csillag - fasor€¦ · az asztrológia, csillagjóslás kife-jezetten okkult tudomány.) az tény,...

„…mikor megláttáka csillagot, igen nagyörömmel örvendeztek.”(Máté 2,10)

Valaki egyszer a rádi-óban ujjhegyre vette az egy-házi jelképeket. Addig ment isminden szépen, amíg a zsidómenórát, meg a katolikus templo-mokon lévô keresztet sorolta, de úgyfolytatta, hogy a református templomokonsündisznó van!? Nem tudtam, hogy sírjakvagy nevessek ekkora tudatlanságon. Atemplomainkon lévô csillagot nézte sündisz-nónak… – pedig az alakját tekintve buzo-gányt is mondhatott volna, még azzal is job-ban kifejezi a református templomokon lévôcsillag formáját.

Valóban, csillagot látunk a templom-tornyokon, mégpedig a betlehemi csillagjelképét. – A kiemelt Ige a keleti bölcsektörténetébôl való. A csillag Jézushoz vezetteôket. Tudósok mondják el nekünk, hogytöbb mint 700 évenként hármas csillag-találkozásban a Jupiter és a Szaturnusz aHalak jegyében fedésbe kerül és különlegesfényt ad az égbolton. Ez a csillagtalálkozásJézus Krisztus születése körüli idôre esett.Még arról is beszélnek a régi csillagjegyek-

kel kapcsolatban, hogy aJupiter az uralkodók csil-laga volt, míg a SzaturnuszPalesztina csillaga; az utol-

só csillagjegy a Halakjegye. Ezek szerint a keleti

tudósok megfejtették, hogy azutolsó idôk nagy uralkodója

Palesztinában megszületett. Hogyvalóban így vették-e a jelet a bölcsek,

nem tudjuk. (Azt mindenesetre tudjuk, hogynekünk a jegymagyarázást nem engedte megUrunk. Az asztrológia, csillagjóslás kife-jezetten okkult tudomány.) Az tény, hogy abetlehemi csillag nyomra vezette a keletibölcseket. De nem a csillag felett örven-deztek igazán, hanem hogy megérkezhettekennek vezetésével Jézushoz. – Mert atörténet folytatásából kiderül, ez a találkozásadta életük legnagyobb fordulatát. Mintahogy minden ember életének legnagyobbeseménye, ha Jézussal találkozik, és ettôl atalálkozástól számítva élete két korszakraosztható: a Jézus elôttire és a Jézussal valóra.

Templomunkon a csillag Jézushozhívogató jel. Mert ôt a hirdetett és hallgatottIgébôl lehet a legjobban megismerni. – Mi-lyen különös hívogatást kapott egyik felnôttkonfirmandusunk. Másfél évvel ezelôtt itt

A Budapest Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2004. decemberÚjfolyam 27. szám

Csillag

Áldott, szép karácsonyt kívánunk olvasóinknak!

feküdt a szomszédban, a BM kórházban.Mûtétek, kezelések egész sorozata közbenmeghallotta a templom harangszavát. Arragondolt, neki nem a kórházban, hanem egyházzal odébb, a templomban kellene lennie.Amikor felgyógyult, el is jött ide és „ittfogta” az istentisztelet légköre. Mi azt istudjuk, hogy nemcsak a légkör, hanem az élôÚr, akinek a vonzásába került. Számára aharangszó jelentette azt, amit a bölcseknek acsillag, az indító jelet, a vonzást. Önma-gában a jel csak eszköz, de Isten kezébenfontos eszköz. A cél: Jézushoz érkezni, Veletalálkozni, Ôt befogadni, Vele összekötni azéletünket.

Pál apostol a filippi gyülekezet tag-jainak egyenesen arról ír, hogy „legyetekfeddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplôtlengyermekei az elfordult és elvetemedettnemzetség közepette, kik között fényletek,mint csillagok e világon” (Fil 2,15). Itt márnem a templom tornyán elhelyezett csillag-ról van szó, hanem arról, hogy a hitben járóember lesz „csillag”, azaz jeladás a környe-zetében Jézusról.

Megfigyeltem, hogy nem mi, lelkipász-torok találjuk meg az új gyülekezeti tagokat,hanem a hitre jutott életek hozzák ide arokonaikat, barátaikat, akik felfigyeltek azéletük változására, és megkívánták ôk is eztaz utat. Nem kell erôszakosan térítgetnünk,sokkal inkább Jézust kell követnünk ahhoz,hogy az Ô vonzásába kerüljenek emberek.

Milyen jó arra gondolni, hogy nem-csak az égen helyezte el Isten a csillagmil-liárdokat, hanem itt a földön is elhelyezi a„csillagokat”, megfelelô rendben. Nemvéletlen, hogy hova helyez egyikünket ésmásikunkat. – Mikor egy testvérünk pana-szolta, hogy a munkahelyén teljesen egye-dül van mint hívô ember, és legszívesebbeneljönne onnan, azt kérdeztem tôle: – Tudja,

hogy miért van ott? Hogy legyen egy csillaga nagy sötétségben.

A betlehemi csillag nem tett mást, mint„fénylett” a helyén! Ennyi elég volt ahhoz,hogy összekösse emberek életét a Megvál-tóval. Persze ez nem ment egyik pillanatról amásikra. Kalandos út várt a bölcsekre.Megjárták Heródes palotáját is, gyanútlanulígéretet tettek, hogy visszajönnek, hírt hoz-nak, de erre már nem került sor. Jézushozérve, Vele találkozva már nem a csillagnyomán való tétova tájékozódás jellemezteôket, hanem Isten vezette biztos úton azéletüket.

Ne csüggedjünk, ha nincsenek nagyeredményeink. Maradjunk a helyünkön ésengedjük, hogy minél „fényesebbé” tegyenUrunk bennünket. A többit pedig bízzukÔrá, aki ma is a messzibôl magához vonzzaaz embereket. Ehhez még „csillagokat” isfelhasznál. Felhasználja ma is az égen vilá-gítókat (ahogy egy hívô csillagász mondtaegyszer: – Lelkész úr! Nem lehet sokáigfigyelni a csillagok csodálatos rendjét, hogymeg ne rendüljön az ember, és keresni nekezdje az Alkotót!), felhasználja a templom-tornyokon lévôket (jelzést ad, ide jöjjetek,Igét hallgatni jöjjetek, Jézushoz jöjjetek!) ésfelhasználja a két lábon járó „csillagokat”,bennünket – Jézushoz talált gyermekeit!

El ne felejtsük ezt a küldetésünket, halátjuk a csillagos eget, gyönyörû fasoritemplomunkon (és más templomokon is) acsillagot, mostani karácsonyunkban a temp-lomi fán a nyugdíjas fôorvos testvérünkszorgos kétkezi munkájának a jeleit: atemérdek karácsonyi csillagot!

Ne legyünk hát „sündisznók”, haneméljük át és engedjük, hogy mások is átél-hessék: „mikor meglátták a csillagot, igennagy örömmel örvendeztek.” – Úgy legyen!

Végh Tamás lelkipásztor

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 32

MAGVETÉS FÓKUSZ

Haemberek-

nek vagy angya-loknak nyelvén szólok

is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a

zengô ércz vagy pengô czimbalom. És hajövendôt tudok is mondani, és minden titkot

és tudományt ismerekis; és ha egész hitem

van is, úgyannyira, hogy he-gyeket mozdíthatok ki helyökrôl,

szeretet pedig nincsen én bennem, semmivagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és

ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútûrô,

kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nemfuvalkodik fel. Nem cselekszik ékte-

lenül, nem keresi a maga hasznát,nem gerjed haragra, nem rójja fel a

gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együttörül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent

hiszen, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha elnem fogy: de legyenek bár jövendômondások, eltörôltetnek;

vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltörôltetik.Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás. De

mikor eljô a teljesség, a rész szerint való eltörôltetik. Mikor gyermek valék,úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint

gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illô dolgokat.Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrôl-színre; most rész szerint

van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerekmajd, amint énis megismertet-

tem. Mostazért meg-

marad a hit, re-mény, szeretet,e három; ezekközött pediglegnagyobb a

szeretet.(1Kor 13)


KARÁCSONY

„...hogy aki hisz Ôbenne, el ne vesszen”KARÁCSONY

Sötétedik. Az égboltot beborítjaa szürkeség. A hó illatával keveredika kéményekbôl áradó füst kesernyésillata. Csönd. Az ablakredônyök ré-seibôl ki-kipislákoló, melegségetárasztó lámpafény. A várakozás re-ménységének rezgô öröme. – Gyer-mekkorom karácsonyainak érzéseiezek, a boldogságé, hogy Valakifigyel, óv minket, Valaki meghallgat,szeretô ölében ringat minket. Valakiegyszer, régen megszületett, akinekcsak suttogva szabad kimondani anevét. A félhomályban úszó utcákonaz egymást félve keresô tekintetek-ben úgy hittük, hogy megtaláljukennek az örömnek ragyogó fényét.

Délvidéken, Jugoszláviában akommunizmus hosszú évtizedei alattnem lehetett nyíltan kimutatni akarácsonyi öröm érzését. Az emberek ígyegymás szemében keresték – némán – amindannyiukra kiáradó szeretet szikráit. Maszabadon ünnepelhetjük a karácsonythatáron innen és túl, de a karácsony igazilángjai mégsem melegítik át valamennyiünkszívét. A világ hangosabb, a minketkörülvevô tél még hidegebbé vált. Miért vanez így? Az ateista évtizedek óta a bûneinkmiatt tovább foszladozott a kötél, amelyIstennel köt össze minket.

Sötétedik. A karácsonyfa gyertyáinak éscsillagszóróinak fénye, a család szereteténekmelegsége visszatükrözôdik szemünkben.Várjuk az ajándékokat, szívünket átmelegíti akarácsony este hangulata. De vajon van-etöbb a szívünkben, mint ennek a hangulatnaka varázsa? Tudjuk-e, milyen ajándékot kap-tunk mindannyian, hogy mindez megtörtén-

hessen velünk, hogy együtt, szeretetben átél-hessük a karácsony valódi üzenetét?

Akiket az Úr Lelke újjászült, tudják,hogy ez az este több egy meghitt hangulat-nál. Karácsonykor is Isten végtelen szere-tetét éljük át. Felidézzük, hogy a jászolbanfekvô kisded Jézus nem más, mint a vilá-gunkat és minden egyes élôlényt TeremtôIge, amely testté lett. Ugyanúgy sírt, ha éhesvolt, ugyanúgy tisztába kellett tenni, ugyan-úgy fájt a hasa, mint nekünk és gyermeke-inknek. Ugyanazt az életet élte és tapasztal-ta végig, hogy megtanítson minket a töké-letesség útjára, az Ô útján való járás képes-ségére. Értünk tette, végeláthatatlan szere-tetbôl. Krisztus önmagát ajándékozta ne-künk Atyja akaratából. „Mert úgy szeretteIsten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,hogy aki hisz ôbenne el ne vesszen, hanemörök élete legyen.” (Jn 3,16)

Ebben a szeretetben mutatkozik meg akarácsony igazi jelentôsége, hiszen Istenszeretete és ajándéka feltétel nélkül hajlik lehozzánk egyszülött Fiát adva nekünk ésértünk, mert Krisztus nem csupán azért lettemberré, testvérünkké, hogy utat mutassonaz Atyához, hanem hogy kereszthalálávalmeg is váltson minket, bûnösöket. Isten sze-retete, Krisztus szeretete ezért az igaziszeretet ebben a világban. Ezért nem lehet akarácsony ünnepe valóságos a húsvét, apünkösd, a vasárnapok és a hétköznapiKrisztust követô élet nélkül. Cseri Kálmánegyik igehirdetésében (A törvény betöltése,1998) párhuzamba állítja a János 3,16-ot az1János 3,16-tal: „Abból ismerjük meg aszeretetet, hogy Ô az életét adta értünk:ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünketadjuk a testvéreinkért.”

Ennek fényében megérthetjük: az emberszeretete válasz Isten feltétel nélküli szerete-

tére, hogy ezáltal Isten általunk és közöttünklakozzék. Ha ezt a csodálatos evangéliumotmegértettük és elfogadtuk, mindig a karácso-nyi boldogság fog tükrözôdni életünkben. Is-ten szeretetének követése ezáltal válik élet-programmá számunkra: úgy fogjuk feltételnélkül szeretni embertársainkat, hogy feléjükhajolunk, és megcselekedjük Urunk akaratát,a szeretet gyakorlását és az evangélium hirde-tését, míg végül mindannyiunkban egyenkéntújra Krisztus ábrázolódik ki. (Gal 4,19)

Sötétedik. Bizony egyre inkább sötét éshideg lesz körülöttünk. Nekünk azonban,akik hallottuk az Igét, akik hisszük, hogy azIge valóban testté lett, az a feladatunk, hogyfelmelegítsük ezt a hideget, és világosságotgyújtsunk a sötétben, hogy láthatóvá váljonkarácsony napján és minden más naponKrisztus, Aki „képe a láthatatlan Istennek”.(Kol 1,15)

Papp Richárd–Hajnal Virág

Mint minden évben, idén szeptember18-án és 19-én is megrendezte a NemzetiKulturális Örökség Hivatala a kulturális örök-ség napjai címû rendezvényt, melynekkeretében két napon keresztül díjmentesenlátogathatók a programban szereplôközépületek. Ifjúsági csoportunk egyik tagjaötletén felbuzdulva mi is csatlakoztunk azországos felhíváshoz, és vállaltuk, hogy a hétvégén nyitott templommal, rövid idegen-vezetéssel várjuk az érdeklôdôket.

Mikor közeledett a hétvége, rájöttem,hogy évek óta ebbe a gyülekezetbe, templom-ba járok, de alig tudok róla valamit. Így mé-lyebben beleástam magam templomunk tör-

Zörgettek...A nemzeti kulturális örökség napjain

LELKI HÁZUNK TÁJA


LELKI HÁZUNK TÁJA

6

ténetébe, a tervezô (Árkay Aladár) és a névte-len adakozó (Laky Adolf) életrajzába. Próbál-tam felkészülni a Fasori Orgona Alapítvány,és a Julianna iskola helyzetérôl, a hol-land–magyar baráti kapcsolatokról. Meg-lepôdtem, mennyi újdonságot találok, milyenérdekes dolgok történtek ennek a gyüleke-zetnek az életében, és milyen nagy csoda,hogy templomunk, orgonánk és iskolánk amai állapotában is a miénk.

Mielôtt elindultam, gondoltam, viszekolvasnivalót, nehogy unatkozzak. Arra számí-tottam, egy-két sétálgató kerületi lakoson kí-vül más úgyse téved be a templomba. Jó érzés

volt kitárni a hatalmas kapukat, és várni alátogatókat. Mivel már húsz éve ehhez agyülekezethez tartozom, úgy éreztem, minthaa saját otthonom ajtaját nyitnám ki, és várnám

a vendégeket. Megérkeztek az elsô látogatók,és rövidesen kevésnek bizonyult három-négy„idegenvezetô”. Meglepetésként ért minket,hogy többen tudatosan készültek a templommegtekintésére. Mivel aznap egy nagyszabá-sú koncert is volt a közeli stadionban, sok em-ber éppen csak arra járt, és meglepôdött, hogynyitva találja az általában zárva lévô temp-lomkaput. A vezetést rövidre, tömörre tervez-tük, de rengeteg kérdést tettek fel az emberek,amelyekre nem nagyon készültünk. Sokanérdeklôdtek a háborús idôszakról, az 1956-osévekrôl, a rendszerváltás gyülekezeti életérôl.Mivel szüleim, nagyszüleim is ebbe a tem-

plomba jártak, és mindig sokatmeséltek a fasori gyülekezetrôl,igyekeztem emlékeim közt kutatvae kérdésekre is válaszolni. Meg-lepô volt számomra, hogy sokanmég azt sem gondolták, hogy atemplomban élô gyülekezet mû-ködik. Mikor kezdtem sorolnialkalmainkat, tágra nyílt a szemük,és legtöbben azon lepôdtek meg,hogy fiatalok, fiatal családok, sôtmég gyerekek is járnak temp-lomba. Volt mûvészettörténész ésiparmûvész látogatónk, volt, akicsak egy kis csendességre vágyott.Hasznosnak éreztük magunkat,fontosnak a szolgálatot, hogy(második) családunk életérôlmesélhetünk idegeneknek. Estérenagyon elfáradtunk. Az unalmas-nak ígérkezô napon le sem tudtunkülni. A vezetés a templom bejára-tától, az utcáról indult, a csilláralatt haladva, a szószéknél jobbra

fel a karzatra, majd ott körbe sétálva, baloldalon le a karzatról, ki a kertbe, és hátra aziskolaudvarra. A nap végén arra gondoltam,túl sok lépcsô épült ehhez a templomhoz...

Következô nap, vasárnap a Nemzeti Kul-turális Örökség Hivatalától ellenôrök érkez-tek, akiktôl pár héttel késôbb egy elismerô,köszönôlevelet kaptunk. A két nap alatt többmint száz látogatót fogadtunk.

Ezen a napon még valami történt. Atemplom, illetve a kórház elôl eltulajdonítot-ták az egyik ifis Trabantját, pont azét, akimindkét napon végig szolgált, nyitástólzárásig. Ô látszólag nyugodt maradt, nemhôzöngött, nem volt számonkérô. Én annálinkább: hogy történhet ilyen velünk, miértpont ôvele?! Tele voltam felháborodással,kétkedéssel, dühvel. Aztán elgondolkodtam,sokat imádkoztam, reménykedtem, majd egyidô múlva elfelejtettem az egészet. Két hónapmúlva érkezett a telefon: megkerült a Trabant.

Csak autóztak vele, majd letették, jogosgazdája visszakaphatta. Megszégyenültem.

Az a nap számomra emlékezetes marad,az Úr megint bölcsebbé, tapasztaltabbá tett.Megtanultam, hogy a szívünket is olyannagyra kell tárni minden ember iránt, mintamekkorák a fasori templom kapui, és az Úrtudja, hogy mire miért van szükségünk, ésmeg is adja azt.

„És emlékezzél meg az egész útról, ame-lyen hordozott téged az Úr a te Istened immárnegyven esztendeig a pusztában, hogymegsanyargasson és megpróbáljon téged,hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szíved-ben” (5Mózes 8,2).

Halász Ágnes

Beiktatás KecskemétenOktóber 17-én zajlott leaz új vezetô lelkipásztor,Somogyi Péter beiktatásaa Kecskeméti ReformátusEgyházközségben. A kecskeméti reformátustemplomban tartott istentiszteleten és ünnepségengyülekezetünkbôl több mint száz testvérünk vett részt, Somogyi Pétertés Krisztinát Végh Tamás lelkipásztoris köszöntötte. Isten áldását kérjük aSomogyi családkecskeméti szolgálatáraés a kecskemétigyülekezet életére.

Fotó: Devich Márton


TÜKÖRLELKI HÁZUNK TÁJA

Szolgálatunk a Schweitzer intézetben

„Éntôlem lett e dolog” – olvashatjuk az1Kir 12,24-ben. És ez eszembe juttatja LauraA. Barton Snow pár sorát: „Én a körülmé-nyek Istene vagyok. Nem véletlenül vagyazon a helyen, amelyen állsz, hanem azért,mert én választottam számodra azt a helyet.”E szép sorokat elfogadtuk mi is páran, akikszolgálunk a szeretetotthonban.

A Schweitzer intézet a református egy-ház szeretetotthona. Minden hónap másodikszerdáján reggel 9 órakor ott találkozunk asz-szonytestvéreinkkel, hogy a felmerülô felada-tok ellátásában segédkezzünk. Gyüleke-zetünk lelkipásztora, Végh Tamás nagytisz-teletû úr felhívta a figyelmünket az ott élô voltgyülekezeti idôs testvérekre. Így Boros Lidi-

kére, Herman Júliára és Szabó Erzsikére. Lidike negyven évig volt gyülekezetünk

tagja, hûséges templomba járó, és a refor-mátus újságunk terjesztôje. A napokban volt95 éves. Nagyon szeretik az intézetben. Szépünnepségben volt része. A szobája tele vangyönyörû virágokkal. Egy szobában lakikegy másik kedves hölggyel, Ilonka nénivel.

Az évek során tanúi lehettünk a lakók

örömének, bánatának, betegségeinek, gyó-gyulásainak, hitének, esetleg olyan álla-potának, amikor a kapcsolat már nehezentartható fenn. Természetesen látogatásainknem csak a három testvérnek szólnak, hiszena velük egy szobában lakók is örülnek a sze-retô, jó szónak.

A szolgálat többi része kisegítô munka.Hiszen az intézetnek sok lakója van. A kö-rülöttük levô munka, amit az intézetben dol-gozók nem gyôznek, sok kezet igényel, szíve-sen veszik segítségünket. A feladatok külön-bözôek. Van, amikor a lakók ruháiba kell szá-mokat belevarrni, van úgy, hogy tiszta huza-tot húzunk az ágyakra. Vagy a mosodában,vasalószobában segítünk. Máskor takarítunk.Olykor a konyhában dolgozunk, példáulalmát pucolunk, diót törünk stb.

De mindez azt is jelenti, hogy alkal-munk van arra, hogy közelebbrôl megismer-jük egymást. Az otthon lakóival kötetlenültudunk beszélgetni életünkrôl, hitünkrôl,Jézusról. Énekelünk, imádkozunk varrás köz-ben. Van úgy, hogy Demjén Klárika olvas felnekünk Igét, vagy valamilyen szép történetet.Együtt sírunk vagy nevetünk.

Összefoglalva: megajándékozottaknakérezzük magunkat, mert a mi Urunk kegyel-mesen megadta nekünk, lelkünket megaján-dékozta szeretetével, és megengedi, hogyláthassuk, hogy milyenek vagyunk mi, embe-rek, és hogy testünk milyen elesetté tud válni.

Az intézetben nagyon komoly diakónusimunka folyik. Nagy szeretet és türelem kellhozzá. Mindennap istentiszteletet tart valaki alakók részére. Sok nagyon idôs ember mármagatehetetlen, és jó látni, hogy a fiatalápolószemélyzet milyen szeretettel és türe-lemmel gondozza ôket. Az ott szolgáló asz-szonyok nevében:

Gál Miklósné Anikóés Toperczerné Erzsébet

Azért van síró, hogy vigasztald,és éhezô, hogy teríts asztalt.Azért van seb, hogy bekösse kezed.Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.Azért van annyi árva, üldözött,hogy oltalmat leljen karod között.Azért roskadnak mások vállai,hogy terhüket te segítsd hordani.Az irgalmat kínok fakasztják,s mélység felett van csak magasság.Ha más gyötrôdik, vérzik, szenved,azért van, hogy te megmutathasd,hogy mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?Enyhült s szépült-e tôled a világ?Vagy tán kezedtôl támadt foltra foltott is, hol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,menedéknek, oszlopnak, szárnynak?Ki van jelölve a helyed,ne nyugodj, míg meg nem leled,csak ott leszel az, aminekrendeltettél. – Másként rideg,céltalan lesz az életed.Mag leszel, mely kôre esett,elkallódó levél leszel,mely a címzetthez nem jut el.Gyógyszer, ami kárba veszett,mit sose kap meg a beteg.Rúd leszel, de zászlótalan,kalász leszel, de magtalan,cserép, miben nincsen virág,s nem veszi hasznod sem az ég,sem a világ.

Bódás János

KI VAN JELÖLVE A HELYED

FASORI HARANGSZÓ 1110

LELKI HÁZUNK TÁJA

Játék és imádság a Pilisben – az idôsb ifjúság hétvégéje

A lélek „mozgásigénye”

LELKI HÁZUNK TÁJA

„Ó, mily szép és mily gyönyörûséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”

133. zsoltárEgy esôs novemberi estén csapatunk

csomagokkal, hálózsákokkal megrakott au-tókba préselte magát, és a pénteki forgalom-ban ködöt és esôt leküzdve elhagyta a fôvá-rost, és valahol a Pilis lankái között együtttöltött egy hétvégét. Gyülekezetünk idôsebbifjúságként emlegetett csoportjáról van szó.Az „idôsebb ifjúság” kifejezés mintha ellent-mondásos lenne, hiszen aki idôsebb, az ho-gyan lehet ifjú? Nos, a kifejezés találó voltárapilisi együttlétünk története a legjobb bizo-nyíték.

Piliscsaba fényeiben gyönyörködve va-csorára mindannyian megérkeztünk – testbenés lélekben egyaránt. A közösen elfogyasztottétel, és az asztaltársaságban meghallgatott áhí-tat igen-igen megelégített bennünket. A házata mosogatással, rendrakással egybekötöttbeszélgetések morajában szépen belaktuk.

Sokat tûnôdtem már azon, hogy az effélealkalmakat miért is nevezik a keresztyénekcsendes hétvégének. Ugyanis furcsa dologcsendesnek nevezni azt a jelenséget, amikoraz egymás társaságát kedvelô, amúgy hétköz-napjaikban igen halkan jelenlévô testvérekilyen alkalmakkor újra gyerekké válnak, ésközösségépítô szándékuk teljes tudatában o-lyan játékokat játszanak, amik, valljuk be,nagy zajjal járnak... Mi történetesen az „Itt énülök!” elnevezésû játékkal indítottunk; meg-jegyzem, elég csendesen, mivelhogy nemtaláltuk szellemi erônket meghaladó intellek-tuális kihívásnak. Ezt követték a már csendes-nek egyáltalán nem nevezhetô mulatságaink:

a „szembekötôs”, a „pozícióorientált”, a „láb-méretmérôs”, a „szemszínt kutató”, és a„szavakat tabunak kezelôs”. Ezekbôl meg-tudhattuk, nem mi élünk a legkisebb lábon, ésha valóban lélekkel figyelünk egymásra, ajátékok önmagunkból és közösségünkbôl issok mindent megvilágítanak.

Másnap reggel a korábban kelôknekköszönhetôen a konyhai ismeretekkel fel-vértezett lányok és fiúk elkészíthettékgazdagnak mondható reggelinket. Rövidtanácskozás után a mindenki által várva vártkirándulásunkat a még mindig kitartóan sza-kadó esô és erôs szél miatt a már jól bejáratottjátékainkra cseréltük, melyeknek repertoárjaszellemi frissességünk okán a szókincsünketés színészi képességeinket gazdagította.

Valóban szépek és gyönyörıségesek atestvéri egyetértésben megélt pillanatok,ahogy a zsoltáros szavai nevezik ezeket azidôdarabokat. S talán gyönyörûsége abbanragadható meg, amikor és ahogyan a hango-san kimondott szavaink leírni, elmondanitörekednek az életünkben, a közösségünkbenmegtapasztaltakat, a Mennyei Atya szeretetét,áldását és kegyelmét. Éppen ezért ezen azegyüttléten az Isten elôtti csendekrôl beszél-gettünk, lélekben már az adventi idôrekészülve, Zakariás és Erzsébet csendjeit vizs-gáltuk meg Lukács evangéliuma alapján.

A beszélgetésen ismét hangsúlyossá váltbennem, hogy a testünk mozgásigénye mel-lett és értelmünk mozgásigényén túl meny-nyire szüksége van lelkünknek is a minden-napi mozgásra. Csakhogy nem amolyan TóthÁrpád-iasan lélektôl lélekig, melyrôl kiábrán-dultan ír maga a költô is, nem horizontálisan,

hanem vertikálisan, ahogyan a Hermon har-matja leszáll a Sion hegyére. Ugyanis csakezzel a függôleges irányú mozgással, azaz azIsten elôtti leborulással változnak meg azemberi kapcsolataink vízszintes irányúmozgásai. Mert csak oda küld áldást és életetaz Úr, ahol az imánknak is van közössége,ahol mindenkinek élô kapcsolata van azIstennel, és a közösség tagjai figyelnekegymásra.

A csendet emlékezetem szerint fiatallelkész testvérünk vasárnap reggeli isten-tiszteletünkön valahogy így fogalmazta meg:Isten hív, mert közösségre akar lépni velünk.Közösségre, azaz kommunikációba akarkerülni velünk. Ezzel kiválaszt, majd magá-hoz hív, hogy önmagát közölje velünk. Mind-ezt azért, hogy életünk legyen Vele.

Ahogyan a 133. zsoltár, vagyis Dávidzarándokéneke is a testvéri szeretet áldásáténekli, Krisztus népeként jó ilyen és ehhezhasonló vándorlások alkalmával megtapasz-talni az együttlét áldását, azt, hogy Immánuel,Velünk az Isten! S feladatunkká kell, hogyváljon csendességeinkben hálát adni ezért a„drága olajért”.

Szolgálatban a nagyifi

Október 10-én, az ifjúsági istentiszteleten Pataki András lelkipásztor hirdette az Igét

Fot

ók:

Dev

ich

Már

ton

Korcyl Teodóra

FASORI HARANGSZÓ12 FASORI HARANGSZÓ 13

„Én, és az én házamnak népe az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)„Ne legyen túl hosszú!” – hangzott a

szerkesztôi instrukció… Nem is lehet hosz-szú, hiszen éppen csak elkezdtük – vála-szoltam gondolatban, de rá kellett jönnöm,hogy nem lesz könnyû a feladat. Rövidenszólni arról, ami az életünk, arról, ami kitöltia hétköznapjainkat, arról, ami a küldetésünk.

Több mint három hónap áll mögöttünk,a 212 kisdiák és családja, a mintegy 25 nevelôés a 9 technikai dolgozó mögött.

Az egymásrautaltság legszervezettebbformája a szeretet – vallja Szilágyi Domokos,erdélyi költô, s talán nem tûnik túlzásnak, haazt mondom, számunkra is ez a mindennapokgyakorlata. Mindannyiunkat a szeretet irá-nyít, az az egymásrautaltság, amely szülôt ésgyermeket, tanítót és tanulót, iskolát és fenn-tartót egybeköt. Ezek közül az egyik mindigsegítségre, tanácsra vár, és szükségszerû,hogy egymás útját egyengessék.

A felelôsség a reánk bízott életekért, napmint nap feltéteti a kérdést: vajon jó útonjárunk-e? Vajon jól osztjuk-e be erôinket,vajon jól sáfárkodunk-e a tálentumokkal, amagunkéival és a gyermekekével?

Tudjuk, hogy a pedagógus felelôsségeóriási! Elsôsorban neki magának kell pél-daemberré válnia. Az iskolában vagy mindennevelés – vagy semmi sem az. Egy kézmoz-dulat, a szem árulkodó pillantása, a szenve-délyes elôadásmód jobban hat, mint amikor„direktben” nevelünk. Ahogy egymással bán-nak a tantestület tagjai, úgy bánnak a gyer-mekekkel is. Iskolánk nevelési programjánakbiztosítéka épp az egész tanári kar, a testületösszehangolt, egyeztetett nevelômunkájalehet. Testületünk e felismerés tudatos alkal-mazásán fáradozik évek óta, hol sikerrel, holkudarccal…

Az idei tanév elôkészítését Tahiban két-napos csendes együttlét alapozta meg. Voltnéhány tanári bibliaóránk is, igyekszünk a

sokszínû nevelôtestületet lelkileg is össze-hangolni. Egyszerre kell az evangéliumot ol-vasnunk, figyelnünk a körülöttünk élô em-berekre, ôrizni és fölidézni egykori tanárainkemlékét, és eligazodást keresni a saját, min-dennapi gondjaink között. Úgy gondoljuk,hogy csak így lehetünk képesek a napi munkamellett a törvény által elôírt pluszfeladatokat ellátni. Szinte mindeneddigi megmozdulásunk ezt a kö-zösségi szellemet érvényesítette,így az aradi vértanúkról való meg-emlékezést, az 1956-os hôsöktiszteletére tartott emlékfutást, areformációi istentiszteletet, vagy acsaládi istentisztelet szolgálatát.

A családi istentisztelet alkalmávalmár szóltam róla, hogy milyen felemelôérzés egy nagyobb közösséghez, a reformátusközoktatási intézmények nagy családjáhoztartozni. Ezt éltük át tízezred magunkkal aBudapest Sportarénában október 30-án, denem hallgathatunk félelmeinkrôl sem: megle-het, hogy nehéz idôk állnak még elôttünk,hiszen az állami költségvetés jövô évi ter-

vezete nem támogatja a magyar társadalom ésa magyar nemzet építésének szolgálatát, és azegyházi oktatás fejlesztését.

Ennek ellenére a református intézmé-nyek – köztük a Julianna iskola – nem térnekle a megkezdett útról, sôt tudatosabban foly-tatják a jövô nemzedékének nevelését.

E sorok írásakor túl vagyunk amásodik szülôi értekezleteken, és

leginkább az adventi elôkészü-letek foglalkoztatnak bennünket

is. Hogy helytálljunk az országosBéres-verseny lebonyolításakor,hogy jól sikerüljön a gyerekekkarácsonyi vására, és hogy minél

többen jöjjenek el karácsonyi isten-tiszteletünkre. De ami a legfontosabb, hogy a Lukács

evangéliuma szerinti „bepólyált gyermeket”méltóképpen – megtisztult szívvel – fogad-hassuk az eljövendô karácsonykor, s a rajtakeresztül megtapasztalható békesség, erô ésvédettség légkörében folytathassuk munkán-kat az új esztendôben is.

Síkfalvi Judit, igazgató

Egymásra utalva – szeretetbenÔsz a Julianna iskolában

KardozókA családi istentisztelet alatt két gyer-

mek (nem gyülekezetbe járó) játszott atemplom lépcsôjén. Kardoztak és a korlátoncsúszkáltak. Nem voltak különösebbenhangosak, de odamentem hozzájuk, hogy halehet, ne ott játsszanak. Nem tudták, hogymi az az istentisztelet, ezért mondtam nekikvalamit arról, hogy a sok család miért vanitt, miért hallgatja az Igét a templomban.Valahogy arról beszéltem pár mondatban,hogy amikor Isten megteremtette a világot,annak volt egy jó rendje, de az elromlott.Akik itt vannak, saját bôrükön is érzik ezt: a

szülôk veszekszenek, pedig nem is akarnakesetleg, a gyerekek rosszul tanulnak, vagybármi. Bólogattak: ezt értették. Isten el-küldte karácsonykor a fiát, Jézus Krisztust,hogy „rendet rakjon”. Ezek a családok aztszeretnék, hogy az ô életüket is rendberakja. Elszaladtak.

Amikor másfél óra múlva mentünkhaza, a posta elôtti részrôl kiáltottak odanekem: „Csókolom! Összeszedjük itt aszemetet. Az is a REND!”

Azóta ôértük is imádkozom.Dénesné Emôke

LELKI HÁZUNK TÁJA LELKI HÁZUNK TÁJA


NAGYÍTÓ NAGYÍTÓ

Együtt sírtunk Berke Sándor testvé-rünkkel, Tenke lelkészével a kettôs magyarállampolgárságról szóló népszavazás dél-elôttjén. Együtt fájt a tékozló fiú történetébôlfelidézett idôsebb testvér szívének fagyossá-ga. Pedig ekkor még nem tudtuk, nem akar-tuk elhinni, hogy a fivéri szeretet hiánya hi-deg számokban is mérhetôvé válik. Estefelémegtudtuk, nincs remény, vesztettünk. Anemzet jelentékeny része határainkon belül iskisebbségi sorsba kényszerült.

Amikor hónapokkal ezelôtt eldôlt, hogylesz népszavazás határon túli testvéreinkbefogadásáról, attól féltem, egyértelmûenkijelenti majd az anyaország, hogy nincsszüksége rájuk. A politikai-közéleti megnyil-vánulások is tehetetlen fájdalommal töltöttekel. Késôbb mégis bizakodni kezdtem, hiszenaz nem lehet – gondoltam –, hogy ne jus-

sanak el Isten figyelmeztetô Igéi Magyaror-szág többségéhez: „Minden ország, amelymeghasonlik önmagával, elpusztul, ésegyetlen város vagy ház sem maradhat fenn,amely meghasonlik önmagával.” (Mt 12,25),„Amit Isten egybekötött, ember azt el neválassza.” (Mt 19,6)

Amikor biztos lett az eredmény, úgyéreztem, itt most végleg valami eltört, ki lettmondva az ítélet, ahogy a hajdan volt nagynépeknek, nemzetünknek is el kell tûnnie,vesztettünk…

És az Úr ekkor ismét vállamra tette akezét, és a következôket üzente Cseri KálmánTaníts imádkozni címû könyve által: „Miazzal dicsôítjük Istent, ha nem aggodal-maskodunk. Ha merünk bízni benne, haegyedül tôle várunk mindent, és tôle várjukállhatatosan a szabadítást, a megoldást, az

ajándékot úgy, ahogy azt Ô jónak látja… azigazi imádság mindig ezzel a mondattalfejezôdik be, amire Jézus tanított minket:„mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én aka-rom, hanem ahogy Te. Mert a Te akaratodmindig jobb, mint az enyém. Mert a Te akara-tod az egyedül jó akarat.”

Nemcsak jogunk, hanem okunk sincs akétségbeesésre. Hallgassuk meg az Úr üze-netét, amellyel a mostani helyzetben is vilá-gos utat mutat nekünk: „Ne indulj haragra agonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövôkre!Mert hamar elhervadnak, mint a fû, elfony-nyadnak, mint a zöld növények. Bízzál azÚrban, és tégy jót, akkor az országbanlakhatsz és biztonságban élhetsz.” (Zsolt37,1–3)

Isten országát kell a nemzetben is fel-építenünk, hogy Isten népévé lehessen nem-zetünk, és így váljunk egymás testvéreivé.A népszavazással reális képet kaphattunkmagunkról, ennek ismeretében kezdhetjükújra az építkezést, nem feledve, hogy„boldogok, akik sírnak, mert ôk megvigasz-taltatnak”.

Papp Richárd

Népszavazás után

Vesztettünk?Keserû szívvel

„Keserû szívvel / bizony mondom nek-tek, / Ti csonka-magyarok: / Az ország szíve,Magyarország szíve / Ma már a Végeken do-bog.”(Reményik Sándor)

Kedves elszakított magyar testvéreink!A még nem hivatalos eredmények sze-

rint 1 517 742 magyar él ma a csonkaország-ban, ki nemzetünk újraegyesülésére szava-zott. Többen szavaztunk ugyan az igenre,mint a nemre, de ennyien vagyunk. Keveseb-ben, mint Ti, elszakított, elrabolt, megalázottTestvérek. Reményik szava idôszerûbb, hát,mint valaha: „Magyarország szíve / Ma már aVégeken dobog”...

Üzenet haza„Ne félj tehát kicsiny csapat, / Ha rád

felleg borul, / Kegyelmet rejt, s belôle majd/ Áldás esôje hull!” (260. ref. ének)

Üzenem haza a másfél millió magyar-országi önzetlen és jó magyar embernek: neszégyenkezzetek és ne keseregjetek! Leg-alább hárommilliónyi ugyanúgy érzô, vihar-edzett, hû magyar áll mellettetek a Kárpátokkaréjában. Üzenem haza a magyarság meg-fogyott maradékának, hogy kisebbségbeszorítva, gúny tárgyává téve is meg lehetmaradni magyarnak! Üzenem Rákóczi,Kossuth és ’56 népének, hogy nem nektekkell a fejeteket lehajtanotok, nem nektek kellzavartan kerülni mások tekintetét! Üzenemhaza, hogyha béborul felettetek az ég, jöj-jetek el hozzánk, s nyerjetek itt vigasztaló-dást. Üzenem haza, hogy ne szégyenkezze-tek! A nemzet egységét ugyan nem teremtet-tük meg, de végre egyszer kiálltunk érte!Ellenálltunk! És lészen csillagfordulás me-gint, és miként hirdeti a Biblia: megméret-tetik az embernek fia, s ki mint vetett, azon-képpen arat. S tudjuk: elfut a víz, és csak a komarad, de a kô marad.

A december 5-i népszavazás vasárnapján Berke Sándor,Tenke lelkipásztora szolgált gyülekezetünkbenF

otó:

Dev

ich

Már

ton

(Forrás: Internet)

„Légy bátor éserõs! Ne félj, és ne ret-tegj, mert veled lesz azÚr, a te Istened minden-ben, amiben jársz”

(Józsué 1,9)Ezzel az Igével szó-

lította meg a honfoglalásnagy mûvét végbevivõJózsuét az Úr, hogyinduljon el és vezesse beaz ígéret földjére Istenválasztott népét. A Bibliatanúsága szerint a bátor-ság és az erõ elsõsorbannem is önbizalom, ha-nem Isten vezetése iránti engedelmesség. Azilyen embert Isten nem hagyja magára, ha-nem megsegíti mindenben, amiben jár, ésmegáldja õt gazdagon.

Bátor, erõs és engedelmes szolgálat-tevõkre volt szüksége református egyházunk-nak a XVII. század eleji Magyarországon,hiszen az újjáéledõ katolikus egyház erõteljesharcot kezdett elvesztett híveinek vissza-hódításáért. Bocskai halála után újból megin-dult a protestánsok üldözése. Isten azonbanmég hatalmasabb oltalmazót állított az övéimellé Bethlen Gábor személyében, aki árva-ságból emelkedett fel a fejedelmi székig.

Bethlen Gábort (1580–1629) nagybáty-ja, Lázár András királybíró nevelte, iskoláz-tatta Erdélyben. Tizenöt évesen vett résztelõször ütközetben Báthori Zsigmond feje-delem oldalán. Ezt követõen gyakran ott volta csatákban. Egy korabeli krónikás szerint„fél életét a csatatereken hagyta, de a másik

felét megõrzé hazájá-nak”. Báthori magávalvitte Prágába, a királyiudvarba, a csatákbantanúsított bátorságáérthúszévesen tábornokkánevezte ki. Huszonkétéves volt, amikor Szé-kely Mózes lett a feje-delem. Vele együtt máraz osztrák császár s ge-nerálisa, Básta György,Erdély megrontója el-len fogott fegyvert. Ha-talmas seregével Bástagyõzött. A fejedelem

elesett, Bethlen pedig a törökhöz menekült. Apasák észrevették, hogy csupa ész és akarat.Attól fogva csak vele tárgyalták meg a buj-dosók minden ügyét. A török császár kétszeris felkínálta neki az erdélyi fejedelemséget,de õ nem fogadta el. Bocskait ajánlotta magahelyett, akinek gyõztes hadjárata nagy re-ményeket ébresztett benne: a megtiport Er-dély talán újra talpra áll. Ám Bocskai koraihalála ezt a reményét is szétoszlatta. Csa-lódott a következõ fejedelemben, BáthoriGáborban is, aki nem fogadta meg tanácsait,sõt titkon az életére tört. Ismét a töröknéltalált menedéket. Ekkor látta elérkezettnek azidõt arra, hogy az agyonsanyargatott Erdélysorsát a kezébe vegye.

Bethlen bizonyos volt abban, hogy Istennagy tettekre választotta ki õt – 1613. október23-án fényes török kísérettel Kolozsvárraérkezett, és az Országgyûlés Erdély fejedel-mévé tette. A vezetõk elé tárta elgondolását a

tönk szélére jutott Erdély újjáépítésérõl.Megteremtette az uralkodó mindenki fölöttálló tekintélyét. Református hittudósai segít-ségével kidolgozta a fejedelmi felségjog el-vét: Isten kegyelmébõl uralkodik a fejedelem,s a tõle vett kötelességét hajtja végre. Ezérttudott alázatos és büszke lenni egyszerre,ezért nem félt a csaták tüzében. Hittel vallot-ta: a fejedelem életét Isten õrzi. Tekintélytszerzett külföldön is. Kiváló politikus és dip-lomata volt. A Magyarországon sorozatosvallási és alkotmánysérelmek miatt három

ízben is hadsereggel indult a Habsburgokellen, s mindegyik gyõzelmes hadjárata újabbbékekötéssel végzõdött: a nikolsburgi (1621),a második bécsi (1624), a pozsonyi béke(1626) nyugalmat adott a magyar protestán-sok számára.

Bethlen törekvése, hogy magyar királyis legyen (a rendek 1621-ben Pozsonybanmegkoronázták), s az egész magyarságot –

elszakítva a Habsburgoktól – az uralma alattegyesítse, nem sikerülhetett, mert a töröknekez már nem állt érdekében.

Bethlen Gábor fejedelmi nagyságaabban volt, hogy az erdélyi három nemzet – amagyar, a szász, a román – és négy vallás – areformátus, az evangélikus, az unitárius és azortodox – békéjét és szabadságát megterem-tette és megoltalmazta. Mint reformátusfejedelem egyházát bõkezûen támogatta.Templomokat építtetett, tornyokat állíttatott,harangokat öntetett és orgonákat szereltetett.

A tudomány támogatásával ésmûvelõdéspolitikájával bekap-csolta Erdélyt az európai kul-túra vérkeringésébe. Címe-rében olvasható jelszava: tu-dománnyal és fegyverrel kellküzdeni. Vagyonokat költöttarra, hogy tehetséges diákokmenjenek Európa legjobbegyetemeire. Felvirágoztatta agyulafehérvári kollégiumot,nagy értékû könyvtárat alapí-tott benne. Segítette a nagy-enyedi, a kolozsvári és a deb-receni iskolákat. Lehetõvé tettetehetséges jobbágyfiúk tanu-lását. Könyvek, Bibliák, éne-keskönyvek kiadásának költ-ségeit vállalta. A reformációkiadványainak gondozásárahazahívta Szenci Molnár Al-

bertet. Bethlen Gábor tudott élni fejedelmihatalmával, de református keresztyén hitearra tanította, hogy ne magának tulajdonítsaaz eredményeket és a dicsõséget.

Halála napján, szenvedései között márnem tudott beszélni, így egy papírra e sza-vakat írta: „Ha Isten velünk, kicsoda el-lenünk? Senki nincsen, bizonyára nincsen!”

Összegyûjtötte: Dévai-Józsa Gábor


MÚLTIDÉZÔ MÚLTIDÉZÔ

Légy bátor és erôs!Bethlen Gábor, a református fejedelem

Bethlen Gábor zászlaja

FASORI HARANGSZÓ 19FASORI HARANGSZÓ18

LELKI HÁZUNK TÁJA

„Jöjjetek borul-junk le, hajoljunkmeg, Térdeljünk le al-kotónk, az Úr elôtt.”Zsolt. 95,6

Isten segítségé-vel részt vehettemegy biatorbágyi férfi-csendeshéten. Régótavártam, hogy eljussakide, hogy mindenkülsô dolog „össze-jöjjön”, mert a testvéreknél, akik már járhat-tak ott, különleges lelki gazdagodást tapasz-taltam. Észrevettem, hogy életembôlhiányzik a csend, amely pedig nélkülözhe-tetlen az Úrral való párbeszédre. Az „egy-szemû szörnyeteggel”, a televízióval valókapcsolatomat korábban már szinte nulláraredukáltam, melynek csakis pozitív hatásáttapasztalom. Ha lehetôség adódik, a munka-helyemen is találok idôt az imádkozásra.

Az Úr a csendes hétre mellém rendeltegy nem látó, részlegesen mozgássérült test-vérünket, Fehér Dezsôt, aki a vakok otthonahétköznapjait cserélte fel a „mennyei hétre”.Az elsô pillanattól éreztük Isten Szentlelkejelenlétét, és általa megpezsdült, intenzívkapcsolat éledt egymás között és a miUrunkkal.

A fenti Igét kaptam személyre szólóan.Megtapasztalhattuk, hogy Isten a mi legjobbismerônk, hiszen mindenki a hitének, szívé-nek abban a pillanatban a legszükségesebb ésszemélyre szabott Igéjét kapta meg! Sokatépültünk a Lélek által egymás példáiból ésbizonyságtételeibôl, és erôsödött a hitünk.

Jézus Krisztus elém hozta és megvilágí-

totta azokat a bûnei-met – még a gyer-mekkoromból is –,amelyeket eddig egy-szerûen csak átlép-tem, és lehetôséget a-dott a tôlük való meg-szabadulásra. Egyikéjszaka lementem atábor elôtti völgybe, ateljes csöndbe, és a-zért imádkoztam,

hogy a hét alatt a Lélek általi feltöltôdésünkne olyan legyen, mint amikor az akkumulá-tort feltöltik, és az egy idô után lemerül,hanem hogy képesek legyünk megtalálni azta „mennyei antennát”, mellyel hitünket fo-lyamatosan Istennek tetszô szinten tarthat-juk. A kapott Igém pedig arra világított rá,hogy az Úrral való kapcsolatot csak az imaáltal tarthatjuk fenn és fejleszthetjük, hiszena hitben járó embernek az ima jelenti a tisztalevegôt és a világosságot. Különleges és há-latelt élmény volt Jézus Krisztus vendége-ként egy hétig a mennyország „elôszobájá-ban” élni, mely benyomást egymástól füg-getlenül több testvérem is megfogalmazott.

Azóta a nem látó testvéremmel barátikapcsolatunk alakult ki, bemutattam ôt gyü-lekezetünknek is. A Fasorba rendszeresen el-hozom. Biatorbágyon átélhettem, hogy adniezerszer jobb, mint kapni, és hogy az Úr ke-gyelméért mérhetetlen hálával tartozunk.Füle Lajos írja: „Kívül-belül ha elgyötört alárma, / egy puszta helyre menj csak el Vele./ Áthatja lelked ott a csend varázsa, / Séletedbe árad élete…”. Ámen.

Süli Attila

BIZONYSÁGTÉTEL

A mennyország elôszobájábanBiatorbágyi csendben

A biatorbágyi misszió

Édesanyák, asszonyok, nagymamák!

Gyülekezetünkben – s azt gondolom, ezvilágjelenség – több a nô, mint a férfi. A nôiegyháztagok csoportján belül természetesenkülönbözô korú, érdeklôdési körû, egyedül,házasságban vagy kisebb-nagyobb családok-ban élô testvérek vannak. Évek óta tartótörekvés olyan kisebb „körök” létrehozása,ahol közülük is mindenki, aki vágyik erre,megtalálhassa helyét, lelki közösségét egy-egy kisebb, speciális csoportban.

Jelenleg két ilyen csoport mûködik:anyakör, asszony- és nagymamakör. (Koráb-ban ez utóbbi külön idôpontban mûködött, dea sokféle egyéb alkalom, az otthoni prog-ramok miatt ôsztôl összevonásra került.)Öröm, hogy sokan érzik magukénak eköröket és szívesen látogatják. Az anyakört afiatalabb, a másikat inkább az idôsebbkorosztály részesíti elônyben. Igyekezünkolyan lelki témákat kiválasztani, melyek a

nôk szerepérôl, helyzetére vonatkozóan taní-tanak, igazítanak el a Biblia szerint.

A keresztyén nôk tudják, hogy Jézusvolt az, Aki a földön járva és tanítva, a koráb-bi és akkori viszonyokhoz képest, egészenmásként becsülte meg és emelte föl akörülötte élô nôket. Érdemes azt is megem-líteni, hogy az elsô keresztyén Európában – aBiblia leírása szerint – egy Lídia nevû,Filippiben élô asszony volt, aki Pál apostoltólhallotta a Megváltóról szóló örömhírt, és tel-jes szívvel hitt. Isten Szent Lelke ma is azértmunkálkodik közöttünk, hogy minél többolyan nô éljen a földkerekségen, Európában,vagy itt, a mi kis világunkban is, aki boldoganszolgál Istennek, betöltve szolgálatát a nekikijelölt helyen. Hívunk és várunk mindenkit,aki Istennel való kapcsolatra, lelki közösség-re, hitbeli erôsödésre, épülésre és szolgálatravágyik. (Anyakör: kéthetente szombatondélután 4 órakor a gyülekezeti teremben.Asszony- és nagymamakör: minden hónap3. vasárnap délután 1/2 4 órakor a gyüleke-zeti teremben.)

Szilveszterezzünk, köszöntsük az Újévet együtt!Kedves Fasori Testvérek!Szeretettel hívunk ás várunk mindenkit gyülekezeti óévbúcsúztatóra, reménységünk, hogy azidén sokan EGYÜTT köszönthetjük 2005-öt!A tervezett program:17 órakor istentisztelet a templomban. Utána valamennyien – idôsebbek, fiatal családok, gyer-mekek – a gyülekezeti terembe gyûlnénk össze közös éneklésre. Ha van rá igény, elôzetes beje-lentés útján szívesen fogadunk bármilyen produkciót: ének, kórus, jelenet, elôadás. Körülbelül19 órakor vacsora – ki-ki hozzon finomságokat a közösbe! Utána a kisebb gyermekek elmen-nének a Julianna tornatermébe, nekik külön programot tervezünk Dénesné Emôke segítségé-vel. Felnôttek (és ha akarnak, a nagyobb gyermekek) maradnak: 20 órától játékos vetélkedô –mûveltségi, humoros, ügyességi feladatokkal – csapatoknak. Körülbelül 22 órától beszélgetés,visszatekintés 2004-re gyülekezeti szinten (Végh Tamás vezetésével) és egyénileg – kit mivelajándékozott meg az Úr, ki mit tanult Tôle, milyen próbák álltak-állnak elôtte. Együttlétünketimaközösséggel és a templomban éjféli áhítattal, úrvacsorával zárjuk. (Érdeklôdni és jelent-kezni lehet a lelkészi hivatalban, vagy Nyikos Viktóriánál és Devich Mártonnál.)

Végh Tamásné

FASORI HARANGSZÓ 21FASORI HARANGSZÓ20

Gyülekezetünk életében a 2004-es esz-tendô újdonsága, hogy elindulhattak a havon-kénti zenés áhítatok és az idôszakos tavaszi,illetve ôszi hangversenyek alkalmai. Sokak-kal találkoztam, akik örömmel fogadták az újlehetôséget és éltek vele, de voltak olyanok is,akik inkább távol maradtak tôle. Újból felkellett ismernem, hogy még mindig nagyonkevés kézzelfogható válasz született arra akérdésre, hogy mi hasznunk a zenébôl ésIsten milyen ajándékai rejlenek a hangokban?

Hogyan is áll a magvetô példázatában?Van, aki hallja az Igét, örömmel is fogadja, denem engedi, hogy átjárja. Másvalaki hallja,de a gondok, vagy éppen a gazdagság kísérté-sei vonják el a figyelmét. Végül van, aki hall-ja, érti, és a magból az a növény lesz, amiérta magvetô dolgozott. Meglepô hasonlóságotmutat, ahogyan Isten Igéje és a zene kifejtihatását: mindkettô láthatatlanul dolgozik, decsak azt gazdagíthatja meg, aki engedi, hogymunkálkodjon benne. A példázat világosanmegvilágítja, mi a különbség az Igének va-lamilyen okból ellenállók és az Igét befoga-dók között. A rezisztens ember élete sótlan ésboldogtalan lesz, és elmarad a másokat gaz-dagító termés is. A befogadó élete többlethordozójává válik.

Sokat jártam és éltem is külföldön, ésnem volt nehéz felfigyelnem egy alapvetô,szinte magyarnak mondható sajátosságra: atemperamentumos nemzetekhez képest értet-lenebbül állunk az újdonság elôtt, kevésbévagyunk befogadók (talán még elfogadók is),és az ismeretlen dolgok sokszor tiltakozástváltanak ki bennünk. Ha befogadóbbak és el-fogadóbbak lennénk, mi magunk gazdagod-nánk ezzel elsôsorban.

Már többször hitték rólam tévesen, hogyén mindent csak a zenén keresztül látok, ésmásról nem is tudok beszélgetni, pedig a leg-elsô konkrét lépést is csak 19 éves korombantettem meg a zenei pálya felé. Viszont hálásvagyok Istennek azért, hogy konkrét utatkészített számomra és ez az út ide, a Fasorbavezetett. Megtapasztalhattam, hogy a Jézustkövetô út sokszor indítást jelentett, máskorvárakozást. Mindig aktuálisan kellett eztmegérteni, a sémák nem segítettek. Az orgo-na és a zenei programok számomra újra vala-minek az elindulását jelenti.

A Pál apostol mûködése közben létrejöttújszövetségi gyülekezetek is szembetaláltákmagukat nehezen megválaszolható kérdések-kel – mint a törvény, az áldozati hús, a körül-metélkedés –, ezért jó, ha a zene témakörébenis vannak, akik szeretnének biblikusan gon-dolkodni; azt hiszem mindnyájan így vagyunkezzel a gyülekezetben. Fontosnak látom, hogytudjuk, mi a zene, mire való és miért van helyeegy mûködô templom falai között.

Kevés olyan zenésszel találkoztam, aki azenéhez való tehetségét egészen másnak tulaj-donította volna, mint Isten ajándékának. Ezszinte a tehetség mellé beoltott meggyôzôdés,olyan, mint a lelkiismeret. El lehet nyomni,

figyelmen kívül lehet hagyni, de kitörölhe-tetlenül létezik. Maga a zene pedig a teremtettvilág gazdagságának különös jele. Nem tud-juk megszámolni, hányféle hang létezik, de ahangok lehetséges kombinációja is végtelen.Még soha nem született két különbözô kom-ponistától két teljesen egyforma zenemû, ésnem is fog. Aki a zene gazdagságába bele-kóstol, az Isten gazdagságát kezdi sejtegetni.És ahány zenedarab, annyi világ, annyi érzés.Emellett a zene az a mûvészeti ág, mely a lé-lek felé legdirektebb módon, legmélyebbrehatol. Képes milliókban ugyanazt a gondola-tot felébreszteni, de képes millióféle asszociá-ciót kelteni, mindenkiben gondolatvilágánakmegfelelôt. A zene – különösen ma – egyreinkább azt is közvetíti, hogy az anyagias vilá-gon kívül más, fontosabb és maradandóbb islétezik, amivel nem árt, ha foglalkozunk.

És vajon meg tudjuk-e fogalmazni egytemplom, vagy templomunk rendeltetését? –az a hely, ahol Isten reánk vonatkozó tervét ésvédô szabályait ismerhetjük meg. Még em-lékszünk, hogy a szocializmus eszményi vá-rosképébôl kihagyták a templomot. Ez egy-ben minôsítette is azt a gondolkodást, mely a

lelkieket elhanyagolhatónak tekintette. Negy-ven év meg is hozta az erkölcsi mélyrepülést.Figyeljük meg, mennyire elvesztette népünkaz erkölcsi fogódzókat; most ezek hiányábankell a sötétben tapogatóznunk.

A zenés alkalmak új lehetôséget kínál-nak arra, hogy a templomban 60-70 percetcsendben eltölthessünk. Vannak, akik idegen-kednek egy református liturgiájú istentiszte-lettôl, de a hangversenyekre eljönnek. Szá-mukra ez egy lépés a vasárnapi istentiszteletfelé. Több ilyen helyzettel találkoztam az el-múlt év során. A hangversenyekbôl egy CDkészül, és amíg ennek összeállításával fog-lalkoztam, újra megelevenedett elôttem azene határtalan gazdagsága, melynek forrásaa mi Istenünk, aki megengedte, hogy a han-gok sokasága idén a mi templomunkban bon-takozhasson ki. Én hálás vagyok mindezért,és másokat is arra biztatok, hogy becsüljemeg az új lehetôséget, éljen vele, és legyenbefogadója e kincsnek és gazdagságnak.

2005-ben is folytatódnak a havonkéntizenés áhítatok; ezek mellett 3 tavaszi és 3 ôszihangverseny szerepel terveinkben.

Pálúr János

Mire kaptuk a zene csodáját?Zenés áhítatok és hangversenyek 2004-ben

Az elôzô években az adó egy száza-lékából 15 666, 179 945 és 292 664 Ft ér-kezett az adóhivataltól a Fasori OrgonaAlapítvány javára. Hálásan köszönjükmindazoknak, akik gondoltak erre a lehe-tôségre. A 2004. évrôl szóló adó 1%-ánakfelajánlásához ismét közöljük a szükségesadatokat: Adószám: 1816 8688-1-42, ked-vezményezett: Fasori Orgona Alapítvány

FÓKUSZFÓKUSZ

Fot

ó: D

evic

h M

árto

n

FASORI HARANGSZÓ 23

GYEREKKUCKÓ

FASORI HARANGSZÓ22

GYEREKKUCKÓ

Kedves gyerekek!

Újra elérkezett a várva várt karácsony! A következô feladatokkal ti is készülôdhettek azünnepre. A mézeskalács elkészítéséhez kérjétek szüleitek segítségét! Vidám készülôdést,és áldott szép ünnepet kívánok Nektek és családjaitoknak: Zsó néni

1. Színezd ki aképet!

Tudod-e, hogy

ki fekszik ebben a

jászolban?

2. Süssünk együtt mézeskalácsot!Hozzávalók:

10–25 dkg méz, 30 dkg liszt, 10 dkgporcukor, 1 db tojás, 1 evôkanál mar-garin, 1 kávéskanál szódabikarbona,

fahéj és szegfûszeg ízlés szerint.

Összeállítás:Egy mély tálban összedolgozzuk a

tésztát, majd állni hagyjuk 6–12 órát.Utána kinyújtjuk és szaggatóval kiszag-

gatjuk. Elômelegített sütôben rövidideig világosra sütjük. Ha kihült, mázzal

díszíthetjük.

Máz:1 tojás fehérjét habbá verünk, majd hoz-záadunk 20 dkg porcukrot. Aroma hoz-

záadásával szinesíthetjük.

3. Ez a fenyôfa egy bibliai verset rejt. Hogy melyiket? Az„A” csillagtól indulva, a vonalak mentén haladva, mindenbetût csak egyszer felhasználva derül ki. Érdemes nyi-lakkal jelölni a haladás irányát, mert így az is könnyebbenújra kezdheti, aki eltéved ebben a „fenyôerdôben”.

A gyermekmegôrzô szolgálatról

Jézus mondja: „…és aki egy ilyen kis-gyermeket befogad az én nevemben, engemfogad be.” (Máté 18,5)

Nagy öröme gyülekezetünknek, hogy azelmúlt évek során számos kisgyermekes csa-lád csatlakozott hozzánk, rendszeresen láto-gatva az istentiszteleteket. A fiatal családokmegjelenése azért is csoda, mert köztudott,hogy azokban a kerületekben – de fôként aVII. kerületben –, ahonnan a legtöbben tar-toznak a fasori gyülekezethez, zömében idôsvagy idôsödô ember él.

A fiatal családok közös vasárnapi alka-lomra jövetelét a kicsi gyermekek számára

elôkészített gyermekmegôrzés biztosításávalis szeretnénk könnyíteni. Ennek szervezésehétrôl hétre nem kis gondot, fáradságot,odafigyelést jelent. Vitéz Andrásné Erika,akinek kezében összefut e szolgálati ágnak azéletben tartása, gördülékeny megszervezése,sokszor gondokkal küzd, mert nagy létszámúközösségünkbôl csak kevés testvérünk vállalszívesen szolgálatot ezen a területen. Ezért, ahíradás lehetôségét megragadva, szeretnénkkérni a gyermekeket szeretô fiatalabb és idô-sebb testvéreinket, – ha nem is gyakran, vagycsak esetenként – segítsenek ebben a szol-gálatban! Ismerjük az Igét, mely úgy is buzdíterre, „aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld11,25). Jelentkezni a lelkészi hivatalban lehet.

Végh Tamásné

Megtelt a gyülekezeti terem december 4-én a családi alkotós délutánon,melyen gyermekeink sok szép ajándékot készítettek az Úr dicsôségére! F

otók

: D

evic

h M

árto

n

FASORI HARANGSZÓ

FASORI HARANGSZÓA Budapest Fasori Református Egyházközség

idôszakos kiadványa.Felelôs szerkesztô: Devich Márton1071 Budapest, Városligeti fasor 7.

Tel.: 342-7311e-mail: [email protected]

weboldal: www.fasor.hu

Kedves Testvérek!Köszönjük leveleiket, postaládánkba, e-mail címünkre([email protected]) várjuk a további javaslatokat.Következô számunk húsvét elôtt jelenik meg (lapzárta:március 7.). A szerkesztõbizottság

EGYÉB ALKALMAINKMinden hónap elsõ vasárnapján du. 5 órakor

Refisz ifjúsági istentisztelet.– Zenés áhítat a templomban minden hónap

második vasárnapján du. 1/2 4 órakor .– Anyakör kéthetente szombaton du. 4 órakor– Férfi bibliaóra minden hónap elsõ keddjén

du. 6 órakor– Pároskör minden hónap második péntekjén

du. 6 órakor– Asszony- és nagymamakör minden hónap

harmadik vasárnapján du. 1/2 4 órakor

Bízd Újra Életed Krisztusra!

KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVIISTENTISZTELETI REND

December 19., vasárnapde. 10 óra családi karácsonyi istentisztelet (gyermekmegôrzés 4 éves korig),utána családi nap

December 25., szombatde. 1/2 9 óra istentisztelet úrvacsorávalde. 10 óra istentisztelet úrvacsorával,(gyermekmegôrzés 4 éves korig)gyermek-istentisztelet három korcsoportban du. 5 óra istentisztelet úrvacsorával

December 26., vasárnapde. 10 óra istentisztelet úrvacsorával(gyermekmegôrzés 4 éves korig)gyermek-istentisztelet három korcsoportban

December 31., péntekde. 5 óra óévzáró istentisztelet, utána gyülekezeti szilveszteréjfélkor úrvacsorai áhítat a templomban

2005. január 1., szombatde. 10 óra újévi istentisztelet(gyermekmegôrzés 4 éves korig),összevont gyermek-istentisztelet egy korcsoportban

Január 2., vasárnapde. 10 óra istentisztelet(gyermekmegôrzés 4 éves korig),gyermek-istentisztelet két korcsoportban

Kedves testvéreink! 2005-ben is megtartjuk

szokásos gyülekezeti csendes heteinket,

melyekre hívunk, várunk mindenkit!

Ismét lesz Tahiban, Isten táborában

két kincskeresô hét – két korcsoportnak,

konfirmandus hét, családos hét.

Lesz gyülekezeti felnôtt csendes hét

a Kecskemét melletti Emmausban,

és lesz házaspáros hét Nagybörzsönyben.

A hetek pontos idejét hamarosan

hirdetni fogjuk a testvéreknek.

ÁLLANDÓ ALKALMAINKVasárnap de. 10 óra: istentisztelet

de. 10 óra: istentisztelet gyer-mekeknek 3 korcsoportbande. 10 órától gyermekmegôrzôszolgálatdu. 6 óra: ifjúsági bibliaóra(egyetemista korosztálynak)

Kedd de. 10 óra: bibliaóraSzerda du. 6 óra: bibliai közösségi óraCsütörtök du. 6 óra: bibliaóraPéntek du. 4 óra: ifjúsági bibliaóra közép-

iskolásoknakdu. 6 óra:felnôtt ifjúsági bibliaóra

24

csillag - fasor€¦ · az asztrológia, csillagjóslás kife-jezetten okkult tudomány.) az tény,...

Documents