Vagyunk ...

2008. március Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és azErdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

65

KRISZTUS

FELTÁMADOTT!

Hozsanna, Húsvét! Künn a tavasz száll,Sziklasírodból föltámadtálÉs csodát mûveltél megint.Puszta földünk virággá ébred,Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,Jézus, naparcod rámtekint.

S futnék a fénynél sebesebben,Húsvét tüzét a holt lelkekbenGyújtani elveszõ úton.Hírül adni a beteg, fáradtTársaknak újuló csodádat -Hozsanna Néked, Jézusom !

(Tollas Tibor: Hozsanna, Húsvét!)

A tartalombólHírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2-3.Csapó Endre:Nemzeti ünnep és hatalom . . . . . . . . 4-5.Czire Dénes:Lányok, asszonyok a forradalomban. . 6-7.Nagyenyed tragikus januárja . . . . . . . 8-10.Jelképes jelenléteink –Elõszó és Kommentár. . . . . . . . . . . . 13-15.Új korszak a kisebbségi kérdésben . 16-17.Szász I. T. naplójegyzetei . . . . . . . . . 18-21.A 100 éves Wass Albert . . . . . . . . . . 22-27.Szõcs Károly mûhelyébõl . . . . . . . . . 28-31.Nyelvelõ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32-35.Vásárhelyi orvosok írták. . . . . . . . . . 36-39.Fórum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40-45.Irodalom: 100 éves a Nyugat . . . . . . 52-57.

Szabó László, marosvásárhelyi felsõvárosi ref. lelkész munkája

EKOSZ

Az EKOSZ elnöke összehívja a Szövet-ség éves közgyûlését 2008. május 17., szom-bat 10.00 órára. Helye: Magyarok Háza (Bu-dapest, Semmelweis u.1-3), II. em., SinkaIstván terem. A tagszervezetek írásos meg-hívót kapnak.

NagyatádA Nagyatádi Erdélyi Kör egészé éves,

bámulatosan gazdag tevékenységérõl kül-dött részletes beszámolót a kör elnöke, Dr.Orbán Csaba, melybõl itt – a rendelkezé-sünkre álló hely korlátozottsága miatt - csakrészleteket tudunk felsorolni.- március 9.: Kárpát-medencei zarándoklat- április 17.: Ferenczy Csongor Wass Albert

elõadóestje- június 1.: Kondor Katalin Blaskó György-

gyel, a Wass Albert szobor alkotójávalbeszélgetett

- június 2.: Kiss Törék Ildikó és VargaVilmos színmûvészek Wass Albert estje

- julius 3.: Wass Albert szobrának avatóünnep-sége, ezen beszédet mondott Dr. Papp Lajosprofesszor

- július 2-8: a dévai gyerekek Nagyatádonvendégeskedtek

- július14-21. között 50 fõ kirándulása Kárpát-aljára és a Bihari hegyekbe

- augusztus 20.: részvétel a testvérváros Kézdi-vásárhely Háromszéki Világtalálkozóján

- október 2.: a Nemzeti Szalon rendezvényét100.000 Ft.-al támogatta a kör

- november 25.: részvétel a romániai EU-parlamenti választáson (az ehhez kapcsolódóírást a 44. oldalon közöljük)

- november 30-án tartották negyedévesközgyûlésüket, melyen részt vett OrmaiIstván, Nagyatád polgármestere, az EKOSZelnöksége részérõl pedig Dr. SzekeresSándor, aki ez alkalommal itt is bemutattaSzékely Mózes-könyvét.

- december 16.: megemlékezés és koszorúzás aBocskai-emlékmûnél

- december 31.: szilveszteri ételosztás asportcsarnok bejáratánál

- a 2007-es évben 80.000 Ft-al támogatták arekecsini csángó iskolát

- a Pajkos néptánc-együttesnek tánctanártszereztek és fedezték az oktatást, valamint a

székelyruha-beszerzési költségeket, amitutólag még 120.000 Ft.-ra egészítenek ki.

- 2008. január 7-én volt Orbán Miklós t.b.elnök fafaragvány-kiállításának megnyitójaKaposváron a mûvelõdési házban, majdjanuár 11-én Orbán Miklós megyeidíszpolgári kitüntetése Nagybajomban.

Az EKOSZ, valamint lapunk nevébenigaz tisztelettel és szeretettel itt gratulálunkOrbán Miklósnak, akire mindnyájan büsz-kék vagyunk. Drága Miklós bátyánk, Istenadjon neked további erõt és kitartást csodá-latos munkád folytatáshoz.

IzsákAz Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok

Közhasznú Egyesülete honlapot indított, el-érhetõsége:www.ikemweb.extra.hu Ennekfõoldalán bemutatkozik az egyesület, majdolvasható az alapszabály, az elmúlt évekrészletes programja, valamint EKOSZ cím-szó alatt lapunk internetes változata is elér-hetõ. A szervezet elmúlt félévi programjai-ból adunk ízelítõt az alábbiakban:- augusztus 25. Családi összejövetel keretében

volt vendégük Dr. Szász István Tas- szeptember 15. Dr. Medvigy Endre és

Szabó András színmûvész elõadása- október 27. Dr. Grezsa Ferenc elõadása:

Lelki megújulás szükségessége és az erdélyilelkiség jellemzõi

- november 18. Dr. Kiszely István beszélt amagyar ételkultúráról.

Siófok

A múlt év során Armankó Dávid sze-mélyében új elnököt választott magának aSiófoki Erdélyi Kör, ami a szervezet munká-jának fellendülését, megújulását hozta ma-gával. Február 6-án az EKOSZ elnökét lát-ták vendégül, aki az erdélyi körök szervezõ-désének alapjairól, társadalmi felelõsség-vállalásának fontosságáról, az EKOSZ aktu-ális helyzetérõl, valamint napjaink társadal-mi-politikai problémáiról beszélt. Elkötele-zett, magas kultúrájú és nyitott lelkû tagsá-got ismert meg ott. Vele volt az Erdélyi Ma-gyarok Tolna Megyei Egyesületének elnö-ke, Kese Ferenc is, aki a két szervezet kö-zötti szoros együttmûködés alapjait rakos-gatta.

SzekszárdAz Erdélyi Magyarok Tolna Megyei

Egyesülete (EMTE) január 12-én tartotta(részben) batyus bálját, a kétyi asszonykórusfelléptével és az egyesület elnökségi tagjá-nak, Zsigmond Zoltánnak szólóénekével.A közgyûlést február 2-án tartotta a kör, itt

merész, gazdag munkaterv kialakítására ke-rült sor. Tavasszal ökumenikus istentisztele-ten veszünk részt Faddon, itt kerül sor Már-cius 15. megünneplésére is, a megemléke-zést nt. Bereczki Zoltán lelkész mondja, akiegyben a szervezet újonnan megválasztottalelnöke is. A tervekben szerepel a könyv-gyûjtés a Fehér megyei Búzásbesenyõ javá-ra, majális, Márton Áron életútjának ismer-tetése, összekötve versmondással, éneklés-sel, és a szülõk, nagyszülõk által készítettkülönbözõ tárgyak, szõttesek, stb. kiállításá-val. (Mindezekre a következõkben majd ki-térünk.) Kiemelt helyen szerepel a tervekközött egy székelykapu állítása, melynekanyagi fedezetére kapujegyeket fogunk áru-sítani.

- Kese Ferenc, Bernád Enikõ

Sopron

ASoproni Erdélyi Kör 16-ik alkalommalrendezte meg február 9-én Erdélyi Bálját asoproni Szieszta Hotelben. Kb.160 személyhallgatta és nézte a mezõségi dalokat és tán-cokat. A menü hagyományos erdélyi ételek-bõl lett összeválogatva. Az immár hagyomá-nyos rendezvény kivilágos virradatig tartott.A bál bevételeit az õszi esõzések idején ká-rosodott Erdélyi Ház épületének rendbetéte-lére fordítja a vezetõség.

MonorA monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör

tagjai, családtagjai és barátai 2008. január26-án hagyományos Farsangi batyus bálttartottak a Monori Mûvelõdési Házban. Azegyesület elnöke méltatta a 100 éve születettWass Albert életét és munkásságát. A meg-emlékezés végén Poszpischill Péter erdélyiszületésû fiatalember, a monori egyesülettagja, mély átérzéssel szavalta el Wass Al-bert Üzenet haza címû csodálatos versét. Abáli hangulatot több tucat szép magyar gyer-mek, valamint a Monori Strázsák nép-tánc-együttes erdélyi, mezõségi magyar tán-cai teremtették meg.

dr. Szekeres Sándor

Melbourne-AusztráliaPelle Lajos, az Ausztráliai Erdélyi Ma-

gyar Szövetség elnöke tudósít a 3 napos Ma-gyar Fesztivál (Hungarofest, február 1—3.)kiállításáról. A kiállított anyagot az Auszt-ráliai Erdélyi Magyar Szövetség gyûjtötteössze és állította ki, az erdélyi anyag a Szö-vetség tagjainak és baráti körének a gyûjte-ményébõl származott, és ez volt a legna-gyobb ilyenszerû erdélyi népmûvészetianyag-bemutató a földteke déli oldalán.

Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom ésgyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztõ, Nyéki István technikai szerkesztõ

Kiadja az EKOSZ elnökségeAlapító fõszerkesztõ: Orbán László

Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705E-mail: ekosz@t-online.hu

A kiadásért felel az EKOSZ elnökeISSN 1416-4698

Böcz Nyomda - Szekszárd

Átalvetõ

2 Híreink EKOSZ-EMTE

EKOSZ - EMTE Híreink 3

2008. március

Az Erdély kincsei mellett a kiállítás többmás témával is foglalkozott: az 1848-49-esforradalom és szabadságharc 160.évfordu-lója, Melbourneben élõ magyar mûvészekfestményeinek és fényképeinek a kiállítá-sa, a magyar Szent Korona, valamint a ma-gyar népmûvészet és kézimunka széleskörûbemutatása, A teremben filmbemutató isvolt Erdély tájairól, természeti szépségeirõl,táncbemutatók és mesemondás a kicsik ré-szére. A látogatóknak a magyar gasztronó-mia legjobbjaiból szolgáltak fel.

Üzenet hazaSzázéveszületettgrófczegeiWassAlbertVálaszút (Erdély), 1908. január 8.Ez az év a Magyarok VII. Világtalálko-

zójának és a Magyarok Világszövetsége ala-

pításának 70. éve. Az MVSZ az ünnepi esz-tendõt, Wass Albert születésének 100. évfor-dulóján, 2008. január 8-án, kedden, 11 óra-kor nyitotta meg nyílt irodalmi sajtótájékoz-tató keretében, amelyre az MVSZ-Magyarok Háza I. emeleti kerengõjében,Wass Albert szobránál került sor.

A költõfejedelem életútját méltatta Dr.Medvigy Endre irodalomkutató. Személyestalálkozásukról beszélt Rácz Sándor, azMVSZ tiszteletbeli elnöke. Az MVSZ ünnepiesztendejét Patrubány Miklós elnök nyitot-ta meg Koltay Gábor filmrendezõ a Wass Al-bertrõl szóló filmjének megszületésérõl szólt.A filmet a sajtótájékoztató után, a MagyarokHáza Széchenyi termében le is vetítették.

A rendezvény keretében megkoszorúz-ták Wass Albert mellszobrát és az MVSZ kétalapító atyjának - báró Perényi Zsigmond ésgróf Teleki Pál - emléktábláját. PatrubányMiklós elnök beszédét a 25. oldalon közöl-jük.

HelyesbítésIgen sajnálatos hiba csúszott be elõzõ,

decemberi lapszámunk címoldalára, ahola lap számozását tévesen 65-nek írtuk.Helyesen: 64.

Elnézést kérünk.

Péterffy Árpád hetven évesIdén, 2008. február 17-én töltötte Péterffy Árpád professzor a hetven évet. Mozgal-

mas szakmai életet tudhat maga mögött. Szívem szerint hosszan sorolnám a tollamra kí-vánkozó mondatokat, de talán maradok a legfontosabbnál: a Marosvásárhelyi Reformá-tus Kollégium szellemét vitte magával Svédországba, és nagy kerülõvel ez a szellem ér-kezett aztán Debrecenbe a Stockholmi Karolinska-ról, Péterffy Árpád debreceni pro-fesszori kinevezésével.

A Karolinskán a már akkor világhírû Viking O. Björk mellett tanulta a szív- és mell-kas sebészetet, a legendás hírü Crafoord szellemében. Minden bizonnyal édesapja,Péterrfy Pál prof. marosvásárhelyi iskolája is kiállta a nyugat-európai csúcsegyetem pró-báját, fia szorgalma és tehetsége révén. Ezek után 1989-ben Christian Olin professzorralegyütt alapított új szív- és mellkas sebészetet Linköpingben, ebben a közép-svédországiegyetemi városban, a kelet-götalandi 1 millió beteg számára. Lehetõsége lett volna szak-mai tudását tovább kamatoztatni a Karolinskán, e világhírû egyetemen, de nem tette. En-nek oka az volt, hogy onnan nem ingázhatott volna évtizedeken keresztül Debrecenbe.Ebben az alföldi egyetemi központban nem kis nehézségek árán és számos gáncsoskodásellenére sikerült nemcsak elindítania, de ki is teljesítenie álmát: európai szintre hozta aszív- és mellkas sebészetet.

Született sebész, de tanítani nem volt adottsága. Mégis, aki tanulni akart, elleshette tõ-le a szakma fortélyait. A klinikájáról tanítványok sokasága rajzott ki, ezek egy része Ma-gyarországon, a többi külföldön szerzett minõsítést.

Karizmatikus személyisége biztosította azt, hogy ezekben az években, amikor a ma-gyar orvosi kart - miként az egész anyaországot - arra intették, hogy merjen kicsinek ma-radni, senkit sem akadályozott meg a felemelkedésben, egyéni ambícióinak megvalósítá-sában, sõt, ha tehette, segített. Egész pályája során folyamatosan harcolt, kilincselt, szer-vezett a magyar betegek érdekében.

Díjak, kitüntetések birtokosaként, a magyar, de talán az egyetemes kultúr-ésorvostörténet kimagasló alakja vonul most nyugdíjba. Öt szép gyereke Svédországbólcsaládostól Debrecenbe utazott köszöntésére e jeles napon.

Drága Árpád, sok-sok tanítványod nevében, és mint azok egyike, akit Te indítottál el ehosszú és nehéz úton, barátodként, boldog születésnapot kívánok neked!

- Cs. Szabó Zoltán

Az Átalvetõ oldalain Péterffy Árpád professzor alakja nem egyszer szerepelt, leg-utóbb a Marosvásárhelyi Orvosegyetem díszdoktori címének átvétele alkalmából. La-punkat talán a kezdetektõl figyelmével és szeretetével tünteti ki, ezt jelen alkalomból tisz-teletünk és szeretetünk kifejezésével viszonozzuk. Drága professzor úr, Isten éltessen ésjutalmazzon mindazért, amit nemzetünkért, az emberekért tettél.

INDÍTVÁNY

az Európai KisebbségvédelmiIntergroup

2008. február 21-i ülésére

Az EP-Kisebbségvédelmi Intergroup2008. januári ülésén a Regionális és Kisebb-ségi Nyelvek Európai Chartájának tízévesévfordulójáról emlékezett meg. A tanácsko-zás résztvevõi “Európa szégyeneként”könyvelték el, hogy a Chartát több tagországmég mindig vonakodik aláírni, más orszá-gok viszont elfogadják ugyan, de nem ülte-tik gyakorlatba a dokumentumot. Ez utóbbieset érvényes - például - Szlovákiára. A Bal-kán egyes országai viszont nemhogy azanyanyelvi jogokat nem ismerik el, de még aterületükön élõ egyes kisebbségek puszta lé-tét is tagadják. Ez a helyzet áll fenn - például- a görögországi és a bulgáriai makedónok, aromániai csángómagyarok, valamint a szer-biai románok esetében.

Kiváltképpen aggasztó, hogy a kisebbsé-gi elnyomás és jogfosztás eme kirívó esetei-ben ezeknek a nemzeti közösségeknek azegyházai sem kelnek híveik védelmére.Szlovákiában egészen új fejlemény: nem-hogy teljesítenék az ott élõ, félmilliónyi ma-gyar nemzetiségû katolikus hívõ magyarpüspök kinevezésére irányuló, több évtize-des igényét, hanem ezzel szemben a mostbevezetett új egyházmegyei felosztás -szalámitaktikával - négy egyházmegyébeszórta szét az elõzõleg két egyházmegyébetartozó magyar katolikusokat. Ráadásul -amint Tabajdi Csaba bizottsági elnök megál-lapította -: Európa is hallgat ezekben a kér-désekben.

Mindezeket szem elõtt tartva, tisztelettelindítványozom a következõket:

1. Az EP-Kisebbségvédelmi Intergroupnem hallgathat a nemzeti és vallási kisebb-ségek eme kirívó sérelmeinek ügyében. Ép-pen ezért: (a) Határozottan ítélje el a vértelenetnikai genocídium minden formáját és ese-tét; (b) Kezdeményezze európai parlamentitényfeltáró bizottságok kiküldését a felso-rolt országokba, illetve a veszélyeztetett kö-zösségekhez; (c) Érje el ezeknek a kisebbsé-gi ügyeknek és eseteknek az Európai Parla-ment napirendjére tûzését.

2. Az EP-Kisebbségvédelmi Intergroupközvetlen úton lépjen kapcsolatba a felsoroltveszélyeztetett nemzeti és vallási közössé-gek ügyében illetékes egyházakkal, és a val-lási sokszínûség, a tolerancia, a krisztusiemberszeretet, valamint az ökuménia szelle-mében kérje együttmûködésüket kisebbségihíveik, illetve közösségük védelmében.

A Kárpát-medencei kisebbségi magyarközösségek - a felvidéki magyar katolikusokés a moldovai csángómagyarok - védelmé-ben külön is keresse meg és kérje a Magyar-országi Püspökkari Konferencia támogatá-sát.

Strasbourg, 2008. február 21.

- Tõkés László EP-képviselõ

Átalvetõ

4 Márc ius EKOSZ - EMTE

Csapó Endre

Nemzeti ünnep és a hatalomTanulságok a tavalyi nemzeti ünnep nyomán

Érdekes tanulmány lenne áttekinteni történelmünkben a min-denkori hatalom viszonyulását nemzeti ünnepeinkhez. A kérdésegyszerûen az, hogy együtt ünnepel-e a nemzet és a nemzet feletthatalmat gyakorló uralkodó réteg. Azonosak-e eszményeik, érzése-ik? Azonosak-e hõseik? Forrongások, szabadságharcok, szabad-ságlázadások, nemzeti felkelések népe hogyan viszonyult azokhoz,akik sorsát intézték?

Mohács lehet ebben is a választóvonal, elõtte királyainkat,szentjeinket, nemzeti hõseinket, amennyire ma még felidézhetõkebben a témában írott emlékek, a nemzet (köznép, jobbágynép)együtt tisztelte a hatalommal (fõurakkal, uralkodókkal). A törökidõk hõsi harcaival, végvári vitézek portyázásaival bizonyáraegyetértett a megszállást szenvedõ nép és a birtokait védõ, vesztõföldesurak. Talán abban is volt egyetértés vagy csak megértés, hogyvoltak, akik német szövetségben vélték, voltak, akik török kapcso-latokkal vélték védelmezni

a magyar érdekeket. Lehettek persze, biztosan voltak árulók isés a megszállók elvtelen kiszolgálói, de a magyar nép csak azokattartotta meg emlékezetében, akiket a történetírás is igazolt a magyarérdekek melletti kiállásukért.

A márciusi nemzeti ünnep körül kavargó politikai szenvedélyekfordítják figyelmünket a nemzeti közösség emlékezetének természeté-re, arra, hogy: miért is lett 1848. március 15-ike oly meghatározó a ma-gyar közszellem kialakulására? AXIX. század eleje Európában a nem-zeti ébredés ideje volt, vele egybeesett a társadalom megreformálásá-nak idõszerûsége. Magyarországon is érlelõdött a változás, a századelsõ évtizedeit reformkorszaknak nevezzük. A változás igénye ezen anapon érett elhatározássá, a pesti ifjak megtették a történelmi lépést, abécsi udvar gyengeségét kihasználva a hatalom elé tették követelései-ket, egyúttal – forradalmi módon – bevonva a nyilvánosságot, magukmögé állítva a közvéleményt. A hatalom meghátrált, a forradalmi ifjú-ság ezen a napon tényezõvé és történelmi példaképpé vált.

Március 15. forradalma a magyar közvéleményben csak kismértékben rögzült mint reformkövetelés, nagyobb mértékben az or-szág függetlensége volt a tét. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcánakletiprása óta érlelõdött a Szent Korona országa függetlenségének, azalkotmányos uralkodás helyreállításának kérdése – ez kapott hang-súlyt az akkori közvéleményben. Aszabadságharcot leverhették, deez a közakarat szívósan megmaradt. Mintául szolgált 1956-ban is.Mintául szolgál ma is és a jövõben is, mert a magyar lélek többre ér-tékeli az idealizmust, mint a realitások mérlegelését. Nem azt a ta-nulságot vonja le, hogy mit veszített a felkeléssel, hanem azt, hogymegmentette a haza becsületét, helytállt a szabadságeszményért. Nevárjon tapsot, aki fölveti a kérdést, nem lett volna jobb elõbb mérle-gelni az erõviszonyokat?

Az emigráció filozófusa, Szalay Gyula írja: „A magyar felfogásprincipiumokon nyugodott, mert ez könnyebb és kényelmesebb ál-láspont, mint a dolgok, események szüntelen elemzése és boncolga-tása. Bár más alkalomból, de ilyesfajta álláspontról így vélekedettgróf Széchenyi István: »de a nagyobb résznek ugyancsak soványcompensatio, ha veszett bútorért, hazáért, szóval mindenért csak aprincipium csorbátlan fenntartásával vigasztalhatja magát«.” Degondoljuk csak meg, akitõl mindent elvesznek, jó ha birtokosnakérzi magát elvekben, nemes érzésekben, bizakodásban, szolidari-tásban, mert ezekbõl áll össze a nemzet.

Különösen nagy szüksége volt a magyar népnek a márciusi lélekfelébresztésére a trianoni – szóljunk modernul – holokauszt után.Március 15-ikét a Horthy-korszakban tette nemzeti ünneppé az1927. évi XXXI. törvénycikk. 1898-ig kellett várni, tehát 50 évig,amíg 1848 forradalma valamilyen módon nyilvános ünneplést ka-pott. Az 1898. évi V. törvénycikk kimondta: „A nemzet kegyelettelés hálás érzelemmel emlékezvén meg az ország történetében kor-szakot képezõ 1848. évi azon törvényhozási alkotásokról, melyek-kel az alkotmányos jogok a nemzet minden osztályára kiterjesztet-tek, a képviseleti alapon nyugvó felelõs kormányrendszer behoza-tott, a közteherviselés általánosíttatott, a földbirtok felszabadítta-tott, a sajtószabadság, a jogegyenlõség s általában a politikai és pol-

gári szabadság magasztos elvei érvényre jutottak: ezen alapvetõ tör-vények megalkotásának félszázados évfordulója alkalmából a tör-vényhozás ápril hava 11-ik napját, mint azt a napot, a melyen dicsõemlékezetû V-ik Ferdinánd király az 1848-ik évi korszakot alkotótörvényeket szentesítette –nemzeti ünneppé nyilvánítja.”

Ugye feltûnõ, hogy a törvénycikk felsorolja a márciusi követelé-sek társadalmi reformra utaló részeit, ennek hõsévé a királyt teszi,de arról nincs szó, hogy hamarosan meg is szegte a magyar nemzet-tel kötött szerzõdést és megtámadta országunkat, elvette független-ségét, zsenge szabadságát. Afüggetlen, nemzeti Magyarország tettehelyére – 79 év után – az eredeti követelések egészét, és eredeti szel-lemiségét, ekkor kapta az ünnep az ország függetlenségére, a nem-zet szabadságára utaló lényegének törvénybe iktatását. Sajnos ek-kor már a nemzet jelentõs része idegen megszállás alatt fogadta el amagyar szabadság napja ünnepét, de azt mélyebben átérezve sokkalhûbben megtartotta, mint a maradék ország népe.

Igazi népszerûséget a nemzeti ünnep a Horthy-korszakban szer-zett, és ez a nemzet lelkébõl már kitörölhetetlen lett. A százéves év-fordulón a Rákosi-geng sem tehetett mást, munkaszüneti nappányilvánította, egyúttal minden propagandaeszközzel igyekeztek ki-sajátítani, mint a „népi demokratikus” forradalom napját. Ekkortólmég erõsebben a nemzeti függetlenség- és szabadságértelmezéserõsödött ennek az ünnepnek a tartalmaként a lelkekben. Erre1951-ben visszaminõsítették munkanappá, és megkezdõdött a féligünnep, alig ünnep cikk-cakkos története, amit az ünneplõk rendõrizaklatásának szigora vagy enyhülése jelez.

Még a rendszerváltoztatás érdekében is bevetették március15-ét. A80-as évek kádári rendszerének már megvolt a maga láthatóés megnyilatkozó ellenzéke, amelynek engedélye volt (mintHofinak) kényes kérdésekkel foglalkozni. A közönség részére ter-mészetesen bátor ellenzék voltak, amit érzékeltetett gyakori zaklat-tatásuk a rendõrség részérõl. A politikai manipulátorok természete-sen nem hagyták kihasználatlanul a magyar közönség hazafias érzé-seit sem. Így a március 15-ei ünnep fontos szerepet kapott ebben aszínjátékban, amiben a bátor szamizdatos ellenzék, köztük Demsz-ky Gábor, bravúrosan szembeszáll a rendszer erõszakszervezetével,hazafiasan megünnepelni az elhalványított nemzeti ünnepet, ígyszembeszegülve a hatalommal. Már akkor folyamatban volt ezek-nek a „nemzeti hõsöknek” nagyközönség általi elfogadtatása, akikmár akkor tudhatták, milyen fontos szerepük lesz a diktatúra meg-szüntetése után. Demszky most is hivatkozott rá, hogy méltatlanulviselkednek vele akik most megzavarják ünneplésében, merthogy õbizony akkor is kiállt magyarsága mellett, amikor elzavarták a Petõ-fi-szobor elõl. Csakhogy azóta leleplezõdött az ÁVH-s népámítás.

Kõszeg Ferenc (egyik egykori színejátszó) írja a NépszabadságOnline-ban: „A ‘80-as években március 15-én általában részt vet-tem a Petõfi térrõl induló ellenzéki tüntetéseken. Legkedvesebb em-lékem 1988 márciusa, amikor a demokráciamozgalom már tízezre-ket mozgatott meg, s a hatalom, bár látszólag még szilárd volt, félnikezdett: a sorfalat álló rendõrök a Bajcsy-Zsilinszky úton riadtannyitottak utat a közeledõ tömegnek. Aztán ahogy március 15-e egy-re inkább állami és pártünnep lett, leszoktam a részvételrõl…Õszintén szólva nem hittem el a nemzetbiztonságiak állítását, hogy[most] azért kell a Kossuth téri kordont fenntartani, mert szélsõsé-ges csoportok a tér, sõt a parlament elfoglalására készülnek.1989-ben azt terjesztették el, hogy szélsõséges csoportok a NagyImre-temetésen készülnek provokációra. Azóta Kenedi János Kisállambiztonsági olvasókönyv címû munkájából tudjuk, hogy a le-gendát az állambiztonsági szervezet vezetése eszelte ki. A Minisz-terelnöki Hivatalban ma is dolgoznak egykori III/III-asok, sõt egy-kori ÁVH-sok is: az eszük járása aligha változott. Az sem gyõzöttmeg, hogy a bemutatott dokumentumokat az ombudsmanok is hite-lesnek találták. Az 1989-es mesét is elhitte Mark Palmer, akkoriamerikai nagykövet és a kivégzettek számos hozzátartozója. Arendõrségi hírek a fegyverkezõ szélsõségesekrõl inkább a kételyei-met támasztották alá: a házkutatások során talált tárgyak alapján arendõrség nem kezdeményezte a gyanúsítottak elõzetes letartózta-tását. Egy illetékes rendõr azt nyilatkozta a Klubrádióban, hogy a bí-

2008. március

EKOSZ - EMTE Márc ius 5

róság akadékoskodását elkerülendõ inkább majd csak elõállítják apotenciális rendzavarókat. Ahogy 1988. március 15-én kora reggelSolt Ottiliát, Demszky Gábort, Haraszti Miklóst, Rácz Sándort,Molnár Tamást, Pálinkás Róbertet, Nagy Jenõt, Gadó Györgyöt.”

Szegény Rácz Sándor, milyen társaságba sorolták be!A mostani szabad demokrata nemzeti ünneprõl a szókimondó

Kõszeg Ferenc írja: „Lemegyek a térre, hogy meghallgassamDemszky beszédét. A Március 15-e tér közepe táján ismét kordon.Az SZDSZ meghívója, amely békés és méltóságteljes ünneplésreinvitál, nem elegendõ ahhoz, hogy belépjek az SZDSZ rendezvé-nyére: ehhez a fõvárosi önkormányzat meghívója kell. Nem enge-dik be Béki Gabit, az SZDSZ országgyûlési képviselõjét sem. Abiz-tonsági õr megérti, hogy valami nem stimmel, elszalad, majd párperc múlva visszajön a jó hírrel: – Maguk ketten bejöhetnek. – Kö-szönjük, most már inkább kint maradunk, mondjuk. Afekete overal-los biztonságiak hátán fehér felirat: ELIT VÉDELEM. Irigylem aFidesztõl az önkénteseit. Demszky beszédébõl egy szót sem hal-lunk, körülöttünk az árpádsávosok ordítoznak. Egy árus zászlókatkínál, a trikolór 1000, az árpádsávos 1500. Valaki megjegyzést teszaz utóbbira, az árus ingerülten rászól: „Ne rontsa itt az üzletem”. Ahírekbõl tudom meg, hogy Demszkyt és a többi VIP-vendéget tojás-sal dobálták meg. Ez a Lelkiismeret 88-hoz közel álló LECSO kom-mandó régi, az interneten is meghirdetett módszere. A rendõrségazonban senkit sem emel ki, pedig a tojásdobálás nem része a gyüle-kezés alkotmányos jogának.”

„Negyvennyolc nem az utca forradalma volt, hanem reform” –mondta Gyurcsány Ferenc ünnepi beszédében a központi ünnepsé-gek záró rendezvényén, a budapesti Mûvészetek Palotájában tartottdíszelõadáson, ahova ugyancsak elõzetesen átadott igazolványok-kal lehetett csak belépni kivételezett elvtársaknak. 1848-at méltatvaaláhúzta, hogy a kereszténység felvétele óta a legnagyobb jelentõsé-gû változás volt Magyarországon. De rögtön kiemelte, hogy márci-us 15. nem utcai forradalom volt, hanem elõre kidolgozott reform.„Minden, ami március 15-én történt, már kész volt aznap hajnalban.Forradalmat és szabadságharcot mondunk, de ugye emlékeznek,minden, amit nagyszerûnek gondolunk 48-ban, az nem az utcán tör-tént, az március 15-ének hajnalán már készen volt. Indult a hajó aprogrammal Pozsonyból Bécsbe.”

Mit is akart ezzel mondani? Amit már mondott – nem az utcánkell politizálni, hanem a Parlamentben. Alig hihetõ, hogy tudná az1898. évi V. törvénycikk Habsburg füleknek tetszõ, a lényeget meg-

hamisító szolgalelkûségének esetét. Egy vérbeli bolsevista jól rá-érez arra, hogy a mítosztól kell megfosztani a magyarokat, mert at-tól olyan kiszámíthatatlanok, bõ másfélszázad után is kokárdát tûz-nek és százezrével özönlik el az utcákat, tereket.

Bizony-bizony, változnak az idõk. Egykor, vörös zászlók alatt,nagy tömegeket lehetett kivinni az utcára álságos elvekkel. Ez volt amódja a kommunista forradalmaknak. A forradalom szó egykorszinte azonosult a kommunizmussal, de mint minden, ez is hazug-ság volt náluk. A vörös évtizedekben a hatalom birtokosai a rendõr-séget hajtották a tüntetõkre.

Megfordult a világ, az utca már nem a vörösöké, hanem azok ál-dozataié. Nekik nem kell szervezet, nem kell pártkönyv, nem kellagitáció, nem kell munkahelyi kényszer, hangulatfigyelõ besúgók.A mostani tüntetõk nagyon jól tudják, hogy a nemzetellenes hata-lombitorlók a felelõsek a nép nyomoráért.

Milyen demokrácia az, ahol elzárják az utakat, körülzárják a tere-ket, ahol az ünnepség zajlik? De nemcsak ott, országszerte ellenõrzika fõvárosba igyekvõ utazókat, érezzék, hogy a hatalom szeme rajtukvan most is, mint az egypártrendszer idején. Nyíregyházáról indultakünneplõk busszal Budapestre, a Fidesz megemlékezésére.Tiszavasváriban megállították õket a rendõrök. Mindenkit leszállítot-tak a buszról. Minden csomagot átvizsgáltak és kutyákkal kerestekbombát az utastérben. Odébb, az autópályán motoros rendõrök állí-tották félre a buszt. Akkor már több busz várakozott a leállósávban.Négyes csoportokban szállították le az embereket a jármûrõl, min-denkinek felírták az adatait. Ez így már ismét rendõrállam a javából.

Már korábban is voltak jelek a kormányzati terror furcsa módszere-ire. Szinte jeruzsálemi jelenet volt a nemzeti ünnepen, a Nemzeti Mú-zeum tetõhomlokzati árkádjaiban kommandós alakokat láttak az ün-neplõk, amikor a miniszterelnök megjelent az épület elõtt. Azóta egyrenagyobb egységek jelennek meg a megfélemlítés nyilvánvaló szándé-kával, szinte szoktatva az embereket a fegyveres jelenlét látványához.

„Az állam mint a saját vagy idegen állam lakossága elleni terrorkezdeményezõje, támogatója egyáltalán nem zárható ki a vizsgáló-dásból. Emlékezetes az a támogatás, amelyet egyes szocialista or-szágok nyújtottak szélsõbaloldali és egyes polgári demokráciákszélsõjobboldali terrorszervezeteknek. A SZU az NDK közbejötté-vel ideológiai, erkölcsi, pénzügyi támogatást nyújtott a Vörös Had-sereg Frakciónak (RAF), a 80-as években a Carlos-csoportnak. AzUSA és Nyugat-Európa abban az idõszakban nyújtott támogatástSzaddám rendszerének, amikor az saját kisebbségei ellen vegyifegyvereket vetett be. A történelemben rendszeresen találkozunk azállami terrorizmus jelenségével, amely a hatalommal rendelkezõkutasítására az erõszakszervezetek által nyíltan vagy burkoltan gya-korolt fizikai erõszak vagy fenyegetés a lakossággal vagy annak bi-zonyos csoportjaival szemben. (Tarján, 2002.) Ennek tipikus példáia francia forradalom 1792. és 1794. év Thermidor hó 9. közti idõsza-ka vagy a Szovjetunió 1934. és 1938. közötti idõszaka. (Finszter,2002.)” Forrás: Magyar Tudomány, 2005/10 1269. o. TanulmányPóczik Szilveszter a történelemtudomány kandidátusa, fõmunka-társ, Országos Kriminológiai Intézet.

A fantázia néha elkalandozik, de a történelem arra tanít, hogy ahatalom eltorzulhat, és nem válogatós eszközeiben. Félelmetes lát-vány volt a különleges öltözetû kommandósok támadása Budapestutcáin tavaly októberben, és félelemkeltõ azóta is a hatalom fenye-getõzése, és e cselekedetek cinikus igazolása. Még élnek az ÁVHéletben hagyott áldozatai, és ha nem lenne jelen a félelem, errõl azidõszakról is könyvek jelennének meg, nyilvános emlékezésekbenítélnék el a bolsevista terror tombolását, mint ahogy más hasonlóesetek folyamatos emlékeztetés állapotában vannak.

Magyarországon nemcsak a rendõrség félelemkeltõ a magyar-ságukat megvallók részére. Jól meggondolja mindenki, mielõtt ki-tûz a nemzeti ünnepen egy kis kokárdát, kis nemzeti színû szala-gocskát, vagy jelvényt, mert az bajt hozhat rá. Ilyen világ van maMagyarországon.

Más országokban, nyugaton mindenütt, a nemzeti jelvények,zászlók a legtermészetesebb módon megjelennek nemcsak a kabát-hajtókán, hanem ablakokban, házak homlokzatán vagy éppen zász-lórúdján, gépjármûveken, középületeken. Magyarországon a féle-lem tartja vissza sokakban a nemzeti színek kitûzését, fõleg a mun-kahelyeken. A fõváros fõpolgármestere a múlt évben már nem ren-delte el a középületek fellobogózását.

Amagyar érzés megvallása elõnytelen, alkalmanként veszélyes,mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van...

Tunyogi Csapó Gábor

Húsvéti fohászKétezer éves sírköved gördüljön el ma újra.

Hegyek és erdõk fussanak, dobogjon barna lábuk.

Te barlangodból meztelen kilépve, állj az útra,

tenyered sebbé nyílt szemét tartsd fel magasra: lássuk.

Hullámozzék a föld, akár a víz, ha kõ csapódott

beléje, szürke gyûrûi torlódjanak az égre.

Fémfellegek szitáljanak fejünkre kása-ólmot,

rémült szívünkön üssön át az Isten szívverése.

Te járj a mélységek felett. Ki még nem látta arcod,

hadd higgye, hogy a végítélet lármakürtje harsog,

higgyék a hitlenek: megért a pusztulás vetése.

Aztán egyetlen mozdulattal parancsolj nyugalmat,hogy értsük: kettõ Benned egy: kegyelmed és hatalmad,s tenyered szemmé nyílt sebébõl nézzen ránk a béke.

Átalvetõ

6 Márc ius EKOSZ - EMTE

Czire Dénes- Czire D. Zsolt

Lányok, asszonyok az 1848-49 éviforradalomban és szabadságharcban

A forradalom és szabadságharc, amelynek 160. évfordulóját ün-nepeljük, a magyar nemzet vérrel és verejtékkel megszentelt törté-nelmének egyik legmagasztosabb, legfelemelõbb fejezete. Ez voltaz az év, amikor a birodalomtól és a befogadott nemzetiségektõlmegtámadott haza a polgári átalakulás folytatása, alkotmányos jo-gai és függetlensége védelmében fegyverbe szólította fiait. Minélsötétebbek lettek a fellegek a hon fölött, annál többen sorakoztak ahonvédek a Szûzmáriás nemzeti lobogó alá. A lelkesedésre jellem-zõ, hogy együtt harcolt apa a fiával, a tanár a tanítványával, az úr aszolgával.

A készületlen nemzet szinte a semmibõl hozta létre az európaiforradalmak egyetlen tömeghadseregét, és a mindig számbeli ésfegyverzetben is túlnyomó ellenségei irtó hadjáratára birodalmatrendítõ gyõzelmekkel válaszolt.

„1848/49-ben csodák voltak napirenden, mindenki olyan dolgo-kat hallott tapasztalt, milyeket másnak soha nem hitt volna el”

Nemzeti történelmûnk egyik sajátossága, hogy védelmi harca-inkban a férfiak mellett a lányok, asszonyok minden korban a legna-gyobb elszántsággal, önfeláldozással küzdöttek. Elismerõ tisztelet-tel emlékezünk a székely nõk bátor helytállására a tatár és tö-rök betörések idején, vagy az egri nõk kiemelkedõ sze-repére a vár védelmében, Zrínyi Ilonára, a hõsiesbátorság és honszerelem, a hûség magasztosalakjára, aki a munkácsi várat mintegy hároméven át védte a többszörös túlerõben lévõosztrákok ismétlõdõ támadási ellen. A hõsöksorát folytathatjuk a forradalom és szabad-ságharc Jókai Mór (A kõszívû ember fiai,

Forradalmi és csataképek 1848 és1849-bõl), Szilágyi Sándor (Magyar nõkforradalmi életébõl), Huszka Jenõ (Máriafõhadnagy) és mások által megörökített hõ-seivel.

Elmondhatjuk, hogy a lányok, asszo-nyok a Lajtától a Keleti Kárpátokig, a Kár-pátoktól le az Adriáig és az Aldunáig, azelsõ napoktól cselekvõ résztvevõi voltak azegész nemzetett lelkesítõ, heroikus küzde-lemnek.

Március 15-én Jókai felesége Laborfalvi Róza anemzeti dalt szavalja. A magyar nemzetnek a szabad-sághoz való feltétlen ragaszkodását, hangulatát tükrözik a márciusiifjak egyik vezéralakja Vasvári Pál lánytanítványának következõsorai: „Férfi szeretnék lenni, hazámat védeni, és ha szükséges, hazá-mért meghalni, mert ez a világon a legdícsöbb halál.”

A szabadságharc idején a nõk mindvégig a férfiak mellett küz-döttek, a sebesülteket ápolták, egy percig magukra nem hagytákõket, igazi õrangyalaik voltak. Voltak, akik tépést készítettek, má-sok salétromot, lõszert gyártottak, cinedényeket, órapandusokatgyûjtöttek az ágyuk öntéséhez (Pl. A sepsiszentgyörgyi lányok na-ponta 111.560 töltényt készítettek), sokan fegyveresen harcoltak ,részt vettek a magyar huszárság elsöprõ rohamaiban , vagy pedig ahírszerzés tagjaként az ellenség soraiban felderítõ tevékenységetfolytattak - rettenthetetlen bátorsággal szolgálták nemzeti szabad-ságküzdelmünk szent ügyét.

Az újraegyesült haza szabadságáért való lángolást bizonyítja,hogy 1849-ben a kolozsvári lányok, asszonyok, akik heteken át té-pést készítettek, lõszert gyártottak, külön felfegyverzett nõi zászló-aljat próbáltak szervezni. Törekvésük azonban nem lelt támogatás-ra. Erdély tejhatalmú kormánybiztosa, a napóleoni háborúk lipcseiágyúkereszttel kitüntetett hõse, Csányi Sándor külön rendeletbenfogalmazta meg, hogy: „ A haza nem várhatja el a fegyveres szolgá-latot a nõktõl, és támogatásukra csak a hagyományos asszonyi teen-dõkben számítanak.”

Így jött létre az a helyzet hogy a szabadságharc idején számos nõkatonaruhába öltözött, férfinevek alatt harcolt – hiszen a honvéd-séghez hivatalosan nem csatlakozhattak.

A nõknek az a törekvése, hogy a fegyveres harcban is részt vál-laljanak, a történelmi Magyarország egész területén megnyilvánult.Köztük voltak Nyári Mária, Szentpály Janka –Kolozsvár-, MegyesiKarolina, Jagelló Apollónia, Csizmarovits Mária, Viola Anna ésmások.

Gracza György , maga is honvédhuszár majd történész, gyönyö-rû sorokban ecsetelte a románok által kétszer feldúlt és végiggyil-kolt Nagyenyed egyik nõhuszárának hõsies bátorságát. A hatalmastermetû, rettenthetlen huszár, Zoltán Istvánné valóságos rendeketvágott az ellenséges lovasság soraiban. Aszabadságharcot Kis Gyu-la néven küzdötte végig.

Atisztikar soraiba magukat felküzdõ nõk közül talán a legismer-tebb az 1830-ban, Zágrábban születtet Lebstück Mária, aki a bécsiforradalomban, a jogászcsapat soraiban harcolt. 18 éves korábanlett honvéd, kétszer sebesült. A budai vár visszafoglalásáért vívottharcokban tanúsított vitézségért fõhadnaggyá léptették elõ. A sza-

badságharc leverése után Aradon internálták, fogságbanszülte meg gyermekét.

Ptifner Paulina (1825-53) édesapja lengyel tiszt,anyja déltiroli volt. Ismert színésznõ, aki LigethyKálmán néven részt vett a dési , nyárádgálfalviütközetben, valamint a Nagyszeben, Szelindek,

Vízakna, , Szászsebes, Szászváros, és környé-kén folytatott harcokban. A csatákban tanú-sított bátorságáért hadnaggyá léptették elõ.A szabadságharc bukása után az osztrákokévekig Pozsony egyik laktanyájában tartot-ták fogva.

Az 1824-ben Erdélyben születtet BányaiJúlia Sárossy Gyula ügyvédhez ment férj-hez, aki 1848-ban elhunyt. Az özvegySárossy Gyula néven közlegényként állt be a

honvédség soraiba. Harcolt Gyulafehérvár-nál, valamint a zsibói, dévai, kolozsvári ütkö-zetekben. Kitûnt bátorságával, honvédhad-naggyá nevezték ki, Kolozsvár mellett, 1848.

november végén az általa vezetett egység fe-dezte a magyar csapatok visszavonulását. Bányai Júlia

azonban nem csupán fegyverrel harcolt, hanem fényes felderí-tõi karriert is befutott. Kitûnõen beszélt franciául, és párizsi táncos-nõként valósággal elbûvölte az orosz katonákat.

Máskor fuvaros, majd szappanos emberként tevékenykedett,kémkedett az osztrák és az orosz hadseregben. Az általa szerzett in-formációkat nagyra értékelõ Bem „ a vitézségrõl és hadvezéri tehet-ségrõl, históriailag ismert lengyel tábornok” századossá léptetteelõ és személyesen tûzte mellére a katonai érdemrendet.

A szabadságharc bukása után részt vett a Makk-féle összeskü-vésben. Idejében sikerült távoznia, Kairóban, a hazától távol hunytel.

A továbbiakban egy másik erdélyi asszonyról kívánok szólni,aki a dicsõ erdélyi hadsereg hírszerzõjeként példás bátorsággal, ön-feláldozással és leleményességgel szolgálta nemzeti szabadságunkügyét. Az 1816. november 6-án Abrudbányán született Török Bor-báláról írok.

A Török család már az utolsó nagy nemzeti királyunk, HunyadiMátyás uralkodása idején virágzott, és jelentõs szerepet játszott tör-ténelmünkben. A család három ágra szakadt: a fiatfalvi, kadicsfalviés enyingi Török családokra. Török Borbála a kadicsfalvi családbólszármazott.

1848. október 24-én Zalatnán magyar nõk, gyerekek és aggok,valamint néhány nemzetõr a római katolikus szentegyház udvaránvirrasztott, a patak túloldalán sokezres román fegyveres gyüleke-

2008. március

EKOSZ - EMTE Márc ius 7

zett, nagy mennyiségû bort és szalonnát követelt. Amíg a két fél akölcsönös fegyverletételrõl tárgyalt, a románok felgyújtották a vá-rost és tüzet nyitottak a magyarokra.

A magyar lakosok a nemzetõrök védelme alatt Gyulafehérvárfelé indultak, azonban a román sokaság Preszekánál bekerítette õketés 700-1000 magyart lemészárolt. A gyilkosság következménye,hogy ma Zalatnán a katolikus és református magyarok száma össze-sen nem éri el a százat!

Török Borbála nem a tömeggel menekült, hanem egy román is-merõsénél rejtõzött el. Avérszomjas román tömeg a házat bekerítet-te és felgyújtással fenyegetett, ha az ott rejtõzködök nem jönnek ki.Másnap a román „népfelkelõk”a megmaradt magyarokat Gyulafe-hérvárra kisérték. Itt egy lengyel nemzetiségû császári tiszt felis-merte Török Borbálában a magyar nõt és elmondta, hogy a vár kaza-matáiban kilenc honvéd sínylõdik. És hogy a várban titokban 300Kossuth-huszár egyenruhát készítenek, amelyekbe osztrák lovaso-kat szándékoznak öltöztetni és ezekkel a magyarok várzároló csapa-tát akarják meglepetésszerûen megtámadni és megsemmisíteni.Török Borbála a kaszinó könyvtárában találkozik Elekes Károly re-formátus lelkésszel, és egy osztrák õrmester segítségével kapcsolat-ba lép a magyar hadifoglyokkal, akik valamennyiük által aláirt leve-let adnak át neki és megkérik, juttassa el Csányi Lászlónak, Erdélytejhatalmú kormánybiztosának. Ahhoz, hogy a várat elhagyhassa,külön engedély, útlevél szükséges. Borbála számára egy román tri-bun eszközli ki az útlevelet. Indulás elõtt a katonák mindenkipoggyászát és zsebeit alaposan átvizsgálják. Egyedül a szorgalma-san kötõ hölgyet nem háborgatják, nem sejtve, hogy a gomolyagbelsejében rejlik a foglyok levele. Az asszony Miriszlóig, majdTordáig utazik, ahol egy honvédcsapattal találkozik. Honvédkísé-rettel utazik Csányi Lászlóhoz Kolozsvárra, és átadja neki a levelet.

Csányi munkatársainak így mutatja be a bátor és leleményesasszonyt: „mindene van a magyar hazának , csak egy ilyen nõ híjá-val volt még”.

Csányi László megkérdi Török Borbálát: volna-e bátorsága mégegyszer áthatolni a román táboron és Bemnek üzenetet vinni.Tordán Török Borbála felkereste Andrási József plébánost, akitõlegy kötelezvényt kért, amelyben, ahogy mondotta: „afõtisztelendõságed elismeri , hogy néhai férjemnek 10 arannyal ma-radt adósa , mely állítólagos aranyból ez alkalommal négy aranyatmegfizetett”.

Nagyenyeden Török Borbálát a román tábor elõõrsei elfogják,megkötözik, jobb karját lándzsával átszúrják –örökre elnyomoro-dott.

Miután az asszony azt állítja, hogy jól ismeri Avram Iancut,nemcsak tovább engedik Károly-Fehérvárra, ahol „nyugdíjfizetésiívét felejté”, hanem még kísérõt is adnak mellé.

Ezután Bem altábornagyhoz megy, aki felismeri benne a lelemé-nyes ésszel párosult, halálmegvetõ önfeláldozást, és Szebenbe kül-di. Szász nõnek öltözve, mint tejárus nõ bejutott Szebenbe és kikém-lelte a vár ágyúinak elhelyezését. Amikor küldetését teljesítve Bem-nél jelenkezik, az azt kérdezi tõle, hány fontosak az ellenség ágyúi?Ezután Török Borbála visszatért Szebenbe és megszerzi ezt az in-formációt is.

Ezután Bem megbízásából Károlyfehérvárra utazott, és románpórnõnek öltözve egy tizedes segítségével bejutott a várba. MiutánBem Szebent bevette, másnap jelentkezett nála Török Borbála. Azaltábornagy annyira elégedett volt a Fehérvárról hozott hírekkel,hogy köszönõlevelet intézett Csányi László kormánybiztoshoz.Bem ezután Barssó bevételét tervezi. Azt mondja Török Borbálá-nak, hogy „Fegyvertársnõ, találjon még egy nõt, itt cselt is kell bele-szõni a játékba.” Bem utasítására a hõs asszony Szebenben próbálútlevelet kérni Brassóba, de ez nem sikerül. Így visszautazottTordára, majd a Mezõségen át ment Brassóba, ahová mint székelyparasztasszony egy hordó pálinkát vitt és a piacon árulta. A piaconsírva mondogatta, hogy nemsokára nem lesz, ahol a pálinkát árulja,mert Bem a várost elfoglalja és elpusztítja.

Brassóban felkeresi néhai férje barátját, Kovács plébános apá-tot. Kérésére az apát több tekintélyes polgár házát kereste fel és elhí-resztelte, hogy ha a magyaroknak fegyveres erõvel kell bevenniük avárost, Bem szabadrablást fog engedélyezni csapatainak, nagy sar-cot fog a városra kivetni. A szász polgárok, mivel 1848 decemberé-ben õk hívták be Havasalföldõl az orosz csapatokat és joggal féltek aszámonkéréstõl, elhatározták a város ellenállás nélkül való feladá-sát. Így a Bem által elképzelt és Török Borbála által kivitelezett csel

több száz honvéd életét mentette meg és a várost a honvédség birto-kába juttatta.

Amikor Török Borbála másodszor is Brassóba ment, Bemet márott találta. Innen Csányi utasítására Csíkszeredába, majdBánfihunyadra és Kolozsvárra utazik - operatív feladatot old meg.Kolozsvárról Csányi ezt a fáradhatatlan asszonyt Károlyfehérvárraküldi a vár környékét zároló báró Kemény Farkas ezredeshez, akielismeréssel jegyzi meg: „Könnyû Bemnek ilyen segéddel boldo-gulni”

Idõközben Csányit - Erdély nagy kárára - Kossuth közlekedésiminiszternek nevezi ki, Török Borbála hozzá utazott Debrecenbe.Innen Gaál Sándor ezredessel Kézdivásárhelyre utazott onnan Bras-sóba, az Erdélybe másodszor betört oroszok haderejét kikémlelni.Ez 1849. május 21. után volt, amikor Ferenc József Varsóban I Mik-lós cárnak kezet csókolva 200.000 fõs orosz katonai segítségét kér-te.

Török Borbálát, miután Brassó felé indultában átkelt az Olton,40 kozák vette körül. Tisztjüknek azt mondta, a magyarok elõl me-nekül. Aföldvári szász lelkészt egy kitalált szerelmi kaland elbeszé-lésével és egy német nyelvû levél felmutatásával annyira meggyõz-te, hogy segített neki Brassóba bejutni. Brassóból útlevél nélkülnem tudott kijutni. Ezért a bátor asszony személyesen felkeresteLüders orosz tábornokot, aki adott útlevelet, de csak másnap, 3.000orosszal együtt hagyhatta el a várost. Beszélgetés közben egy orosztiszt megkérdezte Török Borbálát, hány nyelven beszél , mert eszé-be jutott , hogy Kurz, Bem hadsegéde azt állította , hogy egy soknyelvet beszélõ nõ Bemnek szinte minden vállakózásában segédke-zet nyújt, és fölöttébb veszélyes kém.

A többi orosz tiszt viszont úgy vélte, hogy a hadsegéd állításanem hiteles, mert lehetetlen hogy egy gyenge nõ lelkében ennyi bá-torság, elszántság és önfeláldozás honoljon.

Török Borbála – bár Lüders azzal biztatta, hogy másnap is azorosz csapatokkal utazhat - éjszaka megszökött Sepsiszentgyörgyreés onnan Csík-tusnádra érkezett, ahonnan Gaál Sándo,r a székelyhaderõ fõparancsnoka Bemhez küldte Segesvárra, hogy hírt vigyena betört orosz csapatok létszámáról. Bem közben Szerdahelyre, on-nan Keresztúrra ment, ahol utolsó alkalommal találkozott a fáradha-tatlan, hõs lelkû asszonnyal.

Török Borbála nem követte Bemet, hanem Kézdivásárhelyrement, házába egy orosz tisztet szállásoltak. Túroczi Mózest, GáborÁron harcostársát életre-halálra kereste az ellenség. Török Borbálaaz ágyúöntõt felesége kérésére saját háza padlásán 8 napig bujtatta,bár az orosz tiszt is a házánál lakott.

Arémuralom idején Török Borbála Szebenbe költözött, ahol ha-ditörvényszék elé idézték.

Aszabadságharc idején nagy szolgálatot tett a hazának, többszörkockáztatta életét, hogy másokét megmentse. Szerencsésebb orszá-gokban hasonló tettekért szobrot emelnek a hõsnek, nálunk valószí-nûleg sem a család származási helyén, sem pedig szülõvárosábannem tudnak legendás bátorságáról. Emlékezzünk rá és nemzetünkhozzá hasonló olyan hõseire, akik a láthatatlan arcvonalon, ellensé-ges környezetben, sokszor csupán önmagukra utalva, rettenthetet-len szívósággal, rendíthetetlen hittel, életüket kockáztatva önzetle-nül szolgálták a nemzeti függetlenség ügyét. Legyünk méltók hoz-zájuk.

A forradalom és szabadságharc nemzedéke, ezek a gyémánt-tisztaságú és keménységû honfiak és honleányok felbecsülhetetlen,dicsõ örökséget és nagy felelõsséget hagytak az utánuk következõnemzedékekre, reánk is. Orbán Balázs ezt a következõ gyönyörû so-rokban fogalmazta meg: „Székely és magyar testvéreim, tudnátok-eti – kik elõtt ily nagyszerû hõsök emelték a zászlót, kik elõtt a hazáértvaló önfeláldozás ily magasztos példái lebegnek - kishitûek, gyávák,a zsarnokság tûrésében meghunyászkodók, a szabadság védelmé-ben ingadozók lenni? Nem, egy ilyen nép, melynek keblébõl ily ma-gasztos jellemek emelkedtek ki, az a haza és szabadság szeretetében,az a haza közjavának, életének védelmében csak nagy és dicsõ le-het”

Ugye megértettük a legnagyobb székely üzenetét mi székelyek,magyarok itt a Kárpát medencében és szerte a nagyvilágban!

Átalvetõ

8 Márc ius EKOSZ - EMTE

Egy „álmodó és nagyratörõ” város pusztulásaNagyenyed tragikus januárja

1848. március 19-én Torda felõl Nagyenyed piacterére gyorsko-csi érkezett, hozta a március 15-i események hírét. A kolozsváriBiasini szálloda üzleti leleménye volt a gyorskocsi forgalom beindí-tása, érkezése mindig eseményszámba ment. Petõfi is gyakran uta-zott Pestrõl Kolozsvárra, majd vissza Debrecenbe ezeken a kocsi-kon, már a kormány odaköltözése után. Az enyedi diákok lázban ég-tek, a hölgyek felvásárolták az összes szalagot és pántlikát a vár kö-rüli boltokban, és kokárdákat készítettek. Rövidesen megszületettegy népgyûlés terve, a helyszín a várban levõ református templomvolt. Mihályi Károly, a kollégium nagytiszteletû professzora érceshangon szavalta el az addig még nem hallott verset, hangja egészena hatalmas templom kupolájáig szárnyalt: „Talpra, magyar, hí ahaza…” A refrént az egybegyûltek a szónokkal együtt harsogták.Késõbb megyegyûlést is tartottak ezen a helyen, lelkesen kimond-ták õk is Erdély unióját Magyarországgal. Aztán a tanításnak is végelett, fontosabb feladat várt tanárra, diákra, honvédnak álltak.

Õszre azonban riasztó hírek érkeztek. Balázsfalván szeptember16-án az összegyûjtött és feltüzelt románság kimondta, ami már régenváratott magára, önálló nemzeti voltát. Sajnálatos mellékzöngéjeazonban az volt, s ennek a tömeg hangot is adott, hogy a többség jo-gán igényt és kizárólagos jogot formáltak Erdélyre, az õslakos ma-gyarok pusztulhatnak innen. Ezzel a május 15-i balázsfalvi gyûlésszellemétõl eltávolodva döntõ fordulatot vett az erdélyi románságszerepe a 48-as eseményekben. Májusban ugyanis csak az volt a kö-vetelés, hogy az erdélyi rendek ismerjék el nemzeti létüket amagyar-székely-szász mellett, valamint napirendre került az unió és ajobbágyfelszabadítás kérdése. Simion Barnutiu, a májusban Nagy-szebenben megalakult Nemzeti Komité meghatározó vezetõje han-goztatta, hogy a magyar forradalom programja a románok számárafenyegetést jelent, fõleg a tervezett unió miatt: „ Az unió a magyarokszámára az életet, a románok számára halált jelent, a magyarok szá-mára határtalan szabadságot biztosít, a románoknak örök szolgaságothoz.” Erdély a románok tulajdona, az uniót minden eszközzel megkell akadályozni. A jobbágyfelszabadítás sem kívánatos, a „ románnemzet földjét” nem szabad felosztani. A Kárpát-medencében a ma-gyarság bejövetelétõl származik minden rossz, jelentette ki SimionBarnutiu Hívei és követõi a Béccsel való összefogást tartották azegyetlen járható útnak, ez egyengette a már akkor felsejlõ Nagy Ro-mánia álomhoz vezetõ utat. Az õszi balázsfalvi gyûlésen a radikalizá-lódó románok a horvátokhoz, szerbekhez hasonlóan magyarelleneshatározatokat hoztak, és számos erõszakos lépést tettek a magyarnemzeti függetlenség ellen. Mit sem számított már ekkor, hogy a ko-rábbi évszázadokban a románokat, szerbeket, horvátokat a magyar-ság védte az oszmán hódítás és pusztítás ellen. Simion Barnutiu aztmondta ezen a balázsfalvi gyûlésen: „Ne járuljunk a magyar szabad-ság asztalához, mert azon minden falat mérgezett.” ARomán Nemze-ti Komité Erdély szerte tettlegességre tüzelte a tömeget, ennek a kö-vetkezõ hónapokra beláthatatlan következményei lettek. A fanatizá-lás egyik vezéralakja az alig negyvenéves szebeni görögkeleti püs-pök, Andrei Saguna volt, híveit körlevelekben fegyverkezésre és azosztrákok iránti teljes engedelmességre szólította fel. Saguna az oszt-rák fõparancsnokságot tekintette Erdély egyetlen törvényes kormá-nyának A szászok az elsõ perctõl ellenezték az uniót, a magyar há-romszínû kokárda ellenében fekete-sárga osztrák színekbõl összeállí-tott kokárdát viseltek. Az erdélyi szászoknak se számított ekkor, hogy1764-ig gyakran a székelyeknél is nagyobb kiváltságokat élveztek,például egyik-másik városukban (Kõhalom, Szászrégen) se román,se magyar nem telepedhetett le. Tragikus ismétlõdés, hogy éppen azenyedi véres események után száz évvel 1919. január 8-án összegyûl-nek majd az erdélyi szászok Medgyesen, hogy a mérleg nyelve szere-pet önként felvállalva támogassák a gyulafehérvári döntést: ErdélyRomániához csatolását. Ahamis ígéretektõl elvakítva nem tudhatják,hogy se magyar, se szász autonómiáról szó sem lehet, a román hata-lom az etnikai alapú autonómiától a mai napig úgy fél, mint ördög atömjénfüsttõl. De ezt a jövõt a legfürkészebb szem se láthatta elõre.Így raboltatott meg az erdélyi magyarság az enyedi rablások és gyil-

kolások után száz évvel minden eddiginél végzetesebb módon, be-láthatatlan következményekkel.

1848. szeptember második felében Jellasics serege Pesthez kö-zeledett. Petõfi hetedik hónapban levõ várandós feleségét Pestrõl el-vitte, és biztonságba helyezte Erdõdön, Júlia szüleinél. Majd szep-tember 30-án a Székelyföld felé vette volna útját, vitte magával Aszékelyekhez címû versét, hiszen az utazása célja volt toborzás aszékelyek körében. De nem jutott el az Agyagfalván október 16-ánmegtartott székely népgyûlésre, helyette Marosszék követe,Berzenczey László olvasta fel a toborzóverset.

Az események nem várt fordulatot vettek. Petõfi ugyanis Nagy-bányára érkezett elõször, itt barátja, Teleki Sándor gróf, a hajdanikoltói vendéglátója azzal fogadta, hogy Naszódon lázadás tört ki afeltüzelt románok körében. 1848 õszétõl megmutatkozott, hogy Er-délyben polgárháború lesz. Puchner császári tábornok a bécsi ellen-forradalmi események hírére megtagadta az engedelmességet a ma-gyar kormánynak. Az Erdélyben állomásozó katonaság császárhûparancsnokai pénzt és fegyvereket osztottak ki a románok között.. Aköltõ itt, Nagybányán értesült azokról a tragikus eseményekrõl, me-lyeket magyarok ellen követtek el Erdély szerte azokban a hetek-ben. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le egy gyûlésük alkalmá-ból, Gerendkeresztúron kétszáz magyar nemest, Székelykocsárdonhatvan magyart végeztek ki kegyetlen vandalizmussal. Csak Vízak-nán tudta a román fõbíró megakadályoznia magyarok vérontását.Petõfi a menekült birtokosok rémhíreinek hatására azonnal vissza-fordult Erdõdre. A hírektõl felzaklatott költõ ott, Erdõdön írta megaz Élet vagy halál címû versét: „Te rác, te horvát, német tót, oláhság /Mit marjátok mindnyájan a magyart? / Török s tatártól mely titeketvédett. / Magyar kezekben villogott a kard. / Megosztottuk ti véletekhíven,/ Ha a jó szerencse nekünk jót adott, / Afelét átvettük mindig atehernek, / Mit vállatokra a balsors rakott./ S ez most a hála!...vétkesvakmerénnyel / Reánk uszít a hûtelen király / S mohó étvággyalmegrohantok minket / Miként a holló a holttestre száll.”.. Amirõlpedig a költõ csak Pesten értesül majd október végén, a legborzal-masabb esemény is bekövetkezik, mintegy az enyedi események fõ-próbája, a Nyugati Érchegység bányavárosai magyarságának lemé-szárlása.. Petre Dobra tribun (a dákoromán elmélet hatására azegyes területi vezetõket prefektusoknak és tribunusoknak nevezték)azzal az utasítással érkezett Zalatnára, hogy a magyarokat le kellgyilkolni. Az utasítás értelmében senkit se kímélnek, a bányatisztvi-selõket, a polgári személyeket, nõket, gyermekeket vadállati módonölik meg.

Száraz György 1979-ben Ítéletidõ címû történelmi drámájábanidézi fel ezeket az eseményeket. De mit tudtak Petre Dobra és fanati-zált hívei arról, amit ez a kései magyar író sugall a drámájában, va-gyis, hogy tulajdon népének árulója az, aki gyûlöletet szít a másiknép ellen?!

Soroljuk csak az Alsó-Fehér megyei települések nevét, ne feled-jük az áldozatokat! Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó,Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis-ésNagyhalmágy… csak Balázsfalva környékén négyszáz áldozat volt1848 végére.

És az Õrhegy alatt megbúvó magyar szigetre, Nagyenyedre mi-lyen sors várt? Nincs arra emberi képzelet, hogy ezt megálmodja!

Az év végére megszületett a magyar nemzeti egység az unió ré-vén, Bem Kossuth megbízására ekkor indult Erdély visszafoglalá-sára, de a francia mintájú nemzetállami megoldás a románoknak ésszászoknak nem felelt meg. A felmerülõ nemzeti konfliktusokraazonban a magyar forradalomnak mindkét fél számára elfogadhatómegoldása nem volt.

Enyed a végzetét nem kerülhette el.A színmagyar iskolavárosnak,Enyednek ekkor körülbelül hat-

ezer lakosa volt, de 1849 január elején a lakosoknak mintegy felevan csak a városban. A férfiak a honvédségnél, fõleg Kolozsváronállomásoznak, és értesülvén a magyarokat nap mint nap érõ vesze-delmekrõl, válaszcsapásra készülnek a 11. vadászzászlóaljban. Akörnyezõ Hegyaljáról Enyedre, a védettnek hitt városba menekül

2008. március

EKOSZ - EMTE Márc ius 9

sok magyar birtokos család, de e családokból is a férfiak Bem vagyCzetz alakulataiban szolgálnak, vagy a nemzetõrségnél. Akineknincsen befogadó szállásadója, az a Kollégium falai között lel me-nedéket a szokatlanul hideg januárban. Az oktatás szünetel diák ke-vés van a városban, még arra sincs segítõ kéz, hogy kicsomagolják akülföldrõl (Feltehetõen Angliából) érkezett fizikai mûszereket.„Íme, így készült a Kollégium, az emelkedõ szellem, újabb, maga-sabb területek meghódítására. De jött az irtózatos éjjeli megroha-nás, és a szellem emelkedõ szárnya belehanyatlott a kiomló ember-vérbe….A fejedelmi kertre jégverés érkezik. 1849. január 8-án le-égett utcasorokkal, feldúlt Kollégiumával és közel 1000 vértanújá-val hozza meg a város, a múzsák álmodó és nagyratörõ városa az er-délyi sors legvéresebb áldozatát.”-írja az az Áprily Lajos, aki mint-egy tizenhét évig volt enyedi tanár a Bethlen Kollégiumban, akiszámtalan versében örökíti meg a város értékteremtõ szellemiségét.(Áprily Lajos:Nagyenyed, Protestáns Szemle, 1939. 7. szám)

Így érkezik el a görögkeleti karácsony második napja, január 8.A szeretet ünnepe lenne… Ám a közeli Csombord határában a befa-gyott Maros jegén Axente Sever tribun szabadcsapatai gyülekeznek, hány ezren,..tíz-tizenöt? Ma se tudni. A Maros bal partjánCsombordról, Szentkirályról, Bagóról, Magyarlapádról, a jobbpartról Muzsnaházáról, Felenyedrõl és távolabbról érkezett szürkehordák várnak a jelre, kaszás-kapás-baltás bosszúra, gyilkolásra,harácsra felheccelt emberek. Sokuknak személyes ismerõsei élnekEnyeden, dolgoztak náluk, vagy vásárokban találkoztak. Mostazonban leszámolásra készülnek, évszázados sérelmeikért ígértékvezetõik a leszámolás lehetõségét. Azt is tudják, hogy katonaság avárosban nincs, itt nem harcolni, hanem gyilkolni kell. „ Jobbra, aSzékelykõ mellõl, azon a magas gerincen nyargalt le hajszás lovon ahidasi pór, akinek híradására a Maros túlsó partjáról megindult, akemény januári jégen átkelt, és a Szentkirály utcán át a gyanútlanulalvó városra tört Axente tribun pusztító tábora.”( Áprily Lajos)

Ki ez az Axente Sever, ki ez az ember? Korábban Ioan Ratiunakhívták (románná lett rác, azaz szerb volna erdetileg?) 1821-ben szü-letett a Nagy-Küküllõ mentén levõ Asszonyfalván, azazFrauendorfban, a szászok földjén, Medgyestõl délnyugatra. Olyanfaluban, melyben kisebbségben éltek a románok. Papnak készült, abalázsfalvi papneveldében tanult. 1848 májusában a 27 éves Ioan azelsõ balázsfalvi gyûlés után felveszi az Axente Sever nevet. Adaco-roman elmélet hatására választ latinos hangzású nevet, a Severszigorút jelent, neve jelentésével is erõsíti az önmagáról alkotott ké-pet. Alvezére Simion Prodan, negyvenéves, a közeli Muzsnaházánpópa.

A hatalmas fekete tömeg az alvó városra zúdul, az elsõ épületfelgyújtása után kezdetét veszi az ablakok és kapuk betörése. Agyil-kolást, erõszakot, rablást az áldozatok kétségbeesett sikoltása kísé-ri. Jó néhányan bemenekültek a minorita rendházba, a katolikustemplomba, de egy magyar származású ember, aki a románokhozcsatlakozott, ide is elvezette a támadókat. Belovagolt a templomba,kizavarta a hóra az embereket, és parancsot adott a lemészárlásukra.Szilágyi Farkas, ekkor még kilenc éves kisfiú, késõbb nagyhírû pap-tanára Enyednek, idõs korában (1891-ben) közzéadottemléirataiban bár tudja, de elhallgatja az ilyen árulók nevét, hogycsaládjuk ne bélyegzõdjék meg. Szilágyi Farkas ezen a pokoli éjsza-

kán menekülés közben elvesztette testvéreit, édesanyját, maga má-sokkal együtt az erdõbe menekült, lábujjai elfagytak, idegenek ke-gyelmébõl maradt életben. Hetekkel késõbb talált rá édesapja. Apusztítás olyan mértékû volt, hogy a lángokat a 22 km-re levõMihálcfalva riadt lakói az úgynevezett Zérics tetõrõl nézték Enyedpusztulását. Enyed égett, az emberek irtózatos kínok között haltakmeg. „Undorító kegyetlenségek kegyetlenségével kiagyalt halálne-meket alkalmazott a magukat Róma nemes vérû leszármazottainaknevezõ prefektek és tribunok által vezetett tömeg” írja Domokos PálPéter, a moldvai csángók kultúrájának kutatója. „…fegyverrel ésláncsákkal kurjong az emberiséget levetkezett, rabló oláhság öldö-köl és gyújt. Fut ki-ki amerre lehet szívszakadva, nem tudja az apa,magát, nejét vagy ártatlan gyermekeit ölelve óvja a borzasztó jelen-ben. Ki az utcán futott, az vagy láncsa vagy fegyver áldozata leve.Futottak az erdõ felé mezítláb a roppant hideg dacára…sokanTordára s más felé is indulva megfagytak, többek között egy tisztesügyvédné gyermekeire borulva halt meg…Itt egy nyugalmazottcsászári kapitány agyonverve, s a díszöltönyében az út mellettisánczba kihányva…Itt az enyedi református papot neje s gyermekeiközött hosszas küzdés közt mészároltak le…A Várszeg utcában,mint többen állítják, a jámbor Török Dánielt elevenen vetik az égõtûzbe. Borzasztó jelenetek mindenfelõl…A nõnemet vetkeztetik skergetik, hurcolják a táborba. Szünet nélküli gyilkolás!”-olvassukegy ismeretlen szemtanú vallomását. Lapozzuk csak fel Cseres Ti-bor Vízaknai csaták címû regényét, nem írói fantázia szüleménye,amit a regényben az enyedi pusztításokról olvasunk, hanem mindenképzeletet felülmúló valóság. Vagy olvassuk újra Gyõri Dezsõ Vi-harvirág címû 1961-ben megjelent regényét. De elegendõ korabelidokumentum is rendelkezésre áll,ha ismerni akarjuk e véres napokkrónikáját.

A vérengzés január 17-ig tartott, mert a város után folytatódott ahegyek közé menekültekre az embervadászat. Úgy semmisült megEnyed, akárcsak a második világháború végén Drezda, az erõsebbjogán öncélúan végrehajtott szõnyegbombázás nyomán. ElpusztultErdély Athénja, leégetek templomai, megsemmisült a több mintharmincezernyi könyv a kollégium könyvtárában, pernye lepte beaz erdélyi református püspökség levéltárát, de megsemmisült a me-gyei levéltár is. Égett, és pusztult minden. Az erdélyi magyarság pá-ratlan kulturális értékei semmisültek meg. Az emberveszteség iszo-nyatos volt, ma sem tudni, hogy nyolcszáz, vagy ezer emberhaltmeg Enyeden. És akik a környezõ erdõkben halálra fagytak, vagyerdei vadak martalékaivá váltak, õk hányan lehettek?

Egyed Ákos történész szerint a forradalomban a legnagyobb ci-vil áldozatot Nagyenyed hozta. „Enyed meg van semmisítve, ki vana városok sorából törölve, nincs.”-írja a Honvéd 1849. január 25-iszáma Kolozsváron. „A város, alig egypár ház kivéve, le vagyonégetve, és a szó teljes értelmében véve általán kiprédáltatva, mi arablók elõtt bármilyen csekély beccsel bírt. Jelenleg halálcsenduralkodik Enyednek utcáin, s egyedül az ártatlanul lemészárolt ma-gyarságon elhízott ebek ugatása szakasztja félbe a borzasztó hallga-tást.(…). Acivilizációs s a polgári erények bölcsõje-fájdalom-nincstöbbé.” Megállapíthatatlan értékû a rombolás, a kár felmérése lehe-tetlen, a legyilkolt enyedi polgárok életét se adhatja vissza senki.Egyes számítások szerint (pl. Györfi Dénes) legalább kétmillió fo-rint a kár, és csak összehasonlításként említendõ, hogy Kossuth hí-res beszédében a haza védelmére újoncokon kívül mindössze két-százezer forintot kért az országgyûléstõl.

Barabás József, a 11. honvédzászlóalj egyik katonájának kora-beli naplójából valók a következõ sorok (a már idézett Szilágyi Far-kas enyedi paptanár közlése alapján): „Elszomorító látványt nyúj-tott a kollégium elõtti tér. Az épület maga már nem égett, de az abla-kai jórészt össze voltak törve, a térre ki voltak szórva tömérdekmennyiségû kéziratok, nagy halmazokban a könyvek. Szerteszéthevertek a természettani, természetrajzi eszközök, kitömött emlõ-sök, madarak nagy mennyisége. Ezeken kellett nekünk keresztülgá-zolnunk.” A kolozsvári Honvéd már idézett száma így folytatja: „Afõ oskola jeles péntgyûjteménye, becses könyvtára, múzeuma, me-lyeket századokon keresztül a török s a tatár annyiszor bántatlanulhagyott, sõt melyeket még egy Caraffa is megkímélt, a civilizációgúnyára meg vannak semmisítve.” A könyv-és kézirattár darabjait,a korábbi leltár szerint mintegy harminchatezer példányt a martaló-cok pusztító dühükben a kollégium felsõ emeleti ablakaiból hány-ták, dobálták le a piactérre. Vajna Antal, a kollégium neves pro-Erdõszéle II.

Átalvetõ

10 Márc ius EKOSZ - EMTE

fesszora így emlékezik: „ Kiraboltaték archívuma híres numizmati-kai kollekciójával, kiraboltaték és leégetteték ötvenezerre rúgókönyvtára drága manuscriptumaival, elraboltaték és leromboltatékgazdag múzeuma, valamint Erdélyben páratlan ásványgyûjtemé-nye, elannyira, hogy mindezekbõl csak emlékek is alig maradtak.”Enyed utcáin a pusztítás után még hetekkel is felbecsülhetetlen érté-kû püspöki és vármegyei levéltári darabok, könyvek, múzeumi kol-lekciók darabjai pernyével, sárral, hamuval beszennyezve az utcánhevertek.

Az új magyar fõkormánybiztos, Csányi László parancsára márfebruártól magyar alegységek, úgynevezett vadászcsapatok járták aromán falvakat, és sokszor véres csetepaték árán próbálták vissza-szerezni a magyaroktól elrabolt javakat. Más alegységek január má-sodik felében még a környezõ erdõket járva szedték össze az erdõk-ben bujkáló, és az eldugott falvakban életben maradt szerencsétlenmagyar menekülteket-Egyed Ákos szerint mintegy ezer embert-,akiket aztán Tordára, Kolozsvárra, Bánffhunyadra szállítottak.

Petõfi január 13-án egy Kossuthhoz írt levelében azt kéri, hogyhelyezzék át Erdélybe, a Bem vezetése alatt álló seregbe. A január17-i igenlõ válaszra a költõ azonnal útnak indul, feleségét és párhe-tes fiát Vörösmartyékra bízza Debrecenben. Aztán Nagyváradon,Feketetón, Csucsán át Kolozsvárra érkezik. Innen rövid pihenõ utánSzamosújvár, Szászrégen érintésével Marosvásárhelyre. Igyekszikrészt venni a Bem által irányított hadi cselekményekben, a vízaknaicsatát meg is örökíti versben. A rémtettekrõl útközben értesül, eztírja: „Hideg téli reggel mentem át a Királyhágón. Feketetón túl kez-dõdtek az oláh dúlások nyomdokai, melyek Kolozsvár felõl föl egé-szen Besztercéig tartanak. Kirablott, felgyújtott, félig s néhol egé-szen lerombolt házak…”

A történelmi igazsághoz tartozik, hogy több becsületes románmentette, néha élete kockáztatásával a menekülõket. FeljegyeztékIon Radut, enyedi kereskedõ, Hirteaga zsellér, Ioan Maier tompahá-zi görög katolikus pap nevét, és volt sok névtelen, irgalmas szívû nõés férfi, akiknek szíve megesett embertársaikon. Szilágyi Farkasemlíti meg, hogy: „ Egy Pajusai Vaszi nevû oláhlapádi tisztességesoláh ember felkereste egyik jó ismerõsét, Butyka József iparos pol-gárt Enyeden, s azt mondta, uram, meneküljetek innen valamerre,mert Axentétõl parancsunk van, hogy a várost elpusztítsuk.” VajonButyka József hitelt adott-e Vaszi szavainak, elmenekült-e, megme-nekült-e? Ezt már nem tudjuk

De az is az igazsághoz tartozik, -Ádám Sándor közlése szerint-,hogy az oláh szekerek százai hurcolták szét a városból a szászok se-gítségével a magyaroktól elrabolt javakat. Kemény István báró,enyedi földbirtokos Fekete könyvében leírta, hogy a Medgyesrõl ér-kezett kocsikon segédkeztek a szászok a románoknak a rablott hol-mikat elszállítani. Az okok nem képezik ennek az írásnak a tárgyát.

Még ezekben a hetekben Szász Károly, Enyed híres professzorá-nak Debrecenben elmondott beszéde nyomán a képviselõk adakoz-nak az elpusztított város helyreállítására, de az erdélyi nemesi csalá-dok is, fõleg a Kemény-család, a Wesselényiek, de még az ismertangol Erdély-utazó is, John Paget siettek az enyediek megsegítésé-re.

Ha akkor még nem is, de nem sokkal az összeomlás után, már1849 õszén az osztrák önkényuralom kormányzata nemzetközi nyo-másra szigorú parancsban rendelte el minden elvitt, elrablott, lap-pangó tárgy visszaadását. Arendeletnek természetesen semmi foga-natja nem volt.

Megbüntette-e valaha valaki ezeknek a rémtetteknek a kiötlõitvagy végrehajtóit? Soha, senki. Axente Sever! Vele ugyan mi lett? Õbizony eléldegélt a közeli Boroskrakkón hatvanholdas birtokán,melyet valószínû, hogy nem a papi fizetésébõl vett, és ágyban pár-nák között halt meg 1906-ban. Õt a sors még azzal sem büntette,mint „fõnökét”, Avram Iancut, hogy megtébolyodott volna öreg ko-rára. Ellenben több erdélyi városban utcát neveztek el róluk, szülõ-falujuk a nevüket viselik, nemzeti hõsnek tartják õket. Bizony a vi-lágnak ezen a táján a történelem így méri az érdemeket…Mire vél-jük, hogy a rablók különös elõszeretettel vitték magukkal vagypusztították a rendkívüli értékû vagy annak vélt darabokat, fõlegkönyveket, okiratokat. Kik adtak erre utasítást, akik fel tudták be-csülni ezeket az értékeket? A tribun, Axente Sever, tanult ember,papnak készült, a parancsnok Simion Prodan, maga is pap, a kiötlõAvram Iancu ügyvéd volt Marosvásárhelyen, magyarul latinul töké-letesen beszélt. Értelmiségiek voltak tehát a pusztításra parancsot

adók. Ismerték volna Napoleon Talleyrandnak mondott szavait?: „Vedd el a nép múltját, és azt teszel vele, amit akarsz.”

Enyed középpontjában, a vár fõbejáratától jobbra, a Kollégiumoldalszárnyával szemben a falban jelentéktelen kis emléktábla lát-ható, római számokkal felírva a dátum: 1849. január 8.( Alattanyugszik mintegy hétszáz lemészárolt enyedi polgár, tömegsír ez ajavából) A táblának mindössze ez a felirata, de ez minden görögepigrammánál súlyosabb üzenet. Egy tragikus történelmi eseménykrónikája. „A nemzeti kérdés óriási árnyékát még a várfalba illesz-tett vértanútábla tövében is csak kevesen veszik észre.” írta ÁprilyLajos.

A következmények mai napig hatnak, a magyarirtások demog-ráfiai következménye volt, hogy a térségben az etnikai arányok dön-tõ módon megváltoztak, sok falu egyszerûen kihalt. Ma a város la-kossága harmincezer, magyar alig négyezer. Vajon tudják-e a több-ségi helyiek, mire utal a vár falán a szerény római számos felirat?

A kolozsvári Biasini szálló falára Petõfi ottlétének emlékére1897. március 15-én a költõ emlékét tisztelõ kolozsváriak emlék-táblát helyeztek el, ezzel a felirattal: „ Itt volt szállva Petõfi Sándorés neje 1847. október 21-tõl 24-ig. Megjelölte a helybeli áll. leányis-kola kegyelete.” De a történelem akaratából egy másik tábla is ke-rült a Petõfié mellé, mely megörökíti az Avram Iancuhoz utazóBalcescu emlékét is. Újabban azonban egy román és angol nyelvûtábla is hirdeti a Biasini falán, hogy a „román nemesek”1848-49-ben negyvenezer románt végeztek ki. A Kolozsvári Törté-neti Intézet kutatója, Gelu Neamtu 1999-ben kiadott könyvébenegyenesen genocídiummal vádolja a magyar forradalmat Ne tudná atudós történész, honnan származik ez a minden realitást nélkülözõadat?

Ezt a negyvenezres számot elõször 1849 decemberében írta leegy Bécsben tartózkodó román küldöttség egyik magas rangú egy-házi vezetõ tagja azzal a céllal, hogy minél nagyobb kárpótlásiösszeget sajtolhassanak ki a császári kormánytól. Ez az áldozatszámúgy jött ki a jó román kanonok úr számításai szerint, hogy 2400 er-délyi román falut alapul véve megsaccolta, hogy minden faluban amagyarok elpusztítottak körülbelül 10-20 románt, ez Erdély szertenegyvenezer. Az osztrákok azonban vizsgálatot rendeltek el1850-ben, a román áldozatok számát tüzetes vizsgálódás után 4366fõben állapították meg. Mindhiába, mert a XXI. század elején a ko-lozsvári történész átvette a kanonok úr tudománytalan számítását,és akadt polgármester a kincses városban, aki megengedte, sõt el-rendelte a hamis adatot közlõ tábla elhelyezését éppen a Petõfireemlékezõ tábla mellé. Az angol utazó, ha elolvassa e tábla szövegét,már egészen természetesnek, sõt jogosnak tartja, hogy AxenteSevernek szobra áll Nagyenyeden a róla elnevezett iskola udvarán,hogy Erdélyben szinte a hajdani martalócok útvonalát követve min-denhol az Avram Iancu szobrok köszöntik.

De térjünk vissza az 1850-es számításhoz! Néhány évtizeddelkésõbb, 1890-ben Gheorghe Baritiu hatezer román polgári lakos ha-láláról számolt be egy munkájában. A korabeli források pedig a ma-gyar áldozatok számát mintegy 8500 fõre becsülik. Ez az adat nemfoglalja magában a harc közben elesettek számát.

Akárhogyan is van, az erdélyi polgárháborúért a császári politi-ka a felelõs. A legnagyobb veszteséget Erdélyben a szórványma-gyarság szenvedte el. Az erdélyi örmények zsidók, lojálisak voltakahhoz a földhöz, amely befogadta õket, új otthonuk védelmében amagyarok mellé álltak.

Forrásoku Egyed Ákos A román történetírás az 1848-as magyar forradalom-

ról és a magyar nemzetiségi kérdésrõl In: Magyar Kisebbség 2001.1. 19. szám)

u Egyed Ákos Amnesztia és számonkérés Erdélyben 1849 tavaszán(In: Kisebbségkutatás 1999. 8. évfolyam 2.szám)

u Nagyenyed felégetése Ismeretlen visszaemlékezõ szemtanú vallo-mása Dr Lipcsey Ildikó közlése (In: Erdélyi Magyarság1996.április-május-június összevont szám)

u Domonkos László: Apokalipszis, akkor (In: Hitel 2008. január)u Mikó Imre-Dávid Gyula Petõfi Erdélyben Kriterion Könyvkiadó

1972 Bukarest- Serdült Benke Éva, Paks

2008. március

EKOSZ - EMTE Márc ius 11

Bethlen Gábor KollégiumNAGYENYED

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium jogelõdje a gyulafehérvárikollégium, melyet Bethlen Gábor fejedelem alapított 1622-ben. 1658-ban atörök –tatár hadak feldúlták a fejedelmi székhelyet és a kollégiumot. Ezzelért véget a gyulafehérvári korszak.

1662-ben I. Apafi Mihály fejedelem rendelete alapján az AkadémiátNagyenyedre helyezik át, ahol napjainkban is mûködik.

A történelem folyamán többször elpusztult, de mindannyiszor újjáé-ledt. Az 1704-es pusztulást Jókai Mór örökíti meg A nagyenyedi két fûzfacímû regényében.

1849. január 8-9-én Axente Sever csapatai feldúlják, felégetik a kollé-giumot és a várost. Több mint 800 ember életét oltották ki egyetlen éjszakaalatt. 1921-ben a romániai földreform újabb csapást mér a kollégiumra,majd aztán az 1948-as államosítás betetõzi ezt. Akollégium mûködését biz-tosító ingó és ingatlan vagyonát államosítják és megszüntetik reformátusjellegét.

Az állami tanintézményt 1948 és 1990 között megpróbálják fokozato-san elsorvasztani, szakközépiskolává átminõsíteni a valamikori Akadémi-át, mely teológia, filozófia, filológia fakultásokkal mûködött, majd anagyenyedi korszakban (több mint 150 éven keresztül) tanítóképzõként on-totta magából az erõs hivatástudattal rendelkezõ népnevelõket.

1990-tõl újból elméleti középiskolaként mûködik, újraindul a taní-tó-óvóképzés valamint a református teológiai osztályok, melyek a kollégi-um valamikori felekezeti jellegét hivatottak visszaállítani a meglehetõsenmostoha jogi keretek között.

2004-ben az Erdélyi Református Egyházkerületnek kormányhatározat-tal visszaszolgáltatták a kollégium 3 épületét. Összesen 8 épület képezi azépületegyüttest. A többi épület visszaigénylési folyamat tárgyát képezi. Ameglehetõsen leromlott állagú épületek felújítása nagy terhet ró az egyház-kerületre. Intézményünk nem pályázhat infrastrukturális javításhoz szüksé-ges pénzösszegekre az oktatási minisztériumban. A Tiszántúli ReformátusEgyházkerület és Ft.dr.Bölcskei Gusztáv püspök úr hathatós támogatásávalsikerült elkezdeni a felújítási munkálatokat - újjáépült az étkezde konyhája.

Az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával felújítottuk abentlakást. A szülõk áldozatkészsége révén az osztálytermeket évrõl- évrefelújítjuk, szépítjük, az épület azonban még mindig lehangoló látványtnyújt. Elsõsorban a tetõszerkezettel van gond. Hosszú ideig nem javították,beázott és emiatt az épületek homlokzatai tönkrementek. A Tornacsarnoknagyon rossz állapotban van. Afából készült nyílászárókat és a padlót meg-támadta a könnyezõ gomba. A teljes épületben elavult a fûtésrendszer, anyílászárók állapota miatt nagy a hõveszteség. Az épületegyüttes teljes ésáltalános felújításra szorul, a készülõ elõtanulmány szerint kb. 6 millióeuróra lenne szükség, és úgy tûnik, hogy megint mostoha körülmények kö-zött kell megvárnunk azt a pillanatot, amikor az megújulhat.

A Bethlen Gábor Kollégium Alsó-Fehér megye egyetlen olyan magyartannyelvû intézménye, ahol óvodától fõiskoláig magyar nyelven lehet ta-nulni. Közel 750 diák tanul anyanyelvén ebben az intézményben. Az általá-nos oktatásban többnyire nagyenyedi és környékbeli diákok tanulnak, a kö-zépiskolai osztályokba Erdély különbözõ vidékeirõl érkeznek diákok. Aklasszikus reál, humán oktatás mellett beindult a szakközépiskolai képzésis. Turisztika- közélelmezés tárgyakban képezünk szakembereket. A fõis-kolán tanító-és óvónõi oklevelet szerezhetnek a hallgatók. Közel 150 diák abentlakásban nyer elhelyezést Tevékenységünk célja az, hogy a ránk bízottgyerekek és ifjak számára magas színtû tudást és szilárd, keresztyén erköl-csi nevelést biztosítsunk.

Ezt a célt szolgálják tanórákon kívüli tevékenységeink: megemléke-zünk neves elõdeinkrõl, népi tánccsoportot mûködtetünk, CollegiumGabrielense régizene együttes mûködik, Fenichel Sámuel Önképzõkör ke-retében a diákok tudományos kutatást végeznek és dolgozataikkal öregbítikiskolánk hírnevét, cserkészcsapat mûködik.

Csupán néhányat soroltam fel a tevékenységek közül, melyeknek az acélja, hogy diákjaink megismerjék múltunkat, átörökítsék a hagyományo-kat és a jelenben cselekedve biztosítsák ennek a nagymúltú intézménynek ajövõjét is.

Reménykedve tekintünk a jövõbe és bízunk az isteni gondviselésben,hogy a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium a XXI. században is betölt-hesse azt a szerepét, melyre alapítása óta vállalkozott: keresztyén, közös-ségszeretõ és igénylõ, mûvelt ifjakat bocsásson útjára.

Nagyenyed, 2008.február 12.- Szõcs Ildikó, igazgató

Péterffy Gyöngyi

Hiszünk még

Márciusok jönnekegyre jönnek,márciusi szelekhoznak fénylõ zöldethóvirágos hittel,tavaszi derûvelfelfrissülve.

Márciusi széllelzendül-zendül a dalmélyrõl felhangzika „Nemzeti dal”-a „Talpra magyar!”Töretlenül, hévvelemelkednek zászlókvéled a magasbaPETÕFI SÁNDOR!-március idusaszabadság idusa-tavaszi lélekzetimádságunk foglya,velünk vagy a mábansanyargatottságban,szabadságvágyunknakminden óhajában,

mozdulatábantartod az erõt!

Kitartón kitartás!Él még a Haza,a szent Magyar Haza!Mit nem adtunk fel,nem adtunk fel sohaszétdarabolóknak!Nem adtunk fel sohasunyi, prédalesõ,titkon gyilkolóknak!

Hiába volt mindenszétszakítás, fosztás, tiltás,becslõ gyalázkodás,kisebbségbe kucorítás,mert Tevelünk voltál és vagy-hõs, lánglelkû Látnok,PETÕFI SÁNDOR!Szent szellemeddel hiszünk még,hûlt porainkban is áldva,a szent szabad Hazánkfeltámadásában!

Átalvetõ

12 Húsvét EKOSZ - EMTE

Feltámadt „az Úr!”, de mikor?Erdélyi létünk egyik évente visszatérõ kérdése, hogy miért van

és miért ilyen nagy az eltérés a nyugati egyházak (római katolikus,lutheránus, református stb) és a keleti egyházak (görögkeleti orto-dox, görögkatolikus stb.) húsvéti ünnepe között? Egyáltalán miértváltozik állandóan a Feltámadás ünnepének dátuma?

A helyes válaszhoz ismerni kell egyrészt a zsidó vallás elõírása-it, de a keresztyén egyház történetét is. Köztudott, hogy Jézus Nagy-csütörtök estéjén ünnepelte meg tanítványaival Jeruzsálemben azsidó Peszách (húsvét) ünnepét és fogyasztotta el a széder-vacsorát.Ekkor szerezte az Úrvacsora szentségét (Sákrámentum), új tarta-lommal töltve meg a zsidó lakoma jelképeit. Izráel fiai manapság isugyanazon szertartás szerint fogyasztják el a négy kis pohár bort, akovásztalan kenyeret (mácesz), a keserû mártást, a pászka-báránytés emlékeznek meg az egyiptomi fogságból való szabadulásról.Mózes II. könyve 12. része írja, hogy az Egyiptomból való kivonu-lás (Exódus ) a zsidó naptár elsõ hónapjának, Niszán hónapnak a kö-zepén történt. Tudni kell, hogy a zsidó naptárban minden hónap 29és fél napból áll, hiszen a hónapokat a Hold fázisai szerint számol-ják. Minden hónap elsõ napja az Újhold (Rós Hakkódes), a hónapközepe pedig mindig a 14-rõl 15-ére virradó éjszaka. Ezért ábrázol-ja tudományos pontossággal Mel Gibson amerikai filmrendezõ, aKrisztus Passiója ímû filmjében Nagycsütörtök este az Olajfák he-gyén tusakodó Jézust a telihold kísérteties fényében. ABiblia tanítá-sa szerint tehát Jézus kereszthalála a Niszán hónap 15-ik napján tör-tént: Nagypénteken, feltámadása pedig a következõ hét elsõ napján.Ezért az elsõ századok keresztyénei az utolsó vacsora emléknapját azsidó Niszán hónap 14-én tartották, a Feltámadás ünnepét pedig arákövetkezõ harmadik napon, függetlenül attól, hogy az vasárnapraesett-e. Mára csak a Jehova Tanúi tartják évente egyszeri úrvacsorá-jukat Nszán 14. napján.

A 325-ben tartott Niceai Zsinaton, amelyen a Hiszekegy elsõváltozatát is megalkották, az egyházi atyák elhatározták, hogy Jézusfeltámadásának emléknapja mindig a hét elsõ napjára essen, és ez avasárnap mindig a tavaszi napéjegyenlõséget ( március 21 ) követõholdtölte utáni vasárnap legyen. Ezért ünnepli a nyugati keresztyén-ség és benne a mi egyházunk idén Húsvétvasárnapját március23-án, hiszen a napéjegyenlõség utáni telihold éppen március

21-én, Nagypénteken van. Ha a holdtölte vasárnapra esne, akkor akövetkezõ vasárnap lenne a Húsvét.

Tekintettel arra, hogy a zsidó Niszán hónap általában a mi márci-us-április hónapunkra esik, ezért általában a március 21. utáni elsõtelihold szokott lenni a zsidó Peszách-ünnep. Idén március 21-énvan telihold, kézenfekvõ lenne azt gondolni, hogy az idei zsidó hús-vét március 21-én kezdõdik. Agond csak az, hogy az idei zsinagógaiesztendõ (5768.) szökõév. Amiatt, hogy a hold-naptár hónapjai 29és fél naposak, 3 évenként beiktatnak egy 13. szökõhónapot (Ádársení). Olyankor a Niszán hónap áttolódik április-májusra, a zsidóPászka ünnep pedig az április 20-iki holdtöltekor kezdõdik.

Ámbár az ortodox lelkipásztorok megbízható magyarázatotnem szolgáltatnak, valószínû a leírtak alapján, hogy a Keleti Egy-ház, részben a mindenkori zsidó húsvéthoz, részben a níceai határo-zatokhoz alkalmazkodva, egy sajátos módszerrel állapítja megévente a húsvét idõpontját. Úgy látszik, hogy a zsidók által elismertelsõ tavaszi telihold utáni vasárnapon ünneplik a Húsvétot. Talánezért van, hogy idén az április 20-i holdtölte utáni vasárnapon, 27-énhangzik fel keleti testvéreink ajkán a „Hristos a înviat!”( Feltáma-dott az Úr !) köszöntés. Be kell látnunk, hogy e sajátos számításimódszernek is megvan a létjogosultsága, és ámbár világviszonylat-ban mi a többséghez tartozunk, mégis tolerálnunk kell az ortodox„kisebbség” ezen szokását.

Érdekes adalék, hogy 1963-ban a II. Vatikáni Zsinat atyái a kö-vetkezõt jelentették ki: „ A szent zsinat nem ellenzi, hogy a húsvétünnepét a Gergely-naptár egy meghatározott vasárnapjára tegyék,feltéve, hogy ebbe beleegyeznek az összes érdekeltek”. A legtöbbegyháztag számára érthetetlen, hogy az „érdekeltek” megegyezésemiért késik. Aromán ortodoxok elfogadták január 6. helyett decem-ber 25-t, mint a Karácsony dátumát. Kérdés, hogy ennek mintájáramiért nem tudják elfogadni a húsvét nyugati dátumát is, hogy min-den felekezet egyidõben ünnepelje a Feltámadás ünnepét? De amígerre választ kapunk talán mégis a legfontosabb, hogy együtt, szívbõltudjuk hinni: „Feltámadott az Úr !”.

- Szabó Lászlómarosvásárhelyi felsõvárosi ref. lelkész

HúsvétNincs szebb a családot és népet összetar-

tó, meghitt hagyományoknál. Aki térben ésidõben él és gondolkodik, annak van múltja,jelene és lesz jövõje. Csak azt akarom mon-dani, hogy lesz húsvétkor piros tojása az asz-talán, s egy-két locsolóvers a fejében. Odafi-gyel környezetére, nemcsak a lányokra (ré-gen olyan is volt, hogy a locsolni járó legé-nyek a kútból merített hideg vízzel öntöttéknyakon a lányokat), na, tessék!

Jézus Krisztus húsvéti feltámadása a ke-resztény/keresztyén világ egyik legnagyobbcsodája. Ez a csoda felülmúlt minden emberierõt és képzeletet. Ez a lényeg. Emellett mindenmagyar vagy nem magyar, élõ vagy már elma-radozó népszokás másodlagos fontosságú.

Emlékszem, kisiskolás voltam; a locso-lók azzal dicsekedtek, hogy ki mennyi tojástgyûjtött össze; amit annál is rosszabbnak ítél-tem meg, hogy sokan összeütögették tojásai-kat, hogy melyiké erõsebb; a tört tojásokatmegpucolták, s rendre mind bekapták. Énmég sóval sem tudtam egy-két tojásnál többetmegenni, nemhogy só nélkül. Az ízlések és apofonok különbözõek! A mondvacsinált di-vatok és viccek is. Örök a halhatatlan lélek.

Örök az éltetõ és cselekvõ szeretet, amikorérdek nélkül, viszonzás nélkül képesek va-gyunk adni. Ahogyan ifjúkori versembenéreztem: „Csak egy jó szót akartam adni/ skönyvet írtam az élõkhöz/ csak egy jó szótakartam kapni/ a mímelést nem fogadtam…”

Lehet adni egy tavaszi virágszálat. Egykétségbeesett ember problémáira tanács-bal-zsamként jöhet egy köztisztviselõ vagy egyközalkalmazott puszta szava. Bárcsak keve-sen lennének a rászorulók, s többen az utób-biak, de nagy a leépítés és leépülés!

A lényeg, hogy ne üresedjünk ki annyiraa világgal egyszerre, maradjon meg ben-nünk a szeretet parányi lángja, amit nem le-het lecsavarni, a sötétben bármikor felra-gyoghat akár a boldognak lenni vágya! Min-den mozgásban van, fõ a lelki és fizikaiegyensúly, ahogyan az éjszakára mindig rá-fordul a nappal. A tavaszi napéjegyenlõségután közeleg a húsvéti feltámadás ünnepe.Hányan hiszik? Sok embernek ez a legna-gyobb földi vigasza minden bajra s keserû-ségre, hogy lesz feltámadás! Még a vallásosemberek is elbizonytalanodnak zûrzavarosvilágunkban. A Tamási Áron féle nagy-ágyúk megírják a Rendes feltámadást: Éne-kes Ferenc jó katolikus, a püspök úr kocsisa,nyugtatja a lázadó fiát is, hogy „itt a földönne keress igazságot!”. Halála után a fia szól,

hogy keljenek fel, mert erõsen trombitálnak,„feltámadás van édesapám, most nem bõgnikell, hanem örvendezni!” Hamar kiderül,hogy nagy a tolongás, zörögnek a csontok, segy angyal Énekes Ferencet a sor végére pa-rancsolja, mert sorbanállás van rang és címszerint! Egérutat vesznek a tömegben, és fu-rakodnak, ahogy csak lehet, de a parancsnokrögtön vállon ragadja õket. Hiába bizonyítjaaz öreg, hogy istennek tetszõ földi életet élt,mégis a sor végére penderítik. Ekkor le-akasztják lábszárcsontjukat, és verekednikezdenek féllábon. „Miért békétlenked-tek?”, kérdezi tõlük az Úr. Énekes Ferencazt válaszolja, hogy azért nem megy a sorvégére, mert õ egész életében tûrt és szenve-dett, hogy boldog lehessen: „Azért, mertmagam elõtt látom azokat, akik egész éle-tükben tolvajok és gonoszok voltak.” Az Úrszomorúan nézi õket. Az öreg szól a fiánakés visszabújnak a sírba, közben odaveti:„Osztán nekünk többet ne trombitáljanak!”

Nagyszerû írói fogás, tele jellemrajzzal,groteszkkel, humorral, szomorúsággal,hogy még a Rendes feltámadáskor is vanprotekció. Nagyon aktuális elbeszélés. Még-is elnézést kérek, hogy ide biggyesztettem.Nem illik Húsvét szent üzenetéhez. Csupánmindennapjainkhoz!

- Juhos-Kiss János

EKOSZ - EMTE Sorskérdéseink 13

2008. márciusä

Megjelent az Erdélyi Könyv Egylet Határtalan hazában címûsorozatának legújabb kötete, Jelképes jelenléteink címmel. Mintrendesen, a sorozat szerkesztõje, Veress Zoltán írt elõszót akönyvhöz, a tõle megszokott magas színvonalon. A munka önállómûként is mélyen szántó, lebilincselõ olvasmány napjaink magyarsorsot érintõ kérdéseirõl. Írását – a könyv szerkesztésére,szerkezetére vonatkozó utolsó rész elhagyásával – az alábbiakbanközöljük.

(A könyv elérhetõségérõl az EKE honlapján találhatunk adatokat:www.transsylvanska.org)

GFGFGFG

Tizenhetedik könyvünk olyan idõk járása közben jelenik meg,amiket kedvszegõ, sõt sokszor már kétségbeejtõ magyar-magyaregymásnak feszülés jellemez. Olyan elkeseredett, olyan végletesegymásnak-feszülés minden magyarok lakta földdarabon, le a másállami fennhatóság alá került országrészek, le a megyék, városok,mezõvárosok és falvak szintjéig, amilyen – véljük néha, megszépítõmesszeségbõl idézve magunk elé történelmünk ismert tizenegy év-századát – még sohasem állított szembe minket egymással.

Menekülés-e tehát a legjobb esetben is lehangolónak, elidegení-tõnek érezhetõ valóság elõl idei könyvünk témaválasztása: néhányolyan magyar emlékhely jelképes felkeresése, amelyek kívül esneka valaha is Magyarországnak nevezett terület napjainkra térképé-szeti emlékké vált földrajzi határain?

Mi, akik összeírtuk és összeszerkesztettük ezt a kötetet, úgygondoljuk: nem. Legalább háromszorosan nem.

Nem menekülés egyrészt azért, mert a már jó ideje morbushungaricus (magyarul: turáni átok) gyanánt diagnosztizált betegségfertõzése elõl nem lehet menekülni semmiféle határon túlra. Itt vanpéldául az extra Hungariam helyzetet minden szempontból tökéle-tesen képviselõ Svédország, hatalmas területén egy otthoni szerénykisváros népének megfelelõ számú magyarságával: egyik nagyvá-rosában annyi magyar él, mint egy kisebb otthoni faluban, s ez a ma-gyarság két rivalizáló közösségben acsarkodik egymásra; még az iselképzelhetetlen számukra, hogy október 23-át közösen ünnepeljék.

Nem menekülés másrészt azért sem, mert majdnem minden jel-képesen felkeresett emlékhely nagyon is kevéssé jelképes, nagyonis valóságos, ádáz és önpusztító magyar testvérharcokra emlékeztet.Rákóczi emlékhelyei például a kuruc-labanc testvérharcokra. Azötvenhatos emlékmûvek arra, hogy a magát békésnek, erõszakmen-

tesnek akaró forradalmat magyar kezekben eldördült fegyverek vál-toztatták véres szabadságharccá. Szent István-emlékhelyet nem ke-resnek fel könyvünk szerzõi (bár egy-két róla elnevezett, illetve az õvédõszentsége alá helyezett templom szóba kerül a könyvben), deróla lehetetlen nem eszünkbe jutnia Koppánynak és annak az – Ist-ván részérõl kényszerûségbõl rendezett - öldöklésnek, amivel euró-pai állami létünk kezdõdött.

Nem menekülés témaválasztásunk harmadrészt és végül azértsem, mert eddigi könyveink egyikében sem akartunk menekülni ajelenkori valóság tényei és gondjai elõl, sõt egyre magasabbra tor-nyosuló nemzeti sorskérdéseink elõl sem; ellenkezõleg, kerestükmindezeket. Nem kellett messzire mennünk, tulajdonképpen megsem kellett mozdulnunk értük, utolértek és elõnkbe tolakodtak ma-guktól; amit kerestünk, de azt aztán az általunk gyújtható lámpáslegnagyobb fényerejével, az a mi lehetséges válaszunk volt ezekre atényekre, gondokra és sorskérdésekre. Sohasem vindikáltuk ma-gunknak annak a dicsõségét, hogy megtaláltuk a cselekvésnek itt,most, a mi számunkra leghelyesebb irányába mutató választ – a ke-resés komolyságát és felelõsségteljes õszinteségét azonban senkisem vitathatja el tõlünk.

GFG

Maradjunk még egy gondolatsor erejéig annál a kérdésnél, hogyéltünk-e meg valaha a ma szemlélhetõnél elkeseredettebb, véglete-sebb, rosszabb kimenettel fenyegetõ magyar-magyar egymásnakfeszülést ezerszáz esztendõs történelmünkben.

Elsõ látszatra: nem, hiszen azzal kezdtük az elõbbi gondolatsortis, hogy „talán még soha” nem voltunk annyira ellenségei egymás-nak, mint most.

Második látszatra: igen, hiszen közben eszünkbe jutott a Kop-pány-István szembenállás szimbolizálta pogány-keresztény szem-benállás, ami szintén csak szimbolizálja a régi életmód és az új élet-lehetõség válaszútjához ért magyarság választásának kérdésébenkirobbant vitát, amelyet végül egymásra vont fegyverek döntöttekel. Eszünkbe jutottak a kuruc-labanc harcok hosszú évtizedei, ame-lyek során az is tönkrement az országban, ami a lassan visszaszorulótörök nyomában még épen maradt. Eszünkbe jutott 1956, amirõl aza nemzeti legenda keletkezett ugyan, hogy az egész magyarságegyetlen akaratú felkelése volt a szovjet elnyomás ellen, de tudjuk,hogy a szovjet elnyomást nem közvetlenül Moszkva, hanem a ma-gyarságnak egy jelentékeny létszámú moszkovita csoportja gyako-rolta, s az elsõ sortüzeket sem az „oroszok” adták le a függetlenségetés szabadságot követelõkre. És még bõven juthattak volna eszünkbemás példák is a mai magyar-magyar egymást-bántásnál a megvaló-sulás konkrét módját tekintve sokkal embertelenebb, sokkal dur-vább, sokkal több életet kioltó egymást-bántásra: deportálásokra,kitelepítésekre, Dunába lövésekre, hazai gulágokra hurcolásokra –és így tovább ki tudja meddig.

Érzékcsalódás-e tehát részünkrõl, a közvetlen megítélés önkén-telen felnagyítása-e, ha mégis úgy látjuk, hogy a mai magyar-ma-

Átalvetõ

14 Sorskérdéseink EKOSZ - EMTE

gyar ellenségeskedés baljósabb egész nemzeti közösségünkre néz-ve, mint bármikor máskor?

Úgy gondoljuk: egyáltalán nem.Nem érzékcsalódás egyrészt azért sem, mert – mint már említet-

tük – az egész magyarságra kiterjed és az egész magyarságot zsige-rekig átjárja; nincs területileg elkülönült nemzetrész , társadalmilagelkülönült réteg, amely mentes maradna tõle. Jó, vannak egyesek,akik azok maradnak. És sokan vannak. De ezek mindannyian kiáb-rándult, megcsömörlött egyének, nem alkotnak semmilyen közös-séget, éppen a „mi” és az „õk” egymásra vicsorgó kollektivizmusá-tól fordulnak el; atomizált, strukturálatlan, elközömbösült, amorftömeg, amely már nem lelkével és akaratával, nem azonos érték-ésérdekrendszerével tartozik egy nemzethez, sõt egy nem kizárólagnemzeti alapon szervezõdött modern társadalomhoz sem, csak lét-számával, mint egy statisztikai adat. És ez a tömeg – mert egyének-bõl áll, hát egyenként, de statisztikailag tömegesen – könnyen,gyorsan, végérvényesen lemorzsolódik az otthoni szórványlétbenéppúgy, mint az emigrációs létben, a legkisebb asszimilációs nyo-másban éppúgy, mint a könnyebb érvényesülés legszelídebb kísér-tésében; elvész a nemzet közössége számára, groteszk igazolásagyanánt a „minket csak a széthúzás tart össze” keserves humorúmegállapításának.

Másrészt pedig azért sem érzékcsalódás végzetes vészt látni amai magyar-magyar megosztottságban, mert újra válaszúthoz ér-keztünk, éppolyan sorsdöntõhöz, mint Koppány és István idején.Csakhogy éppen fordítotthoz, mint akkor. Az õ egymásnak-feszülé-sük idején két út között kellett választania a magyar és a magyar szótis értõ törzsek szövetségének: nomád, ázsiai típusú, saját vallású,zsákmányoló erkölcsû népségnek maradni, vagy letelepedni, fel-venni a szomszéd népek körében már általános keresztény vallást,falvakba, városokba költözni a jurtából, hazává magasztosítani aszülõföldet, és rajta európai típusú nemzetté válni. Nem kétséges,hogy a Kárpát-medencébe jutott magyar törzsszövetségnek ezt azutóbbi utat kellett választania, ha meg akart maradni – pontosabban:azért maradt meg, mert István tûzzel-vassal erre a választásrakényszerítette. Ezer éven át éltünk ebben az akkor õáltala ránk erõ-szakolt rendszerben, s hamar eljött az idõ, amikor felismertük, hogymennyi hálával tartozunk érte neki; aztán eljött az az idõ is, amikoraz általa elszántan végrehajtott survival operation-t nemzeti létünkalapelvévé tettük, s magyar mivoltunk minden dimenzióját legmé-lyebben megélõ és átérzõ költõnk megfogalmazta számunkra az „ittélned, halnod kell” dogmáját. A világ azonban, az egész emberi vi-lág, napjainkra úgy változott meg, hogy ez az alapelv önmagábannem biztosítja tovább nemzeti létünk folytonosságát, azaz a meg-maradásunkat. Újra utat kell választanunk, új közösségi életformá-ba kell beleszoknunk, jártasságot, otthonosságot szereznünk benne,hogy az általunk belátható jövõben is önmagunk maradhassunk; serre a választásra ma már nem kényszeríthet bennünket tûzzel-vas-sal egy keleti despota (mert István az volt, így csatolt minket végér-vényesen a nyugati világhoz); magunknak mindnyájunknak kelleneválasztanunk, közös egy-akarattal – és ezért végzetes, hogy nem ér-tünk egyet, hogy marakodunk egymással, hogy még a legalapve-tõbb létkérdésekben sincs konszenzus köztünk.

És azért is, mert folyamatosan szétszóródunk. Az „itt élned, hal-nod kell” jobb idõkben talán édes kényszere feloldódott, szabad letta világ elõttünk, boldogan tódultunk ki a gyepûk közül, mint a ka-landozások korában, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha isvisszatérünk közéjük, ha ott újra csak pártoskodás, egymássalszembenálló szekértáborokba húzódás, egymásra vicsorgás vár.

GFG

Legalább egyszer könyveink elõszavában is szóba került már,hogy tulajdonképpen mi az, amit változtatnunk kell az „itt élned,halnod kell” modellen.

Elõször is hadd hangsúlyozzuk, hogy nem elvetnünk kell, hanemváltoztatnunk kell rajta. Vannak köztünk –hála Istennek, még szépszámmal – olyanok, akik miközben maguk is hívei a modern világ-szabadságnak, az anyagi javak, az emberek, a gondolatok szabadáramlásának ezen a mi közös bolygónkon, úgy érzik: lehetetlen le-mondaniuk arról, hogy az általuk belátható idõk legvégsõ határáiglétezzék egy darab föld, amelyet Magyarországnak hívnak. Ez, mintérzés, minket is eltölt; ez, mint természetes emberi igény, számunk-ra is evidencia; ezt az érzésünket és igényünket nem tartjuk szüksé-gesnek elméletekkel alátámasztani és érvekkel védeni; ezt mások-nak is ugyanúgy el kell fogadniuk a mi részünkrõl, mint ahogy mitõ-lünk elvárják, hogy elfogadjuk az õ ragaszkodásukat akár egy-egymás haza létezésének, akár az emberiség totális összeolvadásánakeszméjéhez. Nos, ez a mi ragaszkodásunk egy valóságos, földrajzi-lag pontosan körülírható, bizonyos fokú nemzeti szuverenitássalrendelkezõ Magyarországhoz sem azt jelenti, hogy szembeszállnipróbálnánk az egyesülés, egységesülés felé tartó világgal, sem pe-dig azt, hogy mindenkit, aki magyar, ennek a Magyarországnak ahatásai közé szeretnénk zárni – akár úgy, hogy nem engednénk kiõket belõle (erre nem is volna lehetõségünk), akár úgy, hogy ha bár-milyen módon is rajta kívül kerülnek, megszûnnénk õket magyar-nak tekinteni. Nem parancsolnánk meg senkinek, aki magyarnakérzi, tudja, akarja magát, hogy „itt élned, halnod kell”, csak azt mon-danánk: „itt te mindig otthon vagy”.

Feladat marad azonban mindannyiunk számára egy olyan erõ,egy olyan kohézió megtalálása, majd tudatos mûködtetése, ami ahatárok közé zártság kényszerítõ ereje nélkül – és tegyük hozzá: aszéthúzásban lelt kedvtelésünk nélkül is – megtart minket magyarvoltunkban, vagy pontosabban: megtartja bennünk a magyar mivol-tot. Tudjuk, hogy ez az erõ nem lehet sem fizikai, sem biológiai ter-mészetû, nem fûzõdhet semmilyen személyes érdekhez, nem szere-pelhet összetevõi között semmilyen másság gyûlölete; sejtjük, hogyszelleminek, lelkinek, mondhatni transzcendensnek kell lennie,köze kell hogy legyen a sajátosság tényezõihez, a nyelvhez, a kultú-rához, a történelemhez, a hagyományokhoz, egyikhez sem kizáróla-gos módon. De igazából még nem tudjuk meghatározni, nem tudjukbeoltani gyermekeinkbe és unokáinkba, várjuk, hogy csodaszerûeneltöltse õket. Most még csak annyit tudunk, hogy olyannak kell len-nie, mint Zrinyi példázatában a némának született királyfiban feltá-madt erõnek, aki azt látván, hogy egy idegen zsoldos fegyvert fog azapjára, felkiáltott: „ne bántsd a királyt!”

Szerény lehetõségeinkkel, sokszor gyarló eszközeinkkelmi is ezt az erõt keressük könyveinkben. Ezt fejezi ki tizenkét kötetután indított új sorozatunk címe is: Határtalan hazában. Ezt tettük,amikor az ezredforduló utáni harmadik évben körülnéztünk a világtávoli tájain élõ és alkotó magyar írók, a munkásságuk nyomán ke-letkezõ sajátos magyar irodalmak között; amikor a negyedik évbenmegemlékeztünk az identitásunkat képviselõ emlékmûvek mostohasorsáról a magyar határon kívülre szakadt területeken (nem feled-kezve meg a belül maradtakról sem); s amikor az ötödik és a hatodikévben két, egymást szervesen kiegészítõ könyvben a magyar falu ésa magyar szórványok túlélésének lehetõségei felöl töprengtünk. Ésezt tesszük ebben a könyvünkben is, melyben újra a világ távoli ésközeli, de magyar fõhatalom alá sohasem tartozott tájain tekintünkszét, olyan helyeket keresve fel és rajtuk olyan objektumokat véveszemügyre, amelyek egyrészt valamilyen módon minket juttatnak avilág eszébe, másrészt a közülünk ezeken a tájakon élõkben vagyarra járókban mozdítanak meg valamit: azt az erõt, amit keresünk,amirõl hisszük, hogy csirájában mindannyiunkban megvan.

EKOSZ - EMTE Sorskérdéseink 15

2008. március

(Az Átalvetõ kommentárja)

Felkiált-e a néma királyfi?Mint mondtam, Veress Zoltán bevezetõje lebilincselõ olvasmány. És

bizony el kell olvasni többször is, magam is ezt teszem napok óta, miköz-ben többször könnyeimmel küszködöm, együtt rezdülve vele a titokzatos,minket magyarnak megtartó erõ keresésében.

Nekem mégis hiányérzetem támadt már a bevezetõ mondat olvas-tán, ami végigkísért az egész íráson, megzavarva az elemzés élvezetét,és attól tartok, e hiány meggátolja azt, hogy író és olvasója ráismerjen akirályra – nemzetünkre - fegyvert fogó zsoldosra.

A mû alaptémáját a szerzõ azonnal bemutatja: olyan idõket élünk,amiket kétségbeejtõ magyar-magyar egymásnak feszülés jellemez.Nagy kár, hogy sem a bevezetõben, sem a késõbbiekben nem tesz kísér-letet ezen egymásnak feszülés elemzésére, a törésvonalak, a szembenál-ló felek, a törést elõidézõ erõk meghatározására, márpedig ha ezt nemtesszük meg, esély sincs arra, hogy a néma királyfi valaha is felkiáltson.Meglehet, olyasmit kérek számon a szerzõtõl, ami nem állt szándéká-ban, és ami nem várható el egy olyan szemlélõtõl, aki mindennapjainkmocskán kívül él. (Habár az internet korában a földrajzi kívülállásmár nem akadálya a szellemi együttélésnek.) Akkor hát a kommen-tár-író tesz kísérletet saját késztetéseinek követésére, néhány gondola-tának rögzítésére.

E gondolatok forrása 2004. december 5. A törésvonalak - jól tudjuk -jóval régebbi eredetûek, de számunkra e sötét éj jelentette azt a(Patrubány Miklós metaforáját használva) vakító torkolattüzet, amelyélesen rávilágított e meglévõ törésvonalakat a végletekig mélyítõ, a ma-gyar társadalom minden szegmensét egymással szembefordító Erisnek,napjaink viszály-istenségének kilétére, mibenlétére. Innen aztán nemvolt nehéz eljutnunk a mögöttes „fõhatalom” felismeréséig, csupán vég-sõ szándékait illetõen maradnak még imitt-amott kérdõjelek, például(de mindenekelõtt) az, miért illet minket kitüntetett figyelemmel. Akimég nem találta ki, annak elárulom: a globális neoliberális hatalomról éshoni képviselõirõl van szó.

Évek óta többször is leírtam: e „fõhatalom” honi képviselõi (BogárLászló szerint már nem is kollaboránsai, hanem laboránsai) rákos da-ganatként viselkednek a magyarság testében, emblematikus alakjuk, a„magyar” Eris pedig maga a metasztázis, ami széthordja a testben a rá-kos hatást. Félelmem, hogy paranoiásnak találnak, február 9-én, a Ma-gyar Nemzet egyik cikkének olvastán szûnt meg végleg. Itt ugyanis is-mét csak Bogár Lászlóba botlottam, aki Susan Sonntag A betegségmint metafora c. könyve nyomán javasolja a következõk végiggondolá-sát. Jól tudjuk, hogy a globalizmus szentháromságát a „liberalizálj,deregulálj, privatizálj” parancsa jelenti. Márpedig a magyar jelenegyik fenyegetõ, sötét fõszereplõje is folyamatosan ezt akarja. Ami va-lamiképpen ezt jelenti: „Teljes liberalizálást követelek, tehát semmi neakadályozza a sejtek korlátlanul szabad szaporodását. Teljes deregu-lációt, a szervezet neuroendokrin szabályozórendszerét tessék hatá-lyon kívül helyezni. Teljes privatizációt akarok, hisz mindenki tudja,hogy a szervezet legrosszabb tulajdonosa az immunrendszer, ezért tes-sék azt privatizálni” Mindenki kitalálta már: a ráksejtrõl van szó. ÍgyBogár László. A magam részérõl pedig minden további aktualizáló ma-gyarázatot feleslegesnek tartok, pedig e sorok írásakor alig néhány óraválaszt el egészségünk privatizálásának megismételt országgyûlésimegszavazásától.

De térjünk vissza egy bekezdés erejéig az alaptémához, a ma-gyar-magyar egymásnak feszülés kérdéséhez, ami számos, a magyarságsorsát féltõ elemzõ gondolkodásában folytonosan visszatérõ téma. Nemszükséges talán évszázadokra visszanyúlni, elég, ha csak a 20. századmagyart magyarral szembefordító, jól ismert eseménysorára gondo-lunk 1919-tõl kezdve, a vörös, majd a fehérterrorra, a Horthy- majd avészkorszakra, ’56-ra, Rákosi, majd Kádár tobzódására, így érkezve elaz u.n. rendszerváltásig, ami kísértetiesen hasonlít arra a másikra, az1945-ösre, amikor is az egyik elnyomást a másik váltotta fel, most pedig arégi, keleti gazdát a globális másik, szabadságunk meg csak látszólagtöbb. Az elõbbi hû szolgái pillanatok alatt felismerték ezt az új gazdát ill.annak honi megjelenítõit, és siettek is velük frigyre lépni, persze meg-tartva a régi köntöst, hiszen az Kádár népének a mai napig oly ismerõs,kedves színû-fazonú. Ezzel aztán a régi, mindeddig valós törésvonalak,ellentétek is jószerint felülíródtak vagy ennek alárendelõdtek (l. zsidó, ill.cigánykérdés), a megszokott jobb-bal ellentét régi tartalmát és értelmételvesztette. Mára a fõ törésvonal a nemzetet, mint a szándékainak legin-kább ellenálló erõt ellenségének tekintõ globális neoliberális fõhatalomés maga a nemzet között húzódik. Törvényszerûen alakult ez így, hiszena neoliberális hatalom nem képes elviselni a nemzeti egység gondolatát(december 5.), sõt minden öntudatos közösséget fel akar számolni, merttudja: a magányos emberek tömegeit könnyû befolyásolni (copyright byCeausescu.) És ugyan mi jelenthetne kedvezõbb terepet a fõhatalom szá-mára, mint a történelem sorscsapásaitól megtört magyar nemzet! Ne fe-ledjük, az oroszlán is a leggyengébb gazellát szemeli ki prédájául.

Ezek után nyugodtan leszögezhetjük, hogy megosztottságunk nemok, hanem következmény, így meg merem kérdezni: lehet-e magát amegosztottságot, a magyar-magyar ellenségeskedést, a „mi” és az „õk”egymásra vicsorgó kollektivizmusát tenni felelõssé mai helyzetünkért?És csodálkozni azon, ha ez az ellenségeskedés ma baljósabb egész nem-zeti közösségünkre nézve, mint bármikor máskor? Lehet-e kárhoztat-ni azt, hogy a szervezet épen maradt része féltve félti saját immunrend-szerét a rákos burjánzástól, ha megpróbál tenni valamit (még ha gyak-ran sután, alkalmatlanul is) annak leküzdéséért? Hogy kétségbeesveszemléli a daganat tovaterjedését, kétségbeesve szemléli, miként ma-rad rejtve a rákkeltõ hatás a kiszolgáltatott sejttömeg elõtt, miként for-málja át a sejt-egyén genetikai állományát – az agyakat-lelkeket – sajátcéljainak megfelelõvé és ezzel képtelenné arra, hogy saját érdekeit fel-ismerje, sõt arra késztetve õt, hogy immár a rákosat szolgálja? Az írás-tudók, a látók-értõk feladata nem az lenne-e, hogy minden eszközzelküzdjenek a daganat ellen, erõsítsék immunrendszerünket, és óv-ják-gyógyítsák a tudatlanok, a megvezetettek eszét-lelkét? (Gondolokitt persze a becsületben maradtakra, a napjainkra elszaporodott, bú-sás bérért ránk fegyvert fogó zsoldosokra kár szót vesztegetni.) Csodál-kozhatunk-e tehát azon, hogy az egészséges rész nekifeszül az egészszervezetet elpusztítani igyekvõ beteg résznek? Vajon nem éppen ezt anekifeszülést kell napjaink „survival operation”-jává, túlélési stratégi-ánk alapjává tennünk?

Persze kérdezhetné bárki, mi a biztosítéka annak, hogy a „mi” azegészséges rész, és nem az „õk”? - hiszen túloldalról szemlélve talánfordítottan is lehetne, a biztos, boldog jövõnek „õk” lennének a letéte-ményesei, mint azt váltig állítják. Nos, léteznek objektív szempontok,itt áll elõttünk az elmúlt hat év lesújtó mérlege, végzetes lemaradásunka nációk versenyében. Szemünk van a látásra és fülünk a hallásra, an-nak látására-hallására, miként kíséri az anyagi romlást a nemzet szer-vezetének szellemi-lelki leépülése, a Veress Zoltán által is féltõn kere-sett kohéziós erõk sorvadása, számunkra mindenek elõtt és mindenek-nél fájóbban a leszakítottak irányában ható kohézió pusztulása a tuda-tos pusztítás nyomán - ismét csak december 5! Egyszóval javában húz-zák ki a talajt a talpunk alól és lelkünkbõl a reménységet, így aztán biz-isten nem vagyok képes azon keseregni, hogy áldozat és tettes közt egy-másnak feszülés van, ellenkezõleg, törvényszerûnek és mentõ jellegû-nek találom azt.

Végezetül: itt áll elõttünk a Szent István óta élõ kényszere a nyitott-ságnak környezetünk irányában, ma már, EU-s tagságunk közepetteuniós családunk, de globalizált világunkban immár egész planétánkirányában, az új utak keresésének kényszere, amint ezt Veress Zoltánelénk tárja. Csakhogy itt is bökkenõbe botlunk, mindjárt kettõbe. Elõ-ször is: vajon elvárható-e a pusztító kórral küzdõ szervezettõl, hogymiközben energiáit ez a küzdelem apasztja, hogy miközben az „itt él-ned, halnod kell” magasztos dogmáját hovatovább az „itt halnod kell”parancsa rántja alá, eközben horizontja a nagyvilág dimenzióira tágul-jon? Másodszor: jól tudjuk, milyen tapasztalatokat szereztünk, milyencsapások értek minket szûkebb-tágabb környezetünk részérõl, kezdveTrianontól, Párizstól, ’56-on keresztül egészen a mai, un. globalizációs„áldásokig”. Nem vagyunk oly dõrék, hogy e történelmi bántások nyo-mán sündisznóállásba merevedjünk, hogy szembeszálljunk az egysé-gesülés felé tartó világgal, de hát lépten-nyomon tapasztaljuk, hogyminden egységesülés mellett is az életrevalók továbbra is maguknakkaparnak és nem mások „érzékenységét” tartják vezéreszméjüknek,úgy lesznek sikeresek kifele, hogy elõbb befele rendezik soraikat-dol-gaikat, tisztázzák érdekeiket, és e kettõt sikerrel ötvözik (l. a román po-litikát), másrészt meg evidencia, hogy a nagyvilágban is értéke csak azegyéni színnek-értéknek van, nem a falanx-színtelenségnek, ami feléoly buzgón terelgetnek minket. Tudjuk, nem értik sajátos gondjainkat,de azt talán igen, ha kitartunk az „itt élnünk kell” eszméje mellett. Hi-szen új utat választani, új közösségi életformába beleszokni is csak azélõk képesek. Veress Zoltán rávilágít arra, hogy éppen ezen új kény-szer, alkalmazkodásunk a megváltozott körülményekhez lehet az életúj feltétele. De mi van akkor, ha eközben nemhogy önmagunk marad-nánk, de elveszítjük önmagunkat? És ha e megváltozott körülményekrosszak, az élet számára alkalmatlanok, ezért elõbb-utóbb pusztulásravannak ítélve? Ismerve az anyaország és a világ mai viszonyait, kilátá-sait, bizony ezen utóbbi lehetõség a valószínûbb. Vajon túl sokat kívá-nunk, ha magyarként akarunk élni? Lehet-e ez közös nevezõnk, ma-gyarságunk, tovább megyek: ember-mivoltunk fokmérõje itt, a Kár-pát-medencében? Csak egy igent mondjon minden jóakaratú ember ekérdésre, és máris megszûnik az egymásnak feszülés, mindannyiunknéma királyfija felkiált, a zsoldos keze meg lehanyatlik. Nagyon itt len-ne már az ideje, és talán eljön hozzá az alkalom is. Õrizzük meg magun-kat addig!

- K.P.

Átalvetõ

16 Elemzõ EKOSZ - EMTE

ä

Csapó Endre

Új korszak a kisebbségi kérdésbenA nemzeti érzést, a nemzeti azonosság-

tudatot, a nemzetek egymást megbecsülõ,harmonikus együttélési készségét teljesenmegzavarta, megrontotta a nemzetál-lam-szemlélet, és legfõképpen a vegyesnemzetiségû területek háborúszsákmánykénti birtoklása. Mikó Imre írja1941-ben kiadott Huszonkét év címû köny-vének a „Megindul a harc a parlamentben”címû fejezetében:

„Amagyarság hat törvényhozója elé ere-jüket meghaladó feladatok tornyosultak,amikor Románia alkotmányozó parlamentjemegnyílt. Már a választások alatt rásütöttéka magyarságra az irredentizmus bélyegét.Bratianu a békekonferencián kijelentettevolt, hogy az erdélyi magyarságot békésúton el fogja tüntetni, s ebben segítõtársat ta-lált kultusz- és közoktatásügyi miniszteré-ben, a dúsgazdag Anghelescu orvosban, akia nagyromán kultúrpolitika alapjait megve-tette. Az Anghelescu-féle kultúroffenzíva amagyar iskolák bezárásán, magyar tanulókromán iskolákba kényszerítésén, állami is-kolák kényszermunkával való felépítésén átaz egységes román nemzetállam felé tört.Törvényhozóink nem várhattak segítségetsem a kisszámú erdélyi [román] ellenzéktõl,akik sovinizmusban túltettek az ókirályságtöbb elfogulatlanabbul gondolkodó politi-kusán, sem a német képviselõktõl, akik amedgyesi határozattal körülbástyázva ma-gukat, igyekeztek kisebbségi elõjogaikatmegõrizni. … Az alkotmány nem ismerte ela kisebbségeknek Gyulafehérváron és Pá-rizsban szerzett jogait, s ezek helyett bizo-nyos általános polgári jogokat nyilatkozta-tott ki, melyek a kisebbségeket is érintik. …Az agrárreform magyarellenes végrehajtásaa magyar intézmények létalapját pusztítottael. Most az intézmények tartalma ellen in-dult meg a hajsza, s a céltábla elsõsorban amagyar iskola volt. …1928. október 10-éntartotta meg a Magyar PártSzékelyudvarhelyen harmadik másodévesnagygyûlését … Pál Gábor javaslatára anagygyûlés kimondotta, hogy a magyarságösszes panaszait a Nemzetek Szövetsége eléviszi. Az egyhangúlag elfogadott határozatígy szól: »A magyar kisebbség 10 év óta atörvénytelenségnek, jogtalanságnak ésegyenlõtlen elbánásnak felsorolhatatlanszenvedéseit viseli. A gyulafehérvári hatá-rozatban és az 1919 évi párizsi egyezmény-ben ígért kisebbségi jogokra való hivatko-zás, valamint az államhatalom gyakorlásá-ban az egyenlõség és igazságosság alkalma-zásának állandó követelése hiábavalónak bi-zonyultak, mert a váltakozó kormányok e jo-gos követelések teljesítését nemcsak követ-kezetesen megtagadták, hanem sérelmestörvények, rendeletek, valamint törvényte-len intézkedések által is a magyar kisebbségkulturális és gazdasági létfeltételeit alapjuk-ban támadják meg.«…

Bethlen György és Titulescu vitája aképviselõház 1935. dec. 3-i ülésén [Ebbõlegy részlet]: … Bethlen György: – Rendkí-

vül hosszadalmas lenne összes alapos és jo-gos panaszainknak részletes felsorolása,azért csak példaképpen és röviden teszek ez-úttal említést a legfontosabbakról. Így: acsaládnevek önkényes vizsgálata alapján aszülõk és a tanulók akarata ellenére korlá-tozva van az iskolaválasztás szabadsága. Azegyházaink által fenntartott iskolák hasznosmûködése elé állandóan újabb és újabb aka-dályokat állítanak. Aszámukra biztosított is-kolai autonómia megvalósítására eddig méga kezdõ lépések sem tétettek meg, ehelyettazonban általában, de fõleg a székelyek általlakott vidékeken is tapasztaljuk, hogy mégaz állami iskolákban eddig fennállott ma-gyar nyelven való oktatás csekély terjedel-me is fokozatosan csökken, vagy már telje-sen meg is szûnt. Szomorúan látjuk a vallásmegváltoztatására való kényszerítés elszi-geteltnek nem nevezhetõ eseteit.

Titulescu külügyminiszter félbeszakítjaBethlen Györgyöt, és ezt mondja: – A kor-mány nevében tiltakozom ez ellen. Ha valamipanaszuk van, menjenek Genfbe, de ott soha-sem adtak Önöknek igazat!

A továbbiak folyamán hasonló közbe-szólásokkal illették Bethlen György felszó-lalását: Condrus kormánypárti: – Tanulja-nak meg románul, mert ha ezt nem teszik,úgy a maga magyarjainak, épp úgy mintKräuter németjeinek, el kell hagyniok az ál-lásaikat.

Risescu képviselõ: – Menjenek Buda-pestre, ha nem tetszik! Titulescu válaszbe-szédében többek között így szólt: – A románkirályi kormány nevében kijelentem teljesõszinteséggel, hogy hívei vagyunk a kisebb-ségek egyenlõségének, de ez az egyenlõségfeltételezve van a román államélet számáranélkülözhetetlen conditio sine qua non-tól:az Önök õszinte kijelentésétõl, hogy romá-nok, és annak elfelejtésétõl, hogy magyar ál-lampolgárok voltak. Az Önök etnikuma vi-tán kívül marad. A kisebbségeknek nem voltés nem lesz buzgóbb védelmezõjük egyen-lõségi jogaikban, mint én, egy feltétellel,hogy szívem azt súgja, az a kisebbségi, akiitt beszélt, ha a hangja nem is tisztán román,de románul érez. Ha azonban arról van szó,hogy a kisebbségek útján jussunk el a revízi-óhoz, akkor megismétlem: Nem, nem,soha!”

Mikó Imre könyvének alcíme: Az erdé-lyi magyarság politikai története 1918. de-cember 1-tõl 1940. augusztus 30-ig. A maitörténetíró 4x22 év kisebbségi tapasztalatai-ról számolhat be.

Titulescunak igaza volt, mehetnek pa-naszra a magyarok akármilyen nemzetköziszervezethez, meg sem hallgatják õket. Éppolyan hiábavaló volt 88 év alatt a megalkuvópolitika. Ennek legtisztábban látható példájaa Markó Béla által folytatottRMDSZ-politika, a bukaresti parlamentbenirészvétellel, aminek nyilvánvaló feltételevolt az autonómia minden változatának elke-nése. A román nacionalizmus nemzetál-

lam-elkötelezettsége olyan mérvû, aminekhevében magyarok részvétele a maximálisanelérhetõ másodrendû minisztériumok éléncsak teljes azonosulás árán tartható fenn. Haez a részvétel a román államvezetésben vala-mely magyar párt politikai súlyával jön létre,annak a pártnak fontos magyar érdekeket vé-delmezõ lehetõsége nulla. Kisebbségi párt abovo csak ellenzéki lehet, hiszen sérelmeit atöbbségiek pártjaitól szenvedi. Méghozzábármelyiktõl, hiszen a Mikó Imre által emlí-tett idõszakban a liberálisok uralták a politi-kai mezõnyt, de magyargyûlölõ sovinizmu-suk megegyezett a soron következõ naciona-lista, majd kommunista kormányzatokéval.

A románoknak sokkal többet jelent anemzetállam fogalma, mint nekünk, magya-roknak. Az a felfogás, hogy a nemzet fogal-mát azonosítják a törvényes állam területé-vel és közhatalmával, kizárja számukra anem románok valamilyen más azonosulásá-nak elismerését, mint a románná válást.

A balkáni népek túl sokáig éltek törökuralom alatt, így késõn értek meg annak azállamhatalmi (ma is uralkodó) filozófiának abefogadására, ami szerint a nép tekintendõ apolitikai hatalom forrásaként. Ez a tételemelte a nép nyelvi kategóriáit államalkotótényezõvé, vagyis az adott nemzet az adottterületen az állam jogalapjává lett. A nemzetfogalma új tartalmat és jelentõséget kapott,egybefonódott az állam fogalmával, a gya-korlatban minden nemzeti tudatra ébredõnépcsoport (rendszerint nyelvi kulturálisazonosság alapján) önálló állami életre töre-kedett.

Semmi baj nem lenne evvel, ha az állam-határok igazodhattak volna az etnikai hatá-rokhoz. Igaz, így Európában sokszáz állam-nak kellett volna létrejönnie. Ekkor kezdõ-dött meg a kiszorítósdi, az erõsebbek addigterjesztették államhatáraikat, amíg bele nemütköztek egy másik terjeszkedõ ellenállásá-ba.

Azzal a ténnyel, hogy sokkal kevesebblett az államok száma, mint a nemzetiségekszáma, velejárt az erõsebbek által létreho-zott államokon belüli természetes és erõsza-kos asszimiláció. Franciaországban a gallokragadták meg a lehetõséget, számos népetolvasztottak be, tüntettek el nyelvükkel, kul-túrájukkal együtt, éppen nem békésen. Hátmiért ne értenének egyet a távoli rokonnaktekintett román nép hasonló törekvéseivel?

Az emberi történelemnek e fejleményefeszegette a Magyar Királyság történelmi ha-tárait, és érlelte gennyes kelevénnyé Tria-nont. Az utódállamokban nem alakulhat kinemzetállamuk teljessé tételének lelki és al-kati parancsával ellentétes államszerkezetnézete. Ez kényszerítette a korábban befoga-dó (multinacionális államfelfogású) magya-rok védekezését azonos interpretációra, va-gyis nacionalista alapra, ami ugyan soha nemvolt olyan hõfokú, mint ellenségeié.

Az immár ötödik 22 év kezdetén a történe-lem kereke fordulni látszik az európai államha-

EKOSZ - EMTE Elemzõ 17

2008. március

tárok megszüntetésével. A szovjet rendszerminden hitelvével ellentétben a nemzetállamoknacionalista világát erõsítette és tartósította. Azorosz gondolkodásból kiiktathatatlan a hódításszelleme, az oroszosítás törekvése. Valahol tá-vol kitalálták számára a szocialista köztársaság-ok unióját, de a szétnyújtott orosz tájakon semszocializmus, sem köztársaság, sem unió nemjött létre. Kizárólag a fegyveres erõvel támoga-tott politikai arrogancia tartotta egyben – amígnyugatról abrakolták valamilyen célszerûségérdekében.

Klienseiben él tovább ez a szovjet maga-tartás, a magyar tájakra tapava: szlovákok, ro-mánok, szerbek nemzetállami törekvéseiben.Azután, hogy a már szétvágott trianoni csomótújrabogozta a másodjára is gyõztesek nemzet-közi nagyhatalmi egyetértése, mi magyaroknagyon jól tudtuk, hogy csak egy konstellá-ció-váltás hozhat részünkre változást. Európaegyesítése ígérkezik változásként, bár nagyonvontatottan halad, még várat magára egy len-dület, aminek megtételére Magyarország egy-elõre alkalmatlannak látszik. Az elmaradtrendszerváltásról van szó, ami nélkül nemképzelhetõ el lényeges változás az elszakítottnemzetrészek sorsában sem.

Most egy kis reménysugárral Erdély ismétmegelõzni látszik a törzset. Lehet, hogy a re-formátus lelkész másodszor is történelmet ala-kít. A Románia uniós tagságával járó képvise-lõválasztási szavazás adta meg a lehetõségetrészére. 18 évvel ezelõtt az õ hõsi kiállásánaknimbuszából jött létre a romániai magyarokegységes politikai szervezete, a Romániai Ma-gyar Demokrata Szövetség, amit a bele épültkorábbi Ceausescu-rendszer politikai garnitú-rája eltérített az alapítási szándéktól azzal,hogy a román államhatalom szerveinek a szol-álatában megszegte a szervezet azon határo -zatait, amelyek az autonómia kiküzdésére kö-telezték a vezetõséget.

(……)Erre a sikerre nagyon nagy szükség volt

egész Románia magyarságának, mert megdõltvele az a lemondó vélemény, hogy nem érde-mes kiállni, megnyilatkozni, akárcsak szavazniis, mert semmit sem lehet elérni, hiába van egy-séges politikai szervezet, bent vannak a kor-mányban, a bukaresti parlamentben, mégsemtudnak eredményt elérni. Ennek a politikai ka-landorságnak ezzel vége lett. Új erõk indulnakmeg a régen esedékes rendszerváltás végrehaj-tására is, de a 89 éve tartó megaláztatás ellené-ben is. Tõkés László gyõzelme visszahárulkortesútjainak kísérõjére, Orbán Viktorra is. Ígylesz a nemzet gyõzelme, hiszen részvételéneküzenete egyértelmû: a szomszédos országokmagyarságának dolga-baja-sorsa nem az ottaniállamadminisztráció belügye. Az államhatárnem lehet többé fogolytábor-kerítés, amelyenbelül nyelvi, faji, származási kiváltságok hódol-tatnak százezreket azon az alapon, hogy egyko-ri felmenõik országukkal együtt vesztesekkénthadizsákmány lettek. Ez ellen lázadni európaitett, ha tetszik, demokratikus kötelesség. Enneka balkáni szellemiségnek el kell tûnnie a Kár-pát-medencébõl a bolsevista utódpártokkalegyütt. Ez is része az idõszerû rendszerváltás-nak.

(Magyar Élet 2007. december 6.

Rövidített szöveg)

Ágoston András

Mozgolódás a Kárpát-medencébenAz elmúlt hónapokban

legalább három olyan ese-ménysort figyelhettünk meg,amelyek arra utalnak, hogy azérintettek a szomszédok szorí-tásában, a magyar-magyar vi-szonyok új koordinátarendsze-rét igyekeznek kiépíteni.

Láthatjuk, hogy a szomszé-dos országok egész sor olyanintézkedéssel „lepték meg” amagyar közösségeket, s mostmár közvetlenül a magyar álla-mot is, amelyeket egyszerûennem lehet figyelmen kívülhagyni. Szemmel látható, azEU-ban folyik a helyezkedés,melynek végsõ célja, hogy Ma-gyarországot – csökkentveegyben politikai, gazdaságistb. súlyát –, végleg elvá-lasszák kisebbségi közösségei-tõl.

Másodszor, bizakodásra adokot, hogy az érintett magya-rok határon innen és túl, nemelsietve a dolgot, mégis ébre-deznek Csipkerózsika-álmuk-ból. Keresik a megoldásokat ahelyi többségi hatalmak ma-gyar pártokat kiszorító politi-kája ellen. Új elem, hogy Buda-pest - így-vagy úgy -nyíltan be-avatkozik a határon túli politi-kai elitek belsõ viszonyaiba. Svégül változik a kapcsolat akétpólusú kisebbségi elitekenbelül is.

Harmadszor, Budapestnekmost kell döntenie, vállalja akisebbségi közösségeit, vagyelengedi õket le a Dunán? Ké-szít-e közös nemzetstratégiát,vagy sem?

Ez már a korszakváltásÚj jelenség volt a múlt év-

ben Tõkés László jelöltsége,majd fényes gyõzelme, s a gyõ-zelem részeseként, Orbán Vik-tor, az erdélyi kampányával. AVajdaságban a Magyar Koalí-ció létrejötte és meggyõzõ si-kere jelzi egy hosszú, a nem-zetrész egésze számára kiszol-gáltatottsággal járó korszak vé-gét.

A múlt évben Szili Katalinígéretet tett arra, hogy januárfolyamán kezdeményezi a par-lamenti pártok megbeszélését akettõs állampolgárságról. Azeszmecserére eddig nem kerültsor, de az, hogy az Országgyû-lés elnöke Nagyváradon egyér-telmûen kiállt az autonómiamellett, talán mégis remények-re jogosít. Ha ugyanis a kor-szakváltás eredményeként ki-alakuló, az integrálódó nemzetúj magyar-magyar viszony-

rendszerének víziója lebeg aszemünk elõtt, ebbe beletarto-zik mind az autonómia, mind akettõs állampolgárság.

Jó az is, hogy Szili Katalin el-ismeri az erdélyi kétpólusú társa-dalom létrejöttét –, s keresi amodus vivendi-t. Az, hogy politi-kai tekintélyét latba vetve „be-avatkozik” az erdélyi magyarságdolgába és igyekszik megakadá-lyozni, hogy a soron következõválasztásokra elvi ellentéteiketmegtartva , de mégsem egymást„gyilkolva” készüljenek a felek,nos, ez a tevékenység már az újkorszak, az új magyar-magyar vi-szonyrendszer egyik elõfutára-ként is felfogható. Különösen ak-kor, ha a tárgyalások zárt részébenvolt szó arról is, hogy az RMDSZneigyekezzenmeghiúsítaniaMa-gyar Polgári Párt bejegyzését.

A régi keretekSzemmel látható, a régi vi-

szonyrendszer megbomlott.Nincs többé összekacsintás

a fõvárosok között, sem nyilvá-nos elismerése annak, hogy apolitikai szféra gondjait a Kár-pát-medencében Magyaror-szág és a szomszédos államokkormányzatai, valamint a part-nernek beemelt kisebbségiegypártok háromszögében kellrendezni. Melyben a megszer-zett szavazatok számán túlme-nõen elismert politikai mérce ahelyi többségi hatalom általfelállított bizalmi minimum is.Nevezetesen, hogy aki kor-mányzati felelõsséget vállal, aznem követelhet autonómiát.

Ez a viszonyrendszer tele-vénye lett a kisantanti gondol-kodás szempontjából különö-sen hasznos „tíz gazdag ma-gyar” elvére alapuló gazdaság-politikai modellnek. Melyben ahelyi hatalmi elit a magyar kö-zösséget az újgazdag, lojálismagyarokra támaszkodva gya-korlatilag megfoszthatta politi-kai szubjektivitásától.

Új korszak, új dilem-mák, új keretHogy néz ki az új keret,

melyben újra kell gondolni amagyar-magyar viszonyrend-szert? El kell ismerni: a keretetaz EU-ba bekerült kisantantgondolkodású szomszédok ha-tározták meg azzal, hogy mel-lõzik a magyar egypártokat asaját hatalmi struktúráikban. Sazzal, hogy a kisebbségiegypártok mellõzésével kere-sik Budapest nemzeti ügyek-ben tanúsított türelmének, va-lamint a nemzeti érdekei védel-

mében tanúsított nyílt ellenál-lásának határait.

S teszik mindezt azzal acéllal, hogy Magyarországot azEU-n belül is állandó nyomásalatt tartsák, a magyar kisebb-ségi közösségeket pedig a fel-morzsolódás, az atomizálódásfelé tereljék.

Miután bejutottak az EU-ba,vagy oda csalogatják õket, mintSzerbiát, a kisantant államaimellõzik a kisebbségiegypártokat. Ma már mit sem éra kormányzati felelõsségválla-lásra való készség: a helyi több-ségi elitek nem élnek vele. Ez ta-lán a legfõbb forrása az új ma-gyar dilemmáknak.

Mutassunk be egy csok-rot belõlük.Itt van rögtön az autonómia

ügye. Szükség van-e Budapestkonkrét modelleknek nyújtotthatározott támogatására? Elkell-e fogadni az eddigi állás-pontot, hogy a meglevõ auto-nómiamodell „nem elég friss”,s különben is „elõbb legyenegységes autonómiamodell akisebbségi közösségen belül”?Mi legyen akkor, ha megszüle-tik a friss és egységes autonó-miamodell, vagy ez a „ve-szély” reális lehetõségként me-rül fel? El kell fogadni az újabbhivatalos budapesti álláspon-tot, hogy „az autonómia meg-adása a helyi többségi hatalomkötelessége”?

Súlyos kérdések ezek,amelyekre csak az õszinte, smind a két oldalról felelõsség-gel vállalt párbeszéd adhat vá-laszt. Melyben még a színfalakmögött sincs helye az olyan ki-jelentéseknek, hogy várjatok akettõs állampolgársággal,majd visszatérünk rá, ha Ma-gyarország megkapja az ameri-kai vízummentességet. Nincs,mert ha a nemzeti integrációt anemzet egésze szempontjábólfontosnak tartjuk, akkor nemkell vele várni. Ha Szerbia azév végéig vízummentességetkap, ami valószínû, akkor amagyar állampolgárság meg-adása sok, már az asszimilációútjára tért vajdasági magyaresetében tárgytalanná válik.

Az elsõ, a kettõs állampol-gársággal kapcsolatos vereség,a 2004-es népszavazás után ezbizony egy újabb, a nemzetegészét gyengítõ balsiker len-ne.

(…)

Átalvetõ

18 Naplójegyzetek EKOSZ - EMTE

Szász István Tas

Belzebub és a meghasonlás útjaiMa ismét csak a szószékrõl hangzott el

figyelmeztetés. Olyan, mely az örökké aktu-ális bibliai intelmekben lelhetõ fel, és irány-adó személyes életünk valamint nemzeti lé-tünk minden területén.

Elsõ mondata ez volt: „Minden országamely magával meghasonlik, elpusztul.”(Máté 12 /25)

Félelmetes szavak és százszor visszaiga-zoltak, történelmi példák sokaságával hite-lesítettek.

Aztán az igehirdetés egy történetrõl isszólt, mégpedig arról, amelyben a farizeu-sok megpróbálták Jézust besározni és gyó-gyító erejét a Belzebub hatalmával össze-mosni. Lám, nincsen új a nap alatt. A mód-szer kétezer éves. De más is kiderült az írás-ból. Az ördögnek ugyanis számos neve van,s megannyi módszere. Így például, fordítás-ban a Sátán a rendetlenséget (is) jelenti, Bel-zebub pedig a rothadás hatalmát.

Gondolkodjunk csak el dolgainkon!Ajó és a rossz harca határozza meg egész

történelmünket, s így az emberiség, nemze-tünk, de hangya-létünk történetét is.

Legelõször a paradicsomi eset alaptörté-nete szól arról, amint a mindenkori rossz ak-kor éppen aktuális képviselõje, a kígyó ké-pében jelentkezõ kísértõ megpróbálja eltán-torítani az embert az örök életet és biztonsá-got jelentõ jótól: Urától, Istenétõl. Ami ez-után következik, az ennek örökös ismétlõdé-se. Az emberiség a bûn kísértésének szintetablettázott „fenntartó adagjait” kapja folya-matosan. És miként a tablettázott gyógysze-rek a gyógyulást vagy az egészség állapotá-nak fenntartását szolgálják, úgy ezek a kísér-téspirulák a meghasonlás, a rothadás, tehát apusztulás szellemének fenntartó adagjai.

Lehet, hogy sokan kenetteljesnek vélik esorokat, de a maguk bibliai egyszerûségébenezek a hasonlatok és figyelmeztetések olyanvilágos, szinte megdöbbentõ fénnyel mutat-ják mai helyzetünket, hogy elkerülhetetlenerre felfigyelni.

Félelmetes, ahogy a rossz, a gonosz erõisokezer éves módszerekkel aratják látszóla-gos gyõzelmeiket, s az is, amint a jó háttérbeszorul, olykor már–már nevetségessé válik,sõt besározódik.

A nemzet pusztulására szerzõdött, meg-hasonlást okozó, rothadást szolgáló Belze-bub ma is velünk van, ma is megtalálta meg-felelõ burkát. Az általa segített folyamat pe-dig látszólag feltartóztathatatlanul halad agyászos végkifejlet felé.

Isten azonban lehetõségeket ad nekünkarra, hogy ezt elkerüljük. A gonosz erõkminden félrevezetõ, megzavaró, ködösítõerõfeszítései ellenére észre kell vennünk,hogy itt és ma is vannak ilyen lehetõségeink.

Itt az anyaországban most néhányMSZP-képviselõ kezében van a nemzet sor-sa. Nem tudom, hogy közülük hányan ésmennyire képesek ezt felmérni. Mert ha amagánbiztosítókat a nemzetre szabadítják,iszonyatos veszedelembe sodorják a ma-gyarságot. Ráadásul olyasmit valósítanakmeg, ami eddig kormánynak még nem sike-rült. Ismét egy hungarikum keletkezik, devilág szégyenére, nemzet vesztére. Ha vi-szont az a nagyjából négy-öt ember, aki aképviselõtársaik jelentõs részét képes meg-gyõzni, most nemet mond, akkor elkövet-kezhet a nagy pillanat, és Belzebub uralmamegtörik.

Ezzel a lépéssel az ország megszabadul-na a meghasonlás irányította lejtõ végveszé-lyétõl, pártjuk megõrizhetné magát az erõsparlamenti pártok között, s még õk maguksem veszítenék el zsíros állásukat, sõt, az ígyelnyert bizalom egész további politikusi pá-lyafutásukra biztosítaná számukra a hiteles-ség védjegyét.

Ha õk most nem mernek lépni, akkor tör-ténelmi lehetõséget szalasztanak el. A kiskövecske most felboríthatná a nemzet ellenmenetelõ harci szekeret, utasaival – Belze-bubbal és szedett-vedett ördögeivel – együtt.

G

Ezeket a szavakat még december 17.elõtt írtam le. Aztán jött a csúfos szavazás.Egy ember maradt csupán a folyosón.

És most január végén leleplezõdik vala-mi olyasmi, ami meghaladja a számunkramélypontként oly sokat emlegetett banán-köztársaságok korlátlan korlátait is. Kiderül,hogy a benyújtott törvénytervezetet megvál-toztatták. A kisebbik parlamenti párt a Ma-gyar Köztársaság Parlamentjében ezt né-hány óra alatt megtehette. A Nagy Testvérezért azt hitte, átvitte – nem túl jelentõs, deaz ingatag MSZP képviselõk beetetéséremégis alkalmas – módosításait az egyezteté-sen. Azt hitte, és szavaztak, összezártak.Amint ez köreikben irigylésre méltó módonszokásos. (Senki náluk jobban nem ismeriennek jelentõségét. Az ellenkezõjét, a jobb-oldal megosztást is ezért mûvelik magasszinten.) Európában vagyunk, jogállam va-gyunk, állítólag az esetet részben be is is-merték. És éppen a megvezetett takargatja?Az, akibõl bohócot csináltak? Mi ez? Hány-féle kérdést vet fel jobb- s baloldalról egy-aránt? És miért nem halljuk még azokat akérdéseket? Sem innen, sem onnan?

Nekem már csak egy kérdésem marad:hol élünk?

És mégis, az államfõi döntés nyománmegint itt állunk egy szavazás elõtt. És újrareménykedni kellene, de már magunkat isnevetségesnek látjuk, ha ezt tesszük. Ha aztörtént, ami történt, az MSZP képviselõihagyják magukat megalázni? Ennyit ér a ha-talom, a pénz, vagy ennyire félelmetes lehetellentmondani, igazak módjára igazat tenni?

Vigyázat! A történelem ott található aBibliában. A minden könyvtárnál teljesebbSzentírásban ott van a mi sorsunk is. Csaknyissuk ki szemeinket és próbáljunk hinniannak, amit látunk.

Egy hatalmas, országos meghasonlásalanyai vagyunk, a pusztulás réme így köz-vetlenül is fenyeget.

Kényes eszmefuttatás,évfordulós gondolatoktól elindulván

Ha a nemzetet féltõ gondolatokkal az évminden napján küzdõ magyar értelmiségireráköszönt december 5. reggele, legyen bárszülõ vagy nagyszülõ, elõször egy szégyen-teljes évforduló miatt borul el tekintete, s aztmár a Mikulást váró utódok kedves zsivajasem tudja teljesen feloldani. Hiszen miféleMikulásokra számíthat a jövõ, kik fognak ajóságos agg püspök jelmezében tetszelegveújra meg újra félrevezetni minket és a zsi-bongókat?

Ha körültekintünk a minket környezõ„valóvilágban”, egy olyan társadalommo-dell áll elõttünk, melynek alapja és mindensarokköve a hazugság gyártóinak mûve.

Hogy a legfontosabbal kezdjük, az em-beriség fennmaradásának közös érdeke is

ennek a szemléletnek a karmaiban vergõdik.Nem vagyok zöld, de szemléletem nem mel-lõzheti ezt a túlélési technikát. S a legna-gyobb gondhoz kapcsolódó, talán a legna-gyobb hazugság ellen fellépõ erõ máris a ha-zugságba fullad. Hiszen számos zöld moz-galomról mondják, hogy éppen azok tartjákfenn, akik ellen szervezõdni látszik. Mint azerdõtüzekkel szemben fellobbantott ellentü-zek? Ki érti ezt. Lehet-e ez egy életre szántfaj megnyilvánulási formája? Van egyálta-lán jövõnk e globuszon? És miféle embericsoport az, amelyik a tudomány eredménye-inek birtokában, azok elkendõzésének lehe-tõségeit is kezében tartva vezet a pusztulásfelé, saját pusztulását is beleértve? Mond-hatnám azt, hogy az emberbõrbe bújt föl-

döntúli ellenségek jelenlétének ez lehetne azelsõ kézzelfogható bizonyítéka. De tudjuk,hogy õk mégis emberek, vagyis annak szü-lettek.

Ezek után szeretnék továbbmenni a fel-sorolással és eljutni a skálán a számomralegfájdalmasabbhoz, a nemzetihez, s ezenbelül is a magyarhoz, de az elsõ gondolatomarról szól, hogy talán nem is lehet már értel-me az egésznek. Úgyis elõbb-utóbb végemindennek. Idáig azonban mégsem akarnékzuhanni. Elgondolom ugyanakkor, hogymár az elmélkedés és egy naiv elmefuttatásfolytatása is megköveteli, hogy hinni legyekképes valamiben, valamiben, ami fennmara-dásunk záloga, aminek célja van velünk, aminem enged elsüllyedni minket. Tehát át-

2008. március

EKOSZ - EMTE Naplójegyzetek 19

élem, hogy elhivatottságunk tudata létfelté-tellé vált.

Fennkölt gondolatok ezek, s mégis iga-zak. Ugyanakkor magától értetõdik, hogyezek a magasságok már nem divatosak mife-lénk. Ennél sokkal alacsonyabban repülünk,röptetõink alacsonyabb röppályára szociali-záltak minket. Aki képes az általuk nem hi-telesített áramlatok szárnyán magasabbraemelkedni s onnan alápillantva tisztábbanlátni, az ellenség, s osztályrésze a legdur-vább támadás, abból is a legveszedelme-sebb: a nevetségesség bélyegének hordozá-sa.

De tekintsünk el eme veszedelmektõl, ésvilágvége hangulatunkat leküzdve pillant-sunk alá a hazugságépület szintjeire.

A globalizációról mindenki tudja már,hogy milyen mértékben antihumánus. Azelitet hordozó gálya, mely az emberiségnekárján úszik, bizony nem csak képbeszéd.Hatalmas kettészakadást készít elõ ez a vi-

lágrend, s maga képezi alapját az elsõ fokonemlegetett világveszedelemnek.

Ennek a rendnek elméleti, ideológiaialapját a neoliberalizmus adja. Mára ez a lá-tók számára szitokszóvá vált szó. A libera-lizmus hõskora régen lejárt. Buldózere,mely ósdit bontott és alapozott az újnak, épí-teni már nem képes. Arra más gépezetek sfõleg másfajta szorgos kezek kellenek. Abuldózerrel építkezés erõltetése manapság –bár elsõ látásra nevetségesnek tûnik – való-ságos és rettentõ veszedelem. Ilyen példá-nak okáért az egészségügy neoliberális át-alakításának õrült kísérlete is.

Ezen a szinten szemlélõdve elérkeztünktehát a magunk nemzeti gondjaihoz. Mert azegészségügy már egyik eleme a nemzetmeg-maradásnak is. Amíg az emberiség megma-radására bárminõ csekély remény is van, azannak részét képezõ nemzetek fennmaradá-sa ennek elválaszthatatlan része. Ha jól kö-rültekintünk, egyelõre és látszólag nem isvonja ezt kétségbe senki, nem bizony addig,

amíg nem rólunk van szó. Amint azonban aTrianon sújtotta magyarságról vagy Ma-gyarországról beszélünk, kiderül, hogy amitszabad Jupiternek, azt nem szabad az ökör-nek. Errõl jócskán lehetne értekezni és köz-helyekig menõen bosszankodni. Én azonbanmost egy másik aspektusából közelíteném akérdést.

Azt az érdekességet észlelem, hogy ép-pen a neoliberálisok és „szekértolóik” akapitál-szocialisták – minõ képtelenség, smennyire igaz – (na végre egy igaz hazug-ság) - akarnak minket visszavetni a „sötétközépkorba”. Pontosabban abba az idõbe,amikor még nem volt nemzeti öntudat, ami-kor még ez a „káros szenvedély” nem szüle-tett meg. Szépen éldegéltünk mi akkor itthungarusok. Szûcs Jenõ jeles történészünkírta, hogy ha az ilyen-olyan hungarust meg-kérdezték arról, hogy kik is õk, akkor elõ-ször uralkodójukat említették (aki lehetettbármely nemzet fia-lánya), ezután a hûbérúr

prof. Dr. Papp Lajos

Az én MiatyánkomMikor a szíved már csordultig tele,Mikor nem csönget rád soha senki se,Mikor sötét felhõ borul életedre,Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!Nézz fel a magasba, reményteljesen,S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY AMENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztõn rád szakad,Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,Mikor körülvesz a durva szók özöne,Átkozódik a “rossz”, - merre van Istene!Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelõl forrong a nagyvilág,Mikor elnyomásban szenved az igazság,Mikor szabadul a Pokol a Földre,Népek homlokára Káin bélyege van sütve,Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,Mikor életednek nem látod a hasznát,Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve ,Hisz bajban nincs barát, ki veled törõdne!Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!Mikor a “kisember” fillérekben számol,Mikor a drágaság az idegekben táncol,Mikor a “gazdag” milliót költ: hogy “éljen”,S millió szegény a “nincstõl” hal éhen,Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,Mikor hited gyöngül, - sõt - ellene támadsz,Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erõd,Minden lázad benned, hogy - tagadd meg SÕT",Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,Munkád elismerik, lakást is szereznek,Mikor verítékig hajszoltad magad,Késõbb rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!Nézz fel a magasba, =írd el Teremtõdnek:Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEMVÉTKEZÕKNEK!

Mikor a „nagyhatalmak” a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,Mikor népeket a vesztükbe hajtják,S kérded: miért tûröd ezt ISTENEM MI ATYÁNK?!Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!Nézz fel a magasba, s Könyörögve szólj!Lelkünket kikérte a “rossz”, támad, s tombol!URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTÕL! MENTSMEG A GONOSZTÓL!AMEN

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,Távozz Sátán - szûnj vihar!BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitûek?

BÍZZATOK ! Hisz’ én megigértem Nektek!Pokoli hatalmak rajtatok erõt nem vesznek!Hûséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,S a végsõ idõkig - VELETEK MARADOK!

Átalvetõ

20 Naplójegyzetek EKOSZ - EMTE

következett, aztán megemlítették az egyhá-zat melynek szertartása szerint az Uratimádták, s esetleg másokat is, kiknek aláren-deltségében élték életüket. A beszélt nyelvfelsorolása csak ezt követõen volt elképzel-hetõ. Nagyot tévedünk, mikor történelmi fil-mek anakronisztikus, mára hangszerelt lel-kesedését nézve képzeljük el a múltat. Azösszetartó erõ a haza volt, a szülõföld, ésnem a nyelv. Vagyis létezett egy tudat, nemis olyan gyenge, de nem a XIX, s fõleg a be-teg XX. század értelmében ismert nemzetitudat. De jött a polgárosodás, és az idõk vál-toztak. A középkor praktikus szempontokatis figyelembetartó nyelvi homogenizálásasokfelé már lezajlott. Fõleg a „fejlett nyuga-ton”. Onnan jött be hozzánk a folyamat,mely akkor fejlõdésnek számított, de ame-lyik itt egy nyelvében és vallásában inhomo-gén országocskákból álló szubkontinensenegészen más hatást ért el, mint ott, ahol ezmár nem volt probléma. Ott az állampolgár-ság nyelvet és nemzetiséget jelentett. Itt egé-szen más volt a helyzet, s az idegen ing bi-zony nem passzolt sokféle testünkre. A fej-lõdést azonban mégis a nemzettudat kiala-kulása jelentette, s ez összezúzta az oly jólbevált hungarus világot.

A neoliberális bukfenc itt következik.Minekutána a liberalizmus felszámolta a fe-udalizmus maradványait, késõi hanyatlóformája, a neoliberalizmus a mostanra kiala-kult és most már világviszonylatban fejlõ-dést jelentõ nemzettudatot akarja összetörniés visszavezetni minket egy olyan világba,mely meghaladja a középkor leírt tudatirendjét is. Hiszen még a hazaszeretet semkell. Lehetõleg semmiféle szeretet, semmi-féle hit, semmiféle tartás, semmiféle kapasz-kodó. A gyártógépek primitív szintjéresüllyesztett tömegek kellenek, akiknek má-sik fele egy fogyasztógép. Egy saját bóvlijátmegtermelõ és minden hazugságra vevõ,csakhogy ugyanakkor semmit észre nemvevõ embertípust akarnak kialakítani, azelitjük által kényelmesen hajózható világembertengerét. E világ megteremtésénekakadálya a nemzettudat, akadálya mindenminõség, minden érték, minden igazság. Evilág megteremtésének eszköze pedig a ha-zugság, minden szinten és minden mennyi-ségben.

Egy kérdés mégis nyitva marad. Ami kis– számunkra annál nagyobb – magyar gon-dunk.

A december 5-e sikerétõl minket meg-fosztó hazugságaikra uraink éppen most tet-ték fel a koronát. Azt, amivel egykor riogat-tak, éppen õk, a riogatók tették lehetõvé. Nanem a kettõs állampolgárságot, nem a800 000 magyarnak immár jobboldali sza-vazóként történõ beözönlését, hanem a má-sikat, a 23 millió román reánk törésének le-hetõségét. Már tehették, hiszen ma már Ro-mániában dolgoznak magyar vendégmun-kások. Románia rá sem hederít.

Eszembe jut Jürgens úr, amint a magyarigazolványt lobogtatja Európa politikai elit-je elõtt. Ezt nézzék meg!

Egy nagy világprogramon belül mi vala-hogy legelöl szerepelünk. Itt akarják legelõ-ször végrehajtani, minket akarnak legelõ-ször megtörni, mintha mi lennénk leginkábbútban elképzeléseiknek.

De miért éppen mi, miért éppen velünkkezdik?

Ismét egy MIÉRT, melyre az esetlegmegtalált válasz rejtegeti a legnagyobbcsapdát a választ adni próbáló számára.

V i d á m s i r a t óAz elkerülhetetlen, de nem kivédhetet-

len globalizáció eszmerendszerét jelentõneoliberalizmus, a feudális maradványokategykor szükségszerûen bontogató, azótaromboló szakaszba jutott kivénhedt libera-lizmus önmagát pusztítja el. Nem zárható ki,hogy ezen az úton gyakorlati szállásadója, aglobalizáció is követi.

2007 keserves esztendõ volt! Keservesesztendõ volt 2007?

Mind a kijelentésnek, mind a kérdésnekvan létjogosultsága. Ha a pesszimistán csen-gõ kijelentõ mondatot akarnám alátámaszta-ni, elég lenne ennyi: 2007 a destruktív neoli-beralizmus diadala.

De saját – sokat hangoztatott – reménye-imet megerõsítendõ, vezetõ nyugati lapok-ban, sõt a szaksajtóban is az államot leépíte-ni óhajtó neoliberalizmust búcsúztató tanul-mányok sora tûnt fel. Többen is az állam új-jászületését jósolják.

Ha a fentieket el tudjuk hinni, akkor el-mondhatom, hogy derûlátó felütéssel kezd-jük el az újesztendõt. Mert a neoliberalizmuselsiratása bizony vidám sirató mindnyájunk-nak, kivéve azt a néhány ezreléknyi meg-szállottat, akik vagy begyepesedés miattnem akarják ezt elfogadni, vagy azért, merthátsó szándékaik megvalósítása ezen esz-mék nélkül nehezen képzelhetõ el, hiszenminden erre kidolgozott módszerük ebben acsalóka öltözetben pompázik a szolgálómasszává gyúrásra szánt bambák elõtt.

Szomorú tény, hogy a maradék haza vi-lágviszonylatban is élen járt e halódó eszme-rendszer szolgálatában. Ennek okait sokanés sokat boncolgatták. Ahelyes és helytelen,de mindenkor kényes és ügyes módszerek-kel ingoványos talajra terelt következtetések

levonásától most tartózkodjunk. Elegendõ atényeken elgondolkodni.

Miközben világszerte észlelhetõ, hogyaz állam szükségessége felértékelõdik ésvisszatérõben van, azonközben mifelénk ép-pen annak bontogatásán szorgoskodnak.Miközben az országok szuverenitásukat fél-tékenyen õrizve lépegettek a legújabb koraknamezején, mi hanyatt-homlok elsõnekratifikáltuk Lisszabon kiforratlan aktáit. Mi-közben a világ nagy erõfeszítésekkel és je-lentõs nehézségekkel küzdve halad az egy-séges társadalombiztosítás felé, mi az eldo-bott és sok bajt okozott modelleket hozzuk asaját nyakunkra, ha kell a legármányosabbés nevetségesen visszataszító módszerek-kel. A privatizációt általában is minden mér-téken felül erõltetjük, s fennen hangoztatjuka már lejárt lemez szövegét: az államnálmindenki csak jobb gazda lehet.

Aszomorúban a legszomorúbb, hogy eb-ben a neoliberálisokat éppen azok segítették(voltak kénytelenek a hatalom megtartásaérdekében segíteni), akik a politika nagykönyvei szerint pont az ellenkezõjére hiva-tottak.

A hanyatló liberalizmus Magyarorszá-gon pusztító haláltáncát járja. Tombolva pö-rög és egy ájult ország tûri. A szemek lassannyiladoznak, de nincs az a keserves fájda-lomtól látásra ébredõ szem, melyre – adottpillanatban – ne tudna az ármány hályogotbocsátani. Példának okáért ügyesen késlel-tetett uniós pénzek választások elõtti szétte-rítésével, vagy egyéb módszerekkel. Mert eza lehetetlen, de a hatalom birtoklása általszentesített szövetség a maga gátlástalansá-gában mindent képes megtenni.

Amásik oldal, a most ellenzékbõl kiálto-zó, olykor hurráoptimista jobb, a keresztény,

konzervatív, de liberális és baloldali eleme-ket is ötvözõ gyûjtõpárt minden cselekede-tében magán hordozza ezeknek a különbözõértékeknek a morális gátlásait. Értéküket el-ismerve is gátlásnak nevezem õket, mert egytisztességtelen harcban a gátlástalannalszemben bizony akadályt jelentenek.

Természetesen itt is fellelhetõk az odanem való emberek, elemek, események, tör-ténések. A pénzvilág minden rétege, a legal-jától a legtetejéig, tudja, hogy egy kis vasat

Erdõszéle I.

2008. március

EKOSZ - EMTE Naplójegyzetek 21

nem árt ebben a tûzben is melengetni. És me-lengetik. Tudatosan! Így aztán az oly fontosleleplezõ képesség jelentõs saját akadályok-ba ütközhet. A gyarlók mellett minden bi-zonnyal beépítettek és provokátorok is fe-llelhetõk e szerepkörben. A cél, hogy az el-lenfél se lehessen tiszta.

A másik baj, hogy a nagy fejlõdés, me-lyen keresztülmentek, nem minden vezetõesetében hiteles, s ahol igen, azt a másik ol-dal kellõképpen képes démonizálni. OrbánViktor esete erre a legsikeresebb és legvilá-gosabb példa. Pedig õ az igazi példa az ellen-kezõjére is. Arra a politikusra, aki tiszta tu-dott maradni minden szempontból. A gyûlö-letbeszéd nagy ellenzõi azonban hatalmasgyûlölettel vetik magukat utána. A jelszó:

„Mi jobban gyûlölünk titeket, mint ti min-ket!”

Orbán már nem is valamely ifjú vezér,Hunor, vagy Magor szerepében éli politikaiéletét, hanem õ maga a csodaszarvas. Õ az,akit mindenki szeretne utolérni, az ellenséglevadászni vagy valamilyen értelemben be-fogni, más csak behelyettesíteni, vagy moz-gását megváltoztatni. Az igazi csoda az len-ne, ha ez nem sikerülne senkinek, s nagy kö-zös vágtánk közben valamennyien eljutnánkaz ígéret földjére. Sokak véleménye szerintõ az az ember, aki olyan mértékben volt ké-pes felnõni államférfiúi feladatához, hogyegyelõre sehol nem lelhetõ fel más alternatí-va. Ez a történet ismét azok közé tartozik,melyeket látván egyszerre lehet okunk örül-ni és búsongani is.

Magyarország a jelenlegi helyzetbenúgy látszik nem képes választ adni a legdur-vább ingerekre sem. Orvosi szóval refraktérállapotban hever. Ilyen helyzetbõl kimozdí-tani egy szervezett erõ és egy karizmatikusvezetõ nélkül nem lehet.

Az idõ azonban elérkezett.A neoliberalizmus minden eresztékében

recseg-ropog.A neoliberalizmus utolsó tombolása ha-

talmas károkat okozhat.A cselekvésre európai módszerekkel le-

het csupán sort keríteni. Az ellenfél ilyenakadályokat nem ismer.

A nagy ellenség vidám siratása közbentudnunk kell tehát, hogy nehéz újesztendõvár reánk.

Sok bajunk közt melyik a legnagyobb?Örömmel olvastam az Erdélyi Napló ha-

sábjain, hogy az Európa Parlamentben aképviselõ neve mellé nemzetisége kerül fel-írásra és nem „származási helye”(ha nevétcsupán József Attila-i „áruvédjegynek” te-kintenénk).

A franciás módi, melyen alig látszott le-hetõség változtatni, s mely szerint az állam-polgárság egyben nemzetiség is, itt csorbátszenved, s íme az erdélyi magyar képviselõ-ket küldõ szülõföld frankomán birtokosai-nak már pirosodik is a füle.

Ennél is sötétebbre festi mai Feszti-kör-képünket a szlovák politikai (nem tudomá-nyos!) élet, XXI. századunkban anakronisz-tikusnak mondhatóan nevetséges, s mégis„drámaian” leleplezõ erejû híranyaga. Ficoszerint Európa legõsibb nemzete most egy-szerre csak õk lettek. Emlékezetemben fel-sejlik a Kárpátok Géniuszának idejében oly-kor emlegetett kárpáti õsember õs.

Ördögbe ezzel a sok õskóros szomszéd-dal, gondolhatnánk! Mi lenne, ha õsiségiversenyt hirdetnénk, mi, semlegesgyüttmentek? Csakhogy a történet ennél so-katmondóbb.

Istenem, micsoda zûrzavar van ma is, smennyire nem látszik az etnikai problémákalagútjában a fény, sõt ami olykor mégis fel-tûnik, biztosan a mozdonyé.

Akik értik, hogy mirõl is van szó, õk azérintettek, s nekik a legkisebb a beleszólá-suk. Közülük is legkevésbé azoknak, akikigazán és szó szerint is szenvedõ alanyok. Amegoldásokat, pontosabban a megoldásnakképzelt vagy remélt döntéseket azok hozzák,akik nem értik ez egészet, de annál jobbanvigyázzák saját szempontjaikat. Ezek aszempontok pedig a legritkábban esnek egy-be az igazságtalanul szenvedõ kisebbségekérdekeivel.

Ha a tételt megfordítjuk, a jól politizálókisebbségeknek, pontosabban a kisebbsé-gek érdekében jól politizálni hajlandó anya-országoknak (hol vagyunk még a védõhata-lom jogainak fel- és elismerésétõl!) vala-hogy úgy kellene csûrniük-csavarniuk azigazságot, hogy az megmaradjon, de egybenérdekévé is váljon a döntéshez elég erõs ha-talmaknak.

Nehéz! Nagyon nehéz.

A globalizáció terjeszkedésének maiidõszakában, mely reményeink szerint egy-ben annak hanyatlását is megalapozza, rend-kívül bonyolult és összefonódó politikai ésgazdasági érdekviszonyok alakulnak nap-ról-napra. Ezek az érdekviszonyok és az ál-taluk befolyásolt értékítéletek, az érdekük-ben felvázolt és megcélzott jövõképek stb.,mégis adnak lehetõséget saját létérdekeink-nek a döntéshozók elõtti megideologizálásá-ra úgy, hogy az igazság az õ szemükben isigazság lehessen. Arra ugyanis hiába vá-runk, hogy az igazságot maguktól felismer-ve, akár saját vélt vagy valós érdekeik elle-nében is képesek és hajlandók is legyenekértünk síkraszállni.

Az összmagyarság jelentõs részének eu-rópai integrálódása talán az utolsó lehetõséga határok felett és ellenére létezõ közös ma-gyar sors jobbra fordítására. Afenyegetõ de-mográfiai katasztrófa és az erre „rájátszó” –sõt meggyõzõen érvelõ szakértõk szerint isezt módszeresen fokozó – neoliberális hata-lom erõfeszítései ellenére a Kárpát-medencelakosságának legszámosabbika ma még amagyar.

A többi nemzetekkel közös sors és azegyenlõ esély érdekében folyó küzdelemheztermészetesen hozzátartoznak szebbnélszebb és remélt egyéb elemek is, mint a meg-békélés, megértés, a szorongások feloldása,a xenofóbia feleslegessé tétele és egyebek,azonban ezek a remények (vagy nevezzükõket akár feladatoknak) csak olyan hosszúidõ alatt válhatnak valóra, hogy nincsen máridõnk azt élve megvárni.

A reánk leselkedõ legnagyobb veszede-lemnek ugyanis a demográfiai katasztrófátkell tekintenünk. Sajnos egyszerû lenne erreannyit válaszolni, hogy ha nemzeti tudatunknyolcfelé szakadva is töretlen lenne, akkorez nem lehetne gond. A nemzeti tudat el-pusztítása azonban a neoliberális célkeresz-tek közül az egyik legfontosabbik. Uraink ésaz õ láthatatlan uraik ördögtõl valónak tart-ják, s módszeresen folyik démonizálása. Fe-lelhetjük erre azt, hogy igen, de ha kereszté-nyek maradunk (lásd a lengyel példát), nemfoghat rajtunk a nemzeti tudatot pusztítószándék. Mint tudjuk azonban, hasonlómódszerességgel támadnak mindent, ami a

hithez kötõdik s az egyházak ellehetetleníté-se napi program. Mondhatjuk még azt is,hogy eddig mindig talpra álltunk a magyarparaszt szívósságából. Legalábbis MohitólMohácson át Trianonig sorozatosan. Csak-hogy ma már nem hogy paraszt, de még ag-rárproletár is alig van, s a maradékot mindenerõvel próbálják elpusztítani. Jeles tudorokdeklarálták nemrégen, hogy a falvakra nincsszükség. Korszerûtlen és költséges életmódez. A szívósan vitatkozó ekkor a magyar kö-zéposztály igényességére és tehetségére vetireménykedõ szemét. Ezt a réteget a mai ha-talom – nem véletlenül – legnagyobb ellen-ségei közt tartja számon, és minden eszköz-zel munkálkodik felszámolásán. A vállalko-zói réteg felháborító megkülönböztetése, azidegen rablótõke alázatos támogatása min-dennél beszédesebb.

Mire vagy kire támaszkodhatunk tehát?

A demográfiai trend megfordítása olyanösszetett feladat, hogy az azt szolgáló ele-mek egyikének vagy másikának a rehabilitá-lása nem elég.

Sajnos itt csak egy teljes politikai hata-lomváltás kecsegtethet reménnyel. Re-ménnyel, mondom, mert ezután még hosszúút vár reánk, melyen a jószándék még csakaz egyik kellék. Cselekvési programra vanszükség, s ennek a belsõ feltétele a fent emlí-tett belsõ (anyaországi) fordulat, Kár-pát-medencei kitekintésben pedig a magyar-ság szempontjából újraformálódó európaiparlamenti viszonyok (is). Az anyaországipolitika szemléletváltása és gazdasági fel-lendülése nélkül azonban ez sem használha-tó ki.

Sok bajunk közt tehát a legnagyobbik ademográfiai veszedelem, s így a legfonto-sabb feladat a Kárpát-medencei magyarságfogyásának fokozatos megfékezése, majdmegfordítása lenne. A legfontosabb feltételpedig egy olyan magyar politikai erõ ura-lomra kerülése, amelyik nemzetben gondol-kodva megpróbálja elvezetni ezt a sokatszenvedett országot és elszakított testvéreita globalizáció csendesebb oldalvizein egy –emberi mértékkel belátható idõn belül re-mélt – globalizáció utáni korszakig.

Átalvetõ

22 A 100 éves Wass Albert EKOSZ - EMTE

A kivénült harcos leteszi a fegyvertWass Albert önéletrajzának utolsó fejezete

Ha annak idején, 1951 telén elfogadom Havas Emil ajánlatát,hogy írjak, ahogy „Õk” kívánják és „Õk” ezzel szemben garantál-ják, hogy minden könyvembõl „bestseller”-t csinálnak, akkor maminden bizonnyal jómódú, „befutott” amerikai író lennék. De nemfogadtam el. Erre a Reader’s Digest kolozsvári származású társszer-kesztõje ugyancsak fölbosszantott ott a New York-i szálloda szobá-jában, ahol skót-amerikai feleségemmel megszálltunk és azzal fe-nyegetett meg, hogy ha kitartok konokságom mellett, Amerikábanegyetlen írásom sem jelenik meg soha. Amerikai születésû felesé-gem ezen nagyot nevetett, mire derék vendégünk kivörösödött ábrá-zattal rikoltozott Elisabeth arcába: „Márpedig, asszonyom, akár el-hiszi, akár nem, de nincs olyan amerikai kiadó, amelyik hozzá mer-ne nyúlni férje írásához, bármit írjon is, ha azt a mi beleegyezésünknélkül írja! Mert- tette hozzá és nagy csontos markát kinyújtottamaga elé – itt tartjuk a kezünkben az amerikai kiadóvállalatokat,filmvállalatokat, újságokat, folyóiratokat, mindent! Amerika népeazt olvassa, amit mi akarunk, hogy olvasson, azt hallja, amit mi aka-runk, hogy halljon, és azt látja, amit mi akarunk, hogy lásson!” Drá-ga jó Elisabeth aztán ettõl szintén nekiveresedett és alaposan kiok-tatta Havas Emilt az amerikai szabadság alapelvére, mire látogatónksarkon fordult és becsapta maga megett az ajtót.

Az igaság kedvéért be kell ismernem, hogy Havas Emilnek iga-za volt. Erre rájöttünk az elsõ két év során. Bocsássanak meg fiaim,leányaim, unokáim és dédunokáim, ha úgy érzik, hogy hibásan vá-lasztottam, mert jómód helyett a szegénység ösvényére tértem gaz-dag Amerika földjén, ahol minden bevándorló, ha csak egy szikraélelmesség van benne, meggazdagszik, mint bolha az eben. Ami en-gem illet, én sohase bántam meg a választásomat. Szegényen bár, detiszta lelkiismerettel lépek majd az Úr elé, mikor ideje jön. Megtet-tem, ami tõlem tellett s amirõl úgy éreztem, hogy egyedül méltó egymenekült erdélyi magyar íróhoz. Hogy célomat nem értem el, annaknem én vagyok az oka. Errõl lesz itt szó, életrajzomnak ebben a rö-vidre sûrített fejezetében.

Drága jó feleségem segítségével egyetemi tanár lettem, bár so-hase hittem volna, hogy valaha is tanárkodásra adom a fejem. Deamint mondtam már, Havas Emilnek igaza volt. Tudta, mirõl be-szélt. Se elbeszéléseim, se regényeim nem kellettek az amerikai ki-adóknak. Meg is mondták õszintén: „Maga feketelistán van, uram,maga fasiszta!” Így aztán vakon ugrottam bele a tanárságba, hogymegélhetésem legyen és maradjon idõm az írásra is. Kényelmesfoglalkozás ígérkezett és az is volt. Azonban nem ez a fontos. Ha-marosan kiderült, hogy maga az Úristen rendelt ebbe az állásba,mert itt döbbentem csak reá, hogy nekünk, szerencsétlen magyarok-nak, mi volt az átkunk. Mi hozta reánk a trianoni csapást és mindazt,ami utána következett.

Szemnyitogatásom azzal kezdõdött, hogy amikor tanártársaimmegkérdezték mindjárt az elsõ napokban, hogy honnan a csudábólfújt oda a szél, s én becsületesen megmondtam, hogy Erdélybõl, úgybámultak rám, mintha azt feleltem volna, hogy valahonnanBergengóciából. Míg aztán az irodalom tudós professzora fejéreütött és elrikkantotta magát: Drakula országából…! Attól kezdvebizalmas baráti körben „Count Drakula” volt a nevem. Hiába bi-zonykodtam, hogy ez a Drakula-mese mindössze egy részeg angolújságíró fejében született meg és hogy Erdély már évszázadokkalezelõtt is civilizált ország volt, hogy ott hirdették meg elsõnek a val-lásszabadságot, hogy Erdély iskolái világhíresek voltak, senki sehitte el. Hogy igazamat alátámasszam, nekiestem a könyvtáraknak,de ebben sem volt köszönet. Egyetemem három óriási méretûkönyvtárában alig leltem valami kevés adatot Erdélyrõl. Földrajz-könyvek, enciklopédiák csak annyit tudtak róla, hogy Románianyugati tartománya, mely annak idején Dacia néven a római biroda-lomhoz tartozott és õslakói ma is a latin nyelvet beszélik. A népván-dorlás során több ázsiai horda rohant keresztül rajta, a hunok, ava-rok, magyarok, tatárok és törökök. Az utóbbi évszázadok alatt aHabsburg Birodalomhoz tartozott, majd az elsõ világháború utánRománia vette át. Lakosai nagyrészt románok, de élnek ott németekés magyarok is.

Attól kezdve a könyvtárakat bújtam minden szabadidõmben,Magyarországra és a magyarokra vonatkozó adatokat keresve. Ke-veset találtam, s amit találtam, abban sem volt köszönet. A közép-korra vonatkozó régebbi munkák mind német szerzõk tolla alól ke-rültek ki s a magyarokat úgy emlegették bennük, mint ázsiai hordát,akik fél Európát végigdúlták, míg végül is Lech mezején levertékõket a németek, majd királyukat rákényszerítették a keresztény hitreés hadat adtak neki, hogy kiirthassa országából a pogányokat. Attólkezdve aztán a német civilizáció hatása alá került a magyarok orszá-ga s lakosainak jó része német. Az újabb kiadású könyvek arról istudtak, hogy Magyarország egy elmaradt, primitív ország volt, aholfeudális fõurak uralkodtak a különbözõ nemzetiségû õslakosság fe-lett, kegyetlenül elnyomva a népet.

Mint ahogy annak idején, gyerekkoromban, nagyapám jó orrúkopói kajtatták fel a megbúvó rókát a mezõzáhi nádasokban, úgykezdtem el én is kinyomozni ezeknek a hamis adatoknak az erede-tét. Nem volt nehéz. Minden könyv, tanulmány, melyben Magyaror-szágról vagy általában a magyarokról volt szó, az 1970-es évek utá-ni idõbõl eredt, és a szerzõk neve nagyobbára német vagy cseh, deakadt román és horvát is. A szerzõk legtöbbje Sorbonne-i diplomá-val rendelkezõ egyetemi tanár volt, akik egy Masaryk által alapítottkönyvkiadó vállalaton keresztül beépítették magukat az amerikai,angol és francia közoktatás tankönyvellátást szolgáló intézményei-be és terjeszteni kezdték azt a jól megszervezett magyarellenes pro-pagandát, ami végül is Trianonhoz vezetett. Magyar szerzõk vagynem írtak jó tankönyveket abban az idõben, vagy a magyar tanügyiintézmények nem gondoskodtak arról, hogy ezek a könyvek idegennyelvekre fordítva utat leljenek külföldi egyetemek felé. Több, kü-lönbözõ kiadású és különbözõ idõben kiadott enciklopédiában pél-dául a következõ, szóról szóra azonos mondatokat találtam, amirõlarra lehetett következtetni, hogy azok ugyanattól a személytõl szár-maztak: „Magyarország, mint olyan, a valóságban soha sem léte-zett, mindössze egy soknépû laza egység, a <szent korona országai>összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben ma-gyar uralkodói is, azonban a 14. századtól kezdve már csak cseh, né-met, olasz, lengyel és román királyok viselték az országalapító ma-gyar király, Szent István koronáját. Ugyanezek az országok az utol-só négy évszázad során már a Habsburg birodalom alá tartoztak.”Egy másik helyen: „ Magyarnak csupán az uralkodó nemesi és fõne-mesi osztály egy kis része tekinthetõ, kik a földet birtokolták, míg ajobbágy, majd az úgynevezett <felszabadulás> után a paraszt a kü-lönbözõ ott élõ leigázott nemzetiségekbõl tevõdött össze, kiknek egyrészét hosszú idõ után földesuraik erõszakkal elmagyarosították…”(Wertheimer: History of Europa, 1891, Böhm Verlag,Wien-New-York, p.311.) Ezeket olvasva önkéntelenül felmerülbennem a gondolat, hogy a washingtoni osztrák-magyar követséghajdani kultúrattaséja alighanem osztrák lehetett, akit nem bántott amagyarok gyalázása és ezért nem tett jelentést ezekrõl a magyar ki-rályi kultuszminisztériumban. Ugyancsak a fent említett könyvbentalálható a következõ mondat, mely ellen minden bizonnyal tiltako-zott volna az akkori magyar kormány, ha tudomására jutott volna:„A magyar egy veszekedõ, izgága, más nemzetiségeket gyalázato-san elnyomó barbár nép, mely újra meg újra fellázadt uralkodói el-len abból a célból, hogy megbontsa a soknyelvû birodalom egysé-gét…”

Bevallom, amerikai skót felségem fejében született meg a gon-dolat, hogy amit az osztrákok, csehek és románok meg tudtak tenniszáz évvel ezelõtt, azt minden bizonnyal mi is meg tudjuk tenni maés nekünk könnyebb dolgunk lesz, mert nem kell történelmet hami-sítanunk, csupán össze kell szedjük a bizonyítható anyagot. Ebbõl agondolatból született meg elõször, erdélyi mintára, az AmerikaiMagyar Szépmíves Czéh, majd Masaryk mintájára a DanubianPress, Incorporated, és az ezekbõl fakadó folyóiratok: aTransylvanian Quarterly, majd a Hungarian Quarterly, és utolsónaka Central European Forum.

Elméletben egyszerûnek látszott az egész: egyedül azészak-amerikai földrészen valami másfél millió magyart mutatnak

2008. március

EKOSZ - EMTE A 100 éves Wass Albert 23

ki a statisztikák. Ha ennek a másfél millió magyarnak csupán félszázalékában maradt még valami kis hazafias érzés – mondjuk évitíz dollár erejéig – ez már évi hetvenötezer dollárt jelentene, ami bõ-ven elegendõ ahhoz, hogy elkezdhessük kiadni komoly példány-számban és lehetõleg olcsón mindazokat az angol nyelven megírtfelvilágosító munkákat, melyekbõl Amerika ifjúsága, valamintAmerika vezetõ politikusai megismerhetik a hiteles adatokra tá-maszkodó igazságot.

Így indult meg elsõnek 1962-ben az Amerikai MagyarSzépmíves Czéh. Hosszú nyári szabadságunkat arra használtuk föl,hogy nyakunkba vettük az Egyesült Államok és Kanada országútja-it, és megjártuk elsõ nagy körutunkat, több mint huszonötezer mér-földre nyúlót, a magyarlakta városok felkutatására. Mivel pénz dol-gában szûken voltunk, elkerültünk szállodát és éttermet, amennyirelehetett. Sátorban aludtunk, feleségem fõztjén éltünk, és elhatároz-tuk, hogyha össze tudunk szedni elsõ körutunkon ezerötszáz ma-gyart az elõirányzott hetvenötezerbõl, kik hajlandók lesznek évi tízdollárt lefizetni elõre, melynek ellenében minden elõfizetõ kap há-rom könyvet, két angolt és egy magyart, akkor elindulunk még ezenaz õszön. A begyûjtött elõfizetések száma azonban csak hétszázigjutott el. Én készen voltam arra, hogy visszafizetjük mindenkinek atíz dollárját mihelyt lehet s elvetjük az egész gondolatot, mint kivi-hetetlent. Drága jó Elisabeth azonban megszegte makacs skót nya-kát s kijelentette, hogy szó se lehet a megfutamodásról. Amit el-kezdtünk, azt érdemes volt elkezdeni, tehát visszük tovább s az Úr-isten majd eligazítja a többit.

Így kezdtünk hát bele a könyvkiadás mesterségébe. Elsõ köny-vünk a kolozsvári Ellenzék hajdani fõszerkesztõjének, Zathureczky

Gyulának pompás kis munkája volt: „Transylvania, Citadel of theWest”. Értelmesen, tömören, könnyen olvasható stílusban vitte a vi-lág elé Erdélyi igazolható, adatokon épülõ történelmét, földrajzát éskultúráját. Háromezer példányt nyomtattunk belõle. S ráadásnak,„csaléteknek”, ahogy Elisebeth nevezte, hozzáadtuk a tíz dollárértmég egyik regényemet is magyarul, valamint annak angol fordítását.

Következõ nyáron újra nekiindultunk magyart keresni Amerikaés Kanada földjén. Hétvégeken irodalmi estéket tartottunk itt megamott, árultuk a könyveket, beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk amagyaroknak arról, hogy mi a célunk, mit kell tennünk ahhoz, hogymegismertessük a világgal az igazságot. Hétköznap sátorban alud-tunk, szabad ég alatt fõztük ételünket, mint a vándorló cigányok.Havasi vadász lévén életem elsõ szép felében, én szokva voltam asátorozáshoz. De Elisabeth városi asszony volt, aki soha ilyen élet-módot nem ismert. Szemrebbenés nélkül, bátran viselte a fáradal-makat - áldja meg emléket az Úristen -, s valahányszor csüggednikezdtem, õ bátorított. „Micsoda magyar az –mondotta ilyenkor -,aki megtorpan a nehézségek elõtt, mikor hazáján, nemzetén kell se-gítsen? Az ilyen magyarok miatt vesztettétek el mindég a háború-kat! Fel a fejjel, nézz elõre, sohase hátra, támadj! Ez a gyõzelmekára!”

Pedig hiába szekereztük föl s alá ezt a barom nagy országot, hét-száznál több elõfizetõre sohasem sikerült szert tennünk. Ötven-hat-van új elõfizetõt nyertünk minden évben körutunk során, újabb ésújabb városokat keresve föl, de ugyanennyit veszítettünk is mindenévben azokon a helyeken, ahová nem sikerült eljutnunk másodszoris. De adtuk ki az új könyveket, rendületlenül. Hokky Károly„Ruthenia” címû munkájából akkori képviselõnk háromszáz pél-dányt osztott szét a kongresszus tagjai között. Szemák: „LivingHistory of Hungary” két kiadást is megért. Az „Our HungarianHeritage” három kiadásig vitte. A „Transylvania and theHungarian-Rumanian Problem” pedig kongresszusi dicséretet iskapott. Mindezek ellenére azonban az elõfizetõk száma nem hogyemelkedett volna, de hamarosan csökkenni kezdett. Amagyarok be-leuntak az angolba. Nem kellett nekik angol könyv. Nem értettékmeg a célját. „Vásároltassák meg az angol nyelvûekkel” – mondtákegyre többen, s hiába próbáltam megértetni velök, hogy az angolnyelvûeket nem érdekli a magyar jövendõ, miért is érdekelné. Mikell terjesszük köztük, szomszédaink, ismerõseink között, mi kellelvigyük az iskolákba, könyvtárakba, ha azt akarjuk, hogy megtud-ják az igazságot. Nem értették meg. Én pedig éreztem, hogy rosszirányba haladunk. Háromezer példány egy könyvbõl vízcsepp azóceánban.

Torontóból kaptam a tanácsot: magyarokból tömeget toboroznicsak felvonulásokra lehet, hosszúra nyúló, komoly munkára nem.Alapítsunk részvénytársaságot. „Nem sokaság, de lélek végeznekcsoda dolgokat” – idézték Zrinyi Miklóst a fejemre. „Gyûjtsünkegybe egy kis csoport jómódú magyart, akik össze tudnak adni leg-alább százezer dollárt, többre megyünk ezzel, mint úgy koldulniössze a pénzt tíz dollárjával!” Megalapítottuk hát a Danubian Pressrészvénytársaságot. Százezer dolláros tõkére számítottunk, de csakhúszezer gyûlt össze. „Bolondság, minek a könyv!” – mondták a„jómódúak” is. „Amerika köteles visszaadni a hazánkat, ennyi azegész!” Mások úgy vélték, hogy ha az amerikait érdekli a mi földraj-zunk és történelmünk, tanuljon meg magyarul olvasni.

Utólag visszatekintve mindezekre, belátom, hogy reménytelenvolt ez a kezdeményezés is. De akkoriban hajtott a „tettvágy” mo-torja, na meg a feleségem, aki skót-amerikai lévén el se tudta kép-zelni, hogy a magyart „más fából faragták”.

Ezzel a húszezer dollárral belekezdtünk az u.n. „HungarianPackage” könyvsorozat kiadásába, mely magában foglalta a ma-gyar nemzet történelmét, legendáit, népmeséit és táncait, sötétzöldvászonkötésben és fehér díszkötésben, arany betûkkel a fedõlapon.Szép munkát végzett a torontói nyomda, drága se volt. De mégisvolt egy nagy baj: nem értette meg, hogy az idõ szerepe fontos akönyvkiadásnál. Ha az ember szétküldi a hirdetéseket a könyvtárak-nak s azok egy kitûzött idõre megrendelik a könyvet, azt a kitûzöttidõn belül szállítani kell, másképpen érvénytelenné válik a megren-delés. Az idõ elhúzódott, a megrendelõket elvesztettük, s a könyvtá-rak belesorolták a Danubian Presst a „fly by night” megbízhatatlankiadók közé. Mivel pedig még a magyarok is csak immel-ámmal vá-sárolgatták a szép kiállítású, de angol nyelven készült könyveket,évekbe került, míg ezer sorozatot el tudtunk helyezni. Ezzel aztánvége volt a kiadóvállalat álmának is, s a Danubian Press éveken át

„…Volt bennem egy olyan érzés, mely azt sugallta, hogy ezeka verssorok fadarabokra íródtak, és a költõ egy ég felé nyúlólétra-alakzatra alakította ki. És mellette a kopjafa, melyetWass Albert nagyon szeretett. Az emlékmû kõrisfábólkészült, 2,40 m. magas. Felsõ részén látható fiatalkoriarcképe, a talapzaton egy folyóvizet ábrázoló, vízszintesfaragvány van, rajta a Marosból hozott kõvel” –írja a mûalkotója, Csizmadia Attila.

Átalvetõ

24 A 100 éves Wass Albert EKOSZ - EMTE

egy tõkétlen vállalkozás maradt, fedõnév a szerzõk költségén ki-adott könyvek amatõr voltának eltakarására.

Mindezek ellenére mégiscsak kiizzadtunk valahogy huszon-négy angol nyelvû könyvet Amerika okulására. Ezres, kétezres pél-dányszámokban. De még ezeknek is nagy része raktáron penésze-dik. Nem kellenek a magyaroknak, még propagandafegyverneksem, még arra sem, hogy odaajándékozzák a befolyásos amerikai is-merõseiknek, hadd tudják meg az igazságot. Még ilyen könyveksem kellenek nekik, mint a „Genocide in Transylvania, adocumentary”, vagy „Transylvania and the Hungarian-RumanianProblem”, „Origin of the Hungarian Nation”, „Origin of theRumanians”, „The Ethnic History of Transylvania”. Legnagyobbcsalódást azonban a „Transylvanian Hungarian Folk Art” okozott.Ez a könyv szép, színes kiadásban jelent meg, ismerteti a magyarmotivumok magyarázatát, és tudtára adja a világnak, hogy mi törté-nik ma odahaza a magyar népmûvészet idõt látott remekeivel, mi-képpen igyekszik eltörölni még a nyomukat is az ellenséges románkormány. Ebbõl is még valami ezer példány kallódik raktáron. Nemkell a magyaroknak, mert angolul van.

De így jártunk a folyóiratokkal is, pedig azok valóban önvédel-mi fegyvereink voltak, melyeket megküldtünk vagy személyesenadtunk át minden szenátornak, képviselõnek, külön tíz példányt aFehér Házba, és harmincat a State Departament hivatalainak. Elõ-ször a Transylvanian Quarterly bukott meg elõfizetõk hiányában.Ezt átalakítottuk Hungarian Quaerterlyvé, arra gondolván, hogy ígytalán majd szélesebb magyar rétegeket érdekel. Két év alatt kiderült,hogy ez se érdekelte õket. „Eleget olvassuk magyar nyelven mind-azt a rosszat, ami odahaza történik – írta egy Erdélybõl ide sodort,jómódú magyar -, minek gyötrõdjünk rajta angolul is!” Eszébe sejutott a szerencsétlennek, hogy nem az õ „gyötrõdésére” készült afolyóirat, hanem arra, hogy azt minél több amerikai olvashassa studja meg, hogy mi történik a Trianonban elszakított területek ma-gyarjaival.

Végül is átalakítottuk folyóiratunkat Central European Fo-rummá, miután tudomásomra jutott, hogy a háttérben már két évefolytak a megbeszélések egy létesítendõ Közép-európai Federá-ció dolgában a magyarok megkerülésével. De mivel folyóiratukmég nem volt, összeálltunk néhányan és beugrottunk gyorsan,hogy a „magyar kérdést” a tervezett jövendõ élére vigyük.Nyomban meg is nyertük a lengyel exil-kormány tetszését. Csat-lakozott szerkesztõbizottságunkhoz egy erdélyi román emig-ráns, egy szlovák egyetemi tanár és egy ruszin lapszerkesztõ,akik a magyarokkal való békés együttmûködés útját keresték.Mindenki, aki kezébe vette a folyóiratot, dicsérte. A ténylegeselõfizetõk száma azonban soha nem érte el a kétszázat. Ezerkét-száz példányt nyomtattunk s ebbõl nyolc-kilencszázat tisztelet-példányként osztottunk szét, a többi meg itt van raktáron. Hogyhonnan vettük hozzá a példányonkénti 3500-4000 dollárt? De-rék, jóérzésû magyarok adakozásából, akik megértették, hogyezzel a folyóirattal a magyarság jövendõjéért küzdöttünk. Ezazonban nem helyes. Régi hibánkba estünk vissza újra: egy öntu-datos és bátor kis csapat vérzik, hogy a többi megmaradjon. Atöbbi, akiket én egyszer már így jellemeztem: a „ha még egyszerazt üzeni” magyarok, akik csak behúzzák a nyakukat és várnak asült galambra.

Az én szerkesztésemben és igazgatásom alatt most jelenik meg aFORUM utolsó száma. Hogy megmarad-e vagy nem, az már máso-kon múlik. Én letettem a fegyvert. Cserben hagytak a magyarok, hu-szonhét hosszú és küzdelmes esztendõn keresztül. Elég volt. Bele-öregedtem, belefáradtam és beleszegényedtem az eredménytelenmunkába. A magyar, bár egyénileg egyike a legtehetségesebb, leg-életrevalóbb fajtáknak, politikailag éretlen. Nem érti a világpolitikaháttérben lejátszódó fondorlatos titkait és nem is érdekli. Nem isvették még észre, hogy Románia máris készen áll arra, hogy újra le-hasítson egy jókora szeletet a magyar hazából, tova a Tiszáig. Mind-össze arra vár, hogy kivonuljon onnan az orosz. A Nyugat közvéle-ménye elfogadta már, hogy Románia „õsi határa” a Tiszáig nyúlik.Évtizedeken keresztül belekalapálták ezt már a köztudatba. S mi ittállunk, bambán, pedig segíthettünk volna magunkon. Megtehettükvolna, amit Masaryk és Iorga meg tudott tenni, idõnk is volt hozzá.Most már bizony fogytában van az is.

Tudom, a magyarok nagy része meg sem érti, mirõl beszélek. Atörténelem útjait elõkészíteni csak elõre, mégpedig jó elõre lehet.Utólag már csak azt vesszük észre, hogy „mit kellett volna” tenni, de

sokan még ezt se fogják fel soha. Elkövetett hibákért a gondviseléstteszik felelõssé.

Amit Ceausescu húsz esztendõ alatt nem tudott elérni, azt meg-tették helyette a szabad földre vetõdött magyarok: letétették velem afegyvert. De a könyvek megmaradnak, a folyóiratok megmaradnak,s a nyomtatott betû szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély ma-gyarjaiért – ahogy lehet.

Szívem mélyébõl köszönöm annak a maroknyi hûséges magyar-nak az önfeláldozó kitartását, akik mindvégig mellettem maradtak slehetõvé tették, hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg õket azÚr minden fájdalmas csalódás közepette is a tiszta lelkiismeret iste-ni ajándékával. Õk megtették, ami tõlük tellett. Ha minden magyarkövette volna példájukat, a magyarok dolga másképpen állna ma.Hadd búcsúzzam tõlük a Szentírás szavaival: „Ismertessétek azigazságot s az igazság szabadokká tészen!”

Az Úr irgalma legyen mivelünk és bocsássa meg sok-sok vétke-inket, amiket magunk kárára ostoba gõggel elkövettünk.

1989. szeptember végén Wass Albert

Wass AlbertEmlékezés egy régi márciusra

Az erdõszélen hóvirág fehérlett.Sarjadó gyepen az iskolaglédában állt, mint még sohaValaki a Talpra Magyart szavalta.

Aztán a tanító beszélt a szabadságról.Hallgatta a sok parasztgyerek,oldalt a jegyzõ, meg a paps tisztes, komoly, õsz emberek.

A harangozó tartotta a zászlót,vén bajszos arcán zord egykedvûséggel.S a tanító lelkesen magyarázta,hogy mi is történtezelõtt sok, nagyon sok évvel.

Hõsökrõl beszélt és csatákróls arról, hogy miként folyt a vér,amikor annyi ember meghaltvalamiért.A többiek hallgatták némán.

Hitték is, nem is, a mesét.Öreg volt már a múlt. Setéts bizonytalan ködök takarták.

S egyszerre csak egy kisgyerekhangosan megszólalt hátul:“Édesanyám! Mi a szabadság?”A tanítóban elakadt a szó.

Odanéztek mindannyian.Az asszony pedig felsóhajtottés azt felelte:“Amikor hazajönnek a katonák, fiam.”

Ó, hóvirágos régi Március...!Azóta mennyi vér ömlött megint,s részeg torokkal hányszor ordítottákközénk a véres jelszót, hogy “szabadság!”

2008. március

EKOSZ - EMTE A 100 éves Wass Albert 25

Patrubány Miklós

Beszéd Wass Albert születésének 100. évfordulójánSzeretett Sorstársaim! Kedves Magyar Testvérek!A Magyarok Világszövetsége folyamatosan adósságot kell, hogy tör-

lesszen Wass Albert emléke elõtt. Adósságot törlesztettünk, amikor a költõarcmását ábrázoló szobrot, Gábor Emese alkotását évekkel ezelõtt felavat-tuk székházunkban, a Magyarok Világszövetsége alapító atyjainak társasá-gában, gróf Teleki Pál és báró Perényi Zsigmond társaságában.

De nem csak a Magyarok Világszövetsége kell, hogy adósságot tör-lesszen, hanem személy szerint magam is adósa vagyok Wass Albertnek.Nem csak Kolozsváron élõ emberként, hanem világszövetségi tisztségvise-lõként is. Amikor a 90-es évek derekán Wass Albert kérte, hogy magyar ál-lampolgársága elismertessék, akkor ugyan, mint világszövetségi elnökségitag és választmányi tag természetesen megszavaztam magam is a kérelmet,és így jutott az akkori belügyminiszter elé a Magyarok Világszövetségénektámogatásával Wass Albert kérelme. Amiért mégis adósnak érzem magame vonatkozásban, az az tény, hogy a puszta szavazaton túl, és az ügy pusztafelkarolásán túl, nem változtattuk ezt egy nemzetstratégiai jelentõségû fel-adattá akkor, és túl könnyen belenyugodtunk - ugyan kiábrándulva és kese-rûséggel szívünkben - a belügyminiszter akkori, elutasító határozatába. Mamár pontosan tudom, hogy akkor az utcára kellett volna mennünk. Ezértholtában is megkövetem a költõt, és a honfitársat.

De adósságunk, amellyel Wass Albertnek tartozunk, ennél halmozot-tabb. Amikor 2000-ben A funtineli boszorkány címû kötetének román for-dítása megjelent, a könyvbemutatóra eljött egy vérmes nacionalista románprofesszor is, Ion Coja a neve, aki a magyarok számára akkor vált ismertté,amikor 1990-ben a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után vérmesmagyarellenes kijelentéseket tett. Ez a Ion Coja 10 évvel késõbb megjele-nik Wass Albert román nyelvre fordított könyvének bemutatóján, és beszé-det mond. A kései romantika egyik legkiemelkedõbb remekmûvének neve-zi, és kimondja: nem hiszi, hogy az az ember, aki a román néplelket - hiszenA funtineli boszorkány végsõ soron a román parasztságról, az erdélyi ro-mán parasztságról szól - ilyen közelrõl, ilyen lényegre látón megragadja,hogy az az író háborús bûnös lehetne. És csak azon sajnálkozik, hogy a ro-mán parasztoknak ezen tökéletes ábrázolását miért éppen egy magyar grófkellett megtegye?

Amikor e tekintetben is, és ezzel a gondolattal is adósságról beszélek,akkor a magyar irodalmi élet szereplõinek és intézményeinek adósságárólis beszélek, hiszen nem német feladat lett volna az Adjátok vissza a hegyei-met! címû, 1949-ben németre lefordított mûvének irodalmi Nobel-díjravaló elõterjesztése, hanem a magyar írótársadalom és a magyar irodalmi

szervezetek adóssága akár az Adjátok vissza a hegyeimet!, akár még inkábbA funtineli boszorkány által hordozott egyetemes emberi magasság jegyé-ben, Wass Albertet arra az elismerésre elõterjeszteni, amelyet a világ ma alegszámottevõbb elismerésként tart számon. Nálánál sokkal méltatlanabbemberek jutottak e díjhoz, de gondolom, hogy ez még most sem késõ.

Harmadsorban amikor adósságról beszélek, akkor Wass Albert nemzet-politikusi nagyságának elismerésérõl és annak elmaradásáról kell beszél-nem. Ez mindenki számára talán most válik igazán érthetõvé, amikor újra-értékeljük az általa is vezetett, társelnökölt, Amerikából induló Erdélyi Vi-lágszövetség több évtizedre visszanyúló harcát a kisebbségbe szakadt ma-gyarok emberi jogaiért. Ezt a szervezetet a magyar közvélemény elõtt re-vansista, revizionista, vállalhatatlan társaságként bélyegezték meg még1992-ben is. Olyannyira, hogy a Magyarországra a rendszerváltás után ha-zatelepülõ, és itt bejegyzést nyerõ Erdélyi Világszövetségbõl - mint kényel-metlenbõl - az itt bejegyzõk kiléptek és azért, hogy az Erdélyi Világszövet-ségre biggyesztett priusztól szabaduljanak Bocskai Szövetségként vonul-tak tovább. Ha egymás mellé tesszük az Erdélyi Világszövetséget és Afuntineli boszorkányt, akkor tudjuk - de tudjuk Wass Albert egész munkás-ságának értelmezésébõl is -, hogy õ sohasem lehetett az az elvakult naciona-lista, akinek a politikai programját ne lehetett volna felvállalni, és ne kellettvolna felvállalni.

Saját házunk táján maradva, a Magyarok Világszövetségének adóssá-gát említem itt, és megkövetem Wass Albert személyén keresztül az ErdélyiVilágszövetséget azért a közönyért, amivel ezt a jobb sorsra érdemes szer-vezetet a Magyarok Világszövetsége is mindezidáig kezelte. Az Erdélyi Vi-lágszövetség akkor volt magyar kisebbség-védõ harcos szervezet, amikor aMagyarok Világszövetsége legjobb esetben egy kommunista ügynökháló-zat volt, mely kiterjesztette a Kádár-rendszer gondolatvilágát az egész világmagyar közösségei közé, és amelyik ügynökeinek elsõdleges feladata a ma-gyar közösségek rombolása volt, másodlagos feladata az ‘56 után oly véreskezûnek bizonyuló Kádár rendszerének átfestése egy befogadóbb ábrázo-latra. Ezennel, Wass Albert születésének 100. évfordulóján, a MagyarokVilágszövetsége nevében tisztelgek az õ magyar politikusi, emberi jogvédõharcosi mivolta elõtt, nemzetstratéga mivolta elõtt. A két világháború utánés ‘56 leverése után az enyészetbe taszított magyarság számára lelki felüdü-lést jelentõ írásaival õ egy kiemelkedõ nemzetstratéga is volt.

Hogyha azt a közvetlen jog- és érdekvédõ munkáját értékeljük, amelyetaz Amerikában újrahonosított Szépmíves Céh és a Transylvanian Quarterlykiadásával, a folyamatos petíciózással elvégzett, akkor elmondhatjuk azt is,hogy õ a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar nemzetipolitikusa is volt. Ebben a minõségében is köszöntöm, és hogy ez ne csaküres szó maradjon, ezért a mai napon, posztumusz, a Magyarok Világszö-vetsége legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Nemzetért Ezüstéremmeltüntetem ki Wass Albertet, amely ezüstérem átadására 2008. augusztus18-án kerül sor, a Magyarok Világszövetsége alapításának 70. évforduló-ján.

1938-ban báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Pál alapították a Ma-gyarok Világszövetségét. Idén telik ennek 70. évfordulója. Ugyancsak idénlesz a Magyarok VII. Világkongresszusa, amelynek elsõ megrendezésére1929-ben került sor, a másodikra 1938. augusztusában - annak keretébenalapították a Magyarok Világszövetségét is. Majd, 54 év szünet után,1992-ben került sor a harmadik Világkongresszusra, azóta pedig négyéven-ként ismétlõdik. AMagyarok Világszövetségének ezt az ünnepi esztendejét- a Magyarok VII. Világkongresszusának évét és alapításának 70. évét -Wass Albert jegyében és születésnapján, ezennel megnyitom.

Továbbmenõen, javasolni fogom, és kezdeményezem, hogy a Magya-rok Világszövetségébe, amelynek 2001 óta báró Perényi Zsigmond - aki aVilágszövetség elsõ elnöke volt - örökös tiszteletbeli elnöke, 2008-ban, aVilágszövetség 70. évében vétessék fel örökös tiszteletbeli elnöknek grófTeleki Pál is, akirõl elegendõ bizonyíték van már birtokunkban, hogy kije-lenthessük errõl a helyrõl, hogy õ nem öngyilkos lett, hanem meggyilkol-ták. Alantas módon meggyilkolták - és a Világszövetség alapításának 70.évfordulója elegendõ ürügy és alkalom kell legyen, hogy az õ exhumáltatá-sa elvégeztessék, és ez az alapvetõ igazság tényszerû bizonyítást is nyerjen.

Harmadikként, közéjük - az Erdélyi Világszövetség színeiben végzettpolitikai munkáját is elismerve -, harmadik örökös tiszteletbeli elnökünkké,javaslom Wass Albert felvételét. Az Erdélyi Világszövetséget pedig a jobbsorsra érdemes, és alapító atyáihoz immár hû Magyarok Világszövetségetársszervezetének tekintem. Köszönöm.

Voltunk azóta hõsök, mi magunk is.Hõsök, pribékek, árulók, gazok,honmentõk és hazátlanok,voltunk minden, amit csak akartaka habzó szájú álapostolok.

Négyszer szabadítottak föl azótapropagandás vad próféciávalés mind a négyszer más zászló alatt!És mind a négyszer esküdtek reá,hogy most lettem szabad!

Hát ez a szabadság, emberek?Szónokló, híres emberek!Élõk s holtak mind ezt akarták...?S mi lesz, ha majd egy szép naponmegkérdezi egy kisgyerek:“Édesapám, mi a szabadság...?”

Ó, hóvirágos régi Március...Talán sóhajtunk egyet mi is akkorés csak annyit mondunk csöndesen: fiam,szabadság az, ha majdhazatérhetünk mindannyian.

(Bajorerdõ, 1947)

Átalvetõ

26 A 100 éves Wass Albert EKOSZ - EMTE

Levágott csonkból is nõhet termõfaWass Albert világa Gutai István színpadi játékában

Wass Albertet, az erdélyi arisztokrataszármazású írót messze sodorta szülõföldjé-rõl a történelem. A második világháborúutolsó hónapjaiban családjával elõször Né-metországban a bajor erdõ volt az otthona,majd Hamburg következett, végül 1951-benkivándorolt Amerikába. Hogy a hazafelé ve-zetõ út immár örökre elveszett, azt nem sej-tette ekkor még, nagyon sokáig reményke-dett a visszatérésben.

Írói indulását jelenti az 1934-ben megje-lent Farkasverem, a Mezõség természeti ésemberi világáról szóló regény, melytõl az írósoha nem tudott elszakadni. Felfele ívelõírói pályáját jelzik további regényei, Tagjalesz a Kemény Zsigmond Társaságnak, láto-gatja a Helikon találkozókat Marosvécsen,1941-ben a Kisfaludy Társaság is tagjaiközé választja. 1945 után azonban az emig-ráció évei következnek. Ahontalanság azon-ban nem töri meg, újabb regényeit Németor-szágban adja ki, majd 1951-tõl Amerikában.Minden írásával felhívja a figyelmet a vas-függönyön túli világra, elmondja az igazsá-got az orosz hatalomátvételrõl Magyaror-szágon és Erdélyben.

A Tizenhárom almafa címû regénye1952-ben jelenik meg, Buenos Airesbenadja ki a Magyarok Útja Kiadó. Egyik leg-népszerûbb, legsikeresebb mûve ez az ame-rikai magyarság körében. Fõhõse, TáncosCsuda Mózes az elpusztíthatatlan életerõtszimbolizálja (Takaró Mihály irodalomtör-ténész látja így), aki fenn a hegyen, a Kom-mandón almafákat ültet, a székely jövõ, amegmaradás jelképét. Az almafák mindenttúlélnek, történelmi viharokat, megcsonkí-tást, pusztítást, mert az író hitvallása az,hogy levágott csonkból is nõhet termõfa.

1965-ben folytatva Táncos történetét,Wass Albert megírja az Elvásik a veres csil-lag címû regényét, melybõl megismerjük az„örök székely” új rendszerbeli életét. A mûugyanis a kommunizmus idején játszódik,melyben minden hazugságra épül: a demok-rácia valójában diktatúrát jelent. Wass Al-bert, bár nem él ebben az abszurd világban,de jól ismeri.

Gutai István a Tizenhárom almafa címûregényben találta meg a színpadra állítás le-hetõségét, hogy megelevenítse annak a Tán-cos Csuda Mózsinak az alakját, aki a túléléskülönbözõ furfangjaival mindig kivágja ma-gát a nehéz helyzetekbõl. Uz Bence, Ábelrokona õ, aki, akárcsak székely népe, sok-szoros hátrányban van a román világban, debenne van az az évezredes túlélési képességis, amely a sokszor végveszélybe került né-peknél kialakult.

A mû történeti ideje a második világhá-ború elõtti és alatti évek, helyszíne Három-szék, a Feketeügy mente, a Kommandó kör-nyéke.

A fa-motívum végigvonul a három felvo-náson, a fák megmaradása az erdélyi magyar-ság túlélésének szimbóluma lesz. A vásároltpónyikalma csemeték Mózsi saját sorsának

tükreivé is válnak. Mikor megvásárolja a fa-csemetéket a prefektustól a sikeres medveva-dászatért kapott pénzen, még nem is sejti,hogy a kicsi fák sorsa, életben maradása vagypusztulása a történelem példázatává válik.Több csemete elpusztul, de a maradék tizen-három dacol az idõvel, ellenáll, termést hoz.Az almák-külvilág párhuzam végigvonul atörténetem, megismerjük a szereplõk jelle-mét abból, hogyan viszonyulnak a fákhoz: azurizáló pesti újságíró kisasszony egész virág-zó ágat tör le a fáról, a magyar katonatisztek,miután kioktatják Mózsit a magyarságról,kultúráról, leverik az almákat a fákról, csépe-lik az ágakat. A természetben élõ csángó ka-tona (román uniformisban) azonban aztmondja: szépek az almák. Aszerzõ nagyszerûleleménye, hogy Mózsi fáira az érett gyümöl-csöket Botticelli Tavasz képének nõalakjai-val helyezteti, illetve magyar és román nem-zeti színû virágokat rakat a fákra a határkije-lölés jelenetében.

A színpadkép egyszerre jeleníti meg ahelyszíneket, sziklák, erdõ, Mózsi háza vá-lik az egyes történések hátterévé.

A dráma kerete két vadászat, mindkettõtMózsi szervezi úgy, hogy a siker számárahasznot is jelentsen. Elõször Trandafir úrral,a román prefektussal vadászik az elõre meg-lõtt medvére (ebbõl a pénzbõl veszi a facse-metéket), a végén a magyar hadseregbenszolgáló zászlósnak szervez hasonló csala-fintasággal medvevadászatot néhány hétszabadság reményében. A két vadászat kö-zött azonban kifordul sarkából a világ, Er-dély területét kettévágják, a „román világot”felváltja a „magyar világ” Háború van a vi-lágban, Mózsi életébe betör a veszély, befo-lyásolja életét a történelem, bármilyenmessze is él fenn a hegyekben, a puska márnem csak medvevadászatra szolgál. A ha-rangozó fia hozza fel a hegyre, Mózsi addigbékés világába a hírt, hogy a bécsi urak úgydöntöttek, hogy a vitában a magyaroké azigazság. De az igazságnak baja történt, mertúgy vágta ketté Erdélyországot, mint acsürkét, mikor sütni teszik. Kiderül, hogy ahatár itt, Kommandón kezdõdik majd.Mózsi sehogy se érti, hogyan lehet kettévág-ni, ami egy: „Nem alma az, hogy a felit ide,az egyik zsebembe, felit a másikba tegyem”-mondja. Nem hiszi, hogy ez megtörténhet.Hõsünk újabb híreket kap a világból, a fuva-ros meséli, mik történnek Brassóban, tudni-illik a vasgárdisták is színre léptek.

Ahegyen megjelennek a román katonák,igen színes a kép, ami a csángó katona sza-vaiból feltárul: „Van közöttük dobruzsai bol-gár, beszarábiai orosz, moldvai cigány,oltországi örmény, bánáti sváb, máramarositót, talán még román es.”

A dráma leggroteszkebb jelenete a határ-kijelölés. Mózsi almáskertjét kettévágják, afák közül hét és a kerti reterát Romániábaesik, a többi hét fa Magyarországhoz. Aganédombot is kétfelé vágják. „Aganédombon megosztoznak az urak.” -

mondja Mózsi keserûen. A határjelzõ cöve-keket ide-oda tologatják a nemzeti érzéstõlfûtött román és magyar tisztek, az édes, szentanyaföld, Erdélyország megtartására hivat-kozva: „Egy arasznyit se a szent román föld-bõl! , Megvédem az ezeréves Magyarorszá-got!” Mózsi egyetlen megmaradt almájátszakítaná le a fáról, de nem lehet, mert a ro-mán katona puskával állítja meg a „határon”.Az alma a román államé, nem viheti át a hatá-ron. Mózsi megtalálja a megoldást: kicsiMózsi, a gyermek megeszi az almát Magyar-országon, és kikakálja Romániában! Szána-lom és nevetés váltakozna a nézõben, ha nemtudná, hogy mindez egy torz, de való világrajza, hány település van még ma is még, holaz elcsatolók buzgalmának eredményeként afalu házai között országhatár húzódik!

Aromán és a magyar katona között tolmá-csol Mózsi, mígnem rájön, hogy a román min-dent ért magyarul. Ekkor elmeséli, hogyanvolt õ katona a román világban. Magyar kato-na: „Tán ide osztották be valahova? Táncos:„Velem az úgy volt, tudja, hogy helyettem a ró-kák szolgáltak meg a vaddisznók. Magyar ka-tona: (hitetlenkedve) „Nana! Táncos: „Nemhiszi? Pedig az úgy volt! Bémentem a kaszár-nyába, ahajt, né, Brassóba, még neki se öltöz-hettem, már kérdi a plutonér. Õrmester az ma-guknál, vagy olyasforma. Kérdi, mi a mester-séged? Mondom, hogy né, ez és ez. Vadõr, megefféle. Igen? Kérdi. Hát vadászni tudsz-e? Haén nem, akkor ki?-kérdezem én. Hát rókáttudsz-e lõni? Én akár most rögtön. Na, mondjaa plutonér, idefigyelj, az alezredes úr feleségé-nek rókabunda kell, érted-e?. Értem, mondom,sze lehet ezt érteni. Nahát, aszongya, ahányrókabõrt hozol, annyi hét szabadságot kapsz.Huncut állat a róka, mondom én, kell hozzávagy két hét. Hát legyen két hét, legyint aplutonér. Hát így volt ez, lássa. S én mindenmásadik hétfõn beállíték tisztességgel a ka-szárnyába, s letevém az õrmester elé a róka-bõrt. Még egy pohár cujkával es megvendégeltilyenkor. Osztán, hogy meguntam a rókát, el-kezdtem, plutonér úr, nyestbõr nem kell? De-hogyisnem, mondotta õ. Csakhogy az huncu-tabb ám a rókánál is, így én, s a bõre tízszerannyit ér! Na, mondotta, tudod mit? Egynyestbõr, egy hónap! Aztán így es lett. Vaddisz-nóért három hét, vidrabõrért újra egy hónap.Nyulat, azt úgy vittem neki ráadásba, hogy jó-kedve legyen. S biza, hamarabb lefogya a kétesztendõ, mint a vadállatok itt a Komman-dón.”

Mózsi ünneplõbe öltözik, vendégek ér-keznek. A két magyar tiszt személyében azanyaországot, Magyarországot köszönticsaládjával. Keserûen csalódik azonban,mert kioktatást, lenézést kap testvériség he-lyett. Magyar székely vagy oláh székelyõ?-kérdezik tõle. Most megtudják maguk,mi a kultúra, a rend, mondják neki. Amit arománok elrontottak magukon, azt nem leszkönnyû helyrehozni, örüljön, hogy felszaba-dítottuk, szenvedni, tûrni a magyarságukértnem tudnak,-ilyeneket kell Mózsinak halla-

2008. március

EKOSZ - EMTE A 100 éves Wass Albert 27

nia a szerény ünnepi asztalnál. Kicsi Mózsimondja ki, amit az apja gondol: Olyan kime-netel nincs, hogy bejövetel ne járjon vele?

Kik is vádolják a székelyeket kultúrálat-lansággal? A mûveletlen tisztek, a félmûveltpesti újságírónõ, a zászlós, a semmibõl ide-helyezett s itt jól élni akaró, de a helyieket le-nézõ hivatalnok, a titkárnõ… Mit tudnak õkerrõl a néprõl?

A tudálékos újságírónõ népies akar lenni,nagy demokrata, de lenézi az egyszerû népet.Helyette akar gondolkodni, beszélni, elõ-játssza Mózsinak, mit mondjon. Szívemen vi-selem a föld népének sorsát,… jóember…Azerdélyi arisztokrácia renegát lett-mondja,Mózsi nem tudja mi az a renegát, bólogat, deabból , amit elmesél, éppen az ellenkezõje de-rül ki az árkosi báróról: „Akkor állíták fel , tud-ja a magyar iskolát ott a bárónál. Maga pénzinfogadott tanítót is hozzá, aztán kellett tojtatniegy kissé az olyan prefektusféléket… elég azhozzá, hogy éppen ülnének fel a szánokra,hogy az erdõre menjenek, mikor csak kihallik anagyszobából, amit iskolának rendezett vót béa báró, a gyerekek danázása. Na, mondja apréfektus, megnézem már magam is ezt az újiskolát! Azzal bé. S a báro megette. Felállnak agyermekek mind, s úgy kiálltsák, hogy éljen.Odamegy a préfektus az elõl ülõkhöz, s meg-kérdez egy legénykét: Mit énekeltek, te, Fut azoláh Brassó felé, válaszolja a gyermek. Hát azmiféle nóta, kérdezi a préfektus. Az biza szé-kely, feleli a gyermek. Néz körül a préfektus aziskolaszobában, hát mit lát a falo? Magyaror-szág térképit. De a régit, tudja… az igazit. Hátmaguk errõl tanulnak, kérdi a tanítót. Nemkaptunk még mást, mondja az ügyesen, s a mimegyénk ezen is rajta vagyon. Aztán csak el-kezdi kérdezni a préfektus a gyermekeket: No,mondd meg fiam, hol vagyunk mi mostan? Ár-koson, kapja elé magát az egyik gyermek. Na-gyon jó, mondja a préfektus, hát Árkos holvan? Háromszékben, így a gyermek. Ez is jó,bólint a préfektus, hát Háromszék hol van? Er-délyben, feleli a gyermek. Nagyon jól van,nyugszik bele a préfektus erre, de hát Erdélyhol van? Magyarországon!-vágja ki ügyesen alegényke. No, ijedezik erre a préfektus, tán Ro-mániában lenne, édes fiam! Azt csak arományok mondják, feleli erre a gyermek. Eb-bõl aztán elég volt a préfektusnak is. Béhúzta anyakát a bundagallérba, s iszkiri, kifelé…

Mózsi tudja, hogy gyak-ran a hatalmat kinevetve kell ajózan észhez fordulni, hogyeligazodjon az útvesztõkben:az adóhivalallal vagy a fi-nánccal szemben. Úgy „meg-vezeti” a fináncot, hogy azészre se veszi: kitanítottaMózsit, hogyan kereskedjen amaga fõzte pálinkával: „Tud-ja mit? Majd én beindítommagát! Ha van eladó pálinka,csak szóljon nekem, aztán énmajd beajánlom mindenfelé.Rásózhat literjére há-rom-négy pengõt is kereset-nek!”

A kor politikai figurái ismegjelennek a színen: anemzetszocialista agitátor, azanyaországi kormányfõtaná-csos, aki bombasztikus, popu-

lista szónoklatokat tart Mózsiéknak, ígérve ajó bánásmódot az új hatalom részérõl, miutánleckét kaptak Mózsiék a nyegle tisztviselõtõlaz adóhivatalban.

„Úgy cselekedjünk, hogy megmarad-junk”- mondhatná Mózsi Sütõ András sza-vaival. Ha nem megy egyenes úton, hamisutat kell választani, zugpálinkát eladni a fi-náncnak, vadméhek fészkéhez vezetni a va-dászpuskája után kutató katonákat.

Az egyszerû emberek közötti bajtársias-ság visszatérõ eleme a mûnek: Mózsivalösszemosolyog- mert átlát rajta, de egyetértvele- a puskák után kutató szakasz dunántúlikatonája, aki maga is ugyanúgy mentettemeg a Bakonyban a fegyverét.

Mózsi jó emberismerõ. Mikor behívjákkatonának Csíkszeredába, tanúja lesz az elsõvilágháborút is megjárt, öreg katonák meg-alázásának, látja, miként él vissza a fiatalzászlós csekélyke hatalmával. Ezt látvaMózsi kihasználja az emberi gyengeséget, ahiúságot, a hiszékenységet, s bajtársával, acsíki katonával megszervezi a zászlós úrnaka medvevadászatot.

Mózsi túléli a kivonulásokat (románhadsereg), a bevonulásokat (magyar hadse-reg), prefektusok mennek, zászlósok jön-nek, õ túléli õket, mert ismeri az életet, a túl-élés fortélyait.

Gutai István kiemeli a regény esemény-történetébõl azokat a mozzanatokat - a törté-néseket új idõrendbe szerkesztve-, melyeketa fõhõs köré rendez, fölépíti Mózsi alakjátúgy, hogy a nézõ egy hiánytalan jellemképetkap, egy kész rajzot az emberrõl. Annak azembernek a rajzát, aki népének képviselõje-ként olyan természetességgel ragaszkodik aszülõföldjéhez, úgy akarja élni az életét min-den körülményben, mint azok a fenyõk aháza fölötti hegyen, az erdõkben. Mózsimély bölcsességgel fogalmazza meg a világ-ról és az emberi lélekrõl alkotott ítéleteit, ezpedig nem azonos a mindenkori „góbéság-gal” „székely viccekkel”, melyekre a hálásközönség tapsolni szokott.

Gutai István olyan színpadi mûvet te-remt Wass Albert regényébõl, melyben sike-rül megõriznie az írónak azt a meggyõzõdé-sét, hogy Erdély jövendõje a függetlenség-ben válhat teljessé, hiszen akkor szülõföld-jén Mózsi is otthon van, Filimon is, a román

pásztor, akivel Mózsi békességben megfért.De nincs mit keresnie ott a moldovai román-nak vagy az Alföldrõl odavezényelt katoná-nak. Úgy gondolom, ez lenne ma az autonó-miára való törekvés lényege is.

Gutai István jó érzékkel ismerte fel,hogy Táncos Csuda Mózsi sorsa példázat,egy népcsoport túlélésének, a mindenkorikihívásokhoz való alkalmazkodás példáza-ta. Amirõl a dráma már nem szól, de a re-génybõl tudjuk, hogy a végén kivágják a fáit,de ahogy Mózsiék túléltek mindent, a fák iskihajtanak majd. Levágott csonkból is nõhettermõfa, ez Mózsi reménye.

Ha Wass Albert bölcs mosolygássalszemléli egy égi karosszékbõl a személyekörüli csatározásokat, vagy éppen a szemé-lyét ünneplõ igyekezetet, bizonyára örömé-re szolgál a bonyhádi elõadás. Az író sohanem járt a völgységi városban, amely befo-gadta máshonnan elûzött szobrát, törzsasz-talt hozott létre a tiszteletére (Wass AlbertTörzsasztal), országos vers-és prózamondóversenyt rendez évenként az író mûveinekszellemében. Mára már valóságos Wass Al-bert-kultusz honosodott meg a városban. Ta-lán azért éppen itt, mert jobban ráéreztek abonyhádiak ennek az életpályának a tragiku-mára, a szülõföldet kényszerbõl elhagyókfájdalmára, veszteségére. Hiszen itt élnek ahazájukból kényszerûségbõl útra kelt buko-vinai székelyek, s a szülõföldjükrõl elûzöttsvábok maradékai. És ahogyan Wass Albertse feledte szülõföldjét, egész életében Er-délyt írta meg, úgy a székelyek, svábok sefeledik gyökereiket.

Nagy munkába kezdett 2007 nyarán abonyhádi Vörösmarty Színházi Kör, úgyakarta megünnepelni Wass Albert születésé-nek századik évfordulóját, hogy színre visziaz író regényének színpadi adaptációját, Gu-tai István A medve bõrire címû drámáját.

A bemutató zsúfolt nézõtér elõtt zajlott abonyhádi mûvelõdési központban 2008. ja-nuár 11-én a szerzõ jelenlétében. A népesszereplõgárdából kimagaslik Táncos CsudaMózsi alakítója, Lõcsi Ákos. Ez a tehetségesfiatalember úgy él a színpadon, mintha bi-zony maga is a háromszéki havasok aljánélné küzdelmes életét a váltakozóimperiumok korában, hol „román”, hol ma-gyar székelyként”. Átlényegül Mózsivá a

szemünk elõtt, vérévé válik aszékely tájnyelv (maga is bu-kovinai székely ivadék),nincs benne semmi betanultviselkedés. Õ az elõadás tar-tópillére.

Jók a díszletek, remekültáncolnak és énekelnek a Hi-das Néptánc Egyesület tánco-sai, az elõadást kísérõ autenti-kus népzene szerves részévéválik az elõadásnak. A rende-zõ Klamik Aranka a szerzõvelvaló konzultálás nyomán bát-ran vállalva a dramaturg fel-adatát is nagyszerû munkátvégzett. „Színészei” élménytszereztek a közönségnek, azelõadás végén felhangzó vas-taps minden közremûködõ ju-talma volt.

- Serdültné Benke Éva

Átalvetõ

28 Mûhely - Szõcs Károly írásai EKOSZ - EMTE

Tanítómese és igaz történetavagy az elszalasztott történelmi lehetõség

”Az írás – aszerint, ahogyan valakimûveli – lehet gyalázkodás, szellemikicsapongás, napszámosság, kézmívesség,mûvészet, tudomány és erény.”

(August Wilhelm Schlegel, német író, irodalomtörténész; *1767-†1845)

Az egerek (Mus musculus domesticus) kongressust tartottak, ésmegállapították, hogy a világ összes egerei számára az örök boldogélet akkor következik be, ha minden macska nyakára csengõt fog-nak kötni. A végrehajtáshoz önkéntesek szükségeltetnek, akik akáréletük feláldozásával is vállalják a fényes jövõ megvalósítását.Egyik egérke sem vállalkozik, azóta se, erre a feladatra. A Musmusculus látszólag okosabb, mint a homo sapiens: ez kétféleképpenértelmezhetõ, bizzuk az olvasóra..

Ez tehát a tanítómese, ami a német sajtóban látott napvilágot1,éspedig a reformokkal kapcsolatosan általában, így az egészségügyireform körüli huzavona okán is. Konszenszus! - mindenki egyetértabban, hogy a reform tovább nem halogatható, csupán senki nemvállalkozott az elsõ radikális lépés megtételére. Ez a lépés pedig atöbb mint 250 betegbiztosító kassza helyett egy, a szolidaritás elvealalapján, álatalános és mindenki számára kötelezõ biztosító létre-hozása lenne, beleértve a magánbiztosítók megszüntetését. Ez utób-biak ellen leghevesebben az orvosok hangoskodtak, hiszen ugyan-azon munkáért a magánbiztosító két és féltõl akár három és félszeresdíjat fizet az orvosnak. (Nota bene: a magánbiztosítók csak fiatal,egészséges és egy bizonyos havi jövedelem feletti személyeketvesznek fel.) A pénz körüli vita olyan hangvételû volt, ami alapjánsejthetõ, milyen sok a pályatévesztett orvos, akik inkább autószere-lõ, vagy gáz- és vízszerelõ kellett volna legyenek, akikre egyébkéntis sokszor szoktak hívatkozni, hogy azokat mennyivel jobban fize-tik. Cave: Nem a juhok legelõjérõl van szó, hanem a gyapjáról!2

Klinikai orvosként és orvospáciensként - úgy is mint magán-,úgy is mint egyszerûen biztosított is - többet láttam talán, mint kel-lett volna, éspedig a betegágyból, vízszíntes helyeztbõl nézve. Igen-csak tudom ajánlani nagyhangú, magukat orvosnak tituláló ”rágcsá-lóknak.” Cave: Az orvosok is csak emberek. Ideális esetben.3Ama-gyar viszonyok olyanok, amilyenek, írnak róla többször, sajnos kel-lõ tárgyi ismeretek és tágas szemléleti horizont hiányában. Ez pedigminden más témával kapcsolatosan is felpanaszolható, ami miatt –kivülállóként nézve – a mai magyar sajtóban elrettentõ, destruktivzsurnalizmust folytatnak. Nem tapasztalható hiány a felkorbácsoltérzelmekben, továbbá a felelõtlen állításokban és kijelentésekben,valamint elõjelzésekben. A képviselõk pedig meghunyászkodnak,nem vállalnak felelõsséget a törvényhozásban (lásd: 2005. dec.),vagy ha igen, akkor ugyancsak kifogásolható módon.

Most következzen hát az igaz történet. Amikor 1954. október23-án Nyugat-Németország meghívást kapott a NATO-ba, azEU-tagsághoz hasonlóan a már-tagok hozzájárulása volt szükséges.És akkor, a kis Dánia vétót jelentett be, és a hozzájárulás feltételéûlszabta, hogy törvénybe iktassák a Schleswig-Holstein-i dán nemze-ti kisebbség számára 2 parlamenti képviseleti hely garanciáját.Nyomban meg is szavazták a törvényt, s így Németország 1955. má-jus 6-án, tíz évvel a kapituláció után, volt nyugati ellenfeleivel azo-nos katonai szövetség tagjává válhatott. Ez a történelmi lábjegyzetazért is figyelemreméltó, mivel a dánok németekkel szemben tápláltellenérzése semmivel nem (volt?) kisebb, mint más népek esetében– , szabadjon a részletezéstõl itt eltekinteni.

A hiányos történelmi, szociológiai és etnobiológiai ismeretekhiánya végzetes következményekkel járt 2006. májusában, amikora magyar parlament elsietve, egyhangúlag szavazta meg keletiszomszédjának EU-tagságát. Bármennyire is hihetetlenül hangzik,még maguk a románok is kárát vallották, hiszen azóta sem tudnakmit kezdjeni magukkal. Immáron Nyugaton is látják, hogy elsietettlépés volt: semmi igéretnek nem tettek eleget, sõt, a nagyhangonmegkezdett folyamatok elakadtak, a korrupció csak fokozódott. Ér-dekes pl. magában a román sajtóban olvashatókat felemlíteni. Azegyik fél évvel ezelõtti írás4 arról szólt, hogy ”az RMDSz, kormány-

pártként elrománosodott” – mivel a kezdeti, megbizható, korrekt éskiszámítható magyar politikusok egyre inkább hasonlítanak románkollegáikhoz, vulgo: hagyták magukat korrumpálni! (NB: a korpaés a disznó meséje!) Pár nappal ezelõtt ezt írták5: fogadni merek,hogy a románok alig 2 %-a gondolja, milyen jó EU-tagnak lenni. Azértelmesen megírt elemzés következtetése pedig úgy hangzik, hogyaz EU-tagság megérkezése megzavarta éppen a földalatti barlan-gokban zajló, a lopott arany feletti osztozkodást. A cikk írója foga-dást ajánlott az említett 2%-ra: egy tizennyolc éves Veuve Clicquotegy Biborþeni (: egy ûveg bibarcfalvi ásványvíz) ellenében! – annyi-ra biztos meglátásai és következtetései helytállóságában.

A történelmi ismeretek hiányában a magyar parlament elsza-lasztotta a soha vissza nem térõ lehetõséget: vétójoguk alapján meg-szabhatták volna, hogy csak úgy és akkor járulnak hozzá a keletiszomszéd tagságához, ha azok törvénybe foglalják az anyaország-nak az erdélyi magyarsággal kapcsolatosan megfogalmazott elvárá-sait és azok teljesítésének garanciáját. Ehelyett az esztelen nemzetiönmalasztozást választották, hogy ... lássátok feleim szümtükkel,hozzuk testvéreinket abba a házba, ahol mi már benn vagyunk. Házhelyett ugyan alig elõszoba, de errõl ma már senki nem beszél.

Nem véletlen a mottónak választott passzus, régi olvasmányom-ból húztam elõ, amikor a fenntebb már említett mai, stratégiaikonszenszus nélküli politikai csatározásokat és az azokról folytatottdestruktiv zsurnalizmust felemlítettem. Sajnálatosnak tartom, hogyimmáron nem elég a saját média, már az Átalvetõben is megjelenikegyféle helyzetelemzés, gyalázkodó kijelentésekkel; lásd Bayer ésNagy 2007. júniusi számban megjelent írásait. Majd az EP-i válasz-tásokon – kizárólag a senki által elõre nem is sejthetõ körülménynekköszönhetõen – elért nemvárt siker felhajtó erõt adott a valóság tala-ja felett lebegõknek, újabb nemzeti bódulatot váltva ki, amit ugyan-csak olvashattunk a médiában megjelent, inkább politikai szédel-gés, mint higgadt választási értékelõként. Cave: Nem minden, amimegengedett, tisztességes is!6

Nemrég, a francia elnök, Sarkozy diktálta nagy cselekvési se-bességrõl is értekezett egyik német lap.7 Érdekes módon rajzolódottki a nem született-francia elnök és a gall, latinos jellemvonás közöttidiszkrepancia. Az írás de Gaulle tábornok egyik mondásával kezdõ-dött: ”Hát hogy lehessen kormányozni egy olyan országot, ahol 328féle sajtot csinálnak?” A befejezõ mondat is de Gaulle-tól szárma-zik, egyik levelébõl való, ahol idézte, amit Hannibal tanácsolt test-vérének, Hasdrubalnak, akit zsoldosok toborozásával bízott meg:„Ne vegyél fel túl sok galliait! Azok mind iszákosok! Bátran csele-

Régi falusi házak Erdélyben

EKOSZ - EMTE Mûhely - Szõcs Károly írásai 29

2008. március

kednek, merészek a harcban, de gyorsan begazolnak és soha semelégedettek.“

Ne sokat, inkább sokatmondót.8

Magyarázatok:1 Az egerek boldogságát jelentõ ”csengõt a macska nyakára”

metafora a FAS, 19. Juli 2007 ”Warum mögen die MenschenReformen nicht? c. írásban olvasható, Thomas Straubhaar tol-

lából;2 Non est de pastu ovium quaestio, sed de lana. (II. Pius pápa /*? -

†1464/ mondása)

3 Werner Mitsch, n. író; (*1936- )4 Florian Bichir: UDMR-ul s-a românizat; in: Evenimentul Zilei,

1. Iunie 20075 Mircea Mihãieº: Ruptã la nivelul gâtlejului, societatea

româneascã e alcãtuitã din douã categorii intrate - chiar fãrã sã ºtie -într-un conflict pe viatã ºi pe moarte. (in: Evenimentul Zilei, 31.

dec. 2007)6 Non omne quod licitur honestum est! – latin szállóige;7 Günther Nonnenmacher: Tollkühn, tapfer, nie zufrieden. (in:

FAS. 2. Dez. 2007)8 Non multa, sed multum – latin szállóige, saját értelmezésben;

Az írás egészségügyi reform-vonatkozásaitDr. Szász István Tas kommentálja az alábbiakban

Cincogástól a nyávogásigcsengettyûhangban

Mint az egészségügyi reform vonatkozá-sában felkért hozzászóló, agyficamot okozópályán próbálom egyenesben tartani gondo-lataimat. Hiszen e tanítómese kapcsán elõ-ször az ötlik eszembe, hogy mennyire másmindazt, ami itt folyik, kívülrõl látni, aztánmeg, hogy ugyanaz a tanítómese mennyiremást jelent ott és itt, s végül, hogy „orvosirágcsálói” mivoltunkban mennyire más ahozzáállásunk a történethez.

Mert Károly barátunk egy valóban üveg-zsebû társadalomban figyelheti az áramla-tokat. Ott tudják, hogy ki kire akaszt csen-gettyût és miért. Tudják, kinek érdeke és ki-nek nem, és azt is, hogy a politika mindennagy és demokratikus hagyomány ellenéreigencsak félve nyúl e kényes kérdéshez. Aleghatalmasabbak bukását is magában hor-dozza egy ilyen kísérlet.

Náluk a több és magánbiztosítói rend-szer hátrányait (erkölcstelen és pusztító ere-jét) megtapasztalva sóvárognának a szoli-daritás Bismarck-i áldásait újra érvényesí-teni. Arról van tehát szó, hogy a valódi refor-mot a több- és magánbiztosítós rendszerbõlaz egy- és szolidaritás alapján mûködõ biz-tosító felé kellene végrehajtani. A csen-

gettyût tulajdonképpen a jól megfizetett rág-csálók akasztanák a reformmacskák nyaká-ba, s akadályoznák meg azok lopkodás elle-nes lopakodását éléskamráik felé, a szolida-ritás eltiprásán alapuló és ab ovo nyerészke-désre berendezkedett magánbiztosítókkalközös érdekeik alapján.

Nálunk a sokszorosan alulfizetett orvo-sok, ahelyett, hogy a kevés mûködõ csen-gettyû leszerelését szorgalmaznák, s azt re-mélnék, hogy a több- és magánbiztosítósrendszer rendezi megalázó jövedelmi hely-zetüket, éppen az ellenkezõjét teszik, és a be-teg érdekét nézve a kockázatközösség és aszolidaritás mellett állnak ki. A rengetegdurva sajtótámadást elviselni kénytelen or-vostársadalomról bizony egy egészségeszsurnalisztika ezt lenne hivatott eljuttatni a„tömegek” tudatához. Valójában alig vanhasonló önzetlen és gyakorlatilag egyöntetûkiállásra példa a mai magyar társadalom-ban. Még mi magunk sem gondoltuk ezt át eformában.

Nálunk a reformmacskának álcázott ra-gadozó pumák egészen másra esküdtek fel.Felénk õk azok, akik az egerek számára hoz-záférhetetlen éléstárat kifosztani készülnek,

és ezt nevezik reformnak. Az õ nya-kukban a mi fogyó pénzünkbõl(egészségünk árából) beszerzett cif-ra reklámszövegek lógnak csen-gettyûk helyett. Õk maguk szerelikazokat fel magukra, és az egérkékvalóban egzisztenciájukat kockáz-tatva próbálhatnak csak megszólal-ni az ott hirdetett tévtanokról. És õkcsodák csodája megszólalnak. Amacska azonban – a mai erõvi-szonyok között még – macska-egérharcot folytat sok kis nevetségessétett ellenfelével. Közben még azegérlyukakat is eladja a sokkal ha-talmasabb patkányoknak.

G

Szõcs Károly írásának to-vábbi részei sem nélkülözik a ma-gyar válóságból kiszakíthatatlanmagyar orvos sorsával is párhu-zamba hozható gondolatokat. Mintmindig, most sem árt figyelnünk rá!Világos vár romjai

VéleményA szerkesztõ fenti íráshoz az

alábbiakat fûzi hozzá

A hír szent, a vélemény szabad - e jelszó-val tesszük közzé Sz.K. írását, ami többekközött lehetõségeink tragikomédiába illõ el-kótyavetyélését pergeti le elõttünk, valaminta zsurnalizmus vadhajtásait kárhoztatja.Elõbbirõl elõzõ lapszámainkban ismételtenértekeztünk, a mai napig próbáljuk magya-rázni a magyarázhatatlant, kapaszkodunk adélibábba és nyeljük a ködöt, akarjuk a re-ményt, csak hát minden nappal minden igye-kezetünk lassan belefullad jelen politikaiéletünk és koncepciótlan politikusaink lát-szatcselekedeteinek mocsarába, és ami a kö-vetkezõ kérdés feltevésére késztet: csupánegy gyökereit, hajtómotorját, iránytûjét, te-hát jövõjét vesztett náció történetének befe-jezõ szakaszát éljük passzívan, avagy egy ki-tervelt, elveszejtésünket célzó külsõ összees-küvés részint cinkos, részint ostoba és vakvégrehajtóinak szemfényvesztõ elõadásátszemléljük, szintúgy passzívan? Ami pedigBayer és Nagy említett „gyalázkodó” szöve-geit illeti, azt kell mondanunk, ha a véleményszabad, akkor a felháborodás is az (kéne le-gyen), akár kevésbé passzívan is (N.B. 2006.hosszú forró õsze, ami végül mégsem lettelég hosszú és elég forró). Ennek jegyében,Sz.K. frappáns történetei után engedtessékmeg nekem is egy póriasabb „nota bene”,egy régi „igaz történet” Désrõl: két éleme-dettebb korú kisasszonyhoz végre odaszegõ-dött egy udvarló. Mivel beszédhibásak vol-tak, megegyeztek, hogy annak jelenlétébenlehetõleg nem szólnak, inkább csak bólogat-nak. Aztán lõn, hogy miután az úr megérke-zett, a macska elkezdte nyalni a kikészítetttejfölt, mire az egyik hölgy a tilalmat feledverászólt (mondhatni gyalázkodóan), emígy:„titt, te”, a másik meg õrá: „ne tojj te”.Amaz pedig mérgesen replikázott: „én te toj-jak, te te tojjál? Mind megeti a tita a tejfölt.”Hát itt a javát bizony már megette, nekünk,egereknek mégsem sikerül a nyakába eléggéhangos csengõt kötnünk, amikor immár nemboldog életünk, hanem puszta „egérlétünk”a tét. Az írás schlegeli deffinicióihoz megbátran hozzátehetõ a jajkiáltás is.

- K.P.