&EGALIZÁLÁS & LIGATÚRÁK

TARTALOM

∙ EGALIZÁLÁS ∙

M I A T I P O G R Á F I A

T I P O G R Á F I A I T E RV EZ ÉS

E G A L I Z Á L Á S

∙ LIGATÚRÁK ∙

&

· EGALIZÁLÁS ·

MI AZ A TIPOGRÁFIA?

A tipográfia a nyomtatott betűkkel foglalkozó tudomány, mely-nek célja olyan írásképet kialakítani a betűtípusok és betűcsalá-dok alkalmazásával, mely egyszerre esztétikus és célszerű.A szó görög eredetű – (tüposz): vert vagy vésett ábra, (graphó): írni szóból tevődik össze.A mai értelemben a 16. század közepétől használják, előtte a toll nélküli írás-ként ismeték.A tipográfia „szabályai” a hagyományokon és az ízlés folyama-tos alakulásán alapulnak, ötvözve a korai nyomdászati elveket a modern lehetőségekkel. Tipográfiai eszközökkel kiemelhetjük a mondanivaló lényegét, egyszerűsíthetjük a bonyolultnak tűnő információkat. Tagolhatunk, rendszerezhetünk, hogy könnyeb-bé váljon a szöveg megértése, olvashatósága mert egy rosszul megszerkesztett, bonyolult szöveg olvasása rendkívül leterhelő.

τυποςγραφω

TIPOGRÁFIAI TERVEZÉS

A tipográfiai tervezés során biztosítanunk kell a dokumentum olvashatóságát, áttekinthetőségét, formai és esztétikai helyessé-gét. Ahhoz hogy egy sorban minden betűt optikailag egyforma méretűnek lássunk, nem szabad hogy magasságuk matematikai-lag egyforma legyen. Például a háromszögnek magasabbnak kell lennie mint a négyszögnek. Ha ez nem érvényesül, akkor a há-romszög biztosan kisebbnek fog látszódni mint a négyszög. Az íves formáknak is túl kell nyúlniuk az alapvonalon, hogy optikai-lag azonos méretűek legyenek. Ha a kör mértanilag ugyanolyan magas lenne mint a négyszög, biztosan kisebbnek látszódna. Ez nem csak az alapvető geometria formákra vonatkozik, hanem ez

alapvető követelmény minden egyes betű tervezésénél. Nincs különbség hogy latin, cirill vagy görög betűket tervezel, ez az egy alapelv érvényes minden formára.

EGALIZÁLÁS

Olvasásakor nem a betű figurális képét vesszük tudomásul, ha-nem a betű által hordozott szöveg tartalmát. A belőlük kialakí-tott szókép minél egységesebb legyen, ugyanakkor különbözniük is kell, hogy a betűkből összeálló szóképek eltérőek és karakte-risztikusak legyenek. Folyamatos szövegek esetén a kisbetűs írás jól olvasható, az egymás mellé kerülő betűk ritmusa megfelelő. Más a helyzet csupa nagybetű esetén, mert ekkor bizonyos egy-más mellé kerülő betűk alakja olyan, hogy a szövegkép szétesővé válhat a betűk közötti űr egyenetlensége miatt.

· LIGATÚRÁK ·

A ligatúra, magyarul ikerbetű nyomdászati szakkifejezés. Latin eredetű szó, amely elkötést, egyes írásokban összevont betűt, két egybeöntött nyomdai betűt, vagy kötőívet is jelenthetAz igényes kiadványok készítésénél a szebb íráskép érdekében bizonyos betűket nem csak egymás mellé írnak, hanem helyet-tük speciális jelet, az úgynevezett ligatúrákat alkalmaznak.Ezeket a lehetőségeket csak a profi kiadványszerkesztő progra-mok ismerik, egyrészt azért, mert karakterkapcsolatokat folya-matosan vizsgálni kell, másrészt pedig a ligatúrákat is tárolni kell az adott betűkészletben. Ezek a programok képesek a ligatúrák automatikus beszúrására is: bizonyos betűpárokat (például „fi” vagy „fl”) helyettesítő tipográfiai karakterek, feltéve, hogy meg-találhatók a szóban forgó betűtípusban.

Az InDesign által a Ligatúrák engedélyezése esetén használt ka-rakterek ligatúrákként jelennek meg és nyomtatódnak, de teljes mértékben módosíthatók, és a helyesírás-ellenőrző is felismeri őket. Ha OpenType betűtípusok használatakor engedélyezi a Karakter panel vagy a Vezérlőpult menüjének Ligatúrák elemét, az InDesign a kérdéses betűtípusban található összes ligatúrát létre tudja hozni – a betűtípus tervezőjének beállításai alapján. Néhány betűtípus azonban díszesebb, választható ligatúrákat is magában foglal, amelyek a Tetszés szerinti ligatúrák paranccsal jeleníthetők meg.

fiffiſtſhſlstctffj

AEThet

ÆTh&

fif f iftfhflstctffj

Demecs Fanni∙ 2010 ∙

V I S A R T