fészek 1905

01_cimlap1905 - kesz.indd 1 2012.03.01. 17:09:21

Új szakmai nyelvvizsga-lehetôség az Idegen Nyelvi Titkárságon2011. októbertôl az eddigi vizsgalehetôségek mellett (ECL, Goethe, Origó) az INYT új, szaknyelvi vizsgát kínál a szakmai nyelvvizsga iránt érdeklôdôknek. A KITEX Idegenforgalmi Szaknyelvi illetve a KITEX Kereskedelmi Szaknyelvi vizsgát azoknak az idegenforgalomban illetve kereskedelemben tanulóknak és dolgozóknak ajánljuk, akiknél a diploma megszerzésének vagy a munkakör betöltésének feltétele

az államilag elismert szaknyelvi nyelvvizsga, illetve a munkaköri alkalmazás feltétele alap-, közép- vagy felsôszintû nyelvismeret.A sikeres nyelvvizsgát a Közgazdaságtudományi Karon is elfogadják, mint a diplomához szükséges szakmai nyelvvizsgát. Mindkét vizsgarendszer magyarországi rendszerû szaknyelvi vizsga. A vizsga egynyelvû: közvetítôkészséget (fordítás, tolmácsolás) nem mér. Angol és német nyelvbôl lehet vizsgát tenni. A vizsga szintjei: alapfok (B1), középfok (B2) és felsôfok (C1). A vizsga lehet szóbeli, írásbeli és komplex. Az egyes vizsgarészekre külön is lehet jelentkezni. Komplex vizsgára jelentkezés esetében a sikeres részvizsgáról a vizsgázó bizonyítványt kap, akkor is, ha a másik részvizsgája sikertelen lett.Miért érdemes a KITEX Idegenforgalmi vagy Kereskedelmi Szaknyelvi Vizsgát választani? Mert: - a vizsgán nincsenek nyelvtani tesztek, bonyolult nyelvtani feladatok, ill. fordítások- a gazdasági típusú nyelvvizsgák közé tartozik, a szóbeli vagy írásbeli vizsgarész más vizsgarendszerek (BGF, Zöld Út) vizsgarészeivel is kombinálható- felkészítô tanfolyamok és célirányos tankönyvek és feladatgyûjtemények segítik a vizsgára való sikeres felkészülést (Pécsett: KIT Baranya Megyei Képviselete- 7622 Pécs, Nagy Lajos király u.11., Tel./Fax: 06-72-311-548, mobil: 06-20-239-3440, e-mail:[email protected])- vizsgaidôszakok januárban, áprilisban és októberben vannak. A jelentkezéssel, vizsgával kapcsolatos információkat megtalálják a www.kitex.hu – honlapon.Várjuk jelentkezésüket!

02_02_B2_1905 - KESZ.indd 2 2012.03.01. 17:10:31

FÉSZEK FÉSZEK

XIX. évfolyam 5. szám 3

TARTALOM

MozaikFelsôoktatás Aktuál 32Én egy egyetemista vagyok… 34

Házunk TájaJegyzet, Hírek 4

Hírek 5Képes Krónika 6

FTV - a HÖT szemszögébôl 8Egy diákszervezet a tehetségért 10

Hauszknecht Imre, rendszerszervezô 11Felsôoktatási törvény versus hallgatók 12

Folyosó hangja

PárbeszédInterjú Ulbert Józseffel 14

Oktatói Körkérdés 16

SzondaHogyan látják az egyetemisták? 18

Hogyan látják a középiskolások? 20

LehúzóA média lereagálása 26Dux ex machina 27Ki az a Kaya Ibrahim?Merre tovább?? 28Avagy mi lesz veled felsôoktatás 10 éven belül?Demonstráció a felsôoktatási törvény ellen 29Avagy Rózsa hogyan nézte háromezernek a tízezret

SzellemGondolatébresztôPro - Hamis illúziók fogságában 30Kontra - Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja 31

XIX. évfolyam 5. számXIX. évfolyam 5. számXIX. évfolyam 5. számXIX. évfolyam 5. számXIX. évfolyam 5. szám 33

ImpresszumAlapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti GáborHarsányi Ákos fôszerkesztô • Erôss Tímea felelôs szerkesztô, képes krónika • Maróti Petra címlap • Horváth Judit házunk tája • Németh Krisztina párbeszéd • Kupa Krisztina szakma • Marton Lilla kilátó • Varga Márta lehúzó • Bartakovics Bettina szellem • Szemerédi Orsolya mozaik, szonda

Tördelôszerkesztôk: Erôss Tímea, Gungl Larion, Horváth Gergely, Mijic Deján, Szabó László, Tarnai Zoltán Olvasószerkesztôk: Bence Krisztina, Németh Boglárka, Szabó László, Szemerédi Orsolya, Varga Márta Grafikusok: Bartakovics Bettina, Maróti Petra Fotó: Karton Network

További munkatársak: Barkóczi Csaba, Eszik Áron, Filák Olivér, Gál Zsuzsanna, Garai Adrián, Gradwohl Máté, Gungl Larion, Haris Dorottya, Hauszknecht Imre, Illés Bence, Kis Andrea, Kisgyura János, Kocsis Andrea, Kordély Ádám, Kulcsár Péter, Maróti Petra, Miklovics Rózsa, Németh

Adrienn, Németh Krisztina, Roll Dániel, Ronta Ákos, Schumann Tamás, Szatnik Szilvia, Tóth Gábor, Vad Endre, Várhelyi PéterKözremûködô oktatóink: Dr. Barancsuk János, Dr. László Gyula, Dr. Ulbert József Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 70/705-1431 vagy 30/847-9025 Hirdetések: Varga Márta 30/471-2998, [email protected] Internet: honlap: http://feszek.pte.hu; Olvasói levelek: [email protected]; Aranyköpések: [email protected] Nyomdai munkálatok: REPROFLEX Kft. (7622, Pécs, Pécs, József U. 28-32.)

Grafikusok: Fotó:

További munkatársak: Hauszknecht Imre, Illés Bence, Kis Andrea, Kisgyura János, Kocsis Andrea, Kordély Ádám, Kulcsár Péter, Maróti Petra, Miklovics Rózsa, Németh

Interjú Ulbert Józseffel 14Oktatói Körkérdés 16

Interjú Ulbert Józseffel 14

Kontra - Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja 31Kontra - Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja 31Kontra - Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja 31Kontra - Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja 31

Hauszknecht Imre, rendszerszervezFelsôoktatási törvény versus hallgatók 12

KilátóA magyar felsôoktatás bölcsôje 24Felsôoktatási ki- és visszatekintô

Hauszknecht Imre, rendszerszervezHauszknecht Imre, rendszerszervezFels

Merre tovább?? 28Merre tovább?? 28Avagy mi lesz veled felsAvagy mi lesz veled felsôoktatás 10 éven belül?

Interjú Ulbert Józseffel 14Interjú Ulbert Józseffel 14Interjú Ulbert Józseffel 14Interjú Ulbert Józseffel 14

SzakmaA felsôoktatási törvénymódosítás hatáselemzése 22

Metamorfózis?

03_tartalom.0905.indd 3 2012.03.01. 17:12:00

FÉSZEK FÉSZEK

XIX. évfolyam 5. szám4

JEGYZET FÉSZEK FÉSZEK

HírekHírekHírek

Kedves Hallgató!

Amint azt rövidesen te is tapasztalni fogod, a 2012-es év elsô számát egy olyan témának szentel-tük, amelytôl kevésbé aktuálisat és legfôképp ránk, jelenlegi és jövôbeli egyetemistákra vonatkozót nem is találhattunk volna. Az új felsôoktatási törvény társadalmi szinten is vitatott pontjai mellett ifjú közgazdászokként ugyanúgy nem mehetünk el szótlanul, mint hallgatókként, diákszervezetek tagjaiként, a leendô elsôsök testvéreiként vagy rokonaiként és – közel sem utolsó sorban - vélemé-nyünkért kiállni merô fiatal állampolgárokként.

A magyar felsôoktatás története egy újabb mérföldkövéhez érkezett. A reformok, amelyek nagy-ban meghatározzák a minket követô hallgatóság jövôjét, elveiben formálják újra a felsôoktatás rendszerét, jelentôs anyagi terheket róva az ezután tanulni vágyók döntô többségének családjaira, vagy épp magukra a hallgatókra. Azon kevés szerencsésnek pedig, aki államilag finanszírozott tanulmányokat folytathat, azok befejezése után egyéb módon kell kompenzálnia a kapott gondoskodást. A finanszírozott helyek drasztikus csökkentése, azok intézmények közötti felosztása, és (a további változásokat is érintô) kommunikáció módja is mind arra ösztönöznek bennünket, hogy figyelemmel kísérjük az eseménye-ket, és véleményt alkossunk róluk.

Az idei elsô Fészekben középiskolások, hallgatótársaink és oktatóink véleményével ismerkedhettek meg, ezen kívül olvashattok mindenrôl, amit a törvényrôl és a hazai felsôoktatásról tudni kell és tudni érdemes: ez utóbbi történetérôl és formáiról a világ más országaiban, a törvényt övezô médiavisszhangról és annak karunkra gyakorolt hatásáról, a diákhitel 2.0-ról, a tandíj létjogosultsá-gáról, és egyéb kapcsolódó témákról.

Habár a felsôoktatási törvénnyel kapcsolatos egyéni vagy csoportos megnyilvánulások gyakran összefonódnak az egyes személyek politikai nézeteivel, a véleménynyilvánítás ezen irányától azonban mi mindenképp el szeretnénk határolódni. Témavá-lasztásunk nem nagyobb (sem kisebb) célt szolgál, mint hogy a felsorolt témák alapos körüljárása által széles körû információkat és véleményeket közöljünk. Rövid összeállításunk tehát kiváló gondolatébresztôként, illetve újraébresztôként szolgál, érdemes elmerülni benne! •

Írta: Marton Lilla

Dr. Kaposi Zoltánt 2012. január 23-án a Ma-gyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bi-zottság alelnökévé választották. Az Agrártör-téneti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottság - immáron több évtizede - a hazai mezôgazdaság-történeti, az agrártársadalmi, illetve tágabb értelemben véve a gazdaság-és társadalomtörténeti kutatásokat koordinálja. A bizottsághoz kapcsolódik az igen maga-san jegyzett Agrártörténeti Szemle – Historia Rerum Rusticarum címû, 1958-tól létezô szakfolyóirat is.

BGF NYELVVIZSGA ÉS TOVÁBBKÉPZÔ KÖZPONTPTE KTK NYELVVIZSGAHELYÜZLETI SZAKNYELVI VIZSGAÍRÁSBELI ÉS BESZÉDÉRTÉS VIZSGA (a szóbeli vizsga része): 2012. május 4-5.SZÓBELI VIZSGA: 2012. május 8-25.

A vizsgázók a középfokú valamint felsôfokú (a felsôfok vizsgaidôszaktól függôen kerül meg-hirdetésre) angol, német, francia üzleti szak-nyelvi vizsgát tehetnek. A vizsgázók jelentkez-hetnek külön szóbeli vagy írásbeli, valamint komplex (szóbeli és írásbeli) típusú vizsgára. (A komplex középfokú nyelvvizsga ára: 22.000 Ft, a felsôfok: 28.000 Ft) A vizsga egynyelvû, csupán a szóbeli vizsgán, a szövegértés során feladat rövid szakmai szöveg tartalmának ösz-szefoglalása magyar nyelven.A vizsgáról további információ a www.bgf.nyelvvizsgak.hu honlapon olvasható.A vizsgára jelentkezni a BGF honlapján online módon, vagy a Gazdaságmódszertani Intézet titkárságán Nagy Erzsébet titkárnônél lehet a B119-es irodában.(7622 Pécs, Rákóczi u. 80.)Jelentkezés: február 20-március 19.Postai feladás határideje: március 14.Pótjelentkezés: március 20-21.Vizsgaeredmények az interneten: június 1.

szakfolyóirat is.

BGF NYELVVIZSGA ÉS

nyelvvizsgak.hunyelvvizsgak.huA vizsgára jelentkezni a BGF honlapján online módon, vagy a Gazdaságmódszertani Intézet

„...Új idôknek új dalaival?”

Dr. Kaposi Zoltán az MTA Agrártör-téneti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottság alelnöke

04_jegyzet_hirekt-0905.indd 4 2012.03.01. 17:12:43

FÉSZEK FÉSZEKFÉSZEK FÉSZEK


HÁZUNK TÁJA

PÁLYÁZAT

JESZ bemutatja: Moliére - A fösvény Idôpont: 2012.03.12. 20.00

Helyszín: Zsolnay Kulturális Negyed - új stú-diószínházA Janus Egyetemi Színház (JESZ) 2005-ben mutatta be a Tartuffe-öt, és játszotta sikerrel, hosszú éveken át. Március 12-én ismét Moliére került terítékre: ezúttal egyik legérettebb alko-tását, A fösvényt állítja színpadra az egyetemi társulat.A fösvénység minden korban foglalkoztatta az alkotókat, és a komédiairodalomban ez az egyik leggyakrabban kipellengérezett hiba, mert ez a személyiségtorzító tulajdonság örökké él és ak-tuális. (A Pécsiközgázon talán még inkább.) „Pénz, pénz, mindig az a pénz! Mást se tud-nak mondani: „Pénzt, pénzt, pénzt!” ...Csak a pénzrôl tudnak beszélni.”- mondja Harpagon, és halljuk gyakran ma is.Aki ízelítôt szeretne abból, hogy a modern ko-média megteremtôje, Moliére hogyan is véle-kedett a pénzrôl és torzító hatásairól; látogas-son el hétfôn a Zsolnay Negyedbe.Az elôadásra ingyenes a belépés, viszont elôzetes jelentkezéshez kötött! ([email protected])

Pécsi Tavaszi Fesztivál 2012Helyszín: Zsolnay Kulturális Negyed É78, Ko-dály Központ, Dominikánus HázIdôpont: 2012.03.17 08:00 - 2012.03.31 23:00 A klasszikus és kortárs mûvészetek ünne-pe tavasszal elsôsorban sokszínû és igényes könnyû- és komolyzenei kínálattal és nem-zetközi fellépôkkel várja az érdeklôdôket. A ha-zai és külföldi hírességeket is felvonultató ren-dezvénysorozat legtöbb eseményének a Kodály Központ ad otthont, ám idén a Zsolnay Kulturá-

lis Negyed - É78 és a Domini-kánus Ház is csatlakozik.A fesztivál hagyományosan a 20. Frankofón Héttel egé-szül ki, melynek keretében egy egész éjszakát felölelô frankofón filmvetítés és kiál-lítások mellett könnyûzenei koncertek sora is várja a kö-zönséget.

A Nemzetközi Jazz Hétvége 2012. már-cius 22-24-én népszerû hazai sztárokkal folytatja a sort. A népzene és tánc rajongói a Pécsi Folknapokon 2012. március 29. és 31. kö-zött örvendhetnek a ritmusoknak. És természe-tesen a komolyzenét kedvelô közönség is gazdag kínálatból válogathat. Csak néhányan a Pécsi Tavaszi Fesztivál 2012 fellépôi közül: Kenny Garrett Qauintet, Bí-ró Eszter Quintet, CimbaliBand, Babos Gyula, László Attila és Tátrai Tibor Gitár Trió, MIKE STERN BAND with Special Guest DIDIER LOCKWOOD feat. D. WECKL& T. KENNEDY (- egyedül Pécsett Magyarországon!), Heaven in the Night Club (GBR), Loop Doctors, feat: Brandon Fields (USA, Los Angeles), és még so-kan mások.A szervezô megfizethetô jegyárakkal és több programot felölelô bérletkonstrukciókkal várja az érdeklôdôket!További információkért: http://pecsikult.hu

Paksi atom: csak tényszerûen! („Velünk élô kémia” elôadássorozat)

Helyszín: Dominikánus HázIdôpont: 2012.03.08. 18:00Hogyan mûködik? Mit jelent az országnak? Tény-leg olcsón üzemel? Mi lesz a hulladékkal? Meny-nyire biztonságos? Meddig üzemelhet?Elôadó: Varga József A belépés díjtalan.

Country táncházHelyszín: Zsolnay Kulturális Negyed - É78Idôpont: 2012.03.09. 20:00Táncház igazi western hangulatban - A Country Táncházban az amerikai cowboyok által olyannyira kedvelt ’linedance’ típusú táncokat lehet megtanulni szakértô táncházvezetô segít-ségével. A linedance olyan formatánc, amelyet a táncosok sorokba rendezôdve country zenére ropnak. Ez a gyorsan tanulható hangulatos kö-zösségi táncforma hamar nagy népszerûségre tett szert világszerte, így itthon is. Farmer, kockás ing, csizma, cowboy-kalap, egy kedves mosoly és máris együtt van minden kellék a tánchoz.Zene: IREG együttes

A belépés díjtalan.

Együttmûködik a PTE és a Pécsi Sörfôzde Zrt.

Megállapodást kötött a Pécsi Tudomány-egyetem és a Pécsi Sörfôzde Zrt., melynek értelmében hosszú távon szeretnének több területen is együttmûködni. A sörfôzde sze-repet vállal az oktatói tevékenységben, az egyetem hallgatói pedig gyakornoki munká-jukat végezhetik majd a vállalatnál.

TANULMÁNYI MOBILITÁSRA

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudo-mányi Kara pályázatot hirdet Erasmus hallga-tói mobilitásban való részvételre a 2012/2013-as tanévre.Magyarország 1997 óta tagja a felsô-oktatásban tanuló hallgatók mobilitását segítô Erasmus programnak. Az Európai Bi-zottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, mely mostanáig több mint 2,5 millió egyetemi hallgató mobilitását segítette elô Európában.Pályázatot a Pécsi Tudományegyetem Közgaz-daságtudományi Karának beiratkozott, aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezô hallgatói nyújthatnak be amennyiben a részvételre jo-gosult országok állampolgárai, vagy Magyaror-szágon állandó lakosként, menekültként vagy hontalanként élnek és felsôoktatási tanulmá-nyaik során még nem részesültek Erasmus ta-nulmányi ösztöndíjban. A pályázat leadásának határideje: 2012. március 23. 12 óraA pályázatokat a Szolgi Center irodájában kell leadni (PTE KTK Tanulmányi Osztály) További információ: Erasmus információs nap – 2012. március 7. 9-15 óraErasmus információs tájékoz-tató elôadás: 2012. március 7. 14 óra, B323 Telekom teremTelefon: 72-501-599/23160, e-mail:[email protected] vagy honlap: www.erasmus.pte.hu

HírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírekHírek

lis Negyed - É78 és a Domini-kánus Ház is csatlakozik.A fesztivál hagyományosan a 20. Frankofón Héttelszül ki, melynek keretében egy egész éjszakát felölelô frankofón filmvetítés és kiál-lítások mellett könnyûzenei koncertek sora is várja a kö-zönséget.

http://pecsikult.hu

Paksi atom: csak tényszerûen!


Country táncház


KULTÚRA

04_jegyzet_hirekt-0905.indd 5 2012.03.01. 17:12:46


KÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKA FÉSZEKFÉSZEK FÉSZEKFÉSZEK

Nyíltnap 2012

05_kk-febr-0905.indd 6 2012.03.01. 17:14:58

FÉSZEKFÉSZEK KÉPES KRÓNIKA


KÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKAKÉPES KRÓNIKAFÉSZEKFÉSZEKFÉSZEK

Educatio 2012

05_kk-febr-0905.indd 7 2012.03.01. 17:15:34

FÉSZEK FÉSZEK


HÁZUNK TÁJA FÉSZEK FÉSZEK

Ronta Ákos, elnök:

Várhatóan a felsôoktatási törvény jelentôsen átalakítja a közgazdasági képzést választók számát. Úgy gondo-lom, eléggé kiélezôdik az intézmények közti verseny ahhoz, hogy hosszútávon csak a nagyobb egyetemek legyenek versenyképesek, amelyek minôségi képzést tudnak nyújtani elfogad-ható áron. Az biztos, hogy árver-seny fog kialakulni a felsôoktatási intézmények között. Sajnálatos módon az új államilag finanszíro-zott keretszámok hatására meg fog csappanni a jelentkezôk szá-ma, ettôl függetlenül bízom benne, hogy sokan fogják választani a Pécsiközgázt, hiszen karunk már évek óta a legjobb közgazdasági képzést nyújtó intézmények egyi-ke. Emiatt is hiszem, hogy sokan választják karunkat ezután is vál-lalva a terheket, hiszen a közgaz-dász szakma mindig is népszerû és keresett volt és lesz is. Egyébiránt fontos megjegyezni, hogy akik ön-költséges képzésben fognak részt venni, azoknak nem fogják az orra alá tenni a hallgatói szerzôdést, amely lekorlátozná ôket a külföldi munkavállalással kapcsolatban.

Többször is hangsúlyozták, hogy szeretnék fellendíteni a vidéket a fôváros mellett, bár véleményem

szerint az új keretszámok nem egészen errôl tanúskodnak. Úgy gondolom, hogy az eddigiekhez képest, ami plusz elônyt jelenthet a vidék számára a fôvárossal szemben az az, hogy vidéken a megélhe-tés illetve tanulás kevésbé költséges, de a minôség sem minden intézmény eseté-ben rosszabb.

Ami a közgazdász szakma keresettsé-gét illeti, véleményem szerint semmit

Összeállította: Judit és Timi sem fog változni sem 2012-re, sem pedig 2015-re, legalábbis nem a felsôoktatási törvény hatására. Ha most lennék végzôs gimnazista, akkor is a közgazdászképzést választanám, és akkor is a Pécsiközgázt. Ehhez nem férhet kétség. Sok közgaz-dász végez minden évben és az új tör-vénynek is van egy átfutási ideje, misze-rint kevesebb közgazdászra van szükség. Hiszen akik 2011 szeptemberében kezd-

ték tanulmányaikat, azok is csak 2017 januárjában lépnek majd a munkaerôpiacra MA diplomával a kezükben. Csak a munka-erôpiactól függ a szakma kere-settsége, végzett hallgatóból nem lesz hiány országos szinten még egy jó pár évig.

Ami a gólyatábort illeti, úgy gondolom, hogy arányaiban most is hasonló részvételre lehet számítani, mint az elmúlt évek-ben. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a gólyatábor egy nagyon fontos pontja az egyetemi élet-nek és kihatással van az itt töl-tött évekre. A gólyák itt találkoz-nak elôször egymással és egy tucat újdonsággal az egyetemmel kapcsolatosan. Mindenképpen maradandó élményt jelent azok-nak akik ellátogatnak a gólyatá-borba. Mi biztosan ott leszünk a gólyatáborban és megteszünk mindent azért, hogy aki eljön az jól érezze magát, legyen az gólya vagy felsôbb éves hallgató.

Ha már a felsôoktatási törvényrôl beszélünk, érvelünk ellene vagy mellette, nem hagyhattuk ki karunk Hallgatói Önkormányzati Testületének álláspontját sem. A HÖT három tagjának, Ronta Ákosnak, Gradwohl Máténak és Haris Dorottyának a véleményére voltunk kíváncsiak. Megkérdeztük tôlük, milyen változásokra számítanak a jelentkezôk számát illetôen, a kar jövôjével és a híres pécsiközgázos gólyatáborok megrendezésével kapcsolatban…

Felsôoktatási Törvény – a hallgatói érdekeket képviselôk

szemszögébôl

HÖT

ték tanulmányaikat, azok is csak 2017 januárjában lépnek majd a munkaerôpiacra MA diplomával a kezükben. Csak a munka-erôpiactól függ a szakma kere-settsége, végzett hallgatóból nem lesz hiány országos szinten még egy jó pár évig.

gondolom, hogy arányaiban most is hasonló részvételre lehet számítani, mint az elmúlt évek-ben. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a gólyatábor egy nagyon fontos pontja az egyetemi élet-nek és kihatással van az itt töl-tött évekre. A gólyák itt találkoz-nak elôször egymással és egy tucat újdonsággal az egyetemmel kapcsolatosan. Mindenképpen maradandó élményt jelent azok-nak akik ellátogatnak a gólyatá-borba. Mi biztosan ott leszünk a gólyatáborban és megteszünk mindent azért, hogy aki eljön az jól érezze magát, legyen az gólya vagy felsôbb éves hallgató.

06_1905_ht-kesz.indd 8 2012.03.01. 17:16:16



HÁZUNK TÁJA

Gradwohl Máté, alelnök

A Pécsi Tudományegyetem Közgazda-ságtudományi Karán a következô tanév során 10 állami ösztöndíjjal támogatott hely lesz, ezen felül azonban csak és kizá-rólag önköltséges képzési formát „választ-hat” a hallgató, tehát nem lesz lehetôség állami részösztöndíjjal támogatott képzési formára bekerülni.

Tudjuk továbbá azt, hogy a felsôoktatási törvény és a vonatkozó kormányrendelet elôírásai szerint állami ösztöndíjjal vagy állami részösztöndíjjal támogatott képzés esetében a beiratkozás elôfeltétele a hallgatói szerzôdés megkötése.

Ezen adatok alapján véleményem sze-rint az újonnan induló évfolyamok jóval csökkentett létszámban tudnak csak elin-dulni, így én 150-160 fôs évfolyammal számolok, mely az eddigi 300 fôs évfo-lyamokhoz képest nagy visszalépés.

Gazdasági képzések tekintetében megfigyelhetô, hogy a fôvárosi egyetemek jóval több állami ösztöndíjjal támogatott hellyel rendelkeznek, mint a vidéki intéz-mények. Azonban egy másik nagyon fon-tos dolog is megfigyelhetô. Míg a buda-pesti egyetemek gazdasági karai nagyon magas áron kínálják az önköltséges kép-zési formát, addig a vidéki egyetemek ez-

zel próbálnak meg „hódítani”, hiszen itt jóval alacsonyabb a képzés díja. Ezek alapján fel-tételezem, hogy aki nem került be állami ösztöndíjjal támogatott képzésre, az inkább az olcsóbb, vidéki egyetemeken keres gazdasági képzési helyet, így ezeken a helyeken több lesz az önköltséges közgazdász hallgató.

Úgy gondolom, hogy az, aki elkö-telezett a közgazdász szakma iránt, az ez után is ezt a pályát fogja vá-lasztani. A törvény azt fogja eredmé-nyezni, hogy csak azok tanulják majd a közgazdaságtant, akik ezt teljesen komolyan is gondolják. Közgazdász-okra továbbra is szükség lesz, csak az állam nem vesz részt nagymérték-ben a finanszírozásban, azonban nem látom azt a tényezôt, ami miatt csökkenne a végzett közgazdászok iránti piaci igény.

Haris Dorottya, tanulmányi re-ferens:

Úgy vélem, errôl a kérdésrôl nem lehet általánosságban beszélni. Véleményem szerint vannak olyan leendô hallgatók, akik a keretszámok csökkenése miatt teljesen eláll-nak a közgazdász pályától, mert úgy gondol-

ják a pontszámaik, eredményeik alap-ján, hogy nem tudnak majd bekerülni az államilag támogatott helyekre, a költségtérítés mértéke pedig túl magas ahhoz, hogy azt szüleik finanszírozni tudják. Ezért inkább nem kockáztat-nak, és más terület felé orientálódnak. Vannak olyanok, akik mindenképpen erre a pályára szeretnének lépni, így vállalva a költségek térítését, azon az úton haladnak, amit elôre elterveztek.

Mégis azt gondolom, mindenkép-pen csökkenés lesz megfigyelhetô a jelentkezôk számában. A leendô hallgatók, esélyeik reális megállapí-tása után fognak dönteni arról, hogy fôvárosi vagy vidéki intézményben szeretnék folytatni tanulmányaikat. A közgazdaságtan egy nagyon fontos és átfogó dolog, így a közgazdász-képzés min dig is keresett lesz. A munkaerôpiacon a közgazdászoknak mindig helye van, kérdés, hogy mi-kor, milyen arányban.

Eddigi tanulmányim során is már fejlôdött a világról alkotott képem, a lá-tásmódom, így nehéz megmondani, hogy végzôs gimnazista fejjel most hogy dönte-nék. Úgy gondolom, mindenképpen meg-próbáltam volna kiállni a közgazdaságtan mellett. Ennek ellenére, amennyiben olyan akadályokba ütköztem volna, ami ezt biztosan meggátolja, nem estem volna kétségbe, hiszen aki szeretné, szerintem meg tudja találni a helyét.

Véleményem szerint a gólyatábori résztvevôk száma csökkeni fog. Ez szin-tén olyan dolog, mint ez az egész kér-déskör, hogy csak találgatni lehet... Nem látunk bele a leendô hallgatók gondola-taiba, határaikba; talán még az ô szá-mukra sem tisztázódott le minden felmerülô kérdés. Mivel a legtöbb hallga-tó költségtérítéses képzésben vesz majd részt, biztosan akad olyan, aki a nehéz anyagi helyzetére való tekintettel meg-próbál mindenhol könnyíteni a pénzügyi terheken, így nem vesz részt a gólyatá-borban. Mások viszont a gólyatábort semmiképpen sem szeretnék majd ki-hagyni, és ezért részt fognak venni rajta az anyagi vonzat ellenére is. •

ják a pontszámaik, eredményeik alap-ján, hogy nem tudnak majd bekerülni az államilag támogatott helyekre, a költségtérítés mértéke pedig túl magas ahhoz, hogy azt szüleik finanszírozni tudják. Ezért inkább nem kockáztat-nak, és más terület felé orientálódnak. Vannak olyanok, akik mindenképpen erre a pályára szeretnének lépni, így vállalva a költségek térítését, azon az úton haladnak, amit elôre elterveztek.

pen csökkenés lesz megfigyelhetô a jelentkezôk számában. A leendô hallgatók, esélyeik reális megállapí-tása után fognak dönteni arról, hogy fôvárosi vagy vidéki intézményben szeretnék folytatni tanulmányaikat. A közgazdaságtan egy nagyon fontos és átfogó dolog, így a közgazdász-képzés min dig is keresett lesz. A munkaerôpiacon a közgazdászoknak mindig helye van, kérdés, hogy mi-kor, milyen arányban.

lehet általánosságban beszélni. Véleményem Eddigi tanulmányim során is már

06_1905_ht-kesz.indd 9 2012.03.01. 17:16:23

FÉSZEK FÉSZEK


HÁZUNK TÁJA FÉSZEK FÉSZEKFÉSZEKFÉSZEKHÁZUNK TÁJA

Írta: Garai Adrián, Szatnik Szilvia

„Létszámcsökkentés? Tandíj? Röghöz kö-tés? Mekkora mázli, hogy mi már bekerül-tünk!” „Na ja, az mázli, de mi lesz a többiek-kel?”

Ilyen és ehhez hasonló párbeszédeket le-hetett hallani az egyetem folyosóin, miután napvilágot látott az új törvény. Nyugtázva - részben biztos - helyünket a karon gondo-lunk csak bele, hogy legtöbbünk minden-napjait fogják befolyásolni ezek a változá-sok.

Ha másért nem, akkor azért, mert a tör-vény és annak reakciói közvetlenül érintik a karon mûködô egyik legrégebbi diákszerve-zetet is, a Tehetségért Mozgalmat.

Közismerten fô tevékenységünk - a hall-gatóknak szervezett programok és konzul-tációk mellett - a középiskolások hozzásegí-tése a sikeres érettségihez. Tíz hétvégén keresztül érettségi elôkészítôket tartunk a kar támogatásával matematikából, történelembôl és közgazdaságtanból, ami-ket egyetemi hallgatók „oktatnak”. Tavasszal pedig egy négy napos tábort szervezünk, ahol a tanulás mellett a pécsiközgázos életérzést és mentalitást próbáljuk megmu-tatni a diákoknak.

Ezekhez a szuper programokhoz azonban a középiskolás diákok aktív részvétele szük-séges. Ezen az aktivitáson azonban erôsen csorbított a januárban hatályba lépett tör-vény. Tavaly több mint százan jelentkeztek a hétvégi felkészítôkre, míg idén ez a szám körülbelül negyvenre esett vissza. A válto-zásokat pedig nagyrészt az állami helyek alacsony számának tudhatjuk be.

A szervezetünknek éppen ezért szükséges alkalmazkodnia a megváltozott helyzethez. „Újra kell gondolnunk” önmagunkat és a te-vékenységünket is. Hiszünk benne, hogy hatékonyabb hirdetéssel és ügyes marke-tinggel javítható a jelentkezôk száma még ilyen helyzetben is.

Rendkívüli ülést hívtunk össze, ahol a

válságstáb arra jutott, hogy az alapvetô kérdés most az, hogyan tudunk elérni minél több középiskolást és bíztatni ôket, hogy van értelme hajtani a jó érettségiért. Hang-súlyozni szeretnénk, hogy nem csak a pécsi közgázt megjelölô diákok jelentkezését vár-juk - habár nem titkolt célunk a kar népszerûsítése. A legfontosabb számunkra szó szerint a tehetségek ápolása, segítése és - ebben a helyzetben - bíztatása. Az in-ternetes lehetôségeinket kihasználva saját holnapon és a Facebookon is hirdetünk, ezek „felturbózását” tervezzük még a közeljövôben. Ráadásul tagjaink is szívesen mennének régi középiskolájukba

népszerûsíteni a kart és a diákszervezetet is - ez ügyben a PTE KTK Kapcsolati Osztályá-val is egyeztetni szeretnénk.

A változásokra tehát felkészültünk. Terve-ink vannak. A megvalósításnak nekiálltunk. Hamarosan ki is derül, mekkora sikerrel jár a „kampányolásunk”, hiszen a középiskolások a közelmúltban döntöttek a felvételirôl, a jövôjükrôl.

Alapképzés vagy szakképzés? Közgáz vagy más? Hitel és Tandíj? Diákjaink között tapasztaljuk, hogy sokan összezavarodtak, nem tudják, mi tévôk legyenek. Ebben is próbálunk nekik segíteni. Ilyenkor egy kis ösztönzés, esetleg iránymutatás csodákra képes. Mert vannak diákok, akik nem tudják

megengedni maguknak a tandíj kifizetését, és valljuk be, többségük ilyen. Ôk megpró-bálnak mindent megtenni a minél sikeresebb érettségiért; még a gazdasági képzések ne-vetségesen alacsony keretszámai ellenére is. Többnyire velük találkozunk a felkészítôinken. Hiszen ki szeretné a nagybetûs életet hiteltörlesztéssel kezdeni? Márpedig többen vannak, akik a diákhitel felvételét fontolgatják. Vannak olyanok is, akik minden további nélkül megtehetik, hogy ha több részletben is, de kifizessék a tandíjat. Közülük többen abban reményked-nek, hogy a ponthatárok is alacsonyabbak lesznek.

Úgy vettük észre, hogy a középiskolások a megvál-tozott helyzet miatt valószínûleg nem látják értelmét annak, hogy sza-badidejükben, szomba-tonként még külön érett-ségi felkészítôre is járja-nak, „hisz hol van még a május” – gondolják töb-ben. Alapvetôen a lehetôséggel sem élnek, ami adva lenne nekik. Re-méljük, ezeket nem utólag fogják megbánni.

Ami persze nagyon pozitív, hogy a diákok többsége nem adja fel, és megtesznek min-dent, ami tôlük telik. Sokakat még az ilyen szigorúan meghúzott keretszámok sem tudnak eltántorítani, hogy a legjobb helyet, a Pécsiközgázt jelöljék meg elsô helyen és ezzel nem csak megalapozzák a jövôjüket, hanem egy remek közösség tagjai legyenek.

A TM tehát nem ül ölbe tett kézzel. A felkészítô hétvégék már elindultak, szervez-zük a tavaszi tábort és közben folyamatosan várjuk a jelentkezéseket. Hiszen „egy meccs addig tart, amíg azt le nem fújják”, és mi azt szeretnénk, hogy diákjaink azon a bizonyos júliusi estén izgatottan, de ne idegesen vár-ják a felvételi ponthatárok kihirdetését. •

TEHETSÉGÉRT MOZGALOM

Hogy néz ki a Felsôoktatási Törvény a Tehetségért Mozgalom szemszögébôl? Mi lesz a szervezet sorsa így, hogy az állam nem támogatja a tehetségek taníttatását? Észrevételekrôl, tervekrôl, változásokról - röviden.Mi lesz a szervezet sorsa így, hogy az állam nem támogatja a tehetségek taníttatását? Észrevételekr

oktatási Törvény a Tehetségért Mozgalom szemszögébôl? Mi lesz a szervezet sorsa így, hogy az állam nem támogatja a tehetségek taníttatását?

Egy diákszervezet a tehetségekért

népszerûsíteni a kart és a diákszervezetet is

középiskolások a megvál-tozott helyzet miatt valószínûleg nem látják értelmét annak, hogy sza-badidejükben, szomba-tonként még külön érett-ségi felkészítôre is járja-nak, „hisz hol van még a május” – gondolják töb-ben. Alapvetôen a lehetôséggel sem élnek, ami adva lenne nekik. Re-méljük, ezeket nem utólag fogják megbánni.

Ami persze nagyon pozitív, hogy a diákok

06_1905_ht-kesz.indd 10 2012.03.01. 17:16:26



HÁZUNK TÁJAFÉSZEKFÉSZEK

- Hogyan tekintesz vissza magad-ra: stréber voltál vagy a szabadidôdnek éltél?

- Stréber biztosan nem voltam. Az elsô években általában inkább csak jó úton halad-tam, hogy megtanuljam az anyagot, de ez fôleg a vizsgaidôszakra koncentrálódott. A szorgalmi idôszak – ami épp annyira tükrözi a valóságot, mint a British Museum kifejezés – fôleg Fészek és az Irodalmi Páholy szerkesztésében teljese-dett ki, no meg a mindennapi hallgatói tevé-kenységekben. Ez utóbbit gondolom, nem kell részleteznem, az újságírás viszont igazi szenve-délyem volt, és végig is kísérte a tanulmányi éveimet az általános iskolától a diplomáig. Olyannyira, hogy végül még a szakdolgozatom alapját is a Fészek adta. Az írás megmaradt a mai napig, igaz inkább csak blog formájában, mintsem a nyomtatott sajtóban.

A specializáció két évében, azért már lénye-gesen több hangsúlyt fektettem a tanulmá-nyokra és kevesebbet a „mindenmásra”. Nem is lehetett kikerülni. Szinte minden héten pre-zentáltunk valamibôl egyéniben vagy csapat-ban, így a hétközi felkészülések is rendszere-sebbé váltak, és így tényleg szorgalmi volt a vizsgák elôtti idôszak.

- Az egyetem után nehéz volt mun-kát találni?

- Nem tudom, hogy a ma végzô közgazdász-oknak mennyire egyszerû vagy nehéz munkát találni, de 2009-ben meglepôen kevés csoport-társam kapott gyorsan munkát. Engem ez kicsit meglepett. Nekem is fél évet kellett várnom, amíg érdemben hozzá tudtam tenni a magyar GDP növekedéséhez. Az a posztegyetemi félév viszont tanulságos volt. Nem könnyû türelmes-nek lenni, miközben arra vársz, hogy reagáljon valaki az önéletrajzodra, motivációs leveledre, és Magyarországon az esetek többségében vissza sem jeleznek.

Összesen két cégnél jártam állásinterjún, az egyik a kecskeméti Mercedes gyár volt, ahol

több körön keresztül bizakodtam, de végül a tapasztalatlanságom miatt nem engem válasz-tottak. Aztán hosszú ideig semmi. A következô interjúmra majd 5 hónapot kellett várnom. A Daten-Kontor Kft.-nél kerestek gazdasági vég-zetséggel rendelkezô fiatal, lelkes munkaerôt, ahova fel is vettek. Így ma Pécsett dolgozok, amiben sosem mertem bízni, és gazdasági-in-formatikai rendszerek tervezésével tengetem a napjaim egyharmadát.

- Milyen mérték-ben tudod jelenleg hasznosítani a Pécsiközgázon tanul-takat?

- Ez a kérdés elég igazságtalan, mert elsô közelítésben a Gazdinfo tananyagát fedi le a mindennapi munkám, hiszen adatbázisokat, informatikai rendszere-ket építek. Ez arányaiban kevésnek tûnhet. De a dolog már csak azért is lényegesen árnyaltabb ennél, mert gazdasági rendszerek készülnek nálunk. Így mivel folya-matos kapcsolatban állok a megrendelôvel, nem elég az „idegen kulcs” és az „1:N-es kap-csolat” fogalmaival tisztábban lennem, de ér-tenem kell azt is, ha azt mondják „fedezet”, „CAPEX” stb. Így azt mondhatom, hogy a spe-ciálisabb gazdadasági-informatikai tudáson kí-vül a munkám aránylag sûrûn megkívánja a közgazdász, gazdasági szemléletmódot is.

- Hogy írnád le az ideális munka-helyed?

- Lehet, hogy eretnekség, és azt is tudom, hogy sokan teljesen feleslegesnek gondolják, de szerintem egy jó munkahelyen kifejezetten erôs a HR. És itt nem csak csapatépítô „mulat-ságokra” gondolok, hanem a folytonos vissza-csatolásra a munkatárs munkáját illetôen, a

segítségre az egyéni célok meghatározásában és azok értékelésében. Ez szerintem elenged-hetetlen egy kiegyensúlyozott vállalat mûködtetésében.

- Mik a terveid az elkövetkezendô évekre?

- A családalapítás mindenképp a középtávú céljaim között szerepel. Szakmai célokat már

nehezebben fogalmazok meg, ez pedig a régió meglehetôs korlátoltságá-ban keresendô. Fogalmam sincs, hogy 5 év múlva – kényszerûségbôl, vagy szabad elhatározásból – Pesten dolgozok-e, vagy még Pécsett leszek. Egyelôre bôven leköt a munkám, így nem tervezek váltani.

- Üzensz valamit a hallgatóknak?

- Két dolgot szeretnék üzenni. Az egyik, hogy nem elég azt mondogatni, hogy az egyetem nem elég gyakorlatorientált. Egy tu-dományegyetem tudást

ad át. Cserébe viszont számtalan lehetôség akad a karon (diákszervezetek, HÖT, rendezvé-nyek), ahol kipróbálhatod magad. Egy állásin-terjún nem (csak) az a számít, hogy mit tanultál meg - arra kíváncsiak, hogy milyen ember let-tél… Az én esetemben minden – szakmai gya-korlatos és éles – állásinterjún megkérdezték, hogy milyen konfliktusokat kellett megoldanom fôszerkesztôként. Nem fogjátok megbánni, ha aktívan élitek meg ezt a 3-5 évet. A másik dolog, egy régi bölcsesség: „Soha ne mondd, hogy soha!” Én soha nem szerettem volna számvi-tellel és gazdasági informatikával foglalkozni. Ma pedig rendszerszervezôként keresem a ke-nyeremet. Szóval nem tudhatod, mivel kell még az életben foglalkoznod. Remélem azért, hogy könyvelni már nem fogok… •

Készítette: Yogee

Egy diákszervezet a tehetségekért Hauszknecht Imre, rendszerszervezôHauszknecht Imre, ismertebb nevén Jim, a Fészek újság történetének egyik meghatározó alakja, kitüntetett írója, és leghosszabb ideig tisztségben lévô fôszerkesztôje (2004-2007). Regnálása alatt a lap kétszer nyerte el Az Év Diákújsága kitüntetést. Olvassátok gondolatait szeretettel!

KIREPÜLVE

rendszerek készülnek nálunk. Így mivel folya-

nehezebben fogalmazok meg, ez pedig a régió meglehetôs korlátoltságá-ban keresendô. Fogalmam sincs, hogy 5 év múlva – kényszerûségbôl, vagy szabad elhatározásból – Pesten dolgozok-e, vagy még Pécsett leszek. Egyelôre bôven leköt a munkám, így nem tervezek váltani.

hallgatóknak?

üzenni. Az egyik, hogy nem elég azt mondogatni, hogy az egyetem nem elég gyakorlatorientált. Egy tu-dományegyetem tudást

06_1905_ht-kesz.indd 11 2012.03.01. 17:16:29

FÉSZEK FÉSZEK


HÁZUNK TÁJA FÉSZEK FÉSZEK

Összeállította: Petra és Márti

A legtöbben belátják, hogy igenis szükség van/volt állami beavatkozásra a felsôoktatásban, ugyanakkor a kivitelezés módszerét és mértékét illetôen bôven akadnak vitatható szegmensek. Kíváncsiak voltunk ti, hallgatók milyen véleménnyel vagytok a témáról.

Felsôoktatási törvény versus hallgatók

ugyanakkor a kivitelezés módszerét és mértékét illetKíváncsiak voltunk ti, hallgatók milyen véleménnyel vagytok a témáról.

oktatásban, ven akadnak vitatható szegmensek.

A helyszûke miatt csupán egyetlen pontot szeretnék kiragadni: a karunkat is alapvetôen érintô új keretszámokat. Úgy gondolom, hogy lehetett volna úgy is drasztikusan csökkenteni az államilag tá-mogatott helyek számát, hogy a leendô hallgatók reális esélyt lássanak bejutni akár a jogi, akár a közgazdász képzésre.

Az elmúlt hetekben egészen sok végzôs középiskolás tanulóval találkoztam. Néhányuk épp a Pécsiközgázra készül. Az egyetemre igen, az érettségire nem. Ugyanis állami képzésre szinte biztosan nem kerülnek be, fizetôsre viszont majdnem hogy bármilyen érettségivel. Egyszerûen nincs, ami motiválná ôket, a rendszer ugyanis alapvetôen anyagi szempontból szegregál.

A változások rengeteg most negyedikes tanulónak „könnyítik” meg a továbbtanulási választását azzal, hogy bizonyos pályákat alapvetôen kizár. Mindenesetre én nem hiszem, hogy egy jó marketingesbôl – más pályát választva – ugyanolyan szintû építész vagy informatikus válna. Sôt a kutatások sem ezt igazolják. Ebbôl következôen viszont felmerül: az új rendszer átgondolatlanságból pocsékolja a tehetségeket, aminél szo-morúbbat nem igazán tudok elképzelni.

Kulcsár Péter, MA II.

Úgy látom, a törvényalkotók között nem ült senki, akinek most érettségizik a gyermeke. Nem ült senki olyan, aki négy éve terelgette a gyerme-két egy irányba (pl.: különórákkal, magántanár-okkal, fakultációkkal, stb.) és most a felvételi elôtt nem sokkal, egy törvénnyel azt mondják, felejtsd el.

A testvérem most érettségizik, és ha azt kér-dezem tôle, hogy hova tovább, akkor a válasza az, hogy majd ott fenn megmondják. Nem tudja! Ami nem egyenlô azzal, hogy nincs elképzelése.

Elképzelése és tervei már évek óta vannak. És most mind ez mit ér… semmit.

Lehet, hogy ha eldobunk egy követ, azzal egy közgazdászt vagy egy jo-gászt találunk el. De amíg törvények és pénz irányítja ezt az országot, addig mindig lesz még hely egy közgazdásznak vagy egy jogásznak. Nem hiába jelentkeznek olyan sokan erre a két pályára, hisz kisebb-nagyobb munkát mindig találni. Még a kényszervállalkozónak is szüksége van egy könyvelôre...

Roll Dániel, BA III.

Ambivalens érzelmek kavarognak bennem az új felsôoktatási törvénnyel kapcsolatosan! Egyik oldalról nézve jogosnak és megalapozottnak tûnik, másik aspektusból vizsgálva viszont botrányos. Manapság mindenki tisztá-ban lehet azzal, hogy túlképzés folyik számos képzésben (közgazdasági, jo-gi). Ezen karok keretszámának „meg-nyirbálását” nem tartom egy véglete-sen rossz döntésnek - amolyan szükséges rossz. Viszont állami támo-gatás híján nem hinném, hogy egy tehetséges, viszont hátrányos kö-rülmények közt élô nebuló álmodozhatna olyasmirôl, mint egy csili-vili közgazdász karrier!

A másik megközelítés viszont negatív kritikát érdemel. Az a tény, hogy holmi szerzôdésekkel akarják itt tartani a felsôoktatási intézményekbôl frissen kikerülô diplomásokat, megbotránkoztató. Ha az ország fenntartaná a munkaerô-piac diverzitását, szélesítené a lehetôségek skáláját, akkor nem lenne szükség ezekre a szerzôdésekre, mivel a túlnyomó többség nem kergetné magát külföldi illúziókba…

Miklovics Rózsa, MA I.

Van egy rendszer, ami nem mûködik jól, és ez ellen tenni kell valamit. Szerintem ez egy érthetô és teljesen korrekt gondolat. Azt sem állítom, hogy a hallgatói finanszírozási forma bôvítése az ördögtôl való dolog lenne. Az azonban, hogy egy ilyen volumenû döntés, minden társadalmi egyeztetést mellôzô módon történik, több problé-mát teremt, mint amennyit megold. Nagyon sok kérdés jut az eszembe errôl az egész témáról. Elôször is, hogy miért kell több ezer középiskolást ennyi ideig bizonytalanságban tartani, majd egy olyan döntésbe kényszeríte-ni, amely esetlegesen az elôzô két év munkáját semmisíti meg? Komolyan, 10? Mitôl lesz több jól képzett, és nyelveket jobban beszélô mérnök? Attól, hogy alacsonyabb pontszámmal is be lehet kerülni az egyetemre? Ezek az intézkedések is a decentralizálást segítik elô? Vagy, hogy mennyiben igaz a közgazdászok túlképzése/elhelyez-kedési lehetôségeirôl a társadalomban kialakult képzet? Mind-ezen tények feldolgozását, a közgazdászokra és jogászokra irá-nyuló kirekesztô kormányzati kommunikáció sem segíti.

Kis Andrea, MA I.

Van egy rendszer, ami nem mûködik jól, és ez ellen tenni kell

Úgy látom, a törvényalkotók között nem ült

06_1905_ht-kesz.indd 12 2012.03.01. 17:16:32



HÁZUNK TÁJA

Az elmúlt hetekben, hónapokban napi szinten olvashattunk az új felsôoktatási törvényrôl, érthetô okok miatt nem aratott osztatlan sikert ennek elfogadása. Helyhiány miatt csak a két legtöbbször emlegetett problémáról írnék. Elôször is, a keret-számok csökkentése: informatikus könyvtáros, szabad bölcsészet, andragógia, stb. A felsôoktatási in-tézmények ontották a diplomásokat az elmúlt években, ideje volt már fel-

lépnie az államnak, hogy a felesleges szakirányokat erôsen vissza-szorítsák. A keretszámok csökkentése, valljuk be, teljesen jogos, azon viszont már lehetne vitázni, hogy miért pont ennyinél szab-ták meg, mi alapján ment ez. Sokan írnak arról, hogy így majd fel kell venniük a diákhitelt, de nem akarják majd nagy adóssággal kezdeni az életet. Na igen, de melyik a jobb?! A diploma nélküli kevesebb fizetés, vagy a (keresett) diplomával járó plusz, amibôl késôbb nyugodtan vissza tudja törleszteni adósságát, és több-szörösen megtérül élete végére. Továbbá az állam visszafizeti az önköltségen tanuló közgazdászok és a jogászok diákhitelét, ha állami szervnél helyezkednek el. Nem vagyok teljes mértékben mellette, sokáig lehetne vitázni az új törvényen, de be kell látni, hogy egy része igenis szükséges változást hoz a felsôoktatásban.

Tóth Gábor, MA I.

Már régóta esedékes volt a felsôoktatás bizonyos problé-máinak orvoslása, amire most újabb kísérletet tettek. Az esz-közök és az eredmények azon-ban erôsen vitathatóak. Véle-ményem szerint szükséges volt az államilag finanszírozott he-lyek bizonyos területeken történô csökkentése, azonban a mértékével nem értek egyet. Így

most olyan helyzet állt elô, hogy bizonyos szakokra szinte kizárólag költségtérítéses formában lehet bejutni, ami okán többek közt az esélyegyenlôség problémája is felmerül. Az állami támogatás elnyeréséért aláírandó hallgatói szerzôdés pedig ugyan jó célt szolgál, hiszen fontos a fiatal diplomások Magyarországon marasztalása, ám sajnálatosnak tartom, hogy azt ilyen kényszerítô erôvel kell elérni.

A finanszírozás racionalizálását szerintem szerencsésebb lett volna egy tanulmányi eredményen alapuló, támogatott és önkölt-séges jogviszony közötti rugalmas átsorolási rendszer kialakításá-val megoldani, mely így a hallgatói teljesítmény javulásának irá-nyába hathatott volna. Ennek elérésére azonban így maradnak azok a kezdeményezések, melyek több egyetemen (pl. Gyôr, Sopron) a hallgatókat támogató alapítványok létrehozásában nyilvánulnak meg. Ezeket a példákat követendônek tartom.

Várhelyi Péter, MA II.

„Mentsük meg a fákat, együnk hódot!” – Ilyen hason-lattal lehet jellemezni az új felsôoktatási törvényt. A cél nemes, de az eszközök gyöke-reiben rosszak. A koncepció szerint túl sok a diplomás köz-gazdász, jogász, emiatt drasztikusan lecsökkentették az álla-milag támogatott létszámkereteket. Ennek eredménye az lesz, hogy valóban csökkeni fog az ezeken a szakokon végzett hallgatók létszáma, de a való-ság más. A felvételizôk nem éreznek kellô motivációt, hogy jobban teljesítsenek, megelég-szenek a „K: 2”-vel. A vége az lesz, hogy kevesebb hallgató végez, de a mögöttes tudás inkább csökkeni fog. Vélemé-nyem szerint a megoldás az lenne, ha a felvételi ponthatá-rokat növelnék meg, visszatér-ne a szóbeli felvételi, s sokkal hatékonyabban menne a rotáció a szakokon. Lényegében a képzések minôségén kéne radikális módon változtatni.

Summa summarum, ha már hazánk ilyen nehézkes helyzetbe került, akkor az egyik utolsó értékünket kellene kiaknázni, ez pedig a tudás. Az elemitôl a felsôoktatásig súlyosak a bajok, s ma még odáig se jutottunk el, hogy ezt felismerjük.

Illés Bence, BA III.

Úgy gondolom, a törvény azon része, hogy a felsôoktatás költséges lesz a hallgatók jelentôs hányada számára, már a levegôben lógott. A hallgatók oktatása sokba kerül az államnak, és néhány nálunk kedvezôbb helyzetben lévô nyugati ország sem vállalja a

teljes állami finanszírozásból történô tömeges képzésüket. A munkanélküli friss diplomások és az álláskeresésbôl eredô ku-darcok miatt külföldön szerencsét próbálók száma egyenes kö-vetkezménye a jelenleg mûködô felsôoktatási rendszer hiányos-ságainak. Azok a diákok is, akikbôl kiváló szakmunkás válhatott volna, a felsôoktatást választották és most keserû birtokosai kevésbé versenyképes diplomájuknak. Mindezek ellenére a je-lenlegi intézkedések drasztikusnak tûnnek. Szomorú belegon-dolni, hogy a felsôoktatás finanszírozására, és a férôhelyek csökkentésére irányuló változtatások egyes diákok továbbhala-dását akár teljesen ellehetetleníthetik, eddigi munkájukat romba dönthetik. Célszerûbbnek tartanám, ha a hallgatók állami finan-szírozását fokozatosan csökkentenék, a férôhelyeket pedig a piaci igényeknek megfelelôen szabályoznák. •

Kocsis Andrea, MA II.

06_1905_ht-kesz.indd 13 2012.03.01. 17:16:35

FÉSZEK FÉSZEK


PÁRBESZÉD FÉSZEK FÉSZEK

Mi a véleménye az új felsôoktatási törvényrôl?

Ez az új törvény csupán egy kerettör-vény. Sokáig vártuk, nem erre számítot-tunk, de ezt kaptuk. Tulajdonképpen a törvényalkotónak egy célja érhetô tetten a törvénybôl: a felsôoktatás strukturális átalakítása, jelentôs mértékû forráskivo-nás mellett. Nincs jövôkép és vízió, nin-csenek hatásvizsgálatok továbbá semmi-lyen konkrétum nem szerepel a törvény-ben.

A kormány nem merte felvállalni a dön-tést, melyben kijelölte volna a megszüntetendô felsôoktatási intézmé-nyeket, ettôl jobbnak tartotta nem nor-matív eszközökkel szépen lassan megfoj-tani a szereplôket. A magam részérôl nem vagyok a lassú agónia híve.

A törvény többek között arra sem ad választ, hogy hogyan fog mûködni a fi-

nanszírozási rendszer. Amit egyértelmûvé tesz számunkra az az, hogy az állam kivo-nul a felsôoktatás finanszírozásából.

Minket is meglepett, hogy a gazdálko-dástudományi képzési területre allokált állami finanszírozott létszámot ilyen mér-tékben csökkentették. A tavalyi 4900 ál-lamilag finanszírozott hallgatóval szem-ben idén csupán 250 állami ösztöndíjas lesz, melybôl egy szakunkra 10 fô jutott.

A kerettörvény jelleg hosszú távon ki-szolgáltatottságot és bizonytalanságot jelent minden felsôoktatási szereplô szá-mára, továbbá leszámol a normatív sza-bályozás korábbi jó gyakorlatával.

A szándékosan gerjesztett jog- és eg-zisztenciális bizonytalanság ugyan min-den bizonnyal kitûnô hatalomgyakorlási eszköz, de az általa világra hozott szervilitás nem válik az oktatási és tudo-mányos tevékenység javára.

Egy szónak is száz a vége: ez a törvény nem átalakítja, hanem lezülleszti a felsôoktatást.

Mit gondol a diákok száma csök-kenni fog?

Természetesen. Már idén ôsztôl megin-dul ez a folyamat és fokozatosan halad tovább. Persze ez csak az államilag finan-szírozott helyekre igaz, hiszen eddig is voltak költségtérítéses hallgatóink. Az ô létszámuk várakozásaink szerint változat-lan marad, esetleg még növekedhet is. Ne feledjük, hogy a korábbi évek gyakorlatá-hoz képest az idei felvételi során várható-an sokkal könnyebb lesz bekerülni az ön-költséges szakokra, hiszen a gazdálko-dástudományi képzési terület nem fog kapacitáskorlátokba ütközni.

Mivel nem ismerjük a felsôoktatás fi-nanszírozásának gyakorlatát és a törvény is semmitmondó e tekintetben, ezért igen keveset tudunk jelen pillanatban ar-ról, hogy a felsôoktatási fejlesztések korábbiextenzív pályáján létrehozott ka-

pacitásokkal (infrastruktúrális és humán kapacitásokról van szó) mit szándékozik tenni a kormányzat. Ez ugyanis az esetek túlnyomó többségében nem „cseresza-batos”. Attól, hogy most éppen a mûszaki és természettudományi képzési terület a „kiskedvenc”, még nem lesz több tanársegéd és laborkapacitás a ter-mészettudományi és mûszaki karokon. De még az is nagy valószínûséggel borí-tékolható, hogy álláslehetôségbôl sem lesz több eme preferált területeken, a pi-ac ugyanis hosszabb távon „nem hágha-tó” meg.

De nézzük a jó oldalát a dolognak, ami a gazdálkodástudományi képzési terüle-ten be fog következni, az nem más, mint hogy a „családiasabb” légkör lehetôséget teremt arra, hogy intenzívebb foglalkozá-sokkal, emberléptékû oktatástechnikai megoldásokkal igazi közösséggé kovácso-lódjunk. A létszám csökkenéssel nem csak a tanárok tudnak személyesebb vi-szonyt kialakítani a diákokkal, de a diákok is egymás között. Az én idômben is csu-pán 80-an látogattunk egy elôadást, min-denki mindenkit ismert, sokkal jobb és életszerûbb volt a tanár-diák kapcsolat.

Mivel közgazdasági karon vagyunk, ar-ról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a közgazdászok piacán a kínálat nem piaci eszközökkel történô szûkítése azt fogja eredményezni, hogy a szakma felértékelôdik, azaz a közgazdászok mun-kapiaci pozíciói belátható idôn belül ja-vulni fognak.

Ön szerint a diákok minôsége meny-nyiben fog változni? Hiszen vannak, akik félvállról veszik az adott képzést amiben részt vesznek.

Két hatás várható, amelyek egymással ellentétes irányba hatnak. Tekintettel ar-ra, hogy a gazdálkodástudományi képzési területen kiesik az állami finanszírozás, így a kapacitások lehetôvé fogják tenni,

Interjú dr. Ulbert József dékánnal- A 2012-es oktatási törvényrôl -

A 2011. december 23-án elfogadott új Felsôoktatási törvénnyel kapcsolatban kérdeztem karunk dékánját, dr. Ulbert Józsefet. Érdemes elolvasni és fontolóra venni tanácsait.

A 2011. december 23-án elfogadott új Felsdékánját, dr. Ulbert Józsefet. Érdemes elolvasni és fontolóra venni tanácsait.

oktatási törvénnyel kapcsolatban kérdeztem karunk

Írta: Németh Krisztinanul a felsôoktatás finanszírozásából.

dástudományi képzési területre allokált állami finanszírozott létszámot ilyen mér-tékben csökkentették. A tavalyi 4900 ál-lamilag finanszírozott hallgatóval szem-ben idén csupán 250 állami ösztöndíjas lesz, melybôl egy szakunkra 10 fô jutott.

szolgáltatottságot és bizonytalanságot jelent minden felsôoktatási szereplô szá-mára, továbbá leszámol a normatív sza-bályozás korábbi jó gyakorlatával.

zisztenciális bizonytalanság ugyan min-den bizonnyal kitûnô hatalomgyakorlási eszköz, de az általa világra hozott szervilitás nem válik az oktatási és tudo-mányos tevékenység javára.

nem átalakítja, hanem lezülleszti a felsôoktatást.

07_parbeszed_0905.indd 14 2012.03.01. 17:17:06



PÁRBESZÉDhogy bárkit, ismétlem bárkit, aki erre a pályára kíván lépni, beengedjünk, ha eléri a minimálisan szükséges 240 pontot a felvételin.

Ez a ponthatár nem éri el a felét a le-hetséges maximumnak, azaz ebben a kör-ben lesznek olyanok is, akik középiskolai tanulmányaik során nem alkottak túl „ma-radandót” még a felvételi tantárgyakban sem, adott esetben 2-es hármas osztály-zatokat voltak képesek meg-szerezni.

Ez a „hozott anyag” vonatko-zásában mindenképpen felhí-gulást fog eredményezni. Ugyanakkor viszont a kisebb létszámú évfolyamok lehetôvé teszik a személyre szabott kar-rier-menedzselést és az inten-zívebb oktatástechnikai megol-dások alkalmazását, ami vi-szont a minôséget jelentôs mértékben javítani fogja.

Összességében tehát úgy vé-lem, hogy az input oldalon bekövetkezô minôségromlást akár túl is kompenzálhatja a képzés során bekövetkezô minôségfejlesztés, így az output oldalon már nem lesz érezhetô a minôség romlása.

Számíthatunk arra, hogy a diploma értéke változni fog?

Minden beavatkozás - legyen az akár még oly drasztikus is, mint a mostani – a felsôoktatási rendszerbe, csak hosszútá-von mérhetô hatások formájában ítélhetô meg. Ezért nem tudok erre a kérdésre egyértelmû választ adni. Ezt nem lehet most eldönteni. Pár év múlva, amikor az ebben a rendszerben képzett diplomások kikerülnek az álláspiacra, ki-derül. Meglátjuk, hogy mennyire köny-nyen tudnak majd elhelyezkedni. A piac fogja megszabni a diploma értékét. Je-lenleg azt mondhatom, hogy azok a friss diplomások, akik tôlünk kikerülnek, rö-vid idôn belül találnak maguknak jól fize-tett munkahelyet.Sajnos éppen ez került elôtérbe a kormányzati kommunikáció-ban is az utóbbi idôben, hiszen valaho-gyan meg kell magyarázni a rossz és át-gondolatlan döntéseket…

Mit gondol arról, hogy túl sok köz-gazdász van?

Mihez képest? Mutasson nekem egy mutatószámot, vagy arányszámot,

benchmarkot, ami ezt állapítja meg! A pi-ac határozza meg, hogy hány közgazdász-ra van szükség. Amíg van verseny a pia-con addig közgazdászokra is szükség van. Semmi jelét nem látom annak, hogy ezen a területen túlképzés lenne.

Nôhet a tanárok és a diákok közötti fe-szültség, így, hogy a diákoknak már fizet-niük kell a képzésért? Egy-egy rossz osz-tályzatnál nagyobb lehet a felhördülés?

Gyökeresen meg fog változni a tanár-diák viszony, de azért nem a nyúl fogja vinni a vadászpuskát és nem a befôtt fogja eltenni a nagymamát. Még mindig a tanár dolga eldönteni, hogy a diák mi-lyen jegyet érdemel. De biztosan a jelen-leginél „komolyabban” kell vennünk az oktatók hallgatók általi minôsítésének kérdését. Arról se feledkezzünk meg, hogy egy önköltséges diák elemi érdeke, hogy jól teljesítsen, és minél elôbb elvé-gezze a képzést, hiszen minél tovább húzza annál többe fog kerülni. Tehát vár-hatóan sokkal nagyobb lesz az igyekezet is a diákság részérôl.

Ha most beleképzelné magát egy éppen érettségizô helyzetébe, mit tenne?

Nehezen tudom magam egy 18 éves he-lyébe képzelni, inkább a szüleik szemszögébôl érzem át, mivel magam is benne vagyok ebben a helyzetben.

Az egyértelmû, hogy az állam részérôl ka-tasztrofális kommunikáció kíséri ezt az élet-idegen beavatkozást. A felsôoktatás intéz-ményeinek és a felvételizôknek, illetve csa-ládjaiknak úgy kell fontos döntéseket meg-hozni, hogy a döntéseiket meghatározó leg-fontosabb paramétereket nem ismerik.

Tapasztalataim szerint sokan nem tudják, hogy az állami ösztöndíjas he-lyek milyen kötelezettségekkel járnak a

képzési idô alatt és azt követôen. Ilyen kötelezettség például a „röghöz kötés”. E szerint a diákok a képzés vé-geztével meghatározott évig nem vállalhatnak külföldön munkát. Konkrétan addig, amíg le nem dolgozzák a képzésük költségét az államnak. Ugyan-így sokan nem elég tájékozot-tak a tanulás önköltséges for-máját segítô diákhitellel kap-csolatban.

Ha az érettségizô eddigi is-kolai elôélete, eddig felvett fa-kultációi, érdeklôdési köre egy bizonyos szakma felé húzza,

csak azért mert az állam pillanatnyilag nem támogatja azt a szakmát, ne térjen el céljától. Ne hozzunk létre ab ovo kény-szerpályákat, amelyek hosszú idôtartamú frusztrációként rányomják bélyegüket gyermekeink jövôjére.

Említette, hogy mint szülô Ön is át-érzi a jelenlegi helyzetet. Ön mit taná-csolna gyermekének?

Három lányom van. Ketten már részt vesznek a felsôoktatási képzésben. Én úgy gondolom, hogy mindenképp rájuk kell bízni a döntést. Semmi értelme an-nak, hogy a szülô belekényszerítse gyer-mekét egy olyan képzésbe, amit nem akar. A szakma alapján kell meghozni a dön-tést, nem a szerint, hogy mennyibe kerül. Bár az állam számára jelenleg van pár szakma amit „nem szeret”, erre mégsem alapozhatunk, mivel ezt a mentalitást a piac felülírja. Nem lehet mindenkibôl in-formatikus, mérnök, vagy természettudós. Ha mindenki biológia szakra megy el, mert az államilag támogatott, akkor pár év múlva tele leszünk biológusokkal. De mit kezdjünk velük? •

Interjú dr. Ulbert József dékánnal

képzési idô alatt és azt követôen. Ilyen kötelezettség például a „röghöz kötés”. E szerint a diákok a képzés vé-geztével meghatározott évig nem vállalhatnak külföldön munkát. Konkrétan addig, amíg le nem dolgozzák a képzésük költségét az államnak. Ugyan-így sokan nem elég tájékozot-tak a tanulás önköltséges for-máját segítô diákhitellel kap-csolatban.

kolai elôélete, eddig felvett fa-kultációi, érdeklôdési köre egy bizonyos szakma felé húzza,

07_parbeszed_0905.indd 15 2012.03.01. 17:17:08

FÉSZEK FÉSZEK


PÁRBESZÉD FÉSZEK FÉSZEK

Oktatói körkérdésE havi témánk egy igencsak aktuális ügy, mely váratlanul sújtotta a magyar fiatalságot és terveiket. Ez az új oktatási törvény. A témában nyilatkoztak:

dr. Barancsuk János, László Gyula, dr. Szûcs Krisztián és Heindl Zsombor PhD hallgató.

E havi témánk egy igencsak aktuális ügy, mely váratlanul sújtotta a magyar fiatalságot és terveiket. Ez az új oktatási törvény. A témában nyilatkoztak:

dr. Barancsuk János, László Gyula, dr. Sz

Összeállította: Gál Zsuzsanna, Harsányi Ákos, Gungl Larion, Varga Márta

dr. Szûcs Krisztián: A 2011. december 23-án a Parlament által elfogadott új Felsôoktatási törvény gyökeresen megváltoztatta a gaz-dasági képzési területen mûködô intézmények helyzetét. A változás természetesen a jövô közgazdász-hallgatóira is hatással lesz.

Az elsô és legfontosabb válto-zás, hogy gyakorlatilag megszûnt az állami finanszírozás ezen a kép-zési területen (is). Mi lesz ennek a

következménye? Reméljük, hogy még elhivatottabb hallgatókkal fogunk találkozni, együtt dolgozni. Nyilvánvalóan a korábbiak-nál kisebb létszámú évfolyamok indulnak, amelyek újra lehetôvé teszik a hatékony csoportmunkát, a személyesebb kontaktust diák-tanár viszonylatban.

A tanulmányok finanszírozását nem csupán a szülôktôl lehet és kell várni. Kiemelkedô tanulmányi eredményekkel, a képzés mellett vállalt munkavégzéssel jelentôsen csökkenthetô a szülôi támogatás. És a Kar által biztosított lehetôségeken túl ott van még a Diákhitel mindkét konstrukciója is.

További változás várható az alapképzés tanrendjében, hiszen az eddigieknél is nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a hall-gatóknak, hogy tanulmányi kötelezettségeiknek eleget tegye-nek. Ez nem azt jelenti, hogy könnyebb lesz elvégezni az alap-képzést, hanem, hogy jobban illeszthetô lesz majd a képzési program az egyéni életutakhoz (külföldi ösztöndíjhoz, szakmai gyakorlathoz).

Új vállalati támogatási formák jelennek majd meg, úgymint cé-ges ösztöndíjak, tanulmányi szerzôdések, olyan szakmai projek-tek, amelyeket hallgatókkal közösen valósítanak meg az oktatók.

Ezek szerint az új Felsôoktatási törvény csupa pozitív hatást indukál? Nyilvánvalóan nem. A változások rendszerszinten je-lentkeznek és szinte egyik pillanatról a másikra. Ez rengeteg bi-zonytalanságot, kiszámíthatatlanságot eredményez. Az idei év-ben felvételizôk számára gyakorlatilag nem volt felkészülési idô a döntésre. Sôt, ami még ennél is rosszabb: megfelelô kormány-zati tájékoztatás sem a változásokról. Ez pedig kihat majd a szeptemberben induló évfolyamra annak ellenére, hogy a Kar vezetése igyekszik a kialakult helyzetet a legjobb tudása szerint kezelni, alakítani.

Azért egy valami továbbra is biztos: a kemény munkával meg-szerzett diploma meghozza gyümölcsét. Erre garancia a munkaerôpiac változatlan (sôt várhatóan megnövekvô) igénye, valamint a Pécsiközgáz diploma magas elismertsége!

dr. László Gyula: A szûk ter-jedelmi keretek miatt magával a törvénnyel most nem foglalko-zom, csak az ún. túlképzési vál-sággal. Már maga a kérdésfelve-tés, hogy „hazánkban felesle-ges-e ennyi közgazdász” egy torz prekoncepciót sugall, és ilyenek többnyire a válaszok is. Elôször is még nem láttam olyan felmérést, amelyik ezt bizonyí-totta volna. Nem ezt mutatják a munkanélküliségi adatok, a

pályakezdôk elhelyezkedési és kezdô fizetési statisztikái sem. Másrészt a közgazdász egy tipikusan „fregoli”, mobil szakma, ezzel a diplomával számtalan munkakörben lehet eredmé-nyesen helytállni. A mai munkaerôpiac egyébként is a mobi-litásról szól: a közgazdászok szemléletmódja, módszertani felkészültsége ebben jó esélyeket kínál. Harmadszor: sok-éves munkaerôpiaci tapasztalat, hogy válságok idején a csa-ládok inkább az általánosan alkalmazható szakterületeket preferálják a konkrétabb (és ezért kockázatosabb, kisebb esélyeket kínáló) természettudományos, mûszaki területek-kel szemben. Ha majd oldódik a válság, akkor fog megélén-külni a kereslet ezen szakmák iránt, de ez nem megy kvóták-kal, parancsszóval. És végül: egy ilyen „általános” képzést – legalábbis alapszinten – könnyebb megszervezni, mint egy mérnöki kart, ennek következtében valóban gombamód sza-porodtak a gazdasági képzô intézmények (igencsak „változa-tos” színvonalon). A közvélemény ezért lát nagyon sok jo-gászt, kommunikáció szakost és közgazdászt. Egy minôségi szelekció valóban szükséges lenne szerintünk is, továbbá nem a hallgatói létszámokkal kellene versenyezni, de ez nem jelenti a szakma csôdjét és olyan leértékelôdését, mint amit a kormányzati kvóták sugallnak.

Ezért is nagyon sajnálom, de be kell látni, hogy az állami ösz-töndíjak ismert elosztásának biztosan lesz hatása a jelentkezôk számára. Csak az állami támogatás kedvéért már nem fognak hozzánk jelentkezni, bár ez önmagában még akár jó is lehet. Aki már most közgazdászként mérlegel, azok jelentôs részét az ön-költség sem fogja visszatartani, mert igenis bízhat a befektetés megtérülésében. A mai középiskolásoknak ezt ajánlom a figyel-mébe. A szakma jövôje nem bizonytalan, „csak” annak kor-mányzati támogatottsága. Elkeserítô, hogy a diákhitel- vagy a kari ösztöndíj-program ellenére lehetnek olyan tehetséges fia-talok, akik így sem tudják ezt a befektetést vállalni.

december 23-án a Parlament által elfogadott új Felsôoktatási törvény gyökeresen megváltoztatta a gaz-dasági képzési területen mûködô intézmények helyzetét. A változás természetesen a jövô közgazdász-hallgatóira is hatással lesz.

zás, hogy gyakorlatilag megszûnt az állami finanszírozás ezen a kép-zési területen (is). Mi lesz ennek a

jedelmi keretek miatt magával a törvénnyel most nem foglalko-zom, csak az ún. túlképzési vál-sággal. Már maga a kérdésfelve-tés, hogy „hazánkban felesle-ges-e ennyi közgazdász” egy torz prekoncepciót sugall, és ilyenek többnyire a válaszok is. Elôször is még nem láttam olyan felmérést, amelyik ezt bizonyí-totta volna. Nem ezt mutatják a munkanélküliségi adatok, a

07_parbeszed_0905.indd 16 2012.03.01. 17:17:11



PÁRBESZÉD

Oktatói körkérdés dr. Barancsuk János: Érde-kes, bár egyáltalán nem kelle-mes dolog egy széthulló félben lévô rendszer elemének lenni. Értve a „rendszer” kifejezés alatt nem kizárólagosan a felsôoktatást – amelynek prob-lémái valójában csak egy tüne-tét jelentik az ôt eddig befoga-dó, most pedig mintha kivetni igyekvô organizmus(ok) patoló-giájának. Ezért az új törvényt – és az alkalmazásával járó meg-

szorításokat – sokkal célszerûbb nem önmagukban szemlélni, hanem tágabb kontextusban elhelyezni. Napnál világosabb, hogy a kormányzat komoly likviditási gondokkal küzd (hogy mi-ért, természetesen az is „megérne egy misét”), ebbôl pedig – ha tetszik, ha nem – bizonyos kiadások restrikciója, illetve eddigi magatartási szabályok átírása következik. Vitatkozni ebben a helyzetben a következôkön (mint a kényszerpályán is megmara-dó szabadságfokok tartalmi vonatkozásain) lehet. Például való-ban a társadalom replikációjában másodlagos területeket érin-tik-e a megszorítások, mondjuk a feladott felsôoktatási helyek-kel járó társadalmi veszteségnél nagyobb-e az új debreceni stadion által nyerhetô elôny? Vajon a szûkítés együtt jár-e az adott funkció eredményhatékonyságának javulásával, esetünk-ben növekszik-e az 1 Ft ráfordítással elért, hallgatók fejébe plántált, felhasználható tudás? És ami ezzel szorosan össze-függ: egy finom, differenciált „visszavonulás” révén, vagy a pri-mitív „fûnyíróelv” alkalmazásával történik-e defenzíva, azaz a megvonások elsôsorban a kevésbé minôségi teljesítményt nyúj-tó egységeket, vagy az összeset érintik? A korábbi, erôs kontra-szelekciót generáló, a felsôoktatást lezüllesztô szabályozási, fi-nanszírozási elvek maradnak-e érvényben, vagy felváltják ezeket új, az oktatói és hallgatói eredményességet motiváló, a diploma és a tanári munka becsületét visszaadó ösztönzôk? Visszavon-hatatlan társadalmi-szakmai károk keletkeznek-e bizonyos mûhelyek felszámolása révén, vagy egy remélt, jobb helyzetben könnyen restaurálhatók lesznek az átmenetileg inaktivált érté-kek? Hogyan kommunikálja elhatározásait a kormányzat: kultu-rált, európai módon, higgadtan érvelve, vagy saját kognitív disz-szonanciáját enyhítendô, a „veszteseken” élcelôdve, alpári, út-széli megnyilvánulásokkal fûszerezve? És még sorolhatnánk a kérdéseket, szempontokat. Úgy gondolom, hogy akinek szeme van a látásra, füle a látásra, képessége a valamennyire is objek-tív mérlegelésre, talán magától is meg tudja adni a válaszokat.

Heindl Zsombor: Mûszaki képzési területre 8160 telje-sen, és 7600 részben támogatott hallgatót irányoznak elô országosan felvehetô létszámként alapképzésben. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre 9774 hallgatót vet-tek fel a 18 709 jelentkezô közül (állami és költségtérítéses együtt). Ha annyian jelentkeznek, mint tavaly, és az állami helyek 88%-át töltik fel nappali helyekkel (tavalyi országos

átlag az összes képzési terü-letre), akkor 13 867 hallga-tót fognak felvenni nappali állami helyre, ami 42%-kal több, mint amennyit tavaly összesen felvettek, és az összes jelentkezô 74%-át fel-veszik majd állami támogatás-sal és ehhez jön majd még a költségtérítéses képzés.

Informatika képzési területre 3600 teljesen, és 4600 részben támogatott hallgatót irányoz-nak elô. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre összesen 4938 hallgatót vettek fel a 9123 jelentkezô közül. Ha annyian je-lentkeznek, mint tavaly, és az állami helyek 88%-át töltik fel nappali helyekkel, akkor 7210 hallgatót fognak felvenni nap-pali állami helyre, ami 46%-kal több, mint amennyit tavaly összesen felvettek, és az összes jelentkezô 79%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költség-térítéses képzés.

Természettudomány képzési területre 4000 teljesen, és 3150 részben támogatott hallgatót irányoznak elô. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre összesen 4 153 hall-gatót vettek fel a 8 776 jelentkezô közül. Ha annyian jelent-keznek, mint tavaly, és állami helyek 88%-át töltik fel nap-pali helyekkel, akkor 6287 hallgatót fognak felvenni nappali állami helyre, ami 51%-kal több, mint amennyit tavaly ösz-szesen felvettek, és az összes jelentkezô 71%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költség-térítéses képzés.

Gazdaságtudomány képzési területre 250 teljesen, és 0 részben támogatott hallgatót irányoznak elô. 2011 szep-temberében nappali alapképzésre összesen 9 111 hallgatót vettek fel a 22 430 jelentkezô közül. Ha annyian jelentkez-nek, mint tavaly, és az állami helyek 88%-át töltik fel nappa-li helyekkel, akkor 220 hallgatót fognak felvenni nappali ál-lami helyre, ami 98%-kal kevesebb, mint amennyit tavaly összesen felvettek, és az összes jelentkezô 1%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költség-térítéses képzés.

Felmerülô legfontosabb kérdések:

• Mennyiben találjuk el a középiskolások igényeit?

• Hogyan fog ehhez szeptembertôl alkalmazkodni a felsôoktatási infrastruktúra (termek, oktatók száma, stb.)?

• Vajon hogyan fog ez jelentkezni a finanszírozásban 2013. január elsejétôl?

• Vajon ez milyen képzési színvonalat indukál majd a prefe- rált területeken? •

kes, bár egyáltalán nem kelle-mes dolog egy széthulló félben lévô rendszer elemének lenni. Értve a „rendszer” kifejezés alatt nem kizárólagosan a felsôoktatást – amelynek prob-lémái valójában csak egy tüne-tét jelentik az ôt eddig befoga-dó, most pedig mintha kivetni igyekvô organizmus(ok) patoló-giájának. Ezért az új törvényt – és az alkalmazásával járó meg-

07_parbeszed_0905.indd 17 2012.03.01. 17:17:13

FÉSZEK FÉSZEK


SZONDA FÉSZEK FÉSZEK

vény változása sem módosított. 41% az állami-lag támogatott helyek száma alapján rangso-rolja a számára szimpatikus képzéseket, 9% pedig a képzési költségekre fekteti a legna-gyobb hangsúlyt.

5. Mennyire okoznának gondot az eset-leges képzési költségek?

Természetesen nem szerettünk volna senki-nek sem a pénzügyeiben vájkálni, a felsôoktatási törvénnyel szemben megfogalmazott kritikák-ból azonban kiderült, hogy az egyik legnagyobb probléma az államilag támogatott keretszámok drasztikus csökkentése. A kitöltôk 10%-a nyi-latkozott csak úgy, hogy szüleik akkor is finan-szírozni tudják tanulmányaikat, ha csak rész-ösztöndíjas vagy akár teljesen önköltséges képzésre veszik fel ôket. A többi válaszadó fele

a munkavállalásban látja a megol-dást, tanulmányaik finanszírozása érdekében nyáron, illetve az egyete-mi képzés mellett szeretnének dol-gozni, a többiek pedig biztosak ab-ban, hogy nem lesznek képesek vál-lalni a költségeket, így csak államilag támogatott helyeket jelölnek meg.

6. Hogyan tájékozódtál a felsôoktatási törvénnyel kapcso-latos információkról? (3.ábra)

Kíváncsiak voltunk arra is, honnan gyûjtöttek információkat a diákok az ôket érintô változásokról. 78-an fe-leltek a kérdésre, ôk legalább egy, de inkább több információforrást is megjelöltek. A kitöltôk 83%-a igyeke-

Az elmúlt évek során a hazai hallgatói lapok közt unikumnak számító rovatunk, a Szonda a Pécsiközgáz hallgatóinak véleményét mutatta

be. Központi témánk, az új felsôoktatási törvény azonban indokolttá tette, hogy egy másik csoport, a felvételi elôtt állók véleményét is ismertessük.be. Központi témánk, az új felsbe. Központi témánk, az új felscsoport, a felvételi el

Az elmúlt évek során a hazai hallgatói lapok közt unikumnak számító rovatunk, a Szonda a Pécsiközgáz hallgatóinak véleményét mutatta

Online kérdôívünket 82 olyan diák töltötte ki, aki tervezi vagy legalábbis az új törvény be-vezetése elôtt tervezte, hogy valamelyik felsôoktatási intézményben folytatja tanulmá-nyait. A nemek aránya 61%-39% a lányok javá-ra, a válaszadók közel 5%-a korábban érettségi-zett, de most szeretne bekerülni a felsôoktatásba, illetve ugyanennyien válaszol-tak azok is, akiknek még 2-3 évük van a felké-szülésre. A többi kitöltô felére idén, a másik felére jövôre várnak az érettségi vizsgák.

1. Tervezed, hogy továbbtanulsz vala-melyik felsôoktatási intézményben?

Akik az elsô kérdésnél azt felelték, hogy nem szeretnének továbbtanulni, és korábban sem tervezték, nem kerültek bele a kutatásunkba. A többi válaszadó 91%-a már az új törvény beve-zetése elôtt elhatározta, hogy felvételizni fog, és a változások sem tántorították el ôket ettôl. A kitöltôk 9%-át azonban elkedvetlenítette az új törvény, és bár korábban a továbbtanulás szerepelt a terveik között, most úgy gondolják, ezt nem tudják majd megvalósítani.

2. Milyen területe(ke)n szeretnél to-vábbtanulni? (1. ábra)

Kíváncsiak voltunk arra is, válaszadóink kö-rében mik lehetnek az új „slá-gerszakok”, természetesen a kitöltôk több, számukra vonzó képzési területet is megjelöl-hettek. A kérdésre végül 80-an válaszoltak, a legnépszerûbb a gazdasági képzés lett, 35%-uk jelölte meg, a dobogó második fokára a bölcsészet (22,5%), a harmadikra pedig holtverseny-ben a társadalom- és a termé-szettudományok (20-20%) ke-rültek. Az 1. ábrán láthatóak a további képzési területek ered-ményei, az egyéb kategóriában a Rendôrtiszti Fôiskolát nevez-te meg az egyik válaszadó, va-

laki pedig a sporttudomá-nyok terén szeretné bôvíteni ismereteit.

3. Mely finanszírozási formák érdekelnek? (2.ábra)

Az új törvény egyik sarkala-tos pontja az állami támoga-tású helyek számának csök-kentése és a részösztöndíjas finanszírozás bevezetése. A válaszadókat arról is megkér-deztük, melyik finanszírozási formák jöhetnek náluk szóba, természetesen többet is megjelöl-hettek közülük. 91,25%-uk „pályázik” a teljesen állami támogatottságú helyekre, a kitöltôk 55%-a csak ezt a finanszírozási formát jelölte meg. A di-ákok 35%-a szimpatizál a részösztöndíjas képzé-sekkel, 20%-uk pedig a teljesen önköltséges fi-nanszírozástól sem zárkózik el.

4. Mi alapján állítod össze a jelentkezési sorrended?

A változások új szempontok figyelembevé-telét is eredményezik az ilyen döntések megho-zatalakor, így arra is kíváncsiak voltunk, mi je-lenleg a legfontosabb tényezô a jelentkezési sorrend meghatározásakor. A válaszadóknak pontosan a fele ragaszkodik saját, korábbi el-képzeléseihez, melyeken a felsôoktatási tör-

Írta: Szemerédi Orsolya

Így látják a középiskolások a felsôoktatási törvényt

„Ezért tanultam?”

a munkavállalásban látja a megol-dást, tanulmányaik finanszírozása érdekében nyáron, illetve az egyete-mi képzés mellett szeretnének dol-gozni, a többiek pedig biztosak ab-ban, hogy nem lesznek képesek vál-lalni a költségeket, így csak államilag támogatott helyeket jelölnek meg.

felsôoktatási törvénnyel kapcso-latos információkról? (3.ábra)

gyûjtöttek információkat a diákok az ôket érintô változásokról. 78-an fe-leltek a kérdésre, ôk legalább egy, de inkább több információforrást is megjelöltek. A kitöltôk 83%-a igyeke-

vény változása sem módosított. 41% az állami-deztük, melyik finanszírozási formák jöhetnek

08_1_közép-szonda-0905.indd 20 2012.03.01. 17:17:48



SZONDAzett saját maga megszerezni a fontos informá-ciókat, például az internet és a média segítsé-gével. 24%-nak a szülei segítettek a tájékozó-dásban, a válaszadók felét pedig saját iskolája is informálta. A diákoknak több mint harmada ellátogatott valamelyik felsôoktatási intézmény nyílt napjára, 19% pedig az Educatio Kiállításon is részt vett.

7. Mi a véleményed a felsôoktatási törvényrôl, mit változtatnál rajta?

A válaszadók közel kétharmada válaszolt a kifejtôs kérdésre, többségük hosszabban is leírta a véleményét. Akadtak persze, akik felháborodá-sukat egy-egy indulatszóval, kevésbé nyomdaké-pes kifejezéssel fejezték ki. Voltak, akik csak a véleményüket osztották meg velünk, vagyis hogy igazságtalannak tartják a törvény módosítását, eltúlzottnak tartják a keretszámok csökkentését, néhányan a „röghöz kötést” is emlegették. Sokan nehezményezik, hogy a változtatások bevezeté-se felrúgja a terveiket, úgy érzik, feleslegesen küz-döttek, tanultak eddig az álmaikért, és most ta-nácstalannak érzik magukat. Többen viszont ja-vaslatokat is tettek, megemlítették, hogy részben egyetértenek a változtatásokkal, illetve elfogad-ják, hogy szükség van a reformokra, azonban ôk is úgy gondolják, hogy szerencsésebb lett volna, ha ezeket fokozatosan vezetik be.

Fontos megemlíteni még a néhány válaszban fellelhetô empátiát. Páran ugyanis elárulták, hogy a változások ôket kevésbé érintik érzéke-nyen – vagy azért, mert az általuk favorizált kép-zési területeken nem olyan jelentôs a keretszá-mok csökkentése, vagy mert a szüleiknek köszönhetôen kevésbé kell aggódniuk tanulmá-nyaik finanszírozása miatt -, ettôl függetlenül azonban igazságtalannak tartják kevésbé sze-rencsés társaik helyzetét.

8. Motivál az új törvény, hogy javíts a ta-nulmányi eredményeiden, jobban teljesíts az érettségin?

Ha más haszna nem is lenne a törvény mó-dosításának, legalább a diákok jelentôs részét jobb teljesítményre sarkallja. A válaszadók 29%-át egyértelmûen jobb eredmények eléré-sére készteti, 46%-át pedig legalább kis mér-tékben motiválja az új törvény, a kitöltôk ne-gyedét azonban egyáltalán nem ösztönzi jobb teljesítményre.

Ennél a kérdésnél azt is megvizsgáltuk, kikre hat leginkább motiválóan az új törvény. A lányok csupán 18%-ának teljesítményére nincs pozitív hatással, míg a fiúk 40%-a felelte ezt. Összeha-sonlítottuk azt is, hogy mennyire motiválja a felsôoktatási törvény azokat, akiknek nem okozna gondot a képzési költségek finanszíro-zása, illetve azokat, akiknek ez problé-mát jelentene. Azok-nak, akiknek a szülei biztosan meg tudják oldani a képzési költségek kifizeté-sét, a fele úgy nyilat-kozott, hogy nem motiválja ôket jobb tanulmányi eredmé-nyek elérésére a tör-vény. Ezzel szemben akik úgy gondolják, hogy kénytelenek lesznek munkát vállalni tanulmányaik finanszírozása ér-dekében, 79%-ban azt a választ adták, hogy a törvény változásának hatására igyekeznek job-ban teljesíteni az érettségin.

9. Tervezed, hogy jelentkezel a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudomá-nyi Karának valamely szakára? (4.ábra)

A kitöltôk 35%-a számára vonzó a gazdasági képzés, a harmadik kérdésre adott válaszok alapján 90%-uk pályázik állami finanszírozású helyekre, 24%-uk a részösztöndíjas kép zéstôl sem zárkózik el, közel ötödük pedig akár a telje-

sen önköltséges képzést is vállalná. 47%-uk nyilatkozott úgy, hogy szeretné megjelölni a Pécsi-köz gáz valamelyik képzését. Karunk po tenciális jelent-kezôinek négy ötöde már a törvényválto-zás elôtt is vonzónak találta a pécsi gazda-sági képzést, a töb-biek azonban csak a módosítás után dön-

tötték el, hogy beadják jelentkezésüket a tötték el, hogy beadják jelentkezésüket a Pécsiközgázra. A finanszírozási formákkal Pécsiközgázra. A finanszírozási formákkal foglalkozó kérdésnél viszont kiderült, hogy a karunkra felvételizni kívánók körében magasabb azok aránya, akik hajlandóak lenné-nek képzési költségeiket részben vagy akár egészben kifizetni, csak 50%-uk nyilatkozott úgy, hogy kizárólag az államilag támogatott he-lyekre jelentkezik.

Az összes kitöltô közel 10%-a korábban ter-vezte, hogy felvételizik a Pécsiközgázra, a felsôoktatási törvény változása azonban elvette a kedvüket. Több, mint felük más képzési terü-letet választana (természettudományok, mûszaki vagy bölcsész képzések), a többiek pe-dig más gazdaságtudományi karokat részesíte-nek elônyben. Ôk a negyedik kérdésben mind azt felelték, hogy az államilag támogatott helyek száma alapján állítják össze felvételi sorrendjü-ket, így valószínûsíthetô, hogy a Pécsiközgáz jelentôsen lecsökkentett keretszámai riasztot-ták el ôket.

Az eredményeket látva elmondható, hogy a sokszor felelôtlennek, éretlennek nevezett kor-osztály törekszik a probléma megértésére, megoldására, saját jövôjük érdekében igyekez-nek a lehetô legjobb döntést meghozni. Sajnos azonban azok sincsenek elônyös helyzetben, akik már évek óta megfontoltan alakítják sorsu-kat, a cikk lezárásaként egyikôjük gondolatait idézném:

„Én, aki logikusan terveztem a jövômet, nem tudom, mit kezdjek. Négy éven keresztül közgazdasági iskolába jártam, mert nyolca-dikban eldöntöttem, hogy közgazdász leszek. És most ezen évek után legyél közgazdász… Ezért tanultam?” •

sen önköltséges képzést is vállalná. 47%-uk nyilatkozott úgy, hogy szeretné megjelölni a Pécsi-köz gáz valamelyik képzését. Karunk po tenciális jelent-kezôinek négy ötöde már a törvényválto-zás elôtt is vonzónak találta a pécsi gazda-sági képzést, a töb-biek azonban csak a módosítás után dön-

08_1_közép-szonda-0905.indd 21 2012.03.01. 17:17:51

FÉSZEK FÉSZEK


SZONDA FÉSZEK FÉSZEK

van szó, akik a törvénnyel is teljes mértékben egyet értettek.

4. Támogatod-e a röghöz kötés elvét?Fontos megjegyezni, hogy az elvre kérdez-

tünk rá, nem a röghöz kötés technikai részlete-ire. Ennek ellenére a kérdôív formai tulajdonsá-gaiból adódik, hogy nem tudjuk garantálni, hogy mindenki így értelmezte, és ennek megfelelôen adott választ.

Az eredmények itt kevésbé voltak szélsô-ségesek, mint az elôzô kérdésnél: 20% inkább támogatja a röghöz kötést, míg 7,5% teljesen egyetért vele. A másik oldalon 45% hallani sem akar róla, míg 27,5% szintén nem támogatja, de valószínûleg valamit lát benne.

5. Mit gondolsz, mennyire lesznek tartó-sak az új intézkedések?

Abban talán mindenki egyetért, hogy egy ilyen sok területet érintô változás megtervezé-se, elfogadtatása és bevezetése hosszabb idôt vesz igénybe. Jelenleg ugyan a kormánypárt egyhangúlag meg tudja valósítani elképzelése-it, de semmi garancia nincs arra, hogy a parlment a következô ciklusban is így fog fel-épülni. Ezért jogosnak érezzük a kérdést, hogy vajon tartós lesz-e az új törvényjavaslat, nem fogják-e elsô intézkedések között átalakítani a következô politikai ciklusban, vagy egyáltalán

áll-e olyan stabil lábakon, hogy addig megfelelôen mûködjön.

Ebben a kérdésben bizony-talanabbnak tûnnek a kitöltôk, a válaszadók 5%-a szerint biz-tosan nem lesznek tartósak, és csupán 6,25% szerint lesz-nek biztosan azok. Az egyszerû többség (41 fô) azon az állás-ponton van, hogy inkább nem fognak hosszú távon megma-radni a rendelkezések.

6. Ötös skálán hogyan értékelnéd a kormány kom-munikációját a felsô-oktatás témájában?

Ez a kategória meglepôen

Úgy gondoltuk, hogy a 2012-es évben megjelenô elsô számunk témája egyetemi lap lévén nem is lehetne más, mint a felsôoktatás, és az abban a közelmúltban bekövetkezett változások vizsgálata. Ennek kapcsán kérdeztük meg a Ti véleményeteket is.egyetemi lap lévén nem is lehetne más, mint a felsbekövetkezett változások vizsgálata. Ennek kapcsán kérdeztük meg a Ti véleményeteket is.

számunk témája oktatás, és az abban a közelmúltban

A mostani online kérdôívünket kereken 80-an töltötték ki, ezúton is szeretnénk megkö-szönni mindenkinek a közremûködést. A férfi-nô arány (34-46) nem okozott különösebb meglepetést, hiszen a megszokott eredmé-nyekhez híven a nôi résztvevôk most is lehe-letnyi fölényben vannak. A tanulmányok szerinti bontásban az eredmény a következôképpen alakult: 46 alapképzéses, 27 mesterképzéses, és 7 felsôfokú szakkép-zésben részt vevô hallgató ragadott billentyûzetet, és fejtette ki véleményét.

Az elsô öt kérdésben a kitöltôk az „egyál-talán nem”,” inkább nem”, „inkább igen”, és „teljes mértékben” lehetôségek közül vá-laszthattak.

1. Idôszerûnek érezted-e a magyar felsôoktatás reformját?

Igyekeztünk a legelejérôl kezdeni a kérdés-kört. Természetesen a kérdés sok mindent magába foglalhat, az eredmények azt hivatot-tak tükrözni, hogy az elmúlt évek tapasztala-tai alapján szükséges volt-e egyáltalán a ma-gyar felsôoktatásba belenyúlni, azt radikáli-san megváltoztatni. Az eredmények magukért beszélnek, 48,75% választotta az „inkább igen” lehetôséget, 28,75% pedig „teljes mér-tékben” biztos abban, hogy reformokra szük-ség van/volt. A szemben álló oldal sem elhanya-golható, 11,25% szerint „inkább nem” volt idôszerû, és ugyaneny-nyien biztosak abban, hogy „egyáltalán nem” volt szükség változta-tásra. Kimondható te-hát, hogy jelentôs több-ség úgy érzékelte, hogy a felsôoktatás nem úgy mûködik/mûködött, ahogy az elvárható lett volna.

2. Összességében mennyire értesz egyet a végeredménnyel, jónak érzed-e az új felsôoktatási törvényt?

A számok és az arányok itt is magukért be-szélnek, a kitöltôk közel fele (43,75%) egyálta-lán nem ért egyet az új törvény tartalmával, 36,25% pedig inkább nem ért egyet. A további-akban 17,5% inkább egyetért, mint nem, 2 fô pedig teljes mértékben elfogadja a törvényt. A közelmúlt eseményeinek, híreinek tükrében ezeknek a számoknak a láttán sem ugrottam fel a székembôl meglepetésemben.

3. Egyetértesz-e az államilag támogatott gazdaságtudományi helyek elosztásával? (250-bôl 10 a PTE-n)

Láthatóan igyekeztünk a kérdést arra kihe-gyezni, hogy megismerjük a véleményeteket arról, hogy szerintetek igazságos-e, hogy az or-szág egyik legjobb közgazdaságtudományt ok-tató egyeteme csupán 10 államilag támogatott helyet kapott a 250-es keretbôl.

Az összes kérdés közül itt alakult ki a legna-gyobb egyetértés: 80-ból 63 fô egyáltalán nem, 12 fô, pedig inkább nem ért egyet ezzel a dön-téssel, viszont ennél a kategóriánál is akad 2 fô, aki teljes mértékben támogatja ezt az elosztást. Adataink ugyan nincsenek a következô állítás-ra, de logikus gondolatmenet alapján feltételezhetô, hogy ugyanarról a két emberrôl

Írta: Gungl Larion

FTV - ahogyan az egyetemisták látják

áll-e olyan stabil lábakon, hogy addig megfelelôen mûködjön.

talanabbnak tûnnek a kitöltôk, a válaszadók 5%-a szerint biz-tosan nem lesznek tartósak, és csupán 6,25% szerint lesz-nek biztosan azok. Az egyszerû többség (41 fô) azon az állás-ponton van, hogy inkább nem fognak hosszú távon megma-radni a rendelkezések.

értékelnéd a kormány kom-munikációját a felsô-oktatás témájában?

08_2_szonda-egyetem-0905.indd 18 2012.03.01. 17:18:38



SZONDAnegatív eredményt hozott. A szavazatok átla-ga 1,65, szórásuk is viszonylag alacsony, 0,84. A medián és a módusz értéke megegye-zik: 1. Ötös, és négyes szavazatból is csak egy-egy érkezett.

Azt megállapítani, hogy a kormány kommu-nikációja jó, vagy rossz, összetett dolog, és

nem is az én feladatom. Viszont azt kimondhat-juk, hogy az egyetemisták többsége ezt milyen-nek érzékelte. A válasz pedig ebbôl a kis mintá-ból is egyértelmûen látszik.

7. Elôreláthatólag téged mennyire fog-nak érinteni a törvény szabályozásai?

A legtöbben, azaz 33,75% a következô vá-laszt adta: „Biztosan nem fognak érinteni, je-lenlegi szakom elvégzése után a munkaerôpiacra kerülök.” Nekik ez úton sze-retnénk sok szerencsét kívánni! Alig lemaradva 32,5% úgy gondolja, hogy: „Biztosan érinteni fognak, mert a jelenlegi szakom elvégzése után folytatni fogom tanulmányaim.”. 21,25% eddig tervezte a továbbtanulást, de most elbizonyta-lanodott a kérdést illetôen, míg 12,5% teljesen elveszve tekint a jövôbe.

8. Ha röviden össze kéne foglalnod, mi az, amivel egyetértesz, és mi az, amin esetleg változtatnál?

Ugyan az egyetlen kifejtôs kérdés a kérdôívben elôrébb szerepelt, úgy gondoltam, hogy a cikk végén, egyfajta konklúzióként fog-lalnám össze az itt adott válaszok tartalmát.

A legtöbb visszajelzés a keretszámokra vo-natkozóan érkezett be. Szinte mindenki egyet-ért abban, hogy a felsôoktatás reformjára szük-ség volt. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszer alaplogikája megfelelô, hiszen jelenleg a mun-kanélküli diplomások száma túl magas. Ennek ellenére rengeteg kritikát is megfogalmaztak. A keretszámok csökkentését túl drasztikusnak, túl átgondolatlannak ítélik meg. Többen emle-getik az államilag támogatott bölcsészek gaz-dasági szakokhoz képest érthetetlenül magas

arányát. Az egyik válaszoló a következôképpen foglalja össze:

„Véleményem szerint az egyes egyetemekre rengeteg hallgató jár. Kiváltképp a Közgazda-ságtudományi Karra. A tanulók többsége sze-rintem nem érdekelt a saját tanulmányait illetôen. Tapasztalatom szerint nagyon sok diák

jár az adott karra pusztán a szülôi hatás következté-ben. A tanítás színvonala véle-ményem szerint romlik, hiszen a nagy létszámú csoportok nem adnak lehetô-séget a tananyag tökéletes elsajátí-tására. Ennek kö-vetkeztében ren-

geteg „közgazdász” kerül a munkapiacra (amely horribilis számra valljuk be nincs is szükség), akik nem elhivatottak, az ismereteik pedig hiá-nyosak. A felsôoktatás reformálása már régóta várat magára. A változás azonban sajnos túl drasztikus. Azok a hallgatók fognak az iskola-padban ülni, akik rendelkeznek egy olyan biztos anyagi háttérrel, amely lehetôvé teszi tanulmá-nyaik megkezdését, folytatását. Én elsôsorban szigorúbb felvételi kö-vetelményeket java-solnék, mintsem az anyagilag megfizethe-tetlen hallgatói helyek számának radikális emelését. „

Az intézkedések gyorsaságát is több kritika érte, egyik vá-laszolónk a követke-zôképpen vélekedett: „Azzal egyetértek, hogy valamit tenni kell, de ez a változta-tás nagyon gyors. A szülôk és a hallgatók sem voltak felkészülve egy ilyen „hideg zuhanyra”. Gondosabban elô kellett volna készíteni, hogy megtakarítások képzôdhessenek a csa-ládtagok iskoláztatására.”

Egy másik kitöltô így foglalta össze: „A legfôbb gond a kapkodással, az átgondolat-

lansággal, a hatástanulmányok hiányával van, hiszen ha 2-3 éves átfutással vezetnék be a válto-zásokat, a gimnazistáknak lehetôsége lenne ver-senyképesebb, tehetségének, képességeinek

megfelelô akár államilag támogatott megfelelô akár államilag támogatott képzésû szakmát megcélozni.”képzésû szakmát megcélozni.”

A röghöz kötésrôl is sokféle vélemény érkezett be. Az egyik hallgató jó összefog-lalását adta a témának:

„A „röghöz kötés” koncepciója átgondo-latlan. A cél itt az, hogy az állam pénzén végzô hallgatók ne vándoroljanak külföldre dolgozni. Érthetô megközelítés, azonban az Európai Unió „szívében” és a globalizáció kapujában ezt végképp nem tartom megfelelô hozzáállásnak. Véleményem sze-rint etikai szempontból is kifogásolható az a tény, hogy egy közoktatásból kikerülô (felsôoktatásba készülô) diáknak azon kell spekulálnia, hogy amennyiben állami ösz-töndíjjal végez el egy BA, majd akár egy MA szakot, akkor vagy kemény adóssággal kezd-het pályát, vagy komoly beszámolási kötele-zettségekkel tartozik majd, ki tudja, hány éven át egy olyan állam felé, amelyben a pol-gárok bizalma egyre csak apad.”

Gyakran felmerülô probléma volt még a Budapest központúság is:

„Egyetértek azzal, hogy kevesebb hallgató kerüljön be államilag finanszírozott helyre, ugyanakkor nem tetszik, hogy a helyek Bu-dapestre koncentrálódnak, ellehetetlenítve a vidéki minôségi egyetemek létét”

Összefoglalva a törvény kapott hideget is, meleget is. Úgy gondolom, megcáfolhatat-lan tény, hogy jelenlegi formájában közel sem tökéletes, aminek hátterében nagy valószínûséggel a bevezetés túlzott draszti-kussága, gyorsasága áll. •

nem is az én feladatom. Viszont azt kimondhat-

jár az adott karra pusztán a szülôi hatás következté-ben. A tanítás színvonala véle-ményem szerint romlik, hiszen a nagy létszámú csoportok nem adnak lehetô-séget a tananyag tökéletes elsajátí-tására. Ennek kö-vetkeztében ren-

geteg „közgazdász” kerül a munkapiacra (amely

tás nagyon gyors. A szülôk és a hallgatók sem „Egyetértek azzal, hogy kevesebb hallgató

08_2_szonda-egyetem-0905.indd 19 2012.03.01. 17:18:41

FÉSZEK FÉSZEK

22

SZAKMA

22222222 Janus KKK

FÉSZEK FÉSZEK

Ha egy kicsit szûkebb dimenzióban értel-mezzük a fogalmat, ezen törekvések nem csak a biológia, de a humán társas élet leg-különfélébb területein egyaránt meg-figyelhetôk. Bár arra nehéz egyértelmû válasszal szolgálnunk, hogy pontosan mik azok a tényezôk, amelyek sikeressé vagy esetenként életképtelenné tesz-nek egy reformot, annyiban vi-szont talán mindannyian egyet-érthetünk, hogy a különbözô szcenáriók stratégiai szinten történô értelmezése és a különbözô változók kölcsönhatás vizsgálata mellett elengedhetetlen a szervezett keretek között történô operatív megvalósítás is.

Ha egy paradigmaváltás mi-nôségi megvalósítását szeretnénk modellezni, erre keresve se találhatnánk jobb alanyt, mint az úttörô megoldásairól elhíresült Apple egyik legfrissebb innováció-jának bevezetését. Steve Jobs már a cupertinói vállalat 1997-es konferenciáján a felhô alapú rendszerek jövôjét hirdette, ugyanakkor a fogyasztóknak közel 15 évet kellett várniuk az iCloud tényleges indulásá-ig. Az almás cég üzletpolitikáját ismerve azonban korántsem nevezhetjük meglepônek a lépést, ugyanis a márka elsôdleges célcso-portja által elvárt kiemelkedô szolgáltatási minôség eléréséhez elengedhetetlen volt mind a hardveres, mind pedig a szoftveres szinergia elérése, mely bár megnövelte a pi-acra jutás idejét, az eredmények tanúbizony-sága szerint a végeredmény - a hozzáadott érték függvényében - a konkurens szolgálta-tók termékeit messzemenôleg felülmúlta.

De hogyan is kapcsolódik az IT óriás piaci megoldása egy, a felsôoktatási reformot elemzô cikkhez? A párhuzam, ha nem is ké-zen fekvô, de viszonylag könnyen észlelhetô. Alapjaiban véve ugyanis az ország oktatási

struktúrájában is egy hasonló horderejû pa-radigmaváltás kezdôdött meg 2011 decem-berében, s bár statisztikai eredményeink még nincsenek a változás hatásairól, annyit már most megállapíthatunk, hogy a kitapo-sott ösvény helyett a döntéshozók egy

merôben más irányvonalon indultak el. Az alapprobléma mindenki számára ismert: a felsôoktatás jelenlegi, tömegképzési rend-szere finanszírozási nehézségekbe ütközött, melyet a kormányzatnak a költségvetési egyensúly fenntartása érdekében orvosolnia kellett. Bár számos ellenérvet sorakoztatha-tunk fel a reformok megvalósításával szem-ben, az alapkoncepció létjogosultságát ne-héz lenne megkérdôjelezni. A jelenlegi rend-szer kritikai értékelése ugyanis már évek óta napirendi téma nem csak kormányzati szin-ten, de a közvetlen érintettséggel rendel-kezôk körében is. A dinamikusan növekvô hallgatói létszám az aktuális és potenciális hallgatók körében az elhelyezkedést, és – sok esetben - a gyakorlati ismeretszerzést nehezítette meg, míg az oktatók a képzési rendszer minôségét, s színvonalának fenn-tarthatóságát kérdôjelezték meg. A változta-tás igénye - még ha sokszor kimondatlanul is –, de már évek óta itt volt a levegôben.

Nem kétséges tehát, hogy a külsô és belsô folyamatok egyaránt a megújulás igénye felé

mutattak, de vajon milyen keretek között le-het egy ilyen mélységû, mondhatni stratégiai reformot a gyakorlatban sikeresen megvalósí-tani? Amennyiben a korábban említett iCloud minôségorientált stratégiáját vesszük alapul, a tervezési idôszakot követôen bátran szá-

molhattunk volna akár egy 10-15 éves aktív idôkerettel, mely a tar-talmi és technikai megvalósítás, il-letve a keresleti, s kínálati oldal összehangolását célzó kétoldalú kommunikáció függvényében reá-lisnak is tekinthetô. Azonban a mindössze néhány hónapos elôkészítést követôen útjára indí-tott magyar felsôoktatási reform élesen eltérô képet mutat. Ese-tünkben ugyanis a megújulás zálo-gát nem a szakértelem, illetve a fogyasztói igények felmérése je-lentette, hanem pusztán egy felülrôl koordinált adminisztratív

intézkedés, mely az azonnali költségcsökken-téssel párhuzamosan képzeli el a szolgáltatás tartalmi részének átalakítását, illetve a meg-valósításhoz szükséges keret és eszközrend-szer kiépítését. Már elsôre jól látható, hogy a piacgazdaság elveivel nehezen egyeztethetô össze egy szakmailag támadható szolgáltatás indítása. Ahhoz azonban, hogy objektívebb képet kaphassunk arról, hogy azon megoldá-sok, melyek mellett végül letették voksukat a döntéshozók, milyen hatást is gyakorolhat-nak majd mindennapi életünkre, célszerû egy kicsit mélyebbre ásnunk.

Talán a legcélszerûbb, ha vizsgálatunkat elôször a közvetlenül érintett felek hatás-elemzésével kezdjük. Ahogy az már az elején feltûnhet, a kiforrási idô hiánya mind a hall-gatói, mind pedig az oktatói oldalt komoly kihívások elé állította. A felvételi elôtt álló potenciális hallgatók, akik korábban – akár már középiskolai tanulmányaik megkezdése-kor – elkötelezték magukat egyes tudo-mány-, illetve szakterületek mellett, komoly választási helyzetbe kerültek. Amennyiben

Köztudott, hogy a változás minden létforma alapvetô törekvése. Elég, ha csak a darwini evolúciót vesszük alapul, könnyen belátható,

hogy a folyamatos megújulás, illetve szelekció nem csak az egyik jellegzetes motívuma, de az alfája és az omegája is egyben a fejlôdésnek. hogy a folyamatos megújulás, illetve szelekció nem csak az egyik jellegzetes motívuma, de hogy a folyamatos megújulás, illetve szelekció nem csak az egyik jellegzetes motívuma, de az alfája és az omegája is egyben a fejl

törekvése. Elég, ha csak a darwini evolúciót vesszük alapul, könnyen belátható,

Írta: Filák Olivér (JPKSZ)

Metamorfózis?A felsôoktatási törvénymódosítás hatáselemzése

modellezni, erre keresve se találhatnánk merôben más irányvonalon indultak el. Az

molhattunk volna akár egy 10-15 éves aktív idôkerettel, mely a tar-talmi és technikai megvalósítás, il-letve a keresleti, s kínálati oldal összehangolását célzó kétoldalú kommunikáció függvényében reá-lisnak is tekinthetô. Azonban a mindössze néhány hónapos elôkészítést követôen útjára indí-tott magyar felsôoktatási reform élesen eltérô képet mutat. Ese-tünkben ugyanis a megújulás zálo-gát nem a szakértelem, illetve a fogyasztói igények felmérése je-lentette, hanem pusztán egy felülrôl koordinált adminisztratív

intézkedés, mely az azonnali költségcsökken-

09_2223_szakma1905.indd 22 2012.03.01. 17:20:25


23

SZAKMA

Janus Pannonius 2323Közgazdasági Szakkollégium

ragaszkodnak eredeti terveikhez, az súlyos – a mesterképzést is számba véve akár több milliós nagyságrendû – pénzügyi áldozatot követelhet, a könnyebb út választása pedig bár költséghatékonyabb, kérdéses, hogy mennyiben járul majd hozzá a hallgatókban rejlô potenciális lehetôségek maximális ki-bontakozásához.

Természetesen nem mehetünk el szó nél-kül a finanszírozási alternatívák kérdése mellett sem, hisz talán ez a terület tekinthetô a törvénymódosítás egyik legin-kább támadott pillérének. Már a korábbi évek során is ismerôsen csengett a felsôoktatásban tanuló hallgatók számára a Diákhitel fogalma, ugyanakkor az oktatási rendszer és az államilag támogatott hallga-tók relatíve magas aránya miatt csak a résztvevôk elenyészô százaléka építette ta-nulmányait ezen finanszírozási formára ala-pozva. Ennek legfôbb oka, hogy hosszabb távon – fôként a futamidô hossza miatt - gyakran még a költségtérítéses hallgatók esetében is kifizetôdôbb volt akár szülôi tá-mogatás, akár egyéb kiegészítô jövedelem segítségével finanszírozni a tandíj összegét. Az államilag finanszírozott helyek számának drasztikus csökkenté-sét követôen azonban szeptembertôl az érintettek köre feltehetôen jelentôs bôvülést fog mutatni, így a kormányzat egy újabb hitelprogram bevezetésével igyekezett kedvezôbb alternatívát kínálni a frissen felvételizô hallga-tók számára.

A Diákhitel 2 bevezetése bár a korábbi 8-10 százalékos THM-mel kínált lehetôségnél alacsonyabb kamattal biztosít finanszírozási al-ternatívát a hallgatóknak, mégis számos kérdés vetôdhet fel a rendszer fenn-tarthatóságával kapcsolatban. Ennek legfôbb oka azonban nem feltétlenül az alapkoncepcióban keresendô, mindinkább a választási lehetôség hiányában. Bár egy kon-zisztens stratégiára építô reform kétségtele-nül hosszabb idôt vett volna igénybe, mégis lehetôséget kínált volna a külföldön oly népszerû elôtakarékossági rendszer kialakí-tása mellett, akár egy alternatív finanszírozá-si piac megteremtésére is. Véleményem sze-rint - kellô kifutási idô mellett – külsô támo-gatók, alapítványok, esetleg piaci alapon mûködô cégek bevonásával így egy olyan ösztöndíjrendszer alakulhatott volna ki,

mellyel mind a keresleti, mind pedig a kíná-lati oldal résztvevôi nyerhettek volna: az ösztöndíjban részesülô hallgatók jobb esé-lyeket a munkaerôpiacon – esetenként akár már a diploma elôtt valódi szakmai gyakorla-ti lehetôségeket –, a vállalatok pedig a moni-toring lehetôség mellett végsô soron maga-san kvalifikált, megbízható munkaerôt.

Természetesen a felsôoktatásban dolgo-zók, illetve a jelenleg aktív hallgatói jogvi-szonnyal rendelkezô egyetemisták sem le-hetnek nyugodtak az ismertetett reformok tükrében. Bár az irányadó keretszámokat a mesterképzés esetében idén még nem vál-toztatták meg, nem lehet kizárni azt sem, hogy a jelenleg alapképzésben tanulók jelentôs hányada majd csak költségtérítéses formában képezheti magát tovább a válasz-tott tudományterületen. Végül a hallgatói létszám esetleges csökkenése hosszú távon az egyetemi alkalmazottak számára is hatást is gyakorolhat, melynek eredményeként - amellett, hogy korábban biztosnak tûnô munkahelyek szûnhetnek meg - hosszabb távon akár egyes tudományterületek oktatá-sa is veszélybe kerülhet.

Ha az egyetem falain kívüli mikrokörnye-zetet vesszük górcsô alá, láthatjuk, hogy Pé-csen – a legtöbb egyetemi városhoz hason-lóan - a lakosság jelentôs hányada, ha nem is közvetlenül, de indirekt módon kapcsoló-dik a felsôoktatáshoz. Bár a lakóingatlanok kiadása csak a lakosság egy szûkebb szeg-mensét érinti, az egyetemisták által igénybe vett szolgáltatások azonban nem csak az ét-termek, kávézók és szórakozóhelyek tulaj-donosai számára termelnek profitot, de jelentôs mértékû munkaerôt is foglalkoztat-nak a térségben. Ez pozitívan hat a lakosság vásárlóerejére is, mely végsô soron katalizá-torként funkcionált a munkahelyteremtés-

ben is. Az egyetemisták számának csökkenése komoly törést jelenthet ezen tendenciában is.

Fontos azonban megemlítenünk, hogy a potenciális veszélyek túlmutat-nak a lokális dimenzión. Ha a hatásokat nemzetgazdasági szinten vizsgáljuk, a kép-zési rendszer ezen formában történô átala-kítása hosszú távon akár erôteljes asszimetriához is vezethet a munka-erôpiacon. Bár a mûszaki és természettu-dományos képzettséggel rendelkezô, ma-gasan kvalifikált szakemberekbôl jelenleg hiány mutatkozik a kínálati oldalon, ez a helyzet a jelenlegi szabályozással akár már az elkövetkezô 5-10 évben drasztikus for-dulatot vehet, melynek eredményeként az említett szakokon túlképzés, míg képzett közgazdászokból, jogászokból, illetve más tudományterületek szakembereibôl hiány

mutatkozhat. Összességében tehát a rendszer ezen aspek-tusból sem tekinthetô fenntart-hatónak, elvégre az adminiszt-ratív megoldás pusztán ará-nyokkal operál, mintsem a munkaerô és a szakképzettség ténylegesen jobb kihasználását célozná.

Azt a kérdést, hogy pontosan mi vezetethetett volna hatéko-nyabb megoldáshoz, nehéz len-ne egyértelmûen megmondani. Az viszont biztos, hogy a magyar felsôoktatási rendszer átalakítá-

sa esetében elengedhetetlen lett volna az a korábban már említett interakcióra épülô tervezési, illetve elôkészítési idôszak, mely nem csak szakmai tekintetben fektethette volna le egy színvonalas és minôségi képzési rendszer alapjait, hanem a szinergiahatás eredményeként a szakképzett munkaerô jobb allokálását is elôsegíthette volna. Hosz-szú távon ugyanis csak egy minôségi szolgál-tatás lehet eredményes, melyben a tervezés, illetve a megvalósítás során az egyes szereplôk nem egy szigetrendszer részeiként funkcionálnak, hanem egységet alkotva ha-ladnak egy konstruktív megoldás, s egy kö-zös cél irányába. •

mutatkozhat. Összességében tehát a rendszer ezen aspek-tusból sem tekinthetô fenntart-hatónak, elvégre az adminiszt-ratív megoldás pusztán ará-nyokkal operál, mintsem a munkaerô és a szakképzettség ténylegesen jobb kihasználását célozná.

mi vezetethetett volna hatéko-nyabb megoldáshoz, nehéz len-nyabb megoldáshoz, nehéz len-ne egyértelmûen megmondani. Az viszont biztos, hogy a magyar felsôoktatási rendszer átalakítá-

09_2223_szakma1905.indd 23 2012.03.01. 17:20:29

FÉSZEK FÉSZEKKILÁTÓ


FÉSZEK FÉSZEK

Írta: Marton Lilla

Hazánk felsôoktatása európai mércével is kimagasló történelmet tudhat maga mögött, hiszen mintegy 600 éves múltra tekint visz-sza, és csupán 200 évvel maradt le az öreg kontinensen elsô egyetemekként jegyzett, olyan méltán híres nyugat-európai universitasok alapításától, mint a bolognai, az oxfordi, a párizsi, és a salernói intézmé-nyek. Magyarország, és az ôt körülölelô kö-zép-európai régió tanulni vágyó ifjúsága e korai idôkben – mi több, egyes helyeken egészen a 20. századig –peregrinációra, va-gyis külföldi egyetemjárásra kényszerült. A már említett nagy európai egyetemeknek te-hát a kezdetektôl fogva voltak magyar hall-gatói is: III. Béla számos fôpapja tanult Párizsban, illetve a hazai történeti iroda-lom elsô meghatározó személyisége, Anony-mus is dicsekedhetett francia tanulmányok-kal. A 12. század végén oxfordi hallgató volt Magyarországi Miklós, az olasz Bolognában pedig kifejezetten nagy számban fordultak meg magyarok, közülük PaulusHungarus ne-véhez a domonkos rend magyar tartomá-nyának megszervezése kötôdik.Régiónkban a 14. század közepétôl jelentek meg a felsôoktatási intézmények, elsôként 1348-ban Prágában, 1364-ben Krakkóban, majd egy évvel késôbb Bécsben. A régióban is ki-emelkedett a magyar hallgatók aránya, volt olyan idôszak, amikor a lengyel nagyváros-ban például a hallgatók negyede érkezett hazánkból, és részükre saját bursa ösztöndíjat hoztak létre.Az elsô magyarországi egyetem létrejöttéig, az eddig felsorolta-kon kívül még 40 intézmény ala-pítása történt meg Európában, ezek közül 18 Olaszország, 10 Franciaország, 7 az Ibériai-fél-sziget, 2 Anglia és 3 Közép-Eu-rópa területén.

A pécsi egyetem A 14. század második felében az akkorra vi-

rágkorába érô magyar királyságban egyre fon-tosabbá vált, hogy (az egyházi tanulmányokkal rendelkezôk mellett) immár világi mûveltségû férfiak is hivatali posztokat tölthessenek be. Az elsô magyar egyetem székhelyének kiválasztá-sakor valószínûleg Vilmos pécsi püspök és kirá-

lyi kancellár közbenjárására döntött Nagy Lajos király a Mecsek lábánál elterülô város mellett (Vilmos püspök címerébôl ered a PTE ma is használt címere). V. Orbán pápa 1367. szep-tember 1-jén adta ki az egyetemalapító okleve-let, amelyben – Krakkóhoz és Bécshez hason-lóan – a teológiai fakultás létesítését megta-gadta. A pápai bulla a jogtudományi fakultás létrejöttét (a magiszteri és doktori fokozat ado-mányozásának engedélyezésével) külön ki-emelte. A – teológiai fakultás híján csonka - pé-csi egyetem akkori oktatói a mindenkori uralko-dótól kapták jövedelmüket. A középkori egye-tem egyik épülete valószínûleg a székesegyház melletti püspökvárban volt, ahol az utóbbi

években folyó ásatások során egy 70 szobából álló, diáknegyedként funkcionáló korabeli építményt, il-letve címertöredékeket valóban si-került is feltárni.

Alma materünk korai törté-netérôl sajnos igen kevés írásos emlék maradt fenn, ezek azonban érdekes tényekrôl számolnak be.

Egyetemünk leghíresebb tanára

például a bolognai származású Galvano Bettini volt, akinek tudását Lajos király több mint bôségesen honorálta: nyolcszor akkora fizetést kapott, mint saját korában a krakkói egyetem tanárai. Meglepô tényeket tudhatunk meg továbbá a pécsi diákéletrôl is: a római kú-riákból ránk maradt egyes panaszos levelek a hallgatók közötti összecsapásokról, olykor gyil-kosságokról tudósítanak. Ez a hallgatók fegyverviselésébôl következô kortünet volt, hi-szen hasonló tapasztalatokról számoltak be a bolognai és a párizsi egyetemeken is.

Az egyetemek akkoriban szorosan kötôdtek az ôket alapító uralkodókhoz, így Nagy Lajos király halálát követôen válságos idôszak követ-kezett az intézmény életében. Azonban, míg Krakkó vagy Bécs esetében a késôbbi vezetôk újraalapítással vagy adományokkal segítették és fejlesztették tudásuk fellegvárát, hazánkban ez másképp zajlott le. A következô királyok

újabb és újabb városokban kísérleteztek egye-temalapítással, így a pécsi intézmény hosszú idôre háttérbe szorult, a támogatás hiánya mi-att a 15. században püspöki fôiskolává, schola maiorrá alakult át, amely formában feltehetôen a török hó-doltságig mû ködött.

Középkori egyete-meink

Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt létesült elôször egyetem a fôvárosban. 1395. októ-ber 6-án adta ki IX. Boni-fác pápa az óbudai egye-tem elsô alapítólevelét, melyben a pápa teljes, négy fakultásból álló egyetem létrehozására adott engedélyt. Arról, hogy az universitas minden karán elindult volna az oktatás, saj-nos nem maradtak ránk bizonyítékok. Az elsô fôvárosi egyetem tiszavirág életûnek mutatkozott: 1402-ben széles társadalmi mozgalom alakult ki, amelyben feltehetôen

A Kilátó hasábjai az elkövetkezô pár szám erejéig egyetlen témába engednek betekintést: bemutatják a magyar felsôoktatás mintegy hat évszázados történelmét, annak idôbeli, ideológiai és rendszerszintû változásait. Sok meglepô és érdekes tényt ismerhettek meg tanulmányi rendszerünk, egyetemeink múltjáról, olvassátok figyelmesen!

Felsôoktatási ki- és visszatekintô (I. rész)

A magyar felsôoktatás bölcsôje

években folyó ásatások során egy 70 szobából álló, diáknegyedként funkcionáló korabeli építményt, il-letve címertöredékeket valóban si-került is feltárni.

netérôl sajnos igen kevés írásos emlék maradt fenn, ezek azonban érdekes tényekrôl számolnak be.

kosságokról tudósítanak. Ez a hallgatók fegyverviselésébôl következô kortünet volt, hi-szen hasonló tapasztalatokról számoltak be a bolognai és a párizsi egyetemeken is.

az ôket alapító uralkodókhoz, így Nagy Lajos király halálát követôen válságos idôszak követ-kezett az intézmény életében. Azonban, míg Krakkó vagy Bécs esetében a késôbbi vezetôk újraalapítással vagy adományokkal segítették

A középkori pécsi egyetem címere

A pécsi egyetem diáknegyedének feltárása

Vitéz János

10_26_27_kilato_1905.indd 24 2012.03.01. 17:21:11

FÉSZEK FÉSZEKFÉSZEK FÉSZEK KILÁTÓ


az egyetem oktatói is szerepet vállaltak, valószínûleg ez okozhatta az intézmény egy évvel késôbbi bezárását.

Magyarország harmadik ismert egyetem-alapítási kísérlete Mátyás királyhoz köthetô. Az ô javaslatára Vitéz Jánost és az irodalmár-ként is ismert pécsi püspököt, Janus Pannoni-ust 1465-ben hatalmazta fel II. Pál pápa arra, hogy egy általuk kiválasztott magyar települé-sen egyetem alapítását kezdeményezzék. A pápai levél szerint ebben az idôben már nem mûködött egyetem hazánkban. A harmadik egyetem Pozsonyban, UniversitasIstropolitana néven nyi-totta meg kapuit 1467-ben. Ez az intézmény is csupán rövid ideig, mindössze 19 évig állt fenn: Vitéz János és Janus Pannonius részt vet-tek egy Mátyás elleni összeesküvés-ben 1471-ben, amiért a király elfo-gatta ôket. Vitéz rövid idôn belül Esztergomban, Pannonius pedig a Zágrábba menekülését követô évben vesztette életét, így a pozsonyi egyetem el-vesztette két legfôbb pártfogóját. Miután Má-tyás 1485-ben elfoglalta Bécset, az ottani egyetemet pártfogása alá vonta, így a hozzá oly közel fekvô UniversitasIstropolitana lé-nyegében feleslegessé vált.

A középkori Magyarország leghosszabb ideig (közel 80 évig) mûködô felsôoktatási intézménye a Buda várában található, böl-csészeti és teológiai képzést nyújtó domon-kos rendi fôiskola volt. Hosszú „életének” titka a rendi finanszírozásban, így az intéz-mény uralkodóktól való függetlenségében rejlett, amely által egészen a török hódoltsá-gig fennállhatott.

Az újkori felsôoktatásA hazai felsôoktatás újjáteremtésére a

török hódoltság és a reformáció után a három legjelentôsebb hazai felekezet (a katolikus, a református és az evangélikus) egyaránt kísérletet tett a kollégium típusú iskolák formájában, amelyek akadémiai végzettséget adtak hallgatóinak.

Az ezt követô, a katolicizmust közel fél évszázadig jellemzô bénultság ki-hatott a felsôoktatásra is. Csu-pán a 17. század elején, a tridenti zsinat határozatai által indult meg a rekatolizáció folyamata, amely magával hozta a szellemi, irodalmi és iskolai élet felpezsdü-lését. Ezen idôszak elsô egyetem-

alapítási kísérlete Kolozsváron zajlott le, a lengyel trónra kerülô Báthori István kez-deményezése által, amelynek eredménye-képp 1581-ben aláírták a filozófiai és teo-lógiai tagozattal is rendelkezô jezsuita akadémia alapítólevelét. Az intézmény megszûnése politikai okokra vezethetô vissza: a felekezeti egyensúly megbontá-sát megelôzendô, az 1588-as erdélyi országgyûlés döntése alapján kiûzték a je-zsuitákat a fejedelemség területérôl.

A szintén jezsuita képzési rendszerben nevelkedô esz-tergomi érsek, Pázmány Pé-ter volt az a személy, aki a felekezeti érdekeken felül-emelkedve, valóban szív-ügyének érezte a hazai felsôoktatás fellendítését (Pázmány100 ezer forintnyi személyes vagyonát ado-mányozta az egyetem célja-

ira), és akinek nevéhez köthetô a nagyszombati jezsuita egyetem megalapítása. Az egyetem székhelye késôbb Buda lett, amely universitasból több mai intézmény is származtatható.

Az állami felsôoktatás-politika kezdeteiA 18. század közepén Európa legtöbb or-

szágában napirendre került a polgárság igé-nyei és a feudális abszolutizmus közötti el-lentmondás feloldásának szükségessége. A kontinens-szerte erôsödôpolgárság – or-szágonként adott körülményeiknek megfelelôen – a felvilágosodás ideológiájá-nak szellemében az egyén szabadságát, méltóságát és törvény elôtti egyenlôségét hirdette, a tôkés fejlôdés útjában álló feudális aka-dályok felszámo-lását, az okta-tásügyben pedig az iskolázás és a mûvelôdés sza-

badságát követelte. A felvilágosult abszo-lutizmus kialakulásával az iskola többé nem az egyház érdekszférájába tartozó „feladat” volt, hanem az állami politika te-rületeihez csatolták, annak megvalósítá-sában vált az elsô, ráadásul rendkívül fon-tos lépcsôfokká.

A jezsuita rend feloszlatásától a szabadság-harcig terjedô, az állandó reformok, reformkí-sérletek jellemezte idôszakot „a két Ratio Educationis” korának is szokás hívni, az ez idô alatt megjelent két legfontosabb oktatásügyi rendelete alapján. A magyar állami neveléspoli-tika sokban eltért annak nyugati formáitól: egy-részt állandó függésben (és azokhoz viszonyít-va mindig bizonyos szintû lemaradásban) volt az örökös tartományok gyakorlatától, illetve megfigyelhetô volt a hazai gazdasági, ipari el-maradás, a birodalmi centralizációval való szembenállás és a felekezeti és nemzetiségi vi-szonyok torzító hatása is.

Az állami neveléspolitika új elveit Mária Teré-zia uralkodása alatt vezették be, azok pozitív hatásai elsôként a magyar felsôoktatásban – elsôsorban a budai tudományegyetemen.

Ebben az idôszakban az akadémiai kép-zés új területei is megjelentek hazánkban: az 1735-ben, Selmecbányán alapított bányatisztképzô intézetben, a mérnöki tu-dományok a budai, majd a pesti egyete-men, az állatorvosi is szintén ez utóbbin. A felsôfokú mezôgazdasági képzés Tessedik Sámuel magánkezdeményezésébôl indult: általa indult el egy középfokú intézmény Szarvason, majd a Georgicon Keszthelyen. Megemlítendô továbbá a Selmecbányán Festetics György által létrehozott Erdészeti Intézet, illetve az Albert Kázmér herceg ál-tal alapított magyaróvári Gazdasági Intézet is. Látható tehát, hogy a tanulmányi refor-

mok a reáltudományok irányába nyitottak, és kevés kivétellel szinte mindegyike önálló tan-intézethez jutott ha-zánkban. •

Forrás: Szögi László: A magyar felsôoktatás

kezdetei, I-II. rész.

az egyetem oktatói is szerepet vállaltak,

évszázadig jellemzô bénultság ki-hatott a felsôoktatásra is. Csu-pán a 17. század elején, a tridenti zsinat határozatai által indult meg a rekatolizáció folyamata, amely magával hozta a szellemi, irodalmi és iskolai élet felpezsdü-lését. Ezen idôszak elsô egyetem-

alapítási kísérlete Kolozsváron zajlott le, a

A középkori fôváros

rendszerben nevelkedô esz-tergomi érsek, Pázmány Pé-ter volt az a személy, aki a felekezeti érdekeken felül-emelkedve, valóban szív-ügyének érezte a hazai felsôoktatás fellendítését (Pázmány100 ezer forintnyi személyes vagyonát ado-mányozta az egyetem célja-

A keszthelyi Georgicon magtárának terve

Pázmány Péter

10_26_27_kilato_1905.indd 25 2012.03.01. 17:21:14

FÉSZEK FÉSZEK

26

LEHÚZÓ

XIX. évfolyam 5. szám

FÉSZEK FÉSZEKMédiahatások a felsôoktatás tükrében

Talán emlékszünk néhányan az idei Educatio kiállítás rendkí-vüli pillanataira. Talán, mert ha a média tájékoztatásából in-

dulunk ki, egyáltalán nem biztos, hogy bárki is tudomást szerzett volna a nemrégiben megalakult HaHa által szervezett megmozdulásról…dulunk ki, egyáltalán nem biztos, hogy bárki is tudomást szerzett volna a nemrégiben dulunk ki, egyáltalán nem biztos, hogy bárki is tudomást szerzett volna a nemrégiben megalakult HaHa által szervezett megmozdulásról…

Történt ugyanis, hogy hallgatók egy csoport-ja valamely érthetetlen oknál fogva nem a kor-mány és a társadalmi konvenció által elvárt módon reagált a felsôoktatási törvény tervezett módosításaira. Január 20-án a többségében budapesti egyetemistákból és oktatókból álló Hallgatói Hálózat tagjai, valamint a hozzájuk csapódó-csatlakozó végzôs gimnazisták és egyéb szimpatizánsok történelminek szánt tet-tet hajtottak végre: az Educatio kiállítás meg-nyitóját félbeszakítva hangjukkal tiltakoztak többek között az államilag finanszírozott kép-zések keretszámainak radikális csökkentése és a költségtérítés összegének hasonlóan draszti-kus emelése ellen. „Félnek közgazdászokat és szociológusokat képezni…”, „Félnek jogászo-kat oktatni…” – a dühös (és a percek múlásával exponenciálisan növekvô volumenû) skandálás még sokáig visszhangzott a levegôben.

Hírértékû esemény volt a tiltakozó akció? Egyértelmûen igen. Súlyának megfelelô mértékében számoltak be róla a hazai médiu-mok? Egyértelmûen nem. Példaként említhetô az egyik népszerû kereskedelmi csatorna szo-kásos esti hírmûsora, amelyben egyetlen szó sem esett a kiabálókról, ellenben megtudhat-tuk belôle, hogy a kiállítás egyik standjánál „a tejszínhabos palacsinta fogyott a legjobban”, és ráadásképp megismerhettük a legkreatívabb promóciós játékokat is. Egy fontos nap fontos részletei két pandabébi között, avagy könnyen emészthetô hírek az átlagpolgárnak a babgu-lyás-vacsora mellé.

A mûsorkészítôk azonban egyvalamivel nem számoltak: a véleményformálásban egyre na-gyobb szerepet játszó, ráadásul egyre nagyobb tömegeket magában foglaló közösségi média erejével. Hivatalos oldalukon az adást követôen nézôk hada fogalmazta meg dühös kommentjeit a látottakkal (illetve nem látottakkal) kapcsolat-ban, mellesleg többnyire visszafogott stílus-ban. Sokan ugyanazt a konszolidált, ámde kifejezô erejû ténymegállapítást posztolták újra meg újra. Mégis: az oldal adminisztrátorai két nap elteltével nyelvezeti és egyéb kifogásolha-tóságokra hivatkozva letiltották a hozzászólás lehetôségét.

Mondanunk sem kell, a korrektnek kevéssé nevezhetô eljárás újabb hullámokat, felhábo-rodott státusz-frissítéseket és sértett hangú blogbejegyzéseket keltett. Mi ilyenkor a helyes út? A vita helyszínén, a közösségi oldalon vála-szolni a nézôk kérdéseire? Nyilvánosan bocsá-natot kérni vagy legalább megpróbálkozni vala-miféle ügyefogyott magyarázattal? Igen, és egyben dehogy, hiszen tüneti kezelésekkel nem lehet gyógyítani semmilyen szindrómát. A hangsúlyt a megelôzésre helyezve lényegesen egyszerûbb lett volna szánni néhány másod-percet az értékes mûsoridôbôl egy maroknyi egyetemistára.

Mindebbôl kitûnik, hogy hiába bármifajta médiatörvény, bármiféle törekvés a minél telje-sebb körû médiakontrollra, a figyelmet érdemlô információk terjedését úgysem lehet megaka-dályozni. Ott vannak a már-már renegátszám-ba menô hírportálok, amelyek következetesen beszámolnak az ilyen és ehhez hasonló eseményekrôl (csakúgy, mint a kormányzati

gazdaságpolitika esetleges ballépéseirôl). Tekintsük példaként egy átlagos Pécsiközgázos hallgató helyzetét: honnan tájékozódsz, ha hírekre vágysz? Természe-tesen az ismerôseid által linkelt oldalakat nézed meg elôször. Jó, esetleg a legújabb Fészekbe is beleolvasol az órák között a Z-ben szendvicset majszolva… A legfonto-sabbak mégis az informális csatornák: amirôl sokan beszélnek, arról óhatatlanul sokat fogsz tudni te is. Márpedig a

felsôoktatási törvény tipikusan ilyen téma.És ez talán nem is probléma. Empirikus, rep-

rezentatívnak aligha nevezhetô megfigyeléseim szerint karunk hallgatósága egyre nagyobb részarányban foglalkozik a tárgyalt kérdéskör-rel, fejti ki véleményét a folyosóktól kezdve a menzán át a kocsmákig a legkülönbözôbb fóru-mokon, vitatkozik és érvel és tanul. Mert jó ér-zés olvasni a Mellár tanár úrral készített interjú-kat a legnézettebb híroldalakon, de még jobb, amikor azt látod, hogy a volt gólyatáboros csa-pattársaid osztják meg a hivatkozást az évfo-lyam Facebook csoportjában; mert közgaz-dászként (egy kihalásra ítélt faj tagjaként) közös felelôsségünk szakmai szemmel nézni ezekre a folyamatokra és levonni a megfelelô konzek-venciákat.

Ilyenformán feltehetô a kérdés, hogy meny-nyire van még szüksége az új generációknak a hagyományos értelemben vett médiára? Képe-sek vagyunk-e befolyásolni azt, például vissza-hatva egy híradó szerkesztôire? Hiszen koráb-ban, a tévé hôskorában még elképzelhetetlen lett volna az effajta demonstráció. Ugyanakkor a felsôoktatási törvény módosításával kapcso-latos médiavisszhangok össze-nem-csengésének vizsgálata csupán az alapot adja egy sokkal esszenciálisabb probléma felvetésé-hez, miszerint: feladata-e még egyáltalán a mo-dern sajtónak a széleskörû tömegtájékoztatás, avagy teljes egészében profitorientálttá vált-e mára ez a szektor is? De ez már túlzottan mesz-szire vezetne. Én mindenesetre hiszek az arany középútban, hiszek a minden fontos hírt leközlô média utópiájában, hiszek a hallgatók jogaiban, hiszek a (majdani) döntéshozók (majdani) belá-tásában, hiszek, hiszek… És Te? •

Írta: zsuzskaa

Fômûsoridôben Dux ex machina

felsôoktatási törvény tipikusan ilyen téma.

gazdaságpolitika esetleges ballépéseirôl). Tekintsük példaként egy átlagos Pécsiközgázos hallgató helyzetét: honnan tájékozódsz, ha hírekre vágysz? Természe-tesen az ismerôseid által linkelt oldalakat nézed meg elôször. Jó, esetleg a legújabb Fészekbe is beleolvasol az órák között a Z-ben szendvicset majszolva… A legfonto-sabbak mégis az informális csatornák: amirôl sokan beszélnek, arról óhatatlanul sokat fogsz tudni te is. Márpedig a

11_lehuzo1905 - KESZ.indd 26 2012.03.01. 17:25:37



LEHÚZÓKi az a Kaya Ibrahim?

Január 5-én lemondott tisztségérôl Dux László felsôoktatásért felelôs helyettes ál-lamtitkár, aki döntését azzal indokolta, hogy kinevezését az új felsôoktatási törvény elkészültéig vállalta, így eljött a búcsú és könnyek ideje. Távozásakor még úgy gondolta, felei tudtára kell adnia, miért is nyögjük azt az ominózus rabigát.

Január 5-én lemondott tisztségérôl Dux László felslamtitkár, aki döntését azzal indokolta, hogy kinevezését az új fels

Szerzô: Endre

Pedig minden valószínûség szerint job-ban tette volna, ha bölcsen hallgat, maj-dan angolosan kisurran a hátsó ajtón. Történt ugyanis, hogy hol volt, hol nem volt, azt találta mondani az MTV Este ja-nuár 23-ai adásában, hogy a gazdaságtu-dományi képzés területén eszközölt nép-mesei keretszám csökkentések okai mi magunk, közgazdászok vagyunk, ugyanis az egyetemen adócsalásra tanítanak min-ket cselszövô oktatóink: „…a közgazdász-képzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára. Ezután egy hallgató elmegy a NAV-hoz vagy a Pénzügyminisztériumba, és ott ezeknek a kiskapuknak a bezá-rására használja a tudását, akkor teljesen indokolt, hogy az adófizetôk pénzébôl ezt visszatérí-tik. Ha ô elmegy egy olyan céghez, amely kihasználja ezeket a kiska-pukat, az egyáltalán nem logikus, hogy azt miért kellene az adófizetôknek finanszírozni” (sic!).

Ha valaki most netán úgy nézne, mint borjú az új kapura, annak megpróbálom érthetôbbé tenni a dolgot. Arról van szó, hogy a plató-ni dicsfényben tündöklô állam ra-cionális, hatékonysági szemponto-kat bálványozó gazdaságpolitikája felett Damoklész kardjaként suhog a narcisztikus homo oeconomicusok roppant hada, így aztán a Laffer-görbe sem úgy hajlik, ahogy annak ideális eset-ben kellene. Utóbbiról biztosra veszem, hogy a tömjénfüstbe burkolózó Dux úr is hallott az orvosi egyetemen, máskülön-ben honnan tudná, merre kell keresni a rejtekében lapuló gaz ellent? Lenyûgözô egyébiránt, hogy többek közt a sejtbioló-gia és az anatómia viszontagságai mellett még a gazdaságtudományok mímelésére

is jutott energiája, ilyen egy igazi polihisz-tor, egy becsületes honatya! Afelôl sincs szemernyi kétségem sem, hogy az adózási rendszer évenkénti – ad hocnak tûnô – változtatgatása is az adóelkerülési techni-kák avíttá történô degradálása miatt fon-tos, és az ebbôl származó plusz bevétel nagymértékben meghaladja például a gaz-dasági szereplôk anticipációinak kilátás-talanságából fakadó bábeli zûrzavar nega-tív hatásait. Egyébként meg zárjuk be az összes egyetemet, mert az orvosok em-bert ölnek hálapénz (ami után – horribile

dictu – nem adóznak) ellenében, a villa-mosmérnökök húsevô cyborgokat szaba-dítanak a világra (megjegyzés: ez legalább növeli a bruttó nemzeti összterméket), a jogászok pedig néha miniszterelnökök lesznek, stb.

Minekután kollektív bûnösöknek bélye-geztettünk, fontos megemlíteni, hogy Dux úr felhívta arra is a figyelmünket, miszerint a salamoni bölcsességgel felruházott poli-

tikai elit arra is ügyelt, hogy amíg az egyik kezével elvesz, addig a másikkal adjon is. Kár, hogy ez nem sikerült neki. Egyrészt természettudományos képzésben sem ré-szesül eztán az eddiginél több állami pén-zen „élôsködô”, másrészt – és ez talán megfontolandó – nem egyértelmû, hogy amennyiben többen járnak GDP-pozitív szakokra, akkor több rátermett szakembe-rünk lesz, még ha az Excel ezt is dobta ki a végén. Az általános és a középiskolai kép-zés terén pedig valószínûleg kézenfekvô (ahogy az ex-államtitkár saját megítélése

szerint a tôle idézett példa is az), hogy semmit nem kell tenni az ügy érdekében – esetleg érdemes lenne már kisiskolás korban felkelteni a tu-dományos érdeklôdést. Apropó gim-nazisták, a 18 éves Pék Livi, aki eddig gazdaságtudományi szakon szeretett volna tanulni, hogy fog bepótolni fél év alatt kétévnyi – mondjuk - bioló-gia fakultációt? Úgy tûnik, a sebész szikéje helyett megint a jó öreg bal-tával hadonásztak barátaink, a töb-bit meg ráhagyták a darwini kontra-szelekcióra. Quod licet Jovi, non licet bovi, de írhatnám akár a malacokról szóló orwelli alapigazságot is.

Hab a tortán, hogy Dux úrnak a pedagógusképzésrôl is igen kifor-rott, markáns véleménye van. Sze-rinte egyáltalán nem baj, ha a rögös tanári pályát az alulfizetettség miatt csak az igazán elkötelezettek vá-

lasztják; az a fontos, hogy ôk legyenek a „közösség lámpásai”. Kérdés, megélhetési gondok közepette ki fogja a jövô generá-cióját a hôn áhított gazdasági növekedést eredményezô úton haladásra sarkallni? Vélhetôen az adókerülô közgazdászok eli-minálása egy huszárvágással Eldorádót varázsol a kis magyar ugarból. Gondolom, többet ehhez felesleges lenne hozzáfûznöm. •

Médiahatások a felsôoktatás tükrében

eljött a búcsú és könnyek ideje. Távozásakor még úgy gondolta, felei tudtára kell adnia, miért is nyögjük

Dux ex machina

roppant hada, így aztán a Laffer-görbe dictu – nem adóznak) ellenében, a villa-

szerint a tôle idézett példa is az), hogy semmit nem kell tenni az ügy érdekében – esetleg érdemes lenne már kisiskolás korban felkelteni a tu-dományos érdeklôdést. Apropó gim-nazisták, a 18 éves Pék Livi, aki eddig gazdaságtudományi szakon szeretett volna tanulni, hogy fog bepótolni fél év alatt kétévnyi – mondjuk - bioló-gia fakultációt? Úgy tûnik, a sebész szikéje helyett megint a jó öreg bal-tával hadonásztak barátaink, a töb-bit meg ráhagyták a darwini kontra-szelekcióra. Quod licet Jovi, non licet bovi, de írhatnám akár a malacokról szóló orwelli alapigazságot is.

pedagógusképzésrôl is igen kifor-rott, markáns véleménye van. Sze-rinte egyáltalán nem baj, ha a rögös tanári pályát az alulfizetettség miatt csak az igazán elkötelezettek vá-

lasztják; az a fontos, hogy ôk legyenek a

11_lehuzo1905 - KESZ.indd 27 2012.03.01. 17:25:39

FÉSZEK FÉSZEK

28

LEHÚZÓ

XIX. évfolyam 5. szám

FÉSZEK FÉSZEKavagy mi lesz veled felsôoktatás 10 éven belül?

2012. január elején a kormány újévi „meglepetésként” a fôiskolák és az egyetemek rektorai számára eljuttatta az idei intézményi keretszámokat, mellyel igencsak felbor-

zolta mind a jelenlegi egyetemisták, középiskolások, illetve a felsôoktatási intézmények vezetésének hangulatát.zolta mind a jelenlegi egyetemisták, középiskolások, illetve a felszolta mind a jelenlegi egyetemisták, középiskolások, illetve a fels

„Aki most egyetemre megy, nem tudja, jut-e neki hely, ha jut, nem tudja, hány ezret kell majd fizetnie. Ha támogatják, nem tudja, hány évig kö-tik majd röghöz.”- hangzott el az Educatio Kiállí-táson. A felsôoktatási törvénnyel, illetve változá-saival kapcsolatosan mind az egyetemistáknak, mind a gimnazistáknak, középiskolásoknak ren-geteg kérdése volt az oktatási államtitkárság felé, az egyik ilyen égetô kérdésnek a keretszámok meghatározása bizonyult. A keretszámok meg-határozása sok egyetemre jelentkezô diák terveit módosította a különbözô szakok felé. Itt követ-kezik be egy hatalmas logikai bukfenc: az éppen választás elôtt álló diákok, akik az elmúlt egy-két évben az általuk „igazán” választott szakra ké-szültek, pár hónap alatt hogyan tudnák érdeklôdésüket, illetve tudásukat esetlegesen egy teljesen más irányba befolyásolni? Itt nyer igazán értelmet a „szubtér ugrás”.

A nyilvánosságra hozott keretszámok a ko-rábbi hírekhez képest számos meglepetést

okoztak az érdeklôdôknek, példának okáért az összlétszám csökkentése jelentôsebb mérték-ben valósult meg, mint a korábban nyilvános-ságra hozott Széll Kálmán tervben. Idén ôsztôl az egyetemekre, fôiskolákra, képzési területek-re lebontott keretszámok szerint 27 150 elsôéves tanulhat teljes állami támogatás mel-lett, míg 15 500 hallgató kap úgynevezett rész-ösztöndíjas állami támogatást. Az egységes, osztatlan képzésben teljes támogatásban részesülôk száma 2420, a felsôfokú szakkép-zésben 3500 lesz. Összesen 48 620 hallgatót támogat az állam valamilyen finanszírozási for-mában. A korábbi tervek, miszerint szakok sze-rint állapítják meg a keretszámokat, nem való-sultak meg, ehelyett képzési területekre, illetve részterületekre bontva határozták meg az álla-milag támogatott hallgatók számát.

„A felsôoktatásba 2012-ben felvehetô, álla-milag támogatott létszámkeret intézmények közötti elosztása” címû táblázat mutatja az alapképzésen teljes támogatásban részesülôk, illetve a részleges támogatásban részesülô hallgatók számát. A táblázat az interneten

könnyen megtalálható. Az alapszakokon a leg-nagyobb vesztesek a gazdasági tanszékek. Gazdaságtudományi képzésben mindösszesen 250 hallgató részesül, amely a következôképpen oszlik el: Corvinus (75 fô), BGF (75 fô), BME (30 fô), DE (10 fô), ELTE (15 fô), PE (10 fô), PPKE (10 fô), PTE (10 fô), SZE (5 fô) és SZIE (10 fô). Szá-munkra, akik a „Pécsiközgáz” közgazdász hall-gatói vagyunk, az egyik legmegdöbbentôbb szám a keretszámokat illetôen a 10, hiszen TÍZ államilag támogatott helyett kapott a PTE-KTK, mint az ország második legjobb egyeteme egyes évente közölt statisztikák, listák alapján.

Nézzük meg, hogy az egyes felsôoktatási in-tézmények milyen árakat szabnak meg egy fél-évnyi oktatásért cserébe azok számára, akik nem jutottak be az államilag támogatott he-lyekre. A gazdaságtudományi képzésnél nézem meg az egyes felsôoktatási intézményeket, hi-szen számunkra ez igazán releváns.

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudo-mányi karán az alapképzés egy félévre 195 000 forint. Ehhez képest a BCE 295 000 Ft/félév-ben határozta meg tandíját. A többi gazdaságtudo-mányi képzést nyújtó felsôoktatási intézmény a következôképpen határozta meg egy félévre fizetendô tandíját az alapképzésen: BGF 216 000 forintban, Debreceni Egyetem a Pannon Egye-temhez megegyezôen 150 000, illetve 170 000 forintban, Miskolci Egyetem 155 000 forintban, a Szegedi Tudományegyetem 180 000 forintban.

Azok a hallgatók, akik esetleg ezen a terüle-ten szeretnének továbbtanulni, illetve mester diplomával rendelkezni, 225 000-tôl 395 000 Ft-ig kell számolniuk egy-egy félév költségét.

Azzal a nézettel, hogy a jelenlegi felsôoktatási rendszer problémákkal küzd, melyre megoldá-sokat kell találnunk, egyetértek. A kormánynak az elmúlt körülbelül egy évben véghezvitt lépé-seivel már nem. Gondolok itt például a felsôoktatási rendszer hirtelen, majdhogynem azonnali megváltoztatására. Miért kell nekünk egy máshol bevált rendszert 1 év alatt bevezet-nünk?? Társadalmi egyeztetés nélkül?? •Forrás:www.eduline.huhttp://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FFT2012A_AOF/FFT2012A_Tajekoztatas.pdf

Írta: Márit

Merre tovább?? Demonstráció a felsôoktatási törvény ellen

282828

mányi képzést nyújtó felsôoktatási intézmény a következôképpen határozta meg egy félévre fizetendô tandíját az alapképzésen: BGF 216 000 forintban, Debreceni Egyetem a Pannon Egye-temhez megegyezôen 150 000, illetve 170 000 forintban, Miskolci Egyetem 155 000 forintban, a Szegedi Tudományegyetem 180 000 forintban.

ten szeretnének továbbtanulni, illetve mester diplomával rendelkezni, 225 000-tôl 395 000 Ft-ig kell számolniuk egy-egy félév költségét.

rendszer problémákkal küzd, melyre megoldá-sokat kell találnunk, egyetértek. A kormánynak az elmúlt körülbelül egy évben véghezvitt lépé-seivel már nem. Gondolok itt például a felsôoktatási rendszer hirtelen, majdhogynem azonnali megváltoztatására. Miért kell nekünk egy máshol bevált rendszert 1 év alatt bevezet-nünk?? Társadalmi egyeztetés nélkül?? Forrás:www.eduline.huhttp://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FFT2012A_AOF/FFT2012A_Tajekoztatas.pdf

11_lehuzo1905 - KESZ.indd 28 2012.03.01. 17:25:42



LEHÚZÓAvagy Rózsa hogyan nézte háromezernek a tízezret

Tiszta volt az ég, amikor kiléptem a kettes metró Kossuth téri megállójának bejá-ratán. Éreztem, hogy a nyakunkon van már november, ahogy a hûvös szél megpróbált eltántorítani célom-tól. Ahogy szétnéztem, a Parlament és a Néprajzi Múzeum közt feltûnt az a rengeteg busz, ami egyet jelen-tett: nem leszek egyedül. Megkülönböztetô mellényes fakabátok ácsorogtak minden sarkon, arcukra pedig kiült a szokásos munka iránti öröm és a feladatuk fontosságának tudata. Tovább ballagtam hát az Or-szágház mellett a Szalay utca irányába, ahonnan halk morajlás hangja csapta meg a fülemet.

Tiszta volt az ég, amikor kiléptem a kettes metró Kossuth téri megállójának bejá-ratán. Éreztem, hogy a nyakunkon van már november, ahogy a h

Szerzô: Árcsi

Csoporttársammal tanakodtunk, hogy vajon mennyien lesznek, mirôl fog szólni, meddig tart, miket fogunk megtudni, vagy osztanak-e forralt bort? Kíváncsian befor-dultunk a Szalay utcába, ahol elképedve láttuk a hatalmas tömeget. Hasonló feeling volt, mint mikor meglátja az ember a DJKB elôtt ácsorgó sort, és magában megjegyzi: Azta, mennyien vannak! Sze-rencsére itt örömmel töltött el bennünket a látvány, jó volt tudni, hogy mások is haj-landóak felszólalni az érdekeinkért.

Beszivárogtunk hát a tömegbe ismerôsök után kutatva. Szerencsére igen gyorsan meg-találtuk a Pécsiközgáz lelkes aktivistáit, akik-kel egy hatalmas kivetítô elôtt foglaltunk ma-gunknak helyet a mûsorra. Az igazat megvall-va nem tudnám megmondani, hogy ki miért jött el, de azt az általános felháborodást, amit az arcokon láttam, nem lehet semmibe venni. Sokkal többet mondtak, mint a transz-parensek – amik nem szûkölködtek kreativi-tásból -, vagy a „mûsorvezetô” felszólalásai és Rózsás poénjai.

Borzalmas volt belegondolni, hogy ennyien álltunk ott a tenni akarástól

felfûtötten, de a jelenlétün-kön, támogatásunkon és felhá-borodottságunkon kívül semmi érdemlegeset nem tudtunk ten-ni azért, hogy ez a határozat ne váljon valóra. Egyetlen fegyve-rünk a tömeg hangja, és úgy ér-zem, bárki, aki ott volt, bátran elmondhatja, hogy mi használ-tuk a hangunkat. Tízezer egye-temista zengette meg a Nemze-ti Fejlesztési Minisztérium falait a nemtet-szésének kinyilvánításával, de vezetôink számolási képességeit hûen tükrözi, hogy ôk csak háromezerig tudtak számolni.

Nem tudom, hogy mondhatom-e ma-gunkat szerencsésnek, akik már bekerül-tünk az egyetemekre, de azoknak, akik most próbálnak felvételt nyerni, minden segítségre szükségük lesz. Ezért mentünk el azon a bizonyos csütörtöki napon a Szalay utcába, hogy segítsünk azoknak, akik ezekben a napokban adják be a je-lentkezésüket egy jobb(?) jövô reményé-ben. De nem csak a gimnazistáknak van szüksége a felszólalók támogatására, ha-nem BA-s társainknak is elkél a csoda. Mi-óta kijöttek a felvételi keretszámok, büsz-kébben gondolok vissza arra, hogy ott

voltunk, és kiálltunk azért, hogy ne tiporják el a jövônket, mert így „adócsalóképzésben” a mesterszakok új értelmet nyertek. Van, aki több ér-telmet talál benne, van, aki meg már semmilyet, és inkább a munka fele veszi az irányt az MA/MSc diploma helyett.

A bizonytalanságunkat tovább növelték a na-

gyobb egyetemek képviselôinek szavai, melyben ôk is egy kérdéses jövôképet vázoltak fel. Kezükben van a lehetôség, hogy képviseljenek minket a megfelelô körökben, de a bíztató mondatok mö-gött érezni lehetett a tehetetlenség keserû utóhangját. Talán a legmegindí-tóbb az osztrák „kollégák” képviselôjének támogató gondolatai voltak, amiket a tö-meg hangorkánnal jutalmazott minden mondat után.

Egy olyan képlékeny talajra vezettek minket a felsôoktatás erdejében, ahol csak az olyan megmozdulásokkal tudunk túlélni, mint ez az októberi demonstrá-ció. Amikor eldöntöttem, hogy elmegyek, akkor nem éreztem, hogy bármi ereje len-ne egy ilyen demonstrációnak. Így legin-kább azért akartam menni, hogy a transz-parensemmel villoghassak, de fellelkesí-tett a tömeg látványa és a tudat, hogy igenis vannak olyanok, akik kiállnak a jo-gainkért, és tenni akarnak valamit az „el-nyomással” szemben. Úgyhogy ha lesz rá lehetôség, mindenképp ott leszek a következô tüntetésen is, aminek van ér-telme és mondanivalója, és tegyetek így Ti is, mert ez az egyetlen fegyverünk! Ne hagyjátok szó nélkül, hogy ránk erôltessenek bármit, aminek értelme cse-kély! Ne hallgass, hallgató! •

avagy mi lesz veled felsôoktatás 10 éven belül?

kiült a szokásos munka iránti öröm és a feladatuk fontosságának tudata. Tovább ballagtam hát az Or-

Demonstráció a felsôoktatási törvény ellen

voltunk, és kiálltunk azért, hogy ne tiporják el a jövônket, mert így „adócsalóképzésben” a mesterszakok új értelmet nyertek. Van, aki több ér-telmet talál benne, van, aki meg már semmilyet, és inkább a munka fele veszi az irányt az MA/MSc diploma helyett.

tovább növelték a na-

11_lehuzo1905 - KESZ.indd 29 2012.03.01. 17:25:45

SZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEM GONDOLATÉBRESZTÔ FÉSZEK FÉSZEK GONDOLATÉBRESZTÔ


GONDOLATÉBRESZTÔ FÉSZEK FÉSZEK GONDOLATÉBRESZTÔ

Pro

ÉSZEK

Az Orbán-kormány intézkedése, mely radikálisan csökkenti az államilag tá-mogatott képzésben résztvevôk számát jogi és gazdasági területen, több ezer fôiskolára és egyetemre készülô diák számításait húzta keresztül. Ôket és sokuk szüleit nem vigasztalják Hoffmann Rózsa nyilatkozatai és a kedvezményes diákhitel.

Igazuk van, okkal vannak felháborod-

va: nem errôl volt szó a 2008-as szociális népszava-

záson és a 2010-es kampány so-rán. Amellett, hogy ostoba és borzasztó-

an idôzített változtatásról van szó,több év különóráinak és fakultációinak munkájamegy kárba amennyiben a jelentkezôk nem hajlan-dóak hosszú idôre eladósodni vagy a család nem tudja a taníttatás költségeit finanszíroz-ni. Tragédia…

Egyetértve a kritikus hangokkal és támogatva a felvonuló, tüntetô hallgatótársaimat egy kér-dést azért érdemes feltenni: valóban a tandíj az, ami koporsóba helyezi a felsôoktatást? Ördögtôl való-e, ha az állam helyett részben vagy egészben az fizeti a számlát, aki számára a késôbbiekben egy jobb élet esélyét kínálja az, hogy évekig tanult?

Bár gyakorta találkozunk olyan példákkal, hogy valaki nem a végzettségének megfelelô szakterületen dolgozik, azért az egyértelmû, hogy megéri diplomát szerezni.„Magyarorszá-gon a felsôfokú végzettség 20 százalékkal hosz-szabb élettartamot ígér a középiskolai végzett-séghez képest, a kereseti különbség pedig több mint kétszeres.” (hvg.hu, 2008)Ráadásul aki ta-nult, képzett könnyebben is talál munkát: „ a diplomával bírók munkanélküliségi rátája to-vábbá masszívan négy százalék alatt marad az uniós országok átlagában.” (fn.hu, 2010)

A számok magukért beszélnek: akinek diplo-mája van, jobb és hosszabb életre számíthat. Adódik a kérdés: akik nem részesülnek a felsôoktatás szolgáltatásaiból, azok miért fizes-

sék adó formájában „mások” taníttatását? Fôleg, ha a „mások” többségükben azok gyer-mekei, akik abban a helyzetben vannak, hogy a legjobb iskolákba tudják járatni a csemetéiket és meg tudják fizetni a nyelvi különórákat, va-lamint az iskolán kívüli, emeltszintû érettségire felkészítô foglalkozásokat. Ne áltassuk magun-kat: gyakorlatilag az állami helyek túlnyomó többségét azok töltik fel, akik szülei is diplomá-sok. Vagyis miközben az értelmiség önmagát állami pénzen reprodukálja a legjobb intézmé-nyekben, addig azok, akik nem laknak na-gyobb városban, esetleg annak agglomeráci-ójában és otthonról nem kapnak megfelelô támogatást, csak költségtérítéses vagy gyen-gébb oktatási minôséget nyújtó intézmények helyeire aspirálhatnak.

A tandíj amellett, hogy képes ezt a - felsôoktatás támogatásának perverz újrael-osztásából fakadó - társadalmi igazságtalan-ságot kezelni azáltal, hogy felszámolja az in-gyenesség és az esélyegyenlôség téves lát-szatát, több szempontból is komoly pozitív hatást gyakorolhat. Képes megváltoztatni a hallgató számára a megtérülési követelményt, vagyis racionálisabb beiskolázási döntésekre ösztönöz. Amennyiben a hallgatók tudatos, a jövôjüket valóban elôsegítô döntést hoznak, úgy a képzési kibocsátás is jobban alkalmaz-kodik a munkaerôpiac elvárásaihoz, vagyis nem lép fel a napjainkban is tapasztalt szer-kezeti hatékonytalanság – például humánte-rületeken tapasztalt túlképzés - és kormány-zati kudarc az újraelosztás terén. A képzési hozzájárulás elôsegíti továbbá az oktatási rendszeren való megfelelô ütemû áthaladást, így a felsôfokú tanulmányok idôben történô befejezésére sarkall; csökkenti a „hallgatói életforma” kialakulásának esélyét és a végzés

nélkül kilépôk számát, illetve ezen esetekben a rendszeren belül töl-tött idôt.

Teljesítményalapú, tisztessé-ges – nem csökkenô mértékû és alamizsna nagyságrendû – ösz-töndíjak és valódi szociális rá-szorultság alapján osztott tá-mogatások – melyek meg is haladhatják a képzés és a meg-élhetés költségeit - persze kelle-nek és jó dolog, ha az állam, az intézmények, vagy külsô támo-gatók (vállalatok, alumni szer-vezetek, önkormányzatok, alapítványok, stb.) segítik az arra érdemes és rászoruló diákokat.

Meglátásom szerint a fô kérdés nem az, hogy szükség van-e hallgatói hozzájárulás-ra. A méltányosság és a szoli-daritás ugyanis ezt diktálja. Ar-ról kellene – kellett volna – szól-nia az elmúlt évek oktatáspoliti-kájának, hogy milyen mértékû egyéni és állami forrás, vagyis tandíj és támo-gatási rendszer az, ami egyenlôbb esé-lyeket teremt és abba az irányba mutat, hogy a képzési helyek és a hallgatók közt verseny, az intézményekben pedig jobb fel-tételek és magasabb, emelkedô színvonal legyen. Azért, hogy a felsôoktatás valóban az Európai Unió gazdagabb feléhez történô fel-zárkózás és a társadalmi mobilitás zálogaként funkcionálhasson: vagyis azt szolgálja, ami az igazi feladata… •

Források:

http://hvg.hu/karrier/20081002_magyarorszag_diploma_oecdhttp://fn.hir24.hu/karrier/2010/09/09/alig_nott_diplomas_munkanelkuliseg/http://econ.core.hu/doc/felhiv/szirak06/semjen.ppt

Az Orbán-kormány intézkedése, mely radikálisan csökkenti az államilag tá-iskolára és egyetemre

Írta: Kisgyura János

készülônyilatkozatai és a kedvezményes diákhitel.

Hamis illúziók fogságában

12_32_34_szellem0905.indd 30 2012.03.01. 17:26:48

GONDOLATÉBRESZTÔ FÉSZEK FÉSZEK GONDOLATÉBRESZTÔ SZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEMSZELLEMGONDOLATÉBRESZTÔ FÉSZEK FÉSZEK GONDOLATÉBRESZTÔ


FF

XIX. évfolyam 5. számXIX. évfolyam 5. szám

A hazai felsôoktatás körül nagyon komoly dilemmák alakultak ki az elmúlt évtizedben, így tehát nem is vitás, hogy ezen a területen reformokra van szükség. Az új szabályozás azonban meglátásom szerint mégsem a legoptimálisabb. Még akkor sem, ha maga a vál-toztatásra való törekvés önmagában nem az ördögtôl való.azonban meglátásom szerint mégsem a legoptimálisabb. Még akkor sem, ha maga a vál-

A hazai felsígy tehát nem is vitás, hogy ezen a területen reformokra van szükség. Az új szabályozás

Nagyon nehéz egy ilyen írást aktív nappali tagozatos hallgatóként összeállítani. Hogy miért? Mert bármennyire csûröm-csavarom a szavakat és a gondolatokat, arra kell rájön-nöm, hogy ebben az ügyben minden egyes papírra vetett szóból megkerülhetetlenül gôzölög a politika. A hazai közélet sajnos in-dulatokkal, daccal, sértôdöttséggel átitatott, minden oldalról nézve. Ha valamirôl jó véle-ménnyel vagy, akkor az ellentábor esik neked - ha valamirôl kritikát írsz, hát bizonyos kö-rökben azonnal ellenség leszel, s ez nem 20, de már 120 éve is így volt Magyarországon. (Sajnos.) Nekem most a kritika jutott. Miért? Mert ez a véleményem. S nem szeretnék semlegességre, objektivitásra, szakmaiságra hivatkozni, de mégis akad itt néhány gondo-lat higgadt, baráti hangon, építô jelleggel.

Továbbá! Ezen a ponton szeretném még leszögezni, hogy távol áll tôlem, hogy bármi-ben is egy térfélre kerüljek olyan érdekcso-portokkal, akik ma politikai tôkét remélve befelé és kifelé egyaránt vihart kavarnak az oktatási törvény kapcsán (meg sok más mi-att is), holott amikor lehetôségük volt, ma-guk is hasonló drasztikus lépéseket helyez-tek kilátásba, amit csak a népakarat tört meg - nem is annyira régen.

Tehát. Átgondolatlannak tartom a most kialakítani kívánt rendszert, több okból is.

Nézzük a gyakorlatban. Adott egy diák (társadalmi helyzetét tekintve legyen szegény, mélyszegény, vagy csak szimp-lán alsó-középosztálybeli – és ha az elsô kettôbôl annyira nem is, de ez utóbbiból

rengeteg van ma az egyetemen), aki minimális ponttal lecsúszik arról a ke-vés - a PTE KTK esetében 10 db - álla-milag finanszírozott helyrôl. Nincs pénze, költségtérítést nem tud fizetni, nem jut el a felsôoktatásba. Eddig rendben. Ugyanakkor a helyére be-

kerül kétszáz-háromszáz olyan diák, aki adott esetben éppen eléri a minimális 240 pontot, de a tandíjat a szülei képesek megfizetni. Lehet, hogy velem van a baj, de hol ebben a logika? A szegények közül csak a legtehetségesebb szûk réteg kerülhet egyetemre, a gazdagok pedig - mondjuk így - szerény eredményességgel is kvalifikálhatják magukat itt.

Hol marad a társadalmi mobilitás elve? A szociális érzékenység? S mit feltételezzek, hogy az így kikerülô diplomások nagyobbik részébôl milyen szakember lesz majd?

A másik pedig, néhány gondolat a közgaz-dasági képzésben résztvevôk számának csökkentésével kapcsolatosan. Úgy látom, hogy sokan még mindig a múltban élnek. Ez már nem a 19. század vége, 20. század eleje. Aki kiszorul a felsôoktatásból, azt nem fogja automatikusan felszívni az ipar és a mezôgazdaság. Egy részüket talán.

Túl sok a közgazdász, mondják azok, akik a statisztikákkal babrálnak. Én ezt nem hi-szem. Lehet, hogy az államigazgatásban, s a bürokrácia egyéb részein telítettek a közgaz-dász végzettségûek számára kialakított he-lyek. Aláírom, biztosan így van. De nem ép-pen közgazdász végzettségûek kellenek a vállalatok élére, a vállalati szférába? Nem éppen a sikeres vállalkozók és a sikeres vál-lalkozások által lehetne Magyarország erôs gazdaság Európában? Nem ôk teremthetnek ötleteikkel, innovációikkal munkát? Sze-rintem igen. S ha ez így van, akkor nem lenne kötelessége az államnak használható üzleti-vállalati tudással ellátott közgaz-dászokat képeznie? Mert szerintem igen. Tényleg túl sok a közgazdász?

***Bizonyára túlképzés van Magyarorszá-

gon az egyes oktatási területeken. Azt is

Írta: Barkóczi Csaba belátom, hogy túl kevesen dolgoznak ahhoz képest, hogy mennyien vesznek részt a felsôoktatásban. Ez tovább rontja az amúgy is rossz eltartó-eltartott arányokat. Kevesebben adóznak, kevesebb ember tart el többet. Igaz. Kevesebb embernek lesz diplomája, ezért a diploma értéke is magasabb lesz. Újfent igaz. Nem abban észlelem a hibát, hogy némely kép-zési ágban csökkentik a hallgatók számát – még ha láthatatlan is számomra, hogy ettôl önma-gában hol képzôdik majd munkahely az okta-tásból kiszorulók részére. De miért a pénz és miért nem a tehetség dönti el nagyobb rész-ben, hogy kibôl lehet diplomás és kibôl nem? Miként várhatjuk el így a leszakadó rétegektôl, hogy tanulással elôrelépést érjenek el saját ma-guk és közösségük érdekében? Eddig sem ment igazán, ezután pedig még nehezebb lesz.

S végsô soron milyen üzenetet hordoz ez a törvény a magyar társadalom számára? Mit gondoljunk, mennyire sugallja egy ilyen ok-tatási-rendszer azt, hogy elég pénzzel bár-hol, bármit, bármikor, de nélküle… Száz szó-nak is egy a vége: Ezer Euro fixszel, az ember könnyen viccel. •

Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja

Kontra: tandíj

Kontr

a

12_32_34_szellem0905.indd 31 2012.03.01. 17:26:56

FÉSZEK FÉSZEK


MOZAIKMOZAIKMOZAIK FÉSZEK FÉSZEK

Írta: Kordély Ádám

Napjainkban hajlamos az ember párt-hovatartozástól függôen vagy éppen attól függetlenül szubjektív véleményt mondani a hazai felsôoktatás helyzetérôl. Azt azon-ban a legtöbb ember nem tudja, hogy mi-lyen lehetôségekkel és erôforrásokkal gazdálkodhatnak a hazai egyetemek és fôiskolák. Gyakran hallani olyan véle-ményt, hogy a kifejtett teljesítmény gyen-ge, alig van, ha van egyáltalán intézmé-nyünk a top 500-ban, a képzés színvonala alacsony, magas a diplomás munkanélkü-liek aránya, túl sok az egyetemista, bezzeg „egy rendes gázszerelôt nem is igen lehet találni”. Tény, hogy csak a Sanghai-lista¹ szerint van egyetemünk a legjobb 500 kö-zött (SZTE, ELTE 303-401. helyezés, 2011) de vajon vannak is erôforrásaink ennél többre? Milyen válaszokat ad hazánk a válság hatásaira és mi a szerepe ebben a felsôoktatásnak, mint elsôszámú tudo-mányos és szürkeállomány-bázisnak? Va-jon jó irányba igyekszik terelni az oktatás medrét a jelenlegi kormányzat? Legyen-e tandíj és jogos elvárása-e ez az államnak? Érdemes kitekinteni a nagyvilág felé, ho-gyan csinálják ezt mások, milyen irányba haladnak ôk, milyenek a lehetôségeik, az oktatási rendszereik, van-e náluk tandíj, gondolkodnak-e „röghöz kötésben”. Célszerû néhány általános, mindenhol vizsgálható mutató segítségével keresni a válaszokat a fenti kérdésekre. Elsôsorban a GDP mértéke, a GDP-bôl oktatásra fordí-tott összeg, a munkanélküliség azon be-lül a diplomás munkanélküliség nagysá-ga, a hallgatók és az egyetemek száma, a tandíj mértéke és a kötelezettek aránya, illetve a rendszer típusa lehet irányadó mutató ebben az esetben. Terjedelmi korlátok miatt néhány érdekesebb muta-tóból szemezgettem.

Egy ország GDP-jének, elkölthetô for-rásainak nagysága eléggé jellegzetes adottság egy ország számára. Nyilván-valóan más lehetôségei vannak egy sze-rencsés történelmi fejlôdésû gazdag or-szágnak és más a közepesen fejlett vagy éppen szegény országoknak. OECD ada-tok szerint Magyarország GDP-ének nagy-sága 2009-ben 129 milliárd dollár volt, ennek egy 2008-as adat szerint 5.1 %-át költötte oktatásra, ennek egyötöde 1.02 % volt felsôoktatási kiadás. Komoly elté-réseket tapasztalhatunk azonban, ha körültekintünk akár a környezô orszá-gokban. Feltûnô a különbség Ausztriá-ban, ahol például a hazánk ráfordított GDP hányadának 1,49%-át fordítják felsôoktatásra, amely össztermék egy fôre jutó mértéke amúgy is négyszerese ha-zánkénak. Magyarország arányaiban ke-vesebbet fordít felsôoktatásra, mint Ro-mánia (1.12%; 2008), Szlovénia (1.29%; 2008), azonban többet, mint Szlovákia (0,77%; 2008) és Horvátország (0,95%; 2008). Általánosságban elmondható, hogy Nyugat Európában is nagyjából egy százalék körül mozog ez az érték. A

két szuperhatalom az Egyesült Államok és a megelôlegezett jelzôvel illetett Kína esetében egy kissé más a helyzet. Az USA felsôoktatásra fordított GDP hányada 3,1 % volt 2010-ben a Times szerint. Ennél is elképesztôbb adat a kínai, 2007-ben ugyanis mindössze a GDP 0,5%-át fordí-tották felsôfokú képzésekre, ez a szám 2011-re várhatóan 4%. Ami gyakorlat-ban annyit tesz, hogy Kína az elmúlt 4 évben megnyolcszorozta a felsôokta-tásra költhetô összeget! Kínában és jellemzôen a délkelet-ázsiai országok-ban egyébként rohamos léptekkel fej-lesztik a felsôoktatást. Európában a vál-ságra adott ugyanilyen választ Németor-szág is, amely az oktatásra fordítandó egyre növekvô költségvetési támogatá-sokkal az „elôre menekülést” és a techno-lógiai innovációt választotta. A teljesség-hez hozzá tartozik, hogy a fenti felsôoktatásra fordított összegek az álla-mi szektor kiadásait jelölik, és hatalmas különbségek mutatkozhatnak, természe-tesen ezúttal is általában a fejlett orszá-gok javára a magánszektorból érkezô tá-mogatások nagyságában.

A felsôoktatás jelene, átalakítása, jövôje aktuális téma a hazai közéletben. Hogy objektívebb képet kapjunk a bennünket körülvevô intézményrendszer erényeirôl vagy éppen hiányosságairól, érdemes körülnézni a nagyvilágban: hogyan csinálják ezt mások, milyen lehetôségekkel sáfárkodnak külföldön.

je aktuális téma a hazai közéletben. Hogy l vagy éppen

hiányosságairól, érdemes körülnézni a nagyvilágban: hogyan csinálják ezt mások, milyen lehetsáfárkodnak külföldön.

Felsôoktatás Aktuál

Egy ország GDP-jének, elkölthetô for- két szuperhatalom az Egyesült Államok

13_mozaik38_42_0905.indd 32 2012.03.01. 17:27:40



MOZAIKMOZAIKMOZAIK

Makró szinten vizsgálva látható, az álla-mok többsége állami ráfordításként átla-gosan a GDP 0,5 – 1,5%-át költi felsôoktatásra. Az egyetemek költségve-tését azonban, módosítja a beszedett tandíjak mértéke. Minden országban van költségtérítéses képzés, elvétve akad olyan állam, ahol létezik teljesen államilag finanszírozott képzés. Nem nehéz kitalál-ni, ebbôl az egyik az az ország ahol a ked-ves olvasó, ha még nem unta meg a sok statisztikai adatot és nem utazott el kül-földre, e sorokat olvassa. Érdekesség, hogy az egyre kevésbé szocialista berendezkedésû, de még mindig népi de-mokratikus Kínában általános dolog a tandíj. A helyi átlagkeresethez képest vi-szonyítva horribilis, akár 600 eurónak megfelelô jüan is lehet egy népszerû szak tandíja évente. A velünk szomszédos Hor-vátországnak figyelemre méltó a finanszí-rozási rendszere. A 2010-es helyi felsôoktatási törvény szerint kötött keretidôbe foglalták az egyes szakokat, amely alatt el kell végezni azokat. Ameny-nyiben a diákok az idô betartása mellett az elôírt megfelelô eredménnyel elvégzik a képzést, az oktatás számukra ingyenes.Akiknek ez nem sikerül visszamenôlegesen kell megfizetni az 500-1200 euróig terjedô szemeszterenkénti tandíjat. Jelenleg fo-kozott Horvátországban a hallgatói elége-detlenség a rendszerrel szemben.

Különbözô országok hallgatóinak szá-mát vizsgálva is kapunk néhány figyelmet érdemlô információt. Léptékben óriási az eltérés Kína, az Egyesült Államok és a vi-lág többi része között. Az Egyesült Álla-mokban 18 millió ember rendelkezik hall-gatói jogviszonnyal. Nagyon magas a to-

vábbtanulni szándékozók száma Ameriká-ban, a diákok 86%-a jelentkezik valamilyen felsôoktatási intézménybe. Kínában 31 000 000 a hallgatói létszám, az érdekelt korosztály 24%-a jelentkezik felsôfokú ta-nulmányokra. A szinte felfoghatatlan méretû embertömegek után térjünk egy kicsit vissza szûkebb pátriárkánkra, Euró-pába és azon belül is Közép-Európába. Fele annyian tanulnak hazánkban, mint az Egyesült Államokban arányait tekintve természetesen, hazánkban ez a szám 361 ezer fô volt a KSH szerint 2010-ben, a tendencia csökkenô a 2005-ös 424 ezer-hez képest. Elôreláthatólag nem fog tel-jesülni Magyarország EU felé tett vállalá-sa, hogy 2020-ra a felnôtt lakosság (30-34 éves korosztály) felsô-fokú végzettséggel ren-delkezôk aránya 30-35%-ra növekedjen. Az uniós javaslat egyéb-ként 40% volt.

Gyakran hallani olyan véleményeket a sajtó-ban, hogy a magyar képzési struktúra rossz, túl sok a végzett és magas a diplomás munkanélküliség. A munkanélküliségi rá-tákkal foglakozó statisztikai adatok között azonban egészen meglepô információkra lehet találni. A magyar diplomás munka-nélküliségi ráta egyáltalán nem kirívóan magas, sôt. Ebbôl az aspektusból figyelve szembetûnô, hogy Magyarország egyelôre sokkal jobban vészelte át a gazdasági vál-ságot, mint a környezô közép-európai ál-lamok. Ugyan a diplomás álláskeresôk száma nôtt, a ráta 2009-ben 3,5% volt,

míg 2011-ben már 4,2% azonban még mindig sokkal jobban teljesítünk, mint a 2009-ben még elôt-tünk álló országok, például a válság elôtti „bezzegország” Szlo-vákia (2009 3,6%; 2011 5,2%).

Hazánk jelenleg megelôzi többek kö-zött Romániát (4,6%), Horvátországot (8,6%)

és Szlovéniát (5,1%). A diplomás munka-nélküliség tehát azon kevés mutatók közül való, amelyekkel Magyarország a velünk hasonló cipôben járó országokhoz képest nem vallott szégyent.

Gondolatébresztônek szánt cikkemnek nem célja a világ felsôoktatási rendszerei-nek teljes körû elemzése és összehasonlí-tása a magyar felsôoktatással még nagy-vonalakban, tömörítve sem. Célja legin-kább, hogy bemutassa egy-egy szegmen-sét a felsôoktatásnak pár érdekes adattal,

amelyeket vizsgálva az ember határozot-tan tudja szelektálni a médiából a felsôoktatási törvénymódosítás miatt ára-dó információhalmazt igazságtartalmuk szerint. Bízom benne, hogy azoknak a diá-koknak, akik erre nyitottak, érdeklôdnek a hallgatói önkormányzat, azaz annak a hallga-tói testületek munkája iránt, amelynek van némi beleszólása a felsôoktatási törvény koncepciójának kidolgozásában adott né-hány érdekes információt, felkeltve az érdeklôdést további kutatásra. Az egye-temi hallgatói élet szakmai részének sója a kutatás egyedül vagy akár csoportosan. Köszönettel tartozom a Szakkollégium Felsôoktatási kör tagjainak, hogy kutatá-saik néhány eredményét a cikkben fel-használhattam.

¹A shanghai-i Jiao Tong University Felsôoktatásért Intézete évrôl évre összeál-lítja azt a ranglistát, amely különbözô szem-pontok alapján veszi számításba a világ ösz-szes felsôoktatási intézményét.

források: oecd.org, ksh.hu, topuniversities.com, wikipedia.org, stats.uis.unesco.org

képek: flickr.com •

míg 2011-ben már 4,2% azonban még mindig sokkal jobban teljesítünk, mint a 2009-ben még elôt-tünk álló országok, például a válság elôtti „bezzegország” Szlo-vákia (2009 3,6%; 2011 5,2%).

megelôzi többek kö-zött Romániát (4,6%), Horvátországot (8,6%)

túl sok a végzett és magas a diplomás amelyeket vizsgálva az ember határozot-

13_mozaik38_42_0905.indd 33 2012.03.01. 17:27:43

FÉSZEK FÉSZEK


MOZAIKMOZAIKMOZAIK

Készítette: Audrey

„Félnek közgazdászokat és szociológu-sokat képezni, mert kiderülne, hogy a poli-tikájuk egy csôd!

Félnek jogászokat oktatni, mert azok szá-mon kérnék a jogállam leépítését! Miért tá-mogatnak kevesebb mérnököt, ha azt mondják, szükség van rájuk! Aki most egye-temre megy, nem tudja, jut-e neki hely, ha jut, nem tudja, hány ezret kell majd fizetnie. Ha támogatják, nem tudja, hány évig kötik majd röghöz. Tönkremennek az egyetemek, mielôtt az odajárók végezhetnének. Szak-emberek tömegének szûnik majd meg az állása. Miért a jövô generációt büntetik a saját hibájukért? Miért kényszerítik a fiata-lokat elhagyni a hazájukat? Mit követtek el a jövô tehetségei, hogy elveszik az álmai-kat? Jobb felsôoktatást szeretnénk, de a kormány elrontja azt is, ami van! Nem hagy-hatjuk, hogy lerombolják a jövônket! Nem hagyhatjuk, hogy tönkretegyék az egyete-meinket! Mert az egyetem a miénk és az utánunk jövôké!”

Te is hallottad a hírekben, igaz? Vagy nem? Sajnos nem. Az eseményrôl csak né-hány csatorna tudósított. Ja, akkor írd be a google-ba, hogy Educatio Kiállítás, biztos

ki fogja adni! Aham, hogy ilyet talál: Tömeg, szórólapok, sok-sok érdeklôdô, csoki szökôkút és habos palacsinta. Értem. Én is facebookon értesültem arról, hogy ez a pár fiatal mekkora elszántsággal és bátorsággal mondta ki azt, amit senki más. Érdekes.

„Februárban folytatjuk.” Szóval minél kevesebben tudnak róla, annál keveseb-ben veszik a bátorságot követni a példájukat? Sze-rencsére nem így lett. Ugyanis az eseményen azt is bejelentették, hogy feb-ruár 15-én indul a Hallgatói Hálózat „Vissza a jövônket!” elnevezésû demonstráció-ja, melyen több mint ezer diák vett részt.

A tömegek részvétele azonban karunk január 24-ei nyílt napjára sajnos nem volt jellemzô. December 6-án, az esemény elsô megrendezésekor, mikor a törvény még csak „rózsabimbó” volt, érdeklôdôk százai lepték el a második eme-leti aulánkat, a folyosót, az egész lépcsôfordulót, és még a harmadik emele-ten is kivetítésre került az egész elôadás. Figyeltek, kérdeztek, érdeklôdtek, nagy ré-szük minden programon aktívan részt vett, további információkért iratkozott fel. A programok 4-5 helyszínen folytak, fél tíztôl egészen kora délutánig. Déká-nunk köszöntôje után a diákok hallhattak elôadásokat karunk mûködésérôl, az idegen nyelvû képzésekrôl, levelezôs progra-munkról, bemutatkozott a HÖT és még néhány diákszervezet, ezen kívül pályaorientációs és grafológiai tanácsadások foly-tak, lehetôség volt különbözô tesztek írására, valamint a hall-gatói élet és a matematika szép-

ségeivel is megismerkedhettek a résztvevôk egy rövid körbevezetés után.

A januári nyílt napon azonban már nem volt ennyire lelkesítô a diákok hozzáállása. Igazolások írogatása közben rengetegüktôl hallottuk, hogy tulajdonképpen ez a papír az, ami miatt eljöttek. Nem a különbözô szakokról szóló tájékoztatók, vagy az elôadások miatt. Az aula nem telt meg. A diákok felváltva bámulták a falakat és a padlót. Érdeklôdôk azonban így is akadtak, de számuk a decemberi rohamhoz képest elenyészô volt. Az elôadások témája nagy-ban az új törvény körül forgott, rengeteg, még számunkra is új információ, kiskapus lehetôség és érdekesség hangzott el, mely a diákok életét könnyítené meg, amennyi-ben karunkra jelentkeznének.

Arról is hallhattunk, hogy ha valakit fel-vesznek fizetôs rendszerbe, akkor meny-nyit kellene fizetnie, összeadva ezt az egyéb költségekkel (mint például albérlet vagy kollégium, étkezés, hétvégénkénti hazautazás, tankönyvek, stb.), akkor na-ponta 2-3.000 forintba kerül csak az a tény, hogy egy család egyik tagja egyetem-re jár. És ha több is? És ha a család anyagi helyzete ezt nem teszi lehetôvé? Akkor in-kább az adott diák ne menjen egyetemre, vagy jelöljön meg más szakot. Máris egy közgáz hallgatóval kevesebb. Máris egy közgazdásszal kevesebb… •

„Én egy gimnazista vagyok, hiába tanultam, hiába küzdöttem! Én egy tanár vagyok, lehet, hogy el fogom veszíteni az állásom! Én egy egyetemista vagyok, nekem még nem kellett a röghöz kötés és az eladósodás között választanom!” – kiáltotta néhány lelkes egyetemista január 19-én, az Educatio Kiállításon Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal elnökének beszéde elôtt.

„Én egy gimnazista vagyok, hiába tanultam, hiába küzdöttem! Én egy tanár vagyok, lehet, hogy el fogom veszíteni az állásom! Én egy egyetemista vagyok, nekem még nem kellett a röghöz kötés és az eladósodás között választanom!” – kiáltotta néhány lelkes egyetemista január 19-én, az Educatio Kiállításon Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal elnökének beszéde elôtt.

Én egy egyetemista vagyok…

Félnek jogászokat oktatni, mert azok szá-

„Februárban folytatjuk.” Szóval minél kevesebben tudnak róla, annál keveseb-ben veszik a bátorságot követni a példájukat? Sze-rencsére nem így lett. Ugyanis az eseményen azt is bejelentették, hogy feb-ruár 15-én indul a Hallgatói Hálózat „Vissza a jövônket!” elnevezésû demonstráció-ja, melyen több mint ezer diák vett részt.

azonban karunk január 24-ei nyílt napjára

13_mozaik38_42_0905.indd 34 2012.03.01. 17:27:45

14_B3_1905 - KESZ.indd 39 2012.03.01. 17:28:24

15_B4_1905 - KESZ.indd 40 2012.03.01. 17:29:16

fészek 1905

Documents