ha meglát minket egy ismerõs,úgy tehe tünk, mintha nem tartoznánk egymáshoz.

Page 298: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Rendben.

Szereti a festményeket?

– Majd maga megmagyarázza õket.

– Tehát megállapodtunk. Holnapután háromkor, megfelel?

– Nagyszerû.

Charlotte-ban felmerült a gondolat, hogy esetleg nem tudmeglógni hazulról. – Ha közbejön valami és nem tudok ott lenni,hol értesíthetem?

– Hát... izé... elég sokat mászkálok... – Hirtelen ötlete támadt.– De mindig hagyhat üzenetet Mrs. Bridget Callahan címén,Camden Townban, a Cork Street tizenkilenc alatt.

A lány megismételte a címet. – Amint hazaérek, felírom. Ittlakom pár száz yardra. – Habozott. – Most el kell válnunk.Remélem, nem bántom meg, de legjobb lenne, ha nem látnánakegyütt bennünket.

– Megbántani? – mondta azzal a furcsa, görbe mosolylyal. –Nem, egyáltalán nem.

Charlotte kezet nyújtott. – Viszontlátásra.

– Viszontlátásra. – Erõsen megszorította a kezét.

Page 299: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Viszontlátásra. – Erõsen megszorította a kezét.

Charlotte megfordult és elment. Otthon kitör a botrány,gondolta. Már rájöttek, hogy nem vagyok a szobámban ésfaggatni kezdenek. Majd azt mondom, sétálni mentem a parkba.Nem fog nekik tetszeni.

Nem nagyon izgatta, mit gondolnak. Igazi barátra lelt. Nagyonboldog volt.

A kapunál megfordult és hátranézett. A férfi ott állt, aholelköszöntek, öt figyelte. Diszkréten intett neki. A férfivisszaintegetett. Valami miatt sebezhetõnek és szomorúnak tûnt,ahogy ott állt egyedül. Badarság, gondolta Charlotte, ahogyeszébe jutott, hogyan mentette ki a tömegbõl: nagyon is keményférfi.

A fõbejárat lépcsõjéhez ért.

Walden gyomorbántalmakkal érkezett Walden Hallba. Ebédelõtt, amint a rajzoló végzett a merénylõ arcképével, elsietettLondonból, és a megállás nélkül száguldó kocsiban evettszendvicseket és ivott egy üveg Chablis-t. Ezenfelül ideges isvolt.

Ma újabb megbeszélést tart Aleksszel. Gyanította, hogyAleksz ellenjavaslattal áll elõ, csak még a cár jóváhagyó táviratát

Page 300: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Aleksz ellenjavaslattal áll elõ, csak még a cár jóváhagyó táviratátvárja. Remélte, hogy az orosz nagykövetségnek van annyi esze,hogy a táviratot Walden Hallba továbbítsa. Remélte továbbá,hogy az ellenjavaslat ésszerû lesz, olyan, amit diadalmasanlobogtathat meg Chur chill elõtt.

Rendkívül türelmetlen volt, szeretett volna azonnal berohanniés elkezdeni tárgyalni, de tudta, hogy néhány percen nem múliksemmi, s azt is, hogy alkudozásoknál nem szabadtürelmetlenséget mutatni, ezért megállt az elõcsarnokban,összeszedte magát, majd besétált a nyolcszögletû szobába.

Aleksz az ablaknál mélázott, elõtte nagy tálca, érintetlenül,teával és süteményekkel. Felcsillanó szemmel kérdezte: – Mitörtént?

A férfi megjelent, de sajnos kicsúszott a markunkból.

– Meg akar ölni... – nézett a távolba Aleksz.

A sajnálat hulláma csapott át Waldenen. Itt e z a fiatal férfi,súlyos felelõsséggel a vállán, idegen országban, és orgyilkosfenyegeti az életét. De nem szabad hagyni, hogy tépelõdjön.Walden könnyed hangot ütött meg. — Pontos leírásunk van róla,a rendõrség rajzolója elkészítette az arcmását. Thom son egy-két nap alatt elfogja. Es itt biztonságban vagy, nem jöhet rá, holtartózkodsz.

A szállodáról is azt hittük, hogy biztonságos, de rájött,

Page 301: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A szállodáról is azt hittük, hogy biztonságos, de rájött,hogy ott vagyok.

Ez még egyszer nem fordulhat elõ. — Rosszul indul atárgyalás, töprengett Walden. Ki kell találni, hogyanderíthetné jobb kedvre Alekszet. – Teáztál?

– Nem vagyok éhes.

– Sétáljunk egyet, vacsorára megjön az étvágyad. — Jó.— Aleksz felállt.

Walden puskát vett magához — hátha felbukkan egy nyúl,mondta Aleksznek —, és lementek a kastélyfarmra. Tíz yardramögöttük ment a Basil Thomson által küldött testõrök egyike.

Walden díjnyertes kocájával, a Walden Hercegnõjévelbüszkélkedett. – Kétszer nyert elsõ díjat a kelet-angliaimezõgazdasági kiállításon. – Aleksz megcsodálta a bérlõkszilárd téglaházait, a fehérre meszelt magas csûröket és anagyszerû igáslovakat.

– A saját gazdaságom persze semmit se jövedelmez – mondtaWalden. – Minden nyereség elmegy új tenyészállatokra, acsatornázásra, építkezésekre, új kerítésekre... de a bérlõk ígylegalább tudják, mihez igazodjanak; és mire meghalok, jóvaltöbbet ér majd a kastélyfarm, mint amikor örököltem.

Nálunk Oroszországban ez nem megy – mondta

Page 302: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nálunk Oroszországban ez nem megy – mondtaAleksz. Nagyszerû, gondolta Walden; sikerült elterelni agondolatait. – A mi parasztjaink nem hajlandók újmódszereket bevezetni, a gépekhez hozzá se nyúlnak,nem vigyáznának az új épületekre vagy a jó szerszámokrasem. Ha jogilag nem is, lelkileg még mindig jobbágyok.Tudod, mit csinálnak, ha rossz a termés és éheznek?Felgyújtják az üres magtárakat.

Arrébb, déli irányban, kaszálók tûntek fel. Tizenkét béreshaladt szaggatott sorban a mezõn, kaszája fölé hajolva s ütemessuhintások hangja szállt, ahogy a magas fûcsomók, megannyidominóként, sorra ledõltek.

Elsõnek a legidõsebb, Samuel Jones, ért a tábla végére.Kaszával a kezében odajött, megbillentette a sapkáját, úgyköszönt Waldennek. Walden megrázta kérges kezét. Minthasziklát markolt volna.

– Lordságodnak volt ideje elmenni arra a kiállításraLondonba? – kérdezte.

– Igen, volt.

– Látta azt a kaszálógépet, amit emlegetett?

Walden kétkedõ arcot vágott. – Nagyon ügyes masina,Sam... de nem is tudom...

Page 303: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Sam bólintott. – A gép sose dolgozik olyan jól, mint a kéz.

Másfelõl viszont: két hét helyett három nap alattvégezni lehetne a kaszálással, és így kisebb lenne ave szély, hogy a széna elázik. Utána kölcsönadhatnánk agépet a bérlõknek is.

– De kevesebb ember munkájára lenne szüksége.Walden úgy tett, mintha rosszul esne neki a gondolat. –

Nem, senkit se bocsátanék el. Annyi következményelenne csupán, hogy betakarításkor nem kellenecigányo kat szerzõdtetni.

Szóval nem okozna nagy változásokat.Voltaképpen nem. Kissé aggaszt, mit szólnak

majd hozzá az emberek... tudja, a fiatal PeterDawkins minden alkalmat megragad, hogy bajtkeverjen.

Sam hümmögött.– Különben is, Mr. Samson a jövõ héten megnézi a

gépet. – Majd mintha hirtelen jutna eszébe: – Nem akarnaelmenni vele, Sam?Sam úgy tett, mintha nem lelkesedne azötletért. – Voltam már ott, 1888-ban. Nem tetszett.–Vonattal mennének Mr. Samsonnal – talán a fiatalDawkinsot is magukkal vihetnék –, megnéznék a gépet,Londonban ebédelnének és délután jönnének haza.

Nem tudom, mit szól hozzá az asszony.Én pedig kíváncsi lennék a maga véleményére a

géprõl.

Page 304: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

géprõl.Hát engem is érdekel.

– Jó, akkor ezt megbeszéltük. Szólok Samsonnak,hogy intézkedjék. – Cinkosan mosolygott. – Azasszonynak majd úgy adja be, hogy én kényszerítettemmagát az utazásra.

–Úgy lesz, uram – vigyorgott Sam.A kaszálás majdnem véget ért. Az emberek leálltak. Ha

voltak nyulak a mezõn, ide menekültek, az utolsó néhányyardnyi fûbe. Walden odaszólította Dawkinsot és átadta apuskát. – Peter, maga ügyes vadász. Talán sikerül lelõniegyet saját maga és egyet a kastély számára.

Mindnyájan a tábla szélére, tûzvonalon kívülre álltak,azután oldalról kezdték a füvet vágni, hogy nyílt terepreûzzék ki a nyulakat. Négy nyúl ugrott ki, Dawkins azelsõ lövéssel kettõt, a másodikkal egyet terített le. Adör renésekre Aleksz összerezzent.

Walden átvette a puskát és az egyik nyulat, majdAleksszel együtt visszasétáltak a kastélyba. Alekszcsodálattal rázta a fejét. – Remekül tudsz bánni azemberekkel – mondta. – Nekem valahogy sose sikerülmegtalálnom a középutat a fegyelmezés és a nagylelkûségközött.

Gyakorlat kérdése – mondta Walden.Felmutatta a nyulat. – Erre például semmiszükségünk nincs a kastélyban, de elvettem, hogyeszükbe véssem: az állatállomány az enyém, s ha

Page 305: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

eszükbe véssem: az állatállomány az enyém, s hakapnak belõle, nem jog szerint az övék, csupántõlem kapott ajándékként. – Ha lenne egy fiam,gondolta, így magyaráznám meg neki a dolgoklényegét.

– Vagyis elõbbre jutni csak viták és megállapodásokrévén lehet – mondta Aleksz.

Ez a legjobb módszer, még akkor is, ha néhaenged ményeket kell tenni.

És ezzel visszaértünk a Balkánhoz – mosolygottAleksz.

Hála istennek – végre, gondolta Walden.–Összegezzem az eddigieket? – folytatta Aleksz. – Mi

hajlandók vagyunk a ti oldalatokon harcolniNémetország ellen, ha ti hajlandók vagytok elismerniáthaladási jogunkat a Boszporuszon és a Dardanellákon.De nemcsak a jogot kívánjuk, hanem a lehetõséget is.Nem fogadtátok el javaslatunkat, hogy orosz befolyásiövezetnek ismerjétek el a Balkán-félsziget egészétRomániától Kréta szigetéig: kétségkívül úgy éreztétek, túlsok lenne. Feladatom tehát az volt, hogy szerényebbigényt fogalmazzak meg: olyat, amely biztosítja nekünk aszabad áthaladást, anélkül hogy Anglia fenntartás nélkülorosz-párti Balkán-politikára kötelezné el magát.

Úgy van. – Vág az esze, mint a borotva,gondolta Walden. Néhány perccel ezelõtt énadtam neki atyai tanácsot, most pedigegyenrangúnak bizonyul, sõt... Azt hiszem, ilyen

Page 306: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egyenrangúnak bizonyul, sõt... Azt hiszem, ilyenérzés lehet, amikor az ember rádöbben, hogyfelnõtt férfi lett a fiából.

– Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott – mondta Aleksz.– A nagykövetségen keresztül mennek a rejtjeles táviratokSzentpétervárra, és ilyen távolságból nem lehet olyangyorsan haladni, ahogy szeretnék.

– Persze – mondta Walden. Gyerünk, ki vele,gondolta.– Konstantinápoly és Drinápoly között van egykörülbelül tízezer négyzetmérföldnyi terület – Trákiánakmintegy a fele –, amely jelenleg Törökországhoz tartozik.Partvonala a Fekete-tengernél kezdõdik, a Boszporusz, aMárvány-tenger és a Dardanellák mentén folytatódik, s azÉgei-tengernél ér véget. Más szóval a teljes átjáró felettõrködik a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között. –Szünetet tartott. – Ezt adjátok nekünk és akkor veletekvagyunk.Walden igyekezett elrejteni felindulását. Ez márvalódi alap lehet az alkudozáshoz. – A baj az, hogy nem amiénk, tehát nem ajándékozhatjuk el.

Vedd fontolóra, mik a lehetõségek, ha kitör aháború. Egy: ha Törökország a mi oldalunkra áll,mindenképpen megkapjuk az áthaladási jogot. Ezazonban valószínûtlen. Kettõ: ha Törökországsemleges marad, elvárjuk Angliától, hogy esemlegesség valódiságának igazolásaképpenragaszkodjon áthaladási jogunk megadásához; s haez nem sikerül, támogassa Trákia lerohanásárairányuló akciónkat. Három: ha Törökország a

Page 307: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

irányuló akciónkat. Három: ha Törökország anémetek oldalára áll – és ez a legvalószínûbb –,Anglia ismerje el, hogy Trákia a miénk, amintsikerül elfoglalnunk.

– Nem tudom, hogy az ott lakók hogyan vélekednekminderrõl – kétkedett Walden.

Szívesebben tartoznának Oroszországhoz, mintTö rökországhoz.

– Lehet, hogy függetlenek szeretnének lenni.Aleksz kisfiús kedvességgel mosolygott. – Nem hiszem,

hogy akár téged, akár engem – még kevésbékormányainkat – a legcsekélyebb mértékben isérdekelné, mit szeret nének Trákia lakói.

– Igaz. – Kénytelen volt egyetérteni. Aleksz kisfiúsbája és felnõttes esze járása állandóan kibillentetteegyensúlyából. Mindig azt hitte, õ kerekedett felül, sakkor Aleksz hirtelen elõállt egy meglepõ kijelentéssel,ami azt mutatta, hogy mindvégig õ volt a helyzet ura.

A Walden Hallhoz vezetõ emelkedõn kaptattak felfelé.Walden megpillantotta a fák között fürkészõ testõrt.Vastag barna bakancsa felkavarta a port. A föld szárazvolt; három hónap óta alig esett esõ. Alekszellenjavaslata felizgatta Waldent. Churchill vajon mit szólmajd? Biztos, hogy oda lehet adni Trákia egy részét azoroszoknak – kit érdekel Trákia?Átmentek akonyhakerten. Salátát öntözött egy segédkertész. Kezétsapkájához emelte. Walden próbálta felidézni a nevét, de

Page 308: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Aleksz megelõzte. – Szép esténk van, Stanley – mondta.– Ránk férne egy kis esõ, fenség.– De nem túl sok,ugye?

Nem ám, fenség.Tanulékony a fiú, gondolta Walden.Bementek a házba. Walden inasért csengetett. –

Táviratozok Churchillnek, hogy holnap délelõttfelkeresem. Reggel azonnal indulok Londonba.

Helyes – mondta Aleksz. – Kifutunk az idõbõl.Charlotte-ot nagy ribillió fogadta. – Hála istennek,

csakhogy hazaérkezett, Lady Charlotte! – mondta azajtót nyitó inas.

Charlotte odaadta a kabátját. – Nem tudom, miértkellene hálát adni, William.

Lady Walden aggódik. Azt mondta, azonnalmenjen be hozzá, amint hazaérkezik.

Elõször felmegyek és rendbe hozommagam. – Lady Walden azt mondta,azonnal...

– Én meg azt mondom, hogy rendbe hozom magam. –Charlotte a szobájába ment.

Arcot mosott, kivette hajából a hajtûket. Azütéstõlfájtak a hasizmai, a tenyere lehorzsolódott, denem volt komoly sérülése. A térdérõl biztos lejött abõr, de az úgysem látszik. A paraván mögött levetetteruháját. A ruha sértetlennek tûnt. Nem látszik rajtam,hogy vere kedésben voltam, gondolta. Hallotta, hogy

Page 309: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hogy vere kedésben voltam, gondolta. Hallotta, hogybenyitnak a szobájába.

Charlotte! – A mama hangja.Charlotte pongyolába bújt, és azt gondolta: Ó,

istenem, most elkezd hisztizni! Elõjött a paraván mögül. –Majd megbolondultunk az izgalomtól! – mondtamama.Mögötte az önelégült, könyörtelen pillantású Marjajött be a szobába.– Nos hát itt vagyok, épen ésegészségesen, úgyhogy felesleges tovább izgulni.Mamaelvörösödött. – Szemtelen kölyök! – visította. Elõrelépettés pofon vágta.Charlotte hátrahanyatlott és az ágyrarogyott. Nem a pofon szédítette el, hanem a tény. Mamamég soha nem ütötte meg. Ez a pofon valahogy jobbanfájt, mint az ütések, amelyeket a tüntetésen elszenvedett.Elkapta Marja szeme pillantását, arcán különöselégedettség ült.Charlotte összeszedte magát. – Ezt sosembocsátom meg neked.

Te beszélsz nekem megbocsátásról! – Anyjadühében oroszul beszélt. – És én hogy bocsássammeg neked, hogy elmentél avval a csürhével aBuckingham-palotához?

Charlotte levegõ után kapkodott. – Honnan tudod?Marja meglátott a Mallen, ahogy azokkal a...

azokkal a szüfrazsettekkel meneteltél. Ugyszégyellem magam. Isten tudja, ki mindenki látott.Ha a király megtudja, kitiltanak minket az udvarból.

–Értem. – A pofontól még mindig sajgott az arca. –Szóval nem az én biztonságom miatt izgultál, hanem a

Page 310: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Szóval nem az én biztonságom miatt izgultál, hanem acsalád jó hírnevét féltetted.

Mama megbántódott. Marja közbekotyogott: –Mindkettõ miatt izgultunk.

Maradj csöndben – mondta Charlotte. – Éppelég bajt okozott az a nagy szád.

– Jól tette, hogy szólt! – mondta mama. – Hogynemondta volna el nekem?!

Nem gondolod, hogy a nõknek is járna aszavazati jog?

– Persze hogy nem, és neked sem kellene ezt hinni.De én hiszem – válaszolt. –Így állunk.Te nem tudsz semmit, gyerek vagy még.Mindig ugyanaz a nóta, ugye? Gyerek vagyok és

nem tudok semmit. Es ki a hibás abban, hogytudatlan vagyok? Marja tizenöt éven át nevelt. Amipedig azt illeti, hogy gyerek lennék, nagyon jóltudod, hogy már nem vagyok az. Nagyon örülnél,ha karácsonyra férjhez mennék. Es vannaklányok, akik – házasságon belül vagy kívül –tizenhárom éves korukban már gyereket szülnek.

Mama megrendült. – Kitõl tudsz ilyeneket?– Az biztos, hogy nem Marjától. Õ soha semmi

fonto sat nem mondott el nekem. Ami azt illeti, tesem.Mama hangja már-már könyörgésbe fordult. –Semmi szükséged ilyenfajta tudásra, te grófkisasszonyvagy.– Na tessék. Te azt akarod, hogy tudatlanmaradjak. Nos, én nem akarom.– Csak azt akarom,

Page 311: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

maradjak. Nos, én nem akarom.– Csak azt akarom,hogy boldog legyél! – siránkozott az anyja.– Nem, nemazt akarod – makacskodott Charlotte. – Azt akarod,hogy olyan legyek, mint te.

Nem, nem, nem! – kiáltott a mama. – Nemakarom, hogy olyan légy, mint én! Nem akarom! –Sírva rohant ki a szobából.

Charlotte értetlenül és szégyenkezve bámult utána. –Látod, mit tettél – mondta Marja.Charlotte végigmérte: szürke ruha, szürke haj, csúnya

vonások, önelégült arckifejezés. – Menj innen, Marja.–Fogalmad sincs, mekkora bánatot és szívfájdalmatokoztál.

Kedve lett volna odavágni: ha befogtad volna a szád,nem lenne bánat, sem szívfájdalom. Ehelyett azt mondta:– Ki innen.

– Kis Charlotte, figyelj ide...– Neked nem kis Charlotte vagyok, hanem Lady

Charlotte.– Kis Charlotte maradsz, és...Felragadta kézitükrét és Marja felé hajította. Marja

síkított. Rosszul célzott és a tükör a falnak ütközve,darabokra tört. Marja kirohant.

Most már tudom, hogy kell vele bánni, gondoltaChar lotte.

Úgy érezte, gyõzelemfélét aratott. Könnyekrefakasztotta mamát, kikergette a szobából Marját. Ez már

Page 312: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fakasztotta mamát, kikergette a szobából Marját. Ez márvalami, gondolta, lehet, hogy erõsebb vagyok náluk.Kiérdemelték: Marja árulkodott, mama pedigmegpofozott. De én nem alázkodtam meg elõttük és nemkértem bocsánatot és nem ígértem, hogy soha többé nemleszek rossz. Annyit adtam, amennyit kaptam. Büszkelehetek.

Miért szégyellem magam mégis?Gyûlölöm magamat, gondolta Lydia.Pontosan tudom, mit érez Charlotte, de nem

mondhatom ezt meg neki. Azonnal elvesztem a fejem.Sosem voltam ilyen. Mindig nyugodtan ésméltóságteljesen viselkedtem. Amikor kislány volt,elnézõen nevettem apró vétségein. Most már felnõtt nõ.Úristen, mit tettem? Biztos vagyok benne, hogymegfertõzte apjának, Feliksznek a vére. Mit tehetnék?Elhittem, hogy ha azt színlelem, hogy Stephen lánya,olyan is lesz, mintha az lenne: ártatlan, valódi angol úrinõ.Nem használt. Az évek hosszú során ott szunnyadt bennea nyugtalan vér s most felszínre tör; most uralkodik el rajtaaz õsi örökség, az orosz paraszt erkölcstelensége. Nemtehetek róla, ha meglátom e jeleket, pánikba esem. Elvagyok átkozva, mind el vagyunk átkozva. Az atyák vétkemegbüntettetik a gyermekekben, harmad- ésnegyedíziglen, mikor nyerek bocsánatot? Felikszanarchista, Charlotte szüfrazsett; Feliksz parázna ésCharlotte tizenhárom évesanyákról beszél; fogalma sincs, milyen rettenetes, ha az

Page 313: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

anyákról beszél; fogalma sincs, milyen rettenetes, ha azemberen eluralkodik a szenvedély; tönkrement az életemés vele is ez történik majd, ettõl rettegek, ezért ordítok éssírok és õrjöngök és vágom pofon, drága Jézusom, nehagyd, hogy vesztébe rohanjon, õ az életem értelme.Szobájába fogom zárni. Bárcsak hamarosan találna egyrendes férjet, mielõtt letérne a helyes útról, mielõttbárkiben felmerülne, hogy valami nincs rendben aszármazása körül. Hátha megkéri a kezét Freddie azévad vége elõtt – ez lenne a megoldás –, ki kellprovokálni, hogy megtegye, férjhez kell adni, minélgyorsabban! Utána már nem lesz rá módja, hogytönkretegye az életét; egy vagy két gyerek mellett idejesem lesz rá. Biztosítani kell, hogy minél gyakrabbantalálkozzon Freddie-vel. Charlotte egész csinos, jófelesége lesz egy erõs férfinak, aki irányítani tudja, egytisztességes férfinak, aki szeretni tudja anélkül, hogyrejtett vágyait felkorbácsolná, egy férfinak, aki aszomszéd szobában alszik, és egyszer egy héten, sötétbenbújik az ágyába, Freddie pont jó lesz neki, s akkor nemkell átélnie azt, amit én átéltem, nem kell kínos keservekárán megtanulnia, hogy a gyönyör lealjasít és tönkretes z,így a bûn nem száll át a következõ nemzedékre, és õ nemlesz olyan romlott, mint én vagyok. Szegényke azt hiszi,hogy szeretném, ha olyan lenne, mint én. Ha tudná. 0, hatudná!

Feliksz nem bírta abbahagyni a sírást.Az emberek megbámulták, ahogy a parkon átment,

Page 314: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az emberek megbámulták, ahogy a parkon átment,megkeresni a kerékpárt. Legyûrhetetlen zokogás rázta,csorogtak a könnyei. Ez még soha nem fordult elõ vele ésnem talált rá magyarázatot. A bánat gyámoltalannátette.A biciklit ott találta, ahol hagyta, a bokor alatt, és azismerõs tárgy látványa némileg lecsillapította. Mitörténik velem? Annyi embernek van gyereke. Most mártudom, hogy nekem is van. Na és? Újabb zokogás ráztameg.

A kiszáradt fûre ült a kerékpár mellé. Olyan gyönyörû alány. Nem azért sírt, amire rátalált; azt siratta, amitelveszített. Tizennyolc éve apa, anélkül hogy tudott volnaróla. Es mialatt õ egyik nyomorúságos faluból a másikbavándorolt, mialatt börtönben ült, és az aranybányábangürcölt, és mialatt Szibérián át vonszolta magát, ésbombákat gyártott Bialystokban, a lány nõtt-növekedett.Megtanult járni és beszélni, egyedül enni és befûzni acipõjét. Es nyáron a zöld gyepen játszott a gesztenyefaalatt, és leesett a csacsiról és sírt. Es “apja” póni lóvalajándékozta meg, mialatt õ, Feliksz, láncra fûzverobotolt a bányában. Nyáron fehér ruhát hordott, télengyapjúzoknit. Két nyelven tanult beszélni: angolul ésoroszul. Más olvasott neki meséskönyvbõl; más kiabálta:“mindjárt megfoglak!”, amikor az örömtõl visítva szaladtfel a lépcsõn; más tanította meg rá, hogy kell kezet fogniés azt mondani: “üdvözlöm”; más fürdette, fésülte ésdiktálta bele a fõzeléket. Feliksz sokszor megfigyelte a

Page 315: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

diktálta bele a fõzeléket. Feliksz sokszor megfigyelte agyerekeikkel játszó orosz parasztokat és gyakrancsodálkozott azon, hogy ezek a nyomorban, emésztõgondban élõ emberek mennyi szeretettel és gyengédséggelveszik körül a kicsinyeket, akik pedig elvonják a szájuktóla falatot. Most már tudta: a szeretet kivirágzik azemberben, ha akarja, ha nem. Mások gyerekeireemlékezve maga elé idézte Charlotte-ot a fejlõdés egyesfokain: a gömbölyû hasú kisgyereket, akinek csípõjén nemmarad meg a szoknya; a szilaj hétévest, aki elszaggatjaruháit és felhorzsolja térdét; a nyurga, ügyetlen tízévest,akinek ujja mindig tintás, ruhája mindig kinõttnek tetszik; aszégyenlõs kamasz lányt, aki vihog, ha fiút lát, titokbankipróbálja anyja kölnivizét, rajong a lovaglásért, ésaztán...

Aztán ezt a gyönyörû, bátor, élénk, érdeklõdõ,csodá latra méltó fiatal nõt.

És én vagyok az apja.Az apja.Mit is mondott? Ön, a legérdekesebb ember, akivel

életemben találkoztam. Láthatom még? Fel volt rákészülve, hogy örökre búcsút kell venni tõle. Mikorkiderült, hogy nem így van, önuralma semmivé foszlott. Alány azt hitte, náthás. 0, nagyon fiatalka még ahhoz, hogyészrevegye: derûs, jókedvû megjegyzését olyan emberhezinté zi, akinek megszakad a szíve.

Érzelgõs kezdek lenni; muszáj összeszednem magam.Felállt és felemelte a kerékpárt. Arcát megtörölte a

zsebkendõvel, amit a lánytól kapott. Egyik sarkában

Page 316: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

zsebkendõvel, amit a lánytól kapott. Egyik sarkábanhímzett harangvirág volt, azon tûnõdött, vajon õ hímezte-e.Felült a kerékpárra és az Old Kent Road feléindult.Vacsoraidõ volt, de tudta, hogy ma nem lesz képesenni. Nem olyan nagy baj, mert már alig van pénze és manincs olyan lelkiállapotban, hogy lopni tudna. Alig várta,hogy szobájába érjen, hogy éjszaka magára maradjongondolataival. Újból lepergeti a találkozás mindenmozzanatát, attól a perctõl kezdve, hogy a lány kilépett akapun, addig, amíg búcsút integettek.Szívesen vett volnaegy üveg vodkát, de nem volt rá pénze.Kapott-e vajonvalakitõl piros labdát Charlotte? – tûnõdött.Langyos, deáporodott levegõjû este volt. Az Old Kent Roadkocsmáiban már gyülekeztek a nyári ruhásmunkásasszonyok, oldalukon férjük, barátjuk vagyapjuk. Feliksz hirtelen megállt az egyik kocsma elõtt. Anyitott ajtón kiszûrõdött az öreg zongora hangja. Kell,hogy valaki, legyen akár pincérnõ, rám mosolyogjon,gondolta. Fél pint sört még megengedhetek magamnak.A kor láthoz kötötte a kerékpárt és bement.A kocsmábanmeg kellett fulladni a füsttõl és az angol ivók jellegzetessörszagától. Korán volt még, de a helyiség megtelthangos nevetéssel, asszonyi sikítozással. Mindenkirettentõ vidámnak látszott. Csak a szegények tudjákigazán, hogyan kell elkölteni a pénzt, gondolta Feliksz. Apultnál lökdösõdõk közé ment. Új dallamba kezdett azongorista és mindenki énekelt.

Egy öregember térdén lovagolt

Page 317: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Egy öregember térdén lovagoltegy kislány és kérlelte: “Bácsi,mondd, mért élsz magadban; vajon jóneked, hogy nincsen otthonod, segyermeked?” “Az én szívemnek isvolt kedvese; megtudod mindjárt,hogy mi lett vele, elmondok mindent,hallgasd, kicsikém: egy bál utánhûtlennek hittem én."*

* Kiss Zsuzsa fordításaEz a buta, érzelgõs, rohadt dal ismét könnyeket csalt a

szemébe, és kiment anélkül, hogy sört rendelt volna.Elkarikázott, maga mögött hagyva a nevetést és a

nótázást. Ez a fajta vidámság nem neki való: sose volt,sose lesz. A bérkaszárnyához ért, felcipelte a biciklit alegfelsõ emeleten lévõ szobájába. Kabátját, kalapjátlevette és az ágyra feküdt. Két nap múlva látni fogja õt.Együtt néznek festményeket, elhatározta, hogy atalálkozó elõtt elmegy a közfürdõbe. Megdörzsölte állát:nincs mit tenni, két nap alatt nem lehet tisztességes szakálltnöveszteni. Visszagondolt a percre, amikor a lánykilépett a házból. Távolról nézte, nem i s gondolt arra,hogy...

Mire is gondolt?Eszébe jutott.Arra, vajon tudja-e, hollehet Orlov.Orlov egész délután nem jutott eszébe.Nagyon valószínû, hogy tudja, hol van; ha nem,

megtudhatja.Rávehetném, hogy legyen segítségemre a

Page 318: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meggyilkolá sában.Képes vagyok rá?Nem, nem vagyok képes. Nem csinálom. Nem, nem,

nem!Mi történik velem?Walden déli tizenkettõkor találkozott a tengerészeti

minisztériumban Churchill-lel. A miniszternek tetszett azellenjavaslat. – Trákia – mondta. – Hát persze hogyodaadhatjuk nekik fele Trákiát. Ki az ördög bánja, haövék akár az egész!

– Én is így gondoltam. – Örült, hogy Churchillnek ez avéleménye. – De vajon a kollégái egyetértenek-e?

Azt hiszem, igen – gondolkodott el Churchill. –Grey ebéd után, Asquith estére vár.

– És a kabinet? – Walden nem szeretett volna úgymegállapodni Aleksszel, hogy azután a kabinetmegvé tózza.

Holnap reggel.Walden felállt. – Akkor úgy osztom be az idõmet, hogy

még holnap visszatérjek Norfolkba.Remek. Azt az átkozott anarchistát elfogták már?Együtt ebédelek Basil Thomsonnal, tõlemegtudom. –Értesítsen.Természetesen.

– És köszönöm. Mármint a tárgyalást. – Churchillábrándozva nézett ki az ablakon. – Trákia! – mormoltahalkan. – Ki hallott róla valaha is?

Page 319: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

halkan. – Ki hallott róla valaha is?Walden otthagyta, hadd ábrándozzon.Jókedvûen ment a klubjába, a Pall Mallre. Általában

otthon ebédelt, de nem akarta, hogy a rendõrtiszt jelenlétezavarba hozza Lydiát, aki amúgy is rossz hangulatban volt.Nem kétséges, hogy Aleksz miatt aggódik. A fiú majdnemolyan, mintha a sajátjuk lenne: s ha bármi történikvele...Felment a klubba vezetõ lépcsõn, az ajtónálodanyújtotta kalapját és kesztyûjét egy inasnak. –Ragyogó nyarunk van, mylord – jegyezte meg azinas.Hónapok óta szép az idõ, gondolta az ebédlõbemenet Walden. Ha megfordul, valószínûleg viharos lesz.Au gusztusban zivatarokra lehet számítani.

Thomson már várta. Arcáról sugárzott az önelégültség.Milyen megkönnyebbülés lenne, ha elfogta volna amerénylõt. Kezet ráztak és Walden leült. Egy pincérmenükártyát hozott.

Nos? Elkapták?— Majdnem.

Tehát nem. — Elcsüggedt. — Ó, az átkozott —mondta. Megjelent a borfiú. — Kér egy koktélt?— kérdezte Walden.Köszönöm, nem.

Walden helyeselt magában. Ronda amerikai szokás eza koktél. – Pohárka portóit?

– Igen, kérek.– Kettõt – mondta Walden a borfiúnak.Brown Windsor-levest és fõtt lazacot rendeltek, hozzá

egy üveg rajnai fehér bort.

Page 320: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egy üveg rajnai fehér bort.– Nem tudom, felmérte-e, milyen fontos a feladata. Az

Orlov herceggel folytatott tárgyalás a végéhez közeledik.Ha most megölik, az egész terv összeomlik s enneksúlyos következményei lesznek országunk biztonságáranézve.

Tisztában vagyok vele, mylord – válaszolt arendõr.

Elmondom, hol tartunk. Emberünk neve FelikszKsesszinszkij. Ezt olyan nehéz kimondani, hogy aztjavaslom, nevezzük Feliksznek. Negyvenéves,falusi papú a tambovi kormányzóságból.Szentpétervári kollégám igencsak vastag dossziéttartogat róla. Háromszor vették õrizetbe, fél tucatgyilkossággal kapcsolatban körözik.

– Szent isten – dünnyögte Walden.Az orosz kolléga hozzáfûzte, hogy a merénylõ a

házi bombakészítés szakértõje és rendkívülkegyetlen harcos.Thomson elhallgatott. – Nagy bátorság volt öntõlelkapni azt az üveget. – Walden kelletlenülmosolygott: nem szerette, ha emlékeztették azesetre.

Meghozták a levest és a két férfi hozzálátott. Thomsonkedvtelve iszogatta a bort. Walden szerette ezt a klubot.A koszt nem olyan ízletes, mint otthon, de a hangulatkellemes. A dohányzó karosszékei nyûttek éskényelmesek, a pincérek öregek és lassúak, a tapéta

Page 321: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kényelmesek, a pincérek öregek és lassúak, a tapétakifakult, afalakra ráférne a felújítás. Még mindig gázzal világítanak.Olyan férfiak, mint Walden, azért jártak ide, mertotthonuk csillogott-villogott és túl nõies volt.

– Ha jól emlékszem, azt mondta, majdnem elfogták –szólalt meg a lazacnál Walden.

A történet felét sem ismeri még.Vagy úgy.Május végén érkezett a Stepneybe, a Jubilee

Street-i anarchista klubba. Nem tudták, kicsoda éshazugságokkal traktálta õket. Nagyon óvatos volt,és jól tette, mert egy-két anarchista nekünkdolgozik. Beépített embereink jelezték is érkezését,de akkor nem továbbították hozzám az információt,mert ártalmatlannak vélték. Azt mondta, hogykönyvet ír. Utána revolvert lopott és odébbállt.

– Persze senkinek sem mondta, hová megy.Nem hát.

– Agyafúrt fickó.A pincér elvette a tányérokat, és megkérdezte: – Egy

szelet pecsenyét, uraim? Birkasültünk vanma.Megrendelték a birkasültet, ribizlizselével, sültburgo nyával és spárgával.

– A nitroglicerinhez szükséges adalékokat négykülönbözõ patikában vásá rolta Camden Townban –folytatta Thomson. – Házról házra jártunk ott. – Bekapott

Page 322: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

folytatta Thomson. – Házról házra jártunk ott. – Bekapottegy darab birkasültet.

– És? – türelmetlenkedett Walden.– Camdenben a Cork Street tizenkilenc alatt lakott egy

Bridget Callahan nevû özvegyasszony házában.De továbbállt.

– Igen.A fenébe is, Thomson, nem látja, hogy a pasas

ügye sebb, mint maga?Thomson hûvös pillantást vetett rá és nem válaszolt.

Elnézést, udvariatlan voltam, de ez az alaknagyon idegesít.

– Mrs. Callahan azt állítja, hogy kidobta Felikszet, mertgyanús volt neki.

– Miért nem jelentette fel?Thomson végzett a sülttel, letette a kést és a villát. –

Azt állítja, nem volt rá oka. Ezt meg én találtamgyanúsnak, ezért utánanéztem a nõnek. A férje ír lázadóvolt. Ha tudta, mire készül a barátunk, nagy az esély,hogy rokonszenvezett vele.Walden szerette volna, haThomson nem hívja “a barátunk"-nak Felikszet.Megkérdezte: – Gondolja, hogy Mrs. Callahan tudja,hová távozott Feliksz?– Ha tudja is, nem árulja el. Denem hiszem, hogy megmondta volna neki.

– Figyelik a házat?Igen, titokban. Embereim egyike kibérelte az

alagsori szobát. Mellesleg talált egy üvegpálcátabból a fajtából, amit kémiai laboratóriumokban

Page 323: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

abból a fajtából, amit kémiai laboratóriumokbanhasználnak. Nyilvánvaló, hogy Feliksz ott amosdóban készítette a nitroglicerint.

Walden elhûlt a gondolattól, hogy London szívébenbárki vásárolhat néhány vegyszert, összekeverheti amosdóban, elõállíthat egy üvegnyi félelmetes erejûrobbanóanyagot – és utána besétálhat vele egy WestEnd-i szálloda lakosztályába. A sültet egy kislibamájpástétom követte. – És mi a következõ lépés? –kérdezte Walden.

Nagy-London minden rendõrõrsénkifüggesztettük Feliksz arcképét. Ha nem zárkózikbe egész nap, valamelyik szemfüles rendõr elõbb-utóbb kiszúrja. De hogy ez inkább elõbb, mintutóbb következzék be, embereim mindenesetresorra felkeresik az olcsó szállodákat és hónaposszobákat, mindenütt megmutatják a képet.

Es ha elváltoztatta külsejét?Az õ esetében ez nem könnyû dolog.

A pincér félbeszakította Thomson szavait. Mindkettenvisszautasították a tortát, helyette fagylaltot kértek.Wal den fél üveg pezsgõt is rendelt.

Sem magasságát, sem orosz akcentusát nemtudja álcázni – folytatta Thomson. – Arcvonásai isnagyon

jellegzetesek. Még nem növeszthetett szakállt sem. Lehet,hogy öltözetet cserélt, fejét kopaszra borotválta, vagyparókát hord. Az õ helyében valamilyen egyenruhába

Page 324: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

parókát hord. Az õ helyében valamilyen egyenruhábabújnék, matróznak, inasnak vagy papnak öltöznék. De arendõrség fel van készítve ilyesmire.

A fagylalt után Stilton-sajtot és édes kekszetfogyasz tottak, a klub márkás portóiját itták hozzá.

Mindezt túl bizonytalannak érezte Walden. Felikszszabadon kószál, és õ nem érezheti biztonságban magátaddig, amíg el nem fogták és a falhoz nem láncolták.

Nyilvánvaló, hogy Feliksz a nemzetköziforradalmi összeesküvés egyik élen járó orgyilkosa.Nagyon jól informált: tudta például, hogy Orlovherceg Angliába jön tárgyalni. Nagyon ügyes ésvégletesen elszánt. Orlovot sikerült eldugnunk.

Walden nem értette, hová akar kilyukadni Thomson. –Ön viszont teljes életnagyságban jár-kel Londonut cáin.

Es miért ne?Ha én lennék Feliksz, most önre

összpontosítanék. Követném, abban a reményben,hogy elvezet Orlovhoz; vagy elrabolnám, és addigkínoznám, amíg el nem árulja, hol van Orlov.

Hogy félelmét eltitkolja, Walden lesütötte szemét. –Hogy tudná egyedül végrehajtani?– Lehetnek segítõtársai.Testõrt szeretnék állítani ma ga mellé.

Walden nemet intett. – Nekem ott van Pritchard.Koc kára tenné értem az életét, a múltban már megtette.– Fegyvere van az inasának?

Page 325: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Fegyvere van az inasának?Nincs.Tud vele bánni?

– Nagyon jól. Velem járt nagyvadra Afrikában. Akkorkockáztatta értem az életét.

– Ez esetben adjon neki pisztolyt.– Helyes – egyezett bele Walden. – Holnap lemegyek a

kastélyba. Ott van egy revolverem.Az ebéd befejezéséül Walden õszibarackot, Thomson

tejszínhabos körtét evett. Kávét és aprósüteményt adohányzóban fogyasztottak. Walden szivarra gyújtott. —Azt hiszem, gyalog megyek haza, hogy lesétáljam azebédet. – Igyekezett könnyed hangsúllyal mondani, dehangja elárulta feszült idegállapotát.

– Szeretném, ha nem tenné. Nincs itt a hintója?Nincs...Saját biztonsága kedvéért jobban örülnék, ha

ezentúl mindenhová jármûvön menne.Jól van – sóhajtott Walden. – Legfeljebb

kevesebbet eszem.Most pedig hívasson taxit. Elkísérem.Komolyan gondolja, hogy szükség vanerre? – Megeshet, hogy itt leselkedik aklubnál.Honnan tudhatja, melyik klubhoztartozom? – Megnézi a Ki kicsodában.

– Hát persze. – Walden megrázta fejét. – Az ilyesmikrenem is gondol a magunkfajta.Thomson az óráját nézte. –

Page 326: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nem is gondol a magunkfajta.Thomson az óráját nézte. –Vissza kell mennem a Yardra... ha ön is végzett.

– Természetesen.Kimentek. Feliksz nem állt lesben odakint. Taxival

mentek Walden házához; utána Thomson folytatta útját aScotland Yardra. Walden bement. A ház üresnek tûnt.Úgy döntött, hogy felmegy a szobájába. Az ablakhoz ültés elszívta a szivart.Szükségét érezte, hogy valakivelbeszéljen. Órájára nézett: Lydia már befejezte a délutánipihenõt, most öltözik át, készen arra, hogy teázzon éslátogatókat fogadjon. Átment a szobájába. Lydiapongyolában ült a tükör elõtt. Idegesnek látszik, gondolta;ez a felhajtás okozza. Vállára tette kezét, tükörképétnézte, majd lehajolt, hogy megcsókolja a feje búbját. –Feliksz Ksesszinszkij.

– Micsoda? – kérdezte megrettenve Lydia.– Így hívják a gyilkost. Jelent neked valamit ez a név?

Nem.– Mintha felismerted volna.

Valamit... valamit eszembe juttatott.Basil Thomson mindent kiderített a fickóról.

Igazi gyilkos, mélységesen gonosz fajta. Nemlehetetlen, hogy Szentpétervárott találkoztál vele...ezért lehetett homályosan ismerõs, amikor itt jártés ezért juttat valamit eszedbe a neve.

– Igen, ez lehet az oka.Walden az ablakhoz ment és kinézett a parkra.

Ilyenkor szokták sétáltatni a pesztonkák a rájuk bízott

Page 327: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ilyenkor szokták sétáltatni a pesztonkák a rájuk bízottkisgyerekeket. Az ösvények tele gyerekkocsikkal,minden padot ódivatú ruhába öltözött, pletykálkodónõszemélyek foglaltak el. Waldenben felmerült, hogyLydiának – akkor, Szentpétervárott – volt valamikapcsolata Feliksszel – olyan kapcsolat, amit nemhajlandó beismerni. A gondo lat annyira szégyenletesvolt, hogy azonnal kiüzte agyából. – Thomson úgygondolja, hogy ha Feliksz rájön, hogy Aleksz elrejtõzött,engem próbál elrabolni – mondta.Lydia felállt és odamenthozzá. Kezét a férfi dereka köré fonta, fejét mellérehajtotta. Hallgatott.Walden simogatta a haját. – Kizárólagsaját jármûvön szabad közlekednem és Pritchardnakpisztolyt kell hordania. Felesége felnézett, és Waldenmeglepetten látta, hogy szürke szeme teleszaladt könnyel.– Miért velünk történik ez? Elõször Charlotte bonyolódikzavargásba, azután téged fenyegetnek... mindnyájanveszélybe kerültünk.– Szamárság. Téged semmiféleveszély nem fenyeget, és Charlotte csupán egy csacskakislány. Engem pedig gondosan õriznek. – Simogatnikezdte. A vékony pongyolán átsütött az asszonytestének melege – nem volt rajta fûzõ. Szeretkezni akartvolna, most azonnal. Napvilágnál még sose voltakegyütt.

Szájon csókolta. Lydia hozzásimult s õ megértette, hogyaz asszony is kívánja. Nem emlékezett rá, hogy ez valahais elõfordult volna. Az ajtóra nézett, gondolkodott,

Page 328: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

bezárja e. Lydiára pillantott, aki alig észrevehetõenbólintott. Orrán könnycsepp pergett. Walden az ajtóhozment.

Valaki kopogott.– A fenébe! – mondta halkan.Lydiaelfordult és zsebkendõjével szárítgatta a szemét.Pritchard lépett be. – Elnézést, mylord. Sürgõs

telefonüzenet Mr. Basil Thomsontól. Megtalálták Felikszszállását. Ha ott akar lenni, amikor elkapják, Mr.Thomson három perc múlva idejön és elviszi.

– Hozd a kabátom és a kalapom – mondta Walden.10

Amikor Feliksz lement a reggeli újságért, bárhovánézett, mindenütt gyerekeket vélt látni. Az udvaronkislányok játszottak valami táncos-éneklõs játékot. Fiúkkriketteztek, a kaput krétával rajzolták a falra, ütõjük egyelrothadt deszkadarab. Kint az utcán idõsebb fiúcskáktoltak kézikocsikat. Kamasz lány volt az újságárus.Szobájába térve útját meztelen kisbaba állta el, aki alépcsõt próbálta megmászni. Amikor ránézett, a gyerek— kislány — bizonytalanul felállt és kezdett hátrabillenni.Feliksz elkapta és lerakta a fordulónál. Egy nyitott ajtónkijött az anyja. Sápadt fiatalasszony, zsíros hajjal,elõrehaladott másállapotban. Felkapta a kisgyereket éseltûnt a szobájában, gyanakvó pillantást vetveFelikszre.Gondolatai mintha téglafalba ütköznének,valahányszor megkísérli kispekulálni, hogyan csalja kiCharlotteból Orlov tartózkodási helyének titkát.

Page 329: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotteból Orlov tartózkodási helyének titkát.Elképzelte, hogy fondorlattal él, úgy, hogy a lány nesejtsen semmit; vagy bead neki egy dajkamesét, úgy, mintLigyijának; vagy egyenesen bevallja, hogy meg akarjaölni Orlovot; mindannyiszor visszariadt.Ha a tétregondolt, nevetségesnek tartotta érzelmeit. Itt a lehetõség,hogy életek millióit mentse meg, talán fellobbantsa azorosz forradalmat – és aggasztja, hogy hazudnia kell egyfelsõ tízezerbeli lánynak! Nem mintha kárt akarna okoznineki – csak kihasználná, becsapná és visszaélnebizalmával, a saját lánya bizalmával, akit most ismertmeg...Hogy elfoglalja magát, hozzálátott, hogykezdetleges bombát csináljon a házi készítésû dinamitból.A nitroglice rinnel átitatott rongyot egy repedt porcelánvázába gyömöszölte. De hogy lehet felrobbantani? Nemelég, hacsak papírt gyújt meg. Fél tucat gyufát rejtett arongy közé, piros fejük kifelé állt. Lassan haladt, mertremegett a keze.

Az én kezem sose reszket.Mi történt velem?Összesodort egy szelet újságpapírt, a végét a gyufafejek

közé szorította, majd pamutszállal összekötözte. Nagyonnehezen tudta megcsomózni.Végigolvasta a Timesnemzetközi híreit, kitartóan araszolva a dagályos angolmondatok közt. Többé-kevésbé biztos volt benne, hogyháború lesz, de ez a többé-kevésbé már nem voltelegendõ. Akkor is boldogan megölné ezt a haszontalansemmittevõ Orlovot, ha utóbb kiderülne, hogy nem voltértelme. De hogy értelmetlenül rombolja szét kapcsolatát

Page 330: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

értelme. De hogy értelmetlenül rombolja szét kapcsolatátCharlotte-tal...

Kapcsolatát? Milyen kapcsolatot?Nagyon jól tudod,milyen kapcsolatot.A Times olvasásától megfájdult a feje. Betûi túl aprók

voltak, a szoba túl sötét. Nyavalyás konzervatív újság. Felkellene robbantani.

Látni szerette volna a lányt.Csoszogó lépteket hallott a folyosóról, majd kopogtak

az ajtón.– Szabad – mondta meggondolatlanul.A gondnok jöttbe, köhécselt. – Reggelt.– Jó reggelt, Mr. Price. – Mitakar a vén hülye?– Ez mi? – kérdezte Price, az asztalon lévõ bombára

nézve.

Házi készítésû gyertya. Hónapokig kitart. Mit akar? –Gondoltam, hátha venne lepedõket. Nagyon olcsón tudokszerezni...

– Köszönöm, nem. A viszontlátásra.

– Hát akkor, viszontlátásra. – Kiment.

El kellett volna dugni a bombát, gondolta Feliksz. Mi történtvelem?

– Ott van a szobában – mondta a gondnok Thomson nak.

Page 331: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden gyomra görcsbe rándult.

Feliksz a Kanada-tömbben lakott; annak sarkán parkolt agépkocsi, amelyben Waldenen és Thomsonon kívül benn ült akülönleges ügyosztály egyik felügyelõje és a southwarki õrsegyenruhás fõfelügyelõje.

Ha most elfognák, Aleksz biztonságban lenne: micsodamegkönnyebbülés, gondolta Walden.

– Mr. Price elment a rendõrõrsre, hogy bejelentse: szobátadott ki egy gyanús személynek, aki külföldi kiejtéssel beszél,nagyon kevés a pénze és szakállt növeszt, feltehetõleg azzal aszándékkal, hogy külsejét elváltoztassa – mondta Thomson. –A rajz nyomán azonosította. Helyesen cselekedett, Price.

Köszönöm, uram.

Az, egyenruhás fõfelügyelõ nagyléptékû térképet vett elõ. Az,egyenruhás

lassú és megfontolt volt. – A Kanada-tömb egybelsõ udvar köré épült három, egyenként ötemeletesbérkaszárnyából áll. Minden épületben három lépcsõház. Arccalaz udvari bejárat felé fordulva, a Toronto-ház jobb kézre esik.Itt, a középsõ lépcsõházban, a legfelsõ emeleten van Felikszszobája. A Toronto-ház mögött építõanyag-raktár van.

Page 332: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden igyekezett fékezni türelmetlenségét.

Balra a Vancouver-ház van, mögötte egy másik utca.A harmadik épület, pontosan szemben az udvaribejárat tal, a Montreal-ház, mögötte vasúti sínek futnak.

Thomson a térképre bökött. – Es ez mi itt az udvar közepén?

Az árnyékszék. Rettentõ büdös, minden lakó odajár.Gyerünk tovább! – gondolta Walden.

– Az udvarból tehát, véleményem szerint, háromfelé vanmenekülési lehetõsége – mondta Thomson. – Az elsõ a központibejárat: ezt természetesen elálljuk. A második, az udvar túlsófelén balra, a Vancouver-ház és a

Montreal-ház közötti ösvény. Az vezet a szomszéd utcá ba.Fõfelügyelõ, állítsa oda három emberét.

Igenis, uram.

A harmadik a Montreal-ház és a Toronto-ház közöttiátjáró, az, amelyik a raktárudvarba vezet. Oda is kellhárom ember.

A fõfelügyelõ bólintott.

Van hátsó ablakuk az épületeknek?

Page 333: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Van hátsó ablakuk az épületeknek?

Van, uram.

Ez tehát a negyedik egérút; ki a hátsó ablakon és át araktárudvaron. Akkor oda inkább hat embert tegyen.Végül vonultassunk ide az udvarra annyi rendõrt, amennyicsak befér, hadd lássa, hogy helyzete reménytelen éskénytelen beletörõdni elfogatásába. Megfelelõnek tartja azelõkészületeket, fõfelügyelõ?

Több mint elegendõnek.

Fogalma sincs, miféle emberrel állunk szemben, gondoltaWalden.

– A letartóztatást maga és Sutton felügyelõ hajtják végre –rendelkezett Thomson. – Magánál a fegyver, Sutton?

Sutton félrehúzta kabátját, hogy megmutassa a hóna alá csatoltkis revolvert. Walden elcsodálkozott: azt hitte, angol rendõrnélsosincs lõfegyver. A különleges ügyosztálynál nyilvánvalóan mása helyzet. Ennek örült.

– Hallgasson rám: amikor bekopog, legyen kezében a fegyver.– Thomson az egyenruhás fõfelügyelõhöz fordult: – Magánakmeg itt az én pisztolyom.

A fõfelügyelõ felhúzta az orrát: – Huszonöt éve vagyok atestületnél, és sose éreztem a lõfegyver hiányát, úgyhogy, ha nem

Page 334: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

testületnél, és sose éreztem a lõfegyver hiányát, úgyhogy, ha nembánja, most már nem fogok rászokni.

Feliksz megölt már nem egy rendõrt, aki megpróbáltaelfogni.

–, Uram, sajnos rossz lövõ vagyok.

risten, gondolta elkeseredve Walden, hogyan tudnának amieink elbánni a Feliksz-fajta emberekkel?

Lord Walden és én az udvari bejáratnál leszünk –mondta Thomson.

– A kocsiban, uram?

Igen.

Menjünk már! – gondolta Walden.

– Menjünk – mondta Thomson.

Feliksz rájött, hogy éhes. Több mint huszonnégy órája nemevett semmit. Törte a fejét, mit csináljon. Borostás álla ésmunkásruhája felkelti a boltosok figyelmét, nehezebben tudlopni.

Page 335: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

E gondolatra összeszedte magát. Soha nem nehéz lopni,bizonygatta magának. Lássuk csak: bemehetnék egy kisebbkertes házba, olyanba, ahol csak egy-két fõbõl áll a személyzet,a hátsó bejáratot keresném. A konyhában ott a cseléd, vagytalán a szakácsnõ. “Õrült vagyok – mondanám mosolyogva –,de ha megkínál egy szendviccsel, nem erõszakolom meg.” Azajtó elé állnék, hogy ne tudjon megszökni. Ha segítségért kiált,kisurranok és másik házban próbálkozom. De több mintvalószínû, hogy enni adna. “Köszönöm szépen – mondanám –,nagyon kedves.” Utána elsétálnék. Lopni sose nehéz.

Nagyobb gondot okoz a pénzhiány. Mintha megengedhetnékmagamnak két új lepedõt! Optimista ez a gondnok. Egész biztostudja, hogy nincs pénzem...

Biztos tudja, hogy nincs pénzem.

Ha jobban belegondol, meglehetõsen gyanús indokkal jött agondnok. Optimista lett volna csupán? Vagy ellenõrizni jött?Kezdek nehezen kapcsolni, gondolta. Felállt és az ablakhozment.

Úristen!

Az udvaron hemzsegtek a kék egyenruhás rendõrök. Arémülettõl megdermedve bámulta õket.

Mintha pondrók nyüzsögnének egy földbe vájt gödörben,

Page 336: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Mintha pondrók nyüzsögnének egy földbe vájt gödörben,csúszkálva és egymáson át tekeredve.

Fuss! Fuss! Fuss! – üvöltötte ösztöne.

De hová?Minden udvari kijáratot elálltak.

Eszébe jutottak a hátsó ablakok.

Szobájából a folyosón keresztül az épület hátsó falához futott.Onnan a mögötte levõ raktárudvarra nyílt az ablak. Kikémlelt ésöt vagy hat rendõrt látott elhelyezkedni a téglarakások ésdeszkahalmok között. Erre nem lehet menekülni.

Nem marad más, mint a tetõ.

Visszaszaladt a szobájába és kinézett. A re ndõrökmozdulatlanul álltak, de közülük kettõ – egy civil és egyegyenruhás – céltudatos léptekkel jött át az udvaron a Felikszszobájához vezetõ középsõ lépcsõházhoz.

Megragadta a bombát és egy doboz gyufát, és a lentilépcsõfordulóhoz száguldott. A lépcsõ alatt riglivel zárttárolószekrény volt. Kinyitotta az ajtót és betette a bombát.Meggyújtotta a papírgyutacsot és becsukta az ajtót. Megfordult.Annyi ideje maradt, hogy felszaladjon a lépcsõn, mielõtt a kanócleég...

A kislány felfelé kúszott a lépcsõn.

Page 337: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Az istenit!

Felkapta és berontott a gyerek anyjának szobájába. Az anya amocskos ágyon ült, üres szemekkel bámulta a falat. Karjábadobta a gyereket, és ráüvöltött: – Maradjon itt! Ne moccanjon!– Az asszony döbbenten nézte.

Kiszaladt. A két férfi már csak egy emelettel volt lej jebb.Száguldott fel a lépcsõn...

Ne robbanj most ne robbanj most ne robbanj

...saját emeletének fordulójáig. Meghallották és az egyikrákiáltott: – Hé! Maga! – Futni kezdtek utána.

Szobájába rontott, megfogta az ócska, egyenes hátú széket.Kivitte a folyosóra és pontosan a tetõre vezetõ csapóajtó aláhelyezte.

Még mindig nem robbant a bomba.

Talán nem is mûködik.

Feliksz felállt a székre.

A két ember a lépcsõhöz ért.

Feliksz kifeszítette a csapóajtót.

Page 338: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Letartóztatom! – kiáltotta az egyenruhás rendõr. A civilruhás fegyvert rántott és célba vette Felikszet. A bombafelrobbant.

Hatalmas, tompa zaj, mintha nehéz test zuhanna, a lépcsõházdarabokra esett, a két férfit hátravetette a robbanás, a romoklángra lobbantak és Feliksz felhú zódzkodott a padlástérbe.

A nyomorult, felrobbantott egy bombát! – ordítottThomson.

Ismét kudarcot vallottunk, gondolta Walden. Csörömpöléshallatszott, amikor egy negyedik emeleti ablak üvege széttört akövezeten.

Walden és Thomson kiugrott a kocsiból és az udvarba rohant.

Thomson találomra kiválasztott két egyenruhás rendõrt. –Maga és maga velem jön. – Odaszólt Waldennek: – Ön ittmarad. – Besiettek a házba.

Walden az udvaron hátrált, a Toronto-ház ablakait fürkészte.

Hol van Feliksz?

– Higgyétek el, a pofa hátul kiment – mondta egy rendõr.

Page 339: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Higgyétek el, a pofa hátul kiment – mondta egy rendõr.

A tetõrõl négy vagy öt palalemez lezuhant és széttört –Walden feltételezte, hogy a robbanás ereje lazította meg õket.

Szüntelenül ösztökélte a vágy, hogy a háta mögé pillantgatvahaladjon, hátha Feliksz a semmibõl egyszer csak felbukkanmögötte.

A házak lakói az ajtókhoz és ablakokhoz tolultak kíváncsian saz udvar is egyre jobban megtelt velük. Néhány rendõr – nem túlerélyesen – próbálta visszazavarni õket. A Toronto-házból egyasszony rohant ki, üvöltve: – Tûz van!

Hol van Feliksz?

Thomson és egy rendõr Suttont cipelte kifelé. Eszmé letlenvagy halott? Walden közelebbrõl megnézte. Nem, nem haltmeg: keze a pisztolyt szorongatja.

Ujabb palalemezek zuhantak le a tetõrõl.

A Thomson segítõtársának kiszemelt rendõr közölte: –Istentelen felfordulás van odabenn.

– Felikszet nem látták?

– Semmit se lehet látni.

Thomson és a rendõr visszatért a házba.

Page 340: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Thomson és a rendõr visszatért a házba.

Ujabb palaesõ...

Waldennek hirtelen ötlete támadt. Felnézett. Meglátta a lyukata tetõn és Felikszet, amint éppen kifelé mászik.

– Ott van! – kiáltotta.

Nézték mind, tehetetlenül, hogy bújik ki a lyukon éskapaszkodik fel a tetõgerincig.

Ha puskám volna...

Walden az eszméletlen Sutton mellé térdelt és kifeszí tettekezébõl a revolvert.

Felnézett. Feliksz a gerincen térdelt. Bárcsak puska lenne,fohászkodott Walden, amikor a pisztolyt felemelte. Belenézett azirányzékba. Feliksz õrá nézett. Tekinte tük találkozott.

Feliksz megmozdult.

Lövés dördült.

Futni kezdett.

Mintha kötélen egyensúlyozna. Kitárt karokkal kellett futnia,

Page 341: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Mintha kötélen egyensúlyozna. Kitárt karokkal kellett futnia,szilárdan lépni a keskeny gerincen és nem gondolni az alattatátongó ötvenlábnyi mélységre.

Újabb lövés.

Megrémült.

Teljes sebességgel szaladt. Feltûnt a háztetõ vége. Innen márlátni lehetett a Montreal-ház ferde tetejét. Fogalma sem volt,mekkora a távolság a két épület között. Lenézett, habozott;ekkor Walden ismét lõtt.

Rézsút felszaladt az orom végéig.

Ugrott.

Úszott a levegõben. Mintegy távolból hallotta önnön ordítását.

Három rendõrt látott egy pillanatra, ötvenlábnyira alatta, azösvényen; tátott szájjal bámultak felfelé.

A Montreal-ház tetejére esett, keményen megütötte a kezétés a térdét.

Az ütés erejétõl elállt a lélegzete. Lefelé csúszott. Lába azereszcsatornához verõdött. Ugy tûnt, a csatorna nem bírja elterhét, s akkor lecsúszik a tetõrõl és zuhanni fog, zuhanni avégtelenségig... de az eresz kitartott s õ meg tudottkapaszkodni.

Page 342: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kapaszkodni.

Félt.

Erõtlen tiltakozás futott végig az agyán: De hisz én sosemfélek!

Felkapaszkodott a tetõ gerincéig, majd le a másik oldalán.

Vasútvonal húzódott a Montreal-ház mögött. Sem a síneken,sem a töltésen nem látott rendõrt. Erre nem számítottak,gondolta diadalmasan; azt hitték, az udvaron csapdába ejtenek;fel se merült bennük, hogy a házte tõkön át menekülhetek.

Most már csak le kell jutni.

A csatorna széle fölött kihajolva megszemlélte az alatta lévõház falát. Nem voltak esõvízlevezetõ csövek... A víz a sarkokonelhelyezett, vízköpõkhöz hasonló nyílásokon távozott. De alegfelsõ emelet széles párkányú ablakai közvetlenül az eresz alattvoltak.

Jobb kezével megragadta és meghúzta a csatornát,kipróbálva, milyen erõsen tart.

Mióta érdekel, élek-e, halok-e?

(Nagyon jól tudod, mióta.)

Page 343: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Elhelyezkedett egy ablak fölött, mindkét kezével megragadtaaz ereszt és a párkány felé ereszkedett. Egy pillanatigszabadon lebegett.

Lába a párkányhoz ért. Jobb kezével elengedte az ereszt ésaz ablak körül lévõ téglákat tapogatta, fogástkeresett. Ujjait egykis résbe mélyesztette s a másik kezé vel is eleresztette acsatornát.

Benézett az ablakon. Odabenn egy férfi meglátta ésrémületében felkiáltott.

Berúgta az ablakot és benn termett a szobában. Félrelökte amegdermedt lakót és az ajtóhoz rohant.

Négyesével szedte lefelé a lépcsõt. Ha szerencsésen leér aföldszintre, kijuthat a hátsó ablakon és elérheti a vasútvonalat.

Az utolsó fordulóhoz jutott, lihegve állt meg az utolsólépcsõsor tetején. Kék egyenruha tûnt fel a fõbejáratnál. Felikszmegpördült és a folyosó végére rohant. Az ablakot feszegette.Beragadt. Erõteljesen megrántotta és kinyílt. A lépcsõ felõlcsizmadobogás hallatszott. Az ablakpárkányra mászott, kibújt, amásodperc töredékéig függeszkedett, ellendült a faltól ésleugrott.

A vasúti töltés oldalán magasló fûbe esett. Jobbról két üldözõátugrotta az építõanyag-raktár kerítését. Balról távoli lövést

Page 344: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

átugrotta az építõanyag-raktár kerítését. Balról távoli lövésthallott. Az ablakban, ahonnan kiugrott, megjelent egy rendõr.

Felszaladt a sínekhez.

Négy vagy öt sínpár volt elõtte. A messzeségbõl gyorsanközeledett egy vonat. A tõle legtávolabb esõ síneken robogott.Felikszet pánik fogta el, félt átfutni a vonat elõtt; de szaladnikezdett.

Három rendõr futott utána a síneken. – Menjenek atûzvonalból! – kiáltott balról egy távoli hang. Walden a háromüldözõ miatt nem mert lõni.

Feliksz hátrapillantott. Lemaradoztak. Lövés dördült.Cikcakkban futott, le-lebukva. A vonat egyre hangosabbandübörgött. Hallotta a mozdony füttyjelét. Újabb lövés. Hirtelenoldalt fordult, megbotlott és az utolsó sínpárra esett.Mennydörgõ zajt hallott. Látta, ahogy a mozdony rárohan.Görcsösen arrébb lökte magát, valósággal kivetõdött a síne krõls a másik, kavicsos oldalra

esett. A vonat elzúgott a feje mellett. Villanásnyi idõre látta amozdonyvezetõ sápadt, rémült arcát. Felállt és leszaladt atöltésrõl.

Walden a kerítésnél állva figyelte a vonatot. Basil Thomson

Page 345: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden a kerítésnél állva figyelte a vonatot. Basil Thomsonodaállt melléje.

A rendõrök, akik a sínekhez értek, tehetetlenül várták, hogyaz utolsó sínpáron futó vonat elhaladjon. Örökkévalóságigtartott.

Amikorra elment, Feliksznek nyoma sem látszott. – Acsirkefogó elmenekült – mondta egy rendõr.

– A fene enné meg! A fene enné meg! – dühöngött

Thomson.

Walden sarkon fordult és visszament a kocsihoz.

Feliksz egy hosszú fal túloldalára bukott és alacsony sorházakszegényes utcájában találta magát. A hely, ahová esett,rögtönzött futballpálya kapuja volt. Nagy sapkákat viselõkisfiúk csoportja abbahagyta a játékot és meglepetéssel bámultaa közéjük pottyant idegent. To vábbszaladt.

A rendõrségnek idõ kell hozzá, hogy átcsoportosítsa erõit asínek innensõ oldalára. Itt fogják kutatni, de már elkésve: miremegindítják a keresést, fél mérföldnyire lesz a vasúttól és megnem áll egy percig sem.

Addig szaladt, amíg egy nyüzsgõ, üzletekkel teli utcá ba nem

Page 346: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Addig szaladt, amíg egy nyüzsgõ, üzletekkel teli utcá ba nemért. Itt ösztönösen felugrott egy omnibuszra.

Megmenekült, de tele volt aggodalommal. Volt már részehasonló menekülésekben, de azelõtt sosem ijedt meg, sosemesett pánikba. Eszébe jutott a gondolat, amely keresztülfutott azagyán, miközben lefelé csúszott a tetõn: Nem akarok meghalni.

Szibériában elveszítette a félelemérzetét. Most újra meglelte.Évek óta elsõ ízben érezte, hogy élni akar. Ismét emberi lényvagyok, gondolta.

Az omnibusz ablakából Délkelet-London nyomorúsá gosutcáit nézte, s azon tûnõdött, vajon ha ránéznek ezeka mocskosgyerekek és sápadt arcú asszonyok, észreve szik-e rajta, hogyújjászületett.

Kész katasztrófa. Lelassítja, megbénítja, megzavarja. Félek,gondolta.

Élni akarok.

Újból látni akarom Charlotte-ot.

11

Feliksz az elsõ hajnali villamos lármájára ébredt. Szemét

Page 347: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Feliksz az elsõ hajnali villamos lármájára ébredt. Szemétkinyitotta, figyelte az elhaladó jármûvet, a felsõ vezetékenkipattanó kék szikrákat. A villamos ablakain át törtszemû,ásítozó és dohányzó munkásembereket látott: utcaseprõk, piacihordárok, útkövezõk tartottak munkahelyük felé.

Alacsonyan és fényesen sütött a nap, de Feliksz a Waterloo-híd árnyékában feküdt. Újságokba burkolózva hevert a járdán,fejét a falnak támasztva. Egyik oldalán iszákosságtól piros arcú,bûzlõ öregasszony. Kövérnek tûnt, de Feliksz látta a szoknyájaszéle és a férficsizma között kivillanó botvékonyságú piszkosfehér lábat; nyilvánvaló, hogy látszólagos vastagsága jó néhányréteg ruhának tulajdonítható. Feliksz kedvelte az öregaszszonyt:tegnap este, a csavargótársak mulatságára, a különbözõtestrészek vulgáris angol megnevezésére tanítgatta Felikszet. Õmegismételte a szavakat és mindenki jókat nevetett.

Másik oldalán vörös hajú skót fiú feküdt. A szabadban alvásszámára kaland volt. Szívós, izmos és vidám fickó. Alvó arcátnézve Feliksz megállapította, hogy nem ütkö zött ki rajta borosta:rettentõ fiatal. Mi lesz vele télen?

Körülbelül harmincan feküdtek egy sorban a járdán, fejük afalnál, lábuk az utca felé, takarójuk kabát, zsák vagy újságpapír.Elsõnek Feliksz ébredt. Meghalt-e valamelyikük az éjjel? –tûnõdött.

Felkelt. A hideg utcán eltöltött éjszaka után minden tagja fájt.A híd alól kijött a napfényre. Ma kell találkoznia Charlotte-tal.

Page 348: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A híd alól kijött a napfényre. Ma kell találkoznia Charlotte-tal.Nem kétséges, hogy úgy néz ki és úgy bûzlik, mint egy csavargó.Fontolgatta, ne mosdjon e meg a Temzében, de a folyó vize mégnála is piszkosabbnak tûnt. Elment, hogy közfürdõt keressen.

A folyó déli oldalán talált egyet. Ajtaján tábla hirdette, hogyreggel kilenckor nyit. Jellemzõ a szociáldemokrata kormányra,gondolta: közfürdõt építenek, hogy a munkások istisztálkodhassanak, de csak akkor nyitnak, amikor már mindenkielment dolgozni. Nem kétséges, hogy sopánkodnak: a tömegeknem veszik igénybe az olyan nagylelkûen biztosítottlehetõségeket.

A Waterloo-állomás közelében rábukkant egy teázóra ésmegreggelizett. Komoly kísértést érzett, hogy sült tojásosszendvicset egyen, de nem volt rávalója. A teához a szokásosszelet üres kenyeret ette, így megtakarította az újságvásárláshozszükséges pénzt.

A csavargókkal töltött éjszaka mintha beszennyezte volna.Nevetséges, gondolta, hiszen Szibériában boldog volt, hadisznók közé fekhetett és megmelegedhetett. Nem volt nehézmegérteni, miért érzi másnak a mostani helyzetet: a lányával fogtalálkozni, s a lány friss és tiszta, parfümillatú lesz,selyemruhában, kesztyûvel, kalappal, még talán napernyõvel is,hogy arcát védje a nap sugarai tól.

A vasútállomásra ment, megvette a Timés-t, majd leült a fürdõ

Page 349: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A vasútállomásra ment, megvette a Timés-t, majd leült a fürdõelõtt egy kõpadra s amíg a nyitásra várt, kinyitot ta az újságot.

A hír velejéig megrázta.

MEGGYILKOLTÁK AZ OSZTRÁK TRÓNÖRÖKÖST ÉSFELESÉGÉT

BOSZNIAI VÁROSBAN LÕTTÉK LE ÕKETEGY DIÁK POLITIKAI GYILKOSSÁGA

KORÁBBAN BOMBÁT DOBTAK RÁJUKGYÁSZOL A CSÁSZÁR

Szarajevóban, Bosznia fõvárosában, tegnap reggelmeggyilkolták az Osztrák—Magyar Monarchiatrónörökösét, Ferenc Ferdinánd fõherceget ésfeleségét,

Hohenberg hercegnõt. A merénylõrõl úgy mondják,fõiskolai hallgató, aki automata pisztolyból adta le ahalálos lövéseket, amikor áldozatai visszatérõbenvoltak a városházán tartott fogadásról.

A merénylet nyilvánvalóan gondosan kiterveltöszszeesküvés gyümölcse. Már a városházára menetkis híján életüket vesztették. Egy egyén bombát dobott

Page 350: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kis híján életüket vesztették. Egy egyén bombát dobottgépkocsijukra. Az illetõ állítólag nyomdászTrebinjébõl, a Hercegovina legdélibb részén fekvõhelyõrségi városból. Az elsõ merényletrõl nem kaptunkrészleteket. Megállapítást nyert, hogy a fõhercegkarjával elhárította a bombát, amely így a kocsi mögéesett, megsebesítve az utánajövõ jármû utasait.

A második merénylet elkövetõje a boszniaiGrahovo szülötte. Egyelõre nincs értesülés arról,milyen fajhoz vagy valláshoz tartozik. Feltételezhetõ,hogy Bosznia népességének szerb vagy ortodoxrétegébõl való.

Mindkét merénylõt azonnal letartóztatták és nagynehézséggel megmentették a lincseléstõl.

Mialatt ez a tragédia lezajlott a boszniaifõvárosban, az idõs Ferenc József császár úton voltBécsbõl Ischlbe, nyári rezidenciájára. Bécsi alattvalóinagy lelkesedéssel búcsúztatták, de még ezt isfelülmúlta az a lelkes fogadtatás, amelyben Ischl lakóirészesí tették.

Feliksz elképedt. El volt ragadtatva attól, hogy újabb élõsdiarisztokratát pusztítottak el, újabb csapást mértek azsarnokságra; és restellte magát, mert egy iskolás gyerek képes

Page 351: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

zsarnokságra; és restellte magát, mert egy iskolás gyerek képesvolt megölni az osztrák trónörököst, míg õ többször is kudarcotvallott abbéli igyekezetében, hogy megöljön egy orosz herceget.De ami legjobban foglalkoztatta, az az ezek után kikerülhetetlenváltozás a világ politikai arculatán. Az osztrákok, a németektámogatását élvezve, bosszút állnak Szerbián. Az oroszoktiltakoznak. Mozgósítják-e az orosz hadsereget? Habiztosakbenne, hogy az angolok támogatják õket, valószínûlegmegteszik. Az orosz mozgósítás kiváltja a mozgósítást a németekrészérõl; s ha egyszer a németek mozgósítanak, tábornokaikhadba szállási kedvét senki el nem veheti.

Fáradságosan bogozta ki a merényletrõl szóló, ugyanazon azoldalon szereplõ cikkek mesterkélt angolságú mondatait. Atörténetek a “Hivatalos jelentés a merényletrõl” , “Az osztrákcsászár és a merénylet híre”, “Egy uralkodóház tragédiája”, és“A gyilkosság színhelyén” (Kiküldött tudósítónktól) címeketviselték. Temérdek ostobaságot irkáltak össze arról, hogy amerénylet menynyire megrendített, megrémített és gyászbadöntött mindenkit; számtalan írás bizonygatta, hogyindokolatlan lenne minden riadalom s hogy bármennyire istragikus, a gyilkosság nem változtat az Európában kialakulthelyzeten – Feliksz már tudta, hogy ezek a véleményekjellemzõek a Times-ra, amely az apokalipszis négy lovasát is anemzetközi helyzet stabilitására jótékony hatást gyakorló erõskezû uralkodókként méltatná.

Osztrák megtorló intézkedésekrõl nem esett szó eddig, de

Page 352: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Osztrák megtorló intézkedésekrõl nem esett szó eddig, deFeliksz biztos volt benne, hogy lesznek. Es akkor... Akkorháború lesz.

Oroszországnak nincs valódi oka a háborúra, gondoltadühösen. Ugyanígy Angliának sem. A háborút Franciaország ésNémetország akarja: a franciák 1871 óta szeretnékvisszaszerezni Elzászt és Lotaringiát, a német tábornokok pedigúgy érzik, hogy ha nem fitogtatják erejüket, Németországmásodosztályú nagyhatalom ma rad.

Mi akadályozhatná meg, hogy az oroszok hadra keljenek?Egy összezördülés a szövetségeseivel. Mi okozhatösszezördülést Oroszország és Anglia között? Orlovmeggyilkolása.

Ha a szarajevói merénylet kirobbanthat egy háborút, egymásik, londoni merénylet, megakadályozhatja azt. Es Charlottemeg tudná találni Orlovot.

Az elcsigázott Feliksz ismét a dilemmán rágódott, ami

két napja foglalkoztatta. A fõherceg megölése változtatott-evalamin? Nagyobb jogcímet nyert-e ahhoz, hogy egy fiatal lánytkihasználjon?

Mindjárt nyitják a fürdõ kapuját. Mosnivalók bugyrát hozóasszonyok gyûltek össze elõtte. Feliksz összehajtogatta azújságot, és felállt.

Page 353: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

újságot, és felállt.

Tudta, hogy ki fogja használni Charlotte-ot. A dilemmát nemoldotta meg — egyszerûen csak döntött. Egész életénekvégkifejlete ez a gyilkosság. A cél felé vezetõ úton felgyorsultakaz események s most már nem térhet le róla, még akkor sem, haelismeri, hogy életét tévedésre alapozta.

Szegény Charlotte.

A kaput kinyitották és Feliksz bement fürödni.

Charlotte gondosan kitervelt mindent. Ha nem volt vendégük,egy órakor szoktak ebédhez ülni. Fél háromkor mama lefekszikpihenni. Õ kilopózik a házból, hogy háromkor találkozhassonFeliksszel. Egy órát fog vele tölteni. Fél ötre otthon lesz areggelizõszobában, frissen mosdottan, más öltözékben,illedelmes ifjú hölgyként, készen arra, hogy kitöltse a teát és amamával együtt fogadja a látogatókat.

Terve romba dõlt. Az egészet tönkretette mama, amikordéltájt közölte: — 6, elfelejtettem szólni neked, hogy Middlesexhercegnõnél ebédelünk Grosvenor Square-i házában.

Ó, istenem — mondta Charlotte —, igazán semmikedvem egy díszebédhez.

Page 354: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

— Ne csacsiskodj, nagyon jól fogod érezni magad.

Megint hülyeséget csináltam, gondolta azonnal. Azt kellettvolna mondani, hogy úgy fáj a fejem, majd széthasad és nemtudok elmenni. Ugyetlen voltam. Ha elõre tudom, hazudhattamvolna, de nem tudok rögtönözni. Újra próbálkozott: —Sajnálom, mama, nem akarok elmenni.

Eljössz, és kész. Azt akarom, hogy a hercegnõmegis merjen, nagyon hasznos összeköttetés lehet. Ésott lesz Chalfont márki is.

Az ebédek általában fél kettõkor kezdõdtek és három utánértek véget. Fél négyre haza tudok jutni és négyre a NationalGalleryben lehetek; de addigra õ feladja és elmegy, és még havár is, majdnem azonnal vissza kell fordulnom, hogy teára itthonlegyek. Szeretett volna a merényletrõl beszélni vele: nagyonkíváncsi volt a véleményére. Nem akart az öreg hercegnõnélebédelni, és...

— Ki az a Chalfont márki?

Tudod jól: Freddie. Elragadó fiú, nem gondolod?

— Ja, az? Elragadó? Nem vettem észre. —Írhatnék nekinéhány sort arra a Camden Town-i címre és amikor kimegyünk,letenném az asztalra a hallban, hogy az inas feladja; de Feliksznem lakik ott és semmiképpen sem kapja meg a levelet három

Page 355: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nem lakik ott és semmiképpen sem kapja meg a levelet háromóra elõtt.

— Nos, légy szíves ma észrevenni — mondta mama. — Az azérzésem, hogy megbabonáztad.

Kicsodát?

Freddie-t. Charlotte, igazán törõdhetnél egy kicsit egyfiatalemberrel, ha az érdeklõdik irántad.

Szóval ezért akar olyan nagyon odamenni. — 6, mama, nebutáskodj...

— Mi ebben a butaság? — kérdezte elkínzott hangon mama.

Alig három mondatot váltottam vele.

— Jó, akkor nem a társalgásod bûvölte el.

— Kérlek!

— Jól van, nem szekállak tovább. Menj és öltözz át. Azt abarna csipkés, krémszínû ruhát vedd fel, jól megy a bõrödszínéhez.

Charlotte beadta a derekát és felment a szobájába. Azthiszem, hízelgõnek kellene éreznem Freddie érdeklõdését,gondolta, mikor ruhájából kibújt. Miért nem érdekel egyikfiatalember sem? Talán mert még nem vagyok elég érett. Túl sok

Page 356: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fiatalember sem? Talán mert még nem vagyok elég érett. Túl sokminden más köti le pillanatnyilag a figyelmemet. Papa aztmondta reggelinél, hogy háború lesz,

mert megölték a fõherceget. De lányoktól nem várják el, hogyilyen dolgok iránt érdeklõdjenek. Az én ambícióim csúcsán egyeljegyzésnek kellene állnia, lehetõleg még az elsõ évad vége elõtt– Belinda is erre törekszik. De nem minden lány olyan, mintBelinda – lásd a szüfrazsetteket.

Felöltözött és lement. Helyet foglalt és felületesen társalgott,amíg mama megivott egy pohár sherryt; azután elhajtottak aGrosvenor Square-re.

Elhízott, hatvanas asszony volt a hercegnõ: Charlotte újfestékréteg alatt rothadó fájú, ócska hajónak látta. Igaziasszonyzsúr volt az ebéd. Ha ez egy színdarab lenne, gondoltaCharlotte, volna még itt vad tekintetû költõ, halk szavúkabinettag, kulturált zsidó bankár, királyi herceg és legalább egyfeltûnõen szép asszony. így pedig, Freddie-n kívül, csupán kétférfi volt jelen: a hercegnõ egyik unokaöccse és egy konzervatívpárti képvise lõ. Minden nõt úgy mutattak be, hogy X. Y.felesége. Ha valaha férjhez megyek, gondolta Charlotte,ragaszkodni fogok ahhoz, hogy mint saját magamat mutassanakbe és nem mint valakinek a feleségét.

A hercegnõnek persze nehéz lett volna érdekes társaságotösszehoznia, hiszen oly sokan el voltak tiltva házától-asztalától:

Page 357: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

összehoznia, hiszen oly sokan el voltak tiltva házától-asztalától:minden liberális, minden zsidó, minden kereskedelemmelfoglalkozó, minden színész, minden elvált ember, továbbámindazok, akik egyszer vagy másszor megsértették a hercegnõillemkódexét. Baráti társasága így igencsak unalmas volt.

Kedvenc társalgási témája a kérdés, hogy mi teszi tönkre azországot. Haragjának céltáblái: a felforgatók (Lloyd George ésChurchill), a közönségesek (Gyagilev és aposztimpresszionisták), valamint a különadó (minden fontbólegy shilling és három penny).

Ma azonban a fõherceg halála háttérbe szorította Angliavégromlását. A konzervatív képviselõ fárasztó alapossággalvázolta, miért nem lesz háború. Egy dél-amerikai nagykövetfelesége Charlotte-ot dühítõ kislányhangon nyafogta: – Nemértem, hogy ezek a nihilisták minek dobálnak bombákat és miértlõnek le embereket.

A hercegnõ erre is tudott választ. Orvosa megmagyaráztaneki, hogy minden szüfrazsett az orvosi tudományban hisztérianéven könyveit idegbajban szenved; és véleménye szerint aforradalmárok ennek a betegségnek a hímnemû hordozói.

Charlotte, aki aznap az utolsó betûig elolvasta a Times-t,megjegyezte: – Az is lehet, hogy a szerbek egyszerûen nemakarják, hogy Ausztria uralkodjék felettük. – Mama fenyegetõpillantást vetett rá, s a többiek is úgy nézték, mintha bolondlenne, majd úgy tettek, mintha nem hallották volna, mit mondott.

Page 358: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lenne, majd úgy tettek, mintha nem hallották volna, mit mondott.

Freddie ült mellette. Kerek arca mintha mindig izzadna kicsit.Halkan odasúgta: – Izé, maga mindig olyan elképesztõ dolgokatmond.

Mi ebben az elképesztõ?

Izé, hát akarom mondani, az ember azt hihetné, magaegyetért azzal, hogy fõhercegeket lõnek agyon.

– Ha az osztrákok megpróbálnák elfoglalni Angliát, maga islõne a fõhercegekre, nem?

– Maga fantasztikus – mondta Freddie.

Charlotte elfordult tõle. Kezdett az az érzése támadni, minthaelveszítené a hangját: senki sem akarta meghallani, mit mond.Ettõl rémes dühbe gurult.

Eközben a hercegnõ felült kedvenc vesszõparipájára: lustákezek az alsóbb néposztályok, mondta; és Charlotte azt gondolta:Te mondod ezt, aki életedben nem tetted hideg vízbe a kezed?Manapság, mondta a hercegnõ, eluralkodott a szokás, hogyminden mesterembernek külön kisinasa van, aki aszerszámosládát viszi utána; az ember igazán viheti a sajátszerszámait, mondta, miközben egy lakáj odanyújtotta azezüsttálcát a fõtt burgonyával. A harmadik pohár édes bort itta,miközben kifejtette, hogy a munkások olyan sok sört vedelnek

Page 359: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

miközben kifejtette, hogy a munkások olyan sok sört vedelnekdélben, hogy délután már nem tudnak dolgozni. Tejbe-vajbaszeretne fürödni a nép, mondta, mialatt három inas és két

szobalány leszedte a harmadik fogás maradékait és feltálalta anegyediket; igazán nem az állam feladata, hogy szegénységisegélyt, egészségbiztosítást és nyugdíjat adjon. A szegénységrászorítja az alsóbb népréteget, hogy takarékos legyen, atakarékosság pedig a legszebb erények egyike, mondta olyanebéd végén, amelyen két hétig elélhetett volna egy tíztagúmunkáscsalád. Az emberek tanuljanak meg önerõretámaszkodni, mondta, miközben személyi inasa felsegítette azasztaltól és áttámogatta a szalonba.

Charlotte eddigre már fuldoklott a dühtõl. Ki veheti rossznéven a forradalmároktól, ha az ilyeneket lelövik?

Freddie csésze kávét nyújtott neki: – Csodálatos öregcsataló, nemde?

– Azt hiszem, a legundokabb öregasszony, akivel életembentalálkoztam.

Freddie kerek arca elborult, miközben rápisszegett. No,legalább nem mondhatják, hogy bátorítom, gon doltaCharlotte.

Csilingelõ hangon ütött hármat a kandallón álló óra. Charlottebörtönben érezte magát. Feliksz ott várja a National Gallery

Page 360: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

börtönben érezte magát. Feliksz ott várja a National Gallerylépcsõin. Ki kell jutnia a hercegnõ házából. Mi keresnivalóm itt,amikor azzal a férfival lehetnék, aki értelmesen beszél?

– Vissza kell mennem a Házba – mondta a konzervatívképviselõ. Felesége felállt, hogy vele menjen. Charlotte rájött,hogyan szabadulhatna.

Odalépett az asszonyhoz, és halkan mondta: – Kicsit fáj afejem. Mehetnék magukkal? A Westminster felé a házunk elõttvezet az út.

– Természetesen, Lady Charlotte – hangzott a válasz.

Mama a hercegnõvel társalgott. Charlotte félbeszakítottaõket és megismételte meséjét a fejfájásról. – Tudom, hogymama maradni szeretne, ezért Mrs. Shakespeare-rel tartok.Kegyelmes asszony, köszönöm a nagyszerû ebé det.

Fejedelmi bólintás volt a válasz.

Ezt egész jól elintéztem, gondolta Charlotte, amikor átment azelõtéren és lesietett a lépcsõn.

A kocsisnak megadta a címet, de hozzátette: – Nem kellbehajtani az udvarba, álljon meg kint a kapu elõtt.

Útközben azt a tanácsot kapta Mrs. Shakespeare-tõl, hogyfejfájás ellen vegyen be egy kanálka laudanumot.

Page 361: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fejfájás ellen vegyen be egy kanálka laudanumot.

A kocsis az utasításnak megfelelõen járt el és három húszkorCharlotte a házuk elõtti járdán állva nézte, hogyan tûnik el ahintó. S ahelyett, hogy bement volna, a Trafalgar Square feléindult.

Néhány perccel három harminc után szaladt fel a NationalGallery lépcsõin. Nem látta Felikszet. Elment, gondolta; hiábastrapáltam magam. De aztán, mintha lesben állt volna, úgybukkant elõ az egyik hatalmas oszlop mögül, s a lány annyiramegörült, hogy kedve lett volna megcsókolni.

Nagyon sajnálom, hogy megvárattam – mondtakézfogás közben. – Muszáj volt részt vennem egy rémesebéden.

Most, hogy már itt van, nem számít. – Mosolygott, dekényszeredetten, mint aki a fogorvost üdvözli foghúzáselõtt, vélte Charlotte.

Bementek. Charlotte nagyon szerette a hûvös, csöndesmúzeumot, üvegkupoláit, márványoszlopait, szürke padlózatátés krémszínû falait, a szépséget, színeket és szenvedélyt árasztófestményeket. – Arra legalább megtanítottak a szüleim, hogyankell festményeket tanulmányozni – mondta.

A férfi ráemelte szomorú, sötét szemét: – Háború lesz.

Page 362: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Mindazok közül, akik ma ezt a lehetõséget említették,láthatóan csak papát és Felikszet rendítették meg. – Papaugyanezt mondta. De nem értem, miért törne ki háború.

– Franciaország és Németország egyaránt azt hiszi, rengetegetnyerhet rajta. Ausztria, Oroszország és Anglia pedigbelesodródhat.

Továbbsétáltak. Felikszet nem nagyon érdekelték afestmények.

– Magát miért izgatja annyira? Behívják katonának?

– Ahhoz túl öreg vagyok. De nem hagy nyugton a milliónyiorosz parasztfiú gondolata, akiket kirángatnak falvaikból, hogymegnyomorítsák, megvakítsák vagy megöljék õket egy olyan célérdekében, amelyet nem értenek, s ha értenék is, nem érdekelnéõket.

Charlotte mindig úgy érezte: háború az, ha egymást ölik azemberek, de Feliksz szemlátomást úgy vélte, a háború öli azembereket. Mint ahogy eddig is, ismét új fényben tüntette fel adolgokat. – Sosem gondoltam erre így.

Walden grófja sem így gondolt rá. Ezért hagyja, hogymegtörténjen.

– Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná megtörténni, ha

Page 363: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná megtörténni, hamódjában lenne megakadályozni...

– Téved – szakította félbe Feliksz. – Elõsegíti.

Ezt hogy érti? – képedt el Charlotte.

Ezért van itt Orlov herceg.

Honnan tud Alekszrõl? – A lány elképedése mégnagyobb lett.

– Többet tudok róla, mint maga. Az anarchisták közöttvannak rendõrségi kérnek, de az anarchistáknak is megvannak amaguk kémei a rendõrségi kérnek között. S így rájövünkbizonyos dolgokra. Walden és Orlov egy megállapodásróltárgyal, amelynek eredményeként Oroszországot háborúbataszítják Anglia oldalán.

Charlotte tiltakozni akart, mondván, hogy a papa nem teszilyet; azután rájött, hogy Feliksznek igaza van. Most vált elõtteérthetõvé papa és Aleksz néhány megjegyzése, s az is, hogy apapa miért botránkoztatja meg barátait azáltal, hogy olyanliberálisokkal érintkezik, mint Chur chill.

– Mi okból tenné? – kérdezte.

Azt hiszem, nem érdekli, hány orosz paraszt hal meg,feltéve, hogy Anglia marad a vezetõ hatalom Európában.

Page 364: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Hát persze, papa csakis így gondolkozhat. – Ez bor zasztó –mondta Charlotte. – Miért nem mondja el azembereknek?Napvilágra kellene hozni az egészet, a há zak tetejérõl kikiáltani!

– Ki figyel oda?

Oroszországban nem figyelnének oda?

– De igen, ha drámai módon tudnánk felhívni rá a figyelmet.

– Mégpedig?

Például, ha elrabolnánk Orlov herceget – mondtaFeliksz, és ránézett.

Charlotte annyira képtelennek tartotta az ötletet, hogyfelnevetett, majd hirtelen elhallgatott. Lehet, hogy csak játszik,villant át rajta, csak teszi magát, hogy a figyelmét felkeltse; dearcába nézett és tudta, hogy halálos komo lyan gondolta. Elõszörmerült fel benne a kétely, vajon teljesen normális-e a férfi. –Nem gondolhatja komolyan – mondta hitetlenkedve.

Azt hiszi, bolond vagyok? – mosolygott félszegenFeliksz.

Tudta, hogy nem az. Fejet rázott. – Maga a legnormá lisabbember, akivel valaha találkoztam.

Page 365: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Akkor üljünk le és megmagyarázom.

Egy ülõhelyhez vezette.

– A cár amúgy sem bízik az angolokban, mert beengedik amagamfajta politikai menekülteket. Ha egyikünk elraboljakedvenc unokaöccsét, nagyon összevesznek, és háború eseténegyik sem bízhatna a másik támogatásában. S ha az orosz népmegtudja, mi célja volt Orlovnak, annyira feldühödnek, hogy acár nem tudná háborúba parancsolni õket. Érti már?

Amíg beszélt, Charlotte az arcát figyelte. Feliksz nyugodt volt,ésszerû s csak kissé feszült. Szemében nem lángolt fanatikusõrület. Értelme volt mindannak, amit mondott, de ésszerûsége atündérmesék logikájával rendelkezett – egyik dolog kö vetkezetta másikból, de mintha egy másik világról szólt volna a mese, nemarról, amiben élt.

Értem – válaszolta. – De nem rabolhatja el Alekszet;olyan kedves ember.

Ez a kedves ember, ha megengedik neki, milliónyi máskedves embert fog halálba hajszolni. Ez valóság,Charlotte; nem olyan, mint ezek a festett csataképek,istenekrõl és lovakról. Walden és Orlov háborúróltárgyalnak: emberekrõl, akik karddal hasogatják felegymást, fiúkról, akiknek lábát ágyúgolyó tépi le,férfiakról, akik sáros mezõkön véreznek és haldokolnak,

Page 366: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

férfiakról, akik sáros mezõkön véreznek és haldokolnak,fájdalomtól ordítanak, de senki sem segít rajtuk. Eztpróbálja elõkészíteni Walden és Orlov. A világnyomorúságának nagyobbik részét az olyan kedvesfiatalemberek okozzák, mint Orlov, akik azt hiszik,jogukban áll háborúkat szervezni a népek között.

A lánynak ijesztõ gondolata támadt. – Maga már megpróbáltaegyszer elrabolni.

Bólintott. – A parkban. Maga a hintóban ült. Nem sikerült.

– Ó, istenem. – Émelyedett és elszomorodott.

A férfi megfogta a kezét. – Tudja, hogy igazam van, ugyetudja?

Ugy tûnt, tényleg igaza van. A férfi világa a valódi világ: õ élteddig mesevilágban. A mesevilágban fehér ruhás elsõbálosokatmutattak be a királynak és a királynénak, a herceg csatábavonult, a gróf kedves volt szolgáihoz, akik mind rajongtak érte,a hercegnõ méltóságteljes idõs hölgy volt, és olyasmi, hogy nemiérintkezés, nem létezett. Az igazi világban Annie csecsemõjehalva született, mert mama nem adott a lánynak ajánlást, egytizenhárom éves anyát halálra ítéltek, mert kitette csecse mõjét,emberek az utcán aludtak, mert nem volt otthonuk, adajkaságba kiadott kisgyerekek meghaltak, a hercegnõ egygonosz vén satrafa, és egy tweedöltönyös vigyorgó férfigyomron vágta õt a Buckingham-palota elõtt.

Page 367: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gyomron vágta õt a Buckingham-palota elõtt.

– Tudom, hogy igaza van – mondta.

– Ez nagyon fontos – mondta Feliksz –, a maga kezé ben vana megoldás kulcsa.

Nálam? Jaj, nem!

Szükségem van a segítségére.

– Ne, kérem, ne mondja ezt!

– Az a helyzet, hogy nem tudom, hol tartózkodik Orlov.

Ez így nem tisztességes, gondolta Charlotte; túl hirtelenrohanta le. Szerencsétlennek és csapdába ejtettnek érezte magát.Segíteni szeretett volna Feliksznek, érezte, hogy ez mennyirefontos, de Aleksz az unokabátyja, házuk vendége – hogyanakarhatná elárulni?

– Segít nekem? – kérdezte Feliksz.

Nem tudom, hol van Aleksz – hangzott a kitérõ válasz.

– De kiderítheti.

— Igaz.

— Es megteszi?

Page 368: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

— Es megteszi?

– Nem tudom – sóhajtotta.

– Muszáj, Charlotte.

– Csak semmi muszáj! – fortyant fel. – Mindenki parancsolgatnekem. Azt hittem, maga jobban tisztel ennél. A férfielszontyolodott. — Bár ne kellett volna kérnem. Charlottemegszorította a kezét. — Majd gondolkodom

rajta.

A férfi tiltakozni akart, de Charlotte az ajkára tette ujját, hogyelhallgattassa. – Be kell érnie ennyivel – mondta.

Walden estélyi öltözékben és cilinderben ült be fél nyolckor aLanchesterbe. Most már állandóan gépkocsival járt: váratlanhelyzet esetén gyorsabb és könnyebben manõverezhetõ, mint ahintó. A vezetõülést Pritchard foglalta el, kabátja alattrevolverrel. Nem lehetett többé civilizált módon élni. A DowningStreet 10. hátsó bejáratához hajtottak. A kabinet délután vitattameg a megállapodást, amit Walden és Aleksz tetõ alá hozott.Most azért ment, hogy megtudja, jóváhagyták-e vagy sem.

Bevezették a kis ebédlõbe. Churchill már ott volt s veleAsquith, a miniszterelnök. A tálalónak támaszkodva sherrr~yyt

Page 369: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Asquith, a miniszterelnök. A tálalónak támaszkodva sherrr~yytittak. Walden kezet rázott Asquithszel.

Udvözlöm, miniszterelnök úr.

– Kedves öntõl, hogy eljött, Lord Walden.

Asquithnek ezüst haja volt, arca kiborotvált. A szeme körüliráncok jó humorérzékrõl tanúskodtak, de a szája kicsi, keskenyajka makacs, álla széles, szögletes volt. Beszédében Waldenyorkshire-i akcentust vélt felfedezni, amelyet alig takart azoxfordi Balliol College-ben felszedett kiejtés. Szokatlan nagyfejében állítólag müszerpontosságú agy mûködött; de hiszen,gondolta Walden, az emberek mindig több észt tulajdonítanak aminiszterel nököknek, mint amennyijük valójában van.

Attól tartok, a kabinet nem fogadja el a javaslatát –mondta Asquith.

Walden kétségbeesett. Hogy csalódását palástolja, könnyedmodorban kérdezte: – Miért nem?

Fõként Lloyd George van ellene.

Walden Churchillre nézett és felvonta szemöldökét.

Churchill bólintott. – Mint mindenki más, maga is bizonyáraazt hiszi, hogy L. G. és én minden kérdésben egyformánszavazunk. Most már tudja, hogy nem ez a helyzet.

Page 370: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szavazunk. Most már tudja, hogy nem ez a helyzet.

Mi kifogása ellene?

– Elvi fenntartásai vannak – válaszolt Churchill. – Azt mondja,nem kínálgathatjuk körbe a Balkánt, mintha doboz csokoládélenne: tessék, mit parancsol? Van itt Trákia, Bosznia, Bulgária,Szerbia. A kis országoknak is vannak jogaik, állítja. Ez sül kiabból, ha walesi származék kerül a kabinetbe. Ráadásulügyvéd; nem is tudom, melyik a rosszabbik oldala.

Churchill komolytalansága bosszantotta Waldent. Ez atervezet legalább annyira az övé, mint az enyém: miért nemannyira kedveszegett, mint én?

Vacsorához ültek. Az ételt egyetlen inas szolgálta fel. Asquithkeveset eszik, Churchill túl sokat iszik, gondolta Walden.Hangulata pocsék volt, minden falatnál átkozta magában LloydGeorge-ot.

Az elsõ fogás végén Asquith megszólalt: – Égetö szükségünkvan erre a szerzõdésre. Elõbb-utóbb kitör a háborúFranciaország és Németország között; s ha az oroszok távolmaradnak, a németek lerohanják Európát. Ezt nem engedhetjükmeg.

– Mit kellene tenni annak érdekében, hogy Lloyd Georgemegváltoztassa véleményét?

Page 371: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ha annyi egyfontos bankjegyem lenne, ahányszor ezt akérdést hallottam, gazdag ember volnék – válaszoltsavanyú mosollyal Asquith.

Az inas egy-egy fürjet tett mindenki tányérjára és vörös bortöntött a poharakba. – Módosítani kell a javaslatot, hogy L. G.-nek ne lehessen kifogása ellene.

Churchill könnyedén odavetett megjegyzésétõl Walden dühbegurult: – Nagyon jól tudja, hogy ez nem olyan egyszerû – vágtaoda.

– Persze – csillapította Asquith. – Mégis meg kell kísérelni.Valami olyasmit, hogy Trákia legyen független ország, azoroszok pártfogása alatt.

Egy hónapot töltöttem alkudozással – sóhajtottafáradtan Walden.

A jó öreg Ferenc Ferdinánd meggyilkolásaösszezavarta a dolgokat – mondta Asquith. – Most, hogyAusztria ismét támadólag lép fel a Balkánon, azoroszoknak minden eddiginél jobban kell a térségben az atalpalatnyi hely, amelyet elvben nekik szánunk.

Walden leküzdötte csalódását és újabb terveken törte a fejét.Perc múlva megszólalt: – És mit szólnánakKons tantinápolyhoz?

Page 372: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Kons tantinápolyhoz?

Hogy érti?

Ha felajánlanánk Konstantinápolyt az oroszoknak,Lloyd George ellenezné?

Lehet, hogy azt mondja majd: ez olyan, mintha Cardiffotfelajánlanánk az ír köztársaságiaknak – mondta Churchill.

Walden mellõzte Churchillt és Asquithre nézett.

Asquith letette a kést-villát. – Nos, most, hogy márkinyilvánította elvi szilárdságát, valószínûleg szívesenbebizonyítaná, mennyire hajlékony tud lenni. Azt hiszem,ráharapna. S az oroszok megelégednek ennyivel?

Walden nem volt biztos benne, de az új ötlet fellelkesítette.Hirtelenében kibökte: – Ha önöknek sikerül rávenni LloydGeorge-ot, én ráveszem Orlovot.

Nagyszerû! – mondta Asquith. – Es mondja, mi vanazzal az anarchistával?

Walden lelkesedése lelohadt. – Mindent megtesznek, hogyAlekszet megvédjék, de meglehetõsen aggasztó a helyzet.

– Azt hittem, Basil Thomson hozzáértõ ember.

– Kiváló. De attól tartok, Feliksz ügyesebb nála.

Page 373: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Kiváló. De attól tartok, Feliksz ügyesebb nála.

Nem hinném, hogy engednünk kellene, hogy ez azember megfélemlítsen bennünket – mondta Churchill.

Uraim, én igenis félek – szakította félbe Walden. –Három ízben csúszott ki karmaink közül: utoljáraharminc rendõr volt ott, hogy elfogja. Nem tudom,hogyan tudna most hozzáférkõzni Alekszhez; de az, hogyén nem látok rá módot, nem jelenti, hogy õ sem találmódot rá. Es nagyon jól tudjuk, mi történik akkor, haAleksz meghal: vége az Oroszországgal kötöttszerzõdésnek. Feliksz ma a legveszedelmesebb emberAngliában.

Asquith komoran bólintott. – Ha nem találja teljesenbiztonságosnak a védelmet, amit Aleksznek nyújtunk, kérem,lépjen közvetlen kapcsolatba velem.

– Köszönöm.

Az inas szivarral kínálta Waldent, de a gróf érezte, hogy itt márvégeztek vele. – Az élet megy tovább – mondta –, és nekem elkell mennem Mrs. Glenville összejövetelére. Ott gyújtok majdszivarra.

El ne mondja nekik, hol vacsorázott – mosolygottChurchill.

Page 374: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Nem is merném... soha többé nem állnának szóba velem. –Walden felhajtotta a maradék portóit és felkelt.

– Mikor ismerteti Orlovval az új javaslatot? – kérdezteAsquith.

– Holnap kora reggel leutazom Norfolkba.

– Remek.

Az inas elõhozta Walden kalapját és kesztyüjét, s õelköszönt.

Pritchard a kertkapuban állt, az ügyeletes rendõrrel csevegett.– Hazamegyünk – mondta Walden.

Kicsit elhamarkodta a dolgot, töprengett a kocsiban.Megígérte, hogy megszerzi Aleksz hozzájárulását aKonstantinápoly-tervhez, de még nem tudta, hogyan.Próbálgatta a szöveget, amivel holnap elõáll.

Már a háznál voltak és még semmi okosat nem tudottkifundálni. – Pritchard, néhány perc múlva ismét szükségünklesz a kocsira.

– Igenis, mylord.

Walden bement a házba, fel az emeletre, hogy kezet mosson.A lépcsõfordulón találkozott Charlotte-tal. – Mama készülõdik

Page 375: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A lépcsõfordulón találkozott Charlotte-tal. – Mama készülõdikmár? – kérdezte.

– Igen, pár perc múlva készen lesz. Hogy haladsz apolitizálgatással?

Lassan.

Miért gabalyodtál bele újból az ilyenfajta dolgokba?

– Dióhéjban: hogy Németország ne rohanhassa le Európát –mosolygott Walden. – De te ne törd azt a csinos kis fejedilyesmiken...

Nem töröm. De hová a csudába rejtetted Alekszet?

Walden habozott. Talán nem okoz bajt, ha tudja; mégis,elõfordulhat, hogy öntudatlanul elárulja a titkot. Tehát jobb, hanem tudja meg. – Ha bárki megkérdez, mondd, hogy nemtudod. – Elmosolyodott és a szobájá ba ment.

Lydiával néha elõfordult, hogy rosszul bírta az angol társaságiéletet.

Általában kedvelte a népes összejöveteleket. Valakinél többszázan összegyûltek, hogy ne csináljanak semmit. Nem járta setánc, se szabályszerû étkezés, se kártya. A vendég kezet rázotta háziasszonnyal, megragadott egy pohár pezsgõt és körbejárt anagy otthonban, beszélgetett barátaival, meggusztálta a ruhákat.

Page 376: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nagy otthonban, beszélgetett barátaival, meggusztálta a ruhákat.Ma azonban az egésznek az értelmetlensége bántotta.Elégedetlensége Oroszország iránti nosztalgiában öltött formát.Úgy érezte, hogy ott a szép asszonyok elbûvölõbbek, azentellektüelek kevésbé udvariasak, a társalgás elmélyültebb, alevegõ nem ilyen balzsamos és kábító. Az igazság az, hogyStephen, Feliksz és Charlotte sorsa túlságosan aggasztott aahhoz, hogy a társasági életet élvezte volna.

Stephennel az egyik, Charlotte-tal a másik oldalán haladt fel aszéles lépcsõn. Mrs. Glenville megcsodálta gyémánt nyakláncát.Továbbmentek. Stephen megállt, hogy az egyik felsõházicimborájával társalogjon: Lydia meghallotta, hogy valamitörvénymódosításról beszélnek és többé nem figyelt oda.Mosolyogva, bólintgatva törtek át a tömegen, miközben Lydiaarra gondolt: “Mit kere sek én itt?”

Apropó, mama, Aleksz hol van? – kérdezteChar lotte.

Nem tudom, drágám – mondta oda sem figyelve Lydia.– Kérdezd meg apádat. Jó estét, Freddie.

Freddie-t Charlotte érdekelte, nem,Lydia. – Gondolkodtamazon, amit ebédnél mondott. Es arra a következtetésrejutottam, a különbség az, hogy mi angolok va gyunk.

Lydia odébbállt. Az én idõmben a politikai viták

Page 377: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Lydia odébbállt. Az én idõmben a politikai vitákhatá rozottan nem azt a célt szolgálták, hogy általuk nyerjék megegy férfi szívét; de azóta talán változott a világ. Kezd úgy festenia dolog, mintha Freddie-t minden érdekelné, amirõl Charlottebeszélni akar. Vajon me gkéri-e a kezét? Ó, istenem, mekkoramegkönnyebbülés lenne.

Az elsõ fogadóteremben, ahol rosszul hallhatóan játszott egyvonósnégyes, Lydia összefutott sógornõjével, Clarissával.Lányaikról beszélgettek, és Lydiát titokban megvigasztalta, hogyClarissa is szörnyen aggódik Belin da miatt.

– Nem bánom, hogy a legújabb divatot követi és a bokájátmutogatja és az se izgatna, hogy dohányzik, ha csak egy kicsitdiszkrétebben tenné – mondta Clarissa. – De a legborzasztóbbhelyekre jár néger dzsesszbandákat hallgatni, és a múlt hétenbokszmeccsre ment!

Mi van a gardedámmal?

– Azt mondtam neki, hogy elmehet gardedám nélkül, ha olyanlányokkal lesz, akiket ismerünk – sóhajtott Clarissa. – Most márbelátom, hiba volt. Charlotte ugye mindig gardedámmal jár?

Elvben igen. De rettentõen engedetlen. Egyszerkilopózott és egy szüfrazsettgyûlésre ment. – Lydia mégClarissának sem akarta a teljes, botrányos igazságotelmondani: egy “szüfrazsettgyûlés” mégsem hangzik olyanrosszul, mint egy “tüntetés”. Hozzátette: – Charlotte-ot

Page 378: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

rosszul, mint egy “tüntetés”. Hozzátette: – Charlotte-otsajnos úrinõhöz kevésbé méltó dolgok érdeklik, például apolitika. Fogalmam sincs, honnan veszi ezeket azötle teket.

Ó, ugyanígy vagyok vele én is. Belinda a lehetõ legjobbnevelésben részesült: jó zene, jó társaság, tanulságosolvasmányok, szigorú nevelõnõ... hát persze hogy izgat,honnan a csudából ered a közönségesség iránti vonzalma.Ami a legrosszabb, nem tudom megértetni vele, hogy nema magam, hanem az õ boldogsága miatt aggódom.

Ó, annyira örülök, hogy ezt mondod! Pontosan eztérzem én is. Charlotte, úgy látszik, azt gondolja, hogy azáltalunk nyújtott oltalom hamis vagy ostoba. –Felsóhajtott. – Gyorsan férjhez kell adni õket, mielõttbajuk esne.

Feltétlenül! Charlotte iránt érdeklõdik valaki?

Freddie Chalfont.

– Ah, igen, hallottam errõl.

— A jelek szerint még politikáról is hajlandó vele vitatkozni.Sajnos, azt hiszem, Charlotte-ot nem nagyon érdekli a fiú. Es mia helyzet Belindával?

— Homlokegyenest ellenkezõ. Minden fiú tetszik neki.

Page 379: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

— Homlokegyenest ellenkezõ. Minden fiú tetszik neki.

— Ó, istenem. — Lydia nevetett és kissé jobb kedvûentovábbment. Clarissa, mint mostohaanya, bizonyos mértékbennehezebb helyzetben van, mint õ. Azt hiszem, sok mindenért kellhálásnak lennem, gondolta.

Middlesex hercegnõ a következõ szobában volt található. Azilyenfajta összejöveteleket majd mindenki állva csinálta végig, dea hercegnõ, rá jellemzõen, leült és elvárta, hogy elébe járuljanak.Lydia épp akkor közeledett feléje, amikor Lady Gay-Stephenstávozóban volt.

Értesüléseim szerint Charlotte-nak teljesen elmúlt afejfájása — mondta a hercegnõ.

— Ó, igen; kedves öntõl, hogy érdeklõdik.

Ó, nem érdeklõdöm. Az unokaöcsém látta négykor aNational Galleryben.

A National Galleryben! Az isten szerelmére, mit keresett ott?Ismét kilopódzott! De Lydia nem hagyhatta, hogy a hercegnõmegtudja: Charlotte neveletlenkedik. — A lányom mindigrajongott a mûvészetekért — rögtön zött.

Egy férfival volt — mondta a hercegnõ. — FreddieChalfontnak tehát vetélytársa van.

Page 380: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A kis bestia! Lydia leplezte dühét. — Valóban — vála szoltaerõltetett mosollyal.

Kicsoda az illetõ?

Hát a társaságunk egyik tagja — mondta elszántanLydia.

— Ó, csak nem! — mondta kaján mosollyal a hercegnõ. —Negyven körül jár és szövetsapkát visel.

— Szövetsapkát! — Lydia tudta, hogy szándékosanmegalázzák, de fütyült rá. Ki lehet az az ember? Mit képzel ez aCharlotte? A hírneve...

— Egymás kezét fogták — fûzte hozzá a hercegnõ, s mostmár szélesen mosolygott, szuvas fogait mutogatva.

Lydia már nem tehetett úgy, mintha minden rendben lenne. –0, istenem – mondta. – Mibe keveredett ez a gyerek?

— Az én idõmben a gardedámok rendszerét tartottákhatékonynak ilyenfajta ügyek megelõzésére.

Lydia hirtelen mérhetetlenül dühbe gurult azon, hogy ahercegnõ így kéjeleg ebben a katasztrófában. — Az száz évvelezelõtt volt — vágta oda. Odébb ment. Szövetsapka! Kézenfogva járnak! Negyvenéves férfi! Elgondolni is szörnyû. A sapkaazt jelenti, hogy a munkásosztályhoz tartozik, kora azt, hogy

Page 381: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

azt jelenti, hogy a munkásosztályhoz tartozik, kora azt, hogykéjenc, a kézfogás azt, hogy a viszony már elõrehaladt, talántúlontúl is. Mihez kezdjek, gondolta tehetetlenül, ha a gyerektudtom nélkül kimegy a házból? 0, Charlotte, Charlotte, nemtudod, mit teszel!

Milyen volt a bokszmeccs? — kérdezte CharlotteBe lindától.

— Ocsmány, de rendkívül izgalmas. Két hústorony, rövidalsónadrágban, agyon akarta verni egymást.

Charlotte nem értette, mi lehet ebben izgalmas. — Ré mesenhangzik.

— Annyira felizgatott — vette lejjebb a hangját Belinda –,hogy majdnem engedtem Petert Túl Messzire Men ni.

Hogy érted?

Tudod jól. A mérkõzés után, hazafelé a taxiban.Engedtem, hogy... megcsókoljon és a többi.

— Mi az az és a többi?

Belinda már suttogott: — Megcsókolta a mellem.

— Ó. — Charlotte összeráncolta szemöldökét. — Ésjólesett?

Page 382: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

jólesett?

Nagyon!

— Nahát. — Charlotte megpróbálta elképzelni, hogy Freddiemegcsókolja a mellét, de számára valahogy nem tûnt izgatónak adolog.

Mama ment el mellettük, és odaszólt: – Indulunk, Charlotte.

Dühösnek látszik – mondta Belinda.

Charlotte vállat vont. – Egyáltalán nem szokatlan.

– Néger mûsorra megyünk innen, miért nem jössz ve lünk?

Mi az a néger mûsor?

– Dzsessz. Remek zene.

– Mama biztos nem enged el.

– A mamád olyan régimódi.

– Nekem mondod? Mennem kell.

– Viszlát.

Charlotte lement a lépcsõn és a ruhatárból elkérte köpenyét.Ugy érezte, mintha – dr. Jekyllhez és Mr. Hyde-hoz hasonlóan –két egyén lakozna a bõre alatt. Az egyik mosolygott, udvariasan

Page 383: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

két egyén lakozna a bõre alatt. Az egyik mosolygott, udvariasantársalgott, kislányos ügyekrõl beszélgetett Belindával; a másikemberrablással és árulással foglalkozott, és ártatlan hangon tettfel ra vasz kérdéseket.

Anélkül, hogy megvárta volna szüleit, kiment és odaszólt azajtónállónak: – Walden gróf kocsiját kérem. Néhány perccelkésõbb a Lanchester megjelent a feljárón. Meleg este volt ésPritchard lehajtotta az autó fedelét. Kiszállt, hogy Charlotte-nak kinyissa az ajtót.

Pritchard, hol van Orlov herceg? – kérdezte. –Hollétét titokban kell tartani, kisasszony.

– Nekem igazán megmondhatja.

Tessék megkérdezni a papát, kisasszony.

Nincs mit tenni. Nem erõszakoskodhat ezekkel azalkalmazottakkal, akik csecsemõ kora óta ismerik. Feladta, ésígy szólt: – Menjen az elõcsarnokba, és szóljon a szüleimnek,hogy a kocsiban várok.

– Igenis, kisasszony.

Charlotte hátradõlt a bõrülésen. Mindhárom személyt, akitudhatta, hol van Aleksz, megkérdezte és egyikük sem hajlandómegmondani. Nem bíznak benne, hogy megõrzi a titkot, és azõrjítõ az, hogy teljesenigazuk van. Mindmostanáig nem döntötte

Page 384: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

õrjítõ az, hogy teljesenigazuk van. Mindmostanáig nem döntötteel, segít-e Feliksznek. Es ha nem sikerül megszerezni a kértinformációt, talán nem is kell meghoznia a gyötrelmes dön tést.Micsoda megkönnyebbülés lenne!

Ugy beszélték meg, hogy holnapután ugyanott, ugyanakkortalálkoznak. Mit szól majd ahhoz, hogy eredménytelenül járt?Megveti-e a sikertelenségért? Nem, nem az a fajta. Borzasztóancsalódott lesz. Esetleg más módot talál rá, hogy kiderítse, hollehet Aleksz. Alig várta, hogy újból találkozzanak. Olyanérdekes ember, annyi mindent tanult tõle, hogy életének másikrésze most elviselhetetlenül unalmasnak tûnt. Még ez arettenetes dilemma, amibe beletaszította, még ez is jo bb afolytonos unalomnál, annál a problémánál, melyik ruhát válasszaa másnapi társasági üresjárathoz.

Papa és mama beszállt és elindultak. – Mi a baj, Lydia? –kérdezte papa. – Nagyon feldúltnak látszol.

Mama ránézett Charlotte-ra. – Mit csináltál ma délután aNational Galleryben?

Charlotte szívverése kihagyott. Rájöttek. Valaki kémkedettutána. Most jön a veszekedés. Keze reszketni kezdett, ölébeszorította. – Festményeket néztem.

Férfival voltál.

Úristen – mondta papa. – Charlotte, mit jelent sen ez?

Page 385: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Úristen – mondta papa. – Charlotte, mit jelent sen ez?

– Találkoztam valakivel. Nektek nem tetszene.

– Persze hogy nem! – mondta mama. – Szövetsapkát visel!

– Szövetsapkát! – kiáltott papa. – Ki az ördög az?

Egy nagyon érdekes ember, aki megérti a dolgokat... –És fogja a kezed! – szakította félbe mama.

Charlotte, ilyen közönségesen viselkedsz? Ráadásul aNational Galleryben! – mondta elkeseredve papa. –Nincs köztünk romantika. Nem kell félni.

– Nem kell félni? – nevetett ridegen mama. – Ez a gonosz öreghercegnõ mindent tud és mindenkinek el fogja mesélni.

Hogy tehetsz ilyet a mamával? – kérdezte papa.

Charlotte nem bírt szólni. Majdnem sírt. Semmi roszszat nemtettem, gondolta, csak szót váltottam valakivel, aki értelmesenbeszél! Hogy lehetnek ilyen... ilyen kegyetlenek? Gyûlölömõket!

– Jobb, ha megmondod, ki az – mondta papa. – Talán eltudjuk pénzzel intézni.

Egyike azon keveseknek, akiket nem lehet pénzzel

Page 386: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Egyike azon keveseknek, akiket nem lehet pénzzelelintézni! – ordította Charlotte.

– Biztos valami radikális – mondta mama. – Nem kétséges,hogy õ tömi tele a fejed azzal a szüfrazsetthülyeséggel.Valószínûleg szandálban jár és hajában sült krumplit eszik. –Egyre jobban elvesztette önuralmát. – Feltehetõen a szabadszerelem híve.

Megmondtam, hogy nincs köztünk romantika. —Könnycsepp pergett le a lány orrán. — Nem vagyokromantikus fajta.

Egy szavadat sem hiszem el – mondta kiábrándultan apapa. – Es más se fogja elhinni. Akár tudatában vagy,akár nem, ez az eset társadalmi katasztrófát jelentmindnyájunkra nézve.

– A legjobb lesz, ha kolostorba zárjuk! – sivította mama, éssírásban tört ki.

Biztos vagyok benne, hogy erre nem lesz szükség –mondta papa.

Mama megrázta a fejét. – Nem gondoltam komolyan.Sajnálom, hogy ilyen hisztérikus voltam, de annyira ag gódom...

Ezek után azonban nem maradhat Londonban.

Persze hogy nem.

Page 387: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Persze hogy nem.

A kocsi begördült az udvarba. Mama megtörölte szemét,hogy a személyzet ne vegye észre, mennyire feldúlt. Es ígymegakadályozzák, hogy találkozzam Feliksszel, gondoltaCharlotte, elküldenek, és bezárnak. Most már azt kívánom,bárcsak megígértem volna, hogy segítek, ahelyett, hogyhaboztam és elodáztam a választ. Ha nem mondom, hogy majdgondolkodom rajta, legalább azttudná, hogy az õ oldalán állok.Nos, engem nem gyõznek le. Nem fogom azt az életet élni, amita szüleim terveltek ki. Nem megyek férjhez Freddie-hez, nemleszek Lady Chalfont, aki kövér, elbizakodott kölyköket nevel.Úgysem tarthatnak örökre elzárva. Amint betöltöm ahuszonegyedik évem, Mrs. Pankhurst mellett fogok dolgozni,és könyveket olvasok az anarchistákról, és otthont szervezek aleányanyáknak, s ha lesznek valaha gyermekeim, soha, sohanem fogok nekik hazudni.

Bementek a házba. – Gyere a szalonba – mondta papa.Pritchard utánuk ment. – Hozzak néhány szendvicset, mylord?

Most ne. Hagyj magunkra bennünket.

Pritchard kiment.

Papa készített magának egy konyakot szódával. – Fontoldmeg, Charlotte. Hajlandó vagy elárulni, ki ez az ember?

Page 388: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Legszívesebben azt mondta volna: egy anarchista, aki szeretnémegakadályozni, hogy háborút indíts! Ehelyett tagadólag rázta afejét.

– Ebben az esetben meg kell értened – mondta papa majdnemgyengéden –, hogy nem bízhatunk benned.

Valaha bízhattatok volna, gondolta keserûséggel; de most márnem.

Papa a mamához fordult. – Egy hónapra vidékre kell mennie;ez az egyetlen módja annak, hogy ne keverjen több bajt.Késõbb, a cowesi regatta után, Skóciába jöhet a vadászatokra.– Felsóhajtott. – A jövõ évadban talán engedelmesebb lesz.

Akkor tehát elküldjük Walden Hallba – mondta amama.

Úgy beszélnek rólam, mintha itt se lennék, gondolta Charlotte.

Reggel lemegyek Norfolkba, hogy ismét találkoz zamAleksszel – mondta papa. – Magammal viszem.Charlotte elképedt.

Aleksz Walden Hallban van.Erre sosemgondoltam!Most már tudom!– Akkor jó lesz, ha felmegy és összecsomagol –

mond ta mama.Charlotte felállt és kiment, leszegett fejjel, hogy ne

Page 389: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte felállt és kiment, leszegett fejjel, hogy nevegyék észre a szemében csillogó diadalt.12

Feliksz háromnegyed háromkor ott állt a NationalGallery elõterében Charlotte minden bizonnyal ismétkésik, úgy, mint a múltkor, de neki amúgy sincs másdolga.Ideges és nyugtalan volt, belebetegedett avárakozásba és a bujkálásba. Mostanában megint aszabadban aludt, egyszer a Hyde Parkban, egyszer meg aCharing Cross árkádjai alatt. Napközben sikátorokban,vasúti mellékvágányokon és elhagyott telkeken bujkált,élelmet szerezni jött csak elõ. A szibériai menekülésreemlékeztette ez, s az emlék nem volt kellemes. Még itt is,most is állandóan mozgott, az elõcsarnokból a boltozatostermekbe ment, rápillantott a képekre s újból kiment azelõcsarnokba, a lányt keresve. A fal iórát leste. Fél négyés még mindig nincs itt. Megint meghívták egy borzalmasdíszebédre.Biztos kideríti, hogy hol van Orlov.Leleményes terem tés, annyi szent! Még ha nem mondja ismeg az apja, Charlotte talál rá módot, hogy rájöjjön. Máskérdés, hogy továbbadja-e az értesülést. Hiszen elégmakacs lány.

Szerette volna...Sok mindent szeretett volna. Szerette volna nem

félrevezetni. Szerette volna a segítsége nélkül megtalálniOrlovot. Szerette volna, ha az emberek nem csinálnánakmagukból hercegeket és g rófokat és császárokat éscárokat. Szerette volna feleségül venni Ligyiját és ismerniCharlotte-ot mint csecsemõt. Szerette volna, ha már itt

Page 390: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte-ot mint csecsemõt. Szerette volna, ha már ittlenne: négy óra múlt.

A legtöbb festmény hidegen hagyta: az érzelgõsvallá sos jelenetek, az élettelen házaikban ábrázolt önteltnémetalföldi kereskedõk arcképei. Bronzino Allegóriájatetszett neki, mert annyira érzéki. A mûvészet volt azemberi tapasztalatoknak egyik olyan területe, amit eddigelhanyagolt. Talán egy napon Charlotte fogja elvinni azerdõbe és megismerteti a virágokkal. Nagyonvalószínûtlen. Elõször is, túl kellene élnie a következõnéhány napot, majd elmenekülnie Orlov meggyilkolásaután. Már ez sem biztos. Azután, meg kellene tartaniaChar lotte rokonszenvét, annak ellenére, hogy kihasználta,hazudott neki és meggyilkolta az unokafivérét. Ez mármajdnem teljesen lehetetlen, de még ha így történne is, kikellene találni, hogyan találkozhat vele úgy, hogy nekerüljön a rendõrség karmai közé... Nem, nagyon kevésaz esély arra, hogy a merénylet után találkozhassanak.Most kell jól kihasználni, gondolta.

Fél öt.Ez már nem késés, gondolta elkeseredetten: nem tud

eljönni. Remélem, nem veszett össze Waldennel.Remélem, hogy nem vállalt kockázatot és nem kaptákhazugságon. Bár látnám, ahogy szalad fel a lépc sõn,kifulladva és kissé kipirulva, kalapja enyhén félrecsúszva,csinos arcocskáján aggódó kifejezéssel: “Rettentõensajnálom, hogy megvárakoztattam, el kellett mennemegy...”Az épület lassan kiürült. Nem tudta, mihez kezdjen.

Page 391: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egy...”Az épület lassan kiürült. Nem tudta, mihez kezdjen.Kibaktatott és lement az utcára. A lánynak színét se látta.Visszament a lépcsõn, de az ajtónál egy õr megállította. –Késõ van, barátocskám – mondta –, zárunk. – Felikszmegfordult.A lépcsõn nem várakozhat abban areményben, hátha mégis eljön, mert éppen itt, a TrafalgarSquare-en, feltûnhet valakinek. Es amúgy is már két órátkésett: nem jön el.

Nem jön el.Nézzünk szembe a tényekkel: úgy döntött – és nem is

ok nélkül –, hogy minden kapcsolatot megszakít velem.De nem jöhetett volna el, csupán azért, hogy ezt közölje?Küldhetett volna néhány sort...

Küldhetett volna néhány sort.Ismeri Bridget címét. Biztosan küldött néhány sort.Feliksz északnak fordult.A színházi negyed mellékutcáin, Bloomsbury csendes

terein át haladt. Az idõjárás változott. Amióta itt vanAngliában, mindvégig napos és meleg idõ volt, esõt mégnem látott. De tegnap óta nehezebbé vált a levegõ, minthalassan viharfelhõk gyülekeznének.Vajon milyen lehet ittélni Bloomsburyben, ebben a jómódú középosztály-légkörben, ahol mindig elegendõ az ennivaló és könyvekreis marad pénz. A forradalom után eltávolítjuk a parkokkerítéseit, gondolta.Fejfájása volt. Gyerekkora óta nemvolt fejfájása. Lehet, hogy a vihar elõtti feszültségtõl van.Valószínûbb, hogy az aggodalom okozza. A forradalom

Page 392: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

után betiltjuk a fejfájást.Várja-e tõle levélke Bridgetnél?Elképzelte, milyen lesz. “Kedves Mr. Ksesszinszkij,sajnálom, hogy nem tudok eljönni a mára megbeszélttalálkozóra. Udvözlettel: Lady Charlotte Walden.” Nem,biztos nem ilyen lesz. “Kedves Feliksz, Orlov herceg azorosz haditengerészeti attasé házában lakik; címe: WiltonPlace 25/A, harmadik emelet, bal oldali elsõ ajtó. Az önszeretõ barátja, Charlotte.” Ez már valószínûbb. “Drágaapám – igen, megtudtam az igazat. De a »papám« aszobámba zárt. Kérlek, siess, szabadíts ki. Szeretõlányod, Charlotte Ksesszinszkij.” Átkozott bolond.ACork Streetre ért és végigmérte az utcát. A háznál nemálltak õrt rendõrök és nem látott civil ruhás, megtermettfickókat sem, akik úgy tesznek, mintha újságot olvasnánaka kocsma bejáratánál. A hely biztonságosnak látszott.Kedélye felderült. Van valami szívmelenge tõ abban, ha azembert egy nõ örömmel látja, legyen az csitri lányka, mintCharlotte, vagy kövér öreg boszorka, mint Bridget.Életemnek túl nagy részét töltöttem férfiak között — vagyegyedül.

Kopogtatott Bridget ajtaján. Várakozás közben lenézettvolt alagsori szobájára és látta, hogy új függöny van azablakon. Az ajtó kinyílt.Bridget ránézett és szélesen elmosolyodott. – Biz' isten,

ez az én kedvenc nemzetközi terroristám. Jöjjön be, magadrága ember.

Bement a lakószobájába.– Kér teát? Még meleg.

Page 393: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Bement a lakószobájába.– Kér teát? Még meleg.– Igen, köszönöm. – Leült. – A rendõrség zargatta?

Egy fõfelügyelõ hallgatott ki. Maga nagy hallehet. — Mit mondott el neki?

— A rendõrbotot otthon hagyta - mondta az asszonymegvetõen —, semmit se szedett ki belõlem.

Feliksz mosolygott. — Nem jött-e levél...?De Bridget nem hagyta magát félbeszakítani. – Akar

visszajönni a szobájába? Kiadtam egy másik alaknak, dekidobom... pofaszakállt visel, s én ki nem állhatom apofaszakállt.

— Nem, nem akarom a szobát...– Csak magára kell nézni és látható, hogy a szabadban

alszik.—Így van.— Es bármi feladattal jött Londonba, nem végezte még

el.– Nem.– Valami történt, maga megváltozott.

Igen.– Mi történt?Hirtelen megörült, hogy valakinek beszélhet róla. – Sok

évvel ezelõtt volt egy szerelmem. Akkor nem tudtam,hogy gyereket szült. Es néhány nappal ezelõtt...találkoztam a lányommal. – Ó. – Bridget sajnálkozvanézte. – Szegény nyomorult. Mintha nem lenne már így iselég gondja. A lány írta azt a levelet?

Feliksz elégedetten dörmögte: — Tehát van levél.—Ezért jött? — A kandallóhoz ment és a rajta álló

Page 394: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ezért jött? — A kandallóhoz ment és a rajta állóóramögé nyúlt. — És az a szegény lány kapcsolatban állaz elnyomókkal és zsarnokokkal?

Igen.— Rögtön gondoltam. A címerrõl. Szerencsétlen flótás

maga, hallja. — Odaadta a levelet.Feliksz a boríték hátánmeglátta a címert. Feltépte. Kétoldalas levél, tiszta,elegáns kézírással.

Walden Hall1914. július 1. Kedves Feliksz!

Mire ezt kézhez kapja, már tudja, hogy hiábavárt rám a randevún. Borzasztóan sajnálom,hogy cserbenhagytam. Szerencsétlenségemrehétfõn láttak magával és azt hiszik, titkosszerelmem van!!!Ahhoz képest, hogy bajban van, elég vidám, gondolta

Feliksz.Az évad végéig vidékre számûztek. Kiderült

azonban, hogy a kellemetlenségbõl jó isszármazott. Senki nem volt hajlandó elárulni,hol van Aleksz, de most már tudom, hogy ittvan!!!Vad diadalmámor öntötte el Felikszet. — Ott van tehát

a patkányfészek!Segít magán a gyerek? — kérdezte Bridget.Õ volt az egyetlen reményem.Akkor megérdemli, hogy szerencsétlenlegyen. — Tudom.

Page 395: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

legyen. — Tudom.A Liverpool Street-i vasútállomáson vegyen

jegyet Waldenhall Haltig. Ez a mi falunk. Akastély a falutól északra van, hárommérföldnyire. De az istenért, ne jöjjön aházhoz!!! Az út bal oldalán meglát egy erdõt.Minden reggel, hét és nyolc óra között ottlovagolok el. Ott fogom várni minden reggel,amíg megjön.Ha ez a gyerek egyszer eldönti, kinek az oldalán áll,

nem sokat kukoricázik, gondolta Feliksz.Nem tudom, mikor adják fel ezt a levelet.

Amint más leveleket is meglátok a hall asztalán,odateszem a többi közé: így senki sem veszi észrekézírásomat a borítékon, és az inas egyszerûenfelmarkolja a többivel együtt, amikor a postáramegy.

– Nagyszerû lány – mondta hangosan Feliksz.Azért teszem mindezt, mert maga az elsõ

ember az életemben, aki értelmesen beszél velem.Szeretettel,

CharlotteFeliksz hátradõlt és behunyta a szemét. Annyira

büszke volt a lányra és annyira szégyellte magát, hogysírhat nékja támadt.

Erõtlen ujjai közül Bridget kivette a levelet és olvasnikezdte.

Page 396: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kezdte.– Szóval nem tudja, hogy maga az apja.

Nem.Akkor miért segíti?

– Hisz abban, amit csinálok.A magafajta férfiak mindig találnak olyan nõt, aki

segít nekik – morgott Bridget. – Szavamra, én csaktudom. Úgy ír, mint egy iskolás lány – folytatta azolvasást.

Igen.– Hány éves?

Tizennyolc.Elég idõs ahhoz, hogy tudja, mit akar. Aleksz az,

akire maga vadászik?Feliksz bólintott.– Û kicsoda?

Orosz herceg.Akkor megérdemli, hogy meghaljon.– Háborúbarántja Oroszországot.

Bridget bólintott. – Maga meg belerántja az ügybeCharlotte-ot.

Úgy gondolja, rosszul teszem?Az asszony visszaadta a levelet. Mérgesnek látszott. –

Az ilyesmit sose tudjuk biztosan.Ilyen a politika.Az élet ilyen.

Feliksz kettészakította a borítékot és a papírkosárbadobta. A levelet is szét akarta tépni, de nem vitte rá alelke. Ha mindennel végeztem, gondolta, ez marad talán

Page 397: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lelke. Ha mindennel végeztem, gondolta, ez marad talánaz egyetlen emlékem tõle. A két ívet összehajtogatta és akabátzsebébe tette.

Felállt. – El kell érnem a vonatot.Készítsek az útra egy szendvicset?

Fejet rázott. – Köszönöm, nem vagyok éhes.— Van pénze vonatjegyre?— Sose váltok vonatjegyet.Bridget köténye zsebébe nyúlt és egyfontos aranypénzt

vett elõ. – Fogja. Ebbõl még egy csésze teára is futja.Ez rengeteg pénz.E héten megengedhetem magamnak. Tûnjön el,

mielõtt meggondolom magam.Feliksz elvette a pénzt és búcsúzóul megcsókolta

Brid getet. – Nagyon jó volt hozzám.– Nem magánakszól, hanem boldogult férjemnek, Is ten nyugosztaljaderûs lelkét.

– Viszontlátásra.Sok szerencsét, fiam.

Feliksz elment.Walden derûlátó hangulatban lépett be a tengerészeti

minisztériumba. Megtette, amit ígért: elfogadtattaAlekszszel a Konstantinápoly-tervet. Ale ksz tegnapdélután üzenetet küldött a cárnak, s ebben javasolja azangol ajánlat elfogadását. Walden biztos volt benne, hogya cár egyetért kedvenc unokaöccse javaslatával,különösen aszarajevói merénylet után. Abban nem volt egészen

Page 398: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szarajevói merénylet után. Abban nem volt egészenbiztos, hogy Lloyd G eorge meghajlik e Asquith akarataelõtt.

Bekísérték a tengerészeti miniszter hivatalába.Churchill felpattant székébõl és megkerülte az asztalt,hogy kezet rázhasson Waldennel. – Elfogadtattuk LloydGeorge-dzsal – közölte diadalmasan.

Nagyszerû! Én meg elfogadtattamOrlovval. – Biztos voltam benne. Üljönle.

Tudhattam volna, hogy meg se köszöni, gondoltaWalden. Remek hangulatát azonban ma még Churchill setudta elrontani. A bõrszékbe ült és körülnézett,megszemlélte a falakon lógó térképeket és az asztalondíszelgõ tengerészeti emléktárgyakat. – Bármelyikpercben fõhet értesítés Szentpétervárról – mondta. – Azorosz nagykövetség közvetlenül önnek küldi a jegyzéket.

Minél elõbb, annál jobb – mondta Churchill. –Hoyos gróf Berlinben járt. Hírszerzésünk szerint amagával vitt levélben 'az a kérdés állt, hogy Szerbiaelleni háború esetén Németország támogatja-eAusztriát. A hírszerzésünk szerint igenlõ választkapott.

– A németek nem akarnak Szerbia ellen harcolni...Nem hát – szakította félbe Churchill –, de

ürügyet keresnek a Franciaország elleni háborúra.Ha a németek mozgósítanak, Franciaország is

Page 399: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ha a németek mozgósítanak, Franciaország ismozgósít és ez elegendõ ürügy lesz Franciaországlerohanására. Most már nem lehet leállítani.

– Tudják mindezt az oroszok?– Megmondtuk nekik.Remélem, elhiszik.

Nem lehet semmit tenni a béke érdekében?– Mindent megteszünk. Edward Grey, csakúgy, mint

berlini, párizsi, bécsi és szentpétervári nagykövetünk,éjjel-nappal dolgozik. A király is ostromolja sürgönyökkelunokatestvéreit, “Willy” császárt és “Nicky” cárt. Mit semsegít.

Kopogtak s egy fiatal titkár lépett be, kezébenpapírlappal. – Uzenet az orosz nagykövettõl, uram –mondta.

Walden idegei megfeszültek.Churchill a papírra pillantott, majd diadalmas

tekin tettel nézett fel. – Elfogadták.– Ez aztán az eredmény! – sugárzott Walden.A titkár kiment. Churchill felállt. – Erre inni kell!

Egyetért?Hát persze.

Churchill kinyitott egy faliszekrényt. – Még ma éjjelmegszövegezzük a megállapodást és holnap délutánleviszem Walden Hallba. H olnap este tarthatnánk egyszerényebb aláírási ceremóniát. A cárnak és Asquithnekpersze még ratifikálni kell a megállapodást, de az mármerõ formalitás; a lényeg, hogy Orlov meg én minélhamarabb aláírjuk.

Page 400: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hamarabb aláírjuk.A titkár ismét kopogott és bejött. – Mr. Basil Thomson

van itt, uram.– Kísérje be.Thomson belépett, és mellõzve minden bevezetést,

kö zölte: – Ismét nyomában vagyunk az anarchistánknak.– Nagyon jó! – mondta Walden.

Thomson leült. – Talán emlékszik rá, hogybeköltöztettem egy emberemet a volt albérletébe, a CorkStreetre, hátha visszatér oda.

– Emlékszem .,– mondta Walden.Visszatért. Es amikor elment, emberemkövette. – Hová ment?A Liverpool Street-i állomásra. – Thomson

szünetet tartott. – Es Waldenhall Haltig szóló jegyetváltott.

13Walden ereiben megfagyott a vér.Elsõ gondolata Charlotte volt. Védtelen: a testõrök

Alekszre ügyelnek, Charlotte-ot csupán a személyzetoltalmazhatja. Hogy lehettem ilyen ostoba? –gondolta.Csaknem ennyire aggódott Alekszért is.Majdnem olyan, mintha saját fia lenne. Azt hitte, Waldenkastélyában biztonságban van... és most Feliksz arrafelétart, fegyverrel vagy bombával, hogy megölje õt és talánCharlotte-ot is, és megakadályozza amegállapodást...Walden kitört: – Az ördögbe, miért nemakadályozták meg?

Page 401: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

akadályozták meg?Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, ha egyetlen

ember szállna szembe Feliksz barátunkkal –mondta szelíden Thomson. – Láttuk, hogyanviselkedik túlerõ esetén. Úgy tûnik, hogy sajátbiztonsága egyáltalán nem izgatja. Beosztottamnakaz az utasítása, hogy kövesse és folyamatosanjelentsen.

– Kevés...Tudom, mylord – szakította félbe Thomson.Nyugalom, uraim –mondta Churchill. – Legalább

tudjuk, hol van a fickó. Õfelsége kormánya mindenszükséges támogatást megad ahhoz, hogyelkaphassuk. Thomson, mit javasol?

Nemcsak javaslok, már cselekedtem is.Felhívtam telefonon a grófság rendõrfõnökét. AWaldenhall Halt-i állomáson nagy létszámúkülönítmény fogadja a vonatból kilépõ Felikszet.Addig is, nehogy hiba csússzék a számításba,emberem úgy ráragad, mint a légypapír.

Nem elég – mondta Walden. –Állíttassa meg avonatot és tartóztassa le, mielõtt még a házamközelébe kerülhetne.

– Ezt is fontolóra vettem – válaszolt Thomson. – Deennek az elgondolásnak több a hátránya, mint az elõnye.Sokkal jobb, ha úgy érzi, biztonságban van és hirtelencsapunk le rá.

Page 402: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Egyetértek – mondta Churchill.Nem az ön otthonáról van szó! – csattant fel

Wal den.Bízza ezt az ügyet a hivatásosokra – mondta

Chur chill.Walden rájött, hogy kettejüket nem tudja legyõzni.

Felállt. – Azonnal indulok Walden Hallba. Velem tart,Thomson?

Ma nem. Õrizetbe veszem a Callahannõszemélyt. Ha Felikszet elfogjuk, bíróság eléállítjuk és a nõ lehet a koronatanú. Holnaplemegyek és kivallatom Felikszet.

Nem tudom, mitõl ilyen magabiztos – mondtadühö sen Walden.

– Most elkapjuk – mondta Thomson.Õszintén remélem.

A vonat belefúrta magát a leszálló estbe. Feliksz alemenõ nap fényében fürdõ angol búzamezõket figyelte.Már nem volt elég fiatal ahhoz, hogy magától értetõdõnektartsa a gépi közlekedést: majdnem varázslatosnak éreztea vasúti utazást. A fiú, aki fapapucsban vándorolt a sárosorosz mezõkön, álmodni sem mert ilyesmirõl.A fülkébenrajta kívül csak egy fiatalember ült, aki teljes odaadással,sorról sorra olvasta a Pall Mall Gazette esti kiadását.Feliksz már-már vidám hangulatban volt. Holnap reggelmeglátja Charlotte-ot. Milyen remekül fog festeni lóháton,szélben lebegõ hajával! Együtt fognak dolgozni. Charlotte

Page 403: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szélben lebegõ hajával! Együtt fognak dolgozni. Charlotteelmondja, hol van Orlov szobája, hol található akülönbözõ idõszakokban. Fegyvert is segítszerezni.Rájött, hogy a lány levelétõl derült fel a kedve.Lesz, ami lesz, Charlotte most már az õ oldalán áll.Eltekint ve...

Eltekintve attól, hogy Feliksz Orlov elrablásáról beszélt.Ahányszor ez eszébe jutott, feszengeni kezdett.Megpróbálta elhessegetni magától a gondolatot, de minthacsípés lett volna, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni ésamit folyton vakarni kell. Nos, mit tehetek? – gondolta.Lassan fel kell készítenem arra, hogy megtudja az igazat.Talán meg kellene mondanom, hogy én vagyok az apja.Mekkora megrázkódtatás lesz.

Egy pillanatra kísértést érzett, hogy elmenjen, eltûnjék,sose lássa többé, hogy békén hagyja a lányt. Nem,gon dolta; ez nem az õ sorsa, sem az enyém.Vajon mi leszaz én sorsom azután, hogy Orlovot megöltem? Meghalok?Megrázta a fejét, mintha úgy tudna megszabadulni akényes gondolattól, mint egy kellemetlen légytõl. Ez mostnem a mélabú ideje. Terveket kell készíteni.Hogyan ölömmeg Orlovot? Egy gróf vidéki kastélyában biztosanvannak puskák: Charlotte megmondhatja, hol találhatók,vagy hozhat egyet. Ha nem, ott vannak a konyhában akések. Es itt a két puszta kezem.

Mozgatni kezdte az ujjait.Be kell mennem a házba, vagy kijár Orlov? Nappal

vagy éjjel hajtsam végre? Megöljem Waldent is? Az õ

Page 404: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

vagy éjjel hajtsam végre? Megöljem Waldent is? Az õhalála politikai szempontból nem számít, demindenképpen szeretném megölni. Szóval személyesen isérdekelve vagyok – na és?Ismét arra gondolt, hogyankapta el az üveget Walden. Ne becsüld le azt az embert,figyelmeztette önmagát.Ügyelni kell rá, hogy Charlotte-nak legyen alibije – soha senki sem tudhatja meg, hogysegített nekem.A vonat lassított és megállt egy kis falusiállomáson. Feliksz emlékezetébe idézte ,a LiverpoolStreet-i állomáson kifüggesztett térképet. Úgy rémlett,Waldenhall Halt innen a negyedik megálló.

Utitársa végre kiolvasta a Pall Mall Gazette-et ésmaga mellé tette az ülésre. Feliksz úgy döntött, hogy amerény let részleteinek kidolgozásához ismernie kell aterepet, és megszólalt: – Megnézhetném az újságját?

A férfi meglepõdött. Angol vonatokon nem szokásidegeneket megszólítani, jutott Feliksz eszébe. –Feltétlenül – mondta az idegen.

Feliksz elvette a lapot. – Köszönöm.Átfutotta a címeket. Utitársa, mintha zavarban lenne,

kibámult az ablakon. Arcát olyan szõrzet borította, amiFeliksz kiskorában volt divatos Oroszországban. Feliksztörte a fejét, mi is az angol neve... “pofaszakáll”, igen, ezaz.

Pofaszakáll.Akar visszajönni a szobájába? Kiadtam egy

másik alaknak, de kidobom... pofaszakállt visel,

Page 405: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

s én ki nem állhatom a pofaszakállt.Feliksznek most eszébe jutott, hogy ez az ember állt

mögötte a sorban a jegypénztárnál.Félelem hasított bele.Arca elé tartotta az újságot, nehogy gondolatai

tükrözõdjenek arckifejezésében. Kényszerítette magát,hogy nyugodtan, világosan gondolkozzék. Bridgetmondhatott valamit, ami gyanakvóvá tette a rendõrségetés a házat állandó megfigyelés alá helyezték, azon azegyszerû módon, hogy egy detektív költözött be aszobába, ame lyet korábban õ bérelt. A detektív meglátta,felismerte és követte az állomásra. Minthogy mögötte állta sorban, hallotta, hogy Waldenhall Haltig vált jegyet ésugyanoda vett jegyet õ is. Utána, vele együtt, vonatraszállt.Nem, nem egészen. Feliksz majdnem tíz percigegyedül ült, s a vonat kezdett elindulni, amikor apofaszakállas az utolsó percben felugrott. Mit csinált ezalatt a pár perc alatt?

Valószínûleg telefonált.Elképzelte a beszélgetést, amit a nyomozó az

állomásfõnök irodájából folytatott:“Az anarchista visszajött a Cork Street-i házba, uram.

Most is követem.”“Hol van?”“A Liverpool Street-i állomáson. Waldenhall Haltig

szóló jegyet vásárolt. Most a vonaton ül.”“A vonat már elment?”“Nem... még hét perc.”“Van

Page 406: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

“A vonat már elment?”“Nem... még hét perc.”“Vanrendõrség az állomáson?”“Csak két közrendõr.”“Nemelég... ez az ember veszélyes.”“Késleltetem az indulást, amíg egy különítmény

ideér.”“Anarchistánk gyanút foghat és megléphet. Nem.Ma ga maradjon a nyomában...”

Es ha így van, gondolta Feliksz, akkor mit csinálnak?Vagy leszedik valahol útközben a vonatról, vagyWal denhall Haltnál várnak rá.

Akár így, akár úgy, gyorsan le kell szállnia a vonatról.Mit csináljon a detektívvel? Itt kell maradnia a

vonaton, de magatehetetlenül, hogy neki legyen idejeelmenekülni.Megkötözhetném, ha volna mivel, gondolta.Leüthetném, ha volna valami ne héz és kemény tárgy akezem ügyében. Megfojthatnám, de az idõbe telik ésmegláthat valaki. Kidobhatnám a vonatból, de aztakarom, hogy itt maradjon...A vonat lassítani kezdett.Lehet, hogy ezen az állomáson már várnak rám,gondolta. Ha lenne nálam fegyver. A detektívnél vajon vanfegyver? Nem hiszem. Kitörhetném az ablakot és együvegcseréppel átvághatnám a torkát... de ez mindenbizonnyal közfeltûnést keltene.

Le kell jutnom a vonatról.A sínek mellett feltünedezett néhány ház. Faluba vagy

kisvárosba érkeznek. A vonatfékek csikorogtak,láthatóvá vált az állomás. Feliksz fürkészve figyelt, nemlát-e rendõrségi csapdát. A peron üres volt. Sisteregveszállt a mozdony gõze, amint rázkódva megállt.

Page 407: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szállt a mozdony gõze, amint rázkódva megállt.Utasok szálltak le. Néhányan Feliksz ablaka alatt

mentek a kijárat felé: egy család két kisgyerekkel,egyasszony, kalapdobozzal a kezében, magas férfitweedöl tönyben.Leüthetném a detektívet, gondolta, deolyan nehéz puszta ököllel eszméletlenné tenni valakit.Acsapda a következõ állomáson lesz. Most kell leszállni.

Füttyjel hangzott.Feliksz felállt.– Van vécé a vonaton? –kérdezte Feliksz.A detektív elképedt. – Hát... biztosan van – mondta. -Köszönöm. – Nem döntötte még el, higgyen-e ne kem,gondolta.Kilépett a fülkébõl a folyosóra.A kocsi végébe szaladt. A vonat pöfögött és

elõrerándult. Feliksz visszanézett. A detektív kidugta afejét a fülkébõl. Feliksz bement a vécébe, majd kijött. Adetektív még mindig figyelte. A vonat gyorsítani kezdett.Feliksz odament a kocsi ajtajához. A detektív futvaközele dett.Feliksz megfordult és teljes erõvel az arcábasújtott. A detektív meglódult az ütéstõl. Feliksz gyomronvágta. Egy asszony felsikoltott. Feliksz megragadta adetektív kabátját és bevonszolta a vécébe. A férfiviaskodott vele és olyan vadul ütött a bordái közé, hogyFeliksznek elállt a lélegzete. Keze közé kapta a detektívfejét és teljes erõvel a mosdó széléhez verte. A vonatnagyobb sebességre kapcsolt. Feliksz ismét odaverte adetektív fejét. A nyomozó elernyedt. Feliksz elengedte éskilépett a vécébõl. Kinyitotta a vagonajtót. A vonat már

Page 408: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kilépett a vécébõl. Kinyitotta a vagonajtót. A vonat máregyenletesen futott. A folyosó túlsó végérõl holtsápadtasszony figyelte. Feliksz leugrott. Az ajtó bevágódottmögötte. Futva ért földet. Megbotlott, de visszanyerteegyensú lyát. A vonat egyre gyorsabban robogott.

Feliksz a kijárathoz ment.– Kicsit késõn szállt le –mondta a peronõr.Feliksz bólintott és odaadta a jegyet.– Ez a jegy érvényes lenne még három megállóra –

szólt a peronõr.— Az utolsó pillanatban meggondoltam magam.Fékcsikorgás hallatszott. A sínpályára néztek

mindketten. A vonat megállni látszott; valaki meghúzta avészféket. A peronõr felkiáltott: — Hé, mitörténhetett?Feliksz nyugalmat erõltetett magára, úgy vontvállat, mint akinek semmi köze az egészhez. —Fogalmam sincs — mondta. Legszívesebben elszaladtvolna, de tudta, hogy ez a lehetõ legrosszabb taktika.Aperonõr nem tudta, mit tegyen: egyfelõl Feliksz gyanúsvolt neki, másfelõl aggasztotta, mi történhetett a vonaton.Végül megszólalt: — Maga várjon itt — és szaladnikezdett a peronon. A vonat néhány száz yarddal arrébbállt meg. Feliksz figyelte, hogy az õr végigfut a peronon,majd a töltésen.

Körülnézett. Egyedül volt. Elénk léptekkel ment ki azállomásról és besietett a városkába.Néhány perccelkésõbb egy autó zúgott el mellette három rendõrrel, azállomás irányába.A városon túl Feliksz átmászott egy

Page 409: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

állomás irányába.A városon túl Feliksz átmászott egykerítésen és egy búzamezõben fekve várta, hogyleszálljon az éjszaka.

Hatalmas zajjal érkezett Walden Hall, feljárójára anagy Lanchester. A házban mindenütt égett a villany. Azajtóban egyenruhás rendõr állt, társa pedig a teraszon jártfel és alá. Pritchard fékezett. Az ajtónál álló rendõrvigyázzba vágta magát és tisztelgett. Pritchard kinyitotta akocsi ajtaját és Walden kiszállt.

Mrs. Braithwaite, a házvezetõnõ jött ki a házból. — Jóestét, uram.

Üdvözlöm, Mrs. Braithwaite. Ki van itt?Sir Arthur van a szalonban Orlov herceggel.

Walden helyeslõen bólintott és együtt mentek be. SirArthur Langley, a grófság rendõrfõnöke, Waldeniskolatársa, régi barátja volt.

— Vacsorázott, uram? — kérdezte Mrs..Braithwaite.— Nem.— Óhajt egy kis vadpástétomot egy üvegburgundival? — Magára bízom.

Igenis, uram.Mrs. Braithwaite eltávozott és Walden belépett aszalonba. Aleksz és Sir Arthur a pohárszékheztámaszkodva konyakoztak. Mindketten esti öltözékbenvoltak.

Stephen. Hogy vagy? — kérdezte Sir Arthur.Walden kezet rázott vele. — Elfogtátok azanarchistát? — Attól tartok, kicsúszott akezünkbõl...

Page 410: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kezünkbõl...Az istenfáját! — kiáltott fel Walden. — Tudtam,

hogy ez lesz! De senki sem hallgat rám. — Eszébejutottak a jó modor támasztotta követelmények éskezet fogott Alekszszel is. — Nem is tudom, mitmondjak neked, drága fiam, biztosan azt gondolod,micsoda ütõdött banda vagyunk. — VisszafordultSir Arthurhoz. — Egyébként hogy az ördögbetörtént?

Feliksz leugrott a vonatról Tingleyben.— Es hol volt Thomson nagyra becsült detektívje?— A vécében, betört fejjel.— Remek — mondta keserûen Walden. Lerogyott egy

székre.— Mire a helyi rendõrséget riasztották, Felikszfelszívó dott.

— Tisztában vagy vele, hogy most úton van errefelé? —Persze — mondta megnyugtató hangsúllyal Sir Ar thur.

Ki kell adni az embereidnek, hogy a legközelebbialkalommal, amint megpillantják, lõjenek.

— Elvben lehetséges volna, de persze nincs fegyverük.De a fene vigye el, kellene hogy legyen!

— Azt hiszem, igazad van, de a közvélemény...Mielõtt erre rátérnénk, mondd el, mit csináltatok

eddig.Nos. Öt õrjárat vigyázza a Tingleybõl idevezetõutat. — A sötétben meg se látják.

Page 411: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

utat. — A sötétben meg se látják.– Talán nem, de jelenlétük lelassíthatja, esetleg meg is

állíthatja haladását.– Kétlem. Mi van még?

Egy rendõr és egy õrmester õrzi a házat.— Láttam õket odakint.— Váltás nyolcóránként, éjjel-nappal egyaránt. A

herceget a különleges ügyosztály két embere õrzi, ésThomson, még ma éjjel, ú jabb négy embert küld lekocsival. Ezek tizenkét órás váltásban ügyelnek, ígymindig lesz három ember a herceg mellett. Az énembereim fegyvertelenek, de Thomson detektívjeirevolvert hordanak. Javaslom, hogy amíg el nem fogtukFelikszet, Orlov herceg tartózkodjon a szobájában, éstestõrei gondoskodjanak élelemmel és egyebekkel valóellátásáról.

— Beleegyezem — mondta Aleksz.Walden ránézett. Sápadt, de nyugodt, nagyon bátor,

gondolta Walden. Az õ helyében én õrjöngenék a britrendõrség tehetetlensége miatt. Megszólalt: – Nemhiszem, hogy néhány testõr elegendõ. Egész hadseregrevan szükségünk.

— Holnap reggel itt lesznek — válaszolt Sir Arthur. –Reggel kilenckor elkezdjük átkutatni a terepet. — Miértnem hajnaltól?

Mert össze kell szedni az embereket. Másfél százember jön ide a grófság minden részébõl.Legtöbbjük már alszik, egyenként kell õket

Page 412: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Legtöbbjük már alszik, egyenként kell õketfelkeresni, megadni az utasítást és ide is kellérkezniük.

Mrs. Braithwaite megjelent egy tálcával. A tálcánhideg vadpástétom, fél sült csirke, egy tál krump lisaláta,szeletelt kenyér, hideg kolbász, felvágott paradicsom, egydarab Cheddar-sajt, többféle fûszeres mártás, némigyümölcs. A házvezetõnõt inas követte: tálcáján bor, tej,kávé, fagylalt, almalepény s egy nagy csokoládétorta fele.Az inas megszólalt: — Azt hiszem, a burgundi nemlevegõ zött még eleget, uram, átfejtsem?

Igen.Az inas sürgölõdött, megterített egy kis asztalon.Wal den éhes volt, de túlságosan ideges ahhoz, hogyenni kezdjen. Azt hiszem, aludni sem fogok tudni,gondolta.Aleksz újabb adag konyakot töltött magának.

Folyamatosan iszik, döbbent rá Walden. Mozdulataikiszámítottak és gépiesek, mintha túlzottan fegyelmeznémagát.

— Charlotte hol van? — kérdezte hirtelen Walden.—Aludni ment — válaszolt Aleksz.

Amíg ez a hajsza tart, ne hagyja el a házat. —Megmondjam neki, uram? — kérdezte Mrs.Braith waite.Nem, ne keltse fel. Reggelinél majd szólok neki.

— Walden ivott egy korty bort, remélve, hogy

Page 413: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

feloldja feszültségét. — Aleksz, ha jobbnak véled,újból máshová költöztethetünk.

Aleksz feszült kis mosollyal válaszolt. — Nem hiszem,hogy sok értelme lenne, nem gondolod? Feliksz mindigrájön, hol találhat rám. Számomra a legjobb, hamegbújok a szobámban, a lehetõ leghamarabb aláírom aszerzõdést és hazamegyek. Walden bólintott. Aszemélyzet távozott. Sir Arthur köhintett. — Hm, van ittmég valami, Stephen. — Zavarba jött. — Szóval... az akérdés, hogy vajon Feliksz mitõl ült fel hirtelen aWaldenhall Haltba tartó vonatra?A kapkodás folyamánWaldennek ideje sem volt rá, hogy ezen gondolkozzék.— Igaz... hogy az ördögbe jött rá?— Csak két társaságtudott Orlov herceg hollétérõl. Az egyik a nagykövetségialkalmazottak, akik a táviratokat továbbították ide-oda. Amásik az itteniek.

Egy áruló a személyzetemben? — kérdezteWalden. Elhûlt a gondolattól.

Igen — mondta habozva Sir Arthur. — Vagytalán a családodban.

Lydia díszvacsorája teljes fiaskó volt. Stephentávollétében fivére, George ült az asztalfõn; ennélfogvakevesebb volt a férfi, mint a nõvendég. Súlyosbította ahelyzetet, hogy Lydia annyira nyugtalan volt, hogytársalgása nemhogy szellemesnek, még udvariasnak is aligvolt mondható. A legjóindulatúbbak kivételével mindenvendég Charlotte után kérdezõsködött, holott tudták,

Page 414: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

vendég Charlotte után kérdezõsködött, holott tudták,hogy kegyvesztett lett. Lydia csak annyit válaszolt, hogy alány néhány napig vidéken pihen. Gépiesen felelgetett, aligtudta, mirõl beszél. Agyában lázas gondolatokkergetõztek: Pelikszet letartóztatták, Stephenmegsebesült, Felikszet megverték, Stephen vérzik,Feliksz menekül, Step hen haldoklik. Szerette volnavalakinek kiönteni a szívét, de vendégeivel nemcseveghetett másról, mint a tegnap esti bálról, a cowesiregatta esélyeirõl, a balkáni helyzetrõl és Lloyd Georgeköltségvetésérõl.

Ebéd után a vendégek szerencsére nem idõztekhossza san; ki bálba indult, ki összejövetelre, ki koncertre.Amint az utolsó kitette a lábát, Lydia lement a hallba, atelefonhoz. Stephennel nem tudott beszélni, mert WaldenHallt még nem kapcsolták be a hálózatba, ezért WinstonChurchillt kereste Eccleston Square-i házában. Nem voltotthon. Hiába kereste a minisztériumban, a DowningStreet 10-ben és a Liberális Klubban. Muszáj megtudnia,mi történt. Végül eszébe jutott Basil Thomson, és aScotland Yardot hívta. Thomson még bent volt, túlórázott.

– Hogy van, Lady Walden? – kérdezte.Udvariasság mindenekelõtt! – gondolta Lydia. – Mi

újság? – kérdezte.Félek, hogy semmi jó. Barátunk, Feliksz, ismét

kicsúszott a kezeink közül.A megkönnyebbülés hulláma öntötte el Lydiát. –

Kö szönöm... köszönöm – mondta.

Page 415: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Kö szönöm... köszönöm – mondta.Azt hiszem, nem kell túlzottan aggódnia –

folytatta Thomson. – Orlov herceg gondosfelügyelet alatt van.

Lydia elpirult szégyenében; annyira örült, hogyFeliksznek nem esett baja, hogy egy pillanatramegfeledkezett egyéb aggodalmairól, Alekszrõl ésStephenrõl. – Én... megpróbálok nem aggódni – mondta.– Jó éjszakát.

– Jó éjszakát, Lady Walden.Letette a kagylót.

Felment a szobájába és csengetett a szobalánynak, hogyjöjjön és segítsen levetkõzni. Nagyon zaklatott volt. Semmi semoldódott meg; akit csak szeret, mindenki veszélyben forog.Meddig tarthat még? Biztos volt benne, hogy – ha el nem fogják– Feliksz nem adja fel.

Megjött a szobalány, kigombolta a ruháját, kifûzte a fûzõjét.Lydia tudta, hogy vannak hölgyek, akik bizalmukba fogadják aszobalányukat. Õ nem. Ez csak egyszer esett meg vele,Szentpétervárott...

Lefeküdni túl korai lett volna, ezért elhatározta, hogy levelet írnõvérének. Megkérte a szobalányt, hozzon levélpapírt areggelizõszobából. Köpenybe burkolózott s a nyitott ablakhozült, kibámult a park sötétjébe. Fülledt este volt. Három hónapjanem esett az esõ, de az utóbbi néhány napon gyakran dörgött és

Page 416: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nem esett az esõ, de az utóbbi néhány napon gyakran dörgött ésbizonyára hamarosan megjönnek a viharok.

A szobalány papírt, tollakat, tintát és borítékokat hozott.Lydia elõvett egy ív papírt, és leírta: Drága Tat jana...

Nem tudta, hol kezdje. Hogy magyarázzam el Charlottedolgát, gondolta, amikor magam sem értem? Es semmit semerek írni Felikszrõl, mert Tatjana elmondhatja a cárnak és ha acár megtudja, hogy majdnem megölték Alekszet...

Feliksz olyan okos. Hogy a csudába jött rá, hol rejtõ zikAleksz? Még Charlotte-nak sem mondtuk meg! Charlotte.

Jeges félelem szorította össze a szívét.

Charlotte?

Felállt, és felkiáltott: – Jaj, nem!

Negyven év körüli és szövetsapkát visel.

Eszelõs rémület fogta el. Olyan volt, mint egy kínzó álom,amelyben a legborzalmasabb dolgok történhetnek s amint rájukgondol az ember, azonnal meg is történnek:

eltörik a létra, egy kocsi elüti a gyereket, a legjobban szeretettszemély meghal.

Kezébe temette arcát. Szédült.

Page 417: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Kezébe temette arcát. Szédült.

Gondolkodnom kell, meg kell próbálnom gondol kodni.

Istenem, segíts gondolkodni.

Charlotte találkozott egy férfival a National Galleryben. Mégaznap este megkérdezte, hol van Aleksz. Nem mondtam megneki. Lehet, hogy Stephent is megkérdezte: õ biztos nem árultael. Utána hazaküldtük Walden Hallba és természetesen rájött,hogy Aleksz ott tartózkodik. Két napra rá Feliksz WaldenhallHalt felé veszi útját.

Istenem, add, hogy csak álom legyen, imádkozott; kérlek,add, hogy felébredjek most, a saját ágyamban, add, hogy reggellegyen.

Nem álom. A szövetsapkás férfi Feliksz volt. Charlottetalálkozott az apjával. Fogták egymás kezét. Rettenetes,rettenetes.

Elárulta-e Feliksz a valóságot, megmondta-e Charlotte-nak:“én vagyok az igazi apád”, felfedte-e a tizenkilenc évigszunnyadó titkot? Feliksz maga tudja-e az igazat? Kell hogytudja. Különben Charlotte miért... mû ködne együtt vele?

Az én lányom összefog egy anarchistával, hogy gyilkosságotkövessen el.

Page 418: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Most is õ segít neki.

Mit tegyek? Figyelmeztetni kell Stephent – de hogy csináljamanélkül, hogy elárulnám neki: nem õ az apja Charlotte-nak. Csaktudnék gondolkodni.

Ismét csengetett a szobalánynak. Ki kell találni, hogyanvethetnék véget mindennek, gondolta. Még nem tudom, mitteszek, de valamit tennem kell. A szobalánynak azt mondta:

– Láss hozzá a csomagoláshoz. Holnap korán reggel elutazom.Le kell mennem Walden Hallba.

Sötétedés után Feliksz átvágott a földeken. Meleg, nyirkos ésnagyon sötét volt az éjszaka: súlyos felhõk borították az eget,elrejtve a holdat és a csillagokat. Nagyon lassan haladt, majdnemvakon tapogatózott. Visszatalált a vasútvonalhoz és északnakfordult.

A pályatestet követve kissé gyorsabban tudott menni, mert azacélsínek halványan fénylettek és tudta, hogy itt nincsenekakadályok sem. Sötétbe burkolózott vasútállomásokon haladtát, kihalt peronokon lopakodott. Az üres várótermekbõlpatkányok neszezése hallatszott ki. Nem félt a patkányoktól: voltidõ, amikor puszta kézzel fojtotta meg és ette meg õket. Afémlemezeken feltüntetett állomásneveket kézzel kitapogatvaolvasta le.

Page 419: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Amikor Waldenhall Halthoz ért, emlékezetébe idézte Charlotteutasításait: a kastély a falutól északra, három mérföldnyire van. Avasútvonal nagyjából észak-észak-keleti irányba futott. Újabbmérföldet tett meg a pálya mellett, a távolságot lépteiszámlálásával mérte ki. Az ezerhatszázadik lépésnél tartott,amikor beleütközött va lakibe.

A férfi meglepetten felkiáltott és Feliksz torkon ra gadta.

Bûzlött a sörtõl. Feliksz rájött, hogy hazafelé tartó részeggelvan dolga és lazított a szorításon.

– Ne ijedjen meg – motyogta a férfi.

– Jól van, rendben – mondta Feliksz. Eleresztette.

– Csak így tudok hazamenni, így nem tévesztem el az utat.

– Na csak menjen.

A férfi elindult. Egy perccel késõbb visszaszólt. – El ne aludjéka síneken, négykor jön a tejeskocsi.

Feliksz nem válaszolt és a részeg eltántorgott.

Feliksz megrázta a fejét, utálta magát, hogy ennyire ideges:majdnem megölte ezt az embert. Egészen elgyengült amegkönnyebbüléstõl. Ez így nem lesz jó.

Page 420: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

megkönnyebbüléstõl. Ez így nem lesz jó.

Eltökélt szándéka volt, hogy megtalálja az utat. Eltá volodott asínektõl, rövid ideig kemény, rögös talajon

bukdácsolt, majd vékony drótkerítéshez érkezett. Pár pillanatigvárakozott. Mi lehet mögötte? Szántóföld? Hátsó kert? A falugyepes fõtere? Sehol sincs olyan sötét, mint éjszaka, falun, százmérföldre a legközelebbi utcai lámpától. Hirtelen mozgást hallotta közelben és szeme sarkából valami fehéret pillantott meg.Lehajolt, a földön keresgélt, amíg talált egy kis követ s a fehéralak felé hajította. Nyihogást hallott s egy ló elügetett.

Hallgatózott. Ha lennének kutyák a közelben, a nyihogástólugatni kezdenének. Nem hallott semmit.

Leguggolt és átmászott a kerítés alatt. Lassan ment át abekerített legelõn. Belebotlott egy bokorba. Hallotta még egy lómozgását, de az állatot nem látta.

Újabb drótkerítéshez érkezett, átmászott rajta és egyfaépületnek ütközött. A felriasztott tyúkok nagy hangonkotkodácsoltak. Ugatni kezdett egy kutya. Fény jelent meg egyház ablakában. Feliksz hasra vágódott és mozdulatlanul feküdt.A lámpa fényénél látta, hogy egy kis parasztgazdaságba került.A tyúkól volt az épület, aminek nekiment. A parasztház mögöttmeglátta az utat, amelyet keresett. A szárnyasok elcsitultak, akutya még megeresztett egy utolsó, kiábrándult vakkantást, afény kialudt. Feliksz átment az útra.

Page 421: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

fény kialudt. Feliksz átment az útra.

Száraz árokkal szegélyezett dûlõúton volt. Az árok mögöttmintha erdõ húzódna. Eszébe jutott: Az út bal oldalán meglátegy erdõt. Már majdnem odaért.

Észak felé tartott az egyenetlen úton, fülét hegyezte, nem hall-e közeledni valakit. Több mint egy mérföld után megérezte,hogy baloldalt fal húzódik. Kissé odébb a falat kapu törte megés fényt látott.

A kapu vaskorlátjára támaszkodva kémlelt befelé. Hosszúkocsiutat látott. Túlsó végén néhány pislákoló lámpa világítottameg a hatalmas ház oszlopos bejáratát. Mialatt figyelt, magasalak haladt el a ház elõtt: egy õrszem.

Ebben a házban tartózkodik Orlov herceg, gondolta. Vajonmelyik az õ hálószobájának ablaka?

Hirtelen egy nagyon gyorsan közeledõ gépkocsi hangjáthallotta. Visszaszaladt tíz lépést és elhasalt az árokban. Egypillanatra rá az autó reflektorának fénye végigsuhant a falon és akocsi megállt a kapu elõtt. Valaki kiszállt.

Kopogtatást hallott. Kapuslak van itt, gondolta: a sötétbennem vette észre. Kinyílt egy ablak, és egy hang kikiáltott: – Kiaz?

Másik hang válaszolt: – Rendõrség, a Scotland Yard

Page 422: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Másik hang válaszolt: – Rendõrség, a Scotland Yardkülönleges ügyosztályától.

– Máris jövök.

Feliksz halálmereven feküdt. Lépteket hallott, a kocsibólkiszállt férfi türelmetlenül toporgott. Ajtónyílás. Felugatott egykutya, és egy hang rászólt: – Maradj csendben, Rex!

Feliksz visszafojtotta lélegzetét. Meg van kötözve a kutya?Szagot kapott? Idejön szimatolni az árokba, megtalálja õt ésfelveri a környéket?

Csikorogva nyílt a vaskapu. A kutya ismét felugatott. A hangújból rászólt: – Pofa be, Rex!

Becsapódott a kocsiajtó és a kocsi a feljáróra hajtott. újrasötétség borult az árokra. Nos, gondolta Feliksz, ha a kutya rámtalál, megölhetem az állatot is, a gazdáját is és elmenekülhetek...

Izmai megfeszültek, készen arra, hogy felugorjon, amintszaglászást hall a közvetlen közelben.

A vaskapu csikorogva becsukódott.

Közvetlenül ezután becsapódott a kapuslak ajtaja. Felikszfellélegzett.

14

Page 423: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte hatkor ébredt. Este széthúzta a hálószoba nehézfüggönyeit, hogy a nap elsõ sugarai arcába süssenek ésfelkeltsék: ezt a fortélyt évekkel ezelõtt találta ki, amikor Belindanáluk töltötte az éjszakát és õk ketten szerették bebarangolni aházat, mialatt a felnõttek még aludtak és így senki sem szólhatottrájuk, hogy nem viselkednek ifjú hölgyekhez méltóan.

A legelsõ gondolata Feliksz volt. Nem tudták elkapni, felsültek– Feliksz olyan okos! Ma biztos vár rá az erdõben. Kiugrott azágyból és kinézett. Az idõjárás még nem változott meg: tehátnem ázott el éjjel.

Hideg vízben mosakodott és sietve felöltözött: hosszúszoknyát, lovaglócsizmát és kabátot vett fel. Ezekhez a hajnalilovaglásokhoz sose hordott kalapot.

Lement a lépcsõn. Senkit se látott. A konyhábanvalószínûleg már sürgölõdik egy-két kiscseléd, tüzetgyújtanak, vizet melegítenek, de a személyzet többi része mégágyban van. A déli kijáraton ment ki és majdnem összeütközöttegy nagydarab egyenruhás rendõrrel.

Egek! – kiáltott. – Maga kicsoda?

Stevenson közrendõr, Miss.

Page 424: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Azért hív Missnek, mert nem tudja, ki vagyok. – Én vagyokCharlotte Walden – mondta.

– Bocsánat, milady.

Semmi baj. Mit csinál itt?

– Õrzöm a házat, milady.

– 0, értem: a herceget õrzi. Milyen megnyugtató. Hány rendõrvan itt?

Kettõ kint, négy meg bent. A bentieknél fegyver van.Késõbb sokkal többen leszünk.

– Minek?

– Nagy hajtóvadászat lesz itt. Ne féljen, elkapjuk ezt azanarchista alakot.

Pompás.

Ki akart lovagolni, milady? A helyében én nemten ném. Ma nem.

Nem is fogok – hazudta Charlotte.

A keleti szárnyat megkerülve a ház háta mögé sétált. Azistállóban sehol senki. Bement és megkereste kancáját,

Page 425: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

istállóban sehol senki. Bement és megkereste kancáját,Kamásnit, aki a mellsõ lábain lévõ fehér foltok miatt kapta ezt anevet. Egy-két percig beszélt hozzá, orrát simogatta, almávalkínálta. Majd felnyergelte, kivezette az istállóból és ráült.

A ház végétõl, a parkot megkerülve, széles ívben lovagolt el,nehogy a rendõr meglássa vagy meghallja. Átügetett a nyugatibekerített legelõn és az alacsony kerítést átugratva, az erdõhözért. Lassan haladt a fák között, majd a lovaglóösvényre térve,ügetésre nógatta Kamás nit.

Az erdõben hûvös volt. A súlyos lombozatú tölgyek ésbükkök beárnyékolták az ösvényt. A foltokon, ahol áttört a nap,apró gõzpamacsokként párolgott a harmat. A napos részekenlovagolva Charlotte érezte a kósza napsugarak melegét. Amadarak nagyon harsányan énekeltek.

Mit tud százötven ember ellen tenni Feliksz? – gondolta.Tervét lehetetlen keresztülvinni: Alekszet túl jól õrzik, és aFeliksz elleni hajtóvadászatot túl jól megszervezték. De õlegalább figyelmeztetheti a veszélyre.

Az erdõ túlsó végéhez ért, anélkül hogy a férfit megláttavolna. Csalódott: biztos volt benne, hogy ma itt találja. Aggódnikezdett, mert ha nem találkoznak, figyelmeztetni sem tudja, ésakkor biztosan elfogják. De még hét óra sem volt: a férfi talánnem is várja még. Leszállt a lóról és visszaindult, kantáronvezetve Kamásnit. Lehet, hogy Feliksz meglátta és azt figyeli,

Page 426: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

vezetve Kamásnit. Lehet, hogy Feliksz meglátta és azt figyeli,hogy nem követik-e. Egy tisztáson megállt, mert észrevett egymókust. A mókusok nem félnek az emberektõl, de ha kutyátéreznek, elszaladnak. Hirtelen megérezte, hogy figyelik.Megfordult és Feliksz ott állt, nagyon szomorú arccal nézett rá. –Jó reggelt, Charlotte – szólalt meg.

A lány odalépett hozzá, megfogta mindkét kezét. Felikszszakálla már majdnem teljesen kinõtt. Ruhája telelombhulladékkal. – Nagyon fáradtnak látszik – mondta oroszulCharlotte.

Éhes vagyok. Hozott valami ennivalót?

Jaj, nem. – A lónak bezzeg hozott almát, Feliksznekmeg semmit. – Nem gondoltam rá.

Sebaj. Voltam már éhesebb is.

– Figyeljen ide – mondta Charlotte. – Azonnal el kell tûnnieinnét. Ha most elmegy, még megmenekülhet.

Miért menekülnék? El akarom rabolni Orlovot.

A lány megrázta a fejét. – Ez most lehetetlen. Felfegyverzetttestõrök õrzik, a házban rendõrõrszem cirkál és kilenc órátólmásfél száz ember fogja keresni magát.

Feliksz mosolygott. – S ha elmenekülök, mit csinálok életemhátralévõ részében?

Page 427: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hátralévõ részében?

– Nem nyújtok segédkezet ahhoz, hogy öngyilkossá gotkövessen el!

Uljünk le a fûre – mondta. – Valamit meg kellma gyaráznom.

Charlotte hátát egy széles tölgyfának támasztva ült. Felikszszembe vele guggolt, kozák módon. Elcsigázott arcánnapsugarak játszadoztak. Kereken formált mondatokbanbeszélt, mintha elõre betanulta volna. – Elmondtam magának,hogy valaha régen beleszerettem egy Ligyija nevû nõbe, és magaazt mondta: “Anyámat is így hívják.” Emlékszik?

Minden egyes szavára emlékszem. – Tûnõdött, vajonhová akar kilyukadni.

– Az a nõ a maga anyja volt.

Rámeredt. – Maga szerelmes volt a mamába?

Ennél több volt az. Szerelmespár voltunk.Rendsze resen eljárt a szobámba, egyedül... érti, mirecélzok?

Kínjában és zavarában Charlotte elpirult. – Igen, ér tem.

Apja, a maga nagyapja, rájött a dologra. Engem

Page 428: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Apja, a maga nagyapja, rájött a dologra. Engembörtönbe vettetett; azután kényszerítette a maga anyját,hogy feleségül menjen Waldenhez.

0, milyen borzasztó – suttogta Charlotte. Nem tud ta,miért, de rettegett attól, amit még hallani fog.

– Maga hét hónappal az esküvõ után született.

Ugy tûnik, azt hiszi, hogy ez nagyon fontos. Charlotte ahomlokát ráncolta.

– Tudja, mennyi ideig tart, amíg egy magzat megnõ ésmegszületik? – kérdezte Feliks.

Nem.

Általában kilenc hónapig, néha-néha rövidebb ideig.Charlotte szíve hevesen vert. – Mit akar ezzel mondani?

– Lehet, hogy maga az esküvõ elõtt fogant.Ez azt jelenti, hogy te len nél az apám? –

kérdezte hitetlenkedve a lány.— Még valami. Pontosan Úgy nézel ki, mint Natasa

nõvérem.Charlotte-nak torkában dobogott a szíve, aligtudott megszólalni. – Úgy gondolod, te vagy az apám? –Biztos vagyok benne.

– 0, istenem. – Arcát a tenyerébe hajtva, Charlotte amesszeségbe bámult, de nem _ látott semmit. Minthaálomból ébredezne s még nem tudja eldönteni, mi igaz az

Page 429: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

álomból ébredezne s még nem tudja eldönteni, mi igaz azálomból. Papára gondolt, aki nem a papája; mamára,akinek szeretõje volt; Felikszre,, a barátjára, akirõlhirte len kiderül, hogy az apja...

– Hát még errõl is hazudtak nekem? – kérdezte.Annyira megzavarodott, hogy úgy érezte, soha többé

nem tud talpra. állni. Mintha vralaki azt akarná elhitetnivele, hogy minden eddig látottt térkép hamisítvány és õtulajdonképpen Brazíliában él,, hogy Walden Hall igazitulajdonosa Pritchard, az inas, hogy a lovak tudnakemberi nyelven beszélni, de saját akaratukból hallgatnak.De amit hallott, mindezeknél rosszabb volt. – Ha aztmondanád nekem, hogy fiú vagyok, de az anyám mindiglányruhában járatott... az lenne ilyen érzés.

Mama... és Feliksz? – gondolta. Ettõl ismét elpirult.Feliksz megfogta és megsimogatta a kezét. – Azt

hiszem, az én esetemben a politikába tevõdött át mindaza szeretet és törõdés, amit a férfi általában feleségének ésgyerekeinek nyújt. Meg kell kísérelnem elkapni Orlovot,még akkor is, ha lehetetlen; ugyanúgy, ahogy egy embermegkísérli kimenteni gyerekét a folyóból, akkor is, hamaga nem tud úszni.Charlotte hirtelen rádöbbent, milyenzavarosak lehetnek Feliksz érzelmei iránta, a lánya iránt,aki sosem volt az övé. Most már értette, miért nézett rá aférfi néha olyan furcsán, szomorúan.

– Te szegény ember – mondta.Feliksz ajkába harapott. – Olyan nemes lelkû vagy.Nem értette, miért mondja ezt. – Es most mit teszünk?

Page 430: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nem értette, miért mondja ezt. – Es most mit teszünk?Feliksz nagy lélegzetet vett. – Be tudsz vinni a házba

és el tudsz ott rejteni?Charlotte kicsit gondolkodott. – Igen – mondta.Feliksz a lány mögé ült a lóra. Az állat megrázta a fejét

és felhorkant, mintha rossz néven venné, hogy kettõs tehercipelését várják el tõle. Charlotte ügetésre fogta. Egydarabig a lovaglóösvényen mentek, majd hirtelen élesenelfordultak és átvágtak az erdõn. Áthaladtak egy kapun,egy legelõn, egy rövid fasoron. A házat még nem látta megFeliksz: rájött, hogy Charlotte körbekerül, azért, hogy azészaki oldalon közelítse meg a kastélyt.Elképesztõ gyerek.Milyen erõs jellem. Tõle örökölte? Szerette volna hinni,hogy igen. Nagyon örült, hogy elmondta neki az igazat aszármazásáról. Az volt az érzése, hogy még nem fogadtael tényként, de majd elfogadja. Végighallgatta õt,miközben világa a feje tetejére állt, és felindulással, dehisztéria nélkül reagált – ezt a lelki nyugalmat nem azanyjától örökölte.

A fasoron át egy gyümölcsösbe értek. A fák tetejefölött Feliksz most már látta Walden Hall tetõzetét. Agyümölcsös végén kõfal húzódott. Charlotte megállítottaa lovat, és így szólt: – Jobb, ha itt leszállsz és gyalog jösszmellettem. Igy, ha bárki kipillant az ablakon, nehezebbenláthat meg téged.

Feliksz leugrott. A fal mellett mentek és megkerültékegyik sarkát. – Mi van a fal mögött? – kérdezte Feliksz. –

Page 431: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Konyhakert. Most inkább ne beszélj.– Csodálatos vagy –suttogta Feliksz, de a lány nem hallotta meg.

A következõ saroknál megálltak. Feliksz néhányalacsony épületet és egy udvart látott. – Az istállók –súgta Charlotte. – Várjál itt. Ha jelzek, gyere olyangyorsan, ahogy csak tudsz.

– Hová megyünk?– Fel a tetõre.A lány az udvarba lovagolt, leszállt és a kantárt egy

karóra vetette. Feliksz nézte, hogyan megy a kis udvarvégéig, hogyan néz körül, jön vissza és kukkant be azistállóba.

Hallotta, amint megszólal: – Ó, szervusz, Peter.Tizenkét év körüli fiú jött elõ, lekapta sapkáját. – Jóreggelt, milady.Hogyan fog megszabadulni tõle? –kérdezte magában Feliksz.

Daniel hol van? – kérdezte Charlotte.– Reggelizik, milady.– Menj és szólj neki, hogy jöjjön ide, vegye le a nyerget

Kamásniról.– Én is meg tudom csinálni, milady.– Nem, Danielt akarom – szólt erélyesen Charlotte. –

Na, indulás!Nagyszerû, gondolta Feliksz.A fiú elszaladt. Charlotte Feliksz felé fordult és intett.

Feliksz odafutott hozzá.A lány egy alacsony vastartályra ugrott, onnan egy

szerszámkamra hullámbádog tetejére, majd egy

Page 432: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szerszámkamra hullámbádog tetejére, majd egyegyeme letes épület palatetõzetére mászott.

Feliksz követte.A palatetõn araszoltak, négykézláb oldalazva, amíg egy

téglafalhoz nem értek; a lejtõs tetõn felmásztak a gerincre.Feliksz úgy érezte, rettenetesen feltûnõ és sebezhetõ.

Charlotte felegyenesedett és bekandikált a téglafalbavágott ablakon.

– Mi van ott? – suttogta Feliksz.A szobalányok hálószobája. De most mind lent

vannak, reggelihez terítenek.Az ablakpárkányra kapaszkodott és felállt. A

hálószoba padlásszoba volt, ablaka az oromfalo n,úgyhogy a tetõ éppen az ablak fölött csúcsosodottplci sinnen lejtett mindkét irányba. Charlotte lassan lépegetettaz ablakpárkányon, majd átvetette lábát atetõszélen.Veszélyesnek látszott. Feliksz megdermedt, félt,hogy a lány leesik. De Charlotte könnyedén lendítette felmagát a tetõre.

Ugyanígy tett Feliksz is.– Innen már nem vagyunk láthatók – mondta

Char lotte.Feliksz körülnézett. A lánynak igaza volt:lentrõl már nem vehette észre õket senki. Árnyalatnyitmegkönnyeb bült.

Másfél hektár tetõ van alattunk – közölte Charlotte. –Másfél hektár! A legtöbb orosz parasztnak nincs ekkoraföldje.

Page 433: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

földje.

Micsoda látvány! Körös-körül a legkülönfélébb anyagú,nagyságú és magasságú tetõk. Létrák és pallók tették lehetõvé,hogy azok, akiknek dolguk van idefent, ne lépjenek a pala- vagyónlemezekre. A csatornázás olyan bonyolult, mint a Batumibanlátott olajfinomító csõrendszere, gondolta Feliksz. – Sose láttammég ekkora házat – mondta.

Charlotte felállt. – Gyere utánam.

Elõtte ment fel a létrán, majd egy deszkapallón, azután egyrövid falépcsõn, amely egy falba vágott, alacsony, szögletesajtóhoz vezetett. – Valószínû, hogy valaha innen jártak javítani atetõre... mára már mindenki megfeledkezett róla. – Kinyitotta azajtót és átkúszott.

Feliksz hálásan követte a jótékony sötétségbe.

Lydia, aki ébren töltötte az egész éjszakát, kocsit és sofõrtkért kölcsön sógorától, George-tól, és kora reggel elindultLondonból. Az autó kilenc órakor érkezett Walden Hallfelhajtójára, és Lydia elképedve nézte a kastély elõtt és aparkban nyüzsgõ rendõrök százait, gépkocsik tucatjait, aszámtalan kutyát. A kocsi keresztülnyomult a tömegen és a délibejárat elõtt állt meg. A pázsiton hatalmas csapos teáskanna, arendõrök, csészével a kezükben, sort álltak elõtte. Pritchard

Page 434: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

rendõrök, csészével a kezükben, sort álltak elõtte. Pritchardelkínzott arccal szendvicshegyet hordott körbe, óriási tálcán. Aztsem vette észre, hogy az úrnõ megérkezett. A teraszonkecskelábú asztalt állítottak fel, mellette Stephen és Sir ArthurLangley ült, utasításokat osztogatva fél tucat rendõrtisztnek, akikfélkörben álltak elõttük. Lydia odament. Sir Arthur elõtt kiterítetttérkép. Lydia hallotta, amint magyaráz: – Minden csoportbanlesz helybeli ember, aki ismeri a terepet, és motorkerékpárosküldönc, aki óránként visszasiet ide, jelentéstételre. – Stephenfelnézett, meglátta Lydiát, és otthagyta a többieket.

– Jó reggelt, drágám, ez aztán a kellemes meglepetés, hogykerülsz ide?

– Kölcsönkértem George kocsiját. Mi folyik itt?

Átkutatjuk a terepet.

– Ó. – Ha ennyi ember keresi, hogyan menekülhet megFeliksz?

– Ennek ellenére nem bántam volna, ha Londonban maradsz.Nyugodtabb lettem volna, ha nagyobb bizton ságban tudlak.

Én meg minden pillanatban rettegtem volna, milyenrossz hír jöhet. – És mi lenne a jó hír? – tûnõdött. Talán

az, ha Feliksz egyszerûen feladná és eltûnne. De nem teszi, azbiztos. Figyelmesen nézett férje arcába. Megszokott nyugalma

Page 435: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

biztos. Figyelmesen nézett férje arcába. Megszokott nyugalmamögött a fáradtság és feszültség jelei mutatkoztak. SzegényStephen: elõször a felesége, majd a lánya árulja el. Rosszlelkiismerete arra késztette, hogy kinyújtsa kezét és megérintseaz arcát. – Ne fáraszd magad halálra – mondta.

Füttyszó harsant. A rendõrök gyorsan felhajtották teájukat,szájukba tömték a maradék szendvicset, fölvették a sisakot éshat csoportba tömörültek, mindegyik élén egy-egy vezetõ. LydiaStephen mellett állva figyelte õket. Sok hangos vezényszó és mégtöbb füttyszó. Végül megindultak. Az elsõ csoport délnek ment,legyezõ alakban fésülte át a parkot és eltûnt az erdõben. Kétmásik nyugatnak tartott, a bekerített legelõ felé. A maradékhárom csoport a kocsiúton haladt az országút irányába.

Lydia végignézett a pázsiton. Olyan volt, mint egygyerekpiknik színhelye a gyerekek távozása után. Mrs.Braithwaite sértõdött arckifejezéssel kezdett rendet csi nálni.

Lydia bement a házba.

Az elõcsarnokban találkozott Charlotte-tal. Láttára Charlottemeglepõdött. – Szervusz, mama – mondta. – Nem tudtam, hogylejössz.

– Az ember úgy elunja magát a városban – mondta gépiesen,majd azt gondolta: milyen ostoba semmiségekrõl beszélünk.

– Hogy jöttél le?

Page 436: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Hogy jöttél le?

– Kölcsönkértem George bácsi kocsiját. – Lydia érezte, hogyCharlotte udvariaskodik, miközben egész máshol jár az esze.

– Bizonyára nagyon korán indultál – mondta Char lotte.

– Igen. – Hagyd abba, szerette volna mondani. Ne színleljünk!Miért nem mondjuk meg az igazat?... De képtelen volt rá.

– Elment már ez a sok rendõr? – kérdezte Charlotte.Különöstekintettel vizsgálta Lydiát, mintha most látná elõször. Lydiakényelmetlenül érezte magát. Bár olvashatnék a lányomgondolataiban.

– Igen, mind elmentek – válaszolta.

– Pompás.

Stephen egyik kedvenc kifejezése ez a “pompás”. Mégis vanvalami Stephenbõl Charlotte-ban: az érdeklõdés, az eltökéltség,a kiegyensúlyozottság... s minthogy nem tõle örökölte, csak azutánzás révén sajátíthatta el...

– Remélem, hogy elfogják ezt az anarchistát – mondta, ésélesen figyelte, hogyan reagál Charlotte.

– Biztos vagyok benne – válaszolt vidáman Charlotte.

Nagyon csillog a szeme, gondolta Lydia. Miért tûnik olyan

Page 437: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nagyon csillog a szeme, gondolta Lydia. Miért tûnik olyanvidámnak, amikor tudja, hogy rendõrök százai fésülik át akörnyéket, Felikszet keresve? Miért nem lehangolt és nyugtalan,mint én? Csak az lehet az oka, hogy nem hiszi, hogy elfoghatják.Valami miatt úgy gondolja, hogy Feliksz biztonságban van.

– Mama, árulj el valamit – mondta Charlotte. – Menynyi idõkell ahhoz, hogy egy magzat megnõjön és megszülessen?

Lydiának leesett az álla, arcából kifutott a vér. Charlotte-rameredt, és azt gondolta: Tudja! Tudja!

Charlotte kissé bánatosan rámosolygott és bólintott. – Netörõdj vele – mondta. – Megválaszoltad a kérdést. – Lement alépcsõn.

Lydia a korlátba kapaszkodott, ájulás környékezte. Feliksztehát megmondta Charlotte-nak. Micsoda kegyetlenség, ennyiév után. Haragudott Felikszre: miért kellett Charlotte életét ígyromba dönteni? Forgott vele az elõcsarnok, és hallotta, hogy egyszobalány megszólít-ja: – Rosszul van, asszonyom?

Feje kitisztult. – Csak egy kicsit fáradt vagyok az úttól. Add akarod.

A szobalány karon fogta és együtt mentek fel a lépcsõn, Lydiaszobájába. Egy másik szobalány Lydia útiládáinakkicsomagolásával foglalatoskodott. Oltözõjébe

Page 438: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

odakészítették a meleg vizet. Lydia leült. – Hagyjatok magamra– mondta. – Majd késõbb kicsomagoltok.

A szobalányok kimentek. Lydia kigombolta kabátját, de nemvolt elég ereje ahhoz, hogy levesse. Charlotte hangulatántöprengett. Túl vidám volt, noha szemmel láthatóan nem kevésgond nyomasztotta. Lydia ezt megértette, felismerte; maga isérzett néha így. Ebbe a hangulatba sodródik az ember, haFeliksz társaságában idõzik. Akkor érzi úgy, hogy az életvégtelenül izgalmas és érdekes, hogy fontos teendõk várnak rá,hogy az élet színes, szenvedélyes és változatos. Charlottetalálkozott Feliksz szel és úgy véli, a férfi biztonságban van.

Mit tegyek? – gondolta Lydia.

Elcsigázva vetkõzött le. Hosszan mosdott és öltözött,kihasználva az idõt, hogy megnyugodjék. Eltûnõdött: vajon mi avéleménye Charlotte-nak arról, hogy Feliksz az apja?Nyilvánvaló, hogy nagyon kedveli. Mindenki így van vele,gondolta Lydia; az emberek szeretik Felikszet. Honnan voltereje Charlotte-nak ahhoz, hogy ne omoljon össze, amikormegtudta az igazat?

Elhatározta, hogy utánajár a házi teendõknek. A tükörbenézett és nyugodt arckifejezést erõltetett magára; azután kiment.Lefelé menet találkozott egy cseléddel, aki szeletelt sonkával,rántottával, friss kenyérrel, tejjel, kávéval és szõlõvel púpozott

Page 439: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

rántottával, friss kenyérrel, tejjel, kávéval és szõlõvel púpozotttálcát vitt felfelé. – Kinek viszed? – kérdezte.

– Lady Charlotte-nak, asszonyom – felelt a lány.

Lydia továbbment. Még az étvágyát sem veszítette elCharlotte? Bement a reggelizõszobába és a szakácsnõt hívatta.Mrs. Rowse sovány, ideges asszony volt, aki sosem evett agazdái számára készített dús ételekbõl. – Tudomásom szerintMr. Thomson itt ebédel, asszonyom, vacsorára pedig Mr.Churchillt is idevárják. – Lydia megvitatta vele az étrendet,azután elküldte. Mi a csudának vitet magának Charlotte ekkorareggelit? – töpren gett. Es ilyen késõn! Vidéken általában nagyonkoránkelt Charlotte és már rég megreggelizett, mire õ, Lydia,elõkerült.

Pritchardot hívatta és megbeszélte vele, kit hová ültessenek.Pritchard elmondta, hogy Aleksz, további intézkedésig, aszobájában étkezik. Az ültetési terv elkészítésénél ez vajmikeveset számít: amúgy is túl sok a férfi és a jelenlegi helyzetbenaligha hívhat meg újabb vendégeket csak azért, hogy a két nemegyenlõ számban legyen képviselve. Megtette, amit tehetett éselbocsátotta Pri tchardot.

Hol találkozott Charlotte Feliksszel? És mitõl olyan biztosbenne, hogy nem kapják el? Rejtekhelyet talált a számára?Esetleg álruhába öltöztette?

Nyugtalanul járkált a szobában, a képeket, a kis

Page 440: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nyugtalanul járkált a szobában, a képeket, a kisbronzszobrokat, az üvegdíszítményeket, az íróasztalt nézte. Fájta feje. Nekilátott, hogy az ablak melletti nagy vázábanátrendezze a virágokat, de leverte a vázát. Csöngetett,megparancsolta, hogy szedjék össze a cserepeket, majd kimenta szobából.

Szörnyen ideges volt. Fontolgatta, bevegyen-e laudanumot.Az utóbbi idõben nem segít rajta annyira, mint korábban.

Mit fog most tenni Charlotte? Megtartja a titkot? Miért nembeszél a gyerek a szülõjével?

A könyvtárba ment, azzal a homályos elképzeléssel, hogykeres valami olvasnivalót, ami eltereli gondolatait. Belépveösszerezzent a bûntudattól, mert Stephen ott ült az íróasztalnál.Férje felnézett, szívélyes mosollyal üdvözölte és folytatta azírást.

Lydia a könyvespolcok között kószált. Gondolkodott, nevegye-e elõ a Bibliát. Gyerekkorában gyakran olvasták együtt aBibliát, a család közösen imádkozott és sokat jártak templomba.Szigorú nörszei heves szenvedéllyel ecsetelték a pokolborzalmait, a tisztátalan lélekre váró büntetéseket, lutheránusnémet nevelõnõje sokat prédikált a bûnrõl. De amiótaparáználkodott, magára és lányára idézve Isten haragját,sohasem volt képes

vigaszt találni a vallásban. Kolostorba kellett volna vonulnom,

Page 441: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

vigaszt találni a vallásban. Kolostorba kellett volna vonulnom,gondolta, rendbe hozni dolgomat Istennel; apám ezt ösztönösenjól megérezte.

Találomra levett egy könyvet, leült, s kinyitva az ölébe tette. –Szokatlan választás részedrõl – szólalt meg Stephen. Onnan,ahol ült, nem láthatta a címet, de minden szerzõrõl tudta, hol ahelye a polcokon. Oly sok könyvet olvas, Lydia nem is tudta,mikor szakít rá idõt. Megnézte az ölében tartott könyv gerincét.Thomas Hardy: Wessexi költemények. Nem szerette Hardyt:sem eltökélt, szenvedélyes nõalakjait, sem azokat az erõsférfiakat, akiket ezek a nõk tönkretettek.

Stephen és õ gyakran üldögéltek így, különösen amikorelõször jöttek le Walden Hallba. Nosztalgiával idézte fel, hogyanült és olvasott, mialatt a férfi dolgozott. Azokban az idõkben aférje nyugtalanabb volt, jutott eszébe: gyakran hangsúlyozta,hogy a mezõgazdaságból már nem lehet pénzt kicsikarni, s ha acsalád gazdag és hatalmas akar maradni, fel kell készülnie ahuszadik századra. Akkoriban eladott néhány gazdaságot, többezer hektárt igen alacsony áron; a pénzt vasutakba, bankokbaés londoni ingatlanokba fektette. Terve bizonyára sikeres volt,mert arcáról csakhamar eltûntek a gond felhõi.

A megállapodottság korszaka Charlotte születése utánkövetkezett be. A cselédség imádta a csecsemõt, és szerettékLydiát azért, hogy életet adott neki. Lydia hozzászo kott az angoléletmódhoz, megkedveltette magát a londoni társaságban.

Page 442: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

életmódhoz, megkedveltette magát a londoni társaságban.Tizennyolc évi nyugodt élet követke zett.

Lydia felsóhajtott. Vége a nyugodt éveknek. Titkait egy ideigolyan sikeresen rejtegette, hogy senkit sem kínoztak, csak õtmagát, s még neki is sikerült idõnként megfeledkezni róluk; demost napfényre kerülnek. Azt hitte, hogy London eléggébiztonságos távolságra van Szentpétervártól, de talán jobbválasztás lett volna Kalifornia; az is le het, hogy sehol sincs elégmessze. A békesség ideje elmúlt. Minden szétesik. Mi leszmost? Belenézett a könyvbe, és ezt olvasta:

Bárcsak szívbõl felelhetne igennel,hogy meg ne ölje, áhítja a nõ, háteltökélten hazudozni kezd el, e jótettértlelkét sem szánja õ.

Rólam szól? – tûnõdött. Én adtam el a lelkem, amikorhozzámentem Stephenhez, hogy Felikszet a Péter-Pál-erõdbörtönétõl megmentsem? Azóta is szerepet játszom, úgy teszek,mintha nem lennék szemérmetlen, bûnös, közönséges ringyó. Deaz vagyok! Es nem is az egyetlen. Más asszonyok is így éreznek.Mi másért akarna szomszédos hálószobát a grófné és CharlieStott? Es miért figyelmeztetne erre kacsintással Lady Girard, hanem tudná, mirõl van szó? Ha csak egy kicsit szemérmetlenebb

Page 443: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nem tudná, mirõl van szó? Ha csak egy kicsit szemérmetlenebblettem volna, Stephen gyakrabban bújt volna az ágyamba ésmost lenne egy fiunk. Újból sóhajtott.

– Pennyt adok értük – szólalt meg Stephen.

– Micsoda?

– Egy pennyt a gondolataidért.

Lydia mosolygott. – Hát mindig tanulok új kifejezése ket? Eztpéldául még nem hallottam.

Soha senki nem hagyhatja abba a tanulást. Ez azt jelenti:áruld el, mire gondoltál.

– Arra, hogy ha meghalsz, Walden Hall George fiára száll.

– Hacsak fiunk nem születik.

Az arcába nézett: Stephen csillogó kék szemét, csinos szürkeszakállát nézte. Fehér pöttyös kék nyakkendõt viselt.

– Elkéstünk volna? – kérdezte Stephen.

Nem tudom – válaszolt Lydia, s arra gondolt: attól függ,mi lesz Charlotte következõ lépése.

– Mindenesetre próbálkozzunk tovább – mondta Stephen.

Page 444: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Szokatlanul nyílt beszélgetés volt: Stephen megérezte, hogyLydia õszinte hangulatban van. Felkelt és odaállt a férfi mellé.Kopasz foltot látott a tarkóján. Vajon mióta kopaszodik? – Igen– mondta Lydia –, próbálkozzunk tovább. – Lehajolt ésmegcsókolta homlokát; majd hirtelen ind ulattal szájon csókolta.A férfi behunyta a szemét.

Egy pillanat múlva szétváltak. A férfi zavarban volt: napközbenritkán csinálnak ilyet, mert mindig annyi szolga van körülöttük.Miért élünk úgy, ahogy élünk, ha ez nem tesz boldoggábennünket? – gondolta Lydia. Megszólalt: – Nagyon szeretlek.

– Tudom – mosolygott Stephen.

Lydia hirtelen nem bírta tovább. – Fel kell mennem átöltözniebédhez, mielõtt Basil Thomson megérkezik – mondta.

Stephen bólintott.

Erezte, hogy a férfi szeme követi, amint kimegy. Felfelé menetazon gondolkozott, van e még esély rá, hogy õ és Stephenvalóban boldogok legyenek.

Hálószobájába ment. Még mindig nála volt a verseskötet.Letette. Charlotte kezében van a helyzet kulcsa. Beszélni kellvele. Végül is, ha az embernek van bátorsága hozzá, alegnehezebb dolgokat is kimondhatja; és mi vesztenivalója van?Anélkül, hogy pontosan tudta volna, mit is akar mondani, a

Page 445: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Anélkül, hogy pontosan tudta volna, mit is akar mondani, amásodik emeletre, Charlotte szo bája felé indult.

Nesztelenül lépkedett a szõnyegen. A lépcsõ tetejére ért ésvégignézett a folyosón. Látta, hogy Charlotte épp eltûnik a régigyerekszobában. Utána akart szólni, de fékezte magát. Mit viszCharlotte? Mintha egy tányér szendvics és egy pohár tej lettvolna a kezében.

Tanácstalanul állt, majd bement Charlotte hálószobájába. Azasztalon ott állt a tálca, amit a cseléd felhozott. A sonka és akenyér eltûnt. Miért kér Charlotte egy tálca ennivalót és csinálbelõle szendvicset, hogy a gyerekszobában egye meg? Lydiatudomása szerint a gyerekszobában nem volt semmi, csaknéhány porvédõ huzattal bevont bútordarab. Charlotte annyiragondterhelt lenne, hogy szükségét érzi a gyermekkor barátságosvilágába való visszahúzódásnak?

Úgy döntött, hogy kideríti. Nem szívesen avatkozott beCharlotte magánszertartásába, bármi légyen is az; de azután aztgondolta: az én házam, az én lányom, talán jogom van hozzá. Eslehet, hogy sor kerül arra a meghitt pillanatra, amikorelmondhatom, amit el kell mondanom. Ezért kilépett ahálószobából, végigment a folyosón és benyitott agyerekszobába.

Charlotte nem volt ott.

Page 446: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Lydia körülnézett. Ott állt az öreg hintaló, fülei kettõscsúcsként meredtek a porhuzat alatt. Egy nyitott ajtón át látta atanulószobát, falain térképek és gyermeteg rajzok. Egy másikajtó a hálószobába vezetett: ez is üres volt, csak a porvédõklátszottak. Használjuk e még valaha mindezt? – kérdezte magátólLydia. Lesznek-e még itt nörszök, pelenkák, pöttöm ruhácskák;és dajka, és ólomkatonák, és suta kézzel telefirkált,tintapacákkal ékes gyakorlófüzetek?

De hol lehet Charlotte?

A nagy szekrény ajtaja nyitva állt. Lydiának hirtelen eszébejutott: hát persze! Charlotte rejtekhelye! A szobácska, amirõl,azt hiszi, senki sem tud, ahová elbújt, ha megszidták. Õ magarendezte be, innen-onnan összeszedett darabokkal, és mindenkiúgy tett, mintha nem tudná, hová tûnnek el a holmik. Lydia ritkaengedékeny döntéseinek egyike volt, hogy meghagyta ezt arejtekhelyet Charlotte-nak, s megtiltotta Marjának, hogy“felfe dezze”, mert õ maga is elrejtõzött néha, a télikertben, és jóltudta, mennyire fontos, hogy legyen egy hely, amit az embermagáénak mondhat.

Charlotte tehát még mindig használja ezt a pici szobát! Lydiaközelebb húzódott s bár egyre inkább vonakodott,

mind nagyobb kísértést is érzett, hogy betörjön Charlottemagánéletébe.

Page 447: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Ekkor hangokat hallott.

Charlotte magában beszélne?

A fülét hegyezte.

Oroszul beszél magában?

Ekkor meghallott egy másik hangot, egy oroszul suttogóférfihangot; a hangot, amely olyan, mint egy simoga tás, a hangot,amelytõl érzéki remegés fogta el.

Feliksz van odabent.

Lydia azt hitte, elájul. Feliksz! Karnyújtásnyira! ElbújtatvaWalden Hallban, miközben a rendõrség az egész környéketátkutatja érte! Es Charlotte bújtatta el.

Nem szabad sikítani!

Szájához emelte öklét és beleharapott. Remegett.

El innen. Nem tudok ép ésszel gondolkozni. Nem tudom, mittegyek.

Rettenetesen fájt a feje. Egy adag laudanumra van szükségem,gondolta. A nyugtató cseppek várható hatása erõt öntött bele.Leküzdötte remegését. Pillanatok múlva lábujjhegyen kiosont agyerekszobából.

Page 448: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gyerekszobából.

Majdnem szaladva tette meg az utat a folyosón és le alépcsõn, a szobájába. A nyugtató a szekreterben volt. Kinyitottaaz üveget. Remegõ keze nem bírta el a kanalat, egyenesen azüvegbõl ivott. Néhány perc múlva kezdett megnyugodni. Elraktaaz üveget és a kanalat, és becsukta a fiókot. Ahogy idegeimegnyugodtak, kellemes elégedettség lett úrrá rajta. Fejfájása isenyhült. Most egy darabig semmi sem fogja izgatni.Ruhásszekrényéhez ment, kinyitotta ajtaját. Ott állt, bámulta aruhák sorát, képtelen volt eldönteni, melyiket vegye fel azebédhez.

Feliksz ketrecbe zárt tigrisként rótta a kicsi szobát, három-három lépést tudott tenni minden irányban; fejét lehajtotta,nehogy a mennyezetbe ütközzék, és Char lotte-ot hallgatta.

– Aleksz ajtaja mindig zárva van – mondta a lány. –Kétfegyveres õr van bent, egy meg kint. A bentiek nem nyitják kiaz ajtót, ha kinti kollégájuk nem ad rá utasí tást.

– Egy kint és kettõ bent. – Feliksz a fejét vakarta és oroszulkáromkodott. Nehézségek, mindig nehézségek, gondolta. Ittvagyok, benn a házban, tettestársam a háznép közül való ésmégis nehéz. Nekem miért nem lehet olyan szerencsém, mintazoknak a fiúknak ott Szarajevó ban? Miért kellett úgy alakulnia,

Page 449: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

azoknak a fiúknak ott Szarajevó ban? Miért kellett úgy alakulnia,hogy tagja vagyok ennek a családnak? Charlotte-ra nézett, ésazt gondolta: nem mintha bánnám.

Charlotte elkapta pillantását, és megkérdezte: – Mi az?

Semmi. Bármi történjék, örülök, hogy rád találtam. –Én is. De mit fogsz tenni Aleksz ügyében?

– Meg tudnád csinálni a ház tervrajzát?

Charlotte grimaszt vágott. – Megpróbálhatom.

Ismerned kell, itt ne átél fel.

Hát ezt a részét persze ismerem... de vannak olyanrészei, ahol sose jártam. Pritchard hálószobája, aházvezetõnõ lakrésze, a pincék, a konyha fölötti rész,ahol lisztet meg egyebeket tárolnak...

– Csináld meg legjobb tudásod szerint. Emeletenkéntibeosztásban.

Gyerekkori kincsei között talált papírt és ceruzát, ésodatérdelt a kis asztalhoz.

Feliksz újabb szendvicset evett és megitta a maradék tejet.Soká tartott, amíg ennivalóhoz jutott, mert Charlotte nem mertehamarabb hozni a folyosón takarító cselédlányok miatt.Miközben evett, nézte, hogyan rajzol a lány, hogyan töri a fejét

Page 450: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Miközben evett, nézte, hogyan rajzol a lány, hogyan töri a fejétés harapdálja ceruzája végét. Egyszer megszólalt Charlotte: – Azember nem is tudja, milyen nehéz ez, amíg meg nem próbálja. –Régi ceruzái között radírt is talált és gyakran használta. Felikszmegcsodálta, hogy milyen tökéletesen egyenes vonalakat húzvonalzó nélkül. A lekuporodva rajzoló lányka látványa szívenütötte. Elgondolta, hogyan ült annak idején évekig atanulószobában, hogyan rajzolt elõször házat, azután

mamát és “papát”, késõbb Európa térképét, majd faleveleket,a téli parkot... Walden bizonyára sokszor látta rajzolás közben.

— Miért váltottál ruhát? — kérdezte.

— Ó, itt mindenkinek folyton át kell öltözni. Tudod, a napminden órájához más és más öltözék illik. Vacsoránálmutogathatod a válladat, ebédnél nem. Vacsorához fûzõt kellviselni, teához nem. A bent hordott ruhában nem szabad kilépnia házból. A könyvtárban lehet rajtad gyapjúzokni, areggelizõszobában nem. Fogalmad sincs, hány ilyen elõírást kellfolyton észben tartani.

Feliksz bólintott. Az uralkodó osztály degeneráltsága már nemokozott újabb meglepetést.

Charlotte átnyújtotta a vázlatokat és Feliksz ismét megteltügybuzgalommal. A rajzokat tanulmányozta. – Hol tartják afegyvereket? — kérdezte.

Page 451: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Charlotte megérintette a karját. — Ne ilyen parancsoló an —mondta. — Ha nem tudnád, a te oldaladon állok.

A lány hirtelen ismét felnõtt nõ lett. Feliksz bûnbánó anmosolygott. — Elfeledkeztem magamról — mondta.

A puskák a fegyverteremben vannak. — Rábökött egypontra a tervrajzon. — Tényleg viszonyod volt amamával?

Igen.

— Olyan nehezen hihetõ, hogy a mama ilyet tett volna.

Nagyon vad volt akkor. Ma is az, csak az ellenkezõtszínleli.

Tényleg azt hiszed, hogy még mindig az?

— Nem hiszem, tudom.

Minden, minden másként van, mint ahogy korábbanhittem.

Ezt hívják felnõtté válásnak.

A lány eltöprengett. — Azon tûnõdöm, hogyan nevez zelek.

Hogy érted?

Page 452: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Hogy érted?

Hát nagyon furcsa lenne, ha apámnak szólítanálak.

— Maradjunk egyelõre a Feliksznél. Idõ kell, hogyhoz zászokjál a gondolathoz, hogy én vagyok az apád. — Eslesz rá idõm?

Fiatal arca annyira elkomorult, hogy Feliksz kézbe fogta kezét.— Miért ne lenne?

— Mit teszel azután, hogy elfogtad Alekszet?

Elfordult, hogy ne lássék szemében a bûntudat. — Ez attólfügg, hogyan és mikor sikerül elrabolnom, de mindenvalószínûség szerint itt fogom õrizni a kastélyban. Te majd hozolnekünk ennivalót és te küldöd el Genfbe a kódolt táviratot,amelyben értesítjük barátainkat arról, ami történt. Amikor a hírelterjed, és elérjük, amit akar tunk, szabadon bocsátjuk Orlovot.

— Es azután?

— Minthogy Londonban fognak keresni, északra megyek.Ott vannak nagyvárosok — Birmingham, Manchester, Hull —,ahol elrejtõzhetek. Néhány héttel késõbb visszajuthatok Genfbe,azután majd Szentpétervárra... ott a helyem, ott fog a forradalomkitörni.

Tehát sose látlak többé.

Page 453: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Tehát sose látlak többé.

Nem is akarsz majd, gondolta. Hangosan így szólt: — Miértne? Én is visszatérhetek Londonba. Te is elutazhatszSzentpétervárra. Találkozhatunk Párizsban is. Ki tudja? Ha vanolyan, hogy Sors, szemmel láthatóan eltökélt szándéka, hogybennünket összehozzon. — Bárcsak el tudnám hinni, bárcsaktudnám.

— Ez igaz — mondta Charlotte vékonyka mosollyal, és a férfilátta, hogy õ sem hiszi. A lány felállt. — Most muszáj vizethoznom, hogy megmosakodj.

Ne izgasd magad. Voltam ennél sokkal piszkosabb is.Engem nem zavar.

De engem igen. Rém büdös vagy. Azonnal itt leszek.Ezzel kiment.

Walden, emlékezete szerint, évek óta nem vett részt ilyennyomott hangulatú ebéden. Lydia kábulatban ült. Charlottehallgatag, de rá nem jellemzõ módon ideges is

volt, elejtette az evõeszközt és feldöntött egy poharat.Thomsonnak szavát se lehetett venni. Sir Arthur Langleymegpróbált kedélyeskedni, de szavaira senki sem válaszolt.Walden magába zárkózott, nem tudott másra gondolni, mint

Page 454: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden magába zárkózott, nem tudott másra gondolni, mintarra a rejtélyre: honnan jött rá Feliksz, hogy Aleksz WaldenHallban van. Gyötörte a csúf gyanú, hogy Lydiának van valamiköze hozzá. Végül is Lydia árulta el neki, hogy Aleksz aSavoyban van; beismerte, hogy Feliksz “homályosan ismerõs”neki Szentpétervárról. Lehet, hogy Feliksznek valamifélehatalma van felette? Lydia egész nyáron olyan furcsa, olyanzaklatott volt. Es most, hogy tizenkilenc év óta elsõ ízben gondoltelfogulatlanul Lydiára, be kellett vallani önmagának, hogyszexuálisan langymelegnek tartja. Jól nevelt hölgyektõltermészetesen ezt várják, de Walden nagyon is jól tudta, hogy ezudvarias képzelgés és hogy a nõket általában ugyanolyan vágyakgyötrik, mint a férfiakat. Lehet, hogy Lydia valaki másravágyódik, valakire a múltjából? Ez sok mindent megmagyarázna,amire eddig nem volt magyarázat. Iszonyatos érzés, hogy itt ül,életének társát nézi és egy idegent lát.

Ebéd után Sir Arthur a fõhadiszállásának kinevezettnyolcszögletû szobába ment. Walden és Thomson feltettekalapját és kilépett a teraszra szivarozni. A napsütötte park, mintmindig, most is elragadó volt. A távoli szalonban Csajkovszkijzongoraversenyének elsõ, harsány akkordjai hang zottak fel:Lydia zongorázott. Walden szomorúságot érzett. A zene hangjátelnyomta egy motorkerékpár dübörgése; újabb küldönc jöttjelentést tenni a kutatás eredményérõl Sir Arthurnak. Eddigsemmi.

Egy inas kávét hozott, majd magukra hagyta õket. Thomson

Page 455: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Egy inas kávét hozott, majd magukra hagyta õket. Thomsonmegszólalt. – Nem akartam Lady Walden elõtt beszélni, de azthiszem, nyomára jöttünk az árulónak.

Walden megdermedt.

– Tegnap este kihallgattam Bridget Callahant, azt a CorkStreet-i asszonyt – folytatta Thomson. – Sajnos, semmit semtudtam belõle kihúzni. Embereimet azonbanotthagytam, hogykutassák át a házat. Ma reggel megmutatták, mit találtak. –Kettétépett borítékot vett elõ és átnyújtotta Waldennek.

Walden döbbenten látta a borítékon Walden Hall cí merét.

– Felismeri a kézírást? – kérdezte Thomson.

Walden megfordította a boríték két felét. A címzés:

Mr. F. Kschessinsky c/oCork Street 19 London, N.

Ó, édes istenem, Charlotte. – Waldennek sírhatnékjatámadt.

Thomson hallgatott.

Page 456: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Õ vezette ide – mondta Walden. – A saját lányom.

A borítékra meredt, remélve, hogy eltûnik a kezébõl. Akézírás összetéveszthetetlen volt, saját írásának fiatalosmása.

– Nézze a bélyegzõt – mondta Thomson. – Aznap írta, amikorideérkezett. A faluban adták postára.

Hogy történhetett meg? – kérdezte Walden.Thomson nem válaszolt.

– Feliksz volt a szövetsapkás férfi – mondta Walden.

Minden stimmel. – Reménytelen szomorúság, majdnemgyász fogta el, mintha szívének kedves valaki halt volnameg. A parkot nézte, a fákat, amelyeket fél századdalezelõtt az apja ültetett, a gyepet, amelyet a család egyévszázada gondoz, s most mindez értéktelennek tûnt,annyira értéktelennek. Csöndesen megszólalt: – Azember a hazájáért harcol, és belülrõl elárulják aszocialisták és a forradalmárok; az osztályáért, éselárulják a liberálisok; a családjáért, s még azok iselárulják. Charlotte! Miért, Charlotte, miért? – Torkaelszorult. – Micsoda átkozott élet ez, Thomson! Micsodaátkozott élet!

– Kérdõre kell vonnom – mondta Thomson.

Page 457: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Kérdõre kell vonnom – mondta Thomson.

– Nekem is. – Walden felállt. Szivarjára nézett. A szi varkialudt. Eldobta. – Gyerünk be.

Bementek.

Walden az elõcsarnokban megállított egy szolgálót. – Nemtudja, hol van Lady Charlotte?

Azt hiszem, uram, a szobájában. Nézzem meg? – Igen.Mondja meg neki, hogy a szobájában akarok veleazonnal beszélni.

– Igen, uram.Walden és Thomson a hallban vártak. Walden

körbenézett. A márványpadlózat, a faragott lépcsõház, astukkómennyezet, a tökéletes arányok – mindezértéktelen immár. Egy inas haladt el mellettük nesztelenül,lesütött szemmel. Motorkerékpáros küldönc érkezett, anyolcszögletû szobába ment. Pritchard vágott át azelõcsarnokon, az elküldésre szánt leveleket vette fel azasztalról, ugyanúgy, ahogy azon a napon tehette, amikorCharlotte megírta áruló levelét Feliksznek. A szolgálólánylejött a lépcsõn.

– Lady Charlotte készen áll a fogadására, uram.Walden és Thomson felment.Charlotte szobája a második emeleten, a kastély

homlokzati részén volt, ablakai a parkra nyíltak. Világos

Page 458: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

és napos volt, csinos huzatokkal, modern bútorral.Nagyon régóta nem jártam itt, futott át Walden agyán.

Nagyon morcosnak látszol, papa – mondtaChar lotte.

Minden okom megvan rá – felelt Walden. –Életem legborzalmasabb értesülését kaptam azimént Mr. Thom sontól.

Charlotte összeráncolta homlokát.Lady Charlotte, hol van Feliksz? – kérdezte

Thom son.Charlotte falfehér lett. – Természetesen fogalmam

sincs.– Ne légy ilyen kimért, az istenfáját! – kiáltott ráWal den.

— Hogy mersz káromkodni a jelenlétemben!Elnézést kérek...

Thomson közbeszólt: – Ha hagyná, hogy én beszéljek,uram...

– Jól van. – Walden az ablakmélyedésbe ült és sehogysem értette, miért kért bocsánatot a lányától.ThomsonCharlotte-hoz fordult: – Lady Charlotte, én rendõr vagyokés bizonyítani tudom, hogy ön gyilkos összeesküvésbenvesz részt. Az a szándékom, és az apjáé is, hogy ennekazonnal véget vessünk, és, ami különösen fontos, elejétvegyük, hogy hosszú éveket börtönben kelljentöltenie.Walden rámeredt Thomsonra. Börtön! Biztosancsak rá akar ijeszteni. De nem, döbbent rá rémülten;Thomson igazat beszél, a lány bûnözõ...Thomson folytatta.

Page 459: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Thomson igazat beszél, a lány bûnözõ...Thomson folytatta.– Ha meg tudjuk akadályozni a gyilkosságot,elpalástolhatjuk az ön közremûködését. De ha a merényletsikerül, nincs más választásom, mint hogy bíróság eléállítsam önt, és akkor nem segítõ-, hanem tettestársként.Ezért fel is akaszthatják.

– Nem! – kiáltott fel önkéntelenül Walden.– De igen –válaszolt csendesen Thomson.Walden kezébe temettearcát.

Megkímélheti magát mindettõl, és nemcsakönmagát, hanem mamáját és papáját is – folytattaThomson. – Mindent meg kell tennie, hogymegtalálhassuk Felikszet és megmenthessük Orlovherceg életét.

Lehetetlen, gondolta a végsõkig elkeseredett Walden.Úgy érezte, megõrül. Az én lányomat nem akaszthatjákfel. De ha megölik Alekszet, Charlotte lesz gyilkosainakegyike. Nem engedem bíróság elé állítani. Ki is abelügyminiszter? McKenna. Nem ismerem. De Asquithközbeléphet és megakadályozhatja az eljárást... közbelép-e?

Mondja el, mikor látta utoljára Felikszet – szóltThomson.

Walden Charlotte-ot figyelte, válaszát várta. A lány egyszék mögött állt, két kezével a támláját szorongatta.

Ujjpercei elfehéredtek, de arca nyugodt maradt. Végülmegszólalt. – Nincs mit mondanom.

Walden hangosan felnyögött. Hogy tud továbbra is

Page 460: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Walden hangosan felnyögött. Hogy tud továbbra isígy viselkedni a lány, azután, hogy rajtakapták? Mi járaz eszében? Idegennek tûnt. Mikor veszítettem el õt?

– Tudja, hol van most Feliksz? – kérdezteThomson.A lány nem válaszolt.– Figyelmeztette az itteni biztonságiintézkedésekre? Charlotte kifejezéstelen arccal állt.– Milyen fegyver van nála?Semmi válasz.

Tudja-e, hogy valahányszor megtagad egyválaszt, mind bûnösebb lesz?

Walden változást vett észre Thomsonhanghordozásá ban és ránézett. Thomson most márigazából dühös volt.

Hadd magyarázzak meg valamit – mondtaThomson. – Maga azt hiszi, hogy a papamegmentheti az igazságszolgáltatástól. Lehet,hogy õ is ezt gondolja. De esküszöm, hogy haOrlov meghal, bíróság elé állíttatom magátgyilkosság vádjával. Fontolja meg!

Thomson kiment a szobából.Távozása után Charlotte megijedt. Egy idegen ember

jelenlétében sikerült úgy-ahogy megõriznie hidegvérét.Félt attól, hogy ha kettesben marad papával, erejemeginog.

– Megmentlek, ha tudlak – mondta letörten az apja.Charlotte nagyot nyelt és elfordította fejét. Jobb

sze retném, ha mérges lenne, gondolta; azzalmegbirkóznék.

Page 461: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

megbirkóznék.Walden kitekintett az ablakon. – En vagyok a felelõs

– mondta elkínzottan. – En választottam anyádat, ésnemzettelek és én neveltelek fel. Az én teremtményemvagy. Nem értem, mi történt, igazán nem értem. – Alányra nézett. – Kérlek, meg tudnád magyarázni?

– Igen – hangzott a válasz. Charlotte nagyon szerettevolna megértetni vele, és biztos volt benne, hogysikerül, ha szabatosan adja elõ. – Nem akarom, hogybelerántsd

Oroszországot a háborúba, mert ha terved sikerül,ártatlan oroszok milliói halnak vagy sebesülnek meg,minden ok nélkül.

Walden meglepõdött. – Errõl van szó? Ezért követtél elilyen szörnyûségeket? Ezt szeretné Feliksz elérni?Talánsikerül megértetni vele, gondolta örömmel a lány. – Igen –mondta. Lelkesen folytatta. – Feliksz forradalmat is akarOroszországban... talán te is úgy véled, hogy ez jó lenne...és úgy hiszi, talán megadhatná a kezdõ lökést afelkelésnek, ha a nép megtudná, hogy Aleksz háborúbaakarja sodorni õket.– Te azt hiszed, hogy én akarom aháborút? – kérdezte hitetlenkedve Walden. – Azt hiszed,nekem tetszene? Azt hiszed, hasznom származna belõle?–Persze hogy nem, de bizonyos körülmények közötthagynád, hogy kitörjön.

Mindenki hagyná, még Feliksz is, aki, ahogymondod, forradalmat akar. S ha háború lesz,

Page 462: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mondod, forradalmat akar. S ha háború lesz,nekünk kell gyõznünk. Gonoszság ilyet mondani? –Hangja majdnem könyörgõ volt.

A lány kétségbeesetten próbálta megértetni magát. –Nem tudom, gonoszság-e, de tudom, hogy helytelen. Azorosz paraszt mit sem tud az európai politikáról és nem isérdekli. De õt fogják szétszaggatni a lövedékek, az õ lábátviszi el az ágyúgolyó és vele történnek alegborzalmasabb dolgok, amiatt, hogy te megállapodástkötsz Aleksszel! – Visszafojtotta sírását. – Papa, nemérted, hogy ez helytelen?– Gondold csak meg angolszempontból, a saját, személyes szempontodból.Képzeld el, hogy Freddie Chalfont és Peter és Jonathanvonulnak hadba, mint tisztek, és Daniel, a lovász, és Peter,az istállószolga, és Jimmy, a háziszolga és Charles, az inasés Peter Dawkins, a földmûves lesznek a közlegényeik,nem szeretnéd, ha segítséget kapnának? Nem örülnélneki, ha az egész orosz nép az õ oldalukon állna?

De igen, különösen akkor, ha az orosz népdöntené

el, hogy segítségükre siet. De nem õk döntenek, ugye,papa? Te és Aleksz fogtok dönteni. Neked nem a háborúmegnyerésére, hanem megakadályozására kellenetöre kedni.

– Ha Németország megtámadja Franciaországot,segíteni kell a barátainkon. Anglia számára katasztrófalenne, ha Németország leigázná Európát.

– Mi lehet nagyobb katasztrófa a háborúnál? –

Page 463: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

– Mi lehet nagyobb katasztrófa a háborúnál? –Sose harcoljunk tehát?– Csak akkor, ha ide betörnek.– Ha nem harcolunk a németek ellen francia területen,

itt kell majd felvenni a harcot ellenük.Biztos vagy benne?

– Valószínûnek tartom.Ha elõáll ez a helyzet, akkor majd harcolunk.Figyelj ide. Ebbe az országba nyolcszázötven éve

nem tette be lábát hódító. Es miért? Mert a sajátterületén harcoltunk az ellenséggel, nem a miénken.Ezért van az, hogy te, Lady Charlotte Walden,békés és virágzó or szágban nõttél fel.

– És hány háborút vívtak már, hogy megelõzzék aháborúkat? Ha mi nem harcolnánk mások területén, lettvolna egyáltalán háború?– Ki tudja? – mondta csüggedtenWalden. – Bárcsak alaposabban tanulmányoztad volna atörténelmet. Bárcsak többet beszélgettünk volna mi kettenezekrõl a dolgokról. Ha fiam lett volna, mindenbizonnyal... de uramisten! Almomban sem jutott eszembe,hogy a lányomat a külpolitika érdekelheti! Es mostmegfizetek érte. Micsoda árat fizetek! Charlotte,biztosíthatlak, hogy az emberi szenvedés matematikájanem olyan egyszerû, amilyennek ez a Feliksz szeretnéveled elhitetni. Nem hiszel nekem? Nem bízol bennem?

Nem – mondta makacsul a lány.Feliksz meg akarja ölni az unokabátyádat. Ez

mindegy neked?

Page 464: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mindegy neked?Nem megölni akarja, hanem elrabolni.

Papa a fejét rázta. — Charlotte, kétszer próbáltamegölni Alekszet, egyszer meg engem. Több embertmeggyilkolt Oroszországban. Charlotte, ez nememberrabló, ez gyilkos.

– Nem hiszek neked.– De miért? – kérdeztepanaszosan Walden.– Megmondtad nekem az igazat a

szüfrazsettmozgalomról? Megmondtad az igazat Annie-rõl? Megmondtad nekem, hogy ebben a demokratikusAngliában a legtöbb embernek még mindig nincs szavazatijoga? Megmondtad az igazat a nemi érintkezésrõl? –Nem, nem mondtam. – Charlotte döbbenten látta, hogy apapa orcái könnytõl nedvesek. – Lehet, hogy minden,amit valaha is mint apa tettem, hibás volt. Nem tudtam,hogy a világ ennyire megváltozik. Fogalmam sem voltarról, mi lesz a nõk szerepe 1914-ben. Úgy tûnik,rettenetes kudarcot vallottam. De azt tettem, amitszámodra a legjobbnak véltem, mert szerettelek és mostis szeretlek. Nem a politikai nézeteid miatt sírok. Azárulásod miatt. Foggal-körömmel harcolni fogok azért,hogy ne kerülj majd bíróság elé, még ha sikerül is megölniszegény Alekszet, mert a lányom vagy, számomra avilágon a legfontosabb személy. Teérted hagyom apokolba az igazságot, a jó hírnevet, Angliát.Gonoszságokat volnék képes elkövetni érted, egy

Page 465: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Gonoszságokat volnék képes elkövetni érted, egypillanatig sem habozva. Énnekem te minden elv, mindenpolitika, minden más fölött állsz. A családi életben ez ígyvan. Ami szörnyen bánt, az az, hogy te nem tennéd megmindezt énértem. Vagy megtennéd?

Charlotte veszettül szeretett volna igent mondani. –Õszinte leszel hozzám, még ha hibáztam is, csak azért,mert az apád vagyok?

De nem vagy az apám, gondolta Charlotte. Lehajtottafejét; nem bírt ránézni.Egy percig csendben ültek. Azutánpapa kifújta az orrát. Felállt és az ajtóhoz ment. A zárbólkivette a kulcsot, és kilépett. Becsukta maga mögött azajtót.Charlotte hallotta, hogy elfordítja a kulcsot, bezárja õt aszobába.

Sírva fakadt.Lydia két napon belül a második dermedt légkörû

vacsorát adta. O volt az egyetlen nõ az asztalnál. SirArthur morcos volt, mert az óriási apparátussallefolytatott hajtóvadászaton nem sikerült Felikszet elfogni.Charlotte és Altiksz a szobájának foglya volt. BasilThomson és Walden jeges udvariassággal kezelte egy-mást, mert Thomson kiderítette Charlotte és Felikszkapcsolatát és bebörtönzéssel fenyegette meg Charlotte-ot. Winston Churchill is jelen volt. Magával hozta amegállapodást, Aleksszel együtt alá is írták, de ez semvidított fel senkit, mert mindenki tudta, hogy ha Alekszetmeggyilkolják, a cár visszautasítja a ratifikálást. Churchill

Page 466: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meggyilkolják, a cár visszautasítja a ratifikálást. Churchillközölte: minél hamarabb távozik Aleksz Anglia területérõl,annál jobb. Thomson kijelentette, hogy biztonságosútvonalat fog kidolgozni, hatalmas testõrséget ad mellé ésAleksz már holnap elutazhat. Mindenki korán ágyba tért,mert nem tudtak mihez kezdeni magukkal.Lydia tudta,hogy nem képes elaludni. Megoldatlan maradt minden. Adélutánt bizonytalan ködben, a laudanum kábulatábantöltötte, igyekezett elfelejteni, hogy Feliksz itt van, az õházában. Aleksz holnap eltávozik, már csak néhány órárakell biztonságáról gondoskodni... Töprengett, hogyantudná rávenni Felikszet, hogy még egy napig maradjonnyugton. Menjen oda hozzá és hazudjon neki, mondja azt,hogy holnap este lehetõsége lesz megölni Alekszet? Nemfog hinni neki. Ez a terv reménytelen. De ha már felötlöttagyában a gondolat, hogy felkeresi Felikszet, képtelen voltelûzni. Ezen az ajtón ki – gondolta –, végig a folyosón, fela lépcsõn, végig a másik folyosón, át a gyerekszobán, afaliszekré nyen, és...

Szemét szorosan behunyta, fejére húzta a takarót.Minden veszélyes. A legjobb nem tenni semmit,mozdu latlannak, bénának maradni. Békén hagyniCharlotte-ot, békén hagyni Felikszet, elfelejteni Alekszet,elfelejteni Churchillt.

De nem tudhatta, mi fog történni. Lehet, hogyCharlotte Stephen elé áll, és közli: – Nem te vagy azapám. – Stephen megölheti Felikszet. Felikszmeggyilkolhatja Alekszet. Charlotte-ot gyilkossággal

Page 467: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meggyilkolhatja Alekszet. Charlotte-ot gyilkossággalvádolhatják. Feliksz idejöhet az én szobámba ésmegcsókolhat.Idegei ismét táncot jártak és újabb fejfájásközeledtét érezte. Nagyon meleg éjszaka volt. A nyugtatóhatása elmúlóban volt, de vacsoránál sok bort ivott ésmég mindig mámort érzett. A bõre valami miatt túlérzékeny volt ma este, és valahányszor megmozdult, úgyérezte, a hálóing selyme kaparja a mellét. Testileg-lelkilegingerlékeny volt. Kívánta is, nem is, hogy Stephenbejöjjön hozzá, majd azt gondolta: nem, ma nem bírnámelviselni.Az a tudat, hogy Feliksz a házban van, nemhagyta aludni: mintha fényes lámpákkal világítanának aszemébe. Lerúgta a takarót, felkelt és az ablakhoz ment.Szélesebbre tárta. A fuvallat alig volt hûvösebb a szobalevegõjénél. Kihajolt és lenézett, az oszlopos bejáratikerlámpáinak fényét látta s a ház elõtt járkáló rendõrt,akinek csizmája megcsikordult a feljáró kavicsán.Vajonmit csinál ott fent Feliksz? Bombát készít? Puskát tölt?Kést élesít? Vagy alszik, beérve azzal, hogy kivárja amegfelelõ pillanatot? Vagy a ház körül bolyong,mérlegelve, hogyan játszhatná ki Aleksz testõreit?

Semmit se tudok tenni, gondolta; semmit.Kezébe vette a Hardy-kötetet, a Wessexi

költemé nyeket. Miért épp ezt választottam? – tûnõdött.Annál az oldalnál nyílt ki, ahol délelõtt belepillantott.Meggyújtotta az olvasólámpát, leült és elolvasta az egészverset. A címe “A nõ dilemmája” volt.

Page 468: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Néma volt a pár, a templomrideg, a fal penészes, a padlatkopott, csak a régész szemétigézte meg, s az óra könyörtelenkongatott.

Férges faragványhoz hátat vetetta férfi: szédült, közel volt a vég,már halni készült, s szólt: "Mondd, hogyszeretsz!", egyre szorongatva a nõ kezét.Bárcsak szívbõl felelhetneigennel, hogy meg ne ölje, áhítjaa nõ, hát eltökélten hazudoznikezd el, e jótettért lelkét semszánja õ.A közelgõ halál, a gyászos ok,úgy vélte mégis, oly embertelen,világtól, vágytól megundorodott,mert ilyen dilemmákatmegterem.*

* Kiss Zsuzsa fordítása.Így van, gondolta; ha ilyen az élet, ki tud helyesen

cselekedni?Fejfájása annyira rosszabbodott, hogy úgy érezte,

széthasad a koponyája. A fiókhoz ment, ivott egy kortyota laudanumból. Azután még egy kortyot.

Azután felment a gyerekszobába.15

Page 469: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

15Valami baj van, állapította meg Feliksz. Dél óta nem

látta Charlotte-ot; akkor mosdótálat, kanna vizet,törül közõt és szappant hozott. Biztosan bajba keveredett,azért nem tud jönni — talán eltávolították a házból, talánúgy érzi, figyelik. De õt nyilvánvalóan nem árulta el, merthisz itt van.

Egyébként amúgy sincs már szüksége rá.Tudta, hol van Orlov és azt is, hol tartják a

fegyvereket. Orlov szobájába, az erõs õrizet miatt, nemtud bejutni, kényszeríteni kell Orlovot, hogy kijöjjön.Tudta, hogyan érheti ezt el. A szappan és a víz érintetlenülállt, mert a kis rejtekhelyen nem tudott kiegyenesedni ésmegmosdani, és amúgy sem törõdött sokat a tisztasággal;de most melege volt és izzadt, és mivel frissen akartmunkához látni, ezért kivitte a mosdótálat agyerekszobába.Nagyon furcsa érzés volt azon a helyenlenni, ahol Charlotte gyerekkorának oly sok órájáttöltötte. Elhessegette a gondolatot: érzelgésre most nincsidõ. Levetette ruháit és egyetlen gyertya fényénéllemosakodott. A felkészülés izgalmának ismerõs, kellemesérzése fogta el, úgy érezte, mintha bõre is sugározna. Maéjjel gyõzni fogok, gondolta elszántan, akárhány embertkell megölnöm. Vadul végigdörzsölte testét atörülközõvel. Mozdulatai szaggatottak voltak, torkamélye összeszorult, kiáltani lett volna kedve. Ez az, ami aharcosokat csatakiáltásra készteti, gondolta. Testérenézett és erekció kezdeti jeleit vette észre.Ekkor

Page 470: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nézett és erekció kezdeti jeleit vette észre.Ekkormeghallotta Lydia hangját: – Nahát, szakállt növesztettél.

Megperdült és elképedve bámult a sötétbe.Lydia elõlépett, a gyertya fénye rávetõdött. Szõke

haja szabadon lebegett a vállán. Hosszított, szorosderekú, földig érõ világos hálóinget viselt. Karjameztelen és fehér volt. Mosolygott.

Mozdulatlanul állva nézték egymást. A nõ több ízbenszóra nyitotta száját, de nem szólalt meg. Feliksz érezte,hogy ágyékába fut a vér. Hány év, gondolta vadul, hányév telt el azóta, hogy meztelenül álltam egy nõelõtt?Lydia megmozdult, de ez sem törte meg a varázst.Egyet lépett és a férfi lábához térdelt. Szemét behunyta,arcát a férfi testéhez dörgölte. Feliksz lenézett és látta,hogy a behunyt pillák mögül könnyek törnek elõ, agyertya fénye megvillan rajtuk.

Lydia újból tizenkilenc éves volt, teste fiatal, erõs ésfáradhatatlan. Az egyszerû esküvõt már megtartották ésmost õ és új férje a kis falusi házban voltak. Kint akertben csendesen havazott. Gyertyafénynélszeretkeztek. Lydia végigcsókolta a férfi testét,miközben azt hajtogatta: “Mindig tég ed szerettelek, ehosszú éveken át, csak téged”, pedig csak hetekkelezelõtt ismerkedtek meg. Férje szakálla a melléhez ért,noha Lydia nem emlékezett rá, hogy Feliksz szakállteresztett volna. Kezére figyelt, amelyek testétdédelgették, megtalálták a legtitkosabb helyeket, és azt

Page 471: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

dédelgették, megtalálták a legtitkosabb helyeket, és aztmondta: “Te vagy az, Feliksz, te teszed velem mindezt”,mintha lett volna valaha bárki is, aki ilyet tett vele, akiebben a hullámzó, dagadó gyönyörben részesítettevolna. Hosszú körmei felszántották a férfi vállát.Nyomukban kiserkedt a vér, s õ elõrehajolt ésszomjasan felnyalta. “Vadállat vagy” – mondta a férfi.Mind nagyobb hévvel simogatták egymást, mint azédességboltban szabadjára engedett gyerekek, akiknyugtalanul szaladgálnak egyik édességtõl a másikhoz,megérintik, megbámulják és megkóstolják, hinni semtudnak elképesztõ jó szerencséjükben. “Úgy örülök,hogy megszöktünk”, mondta Lydia és a férfi valami miattelkomorodott, ezért ismét megszólalt: “Dugd belém azujjad”, és a szomorúság helyett ekkor vágy öntötte el aférfi arcát és Lydia rájött, hogy õmaga sír és nem tudja,miért. Hirtelen rádöbbent, hogy álmodik csupán ésrettegett a felébredéstõl, és ezt mondta: “Mostszeretkezzünk, gyorsan”, és egybeolvadtak és Lydiakönnyein át mosolygott, és azt mondta: “Összeillünk.”Mintha táncosokként mozognának, udvarlólepkepárként, és azt mondta: “Milyen jó ez, édesJézusom, milyen jó”, majd: “Azt hittem, soha többé nemlesz részem benne”, és légzése sírásba csapott át. Es aférfi a nyakhajlatába rejtette fejét, de õ a kezébe vette azimádott arcot és eltolta, hogy szemtõl szembe láthassa.Most már tudta, hogy nem álmodik. Ébren van. Felajzotthúr húzódott torka mélyébõl hátgerince végéig, és

Page 472: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

húr húzódott torka mélyébõl hátgerince végéig, ésvalahányszor vibrált a húr, egész teste a gyönyör dalátzengte mind hangosabban és han gosabban. “Nézzélrám!”, mondta, ahogy önuralmát elvesztette, és a férfigyengéden válaszolt: “Nézlek”, és a dal egyrehangosabban szólt. “Bûnös vagyok”, kiáltotta acsúcspont felé közeledve. “Nézz rám, bûnös vagyok!”,és teste rángatózott és a húr egyre szorosabbra ésszorosabbra húzódott és a kéj mind élesebb lett, azthitte, eszét veszti, majd a dal utolsó, legmagasabbhangjára megszakadt a húr és Lydia elernyedt éseszméletét vesztette.Feliksz gyengéden a padlóra fektette. A gyertyafényben

a nõ arca békés volt, minden feszültség eltûnt róla; olyanvolt, mint aki békésen halt meg. Sápadt, de szabályosanlélegzik.' Feliksz tudta, hogy amikor idejött, félálomban,talán kábítószer bódulatában volt, de nem érdekelte.Kiürült, és gyenge volt, és tehetetlen és hálás és nagyonszerelmes. Ujrakezdhetnénk, gondolta; Ligyija szabad nõ,otthagyhatná a férjét, Svájcban élhetnénk, Charlottecsatlakozhatna hozzánk...Ne álmodozz, nem te vettél beópiumot, intette magát. Szõttek már ilyen terveketLigyijával, Szentpétervárott, tizenkilenc évvel ezelõtt; ésteljesen tehetetlenek voltak a“tiszteletre méltó emberek” akaratával szemben. A valóéletben nem történhet meg, gondolta; újból meghiúsítjákminden szándékunkat.

Sosem engedik meg, hogy az enyém legyen.De bosszút

Page 473: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Sosem engedik meg, hogy az enyém legyen.De bosszútállok.Felugrott és gyorsan felöltözött. Felemelte a gyertyát.

Még egyszer ránézett a nõre. Szeme csukva. Szerettevolna még egyszer megérinteni, megcsókolni puha ajkát.Megkeményítette a szívét. Soha többé, gondolta.Megfordult és kiment az ajtón.Nesztelenül osont aszõnyeggel fedett folyosón és le a lépcsõn. Gyertyájahátborzongató mozgó árnyakat vetett a csukott ajtókra.Lehet, hogy ma éjjel meghalok, de elõbb megölömOrlovot és Waldent, gondolta. Láttam a lányom, háltam afeleségemmel; most megölöm ellenségeimet, azutánmeghalhatok.A második emeleti lépcsõfordulónál apadlózat kemény volt, cipõje hangos zajt csapott.Megdermedt és hallgatózott. Látta, hogy itt nincs szõnyeg,a padló pedig márványból van. Várt. A ház többi részébõlsemmi nesz. Levetette cipõjét és mezítláb folytatta útját –zoknija nem volt.Az egész ház sötétbe borult. Lehet, hogymégis feltûnik valaki. Lehet, hogy valaki megéhezett azéjszaka közepén és felkeresi az éléskamrát. Lehet, hogyegy inas azt álmodja, zajt hallott, felkel és körülnéz aházban. Lehet, hogy Orlov testõrének vécére kell menni.Feszülten hallgatózott, készen arra, hogy a legkisebbzajra elfújja a gyertyát és megbújjon valahol.Azelõcsarnokba ért és zsebébõl elõvette a tervrajzot, amitCharlotte készített. A földszint beosztását tanulmányoztaa gyertya közelebb emelt lángjánál, majd jobbra fordult és

Page 474: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

végigtalpalt a folyosón.A könyvtáron keresztül a fegyverterembe ment.Halkan becsukta maga mögött az ajtót és körülnézett.

Hatalmas, félelmetes fej ugrott elé a falról, rémületébennagyot szökkent és felhördült. Kialudt a gyertya. Asötétben rájött, hogy egy tigrisfejet látott, kitömve és afalra akasztva. Ismét meggyújtotta a gyertyát. A falakonkörös-körül vadásztrófeák: oroszlán, szarvas, sõt egyorrszarvú is. Walden nagy vadász lehetett annak idején.üveg alatt egy hatalmas halat is látott.Feliksz az asztalratette a gyertyát. Az egyik fal mentén, állványonsorakoztak a puskák. Három pár dupla csövûvadászpuska, egy winchester-karabély és egy fegyver,ami elefántlövõ puska lehetett. Sose látott még ilyet. Amiazt illeti, elefántot sem látott még életében. A puskákat aravaszvédõ kengyelen átfûzött lánc tartotta. Felikszszemügyre vette a láncot. Nagyméretû lakat erõsítette azállvány végébe csavarozott tartókarhoz.Feliksz akövetkezõ lépésen töprengett. Puskához kell jutnia.Elõször azt gondolta: ha lenne valami erõs vasszerszáma,például egy csavarhúzója, kipattinthatná a lakatot; de úgyvélte, könnyebb lesz kicsavarozni a tartókat, majd aláncot, akár lakattal együtt, áthúzni a kengyeleken éskiszabadítani a puskákat.Ismét megnézte Charlottetervrajzát. A fegyverterem mellett volt a télikert. Felemeltea gyertyát és átment az összekötõ ajtón. Kicsi, hidegszoba volt a télikert, márványasztallal és kõvályúval.

Page 475: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

szoba volt a télikert, márványasztallal és kõvályúval.Lépéseket hallott. Gyorsan elfújta a gyertyát és leguggolt.A zaj kívülrõl, a kavicsos ösvény felõl jött: az egyik õr leszaz. Kézilámpás fénye táncolt odakint. Feliksz az ablakmellé, az ajtóhoz lapult. A fény erõsödött, a léptekhangosabbak lettek. Az õr megállt az ajtó elõtt,lámpájával bevilágított az ablakon. Fényében Felikszpolcot látott a vályú fölött, mellette kampókon néhányszerszámot: kerti és metszõollókat, apró kapát és egykést. Az õr megrázta a kilincsét annak az ajtónak,amelyhez Feliksz támaszkodott. Zárva volt. A lépésekeltávolodtak s velük a fény is. Feliksz várt egy percet. Mittervez az õr? Feltehetõen észrevette gyertyájának fényét.De lehet, hogy azt hiszi: saját kézilámpásának fényetükrözõdött. Vagy azt, hogy a házból valakikijött a télikertbe. De az is lehet, hogy az õr az óvatosfajtához tartozik és bejön körülnézni.

Feliksz, nyitva hagyva az ajtókat, a télikertbõl afegyvertermen át a könyvtárba ment, a sötétbentapogatózva, kialudt gyertyával a kezében. A könyvtárbanleült a földre, egy magas támlájú bõrkanapé mögé éslassan számolt ezerig. Nem jött senki. Az õr nem tartozottaz óvatosak közé.Visszament a fegyverterembe ésmeggyújtotta a gyertyát. Az ablakokat itt nehézfüggönyök fedték – a télikertben nem lógtak függönyök.Ovatosan bement a télikertbe, a polcról levette a kést,visszament a fegyverterembe és a puskatartó állvány föléhajolt. A tartókart az állványhoz erõsítõ csavarokat a kés

Page 476: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

hajolt. A tartókart az állványhoz erõsítõ csavarokat a késpengéjével lazította meg. A fa öreg és kemény volt, devégül sikerült kiszedni a csavarokat és levenni a láncról apuskákat.A szobában három szekrény állt. Az egyikbenkonyakos- és whiskysüvegek, poharakkal. A másikban aHorse and Hound magazin bekötött számai és egyhatalmas, bõrkötéses könyv, amely a Vadásznapló címetviselte. A harmadik zárva volt: biztos, hogy itt tartják alõszert.

A kerti késsel feltörte a zárat.A háromfajta puska közül – winchester, dupla csövû,

illetve elefántlövõ – legszívesebben a karabélytválasztotta volna. Ahogy azonban a lõszeresdobozokközött kutatott, rájött, hogy sem a winchesterhez, sem azelefántlövõ puskához nincs töltény; ezeket a fegyvereketemléktárgyként tartogatták. Be kellett érnie egy sörétesvadászpuskával. Mindhárom pár puska tizenkét kaliberesvolt, a rendelkezésre álló töltények pedig apró szemûsöréttel voltak megtömve. Ahhoz, hogy biztosanmegölhesse emberét, nagyon közel kell merészkednie –legfeljebb húsz yardra lehet tõle, ha abszolút biztosra akarmenni. Két lövés után pedig újra kell tölteni a fegyvert.Amúgy is csak két embert akarok megölni – gondolta.Lelki szemei elõtt újra felrémlett a gyerekszoba padlójánfekvõ Ligyija. Szeretkezésük emléke ujjongással töltötteel. Nem érezte már olyan vészterhesnek a jövõt, mintközvetlenül azután, hogy átölelte Ligyiját. Miért halnékmeg? – gondolta. Es ki tudja, mi történik azután, ha

Page 477: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

meg? – gondolta. Es ki tudja, mi történik azután, haWaldent megöltem?

Megtöltötte a puskát.És most, gondolta Lydia, meg kell ölnöm magam.

Nincs más lehetõség. Eletében másodszor ereszkedettle a romlás mélyébe. Feliksz megjelenésével szertefoszlotthosszú évek munkájával elsajátított önfegyelme. Nemtudott igazi magával szembenézni. Meg akart halni,mégpedig azonnal.Fontolgatta, hogyan vessen végetéletének. Milyen mérgezõ anyagot használhatna?Feltehetõen van valahol a kastélyban patkányméreg, defogalma sem volt, hol. Nagy dózis laudanum? Nem biztos,hogy ehhez elég az üvegben lévõ mennyiség. Eszébejutott, hogy a gáz is megtenné, de Stephen mindenhovábevezettette az áramot. Mérlegelte, elég magas-e a felsõemelet ahhoz, hogy egy ablakból kiugorva meghalhasson.Attól félt, hogy csupán a gerincét törné el és azután bénánfekhetne évekig. Nem hitte, hogy van elég bátorságaahhoz, hogy ereit felvágja; mellékesen, túl sokáig tartana,amíg elvérezne. A leggyorsabb mód, ha fõbe lövi magát.Valószínüleg tudna tölteni és lõni, gondolta: számtalanszorlátta, hogyan kell csinálni. Eszébe jutott azonban, hogy afegyverek le vannak lakatolva.Azután a tóra gondolt. Igen,ez a megoldás. Lemegy a szobájába, felvesz egy köpenyt;majd az oldalajtón surran ki a házból, hogy a rendõr nevegye észre; a park nyugati oldalán halad, arododendronbokrok mellett, és át az erdõn, amíg a tó

Page 478: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

rododendronbokrok mellett, és át az erdõn, amíg a tópartjához nem ér; egyenesen belelépked, amíg a hûshabok össze nem csapnak a feje fölött; akkor kinyitja aszáját és egy vagy két pillanat múlva mindennek vége lesz.

Elhagyta a gyerekszobát és a sötétben ment a folyosón.Charlotte ajtaja alatt fénycsíkot látott és habozva megállt.Még egyszer, utoljára látni akarta kicsi lányát. A kulcskívülrõl volt a zárban. Kinyitotta és bement.

Charlotte teljesen felöltözve aludt az ablak mellettiszéken. Arca sápadt, csak a szeme körül piros. Hajátleeresztette. Lydia becsukta az ajtót és odament.Char lotte kinyitotta a szemét.

Mi történt? – kérdezte.Semmi – válaszolt Lydia. Leült.

– Emlékszel arra, amikor elment a dadus?Igen. Elég nagy voltál ahhoz, hogy nevelõnõ

kerüljön melléd, újabb gyerekünk meg nemszületett.

– Az évek során teljesen elfelejtettem. Most eszembejutott. Sose tudtad, ugye, hogy azt hittem, a dadus azanyám?

– Nem tudom... tényleg azt hitted? Engem mindigmamának szólítottál, õt meg dadusnak...

– Igen. – Charlotte halkan, majdnem kapkodvabeszélt, mintha elveszetten bolyongana a távoli emlékképködében. – Te voltál a mama és dadus volt a dadus, demindenkinek volt anyja, és mikor dadus azt mondta, hogynekem te vagy az anyám, azt mondtam, ne viccel', dadus,

Page 479: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

nekem te vagy az anyám, azt mondtam, ne viccel', dadus,te vagy az anyám. Es dadus csak nevetett. Es akkorelküldted. Meghasadt a szívem.

– Nem is sejtettem...– Marja természetesen sose mondta meg neked,

melyik nevelõnõ tette volna?Charlotte csupán felidézte az emléket, nem vádolta az

anyját, csak meg akart valamit magyarázni. Folytatta. –Érted már? Tévedtem az anyámat illetõen és mostkiderült, hogy az apámat illetõen is . Gondolom, ez az újértesülés támasztotta fel a régi emléket.

– Bizonyosan gyûlölsz – mondta Lydia. – Megértelek.Én is gyûlölöm magam.– Nem gyûlöllek, mama.Borzasztóan haragudtam rád, de sosem gyûlöltelek.

– De álszentnek tartasz.– Még annak sem.Békesség öntötte el Lydiát.– Kezdem érteni, miért vagy olyan elszántan tiszteletre

méltó – mondta Charlotte –, miért döntöttél úgy, hogysoha ne tudjak semmit a nemiségrõl... attól akartálmegkímélni, ami veled történt. Rájöttem, hogy léteznekne héz elhatározások, hogy néha nem lehet eldönteni, mi ahelyes és mi a helytelen; és úgy gondolom, hogykeményen ítéltelek meg, amikor jogom sem volt hozzá,hogy ítélkezzek feletted... és igazán szégyellem magam.

Tudod-e, hogy szeretlek?Igen... és én is szeretlek, mama, ezért érzem

magam ilyen nyomorultul.Lydia elámult. Erre egyáltalán nem számított. Mindazok

Page 480: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Lydia elámult. Erre egyáltalán nem számított. Mindazokután, ami történt – hazugságok, árulás, düh, keserûség–,Charlotte még mindig szereti. Békés öröm árasztotta el.Megölni magam? – gondolta. Miért ölném meg magam?

– Ily kellett volna már rég beszélgetnünk – mondta.– O, fogalmad sincs, mennyire vágytam rá – mondta

Charlotte. – Mindig olyan jól el tudtad magyarázni,hogyan kell bókolni, és uszályt hordani, és kecsesen leülni,és a hajamat felfésülni... én meg arra vágytam, hogy fontosdolgokat magyarázzál meg nekem – hogyan lesz az emberszerelmes és hogyan lesz a gyerek –, de ezekrõl sosebeszéltél.

– Képtelen voltam – mondta Lydia. – Nem tudom,miért.Charlotte ásított. – Azt hiszem, el fogok aludni. –Felállt.

Lydia arcon csókolta és átölelte.– Tudod, Felikszet is szeretem – mondta Charlotte –,

ebben nincs változás.–Értem – mondta Lydia. – Én is szeretem.– Jó éjszakát,mama.– Jó éjszakát.Lydia gyorsan kiment és becsukta az ajtót. Tétovázott

odakint. Mit fog tenni Charlotte, ha nem lesz bezárva azajtó? Ugy határozott, megkíméli attól a gondtól, hogydöntenie kelljen. Ráfordította a kulcsot.

Lement a lépcsõn, a saját szobája felé tartott. Nagyonörült annak, hogy beszélt Charlotte-tal. Talán, gondolta,még rendbe lehet hozni ezt a családot; fogalmam sincs, mi

Page 481: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

még rendbe lehet hozni ezt a családot; fogalmam sincs, mimódon, de biztosan van rá lehetõség. Belépett aszo bájába.

– Hol voltál? – kérdezte Stephen.Most, hogy már van fegyverem, gondolta Feliksz,

Orlovot kell csupán kicsalogatni a szobájából. Azt istudta, milyen módszerrel. Fel kell gyújtani a házat.Egyikkezében puskával, a másikban gyertyával, mezítláb menta nyugati szárnyon és az elõcsarnokon keresztül aszalonba. Még néhány perc, gondolta; csak még néhánypercem legyen és megteszem. Két étkezõszobán és atálalóhelyiségen át a konyhákhoz ért. Charlotte errevonatkozó tervrajza már bizonytalan volt, saját magánakkellett a kivezetõ utat megtalálnia. Durván faragott,kallantyúval lezárt nagy ajtóhoz érkezett. Felemelte akallantyút és halkan kinyitotta az ajtót.Elfújta a gyertyát ésaz ajtónyílásban várakozott. Szeme hamarosanhozzászokott a sötétséghez és nagyjából ki tudta venni azépület körvonalait. Ez könnyebbséget jelentett: az õrökmiatt félt attól, hogy gyertyát gyújtson.Kövezett kis udvarnyílt elõtte. Ha helyes a tervrajz, túlsó oldalán garázs,javítómûhely és benzintartály van.Átvágott az udvaron. Azelõtte álló épület, becslése szerint, valaha csûr volt. Egyikrésze, talán a javítómûhely, zárva, a többi nyitva állt.Homályosan kirajzoló dott két nagy autó kerek reflektora.Hol lehet az üzemanyagtartály? Felnézett. Az épületmeglehetõsen magas volt. Még egy lépést tett elõre ésvalami homlokon csapta. Hajlékony csõ volt, csappal a

Page 482: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

valami homlokon csapta. Hajlékony csõ volt, csappal avégén. Az épület felsõ részérõl lógott alá.

Nagyon praktikus megoldás: az autókat a csûrbentartják, a benzintartályt pedig a volt szénaszárítóban.A kocsikkal egyszerûen behajtanak az udvarba ésmegtöltik a lelógó csövön folyó benzinnel.

Nagyon jó! – gondolta.Most pedig edényre van szüksége: egy kétgallonos

kanna ideális lenne. Bement a garázsba, megkerülte akocsikat, lábával óvatosan tapogatózott, nehogyátbuk jon valamin és zajt csapjon.

Edény sehol.Ismét eszébe idézte a tervrajzot. Itt van a közelben a

konyhakert. Lehet, hogy talál egy öntözõkannát.Majdnem elindult, amikor szipogást hallott.

Megmerevedett.A rendõr ment el mellette.Felikszhallotta saját szívdobogását.A rendõr olajlámpásának fénye körbebolyongott az

udvaron. Becsuktam a konyhaajtót? – gondolta pánikbaesve Feliksz. A fény az ajtóra vetõdött: csukva volt.

A rendõr folytatta útját.Feliksz mindvégig visszatartotta lélegzetét, most nagy

sóhajjal engedte ki.Várt egy percig, amíg a rendõreltávolodik; utána õ is abba az irányba ment, akonyhakertet keresve.Kannát itt sem talált, de belebotlottegy feltekert öntözõcsõbe. Mintegy száz láb hosszúlehetett. Kegyetlen ötlete támadt.Elõször azt kellkideríteni, milyen gyakran halad el itt a rendõr. Számolni

Page 483: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

kideríteni, milyen gyakran halad el itt a rendõr. Számolnikezdett. Számolás közben vitte át az öntözõcsövet azudvarba, rejtette el az autók mögé, ahová maga islekuporodott.Kilencszázkettõig számolt, amikor a rendõrújból megjelent.

Tehát körülbelül tizenöt perce van.Az öntözõcsõ egyik végét a benzincsõ csapjához

erõsítette, utána átment az udvaron, maga után húzva azöntözõcsövet. A konyhában megállt, vasnyársat keresettés újból meggyújtotta gyertyáját. Azután visszament a máregyszer megtett úton, a konyhán, a tálalón, az étkezõkön,a szalonon, a hallon és a folyosón át, be a könyvtárba. Acsõ súlyos volt, és nehéz volt csendben végrehajtani amûveletet. Állandóan figyelt, nem hall-e lépteket, de nemhallott mást, mint az éjszakai pihenõre tért régi ház neszeit.Mindenki ágyban van már, ebben biztos volt; de nemtámad-e valakinek kedve, hogy könyvért jöjjön aköny'társzobába, vagy egy pohár konyakért a szalonba,vagy harapnivalóért a konyhába?

Ha ez bekövetkezik, gondolta, vége a játszmának.Még néhány perc – csak még néhány perc!Aggódott, elég hosszú lesz-e az öntözõcsõ, de éppen

elért a könyvtárig. Visszaballagott a csõ mentén és a nyárshegyes végével minden néhány yard után kilyu kasztotta.

Kiment a konyhaajtón és megállt a garázsban. Apus kái két kézre fogta, mint egy husángot.

Úgy tûnt, egy örökkévalóság óta vár.

Page 484: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Végre lépteket hallott. A rendõr elment mellette ésmegtorpant, rávilágított a csõre és meglepett kiáltásthallatott.

Feliksz lesújtott a fegyverrel.A rendõr megtántorodott.Essél már össze, a fene beléd! – sziszegte

Feliksz, és újból, teljes erõvel fejbe vágta.A rendõr elvágódott, Feliksz vad elégedettséggel újra

lesújtott.A rendõr mozdulatlanul feküdt.Feliksz kitapogatta a benzinvezeték csapját.Kinyitotta.– Mielõtt összeházasodtunk – mondta hirtelen

elhatá rozással Lydia –, volt egy szeretõm.– Szent isten! – kiáltott fel Stephen.Miért mondtam el? – gondolta Lydia. Azért, mert

eltitkolása boldogtalanná tett és elegem van ahazudo zásból.

Apám rájött – folytatta. – Börtönbe vitette ésmegkí noztatta a szeretõmet. Azt mondta, habeleegyezem, hogy hozzád menjek feleségül,azonnal véget vettet a kínzásnak, és amint te megén elindultunk Angliába, kiengedik szerelmemet abörtönbõl.

Lydia figyelte Stephen arcát. Nem annyira fájdalom,mint inkább döbbenet tükrözõdött rajta. – Apád gonoszvolt – mondta.– Én voltam gonosz, hogy szerelem nélkülmentem hozzád.– Ó... – Most Stephen jött zavarba. –

Page 485: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

mentem hozzád.– Ó... – Most Stephen jött zavarba. –Ami azt illeti, én sem voltam szerelmes beléd. Azértkértelek meg, mert meghalt az apám és meg kellettnõsülnöm, hogy legyen, aki a Walden grófnéja címetviselje. Késõbb lettem csak olyan végtelenül szerelmesbeléd. Mondhatnám azt is, hogy megbocsátok, de nincsmit megbocsátanom.Ilyen könnyû lenne? – gondoltaLydia. Lehetséges, hogy mindent megbocsát és továbbrais szeret? Minden lehetséges most, hogy a halál angyalalebeg felettük. Elszántan folytatta. – Mást is el kellmondanom... ennél rosszabbat.

A férfi arca fájdalmasan aggodalmas volt. – Mondd el.Én már... én már állapotos voltam, amikor

hozzád mentem.Stephen elsápadt. – Charlotte!Lydia némán bólintott.

Nem... nem tõlem van?– Nem.Ó, istenem.Most fájdalmat okoztam, gondolta Lydia; ezt

álmodban sem gondoltad volna. – O, Stephen, olyanborzasztóan sajnálom. Stephen rámeredt. – Nem tõlem –ismételte bambán –, nem tõlem van.Lydia arra gondolt,mennyire fontos ez a férfinak: az angol arisztokráciamindenki másnál nagyobb jelentõséget tulajdonít aszármazásnak, a vérnek. Emlékezett, hogyan nézte mindigStephen Charlotte-ot, és hogyanmormolta: “Hús a húsomból, vér a vérembõl”; ez volt azegyetlen bibliai idézet, amit valaha is hallott tõle. Saját

Page 486: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

egyetlen bibliai idézet, amit valaha is hallott tõle. Sajátérzéseire gondolt, a misztériumra, ahogy a gyermek azanyja részeként kezdi az életét, majd külön egyéniség lesz,de sosem teljesen különálló: ugyanígy érezhet az apa is,gondolta; néha azt hisszük, nem így vannak vele, detévedünk.

Stephen arca szürke volt és beesett. Hirtelenöregebbnek tûnt. Felnézett. – Miért most mondod elnekem?Nem bírom, gondolta Lydia; nem bírok többetfelfedni, annyira megbántottam már. De mintha lejtõnlenne és nem tudna megállni, kibökte: – Mert Charlottetalál kozott igazi apjával és mindent tud.– Szegény gyerek,istenem. – Stephen kezébe temette arcát.Lydia rájött,hogy a következõ kérdés az lesz: Ki az apja? Rettegésfogta el. Ezt nem mondhatja meg. Megölné vele Stephent.De szüksége volt rá, hogy elárulja; szeretett volna örökremegszabadulni a bûnös titok súlyától. Ne kérdezd,rimánkodott magában; még ne, túl sok lenne.A férfiránézett. Arca ijesztõen kifejezéstelen volt. Mintha bírólenne, aki közömbös arccal hirdet ítéletet, és Lydia abûnös, aki a vádlottak padján elõtte áll.

Ne kérdezd.– Es az apa természetesen Feliksz –mondta Stephen. Lydia felhördült.Stephen bólintott; felesége reakciója épp elegendõ

igazolás volt. Mit fog most tenni? – gondolta rémültenLydia. Kutatta az arcát, de nem tudta megfejteniarckifejezését: mintha idegen ember lenne.

–Úristen, mit tettünk – mondta Stephen.

Page 487: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

–Úristen, mit tettünk – mondta Stephen.Lydia hirtelen bõbeszédû lett. – Éppen akkor bukkant

fel az életében, amikor Charlotte esendõ embereknekkezdte látni a szüleit; jött ez a férfi, tele élettel, ideákkal,bálványromboló szenvedéllyel... éppen olyasmikkel,amikelbûvölhetnek egy szabadon gondolkozó fiatal lányt... éncsak tudom, ilyesmi történt velem is... megismerte, ésmegkedvelte, és segített neki... de szeret téged, Stephen,és ily módon a tiéd. Téged nem lehet nem szeretni... nemlehet...Stephen mozdulatlan arccal ült. Lydia szerettevolna, ha káromkodik, vagy kiabál, vagy megszidja, vagyakár megüti, de a férfi csak ült, és azzal az ítélkezõ arccalnézte és megkérdezte: – Es te? Te segítettél Feliksznek?

– Nem, szándékosan nem... de neked sem segítettem.Olyan gyûlöletes, gonosz asszony vagyok.Stephen felálltés megfogta Lydia vállát. Keze hideg volt, mint a sír. – Deaz enyém vagy? – kérdezte.

Az akartam lenni, Stephen, igazán az akartam.Stephen megérintette arcát, de szemében nem volt

szeretet. Lydia megrázkódott. – Figyelmeztettelek, hogytúl sok a megbocsátanivaló – mondta.

– Tudod, hol van most Feliksz?Lydia nem válaszolt. Ha megmondom, gondolta, azzal

Felikszet ölöm meg. Ha elhallgatom, azzal Stephent.Tudod – mondta Stephen.

Némán bólintott.– Megmondod nekem?Mélyen a szemébe nézett. Ha megmondom, gondolta

Page 488: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Mélyen a szemébe nézett. Ha megmondom, gondoltaLydia, megbocsát nekem?

– Válassz – mondta Stephen.Mintha szakadékbazuhanna fejjel lefelé.Stephen várakozásteljesen felvonta szemöldökét. –A házban van.– Szent isten! Hol?Lydia összeomlott. Bevégeztetett. Utoljára árulta el

Felikszet. – A gyerekszobában rejtõzik – mondtacsüg gedten.

Stephen arckifejezése már nem volt szenvtelen. Arcafelhevült, szemébõl düh lövellt.

Mondd, hogy megbocsátasz... kérlek...Stephen sarkon fordult és kirohant a szobából.Feliksz átszaladt a konyhán és a tálalóhelyiségen,

kezében a gyertya, a puska és a doboz gyufa. Már éreztea benzin édeskés, enyhén kábító szagát. Az ebédlõbenvékony, egyenletes sugárban spriccelt a kiszúrt csõbõl.Feliksz arrébb húzta a csövet, nehogy túl gyorsanterjedjen a tûz, majd meggyújtott egy gyufát és a szõnyegegyik benzinnel átitatott darabjára dobta. A szõnyegfellán golt.

Vigyorgott és továbbszaladt.A szalonban felkapott egy bársonypárnát és

odatartotta a csõbe fúrt lyukhoz. Letette a párnát egykanapéra, meggyújtotta és újabb párnákat hajigált rá.Vidáman lobogtak.A hallon és a folyosón át a könyvtárbarohant. A benzin itt a csõ végébõl ömlött és elöntötte a

Page 489: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

rohant. A benzin itt a csõ végébõl ömlött és elöntötte apadlót. Feliksz marokszám szedett le könyveket apolcokról és beledobálta a padlón terjedõ tócsába. Majdátfutott a könyvtáron és kinyitotta a fegyverterembe nyílóajtót. Megállt egy pillanatra a küszöbön, majd égõgyertyáját a benzintócsába dobta.Hatalmas szélviharhozhasonló zaj támadt, ahogy a könyvtár lángra lobbant.Vadul égett a benzin és a könyv. Pillanatok alatt lángotfogtak a függönyök, majd a székek és a falburkolat. Acsõbõl folyamatosan ömlõ benzin táplálta a tüzet. Felikszhangosan nevetett.Bement a fegyverterembe.Kabátzsebébe gyömöszölt egy marék töltényt. Afegyverterembõl átment a télikertbe. Elhúzta a kertbevezetõ ajtó zárját, halkan kinyitotta az ajtót éskilépett.Egyenesen nyugat felé távolodott a háztól, kétszázlépést tett meg, türelmetlenségét fékezve. Utána, ugyanezta távolságot tartva, délnek, majd keletnek fordult,mindaddig, míg pontosan szembe nem került afõbejárattal és meg nem pillantotta a sötét pázsitonkeresztül.Látta, ahogy a másik rendõr az ikerlámpákkalkivilágított oszlopos bejárat elõtt pipára gyújt. Kollégájaeszméletlenül, talán holtan fekszik a konyhaudvaron.Feliksz látta a lángokat a könyvtár ablaka mögött, de arendõr kissé távolabb állt és még nem vett észre semmit.Most már bármelyik pillanatban megláthatja atüzet.Feliksz és a ház között, a bejárattól mintegy ötvenyardra, hatalmas öreg gesztenyefa állt. Feliksz a pázsitonát feléje tartott. A rendõr többé-kevésbé abba az irányba

Page 490: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

át feléje tartott. A rendõr többé-kevésbé abba az iránybanézett, de nem vette észre Felikszet, õ meg nem törõdöttvele; ha meglát, gondolta, lelövöm. Most már nemszámít. A tûzfolyamot senki sem állíthatja meg.Mindenkinek ki kell jönnie a házból. Bármelyikpillanatban, most már bármelyik pillanatban megölömmindkettejüket.

Odaért a fa mögé és nekitámaszkodott, púskája akezében.Lángokat látott a ház másik végén is, az ebédlõabla kában.

Mire várnak azok odabent? – gondolta.Walden végigrohant a folyosón, abba a szárnyba, ahol

az egyedülállókat helyezték el, és kopogott a kék szobaajtaján, ahol Thomson aludt. Bement.

– Mi történt? – kérdezte az ágyból Thomson.Walden villanyt gyújtott. – Feliksz a házban van.– Jó ég! – Thomson kiugrott az ágyból. – Hogylehetséges?– Charlotte engedte be – mondta keserûen Walden.

Thomson sietve nadrágot és kabátot húzott. – Tudjuk, holvan?

A gyerekszobában. Magánál van a pisztolya? – Nem,de hárman õrzik Orlovot. Kettõt magammal viszek éselkapjuk Felikszet.

– Magával tartok.– Jobb szeretném, ha...Ne vitatkozzék! – kiáltott Walden. – Látni

akarom, hogy hal meg.

Page 491: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

akarom, hogy hal meg.Thomson fura, rokonszenvezõ pillantást vetett

Wal denre, majd kisietett a szobából. Walden követte.Végighaladtak a folyosón, Aleksz szobájához mentek.

Az ajtó elõtt õrködõ testõr felállt és tisztelgett. – MagaBarrett, ugye? – kérdezte Thomson.

– Igen, uram.– Ki van benn?– Bishop és Anderson,uram.

Szóljon, hogy nyissanak ajtót.Barrett kopogott.Azonnal kiszólt egy hang: – Jelszó?–Mississippi – mondta Barrett.Az ajtó kinyílt. – Mi van, Charlie? 0, ön az, uram? –Orlov mit csinál? – kérdezte Thomson.

Alszik, mint a tej, uram.Gyerünk már! – gondolta Walden.– Feliksz itt van a házban – mondta Thompson. –

Barrett, Anderson, maguk velünk jönnek. Bishop, magamaradjon bent a szobában. Mindnyájan ellenõrizzék,meg van-e töltve a pisztolyuk.Walden vezette õket afolyosón és hátsó lépcsõn, fel a gyerekszobához. Szívehevesen dobogott, a félelemnek és a mohó vágynak azta furcsa keverékét érezte, ami rendszerint akkor tört rá,ha hatalmas oroszlánt pillantott meg fegyverecélgömbjében.

A gyerekszoba ajtajára mutatott.– Van villany abban aszobában? – suttogta Thomson.

Igen – válaszolt Walden.

Page 492: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Igen – válaszolt Walden.– Hol a kapcsoló?– Bal kézre az ajtótól,vállmagasságban.Barrett és Anderson elõhúztarevolverét.Walden és Thomson az ajtó két oldalára állt,

tûzvona lon kívülre.Barrett feltépte az ajtót, Andersonbeugrott és oldalra lépett, Barrett villanyt gyújtott.

Semmi sem történt.Walden benézett.Anderson és Barrett átvizsgálták a tanulószobát és a

hálószobát. Egy perccel késõbb Barrett megszólalt: –Nincs itt senki, uram.A fényben úszó gyerekszoba üres volt. A padlón

pisz kos vízzel teli lavór, mellette összegyûrt törülközõhevert.

Walden a nagy szekrény ajtajára mutatott. – E mögöttvan egy kis padlásszoba.Barrett kinyitotta az ajtót.Izgalmuk fokozódott. Bar rett, kezében a pisztollyal,bemászott.

Egy pillanat múlva visszatért. – Valóban itt volt.Thomson megvakarta a fejét.

Át kell kutatni a házat – mondta Walden.Szeretném, ha több emberem lenne hozzá –

mondta Thomson.A nyugati szárnnyal kezdjük – mondta Walden. –

Induljunk már!Mögötte mentek, ki a gyerekszobából, a folyosón át a

lépcsõházig. A lépcsõn lefelé menet Walden füstszagotérzett. – Ez mi? – kérdezte.

Page 493: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

érzett. – Ez mi? – kérdezte.Thomson szimatolt.Walden ránézett Barrettre és Andersonra: egyikük sem

dohányzott.Az égésszag erõsödött és Walden zajt ishallott; mintha szél zúgna a fák között.Hirtelen félelemfogta el. – Ég a házam! – ordította. Lerohant a lépcsõn.

A hallban vágni lehetett a füstöt.Átszaladt a hallon és betaszította a szalon ajtaját.

Ökölcsapásként érte a hõség és hátratántorodott. Aszoba valóságos pokollá változott. Elcsüggedt: ezt a tüzetsosem oltják el. Végigpillantott a nyugati szárnyon és látta,hogy a könyvtár is ég. Megfordult. Thomson ott álltmögötte. Walden felordított: – Leég a házam!Thomsonmegfogta a karját és visszahúzta a lépcsõhöz. Andersonés Barrett ott állt. Walden érezte, hogy az elõcsarnokközepén könnyebben lélegzik és jobban hall. Thomsonmegõrizte nyugalmát és hidegvérét. Parancsokat kezdettosztogatni.

– Anderson, menjen és rázza fel azt a két rendõrtodakint. Az egyik keressen egy kerti locsolócsövet és egyvízcsapot. A másik rohanjon el a faluba és hívja atûzoltókat. Utána maga szaladjon fel a hátsó lépcsõn éskeltse fel a személyzetet. A lehetõ leggyorsabbantávozzanak a házból és gyülekezzenek összeszámlálásra afõbejárat elõtti pázsiton. Barrett, maga ébressze fel Mr.Churchillt, és gondoskodjon róla, hogy kikerüljön aházból. En megyek Orlovért. Walden, maga törõdjönLydiával és Charlotte-tal. Mozgás!

Page 494: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Lydiával és Charlotte-tal. Mozgás!Walden felszaladt a lépcsõn és berontott Lydia

szobájába. Felesége sírástól vörös szemmel üldögélthálóingben a kanapén. – Ég a ház – mondta kifulladvaWalden. – Azonnal menj ki a pázsitra. En rohanokCharlotte-ért. – Azután eszébe jutott valami. – Nem –mondta. – Te menj Charlotte-ért. En megszólaltatom acsengõket.Újból lerohant a lépcsõn, közben arra gondolt:miért is nem jutott hamarabb eszembe? Hosszúselyemzsinór lógott a hallban, ha meghúzták, a kastélyminden részében csengõk szólaltak meg, a közelgõétkezésre figyelmeztetve a vendégeket és a személyzetet.Walden meghúzta a zsinórt és halk csengést hallott a házkülönbözõ részeibõl. Észrevette a hallon át húzódóöntözõcsövet. Valaki már megkezdte volna a tûz oltását?Fogalma sem volt, ki lehet az. Tovább rángatta a zsinórt.

Feliksz gondterhelten figyelt. Túl gyorsan terjed a tûz. Amásodik emeleten már hatalmas területen pusztított a láng– láthatta visszfényét az ablakokon át. Hülyék, gyertekmár ki, gondolta. Mit csinálnak ezek? Nem akarta, hogymindenki benn égjen – azt akarta, hogy kijöjjenek. Afelhajtón álldogáló rendõr mintha elaludt volna. Majd énfogok riadóztatni, gondolta a végsõkig elkeseredettFeliksz; nem akarom, hogy a többiek is meghaljanak...Arendõr hirtelen körülnézett. Szájából kihullott a pipa.Odarohant és dörömbölni kezdett az ajtón. Na végre! –gondolta Feliksz. Fújjál riadót, te ostoba! A rendõr

Page 495: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

gondolta Feliksz. Fújjál riadót, te ostoba! A rendõrkörbeszaladt, talált egy ablakot és betörte.

Épp ekkor nyílt az ajtó s egy füstfelhõbe burkolt alakugrott ki. Megkezdõdött, gondolta Feliksz. Felemelte apuskát és tágra nyitott szemmel meredt a sötétségbe. Azelsõnek kiérkezõ férfi arcvonásait nem láthatta. Az valamitkiáltott és a rendõr elsietett. Muszáj kivennem azarcvonásokat, gondolta Feliksz; de ha túl közel megyek,engem is túl hamar meglátnak. A férfi visszaszaladt aházba, mielõtt Feliksz felismerhette volna. Közelebb kellmenni, gondolta, és vállalni a kockázatot. Elõbbre ment apázsiton. A házban megszólaltak a csengõk.

Most már kijönnek, gondolta Feliksz.Lydia végigszaladt a füst borította folyosón. Hogy

történt mindez ilyen gyorsan? A szobájában még nemérzett füstszagot, most pedig már lángnyelveket látott ahálószobák ajtajai alatt. Az egész háznak égnie kell. Alevegõ olyan forró volt, hogy alig lehetett lélegzeni.Charlotte szobájához ért és lenyomta a kilincset. Perszezárva volt. Elfordította a kulcsot. Ismét megpróbáltakinyitni az ajtót. Meg se moccant. Lenyomta a kilincset ésteljes súlyával az ajtónak dõlt. Valami nagy baj van, azajtó beszorult. Lydia elkezdett sikítani...

Mama! – Charlotte kiáltott a szobából.Lydia erõsen beharapta ajkát és abbahagyta a

sikolto zást. – Charlotte!Nyisd ki az ajtót!Nem bírom; nem bírom, nem bírom...

Page 496: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Nem bírom; nem bírom, nem bírom...– Be van zárva!– Kinyitottam, de az ajtó nem enged és ég a ház, ó,

édes Jézus, segíts rajtam, segíts...Az ajtó rázkódott és akilincs zörgött, ahogy Char lotte próbálta bentrõl kinyitni.

Mama!– Igen?!

Mama, hagyd abba a sikoltozást és figyelj rám...a padló elmozdult és az ajtó beszorult a tokjába...be kell törni... menj, hívjál segítséget!

Nem hagyhatlak itt...MAMA! MENJ ÉS HÍVJÁL SEGÍTSÉGET,

MERT ITT ÉGEK EL ELEVENEN!– Ó, istenem... megyek! – Lydia megfordult, és

fulla dozva rohant a lépcsõház felé.Walden még mindig a csengõt rángatta. A füstön át

látta, ahogy Aleksz, oldalán Thomsonnal és a harmadiknyomozóval, Bishoppal, lejön a lépcsõn. Valószínûleg ottvan már Lydia és Churchill és Charlotte is, gondolta;azután eszébe jutott, hogy a lépcsõházak bármelyikénlejöhettek: az egyetlen hely, ahol megbizonyosodhatik, aház elõtti pázsit, ahová mindenkit összegyûjtenek.

Bishop! – kiáltott Walden. – Jöjjön ide!A detektív odaszaladt.

Rángassa a zsinórt. Folytassa, amíg csak bírja.

Bishop átvette a zsinórt, és Walden, Aleksz nyomában, kiment a

Page 497: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Bishop átvette a zsinórt, és Walden, Aleksz nyomában, kiment aházból.

Édes pillanat volt ez Feliksz számára.

Felemelte a puskát és a ház felé indult.

Szembejött vele Orlov és egy másik férfi. Még nem vettékészre. Amint közeledtek, Walden tûnt fel mögöt tük.

Mint patkányok a patkányfogóban, gondolta diadal masan.

Az ismeretlen férfi hátrafordította fejét és Waldenhez beszélt.

Orlov már csak húsz yardnyira volt.

Ez az, gondolta Feliksz.

Vállához emelte a puskát, gondosan célba vette Orlovmellkasát és – épp abban a pillanatban, amikor Orlov szóranyitotta száját – meghúzta a ravaszt.

Nagy fekete lyuk támadt Orlov hálóingén, amint egy unciányi,mintegy négyszáz sörét, a testébe mart. A két másik férfimeghallotta a dörrenést és kábán meredt Feliksz irányába. Orlovmellébõl vérpatak buzgott fel és a herceg hanyatt vágódott.

Megtettem, gondolta mámorosan Feliksz; megöltem. Most a

Page 498: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

Megtettem, gondolta mámorosan Feliksz; megöltem. Most amásik zsarnok következik.

Waldenre emelte a fegyvert. – Ne mozduljon! – kiál totta.

Walden és a másik férfi mozdulatlanságba dermedt.Mindnyájan meghallották a sikolyt.

Feliksz abba az irányba nézett, ahonnan a hang jött. Lydiarohant ki a házból, égõ hajjal.

Feliksz a másodperc töredékéig habozott, majd feléjeiramodott.

Ugyanezt tette Walden is.

Feliksz futás közben elejtette a fegyvert és letépte a kabátját.Egy másodperccel megelõzte Waldent. A kabátot Lydia fejéredobta és eloltotta a lángokat.

Lydia lehúzta fejérõl a kabátot, és rájuk ordított: – Charlottenem tud kijönni a szobájából!

Walden megfordult és a ház felé rohant.

Feliksz utána.

A félelemtõl zokogó Lydia látta, hogy Thomson elõug rik és

Page 499: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

A félelemtõl zokogó Lydia látta, hogy Thomson elõug rik ésfelemeli Feliksz elejtett puskáját.

Rémülten nézte, hogy Thomson vállhoz emeli a fegy vert éscélba veszi Feliksz hátát.

– Ne! – sikította. Rávetette magát és Thomson egyensúlyátvesztette.

A sörétek a talajba fúródtak.

Thomson megrökönyödve nézett az asszonyra.

– Hát nem tudja? – kiáltott hisztérikusan Lydia. – Épp elegetszenvedett!

Charlotte szobájában izzott a szõnyeg.

Öklét szájához emelte, ujjperceit harapta, hogy nesi koltozzon.

Odaszaladt a mosdóállványhoz, felkapta a kanna vizet és aszoba közepére locsolta. Ettõl nem kevesebb, hanem mégtöbb lett a füst.

Az ablakhoz ment, kinyitotta és lenézett. Láng és füst tört felaz alatta lévõ ablakokból. A házfal teljesen sima kõbõl volt: nemlehetett lemászni. Ha kell, leugrom, gondolta; még mindig jobb,

Page 500: K.F.egy Férfi Szentpétervárról

lehetett lemászni. Ha kell, leugrom, gondolta; még mindig jobb,mint elégni. A gondolat megrémítette és ismét beleharapott azöklébe.

Az ajtóhoz szaladt és tehetetlenül rángatta a kilincset. – Valakisegítsen, gyorsan! – kiáltozta.

Lángnyelvek csaptak ki a szõnyegbõl, a padló közepén lyuktámadt.

A fal mellett futott, hogy az ablak közelében legyen, ha ugranikell.

Hallotta, hogy valaki hangosan sír, és rájött, hogy õ maga az.

Az elõcsarnokot elborította a füst. Feliksz alig látott valamit.Szorosan Walden nyomában haladt, s azt gon dolta: Charlotte-otnem, nem hagyom, hogy Charlotte meghaljon, Charlotte-ot nemhagyom.

Felszáguldottak a l