hazánk környezeti Állapota 2010
TRANSCRIPT
Készült:
a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM)
megbízásából a
Fõvárosi Levegõtisztaság-védelmi Kft (FLÁ Kft) gondozásában.
Szerkesztette :
Steiner Ferenc ügyvezetõ igazgató
Kiadásért felelõs:
Dr. Kling István államtitkár
Készült 1000 példányban.
Grafikai tervezés és nyomdai elõkészítés :
Fénymûvek 2007 Bt.
Nyomdai kivitelezés:
Prospektus Nyomda, Veszprém
3
HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA 2010
ELÕSZÓ
A. ÁLTALÁNOS RÉSZ
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK1.1 Domborzat, táj
1.2 Éghajlat
1.3 Vízhálózat, vízföldtani viszonyok
Felszín alatti víztartók
1.4 Magyarország geotermikus adottságai
1.5 Talaj
2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET2.1 Településszerkezet, népesség
2.2 Gazdasági környezet
2.3 A népegészségi helyzet környezetegészségügyi vonatkozásai
B. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA
3. LEVEGÕ3.1 A levegõ minõségének vizsgálata
3.2 Légszennyezettségi helyzet
Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok
adatai alapján
Települések légszennyezettsége 2003-2008 között az automata állomások
adatai alapján
3.3 A légszennyezõanyagok kibocsátása
Kén-dioxid (SO2) kibocsátás
Nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátás
Szilárd anyag (por) kibocsátás
A nem metán illékony szervesanyag (NMVOC) kibocsátásaA légszennyezõanyagok kibocsátásának területi megoszlása
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME4.1 Az üvegházhatású gázok kibocsátása
4.2 Az ózonkárosító anyagok felhasználása
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ5.1 Felszíni víz
Felszíni vízkészletek mennyiségi jellemzõi, víztestek kijelölése
Felszíni vizek állapotát befolyásoló terhelések és hatások
Pontszerû szennyvíz kibocsátások
Diffúz forrásokból származó szennyezõanyag terhelések
Határon túlról érkezõ szennyezõanyag terhelés
Hidromorfológiai változások hatásai, vízkivételek
7
9
9
9
10
14
16
17
20
23
23
24
24
29
29
30
32
33
34
41
41
42
43
44
45
49
5053
55
57
57
61
61
64
66
67
4
TARTALOMJEGYZÉK
Felszíni vizek állapotának megfigyelése
Felszíni vizek állapotának értékelése
Ökológiai vízminõségi állapot
Vízfolyás víztestek minõsége
Állóvíz víztestek minõsége
Kémiai vízminõségi állapot
Nagy folyóink és tavaink minõsége
Fürdõvizek minõsége
Felszíni vizek állapotával kapcsolatos fõ problémák és okaik
5.2 Felszín alatti víz
A felszín alatti víztestek kijelölése és jellemzése
Felszín alatti vizek monitoringja
Felszín alatti vizek kitermelése, mennyiségi állapotának értékelése
Felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége
Felszín alatti vizek minõsége és kémiai állapotának értékelése
5.3 Vizek védelmével kapcsolatos intézkedések, célkitûzések
6. TALAJ6.1 Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM)
6.2 A talaj állapota
6.3 A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai
6.4 A talajt érõ terhelések, talajkárosodások
6.5 Talajvédelmi intézkedések
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET7.1 Épített környezet
Zöldfelületek
Épületek
7.2 Vízellátás, csatornázás
7.3 Szennyvíztisztítás
7.4 Az ivóvíz minõsége
7.5 Zaj és rezgés elleni védelem
Meghatározó zajforrások
Közlekedési eredetû zaj
Gazdasági tevékenységek végzésébõl származó zaj
C. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELÕZÉSE ÉS CSÖKKENTÉSE
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)8.1 A környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek és mûködésük feltételei
Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységek
8.2 Az elérhetõ legjobb technikának való megfelelés értékelése
8.3 Az egységes szennyezõanyag nyilvántartások (EPER és E-PRTR)
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS9.1 A hulladékkeletkezés mennyiségi és minõségi adatai
Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása
69
72
74
74
77
77
78
80
81
84
84
84
86
90
93
101
103
103
104
106
111
118
119
119
119
119
120
122
125
127
127
127
131
133
133
133
133
136
139
151
151
151
5
TARTALOMJEGYZÉK
A hulladékkezelés alakulása
9.2 A települési hulladék
A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége
A települési folyékony hulladék
A szennyvíziszap
9.3 A veszélyes hulladék
A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége
A veszélyes hulladék kezelése
9.4 Egyéb nem veszélyes hulladékok
Mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok
Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes
hulladékok
9.5 Kiemelt hulladékáramok
A csomagolási hulladék
A biológiailag lebomló szerves hulladék
Az olajhulladék
A PCB-tartalmú hulladékok
Az elemek és akkumulátorok hulladékai
A gumiabroncsok
A hulladékká vált gépjármûvek
Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai
Az egészségügyi hulladék
Állati eredetû hulladék
A növényvédõ-szer hulladék és csomagolás
Az építési és bontási hulladékok
9.6 Országhatáron át történõ hulladékszállítás
A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala
A veszélyes hulladékok kivitele
9.7 Hulladékártalmatlanítás
Hulladékégetõ és együttégetõ berendezések
Hulladéklerakás
9.8 Hulladékgazdálkodási célkitûzések
9.9 Hulladékgazdálkodási tervek
9.10 Hulladékgazdálkodási intézkedések
EU támogatási források felhasználása
KEOP, 2007-2013
9.11 A hulladékgazdálkodás újraszabályozása
10. KÁRMENTESÍTÉS10.1 A kármentesítés feladatai, szakaszai, folyamata
10.2 Országos Környezeti Kármentesítési Program és eredményei
10.3 A szennyezett területek országos számbavétele
10.4 Egy megvalósult kiemelt kármentesítési feladat bemutatása
10.5 Kármentesítés stratégiai feladatai
10.6 Stratégiai jelentõsegû kármentesítési feladatok
154
156
156
160
161
162
162
163
164
164
165
167
167
169
169
170
171
172
172
173
174
175
176
176
178
178
179
179
179
180
180
181
184
184
186
187
189
189
190
193
197
198
199
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI11.1 Energia
11.2 Közlekedés
D. MELLÉKLETEK
1. melléklet: A fõbb jogforrások jegyzéke
2. melléklet: Irodalomjegyzék
3. melléklet: Alkalmazott rövidítések
TARTALOMJEGYZÉK
6
201
201
206
211
211
218
221
7
ELÕSZÓ
A környezetvédelmi tárca gondozásában 1994-ben jelent meg az elsõ összefoglalás
hazánk környezeti mutatóiról, akkor még az OECD környezetállapot-értékelési modellje
alapján. Azóta egyre erõsödõ, és napjainkban alapvetõ elvárássá vált a környezet állapotára
vonatkozó tájékoztatás igénye.
Az 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvény alapozta meg a kormányzati szervek
által elvégzendõ rendszeres jelentések elkészítésének jogi alapjait. A törvény kimondja, hogy
mindenkinek joga van a környezet állapotának, a környezetszennyezés mértékének, és a
környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.
A környezetvédelmi törvény elõírása szerint állami feladatként a környezet állapotának és
használatának figyelemmel kísérésére, igénybevételi és terhelési adatainak mérésére,
gyûjtésére, feldolgozására és nyilvántartására a környezetvédelemért felelõs miniszter
mérõ-, észlelõ-, ellenõrzõ (monitoring) hálózatot és Országos Környezetvédelmi Információs
Rendszert létesít és mûködtet. Ezt egészíti ki a környezethasználók kötelezettsége a
környezetterhelés, illetve a környezet igénybevételének általuk mért, megállapított
értékeinek hatóság részére történõ adatszolgáltatására.
A hatóságok 1995 óta végzett méréseinek, vizsgálatainak és felméréseinek, illetve szak-
területi adatbázisainak adatait rendszeres idõközönként hazánk környezet állapotának
értékelését összegzõ kiadványokban is közkinccsé teszi a tárca nemcsak a szakemberek,
hanem a téma iránt érdeklõdõ állampolgárok számára is.
Kiadványunkban általában a 2003 és a 2008. év közötti idõszak adatait értékeljük. Ettõl
ott tértünk el, ahol a kiadvány elkészítésekor rövidebb idõszakra állt rendelkezésre adat,
illetve ott, ahol hosszú távú idõszakra vonatkozó trendeket mutattunk be.
Ez a kiadvány az elõzõ évek elemzéseihez képest bõvebb, illetve részletesebb magyaráza-
tokat tartalmaz a környezet állapot értékelése tekintetében. Ugyancsak eltér az elemzés a fel-
színi vizek minõsítésénél a 1994-tõl 2007-ig érvényes vízminõségi vizsgálati és minõsítési
rendszerének elõírásaitól. Az Európai Unió Víz Keretirányelve alapján - az elõzõ rendszer
továbbfejlesztésének eredményeképpen - 2007-tõl új monitoring rendszer került kialakítás-
ra, amelyre alapozva 2009-ben elkészült az ország vízgyûjtõ gazdálkodási terve. Ezek leírását
részletesen tartalmazza a kiadvány. Az új értékelés kiemelt fontosságát támasztja alá az a
tény, hogy 2011. elsõ félévétõl Magyarország látja el az EU soros elnökségi feladatait,
amelynek egyik kiemelt prioritású területe a vízgazdálkodás témaköre lesz. A kiadvány az
éghajlatváltozás, az ózonréteg védelme és az üvegházhatású gázok kibocsátásának elemzése,
illetve az integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés tekintetében is új elemeket tartalmaz
az elõzõekhez képest.
A sorozat célja, hogy minél többet megtudjunk hazánk környezeti állapotáról és rávilágít-
sunk a folyamatok összetettségére, összefüggéseire annak reményében, hogy a lakosság mind
szélesebb körében válik a közvetlen és tágabb környezete védendõ értékké.
Budapest, 2010. április 9.
Dr. Kling István
a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
államtitkára
8
AA.. ÁÁLLTTAALLÁÁNNOOSS RRÉÉSSZZ
11.. TTEERRMMÉÉSSZZEETTII AADDOOTTTTSSÁÁGGOOKK
11..11 DDoommbboorrzzaatt,, ttáájj
Magyarország az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében, Közép-Európában, a Duna
középsõ, a Kárpátok hegyláncai közé zárt legnagyobb medencéjében fekszik. A Kárpát-
medence harmadára kiterjedõ ország a medencefenék középsõ, alacsony tengerszint feletti
magasságban fekvõ sík területeit, továbbá nyugati, röghegységekkel tarkított hullámos fel-
színét foglalja el. A Magyar Köztársaság területe 93033 km2. Határának hossza 2442 km,
melyen hét országgal osztozik: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország,
Szlovénia, Ausztria. Az ország elhelyezkedése földrajzilag nyitott, vagyis az országhatár nem
zár le tájakat, geológiailag, morfológiailag nem képez önálló egységet, nagy tájaink átmenet
nélkül folytatódnak a szomszédos országokban. Az ország hat nagytájra osztható, ezek a
Kárpát-medence közepét elfoglaló Alföld, az ahhoz nyugati irányból csatlakozó Alpokalja,
Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-dombság, a Kisalföld és az Északi-középhegység. A
természeti tájak felosztása a hat nagytájban 35 középtájat és a 65 kistáj-csoportban összesen
227 kistájat különít el.
Az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magassá-
gon fekszik, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének
kevesebb, mint 2%-át foglalják el.
Az ország legfontosabb folyói a Duna és a Tisza, további nagyobb folyói a Horvátországgal
közös határ vonalát kijelölõ Dráva, a Rába, Szamos, Sió, valamint a szlovák határ mentén
folyó Ipoly. Az ország közepén elterülõ Balaton Közép-Európa legnagyobb tava 605 km2-es
területével. A Balatont méretben az Ausztriával megosztott Fertõ-tó követi, mely területébõl
82 km2 esik az országra. További fontos tavak a Velencei-tó és a mesterséges Tisza-tó.
D1. ábra: Magyarország domborzata és vizei
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
9
11..22 ÉÉgghhaajjllaatt
Magyarország éghajlata alapvetõen kontinentális jellegû, a délnyugati részeken mérsékelt
mediterrán hatással. Az egyes tájegységek éghajlatában az ország kis területe, alacsony
tengerszint feletti magassága és gyenge függõleges tagoltsága miatt nincsenek jelentõs
eltérések. A kontinentális vonások (jelentõsebb napfénytartam, kisebb felhõzöttség, nagyobb
hõmérséklet-ingadozás, kevesebb csapadék) az óceántól való távolság alapján nyugatról
keletre növekednek. A medencejelleg hatására ugyanezek a vonások a peremi hegységkeret
felõl a medence alföldi központja felé nõnek, így a legkontinentálisabb térség tehát nem a
legkeletebbi területeken, hanem az Alföld közepe táján, a Középsõ-Tisza vidékén található.
A környezetvédelem szempontjából meghatározó éghajlati paraméterek:
• Hazánk kicsiny (320 km-es) észak-déli kiterjedése miatt a Napból és a világûrbõl
érkezõ sugárzások összege, azaz a globális sugárzás viszonylag szûk határok (4350-4850
MJ/m2/év) között változik A globálsugárzás havi megoszlását az É1. diagram mutatja.
É1. diagram: A globálsugárzás sokévi átlagának havi megoszlása (forrás: OMSZ)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
10
• Sokkal számottevõbb a borultság különbsége, amely hazánkban az Alföld középsõ
részén a legkisebb (kb. 50%), a nyugati határ mentén a legnagyobb (majdnem 70%). E két
tényezõ hatása tükrözõdik a napsütéses órák számának évi összegében, a napfénytartamban
is. A Duna-Tisza közének déli felén az átlagos napfénytartam 2100 óra/év, a nyugati határ
mentén viszont csak 1700-1800 óra/év. A napsugárzás évi eloszlása, fõként nyári maximuma
mind a gabona- és gyümölcstermesztés, mind pedig az
idegenforgalom számára igen kedvezõ (É2. diagram).
É2. diagram: Napfénytartam (forrás: OMSZ)
• Az ország sokévi középhõmérséklete átlagosan 10 oC az évi középhõmérséklet 2003-
2008 közötti területi megoszlását az É3. ábra mutatja.
É3. ábra: Az országos évi középhõmérséklet 2003-2008 között (forrás: OMSZ)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
11
Látható, hogy az ország nagy részén ebben az idõszakban az átlagos hõmérséklet 10-11
fok volt, a déli részén 11 fok felett, az északkeleti részen 10 fok alatt alakult a hatéves átlag.
A sokévi átlagok eloszlásán túl érdemes megfigyelni az egyes évek helyzetének alakulását.
Az éves átlaghõmérséklet 2005-ben az északkeleti területek kivételével az egész országban
az átlag alatt maradt. A legnagyobb eltérés a Börzsönyben, a dél-nyugati határ közelében és
Békés megye területén volt. 2006-ban már az egész ország területén átlag felett alakult a
hõmérséklet, az átlaghoz képest a legnagyobb eltérés az északkeleti, északnyugati régiókban
és az Alsó-Duna-Völgy területén volt. A 2007-es évben az átlaghõmérséklet 1-3 fokkal
haladta meg az átlagot, de ez sokkal kiegyenlítettebb volt, mint az elõzõ év. A 2006. szeptem-
bertõl 2007 augusztusig tartó idõszakban minden hónap középhõmérséklete meghaladta a
sokéves átlagot. Ennek következtében az ország egyik felén 2-2,5, a másik felén
2,5-3 fokkal volt melegebb, mint az 1971-2000 sokévi átlag [OMSZ]
• A havi csapadék mennyiség alakulását az É4. diagram mutatja. 2005-ben a csapadék
alakulása igen nagy havi ingadozásokat mutat, az átlagnál csapadékosabb nyár, viszont
szárazabb õsz volt. 2007-ben viszonylag egyenletes volt a csapadékeloszlás a hónapok között.
É4. diagram: A csapadék havi eloszlása 2003-2008 között (forrás: OMSZ)
• Az évi csapadék mértéke 2006-2008 között nem jelentõsen változott, az idõszak
legszárazabb éve 2003-volt, a legcsapadékosabb 2005. (É5. diagram)
É5. diagram: Az évi csapadék mértéke 2003-2008 között (forrás: OMSZ)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
12
• Az évi csapadék területi megoszlása (2003-2008 közötti átlag) mutatja, hogy az ország
középsõ és délkeleti részén 500-600 mm csapadék esik évente, a legszárazabb terület pedig
a Középsõ-Tisza vidéke (kevesebb, mint 500 mm/év). A nyugati és az észak-keleti területen
magasabb a csapadék mennyiség, a délnyugati határ közelében (több, mint 800 mm/év).
(É6. ábra)
É6. ábra: Az évi csapadék területi megoszlása (forrás: OMSZ)
• Magyarország domborzati viszonyai, a medencejelleg hatással van az uralkodó
szélirányokra. A Tisza vonalától nyugatra az északnyugati, a Tiszától keletre az északkeleti
szelek uralkodnak. A hegységkeret védõ hatása miatt az átlagos szélsebesség (2-4 m/s)
Magyarországon kisebb, mint Európa nyugatibb területein. (É7. ábra)
É7. ábra: Uralkodó szélirányok (forrás: OMSZ)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
13
11..33 VVíízzhháállóózzaatt,, vvíízzffööllddttaannii vviisszzoonnyyookk
Magyarország vízhálózatát alapvetõen földrajzi helyzete határozza meg.
A vízhálózat fõ jellemzõi:
• Folyóink és kisvízfolyásaink többsége külföldrõl érkezik hozzánk. Hazánk területén
csak a Zagyva és néhány kisvízfolyás ered (Vh1. ábra) (ld. 15. oldal).
• Három országosan és területileg kiemelt jelentõségû vízfolyásunk van (Duna, Tisza,
Dráva). Hazánk vízfolyásainak legfõbb és kizárólagos befogadója a Duna. A Tisza és
a Dráva hazánk déli határait elhagyva torkollik a Dunába.
• A három természetes nagy tavunk, a Balaton, a Fertõ-tó és a Velencei-tó önálló
vízrajzi egységek.
• Kisebb természetes tavaink a vízfolyáshálózattól szinte teljesen függetlenek.
A vízfolyások lehetnek állandóak, vagy idõszakosak attól függõen, hogy rendelkeznek-e
egész évben vízhozammal, vagy vízborítással (Vh2. ábra). Míg az elõbbiek a csapadékból és
a felszín alatti vízbõl elegendõ utánpótlással rendelkeznek, addig az idõszakos vízfolyások
tisztított szennyvíz, használt víz bevezetése nélkül az év bizonyos idõszakaiban kiszáradná-
nak. Jellegükbõl adódóan ezek a területek fokozott figyelmet igényelnek mind a felszíni,
mind a felszín alatti vizek védelme szempontjából.
Vh2. ábra: Magyarország állandó és idõszakos vízfolyásai (forrás: KvVM honlap)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
14
1 - állandó2 - állandó, de csak mester-séges vízbevezetés miatt3 - idõszakos4 - idõszakos, mesterségeshatás következtében
< 10 km2
10 - 100 km2
100 - 1000 km2
1000 - 10000 km2
> 10000 km2
Vízfolyás jellege
Vízgyûjtõ nagyság kategóriája
Magyarország állandó és idõszakos vízfolyásai
Vh1. ábra: Felszíni vízhálózat és országhatárok a Duna vízgyûjtõjében (forrás: ICDPR honlap)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
15
Felszín alatti víztartók
A felszín alatti víztartó képzõdményeknek három fõ típusa van (Fa1. ábra):
Fa1. ábra: Felszín alatti víztartó képzõdményeink (hévíztárolók nélkül)(forrás: KvVM, Hazánk környezeti állapota 2005)
• A törmelékes medenceüledékek Magyarország területének több mint 3/4-én megtalál-
hatóak. A felszínhez közeli, törmelékes medenceüledékekben levõ felszín alatti vizet talaj-
víznek, a mélyebb rétegek vizét rétegvíznek, a 30 °C-t elérõ hõmérsékletû, vagy annál
melegebb vizet hévíznek (más szóhasználattal: termálvíznek) nevezik. A folyók menti, se-
kély mélységû, kavicsos vízadó képzõdményekre telepített kutak a parti szûrésû, túlnyomó
részben a folyó felõl utánpótlódó vizet termelik ki.
• Karsztos kõzetek a Magyarország területének mintegy 20%-át kitevõ hegyvidékek
felén találhatóak. Mivel a felszínre bukkanó karsztos kõzetekbe a csapadék jobbára
közvetlenül és gyorsan szivárog be, a karsztvizek utánpótlódása igen jó. A csapadékkal együtt
a szennyezõanyagok is gyorsan lejuthatnak, ezért a karsztos víztartók fokozottan érzékenyek
a felszíni eredetû szennyezéssel szemben. A hegységperemeken és a medenceterületek alatt
nagy mélységben fekvõ karsztos képzõdményekben hévizek találhatóak, melyeknek egy
része az ismert hévizes karsztforrásokban (Hévíz, Budapest, Eger, stb.) tör a felszínre.
(Fa2. ábra)
• Egyéb földtani képzõdmények: A hegyvidéki területek kristályos, vulkáni vagy kisebb
vízadó képességû üledékes kõzeteibõl is fakadnak kisebb források, amelyek a helyi vízszük-
séglet kielégítésére lehetnek alkalmasak.
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
16
Fa2. ábra: Felszín alatti víztípusok (forrás: KvVM, Hazánk környezeti állapota, 2005)
A felszín alatti vízháztartást, a vízszint- és nyomásviszonyokat a hidrometeorológiai
feltételek, a beszivárgás, illetve az utánpótlódás és a vízkitermelés határozzák meg. A par-
tiszûrésû- és a talajvizek közvetlen kapcsolatban vannak a felszíni vizekkel és a
csapadékkal, a rétegvizek utánpótlódásában viszont a talajvíz és a partiszûrésû víz játszik
jelentõs szerepet.
A felszín alatti víztároló képzõdmények között lezajló vízcsere néhány órától évezredekig
tarthat. Míg a talajvízben, valamint a partiszûrésû vizekben és a hideg karsztvizekben a
néhány nappal azelõtti csapadék is megjelenik, addig a több száz méter mélyen levõ rétegvíz-
tartókban a víz kora a tízezer évet, a mélyebben levõ vizeknél pedig a millió évet is elérheti.
Magyarország ivóvizének közel 95%-a a felszín alatti vizekbõl származik. Az ivóvíz és az
egyéb emberi vízhasználatok mellett az élõvilág vízigényének kielégítését is biztosítani kell
az EU Víz Keretirányelvének megfelelõen. Ehhez a felszín alatti vízkészletek megfelelõ
mennyiségi és minõségi védelme szükséges: meg kell akadályozni, hogy a vízháztartást
meghatározó tényezõk közötti egyensúly emberi tevékenység hatására (pl. vízkitermelés
utánpótlódást meghaladó növelése, beszivárgást akadályozó beavatkozások) fölboruljon, ill.,
hogy szennyezõ anyagok juthassanak a talajba és a felszín alatti vízbe.
11..44 MMaaggyyaarroorrsszzáágg ggeeootteerrmmiikkuuss aaddoottttssáággaaii
Magyarországon az átlagos geotermikus gradiens másfélszerese a világátlagnak. Ez azt
jelenti, hogy a Föld közepe felé haladva 100 méterenként 5 °C-kal nõ a hõmérséklet. (Gt1.
ábra, Gt2. ábra)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
17
Gt1. ábra: Hõmérséklet 1000m mélységben a felszín alatt (forrás: Dövényi et al.)
Gt2. ábra: Hõmérséklet 2000m mélységben a felszín alatt (forrás: Dövényi et al.)
A geotermikus gradiens a dél-Dunántúlon és az Alföldön nagyobb, a Kisalföldön és a
hegyvidéki területeken kisebb, mint az országos átlag. A hévízkutakban felfelé haladó víz a
kút csövezése mentén hûl, ezért a vízhõmérséklet a felszínen már ritkán haladja meg a
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
18
100 °C-ot. Gõz csak néhány, kellõen még nem vizsgált, nagy mélységû feltárásból tör fel.
A Gt3. ábra a termálkutak és források elhelyezkedését, a Gt1. diagram a kifolyásnál mért
vízhõmérséklet szerinti eloszlását mutatja.
Gt3. ábra: Termálkutak és források elhelyezkedése (forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)
Gt1. diagram: Termálkutak kifolyásnál mért vízhõmérséklet szerinti eloszlása (forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
19
Magyarország geotermikus adottságainak kihasználása a közelmúltig alapvetõen a balne-
ológiai és ivóvíz-ellátási célú hévízkitermelésre alapult. A zárt rendszerû hõszivattyús rend-
szerek fejlõdésével és terjedésével párhuzamosan folyamatosan nõ a víztermelést nem
igénylõ, és a hévíznek nem minõsülõ, 15-20 °C hõmérsékletû vizek energiahasznosítási célú,
víztermelés nélkül történõ igénybevételének mértéke. A zárt rendszer lényege, hogy levegõt,
vagy folyadékot pumpálnak felszín alatti csövekbe, mely ezáltal nem érintkezik a felszín alat-
ti vízzel és a talajjal. A csövekbe juttatott anyag, miután átvette a felszín alatti környezet
hõmérsékletét, a felszínre juttatva télen fûtésre, nyáron hûtésre alkalmas.
11..55 TTaallaajj
A talaj az általános meghatározás szerint a szilárd földkéreg legfelsõ rétege, amely
ásványi és szerves anyagot, vizet, levegõt és élõ szervezeteket tartalmaz, legfontosabb jel-
legzetessége a talajtermékenység. A talajok alkotják a föld, a levegõ és a víz közötti határ-
felületet, amit pedoszférának is nevezünk, és ahol a bioszféra jelentõs - bár sokszor szemmel
nem látható - része található.
Mivel a talajképzõdés rendkívül lassú folyamat, a talaj alapvetõen nem megújuló, vagy
feltételesen megújuló természeti erõforrásnak tekintendõ. A talaj lát el bennünket élelem-
mel, biomasszával és nyersanyagokkal. Az emberi tevékenység tereként és tájként, valamint
a természeti örökségek tárházaként szolgál, élõhelyként és génállományként központi
szerepet játszik a bioszféra és az emberi kultúrák fennmaradásában. Számos anyagot tárol,
szûr és átalakít, mint például a vizet, a tápanyagokat és a szenet. Tulajdonképpen a világ leg-
nagyobb széntárolója (1500 gigatonna). Meghatározó elem a légköri gázok földi körfolya-
mataiban, így a klímahatást befolyásoló vegyületek megkötésében és kibocsátásában. Ezeket
a funkciókat mind társadalmi-gazdasági, mind környezeti jelentõségük miatt védeni kell.
A talaj rendkívül összetett és változékony közeg. Európában több mint 320 fontosabb
talajtípust azonosítottak, és mindegyiken belül a fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok
nagyszámú változata fordul elõ. A talaj szerkezete fontos szerepet játszik abban, hogy a talaj
mennyire képes ellátni funkcióit. A talajszerkezet károsodása más környezeti elemek és az
ökorendszerek károsodását is jelenti. Magyarországot a sokszínûség, a változatosság jellemzi,
ami leginkább az ország tájainak gazdagságában tükrözõdik vissza. A hazai talajok
kialakulásában a változatos geológiai képzõdmények, az atlanti, kontinentális és mediterrán
klímahatások együttes érvényesülése, valamint a Pannonicum gazdag természeti adottságai
és az emberi beavatkozás együttes hatásai voltak meghatározóak. Jól szemlélteti a vál-
tozatosságot talajaink genetikai térképe. (T1. ábra)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
20
T1. ábra: Talajaink genetikai térképe (forrás: FVM TIM kiadvány)
Az ország közel felén (48%) lösz és lösz-szerû képzõdmények, 37,7%-án alluviális
üledékek és lejtõhordalékok, s csak alig 15%-án harmadkori és idõsebb üledékek, illetve
kõzetek adják a talajképzõ kõzetet. A termõhelyi adottságokat meghatározó talajtani tényezõk
megyei megoszlását a következõ táblázat (T2. táblázat) szemlélteti:
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
21
T2. táblázat: A talajtani tényezõk megyénkénti megoszlása (forrás: FVM TIM kiadvány)
1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK
22
2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET
23
22.. TTEELLEEPPÜÜLLÉÉSSII ÉÉSS GGAAZZDDAASSÁÁGGII KKÖÖRRNNYYEEZZEETT
22..11 TTeelleeppüülléésssszzeerrkkeezzeett,, nnééppeesssséégg
A települések száma 2009-ben a KSH adatai szerint 3152 volt, ebbõl 306 város,
2846 község.
Gyakorlatilag a települési szerkezet az elmúlt öt évben nem változott jelentõsen.
Te1. diagram: Magyarország lakosságának megoszlása lakóhely szerint (forrás: KSH)
Magyarország összlakossága a 2000-es évek elejéig erõsebben, azóta enyhén csökken.
A lakosság 68%-a városban, közel 20%-a a fõvárosban él, ahol a környezetminõség (leve-
gõminõség, zajállapot) és a kommunális szolgáltatások (hulladékelszállítás,
szennyvíztisztítás) biztosítása komoly környezetvédelmi feladatok megoldását igényli. (Te1.
diagram) 2009-ben 1,7 millióan laktak a fõvárosban, 5,1 millióan más városokban és 3,2
millióan kisebb településeken. Megfigyelhetõ trend (ezt a Budapesti adatok is jól mutatják),
hogy az emberek városok belsõ területeirõl a külsõ zöldövezetbe, vagy Budapest esetében az
agglomeráció településeire költöznek. Ennek következtében megnövekednek a mindennapi
közlekedési igények, amivel sokszor a tömegközlekedés fejlõdése nem tud lépést tartani, így
a legnagyobb fajlagos környezeti terheléssel járó egyéni közlekedés bõvül.
2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET
24
22..22 GGaazzddaassáággii kköörrnnyyeezzeett
A bruttó hazai termék (GDP) mennyisége 2008-ig növekedett, növekedési üteme 2006
után folyamatosan csökkent. (G1. diagram)
G1. diagram: A GDP alakulása 2004-2008 között (forrás: KSH)
2008-ban az egy fõre jutó GDP a KSH adatai szerint Budapesten (országos átlag 217%-a),
Gyõr-Sopron megyében (országos átlag 112%-a) és Komárom-Esztergom megyében (orszá-
gos átlag 108%-a) volt a legmagasabb. A leghátul álló Szabolcs-Szatmár-Bereg (országos
átlag 58%-a), Békés (országos átlag 54%-a) és Nógrád (országos átlag 46%-a) megyékben
az egy fõre jutó GDP kritikusan alacsony volta rámutat, hogy az ország gazdasági helyzetének
kiegyenlítésében a folyamatok nem jártak sikerrel. A gazdaságilag leszakadt területek
központtól való távolsága tovább növekedett az elmúlt években.
22..33 AA nnééppeeggéésszzssééggii hheellyyzzeett kköörrnnyyeezzeetteeggéésszzssééggüüggyyii vvoonnaattkkoozzáássaaii
Hazánk lakosságában a fiatalok aránya egyre csökken, az idõseké nõ. Az összlakosság
száma folyamatosan csökken, a halálozások száma meghaladja a születések számát. A
születéskor várható átlagos élettartam 2008-ban a férfiaknál 69,8 év volt, ami 6,5 évvel
marad el az EU átlagtól, a nõknél 77,8 év, ez 4,5 évvel kevesebb, mint az EU átlag. A KSH
adatai szerint 2001-2008 között igen gyengén növekedett a várható élettartam (a férfiaknál
1,6 évet, a nõknél 1,3 évet).
Magyarország lakosságának átlagos egészségi állapota a megbetegedési és a halálozási
mutatók szerint is rosszabb az EU átlagnál.
Az allergiás megbetegedések is növekvõ tendenciát mutatnak, ezen belül az asztma miatt
regisztrált betegek száma is folyamatosan nõtt, az új betegek száma 2007-ben minden koráb-
bi évnél magasabb volt. Az Országos Gyermek Légzõszervi Felmérés (OKI, 2005.) alapján az
asztmával diagnosztizált 8-9 éves gyermekek aránya 7% körül van, az asztmás tüneteket
mutató gyermekek aránya viszont közel 18%. A tüdõgondozókban nyilvántartott légúti
allergiás betegek száma is jelentõsen növekedett az utóbbi években.
25
2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET
A környezet minõsége komoly hatással van az emberek egészségi állapotára. A
szennyezett levegõ növeli a légzõszervi, szív és érrendszeri megbetegedések kockázatát,
hosszabb távon elõsegítheti a daganatos megbetegedések kialakulását és az allergiás meg-
betegedéseket. A magas zaj komoly idegrendszeri zavarokat okoz, amely áttételesen, de
nagymértékben hozzájárul a szív és érrendszeri betegségek kialakulásához, súlyosbodásához
és a stressz hatás miatt a daganatos megbetegedések rizikófaktora is. A nem megfelelõ
minõségû ivóvíz szintén - sok esetben - egészségügyi kockázatot jelent. A táplálékainkkal a
szervezetünkbe kerülõ szennyezõanyagok gyengítik immunrendszerünket, egyesek közülük
felhalmozódnak szervezetünkben és komoly megbetegedéshez vezetnek. A nyári idõszakban
megnövekedõ UV sugárzás pedig elõsegíti a bõrrák kialakulását.
Magyarországon a leggyakoribb halálokok a szív és érrendszeri betegségek és rosszindu-
latú daganatos betegségek (Eg1. diagram).
Eg1. diagram: A leggyakoribb halálokok megoszlása 2008 (forrás: KSH)
A szív és érrendszeri betegségekbõl fakadó halálozás kismértékben csökkent az utóbbi
három évben, a rosszindulatú daganatok okozta halálozás azonban növekedett. Az idült légúti
betegségekbõl eredõ elhalálozások száma nem változott jelentõsen. (Eg2. diagram)
2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET
26
Eg2. diagram: A halálozások trendje (forrás: KSH)
A szénanáthás és az asztmás betegek száma tíz év alatt több, mint háromszorosára
emelkedett. Döntõ többségük allergiában szenved, amelynek kialakulásában az örökletes,
szociális és pszichés tényezõk mellett szerepet játszanak környezeti hatások - a szénanátha
esetében elsõsorban a virágpor, asztmánál számos más allergén -is. Az asztma egyik leg-
gyakoribb gyermekkori krónikus betegség, amely felnõtt korban is kialakulhat. Az asztmás
megbetegedések száma, illetve a kórházban eltöltött napok száma évek óta folyamatosan
növekszik. (Eg3. és Eg4. diagram)
Eg3. diagram: Az asztmás megbetegedések alakulása 1998-2008 között (forrás: Korányi pulmonológiai évkönyv 2009)
27
2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET
Eg4. diagram: A szénanátha megbetegedések alakulása 1998-2008 között (forrás: Korányi pulmonológiai évkönyv 2009)
A nyári idõszakban a megnövekedett UVB sugárzás elõsegíti a melanóma kialakulását. Az
elmúlt években növekvõ tendencia figyelhetõ meg a betegség jelentkezésében.
Eg5. diagram: A melanómás megbetegedések száma 2003-2008 közöttincidencia: egy adott idõszakban észlelt új megbetegedések száma a vizsgált populációban
(forrás: Nemzeti Rákregiszter, KSH)
29
3. LEVEGÕ
BB.. AA KKÖÖRRNNYYEEZZEETTII EELLEEMMEEKK ÁÁLLLLAAPPOOTTAA
33.. LLEEVVEEGGÕÕ
Az emberi élet minõségét alapvetõen meghatározza a levegõ tisztasága. A szennyezõanyagok
közvetlenül veszélyeztetik az emberi egészséget, károsítják a vegetációt, romboló hatást
fejtenek ki épített környezetünkre. A levegõszennyezés okozta károk terhet jelentenek a gaz-
daságnak is, hiszen a fellépõ költségeket1 fedezni kell. Az elõbbiekbõl látható, hogy társadal-
mi érdek a szennyezõanyagok kibocsátásának folyamatos csökkentése, a levegõ minõségének
javítása, és ahol az még nem szennyezett, tisztaságának megõrzése.
A mérések alapján hazánk levegõ szennyezettsége nemzetközi összehasonlításban közepes-
nek mondható, településeink levegõjének állapota nem tér el jelentõsen a hasonló méretû, jel-
legû és helyzetû, más országokban lévõ településekétõl.
Az iparból származó szennyezés nagymértékû csökkenése következtében a települések le-
vegõminõségét ma már elsõsorban a közlekedés és a lakossági fûtés határozza meg, de a mete-
orológiai helyzettõl függõen szerepe lehet a nagyobb távolságról érkezõ szennyezésnek is.
A téli idõszakban a kisméretû szállópor és a nitrogén-dioxid mennyisége, nyári idõszakban
a felszín közeli ózon mennyisége emelkedik meg a levegõben.
A szálló por egészségügyi napi határértéke: 50 μg/m3 napi átlag, amit egy évben 35-nél
többször nem léphetõ túl, az éves határérték: 40 μg/m3.
A légszennyezettség szintje lassan, de folyamatosan csökken. Ezt pl. a szálló por esetében
alátámasztja az az adat, miszerint éves határérték túllépést 2005-ben még 7 állomáson, 2006-
ban 4-en, 2007-ben és 2008-ban már csak 3 állomáson mértek. 2009-ben már nem volt éves
határérték túllépés, azonban a napi határértéket Magyarország több részén még nem tudjuk tel-
jesíteni. Ezeken a helyeken a megengedett 35 túllépésnél, még magasabb az 50 μg/m3-es napi
átlagot meghaladó szennyezettségû napok száma. A téli idõszakban - kedvezõtlen meteorológiai
helyzet esetén - a szennyezettség szintje néhány alkalommal elérte, vagy meghaladta a 2008-
ban bevezetett szmogküszöbértékeket2 is. Szmogriadó riasztási fokozatának elrendelésre egy-
szer, 2009. januárjában került sor.
A felszín közeli levegõminõség a kibocsátott szennyezõanyagok mértéke mellett nagyban
függ a meteorológiai helyzettõl (az elkeveredés, felhígulás lehetõsége, vagy korlátozott volta).
Az ország földrajzi helyzetébõl következõ éghajlati sajátosságok miatt október és március
között gyakran alakul ki légköri inverzió (L1. ábra), amely a légszennyezõanyagok felszín közeli
feldúsulását eredményezi, július-augusztus hónapban pedig az erõs napsugárzás ered-
ményeként erõsen megnövekszik a felszín közeli ózonképzõdés.
1 egészségügyi költségek, csökkent mezõgazdasági termelés, épített környezetben bekövetkezett károsodások, egyéb környezeti
károk stb.2 szmogriadó feltételei: ttáájjéékkoozzttaattáássii kküüsszzööbbéérrttéékk: 75 μg/m3 két egymást követõ napon két (Budapesten három) állomáson;rriiaasszzttáássii kküüsszzööbbéérrttéékk:: 100 μg/m3 két egymást követõ napon két (Budapesten három) állomáson és az elõrejelzések szerint vál-
tozás nem várható
3. LEVEGÕ
30
Szép, tiszta idõben a levegõ hõmérséklete a magassággal csökken. Inverzió esetén a füg-gõleges hõmérséklet-eloszlás eltér a szokásostól: a talajmenti hideg levegõ és a magasabban
fekvõ meleg levegõréteg határáig emelkedik ahõmérséklet. A levegõ hõmérsékletének egyenletescsökkenése csak a hideg és a meleg légréteghatárát jelzõ inverziós réteg fölött kezdõdik. Azinverziós réteg afféle zárórétegként is mûködik,mely az alulról érkezõ meleg levegõ felszállásátéppúgy megakadályozza, mint a szennyezõ-anyagokét. Az inverzió fõ ismérve, hogy útját álljaminden függõleges irányú légcserének. Ennekkövetkeztében az inverziós réteg alatt erõsen megnõa levegõ szennyezõanyag tartalma, ami veszélyesenmagas légszennyezettséget is okozhat. A Napmelegítõ hatása fõleg õsszel és télen nem elegendõahhoz, hogy olyan erõs felfelé irányuló áramlásalakuljon ki, mely át tud hatolni ezen az inverziósrétegen. (L1. ábra)
L1. ábra: Légköri inverzió
33..11 AA lleevveeggõõ mmiinnõõssééggéénneekk vviizzssggáállaattaa
A hatékony levegõ minõség javító intézkedések alapfeltétele a szennyezettség állapotának
ismerete. Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat (OLM) jogszabályban elõírt állami
feladatként rendszeresen méri és értékeli a levegõ minõségét.
A mérõhálózatot a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) szakmai irányítása
mellett a környezetvédelmi-, természetvédelmi- és vízügyi felügyelõségek mûködtetik, a
hálózat adatközponti és minõségirányítási feladatait pedig az Országos Meteorológiai
Szolgálat (OMSZ) keretében a Levegõtisztaság-védelmi Referenciaközpont látja el. Az ország
háttérszennyezettségét az OMSZ által mûködtetett három mérõállomás méri.Az OLM automata mérõállomásai 31 településen, 52 helyen mérik folyamatosan a kiemeltjelentõségû légszennyezõ anyagok [kén-dioxid, nitrogén-oxidok, nitrogén-dioxid, szén-monoxid, ózon, szálló por (PM10), benzol] mennyiségét és az értékeléshez szükséges meteo-rológiai paramétereket (szélsebesség, szélirány, hõmérséklet, légnedvesség). Ebbõl 11állomás Budapesten mûködik. További 4 mobil mérõállomás, mérõbusz áll rendelkezésre azidõszakos levegõminõségi vizsgálatok elvégzésére, és 3 mérõállomás a háttérszennyezettségmérésére (L2. ábra).
31
3. LEVEGÕ
L2. ábra: Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat mérõhelye (forrás: OMSZ)
A mért adatok on-line módon jutnak a mérõállomásokról a felügyelõségi alközpontokba
és onnan az országos Adatközpontba. Ennek megfelelõen kétszintû az adatok érvényesítése,
validálása is.
Az automata mérõhálózat mellett mûködik a manuális mérõhálózat (RIV), amelynek
keretében, 2003-2008 között az ország 93-131 településén történt rendszeres lég-
szennyezettségi mintavétel. A minták kén-dioxid, nitrogén-dioxid tartalmát laboratóriumban
elemzik. Az így kapott adatok is a közös adatbázisba kerülnek.
Az ország levegõminõségét az automata állomások adatai és a laboratóriumi eredmények
alapján értékelik.
A mérések minõségének javítása érdekében és a mérendõ anyagok körének bõvítése
miatt a mérõhálózatot folyamatosan korszerûsíteni kell (az elhasználódott, elavult mérõ- és
mintavevõ készülékek cseréje, új mûszerek beszerzése), amelyhez Európai Uniós források
állnak rendelkezésre.
Az ország területe a légszennyezettség alapján - jogszabályban elõírt módon3 - zónákra
tagozódik. Az egyes légszennyezettségi zónákban a szennyezettség szintjétõl függõen kell a
levegõ minõségét ellenõrizni (folyamatos, idõszakos mérés, modellezés).
Igen fontos feladat a lakosság tájékoztatása is. Az OLM honlapján megtalálhatóak az
aktuális légszennyezettségi adatok, kapcsolódó információk (www.kvvm.hu/olm). Nyolc
nagyméretû plazmakijelzõ mûködik az ország nagyvárosaiban, amelyek folyamatosan
mutatják az automata mérõállomások adatait. A mérõállomások közelében elhelyezett kijelzõ
táblákon a mért szennyezõ komponensek koncentráció értékei az egészségügyi határértékek
százalékában láthatók.
3 4/2002.(X.7.)KvVM rendelet a légszennyezettségi zónák és agglomerációk kijelölésérõl
3. LEVEGÕ
32
33..22 LLééggsszzeennnnyyeezzeettttssééggii hheellyyzzeett
Az ország légszennyezettségével kapcsolatban a 2003-2008 adatok alapján megállapítható:• A kén-dioxid koncentráció az ország egész területén 1991-2002 közötti erõteljes csökkenés
után 2003-2007 között fokozatosan tovább csökkent, majd a csökkenés megállt. Szintje 2008-bancsupán az éves egészségügyi határérték (50 μg/m3) 7-35%-a volt;
• A nitrogén-dioxid szennyezettség minden zónára jellemzõ, a szennyezettség szintje a vizs-gált idõszakban stagnált, egyes területeken kissé emelkedett. Szintje 2008-ban a 2008-banérvényes éves határérték (44 μg/m3) 36-91%-a, Budapesten 45-127%-a volt, ez a 2010-tõlérvényes éves határérték (40 μg/m3) 40-100%-a, Budapesten 50-140%-a lett volna;
• A szálló por (PM10) szennyezettség 2003-2008 között továbbra is több területen magasabbvolt a megengedettnél, a határérték túllépések száma enyhén csökkenõ tendenciát mutat. Szintje2008-ban: a napi átlagokat figyelembe véve az egészségügyi határérték (50 μg/m3, ami egy évben35-nél többször nem léphetõ túl) 22-215%-a; az éves átlagokat figyelembe véve az egészségügyihatárérték (40 μg/m3) 41-102%-a.
Ez a szennyezõanyag jelenti jelenleg a levegõminõségben a legnagyobb problémát. Látható,hogy az éves határérték már jelenleg betartható, a napi határérték túllépések száma a leg-szennyezettebb helyeken a megengedett kétszeresét is meghaladja. Egészségügyi hatásai miatt aPM10-re 2008-ban szmogküszöbértékek kerültek bevezetésre. A tájékoztatási küszöbérték megha-ladása esetén a lakosság folyamatos tájékoztatása a kötelezettség. Amennyiben a szennyezettségtovább emelkedik, két napon át meghaladja a riasztási küszöbértéket és a meteorológiai elõrejelzésnem ígér változást, a település szmogriadó tervében meghatározott - a szennyezettség csökkentésérealkalmas - intézkedéseket kell életbe léptetni.
2008-ban a tájékoztatási szintet Budapesten, Debrecenben, Dorogon, Nyíregyházán, a Sajó völ-gyében (Miskolc, Kazincbarcika, Putnok), Pécsett, Komlón, Salgótarjánban, Vácon, Várpalotán ésVeszprémben haladta meg a levegõ szennyezettsége néhány napon keresztül. Ez összesen két, azegész országra kiterjedõ szennyezettségi epizódot jelentett, amelyben az ország többi területén is azegészségügyi határérték fölé emelkedett a szennyezettség. 2009 januárjában volt még egy ilyenepizód, ekkor több nagyvárosban (Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden) a szmogriadóriasztási fokozatának elrendelésére is sor került. A korlátozások Budapesten csak egy napig voltakéletben, mert a szennyezettség ez idõ alatt a küszöbérték alá csökkent.
• A felszín közeli ózonszennyezettségnél nem mutatható ki jellemzõ trend, ennek oka, hogyszintjét elsõsorban a napsugárzáserõssége határozza meg (másod-lagos szennyezõ) a szennye-zettség szintje a nyári erõs nap-sütéses napok számával együttváltozik
• Az országos háttérszennyezettség adatainak érté-kelésével az országos szennye-zettségi epizódokról is képetkapunk. Amikor a szennyezõfor-rásoktól távol elhelyezkedõ
mérõpontokon is megemelkedik a szennyezettség, várhatóan a kibocsátásokkal terhelt területen aszennyezettség szintje ennél magasabb lesz.
A felszín közeli ózon okozza az ún. fotokémiai szmogot.
Eltérõen az egyéb szennyezõanyagoktól, nem közvetlenül
kerül a levegõbe, hanem a nitrogénvegyületek és illékony
szerves vegyületek jelenlétében, a nap UV sugárzásának
hatására képzõdik. Tehát az ózon koncentráció emelkedése
a szennyezõanyag kibocsátástól térben és idõben elválik.
Jellemzõ, hogy a településeknél az uralkodó széliránynak
megfelelõen a település szélén, vagy azon kívül alakulhat ki
határértéket meghaladó ózon koncentráció.
trend: � emelkedõ; stagnáló; csökkenõ
szennyezettségi szint: ☺határérték alatt; �határérték közelében; �határérték felett
L1. táblázat: A Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok adataialapján
TTeelleeppüülléésseekk llééggsszzeennnnyyeezzeettttssééggee 22000033--22000088 kköözzöötttt aa mmaannuuáálliiss mméérrõõppoonnttookk aaddaattaaii aallaappjjáánn
2003-2008 SO2 szint NO2 szint NO2 trend
Abasár ☺ ☺Ajka ☺ ☺Baja ☺ ☺Balassagyarmat ☺ ☺Balatonalmádi ☺ ☺Balatonföldvár ☺ ☺Balatonfuzfo ☺ ☺Balatonfüred ☺ ☺Bátonyterenye ☺ ☺Békéscsaba ☺ ☺Beremend ☺ ☺Berhida ☺ ☺Bonyhád ☺ ☺Budaörs ☺ �Budapest ☺ �Debrecen ☺ �Detk ☺ ☺Dombóvár ☺ ☺Domoszló ☺ ☺Dorog ☺ ☺Dunaújváros ☺ ☺Eger ☺ ☺Esztergom ☺ �Fonyód ☺ ☺Gárdony ☺ ☺Gyõr ☺ �Gyula ☺ �Hajdúszoboszló ☺ ☺Hatvan ☺ ☺Hódmezovásárhely ☺ ☺Jászberény ☺ ☺Kalocsa ☺ ☺Kaposvár ☺ ☺Kazincbarcika ☺ ☺Kecskemét ☺ �Keszthely ☺ �Királyszentistván ☺ ☺Kiskunfélegyháza ☺ ☺Kistelek ☺ ☺Kisvárda ☺ ☺Komárom ☺ ☺Koszeg ☺ ☺
2003-2008 SO2 szint NO2 szint NO2 trend
Lábatlan ☺ ☺Lenti ☺ �Litér ☺ ☺Makó ☺ �Mátészalka ☺ ☺Mohács ☺ ☺Mór ☺ ☺Mosonmagyaróvár ☺ �Nagyharsány ☺ ☺Nagykanizsa ☺ ☺Nyíregyháza ☺ ☺Orosháza ☺ ☺Oroszlány ☺ �Ózd ☺ ☺Pápa ☺ ☺Pécs ☺ ☺Pétfürdõ ☺ ☺Salgótarján ☺ ☺Siklós ☺ ☺Sopron ☺ �Sukoró ☺ ☺Sümeg ☺ ☺Szeged ☺ �Székesfehérvár ☺ �Szekszárd ☺ �Szentendre ☺ ☺Szentes ☺ ☺Szentlorinc ☺ ☺Szolnok ☺ �Szombathely ☺ ☺Tapolca ☺ ☺Tata ☺ ☺Tiszaújváros ☺ ☺Tiszavasvári ☺ ☺Vác ☺ �Várpalota ☺ ☺Veszprém ☺ �Visegrád ☺ ☺Záhony ☺ �Zalaegerszeg ☺ �Zánka ☺ ☺Zirc ☺ ☺
33
3. LEVEGÕ
��
��
��
��
��
��
��
��
��
�
�
�
�
�
�
�
�
�
�
�
��
��
�
�
�
�
�
�
�
�
�
��
��
��
�
�
��
�
��
��
�
��
��
�
��
��
���
�
�
�
���
��
������
� �
3. LEVEGÕ
34
KKéénn--ddiiooxxiidd ((SSOO22)) sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
Határérték feletti kén-dioxid szennyezettség egy településen sem fordult elõ
NNiittrrooggéénn--ooxxiidd sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
A nitrogén-dioxid szennyezettségben az elmúlt öt évben, a 2003-ban és 2006-ban észlelt
csúcsok után több helyen stagnálást, illetve enyhe növekedést figyelhetünk meg.
A manuális hálózat adatai a rövid idejû levegõminõség alakulásáról nem adnak informá-
ciót, azonban sûrûségük miatt jó képet kapunk a település havi, illetve éves átlag
szennyezettségérõl.
A folyamatosan üzemelõ automata mérõállomások az adott pont levegõminõségét meg-
bízhatóan mutatják be, az órás adatokkal jól leírható a napi szennyezettség. A mérõállomá-
sok elhelyezkedése miatt azonban ezek legtöbb esetben a település szennyezettségének
maximumát mérik, tehát a mért adat nem jellemzõ a település minden pontjára, csak a
mérõállomás környezetéhez hasonló szennyezésû területekre. Éves átlagban azonban jól
mutatják a szennyezettség alakulását.
TTeelleeppüülléésseekk llééggsszzeennnnyyeezzeettttssééggee 22000033--22000088 kköözzöötttt aazz aauuttoommaattaa áálllloommáássookk aaddaattaaii aallaappjjáánn
KKéénn--ddiiooxxiidd ((SSOO22)) sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
2003-2008 között az éves (50 μg/m3) és 24 órás (125 μg/m3) egészségügyi határértéket
egyik mérõállomáson sem haladta meg az SO2 szennyezettség.
Az órás egészségügyi határérték (250 μg/m3) túllépésére 2005-ben Kazincbarcikán,
Putnokon és Százhalombattán, 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban csak Putnokon került sor,
de itt is csupán 2-3 alkalommal.
Az 2003-2007 között a már alacsony szintû szennyezettség stagnált, vagy kissé tovább
csökkent, 2008-ban egyes helyeken (Putnok, Sajószentpéter, Miskolc, Dunaújváros)
kismértékû emelkedés figyelhetõ meg, azonban a szennyezettség szintje még így is jelentõsen
alatta maradt az egészségügyi határértéknek. A 2008. évi szennyezettség területi eloszlását
az éves átlagok alapján az L3. ábra mutatja.
35
3. LEVEGÕ
L3. ábra: Az ország SO2 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)
NNiittrrooggéénn--ddiiooxxiidd sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
A nitrogén-dioxid szennyezettség 2003-2005 között az éves egészségügyi határértéket
csak Budapest belvárosi mérõállomásain haladta meg. A 24 órás egészségügyi határérték túl-
lépésére 2005-ben Budapest belvárosában, 2006-ban Budapest belvárosában, Komlón és
Miskolcon, 2007-ben Budapest belvárosában, 2008-ban Budapest belvárosában és Pécsett
került sor. A szennyezettség szintje a vizsgált idõszakban csökkent. A 2008. évi szennye-
zettség területi eloszlását az éves átlagok alapján az L4. ábra mutatja.
L4. ábra: Az ország NO2 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)
AA sszzáállllóó ppoorr ((PPMM1100)) sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
A PM10 tekintetében hazánk levegõ minõsége nagyon változatos képet mutat. Az éves
határérték túllépésére 2005-ben Budapesten (6 mérõállomáson), Miskolcon (1 mérõállomá-
kiváló (1)
jó (2)
megfelelõ (3)
szennyezett (4)
erõsen szennyezett (5)
kiváló (1)
jó (2)
megfelelõ (3)
szennyezett (4)
erõsen szennyezett (5)
3. LEVEGÕ
36
son), Gyõrött, Szegeden és Putnokon; 2006-ban Budapesten (5 mérõállomáson), Vácott,
Dorogon, Várpalotán, Egerben, Salgótarjánban, Putnokon, Miskolcon (2 mérõállomáson),
Szegeden; 2007-ben Salgótarjánban és Szegeden; 2008-ban Komlón és Szegeden került sor.
A 2008. szennyezettség területi eloszlását az éves átlagok alapján L5. ábra mutatja.
L5. ábra: Az ország PM10 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)
A helyzet azonban a rövid idejû szennyezettségeket értékelve nem ilyen jó. A 24 órásPM10 határérték (50 μg/m3) túllépésére a megengedett 35-nél több alkalommal került sor2005-ben 27 mérõállomáson (max. túllépés szám: 160); 2006-ban 36 mérõállomáson (max.túllépés szám: 224); 2007-ben 21 mérõállomáson (max. túllépés szám: 117); 2008-ban 27mérõállomáson (max. túllépés szám: 100). Tehát a túllépések száma csökken, azonban mégmindig nagy azon területek száma, ahol idõlegesen a megendgedettnél magasabb aszennyezettség.
FFeellsszzíínn kköözzeellii óózzoonn sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
2003-2008 között a 8 órás futó átlagok napi maximuma 6-12 kivétellel az összes állomá-
son átlépte az egészségügyi célértéket a nyári idõszakban. E túllépések aránya több mérõál-
lomáson is 10% fölött volt. Ózontájékoztatási és riasztási küszöbérték átlépés az idõszak alatt
2007-ben és 2008-ban fordult elõ. 2007-ben tájékoztatási küszöb átlépés Budapesten,
Dorogon, Putnokon, Rudabányán, Sopronban, Székesfehérváron és Százhalombattán volt,
riasztási küszöbérték átlépés Sopronban történt. 2008-ban a levegõ ózon szennyezettsége a
tájékoztatási küszöböt Dorogon és Várpalotán haladta meg, a riasztási küszöbértéket pedig
Dorogon.
BBeennzzooll sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
2003-2008 között éves egészségügyi határérték (2005-ig 10, 2006-ban: 9, 2007-ben 8,2008-ban pedig 7 μg/m3) átlépés egy mérõállomáson sem történt. A 24 órás egészségügyihatárérték túllépésére 2005-ben 5 településen (Budapest, Gyõr, Debrecen, Százhalombatta
kiváló (1)
jó (2)
megfelelõ (3)
szennyezett (4)
erõsen szennyezett (5)
37
3. LEVEGÕ
Veszprém), 2006-ban és 2007-ben 3 településen (Gyõr, Debrecen, Százhalombatta), 2008-ban 3 településen (Gyõr, Debrecen, Oszlár) került sor. A 2008. évi szennyezettség területieloszlását a L6. ábra mutatja.
L6. ábra: Az ország benzol szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)
NNeehhéézzfféémm [[aarrzzéénn ((AAss)),, kkaaddmmiiuumm((CCdd)),, nniikkkkeell ((NNii)),, óólloomm ((PPbb))]] sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
A 2003-2008 idõszakban a PM10 mintákból mért nehézfémek koncentrációja egymérõponton sem lépte túl az egészségügyi határértéket (egészségügyi határértékek: As: 10ng/m3, Ni: 25 ng/m3, Cd: 5 ng/m3, Pb: 300 ng/m3). A szennyezettség szintje 2005 és 2008között stagnált, illetve a egyes mérõpontokon csökkent. (L7.-10. diagram)
Az ábrákból látható, hogy 2005-ben is csak Dunaújvárosban volt (ipari eredetû)
nehézfém szennyezés, amely mára határérték alá csökkent.
L7. diagram: Ólom szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)
kiváló (1)
jó (2)
megfelelõ (3)
szennyezett (4)
erõsen szennyezett (5)
3. LEVEGÕ
38
L8. diagram: Nikkel szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)
L9. diagram: Kadmium szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)
L10. diagram: Arzén szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)
39
3. LEVEGÕ
AA ppoolliiaarroommááss--sszzéénnhhiiddrrooggéénn [[bbeennzz((aa))ppiirréénn]] sszzeennnnyyeezzeettttsséégg
A PM10 mintákból mért benz(a)pirén éves átlag koncentrációja a 19 mintavételi pontból12-n meghaladja az Európai Unió által 2012 végére elérendõ 1 ng/m3-es célértéket. A ma-gasabb koncentrációk minden esetben a fûtési idõszakra estek és együtt jártak a PM10 szintmegemelkedésével. (L11. diagram)
L11. diagram: A poliaromás-szénhidrogén szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)
BBuuddaappeesstt sszzeennnnyyeezzeettttssééggéénneekk vváállttoozzáássaa 22000055--22000088 kköözzöötttt
A PM10 szennyezettség az éves határértéket (40 μg/m3) 2005 óta egyre kevesebb állomá-son haladta meg. (L12 diagram)
L12. diagram: Budapest PM10 szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ)
A PM10 napi határérték (50 μg/m3, egy évben max. 35-ször léphetõ túl) azonban még nem
volt betartható a vizsgált idõszakban. A határérték túllépések száma ugyan az évek elõreha-
3. LEVEGÕ
40
ladtával csökkent, de még mindig magas. 2006-ban Budapesten még négy állomáson 150-
160 volt a túllépések száma, 2007-ben már csak három állomáson volt 100 felett, 2008-ban
három állomáson volt 74-97 számú túllépés, 2009-ben pedig a legnagyobb túllépés szám 72
volt.
Budapest nitrogén-dioxid szennyezettsége változatos képet mutat. Az éves határértéket(40 μg/m3) a belsõ közlekedési állomásokon (Erzsébet tér, Kosztolányi tér, Széna tér) még2008-ban is túllépte a szennyezettség. Az átlagos szennyezettségi szint azonban kissécsökkent.
L13. diagram: Budapest NO2 szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ)
Budapest felszín közeli ózon szennyezettségére jellemzõ, hogy a magas értékeket elsõsor-
ban a város külsõ részén, illetve hátterében elhelyezett állomásokon mértek.
A szennyezettségi csúcsok elválnak a prekurzorok (nitrogén oxidok, szénhidrogének) kibo-
csátási helyétõl. (L14. diagram)
L14. diagram: Budapest ózon szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ)
41
3. LEVEGÕ
33..33 AA llééggsszzeennnnyyeezzõõaannyyaaggookk kkiibbooccssááttáássaa
Ha csökkenteni akarjuk a légszennyezettséget részletesen ismernünk kell annak okát,
azaz a légszennyezõ anyagok kibocsátásának forrásait.
Az ország termelési és fogyasztási szerkezete, a felhasznált energiahordozók mennyisége
és minõsége, az alkalmazott technológiák, és nem utolsó sorban a közlekedés, a mobilitási
igények határozzák meg a szennyezõanyag kibocsátás alakulását.
Az elmúlt 15 évben jelentõs elõrelépés történt a levegõtisztaság-védelem területén, a
kibocsátott szennyezõanyagok mennyisége számottevõen csökkent.
A gazdasági szerkezet átalakulása, az energiaigényes ipari tevékenység visszaesése
látványos emisszió csökkenést eredményezett a 80-as évek vége és a 90-es évek közepe
között. Ezt követõen az eredmények már a tudatos beavatkozás következményei. Az Európai
Unió által támasztott szigorú környezetvédelmi követelmények rákényszerítették a lég-
szennyezéssel járó tevékenységek üzemeltetõit a kibocsátások hatékony csökkentésére. Az
egyes szennyezõanyagok éves kibocsátásának trendjét, források szerinti megoszlását a
következõ ábrák szemléltetik.
KKéénn--ddiiooxxiidd ((SSOO22)) kkiibbooccssááttááss
Az éves kén-dioxid kibocsátás az elmúlt években tovább csökkent (399 kt-ról
84 kt-ra). (L15. diagram)
L15. diagram: A kén-dioxid kibocsátás trendje 2001-2007 (forrás: KvVM)
Ma már a kén-dioxid kibocsátást okozó technológiákra szigorú emissziós követelmények
vonatkoznak, amelyeket a korábban a szennyezés nagy részét okozó nagy tüzelõberen-
3. LEVEGÕ
42
dezéseket használó tevékenységek (pl. erõmûvek stb.) csak technológia korszerûsítéssel vagy
kibocsátás csökkentõ berendezés alkalmazásával tudnak betartani. 2004. december végétõl
érvényesek az erõmûvekre a szigorú EU konform kibocsátási követelmények, ennek ered-
ménye látható a diagramban is. Az üzemanyagok kéntartalmának folyamatos csökkentése
szintén elõsegítette az emisszió csökkentését és ennek eredményeként a levegõminõség
javulását. Ma már ez a szennyezõanyag levegõminõségi kockázatot nem jelent települé-
seinken. A fõ kén-dioxid kibocsátó ma már az ipar és a lakosság. (L16. diagram)
L16. diagram: A kén-dioxid kibocsátás szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM)
NNiittrrooggéénn--ooxxiiddookk ((NNOOxx)) kkiibbooccssááttáássaa
L17. diagram: A nitrogén-oxidok kibocsátásának trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)
43
3. LEVEGÕ
A nitrogén-oxid kibocsátás szintje az elmúlt években számottevõen nem változott 1995 és
2007 között 190-204 kt körül mozgott (L17. diagram). Ennek a szennyezõanyagnak a fõ for-
rása a közlekedés, ezen belül is elsõsorban a közúti közlekedés. 2005-ben és 2006-ban a jár-
mûállomány bõvülése, a futásteljesítmények növekedése miatt a közlekedési kibocsátások is
növekedtek. A többi szektor kibocsátása nem változott jelentõs mértékben. (L18. diagram)
L18. diagram: A nitrogén-oxidok kibocsátásának szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM)
SSzziilláárrdd aannyyaagg ((ppoorr)) kkiibbooccssááttááss
A porkibocsátás szintje az elmúlt években tovább csökkent, a 2003. évi 125 kt-ról60 kt-ra. (L19. diagram) A közlekedés hozzájárulása megnövekedett a dízel állományarányának emelkedése miatt. (L20. diagram)
L19. diagram: A por kibocsátás trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)
3. LEVEGÕ
44
L20. diagram: A por kibocsátás szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM)
AA nneemm mmeettáánn iilllléékkoonnyy sszzeerrvveessaannyyaagg ((NNMMVVOOCC)) kkiibbooccssááttáássaa
Az illékony szervesanyag kibocsátás nem egyenletesen változott 2003 és 2007 között.
2005 és 2006-ban az ipari és lakossági kibocsátások emelkedése miatt kismértékben nõtt a
kibocsátás és 2007-ben közel 25 kt-val ismét csökkent. (L21. diagram)
L21. diagram: Az NMVOC kibocsátás trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)
45
3. LEVEGÕ
A kibocsátás forrásösszetétele gyakorlatilag nem változott a vizsgált idõszakban. Az ipari
technológiák és a közlekedés a két domináns kibocsátó. (L22. diagram)
L22. diagram: Az NMVOC kibocsátás trendje megoszlása 2007 (forrás: KvVM)
AA llééggsszzeennnnyyeezzõõaannyyaaggookk kkiibbooccssááttáássáánnaakk tteerrüülleettii mmeeggoosszzlláássaa
A kén-dioxid kibocsátás a legnagyobb Magyarország középsõ részén. Az ábrán látható a
nagykibocsátók elhelyezkedése is. (L23. ábra)
L23. ábra: A kén-dioxid kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)
3. LEVEGÕ
46
A nitrogén-oxidok kibocsátás megyei megoszlása szintén a középsõ országrész terhelését
mutatja. Az alacsony energiafelhasználású, közlekedéssel nem terhelt megyéknél a nitrogén-
oxid kibocsátás is alacsonyabb. (L24. ábra)
L24. ábra: A nitrogén-oxidok kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)
A szilárd anyag kibocsátás megyei megoszlása szintén azt mutatja, hogy a kibocsátóforrá-
sok sûrûsége a középsõ országrészben a legnagyobb, így itt a legnagyobb az egységnyi terü-
letre jutó terhelés is. (L25. ábra )
L25. ábra: A szilárd anyag kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)
47
3. LEVEGÕ
A szén-monoxid terhelés az ország középsõ részében a legnagyobb. Szerencsére ez a
szennyezõanyag nem okoz ma már levegõminõségi problémát. (L26. ábra)
L26. ábra: A szén-monoxid kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)
49
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME
44.. ÉÉGGHHAAJJLLAATTVVÁÁLLTTOOZZÁÁSS,, ÓÓZZOONNRRÉÉTTEEGG VVÉÉDDEELLMMEE
Vannak olyan környezeti problémák, amelyeknek hatása nem helyi szinten vagy
regionálisan jelentkezik, hanem globálisan. Ide tartozik az üvegházhatású gázok (ÜHG)
kibocsátásának és légköri koncentrációjának növekedése (amely a tudomány mai állása
szerint felgyorsította a globális éghajlatváltozást) és a földet a káros sugárzásoktól védõ ózon-
réteget pusztító anyagok emissziójának kérdésköre. A globális hatás miatt mindkét területen
világszintû nemzetközi egyezmények születtek a kibocsátások hatékony csökkentése
érdekében, amelyekhez Magyarország is csatlakozott. Az egyezmények elõírják az ÜHG
esetében a kibocsátások folyamatos nyomonkövetését, az ózonkárosító anyagok esetében
pedig részletesen szabályozzák a legnagyobb ózonbontó-képességû anyagok gyártását és
használatát.
Az elmúlt 100 évben az átlagos éves csapadék mennyisége Magyarországon csökkenõ
(K1. diagram) az évi középhõmérséklet emelkedõ (K2. diagram) tendenciát mutat.
K1. diagram: Az éves csapadék mennyiség Magyarországon (1901-2000) (forrás:OMSZ)
K2. diagram: Az évi középhõmérséklet alakulása (1901-2000) (forrás:OMSZ)
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME
50
A regionális klímamodellek szerint Magyarország területén folytatódik a melegedés. A
nyár melegebb szárazabb, a tél csapadékosabb lesz és váratóan több extrém idõjárási
eseményre (erõs viharok, szélsõséges csapadékos helyzetek stb.) kell számítani.
44..11 AAzz üüvveegghháázzhhaattáássúú ggáázzookk kkiibbooccssááttáássaa
Minden üvegházhatású gáz különbözõ mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez
sugárzási tulajdonságától, molekuláris tömegétõl és légköri tartózkodási idejétõl függõen
(K1. táblázat).
K1. táblázat: Az antropogén üvegházhatást okozó gázok légtérben való tartózkodási ideje,légköri felmelegítõ képessége (GWP) (forrás: NÉS)
A legnagyobb mértékben a vízgõz felelõs az üvegházhatásért, de a légköri tartózkodási
ideje nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok,
valamint a légkör hõmérséklete határozza meg. A természetben is elõforduló szén-dioxid,
dinitrogén-oxid és metán légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú (10-200 év). Az egyes
ipari tevékenységek a fent említett természetes üvegházhatású gázok mellett mesterséges
üvegház-hatású gázokat is kibocsátanak, ilyenek például a fluorozott szénhidrogének (HFC-
134a), a perfluor-karbonok (HFC-23 vagy PFC) és a kén-hexafluorid (SF6). Az emberi
tevékenységbõl legnagyobb mértékben kibocsátott ÜHG a szén-dioxid. Minden szén tar-
talmú anyag égetésénél a széntartalommal arányosan keletkezik. A világ gazdaságai jelenleg
fõként fosszilis energiahordozókat használnak, így a szén-dioxid kibocsátás az energia-
használattal együtt növekedne. A szén-dioxid kibocsátás mértékét az energiatakarékosság
(energiafogyasztók használatának racionalizálása) növelésével, az energiaigény mérséklésé-
vel (kis energiaigényû technológiák alkalmazása), az energiahatékonyság javításával
(egységnyi termék elõállításához kisebb mennyiségû energia felhasználása), továbbá a
megújuló energiaforrásból környezetvédelmi szempontból hatékony módon elõállított energia
használatával lehet elérni. Magyarországon is elindultak a kibocsátás csökkentést ered-
ményezõ beruházásokat, fejlesztéseket elõsegítõ támogatási programok.
Tartózkodási idõ
(év)GWP 20 év GWP 50 év GWP 100 év
CO2 változó 1 1 1
CH4 10,8 67 23 6,9
N2O 114 291 298 153
HFC-134a 14 3830 1430 435
HFC-23 270 12000 14800 12200
SF6 3200 16300 22800 32600
51
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME
Magyarország szén-dioxid kibocsátása 1980-tól 2000-ig hirtelen és nagy mértékben
csökkent, amely elsõsorban az energiaigényes iparágak megszûnésének tudható be. Ezt
követõen a gazdaság bõvülésével, az energia használat növekedésével 2000-2005 között
gyakorlatilag stagnált a kibocsátás, majd 2008-ig kismértékû csökkenés tapasztalható. A
kibocsátási szerkezetben is jelentõs változás következett be a vizsgált idõszakban. Míg 1980-
ban az ipar 32%-át, a hõtermelés 34%-át, a közlekedés 9%-át adta az összes kibocsátásnak,
2000-ben a hõtermelés 38%-os részaránya mellett az ipari részesedés már csak 16%, a
közlekedésé pedig már 18% volt. 2008-ra a közlekedési részarány tovább emelkedett (25%),
míg a hõtermelésé (38%) és az iparé (16%) gyakorlatilag nem változott.
K3. diagram: A szektoronkénti éves szén-dioxid kibocsátás trendje (1980-2008)(forrás:OMSZ)
A második legnagyobb mennyiségben kibocsátott ÜHG a metán, amelynek forrása a kom-
munális tevékenységek mellett a mezõgazdaság. Az országos metán emisszió is folyamatosan
csökken (K4. diagram). Az állattartási technológiák korszerûsítése, a biogáz (metán)
hasznosítás elterjedése két olyan terület, amelynek komoly szerepe lesz a metán kibocsátás
további csökkentésében.
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME
52
K4. diagram: Az országos metán kibocsátás CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ)
A dinitrogén-oxid kibocsátás közel 70%-áért a mezõgazdaság felelõs, további kibocsátók
a közlekedés és égetéssel járó tevékenységek. A dinitrogén-oxid kibocsátása is csökkent a
vizsgált idõszakban (K5. diagram) a mezõgazdasági technológiák fejlõdésének és a jó
mezõgazdasági gyakorlat elterjedésének köszönhetõen.
K5. diagram: Országos dinitrogén-oxid kibocsátás CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ)
Az F-gázok kibocsátása az ipari tevékenységbõl származik. Ezek a vegyületek egy adott
hasznos tulajdonságuk miatt terjedtek el (pl. jó hûtõközegek, szigetelõ gázok). Az elõttünk
álló feladat ezeket a vegyületeket más, a környezetre veszélyt nem jelentõ anyagokkal kivál-
tani. Az F-gázkibocsátás az utóbbi hat évben összességében növekedett, azonban a nagyobb
légköri felmelegedési képességû gázok közül a PFC-k nagy részét már sikerült kiváltani.
(K6. diagram)
53
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME
K6. diagram: F-gázok kibocsátása CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ)
44..22 AAzz óózzoonnkkáárroossííttóó aannyyaaggookk ffeellhhaasszznnáálláássaa
Az ózon a troposzférában az emberi egészségre káros légszennyezõ, azonban a magas
légkörben (sztratoszféra) létfontosságú, mert ez az, ami elnyeli a Napból érkezõ ultraibolya
sugarakat (teljesen kiszûri az élõvilágra halálos UV-C tartományt és erõsen csökkenti az UV-
B tartomány intenzitását), így lehetõvé teszi a földi életet.
Az ózonréteg a legvastagabb a sarkokon, és a legvékonyabb az Egyenlítõnél. A mérések
szerint 1985-re az ózonkoncentráció a 60-as évek szintjének kétharmadára, 1994-re felére
csökkent. A tudományos kutatások egyértelmûen bizonyították, hogy a változásért az emberi
tevékenységekbõl a légkörbe kerülõ klór és fluor tartalmú szénhidrogének felelõsek. Ezek a
vegyületek speciális meteorológiai körülmények esetén aktívvá válnak, és láncreakcióval
gyors ütemben képesek az ózon elbontására. Az egyes halogénezett szénhidrogének külön-
bözõ ózonbontó képességgel rendelkeznek.
Az ózonréteg elvékonyodásával nõ a földet érõ UV-B sugárzás erõssége, a felszínt olyan
rövidebb hullámhosszúságú (nagy energiájú) sugárzás is elérheti, amelyet korábban a
védõréteg kiszûrt. Egészségügyi következményként növekszik a bõrrákos megbetegedések
száma.
Az elõbbiek vezettek arra a felismerésre, hogy nemzetközi szinten kell gondoskodni az
ózonréteg védelmérõl, így 1985-ben Bécsben aláírták az errõl szóló Egyezményt. Két évvel
késõbb, 1987-ben megszületett az egyezmény végrehajtását biztosító Montreali Jegyzõkönyv,
amely már elõírja egyes ózonkárosító anyagok gyártásának, kereskedelmének és használatá-
nak korlátozását. A korlátozásokon túl a megfelelõ végrehajtás érdekében a Jegyzõkönyv
4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME
54
rendszeres jelentési kötelezettséget is elõír az ózonkárosító anyagok gyártásáról és fel-
használásáról. A Jegyzõkönyv megszületésekor 5 CFC vegyület „freon" és 3 halon vegyület
gyártásának és felhasználásának 50%-os kötelezõ csökkentését írta elõ. A jegyzõkönyvet
idõközben többször módosították, növekedett a tiltott és korlátozott anyagok köre. Az Európai
Unió rendeletben szabályozza az ózonkárosító anyagokkal történõ tevékenységeket.
Magyarország csatlakozott az Egyezményhez (1988) és aláírta a Montreáli Jegyzõkönyvet
(1989) is. Magyarországon nem volt ózonkárosító anyag gyártás. Felhasználásuk az 1960-as
években kezdett növekedni és ez a növekvõ tendencia 1986-ig folytatódott. Elsõsorban
hûtõközegként, hõszigetelõ habosítóként, szórópalackok hajtógázaként, tûzoltóanyagként
használták ezeket az anyagokat. A szabályozások hatálya alá tartozó anyagok éves fel-
használásának alakulását mutatja a K2. táblázat.
* a szén-tetraklorid és a triklór-etán 1996 óta csak analitikai és laboratóriumi célra használható.
K2. táblázat: Az ózonkárosító anyagok felhasználása Magyarországon 2003-2007
A táblázatból látszik, hogy egyes ózonkárosítók használata teljesen megszûnt és a koráb-
ban helyettesítõ anyagként használt HCFC-k használata is jelentõsen visszaszorult.
Az ózonréteg védelmében történt nemzetközi összefogás lehet a jó példa rá, hogy össze-
fogással valódi környezetvédelmi eredményeket lehet elérni. Az ózonréteg aggodalomra okot
adó károsodásának („ózonlyuk") mértéke a tudományos vizsgálatok szerint csökkent, amely
az egyes kockázatot jelentõ anyagcsoportok gyártásának és használatának korlátozásának,
megszûntetésének köszönhetõ. Teljes regenerációját 2050-re jósolja az ENSZ meteorológiai
szervezete a WMO.
ózonkárosító anyagok [t] 2003 2004 2005 2006 2007
CFC-k 0 0 0 0 0
Halonok 0 0 0 0 0
Szén-tetraklorid (CCl4) 0,617 0,375 0,334 * *
Triklór-etán (C2H3Cl3) * * * * *
Metil-bromid (CH3Br) 16 6,5 0 0 0
HCFC 403,6 147,2 161,2 137,8 117,0
55
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
55.. FFEELLSSZZÍÍNNII ÉÉSS FFEELLSSZZÍÍNN AALLAATTTTII VVÍÍZZ
A víz az élet egyik alapeleme, egyben minden gazdasági tevékenység alapvetõ feltétele.
Földünk vízkészletének mindössze 1%-a az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz. A Föld
lakói közül több mint 1,2 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez.
A víz állandó és folyamatos körforgásban van az atmoszféra, a litoszféra és a hidroszféra
között (V1. ábra). Mozgása során ugyan változik állapota és jellemzõi, de a körforgalomban
résztvevõ mennyisége nagyjából állandó. Körforgása során számtalan módon kapcsolatba
kerül a környezet más elemeivel, valamint az antropogén tevékenységek során elõállított, fel-
használt és keletkezõ anyagokkal, szennyezésekkel. Ezek eredményeképpen nemcsak a hal-
mazállapota, hanem minõsége is jelentõsen módosulhat.
V1. ábra: A víz körforgalma (Forrás: Hazánk környezeti állapota 2005, KvVM)
Ezek a tények indokolják, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás és a víz minõségének
védelme szabályozott keretekben történjen. A szabályozásban jelentõs lépést jelent az
Európai Unió által 2000. júliusában elfogadott közös vízpolitikai stratégia, a 2000/60/EK Víz
Keretirányelv (VKI), amely egy átfogó és összefüggõ szabályozási rendszer bevezetését, a
fenntartható vízügyi politika kialakítását irányozza elõ, megköveteli, hogy az egyes víz-
gyûjtõkön osztozó országok összehangolják vízgazdálkodási tevékenységüket. A komplex, a
felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, valamint a vizek mennyiségi és minõségi kérdéseit
együttesen kezelõ szabályozás a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai, a felszín alatti vizek jó
mennyiségi és kémiai állapotának elérését tûzi ki célul 2015-ig. A hazai vízvédelmi szabá-
lyozás (1. melléklet) az elmúlt években jelentõsen megújult, és mára maradéktalanul
megfelel az Európai Unió egységes vízpolitikája elveinek.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
56
A követelmények teljesítésének egyik fontos dátuma volt 2009. december 22., amikorra
minden Tagországnak, így Magyarországnak is el kellett készítenie a VKI elõírásainak
megfelelõen az elsõ vízgyûjtõ-gazdálkodási tervét (VGT). Ebben részletesen elemezni kellett
a vizek állapotát, a vizeket érõ különféle terheléseket, meg kellett határozni az egyes
víztestekre vonatkozó környezeti célkitûzéseket, azok elérésének céldátumát, figyelembe
véve a gazdaságossági számításokat és a társadalom érdekeit is. Mindezek alapján részletes
intézkedési tervet kellett készíteni, különös tekintettel a 2015-ig szükséges minden olyan
feladatról, amelyek végrehajtása számítások szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a vizek jó
állapota elérhetõ legyen azokon a víztesteken is, amelyek jelenleg nem felelnek meg ezen
kritériumoknak. A VGT teljes anyaga és a kapcsolódó háttér információkat tartalmazó doku-
mentumok elérhetõk a www.vizeink.hu honlapon.
A tervezés és a kapcsolódó társadalmi egyeztetés hazánkban több szinten valósult meg:
• országos szinten 1 országos vízgyûjtõ gazdálkodási terv
• részvízgyûjtõ szinten: Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton szinten
(4 részvízgyûjtõ terv)
• tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv) (V2. ábra)
• víztest szinten (869 vízfolyás szakasz, 213 állóvíz, 185 felszín alatti víztest)
V2. ábra: A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés területi egységei (Forrás: VGT, 2009)
Magyarországnak a Duna-medence országaival szoros együttmûködésben összehangolt
vízügyi politikát kell kialakítania és végrehajtania, melynek kereteit a Duna-védelmi
Egyezmény (1994. június 29., Szófia) adja. Az Egyezmény több mint 10 éve lépett hatályba
57
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
a Duna és a Fekete-tenger védelme érdekében. Ez az együttmûködési keret biztosítja a VKI
végrehajtásának nemzetközi szintû koordinációját. A Duna-vízgyûjtõ kerület Európa második
legnagyobb vízgyûjtõje, amelynek területén 19 ország osztozik, melybõl 10 az Európai Unió
tagja, 1 az Unió tagjelöltje és 8 az Unión kívüli ország. Magyarország teljes területe a Duna
nemzetközi vízgyûjtõterületéhez tartozik (Vh1. ábra). Az Egyezmény keretében elkészült a
Duna medence szintû vízgyûjtõ gazdálkodási terv is, amely a http://www.icpdr.org/ honlapon
olvasható. A tervet a dunai országok felelõs miniszterei 2010. február 16-án, Bécsben tartott
találkozójukon egy Közös Nyilatkozat kiadásával fogadták el.
A jelen kiadvány vizekre vonatkozó megállapításai, adatai összhangban vannak az 2009.
december 22-én közzétett országos- és a Duna nemzetközi szintû vízgyûjtõ-gazdálkodási ter-
vek tartalmával.
55..11 FFeellsszzíínnii vvíízz
FFeellsszzíínnii vvíízzkkéésszzlleetteekk mmeennnnyyiissééggii jjeelllleemmzzõõii,, vvíízztteesstteekk kkiijjeellööllééssee
Magyarország medence jellege a vízhálózat képét is nagymértékben meghatározza.
Hazánkban összesen mintegy 9800 nyilvántartott vízfolyás található, melynek összes
hosszúsága meghaladja az 52 ezer km-t. Összes vízhozamuk több mint 90%-át 24 külföldrõl
érkezõ nagy és közepes vízfolyás adja.
A határszelvényekben belépõ átlagos vízmennyiség 112 Mrd m3/év, a hazai csapadék és
párolgás különbsége 6 Mrd m3/év, így a teljes készlet mintegy 118 Mrd m3/év. Az egy fõre
jutó 11 000 m3/év/fõ fajlagos felszíni vízkészlet az egyik legmagasabb érték Európában,
ugyanakkor a 600 m3/év/fõ országon belüli lefolyás fajlagos értéke messze a legkisebb a kon-
tinensen. A külföldi eredetû felszíni vízkészlet 67%-a a Duna, 20%-a a Tisza és 13%-a a
Dráva vízgyûjtõjérõl érkezik. A távozó vízkészlet 94%-a külföldi, és 6%-a hazai eredetû.
Ezek az értékek is azt mutatják, hogy vízfolyásaink mennyiségi és minõségi állapotát elsõ-
sorban a külföldrõl érkezõ vizek határozzák meg. Ehhez járulnak még hozzá az ország
területén belül mindazok az emberi tevékenységbõl származó terhelések és természeti
folyamatok, amelyek hatással vannak a vizek használatára, állapotára.
Vízkészleteink területi és idõbeli megoszlása szélsõséges. Hazánk folyóin évente
jellemzõen két árvíz hullám vonul le, a kora tavaszi áradást a hóolvadás, a kora nyári árhul-
lámot pedig a nyár eleji csapadékmaximum (zöldár) okozza. (Fi1. ábra)
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
58
Fi1. ábra: Árvízzel veszélyeztetett területek (Forrás: VGT, 2009)
A síkvidéki területeink kb. 60%-át (elsõsorban az Alföld és a Kisalföld mélyebb
területei) veszélyezteti idõszakosan a belvíz (Fi2. ábra). A XIX. század közepétõl folytatott
védelmi célú beavatkozások hatására síkvidéki folyóink jelentõs mértékben szabályozottakká
váltak. A belvízelvezetõ rendszer mintegy 40 ezer km hosszúságú.
Fi2. ábra: Belvízzel veszélyeztetett területek (Forrás: VGT, 2009)
A csapadékeloszlás szintén nagyon egyenlõtlen idõben és térben is, emiatt
Magyarországon 100 évbõl 28 év várhatóan aszályos (Fi3. ábra). Az aszály elsõsorban
ugyancsak az Alföld középsõ részét sújtja, mivel ezen a területen a párolgás gyakran megha-
ladja a csapadék mennyiségét (éghajlati vízhiány). Ezt az idõszakosan ismétlõdõ természeti
jelenséget az éghajlat változása várhatóan a jövõben tovább fogja súlyosbítani.
59
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
Fi3. ábra: Éghajlati vízhiány területi eloszlása (Forrás: VGT, 2009)
A Duna az ország felszíni vízhálózatának fõ tengelye, magyarországi szakaszának hossza
417 km. Jellemzõ vízhozama Budapestnél középvízkor mintegy 2300 m3/sec. A Duna leg-
fontosabb magyarországi mellékvizei a Lajta, Rábca, Rába, Ipoly, Sió, Dráva.
A Tisza az ország második legnagyobb folyója. Hossza a XIX. századi szabályozási
munkálatok elõtt több, mint 950 km volt, melyet mintegy 595 km-re rövidítettek le. Jellemzõ
közepes vízhozama Szegednél 800 m3/sec. A Tisza jelentõs mennyiségû - évente mintegy 12
millió tonna- lebegtetett hordalékot szállít. Jelentõsebb mellékvizei a magyar szakaszon a
Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körös, Maros.
Hazánk mintegy 3500 nyilvántartott állóvizének kb. 75%-a mesterséges tó. Az állóvizek
összes vízfelülete közel 1700 km2, ami az ország területének mintegy 2%-a.
A nagyobb állóvizeink szerkezeti mélyedéseket kitöltõ tavak, melyek közül legnagyobb a
605 km2 vízfelületû Balaton, Közép-Európa legnagyobb tava. Vízkészlete a tóra hulló
csapadékból és a tavat tápláló vízfolyásokból származik. Legjelentõsebb tápláló vízfolyása a
Zala.
A Velencei-tó vízfelülete 24,2 km2, vízellátása rapszodikus, vízszintje változó.
A Fertõ-tó teljes vízfelszíne 309 km2, melynek csak mintegy negyedrésze tartozik
Magyarország területéhez, a többi Ausztriához. Sekély vizû tó, mely az idõk folyamán már
többször kiszáradt.
A VKI vizekkel kapcsolatos elõírásait és elvárásait az ún. víztesteken keresztül
érvényesíti, így a vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés legkisebb alapelemei is a víztestek. Egy
vízfolyás vagy állóvíz több víztestbõl is állhat. A vízfolyások esetében a 10 km2-nél nagyobb
vízgyûjtõterülettel rendelkezõ vízfolyások és az 50 hektár vízfelületnél nagyobb állóvizek
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
60
képezték a kijelölés alapját. A víztestként kijelölt vízrészeknek a teljes vízgyûjtõt reprezen-
tálni kell, így a végrehajtott javító intézkedések mind a víztestre, mind a vízgyûjtõ egészére
hatással lesznek. A víztestek kijelölése ezért igen alapos és megfontolt munkát igényelt. A
VKI elõírásai szerint az állapotértékelés és az ezen alapuló környezeti célkitûzések megál-
lapítása érdekében a víztesteket a hasonló tulajdonságaik alapján típusokba kell sorolni.
Magyarország a VKI elõírásait követve természetes és mesterséges vízfolyás- és
állóvíztesteket jelölt ki. A természetes víztestek közül azok, amelyek az emberi tevékenység
eredményeként jellegükben jelentõs mértékben megváltoztak, de fenntartásuk e megváltozott
formában valamilyen társadalmilag fontos ok miatt továbbra is indokolt (pl. árvízvédelem,
stb.) erõsen módosított víztestként kerültek besorolásra. Ez lehetõséget ad arra, hogy a
környezeti célkitûzések megállapítása ezeknél a víztesteknél a vízhasználati funkció
figyelembe vételével történjen. (Fi4. ábra)
Fi4. ábra: Vízfolyás víztestek kategóriái (Forrás: VGT, 2009)
Magyarországon összesen 869 vízfolyás víztest került kijelölésre, amelyekbõl 723 ter-
mészetes és 146 mesterséges vízfolyás víztest. A természetes vízfolyás víztestek közül 350-
et erõsen módosított víztestként soroltak be. A természetes vízfolyás víztestek hasonló
jellemzõik figyelembevételével 25 típusba kerültek besorolásra.
Az állóvíztestek esetében összesen 213 víztest kialakítására került sor, amelyekbõl 84 ter-
mészetes és 129 mesterséges eredetû. A természetes állóvíz víztestek közül 15 erõsen
módosított víztest besorolást kapott. A kijelölt természetes állóvíztestek 16 típusba kerültek
besorolásra.
61
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáátt bbeeffoollyyáássoollóó tteerrhheelléésseekk ééss hhaattáássookk
A vízkészleteket érõ antropogén eredetû szennyezõanyag terhelések jelentõsen befolyá-
solják a felszíni vizek minõségi állapotát. A szennyezõ anyagok elsõsorban
• a vízfolyásokba közvetlenül vagy közvetetten (közcsatorna hálózaton keresztül)
bekerülõ szenny- és használtvíz bevezetésekbõl (ún. pontszerû kibocsátásokból:
települési szennyvíztisztítókból, ipari kibocsátásokból, stb.),
• diffúz jellegû szennyezõ forrásokból (pl. a vízgyûjtõterületrõl történõ
bemosódásokból, légköri kiülepedésekbõl, stb.),
• a külföldi (felvízi) vízgyûjtõterületekrõl jutnak a felszíni vizekbe.
PPoonnttsszzeerrûû sszzeennnnyyvvíízz kkiibbooccssááttáássookk
A Magyarország felszíni vizeibe bevezetett szennyvizek mennyiségét és a fõbb
szennyezõanyagok mennyiségét a kibocsátók 2007. évi adatszolgáltatásai alapján az Fi1.
táblázat tartalmazza. A jelentõsebb kommunális és ipari szennyvízkibocsátók földrajzi elhe-
lyezkedését az Fi5. ábra mutatja.
Fi1. táblázat: A felszíni vizek közvetlen szennyvíz terhelése, 2007 (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft, KvVM VAL/VÉL adatbázis)
A táblázatban szereplõ adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a szennyvíz
kibocsátók széles körére vonatkozó, jogszabályi elõírások alapján kötelezõ ún. „VAL/VÉL"
adatszolgáltatási rendszer csak 2006. után kezdett el fokozatosan, az új vízjogi engedélyek
kiadásának ütemében adatokkal feltöltõdni. Így az adatszolgáltatási kötelezettségekbe
késõbb bevont kibocsátók esetében a tényleges szennyvízterhelés a valóságban kismérték-
ben nagyobb lehet a táblázatban szereplõ adatoknál. A speciális szennyezõanyagok terhelési
Ágazat
Szv.
menny.
[millió
m3/év]
Oxigén
fogy.
KOIk
[kt/év]
Összes
lebegõ
anyag
[kt/év]
Ammónia
NH4-N
[kt/év]
Összes
nitrogén
[kt/év]*
Összes
foszfor
[kt/év]
Extra-
hálható
anyag
[kt/év]
Települési szennyvíz 529 92 26 6 11,4 2,0 4,0
Ipari szennyvíz 144 20 7,0 0,2 0,7 0,1 0,2
Mezõ-, vad-, erdõ- és
halgazdasági szennyvíz42 2,0 4,0 0,1 0,1 0,1 0
Egyéb 76 1,0 1,0 0,1 0,1 0,1 0
Összesen 791 115 38 6,4 12,3 2,3 4,2
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
62
adatait a jelenlegi adatszolgáltatások még igen hiányosan tartalmazzák, így nem szerepelnek
az összesítésben. Ez az adatszolgáltatás képezi alapját az ún. E-PRTR emissziós adatbázis-
nak is. (Részletesen ld. a 8. fejezetben) A korábbi évek hasonló adatai a környezetvédelmi
hatóságok ellenõrzõ mérésein alapultak, amelyek azonban nem terjedtek ki a kibocsátók tel-
jes körére, így például a kisebb kibocsátókra és a közcsatornába történõ kibocsátásokra sem.
Fi5. ábra: Kommunális és ipari szennyvíz bevezetések (Forrás: VGT, 2009)
A felszíni vizeket 2007. évben összesen kb. 790 millió m3 szennyvíz terhelte a
vízhasználat jellegétõl függõ különféle szennyezõanyagokkal.
A hagyományos vízszennyezõ anyagok (szervesanyagok, tápanyagok, ásványi sók, stb.)
tekintetében a települési (kommunális) szennyvizek emissziója a meghatározó. (Fi1.
diagram) 2007. évben a felszíni vizekbe bevezetett szennyvizek mennyiségének 67%-a a
közcsatornákon összegyûjtött szennyvizekbõl származott, ez jelentette a szervesanyag (KOI,
BOI értékben kifejezve) több, mint 80%-át, a nitrogén és foszfor tartalmú tápanyagok több,
mint 90%-át. A települési szennyvizek 4%-a tisztítatlanul, 24%-a mechanikai tisztítás után,
72%-a pedig szennyvíztisztító telepeken történõ tisztítást követõen jutott a felszíni befo-
gadókba. A fõváros és néhány kisebb település kivételével a szennyvizeket biológiai
(esetenként kiegészítõ kémiai, ún. III. fokú) tisztítás után vezetik a vízfolyásokba, ritkábban
állóvizekbe, illetve talajra helyezik el. 643 db kommunális szennyvíztisztító telep üzemelt az
országban, melyek összesen több, mint 1660 db település háztartási, közintézményi és köz-
csatornába kibocsátó ipari üzemi szennyvizét fogadták. (Részletesen ld. a 7. fejezetben.)
63
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
Fi1. diagram: Kibocsátások megoszlása ágazatonként, 2007(Forrás: VITUKI Nonprofit Kft, KvVM VAL/VÉL adatbázis)
A kommunális szennyvizek jelentõs mértékben tartalmazhatnak különbözõ anyagokat,
köztük veszélyes anyagokat, például nehézfémeket, növényvédõszereket, kõolajszár-
mazékokat, gyógyszer maradványokat, stb., amelyek a vízi környezetbe kerülve mérgezõ
hatással lehetnek a vízi élõlényekre, illetve korlátozhatják a vízhasználatokat. Ezek az
anyagok részben a háztartásokból, részben a közcsatornára kötõ ipari kibocsátásokból, jelen-
tõs mértékben pedig a csapadékvízzel történõ bemosódásokból származhatnak.
Mennyiségükre vonatkozóan igen kevés információ áll még rendelkezésre az adatbázisokban.
A felszíni vizekbe közvetlenül bevezetõ kibocsátások lényegesen kisebb hányada ipari
szennyvíz. A közvetlen élõvízbe bocsátott ipari szennyvizek kb. 75%-át a feldolgozóipar bo-
csátja ki, ezen belül a szennyezõanyag tartalom alapján az élõvízfolyások szervesanyag ter-
helésében az élelmiszer-, vegy-, a textil- és a papíripar jelentõs. Az ipari szennyezõanyag
kibocsátások általános tendenciája a lassú csökkenés. Ez elsõsorban az ipari szenny-
víztisztítási eljárások hatásfoka javulásának, illetve a környezetbarát gyártási technológiák
elterjedésének köszönhetõ. Az 1990-es évek gazdasági-társadalmi változásai után a jelentõs
kibocsátónak számító szocialista nagyüzemek sorra bezártak, az ezt követõen korszerûsített,
vagy újonnan létesített üzemek általában kevésbé szennyezõ, víztakarékosabb technológiákat
alkalmaznak. A jelentõsebb ipari kibocsátók többsége az ún. „IPPC-s üzemek" közé tartozik,
így meg kell felelniük az elérhetõ legjobb technikák („BAT") követelményeinek, ami a
szennyezõanyag kibocsátások lehetõ legalacsonyabb szinten tartását követeli meg.
A speciális szennyezõanyagokra vonatkozóan a nehézfémeket kivéve az ipari üzemeknél
sem állnak rendelkezésre még megfelelõ adatok. Az E-PRTR adatbázisokban szereplõ, a
környezethasználók által jelentett veszélyes anyag kibocsátások összesítését részletesen a 8.
fejezet táblázatai tartalmazzák. Összesen mintegy 120 tonna nehézfém (elsõsorban cink, réz,
nikkel, réz, króm, kadmium, higany), valamint jelentõsebb mennyiségû klórozott
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
64
szénhidrogén, fenol és egyéb speciális anyag élõvízbe történõ kibocsátását jelentették a
küszöbértéket elérõ kibocsátók. Az adatszolgáltatási fegyelem javulásával várható, hogy a
tényleges terhelésekrõl a jövõben egyre pontosabb információkkal fogunk rendelkezni, amely
az EU szabályozásból fakadó kötelezettségünk is.
A mezõgazdasági tevékenységbõl származó pontszerû kibocsátások elsõsorban a halgaz-
daságok idõszakos leeresztéseibõl, kisebb mértékben nagy létszámú állattartó telepekrõl
származnak, amelyek a befogadókat elsõsorban szervesanyaggal és tápanyagokkal terhelik.
A szennyvizeken kívül 2007. évben még kb. 700 millió m3 tisztítást nem igénylõ használt
víz került visszavezetésre az élõvizekbe. Ezek elsõsorban az energetikai ipar által használt
hûtõvizek, kisebb részük bányászati eredetû, illetve termálvíz hasznosítási létesítmények
kibocsátásaiból származnak. Bár a vízhasználat ezekben az esetekben nem jelent a
nyersvízhez képest számottevõ szennyezõanyag növekedést, de például a felszíni befogadók
hõterhelését okozhatja. Abban az esetben, ha a vízkivétel felszínalatti termálvíz készletekbõl
történik, úgy ezek magas sótartalma és egyéb szennyezõanyagai a felszíni vizes befogadókat
jelentõsen terhelhetik.
DDiiffffúúzz ffoorrrráássookkbbóóll sszzáárrmmaazzóó sszzeennnnyyeezzõõaannyyaagg tteerrhheelléésseekk
A pontszerû szennyvízbevezetések mellett a felszíni vizeket különbözõ forrásokból érik
ún. diffúz szennyezések is, amelyek általában nagyobb kiterjedésû, nehezen lehatárolható
területrõl jutnak a vizekbe. A szennyezések számos terjedési útvonala közül a legjelen-
tõsebbek:
• mezõgazdasági mûvelésû területekrõl, állattartó telepekrõl származó bemosódások
(szerves trágya, mûtrágya és növényvédõszerek, stb.),
• csatornázatlan településekrõl a nem megfelelõ szennyvízelhelyezés, szikkasztás
miatt,
• települések burkolt felületeirõl származó bemosódásokból (pl. csapadékvizekkel),
• szennyezett talajvizek beszivárgásaiból,
• belvizekkel szállított bemosódásokból,
• szennyezett területekrõl, illegális vagy korszerûtlen hulladéklerakókból származó
kimosódásokból,
• légköri szennyezõanyagok kiülepedésébõl, kimosódásából, stb.
A diffúz szennyezések mértéke nemcsak az emberi tevékenységre jellemzõ tényezõktõl
függ, hanem természeti tényezõktõl is, így a klíma alakulásától, az áramlási viszonyoktól, a
talaj jellemzõitõl, stb. A terhelések mértékét nem lehet a pontszerû szennyvíz kibocsátá-
sokhoz hasonlóan közvetlenül mérni, hanem csak matematikai modell-számításokkal lehet
becsülni a különbözõ forrásokból származó szennyezõanyag terheléseket.
A diffúz forrásokból származó szennyezések jelentõs mértékben a tápanyagok
vonatkozásában jelentenek problémát. A pontszerû szennyvíz-bevezetésekbõl származó és a
modellel becsült diffúz tápanyag terhelési adatok összevetése szerint nagyjából ugyanannyi
65
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
nitrogén és foszfor tartalmú szennyezõanyag kerül a felszíni vizekbe a két forrásból. A ter-
helések területi megoszlása azonban jelentõsen eltérõ, a szennyvízterhelés elsõsorban a
fõváros (az összes terhelés 40%-a) és néhány nagyváros szennyvíz kibocsátásában összpon-
tosul, a víztestek közel 80%-ánál a terhelés nagyobb részben diffúz eredetû. (Fi6. ábra)
Fi6. ábra: Pontszerû és diffúz terhelések aránya a közvetlen vízgyûjtõkön(Forrás: VGT, 2009)
A jelentõs mértékû tápanyagterhelés tekinthetõ a Duna teljes (nemzetközi) vízgyûjtõ
területén is az egyik legfõbb vízminõségi problémának. A tápanyag terhelések számítására
kifejlesztett ún. MONERIS modell eredményei szerint a Duna vízrendszerét évente 58 kt
foszfor és 686 kt nitrogén terheli. (Fi2. diagram) A nitrogén terhelés 49%-a a mezõgazdasá-
gi területekrõl származik, ebbõl 27% közvetlenül a mûtrágya-, szerves trágya felhasználás-
ból, erózióból, stb., 22%-a pedig a mezõgazdasági termeléssel is összefüggõ légköri kibo-
csátásokból (például állattartó telepeken ammónia, metán gáz). Ez utóbbi értékkel együtt
összesen 41% a légköri eredetû terhelés (nitrogén-oxidok, NH3-ammónia, stb.), amelyben a
közlekedésnek, az ipari jellegû nagytüzelõ berendezéseknek, égetõknek van még
meghatározó szerepe. A közvetlen települési eredetû szennyezésekbõl (pontszerû és diffúz
kibocsátásokból) kb. 27% terhelés származik. A foszfor esetében a településekrõl származó
29% direkt (szennyvízbevezetések) és 35% indirekt (pl. csapadékkal való bemosódás,
csatornázatlan területekrõl származó diffúz szennyezések), összesen 64% terhelés a
meghatározó. A mezõgazdasági területekrõl a Duna teljes vízgyûjtõterületén a kalkulált
értékek szerint 21% P származik.
Egy 2005-ben lezárult kutatási projekt eredményei szerint Magyarország a Fekete-tengert
a Duna vízgyûjtõterületérõl elérõ összes P terheléshez közelítõleg 10%-kal, a N terheléshez
alig 7%-kal járul hozzá.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
66
Jelmagyarázat:
1. Szennyvíztisztító telepek 1. Szennyvíztisztító telepek
2. Egyéb városi területek 2. Egyéb városi területek
3. Háttérszennyezettség 3. Háttérszennyezettség
4. Trágya és mûtrágya használat 4. Mezõgazdasági terület használat
5. NHy mezõgazdasági területek 5. Egyéb
6. NOx mezõgazdasági területek
7. NHy Egyéb
8. NOx egyéb területek
Fi2. diagram: A nitrogén és foszfor terhelések fõ forrásai a Duna nemzetközi vízgyûjtõjén(Forrás: Duna Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv, 2009. december, www.icpdr.org)
HHaattáárroonn ttúúllrróóll éérrkkeezzõõ sszzeennnnyyeezzõõaannyyaagg tteerrhheellééss
Vízfolyásaink minõségének alakulásában lényeges a határszelvényekben belépõ
folyóvizek állapota. Az ország szennyezõanyag-terhelési mérlege (Fi2. táblázat) szerint a víz-
folyások belépõ és kilépõ határszelvényeiben a vízminõségi adatokból számított éves
szennyezõ-anyagáramok különbsége azt mutatja, hogy a hazánk területérõl kilépõ vizekben
a nitrogén és foszfortartalmú anyagok éves mennyisége csak kb. 5-10%-kal haladja meg a
belépõ szennyezõanyag-áramokat, annak ellenére, hogy az ország területén is jelentõs
mennyiségû terhelés éri a vízfolyásokat. Ez a magas tápanyag visszatartó képességnek
tudható be, amely nálunk a legmagasabb értékû a Duna-menti országok viszonylatában. Ez
síkvidéki, medencebeli helyzetünk természetes következménye (kis fajlagos lefolyás, nagy
tartózkodási idõ).
67
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
*Becsült adat
Fi2. táblázat: Belépõ és kilépõ szennyezõanyag áramok mérlege(Forrás: DaNUbs projekt jelentés, 2004)
A felszíni vízkészletek vízminõségi állapotát idõnként jelentõs mértékben rontják a rend-
kívüli szennyezések, amelyek során rövid idõ alatt a normál szintet meghaladó, lökésszerû
szennyezõanyag terhelés érheti a vizeket. Ezek sokszor külföldi eredetû, balesetszerû havária
esetekbõl származnak. Emlékezetes példa a 2000. év elején történt, a Tisza romániai víz-
gyûjtõjérõl, bányászati zagytározóból származó cianid szennyezés esete, amely súlyos ökoló-
giai károkat okozott a Tisza magyarországi szakaszán. Évek óta problémát okoz a Rába
idõnkénti habzása, amely az osztrák oldalon történt vízvédelmi beruházások eredményekép-
pen mára megoldódni látszik. Visszatérõ jelenség a vízfelszínen tömegével úszó hulladék (pl.
PET palackok) is a Felsõ-Tisza térségében, ami nagy valószínûséggel a felvízi (ukrán, román)
vízgyûjtõk árterein illegálisan lerakott hulladékokból származik. 2004 és 2008 között több,
mint 700 rendkívüli vízszennyezési eset történt az országban. Leggyakrabban kõolajszár-
mazékok (pl. hajóbalesetekbõl) és tisztítatlan szennyvizek okoztak vízminõségi károkat, de
gyakori volt az idõjárási viszonyokkal összefüggõ halpusztulás is.
HHiiddrroommoorrffoollóóggiiaaii vváállttoozzáássookk hhaattáássaaii,, vvíízzkkiivvéétteelleekk
A hidromorfológiai jellegû változások, hatások jelentõs mértékben befolyásolhatják a fel-
színi vizek vízminõségi állapotát. A különbözõ jellegû mûszaki beavatkozások megváltoz-
tathatják a víztestek természetes mederállapotát, a vízkészletek mennyiségi állapotát,
lefolyási viszonyait. Mindez káros hatással lehet a vízi élõlény együttesekre, és az ökológiai
vízminõségi állapot romlását eredményezheti.
A vízfolyásokban lefolyó vízmennyiség szempontjából a kis-, a közép- és a nagyvízi
állapotokat egyaránt jelentõsen befolyásolják a vízkivételek, melyek olyan mértékben változ-
Vízgyûjtõ Összes foszfor Összes szervetlen nitrogén * Összes nitrogén *
kt/év
BBeellééppõõ 1144,,11 220044,,33 226666
DUNA vízgyûjtõ 8,32 147,6
DRÁVA vízgyûjtõ 1,29 23,4
TISZA vízgyûjtõ 4,49 33,3
KKiillééppõõ 1155,,22 220077,,22 227700
DUNA vízgyûjtõ 9,08 145,8
DRÁVA vízgyûjtõ 1,39 22,9
TISZA vízgyûjtõ 4,77 38,4
MMéérrlleegg
((KKiillééppõõ--BBeellééppõõ))11,,11 22,,99 44
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
68
tathatják meg a felszíni víztestek természetes vízjárását, amely már akadályozza az
ökoszisztéma mûködését és a jó ökológiai állapot elérését. Az ország legnagyobb vízhasználói
az ipari üzemek, ezek használják fel az összes kitermelt vízmennyiség háromnegyedét (ener-
giaipar hûtõvizével együtt). (Fi7. ábra) Az ipari vízkivételek 90%-át a villamos energia ipar
használja fel hûtõvízként. Speciális,- vízkivétellel nem járó- ipari vízhasználat a vízerõmûvek
„in situ" felszíni vízhasználata. (Fi3. táblázat)
Fi7. ábra: Vízkivételek felszíni vizekbõl (forrás: VGT, 2009)
* A parti szûrésû vizeket is tartalmazza
Fi3. táblázat: Összes felszíni vízkivétel a fõbb vízhasználók szerint, 2006.(Forrás: KvVM OECD/KSH adatbázis)
VVíízzhhaasszznnáállaatt jjeelllleeggee mmiilllliióó mm33
Közüzemi vízkivétel* 302
Ipari vízkivétel 3514
Mezõgazdasági célú vízkivétel 265
Egyéb (építõipar, szolgáltatások) 296
ÖÖsssszzeess vvíízzkkiivvéétteell 44 337777
„In situ” vízhasználat (energetikai hûtõvíz) 13 055
MMiinnddöösssszzeesseenn 1177 443322
69
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáánnaakk mmeeggffiiggyyeellééssee
A környezetvédelemért felelõs miniszternek törvényi kötelezettsége a környezet
állapotára vonatkozó mérõ- és megfigyelõ (monitoring) rendszerek létrehozása és
mûködtetése. Ez magában foglalja a vízkészletek állapotának rendszeres megfigyelését is.
Magyarországon kb. ötven éve kezdõdtek meg a felszíni vizek minõségének ellenõrzésére
vonatkozó rendszeres adatgyûjtések, így hosszú távú adatsorok állnak rendelkezésre, elsõsor-
ban az un. „hagyományos" vízszennyezõ anyagokra (pl. szervesanyagok, tápanyagok, ásványi
sók, stb.). Ezek a programok az 1960-2006 közötti idõszakban elsõsorban a nagyobb víz-
folyásokon és tavakon kijelölt mintavételi pontokra terjedtek ki.
1994 és 2007 között az MSZ 12 749 szabvány tartalmazta a felszíni vízminõségi
törzshálózati rendszer mûködésének alapkövetelményeit, valamint a vízminõsítési rendszer
leírását. Összesen 109 folyó és a Balaton, a Velencei tó, a Tisza tó és a Fertõ tó 240
szelvényében történtek általában kétheti gyakorisággal mintavételek. Évi mintegy 6000 db
vízmintából 30-40 féle fizikai-, kémiai - és biológiai paraméter vizsgálatára került sor.
Európai Uniós kötelezettségünknek megfelelõen ennek a megfigyelõ rendszernek a
továbbfejlesztésével került kialakításra a VKI elõírásainak megfelelõ új monitoring rend-
szer, amely 2007-tõl mûködik. Mûködtetésének elveit, rendszerét és szakmai követelményeit
„A felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályai”-ról szóló
31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet részletesen szabályozza.
A VKI szerint a vizek állapotát a vízi ökoszisztémát alkotó élõlénycsoportokkal kell jelle-
mezni és a monitoring során azt kell vizsgálni, hogy a vízi ökoszisztémák mennyire hasonlí-
tanak vagy térnek el a természetes állapottól. Így az irányelv elõtérbe helyezi a biológiai
paraméterek rendszeres megfigyelését, valamint az antropogén eredetû szennyezõ források-
ból származó speciális kémiai szennyezõanyagok (33 féle ún. „veszélyes anyag”) rendsze-
res mérését. A biológiai vizsgálatok a következõ 5 élõlénycsoportra terjednek ki:
• a lebegõ életmódot folytató algák (fitoplankton, FP),
• a makroszkopikus vízi lágyszárú növényzet (makrofita, MF),
• a mederaljzaton vagy egyéb szilárd felületen bevonatot képzõ algák (fitobenton, FB),
• a fenéklakó makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrogerinctelenek, MZ),
• halak élõközösségeire (HAL).
Kiegészítõ vizsgálatként az ökológiai állapot szempontjából releváns fizikai-kémiai (pl.
szervesanyagok, tápanyagok, só-komponensek, speciális szennyezõanyagok, savasodás-pH)
és a fõbb hidrológiai és morfológiai jellemzõk (hosszirányú átjárhatóság, duzzasztás, ártér és
parti sáv állapota, felszín alatti vizekkel való kapcsolat, vízjárás, mederviszonyok) megfelelõ
sûrûségû mérését is rendszeresen végezni kell.
Többszintû monitoring rendszert kell mûködtetni:
• a feltáró monitoring a mennyiségi és minõségi állapot megfigyelésére, a hosszú
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
70
távú trendek nyomon követésére,
• az operatív monitoring az emberi terhelések ökológiai állapotra vonatkozó hatá-
sainak pontosítására, a vízminõség-javító intézkedési programok megtervezésére
és hatékonyságának ellenõrzésére,
• a vizsgálati monitoring az ismeretlen eredetû vízminõségi problémák, pl. havária
esetek kivizsgálására szolgál.
A monitoring állomások kiválasztásának kötelezõ szempontjai, valamint a víztesteket érõ
jelentõs emberi hatások, un. „kockázatok” jellegének (tápanyag és szervesanyag-, veszélyes
anyag szennyezettség, hidromorfológiai befolyásoltság) figyelembe vételével Magyarországon
összesen tíz felszíni vizes monitoring alprogram került kialakításra. (Fi8. ábra)
Fi8. ábra: Felszíni vizek monitoring rendszere (Forrás: VGT, 2009)
A feltáró monitoring program keretében külön alprogram keretében történik a folyók (124
hely) és az állóvizek (23 hely) megfigyelése, összesen 147 helyen. A feltáró vizsgálatok mind
az öt biológiai elemet, a biológiai szempontból nélkülözhetetlen alapkémiát, illetve a hidro-
morfológiai észleléseket és a veszélyes anyagok méréseket tartalmazzák.
A nyolc operatív monitoring alprogram keretében 2007-2009 idõszakban összesen 473
helyen (ebbõl 434 folyó és 39 állóvíz) történt legalább egy éven keresztül monitoring mérés.
Ezekben az operatív alprogramokban a vizsgálatok kisebb gyakorisággal történnek, és
általában csak az indikatív jellegû vízminõségi paraméterek mérésére terjednek ki.
71
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
A vizsgálati monitoring program az ad-hoc jelleggel felmerülõ vízminõségi problémák (pl.
havária jellegû szennyezések) esetén kerül meghatározásra és végrehajtásra (pl. a Rábán
jelentkezõ habzás okának kiderítése céljából végzett magyar-osztrák közös hossz-szelvény
vizsgálatok).
A VKI vízminõségi monitoring rendszer mûködtetését a környezetvédelmi-, ter-
mészetvédelmi és vízügyi felügyelõségek hatósági laboratóriumi hálózata végzi, állami fela-
datként. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok mûködtetik a vízrajzi (mennyiségi)
mérõhálózat üzemeltetését, biztosítják az ökológiai állapot értékeléséhez szükséges vízhozam
és vízállás adatokat és a morfológiai állapotra vonatkozó információkat.
A VKI programon kívül a jogszabályokban kijelölt un. „védett területeken” (kijelölt
fürdõvizek, felszíni vizes ivóvízbázisok, stb.) és a kiemelt fontosságú felszíni vizeink
esetében speciális monitoring rendszerek üzemelnek (pl. Felsõ-Duna szigetközi térsége,
Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó).
A külföldrõl érkezõ váratlan szennyezések elõrejelzése céljából a Tisza vízgyûjtõjén
Automatikus Vízminõségi és Riasztórendszer üzemel, amelynek monitorállomásai Hernád-
Hernádszurdok, Szamos-Csenger, Berettyó-Pocsaj szelvényekben létesültek. (Fi9. ábra) Az
állomások folyamatosan mérik a vízhõmérséklet, pH, oldott oxigén, vezetõképesség,
zavarosság, ammóniumion, TOC, felszíni olaj, klorofill-a, toxicitás értékeket. Ezeken túl-
menõen a szamosi állomás a cink, kadmium, ólom, réz és cianid mérésére is alkalmas. A
mérési eredmények nyomon követhetõk a www.rivermonitoring.hu honlapon.
Fi9. ábra: Tiszai Vízgyûjtõ Automatikus Vízminõségi és Riasztórendszer(Forrás: Hazánk Környezeti Állapota 2005)
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
72
FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáánnaakk éérrttéékkeellééssee
A felszíni vizek minõségének általános jellemzéséhez az elõbbiekben ismertetett monito-
ring rendszerben mért adatok szolgálnak alapul.
2006-ig az MSZ 12749 szabvány alapján történt az állapotértékelés, öt osztályos rend-
szerben.
Eszerint az 1999-2006 közötti idõszakban a vizsgált felszíni vizek többsége közepes
minõségû volt. Az összesített értékelés alapján a vízminõség csak a mintavételi helyek kb.
16%-ában érte el a „jó” minõségû osztályt. (Fi4. táblázat)
Fi4. táblázat: A felszíni vizek minõsége az 1999-2006 idõszak átlaga alapján (Forrás: FEVI adatbázis, 2009)
A fõ mutatók éves átlagértékei alapján a vízminõség általában stagnálást vagy kismértékû
javulást mutatott. Általánosságban az alábbiak voltak megállapíthatók:
• a nagy folyók vízminõsége elfogadható volt;
• a kisvízfolyások állapota kedvezõtlenebb volt, mert terhelésük esetenként jóval
meghaladta öntisztuló képességük mértékét;
• a nagy tavak vízminõsége megfelelõ volt;
• a hazai állóvizekben és folyóvizekben az eutrofizáció jelentõs mértékû volt,
többségük az eutróf és a hipertróf kategóriába volt sorolható.
A 2007. óta mûködõ VKI monitoring rendszer mérési adatainak értékelése az EU
tagországokban alkalmazott egységes, és így összehasonlítható elvek alapján kell, hogy
megtörténjen. (Fi10. ábra) Ennek érdekében a VKI elõírásainak megfelelõ ún. típus-speci-
fikus minõsítési rendszer hazai módszertana az elmúlt években kialakításra került. A 2009.
december 22-én közzétett VGT készítése során elsõ alkalommal történt meg a rendelkezésre
álló, a VKI elveinek és metodikáinak megfelelõ monitoring eredmények ökológiai és kémiai
állapotértékelése.
A megfigyelési rendszerek eredményeit az ökológiai állapot osztályozása céljából ökoló-
giai minõségi arány formájában fejezzük ki, 5 osztályos skálán (kiváló-K, jó-J, mérsékelt-M,
gyenge-Gy, rossz-R). Az aktuális állapotot a víztípusra jellemzõ, az antropogén szennye-
zésektõl, hatásoktól kvázi mentesnek tekinthetõ ún. referencia állapothoz kell viszonyítani.
Vízminõsítési osztály Oxigénháztar
-tás Mutatók
Tápanyag
mutatók
Mikrobiológiai
Mutatók
Mikro-
szennyezõk
Egyéb
szennyezõk
Összesített
minõsítés
Kiváló 0 0 5 3 2 2
Jó 14 7 11 13 23 14
Tûrhetõ 45 36 32 50 39 40
Szennyezett 25 29 41 28 32 31
Erõsen szennyezett 16 28 11 6 4 13
73
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
A mesterséges és az erõsen módosított állapotú víztestek esetén a minõsítés kiindulási alap-
ja a maximális ökológiai potenciál. Az EU állapotértékelésre vonatkozó útmutatója szerint az
ökológiai állapot értékeléséhez figyelembe kell venni a monitoring során vizsgált valamennyi
paramétercsoportot. A biológiai-, fizikai-kémiai-, valamint a hidromorfológiai elemek osztá-
lyozására hazai vízminõségi határértékek lettek meghatározva. Az állapotértékelés az éves
átlagértékek alapján történt.
A felszíni vizek kémiai állapota alatt az emberi egészségre káros anyagok vízi
környezetben való elõfordulását értjük. A kémiai állapot minõsítése céljából ez esetben vala-
mennyi tagországban egységesen alkalmazandó EU szintû határértékek kerültek elfogadás-
ra. A minõsítés az éves átlagkoncentrációkra vonatkozó vízminõségi határértékek, illetve a
legnagyobb megengedhetõ koncentrációk alapján történik. A minõsítés 2 osztályos:
határérték túllépés esetén a kémiai vízminõség nem megfelelõ, egyébként jó.
A több elembõl álló minõsítések esetén az „egy rossz - mind rossz” elv alapján mindig a
legrosszabb határozza meg az összetett minõsítést. A víztest integrált vízminõségi állapotát
így az ökológiai és kémiai vízminõsítés eredménye közül a gyengébb határozza meg.
Fi10. ábra: Az állapot értékelés menete az EU útmutató szerint (Forrás: VGT, 2009)
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
74
ÖÖkkoollóóggiiaaii vvíízzmmiinnõõssééggii áállllaappoott
A 2009. évi állapotértékelésig rendelkezésre álló, a VKI mérési módszertannak
megfelelõ, két-három éves idõszak mérési adatai alapján megtörtént a felszíni víztestek fenti
rendszer szerinti minõsítése, amelynek összefoglaló eredményeit az Fi5. táblázat tartalmaz-
za. A táblázatból is látható, hogy általában a víztestek 20-30%-ról nincsenek jelenleg még
megfelelõ mérési adataink. A mesterséges víztestek, ezen belül is elsõsorban a mesterséges
állóvizek (ezek kb. kétharmada halastó) állapotáról még hiányosabbak az ismereteink. A
víztestek döntõ többségénél nem áll továbbá rendelkezésre valamennyi paramétercsoportra
mérési eredmény, így az állapotértékelés megbízhatósága csak közepes vagy alacsony szin-
tûnek minõsül.
Fi5. táblázat: Felszíni víztestek ökológiai minõsítésének eredménye (Forrás: VGT, 2009)
VVíízzffoollyyááss vvíízztteesstteekk mmiinnõõssééggee
A természetes és erõsen módosított vízfolyás víztestek több mint fele mérsékelt vagy
gyenge állapotú. A vizsgált mesterséges vízfolyások ökológiai potenciálja döntõ mértékben a
jó és mérsékelt osztályba került.
A minõsítésben elsõdleges fontosságú biológiai mutatók alapján a vizsgált víztestek
54%-a mérsékelt vagy gyenge osztályzatot kapott. A víztestek 16%-a elérte a jó állapotot
vagy potenciált. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az adathiány a biológiai mutatók szem-
pontjából volt a legnagyobb, csak nagyon kevés mintavételi helyen állt rendelkezésre mind
az 5 élõlénycsoportra mérési adat. (Fi11. ábra, ld. 76. oldal)
A kedvezõtlen minõsítés elsõsorban a hidromorfológiai hatásokkal magyarázható (A
meder és a part szabályozottsága, a nem megfelelõ hullámtéri mûvelés, az épített mûtárgyak
vagy a túlzott vízkivételek és a nem vízgazdálkodási célú tározás, stb.). A víztestek kevesebb,
mint 10%-a érte csak el ebbõl a szempontból a jó állapotot/potenciált.
A vizek nem megfelelõ fizikai-kémiai állapota a víztestek közelítõleg felénél járult hozzá
a nem jó állapothoz/potenciálhoz. A szennyezési problémákat az esetek túlnyomó több-
ÖÖkkoollóóggiiaaii vvíízzmmiinnõõssííttééssii
oosszzttáállyyTTeerrmméésszzeetteess
EErrõõsseenn
mmóóddoossííttoottttMMeesstteerrssééggeess TTeerrmméésszzeetteess
EErrõõsseenn
mmóóddoossííttoottttMMeesstteerrssééggeess
FFeellsszzíínnii vvíízztteesstteekk %% ÁÁllllóóvvíízz tteesstteekk %%
KKiivváállóó 00 00 77 00 00 00
JJóó 66 66 1166 3311 77 77
MMéérrsséékkeelltt 3322 3399 2277 2288 3344 22
GGyyeennggee 2211 2266 1111 1100 1133 00
RRoosssszz 99 11 00 44 1133 00
NNiinnccss aaddaatt 3322 2288 4466 2200 3333 9911
75
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
ségében a vizek tápanyagterhelése okozta (Legnagyobb arányban a foszfor határérték túl-
lépés fordult elõ.), de a hegy- és dombvidéki kisvízfolyások kb. 20%-ában határértéket
meghaladó volt a szervesanyag-szennyezettség is. Viszonylag sok vízfolyás (a vizsgáltak
26%-a) a sótartalom miatt is kifogásolt volt, mely a hazai vizek természetesen magas sótar-
talma mellett elsõsorban a kommunális szennyvíz-, esetenként a termálvíz bevezetésekkel
hozható kapcsolatba. A víztestek több, mint 40%-a érte el a jó állapotot eszerint a
paramétercsoport szerint. (Fi12. ábra, ld. 76. oldal)
Az egyéb specifikus szennyezõk közül Magyarország a Duna-medencében is jelentõsnek
számító fémeket (cink, réz, króm és arzén) vonta be egyelõre a vizsgálandó jellemzõk sorá-
ba. A jelentõs adathiány miatt azonban csak a víztestek 13%-ára készülhetett minõsítés. A
mérési adatok kb. harmada nem jó minõsítésû, elsõsorban a magas réz- és a cinkkoncentrá-
ciók miatt, fõleg a Tisza részvízgyûjtõjén, feltételezhetõen a geokémiai eredetû (részben
külföldi) magas háttérértékek miatt.
Az összesített ökológiai állapot értékelés alapján a vízfolyás víztestek több, mint 90%-a
nem éri el a jó ökológiai állapotot vagy potenciált. Tekintettel arra, hogy a nagy folyók
állapota/potenciálja arányaiban általában kedvezõbb volt, mint a közepes- és kis vízfolyá-
soké, így a vízfolyások hossza alapján történt értékelés ennél valamivel jobb eredményt
mutatott. (Fi3. diagram)
Fi3. diagram: Vízfolyások ökológiai osztályai a víztestek száma és hossza szerinti megoszlásban (Forrás: VGT, 2009)
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
76
Fi11. ábra: Víztestek biológiai állapota (Forrás: VGT 2009)
Fi12. ábra: Víztestek fizikai-kémiai állapota (Forrás: VGT, 2009)
77
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
ÁÁllllóóvvíízz vvíízztteesstteekk mmiinnõõssééggee
Az állóvizek esetében az állapot összességében jobb, mint a vízfolyások esetében. A ter-
mészetes állóvizek döntõ hányada a jó és mérsékelt osztály között oszlik meg. A biológiai
paraméterek alapján a víztestek kb. 30%-a, a fizikai-kémiai mutatók alapján a víztestek
több, mint fele (55%) jó állapotban van. Ennek oka, hogy tavaink többsége természetvédel-
mi szempontból is védettséget élvez. Ki kell emelni a víztestként is kijelölt szikes tavakat,
melyek ökológiai állapota többnyire kiváló/jó (a fitoplankton a tó speciális jellegébõl
következõen szélsõségesen nagy biomasszát is mutathat). Az állóvizek között kijelölt dunai
és tiszai holtágak állapota azonban az esetek nagyobb részében valamelyik élõlénycsoport
alapján csak a mérsékelt állapotot éri el, ez a belvízbevezetéseknek, horgászati/halászati
hasznosításnak és üdülõterületeknek tulajdonítható.
Az erõsen módosított állóvizek kb. fele mérsékelt/jó állapotú, kb. harmadrészükre nincs
adat. Mindössze 7%-uk éri el a jó állapotot. A mesterséges tavak állapota alig ismert, ezek
elsõsorban halgazdasági hasznosítású tározók.
A nagy, természetes tavaink (Balaton, Fertõ tó, Velencei tó) nyílt vizes részeinek állapota
általában jó minõségû, ezért az állóvizek állapota a teljes vízfelület arányában kifejezve jobb,
mint a víztestek számához viszonyítva. (Fi4. diagram)
Fi4. diagram: Állóvizek ökológiai osztályai a víztestek száma és a vízfelület szerinti megoszlásban (Forrás: VGT, 2009)
KKéémmiiaaii vvíízzmmiinnõõssééggii áállllaappoott
Az EU által meghatározott elsõbbségi anyagokra - néhány kivételtõl eltekintve- a hazai
felszíni vizes monitoring korábbi gyakorlatában nem végeztek rendszeres vizsgálatokat.
Tekintettel arra, hogy ezek az analitikai méréssorozatok igen költséges és bonyolult vizsgála-
tok, a VGT állapotértékelés idõszakára csak 66 monitoring pontra terjedtek ki a vizsgálatok.
Ez 55 víztestre, azaz az összes folyó és állóvíztest kevesebb, mint 10%-ára tették lehetõvé a
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
78
minõsítést. Az elsõbbségi anyaglistából 9 elem, vegyület, vegyületcsoport határérték túl-
lépése fordult elõ, legnagyobb arányban a kadmium (15 víztest, elsõsorban a Tisza víz-
gyûjtõn) esetén. Az elsõbbségi szerves anyagok közül különféle növényvédõ szerek
(endoszulfán, diuron, izoproturon, trifluralin), többgyûrûs aromás szénhidrogének, oktil-
fenolok és dietil-hexil-ftalát ) koncentrációja haladta meg alkalomszerûen a határértéket.
NNaaggyy ffoollyyóóiinnkk ééss ttaavvaaiinnkk mmiinnõõssééggee
Duna
A Duna hazai szakaszán a VKI szerint 4 víztest lett kijelölve, melybõl a Felsõ-Duna sza-
kasz erõsen módosított, a többi természetes állapotú víztest. A különbözõ minõségi elemek
(fizikai-kémiai, biológiai, hidromorfológiai jellemzõk) tekintetében a jó vagy a mérsékelt
állapot/potenciál jellemzõ. Összességében a Duna teljes magyarországi szakasza mérsékelt
ökológiai állapotúnak tekinthetõ, kémiai állapota pedig jó, mivel a vizsgált veszélyes anyagok
tekintetében nem volt határérték túllépés.
A szerves- és tápanyag szennyezettség szempontjából Budapestig jónak mondható a
minõség, a fõváros alatt ugyanakkor romlik. A szennyezés fõváros térségében történõ
növekedésének fõ oka a szennyvíz elégtelen tisztítása. A VGT állapotértékelése idején a
fõváros területén a szennyvizek jelentõs része még nem megfelelõ tisztítás után, vagy tisztí-
tatlanul került a Dunába bevezetésre. A 2009. évre megépült, és jelenleg próbaüzemi mód-
ban mûködõ fõvárosi központi szennyvíztisztító telep 2010. õszétõl várhatóan teljes kapa-
citással megkezdi mûködését, mely eredményeként jelentõs mértékû vízminõség-javulás
prognosztizálható.
A folyó a belépõhöz képest csak kismértékben szennyezettebb vízminõséggel lép ki az
országból, ami a folyó nagy hígító és öntisztuló képességének köszönhetõ. Az országból
kilépõ folyó átlagos mérvadó vízhozama is csak 1,2-szerese a belépõ szelvényének.
Tisza
A Tiszán kijelölt 7 víztestbõl 4 természetes 3 erõsen módosított. Az ökológiai állapot,
illetve az ökológiai potenciál a mérsékelt osztályba tartozik. A különbözõ minõségi elemek a
felsõ szakaszon jó állapotot mutatnak, ami késõbb egy osztályt romlik. Ennek részben oka,
hogy a Tisza kisebb víztömege miatt kisebb hígító hatással rendelkezik, és így a mellékvíz-
folyásokon érkezõ terhelések szerepe meghatározóbb, mint a Dunánál. A sokéves mértékadó
vízhozam arányok a Tisza esetében kb. 3,5-szeresen haladják meg a belépõ szelvényét.
Másrészt a mérsékelt állapot a jelentõs hidromorfológiai beavatkozások következménye is.
A Tisza magyarországi szakaszának vízminõségét alapvetõen a határon túlról érkezõ víz
minõsége határozza meg, de befolyásolják a mellékvízfolyásokon érkezõ terhelések, valamint
a folyó menti nagyobb települések (Tiszafüred, Szolnok, Szeged, stb.) környezetében a kom-
79
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
munális és ipari szennyvízbevezetések. Az elmúlt másfél évtizedben, különösen a 90-es
években a Tisza, valamint általában a mellékvízfolyásainak vízminõsége mind a szerves
anyag, mind a tápanyagtartalom vonatkozásában javulást mutatott.
Ma a Sajó és a Bodrog számottevõen már nem rontja a Tisza vízminõségét. Ugyanakkor a
Tisza további szakaszain a közel azonos vízmennyiségû, de nagyobb szennyezettségû
(Szamos, Maros), valamint a kisebb, de lényegesen szennyezettebb mellékvízfolyások
(Kraszna, Lónyai-csatorna, Zagyva) hatására romlik a vízminõség.
A kémiai állapot tekintetében a 7 víztestbõl 4 határérték túllépést mutat és így nem
megfelelõ, elsõsorban a kadmium és a PAH vegyületek tekintetében. A Tisza vízgyûjtõjén az
egyéb specifikus szennyezõanyagok közül a cink és a réz jelentõs határérték túllépést mutat,
elsõsorban a vízgyûjtõterület geokémiai jellege következtében. A folyó vízminõségét idõnként
jelentõsen veszélyeztetik a külföldi vízgyûjtõkrõl származó rendkívüli szennyezések.
Balaton
A VKI szerint a Balaton egy víztestként lett kijelölve. A VKI szerint összességében a
Balaton jó ökológiai és kémiai állapotban van.
1995 után a tó állapotában jelentõs javulás következett be, a tó szennyezõanyag-terhelése
(elsõsorban az algásodás szempontjából veszélyes foszfor-terhelése) közel 50%-kal csökkent,
az azt megelõzõ idõszakhoz képest. Ennek részben a mûtrágyahasználat drasztikus vissza-
esése, a vízvédelem érdekében tett kormányintézkedések, környezetvédelmi beruházások
(csatornázás, szennyvíztisztítás, a tisztított szennyvizek kivezetése a vízgyûjtõrõl, a hul-
ladékgazdálkodás reformja, stb.) és a csapadékhiányos idõjárás voltak a fõ okai. Ugyanakkor
továbbra is fennáll az eutrofizálódás gyorsulásának veszélye, amely különösen a nagy
meleggel és vízhiánnyal párosulva idõszakonként kedvezõtlen ökológiai változásokat is
okozhat.
A tó vízminõsége nyugatról keletre fokozatosan változik, a keleti medencében kedvezõbb
képet mutatva. A vízminõségi különbségét a medencénként eltérõ mértékû, és idõszakosan
elõforduló algásodás mértéke is jelzi. (Fi13. ábra)
A tó vízminõségét egyre csökkenõ mértékben ugyan, de kedvezõtlenül befolyásolja, a Zala
vízgyûjtõrõl érkezõ növényi tápanyag, amely a Kis-Balatonból távozva a tó összes ter-
helésének több, mint egyharmada.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
80
Fi13. ábra: A Balaton medencéiben mért trofitási szint alakulása az 1982-2008 idõszakban(Forrás: Balatoni Információs Tájékoztatási Rendszer, Közép-dunántúli KTVF)
Velencei tó
A Velencei tó a VKI szerint két víztestre lett osztva. A nyílt vizes területe valamennyi
minõségi elem tekintetében eléri a jó állapotot, azonban a nádas-lápi területe a mérsékelt
osztályba sorolódott, elsõsorban a biológiai vizsgálatok alapján.
A Velencei-tó - általában a természetes állapotának megfelelõen - igen nagy mennyiség-
ben tartalmaz oldott szervetlen és szerves anyagokat. A kationok közül domináns a nátrium,
a magnézium és a kálium, az anionok közül pedig a klorid és a szulfát. A vízben lebegõ
anyagok mennyisége nem jelentõs, a növényi tápanyagtartalma csak idõnként haladja meg
nagyobb mértékben az átlagos értéket. A 90-es évek elején a Velencei-tó trofitási állapota -
az OECD osztályozás szerint is - eutrófnak, illetve eu-politrófnak minõsült. Az elmúlt évek-
ben némileg összhangban a Balatonon észleltekkel - a viszonylag alacsony klorofill-a értékek
jellemzõek.
FFüürrddõõvviizzeekk mmiinnõõssééggee
Hazánkban a 78/2008 (IV. 3.) kormányrendelet alapján a természetes fürdõvizek
minõségének rendszeres ellenõrzése az ÁNTSZ-hálózat hatáskörébe tartozik. A vízminõsítési
rendszer az EU egységes értékelési rendjének megfelelõ és elsõsorban a bakteriológiai
vízminõségi állapot alapján történik.
2007-ben a mintegy 240 fürdésre kijelölt vizünk 79%-a megfelelt a kötelezõen elõírt
határértékeknek. 54%-ban az ennél szigorúbb, ajánlott kritériumok is teljesültek, ezeknél a
vízminõség kiváló volt. Az éves statisztikák szerint a tendencia javuló (2005-2007 között a
megfelelt minõsítést kapott fürdõvizek száma 39%-ról 79%-ra, a kiváló vizeké 26%-ról
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1995
1994
1982
OECD szerinti minõsítés (klorofill tartalom, nyáron)oligotróf <8 μg/lmezotróf 8-25 μg/leutróf 25-75 μg/l hipertróf >75 μg/l
81
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
54%-ra emelkedett). A nagy tavak és a fontosabb fürdõhelyek minõsége megfelelõ, a prob-
lémák a kisebb állóvizekkel és nagyobb folyókkal vannak, többnyire idõszakosan.
A nagy tavak állapotáról és a fürdõvizek minõségérõl fürdési szezonban a
www.kvvm.hu/szakmai/balaton honlapon keresztül lehet tájékozódni.
FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáávvaall kkaappccssoollaattooss ffõõ pprroobblléémmáákk ééss ookkaaiikk
Felszíni vizeink minõségi állapotát befolyásoló hatások közül elsõsorban
• a vizeinket érõ szerves anyag- és tápanyagterhelések,
• felszíni vizeket veszélyeztetõ anyagok és termálvíz bevezetések,
• a felszíni vizek ökológiai állapotát befolyásoló hidromorfológiai változások
tekinthetõk jelentõs vízgazdálkodási kérdésnek. Annak érdekében, hogy felszíni vízkész-
leteink mindenhol jó ökológiai és jó kémiai állapotba kerüljenek, vagy a már meglévõ jó
állapotuk ne romoljon, megfelelõ intézkedések végrehajtására van szükség.
A legelterjedtebbnek tekinthetõ vízminõségi probléma hazánkban a szervesanyagok, a
nitrogén- és foszfor tartalmú szennyezõanyagok (ún. tápanyagok) túlzott mértékû megje-
lenése. Ezek az anyagok megváltoztatják az ökoszisztémák életfeltételeit: a szervesanyag
bomlása fogyasztja az oxigént, vagy a sok tápanyag hatására a növények természetestõl eltérõ
növekedési/pusztulási folyamatai indulnak be (eutrofizáció/algásodás, hínarasodás, nádpusz-
tulás, sûrûn benõtt medrek, stb.), ami azután kihatással van az ökoszisztéma egészére.
E problémák oka jelentõs mértékben a települési szennyvizek nem megfelelõ össze-
gyûjtése, kezelése és elhelyezése, amelyek többféleképpen és különbözõ mértékben veszé-
lyeztetik a vízi környezetet.
A településeken folytatott állattartás és növénytermesztés, az illegális hulladéklerakás, a
kemikáliákkal szennyezett talajok, a közutak szennyezettsége miatt a csapadék és a lefolyó
víz szennyezõdése közvetetten szintén károsan befolyásolhatja a felszíni vizek minõségét. A
szakszerûtlen szikkasztás vagy az elöregedett csatornákból kiszivárgó szennyvíz a talaj-
vizeket szennyezi el, melyek szennyezhetik a településen keresztül haladó vízfolyásokat is.
Azokon a településeken, ahol nem épült ki külön csapadékelvezetõ rendszer, sok esetben
gondot jelent, hogy a szennyvízgyûjtõ hálózatba jelentõs mennyiségû esõvíz kerül, ami a fel-
színi víz befogadón okozhat lökésszerû szennyezõanyag hullámot.
A mezõgazdasági termelésbõl, a szántóterületekrõl származó ún. diffúz típusú szennyezés
a trágyázásnak és a nem megfelelõ táblaszintû védelemnek tulajdonítható. Dombvidéki
kisvízfolyásaink legfõbb szennyezési forrása a szántóterületekrõl bemosódó talaj, mely fõként
növényi tápanyagokat, de növényvédõ szer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidéki
területeken a vízfolyások mezõgazdasági eredetû diffúz szennyezése jelentõs mértékben a
bevezetett belvizekkel érkezik.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
82
Összességében a felszíni vizek tápanyag terhelésében nagyjából fele-fele arányban osz-
tozik a pontszerû (szennyvíz) bevezetés és a diffúz szennyezés. A dombvidéki területeken
jellemzõen a diffúz (eróziós) terhelés, síkvidéki kisvízfolyásoknál pedig inkább a szenny-
vízbevezetések okoznak problémát. A tendencia a további fokozatos eltolódás a diffúz ter-
helések irányába.
A hazai, dombvidéki vízfolyások jelentõs részén találunk tározókat, melyek folyamatos
feliszapolódása gondot jelent. A vízfolyásokban, különösen a duzzasztott szakaszokon
(tározókban) a lebegõanyaghoz kötött foszfor felszabadulhat és bekerülhet a tápanyagforga-
lomba. Emiatt a tározók vize nyaranta algásodik, és ennek hatása érezhetõ az alvízi szaka-
szokon is. Idõszakosan jelentkezõ, de jelentõs problémát okozhat a halastavak vízleeresztése,
mely lökésszerû szerves- és tápanyagterhelést jelent az alvizekre.
A magas tápanyagterhelések nemcsak a hazai felszíni vízkészletünk miatt jelentenek
problémát, hanem a Duna vízgyûjtõ egészét érintik. A Duna és a mellékfolyói által szállított
tápanyagok egyértelmûen felelõsek a Duna - Deltában és a Fekete tenger torkolatvidékén
tapasztalt vízminõség romlásnak (eutrofizálódás). Annak ellenére, hogy a Duna és mellékvíz-
folyásainak vízminõsége az elmúlt két évtizedben számottevõen javult, a jelenlegi összes
nitrogén terhelés még mindig kb. 30%-kal, az összes foszfor terhelés pedig mintegy
20%-kal magasabb a referencia viszonyokat jelentõ, 50-es évekre jellemzõ állapotnál. A
Duna-védelmi Egyezmény keretében készített vízgyûjtõ gazdálkodási terv a Fekete tenger jó
állapotának eléréséhez a 60-as évekre jellemzõ terhelés elérését tûzte ki célul 2015-ig.
A veszélyes anyagokat illetõen kevés és hiányos ismerettel rendelkezünk a szennyezõ for-
rásokról és a vízi környezetben való elõfordulásukról. A nem megfelelõen tisztított ipari
szennyvizek a technológiájuknak megfelelõen különbözõ típusú szennyezõanyagokkal terhel-
hetik a befogadó vízkészleteket, elsõsorban akkor, ha mûködésük nem felel meg az elérhetõ
legjobb technikáknak. A fõ kockázati tényezõt az ismeretlen anyagok (évente igen
nagyszámú új kemikáliát állítanak elõ és forgalmaznak), a rendkívüli szennyezések és a dif-
fúz terhelések okozzák. Gondot okozhat helyenként a vízgyûjtõ geokémiai adottsága miatt
sokszor a háttérszennyezettség is, elsõsorban néhány nehézfém komponens szempontjából,
fõleg a Tisza vízgyûjtõjén. A külföldi eredetû balesetszerû vízszennyezések (haváriák) sok-
szor szintén veszélyes anyagokkal hozhatók összefüggésbe.
Lokális jellegû vízminõségi problémát okozhat a használt termálvizek felszíni vizekbe
vezetése, melynek során a termálvíznek a felszíni víztõl jelentõsen eltérõ magas sótartalma,
ionösszetétele és hõmérséklete jelent túlzott terhelést a vízre, és ennek következtében a befo-
gadó ökoszisztémájának átalakulása okozhat gondot (pl. faji összetétel változása, idegen,
esetleg ún. özönfajok elterjedése). További problémát jelenthet az, hogy a hévíz kutak egy
részében gyakori a fenol (és származékai), valamint a PAH vegyületek elõfordulása.
A folyók és állóvizek természetes medrét, vízháztartását, lefolyási viszonyait megváltoz-
tató hidromorfológiai változások is jelentõsen ronthatják a vízi ökoszisztémák
életkörülményeit. Legfõbb problémát a vízfolyásokon a vízi élõlények hossz menti mozgásá-
nak korlátozása, a folyók szabályozottsága, az árvízvédelmi létesítmények, a belvízvédelmi
83
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
tevékenység és aszály hatása a vizes élõhelyek állapotára, a vízfolyások és állóvizek
vízjárásában bekövetkezõ változások jelentik.
Ezek a vízgazdálkodási problémák megfelelõ és átgondolt cselekvéseket igényelnek
annak érdekében, hogy a vizek jó állapota elérhetõ legyen. Az ennek érdekében szükséges
legfontosabb intézkedéseket az 5.3 fejezet foglalja össze.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
84
55..22 FFeellsszzíínn aallaattttii vvíízz
AA ffeellsszzíínn aallaattttii vvíízztteesstteekk kkiijjeellööllééssee ééss jjeelllleemmzzééssee
Annak érdekében, hogy az eltérõ vízföldtani, utánpótlódási, területhasználati, és egyéb
adottságoknak és szükségleteknek megfelelõ vízvédelmi intézkedéseket lehessen hozni, a VKI
a vízgyûjtõkön belül kisebb tervezési egységek, víztestek kijelölését írja elõ. A felszín alatti
víztestek viszonylag nagy kiterjedésû vízadók, illetve víztartó összletek jól lehatárolható
részében található felszín alatti víz tömeget jelentik. A víztestek folyamatos megfigyelése, rend-
szeres állapotértékelése biztosítja a víz védelmére és fenntartható használatára vonatkozó EU
elõírások betartásának ellenõrizhetõségét. A VKI alapvetõ célkitûzése, hogy a víztestek állapota
ne romoljon, valamint, hogy 2015-re lehetõleg valamennyi víztest mennyiségi és minõségi
szempontból is jó állapotba kerüljön. A tagállamok víztest szinten határozzák meg a vizek
állapotát, követik nyomon a vizek állapotának javítását, megõrzését szolgáló intézkedések
hatását, és jelentik az EU felé az elért eredményeket. Ebbõl a célból 6 évente vízgyûjtõ-
gazdálkodási tervet készítenek, amely tartalmazza az elõzõ 6 éves ciklus eredményeit és
értékelését, valamint a következõ ciklusra vonatkozó célkitûzéseket és tervezett intézkedéseket.
A felszín alatti víztestek lehatárolása a vízföldtani adottságok (medencebeli porózus,
karsztos, ill. egyéb kõzetösszletek), a vízhõmérséklet (hideg, ill. termálvíz), a vízadó
érzékenysége, az áramlási rendszer jellege (fel, leáramlási, ill. vegyes területek) és néhány
esetben adminisztratív szempontok alapján történt.
A fentiek alapján összesen 185 felszín alatti víztest került kijelölésre:
• 45 hegyvidéki, ebbõl 22 sekély hegyvidéki, 23 hegyvidéki víztest,
• 111 porózus, ebbõl 55 sekély porózus (a hétköznapi életben használt kifejezéssel
élve: talajvíz), 48 porózus (más szóval: rétegvíz), 8 porózus termál víztest,
• 29 karszt, ebbõl 14 hideg karszt, 15 termál karszt víztest.
A felszín alatti víztestek átlagos területe 1511 km2 (16,74 km2 - 13602 km2), 113 víztest-
nek van közvetlen kapcsolata a felszínnel (mely csapadékvíz, illetve szennyezõanyag
közvetlen beszivárgását teszi lehetõvé). A víztestek vastagsága nagyon eltérõ: 2-3550 m. (A
felszín alatti víztestek elhelyezkedése a víztestek állapotértékelésérõl szóló fejezetekben az
Fa4., Fa5. ábrákon, és az Fa12. és Fa13. ábrákon látható.)
FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk mmoonniittoorriinnggjjaa
A felszín alatti vizek mennyiségi és minõségi állapotáról, és az állapotban bekövetkezõ
rövid, vagy hosszú távú változásokról az alábbi források szolgáltatnak információt:
• a többé-kevésbé állandó pontok rendszeres mintavételét, mérését, vizsgálatát
szolgáló monitoring rendszerek;
• a vízkivételekhez kapcsolódóan teljesített statisztikai adatszolgáltatások
(pl. vízmûvek adatszolgáltatása);
• a kutatási programok, idõszakos felmérések.
85
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
A felszín alatti vizek állapotértékelése szempontjából legnagyobb jelentõsége a rend-
szeres adatokat szolgáltató monitoring rendszereknek van, amelyek a felszín alatti vizek
esetében elsõsorban kutak és források mennyiségi és minõségi megfigyelésére terjednek ki.
A felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló KvVM rendelet szerint a fel-
szín alatti víz monitoring rendszer az alábbi alrendszerekbõl áll:
• A területi monitoring az állami szervezetek által mûködtetett monitoring rendszereket
jelenti, melyek egyrészt a felszín alatti vizek mennyiségi állapotát észlelik, másrészt a
természetes tényezõk (pl. a kõzetekbõl kioldódó ásványianyag tartalom) és a diffúz
emberi hatások (nem-pontszerû szennyezõforrások) következtében kialakuló minõségi
állapotát, és ezek hosszú távú változásait követik nyomon.
• A környezethasználati monitoring a környezethasználók által végzett mérésekbõl és
vizsgálatokból áll össze, melyek célja a pontszerû tevékenységek felszín alatti vízre
gyakorolt hatásának megfigyelése. A mérések végzése a környezethasználó feladata.
Mindkét alrendszer pontjaival szemben alapvetõ elvárás a reprezentativitás, vagyis, hogy
hûen tükrözzék a környezõ vizek állapotát a területi monitoring, vagy a megfigyelt
tevékenység hatását a környezethasználati monitoring esetében. A területi monitoring pont-
jaiból lettek kiválasztva az EU felé jelentett országos víztest monitoring hálózat elemei (VKI
monitoring). Az ezeken végzett kémiai méréseket kétféle programba szervezett módon kell
végezni: szükség van a minden víztestre kiterjedõ, un. felügyeleti programra, és ezt egészíti
ki a gyenge vagy veszélyeztetett helyzetû víztestek un. operativ monitoringja, mely program
a felügyeleti monitoringhoz képest sûrûbb méréseket kíván meg.
A VKI mellett az EU Nitrát irányelve is elõírja a felszín alatti vizek minõségi megfi-
gyelését a mezõgazdasági eredetû nitrát szennyezés csökkentése érdekében. Ez utóbbi pont-
jai a víztest monitoring részét is képezik (Fa1. ábra).
Fa1. ábra: A VKI és nitrát monitoring pontjai (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
86
FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk kkiitteerrmmeellééssee,, mmeennnnyyiissééggii áállllaappoottáánnaakk éérrttéékkeellééssee
Magyarországon a felszín alatti vizet legnagyobb mennyiségben ivóvízként történõ
hasznosítás céljára termelik ki (ez a teljes felszín alatti víztermelés 79%-a, amely az ivóvízel-
látás több mint 94%-a), a fennmaradó 21%-ot ipari-, bányászati-, geotermikus energia-
hasznosítási, továbbá fürdõvíz, öntözés-, és egyéb célú vízkivételek teszik ki.
A felszín alatti víztest típusokat vizsgálva megállapítható, hogy az összes vízkivételt te-
kintve a legnagyobb mértékû vízkitermelés a porózus víztestekbõl történik, majd a karszt, és
a porózus termál víztestek következnek (Fa1. diagram). Az ivóvíz igen magas aránya minden
víztest típusban meghatározó, kivéve a meleg, 30°C-nál magasabb hõmérsékletû (ter-
málkarszt, porózus termál) víztesteket. A termálvíztestek hévízkútjainak és forrásainak mint-
egy 30%-át balneológiai, több mint 25%-át ivóvíz-ellátási, és nem egészen a felét geoter-
mikus energiahasznosítási célból üzemeltetik. A hévizek geotermikus energiahasznosítási
célú használata a közelmúltban növekedésnek indult, összhangban az EU által megfogalma-
zott, a megújuló energiaforrások minél nagyobb mértékû kihasználására vonatkozó cél-
kitûzéssel.
Fa1. diagram: Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok szerint (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
Magyarországon naponta átlagosan mintegy 2,7 millió m3 vizet termelnek ki a felszín alól.
Az egy fõre jutó közüzemi vízfogyasztás, és az összes termelési célú vízkivétel az utóbbi két
évtizedben csökkent, ill. stagnál. Ennek ellenére a kitermelések mértéke az ország több
területén meghaladja az utánpótlódó mennyiséget.
A vízkivételek jelentõsen meghatározzák a felszín alatti vizek állapotát. Az utánpótlódó
vízmennyiséget tartósan meghaladó vízkivétel talaj-, réteg-, ill. karsztvízszint-süllyedést, a
termálvízkészletek esetében nyomás- és hõmérséklet csökkenést eredményez, források ela-
padását okozhatja. Ha a felszín alatti víz kisvízfolyást vagy sekély, pl. szikes tavat táplál, a
vízszintcsökkenés következtében - fõként csapadékmentes idõszakban -megszûnik az után-
87
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
pótlódás lehetõsége, és a csökkenõ vízmennyiség a helyi ökoszisztémák károsodásához, akár
egyes fajok eltûnéséhez is vezethet.
A mennyiségi állapot változása mellett a víztermelések hatására vízminõségi változások is
bekövetkezhetnek: a vízadók túltermelése csökkentheti pl. a termálvíz hõmérsékletét, illetve
ronthatja kémiai összetételét.
A fent leírt problémák megelõzése, ill. a kedvezõtlen állapotváltozások mérséklése és
lehetõség szerinti helyreállítása céljából meg kell határozni azt a vízmennyiséget, amely az
élõvilág károsítása nélkül, hosszú távon rendelkezésre áll az emberi szükségletek
kielégítésére. Ebbõl a célból a VKI elõírja a víztestek mennyiségi állapotértékelését, mely
vízszint-idõsorok elemzése, vízmérleg számítás, az ökoszisztémák károsodásának, valamint a
vízminõségben, ill. vízhõmérsékletben bekövetkezõ káros változások vizsgálata alapján kerül
elvégzésre. Az állapotértékelés során gyenge állapotba sorolt víztestek esetében általában
nincs lehetõség a felszín alatti víztermelés növelésére, és a meglevõ kitermeléseket felül kell
vizsgálni a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák védelme vagy a vízháztartás egyensúlyá-
nak visszaállítása érdekében
A 2009-ben elvégzett mennyiségi állapotértékelés alapján a 185 felszín alatti víztest
közül 27 állapota gyenge, 158 jó állapotú. Az utóbbiból azonban 35 esetében a vízmérleg
pontatlansága, illetve a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák állapotának bizonytalansága
miatt a jó állapotú besorolás ellenére a víztest külön figyelmet érdemel. (Fa2. diagram)
Fa2. diagram: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota víztest típusonként (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
A vízszint vizsgálat azt mutatja, hogy a felszín alatti víztestek jó részén nem tapasztalható
olyan mértékû vízszintsüllyedés, ami a víztest egészének gyenge minõsítését vonná maga
után. Vízszintemelkedés, ill. stagnálás figyelhetõ meg az Alföld több területén a
rétegvízadókra telepített közcélú és ipari vízkivételek jelentõs csökkenése következtében. A
Dunántúli-középhegység karsztos víztartóiban a bányavíz-emelés megszûnte óta a vízszintek
folya- matosan és jelentõsen emelkednek, a nagyobb, regionálisan is jelentõs forráscsopor-
tok hozama nõ. Ugyanakkor a térség sem a vízháztartás, sem az ökoszisztémák szempontjából
még nem rehabilitálódott teljesen, vagyis még mindig gyenge állapotú.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
88
A Duna-Tisza közi hátság területén a 80-as években a száraz idõjárás és a megnövekedett
vízkivételek együttes hatására bekövetkezett jelentõs vízszintsüllyedés - a Kígyós vízgyûjtõ
kivételével - megszûnt a rétegvízadóban, de továbbra is érvényes a talajvíztartó jelentõs
részére (Fa2. ábra, Fa3. ábra). Bár a vízszintsüllyedés ezeken a területeken is lényegesen
kisebb mértékû, mint korábban, az ökoszisztémák továbbra is károsodnak. A Nyírség déli
elõterében és a Hajdúságban több lokális süllyedés, és az ökoszisztémák károsodása jelzik,
hogy a víztest vízhasználatai nem fenntarthatóak, a jelenlegi helyzet javítása intézkedéseket
igényel. A Hortobágyon, Nagykunságban, valamint a Hanságban szintén kimutatható a víz-
szintsüllyedés.
Fa2. ábra: A talajvízszintek legkisebb terep alatti mélysége a 2001-2008. között idõszakban(Forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)
Fa3. ábra: Az 1956-60. közötti idõszak áltagos és a 2008. évi közepes talajvízszintek különb-ségének területi eloszlása (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)
89
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
A Mátra- és Bükkalján a lignitbányászat víztelenítéséhez kapcsolódik a bányászattal
együtt vándorló két jelentõs süllyedési góc: Gyöngyösvisonta és Bükkábrány környezetében,
amely veszélyezteti a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák vízigényének kielégítését.
Három porózus termál víztest (Nyugat-, Észak- és Dél-Alföld) gyenge állapotú: ezek a ter-
málvíztestek mélyen találhatók, jelentõs termálvíz-kivétel történik belõlük, ugyanakkor az
utánpótlás a fedõ víztestek irányából kisebb, mint a kitermelés. A hiányt a nagy vastagságú
vízadó összlet tárolt készletének fogyása pótolja. Szintén gyenge állapotú két kisebb, önálló
hidraulikai rendszerként jellemezhetõ, utánpótlással alig rendelkezõ termál karsztvíztest
(Sárospataki és Recsk-Bükkszéki termálkarszt).
Néhány fokos hõmérséklet csökkenés mutatható ki az Egri gyógyforrások és a Hévízi tó
esetében, mely feltehetõleg a termelések hatására az egyes felszín alatti térrészekbõl áram-
ló, különbözõ hõmérsékletû vizek keveredési arányának megváltozásából ered, azonban a
vizsgálat bizonytalanságai miatt ezek a víztestek nem kaptak „gyenge” minõsítést.
Az Fa4. és Fa5. ábrák a sekély, a karszt és a termál porózus víztestek mennyiségi
állapotértékelésének eredményét mutatják.
Fa4. ábra: A sekély porózus és sekély hegyvidéki vízestek mennyiségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
90
Fa5. ábra: A karszt és termál porózus víztestek mennyiségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk sszzeennnnyyeezzõõddéésssseell sszzeemmbbeennii éérrzzéékkeennyyssééggee
Mivel a felszín alatti víz lassan mozog a talaj felszíne alatt, az emberi tevékenységek
hatása hosszú ideig érzékelhetõ. Ez azt jelenti, hogy adott esetben egy szennyezés
évtizedekkel késõbb is veszélyeztetheti a felszín alatti víz minõségét, és azon keresztül a fel-
szín alatti víz által táplált felszíni vizeket, a társuló vízi és szárazföldi ökoszisztémákat is. A
szennyezett területek helyreállítása során szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az
összes szennyezõanyag teljes mértékû eltávolítása a legtöbb esetben nem lehetséges. Emiatt
a felszín alatti vizek védelme terén az elsõdleges cél a szennyezés megelõzése, illetve korlá-
tozása a nem veszélyes anyagokra vonatkozóan.
A felszíni eredetû szennyezõdésekre a jó víz-utánpótlású, jó vízvezetõ-képességû és se-
kély víztartók a legérzékenyebbek. A karsztterületeken szinte akadálytalanul lejuthatnak a
szennyezõdések a karsztvízszintig, sõt, a nagyfokú keveredés miatt annál mélyebbre is. Ilyen
területeken az oldalirányú vízmozgás - és ezáltal a szennyezõdések terjedése is - gyors. A
medenceterületek kavicsos rétegeiben a karszthoz hasonlóan igen gyorsan, a homokos
képzõdményekben, lassabban, míg az iszapos, agyagos rétegekben alig terjednek a szennye-
zõdések. A szennyezõanyagok terjedése természetesen nagymértékben függ azok anyagi sajá-
tosságaitól is. Vannak olyan szennyezõanyagok (pl. egyes klórozott szénhidrogének), amelyek
a rossz vízvezetõ képességû - agyagos - rétegeken át is tudnak lefelé terjedni, és így a
mélyebben elhelyezkedõ rétegvizekben is jelentõs szennyezõdést okozhatnak.
A területek a felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége szempontjából
a vonatkozó kormányrendelet alapján három csoportba oszthatók. Az utánpótlódási vi-
szonyok, a földtani közeg vízvezetõ képessége és a kapcsolódó, védelem alatt álló területek
alapján megkülönböztetünk fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny területeket
(Fa6. ábra). Az érzékenyebb területeken szigorúbb elõírások, korlátozások vonatkoznak a
91
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
végezhetõ tevékenységek körére, és a tevékenységek végzésének módjára, mint a kevésbé
érzékeny területeken.
Fa6. ábra: Érzékenységi térkép (Forrás: KvVM honlap)
Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területnek számítanak - többek
között - az ivóvízbázisok védõterületei. A jelenleg üzemelõ, és a jövõbeni vízellátást szolgáló
vízbázisok védelme érdekében külön jogszabály szerinti védõidomot, védõterületet kell
kijelölni és fenntartani. A védõidomot és védõterületet belsõ, külsõ, valamint felszín alatti
vízbázis esetében hidrogeológiai, felszíni vízbázis esetén hidrológiai védõövezetre osztva kell
kijelölni. A védõövezetek határait hidrogeológiai, hidrológiai adottságok, a vízbázis ter-
melése, ill. kapacitása és az elérési idõ alapján számítással (hidraulikai modellel) kell
meghatározni (A legkevesebb, 20 nap az elérési idõ a belsõ védõövezetnél, de a határ egyút-
tal nem lehet 10 méternél közelebb a vízkivételhez.) A kutakhoz közeli területeken sok és
szigorú, azoktól távolodva az egyes védelmi övezetekben egyre kevesebb és enyhébb korlá-
tozást kell betartani. Ilyenek pl. a veszélyes anyagokat használó telephelyek, lerakók
létesítésének megtiltása, a potenciális veszélyt jelentõ telephelyhez kötött tevékenységekre
vonatkozóan korlátozások, illetve kiegészítõ biztonsági intézkedések elõírása, a legjobb
elérhetõ technika és a helyes mezõgazdasági gyakorlat elvárása. A védõterületek kijelölése,
és az intézkedések rögzítése hatósági határozatban történik. (Fa7. ábra)
Felszín alatti vizek állapota szempontjábólérzékeny területek
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
92
Fa7. ábra: Vízbázis védõterület (Forrás: Hydrosys Kft. nyomán ÉDUKÖVÍZIG)
A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervhez készült számbavétel szerint Magyarországon 1755
közcélú felszín alatti ivóvízbázis található. A közüzemi vízmûvek által termelt víz mintegy
kétharmada sérülékeny ivóvízbázisból származik, amelyek esetében a felszíni eredetû
szennyezés kevesebb mint 50 év alatt elérheti a vízbázist. Ebbe a körbe tartoznak a fedõréteg
nélküli nyílt karsztok, a parti szûrésû vízbázisok meder oldali és háttérterületei, a
hordalékkúpok, valamint a homokos fedõvel rendelkezõ hátsági területek vízbázisai.
A védõidomok és védõterületek meghatározására, az állapotértékelésre és a figyelõhálózat
kiépítésére 1997-ben program indult (Ivóvízbázis Védelmi Program). A program keretében
2009 végére 343 üzemelõ és távlati vízbázis esetében fejezõdtek be a diagnosztikai vizsgála-
tok, és folyamatban van további 24 vizsgálata. A közcélú sérülékeny ivóvízbázisok
védõövezeteinek meghatározására jelenleg EU-s támogatás pályázható meg. Ebbõl a keretbõl
36 vízbázis vizsgálata van folyamatban. A program keretén kívül határozták meg további 251
üzemelõ ivóvízbázis védõidomát, illetve védõterületét, 64 pedig folyamatban van.
A fokozottan érzékeny területek és az érzékeny területek jelentõs része egyúttal
nitrátérzékeny terület is (a nitrátérzékeny területeket a felszín alatti vizek kémiai
állapotértékelésérõl szóló fejezet Fa8. és Fa9. ábrái mutatják). Az EU Nitrát Irányelvének
átültetését szolgáló kormányrendelet szerint felszín alatti víz szempontjából nitrát
érzékenynek számítanak azok a területek, ahol a nitrát tartalom meghaladja, ill. mezõgaz-
dasági tevékenység hatására meghaladhatja az 50 mg/l értéket. Ilyenek pl. a nyílt karsztok,
a felszín közeli karsztok és porózus vízadók, az ivóvízbázisok védõterületei, azok a bel-
területek, ahol az állattartás megengedett, vagy a nagy állattartó telepek területe. A
nitrátérzékeny területek kijelölése során a felszín alatti vizek mellett a felszíni vizeket - a
sekély, nagy tavakat, ill. ivóvíztározókat -, azok eutrofizációval szembeni érzékenységét is
figyelembe kell venni. Nitrátérzékeny területeken (az ország területének kb. 46%-a)
93
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
mezõgazdasági tevékenységet a helyes mezõgazdasági gyakorlatnak megfelelõen szabad csak
végezni, melynek szabályait a mezõgazdaságért felelõs miniszter az ún. cselekvési program-
ban teszi közzé. Ez - többek között - a trágyázás (pl. téli trágyázási tilalom) és a tápanyag
gazdálkodás mellett a trágyatárolásra vonatkozóan tartalmaz kötelezõ elõírásokat. Az állat-
tartó telepen képzõdött trágya tárolására vízzáróan szigetelt, 6 havi trágyamennyiség befo-
gadására alkalmas tárolóban kerülhet sor. Az egységes környezethasználati engedély köteles
állattartó telepeknek legkésõbb 2010. október 31-ig, a többi állattartó telep esetében 2011.
december 31-ig kell a trágyatárolásra vonatkozó követelményeknek megfelelni. Ezen szabá-
lyok betartása a közvetlen mezõgazdasági támogatások kifizetésének is feltétele. Jelenleg
Magyarország a II. cselekvési programot valósítja meg, ami 2008-ban indult. A cselekvési
program végrehajtását és hatásait négyévente értékelni kell, és szükség esetén módosítani
kell az elõírásokat a következõ 4 éves szakaszra vonatkozóan.
FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk mmiinnõõssééggee ééss kkéémmiiaaii áállllaappoottáánnaakk éérrttéékkeellééssee
A felszín alatti víz természetes minõségét elsõsorban az a kõzet határozza meg, amelyben
a víz elhelyezkedik vagy mozog. Nagy mértékben befolyásolják még az áramlások, a víznek
a felszín alatti tartózkodási ideje, és hatással van rá a hõmérséklet is. A természetes
összetevõk egy része, mint például a keménység, a víz színét, szagát befolyásoló vas-,
mangán- és ammónia-tartalom a víz kezelése, illetve felhasználása szempontjából okoz prob-
lémákat.
Felszín alatti vizeink többsége jó ivóvíz. Fõleg a rétegvizek esetében azonban megfelelõ
vízkezelési technológia alkalmazására (pl. arzénmentesítésre, vas- és mangántalanításra),
más esetekben viszont csak fertõtlenítésre van szükség. (Minderrõl bõvebben lásd a 7. pont
alatti vonatkozó fejezetet.) A medenceterületek kavicsos, homokos vízadóiban az ivóvízel-
látásra igénybe vett, körülbelül 500 méter vastagságú felsõ zónában általában 1 g/l-nél
kisebb oldottanyag-tartalmú vizet találunk.
A karsztvizek a meszes, karbonátos kõzetek oldódása miatt alapvetõen kalcium-magné-
zium-hidrogénkarbonátos jellegûek. A hideg karsztvizek kis oldottanyag-tartalmúak,
ivóvízellátás céljára kiválóan alkalmasak, de könnyebben szennyezõdnek a felszínrõl.
Ásvány-, gyógy- vagy üdítõ vízként - palackban vagy ivó- és fürdõkúra formájában - is
hasznosíthatók bizonyos felszín alatti vizek különleges vegyi összetételüknek, a bennük
oldott sóknak és a radioaktív anyagoknak köszönhetõen. Gyógyvíznek csak a gyógyhatást
bizonyító orvosi vizsgálatok eredménye alapján minõsíthetõ a felszín alatti víz, azaz a vegyi
összetétel egymagában nem jogosít ilyen minõsítésre. Fontos szabály, hogy minden vízkivételt
külön kell minõsíteni. Ásványvíznek pedig csak az eredetüknél fogva szennyezetlen, védett,
felszín alatti eredetû vizek minõsíthetõk.
A természetes vízminõséget - különösen a felszín közelében - az emberi tevékenységbõl
származó szennyezések jelentõsen megváltoztathatják. A szennyezõforrások két csoportra
oszthatók: pontszerû, valamint pontforráshoz nem köthetõ, általában nagyobb területeken
megjelenõ, ún. diffúz szennyezõforrások.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
94
A felszín alatti víz szempontjából jelentõs pontszerû szennyezõforrások a települések
esetén az illegális települési folyékony hulladék lerakók, ahol a szennyvizet közvetlenül a
talajra ürítik, valamint a bezárt, de anyagi forrás hiányában egyelõre rekultiválásra váró hul-
ladék lerakók, és az illegális szilárd hulladék lerakók.
A bányászathoz kapcsolódóan a felszín alatti vizek minõségére hatással lehet a felhagyott
bányákat elárasztó, és onnan szennyezetten tovaáramló, ún.„öregségi” vizek szennyezõanyag
tartalma, ill. ércbányák esetében a meddõhányókból kimosódó nehézfém tartalom.
Jelentõs szennyezõforrásnak számítanak a felhagyott, vagy jelenleg is végzett ipari
tevékenységekhez köthetõ szennyezett területek. A leggyakoribb szennyezõanyagok a szén-
hidrogének, klórozott szénhidrogének és a szervetlen szennyezõanyagok. A felszín alatti
vizekben lévõ szennyezõdések legnagyobb veszélye, hogy az emberi szem elõl rejtve vannak,
így észrevétlenül terjedhetnek, és jelentõs részüknél a károsodás csak akkor válik ismertté,
amikor az már közvetlen veszélyt jelent az élõvilágra, sok esetben az emberek egészségére.
Jelentõs pontszerû szennyezõforrásnak tekinthetõk még az állattartó telepeken történõ
szervestrágya tárolás, valamint a balesetek következtében a felszín alatti vízbe szivárgó
szennyezõanyagok.
Új keletû, a zárt rendszerû geotermikus energiahasznosítás elterjedésébõl adódó
szennyezõforrás lehet, ha a csövek meghibásodása során a közvetítõfolyadék a talajba, fel-
szín alatti vízbe kerül. Tekintettel a technológia alkalmazásának terjedésére, és arra, hogy
egy nagyobb épület fûtése milyen nagy kiterjedésû csõrendszer kiépítését, és jelentõs
mennyiségû közvetítõfolyadék keringetését igényli, a hõszivattyús rendszerek okozta
szennyezések megelõzése a közeljövõ egyik megoldásra váró problémája.
A felszín alatti vizek minõsége szempontjából legjelentõsebb diffúz szennyezõforrások: a
mezõgazdasági trágya, ill. növényvédõszer használat, valamint települések esetén a
csatornázatlanság. A csatornázatlan belterületekrõl, illetve a csatornára rá nem kötött ingat-
lanokról származó szikkasztott szennyvizek a nitrogén különbözõ vegyületein (ammónia,
nitrát, nitrit) felül a háztartásokban használt vegyszerek, elfogyasztott gyógyszerek marad-
ványait is tartalmazzák. Települési diffúz szennyezõforrásnak számítanak még a kiskertek, és
a belterületi állattartás.
A szennyezõanyagok közül az egyik leggyakoribb a nitrát, mely elsõsorban a szerves és
mûtrágyából, valamint a települési szikkasztott szennyvízbõl származik. A mezõgazdasági
eredetû nitrogén talajba, felszín alatti vízbe jutó mennyisége Magyarországon az állatál-
lomány, valamint a mûtrágya felhasználás 1990-es évek elejére történõ visszaesésével le-
csökkent és azóta stagnál. Az Fa8. és Fa9. ábrákon látható, hogy a maximális nitrát értékek
döntõ része nem haladja meg az 50 mg/l határértéket a 2004-2007-ig terjedõ idõszakban, és
a mért adatok kevesebb, mint felében következett be a 2000-2003-ig terjedõ idõszakhoz
képest változás.
95
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
Fa8. ábra: Felszín alatti vizek maximális nitrát koncentrációja 2004-2007(Forrás: VITUKI Nonprofit Kft. nyomán, KvVM)
Fa9. ábra: Felszín alatti vizek maximális nitrát koncentrációjának változása a 2000-2003 és2004-2007 közötti idõszakban (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft. nyomán, KvVM)
Szintén elsõsorban mezõgazdasági tevékenységhez köthetõek a növényvédõszer
szennyezõdések (fõként triazinok, de még mindig sok helyen kimutatható a már évtizedek óta
nem használatos DDT is).
Alapvetõen szennyezett területekhez, ipari forrásokhoz köthetõk a különösen mérgezõ, és
nehezen eltávolítható klórozott szénhidrogén szennyezések, melyek több ivóvízbázist is
veszélyeztetnek.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
96
Amint azt a fent leírtak is mutatják, a különbözõ emberi tevékenységek (pl. mezõgaz-
daság, ipar), mint hatótényezõk, különbözõ módon és mértékben terhelik a felszín alatti
vizeket (pl. anyagok nem megfelelõ tárolása, szennyvízelhelyezés, trágyázás). A terhelések
hatására a vizek állapota megváltozik (pl. szennyezõdik), és a változás érint(het)i a vizektõl
függõ élõvilágot, és az emberi vízhasználatokat. A fenti összefüggéseket szemlélteti a Fa10.
ábra. A „válaszokat” (vagyis a hatótényezõk és terhelések korlátozását, ill. megszüntetését és
ezáltal a vizek állapotának megóvását) az EU-s és nemzeti szintû szabályozásokhoz kap-
csolódó intézkedések képezik.
Fa10. ábra: A fõ hatótényezõk (D) és a hozzájuk kapcsolódó terhelések (P), a felszín alattivízkészletek, és a társuló vízi és szárazföldi ökoszisztémák állapota (S), és az õket érõ hatások (I)
(Forrás: Felszín alatti vizek védelme Európában, Európai Bizottság, 2008)
A szennyezõ anyagok felszín alatti vízbe kerülését megakadályozó, vagy korlátozó
intézkedéseket a „Felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl” szóló
EU irányelv (FAV irányelv) tartalmazza. Ennek megfelelõen meg kell akadályozni a veszé-
lyes anyagok felszín alatti vízbe jutását, és korlátozni kell az egyéb szennyezõanyagok felszín
alatti vízbe történõ bevezetését. Veszélyes anyagnak minõsülnek a VKI mellékletében fel-
sorolt szennyezõanyagok közül azok, melyek különösen károsak az élõvilágra (pl. szerves
halogén-, foszfor-, ónvegyületek, perzisztens szénhidrogének). Az egyéb szennyezõanyag
kategóriába a melléklet további elemei, ill. a fel nem sorolt, de az adott tagállam által
szennyezõanyagként meghatározott elemek, elemcsoportok tartoznak. Ez utóbbiak felszín
alatti vízbe történõ bevezetését oly módon kell korlátozni, hogy ne okozhassák a felszín alat-
ti vizek kémiai állapotának romlását. A korlátozó intézkedések meghatározásakor figyelem-
be kell venni a legjobb környezeti gyakorlatot és elérhetõ legjobb technikát, tehát azt, hogy
egy adott tevékenységet hogyan kell végezni ahhoz, hogy az a legkisebb környezeti terhelést
okozza.
97
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
A FAV irányelv megkülönböztet a felszín alatti vízbe történõ közvetlen és közvetett
bevezetést. Közvetett bevezetés esetén az anyagok a talajon, földtani közegen átszivárogva
jutnak el a felszín alatti vízbe, mely során egy részük megkötõdik, vagy lebomlik. Közvetlen
bevezetés esetén a szennyezõanyag kibocsátás természetes szûrés nélkül a felszín alatti vízbe
történik. A vonatkozó magyar szabályozás alapján tilos a veszélyes anyagok közvetlen és
közvetett bevezetése, valamint a veszélyes anyagnak nem minõsülõ szennyezõanyagok
közvetlen, és fokozottan érzékeny területeken történõ közvetett bevezetése. A jogszabályok
meghatároznak kivételeket is, amelyek esetében a bevezetés, a megfelelõ védelmi
intézkedések mellett, megengedhetõ (pl. vízdúsítás, tudományos célból kis mennyiségû
anyag bevezetése, víz visszasajtolás egyes bányászati tevékenységekhez kapcsolódóan).
A FAV Irányelv ezen túlmenõen megállapítja a felszín alatti víztestek jó kémiai állapotá-
nak kritériumait: nitrátra és peszticidekre vonatkozóan meghatározza azt a koncentrációt,
amely meghaladásának elkerülése végett intézkedni kell. Amennyiben a felszín alatti vízben
mért koncentrációk meghaladják az elõírt értéket, a víztest gyenge állapotúnak minõsül. A
felszín alatti vízben elõforduló anyagtartalom függ a hidrogeológiai viszonyoktól,
szennyezõdés esetén a terjedési útvonaltól, és a különbözõ környezeti adottságoktól.
Bizonyos anyagok származhatnak természetes folyamatokból és emberi tevékenységbõl
egyaránt (ilyen például az ammónia, arzén, kadmium, klorid, szulfát). Ezekben az esetekben
meg kell határozni a vizek természetes anyagtartalmát, az ún. természetes háttérértéket,
annak érdekében, hogy az esetleges szennyezõdések hatása megállapítható legyen. A felszín
alatti vizek anyagtartalmának változékonysága miatt a fentieken túl más szennyezõanyagra az
EU szintjén érvényes határérték nem adható meg, ezért az ún. küszöbértékek meghatározása
a tagállamok feladata. Küszöbértéket kell meghatározni minden olyan szennyezõanyag
esetében, amely esetében fennáll a veszélye annak, hogy egy víztesten nem sikerül elérni a
jó kémiai állapotot. Különös figyelmet igényelnek ebbõl a szempontból a nitráton és peszti-
cideken túl egyéb anyagok és indikátor paraméterek (arzén, kadmium, ólom, higany,
ammónium, klorid, szulfát, tri-, tetraklóretilén és vezetõképesség).
A felszín alatti víztestek kémiai állapot értékelése a küszöbértékek és a monitoring ada-
tok összehasonlításán alapul. (Fa11. ábra) Figyelembe kell venni azonban, hogy a
küszöbérték túllépést okozhatják olyan helyi szennyezõdések, amelyek víztest szinten nem
jelentenek kockázatot sem az emberi vízhasználatokra, sem a társuló ökoszisztémákra. Ilyen
esetben a víztest nem kap gyenge minõsítést, ám ettõl függetlenül a szennyezõdést helyi szin-
ten kezelni kell.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
98
Fa11. ábra: A felszín alatti vízminõség osztályozásának elemei (Forrás: Felszín alatti vizek védelme Európában, Európai Bizottság, 2008)
Szintén gyenge állapotot eredményeznek a szennyezõanyag koncentrációk növekvõ ten-
denciái, amennyiben azok meghaladják a küszöbérték százalékában (maximum 75%)
meghatározott, ún. megfordítási pontot. Ezért a felszín alatti vizek szennyezõanyag tartalmá-
nak folyamatos nyomon követésére (monitoring), és az idõsorok értékelésére van szükség.
Amennyiben egy szennyezõanyag koncentrációjában folyamatos növekedés figyelhetõ meg,
idõben meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a koncent-
rációnövekedés elérje a megfordítási pontot.
A felszín alatti víztestek kémiai állapotértékelése során a küszöbérték túllépéseken és
trendelemzéseken túl meg kell vizsgálni, hogy vannak-e olyan vízhasználatok, illetve felszín
alatti vizektõl függõ ökoszisztémák, amelyeket veszélyeztet a felszín alatti víz minõsége, ill.
minõségváltozása.
A felszín alatti víztestek 2009-ben történt, az EU elõírásainak megfelelõ állapotértékelése
alapján a 185 felszín alatti víztest közül 38 gyenge kémiai állapotú. (Fa3. diagram)
99
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
Fa3. diagram: A felszín alatti víztestek kémiai állapota víztesttípusonként (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
A gyenge állapot leggyakoribb oka a diffúz eredetû nitrát-szennyezés. Összesen 30
víztestet érint, amelyek közül 8 a vízbázisok miatt gyenge állapotú víztestek között is szere-
pel. A legjelentõsebb szennyezett területek a Dunántúl dombvidéki és hegyvidéki víztestei,
a Gödöllõi dombság, valamint a Duna-Tisza közi hátság és a Nyírség déli elõtere. A
települések alatt a talajvíz általában nagyobb arányban szennyezett, mint a szántóterületek
alatt, viszont az utóbbiaknak jóval nagyobb a területi kiterjedése.
A diffúz forrásból származó növényvédõszerek közül jellemzõen a triazinok (azon belül is
a ma már betiltott atrazin) jelennek meg küszöbérték fölött. A túllépés azonban egy-egy
víztest esetében általában 1, esetleg 2 kútban jelentkezett, kivéve a Zala-vízgyûjtõ területét,
ahol a túllépések aránya 30%-os, és emiatt egy víztest gyenge állapotú.
Sérülékeny ivóvízbázis veszélyeztetettsége miatt gyenge állapotú lett 10 sekély, és 3
karszt víztest (nagyvárosok környezetében: Pécs, Szombathely, Szekszárd, Debrecen, a Duna
Budapest feletti bal parti területeihez kapcsolódó víztestek és az Ipoly-völgy, a Sajó-Hernád
völgy, illetve a Dunántúli középhegységben Veszprém környezete). Ebbõl több vízbázison
már a termelõkútban is kimutatható volt a szennyezés. A leggyakoribb szennyezõanyag a
nitrát, amelyhez néhány esetben triazin, szulfát, ammónium és klórozott szénhidrogén
szennyezettség is társul.
10, többségében a Dunántúlon található felszín alatti víztest esetén van meg annak a
lehetõsége, hogy a felszín alatti víz minõsége felszíni víztestet károsít. A vizsgálat a felszín
alatti vizek nitrát tartalma által okozott veszélyeztetésre terjedt ki.
Egy víztest sem minõsült gyenge állapotúnak a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt ked-
vezõtlen hatás miatt, miután nem ismert olyan jelentõs ökoszisztéma károsodás, amelyet a
felszín alatti víz nem megfelelõ kémiai állapota okozott volna.
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
100
A vízkémiai trend vizsgálatok alapján 4 víztest minõsült kockázatos állapotúnak (a Duna-
Tisza köze déli része és a Nyírség esetében a nitrát, az Alsó-Tisza-völgy esetében az ammóni-
um koncentrációjának emberi hatásra utaló növekedése haladja meg a 75%-os megfordítási
pontot). A Fa12. és Fa13. ábrák a sekély és a karszt víztestek minõségi állapotértékelésének
eredményét mutatják.
Fa12. ábra: A sekély porózus és sekély hegyvidéki víztestek minõségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
Fa13. ábra: A karszt és termálkarszt víztestek minõségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)
101
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
55..33 VViizzeekk vvééddeellmméévveell kkaappccssoollaattooss iinnttéézzkkeeddéésseekk,, ccééllkkiittûûzzéésseekk
A VKI elõírásai szerint minden felszíni víztesten el kell érni a jó ökológiai és a jó kémi-
ai állapotot, illetve az erõsen módosított és a mesterséges víztesteknél az un. jó potenciált.
Ha egy víztest már jó állapotban van, akkor meg kell õrizni ezt a kedvezõ állapotot. A veszé-
lyes anyagoknál az okozott szennyezések fokozatos csökkentése, a kiemelten veszélyes
anyagok okozta vízszennyezések teljes megszûntetése a cél. A felszín alatti vizek esetén el
kell érni, illetve meg kell õrizni a jó mennyiségi és kémiai állapotot. Meg kell elõzni vagy
korlátozni kell a szennyezõanyagok felszín alatti vízbe jutását, és meg kell fordítani a
szennyezõanyag koncentrációkban bekövetkezõ tartós emelkedõ tendenciákat. A cél-
kitûzéseket az irányelv szerint 2015-ig kellene teljesíteni, de megfelelõ indoklás mellett
lehetõség van arra, hogy a további kétszer hatéves vízgyûjtõ gazdálkodási terv-ciklus során
teljesüljenek csak a jó állapotra vonatkozó célkitûzések.
A 2009. év végén közzétett elsõ vízgyûjtõ-gazdálkodási terv részletesen bemutatja a hazai
felszíni és felszín alatti vízkészletek jelenlegi állapotát, a célkitûzések ütemezését, a realitá-
sokon és a gazdaságossági számításokon alapuló tervezett intézkedéseket (Vi1. táblázat),
amelyek tervszerû végrehajtása remények szerint elegendõ lesz ahhoz, hogy az összes felszíni
és felszín alatti víztestünk 2027-ig jó állapotba kerüljön.
A felszíni és felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos legfontosabb feladatainkat
ezeknek az intézkedéseknek a megalapozása, részletes megtervezése és végrehajtása jelenti,
mely több ágazatot érint. A vizekkel összefüggõ, egyéb EU elõírásokból származó
kötelezettségeink (Ivóvízminõség-javító Program, Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási
Megvalósítási Program, a nitrát-, a fürdõvíz-minõségi irányelvvel kapcsolatos feladatok, stb.)
is a VGT alapintézkedéseinek részét képezik. A speciálisan hazai környezetvédelmi,
vízgazdálkodási érdekbõl fontos egyéb feladatok (Vízbázis-védelmi Program, Országos
Környezeti Kármentesítési Program, Vásárhelyi Terv végrehajtása, stb.) átgondolt végrehaj-
tása szintén hozzájárulhat a vízkészletek minõségi és mennyiségi állapotának a
megõrzéséhez, javításához.
Feladataink végrehajtásában továbbra is fontosak a nemzetközi vízügyi
együttmûködésekkel kapcsolatos feladatok, elsõsorban a Duna Védelmi Egyezmény és a
kétoldalú határvízi kapcsolataink keretében. 2011. elsõ félévében Magyarország látja el az
EU soros elnökségi feladatokat, melynek egyik kiemelt prioritású területe a vízgazdálkodás
témaköre lesz.
102
5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ
VVíízzggyyûûjjttõõ--ggaazzddáállkkooddáássii TTeerrvv IInnttéézzkkeeddééssii PPrrooggrraamm
IInnttéézzkkeeddééss--ccssoommaaggookk
ÁÁttffooggóó jjeelllleeggûû iinnttéézzkkeeddéésseekk::
Jogalkotási és egyéb végrehajtási feladatokIgazgatási eszközök alkalmazásaHatósági és igazgatási munka erõsítéseMonitoring és informatikai rendszerek fejlesztéseVízi szolgáltatások költségeinek visszatérülésére tett intézkedésekPénzügyi ösztönzõk (támogatások) alkalmazása Kutatás-fejlesztésKépességfejlesztés, szemléletformálás
TTááppaannyyaagg ééss sszzeerrvveessaannyyaagg tteerrhheelléésseekk ccssöökkkkeennttéésséétt ccééllzzóó iinnttéézzkkeeddéésseekk::
TTeelleeppüülléésseekkrrõõll öösssszzeeggyyûûjjttöötttt kkoommmmuunnáálliiss sszzeennnnyyvviizzeekk eellvveezzeettééssee,, ttiisszzttííttáássaa,, eellhheellyyeezzééssee::A szennyvizek környezeti célkitûzéseket biztosító kezelése Az illegális kommunális szennyvízbevezetések ellenõrzésének fokozása A szennyvízelhelyezés megoldásának biztosításaA meglévõ csatornahálózatok kihasználtságának növeléseA megfelelõ szennyvízkezelési rendszerek hosszútávú, biztonságos fenntartásaA keletkezõ szennyvíziszapok ártalommentes kezelésének biztosítása
TTeelleeppüülléésseekkrrõõll sszzáárrmmaazzóó eeggyyéébb sszzeennnnyyeezzéésseekkkkeell kkaappccssoollaattooss iinnttéézzkkeeddéésseekk::A kommunális hulladékok megfelelõ kezelése a felszín alatti vizek védelme érdekébenÖkológiai és vízminõség védelmi szempontú belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kialakításaBelterületrõl származó felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése
IIppaarrii ffoorrrráássookkbbóóll sszzáárrmmaazzóó kköözzvveettlleenn sszzeennnnyyeezzéésseekk ccssöökkkkeennttéésséétt sszzoollggáállóó iinnttéézzkkeeddéésseekk
MMeezzõõggaazzddaassáággii tteerrmmeellééssbbõõll sszzáárrmmaazzóó sszzeerrvveess-- ééss ttááppaannyyaagg sszzeennnnyyeezzéésseekk ccssöökkkkeennttééssee::Tápanyag- és szervesanyag terhelések csökkentését szolgáló mûvelési mód és ág váltás ösztönzéseÖkológiai és vízminõség védelmi szempontú belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kialakítása Állattartótelepekrõl származó terhelések mérséklése
JJóó hhaalláásszzaattii ééss hhoorrggáásszzaattii ggyyaakkoorrllaatt kkiiaallaakkííttáássaa ééss eelltteerrjjeesszzttééssee
EEggyyéébb sszzeennnnyyeezzéésseekk mmeeggeellõõzzééssee iilllleettvvee aa sszzeennnnyyeezzéésseekk kkáárreellhháárrííttáássaa,, kkáárrmmeenntteessííttééssee::
Veszélyes anyagok által okozott szennyezõdések kiküszöböléseNövényvédõszerek fenntartható használataKármentesítésSzakszerû kútkiképzés, és a jó állapotú kutak általánossá tételeUtakról, vasutakról elfolyó vizek megfelelõ kezeléseA használt termálvizek felszíni vizekbe való bevezetésének korlátozása, jó gyakorlatának elterjesztése
VVíízzffoollyyáássookk ééss áállllóóvviizzeekk hhiiddrroommoorrffoollóóggiiaaii áállllaappoottáátt jjaavvííttóó iinnttéézzkkeeddéésseekk::
Vízfolyások és medrét érintõ intézkedésekVízfolyások árterére vagy hullámterére, valamint az állóvizek parti sávjára vonatkozó intézkedésekA hidromorfológiai viszonyokat javító vízhasználatok megvalósításaA vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések alkalmazása
FFeennnnttaarrtthhaattóó vvíízzhhaasszznnáállaattookk aa vviizzeekk mmeennnnyyiissééggii vvééddeellmmee éérrddeekkéébbeenn::
Vízkivételek és tározás a vízkészletek megõrzésének figyelembe vételévelTermálvizek fenntartható használataA felszín alatti víztestek mesterséges utánpótlásának vagy dúsításának szabályozásaAz aszályok hatásának mérséklése
MMeeggffeelleellõõ iivvóóvvíízzmmiinnõõssééggeett bbiizzttoossííttóó iinnttéézzkkeeddéésseekk::
Ivóvízminõség-javítása az elõírásoknak megfelelõ állapotraIvóvízbázisok védelmének megteremtése, az ellátásbiztonság növelése
VViizzeess ééllõõhheellyyeekkrree ééss vvééddeetttt tteerrüülleetteekkrree vvoonnaattkkoozzóó eeggyyeeddii iinnttéézzkkeeddéésseekk::
VViizzeess ééllõõhheellyyeekkrree ééss vvééddeetttt tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekkrree vvoonnaattkkoozzóó iinnttéézzkkeeddéésseekk
TTeerrmméésszzeetteess ffüürrddõõvviizzeekkrree vvoonnaattkkoozzóó ssppeecciiáálliiss iinnttéézzkkeeddéésseekk
Vi1. táblázat: Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv Intézkedési Program
103
6. TALAJ
66.. TTAALLAAJJ
A szárazföldi ökoszisztémák alapvetõ és meghatározó környezeti eleme a talaj az emberi
tevékenység fokozódó igénybevételének van kitéve, ami számos talajfunkció veszé-
lyeztetéséhez, a talajok pusztulásához vezethet. Ennek egyik legnagyobb veszélye az, hogy a
talajpusztulási folyamatok az emberi szem elõl rejtve, a talajfelszín alatt történnek, károsító
hatásuk sokszor idõben és térben is elkülönülve jelenik meg. A talaj, bár bizonyos mértékig
megújulni képes, de nem kimeríthetetlen természeti erõforrás, ugyanakkor összekötõ és
közvetítõ szerepet is betölt más létfontosságú természeti rendszerekkel (hidroszféra,
atmoszféra, bioszféra) ami miatt kiemelt figyelmet érdemel.
A talajok minõsége összetett fogalom, ami magában foglalja a talajok termékenységét, a
talajok fizikia , kémiai, vízgazdálkodási, biológiai tulajdonságait és folyamatait, a környezet
más elemeivel való kapcsolatában betöltött szerepét. Ezért a talajok állapotának megítélése
szorosan összefügg a talaj funkcióival. A talajok állapotának megfigyelése, a változások
nyomonkövetése és regisztrálása a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerben
történik.
66..11 TTaallaajjvvééddeellmmii IInnffoorrmmáácciióóss ééss MMoonniittoorriinngg RReennddsszzeerr ((TTIIMM))
Az országos mérõhálózat 1235 pontot foglal magába, ami megközelítõleg egy 1:100 000
méretarányú térkép részletességének felel meg. A TIM pontok 70%-a mezõgazdasági
mûvelésû területen, 15%-a erdei ökoszisztémák területén, míg 15%-a környezet- és ter-
mészetvédelmi szempontból veszélyeztetett, vagy degradálódott területen van. A mérési pon-
tok helyét a a talajtani és természetföldrajzi egységek reprezentatív pontjain jelölték ki a
talajviszonyok reális bemutatásának érdekében. A mérõpontok országos elhelyezkedését és
területi megoszlását a Ta1. ábra mutatja
6. TALAJ
104
Ta1. ábra: A TIM mérõpontok országos elhelyezkedése (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A vizsgálatokhoz szükséges talajminták begyûjtésének idõpontja minden év szeptember
15-tõl október 15-ig terjedõ idõszak. A vizsgálandó paraméterek közül néhány jellegzetes
szezonális dinamikát mutat, ezért a mintavétel mindig az év azonos idõszakában történik. Az
évenkénti mintavétel az alapmintavételi pontok helyén történik.
A vizsgálandó paraméterek egy részét csak egyetlen alkalommal, a kiinduláskor
határozták meg, mert azok idõben alig változnak, stabilak, míg a paraméterek másik részét
évenként, 3 évenként vagy 6 évente határozzák meg. A minták a kijelölt talajszelvények gon-
dosan letisztított homlokfalából kerülnek begyûjtése az azon elhatárolt genetikai szintek,
esetleg rétegek szerint. A mintavétel során a talajszelvény genetikai szintenkénti morfológiai
leírása mellett a talajszelvény jellemzõ adatai és a felszíni jellegzetességek környezeti adatai
is rögzítésre kerülnek. Külön mintázás történik a mikrobiológiai, a talajfizikai, talajkémiai, a
radioaktivitás mérési, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságok vizsgálatára, valamint a talaj-
bank archiválási céljára.
66..22 AA ttaallaajj áállllaappoottaa
A talajromlás komoly probléma Magyarországon, Európában sõt valamennyi kontinensen.
A talajromlás egyik oka vagy súlyosbító tényezõje az emberi tevékenység, mint például az
ipari tevékenység, a bányászat, a városi és ipari terjeszkedés, a beépítettség, a helytelen
mezõgazdasági és erdõgazdálkodási módszerek alkalmazása, a turizmus stb. Ezeknek a
Jelmagyarázat
A megfigyelési pontokjellege
Információs
Erdészeti
Speciális
105
6. TALAJ
tevékenységeknek negatív hatásuk van: akadályozzák, hogy a talaj ellássa széles körû
funkcióit és feladatait az ember és az ökológiai rendszerek szolgálatában. Ennek
következménye a talaj termékenységének, széntartalmának és biológiai sokféleségének a
csökkenése, a kisebb vízmegtartó kapacitás, a gáz- és tápanyagkörforgás dinamikájának vál-
tozása, a szennyezõ anyagok feldúsulása, a tompító (puffer) hatásának csökkenése. A talaj-
romlásnak közvetlen hatása van a víz és a levegõ minõségére, a biológiai sokféleségre és az
éghajlatváltozásra. A talajromlás ezenkívül károsíthatja az emberek egészségét és veszé-
lyeztetheti az élelmiszer- és takarmánybiztonságot.
Noha a talajromlási folyamatok EU-tagállamonként jelentõsen eltérõek, így különbözõ
súlyosságú és különbözõ jellegû veszélyeket jelentenek, a talajromlás európai szintû problé-
ma. A 2006-ban elfogadott Tematikus Talajvédelmi Stratégiában közöltek szerint:
- 115 millió hektár, azaz Európa teljes földterületének 12%-a van kitéve a vízeróziónak,
és 42 millió hektárt érint a szélerózió.
- az európai talajok 45%-ában kevés a szerves anyag, fõleg Dél-Európában, de
Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország egyes területein is.
- a 25-tagú Európai Unióban a valószínûleg szennyezett területek száma becslés szerint
közel 3,5 millió.
A Corine felszínborítási adatbázis szerint a földhasználat jelentõsen változik Európában,
aminek hatása van a talajra. 1990 és 2000 között az európai földterületek legalább 2,8%-án
változott meg a földhasználat, különösen a városi területek növekedtek jelentõsen. A tagál-
lamok és a régiók között nagy különbségek vannak, a felszínlezáródáshoz vezetõ beépítettség
aránya ebben az idõszakban 0,3% és 10% között változik.
A jelenlegi tendenciákat nehéz extrapolálni a jövõre nézve, elsõsorban a rendelkezésre
álló adatok szûkössége miatt. Az ember által okozott terhelések azonban növekvõ tendenciát
mutatnak. Az éghajlatváltozás, ami emelkedõ hõmérsékletek és rendkívüli idõjárási
események formájában jelentkezik, növeli egyrészt az üvegházhatást okozó gázoknak a talaj-
ból történõ kibocsátását, másrészt olyan veszélyekkel jár, mint például az erózió, a föld-
csuszamlás, a szikesedés és a szerves anyagok csökkenése. Mindez azt vetíti elõre, hogy a
talajromlás Európában folytatódni fog, valószínûleg az eddiginél gyorsabb ütemben.
Számos bizonyíték mutat arra, hogy a talajromlás következményeit nem maguk a föld-
használók viselik, hanem gyakran a társadalom egésze vagy a probléma keletkezésétõl távol
élõ lakosság. Magyarországon a 8,6 millió hektár kedvezõtlen adottságú területének 26,7%-
a vízerózióval veszélyeztetett, 26,7%-án pedig az alacsony pH értékû talajok szélsõséges
savanyodási folyamataival veszélyeztetett. A 2,3 millió hektárt érintõ vízerózió egyben 1,5
millió tonna szerves anyag transzportját, illetve részben pusztulását is jelenti. További prob-
lémát jelent a talaj tömörödése és a termõréteg vastagságánek csökkenése. A tömött altalajú
6. TALAJ
106
és sekély termõrétegû területek összesen 1,6 millió hektárt tesznek ki. Ezek térbeli elhe-
lyezkedését a következõ Ta2. ábra szemlélteti:
Ta2. ábra: Talajdegradációs régiók (Forrás: MTA TAKI)
66..33 AA ttaallaajj ffiizziikkaaii,, kkéémmiiaaii ééss bbiioollóóggiiaaii ttuullaajjddoonnssáággaaii
A talajok fizikai félesége a talajt alkotó részek nagyságától, illetve az egyes szemcsefrak-
ciók (homok, iszap, agyag) méretétõl és arányától függ. A talajok levegõ- és vízháztartását,
hõgazdálkodását alapvetõen meghatározza a fizikai talajféleség, ami kihat a kémiai és bioló-
giai folyamatokra, a tápanyaggazdálkodásra, a szennyezõanyag transzportra, pufferképes-
ségre, mûvelhetõségre, termõképességre stb. A fizikai féleség több módszerrel jellemezhetõ.
Hazánkban az Arany-féle kötöttségi szám (KA) meghatározása terjedt el, egyszerû és gyors
kivitelezhetõsége miatt. A KA számértéke a talaj vízfelvételével arányos. A Kuron-féle
higroszkóposság (hy) méréséhez hasonlóan közvetett módszer, mindkettõ az agyagtartalom-
mal arányos. Elterjedt továbbá az ún. leiszapolható (0,01 mm-nél kisebb) részek
meghatározása is. Valójában a három paraméter együttes figyelembe vételével jellemezhetõ
a fizikai talajféleség, aminek területi megoszlását a TIM adatai alapján a Ta3. ábra mutatja
be:
107
6. TALAJ
Ta3.ábra: Talajaink fizikai félesége (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A talajok kémhatása a vizes közegben és a kálium-kloridos sóoldatban mért pH. A tala-
jok kémhatása meghatározza a talajkémiai folyamatok irányát és jellegét: így pl. a tápelemek
felvehetõségét, a toxikus elemek biológiai elérhetõségét, a mikrobiális folyamatok jellegét és
irányultságát, és ezzel együtt végsõ soron a talaj szerkezetét is. A TIM adatok alapján megál-
lapítható, hogy a hazai talajok mintegy 42%-a savanyú, 9%-a neutrális, 48%-a gyengén
lúgos és mindössze 1%-a lúgos, illetve erõsen lúgos kémhatású. Az erõsen savanyú
kémhatású talajok legnagyobb része jelenleg erdõ mûvelés alatt áll. A savanyú kémhatású
talajok legnagyobb része a barna erdõtalajokkal borított Északi-középhegységben, a
Nyírségben, Nyugat-Dunántúlon és a Dél-dunántúli régióban találhatók. Jelentõs a savanyú
(11%), az erõsen savanyú (6%) és a gyengén savanyú (25%) talajok részaránya, utóbbiak a
legérzékenyebbek a környezeti változások következtében romló folyamatokra, ugyanakkor a
leghatékonyabban javíthatók. A savanyú talajok elõfordulása bár nem közelíti meg az egyes
Észak-európai tagországokban elõforduló területi arányokat, de nagy aránya arra mindenkép-
pen figyelmeztet, hogy több gondot kell fordítani a talajok savanyodásának megelõzésére,
illetve a savanyú talajok javítására. A talajok kémhatása és mészellátottsága területi meg-
oszlását a TIM adatai alapján készített Ta4. ábra mutatja be:
Jelmagyarázat
Homok
Kõzettörmelék
Homokos vályog
Vályog
Agyagos vályog
Agyag
Tõzeg, kotu
6. TALAJ
108
Ta4. ábra: Talajaink kémhatása és mészállapota (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A talajok humuszviszonyai a humusztartalommal (H%) és a humuszos réteg vastagságá-
val (cm) jellemezhetõk. A humusz az elhalt gyökérmaradványokból és a talajlakó mikro- és
makroszervezetek mradványaiból képzõdött talajspecifikus szerves anyag. Az Európai Unió
felmérése szerint az unió területén található talajokban több mint 70 billió tonna szerves szén
tárolódik, ami messze felülmúlja a tagországok 1,5 billió tonna éves légköri kibocsátását.
A humusz fontos szerepet játszik a jó talajszerkezet kialakításában, a tápanyag- és
vízgazdálkodásban, a talaj termékenységében. A talaj szerves anyaga folyamatosan megújul,
mivel évente új szerves anyag kerül a talajba, a humusz alkotók egy része pedig átalakul,
ásványosodik, de ez a változás igen lassan megy végbe. Ezért a humuszanyagok mennyisége
a természetes rendszerekben viszonylag állandó, mert egyensúlyi állapot alakul ki ami az
adott talajtípusra jellemzõ. A homok talajokon uralkodó oxidációs viszonyok elõsegítik a bon-
tási folyamatokat, míg a nagy agyagtartalom és a reduktív folyamatok a szerves anyagok fel-
halmozódásának kedvez.
A humuszos feltalaj a biológiailag legaktívabb része a talajoknak, otthona és táplálékfor-
rása megszámlálhatatlan mikrobiális szervezetnek és az erre települõ gazdag, szinte az egész
rendszertant reprezentáló táplálékpriamisoknak, egészen a gerincesekig bezárólag. Egy hek-
tár gyepterület talaja öt tonna élõlény biomassza tömegét termeli meg. Egy gramm talaj
otthona többek között néhány billió baktériumnak, többszáz méter gombafonalnak (hyphá-
nak), több tízezer véglénynek (protozoának), többezer fonalféregnek (nematodának), több-
száz rovarnak, pókszabásúnak, gyûrûsféregnek és többszáz méter növényi gyökérnek.
A hazai talajok szervesanyag készletét a Ta5. ábra mutatja be
Jelmagyarázat
Erõsen savanyú talajok
Gyengén savanyú talajok
Felszíntõl karbonátos talajok
Nem felszíntõl karboná-tos szikes talajok
Felszíntõl karbonátosszikes talajok
109
6. TALAJ
Ta5.ábra: Talajaink szervesanyag készlete (Forrás: FVM TIM kiadvány)
Talajaink humusztartalom változását a TIM mérési ciklusok eredményének összehason-lító vizsgálata alapján a Ta6. ábra mutatja be:
Ta6. ábra: A humusztartalom változása (Forrás: FVM TIM kiadvány)
Jelmagyarázat
tonna/hektár
<50
50-100
100-200
200-300
300-400
>400
Jelmagyarázatváltozás 2000-2004 között
csökkent
nem változott
nõtt
6. TALAJ
110
A pontminta-vétel során a felsõ genetikai szint humusztartalmát 1184 mintán vizsgálva és
az eredményeket összehasonlítva megállapítható, hogy a humusztartalom 1992-1998 között
a minták 16%-ban csökkent, 61%-ban nem változott és 23%-ában növekedett. Az átlag-
mintavételre történõ átállás (2000.) után a 0-30 cm-es réteg 9 részmintából képzett átlagát
vizsgálva 2000-2004 közötti eredményeket összevetve megállapítható, hogy a minták 20%-
ban tapasztalható humusztartalom csökkenés, 64%-ban az értékek változatlanok, míg 16%-
ban némi növekedés volt tapasztalható.
Talajaink termékenysége ugyanakkor nagyban függ a vízgazdálkodási és anyagforgalmi
tulajdonságoktól is. Ezek területi jellegzetességeit a TIM adatok alapján készített Ta7. és a
Ta8. ábra szemléltetik.
Ta7. ábra: Talajaink vízgazdálkodási tulajdonságai (Forrás: FVM TIM kiadvány)
Jelmagyarázatváltozás 2000-2004 között
Igen nagy vízelnyelésû és vízvezetõ,gyenge vízraktározó, igen gyengén víz-tartó talajok
Nagy vízelnyelésû és vízvezetõ, közepesvízraktározó, gyengén víztartó talajok
Jó vízelnyelésû és vízvezetõ, jó vízrak-tározó, jó víztartó talajok
Közepes vízelnyelésû és vízvezetõ, nagyvízraktározó, jó víztartó talajok
Közepes vízelnyelésû, gyenge vízvezetõ,nagy vízraktározó, erõsen víztartó talajok
Gyenge vízelnyelésû, igen gyengevízvezetõ, erõsen víztartó, kedvezõtlenvízgazdálkodású talajok
Igen gyenge vízelnyelésû, szélsõsége-sen gyenge vízvezetõ, igen erõsen víz-tartó, igen kedvezõtlen, extrémen szél-sõséges vízgazdálkodású talajok
Jó vízelnyelésû és vízvezetõ, igen nagyvízraktározó és víztartó talajok
Sekély termõképesség miatt szél-sõséges vízgazdálkodású talajok
111
6. TALAJ
Ta8. ábra: Talajaink anyagforgalmi típusai (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A térképek és adatanyag alapján a megfelelõ talajszelvény kiválasztásával, a talajszintek
tényleges vastagságuknak megfelelõen történõ behelyettesítésével, az adott domborzati és
idõjárási viszonyok ismeretében Magyarország bármely talajára, illetve annak bármely
rétegére meghatározható, hogy a talaj felszínére jutó víz milyen hányada szivároghat be a
talajba, ennek milyen hányada juthat a mélyebb szintekig, a talajvízig, milyen hányada
tározódik vagy válik a növények számára felvehetõvé.
66..44 AA ttaallaajjtt éérrõõ tteerrhheelléésseekk,, ttaallaajjkkáárroossooddáássookk
A talaj a bioszféra nagy kiegyensúlyozó képességgel (puffer kapacitással) rendelkezõ
eleme, amely egy bizonyos határig képes mérsékelni, tompítani a talajt érõ különbözõ stressz
hatásokat. Ilyet természeti tényezõk (légköri aszály, túl bõ nedvességviszonyok, erdõtüzek,
fagy stb.) is kiválthatnak, egyre fenyegetõbbek és súlyosabbak azonban az ember által oko-
zott különbözõ stressz hatások. A környezeti kockázat szempontjából legjelentõsebb toxikus
nehézfém (kadmium, ólom stb.) vizsgálatok jelentõsége a környezetállapot értékelésén túl az
élelmiszerbiztonság folyamatos fenntartása miatt egyre fontosabb.
A monitoring vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a magyarországi talajok összes
kadmium tartalma tekintetében, a genetikai felsõ szintben a 0,1-0,7 mg/kg közötti értékek a
gyakoriak (93%), ami a jogszabályokban elõírt 1 mg/kg szennyezettségi határértékhez vis-
zonyítva kedvezõ. Legnagyobb az átlagos kadmium tartalom a kõzethatású talajokban és a
láptalajokban. Magasabb mennyiségek - amelyek nem emberi tevékenységbõl származnak -
Jelmagyarázat
Erõs felszini lepusztulás
Erõs kilugzás
Sekély termõrézeg miatt szél-sõséges nedvességviszonyokokozta szervesanyag felhal-mozódás (Redzina)
Csapadéktöbblet miattipangóvíz-hatás
Mérsékelt kilugzás
Erõs só és/vagy kicserélhetõNa-ion felhalmozódás
Szervesanyag felhalmozódás(láp)
Kismértékû anyagforgalom
Felszíni vízfolyások hatása
Migrációs egyensúly
Talajvíz-hatás
Erõs karbonát-felhalmozódás
Mérsékelt só és/vagy kicserél-hetõ Na-ion
6. TALAJ
112
Északi-közép- hegységben, míg a Felsõ-Tisza árterületein a Szatmár-Beregi síkságon,
valamint a Bodrogköz, Rétköz térségében másodlagos szennyezõdés eredményeként fordul-
nak elõ. A kadmium a talajban a viszonylag „mozgékony” (könnyen kimosódó) nehézfémek
közé tartozik. A mobi- litása a talaj pH-jának csökkenésével nõ. A nagyobb szervesanyag tar-
talom csökkenti a mobilizációt. A növények könnyen felveszik és a táplálékláncban a
mérgezõ és rákkeltõ hatása miatt komoly környezeti kockázatot jelenthet. A hazai talajok
kadmium tartalmának megoszlását a TIM mérési eredmények alapján a Ta9. ábra mutatja be:
Ta9. ábra: Talajaink kadmium tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)
Az ólom a talajban oldhatatlan csapadékként, vagy különbözõ szerves és kolloid anyaghoz
kötve található. Más fémekkel összehasonlítva kicsi az oldhatósága, ezért kisebb a növények
számára felvehetõ frakció is. A növények az 5-7 pH közötti talajokból csak kevés ólmot
tudnak felvenni. Az ólom csak szélsõségesen savanyú talajokban válik a növények számára
felvehetõvé. A talajok savanyodása többek között a mérgezõ nehézfémek (ólom, kadmium)
növényi felvevõ képességének megnövekedése miatt jelent nagy kockázatot. A szerves
humuszanyagokban gazdag talajokban (az adszorpciós folyamatok miatt) kisebb az ólom
felvehetõsége. A monitoring eredmények alapján a magyarországi talajok összes ólomtar-
talmának területi megoszlása rendkívül egyenletesen 10-30 mg/kg között változik, ami a
jogszabályban elõírt 100 mg/kg szennyezettségi határérték figyelembe vételével jó környezet
minõségi állapotnak értékelhetõ. Magasabb értékek az Északi-középhegységben, valamint a
Sajó és a Felsõ-Tisza árterein fordul elõ. A területi megoszlást a Ta10. ábra mutatja:
JelmagyarázatCd mg/kg
<0,5
0,5-0,7
0,7-0,9
0,9-1,0
>1,0
113
6. TALAJ
Ta10. ábra: Talajaink ólom tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A talajban a cink az agyagásványok kristályrácsaiban és a különbözõ szorpciós komp-
lexekben helyezkedik el, a növények számára nélkülözhetetlen mikro tápelem és csak
nagyobb koncentrációban toxikus. Jelentõs a homoktalajokban mindig fellelhetõ magnetit
cink tartalma: Komplexeiben a kötõdés erõssége a pH emelkedésével fokozódik, ezért
mozgékonysága semleges és lúgos talajokban nagymértékben lecsökken. A magyarországi
talajok összes cink tartalma 5-150 mg/kg mennyiségben található a genetikai felsõ szintben,
ami összevetve a jogszabályban elõírt 200 mg/kg szennyezettségi határértékkel jó
környezetminõséget jelent. Területi eloszlását a következõ térkép mutatja be: Ta11. ábra.
JelmagyarázatPb mg/kg
<25
25-50
50-75
75-100
100<
6. TALAJ
114
Ta11. ábra: Talajaink cink tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A magyarországi talajok mezõgazdaságilag mûvelt és az élõ szervezetek számára leg-
könnyebben hozzáférhetõ felsõ genetikai szintjében az összes arzén tartalom 1-15 mg/kg, ami
a 15 mg/kg szennyezettségi határértéket megközelíti. A vizsgált minták 79%-ban azonban
kevesebb, mint 7 mg/kg, elsõsorban a kõzethatású illetve a vizes réti-, láp- és öntés talajok-
ban fordul elõ. Az arzén a talajban a csapadékvizekkel nehezen mozog, nem mosódik le.
Toxicitása erõsen függ az oxidációs fokától. (Ez azt jelenti, hogy a jól levegõzött talajokban
jóval kevésbé mérgezõ mint a tömörödött, levegõtlen, vízzel borított földben). Esetenként a
gyökerekben halmozódik fel, a növény föld feletti részeiben azonban az arzén koncentráció
nem haladja meg a nem szennyezett talajokon nõtt növények arzén tartalmát, ezért különösen
a gumós és gyökérzöldségek, takarmányok termelésekor kell körültekintõen eljárni. Az arzén
átlagos mennyisége és a talajok fizikai félesége között nem ismerhetõ fel határozott tenden-
cia. Területi megoszlását a TIM mérések alapján a következõ térkép (Ta12. ábra) mutatja be:
JelmagyarázatZn mg/kg
<100
100-150
150-200
200-250
250<
115
6. TALAJ
Ta12. ábra: Talajaink arzén tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)
A talajok ún. „összes” nehézfém („totál”) mennyiségének meghatározása mellett az ún.
„könnyen felvehetõ”, azaz a növények és a biológiai szervezetek számára könnyen elérhetõ
toxikus fém vizsgálatokat is végeznek. A TIM keretében eddig elvégzett mérés sorozatok fel-
dolgozása alapján a termõtalajok országos állapota Magyarországon kedvezõnek mondható.
Az iparterületek és nagyvárosok térségében ugyanakkor nagyszámú, de lokálisan
lehatárolható szennyezett és potenciálisan szennyezett terület található. Ezek országos szám-
bavétele 1998 óta folyamatosan tart az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP)
keretében. Errõl részletesebb adatok a Kármentesítés c. fejezetben találhatók
A talajokat nagy területen érõ ún. diffúz kémiai terhelését elsõsorban a termõföldön fel-
használt mûtrágyák, termésnövelõk és növényvédõszerek jelentik.
A mûtrágyák termõtalajokon történõ felhasználása 1990-2000 között erõs csökkenést
majd 2000-2005 között kismértékû emelkedést mutat. 1970 és 1989 között az egy hektár
mûvelt területre jutó mûtrágya hatóanyag-mennyiség több mint 200 kg volt, a mai értékeknek
több, mint kétszerese. Az 1990 utáni években döntõen a birtokszerkezeti viszonyok vál-
tozásának, valamint az állami támogatások megszüntetésének következtében a mûtrágya fel-
használás számottevõen, mintegy 70%-kal visszaesett. Az 1991-es mélypontot (30 kg/ha)
követõen a felhasznált mûtrágya mennyisége lassan ismét növekedni kezdett. 2005-ben a
fajlagos összes mûtrágya felhasználás 66 kg/ha, 2006-ban 79 kg/ha, 2007-ben érte el a
JelmagyarázatAs mg/kg
<7
7-10
10-12
12-15
15<
6. TALAJ
116
közelmúlt legmagasabb értékét a 87kg/ha-t és ez 2008-ban mérséklõdött 75kg/ha-ra. A fel-
használás túlnyomó részt a nitrogén-hatóanyag tette ki, de a növekvõ tendencia a tartósabb
hatást biztosító foszfor és a kálium hatóanyag felhasználásában volt. Ez látható a KSH ada-
tok alapján készített Ta1. és Ta2. diagramon.
Ta1. diagram: Egy hektárra jutó mûtrágya mennyiség hatóanyagban kifejezett változása(Forrás: KSH)
Ta2. diagram: A forgalmazott mûtrágya mennyiség változása (Forrás: KSH)
Ezzel párhuzamosan az istállózott állattartásból származó szerves trágya felhasználás
mértéke a 2008. évben 17 t/ha-ra csökkent a 2006. évi 21,6 t/ha-ról, ami potenciálisan a
talajok biológiai aktivitásának és a humuszképzõdés bázisának csökkenését jelenti. Ezt
mutatja a. a KSH adatok alapján készített Ta3. diagram.
117
6. TALAJ
Ta3. diagram: Egy hektár termõföldre jutó szervestrágya mennyiségének változása(Forrás: KSH)
A növényvédõ szerek alkalmazásának célja a gyomok, a termést károsító rovarok és a
gombás fertõzésekkel szembeni védelme, a termelés biztonságosabbá tétele, a terméshozam
növelése. 2005. év adataihoz viszonyítva egy emelkedõ tendencia rajzolható meg, ami a
2006. évi 1,96 kg aktív hatóanyag hektáronkénti felhasználástól a 2008. évi 2,09 kg/ha
értékig mutat. Ezt szemlélteti a KSH adatok alapján készített Ta4. diagram
Ta4. diagram: Növényvédõszer felhasználás változása (Forrás: KSH)
6. TALAJ
118
66..55 TTaallaajjvvééddeellmmii iinnttéézzkkeeddéésseekk
A talaj alapvetõen egy feltételesen megújuló természeti erõforrás, bár az utóbbi évtizedek
kutatása alapján helytálló lehet a nem, illetve feltételesen megújuló megfogalmazás, mivel
állapotának romlása nagyon gyors lehet, összevetve a kialakulási és regenerációs folyama-
tokkal, amik rendkívül lassúak. Egy nagyon dinamikus rendszerrõl van szó, amely több
funkciót tölt be, továbbá az emberi tevékenységek, valamint az ökoszisztémák fennmaradása
szempontjából létszükségletû szolgálatokat lát el. E funkciók közé tartozik a biomassza-ter-
melés, a tápanyagok és a víz raktározása, szûrése és átalakítása, továbbá a talaj a biodiver-
zitás nélkülözhetetlen eleme, a legtöbb emberi tevékenység színhelye, nyersanyagokat szol-
gáltat, szénforrásként mûködik, valamint geológiai és archeológiai örökséget hordoz.
A talajt olyan fenntartható módon kell használni, amely megóvja az ökológiai, gazdasági
és társadalmi feladatok elvégzéséhez szükséges képességét, megõrizve a talaj funkcióit a jövõ
generáció igényeinek kielégítése érdekében. A talaj - a levegõvel és a vízzel ellentétben -
fõleg magántulajdonban van, de közös érdekû erõforrásról van szó, amelyet meg kell õrizni a
következõ generációk számára. A közérdek szolgálatában ezért óvintézkedésekrõl kell ren-
delkezni a talajt használókkal szemben abban az esetben, ha tevékenységük várhatóan jelen-
tõs mértékben akadályozza a talaj funkcióit.
Az ipari terjeszkedés és a gazdaság számos ágazata által támasztott növekvõ területigény
eredményeként a beépítettség, a talajfelszín tartós lezárása jelentõsen nõtt, ami korlátozza a
talaj fenntartható használatát. Megfelelõ intézkedéseket kell tenni a felszíni lezárás korlá-
tozása érdekében, például az elhagyott szennyezett területek rehabilitációja révén,
csökkentve így a zöldmezõs területek beépítésének, a szabad talajfelszín folyamatos
csökkenésének tendenciáját, és elõ kell segíteni az olyan építési és vízelvezetési technikák
használatát, amelyek lehetõvé teszik a talaj lehetõ legtöbb funkciójának megõrzését, biztosít-
ja a beépítettség ellenére a talaj víz- és anyagforgalmát, biológiai aktivitását.
A célként kitûzött és hatékony talajvédelmi szakpolitikákat a talajromlás megjelenésének
helyére vonatkozó ismeretekre kell alapozni. Ismeretes, hogy egyes talajromlási folyamatok,
mint az erózió, a szerves anyagok csökkenése, a tömörödés, a szikesedés és a földcsuszam-
lások csak bizonyos területeken jelennek meg, amelyek jobban ki vannak téve az ilyen koc-
kázatoknak. Ez megkívánja az ilyen veszélyeztetett területek azonosítását. Az azonosított
veszélyeztetett területeken intézkedéseket kell végrehajtani a további talajromlás elkerülése
céljából azáltal, hogy csökkentik annak kockázatát, és helyreállítják a megromlott állapotú
talajt a talajfunkciók megõrzése érdekében.
Ezek a célkitûzések szerepelnek az Európai Unió hatodik közösségi környezetvédelmi cse-
lekvési program megállapításáról szóló 1600/2002/EK határozat, illetve az annak meg-
valósítását kezdeményezõ 2002. évi „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” címû EU
Bizottsági közleményben (COM(2002) 179). A dokumentumban foglaltak alapján dolgozta ki
és terjesztette elõ a Bizottság a Tematikus Talajvédelmi Stratégiát és a „Talajvédelem
kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról” szóló irányelv
tervezetet 2006-ban.
77.. TTEELLEEPPÜÜLLÉÉSSII KKÖÖRRNNYYEEZZEETT
77..11 ÉÉppíítteetttt kköörrnnyyeezzeett
ZZööllddffeellüülleetteekk
A települési környezet minõségét alapvetõen meghatározza a zöldfelületek mennyi-
sége, aránya. Ezek a növényzettel beültetett területek (kisebb erdõk) tisztítják a levegõt a por
megkötésével, védik a talajt, a talajfelszínt, amitõl szintén csökken a porterhelés. Enyhítik a
nyári hõséget, növelik a páratartalmat és mérséklik a szél erejét, jó elhelyezéssel segítik a
település átszellõzését. Mindezeken felül a növényzet kellemesebbé teszi a lakókörnyezetet.
Döntõen ennek tudható be, hogy kertvárosi területeken az ingatlanok ára - hasonló beépítés
és házak esetén - jelentõsen magasabb. Néhány száz fa megfelelõ gyepterülettel, cserjékkel
száz lakás értékét akár százmillió forinttal megemelheti (értéknövekedés).
2005-ben a magyar városok minden lakójára 18 m2 önkormányzati zöldterület jutott.
A városi zöldterületek 64%-a közpark, 17%-a közkert, a többi erdõ. Az önkormányzatok
ezeknek a területeknek a 85%-át gondozzák rendszeresen.
A városok zöldfelületi ellátottsága nemzetközi összehasonlításban mennyiségi és
minõségi szempontból a közepesnél rosszabb. A helyzet kialakulásához a telkek
értékesítésének és a beépítések engedélyezésének helytelen gyakorlata is hozzájárult.
ÉÉppüülleetteekk
Az ország lakosságának 68%-a városokban él, 32%-a községekben lakik. A dunántúli
régiók és az Észak-Magyarországi Régió települései kisebb átlagos népességûek és maga-
sabb laksûrûségûek, míg az alföldi régiók ritkább települési hálózatára a nagyobb átlagos
népesség és a kisebb laksûrûségû települések jellemzõek. A Közép-Magyarországi Régió
Budapest miatt külön kategóriát képvisel.
Az épített környezet az ország földterületének közel 10%-át veszi igénybe.
(települések, ipari területek stb.) Az épített környezet rossz, elhanyagolt állapota komoly
környezeti problémákat is okozhat (pusztuló ipari területek, települési infrastruktúra hiánya
stb.).
119
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
120
77..22 VVíízzeellllááttááss,, ccssaattoorrnnáázzááss
Az önkormányzatok törvényi kötelezettsége a lakosság ivóvízellátásának biztosítása és a
keletkezett szennyvizek elõírásoknak megfelelõ szintû összegyûjtése, tisztítása. A víziközmû
ellátás és szolgáltatás kérdései hazánk Európai Unióhoz történõ csatlakozása kapcsán az
elmúlt években még fokozottabban elõtérbe kerültek. A mára még nem teljes mértékben
megoldott legfontosabb feladatok ezen a téren a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás
megvalósítása és az ivóvízellátás vízminõségi problémáinak rendezése.
A vezetékes ivóvízzel ellátott települések aránya 1990-2008 között 79%-ról 100%-ra, a
csatornahálózattal ellátott települések aránya ugyanezen idõszakban 14%-ról 53%-ra
növekedett. (Tk1. táblázat)
Tk1. táblázat: A lakosság közmûellátottságára vonatkozó adatok, 1990-2008 között(Forrás: KSH adatbázis)
Közmûellátottság 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
A vezetékes ivóvízzel
ellátott települések az
összes település %-ában
(%)
79,2 97,5 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 100,0
Az ivóvízvezeték-hálózat
hossza
(ezer km) 52,4 59,0 62,3 62,6 63,1 63,8 64,4 64,6 64,9 65,0 65,2
A vízvezeték-hálózatba
bekapcsolt lakások
száma (ezer) db) 3300 3590 3750 3770 3810 3850 3910 3960 4000 4030 4080
Szennyvízcsatornával
ellátott települések az
összes település %-ában 14,0 16,0 27,2 31,6 37,0 42,0 44,6 46,8 49,1 51,0 52,9
Az összes zárt szen-
nyvízcsatorna-hálózat
hossza (ezer km) 11,9 15,7 24,7 27,2 30,5 33,3 35,4 36,9 38,8 40,5 41,9
A szennyvízcsatorna-
hálózatba
bekapcsolt lakások
aránya (%)
41,6 44,2 51,0 53,5 56,1 59,1 62,0 64,9 67,4 69,8 71,3
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
121
Az ivóvízvezeték-hálózat hossza 1990 és 2008 között 24%-kal nõtt, 2008-ra elérte a 65,2
ezer km-t. A közüzemi szennyvízelvezetõ-hálózat kiépítése az 1990-es évtized közepe után
gyorsult fel jelentõsen. A zárt szennyvízcsatorna-hálózat hossza mintegy 3,5-szeresére
növekedett, és 2008-ra már 41,9 ezer km-en épült ki. Az egy kilométer ivóvízvezeték hosszra
jutó zárt szennyvízelvezetõ csatornahálózat átlagos hossza 0,643 kilométer volt 2008-ban.
Ugyanakkor a csatornahálózat kiépítésének szintje eltérõ az ország régióit tekintve.
Korábban a szennyvizek közcsatornán történõ elvezetése inkább csak a nagyobb
településekre volt jellemzõ, fõként a városok sûrûn lakott központi részein társult a vezetékes
ivóvízhálózat kiépítéséhez. 1990-ben csak 429 település rendelkezett közüzemi szennyvíz-
csatorna mûvel, de a nagy lakosságszámuk következtében így az ország lakásállományának
42%-a volt csatornázva. 2000 és 2007 között Budapesten 92%-ról 98%-ra, a megyei jogú
városokban 75%-ról 87%-ra, a többi városban 44%-ról 70%-ra, a községekben pedig 15%-
rõl 40%-ra javult a lakásállomány csatornázottsága. 2008. évben már 3067 ezer db, az összes
lakás 71%-a volt a szennyvízhálózatba bekötve, ami 80%-kal meghaladta az 1990. évi
értéket.
A közmûves (vezetékes) ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 1990-2008 között
85%-ról 96%-ra emelkedett. Ennek hatásaként a közmûolló (az ivóvízvezetékkel ellátott és
a közcsatornához csatlakozó lakások arányának különbözete) országosan 41%-ról 25%-ra
zárult, mely az európai 20%-os átlagtól még elmarad. (Tk1. diagram)
Tk1. diagram: A közmûvel ellátott lakások arányának (közmûolló) alakulása(Forrás: KSH adatbázis)
A szennyvízcsatorna-hálózat kihasználtságát rontja, hogy kiépítését követõen a lakosság
egy része nem csatlakoztatja rá a lakását, mert magasnak tartja a csatornahasználati díjat.
Miközben a csatornahálózatra kötött lakások aránya folyamatosan nõ, azon lakások aránya,
amelyek bár csatornázott területen vannak, de nincsenek a csatornahálózatba bekötve, még
mindig jelentõs, 2006-ban 9,2% volt. A rákötést ösztönzi a néhány éve bevezetett talajter-
helési díj.
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
122
Nem közvetlenül közcsatornán keresztül (általában tartálykocsikkal) további 10,9
millió m3 települési folyékony hulladékot gyûjtöttek be és ártalmatlanítottak 2007-ben.
(A települési folyékony hulladék mennyisége a csatornázottság növekedésével csökken.)
A vízfogyasztás az 1980-as évek végéhez képest mintegy 50 százalékkal csökkent. Ez a
folyamat mára megállt, a lakosság ivóvízfogyasztása stabilizálódik. Országosan mintegy 100-
110 liter vizet fogyaszt egy ember naponta, de az adatok a település nagyságának és ellá-
tottságának megfelelõen változnak. Míg Budapesten 2009-ben átlagosan mintegy 150-160
liter vizet fogyaszt egy ember naponta, addig a nagyobb vidéki városokban 120-130 liter,
kisebb falvakban pedig 50-70 liter a napi vízfogyasztás.
77..33 SSzzeennnnyyvvíízzttiisszzttííttááss
A közcsatornarendszeren összegyûjtött szennyvizeket a jogszabályi elõírásoknak
megfelelõ mértékben meg kell tisztítani a befogadó vizek állapotromlása megakadályozása és
a vízi ökoszisztémák védelme érdekében. Az Európai Közösség a települési szennyvizek
elvezetését és tisztítását a Tanács 91/271/EGK irányelvében szabályozza annak érdekében,
hogy megóvja a környezetet a települési és egyes ipari szennyvízkibocsátások káros hatá-
saitól. A teljesítendõ feladatok és azok határideje Magyarországra vonatkozóan a Csatlakozási
Szerzõdésben kapott átmeneti mentességre tekintettel a következõk voltak:
• legkésõbb 2010. december 31-ig minden 15 ezer LE-nél nagyobb szennyvízelvezetési
agglomerációt (nagyobb városok) el kell látni szennyvízgyûjtõ rendszerrel és legalább bioló-
giai (II. fokozatú) szennyvíztisztító teleppel,
• legkésõbb 2015. december 31-ig minden 2 ezer és 15 ezer LE közötti (kisebb
városok) szennyvízelvezetési agglomerációban meg kell oldani a szennyvízgyûjtõ rendszer
kiépítését és a legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítást,
• legkésõbb 2008. december 31-ig az érzékeny területeken fekvõ 10 ezer LE feletti
szennyvízelvezetési agglomerációkban (Balaton, Velencei-tó és Fertõ-tó vízgyûjtõterülete)
biztosítani kellett a szennyvízgyûjtõ rendszer kiépítését és a biológiai (II. fokozatú) szenny-
víztisztítás mellett a III. fokozatú tisztítást, azaz a tápanyag (nitrogén és foszfor) eltávolítást.
A szennyvizek gyûjtésére és tisztítására vállalt kötelezettségek ütemszerû végrehajtása
érdekében a Kormány 2000. évben elfogadta a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -
tisztítási Megvalósítási Programot, melynek célja a települési szennyvizek okozta terhelések
csökkentése a csatornázottság és a szennyvíztisztítás fejlesztésével. A Program kétévente
felülvizsgálatra kerül. A beruházások korábban elsõsorban hazai forrásokból, az elmúlt évek-
ben már nagyrészt EU-s források segítségével valósultak meg. A Program végrehajtásának
eredményeképpen az elmúlt években jelentõsen nõtt a csatornázottság, és javult a szenny-
víztisztítás aránya és színvonala. A Program szerint 2015-ig még mintegy 100 db kom-
munális szennyvíztisztító telep építését tervezik, a hátralévõ és folyamatban lévõ beruházá-
sok forrásigénye 2007 és 2015 között az EU támogatási források maximális kihasználása
esetén a 2008. évi bázis áron 784 milliárd Ft.
123
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
A 2007. december 31-i állapot szerint 643 db szennyvíztisztító telep üzemelt
Magyarországon. Ezek mindegyike rendelkezett mechanikai és biológiai fokozattal. 2007-
ben az összegyûjtött szennyvíznek 71,7%-a került biológiai tisztítás után a befogadókba
(1991-ben 35%, 2000-ben 58,5%). Jelentõsebb mértékben emelkedett a III. fokozattal is
tisztított szennyvizek aránya (1990-ben 2,6%, 2000-ben 10,8%, 2008. évben 34,6%). (Tk2.
diagram)
Jelmagyarázat:
tisztítatlan szennyvíz
csak mechanikailag tiszíttott szennyvíz
csak biológiailag tisztított szennyvíz
III. fokkal is tisztított szennyvíz
Tk2. diagram: A különbözõ szennyvíztisztítási fokozattal tisztított szennyvizek aránya(Forrás: KSH adatbázis)
A közcsatornán elvezetett szennyvíz lakosegyenértékben kifejezett terhelése dinamikusan
növekszik, mennyisége ugyanakkor 2000 óta stagnál, vagy legfeljebb kismértékben növekszik
(1991. évben 827 ezer, 2000-ben 530 ezer, 2005. évben 589 ezer, 2007. évben 534 ezer m3),
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
124
amelynek fõként a vízfogyasztás csökkenése az oka. Ennek következtében a tisztítandó
szennyvíz töményebb, mint korábban.
A települési szennyvíztisztító-kapacitások kiépítése során fontos teendõ a II. fokú biológiai
szennyvíztisztítás kiépítése, amely egyúttal EU követelmény is. Ugyanakkor a III. fokozatú
(elsõsorban a nitrogén és foszfortartalom eltávolítására irányuló kémiai) szennyvíztisztítás
arányának növelését is szorgalmazni kell azokon a területeken, ahol a befogadó terhelhetõsége,
illetve az EU felé tett vállalásaink teljesítése indokolttá teszik. (Tk3. diagram)
Tk3. diagram: A közcsatornán elvezetett és tisztított szennyvíz mennyisége 1992-2008 között(Forrás: KSH adatbázis)
A csatornázás szempontjából is nagy múltú Budapesten az elvezetett szennyvíz több mint
kétharmada egészen 2009-ig legfeljebb mechanikailag volt tisztítva és összesen 16 helyen
ömlött a Dunába. A már régebb óta üzemelõ két tisztítómû (észak- és dél-pesti) a város
szennyvizének csak kb. egyharmadát fogadja be, miközben a települési szennyvizek egyne-
gyedét a fõváros bocsátja ki. Jelentõs javulás várható a Csepel-szigeten létesült központi
szennyvíztisztító telep 2010 õszére tervezett teljes kapacitású elindulásától. A telep
próbaüzeme 2009. augusztus 4.-én kezdõdött meg és fokozatosan éri el az üzemi teljesít-
ményét. A központi szennyvíztisztító telep hatásaként a biológiai szennyvíztisztítás aránya
meg fogja közelíteni a 100%-ot, a hazai vízgyûjtõre jutó szennyvíz eredetû foszforterhelés
pedig közel 50%-kal, a nitrogénterhelés 20-30%-kal csökkenni fog.
A szennyvíz csatornán történõ gyûjtése és szállítása gazdasági és környezetvédelmi szem-
pontból nem mindenhol megfelelõ megoldás. Ilyen területek a nagyon alacsony lélekszámú
települések (aprófalvak), az olyan településrészek, amelyek a település központjától távol
helyezkednek el, továbbá a külterületeken elszórtan fekvõ lakóépületek (pl. tanyák,
tanyabokrok az Alföldön). Itt célszerûen más megoldást szükséges alkalmazni annak
125
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
érdekében, hogy a szakszerûtlen szennyvízelhelyezés ne veszélyeztesse a környezet, elsõsor-
ban a felszín alatti vizek állapotát (pl. korszerûtlen szikkasztók). Az egyedi szennyvízkezelés
megoldása környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontoktól, illetve a beépítési szokások-
tól független lehet egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmény, egyedi szennyvíztisztító kis-
berendezés és egyedi zárt szennyvíztároló.
77..44 AAzz iivvóóvvíízz mmiinnõõssééggee
Hazánk minden települése rendelkezik közüzemi vízmûvel, de a szolgáltatott víz
minõsége több szempontból nem megfelelõ. Magyarországon ezért stratégiai jelentõségû
kérdés az ivóvíz minõségének javítása. A hazai vízellátás meghatározó módon felszín alatti
vizekbõl táplálkozik. Ennek a körülménynek nagy jelentõsége van a vízellátás biztonsága
szempontjából. A sérülékeny vízbázisok esetében megfelelõ szintû vízbázis védelemre van
szükség. A védett rétegvizekre telepített vízbázisokat ugyanakkor geológiai eredetû
vízminõségi problémák jellemzik.
Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokat megelõzõen az ivóvíz
minõségét a WHO ajánlásai alapján készített MSZ. 450 szabályozta, amely több kémiai kom-
ponens esetében magasabb koncentrációt engedélyezett, mint az 1998-ban megalkotott
98/83/EK irányelv, melyet Magyarország a 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelettel léptetett
hatályba. Ennek következtében a szolgáltatott ivóvíz jelentõs részének minõsége néhány
paraméter esetében elmarad a jogszabályi elõírásoktól. Jelenleg a lakosság 40,2%-a él olyan
településen, ahol az ivóvíz minõsége valamilyen szempontból kifogásolható. (Tk1. ábra) Az
egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek miatti nem megfelelõ ivóvízminõség a
lakosok 25%-át érinti. Legnagyobb problémát a víz természetes eredetû arzéntartalma okoz-
za azokon a területeken, ahol az meghaladja a 10 μg/l határértéket (az Alföldön, Dél-
Baranyában és Dél-Somogyban). A különféle nitrogén-vegyületek az Alföldön, Baranyában,
Tolnában és Somogyban jelentenek gondot. Az ország területének mintegy felén problémát
okoz a vízkészlet magas vaskoncentrációja.
A Csatlakozási Szerzõdésben Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy ezeket az új
határértékeket érvényesíteni fogja valamennyi közüzemi vízellátásban részesülõ lakosa
számára. Erre vonatkozóan az EU határidõket is megállapított. A közüzemi ivóvíz szolgáltatás
területén fennálló vízminõségi problémák megoldását a 2001-ben elfogadott országos
Ivóvízminõség-javító Program biztosítja. A fejlesztések végrehajtására az EU-s pénzügyi
támogatások jelentenek forrást, ennek ellenére a Programban vállalt határidõk már részben
lejártak. A végrehajtásának elhúzódása hátterében az áll, hogy Magyarország csak a saját
teherbírásának megfelelõ ütemezéssel tudja elvégezni ezt a komoly erõfeszítést igénylõ, az
ország lakosságának egynegyedére kiterjedõ programot.
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
126
Tk1. ábra: Nem megfelelõ minõségû vízzel ellátott térségek(Forrás: KvVM)
127
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
77..55 ZZaajj ééss rreezzggééss eelllleennii vvééddeelleemm
MMeegghhaattáárroozzóó zzaajjffoorrrráássookk
A légszennyezés mellett a zajterhelés az egyik leggyakrabban panaszolt környezeti
ártalom. A külföldi és hazai felmérésekben a városi lakosság több mint fele a közúti
közlekedést jelölte meg a zavarás elsõdleges forrásaként. A repülõterek környezetében,
valamint a légi folyosók alatti területeken azonban a repülés volt a meghatározó zajforrás. A
vasúti eredetû zajt az emberek valamivel jobban tûrik; a zavarási szint általában 5 dB-lel
magasabb, mint az egyéb közlekedési módok esetén. A lakóterületek környezetében lévõ
ipari és szolgáltató tevékenységek a közlekedéshez képest kevesebb embert érintenek, azon-
ban a zavaró hatás kis területen nagyobb mértékben hat.
KKöözzlleekkeeddééssii eerreeddeettûû zzaajj
Közúti közlekedés
A közutak mentén észlelhetõ zaj mértékét alapvetõen a forgalom nagysága és összetétele,
valamint a közúttól való távolság és a zaj terjedésének útjában álló akadályok (épületek,
zajvédõ falak) határozzák meg. A zajszintet befolyásoló további tényezõk közül a jármûvek
sebessége, az útburkolat minõsége, a meteorológia viszonyok és a terjedési út elnyelési tulaj-
donságai érdemelnek említést.
Eddig nem készült olyan felmérés, amely országos szinten reprezentatívnak tekinthetõ,
egyenlõre csak a legforgalmasabb utakról van átfogó helyzetképünk a 2007-ben elkészült
stratégiai zajtérképeknek köszönhetõen. Ezek a zajtérképek a 6 millió jármû/évnél forgal-
masabb, országos közúthálózatba tartozó közutak zajterhelésérõl adnak tájékoztatást, emel-
lett a különbözõ mértékû zajjal terhelt területeken élõ lakosság számát is tartalmazzák.
A zajtérképezés alá vont közutak közül a gyorsforgalmi utak vonatkozásában az érintettsé-
gi adatokat Z1. táblázat tartalmazza. („Érintettek” alatt azoknak a lakosoknak a számát kell
érteni, akik olyan lakóházban élnek, amelynek a zajjal leginkább terhelt homlokzata elõtt a
zajtérképek alapján az egész napra átlagolt zajterhelés értéke (Lden) meghaladja az
55 dB-t, az éjjeli idõszakra vonatkozó átlag (Léjjel) pedig az 50 dB értéket.)
Z1. táblázat: 6 millió jármû/évnél forgalmasabb gyorsforgalmi utak zajterhelése által érintett lakosok száma a 2007-ben elkészült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KvVM)
Út számÉrintettek száma (fõ)
(Lden>55 dB)
Érintettek száma éjjel (fõ)
(Léjjel>50 dB)
Vizsgált útszakasz hossza
(km)
M0 7282 4032 29
M1 11787 6275 117
M3 12496 7559 79
M5 6 0 22
M7 7202 2844 78
összesen 38773 20710 325
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
128
Az autópályákon kívül a felmérés kiterjedt az egyéb országos közutakra is. Ezek többsége
a budapesti agglomerációhoz tartozó településeken illetve a megyeszékhelyek közigazgatási
területén halad át. Ahogy azt a Z1. diagram szemlélteti a megyeszékhelyek közül az átmenõ
forgalom Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza lakosságát érinti a legnagyobb számban, ezzel
szemben Szekszárdon, Salgótarjánon, Zalaegerszegen a felmérés idõpontjában nem haladt át
6 millió jármû/év-nél forgalmasabb közút, Veszprémben pedig a lakott területektõl való nagy
távolság miatt nem volt kimutatható az érintettség.
Z1. diagram: A megyeszékhelyek közigazgatási területén áthaladó 6 millió jármû/évnél for-galmasabb országos közutak (kivéve autópályák) zajterhelése által érintett lakosok száma a
2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KvVM)
Az országos közutak mellett 2007-ben elkészült Budapest és a közvetlen környezetében
található 21 település teljes közúthálózatát magába foglaló zajtérkép is, amely már a forgal-
masabb önkormányzati utakat is ábrázolja. Az erre vonatkozó adatokat a Z2. diagram és
táblázat tartalmazza.
129
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
Z2. diagram és táblázat: Budapesten és a környezetében található 21 településen a közútiközlekedési zajjal érintett lakosok száma a különbözõ zajövezetekben a 2007-ben készült
stratégiai zajtérképek alapján (forrás: EnviroPlus Kft., KvVM)
Vasúti közlekedésbõl származó zaj
A vasúti zaj nagyságát a szerelvények száma, típusa (személy- illetve tehervonat), hossza,
a vasúti pálya szerkezete és állapota határozza meg, emellett azonban alapvetõ fontosságú az
elhaladási sebesség is. Egy szerelvény áthaladása ideje alatt a síntõl 7,5 m távolságra
mérhetõ zaj 80 km/h sebesség mellett 74-83 dB, míg 200 km/h sebesség mellett 83-92 dB
közötti értékeket mutat.
A közutakhoz hasonlóan a vasúti közlekedés okozta zajterhelés vonatkozásában sem
készült eddig országos felmérés. Jelenleg csak Budapestrõl és a közvetlen környezetében
található 21 településrõl állnak rendelkezésre zajtérképek és érintettségi adatok, amelyeket
a Z3. diagram és táblázat mutat be.
Az érintettségi adatok alapján a vizsgált települések összlakosságának 10%-át éri külön-
bözõ mértékû zajterhelés a vasúti forgalomnak köszönhetõen.
zzaajjöövveezzeetteekk
((ddBB))
éérriinneetttteekk sszzáámmaa ((ffõõ))
eeggéésszz nnaapp ééjjjjeell
50-54 293 400
55-59 299 900 289 700
60-64 287 700 277 400
65-69 339 100 160 300
>70 342 400 14 400
öösssszzeesseenn 11 226699 110000 11 003355 220000
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
130
Z3. diagram és táblázat: Budapesten és a környezetében található 21 településen a vasútiközlekedési zajjal érintett lakosok száma a különbözõ zajövezetekben a 2007-ben készült
stratégiai zajtérképek alapján (forrás: EnviroPlus Kft., KvVM)
Légiközlekedésbõl származó zaj
A légi forgalom az elmúlt években világszerte jelentõs mértékben növekedett, ezért a
légiközlekedésbõl származó zaj a zajvédelem egyik legsúlyosabb problémájává vált.
A hazai repülõterek közül a Ferihegyi Repülõtér forgalma okozza a legjelentõsebb
zajvédelmi problémát. A 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján a létesítmény
közvetlen környezetében közel 282 000 fõt ér egész napra átlagolva 55 dB-nél vagy az éjjeli
átlagot figyelembe véve 50 dB-nél nagyobb zajterhelés. Az érintettek legnagyobb hányadban
Budapesten élnek, emellett a zajhatások Vecsésen, Monoron és Üllõn is kimutathatók (lásd
Z4. diagram és táblázat)
Z4. diagram és táblázat: A Ferihegyi Repülõtér környezetében a különbözõ mértékû légiköz-lekedési zajjal érintett lakosok száma a 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján
(forrás: KTI, KvVM)
zzaajjöövveezzeetteekk
((ddBB))
éérriinneetttteekk sszzáámmaa ((ffõõ))
eeggéésszz nnaapp ééjjjjeell
50-54 110 700
55-59 132 500 40 900
60-64 50 600 16 400
65-69 19 600 6 000
>70 9 100 700
öösssszzeesseenn 221111 880000 117744 770000
zzaajjöövveezzeetteekk
((ddBB))
éérriinneetttteekk sszzáámmaa ((ffõõ))
eeggéésszz nnaapp ééjjjjeell
50-54 44 000
55-59 215 400 3 100
60-64 63 900 200
65-69 2 100 0
70-74 500 0
>75 0 0
öösssszzeesseenn 228811 990000 4477 330000
131
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
GGaazzddaassáággii tteevvéékkeennyyssééggeekk vvééggzzéésséébbõõll sszzáárrmmaazzóó zzaajj
A közlekedés mellett számottevõ a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások telep-
helyeinek zajkibocsátása is. A kereskedelmi, vendéglátóipari és az építõipari tevékenységet
végzõ vállalkozókkal szemben a kistérségi székhelyek jegyzõje jár el, egyéb esetekben a
zajvédelmi hatósági jogkört a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek
gyakorolják.
A felügyelõségek által vizsgált létesítmények közül a megengedettnél nagyobb zajter-
helést okozó üzemek arányát a Z5. diagram mutatja be.
Z5. diagram: A megengedettnél nagyobb zajterhelést okozó üzemek százalékos aránya a vizsgált üzemek számához viszonyítva (forrás: EnviroPlus Kft.)
A Z5. diagramon jól látható, hogy míg az elsõ zajvédelemi szabályozás 1984-es hatályba
lépést követõ évben az ellenõrzéseknek még több mint 60%-a mutatott ki határérték túl-
lépést, addig ez az arány az 1990-es évek óta az ellenõrzött üzemek 25-35%-a körül stagnál.
Tekintve, hogy a zöldhatóságok általában azokat az üzemeket vizsgálják meg, amelyeknél a
határérték-túllépés eleve feltételezhetõ, az általános helyzetkép az elõbbi aránynál ked-
vezõbb.
7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
132
A 2003 és 2007 között a felügyelõségek által vizsgált, jelentõs zajkibocsátást okozó te-
lephelyek nemzetgazdasági ágankénti bontásban megadott arányát a Z6. diagram szemlélteti.
Z6. diagram: A 2003 és 2007 között a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felü-gyelõségek által vizsgált, jelentõs zajkibocsátást - legalább 5 dB túllépést okozó - telephelyek
nemzetgazdasági ágankénti bontásban megadott aránya (forrás: KvVM)
A Z6. diagram alapján a jelentõs zajkibocsátást okozó létesítmények 94%-ánál a zaj oka
a termelési folyamat vagy szolgáltatás technológiájára vezethetõ vissza, 6%-ánál független a
vállalkozás által folytatott tevékenységtõl, csupán az épületek fûtésébõl, légkondi-
cionálásából származik. Az „A mezõgazdaság, erõgazdálkodás, halászat” ágon belül vala-
mennyi zajforrás terményszárító berendezés, az ehhez tartozó technológia az összes
nemzetgazdasági ágat figyelembe véve a legnagyobb arányban képviselteti magát a jelentõs
kibocsátók között. A feldolgozóiparon belül az élelmiszergyártás ágazat részesedése a legje-
lentõsebb (38%-os), emellett 10% fölötti a fémfeldolgozási termékek gyártásának
részesedése is.
133
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
CC.. KKÖÖRRNNYYEEZZEETTSSZZEENNNNYYEEZZÉÉSS MMEEGGEELLÕÕZZÉÉSSEE ÉÉSS CCSSÖÖKKKKEENNTTÉÉSSEE
88.. IINNTTEEGGRRÁÁLLTT SSZZEENNNNYYEEZZÉÉSS--MMEEGGEELLÕÕZZÉÉSS ÉÉSS --CCSSÖÖKKKKEENNTTÉÉSS ((IIPPPPCC))
88..11 AA kköörrnnyyeezzeettrree jjeelleennttõõss hhaattáásstt ggyyaakkoorrllóó tteevvéékkeennyyssééggeekk ééss mmûûkkööddééssüükk ffeellttéétteelleeii
A környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK
irányelvet1 az EU 1996-ban fogadta el, és a tagországoknak 1999. október 30-ig kellett saját
jogrendjükbe átültetniük. Az IPPC irányelv kulcsfontosságú jogi eszköz, célja a környezet
mint egész magas szintû védelmének megvalósítása, ipari és mezõgazdasági tevékenységek
széles körébõl (fémek, ásványi anyagok, vegyianyagok, papír, textil, bõr, élelmiszerek ter-
melése, baromfi- és sertéstartás, nagy tüzelõberendezések, finomítók, hulladékkezelés stb.)
származó szennyezés keletkezésének megelõzésével vagy csökkentésével. Központi alapelve
a kibocsátásoknak már a forrásnál történõ megelõzése, a természeti erõforrások hatékony fel-
használása révén. Ez a megközelítés segítséget nyújt a levegõ- és vízszennyezés, a klímavál-
tozás, a talaj szennyezõdése és a hulladékok káros hatása által okozott környezeti problémák
megoldásában, és közelebb visz a fenntartható termelési módok megvalósítása felé.
Az integrált szennyezés-megelõzés és -csökkentés a hagyományos, környezeti ele-
menkénti és hatótényezõnként elkülönült környezetvédelmi szabályozás helyett a különbözõ
környezeti elemek terhelését és szennyezését az elemek közti kölcsönhatások figyelembe
vételével vizsgálja. Ezen túlmenõen energiahatékonysági szempontokat, a hulladékok
keletkezésének minimalizálási lehetõségeit, a környezeti következményekkel járó bale-
seteket és a telephely állapotának megõrzését, bezárása esetén annak felhagyását, rekultivá-
cióját is magában foglalja. A rendszer a létesítmények engedélyezésén alapul, a szabályozás
tárgyát az egész létesítmény környezetre együttesen gyakorolt hatása képezi.
A létesítmények csak a megfelelõ engedély birtokában és a kiadott engedélyek elõírá-
sainak megfelelõen üzemelhetnek, és az engedélyekben meghatározott kibocsátási
határértékeket az elérhetõ legjobb technika alapján kell megállapítani. Az elérhetõ legjobb
technikák mindazon technikák, beleértve a technológiát, a tervezést, karbantartást,
üzemeltetést és felszámolást, amelyek elfogadható mûszaki és gazdasági feltételek mellett
gyakorlatban alkalmazhatóak, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintû
védelme szempontjából.
Az IPPC irányelvnek megfelelõ szabályozást hazánkban jelenleg a környezeti hatásvizs-
gálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.)
Korm. rendelet tartalmazza, és meghatározza a hatálya alá tartozó tevékenységeket is.
Hazai sajátosság, hogy az alapul szolgáló irányelvhez képest jogszabályunk több
tevékenységet vont hatálya alá - az EU-ban ily módon nem szabályozott bányászati
tevékenységeket is lefedi.
AAzz eeggyyssééggeess kköörrnnyyeezzeetthhaasszznnáállaattii eennggeeddééllyyeezzééss hhaattáállyyaa aalláá ttaarrttoozzóó tteevvéékkeennyyssééggeekk
A szabályozás hatálya alá tartozó létesítmények száma a 2003-2008. idõszakban
Magyarországon 1100 körül alakult.
1 A korábbi módosításokkal történt egységes szerkezetbe foglalást követõen 2008/1/EK kodifikált irányelv.
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
134
Az ország területén valamennyi megyében üzemelnek ilyen létesítmények, kisebb szám-
ban Vas, Zala, Somogy, Tolna, Nógrád és Heves megyében fordulnak elõ. Területi eloszlásukat
a IN1. ábra szemlélteti.
IN1. ábra: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények száma fõcsoportonként, 2008 (Forrás: KvVM)
Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet
folytató létesítmények köre Magyarországon igen vegyes összetételt mutat.
A 2008. év adatait felhasználva látható, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó 65 féle
tevékenységtípus közül 52 ágazatban mûködnek hazánkban létesítmények.
IN1. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények fõcsoportonként, 2008 (Forrás: KvVM)
135
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
Érzékelhetõ azonban, hogy számos tevékenység-kategóriában alacsony a létesítmények
elõfordulásának száma (0,2-15%), míg a nagylétszámú állattartó létesítmények, a nagy
tüzelõberendezések és a hulladéklerakók adják együttesen a létesítmények 64%-át, s ebbõl
a nagylétszámú állattartó létesítmények 47%-ot tesznek ki.
A 2003-2008. évek során a létesítmények számában összességében nem következett be
jelentõs változás, enyhe növekedés észlelhetõ.
IN2. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények számának alakulása, 2003-2008 (Forrás: KvVM)
IN3. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények számának alakulása fõcsoportonként, 2003-2008
(Forrás: KvVM)
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
136
A létesítmények számának alakulását ágazatonként tekintve kisebb ingadozások észlel-
hetõk. A vizsgált idõszakban egyes létesítmények nem tudtak megfelelni az elérhetõ legjobb
technika követelményeinek és nem kapták meg egységes környezethasználati engedélyüket,
pl. jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõ hulladéklerakók zártak be, állattartó telepek
szûntek meg vagy alakultak át. Ennek hatása leginkább a 2006-2007. években észlelhetõ
(a jogszabály által megkövetelt megfelelési határidõt, 2007. október 31-et megelõzõen).
Néhány létesítmény kapacitása idõközben olyan mértékben lecsökkent, hogy ezáltal kikerült
a szabályozás hatálya alól. Egyidejûleg azonban jelentõs mértékben nõtt az újonnan üzemel-
ni kezdõ létesítmények száma is. Új hulladéklerakók kapták meg egységes
környezethasználati engedélyüket, valamint nagy számban létesültek új állattartó telepek,
nagy tüzelõberendezések is.
IN4. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató új létesítmények számának alakulása, 2006-2008 (Forrás: KvVM)
88..22 AAzz eelléérrhheettõõ lleeggjjoobbbb tteecchhnniikkáánnaakk vvaallóó mmeeggffeelleellééss éérrttéékkeellééssee
Az IPPC irányelvet a magyar jogrendbe átültetõ hazai jogszabály 2001. év végén lépett
hatályba. Az IPPC irányelv értelmében a jogszabály hatálya alá tartozó meglévõ létesít-
ményeknek 2007. október 31-ig egységes környezethasználati engedélyt kellett szerezniük
és az abban foglaltaknak meg is kellett felelniük. Az évente kiadott egységes
környezethasználati engedélyek száma 2003 és 2007 között dinamikusan növekedett
(IN5. diagram).
137
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
IN5. diagram: A kiadott egységes környezethasználati engedélyek számának alakulása(Forrás: KvVM)
Magyarországon az irányelv végrehajtási szintje az elõírt határidõre 96%-os volt, ezzel az
eredménnyel az EU 8 legjobban teljesítõ tagállama közé tartozott. Ez a tény annak fényében
különösképpen hangsúlyos, hogy hazánknak az EU régi tagállamainál 2 évvel rövidebb idõ
állt rendelkezésére az irányelv végrehajtására.
IN6. diagram: Meglévõ létesítmények jogerõs egységes környezethasználati engedély nélkül(db), 2007. október 31. (Forrás: KvVM)
Amint az az IN6. diagramon látható, túlnyomórészt hulladéklerakók és intenzív állat-
tartással foglalkozó létesítmények engedélyezési eljárásai húzódtak el, más ágazatokból csak
1-1 létesítmény nem rendelkezett egységes környezethasználati engedéllyel. 6 hónappal a
határidõ lejárta után, 2008. április 30-án a végrehajtás szintje már 99%-os volt, csak néhány
nagy állattartó létesítménynek nem sikerült megszerezni az engedélyt.
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
138
Hazánkban a nagylétszámú állattartó telepeken az elmúlt években a legfontosabb
környezetvédelmi feladat a jó mezõgazdasági gyakorlatnak és elérhetõ legjobb technikának
megfelelõ tartástechnológia, trágyakezelés és -tárolás megvalósítása volt.
A szükséges beruházások megvalósításához az üzemeltetõknek segítséget nyújt, hogy az
Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatást igényelhettek az IPPC
hatálya alá tartozó állattartó telepek elérhetõ legjobb technikának való megfelelés
érdekében, a korszerûsítéshez gépbeszerzésre, épített és beépített technológiára, a telepi
infrastruktúra fejlesztésére és egyéb elszámolható kiadásokra. Ezen túlmenõen azon
üzemeltetõk részére, akik 2007. október 31-ig kérelmezték az illetékes felügyelõségtõl az
egységes környezethasználati engedélyben foglalt, vagy foglalni tervezett olyan
környezetvédelmi követelmény határidejének módosítását, amelyre vonatkozóan EMVA
támogatási kérelmet nyújtottak be, és a kérelmet a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
(MVH) befogadta, maximum 36 hónapos türelmi idõ is a rendelkezésére áll a fejlesztések
lebonyolításához. Így a támogatásban részesülõ állattartó telepek esetében az eredetileg
2007. október 31-i megfelelési határidõ legkésõbb 2010. október 31-re tolódhat ki a támoga-
tott elemek vonatkozásában.
Az engedélyek határidõre történõ megszerzésének követelménye mellett a megfelelés
másik fontos szempontja az engedélyekben foglalt elõírások betartása. Az elõírások
betartását környezetvédelmi hatóság ellenõrzi, és az elõírásoktól eltérõ mûködés esetén
eljárást indít, esetenként bírságot szab ki. A bírságolási eljárások számának alakulását az
IN7. diagram szemlélteti.
IN7. diagram: Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozólétesítményeket érintõ bírságolási eljárások számának alakulása felügyelõségenként
(Forrás: KvVM)
Az eljárások számának évenkénti alakulásából látható, hogy a 2003-2004. években még
csak elvétve került sor ilyen eljárásokra, majd a jogszabály végrehajtási határidejének
közeledtével számuk megemelkedett, és 2007. után ismételten csökkenõ tendenciát mutat.
Az eljárások megindítására a korábbi években a jellemzõen a környezetvédelmi felülvizs-
139
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
gálati dokumentációk benyújtási határidejének illetve egyéb határidõs kötelezettségek
(legtöbbször adatszolgáltatási, jelentési kötelezettségek, hiánypótlás idõre be nem nyújtása)
elmulasztása miatt került sor, a végrehajtási határidõ elmúltával és az ellenõrzések számának
növekedésével az okok között az engedély elõírásaitól eltérõ üzemelés kerül elõtérbe.
88..33 AAzz eeggyyssééggeess sszzeennnnyyeezzõõaannyyaagg--nnyyiillvváánnttaarrttáássookk ((EEPPEERR ééss EE--PPRRTTRR))
Az EPER (Európai Szennyezõanyag-kibocsátási Nyilvántartás) nyilvántartás létre-
hozásáról a 2000/479/EK számú bizottsági határozat döntött. Az EPER határozat értelmében
a tagállamoknak jelentést kellett készíteniük az IPPC irányelv hatálya alá tartozó ipari üze-
mek levegõbe és vízbe történõ szennyezõanyag-kibocsátásairól. A határozat melléklete 50
potenciálisan jelentésköteles szennyezõanyagot sorol fel. A 37 légszennyezõ- és 26 víz-
szennyezõ anyag közül ténylegesen csak azokat kell a jelentésben feltüntetni, ahol az üzem
szóban forgó szennyezõanyag-kibocsátása túllépte az EPER határozatban rögzített
küszöbértékeket. A küszöbértékeket az EU úgy határozta meg, hogy a nyilvántartás az ipari
üzemekhez kapcsolódó kibocsátások hozzávetõleg 90%-át lefedje.
Az EPER jelentésekben szereplõ környezeti jellegû adatok nyilvánosak. A hivatalos
EPER honlap a következõ webhelyen érhetõ el: http://www.eper.ec.europa.eu/eper.
Két ízben, 2004-ben és 2006-ban készült EPER jelentés. Harmadik jelentéstételre az
EPER keretei között már nem került sor, mert idõközben az EU ratifikálta az Aarhusi
Egyezményen alapuló, szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról (PRTR)
szóló ENSZ-EGB jegyzõkönyvet és 166/2006/EK számon rendeletet alkotott egy európai
PRTR (E-PRTR) létrehozásáról. Így lépett az E-PRTR az EPER helyébe, és a 2007. évi
kibocsátások már az E-PRTR égisze alatt és annak szabályai szerint kerültek jelentésre.
Az EPER-hez képest az E-PRTR nyilvántartásba 65 ipari tevékenységet és 91 szennye-
zõanyagot vontak be. A levegõbe és vízbe történõ kibocsátásokon túl a jelentési
kötelezettséget kiterjesztették a földtani közegre és az üzembõl történõ veszélyes és nem
veszélyes hulladék elszállítására, a balesetbõl és lehetõség szerint a diffúz forrásokból eredõ
kibocsátások jelentésére, adott esetben szigorúbb küszöbértékeket állapítottak meg.
Az E-PRTR rendelet értelmében valamennyi tagországban szennyezõanyag-kibocsátási
és szállítási nyilvántartást kell létrehozni és a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tenni. A
jelentés elkészítéséhez és az E-PRTR rendelet jobb megértése érdekében az EU megjelen-
tette az E-PRTR mutatót.
Az EPER-hez hasonlóan az E-PRTR nyilvántartásoknak is van nyilvános, hivatalos hon-
lapja: http://prtr.ec.europa.eu. A hazai PRTR honlap címe: http://prtr.kvvm.hu.
A 2004. évi EPER jelentésben a 25 EU tagállam és Norvégia közel 12000 ipari
üzemének kibocsátásai találhatók meg. A 2007. évi E-PRTR jelentést tevõ üzemek száma
ezzel szemben már a 24300-at is meghaladta.
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
140
IN8. diagram: Az EPER és/vagy E-PRTR jelentést tevõ üzemek száma (tag)államonként(Forrás: KvVM)
Magyarország tekintetében a 2004. évre vonatkozó EPER jelentésben 96 üzem, az elsõ
E-PRTR nyilvántartásban 647 ipari és mezõgazdasági üzem szerepelt. Az E-PRTR jelentés-
ben feltûnõen sok az új üzem („új jelentõ”), az összes üzem kb. 88%-a. A jelentésköteles
üzemek számában megfigyelhetõ kiugró növekedés hátterében az áll, hogy bõvült a jelen-
tésköteles tevékenységek köre (bányászat, szennyvíztisztítók stb.), illetve az, hogy a jelentés-
ben nagy számban megjelentek a korábban nem szereplõ nagyüzemi állattartó telepek.
IN9. diagram: Az E-PRTR nyilvántartásban újonnan megjelenõ üzemek (%) (Forrás: KvVM)
Az E-PRTR nyilvántartásban szereplõ üzemek számát megyei bontásban az IN10. diagra-
mon mutatjuk be. Látható, hogy a legtöbb jelentésköteles üzem Hajdú-Bihar és Borsod-
141
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
Abaúj-Zemplén megyékben, míg a legkevesebb Nógrád és Heves megyékben található. A
diagramon összehasonlításképpen feltüntettük az IPPC létesítmények számát is. Általánosan
igaz az a megállapítás, hogy az elsõ E-PRTR jelentésben szereplõ - a szennyezõanyagok te-
kintetében küszöbérték feletti - üzemek száma a fele az IPPC üzemek számának.
IN10. diagram: A 2007. évre vonatozó E-PRTR jelentésben szereplõ üzemek és az IPPClétesítmények száma, megyei bontásban (2008) (Forrás: KvVM)
A jelentés tartalmazza a kibocsátásokkal érintett környezeti elemek és kibocsátások
számát is. A 2004. évre vonatkozó kibocsátások száma 246 darab volt, ennek kb. 58%-a le-
vegõbe, 25%-a élõvízbe, 17%-a pedig a közcsatornába történõ kibocsátás volt. A 2007-es évi
kibocsátások száma 624 volt. A levegõbe és a vízbe történõ kibocsátások száma nõtt,
ugyanakkor csökkenés tapasztalható a szennyvízzel elszállított szennyezõanyagok (köz-
csatornába történõ kibocsátás) tekintetében.
Az E-PRTR jelenés kiterjed a hulladékelszállításra is. Az elsõ E-PRTR nyilvántartásban
Magyarország 270 üzemének 596 hulladékelszállítási adata található meg.
Az IN11. diagram százalékos arányban mutatja be a nyilvántartásokban szereplõ üzemek
fõ tevékenységét. Az E-PRTR jelentésben kiugróan sok az egyéb (elsõsorban nagy létszámú,
intenzív állattartási) tevékenység.
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
142
IN11. diagram: A 2004. évi EPER és 2007. évi E-PRTR jelentésekben szereplõ üzemek fõtevékenységének százalékos aránya (Forrás: KvVM)
Az elsõ E-PRTR nyilvántartásban megjelenõ hazai üzemek területi elhelyezkedését és az
üzemek fõ tevékenységét az IN2. ábra szemlélteti.
IN2. ábra: Az E-PRTR jelentésben szereplõ üzemek (2007) (Forrás: KvVM)
143
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
Az IN1. táblázatban az egyes szennyezõanyagok összkibocsátási adatait mutatjuk be,
kiemelve a leggyakrabban kibocsátott szennyezõanyagokat.
IN1. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ légszennyezõanyag-kibocsátások száma, mennyisége és a változás mértéke (Forrás: KvVM)
Szennyezõanyag
Kibocsátások
száma
2004
Kibocsátás
levegõbe
[kg/2004]
Kibocsátások
száma
2007
Kibocsátás
levegõbe
[kg/2007]
Változás %
1,2-diklór-etán (DCE) 2 246880 --110000%%
Ammónia (NH3) 3 199500 364 10167100 4996%
Arzén és vegyületei (As) 1 42 1 66 57%
Benzol (mint BTEX) 1 3010 4 4610 53%Cink és vegyületei (Zn) 4 20966 2 3100 --8855%%
Di-(2-etil-hexil)-ftalát (DEHP) 1 9750 -
Diklór-metán (DCM) 3 72960 3 311360 327%Dinitrogén-oxid (N2O) 1 5930000 1 2920000 --5511%%
Fluor és szervetlen vegyületei (HF) 3 122700 1 6000 --9955%%
Higany és vegyületei (Hg) 3 129,9 5 144,4 11%
Kadmium és vegyületei (Cd) 2 151 1 30 --8800%%
Kén-oxidok (SOx/SO2) 23 117786000 12 14149000 --8888%%
Klór és szervetlen vegyületei (HCl) 4 352800 8 272400 --2233%%
Króm és vegyületei (Cr) 1 140 --110000%%
Nem metán illékony szerves
vegyületek (NMVOC)2 466000 1 655000 41%
Nikkel és vegyületei (Ni) 1 247 2 214 --1133%%
Nitrogén-oxidok (NOx/NO2) 38 29337000 32 23434000 --2200%%
Ólom és vegyületei (Pb) 3 26662 1 806 --9977%%
PCDD + PCDF (dioxinok +
furánok) (mint Teq)1 0,0025 4 0,008181 227%
Réz és vegyületei (Cu) 1 290 2 5348 1744%Szálló por (PM10) 12 4651000 2 2812000 --4400%%
Szén-dioxid (CO2) 23 21522000000 31 23370000000 9%
Szén-monoxid (CO) 10 47440000 8 33344000 --3300%%
Triklór-etilén 1 3210 --110000%%
Triklór-metán 1 2660 1 1310 --5511%%
Vinilklorid 1 7490 -
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
144
A legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezõ anyagok közül a kén-oxidok kibo-
csátása jelentõsen, közel 90%-kal csökkent. A nitrogén-oxidokat kibocsátó üzemek száma és
ezzel közel arányosan a kibocsátott szennyezõanyag-mennyiség is csökkent a vizsgált évek-
ben.
A levegõbe történõ kibocsátások között a legtöbbször az ammónia (NH3) és a nitrogén-oxi-
dok (NOx) fordultak elõ. Ammónia esetében a kibocsátások számában és az összkibocsátás
mennyiségében is jelentõs növekedés tapasztalható. A nyilvántartásban szereplõ üzemek
száma 3-ról 364-re, az összes kibocsátás 199,5 tonnáról 10167,1 tonnára emelkedett. Ennek
a jelentõs növekedésnek a hátterében az áll, hogy az EPER jelentésekben még egyáltalán
nem jelentek meg a magyarországi intenzív állattartó telepek kibocsátásai, az E-PRTR jelen-
tés azonban már tartalmazza azok ammónia-kibocsátási adatait. A hazai IPPC és E-PRTR
tevékenységek több mint fele állattartó telep, ez is indokolja a közel 5000%-os változást.
IN12. diagram: Az ammónia-kibocsátás tevékenységforrásai (Forrás: KvVM)
145
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
IN2. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ vízszennyezõanyag-kibocsátások száma, mennyisége és a változás mértéke (Forrás: KvVM)
A vízbe kibocsátott nitrogén jellemzõen szennyvízre vezethetõ vissza. Az ipari foszfor-
kibocsátás jellemzõ forrása az élelmiszer-gyártás, valamint a rost- és papírgyártás. Cink
kibocsátás a vas- és nemvas fémek elõállítása és a vegyipari tevékenység velejárója. A vízbe
történõ, nyilvántartott kibocsátások az arzén, a kadmium, a cianidok és a fluoridok kivételé-
vel jellemzõen növekedtek. A nyilvántartott kibocsátás-növekedés oka nem az abszolút
kibocsátás növekedése, hanem az, hogy a jelentésköteles tevékenységek körébe bekerültek
100000 lakosegyenérték kapacitás feletti települési szennyvíztisztító üzemek, így a szám-
bavett kibocsátások száma megnövekedett.
A közcsatornába történõ kibocsátások (az E-PRTR nyilvántartás szóhasználata szerint
szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások) az élõvízbe történõ kibocsátásokhoz
képest eltérõ tendenciát mutatnak. A táblázatból kiolvasható, hogy a cianidok és az összes
szerves szén kivételével minden, a jelentésekben eddig szereplõ vízszennyezõ anyag kibo-
csátása 42-100%-kal csökkent.
Szennyezõanyag
Kibocsátások
száma
2004
Kibocsátás
vízbe
[kg/2004]
Kibocsátások
száma
2007
Kibocsátás
vízbe
[kg/2007]
Változás %
1,2-diklór-etán (DCE) 1 633,00 -
Arzén és vegyületei (As) 3 169,00 --110000%%
Cianidok (mint összes CN) 1 542,00 1 78,90 --8855%%
Cink és vegyületei (Zn) 6 4321,00 4 87673,00 1929%Fenolok (mint összes C) 4 1335,00 4 3660,00 174%
Fluoridok (mint összes F) 3 17940,00 2 10330,00 --4422%%
Halogénezett szerves vegyületek
(AOX)2 28820,00 -
Higany és vegyületei (Hg) 2 40,00 6 102,72 159%
Kadmium és vegyületei (Cd) 2 175,00 1 50,50 --7711%%
Kloridok (mint összes Cl) 1 5910000,00 -
Króm és vegyületei (Cr) 4 708,00 4 5095,00 620%
Nikkel és vegyületei (Ni) 6 538,00 5 6710,00 1147%
Ólom és vegyületei (Pb) 3 1264,00 4 6656,80 427%
Összes foszfor 3 61900,00 25 627000,00 912%
Összes nitrogén 6 1337900,00 22 4804000,00 259%Összes szerves szén (TOC)
(mint összes C vagy KOI/3)13 3804300,00 29 7088000,00 86%
Réz és vegyületei (Cu) 5 889,00 3 4825,40 443%
Vinilklorid 1 16,20 -
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
146
IN3. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõszennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások száma, a kibocsátások mennyisége és a
tapasztalható változás mértéke (Forrás: KvVM)
A vízbe történõ kibocsátásokban és a szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások-
ban legjellemzõbb az összes szerves szén (TOC), az összes foszfor és összes nitrogén, illetve
a nehézfémek közül a cink (Zn) és a nikkel (Ni).
Szennyezõanyag
Kibocsátások
száma
2004
Kibocsátás
közcsatornába
[kg/2004]
Kibocsátások
száma
2007
Kibocsátás
közcsatornába
[kg/2007]
Változás %
Benzol (mint BTEX) 1 11400,00 --110000%%
Cianidok (mint összes CN) 1 51,40 2 229,00 346%
Cink és vegyületei (Zn) 3 1137.00 2 350,00 --6699%%
Diklór-metán (DCM) 1 24,90 -
Fenolok (mint összes C) 1 159,00 -
Fluoridok (mint összes F) 2 9380,00 --110000%%
Halogénezett szerves
vegyületek (AOX)1 1220,00 -
Higany és vegyületei (Hg) 1 1,53 --110000%%
Króm és vegyületei (Cr) 1 76,00 --110000%%
Nikkel és vegyületei (Ni) 2 253,00 1 26,10 --9900%%
Ólom és vegyületei (Pb) 2 204,00 --110000%%
Összes foszfor 2 20310,00 5 39220,00 93%
Összes nitrogén 2 461000,00 1 51400,00 --8899%%
Összes szerves szén (TOC)
(mint összes C vagy KOI/3)22 6638100,00 19 3804500,00 --4433%%
Réz és vegyületei (Cu) 2 1042,00 --110000%%
Toluol 1 1050,00 -
147
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
IN13. diagram: Összes szerves szén (TOC) kibocsátások alakulása és tevékenységforrásai(Forrás: KvVM)
Az EPER jelentésben még nem, ugyanakkor az E-PRTR jelentésben már fel kellett tün-
tetni a földtani közegbe történõ kibocsátásokat is. Magyarországon nem volt jelentésköteles
földtani közegbe irányuló kibocsátás.
Az E-PRTR nyilvántartásba a hulladékelszállítási adatokat is integrálni kell. A 2007. évi
E-PRTR jelentésben 270 üzem szerepel hulladék elszállítással. 102 üzem volt érintett össze-
sen kb. 1554950 tonna nem veszélyes hulladék elszállítással. Ezen hulladékelszállítások
több mint 65%-a hasznosítási mûvelet céljából történt. A veszélyes hulladékok esetén közel
72%-ban ártalmatlanítási mûvelet céljára történt a hulladékelszállítás. Veszélyes hulladék
elszállítással 243 üzem szerepel az E-PRTR nyilvántartásban.
IN4. táblázat: A 2007. évi E-PRTR nyilvántartás szerinti hulladékelszállítás aránya, mennyisége és az érintett üzemek száma (Forrás: KvVM)
A legtöbb hulladékelszállítás a fémtermelõ- és feldolgozó üzemekbõl történt, õket
szorosan követik a hulladék- és szennyvízkezelést folytató üzemek és a vegyipari üzemek.
Hulladék Üzemek száma
Hasznosításra
(R) elszállított
hulladék (t)
R %
Ártalmatlanítás-
ra (D) elszállított
hulladék (t)
D %Összes elszállí-
tott hulladék (t)
Nem veszélyes 102 1014587 65,2 540355 34,8 1554942
Veszélyes összesen, ebbõl 243 73289 27,8 190112 72,2 263400
országon belül 243 72182 28,0 185711 72,0 257893
más országokba 6 1106 20,1 4401 79,9 5507
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
148
IN14. diagram: Az E-PRTR nyilvántartás szerinti hulladékelszállításban érintett ágazatok,az üzemek számának és a hulladékelszállítás összegének feltüntetésével, 2007 (Forrás: KvVM)
Külön említést érdemel a más országokba irányuló veszélyes hulladék elszállítás. Hat
hazai üzem szállított veszélyes hulladékot országhatáron túlra (öt európai tagállamba) össze-
sen kb. 5500 tonna mennységben. Magyarországra a jelentés szerint kizárólag Szlovákiából
érkezett -vágóhídi és intenzív állattartási tevékenységgel összefüggõ- veszélyes hulladék kb.
1000 tonna mennyiségben.
A következõ diagram - összefoglalásul - a hazai E-PRTR kibocsátási és elszállítási ada-
tok arányát és viszonyát szemlélteti az összes jelentést tevõ országhoz képest.
VH : veszélyes hulladék, D: ártalmatlanításra, R: hasznosításra, Nem VH: nem veszélyes hulladék
IN15. diagram: A 2007. évi E-PRTR kibocsátási és elszállítási adatok arányaMagyarországon és a többi (tag)államban (Forrás: KvVM)
149
8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)
Látható, hogy légszennyezõanyag-kibocsátások tekintetében több, a földtani közegbe
történõ kibocsátások terén azonban kevesebb adatot szerepeltettünk a jelentésben. A hazai
kibocsátási és elszállítási adatok megoszlása egyebekben jól közelít az összes többi
(tag)állam hasonló jelentéseihez.
151
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
99.. HHUULLLLAADDÉÉKKGGAAZZDDÁÁLLKKOODDÁÁSS
2000-ben - a magyar joggyakorlatban elõször - törvény született a hulladékgazdálkodás
szabályairól. Ez a magas szintû szabályozás megállapította a hulladéktermelõkre, -kezelõkre,
a fogyasztókra és az önkormányzatokra vonatkozó legfontosabb keretszabályokat. A végre-
hajtását segítõ kormányrendeletek a részletes szabályokat, míg a miniszteri rendeletek a
technikai feltételeket rögzítették.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) hatályba lépése elõtt
elsõsorban a veszélyes és a települési hulladékra vonatkozóan volt adatszolgáltatási
kötelezettség, amely mára minden hulladékfajtára kiterjed.
2002-tõl bevezetésre került az Európai Unió hulladéklistája. A hulladéklista a korábbi
azonosítástól eltérõen a hulladékokat veszélyes és nem veszélyes kategóriákba sorolja be, és
a lista valamennyi hulladékfajtára vonatkozik. A besorolási változások következtében a 2002
utáni adatsorok összehasonlítása a korábbi évek adataival csak korlátozottan lehetséges.
Az adatszolgáltatási feltételek megváltoztatása magával vonta új informatikai szoftver
alkalmazásának igényét is. 2004-tõl új adatszolgáltatási és informatikai rendszert alkalma-
zunk, így az új adatgyûjtés és feldolgozás biztosít alapokat az országos statisztikák
készítéséhez és az EU-nak teljesítendõ adatszolgáltatáshoz.
Fontos változás a hulladékgazdálkodásban a tervezés intézménye, amely az Országos
Hulladékgazdálkodási Tervben (OHT) és a területi tervekben megfogalmazott célkitûzések és
azok teljesítéséhez szükséges létesítmények, intézmények hat évre meghatározott
gyûjteménye. Az OHT-t az Országgyûlés határozattal fogadja el. Míg a 2003-2008 közötti
idõszakra vonatkozó OHT 2000. évi bázisadatai nagyrészt csak eseti adatgyûjtésre alapul-
nak, az új rendszerû adatszolgáltatás a tervek készítéséhez és azok teljesítésének méréséhez
(is) korrekt adatokat biztosít.
99..11 AA hhuullllaaddéékkkkeelleettkkeezzééss mmeennnnyyiissééggii ééss mmiinnõõssééggii aaddaattaaii
AAzz oorrsszzáággbbaann éévveennttee kkééppzzõõddõõ hhuullllaaddéékkmmeennnnyyiisséégg aallaakkuulláássaa
A keletkezõ hulladék mennyisége folyamatosan csökken, bár az egymást követõ években
a csökkenés mértéke változik.
A GDP-csökkenést és a hulladék %-os csökkenését összevetve az látható, hogy a hul-
ladékmennyiség változása azonos tendenciát mutat a GDP változásával. (H1. táblázat, H1.
diagram) A 2008. évi jelentõs mennyiségû hulladékcsökkenés a gazdasági változásra adott
gyors választ jelzi.
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
152
*Szennyvíziszap nélkülH1. táblázat: Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest,
2000-2008 (Forrás: KvVM, KSH)
H1. diagram: Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest,2000-2008 (Forrás: KvVM, KSH)
AA kkeelleettkkeezzõõ hhuullllaaddéékkookk mmeeggoosszzlláássaa aa ffõõbbbb hhuullllaaddéékkkkaatteeggóórriiáákk sszzeerriinntt
Tendenciájában az országban keletkezõ valamennyi hulladékcsoport csökkenést mutat
mind a 2004-2008 közötti idõszakban, mind 2000-tõl számítva, bár a vizsgált idõszakon
belül néhány %-os emelkedés is elõfordul. (H2. táblázat)
MMeeggnneevveezzééss 22000000 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
HHuullllaaddéékk mmeennnnyyiisséégg,,**
eezzeerr ttoonnnnaa//éévv 40000 30045 28558 26607 25858 22647
HHuullllaaddéékk mmeennnnyyiisséégg
aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ éévvhheezz
kkééppeesstt 90,4 93,9 95,1 93,2 97,2 87,6
GGDDPP aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ
éévvhheezz kkééppeesstt104,9 104,9 103,5 104,0 101,0 100,6
153
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
*Szennyvíziszap nélkülH2. táblázat: A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint
2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
A települési szilárd hulladék keletkezése kiegyensúlyozott, a gazdasági válság hatására
nem csökkent jelentõsen a hulladék mennyisége.
A települési folyékony hulladék mennyisége összefüggésben van az országos csatornázási
és szennyvíztisztítási fejlesztések elõrehaladásával, vagyis a csatornázás következtében egyre
csökken a tengelyen szállított szennyvíz mennyisége, illetõleg az ivóvíz-szolgáltatás
árnövekedése miatt csökken a vízfogyasztás.
A veszélyes hulladékmennyiség 2000-2004 közötti jelentõs csökkenését a veszélyes hul-
ladékok besorolásának változása (pl. a vörösiszap már nem tartozik a veszélyes hulladékok
közé), valamint a termelés visszaesése okozza. 2005-2007 között a mennyiséget növeli a kár-
mentesítésbõl származó évenkénti 400-500 ezer tonna hulladék.
A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott,
2007-tõl viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen
hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek.
Az ipari termelésbõl származó hulladék képzõdésének csökkenését a nagy hulladékter-
melõ ágazatok (pl. bányászat, kohászat) leépülése, a korszerû termelési módszerekre történõ
áttérés, a kisebb anyagigényû ágazatok fejlesztése (elektronika, gépjármûipar) tette lehetõvé.
A hulladékszegény technológiák alkalmazásának, a gyártási maradékok visszaforgatásának
ösztönzése azonban nem volt kielégítõ mértékû, így itt az eredmények szerények.
Az építési-bontási hulladék mennyiségének csökkenése elsõsorban az építõipari
beruházások visszaesésének, valamint a hulladék fogalom helyes használatának köszönhetõ.
(H2. diagram)
MMeeggnneevveezzééss 22000000 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
TTeelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk 4552 4592 4646 4711 4594 4553
TTeelleeppüüllééssii ffoollyyéékkoonnyy hhuullllaaddéékk 5500 4569 4939 4514 4165 3925
VVeesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk 3393 970 1203 1367 1082 715
MMeezzõõggaazzddaassáággii ééss
éélleellmmiisszzeerriippaarrii hhuullllaaddéékk5000 6215 4857 3940 4858 1188
IIppaarrii ééss eeggyyéébb ggaazzddáállkkooddáássbbóóll
sszzáárrmmaazzóó hhuullllaaddéékk16455 9639 8784 8079 7489 7386
ÉÉppííttééssii--bboonnttáássii hhuullllaaddéékk 5100 4060 4129 3996 3670 4882
HHuullllaaddéékkmmeennnnyyiisséégg
öösssszzeesseenn**40000 30045 28558 26607 25858 22649
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
154
H2. diagram: A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint 2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
AA hhuullllaaddéékkkkeezzeellééss aallaakkuulláássaa
A hulladék kezelése terén - a kezelendõ mennyiség folyamatos csökkenése mellett - a
hasznosítás aránya a vizsgált idõszakban alig változik, ezen belül az anyagában történõ
hasznosítás aránya 2004-hez képest közel 3%-kal csökken, a termikus hasznosításé 1,5%-
kal növekszik.
2008-ban a hasznosítás aránya éppen eléri a 2000. évi szintet. Ennek egyik legfõbb oka,
hogy az igen jelentõs mennyiséget kitevõ élelmiszer- és más állati eredetû hulladékok jelen-
tõs hányadát korábban még hasznosították, azonban az államhatárokon át ható járványos
állatbetegségek következtében hozott szigorú állati melléktermék-kezelési szabályok ezt ma
már nem teszik lehetõvé. Ezért a korábban hasznosított mennyiségek 2007-tõl már az egyéb
kezelés kategóriában jelentkeznek. Ugyancsak az egyéb kezelések között jelentkezik a
települési folyékony hulladék korábban mezõgazdasági hasznosításnak számító része, ami
most szippantott szennyvízként kerül bevallásra.
H3. táblázat: A hulladékkezelés alakulása (szennyvíziszap nélkül) (Forrás: KvVM-HIR)
Megnevezés 2000 2004 2005 2006 2007 2008
ezer tonna % ezer
tonna % ezertonna % ezer
tonna % ezertonna % ezer
tonna %
Hulladék mennyiség 40000 30045 28558 26607 25858 22647
Anyagábanhasznosítás 10190 26 9087 30 7832 27 6698 25 5341 21 6142 27,1
Energetikaihasznosítás 800 2 911 3 1271 4,5 1627 6,1 1355 5,2 765 3,4
Égetés 190 0,5 170 0,6 53 0,2 101 0,4 78 0,3 65 0,3
Lerakás 21175 53 17416 58 13603 48 13594 51 11326 44 9563 42,2
Egyéb 7645 19 2461 8,2 5799 20 4587 17 7759 30 6112 27,0
155
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
Az országban keletkezõ összes hulladék kezelésében a cél a minél nagyobb arányú
hasznosítás, elsõsorban anyagában hasznosítás, másodsorban energetikai hasznosítás. Az
elõbbi a vizsgált években a célkitûzések ellenére tömegében folyamatos lassú csökkenést
mutat, de tekintettel arra, hogy a keletkezõ hulladék mennyisége is jelentõsen csökken, a
%-os mutató alig változik. Az energetikai hasznosítás növekszik az energiatermelõ ipar
keresletének következtében. Az égetés 2000 és 2005 között jelentõsen csökkent, ebben az
idõszakban ugyanis az EU-normáknak nem megfelelõ égetõket le kellett állítani. Az átállás
óta kis emelkedést követõen stagnál a mennyiség. A lerakott mennyiség folyamatos
csökkenést mutat mennyiségi szempontból és arányaiban is. (H3. táblázat)
AA hhuullllaaddéékkookk kkeezzeellééssee aa ffõõbbbb hhuullllaaddéékkkkaatteeggóórriiáákk sszzeerriinntt
A vizsgált idõszakban az egyes hulladékkategóriákon belül a kezelési módok mutatószá-
mai jelentõs változást jeleznek. (H4. táblázat)
22000044MMeezzõõggaazzddaassáággii
ééss éélleell--mmiisszzeerriippaarrii
IIppaarrii éésseeggyyéébb
ggaazzddáállkkooddóóii
TTeelleeppüüllééssiiffoollyyéékkoonnyyhhuullllaaddéékk
ÉÉppííttééssii--bboonnttáássii
hhuullllaaddéékk
TTeelleeppüüllééssiisszziilláárrdd
hhuullllaaddéékk
VVeesszzééllyyeesshhuullllaaddéékk
Összes keletkezett hulladék 66221144881177 99663399339900 44556699116699 44006600220088 44559911661111 996699441144
- anyagában hasznosított 4329215 3392258 81425 370367 540000 373637
- energetikai 571959 134271 - 200 155000 49891
- égetés 104261 2819 - 153 0 62620
- lerakás 1156306 6110032 2501890 3689487 3856611 101129
- egyéb 53043 - 1985853 - 40000 382137
22000055
Összes keletkezett hulladék 44885577337722 88778833883366 44993388775577 44112299551144 44664466000000 11220022663333
- anyagában hasznosított 3567493 2536213 19485 1077854 444000 157634
- energetikai hasznosítás 753006 121915 - 308 302821 93423
- égetés 6816 2300 - 22 0 43613
- lerakás 169860 6123409 208517 3051331 3859179 190199
- egyéb 330895 - 4710755 - 40000 717764
22000066
Összes keletkezett hulladék 33993399992277 88007799119933 44551133773366 33999966004411 44771111000000 11336677444422
- anyagában hasznosított 2604132 2315226 653 1009649 490000 277791
- energetikai hasznosítás 981735 133119 - 2252 389324 120807
- égetés 3891 3717 - 2252 389324 120807
- lerakás 95639 5627132 325137 2984090 3791676 770962
- egyéb 254530 - 4187946 - 40000 104105
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
156
H4. táblázat: A hulladékok kezelése a fõbb hulladékkategóriák szerint,2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladék anyagában hasznosítási aránya kiemelkedõ
a más hulladékkategóriák közül. Jelentõs a mennyisége az ipari és egyéb gazdálkodói hul-
ladéknak, de itt a jellemzõ kezelési mód a lerakás. Ugyancsak kárba vész a hulladék anyag-
és energiatartalma az építési-bontási hulladék jelentõs mennyiségének lerakása, és alacsony
hasznosítási aránya miatt. A fenn- tartható fejlõdés elõsegítése, az EU követelményeknek
való megfelelés érdekében törekedni kell a hasznosítási arányok jelentõs növelésére. A
veszélyes hulladék esetében ugyancsak a lerakás magas arányán szükséges változtatni a
jövõben. A veszélyes hulladék lerakott és egyéb módon kezelt mennyiségébõl,
kármenetesítésbõl származik 2006-ban több mint 400 ezer tonna, 2007-ben 390 ezer tonna
hulladék.
99..22 AA tteelleeppüüllééssii hhuullllaaddéékk
AA kkeelleettkkeezzõõ tteelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee
A települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2006 között kismértékben emelkedett.
Ennek hátterében a fogyasztói szokások általában kedvezõtlen változása, valamint a
települési hulladékkezelési közszolgáltatás bõvülése (a közszolgáltatás kötelezõvé tétele, a
begyûjtésbe bevont lakások számának növekedése, üdülõterületekre történõ kiterjesztés) áll.
22000077
Összes keletkezett hulladék 44885588228811 77448899008899 44116644663344 33667700116699 44559933550000 11008822332266
- anyagában hasznosított 904356 2304704 8921 1376321 554000 192352
- energetikai hasznosítás 698166 231492 - 307 382480 42493
- égetés 4604 16163 - 43 0 57125
- lerakás 43580 4936730 71389 2293498 3428525 551870
- egyéb 3207575 - 4084324 - 228495 238486
22000088
Összes keletkezett hulladék 11118877775500 77338866221100 33992244664411 44888811883377 44555522551144 771144445566
- anyagában hasznosított 552601 2494631 4966 2231230 691779 166774
- energetikai hasznosítás 168112 163110 - 284 393368 40211
- égetés 752 4678 - 265 0 59793
- lerakás 7376 3348452 0 2650058 3341209 215420
- egyéb 458909 1375339 3919675 - 126158 232258
157
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
A vizsgált idõszak második felében a települési szilárd hulladék mennyiségének csökkenése
következett be, ami a gazdasági válság okozta kevesebb fogyasztás következménye.
A hulladék mennyiségének a GDP-hez történõ viszonyítása csak laza együttmozgást
mutat, a hulladék keletkezésének mennyisége nem követi szorosan a GDP változását (H3.
diagram), ugyanakkor a reálbér alakulása és a települési szilárd hulladék keletkezése 2004-
tõl szorosabb korrelációt mutat. A reálbér 2004-es, illetõleg 2007-es igen alacsony szintje
miatt a 2006. évi hulladékmennyiség kiemelkedõ értéknek látszik (H5. táblázat).
H5. táblázat: A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2008 (ezer tonna)(Forrás: KSH, KvVM)
H3. diagram: A keletkezõ települési szilárd hulladék a GDP-hez és a reálbérhez viszonyítva,2000-2008 között (Forrás: KSH, KvVM)
MMeeggnneevveezzééss 22000000 22000011 22000022 22000033 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
TTSSZZHH mmeennnnyyiisséégg 4552 4603 4646 4693 4591 4646 4711 4594 4553
TTSSZZHH mmeennnnyyiisséégg
aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ
éévvhheezz kkééppeesstt101,1 101,1 100,9 101,0 97,8 101,2 101,4 97,5 99,1
GGDDPP vvoolluummeenniinnddeexx
aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ
éévvhheezz kkééppeesstt 104,9 104,1 104,4 104,3 104,9 103,5 104,0 101,0 100,6
RReeáállbbéérr aallaakkuulláássaa,, %% aazz
eellõõzzõõ éévvhheezz kkééppeess101,5 106,4 113,6 109,2 98,9 106,3 103,6 95,4 100,7
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
158
AA kkeelleettkkeezzõõ tteelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk öösssszzeettéétteellee
Az összes keletkezõ települési szilárd hulladék összetétele a szelektív gyûjtést megelõzõ
állapotot jellemzi. Ebbõl a keletkezõ hulladékból a legfontosabb elkülönítendõ összetevõk a
papír, a mûanyag, az üveg, és a fém, amelyek a hasznosítandó alkotók. A biológiailag lebom-
ló hányad - szelektív gyûjtése esetén - ugyancsak hasznosítható. Erre a komponensre nézve
a lerakás korlátozását írja elõ az Európai Unió, ezért fontos tudni, hogy az összetételben
milyen arányt képvisel.
H4. diagram: Az összes keletkezõ települési szilárd hulladék összetételének %-os megoszlása,2007 (Forrás: KvVM)
A szelektíven gyûjthetõ alkotók aránya elvileg 66%, vagyis elméletileg a keletkezõ
mennyiség mintegy kétharmadával csökkenhet a lerakási igény, illetõleg ilyen arányban
nõhet a hasznosítás (H4. diagram).
Az anyagában történõ hasznosítás növelése miatt fontos az összetevõk ismerete, tekintet-
tel arra, hogy a hasznosítási kötelezettségek csak a szelektív hulladékgyûjtés alkalmazásával
teljesíthetõk. A diagram szerinti összetevõkbõl a szelektíven gyûjthetõ összetevõk közül a
papír, az üveg, a mûanyag, a fém nagyrészt a csomagolási hulladékokból származik, amelyek
visszagyûjtésére és hasznosítására EU-kötelezettség van érvényben az ország számára.
AA vveeggyyeesseenn bbeeggyyûûjjttöötttt tteelleeppüüllééssii hhuullllaaddéékk sszzaabbvváánnyy sszzeerriinntt mméérrtt ááttllaaggooss öösssszzeettéétteellee
A települési szilárd hulladék vegyes begyûjtése a legelterjedtebb, legrégebben alkalma-
zott módszer, a hulladék legnagyobb hányadát ma is vegyesen gyûjtik. Mivel a szelektív hul-
ladékgyûjtés keretében kezelt hulladék egyre növekvõ mennyiséget jelent, ezért a vegyes
hulladékban a szelektíven gyûjthetõ összetevõk mennyisége fokozatosan csökken, 2008-ra
néhány %-kal kevesebb. A vegyes hulladék összetétele azt a hulladékot jellemzi, amelyet a
lakóingatlanoktól a kukásautó segítségével gyûjt be a közszolgáltató (H5. diagram).
159
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
H5. diagram: A vegyesen begyûjtött települési szilárd hulladék szabvány szerint mért átlagos összetétele, 2007 (Forrás: KvVM)
A kördiagram a vegyes hulladék szabvány szerint (MSZ 21420-28 és -29) mért frakcióit
mutatja. A mintegy 15%-nyi finomfrakció olyan 200 mm-nél kisebb összetevõket jelent,
amelyek eredete már nem különböztethetõ meg a mérés érdekében végzett rostálások, osztá-
lyozások következtében. (Ennek a hányadnak a sorsa a lerakással történõ ártalmatlanítás.)
AA tteelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk kkeezzeellééssee
2000-2002 között az ország valamennyi településén kötelezõ hulladékkezelési közszol-
gáltatás került bevezetésre. Ennek keretében kötelezõ begyûjteni és ártalmatlanítani az
ingatlanoktól a vegyesen gyûjtött települési szilárd hulladékot.
*Az energiai hasznosítás évek közötti ingadozását a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukciója miatti leállás,újraindítás okozta.
H6. táblázat: A települési szilárd hulladék kezelése, ezer tonna, 2004-2008 (Forrás: KvVM)
MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
TTSSZZHH mmeennnnyyiisséégg 44559922 44664466 44771111 44559944 44555533
AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttootttt 540 444 490 554 692
EEnneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss** 155 303 389 382 393
LLeerraakkááss 3857 3859 3792 3429 3341
EEggyyéébb 40 40 40 228 126
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
160
Nem kötelezõ, de sok település mégis él azzal a lehetõséggel, hogy bevezette a szelektív hul-
ladékgyûjtést, és a külön gyûjtött hulladékot értékesítik. A biohulladékot idõben egyre
növekvõ mennyiségben el kell téríteni a lerakástól, aminek megoldásában segít a biohul-
ladék szelektív gyûjtése és komposztálása.
A vizsgált idõszak végére mintegy 1200 településen - a lakosság 55%-a számára
elérhetõen - 8000 db körüli hulladékgyûjtõ sziget és kb. 100 db hulladékgyûjtõ udvar
üzemel. Mintegy 70 db komposztáló létezik, közel 250.000-300.000 tonna/év elméleti
kapacitással, ezek kihasználtsága azonban átlagosan 50%-os. Ez az érték igen alacsony. A
válogatómûvek száma kb. 25, kapacitásuk 400.000 tonna/év. Mûködõ mechanikai-biológiai
kezelõmû a vizsgálat idõszakban csak egy van, ennek kapacitása 50.000 tonna/év.
A települési szilárd hulladék energetikai hasznosítása az országban egyedül a Fõvárosi
Hulladékhasznosító Mûben történik, kapacitása kb. 400.000 tonna/év.
A települési szilárd hulladék hasznosítási aránya 2008-ra az összes képzõdött hulladék
tömegéhez viszonyítva a tervezett 40% helyett csak 24% volt, a lerakás 60% alá csökken-
tése helyett pedig csak 73%-os arányt sikerült elérni.
A települési hulladék keletkezése a vizsgált idõszak végére enyhe csökkenést mutat,
mindemellett az anyagában hasznosítás folyamatosan növekszik. Mivel az égetés a kezdeti
kisebb mennyiséget követõen (amikor a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukciója
folyt) stagnáló, a lerakott mennyiség csökken. Az egyéb kezelési mód a mechanikai-biológiai
kezelés, amely a biohulladék lebontását célozza, majd ezt követõen osztályozással kinyerik a
magas fûtõértékû frakciót, amelyet erõmûvek, cementgyárak hasznosíthatnak (H6. táblázat).
AA tteelleeppüüllééssii ffoollyyéékkoonnyy hhuullllaaddéékk
A települési folyékony hulladék kezelése nem a tervezett mértékben valósult meg, mivel
nem minden önkormányzat szervezte meg a (kötelezõ!) közszolgáltatást, és a fogadó kapaci-
tások sem kellõ mértékben épültek ki a szennyvízkezelõ mûvekben. A jogszabályi elõírás is
változott, - lazább lett -, késõbbi (2015 végéig tartó) határidõt írt elõ a földmedrû leürítõhe-
lyek megszüntetésére azokban a térségekben, ahol a csatornázást és szennyvíztisztítást csak
eddig a határidõig kell megoldani.
A begyûjtött települési folyékony hulladék mennyiség jelentõs része szennyvíztisztító
telepre kerül beszállításra vagy közcsatorna-hálózatba történõ ürítéssel jut a szennyvíztisztító
telepre. Az ilyen módon a szennyvíztisztító telepre kerülõ települési folyékony hulladékot
mint szennyvizet kezelik a telep üzemeltetésére kiadott vízjogi engedély alapján, így pontos
mennyiségi adat nem áll rendelkezésre.
2006-ban 76 földmedrû leürítõhely mûködött. 2007-ben 4,2 millió tonna hulladék
keletkezett, 72 ezer tonnát leürítõhelyre szállítottak.
161
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
AA sszzeennnnyyvvíízziisszzaapp
A szárazanyagra átszámított szennyvíziszap mennyisége folyamatos növekedést mutat,
ami a hazai szennyvíztisztítási program következménye. Ahogy halad elõre a csatornázás és
szennyvíztisztítás folyamata, úgy emelkedik az iszap mennyisége. A keletkezés mértékével
azonos ütemben nõ a mezõgazdasági hasznosítás és csökken a lerakás tendenciája, ami ked-
vezõ. (H7. táblázat, H6. diagram)
*Becsült** KvVM Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a településiszennyvízkezelésrõl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási programjáról)
H7. táblázat: A szennyvíziszap keletkezése és hasznosítása 2004-2008 között, tonna szárazanyag (Forrás: KvVM**)
H6. diagram: A szennyvíziszap keletkezése és hasznosítása, tonna szárazanyag
22000044 22000066 22000088**
ÖÖsssszzeess kkeelleettkkeezzeetttt sszzeennnnyyvvíízziisszzaapp 111177669933 221166442288 222211446622
ebbõl: lerakás 67085 50479 50479
égetés 0 0 0
egyéb elhelyezés 0 26148 26148
mezõgazdasági hasznosítás 50608 133416 138450
egyéb hasznosítás 0 6385 6385
Hasznosítási arány, % 43 65 65
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
162
Még mindig jelentõs a települési szilárdhulladék-lerakón történõ ártalmatlanítás, ame-
lynél azonban figyelemmel kell lenni a biohulladék-lerakás csökkentésének követelményére.
99..33 AA vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk
AA kkeelleettkkeezzõõ vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee
Az Európai Hulladék Jegyzék 2002. évi átvételébõl következõen a közel 2 millió tonna
timföldgyártási vörösiszap az uniós besorolás szerint nem minõsül veszélyes hulladéknak, így
az addig veszélyesnek sorolt hulladékok köre csökkent, több addig veszélyes hulladék (pl.
állati eredetû és egészségügyi hulladék) átsorolásra került a nem veszélyesek közé. Ezért a
2004-tõl bevezetett új adatszolgáltatásban a veszélyes hulladék mennyisége mintegy kéthar-
madával alacsonyabb. Az azóta eltelt idõszak alatt kisebb változások mellett a keletkezõ
veszélyes hulladék mennyisége állandósult. (H7. diagram) Az utóbbi években a nagy kár-
mentesítési projektek elõrehaladásával esetenként évente 400-500 ezer tonna kitermelt
szennyezett talaj veszélyes hulladékként történõ kezelésérõl kell gondoskodni, ezek megje-
lennek a képzõdött mennyiségben.
H7. diagram: A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége, 2000-2008 (Forrás: KSH, KvVM-HIR, HAWIS, Vituki)
A mintegy egymillió tonna összes veszélyes hulladék jelentõs része a feldolgozóiparból
származik (kb. 30%). Közel állandó az egészségügyi szolgáltatás veszélyeshulladék-kelet-
kezése és - sajnos - évek óta nem nõ a háztartásokból begyûjtött veszélyes hulladék mennyi-
sége, ami azt jelenti, hogy nem emelkedik az ágazat hulladékbegyûjtése. (H8. táblázat) A
szolgáltatások között jelenik meg a kármentesítés, ami az összes e csoportban keletkezõ hul-
ladék mintegy 50%-a.
163
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
H8. táblázat: A keletkezõ veszélyes hulladékok gazdasági ágak közötti megoszlása 2007-ben (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
AA vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk kkeezzeellééssee
H9. táblázat: A veszélyes hulladékok kezelése 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
NNeemmzzeettggaazzddaassáággii áágg MMeennnnyyiisséégg,, ttoonnnnaa
Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás 6773
Halgazdálkodás 6
Bányászat 26999
Feldolgozóipar 367516
Villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás 16801
Építõipar 18033
Kereskedelem, javítás 43103
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 1446
Szállítás, raktározás, posta, távközlés 21504
Pénzügyi közvetítés 27
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 7731
Közigazgatás, védelem; kötelezõ társadalombiztosítás 978
Oktatás 613
Egészségügyi, szociális ellátás 9435
Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 561352
Háztartások tevékenysége 9
Területen kívüli szervezet 0
ÖÖsssszzeesseenn 11008822332266
22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
VVeesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee 996699 11220033 11336677 11008822 771144
AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss 374 158 278 192 167
EEnneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss 50 93 121 42 40
ÉÉggeettééss 63 44 94 57 60
LLeerraakkááss 101 190 771 552 215
EEggyyéébb 381 718 103 237 232
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
164
H8. diagram: A veszélyes hulladékok kezelése 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
A veszélyes hulladékégetõk felülvizsgálatára, a nem megfelelõ berendezések bezárására
2005-ig kapott haladékot az ország az Uniótól. A kijelölt határidõre az ellenõrzések
megtörténtek, a jelenleg mûködõ kapacitások mindenben megfelelõek az elõírásoknak,
mindegyik rendelkezik valamilyen energetikai vagy hõhasznosító rendszerrel.
2005-2006-ban a húsliszt égetése emelkedett, a külföldrõl behozott hulladék szén-
tüzelésû erõmûben hõhasznosításra került.
A veszélyes hulladék ártalmatlanítása a korszerûsített égetõmûvekben és néhány lerakón
történik. A veszélyes hulladék égetéses ártalmatlanítása közel 60 ezer tonna, míg a lerakott
mennyiség 200 ezer tonna körül van. Jellemzõen magas az egyéb, fõleg kémiai módszerekkel
végzett ártalmatlanítás aránya is. A veszélyes hulladék hasznosítása nem éri el a 30%-os
részarányt. (H8. diagram)
99..44 EEggyyéébb nneemm vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékkookk
MMeezzõõggaazzddaassáággii ééss éélleellmmiisszzeerriippaarrii hhuullllaaddéékkookk
A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott,
2008-tól viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen
hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek. Az adatok már nem tartalmazzák a hazai hul-
ladékgazdálkodási statisztika korábbi gyakorlata szerinti, a keletkezõ hulladékmennyiségbe
beszámított, a biológiai körforgásba megközelítõleg teljes egészében visszakerülõ mezõ- és
erdõgazdasági maradványok (melléktermékek) mennyiségét (biomassza címszó alatt).
(H10. táblázat)
165
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
H10. táblázat: A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok képzõdésének és kezelésénekalakulása (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
Az élelmiszeripari szennyvizek általában magas szervesanyag-tartalommal rendelkeznek,
megfelelõ elõkezelést követõen többnyire a települési szennyvízzel együtt kezelhetõk. A
keletkezõ iszap a települési szennyvíziszap kategóriába sorolható, további kezelése,
hasznosítása is azonos módon történik.
A szerves maradékok kezelésének gyakori módja a termõföldbe történõ visszaforgatás. A
szántóföldön termesztett növények termõföldön maradó része is beszántásra kerül. Ezek nem
is tekinthetõk hulladéknak.
AAzz iippaarrii ééss eeggyyéébb ggaazzddaassáággii tteevvéékkeennyyssééggbbõõll sszzáárrmmaazzóó nneemm--vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékkookk
H11. táblázat: Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes hulladékok keletkezése és kezelése (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
MMeezzõõggaazzddaassáággii ééss éélleellmmiisszzeerrii--
ppaarrii hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee66221155 44882299 33994400 44885599 11118888
AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss 4329 3568 2604 904 553
EEnneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss 572 753 982 698 168
ÉÉggeettééss 104 7 4 5 1
LLeerraakkááss 1157 170 96 44 7
EEggyyéébb 53 331 254 3208 459
22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
IIppaarrii ééss eeggyyéébb
ggaazzddáállkkooddóóii hhuullllaaddéékk
mmeennnnyyiissééggee
99663399339900 88778833883366 88007799119933 77448899008899 77338866221100
AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss 3392258 2536213 2315226 2304704 2494632
EEnneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss 13271 121915 133119 231492 163110
ÉÉggeettééss 2819 2300 3717 16163 4678
LLeerraakkááss 6110032 6123409 5627132 4936730 3348451
EEggyyéébb 0 0 0 0 1375339
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
166
A hulladékáram meghatározása a keletkezett hulladékok fajtáján és nem a képzõdés for-
rásán alapul. Tendenciájában az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-
veszélyes hulladék keletkezése folyamatos csökkenést mutat. A keletkezett hulladék
kezelésébõl a lerakás jelenti a legnagyobb mennyiséget (45%), és európai viszonylathoz
mérve alacsony az anyagában történõ hasznosítás mennyisége. Kedvezõtlen tendencia, hogy
az anyagában történõ hasznosítás is csökkenõ tendenciájú közel azonos mértékben, mint a
keletkezés. (H11. táblázat)
Az energetikai hasznosítás és égetés igen csekély mértékû.
H12. táblázat: A keletkezõ ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem veszélyeshulladék gazdasági ágak közötti megoszlása 2007-ben (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
A táblázat az adott hulladékáramot termelõ gazdálkodók tevékenységi körét jellemzi. Az
ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl keletkezõ összes hulladékmennyiségben a feldolgo-
zóiparból és a villamosenergia-, gáz-, gõz- vízellátásból származik a legnagyobb mennyiség,
hiszen például ebbe a körbe tartozik a szénerõmûvek salakja, pernyéje, a timföldgyártás
vörösiszapja. (H12. táblázat)
NNeemmzzeettggaazzddaassáággii áágg ttoonnnnaa
Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás 152138
Halgazdálkodás 70
Bányászat 60888
Feldolgozóipar 2756468
Villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás 3319048
Építõipar 14076
Kereskedelem, javítás 300930
Szolgáltatás az egészségügy kivételével 881750
Egészségügyi, szociális ellátás 3722
ÖÖsssszzeesseenn 77448899008899
167
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
99..55 KKiieemmeelltt hhuullllaaddéékkáárraammookk
AA ccssoommaaggoolláássii hhuullllaaddéékk
A keletkezõ csomagolási hulladék mennyisége évente emelkedõ tendenciájú, és a
keletkezést meghaladó ütemben folyamatosan növekszik az anyagában hasznosított
mennyiség is. (H13. táblázat)
*2005 elõtt a fa a papírral együtt került elszámolásra
H13. táblázat: A csomagolási hulladékok keletkezése és hasznosítása, 2002-2007 (Forrás: KvVM-Eurostat)
22000022 22000044 22000055 22000066 22000077
Üveg Keletkezõ mennyiség[et] 116655 117722 112266 113399 114444
hasznosított [et] 20 26 26 29 30
% 1122,,11 1155,,00 2200,,55 2200,,77 2200,,77ebbõl anyagában [et] 20 26 26 29 30
% 12,1 15,0 20,5 20,7 20,7
Papír* Keletkezõ mennyiség[et] 337700 339933 229966 330044 334488
hasznosított [et] 216 275 275 301 321
% 5544,,33 7700,,00 9933,,00 9999,,00 9922,,11ebbõl anyagában [et] 201 263 254 287 301
% 54,3 67,0 85,8 94,2 86,5
Fém Keletkezõ mennyiség[et] 9955 8855 6633 6611 6677
hasznosított [et] 35 41 43 39 44
% 3366,,88 4488,,00 6677,,99 6644,,22 6655,,22ebbõl anyagában [et] 35 41 43 39 44
% 36,8 48,0 67,9 64,2 65,2
Mûanyag Keletkezõ mennyiség[et] 116600 116655 118888 119999 221188
hasznosított [et] 29 33 65 42 97
% 1188,,11 2200,,00 3344,,77 2211,,44 4433,,88ebbõl anyagában [et] 15 23 36 40 37
% 9,3 14,0 19,2 20,4 17,0
Fa* Keletkezõ mennyiség[et] n.a. n.a. 117788 118811 118888
hasznosított [et] n.a. n.a. 37 40 38
% n.a. n.a. 2200,,88 2222,,11 2200,,33ebbõl anyagában [et] n.a. n.a. 33 37 37
% n.a. n.a. 18,3 20,6 19,7
Egyéb Keletkezõ mennyiség[et] 0 0 22 11 22
hasznosított [et] 0 0 - - -
% - - 00,,00 55,,44 22,,11ebbõl anyagában [et] 0 0 - - -
% - - 0,0 5,4 2,1
Összesen Keletkezõ mennyiség[et] 779900 881155 885533 888855 996688
hasznosított [et] 300 375 446 452 528
% 3377,,99 4466,,00 5522,,33 5511,,11 5544,,66ebbõl anyagában [et] 271 353 392 433 449
% 3344,,22 4433,,33 4455,,99 4488,,99 4466,,44
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
168
A csomagolási hulladék hasznosítására az Európai Unió határidõhöz kötött hasznosítási
arányokat ír elõ. A szabályozás szerint Magyarországnak 2005-ben a keletkezõ csomagolási
hulladék 50%-át kellett hasznosítania. Az ország teljesítette a hasznosítási kötelezettséget.
Az EU-normák szerint nem csak az összes csomagolási hulladék hasznosítását kell
folyamatosan növelni, hanem részelõírások is vannak. 2005-re az összes hasznosításon belül
legalább 25% anyagában hasznosítást kellett biztosítani úgy, hogy ez az arány minden
anyagtípusnál legalább 15% legyen. Papír és fém esetében az elõírást minden évben jelen-
tõsen túlteljesítette az ország. A begyûjtött üveghulladékot (kevés és nem tiszta hulladék)
külföldre szállítják, mert hazánkban a fehér üveg hasznosító kapacitás kis mértékû.
H9. diagram: A szelektíven gyûjtött csomagolási hulladék mennyiségének alakulása eredetszerint a koordináló szervezetek tevékenységében, 2004-2008 (ezer tonna)
(Forrás: Öko-Pannon Kht.)
A lakossági szelektív hulladékgyûjtés terén jelentõs kapacitásfejlesztés történt, a lakosok
fegyelmezetten, nagy tisztasággal gyûjtik az egyes frakciókat. A kis mértékû lakossági üveg-
hulladék begyûjtés oka részben a lakossági újrahasználat, részben a visszavételre ösztönzés
elégtelensége.
A szelektív gyûjtés jellemzõen gyûjtõszigeteken történik, bár egyre növekszik a háztól
történõ zsákos begyûjtésbe bevont lakóingatlanok száma is. A gyûjtõudvarok szerepe a cso-
magolási hulladékok begyûjtésében nem számottevõ.
A lakossági szelektálás a jelentõs infrastruktúra-fejlesztés ellenére lényegesen kevesebb
eredményt hoz (az összes hasznosítás 11%-a) mint az ipari, kereskedelmi szektor szelektív
gyûjtése. (H9. diagram) Ez leginkább annak a következménye, hogy a lakossági gyûjtés
nagyságrendileg nagyobb számú résztvevõt jelent, meggyõzésük a gyûjtésben való részvételre
vonatkozóan sokkal nehezebb, a begyûjtés drágább, míg az ipari, szolgáltatói termelõktõl
koncentráltan több és tiszta hulladék gyûjthetõ vissza.
169
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
AA bbiioollóóggiiaaiillaagg lleebboommllóó sszzeerrvveess hhuullllaaddéékk
Az uniós jogszabályok alapján a lerakóra kerülõ települési hulladék biológiailag lebomló
részének mennyiségét 2006-ban az 1995-ös bázisévben keletkezett mennyiség 75%-ára,
2009-ben 50%-ára, 2016-ig pedig 35%-ára kell csökkenteni. Az 1995-ben keletkezett 4,5
millió tonna települési hulladékból 2,34 millió tonnát tett ki a biológiailag lebomló hányad,
amelynek 32,7%-ra becsült hányada a könnyen hasznosítható papírhulladék, 67,3%-a pedig
egyéb szerves összetevõ volt. A 2004-es követelményeket Magyarország teljesítette, elsõsor-
ban a papírhasznosítás magas arányával. A 2,46 millió tonna szerves hulladékból 706 ezer
tonnát, fõként papírhulladékot kezeltek az országban.
A lerakótól eltérítés céljainak teljesítésére elsõként a zöldhulladék elkülönített kezelését
jelölte meg a fejlesztési stratégia (Bio-OP). A 2006-ra kiépült 34 komposztáló telep már
közel 250.000 tonna kezelési kapacitással rendelkezett, a házi komposztálással mintegy
120.000 tonna biohulladék lerakását lehetett elkerülni.
A fõvárosi égetõmû korszerûsítésre és bõvítésre került 2006-ban, a települési hulladék-
ból származó biohulladék termikus hasznosító kapacitása így 218.000 tonnára nõtt.
Hosszú távon egyre nagyobb arányban kell mechanikai-biológiai hulladék-elõkezeléssel
(MBH) feldolgozni a biohulladékot, de 2008-ig csak az elsõ MBH-kezelõ létesítmények való-
sultak meg.
Az ISPA keretében tervezett projektek a 2004-ben rendelkezésre álló 122.000 tonnás
éves biohulladék kezelõ kapacitás 2008-ra 460.000-re történõ növelését tartalmazták, a pro-
jektek kivitelezésének idõbeli csúszása miatt azonban az infrastruktúra elemeinek
megépítése gyakran nem valósult meg.
AAzz oollaajjhhuullllaaddéékk
A forgalomba hozott olajtermékek mennyiségének csak egy részébõl (kb. 50%) keletkezik
olajhulladék, mivel az olajok jelentõs része kenési célra elhasználódik, illetõleg más fel-
használási módoknál elég.
Az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált olajok elsõdleges
kezelése a regenerálás, amely által alapolajok állíthatók elõ, különösen az ilyen olajokban
található szennyezõanyagok, oxidációs termékek és adalékanyagok eltávolítása révén. A hul-
ladékolajok jelentõs része anyagában kerül hasznosításra (kb. 30%) (H14. táblázat), ez az
arány azonban alacsonyabb az elvárhatónál.
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
170
H14. táblázat: Hulladékolajok kezelése 2004-2007 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
AA PPCCBB--ttaarrttaallmmúú hhuullllaaddéékkookk
Az Uniós követelmények szerint 2010. június 30-ra a PCB-t és PCT-t tartalmazó beren-
dezések más (ilyen anyagot nem tartalmazó) berendezéssel történõ felváltása szükséges és a
hulladékká vált berendezések ártalmatlanításáról kell gondoskodni (2010. december 31.).
Egy 2000-ben készült országos felmérés meghatározta a még mûködõ készülékek számát
(H15. táblázat), becsülte a bennük lévõ veszélyes anyag (PCB) mennyiségét.
H15. táblázat: A PCB-tartalmú berendezések száma 2004-2007 (darab) (Forrás: KvVM)
Az ilyen berendezések cseréje folyamatos, de a PCB- és PCT-mennyiségek eltérõek a
felmérés adataitól, mert e berendezésekben lévõ veszélyes anyagot a felmérés idõpontjában
pontosan meghatározni nem lehetett és a veszélyesanyag-tartalom mennyisége nem azonos a
berendezés selejtezésekor keletkezõ veszélyes hulladék mennyiségével. (H16. táblázat)
A készülékekbõl kinyert poliklórozott bifenilek és terfenilek veszélyeshulladék-égetõben
ártalmatlanításra kerülnek, a transzformátorházakat a kohászat hasznosítja (tisztítás után).
H16. táblázat: A PCB-tartalmú folyadék mennyisége 2004-2007 (kg) (Forrás: KvVM)
22000044 22000055 22000066 22000077
ÖÖsssszzeess kkeelleettkkeezzeetttt hhuullllaaddéékkoollaajj 6644552288 6600886699 5566889955 5522992244
eebbbbõõll anyagában hasznosított 20955 20814 17849 20041
energetikailag hasznosított 3534 937 1324 1314
égetéssel ártalmatlanított 2071 1117 1088 1822
biológiailag-kémiailag kezelt 43053 37945 30476 17527
egyéb 56 6158 12200
MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077
TTrraannsszzffoorrmmááttoorr 1171 1429 1093 632
KKoonnddeennzzááttoorr 13594 12184 10771 10276
MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077
TTrraannsszzffoorrmmááttoorr 158686 71912 43808 94345
KKoonnddeennzzááttoorr 95960 58359 53937 81297
171
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
AAzz eelleemmeekk ééss aakkkkuummuullááttoorrookk hhuullllaaddéékkaaii
2004-tõl kezdõdõen csak a határérték feletti nehézfém tartalom miatt veszélyesnek
minõsülõ elem- és akkumulátorhulladék visszagyûjtését kellett megoldani, 2008-tól az ele-
mek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételérõl szóló jogszabály (az addigi ipari és
gépjármû elemeken és akkumulátorokon túl) kiterjed valamennyi elemre és akkumulátorra:
a hordozható elemekre és akkumulátorokra, az önállóan forgalmazottakra, beépítettekre, és
az elektronikai készülékhez mellékeltekre is.
Az új szabályozás három alkategóriát különböztet meg a hulladékáramon belül, minden
alkategóriára külön kötelezettség vonatkozik.
AA hhoorrddoozzhhaattóó eelleemm-- ééss aakkkkuummuullááttoorrhhuullllaaddéékk
A forgalmazott hordozható elem és akkumulátor nagy gyakorisággal még ugyanazon évben
hulladékká válik. Az elhasználódott hordozható elemek és akkumulátorok hulladékainak
begyûjtése a 2005. évi kiemelkedõ értéktõl eltekintve közel állandó. (H17. táblázat) A
keletkezõ hulladék kezelésének módja - a hazai feldolgozási kapacitás hiánya miatt - az
ártalmatlanítás, veszélyes hulladéklerakóban. A begyûjtött hulladékmennyiség 2005-ben
167 tonna (12%), 2006-ban 246 tonna (13%), 2007-ben 261 tonna (15%).
H17. táblázat: A hordozható elem és akkumulátor forgalmazott mennyisége2004-2007 (tonna) (Forrás: Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete)
A hordozható elemek és akkumulátorok esetében a visszagyûjtési kötelezettség 2008-ban
18%, amelynek teljesítése prognosztizálható. A hordozható elemek és akkumulátorok, illetve
hulladékaik területén három koordináló szervezet alakult. 2008-ban közel 11.500 körüli
gyûjtõpontjuk 9,3 millió lakost ért el.
AA hhuullllaaddéékkkkáá vváálltt ggééppjjáárrmmûû-- ééss iippaarrii aakkkkuummuullááttoorr
A 2004-2008 évi adatok alapján évente mintegy 19.000-21.000 tonna savas ólomakku-
mulátor kerül forgalomba. A savas akkumulátorok 100%-os begyûjtését követõen - hazai fel-
dolgozási kapacitáshiány miatt - külföldre szállítás történik, hasznosítás érdekében.
(H11. ábra) Az ipari és gépjármû akkumulátorok esetében koordináló szervezetek irányítják
a hulladékgyûjtést. Átvevõhelyeik száma közel 400. A kiskereskedelmi forgalmazók közül
számos üzlet is visszafogadja a hulladékot, mintegy 3000 helyszínen.
MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077
HHoorrddoozzhhaattóó eelleemm ééss aakkkkuummuullááttoorr 1938 2017 1839 1804
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
172
AA gguummiiaabbrroonnccssookk
A gumiabroncsok esetében a legfontosabb hulladékgazdálkodási cél a keletkezõ összes
hulladék hasznosítása. A gumiabroncs esetében nincs jogszabályban elõírt visszavételi
kötelezés, „csak” lerakási tilalom. 2003. július 16. után tilos lerakni használt egész
gumiabroncsokat, valamint tilos lerakni felaprított használt gumiabroncsokat 2006. július
16. után.
Hazánkban évente hozzávetõlegesen 40.000-45.000 tonna gumiabroncs hulladék
keletkezik, 8.000-10.000 tonnát újrafutóznak. 2006-ban a Magyarországon képzõdött 42.000
tonna hulladék abroncsból 19.000 tonna került anyagában, míg 23.000 tonna energetikailag
hasznosításra.
A jelenleg hazánkban meglévõ hasznosító kapacitások 60.000-70.000 tonnányi
gumiabroncs hulladék kezelését teszik lehetõvé. (H10. diagram)
A jogszabály szerinti kivételt képezõ kerékpár-gumiabroncsok és az 1400 mm külsõ
átmérõnél nagyobb gumiabroncsok feltehetõen lerakóra kerülnek.
H10. diagram: A 2006-2007-ben begyûjtött használt gumiabroncs mennyisége és kezelése,2006-2007 (ezer tonna)
AA hhuullllaaddéékkkkáá vváálltt ggééppjjáárrmmûûvveekk
2006-tól csak bontási igazolással lehet a forgalomból véglegesen kivonni a gépjár-
mûveket. 2006-tól kötelezõ a hulladékká vált gépjármûvek visszavétele és a visszavett
gépjármû tömegére vonatkoztatott 85%-os hasznosítás, ezen belül a 80%-os újrafeldolgozás.
2006-ban a hasznosítás csak 81,5%-ban teljesült, mivel alacsonyabb volt a csak ener-
getikailag hasznosítható hányad.
173
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
A 2007-es adatok szerint 43.433 gépkocsi végleges kivonására és szétbontására került
sor, amibõl még mindig csak 82,8%-nyi hasznosítás valósult meg (81,6% anyagában
hasznosítás). A hulladék 17,2%-a hulladéklerakókba kerül, valamint 1,2% energetikai
hasznosításra.
A shredderhulladék könnyû frakciójának energetikai hasznosítása fûtõérték szempont-
jából elõnyös lenne, mégis jellemzõen lerakóba kerül, mivel a kevert hulladék szétválasztási
technológiája nem valósult meg, és a lerakás olcsóbb.
A hulladékká vált gépjármûvek fõ összetevõinek hasznosítása a kézi szétszerelés, illetõ-
leg a shredderezés után is megoldott, gondot jelent azonban az üveghulladék, mûanyaghul-
ladékok és a könnyû zúzási maradék hasznosítása.
Gyakorlati tapasztalatok alapján még mindig jelentõs az illegális autóbontók száma.
Egyes becslések szerint több mint 1000 olyan illegális autóbontó van, amelyek akár a hiva-
talosan bontott jármûvekkel azonos nagyságrendû hulladékkezelést végeznek.
AAzz eelleekkttrroommooss ééss eelleekkttrroonniikkuuss bbeerreennddeezzéésseekk hhuullllaaddéékkaaii
Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai esetében a gyártók viselik a hul-
ladékká vált termékek kezelésének költségeit. Ennek megfelelõen a gyártók feladata olyan
rendszerek felállítása, amelyek biztosítják az elektromos és elektronikai termékek hul-
ladékainak hasznosítását. A visszagyûjtési rendszerekbe bejelentkezett gyártók 2004-2007
között évente kb. 120.000 tonna elektromos berendezést forgalmaztak. A begyûjtött mennyi-
ség legjelentõsebb részét a háztartási nagygépek teszik ki. (H18. táblázat, H11. diagram)
A begyûjtési cél 2008-ra 4 kg/fõ, amely teljesült (4,47 kg/fõ).
H18. táblázat: A 2008-ban begyûjtött elektromos és elektronikai berendezések hulladékai,(tonna) (Forrás: OKTVF)
MMeeggnneevveezzééss 22000088
Háztartási nagygépek 28322
Háztartási kisgépek 3164
Információs és távközlési berendezések 5705
Szórakoztató elektronikai berendezések 6525
Világítótestek 286
Gázkisülésû lámpák 480
Elektromos és elektronikai barkácsgépek, szerszámok 275
Játékok, szabadidõs és sportfelszerelések 16
Orvosi berendezések -
Ellenõrzõ, vezérlõ és megfigyelõ berendezések 12
Adagoló automaták -
ÖÖsssszzeesseenn 4444778844
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
174
H11. diagram: A 2008-ban begyûjtött elektromos és elektronikai berendezések hulladékainakszázalékos megoszlása
A begyûjtött hulladékok bontását a koordináló szervezetek megbízása alapján hul-
ladékkezelõk végzik.
A 2008-ra termékkategóriánként elõírt különbözõ újrafeldolgozási és hasznosítási cél-
kitûzéseket Magyarország már 2007-ben teljesítette. A gyártók által biztosított anyagi háttér-
rel létrejött a szükséges hazai kezelõi kapacitás, bár egyes elektromos és elektronikai beren-
dezések hulladékkategóriájában a kezelés külföldön történik.
A hasznosított berendezések (44784 tonna begyûjtöttbõl 37631 tonna) között a legna-
gyobb részarányt a háztartási nagygépek teszik ki. A begyûjtött hulladékok legnagyobb
hányadát hazánkban hasznosítják, kisebb részét az Európai Unió tagországaiban. Az Unión
kívül történõ kezelés szinte elhanyagolható mértékû. Az elektromos és elektronikai beren-
dezések ártalmatlanítása kisebb mértékben energetikai célú ártalmatlanítás, nagyobb
mértékben lerakással történik.
AAzz eeggéésszzssééggüüggyyii hhuullllaaddéékk
Az egészségügyi intézményekben keletkezõ fertõzõ hulladékok égetéssel vagy fer-
tõtlenítéssel ártalmatlaníthatók. A hulladéklerakókról szóló szabályozás szerint tilos a
kórházi vagy más humán-egészségügyi, illetve állat-egészségügyi intézménybõl származó fer-
tõzõ hulladék lerakása. Amennyiben az egészségügyi hulladék nem tartalmaz egyéb veszé-
lyes összetevõt, fertõtlenítés után lerakható B3 kategóriájú lerakóba.
A keletkezett humán és állati egészségügyi hulladék éves mennyisége 12.000, illetve
14.000 tonna/év körüli mennyiség, ebbõl az égetéssel ártalmatlanított mennyiség 3800,
illetõleg 410 tonna/év körüli (H19. táblázat), míg a többi lerakással ártalmatlanításra kerül.
175
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
Az EU követelményeknek megfelelõen teljesült a környezetvédelmi szempontból nem
megfelelõ égetési feltételekkel mûködõ hulladékégetõk 2005-ig történõ leállítása.
H19. táblázat: A keletkezett és égetéssel ártalmatlanított egészségügyi hulladék éves mennyisége 2008-ban (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
ÁÁllllaattii eerreeddeettûû hhuullllaaddéékk
Az állati eredetû melléktermékek fertõzési veszélyességi kockázatuk alapján három
kategóriába sorolódnak, és kezelésükrõl, feldolgozásukról jogszabályban meghatározott, az
egyes osztályokhoz tartozó eltérõ eljárással kell gondoskodni.
A közösségi szabályok átvétele során és következtében fokozatosan megszûnt az állati
melléktermékek kategorikus veszélyes hulladék besorolása. Az állati eredetû hulladékok az
állategészségügyi szabályozás alapján közvetlenül égetésre vagy az állategészségügyi jog-
szabályban foglalt kezelést követõen egyéb kezelésre (égetés, együttégetés, lerakás) kerül-
hetnek.
Az EK rendeletnek megfelelõen 2006-tól tilos az állati melléktermék és hulladék
elföldelése (50 kg-nál kisebb, nem fertõzõ betegség miatt elhullott állat kivételével), dögku-
takba, dögterekre való elhelyezése, ezért 2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be
kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret. Egy 2008-ban elvégzett felmérés alapján
megállapítható, hogy a dögkutak lezárása nem történt meg hiánytalanul, bár többségükben
már ezek is használaton kívül állnak.
EU-források felhasználásával pályázati lehetõséget biztosítottak az önkormányzatok
számára az állati hulladék begyûjtõ kapacitásának évi 100.000 tonnával való növelése,
égetõk létesítése, illetve a jármûpark fejlesztése érdekében. A nyertes pályázatok meg-
valósítása során 2008 augusztusáig 96 dögkút és dögtér felszámolása és rekultivációja történt
meg.
MMeeggnneevveezzééss
HHuummáánneeggéésszzssééggüüggyyii hhuullllaaddéékk
mmeennnnyyiissééggee
ÁÁllllaatteeggéésszzssééggüüggyyii hhuullllaaddéékk
mmeennnnyyiissééggee
öösssszzeesseenn eebbbbõõll ffeerrttõõzzõõ öösssszzeesseenn eebbbbõõll ffeerrttõõzzõõ
KKeelleettkkeezzééss 12000 9000 14000 13500
ÉÉggeettéésssseell áárrttaallmmaattllaannííttááss 3800 3200 410 380
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
176
AA nnöövvéénnyyvvééddõõ--sszzeerr hhuullllaaddéékk ééss ccssoommaaggoollááss
A növényvédõ-szer csomagolási hulladék begyûjtésére és ártalmatlanítására - a gyártói
felelõsség elve alapján - a növényvédõ-szer mennyiség 97%-át forgalmazó 20 gyártó 2003-
ban koordináló szervezetet alapított, így gondoskodva a hulladék kezelésérõl.
2008-ban 5025 t volt a növényvédõ-szer csomagolóanyag-kibocsátás. Ennek kezelése az
55%-os összes hasznosításon belül 35%-ban anyagában hasznosításként történt meg.
(H20. táblázat) A táblázat szerinti, a fémhulladékra vonatkozó magas hasznosítási arány, nem
növényvédõ-szer csomagolást is magában foglalhat.
*Nem veszélyes
H20. táblázat: Növényvédõ-szer csomagolóanyag kezelési kötelezettségek és azok teljesítése2008-ban (tonna) (Forrás: CSEBER)
A „múlt”-ból maradt növényvédõ-szer hulladék begyûjtésére és ártalmatlanítására a
KvVM két akciót szervezett. Ennek keretében 5 megyébõl összesen 186 tonna növényvédõ-
szer-hulladék került begyûjtésre. Az akciókból kimaradt 14 megyében kb. 200 tonna
növényvédõ-szer hulladékról van információ.
AAzz ééppííttééssii ééss bboonnttáássii hhuullllaaddéékkookk
Az építési-bontási hulladékok keletkezõ mennyisége a vizsgált idõszakban lassú
csökkenést mutat. (H21. táblázat) Ennek oka a gazdasági válság miatt bekövetkezõ
beruházási kedv visszaesése.
KKöötteelleezzeettttsséégg KKiibbooccssááttááss,, ttoonnnnaaHHaasszznnoossííttootttt
mmeennnnyyiisséégg,, ttoonnnnaa
HHaasszznnoossííttáássii
aarráánnyy,, %%
ÖÖsssszzeess hhaasszznnoossííttááss:: 5555%% 5025 2947 58,6
AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss**:: 3355%% 3069 2548 83
PPaappíírr:: 6600%% 1206 741 61,4
FFéémm:: 2255%% 81 1130 1395
FFaa:: 1155%% 2167 706 33
177
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
H21. táblázat: Az építési és bontási hulladékok keletkezése és kezelése2004-2007 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)
A keletkezõ mennyiségnek csak kb. 10%-át hasznosították 2004-ben, míg a vizsgált
idõszak végére ez az arány 45%-ra növekedett, ami kedvezõ tendencia. A növekvõ mennyi-
ségû hasznosítás részben az Európai Uniós forrásokból kiépített kezelõ kapacitások ered-
ménye. A hasznosítás sok esetben felszíni bányák rekultiválása és más feltöltési tevékenység,
ami a képet kissé kedvezõtlenebbé teszi. Az EU új követelményeinek betartása érdekében
2020-ra 70%-os hasznosítási arányt kell elérni.
AAzzbbeesszzttmmeenntteessííttééss öösssszzeessíítteetttt aaddaattaaii
Az azbeszt környezetszennyezésének megelõzése és csökkentése érdekében a szabály-
szerû bontás és ártalmatlanítás biztosítása elengedhetetlen, a bontás folyamatát nemzetközi
és hazai jogszabályok is meghatározzák. Az EU tagállamok 2005-tõl kezdõdõen területükön
nem engedélyezhetik azbesztet1 tartalmazó termékek forgalmazását és felhasználását. A szórt
azbesztes tûzálló vakolatok és szigetelõ rétegek eltávolítása közvetlen egészségkárosító és
környezetszennyezõ hatású lehet.
Az azbesztmentesítés, illetve az egyéb bontási tevékenység során keletkezõ bontott
azbesztpala csak B1b lerakón (elkülönített medencében) vagy veszélyes hulladéklerakón
rakható le.
A lakó- és középületekben található azbeszttartalmú szigetelések biztonságos
eltávolításának és ártalmatlanításának támogatására 2004-2006 között az NFT KIOP
keretében lehetett pályázni. Több azbesztmentesítési projekt is megvalósult, amelyekhez az
önkormányzatok állami támogatást vettek igénybe. (H22. táblázat)
MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088
KKeelleettkkeezzõõ mmeennnnyyiisséégg,, tt//éévv 44006600 44113300 33999966 33667700 44888822
-- aannyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss 370 1078 1010 1376 2231
--eenneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss 0,2 0,3 2,2 0,3 0,3
-- ééggeettéésssseell áárrttaallmmaattllaannííttááss 0,2 - - - 0,3
-- lleerraakkááss 3689 3051 2984 2984 2650
1A felhasználási tilalmat a krokidolit, az amozit, az antofillit azbeszt, az aktinolit azbeszt, a tremolit azbeszt és a
krizotil rostok és ezen rostokat tartalmazó termékek esetében vezették be.
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
178
Mivel 2005 óta az azbeszttermékek forgalmazása és felhasználása tilos, ezért a hulladék
azbeszt nem hasznosítható, kezelése ártalmatlanítással történik.
H22. táblázat: Azbesztmentesítés összesített adatai 1999-2007 között (Forrás: KvVM)
99..66 OOrrsszzáágghhaattáárroonn áátt ttöörrttéénnõõ hhuullllaaddéékksszzáállllííttááss
A hulladékok országhatárokat átlépõ szállítását az Európai Parlament és a Tanács ren-
delete mellett az ENSZ Bázeli Egyezménye, valamint az OECD idevonatkozó határozata
szabályozza. A hulladékszállításról szóló EU-s rendelet hatálybalépésétõl, 2007 júliusától
minden hulladékszállításról kötelezõ egységes szerkezetû adatszolgáltatás van érvényben,
így a „zöld listás” hulladékok forgalma megbízhatóan nyomon követhetõ.
AA vveesszzééllyyeess ééss eeggyyéébb eelllleennõõrrzzöötttt hhuullllaaddéékkookk bbeehhoozzaattaallaa
A jelenlegi szabályozás szerint az országba hulladékot behozni csak hasznosítási célból
lehetséges. Az elmúlt években a beszállítás 2006-ban volt a legnagyobb, ekkor a hulladék-
ból elõállított tüzelõanyag erõmûben történõ hasznosítása dominált. (H23. táblázat)
LLaakkóótteelleepp LLaakkáássookk sszzáámmaaAAzzbbeesszztt
mmeennnnyyiissééggee,, mm22 MMeenntteessíítteetttt llaakkááss MMeenntteessíítteetttt mm22
BBuuddaappeesstt 1090 11164 1004 10829
TTaattaabbáánnyyaa 2572 23325 kb. 450 4789
EEsszztteerrggoomm 1210 13032
NNyyeerrggeessúújjffaalluu 312 2323
KKoommáárroomm 677 7058
GGyyõõrr 10601 73070 3964 21553
SSoopprroonn 2611 11337
MMoossoonnmmaaggyyaarróóvváárr 1432 9797
AAjjkkaa 180 2340
SSzzáázzhhaalloommbbaattttaa 240 2370
PPééttffüürrddõõ 266 1110
OOrroosszzlláánnyy 650 6890
SSiióóffookk 120 731
TTaattaa 65 482
VVeesszzpprréémm 7038
ÖÖsssszzeesseenn 117722006677 3377117711
179
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
H23. táblázat: A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala2005-2008 (tonna) (Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény)
AA vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékkookk kkiivviitteellee
Egyes hulladékfrakciók esetében nem rendelkezünk hazai hasznosítási kapacitással, bár
ilyen technológia létezik és a hulladékra kereslet van. Ezekben az esetekben a határokon túl
történõ kezelés érdekében a hulladék kivitelre kerül az országból. (H24. táblázat) A kár-
mentesítésekbõl származó szerves oldószer-hulladékok kivitele is e célból történt.
H24. táblázat: A veszélyes hulladékok kivitele, 2005-2008 (tonna)(Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény)
99..77 HHuullllaaddéékkáárrttaallmmaattllaannííttááss
A hulladékok ártalmatlanítása égetéssel, illetõleg lerakással történhet. Minden esetben a
hulladék tulajdonosának kötelessége az ártalmatlanításról gondoskodni.
HHuullllaaddéékkééggeettõõ ééss eeggyyüüttttééggeettõõ bbeerreennddeezzéésseekk
A hulladékégetõ berendezésekre vonatkozó szigorú szabályok segítenek abban, hogy az
égetés környezetszennyezés nélkül valósuljon meg. Ezen szabály alkalmazása érdekében
ÉÉvv MMeennnnyyiisséégg SSzzáárrmmaazzáássii oorrsszzáággookk JJeelllleemmzzõõ hhuullllaaddéékkookk
22000055 17300 DE, YU hulladékból tüzelõanyag
22000066 163366 DE, HR, SK hulladékból tüzelõanyag
22000077 1480 AT, RO fémiszap, lúg
22000088 980 RO, SB, SK fémiszap, lúg, katalizátor
ÉÉvv MMeennnnyyiisséégg CCéélloorrsszzáággookk JJeelllleemmzzõõ hhuullllaaddéékkookk
22000022 4848 AT, DE, SLO ólomakkumulátor, cink-salak hulladék
22000033 31458 AT, DE, UA ólomakkumulátor, savgyanta
22000044 182254 AT, DE, SKólomakkumulátor, halogénezett szerves oldószer,
desztillációs maradékok
22000055 76044 AT, DE, SLOólomakkumulátor, halogénezett szerves oldószer,
desztillációs maradékok
22000066 88282 AT, DE, SLO ólomakkumulátor, hulladékkezelési maradékok
22000077 72170 AT, FR, SLO ólomakkumulátor, szerves oldószer maradékok
22000088 55023 AT, DE, SLO ólomakkumulátor, szerves oldószer maradékok
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
180
került sor az országban létezõ valamennyi égetõmû felülvizsgálatára, és mindazok, amelyek
nem teljesítették az elõírt feltételrendszert, 2005-tõl tevékenységüket nem folytathatták
tovább.
Jelenleg 17 veszélyeshulladék-égetõ, 1 településihulladék-égetõ, 18 hulladék együttégetõ
(1 erõmû, 4 cementgyár, 13 téglagyár), valamint 13 nemveszélyes-hulladék égetõ mûködik.
A nemveszélyes-hulladék égetõk fõként fahulladék és biomassza tüzeléssel üzemelnek.
HHuullllaaddéékklleerraakkááss
Az országban 2002-ben egy Phare vizsgálat 2667 db olyan helyszínt mért fel és értékelt
környezeti veszélyeztetés szempontjából, ahol 1950 után települési hulladék került lerakás-
ra. Ezek közül közel 1000 üzemelt még 2003-ban, azonban az elmúlt idõszakban a mûködõ
hulladéklerakók száma drasztikusan csökkent. 2008 végén már csak 212 db lerakó
mûködött, ebbõl 132 lerakót 2009. július 15-ig kellett bezárni. A továbbmûködõ és a
közeljövõben létesülõ települési szilárdhulladék-lerakók középtávon elegendõ kapacitást
biztosítanak a keletkezõ hulladék ártalmatlanítására. Jelenleg 70 db települési szilárdhul-
ladék lerakó mûködik, további 9 db létesítése folyamatban van. Ezen kívül mûködik 11 db
inert lerakó.
A települési szilárd hulladék kezelésének területén nehéz helyzet alakult ki az elmúlt
években azzal, hogy régi, elavult, környezetvédelmi szempontból nem megfelelõ - ezért
olcsón mûködõ - lerakók párhuzamosan mûködtek új, szigetelt, európai normáknak
megfelelõ lerakókkal. A kétfajta mûszaki feltételrendszer igen eltérõ lerakási díjat jelentett,
és ez feszültséget okozott az ártalmatlanítás terén.
99..88 HHuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddáássii ccééllkkiittûûzzéésseekk
A hulladékgazdálkodás 2004-2008 közötti legfõbb célkitûzéseit az OHT foglalta össze a
2003-2008. közötti tervezési idõszakra, amelyek a következõk szerint teljesültek.
- Teljessé vált a hulladékgazdálkodási szabályozó rendszer, majd a végrehajtási tapasz-
talatok alapján, valamint a közösségi szabályozás változásának követésére biztosított volt a
folyamatos korszerûsítés.
- Az OHT elfogadását követõen a területi tervek 2003. november 7-én kerültek kihir-
detésre, miniszteri rendelet formájában. A települési önkormányzatok tervkészítése idõben
jobban eltolódott és a tervet nem minden település készítette el. (2080 településre
vonatkozóan készült települési hulladékgazdálkodási terv.)
- Megvalósult az adatszolgáltatási és -kezelési rendszer folyamatos fejlesztése a HIR
adatbázis kidolgozásával és sorozatos továbbfejlesztésével, valamint a felügyelõségek
ellenõrzésével.
- Kialakításra kerültek a gyártói felelõsség elvén mûködõ hasznosító, koordináló
szervezetek létrejöttének és mûködésének feltételei. Minden olyan hulladékfrakció esetében,
ahol a szabályozás lehetõvé tette a gyártói felelõsség érvényesítését, megalakultak és mûköd-
nek a koordináló szervezetek.
181
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
- Az önkormányzatok társulásának a regionális hulladékkezelõ szervezetek
kialakítására történõ ösztönzése hatására 2008 végére az ország lakosainak mintegy 60%-ára
kiterjed a regionális rendszerek hálózata.
- A civil szervezetek, zöld mozgalmak, kultúraközvetítõ és közösségfejlesztõ
intézmények támogatása a hulladékgazdálkodási célok elérésének érdekében folyamatosan
megtörtént. E szervezeteket a lakosság fogyasztói szokásainak, a helyi társadalom és a csalá-
dok környezettudatos életvitelének alakításában végzett munkájukban segítette a KvVM.
Saját forrásaiból pályázatok keretében támogatta a civil kezdeményezések megvalósítását
(pl. Tájsebészet program).
- A KvVM pályázatok meghirdetésével támogatta a helyi hulladékgazdálkodási
kezdeményezések (pl. elkülönített begyûjtés szervezése, illegálisan elhagyott hulladék fel-
szedése) megvalósítását.
- A környezetvédelmi hatósági feladatot ellátó munkatársak részére a KvVM szakmai
fõosztálya rendszeres ismertetõket tartott a friss információk továbbadására, az új vagy vál-
tozó jogszabályok végrehajtása, a versenyképes tudás megszerzése, a jogi és technikai
tudásszint emelése érdekében.
- A KvVM kidolgoztatta az oktatáshoz szükséges segédanyagokat (pl. Hulladék-suli)
annak érdekében, hogy a NAT megfelelõ fejlesztésével elérhetõ legyen, hogy a tanulók min-
den szinten rendelkezzenek megfelelõ ismeretekkel a hulladék keletkezése, illetve
keletkezésének megelõzése, hasznosítása és ártalmatlanítása terén, ismerjék meg az ezzel
kapcsolatos körfolyamatokat, és értsék az ökológiai és társadalmi összefüggéseket.
- A kutatás-fejlesztés területén több sikeres pályázat került gyakorlati megvalósításra a
hulladékgazdálkodás színvonalának jelentõs emelése érdekében.
- Az erõforrások felhasználásának és a hulladék képzõdésének elválasztása a gazdasá-
gi növekedéstõl, jelentõsen javított erõforrás-hatékonysággal, a hulladék keletkezésének és
veszélyessé válásának megelõzésével, csak részben valósult meg, a fogyasztás terén nem
tapasztalható jelentõs változás.
- Az a célkitûzés, hogy megelõzési intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a képzõdõ,
kezelendõ hulladék mennyisége összességében az idõszak végére ne haladja meg a 2000. évi
szintet, mennyiségileg teljesült, azonban a keletkezés csökkenése elsõsorban nem az erõfor-
rás-hatékonyság növelése révén következett be.
- Kialakításra került a hulladékanyagok hasznosításának EU-konform mûszaki
követelményrendszere (szabványok) a szabályozás figyelembevételével.
99..99 HHuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddáássii tteerrvveekk
A Hgt. szabályozta a tervkészítés hierarchiáját és idõbeli ütemét. Az OHT-n kívül készül-
nek területi hulladékgazdálkodási tervek a statisztikai régiókra és helyi terveket készítenek
a települési önkormányzatok is. Az egyes tervek idõbeli eltéréssel, de egyöntetûen hat évre
készülnek és kétévenként felülvizsgálatot is kell készíteni.
Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008 közötti legfontosabb tervszámai és
azok teljesülése a következõ. (H25. táblázat)
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
182
*Begyûjtött mennyiség**A biológiai körforgásba megközelítõleg teljes egészében visszakerülõ mezõ- és erdõgazdasági maradványok
H25. táblázat: Az OHT legfõbb tervszámai és azok teljesítése a hulladékkeletkezés tükrében, (millió tonna)
A keletkezõ hulladék mennyisége 2000 óta jelentõsen, mintegy 43%-kal csökkent, elsõ-
sorban a termelési hulladék képzõdés visszaesésének következtében. A változást befolyásol-
ja az is, hogy bizonyos melléktermékek kikerültek a hulladékok körébõl. A vizsgált idõszak-
ban a GDP éves értéke csaknem duplájára nõtt. Így az 1000 Ft bruttó hazai termék elõál-
lításra jutó 3 kg hulladék mennyiség 2008-ra kb. 1 kg-ra csökkent.
HHuullllaaddéékk ttííppuussaa 22000000 22000055 22000088 tteerrvv 22000088 ttéénnyy
Mezõgazdasági és élelmiszeripari nem-veszélyes 5,0 5,0 3,0 1,2
Ipari és egyéb gazdálkodói nem-veszélyes 21,5 20,0 18,0 7,4
Települési szilárd 4,6 4,8 5,2 4,5
Települési folyékony* (szennyvíziszap nélkül) 5,5 5,2 4,6 3,9
Szennyvíziszap 0,7 1,1 1,5 n.a.
Veszélyes 3,4 4,0 4,1 0,7
Építési-bontási n.a. n.a. n.a. 4,9
ÖÖsssszzeesseenn 4400,,77 4400,,11 3366,,44 2222,,66
Biomassza** 28,0 30,0 32,0 n.a
MMiinnddöösssszzeesseenn 6688,,77 7700,,11 6688,,44 --
183
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
A tervezési ciklus végére (2008) a következõ legfontosabb tervmutatók teljesítése biztosí-
totta a korszerû hulladékgazdálkodás kialakulását. (H26. táblázat)
H26. táblázat: A 2008-ra meghatározott legfontosabb tervmutatók és teljesülésük
TTeerrvveezzeetttt ccééllookk AA tteerrvv tteelljjeessüüllééssee
2009-ig az évente képzõdõ ipari eredetû nem veszélyes hulladék mennyi-
ségében szerény mértékû csökkenés prognosztizálható.
A célok teljesültek.
A hulladék hasznosítása terén el kell érni, hogy a hulladék mintegy fele
hasznosításra kerüljön.
A cél csak részben
teljesült, a
hasznosítás aránya
kb. 30%.
Az ártalmatlanítás területén biztosítani kell, hogy csak a nem hasznosítható
hulladék kerüljön lerakásra, és a nem megfelelõen kialakított hulladék-
tárolók és lerakók legkésõbb 2009-ig bezárásra, felszámolásra, illetõleg az
elõírásoknak megfelelõen felújításra kerüljenek.
A cél teljesült.
A hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelõ égetési feltételeit biz-
tosítani nem tudó berendezéseket legkésõbb 2005-ig fel kell újítani vagy be
kell zárni.
A cél teljesült.
A végsõ lerakóhelyre kerülõ veszélyes és nem-veszélyes hulladék mennyi-
ségét egyaránt mintegy 20%-kal kell csökkenteni.
A cél teljesült.
A veszélyes hulladékok terén a képzõdés megelõzése és a veszélyesség
csökkentése a fõ cél. Növelni kell a hasznosítás mértékét, 2008-ig el kell érni
legalább a 30%-os hasznosítási arányt.
A cél nem teljesült.
A biológiai úton lebontható növényi és állati hulladék lerakását gyakorlatilag
teljes egészében meg kell szüntetni, és ennek érdekében a talajba
közvetlenül vissza nem forgatható hulladék kezelésére komposztáló, biogáz-
elõállító és felhasználó, illetve bioenergia hasznosító létesítményeket kell
kialakítani.
A cél nem teljesült.
A kiemelten kezelendõ hulladékáramok esetében gondoskodni kell ezen hul-
ladékfajták általános szabályok mellett betartandó anyag-specifikus kezelési
szabályainak kidolgozásáról, a többi hulladéktól való elkülönített gyûjtési,
begyûjtési és kezelési, ezen belül hasznosítási rendszerének kiépítésérõl,
illetve ezek létrejötte feltételeinek megteremtésérõl.
A cél teljesült.
A hulladékok országhatárt átlépõ szállítása során biztosítani kell, hogy veszé-
lyes hulladék az országból nem OECD-tagországba ne kerülhessen, és bár-
milyen hulladék csak feljogosított létesítményben történõ hasznosításra
kerülhessen kivitelre. A hulladék behozatalánál szintén csak engedélyezett
hasznosításra történõ szállítás engedhetõ meg, ártalmatlanításra hulladék
nem importálható.
A cél teljesült.
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
184
99..1100 HHuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddáássii iinnttéézzkkeeddéésseekk
Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben megfogalmazott egyes programok 2008
végéig történõ megvalósítása a szükséges fejlesztési és beruházási költségek finanszírozásá-
val biztosítható. Az önkormányzati területen szükséges fejlesztések jelentõs részét EU-forrá-
sok felhasználásával valósította/valósítja meg az ország, a következõk szerint.
EEUU ttáámmooggaattáássii ffoorrrráássookk ffeellhhaasszznnáálláássaa
IISSPPAA,, 11999999--22000033
Az EU-hoz történõ elõcsatlakozási idõben Magyarország számára megnyílt a lehetõség,
hogy a hazai hulladékgazdálkodási létesítmények korszerûsítésre kerüljenek, kiépítsük a
még hiányzó kapacitásokat. Ezekhez a beruházásokhoz az ISPA forrásokból 12 projekt meg-
valósítását finanszírozta nagyobb részt az EU, kisebb részt a központi költségvetés és az érin-
tett önkormányzatok. A projektek benyújtására 1999-tõl 2003-ig nyílt lehetõség, meg-
valósításuk részben 2010-ben fejezõdik be.
Támogatásban részesült: Nyugat-Balaton és Zala völgye, Észak-Balaton, Dél-Balaton és
Sió Völgye, Duna-Tisza közi nagytérség, Homokhátság, Szeged, Hajdú-Bihar megye, Szolnok,
Tisza-tó régió, Miskolc, Észak-Kelet Pest és Nógrád megye hulladékgazdálkodási projektje.
Összesen 1132 településen 3.699.676 fõt érint a fejlesztés, 284.630 ezer euro értékben.
KKOOAA,, 22000044--22000066
A 2004-2006 közötti idõszakban már a Kohéziós Alap volt az a forrás, amelybõl az ország
további beruházásai finanszírozásra kerülhettek. Ebben az idõszakban 1 hul-
ladékgazdálkodási projekt került elfogadásra. (H27. táblázat)
H27. táblázat: A Kohéziós Alap forrásaiból létrejött hulladékgazdálkodási projekt fõbb mutatói
KKIIOOPP,, 22000044--22000066
2004-2006 között a környezeti és informatikai operatív program (KIOP) több kisebb
beruházási célt jelölt meg, amelyek a hulladékgazdálkodás terén szükséges fejlesztéseket
támogatták.
PPrroojjeekktt mmeeggnneevveezzééssee ÉÉrriinntteetttt llaakkoosssszzáámm//tteelleeppüüllééss ÖÖsssszzkkööllttsséégg,, FFtt
Szatmár-Bereg megyei hulladékgazdálkodási
projekt - I-II. ütem
595.342 fõ/242 település 35.844.654
185
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
Állati hulladék és melléktermék kezelés
Az állati hulladékok kezelésének fejlesztésére a pályázat forrásszerzési lehetõséget biz-
tosított az önkormányzatok, önkormányzati társulások, többségi állami/önkormányzati tulaj-
donban lévõ szervezetek és 2005 májusától az egyéb gazdálkodó szervezetek számára is.
Nemcsak a lezárt, de még meglévõ ártalmatlanító létesítmények (állati hulladéktemetõk,
dögkutak, dögterek) felszámolása és rekultiválása, hanem új térségi kezelõrendszerek
(regionális és telepi, üzemi hulladékgyûjtõk) kiépítése is a támogatható tevékenységek között
szerepelt.
15 pályázat került támogatásra, amelybõl 9 db önkormányzati beruházás (1.512 millió
Ft), 3 db nem önkormányzati pályázat (915 millió Ft). További 3 önkormányzati pályázat 240
millió Ft összegben tartalék listára került.
Építési-bontási hulladék kezelés
Az országban keletkezõ és hasznosításra nem kerülõ jelentõs mennyiségû építési-bontási
hulladék feldolgozása infrastruktúrájának megteremtése érdekében a pályázat támogatta a
hulladékkezelési technológiák fejlesztését.
Kecskemét, Kaposvár, Kunszentmárton, Eger, Bodrogkeresztúr térségében összesen
2.117.401 ezer Ft összegben került sor beruházásra.
Azbesztmentesítés
Az azbesztmentesítési pályázat elsõsorban a telepszerûen, házgyári technológiával épített
lakóépületek közösségi helységeinek azbesztmentesítését szolgálta a jobb környezeti állapot
elérése céljából. (H28. táblázat)
H28. táblázat: A KIOP forrásokból megvalósított azbesztmentesítési projektek fõbb mutatói
Egészségügyi hulladék
Az egészségügyi hulladék kezelésének fejlesztésére egyetlen pályázat került támogatásra
„Egészségügyi hulladék kezelés komplex rendszerének EU követelményekhez igazodó
fejlesztése Szeged régiójában” címmel. Összköltsége 311.024.302 Ft, amelyet a kórházi hul-
ladékégetõ korszerûsítése, az egészségügyi hulladékgyûjtõ rendszer fejlesztésére fordítottak.
PPrroojjeekktt
mmeeggnneevveezzééssee
MMeenntteessíítteetttt
llaakkáássookk sszzáámmaa
MMeenntteessíítteetttt
ffeellüülleett,, mm22
ÖÖsssszzkkööllttsséégg,,
MM FFttPPrroojjeekktt ssttááttuusszzaa
BBuuddaappeesstt 1004 10829 600 Lezárult
GGyyõõrr 3964 21553 600 I. ütem lezárult
TTaattaabbáánnyyaa 450 4789 236,2 Kivitelezõ kiválasztva
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
186
KKEEOOPP,, 22000077--22001133
TSZH fejlesztés
A települési szilárdhulladék térségi projektek támogatása - hasonlóan az ISPA támo-
gatáshoz - a KEOP keretében folytatódik. A következõ térségek nyújtottak be pályázatot,
ezek közül a Gyõr nagytérségi elbírálásra került:
� Gyõr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mûködési területén
� Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszer fejlesztése Tura és térségében
� Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerek fejlesztése a Körös-szögi
Kistérségben
� Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program települési szilárdhulladék-
gazdálkodási rendszer fejlesztése
� Paks és térsége hulladékgazdálkodási rendszer
� Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program
Rekultiváció
A települési szilárdhulladék-lerakókat érintõen térségi szintû rekultivációs program
indult, EU-források felhasználásával 2007 szeptemberében.
A rendelkezésre álló forrás a 2007-2013 közötti idõszakra 86,3 Mrd Ft, amely a nagy
érdeklõdésre tekintettel egy év alatt lekötésre került a sikeres elsõ fordulón (elõkészítésen,
tervezésen) túljutott projektekkel. A projektek 1100 lerakó rekultivációját érintik2
Rekultivációra pályázati lehetõség van a ROP-okban is, kisebb, helyi szintû projektek
számára, így települési szilárd hulladéklerakó rekultivációjára 6 településen 482 millió Ft
támogatás, települési folyékonyhulladék leürítõhely rekultivációjára 15 településen 644 mil-
lió Ft támogatás került megítélésre.
Sikeresen túljutottak a pályázati szakaszon és támogatást nyertek a következõ projektek:
� Gyula város települési szilárd hulladéklerakó telep rekultivációja
� Szolnok, Abony, Rákóczifalva és Szajol felhagyott települési szilárdhulladék-
lerakóinak rekultivációja
� Mecsek-Dráva hulladékgazdálkodási program rekultiváció*
� Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Rendszer hulladéklerakók
rekultivációja I-II.*
2 A KEOP célkitûzése 2013-ig 1500 db lerakó rekultivációja. 2010-ben újabb forrás várható, így újra megnyílik
a pályázati lehetõség. A kivitelezések zömmel 2010 vége és 2013 között zajlanak majd.
187
9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
� Debreceni agglomeráció hulladékgazdálkodási társulás települési szilárdhulladék-
lerakóinak rekultivációja
� Gyõr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mûködési területén,
a bezárt települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja*
� Mosonmagyaróvári Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer települési
szilárdhulladék-lerakóinak rekultivációja*
� Sopron térségi települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja I. ütem*
99..1111 AA hhuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddááss úújjrraasszzaabbáállyyoozzáássaa
A hazai hulladékgazdálkodás rendszer szabályozásának alapját a hulladékgazdálkodási
törvény alkotja, a különbözõ tevékenységekre, speciális hulladékáramokra vonatkozó szabá-
lyok kormányrendeleti szinten születtek meg, amelyeket a mûszaki szabályok
vonatkozásában miniszteri rendeletek egészítenek ki, s végül az önkormányzati rendeletek
szabályozzák a települési hulladékra vonatkozó helyi szerzõdéses viszonyokat. A hul-
ladékgazdálkodási szabályozás 2000-ben egységes terminológiával jött létre, mely az egész
rendszert, s annak minden jogforrási szintjét meghatározta.
A közösségi hulladékgazdálkodás szabályozásának átfogó felülvizsgálata és módosítása az
elmúlt években kezdõdött meg, amelynek elsõ lépése a 2008-ban elfogadott új hulladék-
keretirányelv (HKI). A keretirányelv hazai jogrendbe illesztését 2010. december 12-ig kell
megvalósítani.
A HKI a korábbi keretirányelv fogalomrendszerét módosította, illetve kiegészítette, új
intézményeket vezetett be, ezért a Hgt. normaszövegének módosítása, mellett a Hgt. végre-
hajtására kiadott jogszabályok változtatása szükséges. (Hulladékgazdálkodási törvény)
Várható az engedélyezési rendszer vonatkozásában a szabályok változása. Létre kell hozni
az egyes hulladékáramok szelektív gyûjtésére alkalmas hálózatot, mely egyre gyakrabban
együtt jár az adott hulladékra vonatkozó újrahasználati, újrafeldolgozási és/vagy hasznosítási
arányok meghatározásával is, ezt szabályozni szükséges.
A HKI meghatározza a közvetítõ, hazai szóhasználatban a koordináló fogalmát, másrészt
a tagállamok számára kötelezõvé teszi nyilvántartásba vételüket.
Szabályozás szükséges a „hulladék vége” kérdéskör elõírásainak rögzítésére.
Az átfogó hulladékgazdálkodási szabályozás mellett megfelelõ végrehajtási részletszabá-
lyok szükségesek az inert és az egyéb, a települési szilárd hulladékkal együtt nem kezelhetõ
nem veszélyes, valamint az építési és bontási hulladékokra.
*az EU-támogatásra számot tartó, 2007. évi kezdésre ütemezett nagyprojektek elõkészítésének költségvetési
támogatásáról szóló 1067/2005. (VI. 30.) Korm. határozat szerinti projektek
189
10. KÁRMENTESÍTÉS
1100.. KKÁÁRRMMEENNTTEESSÍÍTTÉÉSS
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján
1996-ban indult el a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelynek része a tartós
környezetkárosodások és szennyezett területek környezeti kármentesítésére létrehozott
Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP). A program célja, hogy a talaj és a fel-
szín alatti víz veszélyeztetésének, szennyezõdésének megelõzése végett - felelõsségi körtõl
függetlenül - minden szennyezõ tevékenységre és anyagra kiterjedõen feltárjuk hazánk egész
területén a múltban keletkezett környezeti károsodásokat, s intézkedéseket tegyünk a továb-
bi szennyezõdés csökkentése, illetve megszüntetése érdekében.
1100..11 AA kkáárrmmeenntteessííttééss ffeellaaddaattaaii,, sszzaakkaasszzaaii,, ffoollyyaammaattaa
Minden olyan mûszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet, amely a veszélyeztetett,
szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetõleg földtani közeg megismerésére, a
szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének csökkentésére irányul, összefoglaló
néven kármentesítésnek nevezünk.
A kármentesítési feladatokat szabályozó jogszabály értelmében a már bekövetkezett,
pontszerû szennyezõ forráshoz tartozó, vagy valószínûsíthetõ szennyezettség, illetve
károsodás esetén a társadalom érdekében, kármentesítést kell végezni. A kármentesítés fela-
data alapvetõen a szennyezést okozó környezethasználó kötelezettsége, de felelõsség terheli
a terület tulajdonosát és végsõ soron az államot is.
A kármentesítésnek három, egymástól elkülönülõ szakasza van:
1. tényfeltárás: amelynek keretében megtörténik az elszennyezett felszín alatti víz és a föld-
tani közeg mennyiségének meghatározása, minõségi szempontból azonosításra kerülnek a
kockázatot jelentõ szennyezõ anyagok, valamint a védendõ élõ és élettelen környezeti ele-
mek, a lehetséges beavatkozási technológiák és annak felelõse.
2. beavatkozás: tervezési és a terepen megvalósuló beruházási, építési és üzemeltetési
feladatok összessége, amely a szennyezõanyagok mennyiségének csökkentésével és
minõségének változtatásával hozzájárul a környezeti kockázat csökkentéséhez.
3. monitoring: a tényfeltárás és a beavatkozás alatt, valamint ezen kármentesítési szakaszokat
követõ mintavételi, analitikai, értékelési és nyilvántartási feladatok összessége, a bea-
vatkozás hatékonyságának megállapítása és az állapotváltozás nyomon követése céljából.
10. KÁRMENTESÍTÉS
190
1100..22 OOrrsszzáággooss KKöörrnnyyeezzeettii KKáárrmmeenntteessííttééssii PPrrooggrraamm ééss eerreeddmméénnyyeeii
Az OKKP összefogja a kármentesítés valamennyi országos, általános és egyedi feladatát.
A szabályozási, ismeretnövelési, kutatás-fejlesztési feladatok mellett az OKKP koordinálja az
alprogramok keretében részben uniós, állami, önkormányzati forrásból megvalósuló egyedi
kármentesítési feladatokat, valamint gyûjti a felelõsségi körtõl függetlenül a szennyezett
területek adatait.
Az állami felelõsségi körbe tartozó kármentesítési feladatok elvégzése a kormányzati
munkamegosztás szerint történik. Az érintett tárcák kármentesítési beruházásaikat OKKP
tárcaalprogramok keretében valósítják meg. 1996 - az OKKP indulása - óta 2008-ig költ-
ségvetési forrásokból több mint 500 területen valósult meg kármentesítés.
A KvVM beruházásában 1996-2006 között 52 területen valósult meg kármentesítés.
Folyamatban lévõ fõbb mûszaki beavatkozások pl: Békéscsaba, Fényes tanya klórozott szén-
hidrogénekkel szennyezett talajvíz tisztítása; Üröm-Csókavár mészkõbánya területén lerakott
gáztisztító massza ártalmatlanítása hasznosítással, csurgalékvíz kezelése, ártalmatlanítása;
Szekszárd Lõtéri vízbázis klórozott szénhidrogénnel szennyezett felszín alatti víz tisztítása.
A Honvédelmi Alprogram keretében 2007-ig 145 területen történt tényfeltárás, 110
területen történt mûszaki beavatkozás, 85 területen utóellenõrzés.
A MÁV Alprogram keretében 1994 óta (a MÁV Zrt. megalakulását megelõzõ idõszak)
több mint 180 részterületen végeztek környezeti kármentesítési beavatkozást. A jelenleg
folyó kármentesítések a vasúti technológiák üzemeltetése során okozott környezet-
szennyezések felszámolásához, nagy részük az üzemanyag-ellátó rendszerek rekonstrukciós
munkáihoz kapcsolódnak.
A PM-MNV Zrt. Alprogramjai a volt szovjet ingatlanok, a társasági privatizációs és az
MNV Zrt. és jogelõdei, a Kincstári Vagyon Igazgatóság Alprogramját foglalják magukba. A
Volt Szovjet Ingatlan Alprogram keretében zajlik a volt szovjet hadsereg által használt ingat-
lanok (Tököl, Kiskunlacháza, Kalocsa, Kunmadaras stb.) környezeti kármentesítésével kap-
csolatos feladatok ellátása. A Társasági Privatizációs Alprogram keretében zajlik az MNV
Zrt. és jogelõdei, az ÁPV Zrt. portfoliójába tartozó vállalatok, társaságok, illetve egyéb va-
gyontárgyak esetén az állam tulajdonosi felelõsségével kapcsolatos környezetvédelmi felada-
tok ellátása. A legfontosabb feladatok a gyöngyösoroszi és a recski bányák, valamint az
erdõgazdaságok és Volán Társaságok kármentesítési munkáihoz köthetõk. A Kincstári
Vagyon Igazgatóság Alprogramjának folytatásaként érintett területek Ózdon,
Kállósemjénben, a Bélapátfalvi Bél-kõ hegyen és Tihanyban találhatók.
A Szilárdásvány-bányászati Alprogram a magyarországi uránérc-bányászat megszün-
tetésével összefüggõ feladatokat, valamint a bezárt szénbányák és a meddõ szénhidrogén
kutak kármentesítési feladatait tartalmazza.
191
10. KÁRMENTESÍTÉS
A Közúti Alprogram biztosítja a közlekedési infrastruktúra fejlesztését érintõen talajba
jutott szénhidrogén-szennyezések felszámolását és utóellenõrzését.
A Büntetés-végrehajtási Alprogram keretében történik a büntetés-végrehajtási szervek
kezelésében lévõ, szennyezettnek minõsített területek kármentesítése. Az OKKP keretében
elvégzett feladatokat a Km1. ábra mutatja be.
Km1. ábra: Állami forrásból indított kármentesítések 1996-2008 (Forrás: VITUKI Kft.)
10. KÁRMENTESÍTÉS
192
Az alábbi Km1. táblázat az OKKP alprogramokat, és azok keretében végrehajtott kár-
mentesítések költségráfordításait mutatja be a 2006-2008 közötti idõszakban:
Km1. táblázat: Az OKKP költségráfordításai a 2006-2008 közötti idõszakban. (Forrás: KvVM éves jelentések)
A hazai források mellett egyre nagyobb súlyt kap az uniós források felhasználása. Ennek
elsõ lépéseként (2004-2008) Környezet és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP)
keretében öt projekt valósult meg, amit a Km2. táblázat mutat be:
MMiinniisszzttéérriiuumm,, AAllpprrooggrraamm // ÉÉvv 22000066 22000077 2200008822000066--22000088
((mmiilllliióó FFtt--bbaann))
KKvvVVMM ((áállttaalláánnooss,, oorrsszzáággooss,, eeggyyeeddii)) 388,5 2 277,9 4312 6978,4
ÖÖMM -- ÖÖnnkkoorrmmáánnyyzzaattii AAllpprrooggrraamm vvoolltt
RReennddvvééddeellmmii AAllpprrooggrraamm0,0 0,0 0,0 0,0
KKHHEEMM -- SSzziilláárrddáássvváánnyybbáánnyyáásszzaattii
AAllpprrooggrraamm --UUrráánnéérrccbbáánnyyáásszzaatt1 069,5 1 244,0 2091,2 4404,7
KKHHEEMM -- SSzziilláárrddáássvváánnyybbáánnyyáásszzaattii
AAllpprrooggrraamm -- SSzzéénnbbáánnyyáásszzaatt ééss mmeeddddõõ
-- CCHH kkuuttaakk
81,02
73,8
24,2
283,2
40,2
413,02
145,42770,0
KKHHEEMM -- MMÁÁVV AAllpprrooggrraamm 1 526,1 1 336,5 753,96 753,96
KKHHEEMM -- KKöözzúúttii AAllpprrooggrraamm 4,4 30,2 18,4 53,0
PPMM -- MMNNVV ZZrrtt.. VVoolltt SSzzoovvjjeett IInnggaattllaannookk
AAllpprrooggrraamm595,6 925,0 840,5 2361,1
PPMM -- MMNNVV ZZrrtt.. TTáárrssaassáággii AAllpprrooggrraamm 6 733,0 7 355,0 9758,1 9758,1
PPMM -- MMNNVV ZZrrtt.. KKiinnccssttáárrii VVaaggyyoonnii
IIggaazzggaattóóssáágg AAllpprrooggrraamm49,586 17,5 1,95 69,03
HHMM -- HHoonnvvééddeellmmii AAllpprrooggrraamm 165,1 362,7 608,7 1136,5
FFVVMM -- IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 0,0 0,0 0,0 0,0
OOKKMM -- KKuullttuurráálliiss IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 0,0 0,0 0,0 0,0
OOKKMM -- OOkkttaattáássii IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 0,0 0,0 20,0 20,0
IIRRMM BBüünntteettééss--vvééggrreehhaajjttaassii AAllpprrooggrraamm 0,0 4,118 5,8 9,91
EEÜÜMM -- IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 84,3 0,0 0,0 84,3
MMeettaalllloocchheemmiiaa ggyyáárrtteerrüülleett ééss kköörrnnyyeezzeettee
kkáárrmmeenntteessííttééssee2158,3 2809,7 480,4 5448,4
193
10. KÁRMENTESÍTÉS
Km2. táblázat: KIOP forrásból elvégzett kármentesítések 2004-2008 (Forrás: KvVM, OKKP éves jelentések)
Az ezt követõ 2007-2013-as uniós költségvetési idõszakra kidolgozott Környezeti és
Energetikai Operatív Program (KEOP) kármentesítési feladatok megvalósítására kiírt
pályázatra beérkezett projekt javaslatok elsõfordulós bírálat alatt vannak. A benyújtott és
értékelt Elõzetes Megvalósíthatósági Tanulmányok (EMT) alapján a KEOP 2.4.0 intézkedés
keretében elõkészítés alatt lévõ 18 projektjavaslat a rendelkezésre álló közel 40 Mrd Ft
keretet teljesen lefedte.
Az OKKP keretében 2009. év végéig 8 db tájékoztató, 10 db szakmai füzet, 7 db útmu-
tató, 4 db kézikönyv és 6 db CD készült el. Minden publikus információ (több kiadvány angol
és német nyelven), továbbá az OKKP eredményeit bemutató kormány jelentések és össze-
foglaló jelentés megtekinthetõ a KvVM OKKP honlapján: hhttttpp:://// wwwwww..kkvvvvmm..hhuu//sszzaakkmmaaii//kkaarr--
mmeenntteess//
1100..33 AA sszzeennnnyyeezzeetttt tteerrüülleetteekk oorrsszzáággooss sszzáámmbbaavvéétteellee
Az OKKP keretében elindított országos számbavétel eredményeként a FAVI-KÁRINFO
rendszerben 2007 végén 15 000 db objektum adatlapjai szerepeltek. A jelentõs objektum-
szám döntõ része olyan szennyezõforrást vagy szennyezett területet jelent, ahol a szennye-
zettség ténye és a kármentesítés szükségessége még nem igazolt, azonban potenciális prob-
lémaként a korábbi terület és/vagy anyaghasználat miatt felvételre került a rendszerbe.
Szennyezett területek megyénkénti megoszlását a Km1. diagram mutatja a 2007-ben
archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 db bejelentett potenciálisan szennyezett
területre vonatkozóan) alapján:
PPrroojjeekktt hheellyyee PPáállyyáázzóó nneevvee PPrroojjeekktt mmeeggnneevveezzéésseeMMeeggííttéélltt ttáámmooggaattááss
((FFtt))
Pétfürdõ
Petrotár
Kõolajterméktároló és
Kereskedelmi Kft
Petrotár Kft. pétfürdõi telepén
található környezeti szen-
nyezettség kármentesítése
1 022 741 500
KazincbarcikaBorsodChem
Részvénytársaság
Talajvíz diklór-etán kár-
mentesítése a BorsodChem Rt.
területén
452 281 000
DebrecenDebrecen Megyei Jogú
Város Önkormányzata
A Debreceni Repülõtér területén
a földtani közeg és a felszín
alatti víz kármentesítése
868 186 000
DunaújvárosDunaferr Dunai Vasmû
Részvénytársaság
Környezeti kármentesítés a
DUNAFERR kokszolómû
területén
1 180 217 000
Budapest, Illatos
út 19-23.
Budapesti Vegyimûvek
Részvénytársaság
Illatos úti telephely szennyezett
felszín alatti vizének kiter-
melése és tisztítása
1 689 050 000
10. KÁRMENTESÍTÉS
194
Km1. diagram: Szennyezett területek, potenciális szennyezõforrások megyénkénti megoszlása. (Forrás: VITUKI Kft.)
Szennyezett területek tevékenység szerinti megoszlását a Km2. diagram mutatja a 2007-
ben archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre
vonatkozóan) adattartalma alapján:
Km2. diagram: Szennyezõ tevékenységek megoszlása. (Forrás: VITUKI Kft.)
A szennyezõanyagok megoszlását a Km3. diagram mutatja be a 2007-ben archivált régi
FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattar-
talma alapján:a földtani közegben:
195
10. KÁRMENTESÍTÉS
Km3. diagram: A szennyezõanyagok megoszlása a földtani közegben. (Forrás: VITUKI Kft.)
Hazai viszonylatban a földtani közeg a program keretében vizsgált területeken döntõ
részben ásványi olajjal (TPH) és BTEX komponensekkel szennyezett. A PAH és a
halogénezett alifás és aromás szénhidrogén szennyezõanyagként való elõfordulása kevésbé
jelentõs, karcinogén tulajdonságaik miatt azonban fokozott figyelmet érdemelnek.
Megfigyelhetõ még, hogy a szennyezett területek közel negyede nehézfémekkel szennyezett.
Szennyezõanyagok megoszlását a Km4. diagram mutatja be a 2007-ben archivált régi
FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattar-
talma alapján:a felszín alatti vizekben:
Km4. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása felszín alatti vizekben. (Forrás: VITUKI Kft.)
10. KÁRMENTESÍTÉS
196
A szennyezett felszín alatti víz statisztikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy szoros
összefüggésben a földtani közeggel, szennyezõanyag komponensként itt is a TPH és BTEX
elõfordulása a legjellemzõbb. Fizikai-kémiai tulajdonságaikkal is indokolható módon a föld-
tani közeghez képest növekedés tapasztalható a felszín alatti vizet érintõ PAH és elsõsorban
a halogénezett alifás és aromás szénhidrogének vonatkozásában, ugyanakkor a nehézfémek
szennyezõanyagként való megjelenésének aránya a felszín alatti vizekben kissé a háttérbe
szorul.
A szennyezettség minõségi és térbeli kiterjedését is vizsgáló tényfeltárás ennél sokkal
részletesebb, pontosabb ismereteket biztosít, ami az adatbázis B2 adatlapjainak adattar-
talmában jelenik meg. Ez azonban csak a nyilvántartásba vett területek kisebb hányada (461
db) esetében áll rendelkezésre. Ennek feldolgozásával a következõ, a valóságot jobban
tükrözõ állapot mutatható be a Km5. és Km6. diagramokon:
Km5. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása a földtani közegben a tényfeltárás utáni B2 jelû mûszaki adatlapján. (Forrás: VITUKI Kft.)
Km6. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása a felszín alatti vízben a tényfeltárás utáni B2 jelû mûszaki adatlapok adattartalma alapján. (Forrás: VITUKI Kft.)
197
10. KÁRMENTESÍTÉS
1100..44 EEggyy mmeeggvvaallóóssuulltt kkiieemmeelltt kkáárrmmeenntteessííttééssii ffeellaaddaatt bbeemmuuttaattáássaa
A kármentesítési feladatok területenként eltérõ sajátosságai miatt mindig önálló, egyedi
döntés sorozatot igényelnek, sok esetben évtizedes feladatcsoportot jelentenek. Jó példa erre
az egykori színesfém-kohászati gyáróriás, a Metallochemia kármentesítése is, ami a 2008.
évben fejezõdött be és jelenleg az utómonitorozási szakaszban van.
A Metallochemia és környezete kármentesítésének mûszaki beavatkozás munkálatainak
bruttó költsége mintegy 12 milliárd forint volt, amelybõl 5,4 milliárd forintot az M6-os
autópálya érintett szakaszának építése tett ki. A végrehajtás idõtartama öt év (2004-2009)
volt. A beruházást a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Gazdasági és
Közlekedési Minisztérium költségvetése finanszírozta, a feladatok koordinálását pedig a
Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) látta el.
A beruházás során az elsõ ütemben az egykori Metallochemia mintegy 20 hektáros üzemi
területén felhalmozódott 348 ezer köbméter szennyezett kohászati salakot fejtettek ki és õröl-
tek le, amelynek egy részét az M6-os autópálya töltésébe építették be, míg a többit egy az
egykori üzem déli részén (12 ha területen) emelt, a szennyezett anyagok befogadására szol-
gáló az elõírásoknak megfelelõ mûszaki védelemmel ellátott szarkofágba helyezték el, amit a
Km.2. ábra szemléltet. A szarkofág rézsûjére többrétegû mûanyag fóliát terítettek, és ezt
hegesztéssel egybefüggõ felületté alakították a felsõ mûszaki védelem biztosítása érdekében.
A záró fóliára végül humusz került, amelybe növényzetet telepítettek. Az így létrejövõ fás,
bokros, ligetes domb elválasztó sávként szolgál az autópálya és a lakott területek között.
A második ütemben az autópálya tervezett nyomvonalába szánt salakot az erre a célra
létesített törõüzemben az elõírás szerinti méretre aprították, majd az altalaj elõkészítése után
az így elõkezelt hulladékból megfelelõ tömörítéssel megépítették az autópálya töltését. A hul-
ladékos töltéstestet duplán biztosított geotextíliával és HDPE fóliás szigetelési rétegrenddel
zárták le. Az M6-os autópálya mintegy 650 méter hosszúságban, É-D-i irányban szeli át a
volt Metallochemia telephelyét, illetve folyamatosan emelkedve, a terület É-i részén közel 13
m magasságban keresztezi a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalat.
Ezzel a munkával párhuzamosan, a kármentesítés harmadik ütemében zajlott a
gyártelepet körülvevõ szennyezett lakóingatlanok (összesen 9696 db) talajcseréje. A
csaknem ezer ingatlan túlnyomó többsége családi ház, amelyek kertjében a szennyezett talaj
mennyisége több ezer köbmétert tett ki. Az ingatlanokon kivágták és komposztálták a
szennyezett növényeket, a szennyezett talajt pedig kitermelték, majd a szarkofágba szállítot-
ták. A kertekben a humusz visszatöltését követõen történt meg a kertészeti helyreállítás, a
növények pótlása, a füvesítés és az átültetett növények visszatelepítése. A projekt keretében
az elbontott járdákat, kerítésszakaszokat, kerti építményeket is újjáépítették.
10. KÁRMENTESÍTÉS
198
Km2. ábra: Metallochemia mûszaki védelem ún. „szarkofág” (Forrás: VKKI)
1100..55 KKáárrmmeenntteessííttééss ssttrraattééggiiaaii ffeellaaddaattaaii
� A szennyezett területek országos számbavételének folytatása többek között a történeti
kutatás módszerének felhasználásával;
� Az országos számbavétel meglévõ adattartalmának aktualizálása.
� Az országos számbavétel információ tartalmának kiterjesztése a Talaj Keretirányelv
várható feladatainak ellátására.
� Az ingatlan-nyilvántartás és a FAVI-KÁRINFO kapcsolatának megalapozása.
� Az állami felelõsségi körbe tartozó területek tényfeltárásának folytatása, különös te-
kintettel az EU-s források megszerzése szempontjából releváns területekre.
� Az állami felelõsségi körbe tartozó, feltárt területeken a beavatkozások végrehajtása.
� A nem állami felelõsségi körbe tartozó, azonban magas prioritású, jelentõs kockázatú
feltáratlan területeken tényfeltárások végrehajtása a várható beavatkozási feladatok
meghatározásának megalapozására.
� Speciális finanszírozási konstrukciók kidolgozása a kármentesítési feladatok elõreha-
ladása érdekében.
� A felszámolás alatt lévõ és az egyetemleges kötelezéssel terhelt, több tulajdonos bir-
tokában lévõ hajdani ipartelepek, barnamezõs területek kármentesítési feladatainak
elõkészítése és/vagy végrehajtása abban az esetben, ha a feladat végrehajtás környezeti koc-
kázatokkal indokolható.
� A 2000/60/EK számú Víz Keretirányelvvel (VKI) harmonizálva 2015. december 22-
ig a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõség-védelmi területre esõ, felelõsségi körtõl
független kármentesítési feladatok elvégzése (EU követelmény), vízbázisaink valamint azok
hidrogeológiai védõterületei védelmének biztosítása.
199
10. KÁRMENTESÍTÉS
� A szennyezettség mértékének csökkentése, felszámolása és monitorozása.
� A szennyezett területek kockázat alapú kezelésének tovább fejlesztése.
� A környezetvédelmi adatok részleges publikációjának elõkészítése a szakspecifikus
adatbázisok adattartalmának részleges publikációjával valamint az ország legmeghatározóbb
kármentesítési problémáinak közérthetõ bemutatása az elért eredmények hangsúlyozásával.
1100..66 SSttrraattééggiiaaii jjeelleennttõõssééggûû kkáárrmmeenntteessííttééssii ffeellaaddaattookk
Az OKKP hosszú távú feladatait csak elõre tervezetten és folyamatában biztosított finan-
szírozási keretek között lehet megvalósítani, melyen belül a szakmai alapokra helyezett nagy
prioritású feladatok és az olyan komplex problémák, mint pl. a régi felhagyott ipari területek
barnamezõs rehabilitációjára kerül sor kármentesítést igénylõ részfeladatok végrehajtása
mellett. A barnamezõs területfejlesztési feladatok végrehajtása, a kármentesítésre fordítható
hazai és nemzetközi források kiaknázása céljából összefogásra van szükség a tárcák, a
hatóságok és a kötelezett között a problémafeltárás szintjén, a források megszerzése céljából.
A feladat keretében többek között meghatározásra kerülnek a stratégiai jelentõségû kár-
mentesítési feladatok, melyekbõl néhányat az alábbi Km3. ábra tartalmaz, bemutatva a
területi és kockázati alapon stratégiailag kiemelt feladatot jelentõ szennyezett területeket:
Km3. ábra: Stratégiai jelentõségû kármentesítési feladatok (Forrás: VITUKI Kft.)
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
1111.. AAZZ EENNEERRGGIIAATTEERRMMEELLÉÉSS ÉÉSS KKÖÖZZLLEEKKEEDDÉÉSS KKÖÖRRNNYYEEZZEETTII JJEELLLLEEMMZZÕÕII
1111..11 EEnneerrggiiaa
A környezetterhelés csökkentése szempontjából kiemelt figyelmet érdemel az országenergiatermelése és az energia fogyasztása. Az energia elõállításakor sokfajta környezeti ter-heléssel kell számolni. Az égetéssel járó technológiák egészségre káros anyagokat tartalmazófüstgázokat bocsáthatnak ki (SO2, NOx, CO, PM10, stb.). A fosszilis tüzelõanyagok használa-ta (szén, kõolaj, földgáz) az üvegházhatású gázok (CO2, N2O) kibocsátásával globális ter-helést jelent, egyes energiatermelési technológiáknál talaj és vízterhelés is felléphet. Végül,de nem utolsó sorban az atomenergia használatánál a hulladékok keletkezése és ártalmat-lanítása jelenti a legnagyobb kihívást. Az energiahasználat mértéke, a használt energiafor-rások összetétele, az energiatermelés és fogyasztás hatékonysága és korszerûsége alapvetõenmeghatározza egy ország energiaellátásának biztonságát, versenyképességét, és fenn-tarthatóságát. Az energiatakarékosság növelése az energiahatékonyság javítása, a megújulóenergiaforrások használatának elterjesztése ma már megkerülhetetlen feladatok.
JJeelleennlleeggii hheellyyzzeett
A primer energiafelhasználásban továbbra is kiemelt szerepe van a szénhidrogéneknek,
ezen belül a földgáz magas részaránya (38%) figyelhetõ meg, amely Európában a jelentõs
gáztermelõ Hollandia után a második legmagasabb arány. A megújuló energiaforrások súlya
továbbra is alacsony (5.2%).
E1. diagram: A 2007. évi primer energiafelhasználás megoszlása Magyarországon(forrás: KHEM)
201
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
202
A végsõ energiafelhasználásban a lakosság és a szállítás képviseli a legnagyobb arányt,
ezért a hatékonyág javításban, energia megtakarításban is itt van a legnagyobb potenciál.
E2. diagram: A végsõ energiafelhasználás szektoronként (forrás:KHEM)
A közvetlen (végsõ) energiafelhasználáson belül dominálnak a gáznemû és folyékony
szénhidrogének, a villamos energia nem egész 20%-ot, a hõenergia alig több, mint 6%-ot
képvisel.
A villamosenergia felhasználás és a GDP kapcsolata jól mutatja az energiaintenzitás
[egységnyi GDP megtermeléséhez szükséges energia mennyiség] változását. 2000 és 2006
között az energiafelhasználás átlagosan 1,81% /év, a villamosenergia-felhasználás 1,95% /év
ütemben növekedett 4,25% /év GDP növekedési ütem mellett. A tendencia egyértelmûen
javuló, hiszen a GDP növekedési üteme meghaladja az energiafelhasználás növekedési
ütemét. (E3. diagram).
GW
h
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
E3. diagram: A villamosenergia felhasználás és a GDP alakulása 2000-2008 között.(forrás:KHEM)
A megújuló energiaforrások használatának bõvítése energiapolitikai és környezetvédel-
mi érdek egyaránt. A megújuló energiaforrásaink jobb kihasználásával csökkenthetjük orszá-
gunk energiafüggõségét és hatékony technológiák alkalmazása esetén ezzel egyidejûleg
csökkenthetjük az energiatermelés és használat környezeti terhelését is. A megújuló ener-
giaforrások alkalmazásánál elsõsorban az üvegházhatású gázok globális kibocsátás csökken-
tését szokták említeni környezetvédelmi elõnyként, azonban a nem égetési technológián ala-
puló megújuló energiáknak (nap, szél, geotermia) ezen túlmenõen a szennyezõanyag kibo-
csátás csökkentésben játszott szerepük sem elhanyagolható. Annak érdekében, hogy valóban
kisebb legyen a környezeti terhelés, a megújuló energia források elõállításánál igen fontos a
környezetvédelmi hatékonyság és fenntarthatóság. A megújuló alapú üzemanyagokra az
Európai Unió ún. fenntarthatósági követelményeket határozott meg, amelyeket az EU piacára
kerülõ megújuló üzemanyagoknál biztosítani kell.
Az Európai Tanács 2007-ben eldöntötte, hogy a megújulók részarányát 2020-ra EU szin-
ten az összes energiatermelésen belül 20%-ra kell növelni. A cél eléréséhez a tagországi
kötelezõ célértékeket az adottságok és lehetõségek alapján irányelvben1 határozták meg, így
Magyarország számára 13% a 2020-ra elérendõ megújuló energia hányad az összes ener-
giatermelésen belül.
Az összes megújuló energia termelés szerkezetének alakulását a E4. diagram mutatja.
Látható, hogy a megújuló energia forrásszerkezete gyakorlatilag 2007-ig nem változott. A
12009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásokból elõállított energia támogatásáról
203
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
204
fahulladék, mezõgazdasági hulladék és a tûzifa volt a fõ használt energiahordozó, emellett
stabil, de igen alacsony szinten a geotermikus energia (kizárólag közvetlen termálvíz
hasznosítás) és a vízenergia. 2007-ben már érzékelhetõ arányban megjelentek a bio-
üzemanyagok, szélerõmûvek. A biogáz hasznosítás stabil, de nem gyors ütemben növekszik.
E4. diagram: Az összes megújuló energia termelés szerkezete (forrás:KHEM)
A hazai összenergia-felhasználáson belül a megújulók részaránya valójában 2002-ben
kezdett emelkedni. 2008-ban a megújuló energiahordozó felhasználás 64,5 PJ volt, a kom-
munális hulladék égetésébõl származó energiával együtt 68,4 PJ, amely az országos ener-
giafelhasználás 6,1%-át tette ki. (E5. diagram)
E5. diagram: A megújuló energia részarányának alakulása az összenergián belül
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
A megújuló energiával termelt villamosenergia mennyisége 2004 és 2005 között a magas
átvételi ár miatt hirtelen megugrott (5,1% lett a villamosenergia termelésen belül, a tûzifa
erõmûvi használata indult be), majd 2006-ban egy kicsit visszaesett. Azóta egyenletes
növekedés figyelhetõ meg, 2008-ban az villamosergia termelésen belül 5,4% volt a megújuló
aránya. A biomassza dominanciája töretlen, azonban megkezdõdött az egyéb energiaformák,
elsõsorban a szélenergia használatának erõsödése is. (E6. diagram)
E6. diagram: A megújuló energiából történõ villamosenergia termelés szerkezete
205
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
206
1111..22 KKöözzlleekkeeddééss
A közlekedés elsõsorban az emberi egészségre és a környezetre káros szennye-
zõanyagokkal (NOx, PM10, PM2,5, NMVOC) és az általa keltett zajjal terheli környezetünket.
Nagy energiafelhasználó ágazatként jelentõsen hozzájárul az üvegházhatású gázok (CO2,
N2O) kibocsátásához is. Az általa kibocsátott nitrogén-oxidok és szénhidrogének miatt a
közúti közlekedésnek nagy szerepe van a nyárra jellemzõ felszínközeli ózon-szennyezettség
kialakulásában is.
Az ágazaton belül a közúti közlekedés felelõs a közlekedési szennyezõanyag kibocsátások
közel 90%-áért.
A szennyezõanyag kibocsátás szintje nagymértékben függ a közúti jármûállomány
méretétõl és a jármûvek konstrukciós és mûszaki állapotától.
A közúti jármûállomány folyamatosan növekszik. Az állomány átlagéletkora 2006-ig
egyértelmûen csökkent, azóta a személygépkocsiké enyhén, a teherjármûveké erõsebben
emelkedik. (K1. diagram)
K1. diagram: A személygépkocsik és a teherjármûvek számának és átlagéletkorának alakulása (forrás: KSH)
A gazdaság növekedésével a közlekedés szerkezete is folyamatosan változik, sajnos
környezeti szempontból nem kedvezõ irányban.
Az áruszállításban a közúti szállítás teljesítménye és aránya növekedett, míg a kisebb
fajlagos terhelést okozó vasúti szállítás aránya csökkent. 2000 után a közúti áruszállítás
eszközállománya, elsõsorban a nemzetközi áruszállítást végzõ területeken megújult, és a
szállított áru mennyisége is növekedett. 2002 után a szállított áru mennyiségének
növekedése lelassult, 2007-ben kis visszaesés látható, majd 2008-ban a 2006-os szintet
kissé meghaladó értéket ért el. (K2. diagram) Az áruszállítási teljesítmény növekedése
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
egyenletes volt 2001-2007 között. 2008-ban itt is megfigyelhetõ egy kis visszaesés. A közúti
közlekedés aránya itt folyamatosan növekedet. (K3. diagram) A kombinált áruszállítás
(közút-vasút, közút-víziút) infrastruktúrája igen lassan bõvül, úgyhogy jelenleg még nem
jelent igazi alternatívát a tisztán közúti szállításnak.
K2. diagram: A szállított áruk mennyiségének alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)
K3. diagram: Az áruszállítási teljesítmény alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)
A személyszállításban is hasonló a trend. A kisebb fajlagos környezeti terhelést jelentõ
közösségi közlekedés használata csökken, az egyéni közlekedés aránya növekszik.
207
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
208
K4. diagram: A helyközi vasúti és közúti személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)
A környezetre fajlagosan nagy terhet jelentõ légi személyszállításban az olcsó járatok
megjelenésének eredményeként robbanásszerû növekedés következett be. A belvízi hajózás
gyakorlatilag a turizmusra korlátozódott. (K5. diagram)
K5. diagram: A belvízi és légi személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)
11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI
A helyi személyszállításban is csökken a szállítási teljesítmény, ami együtt jár az egyéni
közlekedés bõvülésével. (K6. diagram) Erõs csökkenés 2005 után következett be, amely
2007-ben lelassult.
K6. diagram: A helyközi vasúti és közúti személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)
Az új gépjármûvekkel szemben támasztott környezetvédelmi követelmények folya-
matosan szigorodnak. Az ún. EURO normák rendszere biztosítja az Európai Unión belül a
jármûállomány korszerûsítését. Az elmúlt húsz évben jelentõs mértékben csökkent az újon-
nan forgalomba helyezett jármûvek szennyezõanyag kibocsátása. A legnagyobb környezeti
terhelést okozó kategória, a nehéz tehergépjármûvek körében is sokat javult a helyzet.
(K7. diagram)
K7. diagram: A nehéz teherjármûvek kibocsátási normáinak változása (forrás: KSH)209
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
DD.. MMEELLLLÉÉKKLLEETTEEKK
11.. sszz.. mmeelllléékklleett:: AA ffõõbbbb jjooggffoorrrráássookk jjeeggyyzzéékkee
Általános szabályozás
• 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól
Levegõtisztaság-védelem
• Az Európai Parlament és Tanács 850/2004/EK rendelete a környezetben tartósan meg-
maradó szerves szennyezõ anyagokról (POP)
• Az Európai Parlament és Tanács 2037/2000/EK rendelete (2000. június 29.) az
ózonréteget lebontó anyagokról
• Az Európai Parlament és Tanács 842/2006/EK rendelete (2006. május 17.) az egyes
fluortartalmú üvegházhatású gázokról
• A Bizottság 1494/2007/EK rendelete (2007. december 17.) az egyes fluortartalmú
üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések címkéinek formáiról és a
különleges címkézési követelmények megállapításáról
• A Bizottság 303/2008/EK rendelete (2008. április 2.) az egyes fluortartalmú
üvegházhatású gázokat tartalmazó helyhez kötött hûtõ-, légkondicionáló és hõszivattyú
berendezések tekintetében a vállalatok és a személyzet képesítésére vonatkozó
minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról
• A Bizottság 304/2008/EK rendelete (2008. április 2.) az egyes fluortartalmú
üvegházhatású gázokat tartalmazó, beépített tûzvédelmi rendszerek és tûzoltó készülékek
tekintetében a vállalatok és a szakemberek képesítésére vonatkozó
minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról
• A Bizottság 305/2008/EK rendelete (2008. április 2.) egyes fluortartalmú üvegházhatású
gázok nagyfeszültségû kapcsolóberendezésekbõl való visszanyerését végzõ szakemberek
képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek
meghatározásáról
• A Bizottság 306/2008/EK rendelete (2008. április 2.) egyes fluortartalmú üvegházhatású
gázokból elõállított oldószerek különféle berendezésekbõl való visszanyerését végzõ
szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési
feltételek meghatározásáról
• A Bizottság 307/2008/EK rendelete (2008. április 2.) a gépjármûvekbe szerelt, egyes
fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó légkondicionáló rendszerek tekintetében
a szakemberek részére szervezett képzési programok minimumkövetelményeinek és a
képzési igazolások kölcsönös elismerési feltételeinek meghatározásáról
• 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról
• 14/2001.(V.9.)KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekrõl, a
helyhez kötött légszennyezõ pontforrások kibocsátási határértékeirõl
211
• 17/2001.(VIII:3.)KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyezõ
források kibocsátásának vizsgálatával, ellenõrzésével, értékelésével kapcsolatos
szabályokról
• 4/2002.(X.7.)KvVM rendelet a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl
• 7/2003. (V. 16.) KVVM-GKM együttes rendelet az egyes légszennyezõanyagok
összkibocsátási határértékeirõl
• 3/2002.(II.22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mûszaki követelményeirõl,
mûködési feltételeirõl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirõl
• 10/2003.(VII.11.)KvVM rendelet az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenõ
hõteljesítményû tüzelõberendezések mûködési feltételeirõl és légszennyezõ anyagainak
kibocsátási határértékeirõl
• 23/2001.(XI. 13.)KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb
névleges bemenõ hõteljesítményû tüzelõberendezések légszennyezõ anyagainak
technológiai kibocsátási határértékeirõl
• 32/1993.(XII.23.)KTM rendelet a helyhez kötött földgázüzemû gázmotorok technológiai
kibocsátási határértékeinek és azok alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról
• 7/1999.(VII.21.)KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb
bemenõ hõteljesítményû, helyhez kötött gázturbinák légszennyezõ anyagainak
technológiai kibocsátási határértékeirõl
• 10/2001.(IV.19.) KöM rendelet az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves
vegyület kibocsátásának korlátozásáról
• 9/1995.(VIII.31.)KTM rendelet a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és
áttöltésekor keletkezõ szénhidrogén-emisszió korlátozásáról
• 25/2006.(II.3.) kormányrendelet egyes festékek, lakkok és jármûvek javító fényezésére
szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról
• 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet az ózonréteget lebontó anyagokkal és egyes
fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységekrõl
• 51/2009. (VII. 1.) HM utasítás a szabályozott anyagokkal és egyes fluortartalmú
üvegházhatású gázokkal kapcsolatos feladatok végrehajtásáról
• 5/1990. (IV. 12.)KöHÉM rendelet a közúti jármûvek mûszaki megvizsgálásáról
Felszíni és felszínalatti víz
• Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i, 2000/60/EK irányelve a
közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén
• A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezõgazdasági eredetû
nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl
• 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról
• 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyûjtõ-gazdálkodás egyes szabályairól
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
212
Felszíni víz
• 2008/105/EK irányelv a környezetminõségi határértékekrõl
• 2006/7/EK irányelv a fürdõvizek minõségérõl
• 220/2004.(VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minõsége védelmének szabályairól
• 31/2004.(XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és
állapotértékelésének egyes szabályairól
• 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt
felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek
szennyezettségi határértékeirõl és azok ellenõrzésérõl
• 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának
ellenõrzésére vonatkozó részletes szabályokról
• 273/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a természetes fürdõvizek minõségi követelményeirõl,
valamint a természetes fürdõhelyek kijelölésérõl és üzemeltetésérõl
Felszín alatti víz
• Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve a felszín alatti vizek
szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl
• 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról
• 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl
• 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól
• 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti
víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrõl és a szennyezések
mérésérõl
• 27/2006.(II.7.) Korm. rendelet a vizek mezõgazdasági eredetû nitrát szennyezéssel
szembeni védelmérõl
• 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel
szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az
adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjérõl
• 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról
• 18/1996 (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges
kérelemrõl és mellékleteirõl
• 123/1997. (VII.21.) Korm. rendelet a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az
ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmérõl
• 21/2002. (IV.25.) KöViM rendelet a víziközmûvek üzemeltetésérõl
• 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történõ beavatkozás és
a vízkútfúrás szakmai követelményeirõl
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
213
Talajvédelem és kármentesítés
• 2007. évi CXXIX. törvény a termõföld védelmérõl
• 1996. évi LIII. törvény a természetvédelemrõl
• 1996. évi LIV. törvény az erdõrõl és az erdõ védelmérõl
• 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl
• 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl
• 50/2001. (IV. 3.) Kormány rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezõgazdasági
felhasználásának és kezelésének szabályairól
• 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl
• 18/2007.(V.10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és földtani közeg környezetvédelmi
nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról
• 14/2005.(VI.28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szûrõvizsgálatokkal
kapcsolatos feladatokról
• 6/2009. (IV.14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz
szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrõl és a szennyezés
mértékérõl
• 14/2009.(IX.18.) KvVM utasítás az Országos Környezeti Kármentesítési Program
elõirányzat mûködtetésének és végrehajtásának általános szabályairól
Települési környezet
• 91/71/EGK irányelv a települési szennyvíztisztításról
• 98/83/EGK irányelv az ivóvizek minõségérõl
• 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási
• Megvalósítási Programmal összefüggõ szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról,
módosítás: 164/2004.(V. 21.) Korm. rendelet
• 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási
Megvalósítási Programról
• 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyezõ anyagok kibocsátásaira vonatkozó
határértékekrõl és alkalmazásuk egyes szabályairól
• 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minõségi követelményeirõl és az ellenõrzés
rendjérõl
• 240/2000.(XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából
érzékeny felszíni vizek és vízgyûjtõterületük kijelölésérõl
Zaj és rezgésvédelem
• 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes
szabályairól
• 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékelésérõl és kezelésérõl
• 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet a repülõterek környezetében létesítendõ zajgátló
védõövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
214
• 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési
határértékek megállapításáról
• 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési
tervek készítésének részletes szabályairól
Integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés
• Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (2008. január 15.) a
környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (újrakodifikált, egységes
szerkezetben)
• Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK sz. rendelte az Európai Szennyezõanyag-
kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás (E-PRTR) létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK
és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról
• 2000/479/EK bizottsági határozat a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és
csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai
szennyezõanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról
• 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes
környezethasználati engedélyezési eljárásról és módosításai
• 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a
vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól
• 194/2007. (VII. 25.) Korm. rendelet az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási
Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv
módosításáról szóló 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelethez (E-PRTR)
kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról
Hulladékgazdálkodás
• A Tanács 75/442/EGK (1975. július 15.) irányelve a hulladékokról
• Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.)
a hulladékokról
• A Tanács 91/689/EGK irányelve (1991. december 12.) a veszélyes hulladékokról
• Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.)
a hulladékszállításról
• 2000. évi XLIII törvény a hulladékgazdálkodásról
• 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól
• 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek és az
azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól
• 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek
végzésének feltételeirõl
• 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékérõl
• 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek
végzésének feltételeirõl
• 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet a jegyzõ hulladékgazdálkodási feladat- és
hatáskörérõl
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
215
• 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékérõl, valamint
kiszabásának és megállapításának módjáról
• 1/2002. (I. 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkezõ hulladék
kezelésérõl
• 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mûszaki követelményeirõl,
mûködési feltételeirõl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirõl
• 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos
közegészségügyi követelményekrõl
• 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének
részletes szabályairól
• 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet a titán-dioxid gyártás hulladékairól
• 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes
létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes mûszaki szabályairól
• 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi
követelményeirõl
• 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és
adatszolgáltatási kötelezettségekrõl
• 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezelésérõl és a komposztálás
mûszaki követelményeirõl
• 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladék
kezelésének részletes szabályairól
• 224/2004. (VII. 22.) Korm. rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és
a közszolgáltatási szerzõdésrõl
• 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések
hulladékainak visszavételérõl
• 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet a hulladékká vált gépjármûvekrõl
• 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai
kezelésének részletes szabályairól
• 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak
kezelésérõl
• 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet a betétdíj alkalmazásának szabályairól
• 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval
kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrõl
• 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi
hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelölésérõl
• 180/2007. (VII. 3.) Korm. rendelet az országhatárt átlépõ hulladékszállításról
• 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj
megállapításának részletes szakmai szabályairól
• 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezelésérõl
• 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak
visszavételérõl
• 21/2008. (VIII. 30.) KvVM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik
kezelésérõl
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
216
• 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában
közremûködõ szakhatóságok kijelölésérõl, valamint egyes szakhatósági közremûködések
megszüntetésérõl és módosításáról
A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE
217
22.. mmeelllléékklleett:: IIrrooddaalloommjjeeggyyzzéékk
Általános rész, általános anyagok
• Hazánk Környezeti Állapota 2005 kiadvány (KvVM)
• Hazánk Környezeti Állapota 2006 kiadvány (KvVM)
• Bognár László: A természet és a környezetvédelem földrajzi alapjai
• Magyarország éghajlata, Gál Tamás, 2005
• Magyarország néhány éghajlati jellemzõje 2005-2007, OMSZ
• Magyarország 2007, KSH
• Fodor István: Környezetvédelem és Regionalitás Magyarországon
• Dr. Páldy Anna és Málnási Tibor: Magyarország lakossága egészségi állapotának
környezetegészségügyi vonatkozásai OKI, 2009
• Korányi évkönyv, A Pulmonológiai Hálózat 2008. évi epidemiológiai és mûködési adatai
• dr. Páldy Anna: A magaslégköri ózon mennyiségének csökkenésével és a
klímaváltozással összefüggésben a daganatos bõrbetegségek gyakoriságának
(incidenciájának) alakulása a 2003-2008. közötti idõszakra vonatkozóan, OKI
Levegõtisztaság-védelem, éghajlatvédelem, ózonréteg védelme
• Összesített értékelés hazánk levegõminõségérõl 2005, 2006, 2007, 2008, OMSZ
• Health risks of particulate matter from long-range transpboundary air pollution,
WHO, 2006
• A globális melegedés és hatásai Magyarországon, ELTE Meteorológiai Tanszék
• Melegszik-e a földünk? Dr. Aszódi Attila, Boros Ildikó, 2006
• Sikerül-e megmenteni az ózonpajzsot? OMSZ, KvVM
Felszíni és felszín alatti víz
• Jelentés a 2003-2008. közötti idõszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi
Program végrehajtásáról KvVM (2009.)
• Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve, 2009. december 22. (www.vizeink.hu)
• Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve- Az országos terv háttéranyaga
2008. december (VKKI) (www.vizeink.hu)
• Danube River Basin Management Plan , Nemzetközi Duna Védelmi Egyezmény (ICPDR)
2009. december 10.( www.icpdr.org )
• Nutrient Management in the Danube Basin and its Impact on the Black Sea
(Projektjelentés 2004 )
• Felszín alatti vizek Európában, Európai Bizottság, 2008
IRODALOMJEGYZÉK
218
Talajvédelem és kármentesítés
• Magyarország talajainak állapota a Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszer
(TIM) adatai alapján (2008), Dr. Gólya Gellért, FVM
• A mûtrágya és növényvédõszer felhasználás, valamint a földhasználat változás adatai a
KSH - tól származnak.
• A kármentesítési adatok (diagramok és térképek) a FAVI KÁRINFO adatbázisból a
VITUKI Kft. leválogatásában készültek, illetve az OKKP éves jelentésekben
megtalálhatók
Települési környezet- Vízellátás, csatornázás
• Jelentés a 2003-2008. közötti idõszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi
Program végrehajtásáról, KvVM, 2009
• Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve, 2009. december 22. (www.vizeink.hu)
• Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a
Települési szennyvízkezelésirõl szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási
Programjáról, 2008. KvVM (www.kvvm.hu)
• Az Országos Vízminõségjavító Program eddigi eredményei 2009 (www.kvvm.hu)
Zaj és rezgésvédelem
• Stratégiai Zajtérképezés 2007 - Fõ közlekedési létesítmények. Évi 6 millió jármû
áthaladásnál nagyobb forgalmat lebonyolító közutak. Összefoglaló dokumentáció, KTI,
Budapest, 2007
• Budapest és vonzáskörzete stratégiai zajtérképének készítése. Mûszaki leírások.
Érintettségi adatok, EnviroPlus Kft., Budapest, 2007
• Stratégiai Zajtérképezés 2007 - Fõ közlekedési Létesítmények. Leíró dokumentáció.
Budapest Ferihegyi Nemzetközi Repülõtér, KTI, Budapest, 2007
• A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek zajvédelem terén
végzett munkájának fejlesztési stratégiája EnviroPlus Kft, Budapest, 2008
Integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés
• Magyarország jelentése az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási Nyilvántartásban, 2006
http://www.eper.ec.europa.eu/eper
• Magyarország jelentése az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási
Nyilvántartásban, 2008 (E-PRTR) http://prtr.ec.europa.eu
• Kérdõívek a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló
96/61/EK irányelv végrehajtásáról, a 2003-2005. és a 2006-2008. közötti idõszakra
IRODALOMJEGYZÉK
219
Hulladékgazdálkodás
• KvVM, KSH: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Központi
statisztikai Hivatal adatgyûjtése
• KvVM-HIR: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hulladékgazdálkodási
informatikai rendszerének adatai
• KvVM: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium információja
• KvVM: Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási
helyzetérõl, a települési szennyvízkezelésrõl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási
programjáról
• HAWIS, Vituki: A veszélyes hulladékok adatgyûjtésének információs rendszere 1996 és
2000 között, valamint a Vízgazdálkodási Kutatóintézet Kht. adatgyûjtése
• KvVM-Eurostat: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium adatszolgáltatása
és az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala adatai
• Öko-Pannon Kht.: A csomagolási hulladékok begyûjtését és hasznosítását végzõ
koordináló szervezet adatai
• Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete adatgyûjtése
• OKTVF: Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség
adatgyûjtése
• CSEBER: A Csomagoló Eszköz Begyûjtési Rendszer Kht. adatgyûjtése a növényvédõ
szerek és csomagolásaik témakörben
• KvVM, Bázeli Egyezmény: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium
adatszolgáltatása a Bázeli Egyezmény tagországaként a veszélyes hulladékok nemzetközi
fuvarozása témakörben
IRODALOMJEGYZÉK
220
33.. mmeelllléékklleett:: AAllkkaallmmaazzootttt rröövviiddííttéésseekk
ÁNTSZ Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálat
ÁPV Zrt. Állami Privatizációs Ügynökség
As Arzén
BITR Balatoni Információs és Tájékoztató Rendszer
BOI5 Biológiai( biokémiai) oxigénigény
BTEX Benzol+Toluol+Etilbenzol+Xilol gyûjtõelnevezése
CCl4 Széntetraklorid
Cd Kadmium
CFC Halogénezett szénhidrogének (Chloro fluoro carbons)
CH4 Metán
CO Szén-monoxid
CO2 Szén-dioxid
DDT Diklór-difenil-triklór-etán
EMT Elõmegvalósíthatósági Tanulmány
EPER Európai Szennyezõanyag Kibocsátási Nyilvántartás (European Pollutant
Emission Register)
E-PRTR Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás
EU Európai Unió
ÉDUKÖVÍZIG Észak-dunántúli Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság
FAVI Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Környezetvédelmi Nyilvántartási Rendszer
FAV Irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK Irányelve a felszín
alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl
FAVI-KÁRINFO FAVI - Kármentesítési információs alrendszer
FVM Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
GDP Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product)
H% Humusztartalom százalékos megadása
HCFC Részlegesen halogénezett szénhidrogének (Hydrochlorofluorocarbons)
HDPE Nagy Sûrûségû Polietilén Fólia
HIR Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer
HKI Hulladék Keret-Irányelv
Hy Kuron féle higroszkóposság
HFC Fluorozott szénhidrogének (Hydrofluorocarbons)
ICPDR Duna-védelmi Nemzetközi Bizottság (International Convention for the
Protection of the Danube River)
IPPC Integrált Szennyezés-megelõzés és Csökkentés (Integrated Pollution Prevention
and Control)
ISPA Infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások támogatására szolgáló
elõcsatlakozási alap (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession)
KA Aranyféle Kötöttségi szám
KOA Kohéziós Alap
KEOP Környezet és Energetikai Operatív Program
ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK
221
KHEM Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium
KIOP Környezet és Infrastruktúra Operatív Program
KOIk Kromátos kémiai oxigénigény
KSH Központi Statisztikai Hivatal
KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft.
KvVM Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
MNV Zrt Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt.
MTA-TAKI Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet
N2O Dinitrogén-oxid
NAT Nemzeti Alap Tanterv
NFT Nemzeti Fejlesztési Terv
NH4-N Ammónium-nitrogén
Ni Nikkel
NKP Nemzeti Környezetvédelmi Program
NM VOC Nem metán illékony szerves anyagok
(non-methane volatile organic compounds)
NO2 Nitrogén-dioxid
NOx Nitrogén-oxidok
OECD Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic
Cooperation and Development)
OHT Országos Hulladékgazdálkodási Terv
OKI Országos Közegészségügyi Intézet
OKKP Országos Környezeti Kármentesítési Program
OKTVF Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség
OLM Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat
OMSZ Országos Meteorológiai Szolgálat
PAH Policiklusos aromás szénhidrogének
Pb Ólom
PCB Poliklórozott bifenilek (Polyclorinated Biphenyls)
PCT Poliklórozott terfenilek (Polyclorinated Terphenyls)
PFC Perfluor-carbon (másnéven HFC-23)
PM10 10 μm átmérõ alatti részecske (Particulates Matter)
POP Környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezõ
(Persistence Organic Pollutant)
RIV Regionális Immisszió Vizsgáló (Manuális mérõhálózat)
ROP Regionális Operatív Program
SF6 Kén-hexafluorid
SO2 Kén-dioxid
TIM Talajvédelmi Információs Monitoring
TOC Total Organic Carbon (összes szerves szén)
TPH Alifás szénhidrogének (Total Petroleum Hydrocarbons)
ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK
222
TSZH Települési Szilárd Hulladék
ÜHG Üvegházhatású Gáz
VAL/VÉL Vízminõség-védelmi alapjelentés, vízminõség-védelmi éves jelentés
VGT Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv
VKI Víz Keret Irányelv (Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK Irányelve a
vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról)
VKKI Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság
VM2000 Felszíni Vízminõségi Adatbázis
VITUKI „VITUKI” Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Kft.
ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK
223