gulyás gyöngyi: egy elpusztult tatárjáráskori ház cegléd határában. in: "carmen...

28
Gulyás Gyöngyi Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában 2005 áprilisa és novembere között, illetve 2006 ta- vaszán a Cegléd, Bürgeházi-dűlő (Cegléd 4/14.) le- lőhelyen, többek között egy nagy kiterjedésű, 11–13. századi falurészletet tártunk fel. 1 A lelőhely Cegléd- től ÉK-re, légvonalban kb. 4 km-re helyezkedett el, melynek az É-i középső részén emelkedett a mára teljesen elhordott Madarász-halom. (1. kép 1.) Az 1,4 km hosszú és 400-650 m széles, megközelítőleg Ny–K-i irányú lelőhely felszínét több ÉNy–DK-i irá- nyú magaslat tagolta, K-i és É-i szélét egykori patak- vagy folyómeder határolta. 2 (1. kép 2.) A lelőhely ÉNy-i kiterjedése nem tisztázott. Előzmények A lelőhely középső részén, egy 110-120×80-90 m át- mérőjű dombon (Madarász-halom) emelkedett egy- kor az Árpád-kori templom. 3 A területen már a II. vi- 1 A próba- és megelőző feltárás a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága feltárási munkacsoportja végezte. A feltárás első hónapjában Kovács Ágnes, Dr. Ecsedy István, Ka- lácska Róbert, Rajna András és Zimborán Gábor régészek is részt vettek. Az ásatás munkatársai: Dinnyés István koordinátor, Bartuczné Farkas Ildikó, Czigléczki Tibor, Dinnyés Ágnes, Dinnyés Dóra, Fodor Péter, Gera Ágnes, Kováts Éva, Szabó Gergely és Zsoldos Attila technikusok. Munkájukat ez úton is szeretném megköszönni. Külön kö- szönettel tartozom Dinnyés Istvánnak és Gallina Zsoltnak hasznos tanácsaikért. 2 A 2002-ben végzett terepbejárás során a lelőhely DK-i széle és a 4/19. lh. DNy-i széle összeért. A 4/19. lh. és a tőle K-re fekvő 4/17. lh. között természetes meder húzó- dott. A medertől Ny-ra levő terület a Cegléd 4/19., az attól K-re levő terület a 4/17. lh. nevet kapta. Valójában a 4/14., 4/19. és 4/17. lelőhelyek egy nagy kiterjedésű, legalább 2 km hosszan elnyúló Árpád-kori lelőhely maradványai, amelyeket a terepi viszonyok alapján különítettek el egy- mástól. A terepbejárás Dinnyés István vezetésével folyt. 3 A templom pontos helyének meghatározása nehézségek- be ütközik, mert a Topál Judit által készített térképről és a templom helyének leírásából a terület nagymértékű át- alakulása miatt ma már nem lehet meghatározni a feltárás pontos helyét (TOPÁL 1972, 53–54.). Némi fogódzót ad azonban a 2005-ben, a lelőhely D-i részén végzett feltá- rásról, Dr. Ecsedy István és Kalácska Róbert által készí- tett szakmai jelentés, amelyben a következő állt: „…az Árpád-kori falu központi részét képezte a 71+200-71+250 km útszelvény közötti részen az a kőalapozású templom lágháború előtt embercsontokat szántottak ki. 1967- ben a domb melletti lapály mélyedését földgyalu töltötte be és a 80-100 cm mélyen legyalult felszínen embercsontok, kövek és téglatörmelék került felszín- re. 1968 őszén a domb közelében egy 72 darabból álló, friesachi és CNH I. 263. típusú dénárokat tar- talmazó éremlelet is előkerült. 4 Ezt követően 1968– 1969-ben Topál Judit vezetésével megindult a lelet- mentés a domb tetején. A munka során megtalálták a templom maradványát, illetve további 201 temetke- zést mentettek meg a pusztulástól. 5 A templom he- lyét kő- és téglatörmelék jelezte, anyagát a környező tanyák építéséhez már széthordták. Egy keresztirá- nyú kutatóárokkal megtalálták a templom alapozási árkát, de a nagymértékű pusztítás miatt csak sejteni lehetett az egykori templom alaprajzát. (1. kép 3.) Valószínűleg egy 13,5 vagy 14,7 m hosszú, 8,9 m széles, viszonylag kis szentélyű, téglából és ún. ceg- lédi darázskőből (réti mészkőből) épült templom állt a dombon. 6 A templom korát az ásatásvezető régész a tatárjárás korára helyezte, mivel az említett éremle- letben egyetlen későbbi dénár sem volt. 7 A területen végbement erőszakos pusztulására utaltak a cinterem falainak belső oldalán előkerült, változó mélységben és a körülötte levő temető, ami néhány évtizeddel ezelőtt a széthordás és elplanírozás sorsára jutott. Az innen szár- mazó középkori téglatöredékeket, köveket, embercsonto- kat a 71+250 és a 71+300 km között, a feltöltött mocsaras mélyedésben, valamint az egykori vízparti részt behálózó árkok betöltésében … is megtaláltuk.” Ez alapján az egy- kori templom helye a 4. sz. főút D-i oldalán, a 71+200-300 km között, valószínűleg a kiszélesített főút mellett volt. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy Tari Edit Pest megyei Árpád-kori templomokat összegyűjtő tanulmánya alapján, a Madarászhalmon két templom is állt. Az egyik a Topál Judit által feltárt, a másik egy 1970-ben, útépítés során előkerült téglaalapozású templom, amelyet eldóze- roltak (TARI 1995, 128–131.; TARI 2000, 50.). Az épület- maradványok a korábban feltárt templomtól 60-80 m-re kerültek elő néhány elpusztított sírral együtt (TARI 1995, 131.). Az utóbb említett maradványokat régész nem látta, így templomként történő értékelése nem egyértelmű. 4 BENKŐ 1982, 74. 5 TOPÁL 1972, 53. 6 A templom hosszának mérete Topál Juditnál 13,5 m (TO- PÁL 1972, 79.), Tari Editnél 14,7 m (TARI 2000, 49.). 7 TOPÁL 1972, 79. 29

Upload: independent

Post on 01-Mar-2023

3 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

Gulyás GyöngyiEgy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

2005 áprilisa és novembere között, illetve 2006 ta-vaszán a Cegléd, Bürgeházi-dűlő (Cegléd 4/14.) le-lőhelyen, többek között egy nagy kiterjedésű, 11–13. századi falurészletet tártunk fel.1 A lelőhely Cegléd-től ÉK-re, légvonalban kb. 4 km-re helyezkedett el, melynek az É-i középső részén emelkedett a mára teljesen elhordott Madarász-halom. (1. kép 1.) Az 1,4 km hosszú és 400-650 m széles, megközelítőleg Ny–K-i irányú lelőhely felszínét több ÉNy–DK-i irá-nyú magaslat tagolta, K-i és É-i szélét egykori patak- vagy folyómeder határolta.2 (1. kép 2.) A lelőhely ÉNy-i kiterjedése nem tisztázott.

Előzmények

A lelőhely középső részén, egy 110-120×80-90 m át-mérőjű dombon (Madarász-halom) emelkedett egy-kor az Árpád-kori templom.3 A területen már a II. vi-

1 A próba- és megelőző feltárás a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága feltárási munkacsoportja végezte. A feltárás első hónapjában Kovács Ágnes, Dr. Ecsedy István, Ka-lácska Róbert, Rajna András és Zimborán Gábor régészek is részt vettek. Az ásatás munkatársai: Dinnyés István koordinátor, Bartuczné Farkas Ildikó, Czigléczki Tibor, Dinnyés Ágnes, Dinnyés Dóra, Fodor Péter, Gera Ágnes, Kováts Éva, Szabó Gergely és Zsoldos Attila technikusok. Munkájukat ez úton is szeretném megköszönni. Külön kö-szönettel tartozom Dinnyés Istvánnak és Gallina Zsoltnak hasznos tanácsaikért.

2 A 2002-ben végzett terepbejárás során a lelőhely DK-i széle és a 4/19. lh. DNy-i széle összeért. A 4/19. lh. és a tőle K-re fekvő 4/17. lh. között természetes meder húzó-dott. A medertől Ny-ra levő terület a Cegléd 4/19., az attól K-re levő terület a 4/17. lh. nevet kapta. Valójában a 4/14., 4/19. és 4/17. lelőhelyek egy nagy kiterjedésű, legalább 2 km hosszan elnyúló Árpád-kori lelőhely maradványai, amelyeket a terepi viszonyok alapján különítettek el egy-mástól. A terepbejárás Dinnyés István vezetésével folyt.

3 A templom pontos helyének meghatározása nehézségek-be ütközik, mert a Topál Judit által készített térképről és a templom helyének leírásából a terület nagymértékű át-alakulása miatt ma már nem lehet meghatározni a feltárás pontos helyét (TOPÁL 1972, 53–54.). Némi fogódzót ad azonban a 2005-ben, a lelőhely D-i részén végzett feltá-rásról, Dr. Ecsedy István és Kalácska Róbert által készí-tett szakmai jelentés, amelyben a következő állt: „…az Árpád-kori falu központi részét képezte a 71+200-71+250 km útszelvény közötti részen az a kőalapozású templom

lágháború előtt embercsontokat szántottak ki. 1967-ben a domb melletti lapály mélyedését földgyalu töltötte be és a 80-100 cm mélyen legyalult felszínen embercsontok, kövek és téglatörmelék került felszín-re. 1968 őszén a domb közelében egy 72 darabból álló, friesachi és CNH I. 263. típusú dénárokat tar-talmazó éremlelet is előkerült.4 Ezt követően 1968–1969-ben Topál Judit vezetésével megindult a lelet-mentés a domb tetején. A munka során megtalálták a templom maradványát, illetve további 201 temetke-zést mentettek meg a pusztulástól.5 A templom he-lyét kő- és téglatörmelék jelezte, anyagát a környező tanyák építéséhez már széthordták. Egy keresztirá-nyú kutatóárokkal megtalálták a templom alapozási árkát, de a nagymértékű pusztítás miatt csak sejteni lehetett az egykori templom alaprajzát. (1. kép 3.) Valószínűleg egy 13,5 vagy 14,7 m hosszú, 8,9 m széles, viszonylag kis szentélyű, téglából és ún. ceg-lédi darázskőből (réti mészkőből) épült templom állt a dombon.6 A templom korát az ásatásvezető régész a tatárjárás korára helyezte, mivel az említett éremle-letben egyetlen későbbi dénár sem volt.7 A területen végbement erőszakos pusztulására utaltak a cinterem falainak belső oldalán előkerült, változó mélységben

és a körülötte levő temető, ami néhány évtizeddel ezelőtt a széthordás és elplanírozás sorsára jutott. Az innen szár-mazó középkori téglatöredékeket, köveket, embercsonto-kat a 71+250 és a 71+300 km között, a feltöltött mocsaras mélyedésben, valamint az egykori vízparti részt behálózó árkok betöltésében … is megtaláltuk.” Ez alapján az egy-kori templom helye a 4. sz. főút D-i oldalán, a 71+200-300 km között, valószínűleg a kiszélesített főút mellett volt. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy Tari Edit Pest megyei Árpád-kori templomokat összegyűjtő tanulmánya alapján, a Madarászhalmon két templom is állt. Az egyik a Topál Judit által feltárt, a másik egy 1970-ben, útépítés során előkerült téglaalapozású templom, amelyet eldóze-roltak (TARI 1995, 128–131.; TARI 2000, 50.). Az épület-maradványok a korábban feltárt templomtól 60-80 m-re kerültek elő néhány elpusztított sírral együtt (TARI 1995, 131.). Az utóbb említett maradványokat régész nem látta, így templomként történő értékelése nem egyértelmű.

4 BENKŐ 1982, 74.5 TOPÁL 1972, 53.6 A templom hosszának mérete Topál Juditnál 13,5 m (TO-

PÁL 1972, 79.), Tari Editnél 14,7 m (TARI 2000, 49.).7 TOPÁL 1972, 79.

29

a sírok közé és a temető kerítőfala közelében elásott vaseszközök is.8 A természetföldrajzi viszonyok alapján sejthető volt, hogy a templomhoz tartozó település a feltárt domb-tól É-ra, ÉNy-ra és K-re helyezkedhet el. Így írt erről akkor Topál Judit: A települést ugyanis a fent említett területen sejtjük, nemcsak a rendkívüli mennyiségű edénytöredék alapján, mert az egész környéken nagy számban található, hanem elsősorban azért, mert a dombon kívül ez az egyetlen terület, amely a közép-korban száraz, tehát településre alkalmas volt.9 A madarászhalmi leletmentés után, több mint 35 évvel később, a 4. sz. főút ceglédi szakaszának szélesítését megelőző régészeti feltárás során felszínre kerültek a templomhoz tartozó Árpád-kori települések egyes részletei. A templomdombtól É-ra, ÉK-re és ÉNy-ra összesen 3 lelőhelyen, mintegy másfél km hosszú szakaszon helyezkedtek el az Árpád-kori település-maradványok. A legnyugatibb lelőhely a Cegléd, bür-geházi-dűlői, tőle K-re a Cegléd, Fertály-földek I–II. (Cegléd 4/19., 4/17.) lelőhelyek feküdtek.10 Ez utóbbi lelőhelyek egyikén sem kerültek elő késő Árpád-kori-nál későbbi leletek, illetve minden esetben megfigyel-hetők voltak, a szuperpozíciók alapján, az Árpád-kor folyamán végbement többszöri betelepedés nyomai.11 A lelőhelyeken végzett megfigyelések alapján egyér-telműen kijelenthetjük, hogy a tatárjárás után egyik falu esetében sem számolhatunk visszatelepedéssel.

A Cegléd, bürgeházi-dűlői Árpád-kori település

A lelőhely nyomvonalba eső részén, a műút mindkét oldalán 12-15 m szélességben, illetve a lelőhely Ny-i részén átívelő hídpillérek területén, közel 45 000 m²-en végeztünk feltárást. A kibontott 1646 régészeti jelenség közül 217 volt biztosan Árpád-kori.12 A szá-mos gödör és különböző funkciójú árok (vízelvezető, kerek- és szögletes alaprajzú karám) mellett szabad-

8 TOPÁL 1972, 85–86.9 TOPÁL 1972, 81.

10 A terepbejárás során, a Cegléd 4/13. lh-en, amely a 4/14. lh-től DNy-ra helyezkedik el, ugyancsak Árpád-kori lele-teket találtak. Az említett lelőhely nem esett a nyomvo-nalba, területén régészeti feltárás nem történt.

11 KALÁCSKA 2005, 217.; ECSEDY 2005, 218.; ZIMBO-RÁN 2005, 218.

12 GULYÁS 2005, 216–217.; GULYÁS 2006, 186–187.

téri kemencék, kutak és 54 épület, köztük 3 műhely került elő. Az Árpád-kori falu szerkezete alapján legalább két vagy több települési fázist lehetett elkü-löníteni. A település középső részén, a műúttól D-re, kettes-hármas csoportokban elhelyezkedő, 10-12 m² alapterületű, nyeregtetős, az épület egyik sarkában kialakított kemencés házak feküdtek. A házak közül többnél megfigyeltük a kemencével szemközti sarok-ból kiinduló keskeny, elsekélyesedő árkot. A házakat több esetben körárokkal vették körbe. Az egységes típusú építmények alapján valószínű, hogy a 4. sz. főúttól D-re levő területen feltárt településrészlet nem sok évtizeden át folyamatosan lakott, nagy kiterjedé-sű falu, hanem egyes részein csak időszakos itt tartóz-kodásra épített kunyhókból állt. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy alig voltak megújított sütőfelületű ke-mencék, illetve a tapasztott házpadlók helyett csak a kiásott házgödör lejárt járószintjét lehetett rögzíteni.A település állandósulása csak fokozatosan, egy bi-zonyos zártabb, sűrűbben beépült részén következett be. A lelőhely középső részén, a műúttól É-ra, illetve a feltárt terület Ny-i részén valamivel nagyobb mé-retű (12-17 m²), 40-50 m hosszú, ÉNy–DK-i irányú utcasorba fekvő, változatos cölöpszerkezetű, kemen-cés lakóépületeket tártunk fel. Hasonló paraméterű, ÉK–DNy-i irányú utcasorba rendezett házak kerültek elő a feltárt terület K-i szélének közelében is. A te-lepülés pontos belső időrendjének felállításához ter-mészetesen szükséges az egész lelőhelyen előkerült leletanyag feldolgozása. Annak hiányában pontosabb kronológiai következtetéseket egyelőre nem vonha-tunk le. A feltárt Árpád-kori telepjelenségek alapján annyi biztosan megállapítható, hogy az egykori falu objektumai a lelőhely középső és K-i részén sűrűsöd-tek, míg a Ny-i részen csak elvétve fordultak elő.

Az 1344. sz. lakóépület leírása13

2005 augusztusában a feltárási terület középső, É-i részén, a lelőhely kiterjedését vizsgáló kutatóárokban egy kemencefolt rajzolódott ki, melynek felületén a kotró által megsértett emberi koponyák látszódtak. A terület nyesését követően kiderült, hogy az ÉK–DNy-i hossztengelyű épület DNy-i széle esett csak a szel-

13 Az épületről és annak leleteiről ez idáig népszerűsítő írások jelentek meg: GULYÁS 2005–2006.; GULYÁS 2007.; GULYÁS 2008.

Gulyás Gyöngyi

30

vénybe, ezért a kivitelezővel egyeztetve rábontottunk az épület további részére. Ezen a felületen már 50 cm vastag humuszréteg leszedése után szépen kirajzoló-dott a ház széle (a DNy-i rész humuszolásakor 70 cm vastag réteget szedett a gép), melyet a ház szélén kör-befutó, keskeny sárga agyagos csík jelzett. Az említett sárga sáv a K-i oldal középső részén szakadt meg. A 340×490 cm alapterületű, lekerekített sarkú tég-lalap alaprajzú ház betöltésesbarna, hamus, patics- szemcsés homok, amelynek a K-i középső részén faszenes, omladékréteg volt megfigyelhető. (4. kép 2.) Az épület Ny-i sarkába, a szubhumuszba vájták a 115×120 cm átmérőjű, kerek alaprajzú kemencét. (3. kép 1–2.) A kemence házon belül eső részét sárga agyagból építették fel. A tapasztott sütőfelület a nye-sési szinttől 10-12 cm-re jelentkezett, a szájnyílása K-i irányba nézett. A kemence sütőfelületén egy 8-10 éves kislány (mérhető vh.: 110 cm) bal oldalán fek-vő váza feküdt.14 A gyermek mindkét lába felhúzott, karjai könyökben a fejhez hajlított helyzetűek voltak. A jobb karcsont a koponyán fekve helyezkedett el. A jobb csecsnyúlványon S-végű bronz hajkarika feküdt. A kislány előtt egy 10-11 éves fiú (mérhető vh.: 120 cm) szintén bal oldalán fekvő váza feküdt. A gyer-mek mindkét lába a kemence ÉNy-i belső szélének támaszkodott, vagyis a felsőtest és a lábszárak derék-szöget bezárva helyezkedtek el. A bal kar az oldalán fekvő test alatt, a jobb kar könyökben behajlított ál-lapotban a fej előtt volt. A kisfiú bordái mellett, a sü-tőfelületen egy rossz megtartású ezüst dénár, a jobb karcsontja mellett egy vas ostyasütő több darabja fe-küdt. A vastárgy elhegyesedő vége a kemence Ny-i széle felé nézett. A kemence K-i felében egy 20-30 év közötti nő félig bal oldalán és félig hason fekvő vázát bontottuk ki. A testhelyzetéből látszódott, hogy ő bújhatott be utoljára a kemencébe, hiszen a lábak a kemencén kívül, egy 40×50 cm-es, vörösre égett padkán voltak. A nő bal karja nyújtott, a kézfeje a kemence belső falához támaszkodott. A könyökben behajlított jobb kar a bal kar alatt feküdt. A kemence szájnyílásán keresztül kinyúló lábak a bal oldalukon, térdben enyhén felhúzva helyezkedtek el. A lábszá-rak alatt és körül, illetve a medence környékén több apró vastöredéket és vaslemezt találtunk. A kemence szájnyílásától É-ra, közvetlen a boltív mellett volt az egyetlen fenekén álló főzőedény. A kemence szájnyí-

14 Az antropológiai vizsgálatokat Kővári Ivett végezte.

lásától D-re és az épület fala közé egy kerekded alakú hamusgödröt (átm.: 30 cm, m.: 43 cm) ástak.15

A kemencével szembeni, K-i hosszanti oldal előtt, az épület D-i sarkának közelében, a nyesési szinttől 10 cm-re több elszenesedett, kerek karómaradványt figyeltünk meg. Ezek közül három, az épület hosz-szanti oldalával párhuzamos sorba helyezkedett el. A faszenes karómaradványok egy polcszerű építményre utaltak, melynek hátoldala a ház falához támaszkod-hatott. Az épület D-i felében előkerült leletek minden bizonnyal ezen a polcon lehettek, majd amikor az leégett, a rajta tárolt háztartási- és talán a mezőgaz-dasági eszközök a ház padlójára estek. A karómarad-ványoktól Ny-ra összesen 6 kisebb-nagyobb méretű, csigavonallal díszített felületű fazék feküdt a padlón, melyek közül a 3 kisebb méretű edény ép vagy alig sérült. Az edények a kemence környékén kerültek elő. A női váz alsólábszárától É-ra, a nyesési szinttől 8 cm-re elüszkösödött, eldőlt facölöpöt találtunk, mely alatt és mellett is edénytöredékek feküdtek. (3. kép 3.) Két fazekat a tűzben elégő és eldőlő cölöp ösz-sze is nyomott. A két edény között, a padlón néhány állatcsontot bontottunk ki, melyek talán ételmarad-ványként értelmezhetők. A ház D-i felében Ny–K-i irányú tengely mentén összesen három elüszkösödött famaradványt figyeltünk meg. A kemence mellett álló fazék és az eldőlt cölöp maradványa között faedényt összetartó vaspántokat, illetve közvetlen a kemence mellett egy keskeny vaspántból készített karikát ta-láltunk.A ház D-i, középső részén favödör pántjai feküdtek. A két abronccsal megerősített vödör füle a ház Ny-i falánál, a padlón került elő. A DNy-i fal előtt, a ház fa-lával párhuzamosan találtunk egy kőből faragott mo- zsártörőt. A vödörpántok és a feltételezett polc között, a K-i faltól 40 cm-re és a D-i faltól 35 cm-re került elő az 1. vaseszköz csoport: 3 db rövidkasza, 7 db sarló, 2 db rugósolló, egy csuklótengelyes olló, egy hosszú pengéjű kés, egy vascsat és egy ismeretlen rendelte-tésű köpűs vastárgy, illetve azoktól kb. 10 cm-re É-ra egy csikózabla. A vastárgyak minden rendszer nélkül feküdtek egymás mellett és alatt. Az eszközöktől D-re 15 cm-re egy újabb sarló és egy balta került elő. A zab-lától 35 cm-re É-ra egy másik balta hevert a padlón. Az épület K-i, hosszanti falának középső részén, ott, ahol a ház foltjában jelentkező sárga agyagos sáv

15 A mélységadatok a nyesési szinttől értendők.

31

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

32

megszakadt, deszkákból készített láda és ajtó elsze-nesedett maradványait bontottuk ki. A maradvány D-i szélén ajtóvasalást, a középső részén láda alkatrésze-ket (pántok, zár) találtunk. A famaradványoktól É-ra, a padlón feküdt a 2. vaseszköz csoport, amelyek közül a feltáráskor egyedül egy nagyméretű vas ásóél volt felismerhető. Az ásópapucstól É-ra 10 cm-re egy na-gyobb méretű ácskapocs, egy ajtóretesz (?), egy hosz-szúkás két szélén derékszögben meghajlított vaspánt, egy zsanéros, trapéz alakú tárgy, esetleg vasalás és to-vábbi vastöredékek kerültek elő. A ház É-i sarkában egy szabályos, lekerekített sarkú téglalap alaprajzú, egyenes meredek falú, egyenes aljú, paticsos, kormos, hamus betöltésű gödröt (átm.: 75×80 cm, m.: 96-102 cm) bontottunk ki. A gödör K-i és D-i szélénél faszénmaradványt figyeltünk meg. A gödörben, 66 cm mélységben egy erősen korrodáló-dott, kb. 14 cm hosszú vaspántot, az ÉK-i széle mellett pedig 2 db vas ácskapcsot találtunk. Valószínű, hogy a tárolásra használt gödör tetejét deszkából készült aj-tóval fedték le. A használati eszközök felszedése és a famaradványok elbontása után, a nyesési szinttől 19-34 cm mélység-ben, mindenhol szépen megmaradt a keményre le-taposott padló, amely helyenként vörösre égett.16 A bejárattól É-ra, egy nyolcas alakú, befelé rézsűs falú, ívelt aljú gödröt (h.: 97 cm, sz.: 40-60 cm, m.: 96-102 cm) bontottunk ki. A gödör É-i tagjának K-i fala az épület széle alá nyúlt. A betöltéséből kiégetlen orsó-gomb, állatcsont és egy-két edénytöredék került elő. A ház hosszanti, középső tengelyében, az ÉK-i rövidebb oldaltól 70 cm-rel bentebb egy, a DNy-i rövidebb fal előtt pedig egy újabb kerek alakú, befelé rézsűs falú, egyenes aljú cölöphely (átm.: 25×30 cm, m.: 47 cm) helyezkedett el. Az É-i cölöphelytől DNy-ra egy újabb kerek alakú, befelé rézsűs falú, egyenes aljú cölöphely (átm.: 20×25 cm, m.: 70 cm) volt. A kemence száj-nyílása előtt egy kerekded alakú, befelé rézsűs falú, D-i irányba ferde aljú cölöplyukat (átm.: 18×23 cm, m.: 54 cm) ástak. Az épület K-i sarkában találtuk meg a legnagyobb méretű, kerek alakú oszlophelyet (átm.: 40×45 cm, m.: 104 cm), amelynek a K-i íve az épület fala alá nyúlt. Az elszenesedett famaradványok alatt két, az épület K-i szélétől Ny-ra, 20 és 30 cm-re egy-

16 A mélységek közötti eltérés a különböző mélységben tör-tént humuszolás, így a két nyesési szinttől történő mérés-ből adódik.

egy kerekded alakú cölöphelyet (átm.: 20×20 cm, m.: 69 cm; 15×20 cm, m.: 65 cm) ástak a ház aljába. Ezek-től D-re, a K-i faltól 15 cm-re Ny-ra egy újabb cölöp-lyukat (átm.: 20 cm, m.: 68 cm) figyeltünk meg. A K-i fal mellett feltárt, ovális alakú cölöphely (átm.: 10×15 cm, m.: 66 cm) lehetett az ajtót tartó cölöp helye. A 4 cölöphely közül az É-i és a D-i tag külső szélei közötti távolság 110 cm volt. (2. kép)

Az 1344. sz. lakóépület értékelése

A lakóház az Árpád-korból ismerteknél az átlagosnál nagyobb, közel 17 m² alapterületű volt. A lelőhelyen feltárt több mint 50 ház közül ez az épület volt a leg-nagyobb. (1. kép 4.) Tetőszerkezetét a két rövidebb ol-dalának közepén álló cölöpök tartották. Az É-i oldalon levő cölöphely a ház falától 70 cm-rel bentebb, míg a D-i cölöphely pont a fal előtt helyezkedett el. (5. kép) Középső ágasfa nem volt, azonban az épület ÉNy-i ré-szén kibontott cölöphely alapján feltételezhető, hogy a nyeregtetőt az idők folyamán valamikor alá kellett támasztani. Valószínűleg a szelemengerendát alátá-masztó szerepe lehetett a kemence előtti cölöphelynek is, amelynek alja ferde irányú volt. Az épület leégése-kor itt álló cölöp Ny–ÉNy-i irányba dőlt, így rázuhant a kemence elé gurult edényekre. A ház K-i oldalának középső részén volt a bejárat, ahol a nyeséskor megszakadt az épület szélét jelző sárga agyagos sáv. Itt a bontás során elüszkösödött famarad-ványokat találtunk. Helyét az előkerült ajtózár pántja (14. kép 1.), illetve az ajtó tengelyét tartó cölöp je-lezte. Az épületen kívül eső területen bejárati gádorra utaló cölöphelyek foltjai nem voltak. Éppen ezért ér-dekes és kérdéses a házon belül, mintegy 1,1 m hosszú tengely mentén elhelyezkedő további 3 kis méretű cö-löphely szerepe, melyek közül a két északabbi pont a famaradványok alatt jelentkezett. A cölöplyukak a K-i faltól és egymástól is 20-30 cm-re helyezkedtek el. A bejáratnál sem lépcső, sem meneteles lejárat nem volt. A cölöphelyek helyzete alapján elképzelhető azonban, hogy olyan fagerendákból készített lépcső lehetett itt, ami leégett.17

17 Az M0-ás autóút nyomvonalán feltárt Árpád-kori verem-ház rekonstrukciója során – ahol ugyancsak nem találtak lejáratot – fából ácsolt lépcsőt, illetve a gádor külső cö-löphelyeinek hiánya ellenére, gádoros épületet képzeltek el (SABJÁN 1999, 142., 35. kép).

Gulyás Gyöngyi

33

A kemencét az épület Ny-i sarkába ásták, a házon be-lül eső részét sárga agyagból építették fel, a szájnyílá-sa K-i irányba nézett. A ceglédi lelőhelyen feltárt több tucat lakóházban többféle kemence kialakítást lehetett megfigyelni. Együtt létezett az épület egyik sarkába meghagyott agyagtömbbe vájt és a sarokban megépí-tett, kerek vagy enyhén szögletes alakú agyagkemen-ce (egy esetben kőből építették), illetve a ház egyik sarkába, az altalajba vájt tüzelőberendezés. Ez utóbbi kemencék hátsó része kiugrott a ház sarkából, belső oldalukat pedig agyaggal erősítették meg. Mindhárom kemence-típus széles körben elterjedt az Árpád-kor folyamán és az sem ritka, hogy egy településen belül különféle típusú tüzelőberendezést építsenek.18 A ház kemencéjének sütőfelületét nem újították meg, az 1,5-2 cm vastag tapasztásréteg alatt újabb platnit nem ta-láltunk. Az épület É-i sarkában szabályos szögletes alakú táro-ló verem volt, melynek tetejét deszkaajtóval zárták le. Ennek elszenesedett maradványa a bontáskor a gödör szélén jelentkezett, a fedél nagyobb része az épület leé-gésekor bezuhanhatott a gödörbe. Erre utal a gödör erő-sen kormos, hamus betöltése is. A fedél része lehetett a gödör ÉK-i szélén fekvő két ácskapocs is, melyekkel a deszkákat (?) erősíthették össze. A lakóházak aljába mélyedő, gabona tárolására használt gödrök több Ár-pád-kori lelőhelyről is ismertek.19 Néhány esetben azt is meg tudták figyelni, hogy a gödrök száját deszkával vagy vesszőkből font fedéllel zárták le.20

A ceglédi házban a kemencével szemközti oldalon, a K-i hosszanti fal D-i részén, a DK-i házsarok és a bejárat között volt a karólábakon álló polc, amelynek hátsó része a ház falához támaszkodott. Ezen a polcon tárolhatták az edényeket, melyek közül a ház leégése-kor egy biztosan nem azon, hanem a kemence É-i szé-lénél, a padlón állt. A különböző méretű edények kö-zött tárolhatták azt a fából készült edényt is, amelynek vaspántjai a kemence mellől kerültek elő. A padlón he-verő vaseszközök (1. csoport) vagy az említett polcon voltak, vagy a tetőszelemenre (vagy oldalszelemenre) lehettek átvetve, feltéve vagy felakasztva. Több Ár-pád-kori veremházban figyeltek már meg földbe vert

18 GALLINA – MOLNÁR 2004, 531., 17. lbj. 19 Visegrád–Várkert (KOVALOVSZKI 2001, 93., 14. kép);

Makó–Igási út (GULYÁS 2012, 25., 50., 3. kép 1.). 20 Gyál 10. lh. (SIMONYI 2003, 357., 7. kép); Üllő 2. lh.

(RÁCZ – TARI 2004, 298.); Dunaszentgyörgy TO-23. lh. (MAJERIK – LARSSON 2008, 187.).

lábú bútorokat. Kovalovszki Júlia Szarvas-Rózsáson, az épület É-i fala mellett, a faltól 30 cm-re figyelt meg karólyukakat, míg Méri István Kardoskúton, a ház D-i oldalán talált hasonlókat. Méri István a karólyukak helyét a falig érő fekvőhelyként értelmezte, azonban a faltól alig 50 cm-re levő karómaradványok csak egy keskeny, padszerű alkalmatosság létét feltételeznék.21 Az ún. ülőgödrök megléte az Árpád-kori épületekben általánosnak mondható, azonban a ház K-i fala mellett előkerült nyolcas alakú gödör alakja és mélysége alap-ján nem feltétlen tartható annak. Valószínűbb, hogy az épület K-i sarkába ásott oszlophellyel – amely hasonló mélységű volt –, és a K-i belső fal mellett feltárt cö-löplyukakkal állhatott összefüggésben. Elképzelhető az is, hogy legalább az egyik mélyedésben egy olyan cölöp állt, amelyre a 2. vaseszközlelet bizonyos darab-jait felakasztva tárolták. Ugyanis a vastárgyak a ház padlóján, a kettős gödör közvetlen É-i, ÉNy-i szélén hevertek.

Az épületből előkerült leletek 22

Kerámia

1. Sárgásfehér, kívül-belül kormos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, hasrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú bögre. Az edény fala egyenlő közökben bekarcolt csigavonallal dí-szített. Az alján fenékbélyeg: kettős kör alakú keretben egy kereszt. Mag.: 9,2 cm, Pá.: 8,5 cm, Fá.: 6,8 cm. (6. kép 1.)

2. Kívül-belül kormos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélese-dő, majd feneke felé összeszűkülő falú bögre. Az edény fala bekarcolt csigavonallal díszített. Mag.: 16 cm, Pá.: 14 cm, Fá.: 9,2 cm. (6. kép 2.)

3. Sárgásfehér, koromfoltos, homokkal és kevés apró ka-viccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihú-zott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszé-lesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú bögre. Az edény

21 KOVALOVSZKI 1960, 36.; MÉRI 1964, 16.; K. CSIL-LÉRY 1982, 206–207.

22 A leletanyag a ceglédi Kossuth Múzeumban a 2006.1. 945.1-92. ltsz. alatt található meg. A leletek restaurálá-sát Borsos Hedvig és Kövicsné Mala Enikő végezte el. A tárgyrajzokat Koncz Margit, Barta Gábor és Keresztes Noémi Ninetta, a rajzok digitalizálását Zoltán Sándor Pé-ter készítette el. Munkájukért köszönet.

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

34

fala egyenlő közökben bekarcolt csigavonallal díszített. Az aljának közepén egy kereszt. Mag.: 10,8 cm, Pá.: 13 cm, Fá.: 8 cm. (6. kép 3.)4. Kívül-belül koromfoltos, homokkal és kevés apró kavics-csal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihú-zott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszé-lesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú fazék. Az edény fala bekarcolt, ferde irányú csigavonallal díszített. A fenék alján kettős kör alakú fenékbélyeg. Mag.: 23,6 cm, Pá.: 18 cm, Fá.: 10,8 cm. (6. kép 4.)5. Sárgásfehér, koromfoltos, homokkal és kevés apró ka-viccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen ki-húzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú fazék. Az edény fala bekarcolt csigavonallal díszített. A fenék alján fenékbélyeg részlete. Mag.: 22,8 cm, Pá.: 21,5 cm, Fá.: 13,6 cm. (6. kép 5.)6. Sárgásfehér, kormos, homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihúzott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú, enyhén deformálódott testű fazék. Az edény fala bekarcolt csigavonallal díszített. A fenék alján fenékbélyeg: négyzetháló kerek alakú keretbe foglalva. Mag.: 22,8 cm, Pá.: 20,5 cm, Fá.: 12 cm. (7. kép 1.)7. Sárgásfehér, koromfoltos, homokkal és kevés apró ka-viccsal soványított, kézikorongolt, ferdén, szögletesen kihú-zott, külső oldalán élesen tagolt peremű, vállrészénél eny-hén kiszélesedő, majd feneke felé összeszűkülő falú fazék. Az edény fala ferde irányú bekarcolt csigavonallal díszített. A fenék alján fenékbélyeg: hatágú, küllőkerékre hasonlító motívum kerek alakú keretbe foglalva. Mag.: 22 cm, Pá.: kb. 21 cm, Fá.: 13 cm. (7. kép 2.)

A hét edény mindegyike sárgásfehér színű, másodla-gosan kormozódott felületű fazék vagy fazék alakú bögre volt.23 A peremkialakításuk kisebb eltérésekkel majdnem egyforma, ferdén, szögletesen kihúzott, kül-ső oldalán élesen tagolt. 4 edény (6. kép 1., 3., 5., 7. kép 1.) zömökebb testű és magasságához képest nagy peremátmérővel rendelkezett. Két fazék (6. kép 2., 4.) az előzőektől eltérően nyújtottabb, karcsúbb testű, míg egy fazék alakja vödörre emlékeztetett. (7. kép 2.) Az edények magassága 9,2 és 22,8 cm között változott. Méretük alapján valószínűleg különböző ételek főzé-sére vagy tárolására voltak alkalmasak. Az edények külső felületét bekarcolt csigavonallal díszítették. Ezek a fazéktípusok a 12. század végén jelentek meg és a 13. század során széles körben terjedtek el. A bekar-colt csigavonalak közötti egyenletes távolság arra utal,

23 HOLL 1963, 339.

hogy az edényeket már gyorsabb forgású kézikoron-gon készítették.24 A bekarcolt csigavonallal díszített, különböző peremkialakítású fehér kerámiák számos Árpád-kori lelőhelyen megtalálhatók.A ceglédi edények közül hat alján volt fenékbélyeg. A fenékbélyegeket két csoportba lehet sorolni: 1. az edény közepén levő, kör alakú kereten belüli jegyek, 2. a keret nélküli, az edény aljának nagyobb részét elfoglaló motívumok. Az első csoportba tartozó mes-terjegyek átmérője 5,2-5,4 cm között változott, belső részükbe hálóminta, hiányos küllőskerék és kör alakú díszítés látható. A 2. csoportba tartozó fenékbélyegek között két kereszt alakú volt, amelyek közül az egyik egy célkeresztre hasonlít. A harmadik mesterjegy egyenes vonalakból álló, nehezen kivehető formát mutat, talán kisebb részekre felosztott, téglalap alakú motívum lehetett.

Rituális vaseszköz

Ostyasütő. Négyszögletes átmetszetű, hosszú szárú, lapos, kisméretű, kerek alakú fejben végződő. Mind-két szárvéget a fej előtt kettős tompaszögben meghaj-lították, majd végeiket laposra és kerek alakúra kala-pálták. A szárakat fogószerűen rögzítették egymáshoz. H.: 31,5 cm, fej Átm.: 4,7 cm. (7. kép 3.)A házban talált vastárgyak közül a legérdekesebb az ostyasütő volt, amely a kemencében elbújt kisfiú mel-lett feküdt. A több mint 30 cm hosszú tárgy párhuzam nélkül áll, hozzá hasonló tárgyakat néprajzi adatokból ismerünk.25 Az ostyának a római katolikus szertartásban van je-lentős szerepe, a mise és az áldozat kelléke. Az ostya (kovásztalan, vaslapok között sütött kenyér) formája a mise rituáléjával és az úrmutatónak alakjával Krisztus napisten természetét hangsúlyozza ki.26 A szentségtartó (az ostya tartója) körbehordásának szokása a 13. szá-zadban, az Úrnapja megalapításával kezdődött meg.27 Az ostya és a kenyér kerek alakja a 12. századból szár-mazik. Az ostyasütés középkori szokásáról így ír Dr. Petró József: „Az Oltáriszentség iránti tisztelet sugallta

24 HOLL 1963, 336. 25 P. SZALAY 1972, 469–486. Azonban ezek az ostyasütők

nem rituális szerepűek, hanem süteménykészítésnél hasz-nálták őket.

26 JELKÉPTÁR 1997, 167. 27 JELKÉPTÁR 1997, 230.

Gulyás Gyöngyi

35

a középkorban azokat a zsinati határozatokat, ame-lyek szerint az ostyát a papoknak kellett készíteniük. A 11. században a hirschaui kolostor szabályai szerint a nagy gonddal kiválasztott búzaszemeket albába öltö-zött szerzetesnek kellett megőrölnie, a lisztet gondosan kitisztított szitán megszitálnia. Az ostyasütéshez négy szerzetes kellett, akik közül háromnak papnak, vagy diakonusnak kellett lennie … Ostyasütés közben leg-szigorúbb szentcsendet kellett tartaniuk. Más kolosto-rokban ostyakészítés közben zsoltárokat énekeltek.” 28

A középkor folyamán, a 14–15. században jelentek meg az első sütő mesterek, akik a prépostságok, apát-ságok és földesurak szolgálatában álltak. Az ő tisztük volt az ostyasütés is. A 15. században a sütőmesterség-től elvált az ostyasütő mester.29

A 16. századtól, mint süteményféle jelenik meg az ostya és széles körben, valószínűleg Németországból kiindulva terjedt el Magyarországon.30 Az ostyasütő fogó formájú szára évszázadokon át semmit sem vál-tozott, ezzel szemben a fej kialakítása lehetett kerek, ovális vagy szögletes alakú. A néprajzi anyagból is-mert ostyasütők fejlapjának belső oldalain vésett dí-szítés figyelhető meg.31 A ceglédi tárgy erősen korro-dálódott volt, a szárait a restaurálás után sem lehetett szétnyitni, így nem tudjuk, hogy a majdnem 5 cm át-mérőjű fejlapok oldalán volt-e valamiféle díszítés. Az ostyasütő Árpád-kori településen történő előfordulása mindenképen ritkaságnak számít, ezért tulajdonosá-ban olyan személyt feltételezhetünk, aki az egyházat szolgáló egyén lehetett.

Érme

IV. Béla rossz megtartású ezüst dénára (CNH I. 263.), amely a felszedés után kettétört.32 Az érme elő- és hátlapján levő képek ma már nem vehetők ki. Átm.: 1×1,1 cm. (7. kép 6.)Ez a típusú érme a numizmatikusok szerint biztosan IV. Bélához köthető, amelyet 1235–1241 között vert.33 Ez a típusú ezüst dénár számos tatárjáráskori kincsle-

28 PETRÓ 1930, 54.29 RÉMIÁS 2006, 236. 30 P. SZALAY 1972, 469–470. 31 P. SZALAY 1972, 1–22. kép; Sz. TÓTH 2009, 198–199.,

10–11. kép.32 Az érmét Dinnyés István határozta meg. 33 PUSZTAI 2011, 633.

letben, illetve az utóbbi években egyre több, biztosan az 1241. évi tatárdúláskor elpusztult település leleta-nyagában fordul elő. A középkori Muhi területén vég-zett feltárás során, egy szabálytalan alakú gödörbe do-bott két váz mellett 8 db ilyen érmét találtak.34 Szan-kon, a Haladás Tsz. épületénél feltárt, félig földbe-mélyített ház környékén a műszeres vizsgálat során 71 db érmét gyűjtöttek össze, amelyek közül 27 db volt ilyen típusú dénár.35 Legutóbb, a Csanádpalota határá-ban végzett megelőző feltárás során egy téglalap alapú gödörbe, összekötözött végtagokkal bedobott váz me-dencéje alól került elő 5 db IV. Béla érme.36

Viseleti tárgyak

1. Hajkarika. Kerek átmetszetű bronzhuzalból készített, egyik végén S alakban visszahajlított, amelyre egy kismé-retű zárt bronzkarikát (átm.: 0,6×1 cm) húztak. A karika S vége laposra kalapált, díszítetlen. Átm.: 1,6 cm, V.: 0,2 cm (7. kép 4.).

2. Vascsat. Lapos téglalap átmetszetű szalagból készített négyszögletes alakú. A csatpecek a vége felé fokozatosan elkeskenyedik. Átm.: 4×4,6 cm (7. kép 5.).

3. Vas övbújtató (?). Keskeny szalagból készített, mindkét végén ívesen behajlított. H.: 3,2 cm, Sz.: 0,3-0,4 cm (7. kép 5.).

Hajkarika: Az S-végű hajkarikák a kora Árpád-kortól megjelenő, változatos formában, méretben és alap-anyagból készített karika ékszerek, előfordulásuk a középkori temetkezésekben általános. Az S-végű hajkarikák alföldi elterjedésének vizsgálata kapcsán Mesterházy Károly arra a következtetésre jutott, hogy területünkön a 11. század közepétől jelennek meg tö-megesen ezek a tárgytípusok. Az Alföldön előkerülő hajkarikák tipológiai fejlődése nem követhető egyér-telműen, inkább azt lehet mondani, hogy a 11. század közepétől a különféle típusok nagyjából egy időben terjedtek el és az Árpád-kor végéig használatban vol-tak.37 Azokban az esetekben, amikor egyedül, vagy kettesével előforduló hajékszereket találnak, ott a haj befont viseletére lehet gondolni.38 A kislány jobb csecsnyúlványán fekvő hajkarika alapján az elhunyt a haját hátul, középen, vagy jobb oldalon fogta össze. A

34 PUSZTAI 2011, 633., 3. kép 1.35 SZ. WILHELM 2013, 19. 36 A szerző és Gallina Zsolt feltárása 2013-ban. 37 MESTERHÁZY 1962–1964, 104. 38 MESTERHÁZY 1962–1964, 106.

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

36

hajkarikára ráhúzott zárt bronzkarika valószínűleg az ékszer hajban maradását segítette talán egy bőr- vagy textilszalag segítségével. Viszonylag ritkán fordul elő az, amikor a hajkarikára ráakasztanak valamit. A Ka-posvár határában feltárt egyik váz koponyájának két oldalán fekvő hajkarikákra egy-egy bronzlemezből ki-vágott, rombusz alakú csüngőt húztak.39 A mőzs–szá-razdombi 10–11. századi temető több sírjában is talál-tak olyan hajkarikákat, amelyekre üveggyöngyöt vagy a ceglédi hajkarikához hasonlóan, egy kisméretű, zárt bronzkarikát fűztek.40

Csat: Az 1. vaseszköz csoport között feküdt az enyhén trapéz alakú, erősen korrodálódott vascsat, amelyhez egy 3,2 cm hosszú, övbújtatóra emlékeztető töredék is tartozott. A bújtató (?) nem volt ép, így valódi funkci-ója kérdéses. A feltételezett övbújtató belső magassága 2,4-2,5 cm. A csatnak lemezes teste nem volt, a pec-ke a karika széléig nyúlt. A ceglédihez hasonló övcsat került elő Muhiról és Kánáról.41 A csat funkcióját te-kintve – az előkerülési helye alapján – nem valószínű, hogy a mindennapi viselet részét alkotta, talán lószer-számzathoz tartozó hevedercsat volt.

Mezőgazdasági vaseszközök

1. Sarlópenge. Mindkét végén hiányos, felső részén előre-görbülő pengéjű, íves. A téglalap átmetszetű nyak és a pen-gető tompaszöget zár be. A nyéltüskéje hiányzik. A sarló nyakához görbe rudacska rozsdásodott. H.: 32 cm, penge Sz.: 1,8-3 cm. (9. kép 1.)

2. Sarló. Mindkét végén hiányos, majdnem egyenes hátú pengéjű íves, nyéltüskés. A téglalap átmetszetű nyak és a pengető tompaszöget zár be. A nyéltüske téglalap átmet-szetű, a penge sérült. H.: 27,4 cm, penge Sz.: 1,8-2,6 cm, nyéltüske H.: 7,2 cm. (8. kép 1.)

3. Sarló. Ívelt, felső részén előregörbülő pengéjű íves, nyéltüskés. A sarló hegye és a nyéltüske vége hiányzik. A téglalap átmetszetű nyak és a pengető tompaszöget zár be. A téglalap átmetszetű nyéltüskén famaradvány. H.: 28 cm, penge Sz.: 1,8-2,8 cm, nyéltüske H.: 5,8 cm. (8. kép 2.)

4. Sarló. Ívelt, felső részén előregörbülő pengéjű íves, nyél-tüskés. A téglalap átmetszetű nyak és a pengető tompaszö-get zár be. A téglalap átmetszetű nyéltüske hiányos, a penge

39 BÁRDOSH 1978, 191–192., X. t. 34–35. 40 MÉSZÁROS 1973–1974, 29. kép 1., 38. kép 1., 41. kép

11., 42. kép 2.41 PUSZTAI 2011, 3. kép 6.; TEREI – HORVÁTH 2007,

19. kép 11.

vége hiányzik. H.: 30 cm, penge Sz.: 2-2,8 cm, nyéltüske H.: 10,8 cm. (8. kép 3.)

5. Sarló. Ívelt, felső részén előregörbülő és fokozatosan el-keskenyedő pengéjű íves, nyéltüskés. A téglalap átmetszetű nyak és a pengető tompaszöget zár be. A téglalap átmet-szetű nyéltüske vége jobb oldalra elhajlított. A sarló hegye hiányos. H.: 32,5 cm, penge Sz.: 1-2,8 cm. (8. kép 4.)

6. Sarló. Erősen ívelt, felső részén előregörbülő és fokoza-tosan elkeskenyedő pengéjű, íves, hosszú nyéltüskés. A tég-lalap átmetszetű nyéltüskén famaradvány. H.: 25 cm, penge Sz.: 0,8-2,6 cm, nyéltüske H.: 12 cm. (9. kép 3.)

7. Sarlótöredék. Felső részén előregörbülő pengéjű íves, nyéltüskés sarló pengetöredéke. A penge hegye és a nyél-tüske hiányzik. H.: 18,6 cm, penge Sz.: 1,6-2,5 cm. (9. kép 2.)

8. Sarlótöredék. Íves, felső részén előregörbülő és enyhén elkeskenyedő sarló pengetöredéke. A nyéltüske és a nyak-rész hiányzik. H.: 23,3 cm, penge Sz.: 1,6-2,4 cm. (9. kép 5.)

9. Sarlótöredék. Íves, felső részén előregörbülő pengéjű sarló pengetöredéke. A penge hegye, a sarló nyakrésze a nyéltüskéje hiányzik. H.: 15,6 cm, Sz.: 1,4-2 cm. (9. kép 4.)

10. Rövidkasza. Egyenes élű, szélesedő pengéjű. A kes-keny, téglalap átmetszetű nyéllemeze elgörbített makkban, a penge erős görbülettel csúcsban végződik. H.: 47,2 cm, penge Sz.: 4,5-6 cm, nyéllemez H.: 7,5 cm. (10. kép 1.)

11. Rövidkasza. Egyenes élű, szélesedő pengéjű. A kes-keny, téglalap átmetszetű nyéllemeze elgörbített makkban, a penge erős görbülettel csúcsban végződik. H.: 50 cm, pen-ge Sz.: 4,8-6,9 cm, nyéllemez H.: 3,9 cm. (10. kép 2.)

12. Rövidkasza. Egyenes élű, szélesedő pengéjű. A négy-zetes átmetszetű nyéllemeze elgörbített makkban, a penge ferdén levágott csúcsban végződik. H.: 46 cm, penge Sz.: 3,9-6,6 cm, nyéllemez H.: 5,4 cm. (10. kép 3.)

13. Kaszakarika. Szalagból készített, szabálytalan kerek alakúra hajlított. Átm.: 2×2,5 cm, Sz.: 1,8 cm. (10. kép 4.)

14. Ásóél. Elnyújtott, lefelé enyhén, fokozatosan szélesedő szárú, magas vályúval rendelkező, keskeny, lekerekített élű. H.: 18,8 cm, Sz.: 17,6 cm. (10. kép 5.)

Sarló: 4 teljes és további 6 sarlótöredék került elő. Minden darab íves sarló, a pengéjük a nyéltüskéhez visszatörve csatlakozott. Az ép és a töredék példá-nyoknál a nyak és a penge tompaszöget zár be egy-mással.42 Majdnem minden sarló nyitottabb pengéjű, egyetlen darab pengéje hajlott félkörívesen előre. A pengék legnagyobb szélessége 2,4 és 3 cm közötti, belső élüket nem fogazták. Az Árpád-korban a fo-

42 TAKÁCS 1970, 48. ; MÜLLER 1982, 470., 14. kép, 482.

Gulyás Gyöngyi

37

gazott és a sima élű sarlók egymás mellett éltek. Az élkialakításuk alapján az utóbbiakkal húzó mozdula-tokkal vágták le közvetlen a talaj felett a gabonát.43 A sarlók nyéltüskéjének hossza 11-12 cm között vál-tozott, átmetszetük lapos téglalap alakú. Két nyéltüs-kén volt famaradvány. Hasonló sarló került elő szá-mos Árpád-kori lelőhelyről, pl.: Kánáról, Csemőről, Ófehértóról, Tápiógyörgyéről, Nagykőrös–Ludasról vagy Cegléd–Madarászhalomról.44 Tázlár–Temp-lomhegyen a temetőt kerítő középső árokba, egy ren-dellenes helyzetben fektetett férfi koponyája (441. obj.) mellé öt ilyen típusú sarlót helyeztek egy ku-pacba.45

Rövidkasza: A ház padlóján egymás mellett 3 ép rö-vidkaszát találtunk. A ceglédi darabok pengeszéles-sége 3,9 és 6,9 cm között változott. Az egyik kasza pengéje erős görbülettel csúcsban végződő, a má-sik pengéjének vége ferdén levágott volt. A harma-dik darab erősen korrodálódott, de valószínűleg az előbb említett csoportba tartozott. A négyszögletes átmetszetű nyéllemezek tompaszögben csatlakoztak az egyélű pengéhez. A nyéllemezek hossza 3,9 és 7,5 cm közötti. A szélesebb pengéjű rövidkaszák a honfoglalás korában jelentek meg és egészen a késő Árpád-korig használatban voltak.46 A ceglédihez ha-sonló példányok ismertek többek között Kánáról, Cegléd–Madarászhalomról, Nagycseriből, Nagykő-rös–Ludasról, és Tápiógyörgyéről is.47 A vasszalag-ból készített, szabálytalan kerek alakú tárgy való-színűleg kaszakarika. Ásóél: A ceglédi házban lelt ásó lekerekített vasalá-sa, amely a pengeszélessége alapján a szár felső vé-gétől egyenletesen szélesedők csoportjába tartozik.48 A 19 cm magasságú vasalás a nagyobb méretű példá-nyokhoz sorolható. Hozzá alakban és méretben közel álló darabok Nagykőrös–Ludasról, Nagyhalásziból és egy ismeretlen lelőhelyről kerültek elő.49

43 MÜLLER 1982, 471–472. 44 HORVÁTH – TEREI 2009, 3. kép 13., 14., 16.; 1982,

100–105., 1255–1256.; DINNYÉS 1994, 2. t. 6–8.; SI-MON 1994, 3. kép 6.; TOPÁL 1972, V. t. 2–3.

45 A szerző és Gallina Zsolt 2012. évi feltárása. 46 MÜLLER 1982, 489. 47 HORVÁTH – TEREI 2009, 107.; TOPÁL 1972, V. t. 9.,

2. t. 2.; SZOLNOKI 2005, IV. t. 3., VIII. t. 3.; SIMON 1994, 3. kép 1.; DINNYÉS 1994, 2. t. 11., 3. t. 10.

48 MÜLLER 1982, 442., 446. 49 SIMON 1994, 5. kép 1.; MÜLLER 1982, 1239., 1794.

Állattartásra utaló vaseszköz

Csikózabla. Csuklós szájvasa szögletes metszetű, az oldal-karikák kerek átmetszetűek. Oldalkarikái a szájvashoz kor-rodálódtak. H.: 16,4 cm, karika Átm.: 5 cm. (11. kép 1.)

Csikózablák avar- és honfoglalás kori temetkezések-ben fordulnak elő főként, az Árpád-kori települések leletanyagában jóval kisebb számban találhatók meg. Hasonló, ún. kiskarikás csikózablát több Árpád-kori lelőhelyről ismerünk, többek között Nagykőrös kör-nyékéről, Nyíregyháza–Pazonyi útról, Kánáról és Csanádpalotáról.50

Háztartási eszközök

1. Vasbalta. Megnyúlt, kiszélesedő, lekerekített élű, szög-letes alakú fokban végződő. A nyéllyuk széles, lekerekített sarkú háromszögletes alakú. H.: 12,8 cm. (11. kép 4.)2. Vasbalta. Enyhén kiszélesedő, lekerekített élű, lekerekített sarkú fokban végződő. A nyéllyuk hosszúkás, lekerekített sarkú háromszögletes alakú. A nyéllyuk felső, keskenyebb részén kerek átmetszetű vasék. H.: 13,2 cm. (11. kép 5.)1. Vasolló. Hiányos csuklótengelyes, amelyiknek az egyik pengéje hiányos, a másik pengéhez tartozó fogószára pedig hiányzik. H.: 18 cm. (11. kép 3.)2. Vas rugósolló. Nagyméretű, egyenes élű végén ívesen visszahajlított un. juhnyíró olló sérült pengékkel. H.: 29,5 cm. (11. kép 2.)3. Vas rugósolló töredék. Szögletes átmetszetű, hiányos fo-gószárai a rugóval, a penge része hiányzik. H.: 10,6 cm. (11. kép 6.)4. Vaspántok, abroncsok. Szalagból készített pánttöredékek, a felületükön keresztirányú famaradványokkal. A két hosz-szabb, ívelt töredék – ha az ívek megfelelnek az eredetinek – a faedény 16 és 12 cm átmérőjű részén volt. H.: 1,6-10,5 cm, Sz.: 1,8 cm. (12. kép 5.)5. Vasabroncs. Szalagból készített pánttöredékek, amelyek a favödör 35 cm átmérőjű részén voltak. H.: 18-35 cm, Sz.: 1,4-2 cm. (12. kép 2–4.)6. Vas vödörfül. Téglalap átmetszetű rúdból készített, félkö-ríves vonalú, egyik végén körívesen visszahajlított, másik végén hiányos. H.: 35,8 cm. (12. kép 1.)7. Vaskés. Egyélű, ívelt hátú, felső nyélállású. A penge he-gye hiányzott. A téglalap átmetszetű nyéltüske a vége felé fokozatosan elkeskenyedik. H.: 25,4 cm. (13. kép 1.)

50 SIMON 1994, 4. kép 3.; LUKÁCS 2007, VII. t. 4.; HOR-VÁTH – TEREI 2009, 6. kép 2. A csanádpalotai csikó-zabla a szerző és Gallina Zsolt 2013. évi feltárásán került elő egy nagyméretű gödör aljáról.

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

38

8. Vaskés töredékek. Egyélű, ívelt hátú, erősen hiányos kés (?) töredékei. A penge hegye hiányzik. A pengetőnél fama-radvány. H.: 2,2; 5,4; 6,7 cm, Sz.: 1-1,8 cm. (13. kép 2.)

9. Vaskés töredék. Valószínűleg egyélű kés pengetöredéke. H.: 8,4 cm, Sz.: 1,9 cm. (13. kép 3.)

10. Orsógomb. Sárgásbarna, homokkal soványított, kézzel formált, nyomott gömb alakú, kiégetetlen. Átm.: 2,2×3,5 cm. (13. kép 4.)

11. Mozsártörő. Mészkőből készített, hosszúkás csonka gúla testű, tetején szélesebb, ferde gombban végződő. A tárgy alsó részén, egy helyen széles, mély, hosszanti irányú bevá-gás. Mag.: 12,2 cm. (13. kép 5.)

12. Sótörő (?). Világosbarna, gömbölyded alakú kavics. Átm.: 15,2×12,5 cm. (13. kép 6.)

Balta: A házban talált egyik darab hosszúkás, lekere-kített sarkú háromszög, a másik nyomott szív alakú nyéllyukkal rendelkezett. Az előbbi nyéllyukának elkeskenyedő részébe egy 6,4 cm hosszú és 0,7-0,8 cm átmérőjű, egyik végén gömbben végződő vastár-gyat, ún. éket illesztettek. Az utóbbi balta nyéllyuk alakja valószínűleg eldeformálódott. Árpád-kori te-lepüléseinken gyakran fordul elő ez a lelettípus, töb-bek között Hajdúböszörmény–Téglagyárból, Kánáról, Nagykőrös környékéről, Hejőkeresztúr–Vizekközé-ről, a madarászhalmi temető területéről, Dunaföldvár, Ló-hegyről, illetve Tázlár–Templomhegyről is kerül-tek elő a ceglédihez hasonló alakú és méretű balták.51 Olló: Egy ép és két töredékes rugós olló, illetve egy csuklótengelyes olló került elő az épületből. A rugóí-ves fogójú olló formája hosszú időn keresztül vál-tozatlan maradt, szerepe azonban kérdéses. A késő középkorban és az újkorban ezeket a típusú ollókat a gyapjú lenyírására használták. Az előző tárgyakkal egy kupacból, egy majdnem ép csuklótengelyes olló is előkerült. Ennél az ollónál a pengék tövénél, a furat-ban levő tengelyen mozgó pengék oldalirányú elmoz-dulása gyakorlatilag megszűnt, ezért lehetett velük pontosabban vágni nemcsak textilt, hanem mindenféle mást (haj, vékony bőr, stb.) is. A kétféle olló típus egy háztartáson belüli előkerülése alapján nem valószínű, hogy mindkét tárgy – pontosabban legalább 3 olló – ugyanazt a szerepet tölthette be. A ceglédihez hasonló

51 M. ANTALÓCZY 1980, 1. rajz; HAJDÚ – NAGY 1999, 18. t. 17.; SZABÓ 2002–2003, IX. t. 1–2.; HORVÁTH – TEREI 2009, 4. kép 1.; SIMON 1994, 7. kép 2.; WOLF 1997, 141.; TOPÁL 1972, V. t. 7–8., 3. t. 3–4.; SZIL-ÁGYI 2012, Fig. 16. 5. A Tázlár–templomhegyi ásatás a szerző és Gallina Zsolt közöletlen feltárása.

rugós olló került elő Kána falu területéről, Hajdúbö-szörmény–Téglagyár lelőhelyről, Tápiógyörgye–Ili-ke-partról és Tatabányáról.52 Csuklótengelyes olló Kánáról, Kaposvár környékéről, Hejőkeresztúrról és Székkutasról ismert.53

Favödör: A vödör meglétére a testét összetartó vas-pántok és a vödörfül utalt. Az abroncsok és a fül nem egy helyen került elő, ennek ellenére összetartozásuk valószínűsíthető. Az abroncsok átmérője alapján a meredek vagy majdnem függőleges oldalú vödör kül-ső átmérője legalább 35 cm volt. A fadongákat egy 1,4 cm és egy 2 cm széles vasszalaggal erősítették össze. A téglalap átmetszetű vödörfül végei köríves kampóban végződtek. Vödörabroncs és fül több Ár-pád-kori lelőhelyről is ismert, többek között Kánáról, Hajdúböszörményről, Tápiógyörgye–Ilike-partról és Szankról.54 Egy vödörfül töredék a madarászhalmi templom körüli temető környékéről is előkerült.55 Vödörmaradványokat a 10–11. századi Fonyód–Bélatelepi telep feltárásakor is találtak.56 2012-ben Tázlár–Templomhegyen, a temetőt kerítő hármas árok külső szakaszában egy 29-30 cm átmérőjű vö-dör gyenge megtartású, 3-4,4 cm széles abroncsait, szögletes átmetszetű fültöredékeit és egy, a vödörhöz tartozó vasszeget bontottunk ki. A maradványok ere-deti helyzetükben kerültek elő, ezek alapján itt is egy majdnem függőleges falú, két abronccsal összefogott vödröt képzelhetünk el.57 Vaskés: Egy majdnem teljes és egy töredékes darab került elő. A nagyobbik darab eredeti pengehosszúsá-ga meghaladta a 20 cm-t.58 Mindkét kés enyhén ívelt hátú, egyélű és nyéltüskéjük laposra kalapált. A nyél-tüske és a penge nem azonos szélességű, a nyéltüske mindkét tárgynál keskenyebb volt. A kisebbik töre-dék nyéltüskéjén levő famaradványok alapján fanyele

52 HORVÁTH – TEREI 2009, 5. kép 2.; SZABÓ 2002–2003, X. t. 2.; DINNYÉS 1994, 3. t. 17.; LÁSZLÓ 1999, 9. t. 1.

53 HORVÁTH – TEREI 2009, 7. kép 2–3.; BÁRDOS 1987, XV. t. 2–3.; WOLF 1997, 140.; CSÁNYI 2008, 7. kép 1.

54 TEREI – HORVÁTH 2007, 153–154, 1–2. kép; HOR-VÁTH – TEREI 2009, 110.; SZABÓ 2002–2003, 83., DINNYÉS 1994, 5. t. 28.; SZ. WILHELM 2013, 19.

55 TOPÁL 1972, 94. 56 GYULAI 1986, 138.57 A szerző és Gallina Zsolt feltárása. 58 A 20 cm-nél hosszabb pengéjű késeket akár fegyverként

is lehet kezelni (HORVÁTH – TEREI 2009, 111.). Lásd az ún. parasztkéseket!

Gulyás Gyöngyi

39

volt. Nyéltüskés kések kerültek elő számos lelőhely-ről, pl.: Kánáról, Hejőkeresztúr–Vizekközéről, Tá-piógyörgye–Ilike partról, Cegléd–Madarászhalomról, illetve Nagykőrös környékéről több lelőhelyről is.59

Orsógomb: A nyomott gömbös alakú orsógomb álta-lánosan előforduló tárgy az Árpád-kori falvak leleta-nyagában. Ennek a tárgynak az érdekessége az volt, hogy még nem égették ki. Mozsár- és sótörő: A több mint 12 cm magas moz-sártörő ritka leletnek számít. Magát a tárgyat készít-hették fából vagy faraghatták kőből. Kőből készített, hengeres testű mozsártörő töredéket ismerünk Buda-pest XV. Újmajor I. lelőhelyről, a 83. gödör anyagá-ból és Kecskemét–Árvaház lelőhelyről is.60 A moz-sár anyaga a néprajzi párhuzamok alapján lehetett fa, kő vagy cserép. Az előbbi esetben több évszázad elmúltával már csak az edényt összetartó vasabron-csokat találhatjuk meg. Elképzelhető, hogy a kemen-ce közelében lelt, 16 és 12 cm átmérőjű vaspántok egy fából készített mozsárnak lehettek az abroncsai. A faedény alakja nem egyértelmű – feneke felé ösz-szeszűkülő vagy a szája felé összeszűkülő – mivel a pántok másodlagos helyzetben feküdtek. Kőből kifa-ragott mozsár ugyancsak kevés ismert az Árpád-kor-ból. Egy töredék Hejőkeresztúr–Vizekközéről a 30. ház ülőgödréből, egy teljesen ép darab ugyaninnen, a 32. házból került elő.61 A mozsártöredékek számát a Csanádpalota 100. lelőhelyen feltárt, ugyancsak a tatárjárás korában elpusztult Árpád-kori település egyik kemencéjéből felszínre került darabbal egé-szíthetjük ki.62

A mozsártörő mellett, a házban egy gömbölyded ala-kú, talán sótörőként használt kavicsot is találtunk. Ehhez hasonló kavicsokat lelt Dinnyés István a tá-piógyörgyei ház kemencéje mellett, a malomkőtö-redékek közelében a padlószinten.63 Ezek a tárgyak formájuk alapján hasonlítanak a ceglédi darabra, mé-retük alapján pedig eltérnek tőle. Ez utóbbi példány majdnem kétszer nagyobb volt náluk, így a ceglédi tárgy sótörő volta kérdéses.

59 HORVÁTH – TEREI 2009, 15. kép; WOLF 1997, 140.; DINNYÉS 1992, 108.; TOPÁL 1972, 87.; SIMON 1992, 2. kép 4.; 4. kép 2.; 6. kép 11.

60 ÍRÁSNÉ MELIS 2007, 93, 66. kép 6.; SZABÓ 1938, 17. kép.

61 WOLF 1997, 141., 144.; WOLF 2007, 45.62 A szerző és Gallina Zsolt közös feltárása 2013-ban. 63 DINNYÉS 1994, 112., 7. t. 80.

A ház berendezéséhez tartozó vastárgyak

1. Ajtó tartópánt. Lemezből készített, hosszúkás alakú töre-dékek. Az egyik töredékre rákorrodálódott egy másik vasle-mez is. Ez a töredék a középső részén két helyen szegecselt. H.: kb. 45 cm, Sz.: 2-2,5 cm, szegecs H.: 1,1 és 1,8 cm. (14. kép 1.)

2. Ajtó tolózárjának zárnyelve. Téglalap átmetszetű, harma-dánál tompaszögbe behajló tárgy két nagyméretű vassze-geccsel. A tárgy deformálódott. H.: 25,3 cm, Sz.: 2,6-3,2 cm. (14. kép 2.)

3. Ládazár. Négyszögletes alakú lemezből készített, kö-zépső részén domborúan kiemelkedő. Alsó részének har-madában hosszúkás – alján ovális, felső részén téglalap for-májú – alakú kulcslyuk. A lyuk alatt, a zár hátoldalán kor-rodálódott zárszerkezet. A tárgy széle sérült. Átm.: 9,8×9 cm. (14. kép 6.)

4. Ládapánt (?). Lapos, téglalap átmetszetű, vége felé elkes-kenyedő, végén derékszögben visszahajlított. Belső oldalán famaradvány. H.: 10,5 cm, Sz.: 0,5-1,2 cm. (14. kép 3.)

5. Ládapánt. Lemezből készített, hosszúkás, mindkét vége előtt egy-egy furattal. A pánt szélesebb végén 0,8 cm szé-les, kör alakban visszahajlított karikát, a csuklós összekap-csolódás tagját alakították ki. A keskenyebbik végének egyik sarkából 1 cm széles, vége felé elkeskenyedő és körívben visszahajló tag indul ki, amelynek a vége hiányzik. A másik sarkából induló tag letört, hiányzik. H.: 19 cm, Sz.: 2,5-3,2 cm. (15. kép 1.)

6. Ládaveret (?) töredék. Lemezből készített, lekerekített sar-kú négyszögletes alakú töredék. Átm.: 6×7 cm. (16. kép 8.)

7. Ládaveret töredék. Elkalapált fejű szegecs kisméretű le-mez töredékkel. H.: 2,5 cm. (16. kép 9.)

8. Láda vagy ajtó alkatrész. Lemezből készített, mindkét vé-gén derékszögben, talpszerűen behajlított, hosszúkás alakú, fogóra vagy fülre emlékeztető tárgy, az ép végének közepén vasszegeccsel. H.: 17,5 cm, Sz.: 1,8-2 cm. (14. kép 5.)

9. Karikatöredék. Esetleg 6-7 cm átmérőjű, kerek átmetszetű. H.: 5,6 cm, Átm.: 0,4 cm. (14. kép 4.)

10. Lemezes tárgy. Hosszúkás trapéz alakú, elkeskenyedő vé-gén kerek csövecskére hajlított. A csövecskében egyik végén gombban végződő rudacska. A trapézos lemez egyik oldalá-hoz egy 1,8-2 cm széles, U alakban meghajlott pántot rögzí-tettek. H.: 11 cm, Sz.: 1,8-4,5 cm, rúd H.: 4,5 cm. (15. kép 2.)

11. Ácskapocs. Széles, téglalap átmetszetű pántból készített, végeiknél derékszögben behajlított teljes és egy töredék. H.: 5,8; 6 cm, sz.: 0,6 cm. (15. kép 4.)

12. Ácskapocs (?) töredék. Pántszerű testű, végei felé négy-szögletes átmetszetű, egyik végén derékszögben behajlított. A testen függőleges irányú famaradvány. H.: 5,8; 11 cm, sz.: 0,6-1 cm. (15. kép 3.)

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

40

Ajtó vas alkatrészei: A keskeny, lemezes testű, hosz-szúkás alakú vastárgyakat méretük alapján általában láda-, ajtó- vagy egyéb vasalásnak határozzuk meg. Az Árpád-kori településeken viszonylag ritkaságnak szá-mít, ha egyes épületekből vasalkatrészek kerülnek fel-színre. A ceglédi házban lelt tárgyak közül kettő biztos, hogy az ajtó alkatrésze volt. (14. kép 1–2.) A hosszú, hiányos végű és 3 darabra tört ajtóvasalás legközelebbi párhuzamát Tápiógyörgye, Ilike-parton találjuk meg. A tápiógyörgyei darab 52,5 cm hosszú, egyik vége há-romszögletes alakban elkeskenyedett.64 Láda vas alkatrészei:65 Az egykori faláda alkatrészei a következő csoportokba oszthatók: ládapánt, vasalá-sok, fül és maga a zár. A hosszúkás alakú, egyik végén kettéágazó pánt a láda fedelére való volt. (15. kép 1.) A csuklós pánt másik, a pánt síkjában karikás végű, a láda hátuljára való tagja nem került elő. Ehhez ha-sonló töredékek a madarászhalmi temető környékéről, Nagykőrös–Ludasról, Tápiógyörgyéről és Kecskemét–Aranyegyházáról is előkerültek.66 Az egyik vastárgy zsanéros szerkezete alapján láda alkatrész lehetett, azonban az nem egyértelmű, hogy a tárgy eredetileg is U alakú volt, vagy eldeformálódott.67 (15. kép 2.) A vasalások között egyaránt megtalálhatók a keskeny, pántszerű és a nagyobb méretű, talán szögletes alakú darabok. A szalagszerű lemezből készült vasalások 1,5-2 cm szélességűek, szeglyuknélküli darabok vol-tak. Ládafül lehetett az a vaskarika töredék, amely a lá-davasalások között került elő. (14. kép 4.) A két végén derékszögben meghajlított tárgyat az előkerülési helye alapján láda-vagy ajtó alkatrésznek tartjuk, azonban pontos funkciója ismeretlen. (14. kép 5.) A négyszögletes alakú ládazár szélén derékszögben visszahajlított vaslemez több helyen sérült. 68 Az egyik sarkában megmaradt kerek alakú furat (Átm.: 0,4 cm) alapján a zárat valószínűleg a négy sarkában levő lyu-kak segítségével és szögekkel rögzítették a faládára.

64 DINNYÉS 1994, 6. t. 38. Ajtóvasalás került elő Táz-lár–Templomhegy külső temetőárkából is. Gallina Zsolt 2003–2004. évi feltárása.

65 12–13. századi ládarekonstrukciót és utazóládát ábrázoló képeket ld. KAT 56.

66 TOPÁL 1972, VI. t. 12., 14.; SIMON 1994, 2. kép 9–10.; DINNYÉS 1994, 6. t. 44.; SZABÓ 1938, 29. kép.

67 Ha a tárgy a ládához tartozott, akkor egy másik ilyen ha-sonló lemeznek is lennie kellett volna.

68 Az Árpád-kori zárak működési elvéről és a középkori kulcsok típusairól ld. TEMESVÁRY 1960, 191–216.

A zárhoz tartozó kulcs nem került elő. A ceglédihez hasonló, négyszögletes alakú ládazárat találtak Ká-nán, Cegléd–Madarászhalmon, Hajdúböszörményen, a Kisfaludy utcában feltárt épületben (5. obj.), illetve Tápiógyörgye, Ilike-parton is.69 Ez utóbbi lelőhelyen a leégett házban két különböző alakú, egy szögletes és egy félköríves darab is napvilágot látott.70

Ácskapcsok: Két kisebb és egy nagyobb méretű ács-kapocs került elő. A kisebb, 5,8 cm-es darabok a ház ÉNy-i sarkába ásott tároló gödröt lefedő, 1,8-2 cm vas-tagságú deszkaajtó részei voltak. A nagyobb méretű ácskapocs – amely töredékében is 17 cm hosszú volt – a 2. vaseszközlelet darabjai között feküdt. A kapocs szárrészén 8 cm hosszúságban famaradvány volt. Az előkerülési helye alapján vagy a ház tetőszerkezetének rögzítésére használták, vagy egyéb olyan funkciója volt, amelyet ma már nem tudunk meghatározni. Az ácskapocs környezetében az ásóél, illetve valószínűleg a faládához tartozó vastöredékek feküdtek, de az ács-kapocs egyik tárgyhoz való tartozása sem elképzelhető.

Egyéb, nem meghatározható vastárgyak és vastöredékek

1. Lemezes testű, kiszélesedő végén körívben visszahajló végű tárgy. Az elülső oldalára apró vasszegeccsel egy kisebb lemezt erősítettek. Átm.: 3×6,2 cm. (16. kép 1.)

2. Lemezből készített tárgy töredéke. A 3 különböző méretű, szélén sérült lemezt egy elkalapált fejű szegecs erősít össze. Átm.: 8,6×9,2 cm. (16. kép 2.)

3. Lemezből készített, egyik végén enyhén megvastagodó tárgy töredéke. Átm.: 9,6×15 cm. (16. kép 4.)

4. Lemezből készített tárgy töredékei. Az egyik töredék bel-ső része enyhén ívelt vonalú, vége pedig ferdén levágott. Átm.: 4,4×4,6; 4,2×6,5; 4,8×6,6 cm. (16. kép 5.)

5. Lemezből készített tárgy töredékei. A 15 db különböző méretű, egyenes vagy enyhén ívelt testű töredék közül 3 vagy 4 felületén erősen korrodálódott szegecs vagy rozsdar-ög. Átm.: 2×2,4-5×5,6 cm. (16. kép 6–7.)

6. Lemezből készített tárgy töredéke. A 3 különböző méretű, szélén sérült lemezt egy elkalapált fejű szegecs erősít össze. Átm.: 6×7 cm. (16. kép 3.)

7. Lemezből hajlított, hosszúkás, üreges testű, ovális átmet-szetű, kiszélesedő végén nyitott vagy sérült béklyólakatra

69 TEREI – HORVÁTH 2007, 4. kép 1.; TOPÁL 1972, VI. t. 2.; SZABÓ 2002–2003, 81., XIII. t. 2.

70 DINNYÉS 1994, 4. t. 41–42.

Gulyás Gyöngyi

41

emlékeztető, az alsó, keskenyebbik végének alján íves, há-romszögletes alakú betéttel. H.: 8,8 cm, Átm.: 1×1,6; 2×3,8 cm. (15. kép 11.)

8. Deformálódott, lapított omega alakú rúdszerű töredék. H.: 3,7 cm. (15. kép 7.)

9. Négyszögletes átmetszetű, pálcaszerű tárgy, talán szög tö-redéke. H.: 6,8 cm, Sz.: 0,4-0,6 cm. (15. kép 5.)

10. Egyik végén téglalap, másik végén ovális átmetszetű, rúdszerű tárgy töredéke. H.: 4 cm, Sz.: 0,6 cm. (15. kép 6.)

11. Négyszögletes átmetszetű, egy végénél elkeskenyedő, pálcaszerű tárgy, talán szög töredéke. H.: 5,1 cm, Sz.: 0,2-0,3 cm. (15. kép 8.)

12. Négyszögletes átmetszetű, rúdszerű tárgy töredéke. H.: 9,2 cm. (15. kép 9.)

13. Kiszélesedő végén lapos téglalap, másik vége felé fo-kozatosan elkeskenyedő és ovális átmetszetűvé váló tárgy töredéke. H.: 6,5 cm, Sz.: 0,8-1 cm. (15. kép 10.)

14. Szalagból készített, kerek alakú, egymásra hajtott végű vaspánt két töredéke. Átm.: 7 cm, Sz.: 1,6 cm. (17. kép 1.)

15. Szalagból készített pánt 4 töredéke. Az egyik darab eny-hén ívelt vonalú. H.: 5-6,8 cm, Sz.: 2 cm. (17. kép 2.)

16. Szalagból készített pántok töredékei (4 db). Két töredék-nél több lemez összekorrodálódása figyelhető meg. H.: 4,8-8,8 cm, Sz.: 1,6-2,5 cm. (17. kép 3.)

17. Lemezes testű tárgy, enyhén ívelt vonalú töredékei (3 db). Két töredék kettős lemezes testű, a kisebbik töredék le-mezeit vasszegeccsel erősítették össze. H.: 3; 5,4; 6 cm, Sz.: 1,6-2,2 cm. (17. kép 4.)

18. Lemezes testű tárgy ívelt és egyenes vonalú töredékei (2 db). Az egyik tárgy vége félkörívben visszahajlított, a másik elkeskenyedő tagban végződik. H.: 3,8 cm, Sz.: 0,8-1,6 cm; H.: 3,6 cm, Sz.:1-1,4 cm. (17. kép 5.)

19. Erősen íves, vályúszerű, lemezes testű, keskeny tárgy töredéke. A töredék a behajlított vége felé fokozatosan ki-szélesedik. H.: 4,6 cm, Sz.: 1,4-1,6 cm. (17. kép 6.)

20. Szalagból készített, egyik végén köríves, másik végén széles téglalap átmetszetű tárgy töredéke. H.: 3,4 cm, Sz.: 1,4 cm. (17. kép 7.)

21. Szalagból készített, enyhén íves testű tárgy töredékei (2 db). A kisebbik töredék végéhez apró vaslemez korrodáló-dott. H.: 7,6; 11 cm, Sz.: 0,8-1,2 cm. (17. kép 9)

22. Szalagból készített tárgy enyhén íves és egyenes testű töredékei (2 db). H.: 7,6; 5,8 cm, Sz.: 1,2-2 cm. (17. kép 10–11.)

23. Szalagból készített, félköríves testű tárgy töredéke. H.: 7 cm, Sz.: 1,6 cm. (17. kép 12.)

A felsorolt töredékek alakjuk alapján több csoportba oszthatók:

Keskeny, pántszerű darabok. Néhány töredék az íve alapján talán egy kisebb átmérőjű faedény abroncsai lehettek. (17. kép 1., 12.) A többi vaspánt szerepe kér-déses, előkerülési helyük alapján biztos, hogy nem a láda vagy az ajtó alkatrészei voltak. Lemezes testű tárgy vagy tárgyak töredékei. Ezekről is ugyanaz mondható el, mint a pántszerű tárgyak többségéről, nem a ládához tartozó veretek voltak. A vaslemezek – amelyek közül több darab is szegecs-csel megerősített volt – a kemence környékéről, a mo- zsártörő mellől, illetve a kemence szájnyílása mellől kerültek elő. (16. kép 3–4., 6–7.) Ezeknek a töredé-keknek az összetartozása bizonyos, szerepük azonban kérdéses. A vaslemezek közül kettő enyhén íves, a többi egyenes falú. Rúdszerű töredékek. Szögként való értelmezésük kér-déses, mivel átmetszetük kerek volt, nem négyszög-letes, mint a kovácsszegek esetében, továbbá felüle-tükön famaradvány nem volt. Egyik csoportba sem sorolható töredékek. Az egyik tárgy talán egy eldefor-málódott köpű (15. kép 11.), a másik töredék pedig egy olyan tárgy lehetett, amely akasztóként vagy fül-ként funkcionált. (16. kép 1.)

A tatárjárás pusztításának régészeti emlékei

A tatárjárás által okozott pusztítás közvetlen nyomai a kisebb-nagyobb beruházások növekvő száma ellené-re, csak véletlenszerűen kerülnek felszínre. Az ilyen ritka lehetőségek paradox módon alkalmat teremtenek arra, hogy a véres pusztítás következtében ismerjük meg az Árpád-kori ember életkörülményeit és eseten-ként berendezési tárgyait, illetve a tárgyi emlékeken keresztül betekintést nyerjünk mindennapjaikba. Az alábbiakban azokat az épület feltárásokat, illetve le-let-együtteseket említjük meg, amelyek a Cegléden feltárt épülettel párhuzamba állíthatók.1952-ben Esztergomban, a Kossuth L. u. 27. szám alatti ház alapozásakor egy, a tatárjáráskor leégett épü-let részlete került elő. A ház omladéka alatt egy férfi csontváza feküdt, alatta elszenesedett búzaszemeket figyeltek meg. Az épület padlószintjén pénzváltó mér-leg, párduc alakú víztartó edény, kijevi típusú vasla-kat és egy ismeretlen rendeltetésű, kerek alakú, talán fára felerősíthető vaslap feküdt. Fettich Nándor úgy gondolta, hogy az ebben a házban élő ötvösmesterre rászakadt az égő ház, miközben az értékeket próbál-

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

42

ta kimenekíteni.71 Ugyanebben az utcában, a 14. sz. ház telkén 2005-ben egy másik épület maradványa is feltárásra került. Az elszenesedett gerendák között IV. Béla ezüst dénára, jellegzetes 13. századi edény-töredékek, továbbá vastárgyak (kengyelpár, balta, kés, vasalások) feküdtek.72

1979-ben, majd 1984-ben Dinnyés István Tápió-györgye, Ilike-parton, egy Ny–K-i irányú dombon álló Árpád-kori templom melletti temető területén egy fé-lig földbe mélyített épületet tárt fel. A mérete csaknem teljesen megegyezett a ceglédi házéval. Mindkét lakó-ház leégett, így az egykor ott élők használati tárgyai (ládazár, vasalások, lóvakaró, fúró, tőr, vesszőszedő, sarló, ekevas, hidegvágó, lópatkó, rostfésű, vassze-gek) megmaradtak az utókor számára.73 A házban a padlón szétszórva feküdtek a különféle használati- és viseleti tárgyak, melyek jellegzetességei, hogy több tárgy használhatatlan, hibás vagy javításra szoruló volt.74 1979-ben Antalóczy Ildikó, majd 1997-ben Hajdú Zsigmond és Nagy Emese Gyöngyvér leletmentése során Hajdúböszörmégy–Téglagyár lelőhelyen egy leégett, félig földbe mélytett lakóépület került elő. Az omladék alatt a ház teljes, a pusztuláskor ott levő eszközkészlete bolygatatlanul feküdt. Az edénytöre-dékek (bogrács, fazék) mellől fegyverek (lándzsa-hegy, kétélű kard, sarkantyú), használati eszközök (balta, fejszék, birkanyíró olló, ásópapucsok, béklyó-kulcs, vödör pántok, ösztöke, fúró) és viseleti tárgyak (övcsat) kerültek felszínre.75 Hajdúböszörményben, a Kisfaludy utcában néhány gödör mellett egy másik, ugyancsak leégett, félig földbe mélyített épületet is feltártak. Az omladék faszenes, hamus betöltésében gazdag leletanyag volt: vas ládazár, ládazsanér, vas-pántok, vasszegek, vasretesz, ezüst érme, ólomnehe-zék és edénytöredékek.76 A bemutatott épületekről ké-szített felszínrajzokon és a leírásokban azonban nem található utalás arra, hogy a házak padlóján fekvő tár-gyak hogyan helyezkedtek el. 1986-ban Tura–Szentgyörgyparton Miklós Zsuzsa szondázó ásatást végzett. A munkálatok során egy

71 FETTICH 1968, 157.; HORVÁTH 2007, 56. 72 HORVÁTH 2007, 56. 73 DINNYÉS 1994, 101. 74 DINNYÉS 1994, 116–117. 75 SZABÓ 2003, 78–80., 94.76 SZABÓ 2003, 80–81., 94.

kétosztatú téglaépület omladékrétegéből számos vas-tárgy (ládavasalások, kulcs, vaskés, mérleg, veretek) és edénytöredék került felszínre. A nagy mennyiségű le-let, illetve az épület pusztulása ugyancsak a 13. század közepére tehető.77

1995–96-ban az M3-as autópálya nyomvonalának megelőző feltárása során Hejőkeresztúr–Vizekköze lelőhelyen Wolf Mária egy, a 11. században kezdődő és egészen a tatárjárás koráig fennálló falurészletet tárt fel. A 30. és a 32. lakóépületek omladékrétegéből, ke-mencéiből és padlójukról különféle használati eszkö-zök (kasza, cigányfúró, olló, állatbillogzóvas, béklyó-lakat, kés, kétkézvonó, balta, sarkantyúk, kőmozsár, mérleg bronzserpenyője, edények), fegyverek (kétélű kard, nyílhegy), berendezési tárgyak alkatrészei (va-salások) és viseleti tárgyak (gyűrű, övcsat) kerültek elő. A fém-, kő- és kerámia tárgyak mellett egy emberi combcsont és egy koponyatöredék is felszínre került. A tárgyak mindkét épület esetében rendezetlenül feküd-tek a padlón.78

2010-ben Wilhelm Gábor irányításával a magyar–hor-vát gázszállító vezeték nyomvonalán Szankon több Árpád-kori településobjektum között egy félig földbe mélyített épületet tártak fel. A házrészletből vas sar-kantyú, pénzváltó mérleg, páncéltörő kopja, vaskés, vaskulcs, vödörpántok, vasszögek, késtok merevítő és ékszerek (bronz karperecek, ezüst köpűs karika, aranygyűrűk, láncos-csüngős fülbevaló, párta arany veretei) kerültek elő. Az épület jelentősségét és érde-kességét azonban mindezek mellett az adja, hogy ösz-szesen 34 egyén (köztük 17 gyermek) vázrésze került elő az omladékrétegből.79 Az épületben feltárt leletek a fentebbi példákhoz hasonlóan, szétszórva, rendszer-telenül helyezkedtek el. A ceglédi ház feltárásakor tett megfigyelések és az ab-ból levont következtetések hasonlóak a fenti példák-hoz. Az épület és a falu a tatárok betörésekor pusztult el. A ceglédi falu objektumainak nagy részében alig találtunk fémtárgyakat, amely arra enged következtet-ni, hogy a lakók egy része békés körülmények között, tárgyi javait összeszedve hagyta el a települést. A be-mutatott épületen kívül 3 házban, 3 műhelyben, egy szabadtéri kemencében és további 4 gödörben bontot-

77 MIKLÓS 1991, 433–456. 78 WOLF 1997, 139–142.; WOLF 1999, 166–178.79 SZ. WILHELM 2010, 351–352.; SZ. WILHELM 2013,

19–21.

Gulyás Gyöngyi

43

tunk ki nagyobb mennyiségű vastárgyat. A gödrökben talált tárgyakat (pl.: fejsze, csákány, sarló, ismeretlen rendeltetésű vaseszközök) valószínűleg a menekülők rejthették el, míg a házakban és műhelyekben lelt tár-gyak összeszedésére a tulajdonosoknak már nem volt ideje. A vaseszköz-leletes objektumok a lelőhely kö-zépső részén, mintegy 350 m hosszúságú területen, kisebb csoportokban helyezkedtek el. A bemutatott háztól Ny-ra 300 m-re, tőle K-re 50 m-re, illetve tőle D–DNy-ra 120 m-re tártuk fel ezeket a jelenségeket. A 3 nagy alaprajzú, valószínűleg műhelyként értel-mezhető objektum egymástól néhány méterre feküdt, padlójukon különféle vaseszközöket (pl.: szegek, sar-kantyúk, vaspántok, olló, vaskés, vasalások, sarló, ásópapucs, lószerszámok) találtunk, de egyik esetben sem tudtunk egy olyan rendszert megfigyelni a tár-gyak elhelyezkedésében, mint az 1344. sz. ház ese-tében. Mindemellett az egyik műhelyből (1248. obj.) felszínre került vastárgyak nagy része sérült vagy hiá-nyos volt, ami még inkább megerősíti azt a tényt, hogy talán kovácsműhelyt sejthetünk itt.Az 1344. sz. ház lakóinak már nem volt ideje elhagy-ni a falut, így a két kisgyermekkel a házban maradt fiatalasszony a menekülés helyett az elrejtőzést vá-lasztotta.80 Az épület ajtaját az egyetlen nagyméretű, mozdítható berendezési tárggyal, a faládával eltorla-szolták, majd a kemencébe bújtak. Hasonló, szomorú életképet őrzött meg a mongolok által 1240 decembe-rében ostromlott, majd elesett Kijev. A régészeti feltá-rásokon – többek között – két kislány vázmaradványa került elő egy kemencéből.81 A feltáráson készített fényképen jól látszódik, hogy az egyik gyermek lábait annyira felhúzta, hogy beférjen a kemencébe.82 Duna-földvár, Ló-hegy lelőhelyen ugyancsak a tatárok elől elbújó emberek maradványai kerültek elő az egyik gö-dör (36/90) oldalából nyíló, földbe mélyített üregben. Két nő és két gyermek csontvázát találták meg, S-végű hajkarikák, vaskés, vasfejsze és sarlók társaságában.83 A dunaföldvári lelőhelyen számos gödörben, összesen 32 – főként gyermek és fiatal – egyénhez tartozó vá-zat, illetve vázmaradványokat találtak.84

80 Az antropológiai vizsgálat életkor meghatározása alapján a nő nem lehetett a gyermekek anyja.

81 SINOR 2003, 316.82 FJODOROV-DAVIDOV 1983, 34. kép. 83 SERLEGI 2009, 194.; SZILÁGYI 2012, 162., Fig. 7. 84 SZILÁGYI 2012, 161., Fig. 7–9.

A ház kemencéjében lelt emberi maradványokon kí-vül, az épület közvetlen közelében, és attól D–DNy-ra 100-120 m-re további temetetlen vázakat találtunk a feltárás során. A tatárdúláskor áldozatul esett egyének vázai keskeny árkokba, épületekbe vagy gödrökbe lökve kerültek elő. (18. kép) Összesen 5 objektumban 6 egyén teljes vázát vagy vázrészletét tártuk fel.

Összefoglalás

A Cegléd határában feltárt épület egy szomorú pil-lanatképet őrzött meg az utókor számára, amely ré-vén betekintést nyerhettünk egy Árpád-kori család életkörülményeibe. A padlón fekvő tárgyak csak első látásra helyezkedtek el rendezetlenül. A bontás elő-re haladtával a kisebb-nagyobb csoportokban levő fémtárgyak előkerülési helye arra utalt, hogy azokat felakasztva vagy a K-i fal előtt álló polcon tarthatták. Az egykori használati- és berendezési tárgyak tehát nem szerteszét feküdtek az omladékréteg alatt, hanem tároló helyük leégése után kerültek a padlóra. Ebből a szempontból egyedülállóak az itt tett megfigyelé-sek, amelyek segítségével rekonstruálhatjuk egy Ár-pád-kori ház belső terét, továbbá láthatjuk, hogy egy, legalább négyfős családnak milyen háztartási igényei voltak.Az épületben talált eszközök közül a legjelentősebb a vas ostyasütő, amelyhez hasonló ez idáig egyetlen korabeli településről sem ismert. Ez a tárgy, illetve az épület felszereltsége (pl.: faláda, mezőgazdasági eszközök száma), továbbá a ház a többitől eltérő mé-rete arra utal, hogy az itt élő család a falu tiszteletben álló, de mindenképpen a többiekhez képest módosabb tagjai lehettek. A 13. század közepén Dél-Pest megye elnéptelene-dett, amelynek okát elsősorban a háborús körülmé-nyekben és a gazdasági változásokban kereshetjük. A régészeti adatok alapján az 1241–42. évi tatárdúlásnak tulajdonítható több Cegléd környéki lelőhelyen feltárt épület vagy településmaradvány pusztulása, illetve ugyancsak erre utalnak az elrejtett kincs- és vasesz-köz leletek.85 Kincsleletek (érmékből és esetenként viseleti tárgyakból álló lelet-együttesek) Abonyból,

85 A Nagykőrös környéki vaseszköz leleteket, amelyek kö-zött biztosan a tatár támadás miatt álló elrejtett vagy hát-rahagyott tárgyak is voltak, Simon László gyűjtötte össze (SIMON 1994, 313–338.).

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

44

Cegléd–Madarászhalomról, Tápiógyörgyéről, Tápió- szeléről és Újszászról ismertek.86 Az 1960-as évek végén végzett feltáráskor felmerült kérdésre, azaz a falu lakói visszatértek-e 1241 után, a 2005-ben folytatott, közel 40 000 m²-t érintő feltá-

86 TÓTH 2007, 81–87.; TOPÁL 1972, 53. A szakirodalom-ban szereplő Cegléd–Madarászhalom és Cegléd–Var-jas-domb elnevezés valójában ugyanazt a lelőhelyet jelöli.

rás egyértelmű választ adott. Az ismeretlen nevű Ár-pád-kori falu a tatárjáráskor teljesen elpusztult, lakói nem tértek vissza. Hasonló képet mutat a ceglédi ha-tárban fekvő Árpád-kori falvak képe is. A 14. század közepétől a Cegléd környéki falvak pusztaként szere-pelnek az oklevelekben.87

87 TARI 1995, 143.

Irodalom

M. ANTALÓCZY 1980 M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központjának, Böszörmény falunak régészeti lele- tei I. – Archäologische Funde Im Dorf Böszörmény dem Zentrum der Ismaeliten in der Nyír. HMÉ 4 (1980) 131–170.BÁRDOS 1978 Bárdos Edith: Középkori templom és temető Kaposvár határában. (Előzetes jelentés a leletmentő ásatásról.) – A mediaeval church and a cemetry on the confines of Kaposvár. SMK 3 (1987) 187–234. BÁRDOS 1987 Bárdos Edith: Középkori templom és temető Kaposvár határában II. SMK 8 (1987) 5–76. BENKŐ 1982 Benkő Zsuzsa: Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban. In: Cegléd története. (Szerk.: Ikvai Nándor), StudCom 11 (1982) 65–82. CSÁNYI 2008 Csányi Viktor: Egy Árpád-kori falurészlet feltárt emlékei Székkutas határában. Hombár Múzeumi Műhely 5 (2008) 9–34. K. CSILLÉRY 1982 K. Csilléry Klára: A magyar lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Akadémiai Kiadó. Budapest 1982. DINNYÉS 1994 Dinnyés István: XIII. századi ház a tápiógyörgyei Ilike parton. – Ein Haus aus dem 13. Jahrhundert am Ufer von Ilike in Tápiógyörgye. StudCom 23 (1994) 101–118. ECSEDY 2005 Ecsedy István: Cegléd, Fertály-földek III. (Pest-megye). In: RKM 2005. (Szerk.: Kisfalu- di Júlia) Budapest 2006, 218. FETTICH 1968 Fettich Nándor: Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából. – Hinter- lassenschaft eines Goldschmiedes in Esztergom aus der Zeit des Tatareneinfalles. KMK 1 (1968) 157–196.FJODOROV-DAVIDOV 1983 Fjodorov-Davidov, German Alekszejevics: Az Aranyhorda földjén. (ford. Ágh András) Gondolat, Budapest 1983. GALLINA – MOLNÁR 2004 Gallina Zsolt – Molnár István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori telepü- lésen (Kiskunfélegyháza–Amler-bánya, Déli összekötő híd). – Gebäude und ihre Konst- ruktionselemente in einer spätarpadenzeitlichen Siedlung (Kiskunfélegyháza–Amler-Gru- be, Südliche Verbindungsbrücke). MFMÉ–StudArch X (2004) 525–552. GULYÁS 2005 Gulyás Gyöngyi: Cegléd, Bürgeházi-dűlő (Pest-megye). In: RKM 2005. (Szerk.: Kisfalu- di Júlia) Budapest 2006, 216–218. GULYÁS 2005–2006 Gulyás Gyöngyi: A tatárjárás pusztításának nyomai egy Árpád-kori faluban. Rubicon 2005/10–2006/1, 120–121.GULYÁS 2006 Gulyás Gyöngyi: Cegléd, Bürgeházi-dűlő (Pest-megye). In: RKM 2006. (Szerk.: Kisfalu- di Júlia) Budapest 2006, 186–187.GULYÁS 2007 Gulyás Gyöngyi: Egy elpusztult falu Cegléd határában (Pest m.). In: A tatárjárás 1241– 42. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Szerk.: Ritoók Ágnes – Garam Éva), Buda- pest 2007, 52–53.

Gulyás Gyöngyi

45

GULYÁS 2008 Gulyás Gyöngyi: Egy tatárjáráskor elpusztult falu maradványai Ceglédről. In: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében. (Szerk.: Ottományi Katalin), Szent- endre 2008, 104.GULYÁS 2012 Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely). – Portion of an Árpád-era settlement in Igás street site, Makó (Motorway M43, site 23). BMMK 36 (2012) 17–86. GYULAI 1986 Gyulai Ferenc: A növénytermesztés emléke a Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről. – Pflanzenbaureste aus der Árpádenzeit (X. Jahrhundert) im Siedlungsgebiet des Balaton (Plattensee). VMMK 18 (1986) 135–158. HAJDÚ – NAGY 1999 Hajdú Zsigmond – Nagy Emese Gyöngyvér: A nyíri izmaeliták központjának, Böször- mény falunak régészeti leletei II. – Die archäologischen Funden des Dorfes Böszörmény, des Zentrums der Ismaeliten der Nyírgegend (II.) HMÉ 9 (1999) 31–68. HOLL 1963 Holl Imre: Középkori cserépedények a budai várpalotából (XIII–XV. század). – Mittel- alterliche Keramik aus dem Burgpalast von Buda (13-15. Jahrhundert). BudRég XX (1963) 335–394. HORVÁTH 2007 Horváth István: Tatárjárás kori leletek Esztergomból. In: A tatárjárás 1241–42. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Szerk.: Ritoók Ágnes – Garam Éva), Budapest 2007, 56–59. HORVÁTH – TEREI 2009 Horváth Antónia – Terei György: Kána falu vasleletei. – Iron finds of Kána village. In: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. (Szerk.: Nagy Zoltán – Szulovszky János), Szombathely 2009, 105–117. ÍRÁSNÉ MELIS 2007 Írásné Melis Katalin: Régészeti kutatások az M0 autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11–13. századi falu területén. (Budapest XV. Rákospalota–Újmajor, I. lelőhely 1995). – Archäologische Forschungen auf dem Gebiet des bei der nordöstlichen Strecke der Auto- bahn M0 liegenden Dorfes aus dem 11-13. Jh. (Budapest XV. Rákospalota-Újmajor, Fun- dort Nr. 119.). BudRég XLI (2007) 85–152.JELKÉPTÁR 1997 Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, Budapest 1997. KALÁCSKA 2005 Kalácska Róbert: Cegléd, Fertály-földek I. (Pest-megye). In: RKM 2005. (Szerk.: Kisfa- ludi Júlia), Budapest 2006, 217. KAT Katalógus/Каталог/Catalogue. In: Expo-Monatur. A középkori településeknek és mo- nostoroknak mint közös kulturális örökségnek, a helyi közösségekkel történő megismer- tetése. (Szerk.: Rosta Szabolcs), Kecskemét 2013, 47–61. KOVALOVSZKI 1960 Kovalovszki Júlia: Ásatások Szarvas környéki Árpád-kori falvak helyén. – Die Ausgra- bungen an der Stelle arpadenzeitlichen Dörfer in der Umgebung von Szarvas. ArchÉrt 87 (1960) 32–40.KOVALOVSZKI 2001 Kovalovszki Júlia: Árpád-kori házak Visegrád-Várkertben. – Häuser aus der Arpedenzeit im Burggarten von Visegrad. – Dwelling houses from the Arpadian age in the Palace Garden in Visegrád. In: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. száza- dig. (Szerk.: Cseri Miklós – Tárnoki Judit). Szolnok 2001, 81–98. LÁSZLÓ 1999 László János: Árpádkori lelőhelyek Tatabánya területén. – Die arpadenzeitlichen Fund- stellen im Gebiet Tatabánya. KMK 6 (1999) 233–261. LUKÁCS 2007 Lukács József: Árpád-kori teleprészlet Nyíregyházán a Pazonyi út mellett. – Arpadenzeitli- cher Siedlungsteil beim Fundort Nyíregyháza–Pazonyi út. NyJAMÉ XLIX (2007) 205–245.MAJERIK – LARSSON 2008 Majerik Vera – Larsson, Nicklas: Dunaszentgyörgy, M6 TO-23. lelőhely (Tolna-megye). In: RKM 2008. (Szerk.: Kisfaludi Júlia), Budapest 2009, 187.MÉRI 1964 Méri István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. – Bericht über die Ausgrabungen in Kardoskút. RégFüz II. 12. (1964) MESTERHÁZY 1962–1964 Mesterházy Károly: Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében. – Der Ver- breitung des Haarringes mit S-Ende im Karpatenbecken. DDMÉ 95 (1965) 95–113. MÉSZÁROS 1973–1974 Mészáros Gyula: A Mözs-szárazdombi X–XI. századi magyar köznépi temető. SzBBÁMÉ 4-5 (1975) 3–79.

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

46

MIKLÓS 1991 Miklós Zsuzsa: 13. századi nemesi udvarház Tura-Szentgyörgyparton. – Der Herrenhof von Tura-Szentgyörgypart aus dem XIII. Jahrhundert. StudCom 21 (1991) 433–456. PETRÓ 1930 Dr. Petró József: A szentmise története. Szent István Társulat Kiadása. Budapest 1930. PUSZTAI 2011 Pusztai Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a Muhi csatából. – Grab eines leichten Reiter- kriegers aus der Schlacht von Muhi. MFMÉ–StudArch 12 (2011) 629–640. RÁCZ – TARI 2004 Rácz Tibor – Tari Edit: Üllő 2. számú lelőhely (Pest-megye). In: RKM 2004. (Szerk.: Kisfaludi Júlia), Budapest 2005, 298. RÉMIÁS 2006 Rémiás Tibor: Pékek. In: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon. (Szerk.: Veres László – Viga Gyula), Miskolc 2006, 236–243. SABJÁN 1999 Sabján Tibor: A veremház rekonstrukciója. – Die Rekonstruktion des Grubenhauses. In: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója. (Szerk.: Bencze Zoltán – Gyulai Ferenc – Sabján Tibor – Takács Miklós), MHB 10 (1999) 131–176. SERLEGI 2009 Serlegi Gábor: Dunaföldvár, Bíbic-alja (Tolna megye). In: RKM 2009. (Szerk.: Kisfaludi Júlia), Budapest 2010, 193–194.SIMON 1994 Simon László: Középkori vaseszközök Nagykőrösön. – Mittelalterliche Eisengegenstände aus Nagykőrös. StudCom 23 (1994) 313–338. SIMONYI 2003 Simonyi Erika: Beszámoló az M0 autóút Gyál 3. és a Gyál 10. lelőhelyén feltárt Árpád- kori lakóházakról. – Account on the Arpadian Age dwelling houses explored in Gyál 3 and Gyál 10 along Motorway M0. BMMK 24–25 (2003) 353–374. SINOR 2003 Sinor Dénes: A mongolok nyugaton. In: Tatárjárás. Nemzet és emlékezet. (Szerk.: Nagy Balázs), Osiris Kiadó. Budapest 2003, 311–338. SZABÓ 1938 Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. – Kulturgeschichtliche Denkmäler der ungarischen Tiefebene. BHH III. Budapest 1938.SZABÓ 2002-2003 Szabó László: Megjegyzések a böszörményiek kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján. – Anmerkungen zur Böszörmény-Frage auf Basis der archäologischen Funde eines im Weichbild von Hajdúböszörmény entdeck- ten arpadenzeitlichen Dorfes. DDMÉ 2002–2003 (2003) 78–108.P. SZALAY 1972 P. Szalay Emőke: Ostyasütők a Déri Múzeum gyűjteményében. – Oblateneisen im Déri-Múzeum. DDMÉ 1972 (1974) 469–486. SZILÁGYI 2012 Magdolna, Szilágyi: Perished Árpádián-age village at Dunaföldvár. ActaArchHung 63 (2012) 155–180. SZOLNOKI 2005 Szolnoki László: A nagycserei vaseszközlelet. – Der Eisenwerkzeugfund von Nagycsere. DDMÉ 2005 (2006) 217–237. TAKÁCS 1970 Takács Lajos: A magyar sarló korai történetéhez. NÉrt 52 (1970) 48–55. TARI 1995 Tari Edit: Árpád-kori falusi templomok Cegléd környékén. – Árpádian age rural churches surroundings of Cegléd. CF 31. Cegléd, 1995. TARI 2000 Tari Edit: Pest megye középkori templomai. – Medieval churches in Pest county. StudCom 27. Szentendre, 2000. TEREI – HORVÁTH 2007 Terei György-Horváth Antónia: Kána falu vasleletei II. – The iron finds from period II at the Arpádian village at Kána. BudRég XLI (2007) 153–192. TEMESVÁRY 1960 Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII–XV. századig. – Etwicklung der Schlüsseltypen und Schlossmechanismen vom XII-XV. Jahrhundert. FolArch XII (1960) 191–216. TOPÁL 1972 Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon. – Eine Kirche und Gräberfeld aus der Arpadenzeit in Cegléd-Madarászhalom. StudCom I (1972) 53–97. TÓTH 2007 Tóth Csaba: A tatárjárás korának pénzekkel keltezett kincsleletei. In: A tatárjárás 1241–42. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Szerk.: Ritoók Ágnes – Garam Éva), Budapest 2007, 79–90. SZ. TÓTH 2009 Sz. Tóth Judit: Vasművesség és népművészet. – Ironworks and folk art. In: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. (Szerk.: Nagy Zoltán – Szulovszky János), Szombathely 2009, 195–202.

Gulyás Gyöngyi

47

SZ. WILHELM 2010 Sz. Wilhelm Gábor: Szank, Haladás Tsz II. (Bács-Kiskun megye). In: RKM 2010. (Szerk.: Kisfaludi Júlia), Budapest 2012, 351–352. SZ. WILHELM 2013 Sz. Wilhelm Gábor: A szanki tatárjáráskori leletek. In: Expo-Monatur. A középkori te- lepüléseknek és monostoroknak mint közös kulturális örökségnek, a helyi közösségekkel történő megismertetése. (Szerk.: Rosta Szabolcs) Kecskemét 2013, 19–21. WOLF 1997 Wolf Mária: Hejőkeresztúr–Vizekköze. Árpád-kori település a XI–XIII. századból. – Hejő- keresztúr–Vizekköze. – Settlement of the Árpád period from the 11th-13th century. In: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései. (Szerk.: Raczky Pál – Kovács Tibor – Anders Alexandra) Budapest 1997, 139–143. WOLF 1999 Wolf Mária: Árpád-kori település Hejőkeresztúr határában. – Ansiedlung in der Feld für Hejőkeresztúr aus der Arpaden-Zeit. In: A népvándorláskor fiatal kutatói 8. találkozójának előadásai. Veszprém, 1997. november 28–30. (Szerk.: Perémi Ágota), Veszprém 1999, 166–178. WOLF 2007 Wolf Mária: Hejőkeresztúr–Vizekköze (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) – Tatárjárás idején el- pusztult település. In: A tatárjárás 1241–42. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. (Szerk.: Ritoók Ágnes – Garam Éva), Budapest 2007, 44–46.ZIMBORÁN 2005 Zimborán Gábor: Cegléd, Fertály-földek II. (Pest-megye). In: RKM 2005. (Szerk.: Kisfa- ludi Júlia), Budapest 2006, 218.

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

1. kép 1. A lelőhely Cegléd határában

48

Gulyás Gyöngyi

1. kép 2. A lelőhely földrajzi elhelyezkedése és kiterjedése

1. kép 3. A Cegléd-madarászhalmi templom alaprajza(TOPÁL 1972, 79.)

1. kép 4. Légi felvétel az 1344. házról

49

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

2. kép. Az 1344. ház kibontva

3. kép 1–2. A kibontott kemence; 3. az egyik cölöp elszenesedett maradványa

4. kép. A ház metszetrajza

1

2

3

50

Gulyás Gyöngyi

5. kép. A ház felszínrajza bontás közben. 1. ostyasütő, 2. IV. Béla érme, 3. hajkarika, 4. edény, 5. vödörfül, 6. kő sótörő, 7. edény, 8. vödörpántok, 9. balta, 10. sarló, 11. edény, 12. csikózabla, 13. balta, 14. ajtó tartópánt, 15. edény, 16. edény, 17. edény, 18–19. vaslemezek, 20. vasalás, 21–22. vaslemezek, 23. pánt, 24–25. sarló, 26–27. rövidkasza, 28–29. sarló, 30.

olló, 31. juhnyíró olló, 32. csat és övbújtató (?), 33. vastárgy, 34. vaslemez, 35. ládazár, 36. vastárgy, 37. ácskapcsok, 38. ásóél, 39. ajtóretesz, 40. vastárgy, 41. zsanéros vastárgy, 42–43. vastárgyak, 44. edénytöredék, 45. vas-tárgy, 46. rúdszerű tárgy töredékei, 47. sarló-töredék, 48. rövidkasza

6. kép. 1–5. A ház leletei: edények

1 2 3

4 5

51

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

1 2

3

4 5 6

7. kép. 1–6. A ház leletei

52

Gulyás Gyöngyi

1 2 3 4

1

2

3

45

1

2

3 4

5

8. kép. 1–4. A ház leletei: sarlók

9. kép. 1–5. A ház leletei: sarlók

10. kép. 1–5. A ház leletei: mezőgazdasági eszközök

53

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

1

2

3

4

5

6

1

2

3

4

5

11. kép. 1–6. A ház leletei: mező- gazdasági- és háztartási eszközök

12. kép. 1–5. A ház leletei: vödör- és faedény vasalásai

54

Gulyás Gyöngyi

1

2

3

4

12

3 4

1

23 4

5 6

7 8

5

6

5

6

9

10 11

13. kép. 1–6. A ház leletei: háztartási eszközök

14. kép. 1–6. A ház leletei: ajtóhoz és ládához tartozó vasalkatrészek

15. kép. 1–11. A ház leletei: vastárgyak és vastöredékek

55

Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában

1 2 3

4

5

6

7

8

9

1 2

3

4

5

6

7

8

9

10 1112

16. kép. 1–9. A ház leletei: vaslemeztöredékek

17. kép. 1–12. A ház leletei: vaspánt töredékek

56

Gulyás Gyöngyi

18. kép. 1–6. Temetetlen vázak az Árpád-kori település objektumaiban

1 2

3 4

5 6