flourish – Élj boldogan!

Flourish – Élj boldogan!

Seligman.indd 1Seligman.indd 1 11/3/2011 12:58:10 PM11/3/2011 12:58:10 PM

Az elme kerekei

MEGJELENT KÖTETEK

Csíkszentmihályi Mihály: KreativitásM. Scott Peck: Hazug emberek. A gonoszság lélektana

Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlatOliver Sacks: Zenebolondok. Mesék a zenéről és az agyrólJerome Groopman: Hogyan gondolkodnak az orvosok?

Oliver Sacks: Az elme szemeRichard Wiseman: 59 másodperc. Egy kis ésszel sokra mész

ELŐKÉSZÜLETBEN

Martin Seligman: Amin változtathatsz… és amin nem. Átfogó kalauz a sikeres önfejlesztéshez

Paul Bloom: Élvezetek titka. Miért szeretjük azt, amit szeretünk


Martin Seligman

FLOURISH – ÉLJ BOLDOGAN!FLOURISH – ÉLJ BOLDOGAN!A boldogság és a jól-lét

radikálisan új értelmezése

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST


A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Martin E. P. Seligman: Flourish. A Visionary New Understanding

of Happiness and Well-Being. New York, 2011.

FordítottaBozai Ágota

ISBN 978 963 05 9150 8

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19.www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2011

© Martin Seligman, Ph. D., 2011Hungarian translation © Bozai Ágota, 2011

© Akadémiai Kiadó, 2011

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

Printed in Hungary


5

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

I. ÚJ POZITÍV PSZICHOLÓGIA1. Mi a jól-lét? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Egy új elmélet születése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Az eredeti elmélet: autentikus életöröm . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Az autentikus életöröm elmélettől a jól-lét elméletig . . . . . . . . . . 21 A jól-lét elmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 A jól-lét elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Kedvességgyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 A jól-lét elmélet összegzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Örömállapot: a pozitív pszichológia célja . . . . . . . . . . . . . . . . 35

2. Mindenki a maga boldogságának kovácsa: hatásos pozitív pszichológiai gyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

Köszönőlátogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Megváltoztatható-e a jól-lét? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 „Jó volt az, hogy…” gyakorlat (Más néven: „Három áldás”) . . . . . . 41 Pozitív pszichológiai beavatkozások és esetek . . . . . . . . . . . . . . 43 Karaktererősségek-gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Pozitív pszichoterápia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

3. Piszkos kis titok gyógyszerekről és pszichoterápiáról . . . . . . . . . . 52 Gyógyítás kontra tüneti kezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 A 65 százalékos határ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Aktív, konstruktív válasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55


Mit kezdjünk a negatív érzelmekkel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 A gyógyítás új megközelítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Alkalmazott pszichológia kontra pszichológiai alapok: problémák

kontra talánok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Wittgenstein, Popper és a Penn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

4. A jól-lét tanítása: az alkalmazott pozitív pszichológia varázslata . . . 70 Az első pozitív pszichológia mesterképzési program . . . . . . . . . . 71 Az alkalmazott pozitív pszichológia összetevői . . . . . . . . . . . . . 72 Intellektuálisan kihívást jelentő, alkalmazható tartalom . . . . . . . 72 Személyes és szakmai átalakulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 A coaching és a pozitív pszichológia . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Átalakulások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 A pozitív pszichológia mint elhivatottság. . . . . . . . . . . . . . . . . 82

5. Pozitív oktatás: a jól-lét tanítása fi ataloknak . . . . . . . . . . . . . . . 85 Tanítsuk-e a jól-létet az iskolában? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 A Penn Rugalmasság Program: módszer a jól-lét iskolai oktatására 88 A Geelong Gimnázium projekt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 A pozitív oktatás tanítása (önálló kurzusok) . . . . . . . . . . . . . 96 A pozitív oktatás integrálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 A pozitív oktatás megélése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 Pozitív informatika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 A prosperitás új mértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104

II. HOGYAN ÉLJÜNK POZITÍV ÉLETET?6. A határozott karakter (GRIT) és az eredményesség: az intelligencia

új elmélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 Siker és intelligencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 Pozitív karakter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 A jövő vonzza, nem a múlt hajtja előre. . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Mi az intelligencia? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 Gyorsaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 A lassúság erénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 A végrehajtó funkciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Tanulási arányérték: a gyorsaság első származéka . . . . . . . . . 119 Önkontroll és határozottság (GRIT) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121


7

Határozottság (GRIT) kontra önfegyelem . . . . . . . . . . . . . . 124 Kiemelkedő emberi teljesítmény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 A határozottság (GRIT) előnyei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 Érdemjegyek átlaga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 West Point . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 Az amerikai helyesírási verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 A siker elemeinek felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

7. Erős sereg: a katonák általános alkalmassága . . . . . . . . . . . . . . 133 A pszichológiailag fitt hadsereg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 Globális Felmérő Eszköz („Global Assessment Tool” – GAT) . . . . . 136 Online kurzusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 Érzelmi Fitness Modul. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 Családi Fitness Modul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 Társas Fitness Modul. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 Lelki Fitness Modul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

8. Traumából fejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 Poszttraumatikus stressz zavar. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 Poszttraumatikus fejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 Poszttraumatikus fejlődés kurzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Rugalmasság, lendület mesterkurzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 A mentális tartás felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 Forró helyzet: megküzdés a katasztrófagondolatokkal valós időben 176 Vadásszuk le a jó dolgokat! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Karaktererősségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Erős kapcsolatok kiépítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 A módszer beélesítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184

9. Pozitív fi zikai egészség: az optimizmus biológiája. . . . . . . . . . . . 188 Feje tetejére állítani az orvoslást . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 A tanult tehetetlenség elmélet eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 Szív- és érrendszeri betegségek (Cardiovascular Disease – CVD) . . . 196 A szív- és érrendszeri betegségek összegzése . . . . . . . . . . . . . 201 Fertőző betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201 Rák és a többi halálok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 A jól-lét akarattal befolyásolható-e, és hogyan védhet? . . . . . . . . . 212


8

Miért van az, hogy az optimisták kevésbé hajlamosak a betegségekre? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213

Pozitív egészségállapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 A hadsereg adatbázisa: nemzeti kincs . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 Szív- és érrendszeri értékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221 Az edzettség mint egészségi érték? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222

10. A jól-lét politikai és gazdasági hatásai. . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 Túl a pénzen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 A GDP és a jól-lét közötti eltérés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230 Jólét és boldogság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 Pénzügyi válság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 Etika kontra értékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 Optimizmus és gazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241 Visszaható és nem visszaható valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . 242 51 százalék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245

Függelék – Karaktererősségek teszt Bölcsesség és tudás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 Bátorság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 Emberség és szeretet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259 Igazságosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 Mértékletesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 Transzcendencia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266 Összegzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271

Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273

Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277


9

Előszó

Ez a könyv abban segít, hogy örömállapotban éljünk.Tessék. Végre kimondtam.Szakmai életem során mindig kerültem az efféle könnyelmű ígérete-

ket. Kutató vagyok, ráadásul a tudományos módszereket illetően kon-zervatív. Írásaim a tudomány gondos módszerein, azaz statisztikai tesz-teken, validált kérdőíveken, alaposan tanulmányozott vizsgálatokon és nagy reprezentatív mintákon alapulnak; azaz ellentétben a népszerű pszichológiai művekkel és az önsegítő könyvekkel tudományos megala-pozottságuk miatt hihetőek.

Elképzelésem a pszichológia céljáról legutóbbi könyvem, az Auten-tikus életöröm (Authentic Happiness, 2002) megjelenése óta megválto-zott; a pszicho lógia még nagyobb mértékben változik. Életem nagy ré-szében a pszichológia tiszteletre méltó célján dolgoztam, hogy enyhítsem a szenvedést és megszüntessem az életet megnyomorító állapotokat. Az igazat megvallva ez elég fárasztó tud lenni. Ha az ember a szívére veszi a szenvedés pszichológiáját – ahogy azt meg kell tenni, ha az ember depresz-szióval, alkoholizmussal, skizofréniával, traumákkal és a szenvedés teljes skálájával, vagyis a pszichológia alapanyagával foglalkozik –, nagy meg-terhelés lehet a léleknek. A pszichológia gyakorlata és gyakorlása – amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk páciensünk jól-léte érdekében – álta-lában nem tesz jót a pszichológus lelkivilágának. Ha valami megváltozik a gyakorló pszichológus lelkében, az a depresszió irányába hat.1

Része voltam a pszichológiában bekövetkezett földindulásszerű vál-tozás, a pozitív pszichológia tudományos és szakmai mozgalom felemel-


kedésének. 1998-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA) elnökeként sürgettem, hogy a pszicho-lógia alapvető célját új céllal egészítse ki: tárja fel, mi teszi az életet élni érdemessé, és állapítsa meg, mik az ezt lehetővé tevő feltételek. A jól-lét megértése és az élet pozitív feltételeinek megteremtése nem azonos az-zal a céllal, hogy megértsük a lelki szenvedést és megszüntessük az életet megnyomorító állapotokat. Jelenleg világszerte több ezer ember dolgo-zik a pozitív pszichológia területén,2 és erőfeszítéseket tesznek e célok elérésének elősegítéséért. Ez a könyv az ő történetüket, vagy legalábbis történetük nyilvános részét mutatja be.

A privát részt is be kell mutatni azonban. A pozitív pszichológia az embereket boldogabbá teszi. Tanítása, kutatása, coachként vagy terapeu-taként való gyakorlati alkalmazása, az, hogy pozitív pszichológiai gya-korlatokat tartunk tizedikes gyerekeknek, hogy megtanítjuk kiképző-tiszteknek, mit tanítsanak a traumák utáni felépülésről, ha más pozitív pszichológusokkal találkozunk, ha egyszerűen olvasunk a pozitív pszi-chológiáról: hozzájárul az emberi boldogsághoz. A pozitív pszichológia területén dolgozóknál nagyobb jól-létben élőkkel még nem találkoztam.

Maga a tartalom – boldogság, flow, értelem, szeretet, hála, önmeg-valósítás, fejlődés, jobb kapcsolatok – is az ember jó lelki egészségéről szól. Megváltoztathatja az életünket, ha megtudjuk, ezek közül sokban részünk lehet, ha bepillantást kapunk a ragyogó személyes jövőbe.

Ezért ez a könyv növeli az olvasó jól-létét… és segít abban, hogy po-zitív életet éljünk.


13

1.

Mi a jól-lét?

Egészen mostanáig titok volt, hogyan kezdődött valójában a pozitív pszi-chológia. Amikor 1997-ben megválasztottak az Amerikai Pszichológiai Társaság elnökének, háromszor annyi e-mailt kaptam, mint korábban. Ritkán veszem fel a telefont, és hagyományos postai szolgáltatást már nem használok, de mivel az interneten huszonnégy órás bridzsjáték van, gyorsan és szorgalmasan válaszolok e-mailjeimre. Válaszaim éppen olyan szűkszavúak, amennyi időm van, míg kártyapartnerem gondolko-dik, mit húzzon. (E-mail címem [email protected]. Nyugod-tan írjanak, ha nem sértődnek meg az egymondatos válaszokon.)

Kaptam azonban egy e-mailt 1997 végén, amin nagyon elcsodálkoz-tam, és a „Mi van?” mappámba húztam át. Egyszerűen az állt benne: „Eljöhetnél hozzám New Yorkba.” Az aláírás csak egy monogram volt. Néhány héttel később egy koktélpartin voltam Judy Rodinnal, aki akkor a Pennsylvania Egyetem rektora volt, ahol negyven évig tanítottam. Judy, aki most a Rockefeller Alapítvány elnöke, végzős volt a Pennen, amikor én elsőévesként oda kerültem és együtt dolgoztunk Richard Solomon pszichológiaprofesszor állatviselkedés-kutató laborjában. Hamar össze-barátkoztunk; csodálattal és nem kis irigységgel figyeltem, ahogy Judy nagyon fiatalon lett az Eastern Psychological Association elnöke,3 aztán a Yale Egyetem Pszichológiai Karának dékánja, aztán a Yale rektora, majd a Penn rektora. Mindeközben sikerült együtt dolgoznunk egy vizsgálat-ban, ami az optimizmus és az erősebb immunrendszer kapcsolatát tanul-mányozta az időseknél, amikor Judy a MacArthur Foundation hatalmas pszicho-neuro-immunológiai projektjét vezette.4 A pszicho-neuro-im-


14


munológia tudománya azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a pszichét ért hatások azokat a neurális szintű folyamatokat, amik az immunrendszer működését irányítják.

– Ismersz egy bizonyos „P.T.-t”, aki e-mailt küldött nekem, hogy láto-gassam meg New Yorkban? – kérdeztem Judyt, aki ismer mindenkit, aki valamit is számít.

– Menj el hozzá! – felelte izgatottan.Két héttel később egy jelöletlen ajtónál találtam magamat Manhattan

zsúfolt déli részén, egy kis, koszos irodaépület nyolcadik emeletén. Sivár, ablaktalan helyiségbe vezettek, melyben nem volt más, mint két ősz hajú, szürke öltönyös férfi és egy konferenciatelefon.

– Egy meg nem nevezett alapítvány jogászai vagyunk – magyarázta egyikük, aki P. T.-ként mutatkozott be. – Kiváló embereket választunk ki, ön pedig kiváló ember. Tudni szeretnénk, milyen kutatást szeretne végez-ni, mire pályázna. Nem kispályás összegeket kezelünk. Előre figyelmez-tetjük azonban, hogy ha felfedi kilétünket, minden finanszírozás leáll.

Röviden elmondtam a jogászoknak és a konferenciatelefonnak egyik APA-kezdeményezésemet az etnopolitikai jólétről (külön hangsúlyoz-tam, hogy ez nem pozitív pszichológia), és azt mondtam, hogy szeret-nék találkozni a népirtás negyven vezető kutatójával. Ki akartam deríte-ni, melyek azok a feltételek, amelyek között népirtás történik, vagy nem történik, összehasonlítani kívántam a huszadik század tucatnyi népir-tásának helyszíneit és körülményeit azzal az ötven esettel, ami annyira gyűlölettől fűtött volt, hogy nagy valószínűséggel népirtás történhetett volna, de nem történt. Aztán könyvet szerkesztenék arról, hogyan lehet elkerülni a népirtásokat a huszonegyedik században.

– Köszönjük, hogy ezt elmondta nekünk – mondták alig öt perc múl-va. – Ha visszamegy az irodájába, küldene nekünk erről egy egyoldalas összefoglalót? És ne felejtsen költségvetés-tervezetet mellékelni!

Két héttel később egy százhúszezer dollárról kiállított csekk tűnt fel az íróasztalomon. Kellemes meglepetés volt, mert szinte minden tudomá-nyos kutatás, amit addig terveztem, hosszadalmas finanszírozási kérvé-nyekkel, idegesítő szakmai véleményekkel, hivatali bürokráciával, okta-lan késedelemmel, aprólékos revíziókkal, majd elutasítással, vagy legjobb esetben döbbenetes költségkurtításokkal járt.


15

Mi a jól-lét?

Megtartottam az egyhetes tanácskozást; szimbolikus helyszínt válasz-tottam hozzá, az észak-írországi Derryt; negyven tudós, az etnopolitikai erőszak fejedelmei és fejedelemnői részvételével.5 Csak ketten ismerték egymást társadalomtudományi körökből. Egyikük az apósom volt, Den-nis McCarthy, nyugdíjba vonult brit gyáriparos. A másik a meg nem ne-vezett alapítvány kincstárnoka, a Cornell Egyetem nyugalmazott mér-nökprofesszora. Később Dennis megjegyezte nekem, hogy soha ilyen kedvesek nem voltak még vele az emberek. Az Ethnopolitical Warfare6 (Etnopolitikai hadviselés) című kötet, amit Daniel Chirot és én szerkesz-tettünk, 2002-ben jelent meg. Érdemes elolvasni, de nem erről szól ez a történet.

Már majdnem el is feledkeztem erről a bőkezű alapítványról, melynek még mindig nem tudom a nevét, amikor hat hónappal később újra fel-hívott a kincstárnok.

– Remek találkozó volt, amit Derryben szerveztél, Marty! Két nagy-szerű emberrel ismerkedtem meg ott; az orvos-antropológus Mel Kon-nerrel7 és azzal a McCarthy nevű fickóval. Jut eszembe, mit csinál? És te mit akarsz csinálni legközelebb?

– Legközelebb? – hebegtem; egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy újabb finanszírozási kéréssel álljak elő.

– Hát, olyasmin gondolkodom, amit „pozitív pszichológiának” ne-vezek.

És vagy egy percben elmondtam, mi is az.– Nincs kedved meglátogatni bennünket New Yorkban? – kérdezte.A látogatás reggelén feleségem, Mandy a legjobb fehér ingemet tette

elém.– Azt hiszem, inkább a viseltesebb gallérút kéne felvennem – mond-

tam, a Manhattan déli részén található szerény irodára gondolva. Az iro-da azonban időközben Manhattan egyik legelegánsabb negyedébe költö-zött, a legfelső emeletre; az iroda nagy volt, csupa ablak, de ugyanaz volt a szituáció: két jogász és egy konferenciatelefon. Az ajtóra itt sem volt kiírva semmi.

– Mi az a pozitív pszichológia? – kérdezték. Körülbelül tíz percig magyaráztam, aztán kikísértek, és azt mondták:– Ha visszaér az irodájába, küldene nekünk erről egy háromoldalas

összefoglalót? És kérjük, ne felejtsen költségvetést mellékelni.


16


Egy hónappal később csekket kaptam. Másfél millió dollárról szólt.A történet vége ugyanolyan furcsa, mint az eleje. Ezzel a finanszíro-

zással virágba szökkent a pozitív pszichológia, és a névtelen alapítvány is érzékelhette ezt, mert két évvel később újabb egysoros e-mailt kaptam PT-től. Ez állt benne:

„A Mandela–Milošević-dimenzió folytonos?”– Hmmm… mit jelenthet ez? – tűnődtem. Tudtam azonban, hogy

nem véletlenül kérdezi, amit kérdez, ezért legjobb tudásom szerint tudós választ küldtem. Körvonalaztam, mit tudunk a szentek és a szörnyek ter-mészetéről és tenyészetéről.

Válasza:– Nincs kedved meglátogatni bennünket New Yorkban?Ezúttal a legjobb fehér ingemet vettem fel, és volt már felirat az ajtón:

„Atlantic Philanthropies.” Mint kiderült, az alapítvány egyetlen nagylel-kű személy, Charles Feeney8 ajándéka. Charles Feeney vámmentes bol-tok üzemeltetéséből szerezte a vagyonát, és a teljes összeget – 5 milliárd dollárt – az alapítványra bízta, hogy jó célra használják fel. Az amerikai jog miatt kénytelenek voltak nyilvános nevet használni.

– Azt szeretnénk, ha összegyűjtené a vezető tudósokat a témában, és megválaszolnák a Mandela–Milošević-kérdést, a genetikától a politika-tudományon át a jó és gonosz szociológiájáig – közölték. – Húszmillió dollárt szánunk erre.

Ez rengeteg pénz, nyilvánvalóan sokkal nagyobb pénz volt, mint amennyit eddig bármikor bármire kaptam. A következő hat hónapban a két jogász és én megbeszéléseket tartottunk, tervezetet írtunk és újraír-tunk, hogy aztán a benyújtást követő héten az alapítvány igazgatótanácsa ráüsse a pecsétet. Alapos, elegáns tudományos munka volt.

– Nagyon zavarban vagyunk, Marty – közölte PT telefonon. – Az igazgatótanács elutasított bennünket. Ilyen még soha nem fordult elő. Nem tetszett nekik a genetikai rész. Azt mondták, az valóságos politikai robbanóelegy.

Egy éven belül a jótétemény két csodálatos gondnoka eltűnt. Pedig olyanok voltak, mintha A milliomos című tévéműsorból léptek volna ki. (A The Millionaire az 1950-es évek tévésorozata volt, kamaszként ezen nőttem fel. Valaki megjelent az ember ajtajánál egy egymillió dolláros csekkel.)


17

Mi a jól-lét?

A következő három évben figyelemmel kísértem az Atlantic Philan-thropies tevékenységét – afrikai segélyek, az öregedés problémája, Íror-szág, iskolák – és úgy döntöttem, hogy felhívom az alapítvány új ügyveze-tőjét. Hajlandó volt beszélni velem, és szinte éreztem, hogy megacélozza magát az újabb kérés ellen.

– Csak azért hívom, hogy köszönetet mondjak, és megkérjem, tol-mácsolja legmélyebb hálámat Mr. Feeney-nek – kezdtem. – Éppen jó időben jöttek, és éppen a megfelelő finanszírozást adták a pszichológia egy újszerű irányvonalához, ami arról szól, hogy mi teszi az életet élni érdemessé. Segítettek nekünk, amikor a pozitív pszichológia újszülött volt, és nincs szükségünk további finanszírozásra, mert az irányzat már önfenntartó. De az Atlantic alapítvány segítsége nélkül mindez nem jö-hetett volna létre.

– Még soha nem kaptam ilyen hívást – mondta az ügyvezető csodál-kozva.

Egy új elmélet születése

Az anonim alapítvánnyal való találkozásom a pozitív pszichológia utób-bi tíz évének egyik legjobb pillanata volt; ez a könyv arról szól, amit ez a kezdet létrehozott. Annak magyarázatát, hogy mivé vált a pozitív pszi-chológia, a „pozitív” és az örömállapot („flourishing”) radikális átgon-dolásával kezdem. Legelőször és legfontosabbként azonban el kell mon-danom új gondolataimat a boldogságról.

Thalész úgy gondolta, hogy minden víz.9Arisztotelész szerint minden emberi cselekvés célja a boldogság elérése.10

Nietzsche szerint minden emberi cselekvés célja a hatalomszerzés.11

Freud szerint minden emberi cselekvés célja a szorongás elkerülése.12

Ezek a hatalmas gondolkodók elkövették a monizmus nagy hibáját: minden emberi indítékot egyetlenre vezettek vissza. A monizmus a le-hető legkevesebb változóból a lehető legtöbbet igyekszik kihozni, ezért lobogó zászlóval veszik a filozófiai kánon alaptesztjét, a parszimóniaelv próbáját, miszerint a legegyszerűbb magyarázat a legjobb magyarázat. Ám a parszimóniának van alsó küszöbe: amikor túl kevés változó magya-


18


rázza az adott jelenség sok nüanszát, semmire nincs igazi magyarázat.13 A monizmus végzetes e négy hatalmas gondolkodó elméleteire nézve.

Eredeti elképzelésem e monizmusok közül Arisztotelész elméletéhez volt a legközelebb – hogy mindent, amit teszünk, azért tesszük, hogy boldogok legyünk –, de már irtózom a boldogság szótól, amit úgy agyon-használtak, hogy szinte teljesen elvesztette jelentését.14 A tudomány nem tud dolgozni ezzel a fogalommal, nem használható olyan gyakorlati terü-leteken sem, mint az oktatás, a terápia, a közügyek, vagy egyszerűen egy ember személyes életének megváltoztatása. A pozitív pszichológiában az első lépés, hogy a „boldogság” monista fogalmát használható elemekre bontsuk. Szemantikai gyakorlatnál sokkal több múlik azon, hogy ezt jól tegyük. A boldogság megértéséhez elmélet szükséges, és ez a fejezet az új elméletemet mutatja be.

– A 2002-es elméleted nem lehet helyes, Marty – mondta Senia May min, amikor korábbi elméletemről beszélgettünk, amit a „Bevezetés a pozitív pszichológiába” című előadásomon fejtettem ki 2005-ben az alkalmazott pozitív pszichológia mesterkurzus bevezető óráján. Senia harminckét éves, a Harvardon végzett matematika szakon, kitűnő minősítéssel; fo-lyékonyan beszél oroszul és japánul, saját befektetési alapot vezet: a po-zitív pszichológia mintaképe. Mosolya a legtátongóbb osztálytermeket is átmelengeti, még a Huntsman Hallt is, amit Halálcsillagnak neveznek a University of Pennsylvania keretében működő Wharton School üzle-ti tudományokat tanuló hallgatói, akiknek ez a főhadiszállásuk. Ebben a mesterprogramban igazán különleges hallgatók tanulnak: harmincöt sikeres felnőtt a világ minden részéről, akik havonta egyszer repülnek Philadelphiába három napra, hogy a pozitív pszichológia legújabb ered-ményeivel, technikáival, valamint ezek szakterületükön való gyakorlati alkalmazásaival ismerkedjenek.

– Az Autentikus életörömben megfogalmazott elmélet arról szól, amit az emberek választanak, de van benne egy nagy hiányosság: hiányzik be-lőle a siker és a szakmai tudás. Az emberek a sikerre önmagáért a sike-rességért törekszenek15 – folytatta Senia.

Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem átértékelni a boldogságot.


19

Mi a jól-lét?

Amikor egy évtizeddel ezelőtt megírtam az Autentikus életörömöt, a Pozi-tív pszichológia címet akartam adni neki, de a kiadó úgy gondolta, hogy ha a „boldogság” szó szerepel a címben, többen veszik meg a könyvet. Sok csatát nyertem szerkesztők ellen, de a címet illetően soha. Így maradt a nyakamon ez a szó. (Az „autentikus” sem tetszik, mert ez az „elnémí-tott szelf ” kifejezés szintén agyonhasznált „szelf ” szavának közeli roko-na.) Ezzel a címmel az alapvető probléma nemcsak az, hogy nem fejezi ki elég jól, mit választunk, hanem a modern fül a „boldog” jelentésbe azon-nal belehallja a jókedv, derű, vidámság, jó kedély, mosolygás jelentést is. Ugyanilyen bosszantó, hogy a cím rám telepedett azzal a szörnyű smiley arccal is, valahányszor a pozitív pszichológia bekerült a hírekbe.

A „boldogság” történetileg nem áll szoros kapcsolatban az ilyen he-donizmussal – a vidámság és a derű igen messze van attól, amiről Tho-mas Jefferson a Függetlenségi nyilatkozatban kijelentette, hogy minden embernek joga van törekedni rá16 –, az én pozitív pszichológiai törek-véseimtől pedig még messzebb esik.

Az eredeti elmélet: autentikus életöröm

A pozitív pszichológia eredeti szándékom szerint arról szól, amit önma-gáért választunk. Nemrégiben a minneapolisi repülőtéren megmasszí-roztattam a hátamat, mert úgy éreztem, jót tesz. Önmagáért választottam a hátmasszázst, nem azért, mert nagyobb értelmet adna az életemnek, vagy valami más okból, de nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy választásainkat gyakran nem az határozza meg, hogy mit érzünk jónak. Tegnap éjjel úgy határoztam, hogy meghallgatom hatéves gyerekem gyötrelmes zongora-előadását; nem azért, mert ettől jobban éreztem vol-na magamat, hanem mert szülői kötelességem és része mindannak, ami értelmet ad az életemnek.

Az autentikus életöröm elmélete azt jelenti, hogy a boldogságot három olyan elemre lehet bontani, amit önmagáért választunk: pozitív érzelem, elmélyülés és értelem. És mind a három elem könnyebben meghatároz-ható és mérhetőbb, mint a boldogság. Az első a pozitív érzelem; amit érzünk: öröm, elragadtatás, eksztázis, melegség, nyugalom stb. Ha sikere-sen élünk e körül az álom körül, azt „kellemes életnek” nevezem.


20


A második elem, az elmélyülés a flow-ról szól: eggyé válni a zenével, megáll az idő, öntudatunkat vesztjük egy olyan tevékenységben, ami na-gyon leköt bennünket. Azt az életet, amit e célokat követve élünk, „el-mélyült életnek” nevezem. Az elmélyülés más, mint a pozitív érzelem, sőt van, hogy annak éppen ellentéte; mert ha megkérdezzük a flow él-ményét átélőket, mire gondolnak és mit éreznek, általában azt mond-ják: „semmit”.17 A flow állapotában eggyé válunk a tárggyal. Úgy vélem, hogy az összpontosított figyelem, amit a flow állapota megkövetel, lekö-ti minden kognitív és érzelmi forrásunkat, amiből gondolat vagy érzés keletkezhetne.

A flow állapotához nem vezet királyi út. Ellenkezőleg: minden erőnk és tehetségünk kibontakoztatása szükséges ahhoz, hogy a flow állapotá-ban tapasztaljuk meg a világot.18 Az elmélyülés és a pozitív érzelem köz-ti egyik különbség az, hogy utóbbihoz vannak erőfeszítést nem igénylő „királyi”, rövidebb utak. Az ember végezhet önkielégítést, bevásárlást, szedhet gyógyszert vagy nézhet tévét. Ezért fontos, hogy pontosan is-merjük erősségeinket, és megtanuljuk őket gyakrabban használni, mert így gyakrabban juthatunk a flow állapotába.19

Ám a boldogságnak van egy harmadik eleme: az értelem. Én a bridzs-játékkal jutok el a flow állapotába, de egy hosszú verseny után, ha a tü-körbe nézek, aggódom, hogy haszontalanságokkal töltöm a halálig hát-ralévő időmet. Az elmélyülés és az öröm keresése gyakran magányos, szolipszista vállalkozás. Az ember elkerülhetetlenül értelmet és célt keres az életében.20 Az értelmes élet velejárója a valahová tartozás, és olyan cél szolgálata, amit önmagunknál többre tartunk; az emberiség megteremti azt a pozitív intézményrendszert, ami mindezt lehetővé teszi: a vallást, a politikai pártokat, a környezetvédelmi mozgalmakat, a cserkészetet, a családot.

Ez az autentikus boldogság elmélete: a pozitív pszichológia a boldog-ság három rejtett alakban való megjelenéséről szól. Ezek: pozitív érze-lem, elmélyülés és értelem. Senia kritikája kikristályosította tíz év taní-tását, gondolkodását, elmélettesztelését, és arra késztetett, hogy tovább csiszoljam. Az októberben kezdődő szemeszterben Huntsman Hallban átértékeltem azt, amit addig a pozitív pszichológiáról gondoltam. Átérté-keltem a pozitív pszichológia elemeit és céljait is.


21

Mi a jól-lét?

Autentikus életöröm elmélet Jól-lét elméletTárgy: boldogság Tárgy: jól-létMérték: az élettel való elégedettség

Mérték: pozitív érzelem, elmélyülés, értelem, pozitív kapcsolatok és teljesítmény

Cél: az élettel való elégedettség növelése

Cél: az örömállapot növelése azáltal, hogy növeljük a pozitív érzelmet, az elmélyülést, az értelmet, a pozitív kapcsolatokat és a teljesítményt

Az autentikus életöröm elmélettől a jól-lét elméletig

Korábban azt gondoltam, hogy a pozitív pszichológia tárgya a boldog-ság, a boldogság mérésének aranyalapja az élettel való elégedettség és a pozitív pszichológia célja az élettel való elégedettség növelése. Ma már úgy vélem, hogy a pozitív pszichológia célja a jól-lét, a jól-lét mérésének aranyalapja az örömállapot (flourishing), a pozitív pszichológia célja pe-dig az örömállapot növelése. Ez a teória, amit jól-lét elméletnek nevezek, nagyon különbözik az autentikus életöröm elmélettől, és ez az eltérés magyarázatot kíván.

Az autentikus életöröm elmélet három ponton nem egészen helytálló. Az első az, hogy a „boldogság” (életöröm) jellemző köznyelvi konnotá-ciója kibogozhatatlanul összefonódik azzal az elképzeléssel, hogy az em-ber vidám hangulatban van. A pozitív érzelem a boldogság szilárd alap-ja. Az elmélet kritikusai meggyőzően érvelnek azzal, hogy az autentikus életöröm elmélet önhatalmúlag és felhatalmazás nélkül újradefiniálja a boldogság fogalmát oly módon, hogy a pozitív érzelem mellé berángatja az elmélyülés és értelem kívánalmát is. Sem az elmélyülés, sem az érte-lem nem arra utal, hogyan érezzük magunkat, és bár vágyhatunk elmé-lyülésre és értelemre, nem részei és nem is lehetnek részei annak, amit a „boldogság” jelent.

Az autentikus életöröm elmélet másik hiányossága, hogy az élettel való elégedettség túlságosan privilegizált helyet foglal el a boldogság mérésé-ben. Az autentikus életöröm elméletben a boldogság aranyalapja az élet-tel való elégedettség, amit széles körben tanulmányoztak olyan önbeszá-molós kérdőívekkel, amelyek a válaszadókat arra kérik, hogy 1-től 10- ig terjedő skálán jelöljék, mennyire elégedettek az életükkel (1 = szörnyű,


22


10 = ideális, jobb nem is lehetne).21 A pozitív pszichológia célja ebből az aranyalapból következik: az élettel való elégedettség növelése ezen a föl-dön. Kiderült azonban, hogy a válaszadók erre a kérdésre adott válaszait nagymértékben az határozza meg, hogyan érzik magukat a kérdésfeltevés pillanatában.22 A sok emberrel végzett vizsgálatokból a kutatók azt a kö-vetkeztetést vonták le, hogy a pillanatnyi hangulat több mint 70 százalé-kos mértékben befolyásolja, milyen mértékű életelégedettséget jelölnek be, míg az aktuális életelégedettség ebben az adatban csak 30 százalékos mértékben jelenik meg.

Vagyis a pozitív pszichológia régi szép aranyalapja aránytalan mér-tékben kötődik a hangulathoz, a boldogságnak ahhoz a formájához, amit a régiek sznob módon, de teljesen jogosan vulgárisnak neveztek. Az ok, hogy megtagadom a privilegizált helyet a hangulattól, nem sznobéria, hanem a felszabadítás. A boldogság hangulatszemléletű megítélése a vi-lág lakosságának felét, az „alacsony pozitív érzelemkifejező” népességet a boldogtalanság poklába száműzi. Bár ők nem jókedvűek, a világ népes-ségének ez a „lehangolt” fele talán nagyobb elmélyülést és értelmet él át, mint a vidámak. Az introvertáltakon sokkal kevésbé látszik a vidámság, mint az extrovertáltakon,23 de ha a közérdek alapja (ahogy erre az utolsó fejezetben rákérdezünk) az, hogy hangulatértelemben maximalizálja a boldogságot, az extrovertáltak szavazatának értéke sokkal nagyobb, mint az introvertáltaké. A döntés, hogy inkább cirkuszt építsünk, mint könyv-tárat, azon alapul, hogy mennyi járulékos boldogság keletkezik, amiben a vidámabbak nagyobb súllyal esnek latba, mint a kevésbé vidámak. Az elmélet, amelyik számításba veszi az elmélyülést és értelmet, valamint a pozitív érzelem növekedését morálisan felszabadító és demokratikusabb, jobban szolgálja a közérdeket. És kiderült, hogy az élettel való elégedett-ség nem veszi figyelembe, mennyi értelem van az életünkben és mennyi-re vagyunk elmélyülve munkánkban, mennyire törődünk szeretteinkkel. Az élettel való elégedettség alapvetően a vidám hangulatot méri, így nem jogos, hogy központi helyet foglaljon el egy olyan elméletben, ami a boldog-ságtannál több igyekszik lenni.24

Az autentikus életöröm elmélet harmadik elégtelensége, hogy a pozi-tív érzés, az elmélyülés és az értelem nem meríti ki azokat az elemeket, amiket önmagukért választunk. Az „önmagáért” a kulcsfontosságú ki-fejezés: egy elmélet kulcseleme, a választott dolog semmi más célt nem


23

Mi a jól-lét?

szolgálhat. Ez volt a Senia kijelentésében rejlő kihívás; azt állította, hogy sokan csak a teljesítés kedvéért törekednek teljesítményre. Egy helytál-lóbb elmélet teljesebb meghatározást adhat az emberi választás elemeiről. Így jött létre ez az új elmélet, amelyik megoldja ezt a három problémát.

A jól-lét elmélet

A jól-lét összetett fogalom (konstruktum), a boldogság egyszerű tapaszta-lati jelenség (real thing). Az „igazi” tapasztalati jelenség közvetlenül mér-hető, önállóan létező dolog. Az ilyen tapasztalati jelenség „operacionali-zálható”, azaz nagyon specifikus fokmérőkkel meghatározható. Például a meteorológiában a szél hűtő hatását a hőmérséklet és a vizet megfagyasztó (zúzmarát, deresedést okozó) szél kombinációjával határozzák meg. Az autentikus életöröm elmélet kísérlet arra, hogy az „igazi tapasztalati je-lenséget”, a boldogságot, az élettel való elégedettségként magyarázzuk, melyben az emberek 1-től 10-ig terjedő skálán határozzák meg, meny-nyire elégedettek az életükkel. Azok a legboldogabbak, akik a legnagyobb fokú pozitív érzelmet, elmélyülést élik át és értelmet találnak életükben. A jól-lét elmélet azt mondja, hogy a pozitív pszichológia témája nem a tapasztalati jelenség, hanem a konstruktum – a jól-lét –, aminek tehát szá-mos mérhető eleme van, melyek mindegyik e tapasztalati jelenség, mind-egyik a jól-lét alkotórésze, de önmagában egyik sem definiálja a jól-létet.25

A meteorológiában az „időjárás” ilyen konstruktum. Az időjárás ön-magában nem tapasztalati jelenség. Számos eleme van, mindegyik ope-racionalizálható, így mindegyik tapasztalati jelenség; ezek alkotják az időjárást: a hőmérséklet, a páratartalom, a szélsebesség, a légnyomás stb. Képzeljük el, hogy témánk nem a pozitív pszichológia, hanem a „szabad-ság”. Hogyan látnánk neki a szabadság tudományos tanulmányozásának? A szabadság konstruktum, nem tapasztalati jelenség; számtalan elemből tevődik össze: hogyan érzik magukat az állam polgárai, milyen gyakran tapasztalható cenzúra a sajtóban, milyen gyakran tartanak választásokat, a parlamenti képviselők és a lakosság aránya, a korrupt tiszt(ség)viselők aránya, és számtalan más tényező. A szabadsággal mint konstruktummal ellentétben ezeknek az elemeknek mindegyike mérhető, de csak az ele-mek mérésével kapunk átfogó képet a szabadság fokáról.


24


A jól-lét struktúrájában olyan, mint az „időjárás” és a „szabadság”: egyetlen összetevőjével sem lehet kizárólagosan meghatározni (a szak-zsargonban a „kizárólagos meghatározás” elnevezése: „operacionalitás”); de ez több elemből tevődik össze. Ezzel ellentétben az élettel való elége-dettség úgy operacionalizálja a boldogságot az autentikus életöröm elmé-letben, ahogy a hőmérséklet és a szélsebesség meghatározza a szél hűtő hatását. Fontos, hogy a jól-lét elemei önmagukban is különböző dolgok; nem pusztán a pozitív érzelemhez kötődő gondolatokról és érzésekről szóló önbeszámolók, mint az autentikus életöröm eredeti elméletében. A pozitív pszichológia fókuszpontja éppen ezért a jól-lét konstruktuma, nem pedig az élettel való elégedetlenség entitása. Feladatunk az, hogy megnevezzük a jól-lét elemeit.

A jól-lét elemei

Az autentikus életöröm elmélet veszélyesen közel kerül Arisztotelész monizmusához, mert abban a boldogság az élettel való elégedettséggel definiált, azaz operacionalizált. A jól-lét számos eleme biztonságban el-terelhet bennünket a monizmustól. Ez alapvetően a szabad, kényszer nélküli választás elmélete, öt eleme magában foglalja azt, amit a szabad emberek önmagáért választanak. A jól-lét minden elemének három to-vábbi elemet kell tartalmaznia:

1. Hozzájárul a jól-léthez. 2. Az emberek önmagáért, nem valamely más elem eléréséért kere-

sik, törekednek rá.3. Minden más elemtől függetlenül definiált és mért (kizárólagosság).

A jól-lét elméletnek öt eleme van, mind az öt elemnek három tulaj-donsága. Ez az öt elem: a pozitív érzelem, az elmélyülés, az értelem, a pozitív kapcsolatok és a teljesítmény. (Angolul: positive emotion, en-gagement, meaning, positive relationships és accomplishment; ezek em-lékezeterősítő rövidítése a PERMA.) Vizsgáljuk meg ezt az öt elemet a pozitív érzelemtől kezdve!


188

9.

Pozitív fi zikai egészség: az optimizmus biológiája

Az egészség összetett testi, mentális és szociális jól-lét, nem egyszerűen a betegség vagy bántalom hiánya.

Az Egészségügyi Világszervezet alkotmánya, 1946

Feje tetejére állítani az orvoslást

Harmincöt éve vagyok pszichoterapeuta. Nem vagyok nagyon jó ebben – bevallom, jobban tudok beszélni, mint hallgatni –, de időnként elég jó munkát végeztem, és segítettem pácienseimnek megszabadulni szinte minden szomorúságuktól, szinte minden szorongásuktól és szinte min-den dühüktől. Azt hittem, hogy munkám ezzel véget ért, és a páciensem boldog lesz.

Boldog lett a páciensem? Nem. Mint a 3. fejezetben írtam, kiüresedett lett a páciens. Ez azért van így, mert a pozitív érzelem élvezésének képes-sége, az, hogy az ember olyanokkal van együtt, akik törődnek vele, ha van értelme az életének, ha eléri a céljait és jó kapcsolatokat ápol, az tel-jesen más, mint az, amikor nem depressziós, nem szorong és nem dühös. Ezek a depressziók állnak a jól-lét útjában, de nem teszik lehetetlenné a jól-létet; ahogy a szomorúság, a szorongás és a düh hiánya sem garantálja a boldogságot. A pozitív pszichológia tanulsága az, hogy a pozitív men-tális egészség nem csak a mentális betegség hiányát jelenti.274

Közhely, hogy az ember lehet mentálisan nem beteg, de megrekedhet az életében és elerőtlenedhet. A pozitív mentális egészség jelenlét: a po-zitív érzelem jelenléte, az elmélyülés jelenléte, az értelem jelenléte, a jó kapcsolatok jelenléte és a teljesítmény jelenléte. A mentális egészség álla-potában lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember mentes a rend-ellenességektől; a mentális egészség a boldogság jelenléte, az az állapot, amiben az ember kivirul.


189

Pozitív fizikai egészség: az optimizmus biológiája

Ez teljesen ellentmond annak a bölcsességnek, amit Sigmund Freud nyújtott le a Sínai-hegy magasából: hogy a mentális egészség nem más, mint a mentális betegség hiánya. Freud a filozófus Arthur Schopenhauer (1788–1860) követője volt. Mindketten hitték, hogy a boldogság illúzió, és a legjobb, amit remélhetünk, hogy minimumszinten tartjuk nyomo-rúságunkat és szenvedéseinket. Ne legyen kétség e felől: a hagyományos pszichoterápia nem arra van tervezve, hogy jól-létet teremtsen, hanem arra, hogy a lelki szenvedést csökkentse – ami önmagában sem kis fel-adat.

A testi egészség területén ugyanezt a „bölcsességet” fogadták el: a testi egészség nem más, mint a testi betegségek hiánya. Az olyan nyilatkoza-tok, mint amilyent az Egészségügyi Világszervezet is közzétett (lásd fent) és a nemzeti egészségügyi intézmények neve ellenére (a név félreveze-tő, mert költségvetésük több mint 95 százaléka a betegségek enyhítésére megy el),275 az egészségtudomány szinte alig létezik. Ezt tartotta szem előtt Robin Mockenhaupt és Paul Tarini, a hatalmas Robert Wood John-son Foundation munkatársai, amikor felkértek, hogy tartsak előadást a pozitív pszichológiáról.

Azt szeretnénk, ha a feje tetejére állítanád az orvoslást – mondta Paul, az úttörő kezdeményezésekért felelős igazgató. Az úttörő kezdeményezés náluk az, aminek hangzik, a RWJF orvosi kutatásainak nagy részét olyan kitűnő ötletekre adják, mint a kövérség csökkentése, ezért a Pioneer Branch feladata, hogy kiegyensúlyozza a kutatási portfóliót azzal, hogy az orvosi kutatások főáramán kívül eső kutatásokat finanszíroz; olyan ötleteket, amik bőven megtérülhetnek az amerikai egészségügyben, az amerikaiak egészségében.

– Nyomon követtük, amit a mentális egészség terén alkottál, hogy tu-datosítani akarod, ez valós dolog, túlmutat és felülemelkedik a mentális betegségek hiányán, és szeretnénk kipróbálni ugyanezt a testi betegségek vonatkozásában – folytatta. – Vannak pozitív tulajdonságok, egészségva-gyon-elemek, amikből a testi egészség aktuális állapota meghatározható? Van olyan állapot, ami növeli az élettartamot, csökkenti a morbiditást, ami jobb prognózishoz vezet, ha a betegség mégis bekövetkezik, és ami csökkenti az élethosszig tartó egészségügyi ellátás költségeit? Az egész-ség valós, önállóan létező dolog, vagy az orvoslásnak csak a betegség hiá-nyára kell törekednie?276


190


Ez elég volt ahhoz, hogy hevesebben kezdjen dobogni a szívem. En-nek a nagy kirakósnak én csak egy elemén dolgoztam: egyetlen pszicho-lógiai állapot, az optimizmus vizsgálatával foglalkoztam, ami bejóslója a kevesebb testi betegségnek, és lehetséges, hogy ebben oksági szerepe is van; mindebből eredmények kínzó panorámája kerekedett ki. Mindez negyven évvel az előtt kezdődött, hogy Paullal és Robinnal társalogtam.

A tanult tehetetlenség elmélet eredete

Tagja voltam annak a hármas csapatnak – kutatótársaim Steve Maier és Bruce Overmier –, amely a hatvanas évek közepén felfedezte a „tanult te-hetetlenséget”.277 Azt találtuk, hogy állatok – kutyák, patkányok, egerek, sőt csótányok is – passzívvá válnak és feladják a nehézségekkel való meg-küzdést, ha korábban úgy éltek át kellemetlen dolgokat, hogy állapotuk csillapítására nem tehettek semmit. A tehetetlenséggel kapcsolatos első kísérletek után ezek az állatok a közepesen fájdalmas elektrosokk hatá-sára egyszerűen lefeküdtek, kivárták, míg véget ér, és meg sem próbáltak menekülni. Azok az állatok, akik az első kísérletben ugyanolyan áram-ütést kaptak, de el tudtak menekülni, később nem mutatták a tehetetlen-ség tüneteit. Immunizálódtak a tanult tehetetlenség ellen.

Az emberi lények pontosan ugyanúgy viselkednek, mint az állati lé-nyek: az emberi paradigma kísérletben, amit Donald Hiroto végzett, és amit azóta sokszor megismételtek, a kísérleti alanyokat véletlenszerűen három csoportra osztják.278 Ezt „triádikus elosztásnak” nevezik. Az egyik csoportot (akiknek van menekülési lehetőségük) kellemetlen, de káro-sodást nem okozó eseménynek teszik ki, például hangos zajnak. Ami-kor megnyomnak maguk előtt egy gombot, a zaj megszűnik. A második csoportot (akiknek nincs menekülési lehetőségük) ugyanennek az inger-nek teszik ki, de függetlenül attól, hogy a kísérleti alanyok mit tesznek, vagy mit nem tesznek, a hang magától, befolyásolhatatlanul szűnik meg és hangzik fel. A második csoport a dolog természeténél fogva tehetet-len, mivel annak a lehetősége, hogy a hang az ő tevékenységük miatt hallgat el, ugyanannyi, mint hogy a hang nem az ő tevékenységük miatt hallgat el, hiszen nem ők adják a válaszreakciót. A tanult tehetet-lenség a definíció szerint azt jelenti, hogy az ember bármit tesz, nem tud-


191


ja megváltoztatni az eseményt. Fontos, hogy a menekülési lehetőséggel rendelkező és nem rendelkező csoportok esetében ugyanaz az objektív stresszor. A harmadik (kontroll-) csoport egyáltalán nem kap ingert. Ez a triádikus kísérlet első része.

Kérem, olvassa el újra ezt a bekezdést, hogy biztosan értse a triádikus elrendezést, mert enélkül a fejezet többi részében nem sok értelmet talál.

Az első rész a tanult tehetetlenség kiváltója, a második rész a drámai utóhatásokat mutatja be. A második kísérlet részének végrehajtására ké-sőbb, más helyen kerül sor. A második részben jellemzően mind a három csoport tagjait beültetik egy fülkébe. A kísérleti személy megérinti a fül-ke egyik falát, és megszólal a hangos zaj. Ha a kísérleti személy a kezét néhány centivel odébb mozdítja, a hang megszűnik. A korábban elkerü-lési lehetőséggel rendelkezett csoport tagjai könnyen megtanulják, hogy ha elmozdítják a kezüket, a hang megszűnik. Azok, akik abban a cso-portban voltak, amelynek tagjai nem tudták megszüntetni a kellemetlen ingert, jellemzően nem mozdulnak. Csak ülnek és várják, hogy magától elmúljon a hang. A kísérlet első részében az rögzült bennük, hogy mind-egy, mit tesznek, nem tudják befolyásolni a történést, ezért a második részben arra számítva, hogy ezúttal sem tudják befolyásolni a történést, meg sem próbálnak menekülni a helyzetből.

Rengeteg anekdotát ismertem olyanokról, akik megbetegedtek, sőt meghaltak a tehetetlenség állapotában, ezért azon kezdtem tűnődni, va-jon a tanult tehetetlenség valahogy bejuthat-e a testbe, és alááshatja-e az egészséget és a vitalitást. Ennek fordítottján is gondolkoztam:

Paul Tarini kérdésén. Lehet, hogy a hatástudat – a tehetetlenség ellen-téte – valahogy bejut a szervezetbe és megerősíti a testet?

A triádikus elrendezés – három csoport: menekülési lehetőséggel, menekülési lehetőség nélküli és kontrollcsoport – a jól kivitelezett tanult tehetetlenségi kísérletek ismertetőjegye. A triádikus elrendezés azért ésszerű, mert az átlagos kontrollcsoport, melynek tagjai nem szereztek tapasztalatot a sztesszorral, lehetővé teszi a kétirányú következtetést. Va-jon a tehetetlenség károsítja az embert, és ezzel egy időben a hatástudat megerősíti a személyt? A „Károsít-e a tehetetlenség” (a „patologikus”) kérdésre a válasz a második részben rejlik, amikor összehasonlítjuk a menekülés lehetősége nélkül kellemetlen zajingert kapott embereket a normál kontrollcsoporttal, akik a kísérlet első részében egyáltalán nem


192


kaptak zajingert. Ha az első részben a menekülés lehetősége nélkül kelle-metlen zajingert kapott csoport a második részben rosszabb eredményt mutat, mint a kontrollcsoport, az azt jelenti, hogy a tehetetlenség káro-sította őket.

A másik póluson az a kérdés, hogy „Megerősíti-e a hatástudat a sze-mélyt?” Erre a kérdésre (a „pozitív pszichológia” kérdésre) a válasz szin-tén a második részben rejlik; összehasonlítjuk a menekülés lehetőségével kellemetlen zajingert kapott embereket a normál kontrollcsoporttal, akik a kísérlet első részében egyáltalán nem kaptak zajingert. Ha ők a kísérlet második részében jobban teljesítenek a kontrollcsoportnál, az azt jelenti, hogy a hatástudat megerősítette őket. Tudnunk kell, hogy a tehetetlen csoport gyenge teljesítménye a hatástudatos csoporthoz képest kevésbé érdekli a tudományt, mint a két csoport és a kontrollcsoport összehason-lítása, mivel a tehetetlen csoport gyengébben teljesít, mint a hatástudatos csoport, ha a tehetetlenség gyengíti, vagy a hatás-tudat erősíti az embe-reket, vagy ha mindkét feltételezés igaz.

Ez a gondolat volt Paul Tarini kérdésének alapja; olyan nyilvánvaló meglátás, hogy könnyű elsiklani felette. A pszichológia, az orvostudo-mány, mely Freudot és az orvosi modellt követi, a patológia szemüvegén át szemléli a világot, és csak az ártalmas események mérgező hatásait vizsgálja. A pszichológia és az orvostudomány a feje tetejére áll, amikor a patológia ellentétéről, a megerősítő és hasznos hatásokról kérdezzük. Va-lójában bármilyen igyekezet – a táplálkozás, az immunrendszer, a jóléti rendszer, a politika, az oktatás, az etika –, amely a rossz helyzet orvoslá-sára irányul, elmulasztja ezt a belátást, és csak félmunkát végez: kijavítja a hibákat, de nem épít erősségeket.

A betegség pszichológiája

A tanult tehetetlenség révén kerültem kapcsolatba a testi betegségek pszichológiájával. Legjobb kísérletünk a testi egészséggel triádikus el-rendezésben a patkányok és a rákbetegség kapcsolatát vizsgálta. Made-lon Visintainer és Joe Volpicelli – akkor mindketten végzős tanítványaim – beültettek a patkányok hasüregébe egy tumort, aminek 50 százalékos a halálozási aránya (LD 50). Aztán a patkányokat véletlenszerűen kivá-lasztva három pszichológiai feltétel csoportba osztottuk: az egyik csoport


193


hatvannégy enyhén fájdalmas elkerülhető áramütést kapott (hatástudat), a másik ugyanennyi, de elkerülhetetlen áramütést (tehetetlenség), a har-madik egyáltalán nem kapott áramütést (kontrollcsoport). Ez volt a kí-sérlet első része.

A kísérlet második részében csak vártunk, hogy kiderüljön, mely pat-kányok kapnak rákot és halnak meg, és melyek győzik le a tumort. Mint az várható volt, az áramütést nem kapott kontrollcsoport fele elhullt. Az elkerülhetetlen áramütést kapott csoportban az állatok háromnegyede elpusztult, ami azt mutatja, hogy a tehetetlenség legyengíti a testet. Az elkerülhető áramütést kapott csoportban az állatok negyede pusztult el, ami azt mutatja, hogy a hatástudat erősíti a testet.

Meg kell említenem, hogy ez a kísérlet – ami a Science hasábjain jelent meg 1982-ben279 – az utolsó alkalom volt, amikor állatkísérletet folytat-tam,280 és fontosnak tartom, hogy ennek elmondjam az okát: az etikai ok az, hogy szeretem az állatokat; életemet gazdagították kutyáink. Nagyon nehezemre esett fájdalmat okozni az állatoknak, bármilyen okból is, le-gyen az akár humanitárius ok. De a tudományos érv számomra többet mond: általában vannak közvetlenebb módok is arra, hogy választ kap-jak az engem legjobban érdeklő kérdésekre, és ezekben a kísérletekben nem kell állatokat használni, mert emberekkel is elvégezhetők. Minden állatkísérletnek, ami az emberekre vonatkozó érvényességet akar bizo-nyítani, meg kell küzdenie a külső validitás problémájával.

Ez egy alapvető fontosságú, elhanyagolt és tulajdonképpen szakál-las kérdés. Ami engem a kísérleti pszichológiához vonzott, az éppen a szigorúsága volt, amit belső validitásnak neveztek. Kontrollált kísérletet végezni a belső validitás szabványaranya, mert ez feltárja az ok-okozati viszonyokat. Vajon a tűztől forr a víz? Gyújtsunk tüzet és a víz forrni fog. Tűz (kontrollcsoport) nélkül a víz nem forr. A nem kontrollálható rossz események gyorsítják a tumor növekedését? Adjunk az egyik patkány-csoportnak kivédhetetlen áramütést, a másiknak ugyanolyan, de kivéd-hető áramütést, és hasonlítsuk össze egy olyan csoporttal, amelyik nem kap áramütést. Azokban a patkányokban, amik elkerülhetetlen áramütést kapnak, gyorsabban növekszik a tumor; vagyis az elkerülhetetlen áram-ütés tumornövekedést okoz a patkányokban. De mit mond ez nekünk az emberek rákbetegségéről és arról, hogy a tehetetlenség érzése hogyan befolyásolja a rákot az emberben? Ez a külső validitás problémája.


194


Amikor laikusok a pszichológiai kísérletekkel kapcsolatban azt róják fel, hogy a kísérleti alanyok csak „fehér patkányok és másodéves hallga-tók”, az külső validitás. Távol álljon tőlem a szűk látókörű fanyalgás, amit a pszichológusok oly kényelmesen nem vesznek tudomásul; ez egyálta-lán nem felszínes fanyalgás, hanem mély aggály. A Homo sapiens nagyon sok vonatkozásban különbözik a Rattus norvegicus fehér, laboratóriumi változatától. Az elkerülhetetlen áramütés nagyon sokban eltér attól, hogy az ember megtudja, a gyermeke csónakbalesetben megfulladt. A tumor, amit a Rattus norvegicus testébe ültettünk, nagyon sokban különbözik a Homo sapiens testében természetes körülmények között előforduló tumortól. Ezért még ha a belső validitás tökéletes is – szigorú kísérleti elrendezés, a kontrollcsoport pontos, a minta elég nagy ahhoz, hogy a véletlenszerű kiválasztás lehetséges legyen – még mindig nem vonhatjuk le bizonyossággal azt a következtetést, hogy milyen hatása van az embe-rek betegségére a kontrollálhatatlan rossz eseményeknek.

Ha valamit nem érdemes csinálni, azt jól csinálni sem érdemes.Kezdtem elgondolkodni azon, hogy a külső validitás sokkal fonto-

sabb, de sokkal nehezebb tudományos következtetés, mint a belső va-liditás megteremtése.281 Az akadémikus pszichológiában egész kurzuso-kat tartanak a belső validitás megteremtéséről; minden komoly egyetem hallgatóinak „módszertan” kurzusokat kell teljesíteniük. Ezek a kur-zusok teljes mértékben a belső validitásról szólnak, és szinte soha nem foglalkoznak a külső validitással, amit gyakran azzal intéznek el, hogy a laikusokat nem érdekli a tudomány. Sok száz pszichológiaprofesszor él abból, hogy a belső validitást tanítja; senki nem él azonban a külső validitás tanításából. Kétségtelen, hogy a közvélekedés a szigorú, alapos tudományban is kételkedik, és ez azért van, mert a külső validitás szabá-lyai nem tisztázottak.

A kísérleti alanyok kiválasztása például túlnyomórészt kényelmi szempontok figyelembevételével történt, nem abból a megfontolásból, hogy milyen következtetéseket lehetne levonni, ha a kísérlet működik. A pszichológia sosem használt volna fehér patkányokat, ha a videojá-tékokat már 1910-ben felfedezték volna. A másodéves egyetemi hall-gatókat sosem választották volna kísérleti alanynak, ha a világháló már 1930-ban rendelkezésünkre állt volna. Számomra tudományos téren az a tanulság, hogy a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni a külső


195


validitást, mégpedig úgy, hogy emberekkel dolgozunk a való világbeli hatástudat és való világbeli tehetetlenség jelenségein megismételhető körülmények között. Vannak esetek, amikor szerintem az állatkísérlet szükségessége igazolható, de ezek olyan területeket érintenek, ahol a kül-ső validitás problémái nem jelentősek, a kísérlet emberekkel való folyta-tásának etikai aggályai leküzdhetetlenek és az ember számára hatalmas az előny. Hiszem, hogy minden, ebben a könyvben szereplő téma jobban megvilágítható emberekkel folytatott kísérletekkel, ezért most ezekkel folytatom.

A fenti tanult tehetetlenség leírásomhoz hozzá kell tennem egy fontos tényt: amikor embereknek elkerülhetetlen zajingert, embereknek, illetve állatoknak elkerülhetetlen áramütést adtunk, nem mindegyik vált tehe-tetlenné. Általában azt figyeltük meg, hogy az emberek egyharmada (és a patkányok egyharmada és a kutyák egyharmada) esetében nem alakult ki a tanult tehetetlenség. Megfigyelések szerint az emberek körülbelül egytizede (valamint a patkányok egytizede és a kutyák egytizede) eleve tehetetlen volt és passzivitásuk kiváltásához nem volt szükség laborató-riumi eseményre. Ez a megfigyelés vezetett a „tanult optimizmusnak” nevezett területre.282

Ki akartuk deríteni, ki az, aki sosem lesz tehetetlen, ezért szisztemati-kusan kerestük, hogyan magyarázták a rossz eseményeket azok, akikben nem tudtuk kiváltani a tanult tehetetlenség állapotát.283 Azt találtuk, hogy azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy életük nehézségei ideiglene-sek, megváltoztathatók és helyi lokális jellegűek, nehezen tehetők tehe-tetlenné a laboratóriumban. Amikor a laboratóriumban elkerülhetetlen zajjal vagy az életben szerelmi visszautasítással találkoznak, arra gondol-nak: Nem tart sokáig, hamar vége lesz, tehetek valamit ellene, és ez csak ebben az egy helyzetben fordul elő. Gyorsan helyrejönnek a nehézségek-ből, és nem viszik haza a munkahelyi problémákat. Őket optimistának nevezzük. Velük ellentétben azokból az emberekből, akik rendszerint azt gondolják, hogy Ez örökké így lesz, ez mindent aláás, mindent tönkretesz és semmit nem tehetek ellene, laboratóriumi környezetben könnyen ki-váltható a tanult tehetetlenség állapota. Nem épülnek fel a vereségből, házassági problémáikat beviszik a munkahelyükre. Őket nevezzük pesz-szimistának.


196


Ezért kérdőíveket dolgoztunk ki az optimizmus mérésére,284 valamint elemző technikát fejlesztettünk ki,285 hogy vakkódolással értékelhessünk minden „mert”-tel kezdődő magyarázó mellékmondatot beszédben, új-ságokban, személyes naplókban, hogy olyan embereket – elnököket, sport sztárokat és már nem élőket – is felmérhessünk optimizmus szem-pontjából, akik nem töltik ki a kérdőívet. Azt találtuk, hogy a pesszimisták könnyebben esnek depresszióba, mint az optimisták, alacsonyabb teljesít-ményt nyújtanak munkájukban, az osztályteremben és a sportpályán, va-lamint személyes kapcsolataik ingatagabbak.286

Vajon a pesszimizmus és az optimizmus, a tanult tehetetlenség és ha-tástudat nagy erősítői befolyással vannak a betegségre? És ha igen, mi-lyen mechanizmusok által? A pozitív pszichológia többi változója, mint az öröm, az élénkség, a vidámság befolyásolják a betegséget? Ezt beteg-ségcsoportonként mutatom be, az alábbi sorrendben: szív- és érrendszeri betegségek, fertőző betegségek, rák és általános halandóság.

Szív- és érrendszeri betegségek („Cardiovascular Disease” – CVD)

Az 1980-as évek közepén 120, első infarktusán átesett San Franciscó-i férfi kezeletlen kontrollcsoportot alkotott a nagyon nagy mintán felvett Multiple Risk Factor Intervention Trial (MR FIT) vizsgálatban. Ez a vizs-gálat nagyon sok pszichológusnak és kardiológusnak okozott csalódást azzal, hogy végül nem mutatta ki: a páciensek személyiségét A típu-súról (agresszív, időszorításban élő, ellenséges) B típusúra (laza, köny-nyed) megváltoztatni törekvő pszichoterápia bármilyen hatással lenne a CVD-re. A kontrollcsoport 120 kezeletlen tagja azonban nagy mértékben felkeltette a Pennsylvania Egyetem egyik végzőse, Gregory Buchanan ér-deklődését, és az enyémet is, mert olyan sok mindent tudhattunk első szívinfarktusukról: a szívizom károsodásának mértékét, a vérnyomást, a koleszterinszintet, a testtömegindexet és életstílusukat – vagyis a szív- és érrendszeri betegségek összes rizikófaktorát. Ezen kívül a férfiakkal in-terjút is készítettek az életükről, családjukról, munkájukról, hobbijaikról. Videóra vett interjúikból kikerestünk minden „mert” mondatot, és opti-mizmus-pesszimizmus szempontból kódoltuk ezeket.


flourish – Élj boldogan!

Documents