1

Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar

Hemiparetikus betegek egyensúlyának javítása

passzív technikákkal

Konzulens: Juhász Eleonóra Készítette: Mészáros Katalin Anita

2010

2

Tartalom

1. BEVEZETÉS .....................................................................................................2

2. CÉLKITŰZÉSEIM ...........................................................................................4

2.1 A KUTATÁSOM CÉLJAI:....................................................................................4

2.2 SZAKMAI CÉLJAIM: .........................................................................................4

2.3 HIPOTÉZISEK..................................................................................................5

3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS..............................................................................6

3.1. AZ IZOMKÁROSODÁS FORMÁI ÉS A NORMÁL MOZGÁS FELTÉTELEI ............6

3.2 STROKE..........................................................................................................9

3.3. A MASSZÁZS................................................................................................12

3.3.1. A klasszikus svéd masszázs...................................................................12

3.4. PASSZÍV MOZGATÁS ...................................................................................14

3.4.1 A láb ízületei és a bennük létrejövő mozgások ......................................14

4. ANYAG ÉS MÓDSZER ..................................................................................16

4.1 BETEGANYAG................................................................................................16

4.2 MÓDSZER .....................................................................................................16

4.2.1 Betegvizsgálat........................................................................................16

4.2.2 Kezelés...................................................................................................18

5. EREDMÉNYEK ISMERTETÉSE..................................................................21

5.1 A KEZELÉS ELŐTTI EREDMÉNYEK .................................................................21

5.2 A KEZELÉSRŐL..............................................................................................33

5.3 A VISSZAMÉRÉS EREDMÉNYEI.......................................................................34

6. EREDMÉNYEK MEGBESZÉLÉSE..............................................................45

7. ÖSSZEFOGLALÁS.........................................................................................49

8. IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................50

9. MELLÉKLETEK ...............................................................................................

1. Bevezetés

3

A cerebrovascularis betegségek a WHO statisztikái szerint az iparilag fejlett

országokban mortalitás tekintetében a 3. helyen állnak. Hazánkban a stroke-

betegség okozta halálozás a nyolcvanas években érte el mélypontját, az 1990-es

évektől javulás észlelhető. A 100000 lakosra vetített stroke-halálozás évi 210-ről

mintegy 152 főre csökkent, ez jelentős eredménynek tekinthető. A javulás oka

összetett: kiemelendő a Nemzeti Stroke Program elindítása, amelynek mentén az

ország számos kórházában stroke-osztályok és -részlegek alakultak megfelelő

diagnosztikai háttérrel, a stroke-betegek intenzív ellátásához szükséges feltételek

biztosításával.

A vascularis eredetű agyi károsodás miatt hemipareticussá vált betegek

mintegy 85%-ának a járása és felső végtagi funkciója károsodik, 68%-uknak a

fizikai ereje csökken, 37%-uk igényel segítséget önmaga ellátásához, mintegy 29%-

uknál áll fenn kisebb-nagyobb mértékű egyensúlyzavar. Az egyensúly problémát

kutató felmérések szerint, a CVI után 2-4 héttel a betegek 83%-ában jellemző

egyensúly probléma, 27%-uk ülni tud, de állni nem, 40%-uk tud állni, de lépni nem,

és a betegek 33%-a lép és jár, de egyensúlyuk limitált. Az egyensúly megléte fontos

a helyzetváltoztatáshoz, járáshoz, mivel ez képezi önellátó képességünk alapját is. E

nélkül ugyanis nem tudjuk a mindennapi életünk során biztosítani szükségleteink

kielégítését, ezért akár más személyek például családtag, barát, rokon segítségére

lehet szükségünk, ami frusztrálttá tehet minket, stresszt okoz és emiatt sok más

betegség is kialakulhat. A stroke-os betegek önellátási képessége a hemiparesis

vagy hemiplegia, az izomtónus változás, az egyensúly és koordinációs zavar,

észlelési, érzékelési, látási, beszéd és vegetatív funkció zavarok miatt jelentősen

csökken. Az egyik leggyakoribb betegség, amely rokkantsághoz vezet, ezért

különösen fontos a rehabilitációjuk, s hogy bekapcsolódhassak ebbe a tevékenyégbe

kutatásom témájául választottam a hemipareticus betegek érintett lábának

masszírozásával és passzív mozgatásával történő egyensúly javítását. Evvel a

kutatással a percepcióra is hatással lévő, a láb erejének és flexibilitásának és a talpi

érzékelés javítását szolgáló passzív technikák (masszázs, passzív mozgatás)

jótékony hatását is bizonyítani kívántam. [6, 7, 8]

4

2. Célkitűzéseim 2.1 A kutatásom céljai:

Segédeszközzel vagy a nélkül járó hemipareticus betegek összegyűjtése,

akiknek 3 évnél nem régebben történt a stroke-juk.

A hemipareticus betegek neurológiai és mozgásszervi állapotának felmérése

az általam készített vizsgálati protokoll szerint, mely a legnaprakészebb

eljárásokat tartalmazza.

A vizsgálati mintáim passzív technikákkal való kezelése.

Bizonyítani a physiotherapiás szakemberek által kevésbé alkalmazott

Tardieu skála spastititas mérésére való alkalmasságát.

2.2 Szakmai céljaim:

A különböző társbetegségek mozgásbeszűkülésre való hatásának vizsgálata.

A passzív mozgásterjedelem vizsgálat során talált ízületi

mozgásbeszűkülések és az alkalmazott segédeszközök közötti összefüggések

keresése.

A kezelés előtti és utáni felületes és mély ingerek érzésének

összehasonlítása.

Az érintett oldali haemstring, adductorok, plantarflexorok és supinatorok

spastititásának vizsgálata Tardieu skálával.

A kezelés előtti, azutáni és a 30 perccel később mért járás és

egyensúlytesztek eredményeinek értékelése.

5

2.3 Hipotézisek

1. Azt feltételezem, hogy azoknál a társbetegségeknél, melyek befolyásolják az

állóképességet, a contractura kialakulása valószínűbb.

2. Feltételezem, hogy a járókerettel járóknak több contracturája van, mint a

bottal közlekedőknek.

3. Feltételezem, hogy a kezelések hatására a felületes és mély érzésekben

javulás mutatkozik majd.

4. Azt feltételezem, hogy a physioterápiás szakemberek által kevésbé

alkalmazott Tardieu skála spastititas mérésre alkalmas.

5. Feltételezem, hogy azokban az izomcsoportokban, melyeket direkten

kezelek, ott az izomtónus fokozódás és a contractura is csökken.

6. Arra számítok, hogy a kezelésként alkalmazott mély masszázs és passzív

mozgatás javítja a lábakon a stimulációt követően minden esetben az

egyensúlyt, javul a járástesztek ideje is, a hibák száma csökken és a kezelés

hatása 30 perccel a terápia után is fennmarad.

6

3. Irodalmi áttekintés

3.1. Az izomkárosodás formái és a normál mozgás feltételei

A mozgás alapja az izom normál tónusa és a különböző izmok egymással

összerendezett, koordinált működése. Az izomtónus szabályozásában

megkülönböztetünk spinalis (mono és polysynapticus reflex) és supraspinalis

szabályozást, melyet a mozgató agykéreg, a mesencephalon, a formatio

reticularis és a vestibularis rendszer szerkezetei végeznek az innen induló

leszálló pályarendszerek segítségével. Ha az izomtónus szabályozásában részt

vevő struktúrák valamelyike károsodik, kórosan csökkent (hypotonia) vagy

fokozott (hypertonia) izomtónus alakul ki.

Hypotoniáról beszélünk, ha ellazított izomzat mellett a végtag passzív

mozgatása során, az izomnak a mozgatással szembeni ellenállása csökken, az

izom által végzett mozgás kiesik. Ha teljesen megszűnik atoniáról beszélünk. A

hypotonia a perifériás bénulásokra jellemző. Jellemzője, hogy a saját reflexek

csökkennek (hyporeflexia) vagy kiesnek (areflexia).

Hypertoniáról beszélünk, ha ellazított izomzat mellett a végtag passzív

mozgatása során, az izomnak a mozgatással szembeni ellenállása nő, csak

nagyobb erőkifejtéssel, ellenállást leküzdve tudjuk a végtagot behajlítani.

Centralis típusú bénulásokra jellemző az izomtónusfokozódás, ami a corticalis

felső neuron, vagy az ebből kiinduló spinalis pályák suprasegmentalis

károsodásának következménye. A laesio alatti segmentumban a spinalis reflexív

ép. A centralis bénulás lehet petyhüdt vagy spasticus a laesio lokalizációjától és

a bénulás fennállásának időtartamától függően. Diaschisis hatásában csökkent,

később fokozott az izomtónus. Centralis bénulás esetén fokozott mélyreflexek,

pyramisjelek megjelenése, érzészavar kialakulása végtagon vagy testfélen és

féloldalon a felületes reflexek kiesése jellemző. Izomatrophia nem jellemző,

esetleg hosszú idő múlva inaktivitás miatt alakulhat ki. Két formája van, a

rugalmas spasticus, és az állandó rigoros tónus.

7

A tónusfokozódás formái:

Spasticus (rugalmas) tónusfokozódásról beszélünk, amikor passzív mozgatás

során a mozgatás sebességétől függően ellenállást érzünk a vizsgált izmokban. A

mozgás kezdetén az izomellenállás fokozott, majd hirtelen teljesen megszűnik.

A mozgatás befejeztével a végtag automatikusan visszatér a kiinduló helyzetbe.

A tónusfokozódás az antigravitációs izmokat érinti, a felső végtagban flexios, az

alsó végtagban extensios tartásban nyilvánul meg. A motoros rostok

kereszteződése következtében a tünetek az ellenkező oldali testfélen

jelentkeznek. A spinális reflexív ingerlékenysége fokozódik, a saját reflexek

élénkebbek és fokozottabbak lesznek, ezen kívül kóros reflexek jelennek meg.

A spastititas mérése nehéz, mert mértéke változó. Értékelésére a

leggyakrabban a semikvantitatív skálák közül az Ashworth és a módosított

Ashworth skálát (Bohannon 1987) alkalmazzák, de a Tardieu skálát néhány

tanulmány érzékenyebbnek minősítette más mérésekhez képest, például a

butulim toxinos kezeléseket követő változások esetén, viszont ez kevésbé

elterjedt módszer. Ez a vizsgálat magába foglalja a passzív mozgatás során

fellépő ellenállásokat mind lassú, mind gyors sebességeken.

Rigid (plasticus) tónusfokozódásnál az agonista és antagonista

izomcsoportok tónusa a mozgatás sebességétől függetlenül egyaránt fokozott. A

passzív mozgatás befejeztével a végtag a mozgás végállapotában rögzül.

3.1.2 A normál mozgás feltételei A normál mozgáshoz szükséges az idegpályák épsége, normál reflexek

megléte, ép percepció, ép sensorium, jó memória, facilitatio és inhibitio

egyensúlya, a normális automatikus mozgás és posturalis kontroll. A normál

izomtónus megléte szükséges a normális posturalis mechanizmus kialakulásáért,

mely az egyensúly és a testtartás kontrollálását végzi különböző

testhelyzetekben a gravitációval szemben nyugalomban, elmozduláskor és aktív

mozgás közben.

8

A járás során biztosítani kell a folyamatos mozgást a cél eléréséhez, a

környezet vagy a funkció változásaihoz történő alkalmazkodást, a járás indítását

és befejezését és az egyensúly fenntartását. Az egyensúly számos rendszer, pl.

motoros, sensoros és cognitív rendszerek interakciójának eredménye. Az

egyensúly automatikus posturalis reakció, melynek célja, hogy a testsúlyt az

alátámasztási felület felett tartsa.

Az egyensúly vizsgálatára több egyensúly tesztet is ismerünk. Ilyen például a

Romberg, a nehezített Romberg melyek 30 másodpercig a nyitott és csukott

szemmel való egy lábon állást vizsgálják; a Nudge teszt az egyensúly

visszaszerzését vizsgálja egy tolást/húzást követően; 6, 12 perces járás; járás

fejmozgatással stb. A kutatásom során a Four Square Step Test-et alkalmaztam,

melyben a csípő extensio, a hátralépés is szerepel és két vonal közötti nyitott

szemmel járást 6 méteres távon. [2, 5, 9, 15]

9

3.2 Stroke Agyi keringési zavar következtében kialakuló kórkép, melynek oka lehet

trauma, tumor vagy vascularis eredet (vérzés, gyulladás, arteriosclerosis, embolia,

thrombosis, degeneratív érbetegség-aneurizma). A stroke-os és egyéb okból heveny

agykárosodást szenvedett pácienseknél előfordulhat a betegséget követő első három

hónapban a spontán gyógyulás.

Megjelenési formái: a stroke leggyakrabban hemiparesishez (féloldali

izomgyengeség) vagy hemiplegiahoz (féloldali bénulás) vezet, de érinthet 1

végtagot (monoparesis/plegia), 2 végtagot (paraparesis/plegia), vagy mind a 4

végtagot (tetraparesis/plegia).

A stroke fajtái:

1. Ischaemias (infarktus) stroke: A stroke 85%-át ez okozza, s 13%-ban okoz

halált. Az agynak azon a területén ahová nem jut elég vér ischaemia alakul ki.

Ennek oka lehet a magas vérnyomás, diabetes mellitus, magas koleszterinszint,

köszvény.

2. Vérzéses stroke: A stroke 15%-át ez okozza, s 70%-ban halálos kimenetelűek.

Az agynak egy részébe túl sok vér kerül, az érlumen megszakad, és az adott

terület nyomás alá kerül. Ezt okozhatja hypertonia, aneurizma, lebenyvérzések,

baleset, agyzúzódás. Általában a törzs és az alsó végtag spasticusak, a felső

végtag petyhüdt. Két formája van: az intracerebralis (az agy állományban

történő vérzés) és a subarachnoidealis forma, melyet kóma, tudatzavar kísér,

majd 24 óra múlva spasticussá válik a beteg az érintett testfélen.

A stroke tünetei: A károsodás jellemzői a motoros, szenzoros, vegetatív és

percepciós zavarok, melyek mértéke a különböző stádiumokban eltérő lehet. A

stádiumok teljesen nem választhatók külön, fedik egymást.

10

Stádiumok:

1. Akut szak: az érintett oldalon hypotonia, zsibbadás jellemző, passzív

mozgatással szemben az érintett oldalon nincs ellenállás, szájzug

félrehúzódása, látás romlás vagy kettős látás, kommunikációs zavar (verbális

és/vagy metakommunikációs), szenzibilitási zavar (hypaethesia,

paraesthesia, analgesia), koordinációs zavar (ataxia), egyensúlyzavar,

vegetatív zavarok (vizelés, székelés), a beteg elveszti a kontaktust az érintett

oldallal. Az ágyban a beteg feje az érintett oldal felé hajlik, válla hátra,

felfelé húzva, könyöke nyújtott, alkarja pronatioban, az ujjak nyújtva vannak.

Az alsó végtagján a csípő extensios, kirotatios, enyhe abductios helyzetű, a

térd extendálva, láb plantarflexioban, supinálva van.

Teendők: megfelelő fektetés, gyakori (3 óránként) forgatás, passzív-vezetett aktív-

aktív gyakorlatok a beteg állapotához mérten, ágyban történő fordulás, cél az ágy

szélére kiülés megtanítása.

2. Spasticus szak: hypertonia, spasticus hemiparesis jellemző, emiatt a beteg

Wernicke-Mann tartást vesz fel. A klinikai képet felső végtagi flexios

tendencia (vállban flexio, adductio, berotatio; könyökben flexio, pronatio;

csuklóban flexio, ulnar deviatio; ujjak flexioban; hüvelykujj adductioban) és

alsó végtagi extensios tendencia (csípőben extensio, abductio, kirotatio;

térdben extensio; bokában plantarflexio, supinatio) jellemzi. Ebben a

szakban jelennek meg a kóros reflexek, primítv reflexek, fokozott saját

reflex, a beteg nem képes szelektív mozgásokra, ülő és álló testhelyzetben az

egészséges oldalt terheli, kommunikációs zavarok, koordinációs zavarok,

egyensúlyzavarok, járása cirkumdukált vagy kirotált, mindenféle megerőltető

mozgás kóros szinergizmusok létrejöttét eredményezi.

Teendő: az akut szakban történő teendőkön kívül a kóros tartásminta megtörése,

aktív gyakorlatok bevonása, az izomtónus normalizálása passzív technikákkal (lassú

passzív mozgatás, masszázs), állás, járás előkészítő gyakorlatok, támasz és

egyensúlyreakciók kidolgozása, segédeszközök használatának megtanítása. Cél:

teljes, normál funkciógyakorlás, minőségi mozgásfejlesztés.

11

3. Harmadik szakasz vagy relatív javulási stádium: a betegek járása

csaknem normalizálódik, kezüket viszonylag jól használják, de a szelektív

mozgások még hiányoznak, vagyis a végtagok még összefüggő egészként

mozognak.

Teendő: az előző szakaszokban ismertetett feladatok folytatása, izomerősítés,

koordináció és egyensúly javítás, az elért kondíció fenntartása és annak fejlesztése,

manipuláció fejlesztése, szenzoros fejlesztés, önellátás javítását célzó funkcionális

feladatok gyakoroltatása, a hely és helyzetváltoztatás képességének fejlesztése,

segédeszközzel való járás gyakoroltatása különböző talajféleségeken, a beteg

társadalomba visszailleszkedését célzó szociális kedvezmények ismertetése,

ergoterápia, munkaterápia. Cél: a szelektív mozgások megtanítása, gyakorlása

(mozdulatok finomítása).

A féloldali bénultak kezelési lehetőségei:

Bobath módszer neurofiziológiai alapokra épített komplex minőségi

pszichomotoros fejlesztés, mely a patológiás mintától távol eső helyzetekben

egyensúly és helyzetreakciók automatikus kiváltásával hozza létre a normál

mozgásmintákat, és aktivizálja az érintett testfelet.

PNF (proprioceptív neuromuscularis facilitatio) a gerincvelői

motoneuronokat stimulálja a szenzoros receptorok ingerlésén keresztül.

Brunnstrom az asszociált reakciók felhasználásával az aktiválható tónusos

reflexekre és a szinergetikus mozgásokra hat.

Rood a szenzoros ingerlés speciális technikáját dolgozta ki.

A stroke-os beteg spastititasának csökkentésére alkalmas kezelések:

A gyógytorna főbb szempontjai a reflexgátló helyzet megteremtése, testsúly

ráhelyezés megtanítása az érintett oldalra, passzív technikák alkalmazása (masszázs,

passzív mozgatás). A kryoterápia hatásos 20-30 percig történő alkalmazás esetén,

ha ettől rövidebb ideig alkalmazzuk ellentétes hatást fejtünk ki.

Hatásos a melegterápia, az EMG-biofeedback, speciális elektromos kezelések

(Hufschmidt-féle elektroterápia, FES-Funkcionális Elektromos Stimuláció),

gyógyszerek (Seduxen, Mydeton, Sirdalud, Lioresal) és szükség esetén az

idegsebészeti eljárások (stimulálás, roncsolás). [4, 5, 10, 12, 14]

12

3.3. A masszázs A masszázs a physiotherápia tárgykörébe tartozik, természeti, fizikai

energiákat használ a gyógyításhoz. A physiotherápia bevitt energia felosztása

szerint a mechanoterápia passzív részét képezi a passzív mozgatással, a

különféle húzókezelésekkel, és az ultrahangkezeléssel egyaránt. Terápiás hatása

alapján fontos szerepet játszik a betegségek megelőzésében, gyógyításában és

rehabilitációjában.

A masszázs fogalma: A test felületén meghatározott fogásokkal és kezelési

céllal alkalmazott mechanikai inger, amelyre kialakuló szervezeti válaszreakció

a fizikális gyógyhatás.

Alkalmazási terület szerint megkülönböztetünk frissítő, gyógy, diagnosztikus

és sportmasszázst. A klasszikus svéd masszázs orvos által előírt gyógymasszázs.

Helyi hatású terápia, ami közvetlenül, localisan hat a szövetekre, mindig a

kezelési területen.

3.3.1. A klasszikus svéd masszázs

A klasszikus svéd masszázs ötféle masszázsfogást alkalmaz, a simítást, a

dörzsölést, az ütögetést és a rezegtetést.

A simítás a svéd masszázs bevezető és levezető fogáseleme és egyben

átmenetet képez a különböző fogások között. Ennek alkalmazása során

tájékozódunk a bőr felszínéről, és az esetleges bőrelváltozásokról. Mindig az

adott testtáj distalis végétől a proximalis felé haladunk, visszafelé

hangsúlytalanul dolgozunk, mindig centripetálisan a szív felé, a visszaáramlás

irányába végezzük. A simítás nyugató hatású, a felületes, elszarusodó hámréteg

leválik, a bőr alatti felületes erekben az áramlás, a vénás és nyirokkeringés

fokozódik, a bőr alatti kötőszövet sejtközötti terében lévő folyadékgyülem

felszívódását segíti elő.

A dörzsölés a svéd masszázs egyik legfontosabb és leggyakrabban

alkalmazott fogáseleme. Az eddig nyugalomban lévő kapillárisok kitágulnak, és

részt vesznek a szisztémás keringésben (shunt hatás). A bőrt, bőralatti

kötőszövetet és izom receptorokat erősen ingereljük, amely ingerek az érző

afferenseken keresztül jutnak a centrumba.

13

Mechanikai ingerei gyorsan csillapítják a fájdalmat, ugyanis a Melzacki-Wall

ún. „Gate Control Theory” elmélet szerint a substantia gelatinosa képes, mint

egy kapu gátolni a fájdalomvezetést a spinothalamicus pálya eredő neuronra

kifejtett hatása miatt, mely gátló hatást a vastag rostok stimulációja révén

érhetünk el.

A gyúrás a legerőteljesebb fogásnem, amely az izmok felületes és mély

rétegeinek átdolgozását teszi lehetővé. A gyúrás intenzitása az izomtónus

állapotától függ, fájdalmat nem okozhatunk, nem szabad növelni az izom

görcskészségét. Hatására az artériás keringés fokozódik, az izmok vérellátása

10-20 szorosára is nőhet. Serkenti a nyirokkeringést, fokozza az anyagcserét.

Felszabadítja a letapadt izom és kötőszöveti rostokat, befolyásolja az

izomtónust, elősegíti az izomrostok egymáson való csúszását, eltolását.

Az ütögetés során a bőrre, bőr alatti kötőszövetre és az izomszövetre hatunk.

Hatására az erek kitágulnak, fokozódik az izomtónus. Erős intenzitás esetén

izomcontractiot, reflexes izomspasmust vált ki, ezért centrális eredetű, spasticus

bénulásnál ezt a fogást nem használjuk. Mellkason alkalmazva a bronchusokban

felgyülemlett váladék felköhögését (expectoratio) segíti elő.

A rezegtetést (vibráció) lokálisan, kisebb és nagyobb testfelületen

alkalmazhatjuk, mellyel gyors és hatékony fájdalomcsökkenés érhető el.

Nyugtató, lazító, fájdalomcsillapító hatású, a mellkas területén alkalmazva a

bronchusok szekrécióját segíti elő. Ide tartozik a végtagok, mellkas, medence

kirázása, mely nagyobb amplitúdójú, mint a vibráció. Izomlazító, vérkeringés

fokozó hatású.

A masszázskezelés indikációi: Mozgásszervi megbetegedések, ízületi

degeneratív elváltozások kezelésére, myalgiás csomók eltüntetésére, oedemák

felszívódásának elősegítésére, az izomzat erejének, anyagcseréjének,

rugalmasságának fokozására, tónusának szabályozására alkalmazhatjuk.

A masszázskezelés ellenjavallatai: cardialis decompensatio, heveny ízületi

gyulladások, osteomyelitis, tuberculosis, malignus daganatok, haemophilia

esete, thrombopenias purpura, thrombophlebitis, traumatológiai sérülések, a bőr

kóros állapota, terhesség, a menses első három napja. [1,13]

14

3.4. Passzív mozgatás A passzív mozgatás a physiotherápia része, azon belül is a mechanoterápia

tárgykörébe tartozik. A gyógytornában alkalmazott speciális mozgásformák

egyik fajtája.

A mozgatás célja az ízületek mozgásterjedelmének megőrzése, a

folyamatosan és ritmusosan végzett mozgatással az izom hypertonusának

csökkentése, eszméletlen vagy aktív mozgásra nem képes betegnél alkalmazva

az ízületi mozgásbeszűkülés (contractura) kialakulásának megakadályozása,

teljesen bénult izom (stroke) esetén az izmok rugalmasságának és a

reflexapparátus funkcióképességének fenntartása, a kialakult kontraktúrák

oldása, a nagy amplitúdójú ritmusos mozgatással a vénás keringés javítása és

inger biztosítása az aktív mozgások megindításához. A mozgatás az ízületek

normális mozgáspályáját követi. Ügyelni kell arra, hogy a kimozgatás csak a

fájdalom határig történjen, ugyanis pszichés és fizikai kóros elváltozások

jelentkezhetnek. Az aktív mozgások megindulásáig végezzük a passzív

kimozgatást, vagy szükség esetén azzal párhuzamosan.

A mozgatás során biztosítani kell a megfelelő testhelyzetet és a végtag

alátámasztását a beteg ellazulásának érdekében. Abban az esetben, ha egy

ízületet akarunk mozgatni, a proximalis ízületi részt rögzíteni kell, s az ettől

distalisan elhelyezkedő ízületet mobilizáljuk.

3.4.1 A láb ízületei és a bennük létrejövő mozgások

Az articulatio talocruralis (felső ugróízület) ízületben létrejövő mozgás a

dorsalflexio, ennek során a láb dorsalis felszíne közeledik a lábszár elülső

felszínéhez. Kivitelezése hajlított és nyújtott térd mellett, egyik kézzel a sarkat

rögzítjük, a másikkal a metatarsusok talpi oldalára gyakorolunk nyomást, aktív

mozgásterjedelme 0-20. Ebben az ízületben plantarflexios mozgás is történik,

melynek kivitelezése a dorsalflexionál ismertetett helyzetekkel megegyezik, a

dorsalflexioval ellentétes irányban az előláb dorsalis felszínére gyakorolunk

nyomást, ennek során a végtag hosszabbodik, aktív mozgásterjedelme 0-50.

A passzív mozgásterjedelem normál értéke az aktív mozgáshoz képest 5-

10-al nagyobb minden mozgás esetében.

15

Az articulatio talotarsalis (alsó ugróízület) ízületben a láb inversioja és

eversioja jön létre. Az inversio során a talp medialis része emelkedik, a láb

supinatios, adductios és plantarflexios helyzetbe kerül. Egyik kézzel a beteg

sarkát rögzítjük, a másikkal a kisujji oldalról, a talp felől az előlábat fogjuk,

aktív mozgásterjedelme 0-45. Az eversio során a láb medialis széle a

lateralisnál mélyebbre kerül, a láb pronatios, abductios és dorsalflexios

helyzetbe kerül. Egyik kézzel a beteg sarkát rögzítjük, a másikkal az előlábat az

öregujji oldaláról fogjuk, aktív mozgásterjedelme 0-20. A passzív

mozgásterjedelem normál értéke az aktív mozgáshoz képest 5-10-al nagyobb

minden mozgás esetében.

Az articulatio metatarsophalangea ízületében flexio-extensio és abductio-

adductio jön létre. A flexio-extensio esetében az ujjak hajlítása és nyújtása

egyszerre történik, egyik kézzel a beteg sarkát vagy az előlábat rögzítjük, a

másikkal a lábujjakat fogjuk. A legjelentősebb a láb talajon való gördülését

segítő hallux mozgásának fenntartása. A flexio aktív mozgásterjedelme 0-

30/40, az extensio 0-50/60. A flexio passzív mozgásterjedelmének normál

értéke az aktív mozgáshoz képest 5-10-al nagyobb, az extensio passzív

mozgásterjedelme ettől nagyobb mértékű, akár 90 is lehet. Az ab-adductios

mozgás kis fokú, abductio során a beteg ujjait távolítjuk a II. ujjtól, az adductio

során pedig közelítjük a II. ujjhoz. Az hallux abductios mozgása a legfontosabb.

A lábközépcsontokat egymáshoz képest le-föl tudjuk mozgatni és ívet is

képezhetünk, mely a haránt boltozat fenntartását és javítását szolgálja, aminek

megléte a megfelelő járáshoz szükséges.

Az articulatio interphalangea, melyben flexio és extensio történik.

Mozgatásuk az ízületi perceknek megfelelően egyenként történik, egyik kézzel a

proximalis percet rögzítjük, a másikkal a distalisat mozgatjuk. A passzív

mozgásterjedelem mértéke a proximalis interphalangealis ízületben 0-100, a

distalis interphalangealis ízületben 0-90 és a hallux interphalangealis

ízületében 0-90. [1, 3, 5, 16]

16

4. Anyag és módszer

4.1 Beteganyag

A vizsgálati mintáim olyan segédeszközzel vagy a nélkül járó hemipareticus

betegek, akiknek 3 éven belül történt a stroke-juk. Összesen 10 fő, ebből 4 férfi, 6

nő. A beteggyűjtés a kezelés közben folyamatosan történik. Július 20.-ától

augusztus 26.-ig folytatom a kezeléseket minden munkanapon, a Miskolci

Egészségügyi Központ Diósgyőri Telephelyének Rehabilitációs Osztályán. Az

ehhez szükséges engedélyt a melléklet tartalmazza, a belegyező nyilatkozat a 20.

számú mellékletben található.

4.2 Módszer

Neurológiai és mozgásvizsgálat alapján mérem fel a betegek állapotát, és a

kezelés eredményességét igazolóan visszamérést végzek.

4.2.1 Betegvizsgálat

Mozgásszervi-neurológiai betegvizsgálati lapot készítek, melyet az 1. számú

melléklet tartalmaz. A vizsgálat első részében alapadatokra kérdezek (név, kor,

diagnózis, érintett oldal, mióta áll fenn ez a betegség, társbetegségek, panaszok,

mobilitás, egyéb kezelések) physiotherapiás szempontrendszer szerint.

Érzésvizsgálat a neurológiában használatos módszerek szerint zajlik. [15] A

vizsgálat mindkét mezítelen alsó végtagon egyszerre történik, összehasonlítva a

végtagok felületes és mély ingereinek érzését. A felületes érzés vizsgálatára kézzel

való simítást alkalmazok, a mély érzést pedig az alsó végtag régióinak megfelelően

csipkedéssel vizsgálom. A felületes érzés vizsgálatakor a következő régiókat

simítom a proximalistól iránytól a distalis felé: a comb elülső, hátsó, belső és külső

oldalát, a lábszár külső, belső és hátsó oldalát, a medialis és lateralis talpszéleket és

a talpat. A mély érzés vizsgálata a comb elülső, hátsó, belső és külső oldalára és a

lábszár külső, belső és hátsó oldalára terjed ki.

17

Mozgásterjedelem vizsgálat passzívan, csak az érintett lábon, a gyógytorna

szabályai szerint történik. A következő ízületekben létrejövő mozgásokat

vizsgálom: Csípő extensio, kirotatio, berotatio, térd extensio, boka dorsalflexio, láb

pronatio. Az extensiot csípőben és térdben funkcionális teszttel vizsgálom.

Normálnak tekintem a csípő extensiot, ha háton fekvő helyzetben a vizsgált alsó

végtag nem emelkedik el az ágyról, miközben az ellenoldali végtagot a beteg

hasához húzza és átkarolja, s közben passzívan rányomok. Mozgás terjedelem

csökkenésnek vettem, ha elemelkedik az ágyról a combja. Normálnak vettem a térd

extensiot, ha háton fekve, flectált csípő mellett ki tudom nyújtani a térdet, mozgás

terjedelem csökkenésnek, ha nem. A többi ízületben fokokban határozom meg a

mozgásterjedelmet.

Spastititas mérés a neurológiában használatos Tardieu skála alapján történik.

[2] A Tardieu skála 3 sebességnél (V1:nagyon lassú; V2:normál, természetes végtag

mozgás; V3:gyors mozgatás) méri a különböző izomcsoportok spasticusságát

elernyedt állapotban, a gravitációval szemben mozgatva.

A következő izmok spasticusságát vizsgálom passzívan evvel a skálával:

haemstring, adductorok, plantarflexorok, supinatorok. A haemstring vizsgálata

során a beteg háton fekvő helyzetben, a nem vizsgált láb talpon van, a vizsgált

csípő flexioban, a karomat a térde alá teszem, a kezem a beteg másik térdén

támaszkodik, így ellazul a lábszár, s flexioból viszem extensioba a lábát a másik

kezemmel. A térd nyújtást-hajlítást folyamatosan a vizsgált sebességi fokozatnak

megfelelően végzem, 4-5-szöri ismétléssel, s a skála szerinti értékeknek

megfelelően jegyzem fel a kapott eredményt. A boka mozgásokat ugyanebben a

helyzetben hajtom végre, az ízületben létrejövő mozgásoknak megfelelően, vagyis

plantar és dorsalflexio, supinatio és pronatio. Az adductor vizsgálatánál oldalra

viszem az érintett extendált alsó végtagot, és vissza középre.

18

Ez a vizsgálat segít elkülöníteni a passzív merevséget a spasticusságtól. A

válaszokat X/Y értékben jegyzi fel, az X egy 0-5 skálán értékel. A 0 hypotonust

jelent, vagyis mozgatáskor nem érzek ellenállást az izmokban, 1-nél csekély

ellenállást tapasztalok a mozgatás során, s nem kapjuk meg a pontos szöget, 2-nél

tisztán megmérhető az ízületi szög, félbeszakad a passzív mozgás, de ezután

folytatni tudom a mozgatást, a 3-nál fáradásos rángás jelentkezik többszöri

mozgatásra, a 4-nél már az első mozgatásra rángatózni kezd a vizsgált izom, az 5-

nél rögzített, nincs mozgás. Az Y, pedig azt az ízületi szöget jelzi, amikor az izom

összehúzódik a mozgatás során.

A kezelések befejeztével visszamérem a panaszokat, a mobilitást, az

érzésvizsgálatot, a mozgásterjedelmet, spasticusságot minden betegnél, melyet a 3.

számú melléklet tartalmaz.

4.2.2 Kezelés

Kezelésként a passzív technikák közül masszázst és passzív mozgatást

alkalmazok az érintett oldali lábon és attól distalisan. A kezelés során kapott

eredmények feltüntetése kezelő lapon történik, mely a 2. számú mellékletben

található. A beteg állapotának felmérését követő napon kezdődnek a kezelések. A

kezelést naponta kapja a beteg. Egy kezelés során járástesztet és egy speciális

egyensúlytesztet végeztetek a beteggel, melyeket minden kezelés előtt, közvetlenül

utána, és egy fél óra pihenést követően újra felmérek. Egy kezelés egyenként egy-

másfél órát vesz igénybe.

A járásteszt 6m hosszú és 30cm széles sávban, sík talajon történik. A

kirajzolt sáv mentén kell a lehető leggyorsabban végig menni. Stopperórával mérem

az időt, hogy milyen gyorsan teljesíti egy irányban, egyszer az utat, s a vonalra

melyik lábbal, és hányszor lép.

19

Az egyensúly mérésére a Four Square Step Test-et használom. [2] A

betegnek az a feladata, hogy egy rajzolt négy cellájú keresztben lépjen egyet

mindkét lábával előre, jobb oldalra, hátra, bal oldalra, és visszafelé úgy, hogy a

kiinduló helyzetbe érkezzen vissza, melyet stopperórával mérek. A Four Square

Step Tesztet az 1. ábra mutatja.

1. ábra

A kezelésként alkalmazott különböző masszázsfogásokat, technikákat a

lábon a physiotherápia követelményeinek megfelelően végzem. A kezelések során a

svéd masszázs simító, és dörzsölő fogásait alkalmazom az érintett oldali lábon és

attól distalisan, nagyobb hangsúlyt a talp kezelésére fektetve. A masszírozáshoz

egyszerű testápolót alkalmazok. A masszázs időtartama 20 perc. A masszázst háton

fekvő helyzetben, a térd enyhe flexioban alátámasztva, distalis iránytól proximalis

felé végzem, a lábujjaktól a boka felé haladva, a láb dorsalis oldalán kétkezes,

szimmetrikus simítással kezdve. Ezután történik a lábujjak hosszanti simítása a

hüvelykujj tenyéri részével, a talpi fasciák simítása tenyérgyökkel és hüvelykujjal, a

kül- és belboka körül körkörös simítás III.-IV. ujjal szimmetrikusan. Az ujjak

dorsalis ás plantaris felszínének hüvelykujjal történő dörzsölése hosszanti irányba, a

hosszanti és harántboltozat dörzsölése váltott kézzel, a II.-IV. és hüvelykujjal

kivitelezve, végül a talpi fasciák átdolgozása tenyérgyökkel és II.-IV. ujjal. [1, 13]

20

A passzív mozgatást a proximalis ízülettől a distalis felé haladva végzem. A

mozgatás időtartama egyénenként változó, körülbelül 10-20 percet vesz igénybe.

Kezelés alatt a beteg háton fekvő helyzetben van, a térd alátámasztva, ellazítva, s

egyik kézzel proximalisan rögzítem a végtagrészt, a másikkal ettől distalisan

mozgatok. Egyféle mozgást egy ízületben 10-20-szor ismételek. [3, 5]

21

5. Eredmények ismertetése

5.1 A kezelés előtti eredmények

A vizsgálati mintáim olyan segédeszközzel vagy a nélkül járó hemipareticus

betegek voltak, akiknek 3 éven belül történt a stroke-juk. Összesen 10 fő, ebből 4

férfi, 6 nő. A betegség 5 betegnek a jobb (49 és 86 év közöttiek) és 5 betegnek

pedig a bal (52 és 82 év közöttiek) oldalát érintette. Az érintett oldal nemek szerinti

megoszlását a 2. ábra mutatja.

0

1

2

3

4

Fő

férfi nőNemek

érintett oldal jobbérintett oldal bal

2. ábra: Az érintett oldal megoszlása nemek szerint (n:10)

A vizsgálatom során a betegek társbetegségeire is rákérdeztem. Jellemző volt

az osteoporosis, a GERD, a polyneuropathia, hypertonia, az ischaemiás

szívbetegség és a cukorbetegség előfordulása. Ezek közül is a leggyakoribb a

hypertonia volt.

A vizsgáltak közül osteoporosisa 1 nőnek, gastrooesophagealis reflux

betegsége 2 főnek (1 férfi, 1 nő), polyneuropathiája 2 főnek (1 férfi, 1 nő),

hypertoniája 8 főnek (3 férfi, 5 nő), ISZB-e 4 főnek (1 férfi, 3 nő), és nem inzulin

dependens cukorbetegsége volt 2 főnek (1 férfi, 1 nő). Hypertoniája és ISZB-e is

volt 4 főnek (1 férfi, 3 nő), hypertoniája, GERD betegsége és polyneuropathiája is

volt 1 férfinek. Polyneuropathia, hypertonia, ISZB és cukorbetegség is előfordult 1

nőnél.

22

A hypertonia és az ISZB nagyban befolyásolják az állóképességet, ezért

megnéztem, hogy ebben a betegségben szenvedőknél milyen ízületi

mozgásbeszűkülés volt jellemző.

Azok közül, akiknek csak hypertoniája volt, 6 főnek csípő és térdflexios

contracturája, ezen belül 2 főnek csípő, térd és plantarflexios contracturája is volt, 1

főnek csak térdflexios contracturája és 1 főnek fiziológiás mozgásai voltak.

Azok közül, akiknek csak ISZB-e volt, 3 főnek csípő és térdflexios

contracturája és 1 főnek fiziológiás volt a csípő, térd és boka mozgása.

Azok közül, akiknek hypertoniája és ISZB-e is volt, 3 főnek csípő és

térdflexios contracturája, ezen belül 1 főnek csípő, térd és plantarflexios

contracturája is volt és 1 főnek fiziológiás volt a mozgása.

Az előzőekben feltüntetett adatokból arra a következtetésre jutottam, hogy

gyakran fordul elő együttesen csípő és térd flexios contractura az ISZB-ben

szenvedők és a hypertoniás betegek esetében. A különböző társbetegségek hatását

az érintett alsó végtag mozgásbeszűkülésére a 3. ábra mutatja.

0 1 2 3 4 5 6

Fő

Hypertonia

ISZB

Hypertonia és ISZB

Hypertonia, GERD éspolyneuropathia

Hypertonia, ISZB, NIDDM éspolyneuropathia

Csípő, térd és plantarflexioscontractura

Csípő és térd flexios contractura

Térd flexios contractura

3. ábra: A különböző társbetegségek hatása az érintett alsó végtag

mozgásbeszűkülésére

23

A vizsgálatom során felmértem a betegek panaszait, melyek között a szédülés,

a fájdalom és a zsibbadás szerepelt az érintett vagy az ép végtagokon. A

leggyakoribb panasz a fájdalom volt, melyet az ép és/vagy az érintett oldalon 2 férfi

kivételével mindenki jelzett. A vizsgálatom alanyai közül 4 nő ritkán, 1 férfi és 1 nő

gyakori szédülésre panaszkodott főleg lépcsőn járáskor. 1 férfinek az érintett oldali

keze, 1 férfinek az érintett alsó és felső végtagja, 1 nő az érintett végtagjain jelzett

zsibbadást és 1 nőnek pedig az ép lába és mindkét karja zsibbadt. Az általam

végzett kezelés előtt kb. 2 hónappal bekövetkező stroke esetén a fájdalom nem volt

annyira jellemző, ha volt, akkor is elsősorban a sérült vállat érintette. Ettől eltért a 2

hónapnál régebben történő stroke-os betegek panasza, ugyanis gyakrabban jeleztek

fájdalmat nem csak a sérült vállon, hanem az alsó végtagokon és néhány esetben az

ép végtagokon is.

Megvizsgáltam a betegeim járástanulási idejét az alapján, hogy hány éve

történt a stroke. A vizsgált betegeim közül volt olyan, aki már a betegséget követő

néhány nap múlva tudott sík talajon segédeszközzel közlekedni, s volt, aki nem

veszítette el a járóképességét a stroke bekövetkezte után sem. A vizsgált alanyaim

nagyobb része 1 éven belüli sérültek és általában 1-4 hónap alatt tanultak meg újra

járni, de ide tartozik az egyik 2 éven belüli stroke-os beteg is. A vizsgálat ideje alatt

5 fő (3 férfi, 2 nő) tudott kapaszkodva, vagy valamilyen segédeszközzel (egy,

három vagy négy támpontú bot) lépcsőn is közlekedni.

24

A járáshoz szükséges segédeszközök közül 1 nő használt egy támpontú, 1 nő

négy támpontú, 4 fő (1 nő, 3 férfi) három támpontú botot, járókerettel 3 nő járt és 1

férfi segédeszköz nélkül tudott menni. Mivel az esetszám alacsony volt, nem tudtam

pontos következtetéseket levonni a betegek segédeszköz használatának tekintetében

attól függően, hogy jobb vagy bal oldali sérült volt. A jobb és bal oldali

hemipareticus betegek segédeszköz használatát mutatja a 4. ábra.

0

1

2

3

4

5

1 tám

pontú bot

3 tám

pontú bot

4 tám

pontú bot

járók

eret

nincs seg

édesz

köz

Fő

bal oldalijobb oldali

4. ábra: Különböző segédeszközök használata a jobb és bal oldali sérültek

tekintetében a kezelés előtt (n:10)

A 2 éven belüli sérültek (2 fő) három támpontú botot és járókeretet használtak

a közlekedéshez. A járókeretet használónál jellemző volt a csípő, térd és

plantarflexios contractura is, ritkán szédült, zsibbadásra panaszkodott. A bottal

közlekedő egyénnek csípő és térd flexios contracturája volt, az érintett végtagján

felületes, mély érzéskiesés és zsibbadás volt jellemző.

Azok az 1 éven belül sérült hemipareticus betegek közül, akik gyakoribb

szédülést említettek (2 fő), négy támpontú bottal és segédeszköz nélkül

közlekedtek. Akiknél ritkábban fordult elő szédülés, azok segédeszközként

járókeretet (2 fő), egy és három támpontú botot használtak.

25

Akiknél zsibbadás jelentkezett, azok közül 2 fő három támpontú bottal

közlekedett. Az esetszám alacsony mértéke miatt nem tudtam pontos

következtetéseket levonni, hogy a 2 vagy 1 éven belüli sérültek esetén melyik

segédeszköz használata a leggyakoribb. A különböző segédeszközök használatát

mutatja az 5. ábra az 1 és 2 éven belül történő stroke esetében.

0

1

2

3

4

5

1 tám

pontú bot

3 tám

pontú bot

4 tám

pontú bot

járók

eret

nincs seg

édesz

köz

Fő

2 éven belül1 éven belül

5. ábra: Segédeszközök használata 1 és 2 éven belül kialakult stroke esetén kezelés

előtt (n:10)

A betegek mobilitási képességének felmérését az alapján végeztem, hogy

egyedül vagy segítséggel történt-e az ágyban fordulás, felülés, felállás, lefekvés és a

székre átülés. E tekintetben nem szorult segítségre 7 fő (3 férfi, 4 nő). A felálláshoz

és az ágyról székre átüléshez segítségre volt szüksége 1 nőnek, de az ágyban

megfordulás, felülés, lefekvés egyedül történt és három támpontú bottal

közlekedett. 1 férfi csak kapaszkodva tudott felülni, lefeküdni, felállni, ágyról

székre átülni és ágyban megfordulni, három támpontú bottal közlekedett. 1 nőnek

mindenben szüksége volt segítségre, járókerettel közlekedett, 2 éven belüli sérült

volt, csípő, térd és plantarflexios contracturája volt és ritkán szédülésre

panaszkodott.

26

Érzésvizsgálat

Az érzésvizsgálat eredményeinek feltüntetése a betegek időrendben történő

vizsgálata és kezelése alapján történt. A felületes érzés kezelés előtti vizsgálatának

eredményeit ábrázoló táblázat a 14/a mellékletben található, a mély érzés kezelés

előtti vizsgálatának eredményeit a 14/b melléklet mutatja.

A kezelés előtt a felületes és mély ingerek érzésében történő elváltozások

megjelenése az érintett végtagon, s annak distalis részén voltak gyakoribbak. A

felületes érzésvizsgálatánál gyakoribb volt a gyengébb érzés (8 fő) előfordulása,

mint a mély érzésvizsgálat (6 fő) esetén. A leggyakoribb elváltozás mindkét alsó

végtagon a gyengébb érzés volt, de előfordult fokozott érzés és érzéskiesés is. A

vizsgálat során a sérült és az ép oldalon gyengébb érzés és érzéskiesés jelentkezett,

míg fokozott érzés csak mély érzéseknél fordult elő a sérült oldalon.

Az elváltozások gyakoribbak voltak az ép oldal felületes érzésében, mint az ép

oldal mély érzésében. Az ép oldal felületes érzésvizsgálatakor 2 fő esetében volt

elváltozás, a 3. beteg esetében a comb külső, lábszár külső és hátsó részén gyengébb

érzés, a 7. beteg lateralis talpszélén érzéskiesés volt jellemző. Az ép oldal mély

érzésének vizsgálatakor a 3. páciens a comb területén gyengébben érezte az

ingereket. A 3. páciens 74 éves, mozgásszervi megbetegedése nem volt, a

mobilitásban sok segítségre volt szüksége, fájdalmat az érintett oldali végtagokon

jelzett, csípő, térd és plantarflexios contracturája volt, a stoke 1 éven belül történt és

a sérülés után kb. 3 hónap múlva kezdett járni. A 7. beteg 86 éves, mozgásszervi

megbetegedése nem volt, egyáltalán nem jelzett fájdalmat, csak térdflexios

contracturája volt, a stoke 1 éven belül történt és a sérülés utáni másnap már tudott

járni.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat

A vizsgált ízületek kezelés előtti mozgásterjedelmét ábrázoló táblázatot a 15.

számú melléklet tartalmazza. Funkcionális vizsgálat során csípő, térd és

plantarflexios contracturát találtam. A leggyakoribb volt a térd, majd csípő és

legkevésbé a plantarflexios contractura előfordulása.

27

Segédeszközök tekintetében a 3 támpontú botot használó betegeknél gyakoribb

volt a contractura kialakulása, mint a járókerettel közlekedők esetében. A flexios

contracturák és a használt segédeszközök közötti összefüggést mutatja a 6. ábra.

0

1

2

3

4

5

6

7

8

Fő

1 támpontúbot

3 támpontúbot

4 támpontúbot

járókeret

Segédeszköz

plantarflexios contractura

térdflexios contractura

csípőflexios contractura

6. ábra: A különböző segédeszközök használata és a flexios contracturák közötti

összefüggés (n:10)

Funkcionális csípő extensio vizsgálatánál mozgásbeszűkülést találtam 7 fő (2

férfi és 5 nő) esetében, akiknek ezen kívül térd extensios mozgásbeszűkülése is volt.

A térd extensio funkcionális vizsgálatánál 9 főnél (4 férfi, 5 nő) találtam

mozgásbeszűkülést. A plantarflexio beszűkülését találtam 2 főnél. A járókerettel

járók közül 1 fő csípő, térd és boka mozgásai fiziológiásak, 1 főnek csípő és

térdflexios contracturája és 1 főnek csípő, térd, plantarflexios contracturája is volt.

Nem volt jellemző a csak csípő, vagy csak plantarflexios contractura előfordulása.

28

A bottal járók közül a leggyakoribb a csípő és térdflexios contractura együttes

előfordulása (4 fő), 1 főnek csípő, térd és plantarflexios és 1 főnek csak térdflexios

contracturája volt. Itt sem volt jellemző csak csípő, vagy csak plantarflexios

contractura kialakulása. Segédeszköz nélkül járt 1 fő, akinek csak térdflexios

contracturája volt. A csípő, térd és plantarflexios contracturák együttes

előfordulásának gyakoriságát mutatja a 7. ábra a különböző segédeszközök

tekintetében.

0

1

2

3

4

1 támpontúbot

3 támpontúbot

4 támpontúbot

Járókeret

Segédeszköz

Fő

Csípő, térd és plantarf lexioscontractura

Csípő és térd flexioscontractura

7. ábra: Contracturák együttes előfordulásának gyakorisága a különböző

segédeszközök tekintetében (n:10)

29

Spastititas vizsgálat

A vizsgált alanyok nagyobb része csekély ellenállást mutatott a Tardieu

skálának megfelelően végzett különböző sebességű passzív mozgatás során, de a

skála az egyes izomcsoportok spastititását is el tudta különíteni egymástól. A

kezelés előtti spastititas vizsgálata során az adductorok voltak a legkevésbé

spasticusak, ezután a plantarflexorok, majd supinatorok és a leginkább érintett volt a

haemstring izomcsoport. A spastititas vizsgálat kezelés előtti eredményeit a 1.

táblázat mutatja.

Izomcsoport Sebesség Fő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

V1 1 1 3 1 2/70 1 1 3 1 1 V2 1 1 3 1 2/70 1 1 3 1 1 Haemstring V3 1 1 4 2/80 2/70 1 1 3 1 1 V1 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 V2 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 Adductorok V3 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 V1 1 1 3 4 1 1 1 1 1 1 V2 1 1 3 4 1 1 1 1 1 1 Plantarflexorok V3 1 1 4 4 1 1 1 1 1 1 V1 1 1 3 4 1 1 1 1 1 1 V2 1 1 4 4 1 1 1 1 1 1 Supinatorok V3 1 1 4 4 1 1 1 1 1 1

1. táblázat: A spastitias vizsgálat kezelés előtti eredményei

30

A spastititas mértékét izomcsoportonként elemeztem. A haemstring esetében

lassú sebességnél 3 páciens, normál sebességnél szintén 3 páciens és gyors

sebességnél 4 főnél volt jellemző tónusfokozódás a Tardieu skála szerint. A

supinatorok és plantarflexorok esetében mindhárom sebességnél vizsgálva 2 fő

esetében, az adductorok tekintetében mindhárom sebességnél vizsgálva csak 1 főnél

tapasztaltam tónusfokozódást. A kezelés előtt megvizsgált izmok tónusát jeleníti

meg a 8. ábra.

8. ábra: Kezelés előtti izomtónus állapot a különböző izomcsoportok tekintetében

(n:10)

Mind a négy izomcsoportnál, mindhárom sebességnél 1-est kapott 6 fő (3 férfi,

3 nő), 2-es értékelést 2 fő (1 férfi, 1 nő), 3 fő kapott 3-ast és 2 fő 4-est. Az

eredményből az látszik, hogy az izomtónus fokozódás mértékét nem befolyásolja a

sérülés ideje, ugyanis 1 és 2 éven belüli stroke-os beteg is kapott alacsony és magas

értéket is.

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

V1 V2 V3 V1 V2 V3 V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring Adduktorok Plantárflexorok Szupinátorok

Izomcsoportok

Fő

0

12

34

5

31

Egyensúly és járásteszt eredmények a kezelés előtt

A kezelések előtt, közvetlenül azután és a terápia után 30 perccel járás és

egyensúlytesztet végeztettem minden betegnél, minden alkalommal a kezelés

eredményességének vizsgálatára, melyek eredményeit egyénenként feltüntetve a 4-

13. melléklet tartalmaz.

A betegek kezelés előtti állapotát felmérő egyensúlyteszt eredményeket

mutatja a 9. ábra, mely szerint a betegeknek több mint a fele az egyensúlyteszteket

30 másodpercnél hosszabb idő alatt végezték el. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálati

mintáim nagyobb részénél nem megfelelő az egyensúly, ami a diagnózis, a sokféle

társbetegség, a segédeszközzel való járásminőség, az érzészavarok, a kontraktúrák

és az izomhypertoniák megléte miatt nem is meglepő. Ezen a rossz egyensúlyon

próbáltam javítani a passzív eljárásokkal.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

1. pác

iens

2. pác

iens

3. pác

iens

4. pác

iens

5. pác

iens

6. pác

iens

7. pác

iens

8. pác

iens

9. pác

iens

10.pá

ciens

idő

(sec

)

9. ábra: A betegek kezelések előtti állapotát felmérő egyensúlyteszt eredmények

(n:10)

32

A betegek kezelés előtti állapotát felmérő járásteszt eredményeket mutatja a

10. ábra, mely szerint a betegeknek a 70%-a az járásteszteket 20 másodpercnél

hosszabb idő alatt végezték el a 6 méter hosszú távon. Ez azt jelenti, hogy a

vizsgálati mintáim nagyobb részénél nem megfelelő az egyensúly, mert a tökéletes

járás minőség is az egyensúly meglétén alapszik. Ezt szintén befolyásolja a

diagnózis, a sokféle társbetegség, a segédeszközzel való járásminőség, az

érzészavarok, a kontraktúrák és az izomhypertoniák megléte ami miatt nem is

számítottam jobb eredményre.

0

20

40

60

80

100

120

1. pác

iens

2. pác

iens

3. pác

iens

4. pác

iens

5. pác

iens

6. pác

iens

7. pác

iens

8. pác

iens

9. pác

iens

10.pá

ciens

idő

(sec

)

10. ábra: A betegek kezelés előtti állapotát felmérő járásteszt eredmények (n:10)

33

Az első kezelés előtti járástesztek során elkövetett hibák számát mutatja a 11.

ábra, melyből látszik, hogy a betegek fele hibázott kisebb-nagyobb mértékben a

terápia előtt. A bal oldali sérültek közül 2 fő, a jobb oldali stroke-osok közül 3 fő

hibázott.

A legelső kezelés előtti hibák száma (n:10)

0

2

4

6

8

10

12jo

bb bal

jobb ba

ljo

bb bal

jobb ba

ljo

bb bal

jobb ba

ljo

bb bal

jobb ba

ljo

bb bal

jobb ba

l

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Páciens

Hib

ák

11. ábra

5.2 A kezelésről

A kezelésként alkalmazott masszázst és passzív mozgatást az összes betegnél

mindennap végeztem. A terápia alatt a betegek nem számoltak be panaszról vagy

egyéb problémáról. Az első és az utolsó beteg kezelése között az eltelt idő 1 hónap

volt. A kezelés hatásossága az 1 és 2 éven belül kialakult stroke-os betegeknél nem

mutat eltérést, mert a friss és a régebben sérültek között észlelhető volt látványos és

kevésbé látványos javulás is. Szándékomban állt, hogy átlagosan mindenkinek

legalább 10 kezelést adjak, de több okból kifolyólag valaki kevesebb kezelést

kapott. A legtöbb kezelést a 2. beteg 13 kezelést, a 3., 4., 5. páciens 11 kezelést, a

7., 8., beteg 10 kezelést kaptak. A 6. beteg 9 kezelést kapott, mivel azután

hazament. A 9. beteg 8 kezelést kapott. Ettől kevesebbet kapott a 10. páciens (5),

mert gyógyszerváltás miatt bekövetkező rosszullét, szédülés lépett fel, s csak az

állapotának javulásával kezdhettem el a kezelését. A legkevesebbet az 1. páciens

kapta (4), mert utána hazament.

34

5.3 A visszamérés eredményei A visszamérések során a panaszokban, a betegek mobilitási képességeiben

nem történt változás. A segédeszköz használatának tekintetében a 4. páciens a

kezdetben használt járókeret helyett a visszamérés idején három támpontú bottal

közlekedett, vagyis a kezelések befejeztével megnőtt a három támpontú botot

használók száma (5 fő) és a járókeretet (2 fő) használóké lecsökkent. A 4. beteg

esetében változás történt a spastititasban is, mivel jelentősen csökkent a spasmus a

plantarflexorok és a supinatorok esetében a lassú és normál sebességű mozgatás

esetében, s a térd és csípő flexios mozgásbeszűkülés mértéke is javult. A felületes

ingereket a kezelés előtt az érintett láb mediális talpszélén, míg visszaméréskor a

lateralis talpszélen érezte gyengébbnek, a többi régió esetében egyforma volt az

érzés.

Érzésvizsgálat

Az érzésvizsgálat eredményeinek feltüntetése a betegek időrendben történő

vizsgálata és kezelése alapján történt. A felületes érzés kezelés utáni vizsgálatának

eredményeit megjelenítő táblázat a 16/a mellékletben, a mély érzés kezelés utáni

vizsgálatának eredményeit mutató táblázat a 16/b mellékletben található. A kezelés

után a felületes és mély ingerek érzésében történő elváltozások megjelenése a

kezelés előtti eredményekhez hasonlóan az érintett végtagon, s annak distalis részén

voltak gyakoribbak, viszont a felületes és mély érzésvizsgálatánál a gyengébb érzés

előfordulása egyforma volt és előfordult fokozott érzés és érzéskiesés is.

Érzéskiesés és fokozott érzés csak a sérült végtagon volt jellemző. Az ép oldal

felületes érzésében történő elváltozások gyakoribbak voltak, mivel a kezelés előtti

eredményektől eltérően az ép oldal mély érzésében a kezelés után nem jelentkezett

elváltozás.

35

A kezelés utáni felületes érzésvizsgálat során az 1. beteg az érintett comb hátsó

részén, a lateralis lábszáron és talpon fokozott érzést jelzett a kezelés előtti

eredményekhez képest, mivel ott a medialis talpszélen volt csak gyengébb az érzés.

A 3. beteg a comb elülső és külső részén is gyengébben érezte az ingereket, az ép

végtag esetében nem történt változás. A 4. beteg kezelés előtt a lateralis, míg

kezelés után a medialis talpszélen érezte gyengébben az ingereket. A 6. beteg a

kezelés után érzést jelezett a talpon, a 7. betegnél a kezelés előtt gyengébb, míg

kezelés után fokozottabb lett az érzés az érintett alsó végtagon. A 9. beteg a

combokon egyforma érzést jelzett a kezelés után, a lábszáron, a talpszéleken és a

talpon gyengébbet.

A kezelés utáni mély érzésvizsgálat során az 1. beteg a comb elülső és belső

részén érzett fokozott ingert az érintett lábon, míg kezelés előtt a lábszár medialis és

lateralis oldalán volt gyengébb az érzés. A 3. beteg a lábszáron kívül a comb elülső

és belső részén is gyengébb érzést jelzett. A 7. beteg az érintett alsó végtagon

fokozottabban érezte az ingereket, mint kezelés előtt. A 9. beteg már csak a

lábszáron érezte gyengébben az ingereket.

Passzív mozgásterjedelem eredmények a kezelés végén:

A vizsgált ízületek kezelés utáni mozgásterjedelmét mutató táblázatot a 17.

számú melléklet tartalmazza. Mivel a kezelés után a 4. páciens három támpontú

bottal közlekedett a kezdetben használt járókeret helyett, ezért lecsökkent a

járókerettel járók száma, ami a mozgásbeszűkülések gyakoriságának megváltozását

csak kis mértékben befolyásolta. Ennek következtében több lett a bottal járók

esetében a csípő és térd flexios contracturák száma, s a járókerettel közlekedőké

pedig lecsökkent. A kezelés után sem volt jellemző csak csípő, vagy csak

plantarflexios contractura kialakulása.

36

Spastititas vizsgálat

Kezeléseim direkten befolyásolták leginkább a supinatorokat és a

plantarflexoroknak csak a talpon, sarkon tapadó izmait, például a musculus triceps

surae, peroneus longus, ezért vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy milyen

változás történt azokban az izomcsoportokban, amelyeket direkten és amelyeket

indirekten kezeltem. Ezen kívül a változásokra összességében is kíváncsi vagyok. A

kezelés előtt kapott eredményekkel szemben a kezelés utáni spastititas vizsgálatánál

az adductorok voltak a legkevésbé spasticusak, ezután a kezelés előtti eredménnyel

ellentétben a supinatorok, majd plantarflexorok és a leginkább érintett volt a

haemstring izomcsoport. Nem történt változás az adductorokban, de a többi

izomcsoportban javulás volt látható. A kezelés utáni izomtónus változást a

különböző izomcsoportoknak megfelelően a 12. ábra mutatja.

12. ábra: Kezelés utáni izomtónus állapota a különböző izomcsoportok tekintetében

(n:10)

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

V1 V2 V3 V1 V2 V3 V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring Adduktorok Plantárflexorok Szupinátorok

Izomcsoport

Fő

0

1

2

3

4

5

37

Az izomtónus vizsgálat visszamérésekor mind a négy izomcsoportnál,

mindhárom sebességnél, 1-est kapott 6 fő (3 férfi, 3 nő), 2-es értékelést 2 fő (1 férfi,

1 nő), 3 fő kapott 3-ast és 2 fő 4-est. A visszamérés során a 4. és 5. páciensnél volt

tapasztalható javulás, a többi beteg esetében változás nem történt. A 4. páciens a

visszaméréskor három támpontú bottal közlekedett a kezelés előtt használt járókeret

helyett, a fokozott izomtónus csökkent. Az 5. páciens járásának látható javulása

okozhatta az izomtónusfokozódás csökkenését.

A spastititas mértékét izomcsoportonként elemeztem. A haemstring fokozott

tónusának csökkenése volt jellemző a 4. és 5. betegnél, annak ellenére, hogy ezt az

izomcsoporton indirekten kezeltem. A supinatorok esetében is javulás volt

észlelhető a 4. betegnél, ugyanis a lassú és normál sebességnél vizsgálva nagy

mértékű izomtónus csökkenés következett be. A plantarflexorok spastititasa szintén

javult a 4. beteg esetében, mert a normál sebességű mozgatáskor kis mértékű

izomspasmus csökkenés, míg lassú sebességnél vizsgálva nagyobb mértékben

csökkent az izomtónus, ami valószínűleg a direkt kezelés miatt változott. Az

adductorok esetében a kezelések után változás nem történt, ami nem is meglepő,

hiszen csak indirekten kezeltem. A kezelés utáni spastititas értékeket ábrázolja a 2.

táblázat.

Izomcsoport Sebesség Fő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

V1 1 1 3 1 2/90 1 1 3 1 1 V2 1 1 3 1 2/90 1 1 3 1 1 Haemstring V3 1 1 4 2/105 2/90 1 1 3 1 1 V1 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 V2 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 Adductorok V3 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 V1 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 V2 1 1 3 3 1 1 1 1 1 1 Plantarflexorok V3 1 1 4 4 1 1 1 1 1 1 V1 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 V2 1 1 4 1 1 1 1 1 1 1 Supinatorok V3 1 1 4 4 1 1 1 1 1 1

2. táblázat: A spastitias vizsgálat kezelés utáni eredményei

38

Egyensúly és járásteszt eredmények

Az ábrák összetettsége miatt úgy mutatkoznak jobban a görbék, ha egy helyre

és későbbre tettem őket, így a kezelések előtt, közvetlenül azután és a terápia után

30 perccel végeztetett egyensúlyteszt eredmények ábráit a 18. számú mellékletben,

a járásteszt eredményeit mutató ábrákat pedig a 19. számú mellékletben tüntettem

fel.

Összességében a betegek nagyobb részénél a járás- és egyensúlyteszt ideje

javulást mutatott. Az egyensúlytesztnél 4 fő (1 férfi, 3 nő) volt, akik a kezelés előtt

nem tudtak pontosan a megadott szempontok szerint lépni minden irányban, főleg

az érintett oldali lábbal volt nehezebb az azonos oldal felé lépés. A kezelés végén az

irányokat majdnem teljesen megfelelően követték.

A járásteszt során a betegek a meghatározott vonalban haladtak, ha a csípőjük

kirotált volt, vagy a lábfejük kifelé állt, növelte a hibázások számát. A kezelések

alatt elkövetett hibák számából ugyan egyértelmű javulás nem volt kimutatható,

azonban összességében tekintve a kezeléssorozat végére jelentős időbeli javulást

sikerült elérni.

A kezelés előtti egyensúlytesztet a leggyorsabban 9. beteg teljesítette a 7.

terápiája során, a leglassabban pedig a 3. beteg az 1. terápiája során. A 9. páciens

kezelés előtti egyensúly vizsgálatának a legjobb eredménye 8,13 mp, a legrosszabb

14 mp volt. A 3. páciens kezelés előtti egyensúly vizsgálatának a legjobb

eredménye 50,06 mp, a legrosszabb 77,03 mp volt. Összességében az

egyensúlyteszt elvégzése mid a 10 főnél átlagosan 26 mp volt. A 9. páciens (férfi)

segédeszköz nélkül közlekedett, csak térd flexios contracturája volt, fájdalmat nem

jelzett, társbetegségek közül hypertoniája és cukorbetegsége volt, az érintett alsó

végtag érzésvizsgálata során általánosságban véve gyengébb érzés volt jellemző, a

stroke-ja a kezelés megkezdése előtt 1 hónappal történt és járni a betegség előtt és

annak kialakulása után is tudott. A vizsgálat során csekély ellenállás volt érezhető

minden izomcsoport, mindhárom sebességnél történő vizsgálata során. A

mobilitásban nem volt szüksége segítségre, lépcsőn tudott járni, de csak

kapaszkodva, mert lépcsőn általában szédült. A járásteszt során elkövetett hibák

száma 1 és 4 között volt.

39

A 3. páciens (nő) három támpontú bottal közlekedett, csípő, térd és

plantarflexios contracturája is volt, ezek közül a térdflexios contractura volt a

legnagyobb mértékű, s ennek kezelésére brace ortesist viselt. Fájdalmat, zsibbadást

az érintett végtagok ízületeiben jelzett, társbetegségek közül hypertoniája volt, az

érintett és az ép alsó végtag érzésvizsgálata során általánosságban véve gyengébb

érzés volt jellemző. A stroke-ja a kezelés megkezdése előtt 5 hónappal történt és kb.

3 és fél hónap múlva kezdett járni. Az izomtónus vizsgálat során nagyobb ellenállás

(3-as, 4-es) volt érezhető minden izomcsoport, mindhárom sebességnél történő

vizsgálata során. A mobilitásban a felálláshoz és átüléshez volt szüksége segítségre,

minden mást egyedül végzett, lépcsőn nem tudott járni, ritkán szédült. A járásteszt

során elkövetett hibák száma 0 és 12 között volt.

Az összes páciensem kezelés előtti egyensúly vizsgálat eredményeit a 18.

számú mellélet 1. ábráján tüntettem fel, melyből arra következettem, hogy az

egyensúly hullámzó paramétereket mutatott, de összességében csökkenő tendencia

volt megfigyelhető. A 7. beteg esetében volt látható a legnagyobb eltérés az első és

a legjobb eredmény között, míg a legkevésbé volt változás az egyensúlyban a 10.

páciensnél. 3 főnek az utolsó kezelés során, 5 főnek az utolsó előtti kezelés során

volt a legjobb a teljesítménye, 2 főnek a kezelések vége felé volt a legjobb

eredményük.

A kezelés utáni egyensúlytesztet a leggyorsabban 9. beteg teljesítette a 6.

terápiája során, a leglassabban pedig a 3. beteg az utolsó előtti terápiája során. A 9.

páciens kezelés utáni egyensúlyteszt legjobb eredménye 8 mp, a legrosszabb 11,05

mp volt. A 3. páciens kezelés utáni egyensúlyteszt legjobb eredménye 49,13 mp, a

legrosszabb 68,13 mp volt. Összességében az egyensúlyteszt elvégzése mind a 10

főnél átlagosan 25,2 mp volt.

Az összes páciensem kezelés utáni egyensúly vizsgálat eredményeit a 18.

számú melléklet 2. ábráján feltüntettem, melyből arra következettem, hogy az

egyensúly hullámzó paramétereket mutatott, de összességében csökkenő tendencia

volt megfigyelhető. A 4. beteg esetében volt látható a legnagyobb eltérés az első és

a legjobb eredmény között, míg a legkevésbé volt változás az egyensúlyban a 9.

páciensnél.

40

6 főnek az utolsó kezeléskor volt a legjobb a teljesítményük, 3 főnek a

kezelések felénél volt a legjobb az eredményük, 1 főnél a kezelések vége felé

közeledve volt kis mértékű javulás látható.

A kezelés után 30 perccel mért egyensúlytesztet a leggyorsabban 9. beteg

teljesítette az utolsó terápiája során, a leglassabban pedig a 3. beteg a 4. terápiája

során. A 9. páciens A kezelés után 30 perccel mért egyensúlyteszt legjobb

eredménye 7 mp, a legrosszabb 10,11 mp volt. A 3. páciens kezelés után 30 perccel

mért egyensúlyteszt legjobb eredménye 47,13 mp, a legrosszabb 71,03 mp volt.

Összességében az egyensúlyteszt elvégzése átlagosan 24,8 mp volt.

Az összes páciensem kezelés után 30 perccel mért egyensúly vizsgálat

eredményeit a 18. számú melléklet 3. ábráján feltüntettem, melyből arra

következettem, hogy az egyensúly hullámzó paramétereket mutatott, de

összességében csökkenő tendencia volt megfigyelhető. Az 5. beteg esetében volt

látható a legnagyobb eltérés az első és a legjobb eredmény között, míg a legkevésbé

volt változás az egyensúlyban a 9. páciensnél. 6 főnek az utolsó kezeléskor volt a

legjobb a teljesítménye, 1 főnek a kezelések felénél, 1 főnek az utolsó előtti kezelés

során volt a legjobb az eredménye, míg 1 fő esetében növekvő tendencia

jelentkezett a kezelések során.

A kezelés előtti járástesztet a leggyorsabban 9. beteg teljesítette az utolsó

terápiája során, a leglassabban pedig a 8. beteg az utolsó terápiája során. A 9.

páciens kezelés előtti járástesztjének legjobb eredménye 4,03 mp, a legrosszabb 9,1

mp volt. A 8. páciens kezelés előtti járásteszt legjobb eredménye 61,08 mp, a

legrosszabb 118,13mp volt. Összességében a járásteszt elvégzése mind a 10 főnél

átlagosan 39 mp volt. A 8. páciens (nő) járókerettel közlekedett, csípő, térd és

plantarflexios contracturája is volt. Fájdalmat, zsibbadást az érintett és az ép

végtagok ízületeiben is jelzett, társbetegségek közül hypertoniája, ISZB-e,

polyneuropathiája, cukorbetegsége is volt, az érzésvizsgálata során érintett combon

és lábszáron gyengébb érzés volt jellemző. A stroke-ja 2 éven belül történt. Az

izomtónus vizsgálat során fokozott tónus volt érezhető a haemstring izomcsoport,

mindhárom sebességnél történő vizsgálata során. A mobilitásban mindenben

segítségre volt szüksége, lépcsőn nem tudott járni, ritkán szédült.

41

Az összes páciensem kezelés előtti járás vizsgálat eredményeit a 19. számú

melléklet 1. ábráján tüntettem fel, melyből arra következettem, hogy a járás

hullámzó paramétereket mutatott, de összességében csökkenő tendencia volt

megfigyelhető. Az 5. beteg esetében volt látható a legnagyobb eltérés az első és a

legjobb eredmény között, míg a legkevésbé volt változás az egyensúlyban a 9.

páciensnél. 5 főnek az utolsó kezelés során volt legjobb a teljesítménye, az utolsó

előtti kezelés 1 fő esetében bizonyult a legjobbnak, 2 főnek a kezeléseknek kb. a

felénél volt a legjobb eredményük, 1 főnek inkább romlott a teljesítménye a

kezelések végére, 1 főnél pedig az 5 kezelésből az utolsó három kezelés előtti teszt

érték egyforma volt.

A kezelés utáni járástesztet a leggyorsabban 9. beteg teljesítette az utolsó

terápiája során, a leglassabban pedig a 8. beteg a 3. terápiája során. Összességében a

járásteszt elvégzése átlagosan 37,2 mp volt. A kezelés utáni járásteszt legjobb

eredménye 4,03 mp, a legrosszabb 117,05 mp volt.

Az összes páciensem kezelés utáni járás vizsgálat eredményeit a 19. számú

melléklet 2. ábráján feltüntettem, melyből arra következettem, hogy a járás

hullámzó paramétereket mutatott, de összességében csökkenő tendencia volt

megfigyelhető. Az 5. beteg esetében volt látható a legnagyobb eltérés az első és a

legjobb eredmény között, míg a legkevésbé volt változás az egyensúlyban a 9.

páciensnél. 8 főnek az utolsó kezeléskor volt a legjobb a teljesítménye, 1 főnek a

kezelések elején volt a legjobb az eredménye, míg 1 fő esetében növekvő tendencia

jelentkezett a kezelések során.

A kezelés után 30 perccel mért járástesztet a leggyorsabban 9. beteg teljesítette

az 5. terápiája során, a leglassabban pedig a 3. beteg a 2. terápiája során.

Összességében a járásteszt elvégzése átlagosan 36 mp volt.

42

Az összes páciensem kezelés után 30 perccel mért járás vizsgálat eredményeit

a 19. számú melléklet 3. ábráján feltüntettem, melyből arra következettem, hogy a

járás hullámzó paramétereket mutatott, de összességében csökkenő tendencia volt

megfigyelhető. Az 5. beteg esetében volt látható a legnagyobb eltérés az első és a

legjobb eredmény között, míg a legkevésbé volt változás az egyensúlyban a 1.

páciensnél. A 2. kezelés kiugró értéket mutat a 3, és az 5. páciens esetében. 3 főnek

az utolsó kezeléskor, 3 főnek a 7. kezeléskor, 2 főnek az 5. kezeléskor és 1 főnek a

2. kezeléskor, 1 főnek a 3. kezeléskor volt a legjobb a teljesítménye.

Megvizsgáltam, hogy a terápia milyen változást mutatott a legelső és legutolsó

kezelések előtti egyensúlyteszt eredményében, melyet a 13. ábra mutat. Ebből az

látszik, hogy az utolsó kezelés előtti egyensúlyban a betegek nagyobb részénél

jelentős mértékű javulás következett be a terápiák hatására. Az egyensúly

eredmények átlagosan is javulást mutattak a kezelések hatására, mivel a kezelés

előtti egyensúly eredmények átlaga 36,04 mp volt, az utolsó kezelés előtti

egyensúly eredmények átlaga pedig 19,375 lett, vagyis majdnem a felére csökkent a

betegek átlagos teljesítménye.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

1. pác

iens

2. pác

iens

3. pá

ciens

4. pá

ciens

5. pá

ciens

6. pá

ciens

7. pác

iens

8. pác

iens

9. pác

iens

10.pá

ciens

idő

(sec

)

az első kezelés előtt

az utolsó kezelés előtt

13. ábra: A terápia legelő és legutolsó kezelés előtti egyensúlytesztjei közötti

kezelés hatására bekövetkező változások (n:10)

43

A terápia legelső és legutolsó kezelés járástesztjei közötti kezelés hatására

bekövetkező változásokat mutatja a 14. ábra az összes betegnél. Ebből az látszik,

hogy az utolsó kezelés előtti járásban és ezáltal az egyensúlyban is a betegek

nagyobb részénél jelentős mértékű javulás következett be. A járásteszt eredmények

átlagosan is javulást mutattak a kezelések hatására, mivel a kezelés előtti járásteszt

eredmények átlaga 48,765 mp volt, az utolsó kezelés előtti járásteszt eredmények

átlaga pedig 28,87 lett, vagyis majdnem a felére csökkent a betegek átlagos

teljesítménye. Nem mutatkozott javulás, sőt romlás következett be a 8. páciens

esetében, akinek a többi beteghez viszonyítva lényegesen több társbetegsége,

contracturája volt, és 2 éven belüli sérült volt. Ebben az esetben az egyensúly

javítására nem használtak a kezelések. A többi páciens viszont mindkét tesztben

egyértelmű javulást mutatott, gyorsabbak lettek annak ellenére, hogy a

társbetegségük nem változott, a contracturák sem változtak nagymértékben, a

segédeszköz és az izomtónus változás is csak 1 főnél következett be. Ebből arra

következtettem, hogy a kezeléseim a percepcióra hatottak és emiatt lett jobb a

pácienseim egyensúlya.

0

20

40

60

80

100

120

140

1. pác

iens

2. pác

iens

3. pác

iens

4. pác

iens

5. pác

iens

6. pác

iens

7. pác

iens

8. pác

iens

9. pác

iens

10.pá

ciens

idő

(sec

)

az első kezelés előtt

az utolsó kezelés előtt

14. ábra: A terápia legelső és legutolsó kezelés előtti járástesztjei közötti kezelések

hatására bekövetkező változások (n:10)

44

A kezelés előtti eredménnyel ellentétben a betegeknek több mint a fele

hibázott kisebb-nagyobb mértékben a terápiák után. A hibák száma nem minden

esetben mutat javulást a kezelés után, ugyanis a legelső felméréssel ellentétben a bal

oldali sérültek közül nem 2 fő, hanem 4 fő és a jobb oldali stroke-osok közül 3

helyett 2 fő hibázott. Összességében a kezelések alatt elkövetett hibák számából

egyértelmű javulás nem volt kimutatható, ugyanis csak 3 fő esetében mutatkozott

javulás, 1 főnél nőtt a hibák száma, és 2 fő a kezelés előtt nem hibázott, de a

kezelések után igen. Ebből arra következtettem, hogy a járásteszt végzése során a

gyorsaságra figyeltek a páciensek és nem arra, hogy mennyire pontosan hajtják

végre a feladatot.

A kezelésről A kezelés után közvetlenül és a 30 perccel később mért egyensúly és

járástesztek alapján az mutatkozott, hogy a terápia nem minden esetben volt tartós,

de a vizsgálati mintáim 70 %-ánál a kezelés hatása egy fél óra múlva is érződött. Az

egyensúly és a járás vizsgálatnál is a 3., az 5. és a 8. páciens esetében nem volt

tartós a kezelés. A 3. és a 8. páciens esetében csípő, térd és plantarflexios

contractura is volt, az 5. páciensnek csípő és térdflexios contracturája volt és

mindannyiuknál izomtónus fokozódás volt jellemző főleg a haemstringen.

45

6. Eredmények megbeszélése

1. Azt feltételeztem, hogy azoknál a betegeknél, akiknek a társbetegségek

közül hypertoniája vagy ISZB-e van, gyakrabban fordul elő ízületi

mozgásbeszűkülésük az érintett alsó végtagon, mivel befolyásolják az

állóképességet. A feltevésem beigazolódott, ugyanis a leggyakrabban hypertonia

esetében volt jellemző a contractura kialakulása és általában egyszerre fordult elő a

csípő és térd flexios mozgásbeszűkülés.

2. Feltételeztem, hogy a járókerettel járóknak több contracturája van, mint a

bottal közlekedőknek. A vizsgálatból kiderült, hogy a bottal közlekedőknek több

ízületi mozgásbeszűkülésük van, mint a járókerettel közlekedőknek, vagyis ez a

hipotézisem nem igazolódott be.

3. Azt feltételeztem, hogy a kezelések hatására a felületes és mély érzésekben

javulás mutatkozik majd. A visszaméréskor eltérő eredmények keletkeztek az első

vizsgálathoz viszonyítva, ugyanis volt olyan beteg akinek, javult az érzése legalább

1 régióban, volt, akinek a kezelés előtt a lateralis, míg kezelés után a medialis

talpszélen volt gyengébb az ingerek érzése, volt akinek az érzéskieséses területen

gyenge érzés alakult ki, volt akinek a kezelés előtti értékekkel ellentétben teljesen

más régióban keletkezett gyengébb érzése. Az ép oldal érzésnek javulása is látszott

két páciens esetében, valószínűleg a mozgásterjedelem növekedése miatt, vagyis a

feltételezésem a páciensek nagyobb részét tekintve beigazolódott.

4. Feltételeztem, hogy a spastititas mérésre a Tardieu skála alkalmas és a

fokozott tónust a különböző izomcsoportokban megmutatja, ami be is

bizonyosodott már az első vizsgálat során, mivel az egyes izomcsoportoknál

egyénenként eltérő eredményeket kaptam. A skála alkalmassága a fokozott

izomtónus mérésére leginkább a kezelések után vált láthatóvá, ugyanis 2 páciens

esetében, különösen az egyiknél jelentős spastititas csökkenés mutatkozott.

5. Arra számítottam, hogy azokban az izomcsoportokban, melyeket direkten

kezelek, ott az izomtónus fokozódás és a contractura is csökken. Az indirekten

kezelt haemstring izomcsoportban fordul elő leggyakrabban, az adductorokban

pedig a legkevésbé volt jellemző az izomtónus fokozódás.

46

A direkten kezelt supinatorokban a kezelés előtti eredményekhez viszonyítva a

fokozott izomtónus jelentősebb mértékben csökkent, mint a plantarflexorokban,

mert annak csak egy részét érintette direkten a kezelés, vagyis az izomtónus

fokozódásának csökkenését állító feltételezésem beigazolódott. A boka ízületi

mozgásbeszűkülése olyan nagy mértékű volt az összes betegnél, hogy annak

mértéke nem mutatott szemmel látható javulást, vagyis a feltételezésem ennek a

része nem igazolódott be.

6. Arra számítottam, hogy a kezelésként alkalmazott mély masszázs és passzív

mozgatás javítja a lábakon a stimulációt követően minden esetben az egyensúlyt,

javul a járástesztek ideje is, a hibák száma csökken és a kezelés hatása 30 perccel a

terápia után is fennmarad. Az egyensúlytesztnél 4 fő volt, akik a kezelés előtt nem

tudtak pontosan a megadott szempontok szerint lépni minden irányban. Leginkább

az érintett oldali lábbal volt nehezebb az azonos oldal felé lépés. A járásteszt során a

betegek a meghatározott vonalban haladtak, de ha a csípőjük kirotált volt, vagy a

lábfejük kifelé állt, növelte a hibázások számát. A kezelés befejeztével a

lépéshosszuk, lépésszélességük, gyorsaságuk is nagyobb lett, de ezt nem vizsgáltam

a kutatásom során. Ez alapján javaslom következő kutatási témának azt vizsgálni,

hogy az egyensúly javulás hogyan befolyásolja a járást.

Az egyensúly és a járástesztek ideje általánosságban hullámzó, de

összességében csökkenő tendenciát mutattak, de az erre vonatkozó feltételezésem

nem igazolódott be, mert nem mutatott mindenkinél javulást. 1 fő esetében romló

teljesítmény kifejezetten a járásteszt során volt jellemző. A járásteszt során

elkövetett hibák száma változó volt, ezért egyértelmű javulás nem volt kimutatható,

vagyis a feltételezésem nem igazolódott be. Arra következtettem, hogy a járásteszt

végzése során a páciensek inkább a gyorsaságra figyeltek és nem arra, hogy

mennyire pontosan hajtják végre a feladatot. A fél órával később mért járásteszt a 2.

kezeléskor a 3. és 5. páciensnél kiugró értéket mutatott. Az összes kezelést tekintve

a 2. beteg teljesítménye mindig magasabb volt, de a kezelések során csökkent. Az 5.

beteg viszont általában jobban teljesített, folyamatosan javultak az értékei.

Összességében a 10 páciensből 7 főnél volt még látható hatás a kezelést követő 30

perc elteltével, vagyis a terápia hatása nem minden esetben volt tartós.

47

A kutatási eredményeimet egy másik hasonló kutatással vetettem össze. A

másik kutatás célja volt értékelni a láb és a boka masszírozásával és passzív

mozgatásával az egészséges, idős emberek egyensúlyát. A vizsgálati minta 28 fő

volt (65-95 éves), kritérium volt, hogy minimum 10 percig tudjanak járni.

Háromféle teszttel vizsgálták a kezelés eredményességét, egy járásteszttel (up and

go) és két egyensúlyteszttel (OLB, LR teszt). A kezelés 10 hétig tartott és 20 percet

vett igénybe, melynek fele ideje a láb masszírozásából, másik része passzív

mozgatásból állt. A tesztek eredményessége 90% fölött volt, és a kezelés

szignifikánsnak bizonyult. Összevetve a kutatásokat, bár az esetszámom

alacsonyvolt, de hasonlóan szignifikáns eredményeket kaptam, amiből arra

következtettem, hogy hemipareticus betegek egyensúlyát is lehet ezzel a terápiával

javítani.[11]

A kutatásokból kiderült, hogy a funkcionális tesztek az esetek nagy

százalékában a kezelések eredményességét pontosan értékelik, ezért javaslom a

funkcionális tesztek gyakoribb használatát. Továbbá érdemes lenne nem járóképes

betegeket is kezelni ezekkel a technikákkal, hogy kiderítsük, hamarabb járóképessé

tehetők-e. Kutatni lehetne, hogy a nagyon spasticus egyéneknél mennyi idő után

látunk javulást a kezelésként alkalmazott masszírozással és passzív mozgatással.

Ezen kívül vizsgálni lehetne, hogy a több éve stroke-ban szenvedők esetében

javítható-e az egyensúly ezekkel a technikákkal és hogy esetükben mennyire tartós

a terápia hatása.

A stroke betegek rehabilitációjában fontos szerepe van a team munkán kívül a

páciens hozzátartozóinak is. Ezek a passzív eljárások nem igényelnek anyagi

ráfordítást és könnyen elsajátíthatók, ezért javaslom a beteg hozzátartozójának a

kezelések megtanítását, melyet a beteg otthonában is tud alkalmazni, ezzel is

segítve a mielőbbi gyógyulást.

48

A kutatásom alatt a kórházban dolgozó szakemberek igyekeztek mindenben

segítségemre lenni. Az elején kicsit nehéz volt beilleszkedni az osztály rendjébe,

mert minden beteg többféle physiotherapiás kezelésben is részült, melyet eltérő

időpontokban kaptak. Mivel gyógytornászok felügyelete mellett tevékenykedtem,

ezért néhány beteggel én sétáltam a tesztek végzésekor és az egyik betegnél jelentős

javulást találtam, ugyanis a kezelések első felében nagyon támaszkodott a botra és

rám is, míg a kezelések végén ez jelentősen mérséklődött. A páciensek örömmel

egyeztek a kezelésekbe, viszont a kezelés végén volt, aki nem érezte magát jobban a

terápiától.

49

7. Összefoglalás

Dolgozatom témájául az agyi vérkeringési zavar következtében létrejövő

hemiparesissel vagy hemiplegiával járó stroke-os betegek egyensúlyának javítását

választottam, melyet az érintett oldali lábon és attól distalisan elhelyezkedő ízületek

masszírozásával és passzív mozgatásával kívántam elérni.

A kutatás során célul tűztem ki vizsgálni az érintett alsó végtag distalis részén

alkalmazott passzív eljárások egyensúlyra való hatását, a hatás fennmaradásának

hosszát és a terápiaként alkalmazott különböző passzív eljárások egyéb hatásaikon

kívül a percepcióra való hatásukat is kimutatni, ami által javulhat az egyensúly.

A kutatási mintáim olyan segédeszközzel vagy a nélkül járóképes

hemipareticus betegek voltak, akiknek 2 évnél nem régebben történt a stroke-juk.

Összesen 10 fő, ebből 4 férfi, 6 nő, akik közül 5 fő jobb és 5 fő bal oldali sérült volt

és mindannyian a stroke spaszticus stádiumában voltak. Július 20.-ától augusztus

26.-ig folytattam a kezeléseket minden munkanapon, a Miskolci Egészségügyi

Központ Diósgyőri Telephelyének Rehabilitációs Osztályán. Neurológiai

mozgásvizsgálat során felmértem a betegek panaszait, mobilitásukat, a felületes és

mély ingerek érzését, passzív mozgásterjedelmüket az érintett oldali alsó végtagon

és a spastititas mértékét, melyeket a terápia befejeztével visszamértem. Minden

kezelés előtt, azután és a terápia után 30 perccel egy járástesztet és egy speciális

egyensúlytesztet végeztettem a feltételezéseim bizonyítására. A betegek egyenként

átlagosan 9 kezelést kaptak (4 és 13 kezelés között). Egy kezelés egyenként egy-

másfél órát vett igénybe.

A közvetlenül a kezelés utáni méréskor elvégzett tesztek eredményéből a

betegek nagyobb részénél a járás- és egyensúlyteszt ideje javulást mutatott. A

betegek 70%-ánál kimutatható volt, hogy a terápia tartós lehet egy fél órával a

kezelés után is. A kezelések alatt elkövetett hibák számából ugyan egyértelmű

javulás nem volt kimutatható, azonban összességében tekintve a kezeléssorozat

végére jelentős időbeli javulást sikerült elérni.

A kapott eredményekből ítélve véleményem szerint a rehabilitációs

programban a hemipareticus betegek egyensúlyának javítása eredményes lenne

ezeknek a passzív technikáknak az alkalmazásával.

50

8. Irodalomjegyzék

1. Dr. Csermely Miklós: Fizioterápia; Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1999

2. Elia Panturin: Nemzetközi Bobath alaptanfolyam; Budapest 2010

3. Gál Lászlóné: Gyógytorna gyakorlatok gyűjteménye; Semmelweis Egyetem

Egészségügyi Főiskolai Kar, főiskolai jegyzet; Budapest, 2003

4. Gardi Zsuzsa: Agysérültek mozgáskezelése (Bobath-módszer); Semmelweis

Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, főiskolai jegyzet; Budapest 2003

5. Gardi Zsuzsa: Alapozó gyógytorna-elmélet és gyakorlat; Semmelweis Egyetem

Egészségügyi Főiskolai Kar, főiskolai jegyzet; Budapest, 2003

6. Halmos B. Hemiplegiás betegek rehabilitációja I. Rehabilitáció. 1993. p. 163-6.

7. Halmos B. Hemiplegiás betegek rehabilitációja II. Rehabilitáció. 1994. p. 230-6.

8. Halmos Béla: A stroke következtében hemipareticus betegek rehabilitációja;

Agyérbetegségek 2000; 6(2):2-8.

9. Hársing László: Élettan-kórélettan; Medicina Könykiadó; Budapest, 1979

10. Huszár Ilona - Kullmann Lajos - Tringer László: A rehabilitáció gyakorlata;

Medicina könyvkiadó Rt; Budapest, 2000

11. Jacques Vaillant a,b,e,*, Audrey Rouland b, Pascale Martigne´ b, Renaud Braujou

b,c, Michael J. Nissen d,Jean-Louis Caillat-Miousse b, Nicolas Vuillerme a,

Vincent Nougier a, Robert Juvin e: Massage and mobilization of the feet and ankles

in elderly adults: Effect on clinical balance performance; Manual Therapy 14

(2009) 661–664

12. Kármán Györgyné, Makovicsné Landor Erika: Neurológiai gyógytorna elmélet és

gyakorlat; Hiete, Budapest, 1998

13. Koltainé Balázs Éva: A masszázs gyakorlata; Semmelweis Egyetem Egészségügyi

Főiskolai Kar, Budapest 2005

14. Makovicsné Landor Erika: A stroke betegek rehabilitatiója; Semmelweis Egyetem

Egészségtudományi Kar; Budapest, 2007

15. Szirmai Imre: Neurológia; Medicina Könyvkiadó Zrt; Budapest, 2007

16. Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia; Semmelweis Egyetem Egészségügyi

Főiskolai Kar, főiskolai jegyzet, Budapest 2002

51

9. Mellékletek 1. számú melléklet: Vizsgálati lap

Név: Kor:

Diagnózis: Mióta:

Neme: Érintett oldal:

Társbetegség:

Panaszok:

...................................................................................................................................................

...................................................................................................................................................

Mobilitás:

...................................................................................................................................................

...................................................................................................................................................

Egyéb kezelések:

...................................................................................................................................................

Neurológiai vizsgálat:

1) Érzésvizsgálat

a) . ……………………………………………………………………………………

b) ……………………………………………………………………………………

2) Passzív mozgásterjedelem vizsgálat

csípő extensio:…………………

csípő kirotatio:…………………

csípő berotatio:…………….......

térd extensio:…………………..

boka dorsalflexio:………….......

láb pronatio:……………………

3) Spastititás mérése

V1 V2 V3 Haemstring

Adductorok Plantarflexorok Supinatorok Dátum: ………………………………………... vizsgáló

52

9. Mellékletek 1. számú melléklet: Vizsgálati lap

Név: Kor:

Diagnózis: Mióta:

Neme: Érintett oldal:

Társbetegség:

Panaszok:

...................................................................................................................................................

...................................................................................................................................................

Mobilitás:

...................................................................................................................................................

...................................................................................................................................................

Egyéb kezelések:

...................................................................................................................................................

Neurológiai vizsgálat:

4) Érzésvizsgálat

c) . ……………………………………………………………………………………

d) ……………………………………………………………………………………

5) Passzív mozgásterjedelem vizsgálat

csípő extensio:…………………

csípő kirotatio:…………………

csípő berotatio:…………….......

térd extensio:…………………..

boka dorsalflexio:………….......

láb pronatio:……………………

6) Spastititás mérése

V1 V2 V3 Haemstring

Adductorok Plantarflexorok Supinatorok Dátum: ………………………………………... vizsgáló

53

2. számú melléklet: Kezelő lap Név:

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a

kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

54

3. számú melléklet: Visszamérő lap Panaszok:

...................................................................................................................................................

...................................................................................................................................................

Mobilitás:

...................................................................................................................................................

...................................................................................................................................................

Neurológiai vizsgálat:

1) Érzésvizsgálat

a) …………………………………………………………………….......................

b) …………………………………………………………………….......................

2) Passzív mozgásterjedelem vizsgálat

csípő extensio:…………………

csípő kirotatio:…………………

csípő berotatio:…………….......

térd extensio:…………………..

boka dorsalfexio:…………........

láb pronatio:……………………

3) Spastititás mérése

V1 V2 V3 Haemstring

Adductorok Plantarflexorok Supinatorok

Dátum:

………………………………………...

vizsgáló

55

4. számú melléklet: egyéni kiértékelések

Név: 1. páciens Kor: 74 éves

Neme: nő Mióta: 2010. 03. 30.

Diagnózis: hemiparesis Érintett oldal: jobb

Társbetegségek: ISZB, hypertonia, pitvarfibrillatio susp.

Panaszok:

Szokott szédülni, jobb térdben nyugalomban is meglévő hasító fájdalma van, és a

betegség előtt is fájt. A kezelés ideje alatt szédülés nem jelentkezett.

Mobilitás:

Június végétől tud járni, négy támpontú botot használ segédeszközként, bot nélkül

nagyon rövid távon is tud menni, lépcsőn is tud menni bottal vagy segítséggel. Ágyban

egyedül fel tud ülni, lefeküdni, megfordulni, székre átülni. Felállni csak kapaszkodva tud.

A kezelés végén már egyedül segítség nélkül is tud közlekedni rövid távon, a felállás

kapaszkodva történik, a felülés, lefekvés, átülés, ágyban megfordulás egyedül.

Egyéb kezelések: Mindennap hemipleg torna, a jobb végtagjaira ingeráram kezelést

kapott.

Érzésvizsgálat:

A kezelés előtt a jobb mediális lábszélen a felületes ingerek érzékelése Gyengébb, a

mély ingereket a jobb lábszár mediális és laterális oldalán fokozottabban érzi. A többi

régióban egyforma a felületes és mély ingerek érzékelése.

A visszamérés során a felületes ingereket a jobb comb hátsó részén, a jobb laterális

lábszélen és a jobb talpon fokozottabban érzi, a mély ingereket a jobb comb elülső részén

és a comb belső oldalán érzi jobban.

56

4. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem

a kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 5 30

Csípő berotatio 5 8

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 5 10

Láb pronatio 5 15

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 1 1 1 1

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

A járás-és egyensúlyteszt idejében változó értékek mutatkoztak. A páciens 4 kezelésben

részesült, mivel haza ment. A járásteszt során a meghatározott vonalban haladt, és az

egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint lépett minden irányba. A járásteszt során

elkötetett hibák száma változó volt.

57

5. számú melléklet: egyéni kiértékelések

Név: 2. páciens Kor: 77 éves

Neme: nő Mióta: 2010. 06. 27

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: bal

Társbetegségek: Hypertonia, aorta stenosis, ISZB, osteoporosis, polyarticularis pp. gen. l.

u.

Panaszok: Ritkán szédül, a bal vállban fájdalmat jelez, a térd crepitál, de nem fájdalmas.

Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás:

Július 20.-a óta kezdetben segítséggel, s a kezelések ideje alatt már járókerettel járt,

lépcsőn nem tud menni. A kezelések megkezdése előtt az ágyban történő fordulás, a

felülés, a lefekvés, a felállás egyedül is ment, az ágyról székre átülés felügyelet mellett

történt. A kezelés végére már egyedül is képes volt átülni ágyról székre.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, mindkét oldali vállra,

térdre kapott antiphlogisticus pakolást, és a kezelés elkezdése előtti napokban mindkét

térdére kapott ultrahang kezelést.

Érzésvizsgálat: A felületes és mély ingereket egyformán érezte a két alsó végtagon a

kezelés előtt és után is.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem

a kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Fiziológiás Fiziológiás

Csípő kirotatio 38 42

Csípő berotatio 25 28

Térd extensio Fiziológiás Fiziológiás

Boka dorsalflexio 20 22

Láb pronatio 25 28

58

5. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 1 1 1 1

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

Az egyéb kezelések ellenére a járás-és egyensúlyteszt idejében egyaránt javulás

mutatkozott. A páciens 13 kezelésben részesült, a járásteszt során a meghatározott

vonalban haladt, és az egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint lépett minden

irányba. A járásteszt során elkötetett hibák száma változó volt. Járása circumducáló volt,

vagyis átlépett a vonal fölött a járásteszt során, és csak nagyon ritkán lépett a vonalra.

59

6. számú melléklet: egyéni kiértékelések

Név: 3. páciens Kor: 74 éves

Neme: nő Mióta: 2010. 03. 22.

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: bal

Társbetegségek: Hypertonia, arteria carotis stenosis, agyi arteriosclerosis,

Panaszok:

Ritkán szokott szédülni, a bal végtagok ízületei tompán, zsibbadásszerűen, mozgatásra

fájdalmasak, a bal térd nyújtás fáj, hajlításkor pedig görcsöl a bal vádli, comb, és belső talpszél.

Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás:

Június végétől tud járni, segédeszközként három támpontú botot használ, a bal lábán bracet

hord, lépcsőn nem tud közlekedni. A felülés, lefekvés, ágyban fordulás egyedül is megy, a felállás

és székre átülés segítséggel történik. Visszaméréskor a mobilitásban változás nem történt.

Egyéb kezelések: Mindennap hemipleg torna, bal oldali végtagok ingeráram kezelése, és

kétnaponta masszázs.

Érzésvizsgálat:

A kezelés előtt a felületes ingereket a bal comb elülső részén, a jobb comb külső részén, a

lábszár külső és hátsó részén Gyengébben érezte. A mély ingereket a jobb combon, a bal lábszáron

Gyengébben érezte.

A visszamérés során a felületes ingereket a bal comb elülső és külső részén Gyengébben

érezte, a többi régióban egyformán érezte. A mély ingereket a bal comb elülső, belső részén és a

lábszáron Gyengébben, a többi régióban egyformán érezte.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem a

kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 25 45

Csípő berotatio 15 24

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 0 4

Láb pronatio 20 25

60

6. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 3 3 4 3 3 4

Adductorok 3 3 3 3 3 3

Plantarflexorok 3 3 4 3 3 4

Supinatorok 3 4 4 3 4 4

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

A páciens 11 kezelésben részesült, a járásteszt során a meghatározott vonalban haladt, és az

egyensúlytesztnél kezdetben nehezen lépett a megadott feltételek szerint, de a kezelés végére ez

sokat javult, de az érintett oldal felé nem tudott továbbra sem pontosan lépni. A járásteszt során

elkötetett hibák száma változó volt. Bal lábán bracet viselt a tesztek alatt is.

61

7. számú melléklet: egyéni kiértékelések

Név: 4. páciens Kor: 49 éves

Neme: nő Mióta: 2010. 06. 22

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: jobb

Társbetegségek: Hypertonia, fluens aphasia.

Panaszok:

Nem szokott szédülni, jobb vállában időnként izomlázszerű fájdalmat érez, és

mozgatásra fáj. Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás:

Július végén kezdett járni, a kezelés elején járókerettel járt, peroneus emelőt hord,

lépcsőn nem tud közlekedni. Az ágyban történő fordulás, felülés, felállás, lefekvés, átülés

is egyedül ment. A kezelés végén a járókeret helyett három támpontú bottal járt.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, a jobb oldali

végtagokra ingeráram kezelést kapott, és kétnaponta masszázst, szintén az érintett oldalon.

Érzésvizsgálat:

A mély ingereket mindkét alsó végtagján egyformán érezte, a felületes ingereket a

kezelés előtt a jobb mediális talpszélen Gyengébben érezte, a többi régióban egyforma

volt.

A felületes ingereket - ellentétben a kezelés előtti eredménnyel -, a jobb laterális

talpszélen érezte Gyengébbnek, a többi régió esetében egyforma volt az érzés. A mély

ingereket mindkét alsó végtagján egyformán érezte.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem

a kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 45 48

Csípő berotatio 30 34

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

62

Boka dorsalflexio 5 10

Láb pronatio 20 30

7. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 2/80-90 1 1 2/105-120

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 4 4 4 1 3 4

Supinatorok 4 4 4 1 1 4

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

Az egyéb kezelések ellenére a járás-és egyensúlyteszt idejében egyaránt javulás

mutatkozott. A páciens 11 kezelésben részesült, a járásteszt során a meghatározott

vonalban haladt, és az egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint lépett minden

irányba. A járásteszt során elkötetett hibák száma változó volt. Jobb lába kirotált

helyzetben volt, járása circumducáló volt, vagyis átlépett a vonal fölött a járásteszt során,

és csak nagyon ritkán lépett a vonalra. Az első kezelés során járókeretet használt, a

második kezeléstől a hatodikig olyan járókeretet használt, aminek elöl kereke van, a

hatodik kezeléstől három támpontú bottal járt.

63

8. számú melléklet: egyéni kiértékelések

Név: 5. páciens Kor: 61 éves

Neme: férfi Mióta: 2010. 06. 09

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal:jobb

Társbetegségek:

Hypertonia, ISZB, Gilbert syndroma, atrophia cer., Multiplex inf. cer. l. u.

Panaszok:

Nem szokott szédülni, időnként zsibbadást érez a jobb felső végtagon, és időnként fáj

a jobb térde. Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás:

Június végétől tud járni, a kezelés ideje alatt három támpontú bottal közlekedik,

lépcsőn bottal és kapaszkodva tud járni. Az ágyban történő fordulás, felülés, lefekvés,

átülés, felállás egyedül is megy neki. Visszaméréskor a mobilitásban változás nem történt.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, a jobb oldali

végtagokra ingeráram kezelést kapott, és kétnaponta masszázst az érintett alsó végtagra.

Érzésvizsgálat:

A felületes és mély ingereket is Gyengébben érezte a jobb alsó végtagon.

A visszamérés során változás mutatkozott a felületes és mély ingerek érzékelése

tekintetében, ugyanis a kezelés végére mindkét alsó végtagon közel egyformán érezte az

ingereket.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem

a kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 30 48

Csípő berotatio 15 20

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 5 14

Láb pronatio 15 17

64

8. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 2/70-100 2/70-100 2/70-100 2/90-120 2/90-120 2/90-120

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

A páciens 11 kezelésben részesült. Járására jellemző volt, hogy széles alapon járt,

mindkét alsó végtag kirotált helyzetben volt járás közben, ezért minden lépésnél rálépett a

vonalra, de egyenesen végig tudott menni, a sávot megtartva. Az egyensúly vizsgálatánál

kezdetben, a kereszt alakban megrajzolt vonalat nem tudta pontosan átlépni, de a kezelés

végén pontosan a vonal mentén lépett előre, hátra, jobbra és balra is. Az egyéb kezelések

ellenére a járás-és egyensúlyteszt idejében egyaránt javulás mutatkozott.

65

9. számú melléklet: egyéni kiértékelések Név: 6. páciens Kor: 52 éves

Neme: férfi Mióta: 2009. 05. 13.

Diagnózis: felső végtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: bal

Társbetegségek: hypertonia, polyneuropathia, GERD, carpalis alagut syndroma.

Panaszok:

Nem szokott szédülni, derékfájdalomra panaszkodik, a bal karja és lába mozgatásra

fáj, zsibbadás jelentkezik este és reggel az érintett oldalon. Visszaméréskor a panaszokban

változás nem történt.

Mobilitás:

Július 26.-ától kapaszkodva tud járni, a vizsgálat idején három támpontú bottal

egyedül megy, lépcsőn csak kapaszkodva megy. A kezelések előtt az ágyban történő

megfordulás, ágyban felülés, lefekvés, ágyból felállás segítség nélkül ment, az ágyról

székre átülés csak kapaszkodva. Visszaméréskor a mobilitásban változás nem történt.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, kapott az érintett

oldali végtagokra ingeráram kezelést, a thoracalis gerincre iontoforézist, a bal csípőre

ultrahangot, és kétnaponta masszázst a hátára, a bal karra és lábra.

Érzésvizsgálat:

A kezelés előtt a bal lábon nem érzett semmilyen ingert. A visszamérés során a

felületes érzés vizsgálatánál a bal talpon érzést jelzett.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem

a kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem

a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 32 40

Csípő berotatio 30 35

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 10 15

Láb pronatio 25 28

66

9. számú melléklet: egyéni értékelések folytatása Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 1 1 1 1

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

A járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

Az egyéb kezelések ellenére a járás-és egyensúlyteszt idejében egyaránt javulás

mutatkozott. A páciens 9 kezelésben részesült, a járásteszt során a meghatározott vonalban

haladt, és az egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint lépett minden irányba. A

járásteszt során elkövetett hibák száma változó volt.

67

10. számú melléklet: egyéni kiértékelések

Név: 7. páciens Kor: 86 éves

Neme: férfi Mióta: 2010. 07. 23.

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: jobb

Társbetegségek: atrophia cer., arteriosclerosis carotidis, hypacusis

Panaszok: Nem szokott szédülni, fájdalma nincs. Visszaméréskor a panaszokban változás nem

történt.

Mobilitás:

Július 23.-ától tudott járni, a vizsgálat idején három támpontú bottal tudott menni, lépcsőzni

nem tudott, kapaszkodva tudott felülni, lefeküdni, felállni, ágyról székre átülni, és ágyban

megfordulni. Visszaméréskor a mobilitásban változás nem történt.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, a jobb oldali végtagokra

ingeráram kezelést kapott, és kétnaponta masszázst, szintén az érintett oldalon.

Érzésvizsgálat:

A kezelés előtti felületes érzésvizsgálaton a jobb haemstringen, és a jobb mediális talpszélen

Gyengébb volt az érzés, a bal laterális talpszélen érzéskiesés volt, a többi izomcsoport esetén az

érzés egyformának bizonyult. Mélyérzés vizsgálata során a jobb mediális lábszáron Gyengébb volt

az érzés, a többi izomcsoportnál egyforma volt.

A visszamérés során szintén javulás volt észlelhető. Mind a felületes, mind a mélyérzés

fokozottabb lett az érintett oldali alsó végtagon, mint a kezelések előtt. A mélyérzés vizsgálata

során mindkét alsó végtag lábszárának mediális oldalát egyformán érezte.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem a

kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Fiziológiás Fiziológiás

Csípő kirotatio 40 46

Csípő berotatio 30 32

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 4 15

Láb pronatio 20 22

68

10. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 1 1 1 1

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

Az egyéb kezelések ellenére a járás-és egyensúlyteszt idejében egyaránt javulás mutatkozott.

A páciens 10 kezelésben részesült, a járásteszt során a meghatározott vonalban haladt, és az

egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint lépett minden irányba. A járásteszt során csak

háromszor hibázott az érintett oldal felé, a 6. kezelés után közvetlenül, az után 30 perccel később

háromszor, és a 9. kezeléskor egyszer a kezelés előtt.

69

11. számú melléklet: egyéni kiértékelések Név: 8. páciens Kor: 82 éves

Neme: nő Mióta: 2008. 08. 29.

Diagnózis: hemiparesis Érintett oldal: bal

Társbetegségek: Hypertonia, cardialis decompensatio, genu arthrosis l. u, coxarhtrosis l. u, ISZB,

NIDDM, angiopathia et polyneuropathia, distalis típusú arteriosclerosis oblit., st. P. CVL

(multiplex), vizelet incontinentia.

Panaszok: Járás közben ritkán szokott szédülni, jobb térde állandóan fájt, jobb lába és mindkét

karja zsibbadt, bal vállában állandó fájdalmat jelzett, keresztcsont környéke régen bekövetkezett

törés miatt fájdalmas volt. Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás: Másfél éve tudott járni, lépcsőn nem tudott járni, a vizsgálat ideje alatt járókeretet

használt. Az ágyban történő felülés, felállás, megfordulás, az ágyba visszafekvés és székre átülés is

segítséggel történt. Visszaméréskor a mobilitásban változás nem történt.

Egyéb kezelések: A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, a bal oldali

végtagokra ingeráram kezelést kapott, és kétnaponta masszázst, szintén az érintett oldalon.

Érzésvizsgálat: A kezelés előtti felületes érzésvizsgálaton, a bal combon és lábszáron az ingereket

Gyengébben érezte, a láb disztális részén viszont egyformán. Mélyérzés vizsgálata során, a bal

combon és lábszáron is Gyengébb volt az érzés.

A visszamérés során a felületes és mély ingereket a bal lábon Gyengébben érezte.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem a

kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 10 15

Csípő berotatio 8 10

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Láb pronatio 10 15

70

11. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 3 3 3 3 3 3

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

A páciens 10 kezelésben részesült, a járásteszt során a bal láb végig kirotált helyzetben volt,

a meghatározott egyenes vonalban haladt, és az egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint

lépett minden irányba.

71

12. számú melléklet: egyéni kiértékelések Név: 9. páciens Kor: 56 éves

Neme: férfi Mióta: 2010. 07. 13.

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: jobb

Társbetegségek: hypertonia, NIDDM, atrophia cer., atheromatosis carotidis.

Panaszok:

Sokszor szokott szédülni, főleg lépcsőn járáskor. A bal térde szokott fájni, általában terhelés

után. Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás:

A stroke bekövetkezte előtt és azután is tudott járni, nem használ segédeszközt, lépcsőn csak

kapaszkodva közlekedik. Az ágyban történő fordulás, a felülés, a felállás, a lefekvés és az átülés is

egyedül történik. Visszaméréskor a mobilitásban változás nem történt.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, a jobb oldali végtagokra

ingeráram kezelést kapott, és kétnaponta masszázst, szintén az érintett oldalon.

Érzésvizsgálat:

Kezelés előtt a felületes ingert Gyengébbnek érezte az érintett oldali combon, mediális

lábszáron, és laterális talpszélen. A mély ingereket Gyengébbnek érezte a jobb combon, és

lábszáron.

Visszamérésnél a felületes érzés vizsgálata során a combizmokon egyformának érezte az

ingert, a többi izomcsoporton a jobb lábon Gyengébbnek. A mély ingereket a jobb comb elülső

részén és a mediális lábszáron egyformának érezte a két alsó végtagon, a jobb láb többi régiójában

Gyengébbnek.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem a

kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Fiziológiás Fiziológiás

Csípő kirotatio 30 40

Csípő berotatio 20 45

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 8 20

Láb pronatio 25 30

72

12. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 1 1 1 1

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

Az egyéb kezelések ellenére a járás-és egyensúlytesztben egyaránt javulás mutatkozott. A

páciens 8 kezelésben részesült, a járásteszt során elkövetett hibák száma változó volt, a járásteszt

során a meghatározott vonalban haladt, és az egyensúlytesztnél a megadott szempontok szerint

lépett minden irányba.

73

13. számú melléklet: egyéni kiértékelések Név: 10. páciens Kor: 57 éves

Neme: nő Mióta: 2010. 07. 04.

Diagnózis: felsővégtagi túlsúlyú hemiparesis Érintett oldal: bal

Társbetegségek: GERD, Bipolaris depressio, ACM.

Panaszok:

Ritkán szédül, bal vállban tompa fájdalmat jelez, a tenyéren lévő izmok az ujjak nyújtására

feszülnek, és éles fájdalmat érez. Visszaméréskor a panaszokban változás nem történt.

Mobilitás:

Július 15.-étől tud járni, segédeszközként egy botot használ, lépcsőn is tud járni, csak

felügyelettel. Az ágyban történő fordulás, felülés, lefekvés, felállás, átülés székre kapaszkodva,

segítséggel megy. A visszamérés során kapaszkodva, egyedül is végre tudja hajtani.

Egyéb kezelések:

A rehabilitációs osztályon töltött idő alatt mindennap tornázott, a bal oldali végtagokra

ingeráram kezelést kapott, és kétnaponta masszázst, szintén az érintett oldalon.

Érzésvizsgálat:

A kezelés előtt a felületes ingereket mindkét alsó végtagon egyformán, a mély ingereket a bal

comb hátsó részén fokozottabban érzi.

A visszamérés során a felületes és mély ingereket is egyformán érezte mindkét alsó

végtagon.

Passzív mozgásterjedelem vizsgálat:

Ízületi mozgások Passzív mozgásterjedelem a

kezelés előtt

Passzív mozgásterjedelem a kezelés után

Csípő extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Csípő kirotatio 45 48

Csípő berotatio 30 50

Térd extensio Enyhe flexios contractura Enyhe flexios contractura

Boka dorsalflexio 10 14

Láb pronatio 28 34

74

13. számú melléklet egyéni kiértékelések folytatása Spastititás mérése:

Régiók Spastititás mérése kezelés előtt Spastititás mérése kezelés után

V1 V2 V3 V1 V2 V3

Haemstring 1 1 1 1 1 1

Adductorok 1 1 1 1 1 1

Plantarflexorok 1 1 1 1 1 1

Supinatorok 1 1 1 1 1 1

Járás és egyensúlyteszt kiértékelése:

Az egyéb kezelések ellenére a járás-és egyensúlyteszt idejében egyaránt javulás mutatkozott.

A páciens csak 5 kezelésben részesült, mert a vizsgálat megkezdése előtti időszakban nagy dózisú

antidepressansok szedése miatt nagyon szédült, ami a kezelés kezdetére normalizálódott. A

járásteszt során meghatározott vonalban haladt, és az egyensúlytesztnél a megadott szempontok

szerint lépett minden irányba. A járásteszt során elkötetett hibák száma változó volt. Járása

circumducáló volt, vagyis átlépett a vonal fölött a járásteszt során, és csak ritkán érintette meg a

vonalat.

75

14/a melléklet: Felületes érzésvizsgálat eredmények kezelés előtti táblázata

Páciensek Sérült oldal Ép oldal

Érintett terület Elváltozás Érintett terület Elváltozás

1. medialis talpszél gyengébb nincs

2. nincs nincs

3. comb elülső rész gyengébb comb külső, lábszár külső és hátsó gyengébb

4. medialis talpszél gyengébb nincs

5. alsó végtag gyengébb nincs

6. Alsó végtag érzéskiesés nincs

7. comb hátsó, medialis talpszél gyengébb lateralis talpszél érzéskiesés

8. Alsó végtag gyengébb nincs

9. comb, medialis

lábszár, lateralis talpszél

gyengébb nincs

10. nincs nincs

14/b melléklet: Mély érzésvizsgálat eredmények kezelés előtti táblázata

Páciensek Sérült oldal Ép oldal

Érintett terület Elváltozás Érintett terület Elváltozás

1. lábszár medialis, lateralis fokozottabb nincs

2. nincs nincs

3. lábszár gyengébb comb gyengébb

4. nincs nincs

5. alsó végtag gyengébb nincs

6. alsó végtag érzéskiesés nincs

7. medialis lábszár gyengébb nincs

76

8. Alsó végtag gyengébb nincs

9. lábszár gyengébb nincs

10. comb hátsó rész fokozottabb nincs

15. számú melléklet: Passzív mozgásterjedelem kezelés előtti táblázata

Ízületi mozgások

Név Csípő extensio Csípő kirotatio

Csípő berotatio

Térd extensio

Boka dorsal-flexio

Láb pronatio

1. páciens Enyhe flexios contractura 5 5 Enyhe flexios

contractura 5 5

2. páciens Fiziológiás 38 25 Fiziológiás 20 25

3. páciens Enyhe flexios contractura 25 15 Enyhe flexios

contractura 0 20

4. páciens Enyhe flexios contractura 45 30 Enyhe flexios

contractura 5 20

5. páciens Enyhe flexios contractura 30 15 Enyhe flexios

contractura 5 15

6. páciens Enyhe flexios contractura 32 30 Enyhe flexios

contractura 10 25

7. páciens Fiziológiás 40 30 Enyhe flexios contractura 4 20

8. páciens Enyhe flexios contractura 10 8 Enyhe flexios

contractura 0 10

9. páciens Fiziológiás 30 20 Fiziológiás 8 25

10. páciens Enyhe flexios contractura 45 30 Enyhe flexios

contractura 10 28

77

16/a melléklet: Felületes érzésvizsgálat eredmények kezelés utáni táblázata

Páciensek Sérült oldal Ép oldal

Érintett terület Elváltozás Érintett terület Elváltozás

1. comb hátsó, lateralis lábszél, talp fokozott nincs

2. nincs nincs

3. comb elülső, külső rész gyengébb

comb külső, lábszár külső és

hátsó gyengébb

4. lateralis talpszél gyengébb nincs

5. nincs nincs

6. talp Van érzés nincs

7. alsó végtag fokozottabb nincs

8. alsó végtag gyengébb nincs

9. lábszár, medialis és lateralis talpszél, talp gyengébb nincs

10. nincs nincs

16/b melléklet: Mély érzésvizsgálat eredmények kezelés utáni táblázata

Páciensek Sérült oldal Ép oldal

Érintett terület Elváltozás Érintett terület Elváltozás

1. comb elülső, belső fokozott nincs

2. nincs nincs

3. comb elülső, belső rész, lábszár gyengébb nincs

4. nincs nincs

5. nincs nincs

6. alsó végtag érzéskiesés nincs

7. alsó végtag fokozottabb nincs

8. alsó végtag gyengébb nincs

9. lábszár, talpszélek, talp gyengébb nincs

10. nincs nincs

78

17. számú melléklet: Passzív mozgásterjedelem kezelés utáni táblázata

Ízületi mozgások

Név Csípő extensio

Csípő kirotatio

Csípő berotatio Térd extensio

Boka dorsal-flexio

Láb pronatio

1. páciens Enyhe flexios contractura 30 8 Enyhe flexios

contractura 10 15

2. páciens fiziológiás 42 28 fiziológiás 22 28

3. páciens Enyhe flexios contractura 45 24 Enyhe flexios

contractura 0 25

4. páciens Enyhe flexios contractura 48 34 Enyhe flexios

contractura 10 30

5. páciens Enyhe flexios contractura 48 20 Enyhe flexios

contractura 14 17

6. páciens Enyhe flexios contractura 40 35 Enyhe flexios

contractura 15 28

7. páciens fiziológiás 46 32 Enyhe flexios contractura 15 22

8. páciens Enyhe flexios contractura 15 10 Enyhe flexios

contractura 0 15

9. páciens fiziológiás 40 45 fiziológiás 20 30

10. páciens Enyhe flexios contractura 48 50 Enyhe flexios

contractura 14 34

79

18. számú melléklet: Egyensúlyteszt eredmények ábrái

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Fő

idő

(sec

)

1. kezelés2. kezelés3. kezelés4. kezelés5. kezelés6. kezelés7. kezelés8. kezelés9. kezelés10. kezelés11. kezelés12. kezelés13. kezelés

1. ábra: Egyensúly vizsgálat a kezelés előtt (n:10)

0

10

20

30

40

50

60

70

80

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Fő

idő

(sec

)

1. kezelés2. kezelés3. kezelés4. kezelés5. kezelés6. kezelés7. kezelés8. kezelés9. kezelés10. kezelés11. kezelés12. kezelés13. kezelés

2. ábra: Egyensúly vizsgálat a kezelés után (n:10)

80

0

10

20

30

40

50

60

70

80

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Fő

idő

(sec

)

1. kezelés2. kezelés3. kezelés4. kezelés5. kezelés6. kezelés7. kezelés8. kezelés9. kezelés10. kezelés11. kezelés12. kezelés13. kezelés

3. ábra: Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel (n:10)

19. számú melléklet: Járásteszt eredmények ábrái

0

20

40

60

80

100

120

140

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Fő

idő

(sec

)

1. kezelés2. kezelés3. kezelés4. kezelés5. kezelés6. kezelés7. kezelés8. kezelés9. kezelés10. kezelés11. kezelés12. kezelés13. kezelés

1. ábra: Járás vizsgálat a kezelés előtt (n:10)

0

20

40

60

80

100

120

140

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Fő

idő

(sec

)

1. kezelés2. kezelés3. kezelés4. kezelés5. kezelés6. kezelés7. kezelés8. kezelés9. kezelés10. kezelés11. kezelés12. kezelés13. kezelés

2 ábra: Járás vizsgálat a kezelés után (n:10)

81

0

20

40

60

80

100

120

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Fő

idő

(sec

)

1. kezelés2. kezelés3. kezelés4. kezelés5. kezelés6. kezelés7. kezelés8. kezelés9. kezelés10. kezelés11. kezelés12. kezelés13. kezelés

3. ábra: Járás vizsgálat a kezelés után 30 perccel (n:10)

20. számú melléklet

Beleegyező nyilatkozat

Alulírott, ……………………………….. belegyezem, hogy Mészáros Katalin Anita a

Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának III. évfolyamos gyógytornász hallgatójával

együttműködök, és a kezelések befejezéséig közreműködésemmel támogatom

szakdolgozatának elkészítését.

Kutatásom témája, hogy hogyan változik a féloldali bénult betegek egyensúlya a láb

masszírozásával és passzív mozgatásával.

A neurológiai vizsgálat a kezelés előtt és a kezelések után adatfelvételből, kikérdezésből és

neurológiai betegvizsgálat részből áll. A kezelés a rehabilitációs osztályon történik, heti 5

alkalommal, mely az érintett láb masszírozásából és passzív mozgatásából áll. A terápia

előtt, közvetlenül azután és a kezelés után 30 perccel pedig egy egyensúly- és egy

járásteszt végzése történik. Egy kezelés egy órát vesz igénybe.

Dátum:

………………………………………...

aláírás

Együttműködését előre is köszönöm. Mészáros Katalin Anita

82

4. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás és egyensúlyteszt eredmények

Név: 1. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje: 07. 20- 07. 23.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 18 mp’3 15

mp’1 j-3 19 mp’5

9

mp’4 j-2 9 mp’5

6

mp’8 0

2. 11 mp’7 9

mp’4 j-2 10 mp’4

7

mp’6 b-1 12 mp’8

6

mp’2 0

3. 11 mp’6 8

mp’1 j-1 10 mp’7 8 mp 0 12 mp’8 7 mp j-1

4. 12 mp 7

mp’3 0 10 mp’6

6mp

’8 0 12 mp’1

7

mp’1 j-1

83

5. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 2. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje:

08. 09.- 08. 26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 33 mp’5 49

mp’2 0 23 mp’1

43

mp’8 0 21 mp’3

40

p’8 0

2. 22 mp’8 58

mp 0 21 mp’3

44

mp’6 0 18 mp

46

mp’1 b-2

3. 18 mp’1 45

mp’8 b-1 14 mp’9

36

mp’1 b-1 13 mp’7

37

mp’6 b-1

4. 16 mp’1 33

mp’1 0 14 mp’3

38

mp’3 b-2 14 mp

35

mp’1 0

5. 13 mp’3 34

mp’7 0 13 mp’5

36

mp’1 b-1 13 mp’2

29

mp’2 b-3

6. 11 mp’7 31

mp’9 0 13 mp’2

33

mp’7 0 10 mp’8

31

mp’5 0

7. 12 mp’7 33

mp’6 b-7 12 mp’2

37

mp’3 0 11 mp’6

40

mp’3 b-6

8. 10 mp’9 32

mp’1 b-5 11 mp

29

mp’1 b-5 10 mp’8

31

mp b-2

9. 11 mp’1 30

mp’7 b-8 9 mp’2

34

mp’5 b-5 10 mp’4

33

mp’2 b-7

10. 10 mp’5 32

mp’8 b-10 10 mp’6

34

mp’9 b-8 10 mp’7

36

mp’4 b-13

11. 10 mp’8 29

mp’9 b-6 10 mp’2

31

mp’2 b-12 8 mp’9

27

mp’9 b-5

12. 10 mp’2 28

mp’5 b-8 9 mp’7

27

mp’4 b-8 8 mp’8

27

mp b-8

13. 9 mp’4 24

mp’5 b-4 8 mp’8

26

mp’5 b-5 9 mp’4

25

mp’3 b-6

84

6. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 3. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje:

08. 11.- 08. 26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 1 p 17 mp’2

1 p 41 mp

0 49 mp’8 1 p 36

mp’7 b-1 1 p 8

mp’4 1 p 7 mp 0

2. 1 p 6 mp’8

1 p 22

mp’5 0 53 mp’9

1 p 33

mp’3 0 58 mp’6

1 p 50

mp’8 0

3. 59 mp’2 1 p 28

mp’2 b-1 1 p 8

mp’5

1 p 26

mp’5 b-5 1 p’8

1 p 21

mp’6 b-6

4. 54 mp 1 p 23

mp’2 0 50 mp’2

1 p 17

mp’2 b-3 1 p 11

mp’2

1 p 16 mp

b-2

5. 1 p 12 mp’6

1 p 5 mp’3 b-12 1 p 5

mp’6

1 p 12

mp’1 b-3 1 p 4

mp’2

1 p 23

mp’2 b-3

6. 54 mp’1 1 p 4 mp’8 b-7 53 mp’5

1 p 12

mp’7 b-5 1 p 4

mp’4

1 p 16

mp’6 b-3

7. 52 mp’6 1 p 6 mp’7 b-3 56 mp’4 1 p 2

mp’3 b-3, j-

1 47 mp’9 1 p 3 mp’3 b-3

8. 1 p 1 mp’8

1 p 9 mp’1 b-2 45 mp’1

1 p 21

mp’3

b-3, j-3 47 mp’8

1 p 18

mp’1

b-3, j-3

9. 50 mp’7 1 p 6 mp’9 b-2 59 mp’6 1 p 7

mp’6 b-2 55 mp’6 59 mp’8 b-3

10. 1 p 1 mp’9

1 p 4 mp b-5 1 p’8 1 p 5

mp’9 b-2 54 mp’3 1 p 6 mp’1

b-3, j-3

11. 50 mp’4 55 mp’7 b-4 51 mp’7 52

mp’3 b-5 48 mp’8 46 mp’1 b-3

85

7. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 4. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje:

08. 11.- 08.26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 41 mp’2

1 p

11

mp’4

j-10 54 mp’9 1 p 3

mp’4 j-12 32 mp’1

47

mp’5 j-9

2. 30 mp’7 58

mp’6 j-8 25 mp’3

41

mp’8 j-11 28 mp’6

33

mp’7 j-12

3. 31 mp’4 46

mp’7 j-14 25 mp’3

33

mp’3 j-3 20 mp’4

28

mp’6 j-14

4. 23 mp’3 45

mp’4 j-7 23 mp’3 33mp’8 j-8 29 mp’1

25

mp j-7

5. 22 mp’4 27

mp’1 j-8 19 mp’5

29

mp’4 j-9 27 mp’4

31

mp’4 j-12

6. 16 mp’3 20

mp’1 j-14 16 mp’3

22

mp’9 j-11 24 mp’1

24

mp’7 j-11

7. 17 mp’5 25

mp’4 j-13 19 mp’8 23 mp j-13 14 mp’1

24

mp’1 j-13

8. 16 mp’2 22

mp’4 j-8 18 mp’1

26

mp’7 j-12 16 mp’3

24

mp’5 j-13

9. 19 mp’3 25

mp’5 j-10 18 mp’5

24

mp’5 j-12 20 mp’6

23

mp’1 j-10

10. 17 mp’7 21

mp’2 j-3 16 mp’3

23

mp’8 j-8 18 mp’

24

mp’6 j-5

11. 15 mp’2 24

mp’1 j-13 15 mp’7 22 mp j-13 16 mp’3

24

mp’2 j-13

86

8. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 5. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje: 08. 11- 08. 26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 53 mp

1 p

18

mp’3

0 33 mp’1 1 p 7

mp’8 0 46 mp’4

50

mp’6 0

2. 37 mp’2

1 p

23

mp’6

0 44 mp’1 52

mp 0 38 mp’1

1 p

40

mp’8

0

3. 44 mp’6

1 p

37

mp’3

0 37 mp’6 50

mp’2 0 44 mp’6

51

mp’9 0

4. 44 mp’9 55

mp’1 0 40 mp’2

25

mp 0 32 mp’8

32

mp’5 0

5. 33 mp 43

mp 0 40 mp’3

27

mp’1 0 39 mp’2

25

mp’7 0

6. 27 mp’2 26

mp’9 0 26 mp’8

24

mp’6 0 26 mp’7

24

mp’6 0

7. 21 mp’6 25

mp’5 0 29 mp’5

24

mp’3 0 34 mp’8

21

mp’3 0

8. 31 mp’8 34

mp’2 0 27 mp

27

mp’3 0 34 mp’4

30

mp’9 0

9. 31 mp’1 29

mp 0 26 mp

30

mp’2 0 27 mp

24

mp’1 0

10. 21 mp’9 25

mp’9 0 23 mp’7

21

mp’4 0 26 mp’5

22

mp’5 0

11. 24 mp’1 25

mp’2 0 17 mp’3

20

mp’4 0 21 mp’7

22

mp’8 0

87

9. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 6. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje:

08. 12.- 08. 25.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 23 mp’1 28

mp’8 b-11 19 mp’3

17

mp’5 b-9 16 mp’7

19

mp’9 b-3

2. 19 mp’3 16

mp’6 0 20 mp’3

14

mp’2 j-2 18 mp’5

16

mp’5 b-4

3. 11 mp’9 18

mp’8 b-1 9 mp’7

16

mp’5 b-1 10 mp’2

18

mp’3 b-1

4. 14 mp’7 14

mp’6

b-3, j-

1 15 mp’7

14

mp’6 j-7 12 mp’1

15

mp

j-3, b-

1

5. 12 mp 17

mp’4 j-7 9 mp’7

11

mp’4

b-2, j-

1 9 mp’9

11

mp’7

b-5, j-

1

6. 11 mp’6 14

mp’5

j-4, b-

3 9 mp’7

10

mp’6 0 10 mp’8

13

mp’2

b-1, j-

2

7. 11 mp’5 9

mp’3 b-5 10 mp’8

9

mp’8 b-3 9 mp’6

9

mp’5 j-2

8. 10 mp’2 10

mp’4

b-1, j-

1 10 mp

10

mp’3 j-1 8 mp’3

10

mp’2 b-6

9. 9 mp’4 11

mp’2 b-5 8 mp’6

9

mp’2

b-1, j-

1 8 mp’2

10

mp’2 b-1

88

10. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 7. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje:

08. 12.- 08. 26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 48 mp’6 58

mp’4 0 41 mp’4

30

mp’5 0 26 mp’3

28

mp’1 0

2. 26 mp’6 29

mp’9 0 19 mp

27

mp 0 19 mp’9

31

mp’6 0

3. 16 mp’5 22

mp’6 0 14 mp’9

19

mp 0 13 mp’4

17

mp’9 0

4. 12 mp’5 20

mp’8 0 17 mp’4

24

mp’2 0 14 mp’7

22

mp’2 0

5. 21 mp’8 24

mp’8 0 16 mp’4

20

mp’1 0 13 mp’1

20

mp 0

6. 15 mp 19

mp’1 0 13 mp’7

16

mp’5 j-3 14 mp’1

19

mp’8 j-3

7. 16 mp’3 18

mp’7 0 13 mp’7

18

mp’6 0 12 mp’8

16

mp’4 0

8. 13 mp’1 19

mp’4 0 13 mp’4

18

mp’4 0 12 mp’7

17

mp’4 0

9. 11 mp’1 14

mp’6 j-1 12 mp’6

13

mp’6 0 13 mp’6

16

mp 0

10. 11 mp’8 14

mp’8 0 11 mp’7

11

mp’8 0 11 mp’6

11

mp’6 0

89

11. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása A járás és egyensúlyteszt eredmények

Név: 8. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés

ideje:

08. 12.-

08. 26

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 41 mp’2 1p 1

mp’5 0 51 mp’8

1 p

18

mp’8

0 47 mp’2

1 p

15

mp’5

0

2. 41 mp’6 1p 2

mp 0 51 mp’8

1 p

54

mp’8

0 40 mp’2

1 p

40

mp’8

0

3. 44 mp’3 1p 43

mp’1 0 51 mp’6

1 p

57

mp’3

0 37 mp’4

1 p

37

mp’6

0

4. 43 mp’9

1 p

15

mp’2

0 40 mp’1

1 p

32

mp

0 47 mp’1

1 p

47

mp’3

0

5. 40 mp’1

1 p

32

mp’1

0 42 mp’5

1 p

33

mp’1

0 33 mp’8 1 p 3

mp’8 0

6. 42 mp’1

1 p

25

mp

0 48 mp’7

1 p

52

mp’8

0 50 mp’4

1 p

27

mp’4

0

7. 37 mp’5

1 p

39

mp’1

0 41 mp’7

1 p

40

mp’1

0 45 mp’7

1 p

43

mp’3

0

8. 45 mp’4

1 p

28

mp’6

0 43 mp

1 p

36

mp’7

0 47 mp’2

1 p

28

mp

0

9. 41 mp’1

1 p

40

mp’4

0 44 mp’4

1 p

29

mp’9

0 35 mp’4

1 p

26

mp

0

10. 44 mp’3

1 p

58

mp’8

0 47 mp’2

1 p

31

mp’4

0 39 mp’7

1 p

35

mp’2

0

90

12. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás- és egyensúlyteszt eredmények

Név: 9. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje: 08. 16- 08. 26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 14 mp 9

mp’7 j-4 11 mp’3

7

mp’4 j-3 10 mp’7

6

mp’4 j-4

2. 9 mp’6 6

mp’8 j-3 11 mp’1

6

mp’3 j-3 9 mp’3

6

mp’1 j-4

3. 10 mp’5 6

mp’1 j-4 8 mp’8

5

mp’2 j-2 10 mp 5 mp j-3

4. 8 mp’8 4

mp’6 j-4 8 mp’8

4

mp’4 j-1 7 mp’9

4

mp’5 j-3

5. 9 mp’3 5

mp’2 j-4 9 mp’1

4

mp’7 j-1 8 mp’7

4

mp’2 j-3

6. 8 mp’7 5

mp’3 j-4 8 mp

4

mp’4 j-4 7 mp’6

4

mp’5 j-3

7. 8 mp’3 4

mp’3 j-3 8 mp’7

4

mp’5 j-2 8 mp’4

4

mp’8 j-3

8. 8 mp’8 4

mp’2 j-2 8 mp’2

4

mp’2 j-1 7 mp

4

mp’5 j-4

91

13. számú melléklet: egyéni kiértékelések folytatása

A járás és egyensúlyteszt eredmények

Név: 10. páciens

Járás teszt kezelés előtt

Járás teszt kezelés után

Járás teszt a kezelés után 30 perccel

Kezelés ideje: 08. 19. – 08. 26.

Egyensúly vizsgálat kezelés

előtt Idő Hibák száma

Egyensúly vizsgálat kezelés után Idő Hibák

száma

Egyensúly vizsgálat a kezelés után 30 perccel Idő Hibák

száma

1. 12 mp’3 12

mp’5 b-4 14 mp’2

11

mp’7 b-2 13 mp’7

12

mp’5 b-6

2. 12 mp’9 8

mp’2 b-4 11 mp’3

7

mp’5 b-3 11 mp’4 8 mp

b-1, j-

1

3. 12 mp 6

mp’4 b-4 10 mp’3 6 mp b-4 13 mp’2

5

mp’7 b-3

4. 10 mp’8 6

mp’4 b-3 10 mp’1

6

mp’3 b-4 9 mp’9

6

mp’2 b-3

5. 11 mp 6

mp’4 b-3 9 mp’7 6mp’4 b-2 9 mp’6

6

mp’1 b-1