Új folyam, vi. évf. 1. sz. a verbita missziós …...vilÁgp sta– a verbita missziós...

VILÁGP STAÚj folyam, VI. évf. 1. sz. A verbita missziós szerzetesek lapja 2010. tavasz

MISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK – VERBITA BARÁTI KÖR – HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓLMISSZIÓS IMAKÖZÖSSÉGEK – VERBITA BARÁTI KÖR – HÍREK A VILÁGMISSZIÓBÓL

Nyolcvan éves a Kõszegi Missziósház

– 6. oldalEgy szipus fiú új élete

a Fülöp-szigeteken – 8. oldal

Szabadulás az alkohol

rabságából– 11. old.

Békesség nektek!(Jn 20,19)

Békesség nektek!(Jn 20,19)

Új folyam, VI. évf. 1. sz. A verbita missziós szerzetesek lapja 2010. tavasz

VILÁGP STA – A verbita missziós szerzetesek lapja – Újfolyam VI. évf. 1. szám – 2010. tavasz

Házunk tája

VVIILLÁÁGGPP SSTTAAA verbita missziós szerzetesek negyedéves hírleveleE-mail: [email protected] • honlap: www.verbita.hu

Ingyenes, katolikus kiadvány, fenntartása az olvasók önkéntes adományaiból történik.

Isten fizesse meg a legkisebb adományt is!

Felelõs kiadó: P. Juhos Ferenc SVD tartományfõnökFõszerkesztõ: Szerdahelyi Csongor

Tördelés: Bukovszki Antal • Korrektor: Rochlitz BernadettRendi konzulens: Burbela Gergely SVD

A szerkesztõség címe: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.,tel.: 1/424-5668 vagy 30/418-9196

A szerzõk gondolatai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét.Nem kért kéziratot, fényképet nem küldünk vissza.

Nyomás: D-Plus Kft., 1037 Budapest, Csillaghegyi út 19–21.Felelõs vezetõ: Németh László ügyvezetõ

ISSN 1814–6163Kapcsolatfelvétel a verbita missziósokkal

P. BURBELA GERGELY SVD: 1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5.,tel.: 1/424-5668 vagy 30/418-9196

TÓTH ZOLTÁN SVD: 9730 Kõszeg, Park u. 1., tel.: 94/562-205Adományok, miseszövetségi befizetések:

11600006-00000000-12713314Kérésre küldünk csekket, adóigazolást!

Ebben az évben három rend-testvérünk ünnepli pappá szen-telésének ötvenedik évforduló-ját. Bár ebben a cikkben együtt

emlékezünk meg róluk, életútjuk aszerzetesrendek feloszlatása után telje-sen eltérõ volt. A katonaság után P.Hirth Vilmost az Egri Egyházmegyé-hez, annak szemináriumába, P. SzabóImrét mint civilt a Pázmány Péter Hit-tudományi Akadémiára, P. Kalló Józse-fet pedig a Pécsi Egyházmegyéhez vet-ték fel, így küldték el a gyõri szeminá-riumba tanulni.

1956-ban Vilmos és Imre atyánakmódja volt elhagynia az országot,

hogy Ausztriában, amödlingi Szent Gábri-el Missziósházbanfolytathassák tanul-mányaikat, õket ottszentelték pappá1960. május 26-án, P.Kalló Józsefet viszonta pécsi székesegyház-ban június 19-én.

Vilmos és Imre atyának így teljesül-hetett missziós álma és Paraguayban,illetve Pápua Új-Guineában hirdethet-ték Isten Igéjét. József atya viszont itt,Magyarországon lett hithirdetõ a PécsiEgyházmegyében.

A magyar rendtartomány újraszerve-zése után Vilmos atya 1992-ben, Imreatya pedig 1994-ben tért vissza hazánk-ba, hogy József atyával újra közös tar-tományban folytassák hithirdetõi tevé-kenységüket. Isten éltesse õket arany-miséjük alkalmából! TZ

2

P. TÓTH ISTVÁN január 19-én hunytel, miután január 15-én elesett, súlyosfejsérülést szenvedett, eszméletét vesz-tette és már nem tért magához.

Fertõszéplakon született 1928. április28-án. 1940-tõl volt a kõszegi missziós-ház növendéke. 1949 januárjában tár-saival átszökött Ausztriába. Szökés köz-ben a zónahatáron letartóztatták. Aszombathelyi börtönbe került. Szabadu-lása után a városban maradt és a szemi-náriumban folytatta tanulmányait.1952-ben tett örökfogadalmat. Ugyanebben az évben szen-telték pappá. 1955-ben újból Ausztriába szökött, ahol ad-digra megszûnt a szovjet megszállás.

1958. február elején érkezett meg Új-Guineába. A Sepikfolyó felsõ vidékén a kwoma népcsoport körében, Am-bunti faluban kezdte meg a missziós munkát. 1972–73-ban Bécsben etnológiát tanul. Visszatérte után 1979-ig Vo-keo szigetén és környékén lelkipásztorkodott. Letette ahajóskapitányi vizsgát és Gabriel nevû hajójával segítette avidék gazdasági fellendülését. Kiválóan együtt tudott mû-ködni a fiatal bennszülött papokkal. 2000-ben tért visszaMagyarországra.

A kõszegi Szent Imre Missziósházban lakott, de haláláiga vasasszonyfai plébánián volt megbecsült kisegítõ lelkész.

P. BELLÉR LAJOS hosszú szenvedésután január 30-án, a székesfehérvári papiotthonban elhunyt. A Békés megyei Ke-vermesen született 1928. március 28-án. Missziós hivatását az Isteni Ige Tár-sasága akkori gyermeklapja, a Kis Hit-terjesztõ segítette megszületni. A novi-ciátust Kõszegen végezte. 1949-ben õ isazok között a teológusok között volt,akiket a rend a romló politikai viszo-nyok miatt kicsempészett az országból.Bonn mellett, St. Augustinban végezte

filozófiai és teológiai tanulmányait. 1956-ban érkezett mega Fülöp-szigetekre, ahol 1989-ig teljesített szolgálatotmindvégig ugyanazon plébánián, Pangasinan tartományBinmaley városában. Ez annak volt köszönhetõ, hogy õvolt az egyetlen pap, aki az ottani nyelvjárást jól beszélte.Így rá várt az a nagy feladat is, hogy lefordítsa a liturgikusszövegeket és a hozzájuk tartozó szentírási részeket.

1989-ben elsõk között érkezett vissza Magyarországra. ACursillio mozgalomban szerzett elévülhetetlen érdemeket,de korát meghazudtolóan vágott bele a fiatalok pasztoráció-jába és a bibliaapostolságba is. 2005-tõl folyamatosan rom-lott az egészségi állapota, 2008-tól már állandó ápolásraszorult, melyet hihetetlen türelemmel viselt.

Tóth Zoltán SVD

Aranymisés verbiták

Hirth Vilmos Kalló JózsefSzabó Imre

Elhunytjaink


Világposta

„Böjtben és megtérésben készülünk Halálból való átmeneted ünneplésére...Közeledik ugyanis megváltásunk napja, Amikor Üdvözítõnk és UrunkElszenvedte a kereszt büntetését, Tövissel koronázták, kicsúfolták,Testében számos más fájdalmat viselt el,Hogy végül saját hatalma erejébõl föltámadjon.”

(Ókeresztény imarészlet)

Még ha a nagyböjti és a húsvéti idõszakot – Jé-zus szenvedését, halálát és feltámadását – el is vá-lasztjuk egymástól, azért nem szabad elfelejte-nünk, hogy a két esemény egyetlen titkot tárelénk. Jézus keresztje nem vezet sehova a feltáma-dás nélkül, és Jézus feltámadása értelmetlen a ke-reszt nélkül. Így mi is, minél inkább megtapasztal-juk a fájdalmat Krisztussal együtt, annál nagysze-rûbb lesz örömünk a feltámadt Krisztussal.

Hans Urs von Balthasar, a közelmúlt nagy teoló-gusa a húsvét szent titkairól írt elmélkedéseivel ar-ra sürget bennünket, hogy ne kicsinyítsük le az összefüg-gést a szenvedés és a feltámadás között, mert a feltámadásnem csak Jézus szomorú történetének szerencsés befejezé-se. Mindkét eseményt ugyanolyan mély és alapvetõ módonkell értelmezni. Jézus szenvedésével és halálával lezárul Is-ten Fiának emberi tapasztalata. Jézus halála igazi és végle-ges. Jézus ugyanúgy átélte a halált, mint minden haldoklóember. De Isten, aki képes áthidalni a végtelen szakadékota halál és az élet között, feltámasztotta õt a halálból. Jézus

emberi természetével im-már Isten dicsõségében él,elfoglalja helyét a Szent-háromság közösségében,de az örök Ige örökké embermarad.

Már az egyház megalapításá-nak korában is Jézus feltámadá-sa volt a hit középpontja. A fel-támadás volt az örömhír lénye-ge. Szent Péter már az elsõ pré-dikációjában megemlíti Jézuséletét és halálát azért, hogy a vé-gén megerõsítse: Isten feltá-masztotta és megszabadította Jé-zust a haláltól (ApCsel 2,24). Pé-ter beszédébõl az tûnik ki, hogya legfontosabb a tanúságtétel afeltámadásról. E tanúságtételazért lényeges, mert ennek meg-tapasztalása nem adatott meg

mindenkinek, csak az erre kiválasztottaknak, hogy hirdes-sék azt. Jézus feltámadásának elfogadásától függ az életé-hez, a tanításához és a halálához való viszonyunk.

Az egyház Pétertõl kezdve mindmáig hirdeti Jézus feltá-madását a halálból. Ez az a szikla, amelyen a mi hitünkalapszik, amelyre egész életünket felépíthetjük.

Minden kedves olvasónak ezúton kívánok mélyen átéltnagyböjti idõszakot és kegyelmekben gazdag húsvétot.

P. Juhos Ferenc SVD tartományfõnök

3

Ha nincs feltámadás, akkor ma nemlenne az a kétmilliárd ember, akiknekléte hirdeti, hogy Jézus Krisztus az élõIsten fia. Ha nincs feltámadás, akkorma nem lenne az a több százezer papés szerzetes, akik életüket Krisztuséletformája szerint élik. Ha nincs feltá-madás, akkor ma nem lenne az a többtízezer misszionárius, aki elviszi az Úrigéjét a legtávolabbi helyekre is. Hanincs feltámadás, akkor ma nem lenneaz a több millió áldozatos családapa éscsaládanya, akik gyermekeiket azevangélium szeretetében nevelik. Hanincs feltámadás, akkor ma nem lennekereszténység.

Miután Jézus meghalt, az elsõ apos-toloknak és tanítványoknak nagyon isemberi volt a reakciójuk: elbújtak fé-lelmükben. Mesterük halálával össze-

omlott minden, amiben hittek. Emel-lett saját hûtlenségük is kísértette õket.A feltámadt Jézus, amikor belép apos-tolai rejtekébe, nem emlegeti fel hût-lenségüket, nem kéri tõlük számon,hogy miért nem tartottak ki mellette.Jézus így szólítja meg õket: „Békességnektek!” Jézus Krisztus ugyanolyanszelíden lép oda tanítványaihoz, mintamikor elõször hívta meg õket követé-sére. Nem erõszakkal, nem kiabálva,hanem békességgel.

A feltámadt Jézust nem ismerjük felegybõl, mint ahogy azok sem ismertékfel õt elsõre, akik földi életében együttvoltak vele. De vannak apró jelek,amelyekbõl tudhatjuk, hogy most veletalálkoztunk. Az egyik – talán a leg-fontosabb – a kenyértörés. Jézus sajátéletét törte meg, hogy mi élhessünk.

Aztán ott vannak Jézus sebei, melyek afeltámadás után is megmaradtak tes-tén. Ezért a keresztben már nem a kín-zó halállal, hanem a megváltással talál-kozunk. Számunkra a kereszt az életjele. És ott van Krisztus békéje, melyetegyedül Isten feltámadott Fia tud ne-künk megadni. A félelmet és szoron-gást legyõzõ békesség ez, mely a rejtettés bezárkózott életünkbõl elhív min-ket, hogy tegyünk tanúságot az embe-rek elõtt, és mondjuk el nekik remé-nyünket. A mi reményünk pedig nemmás, mint hogy Krisztusban új életretámadunk már ebben az életben, a ha-lál kapuján átlépve pedig az örök élet-re jutunk.

Kedves testvéreim, ha nincs feltáma-dás, akkor ma nem lenne, aki békessé-get hozna zajos és gondokkal terheltéletünkbe. De Krisztus feltámadt! Õaz, aki békét hoz a világnak.

Hajdu János SVD

A kereszt és a feltámadás titkának egysége

A kereszt az élet jele


Világmisszió

Mindig vonzotta a misszió, attólkezdve, hogy tudomást szerzett létezé-sérõl. Ma már otthon érzi magát új ha-zájában. Az elsõ év krízisekkel telt, ahonvágy gyötörte, de – mint mondta –az ember hamar adaptálódik. Nincsegyedül. A helyi lakosok közül mindigvoltak olyanok, akik fölajánlották a ba-rátságukat, segítségüket.

A Brazília, Paraguay és Argenítna ta-lálkozásánál lévõ Misiones tartománya gyönyörû Iguazu vízesésrõl és a 18.századi jezsuita redukciókról, indiánokszámára alapított kis városállamokrólnevezetes, amelyeket aztán a gyarma-tosítók mohósága elpusztított. Az em-berek azonban errefelé megmaradtakvallásosnak. „A mai napig nem talál-koztam olyan személlyel, aki ne ren-delkezne valamiféle istenhittel” –mondta János atya.

A magyar missziós egy ötven kilomé-ter átmérõjû, több nemzeti park általhatárolt terület lelkipásztora, amelyen25 kisebb településközpont és ugyan-ennyi kápolna található. „Az õserdõcsodálatos, a föld mindenhol vörös amagas vastartalomtól, és az ég gyönyö-rû kék” – mesélte lelkesen. Rendesutak azonban nincsenek, csak erdei ésszántóföldek közötti dûlõutak, így csaka magyar egyház segítségével megvásá-rolt terepjáróval tudja híveit rendszere-sen látogatni. Az õ népe nem indiánok-ból áll, hanem telepesekbõl, akik erdõ-kitermelésbõl és földmûvelésbõl élnek.Az indiánok az õ területétõl 15 km-rerezervátumszerû falvakban élnek.

A plébániaközpontnak otthont adófalu neve Comandante Andresito.Mindössze 25 éves település a brazilhatár közelében. Az argentin kormányparcellázta a vidéket és hívta ide a tele-peseket, hogy így elejét vegyék az en-gedély nélküli földfoglalásoknak és azõserdõk nyereségvágyból történõ irtá-sának. A vadon szomszédsága veszélyesállatok közelségét is jelenti, de az óriás-kígyók, pókok és skorpiók ez ideig el-

kerülték a plébánialakot – tudtam mega magyar verbitától.

A karácsonyt verõfényes idõben ün-nepelték, havat az itte-niek sohasem látnak.Jézus születésének ün-nepe most azért is kü-lönösen szép volt,mert a plébániaköz-pontban a korábbi fá-ból készült és nemrégleégett kápolna helyénúj, kõbõl épített temp-lomocskát emeltek,amelyet Mária Szeplõ-telen Szívének dedi-káltak. Ebben tartot-ták már az éjféli misét.Tornya még nincs, detalán hamarosan lesz.Az itteni misézõhelye-ken mindennapos lát-vány a mennyezetreszerelt ventillátor, amellyel a hõségetenyhítik.

Argentínában mindenhol sok a gye-rek, a nép nagyon családszeretõ. A hí-vek között vannak módosabbak, de acsaládok többsége szegény. János atyaegyik szívfájdalma, hogy az itteni szo-kás szerint a különbözõ társadalmi ré-tegek egymástól elkülönülten élnek.Így a gazdagok például külön kápolná-ba járnak misére.

A szegénység, a nincstelenség azon-ban nem rontja el az argentinok ked-vét. Pesszimista emberrel János atyamég nem találkozott. A bajokra más-képp válaszolnak. Ami számunkraprobléma, ami nekünk, európaiaknakkedvünket szegi, azt õk szóra sem mél-tatják. Ezt érdemes lenne eltanulni tõ-lük. Mi lehet ennek az oka? A misszio-nárius szerint egész más az õ istenké-pük, mint a mienk. „Európában túl letthangsúlyozva a szenvedõ Isten, pedig õnemcsak szenved, hanem boldog is.Valahogy föl kéne már fogni, hogy a mimegfeszített Urunk föltámadt és többé

nem hal meg. Jézus mondta, örüljetek,szüntelen mondom, örüljetek! Ennekvan most itt az ideje, nem a kesergés-nek. Errõl a tényrõl a latin-amerikaiaknem hajlanók megfeledkezni – állítja averbita misszionárius.

Örömmel tapasztalja azt is, hogykönnyû a híveket mozgósítani. „A misevégén elég egyszer szólni, hogy ennyi és

ennyi személyre van szükségem az ilyenés ilyen munkálathoz. Például hittantá-borba tíz anyuka kellene krumplit pu-colni, fõzni, és már jönnek is.”

Argentínában azért van szükség ma iskülföldrõl érkezõ misszionáriusokra,mert még mindig nincs elég helybelipap. Az Iguazú Egyházmegyében im-már száz éve mûködnek a világ legkü-lönbözõbb részeirõl érkezõ verbiták.„A rend konstitúciója azt mondja,hogy addig vagyunk egy helyen, amíg ahelyi közösségbõl nem születik annyihivatás, hogy átvegyék a helyünket.Amikor a püspök atya közli, hogy fiúk,köszönöm a munkát, de most már vanelég papom, akkor mi átadjuk a he-lyünket. De itt még nem tartunk.”

Ezért néhány hét szabadság után Var-ga János atya visszatér övéihez. Februárvégéig marad, és igyekszik minden meg-hívásnak eleget tenni, hogy különbözõközösségekben beszámoljon argentínaitapasztalatairól, és minél több barátotszerezzen a világmisszió ügyének.

Szerdahelyi Csongor

Arrafelé kevés a szomorú emberKarácsony után tért haza háromévenként esedékes szabadságára

Varga János misszionárius Argentínából. Az Isteni Ige Társasága tagja2003 óta Misiones tartományban szolgál. A kreol bõrû, fekete hajú

fiatalember már-már igazi latin-amerikai, pedig a Heves megyeiSzihalomról származik.

4


Hírek a missziókból

MEXIKÓVÁROS (Zenit) – Többmint 6,1 millió zarándok kereste fel ahíres mexikói kegyhelyet, Guadalupét2009 decemberében, a Szent Szûz itte-ni megjelenésének 478. évfordulóján,százezerrel többen, mint egy évvel ko-

rábban. A guadalupei Szûzanya napja amexikói hívek naptárában a legfonto-sabb ünnep. A közelmúltban készültfelmérés szerint minden negyedik me-xikói állítja, hogy kegyben vagy csodá-ban részesült a Szûzanya közbenjárás-ára, aki az amerikai földrész védõ-szentje. Zarándokok érkeztek Mexikóminden részérõl, egyesek Közép-Ame-rikából, mások az Egyesült Államok-ból, hogy részt vegyenek a háromna-pos ünnepségen, melynek folyamánnéptáncok, õsi rituálék voltak látha-tók, valamint zarándokok százezrei,akik térden állva haladtak a bazilikafelé. A kegyhely ad otthont a guadalu-pei Szûzanya képének, amely csodásmódon jelent meg Juan Diego köpe-nyén 1531. december 12-én. II. JánosPál pápa 2002. július 31-én avattaszentté Juan Diegót.

KUALA LUMPUR, Malaysia (Zenit)– Több protestáns és egy katolikustemplomot támadtak meg az év elejénKuala Lumpurban. A támadások né-hány órával azután következtek be,hogy a kormány bejelentette, eltörli atilalmat, miszerint nem-muzulmánokszámára tilos az „Allah” szó használa-ta. A három évvel ezelõtt bevezetett ti-lalom a bíróság döntése szerint alkot-mányellenes volt, vagyis az Allah szónem kizárólagosan az iszlám tulajdona.A maláj katolikusok Herald címû lapjaígy szabad utat kapott, hogy Allahot ír-jon maláj nyelvû oldalain az „Isten” ki-fejezés fordításaként. A kormány an-nak ellenére bejelentette a tilalom fel-

oldását, hogy az elõzõ napokban tilta-kozó megmozdulások voltak muzul-mán csoportok részérõl. LawrenceAndrew atya, a Herald fõszerkesztõjeazt nyilatkozta, hogy az erõszak elke-rülése érdekében az újság mindaddignem fogja az Allah szót használni, amíga bíróság a kérdést véglegesen nem sza-bályozza. Malajzia 28 milliós lakossá-gának 60 százaléka muzulmán.

DONG CHIEM, Vietnam (Zenit) –Dong Chiemben a rendõrök több kato-likust is megsebesítettek, amikor azokmegpróbálták megvédeni a plébániatemetõjében álló keresztet a felrobban-tástól. John Le Trong Cung atya, a Ha-noi Egyházmegye helyettes titkára ígynyilatkozott: „Legalább egy tucat em-bert vertek meg brutálisan, közülükketten súlyosan megsebesültek és a TeTieu-i kórházba szállították õket, aholazonban megtagadták ápolásukat”. Aplébános szerint a domb, ahol a keresztállt, több mint száz éve a plébánia tulaj-dona. Elmondta továbbá, hogy a helyaz úgynevezett nagy éhínség idején,

1944 októbere és 1945 májusaközött lett temetõ, amikor két-millió ember halt éhen az or-szágban. A kommunista hatósá-gok azt állítják, hogy a terület anépé, és az állam kezeli az embe-rek javára. „Ami a kereszttel tör-tént, az támadás hitünk legszentebbszimbóluma ellen, vagyis szentségtö-rés” – jelentette ki a pap.

VATIKÁNVÁROS (Zenit) – Bár akatolikusok Törökországban vallássza-badságot élveznek, még mindig a törvé-nyi elismerésre várnak, hangsúlyoztaXVI. Benedek pápa Törökország szent-széki nagykövetének. A pápa a két ál-lam közti kapcsolatokról beszélt, ami-kor kihallgatáson fogadta KenanGursoy nagykövetet. Említést tett2006-os törökországi látogatásáról is,valamint az ország szerepérõl a közel-keleti konfliktus megoldásában. ASzentatya megjegyezte, hogy Törökor-szág és a Szentszék között majdnem öt-ven évvel ezelõtt jött létre a diplomáci-ai kapcsolat. Elismerte, hogy sok min-dent elértek az elmúlt években, és kife-jezte óhaját, hogy folytassák a két félközti kapcsolatok elmélyítését és erõsí-tését. Törökországban az alkotmánygarantálja a keresztény közösségeknekaz istentisztelet szabadságát, de XVI.Benedek szerint az egyház még mindigtörvényi elismerésre vár. „Nagy segítsé-get jelentene ez, hogy az egyház teljesvallásszabadságot élvezhessen, és mégnagyobb eredményt jelentene társadal-mi szinten” – mondta a pápa.

MOGADISHU, Szomália (CISA) –Január elején az ENSZ Világélelmezé-si Programja úgy döntött, felfüggesztitevékenységét Szomáliában, mert afundamentalista Shaabab milícia több-ször is megtámadta és kifosztotta a hu-manitárius szervezet raktárait. Djibutipüspöke, Giorgio Bertin a Fides hír-ügynökségnek elmondta: „Nagyon ag-gódom a humanitárius helyzet miattSzomália déli és középsõ részein, aholmilliók élete függ a nemzetközi segé-lyektõl. Most, hogy az ENSZ kivontaembereit a térségbõl, a helyzete drá-maivá válhat. Megértem a VP vezetõ-ségének indokait, de meg kell talál-nunk a módját, hogy ezeken az embe-reken segítsünk.”

5Új verbita püspökGhanábanXVI. Benedek pápa január 10-én aghanai Donkorkromi Apostoli Pre-fektúrát pápai helynökségi rangraemelte, Gabriel Edoe Kumordji verbi-ta atyát püspökké és pápai helynökkénevezte ki. Az új püspök 1956-banGhánában született, 1976-ban lépettbe a rendbe. A chicagói Loyola Egye-temen szerezte MA fokozatát paszto-rális szakon, doktorátusát misszioló-giából pedig a Los Angeles-i FullerEgyetemen. Ghánába szólt a mostmegválasztott püspök elsõ misszióskinevezése. A szerzetesek képzése volta feladata, és õ volt a ghánai verbitatartomány provinciálisa. A Donkor-kromi Apostoli Prefektúrát XVI. Be-nedek 2007-ben alapította Ghána ke-leti részén, területét a KoforiduaiEgyházmegyérõl leválasztva. Az újegyházkormányzati egység területe4285 km2, lakosainak száma 130 ezer,ebbõl 12 ezer katolikus, akik háromplébániához tartoznak. Hét verbitamisszionárius, hat nõvér (SSPS) és 102katekéta szolgálja õket.


Jubileum

Aki járt már Kõszegen, bizonyára tudja, milyen ha-talmas a Jézus Szíve-plébániatemplom. Amikor azonban aváros 1930. június 9-én, pünkösdhétfõn a Szent Imre-napot

tartotta, meg sem kísérelték falai közé terelni a tízezer fõstömeget. Kõszeg és egész környéke lázban égett akkor, hi-szen korábban nem volt rá példa, hogy a település ekkoramegmozdulást szervezzen. Jól jellemzi az ünnep méreteit,hogy egyszerre három püspökérkezett ez alkalomból: SerédiJusztinián bíboros, hercegprí-más, gróf Mikes János szombat-helyi és Theodor BuddenbrockSVD püspök, Nyugat-Kanszuapostoli helynöke Kínából, akiéppen Európában járt. És bár aSzent Imre Missziósház felszen-telése csak a programok egyikevolt, mégis ez volt a fõ esemény.

Igaz, hogy a házba már fél év-vel korábban beköltöztek az elsõlakók, ez nem kisebbítette az al-kalom ünnepélyességét. A bíbo-ros a kápolnán kezdve az egészépületet beszentelte, majd a ká-polna apszisa alatt elhelyezte azárókövet, melyet Rómából, aSzent Ágnes-katakombából küld-tek. Az akkori Szentatya, XI.Piusz, akit méltán neveztek misz-sziós pápának, táviratban adtaáldását a házra, lakóira, a verbitasajtótermékekre, azok olvasóiraés terjesztõire.

Meg kell említsük, hogy az emberek nemcsak az ünnep-lésben vettek részt, hanem a ház építésében is a szenteléstmegelõzõ másfél év folyamán. A korabeli újságok hónaprólhónapra részletesen közölték az adakozó személyek és kö-zületek nevét és a felajánlott összeget. Az iskolás gyerekekösszekuporgatott fillérjei éppúgy szerepelnek a listán, mintaz egy összegben adott nagylelkû adományok. Nagy él-mény olvasni a Kis Hitterjesztõ missziós gyermekfolyóiratkorabeli számait, látva, hogy a nagy gazdasági válság(1929–1933) kellõs közepén a keresztény felelõsségtudat-nak és a felebaráti szeretetnek micsoda áldozatvállalása jel-lemezte akkoriban a katolikusokat. Ugyanakkor azt is meg-figyelhetjük, hogy mindez mekkora találékonysággal páro-sult. A keresztény és tanári–tanítói hivatásuk súlyát érzõpedagógusok eredményesen vezették rá diákjaikat, hogyegyetlen fillért se hagyjanak veszni. A verbiták által meghir-detett bélyeg, csokoládé sztaniol, szárított narancshéj, folt-nak való rongy és ki tudja még mi minden, elsõ hallásracsak hulladéknak való dolgok gyûjtési akciói mind a misszi-ósokat segítették, akik az összegyûjtött készleteket értéke-síteni tudták. Mi ehhez képest a mai környezettudatos élet?És közben ezek a diákok tényleg elmondhatták: „Mi isrészt vettünk ennek a missziósháznak a felépítésében”.

Ezek a lelkes keresztények nem pusztán egy hatalmas házfelépüléséhez járultak hozzá, hanem annál sokkal többettettek. Hosszú kutatómunkára lenne szükség ahhoz, hogy

6 Az egész város összefogottNyolcvan éve szentelték fel a kõszegi Szent Imre Missziósházat

Középen az alapító Hubert Hansen (1930)

Serédi Jusztinián és Mikes János 1930-ban, a szenteléskor


Jubileum

pontosan rekonstruálhassuk, hány misszionárius atya éstestvér került ki az intézmény falai közül hosszabb-rövi-debb képzés után, hogy Magyarországon vagy a világ távo-

li vidékein hirdesse az isteni Igét. De azt sem szabadelfelejteni, hogy P. Seres Béla 1934-ben ebben az épü-letben kezdte meg a zárt lelkigyakorlatok tartását,melyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egyház-megyés papok, tanárok, diákok, városi polgárok ésparasztgazdák egyaránt közelebb kerülhessenek Is-tenhez és lelkileg megújuljanak. Számuk ezresnagyságrendben mérhetõ. A szegények is rendszeresen jár-tak a missziósházba szükség idején, és arról se feledkezzünkmeg, hogy itteni tevékenységéért kapta P. Õri István poszt-

humusz a Világ Igaza kitüntetést, amiért a holocaust idejénmentette az üldözötteket.

Tizenhat éve, hogy a verbiták visszakapták az épületet,s bár a missziósház feladatai ma is hasonlóak – lelkigya-korlatok, cursillók tartása, novíciusok nevelése –, a körül-mények már teljesen mások. Ennek próbál megfelelni aSzent Imre Missziósház, miközben hálát adunk minde-nért. A jóért, hogy negyven év megszakítás után újra ittlehetünk idõsek és fiatalok. De a múlt és a jelen nehézsé-geiért is, hiszen „az Istent szeretõknek minden a javukraválik” (Róm 8,28).

P. Tóth Zoltán SVD

7

A missziósház napjainkban

A visszatérés 1994-ben

A missziósház a határõrség kivonulása után (1970-es évek)

MISSZIÓS MISESZÖVETSÉG Drága kincs önmagunk és mások számára„Az Eucharisztia Jézus üdvözítõ jelenléte a hívõk közösségében, és mint lelki táplálék az Egyház legdrágább kincse,

amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokútján.” (II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia 9)

A szentmise az a kincs, amelyben Jézus Krisztus érted és értem, vagyis értünk ajánlja fel önmagát az Atyaistennek. Az igazi áldozatos szeretet iskolája,amelyben általa és vele együtt imádkozhatunk önmagunk és mások szükségleteiért.Élõ és elhunyt szeretteinket azzal ajándékozhatjuk meg, hogy mindennap misét mondatunk értük. A miseszövetségi tagság által napi hét szentmisébenajánlhatjuk Istennek a hozzánk közel állókat. A miséket verbita missziós atyák mondják a világ különbözõ tájain.

Bankszámlaszám: 1 1 6 0 0 0 0 6 - 0 0 0 0 0 0 0 0 - 1 2 7 1 3 3 1 4

A miseszövetségbe lépés egyszeri 7000 Ft-os hozzájárulással történik, mellyel a szegény országok missziós munkáját segítjük. Kérésére csekket éstájékoztatót küldünk.

Postacím: Missziós Titkárság • Burbela Gergely SVD atya, 9731 Kõszeg Park u. 1. • [email protected] • 06-30/418-9196


Világmisszió – Lányi Béla SVD missziós testvér

A cebui belváros utcáin csavargott, hogy valaho-gyan ételt találjon. Hat évvel ezelõtt Ariel Repuela

élete az utcai koldulás, a járókelõktõl lopás és aszipuzás körül forgott. Ma, 16 évesen Ariel iskolá-

ba jár, a volt utcagyerekeket befogadó Community ScoutsYouth Guidance Center nevelõintézet növendéke.

„Lázadó voltam. Hiszen annyira szegények vagyunk ott-hon. Ezért gondoltam gyerekként, hogy a magam lábára ál-lok” – mondja. Édesanyja mosónõ, apja kisebb asztalos-munkákat vállal. Mindez azonban nem elég a tizenegygyermek felneveléséhez.

Amikor elkezdett iskolába járni, neki kellett gondoskod-nia a saját reggelijérõl és ebédjérõl. Hogy ez sikerüljön, sza-badidejében a szemétben keresett eladható, kidobott fém-darabokat és hasznosítható hulladékokat.

„Guberálás ételért, utána szipuzás, majd lopás” – Arielígy kommentálta korábbi utcagyerek életét. Tízévesen el-hagyta szegényes külvárosi ottho-nát, mivel szüleit alkalmatlannaklátta arra, hogy gondoskodjanakróla. Az utcán új barátokra talált,akik bevezették õt a szipuzás vilá-gába. Az olcsó hígító egy-egy pil-lanatra boldoggá tette, elfeledtet-te vele az éhezést és megadta neki a lopáshoz, zsebtolvajlás-hoz szükséges bátorságot.

Néha majdnem elkapták. Egyszer kiragadta egy idõs asz-szony kezébõl a táskát, de tetten érték. Azt vette észre,hogy egy kövér rendõr szalad utána. Csak úgy tudott elme-nekülni, hogy egy seprünyéllel rácsapott a rendõr lábára.Házakhoz és üzletekbe is be szokott kopogtatni egy-egy fa-lat élelemért.

Valamikor 2006-ban Ariel megint bekopogott egy irodá-ba, hogy ételt kérjen. Itt viszont ételmaradvány vagy szidáshelyett finom, igazi ételt kapott. Elbeszélgettek vele. Utánapedig beszállították arra a helyre, mely mind a mai napig azotthona lett.

A Community Scouts Youth Guidance Center nevû inté-zetet a cebui rendõrség tartja fenn, hogy menedéket nyújt-son a csavargó vagy más okból otthon nem nevelhetõ gyer-mekeknek. Az intézet eredetileg magánkezdeményezésvolt, de a fenntartás biztosíthatósága érdekében került át arendõrséghez. Az anyagiak hiánya azonban így is csakmintegy ötven gyermek felvételét teszi lehetségessé. Verbitaszeminaristáink szombat délutánonként látogatják és kor-repetálják õket. A legjobb akarat mellett is nehéz a tanulásannak, aki az utcán töltött évek miatt már túlkoros és gon-dolkodásának frisseségét tönkretették a bódító szerek.

A jövõ misszionáriusai itt azt is megtanulják, hogy nemmindenki felelõs a körülményeiért, de Isten mindenkinekad újabb és újabb esélyt. Magyar jótevõk jóvoltából idõn-ként fel tudják javítani a gyenge kosztot, illetve vitaminokatis kapnak a fiúk. A trópusokon mindenfelé ott a sok gyü-mölcs – csak a nagyvárosok utcáin nem terem meg. Az inté-

zetet vezetõ rendõrnõ mindenért há-lás, amit a gyerekek kapnak.

Amikor Ariel bekerült az intézetbe,elõször nagyon nehéznek találta azottani rendet és fegyelmet, hiszen azutca szabadságához volt szokva. „Ele-inte nem fogtam fel, hogy ez jó ne-kem. Hozzászoktam a szemétben valóturkáláshoz és profi kolduló lettem,aki meghatotta a járókelõket – nevet amúltján. – De ma már nem vágyomvissza. Rám nehezedik az eltékozolt évek súlya.” Ariel el-gondolkodik. Valóban, most már járhat iskolába, de nálajóval fiatalabbakkal van egy osztályban, hiszen az utcai életmiatt éveket vesztett. Itt az intézetben sem túl sok, sem túlízletes az étel, de legalább van mit enni. És vannak nevelõkis, akik figyelnek rá és megkérdezik, hogy milyen jegyet ka-pott. Itt derült ki, amit Ariel nem is sejtett, hogy õ tulajdon-

képpen kitünõ képességü fiú. Most jó tanulónak szá-mit az egyik állami középiskolában, múltja ellenére.

Mivel õ a család nyolcadik gyermeke, mellette méghét gyereket kellene az idõsödõ szülõknek felnevelni.„Idén az volt a karácsonyi ajándék a szüleimnek, hogykérésemre két másik testvéremet is felvették ide. Hapedig nagy leszek és keresni fogok, mindenképpen se-

gítek majd a családnak. Hiszen sok jót kaptunk a szüleim-tõl. Nem az õ hibájuk, hogy nincs mibõl felnevelni minket.”

Szép karácsonya volt most a Repuela családnak. Ariel ha-zamehetett néhány napra, és megint együtt voltak a nyo-morúságos viskóban, de már felcsillant egy szebb élet remé-nye. Amire Ariel még csak gondolni sem mert, amikor azutcán aludt, lopkodott és szipuzott.

Egy szipus fiú új élete

„Nem mindenki felelõs körülményeiért,

de Isten mindenkinek ad újabb és újabb esélyt.”

8

Kérlek, segítsd missziós munkámat!

A Fülöp-szigeteki fiatalok nyitot-tabbak a szerzetesi hivatásra. Nem-csak papok, hanem verbita misszióstestvérek is szeretnének lenni, akikszintén fogadalmas szerzetesek, denem a szentségek kiszolgáltatásával,hanem szakirányú szolgálattal és a világi munkahelyeken va-ló jelenléttel apostolkodnak. Cebuban képezzük õket, én isa nevelõk egyike vagyok. Szemináriumunk most is tele vanjelöltekkel. A jövõ verbita missziós testvérei a képzésnek eb-ben a szakaszában még nem rendtagok, vagyis költségeiket(szemináriumi szállás tízágyas hálótermekben, ellátás, egye-temi tandíj) még a szülõk fizetik. Különösen a tandíj elõte-remtése okoz gondot. Számokat mondok: Míg a cebui mini-málbér mindössze 6500 peso, egy egyetemista félévi tandíja25–30 ezer peso, amire sok esetben az egyik szülõ teljes jö-vedelme rámenne. És akkor mi lesz a többi gyerekkel, a ház-tartással?


Cebu legszebb tengerpartjai az északi szigetcsúcson vannak.

Innen, a Medellin nevü hangulatos kisvárosból származikbeszélgetõpartnerem, Jude Thaddaeus Embalsado,

aki most harmadéves szeminarista a cebui Verbita Misszióstestvér-képzõ

Szemináriumban.

Jude szülei értelmiségiek. Édesapja amedellini cukormalom megbecsült mér-nöke, családjuk is a cukorüzem szolgála-ti házában lakik. Az édesanya tanárnõ,az egyik városi iskolában dolgozik. Ötenvannak testvérek: két fiú, három lány.

„Azelõtt olyan gimnazista voltam,mint a többiek Medellinben. A szüleimgondoskodtak rólam. Szívesen segítet-tem otthon, de nem volt különösebbfelelõsségérzetem. Jól éreztem magam a családban, sok sze-retetet kaptam” – emlékezik vissza Jude, aki éppen akkorérkezett a szemináriumba, amikor három éve megérkeztemCebuba. Akkor még nem tudhattam, hogy viceprefektus-ként hamarosan elöljárója leszek. Egy kiránduláson talál-koztam vele és a többi új szeminaristával, akik meglehetõstartózkodással méregették a külföldi missziós testvért. Judevolt az elsõ, aki megszólított.

„Igazából pap szerettem volna lenni. Vagyis Istennekszolgálni, de erre nálunk Medellinben nem volt más lehe-tõség, csak az egyházmegyés papság. Mélyen hívõ, katoli-kus családban nevelkedtem, papok is vannak közöttünk.Viszont unokatestvérem a verbitákhoz lépett be, hogymissziós testvér legyen. Tõle sok szépet hallottam a szemi-

náriumi életrõl: a lelkiségrõl, a közösségrõl. Azt is el-magyarázta, hogy a missziós testvér is Istennek telje-sen elkötelezett szerzetes, aki azonban nem a szent-ségek kiszolgáltatásával, hanem világi jellegû munká-val vezeti Istenhez az embereket. Rögtön ráéreztem, hogy

engem is erre hív Isten!”Aki a Fülöp-szigeteken verbita missziós testvér sze-

retne lenni, annak ki kell tanulnia egy értelmiségi szak-mát. Jude ügyvéd szeretne lenni. Ez nehéz tanulmány,ugyanis itt a jogászok mind másoddiplomások. A szi-getvilágban az európainál rövidebb a tanulmányi idõ. Atanulók már tizenhat évesen, a középiskola befejezéseután egyetemre kerülnek. Ebben a korban a fiatalokazonban még nem eléggé érettek, hogy „komolyabb”dolgokkal foglalkozzanak. Ezért a jogi karra csak olya-nokat vesznek fel, akik máshol már diplomáztak.

„Szeretnék ügyvéd lenni, a szegények ügyvédje, akivalóban a rászorulókat segíti a jog eszközeivel – osz-

totta meg velem terveit. – Ezért alapozó tanulmányként po-litológiára iratkoztam be. Nagyon érdekel a közélet. Ezcsaládi vonás. Édesanyám is szeretett volna városi képvise-lõ lenni, de aztán nem szerzett elég szavazatot. A nõvéremis politológiát tanult.”

Amikor Jude bekerült a szemináriumba, elõször nagyonnehéznek találta a rendet és fegyelmet, hiszen a gimnazis-ták szabadságához volt szokva. Aztán lassan hozzászokott akorai keléshez és az engedelmességhez. Az elsõ otthoni va-káció után könnyebb volt a szemináriumi élet, mert érezte,hogy az emberek tisztelik a hivatását, számítanak rá. Perszemindenkinek el kellett magyaráznia, hogy nem pap lesz, éshogy ki is a verbita missziós testvér.

Az Isteni Ige Társaságát alkalmas helynek találja szemé-lyes hivatása megvalósításához. „Elõször az tudatosult ben-nem – mondja –, hogy remek a kaja. A gondnok testvér va-lóban nem spórol az ételünkön. Az elöljárók gondoskodószeretete is jó érzés. Fokozatosan jöttem rá, hogy e felszínmögött sokkal mélyebb lényeg rejtõzik. Például az apostol-kodásban. Míg más karitatív szervezetek adományokat osz-tanak, a verbita szociális munka gyökereiben próbálja meg-szüntetni a bajokat. Megtanítják az embereket a túlélés mû-vészetére. Szociális lakásépítési programokat indítanak.Egy cebui ingatlanvállalat adományából hajléktalanotthontrendeztek be a belvárosban, ahol az idõs hajléktalanok na-ponta enni kapnak. Ez az átfogó szociális gondolkodás ab-ból fakad, hogy misszionáriusok vagyunk: küldetésünkvan. A Community Scouts otthonba is szívesen járok, hogykorrepetáljam a volt utcagyerekeket. A verbiták nemcsakételadományokkal és vitaminokkal járulnak hozzá az ott-hon fenntartásához, hanem tudást is adnak a fiataloknak,ami késõbbi megélhetésük alapja.”

Mit üzensz a magyar fiataloknak? – kérdeztem. „A hiva-tás kibontakozása olyan, mint a szeretet megerõsödése.Eleinte nehéz szeretni a másik embert, mert annyi tökélet-lenség és gyengeség van benne. Aki azonban elfogadja Istentervét, annak az élete könnyebb lesz. Ne adjátok fel!”

Szeminarista, aki ügyvédnek készül 9

A szeminárium vezetése próbál se-gíteni a rászoruló szeminaristáknak,nehogy egy-egy kibontakozó hivatásaz anyagiak hiánya miatt aludjon ki.Emellett szemináriumunk egyik apos-tolkodása, a volt utcagyerekeket ne-velõ Community Scouts intézet segí-tése is pénzigényes. Rendszeresen já-runk a gyerekekhez, tanítjuk õket. Azintézet költségvetése csak minimális

kiadásokat tesz lehetõvé. Ezért fontos a rajtunk keresztül,magyar jótevõktõl kapott segítség.

Olvasóink e számban megismerkedhetnek egy cebui sze-minaristával és egy volt utcagyerekkel. Így még személye-sebb a kérés: Segítsétek a cebui verbita szemináriumot és avolt utcagyerekeket!

Aki támogatni szeretné Béla testvér missziós munkáját,2011 februárjáig megteheti a Magyar Verbita Rendtarto-mány Missziós Titkárságán keresztül. Bankszámlaszámunk:11600006-00000000-12713314.

Információ: P. Burbela Gergelynél 30/418-9196 telefon-számon vagy a [email protected] e-mail címen.

Tudósítás és kérés a Fülöp-szigetekrõl


Szent Freinademetz József misszionáriusi útja

Egyedül álltam a pogányok között. Istenem, mit tehetek, mit tudok véghezvinni értük?

Az Isteni Ige Társaságának legnagyobb misszioná-riusa Freinademetz Szent József, akirõl minden évben janu-ár 29-én megemlékezünk a rendben.Õ volt az elsõ verbita misszionárius,akit allapító atyánk, Janssen Szent Ar-nold Kínába küldött. A papok évébenérdemes elmélkedni az õ papi, szer-zetesi és misszionáriusi életérõl, hogymegismerjük, mit jelent a mai világ-ban papnak, szerzetesnek és misszio-náriusnak lenni.

Amikor eljött az az izgalmas pilla-nat, hogy elhagyja szülõföldjét, bú-csúbeszédében mondta: „Jól ismerema tengerentúli embertársaim nyomo-rúságát, amint felénk nyújtják karju-kat, és segítséget kérnek”. Ezzel amondattal József atya azt fogalmaztameg, hogy a papi és misszionáriusihivatás nem más, mint krisztusi életés küldetés, amely kezdettõl fogvaminden népnek, nemzetnek és kultú-rának szól. Ahogy Krisztus minden-kiért jött a világra, és egész életét tel-jesen odaadta az emberekért, ugyanígy kell cselekedniük apapoknak és misszionáriusoknak is. Szent Pál azt mondja:„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”. Min-den pap és misszionárius Krisztust és embertársait hordoz-za önmagában. Nem önmagáért él, hanem az emberekért ésKrisztusért. Ahhoz, hogy Is-ten országa építésére tökéle-tes legyen a küldetése, nyi-tottnak kell lennie missziósmegbízatásának helyszínén azemberek és a kultúrák elfoga-dására. József atya látja, hogyembertársai nem csupán aszülõföldjén élõk, hanem atengerentúliak is. Azokért azemberekért is felelõsek va-gyunk, és feléjük kell nyújtanikezünket, segíteni kell õket,hogy megismerjék az igaz Is-tent, és részesüljenek Isten or-szágának örömében. Azt írta:„Szívem hevesen ver, szememkönnyekkel teli, mikor azokraa boldogtalan népekre gondo-lok, akiknél a pogányság leg-sötétebb éjszakája uralkodik.Nem ismerik Krisztust, nohaõk is a mi testvéreink.”

Mûködésének kezdetén jegyezte fel a kínai Dél-Shang-tunban: „Egyedül álltam a teljesen pogány nép között. Is-tennek legyen hála. Csak hát mit tehetek itt, és mit tudokvéghezvinni? Jóságos Isten, te építs, különben én hiába épí-tek. Te küzdj, te õrködj, különben minden hiábavaló. Bizo-

nyára sok lenne az aratás, de... És mégis: Isten akarja! Te-hát munkára fel!”

József atya megmutatja, hogy a papok és a misszionáriusélete nem kaland, hanem nehéz feladat és küzdelem Istenországáért. Egyedül Krisztus a papok és a misszionáriusok

ereje és reménye. A feladatok teljesítésébennem elég az emberi erõ, mert abból semmisem lesz. Krisztus szeretetében és erejébenkell bízni. Gyakran bizonytalanság és erõt-lenség tör rá a papok és misszionáriusok éle-tére, de ezekben a gyenge pillanatokban egy-re inkább érezik Krisztus nagyságát, erejét ésszeretetét, mert Krisztus soha nem hagyja el,akit hív és küld. Mivel Krisztus mindig kísé-ri életüket, bármilyen helyzetben készen áll-nak a szolgálatra. Probléma gyakran akkormerül fel, amikor a papok és a misszionáriu-sok túlságosan bíznak saját erejükben, hogymindent képesek megtenni. Amikor csak sa-ját terveiket és akaratukat akarják teljesíteni.József atya tapasztalatából kiindulva mindenhiábavaló, ha nem Krisztus épít, és nemKrisztusért cselekszünk. Szerinte bármit te-szünk, egyedül csak Krisztusért és embertár-sainkért tegyük. Errõl szól a papok és misszi-onáriusok mindenkori küldetése. Tehátmunkára fel!

—elly— SVD

Csak Krisztusért és az embertársakért10

Filar Franciszek SVD atya áldozatás közben – Mocamba (Nikarágua)


Jézus a szabadító

Visszanyertem önbecsülésemetA Katolikus Alkoholmentõ Szolgálat januárban ünnepel-

te fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ebbõl az al-kalomból igen szép tanúságtételt közlünk. A harmincnyolcéves szerzõ fél éve nem ivott alkoholt és – mint írja – nemzuhant össze depressziósan öngyilkosságon merengve, ha-nem visszanyerte lelke jobbik részét.

A tekintetem oly szomorú volt azelõtt, hogy nem mertemmár tükörbe nézni. No de hogy is kezdõdött? A Nyírség-ben születtem egy lányanya szere-lemgyermekeként. Amint meg-szült, otthagyott a korházban. Ál-lami gondozott lettem. Nagyonhamar megtanultam olvasni, az ol-vasás egyfajta meneküléssé vált arideg valóság elõl. Mindig és min-denütt olvastam.

Hatéves koromban egy gyermektelen házaspár örökbeszeretett volna fogadni. Nehezen boldogultak velem, deannyira kötõdtem a gyermekotthon légköréhez, hogy le-mondtak örökbefogadási szándékukról. Inkább patronál-tak. Visszagondolva nagyon keserves lehetett megszelídíteniegy tüskés, érzékeny gyermeket, aki én voltam akkoriban.

Késõbb Budapestre kerültem, hogy szakmát tanuljak.Kollégista lettem. Itt rúgtam be elõször tizenhat éves ko-romban. A szabad hétvégéken egy barátnõmmel buliztunk,diszkóba jártunk. Ahhoz, hogy a számomra igénytelen kö-zeget elviseljem, le kellett mennem az õ szintjükre, vagyisittam. Sokszor kóboroltunk spiccesen az éjszakában, de agondviselés megóvott, hogy erõszakosság áldozatai le-gyünk. Tizenhét évesen megtértem egy nevelõtanárom ha-tására, aki több társamat is az Úr ismeretére, szeretetérevezetett.

Szép évek jöttek: közösségek, testvérek, szentségimádás-ok, és az Úr csodálatos mûködése szívem rejtekében. Ezek-ben az években normál módon ittam, bár néha méregetteka testvérek, mert szinte mindig pohár volt a kezemben ün-nepek alkalmával. Szerettem felszabadult lenni.

Huszonhárom évesen férjhez mentem. Szép, egészségeskislányunk született. A várandóságom alatt kezdtem el fõ-iskolára járni. Sajnos szülés után depressziós lettem, mertnem volt segítségem, és nagyon egyedül éreztem magam. Aférjem sokat dolgozott, nagyon szeretett minket, de amikorhazajött, a kislánnyal foglalkozott és nem maradt rám ener-

giája. Mikor nagyobbacska lett a lányom, a diáktársaimmala tanítás után beültünk egy közeli kocsmába beszélgetni.Õk még nem voltak házasok, hetente többször is kirúghat-tak a hámból, én azonban csak péntekenként. Mindig egy-re többet és többet ittam, mert „be kellett hoznom a hetiadagomat”.

Mikor a szülés után visszamentem dolgozni, egy érzelmiszál felforgatta az életemet, és innom kellett, hogy elvisel-jem. Késõbb megszûnt az állásom, ekkor kezdõdött az iga-zi vesszõfutás. Most már volt mire fognom, hogy miért

iszom. Egyre mé-lyebbre kerültem,egyre elviselhetet-lenebb volt a más-naposság, a de-presszió erõsödé-se. A legrosszabb

az volt, hogy a családom mélységesen féltett, és a kislá-nyom rettegett, hogy elveszít.

Volt olyan eset, hogy részegen mentem a gyermekért aziskolába és majdnem beestem az autók közé. Most már tu-dom, hogy Jézus vigyázott rám, õ állt a hátam mögött ésmindig átölelt.

2009. július 6-án rúgtam be utoljára. Isten megengedte,hogy végre tisztán lássak: ha nem hagyom abba, mindentelveszítek. Szabadító imát kértem Gál Péter atyától, akiépp a közösségünknek tartott lelkigyakorlatot. Az atya se-gített, hogy merre induljak el, és elkezdtük feltárni az al-koholizmusom gyökereit, amit a Meszlényi házaspárral to-vább folytattunk. Jakus Ottó és Fazekas György atyák is se-gítettek.

Amikor már ötnapos voltam, vagyis ötödik napja nem it-tam, ott voltam az elsõ Gamma Gt. Csoporton Kispesten.Örömmel vettem a tanácsokat, mert meg akartam ismernibetegségem gyökereit. Azóta is igyekszem minden közössé-gi alkalomra elmenni. Részt vettem a szenvedélybetegekmáriagyûdi szabadító zarándoklatán, különbözõ lelkigya-korlatokon. Vasárnaponként az egész család együtt jár aKórház utcába szentmisére és szentségimádásra. Van állá-som is. Gyerekekkel dolgozom, akikhez bátran lehetekkedves és természetes, na és persze a humoromat is kama-toztathatom. Mindennap hálát adok, hogy józan lehetek,hogy „szabad nekem nem innom”, és tudom, hogy a kes-keny úton együtt haladunk kéz a kézben.

—I—

Szabadulás az alkohol rabságából

Az alkohol rabságából Jézus Krisztus a szabadítóKatolikus Alkoholistamentõ Szolgálat

Lelkész: Jakus Ottó atyaElérhetõség: 06-1/242-2330

Az alkoholizmus gyógyíthatatlan be-tegség, amelybõl csak Isten szabadíthatmeg, ha az ember hajlandó a változás-ra, és elfogadja mások segítségét. Nemmindenki alkoholista, aki sokat iszik. Abetegség legfõbb tünete az, hogy az il-letõ élete lelki, pszichés és szociális ér-telemben lassan tönkre megy. Csak Is-ten adhatja meg az embernek azt a

tiszta pillanatot, amely során képeslesz reálisan látni a saját életet (amelyszinte már romokban hever), s hajlan-dó lesz segítséget kérni másoktól. Istensegítségével e betegség mellett is lehettünetmentesen, vagyis józanul élni.Nagy támaszt jelenthet a betegeknekegy olyan önsegítõ csoport, mint a Ka-tolikus Alkoholistamentõ Szolgálat.

Az alkoholtól való szabadulásIsten nagy ajándéka, amely lehe-tõvé teszi az alkoholista számáraa betegség felismerését, elfoga-dását, s megadja a kegyelmet, hogy kö-zösségben, más józan alkoholistákkalegyütt új és szép életet tudjon élnimindhalálig.

Íme egy tanúságtétel:

11


Szentlélek szolgálói

Különbözõ alkalmak vannak, amikor Istennel találkozhatunk, ezek egyike a lelkigyakorlat.

Mi történik ilyenkor, és mik azok az élmények,amelyek a lelkigyakorlat után megmaradnak?

A Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban megélt tapasztalatait osztja meg velünk egy lány.

Az elmúlt évben tavasszal és õsszel is lelkigyakorlatrahívták a Szentlélek Szolgálói nõvérek az Istent keresõ lá-nyokat. Ez utóbbi alkalommal az együtt töltött háromnapban elsõsorban Ádám atya lelki vezetésével elgondol-kodhattunk saját életünkrõl, múltunkról, terveinkrõl. Ma-gunkat kicsit jobban megismerve könnyebben felmérhet-tük, hol tartunk az Isten felé vezetõ úton, jó felé járunk-e,és merre helyes továbbhaladnunk.

Október 27-én szentmisével kezdtük a lelkigyakorlatot,majd rövid elmélkedésben pókhálóhoz hasonlítottuk éle-tünket: legfontosabb fonala az imádság, ezt elszakítva sem-mivé lehetnek szépen szövögetett terveink. Köszönjük apéldázatot a homokban látható lábnyomokról, amely meg-erõsítette bennünk az Isten iránti bizalmat, aki a legnehe-zebb napokon karjaiban hordoz bennünket.

Természetesen a jókedv végig áthatotta együttlétünket:este megtudhattuk, ki mennyire ügyesen tudja magát papír-ból „kitépni”, majd Goska és Kriszti nõvér irányításávalösszemértük, melyik „család” tud gyorsabban futni, végülpedig közös tánccal dicsértük az Urat.

Másnap Magdolna nõvér mesélt a Ghanában eltöltöttéveirõl, majd jó hangulatú zenés énekpróbát követõen,

amelyben csaknem mindenkinek ju-tott valami csörgõ-zörgõ-zengõ-zaj-keltõ eszköz, szentmisét ünnepel-tünk. Ebéd után egyéni szentség-imádásra és lelki beszélgetésre voltlehetõség, aztán közkívánatra ellá-togattunk a nõvérek házába, ahol fi-nom uzsonnával vártak bennünket.

Esténket imádsággal zártuk, ésmindannyian névre szóló üzenetetkaptunk az Úristentõl: „Drága vagya szememben, becses vagy nekem ésszeretlek”.

Utolsó napunk délelõttjén Ádámatya a zsoltárirodalomról beszélt nekünk, amely során

mindannyian megtalál-hattuk a személyesen ne-künk szóló Igét. Ezutánkiscsoportban bibliameg-osztáson vettünk részt ésszentmisével zártuk a lel-kigyakorlatot. Ennek ke-retében felajánlottuk ön-magunkat: az oltár eléhelyeztük azokat a tár-gyakat, amelyeket elõzõnap készítettünk, és vala-miképpen minket jelké-peznek.

Köszönjük Ádám atyá-nak a gondolatokat, ami-ket magunkkal vihettünka hétköznapjainkba, ésköszönjük Kriszti ésGoska nõvérnek a sokszeretetet, amivel vártakminket, a mindenre ki-terjedõ figyelmességüket,az étkezéseknél a tányé-runk mellett talált apróajándékokat, amikkel kü-

lönösen kedvessé tették számunkra az együtt töltött idõt.Kovács Luca

12 Az én szívem Téged keres

Akövetkezõ megújulási alkalom, hogy imában és játékban,másokkal közösségben személyesen találkozzunk az Úrral, május 8-án lesz 15–35 éves lányok számára a budapestiSzent Arnold Lelkigyakorlatos Házban, október 29. és 31.

között pedig háromnapos lelkigyakorlatot tartunk. Ha szeretnél résztvenni, csatlakozz hozzánk erre az idõre. Szeretettel várunk benneteket!

Jelentkezni lehet KLÁRA nõvérnél. Tel: 06-1/227-8963; 06-30/749-1379; [email protected]

Missziós Nõvérek


Missziós imaközösségek

Németh László SVD nagybecskerekimegyéspüspök adta át a vándor Ma-donna-szobrot plébánosunknak, Ko-csis István atyának október 9-én, avilágmisszió ünnepén a Budai Cisz-terci Szent Imre-templomban. Ima-csoportunk számos tagja jelen volt a

fontos eseményen. Hat hétig volt ná-lunk a Missziós Madonna. Felhívástintéztünk plébániánk családjaihoz,hogy jelentkezzenek minél többen,ne csak az imacsoport tagjai, és vi-gyék el otthonukba a Missziós Ma-donnát.

István atya kérte, hogy úgy készítsükel a beosztást, hogy csütörtökön és ahét végén lehetõleg a templomban le-gyen a szobor. Így imádkozhattunkotthon és a templomban is Jézusörömhírének terjedéséért, hogy minél

több embertársunk tehessen tanúságota feltámadt Krisztusról.

A papok évében minden csütörtö-kön este, a szentmise után szentség-imádást tartunk. Amíg a Madonna ná-lunk tartózkodott, missziós imaórát isszerveztünk csütörtökönként.

Eleinte – mint általában minden új-donság esetén – nagyon lassan kezdtekfeliratkozni a hívek a Madonna foga-dására. Viszont amikor az egyik család-nak sikerült megszervezni, hogy a kör-nyékbõl többen elmenjenek, és alapo-san fel is készültek imákkal a látogatókfogadására, nagyon gyorsan híre ment,hogy milyen nagy lelki élményben voltrészük. Ettõl kezdve szinte már csakegy-egy napra lehetett családhoz vinnia Missziós Madonnát, annyira beteltekaz idõpontok.

Szent Erzsébet napján, no-vember 19-én a szentségimádá-son és az imaórán közösségünkszinte minden tagja részt vett.Ekkor újak is csatlakoztak hozzánk,akik most már hetente hûségesen jön-nek összejöveteleinkre. A missziós ró-zsafüzér harmadik tizedét imádkoz-tuk: „Jézus, aki meggyógyítja a betege-ket”. Aktualitását nemcsak Szent Er-zsébet napja adta, akirõl tudjuk, mi-lyen sokat tett a szenvedõkért és a be-tegekért, hanem a sok-sok beteg a kör-

nyezetünkben, akikért rendszeresenimádkozunk.

Könyörögtünk Európáért, az öregföldrészért, ahol a népesség oly nagyrésze felejtette már el keresztény gyö-kereit: „Drága Szûzanyánk! Kérünk,közbenjárásoddal segítsd az európainépeket, köztük hazánkat a hithezvisszatérni, hogy Magyarország újraMária országa legyen!”

Krisztus Király ünnepe utáni csütör-tökön a zugligeti imacsoport tagjait ismeghívtuk az esti szentmisére, melyena fõcelebráns Burbela Gergely volt. Aszentmise után az Oltáriszentség elõttegyütt imádkoztunk a missziókért, pa-pi és szerzetesi hivatásokért. Ezutánadta át ünnepélyesen a Missziós Ma-donnát István atya Kõnig Katinak, azugligetiek vezetõjének. A bensõségesszertartás mindenkire nagy hatássalvolt. Nagyon jó volt együtt imádkozni!

Lukács Piroska

13Isten hegyén a Missziós MadonnávalA budapesti Istenhegyi Szent László-plébánia imacsoportja fogadta be

az indonéz missziós vándor Madonnát október és november hónapokban. Jelenlétében imádkozhattak a hívek otthonunkban és a templomban

az evangélium örömhírének terjedéséért, hogy minél több embertársunk tehessen tanúságot a feltámadt Jézus Krisztusról.

MISSZIÓS BARÁTOK TALÁLKOZÓIa Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban, Budatétényben

minden hónap utolsó vasárnapján17.15 – kezdés (szentségimádás és gyónási lehetõség)

18.00 – szentmise • 19.00 – elõadás • 20.00 – agapé, kötetlen beszélgetésÁPRILIS 25. – Cigánypasztoráció a Váci Egyházmegyében – DÚL GÉZA atya

MÁJUS 30. – Szabadulás az alkohol rabságából – JAKUS OTTÓ atya


Ifjúsági Világ Missziósok

Köröm kelet-magyarországi kis falu Miskolctól 16kilométerre délkeleti irányban. A település régi ha-gyományokra tekint vissza, elsõ írásos említése1387-bõl való, sõt már a XIII. században is létezett:

a muhi csata idejében (1241) a Sajón álló hídja jelentõs sze-repet játszott. És itt volt a sajóládi pálosok uradalmi köz-pontja is, melynek emlékét õrzi a volt pálos vendégfogadóépülete, ami ma a plébánia.

Még egy jelentõs történelmi esemény köthetõ Köröm-höz: a Rákóczi-szabadságharc idején az Ónodra összehívottországgyûlést (1707) a Sajó áradása miatt nem a várban,hanem Köröm mezején nyitották meg, így már régótaónod-körömi országgyûlésként említik. Ennek emlékéreépült a II. Rákóczi Ferenc Park, amely évrõl-évre újabbszobrokkal gazdagodik.

Ebbe a falucskába indultunk kilencen egy hideg decembe-ri szombat délelõtt Budatéténybõl, hogy találkozzunk az ot-tani emberekkel, megismerkedjünk helyi szokásaikkal és kö-zösen töltsünk el velük egy hétvégét. Semmit nem tudtunkróluk, ezelõtt soha nem találkoztunk velük, de mentünk,mert szerettük volna velük megosztani karácsony örömét.

Rögtön az út elején adódott egy kis nehézség: a kisbuszfûtése nem mûködött. Budapest határából vissza kellettfordulnunk. Így két személyautóval indultunk el újra, és alelkesedésünk, várakozásunk csak nõtt. Ez a két nap csor-dultig volt szebbnél szebb élményekkel.

A Sajón kézi hajtású komp üzemelt, amit a nagy hidegbenis kitartóan mûködtetett Ottó, a kompos fiú, így könnyedénátértünk a falu területére. Megérkeztünk és máris a fûtöttközösségi házba vezettek minket, ahol felmelegedtünk és ta-lálkozhattunk Tóni atyával, a körömi plébánossal. Nagysze-rû ember, mindazzal szolgálja az embereket, amit csak ma-gából adni tud: szeretet, idõ, tudás, bölcsesség, tapasztalat,jelenlét, türelem, ötletek és megvalósítás... Mesélt Körömtörténetérõl, és tanított nekünk egy karácsonyi éneket. Egyidõ után kopogtattak. A helybéli gyerekek jöttek, hogy el-játsszák nekünk a betlehemi történetet. Olyan szépen be-széltek és úgy csillogott a szemük, hogy (K)öröm volt õketnézni! Utána megismerkedtünk velük, énekeltünk, beszél-

gettünk, uzsonnáztunk, táncoltunk (köszönjük Dávid!). Akét nap folyamán közösen vettünk részt a szentmiséken ahelyiekkel Körömben és Kiscsécsen. Az emberek mindenholnagy szeretettel és érdeklõdéssel fogadtak minket. Nyitottakvoltak, együtt énekeltünk, és a prédikációk elején mindigketten-ketten közülünk elmeséltek egy emlékezetes karácso-nyi élményt, amikor adtak vagy kaptak ajándékot.

E két napban Mária néni gondoskodott az étkezésekrõl,egyszer sem hagytuk el a plébániát éhesen, szívét-lelkét bele-adta az ételek készítésébe. Nagyon megható volt, hogy ekko-ra szeretettel készített nekünk mindent, pedig azelõtt nem isismertük egymást. A közös étkezések másik fénypontja volt,mikor Tóni atya mesélni kezdett. Sok mindenrõl, nagy hoz-záértéssel: Pilinszky költészetérõl, a falu történetérõl, életé-rõl, tapasztalatairól – mindig alázattal, egyszerûen.

A hétvégét még szebbé varázsolta a szombat éjjeli hóesés,a több száz éves parochia ablakain képzõdött hatalmas jég-virágok és a békés, rendezett falu.

Az ott töltött idõ mindannyiunkra nagy hatással volt. Amisszió valóban küldetés. Megérezhettük ezt. Küldetés ar-ra, hogy adjunk bátran abból, amink van. Mindenki azt,amit tud: jó szót, ruhát, együtt töltött idõt, pénzt, élelmet,mosolyt. Nem számít, hogy ki hova született vagy mit ka-pott, az a fontos, hogy amit az ember maga tud adni, aztadja jó szívvel, mert ettõl lesz kiegyensúlyozott és boldog.

Odamentünk, hogy adjunk nekik valamit abból, aminkvan, és úgy jöttünk haza, hogy feltöltõdtünk kedvességük-kel és szeretetükkel. Ilyen a misszió.

Pataki Mária

14 Körömre vittük az örömhírt

Mankókat AngolánakHasznált, de jó állapotban lévõ mankókat gyûjtünk és juttatunk el egy angolai missziós kórházba.

Felvilágosítás: BURBELA GERGELY SVD (30-418-9196)[email protected]

A gyûjtés 2010 decemberéig tart, helyszínei a budapesti és kõszegi missziósházak és a hajósi plébánia.


Levél Brazíliából

Már majdnem féléve elhagytam aKárpát-medencét, hogy megismer-kedjek a foci, a szamba és a kávé or-szágával, ahol a világ legtöbb katoli-kus vallású embere él, vagyis Brazíliá-val. Mivel az ország nagy, a városok,az épületek és a templomok is na-gyok. Van itt minden fajta ember a vi-lág összes földrészérõl. Sajnos ma-gyarral még nem találkoztam. Jelen-leg még nyár van, ami annyit jelent,hogy borzasztó meleg van, rengeteg apimasz szúnyog, nem hagynak aludni,és szünet van.

Háromhónapos nyelvkurzus utánmost Sao José dos Pinhaisban vagyokegy kis plébánián. Ez Paraná állambanfekszik. Február végén megyek végle-ges helyemre, Sancta Catarina tarto-mányba, Apiúna városkába.

Sao Paolo, ahol a nyelvet tanultam, avilág hatodik legnagyobb városa, la-kossága tizenhatmillió körül van. A ta-nulás nagyon gyorsan ment, mert hét-végenként közösségeket látogattam,ahol volt alkalmam gyakorolni a nyel-vet. Mivel én csak tisztasági, szegény-ségi, engedelmességi és nem némaságifogadalmat tettem, ezért kénytelenvoltam gyorsan megtanulni portugá-lul. A brazilok azt mondják, hogy aportugál a legnehezebb nyelv a vilá-

gon, de azért, mert nem ismerik a ma-gyar nyelvet. Szép nyelv és gazdag, énnagyon élvezem, fõleg amikor a kicsi-nyítõ szavakat használjuk (például ca-fézinho-kávécska, leitinho-tejecske,padrezino-atyácska, maluquinho-bo-londocska stb.). A legnagyobb nehéz-séget a „seminarista” szó adta, mertminden szó, ami „a”-val végzõdik, nõ-nemû, nõkre alkalmazzák, én pedigférfi vagyok. Így néha viccbõl mon-dom, hogy én „seminaristo” vagyok.

Sao Paolóban volt alkalmam belekós-tolni a szegényekkel való foglalkozás-ba. Kaját osztogattam. Ez úgy mûkö-dött, hogy vannak helyek, ahol regge-lit, ebédet meg vacsorát biztosítanakkörülbelül ötszáz hajléktalannak min-dennap. Döbbenetes volt, de ugyanak-kor lelkileg nagy élmény, hogy tudtamszolgálni olyan embereknek, akik bü-

dösek, mocskosak, akiknek sem-mijük sincs, csak egy kukábólszedett szatyornyi holmi. Ha Is-ten valahol jelen van, akkor köz-tük biztosan! A különbség sze-gény és gazdag között elég nagy.Ennyi hajléktalant életembennem láttam. Budapesten is sokan van-nak, talán már adtunk is nekik valamiaprópénzt, csakhogy megszabaduljunktõlük. De ez nem segít, mert a szegénynem tudja, hogyan kell kezelni a pénz.Igaz, hogy a gazdag sem, mert mindenhülyeségre elpazarolja. Ezek az embe-rek nem pénzre éhesek, hanem szere-tetre. Néha nagyon agresszívak, degondoljunk bele, mennyi szenvedésenmennek át nap mint nap...

Beszámolómat az egyik legviccesebbélményemmel szeretném befejezni.Szilveszter estén történt. A szentmiseután, mivel senki sem hívott meg va-csorázni, hárman (én meg két pap) –mint a napkeleti bölcsek – elindultunkkeresni egy vendéglõt. Elterveztük,hogy egy jó vacsorával fogjuk elbú-csúztatni az óévet. De sajnos mi is,mint a napkeleti bölcsek, csak egy kishajlékot találtunk, mert minden másbe volt zárva. Ez normális is, mertsenki sem akar dolgozni szilveszter-kor. Ez a kis hajlék egy büfé volt aröptéren. Ott csak szendvics volt,olyan, hogy két harapással lenyeltem.Kettõt-kettõt megettünk, de még min-dig éhesek voltunk. A kiszolgáló nemakart nekünk továbbiakat készíteni,mert azt hitte, szórakozunk. Ez az esetannyira furcsa volt, hogy nem tudtameldönteni, mit csináljak: sírjak vagynevessek? Végül is nevettem, mertnem voltam egyedül, a másik két„napkeleti bölcs” társam is ugyanaztélte át, mint én. Meg aztán Isten is alegegyszerûbb hajlékot választotta amegtestesülésekor.

Hurgoi Sándor SVD, Brazília

Ha Isten valahol jelen van,akkor köztük biztosan...

15

Barra do Turvo: Sándor testvér brazil barátaival

VV EE RR BB II TT AA BB AA RR ÁÁ TT II KK ÖÖ RR – Új lehetõségÚjra hívjuk a testvéreket a Verbita Baráti Körbe! Olyan közösség vagyunk, melynek tagjai – bár nemfeltétlenül ismerik egymást, mégis – együtt imádkoznak nap mint nap a missziókért.Felvételi díj nincs. Kérjük a jelentkezõket, hogy adják meg nevüket, születési idejüket és születésihelyüket, valamint postacímüket.Missziós Titkárság, 9730 Kõszeg, Park u. 1. • tel.: 06-30/418-9196 • [email protected]üldjük a felvételi igazolást az ajánlott, missziókért végzendõ rövid napi imádságokkal együtt. Ugyancsak küldjük a Világposta címû missziós újságunkat negyedévenként. Halász Lajos atyaminden hónap 15-én szentmisét ajánl fel a Verbita Baráti Kör tagjaiért és azok szándékaira.


Mozaik

Atéli rejtvény megfejtése: „Aki szereti Istent, bízik benne...” Nyertesek: Szabó Csaba – Nyõgér, Reisner Anna– Sopron, Keller Terézia – Bicske. Mostani rejtvényünk megfejtése Boldog Teréz anya szavai az imádságról.Beküldési határidõ: április 30.

16 Kedves Missziós Barátaink!Az Isteni Ige Társasága által létrehozott O L A J FA H A J T Á S A L A P Í T V Á N Y harmadik évemûködik. Közeledik az az adóbevallások ideje, ezért az alábbi kéréssel fordulunk hozzátok: Az Isteni Ige Társaságának közvetlenül nem lehet felajánlani az adó 1%-át. Ha valaki azonbanmégis szeretné adója 1%-ával támogatni a társaságot, kérjük, kedvezményezettnek tüntesse fel az alapítványunkat.

Az Olajfahajtás Alapítvány adószáma: 18896390-1-18

Az alapítvány kuratóriuma

MISSZIÓS ADOMÁNYOK AZ IGAZÁN RÁSZORULÓKNAKA keresztény élet híd, amely az üdvösség földjére, az igazi boldogsághoz vezet. Ennek az építésé-re kaptunk meghívást. Hisszük és reméljük, hogy lelki és anyagi támogatásunkkal segíteni tudunkmásokon. A missziós munka, amelyet a misszionáriusok végeznek a világon, az imádsággal, azigehirdetéssel és a szociális munkával együtt lesz teljessé. A verbiták által segíthetünk azoknak atõlünk távol élõ szegényeknek, akik saját erejükbõl nem tudják kórházaikat, iskoláikat, ültetvényei-ket és a megélhetésükhöz szükséges dolgokat elõteremteni és fenntartani. Segíthetünk nekik, hogyne csak a megélhetési gondok kössék le a figyelmüket.

A legkisebb adományt is HÁLÁSAN KÖSZÖNI a Verbita Missziós Titkárság

Bankszámlaszám: 11600006-00000000-12713314

1223 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 3–5. • tel.: 30/418-9196, 94/562-205e-mail: [email protected]

Kérésére tájékoztatást, csekket, adóigazolást küldünk.

Új folyam, vi. évf. 1. sz. a verbita missziós …...vilÁgp sta– a verbita missziós...

Documents