Istennek és Isten gyermekeinek ajánljuk

ORVOSI ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ 7 ELŐSZÓ 9 BEVEZETŐ 13 A FORDÍTÓK FIGYELMEZTETÉSEI 15

ELSŐ RÉSZ — AKKOR ÉS MOST 17 1. Új információk 18 2. Visszapillantás 23 3. Miért ezzel foglalkozunk 35 4. Az alapelvek áttekintése 39

MÁSODIK RÉSZ — AZ EGÉSZSÉG ÖSSZETEVŐ ELEMEI 51 5. Az egészség elemeinek ismertetése 52 6. Levegő 62 7. Víz 80 8. Étel 91 9. Pihenés és alvás 102

10. Testmozgás 107 11. Napfény 145 12. Szeretet és szerelem 151 13. Tisztaság, kellemes környezet és meghitt percek 168

HARMADIK RÉSZ — KIEMELT SZEMPONTOK 183 14. Állati eredetű termékek 184 15. Gyermekeinknek 208 16. Gyermekeinknek is joguk van az egészségre 217 17. Méregtelenítés — mit tegyünk válságos helyzetben 235 18. Gyakran elhangzó kérdések 244 19. Kétheti teljes testkontroll 257

TESTKONTROLL-RECEPTEK 265 Bevezetés 266 Nektár és ambrózia, azaz levek és krémek 270 Gyümölcssaláták és mártások 276 Zöldségsaláták és salátaöntetek 280 Zöldség, mint főfogás 292 Levesek, szendvicsek és göngyölt falatok 301 Burgonyából és gabonafélékből készült fogások 311 Főtt tészták és mártásaik 320

5

Sütemények, kétszersültek, lángosok, lepények 323

Hal és csirke 326 Magtej, magtejes italok, fagyos finomságok 329

KÖVETKEZTETÉSEK 333 Válogatott magyar ételreceptek 336 Tapasztalataim aprócska tárháza 355 FELHASZNÁLT KIADVÁNYOK JEGYZÉKE (BIBLIOGRÁFIA) 357

•

ORVOSI ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A „TESTKONTROLL" című könyv Magyarországon is nagy port vert föl. A , .Testkontroll 2" még nagyobbat fog. Évszáza­dos hiedelmeket dönt halomra, és kemény vádbeszédet mond olyanok fölött, akik haszonszerzésből (vagy tudatlanságból) egészségünkre, életünkre törnek.

Szent-Györgyi Albert mondta egy interjúban, hogy ha vala­milyen új ötletét hangos ellenkezés fogadta, akkor tudta, jó nyomon jár, valószínűleg jelentős felfedezést tett. A „Test-kontroli 2" rendkívül jelentős újdonságokat tartalmaz. Szük­ségszerűen botránykönyv.

Szerzőik tetézik a bajt: igazat szólnak. A módszer ugyanis tényleg működik. Saját bőrömön is tapasztalom, hogy taná­csaikat megfogadva korábban elképzelhetetlennek hitt szint­re emelkedett energiám és közérzetem.

Egy-két orvosi témában azonban, szerintem, túlzásba es­nek. A radioaktív sugárzás valóban káros a testre, sok eset­ben mégis életet ment. Kívánom, hogy jobb gyógyeljárasok birtokában mihamarább nélkülözhetővé váljon, de ma még túlzásnak tartom merev elutasítását.

Az is mellbe vágott, amikor arról olvastam, hogy csontrit­kulásos betegnek helytelen kalciumot adni, hiszen magam is sokat írtam fel receptre. Idén nyáron Angliában járva kikér­tem ez ügyben tapasztalt táplálkozási szakember véleményét, s ő is megerősítette a Diamond házaspár állítását. Az érvek előtt én meghajolok, de szakmai körökben azok bizonyára komoly vitát gerjesztenek majd.

A szerzőházaspárral együtt én is azt javaslom, hogy ne a szavaknak higgyenek, hanem természetes ösztöneiknek és tapasztalatuknak. Próbálják megfogadni a „Testkontroll 2" tanácsait, s figyeljék meg, hogy érzik magukat. Megtippelem: remekül. Úgy legyen.

Dr. Dómján László

Ez a könyv az emberi testről szól, s arról, hogy miként tudjuk gondját viselni. Olyan útmutató, amely lépésről lépésre vezeti rá az Olvasót az értelmesen gyakorlatias, egészséges életvitelre. Az egészséggel kapcsola­tos témakörökből összefoglalja a lényegesebb ismereteket, továbbá a testedzés, a táplálkozás, a víz, a légzés, a napfény, az alvás, a szeretet, a szerelem, a nemiség és még sok egyéb dolog egészséggel összefüggő hatásáról szól. Tisztázza az Olvasóban esetleg föllelhető bizonytalanságo­kat, és útmutatást, irányítást, önbizalmat, beavatkozási lehetőséget kí­nál, hogy pontosan megtudjuk, mi az, amit mi, saját magunk megtehe­tünk a lehető legjobb külső megjelenés és a lehető legjobb közérzet elérése érdekében. Senki sem fog kimaradni! Csecsemőknek és tizenéve­seknek, szülőknek és nagyszülőknek, tehát mindenkinek BIZTONSÁ­GOS megoldásokat kínál ez a könyv, olyanokat, amilyeneket régóta sze­retnének megtalálni.

A könyv telis-tele lesz újszerű ismeretekkel, melyek alapvetően változ­tatják meg a testünkhöz fűződő kapcsolatot. A Testkontroll (angolul Fit for Life) megjelenése óta eltelt két esztendő folyamán, s épp hazatérve egy 17 várost értintő országos körútról, rengeteg alkalom adódott, hogy megtapasztaljuk azokat a hihetetlen eredményeket, melyeket a Test­kontroll alkalmazásával emberek százezrei tudtak elérni. A fogyástól a bámulatos egészségjavulásig mindenre láttunk példát. Hosszú távon is működik, megszabadít gyógyszerfüggőségtől, fölöslegessé tehet állandó orvosi kezelést, lehetővé téve, hogy saját maguk oldják meg egészségügyi problémáik jelentős részét. Jobban érzik magukat, és jobban néznek ki, mint valaha, de további ismeretekre is vágynak, hogy még jobban irányít­hassák szervezetüket.

Az „önmagunkról gondoskodás" óriási előretörésének korszakában élünk. Rengeteget lehetne tanulni arról, hogy miként élhetünk egészsé r

gesebben. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a világ összes gyógyeljárasa és „kezelése" sem biztosít tartós egészséget, ha mi magunk nem törek­szünk egészségesebb életmód kialakítására. A testünkkel való visszaélé­sek évei — dohányzás, iszákosság, egészségtelen ételek fogyasztása nyakló nélkül, a pihenés és testmozgás hiánya — kizárólag gyengíthetik az egészségünket. Az érzelmi egyensúly hiánya szintén akadályozza az egészség kialakulását. Amikor az „eredmény" már a szemmel látható betegség, akkor a gyógyszerek és műtétek csak tüneti kezelésre jók. A betegség okozta hibák kijavításához nekünk magunknak kell egészsége­sebben élni. De nagyon valószínű, hogy ezzel nagyjából mindenki tisztá­ban van. Könyvünk azt mondja el, hogyan építsünk erre a már meglévő, ösztönös fölismerésre.

9

Hogy mi mindenre terjed ki az egészségesebb életmód, arról manapság rengeteg ismeret kerül napvilágra. Az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egyre több jól képzett szakember létezik, akik segítségünkre lehetnek az „önmagunkról való gondoskodás" elérésében.

Bármelyikük hasznunkra lehet, problémánk jellegétől függően, pél­dául a természetgyógyász, a csontkovács, a füvesember, a pszichológus, az akupunktúrás szakember, a homeopata, vagy a masszőr. Egyikük' sem tudja azonban helyettünk elvégezni ázt; amit nekünk, magúnkfiaft' kell megtenni, és nem is szabad ilyen értelembén rájuk hagyatkozni. Feladatunk az, hogy fontolóra vegyük tanácsaikat és saját megítélésünk szerint válogassunk közülük. Semmilyen gyógyász sem tekintendő az egészségvédelem területén egyetlen és kizárólagos szaktekintélynek. Bármelyik nyújthat hasznosat abból, amit tanult, de az már az egyén (azaz mindenkinek saját) feladata, hogy józan esze, ösztönei, korábbi tapasztalatai, jelenlegi szükségletei és jövőbeni céljai szerint döntse el, hogy melyik szakember véleményével tud azonosulni. így maradhat mindenki ügyének saját irányítója.

Ezt a könyvet azért írtuk, hogy segítsünk az egészséges életmód kialakításában. Ketten összesen huszonkilenc évig tanulmányoztuk az emberi test természetes szükségleteit. Igyekszünk a szokásos életvitelhez igazodni, de bizonyos változtatásokra azért szükség lesz. Ahogy az első szerény változtatások meghozzák pozitív, előremutató eredményeiket, azok aztán már ösztönözni fogják a további lépések megtételét.

A változatosság gyönyörködtet, az újdonság szórakoztató. Ha majd észreveszik, hogy új életstílusuk nem egyszerűen a régi szokások elnyo­mását, hanem érdekesen kellemes új szokások fölvételét jelenti, akkor izgatottan és pozitív érzésekkel, várakozással néznek elébe mindannak, amit a jövő tartogat.

A változás néha fájdalmas, mégis szükséges. A világon az egyetlen állandó dolog a változás. Ahogy egyszer Franklin Benjámin mondotta: „ H a változásaidnak vége van, neked is." El tudják képzelni, milyen szörnyűségesen egyhangú lenne az élet változások nélkül? :

Egy dolog hozhat csak újdonságot, az új információ, az új felismerés. Nem állítjuk, hogy miénk az egyetlen és a legjobb megoldás. A mi egészségvédő életfilozófiánk mindenesetre már rengeteg embernél nagy-

- szerűen bevált. Volt idő, amikor mi is lázasan kerestük a megváltást, és szerencsénkre

a kutatásoknak olyan területével kerültünk kapcsolatba, amely — noha akkor teljesen új és ismeretlen volt számunkra —meghozta nekünk a gyógyulást és a kellemes közérzetet, amelyre oly forrón áhítoztunk. Ahogy az ezen területen végzett munkánk eredményeit elkezdtük mások­kal is megosztani, láthattuk, hogy ők is elérik egészséggel kapcsolatos céljaikat. Személyesen is tanúi lehettünk annak, hogy emberek ezrei

10

tudtak javítani egészségükön az itteni ismeretek csupán egy részének alkalmazásával. Első könyvünk kiadása után milliók láthattak neki egészségük fejlesztésének.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az itt bemutatandó egészséges életstí­lus a gyakorlatban alkalmazva hihetetlen mértékben megjavíthatja a közérzetet. Ezt az életmódot azoknak terveztük, akik kontrollálni akarják egészségüket és közérzetüket. Fő az egészség, hisz senki sem kíván beteg lenni. Bemutatunk egy egyszerű, könnyen követhető életvitelt, mely jó lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a leosztásban bárki saját érdekei szerint cinkelt lapokhoz jusson.

Tapasztalatunk az, hogy csakis egy egészségteremtő életmód eredmé­nyezi az oly forrón áhított egészséget. Betegségteremtő életmód a rettegett betegséget hozza magával. Fő alapelv, hogy AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD NEM OLYAN MŰVÉSZET, AMIT MEG KELL TANULNI, HANEM OLYAN ÖSZTÖNÖS ÉLETVITEL, AMELYHEZ VISSZA KELL TÉRNI. A könyv lapjain közérthetően, bárki számára könnyen fölfoghatóan érzékelhetővé válik ez az alapelv!

Igen, ez egy új fölfogás. Igen, ez ellentmond sok mai tantételnek, de rengeteg hasznot hoz, s ehhez ma már nem férhet kétség. Lehet, hogy nem mindenkinek adja meg a választ, de máris milliókat indított el jó irányban, tehát valószínűleg Önnek is hasznára válik. Olyan valami ez, amiről legalább hallani kell, hogy mindenki tudatában lehessen a számá­ra is nyitva álló lehetőségnek. Egyikünk sem ismer minden választ. Sem mi, sem más. Amit mi Önnek ajánlunk, az LEHETŐSÉG EGY ÚJ­FAJTA ÉLETRE. Ehhez küldjük életbevágóan fontos üzenetünket: MIN­DENRŐL, AMI AZ EGÉSZSÉGHEZ, VAGY AZ EGÉSZSÉG HELYREÁLLÍ­TÁSÁHOZ SZÜKSÉGES, ARRÓL A TERMÉSZET SZÁMUNKRA GONDOS­KODOTT. Nem gyógykezelést ajánlunk, inkább okos élettervet, amelyik megfelel az élet törvényeinek és szokásos föltételeinek, s nem csupán az egészség megőrzésében segít, de a betegek számára is lehetővé teszi, hogy önmaguk szerezzék vissza egészségüket. A megértés lehetőségét kínáljuk, egy elérhetetlennek látszó célt: azt, hogy TELJES MÉRTÉK­BEN IRÁNYÍTÁSA ALÁ VONHATJA SAJÁT EGÉSZSÉGÉT! Mindenkor és mindenki maga döntheti el, meg akarja-e ragadni ezt a lehetőséget.

Nagy kár lenne kihagyni valamit, ami drámai módon növelni tudná életének tartamát és tartalmát, mennyiségét és minőségét, csak azért, mert értéke ki sem derülhetett.

Valamennyien boldogok és egészségesek szeretnénk lenni. Erőt, jó egészséget és boldogságot kívánunk szeretteinknek. Ez közhely, nyilván­való igazság. Szeretettel és tisztelettel fölajánljuk tehát ezt az egész életre szóló segédletet, mint szerény hozzájárulásunkat az Ön igyekezetéhez, hogy ragyogó, életvidám, igazi példává váljon, életfogytig teljes egészség­ben!

Harvey és Marilyn DIAMOND

11

Aki esetleg olvasta Teskontroll című első közös könyvünket (angolul: Fit for Life), az lehet, máris teszi a gyakran hallott megjegyzést: „Aha, bejött nekik, most megpróbálnak még egy bőrt lehúzni ugyanarról a rókáról, további tőkét kovácsolni a sikerből egy újabb könyvvel, ami többé-kevésbé ugyanaz, csak kicsit más címmel." Lehet, hogy sok eset­ben ez a helyzet, de most mégsem erről van szó. Ugyanis ez az a könyv, amit előszörre akartunk megírni. Csakhogy előbb körül kellett tapoga­tózni, meg kellett tapasztalni az „ismeretlen vizeket", mielőtt kiadhattuk volna ezt a könyvünket.

A Testkontroll csupán egy szála a Természetes Hygiénia tudományát jelentő szőttesnek, mely utóbbi az egészség helyreállításának és megőrzé­sének, valamint a betegségek megelőzésének teljes területére vonatkoz­tatja magát. A Természetes Hygiénia azt tartja, hogy AZ EGÉSZSÉG NEM EGYSZERŰEN A BETEGSÉG HIÁNYA, HANEM SOKKAL INKÁBB A TEST MŰKÖDÉSÉNEK ESZMÉNYI ÁLLAPOTA.

E könyv írása előtt meg kellett bizonyosodnunk, vajon az emberek készek-e elfogadni egy olyan egészségóvó hozzáállást, amely korábban szélesebb körben soha nem tárgyalt, a hagyományostól meglehetősen eltérő életviteli elveken nyugszik. így hát úgy határoztunk, hogy az első könyvet nem az egészséggondozás ugyancsak terjedelmes teljes területé­ről írjuk, hanem annak csupán arról a tárgyköréről, amiről úgy látszott, nagyon is sokaknak igencsak fontos dolog: a súlycsökkentésről. Majd, ha már sikerre vittünk egy olyan rendszert, amelyik nem tekinthető fogyó­kúrának, hanem teljes körű útmutatást ad az emberek kezébe saját súlyuk szabályozására, és ami ráadásul ésszerű és könnyen alkalmazha­tó, továbbá ízletes ételeket nyújt, no meg valóban hatékony, akkor nyitottak lesznek az ehhez kapcsolódó, az egészségvédelem minden más vonatkozásáról szóló további értesülés, információ befogadására is.

Nos, megkaptuk a visszajelzéseket, melyek minden várakozásunkat felülmúlták. Úgy tűnik, Amerika készen áll! A Fit for Life (magyarul: Testkontroll) már eddig sok millió példányban kelt el, csaknem két évig a sikerkönyvlista élén állt, és seregnyi más országban is kinyomtatták. Levelek ezreit kapjuk a világ minden sarkából, olyan rengeteget, hogy elindítottunk egy kéthavonta megjelenő levélújságot, ami lehetővé teszi az olvasók számára, hogy megosszák egymással személyes „csodáik" történetét. Az emberek lefogynak, és pompásan érzik magukat újonnan megtalált, remek közérzetükkel. No de mi is tette mindezt lehetővé?

Ugyan ki lehet hajszoltabb olyan embernél, aki maga már minden

13

elképzelhető fogyókúrát kipróbált, s most végre olyat keres, amely eltün­teti a túlsúlyt, s ugyanakkor tartósan távol is tartja azt? A Testkontroll módszere sikeresen vetett véget annak, hogy az ilyen emberek százezrei­nek folyton fogyókúrázni kelljen. További eredménye volt, hogy lehetősé­get nyitott számunkra a Természetes Hygiénia más területeinek ismerte­tésére is. Bizonyos, mint a napfölkelte, hogy a Természetes Hygiénia a komolyabb bajokkal küszködők számára éppoly hasznos, mint azoknak, akik „csak" súlyfölöslegükkel bajlódnak.

Az e könyvben föllelhető elvek alkalmazásával bárki könnyen magáévá teheti ezt az újfajta életvitelt, mely annyira jó hatással lesz egészségére, hogy örömtelivé és kellemessé válik élete minden megélt napja, mentessé bármiféle betegségtől, visszatérő fájdalmaktól, kellemetlenségtől. Ráadá­sul az ezektől való félelem is elmúlik. Ne felejtsük el, hogy ha az egészség­hez vezető utak mindegyikét egy sok-sok szálból álló szőttesbe összefon­va képzeljük el, akkor a Testkontroll annak csupán egyik fonatát képvi­selné. Ez a könyv azonban, a Testkontroll 2, sokkal többet mutat be a teljes szőttesből.

Ha a Testkontroll alkalmas volt a szemek fölnyitására, akkor a Test­kontroll 2 olvasása előtt kimondottan tanácsos leülni. Állításaink jó része ugyanis a közhiedelemnek ellentmondó, kihívó, provokatív lesz. De, ahogy a Testkontroll megmutatta, hogy bárki irányítása alá vonhatja testsúlyának alakulását, s nem kell többé e területen sem tehetetlen áldozatként szenvedni, ez a könyv ugyanúgy meg fogja mutatni, hogyan kell az egészséget ellenőrzés alatt tartani. Nemcsak karcsúságot, hanem fájdalmak nélküli, betegségmentes életet is teremthetünk magunknak.

Izgalmas időket élünk. Egyre több ember tűzi maga elé a célt, hogy egészséges és fitt, életerős legyen, s meg is tennének mindent ennek érdekében. A szükséges ismeret most a kezükben van. Az egészség és jó közérzet jussát megszületésünk által már megszereztük, hiszen ez ÖRÖ­KÖLT ELŐJOGUNK. Elvégre az ÉLETTŐL LÜKTETŐ, SUGÁRZÓ EGÉSZ­SÉG A TERMÉSZETES LÉTÁLLAPOT, ÉS A GYÓGYULÁS A SZERVEZET BIOLÓGIAI FOLYAMATA, N E M PEDIG A TESTTEL SZEMBEN ALKALMA­ZANDÓ MESTERKEDÉS. A tény, hogy oly sok ember szenved valamilyen testi panasztól, arra a helytelen következtetésre vezethet, hogy a fájda­lom, a rossz közérzet, a betegség a szabvány. Tévedés! Senki sem győzhet meg minket arról, hogy Isten, ki végtelen és fölfoghatatlan bölcsességgel bír, azért teremtett volna minket és eme csodálatos égitestünket, hogy bölcsőtől koporsóig testi kínoktól gyötrődjünk.

Nem akarjuk azt sugalmazni, hogy birtokában lennénk valamilyen varázsszernek! Egyáltalán nem! A hegy csúcsára több ösvény vezet; ez csupán egyik közülük. Alapelvünk: az EGÉSZSÉG MEGENGEDETT ÉS BÁRKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐ. Ajánlott utunkat sok ezer társunkkal együtt egyszerű, biztonságos és megbízható útnak találtuk. A lehetőség íme adott, a Természetes Hygiénia ösvénye Önt is elvezetheti céljaihoz.

1 4

Jelen kötet előfutára, a TESTKONTROLL című könyv élénk érdeklődést és komoly visszhangot váltott ki a fogyni akaró magyar olvasók táborá­ban is. A visszhang (eltekintve néhány szélsőséges, eleve elfogult állás­ponttól) túlnyomórészt pozitív volt, ez az egészségközpontú, természetkö­zeli, közérthető módszer nálunk iss, kiállta a legmeggyőzőbb igazolást, a gyakorlat próbáját, méghozzá sokezerszeresen. Először — fordítás köz­ben — magunkon kísérleteztünk vele, roppant nagy sikerrel (filantrópia vagy önzés, vagy talán kalandvágy, esetleg mindhárom indított erre), de egy-két eset még nem igazi igazolás. A rengeteg lelkes olvasói visszajelzés viszont már annak tekinthető.

Persze akadtak neheztelő megjegyzések is. Ezek közül kétféle tűnik valóban megfontolandónak. Az egyik az,hogy az eredeti receptek ritkán praktikusak hazai háziasszonyok számára. Ennek orvoslására a könyv végén található receptgyűjtemény végéhez gyakorló magyar testkontrol-losok receptjeit is hozzáfűztük.

Igaz, sok magyar olvasó nagyon is élvezetesnek találta a TESTKONTROLL kissé talán bőbeszédű, de igen eredeti, olvasmányos stílusát, jó páran mégis épp a terjengősségét kifogásolták. Ennek kiküszöbölésére javasol­juk a TESTKONTROLL elveit egyetlen lapon, tömören, táblázatszerűén összefoglaló TESTKONTROLL — DIÓHÉJBAN című színes nyomtatványt, amelyet 49,— forintos áron, postán is meg lehet rendelni az alábbi címen: AGYKONTROLL, Pf. 59. Budapest 1502. Praktikus szem előtt tartani ezt a táblázatot, például a hűtőszekrényen, vagy a kamra ajtaján.

A pályázatra beküldött magyar receptek legjobbjainak közreadásával remélhetőleg könnyebbé válik a TESTKONTROLL módszerének elsajátí­tása. Ám erre is igaz: mindenki maga sorsának kovácsa. Legyenek ezen a területen is tevékenyek, kreatívak. Újítsanak, éljék ki feltaláló hajlamai­kat. (Aki kevesellné saját kreativitását, ajánlom ennek fejlesztésére — is — a Silva-féle Agykontroll módszerét. Ennek elsajátítására a legkön­nyebb út egy rövid, 40 órás tanfolyam. Felvilágosítás a fönti címen, illetve a 142 57 60 budapesti telefonon kapható.)

Amióta a TESTKONTROLLAL foglalkozunk, megfordult a ,,lapjárás", folyton „nyerésben" vagyunk. Mégis boldogan osztjuk meg mindenkivel az e téren szerzett kedvező tapasztalatokat, mert — ellentétben a kártyá­val — a TESTKONTROLL olyan remek játék, amiben nincs vesztes, amiben minden résztvevő csak nyerhet. Ki-ki olyan mértékben, ahogy betartja a játékszabályokat. Ön, nyájas olvasó. Ön is a biztos nyerők közé sorolhatja máris magát, akár lefogyni szeretne a TESTKONTROLL segít­ségével, akár „csak" az egészségesebb, energikusabb, lendületesebb életmód elérése a kitűzött cél.

15

Még néhány eligazító mondat. A jobb érthetőség kedvéért a magyar szövegben is föltüntettük, hogy az amerikai írópár férfi, vagy női tagja írta az adott részt. Továbbá más, idevonatkozó szakkönyvekkel való összeve­tés megkönnyítése céljából egyes gyakorlatok, illetve ételreceptek mellett az eredeti angol megnevezést a magyar fordításban is föltüntettük.

Kezdjük a szót valami tényleg izgalmas dologgal, a lehető legizgalma-sabbal. Nem kétséges, ez az új információ. „ M i a fene izgalmas ennek?! Az új információ?" — sokan most bizonyára ezt mondják magukban. Hát igen, lehet izgalmas például friss porhavon síelni, igzalmas mondjuk a foci-világbajnokság döntője. Az ilyenfajta izgalmak mégis elhalványulnak az új felfedezések izgalmassága mellett.

Aki netán kételkedne ebben, az próbáljon elképzelni egy olyan világot, ami tökéletesen mentes mindenféle újdonságól. Hogy mást ne mondjak, még mindig csak a partok közelében hajóznánk attól való félelmünkben, hogy lepottyanunk a Föld pereméről, ha nem lenne tény, hogy mindig újabb és újabb ismeretek szorítják ki a régieket.

Nézzünk csak szét magunk körül. Szinte semmi sem lenne a folyvást megújuló tudás nélkül, se tévé, se kocsi, se lámpa, se telefon, se könyv, se toll, se számítógép, se kályha, jószerivel semmi sem, amit megszok­tunk, amitől manapság már annyira függünk. Az élet ugyancsak posvá-nyossá, kellemetlenné és kibírhatatlanul unalmassá válna új és még újabb ismeretek nélkül! A folyton megújuló tudásnak köszönhető,hogy a Wright testvérek első repülési kísérletei óta már a Holdra is eljutott az ember, vagy ma már percek alatt más földrészekkel léphetünk kapcsolat­ba, Graham Bell első kísérletei nyomán, aki készülékével még csak a szomszéd szobában levőkkel tudott beszélni. Vagy hogy tudna tovább működni a világ, ha egyszerre csak villanyáram nélkül maradnánk? És micsoda irdatlan, csillagászati mennyiségű ismerethalmazra volt szük­ség ahhoz, hogy mindez valósággá váljon...

A lényeg: kínlódás lenne az élet, ha nem kerülnének rendszeresen napvilágra újabb és újabb ismeretek. Áhítozunk utánuk, szükségünk van rájuk, függünk tőlük. Kellenek! Ugyan minek lennének tudósok, ha nem törekednénk új ismeretek szerzésére? Mindezek után igencsak meghökkentő, hogy az új ismereteket mindig is ellenérzés, negatív hozzáállás, viszolygás, nemegyszer kíméletlen ellenkezés fogadja.

Ugyan miért? Jó kérdés, jó lenne tudni rá a választ is. Különös faj az ember. Igyekszik ellenállni annak, amire legjobban vágyik. Minden újat elvetnek, mielőtt befogadják. A fejlődést ugyan kívánjuk, de éppen azokat üldözzük legkíméletlenebbül, akik ezt hozzák. Mégis, bizonyos, mint Nap az égen, hogy az új ismeretek kiszorítják a régieket. Az is igaz azonban,

18

hogy feltűnésekor bármelyik korban minden újdonság ellenállásba ütkö­zik. Galilleit börtönbe vetették és megszégyenítették, amikor távcsöve segítségével igazolta Kopernikusz föltevését, miszerint csak látszólagos a Nap mozgása az égbolton, valójában a Föld kering a Nap körül. Semmel­weis Ignácot orvostársai űzték el és kergették őrületbe, mert kézmosást akart nekik előírni boncolás és szülés levezetése között. S akad-e manap­ság, aki ne hallott volna orvosi, illetve sebészi kézmosásról műtét előtt?

Az új ismeretet leggyakrabban mássága miatt támadják. Fölkavarja az ellustult gondolkodást, főleg, ha anyagi érdek is fűződik hozzá. Mást, újféle dolgot magunkévá tenni sokak számára tilosnak tűnik. És az a leginkább észbontó a dologban, hogy épp azok fejtik ki a legnagyobb ellenállást az újdonságokkal szemben, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk. Összefoglaló nevük ,,A Tudományok". Marilyn és jómagam sok személyes tapasztalatot gyűjtöttünk ezen a téren is az .utóbbi évek folyamán.

A TESTKONTROLL megannyi új információt tett közismertté. Nem mintha csupa új felfedezés lett volna benne, inkább csak újrafelfedezése­ket tartalmazott. Mégis történelmi tény, hogy dörgedelmes nemtetszést váltott ki. Viharos ellenvetések érkeztek az orvostudomány egy részterü­lete felől, a táplálkozástudománnyal foglalkozók részéről. Szerencsére az orvostudomány gyakorlói közül számos támogató is akadt, főleg olyanok, akiken sikeresen segített a TESTKONTROLL. Éppen az orvosok azok, akik leghamarabb elismerik, hogy a táplálkozástan nem kapja meg az őt megillető fontosságot az egészségügyi képzésben. Az Egyesült Államok 127 orvosegyetemének alig harmada ad egyáltalán lehetőséget táplál­kozástudományi tanulmányok folytatására, s az ilyen egyetemek felén is csupán fakultatív ez a szakterület. A dietetikusok és táplálkozástudósok egy része — akik azt hiszik magukról, hogy orákulumok, vagy hogy birtokukban van a Szent Grál, legalábbis amikor az evés mikéntje kerül szóba — mégis kézből megkontrázták a TESTKONTROLL állításait.

Nem mintha azok nem állták volna meg a helyüket, hanem csupán azért, mert új dolgok voltak, mások, mint amit ők tanultak és tanítottak, és ragaszkodtak ahhoz, hogy továbbra is azokkal az ósdi tételekkel etessék az embereket, amikkel már évtizedek óta tömik a fejüket.

Vagy talán a táplálkozástudomány lenne az egyetlen olyan szakterület, amelyik nem szorul rá az új ismeretekből származó haszonra? Aligha! S mégis, minden újfajta, étkezéssel kapcsolatos értesülést gondolkodás nélkül, rutinból támad a dietetikusok és táplálkozástudósok egy szűk csoportja, kizárólag azért, mert az nem az ö köreikből ered.

Az új ismeretek sorsára túlságosan is sokszor találó a tizenhatodik századi francia filozófus, Montaigne megállapítása. Az ő szavaival élve: ,,Ha a tudományos világban új fölfedezést jeleznek, arra először azt mondják: 'Valószínűleg nem igaz.' Ha az új tétel igazsága megfellebbezhe-

19

tétlen bizonyítást nyer, akkor ez a válasz: 'Igen, lehet,hogy igaz, de nem lényeges.' Végül, ha már elég hosszú idő eltelt ahhoz, hogy a dolog fontossága is nyilvánvalóvá váljon, akkor meg azt mondják: 'Igen, való­ban fontos, de már egyáltalán nem újdonság."

A TESTKONTROLL esetében ez az ellentmondás kevésbé érvényesül­hetett, talán azért, mert váratlanul sokan tanúskodtak mellette. És ha sok ember hirtelen jobban kezdi érezni magát az újonnan föltárt ismere­tek eredményeként, akkor már nem veszik komolyan azt, aki a hatásta­lanságukról papol nekik.

Bármilyen szakterületről legyen szó, legalábbis a tisztességes meghall­gatás lenne a legkevesebb, ha újfajta, a szokásos hitrendszerbe nehezen illeszthető állítás kerül elő. Az első reakció általában mégis az elutasítás, noha minden új fölfedezés megérdemelné legalábbis a tanulmányozást, az alapos tanulmányozást. Az alapos tanulmányozás nélküli elutasítás a legmagasabb fokú pökhendiség és nemtörődömség. Illusztráció gyanánt íme egy idézet egy orvosdoktor, Isaac Peeples 1912-ben megjelent köny­véből.

„Tisztességesen gondolkodó ember azért hisz bármiben is, mert szilár­dan hiszi, hogy az úgy igaz, és vágyik arra, hogy megbeszélje azt bárki más tisztességes gondolkodású emberrel. Azért óhajtja ezt, hogy még jobban átvizsgálja és még alaposabban meggyőződjön róla, mivel nem akar olyanban hinni, ami nem igaz, s tudja, az igazság minden igaz próbát kiáll, s azt is tudja, hogy mennél inkább kipróbálják, annál inkább igaznak tekinthető az. Kész elfogadni, hogy őszinték, akik tőle különböző véleményen vannak, amíg az ellenkezője ki nem derül, s ha az őszinteség hiányára fény derül, akkor az nem az érvelésben elszenvedett vereség lesz. Ha az érvelésben marad alul, akkor nem próbálja vereségét ellenfele rágalmazásával leplezni, hanem hálás lesz azért, hogy ráébresztették gyenge pontjára és hitének hibás voltára."

Hát, bizony áldásos lenne, ha minden egészségügyi szakemberről ilyen magas fokú jellemességet lehetne föltételezni.

De lássuk, hogy ezek az új ismeretekkel kapcsolatos eszmefuttatások és történelmi példák hogyan érvényesek a mi esetünkre. AZ EBBEN A KÖNYVBEN TALÁLHATÓ DOLGOK NAGY RÉSZE ÚJONNAN ISMERTE­TETT INFORMÁCIÓ. A szokásos fölfogásokkal összevetve a könyv nagyon sok gondolata kihívó, ellentmondásra késztető. AZ ITT BEMUTATOTT ÚJ ISMERETEK AZZAL A SZÁNDÉKKAL KERÜLTEK IDE, HOGY A KUTA­TÁST ÉS A GONDOLKODÁST ÖSZTÖKÉLJÉK. Herbert M. Shelton, a Természetes Hygiénia egyik legnagyobb egyéniségének szavaival élve:

„ A z emberi fajnak fejlődése minden lépésekor szembe kellett néznie a régi renddel, és túl kellett lépnie azon. Mivel a régi rend összetevője, része volt az adott időszak tudati fölépítményének, azért fejlődés csak tudati forradalom útján jöhetett létre. Az embereket először meg kellett tanítani

20

arra, hogy másképp lássák a dolgokat. Meg kellett tanulniuk, hogy a fejlődés nem a világmindenség lerombolását jelenti. Hozzá kellett szokni a dolgok egy új szemszögből való szemléléséhez."

Vagy Russel T. Trall, az orvostudományok doktora és a Természetes Hygiénia egyik atyja szavai szerint:

, ,A világon az egyik legbonyolultabb gyakorlati nehézség mindig is az volt, hogy hogyan lehet a régi szabályok megsértése nélkül bevezetni az új igazságokat; mert az emberek nagyon is hajlanak arra, hogy álláspontjuk elleni érveket személyük ellen elkövetett támadásként értelmezzék, to­vábbá nagyon sokan vannak olyanok is, akik saját megkövesedett előíté­leteikről azt hiszik, hogy azok jól kipróbált alapelvek."

Még egyszer, hasonlóan az előző könyv, a TESTKONTROLL alapelvei­hez most is velünk született tulajdonságainkra fogunk hagyatkozni, hogy azok irányítsanak az új ismeretek elfogadásában: nevezetesen ösztö­neinkre, továbbá logikánkra, és mint a legfontosabbra, jó öreg józan eszünkre. E velünk született tulajdonságok velünk is maradnak egész életünk folyamán, segítségünkre vannak, irányítanak. Ha az egyik „ha­tóság" ezt állítja, a másik meg amazt, akkor ugyan mit tegyen az egyszeri ember, aki csupán jó közérzetre vágyik? Istenadta képességeink haszná­latával, azokkal, amikkel Ő jónak látott fölvértezni minket, lehetővé tette, hogy odafigyelve ráérezzünk, mi is az, ami leginkább szolgálná saját legjobb érdekünket. Bárki visszaszerezheti természetes képességét ön­maga irányítására, bárki elérheti az egészséges és hosszú életet.

Nincs szükség „jól megalapozott szakértői véleményre" ahhoz, hogy észrevegyük közérzetünk javulását. Mindenki saját maga meg tudja mondani a „szakértőknek", hogy mikor érzi magát jól. Ha valaki valami­lyen ismeret fölhasználásával egyszerre csak határozottan jobban kezdi érezni magát, akkor vajon elbátortalaníthatják, megakadályozhatják-e őt abban az úgynevezett hatóságok? Megfélemlítési próbálkozásaikkal ráve-hetik-e őt arra, hogy hagyjon föl az új módszerrel, és térjen vissza a régire, amitől aztán megint rosszabbul fogja magát érezni? Nagyon remélem, hogy nem! Semmi sem igazolja jobban valaminek értékeit, mint sikere. Ha hasznunkra van, akkor ugyan mi más bizonyíték kellene hatásossága igazolására?

Ha egy évek óta tartó, idült emésztési zavaroktól szenvedő ember egyszer csak másféle módon kezd el étkezni, s attól végleg megszűnnek tünetei, vajon elhagyná-e új étkezési szokásait, csak mert papíron „kimutatják", hogy ezek az étkezési szokások hatástalanok emésztési panaszok gyógyítására? Ön, nyájas olvasó, elhagyná-e ezeket az új étkezési szokásokat, ha egy tévé-doktor, vagy valamilyen, az emésztést serkentő pirulákat gyártó gyógyszergyár támogatta táplálkozási szakta­nácsadó megpróbálná elriasztani, hogy Ön megmaradjon továbbra is

21

ennek a kétmilliárd dolláros iparágnak pénzelői között? Oly mértékben rászoktattak minket arra, hogy egészségügyi kérdésekben mások taná­csaira hagyatkozzunk, hogy már félünk saját ösztöneinkre hallgatni.

Pedig sokkal nagyobb képességekkel rendelkezünk ezen a téren, mint amit el akarnak hitetni velünk. Ha újra rá tudunk hangolódni saját testünkre, akkor az képes lesz közölni, hogy mit is kíván. Ehhez az első lépés, hogy kezdjünk jobban hinni és bízni saját ösztöneinkben, logi­kánkban és józan eszünkben.

Most, írás közben is hálát adok a sorsnak, amiért e leckét megtanul­hattam, és visszaszerezhettem egészségemet. Forró vágy fűt, hogy máso­kat is megtaníthassak egészségük irányítására. Szeretném elmondani, hogyan váltam a saját testétől viszolygó régi énemből olyan emberré, aki tökéletesen bízik abban, hogy ha hosszú, fájdalmaktól és betegségektől mentes életet akar élni, akkor arra képes is!

Életemet köhögéssel kezdtem. Apró újszülöttként olyan betegségem támadt, ami egyre csak rosszabbodott. Háromhetes koromban válságos állapotom miatt vissza kellett vinni a kórházba. Tüneteim a táplálékfölvé-tel vészes gyengeségére utaltak. A fölirt tápszer „jóvoltából" háromhete­sen csaknem elpusztultam. Indításnak nem túl biztató.

Gyermekéveimtől huszonöt éves koromig minden étkezés alkalmával szörnyű gyomorfájás kínzott. Ez. annyira részévé vált életemnek, hogy úgy gondoltam, hozzátartozik az étkezéshez, mint kerthez a rózsa. Meget­tem a vacsorámat, utána az édességet, aztán jött a gyomorfájás. Hasfájá­somtól éjjel is gyakran fölébredtem, ki kellett mennem, és sokszor ott, a mellékhelyiségben aludtam el újra, az ölembe tett párnán. Reggel általá­ban négy bátyám valamelyike lelt rám, hangosan kiabálva: „Harvey már megint kint aludt!" Gyomorbántalmaimról inkább hallgattam, mert ha szóltam, rögtön Pepto Bismol-kúra következett, amire a legkevésbé sem vágytam. (Magamban a Pepto Kínzói nevet adtam neki.) Nehezen tudtam eldönteni, hogy a gyomorfájást, avagy a Pepto Bismolt utálom jobban.

Ráadásul folyton meghűltem, évente többször, ötször-hatszor is, állan­dóan az orromat kellett fújni. (A Kleenex papírzsebkendőgyár forgalmát szerintem csak én magam több százalékponttal javíthattam.) Nem az ismert apró megfázások voltak ezek, amikor csak pár napig tüsszög, köhög az ember, aztán kész, hanem úgy éreztem minden alkalommal, hogy , jajistenem, meghalok"! Köhögéskor mintha a fejemet kalapálnák és dörzspapírt rángatnának a torkomban. Adtak is rá annyi és annyiféle gyógyszert, minden tünetre külön-külön, hogy egy bivalyt leterített volna. A megfázáshoz és az orvosságokhoz így lassan olyan érzés is társult, mitha úthenger lapított volna ki.

Fiatal koromban borzasztó sovány is voltam. Nem is egyszerűen so­vány, hanem betegesen vézna, alig akadt fognivaló hús a csontomon, erősebb szélben mindig kapaszkodnom kellett valami szilárdabb tárgy­ba. Azokban az években mégcsak á lmomban sem jutott eszembe, hogy valaha túlsúlygondokkal fogok küszködni.

Tizennyolc és huszonkét éves korom között az Egyesült Államok Légie­rejénél szolgáltam. Utolsó katonaévem Vietnamban telt, ahol a kapott ellátmány tetemes része még a Második Világháborúból maradt vissza, szó szerint! Gyenge gyomromnak ezek a „maradékok" rosszabbat tettek,

23

mint az éjszakai őrszolgálatok. Ennivaló gyanánt gyakran kaptuk az úgynevezett ,,C" fejadagot. Akinek még nem volt szerencséje hozzá (pré­selt keksz, tojáspor-rántottá és „válogatott vagdalthús" konzervek „cso­magolva 1944-ben" fölirattal), az csak hálát adhat a sorsnak.

Leszerelésem után a háború szörnyűségeinek nyomasztó emlékei és a — még megszületésem előtt megtöltött és lezárt — zöld konzervdobozok­ból elfogyasztott húshasé hasábok hatására az étkezéshez való hozzáállá­som a következő lett: „Egyél, mert talán ma eszel utoljára." Akármit és akármennyit megettem, amihez hozzájutottam s belefért a számba. El is kezdtem szépen hízni, egy japán sumobirkózót is megszégyenítő tempó­ban. Hamarosan az egy mázsát is meghaladta a hajdani szánnivalóan vézna gyerek súlya. Ezt meg is tartottam, az istennek sem sikerült leadnom belőle.

KÖVÉR LETTEM! Én, akit azelőtt az idegenek is folyton etetni akartak, mert azt hitték, hogy hetek óta není láttam eledelt.

Utáltam a kövérségemet. Minden fölösleg & köldököm és térdem között helyezkedett el, úgy néztem ki, mint egy kezekkel és lábakkal rendelkező hatalmas hólyag. Nagyon megalázó érzés volt. Járás közben combjaim csatázó bálnákként csattanva csapódtak egymásnak minden egyes lé­pésnél. A többi elkeseredett sokmilliónyi amerikaihoz hasonlóan én is beszálltam hát a fogyókúrázók önismétlő körforgásába; koplald le, majd fald vissza. Napi gyomorfájásaim, megfázásaim és túlsúlyom közepette valahogy nem éreztem magam a világ legboldogabb emberének akkori­ban.

Tizenéves korom végén még egy tragikus figyelmeztető jel hajtott valamilyen segítség utáni kétségbeesett kutatásra; apám halála. Nem csupán az egyszerű tény, hogy meghalt, inkább az, ahogyan meghalt. Évekig tartó gyomorpanaszokkal, gyomorrákban, alig ötvenhét éves ko­rában.

Meg kell vallanom, nem volt vele olyan jó a kapcsolatom, mint azt szerettem volna, gyakran különböztünk össze, de biztos, hogy mindig is nagyon szerettem őt. Sajnos ezt sohasem tudtam tudomására hozni. Pár hónapja léptem be a Légierőhöz, amikor — alig valamivel halála előtt — hazarendeltek rendkívüli szabadságra.

Bevonulásom óta nem találkoztunk. Hazafelé a repülőúton már tud­tam, ez lesz az utolsó lehetőség, hogy láthassuk egymást, és buzgott bennem a vágy, hogy beszéljek neki iránta érzett szeretetemről. Magam­ban ezerszer is elismételtem, mit mondok majd neki: „Édesapa, nagyon szeretlek. Tudom, korábban hallgattam erről, de most meg kell monda­nom. És bármi is történt közöttünk, én akkor is mindig őszintén és mindenképpen szerettelek." A kórházba érve a szomorúság mellett még valami megkönnyebbülés, valami örömhöz hasonló érzés is rám tört attól, hogy ezt a legbelsőbb érzésemet most végre közölhetem vele.

24

Egészen izgatott lettem, ahogy ajtajához értem. Lezárhatom a félreértések és csalódások éveit. Kitárom szerető szívemet előtte, átölelem, s a meg nem értés időszaka után, ha csak rövid időre is, de őszinte, hűséges érzésekkel telünk el egymás iránt.

Ha maga az ördög a tüzes vasvilláját akarta volna mellembe döfni ott, az ajtó mögött, akkor sem érhetett volna nagyobb megrázkódtatás, mint amikor hangosan dobogó szívvel szobájába léptem. Egyszerűen nem voltam fölkészülve az ott elém táruló látványra. Találkozásunknak csak jobbik oldala járt folyton a fejemben, de nem tudtam semmit arról, ami apámmal történt a távollétem alatti hónapokban. A „hasznosnak" ismert három tudományos módszer közül kipróbálták rajta mind a hármat. A műtét, amelynek során eltávolították gyomrát és beleinek egy részét, a besugárzás, mely fölhólyagosította bőrét és a mérhetetlen kínokat okozó kemoterápiás gyógyszerek áradata apámat önmaga árnyékává változtat­ták. Holtsápadt, formátlan, üres emberi testté, aki már se hallani, se látni, sc beszélni nem tudott.

Ott álltam halványként megrázkódtatásomban, nem tudtam hinni a szememnek, míg anyám — szó szerint — üvöltött a fülébe: „Irving, Harvey van itt! Harvey jött, hogy találkozzon veled!" Mellbe vágott, ahogy rádöbbentem; sohasem tudom már elmondani, eldadogni neki, amit annyira akartam, azt hogy szeretem őt. Megkínzott, megtört testének látványa bensőmig hatolt, rosszul lettem, sírtam és hányinger tört rám, ki kellett rohannom, hogy könnyítsék magamon. És ez volt az utolsó alka­lom, hogy iáuiattam apámat. A rák kioltotta életét. A kezelés megfosztotta emberi méltóságától, majd eltávozott közülünk. Utolsó képem róla úgy belevésődött emlékeimbe, mintha tüzes bélyegzővei égették volna oda.

A rákövetkező években sok éjszakán riadtam föl a félelemtől elkínzot­tan, lucskosra izzadtan, torkomban dobogó szívvel, mert újra őt láttam halálos ágyán, s biztos voltam benne, hogy rám is ez a sors vár. Miért is ne? Minden tünete nálam is megvolt. Próbálják csak elképzelni. Apám erős hasi fájdalmakról panaszkodott, mielőtt gyomorrákban meghalt, és engem minden áldott nap kegyetlen gyomorgörcsök kínoztak. Ott vol­tam huszonöt évesen, s gondolataim nem pályafutás, vagy házassági tervek, hanem a rák, a fájdalom, a szenvedés körül forogtak. Ráadásul mázsássá föl voltam fúvódva, alig akadt egy-két olyan — a gondolkodásra alkalmas — órám a nap folyamán, amikor ne fájt volna a gyomrom.

De aztán hirtelen változás állt be. Pontosan magam sem tudom mitől, de egyszer csak nem akartam tovább tehetetlen áldozatként várni a még rosszabbat. Elfogott a harag, mérges lettem mindenre, a gyomorfájásom­ra, a megfázásaimra, a fogyókúrákra, a fenyegető rákra. Elegem lett. Ha be is kerülök a rákstatisztikába, akkor se harc nélkül! Bevallom, megfo­gadtam magamban, nem hagyom, hogy ez megtörténhessen. Bármit megteszek, hogy elkerüljem a fokozódó leépülést és pusztulást. Minden-

25

féle egyéb kötelezettséget mellőztem, hogy teljességgel az egészség tanul­mányozásának szentelhessem magamat.

Sejtettem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de már pozitív érzések­kel viszonyultam a dolgokhoz. Hozzáállásom változása ellenére gyomrom továbbra is fájt, de a gondolat, hogy orvosdoktorrá leszek és majd győzedelmeskedem a rák fölött, életek millióit mentem meg, jó kiindulási pontnak tűnt.

Olyan tanintézet után kutattam, ahol a megfelelő tanulmányokat elvé­gezhetném. Egészségre vágytam, tehát az egészségről akartam tanulni, ugyanúgy, mint ahogy nem a szegénységhez vezető útra lettem volna kíváncsi, ha mondjuk gazdaggá szerettem volna válni. De akárhová for­dultam a legjobb egészségtanfolyam után érdeklődve, mindenhol azt mondták, hogy a betegségeket kell fölvenni tanulmányaim közé. Kórtan­ból rengetegféle tanmenet létezett, de az egészségből semennyi! Nem akartam elhinni. Hogyhogy, csak a betegséget lehet tanulmányozni, az egészséget meg nem? MIÉRT?

Lelkesedésem kezdett alábbszállni, mondhatnám, kiábrándultam. Ami tényleg elhitette velem, hogy az élet visszás játékot űz velem, az azok az alkalmak voltak, mikor egészségem javítása céljából orvosokhoz kezdtem járni tanácsért. A rendelőkben nemegyszer olyan doktorokkal kerültem szembe, akik legalább annyira túlsúlyosak voltak, mint jómagam. Sokuk volt kopasz, püffedt arcú, tésztás bőrű, s jó páran dohányoztak is közülük! Ha rákérdeztem, hogy vajon maguk is követik-e saját tanácsai­kat, azt mondták: „ N e m én vagyok itt a beteg, hanem maga'. Szóval így állunk! Nyilvánvaló lett, hogy a hagyományos gyógyászat nem az az út, amin el akarok, indulni. A közületi telefonkönyvet nem üthettem föl az „Alternatív egészséggondozás" címszónál. Nem mintha ilyenek nem lé­teztek volna, de ki hallott róluk? Lendületem csillapodott, de elszántsá­gom megmaradt. Éreztem, drámai és erélyes tetteknek kell következni.

Gondoltam, „sínre teszem" az ügyet. Valami azt súgta, ha nyitott szemmel, füllel és nyitott gondolkozással utazok, akkor talán rám talál, amit keresek. Bejött. Sok ezer mérföldes Egyesült Államokbeli barangolá­som közben eljutottam Santa Barbarába, alig kilencven mérföldre elin­dulásom helyétől. S noha Santa Barbara olyan hely, ahol igazán elenged­hettem volna magam a Nap sugarai alatt, nem tehettem, mert gyomorfáj­dalmaim hamar figyelmeztettek utazásom eredeti céljára. Megérkezésem után — szerencsémre — hamarosan találkoztam valakivel, a testet öltött egészség olyan ragyogó példájával, amilyet addigi életembe még nem láttam. Ez a csodálatos ember vezetett be az egészséggondozásnak abba a fölfogásába, filozófiájába, mely attól fogva alapvetően megváltoztatta, jobbá tette életemet. Ennek a fölfogásnak a neve: Természetes Hygiénia. Akkori önmagamhoz hasonlóan sokuk mondhatja most: „Rendben van, természetes a Természetes Hygiénia. Rendszeres fogmosás, mosakodás a

26

fül mögött is, ez lenne az, nem igaz?" Hát nem egészen. Megtudtam, hogy ennél azért többről van szó.

Az előző, TESTKONTROLL című könyvünkben bemutattuk a Termé­szetes Hygiénia történetét és hátterét a fogyással és az energiaszint növelésével kapcsolatos összefüggéseiben. De a Természetes Hygiénia annál is jóval több.

Ez a rendszer egyértelmű, egyszerű, könnyen belátható szabályokkal vértez föl a hosszú és tevékeny élet eléréséhez, mivel a létnek minden vonatkozásához kapcsolódik, az egészség és a jó közérzet szempontjait figyelembe véve. A Természetes Hygiénia az egészség valamennyi terüle­tén érvényes, találó, érthető, igazolható magyarázatokat nyújt és olyan tennivalókat tanácsol, amelyek kivételesen jó közérzetet biztosítanak.

Imáim végre meghallgatásra találtak, tudtam, valami nagyon lényeges dologra bukkantam. Tudtam, mert aki megismertetett a tárggyal, maga volt a megtestesült egészség: tiszta tekintet, fénylő haj, szinte sugárzó arcbőr, s oly eleven életkedv, amilyet rég nem tapasztaltam. Számomra a perdöntő az a válasz volt, amit gyomorfájásokra vonatkozó kérdésemre adott, mikor érdeklődtem, szokott-e neki is fájni a hasa. „Soha!", vála­szolta egyszerűen.

Elmagyaráztam neki, hogy lassan már húsz éve kegyetlen, átható gyomorfájás kínoz mindennap, hogy apámnak hasonló bajai voltak, s végül gyomorrákban halt meg, hogy attól tartok, rám is ez a sors vár. Csak egyetlen jó tanáccsal látott el, a helyes ételtársítás elvével, hogy kiderüljön, alkalmazása javít-e állapotomon. Gyomrom aznap fájt utoljá­ra. Igen, jól olvassák, nem túlzok. Húsz év kínlódásának egy nap alatt vége szakadt. Én magam sem tudtam elhinni. Vártam, hogy majd csak jelentkezik újra, de nem jött elő. Aztán elkezdtem hozzáolvasni, belemé­lyedni a dologba és további hygiéniás szabályok alkalmazására is áttér­tem, úgyhogy hamarosan fejfájásaim, megfázásaim is megszűntek, és lefogytam vagy huszonöt kilót, miközben végig jókat ettem! Maga az Éden!

Mindez 1970-ben történt. Azóta nem szenvedek ezektől a nyavalyáktól és nem híztam vissza. Kezdtem hinni a módszer hatásosságában. El se tudják képzelni az engem akkor eltöltő örömöt és izgatottságot, sem azt a buzgalmat, amellyel tanulmányozni, olvasni kezdtem mindent, amihez hozzájutottam a Természetes Hygiénia tárgykörében. Persze azt is ki akartam deríteni, hogy hol oktatják szabályos keretek között, de megtud­tam, hogy jóllehet a Természetes Hygiénia mögött már 150 év írásbeli történelem áll, és valószínűleg több könyv született már ebben a tárgy­körben, mint amennyit egész életem alatt el tudnék olvasni, mégsem volt sehol sem tanfolyam, sem más lehetőség tanulmányok folytatására eb­ben a tárgykörben. Magam sem tudtam elhinni! Mintha megmondták volna, hol van a láda telis-tele csodálatos kincsekkel, de egyben azt is,

27

hogy út, az nem vezet oda. Hogyan lehetséges, hogy létezik ez az egészsé­get biztosító módszer, s mégis annyira ismeretlen, hogy egyetlen helyen sem tanítják? Hogyan tarthatták ezt az értékes tudást — mely olyan kincs, mint maga az élet — mind ez ideig titokban?

így hát magam láttam neki a Természetes Hygiénia kutatásának, elolvasva minden a tárggyal kapcsolatos könyvet, amit meg tudtam kaparintani. Összefogtam Santa Barbarában mindazokkal, akik ezeket az elveket alkalmazták életvitelükben. Három évvel később Los Angeles­ben telepedtem el, folytattam tanulmányaimat, s közben — nem hivatalo­san — tanácsadással is foglalkoztam a témában.

AZ ÉLET HALHATATLAN TUDOMÁNYA, A TERMÉSZETES HYGIÉNIA

Én elég szerencsés voltam, hogy magam számára fölfedezzem a Ter­mészetes Hygiéniát, noha az évek, évtizedek folyamán a hivatalos orvos­tudomány mindent megtett, hogy elnyomja, elvegye hitelét, tönkretegye. Nyolcévnyi független tanulás után nagy örömömre és megelégedésemre végül 1978-ban hozzáférhető lett egy, a Természetes Hygiénia elveit oktató teljes körű tanfolyam. Az American College of Health Science (Amerikai Egészségtudományi Főiskola) az 1970-es évek végén alakult meg. A főiskolát nem „ismerték el".

Hogy Amerikában miért nem ismerik el azokat az tanintézeteket, melyek alternatív egészségtudomány oktatását is fölkínálják a hallgatók­nak? Nos, az 1900-as évek elején a Rockefeller és a Carnagie Alapítvány egyszer csak nagyon belekapcsolódott abba, hogy emberbaráti adomá­nyokhoz juttassa az egészségügyi felsőoktatás intézményeit. Céljuk egy olyan, kizárólag férfiakból álló, „tekintélyes" egészségüggyel foglalkozó felsőbb osztály megteremtése volt, amelynek alapelve a gyógyszeres kezelés. (Talán „véletlen" egybeesés, hogy Rockefellerek abban az időben a gyógyszerüzletben is alaposan érdekeltek voltak.) Az egészséggondo­zásnak akkoriban nagyon sok válfaja létezett, gyógyszerekkel főleg a jómódúak éltek, míg a társadalom nagyobb része az egészségápolás természetesebb módjait alkalmazta. 1909-ben a Carnagie Alapítvány megbízta Ábrahám Flexner urat, hogy járja végig Amerikában vala­mennyi egészségügyet is oktató tanintézetet. Ezek után Flexner, aki egyetlen fölfogást képviselt, egyetlen emberként döntött arról, hogy mely intézmények részesüljenek a bőkezű emberbaráti adományokban a megfelelő anyagi háttér biztosítására, és hogy melyek ne. Ő azokat a jómódú, nagyobb intézeteket válogatta ki, amelyek a kezelésnek — a Carnagie-ek és Rockefellerek által előnyben részesített — gyógyszeres változatát tekintették a követendő útnak. A kisebb, vagy természetesebb gyógymódokkal foglalkozók számára világossá vált az üzenet: „Magadévá

28

teszed a mi kezelési módszerünket, vagy kihalsz!" Ami Flexner urat illeti, ő az ilyen intézmények fönntartását teljesen fölöslegesnek tartotta. A nép óhaját a választási szabadságra eszükbe sem jutott tekintetbe venni.

Az azóta hírhedtté vált 1910-es Flexner-jelentés ásta meg a többarcú egészségügy sírját itt, az Egyesült Államokban. Tucatjával zárták be az alternatív iskolákat, köztük hatot Amerika nyolc, feketék számára alapí­tott egészségügyi tanintézetéből, és valamennyi olyant, ahova nőket is fölvettek. Ahol küzdeni próbáltak a bezáratás ellen, ott vandál bandák dúltak föl mindent. A Rockefeller- és Carnegie-alapítványok által kialakí­tott új orvosi vezető réteg nem kívánt osztozni az egészségügyi ellátáson senkivel, aki más nézeteket vallott, továbbá nem óhajtották a költséges kiképzést elérhetővé tenni feketék, nők, vagy laikus gyógyítók számára. (Flexner jelentésében egyenesen arról panaszkodott, hogy a közhangulat nyomására a múlt században akármilyen jöttment, „faragatlan fickó" részesülhetett egészségügyi képzésben.) A kapuk most bezárattak min­denki előtt, a fehér közép- és magasabb osztályokat képviselő férfiakat kivéve.

A Rockefeller- és Carnegie-alapítványok az egyeduralom, a monopó­lium megteremtése érdekében azt is elérték, hogy a szövetségi és állami törvényhozó testületek olyan törvényeket fogadjanak el, amik hivatalos­nak, a nagyközönség számára hozzáférhetőnek csakis a gyógyszeres kezelést ismerik el.

A rákövetkező évtizedekben a hivatalos orvosi gyógykezelés kivételével az egészségügyi ellátás minden más formáját törvényen kívül helyezték. A hasonszenvi gyógymód (homeopátia) és a bábaság intézménye törvé­nyen kívül rekedt, csakúgy, mint a Természetes Hygiénia. A csontková­csokat annyira lejáratták, hogy gyakorlatilag ők is törvényen kívül kerül­tek. Manapság — hál'istennek — erőteljes mozgalom bontakozik ki a szabadság, a liberalizáció, a választás szabad lehetőségének megteremté­sének érdekében. Néhány államban újra legális lett, ami korábban törvénytelen volt. És bár a nem orvosi egészségápolást oktató intézmé­nyek továbbra sem tudnak állami támogatást kapni, és (természetesen) továbbra sem tudják a hivatalos orvosi társadalommal elismertetni magukat, de legalább léteznek, fejlődnek, ahogy az emberek egyre erőszakosabban keresnek újféle választ olyan gondjaikra, amelyeket a hivatalosan „meg­alapozott" orvostudomány nem tud megoldani. A nem bevett egészség­ügyi ismeretek szabad áramlása világosan jelzi, hogy egy népi egészség­ügyi reformmozgalom kellős közepén járunk; a szabad véleménynyilvání­tás és a választás szabadsága végre betört az egészségügy területére is.

Azért nem a semmiből támadtak újjá ezek az alternatív lehetőségek. A közönségnek szüksége volt rájuk, noha az elmúlt húsz-harminc évben is zaklatást, sőt börtönbüntetést kockáztatott az, aki teljesítette a közösség ilyen elvárásait. (A Természetes Hygiénia nagyjai közül például bebörtö-

29

nözték Dr. Herbert Sheltont, Dr. William Benesh-t és Dr. Gian-Cursiót, mert sikeresen kezeltek rákos betegeket, akikről amúgy az orvostársada­lom már lemondott.)

1983 februárjában kaptam meg a doktori címet a korábban már említett Amerikai Egészségtudományi Főiskolán, élelmezéstudomány­ból. Na nem, az intézmény továbbra sem „elismert", de az egész Egyesült Államokban egyedül itt szerepel tantárgyként a Természetes Hygiénia.

Most jutottunk a hitelesség kérdéséhez, amivel kapcsolatban szeret­nék tisztázni és rögzíteni néhány tényt.

Amikor pár hivatalos táplálkozástudós számára nyilvánvalóvá vált, hogy a TESTKONTROLL című könyvemben található ismeretek veszedel­mes voltát hiába próbálják bizonygatni, mivel egyre többen sikerrel alkalmazzák már őket saját, igen nagy hasznukra, akkor állításaim helyett engem kezdtek támadni, mondván, hogy én nem lehetek mérték­adó. Világos, ha nincs ínyedre a hír, üldözd, aki hozta. Állításuk persze jellemző féligazság, amilyenekkel azok szoktak élni, akik saját helyzetük­ben sem biztosak. De egy szót kifelejtettek: számukra nem lehetek mértékadó. Mert akkor ugyanazokat az idejétmúlt, ásatag, elcsépelt legendákat kéne szajkóznom a táplálkozásról, mint nekik, a „négy étel­csoport" elméletet, amit mindenáron le akarnak gyúrni valamennyiünk torkán, és ezzel hozzájárulni azon bajok és betegségek terjedéséhez, melyektől manapság a legtöbbet szenved Amerika. Nem a „mérték­adók" az igazság letéteményesei!

A D A az American Dietetic Association, azaz az Amerikai Élelmezéstu­dományi Egyesület rövidítése. Mivel őnekik a legkevésbé sem sikerült egyszerű, könnyen betartható és egészséges étkezési programot nyújtani Amerika számára, ezért nagyon féltékenyek és fenyegetőek azokkal szem­ben, akik sikereket érnek el ezen a területen, ahol ők, ugyebár, kudarcot vallottak. Szakértőivé lettek hát a ködösítésnek, hogy leplezzék saját tehetetlenségüket, s hogy eltereljék a figyelmet fiaskójukról, hát másokat pocskondiáznak. Céljuk láthatóan a tudati zavar fönntartása, hogy meg­nehezítsék olyan újító étkezési programok térnyerését, amelyek külön­böznek az A D A által szorgalmazottól.

Úgy látom, azok foglalkoznak legtöbbet az illetékesség kérdésével, akiknek másuk nincs, csak az illetékességük. Nincsenek újító elgondolá­saik, sem közlésre méltó ismereteik, sem gyakorlati hasznuk, viszont van jogosítványuk. Mert mi is tulajdonképpen ez az ADA? E század elején még többféle étkezési tan létezett. Aztán néhány hasonló fölfogasú polgár összeállt, igazolványokat állítottak ki saját maguknak, fölvettek egy hi­vatalosan hangzó nevet, és azóta megpróbálnak minden, az övékétől eltérő fölfogást lehetetlenné tenni a táplálkozástudomány egész terüle­tén, noha sem törvényhozó testület őket ki nem nevezte, sem más módon meg nem választották őket, s most mégis azt állítják, övék az utolsó szó

30

joga. Szeretnek körbe állni, gratulálni egymásnak az illetékességért, s támadni bárkit, aki nem tartozik közéjük.

Ha a hitelesített táplálkozás tudósok jó úton járnának, vajon akkor is a lakosság 90 százaléka lenne-e túlsúlyos? Vajon akkor is milliók rohanná­nak folyton megvásárolni az újabb és újabb fogyókúrás könyveket és kiadványokat? Miféle lehetetlen dolog, hogy az ADA, ez a szük látókörű, önmagát szervező társaság azt hiszi, hogy ők hivatottak eldönteni, mi mértékadó és mi nem a táplálkozástudomány bármely területén? Hason­lít ez ahhoz, mintha egy világkörüli út előtt olyanokat kérnének föl a hajó tengerállóságának eldöntésére, akik még soha egy sikeres hajózási manővert végre nem tudtak hajtani.

A „szakemberek" legkedveltebb ködösítése az illetékesség fölvetése, noha soha nem erről van szó. Az illetékesség nem kérdés. AZ „ILLETÉKE­SEK" TÁMOGATÁSA VAGY ELLENZÉSE NEM TESZI SEM IGAZABBÁ, SEM KEVÉSBÉ IGAZZÁ AZ IGAZSÁGOT. Az igazság mindig igaz, bárki is a szószólója. Hatelemis embernek is hiszünk, ha azt mondja, hogy a huszadik emeletről ne lépj az utcára, mert a nehézségi erő hatására ott szétlapulsz, noha nincs neki doktorátusa. Megmentene-e valakit nagy­doktori címe, ha kétségbe vonva a gravitáció létét, mégis megtenné ezt a ballépést?

Mert pontosabban mit is jelent az, hogy valaki „hitelt érdemlő"?

John Bear tanulmányai során kiérdemelte a Ph. D., vagyis a kandidá­tusi címet. Tanított nagyobb egyetemeken (Iowa, Berkeley, Michigan). Kutatási igazgató volt a Bell & Howell oktatási részlegénél, igazgatóként működött a Tehetséggondozó Központnál San Franciscóban, tanácsadó volt olyan nagy vállalatoknál, mint a General Motors, a Xerox, és az Encyklopaedia Britannica. Dr. Bear 1974 óta a nem hagyományos fel­sőoktatással foglalkozik. Ezen a területen Bear's Guide to Non-Tradííío-nal College Degrees (Bear útmutatója a hagyományostól különböző egyetemi fokozatokhoz) című könyve alapvető azok számára, akik alter­natív ismeretek szerzésére áhítoznak. Nem tréfálok, tőle idézek.

„A hitelesítő intézményekkel szemben az a leggyakoribb kifogás, hogy általában lassúak a jelentős új irányzatok tudomásulvételében az alter­natív, vagy a hagyományostól eltérő képzéssel kapcsolatosan."

Dr. Bear könyvének legutóbbi, kilencedik kiadásában kritika alá veszi az Amerikai Egészségtudományi Főiskola tanmenetét. Megjegyzi, hogy kezdetben gyanakodott, de a tanterv alapos átvizsgálása után úgy találta, hogy „a tananyag átfogó és kétségtelenül értékes".

Dr. Bear nincs egyedül a főiskola értékeinek elismerésében. A Párizsi Orvostudományi Intézet, amely az egyik legismertebb Európában, lefor­díttatta és beleépítette az orvostanhallgatók tanmenetébe ezt az „illeték-

31

telén" fölfogást. Ők értékelik a Természetes Hygiéniát, az amerikai „hiva­talos körök" nem. Érdekes, nem?

De bármit is tesznek a hitelrontók, bárhogy is próbálják elterelni a figyelmet, nem akadályozhatják meg, hogy az emberek alkalmazzák az értékes ismereteket saját egészségük érdekében, egy olyan tárgykörben, ami sokkal fontosabb annál, semhogy kisajátítható lenne azok által, akik saját magukat nevezték ki illetékeseknek, mindenek fölött állóknak. A mi hitelességünket nem a falra fölakasztható oklevelek, hanem az emberek százezreinek életében a TESTKONTROLL által elért hasznos változások adják.

Tanulmányaim korai szakaszában felbőszített, ha a „hivatalos" körök támadták a Természetes Hygiénia tudományát. A TESTKONTROLL sike­re után más taktikát kell követniük, hiszen végül is buta dolog lenne emberek százezreinél bevált egészségjavító módszerről azt állítani, hogy nem ér semmit, mivel az étrendszakértők nem értenek vele egyet. Ilyen óriási eredmények után azt gondolná az ember, hogy a táplálkozástudo­mánnyal foglalkozók komoly vizsgálatokba kezdenek, mi is lehetett az, ami elkerülte a figyelmüket. Szó sincs róla, eszükbe sem jut! Azon fáradoznak minden erejükkel, hogy törvényen kívül helyezzék, hogy lecsukassák, aki nem ADA-tag, de mégis praktizálni mer. Be akarják tiltatni a Természetes Hygiéniát, nem mintha az értéktelen lenne, hiszen ennek ellenkezője alapos bizonyítást nyert már, hanem mert ők nem értenek vele egyet! Igen, mindezt a fölvilágosodott, fejlett technológiával bíró huszadik század végén.

Noha lenne bőven mit fejleszteni saját házuk táján. Aki kíváncsi rá, hogy őszerintük mit kéne ennünk, hát látogassa meg a legközelebbi kórházat, s nézze meg, mit adnak a betegeknek. Egy vidéki, negyedosztá­lyú éüefem különb dolgokat kínál. Én legalábbis senkit nem hallottam, hogy így lelkendezett volna kórházi kezelés után: „Hát még a kaja! Az volt aztán a valami! Szinte érdemes lenne érte újra ucfckudlli!" Pedig a kórházi étrend aztán igazán a hivatalos táplálkozástudósok keze munká­ja! 1984—85-ben az A D A megpróbálta lobbizással keresztülvinni a tör­vényhozásban Claude Pepper képviselő (HR-6049, HR-6050 és HR-6051 sz.) javaslatait, ami törvényellenessé tette volna a tanácsadást is nem ADA-tag számára, akár olyan esetben is, mint mondjuk ha egy szomjha­lállal küszködő embernek egy pohár víz megivását javasolná valaki. Szerencsére a kongresszus elvetette a javaslatot néhány józan gondolko­dású ember, mint például Maureen Kennedy-Salaman asszony közben­járásának köszönhetően. Ha nem így történik, akkor ez a „kuruzslás elleni" törvény pénzbüntetéssel és súlyos börtönévekkel sújtana olyan embereket, mint T. C. Fry, Ms. Salaman, vagy jómagam, nem említve azon ezreket, akik megosztják mással saját jó tapasztalataikat. Nem

32

azért, mintha nem lennének igazak, hanem azért, mert az A D A nem találja őket arra érdemesnek.

Hogy befolyását az A D A az Egyesült Államokban megteremtse a táplál­kozás minden területén, mintha mi sem történt volna, sikeresen meg­győzte Pepper képviselőt, hogy a közharag ellenére újabb törvényjavasla­tot nyújtson be (immár HR-1581 szám alatt), amely gyakorlatilag a korábbi törvényjavaslatokhoz hasonló hatalommal ruházta volna föl őket. íme egy jellemző példa, hogyan akarnak mindenki mást kiszorítani.

Gyermekeink az iskolában olyan ennivalót kapnak, hogy néha szabá­lyosan csavarni lehetne belőle a zsiradékot. Az iskolai ebédek az ADA jóváhagyásával készülnek, sőt, tulajdonképpen az A D A állítja össze az étrendet. Gyakorlatilag minden amerikai iskolában áll szénsavas , .vadí­tókat", édességeket és más silány élelempótlékokat árusító automata, ami valóságos támadás gyermekeink egészsége ellen. Ugyan miért nem lép föl az érdekelt iparágakkal szemben az ADA? Nem, ők ehelyett a National Cancer Institute (Nemzeti Rákintézet), az American Heart Asso­ciation (Amerikai Kardiológiai Társaság) és a National Academy of Scien­ces (Nemzeti Tudományos Akadémia) ajánlásainak eleget tevő étkezési programot támadják, azt, amelyik milliókat tudott már rávenni a több zöldség, több gyümölcs fogyasztására, illetve a cukor, a só, a tartósított ételek fölhasználásának csökkentésére. Miért? Mert sokkal fontosabb számukra saját hatalmuk megőrzése, mint az emberek egészségének védelme. Ezért mindenkire lecsapnak, aki nem közülük való, függetlenül attól, hogy káros, vagy hasznos ismereteket terjeszt-e az illető.

Egy felől biztosak lehetnek: munkánkkal nem az A D A tetszését keres­sük, hanem az embereken akarunk segíteni, akik viszont elégedettsé­güknek és nagyrabecsülésüknek már látványos módon hangot adtak. Ha annyira kedvére van, akkor az A D A csak foglalkozzon egyeduralmi helyzetének megóvásával, mi megpróbáljuk elhárítani az általuk okozott károkat, igyekszünk segíteni az embereken.

Életbevágóan fontos, hogy a választási lehetőség az egészséggondozás területén is adott legyen. Az orvosi hivatás nem lehet egy megfellebbezhe­tetlen ,,hivatalos" rang. Az emberekhez akarunk szólni a mindennapi egészséggondozással kapcsolatban. S úgy találtuk, a nagyközönség na­gyon is kész meghallani a Természetes Hygiénia egyszerű, hétköznapi igazságait, amelyeket önmagának aztán mindenki saját maga igazolhat. Biztosak vagyunk abban, hogy az e könyvben található elvek a legaprólé-kosabb vizsgálódást, a legszigorúbb próbát is kiállják, minden vonatko­zásban megállják a helyüket, és legalább annyira érvényesek és rendkí­vüliek, mint ahogy azt mi állítjuk. A közönség joga, hogy eldöntse, mi válik hasznára.

A tudományoknál szokásos érthetetlen kifejezésekkel leplezett titkoló­zás távol áll a Természetes Hygiéniától, nincs semmi rejtegetnivalója.

33

Nyílt, világos, könnyen érthető. Nincs titkos szere, nem ajánl varázserejű panaceát palackban, nem ír föl csodapirulákat, amik ott is egészséget teremtenének, ahol az nem lenne logikus. Nem, csupán fölhívja a figyel­met a természet bizonyos törvényeire, miáltal kitűnő egészséggel ajándé­kozhatjuk meg magunkat. A Természetes Hygiénia csak azt kívánja, hogy bebizonyíthassa saját hasznosságát, külön-külön mindenki számára — se többet, se kevesebbet.

A kutatás ezen területén kifejtett összes eddigi erőfeszítésem meghozta számomra az elérhető legnagyobb jutalmát. Olyan jó közérzethez jutot­tam, amit sokáig elérhetetlennek hittem. Másokon is megfigyelhettem, hogy a természet valamennyiünknek felkínálja az „életfogytig tartó egészség" lehetőségét. Mindennek betetőzéseként a Gondviselés elküld­te számomra „életem fényét" az általam ismert legszebb, legszeretőbb, legérzőbb társ, Marilyn személyében. Évekig kellett úszni az árral szem­ben, együtt küzdve a behemót rendszerrel, hogy elismertessük annak a tudásnak az értékét, amely mindkettőnk életét megmentette. Most már úgy érezzük, hogy fordult a kocka, megváltozott az ár iránya. Az emberek szeme egyre jobban kinyílik, mert tény, hogy a Természetes Hygiénia kiállta az egyetlen igazi próbát: a gyakorlat próbáját!

Beteg és kétségbeesett voltam, amikor először nyílt lehetőségem Har-veyval beszélgetni, 1975-ben, harmincegy éves ífbromban, Venice (Kali­fornia) városában, a pázsiton üldögélve egy helyi, egészséges élelmiszere­ket árusító bolt bejáratánál. Akkor már két évtizede kínlódtam bélgör­csökkel. Még most is élénken emlékszem a rekeszizmom alatti égő, szúró fájásokra, melyek már tizenéves korom óta úgy ki tudtak készíteni, főleg fontos napok, iskolai összejövetelek, vagy hasonlók alkalmával. Gyakran kénytelen voltam kimenteni magam, hogy félrevonulva hasra fekhessek a padlón, annyira kiütött a fájdalom. Az egyetemen a társasági esemé­nyek nagy részéről lemaradtam a bensőmet gyötrő fizikai kínok miatt. Feszültté, ingerlékennyé tettek, aminek kapcsolataim látták kárát. Aztán húszéves koromban kórházba kerültem, de nem gyomorpanaszaim kö­vetkeztében, ahogy gondolni lehetne, hanem rendszeresen kibicsakló térdeim miatt. Szabályos amerikai étrenden éltem (Standard American Diet, rövidítve SAD), mely rengeteg húst, tojást, tejet és tejterméket tartalmaz, s amely annyira kálciumhiányossá tett, hogy mindkét térde­met operálni kellett.

Műtétem alkalmat adott, hogy személyes élményt szerezzek a kórházi ápolásról. A New York városa által alapított egyik közkórházban — mely egyben egy fontos New York-i egészségügyi oktató intézet tankórháza is — egy jónevű, de dél-afrikai térdspecialista operált, aki — lévén külföldi — csak ebben az intézetben kapott engedélyt mesterségét gyakorolni, így kerültem oda. Ott, a kórházban aztán a szenvedésnek oly szörnyű eseteit láthattam, hogy azokat soha el nem fogom felejteni. Másképpen aligha tudhattam volna meg, min kell keresztülmenniük azoknak, akik a ma­gánkórházi kezelést nem engedhetik meg maguknak, de így ez az élmény óriási hatást gyakorolt életem későbbi folyására. Ebben a közkórházban annyi ágyat zsúfoltak össze, hogy a betegek akár fekve átnyúlhattak szomszédjukhoz. A kórtermek áporodottak, gyászosak. Az elégtelen lét­számú, túldolgoztatott, nemtörődöm személyzet hashajtót, fájdalomcsil­lapítót, vagy nyugtatót adott a panaszokra. Az ágyhoz nem kötött, moz­gásképes betegeknek gyakran segédkezni kellett ki-be hordani az ágytá­lat, mert erre a feladatra nem jutott elég személyzet. Úgy éreztem, elhur-

35

coltak, csapdába kerültem, mikor a rémálomba illő szobában találtam magam, apró, rácsos ablakok mögött, szembántó mennyezetlámpákkal, és hozzá a kegyetlen FÁJDALOM!

Aztán az étkezés! Úgy hajították hozzánk az ennivalót, ahogy a sereg­ben a postát osztják. Pedig talán jobb lett volna, ha megtartják'maguk­nak, ízetlen, zsíros mócsingok porból készített krumplipürén, szürke, szívós hússzeletek, fehér kenyér margarinnal, vizes zöldségkonzerv, gyümölcskonzerv és émelyítő, cukros édesség. (Kösz, ADA!) Hogy is lehetne bárki jobban ilyen ellátástól? Én majdnem éhenhaltam! Végül orvosom is belátta, hogy a kórházi kezelés nem szolgál gyógyulásomra, s úgy döntött, hogy hazaküld. Utána három hétig nyomhattam otthon az ágyat, hogy kiheverjem az operációt és a kórházi kezelést.

Ez az esemény életem egyik fordulópontja lett. Attól kezdve már soha­sem tudtam elfogadhatónak tekinteni ezt az egészségügyi ellátást, mely ennyire semmibe veszi a betegek legalapvetőbb emberi szükségleteit. Öntudatlanul már akkor elkezdtem keresni az alternatív lehetőségeket.

A műtét javított az étrend rongálta térdemen, de gyomorfájdalmaim folytatódtak. Valahogy továbbkínlódtam, de húszas éveim derekára (férj­jel és két gyerekkel) az éles fájdalom állandósult. Később hátamra is át­terjedt. Időnként azt hittem, törzsem közepe tüzet fogott! Csak a Valium nevű gyógyszer hozott némi enyhülést, amit aztán szedtem is rendszere­sen, öt esztendőn keresztül. Később már ráadásul kevertem a Valiumot borral, más italokkal és egyéb gyógyszerekkel is.

1971-ben lehetőségem nyílt, hogy New Yorkból Los Angelesbe költöz­zek. Ott már tudatosan kezdtem utánajárni az egészséggel kapcsolatos újféle elképzeléseknek. Igyekeztem változtatni életmódomon: finomliszt helyett áttértem a teljes gabona használatára, csökkentettem alkoholfo­gyasztásomat, s kezdett nagyon kényelmetlenné válni Valium-függősé-gem. Abba is hagytam a gyógyszer szedését, de nem sej tettem, hogy ezzel nagyon erős elvonási tünetek járnak. Rendkívül zavart, nyugtalan és kedélybeteg lettem, a gyomorfájásom meg egyszerűen kibírhatatlanná vált, szinte elviselhetetlenné.

Életem legrosszabb formájában voltam, amikor 1975-ben, ott a füvön üldögélve, először beszélhettem négyszemközt Harveyval. (Életemben nem láttam még olyan tiszta kék szemeket.) Testem fizikailag tönkre­ment, érzelmileg és lelkileg is roncsnak éreztem magamat. De Harvey szeméből és napbarnított, sima arcáról korábban soha nem tapasztalt tiszta sugárzás áradt felém. Hihetetlenül elevennek és tisztának láttam! Általam soha meg nem élt könnyedséget, életörömöt sugárzott magából. „Egészsége", aminek akkor szemtanúja lehettem, annyira ismeretlen volt számomra, hogy teljesen lenyűgözött. Irányfényként vonzott, s tudtam, követnem kell.

Meg akartam mindent tanulni, amit Harvey tudott, jobban, mint éle-

36

temben bármi mást. Én is az egészségnek azzal az önbizalommal teli belső ragyogásával szerettem volna csillogni, mint ő. Éreztem, ő az, aki meg tudja válaszolni kérdéseimet. Attól kezdve szinte minden időnket együtt töltöttük, hogy megtanuljam egészségemet irányítani. Rá két hónapra összeházasodtunk, ugyanazon a helyen, az egészséges élelmi­szereket árusító boltnál, ahol megismerkedtünk, egy hajnali, gyertyafé­nyes szertartáson, harmatos, friss gyümölcsök és zöldségek környezeté­ben.

A szertartás környezete egyértelműen jelezte, hogy mit várhatunk közös életünktől. A korai évek mégis gyakran fájdalmas próbára tették erőnket és kitartásunkat. Az első évben szervezetem természetes méreg-telenítési folyamaton esett át, hogy megszabaduljon azoktól a szerektől, melyeken szinte egész addigi felnőtt életem alatt éltem. Mindkettőnket megleptek az olykor egészen különös, nehezen magyarázható tünetek. Akkor még nem volt világos, hogy ezek a Valium-megvonás mellékhatá­sai. Változó jobb és rosszabb időszakaim alatt soha nem szűntem csodál­ni Harvey állhatatosságát, de megismerve őt most már tudom, hogy rendíthetetlen kitartása az emberek egészsége iránt érzett elkötelezettsé­géből fakad. Akkoriban a Természetes Hygiéniát még javában elnyomták, tilos volt nyilvános gyakorlása, de Harvey ennek ellenére űzte hivatását, átadva ismereteit bárki érdeklődőnek. Elég szűk esztendők jártak akko­riban ránk, de Harvey bízott benne, hogy ha a rászorulókkal megosztjuk tudásunkat és segítségükre vagyunk, akkor a sors nekünk is gondunkat viseli majd.

Míg a TESTKONTROLL-program kifejlesztésén dolgozva egyre közelebb jutottam a vegetar(ian)izmushoz, legnagyobb nyereségem az volt, hogy elmúlt az eddigi életemet makacsul kísérő gyomorfájásom! Három év után megint elég erősnek éreztem magam gyerekvállalásra.

Fiunkat otthon szültem meg, egy óra húsz perc alatt, a lehető legter­mészetesebb körülmények között. Alig tudtam elhinni, hogy saját táplál­kozási programunkon élve mennyi energiám volt a terhesség ideje alatt is. Megírtam például egy teljes gyerekkönyvet, az összes kísérőrajz elké­szítésével együtt. Szülés előtt egy hétig éjt nappallá téve a varrógépnél dolgoztam, az új „quilt" ágytakarónk foltnyi darabjainak összeillesztésén, hogy az már készen várhassa a drága jövevény érkezését. Oly erős voltam, hogy alig háromnegyed órával szülés után már föl tudtam kelni, így az első gyerekfürdetést is én magam végezhettem. Akit egészségétől évtizedekig betegségek fosztottak meg, annak ez mindennél többet érő igazolást jelentett, hogy egészsége helyreállt. Az is bebizonyosodott így, hogy a terhes nő is érezheti jól és erősnek magát higiénikus étrenden.

Gyakran kérdezik, miért foglalkozom ezzel az üggyel. Azért, mert ez egy új élet, egy teljes és egészséges élet lehetőségét nyújtotta számomra. Betegséggel, gyógyszerfüggőséggel, leküzdhetetlen fájdalmakkal az élet

37

rémálom. Keveseknek lehet olyan rossz az egészsége, mint nekem volt, s miután megismertem a helyes válaszokat, nem tudok ellenállni a készte­tésnek, hogy másokkal is megosszam ezeket az ismereteket. Egyszerűen bánt a tudat, hogy emberek fölöslegesen szenvednek. Emiatt foglalkozom ezzel a munkával. Harvey pedig maga ez a munka. Ő ezért teszi a dolgát.

Valaminek a hatásosságáról a gyakorlat próbáján győződhetünk meg a legfényesebben. Kérem, ne higgyenek nekünk, pontosabban ne nekünk higgyenek! Mindenki maga győződjön meg arról, hogy mennyire hatásos a Természetes Hygiénia. Könnyű lesz, mert egyszerű, mert nincs agyon­bonyolítva, mert összhangban áll a test természetes élettani működésé­vel. Bármi is legyen az egészség területén elérendő cél, az alapelvek mindig hasznosíthatók. A legfontosabbak megérdemlik tehát a megemlí­tést.

Noha a TESTKONTROLL című könyvünkben részletesen tárgyaltuk, fontos, hogy itt is áttekintsük a leglényegesebb alapelveket, már csak azért is, hogy azokat is tájékoztassuk, akik nem olvasták azt a könyvet. A TESTKONTROLL-étrend célja a fogyás és a magas energiaszint elérése, lényege pedig a test belsejének kitisztítása és tisztán tartása, hogy mindig tipp-topp, munkára kész állapotban tartsuk, mert nem tud jól működni, ha elkoszolódik, ha káros anyagokkal telítődik. Ha belül minden rendben megy, az kívülről is, más vonatkozásban is meg fog látszani, de ez fordítva is igaz.

Toxémia a szakszó arra a jelenségre, amit az anyagcsere egyensúly­vesztéseként is szoktunk emlegetni. A beépítés és a kiválasztás közötti egyensúlyról van szó. Ha az anyagcsere közben a keletkező káros anya­gok gyorsabban halmozódnak föl, mint amilyen tempóban szervezetünk meg tud tőlük szabadulni, akkor testünk telítődik ezekkel a mérgekkel, toxémia alakul ki, ami betegségekhez vezethet.

300 és 800 miliárd (!) közötti azon elhalt sejtek száma, melyektől testünknek minden áldott nap meg kell szabadulnia, különben meg­mérgeznének a szervezetünkben fölhalmozódó saját elhalt sejtjeink. A belső mérgek fölszaporodásának másik fő forrása a táplálék. Az étkek, melyeket valamennyien jól ismerünk és általában nagyon szeretünk.

Az Egyesült Államokban szokásos étrend nagyon is sok tömény, túlfő­zött, agyonkezelt, tartósított ételt tartalmaz. Mivel a szervezetbe számára használhatatlan anyagok szívódnak föl az ilyen táplálékok maradékaiból,

39

no meg a különböző (mérgező!) adalékokból, azért mindez — az elhalt sejtek hulladékával együtt — megbontja az anyagcsere-egyensúlyt, azaz toxémia kialakulásához vezet. Aki hosszú, betegségmentes, fájdalmak nélküli életre vágyik, annak testét tisztán, a toxémia lehető legalacso­nyabb szintjén kell tartania, belülről is.

Dr. John H. Tildén fedezte föl és írta le először a toxémia jelenségét e század húszas éveiben Toxémia Explained (Toxémia és magyarázata) című alapmüvében. Dr. Tildén gyakorló orvos volt, aki kiábrándult a gyógyszeres kezelés kizárólagos alkalmazásából, ezért fordult figyelme a Természetes Hygiénia felé. A Természetes Hygiénia saját betegein történt sikeres alkalmazása tökéletesen meggyőzte őt e módszer értékeiről. Leírta, hogy a toxémia hányféle emberi betegségnek lehet gyökere. Meg­győzően bebizonyította,hogy a BETEGSÉGEKNEK NEVEZETT JELENSÉ­GEK KÖZÜL NAGYON SOK NEM MÁS, MINT A SZERVEZET TERMÉSZE­TES TÖREKVÉSE, HOGY MEGTISZTÍTSA MAGÁT A MÉRGEZŐ ANYA­GOKTÓL.

Sok betegségnek a különböző tünetek alapján külön-külön nevet ad­nak, attól függően, hogy a test mely szervén jelentkezik, noha okuk legtöbbször egy, a toxémia, úgy, ahogy a harmat, az eső, a hó és a jég közös lényege is a víz. Ha egy víztározó völgyzáró gátja egy hatalmas esőzés miatt tönkremegy a tervezettet jóval meghaladó szint fölötti feltöl­tődés miatt, akkor a tönkremenetelért nem az alapozás, vagy a gátba épített cement, kő, vagy más anyagok hibáztathatok külön-külön, hanem egyedül a túl magas vízszint. Ha a szervezet a gát, továbbá a toxémia mértéke a vízszint ebben a hasonlatban, akkor könnyen elképzelhető, hogy bármily erős is legyen a gát, állandó túltöltés mellett egy idő után a víz átcsap fölötte. Ugyanígy a toxémia is előbb-utóbb betegséghez vezet, ha nem korlátozzuk. Ezért javasoljuk a toxémia szintjét a lehető legala­csonyabban tartani.

A T E S T K O N T R O L L elveinek megfelelő étkezés három cél elérését bizto­sítja.

(1) Az étkezés megmarad élvezetnek. Remek fogásokat ehetünk, nem kell lehetetlen, merev szabályok betartásához ragaszkodni.

(2) Az így elfogyasztott táplálékból csak nagyon kevés mérgező mara­dék jut a szervezetbe.

(3) A testben korábban fölhalmozódott káros anyagok folyamatosan kiürülnek.

Az elveket azért lesz oly csodásan könnyű beépíteni életvitelünkbe, és előnyös hatásuk azért fog rögtön megmutatkozni, mert egybevágnak a test természetes szükségleteivel, összhangban állnak annak huszonnégy órás ritmusával. Naponta ismétlődve, a testi működések közül fölváltva mindig másik kerül előtérbe a nap különböző szakaszaiban. Ezeknek az ütemeknek meglétét senki nem vitatja, tanulmányok százai igazolják.

40

Például: dr. Charles Czeisler a Harvard Egészségügyi Intézetből meggyő­zően bebizonyította, hogy A SZERVEZET MINDEN ÉLETTANI MŰKÖDÉ­SE BIZONYOS JÓL KÖRÜLHATÁROLHATÓ, ISMÉTLŐDŐ IDŐSZAKOK ALATT MEGY VÉGBE.

Az ételek hasznosítását illetően az alábbi három, egymástól jól megkü­lönböztethető, nagyjából nyolcórás szakasz ismétlődik naponta:

— A táplálék fölvétele (evés és emésztés) — A táplálék földolgozása (fölszívódás, beépülés, fölhasználás) — Kiválasztás (a test és a táplálék hulladékainak eltávolítása)

Ez a három folyamat nem zárja ki egymást, egyidejűleg is működhet­nek, de a nap különböző szakaszaiban mindig másik és másik az uralkodó közülük.

Először Are Waerland svéd kutató fektette le e század negyvenes éveiben, hogy egy-egy testműködés a nap mely szakaszára jellemző. Elég volt közülük az egyik, a kiválasztás időszakát megállapítania, a többinek azt már természetes sorrendben kell követni, először a táplálék fölvételé­nek, majd földolgozásának. Mivel a kiválasztás négy szervéhez (a bélhez, a hólyaghoz, a tüdőhöz és a bőrhöz) a véráram juttatja el a salakanyago­kat, ezért óránként vett vérminták elemzésével arra az eredményre jutott, hogy hajnali négy és déli tizenkét óra között található a legtöbb anyagcse­re-melléktermék a vérben, tehát ez a kiválasztás időszaka. Ebből követ­kezik az alábbi időbeosztás:

Fölvételi időszak: déli 12.00 órától este 8.00 óráig Beépülési időszak: este 8.00 órától reggel 4.00 óráig Kiválasztás időszaka: reggel 4.00 órától déli 12.00 óráig

Akkor jó enni, mikor testünk leginkább kész a táplálék fölvételére és megfelelő emésztésére. A fölszívódás alvás közben a leghatékonyabb. A kiválasztás az egész testet érintő folyamat, nem korlátozódik a bélműkö­désre, tehát csak akkor tud uralkodóvá válni, a test valamennyi sejtjéből és szövetéből a véráram csak akkor tudja gond nélkül elszállítani a salakanyagokat, ha a szervezet már megfelelt egyéb feladatainak.

A reggeli ébredéskor tapasztalható szájszag és nyelvlepedék is ékes bizonyíték a kiválasztás szervrendszerének fokozott működésére.

Nem fér kétség ahhoz, hogy a betegségmegelőzés és az egészség fönn­tartása szempontjából a legeslegfontosabb szövetséges a kiválasztás időszaka. Elismerem, ez merész állítás, de így igaz. Ha a rendszeresen fölhalmozódó mérgező anyagok rendszeresen el is tudnak távozni, akkor belsőnk tiszta marad, és betegségek helyett egészség alakul ki. A KIVÁ­LASZTÁS IDŐSZAKÁNAK CÉLJA A TESTBEN TALÁLHATÓ MÉRGEZŐ

41

MARADÉKOK ELTÁVOLÍTÁSA. Olyan beépített, önműködő folyamat ez, mely magától megy, mint a pislogás, vagy a légzés, csupán annyi segítsé­get igényel, hogy ne akadályozzuk érvényesülését. A betegség meghívását jelenti, ha nem így teszünk, ha beleavatkozunk. Hogy hogyan kerülhető el a beavatkozás, annak magyarázatára is hamarosan sor kerül.

Mint már említettem, a TESTKONTROLL alapelvei az élettani tevékeny­ségek naponta isméüődő időszakainak figyelembevételével elősegítik azok eszményi működését. A táplálkozással kapcsolatban csupán három ilyen alapelv létezik.

1. A NAGY TERMÉSZETES VÍZTARTALMÚ TÁPLÁLÉK ELVE

A higiénikus fölfogás szerinti táplálkozás arra született, hogy megtisz­títsa a test belsejét az ott fölhalmozódott hulladékoktól. Ehhez ugyanazt az anyagot alkalmazza, mint minden más tisztítási művelethez szokás, kezdve a ruhamosástól a kocsimosásig. Ez az anyag a VÍZ! Víz nélkül nehéz lenne bármit is tisztán tartani. (Próbálnánk csak letakarítani a kocsit mondjuk egy pizzával...)

A zöldségben-gyümölcsben föllelhető víz ráadásul értékes előnyökkel is rendelkezik az egyszerű ivóvízzel szemben. Egyrészt ez a víz szállítja az értékes tápanyagokat, kioldja a vitaminokat és az ásványokat a táplálék rostjaiból, és elszállítja ezeket a testen belüli fölszívódáshoz a belek útján. Másrészt ugyanez a víz — miután leadta a tápanyagokat a szervezetnek — fölveszi és kiöblíti a testből a káros salakanyagokat. E kettős haszno­sulás fontossága miatt magától értetődő és rendkívül lényegbevágó a sok zöldség és gyümölcs, tehát a nagy természetes víztartalmú ételek fo­gyasztása. Nem törekszünk ezek kizárólagosságára, de szükséges megfe­lelő túlsúlyuk a természetes víztartalmuktól főzéssel, illetve más kezelés­sel megfosztott élelmiszerekkel szemben, mert ez a megfelelő részarány biztosítja az egészség létrejöttéhez és fönntartásához szükséges föltétele­ket.

Testünk belsejének tisztasága legalább akkora figyelmet érdemel, mint külsőnk ápolása. Képzeljük el magunkat olyan valakivel egy szobában, akinek ruházatát és bőrét fél éve nem érte víz. ,,Egy országot egy gázálarcért!" ez lenne az első reakciónk. Azért az emberek többsége — legalábbis akiket én ismerek — naponta, kétnaponta tisztálkodik. De sokuk csak kívülről, mert ugyanakkor milliószámra élnek olyanok, akik évtizedek óta nem foglalkoztak belsőjük kitisztításával! Nem csoda hát a szomorú tény, hogy csak az Egyesült Államokban 4000 ember hal meg naponta rákban és szívbetegségben. Belső szerveikben annyi káros hulladék halmozódott föl, hogy azok egyszerűen nem tudnak tovább működni. De nem kell pánikba esni, jobb későn, mint soha! Aki eddig

42

nem foglalkozott belsője rendszeres kimosásával, az is bátran nekiláthat, mert a megfelelő lépések megtételéhez soha nem lehet túl késő. Ha megkapja a lehetőséget, akkor a szervezet bármikor kész kitisztítani, kijavítani és karbantartani önmagát. E könyv lapjain ennek megtételéhez szükséges eszközöket fogunk ismertetni, melyek közül az első és igen fontos a nagy természetes víztartalmú étkek, tehát a friss zöldség­gyümölcs megfelelő részaránya lesz.

i n v ì i f í io ' ' i-tf..-{rr<ío>'wn--í r i * - » - * - - - - ' " '

2. AZ ÉTELEK MEGFELELŐ TÁRSÍTÁSÁNAK ELVE

Alapvető követelmény az eszményien egészséges állapot eléréséhez, hogy az elfogyasztott ételféleségek illeszkedjenek az emésztőrendszer vegyi folyamataihoz. Ezt a föltételt biztosítja a megfelelő ételtársítás, amelynek hatásosságát bárki rövid idő alatt bebizonyíthatja, ha kipró­bálja. „ N e m tudományos a módszer", mondják rá, általában olyanok, akik soha ki nem próbálták. Egy nagy lószart! Honnan veszik egyesek a bátorságot, hogy a „tudományos" jelzőt maguknak kisajátítsák, politikai és gazdasági érdekeik alapján?

AZ A TUDOMÁNYOS. AMI MŰKÖDIK IS! Persze ez a közérthető, egysze­rű meghatározás túlságosan is világos egyes túlművelt koponyák számá­ra, jobban mondva olyanoknak, akik képességeiknél magasabb szintű képzésben részesültek. Az ételtársítás hatásos, noha igaz, semmi köze a gyógyszeres gyógyászathoz. Viszont annál fontosabb alapelv a Természe­tes Hygiénia tudományában. Saját példámmal is igazolhatom, hogy a megfelelő ételtársítás két évtized emésztési panaszait szüntette meg nálam alig huszonnégy óra alatt, de az 1985 júniusa, a Fit for Life (magyarul TESTKONTROLL) című könyvünk megjelenése óta az Egyesült Államok minden sarkából kapott, javulásról beszámoló, hálálkodó leve­lek ezrei még jobb bizonyítékok.

Bárki tapasztalhatta már, hogy evés után fáradttá válik. Mennél többet eszik valaki, annál fáradtabb lesz. Már természetesnek tartjuk, mint azt, hogy a madarak röpülnek, vagy hogy a víz nedves.

Evés után azért tör ránk a fáradtság, mert a hagyományos ételek megemésztéséhez iszonyú sok energiára van szükség, többre, mint bár­mi más élettani folyamathoz. A természet eredeti tervei szerint mintegy három óráig kellene a tápláléknak a gyomorban maradni a megfelelő emésztéshez, mielőtt továbbkerülne a vékonybélbe. A megfelelő ételtársí­tás épp azt biztosítja, hogy az ételnek ne kelljen ennél hosszabb ideig a gyomorban állomásozni.

Mint mindennek, úgy az emésztőrendszer képességeinek is vannak határai. Egy ismerősöm egyszer leesett a harmadik emeletről és baj nélkül túlélte, mégsem tanácsolnám senkinek, hogy ilyen magasságból

43

kiugráljon. Shirly Muldowney hivatásos autóversenyzönö 1985-ben 220 mérföldes óránkénti sebességgel [350 km/h] falnak vágódott, s rá egy évvel már újra a versenyzésen járt az esze. Az emberi test néha elképesztő dolgokat kibír, de értelmes ilyeneknek szándékosan kitenni? Hány zuha­nást, hány ilyen ütközést lehet jó eséllyel túlélni? Ugyanígy sokan túlélik, ha bármilyen társításban tömik magukba az ételeket, csak az a fontos, hogy a szájukba férjen. Helyes ez így? Nézzük csak meg.

Az Egyesült Államokban évi kettőmilliárd dollár fölött költenek az emberek emésztést serkentő szerekre. Miért? Nincs ennek talán valami köze ahhoz a táplálékhoz, amivel emésztőszerveiket terhelik? Vagy ép­penséggel főleg ahhoz? Ha száz kocsit benzin helyett gázolajjal járatva mind a száz sorban bedöglik, nem kezdenénk gyanakodni, hogy esetleg az üzemanyaggal van a baj?

Az ember emésztőrendszere táplálék emésztésére szolgál, amely mint­egy 50 tonnát tesz ki egy átlagos élet folyamán. A legtöbb idült emésztési panasz az étkezés után jelentkezik. Nem látszik logikusnak, hogy az elfogyasztott ételekkel van valami baj? De nem is mindig az ételekkel, mint inkább azzal, hogy meggondolás nélkül, összevissza, egyszerre hányjuk gallér mögé a legkülönbözőbb ételféleségeket. íme a rövid ma­gyarázat:

A különböző ételfajták lebontásához különféle emésztőnedveket vá­laszt ki a szervezet. Ami az egyik ételféleséghez alkalmas, az nem jó a másikhoz. Sőt, a különféle emésztőnedvek semlegesítik is egymást, ha összekerülnek. Sajnos a mifelénk szokásos étkezésekben jóformán min­dig olyan étkek kerülnek össze, melyek szinte garantálják az emésztési bántalmakat, mint például a hús—krumpli, a hal—rizs, a csirke—galus­ka, a tojás—pirítós, a sajt—kenyér, a tej—gabonakészítmény társítások. ,,Na és? Egész életemben ezeket ettem ! " — mondhatják sokan. Én is, míg közben úgy éreztem, állandóan tüzes kést forgatnak a hasamban. Az ok egyszerű: valamennyi fönti társításban fehérje és keményítő került össze.

Márpedig FEHÉRJE ÉS KEMÉNYÍTŐ NEM T U D HATÁSOSAN MEG­EMÉSZTŐDNI, HA EGYIDEJŰLEG TARTÓZKODNAK A GYOMORBAN. Fehérje (beleértve mindenféle húst, halat, vagy bármilyen állati eredetű táplálékot), tej és tejtermék, továbbá az olajos magvak lebontásához savas emésztőnedvekre van szükség, viszont lúgos kémhatású emésztő­nedvek kívántatnak olyan keményítőtartalmú ételek lebontásához, mint amilyen a sok különféle kenyér, tészta, gabona, gabonakészítmény, burgonya. A legcsekélyebb vegytani ismeretekkel rendelkezők is tudják, hogy a lúg és a sav semlegesítik egymást. Amikor húst eszünk, sav választódik ki az emésztéséhez, hozzá krumplit fogyasztva pedig lúgos kémhatású emésztőnedv. (Ténylegesen ugyan a gyomorban csak kevés lúg termelődik, de amíg rágjuk a burgonyát, azalatt az telítődik a nyálban levő lúgos emésztőnedvvel, ami aztán lenyelve kölcsönhatásba lép a

44

gyomorban levő savval.) A két ellenkező kémhatású anyag pedig az emésztés elvégzése helyett egymással kel birokra, így a munka elvégzé­séhez megfelelő emésztőnedv nem áll rendelkezésre a gyomorban.

Na és mi történik akkor ott? Tudjuk, az ételnek mintegy három órát kéne a gyomorban tölteni, mielőtt a vékonybélbe továbbítódna. De ha emésztetlen marad, akkor nem továbbítódik, hanem ott helyben romlás­nak indul. Biztos föl tudnak idézni olyan étkezést, ami után még hat, hét, nyolc órával is „nehéznek" érezték magukat. Nos, akkor valószínűleg valamilyen étel nem tudott idejében lebomlani, talán épp fehérje és keményítő került össze. Olyan dolgok történnek ott ilyenkor, hogy senki sem kívánkozna oda. Az emésztetlen fehérje rothadni kezd, az emésztet­len keményítő erjedésnek indul, aminek a vége gyomorégés, gáz, fölfúvó-dás, fölfordult gyomor, és máris lehet szaladni valamelyik közismert savlekötő, vagy emésztést javító szerért, mint a Rolaid, a Gelusil, a Pepto Bismol, a Digel, az Alka Seltzer, a Gaviscon, a Gas-X, a Tempó, a Mylanta, a magnéziumtej stb., s tb„ stb. Ezek mindegyike arra való, hogy elnyom­ják a gyomorban rothadó és erjedő ételek okozta kellemetlen tüneteket.

Valami miatt sok táplálkozástudós és étkezési szakember egyszerűen hallani sem akar arról, hogy a gyomorban az étel egyáltalán megromol­hat, állítva, hogy ez képtelenség, mégha épp akkor rothadó táplálékkal van is tele az illető gyomra. Ezeknek valószínűleg kioperálták a józan eszüket. (De nem akarom úgy beállítani a dolgot, mintha valamennyiük tagadná az élettan ilyen nyilvánvaló tényeit. Sőt, többen léptek már velünk kapcsolatba, arról számolva be, hogy milyen sikeresen alkalmaz­zák gyakorlatukban ezeket az újféle ismereteket.)

Bizonyára ismerős élmény a hányás, hiszen szinte mindenkivel előfor­dult már, hogy okádnia kellett. Azt meg még a legutolsó táplálkozási szakértő is tudja, hogy a hányadék gyomortartalom, nem a nyelőcsőé, sem a vékony-, sem a vastag-, sem pedig a végbélé. Márpedig ha hat, vagy nyolc órával fogyasztása után kerül napvilágra a gyomorból olyan táplá­lék, aminek onnan már három óra után az ellenkező irányban, a belek felé távozni kellett volna, ott valami alapvető baj van. És milyen illata van az így előkerült tápláléknak? Kellemes, étvágygerjesztő, vagy éppen rothadó? Hát persze, hogy rettenetesen bűzös, merthogy meg van rohad­va. Tudom, gusztustalan, de így van!

Hihetetlen, de még az üyen bizonyíték, melyet maga a szervezet vet ki magából, még ez sem elég, hogy meggyőzzön egyes betonfejű, vaskalapos „hatóságokat". Nem tudom megállni, hogy ezzel kapcsolatban ne említ­sek meg egy tudományos értekezleten elhangzott vitát, amibe én is belekeveredtem. Az egyik résztvevő azt állította, hogy a gyomorban az étel nem képes megromlani, és kétségbe vonta az ételtársítás érvényességét, mivel szerinte nincs rá tudományos tapasztalat. Rámutattam, hogy nagyon is sok tudományos tapasztalat áll rendelkezésre, kezdve a Nobel-

45

díjjal kitüntetett dr. Ivan Pavlov munkásságával, aki úttörő szerepet játszott a megfelelő ételtársítás területén is. Ezt az állításomat az illető „szakértő" azonnal elvetette, mint tárgyhoz nem tartozót, noha elismerte, hogy sohasem hallott róla. Klasszikus eset: „ M á r döntöttem, ne zavarj meg tényekkel!" Lehet ezek után az ilyen embert egyáltalán komolyan venni? Dehát olyanok is akadnak, akik még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy a Föld lapos. Hagyjuk hát meg hitükben és gyomorgörcseikben az ilyen tántoríthatatlan „szakembereket";' akik nem hisznek az ételek megfelelő társításának elvében, csak arra vigyázzunk, nehogy mi is hozzájuk hasonlóvá váljunk.

Na, de mi van azokkal, akik rendszeresen fogyasztják ezeket a nem kívánt ételtársításokat minden látható emésztési panasz nélkül? Hát igen, az emberi szervezet alkalmazkodóképessége olykor valóban bámu­latos, a rengeteg visszaélés ellenére is látszólag jól képes működni. De vajon más kellemetlenségek nem zavarják az ilyen embereket? Fejfájás? Levertség? Pattanások? Hátfájás? Álmatlanság? Megfázás? Merthogy ezek is lehetnek a rossz emésztés tünetei. A válogatás nélkül elfogyasztott ételek sajnos megszedik a vámot Amerika népességén. A gyógyszerfo­gyasztás is ezt igazolja. De mindez elkerülhető, könnyen megelőzhető.

Egyszerűen ki kell csak próbálni! A legközelebbi sülthöz (vagy halhoz, vagy csirkéhez) ne keményítős köretet (burgonyát, rizst, kenyeret, tész­tát) együnk, hanem többféle, megfelelően elkészített (párolt, gőzölt, sütő­ben vagy parázs fölött sült, vagy ki hogyan szereti) zöldséget, s az egészhez egy jó nagy adag vegyes salátát. Nem kell éhen maradni, és finom, élvezetes is lesz. Bárki fogyaszthatja kedvenc ételeit, csak nem egyszerre! Burgonyára vágyik? Remek! Egyen meg föfogásként egy jókora sültkrumplit különféle zöldséggel és salátával. Vagy esetleg egy nagy tál finom főtt tésztára fáj az a fog? Nem gond! Készítsünk rá zöldséges mártást és fogyasszunk el hozzá egy kiadós tál salátát. Akinek az ízlése az enyémhez hasonlít, az nagyon szeretheti a szósszal nyakon öntött tört burgonyát kétszersülttel. Jó is az! Dehát azt mondják, rette­netesen hizlal. Lárifári, nem igaz! Csak akkor hizlal, ha marhasülttel, vagy valamilyen más fehérjével együtt kerül a gyomorba, mert az csinálja a bajt. Salátával, zöldségmártással és zöldségekkel együtt fogyasztva nyugodtan élvezhetjük az ilyen „tiltott" kedvenceket, egészséges és hosz-szú életünk veszélyeztetése nélkül, mert így nem terhelik fölösleges mér­gekkel a testet. Viszont az az étel nem táplál, amelyik romlásnak indul az emésztőcsatornában, az ilyen valójában csak a toxémia szintjét növeli.

Biztosak lehetnek benne, a megfelelő ételtársítás mindig hatásos. De még egyszer nagyon kérem, ne higgyenek nekünk, NE NEKÜNK, INKÁBB SAJÁT MAGUKNAK HIGGYENEK! Bizonyítsa be ki-ki saját maga számá­ra. Igazán nagyon egyszerű lesz megtenni! Egyenek egy hétig a hagyomá­nyos módon, azaz minden étkezéshez mindenfélét, együtt, úgy, ahogy az

46

a legtöbb táplálkozástudós és étkezési szakember hangoztatja. Aztán a rá következő héten pedig úgy, hogy nem párosítanak keményítőt és fehérjét ugyanannál az étkezésnél. (A legsötétebb „szakértő" sem állítja, hogy veszélyes lenne a marhasült burgonya nélkül.) A második hét végére már mindenki tudni fogja, mi is az, amit az ételek megfelelő társítása által nyerni lehet. Aki további bizonyosságot szeretne, térjen vissza a harma­dik héten a hagyományos, fehérjét és keményítőt összekeverő táplálko­zásra. Az a hét végleg el fogja dönteni a kérdést.

Látható, az egésznek semmi köze a hithez, ez csupán fiziológiai, élettani kérdés, így működik a testünk, s egészség, életerő támad ott, ahol ezt tiszteletben tartják.

Vonatkozik-e mindenkire a megfelelő ételtársítás elve? Igen, mindenki­re, kivétel nélkül. Az embernek is úgynevezett faj specifikus, azaz a faj minden egyedére jellemző emésztőrendszere van, ahogy valamennyi más faj egyedének emésztőrendszere is egyformán, az adott faj sajátosságai­nak megfelelően működik. A világ valamennyi méhe azonos ebből a szempontból, csakúgy, mint a zsiráfok, vagy a zebrák, vagy a kenguruk, vagy a gorillák. Sehol sem lelhető föl olyan élettannal foglalkozó kiadvány, amely az emberek emésztőszervei közti természet adta különbségeket hirdetné. Ez nem hit kérdése, ugyanaz történik az egyik ember gyomrá­ban, mint a másikéban. A megfelelő ételtársítás elve tehát akkor is érvényesül, ha nem hisznek benne, a hitetlenség nem befolyásolja hatá­sosságát, így azokra a táplálkozástudósokra is érvényes, akik — hála képességeiket meghaladó képzésüknek — oly rengeteg (bár néha téves) ismerettel vannak fölvértezve. (Igaz, inkább hagynák agyonverni magu­kat, semhogy ezt beismerjék.)

A megfelelő ételtársítás elvét nem lehet kétségbe vonni, nyugodtan nézek szembe bárki kihívásának, ha erről van szó.

De az igazságot az „igenek" és „nemek" között ne a hitvita döntse el, hanem a kísérlet, melyet mindenki elvégezhet saját magán, a legnagysze­rűbb földi laboratóriumban, azaz saját testén belül. Visszatérnénk-e a hascsikarós étrendre, ha már megtapasztaltuk a helyes ételtársítás nyújtotta előnyöket? Nem kérek többet, csak azt, hogy legalább egy hétig tegyék ki magukat ennek a könnyen végrehajtható, kellemes kísérletnek. (Érdemes ehhez beszerezni a TESTKONTROLL DIÓHÉJBAN című táblá­zatos segédletet. Megrendeléséhez e könyv elején, a fordítói előszóban található az útmutató.) Még egyszer: AZ A TUDOMÁNYOS, AMI MŰKÖ­DIK IS!

47

3. A GYÜMÖLCSFOGYASZTÁS HELYES MÓDJÁNAK ELVE

Ezt olvasva fölmerülhet a kérdés: — Mit akar ez a pacák a helyes gyü­mölcsfogyasztással? Az a helyes, ha szépen bekapjuk, megeszegetjük és kész.

Ez így igaz, de jó tudni azt is, hogy emésztőrendszerünk hogyan viszonyul a dologhoz. Nagyon sajátos testi föltételek szükségesek ahhoz, hogy a gyümölcs hatásosan és hatékonyan hasznosuljon. Emésztődésé-vel kapcsolatban a gyümölcs rendkívüli tulajdonságokkal bír.

A korábbiakban azt állítottam, hogy az ételnek nagyjából három óráig kell a gyomorban maradnia. Van egy kivétel e szabály alól, ez pedig a gyümölcs. A gyümölcs az egyetlen étel, amely nem kíván emésztést a gyomorban, mivel tartalmazza saját emésztöanyagait, enzimjeit, érett állapotában már mintegy előemésztett, így csupán húsz-harminc percre van szüksége, hogy áthaladva a gyomron a bélbe kerüljön, ahonnan tápanyagai fölszívódhatnak a szervezetbe.

Tudni kell, hogy a gyümölcs minden tápanyagot tartalmaz, amit a test megkívánhat önmaga fölépítéséhez és az élet fönntartásához. Energia­hordozóként glükózt a szénhidrátok közül, vitaminokat, ásványi anyago­kat, zsírsavakat, valamint aminosavakat fehérjéi fölépítésére. Ezért kell figyelmet fordítani helyes, megfelelő módon történő fogyasztására. Két fontos föltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a szervezet hozzájusson az élet eme lényeges építőköveihez. Az első a gyümölcs meglehetősen kényes mivolta miatt az, hogy csak frissen és csak érett állapotban együk. Akár eredeti, akár gyümölcslé formájában fogyasztjuk, a friss az egyetlen állapot, ahogy a test számára a gyümölcsök páratlan értékei hasznosulni tudnak. Főtt, tartósított gyümölcs, gyümölcsíz, lekvár, befőtt, hőkezelés­sel csírétlanított (pasztörizált), vagy sűrítményből előállított gyümölcslé mind erjedésnek indul, amint a gyomorba ér, tehát savassá válva a test toxikus terhelését növelik csupán, ugyanakkor a friss gyümölcs és a friss gyümölcs leve a lehető leghatásosabban segítik a szervezetet önma­gát mérgező maradékoktól megtisztító munkájában.

A második fontos föltétel az, hogy a gyomron való gyors keresztüljutás érdekében a GYÜMÖLCS CSAKIS ÖNMAGÁBAN FOGYASZTANDÓ ÉS KIZÁRÓLAG ÉHGYOMORRA, SEMMIVEL SEM EGYÜTT ÉS SEMMIKÉP­PEN NEM KÖZVETLENÜL A MÁSFÉLE ÉTEL UTÁN. Az étkezés közben, vagy az édesség, desszert gyanánt étkezés után fogyasztott gyümölcsök a felelősek azért a rengeteg félreértelmezésért, melyek szerint a gyümölcs savképző, hizlaló, túl magas kalóriatartalmú, vízvisszatartó hatású len­ne. Ugyanis, ha a gyümölcs arra kényszerül, hogy más, hosszasan emésztődő ételekkel együtt a gyomorban pihenjen, akkor ott nagyon hamar erjedésnek indul. Ilyen körülmények között valóban káros lesz a hatása. De helyesen fogyasztva — azaz éhgyomorra és önmagában — a

48

friss gyümölcs és friss gyümölcslé csak előnyös hatással lehet az egész­ségre.

Aki nem hiszi, járjon utána, igazolja magának saját szervezetén. Né­hány étkezésnél fogyasszunk gyümölcsöt az evés után, majd cseréljük meg a sorrendet, és fogyasszuk el a gyümölcsöt éhgyomorra, húsz­harminc percet kivárva a következő fogásig. Figyeljük meg a két módszer hatása közötti különbséget.

íme egy további szolgálat, melyet a gyümölcs tehet egészséges életünk tartamának és tartalmának növelése érdekében. Aki még nem olvasta a TESTKONTROLL című könyvet, azt talán most meglepi az alábbi állítás: A HAGYOMÁNYOS, BŐSÉGES REGGELI FOGYASZTÁSA AZ EGYIK LEGE-GÉSZSÉGTELENEBB TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁS. Kereskedelmi csali csu­pán az a hírverés, miszerint a reggeli a nap legfontosabb étkezése, amit bárki könnyen bevesz, horgostul, damilostul, nehezékestül, ha nem elég járatos az ember élettanában. A reggeli éppenséggel a legfontosabb kihagyandó étkezés! E kijelentésem igazságának belátását mindenkinek saját józan megítélésére bízom, miután elolvasta az alábbi magyarázatot. (A kipróbálást is csak javasolni tudom!)

Tudjuk már, hogy az emésztés több energiát igényel, mint bármely más élettani folyamat. A megtöltött gyomor rögtön az első helyre kerül az elvégzendő föladatok sorrendjében, testünknek azonnal meg kell kez­denie az emésztést, ami hatalmas energiát köt le. Evés után ezért érzünk fáradtságot, ezért alakult ki a délutáni szieszta szokása, ezért figyelmez­tettek gyerekkorunkban, hogy ne menjünk úszni közvetlenül étkezés után. Vagy idézzük vissza a legutóbbi ünnepi lakomát. Az utolsó falatok legyűrése után ugrálni, vagy leheveredni volt inkább kedvünk?

Ébredéskor vagyunk legtevékenyebbek, de ez az az időszak, amikor szükség is van a sok energiára. Ehelyett mi arra pazaroljuk a rendelke­zésre álló munkavégző képességet, hogy megkísérelje megemészteni a hagyományos, bőséges reggelit, ami különben is pimasz arculcsapása a megfelelő ételtársítás szabályainak.

Testünkre ez akkora föladatot ró, hogy nem csoda, ha elpilledünk, s rohanunk a kávéfőzőhöz, hogy hódolva az Amerika-szerte elterjedt szo­kásnak, már a korai órákban ezt az élénkítőszert vegyük magunkhoz. Az igazán nagy baj ráadásul az, hogy a reggeli emésztésére így fölöslegesen elvesztegetett energia a legfontosabb élettani folyamatot, a kiválasztást rövidíti meg, mivel a napnak ama szakaszára jut, amikor a szervezet öntisztító, a mérgező maradékokat kiürítő tevékenységének kéne előtér­ben lenni. Ha rendszeresen, naponta tesszük, akkor szervezetünknek soha nem lesz alkalma egészségteremtő tevékenységének elvégzésére, ezáltal — törvényszerű következményként — szinte édesgetjük magunk­hoz a különféle betegségeket.

49

Ezért kell ébredés után csak gyümölcsöt enni, mivel az jószerivel nem fogyaszt energiát az emésztéshez. Ez az igazi reggeli!

Ha segíteni akarjuk — és miért ne akarnánk — szervezetünket a belső mérgező hulladékok eltávolításában, akkor A LEGHASZNOSABB SZO­KÁS, A M I N E K CSAK HÓDOLNI LEHET, AZ LESZ, HOGY KIZÁRÓLAG FRISS GYÜMÖLCSÖT ÉS FRISS GYÜMÖLCSBŐL KÉSZÜLT GYÜMÖLCS­LEVET FOGYASZTUNK A REGGELI ÉBREDÉSTŐL EGÉSZEN DÉLI 12 ÓRÁIG. Kizárólag! Bármi más ottmarad a gyomorban és hátráltatja a kiválasztás folyamatát.

Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy minden kárba ment, ha csak egyszer is eltérünk ettől a szabálytól. Nem, nem! (Persze mennél ritkáb­ban sértjük meg, annál jobb!) Ha hetente csak háromszor-négyszer betartjuk, már az is több a semminél.

Próbáljuk ki, legalább egy hétig, mielőtt elfogadnánk, vagy elutasíta­nánk. A következő héten vissza lehet térni a szokásos reggelikhez, hogy még jobban észre lehessen venni a különbséget. Nem kell szakemberhez menni, hogy szembetűnjön a kellemesebb közérzet. A siker mindent igazolni fog.

Azért foglaltam a fentiekben össze a test élettani működésének napi három szakaszát, illetve az étkezési szabályok három alapvető elvét, mert ezek is szerves részei az egészség építőelemeinek és a Természetes Hygiéniának, valahogy úgy, ahogy a habarcs is mindenhol jelen van a ház téglái közt. Aki ezen elvek alaposabb leírására is kíváncsi, kérem tanul­mányozza korábbi könyvünket, melynek címe: Fit for Life. (Magyarul: TESTKONTROLL.)

50

A Teremtés minden vonatkozásában lenyűgöző, csúcsán a legcsodálat-raméltóbb teremtménnyel, az emberrel. Az emberi test egészségre és boldogságra teremtetett. A földi lét úgy értelmes, ha örömmel és életerő­vel telített. Lelkesedés, jó közérzet, korlátlan energia, szárnyaló életöröm szükségeltetik, hogy összhangban élhessünk a létezés hatalmas mester­művével.

De lehetséges-e ez? Hogy a gyerekek a minden elképzelhető nyavalyák nélkül nőjenek föl, mentesen középfül-gyulladástól, fertőzéstől, meghű­léstől, bőrkiütéstől, gyomorpanaszoktól? El lehet-e jutni a felnőttkorhoz fejfájások, gyomorgörcsök, pörsenéses bőr és elhízás kéretlen kísérete nélkül, testben és lélekben kiegyensúlyozottan? Le lehet-e élni a felnőtt életet az ezernyi kín és fájdalom nélkül, melyek szinte elkerülhetetlenek­nek látszanak, feszültségektől és betegségektől szabadon, szeretetre alapozott kapcsolatokkal?

Igen! Kérdés nem fér hozzá, hogy igenis lehetséges, méghozzá VALA­MENNYIÜNK SZAMÁRA LEHETSÉGES!

(Marilyn Diamond)

Az emberi faj évmilliók óta létezik a Földön. írott történelme alig 6000 esztendős, az egészséggondozásról szóló legrégibb följegyzések mintegy 3000 évesek. Nagyon valószínű tehát, hogy az őseinknek már a modern orvostudomány előtt is voltak fogalmaik az egészségről. Talán jobbak is a mieinknél, hisz ők évmilliókat éltek meg a korszerű orvostudomány manapság ,,élvezhető" mindenféle „vívmánya" nélkül. Erősnek, kitartó­nak és ügyesnek kellett lenniök, puhányok aligha szelídíthettek volna például lovat. Mi nem is léteznénk, ha eleink harcba szálltak volna a Természettel, hiszen elvesztették volna a csatát. Nem, ők összhangban éltek a Természettel és hatalmas ösztönös tudásuk tette lehetővé, hogy megéljenek, szaporodjanak, hogy az újabb és újabb nemzedékek fölneve­lődjenek.

Miből állhatott ez az ösztönös tudás? Gondoljuk csak bele, hogyan

52

éltek: szabadban, napfényben, a Nappal együtt feküdtek és keltek, tiszta vizet ittak, a Természet által nyújtott ételeket fogyasztották, napjaik a közösség4tapcsolatrendszerén belül teltek és főleg testi, fizikai tevékeny­séget végeztek.

Tudásuk örökösei mi vagyunk, ismereteik valahol mélyen bennünk szunnyadnak, még ha a civilizáció annyi sok értelmetlen akadályt épített is föl Természet és ember közé. Szerencsére mindig akadt, aki megőrizte és továbbadta ezt az ősi tudást. Manapság ismét felerősödik hangjuk.

Krisztus előtt már 1500 évvel a görög kultúrterületen Aszklepiosznak templomai és gyógyító szentélyei voltak, melyeket papok irányítottak. Források közelében, pagonyokban alakították ki őket, válogatottan szép helyeken, tengerre, vagy hegyekre nyíló kilátással. Victor W. Robinson írja The Story of Medicine (A gyógyítás története) című művében: „ M á r a látvány előcsalta a remény első halvány mosolyát a megviselt beteg arcán". Ezek az akkori „közkórházak" másfél évezreden keresztül szol­gálták az egyik legnagyszerűbb civilizáció sok százezer tagjának gyógyu­lását, ma is példát adva a kezelés, a beteggel való megfelelő bánásmód területén. Ránk maradt szobraik sejtetik egészségőrző módszereik hatá­sosságát és az akkor élt emberek testi egészségének magas fokát.

Régebbi elődeinkhez hasonlóan ezek a gyógyító papok is arra támasz­kodtak, amit a Természet adott. A természetes élettani szükségleteket nyújtották a gyógyulást keresők számára: üde, friss levegőt, tiszta vizet, napfényt, ételt, pihenést, alvást, csodálatos környezetet és érzelmileg fölemelő társaságot. Hogy ez mennyire elfelejtődött napjainkra, arra íme egy idézet Dr. Herbert M. Shleton-nak, e század egészségügyi reformokat szorgalmazó egyik élharcosának Rubies in the Sand (Ékkövek homok­ban) című könyvéből.

„A múlt században a kórházak cserzőudvarok, vágóhidak és hasonló, káros kipárolgású létesítmények környezetében épültek. Manapság meg forgalmas városi központokba építik őket, ahol az utcai forgalom „gon­doskodik" a lehető legnagyobb zajról és szén-monoxid-sűrüségről. A modern kórház belül sem kevésbé lármás. Nyüzsgő, akár egy főpályaud­var, tele dohányzó orvosokkal, nővérekkel, személyzettel, betegekkel és látogatókkal, a vegyszerek orrfacsaró bűzével, nyugalom helyett nyugta­tószerekkel. Büféautomaták árusítják minden emeleten a vadító szénsa­vas „üdítőt", s mindenki szorgalmasan hörpöli is ezeket a népszerű mérgeket. Soha el nem múló csodálat illeti az ókor gyógyító papjait, akik nem maró gyógyszerszaggal, hanem virágokkal és kellemes illatszerekkel telítették a gyógyhely levegőjét és lágy, dallamos zene lengte be szen­télyeiket a büfégépek fülsértő csattogása helyett."

53

Krisztus után úgy 400 körül, az Aszklepion-szentélyek végső hanyatlá­sa után sorra sötétebb és sötétebb korok következtek, az emberi testet egyre inkább ellenségként tekintették, a figyelmet a földön túli életre irányították. E korszakok alatt távolodott el a gyógyítás a Természettől, föladva az évmilliók alatt kialakult természetközpontú gyógymódokat, s feledve az ösztönös tudást. A gyógyulást keresők inkább csodaszerekbe vetették bizalmukat, s ekkor kezdett terjedni fokozatosan mindenféle méreg a betegségek kezelésére. Még 300 évvel ezelőtt is denevérvért itattak, trágyát, vizeletet, székletet, egeret, angolnát, kígyót, békát, pókot, múmiaport, fatetűt, állati zsigeri, agyvelőt, koponyát, nyálat, menstruá­ciós váladékot, fülzsírt, körmöt és karmot alkalmaztak gyógyítás céljából. De manapság sem sokkal jobb a helyzet! Kivonatok készülnek rothasztott majomveséből és más állati szervekből, mirigyekből, állati hormonokat, vemhes kanca vizeletét, megfertőzött lovak gennyét, vért, méhlepényt, magzatvizet, kígyómérget, mustárgázt használnak jelenleg is oltóanya­gok, szérumok, „egészségjavítók", orvosságok, szépítő- és fiatalítószerek készítéséhez és vegyszeres kúrához. A betegeken kísérletezve most is mindenféle mérgező anyagot bevetnek. A szerek „mellékhatása" nem­egyszer rosszabb, mint az eredeti betegség, amire alkalmazzák őket.

Valóban elképesztő dolgokat műveltek és müveinek testünkkel az egészség nevében, a gyógyítás örve alatt. Évszázadokon keresztül az érvágás, a köpölyözés volt a legelterjettebb gyógymód és nadályokkal szívatták a betegek vérét, így próbálták visszahozni az egészséget. A friss levegőt ellenségének kiáltották ki. Dr. Olivér Wendell Holmes írta egyszer, az orvostársai által ajánlott gyógymódok elképesztő hülyeségét ostorozva: „A Teremtő az égből fényt, levegőt és vizet bocsát le teremtményei számára. Az ember mindezt fullasztó odúkba zárja, aztán tanakszik, ugyan mitől szenvedhetett ki felebarátja." A századfordulón kitiltották a friss zöldséget és gyümölcsöt a kórházakból, mert néhány orvos úgy vélte, betegséget okoznak. Manapság pedig a valaha ismert leghalálo­sabb behatást, ionizáló sugárzást alkalmaznak a legsúlyosabb betege­ken. Ösztöneink tiltakoznak, de elvárják, hogy megértsük és elfogadjuk mindezt.

Az Egyesült Államokban több orvos és kórház található, mint a világ bármely más országában. Mégis az amerikaiak vezetik a világranglistát a degeneratív, vagyis elfajulásos betegségekben! Gyermekeink 12 százalé­ka valamilyen születési hibával jön világra. Nálunk minden idős ember­nek átlagosan évi tizenhárom gyógyszert írnak föl. A szerveket meg úgy ültetgetik át az emberekbe, mint fákat a kertbe.

54

(Harvey Diamond)

Az Egyesült Államokban az egészségügy évi kiadásai csaknem 500 milliárd (500 000 000 000) dollárra rúgnak. Ennek ellenére minden áldott nap négyezren halnak meg szívbetegségben és rákban. Ebbe belegondolva arra kezd gyanakodni az ember, hogy itt valami nincs rendjén. Ha ehhez meg hozzávesszük a milliókat, akik ízületi bántalmak -tól, bőrbetegségektől szenvednek, a cukorbajosokat, a kedélybetegeket, s akiknek az emésztőrendszerével, májával, veséjével, prosztatájával van­nak bajaik, (a test szinte minden táját említeni lehetne itt), akkor még nehezebb nem észrevenni az ellentmondást. Lassan már oda jutottunk, hogy a beteg állapotot vesszük szokásosnak. Helytelen! Az egészség legyen a mindennapi, mert az a normális.

A jó egészség velünk született jog. Nem testünk és testműködésünk a ludasak abban, ha egészségünk megromlik. A MEGBOMLOTT EGÉSZ­SÉG IGAZI OKA ABBAN REJLIK, HOGY FIGYELMEN KÍVÜL HAGYJUK AZ ÉLET SZABÁLYAIT ÉS KÖVETELMÉNYEIT. MINDEN BETEGSÉG A TERMÉSZET TÖRVÉNYEINEK ÁTHÁGÁSÁBÓL ERED. A Természet tör­vényeit meg lehet sérteni, vissza lehet velük élni, figyelmen kívül lehet őket hagyni, de megváltoztatásuk képtelenség. A huszadik emeltről kiugró ember sem megváltoztatja a tömegvonzás törvényét, csupán il­lusztrálja azt. Bármivel vissza lehet élni. Mindenki maga dönti el, hogy a realitásokhoz igazítja cselekedeteit, vagy figyelmen kívül hagyja a szabá­lyokat, de méltó jutalmát — avagy büntetését — tettei szerint nyeri el.

Az egészség önmagától megteremtődik. A Természet olyanná alkotta testünket, hogy az halálunkig képes fönntartani ezt az állapotot, ha nem teszünk ellenére. A szervek és szervrendszerek életerősen, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy fognak működni. Ez számukra a legegyszerűbb, könnyebb, mint rendkívüli körülmények terhelése elle­nére funkcionálni. Még a mosolygáshoz is kevesebb izommunka kell, mint a fintorgáshoz. A normális, mély légzés megy magától, de a lélegzet visszatartása már nehézségekkel jár.

Ugyanakkor elképesztő a szervezet roppant alkalmazkodóképessége és ereje. Sokszor évekig folytatódó borzasztó bánásmód ellenére is megőrzi működőképességét. Igen tartós, vagy nagyon nagymértékű visszaélés képes csak végül megbontani az egészséget. Ekkor jelentkezik a beteg­ség.

Az élet természeténél fogva egészséges. Az egészséget megfelelő körül­mények közt el se lehet kerülni, mert egyszerűbb fenntartani a jó, mint a rossz egészségi állapotot. A betegség nem magától lesz, azért meg is kell dolgozni, keményen, kitartóan! Szerencsére a Természet — melynek, ne feledjük, mi is részei vagyunk — mellettünk áll, törvényei az egészsé­get pártolják. Nyilvánvaló, hogy minél inkább szabályai szerint élünk,

55

annál jobb nekünk. Ha természetes hajlamainktól nem választottak volna el a civilizált társadalom „vívmányai", a propaganda, a beidegzé­sek, akkor ösztönösen jól gondját tudnánk viselni magunknak, s életün­ket a megérdemelt jó közérzetben élhetnénk le. AZ EGÉSZSÉGES ÉLET NEM ELSAJÁTÍTANDÓ MŰVÉSZET, HANEM OLYAN ÖSZTÖNÖS ÉLET­MÓD, AMELYHEZ CSAK VISSZA KELL TÉRNI!

A méh nem tanult szerkezettant, mégis tud kaptárt építeni. A tehén is minden kémiai ismeret hiánya ellenére át tudja alakítani a füvet tejjé. Mi, emberek is rendelkezünk velünk született ösztönökkel. A Természet törvényei már azelőtt is léteztek, mielőtt az orvosokat, a kórházakat, az étrend-specialistákat, táplálkozástudósokat (és sokféle egymásnak el­lentmondó tanaikat) föltalálták volna.

KEVESET ÉR A TUDOMÁNY, HA A NAPFOLTOKAT MEG TUDJA MAGYARÁZNI, DE ÉLETÜNK TÖRVÉNYEIT NEM, SEM EZEN TÖRVÉ­NYEK MEGSZEGÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEIT. A többi földi lényhez hasonlóan nekünk, embereknek is vannak biológiai szükségleteink, melyekkel tisztában kell lenni, hogy szerintük élhessünk, különben a biológia törvényein kívül rekedünk. E törvényenkívüliség miatt aztán betegséggel, szenvedéssel, korai halállal lakolunk. Az élettan törvényei­nek megértése lesz tehát a kulcs az energikus, egészséges és hosszú élethez. A különféle és változó, föl- és letűnő elméletektől, szempontoktól és szemléletektől függetlenül az emberi faj egyedeinek igényei állandóak, ugyanazok és változatlanok.

AZ EGÉSZSÉG HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ÉS MEGTARTÁSÁNAK MÓDJA AZ EGÉSZSÉGES ÉLETVITEL. Nem véletlen új fölfedezés, nem rejtett kutatás eredménye, nem titok, hanem létezésünk kezdete óta bennünk meglévő tudás, hogy az ember biológiai igényei, akár beteg, akár egészsé­ges, az élethez kötődnek. Mik is hát ezek? Ugyanazok, melyekkel eleink is éltek: levegő, víz, táplálék, napfény, testmozgás, pihenés, alvás és szere­tet.

Ugyanilyen fontos a tisztaság, a kellemes környezet és a meghitt időszakok. Mindezek értéke fölbecsülhetetlen, a szegények számára is hozzáférhető, de csak pénzen meg nem vásárolható. Fuldoklónak a levegő, szomjazónak a víz a világ minden kincsénél értékesebb, s a napfény többet ér a világ bármely műremekénél.

Nem lehet az egészségnek csupán egyik elemét vesszőparipaként kira­gadni, s a többiről megfeledkezni. Nem lesz jó a közérzete annak, aki csak az étrendjére figyel, de elhanyagol minden testmozgást, ahogy annak sem, aki ugyan rengeteget mozog, de elfelejtkezik a kellő pihenésről, ráadásul az étrendje is helytelen. Az egészség elemei közül egyik sem mellőzhető tartósan, ahogy a túlhangsúlyozásuk sem vezet jóra; az elemek közötti megfelelő egyensúly az eszményi. Teljességre és tartós­ságra kell törekedni, az egészség építőelemei közti összhangra, hiszen

56

teljes és tartós egészségre vágyunk. Az egészség az életmód függvénye. EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD EGÉSZSÉGET EREDMÉNYEZ.

Sajnos túlságosan is sokan ringatják magukat abba a hitbe, hogy ők aztán bármit kibírnak, s ha mégsem, akkor majd a megfelelő pirula vagy injekció szépen mindent helyretesz. Pedig csupán ösztöneinkre kéne hallgatni, hiszen egyszerű logikával is rá lehet jönni: mérgekből nem támad egészség, erőszakkal a jó közérzet nem hozható létre, egészséget csak egészséges életmód eredményezhet. Egészségesen ugyan kinek jutna eszébe például besugároztatni magát? De betegen megtesszük.

Ismét saját kezünkbe kell hát venni egészségünk irányítását. Sokan elhárítjuk magunktól a felelősséget, mintha a test védtelen áldozat lenne a mindenfelől leselkedő betegségekkel szemben, a körülmények áldoza­ta. Nagy tévedés! Nagyon is sokat tehetünk saját egészségünk érdeké­ben.

A levegő, a víz és az étel a legfontosabbak az egészség építőelemei között, hisz nélkülük elpusztulnánk, de hosszú távon a többi is lényeges. Valamennyiről szó esik majd. Némely állítás túl egyszerűnek tűnhet. Épp ez a szép a Természet ajándékaiban: egyszerűek, erejük mégis hatalmas. Elhitették velünk, hogy rettentő nehéz a változtatás, ezért gyanússá válik, ami könnyű. A változtatások igazi hatása együttesen fog csak érvénye­sülni. Ami önmagában jelentéktelennek látszik, annak hatása megsok­szorozódik a többi összetevő társaságában, kölcsönhatásuk adja erejü­ket. De mindez azonnal nyilvánvalóvá válik mindenki számára, amint elkezdi alkalmazni őket magán.

AZ ÉLET LÉNYEGE AZ ENERGIA

(Marilyn Diamond)

Miután megismerkedtünk az egészség összetevőivel, most már be tudjuk építeni ezeket egy átfogó életvitelbe, hogy irányítás alá vonjuk energiánkat. Azért fontos ez, mert a munkavégző képesség, AZ ENERGIA, AZ ÉLET LÉNYEGE. Energiabőség = pazar élet. Minden testi folyamat energiafüggő, minden élettevékenységnek energiára van szüksége, tehát a test természetes gyógyító folyamatainak is, noha gyakran akkor nem jut energiához, amikor épp a legnagyobb szüksége lenne rá.

A Természetes Hygiénia alaptétele, hogy A GYÓGYULÁS A TEST SAJÁT BIOLÓGIAI FOLYAMATA, TEHÁT NEM A TESTRE GYAKOROLT KÜLSŐ BEHATÁS. Ahogy egyetlen megtermékenyített petesejtből felnőtt emberré tudtunk válni, testünk ugyanúgy képes önmaga gyógyítására is. Tudatos értelmünknél sokszorta nagyobb az az intelligencia, amivel a testi növe-

57

kedés önműködően, minden külső segítség nélkül létrehozza saját ma­gát, az egészség építőelemeinek — mint nyersanyagoknak — a fölhaszná­lásával. Még akkor sem áll meg ez a folyamat, ha egyes elemektől meg van fosztva, de jobban növekszünk, ha elegendő friss levegő, tiszta víz, jó étel, és napsütés áll rendelkezésre, s ha elsajátítjuk, hogyan tartsuk magun­kat tisztán, kellemes környezetben, szerető törődéssel körülvéve, béké­ben. Elképzelhető-e, hogy ez a test önmagát létre tudja hozni, de a karbantartáshoz már külső segítségre; művi beavatkozásra van szüksé­ge? Nem, akár szabad szemmel is látható, ahogy például egy vágás begyógyul, egy csont összeforr, hogy testünk gyógyítani is képes önma­gát.

Bármi is a gond, a szervezet maga megoldja azt. Tudom, szokatlanul hangzik, nehéz ezt elfogadni, annyira hozzászoktunk, hogy a betegséget „kezelni" illik, orvossággal, sebészeti beavatkozással, vagy valamilyen más bevett gyógymóddal, de tény, hogy az EMBERI TEST OLYAN REND­SZER, MELY ÖNMAGÁT MEGJAVÍTANI IS KÉPES, ÉS FOLYTONOSAN AZ EGÉSZSÉGES ÁLLAPOT ELÉRÉSÉRE TÖREKSZIK. Amikor ez a cél nem teljesül, akkor rendszerint mi magunk állunk, akarva-akaratlanul, ennek útjába. Beavatkozunk, próbálkozunk, elkövetünk mindenfélét, hogy jobban legyünk, de a káros életmód annyi energiát fölél, hogy végül nem marad belőle elég a test öngyógyításához.

A betegség a test energiaválsága. Betegségteremtő életmódokkal meg­fosztjuk szervezetünket az egészség alapelemeitől, aztán meg el nem tudjuk képzelni, ugyan mitől is betegedhettünk meg. Pedig nincs itt semmi rejtély! A megfelelően megválasztott életmód mellett a TEST EGÉSZSÉGBEN MEG T U D J A MAGÁT ŐRIZNI, HA HAGYJÁK. Az egész visszavezethető az energiára. Ha nincs elég energia, akkor a test nem tud kielégítően működni. Minden szervünk megfelelő működésének alapja a kellő energiaellátás.

Akár egy gépkocsi villamos hálózatát is vehetjük párhuzamként. Feltöl­tött akkumulátor mellett minden simán megy, könnyen forog az indító, a motor hamar indul, jól működik a gyújtás, az összes gyertya megfelelő szikrát ad, a fényszórók éles fényt vetnek, harsog a duda, amikor megnyomják, s bekapcsolva tisztán szól a rádió. Ha viszont lerobbant az aksi, akkor csak nyöszörög az indító, nem akar beugrani a motor, halványan pislognak a lámpák, a kürt legfeljebb hörögni képes, a rádió­vétel gyenge. Az akkumulátor szolgáltatta áram nélkül a kocsi „szervei" megszűnnek működni.

Testünkben is hasonló a helyzet. Az idegenergia kiindulóhelye az agy. onnan jut el a test minden részéhez a gerincvelőn, és az abból kilépő, az egész szervezetet behálózó idegeken keresztül. Ha van elegendő energia, akkor a szervek, szervrendszerek is megfelelően tudnak működni. Az emésztés kielégítő, a légzés jól szelel, a vérkeringés a megfelelő mérték-

58

ben működik, az anyagcsere folyamatai, a fölvétel, a fölszívódás és a kiválasztás mind rendben, hatékonyan zajlanak. A test szövetei és nedvei tiszták, üdék, a sejtek egészségesek, tápanyagellátásuk biztosított. Vi­szont, ha nem törődünk az energiaellátás megfelelő szinten tartásával, ha hagyjuk lemerülni az „akkut", annak valamennyi testműködés kárát látja. Rossz emésztés, akadályozott tápanyagfölvétel, fölszívódás és kivá­lasztódás, keringési elégtelenség, légzési nehézség támad. És mit gondol­nak, :mi történik még? A test minden szövete, nedve megváltozik, besava-nyodik, megkeseredik. A sejtek nem jutnak hozzá a megfelelő tápanya­gokhoz, romlik a közérzet, hanyatlik az egészség. Tehát megbetegszünk!

Melyik dolog tűnik hát a legfontosabbnak a folyamatban? Az idegener­gia! De tulajdonképpen mi is az az idegenergia? Senki sem tudja ponto­san meghatározni, ahogy az elektromosság tökéletes magyarázata is várat még magára, de ez nem akadálya annak, hogy széles körben fölhasználjuk, mert ismerjük (vagy legalábbis a villamosmérnökök isme­rik) hatásait és az elektomosságra vonatkozó törvényeket, tehát lénye­gének teljes megértése nélkül is tudjuk azt hasznosítani. Ha ismerjük az energia eloszlásának és hasznosulásának törvényszerűségeit a szerveze­ten belül, akkor azt ugyanúgy az értelem irányítása alá vonhatjuk, ahogy a villamosmérnökök az elektromosságot. A testi energia ellenőrzésével egyben az egészség irányítását is kézben tartjuk. Egészséges életmódot kezdünk azáltal, hogy figyelmet fordítunk energiáink fölhasználódásá-nak mikéntjére.

Minden életműködés használ föl idegenergiát, a pislogástól kezdve a lélegzésen keresztül az emésztésig, a hallás, a látás, az evés, a gondolko­dás, az izommunka, a beszéd, az érzékelés, — valamennyi. De hogyan pótlódik ez az idegenergia? Alvás és pihenés által, csakis akkor, ha szünetel az aktivitás. Nagyon egyszerű az egyenlet: ha több idegenergiát használunk el, mint amennyit visszatoltunk, akkor a test idegenergia­szintje lecsökken, és egy nagyon is ismertjelenség lép föl: a kimerültség. Érdemes megérteni, hogy aztán el tudjuk kerülni. A kimerültség, ener­váltság azt is jelenti, hogy a testi folyamatok is legyengülnek. A szervek működése nem lesz kielégítő, és egy általános renyhe helyzet alakul ki. A kimerültséggel testünk az „önmérgezés" állapotába jut.

Hogyan? Tényleg egyszerű rá a magyarázat: kevés az idegenergia, semmi sem működik tisztességesen, így a kiválasztás folyamata sem, aminek a testben fölhalmozódó mérgező anyagok eltávolítása lenne a dolga. Vagyis egyre több ilyen káros anyag gyűlik össze, ami tovább hátráltatja a többi élettevékenységet, mert azok elvégzéséhez még keve­sebb idegenergia marad. Romlik az emésztés és a fölszívódás hatékony­sága is. emiatt még több méreg marad a testben, mert a bele került ételek földolgozódás helyett romlásnak indulnak, s így önmagát erősíti az önmérgezési folyamat. Érthető már, hogy miért vezet a fáradtság rossz

59

közérzethez? A mérgezettségi szint végül olyan magasra szökhet, hogy belebetegszünk. A betegség azon a testrészünkön fog először jelentkezni, amellyel legmostohábban bántunk, vagy amelyik más, például örökletes okok miatt a leggyengébb, a legérzékenyebb.

Az élethez energiafölhasználás szükséges. Azt jelentenék a föntiek, hogy be kell szüntetni az energiakifejtést? Szó sincs róla! De arra igenis oda kell figyelni, hogy mire és hogyan költjük el értékes energiáinkat, mert munkavégző képességünk nem korlátlan. Fáradtnak, levertnek érzi magát, akinek elfogy az energiája, majd bele is betegedhet. Ezért kell abbahagyni energiánk túlzó és értelmetlen pocsékolását. Egy kimerítő hét után jöjjön el az ideje a helyes étkezésnek, a rendszeres testmozgás­nak, a friss levegőn tartózkodásnak és a kiadós alvásnak. Az érzelmi „elszennyeződés" szintjét is szállítsuk alacsonyra; tehát ne ekkor legyen a vendégjárás, az ivászat, a lelkizés, vagy a mérgelődés.

Az egésznak az a titka, hogy megtartsuk az egyensúlyt, hogy ne használjunk el több energiát a nap folyamán, mint amennyi vissza tud töltődni az éjszaka során. Hagyjuk el a túlzásokat, a túlmunkát, de az élvezetek túlhajtását is, a dőzsölést, a kicsapongást, a túltáplálást, tehát általában minden kerülendő, ami mértéktelen: a túlzásba vitt nemi élet, az eltúlzott érzelmek, izgalmak, aggodalmak. A kocsi fényszóróját is kikapcsoljuk este, különben reggelre lemerül az akkumulátor. Ugyanígy ki kell kapcsolnunk testi energiánk fogyasztóit is, ha nem lerobbant telepekkel akarjuk kezdeni a következő napot.

A fáradtság idültté is válhat. Egy darabig remekül mennek a dolgok, nagyszerű közérzet mellett, aztán hirtelen leereszt az ember, mert túlhaj­totta magát. Kikészül, rosszul kezd kinézni, gyengének érzi magát, ko­lonccá válik számára az élet. A szervezet így jelzi, hogy a mérgek szintje magas. Ilyenkor szerencsére még könnyű visszanyerni a rendes ener­giaszintet, csak be kell tömni a lékeket.

Vegyük sorra az egészség összetevőit. Eleget tartózkodunk-e friss leve­gőn, végzünk-e elegendő testmozgást? Hozzájut-e a szervezet tiszta víz­hez és elegendő egészséges táplálékhoz, napfényhez? Kipihenjük, ki-alusszuk-e magunkat? Kellemes a környezetünk, szeretet jellemzi-e kap­csolatainkat? S mindezek az összetevő elemek egyensúlyban vannak-e? Ahol a válasz nem, ott mindenkire rábízom, maga találja ki tennivalóját, mert erre csak ö képes, és senki nem tudja azt elvégezni helyette. Véget ért az egészségvárás passzív korszaka. EGÉSZSÉG KIZÁRÓLAG EGÉSZ­SÉGES ÉLETMÓDBÓL T Á M A D .

Mindennapi életünkben sok olyan szokásnak hódolunk, amiről nem is sejtené az ember, hogy mennyi energiát fölél, elpazarol. Rengetegen hiszik, hogy a tévé előtt ki tudnak kapcsolódni. Ez bizony alaposan vitatható! A legtöbb televíziómüsor elfáraszt, érzelmileg és értelmileg egyaránt. Az éjszakai hírek is alaposan hozzájárulhatnak a kimerültség-

60

hez. Ugyan ki tagadhatná? A tv-műsorok szerves része a folyamatos beszéd, mely további zajterhelés az amúgyis zajos mindennapokhoz. Vagy láttak már olyan szurkolót, aki eDazult állapotban nézte volna végig kedvenc csapata vereségét? A legtöbb gyermekműsor is fárasztó, vad hanghatásokkal, nyers kísérőszövegekkel. A hirdetések meg aztán végleg csak az energia lecsapolására valók, annyi bizonyos.

Érdemes arra is odafigyelni, hogy mit teszünk a viszonylag tevékeny­ségszegény időszakainkban; amelyek alkalmasak lennének telepeink feltöltésére. Pihenéshez, alváshoz csend és nyugalom dukál. Ilyenkor tudjuk visszanyerni energiánkat. Tévhit, hogy bármilyen aktivitás ener­giatermelő lenne, mert valójában minden tevékenység fogyasztja az energiát.

Pihenésről, alvásról, lelki békéről, nyugalomról lesz még szó, de annyit már most jegyezzünk meg, hogy a kimerültség, illetve az abból származó nyomott, rossz közérzet, valamint idült állapota, a betegség megelőzésé­nek legjobb módja egy értelmes életviteli terv kidolgozása, amelyik folyamatosan elég magasan fogja tartani az energiaszintet ahhoz, hogy tartós jó egészségnek örvendhessünk. Az egész könyv erről az értelmes életviteli tervről szól.

Az energia és a jó közérzet fontos kapcsolatának megértése után rátérhetünk már az egészség építőelemeinek tárgyalására.

Kezdjük mindjárt azzal, amit a legrövidebb ideig tudnánk csak nélkü­lözni. Vitathatatlan, ez a levegő. Élelem nélkül hetekig, ital nélkül napo­kig ki lehet húzni, de levegő nélkül pár perc alatt végünk lenne.

Rémtörténet: még huszonöt-harminc évvel ezelőtt is sok orvos óvta betegeit a friss levegőtől, különösen az éjszakai levegőtől féltették őket. Az ablakokat gondosan bezárták, a szellőzőréseket eltömték, s „tudomány­talan" nézeteik miatt megvetették azokat, akik szerint a gyógyuláshoz nem kerülni, hanem keresni kell a friss levegőt. Olykor még a legnyilván­valóbb dolgok, mint például a friss levegő szükséglete is nehezen érvé­nyesülnek. Manapság — szerencsére — már a legmaradibb „szakértő" sem követel kísérleteket annak bebizonyítására, hogy egészségesebb a friss levegő, mint az áporodott. Némi fejlődést tehát elkönyvelhetünk.

Noha a levegő éjjel-nappal a legelemibb szükségletünk, mégis ingyen kapjuk, s nemigen szoktunk aggódni amiatt, hogy jut-e belőle elég. Szinte minden élőlény számára elengedhetetlen a levegő, de szerencsére van belőle bőven. Igaz, a Föld légköre csupán pár kilométer vastagságú hártya, de ez összesen mintegy 6000 milliárd tonna. Nem is a mennyiség­gel, inkább a minőséggel vannak gondok. Már olyan távoli helyeken is találtak szennyező anyagokat a levegőben, mint például az Északi-sark.

Tudjuk, hogy számunkra az oxigén a legfontosabb a levegőből, amely körülbelül 21 százalékát teszi ki. A test sok milliárdnyi sejtjének minde­gyikét oxigénnel kell folyamatosan ellátni, különben elpusztulnánk. Pró­báljunk meg — akár csak rövid időre is — megfosztani valakit az oxigénel­látástól: azonnal kékülni kezd, s pár perc múlva megfullad, ha nem jut levegőhöz. Az ember két tüdejének belseje mintegy egymilliárd léghólya-got tartalmaz, ahol a gázcserének nevezett folyamat lejátszódik; a vér itt megtisztul, oxigénnel telítődik, s az a vér által eljut a test legtávolabbi zugába is. Kilégzésnél, seregnyi másféle melléktermékkel együtt, főleg szén-dioxid távozik a tüdőből.

Talán említeni is fölösleges, hogy a szén-dioxid halálos méreg. Már 3 százalékban szén-dioxidot tartalmazó levegő is észrevehető álmosságot, fáradékonyságot okoz, még nagyobb szén-dioxid-tartalom meg egyenest vinne a sírba. Ha a naponta kilélegzett szén-dioxidból kivonnánk az elemi szenet, akkor fejenként egy nagyjából húszdekás széndarab jönne össze. És mit gondolnak, mi a közös minden szénsavas italban, szódában.

6 2

sörben? Naná, hogy ez a mérgező gáz, a szén-dioxid. Szinte hallom a bennfentes ellenvetést: — Ugyan kérem, hatalmas mennyiségeket kelle­ne ahhoz meginni, hogy akár csak elásítsa magát valaki a szénsavas italban lévő szén-dioxid hatására... Úgy vagyok ezzel mintha azt monda­nák: — Engedd, hadd törüljelek képen, de csak kicsit, alig fogod érezni. Ne aggódj, egész finomakat fogok bemosni neked, a szemed alja is épphogy csak belekékül. >

Kösz, ebből nem kérek! Tartsa meg magának az illető a pofonjait is, meg a szén-dioxidját is! AMI NEM JÓ, ABBÓL KEVÉS SEM JÓ.

Hihetetlennek tűnhet, súlyra mérve mégis több levegőt fogyasztunk, mint ételt-italt együttvéve. Ez viszont megmagyarázza, miért oly káros a szennyezett levegő. Érdemes hát mindent megtennünk annak érdeké ben, hogy tüdőnk a lehető legjobb, legtisztább levegőhöz jusson. A városok többségében a levegő kész vegyszerelegy: szén-monoxid, kénsav, kénes-sav, sósav és más klórvegyületek, salétromsav, cianidok, benzol, metán, ammónia és így tovább, még rágondolni is rossz, nemhogy belehelni. ,,

Három módszert javaslok, hogy a lehető legjobb hasznát vegyük a belélegzett levegőnek.

1. ODA KELL MENNI, A H O L A LEGJOBB A LEVEGŐ

Napjainkban ugyan lehetetlen már tökéletesen tiszta levegőhöz jutni, de érdemes úgy berendezkedni, hogy legalább aránylag tiszta legyen az a levegő. Szabadban és a civilizációtól távolabb mindig jobb levegő találha­tó. Szerencsére a Természet rendelkezik saját eszközeivel és folyamato­san tisztítja a levegőt. Az eső átmossa azt, a növényzet oxigénné alakítja a szén-dioxidot. A világ tengerei fölött is folyamatosan tisztul a levegő. Igenis van választásunk! Ha a közérzetünk érdekében egészségesen akarunk élni, akkor nekünk magunknak is lépéseket kell ehhez tenni.

Költői a kérdés: hol érzi magát jobban az ember, forgalmi dugóban, a többi kocsi kipufogógázait belélegezve, vagy egy erdei sétán. A vidéki levegő azért tisztább, mert a fák és egyéb növények elnyelik a szén­dioxidot és oxigént bocsátanak ki. A növény- és állatvilág így látja el egymást az élethez szükséges anyagokkal az Anyatermészet csodálatos szervezésében. Az egyik mellékterméke elengedhetetlen alapanyag a másik számára, és viszont. Vessük össze a zsúfolt városban eltöltött időt azzal, amit szabad levegőn, erdőben, vízparton töltünk el. Az egészség egyszerűen túl fontos ahhoz, hogy ne az utóbbi legyen túlsúlyban. Tegyük is meg, minden alkalmat érdemes kihasználni, hogy megajándé­kozzuk magunkat s szeretteinket e minden kincsnél drágább holmival.

6 3

Nyilvánvaló és rögtön le is mérhető az óriási különbség. Mindjárt más­képp érzi magát az ember, ha tüdejét, vérét friss levegő járja át. Láttuk, a levegő, a jó levegő, a legfontosabb, elsődleges és lényeges szükséglet az élet fönntartása szempontjából, a friss levegő kizárólag jó hatású, ezért nagyon kérek mindenkit, keresse az alkalmat, hogy mennél több része lehessen benne, mert a jó levegő áldásos hatásával csakis növelni lehet a hosszú és minőségi, betegségtől mentes élet kilátásait. Sajnos már annyi­ra eltávolodtunk a Természettől, hogy sokszor a heti egyetlen pihenőna­pot is hajlamosak vagyunk a négy fal között tölteni. Pedig léteznek más, egészségesebb lehetőségek is! Érdemes élni velük!

2. TESTMOZGÁS

A testmozgás egy ugyancsak fontos összetevője az egészségnek, amit később még újra fogunk tárgyalni, de a test oxigénellátásában is hangsú­lyos szerep van. Különösen az úgynevezett aerob, azaz oxigénegyensú-lyon alapuló gyakorlatoknak, amelyek hosszabb időre felgyorsítják a szívverést. Azért említem itt is, hogy fölhívjam a figyelmet: csak ott érdemes ezeket végezni, ahol a lehető legjobb hozzá a levegő.

A kora reggeli órák ehhez az eszményiek, amikor minden a lehető legtisztább, amikor a forgalom még nem nagy, a gépkocsik még nem rontották el az éjszaka fölfrissült levegőt. Kocogáshoz, futáshoz olyan útvonalat keressünk, ami parkon át, vagy víz mentén vezet, de legalábbis a mellékutcákon keresztül. Égnek áll a hajam, ha zsúfolt kocsiutak mellett kocogókat látok. Hová teszik az ilyenek a józan eszüket? Akkor akár a kipufogómat is bekaphatnák, hogy közvetlenül onnan szippantsa­nak mélyeket a tömény szén-monoxidból! Mintha valaki első osztályú ajándékjegy birtokában mégis a poggyásztérben utazna. Legyünk már észnél, válasszunk okosan! Akinek már szerencsére jó szokásává lett a rendszeres testmozgás, sokszorozza meg annak hasznát úgy, hogy azt az elérhető legtisztább levegőjű környezetben végzi. Éveket adhat ezzel életéhez!

3. MÉLY LÉGZÉS

(Marilyn Diamond)

A nyugati társadalmak emberei ritkán vannak tudatában a légzés életünk más vonatkozásaira gyakorolt hatásának. Könnyen figyelmen kívül hagyjuk, mintha semmi közünk nem lenne hozzá, pedig a légzés

64

szerves része életünknek, a testből ki-be áramló életerőtjelenti. Ha leáll a légzés, akkor az élet is megszűnik.

Noha a légzés az élethez nélkülözhetetlen tüzelőanyaggal lát el minket, mégis — elképesztő módon, és főleg a nyugati világban élők — gyakran megfeledkeznek fontosságáról, már a születés pillanatában.

Arról van szó, hogy általában túl hamar vágják el a köldökzsinórt, noha addigi élete során ez kötötte a magzatot anyjához, az élethez, ezen keresztül kapott minden, az élethez szükséges anyagot, a levegő oxigénjét is. Az újszülöttnek először meg kell tanulnia a légzést, saját tüdejének teljes használatát, addig továbbra is szüksége van a köldökzsinóron érkező oxigénre is. A születés utáni első fél-, háromnegyed óra rendkívül jelentős ebből a szempontból. A kisbabának ezt az időt szülőanyja hasán kell eltölteni, hogy halhassa az ismerős szívdobbanásokat, míg lassan, nyugodtan elindul saját légzése. A legtöbb bába tisztában is van ennek fontosságával, hiszen ez alapozza meg a megfelelő légzés elsajátítását az egész életre.

A kórházi gyakorlat ezzel szemben általában az, hogy mennél gyorsab­ban igyekeznek levezetni a szülést, a sebesség az elsődleges szempont. Siettetik az újszülöttet, hogy mennél hamarabb elhagyja a szülőcsator­nát, hátára fektetve rákényszerítik a légzésre azzal, hogy azonnal elvág­ják a köldökzsinórt. Megfosztják attól az átmeneti időtől, ami lehetővé tenné, hogy saját maga jöjjön rá a levegővétel tudományára, ami aztán egész életére kihathat. Az addig csak testmeleggel körülvett csecsemő parányi tüdejébe hirtelen jóval hidegebb levegőt kényszerítenek be. Ez az első sokk hozzájárulhat későbbi asztma, vagy más légúti betegség kifejlő­déséhez. De — sajnos túlságosan is gyakran — a hirtelen csecsemőhalál tünetegyüttese is előfordul, ha a váratlanul durva orvosi bánásmódtól megsérülnek az újszülött gerinci véredényei. Komoly érzelmi károsodá­sok is keletkezhetnek abból, hogy az ekkor kívánatos legnagyobb fokú gyengédség helyett csapkodni kezdik az új jövevényt. Az állatokról lehet­ne példát venni az ilyenkor követendő ösztönös, szerető bánásmódról, ami a „felsőbbrendű" emberekből már sajnos kiveszőben van.

A durva bánásmódtól az első lélegzetvétel ziháló, kapkodó lesz, amit azután sokunknál ugyanilyen felszínes, kapkodó, ziháló légzésmód követ az egész további élet folyamán. Ezért kell később bizony újratanulni a légzést is, ha helyesen akarjuk csinálni. Dehát milyen is a helyes léleg­zetvétel? Harvey és magam egy jógastúdióban sajátítottuk el ezt a tudo­mányt, amit röviden az alábbiak szerint lehet összefoglalni.

A légzés rendesen alsó lélegzetvételekből áll, ami teljes, az egész légző-berendezést igénybe vevő módozatot jelent, szemben a szokásos, csupán a tüdő felső fertályára kiterjedő gyors, kapkodó légzéssel. Mennél feszül­tebb az ember, annál gyorsabb a lélegzetvétel. Bárki megfigyelheti, hogy harag vagy ijedtség kapkodó légzést okoz. Ha viszont — például masszí-

65

rozás közben, vagy a napon fekve — ellazulunk, akkor a légzés is lassúbbá, mélyebbé, alaposabbá válik.

A légzés a tudatra is közvetlen hatást gyakorol. Felszínes, gyors levegő­vétel feszültséggel, kapkodó gondolatokkal jár, míg a nyugodt, ellazult testi és lelki állapothoz mély, lassú légzés társul. Sokunknak felnőtt fejjel kell megtanulni és tudatosítani a helyes, természetes légzést, aminek egyébként önműködően kellett volna kialakulnia, ám születésünk körül­ményei megfosztottak ettől.

A légzés működési módját megértve máris lehet kezdeni a gyakorlást. Aki hosszú évekig, évtizedekig helytelenül lélegzett, az fogja csak értékel­ni igazán a változást, amit a helyes légzés elsajátítása hoz magával. Az egész testre, az élet minden területére hatással lesz, hiszen a légzés maga is életet jelent.

Helyes légzéskor a test alsó része is működik, a törzset a tüdők alatt keresztben lezáró boltozatos rekeszizom belégzéskor lelapul. A gyomor és más emésztőszervek kitérnek útjából, az altest izmai is mozgásba lendül­nek, hogy helyet biztosítsanak a belső szerveknek. A lehúzódó rekesz­izom megnöveli a tüdők térfogatát, a tüdőben ettől csökken a levegő nyomása, aminek kiegyenlítésére kívülről friss levegő áramlik be, noha maguk a tüdők nem rendelkeznek izomzattal. Mindez a tüdő alsó felében játszódik le, ahol a légcserének nagyjából 80%-a zajlik. A felső 20 százalék csak rendkívüli igénybevételkor lép működésbe, stressz esetén, ha az úgynevezett „üss, vagy fuss" helyzetbe kerülünk. A tüdő felső része tehát csupán vésztartalék, rendesen alsó, hasi légzést kell(ene) folytat­nunk.

Sokunk nem tanulta meg az ösztönösen helyes légzést a születés utáni mesterséges stresszhelyzet miatt, ezért hajlamosak vagyunk a felszínes légzésre. Legtöbbünk élete ráadásul tele van a „modern" kor szülte stresszhelyzetekkel, ami ugyanebbe a káros irányba hat. Felnőtt korukra emiatt már rengetegen kizárólag felső légzéssel élnek, s ez tovább növeli a stressz szintjét. Idegesek, feszültek, kifulladtak, nyugtatókkal tömik magukat, noha csupán levegőre lenne szükségük. Drámai változás áll be, ha begyakorolják a tüdő alsó részének rendszeres használatát; a külső stresszhelyzetek megléte ellenére, könnyebben megbirkóznak ve­lük. Ez is magyarázza, hogy ugyanolyan őrült körülmények közt egyesek már hajukat tépik, míg mások a helyzet urai tudnak maradni. A mély, nyugodt légzés a lelkiállapotot, a stressztűrő képességet is alapvetően megjavítja. Ezt a levegővételi módot megtanulva sokan rájönnek utólag, hogy az őket ért kellemetlen behatások jókora részét csak maguknak köszönhetik, saját maguk miatt élték meg stresszként azokat.

A legszebb a dologban, hogy a mély légzésből származó nyugodtabb tudat, higgadtság egyáltalán nem vezet alacsonyabb figyelmi szinthez, legkevésbé sem csökkenti az aktivitást. Épp ellenkezőleg, növelni fogja a

66

tettvágyat, ráadásul pontosabb, adekvátabb tevékenységre fog serkente­ni. A mély hasi légzés kitisztítja az agyat és pihentet, de nem kapcsol ki, inkább kiegyensúlyoz. Az alsó, hasi légzés egyben kulcs a lazításhoz és a test oxigénnel való megfelelő ellátásához is. Ugyanakkor nélküle a fe­szültségek és a tartós légszomj végül is megbetegítenek.

További előnye a hasi légzésnek (ha kell még több), hogy általa a szív munkája is könnyebbé válik, mert a felső, mellkasi légzés kevesebb helyet hagy a lüktető szív számára.

Stresszcsökkentő, lazító és a szív munkáját könnyítő hatásán kívül a hasi légzés az idegrendszerre is elképesztő befolyással bír. A vegetatív idegrendszer szabályozta működések közül egyedül a légzés az, mely fölött bármikor és könnyedén át lehet venni a tudatos irányítást. Hiába utasítanánk az izzadságmirigyeket, hogy hagyják abba a verejtékezést, és az emésztést se lehet parancsszóra leállítani. A jógik több évezredes tapasztalatok birtokában azonban a többi vegetatív folyamataikra is tudnak hatni, más automatikus testműködéseiket is képesek lelassítani, a teljes úgynevezett önműködő irányítást ellenőrzés alá tudják vonni, s épp a tudatos, mély hasi légzés ehhez az egyik fontos eszközük.

Nem elég ismerni a légzés helyes módját, gyakorolni is kell azt, le kell vetkőzni a beidegzett rossz légzési szokásokat és rögtön helyettesíteni is kell őket a megfelelőkkel.

íme két kis gyakorlat ahhoz, hogy elmélyítsük a légzést és meggátoljuk, hogy újra felszínessé váljék. Érdemes ezeket naponta végezni, mert a rájuk fordított idő nem veszteség, hanem befektetés, hozzájárul az élet­hez. Elsőre talán furcsa lesz, de hasznuk hosszú távon vitathatatlan.

GYAKORLAT ALSÓ LÉGZÉSHEZ

Állva is, ülve is lehet végezni, de fontos, hogy egyenes gerinccel, széket használva tehát egyenes háttámlájú széken üljünk, a földön keresztbeve­tett lábbal ülve pedig támasszuk hátunkat a falhoz. A kezek az alhason nyugszanak, egyik a köldökön, a másik valamivel följebb. Belégzéskor először a köldökön lévő kéz érezze a hasfal mozdulását, majd a másik is, ahogy a mellkas fokozatosan megtelik levegővel. Kilégzésnél először a felső kéz süllyedjen vissza, s a köldökön fekvő csak utána. Ezzel a módszerrel lehet figyelemmel kísérni, hogy megfelelően működik-e a hasi légzés. Napi kétpercnyi kényelmes légzéssel kezdjünk, majd fokozatosan növeljük az időtartamot napi öt percre. A belégzés alatt számoljunk lassan négyig, tartsuk vissza a levegőt kettőig, majd újabb négyig számo­lás alatt engedjük ki a levegőt.

Hanyattfekve is végezhetjk a gyakorlatot, ami különösen hanyag, rossz tartásúak számára előnyös, illetve túl sok feszültség, stresszhatás után,

67

esetleg olyan ijedtség, sokk elmúltával, amelyek „rögzítik" a mellkasi légzést. Helyezzünk a gerinc alá egy hosszában összecsavart törülközőt, ami a csípőtől a fejtetőig ér. Ez készteti majd a mellkast, hogy megfelelő módon kitáguljon és fölemelkedjen. Ez a helyzet egyben önműködően segíti is a hasi légzést. A kezeket a fent leírt módon helyezzük a hasra, s ugyanúgy végezzük a légzőgyakorlatokat, napi két perccel kezdve, amit fokozatosan napi öt percre növelünk.

Ez a lehető leghatásosabb, hasi, mély légzési gyakorlat, amit csak végezni lehet. Gyakorlása közben tudatosítsuk magunkban, hogy mindig is így kellene lélegeznünk. Hamarosan az fog furcsának tűnni, ha a légzés — a gondolkodással együtt — kapkodóvá válik, s szinte önműködően kapcsolunk vissza a mély hasi légzésre, mely azonnal ellazít és meg is nyugtat.

LÉGZÉS VÁLTOTT ORRLYUKKAL

Ez a légzőgyakorlat nagyon hatásos eszköz az idegrendszer megnyug­tatására. Mindkét orrlyukban vannak olyan idegek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az agy bizonyos központjaival. Agyunk két féltekéből áll. A jobb oldali inkább alkotó, ihlető, lazító jellegű, míg a bal gépiesebb, számítóbb. A jógik fölfedeztek egy testi ritmust, amely szerint egy óra és huszonnyolc perc időköznyi váltakozással hol a jobb, hol a bal oldali agyfélteke veszi át az irányítást, ami az orrlyukak szerepében is vissza­tükröződik. Ha a gyógyító, pihentető jobb agyfélteke irányít, akkor szin­tén vezető szerephez jut az egyik orrnyílás, ám az ellenoldali, tehát a bal. Ha a számító, gépiesebb bal agyfél veszi át az irányítást, akkor pedig a jobb orrlyuk válik dominánssá.

A kapkodó, gyors, nyugati életvitelben időnk túlnyomó részében a gépies és számító bal féltekét használjuk. A teremtő, ihlető, gyógyító és lazító jobb agyféltekére jellemző tevékenységek nehezen illeszthetők a viharos amerikai életformába, különösen nem a városi emberekébe. Életstílusunk billenti föl az egyensúlyt az agy két oldala között. Az orrlyukak szerepe és az agyműködés közti kapcsolat felismerése révén légzőgyakorlattal segíthetünk a kívánatos egyensúly létrehozásában, ami kellemes közérzetet eredményez.

Üljünk le székre, vagy a padlóra, de egyenes háttal. Lényeges, hogy e gyakorlat során a levegőt az egyik oldali orrlyukon szívjuk be, majd a másik oldalin fújjuk ki. A két orrlyukat ujjunkkal fölváltva zárjuk. Lassan számoljunk hatig mind a belégzés, mind pedig a kilégzés alatt, a levegőt pedig háromig számolva tartsuk közben vissza. A gyakorlatot váltott orrlyukkal ötször-hatszor végezzük el, s jutalmul kellemesen, lazán és nyugodtan érezzük majd magunkat.

68

Ezt a gyakorlatot akárhányszor megismételhetjük, de ajánlatos napon­ta legalább egyszer szerét ejteni. Különösen hasznos például fontos értekezletek előtt, vagy bármilyen más, feszültséggel terhes, érzelmileg igénybe vevő eseményhez készülődve.

Mind a hasi, mind a váltott orrlyukú légzőgyakorlat elsőrangú eszköz napjaink rohanó világában. Végzésük közben érdemes arra is gondolni, hogy a légzés maga az élet, s az élet megér napi pár perc figyelmet. Hosszasan lehetne sorolni hasznukat, de minek; aki megtapasztalja, az hinni fog, s mindenki méltó is e nagyszerű élményre.

(Harvey Diamond)

Létezik egy másik gyakori helyzet is, amelyben ugyancsak fontos lenne a tiszta levegő, de mivel nincsenek vele tisztában, azért elkeserítően sok ember sajnálatos módon még ekkor is szinte belekényszeríti magába a használt, áporodott levegőt. Az alvásról van szó. Kérdésemre az esetek többségében azt a választ kapom, hogy nem szokták nyitva hagyni az ablakot éjszakai alváshoz.

Pedig ez is olyan apró intézkedés lenne, amelynek haszna hatalmas. Emlékezzünk csak: minden kilégzéssel szén-dioxid és rengeteg más mérgező anyag távozik szervezetünkből. Hat-nyolc óra alvás alatt egy zárt szoba levegőjében az oxigén rovására ugyancsak fölszaporodnak ezek a káros dolgok, s egy idő után minden lélegzetvételnél egy részük visszajut a tüdőbe, ráadásul egyre kevesebb éltető oxigén kíséretében. Alvás közben ugyan sok testi működés is pihen, némelyikük azonban épp ekkor kapcsol csak rá igazán. Ilyen például a tápanyagok beépítésének folyamata. A táplálék fölszívódása és fölhasználódása bizony kárt szen­ved, ha alvás közben megfosztjuk testünket a friss levegőtől. A jól ismert reggeli krákogás oka legtöbbször a tüdőbe került áporodott levegő. Fo­kozza a káros hatást, ha többen alszanak ugyanabban a szobában. A megoldás egészen egyszerű: alvás közben legyen nyitva az ablak! Hi­degben is, legalább résnyire, legföljebb eggyel több takaróra lesz majd szükség, hogy ne fázzunk. Kis ötlet, de érdemes bevezetni, mert azonnal nagy haszonnal jár, csak meg kell próbálni. A józan ész is ezt diktálja: friss levegőt használj, amikor csak lehet.

Csodálatos ajándék az élet, túl nagy kincs ahhoz, semhogy elpazarol­juk. Sokkal inkább méltó arra, hogy betegségek, fölösleges fájdalmak nélkül töltsük el, s hogy ne korai halállal tegyünk végére pontot. Ismerve a levegő elsődleges élettani fontosságát, botorság lenne hanyagságból, vagy pláne szándékosan, káros szokásokkal rongálni tüdőnket. Márpe-

69

dig a tüdő működésébe történő mindenféle beavatkozás elszívja a tetterőt és megrövidíti az életet.

v

DOHÁNYZÁS ÉS EGÉSZSÉG?

A levegő és a légzés fontosságáról szólva lehetetlen említés nélkül hagyni a dohányzás undorító, bűzös, mocskos, tolakodóan bántó, élet- és természetellenes rossz szokását, mely a testi romboláson kívül ugyanúgy káros hatással van az érzelmi, a lelki életre, a tetterőre és az értelemre is. Egyszerűen nem áll rendelkezésre elég durva jelző méltó módon jellemez­ni ezt a züllesztő, undok szokást. Túl kemény szavak? Nem! Szerintem nincs rá szó, mellyel eléggé el lehetne ítélni ezt az önromboló, szenvedést és korai halált hozó szenvedélyt. Föl nem foghatom, hogyan vált ez a tökéletesen haszontalan, eleve rossz és rettenetesen káros dolog emberek millióinak szenvedélyévé. Hatalmas léptékű tragédiája ez az egész embe­riségnek. Elkeserítő, hogy a világ minden sarkában megrögzött szokássá vált. Annyira meghasonlott, megundorodott volna az emberiség önmagá­tól, hogy szándékosan pusztítja testét? Úgy háláljuk meg Teremtőnk csodálatos ajándékát, legfőbb kincsünket, életünket, hogy ilyen pokoli pusztításnak tesszük ki?

Csak az Egyesült Államokban ezrek halnak meg dohányzással kapcso­latos betegségektől, naponta! Hétszer annyian, mint közlekedési baleset­ben. Többen pusztulnak el évente a dohányzás miatt, mint ahány ame­rikai elesett a két világháborúban és Vietnamban együttvéve! Nem tu­dom, ki hogyan érez, de engem velőig megráznak ezek az adatok. Az Amerikai Orvosi Társaság folyóirata 1986-ban átfogó támadást indított a dohányzás ellen. „Dögkeselyűk, akik célja szenvedélybeteg áldozatok ki-nevelése, hogy aztán termékeikhez béklyózhassák őket", így titulálták a dohányipar vezetőit. Az Amerikai Tüdőgyógyász Szövetség egyszerűen a „halál kufárai" címmel illeti őket. Ha valóban e szörnyű szenvedély terjesztése a céljuk, akkor igazán büszkék lehetnek magukra ezek a „dögkeselyűk". A korábbi elnök, Jimmy Carter, aki amúgy a közegészség legnagyobb veszélyeztetőjének hívta a dohányzást, egyszer kijelentette: „Meggyőződésem, hogy a dohányipar saját haszna érdekében a halál terjesztése mellett kötelezte el magát".*

Manapság 54 millió a dohányosok száma az Egyesült Államokban, s mintegy 75 százalékuk szenvedélyesen kötődik e gyilkos kábítószerhez".

' Los Angeles Times, 1986. szeptember 30. "A Taber's Medical Dictionary (orvosi szótár) a dohányt következetesen kábí­tószernek, narkotikumnak nevezi.

70

Kábítószerről és szenvedélyes kötődésről hallva a legtöbb ember alkohol­ra, heroinra, vagy más hasonló veszélyes anyagra gondol. Dr. William Poland, a Nemzeti Kábítószer Intézet igazgatójának véleménye szerint a dohányzáshoz való beteges kötődés lehetősége sokkal nagyobb, mint alkohol vagy heroin esetében. Azt is állítja, hogy a dohányzás halált okozó hatása akár nyolcszorosa is lehet a túlzott alkoholfogyasztá­sénak, továbbá hogy a heroinhoz való kötődést könnyebb gyógyítani, mint a dohányzáshoz fűző szenvedélyt. Ráadásul a heroinfogyasztás halálos kimenetelének valószínűsége is kisebb. Dr. Poland annak elis­mertetésére törekszik, miszerint a dohányzás és a halálozás közti össze­függés sokszorta veszélyesebb, mint bármilyen más kábítószer esetében.

Csak a jó ég tudná megmondani, hogy milyen mértékű egészségromlás és hány betegség tulajdonítható a dohányzásnak. De a már ismert dolgok puszta fölsorolása is kész rémregény, iszonytató horrortörténet: rák, szívbaj, hörghurut, spontán vetélés, magzathalál, koraszülés, fekély, genetikai károsodás, magas vércukorszint, magas vérnyomás, meddő­ség, impotencia, heresorvadás, szívritmuszavar és az abból következő szívelváltozások, érszűkület, illetve akár a véredények teljes elzáródása, végtagzsibbadás, gyomorsavtúltengés, az ízlelőbimbók érzéketlensége és életfontosságú sejtek tömeges elhalása az ajkaktól a tüdőig. A dohányfüst jóval melegebb a forró ételnél, így nagybani pusztítást rendez a nyálka­hártya és az ízlelőbimbók sejtjei között. Bárki megfigyelheti, a dohányo­sok sokkal több sót, paprikát használnak, mert alig érzik az ételek saját, eredeti ízét. Ezek a csípős dolgok aztán csak tovább ingerlik az ajkak, a szájüreg, az íny, a nyelv, az arcüreg, a torok kényes, érzékeny felületeit. Újabb kutatások szerint a dohányzás az Alzheimer kór korai kialaku­lásához is hozzájárulhat, akár már ötven éves kor körül. Hogy tetszenek ezek a kilátások? A dohánygyárosok eközben évi húszmilliárd [20'000'000'000] dollárnál is többet zsebelnek be olyan termékek eladá­sából, amelyek kínok, szenvedések, betegségek és halál okozói.

A cigarettafüst háromezernél is több vegyi anyagot tartalmaz, amelyek­ből jó néhány hírhedetten káros, erősen mérgező, azért legalább említést érdemelnek.

— AKROLEIN — SZÉN-MONOXID — NIKOTIN — AMMÓNIA — HIDRO-GÉN-CIANID — HANGYASAV — NITROGÉN-OXIDOK — FORMALDEHID — FENOL — ACETALDEHID — KÉNHIDROGÉN — PIRIDIN — M ETIL­KLORID — PROPION-ALDEHID — METANOL — ARZÉNVEGYÜLETEK

Gyakorlatilag földeríthetetlen mindaz a káros hatás, melyet e méreg­turmix okoz. Dr. Paul Erlich, a Stanford egyetem biológiaprofesszora szerint milliónyi vizsgálatra lenne szükség már ahhoz is, hogy csupán két ilyen vegyület minden együttes hatását kiderítsék.

71

Furcsa ellentmondás a cigarettahirdetésekben: talán Önök is észrevet­ték már, de dohányzó nőt soha nem mutatnak úgy, hogy éppen a szájában lenne a cigi. A tipikus, köhögő, nehezen légző, krákogó asszony helyett persze mindig egy legjobb éveiben járó, vonzó, kívülről ápolt külsejű nő az, aki föllépésével dohányzásra (is) csábít. (Belvilága már kevésbé kecsegtető: szagoltak már bele mondjuk egy reptéri hamutartó hengerbe? Illata egy hetek óta döglött kecske kipárolgásával vetekszik.) A hölgy a bűzrudat általában — sikkes mozdulattal — a kezében tartja. Tudják miért? Női ajkak között fityegő cigaretta látványa egyszerűen annyira taszító, hogy a hirdetők íratlan szabálya szerint ezt tilos muto­gatni. Urak esetében már megengedett, mivel ez amolyan férfias, ,,ma-cho" póz. (Amíg ki nem kell operálni a dohányos gégéjét, hogy aztán beszéd helyett élete végéig a torkába épített csövecskén keresztül susog­hasson csupán.)

Nehezen tudom megemészteni, hogy az egészségügy hadjáratot folytat a dohányzás ellen, ugyanakkor ugyanannak a kormánynak egy másik, a mezőgazdasági részlege meg pénzzel, az adóinkból elvett dollárok száz­millióival támogatja a dohánytermesztést. Aranyos, nem?

DOHÁNYZÁS MÁSODKÉZBŐL

„Nekem ne szóljon bele senki, saját ügyem, hogy bagózok-e vagy sem!", mondhatják sokan. És ez így igaz. Akár föl is gyújthatják magukat vagy kútba ugorhatnak, az se lenne nagyobb esztelenség, de azzal legalább másoknak nem ártanának.

És máris itt vagyunk a passzív, a kényszerdohányzás kérdésénél, amikor az ártatlan áldozatok nyelhetik a mérget mások füstjéből. Mert önmagát bárki mérgezheti, de másokat, ahhoz már nincs joga! Ugyan­úgy, ahogy az iszákos is büntetlenül berúghat ugyan (hogy egy másfajta önpusztító eltévelyedést említsek), de meglakol, ha ittasan gázol. A fegy­vergyűjtő szenvedély sem lehet jogos indok emberek lelövöldözésére.

Hogy túl messzire mentem volna? Nem hinném. Természetes ellenérzé­semen kívül íme pár tény, melyekhez az e könyv írásához végzett búvár­munka során jutottam. Az ASH (szó szerinti jelentése hamu, valójában a dohányérdekeltségek hatalma ellen, a törvény segítségével harcoló Action on Smoking and Health, azaz Dohányzás és Egészség Mozgalma) immár két évtizede tekintélyes szervezetétől, Washingtonból kapott idevágó adatok még engem is letaglóztak, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire káros. Az elmúlt tizenöt évben rengeteget kutatták a kérdést, számtalan tanulmány jelent meg róla a világ legnevesebb orvosi lapjaiban. (Például: Journal of the American Medical Association, Lancet, British Medical Journal.) Ma már egyértelmű, bizonyított, megfellebezhetetlen tény, hogy

72

a dohányfüst a passzív „kényszerdohányzás" útján ártatlan nem do­hányzókon is rákot okoz. Ez ügyben egyedül a megbetegedés kockázatá­nak mértéke vitatott még.

Jusson ez eszünkbe, amikor legközelebb egy ilyen, „elidegeníthetetlen személyes jogait" gyakorló valaki a képünkbe fújja a füstöt. A füst három legveszélyesebb összetevője a kátrány, a nikotin és a szén-monoxid. Utóbbi a legkártékonyabb. A másodlagos, a kifújt cigarettafüst egységnyi térfogata kétszer annyit kátrányt, kétszer annyi nikotint és ötször annyi szén-monoxidot tartalmaz, mint a beszívott. Mesés! Amikor legkö­zelebb szeretnénk jóízűen elkölteni vendéglői vacsoránkat, de ebben megakadályoz a szomszéd asztal felől orrunk alá kígyózó dohányfüst, akkor tudhatjuk majd, hogy az egyik legvadabb környezetkárosító vegy-szerkotyvalék készül tüdőnkbe kúszni.

Egy tizennégy évig tartó japán megfigyelés kimutatta, hogy dohányo­sok feleségeinél a tüdőrák kockázata sokkal nagyobb, mint nem dohány­zó férjek feleségei esetében. E szembetűnő jelenséget a kutatók egyértel­műen a passzív, kényszerdohányzásnak tulajdonítják. Egy környezetvé­delmi tanulmány (amely neves szaklapban látott napvilágot) nemzetközi adatokból megállapította, hogy évente mintegy ötezren halnak meg tüdő­rákban olyanok, akik kizárólag mások dohányfüstjének „köszönhetik" e végzetes betegségüket. Az allergiával foglalkozó orvosok is tudnának egyet-mást mondani a dohányfüst erős allergiás tüneteket (asztmát, szénanáthát, arcüreggyulladást) kiváltó hatásáról, amely sokszor kórhá­zi kezelésre is kárhoztat.

Számomra a kényszerdohányzás gyermekekre gyakorolt gyilkos, rom­boló hatása a legmegrázóbb. Egyszerűen megbocsáthatatlannak tartom. Statisztikákból kimutatták, hogy egyenes arányú az összefüggés a csa­ládtagok dohányzása és a gyermekek légúti megbetegedésének gyakori­sága között. A szülők dohányzása és a hároméves kor előtt fellépő tüdőgyulladás, illetve hörghurut is egyértelműen összefügg. Van gyerme­ke és mégis dohányzik? Kérem, ne tegye, vagy legfeljebb az ajtón kívül!

A magzat a passzív dohányzás legártatlanabb áldozata. Számtalan jelentést ismer a szakirodalom, amely a dohányzásnak a magzatra gya­korolt káros hatását bizonyítja. Végtelenül elszomorító. A dohányzás többek közt korlátozza a fejlődő magzat megfelelő oxigénellátását, aminek súlyos következményei lehetnek; például agykárosodás, de koraszülés­hez is vezethet, illetve akár 10 százaléknyival is lecsökkentheti a várható születési súlyt.

73

HÍRVERÉS AZ EGÉSZSÉGTELENSÉGNEK?

Bizonyára megpróbálnánk segíteni, leállítani az önpusztítást, ha olyan embert látunk az utcasarkon, aki mondjuk téglával akarja szétloccsanta­ni saját fejét, de szemrebbenés nélkül megyünk el dohányzók mellett, noha a cigarettafüst összetevői bizonyítottan egy iszonyú, halálos baj, a rák okozói. Mi több, még hatalmas hírverést is csapnak terjesztésére, noha bebizonyosodott, hogy a dohányzás nagyobb veszélyeket rejt magá­ban, mint bármilyen más kábítószer, beleértve a heroint is. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! Akkor talán a heroint is egész oldalas hirdetéseken kellene reklámozni? Nevetséges! PEDIG A DOHÁNYZÁS MÉG A HEROIN­NÁL IS ROSSZABB!

Miért lenne akkor rendjén való, hogy országszerte kínálják a dohány­árut, a sajtóban és plakátokon egyaránt? Évi kétmilliárd dollárt költenek el csupán arra, hogy bepalizzák az embert, minket és tizenéves gyerme­keinket. A halál kufárai, akik eközben igyekeznek jó színben föltüntetni magukat, próbálnak olyan embereknek látszani, akik közmegelégedésre keményen megdolgoznak saját megélhetésükért.

A „hücpe" jiddis kifejezés. Jelentését talán az a történet magyarázza meg legjobban, amelyben az elvetemült apa- és anyagyilkos arra kéri bíráit, hogy enyhítő körülményként vegyék figyelembe árva mivoltát. Képmutatásban szerintem ezt is messze fölülmúlja az alábbi hirdetés: „Sajnálatos, hogy egyesek az ijesztgetés módszerével akarják befolyásol­ni a közvéleményt." Az „egyesek" ebben az esetben azon orvosi körökre vonatkozik, amelyek fölhívják a figyelmet a kényszerű, passzív dohány­zás veszélyeire és arra intenek, hogy kerüljük, amennyire csak lehet. A „sajnálkozók" meg a dohánygyárosok, bár szerintem inkább saját hasz­nuk csökkenése az, amit igazából sajnálnak. Tőkét kovácsolnak az emberi nyomorúságból, míg a demokrácia, a cselekvési szabadság véd­nökének szerepében tetszelegnek. Hát nem megérdemelnék a „minden idők legnagyobb hücpe bajnokai" címet?

Hadd mutassam be egy kicsit a Dohányintézetet (Tobacco Institute) azoknak, akik esetleg még nem hallottak volna róla. Washingtonban székelnek, egy elegáns irodaépületben, a Capitol Hill közelében. Úgy nyolcvanan lehetnek ott, s még vagy húsz aktivistájuk működik ország­szerte. Mindig gondosan kihangsúlyozzák, hogy nem magát a dohány­zást, hanem az ahhoz való jogot képviselik. Valójában a dohányipar érdekében lobbiznak. Olyasmi ez, mintha Hitler megbízásából azt hirdet­nék: — Á, a jó öreg Adolf egyáltalán nem olyan rossz, mint híresztelik. Csupán arról van szó, hogy gyakorolja veleszületett emberi jogát önmaga kifejezésére és megvalósítására az ő sajátos, egyéni módszereivel.

Az intézet alkalmazottai amúgy vidám, jópofa fickók. Asztalaikon olyan hercig táblák díszlenek, mint: „Kösz, hogy nem vettél levegőt, mialatt

74

dohányoztam!", vagy , .Megpusszanthatod a csikkemet!". Szóvivőjük hangoztatja, hogy a köhögések 96 százaléka nem dohányfüst miatt esik, hanem — például — a levegőben keringő gombaspóráktól. Ez utóbbi különösen tetszik nekem. Mintha a gázolást nem a részeg vezető meg a száguldó kéttonás kocsi okozta volna, hanem az a bolond festék a kocsin, hiszen az került közvetlen kapcsolatba az áldozattal.

Tapintatból tilos beleavatkozni embertársaink magánügyeibe olyasmi­vel; mint szóvá tenni egy-egy fullasztó köhögési rohamot. Ilyenkor illik öt­letesen valami másra terelni a szót, mondjuk az előző napi meccsre. Sze­rintük kétmillió dohányosból jó, ha egy köhög, az is valami más okból. Tanúságtételre saját felbérelt „hitelt érdemlő szakértőkkel" rendelkez­nek, akiket repülővel utaztatnak mindenhová, ahol csak valamilyen jogi eljárás folyik a dohányzás korlátozásával kapcsolatban. Állítják, hogy a dohányzás okozta betegségből eredő halálnak manapság kisebb az esé­lye, mint annak, hogy valakit egy dinoszaurusz fog laposra taposni. Egyszóval nehéz őket komolyan venni.

Szerencsére egyre kevesebben dőlnek be a ilyen propagandának. 1979 óta a cigarettafogyasztás évről évre csökken az Egyesült Államokban, s fölmérések szerint a dohányzók 60—90 százaléka nagyon szeretné leg­alább csökkenteni napi adagját, vagy szeretne teljesen leszokni. Egyre több helyen vezetnek be dohányzást korlátozó rendszabályokat, s azok egyre szigorúbbak.

Ha rajtam múlna, hát Nobel-díjat kapna dr. C. Everett Koop, az Egyesült Államok vezető tisztiorvosa, aki a dohányzást tartja az egyik leg­veszélyesebb környezeti ártalomnak. Magasztos célja, hogy a kétezredik évre füstmentessé tegye Amerikát. Az én emberem!

Hadd tisztázzak még valamit. Az emberi testben a véredények össz-hossza meghaladja a 150 000 kilométert. Ugyanakkor minden egyes cigaretta összehúzódásra ingerli ennek a hatalmas hálózatnak vala­mennyi vérerét. Nem csoda, hogy dohányosok gyakran érzik végtagjaikat hidegnek. Az igazi baj az, hogy nemcsak a végtagok, de minden egyes szerv és szervrendszer is megsínyli az így lecsökkent vérellátást. Nem jut hozzájuk elegendő éltető oxigén. Kárt szenved a máj, a vese, a szív, a gyomor, a mirigyek, az agy, a látás, a hallás, a bőr, tehát MINDEN!

Dohányosnak aligha támadhat jobb ötlete, minthogy egészsége érdeké­ben megpróbál leszokni. Szerencsénkre sokszor nyílt alkalmunk megfi­gyelni az előnyös egészségváltozást azoknál, akik megtették ezt a bölcs lépést. Átalakult, szinte megújult életük. Boldogság volt látni azt az elragadtatott örömet, ami sugárzott belőlük, miután sikerült felhagyni önromboló szenvedélyükkel. Minden dohányos áldani fogja a napot, amikor megszabadul a halálos szenvedélyétől.

Tételezzük fel, hogy ön le akar szokni, de szüksége lenne egy kis segítségre. Két módja van a dolognak: hirtelen, egyik napról a másikra,

75

avagy szép fokozatosan. Mindkét módszernek megvannak a maga eszkö­zei és várható mellékhatásai. Ne felejtsük el, szenvedéllyel van dolgunk, így valószínűleg olyan megvonási tünetek fognak föllépni, mint főfájás, nyugtalanság. Érthető, végül is erős méreggel itatódott át az egész szervezet, s így a megtisztulás is időbe és némi nehézségbe kerül. Ezek a tünetek kényelmetlenséget okozhatnak, de hatásukat csökkenteni lehet.

Azt tapasztaltuk, hogy az egyéntől függően egészen szélsőséges kü­lönbségek lehetnek a leszokás mellékhatásainak mértékét illetően, az alig észrevehetőtől az iszonyú kínlódásig. Biztasson mindig a tudat, hogy a helyes úton járunk, hogy testünk egészségesebb lesz, hogy jobban tudjuk majd élvezni az életet.

Tudjuk, az emberi test belseje enyhén lúgos kémhatású. A vér pH értéke 7.35 és 7.40 közötti. (A kémhatás mértékét a pH érték adja: 0 a teljesen savas, 14 a teljesen lúgos, 7 a semleges.) A nikotin, a kátrány és szinte minden káros anyag a cigarettafüstben savas irányba billenti a belső pH-egyensúlyt. Leszokáskor a már lerakódott mérgek fölkavarod­nak, ahogy a test igyekszik végre megszabadulni tőlük, és ez okozza az említett mellékhatásokat. A folyamatok megértéséhez hasznos lehet az alábbi kis élettani ismeret.

Sokan panaszkodnak: elhíznak, ha abbahagyják a dohányzást. Két­ségtelen, az ilyenkor szokásos súlynövekedés egy része a „lelki szükség­letként" jelentkező pótevés eredménye, de van más ok is: a szervezet vizet tart vissza, hogy hígítsa, önmaga számára elviselhetőbbé tegye a fölsza­baduló veszélyes mérgeket, a nikotint, a kátrányt, amíg azok végleg eltávoznak a testből a kiválasztás szokásos csatornáin. Ez az állapot attól függően tart hosszabb vagy rövidebb ideig, hogy mennyi a fölhalmozódott méreg. Nem kell miatta aggódni, el fog múlni, főleg, ha mi magunk is segítjük a méregtelenedést, például az étrenddel. Gyümölcs és zöldség fogyasztása ugyanis nagyban támogatja a kiválasztás folyamatát.

De mást is lehet tenni az ügy érdekében. Mivel a testnek ilyenkor elsősorban savas jellegű mérgektől kell megszabadulnia, ésszerű lesz a savas dolgok bevitelét csökkenteni erre az időszakra. A szokásos étrend legtöbb savat termelő összevetői a hús, tej, tejtermék, tojás, só, gabona­készítmény (cereália), kávé, alkohol, szénsavas italok. Persze nem kötele­ző mindet teljes mértékben száműzni az étrendből, csupán arról van szó, hogy érdemes csökkenteni fogyasztásukat, de kinek-kinek csakis saját elviselhetőségi határain belül. Ugye, lehet abban valami, hogy nem érdemes savteremtő étkekkel támadni a testre, amikor az épp savas mérgektől próbál megszabadulni? Tüzet sem lehet olajjal oltani, s nem nehezék kell a süllyedő hajó megmentéséhez. Mennél nagyobb mérték­ben segítjük testünket, annál hamarabb tudunk megszabadulni az átmeneti állapot kellemetlenségeitől.

A következő lépés a túltengő savakkal szemben az lehet, hogy semlege-

76

sítjük őket lúgos ételek fogyasztásával. A zsírok semleges kémhatá-súak, más ételek savasak vagy lúgosak. Tehát kevesebb savas és több lúgos hatású ételt kell a méregtelenedés időszaka alatt fogyasztani, ez világos. Fogadni mernék, ez lesz a következő kérdés: „Aztán melyik az a lúgosabb étel?" Jó kérdés, alkalmat ad egy fontos, de egyszerű dolog közlésére: megfelelő ételtársításban fogyasztva minden nyers gyümölcs és nyers zöldség lúgos. Aki ez ügyben további irányításra vágyik, annak ajánlom a TESTKONTROLL című könyvben leírt programot.

Érdekes, hogy a leglúgosabb étel egészen hétköznapi: a zeller. Szemem láttára is sokaknak pillanatok alatt elmulasztott (általában helytelen táplálkozásból fakadó) gyomorégést már pár szelet zeller is, lekötötte a savat, megszűnt a fájdalom. Majdnem lehetetlen rossz társításban fo­gyasztani ezt a remek zöldséget, mindenhez megy, evés előtt, alatt, után, helyett. Magam is gyakran használom éhség és főleg szomjúság csillapí­tására akkor, amikor még nem telt el elég idő az előző étkezés óta ahhoz, hogy ihassak. De nagyon jó ilyen célokra uborka, zöldpaprika, fejes saláta is, utóbbinak különösen a „szíve", a belső, édes levelek.

„Csak nem fogok zöldségen kérődzni egész nap?", hallom a méltatlan -kodást. Meg is értem, én is hasonlóan gondolkodtam, amikor nekem ajánlották. Folyton az a jelenet jutott eszembe, amiben Woody Allén az Annié Hall című filmjében a pincértől „alfalfa csírát élesztőpürével" rendel ebédre. Csak azt tudom mondani az idegenkedőknek: sokkal jobb a dolog, mint amilyennek hangzik, s remek módszer arra, hogy egy rossz szokást, a dohányzást egy új, egészséges szokással szorítsunk ki, hogy ne maradjon „lelki ür" utána. Ráadásul segít a dohányzás elhagyása után gyakori elhízás elleni küzdelemben is, hiszen ezek a gyakorlatilag nulla fűtőértékű táplálékok a gyomorba jutva az éhet és szomjat is elverik. Kérem, próbálják ki, kellemes meglepetésben fogják részesíteni önmagukat. Nincs csodarecept, de ilyen apróságok rengeteget számít­hatnak a dohányzás elleni harcban.

Levegőt! Tiszta, friss levegőt, az elérhető legtisztábbat. Ez irányban a kis lépést is érdemes megtenni, mert nagy haszonnal jár. Nem akarok a szakértő szerepében tetszelegni, a mai „szakértők" úgyis túl keveset bíznak az emberre. Mindenki maga sorsának kovácsa, s legyen akkor is az, ha saját egészségéről van szó. A jó levegő egészséges, ezt kezdettől tudjuk, nem kellett megtanulni. Használjuk föl a velünk született, ösztö­nös tudást a helyes életmód kialakítására!

(Marilyn Diamond)

A dohányosok többsége egyáltalán nem örül annak, hogy dohányzik, általában szeretnének megszabadulni ettől a szokásuktól. Nehéz helyzet.

77

de nem reménytelen, merthogy volt már rá eredményes példa. S ha egyvalakinek már sikerült, akkor miért ne sikerülhetne bárki másnak is? Tudom, mit beszélek, magam is e szenvedély rabja voltam tizenhéttől harminc éves koromig.

Most is élénken emlékszem, milyen volt. A napi első slukk mindig kényelmetlen feszültséget ébresztett gyomromban és zsigereimben, s valamiféle űrt éreztem fejemben, mire végeztem az első reggeli cigaret­támmal. Ma már tudom, agyam ezzel jelezte az oxigénhiányt. Az oxigénel­vonás egy másik tünete az ingerlékenység volt. Ráadásul undorodtam a füst ízétől és a szagától is, amely belevette magát leheletembe, kezemen a bőrbe, hajamba, ruháimba. Állandó lelkifurdalás gyötört, nem szerettem mások előtt cigarettázni. (Na, ebben lehet is valami. Az öngyilkosság — még ha csak apránként is követi el az ember — nem szereti a nyilvános­ságot.) Kisfiam, Greg, sokszor szinte könyörgött, hogy ne gyújtsak rá, de a szenvedély még saját gyermekem kérése előtt is bezárta fülemet.

A leszokást elkezdve elemezni kezdtem azokat a helyzeteket, amikor cigaretta után nyúl az ember. Rádöbbentem, legtöbbször akkor kezdem fizikailag, a dohányzással is gyilkolni magam, amikor lelkemet is öli valami, bajom van, rágódok, irigység, féltékenység gyötör, egyszóval, ha negatív érzelmek uralkodnak bennem. így leszokás során igyekeztem az ilyen helyzeteket is távol tartani magamtól. Sikerült kézbe venni gondola­taim irányítását, nem hagytam, hogy agyam saját káromra folyton a kellemetlen „felvételeket" játssza vissza, mint valami őrült, önmarcango­ló mozigépész. „Lányom, ebből elég" szóltam ilyenkor magamhoz, s gondolataimat valamilyen kellemesebb téma felé irányítottam. Azt akkor már tudtam, hogy a cigarettázás abbahagyható, nem feltétlen testi szük­ségletem, s ezzel a gondolati trükkel sikerült lelkileg is megszabadulni a dohányzás kényszerétől. Önbecsülésem megerősödött, szabadabbnak, erősebbnek éreztem magam, és minden vonatkozásban egészségesebb­nek, i

A dohányzás eldurvítja a testet. Oxigénhiányt okoz, melytől a sejtek, a kültakaró sejtjei is kemény, csomós halmazokba húzódnak össze. Leszo­kás után tovább növelte boldogságom, mikor láttam, hogy a dohányzás elhagyásának eredményeként bőröm is megfiatalodik, kisimul, áttet-szőbb lesz, szinte ragyog. Azóta, ha dohányzó fiatalokat látok, fohászko-dok: bárcsak fölfognák, mi kárt tesznek magukban. Lányok, semmi sem teszi gyorsabban tönkre ártatlan, természetes szépségeteket!

Segíthet leszokásnál, ha negatív képekben jelenítjük meg a cigarettá-zást magunk előtt. Paradicsomi helyzet-e az, ha valakinek orrán-száján dől a füst, a bűz? Nem, ez a kép inkább a poklot idézi, egy földi gyehennát, benne kinek-kinek saját bugyrát. De ebből még van menekvés! Törölni kell ezt a sötét rémképet, s behelyettesíteni egy másikkal, amikor kelle-

78

mes környezetben füst helyett tiszta, friss levegő járja át a tüdőt, és ezt a pozitív képet vetítsük aztán mennél gyakrabban lelki szemeink elé.

Aki le akar szokni, az először is tudatosítsa magában, hogy „ T E R M É ­SZETES ADOTTSÁGAIMBÓL EREDŐEN ÉN NEM VAGYOK DOHÁNYOS! A Teremtő nem arra szánta az emberi fajt, hogy egyedei füstös tüdővel éljenek, nem ez a Természet rendje. A mai naptól fogva NEM TEKINTEM MAGAMAT DOHÁNYZÓNAK. Még akkor sem, ha esetleg rágyújtok". Folyamatosan tudatosítsuk ezt magunkban, s akkor egyre kevésbé vá­gyunk a cigarettára*. BÁRKI, ÍGY T E MAGAD IS ABBA T U D O D HAGYNI A DOHÁNYZÁST, HISZEN MÁR MILLIÓK MEGTETTÉK. Te sem érsz keve­sebbet náluk. E törekvésében mindenki számíthat szeretetteljes szurko­lásomra, s mindenkiére, akik tudjuk, hogy a levegő maga az élet.

'A cigaretta utáni vágyat könnyen és akaraterő, erőfeszítés nélkül kiolthatjuk magunkban a Silva-féle Agykontroll segítségével. További információ: Pf. 59 Budapest, 1502 Telefon: 142 57 60 (Ford. megjegyzés)

79

Ne tévesszen meg senkit, hogy szinte ingyen, mindig elegendő víz áll rendelkezésére. A víz legalább olyan fontos, mint a levegő, még ha tovább ki is lehet húzni nélküle. A világ minden kincsénél értékesebbé válik, ha hirtelen a szükségesnél kevesebb jut belőle; gondoljunk csak egy fenye­gető sivatagi szomjhalálra, s máris könnyebb lesz belátni a víz jelentősé­gét.

A víz az élet egyik lényegi összetevője. Nélküle a növények kiszárad­nak, a magok nem hajtanak, nem lenne állati, emberi élet sem, a Föld egész felszíne víz nélkül csak sziklapuszta volna.

Nem csoda, hogy sok helyütt szent dolognak tekintik, hódolnak a víznek. Az ókori egyiptomiak imádták a Nílust. Vallásos tisztelet övezi a Gangeszt Indiában, s a görögök templomokat emeltek forrásaik közelé­ben. A keresztelkedés is vízzel történik.

Víz nélkül a test bizony csak por és hamu. Minden életműködéshez vízre is szükség van, ez alól nincsen kivétel.

Az emberi test hetven százaléka víz. íme a víztartalomra vonatkozó néhány részadat ezen a hetven százalékon belül:

A részarány persze nem minden. Hadd említsek meg pár területet, pár életműködést, amelyben a víz játssza a főszerepet.

1. Víz a hordozó közege minden tápanyaggal kapcsolatos folyamatnak, az emésztéstől a fölszívódáson keresztül a hasznosításig és a kiválasztá­sig. Vagyis valamennyi esemény vizes közegben játszódik le, attól a perctől, hogy az étel a szájba kerül egészen addig, míg munkává és szövetté, vérré, csonttá, izommá alakul át. Manapság nem történnek

80

csodák? Hát mi az, ha nem csoda, ahogy vérré válik az alma? Hétköznap­jaink is ilyen varázslatos, ajándékba kapott csodákban telnek, melyek a víz által valósulnak meg. Állna csak elő belső vízhiány, azonnal súlyos zavar támadna ezekben a folyamatokban.

2. Tudjuk, a táplálék tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, fehér­jét (aminosavakat), zsírt, szénhidrátot, s más életfontosságú anyagokat. De hogyan történik meg mindezeknek a szétosztása és elszállítása min­den egyes szervhez, sőt, minden egyes sejthez? Víz által! Vizet használ a szervezet, hogy kivonja, elszállítsa és a megfelelő helyeken lerakja ezeket az anyagokat, az épp szükséges mennyiségben és pont a kívánt időpont­ban. Bizonyára sokkal kevesebb bajunk lenne, ha az emberi társadalom legalább meg tudná közelíteni az összhangnak ezt a magas fokát.

3. Említettük már, miként jönnek létre a test belsejében mérgező anyagok, részben a sejtek hulladékából, részben a táplálék lebontása során. Azt is hangsúlyoztuk, mennyire fontos, hogy mennél hamarabb megszabaduljunk tőlük. Szén-dioxid, a fehérjeátalakítás mellékterméke­ként nitrogén, húgysav és ammónia, hogy csak néhányat említsek azok­ból a mérgekből, amelyeket föl kell oldani, össze kell gyűjteni és el kell távolítani a szervezetből. Víz juttatja el mindezt a kiválasztás szerveihez, a bélbe, a vesébe, a tüdőbe és a bőrhöz. Hát nem ügyes? Ugyanaz a víz egyszerre hozza, ami kell, és viszi, amire nincs szükség.

4. A viz lényegi összetevője minden sejtnek, szövetnek, testfolyadék­nak. Elegendő víz nélkül kiszáradna a száj, se nyelni, se köpni, de beszélni sem tudnánk. Emésztésre is képtelenek lennénk, hisz épp az emésztőnedvek víztartalma a legmagasabb. A vérnek több, mint 90 százaléka víz, de valamennyi belső szervre is érvényes, hogy legnagyobb részarányú összetevőjük a víz.

5. Víz a test legfontosabb kenőanyaga, ez tartja meg puhának és simának a határoló hártyákat, megakadályozza a súrlódást a szövetek közt. Kenőanyag nélkül a szervek összetapadnának, az izmok egymást tépnék, a csontok elpattannának, s recsegne-ropogna a sok ízület. Sze­rencsére nem így van, belső szerveink testnedvek tengerén úsznak, melyek legfontosabb alkotórésze a víz.

6. Pár foknyi belső hőmérséklet-változás már halálos lehet! A test hőmérséklet-szabályozása tehát életbevágó, s ennek legfontosabb eszkö­ze megint a víz. A vese, a belek, a tüdő és a bőr útján a test állandóan vizet ad le, ez akadályozza meg a túlmelegedést, hasonlóan az ember által kiagyalt hűtőrendszerekhez.

81

Már az előzőekből is bárki számára kiviláglik a víz rendkívüli fontossá­ga. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy talán a táplálkozástudo­mány szakértői közt sincs sok, aki ezt tagadná. Testünk napi 4-5 liter vizet ad le, amit termesztésen pótolni kell a lehető legmegfelelőbb módon. Fölmerül tehát a hármas kérdés: mikor, mennyit és mit igyunk?

Mikor? A válasz könnyű: amikor szomjasak vagyunk! (Mint az álla­tok...) A szükséglet évszaktól és tevékenységtől függően váltakozik. Hall­gassunk bölcs testünk jelzésére: IGYON, AKI SZOMJAS! Sajnos mondani kell, mert akad, aki ezzel is kivár. Sokan meg olyan kotyvalékokkal oltják szomjukat, hogy több kár lesz belőle, mint haszon. Manapság az Egyesült Államokban több szénsavas italt isznak, mint amennyi vizet, s nem átallanak a szomjas gyereknek is ilyeneket adni víz helyett. Micsoda perverzió, elképesztő élettani eltévelyedés! Később is szó lesz még róla, de már most leszögezhetem: haszna semmi, kára rengeteg a szénsavas italoknak. Legnagyobb hátrányuk, hogy nincs semmi előnyük! Évmillió­kig ugyan hogy tudott meglenni ilyen italok nélkül az emberiség? Csak az írott történelem (és degenerálódás) utóbbi hatezer évében kaptunk rá ezekre, azon belül is főleg az elmúlt pár évtizedben, amikor agyafúrtan bugyuta hirdetések agymosása eltávolította az embereket az élet ter­mesztés forrásaitól.

íme az egészen egyszerű recept ahhoz, hogy a test vízszükségletét a megfelelő módon kielégítsük, miközben megszabadulunk a szénsavas italokhoz kötő függőségtől is;

1. REGGEL, ÉBREDÉSKOR, MINDEN MÁS ELŐTT IGYUNK EGY PO­HÁR VIZET.

2. MINDEN ÉTKEZÉS ELŐTT TÍZ PERCCEL HAJTSUNK FÖL LEG­ALÁBB EGY POHÁR VIZET.

Ha ellankadunk valamilyen munka, gyaloglás, vagy más fizikai meg­terhelés közben, nincs üdítőbb egy pohár víznél. Az étkezés előtt ivott víz pedig megelőzi az evés közbeni, valamint az evés utáni szomjúságot.

Mert meg kell említeni, hogy van olyan időszak is, amikor víz ivása sem ajánlott, s ez éppen az evés, illetve az azt követő emésztés. Evés előtt kell inni, az üres gyomorra ivott víz ugyanis gyorsan, öt-tíz percen belül távozik onnan. Az étkezés közben ivott víz arra csábít, hogy a kellően még meg nem rágott falatot is lenyelje az ember. Az étkezés közben és után fogyasztott bármilyen folyadék pedig fölhígítja a gyomornedveket, hát­ráltatja az emésztést, és arra serkenti a szervezetet, hogy idő előtt kiürüljön a gyomorból a még csak félig emésztett táplálék. Vagyis evés után várni kell az ivással, legalább úgy két órát. Akadhat, aki úgy érzi, képtelen ilyenkor várni a vízivással. Azt javaslom, ha már valaki iszik ilyenkor, akkor is csak keveset, és aprókat kortyolva, hogy csökkentsük

82

a káros hatást. Másik megoldás lehet az uborkaszeletek vagy zellerda­rabkák rágcsálása ivás helyett. Mindkettőnek magas a természetes víz­tartalma, ugyanakkor nem hatnak károsan az emésztésre.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy mennyi vizet is kell inni. Egy azért biztos: mennél több vizet tartalmaz a táplálék, annál kevesebb külön folyadékot kíván az ember mellette. Normális esetben a vízszükséglet kétharmadát a táplálék adja.

Egyes tökfilkók szerint minden embernek, ha jót akar, legalább napi nyolc pohár vizet kell innia, nemtől, kortól, tevékenységtől, hőmérséklet­től függetlenül. Remek példája ez az esztelen hozzáállásnak olyasmihez, amit értelmesen is könnyen meg lehet oldani. Fölösleges mennyiségi előírásokhoz ragaszkodni. Van persze egy alapadag, és a szervezet köny-nyen megbirkózik bizonyos túltöltéssel is, de a túlzott vízbevitel gondot is okozhat: elvizesíti a szöveteket, fölhígítja a testfolyadékokat, rontja a sejtműködést, csökkenti a vér oxigénszállító képességét. Több ivás mel­lett általában a kelleténél többet is izzad az ember, főleg melegben, nyáron, ami energiapazarlást jelent. Ilyenkor kicsit kevesebb ivással kellemesebb közérzet érhető el. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sós, erősen fűszeres, zsíros, alacsony természetes víztartalmú, túlfőzött, agyonkezelt ételek hamis szomjúságérzetet gerjesztenek, ame­lyen a literszámra ivott víz sem segít.

A túlivás éppoly veszélyes, mint a túlevés. Csak látszat, hogy a víz teljesen ártalmatlan lenne. Nem csupán a kiszáradás veszélyes, egy növényt is agyon lehet öntözni. A túlivásnak semmi haszna, nem érde­mes olyanokra hallgatni, akik hasukra csapva kiagyaltak valami lehetet­len nagy adagot, s azt kötelezően elő akarják írni mindenki számára, figyelmen kívül hagyva a tényleges szükségletet. Minek inna az, aki nem szomjas, ahogy az se egyen fölöslegesen, aki nem éhes.

Hát akkor végül is mennyit kell inni? Ez bizony több dologtól függ; az életmódtól, a táplálék jellegétől, a testi tevékenység mértékétől stb. A helyes válasz ugyanaz, ami arra a kérdésre is felelet, hogy mennyit aludjunk, vagy hogy mennyit lélegezzünk? Amennyit a Természet meg­kíván. Ha figyelemmel kísérjük testünk jelzéseit, akkor rá fogunk tudni hangolódni, s képesek leszünk megfelelően ellátni. Legegészségesebb szokásaink a testünkkel való összhangból erednek.

Mit érdemes inni? A válasz megint könnyű: vizet, tiszta vizet! Persze, mindenki tiszta vízre vágyik, mégis az emberek többsége messze nem tiszta vizet iszik. Hogy milyen a tiszta víz? Ismert a vegyi képlet: H 2 0 . Ennyi. Ami ezen felül van, az már mind szennyezőanyag.

Legtöbben azt isszák, amihez könnyű hozzájutni, az úgynevezett „tisz­tított" csapvizet. Bizonyára elmegy tőle a kedvük, ha megtudják, hányféle méreg, mennyi tisztátalanság található az ilyen vízben. Agyonvegyszere-zik a vizet már a tisztítótelepen, és további fémes mérgeket old magába a

83

csőhálózatból, míg eljut a fogyasztóhoz. A Természet érzékeny egyensú­lyával mit sem törődve a folyamatos környezetszennyezés ott tart, hogy manapság a világ legtávolabbi részein is találni vegyszereket a vízben, például kimutattak már DDT-t az Északi-sarkon is.

„Csapvíz" helyett bizony találóbb lenne a „vegyszerleves" elnevezés. A vizek szokásos szennyezőanyagai közt szerepel szappan, mosószer, fa-pép, olaj és származékai, kénsav, réz, arzén, festék, rovarirtó, sugárzó hulladék, műtrágyamaradvány, s annyiféle ipari melléktermék, hogy fölsorolásukhoz külön könyv kéne. Vannak a vízben továbbá erősen, illetve kevésbé mérgező szervetlen ásványok, kén, vas, nátrium, kal­cium, magnézium, fluor, klór vegyületei, mész, gipsz, szóda. Aztán min­daz, amit tisztításkor szándékosan kevernek a vízhez a mikrobák elpusz­títására, noha ezek a vegyszerek gyakran veszélyesebbek, mint az általuk megölendő baktériumok. Tisztítás címén még szűrik, ülepítik, kicsapat­ják, lágyítják, klórozzák, brómozzák, jódozzák és fluorozzák is a vizet.

Nem azért sorolom, hogy mindezt megtanulják, elég lesz csupán annyit megjegyezni, hogy a „csapvíz" sajnos több, mint tiszta víz! És ami nem víz a vízben, az összes vegyszer, az mind haszontalan méreg. Kérem, nagyon kérem, aki egészségre vágyik, az legyen nagyon válogatós, igenis igényes ebben a kérdésben. Válogassa meg, hogy mit enged be teste templomá­nak szentélyébe! Tévedés azt mondani: „Ugyan kérem, a víz az csak víz." Nem, a víz maga az élet! A víz minősége meghatározza az élet minőségét is.

Gőzéből csapatják ki és desztillált víznek nevezik azt, ami az elérhető legtisztább víz, amiben nincs semmi más, csak víz. Nem érdemes az ellenvéleményekre hallgatni, érveik nem állják meg helyüket. A természe­tes táplálék, a zöldség és gyümölcs fogyasztása által megszerzett víz kiegészítésére csakis ilyen párolt, desztillált víz való.

A Természet szerencsére szüntelenül folytatja a vizek lepárlását, más­képp régóta nem lenne már egy csepp egészséges víz sem a Földön. Ennek ellenére a Természetben föllelhető vizek kisebb-nagyobb mérték­ben mindig tartalmaznak más, idegen anyagot is. Némelyik éppenséggel nagyon is sokat. Az ásványvíz, a forrásvíz, a kútvíz is. Elsősorban ásványi anyagokat, de sajnos olyan szervetlen vegyületek formájában, amelye­ket a szervezet nem tud hasznosítani. Még az esővíz is tartalmaz oldott gázokat és porrészecskéket, nem is beszélve a hírhedett savas esőkről, amik a levegő szennyeződéseit kimosva elpusztítják az általuk öntözött növényeket, erdőket.

Hogy a Természetben nem található vegytiszta víz? Hogy eleink sem desztillált vizet ittak? Igaz! De tudomásul kell venni: „hála" a civilizáció­nak, természetes vizeink szennyezetté, mérgezővé váltak, úgyhogy ma már csak fizikai módszerekkel, lepárlással, azaz desztillálással lehet tiszta vízhez jutni.

84

VÍZ ÉS ÁSVÁNYOK

Az ellenzők fő érve, hogy a desztillált víz kioldja a szervezetből az ásványi anyagokat. Ez ugyan igaz, de csak részben. Ugyanis csak azokat oldja ki, melyekkel a test amúgy sem tud mit kezdeni, amik csak kárt okoznának.

Az anyagcseréhez elengedhetetlen az ásványi anyagok jelenléte, de A SZERVEZET AZ ÁSVÁNYOKAT CSAK SZERVES FORMÁJUKBAN TUDJA HASZNOSÍTANI. Bárki megmondhatja, aki ért az élettanhoz és a bioké­miához, hogy az emberi test egyszerűen semmit sem tud kezdeni szervet­len ásványi anyagokkal, ahogy az autó se menne mondjuk Coca-Cola üzemanyaggal.

Sziklát csak a mesebeli óriások esznek. Mégis akadnak magukat értelmesnek tartó emberek, akik képesek követ magukhoz venni, csak mert a kavicsot, sziklát, földet porrá törték és ásványi kiegészítő anyag­nak eladták. Nem, az ember szervezete kizárólag olyan ásványokat tud fölhasználni, amelyek a növényvilág közvetítésével már szervesültek.

Az élő sejteknek működésükhöz feltétlenül szükség van a megfelelő ásványi anyagokra, de a szervetlen ásványrészecskék csak gondot okoz­nak nekik. A szervezetbe juttatott, de föl nem használt ásványi anyag a különböző testszövetekbe, szervekbe, izületekbe, csontokba, a keringési rendszerbe lerakódik, s e lerakódások idővel betegséget okoznak, sőt, életveszélyessé is válnak. Vesekő, epekő, az agy meszesedése, érelmesze­sedés, szívbaj lehet a vége.

Az „érfal rideggé válását" az a cementkemény lerakódás, plakk okozza, amely koleszterin (zsír) által megkötött ásványi anyagokból áll össze. A szó szoros értelmében eltömődik a véredényrendszer. Szomorú, hogy milyen kevesen vannak tisztában a szervetlen ásványok okozta kockázat­tal.

A növény viszont képes a talajból az ásványokat fölszívni, és vízzel, levegővel s annak szén-dioxidjával, a napfény segítségével beépíteni saját szerves anyagába, a fotoszintézis során létrejövő élő anyagba. Az emberi szervezet az ásványokat csak ezen formájukban tudja hasznosítani.

Melyek ezek a növények? Valamennyi gyümölcs, zöldség, dió és más csonthéjas gyümölcs, mag, teljes gabona, csíra. Csupán ezek nyújtják a megfelelő szerves ásványi anyagokat. Minden más csak fölaprózott kő meg fém, akár vízben oldva, akár ásványi kiegészítőként kínálják.

Ami a desztillált víz ásványkioldó hatását illeti, ez az egyik legnagyobb értelmezési baki, amit valaha hallottam. Ismerik a történetet a szobatu­dósról és idomított bolhájáról, amelyik parancsszóra ugrik? Illetve a végén már nem ugrik, hiába üvöltik neki a parancsot, mert a kísérletezés hatodik lépésében a tudós a bolha utolsó lábát is kitépte. Következtetés:

85

„Hitelt érdemlően bebizonyosodott tehát, hogy a bolha elveszti hallását, ha kitépik mind a hat lábát."

Tényleg megsüketült az a bolha? Igazából a Nap kering a Föld körül? Valóban kioldja a desztillált víz a szervezetből az ásványi anyagokat? Igen, mindez igaznak látszik, de mégsem az. A víz élettelen anyag, nem képes cselekvésre. A test az, amelyik bármit is tenni tud, a víz csupán eszköze, s nem fordítva. A desztillált vízzel pedig éppen a haszontalan, sőt káros szervetlen ásványok oldódnak ki a szervezetből! Ez a tiszta víz legnagyobb előnye, ez hatásában a legcsodálatosabb. Föloldódnak a veszélyes lerakódások és a nyirokutakon, valamint a véráram útján a káros hulladék eljut a kiválasztás szerveihez, bélhez, tüdőhöz, veséhez, bőrhöz. A sejtekbe beépült ásványok viszont békén maradnak, hiszen a víz közelükbe sem tud jutni. Csak ahhoz fér hozzá, amit a sejtek már visszautasítanak, kilöknek. Tápanyagokat ne a víztől várjunk, a vízből csak a vízre van szüksége az embernek.

Úgy tűnhet, túl sokat foglalkozom a dologgal, de kell is, elvégre a víz minden életjelenségben roppant fontos szerepet játszik. Pozitív szerepet viszont csak a tiszta víz kap. A szervetlen anyagokkal telített víz csupán tehertétel a testnek, segítség helyett értékes energiát és időt köt le, míg a szervezet próbál megszabadulni az ezúton kapott tehertől.

Még néhány megjegyzés a víztisztítási eljárásokról. A klórozás a legálta­lánosabb vegyszeres művelet, fertőtlenítésre, a mikrobák megölésére szolgál. Kell, hogy hatásos legyen, mert e gáz első nagybani alkalmazása is roppant eredményes volt. Akkor is ölésre használták, de emberölésre, az első világháború alatt, igaz, mindig az ellenségnek próbáltak vele ártani. Aratott a halál, s aki épp csak „belekóstolt" a klórba (civilek, katonák vegyesen), az is egész életére megnyomorodott. Azóta már fejlőd­tünk, most már isszuk a klórt, de mindenki ám, katona, civil, férfi, nő, csecsemő, aggastyán egyaránt. Akik ilyen veszélyes hulladékok lerako­dóhelyének tekintik testünket, azt szokták erre mondani: „Ugyan, a hígítás akkora, hogy egyetlen sejtet elpusztító klórmennyiséghez egy folyót kéne kiinni." Akkor sem tesz boldoggá a gondolat, hogy vegyszerte­metőnek használnak.

Aztán az is egy bökkenő, hogy a csapvízben lévő klór a szervezeten belül hajlamos reakcióba lépni zsírokkal (elsősorban állati eredetű zsí­rokkal, ami bizony bőven akad a szokásos amerikai étrendben), s együtt egy kenőcsös állagú anyagot alkotnak. Ez a ragacs aztán letapad a vivőerek belső oldalára és ott meszesedést, arterioszklerózist okoz. ami­nek a vége a manapság leggyilkosabb kór, a szívroham. Tehát már csak a klórozás szokása elegendő ok lenne arra, hogy az ember kizárólag desz­tillált vizet fogyasszon.

A gyanútlan közönséggel szemben elkövetett másik orcátlan visszaélés a fluorozás. Kizárólag üzleti érdekeket szolgál, az előnyös egészségügyi

86

hatására hivatkozó szokásos indokoló magyarázat egyszerűen nevetsé­ges. Akinek kétségei lennének, az üsse csak föl a lexikont a nátrium-fluorid címszónál. Mi látható ott? ,,NaF, mérgező vegyület..." Azt állítják róla, hogy csökkenti a fugszuvasodást. Kénytelen kételkedni ebben is az ember, mert sajnos a fogszuvasodás most is épp oly gyakori, mint korábban.

Ijesztő, mennyire elterjedtté lett mérgek használata emberi felhaszná­lás céljára. íme a nátrium-fluorid néhány egyéb alkalmazása: patkány­méreg, csótányirtó, üvegmaratás, festékgyártás, műanyaggyártás, gyógyszeripar (naná), fémipar, cserzőanyag, fertőtlenítő, féregirtó, gom­ba- és mikrobaölő szer, tűzoltókészülékek töltőanyaga, oldószerek, tűzvédő bevonatok. Ez lenne tehát az „eszményi" anyag ivóvizünk „dúsí­tására", ezt kenjék a gyerek fogára a fogorvosok?

1945-ben az Egyesült Államok legnagyobb alumíniumgyárában azon kezdték törni a fejüket a szakemberek, hogy mi legyen azzal a sok ezer tonnára rúgó roppant finom porral, alumíniumtartalmú melléktermék­kel, amely a gyártás során keletkezik. Kiszámolták, ha akár egész olcsón el tudnák adni, akkor is milliókat bezsebelve lehetne megszabadulni ettől a kellemetlen anyagtól, csak valami jó fölhasználást kell hozzá kitalálni.

A por ugyanis annyira mérgező, hogy gondot jelentett az elhelyezése is. Igaz, így patkányméregnek remekül bevált, szétette az állatok belső szerveit, mint az üvegőrlemény. Az emberi szervezetre is annyira mérge­ző, hogy a világ számos országában betiltották háztartási alumíniumedé-nyek árusítását, mivel az edény anyaga vegyi reakcióba lép a benne főzött étellel. Továbbá határozott összefüggést mutattak ki az alumínium és az Alzheimer-kór között is.

Egyes vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Texas állam Hereford városa közelében a vízben található természetes kalcium-fluo-rid erősíti a fogakat. Az alumíniumtröszt erre nosza, az eladhatóság megkönnyítésére gyorsan nátrium-fluoridnak keresztelte át saját anya­gát, s azóta az Egyesült Államok valamennyi városának árulják, hogy azzal kezeljék a közüzemi vizeket. Néhány gyanúsan elkapkodott kutatás „beigazolta" a fogakra gyakorolt „jótékony" hatást a közönség legna­gyobb örömére, hisz nem kis dolgot jelentett volna megszabadulni a fogszuvasodástól. Az alumíniumipar meg latba vetve tekintélyét és befo­lyását még hasznot is csinált a veszélyes melléktermék okozta gondjából. Az árát meg mi fizetjük, többszörösen, közpénzekből és egészségünkkel.

íme néhány tény azoknak, akiket érdekel e bizonyos kutatások igaz története. A fluorozás bevezetésének támogatására a negyvenes években végezték az első kísérleteket New York állam két városában. Az alumí­niumtröszt (hm...) jelentése szerint 817 gyereket vizsgáltak Newburgh városában, ahol fluorozták a vizet. Nekik 60%-kal kevesebb lyukas foguk volt, mint a Kingstonban figyelemmel kísért 711 gyereknek, ahol nem

87

fluorozták a vizet. Meggyőzően hangzik, s ugyan ki menne el a helyszinre utánajárni?

Valójában úgy folyt le a dolog, hogy Newburgh-ból, a fluorozott vizű városból a vizsgálatra (az összlakossághoz képest kis számban) olyan gyerekeket választottak ki, akiknek kevés bajuk volt a fogukkal, míg a másik helyen, ahol nem fluorozták, ott inkább a fogfájósokat válogatták be. Beígértek egy ellenőrző vizsgálatot öt évvel későbbre is, amitől azt várták, hogy legalább 50 százalékos javulást fog kimutatnia a fluorozott város népességében. Az U.S.P.H.S. (Amerikai Közegészségügyi Szolgálat) szúrópróbáinak hatására aztán félbemaradt a dolog.

Ugyanis az egész visszafelé sült el. Kiderült, hogy a fluorozás sokkal inkább okozója a fogszuvasodásnak, semhogy védene tőle. A beígért, de elmaradt utófölmérés helyett az állami oktatásügy vette a kezébe a dolgot. Az iskolaorvosokkal vizsgáltatták meg a gyerekek fogazatát, amiből az alábbi kép bontakozott ki. (Morris A. Bealle, The New Drug Story, W a . D . C , Columbia Kiadó, 1958, 127. oldal.)

„Newburgh [fluorozott vizű] városában 4969 tanulót, míg Kingston [tiszta vizű] városában 5308 tanulót vettek vizsgálat alá. Az első csoport­ból 3139 gyereknek volt rossz a foga, a másodikból 2209-nek, azaz 63%—43% volt az arány. Ezek szerint a fluorozott víz, a bevezetése óta eltelt négy évben 50 százalékkal több fogbántalmat okozott, mint a fluorozás hiánya." A tények ezek, s ha a köztudatban más van, akkor az csakis a kereskedelmi érdekek vezette szófacsarásnak az érdeme.

A csapvíznek alig 5%-át használják ivásra, úgyhogy a vízbe kevert fluor máshol is bőven kap alkalmat romboló hatásának kifejtésére. Fulton (New York Állam) városi tanácsa például három év után beszüntette a vezetékes víz fluorozását, mert a polgármester bejelentése szerint a fluor teljesen szétrágta a bronzalkatrészeket a hálózat összes vízmérőórájá­ban.

A víz fluorozásához előkészített vegyszer tartályán ez a kötelező, szab­ványos felirat olvasható: VIGYÁZAT! MARÓ HATÁSÚ ANYAG. Kezeléséhez teljesen zárt védőöltözetet kellett előírni, mert levegővel keveredve már ötven milliomod arányban egy órán belül halált okoz. Centi vastag acéllemezen pár perc alatt átrágja magát. Hát ezt keverik be az ivásra szánt vízbe. És még fizettetnek is érte.

Kezdetben sok fogorvost is sikerült fölültetniük, a fluorozás mellé állítaniuk. íme a Worcester Fogorvostestülettől egy őszinte nyilatkozat. „Tudomásunkra jutott a fluorozási terv többi oldala, annak veszélyes, tudománytalan vonatkozásai is. Egészséges fogazat kialakulásához nincs rá szükség. Nem akadályozza meg a fogszuvasodást. A fogszuvasodás visszaszorítására sokkal jobb és kevésbé szélsőséges módszerek létez­nek, melyek nem szennyezik a vízkészletet, nem kényszerítenek egy egész országot olyan vegyszerrel kevert víz fogyasztására, amelynek

88

semmi haszna, sőt kifejezetten káros az emberre, lassan ható, a szerve­zetben fölhalmozódó méreg. A fluoridnak tulajdonított előnyök másból erednek, ezek az egészségesebb táplálkozás, a magasabb fokú higiénia és a jobb ellenőrzés eredményei. Minden korábbi támogatás egyetemek, kiváló tudósok, biokémikusok, orvosok és fogorvosok részéről érvényte­lennek tekintendő, mert azok a fluorozásról kapott, célzatosan egyoldalú tájékoztatáson alapultak."

Persze a terjesztők sem hagyják annyiban a dolgot! Ahol leálltak az ivóvíz fluorozásával, ott a fluort palackozott szájvízként terjesztik. Már legalább húszmillió palackot értékesítettek, főleg iskolákban. Ez akkor is tízmillió dollár, ha csak ötven centet számolnak fel darabjáért. Ki a kicsit nem becsüli... Hát nem pompás, hogy közben meg patkányméreggel gondoskodnak gyermekeink fogazatának épségéről?

A fluorozásnak a fogakra gyakorolt állítólagos áldásos hatása is erősen kétséges. Több fogászati kutatás jutott arra az eredményre, hogy a fluorozott víz a fogzománc foltosodását okozza. Nem lenne egyszerűbb a mérgezés és a rák kockázatának növelése helyett megfelelő étrenddel védekezni a lyukas fogak ellen? Egy fogyasztói érdekekkel foglalkozó jogász, Ralph Nader szerint ,,a fluorozás csak eltereli a köz figyelmét egy alapvetőbb kérdésről, a silány ételek fogszuvasodást okozó hatásáról. Elgondolkoztató, hogy a fluorozás lelkes támogatói miért nem ejtenek soha egy szót sem a gyatra élelmiszerek széles kínálatáról, amely a gyerekfogak legnagyobb ellensége." (E.K. Roosevelt: „Méreg az ivópohár­ban", 1981. okt. Nutrition Health Review, 23. old.)

Annak, aki még kételkedik... Mondjuk, fél órát fordítottak e fejezet elolvasására. Fél óra alatt átlagosan hárman halnak meg fluorid okozta rákban. Dr. Bürke, a Rákintézet korábbi vezető biokémikusa szerint a fluorozott víz ivásától évente legkevesebb 50 000 amerikai kap rákot. A fluorid elsősorban a tápcsatorna szerveiben, továbbá a vesében és a hólyagban okoz rákot, de összefüggésbe hozható emlőrákkal és petefé­szekrákkal is. Nem csupán amerikai vizsgálódásaink eredményéből vonta le következtetéseit. Egy brit felmérést idézve dr. Bürke ismertette, hogy Birminghamben is pár évnyi vízfluorozás hatására ugrásszerűen meg­nőtt a rákesetek száma. „Tanulmányaink során rá kellett ébrednünk, hogy a fluorid gyilkos szer. Tömeggyilkossággal vádolható minden olyan intézmény, amelyik a fluorozást támogatja." Kemény hangvételű kijelen­tés. Bürke doktor 1985. június 18-án tette a Környezetvédelmi Ügynök­ség nyilvánossága előtt. Dr. John Lee orvos (Mill Walley, Cal.) ugyanezen alkalommal felhívta a figyelmet, hogy a fluorid egyik fő okozója bizonyos születési rendellenességeknek is.

Egy percig se higgyék, hogy a fluorozás ügye nem pénzpolitikai kérdés! Hallottak már az AIDS nevü betegségről? Minden újság, rádió, televízió tele van vele, lassan már a vízcsapból is az folyik. 1981 és 1986 között

89

mintegy 10 000 ember halt meg AIDS következtében. Ugyanabban az időszakban vagy huszonötször annyian, negyedmillióul pusztultak el fluoridmérgezésben. Távolról sem azt mondom, hogy ne figyeljünk az AIDS terjedésére, de arra azért átkozottul kíváncsi lennék, hogy miért kenik el a fluorozás okozta számtalan halálesetet.

Úgy gondolom, kötelességünk mindent megtenni, hogy az élettől ka­pott legcsodálatosabb ajándékot, testünket, mindenben segítsük, támo­gassuk, ne rongáljuk, megfelelő működését szándékosan ne hátráltas­suk. Gőzölős vasalóhoz előírják a desztillált víz használatát, mert bizony csapvíztől hamar eltömődne, elkorrodálna a belseje, tönkremenne az a vasaló. Mi kárt tehet akkor a vezetékes víz a bámulnivalóan finom emberi testben? Ha már fölismerték a veszélyt, akkor elkerüléséhez tegyék is meg a helyes lépést. Ivóvizet illetően nincs más jó választás; csakis tisztát, csak tiszta forrásból. Víz esetében a ,,tiszta" a lepárolt, a desztillált vizet jelenti.

.-•:ritj(s. s.-•>.»«»! A

(Figyelmeztetés: az úgynevezett ioncserélt víz a desztillált vizet legfeljebb ipari célokra helyettesítheti, ivásra nem ajánlott, hisz a „csere" után is bőven maradnak benne ilyen-olyan ionok.) (Ford. megj.)

90

Hát igen, az étel, az egyetlen igazi gyengém... Imádom, mindig is imádtam. Már csak ezért is rettenetesen boldog vagyok, hogy megtanul­tam úgy élni vele, hogy élvezzem az evést, de testsúlyomat (s vele egészségemet) a megfelelő szinten tartsam közben. Mert korábbi hízási tempómat folytatva ma úgy 300 kilót nyomnék, ha ugyan megértem volna a mai napot.

Mindenki folyton eszik, átlagos élethossz alatt 50—90 tonna táplálékot vesz magához az ember. Bár étel nélkül hetekig is ki lehet húzni (nem úgy, mint víz vagy levegő nélkül), azért a hosszú távú egészség szem­pontjából kétségtelen, hogy a táplálék minősége az elsődleges, a meghatározó tényező. Az ember sejtjeinek százmilliárdjait veszti el naponta, melyek elsősorban a táplálék anyagaiból pótlódnak, mi ma­gunk leszünk az eleven elfogyasztott eledel. Hát ezért oly fontos ez a fejezet, mert a legtöbb bajt, de a legtöbb előnyt is az ennivaló révén lehet szerezni.

Az ember az egyetlen faj a Földön, amelyik nem természetes állapotú táplálékon él. (Ne jöjjön senki a háziállatok példájával! Az emberi táplá­lékra kényszert tett állatok az emberi betegségekhez hasonló bajoktól szenvednek...) Az is kizárólag az ember szokása, hogy ugyanazon étkezés alkalmával a legkülönbözőbb ételekből eszik egyszerre. Nem csoda aztán, hogy szintén az ember az egyetlen, amelyik dollárok milliárdjait költi olyan gyógyszerekre, amik elnyomják az egészségtelen étkezés okozta kellemetlen közérzetet.

A lehető legfrissebb, legteljesebb táplálék fogyasztása a minden­napi tevékenység legfontosabb része kellene, hogy legyen, de ez egy­szerűen nem kap elég figyelmet. Kereskedelmi érdekek, félretájékoztatás, harsány és hazug hirdetések, közöny és ezer más ok miatt nagyon sokan hiszik, hogy minden az egészségükre válik, amit csak lenyomnak a torkukon. Pedig ez távolról sem igaz.

Az amerikai közönségre kényszeritett ételek túlnyomó része annyit sem ér, mintha téglatörmeléket ennének helyette, sőt, nemegyszer káro­sabb. Nem egy nukleáris világvége manapság a legnagyobb veszély, hanem a tartósított, a feldolgozott élelmiszer. Alig találni egészséges, életteli és életet adó táplálékot az amerikai élelmiszeripar természetes formájából kiforgatott, élettelen, értéktelen, kétes, gyanús kinézetű ter-

91

mékeinek áradatában. A csípők kívülről, az érfalak belülről híznak tőlük kövérre, a feldolgozóüzemek tulajdonosainak meg a pénztárcája.

Hogy a feldolgozott élelmiszer csak egyszerűen másféle étel lenne? Nem, a feldolgozott azt jelenti, hogy az ilyen táplálék aláássa az egészsé­get. A „feldolgozott" kifejezést akár a tönkretett szóval is helyettesíthet­nénk, mert a feldolgozás során minden hasznosat kipusztítanak az eredetileg életteli, tökéletes kiindulóanyagokból. Első lépésben hevítik, főzik, újramelegítik, aprítják, porítják és minden egyéb lehetséges fizikai módszerrel rongálják, amíg már nem is emlékeztet hajdani természetes állapotára.

Aztán jön a második lépcső, a vegyszerezés. Félmillió tonnánál több vegyszert etetnek be évente az amerikaiakkal, ennyi a tartósítóipar vegyszerfölhasználása! Van ebben minden: színezékek, festőanyagok, tartósítószerek, kondicionálók, stabilizátorok, habosító és habzást fékező szerek, erjedésgátlók, textúrajavítók, telítőanyagok, emulzifikátorok, fő­leg műkátrányból, laboratóriumban csinált ízesítőaromák, ráadásul vagonszámra, továbbá nedvességtartalmat növelő (vagy éppen csökken­tő) szerek, végül mesterséges vitaminok és tápszerek, amikkel megpró­bálják pótolni mindazt, amit kiöltek. Bár maradt volna a vegytan örökre távol az élelmiszerektől!

A következő lépés még magasabb szintre röpít. Mert ezeket a kotyvalé-kokat el kell látni a „Természetes" fölirattal, hogy kelendőbbek legyenek. A varázsszó: törvényhozás. Elintézték, hogy minden termék, aminek legalább egy része eredeti állapotú élelmiszer, az már törvényesen visel­hesse ezt a csali címkét. (A másik fele már csöpöghet a zsírtól, tartósító-szerektől, ragadhat a finomított cukortól.) Ne dőljenek be! Ha a TERMÉ­SZETES fölirat alatt gyanúsan sok szótagú, ismeretlen jelentésű szavak láthatók az összetevők felsorolásában, ott valami hiba lesz a kréta körül!

Aztán jön a csomagolás. Nagyon fontos! Többszínnyomású dobozokon harsány, nagybetűs reklámfeliratok talmi ígéretekkel, mint a CSAK TERMÉSZETES ANYAGOK FÖLHASZNÁLÁSÁVAL, továbbá „óriási" nye­remények, apró ajándékok, gyűjtendő kuponok, mindent bele! ar.Al-,

Az ötödik, befejező lépés meg a hirdetési hadjárat. Egy jó reklámcég bármit képes eladni, akár kátrányt, meszet is megetet az emberekkel, csak jól legyen tálalva. Nem, ne nevessenek, ezeket már régóta esszük is, sőt, rosszabbakat. A pénzünket bezsebelik, s nem csak ócska, értéktelen vacakokat sóznak ránk, de kifejezetten károsakat!

Paul A. Stitt négy évig dolgozott két nagyobb amerikai élelmiszergyártó cégnél is, mielőtt megírta volna döbbenetes könyvét „Fighting the Food Giants" (Harc az élelmes óriásokkal) címmel. Ő tehát belülről is jól ismeri a feldolgozóipart, értesülései első kézből valók, nem kitalációk. Az idézet tőle származik.

„Sötét erők tevékenykednek közöttünk. Céljuk táplálékunk mérgezése

92

olyan anyagokkal, amik egyben vegyi úton tartós kötődés, táplálkozási szenvedély kifejlesztésével magukhoz is láncolják a fogyasztót. Ez az összeesküvés túletet, de egyben alultáplál, mert a szükséges anyagokhoz nem juttat hozzá. S kik állnak az összeesküvés hátterében? Az élelmi­szeripar óriásai."

„Felvilágosítás, egyetértés, beleegyezés nélkül, titokban irányításuk alá vonják, hogy mit, mikor, mennyit együnk, de még gondolatainkat is, hogy mit tartsunk egyes élelmiszerekről, s azért is mindent elkövetnek, hogy az igazság valahogy ki ne derüljön. Kiirtják tudatunkból a saját étkezésünk iránt táplált ösztönös felelősségérzetet, hogy akaratától meg­fosztott bábként önként működjünk együtt velük saját pusztításunk­ban."

Jóságos ég! Ez azt jelenti, hogy minket, gyermekeinket, mindenkit szándékosan és rendszeresen mérgeznek...

Ismerős a jelenet, amikor valaki (esetleg mi magunk) alig pár perccel étkezés után újra valami ennivaló után kezd kutatni, míg így sopánkodik, hangosan, vagy magában: „ E z szörnyű! Mitől van az, hogy folyton eszem, mégis mindig éhes vagyok?" Nos, ez a kiábrándító, de gyakori helyzet egyáltalán nem a véletlen műve.

Éhségközpont annak az agyterületnek a neve, amelyik az étvágyat szabályozza. Ahogy a gépkocsiban a termosztát nevű készülék a hűtővíz hőmérsékletének megfelelően a hűtést ki- és bekapcsolja, ahhoz hason­lóan működik ez a szabályozó rendszer is. Ha a véráramban a megfelelő mennyiségben megtalálja a szükséges tápanyagokat, akkor evés után elmúlik az éhségérzet, de fontos anyagok tartós hiánya szűnni nem akaró éhséget ébreszt. Hiába van az ember teli, az éhségközpont ilyen helyzet­ben nem akar kikapcsolni, az éhség megmarad. Csapdába estünk, a test további ételt kíván, noha igazából a valódi táplálék az, amire szüksége lenne. Ebből húznak hatalmas hasznot aztán azok, akik ránk sózzák tartalmatlan élelmiszer-készítményeiket, hogy az egészség pusztításával szerezzék meg profitjukat. Ez az, ami Stitt urat végül arra késztette, hogy elhagyva választott hivatását, megpróbáljon fényt deríteni az igazságra.

A gyártás során tudatosan kivonják és eltávolítják a hasznos anyago­kat, hogy több fogyjon a termékből, míg ugyanebből a célból szándékos tervszerűséggel veszélyes, kötődést kiépítő vegyszerek garmadával teszik még vonzóbbá a készítményt. Laboratóriumi kísérleteik célja is az, hogy még tökéletesebbé tegyék a csapdát. Álcába bújtatott, haszontalan kaló­riákkal etetnek, folyamatosan, most is, míg ezeket a sorokat olvassák, az emberek szenvedése és elhízása árán.

Lássunk egy jellemző esetet. A gyár, ahol Mr. Stitt dolgozott, szemester­mények felpuffasztásával foglalkozott, abból állítottak elő különböző készítményeket. Két hét alatt elpusztultak azok a kísérleti patkányok, amelyeket az üzem gyártmányával etettek, míg az ellenőrző patkánycso-

93

portok élettartama a tápláléktól függően többszöröse, sokszorosa volt ezekének. A gyártási eljárás (hőkezelés magas nyomáson) során tehát nem csupán elpusztultak a gabona eredetileg értékes összetevői, hanem helyettük mérgező anyagok is keletkeztek a fölpuffasztott szemekben! A főnök csak ennyit mondott: „Tudom, jobban járnának az emberek, ha a fejükre hintenék, nem tehetek róla, ha mégis inkább a szájukba tömik. Arról nem is szólva, hogy csupán tavaly kilencmillió dollár hasznot hajtott. Szóval maga csak törődjön a saját dolgával, és ne üsse bele mindenbe az orrát."

ELEVEN ÉTELEN ÉLVE LEHET ÉLETTELI ÉLETET ÉLNI! Eleven pedig csak az az étel, amelyiket természet adta állapotban fogyasztják el. Más szóval nyers koszton, úgy, ahogy azt a Teremtő megteremtette. Hacsak nem esik áldozatául valaminek, például ragadozónak, akkor a természet­ben a vadon élő állatok élettartamuk lejártával természetes okokból múlnak ki. Táplálkozási szokásaik két alapvető szempontból különböz­nek az emberétől: csak olyat fogyasztanak, amire biológiai fejlődésük alkalmassá tette őket, (az oroszlán soha nem legel, a zebra soha nem eszik húst), és mindent csakis nyersen esznek. (Ismétlem, háziállatokról most nincs szó!)

Az ember esetében egészen más a helyzet. Azt lenne nehéz megmonda­ni, hogy mi miféle ételt nem szoktunk megenni ezen a Földön. Gabona, zöldség, gyümölcs, gomba, tojás, hal, ikra, hangya és egyéb rovarok, minden más állatfaj mindenféle része — benne sertésbelsőség, marha­máj, bárányvelő, békaláb, csiga, borjú, ló, kutya, patkány, madár, kígyó, féreg — túró, rothadó sajt, ez mind szóba jön, mint emberi táplálék, nem említve azt a rengeteg gyártmányt, készítményt, amit minden épeszű állat nagy ívben elkerülne. Mi lennénk az egyetlen faj, amelyik ehet bármit, amelyiknek nincsenek biológiai korlátai? Aligha!

AZ EMBER BIOLÓGIAILAG NÖVÉNYEK FOGYASZTÁSÁHOZ ALKAL­MAZKODOTT. Akármit is akarnak elhitetni velünk egyes „szakértők", bármit is mondanak a hamburgergyárosok, a fogazat, a testi fölépítés, az emésztőrendszer szerkezete, a bél hossza, az emésztőnedvek vegytana mind arra bizonyíték, hogy az ember biológiai fejlődése során növényi táplálék fogyasztásához alkalmazkodott, ez ellen tenni semmit sem lehet.

Ami az ételek nyers állapotban való elfogyasztását illeti, hát ott se jobb a helyzet. Táplálékunk túlnyomó része főtt étel, vagy valamilyen más módon feldolgozott élelmiszer. S miben hal meg az emberek többsége? Betegségben! A természetes halál oly ritka, hogy nem is tartják számon a statisztikák. Mit szól mindehhez az ösztönös, józan ész, a logika? A biológiai fölépítésnek megfelelő nyers ételfajták = betegségmentes és teljes élettartam. Az egyetlen nem nyers koszton élő faj, (amelyik ráadá­sul testi adottságaihoz nem illő nyersanyagokból készíti táplálékát), az emberi faj egyedei közt viszont a leggyakoribb halálok a rengetegféle

94

betegség valamelyike. Ez hát a mérleg két serpenyője, a rideg tények, melyeken a legjobban fizetett „szakértők" szócsűrése sem változtat.

Valamit azért szeretnék gyorsan leszögezni, még mielőtt az olvasó azzal csapná le a könyvet, amit bírálóim szoktak lekezelően állítani, a tartalom-és irodalomjegyzék, valamint néhány oldal felszínes átolvasása után. összefüggésekből hajánál fogva kiragadott pár idézettel alátámasztva. Ez nagyjából így hangzik: ..Á, ez a pacák is azok közül való, akik csak fővetlen füvet hagynának enni annak, aki jót akar". Nem, soha nem mondtam, hogy a tápláléknak kizárólag a biológiai adottságoknak meg­felelő anyagokból kellene állnia, amit csakis főtlenül, nyersen lenne sza­bad elfogyasztani. Azt viszont igenis ki merem jelenteni, hogy mennél több a kikészítetlen, feldolgozatlan, tehát élő növényi táplálék valakinek az étrendjében, annak annál jobb lesz. Világos! Meg kell találni az alkalmas egyensúlyt, ami mellett nyugodtan folyhat az élet. De ne kever­jük össze az eszményit a lehetségessel!

Nem lenne reális elvárni azt, hogy mától aztán mindenki csakis eleven ételekkel, tehát nyers gyümölccsel, zöldséggel, gabonával és magokkal táplálja magát. A valóság, a realitás az, hogy a hús, a kenyér, a pizza és még rengeteg más, megszokott, hagyományos étel, ha távol is áll az eszményitől, de nagyon fontos szerepet játszik az emberek életében, mint az örömszerzés forrásai. Márpedig erőszakot senki ne kövessen el saját magán sem, az étkezésnek meg kell maradni élvezetnek is, noha tudjuk, nem ez az egyetlen ok, amiért eszünk.

Ugyanakkor nagyon is ajánlott közeledni az eszményihez, az ideális­hoz, kinek-kinek saját mértéke szerint, hogy az élő, eleven táplálék kerüljön túlsúlyba az étrenden belül. A kis lépés megtétele is nagy eredmény, és minden eredmény önműködően ösztönözni fog újabb és újabb lépések megtételére. Az előnyösebb táplálkozás irányába megtett változások ütemét pozitív érzelmekhez kapcsolva, kényszer, önkínzás és önsajnálat nélkül, belső késztetése szerint mindenki szabja saját igényei­hez, saját külső és belső lehetőségeihez.

Sok szó esik mostanában a betegségek megelőzéséről. Erősen tagadták az étkezési szokások és az egészség közötti szoros összefüggést még alig egy évtizede is, amikor Dr. Dávid Reuben bevezette a magas rosttartalmú étrenddel kapcsolatos ismereteket a köztudatba. Az új ismeretekkel szembeni (ugye) szabványosnak tekinthető ellenszenv jegyében támad­ták is érte vadul, például az AAAS, épp az az amerikai tudományos csúcsintézményekből álló egyesület, melynek feladata annak eldöntése lenne, hogy mi a rossz és mi a jó a köznek.

Manapság (a „szakértők" ellenállását megtörve) már nyilvánvaló az étrend és az egészség közötti szoros kapcsolat, de általánosságokon kívül (például kevesebb zsírt, kevesebb koleszterint, több rostot stb.) alig kap többet az, akinek útmutatásra lenne szüksége. Feleségem és magam épp

95

ezen próbálunk segíteni, amikor három évtized tapasztalatából kiindulva közvetlenül alkalmazható, célratörő, konkrét tanácsokat adunk. íme.

1. Fogyasszunk magas víztartalmú ételeket.

2. A helyes ételtársítás szerint állítsuk össze az étkezéseket.

3. Gyümölcsöt a megfelelő módon együnk.

4. Tartózkodjunk a nehéz ételektől a kiválasztás és a fölszívódás naponta ismétlődő időszakai alatt.

5. Biológiai adottságainkat szem előtt tartva növeljük az alkalmas, élő táplálék (gyümölcs, zöldség, csíra, mag, gabona) részarányát étke­zéseinkben.

Amint csökken étrendünkben a főtt étel aránya az eleven táplálék javára, úgy fognak azonnal jelentkezni az előnyös változások, testiek­lelkiek egyaránt. Minden jobban kezd működni, ha a test biológiai adottságainak megfelelő táplálékhoz jut: jobb emésztés, jobb tápanyag­hasznosítás, hatékonyabb kiválasztás, tisztább belső lesz az eredmény, egyszóval minden csak javul a jobb minőségű „üzemanyag" hatására. Szokás szerint megint nem azt mondjuk, hogy higgyenek, hogy nekünk higgyenek. Csak azt kérjük, tegyenek próbát, s ki-ki maga tapasztalja meg az eredményeket.

A főzés rontja az étel minőségét. Nemcsak a betegségre fogékonyabb belső állapot kialakításában ludas, de sok kutatómunka tanúsága sze­rint maga is betegségeket fejleszthet ki. A főzés az eredeti tápanyagoknak vagy 85%-át elbontja. Megöl csaknem minden enzimet, hisz azok igen érzékenyek a hőre. Nehezen, vagy alig emészthetővé alakítja át a fehérjék építőköveit, az aminosavakat. A szokásos főzési hőfoknak kitett mag többé nem tud kihajtani.

Akárki elvégezheti a következő egyszerű kísérletet. Tegyünk az ablak­könyöklőre ugyanabból a kosárból két szép almát, de az egyiket előtte süssük meg. Az ép alma még napok múlva is kínálja magát, míg sült társa már rég meglottyadt, megerjedt mellette.

Be Your Own Doctor (Orvosold önmagad) című könyvében dr. Ann Wigmore ezt írja: „A legizgalmasabb élmény az volt a kísérletben, amikor saját szemünkkel láthattuk, hogy a rákos sejttenyészet virult a főtt táptalajon, de képtelen volt megélni az ugyanazon, ám nyersen hagyott anyagokból készült keveréken."

Dr. Francis M. Pottenger 900 macskával folytatott kísérletének ered­ményei engem mindennél jobban meggyőznek. (American Journal of

96

Orthodontics and Oral Surgery.) A cicák mindkét csoportja ugyanazt az ételt kapta, csak az egyik csoport nyersen, míg a másik megfőzve. A főtt ételt fogyasztó macskák között olyan emberekre jellemző betegségek alakultak ki, mint szívinfarktus, rák, vesebaj, tüdőgyulladás, foghullás, ingerlékenység, hasmenés, nemi eltévelyedés, míg a nyers ételen élőknél mindez nem következett be, és hosszabb ideig éltek. A nyers táplálékon nevelt cicák utódjai is egészségesek voltak, míg a főtt étel torzszülésekhez vezetett, s e macskáknak harmadik nemzedéke már teljesen terméket­lenné, sterillé vált. Fehér egerekkel lefolytatva, a kísérlet hasonló ered­ményt hozott.

A főtt étel megszedi a maga vámját! Ezért tanácsos mennél több eleven táplálékot iktatni az étrendbe.

BETEGSÉG CSAK ÚGY, MAGÁTÓL, NEM LESZ. Létrejön, ugyanúgy ahogy az egészség. Nem szerencse, hanem választás kérdése. Milyen házat lehet építeni szúrágta, korhadt fából? Milyen testet lehet építeni betegségteremtö, silány ételekből? Elég, ha csak saját maguknak adják meg a választ.

Következő lépés gyanánt bizonyára azt várják tőlem, hogy most meg­próbálok mindenkit lebeszélni a főtt ételről. Csalódást kell okoznom, fölösleges ettől félni, nem ezt fogom tenni, hisz tudom, mily fontos szerepe van az emberek szemében az elkészített ételnek. Említettem is már, hogy rájöttem: az eszményi általában távol áll a lehetségestől. De igyekszem mennél több nyers ételt fogyasztani, s igyekszem főtt ételeimet is a lehető legkevesebb kezelésnek alávetni, hogy állapota mennél jobban hasonlít­son az eredetire.

Valamikor ugyan határozottan tagadták, de ma már egyre nyilvánva­lóbb, hogy épp az étrend a legfontosabb egészségőrző tényező. Hamaro­san eljön az idő, amikor ez mindenki számára egyértelmű lesz, s olyan értetlenséggel nézik korunkat, mint mi most a letűnt idők furcsaságait. De nem érdemes erre várni, hisz már most segíthetünk magunkon és szeretteinken. Tegyük is meg!

AZ EGÉSZSÉG ELLENI LEGÚJABB TÁMADÁS, A BESUGÁRZÁS

Nem tudom e fejezetet lezárni anélkül, hogy meg ne említeném ezt az őrületet, melyre aligha volt még példa a történelem folyamán. Igen, sugárzó hulladék, radioaktív izotópok hatásának teszik ki táplálékunkat, a valaha kitalált leggyilkosabb valaminek, amely ellen naponta folynak a tüntetések világszerte. Közben meg a föld alatti üzemeikben ezekkel sugarazzák be élelmünket, s még elvárják, hogy jó képet is vágjunk hozzá, sőt, örüljünk is neki.

Hogy erről még sosem hallottak? Akár le is fogadhattam volna. Ugyanis

97

óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy ez így legyen és így is maradjon, titokban. Emögött a disznóság mögött kivételesen nem az oroszok állnak, hanem olyan tekintélyes amerikai és nemzetközi szervezetek, mint a DOE, az IAEA, a W H O , az FDA. Most még talán lehet tenni valamit ellenük, de lehet, hogy holnap már késő lesz. Most kell megállítani, mert holnap már ehetjük, ugyanis addigra nukleáris hulladékkal sugározták be élelmiszereink túlnyomó részét.

RAD az elnyelt sugáradag mértékegysége. Röntgenfelvételnél keve­sebb, mint egy RAD sugárzás ér. 300 RAD-nak kitett emberek fele meghal, de a maradék is nemzőképtelenné válik. Csak annak érzékelte­tésére mondom el ezeket az adatokat, hogy érezzék a nagyságrendet: az FDA tervei szerint a zöldséget, gyümölcsöt 300 000 RAD egységgel, füveket, fűszereket pedig 3 000 000-val szándékoznak besugározni. Krumplit, búzát, lisztet, disznóhúst, 47 féle fűszert és teát már mosi rendszeresen sugárkezelésnek vetnek alá az Egyesült Államokban! A sugárzás ugyanis növeli a tárolhatóság időtartamát. De hát ott rohadjon meg az a krumpli, ha annyira akar! Ugyan miért lenne az baj, ha friss burgonyát kíván az ember, nem olyat, amit gyilkos sugárkezeléssel úgy tönkretettek, hogy már a kórokozóknak sem kell? Kinek van abból haszna, ha az élelmiszer tovább tárolható a polcokon? Hogy a fogyasztó­nak nem, annyi bizonyos!

Az FDA mindig gondosan hangsúlyozza, hogy az étel ép marad, noha ez nem vonatkozik a benne lévő tápanyagokra, továbbá a kezelés hatására nem válik sugárzóvá, hacsak nem áll elő valamilyen szivárgás, műszaki hiba. Hacsak?! Megéri-e a hosszabb eltarthatóság a kockázatot, bármi­lyen mértékűt is, hogy magunk és családunk egyszer mindenről mit sem tudva „véletlenül" sugárzó ételt fogyasszon sugárzó arccal? Vannak-e soha el nem romló berendezések? Nem fölrobbant az űrkomp is? A katasztrófa nem megtörtént Csernobilban?

És a besugárzás hatására tönkrement tápanyagok? Mert csak a látszó­lagos épség garantált, a sugárzás a fehérjék aminosavait elbontja, a zsírokat, zsírsavakat káros vegyületekké alakítja át, a szénhidrátokból olyan anyagokat fejleszt, amelyek gátolják a sejtosztódást, és az érzékeny enzimek, vitaminok is megkapják a magukét. Ezt nevezi az FDA, az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerhivatala biztonságosnak? Szi­gorú ellenőrzést ígérnek ugyan, de milyen lesz az? Hisz semmi beleszólá­suk sincs, a besugárzást végrehajtók nincsenek alávetve az FDA-nak. gyakorlatilag azt tehetnek, amit csak akarnak.

Még néhány tény az állítólagos biztonságról. Német tudósok kimutat­ták, hogy a kezelt élelmiszerek csomagolóanyagából mérgező anyagok váltak ki a besugárzás hatására. Nyugat-Németországban a vizsgálatok kedvezőtlen tapasztalatai alapján már törvény is tiltja az élelmiszerek sugárkezelését. Az FDA egyik belső vizsgálata alkalmával 1982-ben

98

megállapították, hogy az addig eltelt harminc esztendő alatt 413 vizsgálat folyt le, de ezeknek csupán 1%-a utalt a teljes biztonságosságra. Két orosz kísérletben is a besugárzott élelmiszerekkel etetett patkányok veséje és heréje súlyosan károsodott. Indiában sugárkezelt búzát fo­gyasztó gyerekek között kromoszómakárosodás és fehérvérüséggel páro­suló zavarok mutatkoztak a vérben. Hirtelen örökletes változások (mutá­ciók), a termékenység csökkenése, meddőség, anyagcserezavarok, törpe­növés, betegségekkel szembeni csökkent ellenállás, szervek súlyának megváltozása, daganatok és még sok más hasonlóan súlyos mellékhatás írható a besugárzás rovására.

Nem csoda, hogy például Nagy-Britanniában is tilos a módszer alkal­mazása. Takahashi Koséi japán orvos vette magának a fáradtságot, hogy újravizsgálja és újraértékelje azokat az adatokat, amelyek alapján a W H O (World Health Organisation, az ENSZ Világegészségügyi Szervezete) enge­délyezte a sugárkezelt élelmiszerek forgalmazását. Az ő elemzése egyálta­lán nem találta biztonságosnak a dolgot, a besugárzott burgonyától kimutathatóan nő a halandóság, érbetegségek, mutációk jelentkeznek, növekszik egyes belső szervek súlya; a sugárkezelt búza' elváltozásokat okozott a fehérvérsejtekben; a sugárkezelt hagyma növelte a halandósá­got és ivarszervi elváltozásokat okozott; besugárzott rizs fogyasztása zavarokat keltett az agyalapi mirigy, a csecsemőmirigy, a szív és a tüdő működésében, továbbá elősegítette a rákos daganatok növekedését. Magyarországon 1223 lefolytatott vizsgálat közül egy sem igazolta, hogy a besugárzott élelmiszer fogyasztása teljesen veszélytelen lenne.

Sok kutatás eredménye megkérdőjelezi azt is, hogy az eredeti célt, a hosszabb eltarthatóságot valóban elősegíti-e az élelmiszerek sugárkeze­lése. A California at Davis Egyetem tanára, dr. Noel Sommer 1963—73 között lefolytatott tízéves vizsgálatsorozatának végén (melyet az Atomic Energy Comission, az Atomenergia-bizottság pénzelt) az alábbi következ­tetésekre jutott.

1. Besugárzás hatására a kettévágott eper vágásfelülete nedvedzik.

2. A citrusfélék gyümölcsei fogékonyabbak lesznek betegségekre és fagyra sugárkezelés után.

3. Változik a termények állaga, színe, íze, illata a besugárzás hatásá­ra, ami megkérdőjelezi a kezelés hasznosságát, esetleg vegyi tartó­sítószerek használatát teszi szükségessé.

4. Az élelmiszer-besugárzás valószínűleg nem alkalmas mezőgazda­sági termelési válság (például gyümölcslégyvész) megoldására, noha ez lenne egyik elsődleges célja, mivel elképesztően nagy költségek­kel lehetne csak a megfelelő számú sugárkezelő telepet megépíteni és állandó készültségben tartani.

99

5. Az is kétséges, hogy eleven (friss) áruk esetében pár napnál tovább is meg lehetne növelni az eltarthatóságot, ha besugárzással próbá­lunk gátat vetni a rothasztó mikroorganizmusok szaporodásának, és végképp semmi esélye annak, hogy gamma-sugárzással helyet­tesíteni lehetne a gombaölő szereket.

Vagyis még arról sincs szó, hogy sugárkezeléssel olcsóbban lehetne tartósítani, épp ellenkezőleg, csak növelné a kiadásokat, amit aztán velünk, fogyasztókkal fizettetnének meg. A besugárzás becsült költsége az élelmiszer fajtájától függően egy és hat cent kilónként, amihez hozzá kell venni a berendezésekre (az adófizetők pénzéből) elpazarolt milliókat, nem is említve egy esetleges sugárzóanyag-szivárgás tragikus balesete után szükséges „mentesítés" csillagászati összegekre rúgó költségeit.

Az FDA mindent megpróbál, hogy tervét megvalósítsa. A fogyasztói érdekeket védő szervezetek elérték ugyan, hogy a sugárkezelés tényét kötelező feltüntetni a kereskedelmi forgalomba kerülő ilyen élelmiszere­ken, de az FDA szerint az emberek nagy része nem értené meg a „gamma-sugárzással kezelt" kifejezést, ami csak fölösleges aggodalomra adna okot, késleltetve az új módszer elfogadását. (Vérlázító, hogy egyesek nem akarják azonnal és önként odatartani nyakukat a késnek, tönkreté-ve ezzel a gyönyörűen kidolgozott tervet!) 1985. december 12-én az FDA sajtóközleményben nyilvánította ki szándékát, hogy a fenti kifejezés helyett a „piko-hullámokkal kezelt" feliratot kívánja használni. Ez ugyan nem szakszerű, a fizikában soha nem létezett, de legalább jobban hang­zik. További ravaszságuk, hogy „adalék" helyett „eljárás" néven nevez­tessék a besugárzást, így kibújva a kötelező toxikológiai (méregtani) vizsgálatok alól. A sugárkezelő ipar ezzel végképp saját kezébe venné önmaga „ellenőrzését". Szép kis kilátások, nemde? Már a sugárkezelés jelképét is jól kitalálták. Halálfej és lábszárcsont? Dehogy! Virág! Leg­alább hervadt virágot választottak volna...

Az egész igazi célja megszabadulni az atomenergia-hasznosítás és az atomfegyvergyártás során keletkező veszélyes sugárzó hulladéktól úgy, hogy a hatalmas költségek helyett még pénzt is fialjon egyeseknek, amit megint csak az egyszeri emberekkel fizettetnének meg, s nemcsak pén­zükkel, hanem életükkel, egészségükkel is. Az élelmiszer-besugárzó telep csak egy jól hangzó név, tudatos félrevezetés, tulajdonképpen atom­temető lenne rájuk a szabatos meghatározás. El tudják képzelni, mi kockázatot jelent, ha kiépül az egész tervezett hálózat? Sugárzó anyaggal megspékelve egy hétköznapi közlekedési baleset is országos tragédiát okozhat! Ehhez meg folyamatosan kell hozni-vinni a sugárveszélyes anyagokat, s akárhonnan, akármikor kiszabadulhatnak a láthatatlanul gyilkoló radioaktív gázok, folyadékok. Eszelősöknek, terroristáknak szin­te gyerekjáték lesz megkaparintani sugárzó anyagokat. Szeretnének

100

ilyen létesítmény közelében lakni? Pedig akkor szinte mindenkinek ez lesz a sorsa, hisz ezernyi a tervbe vett telepek száma. Még néhány adat: a sugárzó hulladék élettartama körülbelül 250 000 esztendő: az élelmisze­rek sugárkezeléséhez használt leggyakoribb anyagok a kobalt—60 (fele­zési idő: öt év) és a cézium—137 (felezési idő: harminc év) izotópok.

A sugárkezelésnek tehát valójában semmi köze az élelmiszerek tartósí­tásához. A be is vallott cél az, hogy így mesterséges igényt gerjesszenek a sugárzó hulladék „hasznosítására", mert rengeteg a melléktermék, s nem tudnak mit kezdeni vele. Átlagban napi öt új nukleáris robbanófej készül az Egyesült Államokban. De mit csináljanak az atomfegyverhez szükséges plutónium előállitása közben iszonyú mennyiségben keletke­ző sugárzó hulladékkal, elsősorban a cézium—137 izotóppal? Hát ezen a módon szeretnék szabályosan megetetni velünk!

Mark Twain szerint két dolog biztosan végtelen: a tér és az emberi butaság. És erről az őrültségről akkor még nem is lehetett tudomása.

De ne tétlenkedjünk! Miért hallgassunk a sugárzást ellenzőkre? New Jersey államban egy szülő így válaszolt erre a kérdésre. „ H a az ellenzőket támogatom, akkor abban az esetben sem lesz semmi baja a gyerekem­nek, amennyiben tévúton járnának. Ha viszont a besugárzás hívei téved­nének, abba belehalhat a kisfiam." Találjanak hát végre nyitott fülekre a sugárkezelést ellenző hangok, máskülönben aligha lehet féket vetni az érdekelt befolyásos körök által támogatott fenyegetés terjedésének. De tenni, cselekedni is lehet az ügy érdekében, például azt, hogy ne vásárol­junk sugárkezelt élelmiszert, sőt, a boltot is kerüljük, mint a pestisest, amelyik felszólításunk ellenére besugárzással tartósított élelmiszerrel foglalkozik. Mennél többen teszünk így, annál eredményesebb lesz. S mennél korábban, mert másképpen hamarosan megszűnhet a választás puszta lehetősége is.

Akit érdekel az ügy, további fölvilágosítást az alábbi címen kaphat: National Coalition to Stop Food Irradiation (NCFSI), Post Office Box 59— 0488, San Francisco, California 94159-0488—USA—Telefon: (415) 566-2734.

101

Életünk bő egyharmadát átalusszuk. Az alvás a fáradtság legjobb ellenszere, úgy hiszem, ezt aligha kell bizonygatnom. A legjobb fiatalító-szer. A test alvás közben megújítja önmagát. Kialvatlanul egészségesnek sem érezheti magát az ember. Minden ízében tehát lényegi eleme az életnek, csakúgy mint a levegő, a víz vagy a táplálék. Általában nem szoktunk sokat foglalkozni az alvással, értéke csak akkor növekszik meg igazán, ha valami megfoszt tőle. Nem csak elvesztegetett, tevékenység nélküli idő, mint sokan hinnék. A szervezet alvás közben is keményen dolgozik. Ekkor töltődik fel energiával a következő napra, hiszen az ébrenlét állapotában csak fogyasztjuk energiáinkat.

Elsősorban az úgynevezett idegenergia pótlása zajlik ilyenkor, hogy helyreálljon a test életképessége. Alvás közben gyorsabb ütemben pót­lódnak például a szövetek, az elhalt sejtek is, (e folyamat sebessége megkétszereződik az ébrenlét óráihoz képest), a szervek újratöltődnek, ahogy a szív szivattyúja mozgatta véráram szétszállítja a tápanyagot és begyűjti az előző nap hulladékát, hogy eljuttassa azt a kiválasztó szerv­rendszer csatornáiba. Az izmok felváltva feszülnek, illetve elernyednek, váltakozik az érverés, a hőmérséklet, a vérnyomás, egyes alvásszaka­szokban nemi izgalom támad, érzékszerveink benyomások egész világát idézik föl. Az agynak csak kis része pihen, hisz a legkülönbözőbb folya­matok milliárdjait irányítja alvás közben is.

A teremtés legcsodálatosabb alkotása az agy. A magzati korban alakul ki, amikor naponta átlagosan 360 millió új agysejt születik, létrehozva végül is a mintegy százmilliárd sejtből álló agyat. Az elmúlt évtizedekben nagyon sokat sikerült kideríteni az agy működéséről, de ez bizony még mindig édeskevés. Kétséges, hogy valaha is föl fogjuk-e tudni fogni teljes mélységében az agy és a test közötti tökéletes együttműködést. Az agyhoz képest az elképzelhető legjobb számítógép is durva, elnagyolt, otromba valami, elgondolni sem lehet olyan komputert, amely akár csak megköze­lítené az agy szinte végtelen képességeit. Egyesek szerint a test kizáróla­gos célja, hogy oxigént és tápanyagot biztosítson az agynak.

Minden testi folyamat az agy irányításával történik, minden szerv minden szövetének minden egyes sejtje fölött ez a legfőbb bíró. Tevékeny­ségének legnagyobb részét a tudatalatti szinten végzi, ami elképzelhetet­len mértékben fölülmúlja a tudatos gondolkodást, mennyiségben, össze-

102

tettségben, minőségben, pontosságban, gondosságban egyaránt. Döbbe­netesen csodálatos csupán az a csak csillagászati számokkal kifejezhető műveletmennyiség is, amelyet az agy vezérel óraműpontossággal, napi huszonnégy órában és hosszú évtizedeken keresztül, megszakítás nél­kül. Figyeli, fölfogja minden egyes sejt jelzését és valamennyiük működé­sét kézben tartja. Hogy hányét? Ugyancsak sokét! A test sejtjeinek száma 75 és 100 billió körüli. 75 billió (75 000 000 000 000) pénzben kifejezve annyit jelentene, hogy ez az összeg napi egymilliárd elköltése mellett is több mint 200 esztendeig kitartana.

Jelzések és utasítások milliárdjai száguldanak egyeidejűleg az idegpá­lyákon az agyból és az agyhoz. Nem csak a belsőre ügyel, az érzékszervek útján a külvilágot is állandóan figyelemmel kíséri. Egyetlen lélegzethez se jutnánk az agy irányítása nélkül. Tökéletes karmestere tudatos és tudat­talan működéseinknek. Tartsuk hát tiszteletben igényét a pihenésre és az alvásra. Hosszabb-rövidebb ideig tartó erőltetés után ugyanis akkor is kikapcsolja magát, ha nem akarjuk.

Az alvás és a pihenés sokaknak ugyanazt jelenti, noha nem egészen azonosak. Az alvás mindenkinek ismerős, tudattalan állapot, nem kell bemutatni, fontosságát is fölösleges tovább bizonygatni.

De mi az a pihenés? Olyan tevékenységmentes állapot, ami alatt a szervezet vissza tudja szerezni energiáit. Négy szintjét különböztetjük meg:

1. Fizikai pihenés egyszerűen azt jelenti, hogy abbahagyjuk a testi tevékenységet, leülünk, vagy leheveredünk egy kis időre.

2. Érzékszervi pihenés, ha ezt csöndes környezetben tesszük, míg szemünket is becsukjuk. Már ettől nagymértékben lecsökken az energiafogyasztás.

3. Érzelmi pihenés az, ha távol tartjuk magunktól a személyes kap­csolatainkból származó érzelmi hullámzás szélsőségeit.

4. Mentális, szellemi pihenés az, amikor a tudat megszabadul min­den akaratlagos kívánságtól és tevékenységtől.

A pihenés lényegében az energiafelhasználás lecsökkentése, mely így lehetővé teszi, hogy a test újra helyreállítsa energiaegyensúlyát. Előnyö­sen befolyásolja a megjelenést, egyben hatásos fiatalító eszköz is.

Ha nem érezzük elégnek az éjszakai alvást, annak több oka lehet; nem jutott rá elég idő, túl fárasztó volt az előző nap, fölkavaró gondolatok foglalkoztatnak, vagy a testnek a szokásosnál több méregtől kell megsza­badítania magát. Ilyenkor napközben is figyelmetlen, álmos, szétszórt az

103

ember, nyomott a hangulata. Egyeseknek ijesztő lehet, ha nappali szun-dikálásra biztatják őket. A sikerre törekvés, az előrehaladás, a munka­mánia korszakában a szundikálás szinte megbotránkoztató szónak mi­nősül. A szervezet elemi élettani szükségeleteit is gyakran föláldozzák a mindenható hatékonyság oltárán.

Pedig nagyon sok stressz, kóros feszültség épp abból származik, hogy testüket sokan teljesítőképessége végső határáig kihasználják. A „sikert bármi áron" jelszó nyomása alatt úgy érzik, inkább lopáson, semhogy henyélésen, napközbeni szundikáláson kapják őket. Serkentőszereket, kávét, teát, kólát fogyasztanak, vagy valamilyen „dilibogyót" szednek, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Ennek pedig ára van! Az ilyen tüneti kezeléstől a gond nemhogy megoldódna, hanem szaporodik. Az idegenergia megcsapolása tovább folyik, a hiányzó munkavégző képes­ség nemhogy pótlódna, de még többre lesz szükség belőle a serkentő­szerek mérgeinek eltávolításához.

Tudják-e, hogy a szieszta, a nap közbeni szunyóka bevett, rendes szokás a világ rengeteg országában? A természetben élő állatok is át­alusszák a nap legforróbb óráit. Egy kis rendszeres szendergés nagyon sokban hozzájárulhat az egészség, a jó közérzet kialakulásához.

Sokkal hasznosabb lesz pár percig nyugton, behunyt szemmel pihenni délután, mint munkára erőszakolni magunkat reggeltől estig. A pihenés­sel töltött percek busásan megtérülnek a pihenéstől megemelkedett hatékonyság, jobb fizikai erőnlét és fokozott szellemi készenlét révén. Nem beszélve a test belső folyamataira, többek közt az emésztésre gyakorolt áldásos hatásról. A jobb emésztés jobb tápanyagellátáshoz, s az jobb egészséghez is vezet. A nappali alvás megelőzi a túlságos testi-lelki kifáradást, így éjjel is nyugodtabban, könnyebben, mélyebben, pihente-többen tudunk majd aludni.

A legközelebbi kávészünetet próbálják csak átformálni igazi kikapcso­lódássá. A kávéval való önmérgezés helyett (mely csak további serkentő­szer-fogyasztásra, azaz egészségrongálásra sarkall) keressünk egy nyu­godt helyet, ahol gondolataink lecsendesedhetnek, míg behunyt szemmel izmainkat ellazítjuk, és néhány mély lélegzetet veszünk. Az előnyös változásokat mindenki megtapasztalja, amint ezt megteszi. Kérem, csak legalább egyszer próbálják ki. Aztán, ha erre szoknának rá. annak csak hasznát látják.

Sok egészséges szokástól megfosztott minket az ipari társadalom, köztük az ebéd utam sziesztától, hozzájárulva az ilyen nemzetek tagjainál gyakori más káros szokások kialakulásához, ami aztán az egészség ha­nyatlásához, a stressz szintjének növekedéséhez, újfajta gyilkos kórok el­terjedéséhez vezetett. A LAZÍTÁS, AZ EBÉD UTÁNI SZENDERGÉS NEM A LUSTASÁG JELE, HANEM AZ IDŐ BÖLCS ÉS HASZNOS KIHASZNÁLÁ­SA.

104

Amerikában vagy ötvenmillióan szenvednek valamilyen alvászavartól, vagyis rengeteg embert érint az ügy. „Álmatlanság ellen legjobb aludni!" Ez nem csak bolondozás, mert sok nehezen, rosszul alvón segítene ez a tanács, akik helyette altatót, nyugtatót szednek, vagy alkohol segítségé­vel próbálnak segíteni magukon. Ez mind csak tüneti kezelés, több kárral, mint haszonnal jár, mert ezek a szerek nem juttatnak igazán pihentető álomhoz, érdemes hát a baj igazi okát megkeresni és megszün­tetni.

Az álmatlanság okainak egyike a koffein. Huszonnégy óra kell már ahhoz is. hogy egyetlen csésze kávé ajzószertartalma kiürüljön a testből a vizelettel. A kávé, a csokoládé, a szénsavas üdítő, mind csak növeli a vér koffeinszintjét. A méreg eltávolítása energiát köt le, kevesebb marad másra, fáradékonyabbak leszünk. Emiatt több alvásra lenne szükség, de a koffein vegyi hatása nehezíti az elalvást, és különösen a mély alvás létrejöttét akadályozza. Ördögi kör, de szerencsére meg lehet törni. Az előző fejezetben szó volt a friss levegő alvás közbeni előnyös hatásairól. A következő fejezetben a testmozgás kerül majd terítékre, mely segít a test oxigénellátásában és méregtelenítésében, így hozzájárul a jobb alváshoz, mert a káros anyagok kiszűréséből kevesebb marad a szervezetnek éjszakára.

Az se várjon semmi jót, aki teli hassal tér nyugovóra. Agyunk aligha tud kikapcsolódni, ha közben az emésztés minden másnál több energiát fölélő feladatával kell birkóznia. Legalább két óra teljen el az utolsó étkezés és a lefekvés között. (Ez alól legfeljebb a megfelelő módon, tehát az éhgyomorra fogyasztott gyümölcs lehet kivétel.)

Belsőnk mérgezettsége, a toxikus szint is erősen befolyásolja az alvás tartamát és tartalmát, mennyiségét és minőségét. Eleven, friss táplálék földolgozása a szokásosnál kevesebb testi energiát igényel. Aki tehát ilyen ételeken él, annak kevesebb alvás kell, az viszont hatékonyabb lesz, a rövidebb alvás ellenére jobban ki tudja pihenni magát. A JÓ ALVÁS LEGFONTOSABB FELTÉTELE — S HATÁSUK KÖLCSÖNÖS — A JÓ ÁLTALÁNOS EGÉSZSÉG.

Az életmód és az étel minősége óriási hatással van az alvásra, tehát nem csoda, hogy a TESTKONTROLL alkalmazása ebben a tekintetben is annyi előnyös, szinte csodás változást eredményezett. Az ezen a területen eltöltött csaknem két évtized alatt százak mondták el örömmel, hogy étkezési szokásaik megváltoztatása alvásukra is milyen jó hatást gyako­rolt. Akadt, aki húsz év kínlódás után így tudta végre az egész éjszakát átaludni gyógyszer segítsége nélkül. Van tehát remény, s a jó alvás az egészségnek túl fontos tényezője ahhoz, hogy megfeledkezhetnénk róla. Néhány változtatás az életmódban, az étkezésben, s máris fölüdítő, kellemes éjszakai pihenésnek nézhetünk elébe.

Mennyit kell akkor aludni? Úgy fogalmaznék, hogy aludjon, aki álmos,

105

és akkor aludt eleget, amikor fölébredt. Az alvás akkor volt elegendő, ha alatta feltöltődtünk idegenenergiával, pótoltuk lemerült tartalékainkat és elhasználódott sejtjeinket, s megszabadultunk az anyagcsere káros mel­léktermékeitől. Nincs ugyanis mindenkire érvényes előírás, a szükséges időtartam a körülményektől és az egyéntől függ. Van, akinek napi négy óra elég, s akad, akinek tíz is kevés. Az elérhető legjobb levegő, víz, étel, a napfény, a testmozgás, továbbá kellemes környezeti hatások között annyit alszik az ember, amennyire szüksége van. aztán fölébred. Amíg teljesül az alvás élettani célja, addig nem számít, hogy hány órán át nyomtuk az ágyat.

Tulajdonképpen kizárt, hogy valaki túlaludja magát. A szervezet nem akar a kelleténél többet pihenni, amint a test megkapta a magáét, az öntudat visszatér. Annál gyakoribb az ellenkezője, az, hogy a szükséges­nél kevesebbet alszunk. Furcsa, hogy evéssel, ivással, levegővel általá­ban nemigen takarékoskodnak az emberek, alvással viszont annál in­kább. Nagy hiba! Mégis, szinte divattá vált, sokan még dicsekszenek is vele: „Öregem, hajnali kettőig melóztam, de reggel hétkor már talpon voltam!" Ismerős a szöveg?

Kevés alvás nem ad elég energiát, s az energiahiányt az összes testi működés megsínyli, az emésztés és a kiválasztás is. Márpedig ha ezek nem mennek, az aláássa az egészséget, annak hízás, fáradtság, erőtlen­ség, kóros felszültség, rossz közérzet lesz a vége, ami mind a betegség szálláscsinálój a.

Gondoljunk csak bele. Az ember valóban éjszakai lénynek született? Nem, őseink a nappal együtt feküdtek, azzal keltek, még nagyapáink is így éltek. Az alvás minőségét illetően az a tapasztalat, hogy az éjfél előtti órák a leghasznosabbak ebből a szempontból. Rengeteg közmondás is szól erről, például: „Korán fekszel, korán kelsz, jómódú és bölcs leszel, s egészséged sem hagy el." (Vagy a magyar változat: „ K i korán kel, aranyat lel." [Ford. megj.]) Megint csak azt mondom, legjobb, ha mindenki saját magán próbálja ki, baja biztos nem lesz belőle. Aludjunk, amennyit kell, és az ég szerelmére, nehogy bárkinek is röstellkednie kelljen emiatt! Az alvás az élet szerves része, biológiai szükséglet, amelytől nem szabad megfosztani testünket se munka, se szórakozás, se más miatt. Nagyszerű fordulatot vesz annak az élete, aki alvásból, pihenésből is megadja testé­nek azt, ami jár.

106

Az élet mozgás. Kevésbé élünk, ha keveset mozgunk. Testünk mozgás­ra termett, a csontváz és az izomzat ezt a célt szolgálja. Az elérendő cél, az egészség érdekében meg kell találni az alkalmas egyensúlyt pihenés és mozgás között. Nem hiszem, hogy oldalakon keresztül kellene bizonygat­nom a testmozgás fontosságát, nélkülözhetetlenségét, hasznosabb lesz, ha inkább néhány olyan testgyakorlással kapcsolatos szempontra hívom föl a figyelmet pár sorban, melyekkel nem biztos, hogy mindenki tisztá­ban van.

Bizonyos mozgás iránti igény mindenkiben él, de ez személyenként és a követett életmód függvényében széles határok között váltakozhat. Van, aki akár napi három órát is örömmel eltölt testedzéssel, másoknak üröm a sportolás puszta gondolata is, számukra a Szahara sem lehetne annál riasztóbb. Vigyázni kell. hogy a fizikai tevékenység, a testgyakorlás olyan kellemes dolog legyen, amit mindig örömmel csinálunk, amire testileg-lelkileg vágyunk. Szerencsétlen eset, ha negatív gondolatokhoz kötődik a testmozgás. Az a jó, ha sohasem bűntudat, hanem mindig az élmény varasának pozitív érzése serkent rá, fajtáját és mennyiségét ezen elv szem előtt tartásával célszerű megválasztani. Már látszólag kevés rendszeres mozgásnak is megmutatkoznak hasznos, egészségjavító hatásai. Az elő­nyök megtapasztalása által a leglustábbak is hamarosan vágyni fognak a rendszeres, kiadós napi testmozgásra, hiszen az elért eredménynél nincs erösebb ösztönző.

Az emberi testben a mozgás szervrendszerét mintegy 650 vázizom és 200 csont összetett egymásra hatása működteti. Egyetlen lépés megtéte­léhez vagy 200 izom összehangolt munkájára van szükség. Csupán a láb fölemelése vagy 40 izmot megmozgat.

Tévednek, akik a csontozatot holt anyagnak hiszik. Nem, a csont porózus, élő, eleven szövet, hajszálerek hálózatával befonva, tehát léleg­zik, anyagcserét folytat, növekszik, sőt, tapasztalatból tudhatjuk, hogy ..ebcsont beforr", képes önmaga gyógyítására is. Épp a csontvelő az, ahol a vörösvértestek képződnek, mégpedig elképesztő tempóban. Egyetlen másodperc alatt — mondjuk míg lapoznak egyet ebben a könyvben — testük átlagosan 3 000 000 vörösvértestet veszít, de ugyanakkor ugyan­annyi újat is előállít. Mindezt minden egyes másodpercben megteszi, az emberi lét minden egyes másodpercében. Annyi vörösvértest születik az

107

átlaghosszúságú emberélet során, hogy egymáshoz kapcsolva körbeér­nék a Földet.

A csont tehát él, és ugyanúgy szüksége van a mozgásra, mint az izmoknak, vagy az emberi test bármely más részének. Gondoljunk csak arra, mi történik egy csonttörés után a gipszkötésben mozdulatlanságra kárhoztatott végtaggal. Teljesen el is halna, ha idejében le nem szednék a gipszet, hogy a használattól megint megerősödjenek a sorvadó izmok és a csontok.

Az élet az erekben folytonosan áramló vértől függ, a vér szállítja az éltető oxigént és valamennyi tápanyagot a sejtekhez, s ugyanúgy a vér gyűjti össze tőlük a szén-dioxidot, s az anyagcsere minden egyéb mellék­termékét. A testgyakorlás nagymértékben növeli a keringési rendszer — az erek. a tüdő, a szív — hatásfokát, ami aztán a szervek jobb ellátásában, jobb működésében kamatozik. Magának a véráramnak és a vérpályák­nak az öntisztulását is elősegíti, egyszóval az egész szervezet egészségére és teljesítményére áldásos hatással van.

Méretéhez képest valószínűleg a szív a szervezet legerősebb izma, ez az öklömnyi szerv, mely a magzatí kortól a halálig megállás nélkül, fáradha­tatlanul dolgozik. Egy átlagos élet során 2,5 milliárd alkalommal húzódik össze és ernyed el, s eközben összesen mintegy 280 millió liter éltető vért továbbít, ami azt jelenti, hogy percenként úgy öt litert szivattyúz át az ereken, hogy táplálja és tisztítsa vele az egész szervezetet. A szív belső szelepei a szívbillentyűk, amelyek haj szálvastagságú hártyája a vasnál erösebb, hisz a szívbillentyűknek egy életre szólóan kell megbízhatóan zárni-nyitni, a legapróbb tömítési rendellenesség nélkül. A szív fölépítése oly tökéletes, hogy szinte elnyűhetetlen, a test legnagyobb terhelése sem tud kárt tenni benne, míg folytonos mozgásban tartja az élet folyását, a véráramot. Érdemes hát mindent elkövetni, hogy jó karban tartsuk ezt a csodálatos motort?

Igen! S a legjobb, amit tehetünk a szívnek, hogy rendszeres edzés alatt tartjuk. Ez erősíti, ez növeli hatékonyságát, ez teszi nagyobbá. Igen. edzéssel meg lehet növelni e szerv tényleges méreteit, ettől tud hatáso­sabban működni. Minden más izomhoz hasonlóan a szív is elsatnyul, ha nincs edzésben, illetve megnő, ha használják. A nagyobb űrtartalmú szív egyben erősebb és egészségesebb is. Erősebben, de ritkábban dobban, több vért szállít, mégis több ideje marad kipihenni magát két szívverés között. A helyzet az, hogy egyáltalán nem olyan kényes szerkezet, mint gondolnánk, nagyságához mérten teljesítménye erősen túlméretezett, ami egyértelműen az élet biztonságát szolgálja.

Az lesz az alkalmas testgyakorlás amelyik a testi erőnlét mindhárom területére jótékony hatással bír. Ez a három: (1) a szív és a keringés, az úgynevezett kardiovaszkuláris, más néven aerob szervrendszer, (2) az erőfejlesztés, és (3) a hajlékonyság.

108

Aerob az olyan gyakorlat, ami elsősorban a szívet edzi, amitől izzad, zihál az ember, szívverése legalább megkétszereződik a nyugalmi állapot­hoz képest", s legkevesebb 20-30 percig tart. Az „aerob" gyakorlat a szó eredeti jelentésének megfelelően „oxigénnel" dúsítja az egész testet.

Az egyén izommunkájának teljesítőképessége szorosan összefügg az izmok oxigénellátásával. Úszás, kerékpározás, kocogás, ugrókötelezés, kézilabda, tenisz, kosárlabda — ez mind aerob hatású. De a gyaloglás is az, ha hosszabb ideig tart.

Az aerobic torna különböző válfajai is nagyon divatosak manapság. Hasznos divat, de azért jó lesz vigyázni, nehogy hirtelen túlerőltessük magunkat, olyasmit próbálva, amire testünk még nincs fölkészítve. Magasabb szintekre csak fokozatosan, rendszeres edzéseken erősödve törekedjünk. Ne akarjuk mindenáron a gyakorlatvezetőt utánozni már az első órán, mert nem biztos, hogy ez hasznunkra lesz, ne felejtsük, hogy az edző a sportot hivatásból űzi, rengeteget csinálja, gyakorlott. Az egyszeri ember számára egy természetesebb aerob testmozgás (például úszás, vagy gyaloglás) hosszú távon hasznosabb lehet. De a csodás hatás egyforma lesz, bármelyik aerob gyakorlat mellett is döntünk, ha rendsze­resen műveljük.

UGRABUGRA

„Resistive Rebounding" az eredeti elvenezése annak a gyakorlatrend­szernek, mellyel a fölsorolást elkezdjük. Azért kezdjük ezzel, mert ez a kedvencünk, nekem is, családomnak is. Szívből tudjuk ajánlani minden­kinek, egyaránt jó erőfejlesztésre és a kardiovaszkuláris, azaz a szív és keringési rendszer edzésére, no meg roppant szórakoztató és természe­tes, ösztönös mozgásforma.

Mit csinál a gyerek, ha fölfedez egy rugalmas ágyat? Azonnal boldogan ugrálni kezd rajta, amíg a legközelebbi felnőtt le nem parancsolja onnan. (Ne verd föl a port, jól összetöröd majd magad, amikor le fogsz esni, tönkreteszed a matracot stb. jelszóval.) Az ugróasztal fölfedezése (1936) óta ez a gyermeki, őszinte örömmel járó testmozgás törvényes lett, először csak kivételezett atléták, tornászok számára, majd egyre jobban elterjedt. A katonai kiképzésbe még a világháború előtt bevették az ügyesség, az egyensúly, az időzítési és ütemérzék valamint a mozgás rendezettségé­nek fejlesztése céljára, de az erőnlétre is igen jó hatást gyakorolt.

Dr. Harry Sneider fejlesztette ki a „Resistive Rebounding" nevű válto­zatot, melyet magyarul „Ugrabugra" névre keresztelhetnénk. Ehhez csupán kisméretű ugróasztalra és könnyű, fél-, egy- és másfél kilós kézi súlyzók­ra van szükség. A testedzésnek ez annyira egyszerű és kényelmes változata, hogy sokan el sem tudják hinni, hogyan lehet ilyen könnyű, jó

109

móka ennyire hasznos. Talán nagyobb lenne a hitele, ha kicsit bonyolul­tabb, valamivel drágább, kissé kényelmetlenebb lenne? Pedig lehet, hogy az „Ugrabugra" hamarosan forradalmasítani fogja a jó erőnlét, a „fit-nesz" mozgalmat, s nem csak élsportolóknak, de mindenkinek, erősnek, gyengének egyaránt.

Házi mozgáslehetőségnek a kínálatból manapság alighanem az „Ugra­bugra" a legjobb. Meglepő módon a kis ugróasztaloknak, a minitrambu-linoknak, az ára is aránylag elfogadható." Másik, hasonlóan vonzó tulaj­donsága, hogy viszonylag kényelmesen elhelyezhető és akárhol használ­ható az ilyen asztalka, hálószobában, barkácshelyiségben, erkélyen, vagy akár a hátsó udvarban. Az ugrabugra így az időjárástól is függetle­níthető, a tervbe vett testmozgást nem fogja „elmosni" az eső. A tipegő kisbabától az aggastyánig bárki igénybe veheti, hevesen vagy egészen kíméletesen. Utóbbira példa az „egészséghinta" gyakorlat, amely egysze­rű ütemes le-föl mozgást jelent az ugróasztalon állva. Ágyhoz, tolószékhez kötött betegeknek is segít, ha lábukat az ugróasztalon nyugtatják, míg valaki más ugrál helyettük. Hogy miként hat? íme a magyarázat.

A z . izommozgás sejtek működéséből tevődik össze. Magas szinten szerveződött sejtek együtteséből áll minden izom, s idegsejtek, neuronok hálózata hangolja össze munkájukat. Az idegsejtek köremüködése nélkül az izmok nem lennének képesek semmiféle erőkifejtésre. Az ugrógyakor­latok épp az izmoknak ezt az ideghálózatát, a neuro-muszkuláris rend­szert serkentik, méghozzá jobban, mint akármilyen más testedzési mód­szer. Minden ugrógyakorlat háromféle hatást hasznosít, a Föld minden­hol állandóan jelenlévő nehézségi erejét és két ellentétes változó sebessé­gű mozgást, a test-gyorsítását, illetve fékezését.

Másik óriási előnye, hogy frissítő aerob élményt nyújt olyan, általában idült, krónikus ízületi károsodás veszélye nélkül, ami bizony előfordulhat más, kemény talajon végzett gyakorlat közben. Mi magunk is több volt kocogót ismerünk, akik átpártoltak az ugróasztalkához. Ugyanis a futás­hoz hasonló erősségű aerob edzést ad, de nem kell félni a futóknál szokásos panaszoktól, nincs térdfájás, Achilles-ín húzódás, sípcsontsé­rülés, bokakifordulás, lábtörés. Persze ebben az esetben is a kipróbálás az igazi!

Harry & Sarah Sneider több évtizedes munkával és kutatással dolgozta ki, állította össze az alábbiakban ismertetett gyakorlatokat, hogy azok minden tekintetben a lehető legtöbbet nyújtsák. Módszerükkel igazi újdonságot alkottak a testedzés tudományának területén. Az „Ugrabug­ra" gyakorlatok hatásossága abban rejlik, hogy gyorsan váltakozik a súlytalanság állapota (zuhanás) a nehézségi erő pillanatnyi növekedésé­vel (lefékeződés, visszapattanás), míg a gondosan összeállított gyakorla-

' Magyarországon is több helyen árulják. Ha valaki nem találja, érdeklődhet a 162-0525 budapesti telefonszámon.

110

tok alaposan átmozgatják az összes izmot, izomcsoportot. Tökéletes testi erőnlét az eredmény, minden egyes sejt, minden szerv, minden izom edződik. Az ugrógyakorlatok ráadásul serkentik a nyirokrendszert, ja­vítják a szövetek oxigénellátását, erősítik a szívet, segítik az anyagcserét, az emésztést és a kiválasztást, izmosítanak. Túl szép a menyasszony? Pedig tovább is van, mondjam még? Hatásukra javul a látás, hajléko­nyabb lesz a nyak, a hátgerinc, a derék, a térd, a boka, a mozgás összerendezettebbé válik, segítik a helyes testtartás kialakulását, erősí­tik az ízületeket. Hogy ez azért már sok a jóból? Majd meglátják, ha kipróbálták!

Mi már évek óta az „Ugrabugra" módszeren élünk, három asztalka is van a lakás különböző részein, amit bármelyikünk bármikor használhat. Már nem is tudom, mi lenne velünk nélkülük! Még ajándékként is gyakran adunk szeretteinknek ugróasztalkát. Önöknek pedig a gyakor­latok leírásával szeretnénk kedveskedni, mert hiszünk áldásos hatásuk­ban. Még azoknak is merjük ajánlani, akik már elkötelezték magukat valamilyen más mozgásforma mellett, mert kiegészítés gyanánt hasznuk­ra lesz, bármi is legyen az a másik. Aki pedig még csak most keres valamilyen „alaposan átmozgató" testedző módszert, annak szívből, őszintén tudjuk ajánlani. Mi már megtapasztaltuk előnyeit, önök is felfedezhetik saját maguk számára.

Az itt közölt gyakorlatok kidolgozója, dr. Sneider sikeresen kigyógyítot­ta magát világháborús sérüléséből (csípöízülete roncsolódott) saját mód­szere segítségével. Edzőként tevékenykedik, az ugróasztal szakértője lett, speciális gyakorlatsorozatokat állít össze a különböző testalkatúak részé­re, különféle betegségek esetére és egyedi testépítési célok elősegítésé­hez. Aki további felvilágosítást szeretne, annak ajánljuk „ T h e Olympic Trainer" című kiváló könyvét, mely az alábbi címen rendelhető meg: Sneider's Family Fitness, P.O.Box 3374, Arcadia, California 91006 — USA.

111

A tökéletes testedzés módszere mindenkinek

FIGYELMEZTETÉS: Az ismétlések száma csak ajánlásnak tekintendő, mindenki annyit végezze a gyakorlatokat, amennyi neki kényelmes. Nem minden gyakorlat való mindenkinek, egyik-másik esetleg még nem, vagy egyáltalán nem alkalmas az illető testi adottságaihoz. Ne erőltessük azokat, amelyek fájdalmat okoznak. Bizonytalanság esetén ajánlatos orvoshoz, vagy szakértő gyógytornászhoz fordulni. Ne veszítsük el józan ítélőképességünket, csak olyasmit tegyünk, aminek értelmét látjuk!

1. CURL — Dupla dalesz

Erősíti a felkart, az alkart, keményíti a markolást.

Leírás:

Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást vagy kocogást az ugrálóasztalka közepén, kezek tenyérrel előre a test mellett. Emeljük a két kezet együtt a vállhoz, majd vissza. Ismételjük meg lucalszor.

2

Ugrabugra l/a Ugrabugra 1/b

112

Ugrabugra 2/a Ugrabugra 2/b

2. PRESS — Nyomi Erősíti a felsőtestet, a hátat, a vállat, a kart és a markolást, növeli az általános izomtónust a karban.

Leírás: Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást vagy kocogást az ugrálóasztalka közepén, s emeljük a súlyzókat a váll­hoz. Nyújtsuk ki mindkét kart együtt fölfelé, majd húzzuk vissza a vállhoz. Ismételjük egy tucatszor.

113

Ugrabugra 3/a Ugrabugra 3/b

3. UPRIGHT ROW — Felevezés

Javítja a testtartást, jót tesz a hátnak, a mellkasnak és az alkar izmainak.

Leírás:

Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást vagy kocogást az ugrálóasztalka közepén, míg a két kéz együtt van az altest előtt. Emeljük fel mindkét kezet az állhoz úgy, hogy az alkar vízszintesben legyen, majd vissza. Ismételjük egy tucatszor.

114

Ugrabugra 4/a Ugrabugra 4/b

4. TRICEPS PRESS — Hátranyomi Megdolgoztatja a felkar hátoldalán található háromfejű karizmot és a vállat, keményíti a markolást.

Leírás: Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást, kocogást, vagy pattogjunk páros lábbal az ugrálóasztalka közepén, míg a két kezet együtt a fej mögé helyezzük. A súlyzók érintkezzenek, a felkar simuljon a fülhöz. Nyújtsuk ki mindkét kart együtt fölfelé, majd engedjük vissza a fej mögé. Ismételjük egy tucatszor.

115

116

Ugrabugra 6/a Ugrabugra 6/b

6. HIGH BENT ELBOW TOUCH — Hurrá-tartás könyöktapsival Dolgoztatja a mellkast, a kart, a vállat, erősíti és javítja a hát tartását.

Leírás: Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást, kocogást, vagy pattogjunk páros lábbal az ugrálóasztalka közepén, míg a két kart hajlított könyökkel fölemeljük úgy, hogy a felkarok oldalt vízszin­tesen, az alkarok függőlegesen álljanak. Érintsük elöl össze a kezet és a könyököt egyszerre, anélkül, hogy leengednénk a kart, majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe. Ismételjük vagy tucatszor.

117

118

119

9. SPRINT KNEE HIGH — Futólépés magas térddel Megmozgatja a test minden izmát, különösen a derék, a csipő, a comb, a lábikra tájékán, valamint a felsőtestet is.

Leírás: Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Végezzünk helybenfutást az ugrá­lóasztalka közepén, míg minden lépésnél olyan magasra rántjuk a térdet, amilyen magasra csak tudjuk. Megállás nélkül csináljuk úgy 30—60 másodpercig.

120

121

122

Ugrabugra 13

Idősebbek és gyengélkedők részére különösen ajánlott gyakorlat

LYMPHATIC BOUNCE — Nyirok-birok egészséghinta Úgy hat, mint egy „belső porszívó", felgyorsítja a nyirokfolyadék áramlá­sát, tisztítja a nyirokrendszert és mirigyeit.

Leírás: Ugráljunk páros lábbal, lágyan hintázva az ugróasztalka közepén, csak annyira, hogy a talp végig érintkezésben maradjon az ugróasztalka ponyvájával. Tartsuk a kezet a test mellett, markunkban homokzsák­súlyzókkal, vagy anélkül, de végig ügyelve az egyenes testtartásra. Kez­dők egy percig, haladók háromig, gyakorlottabbak öt percig csinálják.

123

MEGJEGYZÉS: Olyan ugróasztal is beszerezhető, amelyik kapaszko­dóval van fölszerelve, hogy az idősebbek, illetve a bizonytalanul egyensú­lyozok is használhassák. Ennek a gyakorlatnak áldásos hatásaiban az ágyhoz, tolószékhez kötött emberek is részesülhetnek, úgy, hogy fölkelés nélkül egyszerűen ráhelyezik lábukat az ugróasztalkára, míg valaki más végzi azon ezt a gyakorlatot.

•

SÚLYZÓZÁS

Eltérően a korábban említett szív-keringési rendszert erősítő aerob edzéstől, illetve a hamarosan sorra kerülő hajlékonyságjavító gyakorla­toktól a súlyzózás elsősorban az izomerőt és a kitartást növeli. Beletarto­zik ebbe a súlyemelés, a hagyományos, szabad súlyzókkal végzett mun­ka, a fekvőtámasz, a fölülés, a húzódzkodás stb., vagy az erőfejlesztő („Nautilus" típusú) gépek használata is. Noha a hivatásos testépítők gyakorlataik során minden súlyzóval megdolgoztatható izmukra kitér­nek, azért mégis inkább az a jellemző, hogy az aerob gyakorlatoktól eltérően a súlyzózás csak külön-külön hat egy-egy izomcsoportra.

Izomerő növelésére valóban nagyon hatásos, de a test többi szervét alig edzi. Vigyázat! Erős izomzat gyenge szívvel több veszélyt hordoz magá­ban, mint gondolnánk! Az izomfejlesztést tanácsos tehát kiegészíteni aerob gyakorlatokkal is! Legjobb naponta váltani egymással a különböző jellegű edzéseket, hogy közben pihenésre is lehetőséget kapjon az előző nap megdolgoztatott izomcsoport.

A testméretek és a súly növelésének legjobb módszere a megfelelő táplálkozás mellett végzett súlyzózás. ,,Ugyan kit érdekel?" Ezt gondol­hatja magában most a többség, hiszen majdnem mindenki, a népesség 90 százaléka inkább veszíteni szeretne súlyából. De meg fognak lepődni; rengeteg olyan levelet is kapok, melyekben kifejezetten a testsúly és az erő növeléséhez kérnek tanácsot. Nos, ennek egészséges módja az, ha a súlyzózás mellett a táplálék mennél több teljes, friss, feldolgozástól, mesterséges kezeléstől mentes ételből áll. Nem érdemes túlhajtani a gyakorlatokat, az izmok könnyebb súlyzók használata mellett is fönntart­ják hajlamukat méreteik további növelésére, ha a test hozzá tud jutni a neki megfelelő táplálékhoz.

Az izom sűrűbb, mint a háj, így nagyobb súlynövekedéssel fog járni, ha valóban izmaink fejlődésének köszönhető a kikerekedés. Megéri szakértő irányítása mellett dolgozni, valamilyen klubban, tanfolyamon (ilyet ma­napság elég könnyen lehet találni), aki egyéni szükségleteinknek, egyedi adottságainknak megfelelően tudja számunkra összeállítani a végzendő gyakorlatokat.

Egy fiatalember egyszer panaszkodott, hogy az ajánlott étkezés mellett

124

végzett rendszeres súlyzózás ellenére sem képes egy dekát sem fölszedni. Értetlenül álltam a kérdés előtt, míg személyes beszélgetésünk során ki nem derült, hogy a fentieken kívül az illető még hosszútávfutással is foglalkozik, évente két-három maratoni versenyen szokott részt venni, s havi edzésadagja többszáz kilométer.

Nem biztos, hogy lehetetlen, de be kell vallanom, én még nem találkoz­tam erős testfelépítésü maratoni futóval, hiába súlyzózott mellette az illető. Igen. a hosszútávfutás kivétel, itt nem érvényesek az általam említett normák, ehhez sajátos étrendre és életmódra van szükség.

HAJLÉKONYSÁG, NYÚJTÁS

Lehet ragyogó a külseje, mégsem éri el csúeslehetöségeit a test, ha elhanyagoljuk nevelésének ezt a területét. Az alkalmas hajlékonyságnö-velö edzés megdolgoztat minden izmot, ideget, jó hatással lesz valameny-nyi szervre, szervrendszerre, mirigyre. Lehetővé teszi a test finom fölépí­tését, nem kell feltétlenül izompacsirtának látszani ahhoz, hogy erősek, rugalmasak legyünk.

(Marilyn Diamond)

Nagyon sokféle nyújtógyakorlat-rendszer létezik, egyik jobb, mint a másik, noha igaz, akadhat közöttük káros is. Mi a HÁTHA JÓGA tanítá­sait alkalmazzuk ezen a területen, s meg kell mondani, tényleg sok hasznát látjuk.

Egy korábbi, a légzésről szóló részben már említettük az idegrendszer akaratunktól független részét. A légzéstől, a pislogástól kezdve ez az úgynevezett vegetatív idegrendszer szabályoz önműködően minden szer­vet, minden testi folyamatot. Két oldala van, a serkentő hatású szimpati­kus és a gátló paraszimpatikus. A szimpatikus oldal azonnal bekapcsol, ha fenyegetettség, elvégzendő feladat merül föl: fölgyorsul a szív, a belső elválasztású mirigyek több adrenalin nevű hormont termelnek, kinyílnak a verejtékmirigyek, égnek áll a haj. fölborzolódnak a szőrszálak. A szerve­zet ezzel válaszol a kihívásra, riadóhelyzetbe kerül, az ,,üss vagy fuss" állapotba, amikor meg kell védenie magát. Akkor is ez a folyamat játszó­dik le, ha tudjuk, hogy a veszély nem is igazi, például egy izgalmas filmjelenet alatt, mert az önműködő rendszer nem tud különbséget tenni. Az ilyen feszültségteli, stresszteremtő helyzetek özöne, akár valódi, akár látszólagos, rögzíti a feszültséget az izmokban és a szervekben. Tartós marad a ..fölhúzott" állapot, a szervek összerándulnak, növekszik a vérnyomás. Sokunknak bizonyára túlságosan is ismerős ez a helyzet. A

125

szimpatikus oldal túltengése esetén ideges, hipertevékeny, feszült lesz az ember.

A paraszimpatikus, a gátló oldal föladata az. hogy megnyugtasson egy-egy erősebb feszültségroham végeztével, hogy helyreállítsa az egyensúlyt egy nagy izgalom, ijedtség, mérgelödés, vagy épp egy hatalmas hahota után. Ennek az oldalnak a túltengése viszont visszahúzódóvá, nyomott kedélyüvé, lustává tesz. A hátha jóga olyan eszköz, amely biztosítja a két oldal közötti kívánatos egyensúlyt.

A hátha jóga a belső összhang megteremtésének tudománya. „Ha" jelentése a Nap, „tha" a Holdat jelenti, a két ellentétes oldalt, a serkentést és a nyugtatást, a „jóga" pedig annyit tesz: egyesítés. Tehát egységessé tesz, a végleteket összhangba hozza, megteremti a legelőnyösebb testi állapotot. A jóga különböző testhelyzeteinek, gyakorlatainak ez a célja, kinyújtóztat, megtanít megszabadulni az izmokban és szervekben rögzült feszültségtől, a bennsőnkben állandósult stressztől. Erőt meríthetünk belőle, egyensúlyt, akaratot és határozottságot az életben való boldogu­láshoz.

A Testkontroll 2 olvasói számára Alan Finger állított össze egy jóga testhelyzetekből álló gyakorlatcsokrot. Alan Finger jógaműhelyei Los Angelesben és New Yorkban működnek. Ő maga így mutatja be a jógát:

„A régi jógik megfigyelték, hogy az állatok nyújtózkodással vezetik le feszültségeiket, a macska, a kutya is ezzel a módszerrel jut nyugalomba, egyensúlyba. Az embert tanulmányozva is azt látták, hogy a fáradtság ásítást, nyújtózást vált ki, egész napos munka után ösztönös mozdula­tokkal egyenesítik ki karjukat s gerincüket a földekről hazatérő munká­sok. Évezredekkel ezelőtt kezdődött, hogy ezekből a megfigyelésekből kiindulva a jógik elkezdték kifejleszteni nyújtózdokáson alapuló tan­rendszerüket, légzögyakorlatokkal kiegészítve, mert az sem kerülte el figyelmüket, hogy a légzésmód szoros kapcsolatban áll a nyújtózkodás­sal.

Nyújtózás közben mindig sóhajt is az ember. A jógában kilégzéssel távolítjuk el belső feszültségeinket, a belégzéssel pedig erősítjük a testet. A jóga gyógyító hatásának forrása a különböző testhelyzetekben végzett többfajta légzőgyakorlat. A lélegzet visszatartásával megakadályozzuk, hogy a feszültség eltávozzon belőlünk. A megfelelő testhelyzettel együtt és által végzett folyamatos ki- és belégzés viszont apránként kiűzi a feszült­séget. A jógában semmit sem kell túlzásba vinni, csak annyit szabad megtenni, amennyire képesek vagyunk. Legyen elég az elegendő, arra viszont nagy szükség van. A jóga nem verseny, sem mással, sem önma­gunkkal ne vetélkedjünk benne.

A jóga megismertet a léttel. Egy-egy testhelyzetben igyekezni kell képességeink szerint mélyen, alaposan lélegezni, s a javulás már eközben és ezáltal elindul. Az itt megadott gyakorlatok egyszerűek, de sorrendjük

126

révén igen hatásosak, s naponta ismételhetek, hogy a test minden részét megdolgoz! ássák."

Aki többet is szeretne tudni a jógáról s jobban bele kívánja vonni életvitelébe, az az alábbi címen rendelhet hang- és videofelvételeket:

YOGAWORKS 145 E. 56th St. New York, N. Y. 10022

Napi jógaadag

FIGYELMEZTETÉS: Előfordulhat, hogy bizonyos jógatartások nem megfelelőek olyanoknak, akiknek valami bajuk van a hátgerincükkel. Ne végezzék azokat a gyakorlatokat, melyek fájdalmat okoznak a gerinc alsó szakaszán. Ajánlatos orvoshoz, vagy szakképzett gyógytornászhoz for­dulnia mindenkinek, aki nem biztos abban, hogy egy-egy gyakorlat alkalmas lesz-e neki.

Jóga l/a

Jóga 1/b

1. THE CAT POSE — Macskapóz Rávezet a gerincalap, a csípő hajlékonyságának kihasználására, ami aztán kihat az egész gerinc mozgékonyságára. A gerinc az idegrendszer központi tengelye, az élet főútvonala. A csípő hajlítgatásával a gerinc is eljut szélső helyzeteibe, egészséges és hajlékony marad. Idősebb korban a csípő, a medence gyakran merevvé válik. A laza, hajlékony csípő tartja elevenen az élet folyását a gerincoszlopban és vele az idegrendszerben.

Leírás: Álljunk négykézláb, a két tenyér vállszélességben. a térd és a boka csípőszélességben a padlón. Kilégzéskor púposítsuk föl a hátat, ameny-nyire csak tudjuk, míg az állat a mellhez szegve a medencét behúzzuk. Belégzésnél a hátat lefelé ívelve fölemeljük a fejet, míg a feneket az ellenkező irányba kidugjuk, föl a levegőbe. A gerinc mindkét irányú meghajlítását a medencétől indítsuk. Ötször ismétlendő, belégzésnél lefelé ívelt, kilégzésnél fölfelé púposított háttal.

128

2. THE TENT POSE — Sátorállás Kioldja a feszültséget a láb hátsó izmaiból, ahol a legtöbb tudatalatti elfojtás rögzül, azok, amelyek tudtunk nélkül szedik rajtunk a vámot. Olyan apró félelmek, megrázkódtatások, kellemetlenségek rögzülnek a láb hátsó oldalán lévő izmokban, amilyenekre nem is gondolunk; egy bántóan harsány autóduda, éles fékcsikorgás és hasonlók. Ezekből csak annyit veszünk észre, hogy gyanúsan hamar elfáradt a láb. A sátorállás nyújtja a gerincet és megfeszíti hátul a lábat a medence megmozgatásával, kioldva azokat a feszültségeket, melyek egyébként a medencét előre és lefelé húzva hanyag testtartáshoz vezetnének, amiből aztán a rengeteg hátfájás származik. A sátorállás a medence lelazításával oldja a gerinc feszültségeit.

Leírás: Fallal szemben álljunk négykézláb, a két tenyér, a térd és a boka egymástól 10—15 cm szélességben a padlón pihen. Kiterjesztett ujjain­kat vigyük előre a padló és a fal találkozásának hajlatába, a hüvelyk- és a mutatóujj támaszkodjon a falnak. Teljes talppal és tenyérrel, kis terpeszben, a padlón maradva, emeljük magasra a csípőt, miközben kiegyenesítjük a térdet és a hátat úgy, hogy a törzs és a nyújtott lábak nagyjából derékszöget zárjanak be. A „sátor" csúcsán a medence van. A kar és a fej a törzzsel egy egyenesben legyen, a fül belülről a felkarhoz simul. A sarok is maradjon a talajon! Hat nyugodt ki- és belégzés idejére tartsuk meg ezt a helyzetet, közben érezzük a lábikrában és a combban az izmok nyúlását.

129

3. T H E RAG DOLL — Rongybaba A sátorállásnak egy szélsőségesebb változata. Hatása is hasonló, azzal a különbséggel, hogy előrehajlás közben még inkább a lelógatott fejbe tódul a vér, javítva az agy vérellátását. Olyasmi, mintha félig-meddig tótágast állnánk.

Leírás: Sátorállásból közelítsük a kezet a lábhoz, majd fonjuk össze a lazán lecsüngő kart, körbefogva vele a szintén lelógatott fejet. A medence a magasban, a comb feszül. Ezekre ügyelve tartsuk meg a helyzetet hat nyugodt ki- és belégzésig.

130

4. ARM ROTATION — Karkörzés Segít megszabadulni azoktól a tudatalatti feszültségektől, melyek a váll és a csípő között rögzülnek. Ezekkel különben nem nagyon tudnánk mit kezdeni, noha ugyancsak zavaróan hatnak a tudatra.

Leírás: Álljunk egyméteres terpeszbe, a lábfejet 45-45 fokos szögben kifelé fordítva, mélyen beroggyantott térddel. Nyújtott karral végezzünk páros karkörzést, tízet előre, tízet hátra.

131

5. THE POSTURE POSE — Póznapóz Alapállás, olyan helyzet, amely helyes testtartásra tanít. Görnyedten állva valamennyi szerv összenyomódik, a gerinc természetellenes alakba kényszerül; rossz testtartást veszünk föl, gerincbántalmak, betegségek keletkeznek. A többi szervvel együtt a szívnek is szűkebb hely marad a tüdők között, ami megnehezíti munkáját, rontja az egész szervezet vérellátását. Fontos tehát, hogy álláskor kiegyenesedjünk, kihúzzuk magunkat, ezzel segítve a vérkeringést; erre fog rávezetni a póznapóz. Persze nem ugyan­az, mint a szokásos állóhelyzet, de megtanuljuk általa, hogy laza állásban is egyenes testtartásban maradjunk.

Leírás: A párhuzamos lábfejek közt egy centi hézagot tartva állunk, a szétter­pesztett lábujjak közül a két öregujj összeér, a testsúly egyenletesen oszlik el mindkét lábfej nagy- és kisujja alatti talprészén, illetve sarkán. (Hárompontos alátámasztás.) Egyenesítsük ki a láb tartását a comb elülső izmainak megfeszítésével, emeljük meg a gerincet a has és a csípő enyhe behúzásával, de vigyázzunk, ez nem azt jelenti, hogy ki kell mereszteni a feneket. A vállakat lazán tartva képzeljük, hogy ólomnehe­zékek húzzák lefelé minden ujjúnkat, míg a fejtetőt és a szegycsontot egy láthatatlan erő fölfelé emeli. Tartsuk ezt a helyzetet legalább 15 másod­percig.

132

Jóga 6/c

6. THE NECK RELEASE — Nyaklazító tekergetés A tudatos elfojtások a nyakban rögzülnék, figyelés, fontos elfoglaltság közben a nyak megmerevedik.

Leírás: Póznapóz állásban emeljük a kart mindkét oldalra vízszintes helyzetbe, tenyérrel lefelé. Forgassuk az állat a vállhoz, fölváltva kétszer-kétszer, mindkét oldalra. Utána végezzünk fejkörzést, kettőt jobbra kezdve, kettőt az ellenkező irányba, egyik oldal, mell, másik oldal, hátra sorrendben. Szegjük az állat jól előre, és fölfelé, amikor a fej hátrahanyatlik.

133

7. A R M EXTENSION AT THE WALL — Karnyújtás falnál Ez az állás a vállban lévő feszültségeket lazítja, továbbá tágítja a mellkast, ezzel szabadabbá téve a szívet és tüdőt, így javítva a vérkeringést és az összes fontos szerv vérellátását. A csapott válltartást és a hát görbeségét is kiküszöböli.

Leírás: A faltól karnyújtásnyira, vállszélességű terpeszben állva helyezzük mind­két tenyeret a falra, valamivel a fej szintje fölött. A gerincet ívesre homorítva nyomjuk hátra a csípőt, míg az állat, a nyakat és a mellkast előre, a fal felé közelítjük. Végezzünk hat lassú, mély légzést ebben a helyzetben.

134

8. THE CHAIR POSE — Ülötartás Erősíti a combot, a farizmot és az egész altest izmait. Kell is, hogy erősek legyenek, mert ezek tartják a gerincet megfelelő helyzetben. E testtájon fészkel a határozottság és az akaraterő is.

Leírás: Póznapózból nyissunk 15 centi széles terpeszt, de a két lábfej maradjon párhuzamos. Mindkét kar magastartásban a fülhöz simul, a tenyerek összenéznek. Teljes talppal a talajon maradva, az egyenes és függőleges helyzetű hátat megtartva, behúzott fenékkel roggyantsuk meg a térdet, olyan mélyre, amennyire csak nagyobb erőltetés nélkül meg tudjuk ezt tenni. Maradjunk ebben a pózban hat mély lélegzetvételig. Fölegyenesed­ve álljunk lábujjhegyre, majd újra roggyantsuk meg a térdet, de ezúttal lábujjhegyen állva újabb hat mély ki- és belégzés erejéig. Megint fölegye­nesedve engedjük előre a kart vízszintes középtartásba, és így álljunk újra lábujjhegyre, majd összezárt térddel ereszkedjünk le egészen, míg csak guggoló helyzetben a sarkunkra nem ülünk, de végig tartsuk meg az egyenes hátat és a behúzott feneket. Hat alapos lélegzetvétel után térjünk vissza a kiinduló állásba.

135

Jóga 9

9. WARRIOR — Harcállás Ez a lendületes póz erősíti a combot, a farizmot és az egész altest izmait. Föltárja a medencét és javít testtartási hibákon is.

Leírás: Jó széles, méternél nagyobb terpeszből forduljunk balra. A bal lábfej 90 fokot, a jobb csupán 10 foknyit forduljon ugyanebbe az irányba. Hajoljon meg a bal térd derékszögben, azaz a comb vízszintes helyzetbe kerül, míg a jobb láb kinyújtva hátul marad. Nyújtsuk mindkét kart oldalt vízszintes helyzetbe, álló tenyérrel, a fejet fordítsuk a bal kar irányába, minden ízületet ugyanabba az egy függőleges síkba hozva. Hat mély lélegzetet vegyünk ebben a testhelyzetben, majd hatot ugyanígy, de az ellenkező irányba fordulva.

136

10. BLOWN PALM SERIES — Szélfútta pálmák Minden irányba nyújtja a gerincoszlopot és a főbb belső szerveket, előre, hátra és oldalra.

Leírás: Az oldalrahajláshoz álljunk összetett lábbal, tenyérrel fölfelé ragadjuk meg egyik kézzel a másik csuklót, s magastartásban, nyújtott karral hajoljunk oldalra úgy, hogy közben mindkét felkar a fülhöz simulva marad, míg a csípő az ellenkező irányba lendül ki. Mindkét oldalon tartsuk meg a testhelyzetet hat-hat mély lélegzet erejéig. Hátrahajláshoz összenéző tenyérrel nyújtsuk a kart a magasba, a fejet hátraszegve nézzünk fölfelé az ujjak között, s behúzott fenékkel hátrahajiunk, ameny-nyire csak még kényelmesen képesek vagyunk, s hatszor veszünk leve­gőt ebben a helyzetben. Előrehajlásnál fogjuk meg hátulról a bokát úgy, hogy a könyök is a térd mögé kerüljön, s a hüvelykujj a talajra mutasson. A térd kinyújtása közben nyomjuk a csípőt jó magasra. Tartsuk meg a helyzetet nyolc mély lélegzetvétel idejére.

137

11. THE STORK — Gólyaállás Ez a póz elősegíti az agy bal és jobb fele közötti összhang létrejöttét, kinyitja a térd és a medence ízületeit.

Leírás: Póznapóz állásból kiindulva helyezzük a bal talpat lábujjakkal lefelé a jobb comb belső oldalára, amilyen magasra csak tudjuk. Próbáljuk a medence- és térdízületeket ugyanabba az egy függőleges síkba hozni. Segít az egyensúlyozásban, ha a szemünket egy kiválasztott pontra szegezzük. Zárjuk a tenyereket a mellkas előtt imádkozó tartásban. Csak a comb, a far és az altest izmai dolgoznak, a váll és a mellkas teljesen ellazul. Tartsuk meg ezt a helyzetet négy levegővételen keresztül. Utána úgy 15 centire szétnyitjuk és előrefordítjuk a tenyeret, majd magasba lendítjük a karokat, s ebben a helyzetben újabb négy lélegzetet veszünk. Lassan leereszkedünk a kiinduló helyzetbe, s megismételjük az egészet az ellenkező oldalra.

138

12. LYING LEG EXTENSION — Lábnyújtás fekve Kiűzi a lábból a feszültséget. A lábban rögzülnek a tudatalatti elfojtások, itt halmozódnak az élet sekélyes dolgai. Üdítő megszabadulni tőlük. Ez a póz a medencét is lazítja, mert oldja a farcsont alsó részén tapadó izomzat feszültségét.

Leírás: Szükség lesz hozzá egy összehajtogatott törülközőre. Feküdjünk háttal a padlóra, húzzuk föl a bal lábat annyira, hogy a talp a talajra simuljon, míg a jobbat függőleges helyzetbe emeljük. Az összesodort törülközőt átvetjük a fölemelt „pipáló" lábfejen, valamivel a lábujjak mögött, s gyengéden meghúzogatjuk a törülköző mindkét szárát, de eközben a tarkó és a váll maradjon a padlón. A kezek lassan kússzanak följebb a törülközőn, kilazítva a láb hátsó izmait, míg a térd a lehető legegyenesebben nyújtva marad. Mély, nyugodt lélegzeteket véve 15—60 másodpercig tartsuk meg a pózt mind a jobb, mind a bal lábon.

139

13. MALTESE TWIST — Máltai keresztcsavar Ez a testhelyzet a gerincoszlop teljes hosszában oldja a feszültséget, gyúrja az úgynevezett idegdúcokat a gerinc mindkét oldalán, valamint az emésztőszerveket is. Csodálatos érzés így ellazulni.

Leírás: Hanyatt fekve nyújtsuk mindkét kart derékszögben oldalra, s vessük keresztbe a jobb lábat a balon. A jobb talp, valamivel a térd fölött, simuljon a bal combra. A jobb térdet bal kezünkkel finoman húzzuk a padló felé, amennyire hagyja magát, de közben az arc fölfelé nézzen, s a jobb váll és kar továbbra is érintse a talajt. Maradjunk így hat lélegzetvé­telre, majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe, és ismételjük meg az egészet az ellenkező oldalra.

140

14. WIND EXPELLER — Szélhajtó póz Gyúrja az emésztőrendszer szerveit, kihajtja a bennrekedt gázokat. Gyúrja és lazítja továbbá a csípőt, javítja a gerinctartást.

Leírás: Nyújtott testhelyzetben hanyatt fekve először a jobb combot húzzuk föl a hashoz, lefeszített lábfejjel. Összefűzött ujjainkkal valamivel a térd alá fogva szorítsuk is oda a jobb combot a hashoz, de közben tartsuk a tarkót és a vállat a padlón. Hatszor vegyünk levegőt ebben a helyzetben, majd váltott lábbal ismételjük meg az egészet. Következő lépésként páros lábbal végezzük a gyakorlatot, s két karunkkal szorítsuk a combot a hashoz további hat levegővételig.

141

15. RELAX ON BACK — Hanyattlazítás

Leírás: ..,,..,, í̂.|.j> Helyezzünk hosszában összecsavart törülközőt a gerinc alá, a medencé­től a fejtetőig. Ellazulva végezzünk alsó, hasi légzést — belégzésnél a hasfal emelkedik, kilégzésnél süllyed. Tartson a gyakorlat 2—5 percig.

Igyekezzünk naponta végezni ezeket a jógagyakorlatokat, hogy testünk erős és ruganyos maradjon. Legjobb reggeli séta, langyos zuhany után, amikor az izmok már bemelegedtek. A mienkhez hasonló társadalmak­ban a feszültség legtöbbször bentmarad az emberben, pusztítja bensőn­ket, gátolja a megfelelő vérellátást. A jógapózok megtanítanak emelt fővel, egyenesen állni, elősegítik a vér áramlását.

A korral az ember hajlamos megroskadni; elgyengülnek az izmok, a feszültség az egész testet összezsugorítja. Az öregedés fölgyorsul, beteg­ségekjönnek, s legtöbben ebbe bele is törődnek, mondván: „Hát igen, az ember bizony megöregszik". Pedig ez egyáltalán nem szükségszerű. Az izmok erősek maradhatnak, a feszültségeket nyújtózással kiűzhetjük belőlük, megőrizhető a helyes testtartás, egészséges életvitellel fönntart­ható az életerő. A jóga nemcsak éveket ad az élethez, de életet is az évekhez.

142

HÁTFÁJÁS

Országunkban milliók életét keseríti meg a hátfájás. Egyedül a fejfájás előzi meg gyakoriságban a hátpanaszokat. Akik ilyesmitől szenvednek, azoknak külön gondot jelenthet, hogy milyen gyakorlatokat végezhetnek annak veszélye nélkül, hogy esetleg még súlyosbítsák is bajaikat. A legtöbb hátfájás visszavezethető a rossz testtartásra. Sokunk járni, ülni, állni, de még feküdni sem tud rendesen. Ezzel kapcsolatban talán említést érdemelne az úgynevezett „Alexander technika", amit több, mint fél évszázada fejlesztettek ki Angliában, és mostanában megint fölkapott lett, országszerte terjesztik a szakképzett „Alexander" oktatók. A mód­szer nagyszerűen ötvözi a kezelést egy remek szóbeli iránymutatással, mely a tudatalattin keresztül hat, hogy elfelejtsük a régi, rossz testtartást és beidegződéseket, s helyettük az élettani kívánalmaknak megfelelő módon kezdjük tartani a fejet, a nyakat, a vállat és a hátat. Elmulasztja a fájást és csodás könnyedséget teremt, ahogy a test természetes módon újraszabályozza magát. A szakértő csontkovács (kiropraktor) kezelése mellett ez a legfontosabb lépés, ami lehatol a gyökerekig, s valóban a baj tényleges okát orvosolja, nem csupán a tüneteket.

MENNYI KELL A TESTNEVELÉSBŐL?

. (Harvey Diamond)

A testgyakorlás önmagában nem varázsszer, nem mindent gyógyító panacea. Ha csak a testmozgással törődünk, az önmagában még nem fogja kizárni a betegséget. Ha például valaki naponta fut, de étrendjében mindenféle nehéz, zsíros ételek találhatók, annál bizony ugyanúgy köny-nyen kifejlődhet az érelmeszesedés. Szomorú példa erre Jim Fix, akit a „futás atyja" néven is szoktak emlegetni. Fiatalon, ötvenkét éves korában halt meg. Szíve három fontos vivőére tömődött el, hiába futott minden nap.

Az biztos, hogy a rendszeres testmozgás erősíti a szervezetet, javítja az erőnlétet, ellenállóbbá tesz betegségekkel szemben, de nem tudja kikü­szöbölni egy egyébként egészségtelen életvitel minden káros hatását. Kivételek találhatók, de ne bízzunk az ilyen egyedi esetekben. A torna nem fogja ellensúlyozni a túl sok evés okozta károkat, igaz, megugrik a kockázat, ha mellette a testmozgást is mellőzük.

A testmozgás kívánatos mennyiségét végül is az egyén életmódjának egyes összetevői határozzák meg. A jó egészséghez nem feltétlenül kell mindenkinek élsportolónak lenni. Különböző szakértők által előírt táblá­zatok követése helyett sokkal hasznosabb megfigyelni saját testünk

143

igényeit. Egy nagyon fontos alapszabály azért felállítható: A SEMMI NEM ELÉG, ANNÁL AZÉRT TÖBB KELL! Ha viszont már végzünk valamilyen rendszeres testmozgást, akkor az rá fog vezetni, hogy miből és mennyi kívánatos a mi számunkra.

Előfordul, hogy a fellobbanó lelkesedésből túlhajszolt sportolás egy idő után visszaüt, az illető kedvét veszti, és újra eltunyul. Ráadásul bűntuda­tot ébreszt, az egész kérdés fájó ponttá válik, ahelyett hogy az lenne, aminek lennie kellene; várva várt, kellemes időtöltés. Versengés helyett okosabb saját igényeinkre figyelve megalkotni egyéni életvitelünket, ami hosszú, energikus, örömteli élethez vezet. Fontos ehhez a több-kevesebb, de mindenképp valamennyi, kedvünkre való testmozgás.

A másik fontos kérdés a mikor. Saját magam és sok ismerősöm tapasztalata alapján — no meg számos szakíró szerint is — a reggeli időszak tűnik a legalkalmasabbnak. De ez csak általánosság, magam is ismerek olyanokat, akik például a kora esti órákban tudnak csak igazán jóízűt sportolni. Annyi bizonyos, hogy az éjszakai nyugodalom után reggelre kelve több energia feszül az emberben, mint később, tehát élet­tanilag is ez az időszak tűnik a legmegfelelőbbnek. Mindenki maga tudja legjobban eldönteni, hogy neki mi a legjobb, néhány napi kísérletezéssel bárki könnyen rájön.

Az ilyen önkísérletsorozat arra az igazságra is rádöbbent, hogy a testmozgás tanácsos ideje és az étkezések között szoros kapcsolat áll fenn; senkinek sem fog tele hassal igazán jólesni egy kemény edzés, az éhgyomorra sokkal kellemesebb, ég és föld lesz a különbség. Nem is csoda, hiszen ha van valami a gyomorban, akkor a szervezet elsőrendű feladatnak az emésztést tekinti, s nem marad elég munkavégző képessé­ge másféle, hasonlóan energiaigényes tevékenységhez. Túlerőltetjük, ha mégis erre kényszerítjük testünket, s végül egyik feladatot sem lesz képes rendesen ellátni. Az eszményi az lenne, ha csakis üres gyomorral sportolnánk, bár a friss gyümölcs és a friss gyümölcslé ez alól kivétel, hiszen említettük, alig igényelnek emésztést.

Jó szívvel legfeljebb könnyű sétát tudnék ajánlani, ha valaki minden­áron mozgásra vágyik rögtön evés után, ezen kívül maximum néhány tényleg nagyon laza nyújtó hatású gyakorlat lehet az, ami még nem okoz nagyobb galibát. Jól belegondolva tulajdonképpen nehéz elképzelni olyan napszakot, amikor egy kis nyújtózás ne segítene.

A testmozgás alapvető biológiai szükséglet, tartós hiányában nem lehetséges az egészséges élet. Menjünk gyalog, amikor csak alkalom adódik rá. Gyalogolni jó ! Manapság, a motorkorszakban egyre keveseb­ben szívlelik meg ezt a bölcsességet, pedig szoros á kapcsolat a lazsálásra kárhoztatott, amúgy ugyancsak szégyellt hatalmas sonkák és terjengős ülepek, valamint az egyre terjedő gépkocsihasználat között. Az itt ajánlott gyakorlatok élvezetes mintát kínálnak a rendszeres mozgás végzéséhez.

144

de már akkor is tettünk valamit, ha csak eszünkbejut testünk megdol-goztatása, vagy ha mondjuk kihúzzuk magunkat, mert ráébredtünk, hogy már megint nem megfelelő a tartásunk. Egyenes törzzsel gyalogol­junk és hosszú léptekkel (már csak azért is, hogy hosszabbnak látsszon a láb), s közben lendületesen mozogjon a kar is! Lehajláskor ügyeljünk, hogy inkább a lábat, mint a derekat dolgoztassuk, ha valamit föl kell emelni! (Megelőzi a derékfájást.)

Tulajdonképpen minden mozdulat testgyakorlás is egyben. Bármilyen tevékenység, a házimunka, a kerti munka is az, még ha néha nagyon egyoldalú is. A mozgás az élet szerves része, nem szabad attól idegen kényszernek tekinteni. Érezzük magunkat jól mozgás közben, leljük benne örömünket, ettől válik egyre inkább hasznunkra.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

NAPFÉNY (Harvey Diamond)

Nehéz lenne a Földet a Nap nélkül elképzelni. Tulajdonképpen nem is lenne nagyon mit. Nem lenne rajta semmiféle élet, sem növények nem nőnének, sem állatok nem népesítenék be, és ember sem lenne. Jószeri­vel látni sem lehetne semmit, minden tökéletes sötétbe borulna. Sötét, sivár, jéghideg, rideg, kietlen, óriási sziklasivatag, csak ennyi lenne bolygónk a Nap nélkül.

A mindennapi élet tennivalóit a Naphoz időzítjük, természetes körül­mények között sugarainak özönében végezzük tevékenységeinket. A Napot mindig is az egészség, az élet forrásának tekintették. Évezredes kultúrák egyenesen a Teremtő megtestesülésének tartották, istenként imádták. Szinte minden ókori civilizáció tisztában volt a napsugarak egészségjavító, tisztító hatásával is, a babiloni, az egyiptomi, az asszír, a görög, a római városokat külön napligetekkel építették. Egyiptomban az egyik első szent templomvárost, Heliopoliszt a Napisten tiszteletére emel­ték.

A Nap, ez a csodálatos égitest valóban minden ismert élet forrása. Nem ellenség, barát, a mindennapi életnek is szerves, mellőzhetetlen része. A teljes, az egészséges életvitel sem képzelhető el anélkül, hogy vajamilyen értelmes módon bele ne szőjük a Nappal való kapcsolatunkat. Nincs új a Nap alatt, a Nap alatti életre teremtődött az ember, elengedhetetlen szükségünk van a napsugárra, melegére, fényére.

Nem csak azért kell a Nap, hogy sugaraiban melegedhessünk, hogy fényénél lássunk, a test táplálásában is fontos szerepet játszik, közvetett és közvetlen módon is. Az állatok, növények számára is nélkülözhetetlen, ezek is hasznosítják a nap sugárzását. Ott burjánzik a növényzet a leggazdagabban, ahol a legtöbb a napfény, az Egyenlítő övezetében. A sarkok körüli fényszegény zóna csaknem tökéletesen élettelen. A növé­nyek legáltalánosabb testépítő, szén-dioxidot fölhasználó és éltető oxi­gént kibocsátó folyamata, a korábbi fejezetekben már említett fotoszinté­zis fény nélkül bizony nem működik, azonnal leáll. Nap nélkül még levegőt sem tudnánk venni!

,,Vészes téli búskomorság" a neve annak a súlyos lelki betegségnek, mely elsősorban a sarkkörök közelében lakókat sújtja. Egyébként szoká­sos életet élő embereknél jelentkezik a hosszú, sötét téli időszakban: a beteg levertté, kedélytelenné válik, gyakorlatilag képtelen bárminek örül-

146

ni, a legegyszerűbb föladatokat sem tujda elvégezni, ok nélkül is folyton sírva fakad. A NIMH (Országos Lelki Egészségügyi Intézet) kutatói nem­csak a tünetegyüttes okára jöttek rá, de gyógyítására is kidolgoztak egy nagyon egyszerű módszert: naponta pár óráig teljes spektrumú, a fény minden hullámhosszát tartalmazó, erős fehér fényű lámpával világítják meg a beteget, aminek sugárzása a lehető legjobban hasonlít a Nap színképére. A súlyos tüneteket ugyanis csupán a napfény hiánya, a tél fényszegénysége okozza.

Sötétben élő állatok látása visszafejlődik, gyakran teljesen vakok. Sok ilyen fajnak ki sem fejlődik a szeme. Világosság nélkül az ebihal nem tud békává válni, ebihalként nő tovább. Több, nagyobb, erősebb héjú tojást tojik a napon nevelkedő tyúk, mint a sötétben tartott. Russel Trall, a Természetes Hygiénia egy korai kutatója szerint gyorsabban gyógyulnak azok a betegek, akik jó szerencséjükre a kórházi szobák naposabb oldalán jutnak helyhez.

A fény élőlényekre gyakorolt hatásával sok tudományos kutató foglal­kozik. Egyikük, John Ott szerint ,,a fény a többi tápanyaghoz hasonló fontosságú, az emberek számára elengedhetetlen szükséglet a Nap teljes színösszetételű világossága. Ezt a tényt a tudomány már régen és sokszorosan bebizonyította".

John Ott egereken és patkányokon folytatott kísérleteiben a fényhiány hatásait kutatta. A fogságban szaporodó kísérleti állatoknál egy-egy új fészekalja világra jöttével mindig el kellett különíteni a hímeket a ketrec­ben, különben felfalták volna utódaikat. Napfényben tartott állatoknál viszont nem jelentkezett ez a rendellenesség, sőt, a hímek is a természe­tes, ösztönös utódgondozó viselkedést mutatták. Ugyanazon hímek vi­selkedése is váltakozott ebben a tekintetben, attól függően, hogy termé­szetes, vagy mesterséges fényben tartották őket. Természetes megvilágí­tás alatt nyugodtak voltak, műfényben nehezen kezelhetővé váltak, újra támadni kezdték utódaikat.

Ott úr embereken is folytatott megfigyeléseket. 1973-ban öt hónapig vizsgálta a megvilágítás hatását tanulókon. Két osztályteremben teljes fényösszetételű lámpákat szerelt föl, két másikban meghagyta a szokásos fénycsővilágítást. A két jól megvilágított teremben több izgága, hipertevé-keny gyerek viselkedése megváltozott, nyugodtabbak lettek, megoldották tanulási nehézségeiket is. Önműködő kamerákkal figyelték a romboló megnyilvánulások gyakoriságát. Egyértelműen többször fordult elő ilyes­mi a hagyományos fénycsövekkel megvilágított osztályokban.

Egy másik kísérlet a sok közül: a csak szórt fényt kapó babnövények kevesebb termést hoztak, mint azok, amelyeket közvetlen napfényhez is hozzájuttatták. Ez várható volt, nem is ez jelentette az igazi meglepetést, hanem az, hogy a csak szórt fényt kapó növények negyedik nemzedéke kihajtott ugyan, de már nem tudott termőre fordulni, míg az ellenőrző

147

csoport babjai továbbra is bő termést hoztak. Az egy nyáron át tartó fényszegény környezet olyan örökletes károkat okozott, ami végül is négy év után kihaláshoz vezetett!

Közismert, hogy D-vitamin hiánya váltja ki a súlyos gyermekbetegsé­get, az angolkórt. A csontok kalciumhiánya szörnyű fejlődési rendelle­nességekhez vezet. Hiába van elegendő kalcium a kisgyerek szervezeté­ben, D-vitamin híján nem tud beépülni a csontba. Hogy mi a D-vitamin legfontosabb forrása? Eltalálták, a napfény!

A D-vitamin egyedi tulajdonsága, hogy maga a szervezet tudja előállíta­ni. Ergoszterin a neve annak a folyadéknak, mely közvetlenül a bőr alatt található, s amely a napfény ibolyántúli sugarainak hatására D-vitamin­ná alakul, ami aztán mindjárt föl is szívódik a véráramba, hogy eljusson rendeltetési helyére a szervezeten belül. NINCS A NAPFÉNYNÉL JOBB D-VITAMINFORRÁS, igencsak rossz szolgálatot tesz, aki mást állít. A mes-terséges, élelmiszerekhez adagolt D-vitamin híveivel az szokott lenni a szomorú helyzet, hogy anyagi érdekük fűződik a dologhoz. Azt állítják, hogy a készítményekbe (például tejtermékbe) kevert kis mennyiségű szervetlen D-vitamin kielégíti a test ilyen irányú igényeit. Egy frászt! A pénzünkre utaznak, akár egészségünk árán is!

Az a legnagyobb baj a mesterséges D-vitaminnal, hogy könnyen túla­dagoláshoz vezethet. A D-vitamin — többek között — fontos szerepet játszik a csontozat kalciumegyensúlyának kialakításában. A túladagolt mesterséges D-vitamin fölborítja ezt a finom összhangot, s ebből az anyagból a túl sok épp olyan veszélyes, mint a túl kevés. Termesztés hajlamaink annyi napfény befogadására ösztönöznek, amennyi éppen szükséges. Nagyon kell vigyázni, mint mindig, amikor az ipar igyekszik beavatkozni a környezet és a test szükségletei közti viszonyba.

Furcsa, de az ibolyántúli sugaraktól való irtózás és beteges félelem sok embernél odáig fajul, hogy D-vitaminhiányuk lesz. A bőrráktól tartanak, ezért menekülnek a naptól. Túlzott ez az aggódás, elvégre más a napfiir-dö, és más a valóban veszélyes leégés. Nehogy félreértsenek, senkit sem akarok rávenni az utóbbira!

Mint mindent, úgy a napozást is lehet túlzásba vinni ahelyett, hogy értelmesen élnénk vele. Elhízunk és megbetegszünk, ha túltápláljuk magunkat mindenféle silány étellel. Ez azt jelentené, hogy akkor soha ne együnk? Vagy a vízbe bele is lehet fulladni! Ezek szerint ivásra, mosdásra is veszélyes és tilos? Nem, ez képtelenség! Nem szabad a Napot ellenség­nek tekinteni, a napfürdő fontos, lényegi összetevője az egészségnek, de napozásból is csak annyi kell, amennyire szükségünk van, s ésszerű módon érdemes élni vele.

Napozáshoz legjobb a reggeli vagy a kora esti időszak, amikor nem annyira erősek a napsugarak. Mindig a lehető legnagyobb bőrfelületet napoztassuk, s jobb, ha nem használunk semmiféle napolajat, napvédő

148

kencét. Ezek egyrészt akadályozzák a napsugarakat áldásos hatásuk kifejtésében, másrészt megzavarják a bőr faggyúmirigyeit, s azok képte­lenek lesznek rendesen működni.

Ne feledjük, a lebamulás nem kizárólagos célja a napfürdőnek, nem csupán a bőr érdekelt a napozásban, a napsugarak hatást gyakorolnak az egész testre.

Néhány szó azoknak, akik legszívesebben csak tetőtől talpig beburkol­va, vagy éppen csirkezsírral vastagon bekenve engednék az embereket a napra, nehogy aztán azzal a váddal illessenek, hogy könyvemmel a bőrrákot terjesztem. Tisztázzuk: NAPVÉDŐKRE CSAK AKKOR VAN SZÜK­SÉG, HA HOSSZÚ IDEIG VAGYUNK A NAPON, ILLETVE HA NAGYON ERŐS A NAPFÉNY. Ahogy nem tartom túl jó ötletnek, hogy hosszú órákat töltsünk a forró napon, ugyanúgy idegenkedem a napvédő kenőcsök használatától, bár igaz, hogy aki nem húzódik idejében árnyékba, annak jobb lesz valamilyen módon védekezni a leégéstől. A délelőtti-kora esti időszakban, azaz kevésbé erős sugárzásban napon töltött fél-egy óra az, ami normálisnak tekinthető, ennyihez valóban nem kell napvédő. Aki viszont azt állítja, hogy semmilyen körülmények között nem szabad napra menni, az szerintem tökkelütött, méghozzá tökéletesen.

Hadd adjak tanácsot azoknak, akik végképp rühellenék, hogy csak úgy leheveredjenek és semmittevés közben napnak tegyék ki testüket; a szabadban végzett mindenféle tevékenység is nagyon hasznos lehet ilyen szempontból, még ha nem is mindig érik a teljes börfelületet a nap éltető sugarai. A fényt szemünkkel, arcunkkal is beisszuk, s már ez is igen hasznos. Ha pedig végképp nem tudunk meglenni nélküle, és minden­áron napszemüvegeket kell hordanunk, akkor legalább — John Ott sze­rint is — vigyázzunk arra. hogy annak semleges szürke legyen a színe, azaz a teljes színtartományban szűrjön, tehát ne legyünk megfosztva a napfény egyik fontos összetevőjétől sem.

A Nap fontosságának fölismerése nem újkeletű, noha sok egészségku­tató tartja, hogy csak akkor ér valamit egy fölfedezés, ha ö maga tette azt. Amikor olyasmit olvasunk az újságban, hogy „a fény sokkal nagyobb jelentőségű az ember számára, mint azt akár csak pár éve is gondoltuk volna", akkor jusson eszünkbe, hogy fénykúrát már több mint száz esztendeje javallanak, többek között a Természetes Hygiénia tudomá­nyának — érdemeik szerint soha el nem ismert — úttörői, tehát szó sincs ,,új fölfedezésekről". Méghogy „pár éve"?! Sylvester Graham 1843-ban írta meg tanulmányát „Lectures on the Science of Humán Life" (Gondola­tok az emberi élet tudományából) címen, melyben hangsúlyozza a nap­fény fontosságát a csontok növekedése és az általános testi fejlődés szempontjából. 1850-ben hívta föl a figyelmet Dr. Russell Trall a tényre, hogy a kórházi betegek napfényben gyorsabban gyógyulnak. 1855-ben Arnold Riki gyógyhelyet alapított az Adria egyik szigetén, ahol minden

149

beteg számára napkúrát is előírt. Módszeréről hét könyvet is írt. Hosszan folytathatnám a sort, míg eljutnék a „pár évvel ezelőtti" időkig.

Megfosztani magunkat a Nap egészségadó, éltető sugaraitól olyasmi lenne, mint szándékosan szomjazni, éhezve nem enni, vagy holtfáradtan is ébrenlétre kényszeríteni magunkat. Okosan, értelmesen, az egészség többi elemével összhangban használva, a Nap is egyik nagyon fontos eleme a tökéletes egészségnek.

Szerelem. Van-e szebb szó ennél? Létezik-e nagyobb boldogság, mint amikor azt mondhatjuk valakinek: „Szeretlek"? Talán csak az, ha szeret­teinktől halljuk vissza ugyanezt, őszintén, tiszta szívből indíttatva. Vi­dámmá teheti a búslakodót, alkotásra, hatalmas tettekre ösztönözhet.

Újra és újra rájövünk, hogy a szeretet hatja át valamennyi lényeges tevékenységünket, ez határozza meg életünk folyását, végső soron ez mozgat mindent. Szeretettől megfosztott cselekedetek ritkán sikeresek, és soha nem szolgálnak valódi megelégedésre. Az egészség részeként a szeretet befolyásolja az élet valamennyi területét. Elsősorban a jó közér­zetre, a boldogságtudatra hat közvetlenül. Akármilyen magasra is emel­kedett valaki, szeretet nélkül nem tud kiteljesedni. Az emberek mégis sokkal több figyelmet fordítanak anyagi javak megszerzésére. Az önérté­kelés alapja az, hogy ki mit tudhat magáénak, miből mennyit bírt megszerezni, mennyire sikeres, de alig fejtünk ki energiát teljes, őszinte emberi kapcsolatok fölépítésére. Pedig csak ezek tudják igazán gazdagí­tani az életet. Miközben egyre többre törekszünk, kapcsolataink egyre felszínesebbé, egyre üresebbé válnak. Haszontalan „játékszerek" szerzé­sére rengeteg energiát pazarlunk, pedig nagyon gyorsan rájuk lehet unni. Vannak szomorú példák: magányos milliomosok, iparmágnások, akik elhagyatottan halnak meg, értékes szőrmékbe bújt, fölékszerezett, mégis szerencsétlen asszonyok, kocsival és minden földi jóval elhalmozott, unatkozó, kiüresedett tizenévesek, akiknek „csak" a megértő szó, a bensőséges kapcsolat hiányzik.

Végül is mi a szeretet? Feltétlenül több, mint kapcsolat férfi és nő között. Minden emberi viszonyban ennek is jut valamilyen szerep, tőlünk függ, hogy a rejtett lehetőségből mennyit valósítunk meg, akár egy ismeretlen személyről, akár legjobb barátunkról van éppen szó.

„Naná! Szeretet az emberek közti viszonyokban... Szép is lenne! Az én kapcsolataim mind csak púp a hátamon! Köszönet sincs bennük, nem­hogy szeretet!" Szinte hallom, ahogy sokan ilyesmit mormognak maguk­ban, míg ezeket a sorokat olvassák. És sajnos lehet, hogy igazuk is van. De bizony csak magának, saját választásainak köszönheti, aki erre a sorsra jutott. Hogy jobban megértsük a dolgot, némi magyarázatot kell adni a szeretet természetrajzáról.

Az ember élete tapasztalatai során hozzájut anyagi javakhoz, amelye-

151

ket birtokolhat, amelyek láthatók, érzékelhetők, tapinthatók, mint példá­ul étel, ital, autó. Vannak azonban láthatatlan, elvont dolgok is, mint egészség, szépség, gyűlölet, béke, erény, nagylelkűség, irigység, magá­nyosság, hála, harag, és még sorolhatnám tovább. Utoljára, de nem utolsósorban: a szeretet.

Ezek az elvont dolgok mindig a közelünkben vannak, állandóan részét alkotják az életnek, annyira, amennyire mi magunk beleszőjük őket. Például épp remek a hangulatom, pihent, békés, laza vagyok, amikor megüti fülemet egy vérlázító igazságtalanság az éppen bekapcsolt tévé riportjából. Ettől haragra lobbanok, ökölbe szorul a kezem — oda a korábbi kellemes érzés. Mi magunk kapcsoltuk be életünkbe ezt az érzelmi fordulatot, ezúttal a szó szoros értelmében is, a tévékészülék révén. De ugyanígy mi magunk döntjük el, hogy egy séta során a szépet, vagy a visszataszítót vesszük-e észre inkább. Mindkettő jelen van, de mi magunk választunk. A magányosság is mindig egy fennáló lehetőség, ha azt választjuk, csakúgy, ahogy A SZERETET IS FOLYTON BEKAPCSOL­HATÓ ÉLETÜNKBE, HA ARRA ESIK SAJÁT VÁLASZTÁSUNK. Csupán bele kell kapcsolódni. Érezhetjük tömegben, társaságban, kettesben, de érezhetjük akkor is, ha éppen magunk vagyunk, és tudatunkból ezt az érzést vesszük elő. Lehetne ez ugyanúgy a gyűlölet, az utálat, a harag, a féltékenység, az elhagyatottság, a csalódottság, a reménytelenség, a méltatlankodás, az irigység is, ki mit választ magának, ki mikor melyiket kapcsolja be, melyikre hangolódik rá. Aki mérgelődni akar, teheti, ürü­gyet biztosan könnyen talál. Az önsajnálat is bármikor előhívható, de a szeretet is. A választás a miénk.

,,Szerencsés ember, sok barátja van", szokták irigykedve mondani, pedig a dolognak semmi köze a szerencséhez. Arról van csak szó, hogy ő már megtanulta a szeretet bekapcsolását. A szeretet viselkedésforma, hozzáállás. Mindig és mindenki számára egyaránt rendelkezésre álló lehetőség, ahogy a Nap is egyformán süt minden emberre, s csak embere válogatja, hogy mennyit juttat belőle magának. Csupán ennyi a különb­ség, vagyis a döntés saját kezünkben van.

Akinek sikerül kapcsolataiban kipróbálnia, a szeretet útját, az meg fogja tapasztalni a szeretet egy másik csodálatos, előnyös tulajdonságát, azt, hogy — ellentétben például a pénzzel — megmarad, nem fogy el, ha osztogatjuk. „Bumeránghatásnak" hívjuk ezt a jelenséget, s mindig jelentkezik, ha a lehetőségekből a szeretetet választjuk. Abban nyilvánul meg, hogy amennyi szeretetet beleviszünk egy kapcsolatba, ugyanannyit vissza is fogunk kapni abból. Ha nem is azonnal, de mindig, ha az adott szeretet őszinte és állhatatos.

Valaha ösztönösen tudtunk szeretni, de ez a tudás is azok közé tartozik, amelyek kihaltak belőlünk az emberiség „fejlődése" folyamán. Aligha élnénk még mindig, ha legelső őseink is állandó elidegenedésük-

152

ben folyton egymás torkának estek volna. Az ártatlan apróságok még tele vannak szeretettel, s a gyerekek őszinték, ösztöneikhez közülünk ők állnak a legközelebb. Hacsak beléjük nevelt félelmekkel még nem riasz­tottuk el a kisdedeket, akkor feltétel nélküli szeretettel fordulnak min­denkihez. Hogyan távolodhattunk el ennyire önmagunktól? Sokan annyira képtelenek a szeretetre, hogy saját magukkal is rosszban van­nak. Pedig az a helyzet, hogy nehéz másokat igazán szeretni, amíg magunkat sem tudjuk szeretettel elfogadni.

Szeretem-e magam? Értékesnek találom-e életemet? Rajtam élik-e ki mások csalódásaikat, lelki mániáikat, kielégületlenségüket? Avagy te­szem-e ezt én saját magammal? Akit szeretetlenség vesz körül, az önma­gára is nehezen tud szeretettel gondolni. Márpedig, ha szeretet nélkül tekintünk önmagunkra, akkor rossz példát mutatunk, mások sem fog­nak tudni szeretni minket. Szeretnénk megszakítani ezt az ördögi kört, de fölmerül a kérdés, hogy hogyan? Kezdetnek tartsunk gondolat-nagyta­karítást, vizsgáljuk meg lelki bensőnket. A teljes egészség eléréséhez a lélek tisztaságára is gondot kell fordítani, ahogy testünkből is igyekszünk eltávolítani az oda nem illő, mérgező anyagokat.

Kellemesek, derűlátók, fölemelök, szeretetteljesek saját gondolataink? Vagy inkább búsak, önkritikusak, nyomasztóak, önpusztítók? Vigyázat! Előbb-utóbb azzá válunk, amit leginkább tartunk magunkról. Aligha nőheti ki magát valaki pozitív személyiséggé, ha többnyire negatív gondo­latok mardossák.

Észre kell venni, hogy tulajdonképpen rettenetesen bizonytalan belső egyensúlyunk. Annyira, hogy ellenőrzés alá kellene vonni. (Napi egy-két perc csöndes elmélkedés segíthet ennek fölismerésében, de nagyon hasznos lehet valamilyen sfresszoldó és elmefejlesztő, tudatnevelő mód­szer, például a Silva-féle „Agykontroll" elsajátítása is. Érdeklődni lehet: 142 5760 vagy Pf. 59, Budapest, 1502 (Ford. meg].)) Gondolataink zabolátlanul szökellnek ide-oda, s rángatják maguk után érzelmeinket. Hullámvasútként süllyedünk és emelkedünk boldogság és kétségbeesés, kacagás és zokogás között, akár többször is egyetlen percen belül. Pedig nem a külvilág, csak mi változunk gondolataink cserélődésével. Gondo­lataink tudatos irányításával tartósan boldognak érezhetjük magun­kat.

Különben is, milyen bánásmódot várhatnánk másoktól, ha mi magunk is folyton csak bíráljuk magunkat? Ha csak rossz szemmel tudunk a tükörbe nézni, az mást is arra késztet, hogy ilyen szemmel méregessen minket. Hogy is várhatnánk el mást? Haragszom magamra. Ugyan miért várnám el akkor mástól, hogy mást tegyen?

153

MI TEGYÜK MEG AZ ELSŐ LÉPÉST

A szeretetreméltóság eléréséhez ELŐSZÖR ÖNMAGAD SZERESD, HIGGYJÉL MAGADBAN, FOGADD EL ÖNMAGAD. A Mindenható teremt­ményeként megszülettél és élsz, te magad, nem más, és nem csak a véletlennek köszönhető e lét. Nehéz azokkal egyetérteni, akik tudomá­nyos alapon tagadják Isten létét. Mintha azt mondanák, íme a festmény, de nincs festője. Valamilyen erő létrehozott minket, a magunk egyedi valóságában, ahogy a remekművet is művész alkotja. Hibáztatható-e a rózsa, amiért nem lett szegfű? Értéktelenebb-e a fa, mint a madár, mert nem tud repülni? Ugyan miféle szempont, milyen értékrend alapján? Bolond kérdések! Mégis ugyanilyen természetű kérdésekkel hasonlítgat­juk magunkat folyton másokhoz.

Az elégedetlenség alapja, hogy másokhoz méregetjük magunkat, hoz­zánk alkalmatlan szabványokhoz szeretnénk illeszkedni, noha mindenki csak önmaga lehet, senki nem bújhat ki bőréből. FOGADD EL ÖNMA­GAD! Ez legyen az első lépés. Az legyél, aki vagy, nem olyan, ahogy azt mások elképzelik. Szeresd magadat olyannak, amilyenné teremtődtél, s ez a szeretet majd átáramlik másokkal való kapcsolataidba is. Csak az képes mást is megszeretni, aki önmagával már megtette ezt. Csak így tudunk másokat elfogadni olyannak, amilyenek ők, feltétel nélkül, ter­mészetesen, megengedve nekik, hogy önmaguk lehessenek. A bírálattól mentes hozzáállás megnyilvánulása emberi viszonyainkban a szeretet lesz.

Ez az egyszerű üzenet: szeresd, fogadd el magad, hogy másokat is tudjál szeretni. A fe l tét len felebaráti szeretet beindítja a lélek gyógyulá­sát, ami aztán javítani fogja a testi egészséget is.

A kor embere kérgessé vált. A nagyváros megöli az egyéniséget, olya­nok vesznek körül, akik elvárják, hogy megfelelj elképzeléseiknek. A természet nem követel meg semmit, csak mi, emberek vagyunk követelő­zők. Távol a tömegtől magunkra találhatunk, meghallhatjuk saját lép­tünket, még szívverésünket is. Ha tehetjük, hagyjuk hát el a zajos városokat, éljünk a lehető legközelebb a természethez. Ha mégis város­ban lakunk, akkor is mennél gyakrabban látogassunk el erdőbe, mezőre, vízpartra, ligetre, ahol újra érezhetjük, hogy a teremtésben nekünk is szerepet szántak, ahol magunkra lelhetünk. Városon belül is, amint kicsit ráérünk, sétáljunk parkokban, látogassunk múzeumokat, próbál­junk kellemes élményeket gyűjteni.

Minden látvány tesz valamilyen benyomást az emberre. Egy súlyos utcai baleset idegborzoló látványa például hosszú időre lehangol, emléke sokáig kísért, elszívja tetterőnket. Ugyanakkor mennyire fölemelő, lelke­sítő lehet egyetlen séta is a parkban, ahol megfigyelhetjük a fészek peremén kikandikáló, szárnyukat próbálgató madárfiókákat. Ez az ese-

154

mény beragyoghatja egész napunkat, de még később is lelkendezve mesélünk róla.

Érdemes gyűjteni a kellemes benyomásokat, mert energiával, tetterő­vel töltenek fel. Olyan apróságokat is hasznos megtenni, mint például az unalmas autópálya helyett a vízparti úton, vagy az erdőn keresztül hazahajtani. Nem nagy dolog, de ha akad pár perc, akkor ne sajnáljuk rá az időt, tegyük meg a magunk kedvéért, hogy ezzel is növeljük önbecsü­lésünket, hogy a mindennapi taposómalomból egy időre kiemeljen ez a kicsi, de pozitív élmény, hogy elmondhassuk magunknak: „Remek fickó vagyok, megérdemlem hát a jobb bánásmódot." Szeretteinket is ajándé­kozzuk meg kellemes benyomásokkal, amikor csak tudjuk, saját ma­gunkkal kapcsolatban is. Ha választás adódik, ne röstelljük megmutatni jobbik énünket, hogy örömtelibb, boldogabb legyen körülöttünk a légkör.

Akad azért olyasmi is, amire jó lesz vigyázni kapcsolataink építése közben. Léteznek ugyanis testileg vagy lelkileg beteg emberek, akik lecsapolják, leapasztják az energiáinkat, képesek elvenni az ember ked­vét mindentől. Ezzel próbálkoznak, mert saját maguk tehetetlenek, maguktól nem tudnak feltöltődni életerővel. Nem mintha az így lopott tetterőt hasznosítani tudnák, ugyanúgy pocsékba megy az is, mint a sajátjuk. Rosszabb, mintha a pénzünket vennék el, mert az életünket lopják az ilyen „energiarablók", „életkedvtolvajok".

Ismerős ez a fajta? Ők azok, akik folyton nyaggatnak, bírálnak, sze­medre hánynak, hogy mindent „elrontasz", csak a „fölfordulást" csiná­lod. Állandóan mások hiányosságait, hibáit hánytorgatják fel. ahelyett, hogy a magukéval törődnének. Szeretik fölhívni a figyelmet, ki mennyit „köszönhet", milyen sokkal „tartozik" nekik. Arról is gondoskodnak, hogy ballépéseid soha el ne felejtődhessenek, a bocsánatról nem is beszélve. Mit lehet tenni ezek ellen? Ajánlatos udvariasan megsüketülni, valahányszor újra rázendítenek ismerős nótájukra. Még jobb lesz kike­rülni a hatósugarukból, mielőtt megint kezdhetnék az életkedvcsapolást, nekik is ezzel tesszük a legjobb szolgálatot.

Tetteiről ismerszik meg az „energiarabló", mert lehet, hogy amúgy közeli hozzátartozó, néha túlságosan is az. Mégis föl kell vértezni magun­kat ellene, akárki legyen is, nem szabad hagyni, hogy elorozza tetterőn­ket. Előbb-utóbb csak rájön, hogy itt nem terem többé számára babér, bezárt a bazár. Ezt fölfogva vagy békén hagy, vagy változtat a viselkedé­sén. Mindezt el is lehet magyarázni neki, ha fontos számunkra az illető, hátha úgy hamarabb tér jobb belátásra.

A szeretetreméltósághoz vezető következő lépést is nekünk magunk­nak kell megtenni. KÖVESSÜNK EL MINDENT, HOGY KAPCSOLATAINK KÖLCSÖNÖSEN HASZNOSAK LEGYENEK. El kell ismerni, kicsit nehéz a feladat manapság, hiszen olyan forradalom kellős közepén járunk, amely felforgatja és újrarendezi az emberi kapcsolatokat. Ebben sem akarjuk

155

már szolgaian követni szüleink példáját. Egyénibb, személyesebb kap­csolatokra törekszünk, amelyek jobban megfelelnek igényeinknek és reményeinknek, s ez végül is előremutató, pozitív változás.

Az öntudatra ébresztő, egyenjogúságra törekvő mozgalmak, mint ami­lyen a nőmozgalom (Women's Movement) rengeteg égető kérdést feszeget­tek és tisztáztak, de az elavult, régi modell helyett nem mindig nyújtottak újat és követhetőt. Azt hiszem, nem is lenne szabad minden régi holmival az értékeset is kihajítani az ablakon. Nagyon helyes volt leszögezni végre, hogy férfi és nő lényegileg ugyanaz, egyformán ember, de nem lehet elhallgatni, hogy biológiailag lényegesen különböznek is egymástól. A férfi izmosabb, a nö lágyabb. (Még testépítők között is igaz, hogy a nők nem tudják elérni a férfiak szintjét.) Ugyanakkor a nők egyedi képessége, hogy gyereket tudnak szülni, és tejükkel táplálni tudják a csecsemőket. Férfi erre képtelen. A nö ösztöneinél fogva gondoskodóbb természetű, jobban oda tud figyelni másokra. A férfi külsőleg, a nő inkább belsőleg erős. Ezek az általános tulajdonságok határozták meg a régi szerepeket, szigorúan, áthághatatlanul. A férfi dolga az volt, hogy megtalálja helyét és boldogulását a nagyvilágban, míg asszonya odahaza végezte a dolgát, őrizte a tűzhelyet, összefogta a családot és nevelte az utódokat. Ma viszont összemosódtak ezek a szerepkörök, mindenki, férfi és nő egy­aránt csinálhat mindent, olykor együtt, olykor egymástól távol, otthon vagy a nagyvilágban. A zavart az okozza, ha olyan elvégzendő feladat marad, amire senki sem vállalkozik. Sokan azért nem vállalnak például gyereket, mert nem tudják, hogy miként osszák majd meg a kicsi körüli feladatokat.

Nem gondolnám, hogy a nőmozgalom célja a jog kivívása mellett a női értékek elvesztegetése, elherdálása lenne. Inkább alkalmazni igyeksze­nek ezeket a mai kor feltételeihez. A férfias és nőies viselkedés kiegyenlíti egymást, és hiba, ha fölborul ez az egyensúly.

Nem is igazán akar fölborulni, olykor önműködően is szabályozódik: egyre több a nőies férfi, s egyre gyakrabban találkozni férfias viselkedésű nővel. Biztos, hogy ez az, amit el szerettünk volna érni?

Láthatunk azért előremutató példát is. Egyre jobban terjed az az ,,új"(?) modell, ahol a férj és feleség közösen, csapatként tevékenykedik. Egy­szerre érnek el sikereket a munkában és az egymás közti kapcsolatban. Mind gyakrabban hallunk párokról, akik föladják korábbi munkájukat, hogy együtt dolgozhassanak, közös munkahelyen, vagy akár az ottho­nukban, ahol egyéniségüknek jobban megfelelő munkarend szerint vé­gezhetik a dolgukat. A közös cél több alkalmat ad viszonyuk építésére is, több lesz az egymással megosztható közös élmény. Gyakran a gyerekek is belépnek ebbe a csapatba, részt vállalnak a felelősségből is, és részt vesznek a közös erőfeszítésben, ahogy a róluk való gondoskodás feladata is megoszlik. A csapatmunka, a közös cél bőséges lehetőséget kínál

156

egymás megismerésére, segítésére. Értékelhetik egymás erős oldalait, és változtathatnak gyenge pontjaikon. Az egyre növekvő szeretet és megér­tés, egymás feltétlen tiszteletben tartása lehet mindennek az eredménye, s az sem lebecsülendő, hogy a munka így már nem unalmas robot. Izgalmasabbá és bensőségesebbé válik, naponta új kihívást jelent, min­dig újabb és újabb csúcs- és mélypontokkal, mert minden tekintetben közös élmény lesz.

SZERETET ÉS KAPCSOLATTARTÁS

Mindenfajta emberi viszony a kapcsolattartás hiányosságai miatt indul hanyatlásnak, s válik üressé, szeretet nélkülivé. A kapcsolattartáshoz elhivatottságra van szükség, az időt és erőfeszítést követel. Akarni kell, hogy működőképes legyen a viszony, s mindent el kell követni, hogy élő maradjon a kapcsolat.

íme néhány módszer a kapcsolattartás javítására. Igazán hatásosak, amit onnan tudok, hogy magam is kipróbáltam őket Harveyval. Ponto­sabban kipróbáltuk, mert az is sokat segített, hogy mindketten akartuk, hogy jó és egyre jobb legyen a kapcsolatunk. A megkettőzött akarat megsokszorozza az eredményt, kincs a kölcsönös igyekvés.

1. Adjunk teret. Igazi próbája ez a másokra való figyelés képességé­nek, annak, hogy megvan-e a felekben a kölcsönös kapcsolat kialakításá­nak készsége. Meg szoktuk-e várni, amíg a másik befejezi m o n d á n k l ó ­ját? A tapasztalat szerint ez a ritkább, a gyakoribb az, hogy közbev ^ ö ank, vagy épp mi nem tudjuk befejezni mondanivalónkat. Föl se tűnik már, annyira jellemző. Aki nem hiszi, járjon utána! Fogadok, öt percig se kell figyelni egy beszélgetést, s ezalatt valamelyik résztvevő közbe fog szólni. El is siklanánk fölötte, ha nem figyelnénk erre külön.

A lélegzetvételhez való időt is apró cselekkel kell kivívni. Ilyeneket szoktunk a beszédbe szőni: „ N a , ezt figyeld meg!" Vagy: „Ééés, akkor..." Ráadásul ezek a ravaszkodások se jönnek be mindig.

„ N a és! Nem mindegy, ha egyszer úgyis mindenki csinálja?" Hát épp ez az! Ha folyton csak közbevágunk, az azt jelenti, hogy senki sem figyel, mindenki legfeljebb addig hallgat, amíg előkészíti magában saját követ­kező mondókáját. A figyelmetlenség viszont aligha segíti elő egymás jobb megértését. Az ilyen beszélgetés vége a kölcsönös elégedettség helyett inkább a többoldalú kiábrándulás szokott lenni.

A gyógymód nagyon egyszerű. Ha figyelünk is és mindig elég teret hagyunk a beszélőnek, akkor nem folyton azon kell törni fejünket, hogy miként tartsuk magunknál a szót. Végre nyugodtan, nyíltan ki tudjuk fejteni gondolatainkat. Kölcsönösen.

157

Söprögessünk először a magunk háza táján. Figyeljük meg saját társal­gási szokásainkat, és változtassunk, ha kell. Egyszerűnek tűnik, de nem biztos, hogy könnyű lesz. Viszont, ha már sikerült, akkor meg fogunk lepődni, mennyivel hatékonyabbá válnak beszélgetéseink, következés­képpen milyen mértékben javulnak majd emberi kapcsolataink. Minden tekintetben, akár üzletről, barátságról, családi ügyről is esik szó. Beszél­getőtársunk akkor is elégedett lesz, ha nem is tudatosul benne, hogy most figyeltek rá, meghallgatták, ki tudta végre beszélni magát. Még nagyszerűbb az eredmény, ha minden résztvevő tudatosan törekszik is erre. A beszélgetés kellemes, szórakoztató élménnyé lesz, életünk fontos részévé válik.

Be kell vallanom, Harveyval megállapodtunk egy apró kézjelben, ami­vel társaságban is feltűnés nélkül figyelmeztetjük egymást, ha valamelyi­künk megfeledkezett volna erről az aranyszabályról. Remek mulatság, másoknak is csak ajánlani tudom, próbálják ki!

2. Kerüljük, ami kellemetlen, ami negatív. Észrevették már, meny­nyire szeretünk panaszkodni, negatív érzéseket közölve negatív érzéseket ébreszteni? Legtöbbünknél a hatásvadászat olcsó kelléke ez, legalábbis az esetek nagy többségében. Hazaérünk, ahol ránk váró párunkat, bará­tunkat rögtön ilyesmivel kezdjük traktálni: „Iszonyú ez a közlekedés, ráadásul hozzá ez a lehetetlen, döglesztő időjárás! Nem, ez a város egyszerűen kibírhatatlan!" Ilyen bevezetés után el lehet-e várni, hogy kellemes csevegés lesz a folytatás? Ha tényleg elegünk van mindenből, nem lenne-e okosabb kifakadás helyett valamilyen pozitív dologgal kez­deni, ami saját ingerlékenységünket is csökkentené? Gyakorlatilag ugyan­azt mondanánk, mégis egészen más, pozitív érzéseket támasztanánk ezzel a változattal: „ D e jó, hogy látlak! Alig vártam, hogy kiszállhassak végre a kocsiból, s itthon lehessek ebben a jó hűvös házban." De az egészen hétköznapi közhelyeket is meg lehet fogalmazni úgy, hogy nega­tív érzelmek helyett pozitívakat ébresszünk. „ H á t nem szörnyű ez az időjárás?!" helyett: „Kellet már ez a kis eső!" Vagy: „Soha nem jön már ez a rohadt lift?" helyett: „Legalább tudok nyújtózkodni egy kicsit, amíg a lift megérkezik!"

Érzékelhető a különbség? Van tehát választásunk, hogy az élet apró, esetleg éppen bosszantó dolgait hogyan is fogadjuk, hogy milyenre állít­juk be saját hangulatunkat. Ha tudatosan törekszünk a mind pozitívabb megnyilvánulásokra, akkor kapcsolataink is jobbá válnak. Egyszerűen vonzóbbnak fognak minket találni, szívesen veszik társaságunkat, míg a negatív kezdéssel elriaszthatunk magunktól mindenkit. A pozitív indítás garantáltan kellemesebb, tartalmasabb beszélgetéshez vezet.

158

3. Testtartás. A test is közöl dolgokat, olykor beszédesebb, mint a száj. Erősítheti, vagy éppen gyengítheti a mondott szöveg hatását. Az összefont kar például mintegy fölvértez. Ebben a helyzetben aligha lesz hiteles akár a rábeszélés, akár az odaadó figyelés. Nem szolgálja a nyíltságot, az őszinteséget. Csípőre tett kéz némán is vélt vagy valós felsőbbséget fejez ki, a másik lekicsinylését jelzi, öntudatlanul is lenézzük azt, akivel így váltunk szót.

Míg beszélünk, testünkből folyamatosan árad az energia társunk felé. Testünk, szavainkkal párhuzamosan, állandóan továbbít kiegészítő köz­léseket. Kicsavart, esetleg roggyant testhelyzet aligha fogja előnyösen befolyásolni hallgatóinkat mondanivalónk befogadása iránt, akár ülünk, akár állunk.

A leghatásosabb testhelyzet az, mikor mindkét lábbal szilárdan a talajra nehezedve, karunkat a test mellett tartva, a kezet a test előtt vagy mögött összetéve beszélünk, ez biztosítja legjobban az energia folyamatos áramlását. Ülve a zárt boka és az ölbe tett kéz a legelőnyösebb. A testtartás tudatossága növeli a közlés komolyságát, amitől a mondaniva­ló is nagyobb jelentőséget kap.

Szeretnék tudni, hogy tényleg működnek-e ezek a módszerek? Nem hisznek nekünk? Megint csak azt mondom: ne is nekünk higgyenek, próbálja ki mindenki saját magának! Nem kell hozzá bonyolult, drága felszerelés, csak egy kis odafigyelés, mégis csodás változások várhatók. Az emberi kapcsolatok elég fontosak mindenki számára ahhoz, hogy minden lehetséges eszközzel javítsunk rajtuk. Tessék hát kipróbálni!

ÉLJÜNK A JELENBEN

A ,,múlt-jelen-jövő szindróma" állhat még a szeretetteli kapcsolatok szabad folyásának útjába. Legtöbbünk sajnos rengeteg lelki kacatot, fölös holmit cipel folyton magával a múltjából, azzal vesződünk folyton. Nem tudunk szabadulni korábbi viszonyainkból megmaradt kellemetlen emlékektől, sikertelenség okozta negatív érzésektől, égető lelki sérülések­től, amiket mi kaptunk, vagy mi okoztunk. Akkor sem tudjuk lepakolni, amikor épp új kapcsolatokra törekszünk. Olyan ez, mintha tele kosárral mennénk vásárolni a piacra. Ugyan miben tudjuk majd hazavinni az új szerzeményeket?

Tartsuk mindig észben a múlt idő legfontosabb tulajdonságát, azt, hogy elmúlt! Már nem érhet el, el lehet felejteni. A múltban elkövetett hibáinkat megbocsáthatjuk magunknak is, ahogy másoknak is megbo­csátunk, reggelre kelve kezdjünk újra minden napot! Minden egyéb megoldás csak rosszabb lehet. Az ilyen nyűgök béklyókként akadályoz­zák céljaink elérését. Soha nem jutunk tovább, ha mindenhova magunk-

159

kai akarjuk vinni múltunkat. Tanuljunk belőle, de aztán útjára kell ereszteni.

Sötétnek látjuk a jövőt? Ennek oka szinte mindig a múlt, amihez valamiért ragaszkodunk. Ha attól félünk, hogy a jövőben meg fog ismét­lődni, akkor attól az meg is fog ismétlődni. A jobb jövő biztosításának egyetlen módja, ha igyekszünk a jelenből a lehető legtöbbet kihozni. Tegyük jobbá a jelent! Azzal kell törődni, hogy mindig a jelent tegyük pozitívvá, a lehető legkellemesebbé, ettől a jövő is megszépül, mivel a jövő csak akkor lesz valósággá, amikor jelenné válik.

Könnyítsünk hát a terhén, hagyjuk el múltunk érzelmi limlomjait, ne vesztegessük miattuk a jelent. Csak a jelen a miénk.

Még egyszer elismételném: a szeretet mindig kéznél van, itt lóg a levegőben, mindenki vehet belőle, csak nyissuk meg magunkat, nyúl­junk érte. Senki se higgye, hogy ő nem részesedhet benne, a szeretet mindenkinek rendelkezésére áll. Mostantól, ettől a pillanattól kezdve bele kell szőni a szeretetet minden kapcsolatunkba. Beszéljünk, moso­lyogjunk mindenkire, lélegzetet is tiszta szívből vegyünk. Csodás, őszin­te, fölszabadult érzés lesz! A szeretetet lehet a legkönnyebben az élet részévé tenni, minek késlekednénk hát vele? S ne feledjék, mi minden­kit szeretünk!

NEMISÉG

Nem volt nehéz a figyelmet fölkeltenem a címszóval, igaz-e? Nagyon sokan húztak és húznak hasznot is belőle, visszaélve a mindig élénk érdeklődéssel. Kapós a dolog, tudja ezt az üzlet, a hirdetési szakma, túlságosan is tisztában vannak vele mindazok, akik valamit el szeretné­nek adni, legyen szó kocsiról, alkoholról, cigarettáról, illatszerről, hajnö­vesztőről, nyaralásról, akármiről. Lassan már el se tudjuk vonatkoztatni mindattól, amit általa próbálnak a nyakunkba sózni.

Akiben a nemiséggel kapcsolatban kérdések merülnek föl, annak azért mégis ajánlanám, olvassa el az itt következőket, mert biztos, hogy a Természetes Hygiénia határozottan hatással van a nemi életre is.' De hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az elmúlt tíz évben, azaz amióta szaktanácsadással foglalkozunk, azóta soha senki nem panaszkodott nekünk, hogy a Testkontroll rossz irányba befolyásolta volna őt ebből a szempontból. Épp ellenkezőleg, sok visszajelzés érkezett „javuló kapcso­latokról-', vagyis ez az életmód határozottan pozitív hatású e területen is.

' A témakörben rendkívül hasznos olvasmány a Magyarországon BSZO cimen megjelent könyv. Világosan elmagyarázza a szexuális problémák megoldásának egyszerű módját, de azoknak is igen sokat segít, akiknek nincsenek gondjaik, viszont szeretnék jobbá, boldogítóbbá tenni nemi életüket. (Ford. megj.)

160

A nemiség mindig is fontos hajtóerő volt az ember számára. A faj fönntartásának késztetése végigkísérte az elmúlt korszakokat, nagy tet­tek elvégzéséhez adott erőt, felejthetetlen hősöket és hősnőket teremtve. Igaz, a korok folyamán hatalmas változásokon is átment. Elsősorban abban a tekintetben, ahogy az emberek viszonyultak hozzá, mint termé­szetes, biológiai szükséglethez, mint amilyen az evés, vagy az alvás, és alaposan össze is lett zagyválva az egész. A fajfenntartás ösztönökbe épített parancsa — amely oly természetes és magától értetődő a Föld minden élőlényénél — sok ember számára mára már szenvedéllyé vált, üres élvezethajhászásba fordult. Annyira, hogy egyre jobban terjednek a nemi eltévelyedések. Olykor „bestiális", „állatias" jelzővel illetjük az ilyesmit, noha ez jókora baklövés; az élettannal foglalkozó tudósok a legjobb megmondhatói, hogy épp a természetben élő állatok közt a legritkább bármilyen nemi kilengés, a faj fenntartási tevékenységet ugyan­olyan szigorúan szabályozzák az öröklött ösztönök, mint a táplálkozást, az alvást vagy a testmozgást.

Nem is olyan régen a nemiségről még nem illet szót ejteni, nem lett volna udvarias dolog, igaz, teljes őszinteséggel nem is beszéltek róla soha, talán még manapság sem. A bün, a tisztátalanság tudata kapcsoló­dott hozzá. Nagyszüleink még jócskán ebben a felfogásban nevelkedtek, ezért annál tiszteletreméltóbb, hogy a Természetes Hygiénia már korai korszakában is a legnagyobb nyíltsággal foglalkozott ezzel a kérdéskörrel is, megtisztítva azt az előítéletek és tévhitek pókhálójától. Már akkori szerzői is úgy tárgyalták a nemi működést, mint például a táplálkozást, azaz mint a teljes emberi test és lét szükségletét, mely a testet szolgálja, tehát szükség van bizonyos fokú megértésére. Mindig hangsúlyozott tisztelettel vették figyelembe, illetve annyiban korlátozták csak, hogy megmaradjon élvezetnek és a test előnyére váljon.

Manapság meg mi történik? A nemiséget ugyanúgy túlzásba viszik, mint az evést. No, nem kell aggódni, nem a korlátozásokra fogjuk tenni most a hangsúlyt, csak azon leszünk, hogy rámutassunk néhány dolog­ra, amivel javíthatjuk e sokunk által lényegesnek tartott tevékenység minőségét. A mi társadalmunkban különben is már a tiltás a legritkább a nemi kapcsolatok területén. Megengedetté, szinte ajánlottá lett, akár már a tizenéves kor kezdetén, de még ennél fiatalabb gyermekek felvilá­gosításával is foglalkoznak, minden szabályozás, fegyelem, rendszer nélkül. Nem úgy beszélnek róla, mint a házastársak között a szeretet kifejezésének és az élet, az emberi faj fenntartásának eszközéről, hanem érzéki oldalait kihangsúlyozva népszerűsítik, a tömegfogyasztás számára pornográfiává lealacsonyítva teszik vonzóvá a nemi érintkezést. Aztán meg a „személyes szabadság" megsértésével vádolják, aki ezt ellenezni merészeli.

Nem lehet, hogy már túl messzire jutottunk egy újabb véglet, a szaba-

161

dosság felé? A társadalom számára hasznosan, rendesen működő nemi­ség magyarázata, védelme és tiszteletben tartása helyett, mely tiszta hátteret és egészséges távlatot adna, ehelyett most a nemi felvilágosítók (akik nemegyszer hivatásos pszichológusok és pszichiáterek is egyben) egy másik szélsőséges álláspontot képviselnek; nem hajlandók kiállni a házasságtörés és a promiszkuitás, azaz a válogatás nélküli partnerváltás ellen.

íme a helyzet, röviden. Aki bírálja ezt az ,,új nemi szabadságot", a „szexuális forradalmat", arra hamar rásütik, hogy álszent prűd, vagy reakciós ellenség. Akárhogy is, az azért továbbra sem változott, hogy mi felel meg az embernek élettanilag. A kívánalmakat és a követelményeket azok a biológiai szükségletek fogják behatárolni, melyek az emberi test­ben nem változnak. Ugyanolyanok voltak tízezer éve, mint amilyenek tízezer esztendő múltán lesznek. Az „új nemi szabadság", a „szexuális forradalom" ellenére is mi megmaradunk embernek, olyannak, akit a fajra jellemző tulajdonságok határoznak meg.

Az emberi lét során a nemiség két fontos feladatot tölt be:

1. A nemiség teszi lehetővé a faj fönnmaradását, a szaporodást, minden esetben két ellenkező nemű ember ivarsejtjeinek összeolvadása által, miután kettejük közös felelőssége lesz az egyesülésükből származó, támogatásra szoruló utód gondozása.

2. A nemiség eszközként szolgál a szerelem és a szeretet kifejezésére két olyan ember között, akik sorsukat egész életükre egymáshoz kötöt­ték. Ez olyan lelki táplálék is e két lénynek, ami kapcsolatukat különle­gessé, egyedivé teszi számukra, és arra is alkalmas, hogy megkülönböz­tesse viszonyukat minden más emberi kapcsolattól, ami bármelyikük, illetve további személyek között létrejöhet.

A két eredeti cél elvész a nemiség körülötti nehezen kibogozható tudatzavarban, ami lehetővé tette, hogy a nemiség egyfajta sporttá váljon. Ahogy egyre gyakrabban nem „azért eszünk, hogy éljünk", ha­nem „az evésért élünk-halunk", ugyanúgy visszük túlzásba a nemi életet. Az e s z m é n y i valóban az lenne, ha a szeretkezés kizárólag a

- szerelmet és a szaporodást szolgálná, de mi nem ezt hirdetjük most sem, egyszerűen nem lenne ésszerű az ilyen elvárás, túl messze esne a hétköznapok valóságától.

Az itt olvasható ismeretek csupán arra szolgálnak, hogy más szem­szögből is megvizsgálhassuk a kérdést, mint ahogy azt a nemiség kufárjai kínálják. Nem ijedek meg a „szexuális forradalom" híveitől, akik életelve a „k i s szexet, több szexet, jobb többel, mint senkivel, mindet ide, meg még, mennél többet és mennél többféle változatban!" jelszavakban merül

162

ki. Azt hiszem, sokakat elnémít föllépésük, olyanokat, akik hozzám hasonlóan úgy gondolják, hogy a korlátlan szexuális szabadsággal és szabadosságai már rég átestünk a ló túlsó oldalára. Nem, szerintem 13-14 éves gyerekeknek ne a párzás legyen az időtöltés, az unaloműző szórakozás, testileg nem alkalmasak még a szülőszerepre. Ahhoz is túl fiatalok, hogy a terhességmegelözés olykor felnőtteket is próbára tevő felelősségét nyakukba vegyék. Ez egyszerűen meghaladja képességeiket. ,,Az egyetlen tökéletesen biztos terhességmegelőző módszer a nemi élettől való tartózkodás. Ez egyben azt is jelenti, hogy házasság előtt nem tanácsos a nemi élet elkezdése." Jo Ann Gasper, az OAP (serdülőkori terhességgel foglalkozó országos intézmény Amerikában) titkárhelyettese nyilatkozott így, még 1986-ban. Biztató irányzat ez a nemi felvilágosítás szövevényében, mely eddig főleg a különböző terhességmegelőző fogások ismertetéséből állt. Saját nevelési tapasztalataim is azt mutatják, hogy amennyiben másoktól is támogatást kap ebben, akkor könnyebben megtartóztatja magát a tizenéves, s ettől gondtalanabbá, magabiztosabbá válik az egyébként is válságos serdülőkorban, amikor még az sem világos számára, hogy tulajdonképpen ki is ö. A korán megkezdett nemi élet egyszerűen túl sok testi, lelki és érzelmi energiát köt le.

A televízióműsorok hozzáállása a nemiséghez sajnos nagyon is egyér­telmű. Főműsoridőben is olyan adások mennek, amelyek romboló hatá­súak, csak zavarosabbá teszik a kérdést a különbséget tenni még nem tudó gyerekember számára. Az átlagos tévéműsor is „szokásos nemi tevékenységnek" mutat be a testi-lelki egészségre egyaránt ártalmas és ugyancsak szélsőséges nemi viselkedésformákat. Sugalmazásuk szerint a hűtlenség és kéjhajszolás a mindennapi élet szinte kötelező része, s aki esetleg ösztönösen nem így gondolná, az legjobban teszi, ha alkohollal, vagy valamilyen más szerrel mihamarabb megszabadul „nevetséges gátlásaitól". Kifejezetten egészségtelennek tartom és helytelenítem a népszerű műsorok jókora részét, egyáltalán nem vagyok boldog attól a gondolattól, hogy gyermekeim ebben a tálalásban ismerkedjenek meg a szerelemmel.

Mint mindenhol, itt is igaz, hogy a túlzás a minőség rovására megy. A gyerek is beleunna, ha mindennap gyereknap lenne, vidámparkkal, ünnepi ebéddel. A karácsonyfába is belefásulnánk, ha egész évben naponta kellene földíszíteni. Ha nemi kapcsolatunkban is csak a mennyi­ség és a gyakoriság foglalkoztat, az a minőségnek fog ártani. Sablonos rutinná, unalmas hétköznapi tevékenységgé változtat egy csodálatos, izgalmas, testi-lelki élményt. A kielégülés elmaradása, az érdektelenség legtöbbször emiatt jelentkezik, újabb és újabb kéjkiváltó módszerek kitalálása helyett ezt kellene végre megérteni.

Dehát így van ez minden más élettani tevékenységgel is, a mértéktartás a legfontosabb a táplálkozás, az alvás, a testmozgás, a játék, a munka

163

esetében is. A nemi érintkezéssel kapcsolatban sem más a helyzet; bármelyik túlhajtásáért egészségünkkel kell fizetni.

Elhitették például, hogy a sürü és rendszeres nemi érintkezés „oldja a feszültséget", könyvek, filmek azt sugallják, hogy a gyakoriság a férfias­ság igazi fokmérője. Pedig egyáltalán nem az. A gyakoriság csak az unalom, a kiábrándultság, a bágyadtság okozója és semmi köze az egészséges nemi élethez. A nemi érintkezés nem termeli, hanem fo­gyasztja a test energiáját, mely, tudjuk, az élet lényegi összetevője. Méghozzá sokat, igénye csupán a legnagyobb fogyasztó, az emésztés energiafölhasználásával hasonlítható össze. De talán fölösleges is magya­ráznom, nem vad teniszcsatára szokott utána kedv támadni, inkább alvásra. Ha nagyon lemerítjük az energiatartalékokat, akkor nem marad elég munkavégző képesség a méregtelenítésre, belsőnk el fog szennye­ződni. A túlhajtott nemi élet tehát toxikus állapot kialakulásához, beteg­séghez vezethet.

A nemi energia értékes ajándék, csodára, új emberélet támasztására képes kincs, amit nem helyes elpazarolni, meg kell őrizni a legmegfele­lőbb pillanat és a legmegfelelőbb személy számára.

A Természetes Hygiénia területén szerzett tapasztalataim saját nemi életemre is nagy hatást gyakorolt. Korábban, mielőtt rájöttem volna, hogy életmódom milyen szoros összefüggésben áll egészségi állapotommal, addig azt hittem, hogy a ritka nemi élmény hátrány, igazi istencsapás. A nemhivatalos „szexolimpia" időszakában, a „ B o b & Carol ésTed & Alice" kor idején, a hetvenes évek elején történt ez, amikor meglett házaspárok, komoly emberek is szinte „versengtek" egymás figyelmébe ajánlott föl­jegyzéseikkel arról, hogy ki csinálja többször. Csak a mennyiség számí­tott valamit, csak a gyakoriság volt fontos, semmi mást nem tartottak számon.

Amikor aztán elkezdtem alkalmazni a Természetes Hygiénia módszerét saját életvitelemben, hatalmas változások kezdődtek. Nem csupán azon múlt, hogy Harvey lett a férjem. Határozottan az a véleményem, hogy az új életmód bevezetése nélkül aligha tudott volna beállni ekkora fordulat ezen a téren is. A Testkontrollt belsőm méregtelenítésével indítottuk, hogy megszabaduljak a lerakódásoktól. Biztosítani kellett, hogy feltétle­nül elegendő energia álljon rendelkezésre, azért ez egyben az önmegtar­tóztatás időszaka is volt számomra. Ennek befejeztével a nemi kapcsolat olyan élményekhez juttatott, amit soha azelőtt nem tapasztaltam.

Ennek egyik oka szerelmünk volt, ami a legmegfelelőbb érzelmi hát­teret adta a nemi kapcsolathoz is. A másik fontos tényező az lehetett, hogy belülről is kitisztultam, és tiszta belsővel az anyagi világból szár­mazó valamennyi érzeti élmény erősödik, hatásosabbá, elevenebbé válik, ami a nemi kapcsolat élményére is vonatkozik. Harvey is, én is meglepődve tapasztaltuk, milyen sokan számoltak be maguktól az új

164

életmódra való áttérés óta gyarapodó nemi gyönyöreikről. Nem egy közülük az idősebb korosztályt képviselte. Akadt, aki évek óta azt hitte, hogy számára már örökre véget ért az érzéki örömök korszaka, s most kiderült, tévedett.

Lehet benne valami? Tiszta belsőben az érzékek sem tompulnak el, az idegek erősebb érzeteket tudnak továbbítani. De a világon minden job­ban fog menni így, tisztán, legyen az sport, vagy fizikai, illetve szellemi munka, vagy bármilyen teremtő, kreatív, alkotó tett, például az írás is. Miért pont a nemi tevékenység lenne kivétel ez alól? Mennél jobb a testi állapot a megfelelő táplálás, pihenés és testgyakorlás következtében, annál erősebb lesz a megélt nemi élmény. A kielégítő nemi élet lényeges része a mértéktartás és az önfegyelem, ahogy fontos szerepet kap az íté­lőképesség is. Mivel nemi kapcsolatból bármikor foganhat gyerek, válo­gassuk meg. társunk megfelelő lenne-e ehhez is, hiszen a lehetőség folyton fönnáll. Ha kellően tiszteljük, eléggé becsüljük magunkat és testünknek szeretettel viseljük gondját, az segíteni fog az alkamas nemi társ megtalálásában is. így szinte magunkhoz fogjuk vonzani az igazit. Mennél tisztábbak és egészségesebbek vagyunk, annál inkább olyan emberek érdeklődnek majd irántunk, akik szintén tiszták és egészsége­sek. Nemi kapcsolat megkezdése előtt mindenképpen mennél jobban ismerjük meg egymást leendő társunkkal, hogy feltétlen bizalom épüljön ki közöttünk. Talán kissé ódivatúnak hangzik a tanács, de jó szolgálatot tesz a boldogság és a testi-lelki egészség megőrzésében.

Dr. William L. Esser, az egészséges életmód egyik apostola szerint ,,a túlhajtott nemi élet az életkedv és az életműködések gyors hanyatlásához vezet, nemegyszer orvosi ellátást is szükségessé téve. Gyakran hormon­kezelés a javallat, de ez nem gyógyítja az igazi okot. Próbálkoznak étrendváltoztatással, nagy adag fehérje bevitelével, aztán ajzószerekkel, továbbá az idegvégzödések mechanikai ingerlésével, de ezek egyike sem hat addig, amíg az igazi okot nem veszik számításba. A lélekgyógyászok, a pszichiáterek a megmondhatói a probléma gyakoriságának. De nem fog visszatérni a rendes nemi működés, ha nem szüntetik meg a kimerülés valódi okait, a túlzásba vitt nemi tevékenységet, és más fölösleges, energiaigényes szokást, az étrendi hibákat, a pihenés, az alvás elégtelen­ségét, melyek a toxémia, a méreggel telítettség állapotába juttatnak." Túl nagy az ár, amit a túlzásokért kell fizetni, én legalábbis úgy vélem. (Az idézett írás forrása: W. L. Esser, The Gratest Health Discovery, Chica­go: Natural Hygiene Press, 1972.)

Meggondolandó, hogy a szélsőséges nemi érdeklődés nem a legyengült egészségnek a jele-e. A földművesek tudják: hamarabb hozza hitvány termését az a növény, amelyik valaminek hiányában szenved. Érezve közeli végét gyorsabban érik, igyekszik a fajfenntartás ösztönök paran­csolta feladatát még pusztulása előtt ellátni, noha a szülők csökkent

165

életképessége sajnos az utódnemzedékekben halmozottan is öröklődhet, ami végül is nem csupán az egyedeket, de az egész fajt gyengíti.

A Természetes Hygiénia írott története számtalan olyan esetet ismer amikor meddő párok életvitelük egészségesebbé változtatása által termé­kennyé váltak. Kissé belegondolva könnyen érthetővé válik a dolog. A spermiumnak hosszú és küzdelmes utat kell megtennie a petesejt meg­termékenyítéséhez. Tiszta, egészséges belső környezetben ez könnyebb, s a női szaporítószervek is jobban tudják ellátni feladatukat, ha nem mérgektől elszennyeződött szervezeten belül kell kínlódniuk. Ugyanígy az egészséges férfi testében kifejlődött hímivarsejtektől elvárható, hogy élet­képesebbek lesznek, tehát nagyobb valószínűséggel akad majd olyan közülük, amely eleget tud tenni „küldetésének". Szomorú belegondolni, hányan vetik magukat alá különféle, a legnyakatekertebb művi beavat­kozásnak is a hőn áhított gyermekáldás érdekében, noha lehet, csak azért nem fogamzóképesek, mert testük belső körülményei nem megfele­lőek ehhez a magasztos feladathoz. Ilyen hétköznapi ok lehet például egyikük, esetleg mindkettőjük dohányzása, vagy más vegyszer, például kávé, alkohol fogyasztása és hasonlók. Esetről esetre bebizonyosodik, hogy a nemző- és fogamzóképesség már pár hónap alatt helyreállhat helyes táplálkozás (sok friss gyümölcs, zöldség, teljes gabona, nyers csonthéjasok fogyasztása, illetve hús, tej, tejtermék és földolgozott élel­miszerek alapos csökkentése vagy mellőzése), elegendő pihenés, test­mozgás, napfény, friss levegő és szeretetteli környezet hatására. Az előnyös életmódváltozások nemcsak a termékenységet hozzák vissza, de az ilyen szülők utódja is egészségesebb lesz.

A másik figyelemreméltó szempont a fogamzásgátlás. Sokakat kön­nyen megzavarhat, ha egyébként törekednének az egészséges életmódra, de nem tudják, mi legyen ezzel az „antibébi" tablettával. Bevenni, vagy nem bevenni? A tabletták hatóanyagai általában olyan hormonok, ame­lyek durván beavatkoznak a test saját hormonháztartásába és annak finom egyensúlyába. Nem csoda hát a rengeteg, egyénenként sokszor egészen különböző, olykor nagyon kellemetlen mellékhatás.

A sokféle fogamzásgátló spirállal is hasonló a helyzet. Idegen anyag a testben. Nem nyilvánvaló-e, hogy a szervezet védekezni fog ellene, igyek­szik megszabadulni tőle? Saját gyakorlatunkban gyakran tapasztaltuk, hogy az egyébként hatásos életmódváltozás nem hozta meg a várt előnyö­ket azoknál a nőknél, akik ilyen fogamzásgátlót használtak, sőt, szinte előre meg lehetett mondani,milyen kellemetlen tünetek várhatók. Az egészségesebb életmód révén fölszabaduló többletenergiát a test azonnal arra fordítja, hogy még vehemensebben próbáljon megszabadulni az idegen holmitól. A spirál eltávolítása után viszont gyorsan jelentkeznek az új életmódtól elvárt jó hatások: egészséges fogyás, ragyogó, üde bőr,

166

újraéledő tettvágy és életkedv, sőt, a havi vérzéssel kapcsolatos nehézsé­gek is szinte minden esetben csökkennek.

De létezik a fogamzásgátlásnak egy nagyon sikeres, természetes, vegyszermentes, kíméletes módja. A peteérés szakaszainak megfigyelé­sén alapuló, úgynevezett ovulációs születésszabályozási módszer, amely két ausztrál orvos, dr. Evelyn Billings és dr. John Billings kutatásain alapszik. Gondos alkalmazásával 98,5 százalékos a megbízhatóság*. A WHO (World Health Organization, az ENSZ egészségügyi szervezete) által nemrég lefolytatott nagyszabású nemzetközi vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy ez az egyszerű módszer roppant hatásos és könnyen elsa­játítható. Az adatokat a világ öt különböző területéről gyűjtötték, melyből három a fejlődő országok közé tartozott, ahol az asszonyok nagy része írástudatlan:

Az ovulációs módszer nagyon jól beillik a természetes öngondozás menetébe, egyszerűen testünk alaposabb ismeretére tanít, és arra, hogy miként értelmezzük jelzéseit. Fölismerhetjük e módszerrel (elsősorban naptár követésével), hogy mely napokon a legvalószínűbb a teherbeesés. A női test egyértelműen jelzi ezt az időszakot. Néhány hónap alatt könnyen elsajátítható e jelek fölismerésének tudománya, s hamarosan pontosan meg lehet mondani, melyek lesznek a biztonságos napok a szeretkezésre, s melyek nem. Ebből származik az ovulációs születéssza­bályozási módszer másik óriási előnye, hogy terhesség megelőzésére is használható, de olyanokon is segíthet, akik gyermeket szeretnének.

Egy másik igen hatásos, természetes fogamzásgátlási lehetőség az úgynevezett Sympto-Thermal (hőmérőzésen alapuló) módszer, mely há­rom különböző testállapot figyelésével segít a nőknek a fogamzásképes­ség napjainak megállapításában. (További fölvilágosítás az alábbi címen kapható: Couple to Couple League, P. O. Box 111184, Cincinatti, Ohio 45211, USA.)**

Mennél jobban megismerjük biológiai szükségleteinket, annál jobban tudunk rájuk hangolódni, hogy a lehető legnagyobb mértékben kielégít­hessük őket. Nem kivétel ez alól a nemi igény sem, ráadásul sokkal élvezetesebb és mélyebb lesz az így szerzett nemi élmény. Az egyedek egészségesebbé válása kihat a fajra is, sőt, az eljövendő nemzedékek is egyre egészségesebbek lesznek így. Kecsegtető kilátások.

* Természetes fogamzásszabályozás címen Magyarországon is kapható erről könyv. ** E ragyogó, természetes születésszabályozási módszereket több remek kiad­vány ismerteti, érdemes megismerkedni velük. Néhány példa: John J. Billings, M. D.: The Ovulation Method (Collegeville, Minnesota: Liturgical Press). Merce­des Argu Wilson: The Ovulation Method of Birth Regulation: The Latest Adván ces for Achieving or Postponing Pregnancy — Naturally (New York: Van No-strand Reinhold Company). Hasznos lehet az alábbi könyv is: Landrum B. Shettles, M. D., Ph. D., & Dávid M. Rorvik: How to Choose the Sex of Your Baby (Garden City, New York: Doubleday and Company).

167

Tisztaság, kellemes környezet és meghitt percek. Mindhárom olyan hangsúlyos összetevője a teljes egészségnek, melyek nélkül aligha boldo­gulunk, ne kicsinyeljük hát le ezeket sem.

TISZTASÁG

„Tisztaság, fél egészség!" Ugye ismerjük a régi szólást. Mégis, alig száz­százötven éve még kifejezetten káros fényűzésnek tartották a heti egysze­rinél gyakoribb fürdőzést. Azóta szerencsére sokat változott a közfelfogás. A köztisztasági mozgalmak az elmúlt évszázad során még az orvosi szakmát is meg tudták győzni a hygiénia fontosságáról, ma már senkit nem tartanak ezért izgága, ágáló sarlatánnak.

Manapság legfeljebb a Természetes Hygiénia hívei vannak kitéve emiatt hasonló támadásoknak, akik a test belső tisztaságának fontosságára szeretnék fölhívni a figyelmet. Szerencsére már milliók ismerték föl a megfelelő ételtársítás jelentőségét, ami a belső tisztaság legfontosabb eszköze. Meddig talál mindez még süket fülekre, vakságra és makacs ellenállásra a hivatalos gyógyászat részéről? Nem tudom, sok esélyt nem látok, egyedül az bíztat, hogy az újonnan fölfedezett igazságok túl szokták élni a legmegrögzöttebb elutasítóikat is.

Tiszta külső és tiszta belső. Ez a test egészségének egyik legfonto­sabb alapföltétele. Sajnos sokan a külső „túlápolásával" igyekeznek pótolni a belső tisztaság hiányát. Ennek nevében gyakran olyan anyago­kat is bevetnek, amelyek kifejezetten mérgezőek, káros hatásúak, alkal­mazásuk nem egyszer betegséghez vezet. Hajmosószerek, hajlakkok, szájmosók, fogpaszták, fogkrémek, fogporok, lehelletillatosítók, mosópo­rok, tisztító- és súrolószerek, vérzéscsillapítók, arcvizek, porok, púderek, krémek, kencék és kenőcsök az összes elképzelhető változatban, szagta­lanító és izzadásgátló szórópalackok, hónaljtól a lábig mindenre, női „intim" illatosítóként is. Elképesztő mennyiségben használjuk föl ezeket,

168

hála ..fejlett" civilizációnknak és „magas" kultúránknak. De mindez egyszerűen fölösleges túlzás, mint gyakran az is, ahogy gyártóik ránk akarják sózni készítményeiket; egyes hirdetések egyenesen azt sugal­mazzák, hogy megátalkodottan piszkosak akarunk maradni, amennyi­ben nem használjuk az általuk éppen népszerűsített árucikket.

Az ebben a furcsa, hogy nem annyira kívülről, sokkal inkább belülről vagyunk tisztátalanok. Nincs annyi kölni és krém, ami ezt eltakarhatná. Sőt, még rosszabb a helyzet, mert csak bajt csinálnak. A szórópalackok, tubusok, tégelyek olyan vegyszereket tartalmaznak, amelyeknek semmi keresnivalójuk se lenne testünkön, de még a közelében sem. Visszafojt­ják például a természetes öntisztulást, mert záródásra kényszerítik a bőr apró nyílásait, a pórusokat, melyeken keresztül rendesen a belső mér­geknek kellene kiürülni. Ráadásul akkora már az illatszerek és kozmeti­kai készítmények iránti kereslet, hogy nem is lehet igazán hibáztatni az illatszergyártókat, ha melléktermékeikkel környezetünket szennyezik. Elvégre mi kértük, nem igaz?

Minden ilyesmi káros lenne? Nyugodtan le is fogadhatják, igen! A női intim szórópalackok például szinte kivétel nélkül talkumot is tartalmaz­nak, ami közismerten rákkeltő hatású. A dezodorok alumíniumkloriddal zárják el az izzadságmirigyek kijáratát; az alumínium közvetlen összefüg­gésbe hozható az Alzheimer-kór kialakulásával. A lehelletillatosítók megölik ugyan a káros kórokozókat, de velük együtt a száj hasznos baktériumait is. A fogkrémek koptatóanyagai ledörzsölik a fogzománcot, továbbá olyan káros színezékeket és adalékanyagokat tartalmaznak, mint amilyen a fluorid, amely egyértelműen veszélyes méreg. A DuPont laboratórium vizsgálata szerint a dezodorok és hajlakkok szórópalackjainak freon hajtógáza nem csupán a környezetre, de közvetlenül a felhasználóra is ártalmas. A porlasztás oly tökéletes, hogy a belélegzett permetbői az egészen apró cseppecskék a tüdőhólyagocskákon keresztül be tudnak jutni egyenesen a véráramba. Olyan emberek tüdejét vizsgálták, akik gyakran használnak szórópalackokat. Valamennyi megvizsgált személy­nél a sejtek rák előtti jellegzetes elváltozásokat mutattak.

Talán azért hintjük magunkra olyan lelkiismeretes szorgalommal eze­ket a „csak külsőleg" holmikat, mert érezzük, hogy belsőnk nem elég tiszta. A test elpiszkolódott belsejéből előtörő anyagok kellemetlen bűzét kívánjuk így elnyomni, de ez nem fogja megszüntetni az okot. Az lesz az igazi megoldás, ha tisztán tartjuk belsőnket is. Hogyan? Követni kell a Testkonroll életmódot, ahogy azt a korábbi ötödik fejezetben már ismer­tettük. Ugyanis a belülről is tiszta testnek nincsenek kellemetlen szagú kipárolgásai.

Akik mégis mindenáron használni szereüiének ilyesmit, azoknak ajánl­hatom a „ L e Crystal Naturelle" nevű, áttetsző, öklömnyi kristályhoz hasonló szagtalanító követ, mely természetes ásványi sókból készült.

169

Hatásosan megszünteti a hónalj és a láb kellemetlen szagát, ugyanakkor nem gátolja a bőr anyagcseréjét, nem zárja el a pórusokat. Mindenféle bőrre alkalmazható, s ráadásul a ruhát sem színezi el. Hatása hosszú ideig tart, továbbá biztonságos és gazdaságos is.

Ha egyszer a legtöbb testápolószer tele van vegyszerekkel, akkor miért ne próbálkoznánk meg természetbarát változataikkal? Manapság már elég sokféle ilyen létezik, kizárólag természetes összetevőkből készítve. Az egészséges élelmiszerek terjesztésével foglalkozó Természetboltokban ilyenek is föllelhetők. (Amerikában ford. megj.) Léteznek egészen természetes le­hetőségek is. Például a mandulatej készítése után visszamaradó pép al­kalmas a test bedörzsölésére, mandulaolaj tartalmával remekül nedve­sítve a bőrt. A mentatea feszessé teszi az arcbőrt. Intim női spray használata helyett zuhanyozzunk le két liter vízben elkevert két evőka­nálnyi citromlé vagy almaborecet oldatával. A hajtógázas szórópalackok helyett használjunk vegyszermentes zseléket, habokat.

A kültakaró tisztántartására legjobb naponta meleg (de nem forró) vízben lezuhanyozni, vagy megfürdeni, a lehető legkevesebb „készít­mény" felhasználásával. Puha kefével dörzsöljük és csak tiszta vízzel öblítsük a fogat és az ínyt, a lerakódások eltávolításához használjunk rendszeresen fogtisztító selyemfonalat. A kellemes lehellet a tiszta belső­ből eredjen, s ne a fogkrém műillatából. A bőr puhaságát se kenőcsök alkalmazásával próbáljuk elérni, inkább igyunk elegendő vizet, fogyasz-szunk sok gyümölcsöt és zöldséget. A fürdésen kívül dörzsöljük át a bőrt természetes sörtéjű kefével, ami eltávolítja az elhalt bőrsejteket, amelyek különben eldurvítanák a bőrfelszínt. Az elhalt bőr ráadásul akadályozza a bőrön keresztüli anyagcserét, tehát hátráltatja a kiválasztás roppant fontos, tisztító folyamatát. A kefés ledörzsölés után jólesik majd kiázni a zuhany alatt, vagy egy kád meleg vízben, míg mégegyszer átmasszírozzuk a testet szárított tökbélből készült úgynevezett „luffa" frottír-szivaccsal, vagy valódi tengeri szivaccsal. Ez tényleg frissen és üdén tartja a bőrt. Akinek ezek után még mindig hiányzik az olajos kezelés, az használjon tiszta kókuszolajat, az a legjobb erre a célra.

Kerüljük a talkumtartalmú hintőporok használatát, főleg csecsemők esetében. Tápláljuk a kisbabát helyesen, anyatejjel, gabonafélék és csont­héjasok magjaiból készített tejjel, friss gyümölcslével és friss gyümölcs­csel, ez bőrük épségét is megőrzi. Fürdessük őket meleg vízben, és legfeljebb finom kókuszolajszappant alkalmazzunk, ha már mindenáron szükségesnek érezzük a szappanozást. Fontos a gyakori tisztábatevés. Bőrük illatozni fog, s nem sebesedik ki. (Sokaktól hallottam, Jae Duck-horn [Pasadena, California] levélben is megírta, hogy már másnapra kicsípte a kisbaba popsiját a széklet, amikor tehéntejből készült tápszer­rel etette.)

A test tisztántartásához is legokosabb a legtermészetesebb megoldáso-

170

kat alkalmazni. A vegyszerekkel telített testápoló holmik sokkal inkább az üzletnek válnak hasznára, mint egészségünknek. Felejtsük el őket. Közérzetünk, környezetünk, no meg pénztárcánk is előnyét látja majd.

KELLEMES KÖRNYEZET

Az ember fészeklakó faj, természeténél fogva szüksége van valamilyen fedélre a feje fölött, ahol meghúzódhat. Sajnálatos hibája korunknak, hogy oly sok embertársunk kénytelen saját otthon nélkül leélni életét. Összezavarodott az értékrend.

Testünk mellett talán csak otthonunk az, amelyet oly bőkezűen agyon­kezelünk a legkülönfélébb vegyszerekkel. Lassan egy vegyi hulladéktáro­ló sem lehetne már különb. Aztán egészségünkkel fizetjük meg az árát ennek a magunk teremtette világnak, noha az embernek eredendően tiszta környezetre és friss levegőre lenne szüksége.

Az egyetlen nyugodt szívvel ajánlható légfrissítő a nyitott ablak. Az áporodott levegő leggyakoribb oka a dohányfüst és a sütőserpenyőből felszálló zsíros szagok. Az az egészséges háztartás, ahol nem dohányoz­nak, és ahol az ételek túlnyomó többsége friss gyümölcsből és zöldségből áll. Még télen is érdemes legalább résnyire nyitva tartani az ablakot a jó szellőzés érdekében. Ha dohányosok élnek a házban, akkor azok legfel­jebb az egyetlen, erre kijelölt szobában hódolhassanak szenvedélyüknek, de még jobb az a megoldás, amit sok amerikai lakásban már bevezettek; bagózni házon kívül lehet, otthon senki nem dohányzik.

Aztán mi mindent használunk a ház „tisztántartására"? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy miféle veszélyes vegyszereket alkalmazunk napról napra? Pedig közülük nem egy fölösleges, vagy helyettesíthető mással. Sokan csak azért használják ezeket a veszedelmes anyagokat, mert egyszerűen nincsenek tisztában a kockázattal és nem tudnak arról, hogy lehetne másképp is csinálni. A leghasznosabb otthoni elfoglaltság az lenne, ha törődni akarunk az egészséges környezet megteremtésével, hogy nekiállunk kiselejtezni a haszontalan holmikat. Kezdjük a konyhá­val, dobjuk ki az összes mérgező és környezetszennyező tisztítószert. Mentesítsük a kamrát és a hűtőt minden vegyszertartalmú élelmiszertől. Szabaduljunk meg valamennyi maró hatású ruhatisztító vegyi anyagtól. Boldogság fog eltölteni, ha sikerül helyettesíteni mindezt a kockázatos, méregtartalmú és drága holmit hatásosabb, kevesebb és sokkal olcsóbb szerrel. További elégedettségre és lelki nyugalomra adhat okot a tudat, hogy ennyivel is hozzá tudtunk járulni saját testünk, saját otthonunk, de egyben az egész világ méregtelenítéséhez.

A konyhai tisztítószerek a legveszedelmesebbek. Alaposan végigolvas­va egyik-másik címkéjét ijesztő dolgok derülnek ki — ha egyáltalán

171

föltüntetik az összetevőket és a lehetséges kockázatokat. Ehelyett ugyan­is inkább illatosítókkal álcázzák a maró anyagok gőzeit, hogy belégzésük ne legyen olyan kellemetlen. (Maró hatásukon ez ugyan mit sem változ­tat.) Hát nem aranyosak, hogy így „gondoskodnak" rólunk?

Lássuk csak! A tűzhelytisztítókra például nem lesz szükség, mert kevésbé koszolódik a sütő, ha kevesebb húsételt készítünk. Az elpiszko­lódás leggyakoribb oka az, hogy az egyik alkalommal lecsöppent étel, vagy a párából lecsapódott zsíros szenny a következő használat során odaég a tűzhelyhez. Az ilyen rásült lerakódás valóban szinte levakarha­tatlan, de frissen még könnyen eltávolítható. Nosza, törüljük föl a fröcs-csenéseket amilyen hamar csak lehet, minden használat után, amint kihűlt a tűzhely. Ezzel megelőzhető, hogy egyáltalán szükség legyen azokra az erősen maró tisztítószerekre.

A vécé- és lefolyópucoló anyagok elsősorban abban hasonlítanak a tűzhelytisztító szerekre, hogy ezekben is nagyon nagy a rendkívül erősen maró lúg részaránya. Csak ezek mintegy évi 10 000 balesetet okoznak az Egyesült Államokban. További veszély, hogy felszabaduló maró páráik a levegőben maradva tovább roncsolnak, ha nem öblítettük le a szert elég alaposan.

Több erős hatóanyag együttes hatása könnyen végzetes is lehet. 1975 novemberében történt például, Maine államban, hogy egy 68 éves asz-szony klórmész és ammónia keverékével gondolta megtisztítani ablakát valami makacs, odaragadt, tojásból eredő piszoktól. A lakásban a keve­rékből fölszálló gőzök nem csak őt ölték meg, de azt a nőrokonát is, aki szájon át adott mesterséges légzéssel próbálta megmenteni őt.

Kockázatos kitenni magunkat nap mint nap gyilkos vegyi anyagok hatásának, olyan tisztítószereket kellene használnunk, amelyek mérge­zés nélkül tesznek köröttünk rendet. Minden belső méregtelenítési pró­bálkozást eleve aláás, ha közben hol itt egy kicsi, hol ott egy kicsi, de ugyancsak káros anyag jut be a szervezetbe. Nem beszélve arról, amikor az egészet lezúdítjuk a csatornába, szennyezve ezzel az amúgy is túlter­helt élővizeket. Aztán meg elégedetlenkedünk, hogy miért képtelenség rendes ivóvízhez jutni...

Sokan nem is tudják, mennyi lehetőség kínálkozik egyes háztartási vegyszerek helyettesítésére sokkal kevésbé mérgező, jóval olcsóbb, rá­adásul hatásosabb anyagokkal. íme néhány példa.

Általános felülettisztító szernek remekül beválik néhány evőkanál ecet egy vödör vízben feloldva. Szinte csodát tesz az ablakkal, a padlóval. Súroláshoz használjunk szódabikarbónát.

Fehérítőként alkalmazzunk boraxot. Anélkül fehérít, hogy károsítaná az anyag színét, szövését, s az élővizeket is kíméli.

172

Zsíros konyhai eszközök és edények tisztítására (ezekből ugyan ha­marosan egyre kevesebb lesz. hiszen gabona és zöldség nem szokott olyan vastag levet ereszteni) áztatáshoz vegyünk szódabikarbóna oldatot, vagy szódabikarbónát, esetleg biológiailag lebomló folyékony mosogató­szert, mint amilyen a Shaklee, vagy az Amway*. (Ejtsd: emvéj.)

— Tűzhelytisztításhoz súrolószer gyanánt alkalmazzunk szódabikar­bónát.

— Lefolyó eldugulása esetén öntsünk bele forró vizet, majd fél csészé­nyi bóraxot. Ezután egy kis kézi gumiharanggal pumpálva már újra sza­baddá lehet tenni a lefolyót.

— Mosogatáshoz használjunk biológiailag lembomló szereket, mint amilyen a Shaklee és az Amway. Ezek a legjobbak!

Gondolnák-e, mi az, amiből többet vásárolunk, mint amennyi kenye­ret, tejet, vagy bármilyen más ételt? Eltalálták, ez a mosópor. Nem csoda, hogy a mosópor egyben a legjelentősebb környezetkárosító háztartási szer is, tovább habzik a partok mentén, hiszen előbb-utóbb minden mosópor az élővizekbejut, ettől lesznek azok egyre kevésbé élők. Meg kell érteni, hogy a mai mosópor már nem egyszerűen szappan. A hagyomá­nyos szappan ugyanis egy aránylag ártalmatlan háziszer, amit már évezredek óta használ az ember. Ezzel szemben a mosópor vegyipari termék, habosító szerekkel, vagy épp habzásfékezővel, illetve illatosító anyagokkal, enzimekkel, tisztító-, töltő- és lágyítószerekkel telítve. Szem­be, szájba jutva nemcsak csíp, de komoly egészségkárosodást is okozhat. A rendszeresen ily mosószerekben mosott ruha átitatódik mesterséges szag- és egyéb anyagokkal, amelyek izgatják a bőrt, a tüdőt. A mosópo­rokba kevert mesterséges enzimek gyakran okoznak asztmát, bőrkiütést és náthaszerű tüneteket.

A gépírónő, Kathy Atwood, aki e könyv elkészítésében is segédkezett, e rész elolvasása után beszámolt a bőrallergiáról, amelytől — lányával együtt — állandóan szenved. Elhatározta, áttér az A m w a y mosószer használatára. Az első mosás után meglepődve látta, hogy a szokásosnál piszkosabbnak tűnt a friss ruha. Igen, mert a korábbi mosószermaradvá-

* Amway? Ma már Magyarországon is beszerezhető! íme a reklám: „Tisztára, mint Amerika! Elképesztően hatékony, mégis kézkimélő és környezetbarát háztartási tisztítószerekkel. Luxus minőség elfogadható áron, USA-áruk forin­tért. Figyelem! Boltban nem kapható, terjesztésük kizárólag az önfejlesztő ügynökhálózat útján folyik. De bárki hozzájuthat! Hivjon és mi házhoz me­gyünk. Keveset viszünk, de sokat kap, mivel sűrítményeink megfelelő hígítása vízzel már az Ön föladata lesz. Csalódás kizárva, mert visszakérheti pénzét, aki esetleg nem lenne megelégedve. (Szerencsére ez a legritkább eset.) Csak egy telefon, Budapesten például 136 85 78."

173

nyokat nem lehet mindjárt elsőre eltávolítani. Néhány mosás után azon­ban a ruhák újra ragyogó tisztán kerültek ki a gépből. Az sem lényegte­len, hogy Kathy és lánya is örökre megszabadult a bőrallergiától.

Ezt-azt azért lehet tenni a mesterséges mosószerek visszaszorítására, melyeket oly gátlástalanul használunk manapság. Kezdhetjük mindjárt a mennyiség egyszerű csökkentésével. Egybehangzó fogyasztói fölmérések szerint legtöbben átlagosan a szükséges mennyiség kétszeresét hasz­nálják! Vissza lehet szorítani a mosáshoz használt minden egyéb vegy­szer, a lágyítók, a dörzselektromosság elleni készítmények és a folttisztí­tók használatát is. Az első kettő káros maradékokat hagy a ruhában, melyek ingerlik a bőrt, az utóbbi meg különösen veszélyes, mivel haszná­lat közben belélegezzük az oldószerek maró gőzeit. (Elhihetik, ez senki­nek sem tesz jót.) Harmadsorban pedig ma már mindezek nagy részét biológiailag lebomló szerekkel lehet helyettesíteni, mint amilyenek példá­ul a Shakelee, vagy az Amway termékei.

A statikus dörzselektromosság gondját másként érdemes megoldani; ruháink tartalmazzanak több valódi, természetes rostot, azaz a lehető legkevesebb műszálat. A természetes rostból készült anyagok jót tesznek a bőrnek, kevésbé ingerlik azt és hagyják, hogy szabadon lélegezzen.

Sokan rendszeresen rovarirtóval kezelik lakásukat, ha kell, ha nem. Ezek a permetek állandóan a levegőben lengenek, hatásuk gyilkos a bogarakra, legyekre, szúnyogokra. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ránk, emberekre ne lenne káros. A rovarok elleni küzdelemben hasznos a gyakoribb „nagytakarítás", amikoris eltávolítjuk mindazt, ami lakásunkba vonzaná a kártevőket. Régi házban, ahol már nemzedékek óta együtt él rovar és ember, ott talán túlzás célként rögtön a teljes irtást kitűzni, ésszerűbbnek tűnhet először csak csökkenteni számukat, mert akárhogy is mérgezünk, a rovarok egy része láthatólag bármit túlél, mi viszont károsodunk az irtószerektől. (Nem csoda, ők összhangban élnek a természettel, csak mi állunk harcban vele.)

Néhány módszerrel meg lehet valósítani ezt a csökkenést. Csótány és rokonai esetén szüntessük meg minden „kedvenc gyülekezőhelyüket" a házon belül. A lakásban található szúnyogok számát alaposan korlátoz­hatjuk, ha a házon kívül, a kertben felszámolunk minden helyet, amely alkalmas szaporodásukra. A citromfű, a citronella olaja természetes szúnyogriasztó. Bőrre, vagy még inkább ruhára kenve már kevés is elveszi „étvágyukat". A nyílászárókra szerelt szúnyogháló is hatásos módszer. Ha mindezek ellenére mégis be kell vetni rovarirtót, akkor is inkább a száraz, porított változatokat használjuk, melyek kevésbé mérge­zik levegőnket gőzökkel és gázokkal.

Jó lesz a házat mentesíteni mindenféle sugárzástól is. Sokan nem értik, miért ellenezzük a mikrohullámú sütőt a Testkontrollban. Ugye, nem szeretnének atomerőművet a szomszédban? De vajon tudják-e. hogy a

174

mikrohullámú sütő tulajdonképpen egy rádióaktív, sugárzó test? Azt mondják, nincs abban hasadó anyag, a kibocsátott sugárzás ,,kis ener­giájú és nem ionizáló"? Engem még ez sem nyugtat meg igazán. Ugyan miért tartsak én otthon akár alacsony energiaszinten sugárzó holmit is? A kényelem, ugye, hogy szinte semmi időt ne kelljen a főzésre fordítani. Ez a fölfogás mindenkit már szinte kényszerít. Szerintem e készülékek terjedésének okai a lustaság és az, ahogy a gyártók és eladók elkenik a valóságot. Úgy hirdetik, mint a „modern kényelem nélkülözhetetlen eszközét", s közben senki nem töri magát, hogy a veszélyekre is figyel­meztessen. Megéri-e a lerövidült sütésidö, mondjuk a percek alatt tálai­hatóvá tett fagyasztott csirke, hogy egészségre ártalmas, alattomos su­gárforrást tartsunk a háznál? Mert igenis veszélyesek! Ha nem lenné­nek azok, akkor ugyan miért látnák el drága sugárvédelemmel?

A mikrohullámú sütő fölépítése hasonló a hasadó anyagok tartályai­hoz. Nem engedne ki sugárzást, ha tökéletes lenne, de sohasem az. Valamennyire mindig ereszt, elsősorban az ajtó körül, a tömítések men­tén. Annyira biztos, hogy ereszt, hogy külön szabvány foglalkozik a kiszivárgó sugárzás „elfogadható szintjének" meghatározásával. Ez a szabvány vajon kit véd? Engem? Nem, sokkal inkább a gyártót! Arról nem is szólva, hogy betartását senki nem ellenőrzi, legföljebb maga a gyártó, ha ugyan veszi rá a fáradságot. Mert a díjbeszedők jönnek ugyan halál­pontosan, de, ugye nem szoktak rendszeresen megjelenni a háznál az állami sugárzásszint-mérők önöknél sem, igaz? Sőt, tovább megyek! Nem létezik olyan, hogy biztonságos sugáradag! Dr. Kari Morgan kutató a sugárhatás és az egészség összefüggéseit vizsgálja. Szerinte „a hatvanas évek óta tartó mérések egyértelműen azt igazolják, hogy nincs olyan alacsony sugárszint, amelynek biztonságosan ki lehetne tenni bárkit, azaz amikor a megbetegedés valószínűsége nulla lenne." Nem az a gond, hogy az étel sugárzóvá válna. Minden főzőeljárás elvesz az étel táp­értékéből, a mikrohullámú sütő esetében csak az a különbség, hogy gyorsabban teszi. Nem is az étel forog veszélyben, hanem mi magunk! Még észre sem lehet venni, nincs szervünk, mely fölfogná a sugárzást és figyelmeztetne az alattomos veszélyre. Se íze, se bűze, nem hallható, nem látható, ki nem tapintható, csak az holtbiztos, hogy pusztít. Halálos csöndben. A sugárkárosodás halmozódását se érezzük. A tünetek évekig lappanghatnak, s már késő lesz az ok után kutatni, amikor jelentkeznek. Csak gyanítható, hogy mi kárt okoz a mikrohullámú sütő. Befolyásolja a szívritmus-szabályozót, károsítja az érzékeny szöveteket, különösen ve­szélyes a magzatra, fokozza az idegkimerültséget, rongálja a látást, szür-kehályoghoz vezethet.

Senki nem tudja pontosan megmondani, milyen veszélyt jelent a mikrohullámú sütő, s ez benne az igazi veszély. Dr. A. H. Frey szerint az idegrendszer a szabványban előírt szintnek már a háromszázad részét is

175

megsínyli. Aki ezek ellenére otthonába visz ilyen kiszámíthatatlanul kockázatos készüléket, annak érdemes legalább tisztában lenni néhány fontos dologgal. Már az elhasználódás miatt is az öreg mikrosütök jobban szivárognak, mint az újabb keletűek. A védelem nem csak a használat során, de a szállítástól is rongálódhat, gyengülhet. Sohase tegyünk oda nem való, idegen tárgyakat a nyílások tömítéseihez. Fémszivacs, vagy más koptató hatású tisztítószer alkalmazása növelheti a kiszivárgó su­gárzás mennyiségét. Tisztításra csak puha holmit használjunk, semleges mosóanyaggal. Tartsuk meg legalább az egy lépés távolságot, ne kerül­jünk karnyújtásnyira se a bekapcsolt készülékhez, a tekintetet is fordít­suk el róla.

Akad még, aki többre becsüli kényelmét a kockázatnál? Annak azt javaslom, legalább alkalmanként ellenőrizze készüléke sugárvédelmének épségét, hogy észrevegye, ha növekszik a szivárgás. (Amerikában a Radio Shack forgalmaz erre szolgáló mérőeszközt.) De továbbra is azt tartanám jónak, ha nem támogatnánk az atomipart ilyen készülékek vásárlásával. Nincs az a kényelem, amelyik megérné a nukleáris szerencsétlenség kockázatát. Ahogy tartok az atomerőművek terjedésétől világszerte, ugyan­úgy ódzkodok a mikrohullámú sütő térhódításától az otthonokban. Leg­alábbis én. Önök hogy vannak ezzel?

Gondolom nem lesz meglepő a hír, hogy a televízió sugárzása egyértel­műen káros, főleg a többi minket érő sugárzással együttes hatásban. Dr. Emil Grubbe neves sugárzásszakértő 1960-ban halt meg, rákban. Nem sokkal halála előtt nyilatkozott így a televízió károsságának kérdésében, amikor orra, álla, egyik karja és másik kezének több ujja már hiányzott. „Nézzenek csak rám. Vagy képzeljenek el egy kisgyereket, aki fehérvérü-ségben haldoklik, menthetetlenül. Ha maga a televízió nem is lenne káros, azzá válik, ha sugárzása hozzáadódik napjaink többi sugárterhe­léséhez, amik az embert érik, és amit a tévékészülékek gyártói nem vesznek számításba: kísérleti atomrobbanások, orvosi röntgenvizsgálat, az űrből érkező állandó háttérsugárzás hatásán fölül még napi négy-öt óra a képernyő előtt, attól alig két méternyire. Sötét kilátások. De véleményem szerint a telvizió önmagában sem veszélytelen!"

Hogy a szabványok gondoskodnak a tévé biztonságosságáról? Megint fölvetődik a kérdés, kinek a szempontjából. 16 kilovolt feszültséget neveznek „biztonságosnak". A legtöbb készülék jóval efölött üzemel. A sugárzás mennyisége szaporodik színes és nagyobb képernyő esetén. A sugárveszély akkora, hogy a szerelőket is feliratokkal figyelmeztetik rá. Csak a nagyközönség tájékoztatására nem futja, az túl sokba kerülne. Az ICRP (Nemzetközi Sugárvédő Szervezet) adatai szerint 30 éves korig legföljebb 5 „rem" lehetne az összes sugárártalom. Ezzel szemben átlago­san 1 „rem" sugáradagot kapunk minden olyan évben, amelyikben rendszeresen nézzük a tévét. Az 5 helyett ez 30 „rem" a harmincadik

176

évben! Szülők hagyják, hogy csemetéik akár órákat töltsenek a tévé előtt, s még csak azt sem mondják, amit én itt: mennél messzebb ülsz a képernyőtől, annál kevesebb kárt okoz. Hátrább a gyerekekkel! Két méter legyen a legkevesebb! Ma, amikor száz újszülöttből átlag tizenket­tő kisebb-nagyobb születési rendellenességgel jön a világra, figyelmeztet­ni kell a várandós nőket a magzatukat fenyegető sugárveszélyre. A sejtek szaporodás közben a legérzékenyebbek erre, s épp a magzati kor az, amire a sejtszaporodás a legjellemzőbb. A televizió nem ártatlan szórako­zás csupán, hanem valódi veszély forrása is!

Még néhány figyelemreméltó adat. Az első sugárterhelésre vonatkozó amerikai szabvány 1968-ban jelent meg, azóta nyolcszor módosították. Mind a nyolc alkalomal csökkentették a küszöbértéket. Az eltérés így is ezerszeres például a szovjet előírásokhoz képest. Vagyis teljes a tájéko­zatlanság, senki nem lehet biztos semmiben. És ez csak az egyénre vonatkozik, a nemzedékek során halmozódó hatás még ennnyire sem ismert, hisz nem olyan régi találmány e láthatatlan gyilok. Egy lehetősé­günk van csak a védekezésre, korlátozzuk a sugárzást, legalább saját környezetünkben, minden lehetséges módon, a lehető legkisebbre. Akad­nak például családok, ahol éjjel-nappal megy a tévé, akár nézi valaki akár nem! Tréfa nélkül mondom, komolyan vannak ilyenek! A tévéből, számí­tógépmonitorból, fénycsőből, irodai fénymásológépből és ezer más mes­terséges forrásból ránk zúduló pusztító sugárözön ellen úgy lehet a legjobban védekezni, ha a lehető legtöbbet tartózkodunk természetes világításban. Csak helyeselni tudom azon szülők eljárását, aki így bíztatja gyerekeit: — Kapcsold ki azt a tévét, fiam, menj(ünk) inkább játszani a szabadba!

Őseinkhez hasonlóan, természetünknél fogva is sokkal több időt kéne tölteni a szabadban, mint manapság tesszük. Érzékszerveink még min­dig rá tudnak hangolódni a Természet szépségeire, a mesék és legendák tele vannak csodás virágokkal, gyönyörűséges növényekkel. Látványuk lélekemelő, idegnyugtató. Vigyük be hát ezeket otthonunkba, üdítsük föl szobáinkat is növényekkel, virágokkal. Nem csupán látványuk tölt el örömmel, más szempontból is érdemes együtt élni velük. Az élő növények oxigénné alakítják a kilehelt széndioxidot, segítenek tisztán tartani lak­helyünk levegőjét. Egy szerény virágcsokorral is be tudjuk varázsolni olykor-olykor a természet szépségét otthonunkba.

Még többet tehetünk a házikertben, ha csak zsebkendőnyi is. Ültes­sünk fát! A fák tartják tisztán a légkört. Bolygónk legfontosabb oxigénfor­rása az őserdők övezete, amelyet oly mértékben irtanak, hogy már a kétezredik esztendőben alig tizede marad meg a mostani állománynak, ha ez így megy tovább. Segítsük e folyamat ellensúlyozását, ültessünk fát, ahová csak lehet. Neveljünk virágot saját otthonunk díszítésére, termesszünk zöldséget saját fogyasztásra. Mindez olyan beruházás pénz-

177

ben és időben, aminek közvetlen haszonélvezői is mi magunk leszünk. Pár szót a színek ránk gyakorolt hatásáról, amely sokkal jelentősebb, mint gondolnánk. Minden szín más-más testi energiaközpontra hat erősebben. A vörös például a nemi érdeklődést mozgósítja. A sárga és a narancs az emésztést segíti. Barátságos, meleg színükkel a Naphoz hasonló hatást gyakorolják az emberre. A zöld érzelmeinkre, szívünkre hat, szeretetet, összhangot, békét sugall. A kék a levegő színe, lélegzé­sünkre, tüdőnkre lesz jó hatással, s a csönd és az elmélkedés színe is ez. A fehér a tudatosság magasabb szintjeire vezet. A nyers, vad színek nyers és vad érzelmeket váltanak ki. Tompább (de nem fakó) tónusok meg­nyugtatóan hatnak. Éljünk tudatosan a színekkel, befolyásuk erősebb, mint sejtenénk.

Legalább ilyen fontos a zene hatása is. A lágy, nyugodt muzsika csodásan el tud andalítani, ahogy a kemény, hangos zene akár a környe­zetszennyezés egyik válfajának is tekinthető. A fémesen harsogó rocktól a növény is elsatnyul, de szebben fejlődik dallamos zene hatására. Tudato­san és megfelelő módon éljünk tehát a zenével is, sokban hozzásegíthet a kellemes közérzet eléréséhez. Ezt sem én találtam föl, az idegnyugtató muzsikát már Aszklépiosz gyógyító szentélyeiben is gyógyszerként hasz­nálták az ókori görögök. Ne aláássuk, inkább fokozzuk az egészséget általa.

MEGHITT PERCEK

A mai élet tempója sokunknak túl idegesítő, éjjel-nappal zúg-zakatol tőle az agy, nem jut idő a nyugodt, tiszta gondolkodásra, az érzelmek hevesen csaponganak. Nyugtalan az álom, rossz az emésztés, felszínessé üresednek emberi kapcsolataink. Mindennek csupán az az oka, hogy túl­telítődik a tudat.

Tudatunk az a képernyő, ahol életünket szemügyre vehetjük. Mélyre hatolhat a tekintet, ha nyugodt, mint szélcsendben a tisztavízű tó. De nem lehet észrevenni a tó fenekén a megbúvó kincset, ha a felszínen folyton szilaj hullámokat korbácsol a vihar. Nyugodt életvitel mellett maga az élet is könnyebben érthető, világosabbá válik. Látjuk, hogy mi munkánk célja. Jobban tudatában leszünk a kapcsolatoknak, melyek embertársainkhoz fűznek. Összevissza kavargó gondolatok között köny-nyen irányt s arányt lehet téveszteni, apróságok túl nagy jelentőséget kapnak, de elsiklunk az élet fontos dolgai fölött. A kapkodó élet fárasztó nyűggé lesz, soha véget nem érő zavarosságnak tűnik.

Nagyszerű élmény megtanulni lecsendesíteni gondolatainkat. Mintha kikapcsolnánk egy időre a számítógépet, megszakítjuk kicsit az állan­dóan érkező benyomások végtelen folyamát, melyek reggeltől estig zápo-

178

roznak ránk társaink, gyermekeink, munkaadóink vagy beosztottaink felöl. Ostrom alatt állunk munka közben, jövet, menet. Az ébrenlét minden órájában agyunkban megállás nélkül és nyaktörő tempóban versenyeznek a gondolatok, míg a hátteret fülsértő zajok töltik be, mintha megállás nélkül láncfűrésszel irtanák köröttünk a fákat. Lassan hozzá­szokunk, szinte részévé válik életünknek, mégis csodálatos lesz meghal­lani a hirtelen csöndet, ha egyszer végre leállítják a gépet. Ugyanilyen megkönnyebbüléshez juttathatjuk magunkat, ha naponta pár meghitt percet teremtünk, s ezt az időt a nyugalomnak szenteljük. Felfrissít, megerősít, letisztít, megvilágosít, megújít.

Sokan azt hiszik, ilyesmi csupán a lélek embereinek adatik meg. Valójában valamennyien képesek vagyunk a meghitt percek élvezetére. Mindenki hasznát látja a rövid, meghitt, csöndes, merengő elmélkedés­nek, meditációnak. Nem kell hozzá nagy fölhajtás, egyszerűen üljünk egyenes háttal egy székre, vagy kényelmes törökülésben közvetlenül a padlóra, érintsük össze két tenyerünket és hunyjuk be a szemet. Az első benyomás az lesz, hogy gondolataink úgy ugrálnak, mint rakoncátlan kölyökkutyák a pórázon. Mennél jobban erőszakoljuk, annál kevésbé engedelmeskednek, mert- magával a tudattal próbáljuk lecsöndesíteni a tudatot. Olyasmi ez, mint lángszórót használni tűzoltásra, vagy rábírni az atomipart, hogy korlátozza önmagát....

A tudat alaptermészetéhez tartozik a versengés. Nem szereti, ha betö­rik, ha kordában akarják tartani, ha hámba kényszerítik, ő maga akar folyton irányítani. Erőltetés helyett hagyjuk, hadd tegye, ami kedvére van, s mi vonuljunk máshová. Ha az így szabadon engedett gondolatok sem akarnak békén hagyni, akkor mondjuk azt, amit a nyűgös gyerek­nek szoktunk: Most nem! Helyette összpontosítsuk energiánkat a lég­zésre. Figyeljük, érezzük a levegőt, ahogy áramlik testünkben, kifelé és befelé, lecsukott szemünkkel próbáljuk látni is, ahogy ez folyik. Hangot is társítsunk hozzá. Belégzéskor mintha így szólna: HOM, kilégzéskor meg azt mondja: SZA. E hangzásokat minden lélegzetvételnél magunkban ismételve sikerül majd figyelmen kívül hagyni elménk csalafintaságait, sőt, ettől ő is megtanul lenyugodni. A nyugodt mély légzés által tisztítjuk bensőket, s tisztítjuk vele tudatunkat is. Szükség esetén az ember önkéntelenül is néhány mély lélegzettel szokta megnyugtatni magát.

Tegyük meg ezt most szándékosan is. Minden belégzésnél gondolatban szívjuk magunkba azt, amit úgy hívunk, hogy szeretet, a kiáramló levegővel pedig mindig engedjünk ki magunkból negatív érzéseket, mint amilyen a harag, a féltékenység, a gyűlölet, vagy ezek „eredménye", a feszültség, stressz. „A mennyek országa bennetek van", tisztítsuk hát meg ezt az egész birodalmat az Istentől kapott szeretettel. Lelkileg is egyre nyugodtabbá válunk, ahogy egyre rendszeresebben gyakorlunk, s egyre könnyebben, szinte erőlködés nélkül fog menni a dolog, önműködően, a

179

lélelgzetvétellel együtt. Ebben a helyzetben az agy valódi pihenéshez jut. Állítják, hogy tizenkét perc ebben a nyugodt, mély tudati állapotban a test és lélek megújhodása szempontjából fölér egy egész éjszakai alvással.

Tapasztalat nélkül nem is gondolnánk, mily meglepően nehéz akár csak egy percig is nyugton ülni, gondolatoktól is tökéletesen mentes állapotban. Próbáljuk csak meg, most mindjárt... Nos, hogy ment? Érthe­tő már, hogy mire akarunk kilyukadni? Az is jó, ha csak pár másodpercre sikerült most kiüríteni elménket, mert legalább rájöttünk a dolog ízére, megismerkedtünk a teljes gondolatmentesség érzésével, az abszolút nyugalommal. Mintha egy hűs kút mélyén pihenne meg az ember. Pár másodpercről indulva fokozatosan növeljük az időtartamot, először egy­két percre, majd akár tíz-tizenkét percre is. Lehet, hogy hosszú időt vesz ez igénybe, akár éveket is, míg eljutunk erre a szintre. Nem baj, a lényeg a rendszerességben rejlik, abban, hogy naponta gyakoroljunk, s ez már a kezdet kezdetétől hasznunkra válik. Hogy nevezetesen mik is ezek a hasznok? Azt vesszük majd észre, hogy jobban meg tudunk felelni a mindennapi élet kihívásainak. Nem leszünk annyira ingerültek, feszül­tek, megértőbbekké válunk, több szeretetet tudunk adni és kapni, job­ban el tudunk fogadni másokat és minket is jobban elfogadnak. Kevésbé hajlunk túlkapásra, ritkábban esünk túlzásba, nem heveskedünk fölös­legesen, higgadtabban tudjuk megvizsgálni a tényeket, mielőtt megten­nénk a megfelelő lépéseket, ráadásul mi magunk sem leszünk annyira követelőzőek, nő az önbizalmunk és teljesebbnek érezzük életünket.

Akkor is kényszerítsük magunkat, maradjunk nyugton az előre kitű­zött időtartamra, ha aznap éppen egyáltalán nem sikerül elérni azt a bizonyos teljes belső nyugalmat. Egyszer összejön, máskor meg nem, az a fontos, hogy mindennap szánjunk rá egy kis időt, először 5—10, később esetleg 20—30 percet is. (Kis ébresztőórát is használhatunk, ha az időmérés gondot okozna.) Legjobb a kora reggeli órákban időt szakítani az elmélkedésre, akkor egész napra mellénk szegődik áldásos hatása, de az sem baj, ha az ebédszünetet használjuk föl erre is, vagy ha lefekvés előtt találunk rá alkalmat. A fontos csupán az, hogy lehetőleg mindig ugyanabban a napszakban csináljuk, így agyunk szinte hozzászokik, már várni fogja a gyakorlatot, készségesebben fog együttműködni saját pihentetésében.

A meghitt percek szeretetteljesebbé teszik életünket. Segítenek a tartós belső feszültség, a mindennapi stressz elleni küzdelemben, s abban, hogy távlatában tudjuk látni a minket körülvevő világot, s benne önma­gunkat. Ha hozzászoktunk a napi pár meghitt percben a tökéletes nyugalomhoz, akkor hamarosan nem fogjuk teljesnek találni a napot enélkül.

(A relaxáció és meditáció titkait leggyorsabban a Silva-féle Agykontroll-

180

tanfolyamon lehet elsajátítani. Ez aktív meditációs módszer, ami a testi­lelki nyugalom megteremtésén kívül rendkívül hatékony technikákat is kezünkbe ad valamennyi problémánk sikeresebb megoldásához. Továb­bi információ: 142 5760, illetve Pf. 59, Budapest, 1502. (ford. megj.)

Csalás, ámítás, mellébeszélés, elhallgatás, félremagyarázás, félreveze­tés, csőbe húzás, hóhányás, becsapás, hókuszpókusz, és még hosszan folytathatnám a rokon értelmű kifejezéseket. Hogy mi bennük a közös? Az, hogy valamennyit föl lehetne használni, ha az állati termékek kerül­nek szóba. Mert ilyenekkel etetik a népeket, hogy azok aztán szépen meg is egyék az állati termékeket. Mik lennének ezek? Hús, szárnyas, hal, tej, tejtermék, tojás. Jellemző rájuk a magas fehérjetartalom és a magas ár, mert ezek a legdrágább ételek, ráadásul a legnehezebben emészthetők is. Mégis állandóan arra intenek minket, hogy egyre többet és többet fogyasszunk ezekből, noha már most is a testi szükséglet többszörösét tömjük magunkba. Pedig állati termékek túlzott fogyasztásával csak egészségünket veszélyeztetjük és halálunkat siettetjük.

Az állati eredetű ételekről egyszer már eléggé leszedtük a keresztvizet, két fejezetet szenteltünk erre a Testkontrol l című könyvben. Több, üzle­tileg is érdekelt táplálkozási „szakember" szívrohamot kapott ugyan, mikor megtudták, hogy valaki végül is (szerintem végre) leleplezte üzel-meiket, s a széles nagyközönség számára is kiderült, hogy mennyire értéktelen, egészségromboló részét képezik ezek a termékek étkezéseink­nek. Pedig ott visszafogtam magamat, nem akartam mindent egyben kitálalni, nem voltunk biztosak, hogyan fogadja az igazságot majd a közvélemény. Csupán egy szük részét említettem az egésznek, s itt is igyekszem csak arra szorítkozni, ami onnan kimaradt. Noha a hús- és tejipar által támogatott „szakértők" továbbra is elszántan védelmezik állásaikat, azért szerencsére kezdünk már átlátni propagandájuk álcázó füstfüggönyén. Csökkent a húsfogyasztás, aminek következtében keve­sebb az érelmeszesedés, visszaszorul a köszvény, alacsonyabb a vérnyo­más, csökken az emésztő- és légzőszervi bántalmak száma, javul az egészség.

184

AZ ÁLLATI TERMÉKEK MEGBETEGÍTENEK!

Sokkal inkább, mint bárki gondolná. Szinte minden betegséggel össze­függésbe hozhatók. Egyre több és nyilvánvalóbb erre a bizonyíték, s egyre több kiadványban, újságcikkben kap nyilvánosságot a tény, amin aztán nem átallanak méltatlankodni mindazok, akik sokmilliárdos zsíros üzle­tüket féltik. Én is hangot kívánok adni méltatlankodásomnak e fejezet végén, de én azon a szándékos egészségromboló károkozáson vagyok fölháborodva, amit termékeikkel okoznak, s ahogy semmibe veszik az emberéletet, míg orcátlan szemforgatással jószándékukról szeretnék meggyőzni a kárvallott nagyközönséget.

Nem állítom, hogy valamennyi érintettet a károkozás szándéka vezérli, mint ahogy ezt egyértelműen ki lehetne jelenteni mondjuk a bizonyítottan csakis gyilkos mérget előállító dohányiparral kapcsolatban álló szemé­lyekről. Nem, a hús- és tejipar számos embere bizonyára meg van győződve saját termékének ártalmatlanságáról, de bizony ők is óriási tévedésben élnek.

Tudom mit beszélek, és tisztában vagyok a müfölháborodás hatalmas viharával is, amit korábbi könyvem, a Fit for Life (magyarul Testkontroll) ellen indítottak. De nem állítottam és nem fogok állítani semmi olyat, aminek ne tudnám minden szavát bizonyítékokkal alátámasztani, nem­egyszer épp a hús- és tejipar szószólóinak, a hivatalos táplálkozástudó­sok és étrendszakértők szaklapokban megjelent közléseivel. (Mintha maguk sem lennének tisztában cikkeik tartalmával.) Igaz, nem szívesen teszem, hiszen elég támogatással meg egy kis ügyességgel bármiről bármit ki lehet mutatni — statisztikailag. Benjámin Disraeli, a tizenkilen­cedik században élt neves brit miniszterelnök szerint a hazugságnak három fokozata létezik: hazugság, szemenszedett hazugság és statiszti­ka. ,,A szakirodalomban nem található idevonatkozó utalás", szokták ki­jelenteni. Nos, az összeállított szakirodalom-jegyzékkel ennek ellenkező­jéről szeretném meggyőzni a kedves olvasót. A hivatkozási számok a szö­vegben kapcsos zárójelben szerepelnek.

Még egy szempont, mielőtt továbblépnék. Igaz, az állati termékek ellen kívánok szólni, de ez nem jelenti egyben, hogy mindenkit minden állati termék fogyasztásáról le akarok beszélni, méghozzá azonnal, máról hol­napra. Ez egyszerűen esztelenség lenne részemről, a valóságtól való vak Elrugaszkodás. Mint korábban is említettük: az eszményi felé törekedve nem szabad túllépni a lehetséges korlátait, józannak kell maradni. Még én magam sem száműztem minden állati terméket az étrendemből, noha lassan már két évtizede, hogy áttértem az egészséges táplálkozásra. Célom csupán a figyelem fölhívása a lehetséges veszélyekre, az „ellenség" ismertetése. Van ugyanis mód arra, hogy az állati termékek egy részét ésszerűen belevonjuk étkezésünkbe, bolondság lenne elvakulva, szándé-

185

kosán behunyt szemmel kihagyni ezt a lehetőséget. Nem, nézzünk körül csak jó alaposan, mielőtt az új fába vágjuk a fejszét, hogy az elérhető legnagyobb haszonra törekedve a lehető legkisebbre lehessen csökken­teni a kockázatot.

Magas koleszterin-(vérzsír)szint, érelmeszesedés, csontritkulás. Bizo­nyára mindenki hallott már ezekről a betegségekről, méghozzá sokat. Pedig azt se tudnánk, mi fán teremnek, ha nem ennénk állati eredetű ételeket, mert ez az egyetlen közös oka mindháromnak. Elképesztő az állítás? Azt meghiszem! Megelőzhetők lennének ezek a bajok? A legtelje­sebb mértékben! Hogy ez azért már túlzás? Egy csöppet sem az! És még csak a kezdetén tartok a fölsorolásnak!

Minden egészségügyi tanács, akárki is adja, tartalmazza a kérést, hogy csökkentsük a zsíros, nagy koleszterintartalmú ételek fogyasztását, és növeljük a magas természetes rosttartalmú étkek részarányát, igaz? Megcáfolhatatlan tény ugyanakkor, hogy minden állati termékben sok a koleszterin és kevés a rost, vagyis alapvető tulajdonságaik eleve homlok­egyenest ellenkeznek az ajánlással. A koleszterinről ezek után azt hihet­nénk, hogy valamilyen idegen anyag, amely alattomosan lopózik be a testbe. Szó sincs erről. Az állati és az emberi szervezetnek nélkülözhetet­len igénye van rá, az ember mája mintegy napi 2000 milligrammot állít ebből elő, ami fel is használódik valamennyi testszövetben. De a test csak saját gyártmányú koleszterinnek tudja hasznát venni, amihez — hála a májnak — akkor is hozzájut, ha egy csepp koleszterin sincs a táplálék­ban.

Tehát csak a testtől idegen, a táplálékkal bevitt koleszterin jelent gondot a szervezet számára, csak ez sodorja veszélybe az egészséget. Koleszterin csak az állati szövetekben lelhető föl, a növények világában ismeretlen ez az anyag. (981 Ez magyarázza, hogy az állati fehérje növeli a koleszterinszintet, míg a növényi fehérje kifejezetten csökkenti. |350) Alacsonyabbra kéne állítani a koleszterinszintet? A recept egyszerű ehhez, csökkenteni kell az állati termékek részarányát, helyettük több zöldség fogyasztandó.

Epekő? Oka ugyanaz a zsírjellegű melléktermék, a koleszterin. (52. 165, 294, 339| Alacsony koleszterinszintű népességben rendkívül ritka a szívbetegség. (98] A telített állati zsírok növelik a koleszterinszintet, hozzájárulnak a koszorúér-meszesedés kialakulásához, növelik a szívha­lál veszélyét. (28, 232, 147, 273| Egy tízéves vizsgálatsorozat kimutatta, hogy a hőkezelt tej rendszeres fogyasztása többféle szívbetegség oka. (30, 2371 Az állati termékek magas víztartalma a magas vérnyomás kialakulá­sához is hozzájárul. (75, 232, 299| A telített zsírok bevitelének csökken­tésére a vérnyomás is alacsonyabbra száll. (316)

A húgysav az egyik legmérgezőbb anyag, s a szervezetben a fehérjetáp­lálék, különösen a húsétel az, amiből a legtöbb húgysav fejlődik. A húgy-

186

savszint alacsony fehérjetartalmú táplálék hatására csökken. {205,292! A húgysav felelős a köszvény és némely más ízületi betegség kialakulá­sáért csakúgy, mint a húgysavas vesekövekért. Mindegyik megelőzhető és gyógyítható alacsony fehérjetartalmú étrenddel. (59, 94, 4231 A leg­gyakoribb — és igen fájdalmas — kalciumtartalmú vesekövek oka szin­tén a sok fehérjét tartalmazó táplálék. Kevesebb állati termék fogyasztá­sával ez is megelőzhető. 1113, 328, 3891

A szervezet az ételek fehérjéivel birkózik meg a legnehezebben, e küzdelemben károsodást is szenved, sok fehérje fogyasztásától megna­gyobbodik a túlterhelt vese és máj. (187) Bebizonyosodott, hogy alacsony fehérjebevitel drámaian javítja a máj-, illetve veseműködést. (161, 207, 213, 265, 4061

A gyötrelmes fájdalmakkal járó ízületi gyulladások némelyike úgy jön létre, hogy húgysavkristályok rakódnak le az ízületekben. (135, 170. 2231 Tejfogyasztás és ízületi gyulladás közötti egyértelmű összefüggésre mutat rá egy harminc évet átölelő skandináv fölmérés. (6) A szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők állapota is óriási mértékben javul, ha alaposan lecsökkentik táplálékukban a tejtermékek részará­nyát. (146, 281) Vagyis soha nem késő!

Talán még elképesztőbb, hogy a cukorbaj kialakulásában is jelentős szerepet játszik az állati eredetű ételek közismerten magas zsírtartalma. Rengeteg eset igazolja, hogy a kevés zsírt, de sok rostot tartalmazó étrend ténylegesen csökkenti az inzulinszükségletet. (27, 39,185, 274, 349, 368| Marilyn és jómagam is számtalan ilyen javulást tapasztalhattunk az elmúlt évtized folyamán. A fülcsengés, fülzúgás szintén olyan baj, melyet az állati ételek, azok magas zsírtartalma okoz.

Rák. Már maga a szó visszatetsző, ijeszt, rémiszt, félelmet kelt. Puszta hallásától is nyomasztó képzetek támadnak pokoli szenvedésről, kegyet­len fájdalmakról, tehetetlenségről, haldoklásról. Hiába halnak meg szív­betegségben kétszer annyian, mint rákban, mégis a ráktól sokkal jobban fél a legtöbb ember. Az állati termékek rákot okoznak. Ez már egyértel­műen és sok oldalról bizonyított tény, a kérdés csupán az, hogy milyen mértékben. Szerintem — a dohányzás kártevését kivéve — a rák vala­mennyi formájának létrejöttéhez hozzájárul az állati eredetű ételek kis rost- és nagy zsír-, valamint koleszterintartalma, noha ennek bizonyítása még nem teljes. Itt csak azokat a rákbetegségeket sorolom föl, melyekről ez már kétségtelenül bebizonyosodott: vastagbél-, máj-, vese-, here-, dül-mirigy- (vagy más néven prosztata-), mell-, méh- és petefészekrák. (31, 86, 106, 183, 184, 235, 250, 270, 326, 407,420!

A vastagbélrák története igen jellemző eset. Mi több mint egy évtizede igyekszünk, a Természetes Hygiénia már több mint fél évszázad óta próbálja fölhívni a figyelmet az étrend és a vastagbélrák közötti összefüg­gésre, kevés sikerrel. (9. 10, 81, 85, 118, 201, 337, 373, 374, 375, 379|

187

Viszont mindjárt mindenki elkezdett foglalkozni az üggyel, miután Rea­gan elnöknél is ilyen tünetek jelentkeztek. Az NCI (Nemzeti Rákintézet) és az ACS (Amerikai Rákszövetség) is fölhívták a figyelmet erre az összefüg­gésre, s ők is állították, hogy a vastagbélrák megfelelő táplálkozással megelőzhető. Vannak tanulmányok, amelyek ezt az összefüggést egyér­telműen igazolják. {97, 104, 248, 249, 387, 388| Mások a nagy rosttar­talmú étrend megelőző hatására szolgáltatnak bizonyítékot. {74, 182, 235, 248, 302, 395)

HÚSÉTELEKRŐL ÉS ELLENÜK

Meg tudnának jó étvággyal enni egy kölyökkutyát? Azt mondják, nagyon finom tud lenni! Csak szemlélet kérdése, hogy ki mit tart ízletes­nek, illetve mit barbárságnak. Miránk például azért néznek megbotrán­kozással egyes népek, mert képesek vagyunk fölfalni a tehenek kicsi­nyeit. Nos, melyik a barbárabb szokás?

Azt javaslom, ne olvassa tovább e részt, aki kicsit is szereti az állatokat — nem ételként, hanem mint élő lényeket. Ugyanis kénytelen leszek kegyetlen lenni ott, ahol a kegyetlen valóságot kell megmutatni. A vágás­ra kiszemelt borjak élettartama legföljebb négy hónap, de ez is földi pokol a számukra, melynek célja, hogy „szép világos" borjúhúst lehessen előállítani. Az újszülött bocikat már első nap elválasztják az anyaállattól, örökre. Szűk állásokba kényszerítik őket, általában meg is kötve, hogy ne tudjanak mozogni, mert így marad puha a húsuk. Mint minden kölyökál­latnak, így a borjúnak is hatalmas a mozgásigénye, de ezek a vágásra „kiválasztott" szerencsétlenek soha nem tudnak egy lépésnél messzebb­rejutni. A hizlalásra ítélt borjú tej helyett pótlékot kap, melynek összete­vői lefölözött tej, savó, keményítő, zsír, cukor, vitaminok és antibiotikum. Soha meg sem ízlelheti anyja tejét. Ezen a zsírtól vastag tápon tartják, hogy egyhelyt állva így gyorsabban hízzon. (A rengeteg zsír alig várja, hogy végül a húst elfogyasztó ember vérfalára rakódhasson le...) Az állat nem juthat semmi vashoz, attól ugyanis nem maradna világos a húsa. Ezért nem lát soha szálas takarmányt, de almot sem, amiből valamennyi­re fedezhetné vasszükségletét. A szerencsétlen bocik az elérhető vasszö­geket nyaldossák és az állást rágják kínjukban, míg a sötétben álldogál­nak. Ugyanis fényhez sem juthatnak, mert attól nőne a nyugtalanság, fokozódna a mozgásigény.

Vagy tizenöt hétig tart ez a tortúra, s csak azért nem tovább, mert ettől a bánásmódtól olyan betegek lesznek a borjak, hogy félő, kimúlnának vágás előtt. Jó étvágyat hozzá!

De említhetnék mást is. Hízott disznó hasi hája? Szalonna, császárhús. Apróra vagdalt szarvasmarha? Hamburger, fasírozott. Nem beszélve

188

azokról a vágóhídi hulladékokból összetákolt készítményekről, melyeket szárnyaló képzelettel kitalált álneveken próbálnak étvágygerjesztővé tenni. (Hot dog — magyarul hótt dög.) Az alma, az őszibarack viszont mindig vonzó marad az ember számára, saját nevén is.

Kellemetlen közérzetet támasztott netán az előző pár bekezdés a nyájas olvasóban? Azért történt, mert nem csupán élettanilag, de lélektanilag sem a húsevésre vagyunk beállítva, nem arra születtünk, hogy állattete­meket fogyasszunk. Kevesen képesek viszolygás nélkül saját kezűleg megölni és csorgó nyállal kibelezni állatokat. Aligha ennénk annyi húst, ha nem akadna, aki elvégzi helyettünk a dolog piszkos részét. Aztán a hűtő is elengedhetetlen, különben hamar rothadni, szaglani kezdene a hús. Ha valóban húsevő, ragadozó alap termesze tű lenne az ember, akkor a nyál is összefutna a szájban az előbbiek olvastán. De nem hinném, hogy bárki étvágyát sikerült volna fölébresztenem a föntiekkel.

Arról nem is beszélve, hogy az igazi ragadozók nyersen eszik a húst. Mi csak növényt; gyümölcsöt, zöldséget tudunk nyersen megenni. Vagy lenne akárkinek kedve egy leölt malac kifordult beleit rágcsálni? Alkati­lag meg aztán végképp nem vagyunk alkalmasak húsevésre. Hasonlít­suk össze az emberi fogazatot igazi ragadozókéval. Nézzenek csak bele egy cápa szájába, s mindjárt látható lesz a különbség. Vagy vessük össze a testi fölépítést, a karmokat az emberi körömmel, a mancsokat az emberi ujjakkal. De különbözik a nyál és az emésztőnedvek összetétele is. Az ember nyála bázikus kémhatású enzimet tartalmaz a növényekben található összetett szénhidrátok lebontására, míg a ragadozók nem ren­delkeznek ilyennel, nyáluk savas. Gyomornedvük sósavtartalma vagy tízszerese az emberének. Ez a töménység tényleg lebontja a húst. A húsevők meg tudnak szabadulni a hatalmas mennyiségű koleszterintől, s rendelkeznek a veszélyes húgysav lebontására is enzimmel, ami az emberből hiányzik. A bélhossznak a törzshöz mért aránya a ragadozók­nál mintegy három az egyhez. Az embernél ez jóval hosszabb, ennek az értéknek többszöröse, azaz ebben a tekintetben is sokkal inkább a növényevőkhöz hasonlítunk. Nincs mentség, az ember egyszerűen nem húsevésre született.

Meg kell állapítanom, sikeresen beszélték be nekünk, hogy fehérje­hiány fog föllépni, amennyiben nem fogyasztunk naponta magas fehérje­tartalmú ételeket. Azt a tévhitet is elültették a köztudatban, hogy emberi fehérje csak állati fehérjéből keletkezhet, noha az állati fehérje mindig is állati fehérje marad. Emberi fehérje ugyanis — mint minden egyedi fehérje — kizárólag aminosavakból épülhet föl. Ez annyira nyilvánvaló, hogy az egész földkerekségen nincs olyan élettannal foglalkozó tudós, aki tagadná. Ez magyarázza, hogy a legnagyobb, a legerősebb növényevök a legkevésbé sem fehérjehiány miatt akarnak kihalni. A ragadozók is csupán azért képesek az elfogyasztott állati fehérjét fehérjeforrásként

189

hasznosítani, mert emésztőrendszerük alkalmas erre, és mert nyersen eszik a húst. A sütés-főzés ugyanis kicsapja, tönkreteszi a fehérjéket. A főtt ételen tartott ragadozók előbb-utóbb megbetegszenek. De még az oroszlánt is annyira kifárasztja a hús megemésztése, ha nyers is, hogy napi húsz órát kell aludnia. Az orangután alvásigénye viszont csupán napi hat óra, igaz, kizárólag növényi táplálékon él. A fehérjék építőkövei az aminosavak. A zöldségekben és a gyümölcsökben föllelhető min­den olyan aminosav, amire csak szükség lehet emberi fehérje föl­építéséhez. Aki kételkedne, az próbáljon csak megbirkózni egy ezüsthá­tú gorillával. E távoli rokonunk csak háromszor nagyobb az embernél, de legalább harmincszor erősebb. Könnyűszerrel föl tudna fordítani akár egy autót is. Honnan szerzi a fehérjét? Kizárólag gyümölcsből és bam­buszlevélből!

A TEJ ÉS TEJTERMÉKEK ESETE

Szeretném látni azt az embert, aki széttép egy nyulat, (ha ugyan el tudja kapni,) befalja nyersen, mindenestül, húst, csontot, belsőségeket, majd kiballag a legelőre, nekifekszik egy tehén tőgyének, hogy leöblítse azt néhány korty tejjel. Hogy mindez nem igazán étvágygerjesztő? Nos. azért találják ízléstelennek a leírást.mert természetes hajlamaink soha nem késztetnének ilyesmire. Aki nem kapta meg idejében az anyatejet, annak bizony már késő lesz ezt felnőttkorban pótolni, pláne nem tehén­tejjel! A tehéntejtől a legtöbb ember megbetegszik. (121) Más faj tejét fogyasztani egyszerűen ellenkezik a Természet törvényeivel.

Igaz, ravaszságokkal, féligazságokkal olykor megpróbálnak meggyőzni minket az ellenkezőjéről. „Kalcium, ahogy a Természet kínálja!", szól az ismert tejhirdetés, csak azt mulasztották el hozzátenni: „a kis marhák­nak". Mert tehéntej kizárólag a bociknak való! Elválasztás után a tinó sem tér vissza a szopáshoz, neki van ehhez elég esze. Nekünk sajnos nincs, mi úgy hisszük, aggkorig tejen kell élni, s szoptatós dajkának ehhez a tehenet választjuk.

A természetes körülmények közt élő emlősök két alapvető dologban feltétlenül következetesek, ami alól sajnos, az ember kivétel.

1. Nem fogyasztják más faj tejét. (Ez alól nemcsak az ember kivétel, de az ember által fogságban tartott állatok is. Nem csoda, hogy ők is mindenféle emberi betegséghez hasonló nyavalyáktól szenvednek.)

2. Elválasztás után nem fogyasztanak tejet. A tej kizárólag a saját faj fiatal egyedeinek számára való, s ezt a szabályt maguktól sohasem hágják át.

Hogyan lehetséges, hogy épp az emberi faj, amelyiknek legfejlettebb az agya, épp mi nem tudjuk ezt ésszel fölérni? A tej és tejtermék megbetegít.

190

káros, szenvedést okoz. Csak erre alkalmas, és túlságosan Is jó hatásfok­kal. A táplálkozástudománnyal foglalkozó „szakértők", akik a tények semmibevételével a tejipar szócsöveként ennek ellenkezőjét hirdetve a tej és tejtermék fogyasztását ajánlják, nem csupán az ártatlan közvélemény félrevezetésében vétkesek, de abban is, hogy egészségünket veszélyeztet­ve félretájékoztatnak egy olyan szakterületen, amelyikhez állítólag érte­niük kellene.

Nem tudom, mi készteti őket, a hozzá nem értés, a lustaság, a nemtö­rődömség, a pénzhajhászás, esetleg mind együtt, de óriási mértékben visszaélnek a beléjük vetett bizalommal. Kiárusítják az emberi egészsé­get, saját hasznukra, bűnös módon, hisz nem újkeletü felfedezésekről van szó. Az állati eredetű ételek (köztük a tej és tejtermékek) káros hatása évtizedek óta ismert. Az eddig említett bizonyítékokat továbbiakkal is kiegészíthetem, nem kell hozzá más, csak józan ész és a tudományos szakirodalom tanulmányozása.

Az újszülött borjú úgy 45 kg, egyéves korára el szokta érni az egy tonnát. Hát erre való a tehéntej: nagyon rövid idő alatt nagy csontú, hatalmas állat fölnevelésére, s a legkevésbé sem az embernek. (Igaz, néha emberben is látni olyat, aki megjelenésében félelmetesen közel jár ehhez.) Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy tejtermékek fogyasztása mellett képes lehet egészséges fogyásra! De ez csupán egyike a tej hátrányos hatásainak. Mert van még rengeteg, azt sem tudom, hol folytassam.

Az ételek közül a tej az, ami a legtöbb nyálka kiválasztására kényszeríti a szervezetet. Ez a sűrű, tapadós nyálka betakarja a finom nyálkahártyá­kat, elzárja a hörgőket, zavarja a légutakat, köhög, krákog, kínlódik és megbetegszik tőle az ember. Szénanátha, asztma, hörghurut (bronhitisz), meghűlés, arcüreggyulladás, orrdugulás, középfülgyulladás — mind olyan betegség, melyek leggyakoribb kiinduló oka a tej. A legtöbb túlérzé­kenységi tünetet szintén a tejtermékek váltják ki, szinte minden allergiá­val foglalkozó szakkiadvány említi a tejet. {36, 37, 73,153, 264, 377|

A szakterület tekintélyes kutatói közül szeretnék megemlíteni két tudós orvosdoktort, Dr. William Ellis urat, aki nyolcvanas éveiben jár, és Dr. N. W. Walker urat, aki 1985-ben természetes halállal hunyt el — 109 éves korában. A tejről és tejtermékekről alkotott véleményük egybehang­zóan lesújtó. Mellkasi fájdalmak, szívpanaszok okaként több esetben egyértelműen ezek voltak felelősek. Dr. Ellis fölhívja a figyelmet, hogy már 200 éve ismert a tejfehérje fejfájást kiváltó hatása. A Nature című (a legtekintélyesebb) tudományos folyóirat 1974. július 6-i számának egyik cikke egyes sajt- és túróféleségekben föllelhető fehérjéket okolja a migrén létrejöttéért. Magam is esetek százaiban tapasztaltam, hogy a tejtermék­fogyasztás elhagyása, vagy egyszerű csökkentése megszüntetett korábbi rendszeres fejfájást.

191

Akinek gyermeke gyakran betegszik meg fülfertözésben, kérem, figyel­je meg a kicsi étrendjét. Bármibe lefogadnám, hogy rendszeresen kap tápszert, vagy tejet az a szegény gyerek, esetleg mindkettőt. (Csaknem két évtizednyi tanácsadói gyakorlatom alatt csupán egyetlen kivétellel találkoztam.) Szerencsére könnyen és veszély nélkül erről is bárki meg­győződhet, maga és gyermeke nagy hasznára. Csak abba kell hagyni (vagy erőteljesen csökkenteni kell) a tehéntej itatását, és hamarosan megszűnik a „hajlam" ezekre a panaszokra. Talán lesz még egy fülgyul­ladása, esetleg pár napig még folyni fog a kicsi orra, amíg a kis szervezet megszabadítja magát a korábbi tejfogyasztás maradékaitól, de utána meg fog szűnni a baj, amiről korábban azt hittük, hogy élete természetes velejárója. Nem, sem az eldugult, váladékozó orrba, sem a fájós fül miatti folytonos sírásba nem kell beletörődni, ilyen egyszerű módon mindkettő megszüntethető. Százszámra tapasztaltunk személyesen is ilyen, megle­pően gyors gyógyulást.

„ N a és a kalcium?", szokták ilyenkor kérdezni. Vissza fogok még térni rá, most csak annyit: nem hiába költött annyit a tejipar reklámra. Az ilyen kérdésekből kiderül, rábeszéléssel és megfélemlítéssel remekül sikerült tévhiteket elterjeszteni a köztudatban, saját hasznukra és a közegészség romlására. De hadd biztosítsak mindenkit: a tehén sohasem iszik tejet, mégis hozzájut a kalciumhoz, ami tejében található. Az embe­rek szokásos ételei is elegendő kalciumhoz juttatnak, ugyanakkor a tej a legkevésbé sem alkalmas emberi tápláléknak, még kalciumforrásként sem.

Említettem, a tej magas zsír- és koleszterintartalmú, rost ugyanakkor egyáltalán nincs benne, vagyis valamennyi számításba vehető szempont­ból nézve egészségtelen. A számtalan tudományos bizonyíték és minden józan meggondolás ellenére erről a tehéncsecsemőtápról mégis sikeresen elhitették, hogy elengedhetetlen az emberiség életben maradásához. Mit gondolnak, végülis kinek az érdekeit szolgálja mindez? A miénket, a fogyasztókét?

A tej két fontos összetevőjének, a laktóznak és a kazeinnek lebontásá­hoz külön enzimek szükségesek, laktáz az egyikhez és remiin a másik­hoz. Hároméves korra már nem található rennin az emberi emésztőszer-vekben, s a laktáz enzim termelődése is csupán keveseknél folytatódik e kor után. Az úgynevezett „laktóz (tejcukor) -összeférhetetlenség" tehát nem valami különleges, örökletes ártalom, hiszen az emberiség 98 %-a „szenved" ebben a „betegségben", aminek gyógyítása nagyon egyszerű lenne; a Természet törvényeinek engedelmeskedve föl kell hagyni laktáz emésztőenzimet igénylő ételek, vagyis tej és tejtermékek fogyasztásával. E természetes megoldás helyett a tejipar mellé a gyógyszeripar is gyorsan fölzárkózott, piacra dobtak olyan vegyszereket, amelyek segítenek a laktóz, a tejcukor megemésztésében. Mintha nem fogyasztanánk már

192

amúgy is elegendő orvosságot: csak az Egyesült Államokban több, mint 25 millió pirulát ó r á n k é n t !

A tej fehérje alkotórészét hívják kazeinnek. Talán máshonnan is isme­rős a szó? Igen, jó nyomon járnak, ebből készítik a kazeinenyvet, egy roppant erős faragasztót, amit elsősorban asztalosok használnak. És ezt akarják megetetni velünk! Ragacsos (sajtos) szendvics és enyv(túró)gombóc. Jól hangzik? A tehéntej kazeintartalma 300 százaléka az anyatejének. Ember számára mindez egyszerűen emészthetetlen. A kazein baktériu­mos lebomlásának melléktermékei viszont vastag, nyúlós nyálkává áll­nak össze, ami a nyálkahártyákra tapadva eltömíti a testet. Már említet­tük a kérdés világszerte ismert szakértőjét, dr. N. Walker urat, aki egyben a belső elválasztású mirigyrendszer kutatója is. Szilárd meggyőződése, hogy a pajzsmirigy több rendellenességének, például a golyva (strúma) kialakulásának közvetlen kiváltója a tehéntej kazeinje. Azt is kimutatta, hogy a hőkezelt, pasztörizált tejből készült termékek még inkább előidé­zik a bajt.

A gyomorfekélyt sokáig tejes étrenddel akarták gyógyítani, noha a Természetes Hygiénia szakértői évtizedek óta hangoztatják e módszer lehetetlenségét, hisz épp a tej és tejtermék az, ami a legtöbb sav kiválasz­tására késztetik a szervezetet. A kezdeti lehurrogás és elhallgatás után ma már végre eljutottunk oda, hogy a hivatásosak sem ajánlanak ilyen őrültséget. A tej és tejtermék ugyanis kifejezetten súlyosbítja a gyomorfe­kélyt. (171, 199, 272|

A vastagbélgyulladás szintén egy rettenetesen fájdalmas betegség, sokszor előfutára a vastagbélráknak. A tejtermékek fogyasztása — más nagy fehérjetartalmú ételekhez hasonlóan — vastagbélgyulladást válthat ki, de drámai javulás áll be, ha törlik ezeket az étrendből. {317, 382, 419)

Friss fölmérések azt mutatják, hogy Olaszország északi részében 60 %-kai több a dülmirigyrák, mint délen. A szembeötlő különbség okát a tej és sajt nagyobb arányú fogyasztásában találták meg. (370)

Hirtelen csecsemőhalál tünetegyüttese. Szívszorító a puszta gondolat is, hogy a gőgicsélő kisbaba egyik pillanatról a másikra meghalhat. A baj nem vezethető vissza egyetlen okra, de a tehéntej fogyasztása szinte kivétel nélkül mindig belejátszik e szörnyű és halálos betegség létrejötté­ben. 1100, 242, 280, 3901

Oly sok betegség függ össze a tejfogyasztással, hogy inkább azt nehéz megtalálni, amelyikkel nincs kapcsolatban. Például a titokzatos eredetű szklerózis multiplex áldozatai elsősorban a világ azon részein találhatók, ahol a csecsemőket inkább tápszeren tartják, mint anyatejen. {7,21} Az Oregon Egyetem egyik orvosa már harminc éve kevés állati fehérjét tartalmazó étrendet alkalmaz a kezeléshez, ami sokat segít szklerózis multiplexes betegein.

A korszerű feldolgozóipar „áldásai" nélkül még mindig egészséges

193

ételeken élnénk, olyanokon, amiket a Természet rendelt számunkra. A többi emlőshöz hasonlóan az ember is csak saját fajának tejét fogyaszta­ná, s azt se tovább, mint a csecsemőkor vége. De hát ott van a többmilliár­dos üzlet, amelyik semmitől nem riad vissza, ha a nyereségről van szó. E. V. McCollum professzor ,,A táplálkozástudomány legújabb ismeretei" (The Newer Knowledge of Nutrition) című könyvének korábbi kiadásai­ban kihangsúlyozta, hogy a tejfogyasztás nem létszükséglete az ember­nek. Fölhívta a figyelmet a kelet-ázsiai példára, ahol a tej egyáltalán nem járatos étel, sohasem élnek vele. A táplálék alapja ott elsősorban rizs, szója, édesburgonya, bambuszrügy és más zöldség, mégis szembeötlő, mennyire kivételesen egészséges, erős, kitartó, munkabíró a táj népessé­ge. Csontozatuk ép, fogazatuk világviszonylatban is a legjobb, ami feltét­lenül az ő javukra szól a tejfogyasztó népességekkel való összehasonlítás­ban. Igazán sajnálatra méltó, hogy a professzor úr ezeket a részeket kihagyta könyvének újabb kiadásaiból, nem tartotta őket többé fontos­nak közölni. Miért tehette? Az mindenesetre tény, hogy időközben a National Daily Products Company (Nemzeti Tejipari Vállalat) magas fizetéssel saját szakértőjeként alkalmazta őt. ¡336) Ez is olyan eset,

amikor a mindenható dollár oltárán az áldozat az egészség.

PASZTÖRIZÁLÁS: SZÉLHÁMOSSÁG HŐKEZELÉSSEL

Elhinnék-e, hogy van már olyan bomba, ami egy városban csak az ellenséget öli meg, de sértetlenül hagyja ott élő híveinket? Mert ehhez hasonló képtelenség az, hogy lehet olyan hőkezelést alkalmazni, ami a tápláléknak csak a számunkra káros összetevőit öli el, a hasznosakat meg érintetlenül hagyja. Ez utóbbi hazugságot mégis sokan elhiszik, mert az a furcsa természete van a hazugságnak, hogy igaznak tűnik, ha elég sokan, elég hangosan és elég gyakran elismétlik. Hát ez a helyzet a pasztörizálással is.

A pasztörizálás talán a legnagyobb létező szemfényvesztés, az egész könyvet megtölthetném ellene szóló érvekkel. Vagy tévedés áldozatai, vagy szélhámosok, akik azt állítják, hogy hasznos.

Ráadásul azzal vádolják ellenfeleiket, amit ők maguk követnek el. Mint a régi cowboy-filmekben, amikor a gazfickó a törvény előtt megpróbálja saját bűneit a gáncs nélküli főhős nyakába varrni. Azok a kitalált történetek is vérlázítóak voltak, de ez most maga a valóság, itt nem babra megy a játék, hanem az egészségünkre! Ugyanis mindaz a rossz, amit a tejről elmondtam, megsokszorozódik, ha még pasztőrizálják is.

Magam nem iszom tejet, s nagyon kevés tejterméket fogyasztok, de pusztán a gondolat is elképeszt, hogy bármilyen étel egészségesebb lenne hőkezelve, mint nyersen, természetes, élő állapotában. A magas hőmér-

194

séklet pusztít, gyilkol! Az élő sejt lényegi összetevői az enzimek, ezek 55 °C foknál tönkremennek. A pasztörizálás 75 °C fölött történik, ezen a hőmér­sékleten minden élő anyag elhal.

Tegyünk ki ilyen hőhatásnak egy szelet görögdinnyét, egy rügyet, egy virágot, s nem marad más belőlük, mint értéktelen, használhatatlan, holt anyag. Pasztörizáláskor ugyanez történik a tőgymeleg tehéntej eleven tápanyagaival — mert van benne tápanyag, csak éppen nem embernek, hanem borjúnak való. De hőkezelés után minden elpusztul, a tejben is, és halott étel nem adhat életet.

A pasztörizálás eredeti célja a tej tisztítása lett volna. Az ezernyolcszá­zas évek végén hirtelen megnőtt az igény a tej iránt, s egyre silányabb, egyre tisztátalanabb tej került a fogyasztókhoz, ami természetesen has­menéshez és más különféle betegségekhez vezetett. Csakhogy a piszkos ellentéte a tiszta, nem pedig a ,,pasztörizált"! A pasztörizálástól a rossz tej még ugyanolyan rossz marad. A nyers tej legalább megsavanyodásá-val jelzi, ha elkezd romlani. A pasztörizált egy darabig alattomosan épnek mutatja magát, noha már rég nem az, majd később ráadásul rothadni kezd, nem is savanyodni. így aztán sokkal nagyobb a veszélye romlott tej fogyasztásának, mint nyers tej esetén. A pasztörizált tej már rég romlott lehet, jóval azelőtt, hogy szagáról föl lehetne ismerni. Ittak már egyáltalán valaha friss, tőgymeleg tehéntejet? Ugye, hogy még az íze is egészen más?

A pasztörizált tej eleinte nem ízlett senkinek, undorodott tőle, aki az eredeti tej ízéhez szokott. A macska, a kutya nem fogadja el a pasztörizált tejet, hacsak nincs nagyon kiéhezve, és előbb-utóbb megbetegszik tőle. A patkány sem szívesen fogyasztja, pedig igazán nem a válogatósságáról híres. Kutyakölyök, kismacska, malac megbetegszik, illetve elhullik a pasztörizált tejtől. 1336} Tíz esetből kilencben elpusztultak a felnőtt kor elérése előtt a kizárólag pasztörizált tejen nevelt borjak is, pedig legin­kább nekik lenne való a tehéntej, ha nem tennék tönkre ezzel az eljárás­sal! |245, 344) Egészségünknek árt, de a tejföldolgozó iparnak a hőkezelt tej óriási lehetőséget jelent! Nem savanyodik. nehéz, észrevenni ha meg­romlik, így tovább tárolható, közben még szállítható is, eljuttatható új fogyasztókhoz, akik esetleg nem is tudják, milyen az igazi. Az üzletnek tehát használ, de csak annak, az emberek továbbra sem nagyon szeret­ték. A tejgyárosok viszont egyre szorgalmazták a hőkezelést, megpróbál­ták kötelezővé is tenni, és mellette igyekeztek megdolgozni a közvéle­ményt, minden lehetséges eszközzel. Sajnos ma már mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy ki is nyerte meg ezt a csatát. Alig száz év alatt a tejipar a semmiből hatalmasra növekedett, az élelmiszergazdaság óriásává, amit elsősorban a pasztörizálás elterjesztésének tudhatnak be.

A hatóság által is rendszerint erősen támogatott, vagy egyenesen kötelezővé tett pasztörizálás ellen a kezdet kezdete óta harcolnak a kelletlen fogyasztók, a táplálkozástudósok, (akik csak később, a megfele-

195

lő anyagiakkal történt „meggyőzés" hatására álltak át az ellentáborba), de kevés sikerrel, hisz tudjuk, manapság bizony elég nehezen lehet hozzájutni friss tejhez. A fogyasztók korán fölismerték a pasztörizált tej hátrányait: kellemetlen íz, hőkezeléssel álcázott romlott tej forgalmazása, hasmenéses csecsemők {2111, s hosszú távon idült betegségek kialakulá­sa.

Azt állítják, hogy a pasztörizálás egészségessé teszi a tejet. A legkevés­bé sem! Veszedelmes, nem egyszer halálos méreggé! A már említett 109 éves úriember, Dr. N. W. Walker világéletében könyörtelenül küzdött a pasztőrözés ellen, egyszerűen „szemenszedett félrevezetésnek" titulálta, miszerint ez az eljárás megelőzné a járványt. Diet and Salad Suggestions (Étrend és salátaajánlatok) című könyvében 12 olyan halálesetről ad hírt, még 1928-ból, ami közvetlenül a pasztörizált tej számlájára írható. 1927-ben a kanadai Montreal városában 533-an haltak meg pasztörizált tejtől. Dr. William Ellis két évig folytatott kutatásokat ezen a területen, melyek eredményeként leszögezhette, hogy a pasztörizált tej egyértelműen sok­kal rosszabb, mint a friss, mert a hőkezelés elöli az életfontosságú enzimeket. Egy másik, 10 évig végzett tanulmány bebizonyította, hogy a pasztörizált tej fogyasztása közvetlen kiváltója a szívbetegségek legtöbb válfajának. 1945-ben 450 fertőzést tulajdonítottak nyers tejnek, ugyan­akkor 1492 megbetegedés történt pasztörizált tej miatt. |257) 1982 jú­niusában az USA három délkeleti államában 170 hasmenéssel, lázzal, főfájással, alhasi fájdalmakkal és hányingerrel járó megbetegedést je­gyeztek föl. Az ok? Pasztörizált tej. {31)

Patkányokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a fogazatra gyako­rolt állítólagos jó hatás szintén nem állja meg a helyét. A kísérleti állatok három csoportja közül az első szabvány patkánytápot kapott, itt átlago­san egynél is kevesebb odvas fog alakult ki állatonként, egész életük alatt. A következő csoportot finomított cukorral édesített tápon tartották, aminek következtében 5,5 foglyuk/patkány lett ez a szám. A harmadik, pasztörizált tejjel táplált csoport esetében az érték 9,5-re ugrott, ami csaknem kétszerese a finomított cukor okozta odvasodási aránynak is. (359) A „Lancet", a tekintélyes orvosi szaklap szerint épebb lesz annak a gyereknek a fogazata, aki pasztörizált helyett nyers tejen nevelkedett. {168| Ugyanitt arról is beszámoltak, hogy a tüdőbajjal szembeni ellenál­lás hatásosabb nyers tejjel való táplálás esetén. Egy 1933-as fölmérés szerint erőteljesebben növekedtek a nyers tejet fogyasztó gyerekek, mint akik pasztörizáltat ittak. {2111

Dr. Francis M. Pottenger 900 macskán folytatott kísérletét már említet­tem a nyolcadik fejezetben, de ott szándékosan nem szóltam arról, mi is volt tulajdonképpen az állatok tápláléka. Nos, hús és tej, főve, illetve nyersen. Szépen fejlődtek, ha mindkettőt nyersen kapták, de megbete­gedtek és elhullottak, ha főzve. És most kapaszkodjanak meg! Ugyanaz

196

az elkorcsosulás akkor is jelentkezett, ha a húst nyersen kapták ugyan, és csak a tejet hökezelték számukra. Macskakísérleteivel pár­huzamosan dr. Pottenger ugyan csak három csecsemő fejlődését kísérte figyelemmel, de észlelése talán így is elgondolkoztató. Az anyatejen, illetve nyers tehéntejen tartott első két kisbaba egészségesen fejlődött, míg a pasztörizált tejjel táplált gyerek apró maradt, beteges volt, s nyolc hóna­pos korára asztmás lett. |336|

Hát ennyire „egészséges" a pasztörizált tej. „ V a n itt erő, van itt izom, pasztörizált tejet iszom"? Szó sincs ilyesmiről! A pasztörizált tej rombol és öl. Mindezt persze igyekeznek eltitkolni, nem kötik a nagyközönség orrára, mert hatalmas haszontól esnének el a tejipar érdekeltjei. Inkább azt akarják bemagyarázni, hogy termékeik mily „egészségesek", de még inkább azzal fenyegetnek, (a megfélemlítés mindig is hatásosabb), hogy megbetegszünk a pasztörizálatlan tejtől. Holott az igazság ennek épp az ellenkezője!

Persze taktikájuknak része az ügyes álcázás is. Egyik érvük, hogy meg kell szabadítani a tejet a szalmonellától. Mintha a szalmonella valami különleges dolog volna. Szép nagy átejtés az egész! A szalmonella szinte mindenhol jelen van körülöttünk, a szőnyegben, a hajban, a nyálkahár­tyán, az emésztőcsatornában és a legtöbb ételben is, elsősorban a húsok­ban. Ráadásul a pasztörizálás egyáltalán nem jelent biztonságot a szal-monellás fertőzés ellen. Például 1978 októberében kitört egy szalmonel-lajárvány Arizona államban. Hatvanhatan betegedtek meg tőle, olyan ellenőrzötten szabályos módon pasztörizált tejtől, amelyről kiderült, hogy szalmonellatartalma a megengedett szint huszonháromszorosa. |262}

A Természet minden emlős faj tejét nyers, közvetlen fogyasztásra találta ki. Csak nyers tejet és abból készült ételeket használjunk, ha már tej és tejtermék fogyasztására adjuk a fejünket. A friss tej bizton­ságosabb, mint a pasztörizált. A „pasztörizált" nem azt jelenti, hogy az egyben tiszta is, csupán annyit, hogy hőkezelt. A pasztörizált termékben ugyanúgy lehet még szőrszál, korom, por, izzadság, trágya, apró rovar, a hőkezeléstől mindez még benne marad. A piszkos tej veszélyes, akár nyers, akár pasztörizált. A tisztasággal kell elsősorban törődni! De ezt a fontos szempontot jó mélyre elásta az öncélú tejipari propaganda. Egy­szerűen mindenkit ostobának tartanak, s el akarják hitetni: a Természet rosszul gondoskodott rólunk, őrájuk szorulunk. A legnagyobb fokú or­cátlanság ez a részükről, amit csak el lehet képzelni.

197

ÉS A MÉSZ, A KALCIUM?

Biztos sokukban ez a kérdés ágaskodik most, hiszen ki szeretne csontritkulást, kihulló fogakat, sérülékeny csontvázat? Nem kell aggód­ni, senkinek sem szántam ilyen sorsot, épp ellenkezőleg! Vigyázat! A kalcium körül is többmilliós üzlet alakult ki, amelyik meg akarja őrizni önmagát, bármi áron. Jó lesz alaposan megvizsgálni minden ezzel kap­csolatos, közkézen forgó ismeretet. Könnyen lehet, hogy a gátlástalanul öncélú hírverés terjesztette, és semmi köze a valósághoz. Pletykaként terjed a félretájékoztatás és a rémhír. Az utóbbi években a tömegtájékoz­tató eszközök, a mészhiány, a csontritkulás betegségét egyre gyakrab­ban emlegetik, elefántot, rémisztő szörnyet csináltak belőle, amitől min­denkinek rettegnie illene, elsősorban idősödő hölgyeknek. Az ijesztgeté­sek szerint akár biztosak is lehetnek abban, hogy előbb-utóbb lesújt rájuk, hacsak nem vesznek magukhoz naponta megfelelő mennyiségű többletkalciumot. A tejipar dollárok millióit költi csak annak elhitetésére, hogy napi ennyi meg annyi tejet kell legalább elfogyasztani ahhoz, hogy megmeneküljünk ettől a veszedelemtől, s hozzá annyi tejterméket, amennyi csak elfér a hasunkban.

Ne dőljünk be! Épp az ellenkezője az igaz, legtöbbször a tej és tejter­mék a csontritkulás oka! Tudom, nehéz lehet elhinni, hiába szól mellet­te tudományos bizonyítékok garmadája, ha ugyanakkor a tejipar nem sajnál semmi pénzt, csak hogy elleplezze a dolgot. Elvégre az üzlet az üzlet! De ami számomra valóban elképesztő, az a táplálkozástudomány hivatásosainak hozzáállása, akik közül sokan tejterméket ajánlanak a csontritkulás gyógyítására. Nehéz elhinnem jóhiszeműségüket, amikor saját szakfolyóirataik és saját kiadványaik is oly sokszor ennek ellenke­zőjéről számolnak be.

Csontritkulás, orvosi nevén oszteoporózis. Mi is ez? Mi okozza? Mit lehet tenni ellene? Vizsgáljuk meg kicsit a kérdést.

A csontban található ásványok leggyakoribb eleme a kalcium és a foszfor. Az ásványok egy fehérjében gazdag anyagba ágyazva alkotják a csontokat, fogakat. A kalcium — különböző okok miatt — eltávozhat a csontból, apró üregeket hagyva maga után, melytől a csont törékennyé, szerkezete szivacsossá válik. Ez odáig fajulhat, hogy egy tüsszentés is bordatörést okoz, egy barátságosnak szánt hátbaverés is halálos lehet. Porlik, törik, mint az épnek kinéző, de szúrágta fa. Súlyos baj, csak az Egyesült Államokban tizenöt-húszmillió az érintettek száma, s évente vagy tizenötezren halnak meg emiatt combnyaktörésben. ¡991

Mintegy négymilliárd dollár az éves forgalma annak az üzletnek, amely

a csontritkulásnak köszönheü létét. A kalciumpótlékok terjesztői a menny­országban érezhetik magukat, jól megy nekik a bolt. Szinte a semmiből egyszerre csak megrémisztett nők milliói tolonganak az ..újnál újabb

198

készítmények" után, egyre több élelmiszeren található „kalciummal dúsítva" varázsfölirat, ezt csilingelik országszerte a pénztárgépek. Savlekötő tab letta kalciummal, hashajtó kalciummal, szénsavas üdítő kalciummal, kalciumos liszt, kenyér és gabonakészítmények, vitamintabletták kal­ciummal, láthatják, van bőven, lassan már mindenhez kalciumot fognak adni. Pedig — mindjárt el is magyarázom — az így bevitt kalciumtöbblet sokkal több bajt csinál, mint amennyi hasznot!

Mi okozza a csontritkulást? A legtöbb bajhoz hasonlóan ez sem vezet­hető vissza egyetlen okra, több tényező együttesen idéz elő csontritku­lást. Szép is lenne, ha ilyen egyszerűen lehetne gyógyítani, de tudomá­nyos tanulmányok tucatja tanúsítja, hogy a pótlólagos kalciumbevitel még nagy adagokban sem tudja megállítani a kalcium távozását a csontokból. (17, 25, 90, 143, 234, 260, 269, 329, 362, 405, 416} Gondoljunk csak bele! A többmilliárdos üzlet vidáman virágzik, nyomják a kalciumot, etetik velünk a meszet, noha feketén-fehéren bizonyított, hogy nem segít, sőt, káros! A legtöbb ilyen ásványpótló készítmény csontfőzetből, vagy — a szó szoros értelmében — dolomit ásványból készül, így gyakran tartalmaznak káros anyagokat is, ólom-, arzén-, higany- és más mérgező fémvegyületeket. (3091

Nem a mennyiséggel van ugyanis a gond, egész egyszerűen hozzá lehet jutni elegendő kalciumhoz, s a túladagolás nem segít, a többlet csak kárba vész, ahogy hiába is szeretnénk mondjuk egy liter folyadékot kétdecis pohárban fölfogni. Ráadásul — a folyadékkal ellentétben — a bevitt kalciumtöbblet nemcsak kárba vész, de okoz is komoly károkat, súlyos következményekkel. Egyértelműen kimutatták, hogy a kalciumot a szervezet nem képes egyszerűen kiválasztani, ezért a véráramból olyan helyekre rakódik le, ahol semmi keresnivalója, mint a lágy szövetek, az érfalak, a bőr, a szem, az ízületek, a belső szervek. A kalcium a vérzsírral, a koleszterinnel együtt merevvé teszi az érfalakat, ráncosítja a bőrt, az ízületekben rettenetes fájdalmakkal járó ízületi gyulladáshoz vezet, a szemben lerakódva zöldhályogot okoz, a vesében vesekő képződéséhez járul hozzá. (108, 117, 204, 249, 310} Nehogy azt higgyük hát, hogy a többletkalcium egyszerű, ártalmatlan óvintézkedés, veszélytelen megelő­ző rendszabály! Nem, a túl sok kalcium a szervezetben kifejezetten veszedelmes, meszesedéshez vezet, betegségeket hoz létre.

Akkor hát végül is mi okozza a mészhiányt, a csontritkulást? íme néhány a lehetséges kiváltó tényezők közül.

Dohányzás. Nem is csodálom, hogy számtalan más egészségromboló hatása mellett a dohányzás ebből a szempontból is káros. Arról van szó, hogy a szervezet számára roppant fontos a kémhatás kényes egyensúlyá­nak állandó fönntartása. A dohányzás révén rengeteg méreg támad a testben, amelyek erősen savasak, ezek semlegesítésére kell a kalcium, a

199

lúgos kémhatású mész, s szükség esetén a szervezet a csontokból, a fogakból is elvonja ezt az anyagot. {110, 3541

Szeszes italok. Az alkohol akadályozza a kalcium fölszívódását, azál­tal, hogy rongálja a máját, ami így kevésbé képes D-vitamin mozgósításá­ra. A D-vitamin a kalcium-anyagcsere szabályozásának fontos anyaga. Mennél többet iszik valaki, szervezete annál kevésbé lesz képes egészsé­ges csontozat kiépítésére, illetve fönntartására. (60, 354|

Koffein. Kávéban, teában, szénsavas üdítőkben, csokoládéban talál­ható, továbbá számos vény nélkül kapható gyógyszernek is hatóanyaga. Ez a szer megduplázza a test kalciumkiválasztását, amit több tanulmány is tanúsít. ¡146, 172, 243)

Szénsavas üdítők. A főbűnös ebben az esetben a foszforsav nevű vegyület, amelyet a legtöbb üdítőhöz gátlástalanul hozzákevernek, a jobb habzás végett. Úgy készül, hogy kénsavat foszforral kezelnek. Gondolják, hogy tényleg ilyen maró kénsavkészítmény lesz az, amire igazán vágyik az érzékeny emberi gyomor? Pláne gyermekeink gyomra, akiket oly könnyű szívvel itatunk ilyen kotyvalékokkal? Nos, így gondoskodnak rólunk a drágalátos üdítő(?) gyártóink.

Meg kell érteni, hogy a kalcium nem önmagában hat, csupán építő­elem, amit a többi ásványi anyaggal összhangban hasznosít testünk. A foszfor például szintén roppant fontos eleme az élő anyagnak. Kettő az egyhez lenne a helyes kalcium-foszfor arány a táplálékban, a foszfor javára. Túl sok foszfor fogyasztása esetén szervezetünk a csontokból fog kalciumot elvonni a vérárammal, hogy helyreállítsa a megfelelő egyen­súlyt, különben a belső kémhatás eltolódása a savasság irányában élet­veszélyes helyzetbe sodorna. (Hogy az üdítőkön kívül még miben találha­tó sok foszfor? Eltalálták! Hús, tej és tejtermék! A hús például hússzor annyi foszfort tartalmaz, mint kalciumot. (146) Kér még valaki hambur­gert?)

Só. Ez a maró hatású anyag szinte minden eledelünkbe befészkelte már magát. Különösen sok található belőle állati eredetű termékekben, nem beszélve azokról a tonnákról, amiket mi magunk hintünk ételeinkre. Az egyik folyóiratban az alábbi találó állításra leltem: ,,Az egyenlet egysze­rű. Mennél több a só, annál nagyobb lesz a kalciumkiválasztás." {298!

Savlekötö szerek. Többségük alumíniumot is tartalmaz, amire azon­nal több kalcium kiválasztásával válaszol a szervezet, fokozva a cson­tokban a mészhiányt. {125} A gyomornedv sósavtartalma segíti a kal­cium fölszívódását, de a savlekötő szerek épp a sósav semlegesítésével

2 0 0

hatnak. 1144) Legegyszerűbb az ételek megfelelő társításával szükségte­lenné tenni minden savlekötő készítményt.

Túl kevés testmozgás. Rengeteg tudományos értékű közlemény teszi kétségtelenné, hogy a testmozgás erősíti a csontrendszert is, míg hiánya gyengíti, csökkenti a csontok tömegét. (12, 18, 19, 120, 142, 173, 277, 352, 415) A testgyakorlás a már kalciumhiányos csontot is újra egészsé­gessé teheti. A csont is élő anyag, ha anyagcseréje lassabb is. Edzéssel fejleszthető, mint az izom, fizikai terhelés hatására a csonttömeg is nő.

Kevés napfény. A D-vitamin roppant fontos szerepet játszik az anyag­cserében, a csont anyagcseréjében is. Mivel a D-vitamin legfontosabb és legjobb forrása a napfény, ezért nem lesz nehéz belátni, milyen hasznos egy kevés, de rendszeres, mindennapi napozás a csontritkulás megelőzé­sére is. |134, 146, 198, 210, 249)

A csontritkulás legfőbb oka. Igen, a csúcs, a döntő csapás, minden eddigi betetőzése, ami ártalmasabb, mint az összes eddigi együttvéve. Sejtik már? Valamennyi állati eredetű termék! Teljesen fölösleges lenne e fejezet további, befejező része, ha — főleg az utóbbi fél évszázad­ban — rábeszéléssel, szép szóval és erőszakkal, csalással, csábítással, ámítással, megfélemlítéssel és minden egyéb elképzelhető módon nem vették volna rá a népességet annyi rengeteg hús, tej és tejtermék megevé-sére. Állati eredetű fehérje nagymértékű fogyasztása nélkül a mészhiány, a csontritkulás lenne az egyik legritkább betegség!

Elsősorban üzleti érdekek miatt az amerikaiak testük valós szükségle­ténél sokkal, de sokkal több fehérjét fogyasztanak. Ez nyilvánvaló lesz bárki számára, aki rászánja az időt, hogy csak kicsit is elmélyedjen a tárgyban. A W H O (az ENSZ egészségügyi szervezete) ajánlása a napi legkisebb fehérjemennységre 40 gramm, a RDA (amerikai ajánlások étrendre) szerint ez 55 gramm, az átlagos amerikai fogyasztás viszont 100 gramm! (53, 223, 250) Ráadásul régen bebizonyosodott, hogy a napi alig 30 gramm is bőven elegendő. (119, 166, 175, 186, 223, 225. 250, 251, 313) A WHO és az RDA is elismeri ezt, a (csaknem kétszeres) többlet részükről a „biztonsági ráhagyás".

A tévhit, miszerint ily rengeteg fehérjére lenne szükségünk, egy olyan patkánykísérlet nyomán terjedt el, amit már majdnem egy évszázada végeztek, s aminek hibás volta azóta már sokszorosan beigazolódott. 12761 Mi ugyanis emberek vagyunk, nem patkányok! A patkánynak már a teje is tízszer annyi fehérjét tartalmaz, mint az emberi anyatej, amely­nek fehérjetartalma csupán két százalék. Ennek megfelelően — testsú­lyához képest — a felnőtt patkány fehérjeszükséglete is jóval több, mint az emberé, csaknem négyszerese annak. Nem elég, hogy a valós fehérje-

201

szükséglet többszörösét tömjük magunkba, a másik óriási tévedés — amit sikeresen elhitettek velünk — meg az, hogy fehérjeforrásnak szá­munkra az állati fehérje a legjobb, noha többszörösen bebizonyosodott már, hogy állati eredetű terméktől teljesen mentes étrend is minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az ember számára. {1,2, 12, 32, 49, 65, 68, 85, 92, 112, 122, 126, 167, 176, 178, 191, 209, 211, 212, 228, 250, 282, 303, 322, 383, 418|

És itt van a kutya elásva, itt lapul a gyilkos, az igazi .gyilkos! Mert mi fog történni azzal a rengeteg fölöslegesen bevitt fehérjével? Az emésztés során lebomlik aminosayjaira, átalakul a májban és karbamidként kivá­lasztódik a vesén keresztül. Az aminosavak és a karbamid eltávolításához rengeteg ásványi anyagnak is ki kell ürülnie, többek közt kalciumnak! 1324) Számtalan kísérlet és tanulmány tanúsítja, hogy mennél több fehérjét fogyasztunk, annál több kalciumot veszítünk. {17, 25, 64, 88, 105, 146, 177, 179, 203, 233, 234, 241, 249, 250, 393, 405, 409|

Az állati eredetű termékek és az emberi egészség (illetve betegségek, beleértve az oszteoporózis, a csontritkulás betegségét is) kölcsönhatásá­val foglalkozó tudósok közt a legnagyobb élő szaktekintély — túlzás nélkül merem állítani — dr. John A. McDougal egyetemi tanár, a Hawaii Orvosegyetem tudós professzora. Két könyve, a McDougal's Plan és a McDougal's Medicine (McDougal-terv, illetve McDougal-medicina) kötele­ző olvasmánya kellene hogy legyen minden szakembernek, de hasznos és érthető a nem hivatásos számára is. Könyvem kívül vagy 1600 hivatkoz­ható, e kérdésbe vágó szakcikke is megjelent, tele olyan fontos ismeretek­kel, melyek végre fölnyithatnák az emberiség szemét. Ha mégsem része­sül tudását megillető elismerésben, annak oka bizonyára az, hogy neve nem szerepel olyan tekintélyes testületek fizetési jegyzékében, mint a Haszonállattenyésztők Nemzeti Egylete, vagy a Tejtermelők Országos Szövetsége. A következő idézet mindenesetre tőle származik.

..Tudományos körökben ma már egyáltalán nem vitatják a fehérjék kalciumcsökkentő hatását. Az elmúlt ötven év kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy a szilárd csontokat biztosító pozitív kalciummérleg elérésének legegyszerűbb és leglátványosabb eredményeket hozó étrendi módja a napi fehérjefogyasztás visszafogása. {20|

1930-ban jelent meg az első tanulmány arról, hogy a nagy fehérjetar­talmú étrend hatalmas kalciumveszteséggel és ennek megfelelően nega­tív kalciumegyensúly kialakulásával jár. |247) Ma, 55 évvel később tudományos orvosi körökben mégis még mindig csak találgatják, ugyan mi is lehet a mészhiányos oszteoporózis, a csontritkulás igazi oka."

Bizonyára azt kérdezik, hogy akkor miért nem olvassák el mindezt az egészségügyi hatóságok. Mi is folyton ezt kérdezzük.

2 0 2

Kimutatásokkal, statisztikával lehet csűrni-csavarni a tényeket, de egy bizonyos pont után közbeszól a józan ész, nem folyhat az átejtés a végtelenségig. A legtöbb húst a Földön az eszkimók eszik, fehérjebevite­lük eléri a napi 400 grammot is. A csontritkulás is közöttük fordul elő a legnagyobb arányban az egész világon! (244| Többségük már huszonéve­sen görnyedt. S ezek a tények az American Journal of Clinical Nutrition folyóiratban, a hivatásos táplálkozástudósok és étrendszakértők saját lapjában láttak napvilágot, azokéban, akik továbbra sem átallják azt állítani, hogy jó sok tej fogyasztása nyújthat csak elegendő kalciumot az embernek. ,,Na mész most már a..." mondanám nekik.

Ha tejfogyasztással valóban megelőzhető lenne a csontritkulás, akkor ez a betegség lenne a legritkább Amerikában, hisz az Egyesült Államok több tejet és tejterméket állít elő, mint a világ bármely más országa, fejenként vagy százötven kilót, beleértve férfiakat, nőket, aggokat és cse­csemőket egyaránt. Csillagászati ez a mennyiség, mégis egyre romlik a helyzet a csontritkulás terén. Kell ennél egyértelműbb bizonyíték? Ha lilára veri valaki véletlenül az ujját, akkor fogja-e úgy gyógyítani, hogy még egyet ráhúz a kalapáccsal szándékosan? A tejjel, tejtermékkel mégis, mintha hasonló módon járnánk el.

A csontritkulás a világ azon helyein a leggyakoribb, ahol a legtöbb tejterméket fogyasztják, mint például Nagy-Britannia, Svédország, Finn­ország, USA, s a legritkább ott, ahol a legkevesebbet, Ázsia és Afrika egyes országaiban. (281, 385, 386, 396) Sok fehérjét fogyasztó népesség­ben a csontritkulás rendkívül elterjedt betegség. (231, 357, 385, 386, 397) Több fölmérést is végeztek Afrika bantu lakossága közt, ahol a nők aztán igazán kalciumigényes életet élnek, olykor 8—10 gyereket kell világra hozniuk és valamennyit szoptatni is. Fehérjefogyasztásuk alig fele az amerikai átlagnak, a csontritkulás mégis (vagy épp ezért) szinte ismeretlen közöttük. (357, 397, 398)

Átolvasva a fejezetet jómagam is elképedek, hogyan tarthatja fönn magát a tejfogyasztásba vetett hit, ennyi ellene szóló súlyos érv dacára. S ehhez hozzájönnek a mesterséges kalciumkészítmények, amik csak ront­ják a helyzetet! (90, 260, 269, 329, 362) A nagymértékű kalciumtúlada­golás sem csökkenti ugyanis a fehérjék kalciumrabló hatását! A csont­ritkulás nem azért alakul ki, mert kevés lenne az étrendben a kalcium! (17, 25, 177, 179, 203, 233, 308, 405) Természetes táplálkozá­si szokásokat követve testünk mindig el lesz látva elegendő mésszel.

A kalcium a talajból kerül a növényekbe, csak azt a kalciumot tudja jól hasznosítani az ember, amit a növény a földből felszívott és már beépített szöveteibe. Az állatok növények elfogyasztásával fedezik kalciumszük­ségletüket, a tehén is a lelegelt növényekből nyeri a kalciumot. Hogy is van ez? Az a marha soha egy pohár tejet meg nem iszik, ehhez van elég esze, mégis van elég mesze, annyi kalciumja, amennyi kell maga, s borja

203

számára, sőt állítólag az embernek is az ő teje lenne a leggazdagabb kalciumforrás? Lehet, hogy a növényvilág mégiscsak alkalmas arra, hogy kalciummal is ellásson minket? Ilyen, a józan ész fogalmazta kérdések hatására világcsúcsdöntő sebességgel szoktak más témára váltani a tejfogyasztás nagy tudományú hivatásos támogatói.

A leveles zöldségek az ember számára könnyen hasznosítható kalcium legjobb forrásai, ugyanígy más zöldségek, nyers csonthéjasok, magok, gabona, valamint friss, illetve aszalt gyümölcs is. (16, 26, 146, 249, 336. 416| Hatalmas hazugság, hogy tej és tejtermékek nélkül nem lehet hozzájutni elegendő kalciumhoz! Más faj tejét csak az ember fogyasztja, s a csontritkulás is a Természetben ismeretlen, kizárólag emberi betegség, legfeljebb olyan állatokat sújt még, amiket az ember maga etet. (286|

Vagy tekintsünk bele egy másik érdekes elem. a magnézium szerepé­be. A magnézium elengedhetetlen a kalcium fölszívódásához. A magné­zium segítségével szállítja a test a kalciumot a csontokhoz. A magnézium a komp, ami nélkül nincs átkelés. Hiába van tele a test kalciummal, magnézium segítsége nélkül az csak céltalanul kering, nem jut el a csontokba, helyette a lágy szövetekben rakódik le, s okozza a meszese-dést és számtalan más betegséget, ahogy azt már korábban említettük. Csupán kétszer annyi kalciumra van szükség, mint magnéziumra, de a legtöbb ember ugyancsak messze áll ettől az eszményi aránytól, a kal­ciumbevitel általában sokszorosa a magnéziuménak. Sőt, kiderült, hogy kevesebb kalcium jelenlétében a rendelkezésre álló magnézium jobban el tudja látni „szállítói" feladatát, mintha az arány túlságosan messze esik a kívánatostól. A túl sok kalcium megbénítja a magnézium fölszívódását is. (204) Ez azt jelenti, hogy adott esetben éppenséggel a kalciumbevitel csökkentése segíthet, hogy a kalcium eljusson rendeltetési helyére, a csontokba. A természetes állapotú, tehát az ételekben található magné­zium bevitelének növelése változatlan kalciumfölvétel mellett is javítja a szervezet kalciumegyensúlyát. (70, 146, 179, 195, 249, 250, 259, 416)

A fölöslegesen magas kalciumszint elnyomja a kalciumforgalmat sza­bályozó enzim termelődését is, így abból kevesebb lesz jelen a keringés­ben, vagyis a kalciumtöbblettől egyenesen romlik a kalciumanyagcsere hatékonysága, kalciumszegény étrend mellett viszont javul. (177) Érthető így, hogy a világ olyan részein sem jellemző a mészhiány mint betegség, ahol valóban alacsony a kalciumbevitel, sőt, a túl sok kalcium jelenléte önmagában egyenesen súlyosbítja a szervezet mészhiányos állapotát. E sokváltozós, bonyolult összefüggésben a megértés olyan hiányára utal az, ha valaki az említett összefüggések megismerése után is tejfogyasz­tást és kalciumpótlékokat javasol a csontritkulás megelőzésére, ami már a hülyeség határát súrolja.

A következő gyakran emlegetett elem a vas. Ennek hiányával is fenye­getnek, akik több tej fogyasztására szeretnének minket rávenni, csak azt

2 0 4

hallgatják el. hogy a legtöbb gyümölcs, a leveles zöldségek, a kukorica, a búza, a bab és még számtalan más zöldség épp elég vasat tartalmaz, ami ráadásul sokkal nagyobb mértékben hasznosul, mint a tej vas tartalma. Ez utóbbi oly kis mértékben épül csak be, (5—10%), hogy vashiányos vérszegénység is kialakulhat a kizárólag tehéntejen tartott csecsemőben. (Pediatrics, (Gyermekgyógyászat), 75. kötet, 1985, 182. oldal)

Ha megnézzük a hús, a tej és a tejtermékek árait, (ezek a legdrágább élelmiszerek), akkor könnyen rájövünk, miért nem akarják az érdekeltek észrevenni a csontritkulás és az állati eredetű termékek fogyasztása közti közvetlen összefüggést (sem). Pénzről van szó, méghozzá nem is kevésről! Iszonyúan sok, rengeteg pénzről! Bizony, nagy veszteség lenne számuk­ra, ha a fogyasztók tömegei hirtelen elállnának termékeik vásárlásától, s a kalcium sokkal becsesebb, természetesebb forrásai után kezdenének érdeklődni, gyümölcs, zöldség, magok, csonthéjasok termései iránt. Szomorú, hogy az üzleti haszon és az egészség ebben az esetben nem esik egybe, s hiába fontosabb az egészség, nem valószínű, hogy az ellenfél magától leteszi a fegyvert. Nem, továbbra is mindent el fog követni, hogy szokásos módszereivel, félrevezetéssel, hamis hírveréssel, ijesztgetéssel, csábítással, csalással, ámítással elorozza az emberek pénzét és egészsé­gét. A választás lehetősége azonban még nyitva áll, mindenki döntse el saját maga, hogy rátér-e az egészséghez vezető útra.

VISSZAVERNI A BETEGSÉGET!

Említettem a korábbiakban, micsoda gyalázkodást váltott ki előző könyvünk, a Fit for Life. (Magyarul: Testkontroll). A tejipar illetékesei fölháborodásuknak adtak hangot, mert azt mertem állítani, hogy a tejtermékek nem is olyan egészségesek, mint ahogy azt híresztelik. Szeretném látni mit szólnak majd most, amikor jóval továbbmenve ki kell jelentenem, hogy a tej és tejtermék egyenesen káros, kifejezetten veszélyes és betegségokozó mint emberi táplálék, sőt azt is, hogy összes kirohanásuk csupán műfelháborodás, álcázó ködfüggöny, amely-lyel anyagi haszon érdekében folytatott csalásaikat leplezik.

Minden légúti betegségbe belejátszanak a tejtermékek, ez olyan sarka­latos kérdés, amiben valamennyi elfogulatlan szakértő véleménye meg­egyezik. Az Egyesült Államokban évente 30 000 öt év alatti kisgyerek hal meg légúti betegségben, s ezeknek a szerencsétlen sorsú csecsemőknek mintegy fele az egy hónapos kort sem éri meg, közülük 5000-nél több az egy hetet sem. RDS (légúti tünetegyüttes), más néven hyalinmembrán betegség a neve annak a kórnak, ami a három éves kor alatti népesség halálozásának legfőbb okozója. Tizenhét évnyi tapasztalatom azt sugallja, hogy e nemzeti tragédia legfőbb oka az a rengeteg tejtermék, amit a

2 0 5

várandós nők terhességük alatt magukba gyűrnek az ijesztgetések hatására, ami aztán ragacsos nyálkaként rakódik le a magzat kis tüdejé­ben is, megakadályozva, hogy az rendesen fejlődhessen. Korábban tiszta légutakkal jöttek világra az újszülöttek, manapság viszont mindig kéznél kell lennie a megfelelő leszívókészüléknek a szülőszobában a kisbaba orrának és torkának kitisztításához, hogy szülés után meg tudja kezdeni a légzést. Mucoprotein, azaz ..nyálkafehérje" nevet adtak annak az anyagnak, amit az RDS-ben elhunyt újszülöttek tüdejében minden eset­ben meg lehetett találni. (931 Ez a nyúlós, nyálkás fehérje, ami a kisbaba apró tüdejét beborítja, ugyanaz, mint ami a túlzott tejtermékfogyasztás hatására szokott a nyálkahártyákra vastagon lerakódni. Szilárd meggyő­ződésem, hogy tiszta lenne az újszülött tüdeje, ha a kismama alaposan korlátozná tej- és tejtermékfogyasztását a terhesség időszakában.

Kihívom, fölkérem a tejipart, hogy bizonyítsák be, amennyiben téved­nék. Az ehhez szükséges vizsgálatokat és kísérleteket el lehet végezni a tejtermékek hirdetésére fordított dollármiliók apró töredékéből. Osszák három egyenlő csoportra a jelentkező terhes nőket, az első csoportba azokat tegyék, akik hajlandók megenni az általuk javasolt mennyiségben az ő tejtermékeiket, a következő csoport csak a felét, a harmadik csoport kismamái pedig semmit se fogyasszanak ezekből. Állítom, (a szakterület minden elfogulatlan szakértőjével összhangban), hogy az első csoportban fog előfordulni a legtöbb nehéz szülés, és ott lesz a legmagasabb az RDS-esetek százalékaránya is. A második csoportban már alacsonyabbak lesznek ezek a mutatók, s a harmadik csoportban lesznek a legalacso­nyabbak.

Kérem, emlékezzenek szavaimra. A tejipar vagy föl sem veszi majd a kesztyűt, vagy könnyedén átsiklik a dolog fölött, vagy engem vádolnak majd meg valami egészen mással. Egyben biztos vagyok: sohasem fognak megtenni semmi olyat, ami a legkisebb mértékben is veszélyeztet­né bevételeiket, akár élnek, akár halnak az ártatlan újszülöttek.

Ne értsenek félre, újra hangsúlyozom, nem akarom betiltani az állati eredetű termékeket, nem azt mondom, hogy azonnal és teljesen be kell szüntetni fogyasztásukat. Aki persze meg tudja ezt tenni, annak a legjobb. De azt mindenkinek javaslom, hogy fogja vissza az ilyen ételféle­ségek evését, s tekintse ezt az időszakot átmenetinek egy egészségesebb táplálkozási szokásrendszer elérése felé. Az előző és a mostani könyvben is szerepel majd állati termék étrendajánlatainkban, hogy megtanuljuk, hogyan lehet ezeket egészségesebben belefoglalni az étkezésekbe úgy, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák. A változások megfelelő irányá­nak betartása a fontos, a sebesség csupán másodlagos kérdés. Semmi szükség ezzel kapcsolatban sem bűntudatra, sem önsajnálatra, sem kielégületlenségre, sem vádaskodásra, mindez csupán kellemetlen lelki háttér megteremtésére alkalmas, a legkevésbé sem szolgálja az egészsé-

206

gesebb életmód elérését. De kérem, mindenképpen indítsák be a kedvező változtatásokat, csökkentsék az állati termékek részarányát étkezéseik­ben, ha csak egy kicsit is tartanak olyan betegségektől, mint például rák, fehérvérűség, szívbetegség (például szívinfarktus), magas vérnyomás magas vérzsír- (koleszterin-) szint, cukorbaj, érelmeszesedés, szklerózis multiplex, pajzsmirigybántalmak, fekély, reuma, köszvény, máj- és vese­károsodás, migrénes fejfájás, epe- és vesekő, hörghurut, asztma, aller­gia, fülzúgás, homloküreg-gyulladás, fülgyulladás vagy csontritkulás.

MEGJEGYZÉS: A teljességre törekedtem, amikor nekikezdtem ennek a fejezetnek, de írás közben föl kellett adnom ezt a célt. Az állati eredetű termékek ártalmasságáról annyi a tudományos anyag, s évente annyi újabb jelenik meg, hogy túlzás nélkül állíthatom; e könyv többszörösét tenné ki az esetben csupán ez az egy fejezet. Akinek mégse lenne elég meggyőző mindaz, amit ide összegyűjtöttem, annak tanácsolom, iratkoz­zon be a legközelebbi orvosegyetem könyvtárába, s további megdöbbentő adalékokat fog találni az összesített szójegyzékben a „Hús", a „ T e j " és az „Ártalmas hatások" címszava alatt. Külön kérem a magukat jóhiszemű-nek valló, de az állati eredetű termékek fogyasztását mégis szorgalmazó szakembereket, hogy mihamarabb frissítsék föl szaktudásukat, legalább ezen a módon.

Akinek még ez sem lenne elég, kérem, ne személyemet kezdje ki, címezze ellenvetéseit azon tudományos kutatók ezreinek, akikre itt hivat­koztam, ők bizonyára nagyon érdekfeszítőnek fogják majd találni a kifogásokat. Aki viszont úgy gondolja, lehet valami mindabban, amit állítok, az változtassa meg étrendjét mihamarább, azaz azonnal, hogy ő már rég élvezhesse az új életmód előnyeit, mire az olyan közismert gyakorlattá válik a mindennapi életben, mint mondjuk a sebészek műtét előtti bemosakodása manapság, ami szintén alig százesztendős újítás csupán.

Életem első huszonöt éve úgy telt, hogy naponta legalább háromszor ettem húst, tejet, vagy tejterméket. Kövér voltam, fáradt, céltalan, vala­mim mindig fájt, egyik betegségből a másikba estem. Az utóbbi csaknem húsz esztendőm alatt állati terméket alig fogyasztottam, (csupán nyers tejből készített vajat és kevés tejfölt), s megszabadultam korábbi életem minden hajától, s bajától. De nemcsak velem történtek ilyen óriási változások, közvetlen környezetemben tanúja lehettem hasonló „csodák" ezreinek. Ha ennyien meg tudták tenni, hogy erősen lecsökkentsék, vagy éppen teljesen abbahagyják az állati termékek fogyasztását, akkor min­denki képes erre. a nyájas olvasó is!

207

Legféltettebb kincseink gyermekeink. Ök a jövő! Róluk gondoskodni, velük törődni, ez tetteink legfontosabb hajtóereje, életünk legnagyobb felelőssége. Feleségemmel, Marilyn-nel így gondolkozunk erről. A Terem­tő ajándéka az ártatlan kisgyermek. Megérdemli a szeretetet, s nincs szívmelengetőbb érzés, mint a viszontkapott gyermeki szeretet. Tőlünk függ, hogy kivé fejlődik, felnőtt kora eléréséig a mi kötelességünk gondos­kodni táplálásáról, a lehető legjobb testi-lelki egészségről, amelyet — úgy tűnik — állandóan fenyeget a külvilág.

Ha a felnőtt úgy dönt, hogy nem óhajtja életvitelébe beleszőni az egészség építőelemeit, ám tegye, szíve joga, saját élete. De nincs joga ilyen könnyelműségre, ha az őrzésére bízott ártatlan életről, gyermeke életéről van szó.

Végtelenül fontos és óriási ez a felelősség. Nemegyszer nyomasztó és roppant fárasztó, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerek erőtől duzzadva, egészségesen tölti-e élete legszebb, legfontosabb napjait, vagy egyik betegségből a másikba tántorogva tengeti gyermekéveit. A csábítás hatalmas, az egészségromboló termékek és szokások hivatásos terjesztői a legkifinomultabb, legravaszabb módszerekkel csábítanak. Egyenesen a gyermeket veszik célba, benne ébresztik föl a vágyat, hogy aztán az általuk mesterségesen szított, de makacsul kitartó gyermeki kérésnek, sőt követelésnek a szülő ne tudjon ellenállni, hogy előbb-utóbb beadja a derekát. Fáradhatatlanok újabb és újabb trükkök kiagyalásában. A gyerek egészsége számukra nem is téma. Pedig ez lesz az ára annak, amit ők kínálnak.

Ha fontos a táplálék minősége a felnőtt ember számára, akkor százszor inkább fontos az a növekedésben levő szervezetnek. A gyerekeknek a kicsattanó életerő szép példáinak kellene lenni, de a valóság sajnos egészen más. Napjainkban kétszer annyi gyerek életét korlátozza és keseríti valamilyen idült betegség, mint akár csak huszonöt évvel ezelőtt. Az ifjúság 75 százaléka túlsúlyos, 98 százalékukban már föllel­hető legalább egy olyan tényező, ami szívbetegség előjele. 42 százalékuk vérzsírszintje magasabb az „elfogadható" értéknél. Egy 1954-ben lefoly­tatott erőnléti és állóképességvizsgán a gyerekek 58 százaléka nem ütötte meg a felállított mércét. Ugyanezt a vizsgát megismételték később is, a bukottak részaránya 1978-ban már 86 százalék volt. 1983-ban a gyere-

208

kek 99 százaléka n e m tudta teljesíteni a „Presidential Physical Fitness Award" (Testi Erőnlét Elnöki Díja) követelményeit. A helyzet tehát roha­mosan romlik.

A legtöbb gyermekorvos „közönséges gyerekbetegségnek" nevezi a lázas meghűlést, torokfájást, hasmenést, fülgyulladást, eldugult orrot, köhögést. A gyenge, beteges gyermek oly gyakori, hogy már a szakértők is hétköznapinak hiszik ezt, s csak legyintenek rá! Pedig nem kellene an­nak lennie! Ezek a „mindennapi" tünetek a test jelzései. Azt mutatják, hogy valami nincs rendben. Helytelen ilyesmit könnyedén venni és a tü­neteket valamilyen orvossággal elnyomni. Az okot kell megszüntetni! Hogy gyermekeink a kicsattanó egészség példái lennének? Sajnos nem ez a jellemző, egyre több köztük az orvosi eset. Olyan betegségek dúlnak soraikban, mint szívbaj, elhízás, cukorbaj, megfázás, tüdőgyulladás, láz, emésztési rendellenességek, gyenge látás, romló fogak, idegkimerültség, és így tovább, még hosszan lehetne sorolni, egészen a legszörnyűbb végkifejletig, a rákig. Az a legijesztőbb, hogy manapság rák okozza a legtöbb gyermekkori halálesetet. Rák!

Valami bűnt követtek el, hogy ily szörnyen lakolnak? Nem, nem ők tehetnek róla, a betegségek annak következményei, amit velük művel­nek. Az élelmiszerek gyártói a tettesek, és semmi meg nem tudja állítani őket, hacsak a törvény ereje nem — én legalábbis kizárólag ebben látok némi reményt. íme néhány példa viselkedésük megértéséhez, hogy lás­suk, mily gátlástalanul mérgezik a jövő nemzedékét saját hasznuk érde­kében.

Csecsemőtápszer. A szerencsétlen újszülött olykor csak ezt kapja, és semmi más, nekijobban megfelelő ételhez nem jut. Vagy 130 elszomorító esetből álló sorozat után, amit a silány minőségű tápszer okozott, (fejlődé­sük megtorpant, sőt meg is betegedtek a kisbabák), a Kongresszusban megpróbáltak egy új törvényt elfogadtatni, amely szigorúbban szabályoz­ta volna a csecsemőtápszerek minőségét. Az új törvény végül 1982 júliusában lépett életbe, de alaposan enyhítették a kezdetben megfogal­mazott követelményeket. Épp annak az országos intézménynek, az FDA-nak az emberei törtek lándzsát az enyhítések mellett, amelyiknek a közegészség óvása lenne elsődleges föladata. Az FDA jelentése szerint is „a módosítások alapvetően a gyártók javaslatait tükrözték". Mondhatom, szép.

Babaétel. Az 1970-es években a Gerber és a Beechnut, Amerika két legnagyobb bébiétel-gyártója a közvélemény kereszttüzébe került. Arra kérték őket, csökkentsék egyes készítményeik túlzott sózását, hiszen közismert, hogy a sós étel magas vérnyomáshoz vezethet. Fülük botját sem mozdították, mondván, a hatóságoktól nem kaptak határozott utasí­tást. Végül csak 1984-ben voltak hajlandók bevezetni változtatásokat, a CSPI (Közérdekű Tudományos Központ) újabb, nyomatékos és határozott

209

fölszólítására. Megkövetelik a szabatosságot, roppant módon vigyázni kell, ha velük akarunk szót érteni! Egyébként 1984. amúgy is fekete év volt a Beechnut számára; történelmük legmagasabb büntetését kellett kifizetniük, 250 000 dollárt, mert , .tiszta almaié" fölirattal árultak olyan mesterséges adalékokkal teli folyadékot, amiben éppenséggel gyümölcs­lé volt a legkevesebb. És ezt szánják ők gyermekeink táplálékául!

Iskolai étkeztetés. 1985 januárjában két kaliforniai baromfifeldolgozó üzem működését fölfüggesztették, mert hamis időpontot bélyegeztek termékeik bizonylatára. Ne maradjon ki nevük sem, a Pal-Pacific Poultry és a Beaumont Poultry cégekről van szó. Szóval nyugodtan küldjük el csak a srácokat suliba, hadd ehessenek ott egy kis rothadó pipit, mi? És egyáltalán nem egyedi esetről van szó, szinte minden napra jut ilyesmi.

De nem akarom a reményt is elvenni. Volt már pozitív példa is! Kell, hogy legyen mód a változtatásra, de ehhez kellő elszántság és határozott, közös fellépés szükséges. Senki más, csakis mi magunk tudjuk megóvni szeretett gyermekeink egészségét a fenyegető legnagyobb veszedelemtől, a vonzó, de silány „gyorskoszt" ételkészítmények fenyegetésétől.

Annyit használtuk, hogy mára már egészen elkopott a „junk food" a „silány étel" kifejezés. Viccelődünk is vele, pedig ezt nem okos tréfára venni. Határozzuk meg újra a silány étel fogalmát. Hol t táplálék. Igen, halott valamennyi olyan étel, amit a földolgozás során megfosztanak minden természetes értékétől, és zsíros, cukros, vagy agyonsózott „ter­méket" gyártanak belőle, amit jószerivel már nem is lehet eledelnek nevezni, s ami a test semmilyen igényének kielégítésére sem alkalmas. Ilyen táplálékon szeretnék fölnevelni gyermekeiket? Nem? Pedig az élel­miszeripar milliós hirdetései és fizetett „hiteles szakértői" mind azon fáradoznak, hogy szülőt és gyermeket egyaránt lépre csaljanak, s hogy bebizonyítsák, nem is annyira egészségtelen mindaz a vacak, amit kínál­nak.

A halott étel nem csupán csapnivaló ennivaló, ami nem képvisel semmi valós tápértéket, hanem nagyon is sok köze van pénzhez, haszonhoz, reklámhoz. Az amerikaiak által elfogyasztott tápláléknak több mint fele ilyen étel. Nem mintha annyira jó lenne, hanem mert ehhez a leg­könnyebb hozzájutni. Ezt kínálják mindenhol, minden sarkon árulják, mivel ez hozza a legnagyobb hasznot.

Furcsa ellentmondás, hogy testünk számára az eleven, friss, főleg növényi táplálék hozza a legtöbb, a kereskedő számára viszont a legki­sebb hasznot. Következésképpen sokkal körülményesebb hozzájutni. így áll elő a torz helyzet, hogy olcsó és egészséges táplálékok helyett az emberek többsége inkább silány, értéktelen, sőt mérgező, ráadásul mé­regdrága pótlékokon él. Nézzük például a burgonyát. Aránylag egysze­rűen termeszthető, igénytelen növény, ugyanakkor tápláló, ásványi anya-

210

gokban és vitaminokban gazdag, s föllelhető benne mind a nyolc lényegi, esszenciális aminosav.

Mennyibe kerül? Legföljebb fél dollár kilója. Ugyanez a krumpli hasáb­ra vágva, szárítva és mélyhűtve tárolva, majd forró olajban kisütve elveszti minden értékét, amivel valaha rendelkezett, de így, még jól meg is sózva, színes zacskóba csomagolva, áz eredeti ár húsz-huszonötszörö­séért tudják eladni. Ugyanennek a jobb sorsra érdemes, zsiradékban kisütött burgonyának egy másik előrecsomagolt „leszármazottja" még, vagy további harminc összetevőt tartalmaz, a legkülönbözőbb vegy- és tartósítószereket, tejet, tojást, vajat. Fél dollár helyett viszont nyolc dollár kilója.

Hát igen, ugye valakinek meg kell fizetni azt a rengeteg vesződséget, kiadást, ami a földolgozással jár. Mi leszünk ezek a balekok, s nem csupán a pénzünket, egészségünket is elveszik, amikor megetetik velünk undorító készítményeiket.

S kiket vesznek leginkább célba hirdetéseikkel? Természetesen azokat, akiknek fogalmuk sincs az egészséges táplálkozásról, akik legkönnyeb­ben elcsábíthatok hazug ígéretekkel és mesterséges ízekkel; ártatl n gyermekeinket. Kivédhetetlenül záporoznak csábosán hazug reklámjaik, mindenhonnan. A minap megkért a fiam, nézném vele együtt kedvenc tévésorozatát, a Charlie Brown legújabb egyórás műsorát. Lejegyeztem, a röpke egy óra alatt tizenegy hirdetéssel szakították meg az adást, abból kilenc kínált sokszorosan földolgozott, cukorral agyonédesített gyárt­mányt, nyalókát, csokoládét, cereáliát, szénsavas üdítőt. Annyira túllőt­tek a célon, hogy már fiamnak is föltűnt a dolog. Meg is jegyezte: „Ugye, papa, most akarnak megint lépre csalni a vacak édességeikkel, igaz?"

CEREÁLIA (GABONAKÉSZÍTMÉNY) REGGELIRE — ÖSSZTŰZ A GYEREKEK EGÉSZSÉGÉRE

Az 1800-as évek végén Dr. John Kellogg egy vegetáriánus gyógyhelyet vezetett Battle Creek mellett, Michigan államban. Egészséges, „tiszta" ételek után kutatva ő fejlesztette ki az első cereáliát, „corn flakes", magyarul „kukoricapehely" néven. Az eredeti készítmény aránylag ártal­matlan volt, kezeletlen kukoricaőrleményből indultak ki, amit folyóssá tettek, fölmelegítettek és megszárítottak.

De Dr. Kellog azonban motollaként pörögne sírjában, ha tudná, ma­napság nevében miféle pancsolmányokat gyártanak. Röviden ismertet­ném. A kukoricaszemeket először lúgba áztatják, ugyanabba a maró anyagba, amit szappanfőzéshez, vagy műselyemgyártáshoz használnak, elvétve még öngyilkossághoz is. No meg kukoricapehely készítéséhez, ugyebár. Aztán forró gőzzel kezelik, majd újabb áztatás következik.

211

ezúttal cukros szirupban. Szárítás után nagy nyomás alatt hatalmas görgökkel hengerlik laposra a pépet, majd pörkölik és hőkezelik, hogy készen álljon a vegyszeres fürdőre, aminek során adalékanyagokkal és tartósítószerekkel telítik. így lesz a hajdani életteli gabonából a halál ügynöke.

Tekintsünk körül egy élelmiszerboltban. A polcokon a cereáliakészít-mények foglalják el a legtöbb helyet. Nézzük meg a — törvény által szerencsére kötelezően előírt — feliratot, mit is tartalmaz, mondjuk a rengeteg különböző címkéjű doboz közül a Kellogg féle Fruit Loops gyártmány. Hogy a felét sem értik annak, ami oda van írva? Nem csoda, hisz szándékosan fogalmazták olyanra, hogy szikrát hányjon tőle az egyszerű ember szeme, hogy elvegyék a kedvet az ilyen okvetetlenkedő olvasgatástól.

Azért megpróbálom lefordítani. Összezagyválják már a mértékegysége­ket is, grammot, milligrammot írnak ki, míg az adagot ounce-ban adják meg. (1 ounce egyenlő 28.35 grammal.) Érthetőbbre átszámolva kiderül, hogy a készítmény legfontosabb összetevője, csaknem fele, pontosabban 45.8 százaléka finomított fehér cukor. Talán fölösleges elsorolnom, meny­nyi kárt okoz ez a táplálékként tökéletesen értéktelen, halott holmi, miután a „finomító" eljárás során megfosztották minden természetes értékétől, rosttól, vitamintól, ásványtól, enzimtől, s csak az az élettelen anyag marad, cukor, aminek tömény változatán még a kórokozók sem élnek meg. Aki igazán kíváncsi a cukor gyilkos természetére, ajánlom, olvassa el William Dufty Sugár Blues (Cukorsirató), vagy John Yudkin Sweet and Dangerous (Édes és életveszélyes) című könyvét.

Tehát 45.8 százalék a cukor, s további 42.2 százalék a liszt. Sajnos nem kukorica, búza és zab, hanem az ezekből készített finomliszt, ami alig több, mint színtiszta keményítő. Vagyis 88 százalék már eleve csak finomított cukor és finomított liszt. Te jó ég, és ezt tömjük a szerencsétlen gyerekekbe minden áldott reggel? De a maradék 12 százalék is érdemel pár szót. Ebbe beletartozik némi hidrogénezett növényi olaj, ami egy ille­delmesebb megnevezése az igencsak ártalmas telített zsiradéknak. Aztán található még só, mesterséges színezékek. BHT (butilénezett hidroxitou-lol) a következő, az a vegyszer, amit „gondos" kezek azért kevernek hozzá, hogy megóvják — ó nem, nem a fogyasztót, hanem — a hidrogénezett zsi­radékot az avasodástól. Továbbá szerepelnek benne egyéb tartósítósze­rek, töltőanyagok, mesterséges, szervetlen vitaminok és szervetlen ásvá­nyok. Mindezek használhatatlanok a szervezet számára, nem pótolják a természetes anyagokat, ahogy az új tapéta sem tudja megakadályozni, hogy bedőljön az omladozó fal. Sok mindennek lehetne nevezni az egé­szet, de ételnek a legkevésbé. Leginkább egy rossz vicc, egy beteges, gusztustalan tréfa, a mi kárunkra és a mi költségünkre.

Mert senkinek kétsége ne legyen, kizárólag a pénzünkre utaznak, s

2 1 2

ráadásul ócska, olcsó trükkökkel, mivel ók maguk is nagyon jól tudják, hogy készítményeik semmirevaló kacatok. A reklámföliratokon hirdetett „vitaminnal és ásványi anyagokkal dúsított" gyártmány talmi. Hamis értékkel (s ráadásul kevesebbel) akarják pótolni az elpusztított eredetit. Aki megrázóbb élményre vágyik, az dugja be orrát egy frissen fölnyitott cereáliás dobozba, mielőtt annak tartalmát gyermekeinek felkínálná. Bűzlik, mint egy vegyszerlerakat, az első szippantás orrfacsaró és gyo­morfölforgató lesz, s valószínűleg örökre szóló emlék marad. Remélhető­leg valóban csak emlék, mert úgy hiszem, ez lesz egyben az utolsó ilyen doboz, amit kinyitnak.

A már említett Dr. Edward Taub mesélt egy kísérletről, aminek ered­ménye végül is nem került nyilvános közlésre. Pár éve történt, az ameri­kai Nyugati Part egyik egyetemén: kísérleti patkányok egy doboz „Fruit Loops" kukoricapelyhet kaptak. A papírdobozt megették, a tartalmát meghagyták! Hihetetlen? Egy szippantás, és meg fogják érteni a patká nyokat!

Mégis mi az, ami eladja az amúgy egyáltalán nem válogatósságukról nevezetes patkányoknak sem kellő élelmiszert? A reklám, a gátlástalan, hazug hirdetések. Mert komoly pénzről, évi négy és félmilliárd dollárról van szó! Apró ajándékok, kedvenc rajzfilmfigurák a szemkápráztatóan színes dobozokon, s a szerencsétlen áldozatok, a kisgyerekek már lépre is mentek.

A szülők közös, határozott föllépése sikeresen elűzte a kábítószerkufárokat az iskolák környékéről. Csak hasonló közös akció vezethet eredményre a halott ételek terjesztői ellen is. Ne vásárolják meg! A szülők rendszerint azért veszik, mert roppant kényelmes, időt takaríthatnak meg vele. De milyen áron? És milyen időt? A gyerekek igazán megérdemlik azt az időt. amit arra szánunk, hogy boldog, betegségmentes gyermekkort adó étele ket készítünk számukra! Keressük a kiválót, az első osztályút, ne eléged­jünk meg harmadrangú, halott ételutánzatokkal, ha legfontosabb dol­gunkról, gyermekeink egészségének biztosításáról van szó. Ne vásárolják meg, mert csak a kereslet megszűnése tud véget vetni a gyártók gyalázatos garázdálkodásának. De eltűnnek, kihalnak, ha minden a nya­kukon marad, ha a kutya sem veszi agyonreklámozott, ám értéktelen, élelmiszernek szánt, valójában halott készítményeiket.

Aztán a másik. A cereália önmagában ehetetlenül száraz, meg kell nedvesíteni, hogy egyáltalán le lehessen nyelni. Mivel szoktuk leönteni a cereáliát? Tejjel! De a tej lenyelve nem marad folyékony, a gyomorban kicsapódik. Folyékony táplálék emésztésekor először mindig mindig a víz szívódik fel. A gyomorban megalvadt tejből csak a kicsapódott túró marad ott, egy roppant nehezen emészthető fehérje. A cereália meg elsősorban keményítő, s tudjuk, a megfelelő étel társítás legfontosabb alapszabálya, hogy keményítőt és fehérjét ne fogyasszunk egyszerre.

213

Ha ehhez még — szokás szerint — gyümölcsöt is adunk, abból olyan pokoli keverék lesz, amivel szegény gyerek gyomra hosszú órákig birkó­zik. Ez a birkózás elveszi minden energiáját, másra már alig fog maradni. Ilyen étkeztetés mellett nem csoda, hogy annyi a nyafogós, kezelhetetlen gyerek.

Van esély a cereáliák visszaszorítására. Az elszánt, közös fellépés ellen tehetetlenek a gyártók. Példa.erre a cukoripar, ahol már visszaesés mutatkozik, hál' Istennek kb. 25 százalékkal csökkent a fogyasztás a hetvenes évek elejéhez képest. Igaz, továbbra is veszélyesek, kétségbe­esett védekezésükben a legvadabb hazugságoktól sem riadnak vissza, még bőszebb reklámhadjáratokat folytatnak. „Használj igazi cukrot, ha jót akarsz!", ez az egyik legújabb — és legképtelenebb — jelmondatuk. Nem sajnálják a pénzt, lefizetnek bárkit, aki hajlandó a szócsövükké válni.

„Szerintem az emberek kockázat nélkül megkettőzhetnék napi cukor­fogyasztásukat. Azt mondják, hogy a cukor csak üres kalóriát ad, de nincs tápértéke? Ugyan kérem, tökéletes élelmiszer nem létezik, még az anyatej sem az... Semmiképp nem nevezném a cukrot értéktelennek, a 'vidám'jelző jobban illik hozzá!"

Kitalálnák, kitől idéztem ezeket a badarságokat? A cukoripari tröszt vezérigazgatójától, vagy a cereáliagyártók koordináló bizottságnak alel­nökétől, netán a cukrászcéh cégéres nagymesterétől? Egyiküktől sem! Nem hiszem, hogy valaha is rájönnének!

Szabad a gazda? Ezt a kijelentést Dr. Frederick J. Stare úr tette, aki a Táplálkozástudományi Tanszék megalapitója a Harvard Egyetem Köz­egészségügyi Karán. Az alkalom egy kongresszusi meghallgatás volt, ahol Dr. Stare a cereália- és a cukoripar érdekében tett tanúvallomást. Kétel­kednek? Nem csodálom, én sem akartam bevenni, mig meg nem tudtam, hogy Dr. Stare tiszteletdíjakat, harvardi tanszéke pedig jelentős és nyilvá­nos anyagi támogatást kap a Cereália Intézettől, valamint a Kellogg és a Nabisco vállalattól. Kezdik már érteni a csíziót?

Biztató azért tudni, hogy nem mindenki annyira buta és hiszékeny, mint ahogy azt szeretnék. 1983 szeptemberében a „Donahue Show" című népszerű tévéműsorban egy Dr. Victor Herbert nevű „szakértő" védelmébe vette a cukrot. (Bizonyára azért, mert időközben teljesen kiment a fejéből, hogy miért is kapta annak idején az orvosi diplomát.) Tanult doktorunk épp azt fejtegette, hogy egyes kísérletek szerint cukor fogyasztása megnyugtat ja az ifjúságot, amikor az egyik néző közbeszólt: „Tanárember vagyok, s elmondhatom, hogy az iskola legszörnyűbb hete mindig Halloween utánra esik. A gyerekek egyszerűen kibírhatatlanok, becsavarodnak az ünnep alatt befalt rengeteg édességtől!"

214

RÁK GYERMEKKORBAN

Mindent meg kell tennünk a rák elkerülésére, már születéstől kezdve, mert az itt-ott feltűnő egyedi, általában szenzációsan tálalt gyógyulási esetek ellenére a tudomány még egyáltalán nem tart ott, hogy kijelenthet­né: a rák gyógyítható betegség. Nem, sőt, úgy tűnik, a kutatásba ölt dollármilliárdok és az „újabb áttörésekről" időnként szárnyra kapó hí­resztelések ellenére a helyzet egyelőre csak bonyolódik. Itt van például a Los Angeles Times 1979. február 2-i számának szalagcíme: KIZÁRÓLAG GYÓGYSZER GYÓGYÍTOTTA KI A RÁKBÓL. Utána, a cikk végén, persze már csak apró szedésben: a meggyógyult beteg hamarosan elhunyt tüdőgyulladásban. Talán ismerik a rossz viccet, ami nekem erről eszem­be jut? A sír mellett két gyászoló beszélget: — De legalább nem volt komoly baj, ami elvitte szegényt!

A kutatásban elért eredményekről csak beszélnek, beszélnek. Puszta szóbeszéd az egész. A The New England Journal of Medicine napjaink egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapja. Ebben jelent meg egy átfogó tanulmány, amelyik az 1950 és 85 között folytatott rákkutatás eredmé­nyeit összegezte. Ebből idézek:

„A rák gyógyítására tett erőfeszítések ellenére a leggyakoribb klinikai kimenet továbbra is a halál." „Harmincöt évnyi, a gyógyítás hatásfoká­nak javítására tett minden próbálkozás eredménye egy szóval értékelhe­tő: kudarc." ,,E kudarc okait gondosan meg kell vizsgálni, de könnyen lehet, hogy a rákkal kapcsolatos szemléletmódunk szorul alapvető változ­tatásra." Végül: „A megelőzés sokkal ígéretesebb területnek tűnik, mint a gyógykezelés." Ez utóbbit a Természetes Hygiénia már csaknem egy évszázada hangoztatja. Amúgy az idézetek — gondolom — önmagukért beszélnek, s elég világosan. A gyógyulás oly ritka, hogy az ember gyakran arra gyanakszik, az orvosok csak azért folytatják oly kitartóan a kezelést, mert félnek, másképpen számon kérnék rajtuk a rákkutatásra költött milliárdokat. A rák kezelése annyira kíméletlen eszközökkel folyik, mér­gekkel, gyilkos ionizáló sugárzással, sebészeti kimetszésekkel, hogy tény­leg csoda, ha valaki túléli ezeket a test természetes folyamatai ellenére történő durva beavatkozásokat. Ha ez a csoda megtörténik, akkor' a gyógyulást a kezelés javára írják, ha nem (ez a végkifejlet sajnos sokkal gyakoribb), akkor a rákot teszik felelőssé a bekövetkezett halálért.

Mustárgázt az első világháborúban alkalmaztak először, s bár az 1925-ös Genfi Egyezmény eltiltotta, azóta is többször bevetették, törvénytele­nül, legutóbb — állítólag — Afganisztánban is, az iraki kurdok ellen is, és minden esetben iszonyú pusztítást végzett.

A Journal of the American Medical Association (az Amerikai Orvosi Egyesület folyóirata) 1946. szeptember 21-i számában olvasható az első közlés rák kemoterápiás, azaz vegyszeres kezeléséről. Elnevezése: „Nit-

215

rogén-mustár gyógymód". Vagyis gyógykezelés címén törvényesen hasz­nálhatják ezt az egész világon betiltott pusztító vegyi fegyvert, a mustár­gázt. Észbontó!

Oncovinnak hívják az egyik mustárgáz-hatóanyagú rákellenes szert. Intravénásán, közvetlenül érbe fecskendezve adják be. Minden (tízna­ponként megismételt) injekció után azonnal kezdődnek és vagy nyolc órán át tartanak a mellékhatás heveny tünetei, hányás és pokoli rosszul­lét. Hosszú távon hajullás és egyéb testi-lelki bántalmak kísérik a keze­lést. E tortúra kínszenvedéseit nem saját kútfőmből merítettem, s nem is orvosi közleményből van róla tudomásom. Egy tizenéves fiú írta le halála előtt saját szörnyű élményeit egy Oncovin-kúráról. Életem legmegrázóbb olvasmánya volt.

Nehéz megbarátkozni a gondolattal, képtelenségnek tűnik, bármily fondorlatos „szakértői" magyarázatok is kísérik, hogy gyilkos, halálos mérget adnak halálos betegnek a célból, hogy egészségessé tegyék. Mit szólnának, ha az egészség építőelemeit így hirdetném: táplálék, levegő, víz, testmozgás, pihenés, mustárgáz, és így tovább? Bizonyára úgy gon­dolnák, hogy talán az élclap „Tücsök és bogár" rovatát olvassák.

Az élet fönntartásához az egészség összetevő elemei szükségeltet­nek, akár egészséges, akár beteg valaki. Ahogy egészséges embernek nem válik hasznára a mustárgáz, ugyanúgy a betegnek sem tehet jót ez a gyilkos szer. Ha nem állt volna rendelkezésre, mint semmire sem alkal­mas, bevethetetlen vegyi fegyver, akkor aligha jutott volna bárkinek is eszébe, hogy ilyen célra próbálja meg fölhasználni. Olyasmi ez, mint az élelmiszerek sugárkezelése; azt sem kezdeményezte volna senki, ha nem állt volna ott a rengeteg, semmire sem hasznosítható, ugyanakkor na­gyon veszélyes sugárzó hulladék.

Azért említettem részletesebben a rákot és kezelését, hogy megértes­sem álláspontom lényegét. Tudjuk, a rák születéstől kezdve fenyeget, a legtöbb gyermekhalált a rák okozza. A kezdet kezdetétől el kell követni tehát mindent, hogy megelőzzük magát a betegséget, hogy elkerülhető legyen a mustárgázkezelés és társai, hogy ne is legyen rájuk soha szükség. Tudom, több kiváltó oka lehet a ráknak, de kétségtelen, hogy az étrend köztük az egyik legfontosabb. Miért ne lehetne akkor javítani a gyerekek táplálkozásán? Nincs erre alkalmasabb időpont az azonnalnál!

A rák elkerüléséhez a gyerek szüleitől kaphatja a legnagyobb segítsé­get. A szülő tudja leginkább megvédeni őt a cukortól ragadós, sótól maró, vegyszertől csöpögő, holttá feldolgozott egészségpusztító és rákkeltő ké­szítményektől, amiket az élelmiszeripar lépten-nyomon igyekszik ránk tukmálni. A gyereknek szüksége van erre a védelemre, s a szülő ezzel teheti legtöbbet gyermekéért.

216

A leggyakrabban fölmerülő kérdés, amióta csak belevágtunk a Test­kontroliba ez volt: „Honnan tudjam, hogy mi lesz jó a gyerekemnek?"

Vérzik a szívem ezekért az anyákért. A kereskedelmi érdekek által befolyásolt hírverések ellentmondó ismereteket záporozó áradatában elveszítették korábbi biztonságukat, ösztönös, biológiailag öröklött tudá­sukat, mellyel őseink erős és egészséges nemzedékek tízezreit nevelték föl előttünk, anélkül, hogy ilyen kérdés egyáltalán fölmerült volna ben­nük.

Ma viszont annál több ok van az aggodalomra, amikor gyermekeinket lépten-nyomon fenyegetik az egyre nagyobb teret nyerő, földolgozott, halott ételek, amelyek csábítóak, de valójában egyenesen méregként hatnak a fejlődő szervezetre. Nem csoda, ha nyugtalan a gondos szülő, aki tisztában van e holt táplálékok és a megromlott egészségi állapot közti közvetlen összefüggéssel. Ismerjük a helyzetet: a feldolgozóipar azon töri magát, hogy kényszeres kötődést építsen ki, hogy rákapassa, rászoktas­sa a gyerekeket vegyszeres, halott és halálos készítményeik fogyasztásá­ra, hogy nap mint nap, reggeltől estig mást se egyenek. Az éber szülők minden erőfeszítése ellenére a hírverés folyamatosan erőlteti saját mérge­ző gyártmányait.

Az iskolai étkeztetéshez is egyre több köze van az élelmiszeripar gyár­tóinak, akik a táplálkozástudomány hivatásosaival és az étrendszakér­tőkkel karöltve azzal a jelszóval terjesztik termékeiket, hogy olcsóbb de táplálóbb étkeket akarnak biztosítani gyermekeinknek. Vigyázat! Tudják mi lenne ez? Hamburger, sült krumpli, pizza, hot dog, vagyis az a silány gyorskoszt, amelyet Amerika bármely városában úton-útfélen mindenhol kínálnak, utcai bódéból vagy út menti étteremben, amelyek legfőbb összetevői a mesterséges töltőanyagok és a telített zsírok! Amikor a U. S. D. A. (Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatala) egy biztató, kezdemé­nyező lépést tett, és megpróbálta több mag, több csonthéjas, több földi­mogyoróvaj alkalmazásával följavítani a gyermekétkeztetés minőségét és csökkenteni a rákkeltő zsírok fogyasztását, (nem sok sikerrel), akkor rá

2 1 7

kellett jönnünk, hogy fönnáll egy furcsa, íratlan „szabály", ami kimondja: márpedig a gyerekeknek mindenképpen kell húst adni, ha törik, ha szakad. Csak azt nem lehet tudni, ki hozza az ilyen rendelkezéseket. Kérdem én, s velem együtt bizonyára mások is: hogyan engedheti meg magának egy nemzet, hogy fegyveres ereje az egész világot szemmel tartsa, ha arra képtelen, hogy saját népe gyermekeit egészséges és tápláló iskolai étkeztetésben részesítse? Nem inkább azzal kellene törőd­ni, hogy a felnövekvő új nemzedékek erősek és egészségesek legyenek? De hogyan válhatnának erőssé, ha táplálkozásuk ezt nem teszi lehetővé? Az értéktelen táplálék aláássa a testi- lelki fejlődést!

Sokan kérdezik, vajon a Testkontroll-étrend alkalmas-e gyermekek táplálására. Először hadd válaszoljon helyettem egy levél, amelyet egy tízéves kislány, bizonyos Gina Barlotta írt, (Columbus, Ohio) 1986. július 28-án.

Kedves Diamond Bácsi és Néni! Anyukám úgy hét hónapja vette meg a könyvüket. Szüleink általában

nem szoktak diétás meg más ilyen fogyókúrás könyveket vásárolni, de a magukét megvették. Azt mondták, lehet benne valami. Amikor kiolvas­ták, elhatározták, hogy elkezdünk aszerint enni.

Azt is elmagyarázták nekünk, hogy mi kárt tesz ereinkben a só, a cukor, meg a sok hús. Még az ötéves kistestvérem is bármikor elmondja, fejből! Hosszú kocsiúton sokszor magától is mondja. Néha ugyan beté­rünk a Dunkin Donuts, vagy a Baskin Robins éttermekbe, „ d e legalább nem mindennap", ahogy Patrícia (ötéves testvérem) szokta mondogatni.

Natália (ő a másik húgom, kilencéves) soha nem ette meg a zöldséget, de már ő is megszerette, szinte mindet, (kivéve a limababot), amióta így főzünk odahaza. Itt, Columbus-ban van egy natura élelmiszerbolt. He­tente körülbelül egyszer megyünk oda vásárolni. Nem tudom, hogy azok is a maguk könyve szerint csinálják-e, de az biztos, hogy ellene vannak a tejnek meg a húsnak. Ott inkább műtejét árulnak, meg szentjánoskenye­ret. A mama azért veszi a műtejüket, hogy palacsintasütéshez használja. (A palacsintához búzaliszt is kell!)

Vannak, akik nem hiszik, hogy a maguk étkezési módszere az igazi, de sokan vannak, akik nagyon is így gondolják, például mi is.

Szeretettel: Gina Barlotta

tízéves

Tegyül föl, hogy a Testkontrol l alkalmas gyerekek táplálására is. (Or­szágunk két leghaladóbb szemléletű gyermekorvosa. Dr. Edward A. Taub és Dr. Róbert S. Mendelsohn véleménye szerint például nagyon is az.) Node hogyan lehet ezt összeegyeztetni a gyerek életvitelével? Az elsődle-

2 1 8

ges veszedelem, ami a gyerek életét fenyegeti, a rák. Nézzük hát először az ACS, az Amerikai Rákszövetség étrendre vonatkozó tanácsait.

1. Együnk több nagy rosttartalmú ételt, tehát gyümölcsöt, zöldséget és a teljes szem fölhasználásával készült gabonakészítményeket.

2. Zöldségből, gyümölcsből ne hagyjuk ki a sötétzöld és mélysárga színűeket sem, mert ezek gazdagok A-vitaminban és C-vitaminban.

3. Fogyasszunk brokkolit, káposztát, kelbimbót, karalábét, karfiolt is.

4. Csak mérsékelten fogyasszunk sóval, füstöléssel illetve nitrátokkal tartósított élelmiszereket.

5. Csökkentsük a zsiradékbevitelt, különösen ami az állati eredetű zsírokat illeti.

6. Kerüljük az elhízást.

7. Erősen fogjuk vissza alkoholos italok fogyasztását. (Figyelem! Sok köhögéscsillapítónak is igen magas az alkoholtartalma!)

Mind a hét fenti ajánlás megtalálható a Testkontrollban is. Az aján­lásokat az alábbi megjegyzéssel is szükségesnek tartották kiegészíteni: „Bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a rák és az étrend egymással összefügg. Az ajánlások követése a mindennapi étrend összeállításában lecsökkenti a rákos megbetegedés valószínűségét." Szomorú, hogy a Természetes Hygiénia már vagy nyolcvan éve hiába hangoztatja mindezt, mégsem volt foganatja. Hány életet lehetett volna megmenteni, ha a fenti ajánlások korábban kerülnek széles nyilvánosságra? Ugyanakkor bizta­tó is a helyzet; ezek szerint kontrollálni lehet a rákot is!

Csupán mindennapi gyakorlatunk áll még nagyon messze ettől. Milyen ételeket kapnak a gyerekek közétkeztetés címén? Miért nem lépnek föl komolyan az állott, rostszegény, tartósított, zsíros, sós vagy éppen cukros táplálék ellen, amit az iskolásokra erőltetnek? Hogyan áll összhangban az iskolai ebéd a rákellenes ajánlásokkal? Sehogy! Az iskolák és közkór­házak étrendje egyaránt kizárólag az AD A, az Amerikai Étrendszövetség hatáskörébe tartozik, de még az A D A is tesz a rák megelőzésére közrea­dott ajánlásokra. A gyermekkórházak étrendje legalábbis ezt tükrözi. Kinek az érdekeit tartják szem előtt? A fogyasztókat, vagy az élelmiszerek gyártóit védik? Fölemelik-e hangjukat a táplálkozástudósok és étrend­szakemberek, akiknek elsődleges feladata lenne a fiatalok egészségének védelme? Nem, mindezekre a kérdésekre tagadó válasz adható, így

219

egyelőre csak mi, szülők óvhatjuk meg fiainkat és lányainkat az ételek­ben rájuk leselkedő mindennapi veszedelmektől, nekünk kell közösen föllépni kicsinyeink egészségének védelmében.

Hát persze, hogy nekünk! Mindig is világos volt, hogy ez a mi felelőssé­günk, szülőké. Csak sokakat elbizonytalanítottak a ránk zúduló ismeret-özön ellentmondásai, ezért inkább ráhagyták a választást gyermekeikre. Márpedig a halott élelmiszerek gyártói épp őket, a tapasztalatlan kicsiket ejtik legkönnyebben tőrbe. Elsősorban nekik találták ki álnok szemfény­vesztéseiket, a kápráztató hirdetési csalikat, amik oly könnyen lépre vi­szik őket. Ideje hát újra kézbe venni irányításukat, amilyen hamar csak lehet.

Aki — valamilyen értetlen vagy rosszindulatú sugalmazásra — még mindig kételkedne a Testkontrol l alkalmasságában, különösen ami a kicsiket illeti, azt kérem, vesse azt össze még egyszer a rákellenes ajánlásokkal. Meglátja, a Testkontroll nemcsak eleget tesz valamennyi­nek, de figyelembe véve a test élettani igényeit, megszünteti a rossz ételtársítás miatt korábban időnként jelentkező gyomorfájásokat, továb­bá lehetőséget ad több gyümölcs, zöldség, olajos mag és teljes gabona bevonására is a gyermekek étkeztetésébe a zsíros állati eredetű készítmé­nyek helyett. Javítja a testi erőnlétet, ám ezzel együtt a hangulatot is, és — sok tanár a megmondhatója — az intelligenciát, a szellemi teljesítőké­pességet!

Ismerőseink (Dale és Martha Kirstine) két gyönyörű kislányát például már hat hét Testkontroll étkezés után — a változásoktól őszintén megle­pődött gyógypedagógus lelkes javaslatára — a kisegítő iskolából átvették rendes iskolába, s ott jól meg is állták a helyüket az azóta eltelt évek folyamán. Számukra tehát megérte a változtatás, nem beszélve arról, hogy az egész család egészségesebb lett, és valamennyiüknek sikerült jócskán lefogyni. Az se csoda, hogy ezek után — a tanár szervezésében — előadásokat tartottak a többi szülőnek, akik az eredmények láttán élén­ken kezdtek érdeklődni a „Diamond módszer" iránt.

Hadd adjak néhány jó tanácsot azoknak a szülőknek, akik most szeretnének belekezdeni gyermekük életmódjának a Testkontroll elvei szerinti megváltoztatásába, hogy megkönnyítsem a dolgukat. Először is: mindig magukon kezdjék! Mi magunk is friss gyümölccsel indítsuk a napot, s akkor is ügyeljünk az ételek helyes társítására, amikor saját ebédünkről, illetve saját vacsoránkról van szó. Fogyasszunk kevesebb tejterméket és húst, helyette együnk főfogásként hajába sült krumplit, tésztát, illetve teljes gabonából készült ételt. Gyümölcsöt csak frisset és csak éhgyomorra együnk, sohasem étkezés utáni desszertként. Friss gyümölccsel, nyers olajos magvakkal és zöldségszeletekkel helyettesít­sük a cukros édességeket, a kicsinált rágcsálnivalókat. (Ha rettenetesen vágyunk rá, akkor azért nagyritkán megengedhetünk magunknak egy

2 2 0

cukros teát, de azt is inkább délután, úgy négy óra tájban.) Próbáljuk meg teljesen elhagyni a szénsavas italokat, pótoljuk ezeket friss gyü­mölccsel, illetve friss gyümölcsből készített gyümölcslével. Egyszerű változtatások, nem is kell egyik napról a másikra mindet bevezetni, de csodálatos javulás fog beállni a közérzetben, ha már többségüket sike­rült megvalósítani. Ez lesz az alkalmas időpont amikor fűt a saját siker fölött érzett lelkesedés, hogy a család többi tagját, a gyerekeket is fokozatosan belevonjuk a változtatásokba. Önmagunk átalakítása nélkül sokkal nehezebben tudnánk hatni rájuk.

Fontos, hogy a gyerekek étrendjének megváltoztatása ne parancsszó­ra, ne kényszer hatására történjen. Megértem, ha valaki rögtön minden károsat meg akar szüntetni, s egyik napról a másikra egy teljesen új lapot szeretne nyitni, míg fortyog benne a düh az élelmiszereket mérgekké földolgozó gátlástalan alakok ellen, akik nem átallanak gyerekeket meg­rontani saját anyagi hasznuk érdekében. Ismerem ezt az érzést, de figyelembe kell venni a valóság tényeit is!

Ha nem újszülöttről, hanem egy átlagos amerikai srácról van szó, aki már pár évet megélt, aki már issza a cukros, szénsavas „vadítókat", eszi az édességeket, imádja, ha a holt ételeket kínáló éttermekbe mehet, az azt is jelenti, hogy bizonyos mértékig már hozzászokott mindahhoz, amit meg akarunk vonni tőle. Semmi sem történhet egyik napról a másikra! Az is eltartott egy darabig, amíg a gyerek eljutott idáig, időt igényel tehát az ellenkező irányú változás is. Akkor válik majd széppé a dolog, amikor már ők maguk is kezdenek belelkesedni, miután saját bőrükön ta­pasztalják, hogy az újfajta étrendtől jobban érzik magukat, több lesz bennük az energia, elmarad a levertség, a gyomor- és fejfájás, amit a rossz ételtársítás és az émelyítő édességek okoznak, s látják, hogy ezek nélkül a vacakok nélkül is lehet élni, sőt, egyre jobban! De addig, nagyon kérem, legyünk türelemmel! Ha a táplálkozás kérdését az eltérő akara­tok csatájává tesszük, ha folyton-folyvást ezzel nyaggatjuk a gyereket, akkor feszültséget ébreszt benne az étkezés puszta gondolata is, s nem tud szeretettel, örömmel hozzálátni, így ezzel a lehető legrosszabb szolgá­latot tennénk magunknak is, gyermekeinknek is.

Hároméves kor alatt még aránylag könnyű. Hagyjuk abba a tehéntej itatását, helyettesítsük azt friss gyümölccsel illetve friss gyümölcslével, s meglátjuk, rövid idő múltán minden légzéssel kapcsolatos panasz, meg­fázás, eldugult orr, fülgyulladás elmúlik, ha továbbra is távol tartunk tőle tejet és minden tejterméket, sajtot, túrót, joghurtot. (Addig ugyan előfor­dulhat még egy-egy ilyen jellegű megbetegedés, amíg a kis szervezet megszabadul a tejivásból előzőleg fölhalmozódott nyálkától, de aztán megszűnik a „meghűlésre való hajlam".)

Megérne egy tanulmányt a tehéntej és a szobatisztaság közti összefüg­gés tisztázása is. Saját tapasztalatom szerint ugyanis a tehéntej nélkül

221

nevelt gyerekek sokkal könnyebben és hamarabb sajátítják el a szoba­tisztaságot. Az étkezési hulladékoktól eltömődött kis testben bizonytala­nabb, gyengébb lesz az érzetek közvetítése az idegpályákon, ami hátrál­tatja a tanulási folyamatot. A tej egyszerűen nem olyan étel, ami alkalmas lenne az értelmi szint fokozására. Elvégre egy nagyon aranyos, de azért végül is kicsit butuska állat táplálására való. Egyik első előadókörútunk alkalmával Denver városában egy igen kedves kismama arról számolt be, hogy négyéves kislánya gyakran ágyba vizel. Elolvasva Testkontroll cí­mű könyvünket megpróbálkozott a tejmentes étrenddel, s a probléma megszűnt, ám azonnal visszatért, ha hébe-hóba valamilyen tejes ételt készített. (Az ok nem lehetett egyszerűen a tejjel bevitt többletfolyadék, hiszen a kicsi — friss gyümölcslé formájában — akkor is bőségesen kapott inni, amikor egyáltalán nem jutott tejhez.) Tudom, messze áll ez az esetleírás egy tudományos igényű kísérlettől, de azért elgondolkozhatnak rajta olyan mamák, akiknek már kezd elege lenni a pelenkázásból és az éjszakai rendszeres lepedőcseréből. Legkisebb fiam soha nem kapott egy csepp tehéntejet sem, s egyéves korára tökéletesen szobatiszta lett.

Tápláljuk a kicsiket anyatejjel, ameddig csak lehetséges! A gyerek maga meg tudja állapítani, ha már nincs többé szüksége a szopásra, valamikor egy- és hároméves kora között. Az anyatej a Természet terem­tette legtökéletesebb táplálék minden csecsemő számára. Fehérjetartal­ma csupán 2 százalék. Az anyatejet friss gyümölcslével, olajos magvak, gabonafélék és csonthéjasok magjából készített „tejjel" és friss gyümölcs­csel lehet kiegészíteni, míg áttérünk a párolt zöldségekből álló táplálékra.

Igen, hölgyeim, szoptatás után — de kiegészítésként közben is — adhatunk a babának ízletes, könnyen elkészíthető, magas tápértékű magtejeket. Fölhasználható hozzá nyers mandula, mogyoró, szezámmag, napraforgó, vagy akár együtt mind a négy. Lehet, hogy még sohasem hallottak róla, pedig egyáltalán nem új dologról van szó. Régóta használ­ják a magtejet Afrikában, Ázsiában, Európában, de az amerikai indiánok is ismerték, már évszázadokkal azelőtt, hogy a haszonleső, „korszerű" tejipar föltalálta volna saját magát. Gyermekeink egészsége érdekében érdemes újra bevezetni. Kicsinek és nagynak egyaránt hasznára válik, a Természetes Hygiénia több évtizedes jó tapasztalatokkal rendelkezik a magtejekkel. A könnyen hasznosítható kalcium, fehérje, vitamin és más ásványi anyagok remek forrása. Alkalmas a magtej a szokásos tejes ételekben a tehéntej pótlására: remek fagyi készíthető belőle; banán vagy más friss gyümölcs hozzáadásával pedig egészséges tejturmixot keverhe­tünk belőle. Gyermekeim kedvence évek óta a mandulatej, kevés juhar­sziruppal (vagy mézzel) édesítve és pár szem eperrel ízesítve. A Testkont­roll receptgyűjteményében remek példák találhatók. Én magam szezám­magtejet iszom rendszeresen, rettentő finom, csak ajánlani tudom!

Ami azt a gyakorlatot illeti, hogy egészen kis kortól kezdve már cereáliát

222

adnak a kisbabának, hadd jegyezzem meg: 18 hónapos koráig a kisbabá­ban nem termelődik az a ptialin nevű enzim, ami a tömény keményítő lebontásához szükséges. íme egy másik ok, amiért a legtöbb kis ameri­kainak be van dugulva az orrocskája. Kenyér, cereália, krumpli, lisztes sütemény mind hozzájárul ehhez. Tartsuk őket zöldségen és gyümöl­csön, ameddig csak lehet, sokkal tovább megelégszenek ilyen táplálék­kal, mint gondolnánk. Az új ételeket csak egyenként vezessük be, köztük pár nap szünettel, hogy a kicsi meg tudjon barátkozni egy-egy új ízzel.

Tartsuk távol a gyerektől a keményítős, elsózott, halottá tartósított „bébiételeket". Adjunk a picinek pépes friss gyümölcsöt, míg nem nő ki elég foga a rágáshoz. Készítsünk neki péppé tört friss salátákat. Kínáljuk kevés vízzel elkevert tört avokádóval. Imádni fogják a friss, valódi izeket, s remekül fognak fejlődni. Ha már úgy látjuk, hogy főtt ételt is kaphat, akkor is friss zöldségekből, például répából, zöldbabból, cukkiniből készítsük a baba ételét, párolva és péppé törve. Kevéske vajat is hozzá lehet adni, de egyáltalán nem kötelező. Mennél később térünk rá a főtt ételre, annál jobb a kicsinek. Túl korán kezdett főtt étellel való táplálás túlérzékenységhez, allergiához vezethet, és elhízást okoz.

Ne felejtsük, az anyatej fehérjetartalma csupán 2 százalék; kerüljük hát az állati fehérje adását is, ameddig csak lehetséges. (Legjobb, ha egyáltalán nem kap.) A szükséges 2 százaléknyi fehérjéhez megfelelő adagolásban és bőven hozzájutnak a kapott zöldségből, gyümölcsből, magkészítményekből, olyan aminosavak formájában, amelyekből köny-nyen fel tudják építeni saját fehérjéiket. A vérrák és az állati fehérje fogyasztása bizonyítottan összefügg! Lehet, hogy néhány nagyokos ebbe is bele fog kötni, de csak azért, mert fogalmuk sincs az ember valódi élettanáról. Saját fehérjéit ugyanis nem eszi, hanem maga készíti a szervezet. Aminosavakból építi föl, amelyek bőven föllelhetők a növények­ben. Csupán a haszonleső hírverés igyekszik mást elültetni a köztudat­ba, s ennek — ha elhisszük — mi isszuk majd meg a levét, no meg gyer­mekeink.

A kisgyerek étrendjében is a zöldség és gyümölcs az eszményi. Nem kell sietni a magas keményítőtartalmú ételekkel, s ha elkezdjük adni, akkor is főtt burgonya (vagy yamgyökér) legyen az első. A krémes-pépes levesek is elsőrangú babaételek. Törhetünk bele kenyeret, kekszet, keverhetünk bele darát, de lehetőleg csak nyolc hónapos kor után.

Nem kíván cukrot a gyerek, ha mi nem kapatjuk rá. Nem szokik rá a cukorra, ha Cola és cukrászsütemény helyett cseresznyét, áfonyát, diny-nyét kínálunk neki, s akkor később sem mindig a cukrosat választja, még ha nagy néha hozzá is juthatna.

Tudom, nehéz a mai életben távol tartani a gyereket mesterséges édességektől, hisz lépten-nyomon ezekbe botlunk. Nekünk sem volt könnyű, de legkisebb fiam, Beau ötéves koráig egy szem cukrot sem

2 2 3

kapott. Azóta néha hozzájut édességhez, főleg, ha vendégségbe hívják a barátaihoz, de inkább csak belekóstol, kíváncsiságból. így is előfordul, hogy másnap „nyűgösebbnek" érzi magát, s már azzal is tisztában van, hogy mitől.

Három évnél idősebb gyerek esetében valamivel nehezebb lesz bevezet­ni a változtatásokat, hisz sok mindenhez már hozzászokott erre a korra, s ezek a kötődések egyre erősebbé válnak az évek múlásával. A legna­gyobb baj az édességekhez, a cukorhoz való ragaszkodás szokott lenni, de tapasztalatom szerint 10—12 éves korig sokat segít egy alapos, nyugodt, négyszemközti beszélgetés, amikor elmagyarázzuk a mestersé­ges édességek és a szénsavas üdítők kártételét. Rá fogunk ébredni, a gyerekbe sokkal több józan ész szorult, mint gondoltuk volna, ha sikerül megtalálni a közös nyelvet, ha megérti, hogy szülei az ő egészségével törődve igyekeznek változtatni. Fontos, hogy az ilyen beszélgetéshez jól válasszuk meg a helyet, a hangulatot, és az időpontot, amikor mindkét fél nyugodt és laza. Nem igazán alkalmas például a kocsivezetés, amikor a mi figyelmünket leköti a forgalom, s a gyerek is csak tarkónkat láthatja a hátsó ülésről. Több gyerek esetén jobb külön-külön megbeszélni velük a dolgot, hisz az étkezési szokások nagyon is személyes ügyek.

Azért ajánlom, mert nekem is ezt a taktikát kellett alkalmazni, amikor Beau fiam hatéves korában iskolába ment. Csak nézte a csillogó csoma­golású, színpompás nyalánkságokat, üdítős palackokat maga körül, és úgy érezte, őt átejtették, valami nagyon jóból kirekesztették. Mindenek előtt tudni akarta, milyen ezeknek az íze. Szerencsére megállapodtunk férjemmel, hogy semmi olyantól nem tiltjuk el otthon, amire igazán, forrón vágyik, hogy biztonságban érezhesse magát odahaza, hogy ne szökjön, ne bújjon máshová, ha valami újdonságot ki akar próbálni.

Tisztáztuk, leghőbb vágya megismerni az ismeretlen holmik ízét. Nem segített a rábeszélés, el kellett ismernünk jogát ehhez az óhajához, így másnap megkóstolhatta, amit ki akart próbálni. Pár nap múlva folytató­dott a dolog valami újabb készítménnyel. Ez így ment heteken keresztül, míg rájöttem, hogy kezd a dolog rosszra fordulni, fiam szemem láttára lassan a cukor rabjává válik, erős kis testét megtámadja ez a veszélyes vegyület, elapasztja energiáit, kiszívja csontjaiból az ásványi anyagokat. Addigi kiegyensúlyozott kedélye olyan nyűgössé, szeszélyessé, ingerlé­kennyé változott, amit eddig még csak más gyerekeknél tapasztaltam, nála soha. Teljesen kétségbe ejtett. Akkor ültünk le a komoly beszélgetés­re. Úgy helyezkedtem el, hogy arcom ne legyen magasabban az övénél, s időnként megsimítottam haját, vállát, hogy szóbeli közlendőimet ezzel is megerősítsem. A társalgás nagyjából így zajlott le:

— Beau, úgy látom, nagyon fölkeltették a kíváncsiságodat a sütik meg más nyalánkságok. Azt is észrevettem, hogy annyira csábítónak találod

224

mindezt, a társaidnál meg a tévében, hogy szeretnéd valamennyit kipró­bálni.

— Igen, mert mindenki nagyon odavan az ilyesmiért, és én is tudni akarom, milyen az ízük.

— Eddig szó nélkül rád hagytam, s te mostanra már elég sokat kipróbáltál, így van?

— Hát, igen, elég sokat. — Az utóbbi időben viszont egyre fájdalmasabb volt néznem, ahogy

mindenféle vacakkal tömöd magadat. Rosszat tesz neked, mert mind tele van cukorral, s a finomított cukor méreg! Elgyengíti a csontodat, nem hagyja, hogy erős, nagy férfivá növekedj. De a cukron kívül még sok más veszélyes vegyszert is tesznek beléjük, amikről még én magam sem tudom pontosan, hogy milyen kárt is okoznak, mindenesetre biztosan rongálják agyadat, látásodat, sőt rákot idézhetnek elő, s ki tudja, még mit. A sok csoki például olyan káros, hogy meddővé tehet, nem lehet tőle gyereked, ha felnősz. Aztán azt is észrevettem, hogy megváltozott a közérzeted, hogy másképp viselkedsz, mint régebben szoktál, s aligha­nem az édességek hatására. A nyalánkságokat mesterséges színezékek­kel festik, s ezek közül is sok a mérgező!

— Hát akkor meg minek rakják bele? — Azért, hogy vonzóbbá tegyék, kisfiam. Olyanra akarják csinálni,

amin jó sok pénzt kereshetnek, nem azért foglalkoznak a gyártásukkal, hogy jót tegyenek a gyerekekkel. Nem, nagyon is rosszat tesznek a kicsiknek, s ezt azok is jól tudják, akik földolgozó üzemeikben előállítják őket. Csak az őket nem bántja, a pénz sokkal fontosabb számukra.

— Hát akkor ezek rosszat akarnak! És a barátaim nem is tudnak róla... — Pontosan erről van szó, Beau. Sem a barátaid, sem a barátaid szülei

nem tudják, vagy egyszerűen nem akarnak róla tudomást venni. De én tudom, mennyire károdra vannak, ezért mindig rettenetesen elszomorít, ha azt kell mondanom, hogy ehetsz ezekből a szörnyűségesen veszélyes dolgokból. Rosszul érzem magam, mert hagyom, hogy más valaki bánt­son téged, olyanok, akik nem is ismernek,, nem is gondolnak veled. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy csak úgy elnézzem, hogyan akarnak megmérgezni téged. Nem hagyhatom, mégha jóízű is az a méreg, vagy ét­vágygerjesztő, csillogó csomagolásban kínálják is. Az irántad érzett szere­tetem az, ami arra késztet, hogy elzárjak előled minden ilyesmit.

— Hát jó, akkor ezentúl nem eszek annyit. — Rendben van, kisfiam, de ha folyton kéred, akkor nemet kell majd

mondanom az édességre meg minden ilyesmire. Sejted, mit jelent majd ez a „nem"?

— Igen, mama, azt, hogy nagyon szeretsz! Azt hiszem, ehhez hasonló beszélgetések hatásosabbak, mint parancs­

ba kiadni a rendelkezést: márpedig csok}, az mától fogva nincs! Lehet, a

225

szívhez szóló rábeszélés nem nyújt végső megoldást egyszer és minden­korra, mint az ukáz, de a gyermek iránt érzett szeretethez kapcsolódik, amire mindig hivatkozni lehet, hogy ő is fölfogja: a tiltással nem megvo­násban részesítjük a gyereket, hanem adunk neki, szeretetünket mutatjuk ki általa. A gyerekek okosabbak, mint gondolnánk, könnyen megérzik és megértik ezt, mint ahogy lelkük mélyén azt is erősen sejtik, hogy nem tesz jót nekik a sok édesség.

Néhány naturaboltban már most is föllelhetök ezek helyettesítésére ke­vésbé káros termékek, s remélhetőleg hamarosan máshol is elterjednek a cukor nélküli édességek, sütemények, cereáliák, s a kevésbé káros bu­borékos üdítők. Az persze nyilvánvaló, hogy az eleven ételeknél továbbra is kevesebb holt táplálékot kell fogyasztanunk még az ilyen — nem any-nyira rossz — változataikból is. Tehát ezután is gyümölcs, zöldség, s ál­talában több mama készítette házikoszt jelentse a nagyobb részt, s ne az előrecsomagolt pótlékok. Ezek az újfajta változatok talán kevésbé mérge-zőek.

Egészségesebb ételt jelez, ha a címkén például a következők valamelyi­ke látható: vaj (a többi tejtermékhez képest ez kevés káros anyagot tartalmaz, kevésbé savcsináló, mert jószerivel színtiszta zsiradék), teljes őrlésű liszt, méz, mogyoróvaj, mandula, juharszirup, szentjánoskenyér, földimogyoró, datolya, málé (kukoricaőrlemény,) zabliszt, stb. De olvas­suk el, pontosabban próbáljuk csak meg elolvasni egy hagyományos édesség, vagy üdítő címkéjét! Lesz abban finomított cukor, sohasem hallott nevű vegyszerek, festékek, ételszínezékek, tartósítószerek, s ezek közül — kedves szülők — egy sem nevezhető éteknek. Ezek pusztítják gyermekeinket, legtöbbször lassan, de mindig biztosan. Ha mindnyájan beszüntetjük az ilyen holmik vásárlását, s helyettük is eleven ételeket keresünk, akkor az eladók kénytelenek lesznek az igények szerint meg­változtatni a kínálatot, vagy elmehetnek kapálni.

Egy példácska arra, hogyan foglalhatja el a mesterséges, művi termék helyét az eleven, valódi táplálék. 1986-ban Beau fiammal szerepeltünk a tévé „Merv Griffin" show-műsorában. Merv imádja a gyerekeket, köny-nyen megnyerte Beau szívét is, aki így büszkén mutatta be uzsonnatás­kájának tartalmát, közte a „cigánycsizma" nevű müzlirudat, amelynek összetevői datolya, mogyoró, földimogyoróvaj, kókusz, szentjánoskenyér, stb. Merv — varázsos mosolya kíséretében — harapott belőle, s ízlett neki. Nem csodálom, Beau is, sőt, az egész család rettenetesen szereti. Ezután számtalan levelet kaptunk. Arról érdeklődtek, hol lehet vásárolni „cigánycsizma" rudat.

A cukorhoz való kötődés a legrosszabb. Ha olyan nagyobb gyerekről van szó, aki már tényleg a cukor rabjává vált, akkor elképesztően nehéz feladattal állunk szemben. Ezért aztán ha iskolás gyereket akarunk átvezetni a Testkontroll étrendre, ahhoz rengeteg megértés, türelem.

226

megbocsátás és rugalmasság szükségeltetik. Nagyon sok változtatnivaló akad. ha a gyerek már teljesen hozzászokott a szokványos amerikai étrendhez. Mi tartozik ebbe? Elsősorban zsemlyébe dugott vagdalt, azaz hamburger, aztán csirke galuskával, kenyér sajttal, pizza, étkezés utáni édességnek fagylalt és más cukros édességek, bőséges reggeli, rengeteg földolgozott, holttá kezelt élelmiszerkészítmény, ivás evés közben — egyik sem illik a Testkontroll elveihez. A gyerek étrendjébe is a lehető legtöbb valódi, teljes és élő, eleven fogást kell beiktatni. A jó példát a szülő mutassa — de csodát akkor se várjon egyik napról a másikra.

Leghelyesebb a reggelivel kezdeni. Tudom, sokan úgy érzik, nem engedhetik el csemetéjüket reggel otthonról „éhesen", anélkül, hogy jó alaposan meg ne tömnék a bendőjét mindenféle földi jóval. Annyi év tévhitben élés után — miszerint a bőséges reggeli lenne a nap legfonto­sabb étkezése — magunknak, szülőknek is igencsak nehéz átállni, nem beszélve a gyerekről. De jusson eszünkbe, a tanulóifjúság háromnegye­de, 75 százaléka túlsúlyos! Engedjük hát, hogy a nap kiválasztási idősza­ka alatt (hajnaltól délig) a fejlődő szervezet nyugodtan végezhesse a föla­datát, hogy annak természetes rendje és módja szerint meg tudjon sza­badulni a benne fölhalmozódott mérgező maradékoktól, különben elhízik és lebetegszik. Sok gyerek nem is szereti, nem is kívánja a reggelit. (Ösz­töneik — úgy látszik — megsúgják, hogy nem válik javukra a korai nagy falatozás.) Remek, ne is erőltessük, de állapodjunk meg egy engedmény­ben, amit nagyvonalúságunkért kérünk; kössük meg a „gyümölcsegyez­séget"!

— Rendben van, nem kell reggelizned, de helyette eszel gyümölcsöt. — Indokoljuk is meg!

— A friss gyümölcs az agy legjobb üzemanyaga, délig elég erőt ad az iskolához.

Ha a gyerek olyan, hogy ragaszkodik a reggelihez, akkor is gyümölccsel kezdjük a napot. Ha ezt kevesellné, akkor fél órával (esetleg húsz perccel) később kínálhatjuk már másféle étellel is, amíg rá nem érez a magasabb energiaszint kellemes ízére, amit a „csakis-gyümölcs" reggeli nyújt. De vigyázzunk,hogy ilyenkor is valódi ételeket kapjon a gyümölcs után! Jó összeállítás például két-háromféle gyümölcs, majd zeller, vagy saláta, esetleg egy marék (egy-két dekagramm) nyers mogyoró. De adhatunk frissen párolt zöldséget, vagy egy cső kukoricát — mindenesetre nagyobb hasznára lesz a gyereknek, mint a mesterséges, gyártott kukoricapehely. Egész évben tartsuk készenlétben az ehhez szükséges alapanyagokat a mélyhűtőben, zöldbabot, borsót, tejes kukoricát, hogy télire is jusson, de ne feledjük, a hosszabb hűtve tárolás is okoz némi kárt. a friss élelmisze­rek tápanyagaiknak mintegy harmada elvész így. Ha a gyereknek már bogara lett a cereália és nem hajlandó zöldséget enni, akkor keressünk cukormentes, egészségesebb cereáliaváltozatokat, zabpelyhet, vagy da-

227

tolyával, mézzel édesített készítményt, s öntsük le mandulatejjel, esetleg almalével. Ezek tulajdonképpen túl nehezek reggelire, de még mindig alkalmasabbak az átmeneti időszak áthidalására, mint a még nehezeb­ben emészthető, szokásos reggeli ételek. Egy szelet teljes őrlésű lisztből készült vagy korpás pirítós szintén megteszi, különösen a hétvége ,,éhe-sebb" napjain, amíg szép lassan sikerül végképp leszokni minden ilyes­miről. De ne felejtsük, mindez addig is csak a gyümölcs illetve salátatál után jöhet.

Ha már a hétvégét említem, amikor a család ünnepélyesebb reggelit szeretne, akkor kipróbálhatjuk a tojássárga helyett mandulatejbe márto­gatott pirítóst juharsziruppal, vagy mézzel. De ekkor is az étvágygerjesz­tő, bőséges gyümölcsöstál legyen az első, addig elő se vegyünk mást. amíg abból mindenki nem vett. Ha mi is asztalhoz ülünk, hogy együtt, közös tálból cseresznyézzünk a gyerekekkel, (persze, más friss gyü­mölcsről is szó van), akkor hamarabb elérkezik az a nap, amikor már nem fog senki sem más ételre vágyni. Attól kezdve a kiválasztás akadály­talanul folyhat, s mindenki megszabadulhat a belsejében lerakódott összes mérgező maradéktól.

Gyümölcsreggeli után lássuk el tízóraival is a gyereket. Mit csomagol­junk? Először is további gyümölcsöt, esetleg aszaltat, mert egyedül a gyümölcs az, ami energiafelvétel nélkül juttat friss energiához. A „csakis-gyümölcs" reggelire való áttérés átmeneti időszaka eltarthat pár napig, esetleg pár hétig is, de aztán sokkal tettrekészebb lesz a gyerek egész délelőtt. Nem húzza gyomrát nehéz reggeli, amelynek emésztése elvonná minden munkavégző képességét egyéb föladatoktól. Akit még mindig aggasztana, hogy „ m é g a végén éhenhal szegényke", az csomagol­jon a gyümölcs mellé egy adag nyers magot, diófélét, mandulát, mogyo­rót, íme néhány falat Beau fiam uzsonnatáskájának tartalmából.

1. Hámozott, tisztított gyümölcs, becsomagolva, fogyasztásra előké­szítve, fölszeletelve, esetleg egészben. Dugjuk a hőpalack (termosz) kupakjába, hogy iskolába menet ne törődjön.

2. Széles szájú hőpalack párolt vajas burgonyával töltve, kukoricasze­mekkel, zöldborsóval, vagy zöldbabbal ízesítve, esetleg mindhárom­mal. Előre szoktam legőzőlni egy nagyobb adag zöldséget, majd (de legfeljebb egy-két napig) a hűtőben tárolom, hogy csomagoláshoz tényleg csak föl kelljen melegíteni. Beau imádja a krumplit, és tökéletesen megelégszik egy ilyen ebéddel. (A gyerekek általában szívesen megeszik egymás után többször is azt, amit igazán szeret­nek.) Burgonya helyett adhatunk zöldséges tésztát vagy rizst is a zöldségekhez. Más napokon, amikor Beau már kezdi unni a dolgot, akkor a hőpalack arra szolgál, hogy hidegen tartsa a fejes salátából.

228

apró paradicsomból és búzacsírából álló ebédjét, rajta kedvenc salátaöntetével, ami egyszerű zöldségleves.

3. A krumpliebéd mellé szeletelt uborkát, zellerhasábokat, vagy tisztí­tott sárgarépát, illetve mindhármat szoktam még adni, ha saláta, vagy leves az ebédje.

4. Váratlan éhség esetére vajas pirítósból készítek számára szendvi­cset.

5. Délutáni csemegének aszalt gyümölcsből és dióból gyűrt müzlirudat csomagolok, vagy egy adag nyers mandulát — esetleg némi finom házi süteményt.

6. Másik hőpalackba mindig adok vele desztillált vizet is, hogy ne érezzen kísértést az iskolában kapható, szénsavas vízzel hígított vacak szörpök iránt, amikor megszomjazik.

Ha nem fér mindez a gyerekeknek szánt apró uzsonnatáskába, akkor szerezzünk be nagyobbat, felnőtt méretűt, vagy egy megfelelő nagyságú, hőszigetelt műanyag dobozt. Sokkal jobb érzés több helyet elfoglaló, de egészséges ételt becsomagolni, mint kisebb térfogatú, de holt tölteléket küldeni a gyerekkel.

Az első időkben gyanakvással szemlélték társai fiam tízóraiját, de Beau is érezte, hogy ő ettől valahogy ,,más" lett, mint a többiek. Megnyugtat­tuk, hogy ez a különbség, a „másság" egyben a jobbat is jelenti, olyan egészséges ételeket, amiket nem szabad lebecsülni. Nemsokára a többiek gyűltek köré, ők nézegették sóvárogva a pirosló dinnyehasábokat, a csillogó cseresznyét, és a zöldséges-kukoricás krumplival teli hőpalack sem tűnt már nekik akkora sületlenségnek. Hamarosan azon kaptam magam, hogy külön kell csomagolnom zellerszeletet, répát és apró para­dicsomot, amikkel fiam érdeklődő barátait szerette volna megkínálni — nem említve a korábbi „cigánycsizma" müzlirúd esetét. Kóstoló után így sóhajtott fel az egyik kis haver: — Bárcsak az én mamám is ilyeneket főzne!

Ami az iskolai ebédet illeti, a gyerekek nem szoktak túl sokat törődni vele, megeszik, amit kapnak. Vagyis tőlünk függ, kedves szülőtársak, hogy mi kerül a hasukba. Összetett szénhidrát és keményítő a legalkal­masabb napközi táplálék, krumpli, tészta, rizs, teljes őrlésű lisztből készült kenyér, mert — gyümölcsön kívül — csak ezekből tudnak köny-nyen energiához jutni a gyerekek. A magas fehérjetartalmú fogás nem igazán jó étel napközben, emésztése még megfelelő ételtársításban is túl energiaigényes, lelassítja a gyerekeket, hát még a szokásos kenyérrel

229

együtt! Ha szendvics kell, akkor készítsünk olyat, ami megfelel a helyes ételtársítás alapszabályainak. (Az ételleírások között találhatók „jót-eszemdvicsek".) Rosszul társított ebéd lemeríti a gyerek energiakészletét, és fölébreszti a cukor utáni vágyat, hogy mesterségesen fölélénkítse magát, ahogy mi felnőttek is tesszük a kávéval.

Vacsorakor is figyeljünk a helyes ételtársításra. Ha például csirke van. akkor nagy adag salátát és zöldségkörítést adjunk hozzá, s aznap estére ne készítsünk mellé sem burgonyát, sem galuskát, s kenyér se kísérje a húsfalatokat. A tésztát és a rizst tálaljuk főfogásként, zöldséges mártás­sal és jó sok salátával.

A gyerekek rendszerint nagyon szeretik a burgonyát. Készítsük válto­zatosan, egyszer sütőben, serpenyőben, vagy parázson sütve, máskor krumplipürének, jó sok mártással. Alkalmanként akár olajban kisütve is megengedhető.

A „jóteszemdvics" remek találmány azon szokásos halott ételek eleven eledellel való helyettesítésére, amelyekhez a gyerekek esetleg már régóta erősen kötődnek. Például én magam is rengeteg olyan srácot ismerek, akik már szívesebben esznek egy „Tomburger" „jóteszemdvicset" a szo­kásos hamburger helyett. Kivételesen ide is leírom az elkészítés módját.

Friss, vagy enyhén megpirított hamburger-zsemlyét kettévágunk és megkenünk vajjal. A zsemlyébe két salátalevél közé kétujjnyi vastag paradicsomszeletet teszünk, jó nagy paradicsomból, vagy több szeletet, ha csak kisebb paradicsom akad. Hintsünk a paradicsomra csírát, vagy apróra szeletelt salátát is. Kívánság szerint ízesíthetjük sómentes, folyé­kony füszerkeverékkel, vagy még pikánsabbá tehető hagymaszeletekkel, csalamádéval, esetleg olajban fonnyasztott egy-két kanálnyi fűszerezett hagymával. A salátalevél a zsemlyét is megóvja majd az átázástól. Leves, vagy éppen káposztasaláta társaságában elfogyasztva teljes étkezést jelent. De további remek .jóteszemdvics" ötletek is találhatók a Test-kontroli és a Testkontroll 2 receptjei között, s az egyéni alkotó ötletek­nek is tág lehetőség nyílik ezen a területen, az éppen rendelkezésre álló nyersanyagok függvényében.

Még egyszer fölhívnám a figyelmet, nem kell túl nagy feneket keríteni a gyerekek ellátásának, meg lehet oldani aránylag egyszerűen is. Ugyanak­kor tudom, sok, nagyon is sok anya már teljesen ráállt a kényelmes ,,félkész" ételekre, amit bármikor megvásárolhatnak, a „mélyhűtött komplett vacsora" tálakra, konzervekre, előrecsomagolt holmikra, nem beszélve azokról, akik szinte állandóan gyorséttermekbe küldik a gyerekeket, ha éhesek. Óriási hiba! Minden ilyen alkalommal a halott ételek javára és saját gyermekünk kárára hozzuk a döntést. Szüleinl: még olyan táplálé­kon nőttek fői, amit nagyanyáink készítettek. Amikor föltűntek a fagyasz­tott, konzervált, előrecsomagolt készítmények, anyáink csak kivételesen vetették be őket, ha olykor-olykor szerettek volna egy szabad estét.

2 3 0

Manapság viszont ez már nem kivétel, ez lett a mindennapi gyakorlat. Szüleink még sokkal több igazi, otthon készült ételt fogyaszthattak, mint gyermekeink. És ez az elsődleges oka, hogy manapság az ifjúság körében is egyre jobban terjed a rák, a szívbetegségek, és ezek a kórok azokban a korosztályokban pusztítanak, amelyeknek még hírből sem lenne szabad tudni ilyen nyavalyákról. Naponta mérgezik őket a halottá földolgozott élelmiszerekkel és az azokban adagolt végzetes vegyszerekkel.

A tápláló házi koszt készítése nem akkora ördöngösség, mint ahogy elsőre gondolnánk. Friss alapanyagok kellenek hozzá, valódi vaj és a lehető legkevesebb vegytanilag megváltoztatott étel. A gyerekek nagyon is jól el tudnak lenni egy-egy nagy tál friss eperrel, néhány, gerezdekre bontott naranccsal, dinnyeszeletekkel a tányéron, barackkal, szilvával, vagy éppen cseresznyével. Néha magam is hallhatom, ahogy kis gyerekek friss eperért nyúzzák anyjukat a boltban.

— Nem lehet, nagyon drága — hangzik a szokásos válasz, aztán a mama megvesz valami előrecsomagolt készítményt, ami ugyanannyiba kerül, mint az eper, vagy éppen többe is.

Meg kell változtatni a gondolkodásunkat. Az élelmiszergyártmányok­ban megfizettetik velünk a földolgozást, a csomagolást, a tartósítást, amiknek semmi köze a táperőhöz, mind csak a holttá tételhez járul hozzá, és ehhez még az orvosi költségeket is nyugodtan hozzáadhatjuk. A valódi ételek mindig jobban megérik a rájuk fordított pénzt, és tele vannak eleven tápanyaggal. Ha a tartósított élelmiszerek és a sok hús helyett az évszak kínálta friss zöldség és gyümölcs beszerzésére fordítjuk a pénzt, akkor jól utánaszámolva meglepetés fog érni; nemhogy növekednének, de egyenesen csökkennek a háztartás kiadásai. A valódi étel nem csupán egészségesebb, de kifejezetten gazdaságosabb is!

A gyerekek nem igénylik a konyhaművészet nehezen elkészíthető, bonyolult csúcsteljesítményeit. ízlésüknek jobban megfelelnek az egy­szerűbb ételek, az eredeti, kevésbé komplikált ízösszetételek. Egy hat év körüli kis srác gyakran megfordul nálunk. Legtöbbször zöldséges tésztá­val szoktam kínálni, s mindig befalja, amit adok, az utolsó morzsáig. Szülei teljesen elképedtek, amikor meghallották, mert a gyerek otthon hozzá sem nyúl a főtt tésztához. Igaz, általában sajttal, hússal, vagy paradicsomos ketchup mártással nyakon öntve tálalják neki.

Sokszor olyan felnőttesen „ízgazdag" ételeket próbálunk megkedveltet­ni a gyerekekkel, amiket egyáltalán nem tudnak értékelni. De könnyű megszerettetni velük a hajában sült burgonyát, a csöves kukoricát, s a párolt zöldbabot akár kézzel is szívesen csipegetik. Sikere van a még meleg gőzölt brokkolinak, amit olvasztott vajba mártogathatnak, s az articsókát is örömmel megeszik. Mindig nyerő a teljes őrlésű búzalisztből készült fokhagymás barna kenyér. Bármikor kaphatók forró kukorica­tortillára, ami vajjal, vagy avokádóval és csírával roppant ízletes és magas

231

tápértékű harapnivaló. Ugyanezt el lehet mondani minden nyers magról, dióról, mogyoróról, s más csonthéjasról is. Remekül be tudnak ebédelni avokádópépbe mártogatott kukoricaérmékből, ha van hozzá jó sok nyers sárgarépa és zeller. Vacsorára nagyon jól elvannak egy halom krumpli-pürével, amihez bőven vehetnek mártást, és imádják a paradicsomos, vagy avokádós szendvicset uzsonnára. Készítsük a főfogásokat is egysze­rűen tésztából, rizsből, vagy krumpliból, s a gyerekek odalesznek értük. A levest is szívesen fogyasztják főételnek, ha van mellé kétszersült, vagy kukoricakenyér, és hozzá saláta. Meg lehet nyerni a salátától húzódozó gyereket, ha kevés makarónit, vagy olajban sült szalmakrumplit keve­rünk a salátájába. Használjuk kedvenc salátaönteteiket. Ezek legyenek mindig készenlétben, hogyha már „éhséglázadás" fenyeget, de még nincs kész az ebéd, akkor leültethessük őket az asztalhoz a salátával, míg befejezzük a többi tennivalót. De akkor is kapcsoljunk rá, mert gyorsan beburkolják a salátát! Nagyon kedvelik a sajtot, túrót, de szeretnénk visszafogni a tejtermékek fogyasztását? Reszeljük vagy hintsük salátára, s akkor jobban kijön az íze, s így a kevesebb is elég lesz.

Az ételleírások közé igyekeztem sok olyat bevenni, amit gyerekekkel is kipróbáltattam, s jóváhagyták. Remélhetőleg más gyerek sem emel majd kifogást ellenük. Nem érdemes nagydobra verni, nem kell nagy betűkkel a falra vésni: „ M Á R P E D I G MOSTANTÓL KEZDVE CSAK EGÉSZSÉGES ÉTELT KAPTOK!" Gyanakvást, félelmet keltene, ellenállást váltana ki az ilyen ijesztő bejelentés. A gyerekeknek elég, ha ízlik, amit kapnak, de nem árt ha mi tudjuk, hogy étkezésük ráadásul egészséges is. Próbáljunk a már bevált receptek mellé hetente egy-két újat is bevezetni, de anélkül, hogy túlságosan erőltetnénk. így értékelni fogják erőfeszítésünket, mert az új íz változatosságot jelent, s mert megérzik benne gondoskodó szán­dékunkat.

A tizenéves kamaszokat már nem lehet kényszeríteni, vagy olyan könnyen rávenni az étrendi változtatásokra. De azért hadd mondjam el, ezrével kaptuk a , .Testkontrollt" dicsérő lelkes leveleket ebből a korosztá­lyból is. A legjobb, amit tehetünk talán az, ha a fenyegetőzés látszatát is kerülve, világosan elmagyarázzuk a dolgokat, s hagyjuk, hogy saját tempójuk szerint váltsanak — s ebben feltétlenül legyünk mindig segítsé­gükre.

Henry C. Ross, a Brucknell Egyetem (Pennsylvania) étkeztetésének igazgatója (ízgazgatója, magyarul a menza főnöke) érdekes dolgokról számol be. Kezdeményezésére választási lehetőséget adtak a diákoknak, s „2000 hallgatóból legalább 500 mindennap a vegetáriánus menüt választja a húsossal szemben". Külön termet rendeztek be ahol levesek és saláták közt lehet válogatni. Ross úr szerint a tapasztalt szakácsok alig tudták elhinni, hogy ilyen nagy keletje lenne a dolognak. „ A z édességek ugyan továbbra is kedveltek, de a listavezető egyértelműen a gyümölcs."

2 3 2

Ilyen hírnek valójában jobban lehet örülni, mint akármilyen „hatalmas sikernek" az orvostudomány területén, még ha nem is a címlapon szok­ták tálalni. A fiatalság önként is az egészség útját választja, olyan étele­ket, amik erőt adnak és megóvnak a betegségtől! Megmenthető a haza, örömtáncot lejthetünk!

A nőmozgalom fölbecsülhetetlen vívmányainak elismerése mellett meg kell jegyezni, hogy az általa bevezetett új értékrend nemcsak haszonnal járt. Legnagyobb kártétele, hogy az anyaság hivatása elvesztette korábbi becsét. Lenézik, alacsonyabb rendűnek tekintik azt a nőt, aki — termé­szetes biológiai adottságainál és késztetésénél fogva ösztönösen — a családjáról való gondoskodást tekinti élete fő céljának. Ez a terület nem kapja meg azt a figyelmet, megbecsülést, amit megérdemelne. Pedig mi lehetne értékesebb, mint gondoskodni a faj fönntartásáról és egyedeinek egészségéről? Betegnek tartom azt a rendszert, amelyik az anyát a gyermeknevelés rovására készteti munkavállalásra. Véleményem szerint nincs jövője a társadalomnak, ha elhanyagolja az új nemzedékeket.

Szomorú látni azokat a fiatal anyákat, akik pályájuk érdekében keve­sebbet törődnek gyermekeikkel. Aligha lehet értékesebb, teljes napot kitevő foglalatosság, mint a gyermekekről történő gondoskodás, míg azok elérik az önellátó kort. Sokkal inkább képes más elvárásoknak is megfe­lelni az a nő, aki már teljesítette ezt a kötelezettségét, mint az, aki egyszerre próbál csinálni mindent, tipródik, kimerül, halálra hajszolja magát, miközben lelkiismerete folyton furdalja az elmulasztottak miatt, s amiatt, hogy semelyik feladatának sem tud száz százalékban eleget tenni.

Sokan föl sem akarják fogni a kicsik megfelelő táplálásának fontossá­gát. Azt mondják, nem érnek rá foglalkozni minden csip-csup dologgal, nem fecsérelhetik az idejüket ilyesmire. Inkább vigyázzák ápolt körmű­ket, vagy rajzórát és teniszleckét vesznek. Pedig a gyerekektől megtaga­dott főzésidő könnyen elveszhet, méghozzá többszörösen, és sokkal szomorúbb körülmények között, a kicsi betegágya mellett, a gyógyulá­sáért aggódva. Amikor a gyerekek háromnegyede elhízott és rák okozza a legtöbb gyermekhalált, amikor minden fiatalban föllelhető valamilyen szívbetegségnek legalább egy tünete, akkor aligha lehet hasznosabb tevékenység, minthogy gondjukat viseljük és megfelelően tápláljuk kicsi­nyeinket. Nincs is más helyes választás, különben mi, vagy gyermekeink fizetik meg az árát. Ők egészségükkel.

De miért legyenek betegek, ha nem muszáj? Fiatalok, tehát inkább erősnek és egészségesnek kellene lenniük! Aki sajnálja erre az időt, az megbetegítheti gyermekét. Amerikai anyák, a mi föladatunk gondját viselni Amerika gyermekeinek! Ehhez megvan minden nagyszerű képes­ségünk, velünk született ösztöneink alkalmassá tesznek minket, hogy meg is tegyük, amit kell. Nincs a világon még egy ország, ahol ennyi silány élelmiszert etetnének meg a gyerekekkel. Rettenetesen ellustultunk,

2 3 3

ébredjünk végre föl! Ne higgyük, hogy bármi is fontosabb lehetne ennél. Meg tudjuk tenni, meg kell tenni, s büszkének kell lenni arra, hogy meg is tesszük. A gondoskodó szeretet vezérelje cselekedeteinket.

A test méregtelenítése, az anyagcsere káros melléktermékeinek eltávo­lítása a kiválasztás szerveinek közreműködésével — rendes körülmények között — olyan önműködő, állandóan zajló testi folyamat, amelyik tökéle­tesen szabályozza önmagát, oda sem kell rá figyelni. De előfordulnak rendkívüli helyzetek, létrejöhet válságos állapot. Hogyan?

A korábbi fejezetekben már esett szó a kimerültségről, amikor a test energiaszintje mélyre zuhan. Elegendő idegenergia híján a kiválasztás szervrendszere se képes jól ellátni feladatát, a testben fölszaporodnak a mérgező anyagok, s ez az összes többi életműködést is hátráltatja. Emiatt még jobban igénybe kell venni a már amúgy is lemerült energiatartaléko­kat, ami — önmagát rossz irányban erősítő visszacsatolásként — csak tovább rontja a helyzetet, a szervezet egyre kimerültebb és egyre toxiku­sabb, egyre mérgezettebb lesz.

Az emberi test szerencsére föl van vértezve az ilyen kimerültség okozta ,,önmérgeződés" ellen is. A belső válságot kifelé is jelzi, valamilyen idült, krónikus tünettel, ami lehet „megfázás", duzzadt, nedvező nyálkahártya, állandóan eldugult orr, torokfájás, torokkaparás, krákogás, gyakori hő-emelkedés, rendszeres főfájás, hasmenés, ingerlékenység, az érzelmi egyensúly kibillenése. A test így jelzi parancsoló igényét, hogy át szeretné venni az irányítást. Betegségtünetekkel a szó szoros értelmében le akar verni a lábunkról, ágynak akar dönteni, mert ilyenkor pontosan ennek érzi égető szükségét. Azt kívánja, érezzük magunkat annyira rosszul, hogy szüneteltessünk minden más tevékenységet, és pihenjünk végre le, mert a helyzet kezd életveszélyessé válni. Friss energia kell, hogy meg lehessen szabadulni az elszaporodott mérgektől.

Az élet lényege a munkavégző képesség, az energia. Minden tevé­kenység és minden testi folyamat energiát fogyaszt. Energia visszatáplá-lása a testbe viszont csak pihenés és alvás által történhet.

Ilyenkor meg kell érteni, nem az a gond, hogy „elkaptunk" valami fertőzést vagy betegséget, csupán testünk egy újabb csodálatos önvédel­mi képességének vagyunk — szenvedő — tanúi. Ahogy egyetlen petesejt-

2 3 5

bői létrehozta önmagát, ahogy sejtek milliárdjainak tud egyszerre vezé­nyelni, a test ugyanúgy arra is képes, ha kényszerítik, hogy megvédje magát gazdája káros túlzásaitól. Ezt is önműködően teszi, hacsak nem teszünk készakarva ellene.

Igen, tőlünk is függ, hogy mennyire lesz sikeres ez az önvédelem. Ha hagyjuk, hogy a válság a természetes módon oldja meg önmagát, akkor a jövőben kevésbé kell félni hasonló jelenségektől. Ha semmibe vesszük, akkor a tünetek rendszeresen fognak jelentkezni, újra meg újra, mivel a test nem kapta meg a lehetőséget, hogy az öntisztítást maradéktalanul elvégezze.

Hogyan lehet elősegíteni a méregtelenítést? Hát erről szól ez az egész könyv! Biztosítani kell a test számára alapvető biológiai szükségle­teit, melyek ugyanazok maradnak, nem változnak, akár ép, akár megbomlott az egészség. Ezek a szükségletek az egészség egyszerű, de lényeges összetevő elemei, melyeket már annyiszor emlegettünk: víz, levegő, táplálék, pihenés és alvás, napfény, tesmozgás és pozitív érzelmi behatások. Ezek azok az ősrégi egészséghozó dolgok, amelyeket nem a „vágtató léptekkel fejlődő korszerű orvostudomány" fedezett föl — mivel ezekből nem lehetetett pénzt csinálni. Olyan örökérvényű, áldásos hatá­sú egészségjavító szerek, amik tökéletesen mentesek minden mellék­hatástól. Akad köztük egy-kettő, aminek biztosítására nagyobb gondot kell fordítani a válságidőszak alatt. Elsősorban a pihenés és alvás ilyen, majd ezt követi a friss levegő, a jó víz, a megfelelő táplálék, végül a szeretetteljes emberi kapcsolatok.

Ha jelentkeznek a kellemetlen tünetek, az egészség szerelmére, hall­gassunk rájuk! Energiahiányra figyelmeztetnek, márpedig energiához csak pihenés és alvás útján juthatunk! Ez — és csak ez — fogja meg­szüntetni a válságot! Méregtelenítéskor mindenekelőtt adjuk meg tehát testünknek a lehetőséget, hogy kipihenhesse magát! Észre se fogjuk venni, hogyan történt, de visszatér a kielégítő testi működés és a jó közérzet. De tovább húzódik az alacsony energiaszint-okozta kellemetlen állapot, valószínűleg újabb és újabb tünetekkel, ha épp akkor tagadjuk meg testünktől a pihenést, amikor annak legnagyobb szüksége lenne rá. Ne feledjük, minden tevékenység csak fogyasztja az energiát. Vonuljunk hát vissza egy nyugodt, elsötétített szobába, és pihenjük ki magunkat!. Hogy a „modern" élet ezt nem teszi lehetővé? Hát igen, tudom, de épp ez a nagy feneség ebben a „modern" életben! Miatta nem tudjuk a kívánt, magas energiaszinten élni életünket.

Nagyon sokan egyszerűen nem akarják tudomásul venni a pihenés fontosságát, márpedig ezen a szemléleten változtatni kell, az egészség érdekében. Főleg a szórakoztatóipar emberei szoktak panaszkodni, hogy nem szabadulnak például a „náthájuktól", noha híven követik a Test-kontroll-étrendet.

236

— Mennyit pihennek? — szoktunk visszakérdezni ilyenkor. — Pihenés? Hát az meg mi fán terem? El tudják képzelni, mennyire

elfoglalt ember vagyok? Egy-két órám is alig jut alvásra! Határidőre be kell fejezni a forgatást, aztán ott van a rengeteg társadalmi kötelezettség, az értekezletek, a munkavacsorák, meg mindaz, ami szintén elengedhe­tetlen része ennek a foglalkozásnak.

Sokszor nyűgösebbek, mint a kisgyerekek, akiket ágyba kellene pa­rancsolni. Néhányukat azért sikerült már meggyőzni; maguktól visszavo­nulnak pihenni, ha érzik, „kezd lemerülni az aksi".

Dr. Herbert Shelton számára már jóval korábban is nyilvánvalóvá vált ez a jelenség. 1950-ben az Amerikai Természetes Hygiénia Társaság nyilvánossága előtt mondta a következőket:

„Mindenfajta túlzásba vitt tevékenység, túlmunka fáradtsághoz, ener-válsághoz vezet. A mai élet inkább nevezhető kicsapongónak, mint egész­ségesnek... Éjt nappallá teszünk, s mintha betegesen rettegnénk az ágybameneteltől. Ilyen okok miatt aztán tömegesen járunk a legkülönfé­lébb szakorvosokhoz, ki-bevonulunk a kórházakba, s jutunk idő előtt a sírba. Egyre több és egyre nagyobb kórházakat építünk, fölszereljük őket a legeslegújabb műszerekkel, a világ legjobban képzett orvosaival és személyzetével látjuk el mindet, mégsem tudjuk megszüntetni a köztünk dúló egyre több betegséget, azon egyszerű oknál fova, hogy napjainkat egyre több és több nyomasztó gonddal tetézzük... Csak akkor leszünk megint jól, ha abbahagyjuk kimerültséget teremtő és fönntartó szoká­sainkat. Elsősorban tehát nem újabb és jobb gyógyintézetekre, több orvosra, „fejlettebb" betegellátásra, „korszerűbb" társadalombiztosítási rendszerre, átfogóbb szociális gondoskodásra van most szükség, hanem rendes, normális életvitelre, olyanra, amelyik nem tékozolja, hanem megőrzi, becsben tartja az élet értékes energiáit."

Az Egyesült Államok népességének magasabb egészségszintre van szüksége, s ehhez — saját jól felfogott érdekünkben — változtatásokat kell bevezetnünk. Mindenki legyen saját maga egészséggyógyásza, re­formorvosa. Az első változás: amikor szükség van a pihenésre, akkor azt kiérdemeltük, tehát meg is kell tenni. Annyit, amennyi éppen kívána­tos. Minden, nem életbe vágó tevékenységet szüntessünk be, hogy a test újra hozzájuthasson a rendes működéséhez szükséges energiához. Mennél többet pihenünk, annál hamarabb következik ez be. Hogy pontosan mennyi ez a „szükséges", azt testünk fogja tudomásunkra hozni; figyel­jünk jelzéseire.

Remélem, sikerült önöket meggyőznöm. S ha már megtettük ezt az első fontos lépést, akkor gondoskodjunk arról is, hogy pihenés közben mindig elegendő friss levegő álljon rendelkezésre, különben az egész nem sokat

237

ér. Tudjuk, testünk a lélegzéssel is mérgeket távolít el magából. Sejthet­jük, mi történik, ha szobánk zárt, levegője áporodott; saját mérgeinket szívjuk vissza magunkba.

Fontossági sorrendben a méregtelenítés következő tényezője a tiszta víz. Ennek egy teljes fejezetet szenteltünk a korábbiakban. Legtöbb szokásos italunk csak további mérgekkel terheli szervezetünket. Próbál­juk meg tehát, ha lehetséges, hogy csak tökéletesen tiszta, azaz desztillált vizet iszunk — legalább a méregtelenítés válságos időszakában.

Minden tevékenység energiát igényel, főleg az evés, mert arra kénysze­ríti a testet, hogy bekapcsolja a legnagyobb energiafogyasztót, az emész­tést. Méregtelenítés idején étkezzünk hát könnyen, figyeljük a test jelzé­seit, s ha nem érzünk valódi éhséget, akkor ne terheljük magunkat étellel puszta megszokásból, fölöslegesen. Felejtsük el a szokásos okoskodást, hogy az „ételtől leszünk erősek"! Helyette arra emlékezzünk, hogy a táplálék rengeteg energiát fölél, mielőtt maga is energia forrásává válna! Testünkben elegendő munkavégző képesség halmozódott fel ahhoz, hogy válságos esetben akár hetekig is működni tudjon evés nélkül, úgyhogy pár napi könnyű étkezés egészen biztosan nem fog megártani. Ha éhség jelentkezik — de valóban csak akkor, ha igazi éhség gyötör — akkor is olyan ételféleségeket válasszunk, amik a legkevesebb emésztési energiát igénylik. Tudjuk már mik ezek: friss gyümölcsből vagy nyers zöldségből frissen sajtolt levek, illetve maga a friss gyümölcs és a nyers zöldség. A tevékenység hiánya és az ágynyugalom a tudatot nyugtatja, a tökéletes pihenéshez szükséges élettani feltételeket pedig tiszta víz ivása, illetve zöldség-gyümölcs fogyasztása teremti meg a legjobban. Ilyen egy­szerű szabályok betartása mellett a leghatékonyabb a pihenés, ekkor fog leghamarabb újra jelentkezni a valódi tettvágy és az igazi éhség.

A méregtelenítés következő fontos tényezője a társas kapcsolatok. Aki kimerült, az általában magányra vágyik, s ez rendjén is van, ha valóban így érez. Kerülni kell az olyan viszonyt, ami megcsapolja érzelmi energi­áinkat, hiszen méregtelenítéskor amúgy is szűkében vagyunk az energiá­nak. Mi magunk tisztában lehetünk állapotunk átmeneti nehézségeivel, de nem biztos, hogy környezetünk számára is ugyanolyan nyilvánvaló a dolog. Túlzásba vittünk valamit, pihenésre van szükség, de a többiek ebből esetleg csak a gyakori tüsszögést észlelik, s rosszallják, ha „csak ezért" mindjárt ágynak dőlnénk. Ellátnak bőven egészségügyi tanáccsal, hisz az orvosláshoz mindenki „ért", sőt, egyesek túlságosan is erőszako­san papolják, hogy ők mondják meg, mit kell tenni adott esetben, noha csak kis nyugalomra lenne szükségünk. (Persze soha ne mulasszunk el orvoshoz fordulni, ha mi magunk is úgy érezzük, hogy erre feltétlenül szükség van!)

Aszklépiosz ókori görög papjai egyik legfontosabb feladatuknak azt tekintették, hogy a gyógyító szentélyeikbe betérőnek segítsenek megőriz -

2 3 8

ni elsősorban a lelki tartását. A morál, az erkölcs akkoriban még sokat számított. A gyógyulásba vetett hit hat, kulcsfontosságú, a gyógyulás érdekében ez a hit mindennél fontosabb.

Ismerve a pozitív, az igenlő gondolkodás jelentőségét bizony furcsál­lom, hogy a modern gyógyászok oly keveset törődnek a morállal, a lelki tartással — ha egyáltalán valami figyelmet is szentelnek neki. Egyes betegek már a statisztikai adatok puszta hallatán még betegebbé válnak. Megtudják az orvostól „túlélési esélyüket", s ez egyenesen a sírba viszi őket. De ugyan honnan veszi a bátorságot bárki, hogy megmondja a jövőnket? Ki merészel statisztikai átlagokból egyedi sorsokat kikövetkez­tetni? Hogyan lehet valaki olyan vakmerő, hogy azt hiszi, ismeri az összes változót, tudatában van minden tényezőnek, s ki meri jelenteni: az adott eset tökéletesen reménytelen?

Mert, ugye, hány olyan gyógyulásról hallottunk, amikor az orvosok már lemondtak a betegről! Az orvostörténet is tele van ilyen esetekkel. Akinek megmondják, mikorra „várhatja" a halált, az csak még jobban legyengül, megrendül a lesújtó hírtől. Pedig gondolataink roppant erősen befolyásolják közérzetünket. Miféle életigenlő szemlélete, pozitív érzése maradhat annak, akinek tekintélyes tudósok tudomására hozzák, hogy nincs esélye? Kevesek tudják legyűrni az ilyen káros, negatív befolyást, sokan akkor is meghalnak az „elvárt" időpontra, akiknek esetleg még lett volna valami esélyük.

Méregtelenítés idején se hagyjuk, hogy kedvünket szegjék. Szerető emberekkel vegyük körül magunkat, akikről tudjuk, készek segítsé­günkre lenni. Ha számunkra kedves, de értetlen személy akad a környe­zetünkben, azt is — barátságosan, de határozottan — tartsuk magunktól távol erre az időszakra. Bízzunk a test saját tudásában. Értelme sokszo­rosan meghaladja saját magunk, vagy bármilyen ismerősünk ismereteit. Valamilyen formában elvetettük a sulykot, hagyjuk hát, hogy testünk kikúrálja magát, a maga természetes módján. Újnak tűnhet, valójában mégis ősrégi a módszer. Évmilliók óta élünk ezen az égitesten, erősen, egészségesen, hiszen enélkül aligha tudtuk volna sikeresen benépesíteni a Földet. A mesterséges gyógyító technikák alig párezer évesek, a gyógyu­lás mindig is elsősorban biológiai folyamat volt. Valaha nagyon értettünk valamit, itt az ideje hát, hogy újra birtokunkba vegyük ezt az ösztönös tudást.

Persze a szerető társaság megteremtése ilyenkor ne foglalja magába a szeretkezést is! Nehogy bárki azt higgye, hogy ezt akarnám sugalmazni! Az emésztés után épp a szeretkezés az, ami a legtöbb energiát igényli. Dőreség lenne tehát ilyesmit tenni éppen akkor, mikor testük amúgy is a lemerült energiakészletek miatt jutott válságos helyzetbe. Várhatóan különben sem lenne valami nagy élmény, amikor éppen le van eresztve az ember. A szeretkezés a legszebb, legnagyszerűbb élményt nyújtó, de

239

kimerítő tevékenység, amit csak két ember adhat egymásnak. Már egy bedugult, taknyos orr is elveheti az egész varázsát.

A testedzés sem ajánlott ilyenkor, hiszen a testmozgás is energiaigé-. nyes tevékenység. Válság beálltakor először pihenni kell, föltölteni az energiatartalékokat, utána majd sor kerülhet a sportra is. Legyünk óvatosak a gyakorlatok újrakezdésekor, ne vigyük túlzásba, tartsuk be a fokozatosság elvét. A méregtelenítés időszakában legföljebb némi könnyű szökdelésre lehet szükség az ugróasztalon a tisztító nyirokrendszer élén­kítésére, de erre is csak akkor, ha kedvet érzünk hozzá. A túlzott testmozgás kimerít!

Sokszor kérdezik, hány nap a méregtelenítés. Nehéz megmondani, mivel sok tényezőtől függ. A test ilyenkor kemény munkában van, de jelezni fogja, ha már túljutott a nehezén. Kérdés, ki mennyire hajszolta túl, ki mennyire élte föl tartalékait, mennyi méreg halmozódott föl szerve­zetében. Több mint egy évtizedes ilyen irányú tapasztalatom során sokfé­lét láttam, három és háromszáz óra között szinte minden előfordult már, de a válság természetes leküzdéséhez legtöbbször két-három nap kell.

Tapasztalataimat elsősorban önmagam és családom tagjainak viselke­déséből nyertem, de barátok, hallgatók, ügyfelek eseteiből is merítettem, olyanokéból, akik részt vettek előadásainkon, vagy négyhetes méregtele­nítő tanfolyamainkon. Ezen kívül telefonhívások és levelek ezrei állnak rendelkezésre olyanoktól, akik a méregtelenítés ügyében kértek taná­csot.

Csodálatos érzés, amikor először tudatosodik bennünk az igazi ok-okozati összefüggés egy méregtelenítési eljárás során, amikor látjuk, hogyan maradhatunk egészségesek egy kezdődő betegség tüneteinek jelentkezése esetén. Ez lehet egyszerű torokfájás is. Tulajdonképpen egészséges jelenség, lezárja az étel kapuját, így jelzi a test, hogy egyelőre nem kér több ennivalót. Ilyenkor legjobb rögtön rátérni a zöldségre, gyümölcsre, illetve ezek levére, amíg a test újra föl nem oldja a tápcsator­na bevezető kapuját.

A mérgekkel való telítettség egyéb tünete lehet fejfájás, köhögés, gyo­morpanasz vagy a homlok, az orr, az arc melléküregeinek elzáródása. Érzelmi jelenségek, mint ingerlékenység, nyomott hangulat szintén kí­sérhetik ezt az állapotot. (Hőn remélem, hogy az orvosok nem fogják a fentieket — szövegösszefüggésükből kiragadva — ellenem fordítani.) A szervezet olykor egészen sajátos, egyedi módon jelzi, ha nincs megeléged­ve a bánásmóddal, ha lazításra és kevesebb ételre van szüksége. Aki nem figyel ezekre a jelzésekre, hosszú éveken át semmibe veszi őket, s gyógyszerekkel próbálja elnyomni a tüneteket, ahelyett, hogy az okot szüntetné meg több pihenéssel és kevesebb táplálkozással, az készüljön föl, hogy teste előbb-utóbb sokkal súlyosabb, fájdalmasabb hangnemet fog megütni az elpocsékolt energia számonkérésekor, mint az egyszerű

2 4 0

krákogás, köhögés, vagy szipogás. Ha túlköltekezünk, annak végül mi isszuk meg a levét, akár pénzről, akár egészségről legyen szó. Mennél nagyobb adósságba keveredünk, annál drágább árat kell fizetnünk a végén.

Ne feledjük, a test képes önmaga egészségének helyreállítására! Sőt, valójában csakis ő maga képes erre. Ne avatkozzunk hát közbe, sem orvossággal, sem mással, ha egyszer végre neki tud látni a mé­regtelenítésnek! Hagyjuk magára, s csupán annyival segítsük, hogy ellátjuk biológiai szükségleteivel. Mik legyenek ezek? A már említett pihenés, az alvás, a könnyű étkezés, a tiszta víz ivása, s a mosoly, a jó kedély. Saját birodalmában a test a mester.

A méregtelenítést nem egyszer kíséri tünetként hőemelkedés és enyhe hasmenés, amit maga a szervezet hoz létre. Sokszor félreértelmezik ezt a jelenséget, különböző gyógyszerekkel próbálják elnyomni a tüneteket, noha azok éppenséggel elősegítik a mérgek kiürítését. (Azért, ha nagyon aggódnánk, vagy tovább húzódna a dolog, mint két-három nap, akkor a helyükben én bizony kikérném a szakorvos véleményét is.)

Ami az étkezést illeti, a méregtelenítési időszak kezdetén együk a lehető legkönnyebb ételeket, s azokból is éppencsak eleget, azaz a lehető legkevesebbet. Eleinte még a túl tartalmas, „vastagabb" salátaöntet is túlzás lehet. Később folytathatjuk valamivel nehezebb fogásokkal, ha már visszanyertük energiaegyensúlyunkat, de ilyenkor is csak a fokoza­tosság elvének betartásával. Legtöbbször kizárólag eleven ételekből álló étrenddel jó a folytatás, bár akadnak, akiknek az így bevitt, szokatlan cellulóztöbblet megviseli eleve gyengébb emésztőrendszerét. Ilyen ese­tekben a nyers és párolt zöldség keveréke ajánlott, vagy zöldségleves, ahogy testünk kívánja. Az időjárás is befolyásolja a választást.

Melegben a nyers koszt, hidegben inkább a nyers és párolt zöldségek keveréke, esetleg utóbbi helyett meleg levesek ajánlhatók.

Lényeg az, hogy a testtel együttműködve igyekezzünk energiát fölsza­badítani, hogy jusson belőle elegendő a tisztító folyamatok elvégzésére. Méregtelenítés idején pihentessük az egész testet, kíméljük tehát az emésztőrendszert is.

Mit juttathatunk még testünknek — a folyamatos és bőséges energia­szolgáltatás biztosításán kívül — ahhoz, hogy fölül tudjon kerekedni a válságos helyzeteken? Talán érdemes megemlíteni itt a szakszerű gyógy-masszázst, mint az egészség javítását elősegítő módszert. A kimerült testben a nyirokrendszer, a test „szennyvízkezelő telepe" sem tud rende­sen működni, „eliszapolódik".

Válaszul nagy mennyiségű nyálkát választ ki a szervezet a szennyező­dések kitakarítására. Helytelen eljárás ilyen esetekben antihisztami-nokkal fölszárítani a nyálkatermelödést, hiszen a méregtelenítés öntisztí­tó folyamatát támogatni kell, nem megakadályozni! Egyes masszírozó

241

módszerek, mint amilyen például az úgynevezett svéd gyógy-gyúrás, a nyirokmasszázs és a reflexterápia a hulladékgyűjtő nyirokfolyadék tisztí­tó áramlását is gyorsítja, elősegíti a kiválasztást. A gyógyhatáson kívül ezek a kezelések kellemesek is, és remek közérzetet biztosítanak. Ráadá­sul egészségeseknek sem ártalmasak, egyaránt élvezheti ép és gyengél­kedő!

Szintén ide kívánkozik a gerincegyengetó csontkovácskezelés említése. Valamennyi idegpálya a gerincen keresztül vezeti az éltető idegenergiát az agyból, szerte a test minden zugába, s az idegrendszerből érkező jelekre várnak a kiválasztást végző szervek is, hogy tisztességesen el tudják látni feladataikat, különben — késztetés híján — nem lesz változás, nem indul be a javulás. A csontkovácskezelés egyengeti a gerincet, javítja benne az idegenergia áramlását. Érdemes megnézetni magunkat ebből a szem­pontból is, maga a vizsgálat teljesen fájdalommentes.

Az ősi kínai tapasztalati gyógymódon, a belső energiaáramlási csator­nák, más néven meridiánok rendszerének felismerésén alapul az aku-presszúra orvoslási módszere. Ennek könnyű változata szintén segítsé­günkre lehet a méregtelenítés előmozdításában. (A mély akupresszúra túl fájdalmas és túl energiaigényes lenne erre a célra.) Ugyanennek az 5000 éves gyógyító módszernek egyik változata az akupunktúra gyakor­lata, mely a meridián-csomópontok tűszúrásos ingerlésével állítja helyre a test belső energiáinak megfelelő áramlását.

Egészen a legutóbbi időkig kegyetlen, gyilkos támadások kereszttüzé­ben álltak ezek és az ezekhez hasonló, régi, bevált természetgyógyász módszerek. A hivatalos orvostudomány most kezdi megtűrni őket, hogy lassan visszafoglalhassák méltó helyüket az egészség megőrzéséért foly­tatott küzdelemben.

MENETREND MÉREGTELENÍTÉSHEZ

Méregtelenítés alatt olyan ételekre kell fordítani a figyelmet, amelyek ellátják testünket a megfelelő tápanyagokkal, de anélkül, hogy emészté­sükhöz túl sok energiát igényelnének, nehogy még jobban megcsapolják az amúgy is lemerülőben lévő életfontosságú energiakészleteinket. Az alábbi, három napra szóló méregtelenítő étrend erre ad példát és némi magyarázatot.

Első nap. Csupalé napnak is nevezhetnénk, amikor csakis friss gyü­mölcsből facsart gyümölcslevet és nyers zöldségből sajtolt zöldséglevet veszünk magunkhoz, ezeket viszont gyakrabban, úgy két-három decili­tert kétóránként. Tehát reggel nyolckor — mondjuk — sárgadinnyepürét, tízkor narancslevet, délben almából és zellerből sajtolt koktélt, délután

2 4 2

kettőkor répaitalt, négykor vegyes zöldséglevet keverünk magunknak, hatra dinnyefagyit, amely dinnyeszeletekből és jégkockából készül, tur­mixgépben fölaprítva és összekeverve. Végül este nyolckor egy almás banánkrémmel fejezzük be a napot.

A fenti összeállítás csak példa, bármelyik összetevője helyettesíthető mással, csak az is friss legyen. Sőt, ugyanannyi tiszta vizet is ihatunk helyette, akár két, három gyümölcsr vagy zöldséglé ,,étkezés" kiváltásá­ra, pótlására is, ha testünk nem tiltakozik túl élénken az ilyen bánásmód ellen.

Maradjunk ágyban, pihenjünk, szopogassuk kényelmesen ízletes ita­lainkat. Jó lesz gyümölcslével kezdeni, zöldséggel folytatni, s megint gyümölcsöt fogyasztani az éjszakai nyugodalom előtt. Persze nem feltétle­nül szükséges ilyen széles választék egy napon belül, csupán ötleteket szerettem volna adni az ízek érdekes, újszerű társításához.

Második nap. Élőétel napként lehetne röviden nevezni. Az étrend nagyon kevés energiánkat fogja emésztésre elhasználni, hacsak nem táplálkozunk túl gyakran. Reggelink a szokásos gyümölcslé, vagy egy vegyes gyümölcstál legyen, az évszaknak éppen megfelelő friss termésből összeállíva. Fejes saláta is fogyasztható hozzá. Ebédre salátaelegyet együnk, vékony paradicsomszeletekkel, amit szeletelt és hámozott ubor­kával, vagy egy péppé tört fél avokádóval tehetünk még izgalmasabbá. Vacsorára megint térjünk vissza a gyümölcshöz, például egy tál banán, narancsgerezdek, vagy bármilyen más friss gyümölcs kiváló, s hozzá fejes saláta és zeller fogyasztható, mert ezek kivételesen kombinálhatók gyümölccsel. . . .

Harmadik nap. Reggeli: friss narancslé, egy tál almaszelet, füge és szőlő. Ebéd: zöld saláta zöldségkockákkal, grapefruit (citrancs) salátaön­tettel és paradicsomszeletekkel. Vacsora: zöldséges erőleves különféle párolt zöldséggel, mondjuk brokkolival, sárgarépával, spenóttal és kar­fiollal. Jót tehet egy meleg leves ebédre is, denera helyes, ha túl nagy a választék a méregtelenítés napjaiban; együk tehát ugyanazt a levest ebédre is. vacsorára is. . „ . . . ,

243

Éjszakai műszakos vagyok, a nap nagy részét így átalszom. Ho­gyan egyeztethető ez össze a Testkontroll menetrendjével?

Noha a test természetes ciklusai a szokásos napirendben működnek a leghatásosabban, azért mégsincs veszve minden. Ha ugyanis rendszeres az éjszakázás, akkor a szervezet többé-kevésbé át tudja állítani magát erre az időbeosztásra. A váltakozó időbeosztás (egyik hét nappalos, másik hét éjszakás) a lehető legrosszabb, ehhez alkalmazkodik a szervezet a legnehezebben. Egy jó tanácsot azért ilyenkor is adhatok: az ébredés utáni első négy órában fogyasszunk kizárólag friss gyümölcsből sajtolt leveket, vagy magát a friss gyümölcsöt.

Határozottan jobban érzem magam, amióta Testkontroll étrenden élek, de szeretnék még további kilókat is elveszíteni a súlyomból.

Tudnunk kell, hogy a test saját fontossági sorrendé szerint tevékeny­kedik. Le fog adni a súlyból, ha azt szükségesnek találja. A megfelelően elvégzett belső karbantartási és tisztítási folyamatok egyenletessé válása után további súlyvesztés várható, amennyiben ez valóban szükséges. Hagyjuk, hogy maga a szervezet maga döntse el. mi lesz a neki megfelelő súly. Ő jobban ért ehhez, s mindent önműködően elvégez, nekünk csupán a megfelelő bánásmódban kell részesíteni. A csak nyers, élőételes napokkal a test mindenesetre kibillenthető egyensúlyából, így elősegíthe­tő némi további, még egészséges súlyvesztés.

Szerencsésen lefogytam, de már túl soványnak találom magam. Vissza fogok hízni?

Gyakorlatilag mindenki rendelkezik több-kevesebb fölösleggel, olyan hordalékkal, amitől jobb lenne megszabadulnia. Ha lefogytunk, akkor szükségtelen tömeget adtunk le, testünk arra a súlyra állította be magát, amit jónak talált. Az ön esetében növelni lehet az összetett szénhidrátok arányát az étrendben. Megfelelő táplálkozás és testmozgás (ilyen célra könnyű súlyzókkal végzett gyakorlatok a legjobbak) mellett így nem a fölösleget fogjuk visszaszedni magunkra, hanem némi új, egészséges, főleg izomból álló súlytöbbletre tehetünk szert.

244

Mivel lehetne a meleg kávét, forró teát helyettesíteni? Gyógyfüvekből, herbáriákból jóízű főzetek készíthetők. Nem tartalmaz­

nak koffeint, s általában jobb minőségűek, mint a kereskedelmi teafüvek. A forró vízbe facsart citromlé szintén ízletes, ami remekül helyettesítheti a szokásos reggeli forró italt, anélkül, hogy leterhelné a szervezetet. (Nem fog erjedésnek indulni sem, mivel a citrom nem tartalmaz cukrot.)

Melyik a legjobb mesterséges édesítőszer? Én magam nem ismerek egyetlen olyan készítményt sem, amiben ne

akadna valami kivetnivaló. Válasszuk ki valamelyiket, s használjuk belőle a lehető legkevesebbet. Én magam inkább mézet, vagy (nyers) juharszirupot használnék, ahelyett, hogy bármilyen mesterséges gyárt­mányra fanyalodjak. Akadnak reformélelmiszereket áruló boltok, ahol szemcsés, finomítatlan datolya- és juharcukrot tartanak, melyek kevés­bé károsak a szokásos kereskedelmi minőségű, vegyszeres finomító kezelésen átesett cukrokhoz képest. Igazán finomak, érdemes kipróbálni őket, ha be tudjuk szerezni.

Időnként fölfúj a gyümölcs, még akkor is, ha az ajánlást követve éhgyomorra eszem. Lehet ezen segíteni?

Az ilyen fölfúvódásnak az az egyszerű oka, hogy az éhgyomorra fo­gyasztott gyümölcs nagyon hatásos segítség a testben lerakódott mellék­termékek eltávolításához. Arra ösztönzi a szervezetet, hogy rögtön lásson is hozzá a tisztításhoz. Ahogy a nagytakarítás kezdetekor is fölverjük a port, ahhoz hasonlóan ez a tisztító folyamat is azzal kezdődik, hogy fölkavarodik a mérgező üledék, s erjeszteni kezdi a gyümölcsöt, ami végül az említett tünethez, a fölfúvódáshoz vezet. A jelenség szerencsére csak átmeneti, meg fog szűnni, amint a test sikeresen megszabadul a káros lerakódások túlnyomó részétől, vagyis hosszabb távon önmagától oldó­dik meg ez a gond.

De azonnal is lehet tenni ellene. Fontos szabály, hogy gyümölcs csakis önmagában fogyasztható, de — mint minden szabály esetében, úgy ez alól is — van kivétel: nyers salátalevél és/vagy zellerhasáb fogyasztása a gyümölcs mellé ilyenkor nagyon jót tesz. Ezek az erősen lúgos kémhatású kiegészítő ételek semlegesítik a képződő savakat, ütközőként megakadályozzák,hogy a gyümölcs kölcsönhatásba lépjen a fölkavarodó mérgező anyagokkal, így megelőzhető a fölfúvódás. Nem hinni kell (ebben sem), hanem kipróbálni, hogy lássuk, valóban hatásos a fogás. A Termé­szetes Hygiénia követői nagyon régóta alkalmazzák sikerrel. Akad, aki akkor is zellerrel, vagy salátával eszi a gyümölcsöt, amikor már tulajdon­képpen nem is lenne szükség rá, egyszerűen az érdekes, kellemes ízhatás miatt.

245

Mi a helyzet a tofu körül? A tofu régi, kínai eredetű étel, több mint ezer éves találmány, ami

mostanában mifelénk is fölkapottá vált. Könnyen emészthető fehérje, fontos szerepe lehet az állati eredetű fehérje visszaszorításában. Szójabab tejéből készül, abból a folyadékból, ami őrölt szója áztatásakor jön létre, miután rövid ideig forralják. A j ó minőségű tofut nigari segítségével teszik szilárddá. (Nigari az a sűrítmény, amely a tengervízből visszamarad: a sótartalom kivonása után.) Gipszből nyerhető kalciumszulfátot is hasz­nálnak erre a célra. A tofunak magas a fehérje- és kalciumtartalma, jóval több benne a kalcium súlyaránya, mint például a tehéntejben, de gazdag olyan anyagokban is, mint vas, magnézium, foszfor, kálium és nátrium, B-vitaminok és E-vitamin. Eltérően más fehérjetartalmú táplálékoktól kémhatása inkább lúgos, mint savas. Lúgossága miatt (s mivel nem tartalmazza a szójabab durva rostjait) a tofu keményítő tartalmú ételekkel társítva is fogyasztható, olyanokkal, mint a hántolatlan barna rizs. más szemestermények, vagy teljes őrlésű gabonából sütött kenyérfajták.

Hogyhogy a Testkontroll megengedi vaj és olaj használatát? Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a zsiradékok jelenléte elenged­

hetetlen az ember táplálékában, teljes hiányukat megsínylené a test. Az állati eredetű élelmiszerek részarányának csökkentését mindig is java­soltuk, ami egyben azt is jelenti, hogy csökken a káros (például a szívbetegségek kialakulásában jelentős szerepet játszó) állati zsírok bevi­tele. Helyettük zöldség és gabona fogyasztását javasoljuk, mellé vajat, nehogy hiányérzet alakuljon ki azokban, akik amúgy hajlandók lennének áttérni egészségesebb étkezésre. Persze a vajat is csak mértékletesen használjuk! Az állati termékek elhagyásával oly mértékben csökken a zsírbevitel, hogy egy kis vaj igazán nem ártalmas, és a túlsúlyba kerülő, magas természetes víztartamú ételek ennek a kevés zsiradéknak a lemosásában is segítségünkre lesznek.

Vegyük észre, minden esetben vajat említek, sohasem margarint. A margarin ugyanis nagyon káros, és — ellentétben a hirdetésekkel — eltömíti a vérereket. A vaj még mindig ezerszer jobb nála, használjunk tehát vajat az ilyen műzsírok helyett. A természetes dolgok általában jobbak, mint bármilyen mesterséges készítmény.

Növényi olajok közül a finomítatlan, hidegen sajtoltakat ajánljuk, nem a hidrogénezetteket, amelyekkel nehezen boldogul az emberi szervezet. Különösen jó az olívaolaj, mely — a Texas Health Science Center Egyetem kutatása szerint — egyenesen csökkenti a vér koleszterinszintjét. Görög­országban és Olaszország déli részein — ahol sok olívaolajat fogyasztanak — jóval alacsonyabb a lakosság vérkoleszterinszintje, s ebből követke­zően ritkább a szívbetegség, mint Európa többi részein, vagy az Egyesült Államokban. (Tufts University Diet and Nutrition Letter, 1986. május 3.)

246

Kevés amerikainak ízlene a saláta olajos öntet nélkül, használjunk hát nyugodtan belőle, csak ne túl sokat, és lehetőleg olívaolajat. Főzéshez vaj, vagy vaj és valamilyen finomítatlan növényi olaj (például sáfrányolaj) ke­veréke javasolható.

Legyen olyan kedves megmagyarázni, ugyan miért jobb a vaj, mint a margarin?

Hát igen, olyan ez a kérdés, mint az, hogy miért jobb a hernyóselyem a műszálnál, a narancs a narancsízű szörpnél, a valódi gyémánt az üveg csecsebecsénél, általában az igazi a hamisítványnál? Össze se lehetne hasonlítani ezeket!

A második világháború kényszerhelyzete késztette a vegyészeket a margarin kitalálására, a nehezen beszerezhető friss vaj pótlására. Ho­gyan lesz a folyékony, „többszörösen telítetlen" növényolajból kenhető zsiradék? Hidrogénezéssel. Hidrogén gázt bugyborékoltatnak rajta át, amíg meg nem szilárdul. Elegendő hidrogénnel akár betonkeménység is elérhető.

Azt terjesztik a margarinról, hogy kisebb a zsír- és koleszterintartalma, mint a vajnak, hogy kevesebb lenne benne a kalória, s még védelmet is nyújtana a szívbetegségek ellen. Mindezen állításoknak — bizony — egyike sem igaz. Ugyanannyi zsírt, koleszterint és kalóriát tartalmaz, mint a vaj, s a szívbetegség megelőzésére a margarin legföljebb annyira alkalmas, mint a kés vérzéscsillapításra.

A hazugság a „többszörösen telítetlen" kifejezésben rejlik. Fogalmuk sincs, hogy mit jelent? Nem csoda, jó, ha egy ember akad ezerből, aki tisztában lenne vele. A lényeg, hogy a többszörösen telítetlen zsiradék tökéletesen telítetté válik a hidrogénező eljárás hatására, olyan zsírrá, amelyik szívbetegség és rák kialakulásához vezethet. Ez a tény persze hiányzik a margarinok hirdetéseiből.

Igaz, a vaj állati termék, de mérsékelt mennyiségeivel sokkal könnyeb­ben megbirkózik a szervezet, mintha margarinról van szó. Érdeklődők­nek ajánlom John H. Tőbe „Margariné" című könyvét, amiből itt idézek: (a margarin) „vegyület, mely nem olvad meg, ha ujjaink közt eldörzsöl­jük. Olyan a tapintása és a kinézete, mintha műanyag celluloidszemcsé­ket morzsolgatnánk. S nem csupán olyan, de az is, művi termék. El tudják képzelni, mi kárt tesz, amikor a véráramba jut ez a műanyag?" Sokkal jobb lesz hát egy kevés vajat használni margarin helyett, ha a Testkontroll szabályai szerint szeretnénk étkezni.

Odavagyok a pattogatott kukoricáért. Jó az, vagy rossz? A pattogatott kukorica főleg keményítő, s aszerint kell társítani, tehát

ne akkor együk, amikor valamilyen fehérjével már megtöltöttük a hasun­kat. Az a legjobb, amit forró levegővel pattogattak, s lehetőleg só nélkül.

2 4 7

Kevés vaj (nem margarin) megengedett. A héj darabkák — dr. Walker is fölhívja erre a figyelmet — nehezen emészthetők, amin segíteni lehet, ha uborkát, vagy zellert rágcsálunk hozzá. Hangzásra talán furcsa, de az íze mennyei, ráadásul a zöldség víztartalma át fogja segíteni a kukoricát az emésztöcsatornán, ahol amúgy könnyen elakadna. Ki kell ezt is próbálni, kellemes meglepetést fog okozni.

Mi a helyzet az ecettel? Az ecet erjesztéssel készül, hatástalanítja a nyál emésztőnedveit, akár

almaecetről, akár borecetről vagy bármilyen más anyagból készített ecetről is legyen szó. Az ecet az csak ecet, nem ennivaló. Emészthetetlen. Rossz irányban befolyásolja más étkek emésztését is. Helyettesítsük citrom, grape fruit (citrancs), vagy paradicsom levével, amikor a recept­ben ecetre lenne szükség.

Cukorbeteg vagyok. Való-e nekem a Testkontroll? A cukorbaj az a betegség, ami az étrendet illetően a legnagyobb

figyelmet követeli meg. A cukorbajosnak semmiféle étrendi változta­tásba sem szabad belekezdenie orvosa tudta és beleegyezése nélkül! A Testkontroll már sok cukorbetegnek segített, hogy a szokásos inzulin­kezelés nélkül élhesse napjait, de — el kell ismerni — olyanok is jócskán akadtak, akik betegségére egyáltalán nem hatott. Egyéni alkattól és az önfegyelem mértékétől függ, hogy ki lesz ebben sikeres és ki nem, de az orvosi felügyelet minden esetben elengedhetetlen!

Az utóbbi idők kutatásai arra derítettek fényt, hogy a fruktóz, azaz gyümölcscukor segíthet a cukorbajon. Ehhez persze nyilvánvaló, hogy gyümölcs kizárólag a megfelelő ételtársításban fogyasztható, vagyis csak magában, és csak éhgyomorra. íme a tennivalók:

Értesítsük kezelőorvosunkat szándékunkról, ismertessük vele a Test­kontroll legfontosabb elveit, s kérjük meg, hogy kövesse gondos figye­lemmel előmenetelünket. Az inzulin mennyiségét csak lassan, napról­napra fokozatosan szabad csökkenteni. Rövid idő után a kezelőorvos el fogja tudni dönteni, hogy valóban csökkenthető-e az inzulinadagolás. Az általunk ismert eseteknek több, mint a felében mutatkozott javulás, az inzulinkezelést teljesen el lehetett hagyni, vagy legalábbis jelentős mér­tékben csökkenteni lehetett.

Itt van például Mr. Joe Gandolfo (Lakeland, Florida, USA) esete. Gandolfo úr nagyon tevékeny életet él, sikeres üzletembef, több szak­könyve is megjelent. Egy nagy cég vezetőjeként tevékenykedett, amikor orvosa diagnosztizálta cukorbaját. Betegsége tüneteinek elnyomására napi 15—20 egység inzulinra volt szüksége, de előfordult, hogy föl kellett mennie 35 egységre is. A cukorbaj és az inzulinkezelés derékba törte napjait, és hiába próbált meg szinte mindent, nem tudott megszabadulni

2 4 8

a betegségtől. A Testkontrol l életmód — amit lendületes életviteléhez is remekül hozzá tudott illeszteni — végre meghozta számára a várva várt javulást. Két év alatt hét egységre tornázta le napi inzulinszükségletét, ami oly kevés, hogy — orvosa engedélyével — nemrég teljesen abba is hagyhatta a gyógyszerelést.

A cukorbetegség fölött aratott győzelmét Gandolfo úr is elsősorban a zellernek tulajdonítja. Ennek alapvetően két oka van. Először is a zeller -már elégszer emlegetett — lúgos kémhatása. Mivel a cukorbetegség savas környezetben tud igazán súlyossá fejlődni, azért több lúgos étel fogyasz­tása eleve csökkenti a tünetek kialakulásának lehetőségét. Másrészt — talán hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy — a zeller zöld levele az inzulin­nak egyik fontos összetevőjét is tartalmazza. Zeller és zellerlé fogyasztá­sával (utóbbi készítésénél természetesen a zeller levele is fölhasználandó) már egy nap után csökkenteni lehetett az inzulinadagot! A végén kifeje­zetten rosszul érezte magát a hét egység inzulintól is, sok volt neki. így végleg abbahagyhatta a kezelést.

Persze, nem azt akarom elhitetni, hogy a zeller lenne a cukorbaj elleni egyetlen varázsszer. Nagyon sok más tényező is szerepet kap, az étrend, a testmozgás, a lelki hozzáállás, és így tovább. Azt is tudom, sokan csak legyintenek az egészre, egyszerűen nevetségesnek tartják. (Csak ne Gandolfo úr jelenlétében tegyék, különben megkaphatják a magukét!) Az inzulinkezelés tehát nem azt jelenti, hogy annak feltétlenül életfogytig kell tartania. Igenis van értelme próbálkozni, lehet ellene tenni. De még egyszer: az orvosi felügyelet minden esetben elengedhetetlen!

Mikor érdemes élesztőt enni? Majd ha fagy! Sohanapján! Nem akarok senkit sem megbántani, dehát

mi. amerikaiak szörnyen és reménytelenül hiszékenyek vagyunk. Rá tudnak beszélni, hogy mindenféle mellékterméket lenyomjunk a torkun­kon, sőt, még fizetünk is érte! Az élelmiszerfeldolgozó-ipar nehezen elhelyezhető, kezelhetetlen hulladékait becsomagolják, elterjesztik róluk, hogy egészségesek, aztán szépen eladják nekünk. Mintha az egészséget helyes kis tartálykákba csomagolva csak úgy meg lehetne venni.

Itt van például a tejsavó. Sajtgyártásnál tízszer annyi keletkezik, mint amennyi sajt. Láttak már savót? Kinézésre mint a genny, szagra mint az okádék. Bármi másnak inkább lehetne nevezni, mint élelmiszernek. A környezetre százszor károsabb a fekáliás szennyvíznél is, súlyos bírság terhe mellett tilos tejsavót a csatornahálózatba leengedni. Sok tejgyár mégis — titokban — így szabadul meg tőle, mert nem tud mit kezdeni ezzel az anyaggal. Szabadföldi szikkasztása kockázatos, mivel veszélyez­teti az élővizeket. Állatokkal, disznókkal föletetni költséges. A „zseniális" ötlet az volt, hogy emberi táplálékként kell értékesíteni. A törvény csak a csatornát óvja ettől az anyagtól, az embereket nem. Élelmiszer gyanánt

249

nekünk eladhatják, s minden hulladékelhelyezési gond megoldódik, még keresni is lehet rajta. Keblemre, drágáim!

Tanulmányozzák csak gondosabban néhány élelmiszeripari készít­mény címkéjét, s meglátják, mi mindenhez adagolnak „dúsítóként" tej­savót leleményes .jóakaróink". Levesek, levesporok, kakaó, előregyártott palacsintatészta, margarin, zacskós krumplipüré, spagettimártás, salá­taöntet, és még hosszan sorolhatnám, hogy mi mindenbe tesznek belőle. Még csecsemőtápszerekbe is! Igen, az „Ovaltine" tápszernek például az a második legfontosabb összetevője, csupán cukortartalma (!) haladja meg a benne lévő tejsavó mennyiségét.

Hasonló a helyzet a cukorgyártás melléktermékével, a melasszal is. Marhákkal etették föl teherkocsiszám, míg rá nem jöttek, hogy embernek sokkal jobb üzlet eladni, azok olyan marhák, hogy fizetnek is érte. Csupán azt kellett bemesélni, hogy a melasz ,,egészségadó" tulajdonsá­gokkal rendelkezik.

A sörélesztő a sörgyártás mellékterméke. A serfőzők se tudtak mit kezdeni ezzel a hulladékkal, tehát ők is a legjobban bevált módszerhez folyamodtak: kikiáltották ,,egészséges" élelmiszernek, s az egész eltűnt hiszékeny emberek hasában. Hát kérem, ilyen egyszerű, remek, és nem utolsó sorban hasznos megoldás található erre az ugyancsak szagló problémára is. Ha már a konyhát bebüdösíti, akkor mit gondolnak, mit művel, ha majd elkezd „dolgozni" a hasunkban?

Legyen szó akár sörélesztőről, akár másról, melaszról, savóról, fluorid-ról, vagy sugárzó anyagról, nem szabad hagynunk, hogy az ipar a mi testünket használja veszélyes melléktermékei eltemetésére!

Mi van, ha nem tudom beszerezni mindazt a nyersanyagot, amit ajánlanak?

Csaknem minden ételreceptben adunk különböző változatokat, épp a beszerzési gondok áthidalására. Ezekből azt kell használni, ami épp elérhető! Leveseket — például — nagyon sokféleképpen lehet ízesíteni. A „natura" boltokban kapható természetes élelmiszerkészítmények közt akad jó levespor, illetve leveskocka, vagy csak ízesítő keverék. (De nem ajánljuk a közönséges kereskedelmi készítményeket!)

Nem szóltak külön a tojásról. Netán kivételt képezne mindaz alól, amivel az állati eredetű élelmiszereket illették?

Nem, a tojás sem kivétel. A tojás csirkeembrió. Ugyanúgy nem felel meg annak az egységesen, kivételesen valamennyi szakember által támoga­tott általános étkezési elvnek, miszerint kevesebb zsír, kevesebb kolesz­terin, de több rost fogyasztandó, mint minden más állati eredetű termék, sőt! Gyakorlatilag semmi rostot nem tartalmaz, viszont nyolcszor több a koleszterin a tojásban, mint például a marhahúsban! Persze a tojásgyá-

2 5 0

rak az ellenkezőjéről igyekszenek meggyőzni mindenkit, ahhoz hasonló piszkos módszerekkel, ahogy például a dohányipar védi saját érdekeit. Lefizetnek, megvásárolnak néhány ,,jónevü szakértőt", akik igyekeznek aztán ügyesen bebizonyítani, hogy nem is olyan nagy a veszély. Oly körmönfontak, hogy még azt is el tudnák hitetni: nem fenyeget fagy a Csomolungma csúcsán sem.

Aki tojást fogyaszt, az is figyeljen oda pár fontos részletre, nehogy a legrosszabbat válassza. A tojástermelés 95 százaléka olyan futószalag módszerekkel tartott tyúkoktól származik, amik eleve csak gyenge minő­séget érhetnek el. Minden képzeletet fölülmúl az a tortúra, amin ezek a szerencsétlen állatok átesnek. Nem is megyek a részletekbe, annyira gyomorforgatóak. Nagy vonalakban arról van szó, hogy madarak ezreit fojtogatóan szúk ketrecekbe zárják, (30 x 30 cm területre 4 tyúkot), hogy meg se tudnak fordulni. Szinte mindegyikük lába kisebesedik a drótfonat padozaton. Csőrüket rendszeresen lecsípik, hogy kevesebb kárt tegye­nek egymásban az állandó torzsalkodások közben. A szűk tartás annyira kiforgatja természetes viselkedésükből a tojókat,hogy nem csupán megö­lik, de gyakran meg is eszik egymást. Napi 17 órát tart a mesterséges megvilágítás, hogy ezzel is szaporább tojásrakásra ösztönözzék a tyúko­kat. Néhol arzéntartalmú tápot etetnek velük, (mely méreg egy része a tojásokba is bejut), hogy így küzdjenek az élősködők ellen. És mindez csupán töredéke a teljes rémtörténetnek.

Követeljük meg az olyan tojást, amit szabad levegőt is látott, mozogni engedett madarak tojtak. A gyártók kénytelenek lesznek meghátrálni, s emberségesebb körülmények közt tartani a tyúkokat, ha a fogyasztók egységesen lépnek föl ilyen kívánalmakkal.

Másrészt a tojás nagyon tömény fehérje, vigyázzunk, hogy csak megfe­lelő ételtársításban fogyasszuk, így csökkenthetők a legkisebbre a káros hatások. Más fehérjetartalmú ételekkel sem ajánlatos keverni, mert a szervezet két különböző jellegű fehérje egyidejű emésztésével sokkal nehezebben fog tudni megbirkózni. Együk a tojást szeletelt paradicsom­mal és uborkával, vagy keverjük salátába, esetleg készítsünk belőle zöldséges rántottát. Ezek a legjobb módszerek tojásfogyasztáshoz, de így is a lehető legkevesebbet fogyasszunk belőle. '

Teljesen meg vagyok zavarodva a különböző tápanyagokat ille­tően. Vas, cink, csak B-vitaminból vagy fél tucat különböző változat, és még százával a többi elengedhetetlen anyag. Honnan fogom mindezt beszerezni?

Próbáljuk meg leegyszerűsíteni a dolgot, mert annyira bonyolulttá tették, hogy nem csoda, ha sokakat összezavar. Évi három milliárd dollár a forgalma annak az üzletágnak, amelyik palackokban és kapszulákban drága pénzért árulja mindazt, ami nélkül nem lehet élni — szerintük.

251

(Csak azt tudnám, hogyan sikerült mégis túlélni őseinknek az évmillió­kat...) Dehát ebből meg ők akarnak megélni. A tejipar, a húsföldolgozás és a gyógyszergyártás által terjesztett hamis propaganda keltette félelem és kuszaság az, ami nekik a közvetlen hasznot hajtja.

Pedig az igazság egészen egyszerűen megfogható: az emberi test a számára szükséges tápanyagokat vagy saját maga állítja elő, vagy a növények birodalmából tudja beszerezni. Más szóval, ami nincs meg a zöldségben, gyümölcsben, csírában, gabonában, olajos magvakban, arra nincs is igazán szüksége! Aki mást állít, annak vagy biológiai és élettani ismeretei hiányosak, vagy pénztárcánkat szeretné megvágni ily módon. Semmilyen hiánybetegség sem fejlődhet ki abban, aki a fenti módon étkezik, ugyanúgy, ahogy szárnyat se tud növeszteni senki. Minden más állítás csupán hamis propaganda, következetes hazugság. A táperö gyümölcsösökben és zöldséges kertekben rejtezik, nem vegyszerla­boratóriumokban és nem holt állatok tetemeiben.

A tápszergyárosok könnyen kijelentik, hogy a talajok nyomelemhiá­nyosak. Szerintem az ő ágybéli képességeik hiányosak, képtelenek az

• igazság befogadására. A növény nem is tudna rendesen kifejlődni, ha valóban lényeges elemek hiányoznának a talajból. Másrészt a növények­nek sokkal fontosabb a levegő, a nap és a talajból fölszívott víz, tömegük­nek ugyanis alig egy százalékát teszik ki a talajból fölhasznált anyagok.

Még hosszan lehetne vitázni, érvelni. Ehelyett azt mondom, gondoljunk kicsit bele, használjuk egyszerűen a józan eszünket. Akad-e a Természet­ben más teremtmény, melynek ilyen súlyos gondjai lennének a megfelelő tápanyagok beszerzésével? Nincs! Csak az embernek van ezzel baja, s csak azért, mert csinálja magának. Nem lesz semmilyen hiánybetegsé­günk, megfelelő táplálkozás mellett mi is könnyen hozzájutunk minden­hez, ami kell, anélkül, hogy hosszú jegyzékeket böngészve egyenként kelljen kipipálni az egyes tételeket nap nap után.

Úgy hallottam, a méheltávolítás, a hiszterektómia olyan elhízást okoz, amit aztán soha nem lehet lefogyni. Igaz ez?

A műtétek nagyon erős befolyással lehetnek a testsúlyra. Három olyan műtét van, amelyik lényegesen megnehezíti a fogyást: a méheltávolítás, a pajzsmirigyirtás és a vakbélkivétel. Azért vannak eszközök, amikkel csökkenteni lehet e kellemetlen utóhatást is. Az évek során több szép eredményt elértem olyanoknál, akik átestek a három fölsorolt műtét közül valamelyiken.

Érdekes, ahogy rájöttünk erre az összefüggésre. Egyéni és csoportos foglalkozásaink esetében is minden résztvevőről részletes adatlapot töl­töttünk ki. Senki sem tud száz százalékos eredményt fölmutatni, s bár eredményességi mutatóink rendkívül jók, azért minálunk is előfordulnak kevésbé sikeres esetek. Ezek aránya azonban — nyolc év távlatában —

252

nem éri el a tíz százalékot. A részleges sikertelenség okait kutatva az adatlapokat is elemeztük. Kiderült, hogy valamennyiükön a fenti műté­tek valamelyikét végrehajtották.

Persze általában is igaz, hogy bármilyen szerv eltávolítása bizonyos hátrányos következményekkel is jár, elvégre az anyatermészet nem szokott fölösleges szervekkel ellátni, még ha néhány sebész nem is egészen így gondolja. Ha nem az agyról, a szívről, vagy a májról van szó, akkor nagyon hamar kés alá kerül a beteg, akár egyik vese vagy tüdő eltávolításán sem töprengenek sokat. Jellemző esetei ezek annak a gyógymódnak, amikor a tüneteket kezelik, s nem az igazi okot keresik és szüntetik meg.

A méheltávolítás esetében két összetevő is közrejátszik az elhízásban. Egyrészt nem lesz többé havivérzés, ami korábban rendszeresen kitisztí­totta a méhet az új, érett petesejt befogadásához. E kiválasztási csatorna megszűntével könnyebben elkezdődik az anyagcsere melléktermékeinek fölhalmozódása a testen belül. Másrészt a petefészek olyan hormont is termel, ami segít a szervezeten belül a zsír elbontásában. A méhhel együtt a petefészket is el szokták távolítani egy-egy iyen nőgyógyászati ..kipako-lás" alkalmával, tehát a petefészek által termelt hormon is hiányozni fog, s nagyon nehéz lesz így lefogyni. A petefészek kiirtása szinte kivétel nélkül hatást gyakorol egy másik belső elválasztású szervre, a pajzsmi­rigyre. Ezért — szinte kivétel nélkül — minden méhirtáson átesett nőnek kezelni kell a pajzsmirigyét is.

Legnehezebb azoknak a helyzete, akiknek mind a méhét, mind a pajzsmirigyét kivették, de még ilyenkor sem teljesen reménytelen.

Nekik sokkal szigorúbban be kell tartani az itt lefektetett szabályokat. Létezik még egy fogás, de azt tényleg csak a végső esetben szabad bevetni, ha a petefészek és/vagy a pajzsmirigy kiirtása után végképp reménytelenül fölpüffed valaki, mert nagyon megviselheti a szervezetet.

Elmagyarázom. Tudjuk, az agy csak glükóz, azaz szőlőcukor üzem­anyaggal működik, semmi mást nem tud fölhasználni. A létfontosságú glükózt a szervezet más cukrok és keményítők megfelelő átalakításával biztosítja az agy számára. Ha a vér szőlőcukor szintje nagyon alacsony értékre esik a cukor- és keményítőtartalmú táplálékok hiánya miatt, akkor vészhelyzet áll elő, s a test — végtelenül bölcsen — átveszi az irányítást, megváltoztatja a szokásos anyagcserefolyamatokat, s beindít­ja az úgynevezett glükogenezist, melynek során zsírból állít elő szőlőcuk­rot.

Bizonyára hallottak már ..nullakalóriás" ételeket emlegetni, mint ami­lyen a zeller, a fejes saláta, a spenót és más nyers zöldség. Sok szeszély­diéta, kalóriaszámláláson alapuló hagyományos fogyókúra is megengedi ezek korlátlan fogyasztását, mert lebontásuk és emésztésük több ener­giát fogyaszt, mint amennyi általuk a szervezetbe került. Aki ilyen műté-

253

ten átesve semmilyen más módon nem tud gátat vetni az elhízásnak, az is sikerrel járhat, ha kizárólag ilyen ,,nullakalóriás" étkeken él, vagyis csak nyers zöldségekből álló fogásokat eszik, rendszeres időközönként, úgy háromóránként. Talán furcsán hangzik, hogy még a friss gyümölcs is tilalmas ebben az esetben, de a gyümölcs cukortartalma nagyon is alkalmas glükózforrás, s leállna a szervezeten belül a zsir cukorrá alaku­lása. Pedig ebben az esetben a szokásos glükózforrások kikapcsolásával akarjuk kényszeríteni testünket a zsír elbontására. Ha túljutottunk a nehezén és sikerült elérni a kívánt testsúlyt, akkor már folytatni lehet az életet a Testkontroll ismert szabályai szerinti étkezéssel, a visszahízás veszélye nélkül.

Ismétlem, ez olyan szükségintézkedés, amit csak végső esetben, csak ilyen műtét után szabad alkalmazni. Az pedig végképp nem ajánlható, hogy valaki egyik napról a másikra belevesse magát, mert súlyos kínlódással jár, ha hirtelen térnénk át a szokásos táplálkozásról egy kizárólag nyers zöldségből álló étrendre. Ezt a szigorú és kemény fegyelmet igénylő rendszert csak fokozatosan szabad fölépíteni. A lerakó­dott mérgező anyagokat hirtelen fölkavarva a méregtelenítés nagyon kellemetlen tünetekkel járna, belsőnk megtisztítását lépésről lépésre kell elvégezni. A „nullakalóriás" fogyókúra olyan módszer, amit csak nagy körültekintés mellett szabad alkalmazni.

A ,,vakbél" valójában apró függelék a vastagbél elején, a tényleges vakbélen. Orvosi neve appendix, magyarul féregnyúlvány. Nyirokszerv, amely segíti a vastagbél tisztulását. A ,,vakbél" maga tehát lehet kicsiny, de elvesztése egyáltalán nem számít apróságnak. Ez az oka, hogy vakbél-mútét után gyakori panasz a fölfúvódás, illetve a székrekedés. Vakbél­nyúlvány nélküliek számára különösen fontos a vastagbél tisztántartása. Mindent meg kell tenni ennek érdekében, veszélyes lenne nem figyelni rá! Ezt úgy érhetjük el, ha kevés sűrű, koncentrált táplálékot, de annál több magas természetes víztartalommal rendelkező étet fogyasztunk. A megfe­lelő ételtársítás betartása is nagyon fontos ebből a szempontból. El kell ismerni, eltávolított féregnyúlvány esetén könnyebb a helyzet, mint pajzs­mirigy, vagy méh hiányában, de ez nem azt jelenti, hogy félvállról lehetne venni a dolgot.

Ha már szó esett a vakbélről, akkor nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsem Dr. Alec Burton esetét. Jó harminc éve, hogy fiatalon, harmadé­ves orvostanhallgatóként vakbélgyulladása támadt, s orvosai nem láttak már más lehetőséget, mint a műtétet. Burton úr — szerencséjére — akkoriban egy természetgyógyásszal is kapcsolatban állt, aki rávette, halassza el a műtétet, s próbálkozzanak természetesebb gyógymóddal. Egyheti böjtölés és némi étrendváltoztatás után elmúlt a betegsége, azóta

• is jó egészségnek örvend, s még mindig megvan a ,.vakbele". Saját esete olyan mély benyomást tett rá, hogy abbahagyta tanulmá-

254

nyait a hagyományos gyógyászat területén, s doktorátusát mint „csont­kovács" és gyógymasszőr szerezte meg. Manapság ő a Természetes Hygiénia egyik legragyogóbb alakja, nagyszerű egyéniség. Tizenhat éve egy gyógyintézet igazgatója Ausztriaijában, ahová a világ minden részéről sereglenek a betegek, az ő kezétől várva gyógyulásukat. Igazi nagy humanista alkat. Számtalan betegséget kezel, és elképesztően jó gyógyu­lási eredményeket tud fölmutatni. Burton doktor az alábbi címen érhető el:

Arcadia Health Center (T: (02) 653-1115) 31 Cobah Road / Arcadia, New South Wales / 2195-Australia

Ismerve a méregtelenítés, a detoxikálás fontosságát azt szeret­ném megtudni, van-e olyan hely, ahol ezt ellenőrzés mellett lehetne végezni, megfelelő szakemberek irányítása alatt?

Igen, ez az igény már korábban is fölmerült, úgyhogy tudok néhány címet adni az Egyesült Államokban, ahol megbízható, gondos felügyelet mellett lehet nekikezdeni egy méregtelenítési kurzusnak.

CENTER FOR CONSERVATiVE THERAPY 4310 Lichau Road / Penngrove, CA 9451

Dr. Alan Goldhamer, Director / (707) 792-2325

SCOTT'S HEALTH RETREAT P. O. Box 8919 / Cleveland, OH 44136

Dr. Dávid J. Scott, Director / (216) 238-6930

HYGENIA HEALTH RETREAT 439 E. Main St. / Yorktown, TX 78164

Dr. Ralph Cinque. Director / (512) 564-3670

ESSER'R HYGIENIC REST RANCH P. O. Box 6229 / Lakeworth, FL 33466

Dr. William Esser, Director / (305) 965-4360

PAWLING HEALTH MANOR P. O. Box 401 / Hyde Park, NY 12538 Joy Gross, Director / (914) 889-4141

SHRANGRI-LA HEALTH RESORT P. O. Box 2328 / Bontia Springs, FL 33923

Frances Cheatham, Director / (813) 992-3811

2 5 5

REGENCY HEALTH RESORTS 2000 S. Ocean Ave. / Hallandale, FL 33009

Dr. Gregory Haag, Director / (305) 454-2220

HAWAIIAN FITNESS HOLIDAY P. O. Box 1287 / Koloa, Hawaii 96756

Dr. Grady Deal / (808) 332-9244

Ha akad olyan kérdés, melyre sem ebben a fejezetben, sem az egész könyvben nem találtak választ, írják meg. s ha figyelemmel kísérik Newsletter című rendszeres kiadványunkat, akkor hamarosan a választ is meg fogják találni, mely után az alábbi címen lehet érdeklődni. (Ugyan­ezen a címen különböző Fit for Life ITestkontroll) rendezvények után is érdeklődhetnek.)

FIT FOR LIFE 2210 Wilshire Blvd. / Suite 118 / Santa Monica, California / USA

Az egészség összetevő elemei mostanra már bizonyára minden olvasó számára ismerősek. Ez azonban még nem biztos, hogy elég azok alkalma­zásához is. Márpedig nem azért írtuk le, hogy csupán gondolatokat ébresszünk, nem elmélkedésre, hanem nagyon is gyakorlati megvalósí­tásra szántuk a könyvünkben bemutatott ismereteket, arra, hogy vala­mennyi egészségre vágyó ember beleillessze azokat mindennapi életébe. A következő néhány oldalon ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.

Úgy állítottuk össze a programot, hogy könnyű legyen követni, hogy két hét alatt szinte észrevétlenül bele lehessen szőni a hétköznapokba is. Az egészségnek ezek az építőelemei nem rendkívüliek, tulajdonképpen egy­bevágnak testünk tényleges élettani szükségleteivel, amik ahhoz kelle­nek, hogy ne jöhessenek létre betegséget teremtő körülmények.

Tisztában vagyunk azzal is, hogy az ismeretek birtoklása nem elegen­dő, akaraterő is kell mindannak megvalósításához, amiről ugyan belátni már beláttuk, hogy szükségesek az egészséges életvitelhez, csak éppen... A lélek erős, de a test gyenge; nyilvánvaló, hogy mindig kisebb-nagyobb különbség lesz a megvalósított és az eszményi állapot között, de mi ezt is beleszámítottuk e kéthetes menetrend összeállításánál, hogy a lehető legkényelmesebben lehessen megközelíteni a célt. Sem az önsajnálat, sem a bűntudat nem jó tanácsadó. Az elszántságot, az akaraterőt, a lelkesedést a folyamatosan elért sikerek táplálják. Úgy óvjuk egészségün­ket, hogy közben ne kerüljünk ellentmondásba személyiségünk különfé­le egyéb kívánalmaival.

Nincs egyedül, aki úgy érzi, lelkében állandó háború dúl a jó és a rossz között. Közben ugyan egy ösztönös, csendes hang, a lelkiismeret hangja azért mindig megsúgja, hogy mi helyes és mi nem, de gyakran hiába, mert elnyomják a hangosabb gondolatok, a hevesebb indulatok. Ha csak ennyit tudatosítunk magunkban, már az is elég ahhoz, hogy könnyebben teljesítsük a test egészségéhez szükséges tennivalókat, miközben a min­dennapi élet egyéb föladatait végezzük.

Aki az olvasásban idáig eljutott, az nyilván forrón vágyik az egészséges életvitelre, különben már rég sarokba vágta volna könyvünket. De az is érthető, ha a belső erők harcából ofykor azok a szándékok kerülnek ki

257

győztesen, amelyeket sokkal kevésbé érdekel az egészség. Gyümölcs­reggeli helyett teletömnék a bendőt péksüteménnyel és kávéval. Test­mozgás helyett a tévét néznék és sört vedelnének. Szórakozni szeretné­nek, mit sem tördödve azzal, hogy a test közben kikészül. Üvölteni, ráordítani mindenkire, nem bánva azt, hogy ezzel leromboljuk kapcsola­tainkat. Bátorítsa jobbik énünket az a fölismerés, hogy testi egészség te­kintetében sem vagyunk másokra szorulva, mi irányítunk, mi magunk vagyunk a parancsnokok ebben a vonatkozásban is. A Testkontroll segít kordában tartani a vad, önpusztító vágyakat is. Nem azzal, hogy kiirtja, vagy bírálja őket, hanem úgy, hogy segít a választásban, a jobb döntések meghozatalában, abban, hogy a lehető legtöbbször azt csele­kedjük, amit kell, aminek megtétele után jó érzés tölti el az embert.

Igen, a Testkontroll, a „teljes egészségünkre" életmód, a kellemes közérzet elérésében is segít. Felemelő érzés, amikor tudjuk, hogy jól viseljük gondját testünknek és lelkünknek. Ettől minden tettünk jobbá válik, az egész világ kibírhatóbb lesz, s nem csupán a mi számunkra. Az öröm belsőnkből indul ki, onnan sugárzik ki környezetünkre, az egész világra. Ezt a fajta örömet éleszti ez az életmód.

A tennivalókat két csoportba soroltuk. Az egyik a „MINDENNAPI TEENDŐK", amit ajánlatos hetente legalább hat napon megvalósítani, a másik a „ H E T I FÖLADATOK", amelyeket legalább hetente egyszer végez­zünk el. (Később nyugodtan lehet többször is, ha örömünket leljük bennük.)

A heti hat nap persze nem azt jelenti, hogy a hetediken aztán mindent el kell követni, ami csak egészségtelen. Nem, csupán azért adtunk heten­te egy „szabadnapot", hogy ne alakuljon ki kényszerérzés, hogy érezzük a szabadságot, hogy egy kis levegőhöz jusson az, akinek mindez túlságo­san nehezére esne. Mindenki maga döntse el, hogy hetedik napon is el-végzi-e a MINDENNAPI TEENDŐKET, vagy sem.

MINDENNAPI TEENDŐK

Hatásukra már két hét után figyelemreméltó javulást észlelhetünk egészségünkben és közérzetünkben.

1. Aludjunk nyitott ablaknál. Ha hideg van, takarózzunk be jobban, de akkor is legalább résnyire nyissuk ki a hálóhelyiség ablakát. így elér­hetjük, hogy a légzés valóban a méregtelenítést segítse. Friss levegő hiá­nyában ugyanis hamarosan visszamérgezéssé válna az éjszakai nyugo­dalom. Aki aggódik, az szereljen ablakára biztonsági láncot, amitől ugyan­olyan nehézzé válik az illetéktelen behatolás, mint zárt ablaktáblák esetén.

258

2. Nyújtózzunk közvetlenül lefekvés előtt és ébredés után. Köny-nyedén, kényelmesen jobbra , balra, előre, hátra, majd lábujjhegyre állva próbáljuk elérni ujjunk hegyével a mennyezetet. Úgy kisimítja ez a ráncokat, mint vasaló a frissen mosott inget. Jobban érzi magát az ember, utána mélyebben alszik, illetve reggel lelkesebben lát neki a napi föladatoknak.

3. A nap bármely szakában, de minden nap, végezzünk hat mély, hasi légzést, váltott orrlyukkal. Lefekvés előtt is érdemes, mélyebb lesz tőle álmunk. Különösen idegesítő nap után remek kikapcsoló módszer. A nap ugyan nem válik ettől jobbá, de mi lazábbak leszünk.

4. Igyunk egy pohár tiszta vizet közvetlenül ébredés után, és nap közben is egy-egy pohárral, minden étkezés előtt öt-tíz perccel. Ez az a minimális vízmennyiség, ami már megelőzi a kiszáradást. Bokros teendőink közben néha észre sem vesszük a szomjúságot, sokan nem is tudják, hogy a tartós vízhiány miatt érzik gyakran gyengének, levertnek magukat.

A víz számos fontos feladatot lát el a testben, többek között „kikézbesí­ti" az energiát a megfelelő helyekre. Egy pohár víz étkezés előtt segít az étvágyat kordában tartani, ugyanakkor elegendő folyadékkal lát el ah­hoz, hogy evés után már ne legyünk szomjasak. Az ébredéskor fölhajtott víz pedig a kiválasztást segíti, megtisztitja a gyomor belső felületét az esetleg még rátapadt ételmaradéktól.

5. Gyalogoljunk naponta legalább húsz percet. Reggel, vagy este, vagy napközben, az ebédszünet alatt, de minden nap! Frissen, fürgén, hogy megdobogtassa a szívet. A szív a test legfontosabb izma, edzeni kell minden egyes nap! Ne felejtsük, a legtöbb haláleset oka az, hogy a szív lölmondja a szolgálatot.

A napi gyaloglás olyan előnyös hatásokkal jár, amikről legtöbben nem is tudnak. A rendszeres gyaloglók például á legritkább esetben szenved­nek székrekedésben. A jobb keringéstől bőrük színe is szebb. Jobban érzik magukat, tisztább lesz a látás, jobban megy a gondolkodás, javul az agyműködés is, mert a levegőztetéssel fölfrissítették, oxigéndússá tették vérüket. Az ebédszüneti séta segít, hogy a munkaidőt megszakítva ki­mozduljunk a napra, a levegőre, így délután nemcsak a közérzet lesz kellemesebb, de a munka is jobban megy. Elárulhatom, sokakat isme­rek, akik annyira megkedvelték az ugróasztalkát, hogy a munkahelyü­kön is tartanak egyet, esős napokra. Húsz perc „ugrabugra" ugyanolyan áldásos hatást gyakorol a szívre és a keringésre, mint húsz perc gyaloglás — kivéve persze a szabad levegő, a nap, s a látvány változatosságának hasznait.

259

Az „ugrabugra"-asztalkát mozgásukban korlátozott idősebbeknek is melegen tudom ajánlani, vagy bárkinek — például zord időjárás esetére. Meggondolandó beruházás, hiszen nem túl drága, haszna ugyanakkor a legdrágább kincs, az egészség és a közérzet javulásában fog kamatozni. Már a legegyszerűbb, legkönnyebb (a X. fejezetben megtalálható) egész­séghinta-gyakorlat is erősíti a szívet, átszivattyúzza a nyirokrendszert, s megelőzi a székrekedést.

6. Étkezzünk a Testkontroll elveinek betartásával. Azaz délig ne együnk mást, csak gyümölcsöt, s az ebéd, valamint a vacsora összeállítá­sánál ügyeljünk a megfelelő ételtársításra.

7. Fordítsunk legalább napi öt percet elmélkedésre, arra, hogy saját lelkünkbe tekintsünk. Fontos, hogy naponta, és az is, hogy legkevesebb öt percet, csukott szemmel, kényelmesen ülve egy csöndes, nyugodt helyen, míg kívülálló szemlélőként arra összpontosítunk, ami bensőnkben folyik. Ez megerősít, általa jobban tudatosulnak bennünk saját egyéniségünk jellegzetességei, szükségleteink, céljaink, lehetősé­geink, képességeink. A reggeli nyújtózkodás utáni öt perc például nagyon alkalmas erre az önmagunkba pillantásra, s jó, ha mindig ugyanazt a napszakot használjuk e célokra. Figyeljük, agyunk milyen különböző, egymásnak sokszor ellentmondó kívánságokat vetít elénk. Nyugodtan, tárgyilagosan nézzük végig valamennyit. Belégzéskor szívjuk magunkba a szeretetet, kilégzéskor pedig engedjük szabadjára a negatívumokat. Kulcsfontosságúak az új, egészséges életmódhoz való kötődés elmé­lyítésében ezek az önmagunkra összpontosítva eltöltött percek.

HETI FELADATOK

Meglesz a jutalma, ha az itt fölsoroltakat hetente legalább egyszer elvégezzük, de persze gyakrabban is lehet. Kezdetben azért a heti egysze­ri alkalomra is büszkék lehetünk, mert ezzel is jó szolgálatot teszünk egészségünknek. Később is csak akkor tegyünk bármit is gyakrabban, ha valóban örömünkre szolgál, ha tényleg jólesik.

1. Jóga. A X. fejezetben ismertettünk néhány jógagyakorlatot. Úgy válogattuk őket össze, hogy segítsenek megőrizni a fiatalságot és a hajlékonyságot. Ajógával fordul elő leggyakrabban, hogy heti egy gyakor­lás helyett a mindennapi elvégzendők közé kerül, olyan könnyű megked­velni és annyira kellemes a hatása. Nem nehéz, ugyanakkor az egész testből kihajtja a mérgező lerakódásokat. De vigyázzunk, ne vigyük túlzásba, a gyakorlatok soha ne okozzanak fájdalmat.

2 6 0

2. Lefekvés este kilenckor. Ez a kis befektetés is remekül kamatozik. Sokkal frissebben ébredünk másnap. Az éjfél előtti álom a legértékesebb! Őseink is a „tyúkokkal feküdtek", azaz amikor leszállt a sötétség. A kellemes pihenés és a jóízű alvás képessége a Természet ajándékai. Miért ne vegyük hasznát, hetente legalább egyszer?

3. Heti egy nap legyen kizárólag az eleven eledel napja. Ezen a napon csak nyers kosztot vegyünk magunkhoz. (Legföljebb azok párolják meg az ilyenkor fogyasztott zöldséget, akiknek emésztőrendszere már annyira legyöngült, hogy végképp nem bírják az egészen nyers táplálé­kot. Olykor a hideg salátapép is megteszi a párolt zöldség helyett.)

Ez azt jelenti, hogy a reggeli gyümölcslé; az ebéd zöldség-, vagy gyü­mölcssaláta; végül gyümölcs vagy vegyes zöldsaláta dukál vacsorára, a koraesti órákban. Ez legyen az a nap, amikor a magtejet, illetve az abból készített finomságokat fogyasztjuk. Ez az ideje a házi gyümölcsfagylalt­nak is, illetve helyette a forró mentateának, ha éppen hideg az idő. Ne értsük félre a dolgot, a nyers zöldség nem azt jelenti, hogy marokszámra tömjük magunkba a brokkolit, a karfiolt, vagy más magas rosttartalmú zöldséget! A hangsúly a fejes-, vagy bármilyen más zöldsalátán, csírán, uborkán, paradicsomon, sárgarépán, zelleren, zöldpaprikán, avokádón legyen, más zöldségből legföljebb csupán csöppnyit vegyünk. Mennél több a salátában a nagy természetes víztartalmú összetevő, annál köny-nyebben emészhető.

Remek alkalom egy ilyen „élőétel nap" arra, hogy kipróbáljuk a Test-kontroli ételreceptek közül azokat, amik kizárólag nyers alapanyagokból készülnek. De alkothatunk saját magunk is új összeállításokat. (Remé­lem, megosztják majd velünk sikeres készítményeik titkát!) De tudok ajánlani egy nagyon jó szakácskönyvet is, kizárólag erre a célra, melynek címe: Light Eating for Survival. (Marcia Acciardo, Omangod Press, P. O. Box 64, Woodstock Valley, CT 06282. USA.)

Az „élőétel napokon" fölgyorsul a test belső tisztulása, emiatt köny-nyebbnek, boldogabbnak érezzük majd magunkat. Megtapasztalva ezt a nagyszerű érzést, jobban tudjuk majd értékelni, készségesebben fogjuk betartani a Testkontroll-étrend, a „teljes egészségünkre" életmód többi ajánlását is.

4. Hetente egyszer vegyünk kiadós, forró fürdőt. Ez annyira nyil­vánvaló, hogy sokuk szerint bizonyára kár erre vesztegetni a szót. Lehet, de manapság bizony inkább egy gyors zuhanyozással szoktuk elintézni a tisztálkodást. Jó is az, de azért a hét legalább egy napján adjuk meg a fürdésnek is a módját. Kapcsoljunk be hangulatvilágítást, lágy háttérze­nét, töltsük meg a kádat jó forró vízzel s áztassuk tagjainkat kényelme­sen. Előtte puha kefével távolítsuk el a száraz bór leváló, halott sejtjeit

2 « !

egész testünkről, majd a nedves bőrről, némi áztatás után, a többit. Használjunk ehhez természetes tengeri szivacsot, vagy erre a célra szárított tökbélből készült spongyát, úgynevezett „luffa" frottírszivacsot. Bőrünk pórusnyílásai így megszabadulnak minden szennyeződéstől, a bőr kiválasztása fölélénkül. Nagyszerű érzés lesz! Élvezzük a fürdőt, legalább negyedóráig. A fürdés az egyik legkellemesebb lazító, stressz­oldó, betegségmegelőző módszer, amit már évezredek óta alkalmaznak.

5. Erdei séta hetente. Minden hét egy napján töltsünk pár órát a Természet lágy ölén. Alapozó, biztonságot adó, fölemelő tevékenység. Kiegyensúlyozza testünket, lelkünket. Az oxigéndús, tiszta levegőben, növények, fák közt járkálva levezethető a hét folyamán fölgyülemlett feszültség. Különösen nagy szükség van erre a kikapcsolódásra, ha hétköznapjainkat kénytelenek vagyunk szennyezett levegőjű városi kör­nyezetben tölteni. Az ember elsődlegesen a Természet gyermeke. Mindig fölüdülés visszatérni hát oda, ha csak rövid időre is, mert a Természet az. ahová természetes hajlamai alapján vágyódik az ember.

6. Tegyünk valakivel jót, önzetlenül, úgy, hogy nem várunk érte semmi viszonzást. A feltétel nélküli szeretetteljes cselekedet nemcsak annak szerez kellemes perceket, aki kapja, hanem annak is, aki adja; szeretet formájában visszaháramlik rá. Nem a tett mértéke számít, az szinte mindegy, csak nagylelkűségünktől függ. Néha úgy tűnik, elfelejtet­tük a régi bölcsességet, miszerint jobb adni, mint kapni. (Nemcsak akkor, ha ütésről van szó!) Szeretetet úgy a legjobb kapni, ha mi is adhatunk a sajátunkéból!

Jussanak eszünkbe ilyenkor elsősorban az idősebbek, például szü­leink. Tulajdonképpen természetünk része, hogy törődjünk velük. A régebbi időkben sokkal szorosabb volt a különböző nemzedékek közötti kapcsolat, csak a modern életforma zsákutcája választ el tőlük, pedig száz barát sem pótolja ezt a kötődést. Próbáljuk megváltoztatni a szoká­sos, esetleg únt, olykor iszonyúan fárasztó viszonyt velük, tegyük kelle­messé — még mielőtt mi magunk is túlságosan megöregednénk.

Gondoljunk csak bele, hány millió életet tehetünk jobbá, ha valameny-nyiünk megkísérli jelét mutatni a törődésnek!

7. Töltsünk boldog, ünnepi együttléteket családtagjainkkal, bará­tainkkal. Az ember alapvetően társas lény, szükségünk van környeze­tünkből származó benyomásokra és támogatásra. Eleink sem éltek magányos életet, nekünk sem tenne jót a remetelét. Találjuk meg az alkalmakat, jöjjünk össze azokkal, akik fontosak számunkra, hogy együtt legyünk, igyunk, együnk, beszélgessünk, hogy élvezzük egymás társasá­gát, hogy jól érezzük magunkat. Különösen fontos ez ma, mert a családok

2 6 2

tagjai hamar szétszóródnak, kevesebb az alkalom a találkozásra. Legjob­ban a gyerekek tudják élvezni és értékelni a rokoni, baráti látogatásokat. Ha esetleg már leszoktunk volna erről, akkor elevenítsük föl. Új világrészt fedezhetünk föl életünk számára.

Külön-külön talán egyik pont sem látszik valami egetverő dolognak. Nem is az, csodás eredményük közösen jelentkezik, amikor egy „teljes egészségünkre" életmóddá kovácsolódnak össze. A heti és a mindennapi teendők együttesen megsokszorozzák egymás jó hatását. Valahogy úgy, ahogy egy jó balfedezet, vagy egy brilliáns középcsatár egymagában nem sokat ér, de ha összekerülnek egy jó csapatban, akkor kölcsönösen naggyá teszik egymást.

Nehéz leírni, milyen nagyszerű érzés vár ránk, ha egyszerre alkalmaz­zuk az egészség összes építőelemét. Hogyan lehetne szavakkal híven kifejezni a rózsa illatát? De nem is az a célunk, hogy olvasott élmény maradjon, papírra vetett puszta szó, hanem azt szeretnénk, hogy ki-ki maga megtapasztalja, mennél többen átéljék, mert csak így derül ki és csak így válik igazán hasznunkra valódi értékük.

Átalakítják, megjavítják az élet minőségét, testileg, lekileg, érzelmileg, tudatilag egyaránt. Újfent kérem, ne higgyenek nekünk, ne nekünk higgyenek. Próbálják ki maguk, s két hét után első kézből, saját bőrükön tapasztalhatják meg mindazt a jót, amit itt suta szavakkal igyekszünk lefesteni. Már két hét elteltével ráérezhetnek arra a különbségre, amit a testnek a Természet törvényei szerinti tartása jelent.

Aki ezt a könyvet olvassa, azt — mint már korábban is joggal föltételez­tük — valószínűleg érdekli saját egészsége. Könnyen lehet, hogy az egymásnak ellentmondó „akadémikus" elvek már jócskán összezavar­ták, nem is beszélve mindarról a csalódásról, amit alkalmazásuk eredmé­nyezett. El lehet felejteni az egészet, mert ilyen egyszerűen, ilyen termé­szetesen kell gondját viselni önmagunknak. Bárki megteheti! S aki most rögtön belevág, az évek múlva is áldani fogja a mai napot.

263

(Mari lyn D i a m o n d )

Nagyon sokat számít egy új dolog esetében annak illeszthetősége, hiszen bármily nagyszerű is, nem fogunk sokra menni vele, ha lehetet­lenség hozzáidomítani hétköznapjainkhoz. Az is természetes, hogy új ismereteinket nem lehet szóról szóra, betűről betűre betartani, mindig marad különbség az eszményi és a valóság, a vágyak és a lehetőségek között. Például hiába tudjuk, hogy mennyire fontos a tiszta levegő, mégsem költözhet emiatt mindenki vissza az erdőbe. Az is egyértelmű, hogy a desztillált víz a legtisztább, ez mégsem jelenti azt, hogy holnaptól mindenki csak azt issza. De azért tegyük meg a megfelelő irányban a le­hetőségeink szerinti lépéseket. A víz esetében például szerezzünk be lepárlókészüléket, ha tudunk, s addig is az elérhető legtisztább vizet igyuk. Hasonló a helyzet az egészség többi elemével, a pihenés, alvás, a testmozgás, a napfény, a pozitív érzelmi benyomások esetében is; te­gyünk meg annyit, amennyi tőlünk telik. S ugyanígy legyen ez a táplálék­kal is. Azonban az étkezés az, amiben a legkönnyebben és amiben igazán sokat tudunk változtatni. Ezen a területen tehetjük a legtöbbet új egész­ségügyi ismereteink kamatoztatására a mindennapi életben.

E könyve elődje, a Testkontrol l , arra törekedett, hogy megfelelő étel­társításokból összeállított, ugyanakkor jól kiegyensúlyozott recepteket adjon. Alig tizennégy hónapja jelent meg. E rövid idő alatt is hatalmas változás állt be, az újfajta tudatosság általános előretörése egyszerűen bámulatos. Elterjedt a friss ételek iránti igény. Ehhez járulnak a vidéki, házias konyhaművészet időigényesebb, de egészséges készítményei. Vastag, sűrű levesek, sajátos, helyi szokások szerint sütött kenyerek különböző teljes gabonafélékből, főtt tészták, mártások, és olyan egyszerű, gyorsan elkészíthető, könnyű fogások, amik azért egyben laktatóak is. A Nouvelle Cousine, az „új konyha" kezdte el ezt az irányzatot. Tartósan pozitív hatása föltehetően az általa alkalmazott főzési módoknak köszönhető, annak, hogy az elkészítés célja az eredeti értékek megtartása és bemuta­tása.

Az itt következő receptekkel kapcsolatban azt szeretném elöljáróban elmondani, hogy a helyes ételtársítás most is alapvető szempont volt. Külön hangsúlyt kaptak a természetes állapotú, nyers fogások is, hiszen ezek azok a követelmények, melyek minden hatásos emésztést, jó erőnlé­tet, egészséget, kellemes közérzetet biztosító táplálkozási mód gerincét kell, hogy adják, mert ezek elégítik ki a test élettani, biológiai szükségle­teit. Újdonságokra is rábukkanhatnak, mámorító zamatú gyümölcslé-

266

kombinációk, könnyen elkészíthető zöldségtálak, a tésztafélék és a bur­gonya újabb változatai, ínycsiklandozó saláták színesítik a kínálatot.

A sütnivaló választéka is bővül, és friss, hideg meglepetéseket találhat­nak maguknak az édesszájúak. Remélhetőleg egyre többen lelnek rá saját ízlésük szerinti ételekre, s így valóban mindenki táplálékává válhat ez az újfajta, egészséges étkezési mód, mert láthatólag ez a termé­szetes felfogás kezd most uralkodóvá válni a konyhaművészet fejlődésé­ben. Tápláló házikoszt, ami azért a szakácsszakma értékeit is fel tudja mutatni, titokzatosságok nélkül. Egyszerűen készíthető fogások, értéke­sek, de nem pazarlóak, mivel a gazdaságosság is alapvető szempont.

Talán meglepetést okoz, ha az állati eredetű élelmiszerek káros hatá­sairól szóló korábbi fejezetek ellenére most csirke- és halreceptekre bukkannak. Azért adunk ilyeneket is közre, hogy jóízű, ugyanakkor kevésbé káros módon elégíthessük ki ízlésünk ilyen irányú igényeit. Ne értsék félre, nem akarjuk olvasóinkat növényevésre, vegetar(ián)izmusra kényszeríteni, csupán felhívtuk a figyelmet a növényi táplálék előnyös voltára az élet tartama és tartalma szempontjából, továbbá az állati termékek evésének valós veszélyeire, különösen a méregtelenítési idő­szakok idején.

Tanácsosnak tartjuk az ilyen élelmiszerek fogyasztásának mennél nagyobb arányú csökkentését, de távol álljon tőlünk minden szektásság, kizárólagosság, elvakultság. Igyekszünk mindig realista, a valóságot is figyelembe vevő szemmel nézni a világot. A vegetar(ián)izmusra „áttért", a „hithű" növényevő is megkívánhatja időnként például egy orrcsiklandozó húsétel ízét. (Mert el kell ismerni, ízük valóban lehet kellemes.) Nem kell ezt a vágyat minden áron elfojtani. Ha már túl nagy a kísértés, akkor nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül megengedhető olykor-olykor egy kis kiruccanás a zamatoknak erre a területére, hogy kielégülést nyerjen a testnek ez a kívánsága is. Nem egészséges semmilyen termé­szetes testi vágyat (kivétel ez alól talán az olyan beteges kötődés, mint a cukorevési kényszer) teljesen elfojtani. De — húsevésről szólva — egy­szerre csak keveset, csupán pár dekát együnk, ahogy például az ázsiai országokban is teszik, különben ugyancsak megfakul a „fényes" közér­zet, jócskán lezuhan az energiaszint.

Tudom, férjem, Harvey már hosszan ecsetelte az élő, eleven étel, a nyerskoszt egészségjavító hatásait. Hadd tegyek ehhez néhány tanácsot saját gyakorlati tapasztalataimból én is. Könnyen lehet, hogy sokan egyszerűen csak azért idegenkednek a nyerskoszt puszta gondolatától, mert még sohasem kísérelték meg. Szívből ajánlom, legalább időnként egyszer próbálja ki mindenki! Adjunk egy-egy lehetőséget magunknak, hogy meg tudjuk szeretni, s testünknek is, hogy legalább néhanapján él­vezhesse a kizárólag ilyen táplálék nyújtotta előnyöket! Különösen meleg, kánikulai napokon fogják remek ötletnek találni!

2 6 7

Személyesen is sok nagyszerű embert ismerek, akik jól elvannak főtt étel nélkül, virulnak a nyerskoszton. Saját tapasztalatom, hogy „élőéter­napjaimon csodálatosan érzem magam, a legnagyobb forróság sem tud elbágyasztani. Kiváló eszköz, ha úgy érezzük, lemerültek energiatartalé­kaink, ha kisebb fájdalmak kínoznak. Minden ilyenre rögtön ható gyógy­ír. Azonnal kiöblíti testünkből az oda nem való lerakódásokat, ha némi súlyfölösleget észlelünk magunkon. Megerősödik tőle a köröm, szebben csillog a haj, sugárzóvá teszi a bórt, kitisztul nyomán a tekintet. A nyerskoszt javít az önmérgezett, toxikus állapoton, de az egészséges embert is földobja. Laza, kellemes érzéssel tölt el, mivel ebből a fajta táplálékból származik a legkevesebb testen belüli mérgező maradék. Egészen különlegesen mély, nyugtató álmot ad, melyből mindig kipihen­ten, frissen ébredünk. Mentesít a káros feszültségtől, a stressztől, s hatására sokkal hosszabban tudunk összpontosítani, fáradtságérzet nélkül leszünk képesek akár órákat dolgozni.

A nyers, eleven étel fogyasztásának legfurcsább hatása, ami szinte mindenkit meglepetésként ér, hogy csaknem teljesen elmúlik tőle az éhségérzet — ha már sikeresen túljutottunk az első napon. Az első nap jelenti ugyanis a legnagyobb megpróbáltatást, mert lelki leg úgy érezzük, testünk nem jutott hozzá a megszokott táplálékhoz, mindahhoz, amire szüksége lenne. Ez persze téveszme! Távolról sem így van, a szervezet élő ételekből is megkapja az összes tápanyagot, ami csak kell neki, sőt! Jobban, mint bármilyen főtt ételekből készült lakomán, ugyanakkor a lehető legkevesebb emésztési energia ráfordítása mellett. A második „élőétel-", azaz nyerskosztnapon már bárki megtapasztalhatja magán az étvágy csökkenését. Alig érzünk majd éhséget, mert — a testből érkező jelzések hatására, melyek szerint minden szükséges tápanyag rendelke­zésre áll — az agy éhségérző központja kikapcsol.

Kétféle hibát azért el szoktak követni ezeken a napokon. Az egyik, hogy azt hisszük, ilyenkor egyfolytában enni kell. Igaz, hogy élő ételekből jobb gyakran, de keveset venni, ugyanakkor ez nem azt jelenti,hogy megállás nélkül tömni kell a fejünket. Úgy tudjuk leghatásosabban életvitelünk hasznos részévé tenni az „élőétef-napokat, ha két étkezés közt mindig legalább három órát kihagyunk, hogy az emésztőszervek nyugodtan el tudják végezni dolgukat. Például: reggel nyolckor gyümölcslé, tizenegy­kor dinnye, délben gyümölcssaláta, hozzá friss gyümölcslé, vagy helyette szeletelt paradicsom és uborka. Három óra táján banán, vagy némi nyers mag fogyasztható. Vacsora este hat-hét körül, ami mondjuk avokádósze-letekből, nagy tál salátából és nyers zöldségből állhat. Lefekvés előtt még megehetünk pár szem gyümölcsöt, vagy fölhajthatunk egy pohár gyü­mölcslevet.

Aki a súlycsökkentésre összpontosít, az jobban teszi, ha kevesebb gyümölcsöt fogyaszt, és ahelyett is több , .kalóriafaló" zöldséget eszik, ami

268

— emésztődése alatt — segít elégetni a testben fölhalmozódott zsírt. Akit viszont a túlsúlykérdés nem érint, az ehet bőven gyümölcsöt, és nyugod­tan rágcsálhat mogyorót, vagy más magot a zöldséghez. Ilyen étkezés mellett még az egészséges testsúlynövelés is elérhető, (már akinek ez a célja), ha könnyű súlyzógyakorlatokat is végzünk közben.

Emlékeztetőül: a rákos sejtek főtt táptalajon tudnak csak elszaporodni, a frissen elpusztulnak. Érdemes kipróbálni, iktassunk be életünkbe egy-egy csakis „élőéter-napot, vagy kössünk sorba ezekből kettőt-hármat. A nyers koszt megfelelő testmozgással és pihenéssel párosítva erősít, gyó­gyít és megfiatalít, s úgy vélem, ez mindig ránk fér, mindhármat megérde­meljük.

Nektár és ambrózia, azaz levek és krémek

Ne csak a szokásos almaié, vagy a kifacsart narancs jusson eszünkbe, ha ivólevekről esik szó. Az aránylag olcsó házi gyümölcscentrifugák elter­jedésének köszönhetően manapság a lehetőségek szinte korlátlanok! Hasznos és élvezetes szenvedéllyé is válhat az újabb és újabb italkészít­mények alkotása, különösen a meleg évszakokban, amikor bőven áll ren­delkezésre egyszerre többféle friss alapanyag. Hogy a gyümölcslé mennyi jót tesz, arról már bőven esett szó a korábbiakban. Lassan kortyolgatva igyuk, így élvezhetjük igazán az ízeket, s így válik legjobban hasznunkra, mert még a szájban össze tud keveredni a nyál emésztőnedveivel.

Az alábbi „nektárok" kedvenc gyümölcslé-alkotásaink. Az „ambró-ziák", a krémek, csak abban különböznek tőlük, hogy jéggel, vagy fagyasztott gyümölcsből készülnek, esetenként esetleg banánpépet is tartalmaznak. (Elkészítésükhöz a megfelelő háztartási gépre is szükség lesz, lehetőleg olyan centrifugára, amelyik aprítja, „ledarálja" az alap­anyagokat, majd a rostot is, a levet is kiüríti, külön-külön, hogy ne tö­mődjön el a gép, hogy ne ütközzünk mennyiségi korlátokba, s hogy ne kelljen túl sokat bajlódni a gép tisztántartásával.)

A gyerekek is nagyon fogják szeretni, a „nektárokat" és az „ambróziá-kat" egyaránt. Helyezzük üres műanyag dobozkákba, vagy formázzuk fagylaltadagolóval. Olyan lesz tőle, mint az „igazi fagyi", csak éppen annak káros hatású összetevői, tej, cukor és vegyszerek nélkül.

Az alábbi összeállítások csupán javaslatok. Egyes párosítások esetleg nem mindenkinek ízlenek, de születhet remek aromaharmónia olyan összetételből, ami itt éppen nem szerepel. Szabad a pálya, lehet kísérle­tezni, ki lehet élni az alkotókészséget! Ha vendégeket kínálunk, akkor érdemes megfelelő tartalékról is gondoskodni, mert könnyen belelkesed­nek, s általában többször szoktak kérni.

A01 TANGERINE JUICE/Mandarinharmat

Hagyományos citrusprésen (citoromcsavarón) is kisajtolhatjuk a man­darint, de (hámozás után) le lehet futtatni a gerezdeket gyümölcscentrifu­gán is. Ilyenkor habosabb, vastagabb anyagot nyerünk. Ugyanehhez ter­mészetesen más citrusféle, narancs, vagy grapefruit (citrancs) is használ­ható.

2 7 0

A02 STRAWBERRY-APPLE JUICE/Epres almaié

Gyümölcscentrifugán futtassuk le az almát és az epret, vagy sajtoljuk ki az almalevet külön, és turmixgépben keverjük össze a friss (vagy mélyhűtött) eperszemekkel.

A03 PINEAPPLE-ORANGE JUICE/Ananászos narancslé

1 érett, friss ananász

1 jókora narancs

A meghámozott ananászt hosszanti hasábokra szeletelve lefuttatjuk a gyümölcscentrifugán, majd a meghámozott narancsgerezdeket is. Tes­tes, habos finomságot alkotnak együtt.

A04 PINEAPPLE-ORANGE-STRAWBERRY JUICE/Ananászos narancslé eperrel

Ugyanúgy készíthető, mint az előző (A03) keverék, csak epret is tartal­maz, vagy a már kész ananász-narancs keverékhez turmixgépben adjuk hozzá a fagyasztott eperszemeket.

A05 CHERRY-GRAPE JUICE/Cseresznyés szólóié

A cseresznyét (mélyhűtve) el kell tenni ehhez, mert általában nem egyszerre érik a szőlővel. Még lefagyasztás előtt érdemes kimagozni, hogy ne okozzon gondot, ha le akarjuk futtatni a gyümölcscentrifugán. Hihe­tetlenül finom ízt ad a vörös csemegeszőlő kisajtolt levével!

A06 GRAPE-APPLE JUICE/Szölös almaié

A gyümölcscentrifugához jobb a magtalan szőlő, mert a magtól enyhén kesernyés lesz a friss must. A szőlő kellemesen megédesíti az almalevet, ha az fanyarabb gyümölcsfajtából készült.

271

A07 WATERMELON JUICE/Görögdinnyelé

Remekül oltja a szomjat, íze is pompás, vétek kihagyni egyetlen dinnye­évadban is. Vágjuk egyszerűen hasábokra a görögdinnyét, a magokat sem kell kipiszkálni, csak egyszerűen le kell engedni a gyümölcscentrifu­ga torkán, aztán a magunkén. Érdemes kipróbálni más (például sárga) dinnye levével házasítva is.

Hogyan lehet a jó görögdinnyét kiválasztani? A kongó hangon kívül (ami nem is mindig biztosíték) érdemes másra is odafigyelni. Jó jel, ha gömbölyű, telt a dinnye két vége, ha szilárd, ha sűrű, azaz méretéhez képest jó nehéz, alja sápadt-sárga, s héja nem csillog viaszosán, hanem kissé tompa már. Félbevágott dinnyével könnyebb a helyzet, tömör, lédús, élénkpiros legyen a húsa, sötétbarnára, vagy feketére érett magok­kal. Nem várható sok jó a dinnyétől, ha világos sávok láthatók benne, illetve ha a magok közt akad még fehér.

A08 APPLE-CELERY/Zelleres almaié

6—8 db magházától megtisztított alma négyrét vágva 1 szál zellerzöldje

Szokatlan, mégis nagyon frissítő hatású ízösszeállítás. Először egy hosszabb koplalás után kóstoltam, zamata azóta is kedves nekem.

A09 S U M M E R VEGETAMO JUICE/Nyári vegetalé

4—6 érett, közepes nagyságú paradicsom 14 közepes méretű sárgarépa 2 szál zeller 2 zöldpaprika vagy paradicsompaprika 1 kisebb gyökér (fehérrépa) 1/2 csomó petrezselyem 1 kisebb uborka

Lúgos kémhatású összetevőinek köszönhetően ez az ital semlegesíti a testben keletkező — legtöbbször savas — mérgező anyagokat. Persze frissen a legjobb, de két-három napig is eláll a hűtőben, a legmelegebb évszakban is. Nyáron nálunk mindig van belőle otthon. Ugyanis ez az az időszak, amikor érdemes gyakran fogyasztani, hiszen ilyenkor bőven terem paradicsom, s a többi összetevő is könnyen beszerezhető.

2 7 2

Elkészítéséhez vágjuk négyfelé a paradicsomokat, minden répát — hámozás helyett — alaposan mossunk meg és szeljük le a végüket, s a zellerrel is ugyanezt tegyük. A zöldpaprikákat vágjuk szintén négyfelé, hogy kidobhassuk a magokat. A petrezselymet megmossuk, az uborkát lehámozzuk, s valamennyi alapanyagot lefuttatjuk a centrifugán. Kevés citromlé kellemesen „megbolondítja". Fogyasztás előtt fölrázandó! Az adott mennyiségű zöldségből nagyjából egy liter lé nyerhető.

)

A10 BANANA MILK/Banántej

1 jókora, érett banán 2—4 deciliter víz

Ugyanattól az aranyos — és kilencven-valahány éves kora ellenére csodálatosan egészséges — öregúrtól, Philip Welsh doktortól tanultam el a banántej készítését, aki korábban a mandulatej titkába is beavatott. Épp a szép pettyesre érett, vegyszermentes, mexikói banánok közt válo­gatott, amikor másodszor összefutottam vele egy természetes élelmisze­reket árusító üzletben. Boldogan számoltam be neki a mandulatej osztat­lan sikeréről.

— Na, akkor itt az ideje, hogy a banántejjel is megismertesse az embereket — mosolyodott el szélesen, míg csodálatosan tiszta szemében huncut szikrák sziporkáztak.

Igaza volt, a banántej is pompás dolog, azóta is szívesen terjesztem, számtalan hálás kisgyermekes mama örömére, akik mind arról számol­nak, be, hogy a picik egyszerűen imádják. A banántej teljes fehérje is, tartalmazza mind a nyolc fontos, úgynevezett eszenciális aminosavat, s ráadásul olyan élő formában, hogy jobbat már kívánni sem lehetne, nem beszélve az ízéről. Finom és tápláló mindenkinek, nemtől és életkortól függetlenül.

A banánt és a vizet turmixgépben keverjük össze, míg egészen sima nem lesz. A víz utólagos adagolásával állíthatjuk be végül pontosan a kívánt sűrűséget. Eszményi „babapapi", egy banánból 3—6 deciliter készíthető.

Al 1 ALMOND SURPRISE/Mandulalepetés

3 deciliter ,,Mandulatej" (A magtejek közt ismertetjük) 3 deciliter friss narancslé 1 db szép narancs, meghámozva, kimagozva

273

Valamennyi összetevőt turmixgépbe tesszük, pár perc alatt simára keverjük, majd leszűrjük. A mennyiségek két személyre szólnak.

A12 TROPICAL AMBROSIA/Délszaki hulla-hopp ambrózia

Már ez az egy finomság is megéri az ajánlott gyümölcscentrifuga beszerzését, olyanét, amivel egyformán jól lehet zöldség- és gyümölcsle­vet is sajtolni. Akkor érdemes nagy mennyiségben „gyártani" ezeket az „ambróziákat", amikor egyszerre sok gyümölcs beérik, s gondot okoz. hogy mit is kezdjen vele az ember. A rendelkezésre álló anyagok és a szárnyaló képzelet ezen a területen is csodás, új, ínyderítő alkotásokra ösztönözhet.

1 kg hasábra vágott görögdinnyebél 1 /2 kg hasábra vágott sárgadinnye (például kantalupdinnye) bele 1/2 kg vörös csemegeszőlő 6—8 db narancs 1/2 kg hasábra vágott ananászbél 30 dkg kimagozott sárgabarack 25 dkg kimagozott szilva 1 db érett banán

A banán és a narancs kivételével futtassunk le minden egyebet a centrifugán. A narancsból hagyományos citruspréssel csavarjuk ki a levet és azt a banánnal együtt turmixgépben keverjük simára. Az egészet jól záró edénybe összeöntve tegyük a hűtőbe, hogy tálalás előtt kockázat nélkül föl lehessen rázni. Alkalmas például érkező vacsoravendégek kínálására. Öntsük puncsostálba, hogy hívogató legyen. Díszíteni is lehet, például friss, zöld mentalevéllel. Néhány tálca — görögdinnyeléből fagyasztott —jégkockával tartsuk hidegen, (mert csak hidegen az igazi), amíg mindenki megérkezik. Mindez úgy egy, másfél litert tesz ki, attól függően, hogy mennyire lédúsak a fölhasznált gyümölcsök.

A13 ORANGE FREEZE/Fagykrémes narancsolat

3 deciliter friss narancslé 2 db fagyasztott banán 4—6 szem érett datolya, kimagozva 1—2 deciliter tört jég

A narancslevet és a datolyát turmixgépben keverjük simára, majd

2 7 4

adjuk hozzá a jeget és a banánt, s keverjük tovább, míg sűrű péppé össze nem áll. Azonnal tálalható. Két személynek (talán) elég lesz az adag.

A14 MELÓN SMOOTHIE/Hideg dinnyekrém

1 ¡1 kg dinnyebél (bármilyen sárga-, vagy görögdinnye alkalmas) 3—4 db jégkocka (tetszés szerint, de egyáltalán nem ajánlott a

méregtelenítés időszakában)

Turmixban kell összekeverni sima, habos péppé. (Görögdinnye esetén nem is muszáj kipiszkálni a magokat.) Az adag egyszemélyes.

A15 ICY MELÓN SMOOTHIE/Jéghideg di-dinnyekrém

1 /4 kg görögdinnyebél, friss, vagy mélyhűtött 1/4 kg sárgadinnyebél, (bármelyik fajta jó lesz), friss vagy

mélyhűtött.

Turmixban kell a kétféle dinnyét összekeverni sima, habos péppé. Mennél több a fagyasztott gyümölcs részaránya, annál sűrűbb a krém. Az adag egyszemélyes, mintegy fél litert tesz ki.

A16 PERSIMMON SHOOTHIE/Fagycsók (datolyaszilva jéggé puszilva)

1/2 liter friss narancslé 2 közepes datolyaszilva*, nagyon érett 6—8 jégkocka 3—4 puha datolya, kimagozva

lólte - Í M xaál nyíri l 3 i r í i _ ; í n .^p < ; U J vjbimV] ..dí.vwj"fe rn ': • A datolyát és a narancslevet simára keverjük a turmixgépben, majd

hozzáadjuk a jeget és a datolyaszilvát. Bele lehet fagyasztani üres nyaló-kaformába is, nyéllel, így szopogatva fogyasztható. Három adagot tesz ki, vagy 6—8 nyalóka készíthető ennyiből.

* (Diospyros kaki), persimmon, ázsiai datolyaszilva, másnéven kákiszilva, Japán nemzeti gyümölcse. Ősz végén néha Magyarországon is kapható, török nevén, ami „hurma". Paradicsom nagyságú. Börszerü, narancsszín haja alatt érdekes zamatú, pépesen puha a húsa, ha érett, de éretlenül fanyar, fojtós.

2 7 5

Gyümölcssaláták és mártások

B01 PEACH-MELON FLOWER BOWLS / Dinnyebibés-szölöszirmos baracktál

2 db nyolcrét vágott őszibarack 3/4—1 kg dinnyebélgömböcske két különböző sárgadinnyéből Pár szem hosszában kettészelt (lehetőleg magtalan) fehér és piros

szőlőszem. Néhány friss mentalevél

A nyeles, éles szélű félgömb „karalábéfúró" az alkalmas konyhai eszköz, amivel könnyen el lehet készíteni az apró, körülbelül másfél centi átmérőjű dinnyegömböcskéket, úgy, hogy gömbönként vájjuk ki a ket­tészelt sárgadinnye húsát a hajából. A gyümölcsös kehelybe (vagy tá­nyérba) virágformát ügyeskedünk az összetevőkből: a barackszeletekből — a „virág" szirmai gyanánt — kört alkotunk, s közepébe helyezzük a dinnyegömböket és a kettészelt szőlőszemeket. A mentalevelekkel még teljesebbé tehetjük a „virág" látszatát. Remek étvágygerjesztő első fogás. Az adott mennyiségek két „virágtál" összeállítására elegendők.

B02 MANGO-MELONBERRY SALAD WITH HONEYLOUPE SHERBET / Vegyes gyümölcssaláta dinnyeserbettel

Kétféle sárgadinnye szükségeltetik hozzá, egy ripacsos hajú, zöldbelü turkesztáni típusú, illetve egy kantalup típusú, amire a mélyen barázdált forma és a sárga színű hús a jellemző.

6 szelet (úgy másfél centi vastag) turkesztáni dinnye, falásnyi darabokra vágva

36 db dinnyebélgömböcske kantalupdinnyéböl 2 szép őszibarack, mindegyik 12-rét szeletelve 12 szem eper lecsumázva és hosszában kettészelve 2 db sárgabelű (például Bartlett) körte lehámozva és 12-rét vágva 1/2 kg mélyhűtött dinnyehasáb turkesztáni típusú

sárgadinnyéből 1/2 kg mélyhűtött dinnyehasáb kantalup típusú sárgadinnyéből

A mennyiségek hat személyre szólnak. Rendezzük el a friss gyümölcsöt egyenlő adagokban hat kistányérra, majd futtassuk le a fagyasztott dinnyét a gyümölcscentrifugán, de ne a szűrő, hanem a teli betétet

276

használjuk ehhez, így nem válik külön a rost, és sima, teljes, jeges dinnyepépet nyerünk. Öntsük nyakon mindegyik gyümölcsadagot egy-egy merőkanál jeges dinnyepéppel, s máris kész a hihetetlenül finom nyalánkság. Egy egész ebédet kitesz, vagy alkalmas valamilyen bőséges, vendégváró vacsora első fogásának, hogy csevegés közben elcsemegézze­nek rajta a látogatók, míg a többi fogáson befejezzük az utolsó simításo­kat. A csevegés tárgya — érdemes megfigyelni, szinte bizonyosan — a felszolgált étvágygerjesztő gyümölcsfogás lesz!

— Ez az étkezés utáni édesség, csak mi előételnek kínáljuk — szoktam magyarázni.

B03 FRUIT FOR LIFE SALAD / Egzotikus „Testkontroll" gyümölcssaláta

Kétféle sárgadinnye szükségeltetik ehhez is, egy ripacsos hajú, zöldbe-lű turkesztáni típusú, illetve egy kantalup típusú, amire a mélyen baráz­dált forma és a sárga színű hús a jellemző.

1/2 turkesztáni dinnyéből készült dinnyebélgömböcskék 1/4 kantalupdinnyéböl készült dinnyebélgömböcskék 30 dkg vörös csemegeszőlő, lehetőleg mag nélküli 15 dkg áfonya 1/2 papája lehámozva, kimagozva és kockára vágva 1 mangó lehámozva és kockára darabolva 15 dkg mazsola vízbe áztatva

Helyezzük az összes gyümölcsöt egy tálba, vagy rétegezzük a különbö­ző színű összetevőket adagonként üvegkelyhekbe, majd öntsük nyakon az itt következő (B05, B06, vagy B07 sorszámú) gyümölcsmártások valamelyikével. A fenti mennyiségekből 3—4 adagra futja.

B04 COCONUT-APPLE GRANOLA / Kókuszos-almás gyomorvigasztaló

Ez a mennyei, gabonamentes „gabonakészítmény" könnyű és édes, remek reggeli lehet olyan gyereknek, aki nem elégszik meg a puszta gyümölccsel, szeretne „valami mást is", mielőtt iskolába indulna. Elké­szítéséhez jó szolgálatot tesz, ha van odahaza valamilyen háztartasi ro­botgép.

277

1 db jókora alma lehámozva és kimagozva, a golden fajta a legjobb ehhez

1 marékra való friss kókuszbél 1 evőkanálnyi ribizli 10 dkg mandulabél 2 teáskanál juharszirup (esetleg méz) 1/2 teáskanál fahéj 2—4 evőkanál friss almaié

Aprítsuk apróra a géppel az almát, a kókuszbelet és a ribizlit. A mandula egyik felét vékonyra szeletelve, másik felét ledarálva adjuk hozzá, majd a juharszirupot és a fahéjat is, és az egészet keverjük alaposan össze. Az almalét ízlés szerinti mennyiségben adagoljuk közben bele. A mennyiségek két személyre szólnak.

B05 STRAWBERRY-MINT SOUP / Epres mentamártás

Nagyon finom előételként egy hosszabb vacsora kezdetén, de teljes élőétel-ebédet ad például a „Kókuszos-almás gyomorvigasztaló" (B04) társaságában.

1 kg friss eper 2 evőkanál juharszirup (esetleg méz) 18 db friss mentalevél tisztára mosva, majd szárazra törülgetve 1/2 deciliter frissen facsart narancslé 1 kg fagyasztott eper 2 evőkanál kóku szbélreszelék (ízlés szerint)

Rakjunk félre négy szép szemet a friss eperből, majd a többit tegyük egy turmixgép kelyhébe a juharszirup, a narancslé és 10 db mentalevél társaságában, és addig keverjük, míg egyenletes, sima péppé össze nem áll. Ezután hűtsük le. A félretett eperszemeket éles késsel átvágjuk vékony szeletekre és tartsuk a hűtőben, amíg el nem jön a tálalás ideje.

A fagyasztott epret futtassuk le a gyümölcscentrifuga szűrés nélküli „tele" betétjén, vagy kenjük szét fémpengével, hogy végül is sűrű serbetet nyerjünk.

A mennyiségek négy személyre szólnak. Tálaláshoz töltsük a mentás eperpépet négy lapos kehelybe és helyezzünk mindegyik kehely közepére a fagyos, sűrű eperserbetből. Díszítsük a tálakat a maradék eperszelettel és mentalevéllel. Kívánságra az egészre kókuszreszelék is hinthető.

278

B06 CASHEW-APRICOT SAUCE / Kesu kajszi gyümölcsszósz

2 deciliter narancslé vagy görögdinnyéié, utóbbi esetleg sárgadinnyelével vegyesen

5 dkg nyers kesudió (beszerzési nehézség esetén más nyers maggal, például mandulával, vagy akár a sárgabarack magjával is helyettesíthető)

4 db friss (vagy fagyasztott) kajszibarack, kimagozva 2 teáskanál juharszirup (esetleg méz) édesítéshez Kevés frissen reszelt szerecsendió, ízlés szerint

A gyümölcslevet és a kesudiót turmixgépben simára el kell dolgozni, s csak ezután adjuk hozzá a barackot és az édesítőt, valamint a szerecsen diót. Addig kell tovább keverni, míg az egész egyenletessé nem válik. Bármilyen gyümölcssaláta (például a B03 jelű „Testkontroli" gyümölcs saláta) mellé adható új, izgalmas ízösszetételek, érdekes zamatkompozi-ciók kipróbálásához.

B07 BANANA-PEACH SAUCE / Banán-barack gyümölcsmártás

1 szép, érett banán, nyersen vagy lefagyasztva 1/2 deciliter friss narancslé vagy mazsoláié (mely beáztatott

mazsolából nyerhető) 1 db friss (vagy fagyasztott) őszibarack, kimagozva Kevés frissen reszelt szerecsendió, ízlés szerint Kevés kardamom (Elettaria cardamomum), ízlés szerint, ami

beszerzési nehézség esetén gyömbérrel is pótolható

Helyezzük valamennyi összetevőt turmixgépbe, s azt addig járassuk, míg a pép egyenletessé nem válik. A megfelelő állag eléréséhez szükség lehet még további 1 /2 deciliter folyadékra, ha mind a banán, mind pedig a barack a mélyhűtőből került elő. Bármilyen gyümölcssaláta (például a B03 jelű ,Testkontroll" gyümölcssaláta) új ízekkel gazdagodik, ha ezzel a mártással leöntjük. A mennyiségek négy adagra szólnak.

279

Zöldségsaláták és salátaöntetek

COI BLENDED SALAD / Salátaturmix

2 db közepes nagyságú paradicsom 8 cm hosszú uborkadarab, hámozatlanul, ha vékonyhajú

melegházi fajta, illetve hámozva, ha a szokásos szabadföldi 1 db kisebb zöldpaprika vagy paradicsompaprika 1 szép szál zeller 5-6 salátalevél

Először a paradicsomot aprítjuk folyékonnyá a turmixgépben, majd hozzáadjuk az uborkát és a paprikát, míg azok is pépessé nem válnak. Ezután a salátalevelek következnek, a zellerrel lenyomatva segíthetjük, ha megakadnának. Minden összetevőt földarabolva még további 1-2 percig járassuk a gépet, hogy az egész jó alaposan elkeveredjen. Hihetet­lenül jóízű ebéd, ha fejenként egy fél avokádót is adunk hozzá. A mennyiségek két személyre szólnak.

C02 FIT FOR LIFE SPROUT SALAD / „TestkontroU" csírasaláta

. A friss hajtás, csíra már nem elérhetetlen (vagy ha nem akad megfelelő üzlet a közelben, magunk is hajtathatunk), s üdítő változatosságot hoz a szokásos saláták közé. A legkönnyebben emészthető hajtások az alfalfa, a hajdina, a napraforgó és a lencse csírája, de étkezési célra használnak többek között szója-, különféle bab-, borsó- és búzacsírát is. A legismer­tebb az alfalfa hajtás, de terjed a hozzá hasonló (csak nagyobb levelű) vörösherecsíra is. A görögszéna (fenugreek, latinul Trigonella foenum-graecum) és a retek hajtása meglehetősen csípős, fűszeres ízű, ízlés dolga, hogy meg tudjuk-e szeretni ezeket.

1/2 liternyi kettőbe tört hajdinahajtás 1/2 liternyi kettőbe tört napraforgócsíra 1/4 liternyi babcsíra 1/4 liternyi lencsecsíra 1/4—1/2 liternyi alfalfa hajtás 1 db jókora paradicsom, földarabolva 1 arasznyi melegházi kígyóuborka, meghámozva és fölkockázva

2 8 0

SALÁTAÖNTET 1 db nagy avokádó 1/2—1 deciliter víz 1 teáskanál friss citromlé 1/2 mokkáskanál kömény (Cuminum cyminum, azaz „római"

kömény) Kevés fűszerezett só, vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint.

Salátatálban rázogatással keverjük össze alaposan a különböző csíra­féléket. Az avokádóból kézzel vagy géppel sima pépet készítünk, míg hozzáadjuk a vizet, a citromlevet és a fűszereket, majd rácsorgatjuk a csírakeverékre. Végül hozzáadjuk a paradicsomot és az uborkát, majd az egészet újra jó alaposan átmozgatjuk. A mennyiség 2-3 személynek lesz elegendő.

C03 EASY LIMESTONE LETTUCE SALAD WITH BASIL-GARLIC DRESSING / Saláta bazsalikomos-fokhagymás öntettel

A fejes salátának többféle változata létezik, például a hosszú, fodros levelű kötözősaláta, a tépősaláta stb. Az esetleg valamivel magasabb ár ellenére is érdemes váltogatni a különböző változatokat, nehogy ráun­junk az egyforma ízre, nehogy belefásuljunk ebbe a remek ételfajtába.

3 teáskanál olívaolaj 2 teáskanál friss citromlé 1 kisebb gerezd fokhagyma elkenve 1/2 teáskanál csípős Dijon- (dizsoni) mustár 1 csipet só, ízlés szerint 1 fej saláta 1 evőkanál mandulamártás, más néven mandulanéz (C16 jelű)

vagy egyszerű majonéz 1 kevés frissen tört bors, ízlés szerint 1 evőkanál friss bazsalikom (Ocimum basalicum) apróra vagdalva

Salátástál alján habverővel dolgozzuk össze az olajat a citromlével, a mustárral és a sóval, majd adjuk hozzá a megmosott és falatnyi darabok­ra tört salátaleveleket a mandulanézhez (vagy a majonézhez, ha azt használjuk), továbbá hintsük rá a fűszereket, a borsot és a bazsalikomot. Még egyszer alaposan mozgassuk át, hogy minden jól összekeveredjen. Az adott mennyiség 2-3 adagra futja.

281

C04 SPROUT SALAD SUNSET PLAZA / Vacsoracsemege csírasaláta

1 közepes nagyságú avokádó 2 teáskanál majonéz 1 teáskanál csípős Díjon- (dizsoni) mustár 1 teáskanál friss citromlé Kevés fűszerezett só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint 3 teáskanál víz 3/4 liter hajdinahajtás 1/2 liter napraforgócsíra 1/4 liter alfalfahajtás 2 db teljesörlésü gabonából készült csapati (búzalepény) vagy

tortilla (ku koricalepény)

Salátástál alján villával törjük péppé az avokádót, adjuk hozzá a majonézt és a mustárt, majd fölverés közben adagoljuk hozzá a citromle­vet, a sót és a vizet, míg sürü, sima krémmé nem válik a salátaöntet.

A hajdinahajtást és a napraforgócsírát kíméletesen darabokra tördelve adjuk hozzá az elkészült salátaöntethez, majd külön az alfalfahajtást is. Száraz serpenyőben melegítsük meg a csapatit (illetve tortillát), míg megpuhul, majd törjük bele a salátába. Jó alaposan mozgassuk át az egészet, hogy a csapatidarabokat is átitassa a fűszeres salátaöntet. Senki el nem hinné, milyen mennyei az íze, amíg meg nem kóstolta. Az adag kétszemélyes.

C05 SOFT LETTUCE TACOS WITH AVOCADO DRASSING / Vegyes friss zöldségaprólék avokádóval, salátatálcán

Saját ízlés (és a lehetőségek) szerint összeválogatott zöldségek, például paradicsom, zöldpaprika, sárgarépa, uborka, zeller, cukkini stb.

Néhány levél az épp rendelkezésre álló salátaféléből Avokádószeletek Alfalfahajtás

Tisztítsuk, illetve hámozzuk meg a zöldségeket, majd — késsel vagy robotgéppel — metéljük mindet apróra. Tisztára mosott salátalevél köze­pére helyezzünk egy szelet avokádót, azt takarjuk be a zöldségvagdalék-kal, hintsünk rá alfalfahajtást, s végül locsoljuk le ( C l 5 jelű) „friss fűszeres avokádóöntettel".

2 8 2

C06 SUMMER GREEK SALAD WITH SEVEN-HERB DRESSING / Görög nyári saláta hetedhét-fűszeres salátaöntettel

3/4 liternyi (körülbelül fél fej) salátalevél, lehetőleg 2-3 különböző fejes saláta fajtából

1/4 liternyi friss spenót 1 db közepes méretű paradicsom fölkockázva 15-20 szem zöld vagy fekete olajbogyó 10-15 dkg uborka fölkockázva 1 marék alfalfa- vagy hajdinahajtás 1 evőkanál apróra vagdalt zeller 1 deciliter hosszúszálú répareszelék 1 deciliter vékony csíkokra vágott pirospaprika 1 deciliter hosszúszálú tökreszelék 1 deciliter hosszúszálú cukkinireszelék 1,5 deciliter (C17 jelű) „hetedhét-fűszeres salátaöntet" 20 dkg összemorzsolt túró vagy reszelt sajt

Elegyítsük el valamennyi összetevőt egy salátástálba, majd öntsük rá a salátaöntetet, hintsük rá a túrót, s mozgassuk át még egyszer alaposan, de kíméltesen. Két kiadós adagra futja.

C07 CAESAR SALAD / Császársaláta

Figyeljünk itt is az ételek megfelelő társításának elvére. Ha sajttal készítjük, akkor ne tegyük bele a kenyérkockát. Mandulamártás haszná­lata esetén éppenséggel beletehetjük a kenyérkockát is, de a saláta íze akkor is fenséges lesz, ha sem sajtot, sem mandulamártást nem haszná­lunk hozzá.

1 gerezd fokhagyma 3 evőkanál olívaolaj Worcestershire szósz, ízlés szerint 1-2 evőkanál friss citromlé 1 tábla nori (préselt tengeri moszat, amely a távolkeleti

különlegességeket árusító üzletekben lelhető fel), ízlés szerint alkalmazandó, akár el is hagyható

1 csipet tengeri só, ízlés szerint 1/2 mokkáskanál sómentes sópótló ízesítő (Spikes-féle), ízlés

szerint 1 kisebb fej fejes saláta, levelenként lemosva és tiszta ruhán (vagy

salátacentrifugával) megszárítva

283

2 evőkanál mandulamártás, más néven ,,Mandulanéz" (C16 jelű), vagy parmezán sajt (utóbbi esetben mellözük a kenyérkockákat)

1-2 deciliter (C08 jelű) „Fokhagymás kenyérkocka" Frissen őrölt bors, ízlés szerint

A fokhagymát villával törjük össze a salátástál alján, majd villával (vagy habverővel) alaposan összedolgozuk az olajjal. További erőteljes keverés mellett hozzáadjuk a Worcestershire (ejtése kb. „vúsztör") szószt, a cit­romlevet és a mustárt. A villával kihalásszuk belőle s kidobjuk a fokhagy­madarabokat. A noritáblát 1 -2 másodpercig láng (vagy villamos főzőlap) fölé tartva megmelegítjük, amíg fekete színe zöldre változik, majd kis darabkákra törve beletesszük a salátaöntetbe. Hozzáadjuk a sót és a sómentes ízesítőt, majd még egyszer alaposan átforgatjuk az egészet.

A salátaleveleket úgy keverjük bele a tálba, hogy falásnyi darabokra tépkedjük, miközben a levélerek vastagabb részeit félredobjuk. Az utolsó átmozgatás előtt még hozzáadjuk a parmezánsajtot, vagy a mandulanézt a kenyérkockákkal, s meghintjük a törött borssal. Az adag 2-3 személyre szól.

C08 GARLIC CROUTONS /Fokhagymás kenyérkocka

Igazán könnyű elkészíteni, s összehasonlíthatatlanul jobb a készen kaphatónál.

1 karéj teljesőrlésü lisztből készült kenyér 2 teáskanál vaj vagy olívaolaj 1 gerezd fokhagyma, eldörzsölve vagy 2-3 darabra szelve

Aprítsuk a kenyeret körülbelül másfél centiméter élhosszúságú kockákra. Serpenyőben melegítsük föl a zsiradékot és adjuk hozzá a fok­hagymát. Közepes lángon tartva a zsiradék hamarosan átveszi a fokhagy­ma ízét, ekkor a nagyobb fokhagymadarabokat már kivehetjük, eldob­hatjuk. A kenyérkockákat a fokhagymás zsiradékban megpirítjuk, gyak­ran forgatva, míg enyhén ropogós lesz. Az adag kétszemélyes.

C09 LIMESTONE A N D LAMB'S LETTUCE SALAD / Madár-fejessaláta

Ez a legzsengébb, ugyanakkor rendkívül ízgazdag zöldsaláta, ami bármilyen alkalmi étkezést csak ünnepélyesebbé tesz. A madársaláta, másnéven „mache" (Varianella locusta) apró leveles, lágy ízű zöld nö-

284

vény, mely kifejezetten elegáns aromahatást ad minden salátakölte­ménynek. A fejes saláták közül a drágább fajták (például a tépősaláta — Lactuta sativa var. aurescens) általában drágábbak, de finomabb szö­vetszerkezetükkel, érdekesebb ízükkel meghálálják az ártöbbletet. Az itt közölt Dijon-(dizsoni) salátaöntet inkább kiemeli, semmint elnyomja az uralkodónak szánt eredeti zamatokat.

2 fej fejes saláta 10 dkg madársaláta 1/2 deciliter (meg még két evőkanálnyi) legfinomabb olívaolaj 1 kisebb gerezd fokhagyma, kettészelve 2 teáskanál frissen facsart citromlé 1/2 mokkáskanál fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés

szerint (például a „Trocomare" nevű készítmény) 1 teáskanál csípős Dijon- (dizsoni) mustár 1 teáskanál apróra metélt friss savory, magyarul borsikafü, más

néven csombor(d) (Satureja hortensis)

Áztassuk be a kettészelt fokhagymagerezdet az olajba, majd tegyük félre. Az elkészítés során mindvégig fordítsunk figyelmet arra, hogy az érzékeny zöldsalátákat a megfelelő gondossággal kezeljük, mert a legki­sebb kíméletlenségtől is fonnyadni kezdenek. Óvatosan mossuk tisztára a zöld leveleket, s addig is helyezzük hideg vízben a hűtőszekrénybe mindet, amíg a salátakészítésben rájuk kerül a sor. Ekkor a salátaleve­lekről először csöpögtessük le a vizet, (ehhez használhatunk salátacentri­fugát is), majd kisebb adagonként szárítsuk is meg, utána kíméletesen tördeljük bele valamennyit a salátástálba, miközben a madársaláta nyalábjait összefogó rövid gyökérrészt eltávolítjuk, hogy a levelek külön­váljanak.

Adjuk hozzá a fokhagymás olajhoz a citromlevet, a fűszeres sót és a mustárt, majd villával alaposan verjük föl, végül távolítsuk el belőle a fokhagymadarabkákat, s csurgassuk rá a fentiek szerint előkészített salátára. Kíméletesen, de alaposan mozgassuk át az egészet, hogy min­denhová eljusson az ízesítés. A mennyiségek 4 adagra szólnak.

CIO GREENS AND SHREDED VEGETABLES / Zöldséges zöldsaláta

Egyszemélyes adagot adunk meg, mivel ez az a saláta, ami kiválóan . alkalmas méregtelenítéshez, azaz a kizárólag élőétel napokra. Háromféle salátaöntet-ötletet is adunk hozzá, melyek csak abban közösek, hogy nincs bennük „idegen", azaz más növényből kivont olaj.

285

12 db salátalevél (lehetőleg két különböző fajta fejes salátából) 1 jókora paradicsom, fölkockázva 1 deciliter apró zellerszelet 1 közepes nagyságú avokádó fele, meghámozva és fölkockázva

(tetszés szerint) 2 jókora sárgarépa, lereszelve (úgy 3-4 decilitert tesz ki)

Törjük falásnyi darabokra a salátaleveleket, majd adjuk hozzá a para­dicsomot, a zellert és az avokádót, végül a (kézzel vagy a háztartási robotgép megfelelő pengéjével) finomra reszelt répát. ízesítőnek alkal­mazzuk valamelyiket az alábbi ( C l l , C12 és C13 jelű) olajmentes salá­taöntetek közül.

C l l GRAPEFRUIT JUICE DRESSING / Citrancslé salátaöntet

A citromlé szinte kínálja magát olajmentes salátaöntet alapanyaga­ként, de próbálták-e valaha, milyen lehet a grapefruit, magyarul citrancs, salátával? Tökéletes az ízösszhang! Az ételek megfelelő társításnak sza­bályát sem hágjuk át, hiszen a citrancslének egészen csekély a cukortar­talma. A fenti (C10 jelű) salátára például egyszerűen csak rá kell csorgat­ni fél deciliter frissen facsart citrancslevet, az egészet alaposan átmozgat­ni, s már kész is a remek salátatál.

C12 CARROT JUICE DRESSING / Répaléöntet salátához

A frissen sajtolt sárgarépáié már önmagában is nagyszerű salátaöntet, de annak alapanyagaként is jól fölhasználható, ha kevés más zöldséget, például avokádót, paradicsomot, uborkát, zellert vagy éppenséggel spe­nótot adunk hozzá, s turmixgépben jól eldolgozzuk azt a répáié alappal.

C13 BLENDED VEGETABLE DRESSING / Salátaöntet turmixolt zöldségből

2 db kisebb paradicsom 1 szál zeller 1/2 zöldpaprika vagy paradicsompaprika

Addig turmixoljuk valamennyi zöldséget együtt, amíg az egész össze nem áll sima, egyenletes péppé, amit aztán ráborítunk a salátára, majd kíméletesen, de alaposan összerázzuk vele.

286

C14 FRENCH BUTTER LETTUCE SALAD / Franciás fejes saláta

Egyszerű, hétköznapi saláta. Szinte bármilyen fogás mellé alkalmas kiegészítőnek.

1 fej finom fejes saláta 2 evőkanál olívaolaj 1/2 mokkáskanál tengeri só Frissen tört bors, ízlés szerint 1 kisebb fokhagymagerezd, péppé zúzva (például kés lapjával) 1 evőkanál frissen facsart citromlé

Falásnyi darabokra tördeljük a salátaleveleket egy megfelelő méretű salátástálban, hozzáadjuk az olajat és a sót, majd jól átmozgatjuk az egészet. Ezután a borsot, a fokhagymát és a citromlevet is belekeverjük, s újra alaposan összerázzuk a salátát.

C15 AVOCADO DRESSING WITH FRESH HERBS / Frissfűszeres avokádóöntet

1 db közepes méretű avokádó Körülbelül 1,1-1,3 deciliter víz 2 evőkanál olívaolaj (vagy pórsáfrány, más néven olajözön — Carthamus tinctorius — olaja, esetleg szölömagolaj) 1 teáskanálnyi friss savory (Satureja hortensis), magyarul borsikafü vagy csombor(d) apróra metélt levele 2 közepes nagyságú apróra vágott bazsalikomlevél (Ocimum

basalicum) 1/2 mokkáskanál fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés

szerint (például a „Trocomare" nevű készítmény) 1 evőkanál frissen facsart citromlé

Turmixgéppel dolgozzuk simára az avokádót a vízzel. Ha szükséges, időnként állítsuk le a motort, hogy valamilyen puha eszközzel, például fakanállal letoljuk a kehely faláról a fölcsapódott avokádódarabkákat. Amikor már egyenletes a keverék, akkor adjuk hozzá az olajat, a fűszere­ket, az ízesített sót és a citromlevet. (Szárított fűszerek is megteszik, de azokból csak fél mokkáskanálnyi kell.) Tovább turmixoljuk, míg az egész krémes péppé nem válik, amit a benne úszkáló fűszerdarabkák zöldre pettyeznek. Ez a könnyű és ízletes keverék nemcsak salátaöntetnek jó. Például nyers zöldségszeleteket is belemártogathatunk. Nagyjából 2 decilitert tesz ki, ami elég egy nagy tál salátára is.

287

C16 DIAMOND'S ALMONAISE / Gyémántmetszésü mandulanéz

Ez a hihetetlenül finom majonézpótlék lesz csak majd az igazi ízélmény! Mivel alapja mandulakrém, ezért sokkal könnyebb és kevébé olajos, mint tojássárgát is tartalmazó rokona. A különbséget már abból észre lehet venni, hogy sokkal könnyebb elmosogatni a keverőedényt a , .mandula­néz" mandulamártás, mint a majonéz elkészítése után.

A majonézkészítés általános szabályait azért a mandulanéz összeállítá­sakor is be kell tartani. Például azt, hogy valamennyi összetevőnek egyforma hőmérsékleten, szobahőmérsékleten kell lennie. Aztán szigo­rúan ragaszkodni kell az előírt mennyiségekhez. Végül az olajat folyama­tos keverés közben és csak nagyon lassan, egészen vékony sugárban szabad hozzáönteni.

A mandulanéz íze átmenetet képez a majonéz és a krémsajt között, ezért nagyszerűen földob minden szendvicset, salátát, amihez csak hasz­náljuk, de ugyanúgy más ételnek (például nyers zöldségszeleteknek vagy bizonyos tésztaféleségeknek) belemártogatásához is remek. Az eredmény minden várakozást fölül fog múlni mind ízharmónia, mind könnyű emészthetőség szempontjából. Vagyis megéri a bajlódást, mert amúgy elkészítése kissé időigényes. Hétvégén talán könnyebb időt szakítani rá. akkor viszont érdemes nagyobb adagot elkészíteni, ami a hűtőszekrény­ben kitart a következő vasárnapig.

A megtisztított mandulaszemek bőrét le kell húzni. Blansírozásnak hívják azt a módszert, amivel aránylag könnyen megtehetjük. Abból áll, hogy fazékban vizet melegítünk, nagyon rövid időre, csupán egy percre a forrásban levő vízbe dobjuk a mandulát, majd kiemeljük. Ettől fellazul a bőre, könnyen ki lehet belőle pattintani a magot. (Nálunk ez férjem. Harvey feladata, amíg a hétvégi sportösszefoglalót nézi a tévében. A gyerekek is szívesen segítenek, szórakoztató játéknak találják a pöckölő-dést.) Előre is meg lehet tisztítani a mandulát, mert egy-két napig így is eláll a hűtőszekrényben, vízbe téve, de ne felejtsük el idejében elővenni, hogy a fölhasználás időpontjára már elérje a kívánatos szobahőmérsékle­tet.

A hagyományos, tojásos majonéz amúgy is már megalkuvás a helyes ételtársítás szabályaival, még ha csupán ízesítőnek alkalmazzuk is. A mandulanézzel nincs ilyen gond, bátran használhatjuk. Igaz, nem min­dig sikerül tökéletesre, néha még nekem sem, a kocsonyásodás folyama­tát olyan jelentéktelennek tünö tényezők is befolyásolhatják, mint pél­dául a levegő nedvességtartalma. Ne keserítsen el senkit az esetleges „sikertelenség", mert a kevésbé szépre sikerűit mandulanéz zamata és élettani hatása ugyanúgy kitűnő.

288

1 deciliter, hajából kipattintott mandulamag 1 deciliter tisztított vagy desztillált víz 1 kisebb fokhagymadarab (negyed mokkáskanálnyi) 1 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint, azaz el is hagyható) 1 mokkáskanál fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés

szerint (például a ,,Spikes" készítmény) 2-3 evőkanál frissen facsart citromlé Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint Csipetnyi cayenne-i bors (ízlés szerint, azaz el is hagyható) 4-6 deciliter olívaolaj (vagy pórsáfrány, más néven olajözön —

Carthamus tinctorius — olaja)

A mandulát és a vizet addig keverjük a turmixgépben, a legmagasabb sebességfokozaton, amíg az egész sűrű péppé nem áll össze. (Ha nehezen forogna a penge, akkor 1—2 evőkanál további víz hozzáadásával meg-könnyíthetjük járását.) Ha kész a sima mandulakrém, akkor adjuk hozzá a fokhagymát, a sót, a citromlevet és a borsot, és rövid időre indítsuk el újra a gépet. Vegyük ki a turmixkehely fedője közepén található kis ada­golónyílás dugóját, s a gépet magas fordulatszámon járatva cseppenként adagolva kezdjük el az olaj bekeverését. (Ennek hatására a penge egyre szabadabban pörög majd.) Amikor a keverék így már nem tud több olajat fölvenni, akkor az olajtöbblet elkezd összegyűlni egy különálló cseppben az örvénylő massza tetején. Ennél a pontnál vegyük le a turmixkehely fedőjét, és egy kanállal segítsük a maradék olaj elkeveredését, így több olajat tudunk belekényszeríteni, amitől sűrűbbé, vastagabbá válik a készítmény. Vigyázat, ez a művelet kissé kockázatos, balesetveszélyes! Nem szabad mélyre meríteni a kanalat, nehogy hozzáérjen a közben nagy fordulatszámon forgó turmixpengéhez!

A végső állag akkor jó, ha valahol a hagyományos majonéz és a krémsajt sűrűsége közötti. Letakart tartályban egy hétig is eltartható a hűtőszekrényben. (Hacsak hamarabb lába nem kél...) Az adott mennyi­ségekből 8-10 deciliter, tehát egy szűk liternyi mandulanéz készíthető.

C17 SEVEN-HERB DRESSING / Hetedhét-fűszeres salátaöntet

Annyira jó ízű ez a salátaöntet, hogy érdemes egyszerre nagyobb mennyiséget csinálni belőle, s a hűtőben tartani, hogy mindig kéznél legyen. Az állásban az ízek csak még jobban összeérnek. Legjobb, ha mindjárt abban a lefedhető edényben keverjük össze, amiben a jégszek­rényben- tárolni akarjuk.

289

1 gerezd fokhagyma, összetörve vagy egészen péppé zúzva 5 evőkanál olívaolaj 2 evőkanál frissen facsart lé citromból vagy zöld citromból 1 mokkáskanál szárított chervil, magyarul turbolya (Anthriscus

cerefolium) 1 mokkáskanál bazsalikom (Ocimum basilicum) 1 mokkáskanál szárított kakukkfű, más néven démutka (Thymus

vulgáris) 1 mokkáskanál szárított oregano, más néven szurokfü (Origanum

vulgere) 1 mokkáskanál savory, magyarul borsikafü vagy csombor(d)

(Satureja hortensis) 1/2 mokkáskanál koriander, magyarul cigánypetrezselyem

(Coriandrium sativum) 1 mokkáskanál tengeri só vagy fűszeres só vagy sómentes sópótló

fűszer, ízlés szerint 1 teáskanál mustár 1 evőkanál majonéz vagy „mandulanéz" (C16 jelű)

C18 TARRAGON CREAM DRESSING / Tejszínes salátaöntet tárkonnyal

0,6 deciliter avokádóolaj vagy olívaolaj 2 evőkanál sűrű tejszín 1 evőkanál apróra metélt friss tárkony vagy 1 teáskanál szárított

tárkony (Artemisia dracunculus) 1 gerezd fokhagyma, péppé zúzva 1/2 mokkáskanál tengeri só 1-2 evőkanál friss citromlé Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

Valamennyi összetevőt egy edénybe téve villával fölverjük, míg az egész sűrű krémmé alakul. Az adott mennyiség nagyjából négy fej salátához elegendő.

C19 REGENT OF FIJI FRENCH DRESSING / Fidzsi fincsi salátaöntet

Ausztráliai „TESTKONTROLL" kőrútunk alkalmával rövid időre megpi­hentünk a Déli Csendes-óceán eme paradicsomában is. A Regent szálló konyhafőnöke, Thomas Brossmer remekbe szabott fogásokkal kényezte­tett minket, melyek nem csupán nagyon finomak voltak, de egybevágtak

2 9 0

a megfelelő ételtársítás szabályaival is. Ráadásul szívesen megosztotta velünk néhány rendkívüli receptje titkát, köztük e salátaöntetét is, sőt, ahhoz is hozzájárult, hogy olvasóimmal is ismertessem, amit most meg is teszek. Érdemes nagyobb mennyiségben készíteni, hogy — a hűtőben tárolva — kitartson néhány napig.

1 liter zöldségeröleves (el lehet készíteni két megfelelő zöldségleveskockából, jó például a „Hugli" gyártmány)

2 fej apróra vágott vereshagyma 1/2 liter majonéz, vagy még inkább ,,mandulanéz" (C16 jelű) 1-2 evőkanál Dijon-(dizsoni) mustár Frissen tört fehérbors, ízlés szerint, azaz akár el is hagyható 1 evőkanál frissen facsart citromlé, vagy több, ízlés szerint

Forraljuk föl a zöldséglevest, adjuk hozzá a hagymát, s főzzük további 40 percig, majd hagyjuk lehűlni, és szűrjük le.

Tegyük a majonézt (vagy a „mandulanézt") egy jókora tálba, folyama­tos kavarás közben öntsük bele lassan a lehűtött folyadékot, amíg a majonéz teljesen föl nem oldódik. Adjuk hozzá a mustárt, a borsot, a tengeri sót és a citromlevet. Tárolni hűtőszekrényben kell, zárható edény­ben.

C20 THOUSAND ISLAND DRESSING / Ezersziget salátaöntet

1 deciliter majonéz, vagy még inkább ,.mandulanéz" (C16 jelű) 1 deciliter tejföl 1 kisebb csokor apróra metélt kapor 1/2 mokkáskanál bazsalikom Sómentes sópótló fűszer (például ,,Spike", vagy „Herbamare"),

ízlés szerint

Jó alaposan keverjük össze egymással valamennyi összetevőt, a fenti sorrendben. Az adott mennyiség két nagy tál salátához elég.

291

Zöldség, mint főfogás

D01 BRAISED COURGETTES / Párolt bébicukkini

Ha nem lehet olyan cuki kis bébicukkinit beszerezni, aminek még érintetlen a csúcshajtása, (amúgy csodálatos a bébicukkini íze, a csúcs-rüggyel egyetemben), akkor a felnőtt cukkini is megteszi, csak ebben az esetben kétszer annyit lében és kétszer annyi ideig kell párolni. De cukkini helyett használható más zsenge zöldség is, például endívia, más néven salátakatáng (Cichorium endivia).

1/2 kilónyi bébicukkini, csücsrüggyel együtt 1 evőkanál vaj 1 evőkanál olívaolaj 1 evőkanál apróra metélt vereshagyma 1/2 zöldségleves leveskocka vagy 1 púpozott teáskanál

zöldséglevespor 2 deciliter víz 1 evőkanál apróra metélt friss zsályalevél vagy

1/4 mokkáskanálnyi, ha csak szárított zsálya (Salvia officinalis) áll rendelkezésre

Metsszük le a szár felőli cukkinivégeket. Melegítsük föl a zsiradékokat megfelelő méretű, lehetőleg vastagabb falú, lefedhető edényben, s helyez­zük bele a hagymát, valamint a cukkinit. Közepes tűzön pároljuk, így kezdetben saját leve is elég. Az időnkénti megforgatáshoz célszerű fogóol­lót használni. A vízben föloldott levesporhoz (vagy leveskockához) tegyük hozzá a zsályát, s öntsük a párolóedénybe, majd lassú tűzön pároljuk tovább, 15—60 percig, míg a zöldség vajpuha lesz, és a párolólé besűrű­södik, amit tálaláskor a cukkini mellé adhatunk, csakúgy, mint a többi itt javasolt köretet. Ez lehet például sült sütőtökgaluska és articsóka vala­milyen franciás öntettel készült salátával, s hozzá vajjal megkent pirított kenyér teljes őrlésű gabonából. Az adag háromszemélyes.

D02 CHINESE ZUCCHINI / Cuk-kínai

1 jókora gerezd fokhagyma, összezúzva 2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány

(Carthamus tinctorius) olaja 1/8 liter erőleves (zöldségből készítve)

2 9 2

2 teáskanál mirin, ami rizsből készült keleti — Japán — édesítőszer vagy helyette egy teáskanál méz

2 evőkanál könnyű szójaszósz 1 teáskanál pirított szezámmagolaj 1 evőkanál (kukorica) keményítő 1 deciliter vízben föloldva 6 db közepes méretű cukkini, ferde, átlós metszésekkel kisujjnyi

vastagságú szeletekre vágva

• -• - , : !

Mindent készítsünk jól elő, mert a keleti ételekhez használt gömbölyű edényben, a kínai wokban a főzés gyors, szeletelésre, méricskélésre már nem marad idő mellette. A tört fokhagyma az egyik evőkanál olajjal eldolgozva legyen kéznél, ugyanígy előre keverjük össze a zöldséglevest az édesítőszerrel, a szójaszósszal és a szezámmagolajjal, továbbá a kemé­nyítőt a vízzel.

Pár percig nagy lángon hevítsük elő az üres wokot, utána tegyük bele a második (a maradék) evőkanál olajat, majd mozgassuk meg, hogy az edény belső falát az olaj mindenhol befogja. Ezután jön a fokhagymás olaj, s rá azonnal a cukkini. A wokban fakanál helyett általában az edény rázogatásával keverjük az ételt. Úgy irányítsuk a cukkiniszeleteket a forró olajban, hogy a fokhagyma mindenhol érje őket, de meg ne tudjon barnulni. Hintsük meg egy-egy kanállal a zöldségléből, ha oda akar kapni. Addig forgassuk, amíg a cukkini épphogy megpuhul és világoszöld színre vált, s ekkor adjuk hozzá az egész előkevert zöldséglevet, mozgas­suk meg, aztán a keményítőlével együtt még egyszer forgassuk át, ahogy a leve besürüsödik.

Legjobban valamilyen rizs illik hozzá, vagy rizsből készült japán ,,ver-micelli". Úgy csináljuk, hogy az előfőzött vermicelli tésztát hozzáöntjük a wok-edényben lévő cukkinihoz, egy további deciliter zöldséglé kíséreté­ben. A mennyiség 3-4 személyre elég.

D03 STUFFED MUSHROOM FRANCESCA / Töltött gomba Franciska módra

Édesanyám receptje ez az egyszerű, mégis ízletes étel. Fogadják olyan szeretettel, ahogy őtőle kaptam.

12 db jól megtermett gombakalap, de természetesen a tönköket sem dobjuk el

1 kisebb fej apróra vágott vereshagyma 1/8 liter (azaz egy nagy csokor) apróra metélt petrezselyem 1 /2 deciliter apróra vagdalt zöldpaprika (ízlés szerint) 2 evőkanál vaj

293

1 teáskanál citromlé 1 deciliter teljes őrlésű gabonából készült finom zsemlemorzsa 1/2 mokkáskanál szurokfű (Origanum vulgare) 1/2 mokkáskanál bazsalikom (Ocimum basilicum) 1/2 mokkáskanál koriander (Coriandrum sativum)

Mossuk és szárítsuk meg a gombafejeket, s metéljük föl a gombaszára­kat. Olvasszunk meg egy evőkanál vajat egy közepes nagyságú edény­ben, adjuk hozzá a hagymát, a gombavagdalékot, a petrezselymet és a zöldpaprikát, majd pároljuk, míg megpuhul. Ezután tesszük bele a citromlevet, a zsemlemorzsát és a fűszereket. Jól összedolgozzuk az egészet, s a gombakalapokba töltjük. A maradék egy kanál vajból egy-egy pöttyöt teszünk mindegyikre, s hőálló üvegtálban 20 percig sütjük kis lángon, úgy 200 °C hőmérsékleten. Nagyon finom étel, így nehéz megjó­solni, hány személynek is lesz elegendő a 12 gombafej.

D04 EASY CAULIFLOWERITALIANO / Olaszos egyszerű karfiol

Karfiol helyett gyakorlatilag bármilyen más zöldség is állhatna a cím­ben, sok mindenhez alkalmas ugyanis ez az elkészítési mód. Krumpli, zöldbab, cukkini, zeller, zöldborsó, a lehetőségek száma szinte végtelen. Nagyon jól fog esni például egy-egy nyers koszton eltöltött élőétel-nap után egy tál ilyen egyszerű, olaszos zöldség, elkészítése pedig jóformán gyerekjáték.

1 fej karfiol, négyrét vágva, szárától megtisztítva és „rózsája" diónyi darabokra bontva

1 evőkanál olívaolaj 1 evőkanál frissen facsart citromlé Egy csipet tengeri só (ízlés szerint, akár el is hagyható) Frissen őrölt törött bors (ízlés szerint, akár el is hagyható)

Gőzölőedénybe helyezve 7—10 percig jól puhítsuk meg a karfiolt forrásban levő víz gőzében, míg késheggyel könnyen meg lehet szúrni. Rakjuk át a karfiolt egy megfelelő nagyságú edénybe, s bontsuk még kisebb darabokra. Adjuk hozzá az olajat, a citromlevet, a sót és a borsot, majd az egészet jó alaposan mozgassuk át. Főfogásként 1 -2 személyes étel, köretként 3-4 adagra futja.

2 9 4

D05 MINUTE ASPARAGUS / Rövid spárga

1 kg spárga 4 evőkanál vaj 1 jókora fokhagymagerezd, összetörve (nagyjából 1 teáskanálnyi) 1 teáskanál frissen facsart citromlé

1 evőkanál szójaszósz (lehetőleg csökkentett nátriumtartalmú)

Frissen őrölt törött bors (ízlés szerint)

Vágjuk föl a megtisztított spárgát egycentis darabokra, és „blansíroz-zuk", ami abból áll, hogy lobogva forró vízbe tesszük, körülbelül egv percig, majd kivesszük, lecsepegtetjük, s hideg víz alá tartva „meg-eddzük". A vajat serpenyőben fölolvasztjuk, folyamatos kevergetés köz ben hozzáadjuk a fokhagymát, de vigyázzunk, annyira ne pirítsuk meg. hogy meg is barnuljon, tehát még idejében tegyük bele a spárgát is, es rövid ideig együtt süssük tovább, anélkül, hogy a kevergetést abbahagy­nánk. Végül adjuk hozzá a citromlét és a szójaszószt. Óvatosan mozgas­suk át, míg — ízlés szerint — borssal ízesítjük. Az adott mennyiség 4-6 személynek elegendő.

D06 SWEET CARROTS AU NATUREL / Répatermészet édesítve

1 /2 kg sárgarépa (nagyjából 6-7 közepes répának felel meg) 2-3 evőkanál vaj 1 teáskanál bazsalikom (Ocimum basilicum) Tengeri só és frissen őrölt törött bors, ízlés szerint 2 evőkanál juharszirup (helyettesíthető mézzel)

Tisztítsuk meg a répát és vágjuk félujjnyi vastag karikákra (még előkelőbb a hatás, ha hosszában hasítjuk kisujjnyi, vagy még hosszabb hasábokra), majd rakjuk fedeles cseréptálba. A fedél ráhelyezése előtt a vajat kis halmokban a répára kenjük, ráhinjük a bazsalikomot és a többi fűszert is, s végül lelocsoljuk a juharsziruppal. Nem túl meleg (nagyjából 200 °C-os) sütőben addig sütjük lefedve, míg a répa meg nem puhul.

D07 BEVERLY BARNEY'S ITALIAN ZUCCHINI / B. B. olaszos cukkinija

A recept szerzője (Beverly Barney, Phoenix, Arizona, USA) volt olyan kedves megosztani velem, illetve velünk saját fejlesztésű készítményének titkát. Azt írja: „Megismerkedve a TESTKONTROLL életmóddal, tovább­fejlesztettem szokásos receptjeimet olyanná, hogy a megfelelő

2 9 5

ételtársítás szabályait is kielégítsék. 10 évvel fiatalabbnak érzem ma­gam! Köszönöm!" Módszerét mindenkinek csak ajánlani tudom, csakúgy, mint ezt a receptjét, amivel megkönnyíti valamennyiünk dolgát. Mi is köszönjük, kedves Beverly!

1,5 kg cukkini, kefével lemosva 1/2 deciliter (kicsit esetleg több) étolaj, például olajözön, más

néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja 1 /4 liter (azaz úgy két nagy csokor) apróra metélt friss

petrezselyem 1 deciliter apróra metélt friss bazsalikomlevél (Ocimum

basilicum) 2 gerezd fokhagyma, összetörve, vagy péppé zúzva Frissen őrölt fehérbors (ízlés szerint)

A végeket lemetszve hasítsuk a cukkinikat kisujjnyi vastag hosszanti csíkokra. Jó nagy serpenyőben forrósítsuk föl az olajat, tegyük bele a cukkinit az összes többi alapanyaggal együtt, s lefedve pároljuk, amíg enyhén ropogósra puhul. Közben még egy-két kanál olajat hozzáadha­tunk, ha szükségesnek látjuk. 6-8 személy részére elég ez az adag.

D08 SWEET A N D SOUR RED CABBAGE / Savanyún-édes vöröskáposzta

1 kisebb fej vöröskáposzta, fölvágva (nagyjából 2 ,5 liter) 3 evőkanál vaj 2-3 fej (úgy 1/8 liter) vékony karikára vágott lila- vagy

vereshagyma 3 evőkanál méz 3 evőkanál frissen facsart citromlé 1 mokkáskanál tengeri só Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A csíkokra szabdalt káposztát 10 percre tegyük hideg vízbe. A vajat lefedhető zománcedénybe téve olvasszuk föl, pirítsuk meg benne a hagy­mát, de csak míg üveges nem lesz. A káposztát az áztatóvízből kivéve úgy, nedvesen helyezzük az edénybe, aztán födjük le, és lassú tűzön 10 percig puhítsuk. Ezalatt keverjük össze a mézet a citromlével, tegyük bele a sót, majd öntsük rá a káposztára, és keverjük el benne. Nagyon lassú tűzön pároljuk tovább, vagy egy órát. Időnként hozzáönthetünk kevéske forró vizet, ha a káposzta túlságosan ki találna száradni. Ha viszont a végére túl nedves maradna, akkor főzzük még kicsit tovább, de fedő nélkül. Az

296

így elkészült étel tovább ízesíthető még borssal, tengeri sóval, vagy sómentes sópótló fűszerrel, ha szükségesnek találjuk. Az adag 4 szemé­lyes.

Mivel lehet együtt fogyasztani? íme egy ajánlat: Jégbe hűtött uborkaleves (E06) Görög nyári saláta (C06) B. B. olaszos cukkinija (D07) Tejszínes törtburgonya mártással (F02) Savanyún-édes vöröskáposzta (D08, azaz éppen ez)

D09 BARBECUED VEGETABLE KEBABS / Pácolt rablózöldség parázson pirítva

Ezek az ízletes és egészséges falatok egyaránt alkalmasak étvágyger­jesztőnek és előételnek, s állófogadáshoz éppúgy, mint asztalnál felszol­gált vacsorához. Az ízgazdag páclé az evéshez közvetlenül is fölhasznál­ható, ha abba mártogatjuk a sült „rablózöldség" hasábokat.

Páclé 1/2 deciliter olívaolaj 1/2 deciliter (kicsit esetleg több) étolaj, például olajözön, más

néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja, vagy avokádóolaj

1 evőkanál pirított szezámmagolaj 2 evőkanál frissen facsart citromlé 2 evőkanál „tamari" mártás (ízlés szerint, el is hagyható) 2 evőkanál Worcetershire mártás (legjobb a „Robbie's" féle)' 1 teáskanál szárított vagy két evőkanál frissen apróra metélt

szurokfü (Origanum vulgare) 2 teáskanál szárított vagy két evőkanál frissen apróra metélt

savory, magyarul borsikafü vagy csombor(d) (Satureja hortensis)

1 mokkáskanál szárított vagy egy evőkanál frissen apróra metélt rozmaring (Rosmarinus officinalis)

2 teáskanál szárított, vagy két evőkanál frissen apróra metélt bazsalikom (ocimum basilicum)

Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint.

Sütni való zöldség 6 db közepes nagyságú padlizsán, más néven tojásgyümölcs,

meghámozva, földarabolva 12 szem apró újburgonya, elögözölve 15 percig, illetve addig, míg

éppen kezd puhulni

2 9 7

1 db húsos paradicsompaprika, fölszeletelve 1 db húsos zöldpaprika, fölszeletelve 12 db gomba, kettévágva 12 db articsóka közepe, „szíve" 4 db kisebb cukkini, kétujjnyi darabokra szelve, (de használha­

tunk helyette apró, zsenge tököt, vagy bármi más, sütésre alkalmas zöldséget)

Az úgynevezett japán padlizsán jobb sütés céljára, mert kevésbé kese­rű és kisebb; így hámozás után elég, ha kétujjnyi vastag szeletekre vágjuk, s máris mehet a páclébe. A szokásos padlizsánt aprítsuk kétujj­nyi kockákra, sózzuk be, fél órát hagyjuk állni, majd öblítsük és csepeg­tessük is le, így elmúlik kesernyés mellékíze. Ha épp nincs újkrumpli, akkor nyugodtan használhatunk rendes burgonyát; válogassuk ki a kisebb gumókat, amiket aztán rövid gőzölés után — szükség szerint — kettőbe vagy négybe vágunk.

A páclevet csak össze kell keverni, majd a lapos tálba helyezett, alkalmas méretűre kockázott zöldségre önteni, úgy, hogy valamennyi zöldséghasábot érje. Takarjuk le a tálat, s pár óráig tegyük a hűtőbe, hogy az ízek jól összeérhessenek. (Mennél tovább áll, annál zamatosabb lesz.) A tálat közben meg is lehet kavargatni egyszer-kétszer.

Aztán tűzzük a zöldségdarabokat alkalmas nyársra, például hurkapál­cára, ha előételként fogjuk kínálni, vagy fogpiszkálóra, ha csupán étvágy­gerjesztő feladatot szánunk ennek a fogásnak. Közepes parázs fölött, közben gyakran forgatva és időnként a páclével kenegetve, 15—20 percnyi sütés elég a zöldségeknek. Könnyen megjárhatjuk, ha egy-egy hurkapálcára többféle zöldséget teszünk, mert a különböző zöldségek különböző sütési időt igényelhetnek. Tehát ajánlatosabb ugyanazt a zöldséget tenni egy-egy nyársra, és sütés után az elkészült darabokat a nyársról azonnal lehúzni, s inkább tálcán kínálni, amíg meleg. Saját páclevén kívül adhatunk mellé más mártásokat is a mártogatáshoz, például metélőhagymás tejfelt, s ezenkívül még zöld salátát valamilyen egyszerű salátaöntettel. A felhasználás módjától függően az adott meny-nyiség 4—8 személy számára lesz elegendő.

D10 CRISPY B R O C C O L I W I T H GARLIC / Fokhagymás brokkoliropogós

2 csokor (úgy fél liter) brokkoli 2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány

(Carthamus tinctorius) olaja 2-3 jól megtermett fokhagymagerezd, ki mennyire fokhagymásán

szereti

298

1,5 deciliter erőleves zöldségből 2 evőkanál könnyű szójaszósz 1 evőkanál sötét (alacsony nátriumtartalmú) szójaszósz 1 teáskanál mirin (rizsből készült keleti, japán édesítőszer) vagy

helyette egy teáskanál méz 1 teáskanál pirított szezámmagolaj 2 teáskanál (kukorica)keményítö 1 deciliter vízben föloldva,

amibe 1 teáskanál étolajat is elkeverünk

Metsszük ki a brokkoli vastagabb szárrészeit, s tegyük félre egyéb célokra. Ehhez az ételhez csak a fodros leveleket használjuk, úgy 5 cm hosszú szárrésszel, ezeket vágjuk ujjnyi széles hosszanti csíkokra. Gőzö-lőedényben forrásban levő víz fölött puhítsuk úgy három percig, majd helyezzük konyharuhára, hűlni.

Készítsük elő a mártást, hogy kéznél legyen, amikor szükség lesz rá; kisebb edényben törjük össze a fokhagymát és keverjük el egy evőkanál olajjal. Egy másik edényben elegyítsük a zöldséglevest, a kétféle szója­szószt és az édesítőt. A vízzel és olajjal elkevert keményítő is legyen a kezünk ügyében, amikor nekilátunk a főzésnek.

Pár percig nagy lángon üresen hevítsük elő a gömbölyű keleti főző­edényt, a wokot, utána tegyük bele a második (a maradék) evőkanál olajat, majd mozgassuk meg, hogy az edény belső falát az olaj mindenhol befogja. Rögtön ezután jön a fokhagymás olaj és a brokkoli. Rázogatva kezdjük el keverni a wokot, méghozzá azonnal, nehogy a fokhagyma odakapjon, s egészen addig, amíg — pár perc alatt — a brokkolit teljesen bevonja az olaj. Ekkor beleöntjük a szójaszószos keveréket, valamint a keményítős sürítőlét, s tovább rázzuk az edényt, míg a megvastagodott, világos aranybarnára pirult mártás valamennyi brokkoliszeletet be nem fogja.

Chow mein udon (kínai főtt metélttésztafajta) illik hozzá, bazsalikomos vajjal, s valamilyen fejes saláta. Az adag 4 személyes.

D l 1 BRAISED GREEN BEANS / Puhára párolt pirított zöldbab

Alig fél óra kell az egész ebéd elkészítéséhez, beleértve ezt az egyszerű módon párolt, de igazán ízletes zöldbabfogást és a hozzá illó tört burgo­nyát is, amihez a mártást a bab párolóleve adja. Érdemes a gyerekeket is belevonni a főzésbe; a feladat nem túl bonyolult, ugyanakkor a közös munkálkodás öröm, s utána egészen más lesz az ebédhez való hozzáállás — pontosabban ülés — is. Bevásárláskor lehetőleg vékony, fiatal babot vegyünk, a vastagabb, testesebb zöldbab rendszerint nagyon szálkás is.

2 9 9

A pároláshoz használjunk lefedhető, és nehezebb, vastag falú serpenyőt, különben túl hamar el talál forrni a párolólé.

1 zöldségleves leveskocka, vagy 1 evőkanál porított zöldséglé (nagyon alkalmas a sómentes „Bemard Jensen's" féle)

1/2 liter víz 2 evőkanál vaj 1/2 evőkanál olívaolaj 1 teáskanál apróra metélt mogyoróhagyma (Allium ascalonicum) 1/2 kg zsenge zöldbab, leszálkázva és kettévágva 1/2 mokkáskanál szárított zsálya (Salvia offi cinalis), vagy néhány

zöld levél zsálya, ha akad friss is a háznál 1/4 mokkáskanál szárított kakukkfű, más néven démutka

(Thymus vulgáris), illetve 2 mokkáskanál, ha friss 1/4 mokkáskanál szárított szurokfü, (Origanum vulgare), illetve

2 mokkáskanál, ha friss

Oldjuk föl a zöldségport, valamint a fűszereket a vízben, illetve olvasz-szuk meg a vajat (az olajat is hozzáadva) a serpenyőben. A felforrósított zsiradékon közepes lángon pirítsuk meg kissé a mogyoróhagymát, épp­hogy üvegesre puhítva, de semmiképp sem ropogósra. Adjuk hozzá a babot, s kavargatás közben pirítsuk, míg a bab felszíne enyhén megsül. Ettől jobban benne marad eredeti leve, de azért vigyázzunk, le ne barnul­jon. Amikor kellően megpirult, akkor öntsük hozzá a zöldséglevet, várjuk meg, míg fölforr, majd lassú tűzön, fedő alatt pároljuk még vagy húsz percig, míg a párolólé felére fogy. Ekkor kivesszük belőle a babot, és tovább forraljuk, míg a lé megint felére nem csökken, s tálaláskor így besűrítve öntjük újra a babra, de ez a második sűrítési művelet elmarad­hat, ha a főzőlevet tört burgonyához, vagy valamilyen főtt tésztához, galuskához adjuk, mint mártást. A mennyiség három személyre elég.

3 0 0

Levesek, szendvicsek és göngyölt falatok

E01 CHINESE CORN SOUP / Kínai kukoricaleves

Percek alatt összeüthető, remek étel, a gyerekek mind imádják. Na­gyon jó szolgálatot tesz, különösen méregtelenítési időszakokban.

1 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja

1/2 deciliter apróra metélt zöldhagyma 2 teáskanál természetes zöldségízesítö (például a „Bemard

Jensen's" féle) 2 teáskanál zöldséges „csirkéié" 1 liter víz 1 liter frissen morzsolt, vagy mélyhűtött kukoricaszem 1 mokkáskanál szezámmagolaj 1 teáskanál könnyű szójaszósz 1 teáskanál (alacsony sótartalmú) sötét szójaszósz 1 mokkáskanál mirin (rizsből készült, keleti — japán —

édesítőszer) vagy ugyanennyi méz 1/2 mokkáskanál kínai „ötfűszer" keverék 1 /4 mokkáskanál pirított gyömbér (Zingiber officináié) 1 csomó zöld mangoldlevél (Beta vulgáris cicla, magyarul leveles

fehérrépa), esetleg a kínai „bok choy" zöldje, háromujjnyi darabokra szelve

1 púpozott teáskanál (kukorica)keményítö, esetleg nyílgyökérből (Maranta arundinacea) készült erötáplálék, 2 teáskanál hideg vízben föloldva, (ízlés szerint, akár el is hagyható)

A gömbölyű kínai főzőedény, a wok lesz igazán alkalmas ennek a levesnek az elkészítéséhez is. Az üres edényt pár percig —•- nagylángon — elő kell hevíteni, majd rögtön az étolaj beleöntése után a zöldhagymát is adjuk hozzá. Röviddel később tegyük bele a zöldségízesítőt és a zöldség­levet, s az edényt lefedve tartalmát forraljuk föl.

Amikor forr, adjuk hozzá a kukoricát, a szezámmagolajat és az édesí­tőt, majd a kínai „ötfűszer" keveréket és a gyömbért. Forraljuk tovább, míg a leveles zöldet is beletesszük, s az kezd összeesni.

Ekkor öntjük bele a kevés vízzel elkevert keményítőt, ha úgy döntöt­tünk, hogy azt is használunk, s pár percig tovább rotyogtatjuk, míg a leves kellően be nem sűrűsödik. Az adott mennyiség 4 tányér levesre elegendő.

301

E02 CREAM OF ROMAINE A N D CUCUMBER SOUP / Fejes­uborkasalátaleves

A leves burgonyás változata igazán jól fog jönni például a méregtelení­tés harmadik napján, mert a kevés krumpli laktatóssá teszi, a leves mégsem fekszi meg a gyomrot. Azoknak is jót tesz, akiknek esetleg emésztési gondokat okoz a szokásos módon fogyasztott fejes saláta.

1 szép fej fejes saláta, alaposan lemosva 1 jókora melegházi uborka, vagy 2 kisebb szabadföldi,

meghámozva 1 evőkanál vaj 1 teáskanál olívaolaj 1 kisebb fej lila-, vagy vereshagyma, kockára fölvágva 1 deciliter apróra metélt zellerlevél 12 deciliter víz 1 teáskanál természetes zöldségízesítö (például a „Bemard

Jensen's" féle) 1 sómentes zöldségleves leveskocka 2 db közepes nagyságú krumpli, meghámozva és fölkockázva,

vagy helyette 4 evőkanál sűrű tejszín

A salátát tördeljük nagyobb darabokra, a meghámozott uborkát vágjuk fél centi vastag szeletekre. A leveses fazékban olvasszuk föl a vajat, adjuk hozzá a hagymát, az uborkát, a salátát, s az egészet jól keverjük el. Végül a zeller zöldjét is tegyük bele, s addig folytassuk a keverést, míg a zöldségek kezdenek összeesni.

Ekkor öntsük a fazékba a vizet, az ízesítőket és a leveskockát. Fölforral­juk, és beletesszük a burgonyát. Ha halas, vagy csirkés vacsorához szánjuk, akkor krumpli helyett tejszínt használjunk, de csak a főzés végén. 30 perc fedő alatti, lassú tűzön történő főzés után turmixgépben, vagy még inkább edénybe meríthető háztartási robotgéppel aprózzuk föl a benne levőket, hogy a leves egyenletes péppé váljon. Utána újramelegít­jük, de már nem forraljuk. Ekkor kell belekeverni a tejszínt is, ha amellett döntöttünk. 4-5 tányérra futja.

E03 GREEN SOUP WITH FRESH HERBS / Frissfüszeres zöldleves

1 közepes vereshagyma, kockára vágva 1 csomag zöldhagyma, karikára vágva 3 szál zeller fölszeletelve 1 jókora sárgarépa, ám fölaprózva

3 0 2

2 evőkanál vaj 1/4 kg mélyhűtött zöldbab (ami frissből nagyjából 1/2 liternek

felel meg), kétujjnyi darabokra vágva 1/4 mélyhűtött (például „Fordhook") limabab (Phaseolus

limensis) 3 evőkanál zöldségleves vagy zöldséges csirkeleves 1 mokkáskanál kakukkfű, más néven démutka (Thymus vulgáris) 1/2 mokkáskanál zsálya (Salvia officinalis) 3 liter viz 1/4 kg mélyhűtött spenót, (vagy ennek megfelelő mennyiségű

csokor a frissből), fölvágva 2 db közepes méretű cukkini, fél centi vastag karikára vágva 1 kisebb fej kínai („napa") káposzta vékony csíkokra szabdalva 1 teáskanál természetes zöldségízesítö (például a „Bemard

Jensen's" féle, vagy egy zöldségleveskocka 2 evőkanál friss bazsalikomlevél (Ocimum basilicum), fölmetélve 2 evőkanál friss borsikafü, más néven csombor(d) (Satureja

hortensis), fölmetélve

A leves gyorsan, könnyen elkészíthető, s nagyon jól kijön az íze, ha a vizet nem egyszerre zúdítjuk bele, hanem részletekben, s ha főzés közben gyakran kevergetjük.

Jó nagy leveseslábosban először a vajat olvasztjuk föl, s ahhoz adjuk a földarabolt zöldséget, a hagymát, a zöldhagymát, a zellerzöldet és a répát. Szorgalmasan kavargatva 2-3 percig pirítjuk, míg a zöldségek színe kezd világosabb árnyalatba fordulni. Ekkor hozzáadjuk a kétféle babot, s jól el is keverjük benne. Ezután következik a zöldséglé, a kakukkfű, a zsálya és másfél liter vízből. Fölforraljuk, belekeverjük a spenótot (amit előtte érde­mes kisebb hasábokra tördelni, ha mélyhűtött), valamint a cukkinit. Gyakorta megkavarva pár percig így főzzük, majd hozzáadjuk a csíkokra szabdalt kínai káposztát és a maradék vizet, s ha újra forr, akkor az összes többi nyersanyagot, tehát a zöldséges ízesítőt és a csombort, ba­zsalikomot is. Még további 5 percig kell főzni, fedő nélkül, amíg a limabab is megpuhul, de az egész fözésidő ne legyen több 25 percnél. .

Az adag bőséges, de mélyhűtőben is nagyon jól eltartható, s akkor is finom marad, ha onnan vesszük elő melegíteni. Jól megy hozzá — például — a teljes gabonából készült pirítós.

E04 COUNTRY CARROT SOUP / Falusias répáslé

1 fej vereshagyma 2 szál zellerszár

303

1 evőkanál vaj 6 közepes nagyságú sárgarépa 1 csomag (mintegy másfél deciliter) petrezselyem Viz, szükség szerinti mennyiségben 1-2 db zöldségleves leveskocka Sómentes sópótló fűszer (például „Herbmare"), ízlés szerint

Daraboljuk föl a hagymát és a zellert. Közepes nagyságú lábosban olvasszuk föl a vajat, adjuk hozzá a fölvágott hagymát és zellert, s kissé pirítsuk is meg. Szorgos kavargatás közben tegyük a fazékba az időköz­ben durvára reszelt répát, továbbá a finomra metélt petrezselymet is, míg a különböző zöldségek jól el nem keverednek, majd annyi vizet öntsünk rá, hogy ujjnyival ellepje a zöldséget. Beledobjuk a leveskockát és a fűszert, fölforraljuk, s lassú tűzön, fedő alatt tovább főzzük még egy órát. Főzés végén besűríthetjük 2 kanál tejszínnel, ha laktatósabbra akarjuk csinálni, de ezután már ne forraljuk.

Ha krémlevest kívánunk készíteni belőle, akkor turmixgépben, vagy még inkább edénybe meríthető háztartási robotgéppel aprózzuk föl a benne levőket, hogy a leves egyenletes péppé váljon. Utána újramelegít­jük, de már nem forraljuk. Ekkor kell belekeverni a tejszínt is, ha amellett döntöttünk. Tálalható forrón is, de hidegen is. 4—6 tányérra futja.

E05 MISO A N D VEGETABLES / Zöldséges (szó a) miszóleves

A miszó olyan — már egyre több helyen beszerezhető — szójapaszta, amit elsősorban levesek alapanyagának használnak. (Készítik barnarizs­ből is, de az kevésbé elterjedt). Kellemes, enyhén sós jellegű, lágy zamata fölöslegessé tesz más ízesítőket.

1,5 liter víz 2 db közepes méretű újkrumpli, 20 percig elögözölve 2 db kisebb nyári (zöld) tök 1 db sárga tök 2 db kisebb cukkini 2 db közepes méretű vagy 1 db nagyobb sárgarépa, 20 percig

elögözölve 1 közepes nagyságú „bok choy", vagy helyette 1/4 fej káposzta 1 evőkanál piros, sárga, avagy vörös színű miszó

Míg a víz fölforr, azalatt hámozzuk meg a krumplit és vágjuk hasábra, ugyanígy a kétféle tököt, a cukkinit és a sárgarépát is, továbbá szeleteljük csíkokra a „bok choy" (illetve a káposzta) levelét. Minden anyagot te-

3 0 4

gyünk bele a lobogó vízbe, s addig keverjük, míg a miszó teljesen föloldó­dik. Lassú tűzön, lefödve rotyogtassuk még vagy tíz percig, illetve addig, míg a tök meg nem puhul. Az adott anyagmennyiség 3 személyre szól.

E06 CHILLED CUCUMBER SOUP / Jégbe hűtött uborkaleves

A tejföl, tejszín nem csupán jó ízt ad a levesnek, de kifejezetten laktatóssá is teszi. Nagyon jó bevezetőnek, ha az utána következő fogások főleg zöldségből állnak. Én például a parázson pirított pácolt rablózöldség (D09 a jele) mellé szoktam ezt a levest készíteni, de természetesen ekkor sem maradhat el a nagy adag friss saláta.

3 db jól megtermett uborka, lehámozva, kimagozva (ha szükséges), és vékonyra fölszeletelve

1,5 deciliternyi mogyoróhagyma, karikára vágva 3 evőkanál vaj 3,5 deciliter (kb. 1/4 kg) burgonya, meghámozva és ujjnyi

darabokra kockázva 1,5 liter erőleves zöldségből 1 mokkáskanál fűszerezett só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés

szerint 1/2 mokkáskanál szárított tárkony (Artemisia dracunculus), vagy

1 evőkanál friss tárkonylevél, apróra metélve 1 mokkáskanál szárított kapor (Anethum graveolens) vagy 2

evőkanál friss kaporlevél, apróra metélve 1/2 deciliter tejszín 1/2 deciliter tejföl Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A (kézi, vagy gépi) szeletelés után tegyünk félre egy evőkanálnyi hagy­makarikát és egy marék uborkaszeletet az elkészült leves későbbi csino­

sítására, díszítésére.

Olvasszuk föl a vajat a leveseslábosban, tegyük bele a hagymát, s puhítsuk üvegesre. Gyakori kevergetés mellett pár percig pároljuk az uborkát és a krumplit a hagymás zsiradékon, majd adjuk hozzá a zöldséglét, a fűszerezett sót, a tárkonyt és a kaprot. Fedő alatt lassú tűzön főzzük tovább, amíg a krumpli megpuhul, tehát 20—25 percig, majd hagyjuk kicsit lehűlni, hogy a robotgéppel (vagy a mixerben) sima krém­levessé lehessen átalakítani. A tejszínt és a tejfölt habverővel habarjuk bele, (ekkor adjuk hozzá a borsot is), s ezután már ne tegyük újra a tűzre.

Jégszekrényben hűtsük egészen hidegre, mert így, jéghidegen kell tálalni, a tetején nyers uborka- és hagymakarikákkal. Egy-egy mentale-

305

vél a levesestányérok (vagy kelyhek) tetején még kellemesebb külcsint és belbecsét biztosít. 6 adagot tesznek ki a fenti mennyiségek.

E07 AVOCADO GAZPACHO / Avokádós zöldségkehely

6 szál zeller

1 db közepes méretű hámozott uborka, vagy egy fél hámozatlan üvegházi uborka

1 db zöldpaprika 1 db nagy, vagy 2 db kisebb avokádó, meghámozva és kimagozva

Betét 1,3 deciliter fölkockázott paradicsom 1,3 deciliter fölkockázott paradicsompaprika 1,3 deciliter fölkockázott uborka, meghámozva 1,3 deciliter fölkockázott zeller 1,3 deciliter fölkockázott avokádó

A zöld zellert, a zöldpaprikát és az uborkát futtassuk le a gyümölcs­centrifugán. Az így nyert zöldes zöldséglevet öntsük a turmixgép kelyhé­be, adjuk hozzá az avokádót, és az egészet dolgozzuk el simára, majd hűtsűk le. Tálaláskor merjük nagyméretű kelyhekbe, s betétként minden kehelyre tegyünk 2 púpozott evőkanállal a fölkockázott zöldségek keveré­kéből. 3 adagra futja.

E08 TOMBURGERS / Jóteszemdvics burgerek

Teljes őrlésű gabonából készült, nyers vagy enyhén megpirított ham­burger-zsemlyét kettévágunk, megkenjük vajjal, esetleg majonézzel, vagy még jobb, ha „mandulanéz" (C16jelű) mártással. A zsemlébe két saláta­levél közé kétujjnyi vastag paradicsomszeletet teszünk, jó nagy paradi­csomból, vagy több szeletet, ha csak kisebb paradicsom akad. Hintsünk a paradicsomra csírát, vagy vékony csíkokra szabdalt salátát is. Kíván­ságra meghinthetjük valamilyen sómentes sópótló füszerkeverékkel, al­kalmas erre például a „Spike" féle gyártmány. ízlés szerint tehetünk rá még karikára vágott vékony lilahagymaszeleteket, vagy 1—2 evőkanál­nyi, olajban fonnyasztott, fűszerezett hagymát, esetleg csalamádét. A sa­látalevél a zsemlyét is megóvja az átázástól. ízletes leves, vagy éppen ká­posztasaláta társaságában elfogyasztva teljes étkezést biztosít.

Az ilyen „burgerek" csodálatos ízélményt nyújthatnak, s az egyéni

306

alkotó ötleteknek is tág lehetőség nyílik ezen a területen, az éppen rendelkezésre álló nyersanyagok függvényében.

E09 CAULIFLOWER SANDWICH FILLING / Karfiolos szendvicskrém

Tojáskrém vagy halpaszta pótlására nagyszerűen megfelel, sőt, az sem túlzás, hogy nem csupán egészségesebb, de pirítósra kenve még fino­mabb is azoknál. Igazi kedvenc, még nem találkoztam senkivel sem, akinek ne ízlett volna.

1 kisebb karfiol, puhára gőzölve 2 evőkanál citromlé 1/2 mokkáskanál sópótló füszerkeverék, például „Spike" 1/2 mokkáskanál tengeri só 1/2 mokkáskanál oregano, magyarul szurokfü (Origanum vulgare) 1/4 mokkáskanál szárított mustármag (ízlés szerint, de el is

hagyható) 1 deciliter „mandulanéz" mártás (C16 jelű), esetleg majonéz

A puhára gőzölt karfiolt törjük össze, és a többi nyersanyagot hozzáad­va az egészet jól dolgozzuk el. Ezzel kész is a csodakrém, kenhető teljes őrlésű gabonából készül pirítósra, néhány paradicsomszelettel és csíra­hintéssel kiegészítve, vagy tölthetjük „pita" lepény belsejébe, csírával, reszelt répával és apróra kockázott paradicsommal vegyest. Töltött para­dicsom (vagy articsóka) készítéséhez is remek. A fenti mennyiség 3—4 személynek elég.

E10 AVOTILLAS / Avokádós kukoricalepény

2—3 kukoricatortilla

Majonéz, vagy „mandulanéz" mártás (C16 jelű), vagy mustár, vagy vaj

1/2 avokádó, 4—6 szeletre vágva Sómentes sópótló ízesítő, „Spikes" féle, vagy bármi más Alfalfa hajtás, vagy fölaprózott fejes salátalevél

Száraz serpenyőben melegítsük föl a tortillát, de csak annyira, hogy megpuhuljon, ne kapjon oda, ne váljon ropogóssá. Tegyünk két szelet avokádót a közepére, hintsük be a fűszerrel, s tegyük rá a csírát, illetve a salátát, s csavarjuk föl, mint a palacsintát. Ez a mennyiség egy személyre szól.

307

E l 1 MEXICALI GOODWICH fVEGERITO) / Mexikói jóteszemdvics

2 liternyi fölszabdalt fejes salátalevél, lehetőleg különböző fajtájú fejes salátákból

1/4 liter alfalfa hajtás 1/4 liter fölkockázott paradicsom 3/4 liter kukoricaszem, gőzön puhítva 1,3 deciliter brokkoli, gőzön puhítva és fölaprítva 3 evőkanál, sültekhez való folyékony füszerkeverék (például

„Barbara's Barbecue Sauce") 3 evőkanál „mandulanéz" mártás (C16 jelű), esetleg majonéz 2 evőkanál olívaolaj 1 evőkanál citromlé 8 db, teljes őrlésű búzából sült „tortillaszerü" lepény Keverjük jól össze valamennyi zöldséget az ízesítővel, a majonézzel, az

olajjal és a citromlével. A lepényeket forrósítsuk meg, majd kenjük rájuk a zöldséges krémet. Ezután négy oldalát középre hajtva készítsünk borí­tékhoz hasonló batyut a tortillákból, hogy töltelékük ne cseppenjen le. A 8 lepényből 8 , jóteszemdvics" lesz.

E12 NEW Y O R K GOODWICH / Keleti parti jóteszemdvics

Akár hiszik, akár nem, ezzel a zöldségösszeállítással olyan remek, kézhez álló, ,,köröm közül" ehető szendvics készíthető, amiről aztán már szinte lehetetlen leszokni. Egyik szemináriumonkon, amit Kaliforniában, a Long Beach-nél horgonyzó „Queen Mary" fedélzetén rendeztünk, a 750 résztvevő több mint 1600 ilyen , jóteszemdvicset" pusztított el percek alatt. Újdonság volt számukra, de meglátni és megszeretni — no meg megenni — csupán pillanatok müve volt.

1/4 liter brokkoli 1,5 deciliter karfiol (ízlés szerint, akár el is hagyható) 2 evőkanál finomra reszelt sárgarépa 2 evőkanál vékonyra gyalult vöröskáposzta 2 evőkanál vékonyra gyalult sárgabélü tök 1/2 deciliter fonnyasztott hagyma, ízlés szerint (elkészítésének

leírása e recept után található) 1 db pita, vagy tortilla, vagy csapati lepény, teljes őrlésű búzából 1 evőkanál majonéz, vagy „mandulanéz" mártás (C16 jelű) 3 falatnyi kapros csalamádé 1,5 deciliternyi vékony csíkokra vágott fejes salátalevél 1,5 deciliter alfalfa hajtás

3 0 8

2 szelet avokádó (tetszés szerint, akár el is hagyható) Egy csipet tengeri só, vagy valamilyen sómentes sópótló fűszer

(tetszés szerint, akár el is hagyható)

A zöldségek előkészítése A brokkolit vékony csíkokra szabdaljuk, de csak a fodros levél és a

rövid felső szárrész fölhasználásával. A brokkolit és a karfiolt 5 percig forrásban lévő víz gőzében kell puhítani, mielőtt .a, réjjávai. a káposztával és a tökkel jó alaposan összekeverjük.

Fonnyasztott hagyma jóteszemdvicshez

2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaj,

1 kisebb fej vereshagyma, karikára vágva 1/2 evőkanál sültekhez való folyékony füszerkeverék (például

„Hain", vagy „Robbie's Barbecue Sauce")

Kisebb serpenyőben fölforrósítjuk az olajat, s csak addig pirítjuk benne a hagymát, míg puhulni kezd. Ekkor hozzáöntjük a fűszeres mártást, s addig pirítjuk tovább, míg a hagyma kissé megfonnyad. Egy fej hagyma 3—4 jóteszemdvicshez elég. Az esetleges maradékot sem kell kidobni, nagyon jó lesz mindenféle zöldségleves följavítására.

A jóteszemdvics összeállítása: Száraz serpenyőben forrósítsuk meg a tortillát, vagy csapatit, így

megpuhul, de csak annyira, hogy ne kapjon oda, ne váljon ropogóssá, s helyezzük konyhai műanyagfóliára.

Ha pitát használunk, azt jobb pár percig forró sütőbe helyezve fölmele­gíteni, majd egy helyen megmetszeni, hogy a „zsebe" könnyen nyíljon, amibe aztán minden mást bele lehet rámolni.

Ha csapatit, vagy tortilla lepényt alkalmazunk, azt először a mandula-nézzel (vagy majonézzel) kenjük meg, majd a közepére egy réteg brokkolit terítünk, amit óvatosan apróra tördelt karfiolrózsa darabkákkal rakunk körbe. Erre jöjjön a csalamádé, majd egy további réteg a reszelt zöldsé­gekből. Az utolsó réteg a fonnyasztott hagyma legyen, amit salátával, csírával és avokádóval takarunk be, s meghintjük a sópótló fűszerrel, ha szükséges.

Szorosra fölcsavarjuk, amikor kész, és tálalásig beborítjuk a műanyag­fóliával, (így elkészítve a hűtőben is eláll, akár 2-3 napig is, persze csak akkor, hajói elrejtjük szem elől.)

Tálaláskor a csomagoló műanyag fóliával együtt vágjuk kettőbe a te­kercset, a vágásnál húzzuk kissé hátrább a műanyagot, de a másik

3 0 9

végénél hagyjuk érintetlenül, nehogy a zöldséges betét elcsöpögjön. Jó étvágyat!

E 1 3 T H E L.A. DOODWICH / Nyugati parti jóteszemdvics

Alapvetően abban különbözik a keleti parti jóteszemdvicstől, hogy Los Angeles környékén mi a-rengeteg hagyma helyett is inkább avokádót használunk.

1 db teljes őrlésű gabonából készült tortilla 1 evőkanál majonéz, vagy mandulanéz mártás ( C l 6 jelű) 2 evőkanál, sültekhez való folyékony fűszerkeverék (tetszés

szerint, de el is hagyható) Néhány vékony brokkolifodor, úgy 5 centisre vágva, mintegy

2 deciliter 1/4 közepes avokádó, fölszeletelve 1,5 deciliter alfalfa hajtás Pár falatnyi kapros csalamádé 1 maréknyi vékony csíkokra vágott fejes salátalevél Egy csipet tengeri só vagy valamilyen sómentes sópótló fűszer

(tetszés szerint, akár el is hagyható)

Száraz serpenyőben forrósítsuk meg a tortillát, míg épp csak megpu­hul, hajlékonnyá válik, de csupán annyira, hogy ne kapjon oda, ne váljon ropogóssá. Kenjük be az egészet a mandulanéz mártással (vagy a majo­nézzel), és öntsük a közepére a folyékony fűszerkeveréket. Rakjuk körbe a tortillát a gőzölt brokkolifodrokkal, majd rétegezzük rá az avokádósze-leteket, az alfalfa hajtást, a csalamádét, s végül a csíkokra szabdalt fejes salátalevelet. Hintsük meg egy csipet tengeri sóval, ha úgy kívánjuk. Csavarjuk föl szorosan, mint a palcsintát, vagy kettős tekerccsé, egyszer­re két szemben lévő oldaláról kezdve a sodrást. Műanyag fóliába csoma­golva pár napig eláll a hűtőben, (hacsak valahogy véletlenül lába nem kél), de rögtön is fogyasztható. A mennyiségek egy szendvicsre szólnak, de bizony többet is megeszik ebből, aki éhes.

310

Burgonyából és gabonafélékből készült fogások

F01 COLD NEW POTATOES IN OLIVE OIL WITH FRESH OREGANO / Szurokfűszeres újkrumplisaláta

6 db közepes nagyságú újkrumpli, alaposan megmosva 6 evőkanál finom olívaolaj 1 evőkanál frissen facsart citromlé Kevés fűszeres só, vagy sómentes sópótló fűszer 2 evőkanál apróra metélt, friss oregano, magyarul szurokfülevéí

(Origanum vulgare) 1 teáskanál csípős (Dijon-i) mustár

Az újkrumplit forrásban levő víz gőzében annyira puhítsuk meg, míg késheggyel könnyen megszúrható lesz, ami nagyjából 20 perc gőzölést jelent. Hagyjuk kissé lehűlni, majd vágjuk fél centi vastag szeletekre. Keverjük össze az olívaolajat és a citromlét, s öntsük a még meleg burgonyaszeletekre, utána hintsük meg a sófűszerrel és a szurokfüvei, adjuk hozzá a mustárt is, és keverjük meg jól az egészet. Tálalható melegen is, szobahőmérsékleten is, de hűtve is finom. A mennyiség 3—4 személyre szól.

F02 CREAMY MASHED POTATOES / Tejszínes törtburgonya, mártással

8—10 db kisebb krumpli, meghámozva és kétujjnyi darabokra fölkockázva

1 szál zeller, zöldjével együtt 1 babérlevél 1 jókora fokhagymagerezd 4 evőkanál vaj 1/2 deciliter tejszín 1 mokkáskanál tengeri só, vagy sómentes sópótló fűszer Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A kockára vágott burgonyát nagyméretű fazékba helyezzük, s annyi hideg vizet teszünk rá, hogy éppen ellepje. Belerakjuk a zellert, a babért és a fokhagymát is, majd fölforraljuk, s utána fedő alatt lassú tűzön további húsz percig-fél óráig forraljuk, míg a krumpli megpuhul. Szűrő­kanállal merjük ki a krumplit, de a főzővízből 1 decilitert tartsunk meg a

311

megfelelő állag beállításához. (A többi főzölevet is föl lehet használni levesek, mártások alapanyagaként, ha eltávolítjuk belőle a zellert, a babért és a fokhagymát.)

Olvasszuk meg a vajat, öntsük rá a tejszínt, majd melegítsük, de semmiképp ne forraljuk föl. Tegyük hozá a krumplit, s kézzel, vagy géppel törjük össze, míg közben alaposan elkeveredik a vajas tejszínnel, s a közben hozzáadott fűszerekkel is. Ekkor adjuk hozá a félretett főzöle­vet a megfelelő sűrűség eléréséhez. Addig kavarjuk, amíg elég simává válik. Adhatunk hozzá puhára párolt pirított zöldbabot (Dl 1 jelű), vagy tárkonyos sülthagymamártást (F03 jelű).

Figyelem! A tört krumplit frissen kell tálalni, mert az állástól megkemé­nyedik. A maradékot se dobjuk ki. mert alkalmas krémlevesek sűrítésé­re.

F03 BURNT ONÍON GRAVY WITH TARRAGON / Tárkonyos sülthagymamártás

1 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja, esetleg szölömagolaj

1 jól megtermett vereshagyma, karikára vágva 3,5 deciliter víz 2 teáskanál fűszeres zöldséglé (például,,Bemard Jensen's Natural

Vegetable Seasoning"), vagy 1 zöldségeröleves kocka (például „Hugli Vegetale Bouillon")

1 /2 mokkáskanál tárkony (Artemiosia dracunculus) 1/4 mokkáskanál zsálya (Salvia officinalis) 1 csipet őrölt szerecsendió 1 /2 mokkáskanál turbolya (Anthriscus cerefolium)

Nagyméretű serpenyőben forrósítsuk föl az olajat, tegyük bele a hagy­mát, és nagy lángon, szorgos kavargatás közben addig pirítsuk, míg barnulni kezd. Ekkor adjuk hozzá a vizet, a fűszeres zöldséglevet, s az összes többi fűszert is. Fölforraljuk, majd lassú tűzön addig párologtat­juk, míg a mártás mennyisége körülbelül 2 deciliternyire besűrűsödik. Tört krumpli mellé mennyei ez a szósz, a mennyiség két adagot tesz ki.

F04 BROILED POTATO SLICES / Roston aranyozott burgonyaérmék

2 db nagyra nőtt újkrumpli 3 evőkanál olvasztott vaj

312

Valamilyen sómentes sópótló fűszer, (például „Spike", vagy „Herbamare"), ízlés szerint

Alaposan sikáljuk le a krumplit, s vágjuk vékony hosszanti szeletekre. Tűzálló tál, vagy tepsi fenekére fektessük le a szeleteket, hogy csak részben fedjék egymást, s ne halomban álljanak. Kenjük meg olvasztott vajjal, hintsük rá a fűszerezést, és előmelegített sütőben 15—20 percig sütjük, míg az érmék enyhén ropogóssá válnak, s aranybarna színt nyernek. Az olajban sült krumpli kiváltására adhatjuk ezt az ételt, főleg a gyerekek imádják. Mártogatáshoz adjunk mellé valamilyen mártást is. Az adott mennyiség 2—4 személynek elég.

F05 ROAST POTATOES BONNE FEMME (WITH ROSEMARY) / Rozmaringos krumplisült jóasszony módra

1 kg aprószemú újkrumpli 3 evőkanál vaj 1 evőkanál olívaolaj 2 teáskanál apróra metélt, friss oregano, magyarul szurokfülevél

(Origanum vulgare) 1 mokkáskanál friss rozmaringlevél (Rosmarinus officinalis)

apróra metélve Kevés fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint.

20—25 percig puhítsuk az alaposan megmosott, lesúrolt krumplit forrásban levő víz gőzében, zöldséggőzőlő edényben, amíg annyira meg­puhul, hogy késheggyel meg lehet szúrni. Hagyjuk kissé lehűlni, majd vágjunk ketté minden szemet, s csak annyira húzzuk le a haját, hogy minden fél krumpli tetején maradjon egy csinos kis sapka.

Vágjuk a burgonyát körülbelül egy centis kockákra, kíméletesen ke­verjük el 2 evőkanál vajjal, az olívaolajjal, a szurokfű felével, a fölmetélt rozmaring felével, a fűszeres sóval, a törött borssal, majd tűzálló tálban helyezzük 220 °C hőmérsékletre előmelegített sütőbe, és süssük így 15 percig. Vegyük ki az edényt, (vigyázat, forró), tartalmát keverjük át, majd további 20 percig süssük még, de előtte csökkentsük le a sütő hőmérsék­letét 150 °C-ra. A sütőből kivéve keverjük össze a maradék vajjal és a félretett, friss fűszerekkel. Tálaláskor adhatunk mellé párolt bébicukki-nit (D01 jelű), vagy valamilyen salátát, például (C09 jelű) madár-fejes salátát vajjal megkent csöves kukoricával. Az adagolás 4 személyre szól.

3 1 3

F06 STEAMED POTATOES A N D VEGETABLES IN ÖLTVE OIL / Begőzölt zöldségek krumplival, olívaolajban

Az olívaolaj is és a gőzön puhított zöldség is kifejezetten elősegíti az öntisztító kiválasztási folyamatot, úgyhogy ez a fogás nagyon alkalmas, például egy méregtelenítési időszak befejező szakaszában.

4 db kisebb vagy 2 nagyobb szem burgonya 2 db közepes méretű sárgarépa 2 db közepes nagyságú cukkini 2 db közepes nyáritök 2 db közepes sárgabelű tök 5 evőkanál olívaolaj Kevés sómentes sópótló fűszer vagy tengeri só, ízlés szerint

Nagyságuktól függően négybe, vagy hatba vágjuk a burgonyaszeme­ket. A répát lehámozzuk, és hosszában négyrét szeljük. Jó nagy gőzölő-edényre lesz szükség, hogy a felvágott zöldség és az egészben hagyott cukkini, illetve tök egyszerre beleférjen. Nagyjából 20 perc gőzölést igényel, míg minden kellően megpuhul. Hámozzuk meg és kockázzuk föl a krumplit. Kockázzuk föl a répát és a többi zöldséget is. Tálra kirakva rendezzük el a falásnyi darabokra vágott zöldséget étvágygerjesztő lát­vánnyá, majd apró cseppenként loccsantsuk rá az olajat, és végül hintsük meg a sópótló fűszerre], illetve a tengeri sóval. 2 étkezésre elég.

F07 QUINOA / Kínvakása

Annak szánom ezt a receptet, aki hozzá tud jutni, és szívesen kísérlete­zik ezzel az Andok indiánjaitól származó ősrégi, de a naturaboltok által újra divatba hozott gabonafélével. A burgonya és a kukorica mellett ez a harmadik olyan tápláléknövény, melyet az amerikai indián kultúra adott az emberiségnek. Az inkák leginkább épp ezt, a „kínvát" tartották igazán nagyra a háromból, „anyagabona" névvel illették.

íze remek, s rendkívül magas fehérjetartalma könnyen felszívódik, jól hasznosul. Olyan fehérjeépítő aminosavak találhatók benne nagy meny-nyiségben, mint a lizin, a metionin és a cisztein, amik más gabonafélék­ben csak jóval kisebb mennyiségben fordulnak elő. A „kínva" gazdag, mégis kiegyensúlyozott forrása keményítőnek, cukornak, növényi zsira­déknak, szervesült ásványi anyagoknak, rostnak, többféle vitaminnak. Ugyanakkor kifejezetten könnyű étel, s elkészítése is könnyű, mégis változatos ételeket lehet előállítani belőle.

Ebből kevés is rengeteg, főzés közben saját térfogata ötszörösére duz-

314

zad. (A barnarizs például „csupán" háromszorosára.) A tápanyagokban gazdag „kínva" különösen kívánatos kisgyerekeknek, és szoptatós anyáknak is melegen ajánlott. De mindenki megszereti, aki csak megkós­tolja.

1/4 liter „kínva" 1/2 liter víz 1 csipet só, ízlés szerint

A „kínva" főzéséről elterjedt, hogy keserves kínnal jár, pedig pofon­egyszerű, csak az a titka, hogy földolgozás előtt hideg vízben nagyon alaposan megmosandó, különben kesernyés marad az íze. Legjobb finom szűrőben, folyó víz alatt rázogatva átöblíteni, vagy vízzel telt fazékba helyezve kézzel óvatosan megdolgozni a víz alatt. Lecsepegtetés után közepes nagyságú edénybe rakjuk, a fözővízzel és a sóval egyetemben. Felforraljuk, majd lassú tűzön, fedő alatt tovább főzzük, úgy 10—15 percig, amíg a gabona az egész vizet fölszívja, s a fehér szemek áttetszővé, üvegessé színeződnek. Vajjal, s ízlés szerint tengeri sóval vagy sómentes sópótló fűszerrel gazdagítható. A mennyiség 4—6 személynek elég.

F08 MILLET / Köles (Panicum miliaceum)

Az eszményi gabona tulajdonképpen épp a köles, mert a testbe jutva egyáltalán nem késztet savtermelésre. (Ilyen szempontból is jól fizet.)

1/2 liter víz 1/4 liter köles 1 evőkanál vaj 1 mokkáskanál só

Forraljuk föl a vizet, adjuk hozzá a kölest, a vajat és a sót. Gyakori keverés közben forraljuk újra föl, majd lassú tűzön, fedő alatt főzzük még vagy 15 percig, míg a főzővíz fölszívódik, s a kölesszemek megduzzadnak. Tehetünk rá még vajat, vagy valamilyen más mártást. Tökéletes étkezést biztosít például valamilyen friss saláta, és gőzölt vegyes zöldség köleská­sával.

F09 EASY BROCCOLI PILÁF / Egyszerű rizsesbrokkoli

3 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja

315

1 mokkáskanál köménymag (Cuminum cyminum, „római kömény")

1 teáskanál mustármag (tetszés szerint, el is hagyható) 1 teáskanál koriander (Coriandrum sativum) 1 teáskanál kurkuma, magyarul sárga gyömbérgyökér (Curcuma

domestica) 1 /2 mokkáskanál őrölt fahéj (Cinnamomum ve rum), tetszés

szerint 2 db babérlevél (Laurus nobilis) 1 teáskanál péppé zúzott fokhagyma 1,5 deciliter apróra szeldelt vereshagyma 1 csomó brokkoli, levele fodrokra szedve, a szárak lehajazva, és

egy centis darabokra szeletelve 3/4 liter rizs, gőzben puhítva, lehetőleg barnarizs 1 db kisebb citrom frissen kifacsart leve (2—3 teáskanálnyi) 1 teáskanál tengeri só

Nagyméretű, lefedhető serpenyőben hevítsük föl az olajat. Kissé ser-cegtessük meg benne a köményt és a mustármagot, keverjük bele a koriandert, a kurkumát, a fahéjat és a babért, a fokhagymát és a hagymát is, s addig kevergessük, amíg a hagyma megpuhul, és éppen barnulni kezd. Ekkor tesszük bele a brokkolit, s közepes lángon tartva 5 további percig kavargatjuk. Öntsünk hozzá egy deciliter vizet, s lassú tűzön addig pároljuk az egészet, míg a brokkoli megpuhul. (Ez nagyjából 5 percet vesz igénybe.) Levesszük a tűzről, beletesszük az előgőzölt rizst, s rendszeres időközönként addig kavargatjuk, amíg kissé ki nem hűlt. Ekkor belecsavarjuk a citromot, megsózzuk, s még egyszer átmozgatjuk. A mennyiségek 5-6 személyre szólnak.

F10 POTATO BUREK / Burgonyás öreg böreg

A csöreg-böreg balkáni eredetű ételféleség, könnyen készíthető és nagyon jó, de igazán csak forrón finom. Alkalmas étvágygerjesztő falatká­nak, de remek kiegészítője lehet levesnek, salátának, párolt zöldségnek, és az önkiszolgáló büféasztalokon is főszerepet szokott kivívni magának. Félkész tésztáját — mely szintén balkáni származású — általában előre gyűrják-nyűjtják, s a téglalap alakú, csaknem rétestészta vékonyságú leveleket boltban árulják. A tészta neve görögösen „phyllo", törökösen ,,yufka", s ma már nem csupán a balkáni országokban, hanem a világ egyre több helyén lehet üzletben is megvásárolni, mint előkészített alap­anyagot további földolgozás céljára.

316

4 db jó nagyra nőtt burgonya, meghámozva és durvára lereszelve 1 fej kisebb vereshagyma, apróra metélve 1 mokkáskanál tengeri só Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint 2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány

(Carthamus tinctorius) olaja 1 csomag (kb 1/2 kg) „phyllo" leveles tészta 1,2 deciliter olvasztott vaj

A reszelt krumpliból (az erre alkalmas konyhai eszközzel, vagy annak híján konyharuhába téve) facsarjuk ki a nedvességet, majd megfelelő méretű tálban-keverjük össze a hagymával, s ízesítjük sóval, borssal. Adjuk hozzá az olajat is, és dolgozzuk el benne jól. (Igyekezzünk, mert a reszelt burgonya hamar elszíneződik.)

Egy „phyllo" tésztalevelet rövidebb oldalával magunk felé fordítva a munkaasztalra teritünk. (A többit addig is takarjuk le enyhén nedves konyharuhával, nehogy kiszáradjanak.) A tésztalevél alsó harmadát hajt­suk föl, kenjük meg vajjal. A fölhajtott (kettős rétegű) területen tereges­sünk szét egy marokravalót a töltelékből, a szélek kétujjnyi üresen hagyott részét borítsuk a töltelékre, s az egészet továbbhengergetve készítsünk belőle lapos tekercset. A két végét is hajtsuk vissza, s úgy helyezzük a tekercset vajjal vékonyan bekent, lapos tepsibe, hogy a tésztalap illesztése ne látszódjon, alulra kerüljön, majd rögtön vajazzuk meg a böreg tetejét is.

Keresztirányban 4—6 helyen metsszünk bele a böregtekercsbe, attól függően, hogy kisebb étvágygerjesztő falatként szándékozzuk-e kínálni, vagy az étkezés főfogásának. Hasonló módon készítsük a további teker­cseket, míg el nem fogy a töltelék. (Ennyi nyersanyagból 9—10 tekercs szokott összejönni.)

Amikor valamennyi tekercs bevajazva készen áll, akkor — még sütés előtt — permetezzük be őket kevés vízzel vagy ásványvízzel, majd helyez­zük a tepsit az előmelegített sütőbe. A sütés 220 °C hőmérsékleten nagyjából 20—25 percig tartson, míg a böreg aranybarnára nem pirul. Sütés alatt is kenjük meg mégegyszer a tésztát olvasztott vajjal.

Vegyük ki a sütőből, amikor kész, és éles késsel válasszuk el a böregadagokat egymástól a korábbi bemetszések mentén, majd tálaljuk rögtön, mert nincs, aki ne forrón szeretné.

Még néhány jó tanács a „phyllo" fölhasználásához. Ne akkor próbáljuk ki, amikor díszes vendégsereget várunk, jobb előtte magunkon begyako­rolni a bánásmódot, s csak akkor előrukkolni vele nagyobb társaság előtt is, ha már biztosak lehetünk az eredményben.

A vékony tészta könnyen kiszárad, ezért munka közben is tartsuk letakarva kissé nedves konyharuhával. De az sem jó, ha nagyon vizes az

317

a konyharuha, mert akkor meg ragadós lesz tőle a tészta, és nem lehet egymástól elválasztani a leveleket.

Azonnal takarjuk vissza a maradék tésztát, amint leválasztottunk egy levelet. A kiterített egyetlen réteg ráadásul még gyorsabban szárad, ezért rögtön kenjük meg az olvasztott vajjal, különben nem fogunk tudni dol­gozni vele, hajtogatáskor reped, törik.

Kezdetben ne sajnáljuk, ha egy-két levél kárba vész, elszakad, kilyu­kad, míg magunktól rá nem jövünk a dolog csínjára-bínjára. Aztán a „phyllo" tészta sem mindig egyforma, hol ilyenre, hol olyanra sikerül. Nem gond, egy-egy félkilós csomagban általában úgyis több levél szokott lenni, mint amit fölhasznál az ember, van benne tartalék.

F I 1 DOLMAS (STUFFED GRAPE LEAVES) / Töltött szölőlevéldolma

Ez a finom falat is a Közel-Kelet tájairól származik. Receptjei gyakran előírnak fenyömagot is; én egyszerűen kihagyom belőle, hogy megelőz­zem a nem megfelelő ételtársításból eredő gondokat. Egész kevés ribizlit is szoktak beletenni a töltelékbe. Az én emésztésemnek ez nem okoz gondot, de aki úgy gondolja, hogy inkább szigorúan ragaszkodik a szabályokhoz, az a ribizlit is kihagyhatja.

A dolma hidegkonyhai étel, a hűtőben — zárt edényben — pár napig eltartható, így egy-két nappal előre is elkészíthető, ami nem megvetendő előny mondjuk egy nagyobb vendégjárás előkészületei közepette.

Az előkezelt szőlőleveleket itt-ott boltban is meg lehet vásárolni, de elkészítésének magunk is nekiláthatunk. így legalább biztosak lehetünk, hogy nincs benne tartósítószer, hisz mi csináltuk, mi nem raktunk bele.

Pár percre sós citromos vízbe kell áztatni az enyhén előgőzölt, váloga­tottan szép, friss szőlőleveleket. (Az áztatólébe tegyünk egy gerezd fok­hagymát is.) Lezárt befőttesüvegben, gondosan rétegezve, hidegen tartva hosszabb ideig is elállnak így előkészítve. • Használat előtt hideg vízzel öblítsük le a leveleket, hogy a só nagyobb része lemosódjon, majd konyharuhára, vagy papírtörölközőre fektetve szárítsuk meg őket.

9 evőkanál olívaolaj 1 kisebb fej vereshagyma, apróra metélve 1 teáskanál szárított kapor 4 evőkanál aszalt ribizli 1 teáskanál frissen őrölt szerecsendió 1/2 mokkáskanál kardamom (Elettaria cardamomum) 1/2 liter gőzben főtt, kevés vajjal készült sótlan rizs (legjobb erre

a fehér „basmati" fajta)

318

30—35 db előkezelt szőlőlevél 1 db zöldcitrom (vagy egyszerűen citrom) leve, ami úgy 2—3

evőkanálnyi Víz Néhány vékony citromszelet 2—3 babérlevél

Nagyméretű serpenyőben forrósítsunk föl 5 evőkanálnyival az olajból. Tegyük bele a hagymát és süssük, míg üveges lesz, de ne kezdjen el barnulni. (Ezt akár egy kanálnyi víz beleöntésével is egyszerűen meg lehet előzni.) Ekkor adjuk hozzá a kaporport, az aszalt ribizlit, a szere­csendiót és a kardamomot, majd levesszük a tűzről és jól elkeverjük a közben főtt rizzsel.

Vegyük elő a szőlőlevelet, s helyezzünk mindegyikre 1 -2 evőkanálnyit a töltelékből, a levél nagyságától függően. (A levélnyelet le kell csípni, ha még rajta lenne a levélen.) A levélnyél helyétől indulva óvatosan göngyöl­jük bele a szőlőlevélbe a tölteléket, vigyázva, hogy oldalt ki ne folyjon. Az apró tekercseket helyezzük tűzálló tálba. A sütésre másnap is sor kerül­het, csak addig hűtőben tartandó.

Keverjük össze a citromlevet a maradék 4 evőkanál olajjal, s annyi vizet adjunk hozzá, hogy 1/4 litert tegyen ki, majd a keveréket öntsük rá a dolmatekercsekre. Helyezzünk a tetejükre citromszeleteket és néhány babérlevelet, s a maradék szőlőlevelekkel is betakarhatjuk a tálat, majd terítsünk rá alufóliát is lazán. Nagyjából 45 percig kell sütni, úgy 180 °C körüli hőmérsékletű, nem túl meleg sütőben, mialatt leve csaknem teljesen fölszívódik. (Vigyázat! Azért ne szárítsuk ki túlságosan!)

Körülbelül 30 étvágygerjesztő, ízletes dolma az eredmény. Van, aki forrón szereti, de általában hidegen fogyasztják. Én így is, úgy is melegen tudom ajánlani mindenkinek.

319

Főtt tészták és mártásaik

G01 QUICK FRESH T O M A T O SAUCE FOR PASTA / Egészségmártás friss paradicsomból

Tudjuk, a paradicsom rengeteg szokásos mártás, szósz, ,,kecsáp" alapanyaga, de a főzéstől alapvetően megváltoztatja természetét, erősen savassá válik e frissen még nagyon is egészséges zöldség. A dilemma megszüntetésére szinte kínálja magát az egyszerű, de nagyszerű megol­dás, a friss paradicsomból hidegen készített mártás, mint ez is itt. Önthetjük főtt tésztára, rizsre, mennyei az íze. Elkészítését leegyszerűsíti és meggyorsítja, ha a daraboláshoz valamilyen kézhez álló háztartási gép is akad.

2 evőkanál olívaolaj 1 kisebb fej vereshagyma 1 közepes nagyságú, érett friss paradicsom Fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, (például ..Herbmare").

ízlés szerint

Közepes méretű, lefedhető serpenyőben forrósítsuk föl az olajat, s pirítsuk meg rajta a fölvágott hagymát. A fokhagymát is zúzzuk össze, adjuk hozzá a hagymához, s azt is süssük kicsit, majd tegyük a serpenyő­be a fölaprózott répát és zellert is. Alapos keverés után hintsük a finomra metélt petrezselyem- és bazsalikomzöldet a többi zöldségre, a leves­kockával együtt öntsük az edénybe a vizet, fedjük le, és lassú tűzön főzzük úgy 15 percig, amíg a répa és a zeller is megpuhul, majd vegyük le az edényt a tűzről és hagyjuk kihűlni.

Míg a többi zöldség hűl, azalatt készítsük elő a paradicsomot. Forró, lobogó vízbe dobjuk, de épp csak fél percre, hogy a haját könnyen le lehessen húzni kézzel. Aprításhoz ezután már nincs is szükség gépre (attól a paradicsomlé amúgy is túl habos, sápadt lenne), a hámozott pa­radicsomot kézzel is szétnyomkodhatjuk, ahogy a megfelelő méretű tálba helyezzük, s értékes levéből így egy csepp sem vész el, csak figyelem és kis ügyesség dolga. A főtt zöldséget hozzákeverjük a tört paradicsomhoz, s közben — ízlés szerint — meghintjük a fűszeres sóval. Az adag 2—3 személynek elég.

3 2 0

G02 MUSHROOM SAUCE WITH GARLIC, OIL A N D PARSLEY / Fokhagymás-petrezselymes gombamártás

1,5 dkg fűszeres ízü szárított gomba 1/2 kg friss gomba 1,2 deciliter olívaolaj 2 teáskanál péppé zúzott fokhagyma 3 evőkanál finomra metélt friss petrezselyem Tengeri só és frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A szárított gombát áztassuk be annyi meleg vízbe, hogy az ellepje azt, úgy fél órára, illetve amíg megpuhul. Szeleteljük föl vékonyra a friss gombát, mely így nagyjából 1,5 litert tesz ki. A megpuhult szárított gombát metéljük közepesen finomra, de áztatóvizét ne öntsük ki, hanem vásznon, vagy sűrű szitán szűrjük el. A puhára ázott, fölaprózott szárított gombát és leszűrt áztatólevét tegyük kisebb edénybe, forraljuk föl, és addig tartsuk lassú tűzön, míg a folyadék elpárolog. Közben egy másik serpenyőben forrósítsuk meg az olajat, s egész kicsit pirítsuk meg benne a fokhagymapépet, majd adjuk hozzá a petrezselymet és a friss gombát, s egy percnyi további pirítás után az előkészített szárított gombát is. Ekkor tegyük bele a fűszereket is, és addig tartsuk lassú tűzön, míg a gombaié elpárolog. Ennyi mártás 3-4 tányér főtt tészta ízesítéséhez ele­gendő. Maga a főtt tészta lehet a kínai ,,lo mein", a japán ,,soba", de készülhet bármilyen más frissen gyúrt vagy száraztésztából is.

G03 PESTO GENOVESE / „Pesto" génuamártás

A legtöbb „pesto" recept általában valamilyen sajtot, legtöbbször par--mezánt ír elő, de úgy találtam, hogy a sajt ízét pótolhatjuk a fűszerek, illetve a fenyőmag mennyiségének megváltoztatásával, tehát sajtmente­sen is lehet kellemes ízű. De a fenyőmag sem annyira fontos, el is hagyhatja, aki ennyire sem akarja áthágni a megfelelő ételtársítás szabá­lyait. Mindenesetre ez a „pesto" mártás fenyőmaggal együtt is sokkal egészségesebb, mint a szokásosak, a darált hússal és főtt paradicsommal készültek, s egy kis zamatváltozatosságnak sem megvetendő. A „pesto" nem csak főtt tésztához jó, adható zöldségre, például párolt karfiolra is. Nem kell belőle sok, ebből kevéssel is sokra jutunk.

4 gerezd közepes nagyságú gerezd fokhagyma 1/2 liter friss bazsalikomlevél (Ocium basilicum) 2 púpozott evőkanál fenyömag 0,8 deciliter olívaolaj

321

Már nagy fordulaton járjon az aprítógép acélpengéje, amikor a fokhagy­magerezdeket beledobjuk, hogy kellően földarabolja, majd a bazsalikom­levelet és a fenyőmagot is a gép kelyhébe borítjuk. A gép kése azalatt is pörögjön, míg az olajat vékony sugárban hozzáadjuk. Az olajból két evőkanálnyit tartsunk meg, amit csak akkor öntünk a tetejére, ha már a gépből átraktuk az elkészült mártást a szorosan záródó tárolóedénybe. Ez a mennyiség nagyjából két decilitert tesz ki.

Fölhasználási példa: főzzük meg a spagettit, a makarónit, vagy bármi­lyen más, ízlés szerinti tésztát, s tegyünk félre fél decilitert a főzővízből. A leszűrt főtt tésztában kavarjunk el egy evőkanál vajat. 3-4 személynek elég tésztaadaghoz (ami szűk fél kg) egy deciliter „pesto" szükséges, amit úgy kell előkészíteni, hogy kisebb edényben hozzáöntjük a félretett fél deciliter főzővizet, s kavargatás közben forrásig melegítjük, épp csak addig, míg bugyborékolni kezd, de nem forraljuk. Ekkor ráöntjük a vajjal elkevert, még meleg tésztára. Kevés sóval, borssal tovább ízesíthető az étel, ha szükséges.

G04 PASTA WITH BUTTER A N D FRESH HERBS / Frissfűszeres vajasmetélt

1/2 kg „jinejo" nudli, barnarizs, „soba", ,,chow mein udon", vagy bármilyen más, tetszés szerinti főtt tészta

2 evőkanál vaj 2 evőkanál olívaolaj Kevés tengeri só, vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint 0,8 deciliternyi friss bazsalikom (Osimum basilicum), oregano

(Origanum vulare, magyarul szurokfü), vagy borsikafü, más néven csombor(d) (Satureja hortensis), apróra metélve.

Forraljunk föl pár liter vizet a megfelelő méretű tésztafőző lábosban. A tésztát adagonként tegyük bele a lobogó vízbe, hogy eközben is forrásban tudjon maradni, s főzzük tovább a fölhasznált tésztaféleség használati útmutatója szerint. Tésztaszűrőn csepegtessük le, s azon forrón keverjük el a vajjal, az olívaolajjal és a fűszerekkel. Az így elkészített tészta 4—6 személy részére elegendő, s remek kiegészítő salátához, leveshez, de párolt vagy parázson, roston sült zöldséghez is.

3 2 2

Sütemények, kétszersültek, lángosok, lepények

H01FRENCH TOAST WITH MAPLE SYRUP / Kétszersült édeske

1/4 liter mandulatej, vagy 2 deciliter tejszín és 1/2 deciliter víz keveréke

1 púpozott mokkáskanál fahéj 1/2 mokkáskanál szerecsendió 4 karéj teljesörlésü gabonából sütött vagy lisztmentes kenyér 3 evőkanál vaj a sütéshez, és további vaj a befejezéshez Melegített juharszörp vagy ennek híján méz

A mandulatejbe (vagy helyette a vizezett tejszínbe) keverjük bele a fahéjat és a szerecsendiót. A kenyeret szeljük (kissé átlós vágással) félkaréjokra, s mártsuk bele ebbe a folyadékba. Megfelelő méretű serpe­nyőt választva hozzá, a vajat közepes lángon olvasszuk meg, és pirítsuk benne aranybarnára a bemártott kenyérszeleteket. Vigyázzunk, ne le­gyen túl magas a láng, nehogy a vaj közben megbarnuljon. A megsült szeleteket előmelegített tálra helyezve vaj darabkákkal díszitjük, majd melegített juharszirupot (vagy mézet) csepegtetünk rá. Az adag kettőnek szól. Tízóraira, ebédre imádják a gyerekek.

H02 BLUE RIBBON BRAN MUFFINS / Mézes korpakalács

3/4 liter korpa 1/4 liter vízbe áztatva 1 / 4 liter méz 1 /2 liter nyers, hökezeletlen író vagy víz 2 tojás (nem feltétlenül szükséges, el is hagyható) 1,3 deciliter napraforgóolaj 3/4 liter teljes őrlésű búzaliszt 5 mokkáskanál sütöszóda 1 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint, el is hagyható) 1/4 liter elöáztatott mazsola (ízlés szerint, el is hagyható)

Áztassuk a korpát forró vízbe. Keverjük össze a mézet az íróval, a tojással és az olajjal, a lisztbe pedig keverjük el a sütőport. Adjuk mindet hozzá az áztatott korpához, s összedolgozás közben keverjük bele a mazsolát is. 25 percig kell sütni nem túl meleg, 180 "C hőmérsékletű sütőben. Hatszor három téglalapra vágjuk, s melegen, vajjal tálaljuk, mert így a legfinomabb. De kihűlve sem szokott ránk romlani.

323

H03 HERBED BUTTERMILK BISCUITS / Háromfüszeres kétszersült

4.2 deciliter rétesliszt teljes őrlésű búzából 1 mokkáskanál só 4 mokkáskanál sütőpor 1 mokkáskanál sütöszóda 5 evőkanál vaj 2 deciliter nyers, hőkezeletlen író vagy víz 1 teáskanál méz 2 evőkanál korpa (nem feltétlenül kell, ki is hagyható) 3 mokkáskanál zsálya (Salvia officinalis) 2 mokkáskanál rozmaring (Rosmarinus officinalis) 3 mokkáskanál kakukkfű vagy démutka (Thymus vulgaris)

A sütőt 230 °C hőmérsékletűre kell előmelegíteni. Mérés előtt szitáljuk át a lisztet, majd mégegyszer, miután a sót, a sütőport és a sütöszódát is belekevertük. Tegyük hozzá a vajat, apró darabokban, majd készítsünk mélyedést a keverék közepébe, ahová a mézzel kevert írót öntjük. (Ha nem teszünk bele korpát, akkor 1/6 résszel kevesebb író is elég.) Hintsük rá a korpát és a fűszereket, majd villával veknivé dolgozzuk össze, amit aztán lisztezett gyúródeszkán egy-két percig kézzel gyúrunk-dagasztunk tovább. Az egyenletesre eldolgozott tésztát tenyérrel tapicskolva, vagy nyújtófával centi vastagságúra lapítjuk, és pogácsaszaggatóval, vagy megfelelő átmérőjű, belisztezett peremű üvegpohárral jókora, körülbelül 10 cm átmérőjű korongokat vágunk belőle. Vaj ázott lapos tepsire rakjuk ki, és 12—15 percig sütjük a 230 °C hőfokra előmelegített sütőben. Körülbelül 16 kétszersültkarika jön ki a fenti mennyiségből.

Izgalmas és ízletes kenyérpótló kísérő salátához, zöldbabhoz, vagy bár­milyen más zöldségfogás mellé.

H04 ONION SCONES / Hagymás lepénylángos

1/2 liter rétesliszt teljes őrlésű búzából 1 mokkáskanál tengeri só 4 mokkáskanál sütőpor 4 mokkáskanál sütöszóda 1/2 deciliter hideg teavaj, késsel fölforgácsolva 1 teáskanál juharszirup vagy helyette méz (el is hagyható) 1.3 deciliter apróra kockázott hagyma 1 tojás 2 deciliter tejszín, s további 1/2 deciliter az ecseteléshez

3 2 4

Mérés előtt szitáljuk át a lisztet, majd még egyszer, miután a sót, a sütőport és a sütőszódát is belekevertük. Tegyük hozzá a vajforgácsot, készítsünk mélyedést a keverék közepébe, ahová a mézet és a hagymát, továbbá a külön edényben fölvert tojásos tejszínt tesszük. Villával dolgoz­zuk össze a tésztát kissé ragadós, de jól gyúrható veknivé, amit aztán lisztezett gyúródeszkán fél percig kézzel gyúrunk-dagasztunk tovább. Az egyenletesre eldolgozott tésztát tenyérrel tapicskolva téglalap alakban centi vastagságúra lapítjuk, és pogácsaszaggatóval vagy megfelelő átmé­rőjű, belisztezett peremű üvegpohárral jókora, körülbelül 10 cm átmérő­jű korongokat vágunk belőle. A maradékot mégegyszer gyúrjuk át, s abból is hasonló módon készítsünk ugyanolyan korongokat.

A tésztakorongok tetejét ecseteljük be a maradék tejszínnel és 12—15 perc alatt süssük meg őket aranybarnára, előmelegített sütőben, 400 °C körüli hőfokon. Körülbelül 12 lepénylángost adnak ki a föltüntetett mennyiségek.

Ez a sült tészta megnyugtatóan könnyű és ínycsiklandóan finom kenyérpótló kísérő leveshez, salátaebédhez.

Hal és csirke

101 FLOUNDER IN LEMON-DILL SAUCE / Kapros lepényhal

3 evőkanál vaj

1 evőkanál apróra metélt friss kapor (Anethum graveolens), vagy 1 púpozott mokkáskanál szárított kaporpor

1 evőkanál frissen facsart citromlé 1/2 mokkáskanál fűszeres só, tengeri só vagy sómentes sópótló

fűszer, ízlés szerint 1 szál közepes nagyságú zöldhagyma, vékonyra karikázva 1/2 kg filézett halszelet, legjobb a lepényhal, de alkalmas

bármilyen más fehér halhús is Pár citromszelet a díszítéshez

A vajat, a kaprot, a citromlevet, a sót és a zöldhagymát közepes lángon — alkalmanként meg-megkavargatva — melegítsük föl együtt egy jó nagy serpenyőben. Erre a vajas keverékre tesszük a halszeleteket. További 8— 10 percig fedő alatt pároljuk, s közben időnként meglocsolgatjuk a piruló halszeleteket egy-egy kanállal a párolóléböl. Villaheggyel ellenőrizzük, hogy kellően megpuhult-e. Tálaláskor előmelegített tányérra tesszük a halat, saját levével leöntjük, s citromkarikákkal díszítjük. Az adag 4 személyes.

102 MEQUITE-GRILLED SWORDFISH BEVERLY HILLS / Kaliforniai kardhal roston

6 evőkanál olívaolaj 2 gerezd péppé zúzott fokhagyma 2 evőkanál apróra metélt friss petrezselyem vagy 2 teáskanál

szárított 2 evőkanál apróra metélt friss borsikafü, más néven csombor(d)

(Satureja hortensis), vagy 1 teáskanál szárított 1 evőkanál apróra metélt friss turbolya (Anthriscus cerefolium),

vagy 1 teáskanál szárított 2 teáskanál őrölt koriander (Coriandrum sativum) 2 teáskanál frissen facsart citrom, vagy zöldcitrom leve 1 db jókora paradicsom meghámozva, kimagozva és fölkockázva Sómentes sópótló fűszer, vagy tengeri só, ízlés szerint

326

4 db egyenként 15—20 dkg körüli súlyú, 3—4 ujjnyi vastag tengeri halszelet, kicsontozva és lenyúzva, például kardhal, tonhal, makréla, tengeri süllő

Az olívaolaj kétharmadába, azaz 4 evőkanálnyiba, kézzel, turmixgéppel vagy más konyhai eszközzel jól belekeverjük a fokhagymát és a fűszere­ket, s az utolsó pár másodpercben hozzáöntjük a citromlevet is, majd végül meghintjük sóval, borssal, s félretesszük á keveréket, míg nekiké­szülődünk a sütésnek.

A maradék olajjal alul-fölül megkenjük a halszeleteket és a rostsütő rácsát is, majd parázs fölött megpirítjuk a hal mindkét oldalát. A sütésidő a szelet vastagságától függ, 2-3 percet számoljunk minden halcentimé­terre. Kétszer kenjük meg a halat az előkészített fűszeres olajjal, először sütés kezdetén, s másodszor félidőben, akkor, amikor megfordítjuk a szeleteket.

Négy előmelegített tányér közepére tegyünk egy keveset a fűszeres olajból, majd mindegyikbe fektessünk egy-egy megsült halszeletet, s a maradék keveréket öntsük a tetejükre. Gőzben párolt spárgát, vagy szintén egyszerűen elkészített zöldbabot adhatunk mellé, no meg sok salátát, így hagyjuk, hogy a fűszeres sülthalaroma kellően érvényesül­hessen. A halszeletek és a tányérok számának megfelelően az adagot négy személyre szántuk.

103 WARM CHICKEN AND BROCCOLI SALAD / Icipici pipicicificnik brokkolisalátában

2 db szép nagy, lenyúzott csirkemell 1 gerezd fokhagyma 1 fej vershagyma egészben, megtisztítva 1/2 liter zöldség-eröleves 1 l'l liternyi kisebb brokkolifodrokból 2 ágacska friss rozmaring (Rosmarinus officinalis), vagy egy

csipetnyi szárított 1,3 deciliter „fidzsi fincsi" salátaöntet (C19 jelű)

A csirkemelleket kettévágjuk, s közepes nagyságú lábasba helyezve melléjük tesszük a fokhagymát, a hagymát és annyi zöldséglét, ami épp befedi a húst. Forrásba hozzuk a folyadékot, majd lecsöndesített, lassú tűzön, fedő alatt tovább főzzük, úgy 20 percig, amíg a csirke megpuhul.

Míg a csirke fő, azalatt készítsük elő a brokkolit. A gőzölöedénybe először a rozmaringágakat tesszük bele, majd a brokkolifodrokat, s forró

327

víz fölött gőzöljük, de csak addig, amíg a brokkoli éppen csak megeresz­kedik, s színe világosabb zöldre vált.

A csirkét a főzőléből kiemelve, még melegen, vágjuk föl falatnyi dara­bokra. (A főzőlét majd inkább öntsük ki, mert túlságosan savassá vált már az újrafölhasználáshoz.) A csirkedarabokat összerázzuk a gőzölt brokkolival, majd a salátaöntettel, és — ízlés szerint — őrölt fehérborssal is ízesítjük. Tálalható jegelve, de forrón is, ki hogyan szereti. Az adott mennyiség 4 adagot tesz ki.

104 LEMON-DILL CHICKEN / Kaporgálós csirke

3 evőkanál vaj

1 evőkanál apróra metélt friss kapor vagy 1 csapott teáskanál szárított kaporpor

1 evőkanál frissen facsart citromlé 1/2 mokkáskanál fűszeres só, tengeri só vagy sómentes sópótló

fűszer, ízlés szerint 1 szál közepes nagyságú zöldhagyma, vékonyra karikázva 1/2 kg lenyúzott csirkemell, mindegyik kicsontozva és

négybe vágva.

Ez a fogás nagyon hasonlít a „kapros lepényhaF (101 jelű) receptjére, csak éppen kétszer annyi ideig kell a tűzön tartani.

A vajat, a kaprot, a citromlevet, a sót és a zöldhagymát közepes lángon — alkalmanként meg-megkavargatva — melegítsük föl együtt egy jó nagy serpenyőben. Erre a vajas keverékre tesszük a csirkedarabokat. További 8—10 percig fedő alatt pároljuk, s közben időnként meglocsolgatjuk a piruló csirkemell negyedeket egy-egy kanállal a párolóléből, majd meg­fordítjuk a húst, s másik oldalát ugyanígy sütögetjük, ugyancsak 8—10 percig. Villaheggyel ellenőrizzük, hogy kellően megpuhult-e. Előmelegí­tett tálon rendezzük el a húst, és saját levével öntsük le. Az adag 4 személyes.

328

Magtej, magtejes italok, fagyos finomságok

J01 NUT AND SEED MILKS / Magból készített tejek

Mandula, szezámmag, napraforgó, kesudió, ezek valamilyen keveréke, vagy bámilyen más olajos mag fölhasználható magtej készítéséhez ezen recept szerint. A kész tej 1—2 napig hűtőszekrényben tárolható, de természetesen azon frissiben a legjobb. Víz helyett használjunk jég­kockát, ha hidegen szeretjük, és az elkészítés után nincs türelmünk kivárni, míg lehűl. Ha a hűtőből vesszük elő, akkor használat előtt jól rázzuk föl, mert állás közben a sűrűje leülepszik.

1,3 deciliter „meztelen" mandula, vagy hántolatlan szezámmag 2 teáskanál juharszirup vagy termett (hőkezele tlen) méz, ízlés

szerint, de el is hagyható 1/2 liter víz, esetleg több, attól függően, milyen a kívánt sűrűség

A mandulaszemek ,,levetkőztetésére" először „blansírozni" kell, ami azt jelenti, hogy egy percre lobogó, forró vízbe vetjük a mandulát, majd utána kivesszük, s lecsepegtetjük. Az ettől meglazult bőrből már köny-nyen kipattintható a „meztelen" mandula.

Az elkészítendő magot pár órára — vagy esetleg fél napra is — érdemes vízbe áztatni, de ez nem feltétlenül szükséges. A szűrőt előre béleljük ki szűrőpapírral. A turmixgép kelyhébe tegyük bele a magot, s az édesítő­szert és a víz felét, úgy 1/4 litert. Addig járassuk a gépet a legnagyobb fordulaton, míg egyenletes péppé válik a mag és a víz, s csak ezután keverjük bele a többi vizet, annyit, hogy a kívánt sűrűséget elérjük. Még néhány percig keverjük együtt tovább, aztán szűrjük le. Ha túl sok pép marad a szűrőn, az annak a jele, hogy tovább kellett volna járatni a turmixgépet. De ez sem tragédia, a szűrőn fönnakadt pép — víz hozzá­adásával — újra fölhasználható további magtejkészítéséhez. Ennyi mag­ból körülbelül 1 liter magtej készíthető.

J02 DATE OR STRAWBERRY-ALMOND MILKSHAKE / Datolyás, illetve ivófagyi mandulatejböl

1/4 liter „friss mandulatej" (J03 jelű) 2 mélyhűtött banán 6 szem kimagozott datolya vagy 6 szem friss (esetleg

lefagyasztott) eper

3 2 9

A mandulatejet a gyümölcsökkel együtt addig keverjük a turmixgép­ben, amíg folyékony krémmé verődik. Aki kevésbé sűrűn szereti, az csak egy banánt használjon föl. A mennyiség egy mixerkehelynyi.

Ha megnyerte a tetszést ez a fagyos finomság (a gyerekek egyszerűen megörülnek érte, de a felnőtteket sem szokta hidegen hagyni), akkor érdemes lesz állandóan mélyhűtött banánt tartani a háznál. Ezek a folyékony fagyik táplálók, és nagyon jól helyettesítik a fagylaltból és tejből kevert „milksék" készítményeket, meg a különböző fehérjetápokból csi­nált italokat.

J03 FRESH A L M O N D MILK / Friss mandulatej

A mandulatej és más, magokból készült tejpótlék nem új találmány, évszázadok óta ismert mind Európában, mind Ázsiában, mind az ameri­kai indiánok között. Manapság is széles körben alkalmazzák világszerte, mint könnyen emészthető, egészséges pótszert a tehéntej helyett. A mandulából, vagy szezámmagból készült magtej csodás ízén felül egyben elsőrangú, könnyen fölszívódó és gazdag kalciumforrás is.

1/2 deciliter „meztelen" mandulamag 1/4 liter víz 2 teáskanál juharszirup vagy termett (hökezeletlen) méz, ízlés

szerint, de el is hagyható

A mandulaszemek „levetkőztetésére" először ,,blansírozni" kell, ami azt jelenti, hogy egy percre lobogó, forró vízbe vetjük a mandulát, majd utána kivesszük, s lecsepegtetjük. Az ettől meglazult bőrből már köny-nyen kipattintható a „meztelen" mandula.

Mint minden magtej, ez a friss mandulatej is turmixgépben készíthető a legkönnyebben. A „ruhátlan" mandulaszemeket a hideg vízzel együtt 2-3 percig járatjuk a gép kelyhében, a legmagasabb fordulatfokozaton, amíg vastag, fehér, tejszerű folyadékká nem válik. Finom szitán vagy vászonon szűrjük le, ha rögtön meg akarjuk inni. Ha túl sok pép maradt a szűrőn, az annak jele, hogy tovább kellett volna járatni a turmixgépet. De nem kell rajta kiakadni, a szűrőn fönnakadt pép — víz hozzáadásával — újra fölhasználható további magtejkészítéséhez. Nem szükséges a szű­rés, elhagyható, ha a magtejet ivófagyi készítésére akarjuk fölhasználni.

Bármelyik ivófagyi ragyogóan alkalmas gyümölcsnap vagy más „élőé­tel-nap" kiegészítőjeként, de nem tanácsolt, ha azon a napon már főtt ételt is ettünk, vagy fogunk enni.

3 3 0

J04 BANANA SHAKE DIVINE / Banános olimpuszi ivófagyi

1 /4 liter mandulatej (J03 jelű) 2-3 db mélyhűtött banán, nagyságtól és a kívánt sűrűségtől

függően 2 teáskanál juharszirup, vagy termett (hökezeletlen) méz, ízlés

szerint 1/4 mokkáskanál frissen reszelt szerecsendió, más néven

muskátdió (Myristica fragrans)

A mandulatejet beleöntjük a turmixgép kelyhébe, hozzá — a penge forgása közben — adagonként a fagyasztott banánt, míg a kívánt sűrűsé­get elérjük, végül az édesítőt és a szerecsendiót is beletesszük, rövid ideig még járatjuk a gépet, s máris tálalható. Egy jó nagy keverőkelyhet tesz ki a mennyiség.

J05 CAROB SHAKE / Szentjánoskenyeres ivófagyi

1/4 liter magtej mandulából vagy szezámmagból (J03 jelű) 2 db mélyhűtött banán 2 teáskanál juharszirup vagy termett (hökezeletlen) méz, ízlés

szerint 1 evőkanál szentjánoskenyérpor, cukrozás nélküli, pirítva porítva

Turmixgépben keverjük össze a mandulatejet a többi alkotórésszel, s az egészet rémesen krémesre keverjük. Egy, esetleg két személynek jut belőle.

J06 RAINBOW CREAM / Trópusigyümölcsös szivárványöntet

Kell hozzá a már többször emlegetett gyümölcscentrifuga, de ez megint olyan mennyei finomság, ami egymaga megéri ezt a beruházást.

4 deciliternyi fölkockázva mélyhűtött gyümölcshús, mangó és papaya

12 szem fagyasztott eper 2 db mélyhűtött banán

A gyümölcscentrifugát ,,teli", szűrés nélküli betéttel szereljük, tehát nem kell szétválasztani a folyékony alkotórészt a rostostól. A fent mega-

331

dott sorrendben lefuttatjuk a gépen a fagyasztott gyümölcsöket, s máris tálalható.

Gyümölcssaláta-öntetnek is megfelelő, s mivel nincs benne magtej, ezért — a helyes gyümölcsfogyasztás szabályainak betartása mellett — bármelyik napon fogyasztható. Három személyre számoltuk ki az adago­lást, de lehet, a valóság ránk cáfol, s a harmadik hoppon marad.

Következtetések

(Harvey és Marilyn Diamond) Kezünkbe akarjuk venni egészségünk irányítását is, ez kétségtelen.

Akarjuk, de vajon képesek is vagyunk rá? Nem könnyen. A különféle elméletek és nézetek zsákutcái között vergődve a többségnek teljesen zavarosak a képzetei. A rengeteg csalódás, fölsülés oda vezetett, hogy nem csupán az értékes és az értéktelen különválasztása jelent gondot. Tovább bonyolítja a helyzetet az a minden irányból jövő sugalmazás, miszerint az egészség megőrzésére mi magunk nem vagyunk képesek. Elhitetik velünk, hogy másokra szorulunk, ha azt szeretnénk megtudni, hogy tulajdonképen mire van szükségünk, mi is kell nekünk. Ki akarnak rekeszteni a döntésből, hiába van szó éppen saját egészségünkről. A legkisebb rendellenesség esetén orvoshoz tanácsolnak, s elvárják, hogy aztán ,,vakon", kérdezősködés nélkül kövesse mindenki a doktor előírá­sait. A felelősséget kiveszik saját kezünkből, hogy aztán kényükre­kedvükre manipulálhassanak minket. Az árát viszont velünk fizettetik meg, s legtöbbször nagyon magas ez az ár, mert végül nem csupán pénzünk, de egészségünk is oda lesz.

Hogy mekkora ez az ár? Csak mi, amerikaiak évente félbillió (500 000 000 000) dollárnál többet költünk az egészségügyre, méregdrá­ga orvosi vizsgálatokra, kórházakra, kivizsgálásokra. A drága vizsgálatok kimenetele általában — szintén nem kevéssé költséges — gyógykezelés. Az egészet megfejeli a betegbiztosítás követhetetlenül bonyolult, de egyál­talán nem takarékos hálózata. Az Egyesült Államokban több az orvos, a kórház, a pazarló egészségügyi program, mint a világ bármelyik más országában, mégis mi vezetünk az elfajulásos (degeneratív) betegségek gyakoriságában. Úgy tűnik, rendkívül pénzigényes vállalkozás egészsé­gesnek lenni Amerikában.

Most azonban a lehetőségek egészen új világa támad föl szemünk előtt. Aki kicsit is foglalkozott az egészségüggyel, az tudja, a legnagyobb tudás is csupán apró töredéke mindannak, amit tudni kellene és amit tudni lehet. Az egész szakterület tulajdonképpen meglehetősen kezdetleges fokon tart. Már ezért is roppant fontos lenne, hogy egyes csoportok ne törekedjenek kizárólagosságra, ne egymásra acsarkodjanak, ne egymás kezéből próbálják kicsavarni a munkát. Ehelyett kötelezővé kéne tenni az információk, a gondolatok, a teóriák szabad áramlását mindazok között, akik érdekeltek abban, hogy másokat jobb egészséghez segítsenek.

Ezen csoportok egyikét sem mi választottuk meg egészségügyi kérdé­sek legfelsőbb döntőbíráinak. Sokan mégis úgy viselkednek, mintha csakis ők ismernék a helyes irányt, mintha kizárólagos joguk lenne

333

Válogatott magyar életreceptek

Az alábbiakban közreadott, magyar származású, remek Testkontroll -recepteket azokból a levelekből válogattuk össze, amelyek az 1992 elején meghirdetett nyilvános pályázatra futottak be. Százával érkeztek a jobb­nál jobb ételötletek.

Számos azonos vagy nagyon hasonló receptet kaptunk, melyekből itt csak a legjobb változatot mutajuk be.

A beküldött anyagban természetesen sok „selejt" is akadt. Kisebb változtatásokat saját szakállunkra is végeztünk, például ahol kellett, ott a természetesebb vajat javasoltuk a mesterséges margarin helyett. Nem lehetett viszont mit kezdeni olyan recepttel, ami amúgy bizonyára remek, de nem felel meg Testkontroll alapelveinek.

Az ilyen ételleírások ugyan egyszerűsítették a válogatást, de egyáltalán nem tettek minket boldoggá, mert arra engednek következtetni, hogy még a Teskontroll hívei sincsenek mindig tisztában — például — a meg­felelő ételtársítás szabályaival.

Az újabb és újabb fogások kiötlésében nagyszerűen ki lehet élni alkotókészségünket, de ez nem azt jeleni, hogy szinte mindent szalonná­val kellene zamatossá tenni, majd pohárszámra adagolt tejföllel jól nya-konönteni, s amit csak lehet, tojással, túróval kellene elkészíteni! Olykor­olykor ugyan eltérhetünk a szigorúan vett előírásoktól, a kivétel erősíti a szabályt, de azért egészen háttérbe mégsem szoríthatjuk azt!

Az se garancia a Testkontroll elveinek érvényesülésére, ha valaki kizárólag növényi eredetű alapanyagokat használ egy-egy ételhez. Példá­ul a helyes ételtársításban elfogyasztott halétel vagy sok salátával kísért zöldséges csirke egészségesebb vacsora lehet, mint mondjuk egy olyan édes sütemény, ami liszt mellett jó sok diót is tartalmaz vagy éppen gyümölcsöt sütöttek bele. Finom lehet, csak éppen a Testkontrollhoz nincs köze.

A Testkontroll alapelveit — úgy látszik — időnként érdemes fölelevení­teni. Ehhez remek segédeszköz a már korábban is említett TESTKONT­ROLL DIÓHÉJBAN című színes táblázat, amely mindig kéznél lesz, ha szem előtt tartjuk, például a hűtő, vagy a kamra ajtajára fölerősítve. (Egységes 49,— forintos áron postán is megrendelhető, az alábbi címen: AGYKONTROLL GMK, Pf. 59 Budapest 1502.)

Ugyanezen a címen, illetve a 142-57-60 budapesti telefonon lehet érdeklődni Testkontroll tanfolyamainkról, amelyek a közeljövőben indul­nak.

Ezekre a Testkontroll tanfolyamokra elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik biztosabban akarnak eligazodni ezen a területen, további

336

tájékoztatásra, újabb ismeretekre vágynak, akik meg kívánják beszélni egymással a Testkontroll gyakorlásában szerzett tapasztalataikat, vagy éppen támogatásra van szükségük, hogy — fogyás és egészségjavítás, illetve életük minőségének javítása céljából — belevágjanak életvitelük ily módon történő átalakításába.

Emlékeztetőül azért álljon itt is néhány az egyszerűen követhető, legfontosabb alapvelvekből:

— Csakis friss, érett és természetes állapotú gyümölcs fogyasztása ajánlott.

— Gyümölcs csak éhgyomorra jó, s hozzá legfeljebb más gyümölcs való. Legjobb délig csak gyümölcsöt és friss gyümölcs levét fogyasztani.

— Együnk salátát minden nap. Biztosítsuk a magas természetes víztartalmú ételek túlsúlyát minden étkezésnél.

— Ügyeljünk a megfelelő ételtársítás szabályaira. Fehérje és keményítő együtt a gyomorban könnyen romlásnak indul. A zsiradék jól megy zöldséghez és keményítőtartalmú ételekhez, de nehezíti a fehérje emész-tődését.

— Ételkészítéshez lehetőleg csak friss, tiszta, feldolgozatlan alapanya­gokat használjunk.

— Tegyük az étkezést egészséges, boldog és örömteli eseménnyé.

3 3 7

Gyümölcs-csinálmányok éhgyomorra

KOI Pécsi K. O. bunyósfagyi

1 db érett banán

10 dkg mélyhűtött málna vagy más harmonizáló izű gyümölcs Hökezeletlen ikrás méz az édesítésre, ízlés szerinti

mennyiségben, de ez egészen el is hagyható

Egy édesszájú, de keményöklű bokszolótól származik a recept, aki sikeresen lefogyott a Testkontroll segítségével, anélkül, hogy erejéből, fürgeségéből, robbanékonyságából bármit is veszített volna, sőt, ener­giaszintje érezhetően növekedett ez alatt. Fogyásának hála alacsonyabb súlycsoportba került, így — saját beszámolója szerint — könnyedén nyeri sorra a mérkőzéseit. Kedvenc csemegéjéről, a fagylaltról, azért nem akart lemondani, tehát pótlására kitalálta ezt az egyszerű és egészséges válto­zatot.

Turmixgépben kell simára keverni az egészet, s máris fogyasztható, mivel a belekerült fagyasztott gyümölcs azonnal gondoskodik a megfelelő hőmérsékletről. Az év bármely szakában készíthető, hiszen télen-nyáron rendelkezésre állnak a szükséges alapanyagok. Az íze pedig oly mennyei, hogy a legkeményebb jobbhorogtól sem fekszik ki jobban az ember. Fölér egy kiütéses győzelemmel!

K02 Egyszerű gyümölcssaláta (Terka, Győr)

1 db alma 1 db körte 1 db barack 2 db szilva 1/2 mokkáskanál fahéj 2-3 evőkanál frissen facsart narancslé vagy almaié

A gyümölcsöket megmossuk, felszeleteljük, tálba tesszük, megszórjuk a fahéjjal, ráöntjük a gyümölcslevet, könnyedén összekeverjük, és leg­alább 10 percre a hűtőbe tesszük.

3 3 8

K03 Téli gyümölcssaláta (Bindis Gyula, Keszthely)

1/2 kg alma 3 db mandarin 2 db narancs 2 db kiwi 2 db banán 3—4 evőkanál méz > *rte 1 evőkanál frissen facsart citromlé

Az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, majd hajszálvékony szeletekre vágjuk a gyümölcsöt. A banánt és a meghámozott kiwit is vékony szeletekre vágjuk. A megtisztított mandarint és narancsot gerez­dekre bontjuk. A gyümölcsöket a mézzel és a citromlével egy tálban alaposan összekeverjük, s tálalás előtt legalább egy órára a hűtőbe dugjuk.

K04 Gyümölcsfagyi (Tóth Imréné, Gyula)

Fagyasztott gyümölcsök (például hámozott banán, kimagozott cseresznye, kimagozott szilva, málna, szőlő, egres, eper, kimagozott őszi- és sárgabarack, sárgadinnyebél stb.)

Méz Őrölt fahéj, vagy vaníliadarabkák, vagy szegfűszeg

Az érett, tisztított gyümölcsöt mélyhűtés előtt a kívánt fűszerrel (vagy fűszerekkel) — és ha szükséges hozzá, akkor egy kevés mézzel is — keverjük össze, majd akkora adagokban fagyasszuk le, hogy a háztartás­ban található kézi, vagy gépi daráló torkába beleférjenek. Amikor egy jó fagyira vágyunk, akkor csak vegyünk elő egy adagot, és daráljuk le. Külsőre teljesen olyan masszát kapunk így, mint a , .valódi" fagylalt, csak éppen sokkal finomabbat.

339

Levesek és szendvicsek

L01 „Majdnemkinai" savanyún-erös leves (Tóth Imréné, Gyula)

1 liter zöldség-eröleves 1-2 kisebb gumó zeller, zöldjével együtt 4-5 db gomba 1 db kisebbfajta uborka 2 evőkanál savanyúság, például vecsési káposzta 1 csipet csilipor 1 mokkáskanál csípős paprikalekvár 2 evőkanál szójaszósz 1 egész citrom frissen kicsavart leve 5 dkg mélyhűtött tisztított rákhús 1—2 szál zöldhagyma 1 levél kiáztatott savanyúkáposzta, vagyl kínai kel levelének

vastag nyele

A leves Testkontroll szempontjából is csak „majdnem", mivel á sava­nyúkáposzta erjesztett étel, melynek fogyasztása nem igazán ajánlott. Szerencsére ehhez a recepthez csak kevés kell belőle.

Mindent készítsünk elő tálkákba, mert főzés közben erre nem jut idő. A zellergumót vágjuk gyufaszálnyi csíkokra, a gombát vékonyan szeleteljük föl, az uborkát gyaluljuk vékony karikákra. A savanyúkáposztát kever­jük össze a paprikalekvárral, s a szójaszószt a citromlével. A rákhúst villával törjük össze. A zöldhagymát és a kínai kel levélnyelét is szeletel­jük föl vékony karikákra. Ha savanyúkáposzta-levelet használunk, akkor hideg vízben áztassuk ki, amíg teljesen semleges lesz az íze, és vágjuk vékony csíkokra. A zellerzöldet metéljük apróra, esetleg helyettesíthetjük — szintén apróra metélt — petrezselyemmel.

Elkészítjük a zöldség-erőlevest, beletesszük a zellert, a gombát, a rákhúst és a káposztát, s forrástól számítva 5 percig együtt főzzük. Ekkor hozzáadjuk a szójaszószt, a kínai kelt (vagy a káposztalevelet) és az ubor­kát. Ezekkel csak 1 percig forraljuk a levest, majd a csiliport is keverjük bele. Közvetlenül tálalás előtt szórjuk a tetejére a zöldhagymát.

3 4 0

L02 Csorbaleves, vagy hússal, vagy tejföllel, vagy rizzsel (Tóth Imréné, Gyula)

Sárgarépa apró kockára, vagy karikára vágva Petrezselyemgyökér (fehérrépa) apró kockára, vagy karikára vágva Sovány, lebörözött baromfihús Néhány szem egész bors Kevés törött bors 1 csipet tengeri só 1 gerezd fokhagyma 1 kisebb fej apróra vágott vereshagyma Lestyánlevél (zellerzölddel helyettesíthetjük, de a lestyán az igazi) 4-5 db paradicsom Kevés frissen facsart citromlé

A paradicsom és a citromlé kivételével a hozzávalókból levest főzünk. Ezalatt a paradicsomot meghámozzuk és összetörjük, majd a kész, és már kissé kihűlt leveshez keverjük. Tovább savanyíthatjuk friss citrom­lével, ha szükséges, hogy kellemesen savanykás legyen.

Hús helyett tehetünk bele tejfölt, amit a megfőtt zöldséglevesbe keve­rünk, közvetlenül a paradicsom és a citromlé hozzáadása előtt.

Hús vagy tejföl helyett alaposan megmosott és lecsurgatott rizst is főzhetünk a levesbe.

L03 Tökéletes hamis húsleves tökbélböl (Tóth Imréné, Gyula)

Sárgarépa

Petrezselyemgyökér Zeller 1 kisebb fej vereshagyma 1 gerezd fokhagyma Csipetnyi tengeri só Csipetnyi reszelt szerecsendió Csipetnyi kurkuma Néhány borsszem Kevés törött bors 1 kisebb tök bele, magostul 1-2 szál petrezselyem 1 szál zellerzöld

A hozzávalókból levest főzünk, úgy, ahogyan a hagyományos húslevest készítjük. Amikor a zöldségek megfőttek, a levest leszűrjük. A zöldsége-

341

1 csokor petrezselyem vagy kapor, vagy zellerzöldje, apróra metélve

Csipetnyi tengeri só, vagy „hétfűszer keverék", ízlés szerint Csipetnyi borsikafű, ízlés szerint Csipetnyi kurkuma, ízlés szerint

A kenyeret előző nap készítjük elő, úgy hogy levágjuk egyik pilléjét, a kenyérbelet kikaparjuk, elmorzsoljuk, s hagyjuk kissé kiszikkadni.

A zöldségekből pörköltet készítünk, meghintve a kívánt ízesítőkkel. A kihűlt zöldségpörköltbe belekeverjük az elmorzsolt kenyérbelet, utáníze­sítjük, ha szükséges, majd a masszát visszatöltjük a kivájt kenyérbe. (Mennél többféle zöldséget használtunk, annál színesebb lesz a kenye­rünk.)

Ezután tegyük néhány órára hűtőszekrénybe, hogy könnyebben lehes­sen szeletelni. Saláta- vagy káposztalevélre tálalhatjuk, és nyers zöldfélé­vel (retekkel, paradicsommal) köríthetjük. Ételdobozban is könnyen szál­lítható.

Még egészségesebb étel nyerhető kizárólag nyers, lédús zöldségek (például sárgarépa, uborka, cékla stb.) fölhasználásával, de ezeket le kell reszelni, hogy a kenyérbéllel képlékeny masszát alkossanak, amihez — díszítésnek — apróra kockázott paradicsomot és zöldpaprikát is keverhe­tünk.

L09 Magyaros tökpüré (Tóth Imréné, Gyula)

1 db kisebb, zsenge tök 1 evőkanál reszelt vereshagyma Csipetnyi só Csipetnyi őrölt pirospaprika

A tököt meghámozzuk, belét, magját kikaparjuk, s húsát megpároljuk. A puha tökhúst alkalmas háztartási géppel pépesítjük, és a fenti fűsze­rekkel ízesítjük, a körözötthöz hasonlóan. Salátával, vagy kenyérre kenve ehetjük.

3 4 4

Saláták

MO1 Vegyes saláta (Cserny Zsuzsa, Kecskemét)

4 db paradicsom 10 dkg gomba 1 közepes nagyságú kígyóuborka 1/2 fej fejes saláta 1 csokor petrezselyem 1 evőkanál olívaolaj 2 evőkanál frissen facsart citromlé Csipetnyi törött bors 2 darab főtt tojás fehérje, ha nem eszünk hozzá mást, különben

elhagyandó

A paradicsomot négybe vágjuk, a gombát és az uborkát vékonyra fölszeleteljük, a fejessalátát laskára tépkedjük, majd a fentieket salátás­tálban lazán összekeverjük az olajjal, a citromlével és a törött borssal. Az apróra metélt petrezselyemmel tálalás előtt hintsük meg. Önálló étkezés­ként is megállja helyét, ha — például — főtt tojásfehérjét karikázunk rá.

M02 Rizses zöldségsaláta (Sólyom Mariann, Budapest)

15 dkg rizs, lehetőleg barnarizs 1 zacskó „Mirelit" mexikói vegyes zöldség 3 szál újhagyma, zöldjével együtt 1 csokor apróra metélt petrezselyem vagy kapor 1 citrom frissen kifacsart leve 3 evőkanál salátaolaj 1 evőkanál mustár Csipetnyi tengeri só Csipetnyi curry (ejtése: „köri") 1 mokkáskanál méz (ízlés szerint, el is hagyható)

A rizst és a zöldséget külön-külön megpároljuk, majd óvatosan össze­keverjük a fölkarikázott újhagymával, továbbá a petrezselyemmel (vagy kaporral). A többi hozzávalóból salátaöntetet készítünk, és kíméletesen a zöldséges rizzsel elvegyítjük. Fogyasztás előtt tanácsos néhány óráig hűtőben „érlelni". (Ne fogyasszuk fehérjetartalmú étellel együtt!)

345

M08 Gazdag saláta (Konczné Vízi Emma, Budapest)

1 fej fejes saláta, laskára tépkedve 1 db kígyóuborka, karikára szeletelve 1 csomó újhagyma, fölkarikázva 1 db hegyes zöldpaprika, fölkarikázva 2 db paradicsom, cikkekre vágva 1 csomó hónapos retek, karikára vágva 1 csomag metélőhagyma, apróra vágva Csipetnyi tengeri só Csipetnyi törött bors 4 evőkanál salátaolaj 4 szem olajbogyó, fölaprítva 20 dkg friss tehéntúró, de el is hagyható

A megmosott, előkészített zöldségeket tálba tesszük, fűszerezzük, és ízesítjük az olajbogyóval. A tehéntúrót összekeverjük az olajjal, és tálalás előtt beleforgatjuk a salátába. A metélőhagymát a tetejére hintjük. (Ha beletesszük a tehéntúrót is, akkor csak magában fogyaszthatjuk.)

M09 Vitaminos túrósaláta (Sólyom Mariann, Budapest)

2 db zöldpaprika húsa, kockára vágva 2 szál újhagyma zöldjével együtt, fölkarikázva 4 db paradicsom cikkekre vágva Csipetnyi tengeri só 1 csokor petrezselyem (vagy kapor) apróra metélve 25 dkg friss tehéntúró, villával szétmorzsolva 2 deciliter kefir

A paradicsom kivételével az előkészített hozzávalókat salátástálban összekeverjük, a paradicsomcikkeket a tetején elrendezzük. Jól lehűtve, s csakis önmagában fogyasztva; könnyű nyári vacsora.

M10 Zöldpaprikás káposztasaláta melegen (Tóth Imréné, Gyula)

Zöldpaprika húsa, vékonyre szeletelve Fejes káposzta, csíkokra szabdalva 1-2 evőkanál étolaj Csipetnyi köripor (curry)

3 4 8

Csipetnyi őrölt gyömbér Csipetnyi fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer

Az olajat fölforrósítjuk, és — a só kivételével — a fűszereket pár pillanatig sütjük benne, majd hozzáadjuk a zöldségeket, és magas hőfo­kon — folytonos rázogatva-kavarás mellett — tovább sütjük. Amikor a káposzta már nem csípős, de még nem is puha, hanem kellemesen ropogós, akkor tálalhatjuk. Csak fogyasztás előtt sózzuk (ha egyáltalán sózzuk), különben a káposzta sok levet enged.

Föfogások

N01 Hideg rakott burgonya (Gál Endréné, Csurgó)

1 kg hajában főtt (lehetőleg aprószemü) burgonya, hámozva és fölkarikázva

1 fej vereshagyma, apróra kockázva 2 db zöldpaprika húsa, fölkarikázva 2 db paradicsom, fölkarikázva 3 evőkanál frissen facsart citromlé 1 teáskanál mustár Csipetnyi tengeri só Csipetnyi borsikafü, más néven csombor(d) 1 evőkanál tejföl

A burgonya felét mély tál aljára elterítjük, fölé rétegezzük a hagymát, a zöldpaprikát és a paradicsomot, majd befedjük a maradék burgonyával. A többi hozzávalóból mártást készítünk, ráöntjük a burgonyára, és né­hány óráig a hűtőben „érleljük".

N02 Kölesrizottó (Tóth Edina, Budapest)

10 dkg zöldborsó 10 dkg brokkoli, fodraira bontva 10 dkg karfiol, rózsáira szedve 10 dkg gomba, vékonyra fölszeletelve 1 db vereshagyma, apróra kockázva 1 db zöldpaprika húsa, fölcsíkozva 20 dkg köles 1 evőkanál étolaj Csipetnyi tengeri só 1 csokor apróra vágott petrezselyem

A zöldborsót, a karfiolt és a brokkolit megpároljuk és félretesszük. Az olajon megfuttatjuk a hagymát, a zöldpaprikát és a gombát, és pár percig pirítjuk. Ezután beletesszük a kölest, és körülbelül 2.5 deciliter vízzel felöntve mérsékelt lángon, fedő alatt puhára főzzük. Hozzáadjuk az előre megpárolt és lecsöpögtetett zöldséget, az egészet összekeverjük, végül meghintjük a petrezselyemmel, és máris tálalható.

3 5 0

N03 Magyaros cukkinipaprikás (Terka, Györ)

80 dkg cukkini 2 db közepes nagyságú vereshagyma 1-2 db édes csöves pirospaprika (vagy zöldpaprika) 1 db paradicsom, meghámozva, összetörve 1 db körömnyi babérlevél 5-6 szem bors, egészben 3 evőkanál étolaj 2 gerezd fokhagyma, péppé zúzva 1 teáskanál szójaliszt 3 evőkanál tejföl, ízlés szerint, de el is hagyható 1 csipet tengeri só Kevés őrölt pirospaprika, ízlés szerint

A kockára vágott hagymát az olajon megfuttatjuk, majd a karikára vágott csöves paprikával még egy kicsit sütjük. A tűzről levéve beletesz-szük a fűszereket, a fokhagymát és a belétől megtisztított, félujjnyi vastag cukkiniszeletekét. (A cukkinit héjastól daraboljuk, először hosszában nyolcrét, s azután szeleteljük keresztben.) Kevés vízzel fedő alatt körülbe­lül 20 percig pároljuk.

Kissé hűlni hagyjuk, s csak ekkor keverjük hozzá az összetört paradi­csomot, valamint a szójalisztből és tejfölből készült habarást. Ezután már nem tesszük tűzre!

Tojásmentes galuskával tálalható. Néhány bevált keverési arány galus­katésztához:

— Finomliszt és búzadara 5:1 arányú keveréke, valamint kevéske tengeri só és víz.

— Finomliszt és szójaliszt: 5:1 arányú keveréke, valamint kevéske tengeri só és víz

— Rétesliszt, valamint kevéske tengeri só és víz

N04 Bundás cukkini (Erzsike és Terka, Győr)

1 közepes méretű, zsenge cukkini 9 evőkanál teljesörlésű liszt 3 evőkanál sárgaborsóliszt Sómentes sópótló füszerkeverék Csipetnyi tengeri só Szójaliszt a bundázáshoz Étolaj a sütéshez

351

A megmosott cukkini végeit leszeljük, kibelezzük, ha szükséges, majd hajastól félujjnyi vastag szeletekre vágjuk. A szeleteket meghintjük a fűszerkeverékkel, és állni hagyjuk, amíg a liszteket összekeverjük annyi vízzel és kevéske tengeri sóval, hogy sűrű palacsintatésztát nyerjünk. A cukkiniszeleteket leitatjuk, először szójalisztben, majd a palacsintatész­tában megforgatjuk, és forró olajban mérsékelt tűzön kisütjük. {Vajban megforgatott petrezselymes burgonya illik hozzá.)

N05 Töltött cukkini (Konczné Vizi Emma)

2 db cukkini 20 dkg gomba 2 db zöldpaprika 2 db közepes nagyságú sárgarépa 1 fej vereshagyma 3 gerezd péppé zúzott fokhagyma 2 evőkanál étolaj Csipetnyi tengeri só 1 mokkáskanál majoranna 1 csokor petrezselyem 1 mokkáskanál őrölt pirospaprika 1-2 evőkanál tejföl vagy helyette ugyanannyi liszt

A cukkinit megmossuk, hosszában kettévágjuk, és kivájjuk a belét. (Salátához még fölhasználhatjuk.) Az olaj felét a péppé zúzott fokhagymá­val, a sóval és a finomra metélt petrezselyemmel összekeverve megkenjük a cukkinik belsejét.

Ezután az apróra vágott hagymát megfuttatjuk a maradék olajon, hozzáadjuk a vékony csíkokra szabdalt zöldpaprikát, finomra reszelt gárgarépát és a vékonyra fölszeletelt gombát. 5—6 percig kevergetjük, majd ízesítjük 2 fűszerekkel, és dúsítjuk a tejföllel (vagy a liszttel sűrít­jük). Ezt a tölteléket tesszük 2Z előkészített fél cukkinibe, s alufóliával lefedve körülbelül 40 percig sütjük.

N06 Spanyol burgonya (Konczné Vizi Emma, Budapest)

60 dkg burgonya, meghámozva és fölkarikázva 30 dkg gomba, fölszeletelve 1 nagy fej vereshagyma, fölkarikázva 4 gerezd péppé zúzott fokhagyma 3 evőkanál étolaj

3 5 2

Csipetnyi tengeri só Kevés törött bors

Kiolajozunk egy tűzálló tálat, s elterítjük benne a burgonyát, a gombát, végül a hagymát. Tetejére tesszük a fokhagymát, meghintjük a fűszerek­kel, s végül rálocsoljuk a maradék olajat. Alufóliával lefedve sütőben körülbelül 50 perc alatt puhára pároljuk. Tálaláskor nagy adag salátát adjunk mellé.

N07 Kelfözelék (Konczné Vizi Emma, Budapest)

1 fej kelkáposzta 2 db sárgarépa 1 fej vereshagynia 3 gerezd fokhagyma 1 evőkanál vaj 1 csipet tengeri só vagy sómentes sópótló fűszer 1 mokkáskanál őrölt köménymag

A kelkáposztát megmossuk és csíkokra vágjuk, a hagymát és a sárga­répát fölkockázzuk, a fokhagymát péppé zúzzuk. A vajon megfuttatjuk a hagymát, majd hozzáadjuk a kelt és a répát, és körülbelül 1,5 deciliter vizet. Belekeverjük a fokhagymát, a fűszereket, majd fedő alatt készre pároljuk, mintegy 20 percig, közben időnként meg- megkavargatva.

N08 Céklasült (Cserny Zsuzsa, Kecskemét)

A céklát — a burgonyához hasonlóan — sütni is lehet. Ehhez 5-6 db közepes nagyságú céklagumót alaposan megmosunk, és sütőlemezre téve mérsékelt lángon 30—40 percig sütjük. Amikor megsült, akkor rövid időre hideg vízbe tesszük, hogy a héja könnyen leváljon. íze vetekszik a sült krumpliéval, s ugyanúgy fölhasználható salátákhoz, illetve étkezésre is.

N09 Zöldséges palacsinta (Tóth Imréné, Gyula)

3/4 rész „Graham" liszt -1/4 rész kukoricaliszt Csipetnyi tengeri só Apróra kockázott vegyes zöldség Étolaj a sütéshez

A lisztekből — vízzel — közepes sűrűségű palacsintatésztát keverünk, rövid ideig állni hagyjuk, majd belekeverjük a fölkockázott vegyes zöldsé­get. A palacsintasütőt vékonyan olajozzuk ki, és süssük meg a palacsin­tát a hagyományos módon. Evéskor esetleg megkenhetjük majonézzel (vagy mandulanézzel) is, de nagy tál salátát feltétlenül kínáljunk hozzá.

.M.L.. • i • . . ín h • ' ' > . i ü lik, . ! . • • I CII N,í,0 Burgonyás káposztatekercs (Molnár Ibolya. Orosháza)

1 kisebb fej kelkáposzta vagy édeskáposzta 1/2 kg főtt vagy sütőben sült krumpli 1 fej vereshagyma vagy 1 csokor petrezselyem Csipetnyi tengeri só 1-2 evőkanál étolaj

A káposzta külső, nagy leveleit kissé megpároljuk, s a burgonyából — hagyományos módon — petrezselymes vagy hagymás krumplit készí­tünk. A megpárolt káposztaleveleket — némi átfedéssel — sorba rakjuk, ráhalmozzuk az előkészített krumplit, s réteshez hasonlóan összetekerve olajozott tűzálló tálba helyezzük. A káposzta maradékát, a „szívét" fel­aprózzuk, és a tekercs köré hintjük. Forró sütőben átsütjük. Melegen tálalható, de hidegen is finom. Valamilyen nyers zöldségekből álló saláta ajánlott mellé, akár forrón, akár hidegen fogyasztjuk.

Aki kedveli a különleges ízeket, az sárgarépa, pasztinák, karfiol, illetve gomba fölhasználásával is készíthet tölteléket, barna rizzsel vagy kölessel keverve.

N12 Csirkegulyás (Tóth Imréné, Gyula)

Lebőrözött, kicsontozott és fölkockázott baromfihús Kockára vágott s«u f i

-oam dűfsXhi Iram aaíJÍJsTa fnloiBq tarjai <r»n aqon-aain m>vli >ín > vas' Kockára vágott petrezselyemgyökér 1 db vereshagyma, apróra vágva, vagy lereszelve Kevés pirospaprika Csipetnyi tengeri só Csipetnyi törött bors 1-2 evőkanál étolaj

A fölforrósított olajban rövid ideig kevergetve pirítjuk a zöldségeket, majd'hozzáadjuk a húst, és sütjük pár percig, míg a hús kifehéredik. Ekkor meghintjük a fűszerekkel, s kevés vízzel puhára pároljuk.

354

Immáron több, mint két év is eltelt azóta, hogy a Testkontroll „é lő s éltető" vizeire eveztem. Mikor az előző könyv fordításába kezdtem, ko­moly, hathónapos gyakorlat állt már hátam mögött, s azt hittem, — igaz, csak félig-meddig — mindent tudok, mi tudható. Boldogan osztottam meg bölcsességemet a nyájas olvasóval, remélve, hogy így kevesebb buk­tatóba botlik majd az egészséges étkezés csodáinak felfedezése közben. Azóta tapasztalataim köre egyre szélesedett, különös tekintettel arra az időszakra, amikor — ó, fájdalom — a derekam is szélesedésnek indult. Mert bevallom, ez történt. Eleinte ez ugyan a legkevésbé sem töltött el szo­morúsággal, mert harmadik gyermekemet várva eléggé természetesnek tűnt. De éppen ezért éberségem alábbhagyott, s bizony a kisfiú születése után karcsúnak nem éppen voltam mondható. Vajon mi haszna szárma­zik a kedves olvasónak abból, ha hízásom kínos történetébe beavatom? Csak annyi, hogy bátorságot meríthet: van visszaút. A testkontrollos étkezés szabályait kicsit szigorúbban betartva ugyanis ismét átélhettem a fogyás gyönyörteli folyamatát. Soha, semmi sincs veszve. Minden reggel új nap kezdődik, minden reggel újra várnak a gyümölcsök és zöldségek éltető nedvei. És ha előző este — urambocsá' — egy adag somlói galuska kevésbé éltető nedveit szívtuk magunkba, másnap reggel már ne a múlt vétkeit sirassuk. Saját tapasztalataim szerint ez könnyen új bűnökre viheti az embert. Hasznosabb, ha az új napon ránk váró gyönyörűségeket színezgetjük, s így újult erővel vethetjük magunkat az almákra és a sárgarépákra. Következzenek tehát egy-egy sorban az elmúlt két év tapasztalatai.

— Minden reggel új nap kezdődik.

— Nem kell a főzésből túl nagy ügyet csinálni. Az éppen otthon található zöldségeket hipp-hopp össze lehet keverni nyersen salátának. Vagy épp ilyen hipp-hopp meg lehet párolni. Esetleg még inkább hipp-hopp meg lehet pirítani.

— Ezzel szemben nem árt, ha a tálalásnak megadjuk a módját. A család elcsábítására nagyszerű fogás, ha az ételeknek jól hangzó fantá­zianevet találunk ki.

— Sose erőltessük a testkontrollos étkezést. Különösen gyermekeink­kel érdemes szelíden bánni. Többet ér egy jó hangulatban elfogyasztott rakott krumpli száz egészséges, ám fanyalogva, esetleg dacosan fogadott salátánál. Ha nem erőszakoskodunk, könnyen elképzelhető, hogy majd felnőtt korára válik a gyermek az egészséges étkezés lelkes hívévé. Külö­nösen, ha látja szülei jó példáját. Ugye, még mindig jobb, mintha esetleg örökre elriasztanánk őket?

355

1 . A b d u l l a , M o h a m m e d , M . D . , e t al. " N u t r i e n t I n t a k e a n d

H e a l t h S t a t u s o f V e g a n s ; C h e m i c a l A n a l y s e s o f D i e t s U s i n g

t h e D u p l i c a t e P o r t i o n S a m p l i n g T e c h n i q u e . ' ' American Jour­nal of Clinical Nutrition, V o l . 3 4 , N o v . 1 9 8 1 , p . 2 4 6 4 .

2. A b e m a t h y , R . P . , P h . D . , etal. " L a c k o f R e s p o n s e t o A m i n o

A c i d S u p p l e m e n t s b y P t e a d o l e s c e n t G i r l s . " American Jour­nal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 5 , O c t . 1 9 7 2 , p . 9 8 0 .

3 . A b r a m o w s k i , O . L . M . , M . D . Fruitarian Diet and Physical Rejuvenation. W e t h e r s f i e l d . C o n n e c t i c u t : O m a n g o d P r e s s ,

1 9 7 3 .

4 . . Fruitarian Healing System. N a t a l , S o u t h A f ­

r i c a : E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 7 6 .

5 . A c c r a i d o , M a r c i a M . Light Eating for Survival. W e t h e r s ­

f i e l d , C o n n e c t i c u t : O m a n g o d P r e s s , 1 9 7 8 .

6 . " A c t a . " Medicine Scandinavia, V o l . 1 9 2 , S e p t . 1 9 7 2 . p .

2 3 1 .

7 . A g r a n o f f , B e r n a r d W . , e t al. " D i e t a n d t h e G e o g r a p h i c a l

D i s t r i b u t i o n o f M u l t i p l e S c l e r o s i s . " Lancet, V o l . 2 , N o v .

2 , 1 9 7 4 , p . 1 0 6 1 .

8 . A g r e s , T e d . Your Food, Your Health. C h i c a g o : I n t e r - D i r e c ­

t i o n P r e s s , 1 9 7 2 .

9 . A l c o t t , W i l l i a m A . Forty Years in the Wilderness of Pills and Powders. B o s t o n : J o h n P . J e w e t t & C o . , 1 8 5 9 , p. 1 7 8 .

1 0 . . The Teacher of Health and the Laws of the Human Constitution. B o s t o n : D . S . K i n g & C o . , 1 8 4 3 , p p .

1 3 6 , 3 5 8 .

445

446 / BIBLIOGRAPHY l

BIBLIOGRAPHY I 447

1 1 . A l e u n d r o u , E v a n g e l o s . Yoga and You. S a n J o s e , C a l i f o r n i a :

C h r i s t a n a n d a P u b l i s h i n g C o . , 1 9 7 5 .

1 2 . A l l a r d , N o r m a n , D r . " E x e r c i s e a n d I t s B e n e f i c e n t R o l e i n

N u t r i t i o n a n d D i g e s t i o n . " Life Science Health System, Les­son #17. A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 2 .

1 3 . A l l e n , H a n n a h . " L e s s o n # 3 3 , W h y W e S h o u l d N o t E a t

A n i m a l P r o d u c t s i n A n y F o r m . ' ' I n : The Life Science Health System, b y T . C . F r y . A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 4 .

1 4 . . The Happy Truth About Protein. A u s t i n ,

T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 7 6 .

1 5 . . " W h y W e S h o u l d N o t E a t M e a t . " Ufe Sci­ence Health System, Lesson #32. A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i ­

e n c e , 1 9 8 3 .

1 6 . . " W h y W e S h o u l d N o t E a t A n i m a l P r o d

u c t s . " Life Science Health System, Lesson #33. A u s t i n ,

T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 3 .

1 7 . A l l e n , L i n d s a y H . , P h . D . , e t at. " P r o t e i n - I n d u c e d H y p e r

c a l c u r i a : A L o n g - T e r m S t u d y . " American Journal of Clin­ical Nutrition, V o l . 3 2 , A p r i l 1 9 7 9 , p . 7 4 1 .

1 8 . A l o i a , J o h n F . , M . D . " E x e r c i s e a n d S k e l e t a l H e a l t h . " Jour­nal of the American Geriatric Society, V o l . 2 9 , 1 9 8 1 , p. 1 0 4 .

1 9 . A l o i a , J o h n F . , M . D . , e t al. " P r e v e n t i o n o f I n v o l u t i o n a l

B o n e L o s s b y E x e r c i s e . ' ' Annals of Internal Medicine, V o l .

8 9 , S e p t . 1 9 7 8 , p . 3 5 6 .

2 0 . A l t c h u l e r , S t e v e n I , P h . D . " D i e t a r y P r o t e i n a n d C a l c i u m

L o s s : A R e v i e w . " Nutrition Research,\o\. 2 , 1 9 8 2 , p . 1 9 3 .

2 1 . A l t e r , M i l t o n , M . D . , P h . D . , etal. " M u l t i p l e S c l e r o s i s and

N u t r i t i o n . " Archives of Neurology, V o l . 3 1 , O c t . 1 9 7 4 , p.

2 6 7 .

2 2 . A i r m a n , N a t h a n i e l . Eating for Life. W h e a t o n , I l l i n o i s : T h e o -

s o p h i c a l P u b l i s h e r s , 1 9 7 4 .

2 3 . " A l u m i n u m E x p o s u r e & N e u r o l o g i c a l A b n o r m a l i t i e s . " In­

ternational Clinical Nutrition Review, V o l . 3 , N o . 4 . 2 4 . A m e r i c a n C a n c e r S o c i e t y . Nutrition and Cancer: Cause and

Prevention, A Special Report. V o l . 3 4 , 1 9 8 4 , p . 1 2 1 . 2 5 . A n a n d , C h a n d e r R e k h a . e t al. " E f f e c t o f P r o t e i n I n t a k e o n

C a l c i u m B a l a n c e o f Y o u n g M e n G i v e n 5 0 0 m g C a l c i u m

D a i l y . " Journal of Nutrition, V o l . 1 0 4 , J a n / J u n e 1 9 7 4 , p.

6 9 5 .

2 6 . A n d e r s o n , B o n n i e M . , M . S c , e t al. " T h e I r o n a n d Z i n c

S t a t u s o f L o n g T e r m V e g e t a r i a n W o m e n . " American Jour­nal of Clinical Nutrition, V o l . 3 4 , J u n e 1 9 8 1 , p . 1 0 4 2 .

2 7 . A n d e r s o n , J . " U p d a t e o f H C F D i e t R e s u l t s . " HCF News­letter, V o l . 4 , J u n e 1 9 8 2 , L e x i n g t o n , K e n t u c k y .

2 8 . A n d e r s o n , J o s e p h T . , P h . D . , e t al. " I n d e p e n d e n c e o f t h e

E f f e c t s o f C h o l e s t e r o l a n d D e g r e e o f S a t u r a t i o n o f t h e F a t

i n t h e D i e t o n S e r u m C h o l e s t e r o l i n M a n . " American Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 9 , N o v . 1 9 7 6 , p . 1 1 8 4 .

2 9 . A n d r e w s , A r t h u r D . Eat Your Way to Glowing Health. A f f -

t o n , M i s s o u r i : G o o d L i f e P u b l i c a t i o n s , 1 9 5 7 .

3 0 . A n n a n d , J . C . " F u r t h e r E v i d e n c e i n t h e C a s e A g a i n s t H e a t e d

M i l k P r o t e i n , A t h e r o s c l e r o s i s . " Journal of the College of General Practitioners, V o l . 7 , 1 9 6 4 , p . 3 8 6 .

3 1 . A p p l e t o n , S c o t t B . , a n d C o l i n T . C a m p b e l l . " I n h i b i t i o n o f

A n a t o x i n I n i t i a t e d P r e n e o p l a s m i c L i v e r L e s i o n s b y L o w D i ­

e t a r y P r o t e i n . " Nutrition and Cancer, V o l . 3 , N o . 4 , 1 9 8 2 ,

p . 2 0 0 .

3 2 . A r r o y a v e , G . " N u t r i t i v e V a l u e s o f D i e t a r y P r o t e i n s : F o r

W h o m ? " Proceedings 9th International Congress of Nutri­tion ( M e x i c o ) , V o l . 1 , 1 9 7 2 , p . 4 3 .

3 3 . A t k i n s o n , D o n a l d T . Myth, Magic dt Medicine. C l e v e l a n d :

W o r l d P u b l i s h i n g C o . , 1 9 5 6 .

3 4 . Atlanta Journal, S e p t . 2 4 , 1 9 8 2 .

3 5 . B a c h , E d w a r d . Heal Thyself. L o n d o n : D a n i e l , 1 9 4 6 .

3 6 . B a n n a , S a m i L . , M . D . Allergies to Milk. N e w Y o r k : G r u n e

& S t r a t t o n , 1 9 8 0 .

3 7 . B a n n a , S a m i L . , M . D . , etal. " C o w ' s M i l k A l l e r g y : P a t h ­

o g e n e s i s , M a n i f e s t a t i o n s , D i a g n o s e s , a n d M a n a g e m e n t . "

Advances i n Pediatrics, V o l . 2 5 , 1 9 7 8 , p . 1 . 3 8 . B a r l o w , W i l f r e d . TheAlexanderTechnique. N e w Y o r k : W a r n e r

B o o k s , I n c . , 1 9 7 3 .

3 9 . B a r n a r d . R . J a m e s , e t al. " R e s p o n s e o f N o n I n s u l i n D e ­

p e n d e n t D i a b e t i c P a t i e n t s t o a n I n t e n s i v e P r o g r a m o f D i e t

a n d E x e r c i s e . " Diabetes Care, V o l . 5 , J u l y / A u g . 1 9 8 2 , p .

3 7 0 .

4 0 . B a r o n , S a m u e l , M . D . Medical Microbiology. M e n l o P a r k ,

C a l i f o r n i a : A d d i s o n - W e s l e y P u b l i s h i n g C o . , 1 9 8 2 .

4 1 . B a r t l e t t , R . W . The Milk Industry. N e w Y o r k : R o n a l d P r e s s ,

1 9 4 6 .

448 I BIBLIOGRAPHY

4 2 . B a u m a n , E d w a r d , et at. The Holistic Health Handbook. B e r k e l e y , C a l i f o r n i a : A n d / O r P r e s s , 1 9 7 8 .

4 3 . B e a l l e , M o r r i s A . The Drug Story. S p a n i s h F o r k , U t a h : T h e

H o r n e t ' s N e s t , 1 9 4 9 .

44 — tfew Drug Story. W a s h i n g t o n , D . C . :

C o l u m b i a P u b l i s h i n g C o . , 1 9 5 8 .

4 5 . B e a r , J o h n , P h . D . Bear's Guide to Non-Traditional College Degrees, 9 t h E d i t i o n . B e r k e l e y , C a l i f o r n i a : T e n S p e e d P r e s s ,

1 9 8 5 .

4 6 . B e a s l e y , R . P a l m e r , e t al. " L o w P r e v a l e n c e o f R h e u m a t o i d

A r t h r i t i s i n C h i n e s e : P r e v a l e n c e S u r v e y i n a R u r a l C o m ­

m u n i t y . " Journal of Rheumatology, V o l . 1 0 , N o v . 1 9 8 3 , p .

1 1 .

4 7 . B e i g h t o n , P . " R h e u m a t o i d A r t h r i t i s i n a R u r a l S o u t h A f r i c a n

P o p u l a t i o n . " Annals of the Rheumatic Diseases, V o l . 3 4 ,

1 9 7 5 , p . 1 3 6 .

4 8 . B e i l e r , H e n r y G . Food Is Your Best Medicine. N e w Y o r k :

R a n d o m H o u s e , 1 9 6 5 .

4 9 . B e l l , G . Textbook of Physiology and Biochemistry, 4 t h E d . ,

p . 1 6 7 . B a l t i m o r e , O h i o : W i l l i a m s & W i l k i n s , 1 9 5 9 .

5 0 . B e n n e t t , J o h n G . Creative Thinking. G l o u c e s t e r s h i r e , E n ­

g l a n d : C o o m h e S p r i n g s P r e s s , 1 9 6 9 .

5 1 . . Sex. G l o u c e s t e r s h i r e , E n g l a n d : C o o m b e

S p r i n g s P r e s s , 1 9 7 5 .

5 2 . B e n n i o n , L y n n J , M . D . , a n d S c o t t M . G r u n d y , M . D . , P h . D .

' ' R i s k F a c t o r s f o r t h e D e v e l o p m e n t o f C h o l e l i t h i a s i s i n M a n . ' '

The New England Journal o f Medicine, V o l . 2 9 9 , N o v . 1 9 7 8 , p. 1 2 2 1 .

5 3 . B e n t o n , M i k e . " P r o t e i n s i n t h e D i e t . " Life Science Health System, Lesson # S . A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 2 .

5 4 . B e r n a r d , R a y m o n d W . Eat Your Way to Better Health, V o l .

I & I I . C l a r k s b u r g , - W e s t V i r g i n i a : S a u c e r i a n , 1 9 7 4 .

5 5 . . Rejuvenation Through Dietetic Sex Control. N a t a l , S o u t h A f r i c a : E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 6 7 .

5 6 . The Best of Food & Wine. N e w Y o r k : A m e r i c a n E x p r e s s

F o o d & W i n e M a g a z i n e C o r p . , 1 9 8 4 .

5 7 . The Best of Food & Wine 1986 Collection. N e w Y o r k : A m e r ­

i c a n E x p r e s s F o o d & W i n e M a g a z i n e C o r p . , 1 9 8 6 .

5 8 . B i d w e l l , V i c t o r i a . The Salt Conspiracy. H o i l i s t e r , C a l i f o r ­

n i a : G e t W e l l - S t a y W e l l P u b l i c a t i o n s , 1 9 8 6 .

5 9 . B i e n , E d w a r d J . , e t at. " T h e R e l a t i o n o f D i e t a r y N i t r o g e n

BIBLIOGRAPHY I 449 450 I BIBLIOGRAPHY

C o n s u m p t i o n l o t h e R a t e o f U r i c A c i d S y n t h e s i s i n N o r m a l

a n d G o u t y M e n . " Journal of Clinical Investigations, V o l .

3 2 , M a y 1 , 1 9 5 3 , p . 7 7 8 .

6 0 . B i k l e , D a n i e l D . , M . D . , P h . D . " B o n e D i s e a s e i n A l c o h o l

A b u s e . " Annals of Internal Medicine, V o l . 1 0 3 , J u l y 1 9 8 5 ,

p . 4 2 .

6 1 . B i l l i n g s , J o h n J . , M . D . The Ovulation Method. C o l l e g e v i l l e ,

M i n n e s o t a : T h e L i t u r g i c a l P r e s s , 1 9 7 2 .

6 2 . B i r c h e r - B e n n e r , M . Eating Your Way to Health. B a l t i m o r e ,

M a r y l a n d : P e n g u i n , 1 9 7 3 .

6 3 . B i s e r , S a m u e l . " T h e T r u t h A b o u t M i l k . " The Healthview Newsletter, V o l . 1 4 , S p r i n g 1 9 7 8 , p p . 1 - 5 .

6 4 . B l u m e , E l a i n e . " P r o t e i n . " Nutrition Action, V o l . 1 4 , M a r c h

1 9 8 7 , p . 1 .

6 5 . B o l o u r c h i , S i m i n , P h . D . , e t al. " W h e a t F l o u r a s a S o u r c e

o f P r o t e i n f o r A d u l t S u b j e c t s . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 1 , A u g . 1 9 6 8 , p . 8 2 7 .

6 6 . B o n d , H a r r y C . , M . D . Natural Food Cookbook. N o r t h H o l ­

l y w o o d , C a l i f o r n i a : W i l s h i r e B o o k C o . , 1 9 7 4 .

6 7 . Breads. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 8 1 .

6 8 . B r i c k e r , M i l d r e d L . , e t al. " T h e P r o t e i n R e q u i r e m e n t o f t h e

A d u l t R a t i n T e r m s o f t h e P r o t e i n C o n t a i n e d i n E g g , M i l k

a n d S p y F l o u r . " Journal of Nutrition, V o l . 3 4 , J u l y / D e c .

1 9 4 7 , p . 4 9 1 .

6 9 . B r i c k l i n , M a r k . The Practical Encyclopedia of Natural Heal­ing. E m m a u s , P e n n s y l v a n i a : R o d a l e P r e s s , 1 9 7 6 .

7 0 . B r i s c o e , A n n e M . . P h . D . , a n d C h a r l e s R a g a n , M . D . " E f f e c t

o f M a g n e s i u m o n C a l c i u m M e t a b o l i s m i n M a n . ' ' American Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 1 9 , N o . 5 , N o v . 1 9 6 6 .

7 1 . B r o i t m a n , S e l w y n A . , P h . D . , e t al. " P o l y u n s a t u r a t e d F a t ,

C h o l e s t e r o l a n d L a r g e B o w e l T u m o r i g e n e s i s . " Cancer, V o l .

, 4 0 , N o v . 1 9 7 7 , p . 2 4 5 5 .

7 2 . B r o o k s , K a r e n . The Complete Vegetarian Cookbook. N e w

Y o r k : P o c k e t B o o k s , 1 9 7 6 .

7 3 . B u i s s e r e t , P . D . " C o m m o n M a n i f e s t a t i o n s o f C o w ' s M i l k

A l l e r g y i n C h i l d r e n . " Lancet, V o l . 1 , F e b . 1 1 , 1 9 7 8 , p .

3 0 4 .

7 4 . B u r k i t t , D e n i s P . , F . R . C . S . , F . R . C . " S o m e D i s e a s e s C h a r ­

a c t e r i s t i c o f M o d e r n W e s t e r n C i v i l i z a t i o n . " British Medical Journal, V o l . 1 , F e b . 1 9 7 3 , p . 2 7 4 .

7 5 . B u r s t y n , P . G . , a n d D . R . H u s b a n d s . " F a t I n d u c e d H y p e r ­

t e n s i o n i n R a b b i t s , E f f e c t o f D i e t a r y F i b e r o n B l o o d P r e s s u r e

a n d B l o o d L i p i d C o n c e n t r a t i o n . " Cardiovascular Research. V o l . 1 4 , M a r c h 1 9 8 0 , p . 1 8 5 .

7 6 . B u r t o n , A l e c , P h . D . " M i l k . " Hygienic Review, J u l y 1 9 7 4

7 7 . B u s c a g l i a , L e o F . , P h . D . Bus 9 to Paradise. N e w Y o r k :

S l a c k I n c . , 1 9 8 6 .

7 8 . . Loving Each Other. N e w Y o r k : F a w c e t t ,

1 9 8 4 .

7 9 . Cancer Facts and Figures. A m e r i c a n C a n c e r S o c i e t y , 1 9 8 5 .

8 0 . C a r m i c h a e l , D a n . " M i l k S u r p l u s C o n t i n u e s t o G r o w a s P r i c e

C l i m b s E v e n H i g h e r . " St. Petersburg Times, J u n e 3 , 1 9 8 2

8 1 . C a r q u e , O t t o . Rational Diet. L o s A n g e l e s : T i m e s M i r r o r

P r e s s , 1 9 2 3 .

8 2 . . Vital Facts About Food. N e w C a n a a n , C o n ­

n e c t i c u t : K e a t s , 1 9 7 5 .

8 3 . C a r r i n g t o n , H e r e w a r d , P h . D . The History of Natural Hy­giene. M o k e l h u m n e H i l l , C a l i f o r n i a : H e a l t h R e s e a r c h , 1 9 6 4 .

8 4 . . The Natural Food of Man. M o k e l h u m n e

H i l l , C a l i f o r n i a : H e a l t h R e s e a r c h , 1 9 6 3 .

8 5 . . Vitality, Fasting and Nutrition. N e w Y o r k :

R e b m a n C o m p a n y , 1 9 0 8 .

8 6 . C a r r o l l , K e n n e t h K . " E x p e r i m e n t a l E v i d e n c e o f D i e t a r y F a c ­

t o r s a n d H o r m o n e D e p e n d e n t C a n c e r s . " Cancer Research. V o l . 3 5 . N o v . 1 9 7 5 , p . 3 3 7 4 .

8 7 . C a r t e r , M a r y E l l e n , a n d W i l l i a m M c G a r e y . Edgar Cayce on Healing. N e w Y o r k : W a r n e r B o o k s , 1 9 7 2 .

8 8 . " T h e C a s e A g a i n s t M e a t a n d D a i r y . " Nutrition Health Re­view, V o l . 3 5 , J u l y 1 9 8 5 . p . 4 .

8 9 . C h e r a s k i n , E m a n u e l , M . D , W . R i n g s d o r k , M . D . , a n d J .

W . C l a r k . Diet and Disease. E m m a u s , P e n n s y l v a n i a : R o d a l e

P r e s s . 1 9 6 8 .

9 0 . C h r i s t i a n s e n , C l a u s , D r . , e t al. " P r e v e n t i o n o f E a r l y P o s t

M e n o p a u s a l B o n e L o s s : C o n t r o l l e d 2 - Y e a r S t u d y i n N o r m a l

F e m a l e s . " European Journal of Clinical Investigation, V o l .

1 0 , A u g . 1 9 8 0 , p . 2 7 3 .

9 1 . C l a i r e , R o s i n e . French Gourmet Vegetarian Cookbook. M i l l b r a e , C a l i f o r n i a : C e l e s t i a l A r t s , 1 9 7 5 .

9 2 . C l a r k , H e l e n E . , P h . D . , e t al. " N i t r o g e n B a l a n c e s o f A d u l t

H u m a n S u b j e c t s F e d C o m b i n a t i o n s o f W h e a t , B e a n s , C o m ,

M i l k , a n d R i c e . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 6 , J u l y 1 9 7 3 , p . 7 0 2 .

BIBLIOGRAPHY 451

9 3 . C l e m e n t s , J o h n A . , etal. " P r e n a t a l O r i g i n o f t h e R e s p i r a t o r y

D i s t r e s s S y n d r o m e ( R O S ) o t P r e m a t u r e I n f a n t s . " Journal of Applied Physiology, V o l . 1 2 , M a r c h 1 9 5 8 , p. 2 6 2 .

9 4 . C o e , F . " E a t i n g T o o M u c h M e a t C a l l e d M a j o r C a u s e o f

R e n a l S t o n e s . " Internal Medical News, V o l . 1 2 , 1 9 7 9 , p .

1 .

9 5 . C o l g a t e , D o r i s . The Barefoot Gourmet. N e w Y o r k : O f f s h o r e

S a i l i n g S c h o o l , 1 9 8 2 .

9 6 . C o l l i n , R o d n e y . The Mirror of Light. L o n d o n : S t u a r t &

W a t k i n s , 1 9 5 9 .

9 7 . C o m m i t t e e o n D i e t , N u t r i t i o n a n d C a n c e r : A s s e m b l y o f L i f e

S c i e n c e s N a t i o n a l R e s e a r c h C o u n c i l . Diet, Nutrition and Cancer. W a s h i n g t o n , D . C . : N a t i o n a l A c a d e m y P r e s s , 1 9 8 2 .

9 8 . C o n n o r , W . " T h e K e y R o l e o f N u t r i t i o n a l F a c t o r s i n t h e

P i e v e n t i o n o f C o r o n a r y H e a r t D i s e a s e . " Preventative Med­icine, V o l . 1 , 1 9 7 9 , p . 4 9 .

9 9 . " C o n s e n s u s C o n f e r e n c e : O s t e o p o r o s i s . " Journal of the American Medical Association, V o l . 2 5 2 , 1 9 8 4 , p . 7 9 9 .

1 0 0 . C o o m b s , R . R . A . , a n d P . M c L a u g h l a n . " T h e E n i g m a o f

C o t D e a t h : I s t h e M o d i f i e d A n a p h a l a x i s H y p o t h e s i s a n E x ­

p l a n a t i o n f o r S o m e C a s e s ? " Lancet, V o l . 1 , J u n e 1 9 , 1 9 8 2 ,

p . 1 3 8 8 .

1 0 1 . C o u s i n s , N o r m a n . Anatomv of an Illness. N e w Y o r k : B a n t a m

B o o k s , 1 9 7 9 .

1 0 2 . .The Healing Heart. N e w Y o r k : A v o n , 1 9 8 4 .

1 0 3 . C r o w l e y , J e r r y . The Fine Art of Garnishing. B a l t i m o r e : L i e b a

I n c . , 1 9 7 8 .

1 0 4 . C r u s e , P e t e r , e t al. " D i e t a r y C h o l e s t e r o l I s C o c a r c i n o g e n

f o r H u m a n C o l o n C a n c e r . " Lancet, V o l . 1 , A p r i l 7 . 1 9 7 9 ,

p . 7 5 2 .

1 0 5 . C u m m i n g s , J . H., e t al. " T h e E f f e c t o f M e a t P r o t e i n a n d

D i e t a r y F i b e r o n C o l o n i c F u n c t i o n a n d M e t a b o l i s m , C h a n g e s

i n B o w e l H a b i t , B i l e A c i d E x c r e t i o n , a n d C a l c i u m A b s o r p ­

t i o n . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 3 2 , O c t .

1 9 7 9 , p . 2 0 8 6 .

1 0 6 . C u n n i n g h a m , A l l a n S . " L y m p h o m a s a n d A n i m a l P r o t e i n

C o n s u m p t i o n . " Lancet, V o l . 2 , N o v . 2 7 , 1 9 7 6 , p . 1 1 8 4 .

1 0 7 . C u n n i n g h a m - R u n d l e s , C . " M i l k P r e c i p i t i n s , C i r c u l a t i n g

I m m u n e C o m p l e x e s a n d I g A D e f i c i e n c y . " Proceedings National Academy of Science ( U S A ) , V o l . 7 5 , 1 9 7 8 ,

p . 3 3 8 7 .

4 5 2 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 453

1 0 8 . C u r t i s , H . J . Biological Mechanism of Aging. S p r i n g f i e l d .

I l l i n o i s : C . C . T h o m a s , 1 9 6 6 .

1 0 9 . D ' A d a m o , J a n u s . M . D . One Man's Food. N e w Y o r k : R i c h

a r d M a r e k , 1 9 8 0 .

1 1 0 . D a n i e l ] , H a r r y W . , M . D . " O s t e o p o r o s i s o f t h e S l e n d e r S m o k e r

V e r t e b r a l C o m p r e s s i o n F r a c t u r e s a n d L o s s o f M e t a c a r p a l

C o r t e x i n R e l a t i o n t o P o s t M e n o p a u s a l C i g a r e t t e S m o k i n g

a n d L a c k o f O b e s i t y . " Archives of Internal Medicine, V o l

1 3 6 , M a r c h 1 9 7 6 , p . 2 9 8 .

1 1 1 . D a u p h i n , L i s e , N . D . Recettes Naturiste. M o n t r e a l , C a n a d a

E d i t i o n s D u J o u r , 1 9 6 9 .

1 1 2 . D e R o m a n a , G u i l l e r m o L o p e z , e t al. " F a s t i n g a n d P o s t ­

p r a n d i a l P l a s m a F r e e A m i n o A c i d s o f I n f a n t s a n d C h i l d r e n

C o n s u m i n g E x c l u s i v e P o t a t o P r o t e i n . " Journal of Nutrition. V o l . I l l , J u l y / D e c 1 9 8 1 , p . 1 7 6 6 .

1 1 3 . D e r r i c k , F l e t c h e r C , J r . , M . D . , a n d W i l l i a m C . C a r t e r . I I I .

M . D . " K i d n e y S t o n e D i s e a s e : E v a l u a t i o n a n d M e d i c a l M a n ­

a g e m e n t . " Postgraduate Medicine, V o l . 6 6 , O c t . 1 9 7 9 , p.

1 1 5 .

1 1 4 . D e V r i e s , H e r b e r t A . Vigor Regained. E n g l e w o o d C l i f f s ,

N e w J e r s e y : P r e n t i c e - H a l l , 1 9 7 4 .

1 1 5 . D i a m o n d , M a r i l y n . The Common Sense Guide to a New Way of Eating. S a n t a M o n i c a , C a l i f o r n i a : G o l d e n G l o w P u b l i s h ­

e r s , 1 9 7 9 .

1 1 6 . " D i e t a n d S t r e s s i n V a s c u l a r D i s e a s e . " Journal of the Amer­ican Medical Association, V o l . 1 7 6 , 1 9 6 1 , p . 1 3 4 .

1 1 7 . " D i e t a n d U r i n a r y C a l c u l i . " Nutrition Review, V o l . 3 8 .

1 9 8 0 , p . 7 4 .

1 1 8 . " D i e t f o r t h e P r e v e n t i o n a n d T r e a t m e n t o f C a n c e r . " The

Herald of Health, V o l . 3 7 , # 4 2 1 , J u l y - S e p t . 1 9 1 4 , p . 5 4 .

1 1 9 . D o l e , V i n c e n t P . , e t al. " D i e t a r y T r e a t m e n t o f H y p e r t e n s i o n ,

C l i n i c a l a n d M e t a b o l i c S t u d i e s o f P a t i e n t s o n t h e R i c e - F r u i t

D i e t . " Journal of Clinical Investigation, V o l . 2 9 , J u n e 12 ,

1 9 5 0 , p . 1 1 8 9 .

1 2 0 . D o n a l d s o n , C h a r l e s , M . D . , e t al. " E f f e c t o f P r o l o n g e d B e d ­

r e s t o n B o n e M i n e r a l . " Metabolism, V o l . 1 9 , D e c . 1 9 7 0 .

p . 1 0 7 1 .

1 2 1 . D r e y f u s s , J o h n . " M a j o r i t y o f t h e W o r l d ' s P o p u l a t i o n S u f f e r s

A l l e r g i c R e a c t i o n s t o M i l k . " Los Angeles Times, S e p t . 18 .

1 9 8 4 .

1 2 2 . D w y e r , J o h a n n a T . , D . S c , e t al. " N u t r i t i o n a l S t a t u s o f

V e g e t a r i a n C h i l d r e n . " American Journal of Clinical Nutri­tion, V o l . 3 5 , F e b . 1 9 8 2 , p . 2 0 4 .

1 2 3 . D y e r , W a y n e , D r . Gifts from Eykis. N e w Y o r k : P o c k e t ,

1 9 8 3 .

1 2 4 . . What Do You Really Want for Your Chil­dren? N e w Y o r k : W i l l i a m M o r r o w , 1 9 8 5 .

1 2 5 . E a s t m a n , S a n d y . " M e d i c a t i o n s a n d B o n e L o s s . " Nutrition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p . 5 .

1 2 6 . E d w a r d s , C e c i l e H . , P h . D . , e t al. " U t i l i z a t i o n o f W h e a t b y

A d u l t M a n : N i t r o g e n M e t a b o l i s m , P l a s m a , A m i n o A c i d s a n d

L i p i d s . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 4 ,

F e b . 1 9 7 8 , p . 1 8 1 .

1 2 7 . E h r e n r e i c h , B a r b a r a , a n d D e i r d r e E n g l i s h . Witches, Mid-wives & Nurses. O l d W e s t b u r y , N e w Y o r k : T h e F e m i n i s t

P r e s s , 1 9 7 3 .

1 2 8 . E s s e r , W i l l i a m L . Dictionary of Man's Foods. C h i c a g o :

N a t u r a l H y g i e n e P r e s s , 1 9 7 2 .

1 2 9 . F a r b , P e t e r , a n d G e o r g e A r m e l a g o s . The Anthropology of Eating. B o s t o n : H o u g h t o n M i f f l i n C o . , 1 9 8 0 .

1 3 0 . F a r n s w o r t h , S t e v e . " P l a n t o C u t M i l k S u r p l u s I s n ' t W o r k ­

i n g . " Los Angeles Times, M a r c h 5 , 1 9 8 4 .

1 3 1 . F a t h m a n , G e o r g e , a n d D o r i s F a t h m a n . Live Foods. B e a u ­

m o n t , C a l i f o r n i a : E h r e t L i t e r a t u r e P u b l i s h i n g , 1 9 7 3 .

1 3 2 . F e i n g o l d , B e n F . , M . D . Why Your Child is Hyper-Active. N e w Y o r k : R a n d o m H o u s e , 1 9 7 4 .

1 3 3 . F o r d , M a r j o r i e W i n n . S u s a n H i l l y a r d , a n d M a r y F . K n o c k .

Deaf Smith Country Cookbook. N e w Y o r k : C o l l i e r B o o k s ,

1 9 7 4 .

1 3 4 . F r a s e r , D a v i d R . " T h e P h y s i o l o g i c a l E c o n o m y o f V D . "

Lancet, V o l . 1 , A p r i l 3 0 , 1 9 8 3 , p . 9 6 9 .

1 3 5 . F r e d e r i c k s , C a r l t o n , P h . D . Arthritis: Don't Learn to Live with It. N e w Y o r k : G r o s s e t & D u n l a p , 1 9 8 1 .

1 3 6 . F r i t c h , A l b e r t J . The Household Pollutants Guide. N e w Y o r k :

A n c h o r B o o k s , C e n t e r f o r S c i e n c e i n t h e P u b l i c I n t e r e s t ,

1 9 7 8 .

1 3 7 . Fruits. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 8 3 .

1 3 8 . F r y , T . C . High Energy Methods, Lessons 1-7. A u s t i n ,

T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 3 .

1 3 9 . . Super Food for Super Health. A u s t i n , T e x a s :

L i f e S c i e n c e , 1 9 7 6 .

1 4 0 . . Superior Foods, Diet Principles and Prac-

4 5 4 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 455

tices for Perfect Health. A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 7 4

1 4 1 . . The Curse of Cooking. A u s t i n , T e x a s : L i f e

S c i e n c e , 1 9 7 5 .

1 4 2 . . The Great Water Controversy. A u s t i n , T e x a s :

L i f e S c i e n c e , 1 9 7 4 .

1 4 3 . . The Life Science Health System, Lessons I -III. A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 3 .

1 4 4 . . The Myth of Medicine. A u s t i n , T e x a s : L i f e

S c i e n c e , 1 9 7 4 .

1 4 5 . . The Revelation of Health. A u s t i n , T e x a s :

L i f e S c i e n c e , 1 9 8 1 .

1 4 6 . F u c h s , N a n K . , P h . D . The Nutrition Detective. L o s A n g e l e s :

J e r e m y P . T a r c h e r , 1 9 8 5 , p . 1 4 0 .

1 4 7 . G a i n e r , J o h n , D r . " P r o t e i n a n d H a r d e n i n g o f t h e A r t e r i e s . "

Science News, A u g . 2 1 , 1 9 7 1 . 1 4 8 . G a l e , B i l l . The Wonderful World of Walking. N e w Y o r k :

W i l l i a m M o r r o w , 1 9 7 9 .

1 4 9 . G a n d h i , M a h a t m a . Mohan-Mala. I n d i a : N a v a j i u a n P r e s s .

1 9 4 9 .

1 5 0 . G a r n e r , R o b e r t . Great Salads and Vegetables. S y d n e y , A u s ­

t r a l i a : A n g u s & R o b e r t s o n , 1 9 6 5 .

1 5 1 . G a r r i s o n , O m a r V . The Dlctocrats. C h i c a g o : B o o k s f o r T o ­

d a y , 1 9 7 0 .

1 5 2 . G a s k i n , I n a M a y . Spiritual Midwifery. S u m m e r t o w n , T e n ­

n e s s e e : T h e B o o k P u b l i s h i n g C o . , 1 9 8 0 .

1 5 3 . G e r r a r d , J . W . , D . M . , F R C P . " M i l k A l l e r g y : C l i n i c a l

P i c t u r e a n d F a m i l i a l I n c i d e n c e . " Canadian Medical Asso­ciation Journal, V o l . 9 7 , S e p t . 2 3 , 1 9 6 7 , p . 7 8 0 .

1 5 4 . G e w a n t e r , V e r a . A Passion for Vegetables. N e w Y o r k : V i k ­

i n g P r e s s , 1 9 8 0 .

1 5 5 . G i l l e r , R o b e r t M . , M . D . Medical Makeover. N e w Y o r k :

W i l l i a m M o r r o w , 1 9 8 6 .

1 5 6 . G l a s e r , R o n a l d . The Body Is the Hero. N e w Y o r k : R a n d o m

H o u s e , 1 9 7 6 .

1 5 7 . G o o d h a r t , R o b e r t s , a n d M a u r i c e E . Shils.Modern Nutrition in Health and Disease, 5 t h E d . P h i l a d e l p h i a : L e a & F e b i g e r ,

1 9 7 3 .

1 5 8 . . Modern Nutrition in Health and Disease. P h i l a d e l p h i a : L e a & F e b i g e r , 1 9 8 0 .

1 5 9 . G r a h a m , S y l v e s t e r , et al. The Greatest Health Discovery. C h i c a g o : N a t u r a l H y g i e n e P r e s s , 1 9 7 2 .

1 6 0 . G r a y , H e n r y , M . D . Gray's Anatomy. N e w Y o r k : B o u n t y

B o o k s , 1 9 7 7 .

1 6 1 . G r e e n b e r g e r , N . " E f f e c t o f V e g e t a b l e a n d A n i m a l P r o t e i n

D i e t s o n C h r o n i c H e p a t i c E n c e p h a l o p a t h y . " Digestive Dis­eases, V o l . 2 2 , 1 9 7 7 , p . 9 4 5 .

1 6 2 . G r o s s , J o y . The Vegetarian Child. N e w Y o r k : L y l e S t u a r t ,

1 9 8 3 .

1 6 3 . G u y t o n , A r t h u r C , M . D . Physiology of the Body. P h i l a ­

d e l p h i a : W . B . S a u n d e r s , 1 9 6 4 .

1 6 4 . . Guidance Textbook of Medical Physiology. P h i l a d e l p h i a : S a u n d e r s P u b l i s h i n g C o . , 1 9 8 1 .

1 6 5 . . Physiology of the Human Body. P h i l a d e l ­

p h i a : S a u n d e r s C o l l e g e P u b l i s h i n g , 1 9 8 4 , p . 5 0 2 .

1 6 6 . . Physiology of the Body. P h i l a d e l p h i a : W .

B . S a u n d e r s , 1 9 8 1 .

1 6 7 . H a r p e r , A . E . , P h . D . " S o m e I m p l i c a t i o n s o f A m i n o A c i d

S u p p l e m e n t a t i o n . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 9 , S e p t . / O c t . 1 9 6 1 , p . 5 5 3 .

1 6 8 . H a r t . P . M . a n d M . D ' A r c y . " T h e P r e v e n t i o n o f P u l m o n a r y

T u b e r c u l o s i s A m o n g A d u l t s i n E n g l a n d . " Lancet, M a y 8 ,

1 9 3 7 , p . 1 0 9 3 .

1 6 9 . H a u r y l e w i c z , E r v i n J . " M a m m a r y T u m o r i g e n e s i s b y H i g h

D i e t a r y P r o t e i n i n R a t s . " Nutrition Reports International, V o l . 2 6 , N o v . 1 9 8 2 , p . 7 9 3 .

1 7 0 . H a z a r d , S u s a n , P h . D . " R h e u m a t i c D i s e a s e s . " Life Science Health System, Lesson #72. A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e ,

1 9 8 2 .

1 7 1 . . " U l c e r s . " Life Science Health System. Les-son #76. A u s t i n , T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 3 .

1 7 2 . H e a n e y , R o b e r t P . , e t al. " E f f e c t s o f N i t r o g e n , P h o s p h o r u s

a n d C a f f e i n e o n C a l c i u m B a l a n c e i n W o m e n . " Journal of Laboratory and Clinical Medicine, V o l . 9 9 , 1 9 8 2 , p . 4 6 .

1 7 3 . . " C a l c i u m N u t r i t i o n a n d B o n e H e a l t h i n t h e

E l d e r l y . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 3 6 ,

N o v . 1 9 8 2 , p . 9 8 6 .

1 7 4 . Heart Facts. N e w Y o r k : A m e r i c a n H e a r t A s s o c i a t i o n , 1 9 8 4 .

1 7 5 . H e g s t e d , D . M . " M i n i m u m P r o t e i n R e q u i r e m e n t s o f A d u l t s . "

American Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 1 , M a y 1 9 6 8 , p. 3 5 2 .

1 7 6 . H e g s t e d , D . M . , P h . D . , e t al. " L y s i n e a n d M e t h i o n i n e S u p ­

p l e m e n t a t i o n o f A l l - V e g e t a b l e D i e t s f o r H u m a n A d u l t s . "

4 5 6 / BIBLIOGRAPHY

Journal of Nutrition, V o l . 5 6 , M a y / A u g . 1 9 5 5 , p . 5 5 5 .

1 7 7 . H e g s t e d , D . M . " C a l c i u m a n d O s t e o p o r o s i s . " Journal of Nutrition, V o l . 1 1 6 , N o v . 1 9 8 6 , p . 2 3 1 6 .

1 7 8 . H e g s t e d , D . M . , P h . D . , e t al. " P r o t e i n R e q u i r e m e n t s n l

A d u l t s . " Journal of Laboratory and Clinical Medicine, V o l

3 1 , M a r c h 1 9 4 6 , p . 2 6 1 .

1 7 9 . H e g s t e d , M a r e n , e t al. " U r i n a r y C a l c i u m a n d C a l c i u m B a l ­

a n c e i n Y o u n g M e n a s A f f e c t e d b y L e v e l o f P r o t e i n and

P h o s p h o r u s I n t a k e . " Journal of Nutrition, V o l . I l l , J a n .

J u n e 1 9 8 1 , p . 5 5 3 .

1 8 0 . H e r i t a g e , F o r d . Composition and Facts about Foods. M o

k e l h u m n e H i l l , C a l i f o r n i a : H e a l t h R e s e a r c h , 1 9 7 1 .

1 8 1 . H i g h t o w e r , J i m . Eat Your Heart Out. N e w Y o r k : R a n d o m

H o u s e , 1 9 7 6 .

1 8 2 . H i l l , M . " C o l o n C a n c e r : A D i s e a s e o f F i b e r D e p i c t i o n o r

o f D i e t a r y E x c e s s . " Digestion, V o l . 1 1 , 1 9 7 4 , p . 2 8 9 .

1 8 3 . H i l l , P . , etal. " E n v i r o n m e n t a l F a c t o r s a n d B r e a s t a n d P r o s

ta te C a n c e r . " Cancer Research. V o l . 4 1 . S e p t . 1 9 8 1 . p

3 8 1 7 .

1 8 4 . H i l l , P e t e r , P h . D . . etal. " D i e t a n d E n d o c r i n e R e l a t e d C a n

c e r . " Cancer, V o l . 3 9 , A p r i l 1 9 7 7 , p . 1 8 2 0 .

1 8 5 . H i n s w o r t h , H . P . " T h e P h y s i o l o g i c a l A c t i v a t i o n o f I n s u l i n

Clinical Science, V o l . 1 , 1 9 3 3 / 1 9 3 4 , p . 1 .

1 8 6 . H o f f m a n , W i l l i a m S . , etal. " N i t r o g e n R e q u i r e m e n t o f N o r

m a l M e n o n a D i e t o f P r o t e i n H y d r o l y s a t e E n r i c h e d w i t h the

L i m i t i n g E s s e n t i a l A m i n o A c i d s . " Journal ofNutrition, V o l

4 4 , M a y / A u g . 1 9 5 1 , p . 1 2 3 .

1 8 7 . H o l t , E . Protein and Amino Acid Requirements in Early Life N e w Y o r k : U n i v e r s i t y P r e s s , 1 9 6 0 , p . 9 .

1 8 8 . Hors d'Oeuvres. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s .

1 9 8 0 .

1 8 9 . H o t e m a , H i l t o n . Perfect Health. N a t a l . S o u t h A f r i c a : E s -

s e n c e o f H e a l t h , n o da te i n b o o k .

1 9 0 . H o v a n n e s s i a n , A . T . Raw Eating. T e h r a n : A r s h a v i r , 1 9 6 7

1 9 1 . H o w e , J e a n M . , P h . D . , etal. " N i t r o g e n R e t e n t i o n o f A d u l t -

F e d S i x G r a m s o f N i t r o g e n f r o m C o m b i n a t i o n s o f R i c e .

M i l k , a n d W h e a t . " American Journal of Clinical Nutrition V o l . 2 5 , J u n e 1 9 7 2 , p . 5 5 9 .

1 9 2 . H o w e l l , W . H . , M . D . The Human Machine. O n t a r i o , C a n

ada: P r o v o k e r P r e s s , 1 9 6 9 .

1 9 3 . H u n t e r , B e a t r i c e T . Consumer Beware: Your Food and Whai '

BIBLIOGRAPHY I 457

Been Done to It. N e w Y o r k : S i m o n & S c h u s t e r , 1 9 7 2 .

1 9 4 . H u r , R o b i n A . Food Reform—Our Desperate Need. H e r r -

H e i d e l b e r g , 1 9 7 5 .

1 9 5 . . " O s t e o p o r o s i s : T h e K e y t o A g i n g . " Life Science Health System. Lesson #32. A u s t i n , T e x a s : L i f e

S c i e n c e , 1 9 8 3 .

1 9 6 . H u r d , F r a n k J . , D C , a n d R o s a l i e H u r d , B S . Ten Talents C h i s h o l m , M i n n e s o t a : D r . & M r s . F r a n k J . H u r d , 1 9 6 8 .

1 9 7 . I l l i c h , I v a n . Medical Nemesis. N e w Y o r k : B a n t a m , 1 9 7 6 .

1 9 8 . I m m e r m a n , A l a n M . , D r . " V i t a m i n s : T h e M e t a b o l i c W i z ­

a r d s o f L i f e P r o c e s s e s . ' 1 Life Science Health System, lesson # 9 . A u s t i n . T e x a s : L i f e S c i e n c e , 1 9 8 2 .

1 9 9 . I p p o l i t i , A n d r e w F . , M D . , e t al. " T h e E f f e c t o f V a r i o u s

F o r m s o f M i l k o n G a s t r i c - A c i d S e c r e t i o n s , S t u d i e s i n P a ­

t i e n t s w i t h D u o d e n a l U l c e r a n d N o r m a l S u b j e c t s . " Annals of Internal Medicine, V o l . 8 4 , M a r c h 1 9 7 6 . p. 2 8 6 .

2 0 0 . I r w i n , M . I s a b e l , e t al. " A C o n s p e c t u s o f R e s e a r c h o n P r o ­

t e i n R e q u i r e m e n t s o f M a n . " Journal of Nutrition, V o l . 1 0 1 ,

M a r c h 1 9 7 1 , p . 3 8 5 .

2 0 1 . J a c k s o n . J a m e s C , M . D . How to Treat the Sick Without Medicine. D a n s v i l l e , N e w Y o r k : A u s t i n , J a c k s o n & C o . ,

1 8 7 3 , p . 3 0 7 .

2 0 2 . J a m p o l s k y , G e r a l d G . , M . D . Love Is Letting Go of Fear. B e r k e l e y , C a l i f o r n i a : C e l e s t i a l A r t s , 1 9 7 9 .

2 0 3 . J o h n s o n , N a n c y E . , e t al. " E f f e c t o f L e v e l o f P r o t e i n I n t a k e

o n U r i n a r y a n d F e c a l C a l c i u m a n d C a l c i u m R e t e n t i o n o f

Y o u n g A d u l t M a l e s . " Journal of Nutrition, V o l . 1 0 0 , J u l y /

D e c . 1 9 7 0 , p . 1 4 2 5 .

2 0 4 . J u a n , D a v i d , M . D . " T h e C l i n i c a l I m p o r t a n c e o f H y p o ­

m a g n e s e m i a . " Surgery, V o l . 9 1 , N o . 5 , M a y 1 9 8 2 .

2 0 5 . K a l i k o w s k i , B . , e t al. " L o w P r o t e i n a n d P u r i n e F r e e D i e t

i n A c u t e L e u k e m i a i n C h i l d r e n . " Polish Medical Journal, V o l . 5 , 1 9 6 6 , p . 5 5 8 .

2 0 6 . K a m e n , B e t t y , P h . D . Osteoporosis: What It Is. How to Pre­vent It, How to Stop It. N e w Y o r k : P i n n a c l e , 1 9 8 4 .

2 0 7 . K e m p n e r , W a l t e r , M . D . " C o m p e n s a t i o n o f R e n a l M e t a b o l i c

D y s f u n c t i o n . " North Carolina Medical Journal, V o l . 6 , F e b .

1 9 4 5 , p . 6 1 .

2 0 8 . K h a l s a , S i r i V . K . Conscious Cookery. L o s A n g e l e s : S i r i

V e d K a u r K h a l s a , 1 9 7 8 .

2 0 9 . K i e s , C o n s t a n c e , e t al. " D e t e r m i n a t i o n o f F i r s t L i m i t i n g

458 I BIBLIOGRAPHY

N i t r o g e n o u s F a c t o r i n C o m P r o t e i n f o r N i t r o g e n R e t e n t i o n

i n H u m a n A d u l t s . " Journal of Nutrition, V o l . 8 6 , M a y / A u g .

1 9 6 5 , p . 3 5 0 .

2 1 0 . K i m e , Z a n e R . , M . D . Sunlight. P e n r y n , C a l i f o r n i a : W o r l d

H e a l t h P u b l i c a t i o n s , 1 9 8 1 .

2 1 1 . K n a p p , J o h n , M . D . , e t al. " G r o w t h a n d N i t r o g e n B a l a n c e

i n In fant . - , F e d C e r e a l P r o t e i n s . " American Journal of Clin­ical Nutrition, V o l . 2 6 , J u n e 1 9 7 3 , p . 5 8 6 .

2 1 2 . K o n , S t a n i s l a w K a z i m i e r z , a n d A n i e l a K l e i n . " T h e V a l u e

o f W h o l e P o t a t o e s i n H u m a n N u t r i t i o n . " Biochemical Jour nal. V o l . 2 2 , 1 9 2 8 , p . 2 5 8 .

2 1 3 . K o p p l e , J . D . , e t al. " C o n t r o l l e d C o m p a r i s o n o f 2 0 g and

4 0 g P r o t e i n D i e t s i n t h e T r e a t m e n t o f C h r o n i c U r e m i a . "

American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 1 , J u n e 1 9 6 8 .

p . 5 5 3 .

2 1 4 . K o r e n b l a t , P h i l l i p E . , M . D . " I m m u n e R e s p o n s e s o f H u m a n

A d u l t s A f t e r O r a l a n d P a r e n t e r a l E x p o s u r e t o B o v i n e S e r u m

A l b u m i n . " Journal of Allergy, V o l . 4 1 , M a r c h 1 9 6 8 , p

2 2 6 .

2 1 5 . K r a u s s , W . E . , e t al. " S t u d i e s o n t h e N u t r i t i o n a l V a l u e o f

M i l k a n d t h e E f f e c t s o f P a s t e u r i z a t i o n o n S o m e o f t h e N u ­

t r i t i o n a l P r o p e r t i e s o f M i l k . " O h i o A g r i c u l t u r e E x p e r i m e n t

S t a t i o n B u l l e t i n # 5 1 8 , J a n . 1 9 3 3 , p . 7 .

2 1 6 . K r o k , M o r r i s . Amazing New Health System. N a t a l , S o u t h

A f r i c a : E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 7 6 .

2 1 7 . . Formula for Long Life. N a t a l , S o u t h A f r i c a :

E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 7 7 .

2 1 8 . . Fruit, the Food and Medicine for Man. Na ­t a l , S o u t h A f r i c a : E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 6 7 .

2 1 9 . . Golden Path to Rejuvenation. N a t a l , S o u t h

A f r i c a : E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 7 4 .

2 2 0 . . Hatha Yoga. N a t a l , S o u t h A f r i c a : E s s e n c e

o f H e a l t h , 1 9 7 5 .

2 2 1 . . Health, Diet and Living on Air. N a t a l , S o u t h

A f r i c a : E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 6 4 .

2 2 2 . . Health Truths Eternal. N a t a l , S o u t h A f r i c a :

E s s e n c e o f H e a l t h , 1 9 6 4 .

2 2 3 . K u l v i n s k a s , V i c t o r a s . Survival into the 21st Century. W e t h -

e r s t i e l d . C o n n e c t i c u t : O m a n g o d P r e s s , 1 9 7 5 .

2 2 4 . L a u r e l , A l i c i a B . Living on the Earth. N e w Y o r k : V i n t a g e .

1 9 7 1 .

BIBLIOGRAPHY I 459

2 2 5 . L e a f , A l e x a n d e r , M . D . " E v e r y D a y I s a G i f t W h e n Y o u

A r e O v e r 1 0 0 . " National Geographic, V o l . 1 , 1 9 7 3 , p p .

9 3 - 1 1 9 .

2 2 6 . L e B o y e r , F r e d e r i c k Birth Without Violence. N e w Y o r k : A l f r e d

A . K n o p f , 1 9 7 5 .

2 2 7 . . Loving Hands. N e w Y o r k : A l f r e d A . K n o p f ,

1 9 8 2 .

2 2 8 . L e e , C h u n g - J a , P h . D . , e t al. " N i t r o g e n R e t e n t i o n o f Y o u n g

M e n F e d R i c e W i t h o r W i t h o u t S u p p l e m e n t a r y C h i c k e n . "

American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 4 , M a r c h 1 9 7 1 ,

p . 3 1 8 .

2 2 9 . L e m l i n , J e a n n e . Vegetarian Pleasures. N e w Y o r k : A l f r e d

A . K n o p f , 1 9 8 6 .

2 3 0 . L e o n a r d o , B l a n c h e . Cancer and Other Diseases from Meat. S a n t a M o n i c a , C a l i f o r n i a : L e a v e s o f H e a l i n g , 1 9 7 9 .

2 3 1 . L e w i n n e k , G e o r g e E , M . D . " T h e S i g n i f i c a n c e a n d a C o m ­

p a r a t i v e A n a l y s i s o f t h e E p i d e m i o l o g y o f H i p F r a c t u r e s . "

Clinical Orthopedics and Related Research. V o l . 1 5 2 , O c t . 1 9 8 0 , p . 3 5 .

2 3 2 . L i n d a h l , O l o v , et. al. " A V e g a n R e g i m e n w i t h R e d u c e d

M e d i c a t i o n i n t h e T r e a t m e n t o f H y p e r t e n s i o n . ' ' British Jour­nal of Nutrition, V o l . 5 2 , J u l y 1 9 8 4 , p . 1 1 .

2 3 3 . L i n k s w i l e r , H . " C a l c i u m R e t e n t i o n o f Y o u n g A d u l t M a l e s

a s A f f e c t e d b y L e v e l o f P r o t e i n a n d o f C a l c i u m I n t a k e . "

Transcript New York Academy of Science, V o l . 3 6 , 1 9 7 4 , p. 3 3 3 .

2 3 4 . L i n k s w i l e r , H e l e n M Nutrition Review's Present Knowledge in Nutrition, 4 t h E d . T h e N u t r i t i o n F o u n d a t i o n , N e w Y o r k ,

1 9 7 6 .

2 3 5 . L i f t m a n . M . L . . e t al. " E f f e c t o f C h o l e s t e r o l - F r e e , F a t - F r e e

D i e t a n d H y p o c h o l e s t e r e m i c A g e n t s o n G r o w t h o f T r a n s ­

p l a n t a b l e T u m o r s . " Cancer Chemotherapy Report, V o l . 5 0 ,

J a n . / F e b . 1 9 6 6 , p . 2 5 .

2 3 6 . L o n g w o o d , W i l l i a m . Poisons in Your Food. N e w Y o r k :

P y r a m i d , 1 9 6 9 .

2 3 7 . L o t z o f , L . " D a i r y P r o d u c e a n d C o r o n a r y A r t e r y D i s e a s e . "

Medical Journal of Australia, V o l . 1 , J u n e 3 0 , 1 9 7 3 . p .

1 3 1 7 .

2 3 8 . L u c a s , C h a r l e s P . , a n d L a w r e n c e P o w e r . " D i e t a r y F a t A g ­

g r a v a t e s A c t i v e R h e u m a t o i d A r t h r i t i s . " Clinical Research, V o l . 2 9 , N o v . 5 / 6 / 7 , 1 9 8 1 , p . 7 5 4 .

460 / BIBLIOGRAPHY

2 3 9 . M a c A r t h u r , J o h n R . Ancient Greece in Modern America C a l d w e l l , I d a h o : T h e C a x t o n P r i n t e r s L t d . , 1 9 4 3 .

2 4 0 . M a l l o s , T e s s . Complete Middle East Cookbook. N e w Y o r k :

M c G r a w - H i l l , 1 9 8 2 .

2 4 1 . M a r g e n , S . , M . D . etal. " S t u d i e s i n C a l c i u m M e t a b o l i s m ,

t h e C a l c i u r e t i c E f f e c t o f D i e t a r y P r o t e i n . ' ' American Journal of Clinical Nutrition. V o l . 2 7 , J u n e 1 9 7 4 , p . 5 8 4 .

2 4 2 . M a r k s , G e o f f r e y , a n d W i l l i a m K . B e a n y The Precious Met als of Medicine. N e w Y o r k : C h a r l e s S c r i b n e r ' s S o n s , 1 9 7 5

2 4 3 . M a s s e y , L i n d a K . , P h . D . , a n d K e v i n J . W i s e , B . S . " T h e

E f f e c t o f D i e t a r y C a f f e i n e o n U r i n a r y E x c r e t i o n o f C a l c i u m .

M a g n e s i u m , S o d i u m a n d P o t a s s i u m i n H e a l t h y Y o u n g F e ­

males.'* Nutrition Research, J a n . / F e b . 1 9 8 1 , p . 4 3 .

2 4 4 . M a z e s s , R i c h a r d Z . , P h . D . , e t al. " B o n e M i n e r a l C o n t e n t

o f N o r t h A l a s k a n E s k i m o s . " American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 7 , S e p t . 1 9 7 4 , p . 9 1 6 .

2 4 5 . M c B e a n , E l e a n o r . The Poisoned Needle. M o k e l h u m n e H i l l

C a l i f o r n i a : H e a l t h R e s e a r c h , 1 9 7 4 .

2 4 6 . M c C a r t e r , R o b e r t , P h . D . , a n d E l i z a b e t h M c C a r t e r , P h D

" A S t a t e m e n t o n V i t a m i n s , " " V i t a m i n s a n d C u r e s , " " O t h e r

U n n e c e s s a r y S u p p l e m e n t s . " Health Reporter, V o l . 1 1 , 1 9 8 4 .

p p . 1 0 , 2 4 .

2 4 7 . M c C l e l l a n , W a l t e r S . , e t al. " P r o l o n g e d M e a t D i e t s w i t h a

S t u d y o f t h e M e t a b o l i s m o f N i t r o g e n , C a l c i u m a n d P h o s ­

p h o r u s . " Journal of Biological Chemistry, V o l . 8 7 , 1 9 3 0 .

p . 6 6 9 .

2 4 8 . M c C o n n e l l , R . " G e n e t i c A s p e c t s o f G a s t r o i n t e s t i n a l Can­

c e r . " Clinics i n Gastroenterology, V o l . 5 , 1 9 7 6 , p . 4 8 3 . 2 4 9 . M c D o u g a l l , J o h n A . , M . D . McDougall's Medicine. P i s c a

t a w a v . N e w J e r s e y : N e w C e n t u r y P u b l i s h e r s , 1 9 8 5 , pp.

2 3 1 - 2 5 4 .

2 5 0 . . The McDougall Plan. P i s c a t a w a y , N e w Jer

s e y : N e w C e n t u r y P u b l i s h e r s , 1 9 8 3 .

2 5 1 . M c L a r e n , D o n a l d S . " T h e G r e a t P r o t e i n F i a s c o . " Lancet. V o l . 2 , J u l y 1 3 , 1 9 7 4 , p . 9 3 .

2 5 2 . M c N a i r , J a m e s . Power Food. S a n F r a n c i s c o : C h r o n i c l e B o o k s .

1 9 8 6 .

2 5 3 . . Cold Pasta. S y d n e y , A u s t r a l i a : A n g u s &

R o b e r t s o n , 1 9 8 6 .

2 5 4 . M e d v i n , J e a n n i n e O . Prenatal Yoga and Natural Birth. A l ­

b i o n , C a l i f o r n i a : F r e e s t o n e P u b l i s h i n g C o . , 1 9 7 4 .

BIBLIOGRAPHY I 461 462 I BIBLIOGRAPHY

2 7 2 . " N u t r i t i o n a n d H e a l t h . " Nutrition Health Review #37, Jan

1 9 8 6 , p . 1 7 .

2 7 3 . O ' B r i e n , J . R . , M . A . , D . M . , M . R . C . S . , L . R . C . P . " F a i

D i g e s t i o n , B l o o d C o a g u l a t i o n , a n d A t h e r o s c l e r o s i s . " Amer­ican Journal of Medical Science, V o l . 2 3 4 , O c t . 1 9 5 7 , p 3 7 3 .

2 7 4 . O l e f s k y , J e n - o l d M . , M . D . " R e a p p r a i s a l o f t h e R o l e o f I n

s u l i n i n H y p e r t r i g l y c e r i d e m i a . " American Journal of Med icine. V o l . 5 7 , O c t . 1 9 7 4 , p . 5 5 1 .

2 7 5 . O r a g e , A . R . On Love. N e w Y o r k : S a m u e l W e i s e r , I n c . .

1 9 7 4 .

2 7 6 . O s b o m , T h o m a s B . , e t al. " A m i n o A c i d s i n N u t r i t i o n and

G r o w t h . " Journal of Biological Chemistry, V o l . 1 7 , 1 9 1 4

p . 3 2 5 .

2 7 7 . O y s t e r , N a n c y , e t al. " P h y s i c a i A c t i v i t y a n d O s t e o p o r o s i s

i n P o s t M e n o p a u s a l W o m e n . ' ' Medicine and Science in Sporh and Exercise, V o l . 1 6 , N o . 1 , 1 9 8 5 .

2 7 8 . P a g e , M e l v i n , a n d H . L . A b r a m s . Your Body Is Your Bes: Doctor. N e w C a n a a n , C o n n e c t i c u t : K e a t s , 1 9 7 2 .

2 7 9 . P a r h a r a , B a r b a r a . What's Wrong with Eating Meat? D e n v e r

C o l o r a d o : A n a n d a M a r g a P u b l i c a t i o n s , 1 9 7 9 .

2 8 0 . P a r i s h , W . E . , B . A . , B . V . S c . , e t al. " H y p e r s e n s i t i v i t y t o

M i l k a n d S u d d e n D e a t h i n I n f a n c y . " Lancet, V o l . 2 , N o v

1 9 , 1 9 6 0 , p . 1 1 0 6 .

2 8 1 . P a r k e , A . L . . M . B . , F . R . C . P . , a n d G . R . V . H u g h e s , M . D

F . R . C . P . " R h e u m a t o i d A r t h r i t i s a n d F o o d : A C a s e S t u d y

British Medical Journal, V o l . 2 2 , J u n e 2 0 , 1 9 8 1 , p. 2 0 2 7

2 8 2 . P a r r e t t e , O w e n S . , M . D . Why I Don't Eat Meat. S t . C a t h

e r i n e s , O n t a r i o : P r o v o k e r P r e s s , 1 9 7 2 .

2 8 3 . P a s l e y , S a l l e y . The Too of Cooking. B e r k e l e y , C a l i f o r n i a

T e n S p e e d P r e s s , 1 9 8 2 .

2 8 4 . Pasta. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 8 0 .

2 8 5 . P a t e r s o n , C . " C a l c i u m R e q u i r e m e n t s i n M a n : A C r i t i c a l

R e v i e w . " Postgraduate Medical Journal, V o l . 5 4 , 1 9 7 8 , p

2 4 4 .

2 8 6 . P a t r i c k , L e e T . " P e t s V u l n e r a b l e t o H u m a n A i l m e n t s . " Nu­

trition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p. 8 .

2 8 7 . P a u l s e n , J a n e H . Working Pregnant. N e w Y o r k : F a w c e t t

1 9 8 4 .

2 8 8 . P e a r c e , J o s e p h C h i l t o n . Magical Child. N e w Y o r k : E . P

D u t t o n , 1 9 7 7 .

2 5 5 . M e n d e l s o h n , R o b e r t S . , M . D . Confessions of a Medical Heretic. N e w Y o r k : W a m e r B o o k s , 1 9 8 0 .

2 5 6 . . How to Raise a Healthy Child in Spite of Your Doctor. C h i c a g o : C o n t e m p o r a r y B o o k s , 1 9 8 4 .

2 5 7 . ' * M i l k F a c t s . " M i l k I n d u s t r y F o u n d a t i o n , N e w Y o r k .

1 9 4 6 - 1 9 4 7 .

2 5 8 . M o d e s t o , R u b y , a n d G u y M o u n t . Not for Innocent Ears. A r c a d i a , C a l i f o r n i a : S w e e t l i g h t B o o k s . 1 9 8 0 .

2 5 9 . M o n t a g n a , J o s e p h F . People's Desk References, V o l . I &

I I . L a k e O s w e g o , O r e g o n : Q u e s t f o r T r u t h P u b l i c a t i o n s ,

1 9 8 0 .

2 6 0 . M o o r e , W . " T h e E v a l u a t i o n o f B o n e D e n s i t y F i n d i n g s i n

N o r m a l P o p u l a t i o n s a n d O s t e o p o r o s i s . " Trans American Clinical Climatological Association, V o l . 8 6 . 1 9 7 4 , p . ¡ 2 8 .

2 6 1 . M o r a s h , M a r i a n . The Victory Garden Cookbook. N e w Y o r k :

A l f r e d A . K n o p f , 1 9 8 2 .

2 6 2 . Morbidity & Mortality Weekly Report. C e n t e r f o r D i s e a s e

C o n t r o l , A t l a n t a , M a r . 1 6 , 1 9 7 9 .

2 6 3 . M u k t a n a n d a , S w a m i . / Welcome You All With Lent. S o u t h

F a l l s b u r g , N e w Y o r k : S y d a F o u n d a t i o n - O m N a i n a h S h i -

v a y a , 1 9 7 8 .

2 6 4 . M u r r a y , A . B . " I n f a n t F e e d i n g a n d R e s p i r a t o r y A l l e r g y . "

Lancet, V o l . 1 , M a r . 6 , 1 9 7 1 , p . 4 9 7 . 2 6 5 . N a h a s . A . M . E l , a n d G . A . C o l e s . " D i e t a r y T r e a t m e n t o f

C h r o n i c R e n a l F a i l u r e . " Lancet, V o l . 1 , M a r c h 8 , 1 9 8 6 , p .

5 9 7 .

2 6 6 . N a s s e t , E . " M o v e m e n t o f the S m a l l I n t e s t i n e s . " Medical Physiology, 1 1 t h e d . S t . L o u i s : C V . M o s b y , 1 9 6 1 .

2 6 7 . N a t i o n a l G e o g r a p h i c S o c i e t y . The Incredible Machine. W a s h i n g t o n , D . C . : N a t i o n a l G e o g r a p h i c S o c i e t y , 1 9 8 6 .

2 6 8 . N e w m a n , L a u r a , M . D . Make Your Juicer Your Drugstore. S i m i V a l l e y , C a l i f o r n i a : B e n e d i c t L u s t , 1 9 7 2 .

2 6 9 . N i l a s , L . , M . D . , e t al. " C a l c i u m S u p p l e m e n t a t i o n a n d P o s t

M e n o p a u s a l B o n e L o s s . " British Medical Journal, V o l . 2 8 9 ,

O c t . 2 7 , 1 9 8 4 , p . 1 1 0 3 .

2 7 0 . N i s h i z u k a , Y a s u a k i . " B i o l o g i c a l I n f l u e n c e o f F a t I n t a k e o n

M a m m a r y C a n c e r a n d M a m m a r y T i s s u e : E x p e r i m e n t a l C o r ­

r e l a t e s . " Preventative Medicine, V o l . 7 , J u n e 1 9 7 8 . p. 2 1 8 .

2 7 1 . N o l f i , C r i s t i n e , M . D . My Experiences with Living Food. O n t a r i o , C a n a d a : P r o v o k e r P r e s s , 1 9 6 9 .

BIBLIOGRAPHY I 463

2 8 9 . . Magical Child Matures. N e w Y o r k : E . P .

D u t t o n , 1 9 8 5 .

2 9 0 . P e c k , M . S c o t t , M . D . The Road Less Traveled. N e w Y o r k :

S i m o n & S c h u s t e r , 1 9 7 8 .

2 9 1 . P e l l e t i e r , K e n n e t h R . Healthy People in Unhealthy Places: Stress and Fitness at Work. N e w Y o r k : D e l a c o r t e P r e s s ,

1 9 8 4 .

2 9 2 . P i k e , M . C , P h . D . , e t al. " A g e a t O n s e t o f L u n g C a n c e r :

S i g n i f i c a n c e i n R e l a t i o n t o E f f e c t o f S m o k i n g . " Lancet, M a r .

2 7 , 1 9 6 5 .

2 9 3 . P i n k n e y , C a l l a n . Callanetics. N e w Y o r k : W i l l i a m M o r r o w .

1 9 8 4 .

2 9 4 . P i x l e y , F i n o a , e t al. " E f f e c t o f V e g e t a r i a n i s m o n D e v e l ­

o p m e n t o f G a l l S t o n e s i n W o m e n . " British Medical Journal, V o l . 2 9 1 , J u l y 6 , 1 9 8 5 , p . 1 1

2 9 5 . P o t t e n g e r , F . M . , J r . " T h e E f f e c t s o f H e a t e d , P r o c e s s e d

F o o d s a n d V i t a m i n D M i l k o n the D e n t a l F a c i a l S t r u c t u r e

o f E x p e r i m e n t a l A n i m a l s . " American Journal of Orthodon­tics and Oral Surgery, A u g . 1 9 4 6 .

2 9 6 . Poultry. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 7 8 .

2 9 7 . P r o s s e r , C . Comparative Animal Physiology, 2 n d e d . S t .

L o u i s : W . B . S a u n d e r s , 1 9 6 1 , p . 6 1 .

2 9 8 . " P r o t e i n a n d S a l t : C a l c i u m T h i e v e s . ' Nutrition Health Re­view, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p. 4 .

2 9 9 . P u s k a , P e k k a , e t al. " C o n t r o l l e d R a n d o m i z e d T r i a l o f t h e

E f f e c t o f D i e t a r y F a t o n B l o o d P r e s s u r e . " Lancet, V o l . 1 ,

J a n 1 / 8 , 1 9 8 3 , p . 2 .

3 0 0 . R a m t h a . Ramtha. E a s t s o u n d , W a s h i n g t o n : S o v e r e i g n t y I n c . ,

1 9 8 6 .

3 0 1 . R a n d o l p h , T h e r o n G . , M . D . , a n d R a l p h W . M o s s , P h . D .

An Alternative Approach to Allergies. N e w Y o r k : L i p p i n c o t t /

C r o w e l l , 1 9 7 9 .

3 0 2 . R e d d y , B a n d a r u S . , P h . D . , etal. " M e t a b o l i c E p i d e m i o l o g y

o f L a r g e B o w e l C a n c e r . " Cancer, V o l . 4 2 , D e c . 1 9 7 8 , p .

2 8 3 2 .

3 0 3 . R e d d y , V i n o d i n i , M D . , D . C . H . " L y s i n e S u p p l e m e n t a ­

t i o n o f W h e a t a n d N i t r o g e n R e t e n t i o n i n C h i l d r e n . ' ' Amer­ican Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 4 , O c t . 1 9 7 1 , p . 1 2 4 6 .

3 0 4 . R e n s b e r g e r , B o y c e . " R e s e a r c h Y i e l d s S u r p r i s e s A b o u t E a r l y

H u m a n D i e t s . " The New York Times, M a y 1 5 , 1 9 7 9 .

4 6 4 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 465

3 2 3 . S c h e l l , O r v i l l e . Modern Meat. N e w Y o r k : R a n d o m H o u s e .

1 9 8 4 .

3 2 4 . S c h u e t t e , S a l l y A . , e t al. " S t u d i e s o n t h e M e c h a n i s m o f

P r o t e i n - I n d u c e d H y p e r c a l c i u r i a i n O l d e r M e n a n d W o m e n . "

Journal of Nutrition, V o l . 1 1 0 , J a n . / J u n e 1 9 8 0 , p . 3 0 5 .

3 2 5 . S c h u l l e r , R o b e r t . The Be Happy Attitudes. W a c o , T e x a s :

W o r d B o o k s , 1 9 8 5 .

3 2 6 . S c h u m a n , L . M . , a n d J . S . M a n d e l . " E p i d e m i o l o g y o f P r o s ­

tate C a n c e r i n B l a c k s . " Preventative Medicine, V o l . 9 , S e p t .

1 9 8 0 , p. 6 3 0 .

3 2 7 . S e l e c t C o m m i t t e e o n N u t r i t i o n a n d H u m a n N e e d s . U . S . S e n ­

a te . Dietary Goals for the United States. W a s h i n g t o n , D . C . :

U . S . G o v e r n m e n t P r i n t i n g O f f i c e , 1 9 7 7 .

3 2 8 . S h a h , P . J . R . , a n d R o s e m a r y F a r r e n . " D i e t a r y C a l c i u m a n d

I d i o p a t h i c H y p e r c a l c i u r i a . " Lancet. V o l . 1 , A p r i l 4 , 1 9 8 1 ,

p . 7 8 6 .

3 2 9 . S h a p i r o , J a y R . , M . D . " O s t e o p o r o s i s : E v a l u a t i o n o f D i ­

a g n o s i s a n d T h e r a p y . " Archives of Internal Medicine, V o l .

1 3 5 , A p r i l 1 9 7 5 , p . 5 6 3 .

3 3 0 . S h e l t o n , H e r b e r t M . , P h . D . " A r e H u m a n s M e a t E a t e r s ? "

The Life Science Health System, Lesson #88. A u s t i n , T e x a s :

L i f e S c i e n c e , 1 9 8 3 .

3 3 1 . . Exercise. C h i c a g o : N a t u r a l H y g i e n e P r e s s ,

1 9 7 1 .

3 3 2 . . " T h e D i g e s t i o n o f M i l k . " Hygienic Review, A u g . 1 9 6 9 .

3 3 3 . . Human Beauty, Its Culture and Hygiene. S a n A n t o n i o , T e x a s : D r . S h e l t o n s H e a l t h S c h o o l , 1 9 6 8 .

3 3 4 . . Human Life, Its Philosophy and Laws. M o -k e l h u m n e H i l l , C a l i f o r n i a : H e a l t h R e s e a r c h . 1 9 7 9 .

3 3 5 . . The Hygienic Care of Children. B r i d g e p o r t ,

C o n n e c t i c u t : N a t u r a l H y g i e n e P r e s s , 1 9 8 1 .

3 3 6 . . The Hygienic System, V o l . I , I I , & I I I . S a n A n t o n i o , T e x a s : D r . S h e l t o n s H e a l t h S c h o o l , 1 9 3 4 .

3 3 7 . . The Natural Cure of Cancer. S a n A n t o n i o ,

T e x a s : D r . S h e l t o n s H e a l t h S c h o o l , 1 9 3 5 .

3 3 8 . . Natural Hygiene, Man's Pristine Way of Life. S a n A n t o n i o , T e x a s : D r . S h e i t o n ' s H e a l t h S c h o o l , 1 9 6 8 .

3 3 9 . . Principles of Natural Hygiene. S a n A n t o n i o ,

T e x a s : D r . S h e i t o n ' s H e a l t h S c h o o l , 1 9 6 4 .

3 0 5 . R e u b e n , D a v i d , M . D . Everything You Always Wanted to Know About Nutrition. N e w Y o r k : A v o n , 1 9 7 9 .

3 0 6 . R i c h a r d s , V a l e r i e . " T h e D i e t a r y D i l e m m a . " Nutrition Health Review, V o l . 2 9 , J a n . 1 9 8 4 .

3 0 7 . R i c h t e r , V e r a . Cook-Less Book. O n t a r i o , C a n a d a : P r o v o k e r

P r e s s , 1 9 7 1 .

3 0 8 . R ü s , B e n i e . M D . , e t al. " D o e s C a l c i u m S u p p l e m e n t a t i o n

P r e v e n t P o s t M e n o p a u s a l B o n e L o s s ? " The New England Journal o f Medicine, V o l . 3 1 6 , J a n . 2 2 , 1 9 8 7 , p . 1 7 3 .

3 0 9 . R o b e r t s , H . " P o t e n t i a l T o x i c i t y D u e t o D o l o m i t e a n d B o n e -

m e a l . " Southern Medical Journal, V o l . 7 6 , 1 9 8 3 , p. 5 5 6 .

3 1 0 . R o b e r t s o n , W . " T h e R o l e o f A f f l u e n c e a n d D i e t i n t h e G e n ­

e s i s o f C a l c i u m - C o n t a i n i n g S t o n e s . ' ' Forteschritte der Urol­ogie and Nephrologie, V o l . I I , 1 9 7 9 , p . 5 .

3 1 1 . R o b i n s o n , V i c t o r . The Story of Medicine. N e w Y o r k : T h e

N e w H o m e L i b r a r y , 1 9 4 3 .

3 1 2 . R o m b a u e r , I r m a S . , a n d M a r i o n R . B e c k e r . Joy of Cooking. N e w Y o r k : S i g n e t , 1 9 7 3 .

3 1 3 . R o s e , W i l l i a m C , e t al. " T h e A m i n o A c i d R e q u i r e m e n t s

o f A d u l t M a n — T h e R o l e o f t h e N i t r o g e n I n t a k e . " Journal of Biological Chemistry, V o l . 2 1 7 , N o v . / D e c . 1 9 5 5 , p . 9 9 7 .

3 1 4 . R o s e n b l u m , A r t . The Natural Birth Control Book. P h i l a -

d e l p h i a : A q u a r i a n R e s e a r c h F o u n d a t i o n , 1 9 8 2 .

3 1 5 . R o t h s c h i l d , B r u c e M . , a n d A l f o n s e T . M a s i . " P a t h o g e n e s i s

o f R h e u m a t o i d A r t h r i t i s : A V a s c u l a r H y p o t h e s i s . " Seminar Arthritis Rheumatoid, V o l . 1 2 , A u g . 1 9 8 2 , p . 1 1 .

3 1 6 . R o u s e , I a n L . , e t al. " B l o o d P r e s s u r e L o w e r i n g E f f e c t o f a

V e g e t a r i a n D i e t : C o n t r o l l e d T r i a l i n N o r m o t e n s i v e S u b ­

j e c t s . " Lancet, V o l . 1 , J a n . 1 / 8 , 1 9 8 3 , p . 5 .

3 1 7 . S a c c a , J o s e p h D . , M D . , F . A . C . A . " A c u t e I s c h e m i c C o l i t i s

D u e t o M i l k A l l e r g y . " Annals of Allergy, V o l . 2 9 , M a \

1 9 7 1 , p . 2 6 8 .

3 1 8 . S a h n i , J u l i e . Classic Indian Cooking. N e w Y o r k : W i l l i a m

M o r r o w , 1 9 8 0 .

3 1 9 . Salads. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 8 0 .

3 2 0 . S a n d l e r , S a n d r a a n d B r u c e . Home Bakebook of Natural Bread* and Cookies. H a r r i s b u r g , P e n n s y l v a n i a : S t a c k p o l e , 1 9 7 2 .

3 2 1 . S a n d o z , M a r i . These Were the Sioux. N e w Y o r k : D e l l , 1 9 6 1

3 2 2 . S c h a r f f e n b e r g , J o h n A . , M . D . Problems with Meat. S a n t a

B a r b a r a , C a l i f o r n i a : W o o d r i d g e P r e s s , 1 9 7 9 .

4 6 6 / BIBLIOGRAPHY

3 4 0 . . Rubies in the Sand. S a n A n t o n i o , T e x a s : D r .

S h e l t o n ' s H e a l t h S c h o o l , 1 9 6 1 .

3 4 1 . . Superior Nutrition. S a n A n t o n i o , T e x a s : D r .

S h e l t o n ' s H e a l t h S c h o o l , 1 9 5 1 .

3 4 2 . S h e r m a n , H e n r y C , M . D . Essentials of Nutrition, 4 t h e d .

N e w Y o r k : M a c m i l l a n , 1 9 5 7 .

3 4 3 . S h e t t l e s , L a n d r u m B . , M . D . , a n d D a v i d M . R o r v i k . How

to Choose the Sex of Your Baby. G a r d e n C i t y , N e w Y o r k :

D o u b l e d a y , 1 9 8 4 .

3 4 4 . S h i l l a m , K . W . , e t al. " T h e E f f e c t o f H e a t T r e a t m e n t o n

t h e N u t r i t i v e V a l u e o f M i l k f o r t h e Y o u n g C a l f : T h e E f f e c t

o f U l t r a - H i g h T e m p e r a t u r e T r e a t m e n t a n d o f P a s t e u r i z a ­

t i o n . " British Medical Journal, V o l . 1 4 , N o v . 1 0 , 1 9 6 0 , p.

4 0 3 .

3 4 5 . S h i p p e n , K a t h e r i n e B . Men of Medicine. N e w Y o r k : N e w

V i k i n g , 1 9 5 7 .

3 4 6 . S i m m o n s , R i c h a r d . Reach for Fitness. N e w Y o r k : W a r n e r

B o o k s , 1 9 8 6 .

3 4 7 . S i n g e r , P e t e r , a n d J i m M a s o n . Animal Factories. B r i d g e p o r t ,

C o n n e c t i c u t : N a t u r a l H y g i e n e P r e s s , 1 9 8 0 .

3 4 8 . S i n g h , C h a r a n . Tke Master Answers. N e w D e l h i , I n d i a : R .

S . S a t s a n g B e a s , 1 9 6 6 .

3 4 9 . S i n g h , I n d e r , a n d M . B . R a n g o o n , F . R . F . P . S . , M . R . C . P . E

" L o w - F a t D i e t a n d T h e r a p e u t i c D o s e s o f I n s u l i n i n D i a b e t e s

M e l l i t u s . " Lancet, V o l . 1 , F e b . 2 6 , 1 9 5 5 , p . 4 2 2 .

3 5 0 . S i r t o r i , C . R . , e t al. " S o y b e a n P r o t e i n D i e t i n t h e T r e a t m e n t

o f T y p e I I H y p e r d i p o p r o t e i n e m i a . " Lancet, V o l . 1 , F e b . 5 ,

1 9 7 7 , p . 2 7 5 .

3 5 1 . S i v a m a n d a , S w a m i . BhagavadGita. B o m b a y , I n d i a : D i v i n e

L i f e S o c i e t y , 1 9 8 3 .

3 5 2 - S m i t h , E v e r e t t L . , J r . " P h y s i c a l A c t i v i t y a n d C a l c i u m

M o d a l i t i e s f o r B o n e M i n e r a l I n c r e a s e i n A g e d W o m e n . "

Medical Science of Sports and Exercise, V o l . 1 3 , 1 9 8 1 . p . 6 0 .

3 5 3 . S m i t h , J e f f . The Frugal Gourmet. N e w Y o r k : W i l l i a m M o r ­

r o w , 1 9 8 4 .

3 5 4 . 1 ' S m o k i n g , A l c o h o l a n d B o n e D e g e n e r a t i o n . ' ' Nutrition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p . 4 .

3 5 5 . Snacks & Sandwiches. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s ,

1 9 8 0 .

3 5 6 . S o l o m o n , L . , M D . , F . R . C . S . , etal. " R h e u m a t i c D i s o r d e r s

BIBLIOGRAPHY I 467

i n t h e S o u t h A f r i c a n N e g r o , R h e u m a t o i d A r t h r i t i s a n d A n ­

k y l o s i n g S p o n d y l i t i s . " South African Medical Journal, V o l .

4 9 , J u l y 2 6 , 1 9 7 5 , p . 1 2 9 2 .

3 5 7 . S o l o m o n , L . " O s t e o p o r o s i s a n d F r a c t u r e o f t h e F e m o r a l

N e c k i n t h e S o u t h A f r i c a n B a n t u . " Journal of Bone and Joint Surgery, V o l . 5 0 B , F e b . 1 9 6 8 , p . 2 .

3 5 8 . Soups. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 7 9 .

3 5 9 . Southern California Dental Association Journal, V o l . 3 1 , N o . 9 , S e p t . 1 9 6 3 .

3 6 0 . S p e n c e r , R . P . The Intestinal Tract. S p r i n g f i e l d , I l l i n o i s :

C h a r l e s T h o m a s P u b l i s h e r s , 1 9 6 0 .

3 6 1 . S p e n s e r , J a m e s T . , J r . , M . D . " H y p e r l i p o p r o t e i n e m i a s i n t h e

E t i o l o g y o f I n n e r E a r D i s e a s e . " Laryngoscope, V o l . 8 5 , J a n .

1 1 , 1 9 7 3 , p . 6 3 9 .

3 6 2 . S t e v e n s o n , J . C , a n d M . I . W h i t e h e a d . " P o s t M e n o p a u s a l

O s t e o p o r o s i s R e g u l a r R e v i e w . " British Medical Journal, V o l . 2 8 5 , A u g . 2 8 / S e p t . 4 , 1 9 8 2 , p . 5 8 5 .

3 6 3 . S t r o u d , R . M . , e t al. " C o m p r e h e n s i v e E n v i r o n m e n t a l C o n ­

t r o l a n d I t s E f f e c t o n R h e u m a t o i d A r t h r i t i s . " Clinical Re­search, V o l . 2 8 , N o v . 6 / 7 / 8 , 1 9 8 0 , p . 7 9 1 .

3 6 4 . S t u d e r v a n t , R i c h a r d A . L . , M . D . . M . P . U . " I n c r e a s e d P r e v ­

a l e n c e o f C h o l e t i t h i a s i s i n M e n I n g e s t i n g a S e r u m C h o l e s ­

t e r o l L o w e r i n g D i e t . " The New Engla'id Journal of Medicine, V o l . 2 8 8 , J a n . 4 , 1 9 7 3 , p . 2 4 .

3 6 5 . S u - H u e i , H u a n g . Chinese Appetizers and Garnishes. T a i p e i ,

T a i w a n : H u a n g S u - H u e i , 1 9 8 3 .

3 6 6 . S u n s e t I n t e r n a t i o n a l . Vegetarian Cookbook. M e n l o P a r k ,

C a l i f o r n i a : L a n e P u b l i s h i n g , 1 9 8 3 .

3 6 7 . S w a n k , R o y L . , M . D . , P h . D . " M u l t i p l e S c l e r o s i s : T w e n t y

Y e a r s o n L o w F a t D i e t . " Archives of Neurology, V o l . 2 3 .

N o v . 1 9 7 0 , p . 4 6 0 .

3 6 8 . S w e e n y , S h i r l e y J . , M . D . " D i e t a r y F a c t o r s T h a t I n f l u e n c e

t h e D e x t r o s e T o l e r a n c e T e s t . " Archives of Internal Medi­cine, V o l . 4 0 , 1 9 2 7 , p . 8 1 8 .

3 6 9 . " S y m p o s i u m o n H u m a n C a l c i u m R e q u i r e m e n t s : C o u n c i l o n

F o o d s a n d N u t r i t i o n . " Journal of the American Medical Association, V o l . 1 8 5 , 1 9 6 3 , p . 5 8 8 .

3 7 0 . T a l a m i n i , R . , e t al. " O b e s i t y , M i l k a n d C a n c e r i n I t a l y . "

British Journal o f Cancer, V o l . 5 3 , 1 9 8 6 , p . 8 1 7 . 3 7 1 . T a n n a h i l l , R e a y . Food in History. N e w Y o r k : S t e i n & D a y ,

1 9 8 1 .

468 I BIBLIOGRAPHY

3 7 2 . T h o m a s , A n n a . The Vegetarian Epicure, B o o k s I & I I . N e w

Y o r k : A l f r e d A . K n o p f , 1 9 7 2 .

3 7 3 . T i l d e n , J o h n H . , M . D . Toxemia Explained. D e n v e r , C o l o ­

r a d o : H e a l t h R e s e a r c h , 1 9 2 6 .

3 7 4 . . Food: Its Composition, Preparation, Com­bination . . . D e n v e r : J . H . T i l d e n , 1 9 1 6 , p . 2 1 1 .

3 7 5 . . " C a n c e r . " A Stuffed Club, V o l . 1 , 1 9 0 0 -

1 9 0 1 , p . 2 8 . A l s o r e f e r e n c e s i n V o l s . 3 , 1 0 , 1 2 - 1 5 . A Stuffed Club b e c o m e s Philosophy of Health i n V o l . 1 6 . Philosophy of Health V o l s . 1 8 , 1 9 , 2 1 a l s o c o n t a i n r e f e r e n c e s t o c a n c e r .

3 7 6 . T o b e , J o h n H . Hunza: Adventures in a Land of Paradise. O n t a r i o , C a n a d a : P r o v o k e r P r e s s , 1 9 7 1 .

3 7 7 . T o m m o r i , J . , a n d P a l O s v a t h , H a j n a l k a M a r t o n , a n d H e l g a

L e h o t z k y . " S t u d y o f t h e F r e q u e n c y o f C o w ' s M i l k S e n s i ­

t i v i t y i n t h e F a m i l i e s o f M i l k - A l l e r g i c a n d A s t h m a t i c C h i l ­

d r e n . " Acta Allergol, V o l . 2 8 , J u l y 1 9 7 3 , p . 1 0 7 .

3 7 8 . T r a i l , R u s s e l l T . , M . D . The Hygienic System. B a t t l e C r e e k .

M i c h i g a n : T h e O f f i c e o f t h e H e a l t h R e f o r m e r , 1 8 7 2 .

3 7 9 . . The Hydropathic Encyclopedia. N e w Y o r k :

F o w l e r s & W e l l s , 1 8 5 4 , p . 3 4 7 .

3 8 0 . T r o p , J a c k D . Please Don't Smoke in Our House. C h i c a g o :

N a t u r a l H y g i e n e P r e s s , 1 9 7 6 .

3 8 1 . . You Don't Have to Be Sick. N e w Y o r k :

J u l i a n P r e s s , 1 9 6 1 .

3 8 2 . T r u e l o v e , S . C , M . D . . M R . C P . " U l c e r a t i v e C o l i t i s P r o ­

v o k e d b y M i l k . " British Medical Journal, V o l . 1 , 1 9 6 1 , p

1 5 4 .

3 8 3 . T r u s w e l l , A . S t e w a r t , M . D . , etal. " T h e N u t r i t i v e V a l u e o f

M a i z e P r o t e i n f o r M a n . " American Journal of Clinical Nu­trition, V o l . 1 0 , F e b . 1 9 6 2 , p . 1 4 2 .

3 8 4 . T z u , L a o . Tao Teh King. N e w Y o r k : F r e d e r i c k U n g a r P u b ­

l i s h i n g C o . , 1 9 7 2 .

3 8 5 . U n i t e d N a t i o n s F o o d a n d A g r i c u l t u r e O r g a n i z a t i o n . FAQ

Production Yearbook, V o l . 3 7 , 1 9 8 4 , p . 2 6 3 . 3 8 6 . . Food Balance Sheets: 1979-1981 Average.

R o m e , 1 9 8 4 .

3 8 7 . U n i t e d S t a t e s S e n a t e R e p o r t : Dietary Goals for the U.S. W a s h i n g t o n , D . C . : G o v e r n m e n t P r i n t i n g O f f i c e , 1 9 7 7 .

3 8 8 . U p t o n , A r t h u r C . , M . D . , D i r e c t o r N a t i o n a l C a n c e r I n s t i t u t e

S t a t e m e n t o n t h e S t a t u s o f t h e D i e t , N u t r i t i o n a n d C a n c e r

P r o g r a m B e f o r e t h e S u b c o m m i t t e e o n N u t r i t i o n . S e n a t e

BIBLIOGRAPHY I 469

C o m m i t t e e o n A g r i c u l t u r e , N u t r i t i o n a n d F o r e s t r y , O c t . 2 ,

1 9 7 2 .

3 8 9 . " U r i n a r y C a l c i u m a n d D i e t a r y P r o t e i n . " Nutrition Review, V o l . 3 8 , 1 9 8 0 , p . 9 .

3 9 0 . V a n e c e k , K a r e l , a n d A l o i s Z a p l e t a l . " S e n s i b i l i z a t i o n o f G u i n e a

P i g s w i t h C o w ' s M i l k a s a M o d e l o f S u d d e n D e a t h i n I n f a n t s

a n d C h i l d r e n . " Acta University Carolina Medica, V o l . 1 3 ,

1 9 6 7 , p . 2 0 7 .

3 9 1 . Vegetables. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 7 9 .

3 9 2 . V e r r e t t , J a c q u e l i n e , a n d J e a n C a r p e r . Eating May Be Haz-ardous to Your Health. N e w Y o r k : S i m o n & S c h u s t e r , 1 9 7 4 .

3 9 3 . W a c h m a n , A m n i o n , M D . , a n d D a n i e l B . B e m s t e i n , M . D .

" D i e t a n d O s t e o p o r o s i s . " Lancet, V o l . # 1 , M a y 4 , 1 9 6 8 ,

p . 9 5 8 .

3 9 4 . W a l k e r , A l a n , D r . " R e s e a r c h Y i e l d s S u r p r i s e s A b o u t E a r l y

H u m a n D i e t s . " New York Times, M a y 1 5 , 1 9 7 9 .

3 9 5 . W a l k e r , A l e x a n d e r R . P . , D . S c . " C o l o n C a n c e r a n d D i e t

w i t h S p e c i a l R e f e r e n c e t o I n t a k e s o f F a t a n d F i b e r . ' ' Amer­ican Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 9 , D e c . 1 9 7 6 , p . 1 4 1 7 .

3 9 6 . . " T h e H u m a n R e q u i r e m e n t o f C a l c i u m : S h o u l d

L o w I n t a k e s B e S u p p l e m e n t e d ? ' ' American Journal of Clin­ical Nutrition, V o l . 2 5 , M a y 1 9 7 2 , p . 5 1 8 .

3 9 7 . . " O s t e o p o r o s i s a n d C a l c i u m D e f i c i e n c y . "

American Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 1 6 , M a r . 1 9 6 5 , p. 3 2 7 .

3 9 8 . W a l k e r , A . R . P . , e : al. " T h e I n f l u e n c e o f N u m e r o u s P r e g ­

n a n c i e s a n d L a c t a t i o n s o n B o n e D i m e n s i o n s i n S o u t h A f r i c a n

B a n t u a n d C a u c a s i a n M o t h e r s . " Clinical Science, V o l . 4 2 ,

F e b . 1 9 7 2 , p . 1 8 9 .

3 9 9 . W a l k e r , N . W . , D . S c . Become Younger. P h o e n i x , A r i z o n a :

N o r w a l k P r e s s , 1 9 4 9 .

4 0 0 . . Diet and Salad Suggestions. P h o e n i x . A r i ­

z o n a : N o r w a l k P r e s s , 1 9 7 1 .

4 0 1 . . Fresh Vegetables and Fruit Juices. P h o e n i x ,

A r i z o n a : N o r w a l k P r e s s , 1 9 7 8 .

4 0 2 . . Natural Weight Control. P h o e n i x . , A r i z o n a :

O ' S u l l i v a n W o o d s i d e & C o . , 1 9 8 1 .

4 0 3 . . Vibrant Health. P h o e n i x , A r i z o n a : O ' S u l ­

l i v a n W o o d s i d e & C o . . 1 9 7 2 .

4 0 4 . . Water Can Undermine Your Health. P h o e -

4 7 0 / BIBLIOGRAPHY

n i x , A r i z o n a : O ' S u l l i v a n W o o d s i d e & C o . , 1 9 7 4 .

4 0 5 . W a l k e r . R u t h M . , e t al. " C a l c i u m R e t e n t i o n i n t h e A d u l t

H u m a n M a l e as A f f e c t e d b y P r o t e i n I n t a k e . " Journal of Nutrition, V o l . 1 0 2 , J u l y / D e c . 1 9 7 2 , p . 1 2 9 7 .

4 0 6 . W a l s e r . M a c k i n / i e . M . D . " D o e s D i e t a r y T h e r a p y H a v e a

R o l e i n t h e P r e d i a l y s i s P a t i e n t ? " American Journal of Clin­ical Nutrition, V o l . 3 3 , J u l y 1 9 8 0 , p . 1 6 2 9 .

4 0 7 . W e i s b u r g e r , J o h n H . , P h . D . , B S . , e l al. " N u t r i t i o n a n d

C a n c e r — O n t h e M e c h a n i s m s B e a r i n g o n C a u s e s o f C a n c e r

o f t h e C o l o n , B r e a s t . P r o s t a t e a n d S t o m a c h . " Bulletin New-York Academy o f Medicine, V o l . 5 6 , O c t . 1 9 8 0 , p . 6 7 3 .

4 0 8 . W e l c h , R a q u e l . Raquel. N e w Y o r k : F a w c e t t , 1 9 8 4 .

4 0 9 . W h i t a k e r , J u l i a n M . , M . D . Reversing Heart Disease. N e w

Y o r k : W a r n e r B o o k s , 1 9 8 5 .

4 1 0 . W h i t e , E l l e n G . Counsels on Health. M o u n t a i n V i e w , C a l ­

i f o r n i a : P a c i f i c P r e s s P u b l i s h i n g A s s o c i a t i o n , 1 9 2 3 .

4 1 1 . " W h o l e M i l k L i n k e d w i t h C a n c e r . " Nutrition Health Re­view, S p r i n g 1 9 8 3 .

4 1 2 . W i g m o r e , A n n . Be Your Own Doctor. B o s t o n : H i p p o c r a t e s

H e a l t h I n s t i t u t e , 1 9 7 3 .

4 1 3 . . Recipes for Longer Life. W a y n e , N e w J e r ­

s e y : A v e r y P u b l i s h i n g G r o u p , 1 9 7 8 .

4 1 4 . W i l d e r , A l e x a n d e r . History of Medicine. N e w S h a r o n , M a i n e :

N e w E n g l a n d E c l e c t i c P u b l i s h e r s , 1 9 0 1 .

4 1 5 . W i l l i a m s o n , F r a n c i s . " E x e r c i s e a n d A c t i v i t y f o r B o n e H e a l t h . "

Nutrition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p . 3 .

4 1 6 . . " O s t e o p o r o s i s : T h e S i l e n t T h i e f o f B o d y

a n d B o n e . " Nutrition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 ,

p . 2 .

4 1 7 . W i n t e r , R u t h . Beware of the Food You Eat. N e w Y o r k :

S i g n e t , 1 9 7 1 .

4 1 8 . W o o l s e y , R a y m o n d H . Meat on the Menu, Who Needs It? W a s h i n g t o n , D . C . : R e v i e w & H e r a l d P u b l i s h i n g , 1 9 7 4 .

4 1 9 . W r i g h t , R a l p h , M . D . , D . P h i l . , M R . C P . , e t al. " A C o n ­

t r o l l e d T h e r a p e u t i c T r i a l o f V a r i o u s D i e t s i n U l c e r a t i v e C o l ­

i t i s . " British Medical Journal, V o l . 2 , J u l y 1 7 , 1 9 6 5 , p .

1 3 8 .

4 2 0 . W y n d e r , E . " T h e D i e t a r y E n v i r o n m e n t a n d C a n c e r . " Jour­nal o f American Dietetic Association, V o l . 7 1 , 1 9 7 7 , p . 3 8 5 .

4 2 1 . Y e r u s h a m y , J . , P h . D . , a n d H e r m a n E . H i l l e b o e , M . D . " F a t

BIBLIOGRAPHY I 471

i n t h e D i e t a n d M o r t a l i t y f r o m H e a r t D i s e a s e . " New York State Journal of Medicine, V o l . 5 7 , J u l y 1 5 , 1 9 5 7 , p. 2 3 4 3 .

12. Y u d k i n , J o h n , M . D . Sweet and Dangerous. N e w Y o r k : B a n ­

t a m , 1 9 7 2 .

13. Z o l l n e r , N . " D i e t a n d G o u t . " Proceedings of the 9th In­ternational Congress of Nutrition ( M e x i c o ) , V o l . 1 , 1 9 7 2 ,

p . 2 6 7 .

r