7

MegjegyzÉs Greg GainestOl,

a kÖnyv szerzOjÉtOl

Fogalmam sincs, hogyan írjam meg ezt az idióta könyvet.Lehetek egy másodpercre őszinte? Szó szerint az iga-

zat mondom. Amikor nekiálltam írni ezt a könyvet, azzal a mondattal próbálkoztam, hogy Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők. Őszintén azt hittem, hogy kezdődhetne így. Arra gondoltam, ez egy klasszikus nyitómondat, de aztán sehogy sem tudtam rájönni, hogyan folytassam. Egy órán át csak bámultam a számítógép kép-ernyőjét, muszáj volt, különben teljesen bekattantam volna. Elkeseredésemben megpróbáltam variálni a központozással és a dőlt betűzéssel:

Azok voltak a legszebb idők? És azok voltak a legrútabb idők?!!

Ez egyáltalán mi a francot jelent? Kinek jutna eszébe így kezdeni egy könyvet? Maximum annak, akinek valamilyen gomba eszi az agyát, mint valószínűleg nekem.

Lényeg, hogy fogalmam sincs, mit művelek ezzel a  könyvvel. Nem író vagyok, hanem ilmkészítő. Most nyilván mindenki ilyen kérdéseket tesz fel magának:

1. A srác akkor miért könyvet ír, miért nem ilmet forgat?2. Az agyevő gomba miatt?

8

Megoldókulcs1. Azért könyvet írok ahelyett, hogy ilmet forgatnék, mert a ilmkészítéstől örökre visszavonultam. Egészen konkrétan azután, hogy leforgattam A Valaha Készült Legrosszabb Filmet. Általában azután szokás visszavonulni, hogy elké-szülünk a  legjobb munkánkkal – sőt ilyenkor még jobb meghalni –, de én pont az ellenkezőjét csináltam. Ha rö-viden összegezni kéne a karrierem, nagyjából így nézne ki:

i. sok rossz ilmii. egy közepes ilmiii. pár elmegy ilmiv. egy korrekt ilmv. két-három jó ilmvi. néhány elég frankó ilmvii. a valaha készült legrosszabb ilm

Fin. Hogy mennyire volt rossz ez a ilm? Annyira, hogy valakit megölt. Konkrétan halált okozott. Majd meglátják.

2. Legyen elég annyi, hogy sok mindent megmagyarázna, ha valamilyen gomba enné az agyam. Bár az is igaz, hogy akkor gyakorlatilag egész életemben ennie kellett volna. Ezen a ponton elképzelhetőnek tartom, hogy a gomba el-unta magát és lelépett, vagy belehalt az alultápláltságba.

Mindenesetre egyvalamit még szeretnék tisztázni, mielőtt belekezdünk ebbe az iszonyatosan ostoba könyvbe. Arra már, ha jól sejtem, mindenki rájött, hogy egy rákos lányról szól. Esélyes, hogy sokan azt gondolják: „Király! Ez egy bölcs és éleslátó történet lesz szerelemről, halálról és felnövésről. Va-

9

lószínűleg végig fogom bőgni. Annyira izgulok.” Ha ez az idézet hitelesen reprezentálja valaki gondolatait, legjobb lesz, ha megpróbálja begyömöszölni a könyvet egy kukába, és elrohan. Mert a következő a helyzet: abszolúte semmit nem tanultam Rachel leukémiájából. Sőt a történtek miatt való-színűleg még hülyébb lettem az élet dolgaival kapcsolatban.

De nem fogalmazok elég érthetően. A  lényeg: ebben a könyvben egész pontosan nulla fontos életvezetési tanács van, és ugyanennyi gagyi szívfacsaró pillanat, amikor meg-értettük, hogy örökre magunk mögött hagytuk a gyerekko-runkat, vagy ilyesmi. És, szemben a legtöbb olyan regénnyel, amelyben egy lány rákos lesz, ebben nincsenek cukormázas, önellentmondásos, egymondatos bekezdések, amikről elvileg azt kéne gondolnunk, hogy mélyek, mert dőlt betűvel vannak szedve. Értik, miről beszélek? Az ilyen mondatokról:

A rák felfalta a szemgolyóit, mégis tisztábban látta a világot, mint korábban bármikor.

Blöe. Hagyjuk is. Nekem személy szerint egy kicsivel sem jelentenek többet a dolgok csak azért, mert volt alkalmam megismerni Rachelt még a halála előtt. Ha már itt tartunk, a dolgok inkább kevesebbet jelentenek. Világos?

Úgyhogy akkor vágjunk bele.

(Csak most esett le, hogy talán nem mindenki tudja, mit jelent a in. Ez egy ilmes kifejezés. Francia, és egész pon-tosan azt jelenti, hogy „Ez a ilm véget ért, ami jó hír, mert valószínűleg állati zavaros volt, lévén franciák csinálták”.)

Na, most akkor tényleg in.

11

1. fejezetHogyan lÉtezhetÜnk egy olyan helyen, ami ennyire szar

Ahhoz, hogy mindenki megértsen mindent, ami történt, abból az alapállításból kell kiindulnunk, hogy a középiskola szar. Ezt elfogadhatjuk? Még szép. Általánosan elfogadott igazság, hogy a középiskola szar. Valójában itt szembesülünk először az élet alapvető egzisztenciális kérdésével: Hogyan

létezhetünk egy olyan helyen, ami ennyire szar?

Az általános iskola többnyire még rosszabb, de ez meg annyira szánalmas, képtelen vagyok rávenni magam, hogy írjak róla, úgyhogy akkor koncentráljunk a középiskolára.

Na jó, szóval, hadd mutatkozzam be: Greg S. Gaines va-gyok, 17 éves. A történet idején a pennsylvaniai Pittsburgh Benson középiskolájának végzőse voltam. Mielőtt bármi mást csinálnánk, először is meg kell vizsgálnunk a Bensont, és hogy egész pontosan milyen dolgok miatt szar.

A Benson egy tehetős környék, a Squirrel Hill és egy nem annyira tehetős környék, a Homewood határán áll, és nagyjából ugyanannyian járnak ide mindkét helyről. A  ilmekben általában azt látjuk, hogy a  gazdag srácok uralkodnak a középsuliban, Squirrel Hill igazán gazdag srácainak többsége azonban a Shadyside Akadémia nevű

12

helyi magánsulit választja. Akik itt maradnak, túl keve-sen vannak ahhoz, hogy bármiféle rendet alakítsanak ki. Időnként persze próbálkoznak, de ez inkább bájos, mint bármi más. Például, amikor Olivia Garrity kikészül attól, hogy az egyik lépcsőn vizelettócsa jelenik meg szinte min-den nap 10:30 és 11:00 között, és eszeveszetten sikítozik az összes arra járónak, próbál rájönni, kinek a műve, de hiába. Ilyenkor legszívesebben azt mondanánk neki: „Liv, a tettes valószínűleg nem tért vissza a bűntény helyszínére, már rég máshol jár.” Olyan ez, mint amikor egy kiscica megpróbál halálra harapdálni valamit. Nyilván él benne egy ragadozó gyilkos ösztöne, de ettől még csak egy kiscica, akit legszíve-sebben beraknánk egy cipősdobozba, és felvennénk videóra, hogy a nagymamáknak legyen mit néznie a YouTube-on.

Szóval a Bensonban nem a gazdag srácok alkotják az alfa- csoportot. A következő legesélyesebb népcsoport a temp-lomos srácoké lenne: van belőlük épp elég, és határozottan érdekli őket az iskolai uralom. Csakhogy az erősségük – az uralom akarása – egyúttal a legnagyobb gyengeségük is, mert azzal próbálják megtéríteni az embert, hogy áthívják a templomukba. – Lesz süti meg társasjátékozás – ígérik. – Pont most vettünk egy Wii-t! – Valami sosem egészen kóser ebben. Aztán végül rájössz: egy cukrosbácsi is pont ugyanezt mondaná.

Az eféle taktikákkal a templomos srácok sem lehetnek az alfák. A taktikáik amúgy is túl parák. Sok iskolában nagy eséllyel a sportolók lennének a trónkövetelők, de ők a Bensonban szinte egytől egyig feketék, és a legtöbb fehér gyerek fél tőlük. Ki jöhet még szóba, hogy a tömegek élé-

13

re álljon? Az okos srácok? Ugyan már. Őket nem érdekli a politika. Reménykednek, hogy a középsuli végéig a le-hető legkevesebb igyelmet vonják magukra – kvázi terep-színű cuccokban bujkálnak a dzsungelben, és amikor csak mozgást érzékelnek az aljnövényzetben, földbe gyökerezik a lábuk –, hogy aztán békében beiratkozhassanak valami fősulira, ahol senki sem fog gúnyolódni rajtuk amiatt, hogy tudják, mire jó egy határozószó. A színházasok? Jézusom, abból szép kis vérontás lenne. Agyonverve találnánk rájuk, kezükben szamárfüles A Wiz dalszöveggyűjteményükkel. A füvesek? Bennük nulla motiváció van. A bandázók? Túl ritkán járnak a suli környékén. A zenészek? Velük nagyjából az lenne a helyzet, mint a színházasokkal, csak valahogy még szomorúbb. A gótok? Ez még a gondolatkísérlet szint-jén sem működik.

Úgyhogy a Benson társasági hierarchiájának csúcsán vákuum van. Az eredmény pedig: káosz.

(Persze azért megjegyezném, hogy nyíltan leegyszerűsítő kategóriákat használok. Hogy több különböző csoportja létezik-e az okos/gazdag/sportoló/stb. srácoknak? Persze. Vannak-e olyan csoportok, amelyeket nem könnyű felcím-kézni, mert nem többek laza baráti társaságoknál, amik-nek nincs egyetlen meghatározó jellegzetessége? Vannak. Ha valaki megkérne, gond nélkül csinálnék neki térképet a Bensonhoz, olyan suta címkékkel, mint a  színes bőrű középosztálybeli alsósok 4c alklikkje, de elég biztos vagyok benne, hogy erre senki sem vágyik. Még a színes bőrű kö-zéposztálybeli alsósok 4c alklikkjének tagjai sem [Jonathan Williams, Dajuan Williams, Donté Young, és amíg az első

14

év közepén el nem kezdte túl komolyan venni a harsoná-zást, Darnell Reynolds]).

Szóval van egy rakás csoport, mindegyik a hatalomra ácsingózik, következésképpen mindannyian meg akarják ölni egymást. A probléma tehát az, hogy ha valaki tagja egy csoportnak, a csoporton kívül mindenki más meg akarja ölni.

Csakhogy. A problémának van megoldása: be kell jutni mindegyik csoportba.

Tudom, tudom. Őrültségnek hangzik. De én ponto-san ezt csináltam. Belépni nem léptem be egyikbe se, ezt hangsúlyozom. De mindegyikbe bejutottam. Az okos srácokhoz, a gazdagokhoz, a sportolókhoz, a füvesekhez. A zenészekhez, a színházasokhoz, a templomosokhoz, a gó-tokhoz. Odasétálhattam bármelyik csoporthoz, senkinek nem rebbent a szeme se. Mindenki csak rám nézett, és arra gondolt: „Greg! Ő közénk tartozik.” Vagy talán inkább valami ilyesmit: „Ez a srác a mi oldalunkon áll.” Vagy leg-alábbis ennyit: „Greg azok közé tartozik, akikre nem fogok ketchupöt spriccelni.” Ezt brutálisan nehéz volt összehozni. Gondoljuk csak végig a helyzet összetettségét:

1. Egy csoporthoz való hűségnek titokban kell marad-

nia a tagok nagy része, ha nem az összes tag előtt. Ha a  gazdag srácok meglátják, hogy kedélyesen csevegünk a gótokkal, bezárják előttünk az ajtót. Ha a templomosok észreveszik, hogy kitámolygunk egy füves kocsijából, olyan füstfelhőben, mintha egy szaunából lépnénk ki, már búcsút is mondhatunk azoknak a napoknak, amikor lelkiismere-

15

tesen nem mondtuk ki a ká-betűs szót a templom pincehe-lyiségében. Ha pedig a sportolók ne adj isten szemtanúi an-nak, amint a színházasokkal haverkodunk, azon nyomban elkönyvelnek minket melegnek, és a világon semmi sem erősebb a  sportolók homoszexuálisoktól való félelménél. Tényleg semmi. Olyan ez, mint a zsidók félelme a náciktól, csak pont a fordítottja, mármint arra vonatkozóan, hogy ki ver kit. Szóval lehet, hogy inkább olyan ez, mint a nácik félelme a zsidóktól.

2. Egyik csoportban sem verhetünk túl mélyen gyö-

keret. Ez az 1. pontból következik. Inkább mindig a pe-riférián kell maradnunk. Barátkozzunk a gótokkal, de ne öltözzünk úgy, mint ők. Lépjünk be egy zenekarba, de ne vegyünk részt tanítás után az egyórás jammelésben. Jelen-jünk meg a templom röhejesen túlcsicsázott társalgójában, de kerüljünk minden olyan eseményt, ahol valaki aktívan beszél Jézusról.

3. Ebédnél, a reggeli órák előtt, és bármikor máskor,

amikor a nyilvánosság előtt vagyunk, észvesztően meg

kell húznunk magunkat. Jobb is, ha elfelejtjük az ebédet. Az ebédnél kötelesek vagyunk demonstrálni, melyik cso-porthoz tartozunk: oda kell ülnünk valakikhez, hogy min-denki más lássa, mi a helyzet – vagy valami szerencsétlen nyomihoz kell szegődnünk, aki még csak nem is tartozik semelyik csoportba. Nem mintha bármi bajom lenne a cso-porton kívüliekkel. Teljes mértékben együtt érzek a pan-cserokkal. A Benson csimpánzok uralta dzsungelében ők

16

azok, akik az erdő aljnövényzetében kénytelenek vergődni, és sehogy sem ússzák meg a zaklatást és a cikizést. Szánni őket: persze; barátkozni velük: soha. Aki barátkozik velük, osztozik a sorsukon. És ők rendszeresen megpróbálják ho-rogra akasztani az embert, ilyen mondatokkal: „Greg, lenne kedved mellém ülni?” De ilyenkor valójában azt mondják: „Legszívesebben lábon szúrnálak, hogy amikor a Genyák eljönnek értünk, ne tudj elfutni.”

Akármikor egy helyiségbe kerülünk különböző csopor-tokkal, a lehető legjobban távolságot kell tartanunk tőlük. Órán, ebédnél, mindenhol.

Ezen a ponton jogosan kérdezhetik: „De mi a helyzet a barátainkkal? Őket nem lehet csak úgy semmibe venni, ha egy órára járunk velük.” Erre én a következőt mondom: lehet, hogy eddig nem igyeltek eléggé. Pont az a lényeg, hogy nem barátkozhatunk össze senkivel. Ebben rejlik az általam ismertetett életmód tragédiája és diadala. Nem él-hetünk tipikus középiskolás életet.

Mert az van, hogy a tipikus középiskolás élet szar.Persze azt is kérdezhetik: „De Greg, miért ikázod a cso-

porton kívülieket? Úgy tűnik, lényegében te is csoporton kívüli vagy.” Ebben van némi igazság. Az a válaszom, hogy egyik csoportban sem voltam benne, miközben mindegyik csoportban benne voltam. Szóval rám nem igazán lehet azt mondani, hogy csoporton kívüli voltam.

Igazából nincs jó szó arra, amit csináltam. Egy ideig úgy gondoltam magamra, mint a középiskolai kémkedés meste-rére, de végül arra jutottam, hogy ez félrevezető meghatáro-zás. Ez alapján mindenki azt hihetné, hogy miközben suny-

17

nyogtam, tiltott szexuális viszonyt folytattam érzéki olasz nőkkel. De először is, a Bensonba nem járnak érzéki olasz nők. A kategóriához legközelebb még Ms. Giordano áll az igazgatói irodából, de rettentő csomós a teste, és olyan az arca, mint egy papagájnak. Meg ő is azt csinálja, amit sok nő, hogy teljesen leborotválja a szemöldökét és rajzol egy újat, de kicsit fura helyre, és minél többet gondolkodunk ezen, annál jobban felfordul a gyomrunk, és annál inkább csapkodni akarjuk a fejünket a falba.

Ms. Giordano kizárólag itt szerepel a könyvben.Lépjünk is tovább.

18

2. fejezetA vÉgzos Év elso napja, kÉnyelmes forgat�kÖnyv-formÁtumban

Szóval, gondolom, a végzős év első napjával kéne kezde-nünk. Ami igazából király volt, amíg anyu bele nem folyt.

A „király” jelző persze relatív. Az elvárásaim nyilván na-gyon alacsonyan voltak. Lehet, hogy a „király” túl erős szó. A fenti mondat talán jobb lenne így: „Kellemes meglepetés volt, amikor a végzős év első napján nem akartam bebújni a szekrényembe, hogy halottnak tettessem magam.”

A suli mindig stresszes, és bármelyik iskolai év első napja különösen brutális, mert ilyenkor újra fel kell osz-tani a területeket. Az előző fejezetben elfelejtettem jelez-ni, hogy a Gazdag, Sportoló, Okos, Színházba Járó stb. srácok hagyományos kategóriáit tovább kell bontanunk az évfolyamok alapján: a másodéves gótok mélyen rettegnek a végzős gótoktól, az okos harmadévesek bizalmatlanok az okos elsősökkel szemben stb. Úgyhogy, amikor egy osztály kijárja a sulit, minden hely, amelyet korábban elfoglaltak, aki kapja, marja alapon felszabadul, és ebből általában va-lami fura helyzet áll elő.

Alapvetően sűrű reggelem volt. Röhejesen korán men-tem be a suliba, hogy lássam, hogyan alakulnak a dolgok,

19

és páran máris elkezdték a területfoglalást. Ők többnyire a Benson sokat szekált csoportjainak képviselői voltak.

BELSŐ. A FOLYOSÓN, A KÖNYVTÁR ELŐTT

- REGGEL

JUSTIN HOWELL a második emeleten lé-

vő könyvtár előtt téblábol idegesen,

remélve, hogy lestoppolhatja a helyet

a színházas srácoknak. A BOHÉMÉLET

vagy talán a MACSKÁK FŐTÉMÁJÁT du-

dorászva járkál fel-alá. Láthatóan

megkönnyebbül, amikor meglátja a kö-

zeledő GREGet.

JUSTIN HOWELL

látványosan megkönnyebbült, hogy nem

sportoló vagy bandázó érkezett,

aki azonnal leköcsögözné

Á, szia, Greg!

GREG GAINES

Justin, örülök, hogy látlak.

JUSTIN HOWELL

Én is! Na, milyen volt a nyarad?

GREG

Forró és unalmas, de nem hiszem

el, hogy máris vége.

20

JUSTIN HOWELL

HA HA HA HA HA! ÁÁ HA HA HA HA

HA HA HA HA HA!

Ettől a látszólag ártalmatlan VICCtől

Justin Howell teljesen becsavarodik.

De lehet, hogy az ELMEGYILKOS FE-

SZÜLTSÉG miatt, hogy újra iskolába

kell járni.

Greg mindenesetre nem egészen ilyen

reakcióra számított. Valami egysze-

rűt és felejthetőt akart mondani.

Most VONOGATJA A VÁLLÁT, FESZENGVE

BABRÁL A KEZÉVEL, próbálja kerülni

a SZEMKONTAKTUST, mint általában,

amikor megnevettet másokat.

JUSTIN HOWELL (CONT’D)

a szemöldöke furcsa alakot vesz fel

HA HA HA HA HA!

Ekkor megérkezik MRS. WALTER,

a könyvtárosnő. Szigorúan néz mind-

két fiúra. Szinte biztosan ALKOHO-

LISTA.

JUSTIN HOWELL

Jó napot, Mrs. Walterrrr!

21

MRS. WALTER

undorodva

Hhngh.

JUSTIN HOWELL

Greg, ez túl vicces volt!

GREG

Na, jó, majd találkozunk.

Egyértelmű volt, hogy nem lépek be a könyvtárba, hosz-szasan spanolni Justin Howell-lel; ennek okait fentebb már elmagyaráztam. Ideje volt továbbmenni.

BELSŐ. A FOLYOSÓN, A ZENETEREM

ELŐTT - REGGEL.

LAQUAYAH THOMAS és BRENDAN

GROSSMAN még nem jutott be a zene-

terembe. Bár nincsenek hangszereik,

KOTTÁKAT böngésznek. Látszik rajtuk,

leginkább azért csinálják ezt, hogy

megmutassák az embereknek: eléggé ér-

tenek a zenéhez, hiszen csak így la-

zán ücsörögve olvasgatják a kottákat.

BRENDAN GROSSMAN

Gaines. Idén játszol a zenekarban?

22

GREG

bánkódva

Nem fértem be.

BRENDAN GROSSMAN

Nemááá.

LAQUAYAH THOMAS

hitetlenkedve

De a tiéd lett volna az üstdob! Ak-

kor ki fog üstdobolni?

BRENDAN GROSSMAN

letargikusan

Valszeg Joe DiMeola.

GREG

Aha, valószínűleg igen. Amúgy is

jobban dobol nálam.

LAQUAYAH THOMAS

Joe után mindig csurom izzadság az

ütő.

GREG

Mert annyira koncentrál.

23

BELSŐ. ELŐADÓTEREM - REGGEL

Két végzős gót lúzer, SCOTT MAYHEW

és ALLAN McCORMICK táborozik leghá-

tul a székeken, kártyákkal szerepjá-

tékoznak. GREG óvatosan belép a te-

rembe, tekintete ide-oda cikázik. Az

előadóterem minden bizonnyal az is-

kola legértékesebb ingatlana. Telje-

sen valószínűtlen, hogy ez a kis gót

kolónia túléli a SPORTOLÓK, SZÍNHÁ-

ZASOK ÉS BANDÁZÓK HULLÁMÁT, amely

a délelőtt folyamán elkerülhetetlenül

megérkezik.

GREG

Helló, uraim!

SCOTT MAYHEW

Üdv neked is!

ALLAN McCORMICK

gyorsan és erősen pislog, valószínű-

leg ok nélkül

Igen-igen, üdv!

A gót lúzerek nagyon alacsonyan vannak a társadalmi hie-rarchiában, ugyanakkor szinte lehetetlen beépülni közéjük. Bár talán pont azért, mert annyira alacsonyan vannak. Ész-veszejtően gyanakodnak mindenkire, aki megpróbál szóba

24

állni velük. Persze ez azért van, mert gyakorlatilag minden vonásuk gúnyolódás tárgyát képezi: hogy szeretik a tündéket és a sárkányokat, hogy ballonkabátot hordanak, hogy hosz-szú és ápolatlan vagy éppen túlságosan ápolt a hajuk, hogy értelmezhetetlenül gyorsan haladnak a folyosón, miközben nagyon hangosan fújtatnak. Nehéz elérni, hogy befogadjanak anélkül hogy, mi magunk is gót lúzerekké válnánk.

Én igazából elfogult vagyok velük, mert tökéletesen tudok azonosulni a  világlátásukkal. Ugyanúgy gyűlölik a középsulit, mint én. Folyton azon dolgoznak, hogy ki-meneküljenek belőle, és inkább egy fantáziavilágban élnek, ahol azzal tölthetik az idejüket, hogy hegységekben kalan-doznak és nyolc különböző hold baljós fényében kardoznak le embereket, vagy valami ilyesmi. Néha úgy érzem, egy párhuzamos világban én is olyan lennék, mint ők. Mégis-csak egy sápadt, dagi srác vagyok, aki teljesen elmebeteg módon képes viselkedni, ha beszélgetnie kell másokkal. És ha igazán őszinte akarok lenni, embereket lekardozni király.

Ez járt a fejemben, amikor melléjük guggoltam az elő-adóteremben. De aztán rámtört egy felismerés.

SCOTT MAYHEW hosszú tűnődést köve-

tően kijátssza „Az élőholtak hordája”

KÁRTYÁT.

ALLAN McCORMICK

Banyek.

GREG

Jó kis hordád van, Scott.

25

Az volt a  felismerésem, hogy valójában képtelen lennék olyan életet élni, ahol állandóan olyasmiket kell csinálnom, hogy mondjuk megdicsérem egy másik srác hordáját.

Úgyhogy nőtt egy kicsit az önbecsülésem.Nem is tartott olyan sokáig, hogy tiszteletteljesen elhúz-

zak onnan a francba.

BELSŐ. A DÉLI LÉPCSŐ ELŐTTI TERÜLET

- REGGEL

A SZÍNES BŐRŰ KÖZÉPOSZTÁLYBELI ALSÓSOK

4C ALKLIKKJÉNEK mind a négy tagja

az ajtókhoz közel áll. Eközben

IAN POSTHUMA, egy magányos másodéves

templomos a folyosó egy távolabbi

részét felügyeli, és morcosan várja

az ERŐSÍTÉST.

Tipikus helyzet, ilyenkor meg kell próbálni a lehető legke-vésbé érintkezni az emberekkel, mert ha úgy tűnik, mintha tartoznánk valamelyik csoporthoz, a másik biztosan ki-szúrja, és kiközösít minket. Oké, ha a másodéves gótok kiközösítenek, attól még nem dől össze a világ, de életem egyetlen célja az volt, hogy senki se közösítsen ki. Hogy voltak-e idők, amikor ez a cél gyökérségnek tűnt? Voltak. De őszintén: nevezzen meg valaki egyetlen életcélt, ami néha nem tűnik gyökérségnek. Még elnöknek állni is tök szar lenne, ha valaki komolyan belegondol.

26

GREG nagyon óvatosan biccent IAN

POSTHUMÁNAK. Aztán a GUMILABDA,

amit JONATHAN WILLIAMS összevissza

dobál a folyosón, gellert kap GREG

FOGÁN.

A korábbi években nem tudtam volna méltóságteljesen kezel-ni a helyzetet. A labdadobáló csoport rekedt röhögésben tört volna ki, nekem meg csak az a lehetőség maradt volna, hogy sietősen elsunnyogok, miközben valószínűleg tovább dobálnak.

De hamar világossá vált, hogy idén máshogy mennek majd a dolgok.

Ahelyett, hogy büszke lenne rá, hogy

a labdája visszapattant GREG FOGÁ-

RÓL, JONATHAN WILLIAMS feszengve be-

húzza a fejét az inggallérjába.

DARNELL REYNOLDS

láthatóan ideges

Direkt szóltam, hogy el fogsz talál-

ni valakit.

DONTÉ YOUNG

Végzős a csávó.

JONATHAN WILLIAMS

motyogva

Bocsi.

27

GREG

Semmi gond.

DAJUAN WILLIAMS oldalba böki

Jonathan Williamst.

DONTÉ YOUNG

a körmét tisztogatva

Nem kéne dobálni azt a szart.

Végzősnek lenni gyakorlatilag azt jelenti, hogy amikor a fogunknak dobnak valamit, az csak baleset. Más szóval végzősnek lenni király.

Nagyjából így ment az egész délelőtt. Bizonyos értelemben tehát tökéletes nap volt. Pár percet a parkolóban töltöttem hápogó külföldi srácokkal, akiket Nizar, a Szemét Szír ve-zetett, aztán odaköszöntem a focicsapat néhány tagjának, és ebben az évben egyikük sem próbálta megcsavarni a mell-bimbómat. A köztudottan füves Dave Smeggers hossza-dalmas és kínzóan értelmetlen történetet kezdett mesélni a nyaráról, de hamarosan elterelte a igyelmét pár csaj, mi-re gyorsan elmenekültem. Vonta King megpróbálta elérni, hogy ücsörögjek vele a 318-as terem előtt, ezért úgy tettem, mintha úton lennék egy találkozóra valamelyik tanárom-mal. És így tovább.

Menet közben egyébként kis híján belegyalogoltam Madison Hartner cicijébe. Ami nekem nagyjából szem-magasságban van.