faludi - villon balladi

Download Faludi - Villon balladi

Post on 10-Jun-2015

566 views

Category:

Documents

1 download

Embed Size (px)

DESCRIPTION

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,és hű barátom egy akadt: a köd.Rakott tálak között kivert az éhség,s halálra fáztam rőt kályhák előtt.Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,s szájam széléig áradt már a sár,utam mellett a rózsák elpusztultak,s lehelletemtől megfakult a nyár,csodálom szinte már a napvilágot,hogy néha még rongyos vállamra süt,én, ki megjártam mind a hat világot,megáldva és leköpve mindenütt.Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,ruhám csupán egy fügefalevél,mi sem tisztább számomra, mint az éjjelmi sem sötétebb nékem, mint a dél.A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,ahogy a temetőkben nevetek,enyém csak az, amit a sárba dobtam,s mindent megöltem, amit szeretek.Fehér derével lángveres hajamra,s halántékomra is az ősz feküdt,és így megyek fütyülve egymagamban,megáldva és leköpve mindenütt.A győztes ég fektette rám a sátrát,a harmattól kék lett a homlokom,s így kergettem az Istent, aki hátrált,s a jövendőt, amely az otthonom.A hegytetőkön órákig pihentem,s megbámultam az izzadt kőtörőt,de a dómok mellett fütyülve mentem,s kinevettem a cifra püspököt:s ezért csak csók és korbács hullott árvatestemre, mely oly egyformán feküdtcsipkés párnák között és uccasárban,megáldva és leköpve mindenütt.S bár nincs borom, hazám, se feleségemés lábaim között a szél fütyül:lesz még pénzem és biztosan remélem,hogy egyszer nékem minden sikerül.S ha megúntam, hogy aranytálból éljeka palotákat megint otthagyom,hasamért kánkánt járnak már a férgek,és valahol az őszi avaron,egy vén tövisbokor aljában, melyrecsak egy rossz csillag sanda fénye süt:maradok egyszer, François Villon, fekvemegáldva és leköpve mindenütt.

TRANSCRIPT

Villon balladiFaludy Gyrgy tkltsbenMesterem s nhai bartom Feleky Gza emlknek

A SZEGNY VILLON

Ballada a senki firlMint nagy kalap, borult rem a kk g, s h bartom egy akadt: a kd. Rakott tlak kztt kivert az hsg, s hallra fztam rt klyhk eltt. Amerre nyltam, csak cserepek hulltak, s szjam szlig radt mr a sr, utam mellett a rzsk elpusztultak, s lehelletemtl megfakult a nyr, csodlom szinte mr a napvilgot, hogy nha mg rongyos vllamra st, n, ki megjrtam mind a hat vilgot, megldva s lekpve mindentt. Fagyott mezkn birkztam a szllel, ruhm csupn egy fgefalevl, mi sem tisztbb szmomra, mint az jjel mi sem sttebb nkem, mint a dl. A matrzkocsmk mlyn felzokogtam, ahogy a temetkben nevetek, enym csak az, amit a srba dobtam, s mindent megltem, amit szeretek. Fehr dervel lngveres hajamra, s halntkomra is az sz fekdt, s gy megyek ftylve egymagamban, megldva s lekpve mindentt. A gyztes g fektette rm a strt, a harmattl kk lett a homlokom, s gy kergettem az Istent, aki htrlt, s a jvendt, amely az otthonom. A hegytetkn rkig pihentem, s megbmultam az izzadt ktrt, de a dmok mellett ftylve mentem, s kinevettem a cifra pspkt: s ezrt csak csk s korbcs hullott rva testemre, mely oly egyformn fekdt csipks prnk kztt s uccasrban, megldva s lekpve mindentt. S br nincs borom, hazm, se felesgem s lbaim kztt a szl ftyl: lesz mg pnzem s biztosan remlem, hogy egyszer nkem minden sikerl. S ha megntam, hogy aranytlbl ljek a palotkat megint otthagyom, hasamrt knknt jrnak mr a frgek, s valahol az szi avaron, egy vn tvisbokor aljban, melyre csak egy rossz csillag sanda fnye st:

maradok egyszer, Franois Villon, fekve megldva s lekpve mindentt.

Nyri ballada szegny LoviserlLovise egsz nap a tzhelynl llott s arcra fekete pernye hullt, s hes volt, mikor a szalmazskra az alkonyatban srva rborult. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek. S mikor egy r a tzhelynl megltta szz mellt, melyet a korom takart, azt hitte, hogy megr egy srga tallrt egy jszakra: de nem akart. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek. S akkor az r tornyos vrba htta, igrte: mint a rzst ntzi, lptt szmolja, harmattl is vja, hintn hordja, selyembe gngyli. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek. S mikor a vrban kigylt az arca, ahogy lehellettl a rzsa kigyl: akkor nem rtette nagyon sokig, hogy mrt teremtette a frfit az r. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek. S a nyri szl a csatazajba fulladt, s az ji g vrs lett, mint a vr, de az szvben nem volt mr imdsg s bbor arca lett csak hfehr. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek. s a frje is elment a csatazajba, s maradt otthon, meg egy kis poronty, s az avaron lovagok fekdtek, olyan rten, mint a tavalyi lomb. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek. S a nyri szl csak megjtt vrl vre, s gyakrabban jttek mg a frfiak, szvben a szerelem meghalt rgen, s csak vre ordtott, mint ji vad. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de bokor akart lenni,

melyet krlcskolnak a nyri szelek. S mikor a nyrtl oly ldott lett a teste, amilyen ldott a vz partjn a rt, a vz partjhoz ment egy nyri este, s beledobta a sok kihlt mest. Szegny emberek lnya volt, rva gyerek, de nem akart mr bokor lenni, melyet krlcskolnak a nyri szelek.

Ballada a kalzok szeretjrlJennynek hvtk, szke volt s hes, s a szllodban veget mosott, hol elhamarkodott szeretkezsek szagt rasztottk a btorok. S mikor szitkokkal teltek meg az jek, s csiklandott ringyk rszeg sikolyval: a hajra gondolt nyolc gyval s tizenht vitorlval. S ha gyazni ment, mert mr a prok vrtk, vagy hajnaltjt meleg vizet hozott: megtrtnt nha, hogy egy vendg vasrnap markba titkon egy dnrt nyomott. Ilyenkor mindig nmn megksznte alzatosan vzna mosolyval, s a hajra gondolt nyolc gyval s tizenht vitorlval. s jjel, ha kiment a folyosra, egy-egy hes hm gyakran rlesett, ki ott mindjrt a bzhdt kpadlra teperte le: s mindent engedett. S mikor a frfi vllait harapta, s mellt kereste borgzs szjval: a hajra gondolt nyolc gyval s tizenht vitorlval. S egy dlben zaj tmadt a tengerparton, s tallgattk mindnyjan az okt, de felkacagott az uccasarkon, s mg otthon is nevetett tovbb. S hogy mosogatni hvtk a konyhba a tnyrokat eltlta karjval s a hajra gondolt nyolc gyval s tizenht vitorlval. S mikor flrevertk a vszharangot, s a kiktben vlttt a np, lassan elftylt egy hosszu tangt s hfehrre mosta a kezt, s j ruhjban a prknyra hgott, s a tengert nzte gonosz mosolyval, hol a vros eltt egy haj llott, nyolc gyval s tizenht vitorlval. S a haj nyolc gyval lni kezdte rt bombkkal akkor a vrfalat, s nem maradt, mikor leszllt az este kastly a vrban s hz a vr alatt, ledlt a bazr, a frosz s a zrda s bronzoszlop a helytart szobrval s nem maradt, csupn egy piszkos szll nyolc ggyal s tizenht uccalnnyal.

De mg mindig az ablaknl llott, s az jszakba egy dalt nekelt, s reggel a matrznp partra szllott, s minden embert sorra lncra vert. s akkor a hajsok vezetje gy szlt hozz: Kalzok szeretje, kit ljnk meg kivnsgod szerint? S azt felelte: Mind! S a tengerparton aznap alkonyatra minden fn tven ember lebegett, s testket a hjjk csre marta, mint lgombcot hes verebek. S a haj, mg a hullk rt farval halotti tncot jrt az est szele, nyolc gyval s tizenht vitorlval eltnt vele.

Ngysoros vers,melyet Villon halltlete szlre rtFrancia vagyok Pris vrosbl, mely lbam alatt a piszkos mlybe vsz, s most mterhosszan lgok egy nyrfagrl, s nyakamon rzem, hogy a testem mily nehz.

Rablballada a vrs CoquillardrlA vn kalappal ferdn homlokban, amg vben sandn lt a tr, s kt j lbn kiss ingadozva (a rum tette ezt s az tkozott likr) ez volt Pierre, a vrs Coquillard, ki ismert Prisban minden kaput, s mert mindentt ott volt s nem volt sehol: a trvny miatta mr rg nem aludt. Mg egy ringyt sem tudott srni ltni: magval vitte, ha horgszni ment, s csak a templom eltt hagyta magra, hogy imdkozzk egyedl odabent. A szegnyektl nem vett el egy fityinget, vadszni csak a gazdagokra jrt: s ha valaki ezt nem hiszi el, mondjtok: Pierre volt ez, a vrs Coquillard. s mikor lett a rablvezrnk s pofja sebhellyel volt tele: akkor mindig tudtuk, hogy mibl lnk, s senkinek sem lett res a zsebe, akkor egyszerre mink lett a vros, s velnk tncolt egsz jjel a br, de mikor a zsandrok megjelentek: csak volt Pierre, a vrs Coquillard. A hasunkat kalccsal puhtottuk, s a plinkban sohsem volt hiny, s azt hreszteltk: a szles vilgon nincsen hozzja hasonl zsivny. De a hhrnak ez mr rg nem tetszett, csak lt a varjak kzt s azt mondta: rja vr, s nmagt hozz vendgl htta akkor Pierre, a vrs Coquillard. S a bitt nzte, mely alatt vrt a freg, s vt, melyben mr rg nem lt a tr, szembe akkor majd, hogy egy knny tvedt (a rum tette ezt s az tkozott likr) s nyakt szpen a ktlbe dugta, hiszen a hhr is csak proletr, s mikor kett trtt a csigolyja: csak volt Pierre, a vrs Coquillard.

Ballada a mult idk dmirlHa az tkereszten mjus alkonyatkor n, a csavarg egy percre megllok: akkor halkan megkrdem nmagamtl, hogy Thaisz vagy Helna merre jr most? Hol van Sabina, a szke csszrn, aki eltt fl Rma trdepelt, s hol a nimfa, ki a t vizbl fehr testnek vlaszt nekelt? Hova lettek a cskok s a vgyak, az alkonyattl piros sznagyak, a psztorrk s a szerelmi sz? De hova lett a tavalyi h? s aztn, napszlltakor, jra krdem, hogy szke volt, vagy barna volt a lny, kinek fehr vllrt minden jjel felsrt a cisternbl Johann? Hol van a melle, mely kgyzva tncolt, hol van az le, melyen aranylnc volt, s hol van teste, mely olyan halvny volt, mint ezsttkrben a liliom? Hova lettek a cskok s a vgyak, az alkonyattl narancs sznagyak, a psztorrk s a szerelmi sz? De hova lett a tavalyi h? Hol vannak a tbai kirlylnyok, s mellbimbikrl hova lett a rzs, s mbrtl mg illatos mmijuk fehr csontjrl hova lett a hs? S a szr nk, kik grg hajsok lben fekdtek tarka bambuszgyakon, s a hetrk, kik kis mellket nzve lltak a korinthusi vrfalon? Hov lettek a cskok s a vgyak, az alkonyattl srga sznagyak, a psztorrk s a szerelmi sz? De hova lett a tavalyi h? Hol van Hloise, kirt a szarkofgban Ablard szve mg most is dobog, s hol a szz, akit Rouen vrban gettek meg nemrg az angolok? Odaadnm rte fl letem: ha a kezt kezembe tudnm venni, s egyszer tudnk vele csak vgigmenni az alkonyattl lila rteken De nyomt mr hiba kutatom, mert hol van a fekete ugaron a psztorra, a szerelmi sz? De hova lett a tavalyi h?

Tanulsgos utirat. Ezrt, ha mjusban egy lnnyal jrklsz, s nem tudod, hogy Plton vn szamr, s ha a parkban csikland nevetse mgtt nem rzed meg, hogy mire vr, akkor, ha egy nap otthagyott, ne krdezd, hogy hova lett s kivel merre jr? Mert megtudod, hogy a szerelmi sz szmodra volt mint a tavalyi h.

A halltnc-balladaOtt lt a Csszr. Ds hajban ht csillag volt a diadm. Rabszolganpek trdenllva imdtk, barna kldkn a Gncl forgott, vlla baljn lmpsnak llt a holdkorong: de a bohc srt trnja aljn : Mit sirsz rivalt re bolond, nincs szv, mit kardom t ne jrna, enym a fld! S hogy este lett, egy csontvz tntorgott elje, elfjta, mint a porszemet. Knyrknt ltnk mindahnyan, s az vek szlltak, mint a percek, vred kiontott harmatval irgalmazz nknk, Jzus Herceg! Gt ablakban srt az Orvos: Uram, nektrod merre n, mely minden knra r s amelytl felpl minden szenved? S az ajt nylt: keszeg magiszter tncolta vgig a szobt, kezben mly lomkehelybl knlva szntelen bort: Igyl, e nedv hs, mint a mmor, s nincs seb, mit heggel nem takar, igyl, testvr, e mly pohrbl csupn az els korty fanyar. Kontrok voltunk mindahnyan, s az vek szlltak, mint a percek, vred kiontott harmatval irgalmazz nknk, Jzus Herceg! A ktkvnl llt a Gyermek, szakadt gyolcsingecskben s rt topnban s nzte lenn a vzben kpt, mely jtszni hvta t: Ha jssz: a holdlenytl este a cukrot svegszm kapod, s minden pirosl reggelente bkkon ugrlunk bakot. Jvk mr! szlt s a ktvz nylas siklt dagasztott zld hasn, mg a Hall vihogva vitte an