ENDOPLAZMATIKUS RETIKULUM

Az eukarióta sejtek legjellemzőbb sajátsága, hogy a citoplazmán belül

membránnal körülzárt terek vannak, amelyek biztosítják azt, hogy a sejten belül akár egy

időben is, egymással versengő molekuláris események játszódhassanak le.

Az egyik legfontosabb sejtalkotó az endoplazmatikus retikulum (ER), mely főleg a sejtmag közelében található. Egyes helyeken csöves vagy tubuláris, máshol inkább lemezesnek tűnő, laposra összenyomott, egymással közlekedő üregeket alkotó, ciszternális rendszer. Egyik formája a sima felszínű endoplazmatikus retikulum (SER), melynek felszínén nem ülnek riboszómák. A SER általában csöves szerkezetű

A SER elektromikroszkópos képe

Az endoplazmatikus retikulum granuláris (szemcsés) formája a durva felszínű endoplazmatikus retikulum (DER), ami általában lemezes, ciszternális felépítésű. A DER szemcsés megjelenését a felszínén található riboszómák adják.

A DER az intenzív fehérjeszintézis helye.

A SER és a DER együttese a sejtben folytonos teret zár magába. Ez helyenként kapcsolatot tart a maghártya perinukleáris résével is, annak megfelelően, hogy a sejtmaghártya külső lemeze az endoplazmatikus retikulum membránjában folytatódik.

A riboszóma a sejt egyik szerve, a citoplazmában található, RNS-ből és

fehérjékből áll. Minden élő szervezet sejtjeiben jelen van az

örökítő anyag, a DNS-molekula. Ez azonban passzív, csupán az információt

hordozza, a riboszómák működése szükséges ahhoz, hogy a kód alapján fehérjék

készüljenek a sejtben.

A riboszómák két alegységből álló, fehérje- és RNS-tartalmú sejtalkotók.

Felületükön történik a polipeptidek szintézise.

Szabadon helyezkednek el a citoplazma alapállományában, vagy membránokhoz

kötődnek.

A Golgi-készülék általában 6-8 egymáshoz simuló, lapos membránzsákocskából áll, amelyek felszínéről membránnal határolt hólyagok fűződnek le. Az összetett fehérjék szintézisében, egyes sejtalkotók határoló membránjainak képzésében és a sejten belüli anyagszállításban vesz részt.

Lizoszóma A lizoszómák membránnal határolt testecskék, amelyek makromolekulák hidrolízisére képes emésztőenzimeket

tartalmaznak. Enzimeik lebontják az elöregedett vagy

feleslegessé vált sejtalkotókat, a kívülről felvett nagy molekulájú anyagokat. A növényi sejtekben több lizoszóma

összeolvadásával nagyméretű, sejtnedvvel telt sejtüreg alakulhat ki, amelyben gyakoriak a szervetlen sókból álló

kristályzárványok.