James Clear

ATOMISZOKÁSOK

James Clear

ATOMISZOKÁSOK

A jó szokások kialakításának és a rossz szokások megszüntetésének

egyszerű és bizonyított módszere

Apró változások, kiemelkedő eredmények

A fordítás alapjául szolgáló eredeti mű címe: James Clear – Atomic Habits: An Easy and Proven Way to Build Good Habits and Break Bad OnesAll rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition published by arrangement with Avery, an imprint of Penguin Publishing Group, a division of Penguin Random House LLC. Copyright © James Clear, 2018Hungarian translation © Kovács Zsuzsa, 2019Hungarian edition © Guruló Egyetem Kft., 2020 Fordította: Kovács ZsuzsaSzerkesztette: Molnár Eszter All rights reserved.Minden jog fenntartva.

A könyv – a szerző és a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formátumban és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést, vagy az információrögzítés bármely formáját.

Kiadja a Guruló Egyetem Kft., Budapest, 2020Felelős kiadó: Szabó Péter, a Guruló Egyetem Kft. ügyvezető igazgatója Borító adaptáció: Lénárd György (G Design Kft.)Tördelte: Madarász GyörgyNyomtatta: Belvárosi Nyomda Zrt.

ISBN: 978-615-5420-81-8

atomi1. végtelenül kis mennyiség; egy nagyobb rendszer tovább

nem csökkenthető eleme2. hatalmas energia vagy erő forrása

szokás1. rendszeresen elvégzett rutin vagy gyakorlat; automatikus

reakció egy konkrét helyzetre

7

Tartalom

Bevezetés: Az én történetem 11

AZ ALAPOK Miért hoznak nagy változást a kis dolgok?

1. Az atomi szokások meglepő ereje 27

2. Hogyan alakítják a szokásaid az identitásodat (és vice versa)? 48

3. Jobb szokások kialakítása 4 egyszerű lépésben 66

AZ 1. TörvéNy Tedd nyilvánvalóvá!

4. A férfi, aki nem festett jól 85

5. Az új szokások bevezetésének legjobb módja 96

8

6. A motivációt túlértékelik – a környezet gyakran többet számít 111

7. Az önkontroll titka 124

A 2. TörvéNy Tedd vonzóvá!

8. Hogyan tehetsz ellenállhatatlanná egy szokást? 135

9. A család és a barátok szerepe a szokásformálásban 150

10. A rossz szokások okainak megkeresése és kijavítása 164

A 3. TörvéNy Könnyítsd meg!

11. Lépdelj lassan, de soha ne hátrafelé! 181

12. A legkisebb erőfeszítés törvénye 190

13. A kétperces szabály bevetése halogatás ellen 204

14. Hogyan teheted a jó szokásokat elkerülhetetlenné, a rosszakat pedig lehetetlenné? 216

A 4. TörvéNy Tedd kielégítővé!

15. A viselkedésváltozás kardinális törvénye 233

16. Kitartás a jó szokások mellett nap mint nap 248

17. Egy elszámoltató partner mindent megváltoztathat 262

9

HALADó TAKTIKÁK Hogyan válhatunk szimplán jóból igazán nagyszerűvé?

18. A tehetség igazsága (amikor számítanak a gének, és amikor nem) 277

19. Az Aranyhaj-szabály: így maradj motivált 293

20. A jó szokások kialakításának árnyoldala 305

Záró gondolatok: A tartós eredmények titka 321

Függelék

Mit olvass ezután? 327

A négy törvény kis tanulságai 328

Üzleti alkalmazás 336

Nevelési alkalmazás 337

Köszönetnyilvánítás 338

Jegyzetek 342

11

– BEvEzETéS –

Az én történetem

Másodikos gimnazista voltam, amikor a tanév utolsó napján képen talált egy baseballütő. Amint az osztálytársam lendületet vett, kicsúszott az ütő a kezéből, egyenesen felém repült, és pontosan a két szemem között talált el. A becsapódás pilla-natáról nincs emlékem.

Az ütő olyan erővel vágódott az arcomba, hogy torz U alakká törte az orromat. Az agyam lágyszövetei összerázódtak a ko-ponyámon belül. Az egész fejemben azonnal duzzadni kezdett minden. A másodperc töredéke alatt eltört az orrom, több-szörös koponyatörést szenvedtem, és összezúzódott mindkét szemgödröm.

Amikor kinyitottam a szememet, emberek bámultak rám és rohantak felém, hogy segítsenek. Lenéztem, és piros pöttyöket láttam a ruhámon. Az egyik osztálytársam levette az ingét, és odanyújtotta nekem. Ezzel próbáltam bedugaszolni törött orro-mat, ahonnan ömlött a vér. Sokkos és zavarodott állapotomban fel sem fogtam, milyen súlyosan megsérültem.

12

A tanár átkarolta a vállamat, és elindultunk a hosszú úton a nővérszoba felé: át a pályán, le a dombon, vissza az iskolá-ba. Kezek érintették az oldalamat, hogy egyenesen tartsanak. Nem siettünk, szép lassan sétáltunk. Senki nem fogta fel, hogy minden perc számít.

Amikor végre odaértünk, a nővér egy sor kérdést feltett ne-kem.

– Milyen évet írunk?– 1998-at – válaszoltam. valójában 2002 volt.– Ki az Egyesült Államok elnöke?– Bill Clinton – mondtam. A helyes válasz George W. Bush

lett volna.– Hogy hívják az anyukádat?– Öö… öö… – Megálltam. Eltelt tíz másodperc. – Patty –

mondtam lazán, figyelemre sem méltatva a tényt, hogy a saját anyám nevén tíz másodpercet kellett gondolkodnom.

Ez az utolsó kérdés, amelyre emlékszem. A testem nem tudta kezelni az agyamban zajló gyors duzzadási folyamatot, és mielőtt a mentő megérkezett, elveszítettem az eszmélete-met. Percekkel később kivittek az iskolából, és a helyi kórházba kerültem.

Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk, a szervezetem elkezdett leállni. Olyan alapvető működések is gondot okoz-tak, mint a nyelés és a légzés. Akkor volt az első rohamom aznap. Aztán teljesen leállt a légzésem. Az orvosok rohantak, hogy biztosítsák az oxigénellátásomat, és belátták, hogy a he-lyi kórház felszerelése az állapotomat figyelembe véve nem

BEVEZETÉS

13

kielégítő, ezért helikoptert hívtak, hogy egy nagyobb kórházba szállítsanak Cincinnatiben.

Kitoltak a sürgősségi osztály ajtaján, át az utcán a helikop-ter-leszállóhoz. A hordágy döcögött a hepehupás járdán, ahogy az egyik nővér tolta, míg a másik kézzel pumpálta belém a le-vegőt minden egyes légzésnél. Az anyám, aki pár pillanattal korábban ért oda a kórházba, velem együtt beszállt a helikop-terbe. Az út alatt, amíg ő végig fogta a kezem, eszméletlenül feküdtem, és nem tudtam önállóan lélegezni.

Amíg anyám a helikopterben ült velem, apám hazament a húgomhoz és az öcsémhez, hogy elmondja nekik, mi történt velem. Nyelte a könnyeit, miközben magyarázta a húgomnak, hogy nem tud ott lenni aznap este a nyolcadikos ballagási ün-nepségén. A családra és barátokra bízta a testvéreimet, majd autóval anyám után ment Cincinnatibe.

Amikor a helikopter leszállt a kórház tetején, egy közel húsz orvosból és nővérből álló csapat rohant oda, és azonnal a tra-umatológiára toltak. Addigra annyira súlyos volt a duzzanat az agyamban, hogy egymás után produkáltam a poszttraumás rohamokat. A törött csontjaimat helyre kellett volna tenni, de nem voltam operálható állapotban. Egy újabb, aznap a har-madik roham után az orvosok a mesterséges kóma mellett döntöttek, és lélegeztető gépre kötöttek.

A szüleimnek nem volt új terep ez a kórház. Tíz évvel ezelőtt, amikor a húgomat háromévesen leukémiával diagnosztizálták, a földszinten léptek be ugyanebbe az épületbe. én akkor ötéves voltam, az öcsém pedig még csak hat hónapos. Két és fél évnyi

14

kemoterápiás kezelés, gerinccsapolás és gerincvelő-biopszia után a kishúgom végre boldogan, egészségesen és rákmen-tesen sétált ki a kórházból. Most pedig, tízévnyi normális élet után a szüleim megint itt találták magukat ezen a helyen, egy másik gyerekükkel.

Amikor beállt a kóma, a kórház papot és szociális munkást küldött a szüleimhez beszélgetni. Ugyanaz a pap volt, akivel tíz évvel azelőtt is találkoztak azon az estén, amikor kiderült, hogy a húgomnak rákja van.

A nap belecsúszott az éjszakába, és engem egy sor gép tartott életben. A szüleim nyugtalanul aludtak egy kórházi matracon – az egyik pillanatban összeestek a kimerültségtől, a másikban felébresztette őket az aggodalom. Anyám később elmondta, hogy ez volt az egyik legrosszabb éjszakája egész életében.

A GyóGyULÁSOM

Szerencsére másnap reggelre a légzésem visszatért annyi-ra, hogy az orvosok úgy látták, felébreszthetnek a kómából. Amikor végül visszanyertem az eszméletemet, észrevettem, hogy elveszítettem a szaglásomat. Hogy ezt teszteljük, a nővér megkért, hogy fújjam ki az orrom, és szagoljak bele egy alma-leves dobozba. A szaglásom visszatért ugyan, de – mindenki meglepetésére – az orrfújás levegőt préselt ki a szemgödröm repedésein, és kijjebb nyomta a szememet, amely úgy kidül-ledt az üregéből, hogy csak a szemhéjam és az agyamat és

BEVEZETÉS

15

a szememet összekötő látóideg tartotta a helyén, igen bizony-talanul.

A szemész azt mondta, hogy a szemem fokozatosan visszaül majd a helyére, amint a levegő lassan kikerül onnan, de nehezen tudták megmondani, ez mennyi időt vesz igénybe. Egy hétre rá írták ki a műtétemet, ami további időt jelentett a gyógyuláshoz. Úgy néztem ki, mint aki a vesztes oldalon állt egy bokszmeccs-ben, de hazaengedtek a kórházból. Törött orral, fél tucat arc-csonttöréssel és egy kidülledt bal szemmel tértem haza.

A rákövetkező hónapokat nehezen viseltem. Olyan érzés volt, mintha az életemben minden szünetelne. Hetekig duplán láttam; szó szerint nem tudtam egyenesen nézni. Több mint egy hónapba telt, de a szemgolyóm végül visszakerült a rendes helyére. A rohamokkal és látásproblémákkal nyolc hónapba telt, mire újra autót vezethettem. A fizikai terápia részeként olyan alapvető motoros mintákat gyakoroltam, mint az egyenes vonalon járás. Eltökéltem, hogy nem hagyom, hogy a sérülé-sem lehúzzon, de volt jó néhány pillanatom, amikor lehangolt voltam, és úgy éreztem, leteper ez az egész.

Amikor egy évvel később visszamentem a baseballpályára, fájdalmasan tudatosult bennem, milyen nagy utat kell még megtennem. A baseball mindig nagyon fontos szerepet ját-szott az életemben. Apám játszott az MLB alacsonyabb osztályú bajnokságában a St. Louis Cardinals csapatában, és nekem is az volt az álmom, hogy játszhatok majd profi csapatban. Hó-napokig tartó rehabilitáció után semmi másra nem vágytam jobban, mint újra kimenni a pályára.

16

A visszatérésem azonban nem ment simán. A szezon során én voltam az egyetlen junior, akit ki kellett venni a felsősök baseballcsapatából. Leküldtek játszani a másodikosok juni-orcsapatába. Négyéves korom óta játszottam, és olyasvalaki számára, aki ennyi időt és energiát fordított a sportra, meg-alázó volt, hogy kivettek. élénken emlékszem arra a napra. A kocsimban ültem és sírtam, kétségbeesve tekergetve a rádió állomáskeresőjét, hogy találjak egy olyan dalt, amitől egy kicsit jobban érzem magam.

Egy önbizalom-hiányos év után sikerült végre seniorként bekerülnöm az iskolai csapatba, de alig játszottam; összesen tizenegy játékrészben szerepeltem, ami alig több mint egy tel-jes mérkőzés.

Kettétört középiskolai karrierem ellenére még mindig hit-tem, hogy nagyszerű játékos lehetek. és tudtam, hogy én va-gyok a felelős azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. A for-dulópont két évvel a sérülésem után következett be, amikor beiratkoztam a Denison Egyetemre. Ez új kezdet volt, és ez volt az a hely, ahol először rácsodálkoztam az apró szokások meglepő erejére.

HOGyAN ISMErKEDTEM MEG A SZOKÁSOKKAL?

életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Denisonra mentem. Elnyertem egy helyet a baseballcsapatban, ami – bár gólya-ként a csapat-összeállítás legalján szerepeltem – izgalommal

BEVEZETÉS

17

töltött el. A kaotikus gimnáziumi évek ellenére mégis sikerült bekerülnöm egy egyetemi sportolói csapatba.

Nem várhattam, hogy a baseballcsapatban hamarosan igazán fontos szerepet kapjak, tehát arra fókuszáltam, hogy rendbe tegyem az életemet. Míg a többiek éjszakáztak és vi-deojátékokkal játszottak, én jó alvási szokásokat alakítottam ki, és minden este korán lefeküdtem. A kollégium rendetlen zűrzavarában fontosnak tartottam, hogy a szobámat rendben tartsam. Apró módosítások voltak ezek, de azt az érzést kel-tették bennem, hogy én irányítom az életemet. Kezdtem visz-szanyerni az önbizalmamat. Ez az önmagamba vetett, egyre növekvő hit az osztályterembe is begyűrűzött, mert a tanulási szokásaim javításával az első évemben kitűnő bizonyítványt sikerült szereznem.

A szokás rendszeresen – és sok esetben automatikusan – végzett rutin vagy viselkedésminta. Ahogy teltek a szemesz-terek, olyan kis, de következetes szokásokat halmoztam fel, amelyek aztán kezdetben elképzelhetetlen eredményekhez vezettek. életemben először sikerült például rászoknom, hogy hetente többször súlyzózzam, és a rákövetkező években a 193 centimmel 77 kilós pehelysúlyból 90 kilós karcsú, izmos alkatot értem el.

Másodévre kezdő szerepet kaptam a dobók között. Harmad-évesen csapatkapitánynak választottak meg, és a szezon végére beválogattak a versenycsapatba. Negyedéves koromig kellett azonban várnom arra, hogy az alvási, tanulási és erőedzési szokásaim valóban hasznot hozzanak.

18

Hat évvel azután, hogy az arcomba csapódott a baseballütő, helikopterrel kórházba szállítottak, és mesterséges kómában tartottak, elnyertem a Denison Egyetem legjobb férfi sportolója címet, és neveztek az ESPN Academic All-America csapatába, amely megtiszteltetés az egész országban csak harminchárom játékosnak jár ki. Mire diplomát szereztem, nyolc különböző kategóriában szerepeltem az egyetemi rekordok könyvében. Ugyanabban az évben elnyertem az egyetem legmagasabb akadémiai kitüntetését, a rektori érdemérmet.

Ha mindez dicsekvésnek hangzik, remélem, megbocsátod nekem. Őszintén szólva nem volt az én sportolói pályafutásom-ban semmi legendás vagy történelmi. Profi játékos soha nem lettem. De visszatekintve azokra az évekre, azt hiszem, elértem valamit, ami ugyanilyen ritka: kihoztam magamból a legtöbbet. Meggyőződésem, hogy a könyvben átadott gondolatok neked is ebben fognak segítséget nyújtani, hogy a legtöbbet hozhasd ki magadból.

Mindnyájan találkozunk az élet megpróbáltatásaival. Az én életemben ez a sérülés volt az egyik, és a megtapasztalása fontos dolgot tanított nekem: az elsőre kicsinek és jelentékte-lennek tűnő változások kiemelkedő eredményekké halmozód-hatnak, ha éveken át kitartasz mellettük. Mindnyájan ütközünk akadályokba, az életünk minősége azonban hosszú távon gyak-ran a szokásaink minőségétől függ.1 változatlan szokásokkal továbbra is ugyanolyan eredményeket fogsz elérni. Jobb szo-kásokkal azonban bármi lehetséges.

Lehet, hogy néhányan képesek egyik napról a másikra hi-

BEVEZETÉS

19

hetetlen sikert elérni. én magam nem ismerek ilyen embert, és az is biztos, hogy én nem közéjük tartozom. A mesterséges kómától az Academic All-American kitüntetésig vezető utamon nem volt egy meghatározó pillanat – sok-sok ilyen volt. Foko-zatos fejlődésen mentem keresztül, amely kis győzelmek és parányi áttörések sorozatán át vezetett. Csak úgy fejlődtem – más választásom nem volt –, hogy kicsiben kezdtem. Ugyanezt a stratégiát alkalmaztam néhány évvel később is, amikor saját vállalkozást indítottam, és elkezdtem írni ezt a könyvet.

HOGyAN éS MIérT ÍrTAM MEG EZT A KöNyvET?

2012 novemberében kezdtem el a jamesclear.com oldalon köz-zétenni cikkeket. éveken át jegyzeteltem, miközben személyes kísérleteket végeztem a szokásokkal, és végre készen álltam rá, hogy ismereteim egy részét nyilvánosan is megosszam. Azzal kezdtem, hogy minden hétfőn és csütörtökön közzétettem egy-egy új írást. Néhány hónap alatt ez az egyszerű szokás az első ezer feliratkozómhoz vezetett, és 2013 végére ez több mint harmincezres címlistává hízott.

2014-ben több mint százezren iratkoztak fel a hírlevelemre, és ezzel bekerültem a leggyorsabb előfizetői növekedést elért internetes hírlevéllisták közé. Egy kicsit szélhámosnak éreztem magam, amikor két évvel korábban írni kezdtem, mostanára azonban kezdtem a szokások elismert szakértőjévé válni – az új címke izgalommal töltött el, ugyanakkor egy kicsit kényelmet-

20

len érzést is keltett bennem. Soha nem a téma szakértőjeként tekintettem magamra, hanem inkább úgy, mint aki az olvasóit tájékoztatva magán kísérletezik.

2015-re kétszázezer feliratkozóm lett, és aláírtam egy szer-ződést a Penguin Random House kiadóval annak a könyvnek a megírására, amelyet a kezedben tartasz. A hallgatóságom növekedésével párhuzamosan tágultak az üzleti lehetőségeim is. Egyre többször kértek fel nagyvállalatok arra, hogy beszéljek a szokásformálás, a viselkedésváltozás és a folyamatos fejlődés tudományáról. Arra eszméltem, hogy az Egyesült Államokban és Európa-szerte konferenciákon tartok vitaindító előadásokat.

2016-ban a cikkeim kezdtek rendszeresen megjelenni olyan fontos újságokban, mint a Time, az Entrepreneur és a Forbes. Hihetetlen, de abban az évben több mint nyolcmillióan olvas-ták az írásaimat. Az NFL, az NBA és az MLB edzői kezdtek elmélyedni a munkámban, és megosztották az információt a csapataikkal.

2017 elején indítottam el a The Habits Academy elnevezésű képzési felületet, amely azóta közkedveltté vált azon szerveze-tek és egyének körében, akiket az érdekel, hogy hogyan alakít-hatnak ki jobb szokásokat az életben és a munkában.* Fortune 500-as cégek és feltörekvő startupvállalkozások ösztönözték feliratkozásra a vezetőiket, és képezni küldték hozzám a csapa-tukat. Eddig összesen több mint tízezer felső- és középvezető,

* Ha felkeltettem a kíváncsiságodat, látogass el a habitsacademy.com oldalra.

BEVEZETÉS

21

edző és tanár végezte el a The Habits Academy kurzusait, és a velük végzett munkából hihetetlenül sokat tanultam arról, hogy mi kell a szokások működtetéséhez a való életben.

2018-ban, miközben a végső simításokat végeztem ezen a könyvön, a jamesclear.com oldalra havonta több millióan látogattak el, és közel ötszázezren iratkoztak fel a heti hírleve-lemre – ezek a számok olyan mértékben múlják felül a kezdeti várakozásaimat, hogy nem is tudom, mit gondoljak.

MIBEN SEGÍTHET NEKED EZ A KöNyv?

Naval Ravikant vállalkozó és befektető mondta egyszer, hogy „ahhoz, hogy jó könyvet írj, előbb a könyvvé kell válnod”.2 Ere-detileg úgy ismertem meg a könyvben vázolt elképzeléseket, hogy meg kellett élnem őket. Apró szokásokra kellett támasz-kodnom, hogy talpra álljak a sérülés után, hogy megerősödjem az edzőteremben, hogy jól teljesítsek a pályán, hogy író legyek, hogy sikeres vállalkozást építsek, és hogy felelősségteljes fel-nőtté váljak. A kis szokások segítettek abban, hogy ki tudjam hozni magamból a maximumot, és mivel neked erre a könyvre esett a választásod, úgy gondolom, te is vágysz erre.

A könyv lapjain lépésről lépésre kidolgozott tervet kapsz a jobb szokások kialakításához – ez a terv pedig nem napokra vagy hetekre, hanem egy életre szól. Bár a tudomány alátá-maszt mindent, amit itt leírtam, a könyvem nem akadémikus kutatás, hanem sokkal inkább használati útmutató. Első sorban

22

tudással és praktikus tanácsokkal szolgálok, miközben köny-nyen érthetően, és a gyakorlatban alkalmazható példákkal elmagyarázom, hogyan alakíthatod ki és változtathatod meg a szokásaidat.

A bevont tudományterületek – biológia, idegtudomány, fi-lozófia, pszichológia és a többi – sok-sok éve működnek. Amit én itt ajánlok neked, az okos emberek legkiválóbb, rég működő elképzeléseinek, és a tudósok által ma frissen feltárt, legmeg-győzőbb felfedezéseknek a szintézise. Reményeim szerint én mindehhez azzal járulok hozzá, hogy segítek összefoglalni és a legkivitelezhetőbb módon csokorba kötni a legfontosabb gon-dolatokat. A könyv lapjain fellelt bölcsességeket az előttem járó sok-sok szakértőnek köszönd, ami pedig butaság, azt inkább az én hibámként könyveld el.

A könyv gerincét a négylépcsős szokásmodellem – jel, só-várgás, reakció és jutalom – adja, és a viselkedésváltozás négy törvénye, amelyek ezekből a lépésekből alakultak ki. A pszi-chológusi háttérrel rendelkező olvasóknak ismerősen csenghet néhány szakkifejezés az instrumentális kondicionálás terüle-téről, amelyeket elsőként B. F. Skinner vezetett elő az 1930-as években az „inger, válasz, megerősítés” megnevezésekkel,3 és a közelmúltban Charles Duhigg népszerűsített a „jel, rutin, jutalom” szavakkal A szokás hatalma című munkájában.4

Skinner és más viselkedéskutatók rájöttek, hogy megfelelő jutalmazással vagy büntetéssel rá lehet venni az embereket, hogy egy bizonyos módon viselkedjenek. Míg azonban Skinner modellje kitűnő magyarázattal szolgál a külső ingerek szoká-

BEVEZETÉS

23

sokra tett hatásával kapcsolatban, azt nem írja le kielégítően, hogy a gondolataink, érzéseink és meggyőződéseink hogyan hatnak ki a viselkedésünkre. A belső állapotunk – a hangulata-ink és az érzelmeink – is számítanak. Az elmúlt évtizedekben a tudósok elkezdték feltérképezni a gondolataink, érzéseink és viselkedésünk közötti kapcsolatot. Erről a kutatásról is lesz szó a könyvben.

Összefoglalva, az általam itt felépített keret a kognitív és viselkedéstudományok integrált modellje. Úgy gondolom, ez az egyik első olyan emberi viselkedésmodell, amelyik pontosan számba veszi mind a külső ingerek, mind a belső érzelmek szokásainkra tett hatását. Míg a nyelvezet néhol ismerős lehet, biztos vagyok benne, hogy a részletek – és a viselkedésváltozás négy törvényének az alkalmazása – megváltoztatja a szokások-kal kapcsolatos gondolkodásodat.

Az emberi viselkedés folyamatosan változik: helyzetről hely-zetre, pillanatról pillanatra, másodpercről másodpercre. Ez a könyv azonban arról szól, ami nem változik: az emberi visel-kedés alapjairól. Azokról a szilárd alapelvekről, amelyekre évről évre támaszkodhatsz. Azokról az elképzelésekről, amelyekre vállalkozást, családot, életet alapozhatsz.

Nincs egyetlen helyes módszer arra, hogy jobb szokásokat alakíts ki, de ebben a könyvben az általam ismert legjobb mód-szert mutatom be – egy olyan megközelítést, amelyik hatékony függetlenül attól, hogy hol kezded, vagy éppen min szeretnél változtatni. A könyvben leírt stratégiák mindenki számára idő-szerűek, aki lépésről lépésre felépített rendszer szerint akar

24

fejlődni, akár az egészségre, akár a pénzre, a produktivitás-ra, a kapcsolatokra vagy mindezekre együttesen vonatkoznak a célkitűzései. Ha emberi viselkedésről van szó, ez a könyv jó vezetőd lehet.

Első rész

az alapok

Miért hoznak nagy változást a kis dolgok?

27

– 1. FEJEzET –

Az atomi szokások meglepő ereje

A British Cycling sorsa egyik napról a másikra vett új irányt. A brit szervezet, amely Nagy-Britannia vezető profi kerékpáros testülete volt, akkoriban vette fel új, teljesítményért felelős igazgatóját Dave Brailsford személyében. Addigra a brit pro-fi kerékpárosok már közel egy évszázadnyi középszerűséget szenvedtek el. 1908 óta egyetlen olimpiai aranyat vittek haza,1 a legnagyobb kerékpáros versenyen, a Tour de France-on pedig még gyászosabban szerepeltek: a 110 év alatt soha, egyetlen egyszer sem nyert brit versenyző.2

Sőt, a britek teljesítménye annyira lapos volt, hogy az egyik legnagyobb európai gyártó nem is adott el kerékpárt a csapat-nak abbéli félelmében, hogy ha más profik azt látják, hogy a bri-tek használják a gyártmányaikat, zuhanni fog az értékesítés.3

Brailsfordot azért vették fel, hogy új pályára állítsa a British Cycling szervezetét. Ő abban tért el a korábbi edzőktől, hogy hajthatatlanul kitartott a stratégiája mellett, amelyet „a margi-nális növekedés halmozódásaként” emlegetett, és arra a filozó-