Arisztotelész

Bevezetı: élete és mővei

• Arisztotelész (i. e. 384-322)• Sztageirában született • 367-ben Platón athéni iskolájához, az

Akadémiához csatlakozott • és 335 között Alexandrosz makedón

trónörökös nevelıje • Lükeion

• A ránk maradt írásokat rhodosziAndronikosz szerkesztette meg az i. e. 1. században.

• Andronikosz Arisztotelész sajáthasználatra készült jegyzeteit vette alapul

• Immanuel Bekker (1831)

Mővei

• Organon

• Categoriae (Cat.) – Kategóriák• De interpretatione (Int.) – Herméneutika

• Analytica Priora (A. Pr.) – Elsı analitika• Analytica Posteriora (A. Po.) – Második

analitika

• Topica (Top.) – Topika• De sophisticis elenchis (SE) – Szofisztikus

cáfolatok

• Physica ( Phys.) – Fizika• De Caelo (Cael.) – Az égbolt• De generatione et corruptione (GC) – A

keletkezés és a pusztulás• Meteorologica (Meteor.) – Égi jelenségek• De anima (DA) – A lélek• Metaphysica (Met.) – Metafizika

• Ethica Nicomachea (EN) – Nikomakhoszietika

• Magna Moralia (MM) – Nagy etika• Ethica Eudemia (EE) – Eudémoszi etika• Politica (Pol.) – Politika• Rhetorica (Rhet.) – Rétorika• Poetica ( Poet.) – Poétika

Tudomány

• Elméleti: az igazság felfedezése, theoretiké

• Gyakorlati: a tudás a cselekvés kiválóságapraktiké• Poétikus: létrehozó- poétiké

Etika

• Minden emberi tevékenység – mesterség, vizsgálódás, cselekvés és elhatározás –valamilyen célra vagy jóra irányul (EN I.1)

• A célok között alá- és fölérendeltségiviszonyok vannak, hiszen vannak célok, melyeket valamilyen további cél kedvéértválasztunk.

Végcél

• van olyan végcélja tevékenységünknek, amit nem másért, hanem kizárólagönmagáért akarunk, minden mást pedigcsak érte, akkor ezt a legfıbb jónak tekinthetjük

• Teleológikus etika

• Mindenki egyetért abban, hogy a cselekvéssel elérhetı jó az eudaimonia(boldogság, sikerült élet), csupán arrólfolyik vita, hogy miben is áll ez.

• A görög hagyomány szerint a boldogságról, mint állapotról nem beszélhetünk

• Csak folyamatként lehet értelmezni• Célt valósít meg• Milyen célt?• A legfıbb célnak alárendelteket!

• A görög hagyomány csak a befejezett életet tartotta értékelhetınek

• Hérodotosz: Kroiszosz és Szolón története

• Ki a legboldogabb?

Kleobisz és Biton története

• „Akkor mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az emberi értelemben vett jó nem más, mint a léleknek erény szerinti - ha pedig több ilyen erény van, a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti -tevékenysége. Hozzátehetjük még: az egész élet tartama alatt. Mert valamint egy fecske s egy nap még nem jelent tavaszt, éppúgy igazán boldoggá sem tehet egy nap vagy egy rövidke idı. … „

• Arisztotelész a boldogságot olyan végsıcélnak tekintette, amit az ember nem valami egyéb célja elérése miatt, hanem önmagáért akar .

• Az emberi dolgokra vonatkozó tudománynak –melyet Arisztotelész itt a politiké névvel illet (ENI.1, 1094a27) – az a feladata, hogymeghatározza a legfıbb jó mibenlétét, valamint elérésének módját.

• Az etika a boldogság, az emberi jó általános jellemzését nyújtja, a politika pedig azt vázoljafel, hogy milyen társadalmi és politikaiintézmények segíthetik e jó megvalósítását.

• e tudományt nem pusztán a tudáskedvéért tanulmányozzuk, hanem azért, hogy kiváló emberré legyünk

• nem konkrét viselkedési szabályokrendszerét vázolnja fel

• Nem ad kritériumot, amelynek alapjáncselekvési alternatívák között dönthetnénk

Az ember funkciója

• A boldogság vagy a legjobb élet általánosleírását Arisztotelész az emberi természetelemzésével nyeri (EN I.6).

• Az emberi lélek magában foglalja a táplálkozás, növekedés és érzékelés képességét.

• E készségek a növényekben és az állatokban is megvannak, ezért a boldogságot nemhelyezhetjük ezek kiváló mőködésébe

Erény

• Az embernek azonban van olyan sajátosan rájellemzı funkciója (ergon=feladat, munka), melymegkülönbözteti a többi állati élılénytıl: az értelem használata.

• A legjobb emberi élet eszerint az értelmes lélek tevékenységében áll, mely a természetének megfelelı erény, kiválóság (areté) szerint megyvégbe, méghozzá az élet teljes tartama alatt (ENI.6, 1098a16 sk.).

• a boldog élet tevékenység, cselekvés (energeia, praxisz), nem pedig az erény puszta birtoklása.

• Elıfordulhat ugyanis, hogy valaki a legnagyobb erények birtokában valamilyen okból tétlenségre van kárhoztatva – az ilyen életet aligha mondanánk boldognak (EN I.9, 1098b34-1099a6).

• A kiváló ember eszerint korántsem sebezhetetlen, hanem bizonyos mértékig ki van szolgáltatva a külsıkörülményeknek.

• Ha valaki szegény, nincsenek barátai, családtagjai meghalnak, és egyéb sorscsapások érik, nem élheti a legjobb életet, mert nincsenek meg az eszközei az erény gyakorlására (EN I.9, 1099a31-b8).

Az emberi lélekben az erényeknek két, egymástólfajtájukban különbözı csoportját különböztethetjük

meg (EN I.13).• A tulajdonképpeni értelmes lélekrész mellett van a

lélekben egy olyan elem, mely önmagában nemértelmes, ám „hallgathat az értelem szavára, mint azember apja tanácsaira”.

• Ez utóbbi lélekrész a vágyakért (legalábbis bizonyosvágyakért) és érzelmekért felelıs, melyek az értelem parancsainak megfelelı mederbe terelhetık, ám szembe is szegülhetnek az értelemmel.

• A lélek ezen részéhez tartozik az etikai erény vagy jellemerény (éthiké areté), a tulajdonképpeni értelmeslélekrészhez pedig az értelmi erény (dianoétiké areté).

Jellem

• A jellem kiválósága például a bıkezőség és a mértékletesség.

• Az értelem kiválósága a teoretikus bölcsesség és annak összetevıi, valamint a gyakorlati okosság és a mesterségbeli szakértelem.

• A jellem kiválósága , az erkölcsi erény a cselekedetekkel és az érzelmekkel kapcsolatos.

• Érzelem (pathosz) például a vágy, az indulat, a félelem, a bizakodás, a győlölet és a szeretet; e lelki jelenségekkel gyönyör illetve fájdalom jár együtt.

• A jellem kiválósága nem érzelem, és nem is az ilyen érzelmek átélésének képessége (dünamisz), hiszenpusztán ezek alapján nem illethet bennünket dicséretvagy gáncs.

• Az erényt inkább beállítottságként (hexisz; a Nikomakhoszi etika magyar fordításában: lelkialkat) határozhatjuk meg, mely arra teszhajlamossá bennünket, hogy bizonyos módon –helyesen vagy helytelenül – éljük át azérzelmeket.

• Például a harag esetében a túlságos hevességés a túlságos lanyhaság egyaránt helytelen, a közép megtartása viszont helyes (EN II.4).

• Arisztotelész NE, 1104 b 4-10• A lelki alkat• „A lelki alkat ismertetıjelének azt a kellemes vagy

kellemetlen érzést kell tekintenünk, amely tetteink nyomában támad: aki a testi élvezetektıl tartózkodik, s ezt örömmel teszi, az mértékletes ember; de akinek ez rossz érzést okoz, az már mértéktelen; aki szembeszáll a veszélyekkel, s ezt örömmel teszi, vagy legalábbis nem esik nehezére, az bátor ember; akibıl pedig ez kellemetlen érzést vált ki, az gyáva. Az erkölcsi erény ugyanis kellemes, illetve kellemetlen érzésekkel függ össze.”

• Az érzelmek és a cselekvések terén általában is lehetséges túlzásról, hiányról és középrılbeszélni.

• Az elıbbi kettı hitványságnak, az utóbbi erénynek számít.

• A „középen” nem valamilyen egzakt értéket kellértenünk, hanem „önmagunkhoz viszonyítottközepet”, mely saját adottságainkhoz és a konkrét helyzethez képest határozható meg (ENII.5).

• Az érzelmeket illetı beállítottságunk természetszerőleg nagymértékben befolyásolja döntéseinket, elhatározásainkat (proaireszisz), hiszen azérzelmekkel gyönyör és fájdalom járegyütt, és ritkán hozunk olyan döntéseket, melyek kifejezetten kellemetlenekszámunkra

• A jellem kiválósága, az erkölcsi erény „azelhatározásokkal kapcsolatosbeállítottság, mely a hozzánk viszonyítottközépben áll; e közép egy szabálynak(logosz) megfelelıen van meghatározva, mégpedig azon szabálynak megfelelıen, mely szerint az okos ember (phronimosz) meghatározná” (EN II.6, 1106b36-1107a2).

• Arisztotelész elemzése szerint az etikaierény nem velünk született, természetiadottság, és nem is tisztán intellektuálisan, tanulással sajátítható el, hanemgyakorlással teszünk rá szert (EN II.1-3).

• Ahogyan a mesterségbeli tudás, úgy az erényekis a megfelelı tevékenység nyomán fejlıdnek kiaz emberben: igazságos, mértékletes és bátortettek által leszünk igazságossá, mértékletesséilletve bátorrá.

• Ezért van különös fontossága a nevelésnek ésa társadalmi szokásoknak, melyeket a törvényhozók igyekeznek kialakítani.

• A fenti meghatározás utal a helyesszabályra és az okos emberre, ezzelvilágossá teszi, hogy teljes értékő etikai erény nincsen a gyakorlati ész kiválósága, phronészisz nélkül.

• A jellem kiválósága, az etikai erény, melynekköszönhetıen helyes módon éljük meg az érzelmeket, vágyakat, csak az egyik fontostényezı az emberi cselekvésben.

• A cselekvéshez a törekvés, vágyakozás (orexisz) és az értelem (logosz, núsz, dianoia) közös mőködése szükséges (EN VI.2): eztnevezzük elhatározásnak (proaireszisz).

Az értelmi erény

• Az értelmi erényt (dianoétiké areté) nem gyakorlással, hanem tanulással sajátítjuk el. A kiválóság e fajtájánaktárgyalásában (EN VI.)

• Arisztotelész a lélek tulajdonképpeni értelmes részétújabb két részre osztja:

• (a) a tudományos lélekrésszel azokat a létezıket szemléljük, melyek legfıbb okai soha nem változhatnak,

• (b) a megfontoló lélekrésszel pedig a változásnakalávetett dolgokat (VI.2).

• (phronészisz), mellyel a gyakorlati cselekvésselösszefüggésben élünk.

• A tudományos lélekrészhez az értelmikiválóságok három fajtája tartozik.

• A tudományos tudás (episztémé) szükségszerő és örökkévaló összefüggéseket tár fel (a természetfilozófiára ez persze csak bizonyos megszorításokkal áll), és bizonyításon alapul.

• A tudomány alapelveit az értelem (núsz) ragadja meg.

• A tudományos tudás legtökéletesebb formája, mely magában foglalja az alapelvek és a belılükkövetkezı tételek ismeretét, a teoretikus bölcsesség (szophia).

• Az értelmi erények közül a legrészletesebb tárgyalást a phronésziszkapja (VI.5, 8, 9 és 13).

• Az okosság fı feladata a megfontolás , amely által a céltól a konkrét teendıig jutunk el.

• A megfontolás képessége persze önmagában csupán egyfajta „ügyesség ”.

• nincs etikai erény okosság nélkül, úgy okosság sincs etikai erény nélkül ( EN VI.13).

• Ennek ellenére az erkölcsi erények alá vannakrendelve a phronészisz értelmi erényének.

• Az erényes ember jellemét a törvényekben, szokásokban és nevelıinek útmutatásában rejlıokosság alakította ki, és saját racionális döntéseiis formálják, így végsı soron az értelem határozza meg céljait.

• A gyakorlati értelemnek a megfontolás mellett Arisztotelész egy másik funkciót is tulajdonít:

• a konkrét, egyedi körülmények megragadását (EN VI.9, 1142a23-30; 12, 1143a25-b14).

• A teoretikus ész és a praktikus ész különválasztása élesen szembeáll Platón felfogásával , mely szerint a metafizikai tudás, közelebbrıl a jó ideájának ismerete teszi lehetıvé az egyén és az állam életének helyes irányítását (a jó ideájára vonatkozó platóni elgondolás kritikája: EN I.4).

• Etikai vizsgálódása tanulságainak összefoglalásábanArisztotelész amellett érvel, hogy a boldogságelsısorban a teoretikus ész tevékenységében áll (ENX.6-9).

• A teória vagy elmélkedés nem a tanulás folyamatátjelenti, hanem a tudás birtoklását, hiszen csak azutóbbiról mondhatjuk, hogy önmagában hordja a célját.

• A teoretikus ész az emberben lévı legjobb rész, a megismerhetı tárgyak közül a legkiválóbbakat szemléli, tevékenysége a legkitartóbb, tiszta gyönyörrel jár, önmagában elégséges, kizárólag önmagáért kívánatos, és isteni jellegő.

• A theória eszerint minden követelménynekmegfelel, melyet Arisztotelész a boldogsággal, a legjobb élettel szemben kezdetben támasztott:

• a legfıbb boldogság a filozófiai vizsgálódás jegyében folytatott élettel azonos. Ezzel szemben az erkölcsi erények és a gyakorlati okosság (phronészisz) alapján álló élet, azállamférfi vagy a közéleti ember élete csakmásodsorban mondható boldognak.

Javak

• A bıkezőség, bátorság igazságosság vagy más etikai erény gyakorlásához egyrészt bizonyos külsı javakra van szükségünk, másrészt ezek az erényekmeghatározásuknál fogva másemberekkel szemben gyakorolhatók –mindebbıl az következik, hogy a gyakorlati cselekvés emberének élete kevésbé elégséges önmagának, mint a filozófusé.

• : a legjobb élet mind a teoretikus ész, mind pedig a gyakorlati okosság és az erkölcsierények gyakorlását magában foglalja. Ebben a megközelítésben a boldogság a léleknek nem a tökéletes erény, hanem a teljes erény szerinti tevékenysége

• Az erények között erıs hierarchia áll fenn, a gyakorlati okosság alá van rendelve a teoretikus bölcsességnek (l. még EN VI.7)

• és csak az utóbbi teljesíti maradéktalanula boldogsággal szembenikövetelményeket.

• Ebbıl azonban nem következik, hogy a gyakorlati okosság és az erények mőködése nem számít boldog életnek.

• az ember nem tiszta értelem, hanemtesttel bíró, összetett lény, ily módonszámára a legjobb élet nem állhatkizárólag a teoretikus ész istenitevékenységében, hanem szükségképpenmagában foglalja az okosság és az etikaierények emberi mőködéseit is

• Ha valaki e racionális, az ember „munkájához” tartozó képességeitelmulasztja gyakorolni, nem teljes a boldogsága. Ez az etikai elgondolás jólilleszkedik az emberi természetnek ahhoza felfogásához, melyre A lélekrıl írottértekezésnek az értelemre (núsz) vonatkozó megjegyzései vetnek némifényt.

A Politika a Nikomakhoszi etikaközvetlen folytatása

• A politikatudomány a gyakorlati okosság(phronészisz) bizonyos formája, amelynek azegyén életét is irányítania kell (EN VI.8).

• A Politika tartalmazza az állam eredetének, mibenlétének, feladatának és típusainakáltalános tárgyalását (I-III. könyv),

• a ténylegesen létezı államformák vizsgálatát (IV-VI. könyv),

• valamint Arisztotelész normatív politikaelméletét (VII-VIII. könyv).

• élet egészének céljait csak a polisz, a városállam valósítja meg, mely több faluból összetevıdı, önmagának elégséges (autark ) egység

• A polisz célja magában foglalja a kisebb egységek célját:

• az élet kedvéért jött létre, fennmaradásának célja viszont a legjobb élet, a boldogság (eudaimonia)

• Arisztotelész gyakran a természetfilozófiában ésa metafizikában is használatos négy ok sémájával elemzi a poliszt:

• a városállam anyaga a lakosság és a földterület, • formája az alkotmány,

• hatóoka a törvényhozó, az alkotmány szerzıje• célja pedig a boldogság, melynek elérése

módját az alkotmány szabja meg

• Arisztotelész részletesen tárgyalja az ideális állam szükséges elıfeltételeit, lakosságának és területének természeti adottságait, konkrét intézményeit (VII.4-15), végül pedig a test és a lélek nevelésének kívánatos rendszerét (VII.15-17, VIII. könyv).

• a célt, amelyre a legjobb állam berendezkedése irányul (VII.1-3): a boldogság, a helyes cselekvés, vagyis az erény és az értelem élete

• A város boldogsága azonos polgárainak boldogságával.

Arisztotelész államtana

• Platón kritika• Politika• A szabad emberek legmagasabb fokú

szervezıdése az antik városállam• Polis keletkezése• 2 ösztön1. A faj fenntartás2. A önfenntartás

• 1, 2, két különbözı viszonyban valósul meg

• 1. férfi-nı viszonya• 2. az úr –rabszolga viszonya

• Ennek eredménye: család: mini közösség, gazdasági szervezıdés

• Több család – falu- majd állam

• „Van aztán egy másik jelenség, melyben egyesek magát a családkormányzást, mások azonban ennek csak leglényegesebb részét vélik fölismerni; ennek mibenlétét jól szemügyre kell vennünk. Itt most a pénzszerzés módjáról beszélek. Beszéljünk hát az úr és szolga viszonyáról, hogy egyrészt szükségszerőegymásrautaltságukat lássuk, s másrészt -hátha a rájuk vonatkozó kérdésekben valami helyesebb felfogáshoz is sikerül eljutnunk, mint aminık mostanában járják.”

• „A barbároknál az asszony és a szolga együvé van sorolva. Ennek az az oka, hogy nincs köztük természetszerő vezetıelem, hanem az ı közösségük csupán nı-és férfiszolgákból alakul ki; ezért mondják a költık: „rendjén van, hogy barbárnak hellén az ura”, mert hisz barbár és szolga természetszerően ugyanaz. „

• Miért társulnak a családok?• A jóllét miatt• Az elsı állam nem konvenció eredménye,

hanem a természetünkbıl fakad• Az ember államalkotó lény: zoon logon

ekhón• Csak közösségi életben maradhat fenn az

ember, ez motiválja minden tettét

• „…a városállam természetszerő, s hogy az ember természeténél fogva állami életre hivatott élılény, s hogy az államon kívül élı ember is természet szerint, nem pedig véletlen folytán vagy satnyább, vagy erısebb, mint más ember;”

• Az elsı mintagazdaság• - család= házigazdaság- primitív szintő

állam• 2 sajátossággal: • A) úr-szolga viszonya; • B) vagyonszerzés

A) úr-szolga viszonya

• Analóg a politikai hatalommal, a felsıbbrendőeknek természetszerőleg hatalma van az alsóbbak felett

• Legalizálja: érdekazonosság• Az úr-szolga viszonya nem erıszak

eredménye, hanem természetes• Igazolást nyer a rabszolgatartás

B) vagyonszerzés

• Két módon lehet vagyonhoz jutni a mini gazdaságban

• 1. javak felhalmozása• 2. Cserekereskedelem

• A közösségnek van közvagyona, de természetes módon a magántulajdon is megjelenik

• Földek: egyik fele közös, másik fele magán, a polgárok közt elosztva

• A közös földek mővelése is közös- kezdeti szocializmus

• Kik a magántulajdonosok• - polgárok, katonák, de a katonapolgár

csak az állam védelmével foglalkozik (Spárta)

• A legfontosabb tagok a polgárok

Polgárok feladatai

• - hivatali tisztségek• Törvényhozás• Népgyőlés• Kormányzás

• A kormányzati formák a vezetı polgárok számától függ

Kormányzati formák

• Helyesek Helytelenek

• monarchia türanisz

• Arisztokrácia oligarchia

• Politeia demokrácia