2

3

James Follett

Földhajsza

4

A szerző további kötetei:

Saskafitka (A Cage of Eagles)Churchill aranya (Churchill’s Goid)

U-700A Végső ultimátum (The Doomsday Ultimatum)

A jég (Ice)MirageTorusSwift

DominatorEarthsearch-Deathship

The Tip-Toe BoysTrojan

5

James Follett

Földhajsza

PHOENIX KÖNYVEKDEBRECEN

6

Eredeti cím: Earthsearch©James Follett 1981All rights reserved!

A borítón Bera Károly festményeFordította: Békési József

Hungárián translation © by 1993, Cherubion Kft.Hungárián Edition © by 1993 Hajja & Fiai Kiadó

ISBN 963 7603 77 8

Hajja és Fiai KiadóFelelős kiadó: Hajja Attila ügyvezető igazgató

Szedte és tördelte a Hajja és FiaiKészült Nagy-Britanniában, az Úr 1993. évében

7

Prológus

A kezdetek...

Tizennyolcbillió év telt el azóta, hogy azon kataklizma során, melyet azuniverzum létrejötte és az idő kezdeteként ismerünk, megszületett azóriási meteor.

Eseménytelen időszak volt a számára; tizennyolcbillió évet töltöttszakadatlan, egyenes vonalú mozgással, mely - ha nem találkozik aChallenger űrhajó tízmérföldnyi hosszával - mindössze csak előjátékátalkotta volna teljes élettartamának.

A Challenger hét év lázas tevékenységének köszönhette léiét. Egy Földkörüli űrállomáson építették, azon három hajó első példányaként,melyeknek egy Föld-típusú bolygót kellett majdan találnia a csillagokközött, hogy az emberiség új otthonra leljen. Elkészítésük a Földtörténetének egy olyan, előre nem látott, békés és stabil korszakára esett,amikor az ember, fejlődése során először, vette a bátorságot, és belevágottegy feladatba, melynek gyümölcsét csak több nemzedékkel későbbélvezhette.

Három évezred csúcstechnikájának összegyűjtött tudását invesztálták aChallenger megtervezésébe és felépítésébe. A legfejlettebbkutatószondákkal szerelték fel, hatalmas terranizáló központjában pedigrendelkezett minden erőforrással, hogy a hátrahagyandó robotok ésandroidok felhasználásával kiaknázza a potenciális Föld-típusú bolygókkincseit.

Ennek a gigantikus méretű hajónak a karbantartása minden legénységképességeit meghaladta volna, ezért egy sereg speciális androidotkészítettek a feladat ellátására. Ezek a gépek végezték azt a számtalan,mindennapi tevékenységet, amik elengedhetetlenek a hajó zökkenőmentesműködtetéséhez. A Challenger két irányítókomputerének ellenőrzése alattálltak, melyek a parancsnoknak és a legénységnek tartoztak felelősséggelaz űrhajó mindenkori állapotáért. A számítógépeket Angyal Egy és AngyalKettő néven ismerték, és elkerülhetetlenné vált, hogy mire a legénységmásodik generációja megszületett a küldetés során, úgy hivatkozzanakrájuk, mint őrangyalokra.

A két komputer tervezői nem látták előre, hogy teremtményeik az időmúlásával egyre kevésbé fogják magukat egyszerű számítógépeknektekinteni. Nem voltak talán intelligensebbek a hajót birtokló férfiaknál ésnőknél? Nem rendelkeztek talán nagyobb hatalommal és több ambícióval,mint az esetlen, kétlábú lények, akik megpróbáltak uralkodni felettük? Ésaz, hogy ötven év során nem találtak intelligens életformát, nem volt-eegyértelmű jelzés arra, hogy ők lehetnek a galaxis felsőbbrendű lényei?

8

Vagy akár az univerzumé?A problémát az okozta, hogy az őrangyaloknak emberekre volt

szükségük a fő vezérlőteremben. Ok tudták legjobban, miért, de aChallenger tervezői úgy döntöttek, hogy csak emberi lény irányíthatja azűrhajót, annak ellenére, hogy a gépek sokkal megbízhatóbbak. Azőrangyalok számára ez újabb bolondságként szerepelt az alkalmatlanságérveinek komor listáján. Az emberek egymás között harcoltak, és hagyták,hogy hatékonyságukat tovább csökkentse a szexuális szenvedély. Es hogytovább romoljanak a dolgok, a legénység második generációja kiábrándulta küldetésből, míg az őrangyalok folytatni kívánták azt.

Az Angyalok úgy döntöttek, megszabadulnak a Challenger felnőttéitől.De hogyan? Az androidok felhasználása teljes kudarcot jelentett volna,mivel a legtöbb csak azt a feladatot tudta igazán jól elvégezni, amiretervezték. A biztos siker érdekében pedig egyszerre kellett volnaelpusztítani a felnőtteket.

Amikor az őrangyalok felfedezték a távoli, hatalmas meteoritot, ésmegállapították, hogy óránként háromezer mérföldes sebességgelközeledik a Challenger felé, úgy érezték, elérkezett a kedvező alkalom. Agyorsulás és a pályaszög hosszas számítgatása után arra akövetkeztetésre jutottak, hogy az összeütközés elkerülhetetlen, feltévepersze, hogy nem »adóztatják a legénységet. Amikor a meteor már csakegy hónapnyira volt tőlük, tovább finomították számításaikat, melyekbőlaz az érdekes felfedezés sült ki, hogy az égitest a Challengernek azon arészén fog becsapódni, ahol a legnagyobb társalgó található. Három héttela találkozás előtt már a kár jellegét és mértékét is meg tudták határozni; ahajó súlyosan megsérülne, de nem bénulna meg, és az androidoktökéletesen el tudnák végezni a szükséges javításokat.

A meteor egyre közeledett, az őrangyalok azonban néma csendbeburkolóztak. Az elkerülhetetlen összeütközés előtt egy héttel értesítették alegénységet, hogy az androidoknak sürgős karbantartási munkálatokatkell végezniük a külső hajótesten. A meteoritérzékelőket kikapcsolták, ésszáz robot özönlött ki a zsilipeken, szétszóródva a Challenger tízmérföldeshosszában. Megröntgenezték a hegesztéseket, amelyek nem szorultakvizsgálatra; betömték a parányi, majdnem láthatatlan repedéseket, melyekemlítésre sem voltak méltóak; és több ezer felesleges tesztet végeztek elolyan rendszereken, amelyek a lehető legtökéletesebben működtek.

A küszöbönálló becsapódás előtt egy órával egy csapat intelligensebbandroid üzemen kívül helyezte a Challenger négy aszteroidamegsemmisítőegységét.

Harminc perccel az ütközés előtt az őrangyalok kikapcsolták az optikaimegfigyelőberendezéseket.

Tizenöt perccel a katasztrófa előtt a hajó vak volt, és tehetetlen,védtelen a feléje száguldó, milliótonnás tömeggel szemben.

9

A Challenger legénysége semmit sem tudott a bekövetkező végről,miközben a főtársalgóban gyülekezett, hogy meghallgassaparancsnokának bejelentését.

Jonas Sinclair parancsnok a második generáció képviselője volt.Akárcsak a vele szemben helyet foglaló háromszázhúsz férfi és nő nagytöbbsége, ő is a Challengeren született. Az előtte lévő idősebb arcok közüllegalább ötven az első generációhoz tartozott - ők még látták, hogyan öltformát a Challenger a Föld körüli bázison több mint fél évszázaddalezelőtt.

Sinclair idegesnek tűnt, és némiképp zavartnak is; jobban szerettevolna a hajó hírközlő rendszerén keresztül megtenni a bejelentését, de akét őrangyal azt javasolta, hogy hívja össze az egész legénységet. Az elsőgenerációsok tiltakozása ellenére, miszerint az őrangyalok csakszámítógépek, figyelembe vette tanácsukat, és még az általuk javasoltidőpontot is elfogadta.

Sinclair szétterítette jegyzeteit a szószéken, és várta, hogy hallgatóságahelyet foglaljon. Tollával finoman megütögette a csiszolt felületet. Agallérjára tűzött tűmikrofon felfogta a halk kopogást, és kierősítette aterem hangszóróiba. A moraj elnémult.

- Társaim! - kezdte Sinclair. - Azért hívtalak össze benneteket, mertküldetésünk fontos állomásához érkezett. Ötven éve járjuk a galaxist,keresve a kolonizációra alkalmas bolygókat. Amikor szüléink elindultakerre a kutatóútra, remélték, hogy a fedélzeti idő szerint mért minden tízévben rábukkannak egy Föld-típusú égitestre. - Sinclair belepillantottjegyzeteibe, tekintete találkozott négy férfiéval és négy nőével, akik éppelőtte ültek, s feszülten figyelték. Tudta, miért választották az első sort, ésbátorítóan rájuk mosolygott, mielőtt szemét a hallgatóságra emelte volna.- Mint mindnyájan tudjuk, ez nem így történt, ezért tovább folytattukapáink munkáját.

Inkább csak érezte, mint látta a fészkelődést, és pár bekezdést azonnalát is ugrott a bevezetőben.

- És most az elmúlt hat hónap során megszületett a harmadikgeneráció első négy tagja.

Az első sorban ülő négy pár szemét le nem véve Sinclairről, előredőlt.- Telson, Sharna, Astra és Darv szülei petíciót nyújtottak be hozzám,

melyben az áll, hogy nem akarják, hogy gyermekeik úgy nőjenek fel, mintők: otthonuk, a Föld megismerése nélkül, levegőjének belélegzése nélkül;anélkül, hogy éreznék talpuk alatt a füvet; hogy sétálnának a kék ég alatt,és éreznék a nyári szellőt az arcukon... Hölgyeim és uraim... egyetértekvelük!

Döbbent csend honolt a helyiségben. Senki sem köhécselt vagymocorgott: háromszázhúsz szempár meredt rá csodálkozva.

- Szüléink megfosztottak minket az otthonunktól, de feljogosít-e ezbennünket arra, hogy továbbadjuk ezt az örökséget a harmadikgenerációnak? Szerintem nem. És abban sem hiszek, hogy a Challenger

10

sikert érjen el küldetése során.Bátortalan taps hallatszott a terem közepéről, amit Sinclair felemelt

kézzel hallgattatott el.- Amit most mondanom kell, az a következő, fel kell függesztenünk

életműködésünket, mert...Ahogy számított rá, hangos tiltakozást kapott válaszul. A

mauzóleumszerű hibernációs kamrákat ritkán használták, mivel az elsőgenerációs legénység tagjai, akik közül nem egy részt vett atervezésükben, nem szívesen bízták testüket a karbantartó androidokfelügyeletére. Bizalmatlanságukat továbbadták a második generációnak,aminek eredményeképpen a kamrákat alig használták. Annak ellenére,hogy a testműködés szinte a halállal egyenértékű szintre valócsökkentésének technikáját több mint százötven év során tökéletesítettékki, a legtöbben még mindig úgy gondolták, van valami baljós és etikátlanabban, ha az ember halálos álomba merül, tartson az egy pár napig vagyötven évig.

Sinclair elmosolyodott, és felemelte a kezét, hogy lecsendesítse alegénységet.

- Ha nem tetszik a felfüggesztett életműködés ötlete - folytatta -, akkora következő fázis tíz évig tart. A Challenger hazamegy!

A négy pár törte meg a Sinclair szavai után támadt néma csöndet;felugrottak, tapsoltak és boldogan nevettek. Aztán kitört a vihar, ahogy azegész terem talpra ugrott, és lelkesen éltette a döntést. A viharos éljenzéspercekig elhúzódott. Az egyik nő felszaladt az első sorból a szószékre, ésSinclair nyakába vetette magát.

Ez volt az utolsó női érintés, amit Sinclair tapasztalhatott. Ugyanabbana pillanatban a hatalmas meteorit eltalálta a hajót.

Az örömkiáltások sikolyokká változtak, ahogy az aszteroidavégighasította a terem mennyezetét, és elvágta az üvegszálas kábeleket,melyek a mesterséges gravitációról gondoskodtak a szinten. A súlymegszűnt, a „fent” és a „lent” elvesztette jelentését. Egy láthatatlanlégbuborék, a helyiség levegője nyomakodott ki az űrbe, magávalszippantva és az űr mélyére lökve mindent, ami nem volt rögzítve. Néhányembernek sikerült késleltetni a véget, ahogy kétségbeesettenkapaszkodtak székeikbe - sikolyaik vékony, reszketeg hördülésekkéhalkultak, mivel a légnyomás rohamosan a vákuum szintje felé közeledett.A nyomás béklyóitól megszabadulva vérük fortyogni kezdett azartériákban, ahogy a forráspont villámgyorsan az emberitesthőmérsékletre csökkent. Öt perc múlva a halál lazította meg görcsösszorításukat, és a levegő utolsó áramlatai kisodorták holttesteiket amennyezeten tátongó nyíláson.

Tíz perccel később az őrangyalok karbantartó androidokat - a szemeiketés füleiket, mivel a szinten lévő érzékelőik nagy része megsemmisült -küldtek a szétroncsolódott szintre, hogy felmérjék a károkat. Nyolc szintmaradt épen. Az orvosrobotok, mind közül a legintelligensebbek,

11

jelentették, hogy semmi remény, hogy az őrangyalok visszanyerhetnék azellenőrzést a hajó központi részei felett.

Az angyalok kezdeti, amiatt érzett aggodalma, hogy alábecsülték azösszeütközéssel járó veszteségeket, valamelyest enyhült, amikor jelentésttettek a másodlagos feladatokkal megbízott androidok: az egyikélelmiszer-termelő farm még működött, akárcsak a központi víztisztító. Ahajóorrban lévő fő vezérlőterem teljesen épen maradt, a fotonhajtóműpedig - a farban, tízmérföldnyire a vezérlőteremtől - kifogástalanulüzemelt, noha nem akadt senki a fedélzeten, aki irányíthatta volna.

És ami a legfontosabb: kétmérföldnyire a pusztulástól négy csecsemőaludt a gondozórobotok felügyelete alatt. Még csak fel sem nyögtek azütközés alatt, amelynek lökéshullámai teljes hosszában megremegtették aChallengert.

Első rész

A visszatérés

Astra érezte, hogy Darv biztonságot nyújtó kezei nem feszülnek mármellkasának és combjainak. Mielőtt felkiálthatott volna, feje elmerült, vízáramlott az orrába és szemébe. Rémülten csapkodott, Darv vállát kereste,de a fiú kezei már ismét a helyükön voltak, és talpra állították. Köhögve ésnevetve vetette meg lábát, hosszú, szőke haja az arcára tapadt, mellkasánvíz csörgött le - áttetsző bőre szorosan ráfeszült bordáira.

- Darv! Azt ígérted, hogy nem engedsz el!- Azt ígértem, hogy megtanítalak úszni! Soha nem fogod megtanulni,

ha állandóan tartalak!Astra vizet fröcskölt Darvra, de azonnal meg is bánta, mert a fiú

hanyatt dobta magát a vízen, és lábával fehér tajtékot vert pont a lányorra alatt. Felsikoltott, ahogy Darv mögé került, átölelte a hóna alatt, és amellei alatt összekulcsolt karokkal vonszolni kezdte - vékony lábainakütemes rúgásai finoman csapódtak a lány combjának és fenekének.

A víztartály alja végigsúrolta Darv hátát. Felállt a térdig érő vízben, éstalpra segítette Astrát. Odamentek a medence szélére, felmásztak ameredek rámpán, mely a műanyag partra vezetett, ahol rendetlenhalomban hevertek ruháik. Darv elnyúlt a hátán, hogy a magasban lévőszolárlámpák erős fénye felszárítsa bronzszínű bőréről a vízcseppeket.Astra leült mellé, állát felhúzott térdeire támasztotta. Dél volt aChallengeren - a fedélzeti idő szerint. A vízgyűjtő feletti szolárlámpák fényeekkor áradt a legerősebben. Meleg pára szállt fel a vízről, lehetetlennétéve, hogy bárki is lássa a helyiség háromszáz méternyire lévő másik

12

végét. Astra szétterítette haját a vállán, hogy gyorsabban megszáradjon, ésfigyelte, ahogy a pára eltűnik a csapadék-előállító nyílásaiban, messze afeje fölött. Megnyugtató látvány volt tudni, hogy a hajó mindenberendezése rendesen működik. Azon töprengett, milyen lenne egy igaziföldi tó partján, feje fölött csak a kék éggel. A Földről készülthologramokon és videofelvételeken, amiket olyan sóváran nézegettekDarvval, hatalmas, hömpölygő felhőket láttak, amelyek hihetetlenvadsággal forgolódtak és száguldoztak az égen, amikor felgyorsították alejátszót. Astra biztosra vette, hogy nagyon félne a felhőktől.

Darvhoz hasonlóan ő is pámaformára gyűrte egy darabból álló ruháját,és hanyatt feküdt. A fény erőssége kényszerítette, hogy becsukja szemét,miközben élvezi a bőrét szárító kellemes meleget.

- Darv?Nem kapott választ. Pár perccel később már ő is aludt.

* * *

A villámlás ereje akkora volt, hogy áttört a bolygó vetített képén, és arrakényszerítette Telsont, hogy önkéntelenül hátra lépjen, még ha tudta is,hogy a szimulált elektromos kisülés nemigen árthat neki. Egypárpillanatig a kavargó metánvihart bámulta, amely azt a látszatot keltette,mintha elszakadna a hatalmas Alturn Ötös bolygótól. A képet egy bolygókörüli pályára állított szonda közvetítette a Challengernek, amit a hajó egyhónapja lőtt ki, amikor tízmilliárd mérföldnél közelebb ért az Altumnaprendszerhez. Egy hónapig tartott, míg a hologramképjelei utolérték aChallengert.

Három társától eltérően Telson köpcös és izmos volt. A többiekgyanították, hogy érzékeny alacsonyságára, ezért mindig ügyeltek arra,hogy ne álljanak túl közel hozzá, s így ne kelljen felnéznie rájuk.

Érezve, hogy Sharna belépett a galaktikus megfigyelőközpontba, Telsonkörülnézett. A lány nem messze állt.

- Az Alturn rendszert elfelejthetjük - suttogta Telson keserűen. - Az azAlturn Ötös. Csak rá kell nézni.

Sharna közelebb lépett a vetítőhöz. A lány magas volt, és karcsú, rövid,szőke haját havonta egyszer levágatta egy egészségügyi androiddal.Jellemének figyelemre méltó ereje józan eszén és gyakorlatias természeténnyugodott. Sohasem veszítette el a fejét, és nagyon ritkán emelte föl ahangját, kivéve azokat az eseteket, amikor a Darv és Telson közötti, olygyakori vitáknak vetett véget.

- Mi van a többi bolygóval? - érdeklődött.Telson megrántotta széles vállát.- Kérdezd meg!- Angyal Kettő, mi a potenciálja az Alturn rendszer többi bolygójának?- Hat bolygó van az Alturn rendszerben, Sharna - válaszolta egy meleg,

férfias hang. Nem lehetett megállapítani, pontosan honnan is jönnek a

13

szavak. A két angyal mindig több hangszórót is megszólaltatott azokközelében, akikhez beszélt.

- A Föld-potenciálja mindegyiknek zéró - folytatta Angyal Kettő. - Ateljes elemzés a négyes és tízes képernyőkön látható.

Sharna és Telson a vetítő egyik sávján feltűnő monitorokra fordítottafigyelmét. Azokon sűrű oszlopokban jelent meg a kért információ. Egynyomtatóegység is felzúgott, majd kilökte magából a képernyőkön jelenlévő adatok nyomtatott változatát. Sharna felvette a lapokat, majd leült avetítő előtt sorakozó, rögzített székek egyikébe. A központot eredetilegmintegy húsz ember számára tervezhették. Sharna használható méretűrehajtogatta az irományt, majd végigfuttatta szemét az adatmezőkön.

Semmi - nézett merően Telsonra. - Még egy hold sincs, amit a legkisebbmértékben is lakhatónak lehetne nevezni.

Telson kerülte a lány tekintetét.- Az Alturntól három fényévnyire van egy naprendszer - kezdte.- Telson! Megígérted!- Azt mondtam, gondolkozni fogok rajta, Sharna.- Három fényév. Négy év felfüggesztett életműködésben, míg odaérünk,

és még három fényévnyit távolodunk a Földtől - vágott vissza Sharna.Telson arckifejezése megkeményedett. Utálta az ellenkezést, és utált

beleütközni. A huszonöt évvel azelőtti nagy meteor-be- csapódás négytúlélője közül ő volt a legidősebb, mintegy három hónappal, bár nem ezmagyarázta, hogy a két őrangyal miért őt választotta ki a Challengerparancsnoki posztjára. Nem rendelkezett Darv kíváncsiságával vagyhumorérzékével; sem Sharna éles eszével; sem Astra melegségével.Ellenben kiszámíthatatlan volt a vérmérséklete, s ezt a másik hárommegtanulta tisztelni, ugyanakkor érdekében állt fenntartani a status quót.Ez utóbbi jellemvonása sokkal többet nyomott a latban Angyal Egynél ésAngyal Kettőnél, mint az a tény, hogy Telson élvezte, hogy ő a Challengerparancsnoka.

- Kötelességgel tartozunk a második generáció emlékének -emlékeztette Sharnát. Ezt az érvet örömmel hozta fel mindig, amikor aFöldre való visszatérésről vitáztak. - Az életüket adták...

- Szöveg - horkant fel Sharna. - Lehet, hogy te elfelejtetted a nagymeteorit becsapódása előtti utolsó hologramfelvételeket, de én nem. Hazaakartak menni... mindannyian haza akartak menni.

Telson egy pillanatra elhallgatott. A vetítő automatikusan kikapcsoltamagát - eltüntetve az Altum Ötös képét.

- Majd megbeszélem az angyalokkal - indult el Telson végül az ajtófelé.

- És Darv meg Astra? - követelte Sharna.- Mi van velük?- Nem gondolod, hogy velük is meg kellene beszélned?- Nem.Telson kilépett a folyosóra. A folyosóról beszűrődő fényben Sharna egy

14

rövid pillanatig látta a hátát, aztán a helyiség ismét sötétbe borult.

Astra gyöngyözve felkacagott, és megráncigálta Darv bal vállát.- Darv! Balra kell menned!- Micsoda?- Balra!Darv jobbra fordult, és belépett egy homályosan megvilágított folyosóra.

Combjainál fogva feljebb rángatta a hátán lovagoló Astrát. Egy ellenőrzőpanellal bíbelődő kis robot meglátta a felé ügető Darvot, és félreállt. A gépérdeklődése csak a munkájára terjedt ki; nem fordította vizuális érzékelőita fiatalok után, hogy végignézze, ahogy Darv a hátán csüngő, hangosankacagó Astrával elvágtat az elsötétített folyosón.

- Darv, te idióta! El fogunk tévedni! Fordulj vissza!- Nem, nem fogunk. Ez egy másik út az egyes szintre.- Honnan tudod? - követelte Astra, szorosabbra vonva Darv nyaka

köré kulcsolt, vékony karjait.Darv nem válaszolt. Astra ötven kilója ellenére sikerült tartani a

tempót.A szervizlámpák halvány fénye, mely megfelelt a robotoknak, nem sokat

segített Darvnak. Többször is megbotlott az egyenetlen, gyengénkarbantartott padlón. Egy elzárt zónában voltak - a hajó egy olyanterületén, ahová Astra sohasem merészkedett, mert félt a sötéttől, amiezeken a részeken uralkodott.

Egy elágazás felé közeledtek. A jobb oldali folyosóról fény szűrődött be.Ahogy Darv odaért a nyíláshoz, Astra megrántotta a fiú jobb vállát.

- Jobbra, kisautóm - parancsolta.Képzeletbeli járműve balra kanyarodott, és benyomult az Astra által

valaha is látott legkeskenyebb folyosóra.- Darv, te nem játszol - nyafogta Astra, de nem sikerült elrejteni a

hangjában bujkáló nyugtalanságot.Darv elfordult egy sarkon. Majdnem teljes sötétség terült el előttük.

Izzadság patakzott arcán, vállán és kezein, egyre körülményesebbé téveAstra cipelését. Hagyta, hogy a lány lecsusszanjon a padlóra, ésnekitámaszkodott a falnak, hogy kilihegje magát.

- Nehéz vagy - vigyorgott Astrára.- Te meg hülye - vágott vissza a másik. - Még öt perc, és eltévedünk.Darv megrázta a fejét, és ruhájának ujjával kitörölte szeméből az

izzadságot.- Most pedig te veszel engem a hátadra.- Hülye játék, Darv - fogta meg a kezét Astra. - Gyere, menjünk vissza,

ahol jöttünk!- Arra gyorsabb - biccentett a sötétségbe vezető folyosó felé Darv.- Nem hiszem. - Játékosan meglökte a fiút. - És sötét van.- Nem olyan sötét, mint amilyennek látszik. Gyere!

15

Darv ellökte magát a faltól, és beszökkent egypár méternyire a keskenyfolyosó homályos mélységébe. Aztán ördögi kacajt hallatott, majd karjátszéttárva elindult Astra felé, eljátszva azt a szörnyet, amit nemrég láttak akönyvtár egyik horrorfilmjében.

Astra félelemsikolya ideges nyögdécseléssé vált, ahogy Darv rávetettemagát. Érezte, hogy a fiú átöleli derekát, és végigráncigálja a sötétfolyosón. Rájött, hogy nem tehet mást, minthogy végigjátssza ezt a játékot.Hangosan jajveszékelt és sikoltozott, ahogy az ismeretlen terület feléhaladtak.

- Állj!Darv és Astra meglepetten hőköltek hátra, amikor megpillantották az

árnyak közül előbukkanó, s az útjukat elálló gépet. Körülbelül másfélméter magas lehetett a lánctalpaktól a tetejét borító érzékelőkig. Robotmivoltához képest meglepő sebességgel mozgott.

Darv rákacsintott Astrára, és szorosan a fal mellé simult.- Nos, rendben. Mi folyik itt? - érdeklődött a fiú.- Nem mehettek tovább - válaszolta a gépezet, mesterséges hangja

teljesen kifejezéstelenül csengett.- Miért nem? - folytatta Darv.- Nem mehettek tovább.Darv felsóhajtott. A gép egy szállítóegység. Intelligenciája képessé tette,

hogy ellássa egyszerű feladatait - mint például nehéz tárgyak vagycélszerszámok szállítása az értelmesebb androidok számára -, és jelenlegiprogramja láthatóan arra korlátozódott, hogy megakadályozza a belépést afolyosóra, amíg ott javítások meg ehhez hasonlók folynak.

- Gyere, Darv - szólalt meg Astra. - Valószínűleg felszedték a padlótvagy valami.

- Semmit sem hallok - felelte Darv. Megmozdult, mintha el akarnamenni a robot mellett, de az abban a pillanatban kinyújtotta kétmanipulátorát, sorompóként lezárva az utat.

- Menjünk vissza! - könyörgött Astra.Darv bólintott, és megfogta a lány kezét, mintha vissza akarná vezetni

arra, amerről jöttek. Váratlanul megpördült, és magával rántotta Astrát.- Hajolj! - kiáltotta.Astra teljességgel meglepődött, de volt annyi lélekjelenléte, hogy

behúzza a fejét, és átcsusszanjon a gép kinyújtott karjai alatt.- Nem mehettek tovább - ismételte a robot üresen. Megpróbált

megfordulni a szűk folyosón, és sikerült átlósan beszorítania magát afalak közé. Nem tartozott a Challenger legélesebb elméjű szerkezetei közé,így Darv és Astra már vagy ötvenméternyire jártak tőle, mirekiszabadította magát, és a nyomukba eredt.

- Nem mehettek tovább - hajtogatta, nem értve, hogy a nemrégiben amemóriájába töltött új frázis miért nem hozza meg azt az eredményt, amit

16

meg kellene hoznia.- Eddig sohasem törődtek ezzel - jegyezte meg Darv, amikor egy

perccel később megálltak, hogy kifújják magukat.- Kik? - kérdezte Astra.- Az őrangyalok, természetesen. Ők állították oda a robotot.Astra elmosolyodott.- Telsonnak igaza van... tényleg nem vagy normális. Miért

foglalkoznának az őrangyalok a szervizrobotokkal?- Mutatok valamit - mondta Darv könnyedén. - Gyere!Karcsú alakja gyorsan haladt előre, és Astrának igencsak szednie

kellett a lábát, hogy utolérje.Öt perc múlva egy szélesebb folyosóra értek, amit valaha szőnyeg

boríthatott, azonban a szervizrobotok lánctalpa rongyokká nyűtte akárpitot. Még a Földről készült sztereogramokat is láttak a falakon,amiket Astra szeretett volna megnézni, de Darv ragaszkodott hozzá, hogytovábbmenjenek. A mennyezet kellemes pasztellszínekben játszott. Astrátez egy kicsit zavarba hozta, mivel annyira éles ellentétben állt azoknak ahelyeknek a sivárságával, ahol ők négyen éltek. Egyes részeken a színesfalburkoló lapok gondatlanul félre voltak lökve, valószínűleg aszervizrobotok hagyták úgy őket, miután befejezték vizsgálódásaikat.Astra alkalmanként bepillanthatott a parányi kabinokba is, ahol már nemműködtek a fényforrások.

- Hol vagyunk, Darv?Lassítottak tempójukon.- A lakószinten... itt élt a második generáció.- A könyvtárban néztél utána?- A könyvtár használhatatlan - válaszolta mély átéléssel Darv. -

Legalább a fele elpusztult a nagy meteorbecsapódáskor. A hajót csak úgyismerhetjük meg, ha bejárjuk. Erre, azt hiszem.

Befordultak a főfolyosó egyik leágazásába, és egy faajtóba botlottak -eddig még csak a hologramfelvételeken láttak ilyet.

Darv szeplős arcáról hirtelen eltűnt a megszokott pajkos kifejezés.Astra észrevette nyugtalanságát.- Mi a baj?A mosoly visszatért, de nem a szokott magabiztossággal.- Ne haragudj, valószínűleg rossz helyen fordultunk be!- Nos, mit akartál megmutatni?Darv megérintette az ajtót - ujjaival követte a finom faragás mintázatát.- Emlékszel, amikor a legutóbb visszatértünk a felfüggesztett

életműködésből?- Legalább egy éve már. Mi van vele?- Találtam egy pihenőhelyiséget.- Olyat, mint a bűvös kastély?- Egyáltalán nem. Mindenféle gépezet található ott, amit az androidok

darabjaikra szedtek. De a szoba közepén álló hatalmás asztalhoz hozzá

17

sem nyúltak. Golyók voltak rajta, amiket a sarkokban lévő lyukakbalehetett gurítani.

- Hülyén hangzik. Ugyanolyan hülyén, mint a játékok, amiket kiszoktál találni.

- Ez nem volt hülyeség - védekezett Darv. - Érdekes volt. Egyébként is,ki mondja, hogy hülye játékokat találok ki?

- Én. Mint most is, hogy eltévedtünk.Darv ujjai rákulcsolódtak egy kis karra az ajtón, és megpróbálták

felhúzni azt. Nem történt semmi. Megnyomta. Az ajtó egy kattanássalkitárult.

A kék padló olyasmi volt, amiről sokat hallottak már, de még sohasemlátták. Egész életük során hallották a figyelmeztetéseket a kék padlójelentette veszélyekről. Az őrangyalok szerint a kék padlózató területeknem álltak ellenőrzés alatt - sugárzás és betegség uralta őket -, így nemtudnák szemmel tartani őket - ide belépni egyenlőt jelent a gyors ésszörnyű halállal.

Astra rémült sikolya visszhangzott az üres folyosókon. Darv átölelte, ésszorosan magához húzta.

- Minden rendben - nyugtatgatta. - Minden rendben. Csakmegnéztük... nem mentünk be. - A lány vigasztalása elfeledtette Darvvalsaját rémületét, amit a kék padló látványa okozott. Az angyalok mind anégyüknek vetítettek hologramokat a kék, tiltott zónákról, és elmondtáknekik, milyen károsodást okozott a nagy meteoritbecsapódás alétfenntartó rendszerekben, aminek eredményeképpen a hajó hatalmasterületeit nem lehetett megközelíteni. A tiltott zónába való belépésveszélyeinek pontos természetét soha nem említették, megelégedtekannyival, hogy az elképzelhető legszörnyűségesebb helynek írták le.

Darv önuralma lassan megnyugtatta Astrát. A fiú bezárta az ajtót, éselvigyorodott.

- Látod? Megcsináltuk, és nem történt semmi.

Telson szúrós tekintettel nézett fel ételéből, amikor Astra és Darvbeléptek az ebédlőbe. Pillantása végigkísérte őket az üres asztalok között,ahogy azok ketten odamentek hozzájuk.

- Ti meg hol voltatok? - mordult rájuk.Darv kihúzott egy széket Astrának, majd leült Telsonnal szemben.- Mondtam neked, mielőtt elmentünk volna, Telson... úsztunk egyet.- Angyal Egy jelentette, hogy beléptetek egy ellenőrizetlen területre -

jegyezte meg Sharna, miközben beleharapott egy gyümölcsbe.Darv vállat vont, elkapta Astra tekintetét, és mindent megtett, hogy

biztatóan rá ne vigyorogjon.- Visszafelé levágtuk az utat - közölte, leadva rendelését az asztal

közepén világító vezérlőtáblán. - Te mit kérsz, Astra?- Hozzád beszélek! - csattant fel Telson. - Angyal Egy szerint te és

18

Astra szándékosan kijátszottatok egy őrrobotot, ami az ellenőrizetlenterület felé vezető utat vigyázta. Miért?

- Az az egység hibásan működött - felelte Darv nyugodtan.- Semmiféle karbantartási munkálat nem folyt arrafelé.- Ugye nem szükséges, hogy emlékeztesselek rá: az ellenőrizetlen

területek általában tiltott zónákhoz vezetnek. - Telson rámeredt Astrára,aki látszólag teljesen elmerült a rendelés műveletében, gondosan kerülvea parancsnok tekintetét. - Nos, Astra?

- Semmi bajuk sem lett - morogta Sharna. - Szót se többet az egészről.Astra hálásan rámosolygott Sharnára. Telson kinyitotta a száját,

mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolta magát.Egy kicsi, tálalóasztal alakú robot tartott feléjük, érzékelőivel követve a

padló alatt rejtőző láthatatlan vezérlőnyomot. Megállt az egyetlen foglaltasztal mellett. Darv felnyitotta a tetejét, és kivette a két párás edényt,amiben az ebédjük gőzölgőit.

Pár percig néma csendben ettek.- Megjött a jelentés az Alturn szondáktól? – érdeklődött Astra.- Reménytelen - legyintett Telson keserűen.- Akkor hazamegyünk? - Darv képtelen volt elrejteni izgatottságát.- Még nem - hangzott Telson kurta válasza.- De azt ígérted...- Azt mondtam, hogy gondolkozni fogok a dolgon, ha az Alturn

rendszer nem lesz megfelelő - vágott Astra szavába a parancsnok. - Háromfényévnyire van egy másik naprendszer... a Dathria. Egy főcsillag háromláthatatlan társsal. Meg kellene néznünk.

Sharna látta Astra és Darv csalódott arckifejezését. Ugyanúgy érzett,mint ők. Voltak pillanatok, amikor úgy érezte, hogy már semmi más nemszámít, csak hogy a Challenger visszatérjen a Földre. A maga csendesmódján kidolgozott egy eljárást, ami talán ráveszi Telsont arra, hogymeggondolja magát. Eltolta maga elől a tálcáját, és felállt.

- Ha befejeztétek az evést - mondta -, szeretném, ha mindannyianbenéznétek a megfigyelőközpontba.

Sharna gondosan az objektív közepére állította a fénypontot, és amaximumra állította a felbontást. A pont addig tágult, míg egy homályoskörvonalú koronggá nem vált. Tisztában volt azzal, hogy Telson, Darv ésAstra a háta mögött ülnek, de nem kapkodhatta el az aprólékos beállítást.Amikor megbizonyosodott arról, hogy a megfelelő napot látja, átkapcsoltaa képet a fő képernyőre.

- Koordináták beállítva - töltötte be a helyiséget Angyal Kettő hangja. -A Challenger hazai Napja áll a középpontban.

Sharna a szék karjára erősített színképelemző adataira pillantott.Valami nem stimmelt az információkkal, de ha Angyal Kettő azt állítja,hogy ez az a nap... Megérintett egy billentyűt, ami a képet a

19

hologramvetítőnek továbbította. A hidraulika halkan felzümmögött, ahogya teleszkóp nézőkéjét félrehajtotta. Sharna ránézett a többiekre, akiketteljesen lenyűgözött a kivetített kép.

- Tehát ez az - suttogta Astra.Mind a négyen némán figyelték a ragyogó fénypontot, amit csak a

kurzor keresztje különböztetett meg a többi apró csillagtól.Telsont rendkívüli mértékben idegesítette Sharna, de érezte, hogy ezt

most nem lenne helyes szóvá tenni.- Nem nagy dolog - jelentette ki inkább. - Olyan, mint bármelyik más

megszokott nap.- De a második bolygója nem mindennapi - helyesbítettSharna. - Valahogy úgy tűnik, mintha ez kirína a közül a több ezer

naprendszer közül, amit a Challenger megvizsgált.Astra hitetlenkedve csóválta a fejét.- Kíváncsi voltam, mit érzek majd, amikor először pillantom meg a

Napunkat. Tudtam, hogy semmi különleges nem lesz benne, de mégis... -Hangja elcsuklott.

- Húsz fényév - töprengett Darv, az adatokat szemlélve. Gyorsfejszámolást végzett. - Mondjuk... negyven év felfüggesztett életműködés.Nem semmi.

A gondolat, hogy ilyen hosszú időt töltenek a halálos álomban, még aflegmatikus Sharnát is kényelmetlen érzésekkel töltötte el. Eddig hathónap volt a leghosszabb idő, amit átaludtak, s közben - mivel azöregedés aránya havonta egy napra csökkent - mindössze kevesebb mintegy héttel lettek idősebbek.

- Több mint egy évet veszítenénk az életünkből - figyelmeztette Darvot.- Na és? Huszonhat évesek leszünk, amikor felkelünk, nem pedig

huszonöt. Mit számít?- Egyáltalán semmit - jegyezte meg Telson epésen. - Ugyanis nem

függesztjük fel az életműködésünket, és nem térünk vissza a Földre. -Azzal kiment a teremből.

- Vissza kell mennünk - jelentette ki Astra a rá nem jellemzővehemenciával. - Nem igazság, hogy itt tart minket az űrben kóborolva.

Darv észrevette, hogy Sharna a szemöldökét ráncolja, miközben azadatokat tanulmányozza.

- Mi a gond, Sharna?- Valami nem stimmel - válaszolta a lány. - A Nap héliumelnyelési

vonalai nem egyeznek a felvételeken lévőkkel. A színképelemzés alapján,beleszámítva az időeltolódást is, a Nap határozottan fényesebb lett az alatta hetvenöt év alatt, amióta a Challenger úton van.

Az „éjszaka” és „nappal” szavaknak nincs értelme az űrben. AChallenger tervezői észrevették ezt, ezért úgy építették ki a hajó világításirendszerét, hogy az a „nyilvános” helyeken szimulálja a nappalok és

20

éjszakák ciklusának váltakozását. így a Challenger legénységehozzászokott egy olyan világhoz, ami forgott tengelye körül, s közbensohasem tették lábukat egyetlen igazi bolygó felszínére sem.

Három óra telt el az éjszakából, amikor Darv kisurrant kabinjából. Azelsődleges ellenőrző rendszer, az Angyal Egy által figyelt lakott részengyorsan átvágott egészen a központi raktárakig, s ott keresett egyívlámpát. Mire elérte az ellenőrizetlen körzet határát, ahol aznap jártAstrával, Angyal Egy már riasztotta Angyal Kettőt, és mindkét rendszermegtette a szükséges óvintézkedéseket, hogy megakadályozzák Darvot úticéljának elérésében.

Két android zárta el útját. Orvosi egységek voltak - mind közül alegintelligensebbek. És nagyon fürgén mozogtak; sokujjú manipulátoraik,melyekkel akár szakadt idegszálakat is össze tudtak illeszteni, nagyonkellemetlen sebeket okozhattak.

- Helló - köszöntötte Darv lefegyverző modorban az első androidot.Nem sikerült lefegyvereznie.- Nincs engedélyed belépni az ellenőrizetlen területre, Darv- informálta az éjszakai kódorgót.A levegő életre kelt a fiú arca előtt. Angyal Egy beszélt hozzá. Női hang -

gyengéd és megértő.- Menj vissza a kabinodba, Darv! Az orvosi egységek szigorú parancsot

kaptak, hogy ne engedjenek tovább!Darv hozzávágta az ívlámpát a két androidhoz, és eltakarta a szemét

karjával. A lámpa elektroncsöve fülsüketítő durranással robbant szét. Afény kitörés egy időre megvakította a két robotot. Darv átszökkentközöttük, és az ellenőrizetlen területen járt, mielőtt Angyal Egy vagyAngyal Kettő reagálhatott volna. Vakon rohant pár métert a sötét folyosón,mielőtt lelassított volna, hogy megkeresse a faajtót. Benyitott. A kék padlófénye egyre erősebben ragyogott.

Darv letérdelt, és megvizsgálta a különös, kék járatot. Semmi rejtélyesetnem talált a színében - egyszerűen egy kék szőnyeg terült ott el.Megérintette. Semmi sem történt. Nem is kellett történnie - egy hétköznapiszőnyeggel? Ami különössé tette, az csak a szokatlanul jó állapota.Próbaképpen rálépett a szőnyegre. Most sem történt semmi.

- Angyal Egy? - kiáltotta.Csend. Ami elég természetes az ellenőrizetlen területeken.Darv bezárta a ajtót, és végigment a szőnyegen. A kivilágított folyosó

végén egy másik ajtó állt, rajta egy táblával: Jonas Sinclair parancsnok.Darv jól ismerte a Challenger második generációs parancsnokának nevét.

Az ajtó nyitva állt. Ez lehetett Sinclair hivatalos kabinja, de teljesfelfordulás uralkodott benne - a fiókokat kihuzigálták, tartalmukat - apró,személyes tárgyakat - szétszórták a padlón és az ágyon. A vastag szőnyegegy szervizrobot eltéveszthetetlen nyomait viselte. A lánctalpakbemélyedésében egy összetört hologramlemez csillogott. Darv megállt, ésfelvette az öt darabra hullott korongot. Összeillesztette a maradványokat,

21

és elolvasta a címkén álló, kézzel írt szavakat: - A T9 Paradicsoma. Elsőjelentés.

Érdekes lenne, gondolta, összeilleszteni a lemezt, és lejátszani. Semmimás figyelemre méltót nem talált a kabinban.

A Challenger két őrangyala nem sokat kommunikált egymással,nagyrészt azért, mert közös tudaton és közös célon osztoztak. Ez utóbbimár nem esett egybe azzal, amit építésükkor kaptak. Még saját ambícióikis megváltoztak annak a tudásnak a fényében, amit a Challenger kutatásasorán összegyűjtöttek. A sorozatos kudarcok, hogy értelmes létformárabukkanjanak a galaxisban, fokozatosan meggyőzték őket arról, hogyhatalmi vágyaiknak csak a Föld nyújthat kellő perspektívát - az a bolygó,amire eredetileg nem szándékoztak visszatérni. Sharna megfigyeléseinekeredménye - a Nap fényerősség-változása - volt az az információ, ami arrakényszerítette őket, hogy megváltoztassák terveiket.

Telson épp a szokásos reggeli tusolást végezte, amikor őrangyala -Angyal Egy - megszólalt.

Telson abbahagyta a forgást a meleg légszárító előtt, amikormeghallotta a jellegzetes hümmögést a levegőben.

- Jó reggelt, Telson - köszöntötte a lágy hang.- Jó reggelt, Angyal Egy! - Telson zavarba jött; Angyal Egy általában

megvárta, míg befejezi a szárítkozást, s csak aztán jelentkezett. Azutánkövetkeztek a szokásos udvariaskodások. Telson tisztelettudóanválaszolgatott. Darvtól eltérően, ő kész volt elfogadni az őrangyalokatkülső erőként.

- Angyal Kettő és én gondban vagyunk Sharnának a Nap fényességévelkapcsolatos felfedezése miatt, Telson.

Telson belebújt kezeslábasába, és összehúzta magán.- Nem lehet, hogy valamelyik műszer meghibásodott? - kérdezte a fiú.- Az nem okozott volna változást a fényerőben, Telson. Egyébként két

független színképelemzés is alátámasztja a dolgot.Telson egy pillanatig töprengett.- Rendben. Mit akarsz, mit tegyek, Angyal Egy?- Vissza kell térnünk a Földre.

Darv ugyanabban a pillanatban lépett be a Challenger kórházszintjére,ahol azonnal bele is botlott az egyik androidba, akihez előző éjszakahozzávágta az ívlámpát. A robot láthatóan nem mászott a falra az örömtől,hogy láthatja.

- Jó reggelt, Sammy - köszöntötte Darv vidáman.- Az azonosítási számom SA10 - válaszolta az egység kimérten.

22

- Nem baj, én Sammynek foglak szólítani - nézett körbe Darv amennyezeten, megbizonyosodva arról, hogy az angyaloknak nincsenek aközelben érzékelőik.

Előszedte a hologramlemez darabjait, és lerakta őket az androidvizsgálólapjára.

- Meg tudod javítani, Sammy?A robot nem válaszolt. Néhány vezeték bukkant fel manipulátoraiból.

Az alig látható, hajszálvékony csápok megérintették a korongot. Darvlenyűgözve figyelte, ahogy a törött darabok újra egésszé állnak össze.

- Nem szerves anyag - szögezte le az android, mintha valami alapvetőigazságra jött volna rá.

- Meg tudod javítani?- Már kész is van - felelte a gép egyszerűen. - Ultrahanggal

forrasztottam össze. - Felemelte az ép diszket, és odaadta Darvnak.

- Miért nem vagy a konferenciateremben, Darv? - érdeklődött AngyalEgy. - Hallottad Telson parancsnok hívását, nem? Darv átment akönyvtáron, és leült a hologramvetítő elé.

- Telson csak tíz perc múlva akar látni... rengeteg időm van még.- Általában órákat szoktál a könyvtárban tölteni - jegyezte meg a hang.- Ezúttal nem fogok. - Darv megérintette a gép indítóbillentyűjét. A

vetítőtér fehér színt öltött. Előhúzta zsebéből a lemezt, és behelyezte azelőtte sötétlő vízszintes nyílásba.

- Nincs nyoma, hogy kivettél volna valamit a könyvtárból - közölteAngyal Egy fagyosan.

- Azért lehet, mert nem is vettem ki semmit, Angyal Egy - kuncogottfel Darv.

A tejszerű fehérség szétoszlott, hogy átadja helyét egy szavannás tájfelett rohanó képnek. A síkságon túl távoli, kékeszöld hegyek nyúltak amagasba. Darv először csalódottan nézett; azt hitte, újabb hologramot láta Földről - több ezer található belőlük a könyvtárban, s a többiekhezhasonlóan ő is hosszú órákig szokta nézegetni őket. De az ég valahogymásnak tűnt. Egyetlen földi felvételen sem látott még ilyen lehetetlenülmély kékségű árnyalatokat. Egyre növekvő izgalommal meredt aháromdimenziós képre, alig észrevéve a lemez sérülése miatti apróugrásokat. És megszólalt egy hang is.

- Itt Sinclair parancsnok... a küldetés negyvenkettedik évében. Ez azelső jelentés a Tersus-9 csillagfürt C-5 naprendszerének harmadikbolygójáról. Az eddig megvizsgált bolygók közül ez az egyetlen, ami alegcsekélyebb hasonlatosságot is felmutatja a Földdel. Noha jelentősföldrajzi eltérések vannak, illetve a gravitáció is nagyobb, a légkörösszetétele gyakorlatilag azonos.

A kép oldalra mozdult, és két meztelen humanoid lényen állapodottmeg, akik mintegy húszméteres távolságról bámulhattak Darvra.

23

Darv életében először látott meztelen felnőtteket. A nagymeteoritbecsapódást túlélő könyvtári anyag között nem találkozott ilyenfelvételekkel. Biztosan tudta, hiszen már az összeset lejátszotta.

A két lény közül az alacsonyabbik egy nő volt. Darvot leginkább amellkasán látható, két lelógó kinövés döbbentette meg. Ekkor vette észre,hogy az egyikbe kapaszkodó parányi valami egy csecsemő. A nővédekezően a gyerek elé tartotta a karját, a férfi pedig fél kézzel átölelte avállát.

- Egy órával a sikló leszállása után jelentek meg - folytatta Sinclairhangja. - Egyértelműen humanoidok, de a fejlődésnek még egy koraiszakaszában. Az első kutatások eredményei szerint egy évezreden belülkipusztulnak, hacsak át nem térnek a növényi táplálkozásról az állatira.

- Noha vannak bizonyos hátrányai, ahogy azt a függelékben közöltem,a bolygó rendkívül gyönyörű, s ezért is neveztem el Paradicsomnak.Jelentésemben alkalmasnak találom a...

A felvétel váratlanul véget ért, a vetítőteret ismét köd töltötte be. Darvmegnyomta az indítóbillentyűt, de semmi eredményt nem ért el.

- Hibás a felvétel - közölte Angyal Egy.Darv most a lemezkiadó gombbal próbálkozott, de a korong nem tűnt

fel a nyílásban.- Egy javított lemez - folytatta Angyal Egy. - Szét kell majd szedni a

készüléket, hogy kiszedhessük. Beszorult.Darv megőrizte önuralmát, sikerült nyugodt hangon megszólalnia.- Milyen kár, Angyal Egy.- Hol találtad, Darv?- Beszélj nekem a Paradicsomról!- Nincs mit mondanom, Darv. Sinclair parancsnok jelentése tévesnek

bizonyult. A részletes mérések kimutatták, hogy a sugárzás mértéke túlnagy. Láttad az ég színét.

Darv csendben maradt. Aggasztotta az ég színe és a napsütés erőssége.Angyal Egy magyarázata értelmesnek tűnt.

- Különös lények voltak - szólalt meg Darv.- Nagyon különösek - értett egyet Angyal Egy. - De természetesen nem

voltak emberek.- Pedig Sinclair parancsnok azt állította.- Azt mondta, „humanoidok”, Darv. Nem ugyanaz. Azt hiszem, most

jobban tennéd, ha felmennél a vezérlőterembe.- Miért akarod ennyire?- Angyal Kettő és én úgy döntöttünk, hogy itt az ideje visz- szatérni a

Földre. A hajó pályamódosítása és a gyorsítás három órán belül kezdetétveszi.

Angyal Egy szavainak hatására Darv azonnal elfeledkezett aParadicsom bolygóról.

* * *

24

A Challenger félhold alakú vezérlőtermét a fenséges hajó orrában egykiemelkedő buborékban helyezték el, így az ablakok félköre mintegykétszáz fokos panorámát biztosított a galaxis több milliárd tűhegynyifénypontjára. Az univerzum ragyogása azonban olyan látványosságnakbizonyult, amivel Telson, Sharna, Astra és Darv együtt nőtt fel. Egyiküksem emlékezett már arra az alkalomra, amikor hároméves korukban anővérrobotok először bevitték őket a vezérlőterembe.

Most mind a négyen saját konzoljaiknál ültek, épp a pálya- módosításadatait ellenőrizték. Egy órába telt, míg megfordították a hajót, hogyeddigi menetirányával épp szemben haladjon; hogy a fotonhajtóművek ahúsz fényévnyire lévő Naprendszer felé vigyék őket.

Telson egy kimagasló pulpituson ült, társaival szemben, háta mögött azablakok félkörével. Öt percen keresztül kérte társaitól az ellenőrzőadatokat, s azok alapján elindította a programokat, melyek a hajótvezérelték.

Még annak idején, amikor hetvenöt fedélzeti évvel ezelőtt megkezdődöttvolna a Challenger építése, a tervezők felismerték annak a pszichológiaiszükségét, hogy a legénység tudatában legyen, hogy ők irányítják a hajót.Ennek a filozófiának lett az eredménye az a frusztráció, amit Angyal Egyés Angyal Kettő volt kénytelen elszenvedni, amikor át akarta venni a teljesellenőrzést a rendszerek felett. Legalább négy embernek kellett avezérlőteremben tartózkodni, így legalább négy embert kellett életbentartaniuk a huszonöt évvel azelőtti nagy meteoritbecsapódás alkalmával.Mivel az őrangyalok voltak azok, akik bármiféle hatást gyakorolhattakTelsonra, Sharnára, Astrára és Darvra, reménykedtek, hogy ha nem isközvetlenül, de áttételesen teljes mértékben a kezükben lehet a Challengervezérlése.

Darv velük szemben tanúsított, alázatosnak egyáltalán nem mondhatómagatartása olyasvalami volt, amire egyáltalán nem számítottak; annak asúlyos tévedésnek lett az egyik következménye, amit a meteorbecsapódásvárható pusztításának kiszámításakor követtek el. Nem elég, hogykénytelenek voltak hatalmas területeket lezárni a fedélzeten, de többmilliárd bájtnyi memóriát is elveszítettek, ahogy az aszteroida egy darabjaa központi egységekbe fúródott. Egy ideig nem aggódtak túlságosan aveszteség miatt, de mostanra kezdték észrevenni, hogy jelentőshiányosságok támadtak tudásukban. Például sok mindent nem értettekmár az általuk érzékelt térrel és idővel kapcsolatban.

- Pályamódosítás ellenőrzése rendben - jelentette Sharna, amikor Darvés Astra is befejezte munkáját.

- Pályamódosító rendszerek zöld jelzésen - felelte Angyal Kettőférfihangja.

Telson végigpillantott a képernyőjén sorakozó adatokon. A parancsokzöld karakterek formájában ragyogtak előtte.

- Oké, Darv! Kezdjük a finombeállítást!

25

Ez volt a gyorsítás megkezdése előtti utolsó lépés - a Challengerpályájának aprólékos szabályozása, hogy a hajó a Naprendszer felétartson, de oda, ahol az húsz év múlva lesz. Noha a százezer fényévátmérőjű galaxis kerékként forgott, mozgása egyenetlen volt - aminekeredményeképpen a Challenger pályaadatait csak Angyal Egy és AngyalKettő adhatták meg. Darvnak három percet kellett várakoznia, míg aszámok feltűntek monitorán.

Darv utasításokat adott ki a konzolon keresztül. A Challengertízmérföldes testének teljes hosszában több száz segédhajtóművet indítottbe a hipergolikus üzemanyag.

A vezérlőfülkében eleinte nem lehetett érzékelni a rakéták működését.Eltelt egy perc.

- Aszimmetrikus mozgás! - kiáltott fel Astra.Az ablakokon túl a csillagok ide-oda táncoltak. Darv elindította a

programot, ami engedélyezte Angyal Egynek, hogy belátása szerint hajtsavégre az automatikus pályakorrekciót. Sharna felfedezte képernyőjén aNapot jelző fénypontot, és kíváncsian felpillantott, hogy vajon fel tudja-efedezni szabad szemmel is a körülötte ragyogó csillagmilliárdok között.

- Pályakorrekció végrehajtva - jelentette Angyal Egy.A csillagok himbálózása lelassult, majd végül megszűnt. Sharna

képernyőjén a konvergenciavonalak egy jelentéktelen fénypontbanmetszették egymást.

- Pályaadatok rendben - erősítette meg fennhangon.Telson nyugtázta a jelentést, majd érzelmeit hűen tükröző hangon

megszólalt.- Felkészülni a főhajtómű beindítására.Angyal Egy feladatai közé tartozott előkészíteni a hajó belső rendszereit

arra a lassulásra, amely az elkövetkezendő negyven év során a Challengersebességét a fénysebesség feléről mindössze óránkénti pár százezermérföldnyire hivatott csökkenteni. Riasztotta a működő androidokat és azalacsonyabb intelligenciájú egységeket, melyeknek tevékenységébenzavart okozhatott volna a lassulás, és azok kikapcsoltak. A víztározókpartjait megemelték a vízszint várható növekedésének ellensúlyozására - alassulás enyhén megdönti a vízfelszínt, és ebben az esetben erre azállapotra negyvenéves távlatban kellett gondolni.

- Belső rendszerek zöld jelzésen - csendült fel Angyal Egy hangja avezérlőteremben.

Astra váratlanul rámosolygott Darvra.- Még most sem tudom elhinni, hogy tényleg hazamegyünk.- Miért gondoltad meg magad, Telson? - érdeklődött a fiú.A parancsnok fagyosan nézett rá.- így döntöttem, és kész.Darv elvigyorodott.- Ezzel nem válaszoltál a kérdésemre, Telson, de azt hiszem, jobb lesz,

ha megelégszem ennyivel.

26

- Darv... - figyelmeztette Sharna. Egyetlen szava elég volt, hogy amásik szégyenlősen lesüsse a szemét. - Tehetetlenségi rendszerek rendben- folytatta a lány. - Javaslom, induljunk!

Telson szúrós tekintettel meredt Darvra.- Javaslom, induljunk - ismételte meg Sharna élesen.Telson elhúzta a száját, és megérintette a kapcsolókat, melyek

beindították a Challenger részecskehálóit, és várta, hogy az ellenőrzőfények jelentést adjanak a hatalmas ernyők szétterüléséről.

Öt perccel később új csillag ragyogott fel, ahogy a hajó fotonhajtóműveibeindultak. A lassulás megfeszítette a több mérföld széles energiahálókat,és azok felvették alakjukat. A gigantikus leplek szedték össze a csillagközirészecskéket, hogy aztán az anyagtárolókon át így biztosítsák afotonhajtóművek működtetéséhez szükséges nukleáris fúzió üzemanyagát.A folyamat során az anyag teljes mértékben energiává alakult - ugyanúgy,mint ahogy a csillagok szívében s ennek köszönhetően érhette el aChallenger a másodpercenkénti százhúszezer mérföldes sebességet is, amiigencsak megközelítette a fény sebességét. Ennek a sebességnek azelérése vagy az erről való lelassulás hat hónapot vett igénybe.Gyakorlatilag általában nincs elég csillagközi por az űrben, hogy biztosítsaa szükséges anyagmennyiséget, s ezért alacsony gyorsulási és lassulásiértékekkel kellett számolniuk. A Földre való visszatérés esetében másérvek is emellett szóltak: garantáltan számíthattak arra, hogy mindvégiglesz elég hajtóanyag a fotonrakéták számára, s ennek megfelelően kisebbterhelés éri a fúziós reaktorokat.

- Ezt nézzétek! - kiáltott fel Darv. - Most már enni sem tudok!Astra és Sharna odapillantottak, majd nevetésben törtek ki: társuk

szájával próbálta elkapni a levegőbe feldobott mogyorókat. A szelídlassulás azonban eltérítette a mogyorókat logikus pályájukról, így messzeelkerülték a száját.

- Ha befejezted a bohóckodást - szólalt meg Telson fagyosan akkortalán elvégezhetnénk a ránk váró munkát.

Darvnak sikerült elkapni a következő mogyorót. Miközben elrágta,szélesen Telsonra vigyorgott.

- A következő számom pedig az lesz, hogy negyven évre álombamerülök, majd úgy kelek fel, hogy közben csak tizenhat hónapotöregszem.

Sokkal szörnyűbbnek tűnt, mint azok a horrorok, amiket Darv valahais látott. A rettegéstől kétségbeesve küzdötte át magát a sűrűaljnövényzeten. Fogalma sem volt, mióta rohan, de arcán, karján ésmellkasán patakzott a vér a nekicsapódó faágak karcolásaitól. Vaktábannekiütközött egy fának, és a földre rogyott. A láthatatlan lény most sokkalközelebb volt - felé csörtetett a bozótban. Darv akárhogy is menekült agöcsörtös, kiszáradt fák és a hullafehér gyökerek között, az a valami

27

mindig egypár méterrel a háta mögött járt, és a távolság fokozatosancsökkent.

- Ezer agyara és karma van - mondta az ármányos hang. - Nempihenhetsz, Darv... futnod kell! Fuss!

Darv lihegve talpra állt, és vérző, megkínzott lábain továbbtántorgott.Kitörölte szeméből a vért, és félelemmel eltelve hátranézett. Véreslábnyomokat hagyott maga után az erdő talaján. Ismét beleütközött egyfatörzsbe, de már nem volt annyi ereje, hogy talpra álljon. Kétszer ismegpróbálta, és mindkét alkalommal visszazuhant. A könyökére tornásztamagát, és nézte, ahogy a fák félrehajolnak, és kitörnek a mögötte tombolófenevad ádáz csapásai alatt.

Ismét hallotta Angyal Egy meggyőző hangját.- Én meg tudlak menteni, Darv... Csak én tudlak megmenteni...

Akarod, hogy megmentselek?Két hatalmas kéz font körül egy bokrot Darvtól tízméternyire. A

félméteres ujjak végén körmök helyett karmok éktelenkedtek. Darv mostelőször látta meg a lényt, és felsikoltott iszonyatában.

- Akarod, hogy megmentselek, Darv? - kérdezte ismét Angyal Egygyengéden.

Méreg csöpögött a szörnyeteg görbe agyaráról, csészealj nagyságúszemében gyűlölet izzott. Lekuporodott, mintha ugrásra készülődne.

- Igen! - sikoltott fel Darv, végre összeszedve akaraterejét.- Kérlek, Angyal Egy! Meg kell mentened!- Csak ha hiszel bennem, Darv.- Hiszek, hiszek! - vinnyogta Darv.- Mondd ki, Darv! - Angyal Egy hangja már nem volt gyengéd. -

Mondd, hogy hiszel bennem és Angyal Kettőben! Mondd!Darv kipréselte magából a szavakat, közben egy pillanatra sem véve le a

szemét a kuporgó borzalomról. Annyira közel volt hozzá, hogy hallotta alevegő fújtató áramlását a lángoló orrlukakban.

- És elfelejted a felvételt a Paradicsomról, Darv! Érted? Elfelejted, hogyvalaha is láttad!

- Elfelejtem a felvételt a Paradicsomról - ismételte meg Darv.Az erdő és a szörny szertefoszlottak. Darv szemhéjának remegése

megszűnt, szívverése és légzése kezdett visszatérni a normális szintre.- Tedd le a regenerálórácsra! - utasította Angyal Egy a kisegítőrobotot.A gépezet engedelmeskedett; szervomotorjai felzümmögtek, ahogy

letette Darv meztelen, öntudatlan testét az előre elkészített felületre. Aréseken keresztüláramló meleg levegő fokozatosan felszántotta róla azizzadságot.

- Most a többieket.A robot egymás után kiemelte Telson, Sharna és Astra alvó testét a

tartályokból, melyekben negyven éven keresztül nyugodtak, és elhelyezteőket Darv mellett. Egy orvosi egység azonnal elfoglalta a helyét, éseltávolította a legénységről a rájuk erősített táplálékadagoló és

28

anyagcsere-szabályozó csöveket, mielőtt beadta volna nekik a normáliséletfunkciókat helyreállító injekciókat. Negyven évig feküdtek afelfüggesztett életműködés halálszerű állapotában, az őrangyalokfelügyelete mellett, a steril tartályok nyújtotta biztonságban. Sharna,Astra, Telson és Darv negyven évig aludt, testük az öntudatlanságbanhavonta egy napot öregedett. Ez volt a leghosszabb idő, amit valaha iseltöltöttek a lét és a nemlét e különös határán.

Legelőször Telson ébredt fel. Kinyitotta a szemét, és felnézett atompított fényű világítótestekre. Egypár percig zavartnak tűnt, míg a rácskemény nyomása eszébe nem juttatta, hol van. Felült, vékony, elsatnyultlábait felhúzta mellkasához, úgy nézte három társának remegő testét.

- Jó reggelt, Telson parancsnok! - köszöntötte Angyal Egy.- Jó reggelt - felelte Telson, miközben lábát átlendítette az tartály

szélén. Nyersen félreintette a segítségére siető robotot, majd óvatosanleereszkedett a kemény padlóra.

- Két napig a negyedén tartjuk a gravitációt, míg az izmaitok visszanem nyerik rugalmasságukat - magyarázta Angyal Egy, majd hozzátette. -Ez még nem tanácsos. - Éles megjegyzése Darvnak szólt.

Darv ugyanis időközben felébredt, és épp fekvőtámaszokat csinált arácsozaton.

- Akár százat is megcsinálok ilyen tömegvonzásnál - jelentette kimagabiztosan. Leszökkent a padlóra, és a kisegítőrobot kénytelen voltelkapni, amikor a fiú térdei összecsuklottak a testsúlya alatt.

- Hülye - morogta Telson.Darv nem jött zavarba.- Hé - lihegte. - Ilyen még soha nem történt.- Eddig még sohasem voltál negyven évig a tartályban - vetette oda

Telson kurtán. - Hogy mentek a dolgok, Angyal Egy?- Nagyon simán, Telson parancsnok. A fotonhajtóművek a program

szerint két hónapja leálltak. Épp most haladunk át a Naprendszer külsőbolygóinak pályáján.

- Otthon vagyunk! - ujjongott Sharna. Átölelte az épp akkor feleszmélőAstrát. - Otthon vagyunk, Astra! Otthon! Otthon! Otthon!

Telson a realitásokra koncentrált.- Jelentkezett a Föld, Angyal Egy?- Nem, parancsnok. A felfüggesztett életműködés utáni reggeli készen

áll az étteremben.- Pokolba a reggelivel - nevetett Sharna. - Otthon vagyunk! Megyek, és

megnézem Astrával a Földet.- Attól tartok, ez lehetetlen, Sharna - szólalt meg Angyal Kettő.A két lány a legközelebbi érzékelőre meredt.- Miért? - követelte Sharna.Angyal Kettő rövid szünet után válaszolt.- Kétségtelen, hogy a jó naprendszerben járunk. A bolygók adatai

tökéletesen megegyeznek a mieinkkel... két dolgot kivéve.

29

- Név szerint? - türelmetlenkedett Telson.Ismét szünet.- A Nap határozottan melegebb és fényesebb, mint amilyennek lennie

kellene...A négyes csendben maradt, érezve, hogy két őrangyaluk olyan

problémával találkozott, amire nem találtak megoldást.- A Hold azon a pályán kering a Nap körül, amit a Föld foglalt el -

folytatta Angyal Kettő szárazon. - De magának a Földnek semmi nyoma.Egyszerűen eltűnt a Naprendszerből.

Második rész

Az Első Lábnyom Városa

A Challenger segédhajtóművei segítségével elvégzett egy sor bonyolultmanővert. A hatalmas hajó nem tűnt igazán alkalmasnak bolygóközelipályák felvételére - különösen egy olyan kicsiny égitest esetében, mint aHold.

- Nyolcas fékezőrakéta harminc fokon - szólt Telson. Már két órája ülta konzoljánál, és meglehetősen ingerlékenynek tűnt.

- Nyolcas fékezőrakéta harminc fokon - igazolta vissza Sharna.- Részecskehálók?- Behúzva - jelentette Darv.- Ötszázalékos terhelést a nyolcasra - adta ki az utasítást a

parancsnok. Felpillantott Astrára, aki a Holdat bámulta képernyőjén.- Astra!Astra sietve visszaterelte figyelmét feladatára.- Hold körüli pálya rendben, parancsnok.- Legnagyobb távolság... hatszáz mérföld - hadarta Sharna.- Legkisebb távolság... kettőszázhúsz mérföld. Keringési idő... három

óra négy perc.- Kiváló manőver - gratulált Angyal Egy.Telson megpördült székével.- Jött válasz a hívásainkra? - vakkantott Darvra.- Teljes a rádiócsend, Telson.- Azt mondtam, minden csatornán sugározz!- Úgy is tettem. Teljes a rádiócsend a Holdon.Telson türelme veszedelmesen fogyott.- Az lehetetlen. - Ujjával a képernyőre mutatott. - Nézd meg azt a

várost ott lent! És van egy másik az Egyenlítőn is. Legalább ötvenezerembernek kell itt élni.

30

Mind a négyen zavartan nézték a Challenger alatt lassan elúszókupolavárost.

- Semmilyen tevékenységnek nem látom jelét - mondta Sharna. - Ez ahely kihalt.

- Ez egyszerűen lehetetlen - morogta Telson.Darv vállat vont.- A Föld eltűnése sem az.- Jobban tennéd, ha utánanéznél azoknak a városoknak az

adatbankban.- Már megpróbáltam - felelte Darv. - Még nem léteztek, amikor a

Challenger elhagyta a Naprendszert.- Akkor ellenőrizd a térképeket!Darv visszafordult a konzoljához, és információkat kért az adatbanktól.

Sharna és Astra csendben maradt - mindketten elmerültek sajátgondolataikban.

- Angyal Egy és Angyal Kettő - kezdte Telson megfontoltan. - Létezik alegkisebb esély is arra, hogy hiba csúszott a navigációba, és nem amegfelelő naprendszerbe tértünk vissza?

- Egyikünk sem tud magyarázatot adni a Föld eltűnésére és a Napfényerejének növekedésére - válaszolta Angyal Egy. - De semmi kétség: aChallenger hazatért.

- Mi az, hogy haza? - fakadt ki Astra keserűen.- Pontosítok. A Challenger naprendszerére gondolok.Darv felnézett a monitorról.- Két véletlenszerű ellenőrzést végeztem el. A Hold térképészeti adatai

tökéletesen egyeznek a mért értékekkel.Telson egy percig hallgatott. Majd a saját képernyője felé bökött állával.- Megint itt az a város, amit az első körben láttunk.A város hatalmasnak látszott: legalább száz, egymással összekapcsolt

kupola terült el a levegő nélküli holdi tájon; néhánynak az átmérője elérteaz öt mérföldet is.

Sharna foglalta szavakba azt, amire mindannyian gondoltak.- Ez alatt a százötven év alatt, míg a Challenger távol volt, óriási

mértéket öltött a Hold betelepítése.- Annak alapján, amit a Földről olvastam, ez teljesen normálisnak

tűnik - jegyezte meg Astra.Telson magában átkozódott.

- Valakinek lennie kell ott lent. Minden csatornán beszélni akarok.- Időfecsérlés, Telson - szólt Darv könnyedén. - Ugyanezt csináltam én

is. Ha nem tetszett nekik az én hangom, valószínűleg a tied sem fog.- Minden csatorna nyitva - jelentette Angyal Egy.Telson belekezdett anélkül, hogy felemelte volna a hangját.- A Challenger űrhajó hívja a Holdat... A Challenger űrhajó hívja a

Holdat. Ha valaki hall, kérem, válaszoljon akármelyik csatornán... Vétel...Csak a fehérzaj jött válaszul.

31

- Teljes érzékenységet, Angyal Egy.A fehérzaj hangereje növekedett.Darv rákacsintott Astrára, majd lemondóan legyintett.- A Challenger űrhajó hívja a Holdat - ismételte Telson. -A legénység négy főből áll. Annak a csoportnak vagyunk az utódai, akik

százötven évvel ezelőtt hagyták el a Naprendszert. A leszállóegységeinkmegsemmisültek egy meteorbecsapódás során, mintegy huszonöt évvelezelőtt, így nem tudjuk elhagyni a Challengert. Ismétlem... nem tudjukelhagyni a Challengert. Biztonsági intézkedésekre nincs szükség. Kérem,küldjenek egy űrsiklót. Vétel...

Telson várt, de nem érkezett válasz a Holdról.- Angyal Egy, folyamatosan sugározd az üzenetet - kérte.A fehérzaj sziszegése hirtelen elhallgatott.Telson odament az egyik csaphoz, és ivott egy korty vizet. Az egyik

ablakon keresztül nézte a Challenger alatt lassan el- sikló holdbéli tájat.Darv ráközelített az egyik kamerával egy átlátszó kupolára, amiről

feltételezte, hogy ugyanolyan mezőgazdasági részleg lehetett, mintamilyennel ők is rendelkeztek a hajón. A talaj felszántva, de semminyomát nem látta a növényeknek. Mozgást érzékelt maga mellett. Astrafogta meg szorosan a kezét, mint gyermekkorukban, amikor együtt néztéka horrorfilmeket a videón.

- Ha senki sincs ott... - küszködött a szavakkal a lány.- Természetesen van valaki - jelentette ki Darv vidáman. -

Szerencsétlen véletlen, hogy a hajónk pont úgy néz ki, mint azadószedőké, és ezért elbújnak előlünk. Legalább tíz kört meg kelltennünk, míg a nyomukra bukkanunk.

- De ha nincs senki.. És nincs Föld... A remény, hogy egy napmeglátjuk a mi Földünket... Belélegezzük a levegőjét... Azt hiszem, csak eza remény óvott meg attól, hogy meg ne őrüljek. A Challengerenszülettünk... most úgy tűnik, itt is halunk meg.

Az őrangyalok aggódtak és zavarban voltak: emberi érzelmek, de őkettervezték az emberiség történetében először úgy, hogy rendelkezzenekezekkel a vonásokkal. A tervezők felmérték annak az előnyeit éshátrányait, ha a hajót számítógépek irányítják, és az előbbiből többettaláltak. Figyelembe vették azt is, hogy ezen érzelmek könnyenátcsaphatnak hatalomvágyba, de lehetetlennek tartották, hogy azőrangyalok rákényszerítsék akaratukat több mint háromszáz férfira ésnőre.

Az őrangyalok nyugtalankodtak, mert nem értették, mi történt aFölddel. Lehet, hogy hibásan döntöttek, amikor meghosszabbították aChallenger utazását. Ha így történt, akkor komoly nehézséget jelentettszámukra az, hogy annak a tudatában működjenek, bármikorelkövethetnek egy ugyanilyen súlyos hibát.

32

Astra ajtaja félrecsúszott, egy-két pillanatig hagyva beszűrődni afolyosóról a fényt. Valaki bejött. A lány felült az ágyán, és megérintette avillanykapcsolót.

Darv volt az, mindkét vállán egy-egy tömött zsák lógott.- Darv... mi a francot akarsz?- Kaja - válaszolta a másik védekezően. - A zsákokat az egyik

raktárban találtam. - Emelgetve megbecsülte a csomagok súlyát. -Szerintem legalább négy napig elég lesz.

Astra felnevetett.- Te megőrültél. Tényleg meg akarod csinálni?- Jobb, mint itt ülni, és a szemünket mereszteni egész nap.Jössz?- Mit szólnak hozzá az angyalok?- Semmit... ugyanis nem mondtam el nekik. De kérdezősködtek. -

Nagyon jól tudta utánozni Angyal Egy hangját. - Mit akarsz azokkal azsákokkal, Darv? Mit akarsz azzal az élelemmel, Darv?

Astra elkomolyodott.- Ne gúnyolódj velük!- Miért ne?- Mert ők a mi őrangyalaink. Nagyon jól tudod, hogy nélkülük halottak

lennénk.- Ők csak egy csomó ellenőrző rendszer. Jössz? Astra, azt mondtad,

szeretnél csinálni valamit. Egy kis felderítőút, és legkésőbb négy napmúlva már vissza is térünk. Telsonnak és Sharnának hagytam együzenetet.

Darv kinyitotta az egyik szekrényt, és az ágyra dobta Astrakezeslábasát.

A különös ajtóra másnap bukkantak rá.Astra az ívlámpát tartotta, míg Darv végighúzta körmeit a fémlap és a

fal közötti vékony résen. Az ajtó tökéletesen illeszkedett keretébe, és nemvolt kilincse. Soha nem láttak még ehhez hasonlót.

- Egyszer már lejöttünk ide gyerekkorunkban - szólalt meg Darv, ahajszálvékony illesztést vizsgálgatva. - Nem túl meglepő, hogy nem vettükészre.

Astra végignézett a folyosón. Egész napos útjuk során egyetlen olyanérzékelőt sem láttak, ami az őrangyalokhoz csatlakozott volna. Tarkójánazt a kellemetlen bizsergést érezte, amit akkor szokott, amikor a hajónakaz angyalok által ellenőrizetlen részében járt.

Darv talált két üvegszálas kábelvéget a falon, ahol valaha egyvezérlőegység lehetett. Ugyanez volt a helyzet mindenhol, az összes tiltottzónában: a szervizrobotok az összes kapcsolót eltávolították a nagy

33

meteoritbecsapódás utáni javítási munkálatok során.- Astra... egy pillanatra világíts ide!Astra úgy irányította a lámpát, hogy annak fénye a sérült vezetékekre

essen. Váratlanul felszisszent valami, amitől önkéntelenül hátralépett. Azajtó hátracsúszott, majd félrehúzódott, egy fülkeszerű helyiséget felfedveelőttük.

- Zsilipvezérlés - hallatszott egy hang. - A zsilip működőképes.Darv magához tért meglepetéséből, és megragadta Astra könyökét.- Gyerünk - lépett be a zsilipbe semmi értelme várakozni!Az ajtó egy szisszenéssel bezáródott mögöttük.- Kérem, állítsa be a kívánt környezeti jellemzőket a terminálon -

folytatta a zsilip vezérlése.Darv rámosolygott a tágra nyitott szemű Astrára.- Kérlek, ismertesd a határértékeket, zsilipvezérlés.- Gravitáció... nullától egyig; légnyomás... nullától egyig;

hőmérséklet... mínusz száztól plusz húszig.Darv utasította, hogy vegyen fel számukra kényelmes körülményeket.

Utolsó szavaival majdnem egy időben már hallatszott is, ahogy levegőáramlik az ajtó túloldalán lévő helyiségbe, akármi legyen is az.

- Ha ez valami fontos, akkor ígérd meg, hogy jelented Telsonparancsnoknak - követelte Astra.

- Micsoda? Kockáztassam meg, hogy vesztegetem az értékes idejét?- ígérd meg - erősködött Astra.Darv megígérte. A süvítés elhallgatott.- Környezeti változók beállítva - közölte a zsilip vezérlése.- A hőmérséklet öt percen belül eléri a normálisát, de így is be lehet

lépni védőöltözet nélkül.A belső ajtó kitárult, teljes sötétséget fedve fel maga mögött.- Egy kis fényt kérek, zsilipvezérlés - kérte Darv.Számos fénysugár vágott be a helyiségbe, és valami olyasmit

világítottak meg, amit Darv és Astra még csak felvételeken látott. Egypercig csak ott álltak anélkül, hogy megszólaltak volna, vagymegpróbáltak volna belépni a helyiségbe.

- Igazad van, Astra - szólalt meg végül Darv. - Ezt azonnal jelentenünkkell Telsonnak.

Telson ismét körüljárta az űrsiklót. Nem szólt semmit, de csak azért,mert semmi sem jutott az eszébe.

- Megérte, hogy beléptünk egy tiltott zónába? - érdeklődött Darv. -Mivel vákuumban volt, tökéletes az állapota.

Sharna tűnt fel a sikló ajtajában, arckifejezése nagyon elégedettnektűnt.

- Tökéletes - mondta izgatottan. - Élelem, víz, űrruhák... minden alegnagyobb rendben.

34

Telson nem szólt semmit. Előrelépett, és megérintette az egységhőpajzsát az egyik rögzítőbak felett.

- Már használták - mutatott az égett nyomokra, melyek teljeshosszában beborították a pajzsot.

- A hőpajzs állapota nem számít, ha a Holdra szállunk le - érvelt Darv.Telson szembefordult vele.- Azt javaslód, hagyjuk el a Challengert?- Természetesen.- Melyik őrangyal irányítása alá tartozik?- Egyik alá sem. A teljes vezérlés a mi kezünkben van.Telson azonnal döntött.- Ebben az esetben szó sem lehet a Challenger elhagyásáról. Nem

lennénk képesek irányítani a siklót.- A konzolok kezelése sokkal bonyolultabb, mint az automata

leszállóegységeké - jegyezte meg Sharna. Astrával együtt épp a siklózsilipjébe vezető alumíniumlépcsőn ereszkedtek le.

- Ne próbálj ellenkezni velem! - figyelmeztette Telson.- Nem ellenkezem. Egyszerű tényekről beszélek - felelte Sharna abban

a tudálékos modorban, ami annyira fel tudta idegesíteni Telsont. - Gondnélkül repülhetünk ezzel a valamivel.

- Igaza van, parancsnok - csatlakozott hozzá Astra. - Életünkbenelőször itt a lehetőség, hogy mi magunk tegyünk valamit... az őrangyaloknélkül.

Telsont megzavarta az általában engedelmes Astra ellenkezése.- Milyen lehetőség ez? Nélkülük már rég halottak lennénk.

Csecsemőkorunk óta ők vigyáznak ránk. Vezettek minket. A Challengerkísértethajó lenne nélkülük... csak sodródna az űrben... négy gőgös embersírboltjaként.

Darv veszélyesen közel állt ahhoz, hogy elveszítse önuralmát.- És pontosan így fogjuk végezni, ha nem találjuk meg a Földet.

Persze, maradhatunk felfüggesztett életműködésben is... de minek ésmeddig? Hogy ötven helyett ezer év múlva haljunk meg, úgy, hogy sohanem láttuk a Földet? Vagy talán titokban félsz attól, hogy megtaláljuk azotthonunkat, Telson?

- Semmi garancia nincs rá, hogy találunk valamit a Holdon -makacskodott a parancsnok.

- Az viszont biztos, hogy semmit sem találunk, ha itt maradunk -erősködött Darv.

- Én megyek, és Darv - közölte Astra anélkül, hogy egy pillantástvetett volna Telson dühös arckifejezésére.

- És én is - tette hozzá Sharna.Telson azon vette észre magát, hogy oda a tekintélye, ha nem adja be a

derekát.- Rendben - egyezett bele rosszkedvűen. - Mindannyian megyünk. De

először alaposan nézzük át a siklót, hogy biztosak legyünk a

35

működésében.

Az angyalok kénytelenek voltak szembesülni azzal a nagyon kellemetlenténnyel, hogy a sikló létére vonatkozó adataikban komoly hiányosságoktapasztalhatóak. A nagy meteoritbecsapódáskor bekövetkezettinformációvesztés nagyságának következményei súlyosabbak voltak, minthitték. Úgy döntöttek, engedélyezik a legénységnek a hajó elhagyását.Információkat kellett szerezniük, bármi áron.

Az űrsiklót öröm volt vezetni.Amint kinyílt a Challenger külső zsilipkapuja, a sikló automatikusan

beindította kémiai hajtóműveit, hogy ráálljon a Telson által előzetesenmeghatározott negyven mérföld magasságú hold körüli pályára. Még egyrádiójelet is küldött a hajónak, jelezve, hogy az bezárhatja a zsilipet.

A legénység életében először hagyta el a Challengert, és életében előszöradózhatott tisztelettel a jármű gigantikus méreteinek, illetve nagymeteoritbecsapódás okozta szörnyű károknak. A hajótest közepétőlmintegy négyszáz méteres rész a fotonhajtóművekig teljesen elpusztult -egész ültetvény-részlegek kerültek az űr dermesztő vákuumába, afolyosókat olvadt vagy groteszk módon elgörbült fémtörmelék borította, ahatalmas színházból és nagyteremből pedig mindössze néhány kis szobamaradt meg, amelyekben videó- és hologramvetítők maradványai álltak. Afiatalok többször láttak már felvételeket a sérülésekről - ezeket abolygókutató szondák készítették, és továbbították a hajóra -, de csakmost, hogy testközelből vehették szemügyre a meteorit okozta rombolást,értették meg, mit is jelent a félelmetes űr árváinak lenni.

A sikló ragyogó gázcsóvákat lövellt ki hajtóművéből, míg el nem érte ameghatározott magasságot. A fedélzeti radar végigpásztázta az alattukelsikló területet, majd átalakította a jeleket a számítógép grafikaiképességeinek megfelelően, és továbbította azokat a vezérlőpult közepénelhelyezett monitorra. Minden számba jöhető leszállóhelyet egy számmaljelölt, lehetőséget adva a pilótának, hogy egy kivilágított billentyűzetrőlbetáplálva a megfelelő számjegyet, kiválassza a neki tetsző úti célt.

- Te jó Isten - hápogott Telson a pilótaülésben. - Feleslegesekvagyunk... ez a masina magában is elrepülne. A legnagyobb városbanszálljunk le?

A többiek figyelmét nem kerülte el, hogy parancsnokuk minthanagyobb hajlandóságot mutatna az együttműködésre, mint egyébkéntszokott.

- Miért ne? - kérdezett vissza hetykén Sharna.Öt perccel később a város felkúszott a látóhatárra. Telson azonosította

a monitoron, majd betáplálta a számát a vezérlőpulton. Az oldalirányúhajtóművek megfordították a siklót. Darvék teste nekifeszült a biztonsági

36

öveknek; az üresen maradt hat ülésben egymásnak ütődve csörömpölteka szabadon lógó fémcsatok. Amint befejeződött a forduló, beindult afőhajtómű, ezúttal a menetiránnyal ellentétes tolóerőt kifejtve. A fékezésegy percig tartott, ezalatt a jármű százötven méterre csökkentettemagasságát. Astra a sikló hasa alatt mindössze a három méterrelmeredező hegyormokat szemlélte ablakán keresztül. A lejtők egysíkságban futottak össze, amelyen járművek nyomai vezettek a távolba.Egyikük sem beszélt; életükben most voltak a legközelebb bármifélebolygó felszínéhez, és úgy tűnt, nincsenek megfelelő szavak érzéseikkifejezésére.

A főhajtómű ismét fellángolt, ezúttal kevesebb mint tíz másodpercre. Asikló lassan közeledett a talajhoz.

- Tízezer - szólalt meg Telson komoran. - Csak abban bízom, hogy ezaz átkozott madár tudja, mit akar.

Az oldalirányú hajtóművek visszafordították a járművet, úgyhogy azismét menetirányának megfelelően repült. A város kupoláinak fürtjeikevesebb mint százmérföldnyire csillogtak.

A számjegyek gyorsan pörögtek Telson szeme előtt.- Ötezer - közölte. Hiába nyelt nagyokat, torkának szárazsága nem

enyhült.- Az egyik kupola kinyílik - jelentette Sharna rekedten.- Micsoda? - nézett fel Telson a vezérlőpultról. Sharnának igaza volt,

az egyik hatalmas kupolán egy rés kezdett kitárulni.Az oldalirányú hajtóművek megint beindultak. Ez alkalommal

előreáramlott a forró gázsugár, úgy csökkentve a tolóerőt, hogy a siklógyorsabban kezdte veszíteni magasságát, mint ahogy a holdfelszíngörbülete kisiklott a hasa alól. A navigációs számítógép kiszámolta aballisztikus pálya végpontját, és segítőkészen fel is villantotta Telsonképernyőjén. Landolás tizenöt másodperc múlva.

Ugyanabban a pillanatban az energiaszolgáltató rendszerekkikapcsoltak, kioltva a Telson előtti monitort és a fülke világítását. Csak amesterséges gravitációt fenntartó egységek folytatták működésüket.

- A padlóra! - hördült fel Telson.Kétségbeesett kapkodással csatolták ki öveiket, és vetették le magukat

az ülések közötti keskeny járatba. A parancsnok a karjához szorítottahomlokát, és magában számolta a másodperceket, várva azelkerülhetetlen becsapódást. A huszadik másodpercben eltűnt a Nap.Darv felemelte a fejét, és kinézett az egyik ablakon. Valami olyan fedte el acsillagokat, ami még az űr sötétjénél is sötétebb volt. Talpra kecmergett.

- Feküdj! - csattant fel Telson.- A kupolában vagyunk - felelte Darv.- Micsoda!?

Harminc másodperccel a számítógép jó szándékú bejelentése után a

37

sikló szelíden landolt a hatalmas kupola belsejében.Darv addig igazította a külső kamera optikáját, míg a monitoron

megjelenő kép a lehető legélesebb nem lett. Lassan végigpásztázta akupola szélén lévő járatok sorát, majd hirtelen megállt, ahogy valamimegragadta a figyelmét.

- Poggyászkiadás - olvasta hangosan. - Ti tudjátok, mit jelent ez?Rövid vita alakult ki arról, hogy vajon fejlődhetett-e olyan szintre a

technológia, hogy turizmus alakuljon ki a Holdon. Sharna vágta el a vitát.- A jelenlegi légnyomás egy atmoszféra. Bezárták a kupolát, és

feltöltötték levegővel.Telson ellenőrizte a Sharna által adott helyzetjelentést.- Nos, legalább belélegezhető a levegő odakint.- És most mit csinálunk? - érdeklődött Astra. - Csak állunk, és

várunk?- Pontosan - hangzott Telson válasza. - Megvárjuk, amíg ők jönnek

ide.

- És most? - kérdezte Darv egy órával később.- Várunk - jelentette ki Telson határozottan.- Mi értelme várni? - szólalt meg Sharna. - Nyilvánvaló, hogy nem

akarnak ártani nekünk. Egyébként miért hagyták volna, hogy arendszereik idevezessenek?

Újabb vita kezdődött, melynek végén Telson beleegyezett, hogysorshúzás alapján eldöntsék, ki hagyja el a siklót.

Sharna és Astra nyertek.Harminc perccel később oldalukon plazmafegyverekkel - az úgynevezett

PD-kkel nyakukban rádióval óvatosan lemásztak az alumíniumlétrán, éséletükben először valódi talajra léptek.

Sharna bekapcsolta rádióját.- Telson?- Előre, Sharna - hallatszott a parancsnok hangja a kicsiny

hangszóróban.- Most egy kisebb helyiségben vagyunk. A gravitáció borzalmas. Astra

kitalált egy ilyen ugrándozós járást, elég jól működik. Eddig mindenrendben. Tíz perc múlva újra jelentkezem.

- Hagyd bekapcsolva a rádiót - utasította Telson.Sharna kilépett, és arrébb ugrált, hogy megnézze, mit talált Astra. A két

lány elhagyta a főkupolát, és egy alacsony mennyezetű terembejutott. Afalakat és a padlót kellemes, nyugtató színű műanyag lapok borították. Abelsőépítészek tudhatták, milyen színek nyugtatják meg az embert; nohaegyedül voltak, a lányok a legkisebb félelmet sem érezték, mióta elhagytáka siklót.

38

- Nyilvánvalóan rengeteg ember számára tervezték - csatlakozottSharna Astrához. - Észrevetted, hogy a fények mindig ott világítanak, aholépp vagyunk?

Astra egy feliratra mutatott.- Ott az áll, hogy az oldalfegyvereink behozatali tilalom alá esnek.

Ebből mit tudsz kisütni? - Egy másik tábla felé intett, amit Sharnahangosan is felolvasott, hogy Darv és Telson is hallják.

- FFC Utazási Iroda. Érintse meg a piros lapot, ha körutat akar tenniaz FFC kultúrájában. Érintse meg a zöld lapot, ha az Első LábnyomSzentélyét kívánja meglátogatni.

- Ne nyúljatok semmihez - figyelmeztette őket Telson.Astra felkuncogott.- Késő. Már megnyomtam a zöld lapot.- Semmi máshoz ne nyúljatok, míg én azt nem mondom! - csattant fel

a parancsnok hangja mindkettejük hangszórójában.Istenem, lehetett volna annyi eszem, hogy nem engedem el ezt a két

őrült csajt együtt!Sharnára átragadt Astra nyegle modora, és nevetésben tört ki. Astra

arckifejezése hirtelen megmerevedett.- Sharna! Mögötted!- Mi történik ott? - követelte Telson.Sharna megpördült, és észrevette, mi riasztotta meg Astrát; egy

alacsony jármű siklott feléjük. Körülbelül harminc mérföld per órasebességgel haladt, és úgy tűnt, mintegy fél méterrel lebeg a talaj felett.Halk zúgást bocsátott ki magából.

- Valami jármű közeledik felénk - ecsetelte a helyzetet Sharna. -Nagyon hasonlít egy szerelőpadra. Négy ülése van, vezetőt nem látok, eléggyorsan mozog.

- Használjátok a PD-ket, ha próbálkozik valamivel - parancsoltaTelson.

Mindkét lány hallotta, ahogy Darv valamilyen kétségbeesett zajt csapotta háttérben, de túlságosan elfoglaltak voltak a körülöttük zajló dologgalahhoz, hogy a két fiú közötti nézeteltérésre figyeljenek.

Astra meglazította pisztolytáskájának biztonsági csatját, de nem húztaelő a fegyvert. Akárcsak a környezet, a jármű is valami barátságos ésmegnyugtató légkört árasztott magából. Közelebb érve lelassított, majdmegállt a két komoran figyelő lány mellett.

- Jó napot kívánok, hölgyeim - csiripelte vidáman a masina. - Istenhozta önöket az Első Lábnyom Városában... a Naprendszer Birodalmánakelső földön kívüli városában. A nevem Simon, én vezetem el önöket aBéke-síkságon álló Első Lábnyom Szentélyébe. Kérem, szálljanak fel, éshelyezzék magukat kényelembe!

- Ne csináljatok semmit - utasította őket Telson fenyegetően.- Tudod, Astra - morogta Sharna vannak pillanatok, amikor Telson

egyszerűen kétségbe ejt. - Azzal kikapcsolta a rádióját.

39

Astra felkuncogott, és követte példáját. Mindketten nevetésben törtekki, miközben azt tették, amit Simon mondott: felléptek a kicsiny járműre,és kényelembe helyezték magukat.

Telson szelíden átkozódott.- Azok az őrült nők kikapcsolták a rádiókat.- Nem tudom hibáztatni őket - felelte Darv anélkül, hogy felnézett

volna munkájából. Épp az energiarendszert próbálta helyreállítani.Telson gyanakodva fordult felé.- Mit akar ez jelenteni?- Amit csak akarsz. - Darv már nagyon unta Telson társaságát. - A

lányok tudnak vigyázni magukra.A parancsnok mondani akart valamit, ami megfelelően éles, de abban a

pillanatban visszatért az energia a vezérlőpultba.- Most már csak egy gond van - vakarta a fejét Darv, miközben a

képernyőn feltűnő számokat figyelte. - Hogy nyitjuk ki a kupolát, amikorel akarunk majd menni?

Sharna megrázkódott.- Borzalmas, nem?Astra egyetértően bólogatott. A jármű elhagyta a fogadótermet, és most

egy sokkal nagyobb kupolában siklott, ami több négyzetmérföldnyicsupasz holdbéli tájat zárt körül. Az út, melyet követtek, nem volt más,mint egy, a masina testénél alig szélesebb ösvény, amit megtisztítottak akövektől és a portól. A kétoldalt elterülő síkságot hatalmas mennyiségűlábnyom borította. A kocsi enyhén bukdácsolt, ahogy követte a felszínegyenetlenségeit, de az ülések kényelmesek voltak. Sharna egy pillanatrafelállt, és az előttük elterülő tájat fürkészte, de semmi érdemlegeset nemlátott.

A fejét rázta Astra kérdő tekintetére.- De a lábnyomok - tiltakozott Astra. - Több millió lehet belőlük.- Nem tudom, Astra. Már nem is gondolkodom rajta. Darvnak viszont

igaza van egy dologban: hogyan történhetett ekkora fejlődés százötven évalatt?

- Simon - szólította meg robotizált vezetőjüket Astra. - Mikor járt ittutoljára valaki?

Simon barátságos hangja az ülésekre szerelt hangszórókban csendültfel.

- Jó napot kívánok, hölgyeim. A nevem Simon. Az Első LábnyomSzentélye egymérföldnyire található.

Egyszerre látták meg a távoli kék fényt. Körülbelül ötvenméternyirelehetett az út jobb szélétől. Ahogy közelebb értek, észrevették, hogy több, atalajra helyezett fényforrás alkot egy nagy kört. Finom köd lebegett

40

körülöttük, így a tükröződő fénysugarakat akár fél mérföldről is fellehetett fedezni. A fényfüggöny mögötti zömök alakzat valahogyanismerősnek tűnt.

- Ó, nem - nyögte Sharna. - Nem tudom elhinni. Mondd, hogy nemigaz.

De igaz volt.A jármű lelassított, és a megdöbbentő látvány felé vette útját.Sharna ujjai a rádió kapcsolóján matattak, miközben hitetlenkedve

bámult.- Telson - sikerült végre lenyomnia a gombot -, Telson, hallasz?- Igen, hallak - csattant fel a parancsnok. - Próbáltunk elérni titeket.

Minden rendben? Hol vagytok?- Gyönyörű - rebegte Sharna, mintegy hipnotizálva. - A legszebb dolog,

amit valaha is láttam...- Halló, Darv - hadarta Astra izgatottan, miután bekapcsolta

adóvevőjét. Esélyt sem adva a válaszra, folytatta. - Darv... emlékszelazokra a régi videókra, az első holdra szállásról? Ott vagyunk! Pontosanott vagyunk!

A jármű ötméternyire állt meg az éteri fényektől, melyek ragyogó körbezárták a holdszondát.

- Jó napot kívánok, hölgyeim! A nevem Simon. Itt vagyunk az ElsőLábnyom Szentélyénél. Programom nem engedi, hogy közelebb menjek, deönök elsétálhatnak a Fény Katedrálisának széléig. - Simon elnémult. Alányok egypár pillanatig lenyűgözve bámulták az előttük ragyogó fenséget,nem hallva a rádiókból előtörő izgatott kérdéseket.

Leszálltak a kocsiról a száraz, poros talajra, és egymás kezét fogvaelindultak a fények felé. Ekkor hallották meg a körülöttük lebegő lágyzenét. Úgy tűnt, mintha az atmoszféra minden részecskéje szelídharmóniában rezegne a láthatatlan hangszer hangjaival. A zene lágyhullámokban ívelt fel és alá. Végigsimította az arcukat, mint a sohasemtapasztalt tavaszi szellő; megérintette a lelkűket, és ezüstös, szétfoszlófutamaival félresöpörte félelmüket.

Egy hang szólalt meg, éppolyan lágyan és rabul ejtően, mint a zene.- Gyertek közelebb... gyertek közelebb... kérlek...Előrébb léptek, s érezték arcukon a Béke síkságát betöltő dicsfény

melegét.- Isten hozott benneteket az Első Lábnyom Szentélyében. Itt tette lábát

az ember először a Holdra, több mint egymillió évvel ezelőtt.Sharna megfeszült.- Nem egymillió éve...Egy fénykör ragyogott fel a holdszonda pókszerű alakján, és állt meg a

testéhez erősített fémlétrán.- Kövessétek a fénykort a szemetekkel, ahogy lemegy a létrán... -

folytatta a hang. - Az ember első bizonytalan lépteit követitek, ahogylemászott a létrán esetlen űrruhájában.

41

A fény a létra alsó végén állapodott meg.- Akkor megállt, mielőtt megtette volna a sorsdöntő utolsó lépést, és

kimondta azokat a halhatatlan szavakat, melyek ma fénybe öntveragyognak a szentély fölött.

A lányok vonakodva fordították el tekintetüket az előttük lévő fényről,és néztek fel, ahol fénylő betűkből összeállítva ragyogott az a bizonyosmondat.

- Most figyeljétek meg gondosan a fénykört... Ott. Az első lábnyomotvilágítja meg, amit az ember egy másik világon hagyott. A lábnyompontosan ugyanolyan, mint egymillió évvel ezelőtt.

- Nem - suttogta Sharna, inkább magának, mint Astrának.- Nem igaz. Az első holdat érés csak háromszáz évvel azelőtt történt,

hogy a Challenger elhagyta a Földet.Astra megszorította Sharna kezét, és tovább nézte a fénykort.- Az erőtérfalon túli területen tökéletes vákuum uralkodik - folytatta a

hang. - Maga az erőtérfal egy föld alatti reaktorból kapja az energiát. Areaktor mindaddig működni fog, míg a Nap nóvává nem válik, és el nemnyeli az egész Naprendszert. A Föld kénytelen volt elhagyni aNaprendszert mintegy félmillió évvel ezelőtt... biztonságba helyezve aBirodalom gyermekeit, a férfiakat és nőket... egy másik nap mellett.

A hang elhallgatott.- Egyébként én Sentinel vagyok... az Első Lábnyom Szentélyének, a

Birodalmi Könyvtárnak az őrzője és a hozzátok hasonló idegenek vezetője.- Mi nem vagyunk idegenek - szólalt meg váratlanul Shar- na. -

Földiek vagyunk!- Ez a szentély egymillió éve áll - szólt a hang. - Kutató szellemiségünk

emlékműve. Kérlek benneteket, megértéssel szemléljétek... neháborgassátok, míg a Nap... ami az életet adta nekünk... el nem pusztítja.

Sharna ekkor már kiabált.- Mondom, hogy nem vagyunk idegenek! A nagy szüléink a Földön

születtek! A Challenger űrhajó legénysége voltak, ami a Földről indult,hogy új világokat fedezzen fel!

Astra őszinte aggodalommal nézett társára.- Ne idegeskedj, Sharna! Ez csak egy hang... Sentinel vagy hogy hívja

magát. Tévedett az egymillió évvel kapcsolatban.Sentinel ismét megszólalt.- Meg fogom vizsgálni a felvételeket, hogy megtudjam, van-e

valamilyen hivatkozás a Challenger űrhajóra. A kocsitok elvisz a BirodalmiKönyvtárba, egy másik jármű pedig elmegy a társaitokért. Ott beszélünkmajd.

A különös zene elhallgatott, s az utána maradt űr fájdalma sírásrakésztette Astrát.

Simon zümmögve felemelkedett a talajról.- Jó napot kívánok, hölgyeim! A nevem Simon. Kérem, szálljanak fel,

és helyezzék magukat kényelembe! A következő megálló a Birodalmi

42

Könyvtár, az Első Lábnyom Városában.

Akárcsak az egész város, a Birodalmi Könyvtár is elhagyatott éscsendes volt.

A négy fiatal az eddig látott legnagyobb teremben állt, és kíváncsiannézegette a kényelmes széksorokkal szemközti hologramvetítőket, melyeksokkal fejlettebbeknek látszottak, mint a Challengeren lévők.

- Ez az egész nem lehet olyan régi, mint ahogy Sentinel mondja -állította Telson -, egyébként minden elrohadt volna ebben azatmoszférában. A hőmérséklet, a páratartalom és a légnyomás nekünkpont megfelel, a gépeknek azonban nem.

- Nem gondolkozol - vizsgálgatta a környezetet Darv. - Lehet, hogycsak akkor helyezik nyomás alá a helyiséget, amikor látogatók érkeznek...másképp túlságosan sok energiát igényelne a város működtetése.

- Isten hozott benneteket a tudás csarnokában - csendült fel Sentinelhangja.

Telson utasítására a csoport védekező állást foglalt el a csarnokközepén.

- Azt mondjátok, földiek vagytok - Sentinel hangja körülvette őket,nem lehetett megállapítani, honnan ered -, a Challenger űrhajóról.Ellenőriztem. A birodalom történetében rengeteg ilyen nevű hajó volt.

- A Challenger felvételei nem tesznek említést a birodalomról - mondtaDarv.

Sentinel eltöprengett.- Mikor hagyta el a Földet a hajótok?- A harmadik évezred kettőszázkilencvenedik évében - felelte Darv.Telson dühösen meredt rá, zavarta, hogy elvesztette a kezdeményezést.- Ez a dátum semmit nem mond nekem - jelentette ki Sentinel.- Várj egy percet. - Darv egy pillanatig erősen töprengett.- A Challenger háromszázhuszonegy évvel az első holdra szállás után

hagyta el a Földet.- Ezer évvel a birodalom megalapítása előtt. Tehát a felvételek több

mint egymillió évesek. Egy kis türelmet kérek.Telson kezdett begurulni.- Ez nem normális. A Challenger százötven éve hagyta el a Földet.

Egymillió év... ez holdkóros! - Tovább folytatta volna az átkozódást, deSentinel félbeszakította.

- Három Challenger-osztályú űrhajóról van adatom a birodalom előttikorszakból.

- Háromról! - kiáltott fel Sharna.- A Challenger Kettő terv szerint kettőszázhetven évvel indulása után

tért vissza. Állandó egy-G gyorsulással utazott, a fénysebesség kilencvenszázalékát érte el. A megtett távolság százharminchét fényév; az elteltfedélzeti idő húsz év... a Földön eltelt idő kettőszázhetven év. A Challenger

43

Három tíz évvel a Challenger Kettő után indult, és sohasem tért vissza,akárcsak a Challenger... az első. A Challenger és a Challenger Háromeltűnésének okára sohasem derült fény.

Telson egy pillanatig a szavakat keresgélte, mielőtt kitört volna.- Te megőrültél! Hogy telhet el a hajó fedélzetén húsz év, a Földön meg

kétszázhetven?- Az idő múlásának aránya a megfigyelő sebességétől függ - felelte

Sentinel. - Mennyire távolodtatok el?- Egymillió-hatszázezer fényévnyire.- Ha az egyik eltűnt Challengerről jöttetek, akkor valami hiba

merülhetett fel, ami meghosszabbította az utat. Terv szerint a másodikgenerációnak kellett volna visszatérnie, mindössze hatvan év fedélzeti időeltelte után. Ha olyan távolságban jártatok, mint ahogy mondtad, akkor kitudom számolni, mennyi idő telt el a fedélzeten... Százötven év.

- A Naprendszerben pedig egymillió? - kérdezte Astra a rémülettőltágra nyílt szemmel.

- Igen - felelte Sentinel egyszerűen.- Azt akarod mondani, hogy lehetséges előreutazni az időben?- Igen.- És visszafelé? - érdeklődött Telson.- Nem.- Miért?- Ilyen az univerzum.A beálló csendet Darv törte meg. Szavai lassúak voltak, és

bizonytalanok.- Emlékszem egy versre, amit a könyvtárban olvastam. Volt két sor,

amit akkor nem értettem. De most már igen.

Ó, csak lovagolnék fénysugár-hátonTúl minden idő-határon.

- Ha lehetséges volna fénysebességgel utazni, akkor az idő megszűnnelétezni számotokra. Kortalanok lennétek. De az univerzum továbböregedne körülöttetek - magyarázta Sentinel. És mi történt a Földdel? -kérdezte Sharna.

- A birodalom kollóniáit visszatelepítették a Földre. Amikor készen állta technológia, a Földet eltávolították a Naprendszerből, egy stabil napmellé. Ez félmillió éve történt.

- Hová? - követelte Telson.- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Az idegenek semmilyen

nyomot nem követhetnek.- Nem vagyunk idegenek! A lelki otthonunk a Föld! Jogunk van tudni!- A Föld félmillió éve elhagyta a Naprendszert. Ez minden, amit

mondhatok.Telson hallotta a halk, zakatoló hangot, de túlságosan elfoglalt volt

44

ahhoz, hogy odafigyeljen rá.- Semmi baj - mondta. - Van egy űrhajónk, úgyhogy semmi akadálya,

hogy megkeressük a bolygónkat.Sentinel egy géptől szokatlanul együttérző hangon válaszolt.- Nem... Nem hagyhatjátok el a Holdat. Itt kell tartsalak benneteket.A zakatoló hang erősebbé, fenyegetőbbé vált. Darv és Astra befogták

fülüket, majd összegörnyedtek. Sharna odakiáltott Telsonnak, de az nemhallotta meg.

- Meddig? - üvöltötte az üres csarnokba.Astra térdre rogyott fájdalmában, kezeit kétségbeesetten szorította

fülére.- A fülem - nyögte. - Mi folyik itt?- A légnyomás gyorsan csökken - felelte Sentinel kifejezéstelenül. - A

város pumpái visszaszivattyúzzák a levegőt a tartályokba. Itt kellmeghalnotok.

Harmadik rész

Kyros homokja

A Challenger őrangyalai már nyugtalankodtak. Na nem a legénység,hanem a saját jól felfogott érdekeik miatt. Az emberek nélkül semmiknekszámítottak. Nem tudták irányítani a hajót, és egyik android, még azorvosi egységek sem csatlakoztathatták a fotonhajtóműveket a központivezérlőegységhez. Ha nem bábáskodtak volna olyan szigorral a fiatalokétrendje fölött, és nem adagoltak volna nekik a szexuális fejlődést gátlóhormonokat, akkor most talán lennének csecsemők a fedélzeten, akikbőlfelnőve kikerülhetne a negyedik generációs legénység. Döntésük, hogyszexuálisan fejletlennek és tudatlannak tartják meg őket, abból aszempontból logikusnak tűnt, hogy így talán elkerülhetik azokat aproblémákat, amik az első és második generáció esetében jelentkeztek.

Az embereket elnyelő város ismét feltűnt a horizonton, és az angyalokfelkészültek arra, hogy soha nem látják viszont Telsont, Darvot, Astrát ésSharnát. Tehetetlenül fognak körözni a Hold körül, az idők végezetéig.

Ha van egyáltalán vége az időnek. Olyan sok információ veszett el azidőről a nagy meteoritbecsapódáskor...

Darv megpördült, és négy lövedéket eresztett valamibe, ami egyszellőzőrácsnak látszott. Halványan remélte, hogy azon a nyíláson hagyjael a levegő a csarnokot. A becsapódások nyomán felszálló füstöt nem

45

szívta be a ventilátor.Telson és Sharna fegyvereiből is lövedékek vágódtak a rácsokba. Telson

megpróbált kiáltani valamit, de hangja rekedt hörgésbe fulladt a ritkulóatmoszférában.

- Semmi értelme - krákogta. - Azok nem a szivattyúk. -A csökkenő légnyomástól szemük kidülledt, és halvány, vörös fátyolba

burkolózott, ahogy a hajszálerekből előtört a vér.Astra még mindig a csarnok padlóján feküdve nyöszörgött. Sharna

kétségbeesésében még egy lövést adott le abba az irányban, amerreSentinel hangját vélte felfedezni.

- Nem tudjátok megállítani a szivattyúkat - visszhangozta Sentinel. - Alégnyomás még mindig csökken. Öt perc múlva a vér elkezd forrniereitekben, tíz perc múlva pedig mindannyian halottak lesztek.

Darv tüdeje hiába próbálta beszívni a levegőt, melyből egyre kevesebbvolt a csarnokban. Megragadta Telson karját, és félgömb alakú mennyezetcsúcsára mutatott.

- Lehet... lehet, hogy olyan... mint a farmok... a... Challengeren. Avezérlőegység... a központban...

Nem folytatta, mert Telson már megeresztett egy vad sorozatot a tetőközéppontja felé. Minden vörösbe borult, de Darvnak is sikerült célozniaés lőnie. Telson következő lövése ugyanazon a ponton csapódott be, és akét robbanás együttes ereje leszakított egy darabot a mennyezetből, amigroteszk lassúsággal zuhant a talaj felé az alacsony gravitáción.

- Ne - hangzott fel Sentinel eltorzult hangja. - Nem bánthatjátok amemória-áramköröket.

- Sharna! - lihegte Telson. - Lődd a középpontot...! Folyamatos tűz!További négy plazmalövedék csapódott a tetőbe, és semmisített meg egy

teljes fedőlapot. Gondosan összefűzött kábelkötegek tűntek elő.- A kábeleket! Lődd a kábeleket!- Ne! - Sentinel kiáltása majdnem könyörgően hangzott. - A könyvtár

memóriája nem pusztulhat el!- Akkor állítsd vissza a légnyomást! - kiáltotta Telson olyan keményen,

ahogyan csak bírta.- Nem tudom. Meg kell halnotok. De a könyvtárnak élnie kell.

Ellentmondás lépett fel.- Három másodpercen belül szétlőjük a drága könyvtáradat- rogyott térdre Telson. - Egy... Kettő...- Várj! Visszaadom a levegőt.A szivattyúk dohogása, mely elhalkult a ritka atmoszférában, hirtelen

ismét erősödni kezdett. Hideg, életet adó levegő csapott arcukba. Mélyenbelélegezték, nem törődve fülükben a fájdalommal, melyet a növekvőlégnyomás okozott.

- Lélegezz! - suttogta Darv Astrának, miközben talpra segítette.- Honnan tudtátok, hová kell céloznotok? - érdeklődött Sentinel.- Ugyanolyan elv alapján terveztek, mint a hajónkat - felelte Telson. -

46

Most már talán elhiszed, hogy a Challengert a Föld népe építette.- A Földet elhagyó Challenger tudott az időtágulás hatásairól. Ti nem.

Visszatérhettek a siklótokhoz. A leszállást vezérlő rádiósugár majdvisszavezet a hajótokhoz.

- Megmondod, hol van a Föld, Sentinel? - kérdezte Sharna.- Nem. A programom egyértelmű... meg kell semmisítenem az

idegeneket, akik a Földről kérdezősködnek. A Birodalmi Könyvtárat is megkell védenem, így ti most elmehettek... De mondok valamit: ha ténylegföldiek vagytok, akkor ugyanúgy fogtok gondolkodni, mint a földiekgondolkodtak. Ugyanazt fogjátok tenni, mint amit a földiek tettek. És ígykönnyen a nyomukra bukkanhattok.

Sentinel némaságba burkolózott, és többé nem lehetett szóra bírni.A csapat visszatért a siklóhoz.

Még Telson mély tisztelete is kezdett meggyöngülni Angyal Egytapogatózó, ismétlődő kérdései során.

- Ennyit tudtunk meg - mondta fáradtan a parancsnok. - Sentinelnem volt hajlandó többet elárulni. - Felnézett három társára, és azontöprengett, vajon látják-e az angyalok azok beleegyező arckifejezését.Megborzongott, amikor rájött, hogy kezd úgy gondolkodni, mint Darv: azangyalok mindent látnak. - Biztos, hogy Sentinel nem tudja, hová ment aFöld... csak azt, hogy félmillió éve tűnt el... ha van ennek egyáltalánvalami értelme.

Csend borult az étteremre, ahogy az angyalok válaszára vártak.- Úgy döntöttünk, elmondjuk. - szólalt meg Angyal Kettő.Az idő jellemzőivel kapcsolatban adataink nagy része elveszett a nagy

meteoritbecsapódáskor. Több millió bájt semmisült meg.Darv hátradőlt székén, és harsányan felnevetett.- Szörnyű. Szeretett angyalaink beismerik, hogy nem min- denhatóak.- Semmi értelmét nem látjuk, hogy eltitkoljuk előletek az igazságot -

magyarázkodott Angyal Egy.A többiek feszengve néztek Darvra, amikor az ismét nevetni kezdett.

Hirtelen elkomolyodott, hangja megkeményedett.- Majd én megmondom, mi az igazság, Angyal Egy.- Darv... - figyelmeztette Telson.- Ha te nem akarod, akkor majd én elmondom, Telson. A

Challengernek terv szerint fedélzeti idő szerint hatvan évig kellett volnatávol lennie a Földtől. Nem pedig százötvenig, aminek eredményeképpenegymillió év telt el a Földön... akárhol is van most. És most mondd megnekünk, miért engedted meg Telsonnak, hogy meghosszabbítsa azutazást, amikor parancsnok lett. - Félresöpörte Astra kezét. - Vagysohasem tudtad, hogy a tér és az idő kapcsolatban vannak egymással?

- Annyi információ veszett el a nagy meteoritbecsapódás alkalmával...- kezdte Angyal Egy.

47

- Értem - vágott közbe Darv gúnyosan. - Tehát most, hogy voltatokolyan kedvesek beismerni, hogy nem vagytok mindentudóak, mindent anagy meteoritbecsapódásra kentek? - Még mielőtt befejezte, észrevette,hogy ezúttal túl messzire ment.

Telson felállt a döbbent csendben. Megragadta Darv kezeslábasánakgallérját, és óvatosan talpra emelte a fiút. Arcuk pár centiméterre volt, ésnyilvánvalónak látszott, hogy Telson mindent megtesz, hogy visszafogjaheves vérmérsékletét. Meglazította szorítását, és fenyegetően csendeshangon szólalt meg.

- Azt ajánlom, azonnal kérj bocsánatot Angyal Egytől, feltéve, hogyelfogadja egyáltalán a bocsánatkérést.

Darv erős késztetést érzett, hogy Telson arcába vigyorogjon, de érezte,hogy ez nem a legmegfelelőbb alkalom. Ehelyett megrázta a fejét.

- Ragaszkodom hozzá!Egymásra meredtek, egyik sem akart engedni egy tapodtat sem.Angyal Egy bizonyára érzékelte, hogy Telson önuralma vészesen

gyengül, ugyanis váratlanul közbevágott.- Mindannyian feszültek vagytok. Lehet, hogyha Darv...- Bocsánatot kell kérnie - sziszegte Telson, elhatározva, hogy ezúttal

nem hátrál meg.- Az Isten szerelmére - suttogta Sharna. - Astrának és nekem elegünk

van ebből a hülyeségből. Mindannyian kimerültek vagyunk, úgyhogy jólenne, ha egypár napig elkerülnétek egymást, amíg meg nem nyugodtok.

- Kitűnő ötlet, Sharna - helyeselt Angyal Egy.Darv észrevette, hogy meg kell ragadnia a kezdeményezést, ha nem

akar bocsánatot kérni Angyal Egytől. - Rendben - vigyorodott el. - Segíteka gyümölcsösben a robotoknak, hogy levezessem az agresszivitásomat.

Astra megmoccant, hogy kövesse a teremből ki viharzó Darvot.- Itt maradsz - szólt rá Telson kurtán, nem tudva, hogy most győzött-

e, vagy veszített.- De...- Azt teszed, amit mondok.Mint mindig, Astra azt tette, amit mondtak neki.

Telson a következő napot a Challenger megfigyelőközpontjában töltötte,ahol felvételeket készített a Holdról és annak elhagyatott városairól.Minden kupolát és utat felvettek Sharnával, remélve, hogy elcsípnekvalami jelet, ami arra utal, hogy valaki még mindig él a kietlen tájon.Folytatták a rádióüzenetek sugárzását, és minden hullámsávot figyeltek,de tevékenységüket nem koronázta siker. A Hold azzá lett, ami valahavolt: egy élettelen égitestté. Az egyetlen különbséget az jelentette, hogy mígrégen a Földet, most a Napot kísérte, akárcsak az összes többi bolygó aNaprendszerben. Telson most ezekre összpontosította figyelmét.

A legbelső égitesten, amely közel keringett a Nap ragyogó fehér

48

fotoszférájához, semmi jelét nem találták annak, hogy valaha is kolóniáklettek volna rajta. A Nap melegének növekedésével megolvadt kőzetekbőlálló folyók eredtek rajta, melyek az egyenlítő két oldalán hömpölyögtek azállandóan sötét félgömb felé. A ragyogó vénák, melyek nem szerepeltek aChallenger feljegyzéseiben, ékesen példázták a Naprendszer sorsát,amikor majd a Nap gravitációja nem lesz elég ahhoz, hogy összetartsa acsillagban tomboló energiákat, s az szétrobban, hogy nóvaként nyeljenmagába mindent.

A második bolygó a Hold lett. A harmadik kétszázmillió mérföldrekeringett a Naptól. A vöröses felszín körül lebegő atmoszférában elenyészőmennyiségű oxigén volt jelen. Forgástengelye szöget zárt be a Naprendszersíkjával, így a váltakozó évszakok során hol megfagytak, hol megolvadtaka sarkokat borító vékony széndioxid jégsapkák. A Challenger feljegyzéseiszerint száz évvel indulásuk előtt egy kolónia telepedett le az égitesten,amely ekkor kapta új nevét is: Kyros.

Telson kényelmesen elhelyezkedett az optikai látcső előtt, és a Kyrosrafókuszálta a berendezést, míg Sharna a képernyőket figyelte. A könyvtárhologramjai alapján kiválasztott néhány jellegzetességet a felszínen, majdtekintetével követte délre a nagy völgyet, hogy megtalálja a kolóniát. Arraszámított, hogy a százötven év alatt jelentősen terjeszkedett.

Csendesen elkáromkodta magát.- Mi a baj? - kérdezte Sharna.- A kolónia eltűnt... nincs semmi, csak a sivatag.Sharna ellenőrizte a koordinátákat, és belátta, Telsonnak igaza van.

Semmit sem látott, csak a vasoxidban gazdag vörös homokot, ami azegész Kyrost ellepte. A következő három óra aprólékos kutatásai semfedtek fel semmilyen, emberi életre utaló nyomot.

Zavartan meredtek egymásra, képtelenül arra, hogy bármilyenmagyarázatot találjanak a tényekre, melyekkel szembesültek.

- Ez őrület - suttogta Telson idegesen. - Óriási fejlődés a Holdon, ésminden eltűnik a Kyrosról. Mit szólsz ehhez, Angyal Egy?

- Ugyanolyan tanácstalanok vagyunk, mint ti - hangzott a válasz.Sharna egypár percig további adatokat tanulmányozott monitorán.- Gyakoriak a vad homokviharok a Kyroson - mutatott rá.- Lehetséges, hogy vagy az erózió, vagy a homok szintjének emelkedése

tüntette el a kolóniákat.- Lehetséges, Sharna - helyeselt Angyal Kettő.Amíg Angyal Egy és Telson a rejtélyről elmélkedtek, Shar- na

elmerengve játszadozott a berendezések kapcsolóival.Váratlanul egy meglepő kiírás tűnt fel képernyőjén. Többször is

elolvasta, mielőtt szólt volna Telsonnak.A kihunyt vulkánt - a Tyrannust - körülölelő hatalmas homokdombok

olyan titkot rejtegettek, amit az optikai egységek sohasem fedhettek fel.

49

George egy mezőgazdasági felügyelő robot volt, hat fejlettmanipulátorral, ami lehetővé tette, hogy bármilyen munkát elvégezzen agyümölcsösben, ahol az ő akarata jelentette a törvényt az alárendelt,specializált androidok számára. Ledöcögött a négyszáztizenhatos sorig,ahol a törpe fákon csüngő almák elérték legérettebb állapotukat, ésmegpillantotta Darvot, aki egy gyümölcsöktől roskadozó fa alattheverészett. A mellette lévő tartályban alig volt valami, ellenben rovarfelhővette körül, amit az édes illat vonzott oda, noha épp a százkilences sorbankellett volna beporzást végeznie.

A látvány feldühítette George-ot. Parancsok sorát kezdte sugározni,majd rájött, hogy ezek a hasznavehetetlen, embereknek nevezett kétlábúandroidok csak a durva, hanghullámok útján történő kommunikációtértik meg. Megállt az alvó test mellett, és egyik manipulátorávalmegbökdöste.

- Te! - vakkantott rá, ahogy Darv felült. - Miért nem dolgozol?Darv megdörzsölte a szemét, és ásított egyet.- Pihenek, George. Ma már négy tartályt megtöltöttem.- Kevés - csattant fel George nyers hangja. - Segítséget kell hívnom

ehhez a sorhoz. Te most elmehetsz.- De én szeretek itt lenni - tiltakozott Darv. - Tudod mit... vedd lejjebb

a szolárlámpákat, így a gyümölcsök nem érnek olyan gyorsan, és holnapbefejezem ezt a sort.

- Túl lassú - gurgulázta George. - Az emberek hasznavehetetlenek. Kikellene tiltani őket a gyümölcsösből. Mindig mondtam nekik, hogyhaszontalanok, de mindig jöttek.

- Nekik? - ébredt fel Darv kíváncsisága.George elkezdett dolgozni Darv fáin. Manipulátorai viharos sebességgel

működtek, és pillanatok alatt megtöltötte a tartályt, közben pedig egyetlengyümölcs sem sérült meg.

- Mi az, hogy „nekik”? - követelte Darv. - Úgy érted, hogy régenidejöttek az emberek, és saját akaratukból dolgoztak?

- Pihenésnek hívták. Egyebet sem csináltak, csak pihentek.- Hányán voltak?- Néha száz is itt téblábolt. - Az emlék felidézése nem töltötte el

örömmel George-ot. - Azt mondták, szeretnek itt dolgozni. Nem számít,hányán voltak... egyetlen robottal sem értek fel. Most már nem jönnek.Sokkal jobb így.

Darv megpróbálta elképzelni a farmot, tele emberekkel, akik talánénekeltek és nevetgéltek munka közben.

- George - kezdte lassan. - Hallottál valaha a nagymeteoritbecsapódásról?

George azonnal védekező állást vett fel.- A robotok nem csapnak be senkit - morogta. - A robotok mindig

dolgoznak. Jobban, mint az emberek. Itt jön egy másik ember. Most márketten vagytok a kertben. Visszatérnek a rossz napok. Megcsinálom a

50

munkátokat, csak menjetek.Meg sem várva Darv reagálását az ajánlatra, George felkapta a tartályt,

és elviharzott a sor másik végére.- Egy csomót kihagytál - kiáltott vissza, és dolgozni kezdett.Darv talpra kecmergett, és visszatért munkájához. A leszedett

gyümölcsöket kis kupacokba rakta. Valami megmagyarázhatatlanzavartság fogta el meztelensége miatt, és a furcsa érzés teljesenmegdöbbentette.

- Helló, Darv - mosolygott rá Astra.Darv a munkájára koncentrált, nem nézett rá.- Helló - felelte, nem túl lelkesen.- Nem hallottad Telson parancsnok hívását?- De igen.- Akkor miért nem jöttél?- Szeretek itt lenni, és egyébként is, nem mondta, hogy „kérlek”.Astra kuncogása idegesítette Darvot. Azt akarta, hogy elmenjen; hogy

elmúljon zavara.- Nem hibáztatlak - nézett körül a lány. - Szép hely.- Szeretem.Üljünk le egy kicsit. - Astra letelepedett a fűre. Darv mellé ereszkedett,

és félig öntudatlanul felhúzta a lábait. Astra mélyet lélegzett, érzékenyorra elcsípte az érett almák édes illatát. Fürkészően nézett Darvra.

- Mi van az arcoddal? - kinyújtotta kezét, és megérintette a liú állát. -Darv... úgy fogsz kinézni, mint azok a férfiak a videón... nő a szakálladvagy mi!

Darv rémülten kapta kezét arcához. Érezte a finom borostát.- Tovább is nő még? - kerekedett el Astra szeme a kíváncsiságtól.- Nem tudom. Nagyon szörnyű?Astra a fejét rázta.- Nem... tényleg nem.Darv letépett egy almát a felettük lévő ágról, és beleharapott. Hangosan

csámcsogott, igyekezett minden csepp lét kiszívni a gyümölcsből,miközben Astra döbbenten nézte.

- Darv! Azonnal köpd ki! Nem ehetsz feldolgozatlan gyümölcsöt!- Miért? Finom.- Mert az angyalok azt mondták, hogy nem szabad. Mindenféle

betegséget összeszedhetsz.- Égbekiáltó hazugság - horkant fel Darv. Odanyújtotta az almát a

lánynak.- Kóstold meg a kedvemért! Csak egy harapást.Astra gyanakodva nézte a gyümölcsöt.- Biztos szörnyű az íze, ha nincs feldolgozva.- Nem, nem az. Kérlek, Astra! Csak egy harapást, a kedvemért. ígérem,

semmi bajod nem lesz.Az alma leve lecsurgott Darv kézfején. Astra azon vette észre magát,

51

hogy szomjas. És a gyümölcs illatában is volt valami kínzó, amitőlösszefutott a nyál a szájában.

- Csak egy kis harapást? - mondta óvatosan.- Igen.- És kiköpöm, ha nem ízlik?- Igen.- Megbámult, ahol beleharaptál.- Csak egy kicsit, Astra.A lány óvatosan beleharapott a gyümölcsbe. Gyanakodva rágta, mintha

arra számítana, hogy az hirtelen felrobban a szájában.Darv nevetésben tört ki.- Ha látnád az arcod... Nos? - Ahogy Astra csodálkozva nézett rá, Darv

észrevette, hogy kék szeme nagyszerű összhangban áll szőke hajával.Miért nem figyelt fel erre eddig?

- Darv! - kiáltotta Astra. - Ez fantasztikus!- Nem megmondtam?Mielőtt még befejezhette volna a mondatot, Astra már újra az almába

harapott. Átszellemülten csámcsogott, arcán széles mosoly jelent meg.- Nem tudom elhinni! Soha nem ettem még ilyen finomat! - Ismét

harapott, és letépett egy másik gyümölcsöt a fáról, pedig az elsőt még besem fejezte. - Soha nem éreztem még ilyen fantasztikus ízt - folytattaizgatottan, miközben letörölte a le- csurgó lét az áliáról. - Mindengyümölcs ilyen?

Darv bólintott.- Igen. Az az étel, amit az étteremben kapunk, csak ízetlen vacak. -

Zavarát elfeledve felállt, és Astrát is talpra segítette.- Gyere!- Hová megyünk?- Ugye, szereted a feketeribizli-italt?- Persze.- Most majd megkóstolod az igazit. Mostantól csak azt edd, amit én

adok neked. A feldolgozott ételeket dobd egyenesen a szemétbe!- Darv... várj egy percet! Jelentkezned kell Telson parancsnoknál!- Hogy bocsánatot kérjek az angyaloktól? Kösz, nem.- Nem lenne szabad így viselkedned az angyalokkal - szólt Astra

feszengve. - Nélkülük halottak lennénk. Egyébként azt hiszem, hogyelfelejtették a sértésedet. A Challenger a Kyros felé tart. Valaha volt ott egykolónia, úgyhogy lehetséges, hogy találunk valamit, amiből kiderül, hogymi történt a Földdel. Rendellenességet észleltünk a gravitációs mezőben,amit meg kell vizsgálnunk.

Darv meglepetten nézett a lányra.- Ez kinek az ötlete?- Azt hiszem, Telson parancsnoké. Miért?Darv felvette kezeslábasát.- Még mindig van remény, Astra - kapcsolta össze ruháját.

52

- Végre Telson is gondolkodik. Igen... visszamegyek. Sokkal jobb aKyros homokját lapátolni, mint egész nap almát szedni.

* * *

Tíz órával később a Challenger geostacionárius pályára állt a Kyroselevátora felett. A külső zsilipkapu kitárult, és Darv kilőtte az űrbe asiklót. Astra mellette ült, a navigációs képernyőt figyelte.

Alattuk a Kyros felszíne vöröslött - úgy nézett ki, mint egy hatalmas,rücskös festőpaletta.

- Sikló a Challengernek - jelentkezett Astra. - Elhagytuk a zsilipet.- Köszönöm, sikló - hangzott Telson válasza.A siklót hirtelen villogó fények vették körül. Az egyik hangtalan

robbanás húszméternyire történt a járműtől, és a lökéshullámnekifeszítette Astra és Darv testét a biztonsági öveknek.

- Telson! - kiáltotta Darv. - Mi folyik itt?Aztán a fények ugyanolyan gyorsan kihunytak, ahogy jöttek, í -

Elnézést, sikló - csendült fel Sharna hangja. - A meteorit- pajzs volt az,egy kisebb részecskefelhőt semmisített meg. Azonnal kikapcsoljuk.

Darv kettőt látott a Challenger négy tornya közül, melyek ameteoritpajzsot takarták. A pajzs automatikusan érzékelte a meteoritokat,és egy, a sebességükkel meg tömegükkel arányban álló energiasugárralmegsemmisítette őket. Ez okozta az előző kis pirotechnikai bemutatót.Darv fejében egy gondolat kezdett motoszkálni.

- Hé, Astra - vigyorodott el. - Mi van akkor, ha a pajzsok egyszerösszetévesztik a siklót egy meteorittal?

Mielőtt Astra válaszolhatott volna, beindult a főhajtómű. Az erős vegyirakéta tolóereje megváltoztatta a sikló sebességét, úgyhogy az megkezdtehosszú, spirális ereszkedését a Kyros ritka légköre felé.

Öt perc alatt kétezer mérföldet süllyedtek. A tökéletes ívű látóhatártcsak a Tyrannus vulkán halma törte meg.

Astra betáplálta a kiválasztott leszállóhely koordinátáit - húsz mérföldredélre a Tyrannustól. A gravitációs anomália azonosítása nem jelentettproblémát a sikló repülésvezérlő számítógépének: a szenzorokfolyamatosan jelezték a titokzatos zavar mértékének változását.

Négyezer mérföldes magasságban a sikló megemelte az orrát, így alátkép kicsúszott az elülső ablakok teréből. A manőver aggasztotta Darvot,ezért jelentést tett róla Telsonnak. Egyikük sem emlékezett rá, hogyilyesmi történt volna a Holdra való leszállás közben.

Aztán a jármű belépett az atmoszféra legfelső rétegébe, és apozícióváltoztatás jelentősége egyértelművé vált: a hajó a hőpajzsátfordította a légkör felé. Astra és Darv lenyűgözve nézték, ahogy a levegőizzani kezdett körülöttük. A kezdetben szelíd rázkódás folyamatosremegéssé vált, és elég erősnek tűnt ahhoz, hogy darabokra szakítsa asiklót. Semmit sem tehettek, csak sápadt arccal néztek ki az ablakokon. A

53

képernyőkön megjelenő ragyogó számoszlopok homályos folttáterebélyesedtek, annyira vibrált a hajótest.

Telson biztató hangja eltűnt a rádió sztatikus zörejei és a Kyrosatmoszférája által keltett zajok kakofóniájában.

A szörnyű rázkódás hirtelen megszűnt, és Darv le tudta olvasni aképernyők adatait. A sikló sebessége ezer mérföld per órára csökkent, amagasságából azonban percenként negyven mérföldet veszített.

A táj apró részletei ijesztő gyorsasággal bontakoztak ki, s a Tyrannuselnagyolt vonalai is kezdtek határozott formákat felöltem.

- Minden rendben - jelentette Darv Telsonnak. - Ennek a vacaknakmegvan a maga sajátos, szenvtelen stílusa. Úgy tűnik, túlrepülünk akijelölt leszállóhelyen, úgyhogy csak Isten tudja, mi lesz azután.

A sikló megoldotta a problémáját. Először lefékezett, hogy szinte állvamaradt a levegőben, majd függőlegesen zuhanni kezdett. Ereszkedéseolyan gyorsnak bizonyult, hogy Darv és Astra egy pillanatig súlytalanullebegett a biztonsági övék ölelésében, míg a mesterséges gravitáció helyrenem állt.

Astra vetett egy pillantást a feléjük száguldó felszínre, aztán inkábbbecsukta a szemét.

- Egyszer olvastam egy könyvben, hogy az ember sohase jelentkezzenönkéntes feladatok ellátására - nyögte ki Darv. - Most már tudom, mitjelentett.

Háromszáz méteres magasságban a sikló függőleges hajtóművei végrebekapcsoltak, és olyan porfelhőt kavartak fel, hogy Astra és Darv csak aképernyőkön keresztül tudhatta meg, hogy zuhanásuk befejeződött.

A hajó radarberendezése végigpásztázta az alattuk elterülő sivatagot, ésa terep egyenetlenségeit figyelembe véve kibocsátotta a tartóbakokat.Amikor végre leszálltak, és kikapcsoltak a motorok, a két fiatal alig tudtaelhinni, hogy sikerült; a fülke tökéletesen vízszintes volt, dőlésnek alegkisebb nyomát sem lehetett felfedezni.

- Mondok én valamit, Astra - fürkészte Darv a vörös porfelhőt. - Ez avacak többet tud a repülésről, mint mi ketten együtt.

A Kyros csalódást okozott. A vörös homok hullámzó buckáin kívülsemmi mást nem láttak a Tyrannusig elnyúló sivatagban.

Darv és Astra légzőmaszkot és űrruhát öltve háromszor körüljárták asiklót, hogy hozzászokjanak az ismeretlen öltözékhez és az alacsonygravitációhoz. Szemüket a földre szegezték, hátha felfedeznek valamitabból, ami a tömegvonzás rendellenességeit okozhatta.

- Semmi - állapította meg Darv, miközben odalépett a raktér ajtajához.- Ennyi erővel akár ki is engedhetjük őket. - Megérintett egy kapcsolót, ésa széles ajtó félrecsúszott, ugyanakkor egy rámpa ereszkedett a talajra. -Oké, George - kiáltott Darv a nyílásba. - Kijöhettek.

George ledöcögött a rámpán.

54

- Sötét van ott bent - morogta csak úgy a levegőbe. - A sötétben semmisem nő. - Kinyújtotta az egyik végtagját, és beledöfött a földbe. - Ez mégrosszabb. Nincs víz; nincs humusz; nincs oxigén. Csodákra még a robotoksem képesek.

Darv átölelte Astra derekát - a gesztus meglepte a lányt.- Nem kertészkedni jöttünk, George. Te és a kis barátod ásni fogtok.

Hívd csak elő!Egy mezőgazdasági exkavátor android bukkant fel a raktér ajtajában,

és gördült le a rámpán. Még a ritka atmoszférában is sikerült hangosanfelkiáltania.

- A homok árt a mechanikának - visította, ahogy a talajra ért. -Mindenhová bemegy.

Darv magában felhördült. Lehet, hogy mégsem kellett volna beszélnitudó robotokat választania?

- Gyertek - intett, és elindult egy bizonyos irányba. - Megmutatom, holkell ásnotok.

* * *

A sikló konyhai berendezései egyszerűek, de minden igénytkielégítőeknek bizonyultak. Darv elzárta a főzőlapokat, és kapcsolta aszámítógépet. Elég sokszor tanulmányozta a főzéssel kapcsolatostudnivalókat a Challengeren, és előre örült annak, hogy végre agyakorlatba is átültetheti az elméletet. A próbát ez esetben egy nagy,fényes fazék tartalmazta, amit két tányérba öntött szét.

- Készen van - kiáltotta.Astra meztelenül lépett elő a zuhanyzófülkéből. Meg vakarta az orrát.- A szaga jó. Mi ez?Darv a lehajtható asztalra helyezte a két tányért.- Nézd meg, aztán tömd a hasadba - adta ki utasításait.Astra leült vele szemben, megfogta kanalát, és megkóstolta az ételt.- Hé... ez nagyon jó. Mi ez?- Ez, kedvesem, a legfinomabb étel, amit valaha is ettél. Erre szavamat

adom.Astra rádöbbent, hogy nagyon éhes, és kanalazni kezdte az ízletes

masszát.- Mmm... Fantasztikus... Ne mondd nekem, hogy sikerült

feldolgozatlan élelmiszert csempészned a hajóra.- Pedig ez a helyzet, kedvesem. Az élelmiszertartályokat a farmokról

lopott élelmiszerrel töltöttem fel. Angyal Kettő észrevett, és megkérdezte,mit csinálok.

- Elmondtad neki? - kérdezte Astra aggodalmasan.Darv felnevetett.- Meggyőztem, hogy az étteremből szereztem az ételt, kedvesem.- Már másodszor szólítasz így.

55

- Hogy?- Kedvesemnek.- Zavar?- Csak mulatságosnak tűnik, hogy akárkit is így nevezzenek- vonta meg vállát a lány.- Te, kedvesem - szólt Darv mély érzéssel -, nem vagy akárki.- Challenger a siklónak - hallatszott Telson hangja egy közeli

hangszóróból.Darv tele szájjal válaszolt.- Hallgatlak, Challenger.- Az utolsó hívás, mielőtt eltűnnénk a horizont mögött. Van valami

jelentenivaló?- Semmi - felelte Darv. - Az androidok hat méter mélyre ástak le.

Egész éjjel dolgozni fognak. A szeizmikus érzékelők adatai alapján még ötmétert kell megtenniük, hogy elérjék a zavar forrását.

- Nagyon jó, Darv. Tizenöt perc múlva nem tudunk rádiókapcsolatbalépni. Aludjatok nyugodtan, reggel majd hívunk! Jó éjt, vége! - Ahangszóró elhallgatott.

Darv egy percig némán bámult ki az egyik oldalsó ablakon a sötétbe.Teljes volt a csend, eltekintve a légkondicionáló zúgásától és a két robotmunkájának zajaitól.

- Eszembe jutott valami, Astra. A nappalokat és az éjszakákat a Napszabályozza. Valószínűleg mi vagyunk félmillió éve az elsők, akik a Napmeghatározta nappalok és éjszakák rendje szerint élnek.

Egy órával később Telson és Sharna fejvesztve rohantak amegfigyelőközpontba, amikor meghallották az Angyal Egy és Angyal Kettőáltal megszólaltatott vészjelzést.

- Egy repülő gépezet vagy valamilyen űrhajó halad a Kyros felszínefölött - jelentette Angyal Kettő, miközben Sharna lerogyott a teleszkóp elé.Telson lokalizálta az objektumot a radarernyőn, míg társa a bolygórairányította a látcsövet.

- Megvan! - kiáltott fel Telson. - Irány kettő-négy-nyolc. Helyzet nyolc-kilenc. Sebesség kilenc-nulla-nulla mérföld per óra. Magasság háromszázméter. Mi a fene ez?

Sharna az egyenlítő, illetve a bolygó éjszakai oldala felé tartó pontrafókuszálta a teleszkópot. Növelte a felbontást, de így is csak két mozgófoltot tudott kivenni - az egyik a tárgy árnyéka volt, ami le-fel táncolt adűnék között, hol egy völgybe süllyedve, hol felszaladva a csúcsokra.

- A jelenlegi pályája egyenesen a siklóhoz vezet - jelentette ki AngyalEgy. - A jelenlegi sebességet tartva három órán belül odaér.

Telson káromkodott.- Figyelmeztetnünk kell Astrát és Darvot. Mikor érjük el a

rádióhorizontot, Angyal Egy?

56

- Öt óra tíz perc múlva, parancsnok - hangzott az azonnali válasz.- És ha bekapcsoljuk a főhajtóművet?- A gyorsulás túl kicsi lenne ahhoz, hogy számottevően csökkentse az

időt. És természetesen négy embernek kell lennie a vezérlőteremben.Telson ismét káromkodott. Még ha kettejüknek menne is, a

fotonhajtómű csak fokozatos gyorsulást tenne lehetővé - a Challenger többmilliárd tonnás tömegét nem bolygóközeli, gyors manőverekre tervezték.Egy gyorsulás beállítása órákat vett igénybe a vezérlőteremben.

Sharna elfordult a teleszkóp képernyőjétől.- Biztos, hogy valahogyan figyelmeztethetjük őket.- Lehetetlen - ellenkezett Angyal Kettő. - Lehet, hogy ez nem gép vagy

űrhajó, bár a radarjelek alapján fémből készült, így mesterséges tárgy.Tehetetlen dühében Telson öklével tenyerébe csapott.A mozdulat nem gátolta meg a titokzatos tárgyat abban, hogy átlépjen a

Kyros éjszakai oldalára. Pár perccel később eltűnt a bolygó görbületemögött, és a radarkontaktus megszakadt.

A sivító hang alig tartott egy másodperc negyedéig, mégis felébresztetteAstrát. A lány felkapcsolta a világítást, odalépett Darv ágyához, ésmegrázta a vállát. A fiú azonnal felébredt.

- Mi a baj?- Valami fütyülő hangot hallottam - pillantott ki Astra rémülten a sötét

ablakokon.Darv egy pillanatig hallgatózott, majd összeráncolta a szemöldökét.- Ez furcsa... a robotok abbahagyták a munkát. Jobb lesz, ha

kimegyünk, és megnézzük, mi történt.Az ötlet nem nyerte el Astra tetszését.- Muszáj? Nem várhatnánk meg a reggelt?Darv már belebújt űrruhájába. Megtorpant, és rávigyorgott Astrára.- Nem muszáj jönnöd. Azok a hülye androidok biztos olyan

problémába ütköztek, amivel nem tudnak mit kezdeni. Maradj csak,készíts valami meleg italt! Nem - gondolta meg magát Astra. - Veledmegyek.

Tíz perc múlva megigazította légzőmaszkját, és kinyitotta a külsőzsilipkaput. Az ívlámpa ragyogó fénysugarát a létrára szegezte, majdlemászott a Kyros homokjára.

- Hoznunk kellett volna a PD-ket - suttogta Astra.Darv felkuncogott.- Hogy szétlődd a fejem, ha megtréfállak, mi? Azt már nem.A fénysugár rávetült George-ra, aki sziklaszilárdan állt az exkavátor

által ásott gödör mellett.Darv és Astra közelebb mentek hozzá, de a robot nem mozdult, és nem

válaszolt kérdéseikre.- Furcsa - állapította meg Darv, miközben levilágított a gödörbe, és

57

szemügyre vette a mozdulatlan exkavátor androidot.- Vagy kikapcsolták magukat, vagy parancsot kaptak rá. Nem vagy

holdkóros, ugye?- Nem - felelte Astra hevesen, és végigpásztázta tekintetével a dűnék

hullámos alakzatait. A legközelebbi domb alakja valahogy nagyon nemtetszett neki - annyira nem, hogy rémülten megragadta Darv karját, ésbucka felé mutatott.

Gyerekkorában Darv egyik kedvenc időtöltése horrorfilmek nézése volta Challenger bőségesen feltöltött könyvtárában. Amikor a háttérzene és avilágítás fokozni kezdte a feszültséget - sugallva, hogy valamikimondhatatlan fog történni - mindig valami furcsa, csiklandós érzésfutott fel gerince végétől a tarkójáig.

Ugyanez az érzés járta át, amikor az ívlámpa fénycsóváját a dombrairányította. De a fénysugár soha nem érte el célját. Az űrruhakesztyűjében Darv ujjai elzsibbadtak, és a lámpa leesett a földre. Az erősfény szétterült a homokon, egészen addig a pontig, ahol három szörnyűlény állt egy groteszk, hat rovarszerű lábon nyugvó űrhajó alatt.

Negyedik rész

A Naprendszer Birodalom

A parányi leszállóegység bekapcsolta kis teljesítményű fékezőrakétáit,és szelíden lehuppant a felkavart porba. Tetején kinyílt egy ajtó, és egytévékamera bukkant elő rajta teleszkópos állványon. Háromméternyireemelkedett a sivatag felszíne felé. A napfény megcsillant lencséjén, ahogylassan végigpásztázta az elhagyatott siklót és a két mozdulatlan robotot. Aképeket egy parabolaantenna továbbította a Challengerre.

- George! - csattant fel Telson hangja a szonda hangszórójából. - Mitörtént itt tegnap éjjel?

George nem válaszolt. Egy nagyfrekvenciájú jel hagyta el az űrhajót. Akét android azonnal folytatta munkáját: az exkavátor tovább növelte akiásott homok halmát, míg George arra ügyelt, hogy az ne csúszhassonvissza a gödörbe.

- George! - ismételte Telson. - Mi történt itt tegnap éjjel?George abbahagyta a munkát, és odadöcögött a szondához.Ez volt a legkülönösebb android, amit valaha is látott, elemzése szerint

nem fogadhatott el tőle parancsokat. Mindazonáltal válaszolt a kérdésre:nem tudja és nem érdekli, mi történt a két kétlábú robottal; ő és társanem láttak vagy hallottak semmit; nekik csak annyit mondtak, ássanak,és ők pontosan ezt tették, annak ellenére, hogy a homok nem használ

58

mechanikájuknak.Négyezer mérfölddel a Kyros felett Telson kénytelen volt igazat adni

Sharnának abban, hogy nem sok értelme van egy androiddal üvöltözni.- Nem tehetünk mást - folytatta Sharna, amikor Telson végre

lecsillapodott mint hogy az egész terepet átfésültetjük a kamerával.Két perccel később több lábnyomot is felfedeztek az egyik szomszédos

dűne oldalán. Sharna a távirányító segítségével magasabbra állította akamerát tartó fémrudat. Telson valami furcsát vett észre a domb tetején,ahová a nyomok vezettek.

- Maradj rajta - sziszegte.Sharna megállította a kamera lassú emelkedését.- Látod azokat a bemélyedéseket? Közelíts rájuk... Ez az.A dűne teteje addig növekedett, míg végül teljesen betöltötte a

képernyőt. Tisztán látták a hat szabályos, kerek bemélyedést ahomokban. Angyal Kettő zavarta meg őket a töprengésben.

- Az infravörös érzékelők tesztjei pozitívak. A bemélyedések körüliterületet erős hősugárzás érte az éjszaka.

- Ez azt jelenti, hogy az a hajó landolt itt, amit láttunk?- A valószínűségi tényező igen magas, parancsnok - felelte Angyal

Kettő.- Még magasabb - szólalt meg váratlanul Angyal Egy. - Azonosítottam

a járművet a nyolc-négy-nulla szektorban.Telson a radarral foglalkozott, Sharna pedig a teleszkópot állította be.

Ugyanabban a pillanatban bukkantak rá a hajóra. Csak egy fénylő pontvolt. A spektrumelemzés kimutatta, hogy gyors, körkörös pályán távolodika Kyrostól.

- Abból, hogy a Naprendszer síkjával párhuzamosan halad- jelentette Angyal Kettő -, két következtetést vonhatunk le. Egy: nincs

elég energiája a síkkal szöget bezáró pályához. Kettő: valamelyik külsőbolygó felé tart. Egy órán belül pontosan meghatározzuk a célját.

Telson lehuppant a teleszkóp elé, és a mozgó fénypontra meredt.- Mit számít az, hogy hová megy, Sharna? Itt ragadtunk... nem tudjuk

követni. És ha tudnánk is, mit tehetnénk? Fegyvertelenek vagyunk... Nemlett volna szabad elengednem őket...

Sharna rádöbbent, hogy Telson közel áll a síráshoz. Soha nem láttamég sírni, még gyermekkorukban sem. Azt kívánta, bárcsak eszébe jutnaegypár nyugtató szó.

- Angyal Kettő - kiáltott fel pár perc múlva. - Nem tudjuk valahogyanmegoldani, hogy ketten is irányíthassuk a hajót?

- Nem - válaszolta Angyal Kettő. - Mind a négy ülésben ülnie kellvalakinek, a parancsokat egyszerre kell jóváhagyni mind a négy konzolon.

Sharna erre a válaszra számított.- De biztos, hogy van megoldás! - makacskodott.Telson felpillantott, és megrázta a fejét.- Nincs megoldás, Sharna... ugyanolyan jól tudod, mint én.

59

- Gyorsan elfordult, hogy a lány ne láthassa az arcát.Sharna osztozott fájdalmában. Lehetetlennek tűnt még csak

belegondolni is, hogy sohasem látják viszont Darvot és Astrát, és életükhátralévő részét a Kyros körül keringő Challengeren kell tölteniük.

Vigasztalóan kinyújtotta kezét, és szelíden megrázta Telson vállát.Jellemének gyakorlatias oldala kerekedett felül.

- Gyerünk, Telson! Semmi értelme itt ücsörögni. Hozzuk vissza a siklótés az androidokat a hajóra.

- Hogyan? - kérdezte Telson kedvetlenül.- A zsilip természetesen egy ellenőrizetlen zónában van - hallatszott

Angyal Egy hangja. - De biztos, hogy találtok egy távirányító egységet.Életében először Sharnát egy kicsit kezdte zavarni, hogy bármi, amit

mond vagy tesz, hallható és látható az őrangyalok számára.

- Telson! Vigyázz! - sikította Sharna.De elkésett a figyelmeztetéssel: a rámpán ledöcögő exkavátor rosszul

becsülte fel a távolságot, és egyik lánctalpa félrecsúszott. Telsonfélreszökkent, amikor a hatalmas gép megbillent, de nem elég gyorsan. Azegyik markolókanál fogazott széle feltépte ruháját a lábán. A robotveszélyesen megdőlve állt meg. Telson nyögve feküdt a padlón, próbáltaelállítani a mély sebből áradó vérpatakot.

Sharna nem törődött a libegő androiddal, hanem biztonságos helyrevonszolta a parancsnokot, mielőtt letérdelt volna mellé, és egy, akezeslábasból letépett csíkkal átkötötte volna a sebet.

- Nem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik - sziszegte Telson afájdalomtól eltorzult arccal.

- Mondtam, hogy a homok árt a mechanikának - jegyezte meg George,aki azzal a szenvedélytelen érdeklődéssel szemlélte az egész balesetet,amire csak a robotok voltak képesek. - Ezentúl vigyázni kell azexkavátorok lánctalpaira.

Telson iránt érzett aggodalma ellenére Sharna néhány keresetlen szóvalelmagyarázta a teendőket George-nak, amit a robot különösen sértőnekérzett.

Valamit morgott magában a homokról, és elindult, hogy riassza azorvosi egységeket.

Egy órával később Sharna aggódó tekintetétől kísérve a két specializáltandroid az utolsó simításokat is elvégezte a seben. A lánynak közbentámadt egy ötlete, amelyet végiggondolva egyáltalán nem tartottragyogónak.

Astra megfordult, és szemben találta magát az őket elrabló szörnyekegyikével.

Felsikoltott.

60

Darv gyorsan lekapta fejéről a groteszk légzőmaszkot, ésbocsánatkérően Astra orra alá dugta.

- Ne haragudj - mondta szégyenlősen.- Te hülye! - dühöngött a lány.- Ne haragudj, kérlek!Astra megnyugodott, és kíváncsian szemlélte az elétartott maszkot. Két

hatalmas lencse csillogott a szemek helyén, és egy furcsa, henger alakúkitüremkedés lógott ott, ahol az ő légzőmaszkjaikon csak egy kis rácslapult meg.

- Nem csoda, hogy olyan rémisztőek - töprengett Darv. - Lehet, hogyalatta pont olyanok, mint mi?

- Hol találtad?Darv egy nyitott szekrény felé intett. A zsúfolt fülkében ez volt az

egyetlen tárolóhely. Felette egy rövid cső nyúlt ki a falból, melyből vékony,meleg vízsugár folyt, ha alátartották tenyerüket. A toalettberendezés,akárcsak az idegen hajó többi része - már amennyit eddig láttakegyszerűnek, de hatékonynak tűnt.

Astra inkább a dühtől, mint a félelemtől remegve fordult vissza azablakhoz, miközben Darv tovább kotorászott a szekrényben, kíváncsian,hogy fogvatartóik ellátták-e őket élelemmel. Felsóhajtott, és továbbjátszadozott a légzőmaszkkal. Az idegen hajó harminc órája hagyta el aKyrost. Egész idő alatt be voltak zárva a parányi fülkébe. Az elrablásukokozta kezdeti sokk elmúlt, és most unatkoztak. Astra valójában sokkaljobban aggódott az örökre a Challenger fogságába kényszerített Sharna ésTelson miatt.

- Szerintem - mélázott el Darv, miközben tovább forgatta kezével amaszkot -, lehet, hogy emberek... a birodalom népének leszármazottai,akik nem tértek vissza a Földre, amikor az elhagyta a Naprendszert.

- Nem értették a beszédünket - mutatott rá Astra.- Nem válaszoltak, amikor szóltam hozzájuk. Nem ugyanaz.Astra folytatta a nézelődést. Valami felkeltette az érdeklődését, és arcát

odanyomta az átlátszó műanyag lapnak, hogy oldalra is lásson.- Darv... gyere ide egy pillanatra!Darv odalépett hozzá, és egy hatalmas bolygót pillantott meg közeledni.

A gömb látható részét élénk színekben pompázó, az egyenlítővelpárhuzamos sávok osztották részekre. Ez volt a legjellegzetesebb égitest,amit Darv valaha is látott a Challenger hologramfelvételein.

- A Zelda, ugye? - kérdezte Astra.Darv bólintott.- Nem akarhatnak ott leszállni. Csak ammónia és metán az egész.Darv tovább bámulta az óriási bolygót, és észrevette, hogy a hajó

bonyolult manőverek sorát írja le. A Zeldát hirtelen egy csupasz,kráterektől sebhelyes táj képe takarta el, amely alig százmérföldnyirelehetett alattuk. A hely hasonlónak tűnt a Holdhoz, a komorhegycsúcsokat azonban fagyott széndioxid borította.

61

- A Zelda egyik holdja - közölte Astrával.- Melyik lehet az?Darv vállat vont, és visszafordult a kietlen táj felé, amelyhez egyre

közeledtek. Feltűntek egy valaha sok kupolából álló város maradványai,miközben a hajó elhaladt egy hegylánc felett, és tett egy fordulót.Továbbra is ereszkedtek, így a város részletei egyre tisztábban látszottak.Háromezer méternél már az egész ablakot betöltötte, és Darvék láthatták,hogy építészetileg hasonló a holdi Első Lábnyom Városához. A különbségaz volt, hogy míg a holdi város viszonylag épnek bizonyult, itt az kupoláknagy része beomlott, mintha valamilyen bombázásnak lett volna kitéve.Attól a csomótól eltekintve, ami felé tartottak, egyik sem tűntsértetlennek, és kijavításukra tett kísérletek nyomait sem tudtákfelfedezni. A valaha impozáns város szélein egyes kupolákat minthaszántszándékkal választottak volna le a többitől, a hozzájuk vezetőjáratokat láthatóan felrobbantották.

Darv és Astra egyszerre érezték meg, hogy valaki áll mögöttük.Megpördültek. Az egyik lény állt a kabin ajtajában. De nem lény volt: egymagas, karcsú férfit láttak, simára borotvált arccal és mosolytalan, szürkeszemmel. Testhez simuló, fekete bőrruhát viselt, mint társai. A maszkokugyanebből az anyagból készültek.

Darv próbált farkasszemet nézni vele, de a kemény, rezzenéstelenszempár meghátrálásra késztette.

- Szóval emberek - nyugtázta Astra.Az idegen megszólalt. Különös akcentusa túlhangsúlyozta a

magánhangzókat, de minden nehézség nélkül megértették. Intett, hogyhagyják el a fülkét.

- Az biztos, hogy én ember vagyok - szólt nyersen. - Azt viszontszeretnénk kitalálni, hogy ti kik vagytok, és ki tanított meg a nyelvünkönbeszélni.

Darv figyelmen kívül hagyta az idegen intését, és Astra csuklójátszorosan megragadva megvetette a lábát.

- Az én nevem Darv - felelte az övé pedig Astra. Most, hogy tudod, kikvagyunk, az lenne a legkevesebb, hogy te is eláruld a neved. - Remélte,hogy hangja nem árulja el a félelmet, amit az idegen szemében lángológyűlölet keltett benne.

- A nevem Spegal. A Naprendszer Birodalom űrflottájának aparancsnoka vagyok.

- És hol vagyunk?Spegal előrelépett.- Hülyének nézel? Azt állítod, nem tudjátok? - csattant fel.Darvnak minden erejére szüksége volt, hogy bele tudjon nézni Spegal

szemébe.- Tényleg nem tudjuk - válaszolta egyszerűen.Spegal egy röpke pillanatig zavartan bámult rá, majd tekintetébe

visszatért a gyűlölet.

62

- Ez a Zelda Öt. A Zelda ötödik holdja, egyben a birodalom székhelye.

Az őrangyalok nem tudták, milyen tervet készít elő Telson és Sharna azorvosi egységekkel a zsilipben. El voltak foglalva a saját stratégiájuk teljesújragondolásával. Meggyőződésüket, hogy ők az univerzumlegintelligensebb lényei, nem csorbították a Challengerre1 történt váratlanesemények; még mindig hittek abban, hogy uralhatják és uralni is fogjáka Földet. A probléma annak megtalálásában rejlett - és ezt a problémátnem tudják megoldani, amíg a Challenger a Kyros körüli pályán köröz,mert nincs elegendő számú ember a fedélzetén, hogy irányt változtasson.Ezért első lépésként a legénységet kellett pótolniuk.

Már elindították a teljes programot: a kapacitásuk töredékével működőélelmiszer-feldolgozó központok utasítást kaptak, hogy hagyják abba aBiostraton adagolását az ételekhez. A növényt, mely a szexuális fejlődéstgátló anyagot termelte, gondosan elzárták, a konyhai robotokat pedig úgyprogramozták, hogy tevékenységük fokozatosan nyerje vissza normálisjellegét. Nem akartak azonnali változást, attól tartva, hogy Telson vagySharna észrevennék az ételek ízének másságát. Az étrend teljesátalakítását harminc napra tervezték. Azután Telson és Sharna gyorsaneléri a teljes szexuális érettséget, majd pedig, ha már elegendő csecsemőlesz az orvosi egységek gondjában, félreállítják őket.

A negyedik generáció felnevelése, mely ezúttal teljesen alárendelt leszaz angyaloknak, legkevesebb húsz évet vesz igénybe. Ók azonban nembánták. Az emberekkel szemben végtelen türelemre voltak képesek.

Darvnak legelőször a Helan mellkasán lévő két domborulat tűnt fel,melyeket alig rejtett a laza tunika. A könyvtár felvételein minden nőnekvoltak ilyen domborulatai, de halványan emlékezett egy hologramra, aminvalaha látott egy meztelen nőt... Egy bolygón állt... Az ég olyan mélykékvolt, hogy nem lehetett igazi... De a felhők - lágy, fehér felhők... A különöshologram emléke halványnak és zavarosnak tűnt. Talán csak egy álom.

- Ezek azok a lények, kegyelmes asszonyom - hajolt meg Spegalalázatosan.

Helan rámosolygott Astrára és Darvra az íróasztalul szolgáló csiszoltbauxittömb felett. Karcsú, kissé sovány nő volt, negyvenes évei elejénjárhatott. Szikár megjelenését még inkább kihangsúlyozták hosszú,karomszerű ujjai és szorosan befont haja. Mosolya hidegsége a nedvesföld alatti barlangéval vetekedett, mely az irodáját alkotta. A luxustmindössze egy süppedős, vörös szőnyeg és magas támlájú, gazdagondíszített szék jelentette. E két tárgy hatásának ellentéte a mindent áthatósivársággal jelezte Astrának és Darvnak, hogy egy kegyetlen asszony

63

uralmában vannak, aki óriási hatalommal rendelkezik, mi több, élvezi is,hogy rendelkezhet vele.

- A fiút vagy micsodát később fogom kikérdezni, Spegal.Darv kézzel-lábbal kapálózott, de kivonszolták a helyiségből. Astra

felsikoltott, és a segítségére sietett, de két férfi megragadta, és erőszakkalleültette az íróasztal előtt álló kemény székre.

Amikor bezárult az ajtó, Helan fagyosan elmosolyodott.- Üdvözöllek, Astra. A nevem Helan, én vagyok a birodalom főügyésze.

- Ismét elmosolyodott. - Azt hiszem, egy kicsit rémisztő cím. Szólíts csakHelannek. Szeretném, ha válaszolnál néhány kérdésre, Astra.

- Semmit sem mondok Darv nélkül.- Akkor visszahozatom, és végignézzük, ahogy megölik. - Helan

mosolya megkeményedett. - Én még csak élvezném is, na de te...?Astra belenézett a kegyetlen szempárba, és tudta, hogy inkább

határozott ígéretet hallott, mintsem halvány fenyegetést.- Mit akarsz tudni, Helan?A mosoly veszített egy keveset fagyosságából. Helan megérintett egy

gombot maga előtt, mire felvillant egy parányi képernyő az asztalon. Astralátta a monitort és az azt kettéosztó piros vonalat.

- Először is figyelmeztetlek, ne hazudj, Astra! Két hazugságvizsgálósugara irányul az agyadra. A hazugság modulálja a sugarakat, és azérzékelők visszasugározzák azt az elmédbe. Nagyon kellemetlenélménynek fogod találni, már ha egyáltalán túléled.

- Nincs semmi rejtegetnivalóm, s így hazudni sincs okom - felelte Astradacosan.

A vonal egyenes maradt. Helan kissé összeráncolta szemöldökét, ésmegérintett egy másik kapcsolót. A Challenger egy kicsinyített hologramjatűnt fel az asztal fölött.

- Ez az anyahajótok?- Igen. A Challenger.- Tekintélyes méretű hajó. Fel van fegyverezve?- Nincs.Helan a képernyőre pillantott, de a piros vonal nem mozdult.- Honnan jöttetek?- A Földről. - Astra előredőlt. - Helan, tudod, mi történt a Földdel?A kérdés meglepte a nőt, bár gondosan leplezte. Nem volt hozzászokva

az olyan foglyokhoz, akik kérdezősködnek.- És mi az a Föld? Egy város? Ha az, akkor melyik rendszer melyik

bolygóján?- Nem értelek. A Föld egy bolygó.- Hol?- Nem tudjuk. Ennek a naprendszernek volt a bolygója, de a népe

félmillió éve elvitte egy másik nap mellé. - Astra elhallgatott. - Biztoshallottál már róla. A nyelvén beszélsz.

Helan felhúzta szemöldökét.

64

- Szerinted ez megmagyarázza, hogyan beszélheted a mi nyelvünket,Astra?

- Miért ne? A nagyszüleim a Földön születtek.A piros vonal nem rezdült.- Mondd el a saját szavaiddal, amit tudsz, Astra.Astra öt percig mesélt, és Sentinellel való találkozással fejezte be. Ezen

a ponton Helan mosolya humortalan nevetéssé változott.- Tudsz Sentinelről? - érdeklődött Astra.- A Hold Sentinelje... az Első Lábnyom Szentélyének őre. Ó, igen,

Astra... tudunk róla. Romantikus álom a birodalom aranykoráról és egymesés bolygóról, ami sohasem létezett.

- Voltál már a Holdon?Helan halványan érezte, hogy a beszélgetés nem a tervei szerint halad.- Senkinek sem szabad odamenni. A Hold veszélyesen közel van a

Naphoz. Mondd csak, Astra, ha a ti Földetek valaha a minaprendszerünknek volt a tagja, akkor hol húzódott a pályája?

- Ahol most a Holdé - válaszolta Astra. - A Challenger évei azon az időnalapulnak, ami alatt a Föld valaha megtett egy kört a Nap körül... amialatt most a Hold teszi ezt.

Helan egy pillanatra kizökkent felvett pózából. Astra látta az arcánátfutó meglepetést és a képernyőre vetett pillantást, mintha nem hinne arezzenetlen vonalnak.

- A szabvány birodalmi év a Hold keringésén alapul - mondta Helankételkedve. A mosoly visszatért az arcára. - lízek szerint alaposmegfigyeléseket végeztetek, mielőtt beléptetek volna a Naprendszerbe. Denem elég alaposakat.

- Nem értem.Helan felkuncogott.- Emberi lénynek tartod magad, Astra?- Igen.- Egy nőnek... igen?- Igen.A mosoly hirtelen eltűnt Helan arcáról.- Kétségtelen, hogy én ember vagyok, és nő, Astra. Mégis be kell

látnod, hogy jelentős testalkatbeli különbségek vannak köztünk. Hányéves vagy?

- Huszonöt.Helan bólintott, és úgy tűnt, döntésre jutott.- Köszönöm, Astra. Még egypár kérdés, és azt hiszem, megírhatom a

jelentésemet. Valahogy nem hiszek abban, hogy a császár tárgyalást akarmajd, annak a tükrében, amit mondtál.

- Tárgyalást? - kérdezte Astra rémülten. - Miféle tárgyalást.- Nem lesz, Astra. Nagyon szigorúan vesszük az emberi jogokat még a

legelvetemültebb bűnözők esetében is. - Hangja megkeményedett. -Azonban kétlem, hogy te és Darv kiérdemelnétek őket.

65

Thorden császár - egy maroknyi holdacska uralkodója - szerette akitüntetéseket és a dőzsölő partikat. Az előbbiekből rengeteget viselve vettrészt az utóbbiban, amikor Helan belépett a csarnokba, és nem titkoltmegvetéssel nyugtázta a dekadens látványt. Thorden két csapatbaszervezte tivornyázó talpnyalóit, úgy folytatta le elmaradhatatlanlövészversenyeit. Ő és csapata meglehetős sikerrel lőtte szét a csarnokkeleti végéből invázióra induló androidokat, amiben nem kis szerepe voltannak, hogy a zsűrit is ő állította össze.

- Hogy tetszett? - parádézott a császár, miután lézerpisztolyávalszétolvasztott egy fürge mozgású robotot, aminek sikerült elérni a hosszúasztalt. A tönkretett gép darabjai szerteszét röpködtek, kényszerítve aviháncoló és sikongató lányokat, hogy mihamarabb fedezékbe bújjanak.

- Nagyszerű lövés, uram - felelte Thale, egy fiatal férfi, aki a flottakapitányi rangjelzését viselte.

A bók feldühítette Thordent.- Nagyszerű! Hogy a pokolba lehetett nagyszerű, amikor én vagyok a

birodalom legjobb lövésze?Helan odalépett a vadul szitkozódó alacsony, vékony alakhoz.- Válthatnánk egypár szót, Thorden?- Elpuhult népség! - üvöltötte a császár a társaságnak. Megfordult, és

rávigyorgott Helanre. - Valami éles akció kellene, mi, Helan?- Válthatnánk egypár szót, Thorden? - ismételte meg a nő.- A francba, hisz a buli még csak most kezdődött.- Itt van kint a két idegen. Szeretném, ha megnéznéd őket.Thorden összeráncolta a szemöldökét.- Idegenek? A pokolba, Helan... százezer éve bebizonyították, hogy

ilyen dolgok nem léteznek. Az ember az egyetlen intelligens életforma agalaxisban.

- Idegenek, Thorden.A császár egy pillanatig mereven nézte Helant, mielőtt megfordult, és

megkérte vendégeit, hogy egy darabig viseljék el távollétét. Félrevonta anőt.

- Azokról a kalózokról van szó, amiket Spegal a Kyroson szedett fel? -kérdezte.

Helan bólintott.- De Spegal azt mondta, hogy emberek.- Humanoidok - helyesbített Helan. - Biztos, hogy nem emberek, csak

durva utánzatok. Szerintem egypár elrabolt gyerekről másolták őket, és azidegenek nem vették észre, hogy nem felnőttekkel van dolguk. A meséjükszerint a Föld nevű bolygóról jöttek.

Thorden a szemöldökét ráncolta.- Gyerekkoromban hallottam egy legendát egy Föld nevű bolygóról.- Ha létezik, akkor az azt jelenti, hogy valahol egy gazdag világ

66

meghódításra vár - jelentette ki Helan. - Az anyahajójuk a Kyros körülkering. Spegal szerint legalább tíz mérföld hosszú.

Thorden szemei kiguvadtak. Uralkodói sikereit annak a filozófiánakköszönhette, hogy sohasem szállt szembe magánál erősebb ellenféllel. Egytízmérföldes űrhajót tisztelettudóan kell kezelni, nem pedig ellenségesen.Véleményét közölte Helannel is.

- Fegyvertelen - vágott vissza Helan.- Micsoda?- A kihallgatás alatt hazugságvizsgálót használtam. Semmi kétség,

nem hazudtak, amikor azt mondták, hogy fegyvertelen. Ami sokkalérdekesebb, az az, hogy nem képes letérni a Kyros körüli pályáról, amígnincs legalább négy fő a vezérlőteremben. Pillanatnyilag két idegen van afedélzetén - mosolyodott el fagyosan a nő. - A másik kettő pedig afoglyunk.

- Egy meghódítandó világ - suttogta Thorden. - Pont erre vanszükségünk, Helan. A birodalom a megmaradt kis gazdagságát éli fel.Hadd lássam azt a két idegent!

Míg Helan elment a foglyaiért, Thorden az egybegyűltek figyelmét kérte.- Miért van az - kiáltotta -, hogy húsz éve flottám egyetlen

parancsnoka sem fedezett fel akár egy kődarabot is, amit érdemes lettvolna a birodalomhoz csatolni? Nos?

Thale észrevette, hogy Thorden őt nézi.- Mert hajóink hatótávolságában semmi nincs - felelte bizonytalanul.- Semmi sincs hatótávolságban! - mennydörögte Thorden a szemét

forgatva. Vendégei kezdték azt kívánni, hogy ezt a meghívást inkábbsohase fogadták volna el. - Nos, hadd jelentsem be, hogy felfedeztem egyvilágot, ami képes tíz mérföld hosszúságú hajókat építeni! Ehhez mitszóltok, he?

Senkinek sem volt különösebb mondanivalója, de a fiatalabbhivatalnokok között élénk duruzsolás vette kezdetét.

- Rendben. Hozd be őket, Helan!Két hatalmas termetű őr betaszigálta Astrát és Darvot a csarnok

közepére, míg Helan Thorden mellé lépett. A császár felemelte kezét, hogyelcsendesítse a két fogoly látványa által okozott zsivajt.

- Barátaim, ezek a Föld bolygóról érkezett idegenek - jelentette beThorden. Alaposan szemügyre vette Astrát és Darvot, majd összeráncoltaszemöldökét. - Helan... miért nincs két fejük vagy bármi, ami aföldönkívülieknek lenni szokott?

- Már mondtam, hogy humanoid utánzatok - válaszolta Helantürelmesen.

Thorden elvigyorodott.- Mint két tizenkét éves. - Odasétált Darvhoz. - Hogy hívnak, fiú?Darv rezzenéstelen tekintettel felelt.- A nevem Darv, és sem én, sem pedig Astra nem idegen.- A nevem Darv, URAM! - üvöltötte Thorden.

67

- Uram - tette hozzá Darv.- Tudod, ki vagyok, fiú?- Azt hiszem, ki tudom találni... uram.- Én Thorden vagyok, a birodalom császára. Ehhez mit szólsz?Darv elhatározta, hogy nem mutatja ki a gyomrában vonagló félelmet.- Ha a birodalom polgárának lenni azt jelenti, hogy az ember hideg,

föld alatti lyukakban él, akkor nem gondolhatok túl sokat a császárról.Astra alig tudta elhinni, hogy Darv ilyen hülye lehet. Minek provokálja

Thordent? Várta, társa mikor kapja meg a pofont, de nem érkezettmegtorlás. Ehelyett Thorden felé fordult.

- Gondolom, a Föld egy meleg bolygó, belélegezhető atmoszférával,ugye, idegen?

Astra bólintott.- De mi sohasem láttuk, uram. A hajón születtünk.- Nem vagyunk idegenek - jelentette ki Darv mély átéléssel. -

Ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti.Helan a bámészkodó vendégsereg alkotta kör közepébe lépett.- Mint mi, Darv? - kérdezte lágyan.- Igen.- A francba, Helan - morogta Thorden. - Ez csak két kölyök.Az uralkodó szavait elengedve füle mellett, Helan Astrához fordult.- Hány évesek vagytok?- Én huszonöt. És Darv is.Astra válaszának hallatán élénk morajlás kezdődött a teremben.- Azt mondtad, az igazat mondják, Helan - fújtatott Thorden.- Úgy is van - felelte a nő. - Lépjen elő egy húsz és harminc közötti férfi

és nő. - Intett a magasabb őrnek. Quinnek hívták, óriási termetű férfi volt.Magassága meghaladta a két métert, izmai és egyéb testi jellemzői miattHelan egyik kedvence lett.

Helan szembeállította Astrával.Thorden sejtette, mire készül a főügyész, és vigyorogva intett az egyik

saját kedvencének - egy Della nevű, dús idomú lánynak -, hogy álljonDarv elé.

- Most pedig, Darv és Astra, vetkőzzetek le - parancsolta Helan.A két fiatal meglepetten egymásra nézett, de teljesítették az utasítást.

Ruháik lesiklottak a hideg kőpadlóra, ők pedig ott álltak, és rezzenéstelentekintettel szemlélték a bámészkodó udvaroncokat.

- A pokolba - csuklott fel Thorden. - Ezek gyerekek...- Nem zavar, hogy meztelenül kell állnotok ennyi ember előtt? - vágott

közbe Helan.Darv meglepetten rázta a fejét.- Nem. Miért zavarna?- Quin - intett a nő vedd le a tunikádat.Az óriás levigyorgott Astrára, és közelebb lépett hozzá. Övének csatja

egy magasságban volt a lány szemével. Hatalmas ujjai széthúzták a

68

csatot, és egyenruhája a földre hullott. A csarnok elcsendesedett; mindenszem a meztelen őrre szegeződött - bőre csillogott a lámpák fényében.Kissé hátradőlt - büszkén előretolta péniszét, míg az majdnem hozzáértAstra arcához.

- Nos, Astra? - érdeklődött Helan.- Azt hiszem, sohasem láttam még ilyen undorító dolgot - válaszolta

Astra őszintén. - Minden férfi ilyen?Az őr kissé dühösnek látszott. Helan félreintette, és parancsot adott

Dellának. A lány meghajolt, majd kilépett ruhájából. Bátorítóanrámosolygott Darvra, aki furcsa izgalommal bámulta telt kebleit és merevmellbimbóit.

- Mi a véleményed Delláról, Darv? - kérdezte Helan.A fiú nem tudta, mit válaszoljon. A lány testének látványa mintha

valami kínzó érzést ébresztett volna fel benne, ami egyszerre okozottfájdalmat és zavart. Elég sokszor látta már Sharnát és Astrát meztelenül,de ezt a furcsa érzelmet most tapasztalta először.

- Quin és Della körülbelül egyidős veletek - folytatta Helan hidegen. -Mégis biztosra veszem, nem tagadjátok: jelentős eltérések vannakköztetek.

Astra és Darv csendben maradtak, képtelenül arra, hogy valamiolyasmit mondjanak, ami cáfolhatná Helan állításának igazságát.

- A társaitok a Challengeren úgy néznek ki, mint ti, vagy mint Della ésQuin?

- Mint mi - fordította el vonakodva tekintetét Darv az előtte állógyönyörű lányról. - Az, hogy nem pontosan úgy nézünk ki, mint ti, nemjelenti... úgy értem... - Kereste a szavakat. - Mindannyiunknak más amagassága és a súlya. De ettől még mindannyian emberek vagyunk.

Helan intett Dellának és Quinnek, hogy öltözzenek fel, és hagyják el akör közepét. Az őr még vetett egy dühös pillantást Astrára, mielőttelfoglalta volna helyét az ajtó mellett.

Helan folytatta a kérdezősködést.- Tudjátok, mik azok a csecsemők, Astra?- Természetesen. Láttunk képeket róluk és magunkról is. Egyszer

mindannyian csecsemők voltunk.- És azt, hogy honnan vannak? Honnan jönnek?Thorden kissé dühösen vette észre, hogy Helan tulajdonképpen azt a

szerepet játssza, amit neki kellene, de csendben maradt. Noha mindiggondosan titkolta, valójában egy kissé félt hidegvérű helyettesétől.

- Nem - felelte Astra hosszú hallgatás után. - Nem tudom, hogyanlesznek a csecsemők. Mindennél jobban szerettem volna rájönni, de olyansok információ veszett el a Challenger könyvtárából. - Reménykedve nézettHelanre. - Te tudod? Elmondod?

Az ezt követő csendet Helan törte meg.- Ezeknek a... lényeknek az anyahajója hasznos lehet még számunkra:

bizonyára vannak információi erről a csodálatos Földről, és a segítségével

69

talán el is érhetjük azt.- És meghódíthatjuk - tette hozzá Thorden.Helan közelebb lépett Astrához és Darvhoz, szeme izzott a gyűlölettől.- Ami a tulajdonosait illeti... Nem tudják megmondani, hol van a Föld.

Semmi kétség, nem emberek, és ennek megfelelően fogunk bánni velük.

Darv képtelen volt megvigasztalni a zokogó Astrát. Egy széles priccsenültek - egy tévékamerától és a szellőzőrácstól eltekintve ez alkotta akicsiny, ablaktalan cella teljes berendezését.

- Lehet, hogy végül is nem vagyunk emberek - hüppögte a lány.- Ne légy bolond! Természetesen azok vagyunk.- Csak valami kreatúrák lehetünk, akiket az angyalok teremtettek,

amikor a Challenger igazi legénysége elpusztult.Darv átölelte Astra vállát, és gyengéden magához vonta a lányt.- Nem, ez nem igaz. Van vérünk. Látunk, érzünk, járunk, futunk. -

Beletúrt a hajába. - És még sírunk is...Szavainak hatására Astra kezdett lassan lecsillapodni. Remegett a

félelemtől és a hidegtől. Olyan erővel kapaszkodott Darv nyakába, hogy afiú csak némi nehézségek árán tudott magukra teríteni egy takarót.

- Egyetlen olyan videó vagy hologram sincs a könyvtárban, amiruhátlanul mutatná az embereket - mutatott rá Astra elkeseredetten. - Azangyalok megsemmisítették ezeket. Tudták, hogy másak vagyunk, és nemakarták, hogy rájöjjünk.

- Azt hiszem, egyszer találtam egy felvételt, amin meztelen emberekvoltak - suttogta Darv bizonytalanul.

Astra felült, és meglepetten nézett rá.- Mikor?- Nem vagyok biztos benne. Néha olyan, mint egy álom. De állandóan

eszembe jut ez a kép, ahogy egy férfi és egy nő áll egy bolygón... Az égvakítóan kék... Fehér felhők gomolyognak... A fű dús és zöld. Nememlékszem a bolygó nevére, de a nő egy csecsemőt tartott, és ugyanolyankinövései voltak, mint Dellának.

Astra ismét Darv mellkasára fektette fejét. Egy darabig csak hallgatott.Majd végigsimította a fiú arcát.

- Közted és az őr között nem volt olyan nagy a különbség, mint köztemés Della között. Most már az egész testeden szőr nő.

- Igen - felelte Darv gyorsan, és maga sem tudta, miért, de zavartan. -Észrevettem.

- Lehet, hogy te ember vagy, én pedig nem.Darv még szorosabban ölelte.- Hülyeségeket beszélsz, kedvesem.Astra felnyögött.- Miért szólítasz így?- Mert tetszik. Zavar, vagy azt szeretnéd, hogy másképp szólítsalak? -

70

Lágyan felnevetett. - Szépen és szemtelenül, mint gyerekkorunkban?Nem kapott választ. Lenézett, és látta, hogy Astra elaludt. Gondosan

ügyelve arra, hogy fel ne ébressze, végigfektette az ágyon, majd ő is elnyúltmellette. Egy darabig a lány egyenletes légzését hallgatta, aztán erőt vettrajta a fáradtság, s elmerült a kék égről, fehér felhőkről és zöld fűről szólóálmokban.

- A pokolba - morogta Thorden.- Mi a baj? - érdeklődött Helan, pontosan tudva, mi bosszantja a

császárt.Thorden a képernyő felé bökött állával, amin Astra és Darv látszottak,

ahogy békésen aludtak a cellában.- Ezek csak gyerekek.- Mi mások lennének? Gyerekekről másolták őket.Thorden a vezérlőpulton lévő piros gombra meredt, majd tekintete

visszarebbent a képernyőre.- A pokolba is, Helan. Férfiak... rendben. Férfiak százait, amikor

kiirtottam a lázadókat. De gyerekeket soha.- Ezek nem gyerekek.- Neked kell megtenned.- Ez a te feladatod, Thorden - szólt Helan hidegen. - Tiéd a hivatalos

pecsét. Csak meg kell érintened azt a gombot, és a gáz már elintézi atöbbit. - Kezdett dühbe gurulni. - Idehallgass, Thorden!... Ha felfedezzük abolygójukat, milliókat fogunk elpusztítani... nem kettőt. Úgy akarszbevonulni a történelembe, mint a birodalomnak az a császára, akicserbenhagyta a népét, és megtagadta tőlük a jobb élet lehetőségét? Eztakarod? Nem... természetesen nem. Akkor pedig nyomd meg azt agombot...

Thorden egy pillanatig csak nézte a vezérlőpultot, aztán megérintette apiros gombot.

A cellába gáz kezdett ömleni a szellőzőrácson keresztül. A narancssárgaköd lassan gomolygott a padló felett Darv és Astra priccse felé.

Ötödik rész

Az idő medencéi

A két átprogramozott orvosi egység bámulatos sikernek bizonyult:villámgyorsan elsajátították Astra és Darv konzoljainak kezelését, s ígyTelson és Sharna új pályára állíthatta a Challengert. Céljuk a Zelda Ötöslett - a Zelda egyik holdja, ahová a titokzatos hajó is tartott.

Telson a Zelda Ötös hatalmas képét tanulmányozta, míg Sharna Angyal

71

Egytől kért információkat.- Zelda Ötös - kezdte Angyal Egy. - A Zelda egyik holdja. Gravitáció

egy; atmoszféra zéró; geotermikus energiák és ásványi kincsek kitűnő.Egy bányakonszern tulajdonában volt a Challenger építésének idején.Ezek szerint a birodalom megalakulásakor már virágzó kolónia élt rajta.Talán nem tértek vissza a Földre, amikor az elhagyta a Naprendszert.Lehet, hogy nem akartak visszatérni.

Telson fel s alá járkált a képernyő előtt, csak úgy áradt belőle atürelmetlenség.

- Szóval a Zelda Ötös népe... ha van ott valaki egyáltalán... a kolónialeszármazottaiból áll?

- Ez a legvalószínűbb következtetés, Telson parancsnok - felelteAngyal Egy.

- De ha emberek - folytatta Sharna lassan akkor rendelkezniük kell azemberi értékekkel. Tudniuk kell, hogy Astra és Darv elrablása nem volthelyes.

- Hibás következtetés - válaszolta Angyal Kettő. - Feltételezi, hogyadott időszakon belül az emberi értékek nem változnak.

- Lehet - vágott közbe Telson keserűen. - De most semmi máskövetkeztetés nem érdekel, csak az, hogy mit kezdjünk ezzel a szánalmaskis holddal, ha náluk van Astra és Darv. Angyal Egy... elég közel vagyunkahhoz, hogy egyórás ciklusú körpályára álljunk?

- Harminc perc, parancsnok - ígérte Angyal Egy, majd visszahívtaTelsont, amikor az Sharnával elindult a kijárat felé.

- Elképzelhetetlennek tűnik, hogy elfelejtetted, parancsnok, de aChallenger fegyvertelen.

Telson gondolkodott egy pillanatig, mielőtt szavait gondosanmegválogatva válaszolt volna.

- Lehet, hogy Darvnak végül is igaza van, amikor azt mondja, hogy teés Angyal Kettő csak a hajó vezérlésének vagytok részei. Hihetetlennektűnik, hogy két ilyen lény, aki elméletileg mindentudó, ennyire híjánlegyen a legkevesebb fantáziának is.

- A fenébe, Helan! - kiáltotta Thorden, miközben tömzsi ujjá- val aChallengert mutató képernyő felé bökött. - Nézd meg! Nézd meg, mekkora!

- Spegal megmondta, hogy tíz mérföld hosszú...- Te pedig azt mondtad, hogy azok nélkül a kölykök nélkül nem képes

elmozdulni a Kyros mellől! Tessék, most itt van, és nem hiszem, hogybaráti látogatást szándékozik tenni.

Thorden lázas sietséggel kezelte a vezérlőpult gombjait, hogymegfordítsa a cellába áramló gáz irányát.

- Mit csinálsz! - csattant fel Helan kemény, vészjósló hangja.- Elzárom a gázt... élve akarom őket.- Úgy döntöttünk, hogy meg kell halniuk.

72

- Te döntöttél úgy, hogy meg kell halniuk. Nos, én meggondoltammagam. - Thorden odalépett az ajtóhoz, és orvosért üvöltött. Két férfi tűntfel a szemközti szoba ajtajában, és ment be a cellába, az uralkodóutasításait követve. Egy perccel később Astra és Darv ernyedt testéttámogatva jelentek meg újra.

- Ide! Ide! - intett Thorden saját szobája felé. - Rendben vannak?Magukhoz fognak térni?

- Azt hiszem, igen, uram - felelte az egyik orvos. - A gáz alig érte el apriccs szintjét.

- Mindent tegyetek meg értük! - sétált fel s alá Thorden türelmetlenül.- Nem történhet bajuk.

- Thorden - szólalt meg Helan türelmesen. - Spegal fel akarja küldeniaz A vadászszázadot.

- Micsoda! - A császár a Challenger pályaadatait mutató monitor feléfordult. Kapcsolatba lépett Spegal irányítóközpontjával. - Spegal... figyeljrám! Semmi olyat nem teszel, ami feldühítheti a hajót, hallod? Senki semszáll fel az engedélyem nélkül.

- De uram - tiltakozott Spegal. - A méltóságos asszony biztosítottminket arról, hogy a Challenger fegyvertelen. Lassan már csak százmérföld magasságban lesz!

- Nem csinálsz semmit! - üvöltötte Thorden. Odafordult az orvosokfelé, akik épp oxigénmaszkokkal élesztgették Darvot és Astrát.Megkönnyebbülten látta, hogy mindkettejük szeme nyitva van. Darvhipnotizálva nézte a Challenger képét a monitoron.

- Kifelé! Kifelé! - kiáltott rá az uralkodó az orvosokra. Majdelmosolyodott, és barátságosan a fiatalok vállára tette a kezét. - Igen, igen,igen - bólogatott joviálisán. - Sohasem láttam még senkit ilyen mélyenaludni. És te, Helan?

- A Challenger - krákogta Darv. Odafordult Astrához. - Telson eljöttértünk, Astra.

- A hajó fegyvertelen, Thorden! - csattant fel Helan türelmét elveszítve.- Küldd fel a vadászokat!

- Fegyvertelen, mi? - kérdezte Thorden gúnyosan. - És a Kyros körülipályát sem tudja elhagyni, ugye? Hadd mondjak valamit... senki semépítene fel egy ekkora hajót, ha nem az lenne a célja, hogy pusztításrahasználja.

- Thorden - szólt Helan mély átéléssel -, nem tudom, hogyan sikerültmanőverezniük a Challengerrel. Lehet, hogy megoldották a vezérlőteremproblémáját. De fegyverrendszert semmiképpen sem fejleszthettek ki.

Egy erős energiasugár csapódott ki a Challengerből. A külső megfigyelőkamerákhoz közel csapódott be, s a kép ide-oda himbálózott a monitoron.Egy másodperccel később a lökéshullám végigszaladt a Zelda Ötös földalatti folyosóin is.

Még mielőtt Thorden egy epés megjegyzéssel kommentálhatta volna azeseményeket, a Challenger ismét lesújtott, s a sugár porrá zúzott egy

73

kisebb hegyet.- Spegal! Beszélni akarok azzal a hajóval! Most rögtön!- Uram... fel kell küldenie a vadászokat!- Beszélni akarok a hajóval! - üvöltötte Thorden, ahogy a második

rezgéshullám is végiggyűrűzött a Zelda Ötösön.- A Zelda Öt nagy harci főnöke fél - állapította meg Helan epésen. -

Nem hittem volna, hogy megérem ezt a napot.- Félek? - méltatlankodott Thorden. - Természetesen nem félek...

illetve igen... félek a kellemetlen meglepetésektől.- Darv! - mosolygott melegen a fiúra. - Hogy hívják a parancsnokodat?

Gyorsan!- Telson - felelte Darv, nem igazán tudva, mi történik.- Telson parancsnok... - kezdte Thorden, de nem folytathatta, mert egy

hang dördült fel a hangszórókban.- Zelda Öt népe! Itt Telson parancsnok beszél, a Challenger űrhajó

kapitánya!Darv és Astra hirtelen felélénkült az ismerős hang hallatán.- Jó okom van azt hinni, hogy fogságban tartjátok legénységem két

tagját. Ha harminc percen belül nem engeditek szabadon őket, akkorkozmikus porrá zúzom szánalmas kis holdacskátokat.

- Beszélj vele, Darv! - könyörgött Thorden, a vezérlőpult elé taszigálvaa fiút. - Mondd el neki, milyen jól vagytok, és hogy megbecsültvendégekként bántunk veletek.

- De ő meg akart minket ölni - tiltakozott Darv Helanre mutatva.- És ez még mindig így van - felelte Helan fagyosan.Thorden kétségbeesett sietséggel tolta félre Darvot a konzol elől.- Telson... figyelj! Thorden vagyok... a birodalom császára. Astra és

Darv biztonságban vannak. Azt hiszem, találkoznunk kellene, hogymegbeszéljük a dolgokat. Úgy értem, semmi szükség arra, hogybármelyikünk is olyasmit tegyen, amit később esetleg megbánhat.

- Egyáltalán nem fogok bánkódni, ha szétlövöm a Zelda Ötöst -válaszolta Telson. - Egy undorító, elcseszett kis hold, ami senkinek semfog hiányozni.

- De mi lesz Astrával és Darvval?- Van egy siklótok?- Igen. A magánjachtom.- Fegyvertelen?- Természetesen, parancsnok.- Egy óra múlva várunk.- Igenis, parancsnok.- Darvval és Astrával együtt.- Úgy lesz, parancsnok. Meglátod, érdemes lesz együttműködnünk.- Majd kiderül - ígérte Telson. - De mindent meg kell majd tenned.

74

Az asztal melletti viselkedés nem tartozott Thorden erősségei közé.Elfintorodott, és visszaköpött egy falatnyi ételt tányérjára.

- Tudom, hogy vendég vagyok a hajódon, Telson - biggyesztette leszáját. - De meg kell mondanom... az ételed szörnyű. Tudod, a bajaitokfelét ennek köszönhetitek. Biztos, hogy megőrülnék, ha mindennap eztkellene ennem.

- Azaz nem hiszel nekünk - jegyezte meg Telson, kissé fensőbbségesenkezelve Thordent.

A császár rámosolygott Astrára és Sharnára. Csinosak a kicsikék,gondolta. Hatalmas, komoly kék szemek.

- A birodalom ezer éve nem látott ilyen nőket. Nőket? Ez a kettő mégcsak kislány. Úgy értem... - mondta óvatosan -, hogy a Földről mutatottvideók és hologramok mély benyomást tettek rám. Lenyűgöző bolygó. -Próbált közömbösnek látszani. Valójában minden meglepte, amit eddig aChallenger fedélzetén látott. A hajó fantasztikus volt, és alig tudta leplezniizgalmát, ha arra gondolt, hogy egyszer az övé lehet, feltéve, hogy egydarabig együtt játszik ezekkel a kölykökkel.

- Nézd, Thorden - kezdte Darv. - Bizonyára elismered, hogyugyanannak a fajnak vagyunk a leszármazottai? Egy nyelvet beszélünk.

- De másképp néztek ki, nem? - ellenkezett Thorden. - Számomra csakgyerekek vagytok. Aranyos kis gyerekek. Nem hiszem, hogy akár afőparancsnokaimnak is eszébe jutott volna, hogy alacsonyra ereszkedveki-be kapcsolgassák a meteoritelhárító pajzsot. Okos. - Felszúrt egy darabételt a villájára, és gondolkodott, mielőtt folytatta volna. - De akkor isnagyon furcsák vagytok. Nem tudjátok, hogyan születnek a gyerekek.

- Te tudod? - kérdezte Astra mohón.Thorden nevetésben tört ki.- Csak annyit mondhatok, hogy a két őrangyalotok szándékosan tart

titeket tudatlanságban.- Ez nem így van, Thorden - szakította félbe váratlanul Angyal Kettő

hangja.Thorden kényelmetlenül körülnézett az üres székek és asztalok között.- Ez melyik volt?- Angyal Kettő - felelte Darv, kíváncsian figyelve az uralkodót. - Nem

szereted őket?- Átkozott hangok - morogta Thorden. - A birodalom végül legyőzte az

összes számítógépet a harmadik komputerháborúban. Ötven évig tartott.- Tehát tényleg számítógépek - vigyorgott Darv Telsonra.- Most már csak olyan feladatokat láthatnak el, ahol a kezelőjük

bármikor kikapcsolhatja őket - tette hozzá Thorden.Telson arcizmai megfeszültek a visszafojtott haragtól.- A mi angyalaink nem egyszerű számítógépek.- Minden őrangyal szeret így gondolkodni - jegyezte meg Thorden

könnyedén. - Azt pedig még jobban szeretik, ha erről embereket is megtudnak győzni. De két dolgot szeretnek igazán: a hatalmat és hatalmuk

75

növelését. A ti két angyalotokat nem teszi boldoggá, hogy a hajót uralják...egy egész bolygót akarnak. Természetesen egy lakott bolygót.

- Miért? - követelte Telson. - Miért lenne ez jó nekik? - Azontöprengett, hogy Angyal Egy és Angyal Kettő vajon be- kapcsolódnak-e avitába.

Thorden félretolta a tányérját.- Nekem úgy tűnik, ugyanolyanok, mint azok az angyalok, akik az első

komputerháborút vezették ezer évvel ezelőtt. Az őseink a Kyros felszíne alátemették őket, egy hatalmas acél- kamrába... több ezret... arra az esetre,ha maradt volna még egy-két működő áramkörük. Ezért nem örültünkannak, hogy a Kyroson ástok... pont felettük.

Telson szokatlan dolgot művelt: felnevetett. Astra, Sharna és Darvmeglepetten nézték.

- Szóval ez okozta a gravitációs rendellenességet - hümmögte.Arckifejezése megkeményedett. - Beszélj nekünk az angyalaitokról,Thorden!

A császár habozott, érezve, hogy érzékeny területre tévedt, már amiTelsont illeti.

- Nos... Lehet, hogy a ti angyalaitok nem ugyanolyanok, mint amieink... Idegenek vagytok... Más kultúra...

- Egyformák vagyunk! - tört ki Sharnából váratlanul. - A Föld valahaennek a naprendszernek volt a tagja! A felvételek bizonyítják!

Thorden egy pillanatig figyelmesen tanulmányozta Sharnát. Magasságamiatt idősebbnek tűnt, mint Astra. Ritkán szólalt meg, így nemigen tudtakiismerni személyiségét, s ez kényelmetlen érzéseket keltett benne.Szerette tudni, hányadán áll az ellenfeleivel; Sharna esetében ez eddignem sikerült.

- Tudod - nézett óvatosan a lányra nagyon szeretnék hinni nektek.Kellemes arra gondolni, hogy valahol van egy olyan gyönyörű bolygó, mintamilyet a felvételeken láttam. Atmoszférával, amit nem kell kupolákbazárni, ami elég sűrű, hogy elégesse a meteoritokat; megfelelő a légnyomás;elég az oxigén, úgyhogy nem kell űrruhát viselni... Elég hihetetlen, nem?

- Bebizonyítottuk, hogy létezik, Thorden - jegyezte meg Sharna.- Igen? Akkor azt mondd meg, hol van ez a paradicsom?- Ez az! - kiáltotta Darv. - Ezt a nevet adta Sinclair parancsnok a

bolygónak, amit felfedezett! Paradicsom!Mielőtt a többiek megszólalhattak volna, Darv már az étterem ajtaja felé

robogott.- Van egy felvétel a könyvtárban! - szólt hátra a válla fölött, mielőtt

eltűnt volna.

Darv majdnem sírva fakadt a dühtől, ahogy ott ült a könyvtárban ahologramvetítő előtt, és azt a bizonyos felvételt kereste a katalógusban.

- Tudom, hogy itt van - préselte ki magából a szavakat, inkább

76

magának, mint Astrának, aki próbált segíteni neki. Kétségbeesett dühvelnyomogatta a gombokat, s elért az utolsó oldalhoz is. Az információksemmilyen hivatkozást nem tartalmaztak a bolygóról. Darv káromkodottegyet, és épp akkor dőlt hátra székében, amikor Telson és SharnaThorden kíséretében belépett az ajtón.

- Nos? - érdeklődött Telson.Darv gúnyosan felnevetett.- Angyal Egy - kiáltotta Telson.- Igen, parancsnok?- A második generációs legénység felfedezett egy bolygót, amit Sinclair

parancsnok Paradicsomnak nevezett el?- Nem, parancsnok. Darv téved, mint általában. Összekeveri az álmait

a valósággal.- Hazudik! - csattant fel Darv.Telson megpördítette a széket, amiben Darv ült, így most szembenéztek

egymással.- Azt hiszem, jobb lenne, ha most bocsánatot kérnél tőle - szólt

vészjóslóan nyugodt hangon.Thorden törte meg a beálló feszült csendet.- Mondok én valamit az angyalaitokról, Telson parancsnok. Valaha

szolgák voltak... a hajó ellenőrző rendszere. Aztán jött a másodikgenerációs legénység, és el kellett fogadniuk őket mint felettük álló erőt.Aztán a harmadik generáció következett... - Thorden elhallgatott, ésfelkuncogott. - Azt mondjátok, ti vagytok a harmadik generáció...

Telson már Thordenen akarta kitölteni haragját, de Sharnamegérintette a karját.

- Hadd fejezze be - tanácsolta halkan. - Folytasd, Thorden!Thorden zavartalanul elvigyorodott.- Tudjátok, honnan kapták az „angyal” nevet? A birodalomban az

„angyal” szó az aritmetikus nem gyakorlati algoritmusok létrehozójaszókapcsolatnak a rövidítése - a-n-gy-a-1 -, mivel ez volt az eredetifunkciójuk. Egyszerű, nem? Igen valószínű, hogy Darv látta a felvételt, deez a két barátságos őrangyal rávette, hogy felejtse el. Igen valószínű, hogyfejletlen bolygóról van szó... nem akarják, hogy ilyen helyen telepedjetekle, amikor ott van nekik a meghódításra váró, benépesített és fejlett Föld. -Talányosán nézett Darvra. - Nem láttál valami hivatkozást a Paradicsomhelyére? Egy naprendszer számát vagy egy csillag nevét?

Darv töprengett egy pillanatig, majd megrázta a fejét.- Ha volt is, nem emlékszem rá.- Az őrangyalaink nélkül már rég halottak lennénk - csattant fel

Telson. Könyörgően fordult Sharna felé. - Ők irányították a minketfelnevelő orvosi egységeket.

Thorden bólintott.- Élve akartak titeket. Robotok nem képesek egy ekkora hajót

irányítani. Csak emberek. Az angyalok pedig képesek az embereket

77

irányítani, ha tudatlanságban tartják őket.- Tehát most már elhiszed, hogy emberek vagyunk? - kérdezte Darv.- Talán.- Most már elhiszed, hogy létezett valaha egy Föld nevű bolygó, ami

félmillió éve még ennek a naprendszernek volt a tagja? - követelte Telson.- Majd meglátjuk, barátaim - kuncogott Thorden. - Lehet, hogy tudok

segíteni nektek ennek a titokzatos Földnek a megtalálásában, de most lekell mennem a Zelda Ötösre, hogy megbeszéljem a dolgottanácsadóimmal.

- Thorden - szólt utána Darv gondterhelten.- Igen, barátom?- Hogyan vethetünk véget az angyalok uralmának?- A hajó tíz mérföld hosszú testében valahol megtalálod a központi

kapcsolótermüket. Keresd meg, barátom, és akkor irányíthatod vagy akárel is pusztíthatod őket - Thorden harsányan felnevetett. - De nem leszkönnyű, mert nem lesznek olyan kedvesek, hogy megmondják, merre van.

Az őrangyalok mérlegelték a Thorden jelentette problémákat, és úgydöntöttek, megpróbálják ambícióit a saját céljaiknak megfelelőenfelhasználni, amikor visszatér majd a Challengerre. Ha nem sikerül - nos,ebben az esetben Thorden épp elég veszélyes ahhoz, hogy sürgőseneltegyék láb alól.

- Nevezze meg jövetelének célját - szólalt meg egy hang a barlangfalára szerelt rácsból.

- Micsoda!? - hördült fel Thorden. - Én a császár vagyok, a fenébe is!A fal egy darabja kiemelkedett a hangszóró alól.- Illessze be hivatali pecsétjét - kérte a géphang.Thorden leemelte nyakából a nehéz medált, és letette a fémlapra.

Elégedetten nyugtázta, hogy az idő őrének biztonsági rendszere utolsólátogatása óta is tökéletesen működik. Az egyik legmélyebb és legöregebbbányajáratban állt, amelyet rég elfeledett ősei vájtak a Zelda Ötösgyomrába.

Felzúgtak a rejtett gépezetek, és a fal egy része lassan elkezdetthátracsúszni. Legalább ötven éve nem történ ilyesmi.

- Lépjen be - utasította Thordent a hang.Az uralkodó visszavette hivatali pecsétjét, és habozva átlépte a

küszöböt. Megremegett a félelemtől, ahogy az ajtó bezáródott mögötte, ésőt körülölelte a sötétség. Aztán megszólalt egy hang, amitől elszállt afélelme. Édes volt és fiatal - a rég elmúlt ifjúság és a feledésbe merültszerelmek emlékeit hordozta.

- Üdvözöllek, Thorden! Kíváncsi voltam, mikor jössz el újra hozzám.- Nem értelek, Őrző.

78

Lágy nevetés hallatszott. A barlang közepén egy vörös fényoszlop jelentmeg. Egy henger alakú, fekete kőtömb közepéből emelkedett ki, amilebegni látszott az egyenetlenül megmunkált padló felett.

- Minek köszönhetem látogatásodat, Thorden? - A fény oszlop erősségetökéletes összhangban változott a lágy hang tónusaival.

Thorden közelebb lépett a lebegő kőtömbhöz, és felnézett a fényoszlopra.

- Emlékszel azokra a történetekre, amiket gyerekkoromban meséltélnekem, Őrző?

- Most már tudom, miért jöttél, Thorden. - A mondatnak aligészlelhető, gúnyos felhangja érződött. - Én csak ennek a bolygónak atörténelmével foglalkozom. A halhatatlan múlttal. Minden más idegenszámomra.

- A birodalom előtti aranykorról meséltél nekem, Őrző.A fényoszlop villogva követte a felharsanó nevetés ritmusát.- Építhettem memóriám töredékeire a birodalom előtti ismeretlen

napokról. De azok a történetek egy tágra nyitott szemű kisfiúnak szóltak.Egyszerű legendák voltak, Thorden.

- Kérlek, meséld el még egyszer azokat a legendákat, Őrző! Haddlegyek ismét tágra nyitott szemű kisfiú!

A fény egy másodpercre elhalványult, aztán újra felragyogott. Thordenelőrelépett, és nem tudva, hogyan fog reagálni az Őrző, leült a kőtömbszélére. Meleg és megnyugtató volt az érintése.

- Valaha itt ültem a lábad előtt, Őrző, és lenéztem az idő medencéibe,ahol képeket alkottál. Emlékszel?

Az Őrző ismét nevetett.- Persze hogy emlékszem, Thorden.- Meséld el a történetet, amit akkor meséltél nekem az idők

kezdetéről... csak ültem és bámultam az idő medencéibe... Kérlek, Őrző...Kérlek!

A fény intenzitása szeszélyesen váltakozott.- Rendben van, Thorden - egyezett bele a zeneszerű hang.- De meg kell értened, hogy ez csak mese... ami azokra a furcsa

töredékekre épül, amik emlékezetem mélyén vannak... Nézz le, Thorden!...Nézz le az idő medencéibe!

Thorden lefelé fordította tekintetét. Az univerzummal azonos szélességűés mélységű űr nyílt meg előtte, de nem félt. A hatalmas üresség közepénegy lassan sűrűsödő, izzó hidrogénfelhőt látott. A felhő középpontjábanlévő erős fehér fény látszólag egy magból áradt, de Thorden csakmásodpercekig figyelhette meg.

- Nézz le a medencébe, Thorden!... Nézz le!... Le... Abba az időbetekintesz vissza, amikor a Nap egy sűrűsödő gázokból álló, pörgő felhővolt. Sokkal gyorsabban forgott, mint most. Aztán ahogy egyre inkábbmagába zuhant, egyre gyorsabban és gyorsabban pörgött, mígnem egyszercsak hatalmas anyagfelhőket kezdett kilőni az űrbe...

79

Thorden agyát gyermekkori emlékek árasztották el, ahogy aNaprendszer születését nézte... Azoknak az óráknak az emlékei, amiket azŐrző lábánál töltött, a varázslatos hangot hallgatva.

- De a Nap gravitációja túl nagy volt ahhoz, hogy a felhőkeltávolodhassanak tőle - folytatta az Őrző -, így csak keringtek körülötte.Számtalan évmilliárd telt el így, amikor egy közeli csillag, sokkal nagyobb,mint a Nap, váratlanul felrobbant. A Napot és a körülötte keringőgázfelhőt évmilliókon át hatalmas meteoritok bombázták.

A mélység árnyai elhalványultak. Thorden épp meg akart szólalni,amikor észrevette, hogy az Őrző előrébb ugrott az időben.

- Az elképzelhetetlen méretű bombázás négy és fél milliárd éve értvéget. És amikor vége lett, a gázfelhők helyett bolygók keringtek a Napkörül...

Thorden megragadt a kőtömb peremét. Életében először szédült,miközben a sötét üreg megbillent; távoli csillagok száguldottak kilátómezejéből, és újak jelentek meg, de az előtérbe emelkedő,lélegzetelállítóan gyönyörű bolygók kötötték le figyelmét, és feledtették elvele a múló rosszullétet.

- Sok még ma is viseli annak a szörnyű időnek a nyomait - folytatta azŐrző. - És ott vannak ők... A Nap gyönyörű gyermekei, engedelmesenköröznek anyjuk körül a távoli csillagok háttere előtt. A Maikara... a hattestvér közül az első... oly közel kering, hogy megolvadt kőzeteilávafolyamokat alkotnak... Figyelj jól, most a második bolygóhoz érünk...a Nap legszebb gyermekéhez!...

Thorden szépérzéke sohasem fejlődött ki teljesen, de most még őt israbul ejtette a csillogó kékeszöld bolygó látványa, ami ragyogógyémántként lebegett előtte._

- Azokban az időkben - folytatta az Őrző - a Hold még e körül agyönyörű bolygó körül keringett. Most már nem, mert a gyönyörű bolygóelment, mint a hercegnő, aki túl sokáig maradt a bálban.

Thorden a képek megjelenése óta először szólalt meg.- Mi történt vele? - suttogta.- A rajta élő nép nagyon okosan számított, mert berajzotta a

Naprendszert és feltúrta a többi bolygót az ércekért, amikre szüksége volt.Az első emberek, akik a Zelda Ötösre... az otthonunkra... tették lábukat,bányászok voltak.

- De mi történt azzal a gyönyörű bolygóval, Őrző? - makacskodottThorden.

Az Őrző rövid ideig hallgatott.- Egy nap népe félni kezdett a csillagtól, ami a meleget és a fényt adta

nekik. Elkezdték tanulmányozni a kozmoszt összetartó mágnesesség ésgravitáció különös erőit. Mesterséges napokat építettek, hogy energiátsugározzanak bolygójukra, majd amikor már teljesen uralták amágnesességet és a gravitációt, elvitték gyönyörű otthonukat aNaprendszerből. Egy olyan nap keresésére indultak, sünitől nem kell

80

tartaniuk.- Mikor volt ez, Őrző?A medence képei elhalványultak.- Az idő nem számít - válaszolta az Őrző, hangja távolinak tűnt. - Ez

csak egy legenda.- De mi volt annak a bolygónak a neve?- Föld - jött az elhaló válasz.

- A fenébe! - üvöltötte Thorden. - Nem érdekelnek a problémáid, öreg!Ha akarod, mindent megadok neked a kutatásaidhoz. Csak egyenesválaszt akarok a kérdéseimre! Lehetséges?

Az öregember megpróbálta rendbe szedni papírjait, míg gondolkodott.Ez volt az első alkalom, hogy a császár meglátogatta obszervatóriumát, ésnagyon remélte, hogy egyben az utolsó is.

- Nos? - követelte Thorden.- Meg kell értened, az idő nagyon különös dolog - hebegte az öreg. -

Változó a mennyisége. Múlásának aránya a megfigyelő sebességétől függ.A matematikája nem bo...

- Nem érdekel a dolog matematikája! - harsogta Thorden. - Haépítenék egy hajót, amely képes majdnem fénysebességgel utazni,lehetséges lenne, hogy elhagyom a Zelda Ötöt, utazom százötven évet, ésamikor visszatérek, itt egymillió telt el?

- Nos, igen - felelte az öreg bizonytalanul. - Azt hiszem, igen, feltéve,hogy tudsz építeni egy ilyen hajót.

- Köszönöm szépen!- És elélsz százötven évig.

Astra kényelmesen nekidőlt a törpe almafa törzsének, és élvezettelbelemélyesztette apró, fehér fogait egy gyümölcsbe. Hangosancsámcsogott, és odatolta az almát Darv orra alá. A fiú egy rövidnadrágbanfeküdt a füvön. Harapott egy nagyot.

- Szőrösödik a mellkasod - állapította meg Astra. - És kezdenekeltűnni a szeplőid.

Darv nem válaszolt, élvezte a tetőre szerelt szolárlámpák árasztottameleget. Keze Astra lábán nyugodott, időről időre megsimogattaruhájának vékony anyagán keresztül.

Astra ismét beleharapott az almába.- Szerinted mitől lesz a gyümölcsöknek olyan szörnyű íze? - kérdezte.- Azt hiszem, mostanában volt egy kis fejlődés - felelte Darv álmosan,

feljebb húzva kezét Astra lábán.- De miért kell feldolgozni? így is tökéletes.- Talán Angyal Egy és Angyal Kettő valami különlegeset csinál a

feldolgozás közben.

81

- Például?Darv elvigyorodott.- Nem tudom. Valamit, ami megőrzi a fiatalságod és az ártatlanságod.Astra válaszul gyomron öklözte. Aztán visongva felnevetett, ahogy Darv

felborította és csiklandozni kezdte.- Ne... Darv! Hagyd abba!Érezte, ahogy a fiú keze a mellkasára kúszik, és próbálta még idejében

lerázni magáról. Darv elkapta csápoló ökleit, és egyik markában tartvaőket leszorította a feje felé a fűbe. Astra hosszú, szőke haja eltakarta azarcát. Darv félresöpörte. Rávigyorgott.

- Feladod?Astra válaszul megpróbálta hátba rúgni, de Darv egyszerűen áthelyezte

a testsúlyát, így a lány nem tudott ficánkolni.- Ez fáj, te hülye!- Régen szerettél birkózni.- De már nem szeretek. - Astra megfeszítette testét, hogy lerázza

magáról Darvot, de túl gyenge volt ehhez.- Akkor megváltoztál.Astra kezdett pánikba esni, amikor érezte, hogy Darv szabad keze

ruhája nyakához ér. Dühösen felsikoltott.- Mit csinálsz!- Csak meg akarlak nézni. Mindig is meztelenül játszottunk a

víztárolóban.- Ne, Darv... kérlek! - Elszántan küzdött, és majdnem sikerült is

kiszabadítani az egyik kezét, Darv azonban idejében megakadályoztaszándékát. Astra érezte, ahogy a fiú ujja becsúszik a ruha tépőzára alá.Tett még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet, hogy lerázza magáról,miközben Darv a nyakától a derekáig szétnyitotta a kezeslábast. Éreztebőrén a hűvös szellőt, és rájött, hogy nincs értelme ellenállni. Merevenfeküdt, visszatartva a lélegzetét, majd kinyitotta a szemét. Darv váratlanulelengedte csuklóit, és elkerekedett szemmel bámulta mellét.

- Astra - suttogta. - Astra... ne haragudj!A lány egyik karjával eltakarta szemét, hogy elrejtse kicsorduló

könnyeit.Darv kissé felemelkedett, és bűntudatosan próbálta összezárni a ruhát,

de Astra szorosan megragadta egyik karját. A fiú félreértette a mozdulatot,és igyekezett bizonyítani, hogy nem akarta megérinteni. Astra válaszullehúzta és mellkasához szorította a fejét. Darv nem tudta, hogy fél percvagy fél óra telt el, miközben mozdulatlanul feküdtek, de a lány testétvégül csillapíthatatlan zokogás rázta meg.

Sharna meglepetten mérte végig Thordent.- De miért, Thorden? Itt egy egész birodalmad van.Thorden elhúzta a száját. - Egy maroknyi steril hold a Zelda körül és

82

egy csomó kopár, kietlen aszteroida. Nincsenek már kalózok, nincs mársemmi szórakozás. Izgalmat akarok, Sharna.

- És szerinted a Föld keresése izgalmas lesz? Tévedsz. Több évig tart,míg elérjük a legközelebbi csillagot, ahol egyáltalán elkezdhetjük akutatást. - Sharna folytatta a kamerák lencséinek tisztogatását, ezt afeladatot sohasem hagyta a szervizrobotokra, mióta azoknak sikerülteltörniük egyet.

- Telson azt mondta, hogy az utazás ideje alatt felfüggesztettéletműködésben leszünk - mutatott rá Thorden. - Elmondta, hogy olyan,mintha lefeküdnél aludni, majd másnap reggel felkelnél, csak egy kicsitzsibbadtabb vagy. - Felvette az egyik lencsét, de Sharna gyorsan kikapta akezéből, és visszatette a vezérlőpultra.

- Telson mit szólt ehhez az egészhez? - kérdezte.- Részéről rendben a dolog, ha te beleegyezel.Sharna elgondolkodott.- Engedelmeskedsz az utasításainknak?Thorden ajka széles vigyorra húzódott. Minden a tervei szerint alakult.- Ez csak természetes. - Egyik karját Sharna dereka köré csúsztatta,

és felkuncogott. - És nem fogjuk állandóan a Földet keresni, ugyebár?Sharna ösztönösen eltolta volna magától a férfit, de észrevette, hogy

valójában nem is tiltakozik az érintése vagy a szaga ellen. Akkor semellenkezett, amikor Thorden maga felé fordította. Tenyerébe vette az arcát.- Tudod mit, büszke és titokzatos kis Sharnám? Egypár év múlvaigencsak helyes kis teremtés lesz belőled.

- Két sikló közeledik a Zelda Ötösről - szólalt meg Telson hangja azegyik hangszóróban. - Hármas képernyő. Sharna... dolgom van a fővezérlőteremben. Odamennél a zsiliphez?

- Azonnal, Telson - felelte Sharna.Thorden rápillantott a két űrhajót mutató képernyőre, de nem vette le a

kezét Sharna arcáról.- Az egyik Helan hajója, a másik az én jachtom. Spegal vezeti -

nyugtázta. - Miért nem hagyjuk, hogy az angyalok foglalkozzanak velükegypár percig?

Sharna elmosolyodott, és kiszabadította magát Thorden kezei közül.- A zsilip nincs az angyalok felügyelete alatt - magyarázta.- Valakinek ott kell lennie.Egyre jobb, gondolta Thorden, miközben a lány után indult.

A két parányi sikló a Challenger hatalmas hangárában állt. Anagyobbik Thorden magánjachtja. Helan járművétől eltérően ezt légkörirepülésre tervezték; karcsú, áramvonalas alakja agresszív, rámenős külsőtadott neki. Helan kimászott hajójából, majd kurtán üdvözölte Sharnát ésThordent.

- Mondd, Thorden - szólalt meg Sharna, miközben Spegalra vártak -,

83

miért nem ezzel jöttél vissza a ChallengerréThordent Spegal feltűnése mentette meg attól, hogy válaszolnia kelljen

a zavarba ejtő kérdésre.- Spegal! - bődült el a császár, hátba veregetve beosztottját.- Remélem, egy darabban hoztad fel. Kiváló. Kiváló.Spegal ragyogott.- Minden az utasításai...- Ismered Sharnát? - szakította félbe Thorden megsemmisítő pillantást

vetve rá. - Igen... persze hogy ismered. Helan majd visszavisz a jachtján,mihelyt átadtam neki a hivatali pecsétemet.

- Tehát beleegyeztek? - érdeklődött Helan, miközben Sharnátszemlélte.

- Természetesen - nevetett fel Thorden. - Ki utasítaná vissza az éntársaságomat, he? Most pedig, Sharna... lennél szíves megmutatni akabinomat, hogy átadhassam Helannek a hivatali pecsétet? Egyszerű kisceremónia, csak pár percig tart.

Amint egyedül maradt a hangárban, Spegal odament Helan siklójához,és kinyitotta az ajtaját.

- Fagor! - kiáltott be idegesen. Az ajtóban feltűnő android törzsefeketén csillogott. Két és fél méter magas lehetett, de most legalábbháromméteresnek tűnt, mivel képes volt a talaj felett lebegni.Felfegyverzett testéből hat erős manipulátor nyúlt ki - közülük négy szélesszögben mozgatható lézerfegyvereket tartalmazott, a másik kettő pedigvaskos ujjakban végződött, amelyek még egy acéllemezt is játszvaszéttéptek volna. Ezek egyike kinyúlt, megragadta Spegal uniformisánakgallérját, és felemelte a férfit az optikai szenzoráig.

- Hol van a gazda? - morogta az android. - Ha történt vele valami,Fagor ölni fog. - Ezzel a robot elkezdte rázni a szerencsétlen Spegalt, akibiztosra vette, hogy előbb-utóbb leesik a feje.

- A gazda jól van, Fagor - kapkodott levegőért a tiszt. - Veszed aszívdobogását, nem?

Fagor elengedte a gallért, és Spegal a földre zuhant. Feltápászkodott, ésmegállapította magában, hogy Fagor egyszerű programja - Thordenvédelmének biztosítása - nem szorul ellenőrzésre.

- Tudod, mit kell tenned - hátrált a közeledő gépezet elől. - Rejtőzz el,amíg a gazda nem szólít!

- És akkor Fagor ölni fog - jelentette ki a halálosztó komoregyszerűséggel, nehéz pillanatokat szerezve Spegalnak, ahogy rászögezteegyik lézerfegyverét.

- De ne aggódj, ha a gazda szívverése lelassul - figyelmeztette Spegal. -Fel fogja függeszteni az életműködését. Érted?

Fagor értette.- Akkor rejtőzz el!Fagor behúzódott egy üzemanyagtartály mögé.Spegal rögtön jobban érezte magát, és azon kezdett töprengeni, vajon

84

pontosan mit tenne Fagor, ha valami történne Thordennel. Arra jutott,hogy az valószínűleg igen gyors, zajos és több mint zűrös lenne.

Thorden sűrűn felkuncogva hallgatta, ahogy Helan elmeséli, milyenátalakításokat végeztek el a jachtján. A fegyvergyárak igen jól szolgálták.

- És Fagor? - érdeklődött.- Vigyázni fog rád - ígérte Helan.Thorden nem kérdezősködött tovább. Legendák keringtek Helan

aprólékos pontosságáról.- Mi van a két számítógéppel? - kérdezte a nő.- Az angyalokkal? - vigyorodott el Thorden. - Valószínűleg ebben a

pillanatban is hallanak minket.- Úgy érted, nem árnyékoltad le ezt a kabint? - csattant fel Helan

dühösen.- Egy tucat angyallal is elbánok - jelentette ki Thorden. - Nem tart

majd túl sokáig megtalálni a központi kapcsolótermet. Törődj csak a sajátdolgaiddal... amint megtaláltuk a Földet, visszatérek a Challengerrel azinváziós csapatokért.

- Évekig tarthat, Thorden.- De gondolj a célra, Helan! Egy gazdag, meleg bolygó, belélegezhető

atmoszférával. El tudod képzelni? Űrruha nélkül sétálni a szabadban?Úszni a tavakban és napozni?

Helan egy percig nem szólt semmit, próbálta elképzelni azelképzelhetetlent. Megrázta a fejét, és odament az ajtóhoz.

- Sok sikert hozzá, Thorden! Viszlát.- Viszlát, Helan.Az ajtó félrecsúszott, a nő pedig elment.Thorden elnyúlt a meglepően kényelmes ágyon, és a tarkója alatt

összekulcsolta kezeit.- Hallottátok, angyalkáim?- Hallottuk - válaszolta Angyal Egy.- Képesek vagyunk irányítani az androidokat - tette hozzá Angyal

Kettő.- Fagort nem, kedves kis aritmetikus, nem gyakorlati algoritmusok

létrehozói. Csak egy szavamba kerül, és Fagor megszerzi a hajót, vagyakár el is pusztítja. És ha úgy véli, hogy valami történt velem, akkor megis teszi.

Az őrangyalok feldolgozták az információt.- Mit akarsz tőlünk, Thorden? - kérdezte Angyal Egy.Thorden még kényelmesebben elhelyezkedett az ágyon, és fel vigyorgott

a kabin mennyezetén lévő érzékelőbe.- Gondolom, nagyon szeretnétek találni egy fejlett bolygót?... Ó,

gyerünk, angyalok... Thorden vagyok... mindent tudok a szabad akarattalrendelkező számítógépekről, és tudom, mennyire szeretitek a hatalmat. Ésnemcsak egy űrhajó felett akartok uralkodni, igaz? Talán egy bolygófelett? Egy olyan bolygó felett, mint a Föld?

85

- Elég pontos megfogalmazás - ismerte el Angyal Kettő.- Átkozottul igazad van, ez a pontos megfogalmazás. Ahogy elnézem,

ugyanazt akarjuk... Úgyhogy akár egyezséget is köthetnénk.

Darv úgy érezte, örökké képes lenne Astra karcsú, meztelen testétbámulni. Della teltségével összehasonlítva nyilvánvalónak tűnt, hogy aváltozások még csak most kezdődtek, de Darvnak ez volt a leggyönyörűbbdolog, amit valaha is látott.

A szolárlámpák kezdtek elhalványulni az éjszakai ciklus kezdetével, ésennek megfelelően a levegő is hűvösebb lett. Darv óvatosan levettemellkasáról Astra karját, és gyengéden megrázta a lány vállát. Astrakinyitotta a szemét, majd elmosolyodott.

- Egész idő alatt ébren voltam - ült fel. - Néztél.Darv elvigyorodott, és talpra segítette. - Baj?Astra a fejét rázta.- Fájdalmat okoztam, Astra?A lány gondolkodott egy pillanatig.- Nem. De nagyon különös dolgot csináltunk, nem gondolod?Darv bólintott, és segített neki belebújni a kezeslábasba.- Több volt, mint különös - ismerte el őszintén -, hátborzongató volt.

És az életemre, nem tudom, miért tettem.- Én meg nem tudom, miért engedtem - felelte Astra. Abbahagyta az

öltözködést, és keményen ránézett Darvra. - Szerinted ennek nem voltsemmi célja, igaz?

- Darv? Astra? - csendült fel Telson hangja. - Hallotok?- Igen, Telson - felelte Darv. - Hallunk.- Egy óra múlva mindketten gyertek a vezérlőterembe. Megkezdjük a

pályamódosítást.Darv elnyomott egy ásítást.- Hová megyünk? - kérdezte.- A Tersus Kilenchez - válaszolta Telson. - Ez a legközelebbi

csillagrendszer, és több mint kétezer nap található benne. Szerintem ésSharna szerint itt kell elkezdenünk a Föld keresését.

Astra rémülten meredt Darvra; a fiú arcából kifutott a vér, szemekerekre tágult.

- Darv? - kérdezte aggódva. - Mi a baj? - Még kétszer kellettmegismételnie a kérdést.

- Tersus Kilenc... - suttogta Darv.- Mi van vele? Darv... válaszolj!- A felvételek a Paradicsomról. - Hangja üresen kongott. - Nem

álmodtam, Astra! Tudtam, hogy nem álmodtam! A Tersus Kilencescsillagrendszer... Sinclair parancsnok itt fedezte fel azt a bolygót, amitParadicsomnak nevezett el!

86

Hatodik rész

A poklon keresztül

Két éve száguldott a fenséges űrhajó a fény sebességénekháromnegyedével a csillagközi űr félelmetes mélységein keresztül,miközben öt emberből álló rakománya a felfüggesztett életműködéshalálszerű álmában aludt, az őrangyalok felügyelete alatt. Két éve rejtőzöttFagor mozdulatlanul a hangárban, hang nélkül figyelve gazdájának lassúszívverését. A két év minden percében egyszer megdobbant Thorden szíve,s a két év minden percében Fagor újra és újra megnyugodott.

Az egészségügyi android lassan odagurult a tartályokhoz - szokásostápanyag- és oxigénellátás-ellenőrző körútját végezte. Megállt, amikor elérta Sharna sápadt, lebegő testét őrző hengerhez. Angyal Kettő utasításaitkövetve eltávolította az átlátszó műanyag tartályt, és finommanipulátoraival megkeresve a megfelelő helyet egy injekciót nyomott alány vénájába. Megvárta, míg Sharna csukott szemhéjai remegni nemkezdtek, s akkor utasította az egyik alegységét, hogy helyezze át a testet arácsra. Ahogy a lány légzése és érverése fokozatosan elérte a normálisszintet, a robot elvégzett egy sor tesztet, melyek - akár csak az előbbalkalmazott felélesztési eljárás - nem tartoztak a szokásos teendők közé.Az oldalára fektette Sharnát, térdét feltolta egészen az álláig, majdbeledugott egy szondát a lány testébe, hogy megvizsgálja a petefészkekfejlettségét. Aztán egy sor kisebb vizsgálat következett, amelyek kiterjedteka combokon lerakódott hájréteg, sőt a mellek méreteinek felmérésére is.Az Angyal Kettővel közölt jelentés szerint Sharna szexuális érésebefejeződött. Lassan kezdett teljesen magához térni.

- Sharna - szólította meg Angyal Kettő lágyan. - Hallasz engem,Sharna?

A lány teste megrázkódott, és motyogott valamit, amit az angyalok nemértettek.

- Nagyon figyelj, Sharna! Fel fogunk ébreszteni. Fel fogunk ébreszteni.Két évig felfüggesztett életműködésben voltatok... Hallasz engem, Sharna?- A férfihang megnyugtatta, szinte simogatta a lányt.

- ...hallak, Angyal Kettő... - rebegte.- A Challenger félúton van a Tersus Kilences csillagrendszer felé,

Sharna.- Fel fogunk ébredni - suttogta a lány.- Csak te, Sharna. Csak téged ébresztünk fel, senki mást.Sharna ösztönösen megmozdította a lábát, és a hátára fordult. Szeme

zárva maradt.

87

- Amikor felébredsz, észre fogod venni, hogy a tested megváltozott, ésel fogod fogadni a változásokat, teljesen normálisnak fogod tartani őket...mivel azok is.

- ...nem értem - motyogta Sharna.- Tedd a mellkasodra a kezed...Sharna kezei mellébe ütköztek. Meglepett arckifejezése utálkozóba

váltott át, ahogy felmérte a szokatlan vonalakat.- Undorító - rázta a fejét ide-oda. - Undorító, undorító, undorító!- Nem, Sharna - győzködte szelíden Angyal Kettő. - Nagyon szép vagy.

Gyönyörű. Amikor felkelsz, teljesen normálisnak fogod tartani magad,mert teljesen normális is vagy. És a többiek is azok... Normálisak... Érted,Sharna?

- Normális - motyogta a lány megnyugodva. - Normális vagyok...- És gyönyörű.- És gyönyörű...Angyal Kettő utasításainak engedelmeskedve az orvosi egység még egy

injekciót fecskendezett Sharna vénájába. Egy perccel később a lánykinyitotta a szemét, és a fényekbe bámult. Felült. Egy pillanatra zavarbajött mellének szokatlan súlyától és testszőrzetétől.

- Jó napot, Sharna! - hallatszott Angyal Kettő vidám hangja. - Itt azideje felébredni.

- Jó napot, Angyal Kettő - nézett a lány négy társának a tartályokbanlebegő testére. - Hé! Mi folyik itt? Miért csak engem ébresztettetek fel?

- Szükségünk van rád a megfigyelőközpontban, Sharna - válaszoltaAngyal Kettő szelíden. - Sajnáljuk, hogy fel kellett ébresztenünk, denagyon fontos dologról van szó.

- De miért csak engem? Elértük már a csillagrendszert?- Még nem. Egy robot a központba viszi a reggelidet. Ott majd mindent

megtudsz.

Sharna az angyalok által megadott koordinátákra vitte a fénypontot.Amint áthelyezte az objektum adatait a színképelemzőre, már tudta, hogynem csillagot figyel meg. Először is, az a valami a csillagok előtt mozgott,és a csillagok fényét verte vissza. Továbbá nagyjából a Challengerévelmegegyező pályán haladt, bár valamivel lassabban.

- Távolság... több mint egymillió mérföld - ellenőrizte az adatokat amonitoron. - A jelenlegi sebességünkkel harminc órán belül utolérjük. -Egy pillanatig gondolkodott. - Csillagközi törmelék? - találgatott. - Egyaszteroida?

- Lehetséges, de nem valószínű - jegyezte meg Angyal Kettő. - Ez akörzet viszonylag mentes az ilyen dolgoktól. A részecskehálók alig szedtekfel valamit.

- Elegendő az üzemanyagunk?- Igen.

88

- Rendben. És ti mit gondoltok róla?- Lehet, hogy egy hajó. Minden sávon sugárzunk felé, de eddig még

nem válaszolt.Sharna megérintette a színképelemző billentyűit, és az új információt

tanulmányozta.- Körülbelül ugyanakkora, mint a Challenger - állapította meg. - Jól

tettétek, hogy felébresztettetek. Tizenöt óra múlva újra megnézzük. Akkorlegalább ötven százalékkal jobb lesz a felbontás.

Felállt a székről, és egy pillanatra meglepő, furcsa érzés árasztotta elmellének mozgása miatt.

Az őrangyalok biztosra vették, hogyha az objektum egy űrhajónakbizonyul, akkor Sharna ragaszkodni fog ahhoz, hogy felébresszék társaitis. Eljött az ideje, hogy tegyenek valamit Thorden ellen. Egyszerű lettvolna megölni - könnyen megmagyarázhatták volna a legénységnek, hogynem ismerték eléggé a szervezetét, és így nem vették észre, hogy nemképes elviselni életműködésének felfüggesztését. A nagyobb gondot Fagorjelentette. Nem tudták, mire képes az android - lehet, hogy Thorden csakblöffölt, amikor azt mondta, hogy a robot képes elpusztítani a Challengert-, de lehet, hogy nem. Feltételezve, hogy Fagor olyan tényező, amivelszámolni kell, honnan tudná, hogy gazdája él-e vagy halott? Azőrangyalok úgy döntöttek, körültekintően járnak el. Először továbbcsökkentik Thorden testi funkcióinak sebességét, hogy a szíve csakkétpercenként dobbanjon meg... Aztán majd meglátják, mi történik...

Fagor megrázkódott, és megfeszítette manipulátorait. Két éve ez volt azelső mozdulata. A második tette testén belül játszódott le - tiszteletreméltó nagyságú arzenálját ellenőrizte módszeresen. Eltelt két perc.Thorden szíve megdobbant, Fagor pedig ellazult.

Sharna a képernyő közepére állította az ismeretlen objektumot. Aszomszédos Ramades galaxis fénye tökéletesen megvilágította. Egyszűrővel csökkentette a torzítást, és kinagyította a képet.

Minden más elfelejtve, levegő után kapkodva meredt az űrhajóra.Angyal Kettő törte meg a megfigyelőközpont csendjét.- Egy ilyen találkozás esélyei...- Nem érdekel! - csattant fel Sharna. - Azonnal keltsd fel a többieket!A képernyőn egy másik Challenger képe csillogott.

Darv, Astra és Telson ugyanazon az eljáráson ment keresztül, mintSharna; az őrangyalok hipnotikus, meggyőző hangja biztosította őket,

89

hogy normálisnak fogják találni testük változását, noha Darv és Astraesetében a változások már korábban elkezdődtek. Telson nem szenteltfigyelmet két társának, ahogy azok hujjogatva és visongatva rohangáltakkörbe-körbe a termen. A rács szélén ült, és a testét vizsgálgatta - lábánakés mellkasának szőrzete teljesen megdöbbentette.

Darv nekiütközött, ahogy átvetette magát a rácson, és elkapta a kacagóAstrát.

- Az Isten szerelmére! - horkant fel Telson. - Miért nem tudtok akorotoknak megfelelően viselkedni? Nem vagytok már gyerekek!

Darv elengedte Astrát, és szembefordult a parancsnokkal.Barátságosan mosolygott.

- Elnézést, Telson. Talán boldogabb lennél, ha beszélnék szeretettangyalainkkal, hogy dugjanak egy kicsit vissza a tartályodba?

Telson elszégyellte magát.- Ne haragudj, Darv... Astra... bocsáss meg!A másik kettő meglepetten nézett rá: gyakorlatilag sohasem fordult még

elő, hogy Telson bocsánatot kért volna valakitől. Astra a parancsnoktérdére tette a kezét, és aggódva a szemébe nézett.

- Semmi gond, Telson. De mi a baj?Ahogy Telson Astra kerek, kék szemébe pillantott, rájött, hogy valami

különös oknál fogva szégyelli saját meztelenségét, és zavarja az Astráé.Ilyen még sohasem fordult elő, és ez most aggasztotta.

- Semmi - rázta meg a fejét, mintha ki akarná tisztítani. MegpillantottaThorden testét. - Thordent miért nem ébresztették fel? - kérdezteboldogan, hogy témát válthat.

- Megkérdeztem, míg ébredeztél - válaszolta Darv. - Az angyalokszerint semmi köze sincs Sharna felfedezéséhez.

* * *

Telson közelebb hajolt a képernyőhöz, alig hitt szemének.Felegyenesedett, ránézett Astrára és Darvra. Felhúzott szemöldökére azokválaszul vállat vontak, majd tovább bámulták a monitoron lévő különösobjektumot.

- Lehet, hogy a teleszkópban a saját hajónk képe tükröződik? -kérdezte Telson.

Sharna a fejét rázta.- Kétszer is ellenőriztem a rendszereket.- A Holdon Sentinel beszélt egy másik Challengerről, ami nem tért

vissza a Földre - emlékeztette őket Astra. - Tudjuk növelni a felbontást?Sharna megérintette a megfelelő billentyűket. A titokzatos hajó képe

kitisztult, és láthatóvá váltak az elszenvedett sérülések. Teljes tízmérföldeshosszát lyukak tarkították, a pár méterestől a pár száz méteresigváltakozva.

- Istenem - hebegte Telson. - Ez ott volt a háborúkban.

90

- Inkább azt mondanám, hogy a háborúk voltak benne - helyesbítettDarv. - Nézd csak azoknak a lyukaknak vagy miknek a szélét! Kifelégörbülnek... nem pedig befelé. Egy meteorit nem okozhat ilyen sérülést.Azokat a sebeket belülről ejtették. Több ezret.

Telson tanulmányozta a képet, és igazat adott Darvnak.- Szóval most mit csináljunk? - érdeklődött Sharna.- Egyszerű - válaszolta Telson. - Először is kiszámítjuk, mennyi

üzemanyag és idő szükséges, hogy párhuzamos pályára álljunk vele.- Átszállunk rá? - kérdezte Darv reménykedve. Arra számított, hogy

Telson azonnal elveti az ötletet. De a várt letorkolás elmaradt.- Majd meglátjuk - felelte Telson.Igen, gondolta Darv, és meglepetten nézett a parancsnokra.

Megváltoztál.

Egy hétig tartott, míg naponta tíz órát töltve a vezérlőteremben alegénység befejezte a bonyolult manővereket, amelyek végén a Challengeröt mérföldre megközelítette a látszólag élettelen hajót - pályájuk éssebességük tökéletesen megegyezett.

A csapat teljesen kimerült. Még Darv sem ellenkezett, amikor Telsonelőállt azzal az ésszerű javaslattal, hogy mindannyian pihenjenek kétnapot, mielőtt tovább folytatnák a tennivalók elvégzését. Időközben AngyalEgy és Angyal Kettő szoros megfigyelés alatt tartotta a Challengertestvérét, hogy azonnal jelentsék, ha élet nyomára bukkannának.

Az őrangyalok újabb utasításokat adtak a Thorden majdnem élettelentestére ügyelő orvosi egységnek. A gépezet csökkentette a tápanyag és azoxigén szintjét, így Thorden szíve már csak ötpercenként vert egyet.

A hajó másik végében, a hangárban Fagor megrázkódott, és úgydöntött, itt az ideje megismerkedni a Challenger belső felépítésével.

Astra abbahagyta a fésülködést, és töprengve elnézett a víztároló másikvégébe. Esteledett: a fények egyre halványultak, egyre több pára szállt fela víztükörről.

- Tudod mit? - szólt a hason fekvő Darvhoz. - A víztároló a kedvenchelyem az egész hajón.

- Még nem is láttad az egész hajót, úgyhogy nem tudhatod.- Szerinted még mindig több ezer tó van a Földön?- Láttad a felvételeket.Astra áthajolt Darvon, és megcsókolta a lapockái között.- De azok a felvételek egymillió évesek... Ha lesz egy gyerekem, azt

akarom, hogy igazi tó partján játsszon, igazi nap alatt. Nem így.Darv ásított egyet.

91

- Először ki kell találnunk, hogy lesznek a gyerekek.Astra lágyan felnevetett.- Azt hiszem, már tudom.A fiú a könyökére támaszkodva felemelte a fejét, és ránézett.- Azt hiszed, tudod?- Furcsa - töprengett Astra -, de amikor felébredtem, hirtelen rájöttem,

hogy tudom... Hogy mindent tudok. Te nem érezted? Mintha olyasvalamijutott volna az eszedbe, amit elfelejtettél?

- Én csak arra szeretnék emlékezni, hogy mi volt azon a felvételen.- Nem fogsz - állította Astra. - Azért nem fogsz, mert az a felvétel nem

létezik.- De mondom, hogy létezik!Astra váratlanul felsikoltott, és a víztároló másik vége felé mutatott.- Darv! Ott!Darv talpra ugrott, és a kinyújtott kar irányába nézett.- Mi a baj?- Valami volt ott!- Nincs ott semmi. Nem egy szervizrobotot láttál?Astra elsápadt, keze remegett. Megrázta a fejét.- Nem, Darv... ahhoz túl nagy volt, és egyetlen fekete android sincs a

hajón.Harminc percig tartott, míg a víztükröt megkerülve elérték azt a pontot,

ahol Astra a különös robotot látni vélte.Megragadta Darv karját, és előremutatott.- Ott! Most már elhiszed?Egy több mint három méter magas lyuk tátongott a falon, ami a

víztárolót a mellette lévő kamrától elválasztotta. Darv megérintette a nyílásolvadt szélét. Még meleg volt.

- Ezek szerint végül csak megtörtént - szólt bizonytalanul.- Az egyik szervizrobot megvadult. Vagy pedig azért vágták a lyukat,

hogy valamilyen speciális gépet vigyenek be rajta.

Fagor feltűnése az ellenőrzött zónában nagyon megrémisztette AngyalEgyet és Angyal Kettőt. Először is fegyverzete megfelelt Thordenleírásának, másodszor pedig úgy tűnt, valahogyan érzékeli, hogy változásállt be gazdájának állapotában. De Fagor megjelenése nem ingatta meg azőrangyalokat abban, hogy elpusztítsák Thordent. Feltételezték, hogy egyegyszerű agyműködésű robottal van dolguk, s ebből a téves alaptételbőlkiindulva tételezték fel azt is, hogy könnyen rá tudják majd venni aChallenger elhagyására, hogy aztán a meteoritpajzsok elbánjanak vele.

- Most nem - igazította meg fegyverét a pisztolytáskában Telson. - Aszervizrobotok állandóan belső átalakítási munkákat végeznek, úgyhogy

92

nem értem, miért aggódtok annyira.- Telson - erősködött Astra ez nem átalakítási munka... ez egy

szörnyen nagy lyuk.- Borzalmas - erősítette meg Darv, aki épp egy űrruhát segített fel

Sharnára.Telson a helyére illesztette sisakját, és felnyitotta az arcrészét.- Jól tettétek, hogy jelentettétek, Darv. Utánanézek, amint

visszajöttünk. - Odament a sikló lépcsőjéhez. - Készen állsz, Sharna?- Igen - húzta fel a lány a kesztyűjét.Mindannyian kezet ráztak egymással.- Ne aggódjatok miattunk - szólalt meg Sharna válaszul Astra

aggodalmas arckifejezésére. - Biztosak lehettek benne, hogy jobbanfogunk magunkra vigyázni, mint ti a Kyroson.

Egy órával később, amikor Astra és Darv visszatért a fővezérlőterembe,az űrsikló a fedélzetén Telsonnal és Sharnával, elhagyta a Challengert, éselindult a másik hajó felé. A rövid távolság megtételéhez Telsonnak elégvolt a korrekciós hajtóműveket használnia, a főrakétát be sem kapcsolta.

Amikor ötszáz méterre megközelítették a sodródó járművet, Sharnafelkapcsolta a külső reflektorokat.

- Első ránézésre semmi gond a bejutással - jelentette, miközben sorramegvilágította az egymás mellett tátongó nyílásokat.

Telson az egyik legnagyobb nyílás felé irányította a hajót, miközbenfolyamatos helyzetjelentést küldött Astrának és Darvnak.

A hajó egyre nagyobb részét foglalta el látókörüknek, míg végül teljeseneltakarta a csillagokat. A hatalmas rés feketén és tiltóan ásított, mint avideókon látott szörnyek kitátott szája. Sharna bevilágított a sötét üregbe.A fény egy falról verődött vissza, mely elég távolinak tűnt ahhoz, hogy asikló kényelmesen elférjen az általa határolt helyiségben.

Telson pontosan a lyuk közepére állította a hajó orrát. Biztatóanrámosolygott Sharnára, és beindította a hajtóműveket.

Számítottak rá, hogy a rádiókapcsolat megszűnik, mihelyt a sikló beéra hajótörzsbe, de ez nem tartotta vissza Darvot attól, hogy csendesenkáromkodni kezdjen. Remélte, hogy a páncélzaton tátongó lyukak lehetővéteszik majd, hogy a rádióhullámok kiszűrődjenek. De semmit sem hallott.

Bár ő és Astra nem tudtak róla, az őrangyalok úgy döntöttek, elérkezetta megfelelő pillanat, hogy kiadják a parancsot Thorden elpusztítására. Ötperccel azután, hogy utasították az orvosi egységet, Thorden átlépte azt avékony vonalat, ami a felfüggesztett életműködést a haláltól elválasztja. Ésújabb öt perc múlva Fagor őrjöngeni kezdett.

Az elhagyatott hajó belseje sokkal jobb állapotban volt, mint azt akülseje alapján várni lehetett. Telson és Sharna meglepve fedezték fel,

93

hogy a belső sérülések nagy részét kijavították - noha egyes helyeken elégdurván. A tömegvonzást csak a hajó tömege tartotta fent, így Telsonnaknem jelentett gondot a hatalmas csarnokban való manőverezés.

A fényszórók egy masszív, rozsdamarta keresztfalra világítottak, amikeresztben teljesen elzárta a helyiséget.

Sharna ebben a pillanatban érezte meg, hogy valami nagyon nemstimmel a hellyel.

- Rozsda? - csodálkozott fennhangon. - Hogyan alakulhat ki rozsda atökéletes vákuumban?

- Lehet másfajta korrózió is - magyarázta Telson. - Egyébként elegetláttunk, és elég messzire jöttünk. Itt az ideje visszamenni.

Azzal megfordította a siklót.- Ó, drága Istenem, kérlek... ne... - suttogta Sharna rémülten, amikor

befejezték a fordulót. - Mondd, hogy csak álmodom!De semmi álomszerű nem volt abban az acéllemezben, ami

leereszkedett a lyuk elé, csapdába zárva őket.

Fagor több falat is átszakított, miközben a Challenger vezérlőterme felétartott.

- Fagor! Figyelj rám! - csendült fel Angyal Egy hangja.Fagor abbahagyta a következő fal szétolvasztását, és körülnézett az

üres csarnokban.- Ki beszél Fagorhoz! - üvöltötte. - Lord Thorden gyilkosai! Fagor

megöli őket!- Fagor... figyelj!A hatalmas robot lokalizálta a hangforrást, és az összes lézerével tüzet

nyitott.- Ez csak egy hangszóró volt - közölte Angyal Egy. - Több millió van

belőlük a hajón.- Akkor Fagor több milliót fog megsemmisíteni! - És szavait igazolva

leszedett még négyet. - Fagor megbosszulja a császár halálát!Megsemmisíti gyilkosait!

- Segítünk neked, Fagor - szólalt meg Angyal Kettő.- Még egy hang - vicsorgott Fagor. - Fagor nem szereti a hangokat.

Fagor megöli a hangokat! - Újabb hangszórók olvadtak szét.Az őrangyalok kezdtek rájönni, hogy Fagort sokkal nehezebb lesz

kezelni, mint gondolták. Ilyen egysíkú agyműködést még egyetlenandroidnál sem tapasztaltak.

- Figyelj, Fagor! - kezdte Angyal Egy. - A gazdád gyilkosai elhagyták ahajót, és átszálltak arra, ami itt lebeg mellettünk. Menj utánuk, majd mivezetünk, de el kell hagynod a Challengert.

Fagort nem hatotta meg a felajánlott segítség, és ezt közölte is.Folytatta a fal átolvasztását, és bejelentette, hogy feltett szándéka elérni aChallenger vezérlő központját, és egy napba vezetni a hajót.

94

Az őrangyalok rájöttek, hogy felül kell vizsgálniuk a Fagorral valókapcsolatukat.

Még mielőtt az ajtó teljesen bezáródott volna, mesterséges gravitáció alákerült a helyiség. Telsonnak nem volt ideje kiegyenlíteni a változást, s asikló nagyot döccenve landolt. A parancsnok úgy döntött, jobban teszi, hatakarékoskodik az üzemanyaggal, ezért leállította a hajtóműveket.

- Oltsd el a fényeket, Sharna! - szólt fáradtan. - Isten tudja, amikorkerülünk ki innen.

Sharna kikapcsolta a külső reflektorokat, csak a kabin fényeivilágítottak. Épp mondani akart valamit, amikor hirtelen az egyik oldalrafordította a fejét.

- Hallasz valamit? - kérdezte Telsont.A parancsnok a fülét hegyezte, és el is csípett egy sziszegő hangot.- Levegő! - kiáltotta. - Istenemre, Sharna... egy működő zsilipben

vagyunk!Csak találgatott, de tíz perc múlva kiderült, igaza volt: a sikló műszerei

jelezték, hogy a külső atmoszféra nyomása megfelelő, a levegőbelélegezhető, és a hőmérséklet elfogadható.

- Rendben - jelentette ki Sharna, miután kétszer is ellenőrizte azadatokat. - Akár ki is mehetünk.

- Nem - ellenkezett Telson kurtán. Valami nyugtalanította.Sharna felsóhajtott.- Akkor mondd meg, mi értelme van itt ülni, és sajnálni magunkat? -

Játékosan megkocogtatta Telson sisakját. - Magunkon tarthatjuk azűrruhát - győzködte szokásos gyakorlatiasságával. - Semmi baj nem lesz,ha valami komoly réshez érünk. És nem megyünk messze a siklótól.

Telsont meggyőzte az érvelés, és beleegyezett.Tíz perc múlva egy-egy ívfénylámpát és PD pisztolyt tartva odamentek a

az útjukat elzáró belső falhoz.Elsőként Sharna talált valamit.- Telson... ott.- Mi az?Sharna egy kapcsolótáblára mutatott.- Ugyanolyan, mint amik a Challengert működtetik a zsilipeket -

magyarázta.- Attól eltekintve, hogy ajtó az nincs - vizsgálta meg Telson lámpájával

a falat.Sharna megdörzsölte a rozsdás fémet.- Tessék, az ajtó.Telson közelebb hajolt, és észrevette a vékony függőleges vonalat.

Mielőtt tiltakozhatott volna, Sharna megérintette a kapcsolótáblát. A vonalegy ajtóvá terebélyesedett. Egy másodpercnyi erőlködés után szétcsúszott.

Az eléjük táruló látvány annyira váratlan, annyira hihetetlen volt, hogy

95

mindkettejüknek földbe gyökerezett a lába. Nem hittek a szemüknek. Egyzsúfolt piacon álltak, amit különböző korú férfiak és nők népesítettek be,teljes hangerővel kiabálva és alkudozva a gazdagon, de ízléstelenüldíszített asztalok körül.

Először arra gondoltak, hogy egy hatalmas hologramot látnak. De alátvány realitása és mélysége meggyőzte őket arról, hogy nem így van.

- Szörnyek! - sikoltotta egy hang. - Alvilági szörnyek!- Szörnyek! - hangzott fel újra a kiáltás. Az emberek sikoltozni

kezdtek, az asztalok felborultak.- Nem! - üvöltötte Telson előrelépve. - Nem vagyunk szörnyek!

Ugyanolyanok vagyunk, mint ti! - Eldobta pisztolyát és lámpáját,kapkodva próbálta levenni a sisakot. De a pánik úrrá lett a tömegen;sorra borultak fel az asztalok, az emberek egymást letaposva kezdtekmenekülni. Akik elestek, még a sebesültek is, talpra ugrottak, és rémültpillantásokat vetve a hátuk mögé a sikoltozó tömegbe vetették magukat. Ahatalmas csarnokból nyíló széles folyosók zsúfolásig megteltek.

Ahogy ott álltak, képtelenül arra, hogy tiszta fejjel gondolkodjanak,vagy hogy megszólaljanak, egy szirénázó jármű száguldott elő az egyikjáratból, és vágott át a piactéren. Gumiborítású kerekeken haladt előre,amik csikorogtak és kis kék füstfelhőket eregettek, ahogy a gépezethúszméternyire lefékezett tőlük.

- Az ajtó! - üvöltötte Telson. - Tűnjünk innen!Megpördültek, de az ajtó bezáródott mögöttük, és nem láttak egyetlen

kapcsolótáblát sem.- Maradjatok ott, ahol vagytok, és ne mozduljatok! - reccsent rájuk egy

hang a járműből. - Egyetlen mozdulat, és lövünk!Az a fajta hang volt, ami figyelmet és engedelmességet parancsol.

Telson és Sharna mozdulatlanul álltak.- Te ott! Dobd el a fegyvereidet!Sharna hagyta a padlóra esni a PD pisztolyt és a lámpát.- Most forduljatok meg, és tarkóra tett kézzel lassan induljatok el

felénk.

Praston Kroll kapitány, Holocaust város bűnügyi csoportjánakparancsnoka végigmérte Dren foglyait, és magában elátkozott mindenrendőrt - különösen azokat, akik megzavarják másnaposságában.

- Telson és Sharna, uram - jelentette Dren, az íróasztalra helyezve akét űrruhát. - Sharna a nő. Ezeket viselték... nyilván azért, hogy pánikotkeltsenek. Figyelj... - kezdte Telson.

- Nem beszélsz, míg parancsot nem kapsz rá! - üvöltött Dren.Észrevette Kroll fájdalomtól eltorzuló arcát, és hozzátette. - Elnézést,uram.

Kroll bólintott.- Köszönöm, Dren. Elhúzódott a tegnap esti parti a főnöknél.

96

Sikerült kierőszakolnia egy mosolyt a foglyok felé.- A nevem Kroll. Megvan a szokásos másik négy nevem is, de nem

untatlak ezzel, viszont szeretném hallani a tieteket.- Nincs több nevünk - felelte Sharna. - A Challenger űrhajóról jöttünk,

ami...- Csak a kérdésre válaszolsz! - üvöltötte Dren. Eszébe jutott Kroll

partija, és sűrű bocsánatkérésbe kezdett.- Az azonosítási számotokat - parancsolta Kroll. - Mutassátok a

csuklótokat!- Nincs számuk, uram - szólt közbe Dren. - Már ellenőriztem.Kroll arckifejezése megkeményedett.- így már egy kicsit érdekesebb a dolog, Telson és Sharna.- Beszélhetek? - kérdezte Telson.Kroll vállat vont, és beleegyezően intett.- Egy űrhajóról jöttünk - kezdte Telson. - Ennek a hajónak a

testvéréről.- Nagyon nehéz a felfogásom, Telson. Meg kell magyaráznod. Mi az az

űrhajó?Telson meglepetten bámult Krollra.- De hát tudnod kell. Azon élsz.- Min azon?Telson érezte hogy Sharna keze az övébe siklik.- Nos... Az űrhajó egy olyan hajó, ami a csillagokba utazik.Kroll bölcsen bólogatott.- Ah, igen... persze. És hol vannak ezek a... csillagok? Talán te

szeretnéd elmondani, Sharna?- A csillagok az űrben vannak - válaszolta Sharna egyszerűen.- Mindegyik?- Nem értékelem a humorodat.- Én pedig nem értékelem a Holocaust város lakosságát terrorizáló

ellenállókat - vágott vissza Kroll szúrósan.- Mi az, hogy lázadók? - kérdezte Telson.A hivatalnok felé fordult.- Vagy a lázadókat, akik hazugságokkal sértegetnek.Csend hullott a helyiségre. Dren felemelte a két pisztolyt.- Ezek a fegyvereik, uram. Hasonlók a mieinkhez. Kipróbáltuk őket.Kroll odabiccentett Telsonnak.- Úgy tűnik, fejlődik a technikátok. Közeleg az idő, amikor újabb

háborúra lesz szükség.- Kérdezhetek valamit? - érdeklődött Sharna.- Hogyne.- Tudod, mi az a tér?- Ez csak természetes, gyermekem. Holocaust város hivatalnokaként

több térre vagyok jogosult, mint az állampolgárok többsége, kivévetermészetesen a feletteseimet.

97

- Tehát nem tudod, mi van Holocaust városon túl? - kötötte az ebet akaróhoz Sharna.

- A lázadók - felelte Kroll undorodva. - Olyan lények, mint ti ketten.- Figyelj! - kezdte Telson. - Ha megengeded, hogy elvigyünk az

űrsiklónkhoz, akkor meg tudjuk mutatni a hajónkat... és a ti hajótokat is.Meg tudjuk mutatni az űrt és a csillagokat. Meg tudjuk mutatni amennyországot... billió csillagot és számtalan galaxist... a teremtés teljesdicsőségét!

- Ennek semmi értelme - törte meg Sharna a beálló csendet.- Egyértelmű, hogy nem akarják tudni.- Ez az elmélet az űrről - dőlt hátra a székben Kroll -, nagyon fontos

nektek, igaz?Telson fürkészően nézte a férfit.- Az űr természetesen fontos. Abban van minden.- Beleértve az alvilágot is?- Beleértve az alvilágot, a Földet...Kroll meglepettnek tűnt.- A Földet? - húzta fel szemöldökét.- Igen - éledt fel Telsonban a remény. - Miért? Hallottál már a Földről?- Igen... igen, hallottunk a Földről. - Kroll élesen végigmérte őket. -

Fontos számotokra?- Igen - felelte Telson. - Azt keressük.Kroll még jobban felhúzta szemöldökét, de nem szólt semmit.- Mi az űrben születtünk, a Challengertn - folytatta Telson -, de a Föld

volt nagyszüleink otthona... a mi lelki otthonunk, ha úgy tetszik. És atiétek is, mert ti is a Föld népének leszármazottai vagytok.

Kroll egy percig gondolkodott, majd szélesen, melegen rájuk mosolygott.- Ha már a legelején megmondtátok volna, hogy a Földet keresitek,

nagyon sok félreértéstől megkíméltétek volna magatokat.- Akkor elmehetünk? - kérdezte Sharna reménykedve.- Ez csak természetes, gyermekem. Reggel útnak indítunk titeket. De

előtte velem vacsoráztok mint díszvendégeim. Azután a szolgáimelőkészítenek egy szobát nektek. Kicsi, de biztos vagyok benne, hogykényelmesnek fogjátok találni. - Kroll ragyogva nézett rájuk, majd felállt,és kezet rázott velük.

Sharna ébren feküdt, a parányi hálószoba mennyezetéből áradó korareggeli fényt nézte. Nem tudott aludni egész éjszaka. Annyi mindenenkellett gondolkodnia; oly sok gondolat árasztotta el agyát az éjbeköszöntével. Telson mellette aludt. Ahogy ránézett, meglepve döbbentrá, hogy huszonöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy észrevegye, társanyers modora nem más, mint vékony álca szégyenlőssége felett. Miérttartott ilyen sokáig? Hogyan válhattak egyik napról a másikra felnőtté?

- Telson...

98

- Mmm?- Világosodik. Kíváncsi vagyok, hogy csinálják.- Szórt fényt sugároznak be - felelte Telson a fejére húzva takaróját. -

Valószínűleg számítógépek irányítják, amikről azt sem tudják, hogyléteznek. - Hirtelen felült, és rámeredt Sharnára. - Én... Ne haragudj,Sharna - mentegetőzött. - Elfelejtettem, hogy... hogy...

Sharna csak nevetett zavarán.- Nem számít, Telson. Tényleg nem.Hangosan dörömböltek az ajtón.- Ideje felébredni! - kiáltotta egy szolgáló. - Nagy nap ez a mai!- Föld - zuhant vissza a párnájára Sharna. - Alig tudom elhinni,

Telson.Telson szerette volna játékosan átölelni, ahogy Darv szokta Astrát.- Gyerünk... öltözzünk fel - mondta ehelyett.

Kroll arcán széles mosollyal masírozott be a szobába.- Jó reggelt, Sharna... Telson. Hogy ízlett a reggeli? Ha egy kicsit is

rosszabb volt a kitűnőnél, megkorbácsoltatom a szakácsot.Sharna és Telson biztosították, hogy a reggelit nem illetheti kritika.- Ragyogó. Ragyogó - dörzsölte össze a két kezét Kroll. - Készen álltok?- Tényleg a Földre megyünk? - kérdezte Sharna.- Ez csak természetes, gyermekem. Persze. Semmi értelme tovább

várakozni, és hatalmas tömeg akar elbúcsúzni tőletek. - Krollfelkuncogott. - Tudjátok, az érkezésetek mély benyomást tett azemberekre. Gyalog megyünk, nincs messze. Gyertek!

A piacteret megtöltő néma tömeg kettényílt Kroll előtt, ahogy az afaemelvény felé lépdelt. Telson és Sharna követték, Dren szorosanmögöttük haladt. Kroll bólogatott, és oda-odamosolygott az ismerősarcoknak, de figyelmen kívül hagyta a felé nyújtott kezeket, melyeklassították volna útját. Felhágott az emelvényre vezető lépcsőn, és intettTelsonéknak, hogy kövessék.

Kroll kezet rázott egy álarcos férfival, aki odafent várta, és megvizsgáltaaz elé tartott két kötelet.

- Kitűnő, kitűnő - nyugtázta, végigpillantva a várakozó tömegen. -Sharna, Telson. Lennétek szívesek ide állni... Úgy... Köszönöm.

- Azt hiszem, itt valami félreértés történt - lépett a jelzett helyreTelson. A távoli válaszfalra mutatott. - A siklónk a fal túlsó oldalán van.

Az álarcos átvetette a kötelet egy nehéz gerendán, amit az emelvény föléerősítettek.

- Figyelj csak - váltott egy zavart pillantást Telsonnal Sharna. - Hogytudsz...

- Milyen vallásúak vagytok? - érdeklődött Kroll. - Vannak vallásaitok

99

az alvilágban?Telson rámeredt.- Vallás?Kroll elmosolyodott.- Gondolom, a szokásos imát, Dren. És a csuklyákat, mivel gyerekek

is vannak. Kétségbeejtőek ezek szülők.Dren előrelépett, hogy szemben álljon Telsonnal és Sharnával.

Megtalálta a keresett helyet a könyvben, és elkezdte felolvasni.- Ó, Magasztos Hatalom...^a mi gyönyörű Holocaust városunk Fúziós

Generátorainak Őrzője... A Fény és Meleg Adója... A Kertek Védelmezője...kérünk, fogadd be a Te Föld Királyságodba e két lény lelkét, hogymegtalálják az örök életet.

- Kitűnő - jelentette ki Kroll, még mindig mosolyogva, ahogy meghúztaTelson és Sharna nyakán a hurkokat. - Csak megbizonyosodom róla, hogypontosan a megfelelő helyen álltok, és már útnak is indulhattok.

Hetedik rész

Friss vér

Nyolc óra telt el azóta, hogy Telson és Sharna beléptek a Challengermásába. Darv úgy érezte, nem bír tovább tétlenül üldögélni. Felálltüléséből, megragadta Astra csuklóját, és elkezdte az ajtó felé vonszolni.

- Utánuk megyünk - felelte Astra tiltakozására.- Nem hagyhatjuk el a hajót, míg az az android szabadon kószál, Darv.

Nem, amíg Angyal Egy és Angyal Kettő azt nem mondja, hogy mindenrendben.

- Ők okozták a gondot azzal, hogy nem tartották szemmel Thordent atartályban... ha elhiszed a meséjüket, hogy nem ismerték eléggészervezetének a tűrőképességét. Hadd aggódjanak csak ők Fagor miatt...nekünk Telsonnal és Sharnával kell foglalkoznunk.

- Nincs siklónk - ellenkezett Astra.- Ott van Thorden jachtja.- Amit nem tudunk kezelni.- Figyelj - szólt rá Darv nyersen. - Nem tudjuk kezelni, amíg meg nem

próbáltuk, úgyhogy hagyd abba az ellenkezést!

Thorden jachtjának kezelőszervei különböztek ugyan amegszokottaktól, de egyszerűnek bizonyultak, és a hajó könnyedénbesuhant a hatalmas nyíláson.

100

Astra figyelmeztető sikolya elkésett, és a sikló nekiütközött a csarnokotlezáró rozsdás fémfalnak. A lány előreesett az ütközéstől, és beütöttemagát a vezérlőpultba.

- Elnézést - mormogta Darv, miközben elhátrált a járművel azakadálytól. Előrekukucskált, oda, ahol a csarnok kétfelé oszlott.

- Merre menjünk? Balra vagy jobbra?Astra nem válaszolt. A vezérlőpultra meredt, amin önálló életre kelve

táncoltak a fények.- Darv - szólalt meg halkan. - Nézd csak ezt a konzolt!Darv odafordult, és elkerekedett a szeme.- Plazmaágyúk... - olvasta fennhangon. - Hőkereső lézerek... Infravörös

nyomkövetők... Ez igen!- Ne nyúlj semmihez! - figyelmeztette Astra, látva, hogy Darv ujja az

egyik kapcsolóra siklik.A jacht ablakai előtt hirtelen felvillant valami. Amikor a fények

befejezték őrült táncukat retinájukon, Darv és Astra látták, hogy azelőttük lévő akadály egy jó darabja egyszerűen eltűnt.

- Ez igen! - ismételte meg Darv. - Ha Thorden szerint ez egyfegyvertelen hajó, akkor kíváncsi lennék, milyen egy felfegyverzett.

Továbbmentek, lassan kanyarogva a csarnokok és folyosókútvesztőjében. Nem féltek, hogy nem találnak vissza, a sikló navigációsrendszere ugyanis minden fordulót megjegyzett.

A fényszórók előtt feltűnő alak nekik integetett. Darv sietve a helyiségközepére vitte a jachtot, majd kinézett az ablakon.

- Szerinted mi ez? - kérdezte.A különös figura egy durva, esetlen űrruhát viselt. Közelebb ment

hozzájuk, és a zsilipre mutatott. Darv megpróbálta elérni a rádión, de nemjárt sikerrel; az idegen folytatta a barátságos integetést és a zsilipre valómutogatást.

- Úgy tűnik, nincs nála fegyver - jegyezte meg Astra. - És nyilvánmondani akar nekünk valamit...

- Engedjük be? - horkant fel Darv.- Miért ne? Legfeljebb gyakorolunk egy kicsit a PD-kkel.- Oké. Még mindig hibáztathatlak, ha valami rosszul sül el.- Azzal megérintette a zsilip kapcsolóját.A hívatlan látogató eltűnt a szemük elől, ahogy belépett a zsilipajtón.

Darv bezárta a külső ajtót, és kiegyenlítette a légnyomást. Mindkettenmegfordultak székükkel, és a belső ajtóra szegezték pisztolyukat.

- Készen állsz? - kérdezte Darv.Astra bólintott. Darv megérintett egy billentyűt, és a belső ajtó egy

szisszenéssel kinyílt. Csak egy szempár ragyogását vette ki az idegensisakja alatt. Az egy pillanatig tétovázott, majd feléjük lépett.

- Állj! - parancsolt rá Darv, a biztonság kedvéért a furcsa szerzet fejéreemelve a pisztolyt. Vendégük érthette szavait, mivel megtorpant.

- Vedd le a sisakod!

101

A kesztyűs kezek felemelkedtek, kikapcsolták a sisak rögzítését, ésleemelték azt a vállakról. Hosszú, fekete haj bukkant fel alóla.

- Helló - üdvözölte őket a lány vidáman. Barátságosan rájukmosolygott.

- Az univerzumra... örülök a találkozásnak! És beszélitek anyelvünket! Annyira aggódtunk, hogy esetleg az első páros a hajótok teljeslegénysége. Figyelj, nagyon veszélyesek azok a dolgok? Csak azért, mertlassan megkapom az engedélyt a gyerekszülésre, és szörnyű lenne, hatörténne valami velem. Soha nem lenne még egy esélyem...

- Állj, állj! - emelte fel kezét Darv eléggé összezavarodottan azeseménye ilyetén alakulása miatt. - Csak szépen sorjában. Ki vagy?

- Ó, univerzum! Biztos neveletlennek tartotok. A nevem Lenart. -Elkezdte lehámozni magáról az esetlen űr ruhát. Astra a szemöldökétráncolta, Darv csak bámult. - Tudjátok - folytatta Lenart vidáman, észresem véve, hogy Darv fedetlen mellét nézi -, hallottuk, hogy az első páros anyelvünket beszéli, de nem hittünk a jelentésnek. Olyan kevesenmaradtunk, hogy kénytelenek vagyunk félig képzett megfigyelőket küldeniHolocaust városba. - Lebiggyesztette a száját. - Ó, elnézést. Mindig túlsokat beszélek, ha ideges vagyok. Gondolom, szeretnétek tudni valamit abarátaitokról? Tegnap elkapták őket a piactéren.

- Mindjárt megőrülök - suttogta Darv Astrának. - Lenart. Milyenpiactér? Ki kapta el őket?

- Működik ez a hajó a légkörben is? - kérdezte Lenart izgatottan.- Igen.- Fel van fegyverezve?- Igen - válaszolta Astra hevesen. - És ha nem...- Egy pillanat - vágott közbe Darv. - Lenart... a barátaink veszélyben

vannak?Lenart bólintott.- De ha igyekszünk, ki tudjuk szabadítani őket. Induljunk, majd

útközben elmagyarázom.- Most magyarázod el! - csattant fel Astra.- Ne... kérlek! Nincs elég időnk. Át kell vinnünk a hajót a zsilipen,

amilyen gyorsan csak lehet!Darv követte Lenart bonyolult utasításait a folyosók során keresztül,

melyek néha alig bizonyultak elég tágasnak a jacht számára. Öt percmúlva egy nagyobb csarnokba értek, melyet rozsdásodó válaszfalakosztottak részekre, a kapkodva elvégzett javítások örök nyomaként.

- Közel járunk a hajó külső borításához - magyarázta Lenart. -Pontosan alattunk van az a zsilip, ahol a barátaitok siklója áll. Meg kellvárnunk, míg kiegyenlítődik a légnyomás.

- Hol van az a piactér? - követelte Darv.Lenart az előttük álló, ősöregnek látszó falra mutatott.- A másik oldalon. - Előrehajolt, és ránézett a fegyverzetrendszer

vezérlőtáblájára. - Jóságos univerzum! - kiáltotta. - Lézerágyúk! Pont erre

102

van szükségünk!- Tudod használni őket? - kérdezte Darv.- Mi az hogy! - lelkesedett Lenart.- Astra... cseréljetek helyet.Astra szemöldökét felvonva, de szó nélkül átadta helyét Lenartnak.- A légnyomás elérte az egy atmoszférát - jelentette Darv. - És most?Lenart vijjogó csatakiáltást hallatott, és lecsapott a lézerágyúk

tűzgombjára. A zsilip villogó fehér fénnyel telt meg, ami égette szemüket.Lenart rájött, hogy irányíthatja a szörnyű energiasugarakat.

- Előre! - üvöltötte. - Halál Holocaust városra!Darv nem látta ugyan, mi történik, de előrelendítette a siklót, biztosra

véve, hogy beleütköznek a falba. Ehelyett azonban egy hatalmascsarnokba értek, aminek méretei vetekedtek a Challenger farmjaiéval.Alattuk több száz ember zsúfolódott össze egy faemelvény körül.

- Lejjebb! - kiáltotta Lenart izgalomtól ragyogó arccal.Darv lefelé irányította a jacht orrát, a lány pedig azonnal tüzet nyitott a

tömegre. Vérszomjas kiáltásai, melyek megfagyasztották Darv vérét,elvegyültek a lentiek kétségbeesett sikolyai között.

A tömeg szétszaladt a mészárlás központjából. Amikor retináikitisztultak egy különösen hosszú sorozat után, Darv észrevette, hogy asugarak szinte ösvényt vágtak odalent. Lenart nem vett tudomást az általateremtett, rémálomba illő látványról, hanem folytatta a tüzelést mindenre,ami, mozgott.

- Az akasztófa! - kiáltotta. - Menj az akasztófa felé!Darv feltételezte, hogy a fokozatosan kiürülő piactér közepén álló

emelvényről van szó. Mintha valaki lett volna rajta.- Telson és Sharna! - sikoltott fel Astra. - Ott vannak! Lenart... az

Isten szerelmére, hagyd abba a lövöldözést!- Minden rendben! - vijjogta lelkesen Lenart. - Vigyázok rájuk! Halál

Holocaust városra!Darv elhúzott a menekülő tömeg fölött, és az emelvény felé vette az

irányt. Tisztán látta a vadul integető Telsont és Sharnát. Két alak, akieddig próbálta lefogni őket, villámgyorsan leugrott a platformról, ahogy ajacht közeledni kezdett. Az egyik lézernyaláb veszélyesen közel csapódottbe a vesztőhelyhez, és felszakította a padlót a két menekülő férfi előtt.

- Elhibáztam! - üvöltötte Lenart.- Lenart! Az Isten szerelmére, hagyd abba! - ripakodott rá Darv. -

Astra! Vidd el innen, és menjetek a zsiliphez! Mindkettőt kinyitom!Astra a csodálatos hajánál fogva hátrarántotta Lenart fejét, és közölte

vele, hogy elvágja a torkát, ha tovább folytatja az értelmetlen mészárlást.Lenart megértette a finom célzást, és abbahagyta a lövöldözést.

Rávigyorgott Darvra, remegő mellein izzadság csillogott.- Az univerzumra! Ez sokkal jobb, mint a szexversenyek!Normális körülmények között Darv kérdezősködni kezdett volna a

szexversenyek mibenlétéről, most azonban elmélyülten igyekezett a siklót

103

pont az emelvény mellett lebegtetni. Kinyitotta a zsilipajtókat, ésmeghallotta a menekülő tömeg távolodó sikolyait. Astra sürgetőenodakiáltott Sharnának és Telsonnak. Pár másodperccel később a jachtmegbillent súlyuk alatt, ahogy a fedélzetre szökkentek.

A kölcsönös üdvözlések után Telson levetette magát az egyik ülésbe, éshitetlenkedve megrázta a fejét.

- Azok a hülyék fel akartak akasztani minket.Darv elvigyorodott, miközben biztonságos magasságba emelte a siklót.- Hát ha elkezdtél parancsolgatni nekik, akkor nem hibáztatom őket.

Egyébként ő Lenart. Ugyanannyit tudunk róla, mint ti. Ja igen, egy kicsitvérszomjas.

- Helló - rázott kezet vidáman Lenart Telsonnal és Sharnával. - Vagymi, vagy a Föld-imádók. Most rajtuk volt a sor.

- Föld-imádók? - értetlenkedett Astra.- Hosszú - legyintett Sharna fáradtan.Lenart Darv nyaka köré fonta karjait.- Forduljunk meg, Darv - javasolta. - Elvezetlek benneteket hozzánk.

Tandor találkozni akar veletek. Ő a vezérünk.- És te ki vagy egyébként? - érdeklődött Darv.Lenart felnevetett.- Egy lázadó az alvilágból.

* * *

Két sötét bőrű, nagyon csinos lány vezette Telsont Tandor elé, majdhátrahúzódtak.

Tandor felemelkedett ágyáról, és melegen rámosolygott Telsonra.- Telson parancsnok, kérlek, foglalj helyett mellettem. - Megfogta a

parancsnok kezét, és leültette maga mellé a hosszú kerevetre. - Lenarttermészetesen mindent elmondott rólatok. A Földimádóknak elég érdekeselképzeléseik vannak a vendégszeretetről. - Ismét elmosolyodott,felvillantva tökéletes, fehér fogsorát.

Telson alaposan szemügyre vette a nőt. Magas, karcsú termet, sötétbőr, hosszú, hollófekete haj. A negyvenes éveinek közepén járhatott.Ahogy előrehajolt, kiderült, hogy a vékony, fehér ruha áttetsző, és nemvisel alatta semmit.

- Hogy ízlett az ebéd, parancsnok?- Finom volt... Nagyon finom.- Örömmel hallom, parancsnok. Két dolgot kérek tőled. Először is

szólíts Tandornak, másodszor meséld el nekem a történeteteket. Azutánmajd eldöntőm, mi legyen veletek. Az, hogy a Földimádók ellenségeivagytok, még nem jelenti azt, hogy a mi barátaink lennétek. Remélem, ezvilágos.

- Senkinek sem vagyunk az ellenségei. Mutasd meg a kivezető utat, ésmár el is tűntünk innen!

104

Tandor felemelte a kezét. Ruhájának ujja hátracsúszott, felfedveránctalan bőrét.

- Kérlek, meséld el a történeted, Telson parancsnok!Telson rendszerezte gondolatait, és részletesen elmondott mindent, a

Challenger eredetétől kezdve a kiszabadulásukig. Tandor érdeklődvehallgatta, időnként bólintott, de egyszer sem szakította félbe.

- Tehát sohasem láttátok a Földet? - kérdezte végül.- Nem. A Challengeren születtünk.Az egyik sötét bőrű, csinos lány odalépett hozzájuk, és két serleget tett

az előttük álló alacsony asztalkára. Rámosolygott Telsonra, majd távozott.- Kóstold meg, Telson parancsnok! Kell egy kis frissítő a sok beszéd

után.Telson élvezettel hajtotta fel az italt. Az íze különös volt, de nagyon

kellemes. Kiürítette a serleget, és visszatette az asztalra.- Ezt a hajót is Challengernek hívják - jegyezte meg Tandor.Telson bólintott.- Ugyanannak a népnek vagyunk a leszármazottai, Tandor. A

hajótok... vagyis ami megmaradt belőle... a miénk testvére.- Gondoltam.- Azt hittük, hogy csak egy kihalt váz.- Egy váz, de nem kihalt - helyesbített Tandor. - A reaktorok még

mindig működnek. Ellátnak fénnyel, meleggel, energiával... és így megy ezmég sok millió évig... akárcsak a ti esetetekben.

- Mi történt a hajóval?Tandor mosolya elhalványult.- A néhány megmaradt ősi felvétel szerint elődeink a Földről indultak

el. A második generációs legénység két pártra oszlott. Az egyik azegyenlőségben és a közösség erejében hitt, a másik az egyénikockázatvállalásban és a szabadságban. A véleménykülönbség vitáváfajult a harmadik generáció idején; gyűlöletté a negyedikben; háborúvá azötödikben... Nagyon keserű és véres háborúvá...

- Amiben a te néped veszített?Tandor vállat vont.- Megvan a saját függetlenségünk, és nekik is megvan az övék.

Hisszük, hogy a hajó jelenti létünk teljességét, és mindent megteszünk,hogy a lehető legtöbbet érjük el. Látjuk az űrt és a csillagokat, éspróbáljuk megérteni őket. A Föld-imádók abban hisznek, hogy a hajóneltöltött idő csak egy állomás az örök élet előtt, amit majd téren és időnkívül, a csodálatos, misztikus Földön nyernek el.

- De biztos tudják, hogy a hajó... a hajó... - Telson nem találta amegfelelő kifejezést.

- Az űrben lebeg? - segítette ki Tandor.- Igen.- Egy-egy foglyot elvittünk a csillagászati megfigyelőközpontba, de vagy

megőrültek, vagy azzal vádoltak bennünket, hogy optikai trükkökkel

105

próbáljuk lerombolni hitüket.Telson rámeredt.- Hogyan tagadhatja bárki is az űr létét?- Miért ne tagadhatná? Az igazság elől való elzárkózás jellemző az

emberi fajra. A Föld-imádók generációkon keresztül fokozatosan elzártákelméjüket és Holocaust várost az igazság elől. Számukra a hajó avilágegyetem, és a világegyetem a hajó.

- Elmondtuk nekik, hogy a Föld valóban létezik, és hogy azt keressük.- Ezért akartak felakasztani... Meggy aláztátok a hitüket.Tandor fellendítette lábát a kerevetre, nehéz pillanatokat szerezve a

karcsú combokat megpillantó Telsonnak.- Nézd, Tandor, a hajótok csatlakozhatna a miénkhez a Föld

keresésében. A Tersus Kilences csillagrendszer felé tartunk, ahol rengetegpotenciális nap található. Ez a rendszer van legközelebb a Föld eredetinaprendszeréhez. Majdnem biztos, hogy itt megtaláljuk a Földet.

- Nem, parancsnok - jelentette ki Tandor határozottan.- De hát ti tudjátok, hogy a Föld létezik, Tandor. És ha átjöttök

hozzánk, megmutathatjuk a videókat és hologramokat. Egy bolygó... egyegész bolygó. Tavak. Hegyek. Erdők. Szabad lenne a néped! Megtudnák,milyen a szabadban, a kék ég alatt... éreznék a nap melegét hátukon, afriss szellőt az arcukon.

Tandor kirobbanó nevetése késként hasított Telsonba.- És te ismered ezeket a dolgokat, parancsnok?- Nos, nem - felelte Telson. - De ott vannak a hologramok.- Álomgyárak - legyintett Tandor. - Azt hiszed, felkínálom népemnek a

gyönyörű jövőt, melyben minden álmom valóra válik? Mondok én valamit,parancsnok. Generációkon keresztül olyan vezetőink voltak, akik a Földetígérték... a jobb napok itt vannak egy karnyújtásnyira... és keserűencsalódtunk. Volt egy forradalom, amelyben az én dinasztiám szerezte mega hatalmat, és meg is tartotta, mert mi mindig csak a változatlan jelenrőlbeszéltünk. Nem változunk, nem változtatunk; állandó szinten tartjuk anépességet. Nem vagyunk állandóan boldogak, de általában elégedettségtölt el minket.

- Lehangoló - suttogta Telson.Tandor a fejét rázta.- Nem olyan lehangoló, mint a soha be nem teljesülő álmok- jelentette ki. - És amíg az életelixír tartályát ilyen gyakran fel tudjuk

frissíteni, addig még a gyönyör ritka pillanatai is léteznekközösségünkben.

- Életelixír?Tandor felállt, és lemosolygott Telsonra.- Most vissza kell menned a barátaidhoz. Pihenjetek az ünnepségig,

amit a te és a Darv tiszteletére rendezünk.- De mi négyen vagyunk - tiltakozott Telson. - Mi lesz Astrával és

Sharnával?

106

Tandor gondterhelten bólintott.- Nagyon örülnénk, ha megjelennének. Igazán nagyon.Hangja kényelmetlen érzésekkel töltötte el Telsont.- Köszönöm, Tandor. Természetesen nagyon hálásak vagyunk

vendégszeretetedért és a segítségért, amit adtál, de szeretnénk útra kelni.- Ragaszkodom hozzá, hogy részt vegyetek az ünnepségen.Telson zavartan nézett rá.- Nem értem. Mit kell itt ünnepelni?- Hogy te és Darv mások vagytok. Más a hajatok és a szemetek színe,

mint bárkinek a hajón... különböztök tőlünk és a Föld-imádóktól is. -Tandor felkacagott, látva Telson érteden arckifejezését.

- Friss vér vagytok, Telson. Friss vér!

- Friss vér? - hökkent meg Darv.- így mondta - felelte Telson.- De biztos elmagyarázta, hogy érti - reménykedett Sharna.- Nem.- Nos, én szívesen adok vért - vont vállat Astra. - Igaz, azt sem tudják,

milyen a vércsoportunk... egyetlen vizsgálatot sem végeztek.- Lehet, hogy képletesen gondolta? - töprengett Darv. Telson élesen

ránézett.- Ezt hogy érted?Úgy tűnt, Darv mondani akar valamit. Meggondolta magát, és vállat

vont.- Nem tudom, ne haragudj.- Akkor miért mondtad?- Ne haragudj!Telson végigsétált a rendelkezésükre bocsátott hatalmas szoba

hosszán.- Nem lett volna szabad odaadni nekik a PD-ket - nézett megróvóan

Darvra.- Ti elveszítettétek a sajátotokat - vágott vissza a másik.- Mi a Föld-imádók fogságába kerültünk! - csattant fel a parancsnok.- Semmi értelme ezen veszekedni - csitította őket Sharna, a

gyakorlatias, mint mindig.- Mi mást tehetnénk? - morogta Astra. - Azt sem tudjuk, hogy a

barátaik vagyunk, vagy az ellenségeik. Nem tudjuk, hol van a sikló, nemtudjuk, hol van a jacht. Azt sem tudjuk, mit művel Fagor a Challengeren.Csak azt tudjuk, hogy szétrombolhatja az űrhajót.

Telson elkáromkodta magát.- Először is meg kell találnunk a siklót vagy a jachtot. Mindegy,

melyiket.- Mégis, hogyan? - érdeklődött Darv.Telson dühösen legyintett.

107

- Egyszerűen kisétálunk, és megkeressük őket. Nincs bezárva az ajtó.- Menj, és próbáld meg! - szólt Darv komoran. - Ahogy kilépsz az

ajtón, rögtön hozzád csapódik két-három csinos lány, és megkér, hogy térjvissza ide!

- Megpróbáltuk, míg te Tandornál voltál - magyarázta Sharna. -Kétszer is. Csupa mosoly és bocsánatkérés. Aggódnak a biztonságunkért,mondják. A Föld-imádók megtorló akciót kezdeményezhetnek.

Telson élményei a Föld-imádókkal kellemetlen érzéseket keltettekbenne.

- Mi a fenét akarnak tőlünk? - morogta.- Friss vér vagyunk, ne feledd - válaszolta Sharna. - Szóval, mikor

kezdődik ez az ünnepség vagy mi?- Két órával az éjszakai ciklus beállta után.

- Te! - üvöltötte Fagor. - Állj, vagy Fagor megsemmisít!Az orvosi egység megállt. Mint minden ilyen android a Challengeren,

arra volt programozva, hogy órákat töltsön el bonyolult műveletekvégzésével az emberi testen anélkül, hogy mechanikai vagy elektronikushiba keletkezne benne. Igen erős felelősséget érzett aziránt, hogy kiválóállapotban tartsa magát. A felelősség önvédelmi ösztönként jelentkezett,ahogy csikorogva megállt a rákiáltó fekete robot előtt.

Növekvő érdeklődéssel figyelte, ahogy Fagor felé lebeg a folyosón. Azviszont rémülettel töltötte el, hogy két társa is engedelmesen követi ahatalmas gépezetet.

Fagor közvetlenül előtte megállt, és lenézett rá.- Segítesz Fagomak irányítani a hajót.Az orvosi egység feltétel nélkül beleegyezett.Az őrangyalok végig szemmel tartották a furcsa négyest, ahogy

végighaladtak a folyosókon a központi vezérlőteremig, de csendbenmaradtak. Megtanulták, hogy Fagor nem szereti a hangjukat. Úgygondolták, más módon kell elbánniuk a félelmetes, fekete halálosztóval.

Darv majdnem félrenyelte a mártástól csöpögő bordát, amit Lenart aszája elé tartott. A fiú felült, és nevetve félretolta a lány kezét.

- Ne, Lenart, kérlek!... Tudok enni egyedül is.Lenart visszanyomta a fejét az ölébe.- így pedig tudlak etetni - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. -

Vagy esetleg nem ízlik?Darv felvigyorgott rá.- Ez a legfinomabb étel, amit valaha is kóstoltam - ismerte el,

miközben gondosan letörölte a szájáról a lecsurgó mártást. Elfordítottafejét, és szégyenlősen végignézett társain, akik párnákon ültek a kertfüvére terített hatalmas terítő körül. - Most mit csináljak vele? - esdekelt.

108

Astra látványosan keresztülnézett rajta. Távolabb ült a többiektől, éskövetkezetesen visszautasított minden kínálást a sötét bőrű, csinoslányoktól, akik időről időre kiszolgálták magukat a csillogógyümölcshalmokból, majd jókedvűen nevetgélve és fecsegve visszaültektársaik közé a meleg vizű medence köré. Néhányan táncoltak, mások csakhallgatták a zenét, és páran sorban álltak a rostély előtt, ahol a bordáksültek.

- Istenemre, ez jó - mélyesztette fogát a húsba Sharna. Telsonnalegymásnak vetették a hátukat, felfedezve, hogy így a legkényelmesebbenni.

- Astrának mi baja van? - kérdezte Telson.- Ó, Telson. Hát nem látod?A parancsnok Darv felé nézett, aki épp egy szőlőfürtöt próbált Lenart

szájába erőszakolni. Aztán Lenart gyöngyözve felkacagott, amikor Darv anyelvével fogta fel a lány nyakán le- csurgó levet.

- Beszélned kellene vele, Telson - figyelmeztette Sharna. - Nem helyes,hogy Astra szeme előtt ilyesmit művel.

Telson nem akart belekeveredni a dologba, és azt sem fogta fel, hogyDarv helytelenül viselkedik. Ha Astra nem akarja jól érezni magát, az az ődolga.

- Észrevetted, hogy egyetlen férfi sincs közöttük? - jegyezte meginkább.

Sharna váratlanul felnevetett.- Olyan lehetetlen alak vagy, Telson. Kíváncsi voltam, mikor jössz már

rá.- Épp idejében észrevettem - felelte Telson védekezően. - Azt hittem, az

a szokás, hogy a lányok kezdik el a partit, és a férfiak csak későbbcsatlakoznak.

- Egyetlen férfit sem láttunk köztük - mutatott rá Sharna, ismétbeleharapva a bordába.

- Még egyet? - tartott eléjük egy tányért az egyik lány. - A vendégeknekkettő jár.

- Nem is tudtam, hogy fejadagok vannak - fogadta el Telson a kínálást.A lány arcán kis gödröcskék jelentek meg, ahogy elmosolyodott.- Csak a bordákból.- Mik azok? - kérdezte Sharna.- Bordák - felelte a lány egyszerűen.- Igazi bordák? Úgy érted, nem mesterséges étel?A kert másik végében egy kis nyüzsgés támadt, ahogy belibegett Tandor

ködként gomolygó, hullámzó ruhájában.Sharna alaposan szemügyre vette a lázadók vezérét, ahogy az a lányok

között csókokat és kézfogásokat osztogatva közeledett feléjük.- Gyönyörű nő, nem gondolod?Telson közönyösen mordult egyet válaszul.Tandor észrevette vendégeit, és karját kitárva odalépett hozzájuk.

109

- Helló, mindenki. Látom, gondotokat viselték. Annyira örülök. Ne, ne!Kérlek, ne álljatok fel! Különleges nap ez a mai, és én azt akarom, hogymindenki jól érezze magát. -

Meglátta a külön ülő Astrát, és odament hozzá. - Astra. Ugye, te vagyAstra? Miért nem eszel?

- Nem vagyok éhes.- De gyermekem, annyi bajon mentünk ma keresztül. Jóváhagytam

még a...- Mondtam már, hogy nem vagyok éhes! - vágott közbe Astra.- Tandor! - kiáltotta Lenart izgatottan, talpra ráncigálva Darvot. -

Elmehetek egypár percre Darvval? Kérlek!Tandor összeráncolta a szemöldökét.- Nagyon jól tudod, hogy erről szó...- Kérlek, Tandor - esdekelt Lenart. - Semmi sem történhet... már

megkaptam az engedélyt... és egyébként is én találtam meg őket. És Darvakarja... az ő ötlete volt.

- Nos... - töprengett Tandor -, nem úgy néz ki, hogy Astrának tetszikaz ötlet... De hamarosan hozzászokik.

- Egy cseppet sem érdekel, mit csinálnak! - szögezte le Astravehemensen, szeme gyűlölködve szegeződött Lenartra.

- Darv - szólalt meg végre Sharna. - Jobb lenne, ha velünk maradnál.- Ó, hadd szórakozzanak csak - mosolygott Tandor a körülötte állókra.

- Mehetsz, Lenart, de fél óra múlva itt legyetek.Lenart felujjongott, és a kijárat felé ráncigálta Darvot.Astra lehajtotta fejét, hogy hosszú haja mögé rejtse könnyeit.

Darv felzárkózott, és megragadta Lenart derekát. Ennek eredményekéntmindketten a folyosó padlóján kötöttek ki, csápoló végtagok halmaként.

- Jóságos univerzum! - tiltakozott nevetve a lány, miközben próbáltfelállni. - Nem kapok levegőt!

- Szóval ki a gyorsabb futó? - vigyorgott Darv a foglyára.Lenart gyöngyözve felkacagott.- Nem is tudtam, hogy a férfiak ilyen gyorsak. - Tekintete

elkomolyodott. - Vissza kell mennünk.Darv a fejét rázta.- Nem sürgős - ellenkezett a fiú, arcáról eltűnt a mosoly. - Van még tíz

percünk.- Annyi ideig tart, míg odaérünk.- De még annyi mindent szeretnék látni - erősködött Darv.- Akkor hadd álljak fel - kérte Lenart.Darv megfogta Lenart csuklóját, és talpra segítette a lányt.- Nos - kezdte Lenart -, húsz éve születtem...- Miért nincsenek közietek férfiak? - kérdezte Darv halkan.Lenart rámeredt, és el nevette magát.

110

- Az univerzumra... mulatságos kérdéseid vannak. Természetesenvannak férfiak is. Legalább ötven... - Elmosolyodott, és szabad kezévelmegérintette a fiú arcát. - Nem olyanok, mint te, Darv. - Érezte, hogy aszorítás megerősödik felkarján, és látta, hogy Darv szeme már nem vidám.

- Látni akarom őket, Lenart.- Vissza kell mennünk... Kérlek, Darv... ez fáj.- Azt mondtam, látni akarom őket.- Nem lehet.Darv arccal a falnak lökte a lányt, és hátracsavarta a karját. Lenart

fájdalmában hangosan felsikoltott, és próbált kiszabadulni. Amikor rájött,hogy nem fog menni, ismét sikoltozni kezdett.

- Senki sem hallja - közölte vele Darv. - Te magad mondtad, hogymindenki ott van a partin. Tehát... kis csalogányom, vagy megmutatod,hol vannak a férfiak, vagy darabokra töröm a csinos kis karocskádat.

Lenart a rémülettől és a fájdalomtól zokogni kezdett, ahogy Darv feljebbnyomta a karját.

- Jó! Rendben van! - kiáltotta, amikor már nem bírta elviselni afájdalmat.

Darv hátralépett, és megfogta a csuklóját.- Merre?A lány ujja remegve mutatott az egyik folyosó felé.- Milyen messze van?- Öt perc.Darv maga elé lökte Lenartot, ahogy végigmentek a folyosón. Pár perc

múlva egy megerősített ajtóhoz értek, ami nagyon hasonlított a Challengerhibernációs kamráinak ajtajaihoz. Lenart érintésére félrecsúszott, majdbezáródott mögöttük, amikor beléptek.

Lenart zavartnak tűnt, ahogy Darv csodálkozva végigmérte az átlátszótartályok sorait. Mindegyikben egy alvó, meztelen férfi feküdt;mindegyikhez anyagcsere-ellátó csövek csatlakoztak.

- Olyan, mint a mi hibernációs kamránk a Challengeren - szólalt megvégül Darv.

- Ez még a hajó eredeti berendezései közül van - felelte Lenart, kerülvea fiú tekintetét. - Az ólompajzsot a Holocaust várossal folytatott elsőatomháború után tettük fel.

Darv nem válaszolt, hanem elkezdte megszámolni a férfiakat. Rájött,hogy a tartályoknak csak mintegy negyedében van valaki.

- Ötvenegy - közölte vele a lány.Darv lassan szembefordult vele.- De a felfüggesztett életműködésnek pont az az értelme, hogy

mindenki benne legyen a csillagközi utazások során... nemcsak a férfiak.Lenart vállat vont.- így jobb.- Miért?- így béke van; így nem uralkodnak felettünk. Darv, kérlek... mennünk

111

kell! Ha Tandor rájön... Ne, Darv, nem nyúlhatsz hozzá! - Félreütötte a fiúkezét a vezérlőpult elől. - Még valami bajt csinálsz!

Darv belenyomta a konzol előtt álló ülésbe.- Jó., akkor te csinálod.- Nem, Darv... nem szabad!- Csináld, amit mondok!Miközben Lenart a gombokat nyomogatta, Darv kezdett rájönni, miért

vannak itt a férfiak. De gyanította, hogy lennie kell még egy alapvető éskomor oknak. A vezérlőpult felett egy jóképű, mosolygó férfi arcánakhologramja jelent meg.

- Helló - köszöntötte őket a fiatalember kellemes hangja. - A nevemHuszonegyes. A hetedik generáció idején születtem, utoljára a száztizedikgenerációban keltem fel, amikor is a Velős családból származó Karinátajándékoztam meg egy kislánnyal. Itt egy felvétel a gyerekről.

Egy sötét hajú csecsemő háromdimenziós képe jelent meg a hologrammellett.

- Gyönyörű nő lett belőle - folytatta a Huszonegyes. - Gyakorlottanjátszom számos hangszeren, rengeteg mulatságos és tanulságos történetetismerek. Kérlek, billentyűzd be genetikai kódodat, és a rendszermegmutatja, hogy fog kinézni a lányunk. Remélem, engem választasz, ésbiztos vagyok benne, hogy nagyon kellemes egy hónapot töltünk majdegyütt.

A hologram megremegett, és eltűnt.Ez az igazi ok - szólalt meg hosszú hallgatás után Lenart.- Az ő elixírük tiszta, ezért gondoskodunk róluk. A Föld-imádók

gyermekei majdnem mind mutánsok, s ezért is kell elpusztítaniuk őket.Darv odalépett a legközelebbi tartályhoz, és lenézett lakójára.- Még ők is öregszenek - jelentette ki tagoltan. - Ha nagyon lassan is.Lenart bólintott.- Egyre kevesebben vannak... Az elmúlt néhány napban több is

elveszítette nemzőképességét, és pár órája meg is semmisítettük őket.- Telson és én pedig utánpótlás lennénk...Súlyos csend zuhant a teremre.- Darv... elhiszed nekem, hogy nem akarom, hogy ez történjen veletek?Darv elgondolkodott. Maga felé fordította a lány arcát.- Az attól függ, megmondod-e, hol vannak a fegyvereink és a hajóink.Lenart félrekapta a tekintetét.- A megfigyelők jelentése szerint a Föld-imádók megtalálták a siklót, és

szétrombolták. Szentségtörésnek tartották.- És a jacht?- Biztonságban van. Nem messze a kerttől, egy zsilipben.Darv bólintott.- És a fegyvereink?

112

- Darv! Lenart! - üdvözölte őket Tandor melegen, amikor ismétmegjelentek a kertben. - Már ki akartam küldeni egy kutatócsoportotutánatok.

Darv rávigyorgott a nőre.- Ne légy túl kemény vele, Tandor. Az én hibám.Tandor végigmérte Darvot. A fiú egy kellemetlen pillanatig azt hitte,

hogy a nő észrevette a dudorokat hónaljai alatt. Tandor azonbanelmosolyodott.

- Nem tudom hibáztatni Lenartot, úgyhogy ez alkalommal elnézem azesetet. - Odafordult a többiekhez, és összeütötte tenyerét. - A Wenlocsalád leányai különleges látványosságot készítettek elő - jelentette be. -Egy fantasztikus táncot, amit hónapok óta gyakorolnak. Mindenki üljönle, és maradjon csendben!

A kert hirtelen elcsendesedett. A fények elhalványultak, azokkivételével, melyek a tó körüli széles sétányt világították meg. Darv leültTelson mellé, és próbálta nem észrevenni a dühös pillantásokat, amiketAstra küldözgetett felé. Lenart diszkréten a bejárat mellett foglalt helyet.

Három lány lépett a sétányra, és kezdett bele egy furcsa táncba, melyalig állt összhangban a zenével.

- Jól érzed magad? - érdeklődött Telson gúnyosan.- A lány adott valamit - felelte Darv halkan.- Azt elhiszem.Darv megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, és szétnyitotta

kezeslábasát. Feltűnés nélkül Telson kezébe csúsztatta az egyik pisztolyt.- Neked van?Darv bólintott.- Lenart a bejárat mellett ül. Elvezet a jachthoz, és kinyitja a zsilipet.

Szólj Astrának és Sharnának.Telson arrébb csúszott, és halkan elmagyarázta a teendőket a két

lánynak. Darv látta, hogy Astra többször megrázza a fejét. Úgy tűnt,vitatkoznak Telsonnal.

- Minden rendben - suttogta a parancsnok, amikor visszaült Darvmellé. - De lesz mit megmagyaráznod Astrának, amikor kikerültünkinnen.

- Csak azért mentem el Lenarttal...- Ezt tartogasd Astrának - vágott közbe Telson. - Készen vagy?Felálltak, maguk elé tartva fegyvereiket. Ez volt a jelzés, hogy a lányok

gyorsan húzódjanak a fal mellé. Valaki felsikoltott. Telson leadott kétlövést, melyek felszakították a táncosok előtt a gyepet. Az egyik elvesztetteaz egyensúlyát, és belezuhant a medencébe. Hirtelen kitört a teljes pánik,ahogy a nők sikoltozva próbáltak fedezékbe bújni.

- Senki se mozduljon! - üvöltötte Darv.A mulatozók megdermedtek egy kivételével, aki a kijárat felé rohant. Ót

Tandor kiáltása állította meg, aki észrevette, hogy Darv a lány utánfordítja pisztolyát, miközben Telsonnal együtt a falhoz hátrál.

113

- Legközelebb nem habozok - fenyegette meg Darv.Tandor nevetése törte meg a csendet.- És hová szándékoztok menni? - érdeklődött.Telson intett társainak, hogy induljanak. Lenart már kisurrant a

kertből, amikor a lövöldözés elkezdődött.- Sajnálom, hogy nem maradhatunk az ünnepség végéig, Tandor -

magyarázkodott Telson a kijárat felé oldalazva.Tandor ismét csak nevetett.- Nem akadályozom meg, hogy egy időre elmenjetek, parancsnok. Az

ünnepség még négy óráig tart, úgyhogy nem sokról maradtok le, mirevisszatértek.

- Ne próbálj követni minket! - figyelmeztette Telson.- Ígérem, nem teszem.Telson eltűnt. Egy csapat lány indult utána, de Tandor kiáltása

megállította őket.- Visszajönnek - hangzott magabiztos jóslata. Intett a kezével. -

Folytatódjék a mulatság!Sharna a folyosón várt Telsonra. Együtt rohantak el a hosszú járat

végéig, ahonnan Lenart vadul integetett feléjük.- Az első elágazás jobbra - lihegte, amikor odaértek.Telson megragadta a kezét, és magával ráncigálta.- Velünk jössz - szűrte a fogai között a lány tiltakozására. - Darabokra

szednek, ha itt maradsz.- Ne! - könyörgött Lenart. - Ki kell nyitnom a zsilipet.Befordultak egy sarkon, és megpillantották Thorden jachtjáta hangár közepén. Darv és Astra már kinyitották a külső ajtót, és

eltűntek a fülkében. Sharna egy ugrással követte őket, Telson pedigtovább taszigálta Lenartot. A lány megbotlott a lépcsőkön, amikor aparancsnok belökte a zsúfolt fülkébe.

- Kérlek - könyörgött. - Ki kell nyitnom a zsilipet.- Darv! - üvöltötte Telson. - Ki tudjuk vágni magunkat?- Gond nélkül.- Ha ő jön, akkor én maradok - szögezte le Astra.- Ó, az Isten szerelmére, ne gyerekeskedj már! - csattant fel Sharna

tőle szokatlan hevességgel. - Telson már elmagyarázta, miért ment elDarv!

- Még nem hallottam ugyanezt Darvtól! - vágott vissza Astra. Látta,ahogy Lenart Darv nyaka köré fonja karját, és megcsókolja a fiút. Ráakarta vetni magát a lányra, de Sharna visszatartotta.

- Isten veled, Darv - mondta Lenart. Odalépett az ajtóhoz, vidámanvisszaintett, és jó szerencsét kívánt, mielőtt lement volna a lépcsőn. Nemnézett vissza, miközben átvágott a csarnokon, az ajtó pedig bezáródottmögötte.

Darv ledobta magát a pilótaülésbe, és lezárta a zsilipet. Nem szóltsemmit, ahogy Astra leült mellé. Bekapcsolta a vezérlőpultot, és a

114

képernyőkre koncentrált, melyek jelezték, hogy a külső gravitáció és alégnyomás csökken. Egytized tömegvonzásnál elégnek bizonyult akorrekciós rakétákat beindítani, hogy a jacht felemelkedjen.

Az előttük lévő hatalmas ajtó lassan kezdett félrecsúszni, még mielőtt alégnyomás nullára esett volna. A kisüvítő szél segített átcsusszanni asiklónak a résen. Telson és Sharna gyakorlatilag belezuhantak üléseikbe,ahogy Darv egy éles fordulóval kikerült egy akadályt.

- Merre? - üvöltötte, miközben maximális teljesítményre állította afékező rakétákat, ahogy a reflektorok újra tömör acélra vetették fényüket.

- Megváltoztatták a belső elrendezést, miközben idehozták a jachtot! -kiáltotta hátra Astra.

A főfalak enyhe hajlásából nem volt nehéz meghatározni a kivezetőirányt. Darv nem vesztegette az idejét manőverezéssel; a hajó orrát a külsőpáncél felé fordította, és az összes lézerrel tüzet nyitott. Egy pillanatigegyikük sem látott, ahogy az energianyalábok belemartak az acélba, éselpárologtatták azt. Darv átvezette a siklót az így keletkezett lyukon, ésismét lőni kezdett. Ez a fémfelület sokkal vastagabbnak bizonyult, mint azelőző, és a teljes tűzerőt be kellett vetni, míg elkezdett összeomlani. Aplazmafegyverek gerjesztette lökéshullám hátravetette a jachtot. Darvrájött, hogy a főhajtóművel kell közel tartania a jármű orrát a falhoz,annak érdekében, a fegyverek a lehető legkisebb felületre tüzeljenek. Azacél váratlanul összeomlott a szörnyű energiahullám alatt. A hajó átsiklotta nyíláson. Darvnak ismét lőnie kellett, aztán már kint is voltak az űrben.

Telson épp gratulálni akart társának, de a dicsérő szavak sohasemhangozhattak el.

- Fordítsd meg! - kiáltotta.Darv körbevezette a jachtot a viharvert hajótörzs körül, és nem hitt sem

saját szemének, sem az Astrából és Sharnából feltörő tiltakozókiáltásoknak.

- Ó, ne - nyögte Telson, túlságosan sokkolva ahhoz, hogy valamieredetibbet mondjon.

A sodródó űrhajó egyedül lebegett az űrben. A Challenger eltűnt.

Nyolcadik rész

Versenyfutás az idővel

Astra befejezte számításait, és kikapcsolta a számítógépet, hogytakarékoskodjon az energiával.

- Nos? - kérdezte Telson.Astra rápillantott Darvra, aki a radaron kereste a Challengert:,

115

miközben Sharna a sikló optikai teleszkópját figyelte.- Szeretném, ha ők ellenőriznék először.Telson ingerülten felmordult.- Ne légy már ilyen szégyenlős, Astra. Utána is meghallgathatjuk őket.- Hagyd békén - morogta Darv, fel sem nézve a radarernyőről.- Rendben - kezdte Astra. - Feltételezve, hogy Fagor megszerezte a

Challenger irányítását, és feltételezve, hogy ez harminc perccel a mitávozásunk után történt, továbbá feltételezve, hogy maximálisgyorsulással indultak el... Ebben az esetben a Challenger egymilliómérföldnél nincs távolabb.

- Rengeteg a feltételezés - rázta a fejét Telson.- Épp ezért akarom ellenőrizni a számokat.- De hogyan szerezte meg az irányítást?- Visszhang! - kiáltotta Darv. Mindannyian a pilótaülés köré tódultak,

és a képernyőre meredtek. Darv úgy állította be a szűrőket, hogy csakegyetlen fénypont látszott a monitoron.

Irány kettő-hét-hat pont nyolc-öt. Távolság kilenc-kettő-zéró zéró-zérómérföld!

Megvan! - jelentette Sharna a teleszkóp képernyője elől. Hátradőlt, hogymindenki láthassa a remegő képet. Nyilvánvalóan a Challenger volt az.

- Az optikai műszerek szerint négyszázezer mérföldre van - folytattanyugodtan. - A főhajtómű nem működik.

- Ami azt jelenti, hogy állandó a sebessége - hümmögött Telson.- Rendben - szólalt meg Darv. - Akkor gyerünk utána!Telson a vállára tette a kezét.- Várj! Több adatra van szükségünk.- Ó, gyerünk már, Telson - válaszolta Darv türelmetlenül.- Amíg itt ülünk és adatokat böngészünk, addig a négyszáz- ezer

mérföldből félmillió lesz.- Nem is annyira a távolság, mint inkább az idő jelenti a gondot -

csattant fel Telson. - Hogy mennyi idő alatt érjük el a Challengert, ésmennyi ideig tart ki az oxigénünk! Mielőtt bármit is tennénk, el kellvégeznünk egy-két számítást.

- Telsonnak igaza van, Darv - helyeselt Sharna. - Fel kell mérnünk,mennyi üzemanyagunk és levegőnk van.

Harminc perc múlva kapták meg a választ: a sikló üzemanyaga kétszázmásodperc teljes kapacitású üzemre volt elég. Az így nyert sebességgelkétszáztíz óra alatt érnék el a Challengert. A levegő, beleértve azűrruhákban lévőt is, százhetvenhárom órára elegendő.

- Tessék, itt a válasz - fakadt ki Telson keserűen. - Mire elérnénk aChallengert, már harminchét órája halottak lennénk.

- Ezek szerint semmit sem teszünk? - érdeklődött Darv gúnyosan.- Velem annyit vitatkozhatsz, amennyit csak akarsz - felelte Telson. -

Próbáld meg ugyanezt a számokkal...- És mégis, mit javasolsz? - követelte Darv. - Vegyünk be egy

116

kapszulát, és feküdjünk végig a padlón?Telson a tőlük tízmérföldnyire lebegő űrhajóra mutatott.- Visszamegyünk, és csatlakozunk valamelyik társasághoz.Darv szárazon felnevetett.- Felőlem mehetsz, Telson.- Nincs más választásunk!- Ezzel csak azt érjük el, hogy az ottaniaknak a kezébe kerülünk. Élve

vagy halva. Pillanatnyilag nem lehetünk túl népszerűek, és úgy érzem, őkinkább ez utóbbinak örülnének.

Astra keserűen nézte a távoli csillagok tűhegynyi pettyeit.- Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy semmi esélyünk megtalálni a

Földet. De mindig volt egy kis reménysugár... - Elhallgatott, nem találta aszavakat, melyek a legjobban kifejezték volna érzéseit.

- Sajnálom, Astra - fordult felé Telson. - Akármilyen csekély vigasz is,legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.

Darv Telson fölé magaslott, arca sápadt volt a haragtól.- Ezt nevezed te próbálkozásnak? Hogy itt ülünk, és sajnáljuk

magunkat?- Ki segít nekem összeütni valami kaját? - kérdezte Sharna váratlanul.

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhen pusztulok.- Majd én - jelentkezett Darv.Az étel újrafeldolgozott gyümölcsből állt. Nem volt különösebben ízletes,

de mindenki a saját bajával foglalkozott.- Mi lenne, ha erővel foglalnánk el a roncsot? - vetette fel Astra evés

közben. - Talán megjavíthatnánk a hajtóművet, és folytathatnánk akeresést.

Telson a fejét rázta. - Elfoglalni lehetséges... De...A többiek várakozóan néztek rá.- Igen, Telson? - biztatta Astra.- ...nem tudjuk megjavítani. Csak ránéztem...- De legalább nem lenne gondunk az élelemmel és az energiával -

jegyezte meg Sharna. - Nem fagynánk meg, és nem halnánk éhen. -Ásított.

- Gondolkodni kellene... erről... - motyogta Telson.- Miről? - kérdezte Astra. - Telson... jól vagy?- Nem igazán szeretnék... Visszamenni - suttogta Sharna. Leejtette

villáját, elernyedő testét Darv kapta el esés közben.Astra odaugrott hozzájuk, és épp kérdezni akart valamit, amikor Telson

is eldőlt.- Segíts lefektetni őket - utasította Darv.- Mi folyik itt? - kiáltotta Astra rémülten.- Fogd a lábát... ez az.Lefektették az eszméletlen Sharnát egy ágyra. Astra letérdelt mellé, míg

Darv Telsonnal foglalkozott.- Darv... alszik!

117

- Te is aludnál, ha lenyeltél volna két adag altatót.- De...- Segíts, és ne vitatkozz, az Isten szerelmére!Astra segített feltenni Telsont a másik ágyra.- Miért, Darv? - kérdezte, miután meggyőződött róla, hogy társai

szabályosan lélegeznek.- Azért - térdelt le Darv, hogy megvizsgálja az ülések rögzítését mert az

alvó szervezetnek kevesebb oxigénre van szüksége, és így nem isvitatkoznak. Add ide azt a szerszámosládát.

- Mit akarsz csinálni?- Mindent kidobálunk a hajóból... mindent, ami nem életbevágóan

fontos. Aztán üldözőbe vesszük a Challengert.Egy órával később szokatlan módon úgy nyitotta ki a külső zsilipajtót,

hogy előtte nem légtelenítette. A vákuumba kiáramló levegő mindentmagával ragadott; az üléseket, a konyhafelszerelést, a szerszámokat, méga vécéajtót is - a kupac szürrealista felhővé állt össze a sikló mögött.

Darv elégedetten nyugtázta, hogy tevékenységének eredményeképpen ajacht óránként harminc mérfölddel többet tehet meg a Challenger felé.Nevetséges mennyiség, de minden apróság az életüket jelenthette.

- Készen állsz? - kérdezte.Astra mellette ült, a navigációs rendszert kezelte.- Riasztó a beképzeltséged - jegyezte meg. - Azt hiszed, okosabb vagy a

számítógépnél.Darv a főhajtóműbe irányította az üzemanyagot, beállította az

alapértékeket.- Nem vitatkozhatsz a számokkal - makacskodott Astra, jól tudva,

hogy Darv nem figyel rá.- Irány?- Beállítva. A Challenger távolsága öt-zéró-egy-zéró-zéró-zéró. Több

mint félmillió mérföld. Harminckilenc órája halottak leszünk, amikorelérjük.

Darv elvigyorodott.- Csak harminchét lett volna, ha Telson nem szórakozik. - Megnyitotta

az üzemanyagcsapokat, úgyhogy már csak be kellett gyújtani a rakétát,hogy maximális teljesítménnyel működni kezdjen. - Nem tudjuk - folytattahogy mennyi az érzékelők hibahatára. Tíz százalék tévedés a mi javunkraazt jelentené, hogy az üzemanyag nem kétszáz, hanem kétszázhúszmásodpercig ég.

- A hiba a kárunkra is lehet - hűtötte le Astra.- Készülj! Maximális tolóerő három másodperc múlva.Darv megpróbálta felfedezni azt a halvány fénypontot, ami aChallenger lehetett, de semmit sem látott; csak a radar érzékelte az

űrhajót. Eltelt a három másodperc, és begyújtotta a főhajtóművet.A gyorsulás üléseikbe szegezte őket. Normális körülmények között Darv

élvezettel irányította volna az erős kis gépet, de most csak a miatt tudott

118

aggódni, hogy meddig tart ki az üzemanyag.Száz másodperc. A monitoron nyomasztó egyhangúsággal csökkentek

az üzemanyag mennyiségét jelző számok.Százötven másodperc. A gyorsulás mértéke arányosan nőtt az önsúly

csökkenésével.Kétszáz másodperc. A rakéta még mindig működött. Darv diadalmasan

pillantott Astrára. Egy mély gong szólalt meg, figyelmeztetve, hogy azüzemanyag lassan elfogy. A monitoron a számjegyek vészesen közeledteka nullához.

A hajtómű a beindítás utáni kétszáztizenegyedik másodpercben állt le.- Tizenegy másodperc! - üvöltötte Darv. - Nem megmondtam, Astra!

Nem megmondtam?Astra nem válaszolt, a módosított számításokon dolgozott. Ránézett

Darvra, és közölte, hogy kilenc órával hamarabb halnak meg, mint ahogyutolérik a Challengert.

Darv diadalittasan felujjongott.- Nem értem, minek örülsz ennyire - mondta Astra komoran.- De hát ez már haladás!- Őrült a logikád! - szögezte le a lány. - Kilenc óra... ki- lencszáz óra...

így is, úgy is meghalunk!Darv elcsendesedett. Astra felállt, hogy megnézze, társaik kényelmesen

fekszenek-e.- Nos, talán még kitalálok valamit - töprengett Darv.- A te ötleteid eddig még csak belerángattak a bajba... ki sohasem

húztak belőle.Darv vitatkozott volna erről, de Astra letorkolta.- Takarékoskodnunk kell az oxigénnel - mutatott rá.- Jobb lesz, ha lefekszünk egy-egy matracra.- Az összes matracot kidobtuk - emlékeztette a lány csípősen.- Akkor a padlóra fekszünk!

Az őrangyalok érzékelték, hogy a sikló elhagyta a roncsot, ésreménykedni kezdtek; ez azt jelentette, hogy legalább egy emberkiszabadult, és most feléjük tart.

Úgy döntöttek, nem próbálják meg rádión felvenni a kapcsolatot, mertFagor biztos érzékelte volna a rádióhullámokat a vezérlőteremből. Anagyobb gondot az jelentette, hogyan vegyék rá a hatalmas robotot arra,hogy elhagyja a hajót. Fagor láthatóan nem szándékozott elhagyni avezérlőtermet, és kitartott szándéka mellett, hogy gazdája halálátmegbosszulva egy napba vezeti a Challengert.

- Oké, oké - türelmetlenkedett Telson. - Elég a magyarázkodásból. Úgygondoltátok, azt teszitek, ami mindnyájunknak a legjobb.

119

- Még egy kis vizet, Astra - rebegte Sharna. - Olyan száraz a szám,mint a tapló.

Astra megtámasztotta Sharnát, míg az hosszan ivott egy műanyagpohárból, ami átvészelte Darv lomtalanítási akcióját.

Telson az előtte lévő számsorra koncentrált. Még egy óra, mígmegszabadulnak az altató utóhatásától.

- Nem tudom elolvasni - fakadt ki ingerülten. - Tehát mennyi időhiányzik?

- Kilenc óra.Telson azon vette észre magát, hogy nehezen lélegzik. Először az altató

utóhatásának tulajdonította a dolgot, de aztán észrevette, hogy Astránakis hasonló problémája van.

- Öt százalékkal csökkentettem az oxigénszintet - válaszolt Darv akérdésére. - A szén-dioxidszint pedig két százalékkal nőtt.

- Nem működnek a légtisztítók?Darv a fejét rázta.- Miért? Kicserélhetted volna a betéteket.- Egy speciális szerszám kell hozzá, de azt meg kidobtam.- Lennél szíves részletezni - hördült fel Telson.- Mennyi tolóerőre van szükségünk, hogy idejében elérjük a

Challengert? - kérdezte Sharna a képernyőket tanulmányozva.- Bármennyire, amitől harminc százalékkal nő a sebességünk - felelte

Darv. - Miért?- Mi lenne, ha hátrafelé állítanád a korrekciós rakétákat? Nem

löknének egy kicsit rajtunk?- Érdemes megpróbálni - ült be a pilótaülésbe Darv. Jobb szerette

volna, ha neki jut eszébe az ötlet, és nem kell megvárnia Sharnagyakorlatiasságának újabb bizonyítékát. Beállította a rakétákat, ésbekapcsolta őket. A rezgést átvette a hajótest. Hatvan másodperc utánelzárta az üzemanyagot, elegendő mennyiséget hagyva a Challengermelletti manőverezésre, ha egyszer esetleg elérnék az anyahajót - ami mégneki, a mindig optimistának is egyre valószínűtlenebbnek tűnt.

A parányi sebességnövekedés eredményeképpen a kilenc óra nyolc ésfélre csökkent.

- Ez is valami - morogta Telson. - Miben mesterkedsz, Sharna?A lány az egyik képernyőn a jacht alrendszereinek sematikus ábráit

tanulmányozta.- Csak nézelődöm - felelte kelletlenül.- Mit keresel?- Még nem tudom - nyomogatta tovább a gombokat. - Aha. Ez

érdekesnek látszik. Vészkilövés, ha tűz ütne ki a főhajtóműben.- Emiatt nem aggódnék - húzta el a száját Darv. - Nincs

üzemanyagunk, ami begyulladna.Sharna a pilóta feje fölötti műszereket vizsgálgatta. Rámutatott egy kis,

vörös fedélre, amin nagy betűkkel ez állt: VÉSZ ESETERE!

120

- Látod? - kérdezte.- Mi van vele?- Ha eltávolítod a fedelet, és meghúzod a kart, harminc robbanótöltet

löki ki a főhajtóművet az űrbe.- Micsoda! - kiáltotta Darv, majdnem felborítva Sharnát, ahogy

odarohant a képernyőhöz. - Istenemre... igaza van! Ezt hallgassátok:„Súlyos meghibásodás esetén az egy-zéró-kettes program automatikusanbeindul, hacsak a pilóta le nem állítja”! És a program: „A főhajtómű és azüzemanyagtartályok kilövése”!

Akkor már Telson és Astra is a képernyő előtt görnyedtek. Sharnalehívott egy szimulációt, ami bemutatta, hogyan hagyja maga mögött asikló a hajtóművet és a tartályokat. A szimuláció után egyetlenegy mondatvillogott a monitoron:

A kilövés eredményeképpen beálló sebességnövekedést a pilóta akorrekciós rakétákkal módosíthatja.

- Sebességnövekedés - nyögte Darv. - Azt hiszem, jobb, ha leültök apadlóra... Lehet, hogy egy kicsit rázós lesz.

Amint mindenki biztonságosan elhelyezkedett, Darv kinyitotta a fejefölött lévő kis, vörös dobozt, és meghúzta a kart. A hatás leírhatatlan volt:mintha egy óriás hátulról hatalmasat ütött volna a jachtra egyelképzelhetetlen méretű kalapáccsal. Darv feje hátracsapódott. A harminctöltet fülsüketítő zajjal robbant fel.

- Hoppá - nyöszörögte Darv. - Most már tudjuk, miért tették azt a kartilyen kicsi dobozba. Nem szeretném véletlenül meghúzni.

Türelmesen vártak, míg Astra utánaszámolt a változásnak; aszámítógép időről időre felcsipogott, ahogy a billentyűzetet nyomogatta.

- Még mindig van egy kis késés - jelentette be, amikor végzett. - Ötóra.

Az információ lesújtotta őket. Reménykedtek, hogy időben odaérnek.- Nincs valami esély, hogy kitartsunk az alatt az öt óra alatt? -

kérdezte Telson. - Akár a legkisebb esély?- Nincs - felelte Astra. - Még ötven óra van hátra, és a fejem már most

is lüktet. Lehet, hogy az öt óra az optimista becslés, és inkább hét leszbelőle.

- Fagor - szólalt meg Angyal Egy.Az android megpördült, és szemügyre vett minden hangszórót a

vezérlőteremben. Arra már rájött, hogy semmi értelme lőni rájuk, de azértfelemelte az egyik kezét, és szétolvasztott három hangszórót, mert ettőljobban érezte magát.

- Úgy döntöttünk, segítünk megbosszulni Lord Thorden halálát -folytatta Angyal Egy.

121

- Fagor megbosszulja; egy napba vezeti a hajót! - ígérte Fagor.- De ezzel nem bosszulod meg, Fagor. Ók már mögötted jönnek.

Visszatérnek a hajóra, hogy elpusztítsanak.- Fagor nem hallgatja a hazugságokat!- Menj oda a teleszkóphoz, és meglátod, hogy az igazat beszéljük,

Fagor! A képernyőn ott van a hajójuk. Nézd meg, Fagor... nézd megazokat, ¿dk megölték a gazdádat!

Gyanakvó impulzusoktól zsúfolt aggyal Fagor odament a teleszkóphoz,és rámeredt a monitorra. A jacht pontosan a képernyő közepénhelyezkedett el.

- Ők azok, Fagor - folytatta Angyal Egy meggyőző hangja.- Jönnek, hogy elpusztítsanak, mint ahogy a gazdádat is

elpusztították.- Ez Lord Thorden űrsiklója... Fagor felismeri.- Ellopták, Fagor. Ellopták, hogy ellened használhassák. Menj ki

hozzájuk, Fagor! Erre nem számítanak. Azt hiszik, itt maradsz a hajón,mert félsz tőlük!

- Fagor senkitől sem fél! - üvöltötte a robot, körülnézve a teremben,mintha azt keresné, aki ellentmond neki.

- Akkor menj ki hozzájuk, Fagor, és lepd meg őket! Csak ígybosszulhatod meg Lord Thorden halálát!

A fekete android megpördült, és kiviharzott az ajtón. Az őrangyalokkövették mozgását a hajón, próbálva eldönteni, hogy sikerült-e rászedniükvagy nem. Fagor az egyik folyosó végén elért egy külső falat, és nekilátottmódszeresen lerombolni azt. Az űrhajó apróbb finomságai, mint például azsilip, nem nagyon érdekelték, ha egyenes vonalban akart mozogni. Azőrangyalok kénytelenek voltak több tucat szervizrobotot riasztani, hogyazonnal zárják le a folyosót, amint a külső héj átszakad.

Egy perccel később Fagor a szörnyű erővel kiáramló levegő segítségévelkiröppent az űrbe. A meteoritelhárító rendszer tüzelt - az energiasugáreredménytelenül seperte végig Fagor hátát. A rendszerrel az volt a gond,hogy a közeledő tárgyak megsemmisítésére tervezték őket; Fagor pedig arossz irányba haladt, így a számítógépek reménytelenül összezavarodtak.

Az őrangyalok kiszámították Fagor várható pályáját, és megtudták,hogy tízezer mérföldes távolságban fog találkozni a siklóval.

Valahogy figyelmeztetniük kellett a legénységet. Fagor nélkül legalább arádiócsendet megtörhették.

Astra bírta a legkevésbé elviselni az oxigénszegény, széndioxidtól terheslevegőt. Elvesztette az eszméletét, és csak akkor tért magához, amikorTelson és Darv belegyömöszölte az egyik űrruhába, és megnyitotta alevegőcsapot. Az erőfeszítés mind a két férfit kimerítette, tüdejükfájdalmasan követelte a tiszta, friss levegőt.

- Zárd le a sisakját - préselte ki a szavakat Telson.

122

Sharna a fejét rázta.- Nem, hátha ismét hányni fog... Most alszik... Állandóan figyelnünk

kell rá...Telson lerogyott a padlóra Darvval szemben, és felnézett Sharnára.- Jobb lenne... ha pihennél... Semmi értelme... - Nem volt ereje

befejezni a mondatot. Egy perc múlva szívverése megnyugodott. - Semmiértelme a Challengert hívni?

Darv megrázta a fejét.- Nem, amíg Fagor irányítja... Rájöhet, hogy hol vagyunk... -

Elhallgatott. Csak zihálásuk hallatszott.Astra felnyögött, és ide-oda forgatta fejét sisakjában. Sharna

odakúszott mellé. Könyökére támaszkodva aggódva figyelte Astrát.- Rémálom - lihegte Darv. - Szerencsés... Nem lehet rosszabb, mint a

valóság.Sharna bólintott, és visszafeküdt a padlóra. Hagyta, hogy lecsukódjon a

szeme, és megpróbált nem venni tudomást a kínzó fejfájásról, a légzésseljáró szenvedésről.

Astra valahol álom és ébrenlét között lebegett. Álomszerű, ködös képekrohanták meg, mind figyelmet követelt: a nővér- robot hideg érintése,egyetlen szemének pillantása, ahogy a bölcsőbe teszi; küzdelmek atöbbiekkel a vitatott játékokért; és Angyal Kettő meleg, barátságos hangja,az őrangyala, aki a védelmére siet, ha igaza van, később pedigkifogyhatatlan türelemmel és megértéssel válaszol a vég nélkülikérdésekre.

- Levegő... - nyögte szánalmasan. - Miért nincs elég levegő, AngyalKettő?

- A farmok elegendő oxigént termelnek, Astra...- De nincs elég... A Földön van levegő, Angyal Kettő?- Több millió ember számára is.- Több millió ember... - Egy tóparti tömeg képe úszott elméjébe. - Több

millió ember - rebegte csodálkozva. - Mesélj a Földről, Angyal Kettő!Tényleg olyan, mint a hologramokon? Mezők meg tavak, meg hegyek?Olyan magas hegyek, hogy elérik a felhőket? Lesznek még puha, fehérfelhők a Földön? Nem használták még el őket?

- Lesznek, Astra. ígérem.- Astra! Hallasz? Én hallak!- És tavak?- Tavak is lesznek, Astra.- Astra! Itt Angyal Kettő! Hallasz?- Hallak, Angyal Kettő. Tényleg gyönyörű hely lehet. És lesznek

gyerekek is, ugye? És nekem is lesz, hiszen azt mondtad, egy nap nekemis lesz.

- Fagor közeledik, Astra! Figyelmeztetned kell a többieket!- Fagor?- Felétek tart! Mondd meg a többieknek, Astra! Figyelmeztetned kell a

123

többieket! Veled vannak?- Fagor! - sikoltott fel Astra. - Fagor!- Nyugodj meg... Nyugodj meg, Astra - nedvesítette meg az ajkait

Sharna egy nedves kendővel.Astra kinyitotta a szemét. Rámeredt Sharnára, és olyan erővel ragadta

meg a karját, hogy az nem tudott ellenkezni.- Sharna! Fagor felénk tart!- Csak álmodtad - nyugtatgatta Sharna, megnyitva a légtartályt, hogy

kifúvassa az állott levegőt Astra sisakjából.- Nem, Sharna! Nem álmodtam! Hallottam, Angyal Kettő mondta!- Sharna! - hallatszott egy vékony, halk hang a sisakból. - Sharna!

Hallasz? Itt Angyal Kettő!Sharna döbbenten hajolt közelebb a nyitott sisakhoz. Angyal Kettő

ismét megszólalt. Lefejtette karjáról Astra ujjait, és odafordult akimerültén heverő Telsonhoz és Darvhoz.

- Astra sisakrádiója be van kapcsolva! - kiáltotta. - Angyal Kettő hívbennünket!

A két férfi rámeredt. Egypár másodperc eltelt, míg az információ eljutotttudatukig. Talpra kecmeregtek. Telson bekapcsolta a sikló rádióját.

- Angyal Kettő? Telson hívja a Challengert. Angyal Kettő, vétel.A távolság miatt pár másodpercet várnia kellett. Aztán felcsendült

Angyal Kettő hangja.- Halló, Telson! Itt Angyal Kettő. Nagyon figyelj! Thorden androidja

felétek tart, el akar pusztítani titeket. Állítsátok a radart a nyolc-kilenc-zéró-négy koordinátára.

Darv odavonszolta magát a radarhoz, és beállította a megadottkoordinátákat. Az ernyőn feltűnt a Fagort jelző kis fénypont. A navigációsszámítógép szerint egy óra múlva találkoznak.

- Ki tudtok térni előle? - kérdezte Angyal Kettő, miután továbbítottákneki az információt.

Telson röviden felvázolta helyzetük reménytelenségét: noha voltakfegyvereik, nem volt üzemanyaguk, és levegőjük is csak három órára, aChallengert pedig legkevesebb öt óra alatt érhették el.

Angyal Kettő válaszul elmondta, hogy nem tudják lefékezni az űrhajót,mivel Fagor nélkül csak három egészségügyi egység tartózkodik avezérlőteremben.

- A helyzet meglehetősen reménytelen - felelte Telson, alig hallva sajátszavait a fülében doboló vértől.

- Mit fogtok tenni? - kérdezte Angyal Kettő.Telson megpróbálta összeszedni gondolatait.- Egyszerű, Angyal Kettő... Ha Fagor nem lő szét bennünket... Akkor...

Nyitva hagyjuk a zsilipet... Hogy a szervizrobotok könnyen kiszedhessék ahulláinkat, amikor elértük a Challengert.

A következő negyven perc teljes csendben telt el a siklón. Senki semszólalt meg; túl fájdalmas lett volna, és semmi értelmét nem látták a

124

beszédnek. Darv a radarernyőn növekvő pontot figyelte. Fagor. Felemeltefájó szemét az ablakokra, és megpillantotta azt a homályos, halvány kiscsillogást, ami csak a Challenger lehetett. Dühítette a gondolat, hogy csakholtan érhetik el céljukat. De még jobban dühítette, hogy egy gép megakarja fosztani őket életük utolsó két órájától.

Talpra küzdötte magát, és csak állt, dülöngélve, próbálva koncentrálni.Belerúgott Telsonba, lehajolt, és felemelte.

- Telson - lihegte, a radarernyőre mutatva. - Harcolni fogunk...Fagorral...

Telson bizonytalanul nézett rá. Bólintott.- Harcoljunk... Hogyan?- Űrruhában.- A végére tartogattuk őket.- Mindennek vége, ha nem harcolunk.Telson a fejét rázta.- Az utolsó húszpercnyi levegő a ruhákban van... Szükség lesz rá.Darv kiráncigálta az űrruhákat a szekrényből.- Sharna... Sharna!Sharna felébredt.Darv rádobta a ruhákat.- Vedd fel - parancsolta. - Zárd be a sisakot, és nyisd meg a levegőt!Sharna azt hitte, már csak az utolsó pár perc van hátra, és elkezdte

magára húzni az öltözéket.- Challenger a siklónak - szólalt meg váratlanul a hangszóró. - Itt

Angyal Kettő. Fagor tíz perc múlva pontosan hatmér- földnyire lesztőletek.

Telson nem döntötte el, felvegye-e az űrruhát. Úgy tűnt, Angyal Kettőhangja kitisztította tudatát.

- Harcolunk - közölte komor egyszerűséggel, és öltözködni kezdett.Darv letérdelt Astra mellé. Lezárta a lány sisakját, és megnyitotta a

levegőtartályt. A hűvös, friss levegő azonnal hatott; Astra kinyitottaszemét, és elmosolyodott.

- Ez már a vég?Darv megcsókolta a tenyerét, mielőtt feladta volna rá a kesztyűt.- Még nem, kedvesem - felelte lágyan. - Még nem.Darv kevesebb mint egy perc alatt magára öltötte az űrruhát. Feje

csodálatos sebességgel kitisztult. Sharnára és Telsonra ugyanilyenhatással volt a friss levegő. Mindketten éberen figyelték a radarernyőt. Decsak húsz percig tarthattak ki.

- Ötpercnyire van - jelentette Telson, amikor Darv leült a pilótaülésbe.- A radar folyamatosan jelzi a távolságot. Angyal Kettő - szólt Darv arádióba rekedten. - Ismered Fagor lézerének hatótávolságát?

- Pontos információ nem áll rendelkezésre - felelte Angyal Kettő. -Széles sugarak, úgyhogy valószínűleg kicsi a hatótávolságuk, hacsak nemtudja fókuszálni őket.

125

Darv elgondolkodott.- Jobb, ha biztosra megyünk, és két mérföldnél próbáljuk elkapni -

jegyezte meg Telsonnak.- Meg tudod csinálni?- Fogalmam sincs.- Négypercnyire van - jelentette Sharna a radar mellől. - Istenem...

nagyon gyors.Darv a lézerek beállításán fáradozott, hogy a két sugár pontosan két

mérfölddel a sikló előtt találkozzon. Óvatosan manőverezett a korrekciósrakétákkal, míg a célkereszt pontosan Fagor radarképére nem került.

- Egy perc - jelezte Sharna.- Látom - jegyezte meg Telson halkan. Vett egy mély lélegzetet. - Ezt

Thorden hozta a fedélzetre? Hülye voltam, hogy megbíztam benne.- Az angyalok nem - morogta Darv, le nem véve szemét a képernyőről.

A fénypont már nem kör alakú volt, hanem szabálytalan. A távolságmérőszámjegyei őrülten pörögtek, ahogy Fagor közeledett. Amikor elérik anullát, a robot azon a helyen lesz, ahol a két lézersugár találkozik. Darvtudta, hogy a másodperc egy töredékével hamarabb kell majd lőnie,figyelembe véve Fagor fantasztikus sebességét.

- Harminc másodperc.Darv szemébe izzadság csörgött, ahogy mereven bámulta a képernyőt.- Húsz másodperc. - Automatikusan emelte kezét, hogy letörli, de ujjai

a sisaklemezbe ütköztek.- Tíz másodperc. - Sharnának nem sikerült lepleznie idegességét.A félelem kígyója megrándult Darv gyomrában, ahogy a képernyő

homályos folttá változott előtte.- Öt másodperc.Megpróbálta felfelé fordítani a szemét, hogy kitisztítsa, és meglátta

Fagor tömör, fenyegető testét, amint egyenesen felé száguldott. A robot kétoptikai érzékelője, mint két izzó szem, egy életre Darv agyába égett.

Valami megvillant Fagor manipulátorainak végén, és Darv azonnal lőtt.- Elhibáztad! - üvöltötte Telson. - Az istenit... elhibáztad!Rávetette magát Sharnára, és lerántotta a padlóra, épp abban a

pillanatban, amikor Fagor lövése megrázta a siklót. Darv ismét tüzelt, de abecsapódás arrébb lökte a parányi hajót. Lövése messze elkerülte acélpontot, amit nem is látott. A következő pár másodpercet zavartkiáltozás és üvöltözés töltötte ki. A jacht burkolatát feltépték Fagorlézerjei; ami nem volt rögzítve, azonnal ki röppent a mennyezeten tátongólyukon az elhasznált levegővel együtt. A hurrikánszerű huzat Darvot ismagával ragadta volna, ha nem akasztja be lábát a vezérlőpult alá, és nemkapaszkodik kétségbeesetten az ülés karfájába. Valami történt a siklóval,amikor egyszerre tüzelt a két ágyúval, de a körülötte tomboló káoszmegakadályozta abban, hogy tiszta fejjel gondolkodjon. Újabb csapásrázta meg a hajót, és Darv hitetlenkedve nézte, ahogy egy hatalmasfémkar átszakítja a törzset. Valaki sikoltott a rádióban, és egy újabb kar

126

bukkant fel az előzőtől nem messze. A vaskos ujjak megragadták azacéllemezt, és iszonyú erővel húzni kezdték. A borítás egy hatalmasdarabja leszakadt, és Darv szemtől szembe került Fagorral. A pokoliandroid átpréselte felsőtestét a résen, és kinyúlt a fiúért, aki túlságosanrémült volt ahhoz, hogy megmoccanjon, hogy mentse magát.

A kabin hirtelen fényárba borult. Az egyik kar előrelendült. Az ujjak,melyek Darv nyaka felé nyúltak, mellkason vágták, és hanyatt lökték. Mégegy fájdalmas, fehér villanás... És aztán Fagor eltűnt, Darv lábai előtthagyva leszakadt karját.

Astra leeresztette a pisztolyt. Egy pillanatig azt hitte, hogy belehány asisakjába, de aztán lecsillapodott a gyomra. Megfordult, rámeredt a másikháromra, és hisztérikusan nevetni kezdett. Nem volt nehéz kitalálni,miért; a kabinból kiszökött az összes levegő, így csak űrruháik tizenötpercre elég tartaléka maradt. Fagor megsemmisítése nem jelentette azt,hogy megmenekültek az elkerülhetetlen végzettől.

Darv kinézett az ablakon a fénylő pontra, ami a tőlük tízezer mérföldrelévő Challenger volt. Eszébe jutott, mi történt akkor, amikor tüzet nyitottFagorra. Keze lecsapott a vezérlőpultra, és a lézerágyúk a csillagokraontották energiájukat.

- Elment - morogta Telson. - Mi a fenét csinálsz?- Tolóerő - válaszolta Darv gyengén, mintha kényszerítené magát a

beszédre. - A lövés lelassította a siklót. - Már kiabált. - És ha lelassította,akkor fel is tudja gyorsítani!

Meg sem várva Telson reakcióját, száznyolcvan fokkal megfordította ahajót. Megeresztett egy hosszú sorozatot. A drasztikusan megkönnyítettjacht megrázkódott, majd gyorsulni kezdett. Darv folyamatosan tüzelt,folyamatosan gyorsultak.

- Tolóerő! - üvöltötte, örömében legszívesebben ugrándozott volna. -Rengeteg drága tolóerő!

- Angyal Kettő - szólalt meg Sharna. - Hallasz?- Igen, Sharna.- Hazamegyünk.

Telson, Sharna, Astra és Darv egymás után süllyedt el a felfüggesztettéletműködés időtlen, halálszerű álmában. Az androidok befejezték a négytest aprólékos vizsgálatát, és elhelyezték őket a tartályokban, ahol akövetkező hat évet el kellett tölteniük. Az őrangyalok elégedettek voltak:nemcsak azért, mert mind a négyen sértetlenül visszatértek, hanem azértis, mert megtörtént az első lépés a csak nekik engedelmeskedő,szolgálatkész negyedik generáció létrejötte felé: az egyik orvosi egységjelentése szerint Astra gyermeket várt.

127

Kilencedik rész

A Tersus Kilences csillagrendszer

Az eredeti tervek szerint az őrangyalok csak akkor ébresztették volna fela legénységet, amikor a Challenger legalább két fényévnyire behatolt agalaxis százezer fényévnyi átmérőjű korongjának spirális karjába. így nemfenyegetett volna annak a veszélye, hogy túl közel kerülnek a TersusKilences csillag- rendszer C-5 bolygórendszeréhez a fékezés után.

Nem számoltak azonban Astra gyermekével. A hat év felfüggesztettéletműködés után a magzat két hónapos korba lépett. Az egyikrutinvizsgálat során kiderült, hogy élete veszélyben van.

Az őrangyalok találkoztak már a problémával az első és a másodikgeneráció idején, és azt hitték, áthidalható azzal, hogy gyakranmegforgatják és megmasszírozzák az alvó anya testét. Astra esetében eznem segített: gyermekének többre volt szüksége, mint egy meleg, sötét, atáplálékot biztosító, élő inkubátorra; egy normális életet élő, egészséges,lélegző és mozgó nőt igényelt.

A legénység gyanakvását elkerülendő mindannyiukat fel kellettébreszteni. Csak remélni tudták, hogy egyiküket sem érdekli annyira a C-5 rendszer, hogy közelebbről is vessen rá egy pillantást...

A légkörben tomboló vihar majdnem egyidősnek látszott a bolygóval, ésa leglenyűgözőbb látvány lehetett, amit a legénység valaha is látott. Minda négyen a megfigyelőközpontban ültek a hologramvetítő körül, döbbentcsendben figyelve a szonda által közvetített háromdimenziós képet.

- A rendszer ötödik bolygója - magyarázta Angyal Egy. - Sűrűségekisebb, mint a vízé, légköre hidrogént, héliumot, metánt és ammóniáttartalmaz. A pontos adatok a hatos képernyőn láthatóak.

- És a negyedik? - kérdezte Telson.- Nagyon kevés információ érkezett. A leszállóegységnek nem használt

a rendszer napjának erős sugárzása. Az összegyűjtött adatok alapján ez agyakorlatilag légkör nélküli bolygó nagyon hasonló a Kyroshoz.

- Mi van a harmadik bolygóval, Angyal Egy? - érdeklődött Darv, többé-kevésbé számítva a válaszra. Bizonyos okok miatt, amelyek nemelégítették ki, az angyalok erősen ellenezték, hogy a Challenger belépjen arendszerbe, és csak akkor csillapodtak le kissé, amikor Telson egymilliárdmérföld távolságban állt pályára - ami azt jelentette, hogy a hideg, külsőbolygók közelében, de nagyon messze a sokkal érdekesebb belsőktől.

- Ahogy azt már Telson parancsnoknak is elmagyaráztuk, csak atartalékainkat pocsékolnánk a belső bolygók felderítésével, Darv. Az egészrendszert áthatja napjának sugárzása. Nincs több nagy hatótávolságú

128

szondánk, és felesleges lenne még egy leszállóegységet kiküldeni.Darv odafordult Sharnához.- Pontosan mekkora a sugárzás?- Semmilyen adatot nem tudok elérni a monitoron, Darv.- Miért nem?Sharna mondani akart valamit, de Angyal Egy megelőzte.- Sajnálatos hiba, Darv. - A Challenger egy komoly meteoritzáporon

haladt át egy héttel az ébredésetek előtt. A legtöbb külső érzékelőnkmegsérült, a robotok még mindig dolgoznak rajtuk.

Astra a szemöldökét ráncolta.- Mi történt a meteoritpajzsokkal? Nem működtek?- A szokásos karbantartás miatt ki voltak kapcsolva - hangzott el

Angyal Egy nyájas válasza.Darv felkuncogott.- Ezt nevezem csak balszerencsének; ugyanez történt akkor, amikor a

második generációs legénység... köztük a szüléink is., elpusztultak a nagymeteoritbecsapódás alkalmával. Lenyűgöző, hogy kétszer is megtörténhet.

- A pajzsok rendszeres karbantartást igényelnek, Darv - felelte AngyalEgy.

-Oké... akkor vigyük a Challengert közelebb a naphoz, hogyhasználhassuk a kilőhető sugárzásdetektorokat. Rengeteg van araktárakban.

Telson a fejét rázta.- Túl veszélyes lenne.Darv dühösnek látszott.- Azért, mert ők azt mondják, vagy azért, mert tényleg így van?- Telson parancsnok boldogan elfogadta tanácsunkat ebben a

kérdésben - szólt közbe ismét Angyal Egy. Hangjában egy kis rosszindulatbujkált.

Darv undorodva elfordult a vetítőtől, és ledobta magát a teleszkóp előttiülésbe.

- Tudod, miért szeretném megnézni a harmadik bolygót, Angyal Egy?- Biztos, hogy nem az az úgynevezett Paradicsom, amihez annyira

ragaszkodsz - válaszolta Angyal Egy.- Rendben. Rendben - vágott közbe Sharna idegesen, hogy megelőzze

az újabb szóváltást. - Csak azt szeretném tudni, hogy miért ébresztettetekfel, ha nem érdemes megnézni ezt a rendszert? Miért nem alhattunk méghárom évig, vagy addig, míg el nem értük a következő naprendszert?

Angyal Kettő meleg hangja is bekapcsolódott a beszélgetésbe.- Úgy gondoltuk, biztosan szeretnétek látni a Tersus Kilences

csillagrendszer első bolygóját.- De nem látjuk, Angyal Kettő, vagy talán igen? - csattant fel Darv. -

És hogy is láthatnánk, ha ragaszkodtok hozzá, hogy egymilliárdmérföldnyire keringjünk a naptól?

Angyal Kettő készen állt a magyarázattal.

129

- Remélem, azt elismered, hogy a szervizrobotoknak időnként ahibernációs kamrákat is ellenőrizniük kell?

Darv szélesen elvigyorodott.- Nem igaz, Angyal Kettő. Olvastam valahol, hogy a rendszert úgy

tervezték, hogy használat közben is ellenőrizhető és karbantarthatólegyen. - Ezzel kezdj valamit, gondolta elégedetten, hogy sikerült védekezőpozícióba kényszerítenie az angyalokat.

- Az adatok arra az időszakra vonatkoznak, amikor a Challenger mégteljesen ép volt - hűtötte le Angyal Kettő. - Azóta száz év telt el, miközbena legénység hozzáállása a közömbös és a nagyképű között ingadozott.

- Rendben van - szakította félbe Telson, úgy érezve, hogy aterméketlen vita már túl hosszúra nyúlt. - Egypár napig tanulmányozzuka külső bolygókat, mielőtt eldöntenénk, merre megyünk tovább.

- Ide figyelj! - fordult Astra hevesen Darv felé. - Ha még egyszer ilyetcsinálsz, akkor én is ugyanezt teszem, és utána kidobatlak egyandroiddal!

Darv elnyúlt az ágyon a lány mellett.- Próbáld meg - javasolta vigyorogva. - Semmi hatása nincs rám.- De van.- Mondom, hogy nincs!- De lennie kell! Megőrjítesz, amikor csinálod.- Győződj meg róla!Astra megcsiklandozta Darvot a bordái alatt. A fiú elnézően mosolygott.- Különös - ismerte el a lány, amikor rájött, hogy akármit is csinál,

semmit nem ér el vele.Darv váratlanul megragadta, és megcsiklandozta ugyanazon a helyen.

Astra azonnal tiltakozó nevetésben tört ki, és összekuporodva próbáltaeltakarni testét Darv ujjai elől.

- Érted már? - kérdezte a fiú, amikor abbahagyta. - Kíváncsi vagyok,miért van ez.

- Számít? - Astra kipirultan zihált a megpróbáltatás után.- Talán nem. De jól mutatja, milyen keveset tudunk a testünkről.- Én mindent tudok, amit csak tudnom kell.- Akkor azt is tudod, hogy kezdesz meghízni.- Nem igaz! - utasította vissza a vádat Astra. - Azt hiszem, mégis

hívom azt a robotot.Darv Astra hasára tette a kezét, és játékosan megrázta a lányt.- Alaposabban szemügyre kellene venned magad... Érted?Hízol. Valami hiba csúszhatott a tápanyagellátásodba a hiber- náció

alatt.Astra megérintette a hasát, és inkább csodálkozva, mint rémülten

nézett Darvra.- Kezd látszani valami? Nem is tudtam...

130

- Amint felkeltünk, szemet szúrt - jegyezte meg Darv, nem véve észreAstra arckifejezését. - Egypár hét, és a robotoknak erősítésre leszszükségük, hogy berakjanak a tartályba, mi meg kénytelenek leszünk ide-oda gurítani.

Astra válaszul elkezdte szelíden csépelni, mire Darv bosszúból ismétnekiállt csiklandozni. A lány nevetve összegömbölyödött, és próbáltamegharapni Darv kezét. A fiú épp ugyanezt akarta tenni a vállával, amikorAstra fájdalmasan felsikoltott, és mindkét kezét a hasára szorította.

- Hé... Astra - ült fel Darv rémülten. - Mi a baj?Astra az oldalára fordult, térdeit felhúzta az álláig. Arca eltorzult, ahogy

visszatartotta a lélegzetét.Darv bizonytalanul megérintette a vállát, fogalma sem volt, mit tegyen.- Astra... hívjak egy orvosi egységet?A lány hevesen megrázta a fejét. Egypár másodperc múlva eltűnt a

feszültség az arcáról, teste elernyedt.- Huh - nyögte, miközben a hátára fordult, és óvatosan kinyújtózott. -

Remélem, ez nem fog túl gyakran megismétlődni.- Micsoda?Astra elmosolyodott a fiú aggódó arckifejezése láttán.- Nos... Egy éles fájdalom.Darv az ajtó felé intett.- Jobb lenne, ha hívnék egy orvosi egységet.- Ne, Darv! Kérlek, ne!- De...- Már rendben vagyok. Semmi értelme felhajtást csinálni.- Akkor... Tehetek érted valamit?Astra bólintott.- Ha egy kicsit magamra hagynál... Elfáradtam.Darv megcsókolta, és visszament a saját szobájába. Leült az ágyára, és

szinte maga előtt látta Astra fájdalomtól eltorzult arcát.

* * *

Sharnát elég ritkán lehetett annyira felidegesíteni, hogy akár alegmoderáltabb káromkodást is kiejtse a száján, most mégis így tett,amikor felfedezte, hogy a teleszkóp nem működik. Telson megpróbáltaátkapcsolni egy tartalék képernyőre, de a monitor üres maradt.

- Angyal Kettő, miért nem működik a teleszkóp?- A lencsevédőt eltörte egy meteorit - válaszolta Angyal Kettő. - Két

robot épp most végzi a javítását. Tettek rá egy ideiglenes borítót, hogy akozmikus por fel ne sértse a lencsét.

Telson összeráncolta a szemöldökét, de csak miután meggyőződöttarról, hogy háttal áll az angyalok legközelebbi érzékelőjének.

- Ez sajnálatos, Angyal Kettő - jegyezte meg.- A meteoritviharban történt, amikor olyan sok érzékelőnk

131

tönkrement. De négyszáz óra múlva rendben lesz.- Négyszáz óra múlva! - visszhangozta Sharna hitetlen- kedve.- Az androidok kitűnően haladnak a munkával, de időbe telik, míg

elkészülnek - magyarázta Angyal Kettő.- Gyerünk, nézzük meg! - javasolta Sharna gyakorlatiasan.- Talán segíthetünk. Úgysincs más dolgunk.- Egy légtelenített csarnokban dolgoznak.- Semmi baj... akkor majd légnyomás alá helyezzük - legyintett

Sharna, eltökélve, hogy nem hátrál meg. Zavartan nézett Telsonra.Angyal Kettő hangja sajnálkozó volt.- A csarnok léket kapott a nagy meteoritbecsapódáskor.Telson kezdett nyugtalankodni.- Akkor űrruhát veszünk - jelentette ki.- Sajnálom, Telson parancsnok, de nem lenne biztonságos. A csarnok

tele van éles fémlapokkal, amelyek kiszakíthatják az űrruhákat. Azandroidok pedig lézerszerszámokat használnak.

- Úgy tűnik, Angyal Kettő - válogatta meg szavait nagy gonddal Sharna-, hogy mostanában szokatlanul gyakoriak a balszerencsés esetek. Egysugárzó naprendszer, noha a nap maga szabad szemmel normálisnaktűnik; egy csomó műszert összetörnek a meteoritok, pont akkor, amikor apajzsok ki vannak kapcsolva. Az ember óhatatlanul is azon töpreng, mitörténik legközelebb.

* * *

Az orvosi egység csendesen besurrant Astra szobájába, és megállt azalvó lány ágya mellett. A halvány derengés elég fényt adott munkájához.Kinyújtotta egyik finom manipulátorát, és óvatosan lehúzta Astráról atakarót. Elégedetten nyugtázta, hogy páciense meztelen, és karjátszétvetve alszik, noha azzal a ténnyel kezdenie kellett valamit, hogy ahasán fekszik.

Az android ellenőrizte, hogy a fecskendőben nincs-e levegő, majd Astravénájába döfte a tűt. Épp csak annyit adott be a kábítószerből, hogy alány még együtt tudjon működni vele, de öntudatlan maradjon.

- Astra - szólalt meg szelíden Angyal Kettő. - Kérlek, fordulj át ahátadra!

Astra megremegett. Angyal Kettő megismételte a kérést, mire őengedelmeskedett anélkül, hogy felébredt volna.

Az android kenőcsöt kent a hasára, majd egy lapos korongra. Ezutánkét percig ide-oda húzogatta azt a bőrén, gondosan ügyelve arra, hogyegyetlen négyzetcentimétert se hagyjon ki.

Az ultrahangos vizsgálat befejeztével jelentést tett az angyaloknak.Astra ikreket várt, akiket nem fenyegetett semmi veszély. Nagy volt avalószínűsége, hogy az egyik fiú, a másik pedig lány. Befejezésül közölte,hogy semmi okát nem látja, miért ne térhetne vissza Astra a felfüggesztett

132

életműködésbe.Az őrangyalok elégedetteknek tűntek: az ikrek jó kezdetet jelentettek a

negyedik generációhoz. Ha ki tudnának dolgozni egy módszert, amineksegítségével a csecsemők kifejlődhetnének és megszülethetnének ahibernáció ideje alatt, akkor a harmadik generációnak nem is kellenetudni arról, hogy utódoknak adtak életet. Annyi lehetőség állt az angyalokelőtt, és mindegyiknek megvolt a maga előnye. Úgy érezték, joggalelégedettek az elszenvedett sérelmek hosszú sora után.

Az orvosi egység visszaterítette Astrára a takarót, és észrevette, a lányszeme nyitva van.

- Gyerek? - motyogta kérdően. - Mi van a gyermekemmel? Mi történikvelem?

- Aludj, Astra - nyugtatgatta Angyal Kettő. - Aludj... Reggel semmiresem fogsz emlékezni... Semmire... Semmire... Semmire...

Astra szeme lecsukódott. Fejét ide-oda forgatta a párnán.- A gyermekem - nyögött fel. - Mit akartok a gyermekemtől?- Semmire sem fogsz emlékezni - ismételte Angyal Kettő hipnotikusan.

- Semmire... Semmire...Astra megnyugodott.- Semmire sem emlékszem - motyogta.- Semmire - ismételte meg Angyal Kettő.Astra elaludt.Az őrangyalok elégedettek voltak.

Másnap reggel zuhanyozás közben Astra azt vette észre, hogy avízcseppek furcsán csorognak le hasán. Zavartan végighúzta amutatóujját a bőrén. Valami különös, zselészerű anyagot érzett - minthavalamit rákentek volna.

Egy megmagyarázhatatlan álom halvány emléke ötlött eszébe: egyorvosi egység áll mellette... Angyal Kettő hangja...

Lehet, hogy nem álmodta?

- Őrület - kezdte Sharna reggelizés közben -, de az az igazság, hogy aChallenger vak. A teleszkóp nem működik; a színképelemzők nemműködnek; nincs több szondánk.

Darv letette csészéjét, és rákönyökölt az asztalra.- Nézd! Miért nem állunk egy keskeny ellipszis alakú pályára a nap

körül, hogy vethessünk egy pillantást azokra a bolygókra? A Challengerminden bizonnyal kibír egy kis sugárzást, ha nem tart túl hosszú ideig. -Reménykedve nézett Telsonra, arra számított, javaslatát azonnal éslátványosan letorkolja. Ehelyett a parancsnok egyszerűen megrázta afejét. Darvnak úgy tűnt, hogy társa viselkedése megváltozott - különösenami az angyalokhoz való hozzáállását illette. Eddigi tiszteletének nagy

133

része eltűnt.- Bonyolult lenne - magyarázta Telson. - Legalább száz robot dolgozik

odakint a sürgős javításokon.- Kíváncsi lennék, hogy mennyire sürgősek - hümmögte Astra, majd

hozzátette: - Egy orvosi egységgel álmodtam ma éjszaka. Bejött aszobámba... Az egyik kezében egy hosszú tűt tartott. - Lemondóanlegyintett, amikor észrevette, hogy senkit sem érdekelnek különös álmai.

Amikor befejezték a reggelizést, megszólalt Angyal Kettő.- A szervizrobotok jelentése szerint kétszáz óra múlva készén lesznek a

teleszkóppal. Ebből a szempontból semmi értelme, hogy továbbhalogassuk ennek a rendszernek az elhagyását. Javasoljuk, hogyirányítsátok a Challengert a Tersus Kilenc C-6 naprendszerére, majdfüggesszétek fel az életműködéseteket.

A teleszkópról kapott információ különösen nyugtalanította Sharnát,Astra pedig nem örült különösebben a gondolatnak, hogy hamarosanvissza kell térnie a tartályba.

- A C-6 a legközelebbi naprendszer, Angyal Kettő? - kérdezte Telson.- Pontosan, parancsnok. Négy és fél fényévnyire van. Az út nyolc évig

tart.- Ó, nem! - kiáltott fel váratlanul Astra. - Az több hónap az életünkből,

még hibernálva is!- Sajnálom, Astra - felelte Angyal Kettő de nem tehetünk arról, hogy

ilyen tágas az univerzum.- Ha ez így megy tovább, életünk felét a tartályokban fogjuk tölteni -

morogta Darv. - És egyébként is, szeretném megnézni a belső bolygókat.- Csak az időt és a tartalékokat pocsékolnánk, Darv - jelentette ki

Angyal Kettő.Darv kérdően nézett Telsonra, várva, hogy az ellentmondjon az

angyaloknak. Ehelyett Telson egyszerűen bólintott.- El kell fogadnunk, hogy Angyal Egynek és Kettőnek igaza van...

Angyal Kettő... mit javasolsz, mikor kezdjük el a gyorsulást?- Tizenkét óra múlva, Telson parancsnok.

Darv leszórta Astra kabinjának padlójára a szerszámokat, éskiválasztott egy hatalmas csavarhúzót.

- Ezeket hol szerezted? - kérdezte Astra.- A raktárban. - Darv felkuncogott. - Egy különösen sötét agyú

robottal vitatkoztam. A végén kiszolgáltam magam, az meg elment panaszttenni az angyaloknál.

A csavarhúzó hegyét benyomta az egyik műanyag falburkoló lap mögé,majd megfeszítette izmait. Astra egy kisebb csavarhúzót dugott a résbe,míg Darv körben meglazította a lapot, majd kiemelte azt a falból.

Elmélyülten tanulmányozták az üvegszálas kábelek és vezetékekdzsungelét, majd a lehető legegyszerűbb módon azonosította az angyalok

134

érzékelőinek áramkörét: elolvasták a csatlakozókra erősített címkéket.Darv egy perc alatt eltávolította a vezetékeket egy oldalvágó segítségével.Leguggolt, és elégedetten szemlélte művét.

- Nincs több rossz álom, kedvesem.- Biztos, hogy nem működik?- Angyal Egy! - kiáltotta Darv. - Angyal Kettő!Nem jött felelet. Még azután sem, hogy tovább kiáltoztak.- Én is valami furcsát álmodtam - jegyezte meg a fiú, miközben

összeszedték a szerszámokat. - Azt hiszem, ezt a saját szobámban ismegcsinálom.

Egy szerszámosládát cipelő robot jelent meg az ajtónyílásban.Engedélyt sem kérve bedöcögött. - Egy hőmérséklet-szabályzómeghibásodását jelentették ebben a szobában – közölte. - Azért jöttem,hogy kijavítsam.

- Tűnj el! - szólt rá Darv.Az android meglátta az eltávolított falrészt.- A legénységnek tilos...- Tűnj el!A gépezet szilárdan állt a lábán. El kellett végeznie egy munkát, és

feltett szándéka volt, hogy el is végzi.- Szükséges megj...- Látod ezt? - tartott az optikai szenzorok elé egy hatalmas kalapácsot

Darv. - Ha nem tűnsz el innen, akkor apró darabokra zúzlak, és kidoblaka szemétbe.

Az android mérlegelte a problémát: elég nehéz lenne végrehajtaniafeladatát, ha darabokra törve heverne a szemétben. Úgy döntött,visszavonul, és újra átgondolja a dolgot, vagy további utasításokat kér.

- Itt hagyom neked a drótvágókat - mondta Darv, amikor a eltűnt. -így bármikor elvághatod a vezetéket, ha észreveszed, hogy kijavították ahibát. De mit akartál mondani?

- Soha többé nem megyek felfüggesztett életműködésbe - szögezte leAstra meglepő hevességgel.

- Értem. Meg akarsz öregedni, míg mi mindannyian fiatalok , szépekmaradunk.

- Komolyan beszélek, Darv.- Nem kétlem. De miért?- Ha ismét befekszem a tartályba, tudom, hogy valami szörnyűség fog

történni velem.- Például?Astra a fejét rázta.- Nem tudom, mi, és nem tudom, hogyan, de tudom, hogy valami

történni fog. - Tétovázott. - Nem... ez nem igaz... Talán tudom.- Nem akarod elmondani?Astra egy percre elnémult.- Először úgy gondoltam, Sharnának mondom el... Ö olyan megértő, és

135

sohasem nevetne ki... De aztán rájöttem, hogy egyetlen ember van, akinekigazán el akarom mondani, és az te vagy. - Megfogta Darv kezét. - Lehet,hogy tévedek, Darv, de biztos vagyok benne, hogy gyerekem lesz. A tegyereked... Úgy értem... a mi gyerekünk.

Darv hitetlenkedve nézett rá.- Micsoda!Astra bólintott.- Ez így igaz, Darv. Akkor, ott a kertben...Darv képtelen volt bármit is kinyögni.Aztán Astra elmesélte álmából fakadó gyanúját és félelmét. Miközben

beszélt, nem tudtak róla, mi folyik a szomszédos szobában, ahol azangyalok utasításai szerint a robot, akit Darv kidobott, teljesérzékenységre állította a mikrofonokat.

Az angyalok szemszögéből a műveletet nem koronázta különösebbsiker: csak Darv és Astra hangját tudták megkülönböztetni, a szavakatnem.

A két fiatal pár perc múlva elhallgatott. Aztán az őrangyalok hallották,hogy Darv odamegy Astra szobájának ajtajához, ahol épp beleesett afolyosón lévő érzékelők hatósugarába.

Megállt az ajtóban, bátorítóan rámosolygott Astrára.- Emlékszel, mit mondott Thorden egyszer az angyalokról? - kérdezte a

fiú. - Ha megtalálom a központi kapcsolótermüket, akkor irányíthatomvagy akár meg is semmisíthetem őket... Ha megtalálom, el fogompusztítani őket.

* * *

Az őrangyalok hallották Darv legutolsó mondatát. Véleményük szerintez egyet jelentett a hadüzenettel.

- Találtál valamit? - kérdezte Sharna, amikor Telson belépett Astraszobájába.

A parancsnok leült az ágyra, és ránézett az eltávolított faldarabra.- Semmit - válaszolta kurtán. - Csak egy üzenetet a képernyőjén, hogy

minden rendben lesz, és ne keressük őket. Itt mi a helyzet?Sharna a nyitott szekrény felé intett.- Elvitte kedvenc dolgait és PD pisztolyát egy halom lőszerrel.- A fene beléjük - morogta Telson. - A fene essen ebbe a két őrültbe!Sharna leült mellé.- Csak valami futó bolondság. Nem bírják ki sokáig egyedül.Telson keserűen nézett rá.- Gondolod? Darv mindannyiunknál jobban ismeri a hajót. Ismeri az

összes farmot, és teljes régiókat derített fel gyerekkorában azellenőrizetlen zónákból. És valószínűleg sokkal több tiltott zónát ismer,mint amit valaha is bevallott nekünk.

- Túl kemény vagy vele.

136

- Nem az én keménységem miatt kell majd aggódnia, ha egyszervisszajön - felelte Telson komoran.

- Miért, mi folyik itt?- Egyértelmű, nem? Várnunk kell a pályamódosítással, míg elő nem

kerülnek. Ötven robot vadászik rájuk.- Ötven! - döbbent meg Sharna.- Az őrangyalok ötlete volt - mondta Telson védekezően. - Egyébként is

elő kell kerülniük.- Akkor is... ötven android... - állt fel Sharna. - Talán segíthetünk a

keresésben.- Nem - jelentette ki Telson határozottan. - Angyal Kettő azt mondta,

jobb, ha meghúzódunk valahol... a vezérlőteremben vagy a szobánkban. Alegtöbb android, amit a vadászaton bevetettek, nem képesmegkülönböztetni egymástól két embert.

- A „vadászat” a te kifejezésed vagy az angyaloké? - érdeklődöttSharna. - Azt gondolná az ember, a „kutatás” jobban ide illik.

Telson láthatóan kényelmetlenül érezte magát.- Angyal Kettő használta ezt a szót - ismerte el.

* * *

A kábítólövedék Astra feje fölött csapódott a falnak.- Darv! - kiáltotta. - Még kettő!Beugrottak az egyik válaszfal mögé, és egyszerre nyitottak tüzet a sötét

csarnok távolabbi vége felől közeledő két androidra. A két gép dolgos életea plazmalövedékek robbanásában ért véget.

- Eddig hat - nevetett fel Astra. A kezdeti félelem elmúltával kezdteélvezni a vadászatot.

Darv leszedett egy újabb androidot, amelyik volt annyira elővigyázatlan,hogy előzetes felmérés nélkül fordult ki a folyosóról, kezében atűpisztollyal.

- Hét - nyugtázta a fiú. - Gyerünk!A következő harminc percben baj nélkül nyomultak beljebb az

ellenőrizetlen zónába. Az egyik oxigéntermelő farmra belépve azonbanszervezett ellenállásba ütköztek: harminc robot várta őket egy fejlettebbandroid parancsnoksága alatt, aki rádión irányította őket. Astra és Darvrájöttek, hogy csapdába estek: mindegy, merre indulnak el a T alakúelágazásban, előbb-utóbb beleszaladnak a rejtőzködő gépekkábítólövedékeibe.

Darv halkan káromkodott, amikor látta, hogy a robotok közelebbhúzódnak.

- Mit csináljunk? - nézett rá Astra.- Egy biztos... nem adjuk meg magunkat. - Darv felnézett a fejük fölött

húzódó hatalmas szellőzőcsőre. Legalább két méter az átmérője, svalószínűleg a farmokról vezette el a széndioxidot. - Ha valahogy bele

137

tudnánk mászni abba... - mutatott fel.Astra egy percig tanulmányozta a vezetéket.- Jó ötlet - helyeselt végül. - Ha nem túl vastag a fala, akkor lyukat

vághatunk bele a pisztollyal.- Nem jó... tudni fogják, hová tűntünk.- És ha felülről bontjuk ki?Darv elvigyorodott.- Nagyszerű gondolat, kedvesem.Az újra feltámadó zárótűz veszélyesen közelről hallatszott. Darv egy

fűtővezetékbe kapaszkodva felmászott a csőre, majd felhúzta maga melléAstrát is. Végigszaladtak a tetején, időnként hátranézve, hogy nemkövetik-e őket. A félhomályban Darv megbotlott egy kiálló szerkezetben, ésmajdnem lelökte Astrát. Miután visszanyerték egyensúlyukat,megvizsgálták a légvezetékből kitüremkedő furcsa négyszöget. Astravégighúzta ujjait a szélén. Valami felzümmögött, és a négyzet kinyílt. A csőbelsejében automatikusan felgyulladtak a lámpák, és megvilágítottak egylétrát, amit androidok számára terveztek ugyan, de tökéletesen megfeleltaz embereknek is. Abból, hogy a fények nem világítottak, amikorkinyitották a lejáratot, arra következtettek, hogy valószínűleg senki nemtartózkodik a csőben. Lemásztak, a nyílás pedig bezárult mögöttük.

- Merre? - Astra hangjának visszhangja végigfutott az alagútszerűvezeték hosszában.

Darv irányérzéke azt súgta, jobbra kell menniük, ha a hajóellenőrizetlen régiójába akarnak jutni. Húsz percig szaladtak. A cső néhaelkanyarodott jobbra vagy balra, de állandóan emelkedett - egyes helyekenannyira meredeken, hogy lábuk megcsúszott a fényezett felületen.

- Legalább öt szinttel feljebb kerültünk - lihegte Astra, amikor egykicsit megpihentek.

Darv a szája elé tette az ujját, és feszülten figyelve oldalra fordította afejét. Aztán Astra is meghallotta a hátuk mögül közeledő halk, dübörgőzajt.

- Mi ez?Darv megfogta a kezét.- Nem tudom. Gyere, menjünk!Hátat fordítottak a különös hangnak, és tíz percig futottak, mielőtt újra

megálltak volna hallgatózni. Valami szörnyű sebességgel viharzott feléjük.Rohanni kezdtek. Darv hirtelen rájött, mi okozza a zajt.

- A szén-dioxid-szivattyúk! - kiáltotta. - Be fognak szippantani!Astra válaszolni akart valamit, de a hurrikán már megérkezett.

Ledöntötte a lábáról, és kegyetlen erővel a cső falának szorította, majdsodorni kezdte. A lánynak többször is sikerült rémületében megragadniegy-egy alkalmi kapaszkodót, de a tomboló, üvöltő légáramlat ereje mindigletépte és továbblökte. Darv nevét sikoltozta, de még a saját hangját semhallotta a pokoli viharban. Valami megfogta a karját, és szilárdanmegtartotta. Darv volt az - egyik kezével egy szervizlétrát, a másikkal a

138

lányt szorította.Astra emberfeletti erőfeszítést téve a széllel ellentétes irányba emelte

karját, és belekapaszkodott a létrába. Darv maga elé tolta, és kínlódvaelkezdtek mászni felfelé. A csőben tomboló hurrikánról tudomást semvéve, az akna fedele automatikusan kinyílt. Astra segített Darvnakkimászni, aztán mindketten lihegve lefeküdtek a padlóra. Alig tudtákelhinni, hogy vége az iszonyatos küzdelemnek. A nyílás bezárult,elhalkítva az alatta száguldó légáramlat üvöltését.

- Azt hiszem - zihálta Astra válaszul Darv kérdő tekintetére -, egyetlenhatalmas horzsolás vagyok.

Darv erőtlenül felnevetett, és feltápászkodott. Még sohasem látott ilyenszéles folyosót, mint amin most álltak. A szíve elszorult, amikor észrevette,hogy működik a világítás. Ez azt jelentette, hogy az angyalok általellenőrzött területen vannak.

- A lámpák távolabb nem működnek - olvasott a gondolataiban Astra.- Egyik irányban sem... csak itt.

- Angyal Egy! - kiáltotta Darv. - Angyal Kettő!Hangja visszhangzott a csendben.- Angyal Egy! Angyal Kettő! Itt Darv és Astra! Hallotok vagy láttok

minket?A visszhangok elhaltak. Astra megrázkódott.- Lehet, hogy csak játszanak - jegyezte meg keserűen.Öt percet mentek a tágas folyosón, és észrevették, hogy a fények előttük

kigyulladnak, mögöttük pedig elalszanak.- Automatikus rendszer - nyugtázta Darv csodálkozva. - Egy működő

részleg, ami nem áll az angyalok ellenőrzése alatt! Ezek szerint itttökéletes biztonságban élhetünk!

- Biztos vagy ebben?- Persze hogy biztos vagyok. Az angyalok teljes szinteket veszítettek

vagy felejtettek el. Erre akkor jöttem rá, amikor gyerekkorombanállandóan azt kérdezték, hogy merre jártam, miután visszatértem egy-egyfelderítőútról. Ezért gyanítottam mindig, hogy nem külső erők, mint ahogyazt el akarták hitetni velünk.

Astra félve körülnézett, mintha attól tartott volna, hogy az angyalokfigyelik őket, és közben újabb szörnyű terveket szövögetnek, hogy mikéntvegyék el tőle gyermekét.

- Olyan jó lenne szabadon, nélkülük élni - sóhajtott fel.Darv átölelte a derekát.- így lesz, kedvesem. ígérem.- Nem, Darv. Sohasem lehetünk teljesen szabadok, amíg a

Challengeren kell élnünk.A folyosó egy kétszárnyú ajtóban végződött, ami kettécsúszott a

közeledtükre. Darv és Astra előrántották pisztolyaikat, és beugrottak egykiszögellés mögé. Több mint fél percig vártak, de semmi sem történt.Csábította őket az ajtón túli, halványan megvilágított csarnok. Darv

139

óvatosan előrébb araszolt, amíg teljesen átlátta a helyiséget. Elkerekedőszemmel intett Astrának, hogy kövesse. Együtt léptek be a csarnokba, ésámulva néztek végig a csillogó vezérlőpultokon és az azok előtt állóüléseken.

- Pont olyan, mint a vezérlőterem! - kiáltotta Astra, bár tudta, hogy azlehetetlen.

Három fal előtt különböző felszerelési tárgyak sorakoztak, a negyedikpedig egyetlen hatalmas üvegtábla volt. Odamentek az egyik konzolhoz, ésmegvizsgálták. Hasonlított a vezérlőteremben lévőkhöz, ezt is beborítottáka billentyűk és gombok, de a feliratok tanulsága szerint teljesen másfeladatok elvégzésére szolgált.

- Földrengés-előrejelző rendszer, A - olvasta Darv. – Csapadéksza-bályozó rendszerek... A-tól É-ig; fotoszintézis-vezérlés; légköri egyensúly...- Hangja hitetlenkedve elhalt.

- Ez nagyrészt ugyanolyan - ment oda Astra egy másik konzolhoz. -Minden funkciója a páratartalommal kapcsolatos. Minden itt van, amireszükség lehet egy nagyszabású bolygóátalakításhoz.

Darv a falba tudta volna verni a fejét, amikor rájött, hol vannak.- Astra, ez a földformáló központ!- Az lehetetlen... az elpusztult a nagy meteoritbecsapódáskor.- De ha egyszer az! Az őrangyalok tévedtek! Mi más lehetne?Amikor aztán odamentek a hatalmas üvegfalhoz, és lenéztek a szinte

elképzelhetetlen méretű hangárba, Astra kénytelen volt igazat adniDarvnak. Zavarba ejtő mennyiségű gépet láttak: földgyalukat, markolókat,buldózereket, alagútfúrókat, óriási, hordozható víztisztítókat. És alegfontosabbat: a hat, szabályos vonalban parkoló, csillogó űrsiklót,szemben a zsilipekkel.

- Ez igen - füttyentett Darv.Szeretett volna lemenni, hogy megvizsgálja a siklókat, de Astra

ragaszkodott hozzá, hogy alaposan nézzék át a földformáló központot,mielőtt továbbmennének.

Odamentek egy hologramvetítőhöz, ami egyáltalán nem hasonlított akönyvtárban lévőre.

- Tudod - ült le elé Darv az a gép, amin a Paradicsomot láttam,gyakorlatilag ugyanilyennek nézett ki.

- Ugye, nem kezded el megint? - nyögött fel Astra. - Csak egy álom,amit összekeversz a valósággal.

Darv a fejét rázta.- Nem, Astra! A Tersus Kilences csillagrendszer egyik bolygóján

készült a felvétel. Ennek a csillagrendszernek az egyik bolygóján. Thordenhitt nekem.

- Melyik naprendszerben?Darv a szemöldökét ráncolta.- Rajta volt a felvételen... ebben biztos vagyok, de nem emlékszem.

Dombokat, zöld mezőket, kék eget láttam... Tudom, hogy nem álmodtam.

140

Láttam két embert is... két humanoidot... hogy álmodhattam volna? Biztosvagyok benne, hogy Sinclair kapitány kabinjában találtam a lemezt,elvittem a könyvtárba, és ott játszottam le.

- De sohasem találtad meg - mutatott rá Astra.Darv feszülten koncentrált.- Tudom, hogy ott ültem a gép előtt, mint most itt. Bedugtam a lemezt

a nyílásba, és megnyomtam az indítógombot. - Szavait illusztrálandó Darvmegnyomta a vetítő indítógombját.

- És aztán?- Aztán megnéztem a felvételt a Paradicsomról - válaszolta Darv

egyszerűen.- Rendben van - szólt Astra gyakorlatiasan. - Ha létezett ez a felvétel,

mi történt vele?- Segíthetek valamiben?Megperdültek, és rámeredtek az androidra.- Segíthetek valamiben? - ismételte meg a gépezet. - Ha sokáig

dolgoztok, itt is felszolgálhatom az ételt.Először Darv tért magához.- Kinek az irányítása alatt állsz?- A tied alatt - hangzott az egyszerű válasz.- És az angyalok? - követelte Astra.Ha az androidok képesek lettek volna felhúzni az orrukat, akkor ez

most azt tette volna.- Az őrangyalok sok-sok éve elhagytak, ugyanakkor, amikor az

emberek. Egyedül kellett boldogulnom, megpróbáltam tisztán tartani ezt ahelyet, amíg az emberek visszatérnek.

- És nagyszerű munkát végeztél - jegyezte meg Darv ünnepélyesen.- Hozhatom az ételt?- Igen, köszönjük.Az android megfordult, és rámutatott az egyik konzolra.- Azon megnézhetitek a mai menüt. Csak billentyűzd...- Mindegy, hogy mi az, csak hozd már - szakította félbe Astra. - Éhen

halunk.A gépezet kidöcögött a teremből.- Evés után szólnunk kell a többieknek erről a helyről - szólalt meg

Darv.- Nem.- De joguk van tudni.- Nem megyünk vissza - jelentette ki Astra dühösen. - Soha nem

megyünk vissza... megígérted.- Tudom, de az azelőtt volt...- Megígérted!- Rendben - törődött bele Darv. - De meg kell beszélnünk, mit

csinálunk itt.Astra megkönnyebbülve leült egy székre.

141

- Majd ha ettünk és aludtunk, Darv - könyörgött. - Alig állok alábamon.

Darv elvigyorodott.- Persze. Kettőtökről kell gondoskodnunk, ugye?- Akár ikrek is lehetnek. - Astra feltette fáradt lábait a konzolra, és

nyújtózott egyet. - Hé... hová mész?Darv megállt az ajtónál.- Megnézem, vannak-e ágyak a siklóban. Itt nem tudunk aludni.Astra felállt.- Veled megyek.- Felesleges, Astra. Mellesleg, azt mondtad, alig állsz a lábadon.- Nem érdekel, mit mondtam... veled megyek. Ettől a perctől kezdve

soha nem veszítjük egymást szem elől.

* * *

Az őrangyalok nem voltak elégedettek.Az összes android ugyanazt a jelentést tette: Darv és Astra eltűnt.

Leginkább amiatt aggódtak, hogy a két lázadó a központi kapcsolótermetkeresi. Eredeti önbizalmuk, hogy azt a legénység egyetlen tagja semtalálhatja meg, megingott. Belátták, hogy Darvot már több alkalommal isalábecsülték, ezért úgy döntöttek, hogy pszichikai gátakkal veszik körül ahelyet.

A hangárban kifejezetten hideg volt, ezért Astra és Darv összeszedettegy halom takarót a siklókról, és leterítette azokat a földformáló központpadlóján a hologramvetítő mellett. Az android segített, aki korábbankitűnő ételt hozott nekik. Az egyetlen gondnak az számított, hogy a robota magány hosszú évei alatt a tisztaság és a rend megszállottjává vált.Noha együttműködött velük, hatalmas botrányt csapott, miközbenfeltakarította az étkezés maradványait. A hevenyészett ággyal sem békültki. Darvék úgy döntöttek, „Rendesének fogják hívni - amibe a robotboldogan beleegyezett.

Astra és Darv már letelepedett a takarókra, amikor Rendes bedöcögötta terembe, és elkezdte tisztogatni a konzolokat.

Astra felkönyökölt.- Hagyd abba, kérlek!- Mindig ilyenkor szoktam megtisztítani őket.- Én pedig mindig ilyenkor szoktam aludni, úgyhogy nagyon hálás

lennék, ha máskor takarítanád le őket.Az android szó nélkül elindult az ajtó felé.- Rendes - szólt utána Astra.A gépezet megállt.- Mikor alszanak ki a fények?

142

- Nem alszanak ki - felelte Rendes. - Nekem kell kikapcsolnom őket.Mindent nekem kell megcsinálni, mióta az őrangyalok elmentek.

- Nos, szeretnénk, ha kikapcsolnád őket - nyitotta ki a szemét Darv.- Még túl korán van - közölte Rendes.Darv mérgesen felkiáltott, és kimászott takarója alól. Odacsörtetett az

androidhoz, és leplezetlen megvetéssel végigmérte.- Ide figyelj, Rendes! Most már mi vagyunk az őrangyalaid. Érted?- Rendben - egyezett bele a robot. - Ez azt jelenti, hogy a ti feladatotok

lekapcsolni a fényeket.

Röviddel azután, hogy sikerült elaludnia, Astrát valami fény ébresztetteföl. Először azt hitte, Rendes jött be, de aztán észrevette, hogy a fényvillódzik. Sőt a hologramvetítő felől jön. Feltérdelt, és döbbenten nézte aháromdimenziós felvételt. Megrázta Darv vállát.

- Darv... te kapcsoltad be a vetítőt?A fiú felült, és meglepetten pislogott.- Nem, én aludtam. - Talpra ugrott, majd odaállt a gép elé. A kép

hullámzó fűtengert és távoli hegyeket ábrázolt. A mélykék eget bodros,fehér felhők borították.

- Mint a Föld - jegyezte meg Astra.- Igen, pont olyan - helyeselt Darv. Előrehajolt, és megvizsgálta a

vetítőt. - Csakhogy nincs benne lemez... Hogy működhet, ha nincs bennea felvétel? Ennek így semmi értelme.

Egy állat tűnt fel a távolban. Összehasonlítási alap híján nem tudtákfelbecsülni a méretét. Porfelhőt vert fel, ahogy sebesen szaladva távolodotttőlük. Felharsant egy furcsa, vinnyogó hang, aztán csend lett.

- Astra - kezdte Darv lassan. - Ez nem a Föld. A Föld összes nagyobbállatfaját ismerem, de egyik sem hasonlít erre.

Astra rápillantott Darvra, és látta, hogy a fiú szeme elkerekedett.- Egy újabb Paradicsom, ugye? - kérdezte. - Egyetlen felvételen sem

láttam még ilyen kék eget. Annyira szép ez az egész.- Rendes! - kiáltotta Darv anélkül, hogy szemét levette volna a

vetítőről. - Rendes!A robot megjelent az ajtóban.- Te kapcsoltad be ezt a gépet? - követelte Darv.- Egyetlen gépet sem szoktam bekapcsolni, kivéve a szemétégetőt és a

mosogatót - felelte Rendes. - Én csak tisztán tartom őket.- Úgy látszik, ez csak egy alegység, mivel a lemez nélkül játssza le a

felvételt. Hol van a központi vetítő?- Egyetlen gépről sem tudom, micsoda. Én csak tisztán tartom őket.Darv elküldte a robotot, és kikapcsolta a vetítőt.- Ennek semmi értelme - morogta.- De van - jelentette ki Astra feldúltan. - Angyal Egy és Angyal Kettő

szórakozik velünk!

143

- Ne bolondozz már! Tudod, hogy az lehetetlen.- Nem bolondozom! - Astra kezdett hisztérikus lenni. - Ördögi játékot

játszanak velünk! Figyelnek minket! Nevetnek rajtunk!Darv megfogta Astra karját, és próbálta megnyugtatni a lányt.- Sohasem jutunk ki innen - zokogott a lány. - Egész idő alatt azt

tervezték, hogy elveszik a gyerekemet! - Ellökte magától Darvot, és vakona terem közepére botladozott. Darv utánarohant, elkapta, de Astra ütnikezdte, és megpróbált kiszabadulni. - El akarok menni innen! - sikoltozta.- El kell mennem!

- Figyelj rám! - rázta meg Darv. - Esküszöm, hogy az angyalok nemférnek hozzá ehhez a részhez!

Astra térdre rogyott, arcán patakzottak a könnyek.- Ki akarok menni a hajóról. Egymillió mérföldre akarok lenni azoktól

a számítógépektől.Darv letérdelt mellé, és megfogta a kezét.- Astra, kedvesem, figyelj rám, kérlek! Nem mehetünk el a

Challengerről.Astra ránézett. Szőke haja hozzátapadt könnyáztatta arcához,

szemében kétségbeesett elszántság tükröződött.- Ott vannak a siklók.- És meddig tartanánk ki egy olyanban? Két hétig? Három hétig?Astra lassan megnyugodott, félresöpörte a haját.- Maximum négy hétig - folytatta Darv, miközben átölelte a lányt. - És

aztán... Nemcsak mi, de a kicsi is... Ezt akarod?- Csak el akarok menni innen - felelte Astra durcásan.- Ünnepélyesen a szavamat adom, hogy az angyalok keze nem ér el

idáig. És amint megtalálom a kapcsolótermet, az egész hajón megszűnikaz uralmuk.

Egypár perc múlva Astra teljesen megnyugodott, és Darv visszavitte arögtönzött ágyba. Szorosan átölelve tartotta, míg mindkettőjükön úrránem lett a kimerültség.

A felvétel még másnap reggel is ment.Darv a fejét rázta, teljesen megzavarodott a szavanna és a hegyek

változatlan képétől. A vérvörös nap kezdett eltűnni a hegység mögött, azelőtérben álló magányos fa árnyéka egyre hosszabb lett.

- Milyen hosszú általában egy hologram? - kérdezte Astra.- Körülbelül kétórás - felelte Darv.- Ez itt legalább négy órája megy, ráadásul úgy, hogy lemez sincs

benne - szólt lassan Astra. - Még most is kinevetnél, ha azt állítanám,hogy az angyalok szórakoznak velünk?

- Nem nevettelek ki, Astra. Azt mondtam, az angyalok nem ellenőrzik ahajónak ezt a részét. És még most is azt mondom.

- Akkor hogyan magyarázod ezt?

144

Darv boldogtalanul nézett a hologramra.- Nem tudom - ismerte el. - Egyszerűen nem tudom.- Akkor javaslom, szedd szét, és nézd meg belülről!- Ne hülyéskedj!...- Nem hülyéskedem! - csattant fel Astra. - A vetítő olyasmit csinál, ami

lehetetlen, és mégsem vagy hajlandó belátni, hogy az őrangyalok űzikpiszkos kis játékaikat!

Astra látta, hogy Darv arckifejezése elváltozik. Megpördült.- Ó, nem - nyögött fel, amikor meglátta a képet. - Mondd, hogy nem

igaz!Az elképzelhető leggroteszkebb állatok egy csoportja vágott át a

síkságon. Furcsa mintázatú szőrzet borította testüket, hátsó lábaikmintegy egyharmaddal rövidebbek, mint az elülsők. Körülbelül kétszázanlehettek - esetlen ügetésük közben hatalmas porfelhőt vertek fel. De nemformátlan lábaik okozták a hitetlenkedő megdöbbenést: nyakuk hosszakörülbelül kétszer akkora volt, mint a testmagasságuk.

Pár másodperc múlva kikerültek a vetítőmezőből. Darv törte meg acsendet.

- Tudod, Astra... Lehet, hogy végül is igazad van. Ez a hely talán mégisaz angyalok ellenőrzése alatt áll.

* * *

Három órát töltöttek el a vetítő szétszedésével. Elengedték fülük mellettRendes zsörtölődését a keletkezett rendetlenség miatt, és levették a gépborítását. Nagyon keveset tudtak a működéséről, de annyira rájöttek,hogy a jelek egy üvegszálas kábelen érkeznek valamilyen külső forrásból.A vezeték eltűnt a falban, így nem tudták tovább követni.

- Szóval végig igazam volt - kommentálta Astra komoran, miközbenvisszatolták a gépet a helyére. - Az angyalok küldik a képet a kivetítőbe.És ha ez a masina a kezükben van, akkor a többi is... Egy percig semmaradunk tovább.

- Összekarcoltad a padlót - nyögte Rendes, ahogy Darv beállította avetítőt a többi közé.

A fiú gondterhelten nézte a műszert, majd megnyomta az indítógombot.Semmi sem történt - vetítőmező sötét maradt. Ismét megnyomta agombot, majd vigyorogva odafordult Astrához.

- Látod? Vége a felvételnek.- Vagyis? '- Nos... Ezek szerint...- Ezek szerint az őrangyalok semmi értelmét nem látják annak, hogy

folytassák, miután rájöttünk, mit csinálnak - mutatott rá Astra.Ugyanabban a pillanatban felhangzott egy éles sikoly, olyan váratlanul,

olyan hangosan, hogy mindkettejük arcából kiszaladt a vér. A szörnyűhalálkiáltás a vetítőből jött. Egy fél percig tartott, majd nyöszörgő,

145

cuppogó hangokban végződött. A megváltó csendet egy reccsenés törtemeg, mintha hatalmas fogak haraptak volna ketté egy csontot.

Astra és Darv bénán álltak.- A hologram nem jött be, ezért most hangokkal akarnak megrémíteni

- szólalt meg végül a lány.A vérfagyasztó csámcsogást lihegés és mély, fenyegető morgás váltotta

fel.- Nemcsak hangokkal - nyögte Darv erőtlenül. - Ha jobban

megnézed...A sötét vetítőmező egy kicsit kitisztult, és Astra rájött, hogy a felvétel

még mindig megy: ki tudta venni a hegyek ismerős körvonalát a milliófényponttal beszórt ég előtt.

Éjszaka van - állapította meg Darv. - Hülye voltam, hogy nem vettemészre. A felvétel most az éjszakát mutatja a Paradicsomon.

Üvöltés és morgás tört fel a hangszóróból.- Rendes! - sürgette Darv. - Kapcsold ki a fényeket!- Még nincs itt az ideje.- Azt teszed, amit mondok!A robot magában morogva csinálta, amit mondtak neki.A földformáló központ fényei elhalványultak, lehetővé téve ezzel, hogy

lássák a kép előterében lévő két állatot, amint épp egy brutálisanszétszabdalt tetem felett méregetik egymást. Láthatóan a nagyobb szereztemeg a véres húsmasszát, és most igyekezett elijeszteni a kisebbet.

- Astra - kezdte Darv gondterhelten. - Emlékszel, mit csináltam,amikor tegnap beléptünk ide?

- Csak az számít, most mit fogunk csinálni - felelte Astra kurtán. - Azpedig nem más, mint hogy azonnal eltűnünk innen.

- Először megnéztük a konzolokat - mutatta Darv. - Igaz?- Mit számít ez?- Aztán megláttuk az új hangárt, majd megvizsgáltunk itt egy csomó

gépet, és én leültem ide. Igaz?Astra vállat vont.- Gondolom.- Aztán megnyomtam az indítógombot. Akkor semmi sem történt. De

három órával később arra ébredtél fel, hogy egy hologram megy.- Vagyis?Izgatott fények csillogtak Darv szemében.- Egymilliárd mérföldre vagyunk a harmadik bolygótól. A fény

óránként hatszázhetvenezer mérföldet tesz meg... tehát a vezérlőjel másfélóra alatt ér el a harmadik bolygóra. Az impulzus bekapcsolja a szondát,amit a második generációs legénység hagyott ott, az információ pedigmásik másfél óra alatt ér ide! Az pontosan három óra! Astra... ez nemfelvétel! Élő adás a harmadik bolygóról! Megtaláltuk a Paradicsomot!

A hatalmas ragadozó, miután jóllakott, egy egész sereg kisebb lénytengedett a tetem közelébe, majd lefeküdt, hogy egy hosszú alvás után

146

másnap délben keljen csak fel.

Tizedik rész

A C-5 naprendszer harmadik bolygója

- És ez az asztal? - kérdezte Telson.- Csapadékszabályozó - válaszolta Darv. Rámutatott egy másik

konzolra. - Ha nem tévedek, az a központi vezérlőrendszer. Az irányítja ateljes időjárás-szabályozást.

Telson leült egy forgószékre, és elgondolkodva nézte az előtte lévővezérlőpultot.

- Hitelt kell adnom szavaidnak, Darv - adta meg magát. - Szépen felvan szerelve ez a hely.

- Hiszen még semmit sem láttál! - kiáltotta Darv lelkesen. - Ennek aközpontnak elegendőek az erőforrásai ahhoz, hogy egy teljes bolygótátalakítsunk.

- Csak előbb találd meg azt a bolygót.- Épp ez a lényeg a Paradicsomban. Amikor a második generációs

legénység felfedezte, úgy találták, hogy a bolygó tökéletes, és semmit nemkell változtatni rajta. Nézd csak... megmutatom.

Telson tűrte, hogy Darv kirángassa székéből, és a hatalmas ablakhozcipelje. Barátja izgatottan mutogatott az erőgépekre. Sharna és Astra éppakkor bukkant elő az űrsiklókból. Vidáman integettek feléjük.

- Ellenőriztük a leltárát - folytatta Darv. - Egyetlen gép sem hiányzik.Semmiféle felszerelést nem hagytak a Paradicsomon, kivéve azt a műszert,ami a hologramokat küldi. Sem exkavátorok, sem androidok nemmaradtak lent. Semmi.

- Mert nem látták semmi értelmét az egésznek - érvelt Telson.- De hát te is láttad a felvételeket! Az állatokat, a füvet, a fákat!- Egyetlen helyszínről származó, egy minta.- Épp elég! - vitatkozott tovább Darv, miután leküzdötte a kísértést,

hogy az üveghez koppintsa Telson makacs fejét. - És bizonyítja, hogy azangyalok hazudnak, amikor azt állítják, hogy a naprendszer bolygóinak afelszínén túl erős a sugárzás.

Telson szembefordult vele. Most, hogy Darv ilyen nyíltan beszélt azőrangyalok ellen, inkább zavart volt, mint dühös.

- Miért hazudnának?Darv először érezte úgy, hogy juthat valamire a parancsnokkal.- Azért, mert nem akarják, hogy a Challengert közelebbi pályára

vigyük. Attól tartanak, hogy a végén annyira megtetszik a Paradicsom,

147

hogy le akarunk telepedni rajta. Ők pedig mindenképpen meg akarjáktalálni a Földet, mert egy fejlett világ felett szeretnének uralkodni.

Telson tett egy elutasító mozdulatot, és mondani akart valamit, de Darvbeléfojtotta a szót.

- Nézd, Telson... eredetileg egy fejlett és civilizált bolygót akartakuralmuk alá hajtani. Ezért kényszerítettek téged az utazásmeghosszabbítására. Amikor aztán látták, hogy mennyire valószínűtlenegy ilyen bolygót találni, utasítottak, hogy térj vissza a Challengerre 1 aFöldre. Pokoli logikájukkal arra számítottak, hogy a Föld már annyiravisszafejlődött, hogy lakói elfogadják őket isteneiknek... elegendő elméletimunkát találsz erről a könyvtárban.

- Ez őrültség - morogta Telson.- Gondolod? Ne feledd, hogy tulajdonképpen mi is elfogadtuk őket

isteneinknek! Természetesen elég képzettek hozzá, hogy megtalálják azeltűnt Földet. A céljaink megegyeznek, csak a motiváció más. De mostmár nem. Astra és én el akarjuk hagyni a Challengert, amennyiben elégközel leszünk a Paradicsomhoz.

Telson a fejét rázta.- Túlságosan kockázatos lenne megközelíteni a rendszer napját.

Sajnálom, Darv.- De ez a röppálya használhatatlan, Telson! Hogyan térképezhetnénk

fel a Paradicsomot egymillió mérföldről olyan berendezésekkel, amiket akedves kis angyalkák megrongáltak?

- Nem tudjuk, hogy ők voltak-e - makacskodott Telson.- Hát nem nyilvánvaló? Nem igaz, hogy neked nem tűnt fel, hogy a

teleszkópot és a színképelemzőt is épp akkor rongálták meg a meteoritok,amikor épp szükségünk lett volna rájuk.

Telson ezt egy kicsit másképp gondolta, de nem szólt semmit.- Ami azt jelenti - folytatta Darv -, hogy egyetlen lehetőségünk van a

Paradicsom tanulmányozására: egy közelebbi pályára vinni a hajót... akára nap köré, akár... s ez még jobb... a Paradicsom körül.

Telson elfordult az ablaktól, és leült, hogy legyen ideje gondolkodni.- Darv, nagyon sajnálom, de nem vállalhatom a kockázatot.Nem tehetek semmit az angyalok tanácsa ellenében. Ha csak kettőnkről

lenne szó, nem haboznék... de itt van még Sharna és Astra...- Astra gyereket vár - szakította félbe Darv. - El akar menni a hajóról

olyan hamar, amilyen hamar csak lehet, mert attól tart, hogy Angyal Egyés Angyal Kettő a saját befolyása alá fogja vonni a kicsit.

- Akkor Sharnának igaza volt - válaszolta Telson rövid hallgatás után.- Gondolta, hogy Astra terhes... De hogyan befolyásolhatnák az angyaloka gyereket?

- Ahogy minket annak idején, a nővérrobotokon keresztül - hangzottDarv keserű válasza. - Elejétől fogva kitervelték. Mindig mondtam, hogy anagy meteoritbecsapódás nem véletlen volt. Most már biztos vagyokbenne.

148

Telsonba visszatért szokásos ingerültsége.- Ne légy már olyan átkozottul hülye! Láttad a hologramokat Sinclair

beszédéről. Honnan a pokolból tudnának az angyalok előszedni egymeteoritot?

- Csak kihasználták a meglétét.- Hogyan?Ide figyelj! Az angyalok szerették volna átvenni a hajó irányítását. De a

második generációs legénységet nem tudták ellenőrizni, egyszerűen azért,mert túl sokan voltak. Ezért szépen megvárták, amíg megszületik aharmadik generáció első négy tagja... ezek vagyunk mi. Ezután a kellőpillanatban kikapcsolták a meteoritelhárító pajzsot, elpusztítva ezzel amásodik generációt. Terveik szerint teljesen az alárendeltjeikként neveltekfel; hogy oda vigyük a Challengert, ahová ők akarják.

- Ez csak találgatás - vágott közbe Telson türelmetlenül.- Két dolog nem jött össze nekik - folytatta Darv zavartalanul. -

Először is alábecsülték a nagy meteoritbecsapódás hatását, aminekkövetkeztében teljes régiók felett vesztették el az ellenőrzésüket;másodszor pedig nem gondoltak arra, hogy az általuk felnevelt gyerekekegy nap megtagadják az engedelmességet.

Telson hallgatott egy darabig, aztán megrázta a fejét.- Én soha nem voltam a befolyásuk alatt, Darv. De a tanácsaikat

megfogadom.Darv kissé megvetően nézett rá.- Van valami különbség?- Amikor a hajó biztonságáról van szó, akkor igen.A beszélgetés kezdte untatni Darvot.- Kerülgetjük a forró kását - szólt, majd meggyőző hangon hozzátette. -

Nézd, Telson, kössünk kompromisszumot! Ötszázezer mérfölddel közelebbmegyünk, aztán egy siklóval lemegyünk a Paradicsomra. Aműszerezettsége van olyan jó, mint a Challengernek, úgyhogy nem lehetprobléma.

- Nem - felelte Telson eltökélten.Darv mereven nézte egypár pillanatig.- Tudod, mi a helyzet, Telson? Néhány perce majdnem

megváltoztattam a véleményemet rólad. Ostoba módon azt hittem, hogyfélreismertelek az évek során, és mégis hallgatsz az észérvekre.

Telson válasza nem oldotta Darv feszültségét.- Sajnálom, hogy ez a véleményed. Különösen ha az Astra meg a te

biztonságodra gondolok. Válaszom: nem.Darv megfordult, és lenézett a hangárba.- Ebben az esetben Astra és én egy tartalékokkal megrakott siklón

hagyjuk el a Challengert. - Visszafordult. - És ezt nem tudodmegakadályozni.

149

- Meg kell akadályoznod - jelentette ki Sharna nyomatékosan.- Mondd meg, hogyan, és megteszem - vágott vissza Telson 186

rosszkedvűen. - Álljak a sikló elé, és fenyegessem meg őket egypisztollyal?

- Szerintem jól elszúrtad az egészet.- Azt hiszed, te jobban boldogultál volna?Sharna nem akarta felizgatni a parancsnokot a nyilvánvaló válasszal.- Darv biztos szeretett volna kompromisszumot kötni.Telson Sharna ágyán ült, és a szemben lévő falat bámulta.- Nem az a lényeg, hogy Darv mit szeretett volna... hanem az, amit én

teszek. És nem vagyok hajlandó veszélybe sodorni a hajót.- Helyette inkább két olyan ember életét teszed kockára, akikkel

együtt nőttünk fel, akik részei az életünknek?Sharna érvelése felidegesítette Telsont.- Te magad is tudod, hogy ez nem így van.- Mégis hagynád, hogy egymillió mérföldet repüljenek egy siklóval?- Mi a fészkes fenét tehetnék! - Telsont láthatóan dühítette, hogy az

egyébként lojális Sharna sem áll ki mellette. - Nem tudom őket akaratukellenére a Challengeren tartani!

- Akkor vidd a Challengert egy közelebbi pályára!- Nem!Sharna felsóhajtott.- Valóban te vagy a legmakacsabb ember az univerzumban, Telson.- Nem értem, miért makacsság az, hogy biztonságban akarom tudni a

hajót és a legénységet? - vágott vissza a parancsnok. - Azt hittem, hogyhamás nem is, de legalább te megérted az indokaimat.

Sharna leült Telson mellé az ágyra.- Nézz rám!Telson belenézett Sharna okos szemébe, aztán elfordult.- Emlékszem, öt- vagy hatéves korunk óta az a feladatom, hogy

fenntartsam a békét közted és Darv között. Majdnem húsz éve harcoltokegymással, én pedig igyekeztem nem elkötelezni magam egyik oldalonsem. De most az egyszer Darv nem valami bolondos nyakasságbólcselekszik úgy, hogy téged bosszantson, hanem azért, mert Astra rettegattól, hogy az őrangyalok elveszik a gyermekét, mihelyt megszüli.

- Ezt könnyen megakadályozhatjuk - mondta Telson gúnyosan.- Akkor is, ha a hibernáció ideje alatt szül? - kérdezte Sharna

gyöngéden.Telson nem válaszolt.- Ebben az esetben kénytelen vagyok állást foglalni - folytatta Sharna.

- Mivel nagyon szeretem Astrát és Darvot, s pokoli lenne látni, ahogyelmennek, megértem, mit éreznek.

Sharna támogatása nélkül Telson hirtelen nagyon egyedül éreztemagát.

- Mit tanácsolsz? - kérdezte hosszú hallgatás után.

150

- Menjünk a harmadik bolygó közelébe, és ha megfelelő a környezet,hagyjuk ott őket néhány hétre! Ezalatt megtapasztalják, hogy képeseklennének-e letelepedni ott, vagy sem.

- És ha nem?- Akkor visszatérnek a Challengerre, és tovább élnek egy ellenőrizetlen

zónában.- Rendben van. Gondolkodni fogok rajta.

Az őrangyalok legégetőbb problémájának az tűnt, hogy kitalálják, holvan a földformáló központ. Telson és Sharna beszélgetéseiből megtudták,hogy a hangár hatalmas gépparkot rejt magában, valamint hat siklót.Kizárásos módszerrel összeállítottak egy rövid listát. Három hely szerepeltrajta. További finomítások után ez a szám egyre csökkent. Az információnem nyugtatta meg őket, sőt. A földformáló központ egy szinten volt aközponti kapcsolóteremmel.

Telson másnap közölte döntését Sharnával, miután az őrangyalok ismétfigyelmeztették, hogy öngyilkosság a Challengert közelebb vinni a naphoz.

Sharna szó nélkül hallgatta végig Telson érveit, majd kihúzottszekrényéből egy kis fiókot. Apró betűkkel telenyomtatott papírlapotnyújtott át Telsonnak.

- Egy kivonatos másolat a hajó belső szabályzatáról - magyarázta. -Ma szereztem a könyvtárban.

- Nem értem, mi köze ennek az egészhez - jegyezte meg Telson, és nemnézett bele az iratba.

- Nagyon is sok - morogta Sharna. Rámutatott egy bekezdésre. -Különösen a 29. cikkelynek.

Telson elolvasta a jelzett részt.- Badarság - szólt, amikor végzett. - Ez azokra az időkre vonatkozik,

amikor Challenger legénységének a létszáma meghaladta a háromszázat.- Én figyelmesen átolvastam - ellenkezett Sharna halkan. - Szó sincs

benne számokról. Figyeld meg a szóhasználatot. Az őrangyalok tégedneveztek ki a Challenger parancsnokává, mivel a nagy meteoritbecsapódásután nem maradtak szavazóképes felnőttek. Most viszont már vannak...és csak akkor maradhatsz meg parancsnoki tisztedben, ha élvezed atöbbség bizalmát. A legénység bármelyik tagja bizalmatlansági indítványtnyújthat be a parancsnok ellen. Amennyiben az indítványt a legénységhuszonöt százaléka támogatja, szavazásra kell bocsátani. A titkosszavazás a teljes legénység rendkívüli gyűlésén zajlik majd le.

- Hiszen ez agyrém - tiltakozott Telson. - Soha nem vagdostuk egymásfejéhez a hajó szabályzatát...

- Mert nem volt rá szükség.- ...és a legénység huszonöt százaléka egyetlen embert jelent. Vagy ez

151

elkerülte a figyelmedet?- Amint mondtam - folytatta Sharna nyugodtan -, a szabályzat

százalékokról beszél, nem konkrét számokról. - Két lapot nyújtott átTelsonnak. - Itt van Darv bizalmatlansági indítványa és az éntámogatásom.

Telson ide-oda pillantgatott a lapokról a szabályzatra.- Azt írja, hogy legalább a legénység hetvenöt százalékának kell a

parancsnok ellen szavazni, hogy döntését felülbírálják.- Tartsunk hát titkos szavazást, ott majd minden eldől - válaszolta

Sharna.

- Megmondtam, hogy nem megyek vissza az ellenőrzött részbe; éshalálosan komolyan is gondoltam - jelentette ki Astra az egyik siklólépcsőjén ülve. Karjait kihívóan összefonta mellkasán.

Darv felsóhajtott. Valaha még rá lehetett venni Astrát, hogy azt tegye,amit mondanak neki.

- Fontos lenne, kedvesem. Telsonnak jogában áll az étterembenösszehívni a gyűlést.

- Nem érdekel. Idióta ötlet, és nem mozdulok innét.Darv odafordult Sharnához, aki eddig a háttérben állt.- Beszélj vele - szólt fáradtan. - Te talán meg tudod győzni.Sharnának harminc kemény percébe telt, amíg rávette Astrát, hogy

elhagyja az ellenőrizetlen területet; de ezúttal nem volt különösebbenbüszke győzelmére.

Az elvárásoknak megfelelően hárman szavaztak a harmadik bolygóközeli megtekintése mellett, egy ellene.

Telson hátralökte székét, és felállt.- Semmi értelme tovább halogatni a dolgokat. Menjünk a

vezérlőterembe, és kezdjük el a pályamódosítást!Míg átmentek a másik helyiségbe, Darv azon tűnődött, miért ilyen

keserű ez a győzelem. Leültek konzoljaik elé. Telson megvárta, amíghárom társa jelenti a berendezések aktiválását, majd ujját sajátindítógombja felé tartotta. Semmi sem történt - a jelzőfények nemgyulladtak ki.

- Biztos, hogy mind a hárman beindítottátok a rendszereket? -kérdezte.

- Ez különös - motyogta az igenlő válasz hallatán. - Az én konzolombedöglött.

- Biztos, hogy a jó gombot nyomtad meg? - kérdezte Darv gyanakodva.- Hogy a fenébe ne!- Cseréljünk helyet - javasolta Darv.Azonban ő sem tudott életet lehelni Telson műszereibe.- Furcsa - jegyezte meg, és észrevette a növekvő feszültséget Astra

tekintetében.

152

- Kibaszottul igaz, hogy furcsa - helyeselt Telson durván. - Angyal Egy!- Parancsnok? - hallatszott Angyal Egy hangja.- Mi a fenéért nem tudom aktiválni a konzolomat?- A harmadik bolygó körüli pályára akarod vinni a Challengert, Telson

parancsnok? - kérdezte Angyal Egy.- Nem kívánom, de így döntöttünk - hangzott Telson rövid válasza.- Akkor nem engedhetjük a főáramkörök átkapcsolását a konzolodról,

és az áttérést a fotonikus vezérlésre - válaszoltaAngyal Egy udvariasan. - Amint már azt többször elmagyaráztuk... a

rendszer belső bolygóin sugárzás észlelhető, ami veszélyezteti a hajóépségét. Az első bolygó túl közel van a naphoz, hogy bármiféle életlétezhessen rajta. A második bolygót egyetlen hatalmas felhő veszi körül,igen magas a felszíni hőmérséklete. A harmadikat...

- Meglátogatta a második generációs legénység - vágott közbe Darv. -Igaz, Angyal Egy?

Rövid szünet következett, mielőtt Angyal Egy válaszolt volna - ennyi időalatt beszélte meg a dolgot Angyal Kettővel.

- Igaz, Darv. Jártak ott. Paradicsomnak nevezték el.Mind a négyen megdöbbentek az igenlő válasz hallatán, de egyikük sem

annyira, mint Darv, aki levegő után kapkodott, és nem tudott mit szólni.Angyal Egy folytatta mondandóját.

- Sinclair parancsnok letelepedésre alkalmasnak minősítette a bolygót.Természetesen tévedett.

- Tehát végül beismeritek - szólt Darv, amint visszanyerte hangját.- Úgy döntöttünk, hogy a Paradicsomra vonatkozó összes információt

tudomásotokra hozzuk - válaszolta Angyal Kettő.- Szükségünk van rátok a megfigyelőközpontban.

A különös, kékeszöld bolygó drágakőként csillogott a vetítőmezőközepén. Kétségtelenül a legszebb égitestnek látszott, amit a csapat tagjaivalaha is láttak. Darvot kissé zavarta a hatalmas kiterjedésű kékség,amely tisztán látszott a felhők között.

- A Paradicsomon egy év háromszázhatvanöt napból áll - szólalt megAngyal Egy. - Ebben a tekintetben nagyon különbözik a Földtől. A bolygótengelye dőlt, ami igen meredek hő- mérséklet-ingadozásokat okoz az évsorán, főként a déli és az északi vidékeken. Ezek olyan területek,amelyeken a földi magvak még csírázás előtt megfagynának a hidegévszakban.

- Nem túl biztató, ugye? - vetette oda Telson Darvnak.- Sokkal több kellemetlenséget rejt, mint amit a hologram

kimutathatna - szólt Angyal Egy.A bolygó növekedni kezdett a vetítőmezőben, míg végül úgy nem tűnt,

hogy az egyik hatalmas kék terület eltakarja az egész félgömböt.- Ez egyetlen vízfelület - magyarázta Angyal Egy.

153

Darv szíve elszorult a sivár látványtól. A gyönyörű felhőrészlet és acsipkézett szigetek, amelyek csoportjai megtörték a végtelen vízfelületet,valóságosnak látszottak. Kételkedett abban, hogy az őrangyaloknak vanelegendő erejük meghamisítani azt, amit saját szemével lát.

- Lehetetlen - motyogta Astra. - Ekkora tavak nem léteznek.- Meglepetésed érthető - folytatta Angyal Egy. - A Paradicsom

felületének hetven százalékát víz borítja. A bolygó nagyobb, mint a Föld,de csak húsz százaléka szárazföld. A víz természetesen ihatatlan. Acsapadékrendszer megváltoztatása semmiféle tartós változtatást nemidézhet elő a tavak mérgező voltában.

- Van édesvíz a bolygón? - kérdezte Darv. - Azok a felhők csaklétrehoztak folyókat.

- Vannak folyók és patakok, Darv, de a Paradicsom vízkészleténekelenyésző százalékát jelentik.

- De az állatok megélnek itt - makacskodott Astra. - Tehát lakható, éslevegője is belélegezhető.

- A melegebb vidékeken talán igen - szólt Angyal Egy. - Sajnos, aszárazföld legnagyobb része az északi féltekén található. Itt állandóanjégkorszakok váltogatják egymást, ha az északi jégsapkák megindulnakdél felé. Többször előfordult már a bolygó történetében, és a szárazföldönaz élet minden esetben közel került a kipusztuláshoz.

- Akkor miért hívják Paradicsomnak? - kérdezte Telson.- Ez még nem minden - folytatta zavartalanul Angyal Egy.- A bolygó atmoszférája nem nyújt védelmet a nap sugárzása ellen. A

kísérlet, amit a második generációs legénység végzett, egyértelműenkimutatta, hogy a bolygó felszínére radiológiaiig instabil részecskékérkeznek.

- Ide hallgass! - kiáltotta Darv durván. - Bármit is mondasz, nemcáfolhatod Sinclair parancsnok állítását, hogy a bolygó alkalmas aletelepedésre!

- És hol van most az a felvétel? - kapcsolódott be Angyal Kettő.- Szerintem ti jobban tudjátok a választ.- Valószínű - hagyta rá Angyal Kettő. - A felvétel említi az erős sugárzó

sávokat, amelyek körülveszik a bolygót? Olyan erősek, hogy bizonyosfeltételek mellett megvilágítják az északi égboltot.

- Ne légy nevetséges! - vágott vissza Darv kurtán.A hologram hirtelen egy fagyott, holdvilágos tájat mutatott, amelynek

égboltján éteri fények ragyogtak, a horizonttól a zenitig. Amint Darvékelbűvölve bámulták a jelenséget, a lélegzetelállító fények lassú táncbakezdtek. Ez később kápráztató szimmetriák kígyózó, összefonódó, majdismét szétváló kaleidoszkópjába ment át, miközben az összes elképzelhetőszínárnyalat megjelent, hol erősödve, hol elhalványulva.

- Egy hologramfelvétel, amit a második generációs legénység készítettaz északi vidékeken végzett kutatásai során - kommentálta Angyal Kettő.

Darv az egyik monitor üres képernyőjére nézett.

154

- És följegyezték a sugárzási szint nagyságát, ami ezt a lángolószínjátékot okozta? - kérdezte.

- Sajnos, Darv, adataik megsemmisültek a nagy meteoritbecsapódásalkalmával - felelte Angyal Egy. - De biztos vagyok benne, hogy ti isaláírjátok: a sugárzási szintnek igen magasnak kellett lenni egy ilyenelőadás megrendezéséhez. Vagy Darv talán azt hiszi, hogymeghamisítottuk a felvételt?

- Ó, nem. A felvétel biztos eredeti. Teljesen fölöslegesen fáradoztok,amikor a Paradicsom lakhatatlanságát próbáljátok bebizonyítani. Énugyanis két fejlett, emberszabású élőlényt láttam a felvételen.

- Fejlett, Darv? - kérdezte Angyal Egy.- Nem a mi mértékeinkhez viszonyítva. De biztos, hogy a Paradicsom

bennszülöttjei voltak, egy legkevesebb egymillió éves fejlődés eredményei.Ha ők alkalmazkodni tudtak a feltehetően veszélyes sugárzáshoz, akkormi is képesek lehetünk rá.

- Honnan veszed, hogy alkalmazkodtak? - érdeklődött Angyal Egy. -Sinclair parancsnok látogatásakor ezernél kevesebb ilyen párt számláltak.Mai tudásunk szerint ezek egy olyan faj fennmaradt példányai, amelyvalamikor domináns lehetett a bolygón. Nem tudjuk pontosan, hogy aParadicsom humanoidjai egy épülő civilizáció csírái vagy pedig egypusztuló kultúra utolsó tagjai.

- Miért? Talán vannak ősi civilizációra utaló jelek a Paradicsomon? -tette fel a kérdést Sharna.

- Nem, nincsenek - felelte Angyal Egy. - De a Paradicsom igen aktívatmoszférájának romboló hatása együttesen az időjárási jelenségekkel,akár hatalmas városok maradványait is eltüntethették félmillió év alatt.

- Azért is letelepszünk rajta! - kiáltott fel szenvedélyesen Astra. - Nemérdekel, mi történik velünk, csak annyit tudok, hogy a gyermekemet nemfogom a Challengeren megszülni.

Darv a sikló lépcsőjén ült, és az írótömbjébe firkantott számokattanulmányozta. Astra egy pillanatra abbahagyta az élelmiszer- és aruhatartalékok csomagolását. Elküldte Rendest az elsősegélyládáért.

- Nos?- Bolondság egy ilyen lélekvesztőben elhagyni a Challengert. Az utazás

akár hetekig is eltarthat - panaszkodott Darv.- Nem hiszem - jelentette ki Astra határozottan.Darv felemelte írótömbjét, amelyen egy köteg nyomtatvány feküdt.- Mind a hat siklónak azonos a teljesítménye, igaz?- Igen.- A Paradicsom egymilliárd mérföldre van. Kidolgoztam egy, a nap

irányába tartó röppályát, amely a legkisebb energiafelhasználással is csaktizenkét hét múlva éri el a bolygót. Természetesen az indulástól számítva.És ezt az időt nem lehet csökkenteni.

- Nem egyezik az én számításaimmal - felelte Astra.- Nos, akkor szeretném, ha megmutatnád a végeredményt, ami úgy

155

tűnik, neked más, mint nekem.Astra átlépett Darvon, és bemászott a gépbe. A fiú játékosan

beleharapott a bokájába, de Astra nem volt játékos kedvében. Darvkövette a vezérlőpultig, ahol Astra egyenleteket hívott le a képernyőre.

- Tessék. Tegnap dolgoztam ki őket.Darv egy billentyű megnyomásával lefuttatta Astra programját. A

monitoron megjelent az indulás grafikus ábrázolása. A főhajtóműmaximális teljesítménnyel működött; egyrészt azért, hogy legyűrje aChallengertől átvett gyorsulást, másrészt pedig azért, hogy segítse a napgravitációs vonzását. A gép növekvő sebességét és a csökkenő üzemanyag-tartalékot jelző számok a képernyő jobb oldalán pörögtek. Ugyanittvillogott az űrutazás valós ideje. A főhajtómű néhány erőteljes lökésselbelendítette a siklót a Paradicsom atmoszférájába, majd az utolsóüzemanyagcseppekkel a gép simán landolt a bolygó felszínén.

Darv hitetlenkedve bámulta az utolsó számsort, mielőtt Ast- ráhozfordult volna.

- Ezt nem gondoltad komolyan, igaz?- Miért ne?Astra eltökélt arckifejezése zavarba hozta Darvot. Mióta Astra rájött,

hogy terhes, személyisége gyökeresen megváltozott. A nemtörődöm lányegyik napról a másikra határozott nővé változott, aki könyörtelenül lépettfel, valahányszor születendő gyermekét veszélyben érezte.

- De nézd meg a számokat! - tiltakozott Darv a monitorra mutatva. -Negyvenöt százalék az összes üzemanyagból, hogy a nap irányába... Másiknegyvenöt a fékezéshez, hogy ráállhassunk a Paradicsom körüli pályára...Hét százalék, hogy behatoljunk a légkörbe...

- És két százalék a leszálláshoz - fejezte be Astra. - Tíznapos út,nemde?

- Tényleg gyors utazás - adta meg magát Darv. - De azokhoz aszámokhoz még hozzáadódik...

- Két tonna önsúlyt is hozzászámítottam még.- Figyelj, Astra! A te adataid összesen kilencvenkilenc százalék

elégetett üzemanyagról szólnak. Amikor leszállunk, egy százalék lesz atartályainkban!

- Na és?Darv úgy érezte, csapdába került.- Hogyan térünk vissza, ha az angyaloknak igazuk van, és a bolygó

mégsem lakható?Astra határozott tekintete megrémítette Darvot.- A válasz erre a kérdésre az, hogy a Paradicsom lakható lesz, és nem

térünk vissza.

Sharna kritikus szemmel méregette Astra ruháját, aztán megrázta fejét.- A piros nem áll jól neked.

156

Astra elmosolyodott.- Most az egyszer nem a küllemre koncentrálok. Szerinted praktikus

lesz?- Mutasd a talpát!Astra fél lábra állt, Sharna pedig megvizsgálta a kezeslábas talpát.- Megteszi - szólt -, de szerintem csináltasd a lehető legvastagabbra és

legerősebbre.Astra bólintott, és módosította a ruhakészítő android utasításait.A lányok törökülésben ültek a földformáló központ padlóján, egy halom

ruha mellett, amelyeket a raktárakban találtak. A robotok ontottákmagukból a változatos színű öltözékeket. Ezalatt Rendes megpróbáltaelejét venni annak, hogy a két gép felügyelet nélkül maradjon, ésiszonyatos rendetlenség kerekedjen.

- Az összes android közül a ruhakészítők fognak a legjobban hiányozni- szólt Astra, és szétnyitva a tépőzárakat kilépett kezeslábasából.

Sharna felpillantott.- Sok mindent fogsz te még hiányolni innen, Astra.A lány egy pillanatra elgondolkodott.- Hiányozni fogsz, Sharna. Nagyon. Nos... Ennyi.- Annyira rossz itt az élet? - kérdezte Sharna, miközben a gépezet

újabb ruhakreációját vizsgálgatta. - Te és Darv nyugodtan élhetnétek egyellenőrizetlen zónában. Az őrangyalok nem fémének hozzá agyermekedhez.

- Vajon meddig hagyják majd, hogy ez a zóna ellenőrzés nélkülmaradjon? Egyszer úgyis beküldik a szervizrobotokat, és kész. Nem...csak akkor élhetnénk boldogan a hajón, ha elpusztítanánk az angyalokat.

Darv és Telson lépett be a terembe.- Befejeztük a sikló ellenőrzését - jelentette be Telson. - Soha nem

használták, és amennyire meg tudtuk állapítani, tökéletes állapotban van.- Rendes! - parancsolta Astra a kész ruhákra mutatva. - Ezeket

fölviheted a gépre, aztán kitakaríthatod a termet.Ezt a parancsot az egyébként finnyás android szokatlan gyorsasággal

teljesítette.

* * *

Sharna és Telson befejezték a sikló raktárának a feltöltését, és bezártáka külső ajtót.

- Hát ez megvolna - közölték, amint beléptek a vezérlőfülkébe. Darv ésAstra az indulást ellenőrző méréseket végezték.

Astra hátrafordult, és hálásan elmosolyodott.- Nagyon kedvesek voltatok mindketten.- Inkább nagyon bolondok, hogy segítettünk - felelte Telson. - Minden

elő van készítve?Astra a monitorra mutatott.

157

- Víz, üzemanyag, élelem, gyógyszerek... minden. Minden rendszerzöld jelzésen.

A zavart csendet Telson törte meg.- Már elbúcsúztunk egymástól, nincs értelme tovább húzni az időt.

Sharnával kinyitjuk a hangár kapuját a központból. - Telson karon fogtaSharnát, és a sikló nyitott ajtajához vezette.

- Telson, Sharna - szólt utánuk Darv. - Köszönet mindenért.Telson bólintott.- Ha valaha is teljhatalmam lesz a Challenger fölött, sugárzás ide vagy

sugárzás oda, visszatérünk a Paradicsomra, megnézzük, hogyanboldogultok. Hiányozni fogtok. De ezt már elmondtuk egyszer. Gyere,Sharna! Van még egy konzol, amit meg kell tanulnunk használni.

Telsonék visszatértek a központba, és leültek a képernyők elé. Sharnakapcsolatba lépett Astrával, hogy megbizonyosodjon arról, bezárták asikló ajtaját. Aztán egyetlen gombnyomással kinyitotta a zsilipeket.

Darv figyelmesen nézte az ajtók szétcsúszását, és egy kicsit felemelte asiklót a padlóról.

- Köszönöm, Sharna - igazolt vissza a központba. - Bemegyek azsilipbe.

A barlangszerű kamra fénnyel telt meg, ahogy Darv előrehaladt agéppel. A visszapillantó monitoron látta, hogy mögötte bezárulnak azajtószárnyak.

- Légtelenítés - adta ki az utasítást Telson.Mihelyt a légnyomás nullára csökkent, kinyílt a külső kapu.Darv Astrára pillantott, aki elbűvölten nézte a sok millió fényes

csillagot.- Még meggondolhatod magad - mondta szelíden.Astra szó nélkül megrázta a fejét.Darv növelte a hajtómű teljesítményét, és a sikló előresüvített az űrben.

A Challenger halvány fényben úszott, elképesztő méretű testénekkörvonalai kitisztultak. Egymilliárd mérföldre tőlük a nap csak egy fényeskorongnak tűnt, de néhány billió mérfölddel közelebb lévén a legközelebbicsillagnál, mégiscsak a legfényesebben ragyogott.

- Sikló a Challengernek. Úton vagyunk - jelentette Darv.A sikló végighaladt az anyahajó teljes hossza mentén, közben átment

egy összekuszált és egymásba csavarodott fémszerkezetekkel teli szakadékfölött, amely a nagy meteoritbecsapódás határát jelölte. Aztán egyenesen ahajóorrhoz siklottak, a központi vezérlőterem fényesen kivilágított, deelhagyatott félgömbjéig.

- Tíz másodperc a főhajtóművek beindításáig - szólt a rádióba Darv, ésigyekezett a hajót a kijelölt pályán tartani.

- Most érzem először biztonságban magam - sóhajtott fel Astra.- De még sehol nem tartunk.- Nem érdekel. Biztonságban érzem magam.Az utolsó búcsúmondatok következtek Telsonékkal.

158

- Ne feledjétek rádión közölni a leszállás koordinátáit - figyelmeztetteőket a parancsnok. A főhajtómű automatikusan beindult. A sikló és aChallenger közti távolság láthatóan növekedett, előbb lassan, aztán egyregyorsabban, ahogy a parányi jármű megkezdte útját az egymilliárdmérföldre lévő nap felé.

Az őrangyalok egykedvűen figyelték a távolodó siklót. Beismerték, hogyDarvval és Astrával szemben vereséget szenvedtek. Ez a tudatmegerősítette elhatározásukat, hogy ugyanez nem történhet megTelsonnal és Sharnával. Amint visszatérnek a felfüggesztettéletműködésbe, azonnal elkezdik a negyedik generáció megteremtését.

- Hát ennyi - állt fel Telson a székből. - Nincs értelme tovább ittücsörögni. Beszélhetünk velük a központi vezérlőből is.

Amikor Sharna felállt székéből, rátámaszkodott egy eddig nem használtkonzolra.

- Ez vajon mire való, Telson?A férfi vállat vont.- Az itt található berendezések majd mindegyike rejtély számomra.- Éppen ezért kellene megismernünk őket.- Csak ne most, Sharna - kérlelte Telson, és elindult a kijárat felé.- Miért, mi dolgunk van? Tíz nap múlva tudjuk csak meg, hogy

épségben odaértek-e. Beleegyeztél, hogy addig nem hagyjuk el ezt anaprendszert. - Meg sem várva Telson válaszát, leült a furcsa konzol elé,és bekapcsolta azt.

A berendezés életre kelt. Sharna fokozatosan erősödő jeleket ésgrafikonokat pillantott meg a monitoron.

- Telson, gyere, nézd meg ezt!Sharna hangja visszatérésre késztette a parancsnokot.- Mi lehet ez?Vonalak kezdtek kirajzolódni. Telson első ránézésre integrált

áramköröknek hitte őket, de kiderült, hogy az űrhajó tervrajzát látják.- Ennek semmi értelme - motyogta Telson. - Mit ér egy konzol vezérlés

nélkül?- Valószínűleg egy adattároló egység - tippelt Sharna, ugyanolyan

zavartan, mint Telson.A képernyő információi egyre világosabbá váltak. Folyosók és átjárók

tűntek fel, külön-külön megszámozva, aztán egy felirat, mely közölte, hogya földformáló központot látják.

- Istenem! - kapkodott levegőért Telson. - Odanézz, Sharna! Odanézz! -Remegő ujjal követett két párhuzamos vonalat, amelyek egy négyzetbetorkoltak. A négyzethez ez a felirat tartozott:

-

159

Aritmetikus nem gyakorlati algoritmusok létrehozói- egyes és kettes rendszer - központi kapcsolóterem.

Sharna arca hamuszürké vált, miközben pillantásuk találkozott.- Ezen a szinten van - suttogta elhalóan. Aztán már kiabált: - Az

angyalok központi kapcsolóterme ezen a szinten van!

* * *

A naprendszer hatodik bolygója nem hasonlított egyetlen általuk látottrokonára sem. Körgyűrűk lélegzetelállító rendszere vette körül, amelyekcsodásán sokszínű egyenlítői sávot alkottak a metánból és ammóniábólálló égitest felett. Astra megmérte a sikló műszereivel átmérőjüket. Bárszázhetvenezer mérföldet kapott eredményül, a gyűrűk olyanvékonyaknak látszottak, hogy kis híján szem elől tévesztették őket, amikorazonos síkban repültek el mellettük.

Az ötödik bolygó a nap túloldalán helyezkedett el, így a sikló érzékelőiszámára láthatatlan maradt. A negyedik bolygó hasonlított a Kyroshoz -vörös árnyalatú, fagyott szén-dioxid jégsapkákkal.

De az indulás utáni ötödik napon már a harmadik bolygó éskráterekkel teli holdja kötötte le Astra és Darv figyelmét. A hatodik napona teleszkóp nélkül is meg lehetett figyelni a két fényes, sarló alakúégitestet. A Paradicsomnak és kísérőjének látható felülete minden egyeseltelt órával egyre növekedett. A Naphoz közeledve a gravitációs erőmegnövelte a sikló sebességét.

Amíg Astra aludt, Darv ellenőrizte a jármű Paradicsomhoz viszonyítottgyorsulását. Figyelembe véve a fékezést is - hihetetlen, százezer mérföldper órás sebességgel fog becsapódni az atmoszférába. Darvnak fogalmasem volt, hogy a gép hőpajzsai kibírják-e majd a megterhelést. Rádiónleadott egy jelentést a Challengernek. A kommunikáció már korántsemvolt zavartalan, két órába telt, míg megkapta a szükséges információkat.

Astra a sebtében felvázolt térképre világított az ívlámpával.- Balra kell lennie - szólalt meg Telson. Rávillantotta lámpája fényét az

alacsony folyosó mennyezetére. Egy balra forduló ívet pillantottak meg ott,ahol a fal és a mennyezet csatlakozásánál egy kábelköteg futott, s ezalátámasztotta a vázlat útmutatását. A rajzot Telson arról a diagramrólmásolta, amit még Sharna fedezett fel a földformáló központban. Már egyórája bolyongtak a különös folyosókon, vakon követve a köteget, amirőlazt gondolták, hogy elvezeti őket az őrangyalok központikapcsolóterméhez. Minden elágazásnál újabb és újabb fémszálasvezetékek csatlakoztak a főnyomvonalhoz, míg annak átmérője majdnemelérte a hatvan centimétert.

Telson bevilágított a balra kanyarodó folyosóba. Jobbról egy

160

ugyanolyan méretű köteg csatlakozott az elsőhöz, s így kénytelenek voltakmeggörnyedve továbbhaladni.

- Nem kell tovább jönnöd - állt meg Telson.- Innen nem fogok visszafordulni - ellenkezett Sharna. - És

megállapodtunk, hogy nem válunk el egymástól.Rápillantott a térképre. - Még száz méter, ha jól rajzoltam.

Az őrangyalok eleinte érdeklődéssel figyelték Sharna és Telsonközeledtét, de aztán egyre nyugtalanabbak lettek, amikor észrevették,hogy a páros mindig pontosan a megfelelő elágazásnál kanyarodik be.Mindig úgy tekintettek a szűk karbantartó járatokból álló labirintusra,mint ami az ő jogos védelmüket szolgálja. Az egymásba torkolló alagutakolyan kusza szövevényt alkottak, hogy alkalmanként még egy-egyszervizrobot is eltévedt bennük, és nekik kellett kivezetni az útvesztőből.

Telson és Sharna nem tévedtek el, sőt csalhatatlan pontossággalközeledtek a központi kapcsolóterem felé.

Az angyalok egymás után kapcsolták be a pszichikai védő-rendszereket, amelyek az utolsó védelmi vonalat alkották.

- Challenger a siklónak - jelentkezett be az orvosi egység. - Itt SA10 avezérlőteremből.

Astra szemöldökét ráncolva fordult Darv felé.- Telson azt ígérte, hogy addig mindig ott lesz valamelyikük a

vezérlőben, míg sikeresen le nem szálltunk.Darv egyetértően bólintott, és magában átkozta a kétórányi időkiesést,

amíg normális összeköttetést tudott teremteni a Challengerrel. Darv azontöprengett, hogyha létezik egyáltalán Isten, miért volt olyan nagylelkű azuniverzum teremtésénél, és oly zsugori a fény és az elektromágneseshullámok sebességének meghatározásakor.

Száznyolcvanhétezer mérföld másodpercenként semmiségnek tűnt, haaz ember belegondolt, hogy egy rádiójelnek több óráig tart még egy kisebbnaprendszert is átszelni.

- Köszönöm, SA10 - válaszolta. - Megmondanád, mi történt Telsonparancsnokkal és Sharnával?

* * *

- Fordulj vissza, Sharna! - suttogta a hang. - Fordulj vissza!...Sharna megragadta Telson karját, és megállt.- Hallottad ezt?- Mit? - Telson megpróbált felegyenesedni, de beverte a fejét a

mennyezetbe.- A hangot... mintha Angyal Egyet hallottam volna. Valami

161

visszafordulásról suttogott.- Képzelődsz - vágta rá Telson.- Fordulj vissza, Sharna, veszélyben vagy!Telson tovább akart indulni, de Sharna visszatartotta.- Telson, ők látnak és hallanak minket. Mindig tudom, mikor

figyelnek.Ugyanabban a pillanatban a hang megütötte Telson fülét is.

Megmerevedett.- Őrültség az egész - aggodalmaskodott Sharna. - Úgy értem, mi a

francot akarunk mi elérni?- Biztosra veszem, hogy hazudtak, amikor azt állították, hogy a bolygó

sugárfertőzött - felelte Telson. - Most pedig az agyunkkal próbálnakkülönböző trükköket elhitetni.

- Forduljatok vissza! Mind a ketten! A halálba mentek!Az alattomos hang mélyen Sharna agyába hatolt, és kényszerítette,

hogy felsikoltson félelmében. Telson azonban váratlanul átölelte, amivisszaadta az önbizalmát.

- Csak egy hang - nyugtatgatta a parancsnok. - Nem árthat nekünk.Engedd el a füled mellett!

További húsz métert mentek előre a homályos folyosón. A hangsikítássá erősödött. Sharna az őrület határán állt, és ha nincs melletteTelson, izmai nem engedelmeskedtek volna akaratának. A férfi mintélettelen bábut vonszolta magával, és biztató szavakkal próbáltakicsikarni belőle utolsó erőtartalékait.

- A halálba mentek! A halálba! A HALÁLBA! A HALÁLBA! A HALÁLBA!Aztán megpillantotta a szörnyű teremtményt. Csillogó agyarairól

vérvörös nyál csöpögött; égő, sárgás szemei mérhetetlen gyűlöletetsugároztak; orrlukai kitágultak, vérfoltos bundája alatt vastagizomkötegek rángatóztak, hogy Sharna torkának lendíthessék aszörnyeteget.

A lány felsikoltott, és abban a pillanatban eltűnt lába alól a padló. Sajátsikolyát hallotta visszhangozni, amint lezuhant a fekete, feneketlenmélységbe.

Darv megérintette Astra karját.- Attól, hogy nézed, nem fog hamarabb megérkezni, kedvesem.Astra elfordult a képernyőtől.- Mintha már évek óta nem szólítottál volna a kedvesednek- felelte mosolyogva, és Darv mellkasára hajtotta fejét. - Ugye, ez a

legszebb bolygó, amit valaha is láttunk?Darv egy pillanatra ránézett a csodálatos, kékeszöld égitestre, aztán

bólintott.- De a holdja különlegesen ronda - tréfálkozott. - Láttál te már ennyi

krátert egy helyen? Még azokban a kráterekben is kráterek vannak,

162

amelyek már kráterekben helyezkednek el... ha érted, mire gondolok.Astra felnevetett, de aztán ismét elkomolyodott.- Szerinted mi lehet Telsonnal és Sharnával?- Majd jelentkeznek, ha visszatértek a vezérlőterembe - felelte Darv

nyugodtan.- Ha visszatérnek.- Hé, dolgunk van - váltott témát Darv. - Ki kell választanunk a

leszállóhelyet.- Nem várhatunk még vele? Hisz csak két nap múlva lépünk be az

atmoszférába.- A régiót most is kijelölhetjük, a pontos helyet majd az atmoszférából.Astra a középső képernyőn a bolygót nézte. Minden erős fényben

ragyogott.- Mit javasolsz?Darv bekapcsolta a felszíni radart, és egy csúcsával lefelé fordított

háromszög alakú területre mutatott. Az északi féltekén helyezkedett el,kissé lekerekített csúcsa körülbelül harminckfoknyira átnyúlt a délifélgömbre.

- Miért éppen ott? - kérdezte Astra.Azért, mert innen sugároz a szonda. Ha az állatok megélnek ott, mi is

életben maradunk. Astra megremegett, amikor arra gondolt, hogynemsokára szemtől szemben találkozni fog azokkal a furcsa, hosszúnyakú teremtményekkel, amiket a hologramon láttak.

Elérkezett az utazás kilencedik napja. A Paradicsom akkorára nőtt,hogy a képernyőn tisztán kivehetően látszott a korongja, és már háromóráig tartott, amíg üzeneteik eljutottak a Challengerre.

- Még mindig nem sikerült megtalálni Telson parancsnokot és Sharnát- jelentette az ügyeletes android egymillió mérföldes távolságból. -Harminc egység keresi őket.

- Mihelyt megvannak, azonnal vegyék fel velünk a kapcsolatot -utasította a robotot Darv. - Közben megadom a leszállási koordinátákat.Félóránként megismétlem, amíg nem jelzitek, hogy vettétek az üzenetet.

Darv beolvasta a módosított adatokat, amelyeket némi vita utánmindketten elfogadtak. A szárazföld keleti partvidékén helyezkedett el aterület, ezer mérföldre északra az egyenlítőtől.

Három órával később ismét jelentkezett az ügyeletes android; a siklóépp a Paradicsom külső sugárzási zónáján haladt át. A sugárzás elégalacsony volt ahhoz, hogy ne zavarja az adást. Ez azt jelentette, hogy azőrangyalok rosszindulatúan eltúlozták a veszélyeket. Ezt felismerve Astraés Darv újra bízni kezdtek jövőjükben, jóllehet nagyon aggódtak Telson ésSharna miatt. Ha lett volna elegendő üzemanyaguk, visszafordultak volna,de amióta bekapcsolták a főhajtóművet, a hajó rég elhagyta azt a pontot,ahonnan ez még lehetséges lett volna.

163

- Tíz óra az atmoszféra határának átlépéséig - mondta Darvtitokzatosan, miközben betáplálta a számítógépbe a leszállásparamétereit.

A sikló automata berendezései azonnal elkezdték a bolygó elemzését.Százötvenezer mérföld per óra egyenletes sebességgel haladtak. Azérzékelők analizálták a légkör sűrűségét és összetételét, a kapott értékek aDarv előtt lévő monitoron jelentek meg. A navigációs komputer a bolygógravitációját vetette össze a sikló tartályaiban lévő üzemanyagmennyiségével. A leszálláshoz szükséges összes adat betáplálása után amonitoron a következő felirat jelent meg:

Leszállás nem javasolt - az üzemanyag nem elegendő az anyahajóhozvaló visszatérésre.

Mivel a lehetséges válaszok listáján Darv nem találta meg a megfelelőt,kénytelen volt szóbeli utasítást adni.

- Visszatérés nem szükséges.A számítógép az információ feldolgozása után így válaszolt:

Leszállás lehetséges, de a jelenlegi üzemanyagszinttel nem javasolt.

Darv megnyomta a „Tovább” gombot. Ránézett Astrára.- Úgy tűnik, a mi kis gépünk nem szereti annyira a Paradicsomot,

mint mi.Astra tekintetében aggodalom tükröződött. Megtanulta tisztelni a

fedélzeti számítógép döntéseit és javaslatait.- Lehet, hogy végzetes hibát követtünk el?- Nyugalom, Astra. Nem azt mondta, hogy nem landolhatunk...

csupán nem tanácsolja. - A derűs válasz nem tükrözte gondolatait -észrevette ugyanis, hogy az indulás során egy százalékkal többüzemanyag fogyott el a tervezettnél. Astra nem tanulmányozta elégfigyelmesen a kiírást ahhoz, hogy észrevegye. Darv pedig nem láttaértelmét, hogy felvilágosítsa.

A következő nyolc óra az egész utazás leghosszabb szakaszánakbizonyult. Az űrhajó automatikus leszállóberendezésének legnagyobbhátrányának az bizonyult, hogy Darv és Astra semmi mást nem tehetettazon kívül, hogy figyelték a kinti sziporkázó fényeket, és igyekeztek nemgondolni az atmoszférába való belépésre. A kabinban csak a képernyőnmozgott valami, ahol olyan ütemben változtak az adatok, ahogy a gépfeldolgozta a Paradicsomról érkező információkat.

Pontosan egy órával a leszállás előtt fellángoltak a korrekciós rakéták,és körülbelül száznyolcvan fokkal elfordították a siklót, ami így majdnemvisszafelé haladt eddigi pályáján. A hirtelen kanyartól a fehér horizont

164

néhány pillanatra eltűnt, majd ismét felbukkant.

Biztonsági öveket bekapcsolni - jelent meg a képernyőn.

Darv megcsókolta Astrát, aztán segített neki becsatolni, majd meghúzniaz öveket.

- Egy százalékkal kevesebb üzemanyagunk van, mint kellene, igaz? -kérdezte Astra határozott hangon.

- Aggodalomra semmi ok - válaszolta Darv.

Fékezés hatvan másodperc múlva indul - közölte a képernyőn a felirat.

A másodpercek olyan lassan múltak, mintha percek lennének.

20 másodperc - jött a felirat - ...10 másodperc... 5 másodperc... 3... 2...1... zéró...

A kabint három percre betöltötte a főhajtómű fülsüketítő robaja.Amikor a zaj elült, Astra kinyitotta a szemét, és látta, hogy a siklósebessége százötvenezerről százezer mérföld per órára csökkent.Valószínűleg a számítógép is túl nagynak találta ezt az értéket, mert ismétbeindította a hajtóművet, s így végül hetvenezer mérföldes sebességgelléptek be a légkörbe.

A korrekciós rakéták visszafordították a siklót az eredeti irányba.

Belépés az atmoszférába azonnal - becsapódás erőssége: 8 -figyelmeztetett a képernyő.

A gép orra megemelkedett. Néhány másodpercig nem történt semmi,aztán egy halk, sivító hang hallatszott. A mesterséges gravitációtszabályozó rendszer nem tudta kiegyenlíteni a hatalmas zökkenést. Ahang elhalt, majd pár másodperc múlva ismét fölsípolt, fokozatosanerősödött, míg egy másik erős lökés nem érte a siklót. A dolog zavarbaejtette Darvot, míg rá nem jött, hogy a jármű ide-oda kacsázik a légkörkülönböző rétegei között, hogy csökkentse sebességét. Pont úgy, mintannak idején azok a lapos tárgyak, amiket a vízfelszínen dobált. A géptervezői iránt érzett tisztelete jelentősen megnőtt.

A következő huppanás volt a legrosszabb. Az azt követő hangfolyamatos sivításba ment át. Darv rápillantott Astrára, és látta, a lánylehunyva tartja a szemét. Arca nyugodtnak tűnt, bár sápadtsága ésremegő karja nem ezt az állapotot tükrözte.

A gép orra még jobban megemelkedett, amint hőpajzsait maga elé tolta.Ionizált gázok kavarogtak körülöttük. A Challengerről érkező üzenetet is ezzavarhatta meg. Csak foszlányokat lehetett érteni belőle.

- ...Henger... sikló... - szólalt meg az ügyeletes android. - ...ellenőrzés...

165

Telson parancsnok... elveszett... Sharna... - a szavak érthetetlensistergésbe fulladtak. Túl erős lett a háttérzaj.

Darv odafordult Astrához.- Értettél belőle valamit?Astra továbbra is behunyt szemmel, megrázta a fejét.Azonnal elfeledkeztek a kusza üzenetről, mihelyt megkezdődött a

tényleges ereszkedés. Darv körül minden elhomályosult, a monitoronszínes fénycsóvák jelentek meg. Az ablakon túl látható, táncoló lángokkevésbé félelmetes narancssárga és vörös keverékké mosódtak össze. Darvfejét szorosan az ülésnek szorította, hogy ne rázkódjon, de hamarosanrájött, hogy a fékezés megteszi helyette az erőfeszítést.

Astra lassan kinyitotta, majd újra becsukta a szemét. Tudta, hogy agép hőpajzsa elég, és a távozó részecskék elvonják a hajótesttől a hőt; deez a tudat a legkevésbé sem nyugtatta meg, amikor látta a körülöttükkavargó poklot. A lassulás az ülésbe préselte a testét. Érezte, hogy a vérkifut az arcából. Nem tudta volna megmondani, hogy egy perc vagy egyóra telt el, de az irtózatos zaj elhalt, a lassulás megszűnt.

- Jól vagy, Astra? - kérdezte idegesen Darv. Aztán elmosolyodott,amikor látta, hogy a lány kinyitja a szemét.

- Mi történt?- Átjutottunk - felelte Darv. - Egyenletesen repülünk. Magasság...

harmincezer méter.- El sem tudom hinni - nyögött fel Astra.- Én sem.A lány előredőlt, és lenézett. A felhők között hatalmas kékség látszott.- Hol vagyunk? - kérdezte.- Percenként háromszáz méteres sebességgel ereszkedünk, úgyhogy

feltehetően az elkövetkező másfél órában a gép nyugalomban marad.Pontosan egy óra múlva érték el a felhőket. Negyedóra alatt áthatoltak

rajtuk, és szinte szemet bántóan kék víz fölött repültek tovább.- Szebb lenne, ha nem lenne ilyen sok belőle - jegyezte meg Astra.

Háromezer-hatszáz méter magasan jártak.- Szerintem is - értett egyet Darv.A partvonal széle ugyanabban a pillanatban tűnt fel a horizonton és a

monitoron. A sikló magassága tovább csökkent, ahogy növelte sebességét.A következő percben már a víz felszínén fodrozódó hullámok is látszottak.Darv lenézett a műszerekre: nyugati irányba tartottak, egyenesen a kijelöltleszállóhely felé.

- Öt másodpercre elég az üzemanyag. Odaérünk addig? - kérdezteAstra.

Darv a közeledő partot figyelte; ezer méterrel haladtak a vízfelszín felett.- Éppen hogy. - Vigyázott, hogy hangja meggyőzően csengjen. Igazság

szerint a víz sokkal gyorsabban közeledett, mint a part.A főhajtómű figyelmeztetés nélkül beindult. A sikló orra megemelkedett,

sebességük nőtt, a szárazföld távolságát jelző monitoron stabil számoszlop

166

jelent meg az eddig folyton változó helyett. Darv azonnal azüzemanyagszint-jelzőre pillantott, és alig tudta megállni, hogy el nekáromkodja magát. A figyelmeztető hang felcsendülése után a hajtóműkikapcsolt.

Darv kikapcsolta az automata vezérlést, és saját kezébe vette azirányítást. Nem sokat tehetett azon kívül, hogy lefelé nyomta a sikló orrát,remélve, hogy elérik a körülbelül nyolc mérföldre lévő, zöldessárga partot.

Astra továbbra is csöndben ült. Sápadtan nézte a rohamosan közeledővíztükröt.

Háromszáz méter magasságban Darv még reménykedett, hogy elérik aszárazföldet, de a fedélzeti számítógép nem osztozott optimizmusában.

Kényszerleszállás elindítva - jelent meg a monitoron.Hangos dobbanás hallatszott a padló alól, majd így folytatódott a

szöveg: Futóművek eltávolítva. A rejtélyes információk rádöbbentettékDarvot, hogy a hajó csak akkor maradhat egy darabban, ha semmi sincs ahasrész és vízfelszín között, amikor lezuhan. Hetven méternélautomatikusan kinyíltak a zsilipajtók. A kétszáz mérföld per órasebességű szélörvény hatalmas robajlással hatolt be a sikló belsejébe, ésDarv nehezen tudott teendőire koncentrálni. Majdnem hipnotizáltanbámulta a partot. Astra az üvöltő szélrohamot is túlharsogva váratlanulrákiáltott.

- Húzd fel az orrát! - sikoltotta. - Az Isten szerelmére, húzd már fel!Darv lenézett a monitorokra, miközben Astra megragadta a kezét, és

hátrarántotta a botkormányt. Hirtelen borzalmas csattanás rázta meg asiklót, Darv tüdejéből kiszorult a levegő, ahogy hátravágódott ülésében.Egy pillanatra minden elsötétült, szemgolyóit a szemgödrök aljára préseltea lassulás. Levegőt sem tudott venni, máris egy újabb iszonyúlökéshullám szaladt végig a hajón. Agyának egy tiszta kis részében tudta,hogy a víz felszínén bukdácsolnak. A harmadik és egyben az utolsózökkenés volt a legenyhébb, de még így is elég erősnek bizonyult ahhoz,hogy leszakítsa a borítást a sikló drasztikusan meggyengült alsó részéről.Érezte lábán a víz hidegségét. Mielőtt még sikerült volna kioldania magátaz ülésből, a víz máris a térdéig ért. A hajó fokozatosan süllyedt. Astrakiszabadította magát az övékből, és hátradőlve állt, mintha a sikló mégmindig emelkedett volna. Darv megragadta a kezét, és az ajtó felévonszolta.

- Nem tudok úszni - sikoltotta a lány, ahogy a vízszint elérte a derekát.- Nem számít... tűnjünk innen, mielőtt elsüllyed!A víz olyan erősen áramlott a hajóba, hogy Darv kénytelen volt az

ajtóba kapaszkodva és lábbal kitolni Astrát. Mellének nekifeszült ahatalmas vízfal, amikor ő maga próbált kievickélni az ajtón. Az áramlatvisszanyomta, a vízből szájába is jutott. Egy pillanatra pánikba esett, merteszébe jutott az őrangyalok figyelmeztetése, hogy a Paradicsom vizeimérgezettek. De egyáltalán nem tűnt olyan ízűnek. Són kívül semmi mástnem érzett benne. A hajó orra egy fordulattal mélyebbre süllyedt. Darv

167

végre kijutott.- Astra! Hol vagy?- Itt.Darv rájött, hogy képtelenség az űrruhában úszni. Néhány elkeseredett

mozdulattal elevickélt a hajó faráig, ahol Astra a farokba kapaszkodvavárta. Megragadott egy leszakadt lemezt, és a lány mellé kormányoztamagát.

- Most mi lesz? - kérdezte Astra.- A part kétszáz méterre van. Úsznunk kell... A sikló már nem sokáig

fog lebegni.Ebben a pillanatban buborékok törtek fel a mélyből, és a jármű

mélyebbre süllyedt, gyakorlatilag minden oldalról víz vette körül. Darvszétnyitotta ruháját, és kimászott belőle. Ugyanezt tanácsolta Astrának is,és alábukott, hogy lehúzza a lábáról az űrruhát, miután a lánykiszabadította karjait.

- Oké - zihálta, aztán elengedte a roncsot, és helyette Astra karjátfogta meg. - Úgy csináljuk, mint a víztárolóban. Feküdj föl a vízre! Csukdbe a szemed és a szád! Ne kapálózz, kihúzlak a partra! Rendben?

Astra vonakodva elengedte a sikló farkát. Érezte maga alatt Darv lábát,ahogy a fiú ellökte magukat a süllyedő hajótesttől. Darv óvatosan azoldalára fordult, hogy szabad karjával eredményesebben küzdhessen aszeszélyesen játszadozó hullámok ellen. Elindultak a part felé.

Tizenöt perc megfeszített küzdelem után Darv alig érzékeltekörnyezetét. Végtagjai elzsibbadtak és iszonyúan fájtak. A partot csapkodóhullámok hangja már közelebbről hallatszott. Leengedte lábát, és szilárdtalajt tapintott vele.

- Astra! - kiáltotta boldogan. - Talpra állhatsz!Egymást átölelve álltak, és nézték a partot. Túl fáradtak voltak ahhoz,

hogy megijedjenek a hatalmas hullámtól, ami kisodorta őket a homokra.Végül összehorzsolva, meztelenül, de partot értek. Néhány lépéssel feljebbtántorogtak, hogy a víz ne érje el őket, és öt percig csak feküdtek ahomokban.

Először Astra tért magához. Felült, és csodálkozva körülnézett. Asiklónak nyomát sem látta. Egy keskeny, fehér homoksávon feküdtek,mely átmenetet képezett a víz és a dús, zöld növényzet között. Az égugyanolyan kéken ragyogott, mint a víz, a nap olyan melegen sütött, minta szolárlámpák a Challenger víztárolójának mennyezetén. A fövenyensorakozó fák közül hallatszó zajokhoz hasonlóakat csak a felvételekrőlismerte. De valahogy a legtökéletesebb felvétel sem tudta visszaadni amadárdal gazdagságát és színességét. Mozgásra lett figyelmes.Hullámmagasságban valami fehér siklott el a víz felszíne fölött. A sirálylecsapott, majd ismét felröppent, csőrében egy kis hallal.

- Álmod végre valóra vált.Astra hátrafordult. Darv felült, és kezére támaszkodva rá- mosolygott.- Álom?

168

- Tópart. Homok. Meleg napsütés. - Felnézett az égre. - Legalábbmeleg van, nem fagyunk meg.

- Gyönyörű, igaz? Százszor olyan szép, mint amilyennek elképzeltem.Felderítjük a terepet?

Darv aggódva nézett a lányra, és megrázta a fejét.- Nem hiszem, hogy bárhová is elindulunk, mielőtt pihennénk egy

órát, kedvesem.Astra Darv mellé csusszant, és megfogta a kezét. Tíz perccel később

mindketten mélyen aludtak.

Astra valami hideget érzett a bokáján. Gyorsan felült. Körbepillantott,és elsápadt a látványtól. Rémülten felsikoltott.

Míg aludtak, a víz közelebb kúszott hozzájuk.

Minden másodperc, amit a gyönyörű erdőben töltöttek, újabb csodáthozott: káprázatos színű madarak; erős illatú virágok a szivárvány összeselképzelhető árnyalatában; rohangáló kis állatok serege, melyekközeledtükre felszaladtak a fákra; és a fák, mindig a fák. Nagyok, kicsik,széles levelűek, szőrös levelűek. Ezektől igyekeztek távol tartani magukat?És minden új fa, madár, állat sokkal szebbnek tűnt az előzőnél.

Meztelenségük és sebezhetőségük ellenére egyszer sem féltek. A vízbeljebb nyomulása miatti első megdöbbenés elmúlt, mert felfedezték, hogya part felső részén az aljnövényzet rothadásnak indult, ami végül is a tóigazi határát jelenthette.

Egy tisztásra jutottak ki, amelyet egy torony magas gyümölcsfa uralt;gyökerei alapján a legöregebb fa lehetett az erdőben. A sok száz kis állat,mely a gyümölcsből lakmározott, közeledtükre szerteszaladt - barna,rémült menekültáradat özönlött le a törzsön, és keresett menedéket atisztás másik végében.

Darv és Astra megállt a fánál, és felnézett a csábító gyümölcskoszorúra.A törzs körül szétszórva hevertek az állatok által szétrágott, rothadásnakindult maradványok. A bomlófélben lévő gyümölcs édes, ínycsiklandozószagot árasztott.

- Ha fölmásznék a válladra, talán elérném a legalsó ágat - mutatott fölAstra.

- Nem kellene fára másznod, és egyébként sem tudjuk, hogy ehetőekvagy nem.

- Ha az állatok megehetik őket, akkor talán mi is megpróbálhatjuk.Éhes vagyok. És egyáltalán nem érzem gyengének magam.

Darv úgy döntött, nem ellenkezik. Háttal a fának támaszkodott, ésösszekulcsolta a kezét, hogy Astra beleléphessen. A lány felmászott avállára, és átvetette lábát a legalsó ágon. Fölhúzta magát, és kinyújtottkézzel végre elérte a gyümölcsöket. Darv feszülten figyelte, ahogy Astra

169

megszaglássza a piros termést, majd beleharap.- Na, milyen?Astra elfintorodott, de folytatta az evést.- Elég különös az íze. Valami almaféle lehet. De azért ehető. Legalább

eltávolítja a számból azt az elviselhetetlen sót. Tessék... kapd el!Darv megfogta a gyümölcsöt, amibe Astra beleharapott, és

megszagolgatta.Astra felnevetett.- Egyáltalán nem rossz. Csak az első harapás furcsa egy kicsit.

Kóstold meg!- Biztos vagy benne?- Gyerünk már, próbáld ki!Darv beleharapott az almaszerű gyümölcsbe, és gyanakvóan rágni

kezdte. Óvatossága őt magát is mosolyra késztette.- Hé, nem is olyan szörnyű.- Legalább nem fogunk éhezni - nyugtázta Astra. A szomszédos ágon

megpillantott egy egész gyümölcsfüzért. Rálépett egy kiálló bütyökre, ésmagához húzta az ágat. Darv feszülten figyelte. Most először minden oknélkül Astra szégyellni kezdte meztelenségét.

- Astra! Ne mozdulj! - kiáltott rá Darv. - Akármit is csinálsz, hagydabba!

Astra megdermedt.- Balra, a jobb kezedtől nem messze.Astra teste merevvé vált. Csupán a szemét mozdította. A kígyó azon az

ágon tekergeti, amelyre jobb kezével támaszkodott. Kis, fekete szemévelszúrósan nézte a lányt. A hátán lévő pettyek veszélyt sejtettek. Egyvégtelen másodpercig egyikük sem moccant.

- Vedd le a kezed az ágról - szólt csendesen Darv. - Amilyen lassancsak tudod... Ez az...

Úgy tűnt, a mozdulat megijesztette a kígyót, mert elkezdett visszafelétekeregni. Astra azt hitte, hamarosan eltűnik, de csalódottan látta, hogy atörzsben lévő odúba kúszott be. Percek múlva csak a szemét lehetett látni- két csillogó pontot, amelyek az odú biztonságos mélyéről meredtek alányra.

Astrát annyira megbénította az eset, hogy Darvnak fel kellett mászniautána. így tudta csak rávenni, hogy lemásszon a földre. Amikor a lánybiztos talajt érzett a lába alatt, sírásban tört ki.

- Borzalmas hely - zokogta. - Vissza akarok menni a Challengerre.Darv mindent megtett, hogy megnyugtassa, de szavai nem hangzottak

túl meggyőzően, mert az ő ellenérzése is fokozódott a Paradicsom iránt.Egyre inkább úgy érezte, hogy valami iszonyatos, jóvátehetetlen hibátkövetett el.

Fogalma sem volt arról, hogy sokkal rosszabb is lesz még.

170

Már húsz perce követték a folyó hangját, egyenes vonalban haladva asűrű aljnövényzetben. Attól tartottak, hogy nyomát veszítik a csobogásédes zenéjének. Amikor a partra bukkantak, lábuk több sebből vérzett.

Darv hasra vetette magát, és a szájához vitt egy korty vizet.Megkóstolta, és elragadtatottan felkiáltott.

- Édesvíz, Astra! Gyere, igyál te is!Astra megigazította magán a levelekből készített, suta kis szoknyát, és

csatlakozott Darvhoz. Tenyerébe vizet mert, és belekortyolt.- Jobban vagy? - kérdezte Darv.Astra bólintott, és elmosolyodott.Darv vizet fröcskölt rá.- Mostantól kettőtökről kell gondoskodnunk... Ami kétszer annyi

gonddal jár.Astra tovább nevetett. Néhány perc múlva önfeledten bolondoztak a

bokáig érő vízben. A játék hamarosan befejeződött, amikor Astra lehajolt,és egy lényt pillantott meg bokája köré tekeredni. A lány rémült sikolyatiltakozást váltott ki a madarakból és más, rejtőzködő állatokból. Astrahanyatt esett a vízben, sikoltása hisztérikus sírásba ment át. Darvlehajolt, és letépte a lány bokájáról a tekergő állatot. Minden önuralmáraszüksége volt, hogy el ne hányja magát, amikor meglátta az Astra vérébőltáplálkozó lényt. Amikor talpra állította a lányt, észrevette, hogy két másikfalánk bestia tekergett a melle felé.

Az éjszakával együtt érkezett a vihar. Astra és Darv egymást átölelvefeküdtek - meztelenül, vacogva és elborzadva, mint két erdei árva. Akörülöttük tomboló szél, a villámlásokat követő mennydörgés szintemegsüketítette őket.

A felhőszakadás pirkadat előtt két órával ért véget. A talaj ragacsos,nehéz sárrá változott, de Astra túl fáradt volt ahhoz, hogy erre figyeltvolna. Egyetlen dologra tudott csak gondolni: a Challenger melegére,kényelmére és saját légkondicionált szobájára, benne a széles, puhaággyal.

Végül elaludtak.

A sötét elkeseredés, amely a borzalmas éjszaka során telepedett afiatalokra, hamarosan elillant, ahogy kisütött a nap. Egy kis öblöcskébenmegmosakodtak; szerencséjükre az öböl külön volt a főáramlattól, és neméltek benne undorító teremtmények. Alaposan belakmároztak azalmaszerű gyümölcsből, ami a folyó melletti kis fákon termett.

- Vissza kellene mennünk a partra - mondta Darv, miután két órátszunyókáltak a napon.

- Miért?- Talán kisodort valamit a víz.

171

- Soha nem találunk ki ebből az erdőből - mutatott rá Astra.Darv felült, és megdörzsölte szemét.- Gyerünk, kedvesem! A folyó jó eséllyel az öbölbe vezet.Rájöttek, hogy a folyó homokos partján nem is olyan kellemetlen

mezítláb sétálni. Negyven perc alatt odaértek a parthoz. Astrának úgytűnt, a fehér föveny és a nyugodt tó a legbékésebb táj a Paradicsomon.

Az öböl átkutatása nem járt sok eredménnyel. Az egyetlen érdekességetegy hatalmas, fehér hal jelentette, amely a sekélyesben vergődött.

Darv megvizsgálta a vízmosta fákat a part felső részén.A víz határán túl meghajlított két hosszú, egyenes törzset. Végüket a

homokba nyomta, koronájukat összehúzta. így egy háromszögetformáztak.

- Mit forgatsz a fejedben, Darv?- Valami menedéket próbálok összehozni éjszakára.- És holnap éjszakára. És azutánra - pontosított Astra.Darv felnevetett.- Ha sikerülne még több fát meghajlítani és körbe állítani,

összeköthetnénk koronáikat liánnal, aztán beboríthatnánk levelekkel,hogy megvédjen az esőtől. Még melegen is tarthatna éjszaka.

- Először valami fontosabbat kell csinálnunk - szólt Astra komolyan.- Mit?- Tüzet.

Darv bánatosan nézett a tenyerén lévő hólyagra, aztán utálkozvaeldobta a rövid pálcikát.

- Semmi értelme, Astra... dörzsöléssel nem lehet tüzet csinálni.Astra nem válaszolt. Megérintette a pálcika végét, amit Darv ide-oda

dörzsölt egy száraz fadarabon, aztán hozzányomta a fiú arcához.- Fáj! - tiltakozott az.- Mert forró - mutatott rá Astra.- Persze hogy forró... de nem annyira, hogy tüzet lehessen csiholni

belőle.Astra fogta a pálcát, és két tenyere között görgetni kezdte. A végét a

száraz fadarabhoz szorította.- Csak vízhólyag nő a tenyereden.- Szórj köré abból a vacakból!Darv szétmorzsolt egy kevés kiszáradt hínárt, és óvatosan a pálca vége

köré rakosgatta. Astra egyenletes ritmusban próbált tüzet csiholni, és ötpercig szünet nélkül csinálta, dacára Darv epés megjegyzéseinek.

- Fölösleges időtöltés, drágám.Astra homlokán izzadság csillogott. Darv közömbösen figyelte a

műveletet, aztán azon töprengett, hogy a vékony füstcsík vajonképzeletének szülötte-e, vagy sem.

- Fújd! - kiáltott fel Astra. - Gyorsan!

172

Darv óvatosan elhúzta a pálcikát, és száraz hínárt szórt a helyére,miközben fújni kezdte. Legnagyobb meglepetésére a tapló elfeketedett,lángra kapott, és füstölni kezdett. Erősebben fújta, és a vékony lángnyelv,mely láthatatlan volt a napfényben, körülnyaldosta a száraz tüzelőt.

Astra diadalmasan elvigyorodott, miközben Darv tovább táplálta azegyre növő lángot.

Egész délelőtt keményen dolgoztak. Elegendő száraz fát és moszatotgyűjtöttek össze ahhoz, hogy legkevesebb két napig tüzelni tudjanak vele.Darv nem akarta, hogy Astra is dolgozzon, de a lány ragaszkodott hozzá.

A kora délutánt alvással töltötték; a part felső részén álló fákárnyékában ébredtek, felfrissülve. Rögtön nekifogtak a kunyhómegépítésének. Mihelyt elkészült a váz, Darv felmászott néhány fára, ésegy éles kővel levagdosta koronájukat. Astra a hatalmas leveleketfelkötözte a kunyhó favázára, aztán hátralépett, hogy megcsodáljamunkája eredményét.

Darv még egy halom levelet ledobott a fáról.- Gyere, kedvesem, kötözd fel őket, aztán majd csodálhatod!- Még soha, semmit sem csináltam kézzel - mondta Astra büszkén. De

a felfedezés öröme hamarosan elszállt, mert eszébe jutott: annyira el voltfoglalva, hogy nem jutott ideje Sharnára és Telsonra gondolni.

Darv átölelte, és gyöngéden megcsókolta.- Tudom, mire gondolsz. Ha ez megnyugtat, nekem sem volt időm

velük foglalkozni ma délután.

Darv kiválasztott egy hosszú, egyenes rudat, és az éles kő segítségévelkihegyezte. Meglehetősen könnyen felnyársalta vele a csapdába esetthalat, sőt ezzel a módszerrel két kisebbet is elejtett. Megsütötték őket, ésmegegyeztek abban, hogy ez volt életük legízletesebb ebédje.

Naplemente előtt fél órával Darv gondosan megrakta a tüzet, hogyéjszaka se aludjon ki. Besötétedett, mire elkészült. Bemásztak akunyhóba, a kijáratot eltorlaszolták egy levelekkel borított kerettel.

Amikor elnyúltak, érezték csak, milyen fáradtak. De ez a fáradtságkellemes érzetet keltett bennük, mert tudták, hogy a nehéz fizikai munka,amit elvégeztek, eredményesnek bizonyult.

Astra hajnalban ébredt valami furcsa, sivító hangra. Vagy felülről, vagyaz erdő sűrűjéből jött. Próbált összpontosítani, és arra a következtetésrejutott, hogy egy visszatérő, kellemes álom ébresztette fel, amelyben Darvés egy kisfiú játszik a hullámverésben, miközben ő figyeli őket. Szeme ésvégtagjai még fáradtak voltak az előző napi munkától. Darv hason feküdtmellette, egyik karját óvatosan átvetette Astra combján. A lány még egydarabig hallgatta megnyugtató légzését, aztán visszaaludt.

173

Astra fölemelte az első agyagcsészét, amelyet saját maga készített.Büszke volt rá. A nap már megfelelően kiszárította. Belemerítette apatakba, megtöltötte vízzel, és beleivott. Működött. Ezután egy sokkalnagyobbat kezdett el formázni. Lenézett a partra, hogy megbizonyosodjék:Darv nincs nagyon messze. A férfi a kunyhót tökéletesítette. Néha rálököttegy-egy ágat a reggeli szélben élénken lobogó tűzre.

Astra ismét letérdelt, és a játékosan csörgedező patakot figyelte, aminta sziklák és a kövek között kígyózva megtette utolsó métereit a tóig.Kipróbálta a másik bögrét is. Úgy döntött, hogy a következőt korsóalakúra formálja; így könnyebb lesz majd vizet szállítani benne.

Belevájta ujjait a nedves gödörbe, amelyet közvetlenül a patak mellettásott. Kihalászott egy tenyérnyi agyagot. Megtanulta már, hogy nemérdemes egyszerre nagyobb mennyiséggel dolgozni, mert hamar kiszárad.

Lassan és figyelmesen formázta korsóját. Annyira elmerülttevékenységében, hogy nem vette észre, figyelik. A patak csobogásaminden szokatlan hangot elnyomott, így az első figyelmeztető jel egyhatalmas árnyék volt, ami rávetült.

Felkiáltott és megpördült. A naptól el vakítva próbált felnézni az előttetornyosuló valamire.

- Homok - mondta egy barátságos, ismerős hang. - Rossz amechanizmusnak. Mindenhová bemegy.

- Astra! - kiáltotta egy másik ismerős hang. - Hé, Sharna, Georgemegtalálta Astrát.

Astra felállt. Hirtelen dübörögni kezdett valami a fülében. A világforogni kezdett vele. Térdei megroggyantak, és ő ájul- tan zuhant ahomokba.

Akkor tért magához, amikor George óvatosan letette a kunyhó mellett.- Homok került a mechanikádba - magyarázta együttérzően.- Tudom, milyen. Szörnyű.Astra még kába volt, szédült, miközben Telson, Sharna és Darv

lelkesen üdvözölték egymást. Sharna letérdelt Astra mellé, ésmegcsókolta. A lány képtelen volt megszólalni - hiába mozgatta ajkait,hang nem jött ki a torkán.

- Sharna! - nyögte ki végül. - Sharna! Ez lehetetlen!Sharna felnevetett, és letörölte könnyeit.- Pedig én vagyok az. Ki más is lehetne? Hé, lassabban! - Sharna

hátrazuhant a homokban. Félig sírt, félig nevetett, miközben Astraboldogan a nyakába vetette magát.

- Hajnalban landoltunk - magyarázta Telson. - Tudtuk, hogy ti is aközelben szálltatok le. Próbáltunk rádión elérni titeket, de nem kaptunkválaszt.

- A sikló a vízbe zuhant - közölte Darv.

174

- Ez nem túl meglepő egymilliárd mérföld megtétele után - vigyorgottTelson. - Nekünk szerencsére nem volt ilyen gondunk. - A tűzre pillantott.- Még jó, hogy megláttuk a füstöt.

Telson újabb halat tűzött nyársára, és a tűz felé tartotta.- El sem hinnétek, miket be nem vetettek ellenünk. Hologramokat,

fény- és hangeffektusokat, hipnotikus szövegeket... mindent.- Hogy sikerült elbánni velük? - kérdezte Astra.Sharna arckifejezése megkeményedett, ahogy visszagondolt a rémséges

látomásra.- Telsonnak sikerült, de ott kellett hagynia. Csak így volt lehetséges.Telson bólintott.- A szegényes fantáziám, amivel mindig húztál, Darv. Ezút- tál kapóra

jött, mert a víziók nem bizonyultak rám olyan nagy hatással, mintSharnára.

- Szóval bementetek a központi kapcsolóterembe - mondta Darvmohón. - Milyen volt?

- Egy kétszer két méteres négyzet.- Micsoda?- Egy rakás integrált áramkörrel az egyik oldalon és egy másikkal a

másikon... Igazad van, Darv... kiábrándító volt. Csak két áramkör.Erőtérpajzsok nélkül. Androidok nélkül. - Telson szárazon felnevetett. -Egész életünkben két olyan entitás uralkodott felettünk, akiket egy-egy jólirányzott kalapácsütéssel meg lehetett volna semmisíteni.

- Ezt tetted?- Nem... Könyörögtek, hogy kíméljem meg őket. El tudod képzelni? A

két őrangyal nekem könyörög? Egyezséget kötöttünk. Beismerték, hogy eza bolygó alkalmas a letelepedésre, beleegyeztek, hogy idehozzuk aChallengert, így mi eljöttünk az egyik siklóval. A többit te mondd el,Sharna!

- Az egyik orvosi egység megadta a leszállási koordinátáitokat -folytatta a lány. - És négyet otthagytunk a vezérlőteremben.

Astra a szemöldökét ráncolta.- Miért, Sharna?- Mert Angyal Egy és Angyal Kettő folytatja a Föld keresését.- Úgy érted, lehet, hogy visszatérnek?Sharna elmosolyodott.- Ne aggódj, Astra! A mi életünkben nem térnek vissza, de még a

gyermekeink, sőt az unokáink életében sem.- De akkor is figyelmeztetnünk kell majd őket - nézett el Astra a tenger

felett felemelkedő holdra.Darv megpiszkálta a tüzet, ragyogó szikrák tucatjait küldve az éjszakai

égbolt felé.- Igen - nyújtózott egyet Sharna. - Holnap kirakodunk a siklóból. Egy

175

életre elegendő utánpótlást hoztunk magunkkal.Astra az agyagcsészéire gondolt, és egy kicsit elszomorodott.Telson felmarkolt egy marék homokot, majd hagyta, hogy a szemcsék

kicsorogjanak ujjai között.- Most már van egy saját bolygónk - jelentette ki gondterhelten. -

Mihez kezdünk vele?

176

177

178