Nemrégiben kaptuk aszomorú hírt: Bocskay T.József Budapesten, aSzent Imre kórházban,életének 89. évében visz-szaadta nemes lelkét és fá-radt testét teremtõjének.Bocskay József barátunkChicagóban élt 1957-tõlegészen a rendszerválto-zásig, amikor elhatározta,hogy visszatér Magyaror-szágra. Budapesten meg-alapította az Igazolt Ma-gyar Szabadságharcos Vi-lágszövetséget, amelynekhaláláig elnöke maradt.

Chicagóban töltött éveisorán sokáig vezette a Ma-gyar SzabadságharcosSzövetség helyi csoport-ját, nevéhez fûzõdik a VoltPolitikai Foglyok Szövet-sége chicagói részlegénekalapítása és vezetése. A’70-es és a ’80-as évekbenfõként az osztrák és olaszlágerekben sínylõdõ me-nekülteknek biztosítottaaz amerikai bevándorlást.

Ezernél többen kaptákmeg Bocskay József segít-ségével az affidavit of sup-port dokumentumot,amely lehetõvé tette be-vándorlásukat az EgyesültÁllamokba.

Bocskay József isme-retségéhez az is hozzájá-rult, hogy 1958-tól kezdvenégy éttermet vezetett. Asorban az elsõ az IrvingPark Roadon lévõ Kék Du-na volt, ezt követte a Lin-coln Avenue-n aHungarian Restaurant,majd a Sangamon Stree-ten a Sangamon Inn, végüla város északi részén, aRogers Streeten a GoldenBull, magyar nevén, azAranybika.

Az utóbbi adott helyetszámos magyar rendez-vénynek, a vendéglõ volt amagyar szabadságharco-sok találkozóhelye. Ven-dége volt többek közöttPongrátz Gergely, KõvágóJózsef, Budapest egykoripolgármestere, Rácz Sán-dor, Göncz Árpád, Kopá-csi Sándor és VásárhelyiMiklós – az utóbbiak aNagy Imre dicstelen peré-nek vádlottjai.

Néhány éve beszámo-lót írtam a chicagói Sza-badságharcos Szövetségelnökeirõl, köztükBocskay Józsefrõl is. Eztaz öt évvel ezelõtt készí-tett interjút közöljük újra,jobbat, részletesebbetnem tudnék írni ma sem,miután a cikkem alanyamár a másvilágon van.

*Bocskay T. József az

1950-as évek végén vetteát a chicagói szabadság-harcos csoport vezetésétHalmágyi Lajostól, majda ’60-as évek elején adta át

Petrákovits Jenõnek. Akiváló szervezõképesség-gel rendelkezõ elnök azu-tán megalakította a VoltMagyar Politikai Foglyok

Szövetsége chicagói cso-portját, amelyet 1990-igvezetett. A rendszerváltástkövetõen végleg visszatértMagyarországra, aholmegalakította az Igazolt

Magyar SzabadságharcosVilágszövetséget, amelyekelnöke lett. Az IMSZVSZévente július 4-én megem-lékezést tart az amerikaikatonák temetõjében, ok-tóber 23-án emléktáblákat

helyeznek el a Corvin közifilmszínház falára.

Bocskay Józsefet Chi-cagóba érkezésem, 1963óta ismertem, sokat segí-tettem neki a különféleünnepségek szervezésé-ben, ezért nyugodtanmondhatom kapcsolatun-kat barátinak. Az ’56-osforradalmi szerepérõl szá-mos írott emlék van, nevekilenc helyen szerepelEörsi László Corvinisták1956 címû könyvében.

A 383-384-es oldalon ta-lálható rövid életrajzi is-mertetés a Bika Juliannaáltal az Oral History Archí-vum számára, az 1980-asévek végén készült inter-jún alapult. RészletesBocskay-interjú találhatóOrbán Éva Üzenet a bari-

kádokról címû kötetében,így amikor beszélgetünk,engem más érdekel, mintami a könyvekben találha-tó.

– A forradalom után mi-kor mentél külföldre?

– 1956. szilveszter éjje-lén hetedmagammal ér-tünk át Ausztriába, egykis faluba kerültünk, a ne-

vére már nem emlékszem,ahonnan átvittek minketBruckba, és onnan továbbKismartonba, ahol nagygyûjtõtábor mûködött. Ittvéletlenül találkoztam egyosztrák újságíróval, aki

hallotta, hogy éveket töl-töttem börtönben, és tol-mács útján érdeklõdött,hogy találkoztam-e Ester-

házy Pál herceggel. Mondtam, hogy nem-

csak találkoztam, de né-hány hónapig zárkatársakvoltunk, ahol arról beszél-gettünk, mi lenne, ha ki-szabadulnánk egyszer in-nen. Mondtam, hogy tedúsgazdag ember vagy,neked nem lenne problé-mád, de én mit csinálhat-nék az életben? Õ kérdez-te: mi szeretnél lenni? Erreazt mondtam, hogy er-dész. Mire Esterházy Paliazt felelte, ha egyszer ki-szabadulunk innen, ak-kor nálam erdész leszel.

Hát persze, az újságíró-nak ezt nem mondtam,csak azt, hogy cellatársakvoltunk a herceggel, akinagyon derék, tisztességesemberként viselkedettmindenkivel a börtönben.Az újságíró elmondta,hogy egy katolikus lapnakírja a cikket, és ezzel végeis lett a beszélgetésnek. Vé-gül csak annyit tett hozzá,hogy a herceg kiszabadult,és Nyugaton van.

A cikk megjelent, ésutána a herceg ügyvédjehívott telefonon, utasításavan, hogy vigyen fel Bécs-be, és helyezzen el az ele-gáns Hotel Tirolban. Igenám, de mi heten voltunk,egyikük egy szép fiatallány, akit feleségül akar-tam venni, bár õ késõbbmeggondolta magát. Itt aherceg utasítására felöltöz-tettek minket, zsebpénzt iskaptuk, de vele nem talál-koztunk, mert akkor márSvájcban volt. Nekem ál-lást ajánlott, mert emléke-zett az ígéretére.

– De tudtommal Ameri-kába készültél, aholIndiana állam acélgyárai-ról híres Gary városábanrokonaid éltek.

– Igen, persze, oda sze-rettem volna kimenni, hi-szen Ausztriából 1949-benaz oroszok egyszer márvisszavittek Magyaror-szágra, ahol hosszú évekettöltöttem börtönben. Neméreztem biztonságban ma-gam Bécsben. IdõközbenGarybõl telefonon keresteka rokonok, nagynéném hí-vott, hogy intézik az affi-davitet – a közjegyzõ általhitelesítet okmányt –, ésvárjam meg, míg az ame-rikai követségre hívnak.

Hívtak többször is, vég-re egy amerikai katonairepülõgépre kerültünk, ésazzal vittek minket Ameri-kába. Megérkezésünkután a híres CampKilmerbe kerültünk, ott ta-lálkoztam Jávor Pál egy-kori hírneves színésszel,aki az irodán dolgozott.1957. március elején felül-tettek a vonatra, irányGary, ott várt rám a rokon-ság, akiket akkor láttaméletemben elõször, Marinéném vitt magával.

Garyben szerveztük azelsõ forradalmi évfordulót,amelyen Pongrátz Ger-gely és fivérei is jelen vol-tak. 1958-ban költöztemChicagóba, ahol a néném

K Ö Z É L E T – 9. oldal2013. október 12. – 42. szám –

CHICAGÓI KRÓNIKA

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Harmath István

CHICAGÓI PROGRAMELŐZETESOktóber 20-án vasárnap, de. 11 órakor ünnepi Szentmise

utána mûsoros megemlékezés az 1956-forradalom 57-ik évfor-dulóján. Szent István Király templom, a chicagói magyar egye-sületek közös szervezése.

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

Egy „lakosztályban” Esterházy herceggel

segítségével megnyitottamaz elsõ vendéglõmet,amelynek a Kék Duna –Blue Danube – nevet ad-tuk. A restaurant az IrvingPark roadon mûködött, sez lett akkoriban az ’56-osok találkozóhelye.

A forradalom másodikünnepségét már Chicagó-ban rendeztük, a belvárosiPrudential Building dísz-termében. Az ENSZ-be de-legált amerikai nagykövet,Henry Cabot Lodge jr.volt az ünnepi szónok, ateremben több ezren zsúfo-lódtunk össze, ez volt alegsikeresebb ünnepségChicagóban, azóta semjöttek ennyien a megemlé-kezésre.

– Késõbb a PetrákovitsJenõ vette át tõled a szab-harcosok vezetését, te pe-dig a Volt Politikai FoglyokSzövetségének lettél az el-nöke. Az 1970-80-as évek-ben, az európai lágerek-ben maradt menekültekamerikai bevándorlása letta legfontosabb ügy, ame-lyet intéztél.

– Ezernél többre tehetõazok száma, akiket Chica-góba hozattam, de sok kö-szönet nem volt benne,mert tõlük azután semmisegítséget sem kaptam,legfeljebb kritikát. Pedig aNew Yorkban mûködõ ka-tolikus szervezet hozatta amenekülteket az USA-ba,és a Tarnóczy nevû vezetõszerint Chicago fogadta bea legtöbb olyan magyarmenekültet, akiknek nemvolt rokoni kapcsolatamás magyarlakta város-ban.

– Emlékszem, a forrada-lom 23. évfordulójára ren-dezett ünnepségre aRoosevelt Highschoolban1979. október 21-én, ame-lyen Kõvágó József, Bu-dapest egykori polgármes-tere volt az ünnepi szó-nok. A kis lakóházakkalkörülvett középiskola fõ-bejárata a Wilson nevû ut-

cára nyílott, a bejáratnálkét hatalmas kandeláberállott, amelyben tûz lobo-gott. Mellettük micisapkássrácok álltak „davajgitár-ral” – géppisztollyal – a ke-zükben. Fantasztikus ötletvolt, egészen addig, míg arendõrség és tûzoltóságmegérkezett, szirénázvazavarták a környék békéslakóságát.

– Igen, valaki a kör-nyékrõl riasztotta õket. Atüzet eloltottuk, a srácokpedig a kapun belül álltaktovább õrséget. Ezek mindfiatal menekültek voltak,talán egy hete érkeztekChicagóba. Az egyik közü-lük gazdag, jómódú emberlett, talán már el is felejtet-

te egykori kalandját. Ezt anapot az Illinois állam ak-kori kormányzója, JamesThompson a Magyar Sza-badságharcosok Napjává(Hungarian FreedomFeighters Day) deklarálta.Emlékezetes volt szá-munkra Kõvágó József be-széde, aki az utóbbi évek-ben visszavonult a magyaremigrációban a tevékenyszerepléstõl. Örülök, hogymost, 2008. október 22-énemléktáblát emelünk ré-szére a Corvin közben ren-dezendõ ünnepségen. Sokolyan régi chicagói emlékjut eszembe, amelyekreszívesen gondolok vissza.Egykori munkatársak ésbajtársak, akik jóban-rosszban kitartottak mel-lettem. Az angol nyelvû tit-kár Csekme Ferenc, amagyar nyelvû levelezõ Ju-hász József, Szabó Ist-ván és az Ács testvérek,István és László, a höl-gyek közül br. PongráczMária, Körömi Mária va-lamint késõbb BohacsikMária, akinek evanstonilakásában annyi sok me-nekült kezdte chicagói éle-tét. Jó volt velük dolgozni,ezúton rajtad keresztül kö-szönöm nekik a sok segít-séget.

1957. október, Gary, Indiana: Bocskay József és Pongrátz Gergely

Balról: Ifj. Fekete István, Bocskay József, Rácz Sándor, Pongrátz Gergely és Harmath István

Bocskay József fogadalmat tesz (1958)

Az 1958. októberi ünnepély. Jobbról: Zwack Péter, CsekmeFerenc, Kovács András, Henry Cabot Lodge jr., Bocskay József,

Fábián Viktor és Ft. Magyar József.

Henry Cabot Lodge jr. ENSZ-nagykövet 1958-ban, a Prudential Buildingben tartott októberi ünnepségen,

mellette jobbján Kovács András, balján Bocskay József látható

Everett Dirksen szenátor, Juhász József és Bocskay József az1964-es választáson

Harmath István, Bocskay József és ifj. Fekete István az IMSZVSZ irodájában, 2005-ben