Polgár Ernő

Káma szolgája

2

POLGÁR ERNŐ: író, drámaíró, dramaturg. Bá-csalmás, 1954. jan. 27., egy gyermek apja.

Tanulmányok: Egri Tanárképző Főiskola, könyvtárszak, 1972-76, Színház- és Filmművészeti Főiskola,1978-82, Oxfordi Egyetem, 1981.

Életút: 1981 MTA-ösztöndíjas, 1982 Gendbenösztöndíjas, 1994 Soros-ösztöndíjas, 1998 Pro Reno-vanda Cultura Hungariae ösztöndíjas, 2000 a MagyarMűvészeti Akadémia milleniumi alkotóművészetipályázatán „Isten madárkái” című drámája dicsérőoklevelet kap.

Művek: Hullámsír, Hazatérők, Ady (1983), Túl azEgyenlítőn Madách Színház Rend. KorcsmárosGyörgy (1985), Randevú Bangkokban, Elítéltek, Tűzjá-rók (1991), Isten madárkái (film) (1994), A sárga csilla-gok nyomában (1992), Légy a feleségem! (1994), APhilemon fedélzetén a világ körül (1994), Lótuszvirág(Távol-keleti történetek) (1994), A sárga csillagoknyomában (Gettó a Délvidéken), 2. Bőv. kiadás (1997),Egy asszony második élete (1997), Szerelmek (1999),A Szent István parki fák (2000), Színészek és színész-nők bűvöletében 2000), Civilizációk nyomában (2001),Az iszlám világ titkai, irodalmi CD-ROM (2001) Ten-gerek és szárazföldek bűvöletében, e-book (2002),Requiem az istenek szigetén (2002)

3

Polgár Ernő

Káma szolgájaEgy indiai herceg élete

Misztikus, erotikus regény

Pomáz, 2003

4

A kötet megjelenéséta Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma –Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta

Polgár Ernő 2003 Kráter Műhely Egyesület 2003

ISBN 963 9472 38 7

Felelős kiadó és szerkesztő Turcsány PéterKönyvtervező tipográfus Burány Tamás

Illusztrálta Bhupinder Malhotra (India)

Kiadja a Kráter Műhely Egyesület2013 Pomáz, Búzavirág u. 2.

www.krater.huTelefon/fax: 06-26-328-491

info@krater.hu

Készítette a 3 BT műhelyeFelelős vezető Burány Tamás

és a Saluton Bt.Felelős vezető: Szabóné Melkovics Ágnes

5

Feleségemnek, Ritának

6

7

INDIA(A szerző előszava)

�

India szeszélyes nő.Ha vele vagy: elviselhetetlen!Közönséges, kacér és csábító.

S Te újra és újra meglátogatod.

Ó, Uram, Ganesa, tereld fölénk a monszunfelhőket!

Illatok! India illatai. Kavarognak, füstölőkből go-molyognak a forró levegőben. Szantál. Fenyő. Jázmin.Rózsa. Pacsuli. Pézsma és lótusz.

Szagok! A felül nyitott csatornáké, az utcákon kó-borló tehenek ürülékéé, az utcai szemétdombokonszabadon élő disznóké. Tevéké. Elefántoké. A tüzelő-nek használt szárított ürüléké. A megszámlálhatatlantarka és cifra motormeghajtású riksa kipufogógázáé.

Zajok! Tülkölés. Dudálás. Baksislesők és alamizs-nakérők. Tragikus szegénység és elképzelhetetlen gaz-dagság! Törvény szerint nem létező és mégis élő kaszt-rendszer. Maharadzsák, maharánák és a legalantasabbmunkákat végző sudrák. Előkelő brahminok, arisztok-rata ksatriják, kereskedő vaisják.

8

Ékszerek! Drágakövek. Arany, ezüst, sok-sok zafír,rubin és gyémánt.

India az utcán él és lélegzik. Mos, vasal, főz, étke-zik, alszik és …

A Gole Market negyedbe, a Doctor’s Lane 16-ba,Bhupinder Malhotra festőművész műtermébe hajtunk,a kiváló mester miniatúrái illusztrálják majd a Kámaszolgája c. regényemet; árnyékban negyvenkét fokos aforróság, az aszfalt mint egy benáreszi halotti máglyaontja magából a meleget. Lépésben araszolunk előre,rendőrök terelnék a forgalmat, ha tudnák. Ellenőrzé-sek, kordonok mindenütt. India ünnepelni készül, defél. Függetlensége 55. évfordulója közeleg. A rendőr-ség lezárta a Vörös Erődöt, a Mahatma Gandhi Em-lékparkot, a legszegényebb muzulmánok lakta Óvá-rost, ahol a „szociális robbanás” bármikor bekövet-kezhet. A Jama Mashid mecset sem látogatható, ahovápedig muzulmán apák fiaikkal együtt érkeznek zarán-doklatra, hogy ősapjukra Ábrahámra emlékezzenek.Ábrahám, Hágar szolgálótól született Izmael fiátólszármaztatják magukat a sémi arabok, kiknek prófétaivadéka: Mohamed.

Ábrahámnak Sára is szült gyermeket: Izsákot, akitÁbrahám feláldozni készült az Úrnak, azonban az Úrezt a véráldozatot nem fogadta el.

Cammogva haladunk. A forróság még elviselhe-tetlenebb. Évek óta nem volt felüdülést adó hevesmonszun, az idén pedig a felhők nyomait sem látni

9

még az égbolton. Pedig Bombay vagy ahogy Indiábannevezik: Mumbai városában és Ászám tartománybanmár esik.

– Ó, Uram, Ganesa, tereld fölénk a monszunfel-hőket! – sóhajt fel a riksa sofőrje. Törülközővel törli learcáról a verítékét. Ha egész álló nap vezet a levegőtlenhőségben, szerencsés esetben kétszáz rúpiát – ezerforintot – keres. Ám akkor másnap otthon kell marad-nia pihenni.

Indiában legalább egy kiló „rizsrevaló” szükségesegy tíztagú család napi túléléséhez. Az állami alkalma-zottak négyezer rúpiát keresnek; ezerkétszáz rúpiábakerül egy kétszobás lakás havi bérlete; százötven rúpiaa vízszámla befizetésére kell; harminc rúpiába kerülegy liter benzin. Tíz rúpiát kell fizetni fél kiló kenyérértvagy egy liter palackozott ivóvízért; ötven rúpia együveg sör ára és ugyannyi egy pakli cigarettáé is.

Egy éjszakára ezer rúpia az elfogadhatóbb szállodaiszobák ára. Ezt az összeget azonban inkább csak akülföldiek tudják megfizetni, akiket a helybéliek emiattdúsgazdagnak tartanak, s akiktől – úton-útfélen –baksist, alamizsnát kéregetnek.

– Ganesa hozzon enyhülést! – imádkozik a sofőr.Ganesa a jó szerencse istene, az akadályok elhárítója, amennyei hadak elefántfejű vezére.

Haladni előre jóformán nem lehet, a sofőr kiáll amozdulatlanná merevedett járműsorból, Káli templomaelőtt: tevekordék, bicikliriksák, tarkára pingált teher-

10

autók és márkás személyautók között szlalomozikmint egy műlesikló, s végül lent a parkolóban leállítja aháromkerekű motort.

– Imádkozom! – néz rám. – Velem tart?Káli templomában az oltárokon Ganesa és Káli dí-

szesen felöltöztetett szobrai állnak. Ganesáé a legszebbviselet, az embertestű, elefántfejű istené, aki patkányhátán közlekedik. Ganesa, a trimurtinak nevezett is-tenhármasból: Siva gyermeke.

Régóta mesélik a történetet, hogy Siva hosszú útróltért haza, és felesége, Párvati ágyában egy fiatalemberttalált. Féktelen haragjában a csábítónak vélt fiatalem-ber fejét gondolkodás nélkül levágta, és később tudtameg, hogy a saját gyermekével végzett. Ganesa felnőtt,miközben Siva távol volt családjától. Siva bánta, amittett, de Ganesát, a drága fiút, csak előző élete külsőjé-vel tudta újra életre kelteni. De nincs olyan fájdalom,amit a múló idő meg ne enyhítene.

Egy másik purána úgy meséli el, hogy Ganesa szü-letésekor tartott ünnepségekre elfejeltették meghívniSani istent (a Szaturnusz bolygó megtestesítőjét), akibosszúból tekintetével elhamvasztotta a csecsemőfejét, mire Brahma azt tanácsolta Párvatinak, hogyannak az élőlénynek a fejét tegye a helyére, akivelelőször találkozik.

S ez a lény egy elefánt volt.A phallikus szimbólummal, a szent lingam jelkép-

pel azonosítható Sivát számtalan reinkarnációban,

11

avatárában – földi alászállásban – istenként magasztal-ják. Káli istennő – Siva feleségének, Párvatinak egyikalakja – kultusza számos hindu számára fontos: azistennő félelmes ereje miatt.

A sofőr virágszirmokkal teli tálcára helyezett kó-kuszt vásárol – a pénzösszeg pedig a templomnakszánt adománya –, s belép Ganesa és Káli szentélyébe.A szertartást végző bráhmin megáldja az áldozati aján-dékot, a templomszolga kettétöri a kókuszt. A feltörtkókusz egyik fele az isteneké, a másik a sofőré. A sofőra szolgától visszakapott fél kókuszt hazaviszi, a kó-kuszbelet otthon családja tagjaival közösen fogja elfo-gyasztani.

Imára emelt és egymáshoz simuló, szantálfából fa-ragott, kezeket formáló, de lótuszbimbóra még inkábbhasonlító szobrot vásárolok. Ám a kezek szétnyílnak: ajobb tenyér Ganesa finoman kifaragott képmását őrzi,mint kagyló a gyöngyét, a bal pedig édesanyjáét, Parvatiét.

A hatszáz rúpiás adományomért cserébe kapottműremek, tudtam első pillantásra, keleti gyűjteményemféltett darabja lesz. A radzsasztáni fehér márványlaprafestett és hátulról megvilágítva átlátszó színes miniatú-ra sem veheti fel a kis szoborkompozícióval a versenyt.Pedig a „márványminiatúra” is egyedi műremek.

Indiában és Kelet civilizációktól távoli végein az isművész tehát, aki nem járt művészeti egyetemre?

Új Delhi, 2002.

12

ELSŐ HELYSZÍN

Benáreszben (Varanasi).Napjainkban.

Az idős herceg Radzsasztánból Káma udvarába érkezett.

�

A herceg Káma palotájának kertjében lótuszülésbenelmélkedett. Káma palotája egy hegy tetején magaso-dott, a lejtők bokrain drágakövek, gyümölcsök éslazurkő levelek csillogtak. A kertben sohasem esett ahó, nem tombolt a szél, csak a Gangesz felől fújt lágy,frissítő szellő. A szent folyó partjáról ösvény vezetett apalotába, a kapuban őr állt, belül pedig zuhatagospatakok táplálták a Gangeszt, melynek partján ősihindu eposzokat énekeltek a bárdok. Százezernél istöbben ünnepelték Ganga születésnapját. A zarándo-kok bivalytejből készült, vajba mártott, gólyahírszir-mokkal teli kicsi papírcsónakokat bocsátottak a vízreés meggyújtották őket, s azokban alkonyat óta világí-tottak a vízen lefelé imbolygó, apró lángocskák. Azarándokok tudták, hogy a folyó megtisztító erejétőlmegszabadulnak az újjászületések útjától. A Gangeszragyogó vize ugyanis a Himalája „tehénszáj” jégbarlang-jából bújik ki a napfényre, és sebesen fodrozódik fe-nyőfák, indiai cédrusok és skarlátvörös rododendro-nok mellett. Útját a Bengál-öböl hatalmas deltájában

13

fejezi be. A Gangesz a Tejút folytatása, közvetlenül aParadicsomból áramlik, s a tisztulás istennőjének, afürge járású Gangának megtestesülője. ÉjszakánkéntGanga ringatja álomba hálócsónakjukban azokat, akika Gangesz vizén sikló járműveken élnek, a benáreszipartoknál.

Meditáció után a herceg megszólalt:– Ti, asszonyok, gyönyörűségesek!… És Ti, férfiak,

asszonyaitok szemében gyönyörűségesek!… Akik meg-hívást kaphattatok Káma fényes palotájába és szabad-téri színpadának nézőterére: az idők kezdetétől keresi-tek egymást. A földi lét nektek szánt színpadán kiosz-tott szerepeiteket adjátok, és ez az isteni szemeknekkedves játék, mely a világ teremtésének egyetlen oka:folytatódik az idők végezetéig… Ha szerettek: annyi,aminél több nem kívánható! Átutazóban a földöntöbbre ne vágyakozzatok!… A szívetekben lakozó,boldogságotokat alakító, gyönyöröket ajándékozóKáma, a szerelmi játékok istenének bölcsessége belát-hatatlan… A határtalan tudás azonban mutatja nektekaz életcélok hármas seregét. Aminek a neve: a trivarga,amelyben a dharma, az artha és a káma egyenlőek egy-mással, és egymáshoz kapcsolódnak. A dharma, a vallá-si kötelesség és világi törvényesség; az artha, a haszon,gazdagság és pénzszerzés és a káma pedig a szerelem.Ha a hármas seregből az egyik nem segíti elő a mási-kat, akkor az önmagát és a másik kettőt károsítja. Akiaz életcélok szerint haladva a szerelmet átlépi, az a

14

következő lépést, a megváltást nem teheti meg. Hindurítusainkat termékenységi kultuszok gazdagítják: gyer-mek után sóvárgó asszonyaink, gyermeki szüzek éstiszta leányaink áhítattól áthatva járulnak a szent lin-gamhoz: simogatják, illatozó kenőcsökkel kenegetik,virágokkal díszítik. Csókolgatják. És bámulattal néziktemplomaink falait díszítő erotikus domborműveket,amelyek az egyesülés módjait ábrázolják. DicsérjükKáma lenyűgöző képzeletét!

Az idős herceg hosszú szünetet tartott. Amikorfölnézett, hallgatói már nagy csoportokban ülték körüla paradicsomi kertben. A zarándokok a fűre telepedvehelyezkedtek el és fegyelmezetten hallgatták az elő-adást.

A herceg újra megszólalt:– Káma szolgálatában álltam s legszívesebben a

szerelem titkairól beszélek nektek… Megkaphatjátok anőt, de ha nem szeretitek igazán: soha nem lesztekboldogok. És ti, asszonyok, tiétek a férfi, de ha nemszeretitek határtalanul: elveszítitek. Szárnyaló nőiessé-geket, ékességetek, finomságotok, csókjaitok és ölelé-seitek nélkül ők örök vándorok. Pedig ők is csak arravágyakoznak, amire ti. Hogy szeressétek őket! S őktiteket. Szívetekben mindörökké Káma lakozzon!

A herceg elérzékenyülve folytatta:– Indiánk mennyi szegletében csavarogtam! És az

istenek világméretű birodalmában mindenütt lenyűgö-zött a halandók kultúrája, ámulatba ejtett a természet s

15

elbűvöltek az asszonyok. Sri Lankán szingaléz, Ászám-ban ászami, Nyugat-Bengálban bengáli, Gudzsarátbangudzsaráti és szindi, Radzsansztánban rádzsa… s atöbbi nő Uttar Pradésből, Bihárból, Madhja Pradésből,Karnatakából, Kasmírból, Panzsábból… Tekintetek,illatok és szenvedélyek lángoló mécsesként égnek azemlékezetemben: Jaipur, Khadzsuráhó, Kónárak,Ágrá, Adzsantá, Delhi, Bombay, Szárnáth s megannyifény! … A brit uralom alatt folytatódott vándorlásom,fent, a radzsasztáni sivatag belsejében, az Arawalli-dombokon túl, ahol már nincsen más, csak homok,fehér homok és csupasz fekete fák. És elszórtan,Visnu neve áldassék, egy-egy féltenyérnyi zöld folt. Ésélet csak ott van, ahol kút is van…Visszanéztem. Te-véim, szolgálóim rendezett sorokban lépkedtek mö-göttem. Nemzetségem a sivatagban vándorol évezre-dek óta s mindig a tevék voltak életünk fő biztosíté-kai…

Nem aludtam egymagam… Mellettem, asszonyo-mat, fejrecsavart kelmével, olyannak láttam, mint afénylő smaragdot, színarany foglalatban. Nyolc gyer-meket szült nekem. Tevéken ülve jöttek szép sorbanmögöttem.

Nem jártam a földön máshol sehol, de asszo-nyomnál szépségesebb biztosan nem létezik s gyönyö-rűségét magamban megőrzöm, amíg csak élek.

Embert boldoggá ki tehetne más, mint szerelmese,akivel együtt lélegzik?…

16

Friss legelőfoltok tűntek föl előttem, kicsit még to-vábbmentünk s ez a hely már alkalmasnak látszott,hogy ott egy időre megtelepedjünk. Volt egy kút, ahola huszonöt-harminc méteres mélységbe leeresztettbivalybőr tömlőhöz erősített köteleket tevék húzták.Épült a kútnál egy ferde pálya, ami meredek gödörbevezetett. Az állat ballagott lefelé a lejtőn, s közbenfelhúzta a tömlőt. Sokszor két tevével dolgoztunk.Gyönyörködtem lányaimban, sötétvörös fátylakbaburkolózott, szép fiatal gyermekeimben. Fényes réz-korsó volt a fejükön, és kis karika az orrcimpájukban.A mozdulat, ahogy fejükről leemelték s a zuhogó vízalá tartották a kancsót – a táncoló apszaraszok kecses-sége volt, hogy Káma is örömét lelje bennük.

Templomainkban a tánc az áhítat elválaszthatatlanrésze. Mi, hinduk a templomokban virágot ajánlunk feláldozatképpen az isteneknek, de ajánljuk a zenét és atáncot is, mert azok az emberi lélek legszebb kifejezésiformái.

Csak Indiánkban létezik táncoló istenség. Siva aNátárádzsa, a táncosok királya, aki a Tudat Csarnoká-ban táncol és ott alkotja meg a világegyetem ritmusát.

– Beszélj még az indiai táncról, herceg! – kérlelte aherceget az egyik zarándok.

– Már a Védákban is találunk utalást a táncra. Anagy eposzokban, a Mahábháratában és a Rámájaná-ban mind gyakrabban említik. Ardzsuna, a Mahábhá-rata egyik hőse száműzetése idején Viráta királyának

17

szolgálatában állt, mint a hercegnők zene- és táncmes-tere. Ebből arra következtethetünk, hogy a táncművé-szet akkoriban nagy tiszteletnek örvendett. Előkelőhölgyek ugyanúgy művelték, mint a hivatásos tánco-sok. A tánccal foglalkozó legkorábbi munka a „NátjaSásztra”, az indiai zene- és drámaesztétika nagy össze-foglalása. Táncainkat négy fő klasszikus iskola jellemzi:a déli bhárata natjam, Keralában a kathákali, északkele-ten a manipuri, északon a kathák. És mint minden indiaielőadóművészetben, a táncban is a rásza, vagyis eszté-tikai hangulat áll a középpontban. A táncban a rászát abháva, azaz kifejezés érvényesíti. A táncosnak úgy kellelőadnia, hogy – ahol a kéz, ott a tudat is, ahol a tudat,ott a bháva, és ahol bháva van, ott van a rásza.

És lehet e gyönyörűségesebb mint a hegyes-völgyesManipurban bájos fiatal lányok lírai táncát nézni!?

Arcuk mozdulatlan, a mondanivalót a ringó test ésa karok kecses mozdulatai közvetítik. Jelmezeik vidá-mak és színesek: a fejdísz kis kúpos sapka, a szűkkabátka sujtásos bársony és a bő harangszoknyát gaz-dag hímzés díszíti.

Lehet-e Indiánkat megismerni és megérteni atemplomaink homályából kilépett indiai tánc nélkül?

A zarándokok bólogattak, hogy nem, a herceg pe-dig folytatta azt a történetet, amit elkezdett:

– A radzsasztáni Tar-sivatagban egy sor enyhén ki-felé dőlő hosszú cölöp tetejére kötelekkel feszítettemki a teveszőrből font, alacsony sátort. Nagyobb lá-

18

nyaimnak tehát már volt hajléka. Aztán a fiúkét állí-tottam fel. Végül egy nagyobbat magunknak és kicsigyermekeinknek emeltem. Közben elleni kezdett egyikkedvenc tevém, magam sürgölődtem körülötte, de azelkövetkező napokban szolgálóimmal együtt még tíz-nek kellett segítenünk, hogy utódaikat a világra hoz-zák…

– Így teltek a napjaim. Sokszor alig vártam, hogyasszonyom mellé bújjak!…

– Ti is így éltek, hogy valamiért mindig hadakoz-tok!? – kérdezte. – S közben szerettek?!

Mit mást tehetnénk az újjászületések állomáshe-lyein, ha nem azt, amit Káma rendelt nekünk?… Fele-ségem halála után mindent otthagytam a sivatagban.Zarándokútra jöttem Benáreszbe, hogy rendszereselmélkedés után e világot elhagyjam. Jártam az utcákat,az ezer és ezer éves múlt díszletei között, a szent Gan-gesz partján, az ősi Benáresz szűk sikátoraiban s úgyéreztem, mintha minden sóhajtásom és vágyakozásomidőtlen idők óta bennem létezne már. Távolodtam ajelentől, a zarándokok zsivajától s mintha Ninive falaiközé érkeztem volna: az ókorba, a legrégebbi időkbe…És a hömpölygő Gangesz sokkoló bűvöletét éreztem,amikor az égi apszaraszok a benáreszi forgatagbólKáma kertjeibe vezettek. Ahol életem egész folyamátáttekinthettem…

– Nemes és nagytehetségű törzs hajtása vagy, her-ceg. Az egész életed láttad? – Káma tette fel a kérdést.

19

– Az egészet?… Helyesen mondtad, hogy ti, halandókkiosztott szerepeiteket játszátok el a földi színpadokons játékotok a világ teremtésének oka.

A herceg pedig látni kezdett! S amit látott, amit azarándokoknak elbeszélt, az Káma színpadán mindéletre kelt.

A világéjszaka sötét, mindent elborító, mozdulatlantengerének színén összecsavarodva nyugodott a vég-telenség kígyója, s rajta álomba merülve pihent Visnu,a mindenség létesítője és fenntartója, az egyetlen ha-talom. Bensejében a világ egésze, mint nyugvó gondo-lat derengett, rajta kívül nem volt élet, nem mozdultsemmi. Álmában egyszerre megrezdült benne a gon-dolat, és Visnu felébredt. Kinyitotta szemét és látott.Abban a szempillantásban megindult a mozgás azodáig nyugvó ősanyagban. Visnu létesítő akarata ki-sarjadt, és köldökéből egy lótusz nőtt elő. A lótuszszéttárta szirmait, és íme, a lótusz kelyhében ültBrahmá, az egynek teremtő ereje.

Brahmá körül akart tekinteni, de nem moccantmeg; hogy mindenfelé láthasson, négy arca keletkezett.A gyökeret azonban, amelyből léte fakadt, nem látta, sezért azt gondolta, hogy egyedül ő van, kívüle nincsenöntudat. Csak a lótuszt látta, mely őt hordozta, s ez alótusz a világmindenség volt. Gondolkozni kezdett, s aherceg is eképp cselekedett: „honnan származott ez alótusz? Honnan jöttem én magam?” Hosszú, hosszúideig elmélkedtek e kérdésen, míg végül szívükben,

20

lényük legmélyén felderengett egy kép: a mindenségsötét vizén s a végtelenség kígyóján nyugvó egynek, avilág gyökerének a képe. Brahma hódolva fordulthozzá:

– Mi az én teendőm?Bensejében megszólalt a hangtalan válasz:– Gyűjtsed össze egyetlen gyújtópontba erőid tel-

jességét!Brahmá, miképp a herceg, magába mélyedt, min-

den gondolatát erre az egy feladatra irányozta, és las-san elérte az összeszedettség, a szellemi-értelmi erőkegyetlen célra irányított összpontosítását, a jóga alapjá-nak legmagasabb fokát. Határtalan erő töltötte el,miképp a herceget, a tudata is mérhetetlenné tágult,értelme vakítóvá világosult. Ezt mind akarattá fogtaössze, és teremteni kezdett.

A világ benépesült s mindenféle élőlény a magahelyén folytatta a természetéből következő tevékeny-séget. Az egész folyamaton az egyetemes törvényuralkodott, s ennek a legfőbb elve: a cselekvés és acselekvés következményeinek nagy törvénye, a hatásokés visszahatások szövevénye.

– Beszélj még erről, herceg! – kérte az egyik zarán-dok. És a herceg beszélt:

– Minden tett, minden cselekvés meghozza a magakövetkezményét, mint ahogy a magból kihajt a fa, sebből kisarjad a gyümölcse. A tettek és következmé-nyeik idézik elő minden élőlény sorsát. Jó az, ami a

21

törvény töretlen érvényesülését szolgálja, és elősegíti afolyvást magasabbra fejlődő kibontakozást; rossz az,ami ezzel ellentétesen, gátlóan hat. A helyes tevékeny-ség jó, emelkedő, tisztuló sorsot eredményez; a rosszviszont hanyatló, zavaros, bukás felé sodró sors elő-idézője. Mert a jó egyúttal igaz és valóságos, a rosszpedig ennek a tagadása, hazug és valótlan. A helyesmagatartással velejár a belső egyensúly nyugalma, aboldogság egyedüli forrása; a rossz azonban mohóvágyakozás, elégületlenség, tehát boldogtalanság, szen-vedés okozója. S az élőlények újra meg újra megszü-letnek, majd elmúlnak, ismét megszületnek és ígytovább, mindig azon a fokozaton, amelyet magatartá-sukkal, cselekedeteikkel előkészítettek, s ennek megfe-lelően szenvednek vagy részesülnek a boldogságban. Ajónak is kell szenvednie a bűnhődést a rossz tettéért,amelyet valamelyik régi, elmúlt életében követett el.Csak az emelkedhet a jó és rossz fölé, aki már mindentartozását megfizette: ez a tettek következményeitőlvaló végső szabadulás.

– Megvilágosodott elmével ismertetted a karma-tanról szóló felfogást – mondta Káma. – És most,hogy a kezdetektől látod a múltad, látni és hallaniakarjuk mi is… Alászállásaidat és megtestesüléseidet.

Káma trónjából nézte a színpadot.

22

MÁSODIK HELYSZÍN

Jerikóban I.e. a IX. évezredbenA herceg feleségének emlékei.

�

– Jerikó falait látom! – mondta a herceg, s a szín-padon az ősi város házai, utcái jelentek meg.

– És hogy elszaladt az a gyönyörű nyár, szerelmem!Emlékszel? – A herceg felesége lépett a színre, ésmegszólalt. A herceg remegve és meghatódva nézteönmaga vízióját, Jerikót és feleségét, akinek a hangjáthallotta. Az asszony, Káma teremtő akaratából éppenúgy nézett ki, ahogy azt a herceg lelki szemeivel látta.

Felesége így szólt hozzá:– A szerelemnek szomja epesztett, bármit tettem,

bármit dolgoztam: csak rád gondoltam. Messzire gya-logoltam a várostól, a kis vályogházakat alig láttam, akőből épült őrtorony mutatta, hol lehetsz. És a hegyek,amelyeket a teremtés kezdetén földmozgások alakítot-tak ki. Most hegyvonulatok és tavak formálták a tájat.Csendes, üvegsima vizükön evezve a hegyek páratlanszépsége tárult a szemem elé, különösen, amikor vi-rágzó fák színezték a teremtő alkotását, ősszel pedig atavak között elterülő erdők pompás lombozata nyúj-tott felejthetetlen látványt.

23

A búzatábla szélére az ivóvízzel teli korsót letet-tem, és kősarlóval vágni kezdtem a termést hozottgabonaszálakat.

– Mikor közeledik felém? Mikor érint meg? Mikortörténik valami? – sóhajtoztam a rekkenő hőségben.Vászonlepellel takart, felforrósodott testemet égette atűző nap. Mégis dolgoztam, hajlongtam s ásószerszá-mokkal a kezedben egyszer csak ott álltál mellettem. Anap sugaraitól káprázna a szemem?!… De nem attólkáprázott.… Te voltál! A szemembe néztél:

– Elhagyom apámét, s magunknak építek házat.Asszonyom leszel? – kérdezted, s nekem kiesett a sarlóa kezemből. Néztelek, s bólintani tudtam, hogy igen…Megfogtad a derekam, öleltél és csókoltál… Ledobtuka ruháinkat, és elmerültünk a búzatengerben. Vászon-ruhám lett a lepedőnk. Ásószerszámaidat a földbeszúrtad, azokra erősítetted ruháidat, s e sátor voltnászunk helye a teremtő színe előtt.

– Szeretlek! – suttogtam a füledbe.– Szeretlek! – válaszoltad, s más nem is jutott

eszünkbe azon a napon s azon az éjszakán, a búzatáblaközepén. Emlékszel, kedvesem?

A herceg nem tudott válaszolni. Könnyes lett aszeme.

– Újra és újra öleltük egymást, ó, hányszor képzel-tem el, és éltem át mindazt, ami most megtörtént. Egy-másba bújtunk, izgalomtól remegve csókoltuk, harap-tuk egymást. Sikolyom a végtelenben messze szállt…

24

Mezei virágokkal öltöztetted fel a testemet, mellemetvirágszirmokkal borítottad.

– A legszebb vagy a virágok között is! – mondtad.– Tökéletes padminí. Szemed mint a fiatal őzé. Sze-med sarka vörösszínű, arcod telihold, kebled dús ésfeszülő, alakod törékeny! – És mi újra és újra összefo-nódtunk. Ránk esteledett. Az éjszaka csendjébenvirágsziromhalom volt a párnánk, csillagok a takarónk.

Fölkelt a nap. Bennünket átkarolva talált és éb-resztett fel simogató sugaraival. A vágy szívünkbenújra éledt, és egyesüléssel kezdtük első közös napun-kat. Vágtunk még gabonát, majd hazaindultunk. Mitsem sejtve arról, hogy mi történt otthon az éjjel!…

Nomádok törtek otthonainkba. Raboltak és gyúj-togattak. Pusztítás nyomait találtuk mindenütt. Szomo-rú látvány tárult a szemünk elé. Anyámat, apámatmegölték.

És ahogy ott álltunk az őrtoronynál, hozzád búj-tam, folytak a könnyeim, és mégis boldog voltam.

Munkához láttunk. Ti, férfiak megerősített fallalkerítettétek körül a várost, vályogból építettetek újházakat. Szüleim koponyáit pedig szokásaink szerintszobrokká egészítettük ki, az orrot és az arc vonásaitgipszből te magad mintáztad meg, a szemek helyérekagylókat helyeztél, hogy a földi létből gyilkos kezekáltal kitaszított szüleim emlékét így őrizzük meg.

25

Azután beköltöztünk közös otthonunkba. Elsőasszonyi éjszakámon, mely szebb nem is lehetett vol-na, nem kértem mást tőled:

– Fogadj el, kedvesem, csak magamat adhatom!A herceg látomása itt a végéhez ért. Felesége, aki-

vel Káma akaratából Jerikó városában élt, az i.e. a IX.évezredben, távozott a színről.

– Herceg – emelkedett szólásra egy zarándok –, aboldogságot adó Kámát dicsérem, a tréfásan játszado-zót, a mindenki szívében lakozót, a szerelmi csatábanvirulót, aki nekünk mindig új gyönyört nyújt! Beszéljnekünk a nők különböző fajtáiról. Jól tudom: azok,akik nem tudják megkülönböztetni a nők fajtáit, és aszerelem tudományában járatlanok, olyanok mint azállatok: megszerzik a nőt, de a gyönyört nem érik el? –kérdezte.

A herceg válaszolt:– Jól. A nők négyfélék. A négy változat pedig: a

padminí, a csitriní, a sankhiní és a hasztiní… Mindentfelülmúló sikert akkor érhetünk el, ha megértjük a leg-főbb igazságot. A szerelem tudományának és a gyö-nyörszerző módszereknek ismerői leszünk, és a szere-lemtől hajtva, naponta boldoggá tesszük a szerelmesnő lelkét…

A nők legkiválóbbja a padminí. Szeme asszonyomszeme. Olyan az mint a fiatal őzé, szeme sarka vörös-színű, arca telihold, keble dús és feszülő, alakja töré-keny. Keveset eszik, kecses mozgású, a szerelmi előjá-

26

ték végén jónijában keletkező nedv illata a viruló lótu-széhoz hasonló. A padminí büszke, szemérmes, testé-nek sötét a színe, az emberek és az istenek tiszteleté-ben szilárdan kitartó, Vénusz-dombja, mint a kipattantlótuszbimbó, hangja a hattyúé, járása a flamingóé,alakja karcsú, nyaka és orra formás, kedvét leli a fehérruhákban, mindig csinos, és hasát hármas ránc ékesíti.A padminí: lótusznő, aki természeténél fogva sohasemboldog az éjszakai szerelmi gyönyörben. De napköz-ben még egy fiúcska érintésétől is kinyílik, mint a ló-tusz a kelő Nap sugaraitól. S őt leginkább a holdhónapmásodik, negyedik és ötödik napján lehet izgalombahozni. S ő az éjszaka negyedik negyedében áhítozikleginkább a gyönyöre. S a nappal bármelyik negyedé-ben gyönyörre vágyó! Ezért a lótusznő-padminí alegkiválóbb a nők közül… Ismerjétek Káma titkait, éscselekedjetek az ő bölcsessége szerint! – tanította aherceg. – A csitriní járása az elefánté, alakja karcsú,nyugtalan a szeme, ismeri a művészeteket és a zenét,nem magas, nem is alacsony, dereka igen vékony, faragömbölyű, hangja a páváé, dúsak a keblei, szépséges,nyúlánk combjai közötti jónijában a szerelmi előjátékmézillatú nedvet csurgat. Keskeny az ajka, felfelédomboruló a szerelemhajléka, melyet nem borít dússzőrzet és közepe lágy, s benne mindig a gyönyör vizecsordogál. Sötétkék-fekete árnyalatú a haja, nyakalótusz, öröm számára a szerelmi előjáték, de szerelmigyönyöre rövid ideig tart. A csitrinít a holdhónap nyol-

27

cadik, tizedik és tizenkettedik napján lehet izgalombahozni, az éjszaka első negyedében igen, de nappalsosem vágyik gyönyörre. Tudjátok ezt, hiszen Kámacsitrinít rendelhet mellétek! – hangsúlyozta a herceg. –Magas, karcsú vagy kövér a sankhiní, törzsével nemarányos a feje, hosszúak a lábai, széles a csípője, kicsi akeble. Indulatos természetű, jónija mély, rossz szagú éscsípős, alig valamennyi szerelemnedvvel. Jóniját sűrűszőrzet fedi. Sietős a járása, hamis a szeme, gyakranjön tűzbe a teste, a szerelmi gyönyörök szenvedélyénektetőfokán körömmel ejti a sebeket. Nem eszik túlsokat, nem is keveset, mindig indulatos. Szereti a vörösruhákat, nincs benne együttérzés, rosszindulatú, sötét-barna a szeme, szíve részvétlen, hangja gurgulázó ésmások számára kellemetlen. A sankhinít a holdhónaphetedik, tizenegyedik és tizenharmadik napján lehetizgalomba hozni, az éjszaka harmadik negyedébenigen, de nappal sosem vágyik gyönyörre… Ezt is tud-notok kell a sankhiníről. Káma sankhinít rendelhetmellétek! – mondta a herceg. – A hasztiní viszont kö-vér, barnás-vörös a haja, nagyétvágyú, nyers termé-szetű, szemérmetlen, aki testének színében világos,ujjai görbék, lábai rosszak, rövid a nyaka, jónijában aszerelmi előjáték zavaros és a megvadult elefánt hom-lokverítékére emlékeztető szagú nedvet izzad. Lassújárású és a szerelmi gyönyörökben nehezen tarthatóféken. Húsos az ajka és kusza a beszéde. A hasztinítelihold idején, a holdhónap sötét felének utolsó nap-

28

ján és a tizennegyedik napon hozható izgalomba, azéjszaka minden negyedében és a nappal harmadik ésnegyedik negyedében vágyik gyönyörre… TudásotokKáma tudása lesz!

A herceg befejezte a nők fajtáinak leírását.– Fénylő tudásod titkait, amelyek a szerelmi vágy

felébresztését szolgálják, megosztanád velünk, herceg?– kérdezte az egyik fiatal zarándok.

– A nők szerelmi vágyának felébresztésére a bölcsférfi számára Káma követhető utasításokat adott –felelte a herceg. – A nők szép testrészeit a holdhónapelső felében a következő sorrendben kell megérinteni:hajválaszték, szem, ajak, arc, nyak, hónalj, mellbimbó,mell felülete, köldök, far, jóni, térd tájéka, boka, láb,nagy lábujj. A hónap második felében a bölcs férfiugyanezt cselekedje megfordítva, alulról felfelé halad-va. – A magasságos uralkodó Ládakhán megörven-deztetésére a fenséges költő, Kaljánalla írásba foglaltaKáma örökéletű rendelkezéseit a csandrakalá szabályai-ról – folytatta a herceg és elmondta az abban foglalta-kat, mi szerint a holdkalendárium útmutatást ad, hogya padminí, a csitriní, a sankhiní, a hasztiní típusú nők-ben a holdhónap meghatározott napjain hol, melyiktestrészben lakozik a gyönyörvágy és melyek fellob-bantásának finomságai: csókkal, öleléssel, karmolással,elefántjátékkal, harapással, simogatással, a szemek leta-karásával, a lingam bevezetésével, kézszorítással, dör-zsöléssel… Káma örömét leli a játékban és a változa-

29

tosságban, és aki ismeri a vágyak lakhelyeit, az a nőtképes a vágytól izgatottá, remegő testűvé, élvezettől li-hegővé tenni – foglalta össze a herceg azokat az isme-reteket, amiket életében megszerzett, és beszélt mégarról, hogy a nő hajválasztékát körömmel kell érinteni,a szemet és az arcot pedig csókolni, az ajkat foggalfelsérteni, a hónaljat és a nyakat körmökkel karmolni, afart és a mellbimbót szorosan markolni, a köldökötnyitott tenyérrel ütögetni, s jóniba pedig, a szerelemis-ten csarnokába a hím elefánt ormányával végzett játé-kát utánozva kell dugni az ujjat, és csiklandozni azt…De lingamjaitokkal a szerelem házában megfelelő ideighódoljatok! – fejezte be intelemmel a szerelmi vágyfelébresztését szolgáló tapasztalatai felsorolását a her-ceg s még hozzátette:

– Káma gyönyörökkel ajándékozott meg titeket!

30

HARMADIK HELYSZÍN

Az óegyiptomi Memphiszben.I.e. 2452-ben.

A herceg írnokként szolgálta Kámát.

�

– Boldog voltam és vidám. Írnok a korlátlan ha-talmú fáraó birodalmában…

– Emlékszel, kedvesem, amikor Memphisben,Káma akarata szerint, megismertelek? Nemes és tisztavolt a szerelmünk, forró szenvedély! – A herceg me-sélte tovább életének krónikáját, amelyet a zarándokokKáma színpadán megjelenítve követtek. – Nyilvánvalóvolt, hogy Kheopsz, az isteni helytartó, maga is Isten:Hórusznak, a Napisten fiának leszármazottja, oly istenierő, mellyel földjeink termékenységét és nyájaink sza-porulatát biztosította. S nyilvánvaló volt az is, hogyKáma szeszélyéből, távol Indiától, az egyiptomi isten-nek alattvalója lettem. Az ókori birodalomban, aholnem a Gangesz, hanem a Nílus volt, ahogy Hérodo-tosz följegyezte, Egyiptom ajándéka. A Nílus, amely-nek vize évezredek óta öntözi Egyiptom földjét. Azindiai kutakhoz hasonló „sadufok” a folyó partjainháromezer-ötszáz éve használatos: a vízbe merítettvödröt a kar ellennehezéke segítségével emelik ki. Azegyszerű szerkezet sokfelé látható, amiatt is, mert egy-

31

egy sadufok kis területet képes öntözni. A Nílus pedigátfolyik az ősi és hallgatag Egyiptomon és homokzá-tonyain, és olyan, mint egy súlyos gondolat, amely ke-resztülhatol az álmon.

A Nílus megtestesítője Hapi isten volt, s termé-kenységére utalva szakállas férfiként, női mellekkel áb-rázolták falfestményeken, templomokban. A földmű-vesek úgy vélték, hogy az istenség feneketlen korsójá-ból döntötte ki az évenkénti áradás vizét.

És mekkora volt a lelkesedés a folyó áradásakor!Csodálatos látványt nyújtott a földeket elöntő Ní-

lus. Eltűntek a síkságok, elrejtőztek a völgyek, csak avárosok emelkedtek ki szigetekhez hasonlóan és a csó-nak volt az egyetlen közlekedési eszköz. Mennél job-ban alámerült a föld, annál nagyobb volt a nép öröme.

A Nap forrón tűzött a tájra, s mint a núbiai sivataga núbiai határszélen, egybefüggő homokmező lettvolna egész Egyiptom földje, ha a Nílus nem éltettevolna. Már az ótestamentumi Ábrahám idejében írotttörvényekkel és törvényes kormányzattal rendelkezőókori egyiptomiak, akik közé Káma akaratából kerül-tem, a föld első civilizált népei közé tartoztak. A Nílusáldásos módon minden évben áradt, s az ismétlődőáradás elöntötte a partokat, bő üledéket rakott le anövények számára, majd visszahúzódott. A hihetetle-nül termékeny völgy a Nílus két oldalán folyamatosgazdálkodást eredményezett Egyiptom lakossága négy-ötödének, a földművelő fellahoknak. Bő terméstől ros-

32

kadozó datolyapálmák árnyékában tevecsordák pihen-tek, banánültetvényeken, kukorica- és gabonatáblákközött szamárháton fellahok közlekedtek. A Nílus vizeéltette földeken túl magasodtak a mai Kairó mellett, azősi Egyiptom dicsőségét jelképező gízai piramisok. Ahárom óriási építményt ötezer éve emelték. Kheopszpiramisa volt a legnagyobb: két és félmillió mészkő-tömbből áll és majdnem százötven méter magas.

Egyiptomban a termékennyé vált földeken öntözésés a napsütés hatására olyan gyorsan nőnek a növé-nyek, hogy a fellah állandóan szánt a hagyományosigába fogott ökörrel vagy bivallyal, vagy éppen a ter-mést gyűjti be. Ekéje hosszú fatörzsből készül, kes-keny vége pedig vasalt. A talaj évente többszöri beta-karítást tesz lehetővé: a fellah termesztette lóhere, abirszem, amivel állatait eteti, egy hónapon belül kizöl-dül. Sokszor egyszerűbb az állatokat a mezőre terelni,mint a növényeket begyűjteni. A fellah hosszú ruhájá-ban, kis kerek sapkát viselve szánt: vékony alkata,napbarnította arca, magas arccsontja a templomfalakalakjait idézte fel bennem. Az asszonyok a folyópartonmossák a ruhákat, a pálmalevéllel fedett házak olyegyszerűek, mint az indiaiak.

A Nílus az egyiptomiak számára az újjászületést ésaz örök életet jelképezi. A vízfolyam eredetétől a tor-kolatáig hatezer-hatszáz kilométerével a föld leghosz-szabb folyója. Afrika mélyén csordogálnak ikerforrásai:a Fehér-Nílus a Viktória-tó folyóágaiból áramlik észak-

33

ra Núbiáig, a dúsabb vizű Kék-Nílussal itt találkozik.Innen hömpölyög tovább észak felé, ahol két fő csa-tornára oszlik, s mindkettő a Földközi-tengerbe ömlik.A Bibliából ismert: „…az élet kellemes, a föld teleminden jóval, naponta bőséges az élelem, a kis falvak-ban igen sok a hal, a nagyokban pedig sok a madár. Amezőkön zöldell a fű, a folyópartokon datolyafák sora-koznak… A magtárakban feltornyozott árpa- és tönke-búzahalmok csaknem az égig magasodnak. Hagyma éspóréhagyma, kerti saláta, gránátalma, alma, olajbogyó,füge a gyümölcskertből, az egyiptomi Ka édes bora éskiváló méz szolgál élelemül…”

Sokszor énekeltük himnuszaink egyikét: „Üdv aNílusnak, amely a földből ered, és elősegíti Egyiptomnépének életét.”

Hitünk világát a himnuszok, a különféle vallásosszövegek, imák, sírkamrák belső falára vésett temetésiszertartások szövegei fejezték ki. Köztük is jelentősek:az Óbirodalomban uralkodó fáraók piramisainak belsőfalára vésett gyászszertartások ősi szövegei; a Középbi-rodalom korának szarkofágjaira került koporsószöve-gek; az Újbirodalom korától kezdve pedig az ókoriEgyiptom történetének végéig keletkezett Halottakkönyve: a gyászszövegek gyűjteménye. Négyezer-hat-száz-négyezer-négyszáz évvel ezelőtt minden nomosz-ban, ma úgy mondanánk – tette hozzá a herceg –,hogy közigazgatási kerületben, kezdett kialakulni azistenek kultusza, amely Káma akaratából hitemmé vált.

34

Nagy szerepet játszottak a túlvilágról alkotott kép-zetek, amelyek szerint e világi élet a túlvilágon, a sírbanfolytatódott. Ezért mumifikáltuk a holttesteket. Az el-hunyt felett Ozirisz más istenekkel túlvilági ítéletettartott.

Jellemző volt az állatok istenítése: a különféle is-tenségeket megtestesítő állatok közül a legnagyobbtiszteletnek örvendők közé tartozott a bika, a tehén, akígyó, a krokodil, a macska, az oroszlán, a sakál, asólyom és az íbisz. Az ó-egyiptomi állam fejlődésévelmódosultak a hitünkkel kapcsolatos elképzelések.Számtalan helyi istenség kultusza megőrizte a magajelentését, de néhánynak a tisztelete túlterjedt az egyesnomoszok határain, sőt egyik-másikuké egész Egyip-tomban általánossá vált. A legjelentősebbek a világteremtéséről, a nap- istenségekről és az Oziriszrólszóló tanítások voltak. Hitünk szerint kezdetben kao-tikus ősállapot létezett: a káoszból lettek az istenek,akik megalkották a földet, az eget, az embereket, azállatokat és a növényzetet. Az első isten a Nap – Ré –volt. Más változatok szerint a mindenség Ré szemébőlkeletkezett, vagy Hnum agyagból formálta ki korong-ján… Plutarkhosz leírásából megismerhetitek Ízisz ésOzirisz történetét! – ajánlotta a herceg. – PlutarkhoszJézus Krisztus születése után kétszáz évvel járt Egyip-tomban, Hérodotosz pedig hatszáz évvel korábban.Mindketten segítő idegenvezetőitek lehetnek a sírkam-rák mélyén, a szarkofágok, sírfeliratok között. Ember-

35

testű és kosfejű istennek láthatjuk, két hosszú tollalmeg napkoronggal a fején Amon napistent, aki azono-sult Ré, Hórusz, Hnum és más istenségekkel. Amon-Ré minden létező megteremtője volt, vele függöttössze a fáraók istenítése, akiket véréből való fiainak te-kintettek. Anubisz sakál- vagy kutyafejű ember alakjá-ban jelenik meg. Az elhunyt túlvilági megítélésénélmint bíró szerepelt. Apóphisz a sötétséget és a gonosztmegtestesítő hatalmas kígyóként jelenik meg: Ré vöröskandúr alakjában metszi le a fejét. A fény birodalmábólvaló Hórusz, aki sólyomfejű ember, szárnyas nap alak-jában ábrázoltak. Ízisz fia ő, Ozirisz egyetlen örökö-se… Ízisz a termékenység, a nőiesség, a családi hűségjelképe, a víz, a szél és a tengerhajózás istennője volt.Kultusza nagy népszerűségnek örvendett még Egyip-tom határain túl is – mesélte a herceg. – Amikor Széthmegölte Oziriszt, Ízisz megkereste férje holttestét,eltemette s halott férjétől megtermékenyülve fiút szül,Hóruszt, akinek majd bosszút kellett állnia Széthen.Ozirisz a természet teremtőerőinek istene volt, a túl-világ uralkodója. Egyiptom uralkodójaként leszoktattaaz embereket a vad életmódról, az emberevésről, meg-tanította őket a gabonafélék termesztésére, szőlőtele-pítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre, réz- ésaranybányászatra, a gyógyítás tudományára. Öccse,Széth, a sivatag gonosz istene át akarta venni hatalmát.

A herceget körülülő zarándokok figyelmesen hall-gatták a szavait. A herceg folytatta: – Ré, a sólyomfejű

36

emberként ábrázolt napisten nappal az égi Nílusonhajózott, megvilágította a földet, este átszállt egy másikbárkába, leereszkedett az alvilágba, ahol a sötétségerőivel harcolva a föld alatti Níluson hajózott, s reggelújra megjelent a horizonton. Ré lánya, az oroszlánfejűTefnut a nedvesség istennője volt. Amikor Ré reggelfeljött a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillogott ahomlokán. Taurt, a gyermekáldás istenét víziló alakjá-ban ábrázoltuk; az íbiszfejű Thot az írás, számolásistene volt; a kígyóként megjelenített Renenunet pediga betakarított termés védelmezője; Nut az ég, Maat azigazság istennője. Ozirisz ítélkezéseiben a mérleg egyikserpenyőjébe az elhunyt szíve, a másikba Maat szobrakerült…

Káma elégedetten ült trónján, és tudta, hogy her-cegi követét, visszatért szolgáját, az istenek is hallgat-ják. De azt nem gondolta, hogy személyesen meg isjelennek majd. Azért nem talán, mert a kalpa, a hinduidőszámítás szerint egy Brahma-nap és -éj huszon-négyezer isteni év, és a földi élet ezer esztendeje tesziki az istenek egy napját.

És mit jelenthet számukra az a tucatnyi évezred,amiről a herceg beszél?

Az istenek azonban megjelentek! Hogy eltelt tizen-két órájuk tizenkétezer földi évét a herceg beszámoló-jából újra lássák és átéljék. Ők sem tudták könnyen át-tekinteni a Lét határtalanságát, hiszen létezésük, ha még-

37

oly hosszú is, korlátok közé szorult. De a maguk vég-telennek látszó körében nagyok és hatalmasak voltak.

Az istenek elfoglalták helyeiket. Mindüknek meg-volt a feladatuk, a világ tevékenységének kiszabottkörén uralkodtak, s a Nagy Törvény fenntartásán őr-ködtek. Déváknak – Fényeseknek – nevezték őket,mert létük ragyogó volt, fényeskedő. A legfinomabbrezgésű anyagból felépült alkatukat kívánság szerintváltoztathatták, s egy időre bármely formát magukraölthettek: emberek, sőt állatok képében is megjelent-hettek. A bevonuló istenek nagy nemzetségének élénIndra állott, az istenek királya, aki elsőként foglalt he-lyet a vendéglátó Káma kertjében. Indrának Szvarga, amennyei hon a birodalma, onnan érkezett, a magasztoségi körből, ahol a többi isten is lakozott. A legfőbbistenek harminchárman voltak, de valamennyi Ragyo-gó számát talán maguk sem ismerték, mert a tevékeny-ség útján magasra fejlődött lények, például a tisztultságtökéletes fokára jutott emberek mint istenek szület-hettek újra.

Minden legfőbb isten magával hozta a magamennyei párját, feleségét vagy feleségeit. Indra istenki-rály Szacsi istennőt. Brahmá párját, Szaraszvatit, a böl-csesség és a lét rejtelmeit szóba foglaló költészet isten-nőjét; Visnu Sri Laksmit, a tökéletes Szépség és a Jósze-rencse istennőjét; Siva pedig a Hegy, az egekbe nyúlóHimaván leányát, Párvatít. Kíséretükben érkezett Szúr-ja, a Nap; Csandra, a Hold; Varuna, a Vizek istene;

38

Váju, a Szélisten. A vendéglátó Káma, a Szerelem iste-ne meghajolt és köszöntőt mondott még Jama, a HalálUra; a két Asvin, a Hajnal lovas hírnökei, az Ikrekcsillagzatának uralkodói; Brihaszpati, az istenek házi-papja (a Jupiter bolygó ura); Mátali, Indra kocsihajtójaés udvarnagya; Visvakarman, a mennyi művész és épí-tőmester és még sok más istenség előtt, mint Gangaistennő, aki szolgálólányokkal érkezett, mint Hanumán,az isteni majom, kinek ereje dombokat és hegyekettudott a földből kiszakítani. Táncoló apszaraszok, azégi kurtizánok légies könnyedséggel kísérték az istenekbevonulását, akik közül kiemelkedett, és szinte Indrá-val egyenrangú volt Agni, a ragyogó tekintetű Tűzisten.Ő fogadta és emésztette föl mind az isteneknek szántáldozatokat, amelyeket a hívő emberek az oltár lángjá-ban felajánlottak. A mennyei körben helyet foglalóbolygók istenei vagy istennői is, közöttük Privithi, aFöld úrnője is megérkezett. De a magas rangban állóSiva és felesége – a Világanya – is eljöttek, két fiukkal:Ganésával, az Akadályok Elhárítójával, a mennyei hadakelefántfejű vezérével, és Szkandával, a harc istenével.És a hét legelső ősbölcs is megérkezett, akik ama csil-lagzat uralkodójává emelkedtek, amelyet a „Hét Risi ”-nek, „Nagymedvének” vagy „Göncöl szekerének” ne-veztek.

Nem jöttek el viszont az Aszurák – az ellenlábasistenek – s a tőlük származott démonnemzetségek,mert ők a maguk körében éltek, s világuk olyan volt,

39

mint a mennyei kör homályos tükörképe, amelybenminden az ellentétes oldalra fordult. Féltékeny irigy-séggel figyelték az isteneket, s ahol csak tehették, aka-dályokat görgettek a Nagy Törvény útjába, melyen azistenek tiszte volt őrködni.

Káma tudta jól, hogy az istenek boldogan élnekmagas körükben, ahol Indra csodálatos égi csarnoká-ban gyűltek össze, hogy a szóma mámorító italát él-vezzék, amiben maga az istenkirály mutatott példát,mert mi tagadás, nemegyszer olyan sokat ivott a szó-mából, hogy botrányos viselkedésével szégyent vallott.Káma isteni vendégeit mégis szómával kínálta. ElsőülBrahmát, aki az emberek világát maga szabályozta;létrehozta közöttük a négy alapvető rendet. Az elsőrendet a bráhmanok alkották, akiket azért hívtak így,mert közvetlenül Brahmából, az ő leheletéből szület-tek. A szellemi, értelmi feladatok hárultak rájuk: pa-pok, törvényhozók, bölcsek, tanítómesterek, tudósokés költők kerültek ki közülük. A herceg, aki Kámaszolgálatában érlelte ki bölcsességét, bráhman volttehát.

A második rendbe a ksatriják, vagyis a harcosok, anemesek tartoztak; hivatásuk volt a fegyverforgatás, azországok védelme, a nép jólétének védelme, a nép jó-létének biztosítása, s az uralmuk alá rendeltek ellenőr-zése. Közülük kerültek ki a királyok is. A harmadik, avaisják rendje sokféle csoportból állott: kereskedők,iparűzők, gyakorlati célokért tevékenykedők tartoztak

40

ide. A negyedik rendbe sorolták végül a sudrákat, a testimunka végzőit és a szolgákat. Földet azonban bárme-lyik rend tagjai művelhettek. A legfőbb kiváltság azelső rendet illette, még a király is tiszteletben tartotta abráhmanokat; azután a többi rend sorban mind keve-sebb előjoggal rendelkezett, míg a negyedik rendrecsupán a nehéz terhek hárultak. Minél magasabb voltazonban egy rend, tagjainak annál keményebb köteles-ségeket kellett vállalniuk, s abban állott a becsületük,milyen mértékben teljesítik.

A bráhmanok, a törvény ismerői, mint a herceg is,arra tanították az embereket, hogy ne legyenek elégü-letlenek a maguk helyzetével, mert a tettek és a tett-következmények értelmében ki-ki olyan körülményekközé születik, amilyet magatartásával a megelőző életeifolyamán kiérdemelt, és a helyes törekvés bárkit maga-sabb helyre juttathat következő születésében.

Káma, miután vendégei ittak a szómából, a her-ceghez fordult és megszólalt:

– A teljes megnyugvás, a nirvána kapujába érkeztél.Folytasd, amit elkezdtél! Döntésünket előző életeidtetteinek és tettkövetkezményeinek alapján hozzukmeg. Hogy megszabadulhatsz-e a lélekvándorlásnakszenvedésekkel járó körforgásából és a legmagasabbboldogság állapotába léphetsz-e, amelyre a lélek törek-szik?

A herceg a földi élet kijáratához érkezve, fáradtan,csendesen mesélte tovább életének történetét.

41

– A fáraó, életében palotájából, halálában pedigsírtemplomából árasztotta szét isteni erejét. Vala-mennyien tisztában voltunk azzal is: mennyire fontos afáraó holttestének megóvása balzsamozás útján, éselhelyezése mennél nagyszerűbb sírtemplomban, mertEgyiptom termése annál dúsabb lesz, mennél pompá-sabb az a sírtemplom, amelyből a fáraó holtteste cso-dálatos áldását az egész országra szerteáraszthatja… Afényességes Kheopsz körül forgolódott a csekély lét-számú uralkodók tekintélyes köre, s ránk írnokokrahárult a memphisi palotában működő központi hiva-talok, a közigazgatás, az adóügyek és a munkásokellenőrzésének irányítása. Közrendűek százezrei, pa-rasztok, jog szerint Kheopsz földjét művelték, s ezértterménnyel és munkával tartoztak. Az udvarnál kéz-műveseket foglalkoztattak. Rezet, ónt, nemesfémeketaz udvartartás biztosított. A birodalomban fényespompában és gazdagságban éltünk. Meghódítottuk azébenfában, elefántcsontban, aranyban dúskáló Núbiát,és hatvanezer ember keze munkájával hozzáláttunkKheopsz piramisának építéséhez, Gízában. A fényes-séges Kheopsz a Núbiából érkezett, az építéshez fel-használandó alapanyagok Gízában irányítását bíztarám, s fogadnom kellett a núbiai kormányzót szemé-lyes látogatásakor, aki egyszer a leányával érkezett, samikor először megpillantottuk egymást, csak néztünkés bámultunk egymás szemébe. – A fáraó felesége nemilyen szép! Az ő oldalán lenne a helye! – gondoltam

42

magamban, de mindjárt hozzátettem: – Igaz, Kheopsz-nak, szokásaink szerint, húgát kellett feleségül vennie.

És amint ott álltunk: illatozó kezeddel megérintet-tél. S az érintés a szerelmeseddé tett.

Memphisi házunkban égtek a fáklyák, amikor ki-léptél a fürdőből. Zene szólt első éjszakánkon, s te ottálltál fénylő, csillogó testeddel s csókoltuk, öleltük egy-mást, mintha mindig ezt cselekedtük volna… – Aherceg nehezen vette a levegőt, önmaga látomásátKáma színpadán látni pedig szorongató érzés voltszámára. De mondta tovább: – Kheopsz halála utánpedig ott álltunk a gízai piramis tonnás kövei előtt, asírbolt csúcsa az egekig magasodott. Befalazták a bejá-ratot, megrendülve a búcsútól, egymást átkarolva in-dultunk vissza Memphisbe. Tested illata s a vágy, melyhatalmába kerített, fogalmaztatta velem:

– Édes balzsamom lettél, kedvesem!Visnu jobbján Sri Laksmí, a tökéletes Szépség és a

Jószerencse istennője tapsolni kezdett:– Élvezetes! – mondta.– Szép… – bólintott Szaraszvati, a dalnokok ol-

talmazója, a bölcsesség és a lét rejtelmeit szóba foglalóköltészet istennője.

Szaraszvati véleményét elfogadták az istenek. Meg-tisztító erejével már Indrát is meggyógyította. Szarasz-vati az emberek ajándékozója, aki élelmet, utódokat,életerőt, és halhatatlanságot ad.

43

NEGYEDIK HELYSZÍN

Atlantisz szigetén.I.e. 1500-ban.

A herceg feleségének emlékei.

�

– Boldoggá tett a szerelem! A lóversenytéren pil-lantottalak meg először, szerelmem. Igazi atlanteuszvoltál. Szemed csillagként tündökölt arcodon.

Apám hajóépítő műhelyét egyre gyakrabban láto-gatta Mínosz szigetéről egy dúsgazdag kereskedő.Hajókat, gályákat vásárolt… A mínosziak is szigetla-kók voltak, mint mi, és gyakorlott hajósok, ám azatlanteuszok a hajóépítésben is jeleskedtek. Hatalmasflottáink és virágzó tengeri kereskedelmünk legendáshírű volt. Mérnökeink, építőink, kézműveseink szépházakat emeltek a természeti kincsekben bővelkedő,fában, fémben, kövekben gazdag szigetünkön, Atlanti-szon.

A mínoszi, apám tervezőirodájában, miközben atervrajzokat raktam a helyükre, hozzám fordult ésmegszólalt:

– Boldog vagyok, amikor apja házában megfordu-lok, és a kisasszonyt megpillantom.

– Mi is, jó uram, hogy nálunk vásárol – feleltem.

44

– Lehet, hogy inkább a lányom kedvéért keres felbennünket, és nem is a gályáink érdeklik? – kérdezteapám.

– Tökéletesek a gályái, uram, de a leánya még töké-letesebb. Odaadnék mindent, hogy elnyerjem a kezét.

Rád gondoltam, amint lovadon ülsz s rám nézel.Rémülten tekintettem apámra.

– Csak a gályáimat árulom, a lányom kezét nem –mondta.

– Ó, igen. Én sem úgy gondoltam, de boldoggátenne a kisasszony azzal is, ha sétálna velem a szigeten– felelte a mínoszi.

Valami belső késztetés sugallatára igennel feleltem.Mintha te hívtál volna.

Kiléptünk a házból. A kikötőben teljes felszere-léssel várakoztak a háromsorevezős gályák. A mínosziigazából figyelemre méltó férfiú lehetett volna szá-momra, ha már régen nem szerettem volna beléd.Figyelmes és udvarias volt, nem értettem, miért nemtalált asszonyt magának Mínosz szigetén.

– Atlantisz paradicsomi szépségű! – szólalt meg. –Pompás hegyek védelmezik az északi széltől. Minde-nütt ápolt rétek, tavak, folyamok, gyümölcsfák, kertek– s nézte a tájat.

– Mínosz nem ilyen kedves a szívének?– Ott születtem, de otthonom a tenger. A végtelen

víz, gályáim fedélzete, ahol élek.

45

A királyi palota felé vettük utunkat, melyet domb-tetőre építettek, közepén Poszeidon templomával,amelyet aranyozott fal övezett, homlokzatát ezüsttelburkolták és aranytornyocskákkal ékesítették. BelülPoszeidon aranyszobra állt, Poszeidon, harci szekerén,szárnyas lovat hajtott.

A palota kertjébe értünk, ahol forró és hideg vizűforrás táplálta a gyűjtőmedencéket és a fürdőket. Samint megálltunk a szökőkutak előtt a dúslombú fákalatt: téged pillantottalak meg, amint a királyi palotábólkilovagoltál, s felénk vágtattál. Fölkaptál a nyeregbe ésröpítettél, mintha te lettél volna Posziedon.

– Szeretlek, kedvesem! – mondtad. – Apád házábóljövök. Megkértem a kezed.

– S megkaptad?– Mínoszival ment el, de minden vágyam, hogy

atlanteusszal térjen haza – válaszolta.– Szeretlek! Szeretlek! – kiáltottam és fölébredtem

álmomból.– Baj van? – kérdezted.– Különös álmom volt.– Mi?– Megkérted a kezem.– Ebben nincs semmi különös, valóban megkér-

tem, és el is vettelek – mondtad nevetve s térdem haj-latát, bokámat, testemet csókoltad. – Más nincs, miszépségednél szebb lenne! – mondtad.

46

Garuda, a madarak királya, Visnu hátasállata szálltle a kertben. Mi történhetett? Az istenek sugdolóznikezdtek. Visnu Garuda hátára ült és isteni feladatánakteljesítésére indult.

– Herceg!… – szólalt meg az egyik zarándok, mi-után Garuda Visnuval felszállt. – A gyönyör fajtáirólmesélj nekünk, amelyek a nők és a férfiak között létre-jöhetnek!

– A nők legszebb testrészének belseje lágy. A túl-ságosan nagy lingam befogadása nem nyújt gyönyört ajóni számára. De a rövid gyönyörhorog is akadály. Aszerelmi játék művészetének ismerete éppen az, hogy ajóniba kellően illeszkedő, vastag és kemény lingammalcsillapítsuk a jóni Kámától ajándékba kapott vágyait.Az élvezet során, amikor a virágnyílás vize kifolyik, azárt bimbóhoz hasonló kedves szemű táncol, ugrán-dozik, sír, zavarodottá válik, egyáltalán nem képes erőtkifejteni. Szenvedélyes, közepes vágyú, lassú izgatott-ságú nőket ismerünk. Közösüléseink pedig sebesek,közepesen gyorsak és lassúak lehetnek.

A régi bölcsek a férfiakat a gyönyörhorog hosszú-sága, a nőket pedig a jóni mélysége szerint osztályoz-zák. Így a férfiakat: sasa (nyúl), vrisabha (bika) és asva(csődör), a nőket pedig mrigí (nősténygazella, őznő),vadavá, asvá (kanca) és dviradá, kariní (nőstényelefánt)névvel illették. Káma rendelése szerint magas fokú,közepes és alacsony fokú a szerelmi egyesülés aszerint,hogy egyezik-e a jóni és a lingam mérete.

47

A sasa férfiak nagy szeműek, hajuk finomszálú,szép az arcuk, békés a természetük, tagjaik gyengék,nem esznek túl sokat, fogaik kicsik, erényesek, csekélyszerelmi gyönyört nyújtanak, kiömlő magvuk jószagú,szerelemhorguk merevedve tizenöt centiméter. Avrisabha természete nyers, termete szálfa, karja erős,mellkasa széles, hasa kicsi mint a teknősbékáé, erősza-kos, szeme vérben forog, természete nyugtalan, szere-lemhorga merev állapotában huszonkét centiméter. Azasva dús, hosszúhajú, nyugtalan természetű, nagyranyíltszemű, indulatos, kéjsóvár, izmos a mellkasa, hosszú akarja, aluszékony, lusta, magas, mély a hangja, kedvétleli a kövér nőkkel való szeretkezésben, nagyevő, in-gerlékeny, lingamja merev állapotban huszonnyolccentiméter hosszú, magva bőséges és csípős szagú.

A mrigí nő göndör, sűrű hajú, keble szépen dombo-rodó, teste karcsú, szeme mint a kinyílt lótusz, orrnyí-lása keskeny, combja, jónija húsos, karja mint a növénygyenge hajtása, a legnagyobb gyönyörre vágynak, sze-relemvize lótusz illatú, járása az elefánté, szíve nyugta-lan, természete szenvedélyes, jónija tizenöt centimétermélységű. A vadava szeme, mint a lótusz leveléé, hajavastag és sima, fara és keble dús, arca hosszúkás ésgyengéd, járása szép, köldöke belseje mély, természeteindulatos, kedveli a jó ételeket és szeret aludni, széles acsípője, csapongó a szíve, vonzalom fűzi szeretőjéhez,hússzagú a szerelemvize, a gyönyört hosszú ideig élve-zi, jónija huszonkét centiméter mélységű. A kariní

48

nyaka, füle, arca, orra kövér, ajka vastag, haja rövid,testtartása görnyedt, hangja mély, örökké szerelmivágytól ég, keble nagy, erősen ragaszkodik a szerelmigyönyörhöz, szeret enni, rosszra gondolni, bűnös cse-lekedeteket kitervelni. Szerelemvize a megvadult ele-fánt verejtékének csípős szagát árasztja, jónija – tartjáka bölcsek – szerelemtanya, és huszonnyolc centimétermélységű. Asva férfi magas fokú gyönyörben részesít-heti. Káma szeszélyéből mellé rendelt sasa vagyvrisabha férfi szerencsétlenné válna karjai között.

A férfiak és a nők különböző fajtáival együttjárógyönyörfajták leírását a nagy költő, Kaljánalla is papírravetette.

– Beszélj még a nőkről, herceg! – kérlelte őt egymásik zarándok. Visnu éppen ekkor érkezett vissza,leszállt Garuda hátáról, és visszaült a helyére. A hercegfolytatta:

– A legkiválóbb költők a nőt tizenhat éves koráiglánynak, harmincéves korig fiatalasszonynak, ötven-évesig érett nőnek, aztán öregasszonynak nevezik. Aszerelmi művészetek változatainak gyakorlása öregasz-szonyokkal tilos. Sötétben végzett egyesülés során nyergyönyört a lány, nagy fényben a fiatalasszony, az érettnő mindkettőben egyaránt. Az öregasszony viszontegyikben sem, ő az élet örömeit már tönkreteszi.

A kapha vérmérsékletű flegmatikus nő a legkivá-lóbb: lába, szeme, foga, körme tetszetős, szeretett fér-jéhez hűséges, gyengéd, húsos és hűvös a jónija. Kö-

49

zepesnek ismert a kolerikus pittalá, aki pillanatok alattméregbe gurul, vidám, keble és fara dús, az izzadtság-tól kellemetlen szagú. A pittalá igen értelmes, forró ésernyedt a jónija, az egyesülésben gyengéd és ügyes. Avátalá – homok, a legrosszabb, durva a haja, kemény ateste, izgága, durva az egyesülésben, gyönyörkunyhójaérdes, mint a marhanyelv.

Káma isteni déva természetűnek alkotta a férfiak-ban dúskáló nőt, akinek kedves a beszéde, vidám azarca, akinek teste lótuszillatot áraszt és ragaszkodik agyönyörökhöz. Angyali természetű a gandharva, akibékés természetű, a zene örömének ízét ismeri, a virá-gokban kedvét leli, akinek csinos a teste.

Áldassék Káma jóindulata, amivel a nők természe-tét megalkotta!

Szemérmetlen a jaksa természetű nő, kövér a melle,a húst és a szeszes italt szenvedélyesen kívánja, teste amagnólia fehér virágját utánozza, s mindig élvezetekrevágyakozik. Ember természetű a manusja, aki tisztagondolkodású, mások, vendégek, barátok iránt nemgyúl szerelemre. Démoni természetű a pisácsa, harsány,nagyétkű, romlott, pattanásos arcú, kis termetű, rosszulviselkedő. Kígyó természetű a nága, akinek zavart aviselkedése, kicsapongó, sokat ásítozik és állandóanalvásra kész. Káka (varjú) természetű az a nő, aki sze-meit folyton körben forgatja és mindig éhes. Majomtermészetű a kapi, aki mindig kicsapongó, szemforga-tó, fogát örömmel csikorgatja. Köröm természetű a

50

khara, rossz természetű, beszéde nem kedves, nemszeret fürödni.

Káma bölcsességének megismeréséhez tartozik,hogy a padminí, csitriní, sankhiní és a hasztiní nőkesetében is számolnunk kell az ismertetett természet-beli különbségekkel.

Áldassék Káma neve és a gyönyörök tiszta forrá-sa!…

– Ne hagyd abba, herceg! Beszélj még a nőkről! –kérlelték a zarándokok.

Az istenek közül nem mindenkit érdekelt a hercegelőadása. Indra figyelmét a szóma kortyolgatása kö-tötte le. Garuda aludt, az apszaraszok szépséges testü-ket illegették: ők leginkább táncoltak volna. Ganesaormányával orchideaágakról virágszirmokat tépkedett,s azokat anyja lábai elé szórta. Hanumán a trónnalegyütt félkézzel Kámát emelgette, de közben azértfigyelt. A herceg folytatta:

– Elmondom a nő tönkremenésének okait… A nőtönkremegy, ha megbontják életvitelét, ha romlott er-kölcsű férfiakkal él együtt, ha irigység tölti el, ha férjeútra kel, ha férfiakra mohón vágyakozó nőkkel járegyütt, ha apja házában él…És a nő mindig nagyonelhidegül, ha a férje elszegényedik, ha szükségtelenhibái vannak, ha testét veri, ha nyomorúságos, ha szo-morú, ha nem ismeri a szerelmi élvezet idejét, ha pisz-kos, ha felhagy a pénzszerzéssel, ha beteg, ha félté-kenység miatt haragossá válik… Elhidegülése során

51

már nem néz a férjére, nem válaszol neki, örömétabban leli, ha nincs vele együtt, szenved a vele valóegyüttlétkor, ágyban rögtön elalszik, ha férje csókolja,megmossa az arcát, férje barátaival durván bánik, ésnem tart igényt a megbecsülésre, amit férje irántamutat.

Káma a férfi és nő gyönyörének négy fajtáját al-kotta meg: a természetes naiaszargikí, mely velünk szü-letett gyönyör és vasbilincsből valóan erős. Az érzék-szervek tárgyaiban létrejövő visajadzsá étellel, szantálfá-val, virágfüzérekkel, tehát érzékszervekre ható eszkö-zökkel előidézett gyönyör. A hasonlóságot meglelőszamá olyan gyönyör, amiben a férfi hasonlóságot vélfelfedezni a nő alakjában, nevében, ékszereiben. Agyakorlatból vagy a megszokásból keletkezett abhjászikíaz egymás közelében tartózkodástól erősödik meg, s agyönyör élménye vadászatokon, zenei és színházielőadásokon, istentiszteleteken születhet meg.

A nők jónijának belseje lehet olyan finom, mint alótuszvirág rostja vagy gömbölyű, mint az összezártujjak formálta üreg, vagy durva mint a marhanyelv.

A nő legszebb testrészének nyílása felett dombo-rodik a Szerelemisten ernyője – ismertette a herceg. Azapszaraszok táncmozdulatokkal kísérve mutatták jóni-jukat, ezzel is kifejezve azt, hogy figyelemmel kísérik azelőadást.

A herceg a női nemről beszélt tovább:

52

– A szerelmi gyönyörben szenvedélyes őzszeműakkor hódítható meg könnyen, amikor teste az úttólfáradt, amikor már régóta elhanyagolták…

A herceg szünetet tartott, zavarta, hogy miközbenbeszélt, Hanumánt az apszaraszok simogatták. Defolytatta tovább:

– Az őzszemű akkor is könnyen meghódítható, hacsak egy hónapja szült és néha fáradt, amikor testétfriss szerelmi láz gyötri, amikor nem leli örömét a fél-tékenységben, amikor a havibaj utáni fürdést elvégezte,az új partnerrel való első közösüléskor, az esős évszak-ban, és tavasszal.

Indrát is kezdte idegesíteni Hanumán egyre foko-zódó gerjedelme és felkiáltott:

– Hagyjátok abba!– Azt csinál, amit akar! – dörgött Jama, a Halál

Ura, és a hercegre nézett. – Te pedig beszélj! Érdek-lődve hallgatlak.

– Az első szerelmi csatában a nő lassan jut el agyönyör megszerzéséhez, mert gyenge benne a szen-vedély. A második alkalommal viszont gyorsan. Ná-lunk, férfiaknál állandó az erős szenvedély.

– Igazat beszélsz, halandó!… Erős! – szólalt megHanumán. – De azt mondd meg nekem, tudod-e, hogya bölcs ember milyen jelekből ismeri fel a nő gyönyör-re vágyakozását? – kérdezte Hanumán. – Mert én min-dig vágyom rá!…

53

– Kaljánalla költői szavait sorolhatom… – válaszoltaa herceg – …a nő kibontja hajfonatát, következetesennem takarja el keblét, fogával ajkát harapdálja…

Az apszaroszok illusztrálták azt, amit a herceg el-mesélt.

– …megáll, mintha egy pillanat alatt szemérmessévált volna, hevesen megcsókol egy kisfiút…

Az apszaraszok Ganesát csókolták meg.– …tagjait szétveti, sóhajtozik, szeretője útjába áll,

saját hónalját bámulja, kacéran nevetgél…Hanumán egyre inkább élvezte az égi kurtizánok

játékát.– …átöleli barátnőjét, kedvesen beszél, választ kér,

nem beszél egészen nyíltan, gyakran mosolyog, fejétvakarja…

Káma idegesen felállt, a herceg azonnal csendbenmaradt.

– Elkísérlek a hálószobádba, Hanumán – mondtaKáma.

– Figyelmes vagy, égi barátom – nevetett Hanu-mán, és néhány apszarasz társaságában követte Kámát.

– Olvasmányaidról szólj, herceg! Szavaid mint azápor peregnek, akár monszuneső. Bizonyára sokatforgattad a könyveket – szólalt meg az egyik őszülőzarándok.

– India irodalma legalább háromezer éves. És mais elevenen ható erő! Idézzük a több évezredes műve-ket, szellemi táplálékunk a régi eposzok hallgatása, a

54

hindu vallás is ezekből az eposzokból táplálkozik. Régiirodalmunk nyelve a megalkotott, a mesterségesenmegszerkesztett szanszkrit. Legrégibb terméke aVédák, a vallásos énekek. A Véda-himnuszokat négygyűjteménybe foglalták. A Rig-véda több mint ezer,isteneket magasztaló éneket tartalmaz… a legtöbbhimnusz – nézett a herceg az istenek királyára, akiéppen elaludt – Indrához, Agnihoz, a tűz istenéhez, ésa szómaitalhoz szólt. Az Upanisadok, titkos tanítások,misztikus filozófiai szövegek, melyek az emberi lélekés a világszellem azonosságát fejtegetik költői ihletett-séggel. Százezer versszak a Mahábhárata, mely aBhárata-nemzetség nagy harcának legjelentősebb al-kotása. Számtalan történet, mese, erkölcsi oktatás, jogitanítás található a szövegben. A későbbi költők másfélévezreden át merítették műveik tárgyát e kiapadhatat-lan forrásból…

A herceg Visnura tekintett.– Megemlítendő a Bhagavad-gítá, a Magasztos-

szózat című költemény. A nagy csata pillanatábanArdzsuna királyfinak fejti ki kocsihajtója, Krisna, akinem más, mint Visnu isten megtestesülése, a világ-szellem rejtélyét. Az Upanisadokban lefektetett miszti-kus tanításokat fűzi tovább, és a jóga néven ismertfilozófiai rendszert adja elő… A Mahábháratánál ki-sebb terjedelmű a huszonnégy-ezer versszakos másiknagy eposz, a Rámájana, Ráma pályafutása. Meseszerűelbeszélés arról, hogyan rabolta el Ráma királyfitól a

55

démonok tízfejű királya feleségét, Szítát, s hogyan sze-rezte vissza az elrabolt hitvest Lanká (Ceylon) szigeté-ről Ráma, a majmok népével szövetségben… Pálinyelven írott állatmesék: a Dzsátakák, születéstörténe-tek is kedvemre valóak, a legendák Buddha előzőéleteiről, amikor Buddha különböző állatok alakjábanszületett a földre. Kálidásza művei is kedvenceimvoltak: Sakuntalá az ártatlanul eltaszított, majd királyitrónra kerülő remetelány feleségeink mintaképe… Avallásos legendairodalomból a Puránák, Régi történe-tek említésre érdemesek. A hatalmas mennyiségű pu-rána közül legnagyobb hatású a „Bhágavata-purána”(A Magasztos legendája), csodás történet arról, hogyantestesül meg Visnu Krisna alakjában.

Az apszaraszok körültáncolták Visnut.– Dzajavéda A pásztor éneke című szerelmi költe-

ményében az istenséget jelképező Krisna-Hari pász-torifjú és az emberi lelket képviselő Rádhá pásztorle-ány szerelmének egy éjszakáját énekli meg, hol a leg-féktelenebb érzékiség, hol a legsejtelmesebb misztikuselragadtatottság hangján, csodálatos zenéjű sorokban:„szekfűvirágleheletzuhatagos örömillatú délövi szél-ben”… – idézett egy sort a herceg.

Brahmá felesége, Szaraszvati, a bölcsesség és a létrejtelmeit szóba foglaló költészet istennője megjegyez-te:

– Szépek a szavak!

56

A herceg beszélt tovább:– Öt-hatszáz éve terjedtek el a misztikus Visnu-

dalok, melyek alapjául a bhakti, a szeretet néven isme-retes vallási mozgalom szolgált. A bhakti Visnu áhíta-tos szeretetét jelenti, s e rövid dalok ugyanúgy az is-tentiszteletet fejezik ki a testi szerelem jelképeivel.

Az apszaraszok meztelenül, kacér mozdulatokkal,pantomim játékkal fejezték ki Visnu iránti hódolatukat.

– A bengáli irodalom páratlan jelentőségű költőjétis ajánlanom kell, Rabindranath Tagore-t.

Az istenek az utolsó szavakat már nem hallották,mert Visnut nézték, a társaság kedvencét, aki láthatóanörömét lelte a szépséges apszaraszok erotikából éslélekből építkező mozdulataiban.

Visnu lelkesedett, örömében tapsolt, s az istenekmind hasonlóképpen cselekedtek.

A tetszés kinyilvánítása azonban a hercegnek isszólt.

57

ÖTÖDIK HELYSZÍN

Perzsiában.I.e. 522-ben.

A herceg apjávala magasságos Dareiosz elé járul.

�

– Néztelek. Tested karcsú volt, hajad szétomolt:vágyam hegyi patakként tört utat magának… És cso-dáltalak Dareiosz palotájában!

– Lehet méltóságteljesebb más, mint perzsa király-ként Perszepoliszban diadalmenetet nézni? – kérdez-tem a mellettem álló apámtól. De inkább csak tégednéztelek.

– Életemre: ő lesz az asszonyom, senki más! –gondoltam. S te, mintha hallottad volna, gyakran pil-lantottál rám. S én piros szádra áhítoztam…

A herceg Káma színpadára nézett, ahol a perzsákföldjén, a perszepoliszi palota díszleteiben peregtek azesemények. Minden éppen úgy, ahogy a herceg mesél-te.

– Zarándokutamon sokszor fohászkodtam Zarat-husztrához, hogy ajándékozzon meg a boldogsággal. Aperzsa újév ünnepségére érkeztünk Perszepoliszba.

– Miféle isten az a Zarathusztra? – kérdezte Indra.Mégsem szómát kortyolgatott tehát s bóbiskolt csupán

58

a királyi trónuson, hanem figyelt. – Káma kegyelmébőlperzsa földön születtél meg újra, hogy híreket hozznekünk!

– Küldtem oda hírszerzőket! – szólt közbe Agni, aTűzisten.

– Alattvalóim beszámoltak már a tapasztalataikról– jegyezte meg Visvakarman, a mennyei művész ésépítőmester.

– Tőle akarom hallani a választ! – nézett Indra ahercegre, Agni közbeszólását figyelmen kívül hagyva.Pedig a Tűzisten vele egyenrangú volt.

– Óperzsa ékírásos feliratok és az Aveszta könyvek– kezdte válaszát a herceg – szent szövegei a fő forrá-sai a perzsák ősi vallása megismerésének…

– Mondd, figyelem a szavaidat, herceg! – biztattaIndra.

– Az Aveszta szerint a világ története a jó és arossz, a teremtés ősi erői – Ahuramazda és AngroMainju – egyetemes harcának a története.

– Semmi eredeti! A nevek különböznek a miénktől!– legyintett Indra.

– A teremtés három periódusból áll – folytatta aherceg –: az aranykort felváltja a jó és a rossz szelle-mek s földi híveik közötti kegyetlen harc korszaka. Eza küzdelem világkatasztrófával végződik: a világvégeelőtt kegyetlen tél jön a földre, Azsi-Daháka sárkányelszabadul láncairól, és az egész világ tűz martalékáváválik…

59

– Képtelenség! – tiltakozott Agni.– De később kezdetleges formában újjászületik –

tette hozzá azonnal a herceg.– Hagyjátok beszélni! – szólt közbe Visnu.– Ahuramazda a halhatatlan szentek – amesa

szpenta a nevük – főistene – folytatta a herceg. – Nevebölcs urat jelent, az istenség tiltott nevének helyettesí-téseként szerepelt. Mazda, azaz bölcs megnevezése isismeretes volt. A gondolkodás erejével vagy közvetíté-sével teremti meg a világot, és megköveteli magának aszellemi tiszteletet, valamint a szent tűz előtti imádsá-got. Az áldozati szertartások megszokott formái közüla tiszteletére csak a haoma volt megengedett.

– Haoma?! Mi az? – kérdezte Indra.– Hallucinogén ital. Haoma és tej keveréke.– És jó? – érdeklődött Indra. – Jobb, mint a

szóma?– Honnan tudná azt a herceg?… A mi szómánk-

nak különben sincsen párja!Visnu szólalt meg ismét. Az istenek egyetértettek

vele.– Mazda – folytatta a herceg – teste tűz, feleségei

az égi vizek. Ellenlábasa Angro Mainju, a rossz, a sö-tétség és a halál erőinek ura, aki létrehozta a bűnt, aboszorkányságot, a telet, a halált, a betegségeket, azöregséget.

– Beszélj a többiekről! – kérte a herceget Indra.

60

– A halhatatlan szentek istenségei Mazda környe-zetéhez tartoznak: Vohu Manah az állatok, AsaVahista a tűz…

– Nem ismerem! – mondta fölényesen a Tűzisten.– …Hsatra Vairja a fémek, Armaiti a föld, Haur-

vatát a víz, Ameretát a növények oltalmazója, s minde-gyiküket más-más virág jelképezi. Az állatok istenét afehér vagy sárga jázmin, a föld istenét a futórózsa, avízét a liliom szimbolizálja. Maga a főisten a szentelemek és az állatok oltalmazója is. Közte és az embe-rek közötti közvetítő volt Zarathusztra vagy Zoro-aszterként is ismert próféta. Az Aveszta a főistenkinyilatkoztatása, amelyet Zarathusztra a tanítványai-nak adott át. Igehirdetésében a legfőbb tan, hogy avilágrend és az igazságosság győzelme függ az emberszabad választásától a jó és a rossz világméretű harcá-ban. A próféta szerint az erkölcsöt, vagyis a helyesgondolkodás, a helyes beszéd és a helyes cselekedetekhármasát hirdetve Zarathusztra idealizálta az „igazhi-tű” gazdasági tevékenységet, amelyet szembeállított aszentségtelen nomád életmóddal. Írásai szerint azért isküldték a földre, hogy az állattartásra tanítsa meg azembereket. Ahuramazda követőinek a halál utáni bol-dogságot ígérte, a rossz segítőit kínokkal, olvasztottfémmel és az utolsó ígérettel fenyegette, amelyet avilágvégén Ahuramazda hajt végre.

Görög közvetítéssel Zarathusztra alakja az európaikultúra részévé vált. A német Friedrich Nietzsche

61

Imígyen szóla Zarathusztra című művében adta a prófétaszájába a szellem szabadságát sajátosan értelmező ki-nyilatkoztatásait.

– Beszámolód figyelmünkre méltó – ismerte elVisnu.

– Kívánsz még valamit mondani a perzsa mitoló-giáról? – kérdezte Káma. – Ha nem, térj vissza mostmár a perszepoliszi palotába!

– Mitra napisten kultusza is széles körben elterjedt,magasságos Káma. Ahuramazda a világegyetem alko-tóelemeit testesítette meg, Mitra viszont az emberektársadalmi szerveződését; közvetítői funkciót töltött beég és föld, isten és ember között. Kultusza Perzsiahatárain kívül is elterjedt, különösen a Római Biroda-lomban. Az iszlám térhódítása után az óperzsa mitoló-gia számos alakja vonult be az újperzsa nyelvű klasszi-kus költészetbe, s őrződött meg a hagyományokban.

– Zarathusztra nem végzett tökéletes munkát:Mazda királyi hatalmát kénytelen volt másnak átadni –mondta Indra. Visnu, aki még Indránál is hatalmasabbvolt, hozzátette:

– Újra és újra teremtjük a létezést a nemlét ellenpó-lusából, Indra…

– Folytasd életed lapjainak pörgetését, herceg!Visszaemlékezésedet – Káma szólalt most meg.

– A magasságos Dareiosz óriási fogadótermébenezrek és ezrek vonultak fel, hogy hűbéradományaikkala Királyok királya elé járuljanak. Egyiptomi, szír, indiai

62

adományvivők forgatagában már csak téged bámulta-lak. Kétpúpú tevét, arany- és ezüstedényeket, ékszere-ket, kocsikat hoztak Dareiosznak. Lassú menetbenvonultunk a nagy uralkodó elé, s amikor apámmalajándékainkat átadtuk, már sehol nem láttalak. Ti márkimentetek a palotából. Szaladtam a kapu felé, talánmég látlak és utolérlek. A kapuőr gyanakodva nézettrám.

– Látott nőt itt kimenni, színarany homlokékkel? –kérdeztem.

– Tízezrek vonulnak Őfelsége elé, jó uram, és tíz-ezrek hagyják el a palotát!… Színarannyal fölékszerez-ve, homlokékkel, pompás öltözetekben… Nincs ha-talmasabb birodalom Perzsiánál, jó uram!…

– De az a hölgy nem akárki! Kitűnik ezer közülis!… – estem kétségbe, és aranyat csúsztattam az őrkezébe.

– Ebben az esetben, jó uram, a déli kapun kell ki-menned! Uralkodók, helytartók és a magasságos elő-kelők karavánjai a déli oázisban telepedtek le.

A déli kapu felé indultam, útközben az aranyműve-sek bazárjában megálltam s egy gyűrűt vásároltam,amelyen smaragd- és zafírkövek úgy ölelték körül agyémántokat, ahogy én szerettelek volna téged. S Za-rathusztra kegyes volt hozzám. A déli oázis pálmafáialatt, a karavánok sokaságában, sátrak, tevék, szekerekés ünneplő emberek sokaságában, családod körében

63

végre megtaláltalak. Intettem a szolgának, aki hozzámlépett, s arra kértem őt, hogy vezessen atyádhoz.

– Száz naplemente és száz napfelkelte kellene ah-hoz, hogy kérésednek eleget tehessek. Hosszú a kara-vánok útja Aleppóig!… De leborulhat fényességed akisasszony bátyjának lábai elé, itt, Perszepoliszban.

És tekinteted, arcodon fénylő mosolyod bátorításá-ra fivéred sátrába léptem. Meghajoltam, s kifejezve hó-dolatomat bíborszínű bársonypárnán nyújtottam át agyűrűt.

– Szép! – nézegette a gyűrűt. – Elfogadod? – kér-dezte tőled. – Igen – felelted, s én izgatottan húztamujjadra a gyűrűt. S amikor már egymás kezét fogtuk,nem volt nálam boldogabb ember a perzsa birodalom-ban.

Veletek vacsoráztam azon az estén. S azután napo-kon át családod vendége voltam. A harmadik nap éj-szakáján, rózsaillatú sátrad félhomályában lettél azenyém. A hold tapintatosan nézett le ránk, megvilágí-totta testedet, mely oly szép volt, hogy vágyaim ki-apadhatatlan forrásává vált.

– Szeretlek – mondtad –, s azt kívánom, hogy Za-rathusztra gazdagítsa szenvedélyünket!

Fohászunkat a karavánúton Aleppóig sokszor is-mételgettük. És Szíriában egyesüléseink gyümölcsével,az úton megszületett gyermekünkkel atyád elé járul-tunk.

64

– Érdemes volt palotádba látogatnunk, Káma –mondta Brahmá oldalán ülve Szaraszvati, a bölcsességés a lét rejtelmeit szóba foglaló költészet istennője.

És Brahmá megfogta felesége kezét.

65

HATODIK HELYSZÍN

Delphoi forrásvizénél.I.e. IV. században.

A herceg feleségének emlékei.Az asszony gyermek után sóvárog.

�

– A magasságos Káma szerelmi művészetébengyakorlott ember különbséget tud tenni a férfiak ésnők különböző fajtái között… – mondta a herceg ésígy folytatta: – … és fel tudja ismerni, hogy ki kineklehet megfelelő partnere. És a jártasságot szerzett férfimindig kielégülést okoz a szerelmi gyönyörök gyakor-lásában, és érezni fogja, hogy a szerelmes nők sajátéletükkel egyenlő értékűnek tekintik.

Káma a nőket különböző természettel ajándékoztameg. A Himalája és a Vindhjá hegységek közötti terü-leten, melynek nyugati határa Delhi környékén, keletivége pedig Allahabad táján van, a nők tarka ruháthordanak, kiválóak a kézműves munkákban, és a sze-relmi ütközetekben gyönyöröket keltenek. A pakisztániMultán környékéről való nő abban leli örömét, ha ha-rapdáljátok és karmoljátok. Vágyakoznak ők az ölelés-re, és sok csókkal tudjátok szívüket kalodába zárni.Gudzsarát délkeleti részén, a Mahí és a Tapti folyókközött élő nők arra vágynak, hogy átöleljétek őket.

66

Gyorsan jönnek izgalomba, ha ajkukat ütögetitek.Testük szépséges, szíveteket melengető, és élvezetkorszinte táncra perdülnek. Andhra Pradés és Karnátakaállamban születettek gyengédek, gyönyör közben fáj-dalmat tűrőek, szeretkezésben leleményesek, tagjaikszíveteket gyönyörködtetik. Uttar Pradés középsőrészén, Allahabadtól északra, északnyugatra élő nőklingamjaitok erőteljes ütögetéseitől jönnek gyorsanizgalomba és a gyönyör műveleteiben jártasak. Bihárállam fővárosából, Patnából, ahol az Ókorban különö-sen híres ravasz kurtizánok működtek, és Mahárástraállam területéről származó nőket finom mosolyuk teszibájossá. Tudnotok kell, hogy csapodárok, gúnyolódvakacérkodnak, olykor szemérmetlenek, Káma színpadánügyesek, vonzalmuk erős, érzékiek, s már a régi böl-csek is úgy tartották, hogy különféle ruhákkal lehetmegörvendeztetni őket. Kelet-Észak-Bengál női azölelésben, a csókban és egyéb szerelmi játékban tartósörömet lelnek, testük gyenge mint egy virágszál, és márKaljánamalla is megállapította róluk a fenséges Láda-khán megörvendeztetésére írott Anangarangában,hogy érzéketlenek ők, és hogy a magasságos Kámacsatáiban lassan mozognak. Az erotikus művészet ma-gasiskoláját képviselő Orissza, a mai Utkala női kar-molással örvendeztethetők meg, tudnotok kell róluk,hogy állandóan gyötri őket a jónijukat betöltő szerelmivágy, s hogy szemérmetlenek, és szeretnek férfikénttevékenykedni hálószobáitok fekvőhelyein. A Szadání-

67

rá folyótól keletre, Asszám állam egy részén, Káma-rúpa környékén a nők a szerelmi játék színpadán für-gén mozognak, kedves beszédűek, testük mint gyengelián, szemük csábos és felettébb szenvedélyes. Keralaészaki részén élő nőkről már a bölcsek is megállapí-tották, hogy örömüket lelik hibáik takargatásában, ésmásokénak felfedésében. És tudnotok kell, hogy testükpedig kemény. Pakisztán földjén, az Indus folyó felsőfolyása melletti területen, Madhja Pradés állambanAvanti körzetében és az afganisztáni Váhnika környé-kén élő nők erőteljes mozgásúak, nagyon nehezenszerezhetők meg, s készüljetek fel arra, hogy igen in-dulatosak, és számosan romlottak. Pésavár, Bághalpur,a Pandzsábban a Ravi és Csénáb folyók közötti területés Andhra Pradés déli, délkeleti részén Káma akaratá-ból születettek jártasak a szerelem tudományában,szíveiteket elbűvölők, gyorsan izgatottá válnak a sze-relmi előjátékokban, szemérmesek és kellemesek. AKrisná és Pólar folyóktól délre eső területekről, a pa-kisztáni Szindh tartományból és a szantálfákról és fű-szereiről nevezetes, Majszurtól délre eső tengerpartiterületről való nők szépszavúak, kifinomultak, kis élve-zetet nyújtva is kielégíthetitek őket. De tudnotok kellróluk, hogy energikusak, és a gyönyörben félelmük ésszégyenlősségük mindig elillan. Belső-Tibetben, a Hin-dukus vidékén, a Gangesz déli partján, Dél-Bihár ésNyugat-Bengál területén a nőket közösüléssel és keb-lük dörzsölésével elégíthetitek ki, és nem szabad figyel-

68

men kívül hagynotok, hogy természetüknél fogva go-nosz gondolkodásúak ők, és hevesek. Kásmir, melymár a középkorban is kurtizánjairól és szép asszonyai-ról volt híres, s híres mai is, oly nőkkel népesíttetett bea fényességes Káma akarata által, akik csekély élvezet-től is gyönyörre lelnek.

Indiámtól távol – emlékezett vissza a herceg – Zeuszalattvalójaként éltem őzszeműmmel.

A herceg felesége Káma színpadára lépett és meg-szólalt:

– Gyönyörre nálad lelt szívem, kedvesem. Felizzásvolt az első ölelés és lángra is lobbant bennünk a szen-vedély.

A Korinthoszi-öböl északi szegélyén éjszaka száll-tunk partra, innen mintegy háromórás utazással kel-tünk át a széles fennsíkon, ahonnan teljes egészébenfeltárult a csillogó – fehér épületek és műemlékek fölétornyosuló – Parnasszus hegy. Egyre tisztábban láttuka hegyoldalt szegélyező szent utat, mely kanyargósanemelkedett a pompás templommal koronázott Apol-lón-szentélyen át. A sziklákat átszelő szakadékokbanfolyt a Kasztália-forrás vize.

A világ közepére érkeztünk. Ruháinkat levetettük smegtisztultunk a forrás vizében.

Keblem duzzadt, ajkam húsa vörös lett, mint a la-zacé, s a vágyat, amelyet éreztem, te fokoztad. A forrásvizében mostad arcomat, lábamat, majd a parti sziklák

69

alatt öleltél és csókoltál. Gyönyörünket az égi hajnal-csillag kísérte figyelemmel.

A rituális tisztálkodás és egyesülés után indultunkel a jóshelyre. Püthia, a papnő, kezében babérággal ésegy kerek tállal, melyben szent víz volt, háromlábúszéken ült.

Kis táblára rótt kérésünket Püthiának adtuk át.– Gyermeket szeretnétek? – kérdezte.– Ez minden vágyunk! – feleltem.– Évek óta próbálkozunk – tetted hozzá.Püthia révületbe esve artikulálatlan hangokat hal-

latott. Feleletét pap értelmezte, és versbe foglaltatvaadta át nekünk.

– Megfürödtetek Kasztália vizében, s magzat fo-gant asszonyod méhében! – Ez volt Püthia jóslata. Ésmi boldogan távoztunk a jósdából, majd elindultunk akincstár felé. A kicsi, templomszerű épületben Apolló-nak szánt adományainkat helyeztük el.

Hittünk a jóslatban, hiszen mindenfelé beszéltékmár, hogy mit is mondott Püthia Nagy Sándor hadve-zérnek: – Fiam, neked senki sem állhat utadba!

Szókratészhez pedig így szólt: – Az ország legböl-csebb embere vagy!

És mind a két jóslat igaznak bizonyult! Mi okunklett volna rá, hogy kételkedjünk Püthiában?

A Parnasszus ormai alatt úgy éreztem, akár szülökneked gyermeket, akár nem: boldoggá teszel, ha rámnézel, enyém a szíved, a lelked s a mosolyod.

70

– Beszélj még a görögökről! És Zeusz udvaráról! –kérlelte Szaraszvatí a herceget. – Elbukásuk oka tanul-ságos számunkra!

– Robert Graves Görög mítoszok című munkájatanúsítja – felelte a herceg –, hogy a görög mitológiaesztétikai hatása jelentős…

– Az is valami, ha már kihaltak! – mondta Siva.Derültséget kiváltó megjegyzése után Brahmá szólaltmeg:

– Folytasd! Leköti figyelmemet, amit elmondasz.– Az ógörög istenek ádáz küzdelemben teremtet-

ték meg a világ szépségét…Az olümposziak megsem-misítették az ősi és diszharmonikus szörnyeket. Bor-zalom és szépség uralkodását írta le Hésziodosz, azIstenek születése című munkájában. Aphrodité a meg-csonkított Uranosz égisten vércseppeiből fogant. Ze-usz úgy szórta mennyköveit és villámait, hogy Hádész,az alvilág ura is beleremegett. Az Olümposz-lakók és atitánok – az előző istennemzedék – kősziklákat éshegyeket hajigáltak egymásra. Kozmikus katasztrófavolt ez: a korábbi istenvilág pusztulása.

Kínok között született Zeusz és a nagy héroszok újbirodalma, akik fegyverrel és bölcs ésszel új szépségetteremtettek. Ez törvényen és harmónián alapult, ame-lyet a múzsák – Zeusz kilenc lánya –, a Khariszok, jó-indulatú istennők, a Hórák, az évszakok istennői, atündöklő Apollón, Zeusz fia, a bölcs Athéné és azezermester Héphaisztosz testesítettek meg. Homérosz

71

mitológiai leírásában a világ egyetlen hatalmas közös-ség.

– Hányan voltak? – kérdezte Prithiví, a Föld úrnője.– Több mint félezerre becsülhető a görög istenek

száma. Az olümposzi istencsalád feje Zeusz volt. Fele-ségei, leányai, fiai és a neki alárendelt istenek felvonul-tatása Káma színpadára sem lenne kis erőfeszítés! Aszínre lépő istenhősök származásának, tetteinek izgal-mas történetei pedig vég nélkül pereghetnének: a cso-dálatos szépségű Adonisz kalandjaitól Zeuszig, akiGaia-Földanya és Ég-Uranosz tanácsára nyelte le elsőfeleségét, Métiszt, hogy ne szüljön nála erősebb fiút.Zeusz második felesége Themisz volt, az igazságosságistennője. Leányaik, a Hórák ügyeltek az istenek ésemberek életének szabályos rendjére, a Moirák pedigsorsistennők voltak, Zeusz akaratának végrehajtói:Zeusz Eurünométól származó leányai, a Khariszokörömöt, derűt, bájt vittek az életbe. Démétér, Zeuszfeleségeként már nem szörnyetegeket szülő föld volt,hanem a földművelés istennője. Mnémoszüné, azemlékezet istennője szülte Zeusznak a kilenc múzsát.Létó ajándékozta meg a főistent Apollónnal, a művé-szetek és a férfiszépség istenével. Valamint Artemisz-szel, a vadászat istennőjével…

– Hány asszonya volt ennek a görögnek?! – csat-tant fel Indra, mintha irigyelte volna Zeusz sikereit anőknél.

72

– Több mint neked, barátocskám! – nevetettVisvakarman, a mennyei művész és építőmester.

– Sorban a harmadik, jelentőségét tekintve elsőnekszámító felesége Héra volt, a törvényes házasság isten-nője, a házastársi kapcsolatok védelmezője – tette méghozzá Visvakarman. Hanumán visszatért az istenekközé, és elfoglalta helyét. A herceg pedig folytattaelőadását. Az, hogy fáradt, most nem is látszott rajtaannyira szembetűnően.

– Zeusz fokozatosan alakította át a világot: olyanisteneket teremtett, akik törvényességet, rendet, tudo-mányt, művészetet, erkölcsi normákat hoztak a földre.Köztük a sebezhetetlen Akhilleuszt, akit anyja éjjelentetűzben edzett; a harcias amazonokat; a hajós argonau-tákat; a gyógyítás istenét, Aszklépioszt; a bölcsesség ésaz igazságos harc istennőjét, Athénét; az égboltot tartóAtlaszt; a danaidákat, akiknek az alvilágban örökkön-örökké vizet kellett hordaniuk egy lyukas hordóba; ababérfává változtatott, szüzességét megőrző Daphnét,akit hiába ölelt át Apollón; a szőlőtermesztés istenét,Dionüszoszt; a szárnyas Erószt, a szerelem istenét, amindenek felett és mindenütt uralkodó erőt…

– Káma riválisát?… – kérdezte Hanumán. Tudta,hogy ő az egyedüli majomisten az istenek között.

– Apszaraszokkal cicázol vagy fecsegsz! – fortyantföl Indra.

– Téged lassan, szépen majd elfelejtenek, barátocs-kám! – felelte Hanumán Indrának. – De én a sere-

73

gemmel Szítát hoztam haza Lankáról. S amíg a Rámá-jánát ismerik a Földön: rólam beszélni fognak!

– Folytasd, herceg! – mondta Brahmá. – Kiket te-remtett még Zeusz?

– Europét, akibe Zeusz beleszeretett, és vad bikaképében elrabolta; Gaia fiait, a gigászokat, és megjelenta sötétség, az éjszakai látomások és a bűvölés istennő-je, Hekaté; a világ legszebb asszonya, Helené; a Napistene, Héliosz; az utasok oltalmazója, a holt lelkekvezetője, Hermész; Kalüpszó, a nimfa, aki hét teljesesztendeig magánál tartotta Odüsszeuszt; a félig em-ber-, félig lótestű vad lények, hegyek és erdős ligetekszilaj és fékezhetetlen természetű lakói, a kentaurok; azalvilág révésze, Kharon; Kronosz, a titán, Uranosz ésGaia fia; egyetlen szemmel homlokuk közepén a kük-lopszok és a szűz természetistennők, a nimfák, a ter-mészetet éltető és terméshozó erői; a híres dalnok észenész, Orpheusz, aki játékával és hangjával lecsende-sítette a háborgó hullámokat, de megjelent a jóságostengeri isten, Néreusz, leányaival, a hajósokat segítőnereidákkal; Pandora, akinek szelencéjébe az istenek azemberi bűnöket és gondokat zárták, s Rheia ősistennő,Uranosz és Gaia leánya, Kronosz felesége, Zeusz,Aidész és Poszeidón anyja. Életre hívta a lélek, a lehe-let megtestesítőjét, Pszükhét; a jövendőmondó szibillá-kat és termékenységdémonokat, a sziléneket; a csodá-latos hangú sziréneket; a sziklát görgető Sziszüphoszt;az asszonyfejű és -keblű, oroszlántestű, madárszerű

74

szörnyet, a szfinxet; a halál megszemélyesítőjét, Thana-toszt; a halál istenét, Thészeuszt; az első istennemze-dék hat fivérét és nővérét, a titánokat.

A görög mitológia szereplőinek élete és sorsa évez-redek óta az emberi tudás és műveltség kimeríthetetlenforrása.

– Köszönöm az összefoglalásodat, herceg – bic-centett a fejével Szaraszvati. A herceg meghajoltBrahmá felesége előtt, akinél elképzelni sem lehetettvolna olyan tűrőképességet, amely elviselte volna azt,hogy a főisteni férj annyi feleséget tartson, mint ahá-nyat Zeusz tartott.

– Nem lehetett valami könnyű élete a te Zeuszod-nak! – mondta Brahmá. – Annyi nő és annyi istenközött rendet teremteni!

– Nem uralkodott sokáig! – legyintett Visnu.Káma a zarandokokhoz fordult és megkérdezte:– Van kérdésetek?– Van! – mondta az egyikük. – Feleséged gyerme-

ket szeretett volna. Igaznak bizonyultak a jósnő szavai?Született utódotok?

– Nem. És a szomorúság feleségem lelkét cseppen-ként megmérgezte. Amit magam még azzal tetéztem,hogy rabszolganők karjai között és ölében kerestem vi-gasztalást… s ők tizennégy gyermekkel ajándékoztakmeg…

Káma nem szólt semmit, csak intett, hogy várja akövetkező élettörténetet.

75

HETEDIK HELYSZÍN

Petra.I.e. 300.

�

A Szerelem Ura megadta a nőknek a csábítás ha-talmát: bennünket pedig a nők iránti szerelemnek ren-deltetett alá. A nőben társra lelünk vagy magányraítéltetünk, miattuk útra kelünk vagy otthon maradunk.Én pedig – a herceg hallgatóságára nézett – Kámaszolgája – mondom, hogy senki sem kerülheti el azasszonyok szerelmét, a vágyat, hogy elérje azt, semmeneküléssel, sem környezetváltoztatással, sem elkü-lönüléssel.

A fényességes Káma akaratából sumer-akkád, óko-ri arab, sémi és előázsiai népek földjén kezdhettem újraaz életet emberi alakban, ahol a forró sivatagi homokma sok emléket őriz. A sumerok ismeretlen eredetűtörzsei hatezer évvel ezelőtt vették birtokukba a Tigrisés Eufrátesz völgyét, s alapították meg az első városál-lamokat. Mezopotámia sumer periódusa mintegy más-fél évezredet fog át. A Gilgames, Enkidu és az alvilágcímű szövegben ez áll: „Midőn ég a földtől elvált,akkor az eget An szerezte meg, a földet Enlil szereztemeg, s Ereskigalnak az alvilág ajándékul jutott.” A föld

76

alatti birodalomról kialakított sumer elképzelések sze-rint az alvilág határait egy föld alatti folyosó jelzi, ame-lyen révész visz át.

A Mezopotámiát megszálló keleti sémi népek, azakkádok időtlen idők óta a sumerok szomszédai vol-tak, és erős sumer hatás alatt álltak. Négy és félezerévvel ezelőtt a folyamköz déli részén fekvő Akkád vá-rosának uralkodója „sumer és akkád királyságban”egyesítette a területet, amelyet később, Babilon fel-emelkedése után Babilóniának kezdtek nevezni. Asumer és akkád nép összekeveredése tovább folyt, és asumer nyelvnek az akkád (asszír-babilóniai) általi ki-szorítása nem jelentette a sumer kultúra teljes megszű-nését és az új, sémi kultúrával való fölváltását. Mindenáltalunk ismert akkád isten sumer eredetű, vagy régótasumer istennel azonosították. Így az akkád napisten,Samas a sumer Utuval azonosult, Istár istennő Ininnelés egy sor más sumer istennővel. Babilon felemelkedé-sével egyre nagyobb szerepet kapott a város istene,Marduk, de eredetét tekintve ez a név is sumer.

A nyugati sémi népek a Kr. e. IV-III. évezredtőllakták Szíriát, Föníciát és Palesztínát. A kánaáni-amorita-ugariti, föníciai, júdeai, izraeli –, valamint azarameus csoportba tartozó népek körében Jahve (azegyistenhit) kultusza előtt nem alakult ki közös isten-hit. Noha nyelvileg közel álltak egymáshoz, fő elemei-ben közös volt a kultúrájuk, és állandóan érintkeztekegymással. A közös istenek mellett voltak saját, helyi

77

istenségek is. Az istenek nevét gyakran tabu védte.Általában jelzőiket, pótnevüket, megszólításukat hasz-nálták. Baál isten, az ég urának kultusza széles körbenelterjedt. Palesztinában a Kr. e. I. évezred első felétőlkezdve a júdeai izraelita közösségekben kezdett kiala-kulni a Jahve kultuszán alapuló, egyistenhitű judaiz-mus.

Az Arab-félsziget északi és középső részén lakóarab népek hitvilága az iszlám kialakulásáig nem állössze egységes rendszerré. Az arab törzsek északonkapcsolatba kerültek Szíria és Palesztina népeivel, ésátvették tőlük az írott arámi nyelvet. Közös és lokálisistenek egyaránt megtalálhatók a panteonjukban. Fő-istenük, Sara a világ ura…

– Széleskörűek az ismeretei – súgta Szaraszvatípárjának, Brahmának.

– Igen – felelte Brahmá.– Sara, a nabateai főváros, Petra egyik részének ne-

ve – folytatta a herceg – Ahová engem a fényességesKáma vezérelt, s ahol a nők az olyan férfiakat tisztel-ték, akik kedvüket keresték, jó tartásúak voltak és ará-nyos termetükkel kiemelkedtek a többiek közül. Bátrakés nemesek voltak, nem dicsekvőek és beszédbenkellemesek. Akik megtartották szavukat és ígéreteiket,s csak igazat szóltak, s amit kimondtak, azt állták is.Akik pedig kérkedtek kapcsolataikkal, nőismerőseikkelés szerelmükkel, csak megvetést érdemeltek.

78

Petrában Sara főisten bálványa egy megmunkálat-lan fekete kőkocka előtt mutattuk be az áldozatokat. Akultusz Allahéval párhuzamosan élt. Allah a világ és azemberek megteremtője, az istenek vezetője és apja,akit az ég és az eső isteneként tiszteltek; Mekkábanminden más istennél jobban.

– Allahot meg kell majd hívnunk! – figyelmeztetteBrahmát Szaraszvati. – Odalent a kultusza gyorsanterjed.

– A térség, ahol éltem – folytatta a herceg – mégőrzi az elámi, hettita, hurrita, jemeni és kasszita népekvilágnézetének emlékeit. A kassziták a mai Nyugat-Irán területén éltek az ókorban, és meghódították Ba-bilont. Isteni származású ősükként Kassút tisztelték, sképzeletük az egész világot benépesítette démonokkal:vannak köztük félig ember, félig állat alakúak, szárnyasszfinxek, griffek.

Az ókori Jemen területén több állam állt fenn: Sá-ba, Katabán és mások, ahol mesterséges öntözésenalapuló, földművelési kultúrában sémi népek éltek.Hitviláguk mezopotámiai és ókori arab hatást mutat.

Elám fővárosa Szúza volt, az elámiak világnézetéreerősen hatott a sumer-akkád mitológia. A hettita államfővárosában, Hattusában – ma Bogazköy – főistenkénta napistent tisztelték.

Jártam a karavánutakat, kereskedtem s féltem azisteneket.

79

A szerelem vitt a sivatagokon át! Szívemben palotamagasodott: szerelemből épült a fala. Bőr víztömlőinkmár kifogytak, fáradtan, összetörten ültünk a tevéken;bátyám vezette a sok száz málházott tevéből álló kara-vánt.

– Petrában az ivókutaknál majd felfrissülünk! –mondta a bátyám.

– Ha igent mond! – feleltem.– Biztos lehetsz benne! Láttam, ahogyan búcsút

vett tőled.– Bárcsak igazat beszélnél! – sóhajtoztam. S rád, a

dicséretreméltó nőre gondoltam! Mert a szemembenaz voltál. Férfiaknak tetsző, tökéletes alakú, formás, saz egészségtől majd’ kicsattanó. Akinek a haja: ében,homloka magas, szemöldöke szurokfekete, szemeinekbogara is az, de a fehérje tiszta. Arca ovális, orra egye-nes, szája íves, lehelete kellemes, ajkai s nyelve élénkpirosak. Nyaka hosszú, de nem vékony, felső testefejlett, keble telt, kemény, hasa kerekded, köldökemély. Ágyéka testes és pihés, jónija húsos, de keskenya rés. Tapintása bársony, heve oly tüzes, nedvét nemontja, illata kellemes. Combja és fara kemény és feszesa csípője, ám dereka karcsú. Kezei, lábai kecsesek,karjai teltek, vállai jól fejlettek. Elölről nézve elbűvölő,ha hátulról pillantod meg, a vágy emészt el érte. Ülveolyan, mint egy kerek kupola, állva, mint egy zászlórúd.Fekve: puha ágy. Ritkán szól s nevet, s csak okkal teszi.A házat nem hagyja el, nem szomszédol. Asszonyok

80

közül sem választ barátot, senkiben sem bízik, csakis aférjében. Nem fogad el senkitől semmit, csakis a férjé-től és rokonaitól. Mások ügyes-bajos dolgaiba nemavatkozik bele, nem hajlik a rosszra, nincs mit rejte-getnie. Ha férje szólítja engedelmes, serény. Minden-ben segíti, gondjait enyhíti. Nem nevet és örvend, haférje bánatos, hanem megpróbálja jókedvre deríteni, hacsak egy pillanatra is. Csak férjének veti alá magát, mégha el is emészti az önmegtartóztatás. Titkos testrészeitelfedi, takarja, illő ruhát visel minden alkalomra. Férjé-re nem hoz szégyent. Illatszereket használ, fogát tisz-títja. Az ilyen nőt tisztelet övezi.

S ilyen voltál te.A Petrához vezető szűk szurdok végén a Fáraó

kincstára, káprázatos, sziklából kifaragott homlokzatatárult elénk, s a meglepő látvány most is elragadtatott:különféle árnyalatú, rózsaszínű és vörös tűnt fel asivatag közepén.

A természetes hegyfalba vájták be a száz meg száz,kicsi és egyszerű, pompás, oszlopos homlokzatú háza-kat, templomokat és sírokat. A nabateusok szépségesvárosa előttünk tündökölt.

Petra annak köszönhette felvirágzását, hogy kétfontos kereskedelmi útvonal találkozásnál helyezkedettel. Egyik a Perzsa-öblöt kötötte össze a Földközi-tenger vidékével, a másik Szíriát kapcsolta a Vöröstengerhez. A magunkféle kereskedők teherhordó te-vékkel érkeztek, vizet, élelmet vásároltak és eladták

81

áruikat. A nabateusok a karavánokra kirótt adókból ésaz ellátásukra fordított szolgáltatásokból gazdagodtakmeg.

A város középpontjába szűk utcákba érkeztünk,pici, lapos tetejű házak, üzletek, sorakoztak mindenütt.A város lakói árnyékban sétálgattak a pompás oszlop-soros utca fedett folyosóin; mely a Mózes-völgye fo-lyómedencével párhuzamosan vezetett a szent kerület-hez. Vizet a városon kívüli bővizű forrásokból meg-szerkesztett csatornákon és csővezetékeken át vezet-tek. A szent helyen, ahol mi is megálltunk és kecskétáldoztunk, az oltárról lefolyón keresztül csorgatták leaz áldozati állat vérét.

A fogadó elé értünk, ahol megláttalak. Jöttél elém skérdőn néztem rád.

– Igen a válaszom, kedvesem – mondtad.– Szeretsz?!… Különb öröme királynak sem lehet!

– örvendeztem.– Szeretlek! – mondtad, és megcsókoltál. És engem

vágy emelt, arcom, lelkem kigyúlt: csókod mint lángperzselte végig testemet.

– Legyetek egymásé! – mondta bátyám, amibenbenne volt az is, hogy kiadja a jussomat. Tevéket,mirhát és sok aranyat.

Másnap kilovagoltunk a városból s csak a végtelensivatag vett körül bennünket. Levetetted a ruhádat snabateus őseink ege alatt csodáltam a testedet. S ölelte-lek, ahogy óhajtottad, és szerettél, ahogy én kívántam.

82

A férfi, mikor nők közelében találja magát, lingam-ja megnő, erőssé, férfiassá, keménnyé válik; lassan teszimeg a célhoz vezető utat, s ha kifújta magát, újra útrakész. Az ilyen férfi kedves és becses a nők szemében,mert a nő csak az egyesülés kedvéért szereti a férfit.Lingamja ezért legyen kielégítő széltében s hosszában.Legyen széles mellkasa és súlyos fara, tudja, hogyankell lassan, de biztosan célba érni és készen állni újracsatározásra Káma hadszínterén. A lingam súrolja éstöltse ki a jónit.

Egymást átölelve feküdtünk a forró homokban smegszólaltál:

– Öröktől fogva vártalak, kedvesem!Ismernetek kell a magasságos Káma játékszabálya-

it, mielőtt a csatározás kürtjeit megfújnátok! – nézteKáma színpadát a herceg és folytatta:

– Játszadozzatok asszonyaitokkal, hogy az egyesü-lés mindkettőtöknek kielégülést nyújtson! Jól teszitek,ha játékba kezdtek, mielőtt bevezetnétek limgamoto-kat. Izgassátok fel őket csókjaitokkal, ajkaik beszívásá-val és melleik harapdálásával! Árasszátok el csókokkalköldökeiket, combjaikat, és szenteljetek időt az alsóbbrészeknek is! Simogassátok meg a karjaikat, s ne hagy-játok ki egyetlen porcikájukat sem! Vonjátok magatok-hoz tomporukat és mutassatok szerelmes alázatot!Kulcsoljátok át lábaitokkal lábaikat és szorítsátok kar-jaitokba. Ha tapasztaljátok, hogy a nők szeme elho-mályosul, nagyokat sóhajt, s erősen vágyakozik a közö-

83

sülésre, hagyjátok, hogy vágyaitok beteljesüljenek.Hagyjátok saját vágyaitokat is a magasba csapni, mertez lesz a legalkalmasabb pillanat a szerelmi játékra. Agyönyör, amit a nők fognak érezni, rendkívüli lesz; tipedig tovább dédelgethetitek őket, és ők is kedvetek-ben járnak. Ilyenkor érezhetitek, amint méhük szájávallingamotokra tapadnak, s kétségtelenül a legnagyobbgyönyört okozza valamennyiőtöknek, mert ez hozzalétre mindenekelőtt a szerelmet és a ragaszkodást.Káma olyannak alkotta a nőt, mint a gyümölcsöt,melynek nem tudjátok élvezni zamatát mindaddig, mígkezeitekkel meg nem dörzsölitek. Ha a nőket nemkeltitek életre játszadozásaitokkal, csókjaitokkal, harap-dálásotokkal és simogatásaitokkal, nem fogjátok meg-kapni, mit tőlük vártok. Nem fogtok örömöt lelni, haágyaikba bújtok, s nem fogtok hajlandóságot, vágyat ésszerelmet ébreszteni bennük magatok iránt. Minden jótulajdonságuk rejtve marad előttetek. Meg is kérdez-tem nabateus asszonyomat:

– Az asszony szívében milyen eszközökkel lehetvágyat kelteni?

– Az előtte történő játszadozás és simogatás, vala-mint a mag ömlésének pillanatában szorosra fonódóölelés azok, amelyek fokozzák az egyesülés utáni vá-gyakozást.

Petrában sokan tudták, hogy a csókok, a harapdá-lások, az ajkak beszívása, a szoros ölelés, a száj látoga-tása kebleken, valamint a finom nyál szürcsölése teszi

84

tartóssá a ragaszkodást. Ekképp cselekedve egyszerrejutunk el a kéjérzet tetőfokára, s egyazon pillanatbanélvezhetjük a gyönyört. Érezheted, amint méhem meg-ragadja hímtagodat, s ez mindkettőnknek tökéletes él-vezetet nyújt. Ez szüli a szerelmet, és ha a dolgok nemígy alakulnak, a nő nem tudja teljes egészében kivennirészét az élvezetekből, és a méh örömeiben hiánytszenved, tudd meg, hogy akkor a nő nem érzi vágyátteljesülni és nem szereti „lovasát”, ha az nem képeselérni méhének száját. De ha az is munkába fogott,akkor a nő a leghevesebb szerelemmel viseltetik lovag-ja iránt, legyen az akármilyen csúf külsejű. Ha pedigvége az élvezetnek, vélik Petrában, és a szerelmi ütkö-zet lezajlott, légy óvatos, nehogy rögtön felkelj, hanemszépen lassan vonulj vissza. Maradj még a nő közelé-ben, feküdj a jobb oldalára az ágynak, mely tanúja voltaz örömöknek. Kellemesen fogod érezni magad, nemúgy, mint az olyan ember, aki öszvér módjára hágjameg asszonyát, minden finomság nélkül, és aki magjaelveszejtése után siet kihúzni vesszejét és otthagyniasszonyát… Káma – nézett hallgatóságára a herceg –mindent elrendezett!

– A dicséretreméltó tulajdonságokról beszéltél,herceg – állt fel az egyik zarándok s úgy folytatta –, dea megvetendőket nem említetted. Szólnál a megveten-dőkről is?

– Petrában az volt a megvetendő férfi, aki nemtudta teendőit úgy ellátni, hogy a nőnek örömet okoz-

85

zon. Minden játszadozás, simogatás, ölelés, csók nélkülráveti magát, s fáradságos munkával, nehézkesen be-tuszkolja lingamját, mielőtt még a nő vágyat érezhetne.Egy-két mozdulattal befejezi csatáját és fáradtan ha-nyatlik a nő mellére. Magját elcsorgatva sietősen visz-szavonul, s távozásával inkább szerez örömet asszo-nyának, mint tettével. Az efféle tulajdonság nem jóajánlólevél a nőkhöz. Alávalónak tartották azt a férfitis, kinek beszéde hamis volt, aki nem teljesítette ígére-tét, aki minden szavával hazudott, s felesége elől min-dent eltitkolt, kivéve házasságtörő cselekedeteit.

– És a nők? Köztük kik a megvetendők? – kér-dezte valaki.

– Petrában a csúf és bőbeszédű nők érdemelték kia férfiak megvetését. Akiknek a haja gyapjas, homlo-kuk kiugró, szemei keskenyek és vizenyősek, orrukhatalmas, ajkaik ólomszürkék, szájuk tepsi, fogaiklukaktól feketéllenek, arcuk vörhenyes, álluk sötét.Fejük sovány és eres nyakon ül. Vállaik és mellkasukkeskeny. Mellük lelógó tarisznya, hasuk üres erszény,köldökük, mint a korsó szája. Bordáik kilógnak, csigo-lyáik megszámlálhatók. Farukon nincs hús, jónijukszéles és hideg, lábaik, kezeik nagyok, de lábszáruksovány. Az ilyen tulajdonságokkal megvert nő nem tudörömet nyújtani a férfiaknak, akik ha merev linga-mokkal közelednek az ilyen nőhöz, azok hamarosanelernyednek, mintha csak egy igavonó állathoz köze-ledtek volna.

86

Káma óvja a férfit az ilyen nőktől!De szégyenletes szajha az az asszony is, aki állan-

dóan kacarászik, kedveli a mókázást és az élcelődést,folyton szomszédol, mások ügyeibe üti az orrát, férjétszüntelenül panaszkodással gyötri, s ellene szövetkezikbarátnőivel, mindig nagyzol és bárkitől elfogad ajándé-kokat.

És az a nő is megvetendő, aki mogorva, minden-ben hibát talál és sokat beszél, aki könnyűvérű, perle-kedő, nem tudja megőrizni férje titkait. Jótanácsot nemtud adni, mégis mindig a mások dolgával foglalkozik.Akit minden léhaság érdekel: jobban szeret henyélni,mint dolgozni. Megvetendő az a nő is, aki, ha férje fel-szólítja, hogy teljesítse házastársi kötelességét, rá semhederít.

De az az asszony is visszataszító, aki ha férjét sé-relem vagy bánat éri, nem osztozik bajában, hanemnevet rajta. És az is az, aki ha szépnek akar látszani, aztnem férje miatt teszi, nem az ő kedvéért ékesíti felmagát, nem néki akar tetszeni. Ellenkezőleg, ha velevan, gondozatlan, és nem bánja, ha olyan szokásait ésdolgait is látja, melyek férje számára visszataszítóaklehetnek.

Nőmnek volt nem elfogadható tulajdonsága. Any-jáéhoz hasonló gyanakvása ok nélkül alakult ki, félté-kenysége, mely életünket beárnyékolta, de végleg sohabe nem sötétítette, azonban már nem.

87

NYOLCADIK HELYSZÍN

Karthágó.I.e. 218.

A herceg feleségének emlékei.Hannibál seregének felvonulása.

�

– Milyen gyönyörűek a napok, amelyeket boldog-ságban töltünk! Neked áldoztam a szívemet, mert abbaédent varázsoltál – mondta a herceg felesége, miköz-ben Káma színpadán a föníciai múlt életre kelt.

Hannibál, az ifjú karthágói hadvezér feldíszítettpulpituson állt s méltóságteljesen szemlélte felsorakoz-tatott hadseregét. Huszonhatezer gyalogos, nyolcezerlovas és harminchét harci elefánt várta az indulás pilla-natát, hogy tengerre szálljanak, átkeljenek az Alpokon,nem várt csapást mérjenek Rómára, és legyőzzék végrea rómaiakat, akik bennünket megszégyenítve punok-nak csúfolnak.

– Föníciaiak! Katonák! – szólalt meg az ifjú hadve-zető. Mi valamennyien elragadtatva hallgattuk őt. –Huszonhárom éve már, hogy Karthágó kénytelen voltlemondani Szicíliáról. Őseink huszonöt éven át vívtákharcukat a rómaiakkal, de a háborút elveszítettük.Nagy összegű jóvátételt kellett fizetnünk.

88

Apáink nyomdokain járva most mi megcselekedjükazt, amit akkor nem tudtunk. Megmutatjuk Rómának,hogy mire képes Fönícia! – mondta Hannibál. Szavaiés a kikötőben összegyűlt tömeg éljenzése valameny-nyiünk szívét összeszorította.

Hozzád nagyon közel lehettem, kedvesem. Lát-hattam, hogy milyen délcegen ülsz elefántodon! Büsz-ke voltam rád, csak néztelek és búcsúcsókjaidra gon-doltam… Éjjel még asszonyod voltam, karjaidbanfeküdtem. Ó, kedvesem, most vígságom, gyönyörömelviszed. Sok-sok éjszakának örömét!

– Föníciaiak! – folytatta Hannibál. – ŐrizzétekKarthágót, a várost, mely Fönícia lelke!

Hannibál szavait meghatottan hallgattuk.– Föníciáért, a hazáért, Karthágóért! – kiáltotta, és

a menet elindult.– Ó, Istenem, hát mégis?! – sóhajtottam. – És ad-

dig furakodtam, amíg teljesen a közeledbe nem kerül-tem. Leugrottál az elefántról, átöleltél és így búcsúztál:

– Szépséged elrejtve őrzöm, ha meghalok, szeretnifoglak holtan is.

– Mi, asszonyok, órákig álltunk még a parton, amígHannibál gályái láthatatlan pontokká zsugorodtak ahorizonton.

Ganesa vörös emberi törzzsel, hatalmasan göm-bölyödő hassal, négy karral és elefántfejjel rendelkezőistenség, kinek szájából egyetlen agyar meredezett csu-pán, feszült figyelemmel hallgatta a herceg szavait.

89

– Mi történt azután, herceg? – kérdezte.– Átkeltünk az Alpokon. A hosszú menetelés köz-

ben núbiai rabszolgakurtizánok bordélysátraiban csilla-pítottuk étvágyunkat. Amikor a rómaiakon rajtaütöt-tünk, az ütközetben elefántom elesett s én is a harc-mezőn maradtam. Karthagót a rómaiak foglalták el sporig rombolták. Feleségemet elhurcolták, rabszolga-vásáron egy bübloszi kereskedő vásárolta meg, ágyasá-vá tette, s két fiúgyermeket szült neki.

– Mi volt a rómaiak hite és erejük titka? – kérdezteGanesa.

– Az itáliai népek – szabinok, latinok, umbriaiak –hitvilága szerint a világot titokzatos erők, szellemek,istenek népesítették be. Néha személytelen tömegetalkottak, néha többé-kevésbé kialakult férfi vagy nőiarculatuk volt. Különböztek a többi antik, elsősorban agörög mítoszoktól: nem beszéltek az istenek házassá-gairól és származásáról. A később kiformálódott rómaimitológia átdolgozott formában átvett számos itáliaimítoszt. Jelentőség tulajdonítható az etruszk és göröghatásnak is a népcsoportok összeolvadása után kiala-kult római vallásban, amelyben a fák és az erdők kultu-sza nagy szerepet játszott. Volt olyan mítoszuk, hogy avilágot Janus teremtette – akit később háttérbe szorí-tott Jupiter –, hogy az emberek tölgyfától erednek,eredetileg vadon élnek, s később tanították meg őket acivilizációra. Vergilius is beszámol erről az Aeneisben.

90

Szentként tisztelték az egyes birtokokon, Rómadombjain álló ligeteket, fákat is. Róma szent helye voltaz a fügefa, amelynek tövében Romulust és Remusttáplálta az anyafarkas.

Romulus Róma alapítója és névadója. A latin szö-vetség feje Róma lett, s átvette a szövetségek istenei-nek kultuszát. A capitoliumi templom vált kultikusközponttá, Jupiter Capitolinus pedig a római hatalomés dicsőség istenévé. A rómaiak hite szerint az istenekvilága úgy szerveződött, mint az embereké: volt kirá-lyuk Jupiter személyében, a legrangosabb isteneket,akárcsak a szenátorokat, atyáknak nevezték, isteniszolgák álltak rendelkezésükre, s talán a Vesta-papnőkanalógiájára isteni szüzek is, akik az istenek házi tűz-helyét gondozták.

A Zeusszal azonosítható Jupiter közelében számosgörög isten megfelelője foglalt helyet. Ceres a föld ter-mékenységének, az anyaságnak és a házasságnak az is-tennője. Cupido – megfelel Ámornak – a szerelemistene; Diana a növényzet istennője, a Hold megsze-mélyesítője; Dido királynő Karthágó megalapítója.Vergilius Aeneis című művében írta, hogy Aeneas –Venus fia – hajói útban Trója felé befutnak Karthágókikötőjébe, s Dido Venus parancsára Aeneas szeretőjelesz. Jupiter azonban elküldi Aeneashoz Mercuriust – akereskedelem istenét – azzal a paranccsal, hogy hajóz-zék Itáliába, ahol az a sors várja, hogy Róma alapítói-nak ősatyja legyen. Dido képtelen elviselni a válást, ön-

91

kezével vet véget életének, ám előtte megjósolja Kart-hágó és Róma viszályát…

– Értem – mondta Ganésa.– Faunus a mezők, erdők, legelők, állatok istene;

Flora a gabona, a virágok s a kertek virágzásának isten-nője – folytatta a herceg a felsorolást. – Fortuna a bol-dogságé, a szerencséé és a sikeré. Hercules megfelelHéraklésznak. Juno Jupiter felesége, a házasság, azanyaság, a nők és a női termékenység istennője.Justitiát gyakran ábrázolták mérleget tartó nőalakként,az igazságosság kultuszának templomai és papjai vol-tak. Mars a római panteon istenhármasában Jupiter ésQuirinus – eredetileg a szabinok istene – mellett azegyik főisten, Romulus apja. Az etruszk eredetű Mi-nerva személyében a kézműipar és a művészetek párt-fogóját tisztelték. Neptunus kultusza mindig kapcso-latban állt a vízzel, Poszeidonnal azonosították. A pár-kák olyan sorsistennők voltak, mint az ókori görögök-nél a moirák. Saturnus az egyik legősibb római isten,Jupiter apja, aki megtanította alattvalóit a földművelés-re, és a civilizált életre. Silvanus az erdő és a vad ter-mészet istene; Tellus a tápláló földnek és a föld termő-erejének istennője. Ámor anyja Venus, a szerelmiszenvedély istennője, de a rómaiak pártfogója is. Vestalett a lakóház szent tűzhelyének istennője, Victoria agyőzelemé. Vulcanus a pusztító és tisztító tűz istenevolt, tiszteletére elégették a legyőzött ellenség fegyve-rét.

92

És legyőzött ellenség akadt bőven! Csupán a ber-berek, a Szahara mélyeinek szabadlelkű nomádjai ma-radtak mindvégig legyőzetlenek.

– Köszönöm, herceg – mondta Ganésa, az Aka-dályok Elhárítója, a mennyei hadak elefántfejű vezére,aki után egy zarándok tett fel kérdést:

– Új évszázad, új évezred kezdődött. A III. évez-red küszöbén, ha megállsz, és visszanézel: az út elejénmit tudsz mondani nekünk, tiszteletreméltó herceg?

– Szeressetek! Csiszoljátok, formáljátok képessé-geteket a szeretetre! Semmi nem fontosabb a boldog-ságnál. Ha azt megleltétek: mást is birtokolni fogtok…

Káma szolgálóleányai! Öleljétek uratokat, mint so-ha még senki más, hiszen a férfi a tiétek. Testénekminden része, és tiétek a lelke is. Ti formáljátok, őrzi-tek, simogatjátok… Káma szolgái! A nőt szeressétek!Meglátjátok: kinyílik, mint a lótusz virága. Az illatoskertben pedig életetek nyugvópontra ér. Lehettekkínaiak, maorik, lappok, indiánok, beduinok vagy an-golok: eredendő Bennetek, hogy szeressetek és Titeketszeressenek… Keressétek, hogy megtaláljátok Őt!Láthatjátok, hogy karmánk szerint élünk, kultúrák ala-kultak ki és pusztultak el a világtörténelemben, de mimindig egymást kerestük… Káma harcterein, Brahmá,Visnu és Siva – a Legfőbb Egy három megjelenésének– trónusa előtt így folytatódik ez tovább az idők vége-zetéig.

93

KILENCEDIK HELYSZÍN

Kína.I.e. 212-210.

A herceg a kínai császárt szolgálja.

�

– Minden nő között, minden asszony között voltála legszebb! Téged szeretett a szívem, úgy a napfénysem éltetett mint te. Vágytunk már arra, hogy örömreleljünk! Puha fűszőnyegen feküdtünk, a Nagy Fal őr-tornyának árnyékában szomjunkat csillapítottuk, sutána szállni, röpülni szerettünk volna.

Mögöttünk a könnyek fala, a világ leghosszabb te-metője nyolc éve épült már. A feszített ütemű munká-ban építők ezrei pusztultak el. Holttestüket pedig egy-szerűen befalaztuk.

A fenséges császár legsikeresebb tábornokát, MingTient bízta meg a feladatok irányításával. Közel három-százezer ember dolgozott az építkezésen. Katonák,parasztok, politikai elítéltek, közbűntényesek. Többhegy emeléséhez is elég lett volna az a mennyiségűépítőanyag, amennyit mozdítani kellett, és az építőkirányítása átgondolt szervezőmunkát igényelt.

Feleségemmel a konyhán dolgoztunk, zsákszámrafőztük a rizst naponta, és nem tudtam elképzelni: holteremhet annyi. A császár a föld valamennyi ültetvé-

94

nyéről oda szállíttatta a termést? Indonéz, maláj és adélkelet-ázsiai népek rizsteraszairól?

A hatezer-kétszáz kilométer hosszú fal, mely szik-lákon, mocsarakon, sivatagon át húzódott: használhatóközlekedési útvonallá vált. Az építők, kőalapzatra föl-det hordtak, s a fundamentumot két oldalról kilencmé-retes téglafallal támasztották meg. Az őrtornyok mégmagasabbak voltak. Onnan éjjel-nappal, fény- és hang-jelzésekkel rendszeres hírszolgálatot teljesítettek. Meg-szökni lehetetlen volt. De előfordult mégis, hogy né-hány esetben sikerült. A szökevények valahol a Góbi-sivatagban találtak maguknak menedéket.

Segítse őket jószerencséjük!Bámulatos a május hatalma! Elűzte újra a telet, és

szívünket megint hatalmába kerítette a szenvedély.Lelkem lelkedhez, testem testedhez simult, mint azépítőkövek a falon.

Bármilyen is volt az életünk: szerettem rajtad min-dent.

Elkészült a fal, és elterjedt a hír, hogy a hatalmas-ságos Csin Si Huang-ti, a nagy kínai császár meghalt.Bennünket pedig azonnal átvezényeltek síremlékéneképítéséhez. A sírt egy negyvenhárom méter magasdomb gyomrában alakították ki. A császár nyugalmát acseréphadsereg biztosította.

Tudtuk, hogy az udvaroncokat, az ágyasokat, de aszolgákat is élve temetik a császár mellé.

95

– Együtt voltunk életünkben – mondtad – együttleszünk eltemetve is!

A sír építőit mind kivégezték. Tökéletes munkáthagytak az utókornak. A cseréphadsereget Csin SiHuang-ti sírja mellett helyezték el, tudom, mert ne-künk, szakácsoknak három szem rizsért már mindentelmeséltek. A föld alatti építményrendszerben elhelye-zett ezer cserépkatona: gyalogosok, lándzsások, íjászok,lovasok, harci szekerek feladata a holtak birodalmábana dicsőséges császár nyugalmának biztosítása volt. Va-lódi fegyverzetben sorakoztak a színes mázzal bevontagyagfigurák. Azt mondták az építők: „a látványtólminden támadó elmenekül majd”.

A császár cseréphadserege építőinek élelmezésehosszú ideig munkát adott nekünk. Egyszer, pihenésközben, megkérdeztem a feleségemtől:

– Miért oly gyönyörűséges a szerelmed nekem?– Gujaratból alattvalóink is dolgoztak és éltek ott, a

keleti térségben. Róluk és környezetükről nem beszél-tél! – szólalt meg Visnu. Srí Laksmí, a tökéletes Szép-ség és a Jószerencse istennője bólogatott, a kérdésfelvetésével ő is egyetértett.

– Indonéz, maláj és a délkelet-ázsiai népek ősi iste-nei fogadták őket. Bali szigetén a Csaturjóga cíművallási műben leírt változat szerint kezdetben a semmivolt, nem volt sem föld, sem ég. Antaboga, a világkí-gyó meditációval megalkotta Vedavang teknősbékát,amelyen két kígyó feküdt. Ezek összefonódva képez-

96

ték a világ alapját, amelyen domború kőfedél feküdt. Efekete kő alatt nem volt Nap, Hold, éj, ez volt az alsóvilág, ahol Batara Kala és női megfelelője, Szeteszujjarauralkodott, és ahol a nagy óriáskígyó, Baszuki élt.

Batara Kala Siva isten földre hullott spermájábóllett óriás, pusztító démon: ő teremtette a fényt és amindenható földanyát. Ibu Pertivi a föld termékeny,éltető erőinek istennője. Az istenek a többrétegű égbenkormányoznak. A föld és a hegyek szikkadt sárból let-tek. A világmindenség központjában a Gunung Agungvilághegy áll, amely mintegy összeköti a föld alatti és azégi világot, s az istenek lakhelyéül szolgál. Bali jellem-zője a szörnyalakok, démonok erősen népes köre. Akét szörny: Rangda és Barong harcát misztériumjáté-kokon mutatják be, a bali hitvilág szereplői a régi éskortárs bali festészetben, szobrászatban és a vajangszínház bábfiguráiban bukkannak fel.

Ami a hinduk környezetét illeti, folytatta a herceg,színes képet mutat. Az Indonéziában, Malajziában, aFülöp-szigeteken, Szingapúrban, Borneó és Timor szi-getén élő malájok hitvilágának sajátossága, hogy ott avilág s az ember teremtését szent házasság eredményé-nek képzelik el, amelyet az ég vagy a Nap köt a Föld-del. Az ég addig fekszik a Földön, míg az meg nemszüli az élő természet jelenségeit, s olykor az első em-berpárt is. Később aztán az ég s a Föld közé szorultemberek vagy fák fölemelik az eget, s ezzel megkapjakülső formáját a mai világ…

97

Visnu mosolygott a hallottakon. A herceg folytatta:– A térség nyugati lakossága és Malajzia népeinek

nagy része elveszítette eredeti mitológiáját a világvallá-sok felvételekor. A hinduizmus és a buddhizmus az I.évezredben, az iszlám a XIV–XV. században, a keresz-ténység a XIX–XX. században terjedt el…

– Tegnap tehát – mondta Káma.– Ez az egy nap odalent ezer évet jelent, Káma! –

tette hozzá Ganésa. – A kalpa szerint Brahmá napja éséje huszonnégyezer isteni év, s a földi élet ezer eszten-deje teszi ki egy napunkat – emlékeztette Ganésa azisteni időszámításra Kámát.

– Mindezt magam is tudom. Én a tényeket rögzí-tettem. Előző óráinkban tehát alattvalóink teljesítettékküldetésüket.

– Teljesítették – szólalt meg Visnu. – De ők mamár az iszlám és a kereszténység hatása alatt élnek.

– Más hatások is érik őket… – folytatta a herceg. –Celebeszen a dajakok körében például a régi hagyo-mány szerint Lumimuut, az önmagát kőből létrehozóistennő a széltől termékenyül meg, majd vérfertőző há-zasságot köt a tűzzel, saját ősével. E házasságból valókaz istenek s az emberek ősei.

Kína nagy területein szétszórtan él a miao-jao nép-csoport, amelynek teremtésről szóló legendája szerint aföld és a vizek egykor együtt voltak, és sötétség borí-tott mindent. A legfőbb szellem választotta szét a szá-razföldet és a vizeket, és ezüstoszlopával alátámasz-

98

totta az eget, megteremtette az égitesteket. Ezutánagyagból formálta az emberi testet, megalkotta azállatokat és növényeket. Özönvízről ők is tudnak: azemberek a szűkössé vált földről létrán az égbe próbál-tak jutni, ám az ég ura villámával sújtotta a felérőket.

A vietnami lakosság nagy részét alkotó viet népnagy múlttal és fejlett államisággal rendelkezik: írásbelikultúrájának sok évszázados hagyományai vannak.Buddhista, taoista tanításokkal keveredtek mítoszaik,amelyeknek központi alakja az eget alátámasztó szel-lem, aki rendet teremtett az őskáoszban, egy kőosz-loppal elválasztotta az eget a földtől. Népdalok szólnakszellemekről, akik a csillagokat számba veszik, akik afákat ültetik, akik a hegyeket kiemelik.

Az egykor Angkort is felépítő mon-khmerek fensé-ges templomokat, ereklye-sztúpákat, pagodákat, ko-lostorokat emeltek.

A thai népek elképzelése szerint a legősibb mitikuselem a tök, amelyből az ember és minden lény előjöttaz özönvíz után. Ugyanakkor számtalan szellem népe-síti be a földet, a csillagokat és a távolabbi világokat. Ittminden földi szellemnek saját tevékenységi köre van.Az emberben lelkek – huonok – élnek, amelyek a szü-lőktől származnak, a testrészekben lakoznak, de lehethuonja a nevetésnek, bánatnak, sőt a készségeknek is.

Mintha a géneket fedezték volna fel! – fejezte be aherceg.

99

– Köszönjük! – mondta Párvatí, a Hegy, az egekbenyúló Himaván leánya, Siva felesége.

– Van valakinek kérdése? – kérdezte Káma.Jelentkezett egy zarándok.– Végig harmonikus volt az életetek?– Végig. Feleségem csak a halálos ágyán vallotta

be, hogy kisebbik fiam, gyermekeim közül tehát a kö-zépső, nem vér szerinti gyermekem. Feleségem a fü-lembe súgta, hogy élete egy mély pontján tévedett,hallgatott másra, hitt egy cserépfestő hízelgésének, shált vele néhányszor. A gyermeket, aki nagyon közelkerült hozzám, ezután mégsem tudtam nem ugyanúgyszeretni, mint korábban szerettem.

Feleségemnek az életből való távozásom pillanatá-ban megbocsátottam.

100

TIZEDIK HELYSZÍN

I.e. VIII. században.Maorik között.

A herceg feleségének emlékei.Azokon a napokon, amikor önmegtartóztatásban éltek.

�

– Gyönyörűségünk minden forrását megmutattukegymásnak! Káma kimeríthetetlen játékossága lakozottszívemben, kedvesem.

Védőfalakkal és árkokkal körülvett faluközösség-ben, egy szalmatetős házban éltünk, a törzsfőnök szom-szédságában. Nagy megtiszteltetés volt ez nekünk,hiszen a törzsfőt a szentségnek hatalmas és félelmetesudvara övezte. Ha a törzsfő árnyéka az éléskamráravetődött rá, az épületet le kellett bontani, és egésztartalmát meg kellett semmisíteni.

Hét napja bezárkózva éltünk a kis házban, mertneked, a törzsfőnök haját levágó személynek egy ideigsemmihez sem volt szabad érned, s úgy tápláltalak,mint egy csecsemőt. Burgonyával, moa madár húsávalés hallal.

Szívünkben heves vágy dobolt, mert a testi érintésis tilos volt, és mi már alig vártuk, hogy újra egymáskarjai között feküdjünk.

101

A szertartásházban szóltak a dobok. Harcosainkszerették az ékesszólást és a bosszú örömét. Már acsendes-óceániai szigetekről érkezett őseink is bátorharcosok voltak, legfőbb értékeik közé tartozott abátorság, a hűség, a becsület. A férfiak fájdalmas ésvesződséggel járó munkával tetoválták magukat.

Kedvesem arcába, melyet most nem simogathat-tam, csókolhattam: kacskaringós mintákat vájtak, se-beit festékkel dörzsölték be.

Öt törzsünk szakadatlan viszálykodásban élt, a fér-fiak fából és kőből készült karddal, buzogányokkalvívták csatáikat.

A szertartásházban még hangosabban szóltak adobok. Harcosaink győztes csatából érkeztek: a foglyulejtett férfiakat, nőket és gyerekeket meg fogják ölni. Aszertartás pedig, amire most készültek, arra irányult,hogy megegyék őket, és lehetővé váljon, hogy az áldo-zatok életenergiája és szellemi ereje beléjük költözzön.

Harcosaink beszámoltak arról, hogy a távoli nagyszigetről érkeztek, ahol az Uluru sziklája hajnalban ésnaplementénél mélyvörös színű. Egyetlen szikla volt ahegy, ami hirtelen emelkedett ki a síkságból. A néholóriási, barlang formájú üregeket vízmosás vájta ki. Abennszülöttek már ősidőktől fogva szent helykénttisztelték a hegyet, az álomidő óta, ami hagyományaikszerint azt a kort jelöli, amikor elődeink az országbavándoroltak. Cselekedeteiket, lábuk nyomait, vélik,sziklák, barlangok, fák és víztócsák őrzik. Az Uluru

102

szikláin látható véseteket szellemőseik alkotásainaktartják. A bennszülöttek számára élő valóság az álom-idő hagyománya, és festményekkel fejezik ki tiszteletü-ket a természet adta környezet iránt.

A földpátban bővelkedő, lekerekített homokkőtö-meg sok százméteres látványát, a páratlan természeticsodát növeli, hogy labdaként emelkedik a végtelenpusztaság fölé, a sivatagi tölgyek, ezüstfehér fűfélékközött. A szikla, akár egy mozdulatlan óriáskaméleon:változtatni képes a színét. Mintha nappal magábaszívná a napfényt, hogy hajnalban és alkonyatkor mil-liónyi rubinkő ragyogásával, izzó, vöröslő pompábanhirdesse a teremtés csodáját. Mintha a föld szívverésehallatszana ilyenkor. A naplementénél tiziánvörösséváltozó szikláról vihar után, mint az óceánok mélyérőla felszínre emelkedő bálna testéről, zubog le a tajtékosvízzuhatag.

Asszonyaink nagy tüzeken köveket forrósítottak,és azokon sütötték a fűszernövényekkel megszórt test-részeket. Harcosaink körültáncolták a tüzeket, ettek ahúsból, s ekképpen vitték át magukba az erőt. Mostazért ünnepelnek, mert az ellenséges törzs egyik leg-erősebb harcosát ölték meg éppen.

És ilyen harcos húsából enni különösen hatásos!Holnap vége lesz az elkülönítésnek, kedves! Melléd

fekszem, vágyad és vágyam újból célba ér.– Hol található a hegy, amiről beszéltél? – érdeklő-

dött Hanumán.

103

– Ausztrália közepén. Uluru a neve a bennszülöt-tek nyelvén. Az ausztrálok egykori miniszterelnökük-ről, Ayers-ről nevezték el.

– Ellátogatok oda egyszer! – mondta Hanumán.– Veled tartok! – csatlakozott Hanumánhoz Gané-

sa s a hercegre nézett: – Mesélj még nekünk a déli ten-gerek kultúrájáról!

– Több száz, nyelvében is erősen eltérő etnikai kö-zösség alkotja a pápua népességet. Hiedelemvilágukazonban közös. A pápua mitológia a világ három rész-re tagolódását tételezte fel. Az ég a felső világ: az ősökideiglenes lakóhelye, ahonnan lejárnak a földre, és földiközösséget alkotnak, lehozzák a kultúra javait. Felköl-tözik viszont az égbe néhány olyan személy, aki kon-fliktusba keveredett közössége tagjaival. Az égbe ve-zető út rendszerint egy magas fa. A föld alatti, alsóvilág a halál, a holtak szellemének helye. A mitológiaiképzetek jelentős része a férfitársadalom birtokábanvolt, férfiágon hagyományozódott, az ismereteket aférfiak beavatási szertartásain sajátították el. A pápuákszerint az emberek keletkezhetnek fa beléből, vízbubo-rékból, felbontott sertés testéből, születhetnek mitoló-giai emberpártól, fivértől és nővértől. Az sem termé-szetellenes, hogy a pápua asszony olyan odaadássalszoptatja a család malacát, mint a saját gyermekét…

– Miket nem mondasz! – nevetett Szaraszvati.– Az ausztráliai bennszülöttek már a kőkorszak

elején benépesítették ezt a földrészt, s korunkig meg-

104

őrizték ősi kultúrájukat, amelyet át- meg átszőnek azausztráliai törzsek szertartásai, a totemkultusz és a be-avatási rítusok. Felfogásuk szerint természetfelettirokonság van egy bizonyos embercsoport, törzs és azúgynevezett totem között, amely valamilyen állat vagynövény. Egyes csoportok fantasztikus totemősöktőlszármaztatják magukat, a történetek elmesélik e totem-ősök bolyongásait, amelyek rendszerint azzal végződ-nek, hogy ezek a lények visszavonulnak a föld alá, seltűnésük helyén emlékül hagynak valamilyen követ,sziklát, vagy ilyen emlékkővé változnak át. Aztán szir-tek, hasadékok, vizek szent hellyé válnak a bennszü-löttek számára kultikus központtá, ahol titkos vallásiszertartásaikat végzik, és őrzik megszentelt totemjelvé-nyeiket.

Polinézek a csendes-óceániai szigetvilág középsőrészén elterülő szigetek őslakói. Isteneik olyan tettekvégrehajtásában jeleskedtek, mint az ég elválasztása aföldtől, a föld, az emberek, a kultúra megteremtése.Mint az elemek urai, létrehozták az ellentéteket: vilá-gosság–sötétség, szárazság-víz, tenger-erdő, béke-há-ború. Tangaroe az égi teremtő isten, aki szemben állTanéval, az erdő, a vadon növő fűfélék, az erdei vadakés madarak istenével. Rongo a béke istene. Maui apolinézok hitvilágában a daliás hős, akit anyja rátett azóceán hullámaira, az istenek gondozásukba vették, ésmágikus tudással ruházták fel. Maui csapdával fogta be

105

a napot, megszelídítette a szelet, tüzet hozott az embe-reknek.

A melanéziaiak körében erősen élt a manaképzet.Eszerint rendkívüli életerőt és potenciát tulajdonítot-tak embereknek, állatoknak és tárgyaknak. Azt tartot-ták, hogy ilyen erővel rendelkeztek az ősök, ezen ala-pul az ősökkel való érintkezés mágikus gyakorlata. Azőskultusz részét képezték a sokfelé elterjedt titkostársaságok, amelyeknek tagjai különleges rituális műve-letek révén kapták meg a manát őseiktől, akik a sze-mélyi pártfogó és védelmező szerepét játszották. Amelanéziaiaknak démonikus lényekről is voltak képze-teik: emberhalakról, akik vízbe fojtották a fürdőzőket,kis növésű, orr nélküli, egyszemű emberekről, akikkönnyedén járkáltak a sziklákon és a sűrű erdőben.

Jellegzetes képzeteik alakultak ki a halálról, a holtaklelkéről: azt tartották, hogy a halott lelke újszülöttbeköltözhet, testet ölthet nőben, állatban, madárban,halban.

A mikronéziai hiedelemvilágra a teremtésmítoszoksokfélesége jellemző. Egy tengernyi kagylóban példáulösszeolvasztásra került az ég és a föld. Az elemeket, aviharokat, az áradásokat az ég és az alvilág istenei kö-zösen hozzák létre. A szárazföld többféle módon ke-letkezett: az istenek homokot, földet, hamut, kókusz-diót, virágot szórtak a tengerbe.

Nauru szigetén ismert egy mítosz, amely szerintegy ember cápává változott. Az emberek öröktől fogva

106

halhatatlanok, mint a fák, amelyek erdővágás utánismét kihajtanak.

– Köszönjük – mosolygott Prithiví, a Föld Úrnője.Káma megkérdezte, hogy van-e még kérdése vala-

kinek. Volt jelentkező.– Az emberevő maorik között milyen volt az éle-

ted? Feleséged ott is hűtlenkedett?– Nem. Ott hűtlenség esetén meglékelték a nő ko-

ponyáját. Nekem viszont volt még két feleségem: egyi-ket törzsi háborúban zsákmányoltam, a másikkal törzs-főnököm ajándékozott meg. Neki akkor már tíz fele-sége volt.

– Micsoda élet! – Hanumán dörzsölte a tenyerét éscsettintett a nyelvével.

107

TIZENEGYEDIK HELYSZÍN

Tikal.III. század.

A herceg maja újjászületése.

�

– Mesés Indiámtól még távolabbra kerültem –folytatta a herceg. – Nyersillatú, simogató szél szaladt,és megérintette arcodat. Csak téged láttalak, öled izzóparazsán felhevültem, és szenvedéllyel öleltelek.

– Fiunk lesz, ugye? – kérdezted kedvesem. – Ma-tematikust nevelnék belőle – tetted hozzá.

– Mi más lenne, ha nem matematikus!? – feleltem,és nagyot nevettünk.

Kint zöld pompában állt az erdő, a lombozat sű-rűjében szivárványszínű kolibrik, tarka papagájok vil-lantak fel, majd az éjszaka ősi homályába húzódottvissza az őserdő világa, csak az üvöltöző majmokordítása törte meg a sűrű csöndet.

Eljött a reggel. Mint a többi maja földműves, mi isföldjeinken dolgoztunk, ahol kukoricát, paradicsomot,tököt, babot termeltünk.

Közeledett a szülés napja, felkerekedtünk, és elin-dultunk az orvoshoz Tikalba, a maják legnagyobb vá-rosába. Tízezrek éltek ott.

108

Tikal városa igazából a mennyekbe vezető lépcső.Hatvan méter magasságban vagy még magasabbanemelkedő építmények tetején álltak a templomok. Afőtér keleti oldalán az óriás Jaguár templom. Színesszövetbe öltözött, ágyékkötőt, fejdíszt és jade ékszere-ket viselő nemesemberek fényűző környezetben pi-hentek és dolgoztak.

Festők, szobrászok, írástudók és csillagászok sé-táltak az utcákon.

A tikali piacon beszélték, hogy a városi házak szo-babelsőit festett vakolat fedte, díszítésül tarka maszko-kat akasztottak a falakra, függönyöket az ablakokra, apadlókra jaguárbőröket terítettek, és még a faragott, kőülőhelyeket is állatbőrök takarták.

– Gyermekünk így fog élni már! – súgtad a fülem-be. S elképzeltem számára a szebb jövőt.

Az élet legkedvesebb és legszínesebb helyszíne voltTikalban a főtér és a nyilvános piactér. Agyagáru,posztó, állatbőr, növényfélék, tollak, obszidián kés-pengék, jade, mindenféle kagyló és élelmiszer árusításafolyt. Kakaóbab volt a fizetőeszközünk.

Vettünk mindent, amire születendő gyermekünk-nek szüksége lehetett: posztót, kelmét. És ajándékot azorvosnak, aki néhány nap múlva világra segítette fiun-kat. Mert mégiscsak fiú gyermekünk született!

Finom kelmébe csavartuk őt és elindultunk haza-felé!

109

Elhagytuk a várost. Az őserdő kusza gyalogösvé-nyein jaguárok, párducok, pumák, vadállatok cirkáltak.Féltünk tőlük, te az úton végig magadhoz szorítottad acsöppséget.

Mahagóni, spanyol cédrus- és pálmafák törtek negy-ven méter magasba, ágaik tömör, smaragdzöld meny-nyezetként borultak fölénk.

– Ha okos lesz a gyerek, miért ne lehetne más be-lőle, mint énbelőlem lett? – ábrándoztam. – A majákkiváló matematikusok, a nap és a holdjárás alapjándolgozzák ki a bonyolult naptári rendszert. És arrólálmodoztam, hogy a fiam majd hogyan jósolja megelőre a nap- és holdfogyatkozást.

Hazaértünk, és kipihentünk magunkat. És azután ismindig arra vágytam, hogy hatalmas szenvedélyünksoha véget ne érjen.

– Matematikust neveltél a gyermekből? – kérdezteBrihaszpati, az istenek házi papja, a Jupiter bolygó ura.

– Nem. Öt testvére született, s amit a kis föld –amit az őserdőtől elvennem sikerült – termett, min-dennapi betevőnkre sokszor alig volt elég. A taníttatásköltségeit kakaóbabbal nem győztem volna.

– Káma akaratából az eszkimók és az indiánok hit-világába érkeztél. Mesélj erről valamit! – kérte a herce-get Brihaszpati.

– Szedna az eszkimók legjellegzetesebb és legje-lentősebb istenalakja. Ő a fókák és más tengeri állatokúrasszonya. A tenger fenekén él, s az állatok fölött

110

uralkodik, időről időre ad belőlük egyet-egyet az embe-reknek. Ha az emberek vétkeznek, bűnük piszokkénttapad Szedna hajába, aki ilyenkor megharagszik, afókákat és rozmárokat távol tartja a parttól, s az esz-kimó telepeken éhínség tör ki.

Az alaszkai eszkimók szerint a holló borsóhüvely-ből teremtette a férfit, s agyagból formázta meg az álla-tokat, majd lelket lehelt beléjük. A Kodiak-szigeti esz-kimók mítosza szerint a holló hozta a fényt a világba,amikor is egy hólyag hullott alá, benne a férfival és anővel, akik azután megteremtették a hegyeket, az er-dőket, a tengert s az ezeket benépesítő állatokat.

Az irokéz, sziú, huron, dakota és még legalább öt-ven nyelvjárást beszélő észak-amerikai indián törzs atermészet jelenségeit ruházta fel mágikus erővel. Avilág teremtéséről szóló mítoszok majdnem mindentörzsnél rögzültek. Az irokézek szerint az emberekősanyját, Aténtsziket, aki az állatokkal benépesített fel-sőbb világból hullott le, a világtenger felszínén állatok(hódok, pézsmapockok, vidrák és teknőcök) csoportjatartotta fenn; a pézsmapocok lemerült, a fenékről fel-hozott egy maroknyi földet, és a teknősbéka páncéljárahelyezte. A maroknyi föld lassan növekedett, és száraz-föld lett belőle. A teknősbéka e hagyomány szerint aföldet szimbolizálja.

Közép-Amerikát a spanyolok hódítása előtt az az-tékok, a toltékok, a maják és más indián csoportok né-pesítették be. Mítoszokat teremtettek a tűz keletkezé-

111

séről, az emberek és állatok eredetéről, a növényvilágjó szellemeiről. Az olmék hit egyik fő motívuma leg-fontosabb táplálékuknak, a kukoricának megszerzésé-ről szól. Az emberiség jótevője, az azték főisten,Kecalkoatl, a „zöld tollal borított kígyó” szerzi meg ahegyben elrejtett kukoricaszemet, és átadja az embe-reknek.

A maják, panteonjukban, istencsoportokat külön-böztettek meg: a termékenység és a víz istenét, vadász-isteneket, a tűz, a csillagok és a bolygók isteneit. Amaják gondolkodása szerint a világmindenség tizenhá-rom égből és kilenc alvilágból állt, s a világmindenségközepén helyezkedett el az a világfa, amely az égnekmind a tizenhárom rétegén áthatolt. A maja panteonjelentős alakja az ifjú kukoricaisten, a hol öregember-ként, hol égi sárkányként ábrázolt Icamná, a világ ura,teremtője, a papi rend megalapítója, az írás feltalálója.A holdistennő a szövés, a gyógyító tudomány és agyermekszülés pártfogója volt. A maják úgy vélték,hogy az istenek csak rendszeresen kapott embervérreltudják fenntartani életüket…

– Felháborító! – fakadt ki Szaraszvatiból. – Miféleistenek voltak ezek?!

– A napisten „táplálása” különösen jelentős volt –folytatta a herceg. – Hogy mindennapi útját az égbol-ton meg tudja tenni.

– Elképesztő! – jegyezte meg Sri Laksmí.

112

– Az aztékok a maják, a toltékok és a leigázott,szomszédos népek hiedelmeit vették át, amelyek sze-rint két kezdet, két őselem: – a világosság és a sötétség,a nap és a víz, az élet és a halál – örök harca figyelhetőmeg. Az ember élete pedig a természeti erőket meg-testesítő istenek akaratától függ. Ezért kell az isteneketszüntelenül, egyeseket naponta táplálni embervérrel,ami nélkül elpusztulnának. Az istenek halála világka-tasztrófát okoz, gondolták az aztékok.

– Elég! – szólalt meg Párvatí. Brahmá, Visnu ésSiva feleségei a hallottak után egymást követve fejeztékki nemtetszésüket.

– A herceg szemtanú! Meghallgatjuk, amit mond, slevonjuk a tanulságokat! – mondta Siva. Szavai meg-fellebbezhetetlenek voltak.

A herceg beszélt tovább:– Isteneik tiszteletére templomot emeltek. Azok-

ban állították fel az isten kőből vagy fából faragottszobrát.

Dél-Amerika tucatnyi indián népe nem ismerte azírást, hitük ezért csupán csak rekonstruálható. Jellem-ző, hogy a mai világ alkotóelemeinek megjelenésétnáluk valamilyen világméretű katasztrófa előzi meg.

A kecsua törzsek hite szerint a központi helyet azégistenek triásza: a nap, mennydörgés és a hold istenefoglalja el. A nap fia az első inka, aki húgával, egybenfeleségével, apai parancsra alapítja meg államukat. Akecsuák a földet imádták, de megtalálható náluk a víz

113

kultusza is. Az inka korban minden városban kultikusrendeltetésű medencéket alakítottak ki, ahol a rituálisfürdést végezték. Az isteneknek áldozatokat mutattakbe, elemi csapások után nagyobbakat. Embereket,gyermekeket, lámákat áldoztak.

– Istenek az ilyenek?! – Visvakarman, a mennyeiművész és építőmester tette a megjegyzést.

– Azok. Köszönettel tartozunk Kámának, hogy aherceget elküldte közéjük. És a hiteles beszámolót ismegköszönjük – mondta Brahmá.

A főisteni dicséretnek Káma úgy megörült, hogy azarándokoktól elfelejtette megkérdezni: van-e kérdé-sük. Ám talán nem is volt. Valamennyi egybegyűltet el-képesztette a vérrel táplált istenekről szóló részletek.

A herceg folytatta tovább élete folyamának elbe-szélését.

114

TIZENKETTEDIK HELYSZÍN

Camelot.X. század.

A herceg feleségének emlékei.A herceg az Excalibur őrzője Arthur király

udvarában.

�

– Tiszta arcú liliomom! – mondtad azon az estén,Camelotban. – Ölbe vennélek, simogatnálak, csókok-kal borítanám a tested! – és még folytattad volna, deindulnod kellett. Téged jelöltek ki, hogy az Excaliburt,Arthur király brit kelta kardját őrizzed.

– A férfiak között egyedül te vagy kedves nekem –feleltem. – Tudod, hogy szeretlek, kedves? Kimondha-tatlanul.

És beköltöztem veled Cadbury várába, amelynekegyik termében a kard őre lettél. Elaludni soha nemmertél, amikor az Excalibur az ágyunk fölött, a helyénfüggött a falon. Az Excaliburról visszatükröződött acsillagok fénye s a penge ragyogása bevilágította azőrhelyünket. Ó, azok a szabad éjszakák s a feledhetet-len nappalok! A reggelek és esték!

Amikor a lovagok körülülték a kerekasztalt, a kar-dot Arthur királynak adtad át. De utána hűségesen újrate őrizted.

115

Amikor a lovagok csatába indultak, Sir Belivere lo-vagolt elöl s vitte az Excaliburt. Ilyen alkalmakkor vég-re otthon pihentél s a fából épült kis házunkban folytaz életünk.

De újra és újra beköltöztünk a várba: virrasztot-tunk, őriztük a kardot, te pedig öleltél s örökéletűvétettél.

– Miféle kardról beszélsz, herceg? – kérdezteVaruna, a vizek istene.

– Igen, igen, igen!!… Szeretnénk mi is tudni! –Szúrja, a Nap; Csandra, a Hold; Váju, a Szélisten is-mételgették egymás után.

– Tacitus Germánia című művében írta – ismer-tette a herceg –, hogy a germánok tisztelték Mercu-riust, Marsot, Herkulest és Íziszt s e neveken valószí-nűleg Wodant, a skandináv Ódin, Tiut, a skandinávTyr, Donart, a skandináv Tór és esetleg Freayát vagyFriját, a skandináv Frigg személyét értette. A mitoló-giai és hősi énekek gyűjteménye, a Verses Edda szerintÓdin a hatalom, bölcsesség, mágia ura, a harcosokpártfogója volt, Tór villámisten pedig az óriások és avilágkígyó ellen vívott küzdelem fő harcosa, Tyr égis-ten, a katonai gyűlések és a párviadalok pártfogója,Frigg pedig a vadászat ura.

Hitük szerint az istenek emelték ki a földet az ős-óceánból, amely körülölelte, és berendezték rajta a vi-lágnak a középső, emberek lakta részét, amelyet Mid-gardnak neveztek el.

116

A germán-skandináv és kelta kultúrkörből számoshőseposzt ismerünk. A kelta mítosz- és eposzhagyo-mány hőse Arthur, aki később a kerekasztal lovagjairólszóló középkori elbeszéléseknek, a Grál-mondakörnekés más mondáknak lett a szereplője. Arthur azzal szi-lárdította meg a hatalmát Britannia fölött, hogy azoltárra nehezedő kő alól ki tudta venni a varázserejűkardot, vagy a másik változat szerint meg tudta szerez-ni Merlin mágus segítségével a tó úrnőjének kardját,amelyet egy titokzatos kéz tartott a vizek felett. A kardneve: Excalibur.

Arthur rezidenciát alapított Caerleonban. Vára ti-tokzatos és szinte megközelíthetetlen volt. Palotájában,a Camelotban a híres kerekasztal körül ültek a királylegkiválóbb lovagjai.

Gudrun, Szigurd – germán nevén Siegfried – fele-sége germán-skandináv hős, akit Attila hun királyhozadtak férjhez. A hagyomány szerint a feledés italávalitatták meg, mielőtt belegyezett volna az új házasságba.Gudrun nem tudta visszatartani fivéreit attól, hogyAttilához menjenek, később pedig, amikor Attila ke-gyetlenül bánt velük, bosszút állt a hun királyon: tőleszületett gyermekeit elemésztette, a szívükből főzöttételt etette meg Attilával, majd őt magát is megölte…

– Elég az európaiak kegyetlenkedéseiből! – szakí-totta félbe Szaraszvati a herceget.

117

– Folytassa csak! – intette le feleségét, a bölcsességés a lét rejtelmeit szóba foglaló költészet istennőjétBrahmá. – Európa lelkét tárja elénk!

– Nibelungoknak nevezik annak a kincsnek a bir-toklóit – mondta tovább a herceg –, amelyet későbbSiegfried szerzett meg. Ennek a kincsnek az az arany-gyűrű is része volt, amely varázserejével meg tudtasokszorozni a kincset, de az átok szerint, aki megsze-rezte azt: életével fizetett érte.

Szigurd – a Nibelung-énekben Siegfried – feleségülvette Gudrunt – a Nibelung-énekben Krimhildét –, éstestvérbarátságot köt Gunnarral és Högnivel, akikGünther, illetve Hagen néven is ismertek voltak.Gunnar megkérte Brünhild kezét, de a lány korábbanmár esküt tett, hogy csak ahhoz megy férjhez, aki átjuta palotáját körülvevő tűzhegyen. Arra pedig csakSzigurd volt képes. Szigurd három éjszakát töltöttBrünhilddel. Kivont, mérgezett kardot tett kettejükközé. Később, egy alkalommal, amikor Gudrun ésBrünhild arról vitatkoztak, hogy melyikük férje a jobb,fény derült a házasság körüli csalásra. Brünhild haragralobbant, és azt követelte Gunnartól, hogy ölje megSzigurdot. A becsületében sértett asszony bujtogatásá-ra Gunnar rászánta magát a gyilkosságra.

– Köszönöm, herceg! – mondta Varuna.– Mi is! Mi is! Mi is! – csatlakozott Szúrja, a Nap;

Csandra, a Hold és Vájú, a Szélisten a Vizek istenéhez.A herceg még hozzátette:

118

– A Nibelung-legendát Wagner A Rajna kincse, aWalkür, a Siegfried, Az istenek alkonya című operái-ban is feldolgozta.

– Az apszaraszok társulatát kérjük fel, hogy mutas-sák be nekünk ezeket az operákat! – mondta Visva-karman, a mennyei művész és építőmester. – A dísz-leteket és a jelmezeket magam fogom elkészíteni.

Káma a zarándokokhoz fordult, és arra kérte őket,hogy tegyenek fel kérdést.

– Camelotban hogy folyt tovább az életetek? –kérdezte az egyik zarándok.

– Feleségemmel sokszor durva voltam, talán kial-vatlanságom miatt s előfordult az is, hogy megütöttem.Ő pedig a lovagok ágyában kezdte egyre jobban éreznimagát. Végül aztán az egyikük, mert bosszút forraltamellene, kardjával leütötte a fejemet.

Több kérdést nem tett fel senki.

119

TIZENHARMADIK HELYSZÍN

Chanchan.XII. század.

A herceg a csimuk fővárosában él.

�

A herceg Káma színpadát nézte és sóhajtva mondta:– Olyan távolra kerültem Indiámtól!A csendben, mely Káma kertjében támadt, hallani

lehetett a Gangesz vizének sodrását.– Ahol szerelmünk újra lángra lobbant, a világ leg-

nagyobb vályogából épített városában történt. Chan-chan, a csimuk fővárosa, szárított agyagtéglákból épültfel; az épületeket arannyal díszítettük. Minták segítsé-gével madár- és halmotívumokat nyomtunk a nedvesfalakba.

A herceg nézte a színpadon megelevenedő agyag-várost.

Chanchan szabályos, derékszögű úthálózattal ren-delkezett. Lakótömbök, piramisok, szentélyek épültekmindenfelé. Hatalmas vízgyűjtőmedencékből szövevé-nyes csatornarendszeren biztosítottuk a vízellátást.Nagy kiterjedésű, öntözött földeken gazdálkodtunk.Chanchant felszíni vizekben bővelkedő őstermészetvette körül. Északon a fenyvesek és rezgőnyárfákmagasodtak és gyakorta erdőtüzek pusztítottak a szél-

120

sőséges éghajlatú erdős területen. Aztán egy mocsarasés folyóvizekkel bőségesen elhalmozott tengerszintfeletti bőtermő fennsík, és végül a deltatorkolat. Mo-csarak, sekély tavak, zöldellő rétek, fákkal árnyékoltlegelők öltöztették, díszítették a színek pompájába apusztaságot.

Házunk a Smaragd-templom közelében állt, azegyik legnagyobb kerámiaégetővel, ahol edényeketvásároltál, s ahol először megláttalak. Ott adtam puhacsókot füledbe, és remegtünk a gyönyörűségtől.

Ott éltünk, s szerelmünk forrássá változott, melyszomjunkat enyhítette. Néhány hónappal esküvőnkután bekövetkezett korai halálod még most is felfog-hatatlan számomra… Hová mehettél? Szép tested úgyelkápráztatott!

Szerettem őt, amíg éltem. S naponta kerámiáimbaformáztam.

– Életed végéig egyedül éltél, herceg? – kérdezte aKáma engedélye után megszólaló egyik zarándok.

– Nem. Egyik szolgám az ágyasom lett. De mé-hében fogant gyermekeim mind meghaltak.

Káma elszomorodott. Szolgájával szemben tanú-sított szigorát fájlalta? Nem tudhatjuk. A szerelem ha-tártalan fantáziájú istene ugyanis nem mondott sem-mit.

És kérdés sem hangzott el már több.

121

TIZENNEGYEDIK HELYSZÍN

A Húsvét-szigeten.XIII. század.

A herceget felesége utolsó útjára kíséri.

�

– Az életem a fényességes Káma akaratából Indi-ámtól még messzebb folytatódott tovább. Vagy inkábbelölről kezdődött – mondta a herceg.

– A hold alatt micsoda csend honolt!… Feküdtünka végtelen tenger partján, ahol mindig hangszerrefeszített húr voltam játékos kezedben. Megnyílt tőledajkam, ölem, amikor csókoltál, csókolgattál, öleltél sszerettél.

Az a nap is megfeszített munkával telt el. Nádatvágtunk, édes burgonyát szedtünk, jukkapálma rostjá-ból köteleket fontunk. Kötélből sohasem volt elég.Naponta szaggattuk őket: a kifaragott szobrokat csú-szótalpakon kötelekkel vontattuk ki a kőbányából.

A távoli, nagy szigetekről érkeztünk erre a száraz-földre. Törzsfőnökünk meghalt, magunknak új hazátkeresve a hosszú úton szóródtunk szét a kiismerhetet-len, idegen vizeken s azóta várjuk testvéreinket.

Arcunk képmását szobrokba véstük, hogy azokat atenger felől észrevegyék. Az óceán hullámain csóna-kokban sodródva élnek talán még valahol.

122

A szobrok háromszor, ötször is magasabbak mintmi vagyunk s kétezren sem tudunk olyan súlyosaklenni, mint arcmásaink. Nekifeszültünk, ahányan csakpartra léptünk a szigetre s kőarcainkat a kőbányábólcsúszótalpakon húztuk a partra. A szobroknak mélygödröket ástunk, súlypontjuk így jó mélyre került, és ahosszú kötelek segítségével talpra tudtuk állítani őket.

Ma sem csináltunk másképp semmit: az egyik kő-szobor mégis agyonnyomott! Most itt fekszel szót-lanul, mozdulatlanul, meg sem érintesz, kedvesem.Azért szeretsz még? Tudod, hogy nincs párod! Veledmindig vágytam s gyönyörbe szálltam.

Most csónakba fektetlek, virágokkal borítom teste-det, élelmet és vizet teszek fejed mellé. És útnak indí-talak!

A távoli horizonton isteneink várnak, de úgy senkinem szerethet már, mint én szerettelek, kedvesem.

Most menj!… Galapagosz felé sodorjon a víz!…– Galapagoszról szívesen hallanék beszámolót,

herceg – szólalt meg Prithiví, a Föld úrnője.– Galapagosz – válaszolta a herceg – szigetére, bi-

rodalmad távoli pontjára elsősorban az állatok világavonzza a látogatókat, úrnőm. A spanyol galapago szó ateknősök földjét jelenti. Az Ecuador fennhatósága alátartozó Galapagoszi Nemzeti Parknak e kivételesenszép állat a jelképe. A számos állatfaj közül néhányan ajégkorszak óta változatlan külsővel rendelkeznek,mások pedig alkalmazkodtak a helyi körülményekhez.

123

A szigetvilág elszigeteltségének köszönhetően amadárvilág közel fele osztályán belül állandó, helyijellegű…

– Tudós nyelven, herceg ezt úgy mondják, hogyendemikus – szakította félbe Privithí.

– A hüllők, a tengeri teknősök kivételével, kü-lönlegesnek számítanak. Dél-Amerikából származónaktartják azt a páratlannak mondható növény- és állatvi-lágot, amely Galapagosz szigetein kialakult. A tenger-és a levegő áramlatai hozhatták a magvakat, a madarakodarepültek, a déli-sarki állatvilág egyedeit, köztük apingvineket pedig a Humbold-áramlat sodorta mele-gebb vizek felé, ahol hosszú idő folyamán alkalmaz-kodtak a megváltozott körülményekhez…

– Hol található Galapagosz? Lemegyek egyszer –mondta Hanumán.

– Galapagosz Salvadortól kétezer kilométerre délrefekszik – válaszolta a herceg – és Panamától ezerhat-száz kilométerre dél-nyugatra. Az Egyenlítő éppen aszigetvilág közel kétezer méter magasságú Farkas-vulkán vonulatát metszi. Öt nagy sziget, ötszáz négy-zetkilométer feletti, nyolc középnagyságú és számoskisebb sziget alkotja Galapagosz szigetvilágát. A Dar-win-sziget és az Espanola-sziget közötti távolság há-romszázötven kilométer. A szigetvilág bejárásáhozebből is következően legalább két hét szükséges.Cristobal szigetén élnek emberek, de ott is csupán két-ezren. A lakosok számánál sokkal több a teknős: Santa

124

Cruz és Isabela szigeteit kell azoknak meglátogatniuk,akik tanulmányozni akarják ezeket a szép példányokat.Mindkét szigeten ezrével élnek. Iguánákat Santa Fe-,Santa Cruz-, Seymour, Isabela- és Fernandina-szigetének szikláin tekinthetünk meg, a forró és szárazpartokon. A szigetek belsejében a klíma sokkal párá-sabb. Júniustól decemberig tart a hideg évszak, mely-nek során a Humbold áramlat dél-keletről hideget hoz,és keveredik a meleg trópusi levegővel. Felhők takarjákel ilyenkor a fókák birodalmát is, Genovesa szigetétőlPintáig. Garua a neve a felhős égből ömlő esőzuhata-goknak, melyek a magasabban fekvő területekre jel-lemzők. Januártól májusig tart a meleg évszak, a láto-gatásra legalkalmasabb néhány hónap, amikor a tengeris meleg, úszásra alkalmas és nem erőteljesek a hullá-mok. A víz hőmérséklete ezekben a hónapokban so-sem csökken huszonöt fok alá…

– Darwin, egy angol kutató járt ott, ha jól tudom –mondta Privithí.

– A Beagle fedélzetén 1835-ben érkezett a térség-be, és harmincöt napot töltött el ott, úrnőm – vála-szolta a herceg. – Megfigyeléseket végzett. Négy évvelkésőbb tette közzé „A fajok eredete” című munkáját,amelyben tizenhárom pintyfaj leírását közölte, amelyekmindegyike táplálékának megszerzéséhez alkalmazko-dott. Darwin leírta még, hogy az általa látott erdei fa-kopáncs itt kaktusz tüskéjét használva szedi ki a kuka-cokat az üregekből, hasadékokból, és ez az egyetlen

125

szerszámot használó madár a világon. Darwin követ-keztetése volt, hogy az elszigeteltség és az új feltételekjárultak hozzá a gyors evolúcióhoz. A kormoránokközül az eltérés példájaként említette meg a világon ottélő legnagyobb kormoránfajtát, melynek ott nem volttermészetes ellenfele. Emiatt fokozatosan elkényelme-sedett, repülési képességét és ügyességét elvesztette.Kényelmét és nyugalmát a víz alatti búvárkodásbantalálta meg…

– Szeretném Galapagoszt látni! – sóhajtott felSzaraszvati.

– Magam is megnézném – válaszolta férje, Brahmá.– Legközelebbi összejövetelünket Káma ott ren-

dezze meg! – szólalt meg Visnu.– Hanumán legyen segítője a szervezésben! – tette

hozzá Siva.A herceg folytatta beszámolóját:– Galapagosz szigeteit olyan hüllők uralják, ame-

lyek a dinoszauruszok kihalása előtti korszakra emlé-keztetnek. Az óriás teknős egy faja él az Indiai-óceán-ban, s tizenegy figyelhető meg a galapagoszi szigetvi-lágban. A méteres nagyságot is elérő, kagylón élő állata kétszázharminc kilogrammot is megütheti, és kétszázéves kort megér. Nedves területen, ahol dús növényzetalakult ki, sok a kagyló és kupacokban található a par-tokon, mint Santa Cruz szigetén. Az óriásteknősnekkönnyű tehát táplálékát megszerezni, ám szárazabbterületeken szegényesebb az élet: ott a körülmények-

126

hez az állat úgy alkalmazkodott, hogy a lassan kifejlődőhosszabb nyakával és lábaival a homokból ássa ki akagylókat.

– A teknősök között szeretnék üldögélni, Káma! –parancsolta Visnu.

– Trónusodat kérésed szerint fogom elhelyeztetni,felség – felelte Káma.

A herceg előadása befejezéséhez ért:– Darwin az alkalmazkodóképességben látta az

evolúció útját abban az érintetlen szigetvilágban, aholamíg a teknősök élnek, élni fog a tenger. És ha a ten-ger él: élni fog az univerzum is – zárta le beszámolójáta herceg.

– Helyesen gondolod – Siva egyetértett a herceg-gel. Káma még kérdés feltevésére adott lehetőséget. Azarándokok egyike élt is a lehetőséggel.

– Csónakod elérte Galapagoszt?– Nem. Játékos delfinek felborították. Testemet

macskacápák tépték szét.– Feleségeddel mi történt?– Téboly vett rajta erőt. A törzsbéliek démoni te-

kintetétől félve a külvilágtól elzárva tartották, de vízzelés élelemmel ellátták. Magányosan tengette életét, minta bélpoklosok egy megközelíthetetlen szigeten.

Káma arcán a megrendültség jelei jelentek meg. SriLaksmí nem tudta szó nélkül hagyni megdöbbenésétés megjegyezte:

– Azért itt már be kellett volna avatkoznod, Káma!

127

Káma nem válaszolt.– Megfeledkeztél róluk? – kérdezte Visnu felesége.– Nem – felelte Káma.– Ami sok az sok! Nem méltó hozzád! – folytatta

Sri Laksmí, a tökéletes Szépség és a Jószerencse isten-nője.

– Káma útjaiba mi ne próbáljunk akadályokat állí-tani! – zárta le a vitát Visnu.

Káma intett a hercegnek, hogy folytassa élete ala-kulásának beszámolóját.

128

TIZENÖTÖDIK HELYSZÍN

Alhambra.1492.

A herceg háremhölgybe szeret.

�

– Indiámhoz közelebb, és mégis oly távol, de újraemberi alakban folytatódott életem – kezdte a hercegaz újabb történetet.

– Mit kívánsz, kedvesem? – kérdezted.– Csókot, sokat, oly gyorsan elrepül az élet! – fe-

leltem neked azon az éjszakán.– Szeretsz-e igazán? – kérdezted.– Szép tested ölelésre született – mondtam neked.Szívem nagy szerelemre gerjedt, amikor a mór há-

remében először megláttalak. S most már ölellek min-dörökké!

Szenvedélyemet a próféta szavai érzékeltették leg-jobban: „Mikor egy férfi hitvesére néz, s az visszanézreá, Allah kegyelemmel tekint le rájuk. Mikor megfog-ják egymás kezét, bűneik ujjaik között távoznak. Mikoregyütt hálnak, angyalok állják körül őket a földtől amennyboltig. A kéj és a vágy olyan szépek, mint ahegyek. Ha a feleség viselős lesz, jutalma annyi, mint aböjté, az imáé és a szent háborúé (együtt).”

129

Hajnal lehetett, amikorra az egyesülés különbözőmódjait már végigpróbáltuk – nézett hallgatóságára aherceg. – Miképp a nők általában, ő is vonzódott az„őrletés” iránt, mert ezt alkalmazva hasunk egymáshozfeszült, ajkaink összetapadtak és méhe is kivette részétaz ütközetből. Ha az ember azokra az élvezetekrevágyik, amelyeket egy nő tud nyújtani, akkor teljesen kikell elégíteni a nő forró öleléseinek vágyát. Kámaolyannak alkotta meg őket, hogy nem találnak teljeskielégülést a csókokban és ölelésekben, ha nem kísériazokat egyesülés. A lingam számukra a kielégülés for-rása, s akkor szeretnek bennünket, ha hadakozunkbennük, legyünk is bármilyen csúfak és formátlanok.

Káma emlékeztessen benneteket arra, hogy semmi-féle simogatás és csók nem ér fel a lingam bevezetésé-vel! Tartózkodnotok kell az érintésektől és az ajkakegymáshoz tapadásától, ha nem akartok egyesülni,mert csak hiábavalóan szítjátok a tüzet. Csókolózásnélkül viszont semmilyen testhelyzet és mozgás nemadhat tökéletes gyönyört. A csókok csókja pedig ned-ves ajkakra kerül, s az ízesebb, mint a pergetett méz,mámorítóbb, mint az andalúziai bor.

A mozgásmódok közül az „összeolvadás” soránteljes egészében vezessétek be lingamotokat a jónibaoly szorosan, hogy szeméremdombotok összetapad-jon! Majd erőteljes mozgásba kezdjetek anélkül, hogyegy kicsit is kihúznátok lingamotokat, amelynek érint-

130

kezése a méhhel rendkívüli élvezetett nyújt és teljesmértékben kielégíti a vágyakat.

A háremhölgyek egymás közötti kielégítésének iskedvelt mozgásmódja ez.

A változatok között a „szivák a jóniban” során be-vezetitek lingamotokat a jóni falai közé, majd le s föl,jobbra és balra mozgassátok odabent! Nagyon merevlingammal lehet csak ezzel a mozgásmóddal próbál-kozni. Következhet a „szerelem öltögetése”, amikorfélig bevezetett lingammal gyors mozgást végeztek,majd hirtelen teljes nagyságban tövig bedöfitek. Amozdulat maga olyan, mint amilyet a szabó végezkezében a tűvel. A „fokozatos megközelítés” alatt aszokásos mozgást végzitek, majd abbahagyjátok. Ek-kor a lingammal a jóniban kezditek el a mozgást, majdabbahagyjátok. Addig folytatjátok ezt, amíg a tetőpont-ra értek. Az „öklelést” is próbálgathatjátok, melyneksorán a lingam bevezetése után mindketten visszahúz-zátok fegyvereiteket anélkül, hogy a lingam teljesen ki-jönne, majd egyszerre öklelitek fel egymást. Ezt ismé-telgessétek a megfelelő ideig! Időzzetek a „vödör akútban” változatnál is! Szorosan ölelkezzetek össze abehatolás után! Lökjetek egyet, majd egy kicsit vonul-jatok vissza! Ekkor ők következzenek! Majd ők ismegpihenhetnek. Így folytassátok a váltakozó mozgásta kellő ideig! Kezeiteket és lábaitokat összekulcsolva avödör kútbeli mozgását utánozzátok!…

131

Álmomban gyakran láttam jónit, amiről álmodnijót jelent.

– Melyiket láttad? – kérdezted. – A „gyönyörköd-tetőt”, amely arról híres, hogy páratlan gyönyöröketígér? Melyért a vadállatok és a ragadozó madarak véresharcot vívnak? Mely a legnagyobb gyönyört jelenti aföldön? Mely a beígért paradicsomi örömök része? Ahurikét, a fekete szemű szüzekét, akik a paradicsom-ban élvezetekben részesítik az igazhitűeket? Vagy a„forrót”, mely a legdicséretreméltóbb a jónik közül?Vagy a „darázst”, amely erős jóni és durva szemérem-szőrzetéről ismert? Vagy a „szívót”, mely az izgatójátszadozások vagy a hosszú tartózkodás következté-ben szerelmi lázban égve a behatoló lingamot hevesenszívja magába? Vagy a „harapóst”, amelyik a vágytólégve vadul nyílik és zárul a behatoló lingam körül?Amelyikben az ömlés pillanatában úgy érzed, minthalingamod fejét a méhszáj megharapta volna? Vagy az„ismeretlent”, amelynek folyton nyitva van a bejárata, dea feneke nem látszik? Amelynek csak a leghosszabblingam képes elérni az alját? Vagy a „nedvest”? Vagy a„páncélozottat”, amelynek az a fogyatékossága, hogy igenszűk? Amelyik a körülmetélés nyomait mutatja, mely-nek során a csiklót csonkítják meg, és gyakran a sze-méremajkak is megsérülnek? Vagy a „nyugodtat”, melymiután befogadta a lingamot, türelmesen aláveti magátminden szeszélyének? Vagy a „menekülőt”, amelyik igenszűk és kicsi, fájdalmat érez a jól fejlett, merev lingam

132

behatolásakor, s ezért menekülni próbál jobbra is,balra is?

Ekkorra már nevettem:– Tart még a felsorolás?– Igen. A „szembenézőt”? Az erősen vágyakozó

jónit, amelyik nem félénk, nem szégyenlős, hanembátran szembenéz a lingammal? Vagy a „bajvívót”,amelyik a lingam behatolása után maga végzi az előre-hátra mozgást, előrenyomakodik a lingam mentén,mert fél, hogy az kimerül az élvezetek megérkezéseelőtt? Vagy a „leeresztettet”, amelyiken a hús úgy göm-bölyödik, mint egy szépen ívelő kupola, a teteje pedignedves? Vagy a „segítőt”, amelyik segíti a lingamot be-hatolni és visszavonulni, alászállni és visszahúzódni?Vagy a „befogadót”, amelyik már régóta sóvárog azegyesülés után? Amelyik szívesen fogadja a lingamot,és segíti eljutni minden szegletébe kívánsága szerint,legyen az bármelyik része is? Vagy az „egyesítőt”, ame-lyik olyan szorosan tapad a befogadott lingamra, hogyha tudná, még a két herét is bekebelezné? Vagy a „fá-radhatatlant”, amelyik amikor befogadta a lingamot,megszakítás nélkül vadul dobálni kezdi magát, amíg alingam el nem éri a méh száját? Vagy a „szitát”, amelyikmiután befogadta a lingamot addig rázza, mint a szitátjobbra-balra, előre meg hátra, míg a gyönyör meg nemérkezik. Vagy a „púpost”, amelyiknek a szemérem-dombja úgy domborodik, mint a teve púpja és lelógcombjai közé, mint a borjú feje? Vagy a „duzzadt aj-

133

kút”, amelyik különösképpen termetes nők jól fejlettjónijához tartozik? Vagy a „feneketlent”, amelynek mély-sége ismeretlen, mert a méh nagyon hátul fekszik?Vagy a „torkost”, amelyiknek minden lemegy a torkán?Amelyik ha hosszabb ideig nem egyesülhet, akkor aközelébe kerülő lingamot valósággal elnyeli? Vagy a„hatalmast”, amelyik széltében és hosszában egyforma,tökéletesen fejlett mindenfelé, egyik oldalától a mási-kig, a szeméremcsonttól a gátig? Vagy a „tágast”, ame-lyiket tágas szeméremdomb vesz körül?

– Meddig sorolod még? – kérdeztem.– Melyik volt? A „nagyhomlokú”, amelynek úgy

emelkedik a szeméremcsontja, mint egy nagy, dombo-rú homlok? Vagy a „duzzasztó”, amelyiknek a közelébeha tunya lingam kerül és fejét néhányszor hozzá dör-zsöli, rögtön megduzzad és felegyenesedik? Vagy a„formás”, amelyiknek olyan fehér, húsos a formája,mint egy szépen ívelő kupoláé, szabályos és tökéletes?Vagy a „sóvárgó”, amelyik sóvárog a lingam után, és haegyet ölébe zárhat, el nem engedi, míg tüzét nem ol-totta vele? Vagy a „zúgó”, amelyik ha vizel, zúgó hangothallat? Vagy a „sürgető”, amelyik sosem fárad el? Vagy a„zúzó”, amelyik a lingamot valósággal összezúzza?Vagy a „hallgatag”, amelyik nem hallat semmilyen han-got? A lingam akárhányszor illeti, beleegyezően tűrminden zúgolódás nélkül? Vagy a „sündisznó”, öregasz-szony jónija, melyet kiszárított már az idő és tüskésszőrzet borítja? Vagy a „fitos”, amelynek keskeny ajkai

134

és kicsi szeméremajka van? Vagy a „taréjos”, melyetolyan vörös taréj díszít, mint amilyen a kakasnak van?Vagy a „hasadék”, amelyik, mint egy hasadék a falban?Vagy a „seregély”, mely a nagyon fiatal lányok jónija?Vagy a „szorító”, mely minden jónira használható? Vagya „vágyakozó”, az érintetlen szűz jónija? Vagy a „rés”,amelyik a különösképpen fiatal nők jónija?

– Mindegyik… Egyik sem! – nevettem most me-gint. – A tiéd! – tettem hozzá.

– Ó, játékos, fürge lingamom! – mosolyogtál, és alingam neveit kezdted sorolni: – A felfedezőt, a kíváncsit,a petyhüdtet, a dörzsölőt, a kutatót, a megbecstelenítőt, a csob-banót, a nyáladzót, a nyomakodót, a keverőt, a könnyezőt, aszégyenlőst, a szégyentelent, a bozontost, a nyakast, az üstököst,a botladozót, az egyszeműt, a kopaszt, a félszeműt, a betolako-dót, a lubickolót, a kopogót, a forgolódót, a tűzoltót, a szabót, afeszegetőt, a szundit, a csalót, az igazgatót, a csúszómászót, afelszabadítót, a szilajt, a cuppantót, a galambot, a nemzőt, azorrvitorlarudat, a hímtagot.

Csodálkoztam, hogy a lingamnak ennyi neve lehet!Illő elnevezések születtek az állatok szerszámaira

is. A leghatalmasabb szerszámmal az olyan patás álla-tok rendelkeznek, mint amilyen a ló, az öszvér és aszamár. Szerszámaik neve: turbános, ültetőfa, híd,dárda, kalapos, üstökös, felfuvalkodott, szilaj, mezte-len, betörő, nagyfejű, óriás. A tevéé: lusta, bozontos,elrejtett, peckes, meredő, kötél, hosszú, közismert. Abika, és a kos szerszáma: hosszú, kisfejű, ostor, vessző,

135

csupaideg. Végül a vadállatoké: rúd, fejenagy, meg-nyúló.

Berber háremhölgytől tudtuk meg, hogy az állatokközött az oroszlán az egyesülést illetően a legokosabbés a legtapasztaltabb. Amikor nőstényével találkozik,alaposan megvizsgálja, és észreveszi, ha más hímmelvolt dolga. És jaj annak az állatnak, aki ilyenkor azútjába kerül! Felbőg, remeg körülötte minden, rávetimagát a nőstényre, marcangolja a hátát és akkorát üt ráa mancsával, hogy egyből kettétörik a gerince.

Végül a tetemét is levizeli.Ezután kibújtunk az ágyunkból, hogy mielőtt el-

aludnánk: elbúcsúzzunk a palotától, az árnyékos udva-roktól, csarnokoktól, kecses árkádoktól, márványosz-lopoktól, szökőkutaktól és a medencék útvesztőitől.Felfoghatatlan volt, hogy szeretett gazdám, Boabdil,Spanyolország utolsó mohamedán uralkodója behó-dolt a katolikus fejedelem, Aragóniai Ferdinánd ésfelesége, Kasztíliai Izabella előtt.

És hogy el kell hagynunk a palotát!Beléptünk a Mirtusz-udvarba. Csend és nyugalom

töltötte be a teret. A szép vonalú árkádok a vízmeden-ce mozdulatlan víztükrén lebegtek. Miben rejlik aMirtusz-udvar szépsége? – Ezen tűnődtem magamban.– A víz fantáziadús játékában?

Mi, mórok, az afrikai sivatagokból érkeztünk.Őseink életében meghatározó volt a víz. Amikor épü-leteket emeltünk, nagy örömmel használtuk a szökő-

136

kutakat, vízmedencéket az együttes részeként. A kutak,csatornák visszaverték a napfényt, tükröződött bennüka hold, s a csillagok, s a víz, felfrissülést nyújtott a per-zselőn forró nappalokon. A palotában a kutak vizénekmindenütt visszhangzó csobogása nyugalmas, elmél-kedő légkört teremtett: kellemes, árnyékos menedéket.

Lehet, hogy mégis mindent itt kell hagynunk?Az Oroszlános udvarban a szökőkutat alabástrom

oroszlánok övezték. A királyi család kedvenc tartózko-dási helye csendes volt, pedig nemrég még háremhöl-gyek táncoltak, énekeltek a mór kedvére. Ott láttalakmeg először, amikor a palotába érkeztél.

Másnap reggel aztán végleg elhagytuk Granadát.Gazdám, a magasságos Boabdil, a várostól több mér-föld távolságra megfordult, szomorúan bámulta azismerős falakat. Anyja szólalt meg:

– Asszony módjára siratod azt, amit férfiként nemtudtál megvédeni.

Gazdám szomorúsága lehangolt. De mellettem lo-vagoltál, rám néztél, s eltöltött az érzés, hogy Allahteremtményei között nincs nálad vonzóbb asszony.

S többet kívánhatok-e?– Káma akarata szerint az iszlám követője lettél,

herceg – szólalt meg Visnu. – Beszélj nekünk erről avallásról, mely odalent a leggyorsabban téríti híveit.

– A muzulmánok számára Allah az egyedüli isten.Örök és mindenható. A Korán szövegét ő adta Mo-hamed szájába, s az iszlám szent könyv szerkezete

137

Mohamed halála után, a VII. század közepére kiala-kult. A Korán száztizennégy szúrát – fejezetet – tar-talmaz. Aszerint, hogy Mohamed hol és mikor mond-ta, az első, hol meg harmadik személyben szóló istenés az iszlám ellenségei vagy az ingadozók közötti dia-lógus formájában. A Korán „istennek tetsző” életmó-dot és magatartást meghatározó vallási-jogi előírásokatés bizonyos szertartási gyakorlatra vonatkozó szabá-lyokat is tartalmaz. Fontosnak számít az iszlám szenthagyománya, a szunna is, amely a hadiszokon – a ha-gyományokat is magába olvasztó, Mohamed életérőlszóló történeteken – alapul.

A Korán tanúsága szerint Allah a világmindenségmegteremtője: ő választotta szét az eget és a földet, ésa vízből megteremtett minden élőlényt. Két nap alattteremtette a Földet, hét nap alatt az eget. Megalkotta ahét eget sorra, azaz egyiket a másik fölé, megteremtettea Holdat fénylőnek, és megteremtette a Napot világí-tónak. A hetedik ég felett található Allah trónja. Azégben helyezkedik el a paradicsom, a dzsanna és apokol, a dzshannam is. Az első embereket, Ádamot ésfeleségét, Havvát Allah a paradicsomba telepítette le,de ők megkóstolták a tiltott gyümölcsöt, Allah pedig aFöldre száműzte őket. Havvá, aki évente fiút és leánytszült, hetven pár ikret hozott a világra, s így lerakta azemberi nem alapját.

Allah rendeléseit – több ízben is különböző népek– prófétái által juttatta le a földre. A hagyomány szerint

138

124 ezer próféta volt, köztük a legkiemelkedőbbek:Ibráhim, Músza, Isza, Suaib, Húd és Szálih. Számosmuzulmán próféta megfelel az Új- és Ószövetségszereplőinek: Ádam (Ádám), Núh (Noé), Ibráhim(Ábrahám), Músza (Mózes), Lút (Lót), Ajjúb (Jób),Harun (Áron), Isza (Jézus), Jahja (Keresztelő SzentJános), Marjam (Mária), Zakarija (Zakariás).

A Korán szerint Isza megjósolta Mohamed prófé-taságát. Mohamed Allah „követe” és prófétája, egyikeazoknak a prófétáknak, akiket Allah már korábban isküldött az emberekhez. Mohamed „világító fáklya”,akit Allah arra választott ki, hogy elvigye az emberek-nek az igazságot: „Mondd: én csak hozzátok hasonlóember vagyok, azt a kinyilatkoztatást kaptam, hogy a tiistenetek az egyetlen isten”…

– Szaraszvatit, Sri Laksmít és Parvatít küldjük kö-vetségbe Allah trónusa elé! Tetszik nekem ez a vallás –mondta Brahmá. – Elmentek?

– El, ha ez az óhajtásod – felelte Brahmá felesége.Visnu és Siva párjának sem volt ellenvetésük.

– A részleteket megbeszéljük még – mondta mégBrahmá és a hercegre nézett, hogy folytassa előadását:

– A mekkai kába után az iszlám második legjelen-tősebb szentélye Mohamed sírja Medinában. A szenteksorába tartoznak Mohamed családjának a tagjai. Fele-sége, Áisa és lánya, Fatima. Mohamed unokatestvére ésfogadott fia, Ali vette feleségül Fatimát. Alit a síitákszentként tisztelik. Fatimára vezetik vissza származá-

139

sukat a síita imámok és számos mohamedán országuralkodó dinasztiája. A szenteknek külön kategóriájátalkotják a sahídok, akik a hitért meghalt vértanúk, vagyakiket ártatlanul öltek meg. A szentek jelentős részeszúfi, aki csodatévő képességéről emlékezetes. Aziszlám szerint az emberek benső kapcsolatba kerülhet-nek a dzsinnekkel, az emberek előtti teremtményekkel,akik képesek emberi külsőt is ölteni, s hajlamosak arra,hogy ártsanak az embereknek. Ellensúlyozásukra azembernek megadatott a „saját” angyala is, aki jó csele-kedetekre buzdítja őt.

A síita tanok a hatalom rokonság alapján valóöröklése elvének talaján keletkeztek. A muzulmánközösségek vezetésének jogát Mohamed családjára,azaz Alira és Fatimától való gyermekeire ruházták. Alelki öröklés tana szerint „Mohamed fénye” sorra a„szent imámokhoz” került. A szunnitáktól eltérően,ahol az imám a közösségnek tagjai által választott világiés szellemi vezető, a síitáknál Mohamed küldetésénekörököseként szerepel, főpap, aki a benne megnyilvá-nuló isteni erő révén tévedhetetlen és titkos tudásbirtokosa.

A síiták tisztelik a Koránt, bár meg vannak győ-ződve arról, hogy belőle Ali említéseit Oszmán kalifaparancsára eltávolították.

– Köszönöm, herceg – mondta elégedetten Káma.– Hosszú utadról hasznos ismeretekkel tértél vissza.

140

Van-e kérdése a zarándokainknak? – kérdezte a Szere-lem istene.

– Említetted az egyesülés módjait, herceg – kezdtea zarándok. – Az iszlám hívői a szerelem játékos mű-vészetében alkottak maradandót?

– Igen – felelte a herceg. – Nőm háremhölgy volt,mint említettem: a tánc, az ékesszólás s a szerelem mű-vészetének előadója. Ismerte az arab bölcselők műveit,az Ezeregyéjszaka történeteit, Ibn Khaldúm, Muhha-mad an-Nefzawi műveit, s a szerelem illatos kertjébeengem is elvezetett. Most elmesélem nektek, hogyszámos változata és sokféle módja van a nőkhöz valóközeledésnek. Ahogy a Korán második szúrájánakkétszázhuszonharmadik sora írja: „Asszonyaitok a titermőföldetek. Menjetek földjeitekre kedvetek sze-rint.” Ízlésetek szerint választhatjátok meg a legalkal-masabb helyzetet, de az egyesülésnek Káma csataterén,a jóniban kell történnie. A jóniban, amit az igazhitűekvulvának hívnak.

– Elmondom nektek a módozatokat – A hercegszavait a szép testű égi kurtizánok, a ruhát sem viselőapszaraszok illusztrálták:

– Fektessétek asszonyaitokat a hátukra! Helyez-kedjetek el félig felhúzott combjaik között és vezessé-tek be lingamjaitokat. Tudjátok, hogy a szerelemvesszőszent nevét ők nem használják. Amikor lingamjaitokatmár bevezettétek, lábujjaitokkal a földnek feszülve ígyütemes mozgásba kezdhettek. Ez a „kígyó módjára”

141

végzett egyesülés azoknak gyönyörűséges, akiknekfejlett a lingamjuk. A második mód azoknak ajánlható,akiknek lingamja rövidebb. Ebben az esetben hagyjá-tok asszonyaitokat a hátukra feküdni. Emeljétek fel anő lábait, jobb lábát a jobb füléhez, bal lábát a balfüléhez. Ebben a helyzetben feneke felemelkedik és ajónija kidomborodik, ami megkönnyíti a lingam beve-zetését. A harmadik mód esetében asszonyaitokatfektessétek a hátukra. Helyezkedjetek el combjaik köztúgy, hogy egyik lábuk a vállaitokon, a másik hónotokalatt legyen. Aztán kerüljetek beljebb. A negyedikesetben a nőt a hátára fektessétek és lábaikat vegyéteka vállaitokra. Ebben a helyzetben jónija megemelkedikés éppen szembe találja magát mereven álló lingamjai-tokkal, melyeket így már könnyedén bevezethettek. Azötödik módozatban asszonyaitokat az oldalukra fektes-sétek, helyezkedjetek el combjaik között és így hatol-jatok be Káma csataterére. Előfordulhat azonban,hogy ez a helyzet derékfájást okoz. A hatodik válto-zatnál hagyjátok, hogy asszonyaitok térdeikre és kö-nyökeikre ereszkedjenek, mintha imádkoznának… Ó,fényességes Káma! Végtelen a te leleményed!… Samint leereszkedtek, jónijuk hátul kidomborodik,melyet így könnyebben megközelíthettek. Az egyszerűnép nyelvén szólva a „tehén módjára” történő egyesü-lés ez. A hetedik módozat szerint asszonyaitokat fek-tessétek az oldalukra és guggoljatok a combjaik közéúgy, hogy egyik lábuk a vállatokon legyen, a másik

142

pedig a ti combjaitok között, s ők tovább is az oldalu-kon feküdjenek. Akkor behatoltok és magatokhozhúzzátok őket ölelő karjaitokkal. A nyolcadik esetbenhagyjátok, hogy a nők a hátukra feküdjenek úgy, hogymaguk alá hajlított lábaik combjaik alatt nyugodjanak.Ti pedig térdeljetek le hozzájuk és illesszétek lingam-jaitokat a jónijukba. Mindezt Káma óhajtására teszitek!A kilencedik módozatnál a nők hátukkal feküdjenekegy alacsonyabb fekvőhelyre, ahonnan lábaik kényel-mesen leérnek a földre. Fenekük annak szélére essen,hogy be tudjatok hatolni szerelemcsatornájukba. Atizedik változat esetében a nők egy alacsony fekhelyszélében kapaszkodjanak meg, miközben ti emeljétekfel a lábaikat, melyeket ők a derekatok köré fonnak. Azágy végébe kapaszkodva ültessétek el azután lingam-jaitokat Káma rendelt helyére. Mozdulataitokkal mind-végig igazodnotok kell a nő mozgásához.

Káma játékossága örömötök forrása.A tizenegyedik változat szerint a nők feküdjenek a

hátukra és fenekük alatt legyen párna. Ti pedig helyez-kedjetek el combjaik között úgy, hogy talpaik a hátatokmögött találkozzanak.

Káma rendelése szerint eképpen csatározzatok!Indiánkban ő más módozatokat is adott nektek, ame-lyeket az iszlámhitűek is elismertek, mert tudták, hogya nő élvezetének módjait az indiaiak megsokszorozták,és előbbre jutottak az egyesülés művészetében.

143

– Tudsz-e módozatot a sovány férfi és a testes nőegyesülésére, herceg? – kérdezte az egyik zarándok.

– Ha oldalról akarsz munkához látni – válaszolta aherceg –, nőd felül levő lábát emeld fel, amilyen ma-gasra csak tudod, úgy, hogy az ő oldalán nyugodjon. –Az apszaraszok pantomim játékkal mutatták be aherceg javasolta testhelyzetet. – A nő alul levő karjáthasználja fejének megtámasztására, s te pedig derekadalá tömött párnát helyezz, hogy így megfelelő magas-ságban legyen lingamod. A nő combjának vastagságamiatt lesz rá szükséged. Ha pedig a nő hasa hatalmas, skövérsége miatt szinte combjaira és oldalára folyik,fektesd őt a hátára, s a combjait emeld fel a hasához.Te pedig térdelj közéjük és derekánál fogva húzd őtmagadhoz. De oldalára is fektetheted a nőt, aki alullévő lábát előre húzza, s te ráülhetsz a combjára, ságaskodó lingamod szembe kerül a jónival. De ha a nőa másik lábát térdben meghajlítva felhúzni engedi,neked is be kell hajlítanod a térdeidet, lábaidat pedigvesd a földnek, így feneked megemelve megelőzheted,hogy a nő combjai meggátolják a behatolást.

Káma minden esetre rendelt megoldást!– Várandósság miatt nőm hasa nagy. Hogyan tud-

nék közeledni hozzá? – hangzott a következő kérdés.– Hagyd őt oldalára feküdni. Egyik combját a má-

sikhoz véve közelítsd azokat hasához, anélkül, hogyhozzáérnének. Ezután feküdj mögéje ugyanarra az ol-dalra melyre ő, s illeszd be lingamodat a helyére, ahová

144

Káma akaratából akkor is bevezetted, amikor gyerme-ketek megfogant. Teljesen benyomakodhatsz, főlegakkor, ha azt a lábadat emeled fel, amelyik nőd lábaalatt van, nőd combjainak magasságában. Viselős nődekképpen minden veszély nélkül kielégítheted.

Káma senkit nem foszt meg, a várandós asszonyo-kat sem, a gyönyöröktől!

– Köszönöm, herceg.– Testes férfi vagyok, láthatod, de nőm sovány. Rá

soha nem fekhetek. Tudsz-e bánatunkra gyógyulást? –hangzott el a következő kérdés.

– Esetetekben a legjobb, ha nőd játssza a tevékenyszerepet. Feküdj te a hátadra, combjaid zárd össze,nőd pedig veled szemben ereszkedjen lingamodra.Kezeivel támaszkodjon az ágyra, te pedig kapaszkodjnőd karjaiba. Ha nőd ismeri a mozgást, emelkedhet ésalászállhat lingamodra, de ha nem tanulta meg, te ismozgásba hozhatod nőd fenekét egyik alul lévő com-bod játékával.

Káma nektek is adott a gyönyörök forrásából!De fektetheted nődet a hátára is. Ez esetben he-

lyezkedj el magad alá hajlított lábakkal a nőd enyhénszéttárt lábai között. Így feneked, melyeket sarkaidérintenek, nőd lábai közé kerülnek. Kényelmetlen ésfárasztó ez a testhelyzet, mert hasad nődén fog nyu-godni, és lingamodat sem leszel képes egészében beve-zetni Káma csarnokába. A változatosság kedvéért azértezzel is próbálkozhatsz, de fekhettek oldalatokon is,

145

ahogy a várandós nővel történő egyesülés módjakéntmár ismertettem.

– Köszönöm, herceg.– Testes vagyok magam is, és a feleségem is. De

vágyaink csillapíthatatlanok. Tanácsaiddal enyhítenélkínjainkon? – hangzott el a következő kérdés.

– Káma, a mindenkinek adakozó, titeket sem zártki a szerelmi gyönyörök kertjéből – válaszolta a herceg.– Számotokra a legkönnyebben járható út, ha a felesé-ged négykézlábra ereszkedik és felemeli a fenekét…

Az apszaraszok illusztrációját Hanumán élvezettelnézte, s elnevette magát.

– Nekik nem okoz fejtörést semmi! – jegyezte mega majomsereg vezére. A herceg folytatta tovább:

– Te pedig széttárod a feleséged lábait úgy, hogynagylábujjai együtt maradnak, de sarkai szétválnak,majd letérdelsz a feleséged mögé és hasát kezeiddelmegemelve bevezeted lingamodat. Hasadat a feleségedfenekén nyugtatod az egyesülés ideje alatt és a felesé-ged combjait és derekát fogod. Ha a feleséged feneketúl alacsonyan lenne, a térdei alá helyezett párnávalpolcolhatod merev lingamod magasságáig. Káma sze-relemcsarnokát feleséged jónijában ennél alkalmasabbtesthelyzetben nem látogathatod kellemesebben.

– Köszönöm, herceg.– Kicsi vagyok, de nagy termetű férjemet nem sze-

retném elveszíteni. Tudsz-e javasolni megfelelő gyógy-módot nekünk is? – kérdezte egy asszony.

146

– Káma szolgálói vagytok ti is. A ti esetetekben aztkell megoldanotok, hogy szájaitok és a szerelmi csatá-ban fegyvereitek egyazon időben találkozhassanak.Férjed feküdjön melléd, egyik kezét csúsztassa nyakadalá, a másikkal pedig emelje fel a combodat, amígjónidat hátulról meg nem tudja közelíteni lingamjával,melyet óvj, dédelgess, kényeztess. Eközben te a háta-don fekve maradj. Ebben a testhelyzetben férjedcombjaidnál és nyakadnál fogva karoljon fel téged.Ekkor hatolhat testedbe, míg te karjaiddal átöleled aférjed nyakát és ajkaiddal az övéhez közelítesz. De haférjed azt akarná, hogy oldaladra feküdj, akkor ő ke-rüljön a lábaid közé úgy, hogy combjaid az ő oldalátérintsék, az egyik felül, a másik alul. Csusszanjon beközéjük, míg lingamja hátulról szembe nem találjamagát a jónival. Aztán feszüljön combjaival a feneked-hez, amit egyik kezével meg is ragad, hogy mozgásbahozza, a másik kezét pedig a nyakad köré fonja. Ha aférjed akarja, combjait combjaidra teheti, magáhozszoríthat, mert ez megkönnyíti számára a mozgást.

Tapasztalni fogjátok, hogy Káma számotokra isodaadta a gyönyöröket!

– Köszönöm, herceg.– Magas nő vagyok, mint látod. De a párom ala-

csony! Vágyai azonban fokozottak, s azokat nem sze-retném korlátozni – hangzott el a következő kérdés. Anők mintha felbátorodtak volna. A herceg válaszolt:

147

– Káma benneteket sem zárt ki semmiből. Háromtesthelyzetet is megalkotott a számotokra. Az elsőbena hátadon fekszel, feneked és fejed alatt vastag párná-val, combjaidat pedig a lehető legjobban felhúzod atestedhez. Párod rád fekszik és bevezeti lingamját,miközben vállaidat megragadva magát felfelé húzza.Te pedig karjaidat és lábaidat a párod háta köré fonod,míg a párod a vállaidba vagy ha teheti, nyakadba ka-paszkodik. Egy másik helyzetben mindketten az olda-latokra fekszetek, szemben egymással. Alul lévő com-bodat felhúzod és a párod oldala alá csúsztatod, majd afelsővel is hasonlóképpen cselekszel. Hasadat kidül-leszted, míg a lingam behatol. Mindketten egymásnyakát fogjátok, de te lábaidat a párod hátán átkulcsol-va őt magadhoz húzod. Aztán a harmadik testhelyzet-ben a párod kinyújtott lábakkal a hátán fekszik. Te lin-gamjára ülsz és térdeid hasadhoz felhúzva elnyúlszrajta. A párod vállaiban megkapaszkodva ajkaidat apárodéhoz szorítod.

– Meg tudjuk csinálni! – örvendezett az asszony.– Gyakoroljátok a szerelmet! Mert abban Káma la-

kozik!– Köszönöm, herceg.– Púpos az én emberem. Már gyermeket is szültem

neki, de gyönyörünk mégsem teljes – szólalt meg akövetkező asszony.

– Embered púpossága miatt alacsony?

148

– Igen… Púpos, de a nyaka és a gerince egyenes…Amint látod, én sem vagyok magas.

– A legkényelmesebben hátulról tudtok egyesülni.Ha úgy közelít, könnyen jónidba vezetheti lingamját,amelyet Káma rendelt számotokra. Még előnyösebb aza helyzet, amikor négykézlábra állsz.

– Köszönöm, herceg.– Mindketten púposak vagyunk – szólalt meg egy

férfi zarándok.– Akkor ti az egyesüléshez bármilyen testhelyzetet

felvehettek. Nem tudtok azonban összeölelkezni, haegymással szemben, az oldalatokon fekszetek, mertköztetek egy kis üres tér marad. Ha bármelyikőtök ahátára fekszik, fejetek és vállaitok alá támasztékulpárnákat tegyetek az üres hely kitöltésére.

– Köszönöm, herceg.– Káma úgy rendezte el, hogy a legélvezetesebb

egyesülés néha olyan szerelmesek között jön létre, akiktestarányaikra nézve nem a legtökéletesebbek, de meg-találják a módját egymás kölcsönös kielégítésének –tette hozzá a herceg. – Ajánlatos a módozatokat ki-próbálni, mert csak ezután lehettek biztosak abban,hogy melyik az a testhelyzet, amelyik a legnagyobbörömet nyújtja számotokra. S csak ekképpen bizonyo-sodhattok meg afelől, hogy milyen változatot kellválasztanotok, hogy vágyaitokat töltve egymás irántivonzódásotokat is megtartsátok.

149

Az egyesülés különböző módjait adta nektek a fé-nyességes Káma. Bőséges választéka lehetővé teszi,hogy ha nehézségbe ütköztök valamely mód gyakorlá-sában, könnyen válasszatok másikat, mely kényelme-sebb számotokra.

A „csábító” módban a nő a hátán fekszik, s mi pediga lábai közé guggolunk – folytatta a herceg. Az apsza-raszok előadását most is szemléletesen illusztrálták. –Felemeljük és széttárjuk a nő combjait, lábait hónunkalá vagy vállainkra vesszük. Azután vagy a derekát,vagy a vállát öleljük át. A „kovács módra” esetében a nőa hátára fekszik, feneke alá párnát tesz, és térdeitamennyire csak tudja, a felső testéhez húzza úgy, hogyjónija mint egy pajzs domborodik elő, ahová bevezet-hetjük lingamunkat. A „ragaszkodó” esetében a nő ahátán fekszik, mi pedig kezeinkben párnákkal rajta.Miután lingamunkat bevezettük, a nő emelje fel afenekét, amilyen magasra csak bírja, mi pedig kövessükanélkül, hogy elhagynánk a jónit. Azután a nő ismétvisszaereszkedik az ágyra, s közben aprókat lök altes-tével. Noha nem ölelkezünk össze, nekünk szorosankell a nőhöz simulnunk. Könnyedén kell mozognunk,nem lehetünk nehézkesek. Az „összeilleszkedve” módsorán a nő kissé hátradőlve ül le úgy, hogy fenekeéppen hogy csak érinti a földet. Mi hasonlóképp he-lyezkedünk el úgy, hogy lingamunk szembe kerüljön ajónival. A nő helyezze jobb combját bal combunkra,mi pedig a magunk részéről tegyük ugyanezt. A nő –

150

megragadva karjainkat, s minket magához húzva –lingamunkat a jónijába vonja. Így karunkat egymásbafonva felváltva kissé hátradőlünk és hintázó mozgásbakezdünk, melynek ritmusát megtartandó nyugvó sar-kainkkal segédkezünk. A „meglovagolt hímtag” módozatsorán a hátunkon fekve vállaink alá párnát teszünk, defenekünk érintkezik az ággyal. Így elhelyezkedve húz-zuk fel a combjainkat míg térdeink arcunkkal egy ma-gasságba kerülnek. Ekkor a nő ereszkedjen a felmere-dő lingamra. A „szerepcsere” során a hátunkon fekszünk,a nő lábaink közé guggol, lábujjaival a földbe kapasz-kodik. Felemeli combjainkat és azt felső testéhez haj-lítja úgy, hogy lingamunk szembe találja magát jónijá-val, melybe azt bevezetheti. A „birka módra” változat-ban a nő négykézlábra ereszkedik, mi pedig mögétérdelve felemeljük a nő combjait, míg annak jónija egyszintre kerül lingamunkkal, amit akkor bevezetünk. Az„erőszakos” módozatban hátulról közeledünk a nőhöz,hogy meglephessük. Az „összeolvadás” közben a nő ajobb oldalán fekszik, mi pedig az ő bal oldalára feküd-jünk. Emeljük jobb lábunkat a nő oldalára, az ő ballábát pedig a derekunkra. Így lábunk megtámasztja anő hátát. Lingamunk bevezetése után mozogjunk,ahogy tetszik, a nő pedig kedve szerint segédkezzék. A„cövekelés” módozatában a nő, hátát a falnak támasztva,lábait derekunk köré vonja, kezeivel pedig nyakunkatölelje. Eképp függeszkedve könnyen beverhetjük cö-vekünket. A „tevenyereg” esetében a nő kinyújtott lábak-

151

kal mélyen előrehajol, kezeivel a földet érintve. Mimögéje állva közeledünk hozzá, combjait megragadvaközvetlenül a fara alatt. A „kos módra” változatban a nőtérde ereszkedve, homlokát a földön pihenteti, mipedig hátulról közeledünk hozzá. A „hasak találkozása”módozatban egymással szemben állunk. A nő széttárjacombjait, mi pedig roggyantott lábbal a nő lábai közélépünk, aki szintén kissé behajlítja a lábait. A „hátulról”változatában a nő hasra fekszik, mi hátulról közelítjükmeg, elnyúlunk a nő hátán és bevezetjük lingamunkat,miközben a nő karjaival átfogja könyökünket. Az„őrletés” ismertetését már megtettem, helyette a „vetélő”következzék. E módozatban ülő helyzetben combjain-kat leengedjük, talpainkat egymáshoz illesztjük és lá-bainkat lingamunk közelébe húzzuk. A nő ráül lába-inkra, melyeket szorosan összezárva tartunk. Így a nő acombjait oldalunkhoz szorítja, kezét pedig nyakunkköré fonja. A nő bokáit megfogjuk, lábainkat közelebbhúzzuk, s így a rajtunk ülő nőt is lingamunk felé köze-lítjük, melyet bevezethetünk a jóniba. Az „íj felajzása”változatban a nő az oldalán fekszik, mi szintúgy, arccala nő háta felé. A lábai közé furakodunk és bevezetjüklingamunkat. A „fenekek látása” módozatban hátunkonfekszünk, míg a nő háttal nekünk lingamunkra ül. A„zoknihúzás” esetében a nő a hátán fekszik, mi üljünk alábai közé és helyezzük lingamunkat hüvelyk- és mu-tatóujjunk segítségével szeméremajkai közé. A „struccmódra” változatában a nő a hátán fekszik, mi eléje

152

térdelünk és a nő lábait a magasba emeljük, hogy csakfeje és vállai érintsék az ágyat. Lingamunkat bevezetvemegragadjuk és mozgásba hozzuk a nő farát, aki lábaiteközben nyakunk köré fonja. A „meghajlítva” esetében anő viseljen nadrágocskát, melyet engedjen le a bokájá-ig. Hajoljon mélyen előre úgy, hogy feje a lábai közöttlegyen, nyakát pedig a nadrágocska tartsa. Ekkor fek-tessük őt a hátára, majd lábait maga alá hajlítva közelít-sük lingamunkat a jónijához és illesszük a helyére. A„szivattyú” módozatban a hátunkon fekszünk, a nő ve-lünk szemben elhelyezkedve ráül a lingamunkra. A„bakkecske” módban a nő oldalára fekve nyújtsa ki alullévő lábát. Mi guggoljunk a combjai közé, lábainkatmagunk alá hajlítva. Emeljük másik lábát a vállunkra ésvezessük be lingamunkat. A „lábak a levegőben” eseté-ben a nő a hátán fekszik. Zárjuk össze combjait ésemeljük fel a lábait addig, hogy talpai a mennyezet felénézzenek. Combjaink közé véve testét, vezessük belingamunkat. A „harapófogó” módozatban fektessük anőt a hátára, és guggoljunk a combjai közé, lábujjaink-kal a földnek feszülve. Emeljük térdeit oldalunk ma-gasságába, hogy lábait össze tudja kulcsolni hátunkon,kezeivel pedig fogja át nyakunkat. A „béka módra”változatban fektessük a nőt a hátára, a nő húzza felcombjához sarkait, melyek így a feneke közelébe ke-rülnek. Guggoljunk le szemben a jónival, melybe be-vezethetjük lingamunkat. A „dugaszoló” esetében fek-tessük a nőt a hátára úgy, hogy feneke alatt legyen egy

153

párna. Helyezkedjünk el a lábai között, lábujjainkkal aföldben kapaszkodva. Hajlítsuk combjait hátra a testé-hez amennyire csak bírjuk és öleljük át karjait vagyvállát. Vezessük be lingamunkat.

Ízlésetek szerint választhatjátok meg a legalkalma-sabb helyzetet, de az egyesülésnek az arra rendelthelyen, a jóniban kell történnie – fejezte be a herceg.

– Kérdése van valakinek? – kérdezte Káma.Jelentkezett valaki:– Spanyolországból elköltözve hogyan alakult az

életetek? – kérdezte.– A marokkói Fezbe érkeztünk. Fokozott vágyó-

dásunk egymás iránt életünk végéig csillapíthatatlanmaradt, de gyermekünk nem született. S a földi létszínpadáról úgy léptünk le, hogy utolsó utunkra utódnem kísért el bennünket.

154

TIZENHATODIK HELYSZÍN

Assisi.1226.

A herceg feleségének emlékei.A herceg Káma akarata szerint keresztény.

�

– Ajkam csókját, ölem, keblem melegét adtam ne-ked, szerelmem! – hallgatta a herceg felesége emlékeit.– Umbria tartományban együtt nevelkedtünk. Hány-szor másztunk fel Assisi hegyére! Már akkor felfigyel-tünk egymásra. Ferenc személyisége erősen hatottránk, tizenhét éves korunkban úgy éreztük: lemondunka világi örömökről. Te ferences lettél, én a kla-risszákhoz szegődtem. De én csak utánad sóvárogtam,mindig rád gondoltam. Álmomban egyszer hangothallottam: „Hogyha a szíve jó, és szeret, elégedj megvele!”

S én vártam, hogy újra lássalak. Azon a májusonFerenc a koplalástól kimerült volt már, testét sebhelyekgyötörték, érezte, hogy közel már a halál, s kérte, hogyvigyék el őt a kolostorból. „Ott kell befejeződnie a testéletének, ahol megkezdődött a lélek élete” – mondta,mielőtt elindult és meglátogatta Klárát a klarisszáknál.Te is elkísérted. És mi újra találkoztunk. Néztük, ismétcsak csodáltuk egymást. Ferenc meghatódva búcsúzott:

155

– Isten áldjon, szent város! Te sok lelket fogszmegmenteni!

Klára sokáig nézett Ferenc után. Eszébe jutottak azemlékei? Amikor Ferenc lovag volt? Katona? Perugiá-ban fogságba esett, börtönben ült, majd hazatérte utánteljesen megváltozott. Eladta a lovát, és apja posztó-készletének egy részét. A pénzt pedig a San Damianotemplomnak adományozta. Apja emiatt kitagadta, azügyet pedig bíróság elé vitte. A nyilvános tárgyalásonFerenc a ruháit is levetette.

Klára, az előkelő származású hölgy ekkor vált Fe-renc követőjévé. Együtt koldultak, remetelakban éltek,segítették a leprásokat, és szerzetesrendet alapítottak.Ferenc isten teremtményeit, az állatokat és a természetielemeket fivéreinek és nővéreinek tartotta. Nővére avíz, fivére a Nap volt.

S most meghalni indult?Te hozzám léptél, és a fülembe súgtad:– Nem tudok így élni tovább? Szökjünk meg! Éjjel

tizenkettőkor várlak a kolostorkertben.S én ott voltam éjjel a kolostor kertjében. Veled új-

ra. Felmásztunk Assisi hegyére, ahogy régen, s beköl-töztünk egy remetelakba. Szívünk reményei gyönyörűörömmé változtak, kilenc hónap múlva kislányt szül-tem neked. Amikor a köldökzsinórt elvágtad, rámnéztél és azt mondtad:

– Gyönyörű az élet, mert szeretlek!…

156

– Beszélj nekünk a kereszténységről, herceg! –kérte Visnu.

– A keresztények Istenről szóló tanítását az ha-tározza meg, hogy a kereszténység örökölte az egyis-tenhitnek a judaizmus által kiérlelt eszméjét. Isten azabszolút jóság, tudás és hatalom hordozója, akinek okaönmagában van, az összes lény és dolog a legfőbbangyaloktól és az égitestektől az utolsó fűszálig az Őteremtménye: magán Istenen kívül semmi nincs, amitne ő teremtett volna. A Római martirológia azt írta,hogy a világ teremtésétől számított 5199., a Mózestőlés Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásától szá-mított 1510., a Dávid király megkoronázásától számí-tott 1032. évben, a Dániel prófétálásától számított 752.évben, Augustus Octavianus uralkodásának 42. évé-ben, amikor az egész világon béke uralkodott, SzűzMária által emberi testet öltött Jézus Krisztus, az örök-kévaló Isten és az örökkévaló Atya fia.

Az Atya, Fiú, Szentlélek szentháromságában Krisz-tus, a Fiú nem félisten, azaz nem félig isteni, félig em-beri tulajdonságokkal rendelkező lény, aki kevesebbIstennél, de több az embernél. Isten megtestesülésenem enged meg semmiféle alakváltoztatást és visszaté-rést. Ezért van jelentősége a születés pillanatának.

Szent Ágoston Isten városáról című művében hatkorszakra osztotta a történelmet, s azok a teremtés hatnapjának felelnek meg. Az első korszak Ádámtól avízözönig terjed, a második Ábrahámig, vagyis az

157

Istennel kötött „szövetségig”, a harmadik Dávid ésSalamon júdai-izraeli királyságáig, a negyedik e király-ság bukásáig (babiloni fogság – Kr. e. 587), az ötödikKrisztus születéséig, a hatodik korszak még mindigtart; az elkövetkező hetedik pedig a világ végét hozza,azt a nyugalmat, amely megfelel a világ teremtését kö-vető szombatnak.

A Messiás Isten népe mindenkori sorsának elren-dezője, közvetítő isten és ember között. Király! A leg-nagyobb földi tekintély hordozója. Megváltó, aki avilági lét új, jobbított állapotát hozza magával. Dávidleszármazottja, vagyis az ősi dinasztia legitim örököse.Emberfia, vagyis közbenjáró Isten és az emberek kö-zött, a világ királya, szelíd uralkodó és ártatlan szenve-dő, aki megváltja mások bűneit. A megtestesült, „em-berré lett” Isten nemcsak megtapasztalja az emberilétet, hanem osztozik a különlegesen kedvezőtlen kö-rülményekben is.

Az istenek csendben, figyelemmel hallgatták a her-ceg szavait.

– Buddha királyi palotában jött világra, Krisztusistállóban. Buddha csendesen és ünnepélyesen haltmeg tanítványai körében, Krisztus, miután megkorbá-csolták, megverték és leköpdösték, szörnyűséges ésszégyenteljes halált halt. Megaláztatása olyan fokú volt,hogy a döntő pillanatban a lelkében nem talált kellőnyugalmat. Kegyetlen belső harcot folytatott a halálfé-

158

lelemmel és amiatti kétségbeesésével, hogy égi atyjamagára hagyta.

– Istenem, istenem, miért hagytál el engem? – kiál-tott fel égi atyjához a keresztfáról.

– Mennyit szenvedhetett! – sóhajtott Szaraszvati.– Ha hatalmunk lesz rá, palotánkba hívjuk őt –

tette hozzá Brahmá.– Egyetértek – mondta Visnu.– Én is – csatlakozott Siva, az istenhármas harma-

dik tagja Visnuhoz. – Tanítása a mi világunkhoz viszközelebb.

– Az evangéliumok szerint Krisztus többször jó-solta meg erőszakos halálát és harmadnapon való fel-támadását. A hagyomány szerint feltámadása utánelőször Szűz Máriának jelent meg. Jelenései és tanítvá-nyaival folytatott beszélgetései negyven napon át tar-tottak, és mennybemenetelével értek véget.

Jézus földi életének leírása az Isten emberi testetöltésének első momentumától, az angyali üdvözlettől akereszthalálig, feltámadásáig s végül a mennybemene-telig az evangéliumokban olvasható. Máté, Márk, Lukács,János evangéliumai galileai remekművek.

– Köszönöm, herceg – mondta Káma és a zarán-dokokhoz fordult. – Van valakinek kérdése? – kér-dezte.

– Szeretnék feltenni egy kérdést – állt fel az egyikzarándok. – Nem bántad meg, hogy elhagytad a szer-zetesrendet?

159

– Nem. A nőtlenség Isten akarata ellen való csele-kedet.

– Boldog lett az életed?– Felhőtlenül sosem. Gyermekünkön búskomorság

vett erőt, s gyakori dühkitöréseivel megkeserítette kör-nyezete életét.

– Köszönöm, herceg – mondta a zarándok és leült.A herceg egy ideig nézett maga elé szótlanul, aztán

következő életének történetébe kezdett.

160

TIZENHETEDIK HELYSZÍN

Peking.1392.

A herceg, Káma akaratából, a Tiltott város lakója.

�

– Körülöttünk túlvilági csend honolt… – kezdte aherceg.

– A háremőrök által védett és kiszolgált ágyasokhelyzetét javíthatta, ha fiút szülnek a császárnak –háremőr barátom suttogva beszélt. Az udvari szokáso-kat jól ismerte, hiszen a császár és a háremhölgyekközvetlen környezetében élt és dolgozott. Amikorháreméből a császár valamelyik ágyasát rendelte magá-hoz, az ágyasnak le kellett vetkőzni, hogy megbizonyo-sodjon róla: nincs-e nála fegyver. Majd a háremőr adtafel rá a sárga köntöst, a hátára vette és ő vitte a császárelé.

– Mire gondolsz, kedves barátom? – kérdeztemtőle én is suttogva.

A császári palotában nyolcezer terem volt. Köztüka kis könyvtárszoba, ahol dolgoztam, nem volt a leg-nagyobb: mi mégis rettegünk még a falaktól is. Amikormesterem ajánlására a császári kancellár fogadott, majd

161

császári könyvtáros lettem, nem sejtettem, hogy ilyenizgalmak kellős közepébe kerülök majd.

Kedvesem képét magamban őriztem. A Tiltott Vá-ros falai között, úton-útfélen, ahol földi halandó nemjárhatott: női test nem létezett, mely nekem jobbantetszett volna, mint az övé. Kinevezésem előtt, elbú-csúzva tőlem forrón karjába zárt, s a fülembe súgta,hogy szeret.

S édes bíbor ajkával csókolta testemet.Néhány hónappal később, a kancellária titkos ira-

tait rendezgettem a könyvtárban, tekintetem megakadtaz egyik jelentésen. A háremhölgyek névsorában az őnevét pillantottam meg. Az iratok között lázasan ke-resgélni kezdtem, és elolvasva néhányat közülük, min-dent meg is értettem. Kereskedő apja eladósodott, ésbörtönbe zárták. Házát, ingóságát elárverezték, ésválasztottamat az adóhivatalnok a császár háreménekajándékozta.

Az őrület tetőfokára jutottam, amikor háremőr ba-rátom éppen felkeresett azon az éjszakán, és – nemelőször már –, szívességet kért tőlem. De el tudtammondani neki azt is, velünk mi történt, és akkor ő is asegítségét ajánlotta fel. Megnyugtatott, hogy el tudjarendezni úgy a dolgot, hogy a császár ágyába, a bemu-tató első éjszakára nem jövendőbelimet viszi.

– És azután? – szomorkodtam még tovább. – Nemlehet már soha többé az enyém? – kérdeztem.

162

– De! Már készen van a tervem! – felelte, és el-mondta, hogy mit eszelt ki.

A lélegzetem elállt, félni kezdtem, de mégis azttettem, amit ő mondott. Felvettem a ruháját, amikor amegfelelő idő elérkezett, arcomat az övéhez hasonlóraváltoztattam, és elindultam izgatottan a déli szárnybólaz északi felé, ahová kizárólag a császári család tagjailéphettek be, s rajtuk kívül természetesen az eunuchőrök. Éppen átléptem a két szárny közötti MennyeiVilágosság kapuján, amikor megszólaltak a dobok, és aharangok.

– A császár közeledik! – félelmemben majdnemfelkiáltottam.

Szaporáztam lépteimet s elértem a hárem termei-nek egyikét. S ha elsők között nem láttam volna megkedvesemet, ott, azon nyomban elnyelt volna a föld,annyira féltem. De ő állt velem szemben és mosoly-gott. Várt és megismert engem.

– Ezer herélt közül megismerni a férfit! – mondta.Majd elbújtunk egy csöndes zugba, ahol nem voltfontosabb más, mint ölelni és szeretni egymást.

És ahogy barátom elképzelte: jegyesem várandóslett azon az estén.

S áldott állapotban nem vihették már a császár elé!– Ha fiút szül, megmenekültetek! – nevetett há-

remőr barátom.

163

– Az egészet még mindig nem értem! – mondtam.De végül mégis megértettem, és eunuch barátomképzelőereje ma is lenyűgözi a képzeletemet.

Nőm fiút szült és a mennyei uralkodó azt gondol-ta, hogy az ő császári ivadékainak sorát gyarapította.És a gyermek fényes neveltetését anyja környezetébenbiztosította. Gyermekem anyja az udvari szokásokszerint pedig feleségül mehetett már.

A férj pedig barátom közbenjárására én lettem…Ó, kedvesem, áldott legyen a bölcsek eszessége, és abarátok hálája!

– Nagyszerű! – lelkesedett Sri Laksmí. Visnu mo-solygott. Káma pedig most is megadta a kérdés felte-vésének jogát.

– Életetek milyen lett ezután? – kérdezték a her-cegtől.

– Teljes, de izgalmakkal teli… A könyvtárban dol-goztam. Fényűző környezetben éltünk, mindaddig,amíg fiam valamit megsejtett, mert hangoztatni kezdte,hogy ő a császári családnak nem tagja. Barátom a fiúviselkedését megpróbálta tudathasadásnak beállítani,de a császár bírái az előadottakat nem tekintették téveseszméknek, és a fiunkat felséggyalázás vétsége miattkivégezték.

– Mesélj nekünk valamit a kínai fényes és sötételemekről! – kérte Siva.

– Kínában úgy vélték, hogy az ég és a föld olyan,mint a tyúktojás belseje. Szétválásuk Pan-Ku növeke-

164

désével következett be. Ő az ősatya, az első ember aföldön. Tizennyolcezer év alatt a fényes elemből, ajangból keletkezett az ég, a sötét elemből, a jinbőlpedig a föld. Pan-ku óriásira növekedett. Halála utántestrészeiből keletkeztek az égitestek, a kozmikus je-lenségek és a földfelszín elemei. Lélegzetéből lett a szélés a felhők, hangjából a mennydörgés, bal szeméből aNap, jobb szeméből a Hold, négy végtagjából és testé-nek öt részéből a négy égtáj és az öt szent hegy, véré-ből a folyók, ereiből az utak, húsából a föld, hajából ésszakállából a csillagképek, testszőrzetéből a füvek és afák, fogából és csontjaiból az arany és a kövek, csont-velejéből az igazgyöngy és a jade, verejtékéből az esőés a harmat. Pan-Ku halála után a testén élősködőrovarok emberekké váltak.

– Különös! – mondta Siva.– Más változatok is ismeretesek – folytatta a her-

ceg. – A félig ember, félig kígyó ősanya, Nü-va földbőlés agyagból gyúrta az embereket. Egy következő el-képzelés szerint Fu-Hszi volt az ősatya, aki tanította azembereket. Őt kezdték a legősibb uralkodónak tartani.Az I. évezred végére Kínában egyre inkább közeledtekegymáshoz a különféle mitológiai rendszerek, olyanvallási egység jött létre, amely a taoista, a buddhista ésa népi mitológia alakjait foglalta rendszerbe, továbbá akonfuciánus kultuszokat.

A konfucianizmus nem vallás volt, hanem a kul-tusz gyakorlásának elemeivel: etikai tanítás.

165

Lao-ce, a taoizmus legendás megalapítója nyolc-vanegy évig volt anyja méhében, s a jobb oldali bor-dáin keresztül jött a világra. Közel kétszáz évig élt, sakkor egy fekete bivaly hátán nyugatra utazott. Őttartják Az út és az erény című könyv szerzőjének. Ataoista panteonban több ezer halhatatlan szentet, szel-lemet, démont, helyi kultikus istent, az emberi testharmincezer szellemét és más alakokat találunk. Acsúcson eredetileg három misztikus szimbólum áll:„égi princípium”, „földi princípium” s a „hatalmasegyetlen”. E triász később Lao-ce, Huang-ti császár ésPan-ku ősatya alakját jelentette.

Kétezer évvel ezelőtt Indiából Közép- és Belső-Ázsián keresztül Kínába behatolt a buddhizmus, ésvitte magával a kiterjedt mitológiai rendszert. A helyiviszonyokhoz alkalmazkodva tanításába a hagyomá-nyos kínai erkölcsi, etikai tanok néhány fő eszméjét,így a gyermeki engedelmesség eszméjét olvasztotta be.A buddhizmus hatására alakultak ki a kínaiak elképze-lései a túlvilágról és a pokolról. Kína népszerű isteneiközül ki kell emelnünk a védőisteneket! Kuan-ti agyermekáldást osztó isten, Kuan-jin a gazdagságé és ahosszú életé. S nem utoljára a háziistenek közül akapuőristeneket és a tűzhely istenét, aki mindenrefelügyel, ami a házban történik.

Az istenalakokat gyakran valóságos személyeknektekintik, mindegyiküknek megvan a maga ünnepe,születésnapja, amelyet a holdnaptár szerint tartanak

166

számon. A naptár a hónapokat a holdfázisok változásaiszerint számolja. A kínai mitológia több mitológiairendszer összessége, amely magában foglalja az ókorikínai, a taoista, buddhista és a kései népi mitológiákat.

A herceg befejezte előadását.– Köszönöm, herceg – mondta Káma. – Tartsunk

szünetet? Van erőd még?Káma látta, hogy a herceg elfáradt.– Nem halhatok úgy meg, hogy nem fejezem be! –

mondta a herceg, és belekezdett következő élete ismer-tetésébe.

167

TIZENNYOLCADIK HELYSZÍN

A Macchu Picchu tetején.XIV-XV. században.

A herceg az inkák között szolgálja Kámát.

�

– Nélküled mi lennék, szerelmem?… Eldobott kővalahol? Nekem te vagy az élet, nálad megtaláltam aszerelmet.

A régi csúcs, a Macchu Picchu tetején, az Andokszikláin épült város volt a miénk, ahol sokkal több nőélt, mint férfi. Ezért vártalak olyan régóta már, a világtetején.

Apa adóbeszedő volt az inkánál, a kecsuák törzsé-nek uralkodójánál. Igazi Napkirály ő, aki saját húgátvette feleségül. Pedig ő igazi Napkirály.

A Napot, isteni ősünket a termésnek nyújtott me-leg és fény miatt imádtuk. Papjaink figyelték a Nap, aHold és a csillagok járását, az inka istenségeket. Mi, aNap leányai a Naptemplomot őriztük. Akkor láttalakelőször, amikor futárként lóháton a főtérre érkeztél…De meséld el te, hogyan találtál rám!

– Az utolsó pihenőhelyet rég elhagytam már, ami-kor még mindig hófödte hegyek emelkedtek a felhőkfölé, és a meredek sziklákról a tajtékos zuhatagok

168

robaja verődött vissza. Megfigyeltem, hogy a kondor-keselyűk abban a rideg környezetben is találtak élelmetmaguknak, ahol az óriás puyak égbe törő növényzetenyújtott gyönyörködtető látványt a szemnek és mene-déket a kopár vidék élőlényeinek. A csúcs közelébenhosszú, kőburkolatos teraszsort, majd inka házakkőfalait vettem észre, aztán embermagasságnál na-gyobb fehér gránittömbökből emelt épületeket, temp-lomokat, körtereket, fürdőket és udvarokat. Merészálomnak tűnt fel előttem a város, a világ tetején!…Macchu Picchu tervezése és építése: a paloták, temp-lomok, lakóházak, lépcsők, vízcsatornák, kutak ésmezőgazdasági teraszok többszintes együttese valósá-gos mestermunka volt. Elképzelni nem tudtam: indiántörzs hogy tudta mindezt létrehozni?

– Építészeink agyag- vagy kőmodell után dolgoz-tak, görgőkkel szállították a helyszínre az óriási grá-nittömböket, s ott formálták, csiszolták a köveket,majd habarcskötés nélkül, hajszálpontosan illesztettékegymáshoz azokat.

– Csodálva néztem ahogy a kopár, sziklás teraszok-ra a hátukon hordták fel a termőföldet, és a teraszokonkukoricát, burgonyát, zöldségeket termesztettek. Asziklák között lámák legelésztek. Jól kiépített utakhálózták be a birodalmat… Szép füvet termett a rét, afényes tavasz pedig elhozta nekünk szerelmet.

169

– Kézfogónkat a Nap-kő előtt tartottuk. Zajos volta főtér az ünneplőktől: nemesek, papok, kézművesekés a szolganép illő öltözetben együtt ünnepeltek.

– A messziről érkezett indián futárt, aki Káma aka-ratából lettem, az inka társadalom befogadta. Szépsé-ges tested bennem él, kedvesem – fejezte be a herceg.Hangja remegett. Energiája tartalékaiból merítetteerejét.

– Vizet a hercegnek! – parancsolta Káma. Az egyikfelszolgáló apszarasz azon nyomban teljesítette a Sze-relem istenének parancsát.

– Mi történt azután? – tette fel a kérdést valaki.– Három gyermekünk született… – felelte a her-

ceg. Nehezére esett beszélni, de azért folytatta:– Az egyik napon morajlani kezdett a föld, mozog-

tak a hegyek, tombolt a szél, rések nyíltak alattunk és asziklák mindent betemettek… Mi is odavesztünk…

A törmelék alatt néhány óráig még éltem, hallottama segélykiáltásokat, a gyermekek sírását, az asszonyoksikolyát, s azon töprengtem: mi végre tartózkodunk miezen a világon?

170

TIZENKILENCEDIK HELYSZÍN

Kappadókia.1516.

A herceg Káma akaratából kalmárból pásztor ésbizánci keresztény lett.

�

– Odabent a nap nem ragyogott, nem égtek a csil-lagok, csak bennünk lobogott a szenvedély lángja. Tevoltál a csend, a vágy, mely bennem égett. Te, csókol-nivaló!

S kebled kibontottad!…Kelméimmel időtlen idők óta jártam a vidéket: ad-

tam és vettem. De aztán elfáradtam, s arra vágytam,hogy a házalásnak legyen vége már!

Egy nap ismeretlen útra tévedtem, s csak baktat-tam a szamaram után. Sziklák és kőpillérek erdejébevetődtem. Azok egy nagy és ősi város romjaihoz ha-sonlítottak. A világ egyik legkülönlegesebb helyéreérkeztem: Kappadókiába.

Ahol végre megleltem a páromat!Furcsa, különös, kúpos alakzatúakká formálták a

tájat a természet erői. A helybéliek századok óta azok-ban a vájt barlangokban éltek…

171

Álombéli táj fogadott, de a sziklákba vájt barlang-lakások nagyon kényelmesek voltak. Egyikükben végreotthonra találtam.

Szamaram sem bírta már tovább: a kivénhedtnégylábú a sziklák között lehelte ki a lelkét.

Ami még különösen hatott rám, az a kővölgyek fi-nom színekben pompázó hivalkodása volt: elefánt-csontsárga, téglavörös és hamuszürke elegancia, s ahajnal, aminek piros lobbanásaitól szinte vibrált ahajnal és az alkony.

Közép-Anatóliában, az ókorban már Kappadó-kiának nevezett Göreme-völgyben a víz és a szél mun-kája következtében különös táj alakult ki. A szikláknémelyike úgy nézett ki, mintha azok kőfaragók mun-kái lettek volna, a sziklatemplomok belsejét viszontvalóban emberi kezek vájták ki. A völgytől délre kétföld alatti város helyezkedett el: Kaymakli és Derin-kuyu, melyeket föld alatti alagút kötött össze egymás-sal. Az összekötő folyosókat a hettiták építették.Kaymakli szerteágazó labirintusai négy különbözőszinten helyezkedtek el, ahol élelmiszertárolókat, kuta-kat alakítottak ki. Derinkuyu város nyolc földalattiszintből állt: az élelmiszerek tárolására alkalmas korsó-kat helyezték el ott. A Göreme-völgy sziklatemplomaiés kápolnái a X. és XI. században épültek, néhányukpedig még régebben. A barlanglakó közösségek asziklába vájt üregekben, termekben éltek. A Göreme-völgyben háromszázhatvanöt templom volt, egész

172

Kappadókiában jóval több. Sok száz sziklatemplomfalán csodálhattuk meg a bizánci művészet pompásgazdagságát. Kappadókia a hettiták, majd az óperzsák,végül a római birodalom területe volt. A keresztényekkedvelt tartózkodási helye, ahová elvonulva szentéletet éltünk, hogy Istenhez közelebb kerüljünk. A re-meték a sziklaüregekből cellákat is formáltak maguk-nak. Keresztény templomokról híresült el a hely: voltott puritán imahely és kupolás, boltíves belső térfor-májú templom. Városok jöttek létre, sok-sok ezer ta-got számláló közösségekkel. Az iszlám hódítások elől abarlangrendszerek búvóhelyeire húzódtak vissza. Többhelyen bizánci stílusú templomokat alakítottak ki:freskók, rajzok díszítették a falakat. Évezredek vulkánikitörései hamuval, iszappal és lávával terítették be avidéket, az eső lemosta a puha földréteget, s a keménykőzetből álló sziklakompozíciók a felszínen maradtak.

A természeti erők csodás alkotása jött létre!A sziklatemplomok falaira díszítményeket és rajzo-

kat véstünk, későbbi eljárással festés előtt a falakat márgipsszel vontuk be. A Göreme-völgyben épült a Sötét-templom, mely értékes freskókat rejtett, a képek ra-gyogó színekben pompáztak, mert napfény nem érteőket. Volt imaház, reflektórium, hat szintes föld alattikolostor, sok cella és konyha is a barlangegyüttesben.A Kígyó-templom freskója sárkányt ábrázolt, amitSzent György ölt meg. Az Alma-templom falainak,

173

kupoláinak festményei Jézus életének jeleneteit mutat-ták be.

Ezeket a templomokat látogattuk. A tájon pedigmindig holdbéli csend honol!

Nyájat őriztünk asszonyommal, s szerelmes ölelésután mi is lehetett volna a szemnek kellemesebb lát-vány, mint maga Kappadókia?

Este barlangszobánkban pihentünk le. Asszonyomegyszer azt mondta nekem:

– Tőlem hű szerelmesemet most már nem szakít-hatja el senki!

Az asszony igazat beszélt. Mert valóban szerettemőt, amíg mozogni tudtam. De sokszor átkozódtam.Mert zsémbes és kötekedő természetű volt, és sokszorcsak olyan magának való. Ha a kedve olyan volt, hibáttalált mindenben. Akkor még a kecskék is rosszkormekegtek! Máskor meg jóságos, és inkább szeretőasszony volt, akinél odaadóbb teremtés Kappadókiá-ban nyájat nem őrzött még. Kétségek között vergőd-tem hát mellette, mert vagy dúlt lelkű, bosszúra szom-jazó lázadó, vagy a szeretet viszonzására képes pásztorvoltam mellette. Külső szemlélő számára rendbenlévőnek látszó házasságunkat – mely inkább volt vál-tozékony, mint Kappadókia időjárása, amelyikben aNap melegét istenverte szél, eső és hóvihar követte.Házasságunk másik erőpróbája a gyermekáldás elma-radása volt.

174

– A világ tiszteletet parancsoló közepét keressétekfel! – tanácsolta a javasasszony. – És Noé apánknakvigyetek engesztelő ajándékokat! – tette hozzá.

Tanácsát megfogadtuk. Felkerekedtünk s felmálhá-zott szamarakkal Anatólia hegyei közt felkapaszkod-tunk az Ararát csúcsára. A bibliai táj kezdett feltüne-dezni előttünk, Noé és az Özönvíz történetének leve-gője csapott meg bennünket, amikor valami jelenték-telenség miatt úgy megharagudott rám, és hisztériájaodáig ment, hogy szamár nélkül otthagyott a sziklákközött s elment. Nem is értem utol. Sokáig vártam rá.Korábban már hallottam a hegyen lakó hóférgekről, saggodalom kezdett eltölteni. Ideges természete márteremtett hasonló helyzeteket, rohant már ő el oknélkül a kappadókiai piacról is. De órák múlva vissza-jött, miközben izgalmam odáig fokozódott, hogy márazt hittem, hogy életének is véget vetett. De nem tette.Egymással megbékélve elindultunk haza. Otthon aztánrajongó szerelmét még erőteljesebben árasztotta felém.Tudtam volna haragudni rá!?

A fejemben az Araráton élő titokzatos lényekrőlelterjedt mendemondák kavarogtak, vadállatokra gon-doltam, amelyekről mindenki beszélt: medvékre, vad-disznókra, hiúzokra, leopárdokra, gyilkos mérgű kí-gyókra, pókokra. Valaki sárkányt is látni vélt már,amelyik az utazó kereskedőket ijesztgette, szembeszállta banditákkal és útonállókkal.

175

Sötét éjszaka volt már, amikor visszatért. Lelke kí-méletlen démonaitól megszabadult. Mellém bújt. AHold és az Ararát hóborította csúcsa fehérlett Kelet-Törökország, Irán és Örményország határövezetében.5165 méter magasságban a hófedte Ararát döfte át afellegeket. Gyönyörű gúla alakjával másnap hajnalbanhirtelen emelkedett ki a poros, egyenetlen fennsíkból.Az örök hó háborítatlan csendjéig nyújtózkodott ahegy koronája, vakítóan fehér sapkája még nyár dere-kán is látható volt.

– Ott, ott fenn az ormokon, feneklett meg Noébárkája! – kiáltottam fel. Felkapaszkodtunk a csúcsra,elhelyeztük ajándékainkat. A szikrázó csúcs látványaodafent olyan mint Parvatí, a Hegy leánya. – Innenindult el az ember a néptelen földre újra – és elképzel-tem mindazt, ami az özönvíz után történt. – Ennéltiszteletet parancsolóbb közepe a világnak nem le-het!…

A herceg mély lélegzetet vett és szünetet tartott.– Köszönjük – mondta Siva. Felesége, Parvatí em-

lítése miatt nyilvánította ki a véleményét vagy másokból? Ki tudja? A trimurti tagjától ezt senki nemkérdezheti meg.

Káma a herceget aztán élete folytatásának ismer-tetésére kérte, miután egy kérdésre a herceg azt a vá-laszt adta, hogy gyermekük a zarándokút után sem szü-letett.

176

HUSZADIK HELYSZÍN

Svéd Lappföld.1573.

A herceg Káma kedvéért nomád állattartó,és felesége emlékeit mondja el.

�

– A zord és idegen szépségű távoli vadon évezre-dek óta változatlan.

A tél fagyot hozott, de szívünkből a meleget a szélsoha nem fújta ki… A testem és a lelkem a tiéd voltmár.

A rénszarvasok minden zuzmót kiástak már a hóalól és csordákban vonultak délre. Nekünk is indulnikellett, és elhagytuk otthonunkat, a hótéglákból építettházat, a benne fölvert sátrat, szánokra raktunk min-dent, a bőröket, az edényeket, a szerszámokat, a fegy-vereket és a prémeket. Legértékesebbek a hiúz-, amezei nyúl- és a medveszőrmék voltak, mert azokattudtuk a vásárban sóra, szerszámra és arra cserélni,amire szükségünk volt.

A kutyák a szánok elé fogva indulásra készen vár-tak. De a mellem fölött még kibontottam a bőrt, ésmegszoptattam a kislányunkat.

177

Álltál előttünk, s meghatódva nézted, hogy a gyer-mek milyen jó étvággyal szívta mellemből a tejet. Le-vegőt sem vett.

– Szép kebled tejfehér, kedvesem – mondtad ésáradt belőled a szeretet.

A kutyák a köteleknek feszülve aztán teljes erővelindultak el a hosszú útra. A gyermeket ölembe szorítvaültem a szánon, a szántalpakon te mögöttünk álltál, ésegyre messzebbre kerültünk attól a területtől, amelyet arénszarvasok régen elhagytak már.

Rövid pihenőkre álltunk meg. Szárított húst ettünk,s indultunk tovább. A kutyák jó erőben voltak, éjjel isbírták az iramot.

Esténként egy-egy rénszarvast ejtettél el, a gőzölgőmájat azonnal megettük, az állat húsát a kutyák szag-gatták darabokra. Vándorláskor több kiló húst kaptaknaponta.

A sarki éjszaka egét az északi fény színes, aranylóköteggel világította meg, s mi alatta vágtattunk új ta-nyánk felé. A természeti jelenség különös látvány voltabban a hidegben, ahol a menedéket találó hiúzok iscsak bámultak a távolba, a hegyvonulatok és fenyvesekfölött húzódó fénycsíkokra. Az édeni táj érintetlenterület. A Skandináv Alpok hóborította lejtőitől aBotteni-öbölig húzódó országnyi területen a délkeletrefutó gleccserek, zuhogókkal teli folyók magashegyitundrát, ősfenyvesekkel benépesülő völgyeket, tavakat,mocsarakat, tőzeglápokat táplálnak. Hetekig lehet ván-

178

dorolni ott anélkül, hogy emberi lénnyel találkoznánk.A Stora Sjöfall területén hegysorok veszik körül azAkkajaure-tavat. Luc- és a vörösfenyő őserdők a nagy-emlősök, köztük a medvék, és a jávorszarvasok élőhe-lye. A Sarek nyírfaerdei a folyóvölgyek mentén húzód-nak, de találunk közel száz majdnem kétezer métermagasságú hegycsúcsot és legalább száz gleccsert. Éstundrát a magas hegyeken! A Padjelanta a legnagyobbkiterjedésű. Hegyvidékei és tavai mentén találhatók adús legelők. A Muddus Lappföld közepe a tőzeglápokés erdők birodalma, amelyeknek madárparadicsomai-ban száz faj él védelemben, a szirtisasok, a vízipockok,vidrák, vízicickányok közelében. Délebbre fekszik aPeljekajse, mely a tavasszal és nyáron pompázó hegyi-nyírerdők és virágok védelmét biztosítja. Ezerkétszázméter magasság felett már csak a zuzmó él meg, azuzmószint alatt a fűmagasságú törpefűz bokrai nő-nek. Még lejjebb a nyírerdő, aztán a tűlevelűek jelen-nek meg, az alsó alpi zóna növényzetét pedig a cserjés,keményebb szárú növények alkotják. Sok az áfonya ésa háromlevelű sás. Hiúzok, farkasok lopakodnak azerdőkben, a hosszú sötét télben, a lápok és tavak vízi-madarai között található a kis lilik, a víztaposó és azénekes hattyú. A felföldi szirtek felett sasok, gatyásölyvek, vadászsólymok és hóbaglyok köröznek.

Mi, lappok a történelem előtti idők óta élünk arra-felé. Kőkorszaki vadászok voltunk, és követtük észak-ra a visszahúzódó jégtakarót. A „tavaszinyár” idején,

179

áprilisban, a hófedte messzi síkságokra vándorolt rén-szarvasainkat őrizzük, akik a hó alól ássák ki a zuzmó-kat. A rénszarvasok nyáron a hegyi növényzet adtatáplálékon élnek, a tehenek megszülik borjaikat. Ezu-tán az állatokat a hegyek aljának védettebb hajlataibahajtjuk vágásra, majd ősszel húsukat tartósítjuk ésértékesítjük. A rénszarvasok „őszitél” idején a ligetesvidékeken legelésznek, a csordák télen pedig mindbeljebb vándorolnak a mezőkön.

Felkerekedett a szél, a havat egyre erőszakosabbanfújta. Látni nem lehetett már semmit.

– Kikeveredünk innen! – kiáltottad, és ösztökélteda kutyákat.

A hóvihar nem csillapodott. Akadályokat, hóhe-gyeket görgetett elénk. Elviselhetetlenné vált a hideg, akutyák fáradni és lassulni kezdtek. Képtelenek voltunkarra, hogy továbbmenjünk.

A kutyák összebújtak, hogy melegítsék egymást. Miszőrméket vettünk elő a szánról, de addigra már min-dent elborított a hó. Gyermekünket fagyhalál fenyeget-te. Más választásod nem maradt: felvágtad gyorsan azegyik kutya hasát, és az állat meleg béltraktusába fek-tetted a kihűlő gyermeket.

Fejecskéje, mint csiszolt elefántcsontszobor fény-lett a kutya hasában. Magamhoz öleltem őket, hogyrájuk ne essen a hó, de akkor már én is fáztam nagyon.

– Mozogj! Ne állj meg! – kiáltottad. – Tarts ki! Jö-vök mindjárt vissza!

180

Kibírhatatlannak és hosszúnak éreztem a néhánypercet, ami visszatérésedig eltelt. Erődet megfeszítveszarvast húztál magad után a tomboló viharban.

– Szíjjal fojtottam meg – mondtad – hogy ne vé-rezzen el, és ne hűljön ki – tetted hozzá, s felvágtad azállat hasát, hogy belebújhassunk.

Úgy éreztem magam az állat testében, mintha forróvízbe mártóztam volna meg. Te is mellénk feküdtél,hogy felmelegedj.

Akkor, ott úgy éreztem, hogy szerelmem velednőtt, s ahogy múltak az évek, az mindig érted égett.

A vihar, amilyen váratlanul érkezett, olyan gyorsanvonult el. Mi azonnal felkerekedtünk és indultunk to-vább, hogy magunknak egy időre új legelőket találjunkmegint.

Káma kérdés feltevésére adott engedélyt.– Hogyan éltetek később? – kérdezte valaki a her-

cegtől.– Gyermekünk megfázott, és két hét múlva meg-

halt. A feleségem sokáig gyászolta őt. Hűvös és tartóz-kodó lett, végül aztán elhidegült tőlem. Közeledésemetvisszautasította. Gyermeket szülni még egyszer nemakart. Jó ideig vártam, a ránk mért csapást türelmesenviseltem, de aztán inni kezdtem. Egyre többet és gyak-rabban. Végül már mindent alkoholra költöttem. Egyikalkalommal, amikor a prémeket vittem eladni, a keres-kedő foghíjas, öreg szolgálójával feküdtem össze, s ha-zafelé az úton, részegen a saját medvecsapdámba lép-

181

tem. Kavargott körülöttem minden. A fák, a felhők. Afájdalomtól és az undortól, amit a szégyenteljes gyö-nyör miatt éreztem, ájulás kerülgetett. Egy ideig eről-ködtem, hogy levágjam a lábamat, de a fagy, az alkoholés az undor összefogtak ellenem és erősebbnek bizo-nyultak.

Temetésem után a feleségem felakasztotta magát.A herceg szünetet tartott. Káma megkérdezte:– Tudod folytatni?– Folytatom – felelte a herceg.

182

HUSZONEGYEDIK HELYSZÍN

Okavango.1621.

A herceg Káma döntésére, busmankéntszületett újjá.

A herceg feleségének emlékei.

�

– Az állatok és az emberek természete hasonlítegymásra! Figyeljétek meg! Egyikünk mókus, a mási-kunk krokodil. Harmadikunk oroszlán! A hím, az álla-tok királya, nézzétek meg alaposan: lustálkodik! A nős-tények vadásznak, a legfinomabb falatokat mégis őkapja.

Az én uram oroszlán. Dolgozom érte sokat! Szeretengem, miért is ne tenném?

Tízéves sem lehettem, amikor már mondogatta ne-kem:

– Tested, duzzadt ajkad kéjre vár! – s kerülgetett,mint a tojót a színes nádigólya.

Csoda, hogy lobbanást vetett a szenvedélyünk? Éscsoda, hogy oltjuk éjjel és nappal!? Mondtam neki: –Olyan vagy, mint a víziló! Az Okavango deltájában, amélyebb vizű lagúnákban hűsölsz nappal! Éjjelre fel-frissülsz és engem zabálsz… A víziló eszik éjjel!

183

– A víziló nappal alig mozdul, én szigonyozni megakkor is szeretek!

– Tartsa meg a Hold jó szigonyodat! – vágtam rá,és nevetve léptünk be a házba, ami mocsárnövények-ből épült, fűvel fedett kunyhó volt, amelyet erős, ösz-szekötött, metszett náddal vettünk körül.

Műveltem a ház körül egy kis földet, csak azok azátkozott vízilovak ne ettek volna meg mindent, amitmegláttak! Falánk népség! A marháknak alig hagytaklegelnivalót!…

Jó volt bent a hűvös házban!… Az uram olyanügyesen forgatta bennem a dárdáját, hogy sóhajtoztamcsak a gyönyörtől.

Aztán a folyóra mentem, fogtam neki halat, ésmegfőztem ebédre. A vízilovak éjjel megint kicaplattaka vízből, és csapást vágtak a folyóhoz. Azon sétáltamlefelé.

– Vigyázz a krokodilokkal! Inkább én kapjalak be,mint ők! – szólt utánam az uram. Most mászott lerólam! Ki látott még ilyet?! Hát a férfi embernek min-dig azon jár az esze!?… De hát csak járjon! Addig jó azasszonynak!… – sóhajtoztam megint csak és örültem.

– Ott Afrikában hittetek ti valamiben, herceg? –kérdezte Szkanda, a harc istene.

– Az afrikai földrészen, a Szaharától délre fekvő tér-ség népeinek hitvilágában az asanti, bambara, benini,busman, dogon, ganda, joruba, hottentotta és malgasistenek alakjaival találkoztam – válaszolta a herceg. –

184

Ogbora benini főisten, aki később átengedte a helyét afiának, Oszának, s magának tartotta meg a felügyeletetaz „alsó világ” felett. Osza az égben élt. Ogborához isOszán keresztül intézte az imádságokat. Osza segítettatyjának az ég és a föld megteremtésében, azután pedigfiával, Ogiguval részt vállalt az első emberek megalko-tásában. A hottentották a halál eredetét a holddal hoz-ták összefüggésbe. Szerintük a Hold egy tetűt küldöttaz emberekhez azzal az üzenettel, hogy az emberekugyanúgy meghalnak és újjászületnek, mint a Hold. Atetű útközben találkozott egy nyúllal, amely felajánlko-zott, hogy továbbítja az üzenetet, amikor azonban azemberek közé ért, csak a felét adta át, azt, hogy ugya-núgy meg fognak halni, mint a Hold.

S azóta halandók az emberek.Cagn volt busman hitvilágunk központi szereplője,

aki maga imádkozó sáska volt, a felesége szirti borz, anővére kék gém. Mielőtt a család tagjai állatokká váltakvolna, előttünk ezen a vidéken élő „régi nép” fiai vol-tak. Cagn volt az első, ő teremtett mindent. Amikor„beköltözött” valamilyen állatba, azt nem lehetettelejteni. Szerintünk a Hold sohasem halt meg teljesen,mindig megmaradt a hátgerince, ezt újra hús nőtte be,s a Hold újraéledt.

– Tudásotok parányi volt az „egész” megértéséhez– jegyezte meg Szkanda.

– A miénk sem sokkal több az egészhez képest aharmadik évezredben – felelte a herceg.

185

– Ez igaz – Szkanda egyetértett a herceggel.– Van kérdése valakinek? – kérdezte Káma.– Milyen volt busmanként az életed?– Teljes. Gondom ha volt, csak az, hogy a felesé-

gem, ha ránéztem, attól már viselős lett.S mindig leányt szült.Kénytelen voltam két asszonyt venni még, akik

Cagn jóindulatából fiúkkal ajándékoztak meg.Káma ezután a herceget élettörténetének folytatá-

sára kérte.

186

HUSZONKETTEDIK HELYSZÍN

Agra.1631.

A herceg Káma akarata szerint újra Indiában él.Az épülő Tadzs Mahal közelében muzulmán

teaárus.

�

– Én is szerettelek úgy téged ahogy a nagy mogul afeleségét. De én nem építhettem neked palotát. Pedigegyaránt szép voltál levetkőzve és felöltözve. Csókodés öled örömöm tápláló forrássá vált. Benső és küllemúgy ragyogott rajtad, mint a tiszta hegyi kristály a fehérmárványon.

Teázónk előtt sorban álltak az építőmunkások.Nem győztem forralni a vizet. Szomszédom, a bétel-árus, irigykedett eleget.

Korán reggeltől éjszakáig voltunk nyitva. A délutá-ni melegben viszont visszahúzódtunk lakószobánkba.A hőségben a kézművesek is rövid pihenőt tarthattak.

Egy éve is volt annak már, hogy a fényességesSahdzsahán, a nagy mogul császár felesége, MumtázMahal meghalt. És férje, Agrában felesége emlékének aJumna folyó partján olyan mesés palotát és síremléketkezdett építtetni, hogy az az ítélet napjára, a szúfik leg-

187

kiválóbbja, Ibn al-Arabi művében leírtak szerint Allah,az igazságos és könyörületes trónjának is megfeleljen.

– Annyi radzsasztáni fehér márvány! És annyi drá-gakő és elefántcsont, amennyit összehordanak: nincs avilágon! – estünk ámulatból ámulatba. Azután az épí-tők, szobrászok növekvő seregét látva megnyitottukteázónkat. Sorok kígyóztak az üzlet előtt: mindenkiteázni akart.

Egyszer a császár állt meg az üzlet előtt. Vala-mennyien azonnal a földre borultunk előtte.

– Mit csinálnak itt ezek az emberek?– A szomjukat csillapítják, fényességes császár!…

Teát főzünk, hogy jobban menjen a munka, és hogykeressünk néhány ezüstöt.

– Helyesen teszitek! – mondta Sahdzsahán, és afeleségemre nézett. – Szép asszony vagy! Boldog em-ber az urad! – jegyezte meg Sahdzsahán.

– Köszönöm, felséges császár! – felelted a legna-gyobb birodalom uralkodójának.

Mumtázra gondolt talán a nagy mogul, aki – moha-medán szokások szerint – az újévet ünnepelve előkelőperzsa hölgy létére apróságokat árult nemes urak ré-szére?… A császár akkor látta őt először.

– Építsetek házat a folyó partján ezeknek a jó em-bereknek! – adta ki a parancsot a császár. – Ti pedigfőzzétek a teát! Mi fogjuk fizetni. Építőink bármikorihatnak! – tette hozzá a nagy uralkodó. Az épülő palotafelé indult. Meghatódva néztünk utána.

188

Huszonkét éven át teavizet forraltam, s egy napona Tadzs Mahal teljes pompájában fehérlett előttünk.

– Szép! Amilyen Mumtáz lehetett! – gondoltuk.– Szebb nála! – gondoltam. – Szerelmük volt ehhez

fogható – tettem hozzá.Magadhoz ölelő karjaidban esténként megpihen-

tem. Ablakunkból néztem a Tadzs Mahalt és úgy érez-tem, én is szeretlek úgy téged, ahogy Mumtázt a nagymogul, csak én nem építettem palotát neked, mertegész életemben teavizet forraltam.

– Minden szavad kedvemre való, herceg – mondtaSzaraszvati, a bölcsesség és a lét rejtelmeit szóba fog-laló költészet istennője, és odalépett a herceghez. –Fogytán az erőd. Igyál a szómából! – mondta.

Erre az istenek közül számosan nemtetszésüketfejezték ki. Az istenek italát kínálni: vakmerő cseleke-detnek számított.

– Egészségedre, herceg – mondta Brahmá. Az is-teni ellenkezésnek pedig ezután már nem lehetett oka.A herceg ivott a szómából, Szaraszvati visszaült ahelyére.

– Gyakori vendégünk volt – a herceg újult erővelkezdett beszélni tovább – egy kiváló intarziaművész. Őa színes drágaköveket olyan ügyesen helyezte el a már-ványlapokra, ahogyan a szavakat illesztette egymáshoz,miközben nálam teázott.

– Hol lakozik a nők elméje? – kérdezték tőle, mertmár tudták róla, hogy valóságos filozófus is, okos és

189

bölcs ember, aki Muhammad an-Nefzawi, ibn Khal-dún műveinek, és az Ezeregyéjszaka történeteinek is jóismerője volt.

– A combjaik között lakozik az ő elméjük – felelte ő.A közönség hangos nevetéssel jutalmazta meg az

intarziaművészt válaszáért.– És az örömök honnan törnek fel belőlük?– Ugyanonnan.– És testük melyik részével szeretnek vagy gyűlöl-

nek bennünket?– Ugyanavval – felelte az intarziaművész, és hozzá-

fűzte: – Akit szeretnek, annak odaadják vulvájukat.A jónit muzulmán ízlés szerint ekképpen emlegette

– tette hozzá a herceg.– De akit gyűlölnek, attól megtagadják – folytatta

az intarziaművész. – Akit szeretnek, avval megosztják,amijük van, s beérik azzal a kevéssel, ami van. Ha va-gyontalan is, elfogadják őt. De akit gyűlölnek, azt távoltartják maguktól, hiába adná nekik mindenét, s tennéőket gazdaggá.

– Hol lakozik a nőben az észlelés, a szenvedély ésaz ízlelés, mester? – kérdezte egy perzsa igazhitű.Szobrász volt az építkezésen.

– A szemében, a szívében és a vulvájában.– Magyarázd meg miért!– Az észlelés a szemben lakozik, hiszen a nő a sze-

mével veszi észre azt, aki kedves neki, s ha kedvérevaló a férfi szép formája és erős termete, szerelem

190

támad szívében. S az már a szenvedély, mely a szívbentelepszik meg és rabul ejti azt. A szerelmes nő üldözikedvesét, csapdát állít neki, s ha fogságba ejtette, létre-jön a találkozás. A vulva pedig megízleli a hímtagot –Az intarziaművész a lingamot hívta így – jegyezte mega herceg –, hogy megtudja, édes-e vagy keserű. A vulvaugyanis képes arra, hogy különbséget tegyen csúf ésszép, jó és rossz között.

– Melyik hímtagot kedvelik a nők? – tették fel nekiaz újabb kérdést.

– Egyik vulva sem egyforma. A nők az egyesülés, aszerelem és a gyűlölet tekintetében is különböznek.Hasonlóan különbségek vannak köztetek is szerszá-maitokat és ízléseteket illetően. A testes nő, akinekmagasan fekszik a méhe, az olyan vaskos és rövid hím-tagot szereti, amely betölti vulváját anélkül, hogy azaljáig érne. A vaskos és hosszú hímtag nem felel megneki. Az a nő viszont, akinek a méhe távol esik, mertvulvája mély, csak a hosszú, vaskos, jól fejlett hímtagravágyik, mely teljes egészében kitölti vulváját. A rövidés vékony szerszám nem kedvére való, s nem is képeskielégíteni.

– Milyen nők vágyódnak az egyesülésre, és kikazok, akik megvetik?

– A nők természetük szerint közönyösek, vér-mesek, búskomorak, ingerlékenyek lehetnek vagy anégyfajta vérmérséklet keveredik bennük. Az ingerlé-keny vagy búskomor természetűek az egyesülésért nem

191

nagyon rajonganak, s csak azokat a férfiakat szeretik,akik maguk is hasonló természetűek. A vérmes vagyközönyös nők pedig szeretik túlzásba vinni a közösü-lést, s ha egy hímtagra lelnek, s ha tehetnék, attól leg-szívesebben soha sem válnának meg. És csak a hoz-zájuk hasonló vérmérsékletű férfiakra vágynak, s ha azilyen nők ingerlékeny vagy búskomor férfival kelnekegybe, mindkettőjük élete egyformán szomorú lesz.

– És a kevert vérmérsékletű nők? Ők milyenek?– Sem előszeretettel, sem gyűlölettel nem viseltet-

nek az egyesülés iránt.– Milyen férfiakat szeretnek a nők leginkább, és

kiktől undorodnak? – kérdezte az egyik fiatal igazhitű.Nem rendelkezhetett tapasztalatokkal még a nőket és aszerelmet illetően.

– A kis termetű nők sokkal jobban vágynak azegyesülésre és erősebb vonzalmat mutatnak a megter-mett hímtag iránt, mint a nagy termetűek. Csak a hosz-szú és vaskos hímtag felel meg igényeiknek, az tesziörömtelivé életüket és élvezetessé fekhelyeiket. Vannakolyan nők is, akik csak vulvájuk kapujában szeretnekegyesülni. Ha föléjük hajolva – nézett ránk az intarzia-művész – hímtagjaitokat be akarjátok vezetni vulváik-ba, kiveszik onnan, és azoknak makkjait a vulva ajkaiközé helyezik. Fohászkodjunk Allahhoz – az intarzia-művész jobb kezét a szívére tette –, hogy mentsen megminket az ilyen vulvától és azoktól a nőktől, akik kép-telenek odaadni magukat nekünk!

192

– Allah irgalmazz! – hallatszott a fohász moraja.– Vannak olyan nők is, akik csak akkor teljesítik

parancsaitokat, s csak akkor elégítik ki vágyaitokat,megadva nektek az egyesülés okozta örömök kéjesmámorát, ha ütlegekkel és durva bánásmóddal kény-szerítitek rá őket. Az efféle viselkedést némelyikük aveletek szemben érzett gyűlöletnek tulajdonítja, de eznem így van. Mindez jellem és vérmérséklet kérdése.

– Beszélj még a nőkről! – biztatták a családjuktól,és a nők nyújtotta örömöktől távol élő kőfaragók,szobrászok és építőművészek.

– Vannak olyan nők is, akik nem törődnek sokat azegyesüléssel, mert minden gondolatukat nagyszabásútervek, becsvágyó remények és üzleti ügyek kötik le.

– Nekem is ez a sors jutott! – sóhajtott egy igazhi-tű. – Allah tekintete kísérje napjaimat!

– Másoknál tisztaszívűségből, féltékenységből, egymás világ iránt érzett erős vágyódásból fakad ez a kö-zöny. Ezeknél a nőknél az egyesülés közben átélt gyö-nyörök nemcsak a hímtag méreteitől függnek, hanemsaját nemzőszervük egyéni felépítésétől is. A domborúformájúnak az a sajátossága, hogy ha a nő álló helyzet-ben összezárja combjait: kigömbölyödik. Hevesenvágyik a közösülésre, rése szűk és úgy írhatjuk le, hogyösszeszorított. Amelyiküknek ilyen vulvája van, csak ahatalmas hímtagot szereti, s nem kell sokáig várnia,amíg eljut a tetőpontra.

– És a mi vágyaink, mester? Azok milyenek?

193

– Akár a nőknél, nálunk is megfelel a vérmérsék-letünknek, és csak abban különböznek, hogy az ő só-várgásuk a hímtag után erősebb, mint a miénk a vulvairánt.

– Beszélj a nők hibáiról is, mester!– Az a nő a legrosszabb, aki a hangját azonnal fel-

emeli, ha szükségetekben a vagyonához nyúltok vagyaki kifürkészi és kifecsegi titkaitokat. A lármás és félté-kenykedő nő is Allah büntetése, aki letorkol bennete-ket, aki rosszindulatú és pletykás. Aki mindig szépnekakar látszani mások szemében, s nem tud megmaradnia házban. Ha olyan nővel találkoztok, aki folyton akapuban áll és folyton nevetgél, biztosra vehetitek,hogy szajhával álltok szemben. De rossz az a nő is, akimindig panaszkodik, aki mások ügyeivel foglalkozik,aki ellopja a pénzeteket. Akinek zsémbes és zsarnoki atermészete, aki kedvességeteket nem viszonozza, akimenekül ágyatokból, vagy ott kellemetlen fecsegésselháborgat benneteket, aki hajlamos a ravaszságra, ahazudozásra, a csalásra és a kétszínűségre. De az olyannőktől is óvjon Allah titeket, akik mindent rosszallnak,akik folyton vádaskodnak, akik csak akkor hívnak ma-gukhoz benneteket, hogy teljesítsétek házastársi köte-lességeteket, ha nekik jól esik, és akik nagy zajjal van-nak az ágyban. És óvakodjatok azoktól a nőktől is,akik kíváncsiskodók, fecsegők, buták és szégyentele-nek.

194

– A nők ravaszsága határtalan – olvasható a Ko-ránban – szólalt meg az egyik igazhitű. – És az is, hogya sátán fortélya csekély. Allah, a Magasságos áldásaszálljon rád, mester! A nők csalárdsága határokat való-ban nem ismer?

– Allah szavai egyértelműek. A nők ravaszságát asátán fortélya elé helyezte. A Mindenható tudta, hogymilyen csapodárok a nők, s mi mindenre képesek.Fortélyaikat kiapadhatatlan forrás táplálja. A hangyát isképesek lennének meghágatni az elefánttal – mondtaaz intarziaművész. Szavai jókedvet teremtettek a teá-zóban.

Amikor a mesterrel kettesben maradtam – folytattaa herceg – őszintén elmondtam neki a bánatomat.Hogy mennyire szeretnénk gyermeket! Aki segítenemajd nekünk a teázó fenntartásában.

– Allah legyen kegyes hozzád! – szólt az intarzia-művész. – Hatféle forrás táplálja a közösülés utánivágyat: a heves szerelem tüze, a magnedv bősége, aszeretett személy közelsége, az arc szépsége, a közis-merten izgató ételek és az érintkezés.

– Mind a hat megvan, jó uram.– Nyolc dolog segíti elő és erősíti a magömlést.– Szavaid figyelemmel hallgatom!– Az egészséges test, a gondtalan szív, a tiszta lé-

lek, a természetes vidámság, a jó ételek, a gazdagság, ésa női arc sokfélesége és sokszínűsége. Ha erőt akarsznyerni az egyesüléshez: hímtagod és a vulvát sakál epé-

195

jével kenjétek be. Az serkenteni fogja e testrészek élet-erejét. Galenus azt tanította, hogy aki gyengének érzimagát az egyesülésben, az igyon meg lefekvés előtt egypohár sűrű mézet, s egyen meg húsz szem mandulát ésszáz fenyőmagot. Három napig csinálja ezt folyamato-san. Vagy vegye a hagyma magját, rostálja meg, keverjeössze mézzel jó alaposan és egyébként böjtöt tartva,csak ezt fogyassza. Hasonló hatást érhetsz el, ha a tevepúpjából kiolvasztott zsírral közvetlenül az egyesüléselőtt kened be hímtagod. A szamártejjel megkenthímtag is hatalmas és erős lesz.

Tanítómesterem szavai igaznak bizonyultak. A tevepúpjából kiolvasztott zsír kenegetése és a szamártejjótékony hatása növelte gyönyöreinket. De a gyermek-áldás mégis elmaradt.

Ennek okaként terméketlenségem lehetősége vető-dött fel benne.

– Allah áldása reád, meg kell mondanom neked –kezdte ő. – Vannak olyan férfiak, akiknek a magja aszületésüktől fogva romlott és hideg; vagy azért termé-ketlenek, mert gennyes folyások, vizelési problémák ésgyulladások gyötrik őket.

– Efféléket nem észleltem!– Vannak olyanok is, akiknek a húgycsöve lefelé

hajlik és a hímtag tövénél nyílik. Aminek következté-ben magnedvük nem a megfelelő úton, egyenesenelőre távozik, hanem csak aláhull.

– Nem hull az. Spriccel, mint a királykobra mérge!

196

– Allah áldása reád! Tudd meg, barátom, hogyegyes férfiak a nőt megelőzve jutnak el a tetőpontra, sígy a két magömlés nem egyszerre következik be.

– Mindig megvárom, hogy a vulva kinyíljon, mint atealevél, és a célzás is pontos.

– Akkor a feleségedet gyógyítsa meg Allah! De ne-ked is serkentő ételeket kell enned! Mézet, gyömbért,ecetet, fokhagymát, fahéjat, szerecsendiót, borsot ésmás hasonló fűszereket.

Feleségem ezután sem lett viselős.– Allah legyen kegyes hozzád, barátom! – mondta

az intarziaművész. – Bölcs orvosoknak is fejtöréstokoz a meddőség megszüntetése. Az előidéző okokközött szerepel a méh vérröggel történő elzáródása, afolyást okozó gyulladás, a méh belső szervi elváltozása,a pangó havivérzés és folyás, a méh szárazsága, gyen-gesége és kellemetlen szaga.

– Mindazokat, amiket felsoroltál, ó, kedves mester,magam nem tapasztaltam.

– Akkor, ha Allah is úgy akarja, nőd viselős lesz!De legyél még türelmes! A meddőség ellen használtgyógyszerek közül egyik legismertebb a teve púpjánakveleje, amit asszonyod tegyen egy rongydarabra éskenje be vele a vulváját, miután elvégezte a havivérzéstkövető tisztálkodást. Azután, hogy teljes legyen a kúra,vegye az ebszőlő gyümölcsét, sajtolja ki, szűrje le együvegbe és adjon hozzá egy kevés ecetet. Hét napig igya

197

ezt az orvosságot éhgyomorra, miközben neked legyengondod az egyesülésre.

S ezután asszonyom viselős lett! Kilenc hónapmúlva kislányt szült. A teázóban minden vendégemünnepelt, s még azzal sem törődtem, hogy jó ideignekem kellett sokkal többet dolgoznom. Forraltam avizet, leforráztam a teafüvet, a teát edényekbe töltöt-tem, felszolgáltam, leszedtem az asztalokat és moso-gattam.

De erőt adott a remény, hogy feleségem újra erőrekap majd, s egyszer a leánygyermek is segíteni fognekünk.

– Valóban így történt minden? – kérdezte valaki ahercegtől.

– Valóban. A feleségem még két fiút és még egylányt szült. A tevezsírt el is kellett tüntetnem a házból!

– A szóma jót tett neki! – nevetett Indra. A herceghumoros megjegyzésére célzott.

Káma az élettörténet folytatására kérte a herceget.

198

HUSZONHARMADIK HELYSZÍN

Benáresz.1685.

A herceg, Káma akaratából, halottégetőkéntújra istenei között él.

Felesége emlékeit mondja el.

�

– Újra India partjaihoz érkeztünk – folytatta a her-ceg –, s a horizonton Visnu, Brahmá és Siva mellett ahindi istenhármas, a trimurti főalakját láttuk, ahogyanközépkori rajzok ábrázolták: álomba merült és a világ-óceánon úszó Sesa hétfejű sárkányon feküdt. Mikorfelébredt, új teremtésre készült, köldökéből lótusz nőttki, amelyből Brahmá lépett elő, s ő az, aki végrehaj-totta a világ teremtésének aktusát.

Visnu a világ létmódja. A Mahábhárata vízözön-mítosza szerint minden juga – világciklus – végén ma-gába szívja a világmindenséget. A négy juga közül azelsőben általános egyenlőség uralkodott, a másodikbanaz igazságosság fokozatosan hanyatlott, a harmadikbantúlsúlyba jutott a vétek és a gonosz, végül a negyedik-ben kiteljesedett a gonoszság és a bűn. A Védákat el-hanyagolták. A buddhizmus és a dzsainizmus – Mahá-vira alapította vallás – reformmozgalmai az ősi védikusbrahmanizmust kiszorították uralkodó helyzetéből, s

199

az a hinduizmus alakjában új életre kelt. Kialakulása aMahábhárata és a Rámájana című eposzokban tükrö-ződik. A legelterjedtebb változatukban a világ kozmi-kus tojásból való keletkezésének a Védákra visszame-nő verziója maradt fenn: az ősvizekből származó to-jásban született meg Brahmá, aki a tojás anyagábólmegteremtette a világmindenséget. Brahmá a világ te-remtőjeként szemben állt az azt fenntartó Visnuval,illetve elpusztító Sivával.

Brahmá mind a mennyekben, mind a földön ki-rálynak állította Indrát, a mennydörgés és villámlásistenét, a Védák legnépszerűbb alakját. Visnut pedigistennek.

A Mahábhárata számtalan nevét és halandó lény-ben való testet öltését sorolja fel. Az avatára – alászál-lás – során Visnu lejön a földre a törvény és az erények– dharma – visszaállítása, híveinek oltalmazása érdeké-ben. Alászállásai során hal alakjában mentette meg azözönvíztől az összes növényi magot, teknősbékakéntaz elpusztult kincseket, vadkanként ezer évig tartópárbaj során végzett a démonnal, aki az óceánba süly-lyesztette a világot, félig ember, félig oroszlán alakotöltve mentette meg a földet a démon zsarnokságától,de alászállt törpeként, fehér lóként, illetve ő ölt testetBuddha, Krisna és Ráma alakjában is. Rámaként fele-ségül vette Szitát, akit Rávana elragadt tőle. Rámamajom- és medvesereg élén győzte le a ráksaszáknak

200

nevezett szörnyeket, az emberek démonikus ellenfeleit,s végzett tízfejű királyukkal, Rávanával is.

Krisnában testet öltve Visnu megölte a gonosz ki-rályt, Kanszát. A hagyomány szerint a föld az istenek-től kért segítséget Kansza ellen, s Krisna, tehát magaVisnu helyreállította az igazságos hatalmat. Pásztorbólharcossá és államférfivá lett: megóvta az embereket abosszúállásra készülő démonoktól. Ennek érdekébenelőbb nyolc asszonyt vett feleségül – az első Rukminivolt, Laksmí egyik megtestesülése, Káma anyja –, majdmég 16.100-at. Olyan csodálatos képességgel bírt, hogymindük mellett egyszerre tudott lenni, s népes utódse-reget nemzett.

Főistenünk Siva is, akinek teremtő vonásai alapve-tő jelképében, a lingamban öltenek alakot. A női nemiszervet jelképező jónin álló kőoszlopként ábrázoltlingamok egész Indiában elterjedtek, és Siva kultuszá-nak legfontosabb tárgyai. Teremtő isten volta mellettSiva egyszersmind pusztító isten is, aki táncával tízez-reket tud leigázni. A világ és az istenek elpusztítójánakszerepe az övé minden kalpa végén. A kalpa, a hinduidőszámítás, szerint egy Brahmá-nap és -éj, vagyishuszonnégy-ezer isteni év. S a földi élet ezer eszten-deje teszi ki az istenek egy napját. Brahmá száz „saját”évet él, aztán következik be a nagy megsemmisülés, dea káosz fokozatosan elmúlik, új Brahmá születik, és újkalpaciklus kezdődik.

201

Úgy tartják, hogy a Brahmá életének 51. esztende-jében jár.

Siva felesége Párvatí. Hitünk szerint Siva első fele-sége röviddel azután, hogy a szent tűzön elégette ma-gát, Párvatí alakjában született újra. Tűzistenünk pedig– már az ősi Rig-védában is – Agni, aki az emberek ésaz istenek között közvetít. Az áldozati tűz lángnyelveipedig az égbe viszik az áldozatot.

– Köszönjük, a lényeget láttató áttekintésed, her-ceg. De szólj most magatokról is! – kérlelte az egyikzarándok.

A herceg felesége emlékeit idézte fel:– Akkor a benáreszi partoknál csónakban éltünk.

Az első éjszakán égtek a csókjaid ajkamon, mint szan-tálfa a máglyán. Ahhoz fogható gyönyörűség, amitéreztem, nem volt.

A bárdok ősi hindu eposzokat énekeltek a folyó-parton. Ganga születésnapját százezernél is többenünnepelték. A zarándokok bivalytejből készült, vajbamártott gólyahírszirmokkal ékesített papírcsónakokatbocsátottak a vízre, s meggyújtották őket. A vízen le-felé imbolygó, apró lángocskák világítottak alkonyatután.

A folyó megtisztító erejével mi is kiszabadulunk azújjászületések körforgásából? – merült fel bennünk akérdés.

Azon a napon hatalmasságok álltak a hamvasz-tólépcsőnél. Gazdagok. Előkelő kasztbéliek. Az ő éle-

202

tük vajon boldogabb, mint a miénk, sudráké? Úgyláttam, hogy nem.

A halotti máglyákon egész nap égettük a holtteste-ket: a Gangesz partján arapapagájok, búbos bankák,drongók és keselyűk keringtek.

Apáink, nagyapáink ugyanúgy éltek, ahogy mi. Ne-künk, indiaiaknak természetes, hogy a Gangesz partjá-hoz visszük el a betegeket, a folyó vizébe merítjük ahaldoklókat, és Ganga gondjaira bízzuk a holtak ham-vait, sok helyen a holttesteket is. A Gangesz elmossamajd minden bűnünket! Ha valakinek a csontja érinticsupán a Gangesz vizét, akkor is a menny megbecsültlakója lesz! Ősidők óta tudjuk ezt.

A Gangesz ragyogó vize a Himalája „tehénszáj”jégbarlangjából bújik ki a napfényre. Fenyőfák, indiaicédrusok és skarlátvörös rododendronok mellett fod-rozódik sebesen, útját a Bengál-öböl hatalmas deltájá-ban fejezi be. A Tejút folytatása, egyenesen a Paradi-csomból áramlik, s a tisztulás istennőjének, a fürgejárású Gangának megtestesülője a Gangesz. Legen-dánk szerint: Szágara király hatvanezer fiát veszítetteel. Gőgös viselkedésük büntetése volt, hogy egy bölcsember haragos pillantásától elhamvadtak. Vétkük miattBhagírata király a Himaláján vezekelt, s Siva meghall-ván fohászát leküldte Gangát a földre. Siva a hajábarejtette Gangát, aki Siva hajfürtjein keresztül megtisz-títhatta Szágara fiainak hamvait, akik végül a Paradi-csomba jutottak. Azóta Bhagírata Indiánk legszentebb

203

folyójának neve a Himalájából eredő kezdeti szakasz-nál, s a megtisztító erőt senki kétségbe nem vonja.

Hálócsónakunkban Ganga ringatott álomba ben-nünket éjszakánként, s egymás karjai között mindigéreztük, hogy bájaink varázsa mint az őszi levél soha lenem pereg.

– Felhőtlen volt-e alantas életetek az érinthetetle-nek kasztjában? Gyermeketek született-e? – kérdeztevalaki.

– Senkinek sem felhőtlen az élete – válaszolta aherceg. – Gyermekünk nem született. Pedig tudtam,hogy az élvezet során nem érezhetek kielégülést, amíga nő nincsen felizgatva. A szerelem művészetében jár-tas, tiszteletre méltó embernek számítottam, akit a nőkkarjaik közé szívesek fogadtak. Feleségem a hamvasz-tólépcsők környezetében élő, szerelemben járatlanférfiakat tanította a szerelmi csatározásokra. Azt kelletttudniuk, hogy a mag gyors hullása miatt a szerelembenjátékos férfi nem érezhet kielégülést. Hogy erő hiányá-ban a mag visszatartása s minden egyéb bizony ha-szontalan próbálkozás. Az segített sokuknak, hogycukorral kevert tehéntejbe babot áztattak, azt naponmegszárították, kis gombócokat készítettek, s azokatelfogyasztva kaptak erőre. Némelyikük száz nőt isgyönyörhöz juttatott. Férfiak rövid és kisméretű lin-gammal nem tudták kielégíteni a nőket, a nők közülpedig, aki érettek voltak vagy nem régen szültek: jóni-juk szűkítésén fáradoztak. Mások jónijukat ékesítették,

204

kellemesen illatossá tették. Voltak, akik a jóni szőrze-tének eltávolításán fáradoztak vagy az eltűnt havibajhelyreállításán, a túltengő havibaj megfékezésén, mé-hük rendbetételén, a méh megerősítésén, a könnyűszülés előidézésén, a meddőség előidézésén vagy elhá-rításán, a haj növesztésének és színezésének fortélyain,az arc pattanásainak vagy sötét színének megszünteté-sén, a keblek díszítésén munkálkodtak, hogy azok fe-szesen álló dús mellek legyenek. Akadtak, akik varázs-szövegek segítségével szerelmi bájolással foglalkoztak,akik homlokjeleket festettek, akik a szemfestés fogásaitismerték, akik vágykeltő porokat készítettek, akikvágyébresztő pirulákat szedtek, akik kenőcsökkel ken-ték a gyönyörök fegyvereit, akik abban hittek, hogy azillatszerektől az egész világ szerelemre gyulladhat, akikvarázsszövegeket kántáltak Káma hatalmába valókerülésért, varázsszövegeket a padminí, a csitriní, asankhiní és a hasztiní típusú nők meghódításáért. So-kan testápoló szereket készítettek a vágyak felébreszté-sére, mások jóindulatú olajokat, fürdéshez szükségesillatszereket. A száj illatosításáról sem feledkeztek meg.

A szerelmi bájolás tudománya Káma adománya. Őtiteket mindig megörvendeztet! – fejezte be a hercegelőadását.

Több kérdés nem volt, így Káma kérésére a hercegéletének következő színhelyére hívta közönségét.

205

HUSZONNEGYEDIK HELYSZÍN

Potala Palota.1694.

A herceg, Káma döntése szerint,Tibetben született újjá.

�

Mint az álmok és a mesék birodalmát látlak téged!– Közönyös nem maradhat az, aki megpillantja az

erőteljes és pompás építményt. Ezer ablaka ezer szem-hez hasonló – mondtad áhítattal és megálltál mögöt-tem. A jakvajlámpák tompa fényénél szinte izzott a te-kinteted. A kiváló Lobszang Gyaco láma sírját restau-ráltam éppen.

– Ez a legnagyobb sztupa – ismertetted – szan-tálfából készült és négy tonna arany borítja. A felületen– mutattam, hogy hol – gyémántok, zafírok és rubin-kövek ragyogtak.

– Gyönyörű! – mondtad.– De nem annyira, mint te! – gondoltam, de ki-

mondani még nem mertem.– Hatvan napon át gyalogoltunk apámmal. Fáz-

tunk, éheztünk, míg végre egy kanyargó szurdok után aPotala palota ragyogó tetőit vettem észre a távolban. Alátvány elkápráztatott. A földre borultunk, mint atöbbi zarándok.

206

A buddhizmus élesen eltér valamennyi más vallás-tól. A különbség abból az alapelvéből adódik, hogy azember – és csak az ember – különleges helyet foglal elaz összes lény között! Egyedül az embernek van lehe-tősége arra, hogy a kezdet és a vég nélküli szanszárabéklyóitól megszabaduljon, és elérje a nirvánát.

Buddha, azaz megvilágosult legyen.A szanszára a létezést jelenti, amely elkerülhetetle-

nül összefonódik a szenvedéssel és az élőlények újjá-születésével. Az élőlények haláluk után vagy saját ko-rábbi szférájukban születnek újjá, vagy kedvezőbb,esetleg kedvezőtlenebb szférákban. Véghezvitt tetteik-től függően. Karmájuk szerint.

A karma a jó és rossz tettek összessége, amelyeketaz egyén korábbi létformáiban hajtott végre, s amelyekaz elkövetkezőkben megszabják sorsát. Az életben ta-núsított magatartás meghatározza a későbbi alakbanvaló újjászületést vagy nem születést. Aki életébenember, halála után istenként születhet újjá, esetleg apokolbeli naraka lakójaként, de lehet préta, állat vagyaszura. Azok születnek újjá préta alakban, akik előzőéletükben mohók, kegyetlenek és falánkok voltak. Azaszurák pedig olyan lények, akik elkeseredett harcbanállnak az istenekkel. Az újjászületések láncolatánaknincs tehát kezdete. Vége azonban lehet.

A cél a nirvána: a szabadság, a gyönyör, a nyuga-lom állapota, amelyet csak ember érhet el. Az emberalakban való megszületés tehát különösen kedvező.

207

Megvilágosodásra törő, azaz Bodhiszattva az, aki fel-tette magában, hogy Buddhává lesz. Az ilyen elhatáro-zásra az indíthatja az embert, hogy ki akar kerülni afolytonos újjászületés láncolatából.

Buddha alakja a buddhizmus legfontosabb témája.Buddhák minden világban megjelennek, így számuktehát mérhetetlenül sok. Különféle alakban testesülnekmeg, jó cselekedeteket hajtanak végre, s amikor elérik atökéletességet, hosszú időn át az egekben tartózkod-nak. Amikor emberként születnek meg, születésüketsok csodás jelenség kíséri: megrendül a föld, virágesőhull az égből. Minden buddha rendelkezik olyan je-gyekkel, amelyekkel minden más lényt felülmúl, bele-értve az isteneket is. Csak a buddháknak van hatalmuk,hogy hassanak nemcsak a saját világukban, hanem amás világokban történő eseményekre is. Amikor elérika nirvánát, a saját dharmájukat hirdetik, azt a tanítást,amelynek segítségével az emberek elérhetik a nirvánát.

A buddhizmus sok tekintetben azonos a brahma-nista és hindu hitelvekkel. Számtalan világot csoporto-sítanak világrendekbe, s ezekből több van, mint ahányhomokszem a Gangeszben. Minden egyes világ ko-rong alakú földdarab, a vízen lebeg, ez a levegőbennyugszik, a levegő pedig a térben foglal helyet. A világközepén hatalmas hegy áll, a hegy körül kering a Nap,a Hold és a csillagok. A hegygerincek mögött négy vi-lágsziget terül el, amelyek mindegyikét ötszáz sziget

208

veszi körül, s valamennyinek a partját a világóceánmossa.

A buddhizmus Kínában, Tibetben, Koreában, Ja-pánban, Mongóliában, Burjátföldön, Srí Lankán, Bur-mában, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában ésVietnamban terjedt el. A vallás fő szakrális jelképe amandala: a szertartásokban a meditációhoz használtsematikus világábrázolás. Szimbolikus jegyekből álló,kör alakú diagram. Az összetettebb geometriai jelekközé tartozik. Jellegzetes alaprajzát beleírt négyzettelellátott külső köre adja, a négyzetben újabb belső körtalálható, amelynek területét rendszerint nyolcszirmúlótusz vagy kört tagoló nyolc osztóvonal alakítja ki. Anégyzetet a világtájaknak megfelelően állítják be, azadott égtájhoz a legközelebbi térnegyednek megfelelőszíne révén kapcsolódik. A belső kör közepén ábrá-zolják a tisztelet szakrális tárgyát. A mandalát kőből,fából, fémből, agyagból, homokból vagy tésztábólkészítik, befestik, és szent helyeken, templomokbanhelyezik el vásznon vagy áldozati tálakon. Bizonyosértelmezés szerint a világmindenség modellje is.

Tapasztalatom szerint a buddhizmus a világ kultú-rájának egyik leggazdagabb és legváltozatosabb vallása.Önmegújító és állandó gazdagodásra való képességeszéles körben elterjedtté tette, s Tibetbe is eljutott…

Vezetőnk, egy hegyi pásztor mesélte az úton, hogyBuddha hegyén, a Potalán, természetfölötti módon,egyetlen éjszaka alatt épült fel a palota.

209

– A tibeti néphit képzelete szerint – felelted ne-kem. – Valójában a láma építette. De az istenek műveis, mert a Potala felépítése meghaladta a halandók ké-pességeit. Amikor a bölcsesség óceánjának lámája apalotába hívott, hogy a pusztító idő romboló nyomaita falakról, szobrokról tüntessem el, s először láttammindent, ámulatba estem. Mennyi munka volt húsz-ezer szobor kifaragása?! …Amíg élek, restaurálni fo-gom! – mondtad.

A kertben sokat sétáltunk és beszélgetünk. Majdmegkérted a kezemet.

– Valóban – jegyezte meg a herceg. – Egész éle-temben restauráltam. Lhásza szent városában mindigragyogott a sok virág, te a karjaimban pihentél, kedve-sem, s az nekem fontosabb volt, mint akármilyenhatalom.

– Boldogok voltatok? – kérdezte valaki a hercegtől.– Gyermekeink születtek. De amit adhattam, az

neki nem volt elég. Sem a pénz, sem a szeretetem.Apja féltékenysége emelt falat közénk. Vigasztalhatat-lan voltam amiatt is, hogy apja barátait többre tartotta,mint engem. Fájdalmamat az sem enyhítette, hogyanyja apját hasonlóképpen becsmérelte.

A láma gondtalan öregséget biztosított nekem és acsaládomnak hosszú szolgálatom után, s amikor apjaemlékét elfelejtette már, vénségemre megváltozott, sférjére támaszkodó asszony lett végre belőle.

210

HUSZONÖTÖDIK HELYSZÍN

A Titicaca-tónál.Altaplino.

1723.A herceg, Káma akarata szerint, Bolíviában él.

�

– Nekünk, Ayamara törzsbélieknek mindig ünnepvolt elmenni a Titicaca-tóhoz, Bolíviában, ahol életün-ket Káma akaratából újjászületve folytattuk.

S ahányszor elvittelek, utána mindig gyermeketszültél nekem!

– Tizenkétszer voltunk ott!– Ó, az éjszakák, a szerelemmel teli éjszakák! A

vágy bennem fellobbant, és égett szüntelenül. Duzzadtkebled puha párnám lett.

Tizenkét gyermekünkkel egyszerűen éltünk azon aritka levegőjű, szegényes talajú vidéken, ahol éjszakavacogtunk, nappal pedig melegünk volt… Zsúpfedelesvályogkunyhót építettem magunknak, a teraszos par-cellákat, amin gazdálkodtunk, körülkerítettem, hogy alegelésző lámacsordák, alpakák kárt ne tegyenek a vete-ményesekben… A burgonya, az oka gumó és a quionaúgy fogyott, hogy kiszedtük a földből, és már meg isettük. De az ember szívós, mint az igavonó láma!Termel annyit, amennyi kell. Mindig korán keltem,

211

hetente öltem le egy lámát. A gyapjút, a bőrt és a hústfeldolgoztam. A bőrből, a gyapjúból ruhák készültek agyerekeknek. A húst ültetni nem lehetett, levágtam hátaz állatokat! …

A gyerekeket a legelőre küldtem… Szaladgáljanak,kergetőzzenek!… A nagyobbak megülték már a lámát,a kisebbek szedték össze az elpottyantott lepényeket…Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy abból váratnem lehet építeni, igazat adtam volna neki, de hozzá-tettem volna:

– Kend a lepényt a ház falára, szárítsd ki, aztánfőzz és fűts vele! S akkor tapasztalni fogod, hogy ara-nyat ér.

Esteledett. Asszonyom megszoptatta legkisebbgyermekünket, rám nézett és megkérdezte:

– Nem mennénk el még egyszer a Titicaca-tóra?– Miért ne mennénk?! – vágtam rá.S elmentünk.– Köszönöm, herceg – nevetett Szaraszvati, és

megtapsolta a herceget. – Bírod-e még erővel? – kér-dezte tőle a bölcsesség és a lét rejtelmeit szóba foglalóköltészet istennője.

– Bírom.– Hallgatunk tovább – mosolygott Szaraszvati,

Brahmá oldalán. Amiből következtetni lehetett már,hogy a szanszára béklyóiból a herceg szabadulását azistenek segíteni fogják, s a herceg a nirvána közelébeérkezett.

212

HUSZONHATODIK HELYSZÍN

Svedaung Pagoda.Rangoon.1768.

A herceg, Káma szolgájaként, Burmában él,és a felesége emlékeit mondja el.

�

– Előző életemben már láttalak valahol, kedves –mondtad nekem Indiánktól távol újra. – Az első perc-től fogva biztos voltam benne. Rangoonban sokáigéltünk. Borzalmas erejű földrengés után kellett újjáé-píteni Burma pompás buddhista szentélyét, a Sve-daung Pagodát… Emlékszel? – A zarándokok a hercegfeleségének hangját hallották. – A pagoda Rangoonészaki részén, dombtetőn állt. Óriási, megfordítottharanghoz, kézi csengettyűhöz hasonló építmény.Igazi nemesfémtől csillog, mintha megfagyott aranybólformálták volna… Az aranyművesek között dolgoztálegész életedben. A hatalmas mű, amelyet létrehozta-tok, aranyló hegyként magasodott a kisebb pavilonok,pagodák toronyerdeje fölé… A vörös és arany színtőlfénylő szfinxek, sárkányok, oroszlánok és elefántokmind emléket állítottak nektek… Munkából hazatérveszeretve öleltél, ajkadról soha nem apadt el a csók…

Szenvedélyünk a nirvánához érkezett volna?!

213

– Mit gondolsz, herceg? Oda érkezett? – kérdezteaz egyik zarándok.

Az isteni döntéshez szavazataikkal ők is hozzájá-rultak.

– Ha szép nőt láttam, megállni nem tudtam. Fu-tottam utána.

– Akkor tehát még nem?– A Himalájára indultam zarándokútra, hogy lel-

kemet csiszoljam. A Csomolungmán, az istenek lakó-helyén imazászlók lengtek a hidegben. A havasok lát-ványa törölte el a világ bűneit… A Himalája égbetornyosuló ormai: az Everest, a Nanga Parbat és aKancsendzönga képezték a nagy akadályt a Selyem-úton fekvő gazdag városok – Szamarkand és Buhara,Kasgár és Kotan – elérése előtt. Az Édent felidézővilágot nem érintette meg az emberi civilizáció. Magá-nyos aszkéták éltek, legbelső részén pedig a félelmeteshavasi ember, a jeti, akit a tibetiek csak hódémonnakneveztek. A legősibb hindu írások szerint ott találhatóaz istenek országa. Számos indiai miniatúra örökítimeg az isteneket lakóhelyükön, a hegyek között. Gya-kori téma Siva, Parvatí és gyermekeik ábrázolása. MagaParvatí, a Hegy Lánya Mahádéva néven is ismert, és őa Himalája megszemélyesítőjének, Himavának a gyer-meke. A Gangesz folyó is innen ered, a „tehénszáj”nevet kapott jégbarlangból bújik a napfényre. Meg-személyesítője a szent Ganga, akinek tisztító erejesenki máséhoz nem mérhető. A Himaláján nemcsak

214

Siva és hitvese lakott. Hindu és buddhista hagyományősidőktől regéli, hogy a Föld középpontjában áll aMeru-hegy. Körülötte forognak a csillagok, a Nap és aHold. S ott élt Kubera, a jaksák királya, aki a gazdagságistene volt. A föld kincseinek uraként felügyelte a földtermékenységét, a felszín alatti fémeket a természetfö-lötti lényeknek tartott alattvalóival, a jaksákkal közösen.A védák főistene, Indra is a hegybéli mennyország lakója.

Végtelen kék égboltról sütött le a nap, és a havascsúcsok sokasága élesen rajzolódott ki a kristálytisztalevegőben… A tökéletes szépségű égbe való szárnya-lással az érintetlenséget éreztette velem… Mesélték,hogy egy ember rábukkant a Nanga Parbat tündérei-nek palotájára, melynek kristályból épültek a falai,kertjének közepén nagy fa áll, s annak ágain gyöngyökfüggnek. Leszedte az ember a gyöngyöket, és mene-kült. Vissza se nézett. Igencsak megrémült, amikorlátta, hogy kígyók üldözik. El is dobta a gyöngyöket, sfutott, ahogy a lába bírta, és meg sem állt hazáig. Ottazután négy napra rá meghalt. A tündérek ugyanissenkinek nem bocsátanak meg, aki kifürkészi titkaikat.Ősi szövegünk szerint: „Ahogyan a nap felszívja aharmatot, úgy tűnik el minden aljasság a hó örökkétiszta otthonának megpillantásakor.”

S az aljasság valóban eltűnik. A zarándokút utánlelkem nyugvópontra jutott. Vágyaim csillapodtak, sazokat feleségem ölelései lecsendesítették már.

215

HUSZONHETEDIK HELYSZÍN

A Góbi-sivatagban.1749.

A herceg, Káma segítségével, feleséget szöktet.

�

– A Góbi-sivatagban a kőtörmelékkel teli, kopárpusztán vágtattam. Lovam is mintha megbolondultvolna!… Kedvesem utánam lovagolt… Ő csókolt megelőször, teste körül sós füvek magasodtak. Ó, sugárzóarcú leány, csókod, mint a nap sugara azóta is égetiarcomat!… Szívünkben akkora láng gyúlt, hogy afergeteges szél sem tudna utolérni bennünket! Lovainkgyönyörű állatok voltak, izmaik feszültek, s mi a ho-mokdűnék között nyílsebesen vágtáztunk a sziklásvízesés felé… Nem adták nekem a lányt, hát elszök-tettem! A csikó is fickándozik, anyjából kibújik és fél-óra múlva ágaskodik már… Én tizenhat éves voltammár, és addig ültem a lovon, amíg ki nem dőlt aló-lam!… Megéltem a jég hátán is!… Volt egy szurdok,nem sütött oda soha a nap. Oda lovagoltunk föl, és azezeréves jégtáblákon a sziklás völgyben sétálgattunk…Jégtáblán nőt öleltetek már? – kérdezte a herceg. –Testmeleg volt a levegő, a jég mégsem olvadt. A jégrekicserzett bőrt terítettünk, s úgy hűtöttük le a testün-

216

ket… Elhatároztam, hogy elszöktetem a lányt, és acsaládjának megmutatom, hogy mire vagyok képes…Száz lovat kértek érte! Százat!… Megérne ötszázat is,tudom, de csak kettő volt, és azokat ültük meg ép-pen… De ha megtalálom a bátyámat a sivatagbanvalahol, ő majd ad ajándékba nekem kétszáz lovat,jurtát, felszerelést és edényeket. De csak kölcsönké-rem. Majd visszaadom… Száz lovat elhajtok apósom-nak. Én nem veszem el a másét!

Mindig nagyon szerettem és tiszteltem a bátyámat.A vad csődört is rövid idő alatt betörte. Vágtában nemtudtam legyőzni soha, de öt évvel ezelőtt egyszer mé-gis sikerült.

– Férfi lettél, öcsém! – mondta és átölelt. – Ő segítmajd nekem! Előbb megnézzük a vízesést, aztán elin-dulunk megkeresni őt.

A mélybe zuhanó víz látványa tűnt fel előttünk. Aszakadékban mint fáradt ló szájában a nyál, úgy hab-zott a víz. A vízoszlop mögötti sziklákat frissítő párapermetezte, s az egyik hasadékban hűtöttük sokáig avérünket.

– Ha gyermekünk fogant: Szurdok lesz a neve,kedvesem.

S kilenc hónap múlva a gyönyörű test fiút szült.Apósom karjába vette a gyermeket és megszólalt:

– Elkötheted, visszaadom a száz lovat, fiam.A lányos apákat már magam is megértem. Lett ne-

kem is három.

217

– Mongol és török népek között éltél, herceg –szólalt meg Siva. – Beszélj róluk nekünk!

– A Bajkál-tó környékén és az azon túl élő burjátoka pravoszláv vallás felvétele után is a sámánizmustkövették, ami szerint az istenek és a szellemek jókra ésgonoszokra oszthatók. A jó erők hozták létre, illetveváltoztatták meg a világot. Hitregéik elbeszélik a föld-nek a káoszból való megteremtését, az első emberek,állatok és égitestek megjelenését. Némelyik változatbana föld és az első élőlények megteremtője Ehe-burhánvolt, ugyanő az anyja az első égitesteknek is. Jóságoslánya, Manzan Gürme teremtette a jó isteneket ésáltalában minden jót. Gonosz lánya, Majasz Hara agonosz isteneket, a gonoszság kútfőit… A jakutokhiedelemvilágában Jurjunh Aji Tojon, a fehér teremtőúr a főisten, a mindenség feje. Tiszteletre méltó, drágaprémekbe öltözött öreg, ő bocsátja ki a meleget és afényt. Alakjával a napot személyesítették meg.

A világmindenség felépítéséről és keletkezésérőlelterjedt elképzelés alig különbözik a többi mongolnépétől: a föld, a víz, a tűz és a levegő a káosz szélé-ben, a föld pedig a világóceán felszínén keletkezett. Akerek föld közepén áll a világhegy, amely a világóceán-ban úszó óriási teknős hátán álló elefánton nyugszik. Amongolok titkos története című, XIII. századi krónikaszerint a mongolok tisztelték az eget és a földet. Avilág ura Tengri, az eredet nélkül való, aki mindenlétező teremtője. Az ég határozza meg az emberek

218

sorsát, ő osztja a hatalmat. Etügen a földanya, Tengriaz égatya. Tiszteltük továbbá a napot, a hold anyját.Kormuszta legfőbb istenség: ő a föld, az egész láthatóvilág és a benne lévő élőlények védelmezője. A közép-korban Kormuszta alakja egybeolvadt a Tengriével, asámánkultusz égboltistenségével, az örök éggel, s ekkéntmint Dzsingiz kán atyja vagy teremtője szerepelt.

– Mi a helyzet ma? – kérdezte Siva.– Az egyetlen istenként tisztelt ég helyét az égi is-

tenség csarnoka foglalja el, a tengriké, akik általában99-en vagy 33-an vannak, és élükön Kormuszta áll. Apanteont a tibeti lámaista istenségek csoportja egészítiki. A buddhizmus széles körű elterjedésével sok indiai,tibeti istenalak és történet olvadt be a hitvilágukba. Asámánkultusz szerint az ősök szelleme kapcsolatba lépa helyi szellemgazdákkal, és mágikus erőre tesz szert.Ezek a szellemek uralkodnak az elemeken, képesekbetelepedni az emberbe, akinek egy „halhatatlan” ésegy „testi” lelke van. A mongolok úgy vélték, hogy adémonok, a rosszindulatú szellemek rendszerint a nemtermészetes halált haltak és a bűnözők szellemébőlkeletkeznek. Kínai, perzsa és arab forrásokból ismer-jük a török népek – törökök, azerbajdzsánok, türkmé-nek, kazahok, kirgizek, üzbégek, ujgurok, tatárok –iszlám vallásra való áttérése előtti hiedelemvilágát. Úgyvélték, hogy kezdetben megteremtetetett a „kék ég” ésa „fekete föld”, a „kettő közé az ember fia teremte-tett”. Az ég „a világ teteje”, s rajta nap mint nap meg-

219

születik a nap és a hold. Megkülönböztetett tisztelet-ben részesítették a születő napot. A kagánok sátránakajtaja keletre nyílt, a felkelő nap felé. Tengri, az ég, a főistenség a felső világban lakozik. Éha más istenekkelkaröltve rendelkezik minden fölött, ami a világonlétezik, beleértve az emberek sorsát. Amikor leküldiőket a néphez, megparancsolja nekik, hogy büntessékaz ellenszegülőket. Tengri felesége, Umaj a termékeny-ség istennője. Ő pártfogolja a harcosokat és a kagánfeleségét, aki külsejére hasonlatos Umajhoz. Jer Szu –föld-víz – a középső világ főistene volt. A törökök apártfogójukat tisztelték benne. A török népek nagyob-bik része az iszlám vallásra, kisebb hányaduk a budd-hizmusra vagy a kereszténységre tért át.

– Köszönöm, herceg – mondta Káma. Kérdés fel-tevésére adott most is lehetőséget.

– A pusztán hogyan alakult az életetek? – kérdeztevalaki a hercegtől.

– A sivatag vándorai maradtunk, és boldogságbanéltünk.

220

HUSZONNYOLCADIK HELYSZÍN

Amazonas-medence.1801.

A herceg, Káma akaratából,a Yanomani törzsbéliek között született újjá.

Felesége emlékeit mondja el.

�

– A nap siet mindig, a hold eltűnik, s már vége isaz éjszakának. A reggel pedig elűzi páromat… Mérge-zett dárdáját, bambuszíjját mindig magával viszi, ésmegy vadászni. Majomra, madárra, tapírra, tatura.Nem lehet tudni előre, hogy mit juttat neki a jószeren-cse? Ha semmit: hernyó, méhlárva, dió, méz, gyümölcsakkor is akad bőven.

Jókedvem szökellt, szívemben beteljesült a sze-relem. Ajka édes volt, csillogó, mint a kolibrimadár.Bármikor jöhetett: a szeretője voltam!…

Nekiláttam, hogy maniókát reszeljek, és kenyeretsüssek. Aztán növényi rostból övet kellett készítenema derekára, mert amit hordott, kiszakadt, és attól kelletttartanom, hogy valami húsevő a gyíkját még bekapja, saztán megnézhetem magam… Más öltözék nem kellneki! Mi, Yanomani-törzsbéliek a testünket nem ta-karjuk el. Minek tennénk?

221

Fölégettük az erdőt a ház körül, a földdarabot ki-gyomláltuk, kitisztítottuk: de a megművelt parcellánegyre több a majom!… Lopták a banánt, a maniókát, akukoricát. Nem győztem elkergetni őket! Nem értem,minek jár vadászni? Üldögélhetne, fúvókájával lövöl-dözhetne, amikor akarna. De a vadászat: szenvedély!Lopakodás, türelem és ügyesség! És őbenne ezek mindmegvannak. Úgyhogy csak menjen! Ha hazajön, olyanmohó és fokozott az étvágya, hogy nagyon fürgénnyomkodja helyére a gyíkját… Csak úgy borzongoktőle!… Ha otthon ülne, akkor is így lenne?… Átkozottmajmok! Dézsmálják a kukoricát! De adok én nekik!…Ha már ki kell mennem, szedek virágot, és feldíszítema testemet. Az orchidea a legillatosabb!

Az emberek hasonlítanak a növényekre és a virá-gokra. Ha orchideát akasztok a nyakamba, a páromharap, mint egy húsevő. Vágyakozik! Nagy szájávalközelít! A végén még bekap! De én sem vagyok ámkülönb! Ó, de sokáig vadászgat!…

– Elégedett vagyok, herceg – mondta Szaraszvatiés átadta Kámának a szót. Káma a zarándokokhozfordult, és arra kérte őket, hogy tegyenek fel kérdést.

– Milyen volt az életed az őserdőben?– Boldog. Feleségem sok gyermekkel ajándékozott

meg, de amikor már öreg lett, egy fiatal lányt vettemmagamhoz, aki csillapította étvágyamat. De őt szeretniúgy, ahogy asszonyomat szerettem, soha nem tudtam.Nyolcvan éves voltam és Káma játékossága még min-

222

dig ficánkolt bennem. Amikor az ifjú asszonyt kuny-hójában felkerestem, s virágokkal feldíszített testébengyönyörködtem, arra gondoltam:

– Lehet más szebb földi halandó számára, mint avágy, mely egyesülésre hívogat?

223

HUSZONKILENCEDIK HELYSZÍN

Sundarbans.1850.

Káma jóságos.A herceg újra Indiában él.

�

– Az emberevő tigrisek hátulról támadtak. A mi vi-dékünkön a falánk dögök csak úgy hemzsegtek. Házi-oltárunkon, Ganesa, az Akadályok elhárítója szobraelőtt füstölőt égettünk naponta, hogy őt kiengeszteljük.

A Bengál-öböl csupa iszap és mocsár volt. A dúsmangroveerdőkben szárazföld és a tenger egybeolvadt.A vad és félelmetes erdők sűrűjében pedig azok acsíkos ragadozók uralkodtak.

Egy hete rázta asszonyomat a magas láz. Úgy resz-ketett, mint a levelibéka. Szúnyog csípte meg, és vál-tóláz gyötörte.

Apám és a gyerek mézet mentek gyűjteni. Asszo-nyomnak annyi sok kinint kellett rágni, legalább egy kisméz édesítse a száját, gondoltuk. Apám és a gyerekmég mindig nem tértek vissza!

– Ó, édes gyermekem! – sóhajtott az asszony.S ha egy anya arrafelé sóhajtozott, az azt jelentette,

hogy a tigrisek szaggatták darabokra azt, aki után só-

224

hajtozott. A fiam, és az apám! Velük is végeztek?!Miért él annyi dög az istenek ege alatt?!

Végül aztán szerencsésen hazaértek. Asszonyom améztől felerősödött, láza csillapodott.

Azóta engem könnyű szárny repít! Ha az emberolyan nőt vesz feleségül, aki megfelelő tudás birtoká-ban van, bátor, képes a helyes és helytelen dolgokközött különbséget tenni, állhatatos és tiszta, köteles-ségtudó, mentes a hibáktól és a szerelem művészetérealkalmas – írta már Kaljánamalla is – akkor a férfiKáma védelmében él.

– Vannak a lánynak szerencsés jelei, amelyek eliga-zítják az embert a választásban? – kérdezte valaki ahercegtől.

– Az indiai nép bölcsessége szerint, azt a lányt ve-gyétek feleségül, akiről Kaljánamalla is írt könyvében.Akinek bőre fénylik, mint a kék lótusz levele vagyaranylóan ragyog. Haja a feketeméh színéhez hasonló-an sötét. Arca olyan, mint a Hold, szeme, mint egyfiatal őzé, beszéde a kakukké, nyaka úgy hajlik, mint akagyló vonulata, ajka gömbölyű, halványrózsaszínűkezén és lábán a diszkosz és más szerencséthozó jelekláthatók. Hasa kicsi. Aki keveset eszik, akinek combjaia banáncserje törzséhez hasonlók és szívet gyönyör-ködtetők. Fara nagy, köldöke nagyon mély, járása, mintaz elefánté, aki nyugodt, keveset alszik, erényekbengazdag és csinos. Boldog lesz az, akit a magasságosKáma ilyen nővel ajándékoz meg!

225

– Melyek a lány szerencsés jelei? – kérdezte azegyik zarándok.

– A házasságkötésnél a bölcs ember kerüli azt alányt, akinek durva a természete, aki törpe vagy túlsá-gosan magas. Akinek nagy és előreálló az ajka, vastag anyaka, sokat eszik, nagy a foga, sokat beszél, akinekkeblei aránytalanok, járása sietős, haragos természetű,barátságtalan, felvágott nyelvű, és kegyetlen. Akinekbajsza van, akinek teste szőrös, túlságosan sokat alszik,akinek alsó ajka beszéd közben remeg. Akinek lábán anagyujjánál nagyobb a második ujja, és akinek járásközben a negyedik lábujja nem érinti a földet. Akibeteges és akinek rossz a viselkedése.

Ezek számotokra Káma jelei!– Beszélj a kellemes gyönyörre berendezett helyek-

ről is!– Tágas, tetszetős, képekkel és tárgyakkal ékesített,

gyönyörködtető házat alakítsatok ki, ahol illatos aloéfüstje kering. Amelyet virágok díszítenek, amely zené-től, tánctól hangos, s ahol lámpák világítanak. Ilyenházban kívánságotok szerint szeretkezzetek!

Káma akarata ez.– Melyek azok a helyek, ahol tilos a gyönyör?– Tilos a gyönyör tűz, bráhmana, tiszteletre méltó

emberek közelében, és folyóban. A folyók szentek, éscsak rituális cselekedetek végrehajtására használhatók.Tilos továbbá Isten házában, erődben, keresztútnál,más házában, erdőben, temetőben, nappal, s amikor a

226

Nap egy másik csillagképbe lép. A szankránti nagy ün-nep, akkor milliók vesznek rituális fürdőt India szentfolyóiban és tavaiban. Valamint tilos a tengerben;újhold éjjelén, ősszel és a forró évszakokban, láztólkínzott állapotban, fogadalmi napokon, napnyugtakorés amikor fáradtak vagytok.

Káma fölöslegesen nem állít akadályokat elétek!– A nehezen elérhető nők tulajdonságairól is be-

szélj nekünk!– Bölcseink tudása szerint kínkeservesen szerez-

hető meg az a nő, aki férjébe szerelmes, aki férjénekbiztosan egyetlen nője, aki nem esik gyorsan szerelem-be. Aki irigy, aki gyakran szül, akit a szerelem terhenyom, aki fél a tanítótól. Aki állhatatos, aki mindigtávol tartja magát a másoktól terjesztett pletykáktól, akinem óhajtja férjét megcsalni.

Az ilyen nő Káma áldása!– Ismertetnéd velünk a szerelmes nők tulajdonsá-

gait?– A szerelmes nő szeretője láttán kezén, combján

és arcán izzadtság jelenik meg, sohasem mutatkozikékszerei nélkül, barátságot mutat a férfi barátainaktársasága iránt, saját keblét bámulja, kezével tapogatja,sóhajtva tárja szét karjait. Ha a nő ekképpen viselkedik,akkor őt már bizonyosan Káma vezeti!

– Beszélj nekünk a könnyen elérhető nők tulajdon-ságairól!

227

– Könnyen elérhető a férjétől sokáig távol levő nő,a serdületlen, fiatal lány, a csapodár, a meddő, a na-gyon beképzelt nő, a szemérmetlen nő, az özvegy, aszerelem művészetében ügyes, a társaságba járó, acsúnya, a gyenge képességű, a kövér, a durvalelkű, azöreg vagy rút ember felesége.

Ezek legyenek Káma jelzései szerelmi útjaitokon!– Választásunk után kik lehetnek a követek?– A tiszteletben álló kézműves felesége. A tejárus-

nő, az apáca és a koldusnő. A fiatal leány, a rabszolga-nő és a rokonnő, a házakban megforduló mosóemberfelesége, a szolgálónő, a művésznő, a színésznő, adajka, az özvegyasszony, a barátnő és a koszorúkészítőneje.

Indiában régi hagyományunk ez!– Mely nőkhöz nem szabad közeledni, herceg?– A leányhoz, az apácához, az özvegyhez, s ahhoz,

aki férje után az önkéntes tűzhalált választotta. Azellenség feleségéhez, a barát asszonyához, a beteg nő-höz, a tanulóhoz, a bráhma feleségéhez, az elmebeteg-hez, a rokonhoz, a tanító feleségéhez, a terhes nőhöz,a nagy bűnösnek tartott nőhöz.

Tartózkodjatok tőlük, Káma intése szerint!– Ismertetnéd az okokat, amelyek miatt a más asz-

szonyához való közeledés mégsem bűn?– Purúvasz király és Urvasí tündér szerelme több

feldolgozásból is közismert. Purúvasz beleszeretettUrvasíba, boldogan éltek együtt, de a sors akaratából

228

Urvasí elhagyta. Purúvasz szívében nyugtalanság kelet-kezett, azt álombéli képzelődés követte, a király lefo-gyott, szégyenérzete megszűnt, szervei eltompultak akülvilág dolgai iránt, s mindezeket majdnem az őrület,az eszméletvesztés és a halál követte. De akkor azistenek segítségével Purúvasz visszanyerte feleségét.

Káma törvényei szerint saját életetek megmentéseérdekében megszerezhetitek más feleségét, csupán sze-relemből viszont nem! Józan ember eszét használva nekeresse a gyönyört más feleségénél, mert az az életetkurtítja, az embert tétovává, nevetségessé és megvetéstárgyává teszi és a másvilágon megnehezül a boldogu-lása – mondta a herceg és példákat is sorolt. – Tanul-ságos lehet számotokra néhány történet: Rávana,Lanká ura, a tízfejű démonkirály, aki a mai Sri Lankauralkodója volt, amint azt a Rámájanaból tudjátok:elrabolta Ráma feleségét, Szítát. Háború tört ki,amelyben Ráma megölte a felségrablót. Báli Tárá elra-gadásának története is közismert. Báli Indra fia volt, ésa majmok királya. Tárá pedig a felesége. Báli Rámaellensége lett, és ezért Ráma megölte őt. Feleségét fivé-re, Szugríva vette nőül. Nem szól arról a Rámájana,hogy Báli halála és Tárá újbóli férjhezmenetele közöttoksági kapcsolat lett volna. Páncsálika megkaparintásais tanulságos eset. Kicsaka, Páncsálikát, más névenDraupadít, az öt Pandava közös feleségét csábította el.Ezért az erejéről híres Bhíma megölte őt, csontjait éshúsát gombóccá gyúrta össze.

229

– Jaipurban aranyműves vagyok, herceg. Az ara-nyat dörzsöléssel, hasítással, hevítéssel és ütéssel vizs-gálom. De hogyan mérhetem meg az embert?

– Az embert is négyféleképpen. Tudása, erkölcse,tulajdonságai és tettei alapján. Leírták a költők is, hogyki a legkiválóbb vőlegény. Aki a tudás, a bátorság és agazdagság menedéke, az erények letéteményese. Is-mert, ifjú, csinos, jóviselkedésű, jó családból való,édesszavú, adakozó, a másokkal való együttérzésevégtelen, mint az óceán. Jómódú, rokonsága nagy,elméje állhatatos, a bűntől és bajtól mentes és erős.

– Lányom eladósorba került. Melyek a vőlegényrossz jelei? – hangzott el a következő kérdés.

– Az öreg, a rosszra hajlamos, s akiből hiányzik azegyüttérzés. Aki beteg, akit súlyos bűnök terhelnek.Aki ferde hajlamú, rossz családból származik, csaló, aszerencsejátékok rabja, vagyontalan, zavarodott, akimindig elcsavarog otthonról. A vétkes, a koldus és aszeretet nélküli. Ha a kérő ezek közé sorolható, addmáshoz a lányodat!

Káma jelei szembetűnőek!Aki a szerelem tudományában tudós, aki a nők lel-

két a különféle gyönyörökből születő szórakoztatások-kal nap mint nap megörvendezteti, az az ember töké-letesen boldog lesz!

A Szerelmi játékok istenének színpada mindig örö-mötök helyszíne, amíg a Siva fején áthaladó égi Gan-gesz létezik, amíg az ő testében lakik Párvatí. Amíg az

230

Óceán leánya, Laksmí, aki a tejóceán kiköpülésekorkerült az istenek sorába, szerelmes Visnuba, a menny-ország urába, a Méru hegyen, az indek Olymposán.Amíg Brahmá örömét leli a Védák recitálásában. Amíga Föld, a Nap és Hold fennáll.

Káma megköszönte, hogy a herceg tudásának szí-ne-javát megosztotta a zarándokokkal, majd következőújjászületése elbeszélésére kérte.

231

HARMINCADIK HELYSZÍN

Neuschwanstein.XIX. század.

A herceg II. Lajos király Tündérmesevárában él.

�

– II. Lajos bajor király Tündérmesevárában a leg-szebb komorna voltál… Hangod csengése halk volt sfinom, érkezésemkor azonnal szívembe zártalak, s akulcsot messzire hajítottam.

Bemutatkozásomkor csillogó ruhádban ragyogtál,mint a nap… Később testedet ölelve úgy éreztem:nincs párja szépségednek. Műves szelence vagy, csor-dultig töltve izgalommal.

Olyan volt a kastély, mint egy középkori vár…II. Lajos király kimerítette már a magánpénztárát,

miniszterei korlátozni akarták a hatalmát és összees-küdtek ellene. Mint orvost engem küldtek a királyhoz,hogy az uralkodó elmeállapotáról véleményt alakítsakki. Őt úgy tájékoztatták, hogy egy Wagner-rajongó ésLohengrin-kedvelő a kastélyt szeretné megtekinteni.

Számomra kényelmetlen volt a küldetés, de kitérnielőle lehetetlen lett volna. Végül azonban mégis örül-tem a megbízásnak, mert megismerkedhettem veled.

232

A Pollat folyó zord szurdokai felett a Bajor-Alpokcsodálatos völgyében a vár elbűvölő volt. Elefántcsont-fehér tornyai távolról, a sötétzöld fenyők hátterévelcukorhabszerűen könnyed és finom látványt nyújtot-tak. Ki is emeltem a jelentésemben, hogy mindez a ki-rály álma volt és az akarata hozta létre. Az álom Lajosgyermekkorában kezdődött. Képzeletét a Lohengrin-történet erősen befolyásolta.

Lohengrin hattyú-vontatta csónakon érkezett aSchelde folyón Antwerpenbe, hogy Elza brabanti her-cegnő bajnoka legyen. Házasságuk feltételéül szabta,hogy Elza soha ne kérdezze nevét és származását. Azasszony kíváncsisága azonban a nászéjszakán erősebb-nek bizonyult és megszegte ígéretét. A hattyú-vontattacsónak a férj válaszát követően megjelent, s Lohengrinolyan rejtélyesen távozott, ahogy érkezett.

Jelentésemben arról is beszámoltam, hogy LajosLohengrin kastélyáról már gyermekkorában vázlatokatkészítet, kedvenc madara, a hattyú azokon visszatérőmotívum.

Elkerülhetetlen volt a megállapítás, hogy Lajos fé-lénk, érzékeny, romantikára hajló, fantáziadús fiúváfejlődött, már tizenkilenc éves korában hallott RichardWagner műveiről. Szemtanú beszámolójából azt ismegtudtam, hogy az épület közelében, az Alpsee-nmegrendezte Lohengrin érkezését, és hattyú-vontattacsónakkal kelt át a tavon. A zenekar eközben Wagnerzenéjét játszotta.

233

Kitértem arra is, hogy Lajos túl fiatalon, tizennyolcévesen lett király, és királyi követét öt hét múlva márWagnerért küldte. A meghívás a legendás művésziegyüttműködés kezdete lett!

Jelentésemben megemlítettem, hogy a várkastélytpazarlás jellemzi, a túláradóan gazdag díszítés. A mo-zaikpadló, a központi fűtés és a felvonó temérdekpénzbe került. A jelentést mégis úgy fejeztem be, hogya király nem őrült, hanem álomvilágban él.

És megemlítettem a sok segítséget, amit tőled kap-tam, kedvesem, s nagyméltóságú megbízóimtól meg-jutalmazásodat kértem. Arannyal fizettek, s az így szer-zett hozomány elég volt arra, hogy összeházasodjunk.

– Hogyan alakult közös életetek? – kérdezte azegyik zarándok.

– Nemsokára elváltunk. Feleségem szegényesnekérezte a körülményeket, ahová kerültünk. Ám a vágy,amely lángolt bennünk, csillapíthatatlannak bizonyult,így egybekeltünk megint. Még szegényebbek lettünk,mint a válás előtt voltunk, de nem számított akkor mársemmi!… Fiunkat Lajosnak kereszteltük, és ha alkalomadódott: Wagnert hallgattunk.

– Köszönöm, herceg – szólalt meg Káma. – Élet-tapasztalatod a szerelem színpadára lépők eledelétfekete borsként fűszerezi majd.

A herceg folytatta élettörténetét:

234

HARMINCEGYEDIK HELYSZÍN

Irian Jaya.1898.

A herceg a yali törzsbéliekhez hinduként érkezik.Káma újabb próbatétele.

�

– Indonéziában, Új-Guinea szigetének nyugati fe-lén terül el Irian Jaya, ahová hinduként érkeztem amagasságos Káma szolgálatában… – mondta a herceg.– A felföldön áthatolhatatlan trópusi erdők, jégborí-totta, a Mont Blancnál is magasabb hegycsúcsok, ter-mékeny hegyoldalak találhatók, ahol még mindig em-lősök új fajait lehet felfedezni. Sokan úgy élnek arrafe-lé, ahogy évszázadokon át őseik éltek. Kunyhóbanlaknak, eszközeik, ruházatuk egyszerű: szokásaikban ésa szertartásaikban a hagyományokat követik. Néhánytörzs a külvilágot is elkerüli, előfordulnak törzsi vi-szálykodások is. A danik a hegyvidék fáiból, kúszónö-vényeiből, pálmaleveleiből építik házaikat. A dani és ayali törzsbéliek a völgyek nagy területeit művelik: édes-burgonyát termesztenek, disznókat tartanak. Bizonyí-tékok támasztják alá, hogy több mint ötezer éve kiala-kították már gazdálkodási rendszerüket. A dani törzs-béli asszonyok kisebb és nagyobb méretű dísztököket

235

használnak tárolóeszközként, „háthálójuk” egy fejfedő,amely a vállon át lóg, öltözékül szolgál, de ebben anagy zsákban cipelik a termést, a malacot és csecse-mőjüket is…Az alacsonyabban fekvő területeken abambusz nő a leggyorsabban. Éjszakánként sokszorszáz százalékos nedvességtartalmú erdők mélyén azérintetlenség légköre honol. A nedves talajból az égbetörő fák törzseit, ágait páfrány, moha és orchideákborítják. Nagy számban fordulnak elő araukária fenyőmegtermett fái, amelyeket a majmok labirintusának isneveznek. Botsáskák, a világ legnagyobbikának szá-mító góliátlepkék, a magas fák lombkoronái alá szállóhárpiák, új-guineai sasok, színes denevérpapagájok élő-helye az erdő, ahol őshonos többféle erszényes emlős:a kuszkusz, az oposszum, az erdei törpekenguru… Ahegyvidéki erdőket kazuárok és paradicsommadaraknépesítik be. Utóbbiak szépséges tollazata és énekeegyedülálló a madárvilágban. A Szászország királyanévre keresztelt paradicsommadár a rádió sercegéséhezhasonló hangokat hallat és a mohával borított ágakonüldögél. Jáva és Szumátra között ékszerként terül el azIndiai-óceán vizein egy négytagú kis szigetcsoport.Kettő alacsonyabban fekszik, a harmadik nyolcszázméter magasba tör, a legkisebb negyedik sötét és szik-lás, közepén kúp alakú domb, s csúcsának mélyébőlvékony füstcsík gomolyog a felhők felé. Ez a füst isjelzi, hogy ott nem lehetett mindig nyugalom: Kraka-tau vulkanikus maradványai alkotta földdarabokon,

236

szigeteken. 1883-ban ott zajlottak le a világ máig is-mert legfélelmetesebb robbanásai. A földöntúli kitöré-sek olyan erőt fejtettek ki, hogy a szigetvilág arculatátis megváltoztatták. Május végétől augusztusig tartottaka robbanások, a füstfelhők sokszor tizenegy kilométermagasságig emelkedtek. Gőz és hamu kitörő erőveláramlott. A robbanásokat Jáván is hallották. Aztán egymájus végi reggelen egy óriási robbanás tört fel amélyből, energiáját a Hiroshimára ledobott atombom-ba kétszeresénél is nagyobbra becsülték. Az elemi erejűrobbanás hangját négyezer-nyolcszáz kilométer távol-ságból lehetett hallani, a rezgéshullámokat pedig a világminden részén észlelték. A fősziget kétharmada egy-szerűen eltűnt. Két napra sötétség borult a környékre,mert a füstfelhők nyolcvan kilométer magasra szétter-jedtek. Cunamik, szökőárhullámok pusztítottak a ten-gerszoros mindkét partján, végigsöpörtek a Jávai-tengeren, falvak, városok semmisültek meg. Többtízezer ember lelte halálát. Hónapokig tartó hamuesőkeserítette meg az emberek életét, a szigetdarabokat avíz nyelte el vagy sodorta távoli partok felé… Az ösz-szes növény és állat elpusztult, de a közeli Szumátra ésJáva őserdeiből a megújuló élet néhány éven belülvisszatért. Az őserdei vegetációban ma már óriáskí-gyók, varánuszok, gekkók, patkányok, gyümölcsevődenevérek tanyáznak… Édeni viszonyok alakultak kiújra… Árut szállító hajóm, mely az iszlámhitű Acehváros kikötőjéből futott ki, ahol Marco Polo is meg-

237

fordult, elsüllyedt. A legénység a tomboló vízben leltehalálát, az istenek kegyelméből engem a hullámok IrianJaya partjaihoz sodortak.

Lótuszülésben a herceg kényelembe helyezte ma-gát, majd felesége hangján szólalt meg:

– Sudár pálma volt a termeted, te voltál örömömés vágyam. Nem volt nálam boldogabb. Fű és virágvolt az ágyunk minden éjszakán, s vágytam, hogy szá-jam tüzes ajkadra szorítsam…Mi, yali törzsbéliek em-beremlékezet óta éltünk már a magas hegyek közöttmegbújó völgyekben… Vad, sűrű, áthatolhatatlandzsungel rengetegében: háborítatlanul… Áldott jóember volt az uram!… Ágyban pihent, megmarta egykígyó. Combján a méregfolt helyét jól kivágtam. Fájtneki, az biztos. Nekem meg akkora volt a hasam, mintegy hangyászsün… Nagy gyerek lehet bennem!…Annyi édesburgonyát szedtem, hogy elég lesz egy hét-re, s még egy malacot is elkaptam. Fejfedőm egy háló,a hátamon lóg, abban szállítok mindent. Mindig telekell pakolnom!… Étvágya van az uramnak!… Nagyonsovány volt, amikor egy éve feltűnt a dzsungel fáiközött. Bőre fehér volt, testét rongyokkal takarta, ésérthetetlen nyelven beszélt. Biztosak voltunk abban,hogy az istenek küldték hozzánk. A törzsfőnök befo-gadta és engem jelölt ki, hogy háljak vele. Szívesentettem, mert mindig örömöm telt benne. Már beszél-getni is tud velem. Azt mondja, hogy egy nagy csónak-kal érkezett, a sziget, ahol lakott, nagyon messze van.

238

Sokszor emlegeti!… Azt mondja, hogy ott, ahol főz-nek, nem mosakodnak, és ahol alszanak, ott csak aztteszik… Mire jó ez?… Dísztökből tárolóedényeketkészítettem, egyikbe friss vizet öntöttem, mert a fájá-sokból arra következtettem, hogy a gyerek meg fogszületni. Nem tévedtem. Elfolyt a víz. A ház mögéhúzódtam, friss pálmalevelekre guggoltam, és kis eről-ködés után már kipottyant belőlem a gyerek. Elvágtambambuszkéssel a köldökzsinórt, a kicsi testét vizeskézzel ledörzsöltem, és akkor láttam már, hogy fehér-bőrű. És fiú!

Boldog voltam, gyermeket szültem az istenek-nek!… Kisfiunkat bevittem a házba, apja mellé fektet-tem, és én is pihentem egy kicsit. Hallottam, hogy apjaamikor kinyitotta a szemét, beszélt álmában. Forróvolt a teste és didergett a láztól. De csak nézte a gyer-meket, azt gondolta talán, hogy azt is álmodja. Deaztán megértette, hogy a fiúcska az övé. A csöppségerre pici kezével megfogta apja ujját.

– Fiam! – mondtad meghatódva. – Az én fiam!Most már biztosan itt maradok veletek – s nagy kékszemeiddel néztél rám. Egy kicsit pihentem még, aztánleöltem a malacot, és megetettelek. Az erőd hamarosanvisszatért.

– Azután mi történt? – kérdezte Hanumán. Ő kér-dezett a zarándokok helyett.

Élvezte volna a hallottakat?

239

– A törzsfőnök a fehérbőrű gyermeket elragadta-tással fogadta, két lányát adta még feleségül hozzám,hogy unokái legyenek az istenektől. Az igazságot el-mondani sosem engedték, s még három asszonyt ren-deltek mellém, hogy ivadékaimmal népesítsem be azőserdőt.

– Hány gyermeked született? – nevetett Hanumán.– Huszonhat fiú és harmincöt leány.– Nem véletlenül lettél Káma kiválasztottja! –

mondta Hanumán és átadta a szót Kámának, aki azújabb reinkarnáció ismertetését kérte.

240

HARMINCKETTEDIK HELYSZÍN

Serengeti.1910.

A herceg az afrikai fűóceán lakója.Káma tudja, hogy miért.

�

– Fűóceán a világ, s mind a miénk! Legelésző nyá-jak, gulyák népesítik be az országnyi kiterjedésű füvessíkságot nagytestű állatokkal a tengerszint felett ezeröt-száz méterrel: ez a Serengeti! Afrika legnagyobb va-donja. Ahol még számtalan elefánt él. A kelet-afrikaisíkságok legcsodálatosabbikán a legelésző vadállatokolyan tömegben vonulnak, hogy csordáik a tengernyifűóceánt is eltakarják. A Serengeti nyugati és északiterületeit erdős szavannák borítják, csak a tüskésakáciák és fűcsomók képesek itt a mostoha körülmé-nyeket elviselni. A tömörré vált vulkáni hamuból kiala-kult talajba a fűfélék könnyen megkapaszkodnak: a fákgyökerei számára az áthatolás nehezebb feladat. Azakáciák gyökerei képesek az áttörésre, sikeresen meg-kapaszkodnak s árnyékot adó lombkoronájukkal mél-tóságteljesen őrködnek a füves pusztaságon. A délke-leti lapos sík területeken fű nő, aztán északabbra ha-ladva a fűfélék egyre magasabbak. Pihenésre, lustálko-dásra helyet biztosítva az oroszlánoknak, akik a fűben

241

kúszva a szél irányával ellentétesen közelítik meg áldo-zataikat, aztán felpattannak és támadásba lendülnek. Apázsitfűfélék és a közöttük termő puha szárú növé-nyek adják a több millió gnú, zebra, gazella táplálékát,helyet adnak a termeszeknek a várépítésre, itt élnek astruccok és még számtalan teremtmény az édeni terü-leten. A gyep itt eltűri a legelést, a taposást: a levelek ésa szárak újra és újra kihajtanak. A növekedő részek atalaj közeli alapoknál vannak, az idősebbek a csúcso-kon, a növekedés pedig azokat egyre feljebb nyomja. Alegelésző zebrák mindennapi kedvtelésére és táplálé-kuk biztosítására. A zebrák gyomra alkalmazkodottugyanis a hosszú füvek idősebb, keményebb csúcsai-nak emésztéséhez. Csordáikat a gnúk követik, akiktovábbi darabot csípnek le a torzsokról, de meghagyjáka legalsó, legújabban nőtt részeket, mert a természetrendelése szerint azok a finom falatok a Thompson- ésGrant-gazellák csapatai számára nőnek. A száraz év-szak közeledtével áprilisban az állatok ősi vándorlásiösztönük késztetésére a Serengeti északi területeirekezdenek vonulni, ahol ekkor is elegendő jó legelőakad még. A libasorban induló csordák csoportjaicsapódnak egymáshoz, a gnúk végül óriási fekete osz-lopsorokban vonulnak, hömpölyögnek sokszor félmil-liós számban. Hatalmas dübörgés és porfelhő kísériútjukat, a gyíkok és szirtiborzok rémülten keresnekmenedéket. Vonulnak a zebrák és a gazellák is. Csak abivalyok, a ritka, fehér farkú gnú és a topi maradnak

242

régi helyükön. Rágcsálnak, amit tudnak a száraz év-szakban. A hiénák a vonulás egyik haszonélvezői.Kotorékaik helyéről csoportjaik ötven kilométerre iselkalandoznak, hogy kihasználják a soha vissza nemtérő vadászati alkalmat, és friss húst zsákmányoljanak.A fiatal növényevők közül kerül ki a legtöbb áldozat. Atermészet ebben is rendelkezett: a kecses gazellák, agyors leopárdok, a gnúk, a hiénakutyák, a zebrák pedigaz oroszlánok túlélését biztosítják. A gnúk egyes csa-patai az impalák társaságában képesek egészen a Vik-tória-tó árteréig felmenni, ott néhány heti tartózkodásután folytatják útjukat észak felé. A Maszáj-Mara dúsgyepén élnek aztán egészen az októberben beköszöntőnedves évszakig. Akkor újra útra kelnek visszafelé.Mire Európából a tél elől menekülő költözőmadarakmegérkeznek a Serengetibe, a csordák is visszatérnek.A természet látványos, semmihez nem fogható rande-vúja ez, amikor a madarak és a nagy testű növényevőktalálkoznak…

Mi is vándoroltunk, mentünk a gnúk után észak-ra… Formás maszáj asszonyom edényeinket csoma-golta össze, addig hajlongott előttem, amíg megkíván-tam… Ó, te éjsötét bőrű, tömör húsú, mezítelen gyü-mölcs! A véremet nyugtatod, mint szavannát a szél!…Piros szád és őz szemed foglya vagyok. Nincs gyönyör,mely felérne az enyémmel! – mondta a herceg. Erejetartalékaiból merített, erőlködve illesztette egymásmellé a szavakat.

243

– Tarts ki! – biztatta Káma, odalépett hozzá, ésmegérintette a kezét.

– Meghalok, uram.– Nem. Csak úgy érzed – Káma mosolygott, és

megkérdezte: – Be tudod fejezni?– Megpróbálom – válaszolta a herceg. Maradék

erejét összeszedve folytatta:– Ha az állatok lelegeltek már mindent, tudtuk biz-

tosan, hogy április van, és indulnunk kell. A gnúkegészen a Viktória-tóig mennek fel, ahol sok az impala,és meghíznak tőlük a krokodilok. A gnúk átkelnek aMara folyón. Hogy tapossák egymást! Hogy minélhamarabb a friss füvet zabálják! Aztán kimerülnek, ésamelyiknek már fogytán az ereje, azt darabokra tépik ahiénakutyák… Azok is mindig éhesek!… A fürge ga-zellákat a gepárdok érik utol, s olyan vérfürdőt ti mégnem láttatok!… Eszik mindenki folyton-folyvást!… Azebrákat az oroszlánok üldözik, s akit kiszemelnek,annak vége!… Nem tudom minek futnak annyit?!…

A füves síkságokon ettől eltekintve édeni békességhonol… Akáciafa árnyékában pihenünk, a feleségnekis meg kell adni, ami az övé. Aztán meg csak bámu-lom, hogy legelésznek békésen az állatok. A bivaly aleglustább, azt legeli, amit a többiek meghagynak…Mindegyik harap, rág és emészt!…

És évszakonként költözködnünk kell!… Sárkuny-hót építek magunknak. Favázra levelet, sarat kenek,kívülre pedig trágyát. A trágya űzi el a termeszeket.

244

Azok is rágcsálnak éjjel-nappal!… Kikészített szarvas-marhabőrt erősítek a kunyhó tetejére, hogy el ne áztas-son mindent az eső, áldja meg az Isten! – ha nagynehezen cseperegni kezd az égből… Októberbenmegint visszamegyünk délre, addigra aköltözőmadarak is megérkeznek…

Egyszer én is velük repülnék, kíváncsi lennék:honnan jönnek?… Esznek ott is állandóan?

A herceg kimerülten borult a földre.– Érzem már, itt a vég, jó uram! – mondta.– Hűséges szolgálóm voltál – Káma felemelte őt.– Engedj távozni, uram!…Radzsasztáni vándorlá-

somat a Thar-sivatagban elmondtam már…– Elengedlek… Ám ha megteszem, meghalsz… –

válaszolta Káma.– Az sem lenne baj már – felelte a herceg.A zarándokok tanácsától apszarasz hozta a szava-

zás eredményét.– Igen – ismertette Káma a döntést. Amire égi

szitárok zenéje csendült fel, s egy másik apszarasz azistenek szavazatát nyújtotta át. Káma kibontotta akelmébe csomagolt írást. – Igen – olvasta fel hangosanaz istenek véleményét. – A nirvána vár rád, fiam, mertaz én szavazatom is igen. A tudat legmagasabb állapo-tába érkeztél – folytatta Káma, miközben az apszara-szok lótuszvirágokat szórtak a földre, a hercegetszantálágyra fektették, s az ágyat a vállukra emelték.Káma megfogta a herceg kezét, és úgy beszélt tovább.

245

– Olyan állapotba, amelyben nincsenek újjászületések,és nem létezik többé a szanszára egyik szférájából amásikba való átmenet.

Apszaraszok százai táncolták körül az illatos szan-tálágyat. Káma folytatta: – A szabadság, a nyugalom, agyönyör állapotába érkeztél. Van-e kívánságod?

– Őzszeműmet ha még egyszer megérinthetném!– Tízezer éven át őt érinthetted. Ő volt mindig a

feleséged. Nem volt ez elég neked?– A szerelem művészetének színpadán ő a nekem

rendelt partner, magasságos Káma.Káma döntött:– Érintheted!Az istenek menete elindult lefelé a Gangesz partjá-

ra, a Káma kertjébe épített gátihoz, amelynek ham-vasztólépcsőjén Agni tüzének lángjai már égették aszantálból rakott máglyát.

246

HARMINCHARMADIK HELYSZÍN

Benáresz.Napjainkban.

A herceg a nirvánába érkezik.Az istenek, Káma és a zarándokok ítélete szerint lelke

feleségéével egyesül.

�

Sesa hétfejű sárkány, mint a világóceánon a terem-tés kezdetén, a szent Gangeszen feküdt a vízen, sösszetekeredve trónul szolgált az istenhármasnak ésfeleségeiknek. Rajta ült Brahmá és Szaraszvati, a böl-csesség és a lét rejtelmeit szóba foglaló költészet isten-nője; Visnu, oldalán Sri Laksmí, a tökéletes Szépség ésa Jószerencse istennője; Siva és Parvatí. A gáti lépcsőinvirágokkal feldíszített trónszékeken ültek sorban azistenek: Szúrja, a Nap; Csandra, a Hold; Varuna, aVizek istene; Vájú, a Szélisten; de maga Káma is, ésJama, a Halál Ura; a két Asvin, a Hajnal lovas hírnökei,az Ikrek csillagzatának uralkodói; Brihaszpati, az iste-nek házi papja, a Jupiter bolygó ura; Mátali, Indrakocsihajtója és udvarnagya; Visvakarman, a mennyeiművész és építőmester és még sok más istenség. Köz-tük Privithí, a Föld úrnője, Ganésa, az Akadályok elhá-rítója, a mennyei hadak elefántfejű vezére és Szkanda,a harc istene. Agni, a Tűzisten a sercegő lángok között

247

állt, és úgy kísérte figyelemmel a hamvasztást. Brahmászólalt meg.

Sesa közben magasra emelte őt.– Minden tett… minden cselekvés… meghozza a

maga következményét, mint ahogy a magból kihajt afa, s abból kisarjad a gyümölcse. A tettek és következ-ményeik idézik elő minden élőlény sorsát. Jó az, ami atörvény töretlen érvényesülését szolgálja, és elősegíti afolyvást magasabbra fejlődő kibontakozást… – Brahmáitt szünetet tartott majd folytatta. – Rossz az, ami ezzelellentétesen, gátlóan hat. A helyes tevékenység jó,emelkedő, tisztuló sorsot eredményez; a rossz viszonthanyatló, zavaros, bukás felé sodró sors előidézője.Mert a jó egyúttal igaz és valóságos, a rossz pedig en-nek a tagadása, hazug és valótlan. A helyes magatartás-sal velejár a belső egyensúly nyugalma, a boldogságegyedüli forrása.; a rossz azonban mohó vágyakozás,elégületlenség, tehát boldogtalanság, szenvedés oko-zója.

S az élőlények újra meg újra megszületnek, majdelmúlnak, ismét megszületnek és így tovább, mindigazon a fokozaton, amelyet magatartásukkal, cseleke-deteikkel előkészítettek, s ennek megfelelően szenved-nek vagy részesülnek a boldogságban. A jónak is el kellszenvednie a bűnhődést a rossz tettéért, amelyet vala-melyik régi, elmúlt életében követett el. Csak az emel-kedhet a jó és rossz fölé, aki már minden tartozásátmegfizette.

248

Agni kilépett a lángok közül és Brahmának jelen-tett:

– Bevégeztetett.– Herceg! Tartozásaidat megfizetted. A tettek kö-

vetkezményeitől való végső szabadulásba érkeztél.Neved mostantól Vjósa… Te is, mint a fekete bors:mindig fűszer voltál, életed vezetésével abban a közös-ségben, ahol éppen éltél. Újjászületéseid láncolatavéget ért, lelked feleségedével mindörökre egyesült.

– Köszönöm, Uram! – Ez a herceg hangja volt. Azörökkévalóságban ő már a Vjósa nevet viselte.

– Köszönöm, Uram! – Ez pedig Vjósa feleségénekhangja volt. Őt Amrita néven őrzi meg az emlékezet.Az Amrita jelentése nektár és ambrózia.

Az égi szitárok zenéje hallatszott halkult, s így értvéget a herceg földi életének folyama: a tízezer év! Akalpa időszámítása szerint az istenek életében ez az időtíz nap volt, Brahmáéban a másodperc tört része.

S amennyi az újjászületések újrapörgetése közbenKáma kertjében eltelt: ennyi sem! Ám ahhoz elég volt,hogy a hindu herceg élete megmérettessék.

Ez a rövid története Káma szolgája – aki a nirváná-ba végül Vjósaként érkezett – földi alászállásainak.

249

INDIA VELENCÉJE ÉS AZ ISTENEK(A szerző utószava)

�

Az udaipuri maharadzsa palotáival, tavakkal, csa-tornákkal, kertekkel, parkokkal, virágokkal és sok-sokvízzel a radzsasztáni Udaipur városa: India Velencéje.

Radzsasztán évek óta nem kapott heves monszunt,vizei leapadtak, az esővizet gyűjtő tavak némelyikemedrében kizöldült a fű, a mélyen fekvő réteken te-héncsordák legelésznek; a fehér márványból épültMonszun-palota körül sem olyan magas a víz, mintlenni szokott, de a város atmoszférája még így is sej-tetni tudja, hogy Udaipur miért válhatott a franciaimpresszionisták Mekkájává, s miért lehetett a Grimm-testvérek „alkotóháza”.

Nem hevesen, de sűrűsödő felhők gyülekezéseután a monszun mégis reményt keltően, enyhe széljá-rás kíséretében végre a város fölé ért. Este, PushkarbólUdaipurva érkezve, ömlött már az első zuhatag, scsillapítani tudta a száraz forróság okozta tespedtséget.

És reggel megint esni kezdett! A maharadzsa kert-jében a pálmafák levelei, a virágok, minden élő és élet-telen pasztellszínbe öltözve ragyogott. Azok a színekés fények! És micsoda lehetőség a látottak színes fotó-kon való rögzítése! Mint az impresszionisták képein a

250

színek izzása, úgy ragyog körülöttünk minden, s a lát-ványban még a felhők közül előbújó nap is gyönyör-ködik! És a hindu istenek is mind, akik nem ok nélkülteremtették olyannak Udaipurt, a művészetek városát,amilyen.

Pedig az istenek sem tudják olyan könnyen átte-kinteni a Lét határtalanságát, hiszen létezésük, ha mé-goly hosszú is, korlátok közé szorul. De a maguk vég-telennek látszó körében nagyok és hatalmasok. Min-düknek megvan a feladatuk, hogy a világ tevékenysé-gének kiszabott körén uralkodjanak, s a Nagy Törvényfenntartásán őrködjenek. Déváknak – Fényeseknek –nevezik őket, mert létük ragyogó és fényeskedő. A leg-finomabb rezgésű anyagból felépült alkatukat kívánságszerint változtathatják, s egy időre bármely formátmagukra ölthetnek: emberek, sőt állatok képében ismegjelenhetnek.

Indiában a legrégebbi időktől létező állatkultuszezért része ma is az ország hétköznapjainak.

Az istenek nagy nemzetségének élén Indra áll, azistenek királya. Indrának Szvarga, a mennyei hon abirodalma, ahol a többi isten is lakozik. A legfőbbistenek harminchárman vannak, de valamennyi Ragyo-gó számát talán maguk sem ismerik, mert a tevékeny-ség útján magasra fejlődött lények, például a tisztultságtökéletes fokára jutott emberek, mint istenek szület-hetnek újra.

251

Ha a kertet meglátogatják a legfőbb istenek, bizo-nyára magukkal hozzák mennyei párjukat is. Indraistenkirály Szacsi istennőt. Brahmá párját, Szaraszvatit,a bölcsesség és a lét rejtelmeit szóba foglaló költészetistennőjét; Visnu Sri Laksmít, a tökéletes szépség és aJószerencse istennőjét; Siva pedig a Hegy, az egekbenyúló Himaván leányát, Párvatít. Kíséretükben érkezikSzúrja, a Nap, aki a monszunfelhők közül néha kidugjaa fejét; Csandra, a Hold; Varuna, a Vizek istene, akinekaz udaipuri tavakban ragyog a képmása; Váju, a Szél-isten, aki az udaipuriak sóhajtásait mégis meghallgatta,s néhány esőfelhőt fújt föléjük.

Aztán a Halál Ura, a panteon hatalmassága: Jama isjelen lehet; a két Asvin, a Hajnal lovas hírnökei, azIkrek csillagzatának uralkodói; Brihaszpatí, az istenekházipapja (a Jupiter bolygó ura); Mátali, Indra kocsi-hajtója és udvarnagya; Visvakarman, a mennyei mű-vész és építőmester. Aztán Ganga istennő, aki szolgá-lólányokkal érkezik, és Hanumán, az isteni majom,kinek ereje dombokat és hegyeket tud a földből kisza-kítani. És a táncoló apszaraszok, akik örömükben azesőcseppekben fürdenek. Ők égi kurtizánok, akiklégies könnyedséggel kísérik az istenek bevonulását.

A női test szépsége és a nő szerelme ugyanis az is-tenektől sem vonható meg!

A mennyei körben helyet foglaló bolygók isteneivagy istennői, közöttük Privithí, a Föld Úrnője is meg-érkezett. De a magas rangban álló Siva és felesége – a

252

Világanya – is eljöttek, két fiukkal: Ganésával, az Aka-dályok Elhárítójával, és a mennyei hadak elefántfejűvezérével, és Szkandával, a harc istenével. És a hét leg-első ős-bölcs is megérkezett, akik ama csillagzat ural-kodóivá emelkedtek, amelyet a „Hét Risi”-nek, „Nagy-medvének” vagy „Göncöl szekerének” neveznek.

Nem jöttek el viszont az Aszurák – az ellenlábasistenek – s a tőlük származott démonnemzetségek,mert ők a maguk körében élnek, s világuk olyan, minta mennyei kör homályos tükörképe, amelyben mindenaz ellentétes oldalra fordult. Féltékeny irigységgel fi-gyelik az isteneket, s ahol csak tehetik, akadályokatgörgetnek a Nagy Törvény útjába, melyen az istenektiszte őrködni.

A monszuneső megtölti a tavakat, lemossa az utcá-kat, vizet ad a szomjúhozóknak, megtölti a víztározó-kat…

A monszun az élet újrateremtője Indiában. Áldásés a civilizáció fenntartója, mint a Nílus évenkéntiáradása Egyiptomban.

Udaipur, 2002.

253

KERESŐ

�

India (a szerző előszava) ................................................. 71. Benáreszben (varanasi). Napjainkban. Az

idős herceg Radzsasztánból Káma udvarábaérkezett. ................................................................. 12

2. Jerikóban. I.e. IX. évezredben. A herceg fe-leségének emlékei. ................................................ 22

3. Az óegyiptomi Memphiszben, I.e. 2452-ben,a herceg írnokként szolgálta Kámát................... 30

4. Atlantisz szigetén. I.e. 1500-ban. A hercegfeleségének emlékei. ............................................ 43

5. Perzsiában. I.e. 522-ben. A herceg apjával amagasságos Dareiosz elé járul. .......................... 57

6. Delphoi forrásvizénél. I.e. IV. században. Aherceg feleségének emlékei. Az asszony gyer-mek után sóvárog. ................................................ 65

7. Petra. I.e. 300. A herceg karavánutakon ke-reskedő. .................................................................. 75

8. Karthágó. I.e. 218. A herceg feleségénekemlékei, Hannibál seregének felvonulásán. ..... 87

9. I.e. 212-210. A herceg a kínai császárt szol-gálja. ........................................................................ 93

254

10. I.e. VIII. században. Maorik között. A her-ceg feleségének emlékei, azokon a napokon,amikor önmegtartóztatásban éltek. ................... 100

11. Tikal. III. század. A herceg újjászületése amaják földjén. ....................................................... 107

12. Camelot. X. század. A herceg feleségénekemlékei. A herceg az Excalibur őrzőjeArthur király udvarában. ..................................... 114

13. Chanchan. XII. század. A herceg a csimukfővárosában él. ..................................................... 119

14. A Húsvét-szigeten. XIII. század. A hercegeta felesége kíséri utolsó útjára. ............................ 121

15. Alhambra. 1492. A herceg háremhölgybeszeret. ..................................................................... 128

16. Assisi. 1226. A herceg feleségének emlékei.Káma akarata szerint a herceg keresztény. ...... 154

17. Peking. 1392. A herceg, Káma akaratából, aTiltott város lakója. .............................................. 160

18. A Macchu Picchu tetején. XIV-XV. század-ban. A herceg az inkák között szolgáljaKámát. ................................................................... 167

19. Kappadókia. 1516. A herceg Káma akaratá-ból kalmárból pásztor és bizánci kereszténylett. .......................................................................... 170

20. Svéd Lappföld. 1573. A herceg, Káma ked-vére, nomád állattartó, és felesége emlékeitmondja el. .............................................................. 176

255

21. Okavango. 1621. A herceg, Káma döntésére,busmanként született újjá. A herceg felesé-gének emlékei. ...................................................... 182

22. Agra. 1631. A herceg, Káma akarata szerint,újra Indiában él. Az épülő Tadzs Mahalszomszédságában muzulmán teaárus. .............. 186

23. Benáresz. 1685. A herceg, Káma akaratából,mint halottégető újra istenei között él. Fele-ségének emlékeit mondja el. .............................. 198

24. Potala palota. 1694. A herceg, Káma döntéseszerint, Tibetben született újjá. .......................... 205

25. A Titicaca-tónál. Altaplino. 1723. A herceg,Káma akarata szerint, Bolíviában él................... 210

26. Svedaung palota. Rangoon. 1768. A herceg,Káma szolgájaként, Burmában él és a felesé-ge emlékeit mondja el. ........................................ 212

27. A Góbi-sivatagban. 1749. A herceg, Kámasegítségével, feleséget szöktet. ........................... 215

28. Amazonas-medence. 1801. A herceg, Kámaakaratából, a Yanomani törzsbéliek közöttszületett újjá. Felesége emlékeit mondja el. ..... 220

29. Sundarbans. 1850. Káma jóságos. A hercegújra Indiában él. .................................................... 223

30. Neuschwanstein. XIX. sz. A herceg II. Lajoskirály Tündérmesevárában él. ............................ 231

31. Irian Jaya. 1898. A herceg a yali törzsbéliek-hez hinduként érkezik. Káma újabb próba-tétele. ...................................................................... 234

256

32. Serengeti. 1910. A herceg az afrikai fűóceánlakója. Káma tudja, hogy miért. ......................... 240

33. Benáresz. Napjainkban. A herceg a nirvánábaérkezett. Az istenek, Káma és a zarándokokítélete szerint lelke feleségéével egyesül. .......... 246

India Velencéje és az istenek (a szerző utószava) ........ 249

�

A SZÍNES TÁBLÁKON LÁTHATÓ MINIATÚRÁKAT, AME-LYEK HINDU ISTENEKET ÉS KÁMA SZERELMI SZÍNPA-DÁN JÁTSZÓDÓ JELENETEKET ÁBRÁZOLNAK, BHUPIN-DER MALHOTRA INDIAI FESTŐMŰVÉSZ KÉSZÍTETTE.