1

HÍRLEVÉL

(Egyesületi tagok kérdései)

Tisztelt Egyesületi tag! Tájékoztatásul megküldjük hírlevelünk következő számát, amely az eddig beérkezett – tagjaink által feltett – kérdéseket és az ezekre adott szakmai véleményünket tartalmazza. Reméljük, hogy munkájuk során összeállításunkat hasznosítani tudják. Üdvözlettel: Botka Erika főtitkár 101. kérdés: Segítségét kérem egy kárrendezés könyveléséhez. A társaság gépkocsija 1.000.000.- forint összegű kárt szenvedett. A javítás 2011.12.30-i teljesítéssel megtörtént. A szerviz társaságnak szóló számlájában 100.000 Ft a tulajdonos céget, 900.000 Ft a biztosítót terhelő rész (a cégre vonatkozó rész kis összegű avulást is tartalmaz). A biztosító engedményezés alapján közvetlenül a szerviznek fizetett 2012.01.20-án. Helyes-e az alábbi számlakijelölés: 52 – 454 1000.000 Ft 368 – 963 900.000 Ft 454 – 368 900.000 Ft 454 – 3811 100.000 Ft Eszerint a biztosító által rendezett kárrész nem okoz eredmény kihatást. Válasz: A biztosító által fizetett kártérítést bruttó módon kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a pénzügyi rendezés nettó módon történt, így a kérdésében leírt elszámolás számszakilag helyes. Az elszámolás könyvelésében annyit kell módosítani, hogy a gépkocsi javítási számláját nem igénybe vett szolgáltatásként az 52-esben, hanem kárráfordításként az egyéb ráfordítások (86-ban) között kell elszámolni. Így valóban a társaságnál egyenlegében veszteségként 2011-ben a 100.000Ft-os önrész fog megjelenni. 102. kérdés: Nem kaptam sehol megnyugtató választ a rokkant nyugdíjasokra vonatkozóan. Az a kérdés, hogy a III. rokkantsági csoportba tartozó egyéni vállalkozás keretében működő családi gazdálkodó, valamint felesége családi gazdálkodás tag. Mindketten 1955.január 1. előtt születtek, 62 éves korukig az idő kevesebb, mint 5 év. Kérdésem: családfő főfoglalkozású vállalkozóvá kell, hogy váljon? A feleség, mint családi gazdálkodó tag biztosított őstermelővé kell, hogy váljon? Járulékfizetés, bevallás havi vagy negyedéves? Vonatkozik-e mindkettőjükre, hogy jövedelmük nem haladhatja meg a minimálbér 18-szorosát? A Családi gazdaság tagja még 3 kiskorú unoka, akik után járulékot nem kell fizetni?

2

Válasz: A válasz – sajnos – nem kedvező! A Tbj. tv. 4. §-ának f) pontja alapján saját jogú nyugdíjas az a személy, aki saját jogú nyugellátásban, öregségi nyugdíjban részesül. Öregségi nyugdíjasnak az a nyugdíjas tekintendő, aki 2011. december 31. napjáig a 62. életévét betöltötte. Ez alól kivételt jelent az a nő, aki – életkorától függetlenül – 40 év munkaviszony után ment nyugdíjba (ilyen jogcímen). Így aki eddig nyugdíjas (például rokkant nyugdíjas vagy korkedvezménnyel ment nyugdíjba) volt és 1950. január 1. napja után született, korhatár előtti ellátásban részesülőnek minősül 62. életéve betöltéséig. Az az előírás, mely szerint a korhatár előtti ellátást szüneteltetni kell, ha az ellátás mellett szerzett éves jövedelem a minimálbér 18-szorosát meghaladja (2012-ben az 1 millió 674 ezer forintot) továbbra is hatályban van (ez az öregségi nyugdíjasokra nem vonatkozik). A korhatár előtti ellátásban részesülő a járulékfizetés szempontjából nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak. Így főfoglalkozásúvá válik a családfő, őt az általános szabályok szerint terheli a járulékfizetési kötelezettség. A mezőgazdasági őstermelő (családi gazdálkodó) a Tbj. tv. 30/A. §-a alapján havonta a minimálbérnek megfelelő összeg után

− 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, − 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, − 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet.

Amennyiben a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg az Szja-tv. szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó értékhatárt (a 8 millió forintot), a tárgyévet megelőző adóév bevételének 20 százaléka után

− 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, − 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet.

A mezőgazdasági őstermelő azonban nyilatkozhat arról, hogy az adóévre magasabb járulék alapján fizeti a járulékokat (4+3+10 %-ot). A mezőgazdasági őstermelő saját maga után havonta – főszabályként – a minimálbér után fizeti a szociális hozzájárulási adót. (A minimálbérnél magasabb összeg után, ha nyilatkozata alapján magasabb járulékalap után fizeti az egyéb járulékokat.) Nem kell viszont szociális hozzájárulási adót fizetnie, ha a tárgyévet megelőző év adatai alapján mezőgazdasági kistermelőnek minősül. A jogalkotás során hatályon kívül helyezték a segítő családtagra vonatkozó előírásokat. Így a feleség foglalkoztatására háromféle lehetőség mutatkozik:

− vagy munkaviszonyban (részmunkaidőben) történik a foglalkoztatása (munkaszerződés, munkabér, munkaidő stb. meghatározásával),

− vagy egyszerűsített foglalkoztatás keretében (a vonatkozó törvényben előírt feltételek, időtartam, közteher stb. mellett), ez alkalmas az unokák foglalkoztatására is,

− vagy a feltételek hozzáigazítása után családi gazdálkodó lehet a feleség is.

3

103. kérdés: Az egyik kft ügyvezetői úgy döntöttek, hogy a szabad tőkéjüket tőzsdéztetik. A befektetés jól indult, már az első héten megduplázták a befektetett összeget, később viszont az egészet elbukták. A kérdésem az, hogy ez a vállalkozás érdekében felmerült bevételnek, illetve költségnek minősül-e? Kell-e a társasági adó alapot növelni a veszteséggel? Válasz: A tőzsdei ügyletek eredményére vonatkozóan a társasági adónak nincs külön adóalap korrekcióra vonatkozó rendelkezése (se adólap növelés, se adóalap csökkentés). Mivel az ügyletek eredményhatása az adózás előtti eredményben szerepel, az a társasági adóalap részét képezi, ha nyereség, ha veszteség realizálódik. 104. kérdés: A kérdésünk az, hogy milyen esetben kell a számlán feltüntetni a vevő adószámát? Áfa ellenőrzésen voltam Budapesten és az adóellenőr azt mondta, hogy minden esetben rá kell vezetni a számlára a vevő adószámát mind az utalásos, mind a kp.-s számlákra és már ezért büntetett meg vállalkozást. Én úgy tudom és ennek megfelelően tájékoztattuk ügyfeleinket, hogy az áfa tv.169. §-ának előírása szerint csak abban az esetben kell a vevő adószámát feltüntetni a számlán, ha adófizetésre kötelezettnek történik az értékesítés vagy szolgáltatás, vagy a 89.§-ban meghatározottak részére teljesítették (fordított áfás, közösségi értékesítés, a vevő kéri). A szigorú számadású nyomtatványok közt mi csak a számlatömböket, nyugtákat tartjuk nyílván. Válasz: Az adóhatóság kérdésben leírt álláspontja nem fogadható el, nem minden esetben kell a vevő adószámát feltüntetni. Az áfa tv. 169.§-a d) pontjának az előírása egyértelmű e tekintetben, mely szerint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószámát akkor kell a számlán feltüntetni, ha adófizetésre kötelezettnek történik termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás (pl. fordított adózás alá eső ügyletek), vagy amely termékértékesítés az áfa tv. 89. §-ban meghatározott részére történik. Így a kérdező álláspontja a helyes. 105. kérdés: Társaságunk szolgáltatás nyújtásával foglalkozik. A szolgáltatását utalvány formájában meg lehet vásárolni, majd egyeztetett időpontban igénybe venni, mint egy ajándékutalvány. A vásárló fizet, majd az igénybevevő megkapja a szolgáltatást, vagy nem veszi igénybe (ez is előfordulhat). A szolgáltatónál hogyan kell könyvelni az utalványértékesítést, illetve a fel nem használt utalványok ellenértékét. Lejárat után nem kell visszafizetni, természetesen.

Válasz: Az utalvány kibocsátója (értékesítője) az utalvány értékesítésekor az utalvány ellenértékét egyéb rövid lejáratú kötelezettségként mutatja ki a pénzeszközökkel szemben. Az áfa tv. 259. §-ának 14. pontja értelmében az utalvány pénzhelyettesítő eszköznek minősül. Ugyanakkor az ellenérték pénzhelyettesítő eszközzel történő megfizetését az áfa törvény 9. §-a (2) bekezdésének b) pontja és 13. §-ának (3) bekezdése nem minősíti termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak, így az utalványértékesítéskor nem keletkezik áfa fizetési kötelezettség. Az utalvány alkalmazása során akkor keletkezik áfa-fizetési kötelezettség, amikor a vásárló az utalványok ellenében a szolgáltatást igénybe veszi, ekkor kell a szolgáltatásnyújtást is

4

árbevételként elszámolni. Az értékesítésből adódó követelést kell ezek után a rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben összevezetni (kompenzálás). Az utalvány kibocsátójánál a fennmaradó kötelezettséget - ha az utalványt nem használják fel az utalvány lejárati idejéig - mint elévült kötelezettséget a rendkívüli bevételekkel szemben kell elszámolni. 106. kérdés: 1. Egyszerűsített végelszámolással kapcsolatos a kérdésem, amikor elkészült a végelszámolást lezáró mérleg és a vagyonfelosztási javaslat, melyet közzé is tesz a cég. Ezt követően a pénzkiosztásnál milyen sorrendiséget kell tartani a jegyzett tőke és az eredménytartalék kifizetésekor. Magyarul, ha van pénzeszköze, amit feloszt a tagok között, ott hogyan kell eljárni? Először az eredménytartalékot ossza fel, és ha igen, akkor már a vagyonfelosztási javaslatban kellett volna számolni az adókkal, és mikor fizetheti ki a jegyzett tőkét, csak akkor, ha már nincs eredménytartalék, vagy esetleg negatív összegű az eredménytartalék? A másik kérdésem, hogy ennek a kiosztása után újbóli mérleget kell készíteni és azt is el kell küldeni közzétételre, vagy esetleg az apeh-nak? 2. A harmadik kérdésem, hogy az eva hatálya alá tartozó adózó 2011. december 31-el elhatározta az egyszerűsített végelszámolását, melyet lassan be is fejez. Itt ugye nincs tevékenységet lezáró mérleg, mert bevételi nyilvántartást vezetett, csak 2012. nyitó mérlege van, mert átkerült a tao és a számviteli tv. hatálya alá. Ebben az esetben nem gond, hogy nincs tevékenységet lezáró mérlege, csak a bevallásai az apeh felé? Volt már ilyen a gyakorlatban, akinek esetleg lehet tapasztalata, hogyan jár el ilyenkor a cégbíróság és a hivatal, mivel elégszik meg? Válasz: 1. A végelszámolási zárómérlegben és így a vagyonfelosztási javaslatban is a vagyonkiadáshoz kapcsolódó adófizetési kötelezettségeket (áfa, szja, eho, stb.) szerepeltetni kellett volna, így a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat nem jól került összeállításra. Ha a magánszemélynek járó vagyon kifizetésre kerül, akkor a sorrendiségre vonatkozóan csak az szja. tv. 68.§-a (8) bekezdésének c) pontja tartalmaz előírást. E szerint, ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a kifizető mindig a jövedelmet fizeti ki először a magánszemély javára. A végelszámolási zárómérleg elkészítése után már nincs újabb mérlegkészítési kötelezettség, hiszen ez a zárómérleg alapján a cégbíróság a céget törölni fogja. A zárómérleg fordulónapját követő nappal azonban a könyveket meg kell nyitni, és a vagyonkiadást, az adók elszámolását stb. le kell könyvelni, de üzleti év már nem értelmezhető ebben az időszakban. A végelszámolás könyvelése akkor fejeződik be, ha az összes főkönyvi számla nulla értéket mutat. 2. A bevételi nyilvántartást vezető bt nincs a számviteli törvény hatálya alatt, ezért nem értelmezhető a tevékenységet lezáró beszámoló sem. Ebben az esetben az eva tv. 20.§-a (4) bekezdésének az előírását kell alkalmazni. Ezen előírás szerint a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készítendő zárómérleget a számviteli törvény 2/A.§-a (4) bekezdésének előírása szerint kell elkészíteni, azzal, hogy azt könyvvizsgálóval nem kell ellenőriztetni. A számviteli törvény hivatkozott előírása a nyitómérleg összeállítását tartalmazza. Így valóban, ha a bt végelszámolás mellett dönt, akkor csak nyitó mérlegkészítési kötelezettsége van. A nyitómérleg – a kérdésben leírtakkal ellentétben – azonban nem 2012. évi. Az eva tv. 3.§-a (1) bekezdésének g) pontja szerint az eva adóalanyiság a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal szűnik meg. Ha a kérdésben leírtak szerint a végelszámolást 2011. december 31-el kezdődött, akkor az eva adóalanyiság 2011. december

5

30-ával szűnt meg, így a bt 2012. december 31-ével a számviteli törvény hatálya alá került, ezért a nyitómérleg dátuma is 2011. december 31. 107. kérdés: A devizás tételek év végi kötelező árértékelése okoz számomra problémát. Talán magát az átértékelést értem, csak a társasági adóalapra való kihatását nem tudom felfogni. Nem találok a társasági adó törvényben olyan adóalap korrekciót, mely a kötelező átértékelés miatti nem realizált árfolyam veszteséget - eredményt - adóalap növelő és csökkentő tételként lehetővé illetve kötelezővé tenné. Kérem amennyiben lehetősége van, szíveskedjen válaszolni, hogy ha lekönyvelem az átértékelések összegét pénzügyi eredményként, illetve pénzügyi veszteségként, így lesz az adóalapom is, le kell adózni a nem realizált eredményt, illetve negatív adóalapom lesz az átértékelés miatt. Majd a következő évben, amikor a követelésem-kötelezettségem realizálódik, a pénzügyi teljesítéskori árfolyam eltéréssel visszafordul az adóalapom. A két év kikompenzálja az átértékelést. A hosszúlejáratú folyószámlahitel esetében már nem ilyen a kép. Egy konkrét esetben 5 éves visszafizetési kötelezettségre szól a 2011. év elején megkötött euró alapú hitelszerződésünk. A december 31-i átértékelés következtében a tartozásomat 22.000.000 Ft-tal kell megnövelnem. Ezt lekönyvelem pénzügyi veszteségként, ezzel csökken a tényleges 10.000.000 Ft összegű eredményem. A bevallásban is mínusz 12.000.000 Ft lesz az adóalapom. Nem fizetek adót, majd 5 éves futamidő alatt rendeződik a tényleges árfolyamos visszafizetések miatt ez az eltérés. Ezt már végképpen nem értem. Így van ez, vagy rosszul értelmezem az egészet? Válasz: A számviteli törvény előírása szerint a devizás tételek év végi – összevont - átértékelési egyenlegét kell a pénzügyi műveletek egyéb bevételei és egyéb ráfordításai között elszámolni. Az így elszámolt eredmény fő szabály szerint a társasági adóalap része is. A Tao. tv. 7.§-a (1) bekezdésének dzs) a) alpontja azonban egy kivételt tartalmaz. E szerint az adózó döntése szerint, a fedezeti ügylettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló befektetett eszköz értékének növekedéseként, illetve a hosszú lejáratú kötelezettség értékének csökkenéseként a mérlegfordulónapi értékeléskor a devizaárfolyam változása alapján eszközönként, kötelezettségenként elszámolt összeggel a társasági adóalapot lehet csökkenteni. A Tao. tv. hivatkozott előírása azt jelenti, hogyha befektetett eszköz átértékeléséből, illetve hosszú lejáratú kötelezettség átértékeléséből nyereség származik - és az adózó úgy dönt -, akkor ezen nyereséggel a társasági adóalapot csökkentheti. Így pl. ha vevőkövetelés átértékeléséből adódik nyereség, akkor azzal nem lehet a társasági adóalapot csökkenteni, mert a vevőkövetelés nem befektetett eszközök között kerül kimutatásra. Az átértékelésből adódó árfolyamveszteség a társasági adóalapot része, a Tao. tv-nek nincs olyan előírása, hogy ezzel a veszteséggel a társasági adóalapot meg kell növelni. Így, ha átértékelés előtt a társaság eredménye +10 millió Ft volt, a devizában fennálló folyószámlahitel átértékelése 22 millió Ft veszteség - és más devizás tétel nincs - akkor a társasági adóalap -12 millió Ft (negatív) lesz. Ezt az átértékelt hitelt, ha 2012-ben, vagy az azt követő években visszafizeti, akkor fizetéskor – a hitel könyv szerinti árfolyama és a kifizetéskori árfolyam különbözetében - árfolyam különbözet (nyereség, veszteség) fog keletkezni, mely realizált árfolyamkülönbözet szintén a társasági adóalap része (se adóalap növelés, sem adóalap csökkentés nem fog felmerülni).

6

108. kérdés: Az alábbi vitás kérdésben kérem válaszát: Az általam könyvelt Kft. sütőipari termék előállítását kezdte meg. Számviteli politikájában - a számviteli törvény által megengedett választási lehetőség szerint - azt rögzítette, hogy készleteiről év közben nyilvántartást nem vezet, azok mennyiségét és értékét év végén leltározással állapítja meg, amit könyveiben rögzít. A vásárolt anyagokat a beszerzéskor anyagköltségként számolja el. A próbaüzem során, a termelés megindításakor, valamint a folyamatos termelés során is keletkezik selejt termék, ami fogyasztásra alkalmatlan (pl. égett). Az év közbeni selejtezett mennyiségről (hulladéktárolóba helyezésről) jegyzőkönyv készült. Az év végi leltár tartalmazza az akkor a raktárban meglevő anyagok és késztermék mennyiségét és értékét, ami könyvelésre került a 2-es, illetve az 58-as számlákon. Egy ellenőrzés - hivatkozva a Sztv. 81.§-a (3) bekezdés e) pontjára - kifogásolja azt, hogy a selejt termék könyv szerinti értéke nem került kimutatásra az egyéb ráfordítások között. Szerintem ez téves állítás, mivel a selejt terméket sem veszik készletre (aminek egyébként is 0 Ft az értéke), így nem lehetséges annak átvezetése az egyéb ráfordítások közé. Így legfeljebb anyagköltséget lehetne oda átvezetni, ami értelmetlen. Ugyanis nem már korábban készletre vett késztermék került leértékelésre, és kiselejtezésre, hanem az év közben keletkezett selejt. Szerintem a választott nyilvántartási mód lényege éppen egy egyszerűbb lehetőség kisvállalkozások számára, az adminisztráció csökkentése céljából. Helyes-e a fent leírt általunk alkalmazott eljárás, vagy ellenkező esetben mi a módja a selejt könyvelésének? Válasz: A számviteli törvény valóban lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozás év közben a készletekről ne vezessen mennyiségi és értékbeni nyilvántartást. Ha a vállalkozás ezzel a lehetőséggel él, attól még a számviteli törvény egyéb előírásait be kell tartania. Így például a számviteli törvény 81.§-a (3) bekezdés e) pontjának előírása szerint egyéb ráfordításként kell elszámolni a selejtezett készlet értékét. Ezt az előírást akkor is alkalmazni kell, ha a vállalkozás nem vezet folyamatos készletnyilvántartást. Azonban a számviteli törvény más előírását is meg lehet említeni. A számviteli törvény 86.§-a (7) bekezdésének a) pontja szerint rendkívüli ráfordításként kell elszámolni a térítés nélkül átadott eszközök (pl. saját termelésű készlet) könyv szerinti értékét. Ez az előírás sem függ attól, hogy van-e, vagy sem készletnyilvántartás. Így az ellenőrzés megállapítása jogos, a selejt termék könyv szerinti értékét egyéb ráfordításként kellett volna elszámolni. A könyv szerinti érték – a közvetlen önköltség - megállapításának módszerét – ha a kft-nek önköltség számítási szabályzatot nem kell készíteni - az értékelési szabályzatban kell rögzíteni. A közvetlen önköltségnek része az anyagköltség is, de része a gyártósor értékcsökkenési leírása, a termelésben részvevők bére és járulékai, stb. Ha a kft egyszerűsített éves beszámolót készít, akkor a saját termelésű készlet a számviteli törvény 98.§-a b) pontja szerint is értékelhető. A selejt terméket, a térítés nélkül átadott saját termelésű készletet év közben készletre kell venni, és ezek után kell elszámolni egyéb, illetve rendkívüli ráfordításként. A számviteli elszámolásnál azonban a számviteli törvény 76.§-a (2) bekezdésének az előírását is alkalmazni kell. Így a számviteli elszámolás a következő.

7

1.A selejtezni kívánt készlet készletre vétele közvetlen önköltségen, vagy a 98.§-a b) pontja szerinti értéken: T Saját termelésű készlet K Saját termelésű készletek állományváltozása 2. A saját termelésű készlet átminősítése áruvá (számviteli törvény 76.§-a (2) bekezdése alapján) az 1. pont szerinti értéken: T Saját termelésű készletek állományváltozása K Saját termelésű készlet T Áruk K Saját előállítású eszközök aktivált értéke 3. Selejtezés elszámolása az 1. pont szerinti értéken: T Egyéb ráfordítás K Áruk 109. kérdés: A betegszabadság alapja-e a szociális hozzájárulásból járó adókedvezménynek? Jó lenne, ha valaki ebben állást foglalna, mert szerintem még a bérprogramot készítő cégek között sem egységes ebben az ügyben az álláspont. NOVITAX bérprogramja számol utána adókedvezményt, a NEXON programja nem. Az én programom január-februárban számolt a betegszabadságra számfejtett jövedelem után kedvezményt, most meg írták, hogy a továbbiakban nem lesz utána elszámolva. Válasz: A kedvezmény alapja a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabér. A számviteli törvény 79.§-a (2) bekezdésének előírása szerint bérköltségként az kerül elszámolásra, ami megfelel a KSH szerinti kereset fogalmának. A KSH útmutató szerint a betegszabadságra járó jövedelem nem része a keresetnek, ezért számvitelben nem bérköltségként, hanem személyi jellegű egyéb kifizetésként kerül elszámolásra. Így a betegszabadság jogcímen kifizetett járandóságra a szociális hozzájárulásból járó adókedvezmény nem érvényesíthető. 110. kérdés: Az általam könyvvizsgált zrt tulajdonát képező földterületen 1993-ban bérleti szerződés alapján „egy bérlő” földterületet bérelt és azon kereskedelmi célú épületet (pavilont) létesített. (A bérleti szerződés 10 évig nem volt felmondható és a bérleti jogviszony megszűnése esetére nem tartalmazott rendelkezést az épület (pavilon) sorsát illetően, pl: lebontással helyreállított terület visszaadás, stb.) A bérlő 2008-ban bírósághoz fordult az épület (pavilon) tulajdonként történő ingatlan- nyilvántartási bejegyeztetése iránt. A zrt a bérleti szerződést ekkor felmondta. Az ítélőtábla a bérlő tulajdonjog iránti keresetét elutasította, egyidejűleg kötelezte a bíróságot, hogy a bérlőnek járó kártalanítást szakértő bevonásával állapítsa meg úgy, hogy a tulajdonjogot szerzett zrt nem a forgalmi értéket köteles megtéríteni a bérlőnek (építtetőnek), hanem csak azt az összeget, amellyel a felépítmény létesítése folytán a földrészlet forgalmi értéke növekedett. A szakértő 44 mFt-ban határozta meg kártalanítás összegét, de a felek peren kívül 30 mFt-ban állapodtak meg. A vitatott felépítmény (pavilon) ezzel a zrt tulajdonába került, és annak hasznosítására új bérleti szerződést kötöttek a felek. (Megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a zrt csak részben fizet, a kártalanítás összegének egy részét a havi bérleti díjak számlázott összegével bekompenzálják.)

8

Kérdéseim: 1.) A zrt könyveibe a felépítmény (pavilon) a peren kívüli egyességként meghatározott 30 mFt-tal bekerülhet-e úgy, hogy a T 16 Beruházás - K 45 Bérlői szállítói kötelezettség a kártalanítás összegével? A pavilont, mint egyéb építményt aktiválnák, az amortizálódna, hisz a költséggel szemben bérleti díj bevétele lesz a zrt-nek. 2.) Ha az 1. verzió nem helytálló, hogyan kell a zrt könyveiben lekezelni a peren kívüli egyességgel kifizetett kártalanítási összeget és a föld forgalmi értékének növekedését? Válasz: A kérdésben leírtak szerint a bérlő a bérelt földterületen kereskedelmi célú épületet (pavilont) létesített. A bérlő bírósághoz fordult 2008-ban az épület (pavilon) tulajdonként történő ingatlan nyilvántartási bejegyzése iránt. Az ítélőtábla azonban a bérlő tulajdonjog iránti keresetét elutsította, a bérlőnek járó kártalanítás ellenében az épület a bérbeadó zrt tulajdonába került. Tekintettel arra, hogy az épület (felépítmény, pavilon) a kártalanítási összeg megfizetésével a bérbeadó zrt tulajdonába került, a peren kívüli egyezség keretében meghatározott 30mFt az épület - és nem egyéb építmény - bekerülési értékeként számolandó el, feltéve, hogy az épület (pavilon) piaci értéke legalább 30mFt (T 16-K 45). A földterület forgalmi értékének - számviteli értelemben vett - növekedéséről akkor beszélhetünk, ha az épület (pavilon) piaci értéke kevesebb, mint 30mFt, az épület (pavilon) piaci értéke és a 30mFt közötti különbözet összegében. 111. kérdés: 1.) Használaton kívüli 0 könyv szerinti, kis értékű tárgyi eszközök készletre vételének könyvelése, kivezetése. Piaci értéke ezeknek az eszközöknek 0.-Ft (pl. mobil telefonkészülék, tintasugaras nyomtató). 2.) Lízing számla könyvelése? A számla kelte: 2011.12.30. Teljesítés időpontja: 2012.01.15. Fizetési határidő: 2012.01.15. Kamat: 22.705.-Ft Kamatkülönbözet: 130.-Ft Tőke: 31.323.-Ft Tőke árfolyamvesztesége: 5.649.-Ft. Válasz: 1.A kérdésből nem derül ki, hogy a kis értékű tárgyi eszközökre milyen nyilvántartási módszert alkalmaz a vállalkozás. Amennyiben a kis értékű tárgyi eszközöket értékben és mennyiségben is nyilvántartják, akkor a készletekbe történő átvezetésnél a tárgyi eszköz bruttó értékét és értékcsökkenési leírását össze kell vezetni. Mivel a két érték megegyezik, így 0 értékkel kerülnek átvezetésbe a készletek közé. Ez azt fogja jelenteni, hogy a készletek között csak mennyiségi nyilvántartásban fog szerepelni az eszköz, érték nélkül. Amennyiben a kis értékű tárgyi eszköz csak mennyiségi nyilvántartásban szerepel, akkor az átsorolást csak a mennyiségi nyilvántartáson kell átvezetni. Ha a vállalkozás által nem használt eszközök az erkölcsi avulásuk miatt a jövőben sem használhatók, akkor ki kellene selejtezni őket. Selejtezés esetén is a tárgyi eszköz bruttó értékét és értékcsökkenési leírását össze kell vezetni, így kerül ki az eszköz a nyilvántartásból. 2. A kérdésben leírt információ nem elegendő a könyvelés elbíráláshoz, ugyanis nem derül ki belőle, hogy a lízingcég milyen árfolyamon törleszteti a tőketartozást. Ha a lízingszerződés

9

szerinti árfolyam megegyezik a lízingbe vevő által – a devizás ügyletek forintosítására alkalmazott számviteli politikában – választott árfolyammal, akkor a számviteli elszámolás az alábbi: T 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek 31.323.-Ft T 874. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása 5.649.-Ft. T 871. Fizetett kamatok 22.835Ft (22.705+130 Ft). A fizetett kamat elszámolásánál meg kell jegyezni, hogy a kamat fizetése esetén nem beszélhetünk kamat árfolyam különbözetéről (a lízing indításakor a futamidőre fizetendő kamatot nem lehet állományba venni, csak a tőketartozást, ezért a kamatnak nem lehet árfolyam különbözete). A lízingszerződés szerint a kamatot a szerződés szerinti árfolyammal kell fizetni, ezért a kamat és a kamat árfolyam különbözete valójában együttesen a kamat. Ha a lízingszerződés szerinti árfolyam eltér a lízingbe vevő által – a devizás ügyletek forintosítására alkalmazott számviteli politikában – választott árfolyammal, akkor a számviteli elszámolás az alábbi: T 44. Hosszú lejáratú kötelezettségek (számviteli politikában rögzített árfolyammal) T 874. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása [tőke árfolyam különbözetének elszámolása a ténylegesen fizetett összeg (31.323+5.649) és a számviteli politika szerinti összeg közötti különbözetében, ha az veszteség, nyereség esetén a 974-es kőkönyvi számon kell elszámolni] T 871. Fizetett kamatok 22.835Ft. 112. kérdés: Ezúton szeretnék segítséget kérni iskolaszövetkezet ügyfelem könyvelésének és számvitelének speciális kérdéseiben. 1./ A szövetkezetbe belépő tagok egységesen 1.000 Ft összegű részjegy tőkét fizetnek be. Alapításkor az alapszabályba az addig belépett tagok által befizetett összeg került, ez a cég jegyzett tőkéje. A folyamatosan változó részjegy tőke elszámolása hogyan helyes? A jegyzett tőke a mérlegben hogyan kerül kimutatásra? Kell-e a cégbíróság felé a jegyzett tőke változásáról valamilyen külön dokumentumot beküldeni? 2./ Az iskolaszövetkezet adóalapját a TAO tv. 10.§-a alapján kell meghatározni. Eszerint a jóváhagyott osztalék, a módosító tételek, és a tagi jogviszony megszűnése következtében az adóévben keletkezett kötelezettségek összege az adóalap. A gyakorlatban a kilépő tagok a befizetett 1.000 Ft-ot kapják meg. Helyes ez így? Osztalékot ki kaphat? 3./ A mérleg szerinti eredményből közösségi alapot lehet (kell?) képezni. Ezt a lekötött tartalékon belül elkülönítve kell nyilvántartani. Ennek, illetve az esetleges felhasználásának a könyvviteli elszámolása hogyan helyes? Válasz: 1. A számviteli törvény 35.§-a (3) bekezdésének előírása alapján a részjegy tőkét jegyzett tőkeként kell kimutatni. A jegyzett tőke változása a cégbírósági bejegyzés időpontjában számolható el a könyvekben. A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 24.§-a (a) bekezdésének előírása szerint szövetkezet esetében a jegyzett tőke (illetve a jegyzett tőkeként bejegyzett összeg) változását - a változások számától függetlenül - évente legalább egy alkalommal kötelező a cégbíróságnak bejegyzés és közzététel végett bejelenteni. Ezen szabályból viszont az is következik, hogy minden változás külön-külön is bejelenthető, egy évben egyszer azonban kötelező. Amíg a jegyzett tőke változása nincs a cégbíróságon bejegyezve, addig a jegyzett tőke számlán a változást nem lehet elszámolni. Ha a szövetkezet összesíti a változásokat (belépők, kilépők, stb.) és csak egy alkalommal jelenti be, akkor a változások együttes hatását (egyenlegét) a cégbíróságon történő bejegyzése időpontjára vonatkozóan kell tételesen lekönyvelni a jegyzett

10

tőkét is érintő módon. Így pl. a szövetkezetbe belépő új tagok részjegy befizetését a pénzeszközökkel szemben a 33. Jegyzett, de be nem fizetett tőke számlával szemben kell elszámolni. Az ehhez kapcsolódó jegyzett tőkeemelést a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet elszámolni a 33. Jegyzett, de be nem fizetett tőke számlával és a 411. Jegyzett tőke számlával szemben. 2. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (szövetkezeti törvény) 51.§-a (3) bekezdésének előírása szerint tagsági jogviszony megszüntetése vagy megszűnése esetén a tagot a részjegy névértéke, valamint a tagsági jogviszony alatt keletkezett, a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege illeti meg, abban az esetben, ha az a veszteség fedezésére nem került felhasználásra. A részjegy névértékének az elszámolására a tagsági jogviszony megszűnését követő, számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó közgyűlés napjától számított 30 napon belül kerül sor. Ha az elszámolás alapjául szolgáló összeg a névértéket meghaladja, akkor a különbözet összegét a közgyűlés által meghatározott időszak alatt kell kifizetni. A szövetkezeti törvény előírásából következően, ha a szövetkezetnek van a tagsági jogviszony alatt keletkezett jegyzett tőkén felüli szabad saját tőkéje (eredménytartalék, tőketartalék), akkor a részjegy névértékén felül az eredménytartalék és a tőketartalék tulajdoni arányos része is megilleti a tagot (nemcsak az 1.000Ft-os névérték). Amennyiben veszteséges a szövetkezet, és a lekötött tartalékkal csökkentett saját tőke nem éri el a jegyzett tőkét, akkor még az 1.000Ft-os névértéknek megfelelő összeget sem indokolt kifizetni A szövetkezeti törvény 51.§-a (4) bekezdésének előírása szerint a részjegy - a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet kivételével - a szövetkezet adózott eredményéből részesedésre jogosít. Az osztalék fizetés szabályait a közgyűlésnek kell meghatároznia [szövetkezeti törvény 59.§-ának (1)-(2) bekezdése]. 3. A szövetkezeti törvény 58.§-ának előírása szerint adózott eredményből a közösségi alap képzése lehetőség és nem kötelezettség. Ha közösségi alapot képeznek, akkor a képzés számviteli elszámolása nyitást követően a következő: T Eredménytartalék – K Lekötött tartalék [szövetkezeti törvény 71.§-ának (2) bekezdése]. A közösségi alap terhére kifizetett szociális jellegű juttatást, támogatást a megfelelő költség, illetve ráfordítás számlán kell a szövetkezetnél elszámolni jellegétől függően a számviteli törvény általános előírása szerint. A tárgyévi juttatások és támogatások összegének megfelelő nagyságú lekötött tartalékot a tárgyévben a közösségi alapból fel kell oldani (vissza kell vezetni eredménytartalékba). A feloldás történhet év közben a juttatás időpontjában tételesen, vagy összesítve év végén egyösszegben. 113. kérdés: " A" Kft. "B" Kft-nek ingatlant adott bérbe. "A" Kft. a bérbeadást áfa kötelessé tette. A bérleti szerződés szerint: "A bérleti díj fejében a bérbevevő viseli a bérleményre eső valamennyi költséget, karbantartási, felújítási, és adóköltségeket teljes egészében.”A szerződés a bérleti díjra vonatkozóan más kikötést nem tartalmaz. Kérdéseim: 1.) A bérlőnél a bérleménnyel kapcsolatos, közvetlenül felmerülő (a szolgáltatókkal csak a bérlő állt kapcsolatban) valamennyi költség (közüzemi szolgáltatások díjai, javítási, karbantartási munkák költségei, a bérlő által átvállalt ingatlanadó) tekinthető-e a bérbeadónál vagyoni előnynek, azaz ellenértéknek (hiszen nem ő fizette azokat meg). 2.) A megállapodás alapján a bérlő bérleti díj fejében viseli a költségeket. A bérlő vállalkozási tevékenységének folytatásával kapcsolatosan közvetlenül felmerülő fenti költségek tekinthetők-e a bérbeadónál szolgáltatásnyújtásnak (árbevételnek), a bérlőnél pedig bérleti díjnak (igénybe vett szolgáltatásnak).

11

Kérem, szíveskedjenek közölni a válaszuknak megfelelő helyes számviteli elszámolást is. Válasz: Ahhoz, hogy ne legyen a bérbeadás a bérbeadónál térítés nélküli szolgáltatásnyújtás, a szerződést (a megállapodást) pontosabban kellene megfogalmazni. Lehet az, hogy a bérbeadó a bérleménnyel kapcsolatos valamennyi költséget viseli, hiszen a bérlemény használatával kapcsolatosan merülnek fel, kivéve az ingatlanadót. A bérleti díjat ennek megfelelő összegben konkrétan határozzák meg. Lehet más tételeket (költségeket) is úgy minősíteni, hogy azok a bérbeadót terhelik (javítási, karbantartási munkák), de akkor a bérlő azokat számlázza, továbbhárítja a bérbeadó felé, a bérbeadó pedig ennek megfelelő összegű bérleti díjat számláz, majd a követelést-kötelezettséget beszámítással rendezik. A bérlőnél a bérlemény használatával kapcsolatos közüzemi szolgáltatások díjainál nem merülhet fel, hogy az a bérbeadónál ellenértéknek minősüljön, hiszen ezek a bérlő saját ingatlanhasználatából következő költségek. A bérlő által átvállal ingatlanadó viszont nem sorolható ide. Az ingatlanadó az ingatlan tulajdonosát (bérbeadót) terheli, az neki kell megfizetnie, ilyen jogcímen elszámolnia. A kérdésben leírt tényállás szerint a megállapodás alapján a bérlő bérleti díj fejében viseli a költségeket. A bérbeadó az ingatlanadót – mint adó - nem tudja közvetlenül továbbszámlázni. A bérbeadó ezt a költséget továbbhárítani a bérleti díj emelésével (kiszámlázásával), ilyen összegű bérleti díj megállapításával tudja, ami a bérbeadónál számla alapján szolgáltatási árbevételként, a bérbevevőnél, mint bérleti díj igénybe vett szolgáltatásként kerül elszámolásra. 114. kérdés: Kérem szíveskedjen tájékoztatni az alábbi 2011. évi mérlegkészítés során felmerülő esetekkel kapcsolatban. Milyen számviteli, szja, illeték, társasági adó következmények jelentkeznek, ha magánszemély a társasága javára elengedi a - tagi kölcsönét, - a jóváhagyott, de ki nem fizetett előző évek osztalékát, illetve - a tagok által hosszú távra rendelkezésre bocsátott kölcsönből törzstőkét emelnek. Válasz: A kérdésben felvetett ügyleteknek adózási szempontból társasági adó és illetékfizetési kapcsolata van. A társaságnál az elengedett tagi kölcsönt, elengedett osztalékkövetelést a számviteli törvény 86.§-a (3) bekezdés h) pontjának előírása alapján rendkívüli bevételként kell elszámolni. Fő szabály szerint az így elszámolt bevétel az adózás előtti eredmény része, ezzel a bevétellel a társasági adóalapot nem lehet csökkenteni (ha emiatt nyereséges lesz a vállalkozás, akkor társasági adót kell fizetnie). A társasági adóalap csökkentésre egy kivétel van. A Tao. tv. 29/O.§-ának (3) bekezdése szerint csökkenteni lehet a társasági adóalapot a 2007-2009-ig tartó üzleti években megállapított, ki nem fizetett osztalék 2010. január 1-jét követő elengedésére tekintettel elszámolt rendkívüli bevétellel. Amennyiben magánszemély engedi el társasággal szembeni követelését az illetéktörvény előírása szerint az ajándékozásnak minősül. Így a társaságnál a kötelezettség elengedése miatti vagyonszerzést illetékfizetési kötelezettség terheli, ha a kötelezettséget elengedő tulajdonos magánszemély. Az illetékfizetési kötelezettség vonatkozik bármilyen jogcímen elengedett kötelezettségre (tagi kölcsön, osztalék, stb.) Így az előbbi bekezdésben nevesített társasági adóalap csökkentési lehetőség esetén is az illetékfizetési kötelezettség fennáll.

12

Ha a tulajdonos a társaságával szembeni kölcsönkövetelésével jegyzett tőkét emel, akkor annak – ha a követelés értéke az apport értékével megegyezik - nincs eredmény hatása, így nem merül társasági adófizetési kötelezettség. A tagi kölcsönkövetelés apportálása esetén a tulajdonos nem engedi el a társasággal szembeni követelését, ezért ajándékozási illetékfizetési kötelezettség sem merül fel. A Gt. 13.§-a (2) bekezdésének előírása szerint a tagi kölcsön miatti követeléssel, mint nem pénzbeli hozzájárulással a jegyzett tőkét meg lehet emelni (ezzel egyidejűleg a követelés egy részét a tulajdonos saját döntése alapján a tőketartalékba is helyezheti). Amennyiben ilyen tőkeemelés valósul meg, akkor a társaságnál csak a tőkeemelés cégeljárási illetékét kell megfizetni. Elszámolása: a) A követelés rendelkezésre bocsátásnak elszámolása a követelés átadásakor T 36. Egyéb követelések (társasággal szemben) K 33. Jegyzett, de be nem fizetett tőke b) A tőkeemelés elszámolása a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg T 33. Jegyzett, de be nem fizetett tőke K 411. Jegyzett tőke (K 412. Tőketartalék, ha a tulajdonos a tőkeemeléssel egyidejűleg ide is helyez vagyont) c) A követelés és tartozás összevezetése a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg A tőkeemelés bejegyzését követően a társaságnak az apport miatt önmagával szemben lesz követelése és a tagi kölcsön miatt a társaságnak a tulajdonossal szembeni kötelezettsége is a társasággal szembeni kötelezettséggé válik. Mivel ugyanazon összegben van a társaságnak saját magával szemben követelése és kötelezettsége, a két főkönyvi számlát össze lehet vezetni. T 45., 47. Kötelezettségek (társasággal szemben) K 36. Egyéb követelések (társasággal szemben) 115. kérdés: 2011. december 12-i dátummal egy Kft. együttműködési szerződést kötött látvány-csapatsport támogatása céljából egy kézilabda csapattal. 2011. december 15-i dátummal a Magyar Kézilabda Szövetség határozatot küldött a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás céljából. Ebben benne van, hogy az adózó 2011. július 1-2012. június 30-ig tartó időszakra nyújtja ezt a támogatást személyi jellegű ráfordításra szakmai támogatás és közreműködői költség bontásban. Miután a Kft. megkapta ezt az igazolás utalta el a pénzt, de a bankon ez már 2012. január 3-án jelenik meg. Kérdésem: 1./ Számvitelben 2011. évre kell-e könyvelnem és mekkora összeget, vagy az egész összeg 2012- es évet terhelő költség, mivel a pénzügyi teljesítés 2012. évben volt? 2./ Ha 2012. évet terheli, kell-e új igazolást kérni 2012. évre, vagy jó a 2011. évben kiadott igazolás? 3./ Mivel a törvény értelmében a fenti célra kifizetett támogatás elismert költség, az 5. számla- osztályon belül hová könyveljük (mivel költségről van szó nem lehet a 86-ba könyvelni)? 4./ Úgy gondolom, mivel a pénzügyi teljesítés 2012. január 3-a csak majd a 2012.évi társasági adóbevallásban lehet beállítani. Jól gondolom? Az tett bizonytalanná bennünket, hogy 2011. évre is szól a támogatás, de úgy tudom elhatárolni nem lehet, viszont a Tao. törvény szerint több éven át is vihető, ha nem elég az adó a támogatás adókedvezmény érvényesítéséhez.

13

Válasz: A kérdésben leírt tényállás szerint a kft költségek fedezetére adott támogatást. A számviteli törvény előírása szerint költségként csak azt a támogatást lehet elszámolni, amelyet magánszemélynek adnak (ebben az esetben személyi jellegű egyéb kifizetés). Ha jogi személynek adnak támogatást, akkor azt ráfordításként kell elszámolni (költség-ráfordításra adott támogatást egyéb ráfordításként, fejlesztésre adott támogatást rendkívüli ráfordításként). Mivel a kft jogi személynek adott támogatást, ezért azt az előbb leírtak szerint nem lehet költségként elszámolni (a Tao. tv. valóban a vállalkozás tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak nevesíti, azonban ez a támogatás számviteli szempontból nem költség, hanem ráfordítás). A támogatásokat a pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg lehet eredmény terhére elszámolni. Mivel a kérdésben leírtak szerint a pénzügyi teljesítés 2012. január 3-án valósult meg, ezért az adott támogatást csak a 2012. évi eredmény terhére lehet elszámolni, ezt a támogatást nem lehet 2011. évre időbelileg elhatárolni. A Tao. tv. 4.§-a 44. pontja szerint látványcsapat sporttámogatás: „az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatás, véglegesen átadott pénzeszköz, stb.” A Tao. tv hivatkozott előírása egyértelmű, hogy az adóévben kifizetett támogatások minősülnek ennek. A számviteli elszámolásokban is 2012-ben jelenik meg az adott támogatás, ezért legkorábban a 2012. évi társasági adóbevallásban lehet az ehhez kapcsolódó adókedvezményt igénybe venni. Új igazolást nem kell kérni, a 2012. évi társasági adóbevalláshoz elegendő a 2011. évi igazolás. 116. kérdés: Kezdő, negyedéves áfás gazdasági társaság 2012-től. Az áfát az alábbiak szerint értelmeztem: Teljesítés helye: igénybevevő, megrendelő székhelye (letelepedési helye) ezért a magyar áfa törvény szerinti áfa fizetés [áfa tv. 37.§-ának (1) bekezdése] Közösségen belül- és közösségen kívülről igénybevett szolgáltatás áfája befizetendő, illetve ugyan azon időszakban levonható. - Domain név: áfa fizetés a tényleges teljesítés időpontjában keletkezik forintra történő átszámításhoz a teljesítéskor érvényes árfolyamot alkalmaztam (áfa tv. 80.§-a) - Reklám, webtárhely: teljesítés folyamatos (áfa tv. 58.§-a): határozott időre szóló elszámolás – teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége (reklám, webtárhely,) de az áfa tv. 80.§-a b) pontja szerint a forintra történő átszámítás a számla kibocsátásakor történik. A forintra történő átszámítás az MNB árfolyamon történik (esetünkben ez bejelentve az adóhivatal felé) Kérdésem: a számvitelben – könyvelésben – a szállító számlát más árfolyammal könyvelem? Válasz: Ha termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, termék Közösségen belüli beszerzése esetén az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, akkor az áfa tv. 80. §-a meghatározza, hogy az adó alapja, a fizetendő áfa forintra történő átszámításához milyen árfolyamot kell alkalmazni. Általában a szerződés szerinti teljesítéskori, az Áfa-tv. 58. §-ában említett esetben a számla kibocsátáskori, fordított adózásnál a számla kézhezvételkori, az ellenérték megfizetésekori, illetve a teljesítést követő hónap 15. napján meglévő (e három közül, amelyik legkorábban bekövetkezik) áfa tv. szerinti devizaárfolyamot. Ez a kérdésben leírtak szerint az adóhatósághoz bejelentett MNB árfolyam. A számviteli törvény fő szabálya szerint a devizás ügyleteket viszont a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó, számviteli politikában választott árfolyammal kell forintosítani. Így – ha a vállalkozás számviteli politikában is MNB árfolyamot választott - az alkalmazott

14

árfolyamban az időpontok miatt eltérés lehet. (Ha a számviteli politikában nem MNB árfolyamot választottak, akkor a két törvény miatt alkalmazott árfolyam miatt is eltérés van.) A számviteli törvény 2011. év végi módosítása – 2011-re is alkalmazható szabályként – viszont lehetővé teszi, hogy a társaság ugyanazon devizaárfolyamot alkalmazza a könyvelés során is, mint amit kötelező alkalmazni az áfa alapja, a levonható és fizetendő áfa megállapításakor. Ebben az esetben a számviteli elszámolás árfolyama megegyezik az áfa tv. árfolyammal. Ha a vállalkozás az áfa tv. szerinti árfolyammal szeretné a számlákat könyvelni, akkor ezt a döntését a számviteli politikában kell rögzíteni. 117. kérdés: Evás (bevételi nyilvántartást vezetett) betéti társaság végelszámolást kezdeményezett, 2012. február 24-vel, közlönyben is megjelent, tehát most ketyeg a 40 nap a közzétételtől. Végelszámoló döntött, hogy május 23-val megszüntetjük (nincs semmi tartozás). Annak idején evára való áttéréskor osztalékot fizettünk, tárgyi eszközt leadóztuk. Kérdésem: 2012. február 23-i mérleg már a számviteli törvény szerinti, vagy ez február 24- i nyitó mérleg lesz az? A leadózott tárgyi eszközökből 2 db eszköznek van nettó értéke, úgy, hogy folyamatosan elszámolom évekre az értékcsökkenést, a többi eszközt leselejteztük, akkor ezeket az eszközöket nettó értékkel szerepeltetem a mérlegben? A visszahozott eszközt az eredménytartalékkal szemben kell, hogy szerepeljen? Tehát az eszközök után ismét adózni fogok, vagy hogyan kell eljárnom? Válasz: Az eva tv. 3.§-a (1) bekezdésének g) pontja szerint az eva adóalanyiság a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal szűnik meg. Ha a kérdésben leírtak szerint a végelszámolást 2012. február 24-ével kezdődött, akkor az eva adóalanyiság 2012. február 23-ával szűnik meg, így a bt 2012. február 24-ével a számviteli törvény hatálya alá kerül, ezért a nyitómérleg dátuma 2012. február 24. Ebben az esetben az eva tv. 20.§-a (4) bekezdésének az előírását kell alkalmazni. Ezen előírás szerint a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készítendő zárómérleget a számviteli törvény 2/A.§-a (4) bekezdésének előírása szerint kell elkészíteni, azzal, hogy azt könyvvizsgálóval nem kell ellenőriztetni. A számviteli törvény hivatkozott előírása a nyitómérleg összeállítását tartalmazza. A nyitómérlegbe a tárgyi eszközöket piaci értéken – és nem nettó értéken - kell beállítani [ez a piaci érték természetesen eltér(het) az utolsó beszámolóban szereplő nettó értéktől]. Ez a piaci érték lesz a tárgyi eszközök bruttó értéke, ez a bruttó értét után kell a terv szerinti értékcsökkenést újra megállapítani. Így számviteli szempontból nem értelmezhető, hogy evás időszakra elszámolták az értékcsökkenést. A nyitó mérlegben számviteli szempontból nem lesz nyitó értékcsökkenési leírás. A végelszámolás indításával azonban társasági adóalany is lesz a bt. A Tao. tv. szabályai viszont eltérnek a számviteli törvény előírásaitól. A Tao. tv. előírása szerint az adóalapnál csak akkor lehet értékcsökkenési leírást érvényesíteni, ha az eszköz beszerzéséről megvan a bizonylat (számla, adásvételi szerződés, stb.). Ha megvan a bizonylat, akkor a bizonylat szerinti érték lesz a tárgyi eszköz bruttó értéke, azzal hogy az evás időszakra a törvény szerinti leírási kulcsokkal az értékcsökkenést elszámoltnak kell tekinteni. Így jellemzően a számviteli bruttó érték és értékcsökkenési leírás a Tao. tv szerinti bruttó értéktől, értékcsökkenési leírástól el fog térni. A bt nyitómérlegében a saját tőke különbözeti elvvel kerül meghatározásra. A nyitómérlegben szereplő eszközök értékéből levonva a kötelezettségeket és a céltartalékot kapjuk meg a saját

15

tőke összegét. Ezt a saját tőkét további elemekre kell bontani. A jegyzett tőke, tőketartalék, lekötött tartalék a számviteli törvény általános szabályai szerint kerül megállapításra. Ezek után ami megmarad a saját tőkéből ez lesz a nyitómérlegben az eredménytartalék (pozitív és negatív egyaránt lehet). Így az is megállapítható, hogy az eszközök piaci értéke közvetetten befolyásolja az eredménytartalék nyitó összegét. Mivel a bevételi nyilvántartásra történő áttéréskor a bt leadózta az eredménytartalékát, ezért a nyitó mérlegben az eredménytartalék evás eredménytartaléknak minősül. Ha a következő években ebből az eredménytartalékból osztalékot fizetnek, vagy a végelszámolás befejezésekor a tulajdonos ezt a vagyont megkapja, akkor az adózási szempontból adózott befektetésnek minősül, azt későbbiekben semmilyen adófizetési kötelezettség (szja, eho, stb.) nem terheli. 118. kérdés: Kérem szíves segítségét, hogy kettős könyvvitelt vezető alapítványnál az alábbi gazdasági eseményeket hogyan kell elszámolni: 1./ Ajándékozási szerződés alapján magánszemély ingatlant ajándékozott az Alapítvány részére 1.100.000 Ft értékben, könyvelése hogyan történik? 2./ Az Alapítvány az ingatlant értékesítette 1.100.000 Ft-ért 60. hónapra, megtérülése: havonta egyenlő részletekben, könyvelése? 3./ Magánszemélyek támogatják az Alapítvány működését, a befizetett összeget hogyan kell könyvelni? 4./ A 2011.évi beszámoló letétbe helyezéséhez kérek információt! Válasz: 1-2. A kapott ingatlant, mint térítés nélkül kapott eszközt a számviteli törvény 86.§-a (4) bekezdésének c) pontja alapján – piaci értéken – az árukészlettel és a rendkívüli bevételekkel szemben kell állományba venni (a kérdésben leírtak alapján feltételezhető, hogy a piaci érték 1.100.000Ft). Az így elszámolt rendkívüli bevételt azonban időbelileg el kell határolni. Ha az alapítvány az ingatlant értékesítette, akkor az ingatlan értékesítést – a számviteli törvény 72.§-a (3) bekezdésének előírása szerint – a birtokbaadás időpontjában el kell számolni értékesítés nettó árbevételeként, a készlet értékét pedig az eladott áruk beszerzési értékével szemben ki kell vezetni. Ezzel egyidejűleg – a számviteli törvény 45.§-a (1) bekezdésének c) pontja alapján – az időbeli elhatárolást fel kell oldani. Mivel részletfizetésben állapodtak meg, ez csak azt fogja jelenteni, hogy a vételárat a vevő több év alatt fogja kifizetni (a ki nem fizetett vételárat követelésként fog a könyvekben szerepelni). 3. A magánszemélyek által fizetett támogatást bevételként kell elszámolni [224/2000. XII.29. Korm. rendelet 16.§-ának (5) bekezdése]. Ha a támogató nem nevesíti a konkrét támogatási célt, akkor mint végleges kapott pénzeszközt, vagy ha fejlesztési célra adja, akkor rendkívüli bevételként kell elszámolni. Ha költségek, ráfordítások ellentételezésére kapja az alapítvány a támogatást, akkor egyéb bevételként kell elszámolni. 4. A 2011. évi beszámoló letétbehelyezésére, közzétételére az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 30.§-a (1)-(3) bekezdés e rendelkezik. E szerint a civil szervezet (így az alapítvány is) köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóját, valamint közhasznúsági mellékletét - kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt - az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe helyezni és közzétenni, kötelező könyvvizsgálat esetén ugyanolyan formában és tartalommal, mint

16

amelynek alapján a könyvvizsgáló a beszámolót felülvizsgálta. A civil szervezet ennek a kötelezettségének a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben meghatározott módon tesz eleget. A letétbe helyezett beszámolót, valamint közhasznúsági mellékletet a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben meghatározott módon kell közzétenni, valamint adatainak lekérdezését a Civil Információs Portál számára lehetővé kell tenni. A civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 39.§-ának előírása szerint a beszámolót az Országos Bírósági Hivatalhoz kell megküldeni. A beszámoló 2012. május 31-ig OBH-nál történő letétbehelyezése, közzététele a 2011. évi beszámolóra is vonatkozik. A 2011. évi beszámoló közzététele még papíralapon történik. 2012. július 1-től a beszámolót elektronikusan kell majd közzétenni.