goethe a nemet epitomuveszetrol

5
;OETH: Antik es modern ANTOLOGIA A M0VESZETEKROL Osszeallitotta, szerkesztette, a bevezetot es a jegyzeteket irta POK LAJOS FSZEK Kozponti Konyvtar 001000126864S GONDOLAT KONYVKIADO, 1981

Upload: simonlaszlo

Post on 25-Dec-2015

113 views

Category:

Documents


4 download

DESCRIPTION

goethe a német építőművészetről

TRANSCRIPT

Page 1: Goethe a Nemet Epitomuveszetrol

;OETH: Antik es modern

A N T O L O G I A A M 0 V E S Z E T E K R O L

Osszeallitotta, szerkesztette,

a bevezetot es a j egyzeteket i r t a

P O K L A J O S

FSZEK Kozponti Konyvtar

001000126864S

G O N D O L A T K O N Y V K I A D O , 1 9 8 1

Page 2: Goethe a Nemet Epitomuveszetrol

A N E M E T E P I T O M U V E S Z E T R O L *

D . M . E r v i n i a Steinbach*

Von deutscher Baukunst (1773)

M i g s ir l ia lmod k o r i i l bo lyongtam, 6 nemes Ervin, s a kovet kerestem, mely jelentette volna nekem, hogy „ A n n o D o m i n i 1318 Cal. Febr. ob i i t Magister Ervinus, Gubernator Fabricae Ecclesiae Argentinensis"* , de azt sehol nem le l-hettem, s foldi je id kozu l senki meg n e m mutathatta szent nyughelyed, hogy ott hodolattal adozzam emlekednek, igen elszomorodtam lelkemben, s szivem, mely akkor meg if jabb, forrobb , bolondabb es j o b b v o l t , m i n t ma, eskuvessel fogadta: mihe ly t j ava im biztos elvezetehez j u t o k , emlekmuvet emelek nekcd marvanybol vagy h o m o k k o b o l , ahogy lehetosegeim engedik.

De minek neked emlekmu! Magad emelted magadnak a legeslegnagyszerub-

bet; s ha a korotte nyuzsgo hangyak nem ismerik nevedet, hat ugyanaz a sors

j u t o t t osztalyreszediil, m i a nagy epitomesternek, k i az egbenyiilo hegyeket

teremtette. Keveseknek adatott, hogy lelekben megalkossanak egy eszmet, meltot a ba-

beli toronyhoz, egeszet, hatalmasat, s minden izeben o ly szuksegszerfien szepet, aminok Isten f a i ; meg kevesebbeknek, ezer segito kezre le lni , sziklara alapozni, folebe szedito magassagot varazsolni, s haldokolva fiainak ezeket mondha tn i : Veletek maradok m u v e m szellemeben, fejezzetek be, emeljetek egig, amit en megkezdtem.

M i r e neked emlekmu ? s epp t o l e m ! A szentek neve babona vagy istenkarom-

las a csocselek szajan. M i g a vi lag vi lag, szedulet fogja ma jd el gigaszi mf ived

lattan a puhany szeplelkeket, s akinek ep a lelke, rad ismer magyarazo szo

nelk i i l is! Lasd hat, nagy ferfiu, mie lot t ismet kimereszkednek utot t -kopot t hajocska-

m o n az oceanra, h o i minden valoszinuseg szerint nem a gyozelem dija var, hanem a halal : e berekben, h o i koroskor i i l szeretteim neve z5ldell , a tiedet be-vesem egy bi ikkfa kergebe, mely sudar, m i n t tornya id egyike, s negy csucskenel fogva agara akasztom ajandekkal megrakott kendomet. A m a kendohoz hason-latosan, mely a felhokbol ereszkedett ala a szent apostolhoz, telve tiszta es tisz-tatalan allatokkal, az enyem is telistele van viraggal, b imbova l , levellel, de el-szaradt fuvel s egyetlen ejszaka alatt sarjadt gombaval is. Seta kozben gyu j to t -t e m mindet jeltelen tajakon hideg szivvel, unalomiizeskent botanizalva, s most, i m , neked szentelem, az enyeszet tiszteletere.

• •

94

Alantas izles, mondja az olasz es odabball. Gyerekseg, habogja utana a francia cs gyozelemittasan megpoccinti a n t i k m i v u burnotos szelencejet. U g y a n m i t tcttetek t i , hogy mast lenezhettek ? _

Hat nem verte beklyoba szellemedet az antikvitasnak sirokbol k ike l t szel-leme, te gallus, te taljan? Terden csusztad k o r i i l roppant maradvanyait, ara-nyokat ko ldu lva ; a szent r o m o k b o l k<5jlakot takoltal magadnak, s most a m i i -veszi t i t k o k fo-fo letetemenyesenek veled magad, mert szelteben-hosszaban, olre s h i ive lykre lemerted kolosszalis epitmenyeit. Ha inkabb ereztel volna a sok mericskeles helyett, tan beled kol tozot t volna a megcsodalt mon u men tu mok szclleme, s nemcsak majmoltad volna, mert ok is ugy csinaltak es az szep, ha­nem sziiksegszeru s igaz tervekct alkottal volna, melyckbol eleven szepseg arad es fakad.

Igy csupan az igazsagnak s szepsegnek mazaval vontad be a magad igenyeit. iilkapraztatott az oszlopok fensege, mindenaron fel akartad hasznalni te is - es bcfalaztad oket ; oszlopcsarnokra vagytal, tehat a Szent Peter bazilika elocsar-nokat marvanyfolyosokkal ovezted, o l y folyosokkal, amelyek nem vezetnek schova, s ime, termeszet-anyank, k i megveti s gyu lo l i azt, ami helyen nem valo, ami felesleges, neped sopredeket arra osztokelte, hogy e pompat nyilvanos kloa-k;iva aljasitsa le, ugyhogy e vilagcsoda elott befogni kenyszeriiltok orrotokat , i Iforditani szemeteket.

S i g y megy ez tovabb s tovabb. A muvesz szeszelye a gazdagok onkenyet szolgalja, az utleirasok szcrzoi vaktaban lelkendeznek, szeplelkeink, mas nevcn .i bolcselok osi mesekbol toldjak-foldjak ossze a mfiveszet tortenetet s p r inc i -piumait, es az igazak elhullnak a t i t k o k elocsarnokaban a rossz geniuszanak csa-p.isai alatt.

A peldaknal is artalmasabbak a langeszre az elvek. Talan masok kidolgoztak bizonyos reszleteket 6 elotte, de 6 az elso, kinek lelkebol egyetlen, orok egesszc osszeforrtan lepnek elo e reszek. Iskola es e lv : e ketto beklyoba ver i a megisme-n's es alkotas eroit. M i koz i ink hozza, m o n d d , te ujfrancia bolcselkedo t u d o r * , bogy egykor az elso, talalekony ember sziiksegbol negy colopot vert a foldbe, .i letejiikbe rakott negy karot , osszekotozte es gallyal, mohaval fedte be oket? Te ebbol kovetkeztetsz mai sziiksegleteinkre, ami eppen olyan, mintha egy-i igyu, patriarkalis csaladatya-szellemben akarnad kormanyozni a te uj Babi lo-nodat.

K.aadasul az sem igaz, hogy e k u n y h o lett volna a v i lagon az elso. Ket villasan kcrcsztezett karo elol, ketto hatul , az o tod ik a tetej i ikon ata lvetve- i lyen k u n y -IHX lathatsz ma is eleget foldeken es szolokben, ez sokkal osibb talalmany, li . incm ebbol meg disznooladra nezve sem vonhatnal le epitesi elveket.

Kovetkezteteseid egyike sem emelkedik a valosag regioiba, csupan rendsze-r n l atmoszfcrajaban lebcgnek. S meg te akarnal k iok ta tn i benniinket arrol ,

Page 3: Goethe a Nemet Epitomuveszetrol

mire is legyen sziiksegiink! M e r t azt, amire valoban sziiksegiink van, n e m vezet-

heted le alapclvcidbol.

K i v d l t az oszlop sorsat h o r d o d sziveden. Mas vilagtajakon profetaja lehetnel. A z t m o n d o d : az oszlop az epiilet legelso s legfobb alkotoeleme es egyszersmind a lcgszcbb is. S hat meg az oszlopsor: m i n o fennkolt eleganciaja a formaknak, mino valtozatos, tiszta meretek! De ovakodjunk oktalanul hasznalni; terme-szctc az, hogy szabadon al l jon. Jaj a nyomoru l tnak , k i sudar termetet eloszor lancolta idomtalan falakhoz!

Nos, en megis ugy velem, kedves abbem, szeget iithetett volna a fejedbe ez ildomtalansagnak, t u d n i i l l i k az oszlopok befalazasanak elharapodzasa. Hiszen manapsag egyesek nem atalljak befalazni antik t emplomok oszlopkozeit is. Ha f i l led nem volna siiket az igazsagra, e kovek kial tottak volna hozzad.

Lakasunknak vegkepp n e m tartozekai az oszlopok, sot az oszlop hatarozottan

c l l cntmond epitmenyeink lenyegi termeszetenek. A m i hazaink negy oldalfal-

bol allnak, n e m negy, sarokra a l l i tott oszlopbol, a fal potol ja , m i tobb , kizarja

az oszlopot, s ha t i megis hozzaragasztjatok, folos teherre va l ik . Es ez ervenyes

palotainkra es templomainkra is, o l y keves kivetel lel , h o g y arrol beszelni sem

erdemes. A t i epitmenyeitek o ly feliiletet formaznak, mely annal elviselhetetlenebb

sullyal nehezedik le lki inkre , mine l tagabbra terjed k i s mine l mereszebben n y i i -l i k egbe. Igen! ha n e m sietne segitsegiinkre ama geniusz, k i azt sugallta Ervin von Steinbachnak: tedd mozgalmassa az idomtalan, a roppant falat, m i t egig to r -nyoztal . U g y emelkedjek az a magasba, m i n t Istennek egy sudar s terebelyes faja, melynek ezernyi aga, m i l l i o m gallya s annyi levele, amennyi a tengernek fovenye, messzi videkre szoloan hirdet i az Urnak , az o teremtojenek dicsoseget!

A m i k o r elosz5r mentem el a katedralisba, a fejem csordultig telve v o l t a j o izles altalanos szabalyaival. Melysegesen tiszteltem a tomegek harmoniajat, a formak tisztasagat, ambar csupan hallomas es olvasmanyok alapjan, s eltokelt ellenfele v o l t a m a gotikus cifrazatoknak. Got ikus : e rovatba, m i n t a szotar* valamely cimszava ala, garmadaba gyu j to t tem a rokonerte lmu felreerteseket, mindazt, a m i e nemben valaha is eszembe ot lo t t , u g y m i n t : hatarozatlan, rendezetlen, termeszetellenes, innen-onnan osszehordott, to ldot t - fo ldot t , tulterhelt . S bal-gan, m i n t ama nep, mely minden idegent barbarnak m o n d , gotikusnak vel tem mindent , ami n e m i l let t rendszerembe, ama tarkara pingalt , Faragott babukon kezdve, m i k k e l patriciusaink a hazaikat ekesitik, egeszen a regi nemet epito-muveszet tiszteletremelto hagyatekaig, es egy-ket kalandosabb kacskaringos vonal i i r i igyen egyi i t t i ivo l tS t tem a tomeggel : , ,Lam, agyonnyomja a sok c i -rada!" t g y hat a domba menet joelore borsodzott a hatam a torzsziilott, borzas szorny latvanydtol. 96

A n n a l meglepobb s meghokkentobb hatast tett az ram, mihe ly t megpil lan-tot tam. Lelkemet eltoltotte a nagysagnak s teljessegnek erzete, am e hatas m i -benletet sem felfogni, sem megmagyarazni n e m b i r tam, csak izlelgetni s e l-vczni, m i v e l ezer meg ezer harmonizalo reszletecskebol allt elo. Tehat az egi o r o m o k koz i i l valo, m i n t mondani szokas. Hanyszor tertem ide vissza ez egi-foldi gyonyoruseget elvezni, s megerteni batyaink t i tani szellemet! Hanyszor tertem vissza ide, hogy minden leheto i ranybol , kozelrol s t avo l ro l es a nap minden orajaban meg-megcsodaljam fenseget es pompajat ! H o g y elneheziil az ember lelke, ha egy embertasdnak mfivet , mert o ly dicso s magasztos, imadni kenytelen s fo ld ig hajolni elotte. Hanyszor nem enyhitette a figyelmes nezesbe belekaprazott szemeim faradtsagat az a lkony, melynek fenyeben nagy tome-gckke olvadt ossze a reszletek megszamlalhatatlan sokasaga; s amikor mar csak e nagy es egyszerii tomegek alltak elottem, oromrepesve bontakozott k i szelle-inem egesz ereje, h o g y az alkotast felfogja s e lgyonyorkodjek benne. Es ime, lialk szozat kelt lelkemben, s megnyilatkozott elottem a nagy epitomester ge-niusza. „ M i t amuldozol ? - sugta a fulembe. - Mindezek a tomegek sziiksegesek voltak. Vagy n e m latod o t t oket varosom minden regebbi temploman? E n csupan harmonikusra s aranyosra szabtam szeszelyes mereteiket. Ldsd amott , a fokapu fo lo t t , melyet ketfelol ket kisebb kapu strazsal, az ablak tag kore t : pontosan a templomhajora szolgal - azelott csak vilagitonyilas v o l t ; es nezd a fole magasodo harangtornyot, nemde valosaggal megkoveteli azokat az apro ablakokat! Lasd, mindez sziikseges v o l t - en csak szeppe formal tam. D e ja j nckem, ha elsuhanok oldalvast e k o m o r s magasztos nyilasok elott, melyek most iiresnek s haszontalannak tetszenek. Meresz, karcsuivi ikbe rejtettem ama (itkos eroket, melyek ket t o r n y o t emeltek volna a tag levegoegbe. De ha jh ! csak az egyik meredezik i t t arvan, otpartas oromdisze ne lk i i l , mel lyel megkoro-naztam volna, hogy kozel s tavol minden tartomany hodo l jon elotte s k i r a l y i livere e lo t t . " - Azzal magamra hagyott a geniusz, s en reszvetteli banatba siip-pedtem, m i g a hajnal madarai, k i k a d o m ezer nyilasaban feszkelnek, harsany ilallal nem i idvozoltek a felkelo napot, s fel nem riasztottak szendergesembol. M ilyen iiden t i indok lo t t a t e m p l o m az illatos, hajnali fenyben! M i l y e n v idaman i. irtam fele ket karom, s bamultam a legaprobb reszecskeiig megelevenedett, liatalmas es harmonikus tomeget, melyen minden o ly formas v o l t , a legutolso i rszccskeig: melyen o ly celszeruen szolgalta a resz az egeszet, m i n t az o rok ter-mrszet alkotasain. Bamultam, m i l y konnyeden szokken egbe a roppant, szikla-s/ililrd epiilet, mi lyen torekeny es f i n o m es megis orokkevalo. Neked koszon-BCtem, 6 geniusz, a te tanitasodnak, hogy immar nem fog el szediilet melyse-(jjciil Idttan, hogy lelkemre hu l lo t t egy balzsamcseppje ama szellem fenseges nyugalmanak, mely miivere letekintven elmondhatja, m i n t Isten: Ez j o !

97

Page 4: Goethe a Nemet Epitomuveszetrol

Hogyne haragudnek hat, szent Ervin, ha a nemet muveszettortenesz, i r i g y szomszedok fecscgeserc fi i lelve, muved erdemet felreismeri, s az ertelmetlen es lekicsinylo gotikus szoval i l l e t i . H o l o t t halat kellene adnia erte Istenenek, h o g y fennszoval hirdethet i : ez a nemet epitomtiveszet, a mi epitomuveszetiink, a m i -hez foghatoval nem dicsekedhet a taljan, meg kevesbe a francia. Nosza bizo-nyitsd be, tudos ferf i i i - ha meg m i n d i g vonakodnal ez elonyiinket elismerni - , hogy a gotok csakugyan igy epitkeztek; ami mar magaban veve sem lesz k o n y -n y u . A m ha vegezetiil nem b izonyi tod be azt is, hogy Homerosz elott v o l t egy masik Homerosz, m i k o n n y u s z iwe l atengedjiik neked, ami a t ied, t u d n i i l l i k a sikeriilt es sikeriiletlen kiserletecskek tortenetet, es hodolattal j a r u l u n k ama mester mi ive ele, k i elsoiil teremtett szetszort e lementumokbol egyseges, eleven egeszet. Te pedig, 6 szeretett f iverem az igazsag es szepseg kereseseben, zard el fiiledet a kepzomiiveszetrol eleddig osszehordott, fennhejazo szoaradat elol, jer , gyonyorkod j eslass! Ovakodj megszentsegteleniteni a legnemesebb muvesz nevet, inkabb siess ide es amulj el remekmuve lattan. Es ha n e m tetszene vagy visszatetszene, amit latsz, akkor eg veled! fogass be es meg se allj Parizsig.

E n pedig ezennel hozzad tarsulok, draga i f j u , k i megindultan allsz i t t , s n e m b i r o d osszeegyeztetni a lelkedben kavargo.ellentmonddsokat: h o i a nagy egesz ellenallhatatlan hatalmat erzed, h o i nekem tamadsz, s almodozonak nevezel, mert szepseget latok ot t , ahol te csak erot s nyerseseget. N e engedd, hogy egy balhiedelem gdtat emeljen kozenk, ne t u r d , hogy az. u j k o r i elpuhult szepelges tanai elriasszanak a jelentos nyersesegtol, m i g vegezetiil elkorcsosult erzekeid el sem is viselhetnek majd mast, m i n t a sima jelentektelenseget. O k el akarnak hitetni veled, hogy a szepmuveszetek ama termeszetadta haj lamunkbol fakad-nak, mely allitolag arra osztonoz, hogy mindent megszepitsiink magunk k o r i i l . N e m igaz! M e r t abban az ertelemben, ahogy tan igaz lehetne, csak a kispolgar s a kezmuves hasznalja e szot, a bolcselo soha.

A mfiveszet elobb v o l t s a lkotott , hogysem szep lett volna, megis nagy v o l t es igaz, sokszor nagyobb s igazabb, m i n t a mai szepmuveszetek. M e r t az alkoto termeszet o t t el az ember lelkeben, s mihe ly t sikeriilt letet biztositania, m f i k o -desbe lep. M i h e l y t nem kel l rettegnie a j o v o t o l , a felisten, k i tetlen is teremt, anyag utan nez, hogy azt a lelekbe taplalja. Igy s ezert alakitja-ekesiti a vad-ember gyekenyfonadekait, tolldiszet s tula jdon testet vadtarka szinekkel, fura abrakkal, iszonytato alakzatokkal. De legyenek bar meg o ly onkenyesek az abra-zolat formai , meg o ly torzak aranyai, a m t i maga harmonikus, mert egyseges erziilet formalta jellemzetes egessze.

Es a valodi muveszet nem lehet masmilyen, csak karakterisztikus. Ha benso-seges, egyseges, sajatlagos es onallo erzesbol fakad s hat maga k o r i i l , m i t sem torodve azzal, ami tole idegen vagy tudomast sem veve rola, teljes lesz es ele­ven, sziilessen bar nyers vadsagbol vagy k imf ive l t erzekenysegbol. E muveszet-nek szamtalan fokozatat lathatjuk egyes nepeknel s egyedeknel. M i n e l elobbre

98

s magasabbra j u t a lelek ama viszonyok erzeteben, melyek egyediil szepek es o rokto lva loak , melyeknek fohangzatait felmutathatjuk, de t i tka i t csupan sejt-het j i ik , s riielyeknek koreben zajlik az Istenhez hasonlatos langesz elete, mennyei zengzetek kozepette; mine l teljesebben athatja e szepseg a muvesz lelket-szel-lemet, olyannyira, hogy vegtere ugy tetszik: vele egy to ro l fakad, mas k i sem elegiti, mast n e m teremthet onmagabol, annal boldogabb a muvesz s annal nagyobb, es m i annal melyebben hajtunk fejet elotte s annal igazabb hodolattal tek int i ink Isten e felkentjere.

S ezert scnki le nem taszithatja tobbe Ervint ama magaslatrol, ahova felhagott. Ime a m i i , j arul ja tok elebe es lassatok: az igazsagnak s szepsegnek egy eros, nyers nemet lelekbol fakadt mely erzete munka l i t t a medii aevi* szukos papi porondjan.

S hat a m i aevumunk? A z lemondott geniuszarol, fiait - vesztiikre - szetkiildte a vilagba, hogy idegen novenyeket gyujtsenek csokorba. A konnyuveru fran-cianak, k i nalunk is fektelenebbiil szed ossze mindenfelet, legaldbb ahhoz v o l t esze, hogy zsakmdnyat egessze formal ja ; most epit eppen Magdalendjanak* go-r o g oszlopokbol es nemet bol t ivekbol csodatemplomot. E g y nemet muvesz, k i t nemreg felkertek, keszitsen portalt egy 6nemet templomhoz, fennhejazo antik oszlopcsarnokot tervezett - magam lattam a model l t .

E l n e m mondhatom, mennyire g y u l o l o m a m i babakep festoinket. Szinlid-zias pozaikkal, hazug szineikkel, tarka selyemkelmeikkel elnyertek asszonyaink kegyet. 6 , ferfias Albrecht Di i re r , k i t az ujonnan j o t t e k kigunyolnak, szdz-szorta kedvesebbek nekem a te faba r o t t alakjaid.

Es t i , k ivdlo ferfiak, k i k , minekutdna megadatott nektek a legmagasabb-rendu szepseg latomasa, leereszkedtek kozenk, hogy h i r i i n k i i l adjatok az i idvot , melyben reszesiiltetek: b izony m o n d o m , artalmdra vagytok t i a geniusznak. N e m akar o idegen szdrnyakon felrepii lni s tovaszdllni, legyenek azok bar ma-ganak a hajnalpirnak szdrnyai. O t sajdt ereje emeli, az az ero, mely gyermek-almaiban bontakozott k i , s i f jukoraban edzodott meg, m i g n e m o ly izmosan s f i i rgen vethette magat predajdra, m i n t a hegyi oroszlan. Rendesen a termeszet novendeke o, mert t i , iskolamesterei nem allithatjatok elo szdmara mesterse-gesen azt a tdgas es valtozatos porondot , h o i erejehez merten, kedvere alkothat s ori i lhet .

U d v neked, f i u , k i eles, ardnylato szemmel sziilettel, s konnyuszerrel utanzol barmely format ! Ha f o k r o l fokra feltdmad korot ted az eletorom, ha megta-pasztalod az ember u j jongo gyonyoret munkaban, felelemben es remenyben; a vinceller harsdny kurjogatdsat, amikor csurranasig t o l t i hordoi t a gazdag Ssz, s az arato szilaj tancat, amikor sz5gre akaszthatja i m m a r tetlen kaszajat; ha vagy es szenvedes hatalmas rugoja hajtja ecsetedet; ha eleget ki izdotte l , szenvedtel

99

Page 5: Goethe a Nemet Epitomuveszetrol

es orultel , ha a fo ld i szepseggel betelven meltova lettel ra, hogy az istenno karja-

ban mcgpihcnj , az 6 keblen ismerd meg azt az erzest, ami ujjasziili a megiste-

ni i l t Hcraklcszt; akkor fogadd be 6t mennyedbe, egi szepseg, te kozveti to

isteuck es cmberek kozott , hadd hozza le onnan a foldre dj s igaz Prometheusz-

keat az isteuck i idvet .

(G. L.)

P R O M E T H E U S Z

(1774)

Boritsd be egboltod, Zeusz, felhok kodevel s jatssz, m i n t a bogancsot donto buta gyerkoc tolggyel , hegyorommal . D e hagyd meg a jussom, hagyd nekem a Foldet s m i t nem te emeltel, a kalyibamat es azt a tiizaknat, melyre irigykedsz, hagyd nekem a langot.

Nines a vilagon semmi silanyabb, mikent t i , istenek, Aldozatokbol tengtek nyomorultul s lanyha imakbo l hiztok t i dicsore. Folkopna az allatok is, ha a fo ldon n e m volna gyerek es koldusi fajzat, rongy, balga bolondok.

H o g y meg kicsi vo l t am, gyamoltalan arva, tetova szemmel neztem a napra, minthogyha amott f onn f i l l volna figyelni, meghallani jajszom, sziv, m i n t az enyem i t t , megkonyoru ln i az elhagyatotton.

100

U g y a n k i segitett

dolyfos t i tanok hada ell en engem? Megment i eletemet a halaltol, rabszolgaigatol? Nemcsak te mfivelted mindezt, te tiizes sziv, en hosi szivem te ?

S te i f j u , te izzo, te megcsalatott j o , n e m te lobogtal halat a magasba, koszontve az egben a csondesen A l v 6 t ?

Teged tiszteljelek? Mier t ? Oltottad-e k i n o m , a gorcsot apasztva, hogyha lerogytam? Vagy konnyeimet tan csillapitottad, hogyha aleltam?

N e m az kalapacsolt engem erosse, a messze Ido es a Sors, az orok Sors, az, aki teged?

A z t h i t tcd tan, hogy mcggyu lo lom az eletet crtcd, a pusztaba futok majd, mert n e m eredett meg v i rag j a im vetese?

Mos t i t t i i l ok . Embert teremtek ennen-kepemre, hozzam hasonlo emberi fajtat, hogy sirjon, o r i i l j on , csoktol tiizesedjek es sanyarogjon s teged ne becsiiljon, m i n t en ! (K. D.)