GYERM

EKEKNEK

Egy ceruzányi SEGÍTSÉG

ILLUS

ZTRÁ

CIÓ

: APR

YL S

TOTT

Mindegyikbe tettünk egy papírt is, amire ráírtuk: „Üdvözlünk Németországban!”

Anyukámmal elvittük a csomagokat a menekülttáborba. Nem mondanám, hogy a tábor jó hely, de volt ott játszótér és egy tanulószoba is. A táborhoz közel megy el a vonat, ami nagyon hangos, és a gyerekek elmondták, hogy olyan hangja van, mint a katonai repülőknek Szíriában és más hasonló helyeken. Lehet, hogy egyes gyerekeket pedig a hazájukban hallott bombák hangjára emlékeztette.

Találkoztam néhány korombeli gyerekkel is a táborban, köztük Daniellel, aki hihetetlenül jól sak-kozik. Sajnos nem volt lehetőségem sakkozni vele – pedig nagyon szeretek sakkozni –, de meghívtak csocsózni és pingpongozni. A fiúk elmondták, hogy hiányzik az otthonuk, és nagyon szeretnék már elhagyni a tábort, hogy újra iskolába járhassanak.

Miután csocsóztunk és pingpongoztunk, kiosztottuk a csomagokat. Jó érzés volt, hogy tehettem valamit a táborban élő gyerekekért. ◼

Írta: Caleb H., 10 éves, Németország

M inden akkor kezdődött, amikor a cövekem elindított egy menekülteket segítő kezdemé-

nyezést. Nekem nagyon tetszett ez a kezdeménye-zés, ezért megkértem az anyukámat, hogy beszéljen róla az osztályfőnökünknek, aki aztán szeretett volna valahogy részt venni benne a negyedikesekkel. Hogy bemutassuk a kezdeményezés működését, a nővérem-mel, Maddie-vel házról-házra jártunk pénzadományo-kat gyűjteni.

Eljött a nap, amikor be kellett mutatni a kezdemé-nyezést a többi negyedikesnek. Egy kicsit izgultam. Vagyis igazából teljesen ki voltam készülve, de meg-tettem a tőlem telhető legjobbat. Elmondtam a többi negyedikesnek, hogy iskolai csomagokat állítunk össze a menekülteknek. Elmeséltem, ahogy házról-házra jártunk, és azt a kihívást intéztem hozzájuk, hogy próbáljanak meg nálam több pénzt gyűjteni. Együtt végül több mint 100 csomagot raktunk össze! Raktunk bele füzeteket, ceruzákat és más tanszereket.