II. Pázmányos Fraknói Nyári Akadémia

Írta Schvéd Brigitta - 2016. 08. 17.

Augusztus első napjaiban került megrendezésre immár második alkalommal az MTA–PPKE

’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport által hagyományteremtő céllal életre keltett Fraknói Nyári

Akadémia. A szakmai találkozó helyszínéül a tavalyi murakeresztúri plébánia és Surd után idén

Siófok-Kiliti szolgált. Az elmúlt évhez hasonlóan Gárdonyi Máté teológiai tanár, Kiliti plébánosa,

valamint Tusor Péter egyetemi docens, az Egyháztörténeti Kutatócsoport vezetője voltak a

szabadegyetem kurátorai, a hallgatói szervező és igazgató pedig Kanász Viktor volt.

Fotó: Varga Mátyás

A délelőtti és délutáni szekciókban elhangzó előadásokat közösségi és sportprogramok, bográcsozás,

népzenés est és dalárda, valamint közös siófoki fürdőzések követték. A tavalyi

akadémián mesterszakos egyetemi hallgatók és doktoranduszok ismertették új kutatási eredményeiket,

idén pedig gyakorló történészek, neves egyházi, illetve világi kutatók és szakemberek, valamint

doktorjelöltek tartottak szakmai értekezéseket. Az akadémia vendége volt továbbá Bosák Nándor, a

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiérdemesült püspöke.

A négynapos rendezvény első napján, augusztus 1-jén a közös vonat- és buszút, valamint a szállás

elfoglalása után a szakmai program Tusor Péter megnyitó beszédével kezdődött. Kifejtette, hogy az

MTA ’Lendület’-program támogatásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő

Egyháztörténeti Kutatócsoport kiemelt feladata és célja a hallgatók speciális képzése és tudományos

motiválása, melyhez tökéletes terepet tud nyújtani a nyári szabadegyetem keretében megélénkülő

szakmai diskurzus, a közösen és hatékonyan eltöltött szabadidő.

A megnyitó után Gárdonyi Máté Egyháztörténeti szempontok a tolerancia fogalmához című

előadásával kezdődtek meg a szakmai program. Bemutatta, hogy az egyes történelmi korszakokban

hogyan változott a tolerancia fogalmának, illetve gyakorlásának katolikus és protestáns értelmezése.

Elemzése során részletesebben kitért a korszak katolikus egyházának belső reformjával kapcsolatban a

Trentói zsinat teológiai jelentőségére, a jozefinista egyházi tolerancia vizsgálatára és a türelmi rendelet

hatására, valamint a II. Vatikáni zsinat utáni teológiai útkeresés időszakára.

Fotó: Varga Mátyás

Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Levéltár levéltárosa Magyarország és az Apostoli Szentszék

kapcsolatai VII. Kelemen pápa idején című előadásával a vatikáni magyar kutatások legújabb, a

középkori magyar történelemre vonatkozó eredményeit mutatta be. Az előadó a tavalyi év folyamán

közölte a témával kapcsolatban VII. Kelemen pápa 1523 és 1526 között kelt 150 magyar vonatkozású

brévéjét Brevia Clementinacímű kötetében, a nyári akadémia keretében tartott előadásában pedig

érthetően és érzékletesen vázolta fel a 16. század első évtizedeiben állandósuló

diplomáciai jelenlétek kialakulását, a korszak szentszéki-magyar kölcsönös jelenlétét. Így például

Giovanni Antonio Buglio (Barone di Burgio) apostoli nuncius (1523–1526) magyarországi

tevékenységéről, egyes magyar bíboros protektorok, például Hunyadi Mátyás uralkodásának idejéből

Aragóniai János és Rodrigo Borgia személyéről, vagy az egyes magyar királyok Rómába küldött

követeiről és a Jagelló-országok közös képviseletéről tudhattunk meg többet. Fontos szerepet tölthettek

be adott esetben a korszak római magyar gyóntatói, például Szondi Pál és más, hosszabb ideig

Rómában tartózkodó magyar személyek, zarándokok, pereskedők, kérvényezők is, akik Rómába

mentek ügyeket intézni. Az előadás második felében a Mohács utáni megváltozott politikai helyzet

diplomáciai kapcsolatait tárta elénk az előadó, ismertetve az I. Ferdinándhoz, valamint Szapolyai

Jánoshoz érkező pápai követeket.

Az első nap délutáni szekcióját Török József egyetemi tanár, a Kutatócsoport szenior kutatója és

tanácsadója nyitotta meg A francia forradalom egyházpolitikája című előadásával, melyben a téma

kapcsán személyes kutatási élményeiről is érzékletesen beszámolt a hallgatóságnak. Értekezése során a

francia forradalom egyházi vonatkozásairól, a papság polgári alkotmányáról és a papság fizetéséről, a

papi eskü letételéről, a szerzetesek és az apácák életének megváltozásáról, valamint

a clandestine vallási élet, azaz a titokban, őskeresztény módon gyakorolt és megélt vallásosságról is

beszélt. Mindezek előtt részletesen kitért Sieyés abbé híres, Mi a harmadik rend című röpiratának

hatására, és arra a szegmensre is, hogy az egyházi szereplők voltak leginkább az ideológiai szervezői a

polgári rend megmozdulásainak. Felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes még alaposabban

megvizsgálni azokat a forradalom kitörése előtti mentalitásbeli elmozdulásokat, melyek leginkább a

forradalom radikalizálódása során bontakoztak ki (például az idő és a tér deszakralizálása kapcsán), és

mélységeiben érintették a hit megélésének mindennapjait.

C. Tóth Norbert (MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, tudományos

főmunkatárs) Az egyházi középréteg mályuszi modellje - felújítás vagy újraépítés? című, kérdésfelvető

előadásában Mályusz Elemér egyházi társadalomról írt „kultikus” könyvének neuralgikus pontjaira és

már meghaladott elemeire, valamint az egyházi középréteg „mályuszi modelljének” egyértelmű

újragondolására és újraépítésére hívta fel a figyelmet. Több kérdéses pont említésével és rövid

vizsgálatával támasztotta alá állításait, például a magisztrális jövedelmek, az 1404. évi főkegyúri jog

kihirdetése és hatása, a javadalomhalmozás problematikája, a Jagelló-kori követjelentések, illetve a

kiváltságolt plébániák és az alsópapság helyzete kapcsán. Az újabb kutatások alapján kimutatható,

hogy Mályusz állításával szemben bizonyíthatóan nagyon kevés volt az idegen származású kanonokok

száma a káptalanokban (nem a pozsonyi társaskáptalant, hanem egyéb káptalanokat vizsgálva 1425-ig

bezárólag), valamint sokszor nem voltak a klasszikus értelemben valós javadalomhalmozások azok,

melyekre Mályusz hivatkozik, ugyanis bizonyos források felülreprezentáltnak értékelhetőek. Előadása

végén összefoglalóan kitért arra, hogy kiemelten fontosnak tartja egyedi esetek kellő mélységű

feldolgozását, hiszen mélyfúrásokra van szükség a teljesebb kép kialakításához. Lefektette, hogy új

egyházi társadalomkép megrajzolása szükséges, melyhez elengedhetetlenül fontos modern szempontú

adattárak összeállítása a székes- és társaskáptalanok helyzetéről, valamint a magyarországi és a pápai,

szentszéki iratanyag további feltárása és mindezek megfelelő összevetése is.

Fotó: Varga Mátyás

Fedeles Tamás (PTE BTK Történettudományi Intézet, Középkori és Kora újkori Történeti Tanszék,

docens)Magyar klerikusszentelések Rómában a késő középkorban című előadásában a 16. század eleji

római magyar papszentelések kutatásának jelenlegi helyzetét mutatta be. Felhívta a figyelmet arra,

hogy Magyarországon a korszak papszenteléseivel érdemben Lukcsics Pál témába vágó értekezésein

túl nem foglalkoztak, pedig rendelkezésre áll a téma alapvető forrása, a középkori római

papszentelésekről szóló Libri Formatarum, mely a 16. század elejéig tartalmaz vonatkozó adatokat, a

cél pedig az, hogy ennek a magyar vonatkozású adatait, tehát a római Kúriánál történő, magyar

vonatkozású szenteléseket megfelelően publikálják. Az 1426 és 1523 közötti időszak magyar

vonatkozású bejegyzéseinek vizsgálatával kimutatható, hogy a legtöbb bejegyzésben Esztergom, Eger

és Zágráb szerepel, valamint kiugróan sok bejegyzés az 1495–1497 közötti időszakból található a

regisztersorozatban. Fedeles Tamás az előadás végén kitért a további kutatási feladatokra és

lehetőségekre is, például kiemelte az identifikáció fontosságát és a javadalmak elhelyezését, illetve

felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatás későbbi fázisaiban fontos lesz az eddig kinyert adatoknak a

vonatkozó supplicatiók, bullák kontextusában történő elemzése, valamint mindezek összevetése a

folyamatban lévő egyházi archontológiai kutatási eredményekkel és a „mályuszi modellel”. A napot a

plébánia udvarán tartott bográcsozás, közös vacsora és népzenés est zárta, melyhez a hangulatot a

piliscsabai Kisze-Kusza zenekartagjai biztosították.

Fotó: Varga Mátyás

Augusztus 2-án a délelőtti szekció előadásait Tóth Tamás, a római Pápai Magyar Intézet rektora kezdte

meg A Pápai Magyar Intézet és a magyar egyháztörténet címmel, melyben átfogó képet nyújtott az

intézetről és épületéről, a Falconieri-palota történetéről. Az intézet gyökerei a 19. század második

feléig nyúlnak vissza; XIII. Leó pápa, akit személyes vonatkozások is kötöttek a Falconieri-palota

épületéhez, 1881-ben nyitotta meg a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők

között kívántak kutatóintézetet alapítani az örök városban, melyre végül Fraknói Vilmos választott

püspök, nagyváradi kanonok vállalkozott, aki alapítványt hozott létre Rómában, és ennek érdekében

megépíttette a Fraknói-villát, amely jelenleg a magyar nagykövetség székhelye. Tóth Tamás

előadásában nagy hangsúlyt kapott a Falconieri-palota 1927. évi megvásárlása, melynek második

emeletén a későbbiekben önállósodott Római Magyar Akadémia papi osztálya működött, valamint az

intézet további 20. századi történetének egyes fontos állomásai, így például az 1940. évi hivatalos

megalapítás körülményei, vagy Luttor Ferenc szerepe. A rektor előadásának gazdag képanyagával és

személyes vonatkozású történeteinek elmesélésével igazán közel hozta a hallgatósághoz az intézet

szellemiségét.

Fotó: Varga Mátyás

A délelőtti szekció másik előadását az Európai Parlament munkatársa, Török Gábor teológus és

egyházpolitikai szakértő tartotta, aki Brüsszelből érkezett az akadémiára Az egyházak és az EU

viszonya magyar szemmel - Tapasztalatok Brüsszelből című előadásával. Részletesen kitért az Európai

Unió egyházakhoz, leginkább a katolikus körökhöz és a Szentszékhez fűződő viszonyára és a

„keresztény projektre”, az 1950-es évektől napjainkig elemezve és áttekintve a témakört.

Megtudhattuk, hogy az 1950-es években a Szentszék rendkívül szimpatikusnak találta és támogatta a

Schumann-terv koncepcióját, mint a legújabb kor nagy vívmányát. 1956-ban hozták létre Strasbourg-

ban a Katolikus Információs Irodát, melynek székhelyét 1963-ban Brüsszelbe helyezték át. 1970-ben

döntötte el a Szentszék, hogy nunciatúrát állít Brüsszelben, innentől kezdve hivatalos a diplomáciai

kapcsolat az Európai Unió és a katolikus egyház között. Az előadás további részében képet kaptunk

többek között az ortodoxok (Ecumenical Patriarchate) és a protestánsok (CEC, CCEE) Európai

Unióval való kapcsolatáról, az alsóbb egyházi szinteken működő brüsszeli és strasbourgi politikai

tevékenységről, például a jezsuitákról (Jesuit European Social Center, Jesuit Refugee Service), az

Európai Parlament és az Európai Néppárt egyházakkal kapcsolatos dialógusáról, valamint arról, hogy

milyen új kihívásokat jelent az Unió számára az iszlámmal való párbeszéd kialakítása.

A délutáni szekcióban elsőként Bácsatyai Dániel doktorjelölt beszélt Dietrich von Nieheim híres német

klerikus, történetíró, pápai kancelláriai alkalmazott működéséről, aki a konstanzi zsinat és Luxemburgi

Zsigmond uralkodásának idején élt és alkotott, a zsinati mozgalom híve volt. Az előadásban

NieheimVividarium című szöveggyűjteményéről tudhattunk meg többet, melynek vezérfonala

az imperium és asacerdotium, azaz a pápai és a császári hatalom viszonyának elemzése volt. Nieheim

két olyan forrást idéz a Magyar Királyság területéről a királyi tetszvényjog 1405. évi intézkedése

kapcsán, melyekből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a szerző a pápai udvar

pénzügyeinek kritikáját fogalmazta meg, és a császári hatalom mellett foglalt állást.

A következő előadást Lábár Tamás pécsi egyházmegyei diakónus tartotta Német birodalmi

egyházfejedelmek a 17–18. században: ambíciók és kondíciók címmel, melyben a német

egyházfejedelmek koraújkori jogi státuszát tisztázta. Az egyházfejedelmek négy fő rétegét a

választófejedelmek (a mainzi, a trieri és a kölni érsek), az érsek- és hercegpüspökök, a hercegesített

apátok, illetve prépostok, valamint a birodalmi apátságok alkották. Az előadó érintette a pallosjog

kapcsán a boszorkányperek egyházjogi, büntetőjogi és teológiai vizsgálatának szükségességét, valamint

részletesen kitért az egyházfejedelmek szerteágazó mecenatúrájára, így például a salzburgi és a

würzburgi építkezésekre, valamint a fuldai kolostoregyüttes épületkomplexumára is. Az előadás végén

lefektette, hogy az egyházfejedelmek belpolitikájukban és mecenatúrájukban sikeresek voltak az

időnként hátrányos politikai események ellenére is, és a szekularizációig megőrizték függetlenségüket

és befolyásukat.

A nap záróeseménye és egyben az akadémia egyik különleges programja volt a Bosák

Nándor debrecen-nyíregyházi püspökkel folytatott közel két órás beszélgetés, melynek során Tusor

Péter kérdéseinek és a közönség érdeklődésének köszönhetően nemcsak a szakmai előadásokon

keresztül tudhattunk meg többet egyes történelmi korszakokról, hanem egy olyan élő történelmi

személyt is megismerhettünk, aki klerikusként valóban átélte a 20. század második felének történéseit.

Bosák Nándor 1974 és 1977 között az Eger-Belvárosi plébánián volt káplán, majd 1977 és 1993 között

teológiai tanár volt az Egri Hittudományi Főiskolán, ahol 1977-től 1990-ig spirituálisként, majd 1993-

ig rektorként működött. 1993-ban nevezték ki az első Debrecen-nyíregyházi püspökké. 2015-ben,

miután 75. életévét betöltötte, Ferenc pápa elfogadta lemondását és az egyházmegye második

püspökének Palánki Ferenc korábbi egri segédpüspököt nevezte ki. Az új püspök beiktatásáig mint

apostoli kormányzó vezette az egyházmegyét. A beszélgetés során felmerülő témákat, így például a

Mindszenty-kérdést, a békepapság megítélését, a titkos papszenteléseket, az 1958. évi kispaplázadást

vagy az 1964. évi megállapodást követő miliőt személyes történeteinek tükrében, de mindemellett

árnyalt és elmélyült történeti megközelítésben ismerhettük meg. A beszélgetés során felmerült a II.

Vatikáni zsinatot követő egyházi korszak és az új liturgia kérdése, valamint az új, Debrecen-

nyíregyházi püspökség 1993. évi megalapításának körülményei is.

Fotó: Varga Mátyás

A szakmai program a harmadik napon, augusztus 3-án két, az Egyháztörténeti Kutatócsoport

posztgraduális kutatásait bemutató előadással zárult. Elsőként Fazekas Ibolya doktorjelölt beszélt a 19.

század-eleji püspöki jelentések tükrében a váci egyházmegyei állapotokról. A bécsi Udvarhoz

beküldendő jelentéseket I. Ferenc tette kötelezővé 1804. évi rendeletével. Ezekből a forrásokból újra

lehet gondolni a 19. század eleji alsópapságról és a papi morálról alkotott eddigi véleményeket. Az

előadó kitért arra, hogy Meszlényi Antal például olykor elítélő a korabeli papság moráljával

kapcsolatban, ám az említett forráscsoport vizsgálatából nem ez derül ki, így újraértékelést tart

szükségesnek. Előadásának második felében kitért a 1828. évi Nádasdy Ferenc-féle váci jelentés

fontosságára, melynek kapcsán elemezte a plébánosok korabeli fontos normakommunikációs szerepét

és a posztjozefinista korszak egyházpolitikájának újraértelmezési lehetőségét is. A második előadásban

Jávor Miklós Egyházpolitika és ateizmus a Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964)címmel

szemléletmódot kívánt adni a Kádár-korszak gondolkodásmódjának vizsgálatához. Felhívta a figyelmet

arra, hogy az ateista propagandatevékenység, a szocialista embertípus és lelkialkat vizsgálatához a

gondolkodásmód teljes átalakítása szükséges. Kifejtette, hogy az 1960-as években sokkal

megfontoltabb, árnyaltabb, hosszabb távra ható egyházüldözési metódus váltotta fel a korábbi

erőszakos egyházakkal szembeni politikát. A szocialista tudományosság jegyében olyan új fogalmi

rendszereket alkottak, melyek a keresztény fogalmak antitéziseiként működtek, valamint olyan

alapvető fogalmakat töltöttek fel új jelentéstartalmakkal, mint a haza vagy az erkölcs. Az előadó

részletesen elemezte Farkas Endre A kommunista erkölcs című 1962. évi munkáját az erkölcs új

fogalmának értelmezése kapcsán, valamint kitért a kommunista ifjúság kapcsán arra, hogy milyen

fontos szerepet kaptak a kommunista forradalmi romantikában az új példaképek.

Mind szakmailag, mind szabadidős programok tekintetében jó hangulatban telt a II. Fraknói Nyári

Akadémia négy napja, mely a tavalyit meghaladva idén szélesebb tematikával és több előadással várta

a résztvevőket. A hivatalos programot a Bosák Nándor püspök által celebrált főpapi mise, valamint a

két kurátor, Gárdonyi Máté és Tusor Péter szavai zárták, akik kifejtették, hogy a nyári akadémia kiváló

alkalom volt arra, hogy megmutassa elképzeléseiket a katolikus egyetem feladatairól, lehetőségeiről és

céljairól, mellyel az egyetemi keretek között történő egyháztörténeti képzéshez még hatékonyabban

hozzá tudnak járulni. Az előadók közül többen be fogják mutatni legújabb kutatási eredményeiket

augusztus 23-án az idei VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson is, a Vatikáni magyar történeti

kutatások a 21. században címmel Tusor Péter és Fedeles Tamás által vezetett szimpóziumon.

Fotó: Varga Mátyás

A püspöki interjú, valamint Török Gábor előadása meghallgatható az Egyháztörténeti

Kutatócsoport Youtube-csatornáján. További részletek az Egyháztörténeti

Kutatócsoport honlapján olvashatók.