boldogság, elégedettség és versenyképesség kapcsolata_hoffmann

Boldogság, elégedettség és versenyképesség

kapcsolata

Tudományos Diákköri Dolgozat

Konzulens: Dr. Chikán Attila

A szerző neve

Kar: Gazdálkodástudományi Kar

Képzés szintje: Alapképzés

Szak: Gazdálkodási és menedzsment

Évfolyam: III. évfolyam

Dátum: 2012-03-26

A BCE Közgáz Campus Tudományos Diákköri Konferenciáját a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0023

azonosítójú “A tudományos képzés műhelyeinek átfogó fejlesztése a Budapesti Corvinus Egyetemen”

című projektje támogatja.

Hoffmann Janka Boldogabbak a versenyképesebb országok?

1

Tartalomjegyzék

Bevezetés .................................................................................................................................... 2

1. A boldogság különböző elméletei ....................................................................................... 3

1.1. Brülde „tiszta boldogság” elmélete ............................................................................. 3

1.2. A boldogság és a jól-lét kapcsolata ............................................................................. 5

2. A boldogság mérhetősége ................................................................................................... 6

2.1. A „Boldog Bolygó Index” (Happy Planet Index) ............................................................ 7

2.2. A „Nemzetközi Összehasonlító Értékvizsgálat” (World Value Survey) ..................... 8

2.3. Az „Emberi Fejlettségi Index” (Human Development Index) ........................................ 9

2.4. Az Ipsos boldogság tesztje .......................................................................................... 9

2.5. A megfelelő index kiválasztása ..................................................................................... 10

2. A versenyképesség értelmezése ........................................................................................ 12

3.1. A versenyképesség definiálása ...................................................................................... 12

3.2. Miért és hogyan versenyeznek egymással az országok? ............................................... 13

3. A versenyképesség mérése................................................................................................ 14

4.1. World Economic Forum – Global Competitiveness Index (Globális versenyképességi

index) .................................................................................................................................... 14

4.2. IMD – World Competitiveness Yearbook (A világ versenyképességi évkönyve) ........ 15

4.3. A megfelelő index kiválasztása ..................................................................................... 15

4. Az összefüggés vizsgálatának problémái .......................................................................... 16

5. A boldogság és a versenyképesség összefüggése globálisan vizsgálva ............................ 16

6. A boldogság és a versenyképesség összefüggésének vizsgálata országcsoportonként .... 19

7. Kitekintés, a kutatás továbbfejlesztési lehetőségei ........................................................... 24

Összegzés ................................................................................................................................. 25

Hivatkozásjegyzék ................................................................................................................... 26

Mellékletek ............................................................................................................................... 29


2

Bevezetés

Dolgozatom fő kérdése az, hogy a versenyképesebb országok polgárai boldogabbak-e

mint a kevésbé versenyképes országoké. A kezdeti hipotézisemben azt feltételezem, hogy

igen, hiszen a versenyképesség célja a jólét növelése, a jólét pedig más tényezőkkel együtt

növelheti a boldogságot. Azonban felmerül a kérdés, hogy a jólétnek tényleg növelő hatása

van a boldogságra? És ha igen, akkor vajon elég ez, vagy más tényezőknek sokkal nagyobb

súlya van a boldogságunkban, és a jólét maga elenyésző befolyással bír? Mit jelent egyáltalán

a boldogság és hogyan lehet országos szintű aggregált boldogságot mérni? Hogyan hozható

kapcsolatba a versenyképesség és a boldogság és hogyan állapítható meg, hogy ezek

összefüggenek-e egyáltalán? A versenyképességnek mely tényezőire kell koncentrálnom a

boldogság kapcsán?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak, dolgozatom első felében az erre

vonatkozó szakirodalom segítségével megpróbálom meghatározni, hogy mi a boldogság és

mitől függ, hogy boldogok vagyunk-e. Ez után leírom, hogy a definíció alapján mérhető-e,

majd olyan indexeket keresek, amelyek ennek mérésével foglalkoznak, bemutatok párat és

ezek közül kiválasztom a dolgozatom kérdésfelvetéséhez legjobban illeszkedőt.

Ezután ugyanezt megteszem a versenyképesség fogalmával is. Először definiálom, majd

megvizsgálom mérhetőségét, bemutatok néhány ezzel foglalkozó indexet, majd kiválasztom

azt, amelyik értékelésem szerint legjobban támogatja a további elemzést.

Miután mindkét fogalom jelentését tisztáztam, és kiválasztottam az országos szintjüket

mérő, számomra legmegfelelőbb indexeket, megpróbálom kiszámítani, hogy a két index

összefügg-e egymással. Pontosabban azt, hogy a boldogság függ-e a versenyképességtől.

Ehhez korrelációs együtthatót számolok. A korrelációs együttható értelmezésének számos

korlátja van, például lehet, hogy az esetleges együttmozgást egy harmadik (általam nem

vizsgált) tényező okozza, úgyhogy az eredményt nem tekintem megbízhatónak. Az indexek

közötti szemléletes kapcsolat bemutatása végett egy diagramot is szerkesztek, melyből ki fog

rajzolódni, hogy a két index egyáltalán összefügg-e, és ez alapján összefoglalom a kapott

eredményeket. Ezután külön vizsgálom a versenyképesség általam kiválasztott boldogságra

ható tényezőit, és ezeknek kapcsolatát a boldogsággal.

A kérdés szerintem azért érdekes és releváns, mert a boldogság egy nehezen mérhető

dolog, és mérhetőségét elősegítené, ha kiderülne, hogy komolyan összefüggésben áll a


3

versenyképesség mutatójával vagy egyes jól mérhető tényezőivel. Ha valóban boldogabb egy

versenyképesebb ország, akkor közelebb kerülhetünk a boldogság mérését körülvevő

problémák megoldásához, ha viszont nem, a kutatás akkor is támpontot fog adni a

továbblépéshez.

1. A boldogság különböző elméletei

Mi a boldogság? Egy érzés, egy lelkiállapot vagy valami más? Hogyan mérjük

egyáltalán? Levezethető a jólétből? Mik azok a belőlünk fakadó és tőlünk „független”

tényezők, amelyek hatnak a boldogságunkra? Az első két fejezetben ezekre a kérdéseket

fogom megválaszolni.

A boldogság szakirodalma igen gazdag, rengeteg cikk lelhető fel a témával

kapcsolatban. A legtöbb tanulmány kevésbé mérhető, filozófiai fogalomként tárgyalja magát a

boldogságot. E tanulmányok relevanciája a dolgozatom témáját tekintve megkérdőjelezhető,

de szerintem bemutatásuk szükséges ahhoz, hogy minél teljesebb boldogság definíciót kapjak.

Ebben a fejezetben néhány boldogság elméletet fogok ismertetni, majd megalkotom a saját

boldogság definíciómat.

1.1. Brülde „tiszta boldogság” elmélete

Ebben az alfejezetben Bengt Brülde (2004) Happiness and the good life (magyarul:

Boldogság és a jó élet) című tanulmányára támaszkodva ismertetem a boldogság egy

lehetséges definícióját.

Brülde „tiszta boldogság” elmélete szerint a boldogság az egyetlen olyan dolog,

amelynek pozitív, és a boldogtalanság az egyetlen, amelynek negatív végértéke lehet egy

ember számára. Tanulmányában ebből kiindulva a boldogság négy különböző koncepcióját

fejti ki részletesen, majd ezek közül a fenti megállapításra alapozva kiválasztja a szerinte

legjobb elméletet.

Az első a kognitív (megismerő) nézet koncepciója, amely a boldogságot az élethez való

pozitív hozzáállással azonosítja. E szerint boldogságról akkor beszélhetünk, ha az egyén

pozitívan értékeli életfeltételeit, és úgy gondolja, hogy az adott helyzete jobb, mint amilyenek

a várakozásai voltak. Ez tulajdonképpen a világgal való elégedettséget jelenti. Ez alapján a

legboldogabb ember teljesen elégedett a jelenlegi élethelyzetével, és semmin sem változtatna.


4

A második, hedonista nézet szerint a boldogság nem más, mint kedvező egyensúly

élvezet és fájdalom között. Ez azt jelenti, hogy akkor vagyunk boldogok, ha a mérleg az

élvezetek felé mozdul el.

A harmadik koncepció, a hangulat elmélet szerint a boldogság megegyezik egy

általános, mindenre irányulóan energikus, élettel teli, optimista hangulattal.

A negyedik nézet az úgynevezett hibrid nézet, amely ötvözi a kognitív elméletet (tehát a

világgal való elégedettséget) azzal, hogy az egyén mennyire érzi jól magát. E szerint akkor

lehetsz csak igazán boldog, ha pozitívan értékeled az életed, a körülötted lévő dolgokat és

eközben boldognak is érzed magad.

A szerző a négy elmélet vázolása után könnyen belátta, hogy az első nézet a

legkönnyebben támadható, így ezt vetette el először. Ez egyszerűen belátható számunkra is,

hiszen tegyük fel, adott egy ember, aki teljesen elégedett a világgal, de nem érez boldogságot.

Akkor hogyan lehetne boldog? Ezt a kritikát az előbb vázolt hibrid nézet teljesen feloldja. A

második koncepció szintén nem megfelelő a boldogság leírására, hiszen minden egyes

élvezeti forrást a boldogság eredőjének tekint, még akkor is, ha azok nem járulnak hozzá egy

boldog végértékhez (ha káros hatásai vannak például). A harmadikként említett hangulat

elmélet és a legutóbb bemutatott hibrid nézet közül Brülde szerint azért a hibrid nézet az

elfogadhatóbb és valószínűbben teljesülő boldogság meghatározás, mert egyrészt megoldást

jelent az első nézet hiányosságaira, másrészt mert ebben az egyén saját maga dönti el, hogy

mi jó neki és mi rossz, mik a preferenciái. Nem kell energikusnak és élettel telinek lenni a

boldogsághoz, egyszerűen jól kell érezni magunkat a bőrünkben egy általános elégedettségi

szint mellett.

A négy elmélet összevetése és a hibrid nézet kiválasztása után Brülde azt a

következtetést vonta le, hogy a boldogság nem a világ állapotától, hanem az egyén mentális

állapotától függ inkább, viszont több mint egyszerű mentális állapot. A későbbi fejezetek

miatt fontos kibővíteni a mentális állapot – boldogság összefüggést, a jól-lét fogalmának

behozásával. A szerző szerint a jól-léthez több kell, mint boldogság, tehát a „tiszta boldogság”

elmélete nem egyezik meg a jól-lét elméletével (Brülde, 2004). A három fogalom egymáshoz

való viszonyát az alábbi ábra jól szemlélteti.


5

1. ábra: mentális állapot – boldogság – jól-lét összefüggése (saját koncepció alapján)

Brülde művében nemcsak az egyes részkoncepciókat, hanem magát az elméletet is

számos kritikával illeti, mert túlságosan szubjektív meghatározása annak, hogy valaki boldog

vagy sem. A kritikákat nem fejtem ki bővebben, mert azok nem kötődnek szorosan

dolgozatom témájához. A konklúzió az, hogy egy egyén nem lehet igazán boldog, ha az

életének pozitív megítélése nem igazságon, vagy legalább indokolt hiedelmeken alapul. Tehát

a saját szubjektív megítélésünk a világról, az elégedettségi szintünk nem feltétlenül fedi le a

valós helyzetet, és a kritikák szerint, ha az egyén hamis világképe miatt boldog, akkor nem is

igazán boldog. Ez a kritika az alapja az indokolt és indokolatlan boldogság

megkülönböztetésének (Brülde, 2004).

1.2. A boldogság és a jól-lét kapcsolata

A következő alfejezetben a Stanford Encyclopedia of Philosophy (magyarul: Stanford

filozófiai enciklopédia) Boldogság című 2011-ben megjelentetett cikkére fogok támaszkodni

(a szócikk szerzője: Dan Haybron).

A cikk szerint a boldogság értelmezésének két fő iskolája van. Az egyikben a

boldogságra egy értéket kifejező dologként, a másikban pedig egy leíró jellegű pszichológiai

kifejezésként tekinthetünk. A második értelmezésben számos az előző alfejezetben megismert

gondolat jelenik meg ismét. Ilyen például az, hogy a boldogság két dologból tevődik össze,

egyrészt egy elmeállapot (mentális állapot), amely magában foglalja az élettel való

elégedettség érzését, az örömöt, és egy pozitív érzelmi állapotot. Ez önmagában a boldogság

pszichológiai értelmezése. A másik összetevő a „jól működő élet”, ezt értelmezhetjük úgy,

hogy a körülmények elégedettségre adnak okot.

Ez az iskola túllép a pszichológiai értelmezésen, és bemutatja a boldogság másik

lehetséges jelentését is. A dolgozatom szempontjából ez a jelentés a lényegesebb, és ez az,

amire a továbbiakat alapozom. Ebben az értelmezésben, ahogy a bekezdés elején már

említettem, a boldogság egyfajta érték, amelyet a jól-léttel, jóléttel, hasznossággal

jól-lét

boldogság mentális állapot


6

azonosíthatunk. Ez a boldogság fogalom olyan tényezőkből áll össze, mint az egyén számára

előnyt jelentő és természetesen kívánatos dolgok, amelyek jobban kiszolgálják az érdekeit, és

ez által összességében jobbá teszik magát, az egyént. A jól-lét elemei közé tartozik többek

között a jólét is, amit például a bruttó hazai termék mutatójával szokás mérni. Az érték alapú

elmélet szerint a boldogság nem ugyanazt jelenti mindenki számára, hiszen attól függ, hogy ki

milyen értékeket képvisel (Haybron, 2011).

2. A boldogság mérhetősége

Az előző alfejezetekben ismertetett elméletek, és más olvasmányaim alapján azt a

következtetést vonhatom le, hogy a boldogság túlságosan összetett és szubjektív fogalom

ahhoz, hogy egy egyetemes definíciót találhassak rá. Kutatásaim alapján a boldogságot a

következőképpen definiálnám: olyan pszichológiai állapot, amelynek végértéke pozitív az

egyén számára, és a valós életkörülményekkel való elégedettségből valamint egy pozitív

életérzésből áll össze. A boldogság véleményem szerint nem állandó, hanem időszakos

jelenség, és az, hogy valaki összességében boldog-e, az alapján határozható meg, hogy

életében a boldog vagy a boldogtalan pillanatok vagy időszakok aránya a nagyobb-e.

Az előbbiekből kiderült, hogy a boldogság inkább megfoghatatlan filozófiai-

pszichológiai, mint megfogható és mérhető statisztikai tényezőktől függ. De hogyan

mérhetőek az olyan dolgok, amelyeket nem lehet számszerűsíteni? Jó példa erre az

elmeállapot vagy a mentális helyzet. Hogyan mérhető az, hogy jól érzem magam vagy sem?

A mérhetőség kulcsa az előző alfejezetben említett jól-léttel való azonosíthatóság. Ha az

elmeállapot nem is, az elégedettségi szint, a jólét (amely része a jól-létnek), vagy az egyén

érdekeit szolgáló, előnyt jelentő dolgok megléte igenis mérhető.

Az egyértelmű, és mindenki számára könnyen belátható, hogy a boldogság mérésének

nagyobb része önbevalláson alapul, hiszen legtöbbször csak maguk az egyének tudják

önmagukról megmondani, hogy elégedettek vagy sem, illetve, hogy jól érzik magukat vagy

sem. Erre eszközként szolgálhatnak például olyan kérdőívek, amelyek arra is rákérdeznek,

hogy például egy 1-10-ig terjedő skálán mennyire érzi boldognak magát, vagy mennyire

elégedett az életkörülményeivel a kitöltő. Ezeket az eredményeket könnyen kapcsolatba lehet

hozni egyéb jobban mérhető tényezőkkel (például életminőség, legmagasabb iskolai

végzettség, egészségügyi állapot, családi állapot stb.) és megállapítható, hogy a „boldogság”

mennyire korrelál ezekkel a mérhetőbb változókkal. Ezek után nem meglepő, hogy több

szervezet is foglalkozik a boldogság mérésével, indexek, rangsorok előállításával. A


7

következő alfejezetekben bemutatom a négy legnépszerűbb indexet, majd kiválasztom ezek

közül a dolgozatom fő kérdéséhez legjobban illeszkedőt. Ha nincs ilyen, akkor az indexekből

származó adatokból létrehozok egy saját boldogság indexet.

2.1. A „Boldog Bolygó Index” (Happy Planet Index)

A Happy Planet Index-et eddig kétszer, 2006-ban és 2009-ben adta ki a NEF (New

Economics Foundation). Ebben az alfejezetben a 2009-est mutatom be röviden, hiszen ha ez

lenne végül az általam legjobbnak vélt index a boldogság mérésére, valószínűleg a későbbit

használnám az összehasonlításhoz, tekintve, hogy a versenyképességi indexek 2011-ig

elérhetőek. Az index 143 ország, így a világ népességének a 99 százalékának adatait

tartalmazza és a következő tényezők alapján vizsgálja az országokat: a születéskor várható

élettartam, az élettel való elégedettség, és az ökológiai lábnyom. Ezek közül a fogalmak közül

véleményem szerint csak az ökológiai lábnyom kíván magyarázatot (NEF, s.a. a).

A 2009-ben kiadott jelentés nem csak az eredményeket, hanem a vizsgált tényezők

definícióit is tartalmazza, így az ökológiai lábnyomét is. Egy populáció ökológiai lábnyoma

az a terület, amely szükséges egy adott népesség adott életvitelének korlátlan idejű

fenntartásához (ebbe beletartozik az erőforrások kinyeréséhez és a termelt hulladék

közömbösítéséhez szükséges terület is). A mértékegysége globális hektár. A Föld eltartó

képessége jelenleg 2,1 globális hektár. Ezzel a mutatóval össze lehet hasonlítani azt, hogy az

egyes országok mennyi erőforrást használnak fel, és mennyi szennyező anyagot bocsátanak ki

a többi országhoz képest. A legrosszabb eredményekkel a legfejlettebb országok

rendelkeznek, a rájuk jellemző túlfogyasztás miatt. Ennek vizsgálata azért ilyen hangsúlyos,

mert az ökológiai hatékonyság (minél alacsonyabb ökolábnyom mellett minél magasabb

életszínvonal) támogatja az egészséges és boldog életet.

Az index rangsorba rendezi a vizsgált országokat, a pontozás nullától százig terjed. A

számítás módjára nem térek ki, mert nem kapcsolódik szorosan a dolgozatom témájához.

Magas összpontszámot csak az az ország érhet el, amely mindhárom részindexben

kiemelkedően jó, és így a fenntartható jól-lét felé halad. Mivel a legnagyobb várható

élettartamú és legelégedettebb országok a fejlett országok, nekik viszont nagy az ökológiai

lábnyomuk, a jelenlegi állás szerint maximális pontszám nem lehetséges. Az index azt is

vizsgálja, hogy mi a jó a bolygónak. Az eredmények alapján rossz irányba, egy nem

fenntartható jól-lét elérése felé haladunk, ezt az is bizonyítja, hogy az ökológiai lábnyomok

átlagosan nagyobbak 2006 óta (NEF, s.a. a).


8

Felmerülhet a kérdés, hogy mi köze ennek a mutatónak a boldogság méréséhez? A

boldogság szubjektívsága miatt csak nehezen mérhető, így ebben az indexben az élet-

elégedettség mutatóval próbálják szemléltetni. Ez egy nullától tízig terjedő skála, amelynél az

elégedettség a pontok számával növekszik (NEF, s.a. a).

Természetesen ez a mutató sem tökéletes, számos probléma merül fel, mint például az

ökológiai lábnyom mérésénél az import és az export kérdése, hiszen ha egy ország importál,

akkor például az általa elfogyasztott javak termelésével kapcsolatos széndioxid kibocsátás a

származási országot terheli. Ha az országok export és import mérlege kiegyensúlyozott lenne,

ez nem jelentene gondot, azonban ez nem így van, és ezért a kereskedelem torz ökológiai

lábnyomot eredményez (NEF, s.a. a).

2.2. A „Nemzetközi Összehasonlító Értékvizsgálat” (World Value Survey)

A World Values Survey egy egyesület, amely azért jött létre, hogy a politikai

döntéshozóknak és a társadalomtudósoknak segítsen megérteni az értékekkel, egyéni

motivációval és hittel kapcsolatos változásokat a világban. Az egyesület társadalomtudósokat

tömörít, akik a megértés elősegítése érdekében felméréseket végeznek. Eredményes

munkájukat az is igazolja, hogy 1981 és 2007 között már a Föld népességének csaknem 90

százalékát lefedő 97 országban vizsgálták az értékek változásának társadalmi és politikai

hatásait. Az ezen időszak alatt bekövetkezett változások öt fő hullámba csoportosíthatóak.

A felméréseket standardizált kérdőívek segítségével végzik, amelyekben mérni

próbálják a vallással, nemek közti szerepekkel, demokráciával, motivációval, kormányzással,

környezetvédelemmel és a dolgozatom szempontjából releváns szubjektív jól-léttel

kapcsolatos változásokat. Minden interjút kutatók felügyelnek. 2007-ig összesen 257 000

ember töltötte ki a kérdőíveket. A kérdőívben vizsgált értékek két fő csoportra, a

hagyományos/világi-racionális és a túlélő/önkifejező értékek csoportjára bonthatóak (WVS,

s.a. a). A vizsgálatnak van egy boldogsággal foglalkozó része is, amelyből az derül ki, hogy

ahol van szabad választás ott az emberek boldogabbak, de ennek adatbázisa sajnos nem érhető

el az interneten (WVS, s.a. b). 2008-ra a kitöltők száma 350 000-re nőtt, és az abban az évben

végzett felmérés szerint Dánia a világ legelégedettebb országa, Zimbabwe pedig a

legelégedetlenebb (Mabe, 2008).


9

2.3. Az „Emberi Fejlettségi Index” (Human Development Index)

1990-től a United Nations Development Program (UNDP) minden évben kiad egy

Emberi Fejlettségi Jelentést, amelynek egyik része az Emberi Fejlettségi Index (HDI) (UNDP,

s.a. a). A HDI 187 ország előre meghatározott adatait gyűjti össze és ezekből az adatokból

először egy sajátos számítás alapján a jól-lét mérésére szolgáló mutatót készít, majd a kapott

mutató alapján egy rangsor létrehozásával a vizsgált országokat nagyon magas, magas,

közepes és alacsony emberi fejlettségi szintű csoportokba sorolja (UNDP, s.a. b).

A jól-lét meghatározásához az indexben használt tényezők az egészség, az oktatás és az

életszínvonal. Az egészség mutatóját a születéskor várható élettartamból lehet kiszámolni. Az

értéke nulla és egy között mozog, a minimális értéket (nulla) 20 évnél, a maximálisat (egy)

pedig 83,4 évnél veszi fel. Az oktatást két tényező mértani átlagából számítják, az egyik egy

átlagos 25 éves iskolában töltött éveinek a száma, a másik pedig az iskolakezdéskor várható

iskolában töltött évek száma. Mindkettő mutató értéke nulla és egy között mozog, és úgy

számolhatóak ki, hogy az aktuális országra vonatkozó adatot osztjuk az eddig megfigyelt

legmagasabb értékkel (ezt 100 százaléknak tekintjük). Ez a viszonyítási alap az első

mutatónál a 13,1 év, amit 2005-ben Csehországban figyeltek meg, a másodiknál pedig a 18

év. Az életszínvonal mutatóját az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) vásárlóerő-

paritáson (PPP-n) alapuló dollárbeli értékéből számítják. Ennek a mutatónak is vannak

szélsőértékei, a minimum 100 dollár/fő (vásárló erő paritásban mérve), a maximum pedig

107 721 dollár/fő (szintén vásárló erő paritásban mérve). Számítási módszere csupán

annyiban különbözik az előző kettőtől, hogy itt természetes alapú logaritmussal számolják az

életszínvonalra vonatkozó értéket. Ahogy már említettem, minden rész nullától egyig terjedő

pontszámot kaphat, és ezeknek a mértani átlagából áll össze az adott ország összpontszáma. A

három mutató számításakor használt szélsőértékeket az 1980-2010-es adatok alapján

becsülték (UNDP, s.a. c).

A 2011. november 2-án publikált legfrissebb indexben a lista élén Norvégia szerepel, a

sort pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság zárja (Leung, 2011).

2.4. Az Ipsos boldogság tesztje

Az Ipsos MORI (az Ipsos Group része) egy olyan globális kutatócég, amely

foglalkozik többek között marketing, média, politikai és társadalmi kutatásokkal (Ipsos, s.a.

a). A társadalmi kutatások keretein belül néhány évente végeznek boldogságkutatást is,


10

amelynek részeként megpróbálnak országos szintű boldogságot mérni egy online panel

kérdőíves kutatással. A kérdés, amit az évente többször elvégzett kutatásban feltesznek, a

következő: „Mindent egybevetve mit mondana: nagyon boldog, boldog, boldogtalan vagy

nagyon boldogtalan?” (Ipsos, 2011, 3. old.) A kérdésfelvetésből is látszik, hogy az Ipsos a

boldogságot négyfokú skálán méri. Az eredményeket úgy számolják ki, hogy a válaszokat

arányaiban összegzik. A legfrissebb 2011-es kutatásban csak a nagyon boldog és boldog

válaszadók arányát adták össze, és e pontszám alapján képeztek rangsort az országokból.

Azonban az Ipsos kutatásai kis mintával dolgoznak, 2011 őszén mindössze 24 országot

vizsgáltak (kb. 18 700 fő töltötte ki a kérdőívet 2011 novemberében). Kanada és az Egyesült

Államok (ahol 18-64 év közöttiek a válaszadók) kivételével mindenhol 16-64 év közöttiek

válaszoltak. A részvétel 10 országban 500 és 1000 fő közötti, 14 országban pedig 1000 fő

fölötti (Ipsos, 2011, 2. old.).

2.5. A megfelelő index kiválasztása

Ahhoz, hogy arra a kérdésre, hogy boldogabbak-e a versenyképesebb országok választ

kaphassak, a négy fenti index közül választanom kell egyet, amely alkalmas a boldogság

mérésére, kellően naprakész, és elég nagy mintán alapul ahhoz, hogy eredményesen

összehasonlítható lehessen egy versenyképességi indexszel. A választás szempontjai tehát

elsősorban a boldogság súlya az indexben, az adatok naprakészsége, a lefedettség és persze az

adatok elérhetősége.

A választásnál az előző fejezetekben ismertetett adatokra támaszkodom. Bár a HDI

nagy mintával dolgozik, és 2011-es indexe is készült már, emellett részben jól-lét mérő

indexnek is számít, én mégis kizárnám a további vitából, mert szerintem nincsen közvetlenül

köze a boldogsághoz a másik hárommal ellentétben. A HPI-vel az a fő probléma, hogy csak

egyharmados súllyal szerepel benne az élettel való elégedettség (a boldogság leggyakoribb

leképezésének) mutatója. Az szerintem nem gond, hogy a legfrissebb jelentése 2009-es, mert

egy 2009-es összehasonlítás még ma is bizonyulhat relevánsnak. Emellett előnye, hogy 143

országot vizsgál, nagy adatbázissal dolgozik. A WVS-nek a boldogságot érintő részének

adatbázisa sajnos nem elérhető az interneten, így az kiesett a választásból. Az Ipsos vizsgálata

a témához legjobban illeszkedő, azonban a 24 elemű minta túl kicsi ahhoz, hogy statisztikai

módszerekkel elemezhessem.

Mivel egyik index sem tökéletesen megfelelő a boldogság mérésére, mert a HPI-nek is

csak egy részindexe foglalkozik a boldogsággal, az Ipsos mintája viszont túl kicsi, a témához


11

legjobban illeszkedő, elég nagy mintával dolgozó HPI élettel való elégedettségre vonatkozó

részét fogom használni, amelyre a továbbiakban „Boldogság index” néven utalok.

Mivel rendelkezésemre áll az Ipsos több évben készült boldogságindexe (és az 1998-as

mintában több mint 50 ország szerepel) és a HPI elégedettségindexe is (2009-es minta,

amelyben több mint 100 ország szerepel), megvizsgálhatom, hogy mennyire mozog együtt a

két index. Problémát jelenthet az időbeli távolság, azonban a boldogság definíciójából, és az

Ipsos panelvizsgálatainak elemzéséből arra a feltételezésre jutottam, hogy a boldogság inkább

statikus, mint dinamikus változó. Az 1998-as és a 2011-es évi felmérés közös 24 országának

indexei 0,48 százalékban korrelálnak, mozognak együtt, ez egy közepes korrelációt jelent, és

ez legitimálhatja, hogy az 1998-as boldogságindexet a 2009-es elégedettség indexszel

hasonlítsam össze. Ennek az összehasonlításnak az eredménye a következő pontdiagram:

2. ábra: Az elégedettség és a boldogság együttmozgása (saját koncepció alapján)

Jól látható, hogy a két indexben elfoglalt helyezések szorosan együtt mozognak, a

korreláció mértéke 0,71. Ez alátámaszthatja azt is, hogy az emberek hasonlóképpen

értelmezik a „mennyire vagy elégedett a jelenlegi életeddel” és a „mennyire vagy boldog a

jelenlegi életedben” jellegű kérdéseket. A korrelációs együtthatót később, az elemzés során

részletesebben bemutatom, itt csak azért használtam, hogy szemléltessem az országok

elégedettség szerinti helyezéseinek és a boldogság szerinti helyezéseinek szoros

együttmozgását.


12

2.5. A boldogságra ható tényezők

Az Ipsos kutatásaiban azt is vizsgálta, hogy melyek lehetnek azok a tényezők, amelyek

hatnak a boldogságra (Ipsos, s.a. b). Ezeknek a tényezőknek a felsorolása után,

megvizsgálom, hogy melyek azok, amelyeket a versenyképesség is mér, és a részletes

elemzésnél visszatérek ezekre. Az Ipsos vizsgálata alapján könnyen belátható, hogy

boldogságunkra belső, tőlünk függő és külső, tőlünk független tényezők egyaránt hatással

vannak. A belső tényezők közé tartozhat például az, hogy kapcsolatban élünk vagy sem (a

kutatás szerint a házasok átlagosan 20 %-kal boldogabbak, mint azok, akik sohasem

házasodtak meg), hogy mennyi időt töltünk a természetben, mennyit sportolunk, vagy milyen

gyakran járunk templomba (Ipsos, s.a. b). A külső, tőlünk független tényezők közé tartozik

például a tisztaság, a biztonság, az oktatás, az egészségügy minősége, az infrastruktúra

fejlettsége. Ezek közül az utóbbi három mérésével a versenyképességi indexek is

foglalkoznak, így főként ezeken keresztül próbálok majd kapcsolatot teremteni a

versenyképesség és a boldogságra ható lehetséges tényezők között.

A boldogság definiálása, mérhetőségének és indexeinek vizsgálata, majd végül a célnak

megfelelő index kiválasztása és a lehetséges hatások bemutatása után hasonló eljárásnak

vetem alá a „versenyképességet” is.

2. A versenyképesség értelmezése

A következő fejezetben a következő kérdésekre keresek választ. Mi a versenyképesség?

Mitől versenyképes egy ország? Miben és hogyan versenyeznek egymással? Hogyan mérhető

ez a mutató?

3.1. A versenyképesség definiálása

A versenyképesség témakörével sok közgazdász foglalkozott már, és számos definíció

született már értelmezésére. Először Chikán-Czakó (2009, 40. old.) tanulmányában idézett

Scott-Lodge (1985, 14-15. old.) definícióját fogom bemutatni. E szerint a „nemzeti

versenyképesség egy ország azon képessége, hogy a nemzetközi gazdaságban termékeket

termel, eloszt és szolgáltat más országokban termelt árukkal és szolgáltatásokkal versenyezve

úgy, hogy növekvő életszínvonalat realizál.” A fogalomban kulcselemnek tekinthető, hogy a

versenyképesség egy ország képessége a más országokkal szembeni versenyre, és hogy a

versenyképesség egyik célja a jólét növelése. A már előbb említett Chikán-Czakó (2009)

tanulmányban idézett Porter (1990) foglalkozott az egyes országok fejlődési modelljével. A


13

fejlődési modell szerint a nemzetgazdaságok négy fő csoportba oszthatóak az alapján, hogy

mi versenyképességük mozgatórugója. Az első csoport az erőforrás alapú versenyképesség,

mely szerint az ebben a szakaszban lévő országok versenyképességét az erőforrásaik hatékony

felhasználása adja. A második csoportba a befektetés alapú versenyképesség tartozik, mely

szerint az ebben a szakaszban lévő országokat nagy beruházások jellemzik, amellyel nagy

kapacitásokat próbálnak létrehozni és versenyképességük a méretgazdaságból fakad. A

harmadik csoportba az innováció alapú versenyképesség tartozik, ez a legfejlettebb, és az

ezen a szinten lévő országok versenyképességének alapja az állandó megújulás minden

gazdasági tekintetben. A negyedik csoportképző szempont a jólét, azonban a

versenyképességnek nem dimenziója, hanem célja a minél magasabb jólét elérése (Chikán-

Czakó, 2009). A versenynek több szintje van, a dolgozatom szempontjából az országok

közötti verseny releváns. Garelli (2004) (az IMD professzora) megkülönbözteti az országok

versenyképességének akadémiai és üzleti definícióit is. Az első szerint az országok

versenyképessége egy olyan gazdasági képesség, amely kialakítja egy nemzetnek az arra

vonatkozó feltételeket, hogy a vállalatok értékteremtéséhez és a népesség jólétéhez minél

kedvezőbb körülményeket teremtsen. Az utóbbi szerint az országok versenyképessége az a

képesség, amivel egy nemzet olyan környezetet teremt és tart fenn, amely fenntartja

vállalatainak versenyképességét.

Több definíció szerintem nem is szükséges, ebből a háromból is jól megállapítható már,

hogy mit nevezünk az országok versenyképességének. Összefoglalva ez nem más, mint az

országok azon képessége, hogy egyrészt versenyzik más országokkal termelésben,

szolgáltatásban miközben az ország lakóinak jólétét növeli, másrészt pedig kedvező

körülményeket teremt az országban tevékenykedő vállalatok számára.

3.2. Miért és hogyan versenyeznek egymással az országok?

A versenyképesség, specifikusan az országok versenyképességének definiálása után

kérdés még, hogy miért és hogyan versenyeznek egymással a nemzetek? Garelli (2004) azt is

megfogalmazza, hogy a nemzetek versenyét az a tény váltja ki, hogy a legtöbb országban

nincs vagy csak minimális korlátja van az áru, tőke és szolgáltatás áramlásának. Ez azt is

okozza, hogy a vállalatok sok országból válogathatnak, amikor például új leányvállalatot vagy

új telephelyet szeretnének létesíteni. Ezekért a vállalatokért, ezekért a beruházásokért

versengenek az országok, mert általában egy ilyen leányvállalat letelepülése növeli az ország

népességének jólétét, kedvező esetben például növeli az adókeretet, csökkenti a


14

munkanélküliséget. A verseny pedig a minél jobb környezet teremtésében zajlik, szakképzett

munkaerő, kedvező infrastruktúra stb. kialakításában. Ezek a tényezők a legáltalánosabb

szempontjai a versenyképességi indexeknek.

3. A versenyképesség mérése

A versenyképesség mérésével kapcsolatban nem merülnek fel olyan problémák, mint a

boldogság mérésénél, hiszen ez egy többnyire megfogható, statisztikai alapokra épülő

fogalom. A mérésnél kérdésként merülhet fel, hogy milyen szempontok mentén érdemes

vizsgálni egy ország versenyképességét, és mihez lehet viszonyítani az egyes szempontokat.

Erre a két kérdésre kielégítő választ adnak az ezzel foglalkozó versenyképességi indexek,

amelyek különböző (nagy vonalakban hasonló szempontokat mérlegelő) rendszerek alapján

értékelik, majd sorolják be az országokat. A következő alfejezetekben a két leghíresebb

versenyképességi indexet fogom bemutatni, majd ezután kiválasztom közülük a dolgozatom

fő kérdéséhez jobban illeszkedőt. Mivel a boldogságindex, amelyet használni fogok, 2009-es

adatokat tartalmaz, ezért a versenyképességi indexeknél is a 2009-es adatsorokból indulok ki,

bár van 2011-es is.

4.1. World Economic Forum – Global Competitiveness Index (Globális versenyképességi

index)

A Global Competitiveness Index (GCI) jellemzéséhez szükséges adatokat a már említett

okokból a 2008-2009-es évi jelentésből veszem. A jelentés címe azért tartalmaz két évszámot,

mert ezt minden év októberében adják ki, és októbertől októberig vizsgál egy teljes évet. A

World Economic Forum 1979 óta minden évben kiad egy versenyképességi jelentést, az

indexet azonban csak 2005 óta publikálja. Az index 134 ország adatait elemzi több mint 100

szempont alapján. Az adatgyűjtés kemény és puha módszerekkel zajlik. Az indexben szereplő

eredményeket az objektíven mérhető „kemény” adatok (pl. statisztikai adatok) egyharmados

súllyal, és a szubjektívebb, „puhább” adatok (pl. vállalatvezetők véleménye, egyéni

pontozása) kétharmados súllyal határozzák meg. A WEF-nek rengeteg partnerintézete van

különböző országokban, amelyeknek feladata az adatgyűjtés és feldolgozás támogatása.

Az index az elemzéshez a vizsgálandó országok adatait 12 pillérből álló

szempontrendszerbe gyűjti. Ez a 12 pillér tovább bontható részpillérekre, és az országokat a

3.1. részfejezetben már tárgyalt fejlettségi szintek, illetve a köztük értelmezett átmenet

állapotok szerint öt különböző fejlettségi szintű csoportba sorolja. A 12 pillér a következő


15

tényezőket értékeli: intézmények, infrastruktúra, makrogazdasági környezet, egészségügy és

alapfokú oktatás, felsőoktatás és képzés, az árupiac hatékonysága, a munkaerőpiac

hatékonysága, a pénzpiac fejlettsége, technológiák befogadásának készsége, a piac mérete,

üzleti kifinomultság és innováció. Azok az országok, amelyek az első négy pillérben mutatják

a legjobb eredményeket, erőforrás-alapú gazdaságoknak, azok, amelyek az 5-10. pillérekben

mutatják a legkiemelkedőbb teljesítményt, hatékonyság-alapú gazdaságoknak és azok,

amelyek az utolsó kettőben emelkednek ki, innováció alapú gazdaságnak számítanak. A 2008-

2009-es indexben a rangsor élén az Amerikai Egyesült Államok, utolsó helyén pedig Csád állt

(WEF, 2008).

4.2. IMD – World Competitiveness Yearbook (A világ versenyképességi évkönyve)

A World Competitiveness Yearbook-ot (WCY) az IMD 1989 óta, minden év májusában

publikálja. Ez a jelentés az 57 legversenyképesebb ország adatait és rangsorát tartalmazza

(IMD, 2009). A rangsorolás alapját a szempontok négy fő csoportja, és ezen belül húsz

alcsoportja képezi. A négy fő csoport a gazdasági teljesítmény, a kormányzati hatékonyság, az

üzleti hatékonyság és az infrastruktúra. A húsz alcsoport is tartalmaz még szempontokat, így

összesen több mint 300 kritérium alapján történik a végleges besorolás (IMD, s.a. a). A 3.1.

alfejezetben már hivatkozott Garelli definícióból kiderül, hogy a WCY a az országok

versenyképességének alapjaiként a vállalatokat tekinti, és az index azt méri, hogy az ország

mennyire tud olyan környezetet fenntartani, ami a vállalatok versenyképességét biztosítja. Az

elemzés alapját a GCI-hez képest éppen fordított arányban, kétharmados súllyal objektíven

mérhető „kemény” adatok (pl. statisztikai adatok), és egyharmados súllyal szubjektívebb,

„puhább” adatok (pl. vállalatvezetők véleménye, egyéni pontozása) képezik. A több mint 300

összehasonlítási szempont között vannak olyanok is, amelyek bár ismertetésre kerülnek, nem

számítanak bele az globális rangsorba (ilyen a 15 év alatti népesség jellemzése) (IMD, s.a. b).

2009-ben a rangsor élén az Amerikai Egyesült Államok, utolsó helyén pedig Venezuela állt

(IMD, 2009b).

4.3. A megfelelő index kiválasztása

Ahhoz, hogy a dolgozatomban továbbléphessek és elkezdhessem vizsgálni a boldogság

és a versenyképesség közötti kapcsolatot, választanom kell egy versenyképesség mérésére

szolgáló indexet a fenti kettő közül. A választás szempontjainak az adatok elérhetőségét és a

lefedett országok számát határozom meg, hiszen a két index elvi szempontokban nem

különbözik, ugyanazt vizsgálja, hasonló mutatók alapján. Különbségként merül fel a „puha”


16

és „kemény” adatvételi módszerek eltérő súlya. Dolgozatom szempontjából az a kedvezőbb,

ha a „puha” módszerek vannak túlsúlyban (itt a GCI), hiszen a boldogság mérésénél is ez a

jellemzőbb. A Global Competitiveness Index 142, míg a World Competitiveness Yearbook 57

ország adatait tartalmazza. A továbbiakban tehát az általam képzett „boldogság index” és a

Global Competitiveness Index összefüggését fogom vizsgálni.

4. Az összefüggés vizsgálatának problémái

A következő fejezetekben azt próbálom majd kideríteni, hogy boldogabbak-e a

versenyképesebb országok. Ehhez a korábbi fejezetekben definiáltam mind a boldogság, mind

a versenyképesség fogalmát, megvizsgáltam mérhetőségüket, és kiválasztottam 1-1 indexet,

amely segítségemre lesz majd az összefüggésük számszerű vizsgálatánál.

Azonban már a mérhetőségnél, majd az indexek kiválasztásánál korlátokba ütköztem, és

ezek a korlátok torzítják a vizsgálat eredményeit. Ilyen korlát az, hogy nem találtam olyan

indexet, amely konkrétan a világ népességének boldogságát vizsgálta, és ezt országok szerinti

lebontásban közölte volna. Az egyetlen ország, amely ilyen indexszel rendelkezik az ázsiai

Bhután (Leung, 2011). Ezért a boldogságot a definíciójában már korábban tárgyalt világgal

való elégedettségi szinttel kellett azonosítanom, amiről már a definícióban megállapítottam,

hogy a boldogságnak csak egy részét képezi, azonban korábban részletezett számításaim

szerint ez szorosan együttmozog a boldogsággal, így a helyettesítés szükségessége nem térít el

a kutatásom lényegétől.

A boldogság másik, vizsgálatomból hiányzó része az, hogy az egyén hogy érzi magát.

Nem elég, ha elégedettek vagyunk az életünkkel, mert ha eközben rosszul érezzük magunkat,

nem lehetünk boldogok. Ettől a második résztől a vizsgálatban sajnos el kell tekintenem, de

enyhítő körülménynek fogom fel, hogy a két tényező tartósan aligha mozoghat egymással

szemben. Az is korlátja az elemzésnek, hogy a legfrissebb elérhető adatok 2009-esek, így a

vizsgálat eredménye nem naprakész.

5. A boldogság és a versenyképesség összefüggése globálisan vizsgálva

Ahogy már fentebb is írtam, a boldogságunkra hatnak belőlünk fakadó, és tőlünk

„független” külső környezeti tényezők. A versenyképesség hatásának vizsgálatánál

értelemszerűen csak a külső környezeti tényezőket tudom figyelembe venni (iskolázottság

mértéke, infrastruktúra, egészségügy fejlettsége stb.) Az alaphipotézisem az, hogy mivel a


17

versenyképesség a jólét növelését tűzi ki célul, és azokban az országokban, ahol magasabb ez

a jól-lét szintje, az emberek elégedettebbek az életükkel, a boldogság (=elégedettség) és a

versenyképesség összefüggenek egymással, tehát a versenyképesebb országok boldogabbak

is. Ebben a hipotézisben arra támaszkodom, hogy valószínűleg ezeknek az általam külső

környezetiként említett tényezőknek is igen nagy súlya van abban, hogy boldogak vagyunk-e,

és ezeknek egy részét a versenyképesség is jól tudja mérni.

A következőkben arra törekszem, hogy kiderítsem, igaz-e a feltevésem. Ennek egyik

népszerű módja az, hogy kiszámolom a két mutató korrelációs együtthatóját. Ez az együttható

abszolút értékben nulla és egy között mozog. Ha egyhez közeli, akkor a mutatók erősen

függhetnek egymástól (erős együttmozgás figyelhető meg), ha pedig nulla, akkor lehetnek

egymástól teljesen függetlenek. A mutató alkalmazásának természetesen több korlátja van,

ezek közül számunkra az lehet fontos, hogy a korrelációs együttható az okból is lehet

alacsony vagy magas, mert a boldogság a versenyképességen kívül más változóktól is függ,

amelyeket szükséges lenne bevonni az elemzésbe (Koop, 2008). Mivel én ebbe az elemzésbe

előreláthatólag nem fogok több változót bevonni (a belőlünk fakadó tényezők bővebb

vizsgálatától eltekintek), ez a veszély fennáll, és a számítás végén kapott eredményt nem

fogadhatjuk el kétségek nélkül.

Ahhoz, hogy ezt a változót kiszámíthassam, szükséges a két index adatait egymással

párba rendezni. Azoknak az országoknak a vizsgálatától, amelyeknek nincs párja, eltekintek.

A versenyképességi indexnél és a boldogságindexnél is a pontszámokat fogom nézni a

helyezések helyett, mivel a helyezések torzítják a két ország közötti különbség mértékét,

hiszen a közöttük lévő távolságok nem egyenlő nagyságúak. Probléma lehet, hogy a

pontszámok két különböző skálán (a boldogságindexnél 1-10, a versenyképességi indexnél 1-

7-ig terjedő pontszámok) szerepelnek és a szórások is nagyon eltérőek, de a korrelációs

együttható ezt tudja kezelni, mivel a szórással normálunk a számításakor. A boldogságindex

általam használt adatainak forrása a HPI erre vonatkozó része (NEF, s.a. b) a

versenyképességi index adatainak forrása pedig a 2008-2009-es Global Competitiveness

Report (WEF, 2008). A versenyképességi indexben szerepel kevesebb ország, ezért ehhez

mérem a boldogság indexet. Az összerendezés során a versenyképességi index 134 országot

tartalmazó adatbázisa 15-tel csökkent, mert a boldogságindex adatbázisa nem tartalmazta

Tajvan, Katar, Bahrain, Omán, Brunei, Puerto Rico, Barbados, Mauritius, Montenegró,

Gambia, Líbia, Suriname, Elefántcsont Part, Lesotho és Timor- Leste országok pontszámát.


18

Az így kapott 119 ország helyezéseit korrigálom úgy, hogy 1-119-ig terjedjenek mindkét

indexben.

Az így korrigált adattáblából már látható, hogy a korrelációs együttható magas, hiszen

sok egymáshoz közeli pontszám van a két indexben. Az adattábla a mellékletben

megtekinthető. Az adatbázisból számított korrelációs együttható 0,7109, ami azt jelenti, hogy

a boldogságindex erősen együtt mozog a versenyképességi indexszel, a köztük lévő kapcsolat

erősnek mondható.

Az adattáblából készítettem egy diagramot, amely szemléletesen mutatja be az

összefüggést a két mutató között. Ennek kicsinyített változata a 3. ábrán megtekinthető.

3. ábra: A boldogságindex és a versenyképességi index összefüggése a pontszámok szerint (saját

koncepció alapján)

Az ábrából érdekes következtetést vonhatunk le. Bár a korrelációs együttható magas, a

két index helyezései csak ritkán esnek egybe, de megfigyelhető egy trend a diagramban. Azt

láthatjuk, hogy bár vannak kiugró értékek, de a boldogságindex követi a versenyképességi

index vonalát.

A kutatásom itt bemutatott részéből az derült ki, hogy nem feltétlenül boldogabb egy

versenyképesebb ország, a két index közötti kapcsolat erőssége ellenére, így érdemes további

részletesebb elemzéseket elvégezni.


19

6. A boldogság és a versenyképesség összefüggésének vizsgálata

országcsoportonként

A következő fejezetben az előző fejezet tanulsága alapján folytatom az elemzést, tehát

megpróbálom csoportosítani az országokat, és az így keletkezett országcsoportokon folytatom

a vizsgálódást. A csoportosítást SPSS program segítségével, klaszteranalízissel hajtom végre.

Ezután megvizsgálom, hogy milyen ismérvek alapján kerülhettek egy csoportba az országok.

Ha olyan eredményt kapok, amely azt igazolja, hogy a versenyképességi index olyan pillérei

az összekötő elemek (infrastruktúra, oktatás vagy egészségügy országos helyzete), amelyek

szerintem a boldogságban is nagy szerepet játszhatnak, akkor beigazolódik az egyik

hipotézisem, és a vizsgált pillérek és a boldogság együttmozgása által, közvetett módon

valóban „boldogabbak” (=elégedettebbek) a versenyképesebb országok. Ha nem ezek a közös

tulajdonságok a csoportokon belül, akkor vagy azt feltételezhetem, hogy a versenyképességi

index más (általam nem vizsgált) tényezői erősebben hatnak a boldogságra, vagy azt, hogy a

korábban felvázolt, belső, tőlünk függő tényezőknek (pl. mennyi időt töltünk a természetben,

mennyit sportolunk, mennyit járunk templomba) nagyobb szerepe van a boldogságunkban,

mint a versenyképesség elemeinek. Az elemzés során az is kiderülhet, hogy az egyes

csoportok boldogságával nem ugyanolyan szoros az egyes pillérek kapcsolata, esetleg az,

hogy a csoportok között a kapcsolat megváltozik. A klaszterezés alapjául szolgáló változók

értelemszerűen a boldogság indexben és a versenyképesség indexben szereplő pontszámok

voltak. Természetesen további elemzéseket lehetne végezni egy komplexebb klaszteranalízis

elvégzésével (például több ismérv szerinti csoportosítással) azonban ez túlmutat az

elemzésem keretein.

A klaszteranalízis során négy csoport keletkezett nyolc iteráció (klaszterezési eljárás

fázisai) után. A négy csoport tagjai a következőképpen oszlanak meg. Az első csoportban 41,

a másodikban 31, a harmadikban 28, a negyedikben pedig 19 ország található. Ezeket

részletesebben a mellékletben tüntettem fel. A klaszteranalízis lényege, hogy az országokat

adott ismérvek szerint úgy rendezzük csoportokba, hogy az egy csoportba tartozók a rendezési

ismérvek összessége szerint a lehető legközelebb legyenek egymáshoz, és a lehető

legtávolabb a többi csoport tagjaitól (Kovács, 2006). Az általam vizsgált országok a korábban

már beillesztett pontdiagramon (amelyen a versenyképesség és a boldogság együttmozgása

látható) a klaszteranalízis után így oszlanak négy csoportra (a különböző csoportokat a

különböző színek jelzik):


20

4. ábra: A klaszteranalízis eredménye, az országok négy csoportja (saját koncepció alapján)

A továbbiakban azt vizsgálom, hogy a versenyképesség index és a boldogsági index

mellett milyen ismérvek által kapcsolódhatnak egymáshoz az egyes csoportok tagjai. Az

egyik ilyen ismérv a fejlettségi fok lehet, amely a versenyképességi indexből vezethető le.

Ahogy már korábban (a 3.1. és 4.1. részfejezetben) említettem, a GCI az országokat három

fejlettségi szintű csoportba (erőforrás-alapú (1), hatékonyság-alapú (2) és innováció alapú (3)

gazdaságok) sorolja. A fejlettségi szintek között léteznek átmenetek, így végeredményben öt

csoportról beszélhetünk. Számításaim szerint az egyes klaszterekbe tartozó országok

fejlettségi szintje egy rendező ismérv lehet, ugyanis a hármas csoportba (az ábrán sárga

színnel jelölt) tartozó országok fejlettségi szintje átlagosan a legmagasabb (2,59) ezután pedig

a kettes (zöld), egyes (kék) és a négyes (lila) csoport következik, rendre 1,95-ös, 1,79-es és

1,34-es átlagos fejlettségi szinttel. A csoporton belüli szórás viszonylag kicsi, így elmondható,

hogy ha a fejlettségi szint szerint végeztük volna el a klaszteranalízist, hasonló csoportokat

kapunk.

Ez után azt vizsgálom, hogy a versenyképességnek az a három pillére, amelyeket már

korábban felsoroltam, mennyire korrelál a csoportokon belüli országok boldogságával. Ha

szoros kapcsolat mutatható ki a csoportok országainak boldogságpontszámai és a pillérek

értékei között az indokolhatja, hogy miért ilyen szoros a korreláció az ennél átfogóbb

Boldogságindex pontszáma

boldogságindex pontszáma

Ver

sen

yké

pes

ségi

ind

ex p

on

tszá

ma


21

versenyképességi index és a boldogságindex között. Feltételezéseim szerint ezeknek a

pilléreknek és ezen keresztül a versenyképességnek is hatnia kell a boldogságra.

Az elemzés során a legkisebb értékeket felvevő (négyes számú) és a legnagyobb

értékeket felvevő (hármas számú) csoport országait vizsgálom. Az alábbi diagramokkal

szemléltetem a kapcsolatok szorosságát először az egész adathalmazra, majd az általam

választott csoportokra nézve a versenyképességi index infrastruktúra pillére és a boldogság

index között.

5. ábra: Az országok boldogság pontszáma és az infrastruktúra közötti kapcsolat (saját koncepció

alapján)

Az első ábrából az látható, hogy a korreláció az összes országot tekintve erős a két

ismérv között, az infrastruktúra fejlettségét kifejező pontszám és a boldogságot kifejező

pontszám csaknem 0,78-as korrelációt mutat. Ez egy kiemelkedően magas érték, de ettől még

nem feltétlenül jelent ok-okozati kapcsolatot, csak az mondható el, hogy erős a kapcsolat a két

változó között, az összes országot tekintve. A legkisebb értékeket felvevő négyes csoportnál

ennél jóval kisebb, de pozitív kapcsolat (r = 0,38) mutatható ki a kiugró értékek ellenére is.

Azonban a legnagyobb értékeket felvevő hármas csoporton belül ez nem így alakul. Ezen a

csoporton belül a korreláció előjele megváltozik, ellentétes kapcsolat (r = -0,44) áll fenn a

boldogság és az infrastruktúra fejlettsége között. Ebből következtethetek arra, amit már

korábban is feltételeztem, hogy a boldogság egy bizonyos versenyképességi szint elérésekor


22

maximalizálódhat, és onnantól kezdve akár visszájára is fordulhat a tendencia, de egy ilyen

megállapítás további elemzéseket igényel.

6. ábra: A harmadik csoport országainak boldogság pontszáma és infrastruktúra közötti negatív

kapcsolat (saját koncepció alapján)

Ahhoz, hogy jobban alátámasszam ezt a következtetést, megvizsgálom a

versenyképesség két másik olyan pillérét is, amely szerintem szintén hatással lehet a

boldogságra.

Az egészségügy és az alapszintű oktatás pillér esetében a helyzet hasonlóan alakul. A

kisebb értékekkel rendelkező négyes csoport boldogság pontszámai az infrastruktúránál

kisebb mértékben (r = 0,14), de együtt mozog az egészségügyi pillér pontszámaival, viszont a

magasabb értékekkel rendelkező hármas csoport esetében ismét negatív a kapcsolat (r = -0,04)

a két változó között. A nullához közeli, tehát igen alacsony szintű kapcsolatot jelző indexek

alapján itt feltételezhetünk egy maximális egészségügyi szintet, amelynek elérése fölött a

boldogság már nem növekedik tovább. Ezek a tendenciák az alábbi ábrákon láthatóak:


23

7. ábra: A kisebb pontszámokkal rendelkező negyedik csoport boldogsága és egészségügyi

pontszáma közötti korreláció (saját koncepció alapján)

8. ábra: A nagyobb pontszámokkal rendelkező harmadik csoport boldogsága és egészségügyi

pontszáma közötti korreláció (saját koncepció alapján)

A felsőfokú oktatás és képzés pillérének vizsgálatakor szintén hasonlókat tapasztaltam.

Bár itt a harmadik csoportba tartozó országok esetén is pozitív korreláció (r = 0,12) van az

adott országok boldogság pontszáma és a felsőoktatási pillér pontszáma között, de ez

lényegesen alacsonyabb (r = 0,32), mint a negyedik csoportban található országok

korrelációja ugyanezen országok között.


24

Ezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a boldogság és a versenyképesség

között valóban kimutatható kapcsolat, méghozzá igen erős korreláció, azonban az

összetevőket külön is megvizsgálva ez az egyes fejlettségi szinteken erősen differenciálódik.

Alacsony versenyképességi és boldogsági pontszám esetén a korreláció erősebb, azonban a

maximális érték felé közeledve gyengül, és több esetben negatívvá válik. Ennek számos oka

lehet, például az, hogy a boldogságnak van olyan maximális értéke, amelyet az általam

vizsgált versenyképességi tényezők javításával már nem lehet növelni. Előfordulhat az, hogy

azok a belső tényezők, amelyeket korábban többször említettem ezen a szinten lépnek be, az

alapvető szükségletek kielégítése után, és ezután már csak ezeknek a tényezőknek a javítása

növelheti boldogságunkat.

Ezek a feltételezések messzire mennek az alaphipotézistől, amelyet az elemzés után egy

feltétellel elfogadhatok. Az általam vizsgált országok adatait vizsgálva az derült ki számomra,

hogy igen, boldogabbak (=elégedettebbek) a versenyképesebb országok, de csak egy bizonyos

versenyképességi szint eléréséig. Igaz, hogy a korreláció nem feltétlenül jelent ok-okozati

viszonyt, de számomra elfogadható az érvelés, mely szerint egy bizonyos infrastruktúra,

egészségügyi és oktatási szint elérése szükséges ahhoz, hogy boldogok lehessünk, és mivel

ezeket jól tudja mérni a versenyképességi index, és bizonyítottan erősen együttmozog velük,

így közvetett módon a boldogságra is hatással lehet legalább e tényezőkön keresztül.

Konklúzióként állapítom meg azt is, hogy ettől függetlenül a boldogságunkra számos más

belső (döntéseinktől függő) és külső (általunk kevésbé befolyásolható) tényező hat.

7. Kitekintés, a kutatás továbbfejlesztési lehetőségei

Dolgozatom a kutatásom elméleti bevezetésétől, kérdésfelvetésétől az adatgyűjtésen

keresztül az első vizsgálati eredményének bemutatásáig terjed. Az elemzés során is számos

akadályba ütköztem, melyeknek kiküszöbölése a továbbfejlesztés egyik alternatívája lehet.

Érdekes továbbmenetel lehet az általam választott versenyképességi index többi pillérének

valamint azoknak a bizonyos belső (döntéseinktől függő) tényezőknek akár iteratív jellegű

vizsgálata.


25

Összegzés

Dolgozatomban arra a kérdésre kerestem választ, hogy vajon boldogabbak-e a

versenyképesebb országok.

Ehhez először az ide tartozó szakirodalom áttekintésével meghatároztam a boldogság és

a versenyképesség fogalmát és mérhetőségük feltételeit. Ezután bemutattam a négy

legnépszerűbb „boldogságméréssel” foglalkozó indexet, majd kiválasztottam azt, amelyikről

úgy gondoltam, hogy segítségével választ kaphatok a dolgozatomban tárgyalt fő kérdésre. Ez

az index boldogság esetében nem a négy ismertetett közül került ki, mivel egyiket se találtam

maradéktalanul megfelelőnek, hanem a HPI élettel való elégedettség részindexét neveztem ki

„boldogság indexnek”.

Ezután felvázoltam a versenyképesség néhány méltán híres koncepcióját, megpróbáltam

definiálni magát a versenyképességet, és ismertettem a két leghíresebb versenyképességi

indexet, a Global Competitiveness Index-et, és a World Competitiveness Yearbook-ot. A

kettő közül végül a GCI-t választottam, mert az több ország adataival dolgozik.

Ezután korrelációs együttható számítással teremtettem kapcsolatot a két index között,

így bemutattam, hogy erősen együtt mozognak. Ezt egy diagramon is szemléltettem, amelyből

kirajzolódott, hogy érdemes lehet ország csoportonként kapcsolatot keresni a boldogság és a

versenyképesség között.

Ezután klaszteranalízissel csoportokba rendeztem a vizsgált országokat, és

megvizsgáltam, hogy az így keletkezett csoportok közül a legkisebb értékeket és a

legnagyobb értékeket tartalmazó csoport boldogsággal való korrelációja hasonló mértékű-e. A

vizsgálat során arra a következtetésre jutottam, hogy ez a korreláció a két csoportban

jelentősen eltér, a magasabb szinteken egyre kisebb mértékű.

Ezek alapján azt feltételezem, hogy van egy olyan maximális boldogsági szint, amelyen

a versenyképesség javításával már nem lehet növelni – ez dolgozatom végső, bár még további

vizsgálatokkal alátámasztandó konklúziója.


26

Hivatkozásjegyzék

Brülde, Bengt (2004): Happiness and the good life. Ursus Philosophicus. Philosophical

Communications, Web Series, No. 32, pp. 1-32. Dept. of Philosophy, Göteborg University,

Sweden

Chikán Attila – Czakó Erzsébet (2009): Versenyben a világgal. Vállalataink

versenyképessége az új évezred küszöbén, 1. fejezet: Versenyképesség vállalati nézőpontból.

Akadémiai Kiadó, Budapest. 36-95. old.

Garelli, Stéphane (2004): Competitiveness of nations: the fundamentals.

Forrás: http://theme.cepd.gov.tw/Dipper8/electric%20book/IMD2004/wcy/intro/fundam.pdf

Letöltve: 2011. december 10. 12:33

Haybron, Dan (2011): Happiness. Stanford Encyclopedia of Philosophy

Forrás: http://plato.stanford.edu/entries/happiness/


IMD (2009a): IMD World Competitiveness Yearbook 2009.

Forrás: http://www.imd.org/news/IMD-WCY-2009.cfm


IMD (2009b): The World Competitiveness Scoreboard 2009.

Forrás: http://www.imd.org/news/upload/Scoreboard_2009.pdf


IMD (s.a. a): All critearia list.

Forrás: http://www.imd.org/research/publications/wcy/upload/All_criteria_list.pdf


IMD (s.a. b): Research metology.

Forrás: http://www.imd.org/research/centers/wcc/research_methodology.cfm


http://theme.cepd.gov.tw/Dipper8/electric%20book/IMD2004/wcy/intro/fundam.pdf

http://plato.stanford.edu/entries/happiness/

http://www.imd.org/news/IMD-WCY-2009.cfm

http://www.imd.org/news/upload/Scoreboard_2009.pdf

http://www.imd.org/research/publications/wcy/upload/All_criteria_list.pdf

http://www.imd.org/research/centers/wcc/research_methodology.cfm


27

Ipsos (2012): Global advisor. Tracking global happiness.

Forrás: http://www.ipsos-na.com/download/pr.aspx?id=11374

Letöltve: 2012. március 12. 15:34

Ipsos (s.a. a): Ipsos MORI story

Forrás: http://www.ipsos-mori.com/aboutus.aspx


Ipsos (s.a. b): Our Happiness

Forrás: http://www.campaign-for-

learning.org.uk/cfl/assets/documents/OtherDocuments/happiness%5B1%5D.pdf


Koop, Gary (2008): Közgazdasági adatok elemzése, 3. fejezet: A korreláció. Osiris Kiadó,

Budapest. 49-62. old.

Kovács Erzsébet (2006): Pénzügyi adatok statisztikai elemzése, Tanszék Kft. Budapest

Leung, Jane (2011): World’s happiest countries: 1 to 187.

Forrás: http://www.cnngo.com/explorations/life/united-nations-announces-

world%E2%80%99s-happiest-country-247768


Mabe, Matt (2008): Survey Says: People Are Happier.

Forrás: http://www.businessweek.com/globalbiz/content/aug2008/gb20080820_874593.htm


NEF (s.a. a): The (un)happy planet index 2.0.

Forrás: http://www.happyplanetindex.org/public-data/files/happy-planet-index-2-0.pdf


NEF (s.a. b): Download data. hpi-2-0-results.xls.

Forrás: http://www.happyplanetindex.org/learn/download-report.html


http://www.ipsos-na.com/download/pr.aspx?id=11374

http://www.ipsos-mori.com/aboutus.aspx

http://www.campaign-for-learning.org.uk/cfl/assets/documents/OtherDocuments/happiness%5B1%5D.pdf

http://www.campaign-for-learning.org.uk/cfl/assets/documents/OtherDocuments/happiness%5B1%5D.pdf

http://www.cnngo.com/explorations/life/united-nations-announces-world%E2%80%99s-happiest-country-247768

http://www.cnngo.com/explorations/life/united-nations-announces-world%E2%80%99s-happiest-country-247768

http://www.businessweek.com/globalbiz/content/aug2008/gb20080820_874593.htm

http://www.happyplanetindex.org/public-data/files/happy-planet-index-2-0.pdf

http://www.happyplanetindex.org/learn/download-report.html


28

UNDP (s.a. a): The human development concept.

Forrás: http://hdr.undp.org/en/humandev/


UNDP (s.a. b): Human Development Index (HDI) - 2011 Rankings

Forrás: http://hdr.undp.org/en/statistics/

Letöltve: 2011.december 10. 10:08

UNDP (s.a. c): Human Development Index (HDI)

Forrás: http://hdr.undp.org/en/statistics/hdi/


WEF (2008): The Global Competitiveness Report 2008-2009.

Forrás: https://members.weforum.org/pdf/GCR08/GCR08.pdf


WVS (s.a. a): Values change the world. World Values Survey.

Forrás:

http://www.worldvaluessurvey.org/wvs/articles/folder_published/article_base_110/files/WVS

brochure5-2008_11.pdf


WVS (s.a. b): Is Denmark the happiest country int he world?

Forrás: http://www.worldvaluessurvey.org/wvs/articles/folder_published/article_base_122


http://hdr.undp.org/en/humandev/

http://hdr.undp.org/en/statistics/

http://hdr.undp.org/en/statistics/hdi/

https://members.weforum.org/pdf/GCR08/GCR08.pdf

http://www.worldvaluessurvey.org/wvs/articles/folder_published/article_base_110/files/WVSbrochure5-2008_11.pdf

http://www.worldvaluessurvey.org/wvs/articles/folder_published/article_base_110/files/WVSbrochure5-2008_11.pdf

http://www.worldvaluessurvey.org/wvs/articles/folder_published/article_base_122


29

Mellékletek

1. melléklet: saját készítésű adattábla a HPI elégedettségi indexe és a GCI alapján (2009-es

adatok)

Ország Versenyképességi index pontszáma Boldogságindex pontszáma

USA 5,74 7,9

Svájc 5,61 7,7

Dánia 5,58 8,1

Svédország 5,53 7,9

Szingapúr 5,53 7,1

Finnország 5,5 8

Németország 5,46 7,2

Hollandia 5,41 7,7

Japán 5,38 6,8

Kanada 5,37 8

Hongkong 5,33 7,2

Egyesült Királyság 5,3 7,4

Koreai köztársaság 5,28 6,3

Ausztria 5,23 7,8

Norvégia 5,22 8,1

Franciaország 5,22 7,1

Ausztrália 5,2 7,9

Belgium 5,14 7,6

Izland 5,05 7,8

Malajzia 5,04 6,6

Írország 4,99 8,1

Izrael 4,97 7,1

Új-Zéland 4,93 7,8

Luxemburg 4,85 7,7

Szaúd-Arábia 4,72 7,7

Chile 4,72 6,3

Spanyolország 4,72 7,6

Kína 4,7 6,7

Egyesült Arab Emirátusok 4,68 7,2

Észtország 4,67 5,6

Csehország 4,62 6,9

Thaiföld 4,6 6,3

Kuwait 4,58 6,7

Tunézia 4,58 5,9

Ciprus 4,53 7,2

Szlovénia 4,5 7

Portugália 4,47 5,9

Litvánia 4,45 5,8


30

Dél-Afrika 4,41 5

Szlovákia 4,4 6,1

Jordánia 4,37 6

Olaszország 4,35 6,9

India 4,33 5,5

Oroszország 4,31 5,9

Málta 4,28 7,1

Lengyelország 4,28 6,5

Lettország 4,26 5,4

Indonézia 4,25 5,7

Botswana 4,25 4,7

Panama 4,24 7,8

Costa Rica 4,23 8,5

Mexikó 4,23 7,7

Horvátország 4,22 6,4

Magyarország 4,22 5,7

Törökország 4,15 5,5

Brazília 4,13 7,6

Kazahsztán 4,11 6,1

Görögország 4,11 6,8

Románia 4,1 5,9

Azerbajdzsán 4,1 5,3

Vietnám 4,1 6,5

Fülöp-szigetek 4,09 5,5

Ukrajna 4,09 5,3

Marokkó 4,08 5,6

Columbia 4,05 7,3

Uruguay 4,04 5,3

Bulgária 4,03 5,5

Sri Lanka 4,02 5,4

Szíria 3,99 5,9

El Salvador 3,99 6,7

Namíbia 3,99 4,5

Egyiptom 3,98 6,7

Honduras 3,98 7

Peru 3,95 5,9

Guatemala 3,94 7,4

Szerbia 3,9 6

Jamaica 3,89 6,7

Argentína 3,87 7,1

Macedónia 3,87 5,5

Grúzia 3,86 4,3

Trinidad és Tobago 3,85 6,7

Kenya 3,84 3,7

Nigéria 3,81 3,8


31

Moldova 3,75 5,7

Szenegál 3,73 4,5

Örményország 3,73 5

Dominikai köztársaság 3,72 7,6

Algéria 3,71 5,6

Mongólia 3,65 5,7

Pakisztán 3,65 5,6

Ghána 3,62 4,7

Ecuador 3,58 6,4

Venezuela 3,56 6,9

Benin 3,56 3

Bosznia és Hercegovina 3,56 5,9

Albánia 3,55 5,5

Kambodzsa 3,53 4,9

Banglades 3,51 5,3

Zambia 3,49 4,3

Tanzánia 3,49 2,4

Kamerun 3,48 3,9

Guayana 3,47 4

Tádzsikisztán 3,46 5,1

Mali 3,43 3,8

Bolívia 3,42 6,5

Malawi 3,42 4,4

Nicaragua 3,41 7,1

Etiópia 3,41 4

Kirgizisztán 3,4 5

Paraguay 3,4 6,9

Madagaszkár 3,38 3,7

Nepál 3,37 5,3

Burkina 3,36 3,6

Uganda 3,35 4,5

Mozambik 3,15 3,8

Mauritánia 3,14 5

Burundi 2,98 2,9

Zimbabwe 2,88 2,8

Csád 2,85 5,4

2. számú melléklet:

A klaszteranalízis során képzett országok csoportjai

ország klaszter Észtország 1

Tunézia 1

Portugália 1

Litvánia 1

Dél-Afrika 1


32

Jordánia 1

India 1

Oroszország 1

Lettország 1

Indonézia 1

Botswana 1

Magyarország 1

Törökország 1

Kazahsztán 1

Románia 1

Azerbajdzsán 1

Fülöp-szigetek 1

Ukrajna 1

Marokkó 1

Uruguay 1

Bulgária 1

Sri Lanka 1

Szíria 1

Peru 1

Szerbia 1

Macedónia 1

Moldova 1

Örményország 1

Algéria 1

Mongólia 1

Pakisztán 1

Ghána 1

Bosznia és Hercegovina 1

Albánia 1

Kambodzsa 1

Banglades 1

Tádzsikisztán 1

Kirgizisztán 1

Nepál 1

Mauritánia 1

Csád 1

Koreai köztársaság 2

Malajzia 2

Chile 2

Kína 2

Csehország 2

Thaiföld 2

Kuwait 2

Ciprus 2

Szlovénia 2

Szlovákia 2

Olaszország 2

Málta 2

Lengyelország 2

Horvátország 2

Brazília 2

Görögország 2

Vietnám 2

Columbia 2

El Salvador 2

Egyiptom 2

Honduras 2

Guatemala 2

Jamaica 2

Argentína 2

Trinidad és Tobago 2

Dominikai köztársaság 2

Ecuador 2

Venezuela 2

Bolívia 2

Nicaragua 2

Paraguay 2

USA 3

Svájc 3

Dánia 3

Svédország 3

Szingapúr 3

Finnország 3

Németország 3

Hollandia 3

Japán 3

Kanada 3

Hongkong 3

Egyesült Királyság 3

Ausztria 3

Norvégia 3

Franciaország 3

Ausztrália 3

Belgium 3

Izland 3

Írország 3

Izrael 3

Új-Zéland 3

Luxemburg 3

Szaúd-Arábia 3


33

Spanyolország 3

Egyesült Arab Emirátusok

3

Panama 3

Costa Rica 3

Mexikó 3

Namíbia 4

Grúzia 4

Kenya 4

Nigéria 4

Szenegál 4

Benin 4

Zambia 4

Tanzánia 4

Kamerun 4

Guayana 4

Mali 4

Malawi 4

Etiópia 4

Madagaszkár 4

Burkina 4

Uganda 4

Mozambik 4

Burundi 4

Zimbabwe 4