federico garcia lorca - federico garcأ­a lorca gondolatai a szأ­nhأ،zrأ³l أ©s...

Download FEDERICO GARCIA LORCA - Federico Garcأ­a Lorca gondolatai A szأ­nhأ،zrأ³l أ©s أ¶nmagأ،rأ³l â€‍A kأ©pzelet

If you can't read please download the document

Post on 24-Aug-2020

0 views

Category:

Documents

0 download

Embed Size (px)

TRANSCRIPT

  • 792 SZ76

    9

    •! i

    FEDERICO GARCIA LORCA

    BERNARDA ÁLBA HÁZA Asszonyok drámája Spanyolország falvaiban

    három felvonásban

    Bemutató: 1976. október 15.

  • vGCG KÖSZÖNTŐ

    (Az 1976/77-es évad küszöbén — a közelmúlt- ban elhunyt felejthetetlen művészegyéniség —, Latinovits Zoltán: Ködszurkáló című könyvéből vett idézettel köszöntjük Nézőinket és a Szigligeti Színház Társulatát.)

    / •

    ALAPFOGALMAK

    A játék a gyermek sajátja. A gyermek teljes énjével játszik. Beleérzéssel, átéléssel. Kimozdít- hatatlanul, hittel. Nem tessék-lássék játszik, neki fontosabb, kedvesebb, halálosan komoly életteli a játék.

    A színész, gyermekségét időben és térben ki- terítő, tudatosan játszó ember. Ha úgy tetszik: művész. A színész játéka hárompólusú: a három- szög három pólusa a szív, az agy és a szex.

    A színész azért örök, mert titka az együtt lé- lélegzésben van. Az előadással együtt lélegzik, együtt lüktet a közönség. Az emberteremtésben részt vesz az előadás összes szereplője és a kö- zönség is. Ez a gépművészettől idegen csoda. Sz a varázslat. Ez a titok. Ez a színház: a szintézis. A szintézist pedig csak a hárompólusú teljes já- ték képes létrehozni. Csak ekkor jön létre az a furcsa elektromosság, áramkör, színpad és né- zőtér között.

    A színház az emberről szól; következéskép- pen azt nevezem modern színháznak, amely a születés, élet, halál hármasságáról és a közön- ségről új és újabb adatokat közöl egyre egysze- rűbben és komplexebben, vagyis korszerűen.

    Korszerűen: a kornak, a mi valóságunknak, a mi életünknek megfelelően — abból, mint egye- düli, egyedi, egyetlen és eredeti gyökérből táp- láltan. Attól modern egy előadás, hogy korszerű, vagyis mai és mienk. A mi gondolataink, érzel- meink, szenvedélyünk, indulataink, a mi ritmu- sunk kell vibráljon, lüktessen és sugározzon a színpadról.

    1

  • K K D K H K ' t ) ( i A I ( ( 1 A I ,< UK ' A

    BERNARDA ÁLBA HÁZA asszonyok drámája Span.yoirs/..-ij; í;ilV.IIIIÍIII,

    három felvonásbeli

    Bernarda

    Mari Josefa, Bernarda anyja — — — •—• — —

    Angustias Magdalena Amelia Martirio Adele

    Poncia Cseléd Prudencia

    Bernarda leányai — — — —

    llorrttlh 'l'i'i'l Kossulh ilijiis

    É r d e n u ' s IVlíivi'S/ Miklós Klári Jászai-díjas

    Érdemes Műves/, Falvay Klári Baranyai Ibolya Andai Kati Lázár Kati Csomós Mari Jászai-díjas Koós Olga Veszeley Mária Sebestyén Éva

    Bachmann Márta, Bárdos Margit, Csombor Teri, Egerszegi Judit, Elkán Erzsi, Hanga Erika, Nagy Mari, Szeli Ildikó, Szennyai Mária, Tóth Krisztina

    Díszlettervező: SZÉKELY LÁSZLÓ Jászai-díjas

    Jelmeztervező: MIALKOVSZKY ERZSÉBET Jászai-díjas

    Rendezte: HORVÁTH JENŐ

    Bemutató: 1976 október 15.

  • Federico García Lorca gondolatai

    A színházról és önmagáról

    „A képzelet szegény, a költői képzelet még szegényebb. A látható valóság, a világ és az em- beri test jelenségei sokkal több árnyalatot tar- talmaznak, sokkal költőibbek, mint a képzelet szülöttei."

    (Képzelet, ihlet, menekülés)

    „A színház a sírás és a nevetés iskolája. Szabad ítélőszék, ahol az emberek ósdi és téves erkölcsi tételeket tehetnek nyilvánvalóvá, ára élő példák- kal állíthatják a nézők elé az emberi szív és az érzelmek örök normáit."

    (A színházról)

    ,,A színházat öleltem magamhoz, mert a drá- mai forma kifejezésének szükségét érzem. Ám,

    azért nem hagyom abba a tiszta költészetet sem, bárha ez a színpadi műben éppúgy benne lehet, mint a költeményben."

    (A művészek korunk légkörében)

    ,,A dráma a könyvből kilépő és emberivé váló költészet. Emberivé válik, beszél és kiabál, sír és kétségbeesik. A színpadi alakoknak a költé. szét ruhájában kell megjelenniük, de úgy, hogy a csontjukat és a vérüket is látni lehessen."

    (Az emberivé váló költészet)

    ,, . . . a művésznek együtt kell sírnia és nevet- nie népével. Oda kell hagyni a liliomcsokrot és derékig kell gázolnia a sárban, hogy azokat se- gítse, akik még csak keresik a liliomot. . . Ezért kopogtam a színház ajtaján és minden művészi képességemet a színháznak szentelem"

    „Én izzig vérig spanyol vagyok, és lehetetlen volna földrajzi határainkon kívül élnem. De gyű- lölöm azt, aki csak azért spanyol, hogy spanyol legyen . . . A jó kínai közelebb áll hozzám, mint a rossz spanyol. Spanyolországot énekelem és a csontom velejében is Spanyolországot érzem. De mindenekelőtt az egész világ embere vagyok, •mindenki testvére."

    (F. G. Lorca és Bagaria karikaturista beszélgetése)

  • Federico García LORCA (1898-1936)

    Részletek András László tanulmányából (García Lorca összes Művei — Magyar Helikon, 1967.)

    Fél évvel a spanyol népfront győzelme és né- hány héttel Francóék fasiszta lázadása után, 1936. július 17-én halt meg a XX. századi spanyol irodalom legnagyobb költője és drámaírója, Fe- derico García Lorca. Franco csendőrsége gyilkol- ta meg Granadában, egy munkással és két tor- reádorral egy sorban.

    Első írása 1917-ben látott napvilágot. Lorca már ebben a munkájában — de a későbbiekben még inkább — megtalálta azt a hangot, amely egész írói tevékenységére jellemző volt, ehhez pedig a kor történelmének alapos ismerete ve- zettél el. Az oroszországi októberi forradalom hatására —• úgy tetszett — megérett a helyzet a hajdani világhatalomból Európa egyik legelma- radottabb államává süllyedt országában is

    n l-h('>napra erősebb lett.

    A fiatal García Unva liiyeleinmel kísérte az eseményeket. A radikális polgár szemszögéből ismerte fel és értette meg a spanyol társadalom megoldásra váró kérdéseit. Éppen ennek követ- keztében, nyugati kortársaival — Apolinaire, Cocteau, Eluard — ellentétben, már ekkor, kez- deti és korai fejlődési szakaszában írói munkás- sága népi talajból táplálkozik. Ezek a mélyreha- tó gyökerek gazdagon kiteljesedtek további te- vékenysége során, különösen az 1931-től, halá- láig eltelt időszakban.

    1931 — a polgári forradalom esztendeje. A választásokon a polgári pártok győzelmet arat- tak, XIII. Alfonz király lemondott és külföldre távozott. Spanyolországban kikiáltották a köz- társaságot.

    A köztársasági kormány közoktatásügyi mi- nisztere, Fernando de los Ríos politikájában je- lentős szerepe volt a népi kultúra felkarolásá- nak. A miniszter, barátjával García Lorcával együtt kidolgozta egy színjátszó társulat meg- alakításának és tevékenységének tervét. A

  • La Barraca néven ismertté vált társulat vezeté- sét a költő vette kézbe és velük bejárta az or- szágot; Spanyolország félreeső vidékein, falvai- ban szerepeltek. Ezeknek az utaknak jelentős hatása volt García Lorca emberi, költői, dráma- írói fejlődésére: tanulmányozta a nép helyzetét, puhatolta, kereste, milyen problémák foglal- koztatják őket. E korszakának drámáiban (Vér- mennyegző, Yenna, Donna Rosita) olyan jelen- ségekre igyekszik válaszolni, amelyeket a nép- pel való közvetlen kapcsolata során általános- nak, alapvetőnek tartott. Ilyenformán a La Bar- raca. Lorca fejlődésének utolsó korszakát nagy népi írói korszakká avatta.

    A nép kérdései, életművének egy részében a spanyol nő, a spanyol asszony kérdéseire össz- pontosulnak. Lorca jól tudta, hogy a társadalom mélyére sokirányúan rávilágít az asszony hely- zete, s hogy az ilyen tükröződésnek, az ilyen keresztmetszetnek fel kell vetnie a társadalom egyéb kérdéseit is. Ennek a programnak ki- emelkedő darabja a Yerma. (Ezt a Lorca-drámát 1975. február 14-én mutatta be Színházunk.) Yer- ma vágyai — gyereket szeretne — a körülötte levő társadalomban és saját tudatában élő. de még a feudalizmusban gyökerező erkölcsi pa- rancsokkal kerülnek összeütközésbe. Yerma nem tudja, de nem is akarja áttörni ennek a hamis becsületnek avult törvényeit.

  • A Bernarda Álba háza című dráma azonban már a tudatos lázadás tragédiája. Itt már nem- csak a zsarnok Bernarda legkisebb lánya, Adela lázad, hanem Lorca maga is lázit. A szerelmi, társadalmi dráma szavaival, minden nyílt poli- tizálás nélkül is azt hirdeti: a zsarnokságot nem lehet megnevelni — el kell pusztítani. Ez az egyet- len Lorca-dráma, amelyben a szerelem — ha a halál árán is — diadalmaskodik. A végső tanul- ságot a féltékenységével, irigységével Adela halálát okozó Martirio mondja ki a darab végén: „Ezerszer is boldog volt. mert az övé lehetett."

    García Lorca ezt a színpadi művét pontosan két hónappal halála előtt. 1936. június 19-én fe- jezte be. Nyolc év múlva, 1945-ben került elő- ször bemutatásra, Buenos Aires-ben.

    García Lorca délspanyol. Granadától észak- nyugatra, egy kis helységben, Fuentevaqueros- ban született. Egész életművében ott kísért a kisváros ahol született, a táj, a délspanyol fal- vak harangszava, a hegyek, gyermekkorának környezete és szemében ott csillog a tenger. Lí- rája és drámái, lírájának képei és hasonlatai, drámáinak alakjai, vég