ann brashares - négyen egy gatyában

8/15/2019 Ann Brashares - Négyen Egy Gatyában

http://slidepdf.com/reader/full/ann-brashares-negyen-egy-gatyaban 1/287

ANN BRASHARES

Négyenegy gatyában



Ajánlom Jodi Andersonnak,igaz barátomnak

Geopen Könyvkiadó 2002



A mű eredeti címe. Ann Brashares: The sisterhood of the traveling pants© 2001 by 17 th Street Productions, an Alloy Online, Inc. CompanyPublished by arrangement with Random House Children’s Books.

A divison of Random House, Inc., New York, New York, U.S.A. All right reservedHungarian translation © Bartók Ágnes

Fordította: Bartók Ágnes

ISBN 963 9093 68 8

Kiadja a Geopen Könyvkiadó

Felelős kiadó, a kiadó ügyvezető igazgatója Nyomdai előkészítés, fedélterv: Geografika

www.geopen.hu

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 221031

Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató



Köszönet

Szeretnék köszönetet mondani Wendy Loggiának, Be-verly Horowitznak, Leslie Morgensteinnek, Josh Banknek, Russel Gordonnak, Lauren Monchiknak, Mar-ci Sendersnek és természetesen Jodi Andersonnak, igaz

múzsámnak.

Úgyszintén köszönöm Jacob Collinsnak, Jane Easton Brasharesnek és William Brasharesnek, valamint szere-tő fiaimnak, Samnek és Nathanielnek és a közeljövőbenmegszületendő bébinek türelmüket.



PrológusVolt egyszer egy farmernadrág. Nagyon fontos nadrág volt, termé-szetesen kék, de laza, nem túl keményített. Újnak nézett ki, ami-

lyet gyakran láthatsz az iskola első napjaiban. Lágy volt, változóankék, a térdénél és a fenekénél kis kopással, apró fehér hullámokkala szár alján.

Mielőtt hozzánk került, hosszú életet élhetett meg, ez látszottrajta. Egy kilósruha-üzlet bizonyos szempontból ugyanolyan, mintegy kutyamenhely. Akármilyen állatot hozol el onnan, az sokat kö-szönhet az előző tulajdonosnak. Ez a nadrág nem olyan volt, mintegy ideges kölyökkutya, amely rekedtre ugatja magát reggeltől es-

tig, miközben a gazdái rá se hederítenek, és magára hagyják. In-kább olyan volt, mint egy felnőtt kutya, melynek gazdái költözkö-désük következtében nem tudták magukkal vinni, vagy Koreábaköltöztek, ahol az emberek kutyát esznek. (Legalábbis azt hiszem,Koreában esznek kutyákat…?)

Azt biztosan mondhatom, hogy ez a nadrág nem egy tragédiakövetkeztében került az életünkbe, csupán egy szokványos, noha

fájdalmas változásról tett tanúbizonyságot. Ilyen a „Nadrág Útja”. Nemes, de egyszerű darab volt. Ahogy az ember rápillantott, atekintet továbbsiklott rajta, de ha egy pillanatig megállt, és alapo-san szemügyre vette, akkor ámuldozhatott a színek és varratok bo-nyolultságán. Nem volt annyira feltűnő, hogy különös bánásmódotigényeljen. Csak egy jó nadrág, amely alapvető feladatát végezte,mégpedig azt, hogy az ember fenekét kisebbnek mutassa, mintamekkora valójában.



Georgetown határán, egy kilósruha-boltban vettem, mely két másüzlet közt helyezkedett el. Az egyikben vizet árultak (nem tudom,te hogy vagy vele, de én ezt otthon ingyen kapom), a másik olda-lon pedig egy Yes! nevű biobolt volt. Emiatt aztán bármikor vala-

melyikünk erről az üzletről beszél (melyet gyakran teszünk), a„Yes!”-t a lehető leghangosabban kiáltjuk. Lenával és húgával,Effie-vel meg a mamájukkal mászkáltunk. Effie új ruhát akartvenni az év végi iskolai bálra. Effie nem az a fajta lány, aki csakegy közönséges, piros csíkos ruhát vásárolna a Bloomingdale’s-nél, mint mindenki más. Neki csak valami különleges felel meg.

Valójában azért vettem meg ezt a nadrágot, mert Lena mamájautálja a kilósruha-üzleteket. Szerinte használt ruhát csak szegényemberek viselnek. „Szerintem ez mocskos, Effie” – mondtamindahányszor, amikor Effie valamit a kezébe vett. Titokban én isegyetértettem vele, amiért ugyan szégyelltem magam. Az igazságaz, hogy én is valami új cuccra vágytam, de valamit azért venniakartam. A nadrág ártatlanul ott hevert a kassza mellett. Föltételez-tem, hogy ki van mosva. És mindössze 3 dollár 49 cent volt az ára.Föl se próbáltam, amiből aztán végképp látszik, hogy valójában

nem túl komoly szándékkal vásároltam. Nadrágvételnél a fenekemnem szab egyszerű feltételeket.Effie olyan ruhát választott ki, amely aztán abszolút nem volt

bálra való. Lena is talált egy papucsot, amely kábé úgy nézett ki,mintha valakinek az ükapja hordta volna el. Lenának hatalmas lábavan: 42-es. Ez az egyetlen testrésze, amely nem tökéletes. De énimádom a lábait. Nem tudtam magamon uralkodni, hogy ne bá-muljam a lábán a papucsot. Nem elég, hogy valaki használt ruhátvásárol, amelyet legalább ki lehet mosni, de használt cipőt?!

Amikor hazaértem, a nadrágot bevágtam a szekrényembe, ésazonnal el is feledkeztem róla.

Csupán akkor került megint elő, amikor elindultunk különbözőútjainkra a nyári vakációban. Én Dél-Karolinába utaztam apám-hoz; Lena és Effie két hónapra Görögországba mentek a nagyszü-leikhez. Bridget viszont Baja Californiába repült egy focitáborba

(mely, mint kisült, nem is Amerikában, hanem Mexikóban van).Tibby otthon maradt. Ez volt az első nyár, amelyet mindegyikünk



máshol töltött, és azt hiszem, hogy ez a szétválás mindannyiunkatalaposan fölzaklatott.

Tavaly amerikai történelmet tanultunk a nyári iskolában, mertLena szerint nyáron jobb osztályzatokat lehet szerezni. Az biztos,

hogy ő tényleg jobb jegyeket kapott. Két évvel ezelőtt, Marylandkeleti partján mind a négyen egy Magas Fák nevezetű ifjúsági tá- boriban dolgoztunk. Bridget fociedző volt, valamint úszást tanított,Lena kézműves szakkört vezetett, Tibby szokás szerint a konyhá- ban találta magát. Én a színjátszó körben segítettem be, amíg egy-szer elvesztettem a türelmem két pokolfajzat kilencévessel. Ennekkövetkeztében a tábor irodájában kellett borítékokat nyalnom. Va-lójában kirúgtak volna, de az a gyanúm, hogy szüleink fizettekazért, hogy ott dolgozhassunk.

Az ezt megelőző nyarak már elég zavarosak: csak a rockwoodinyilvános uszodára és a napolajra emlékszem, s arra, hogy meny-nyire utáltuk a testünket (az én melleim nagyok, Tibbynek viszontgyakorlatilag nincs semmi). Noha jól lesültem, de egy hajszálamsem szőkült ki, pedig abban reménykedtem.

És még ezelőtt… Te jó Isten! Nem is tudom, mit csináltunk.

Tibby egy olyan táborba került, ahol a szociális problémákra érzé-keny szülők gyermekei nyaralnak, s ahol alacsony keresetű embe-reknek segítenek házakat építeni. Bridget egy csomó teniszleckétvett; Lena és Effie nap mint nap a családi úszómedence körül süt-kéreztek. Azt hiszem, őszintén bevallva: én csak bámultam a tévét.Ennek ellenére megoldottuk, hogy naponta néhány órát együtt tölt-sünk, és a hétvégeken nem lehetett minket egymástól elszakítani.Voltak évek, amelyek kiemelkedtek a többi közül: például az anyár, amikor Lena családja az úszómedencét építette, vagy amikorBridget bárányhimlőt szerzett be, s tőle mi is mind elkaptuk, vagyaz, amikor apu elköltözött.

Valamilyen okból kifolyólag az életünket a nyarak határoztákmeg. Míg Lena és én állami általános iskolába jártunk, Bridget egysportra szakosodott magániskola padját koptatta. Tibby változatla-nul az Embrace-be járt, mely egy kis, fura suli, ahol a gyerekek

padok helyett puffokon ülnek, és nem kapnak jegyeket. Csak anyár volt az az időszak, amikor életünk teljesen összeforrt:



mindannyiunknak akkorra esik a születésnapja is, és minden fontosdolog akkor történt. Kivéve azt az évet, amikor Bridget mamájameghalt, karácsony körül. Mi már születésünk előtt is összetartoz-tunk. Mindannyian nyár végén jöttünk a világra, tizenhét napon

belül ünnepeljük mind a négyünk szülinapját: Lenáé az első au-gusztus végén, és enyém az utolsó szeptember közepén. Ez nemvéletlen, talán éppen ez hozott bennünket össze.

Azon a nyáron, amikor születtünk, a mamáink egy terhes nők-nek szervezett aerobic-klubban találkoztak (képzelhetitek!). Ezvolt a szeptemberi csoport (noha Lena kicsit korán érkezett). An-nak idején az aerobic nagyon népszerűnek számított. Gondolom, acsoport többi tagjának a kilenc hónap csak télre járt le. De a szep-temberiek olyan feltűnően voltak állapotosok, hogy az oktató attóltartott, bármelyik pillanatban osztódni kezdhet valamelyik. Úgy-hogy számukra külön változtatott a gyakorlatokon. Anyukám sze-rint „szeptemberiek!” kiáltással hívta őket félre.

– Figyeljetek! Mindössze négy gyakorlatot kellene csinálnotok. Nézzétek, megmutatom.

Az oktató neve véletlenül éppen April (azaz Április volt), s

anyukám szerint egyöntetűen utálták. A szeptemberiek a tornászásután kezdtek egyre többet együtt lógni. Felpuffadt lábaikról, súly-gyarapodásukról panaszkodva és Aprilról poénkodva töltötték azidőt. Miután megszülettünk – csodával határos módon mindannyi-an lányok (kivéve Bridget ikertestvérét) –, a mamáink gyakran jöt-tek össze. Mialatt mi egy pokrócon nyafogtunk, ők az álmatlanság-ról és a hízásról cseverésztek. Egy idő után szétesett ez a csoport,de azokon a nyarakon, amikor mi még egy-két évesek voltunk,változatlanul Rockwoodba vittek minket. A gyerekmedencébe pi-siltünk, és elvettük egymás játékait.

A barátság a szülők között lassan teljesen szétesett, nem egé-szen értem, miért. Gondolom, az életük túl komplikálttá vált. Né-hány közülük visszament dolgozni, Tibby szülei kiköltöztek egytávoli farmra Rockville Pike-on. Valószínűleg a szüleinknek sem-mi közös témájuk nem volt, kivéve, hogy egy időben vártak min-

ket. Úgy értem, hogy ha az ember jól meggondolja, ez elég furcsaösszetételű társaság volt (Tibby mamája a fiatal radikális, Lenáé a



törekvő görög, aki szociális munkásként dolgozott, hogy az iskolá-it elvégezhesse, Bridget mamája, az alabamai elsőbálozó és az énPuerto Ricó-i anyám a házassági problémáival). De egy ideig lega-lábbis úgy nézett ki, hogy barátok. Még emlékszem is erre egy ki-

csit.Manapság a mamák inkább úgy viszonyulnak a dolgokhoz,

hogy a barátság nem feltétlenül jelent köteléket, a listán előbb sze-repel a férj, a gyerek, a karrier, az otthon és a pénz. A barátság va-lahol a kerti grillparti és a zenehallgatás közé sorolható. Számunk-ra ez nem így van. Az anyám mindig azt mondja: „Csak várd ki,míg elkezdesz fiúzni, és az iskolát is komolyan veszed, amíg ver-senyezned kell mindenért.” De nincs igaza, mi soha nem fogjukmegengedni, hogy ez történjen velünk.

Egy idő után anyáink barátsága nem annyira őróluk szólt, mintinkább rólunk, a lányaikról. Olyanokká váltak, mint az elvált emberek, akiknek nincs más témájuk, mint a közös gyerek és a múlt.Az igazat megvallva, elég furcsán viselkednek egymással, különö-sen azóta, ami Bridget mamájával történt. Úgy fest, hogy sokatcsalódtak egymásban, sőt, talán még közös titkaik is vannak, va-

gyis a viszonyuk elég törékeny.Tehát mi lettünk a szeptemberiek. Az igaziak. Mi viszont min-

dent jelentünk egymásnak. Nem kell kimondanunk, mert ez az iga-zság. Néha oly közel vagyunk egymáshoz, hogy egyetlen komplettszemélyt képzünk, és nem négy különállót. Különböző típusúakvagyunk: Bridget az atléta, Lena a szépség, Tibby a forradalmár ésén, Carmen a… jó ég tudja, micsoda. Gondolom, az, aki a leg-ingerlékenyebb, de egyben a legérzékenyebb is. Akinek fontos,hogy mi együtt maradjunk.

Tudod, hogy mi a titkunk? Nagyon egyszerű. Szeretjük egy-mást; törődünk egymással. Tudod, milyen ritka dolog ez?

Anyám szerint ez nem fog sokáig így maradni, de én hiszek benne. A nadrág olyan, mint egy égi jel. Ez azt a megállapodásun-kat jelképezi, hogy mindentől függetlenül együtt maradunk. De anadrág kihívás is. Nem elég a marylandi Bethesdában maradni és

egy légkondicionált házba befészkelődni. Megígértük egymásnak,



A szeren-cse nem

jár örök-

be,csak köl-

csön.Ő si kínai közmondás



– Ne sajnáld magad – szólt rá Bridget Tibbyre. – Te sajnálko-

zol… – Nem – vágta rá hirtelen Tibby, és hárított a karjaival. – Nyugi,

nyugi. Semmi buzdítgatás. Ez nem fair. Nekem erre most nincs

szükségem, csak akkor engedélyezem, ha neked örömet okoz. – Én nem buzdítottam! – védekezett Bridget, noha valójában

csinálta.Carmen szokása szerint töprengve összeráncolta a szemöldökét. – Hé, Tibs! Ha te elég undokul viselkedsz, nem fogunk neked

hiányozni, és te sem nekünk. – Carma! – kiáltotta el magát Tibby fölugorva és karját Carmen

felé nyújtva. – Átlátok rajtad! Már megint pszichoanalizálsz en-gem! Ne csináld!Carmen elpirult. – Szó sincs erről – mondta halkan.Mindhárman elcsöndesedve ültek egy ideig. – Te jó isten, Tibby! Mi az, amit bárkinek szabad mondania? –

kérdezte Bridget.Tibby elgondolkodott. – Hát… például azt mondhatod, hogy… – körülnézett a szobá-

ban, szemében könnycseppek jelentek meg, de Carmen tudta, nemakarja, hogy ezt a többiek meglássák.

– Szóval azt mondhatod… – a szeme egy nadrágon akadt fenn,amelyik Carmen szekrényének tetején szépen összehajtogatva fe-küdt. – Szóval azt mondhatod, „hé, Tibby, szeretnéd ezt a nadrágotmegkapni?”.

Carmen csodálkozva nézett föl. Bezárta a körömlakklemosóüvegét, odasétált a szekrényhez, két kezével megfogta a nadrágot,és kilógatta. Tibby valójában olyan ruhákat szeretett, amelyek csú-nyák és kirívóak voltak. Ez viszont egy mezei farmergatya volt.

– Erre gondolsz?A nadrág láthatóan gyűrött volt, és egyáltalán nem figyelemfel-

keltő.

– Igen, arra – bólintott Tibby mogorván.



– Te tényleg ezt szeretnéd?! – kérdezte Carmen, anélkül, hogy

megemlítette volna, hogy a nadrág valójában azért volt elöl, mertkidobásra várt. Azzal, hogy ezt nem mondta, a gesztus nagyobb-nak nézett ki.

– Aha – mondta Tibby a többiek szeretetét próbálva kiharcolni.Ennek is megvolt az oka. Mindhárman különböző izgalmas he-lyekre utaztak másnap, Tibby viszont másnap kezdett dolgozni el-ső munkahelyén a Wallman’s-nál, a gyönyörű Bethesda városban,ahol a minimálbér fölött öt centtel volt a fizetése.

– Rendben – mondta Carmen nagylelkűen, amint átadta a nad-rágot, amelyet Tibby magához ölelt, kicsit szomorúan is, hogyilyen gyorsan megkapta, amit akart.

Lena tanulmányozni kezdte a farmert. – Ez az a nadrág, amelyet a kilósruha-boltban vettél a „Yes!”

mellett? – Yes!! – kiáltott vissza Carmen. Tibby visszavette a nadrágot. – Isteni – mondta.Carmen egyszerre egész más szemmel látta ezt a ruhadarabot.

Azzal, hogy valaki értékelte, egyszerre sokkal szebben nézett ki.

– Nem gondolod, hogy föl kellene próbálnod? – kérdezte Lenalogikusan. – Szerintem ha Carmennak jó, akkor ez rád nem fog passzolni.

Tibby és Carmen lesújtóan néztek Lenára. Nem voltak egészen biztosak abban, hogy melyikükre nézve sértőbb ez a megjegyzés.

– Na mi van? – szólt bele Bridget, hogy Lena segítségére sies-sen. – Mindkettőtöknek egész más alakja van, ez nyilvánvaló,

nem?! – Oké – mondta Tibby annak örömére, hogy megint okot talált

arra, hogy dühös lehessen. Lehúzta a kopott, barna nadrágját,amely alól kilátszott a levendulaszínű pamutbugyija. A drámakedvéért a lányoknak hátat fordított, és fölhúzta a kérdéses nadrá-got. A cipzár zizzent, aztán babrált a gombbal, majd megfordult.

– Íme!Lena tanulmányozta őt, majd kinyögte: – Azt a mindenit…



nagy tisztelettel suttogva. Ők már megszokták ugyan Lenát, deCarmen tudta, hogy a világ számára bomba nő. Kreol bőr, amelynyaranta szép barnára sül, egyenes, fényes és sötét haj, és hatal-mas, beszédes szemek, smaragdzöld színben játszva. Arca olyan

kedves és olyan finoman arányos volt, hogy Carmen gyomra ösz-szeszorult tőle. Egyszer Carmen mondta is Tibbynek, hogy előbb-utóbb egy filmrendező valahol észre fogja venni Lenát, és elrabol- ja tőlük. Tibby is bevallotta, hogy neki is hasonló érzelmei vannak.Különösen szép emberekre és különösen furcsán kinéző emberekreegyformán figyelnek föl a körülötte levők. Ha egyszer megismer-ted őket, akkor soha nem felejted el, hogyan néznek ki.

A nadrág Lena derekához simult, és folytatódott a csípője felé jól kihangsúlyozva combjának csodálatos formáját, és éppen lábfe- je tetején végződött. Amikor két lépést tett előre, minden izmát le-hetett látni, amint kecsesen követték a mozgását. Carmen csodál-kozva gondolkodott rajta, hogy mennyire másképpen állt Lenánakez a nadrág és az a szimpla valami, ami előtte volt rajta.

– Kegyetlenül szexi – mondta Bridget.Lena még egy gyors pillantást vetett magára a tükörben. Az ő

testtartása mindig kicsit különleges volt, nyakát előretolta, amikora tükörbe nézett. Hunyorított.

– Úgy néz ki, mintha túl szűk lenne – jegyezte meg. – Viccelsz, ugye? – szólt oda Tibby. – Csodálatosan áll. Millió-

szor jobban áll, mint minden más, amit eddig hordtál.Lena Tibbyhez fordult. – Ezt bóknak vegyem?

– Komolyan! Ezt muszáj, hogy elfogadd! – mondta Tibby. – Ez teljesen átformál!Lena az övvel vacakolt. Valójában nem szeretett arról beszélni,

hogy hogyan néz ki. – Te mindig gyönyörű vagy – mondta Carmen. – De Tibbynek

igaza van… De tényleg… valami… különösen nézel ebben ki.Lena lecsúsztatta magáról a nadrágot. – Bee-nek is fel kell próbálnia – jelentette ki. – Nekem?!



– Igen, neked – bizonygatta Lena. – Ez túl hosszú nekem – mondta Tibby. – Csak próbáld föl – tette hozzá Lena. – Nekem nincs szükségem még egy farmerra – mondta Bridget.

– Nekem már van vagy kilenc. – Miért parázol ettől a nadrágtól? – cukkolta Carmen. Ilyen ki-

hívással mindig sikerült meggyőzni Bridgetet.Bridget ki is kapta a nadrágot a kezéből. Lehúzta a sajátját, le-

dobta a földre, és fölvette a farmert. Először megpróbálta a dereká-ra fölhúzni, hogy úgy nézzen ki, mintha rövid lenne, de amint el-engedte, az tökéletesen simult a csípőjére.

– Dudidudu, dudidudu… – dúdolta közben Carmen a Homály-zóna dallamát.Bridget profilból nézegette a fenekét a tükörben. – Na, mi van? – kérdezte Bridget. – Ez nem rövid neked, ez tökéletes! – mondta Lena.Tibby Bridget felé fordult, és figyelmesen végigpásztázta a

szemével.

– Szinte kicsinyít téged, Bee. Nem a szokásos amazonstílus. – Na, kezdődik a szívatás – nevetett Lena.Bridget magas volt, széles vállú, hosszú lábú és óriási kezei vol-

tak. Könnyű volt őt hatalmasnak képzelni, noha meglepően karcsúderékkal és csípővel büszkélkedhetett.

– Igaza van – mondta Carmen. – Ez a nadrág tényleg jobban állrajtad, mint azok, amelyeket egyébként hordasz.

Bridget most megfordult, és a másik oldalról is megnézte a fe-

nekét. – Hű, ez tényleg jól néz ki rajtam! – mondta. – Azt hiszem, tel-

jesen beleszerettem. – Csodálatosan szép feneked van – állapította meg Carmen.

Tibby elnevette magát. – Mondta a popsik királynője…A szeme szokatlanul csillogott.

– Tudjátok, hogy deríthetjük ki, hogy ez a nadrág tényleg mági-kus-e?



– Hogyan? – kérdezte Carmen. Tibby a lábait a levegőbe lóbál-

ta. – Próbáld föl! – mondta. – Tudom, hogy ez a tied, de én amon-

dó vagyok – persze tisztán tudományos alapon –, hogy nem tudom

elképzelni, hogy ez a nadrág neked is jól álljon.Carmen idegesen fintorgott. – Kritizálod a fenekem? – Ó, Carma, tudod, hogy irigyellek. Csak azt gondoltam, hogy

ez a nadrág nem fog jól állni neked – próbált magyarázkodniTibby.

Bridget és Lena is rábólintott.

Carmen hirtelen megijedt, hogy az a nadrág, amely a barátainolyan pompásan nézett ki, rajta nem fog jól mutatni. Nem minthakövér lett volna, de – sajnos? – a család Puerto Ricó-i egyenes ágá-tól örökölte a hátsóját. Nem mintha nem lett volna csinos, általá- ban igen büszke volt az alakjára, de ez alkalommal és ezzel a nad-rággal meg három, keskeny fenekű barátnőjével nem érezte úgy,hogy versenyezni szeretne.

– Nem, én nem akarom fölvenni – mondta Carmen, majd fölállt,

mint aki szeretne témát váltani. Három szempár meredt továbbra isa nadrágra.

– De igen! – mondta Bridget. – Muszáj. – Carmen, kérlek! – tette hozzá Lena.Az arcukról leolvasta, hogy nem lesz könnyű ez alól kibújni vi-

ta nélkül. – Rendben van, de ne várjátok el, hogy tökéletesen passzoljon.

Tuti, hogy nem fog. – Carmen, de hiszen ez a nadrág a tied – figyelmeztette Bridget. – Igazad van, észkombájn. De még egyszer sem vettem föl –

mondta Carmen kellő hangsúllyal, hogy további erősködéseket el-hárítson. Kicserélte fekete nadrágját a farmerral. Valójában nemcsak a combjáig ért, és minden további nélkül gyönyörűen feküdt aderekán. Begombolta.

– Na, mit szóltok? – mondta, de azért nem merte magát meg-nézni a tükörben.



Egy mukkot se szóltak. – Na mi van? Hogy áll rajtam? – és bátran Tibby szemébe né-

zett. – Szóval? – Ami azt illeti… – mondta Tibby elhaló hangon.

– Azt a mindenit! – tette hozzá Lena halkan. Carmen hunyorí-tott és félrenézett.

– Én ezt most leveszem, és úgy teszünk, mintha ez soha nemtörtént volna meg – mondta kipirult arccal.

Bridget végre megtalálta a megfelelő szavakat. – Carmen, meg vagy veszve. Nézz magadra! Eszméletlenül

gyönyörű vagy, csodálatos látvány, mint egy szupermodell.

Carmen savanyú arccal, de modellpózba vágta magát. – Azért ezt nem egészen hiszem. – De komolyan, nézd meg magad! – utasította Lena. – Ez egy

mágikus nadrág.Carmen először messziről, majd közelről vizsgálta magát a tü-

körben; elölről és hátulról is.A lemez, amelyet hallgattak, lejárt, de senki nem vette észre.

Valahol a távolban egy telefon csöngött, de senki nem mozdult,hogy fölvegye. A máskor oly forgalmas utca is csöndbe borult.Carmen kiengedte a mélyről felszabaduló levegőt. – Ez tényleg mágikus nadrág!

* * *

Bridget ötlete volt. Ez volt az első olyan nyaruk, amelyet külön

töltöttek, s ez meg a Mágikus Nadrág fölfedezése elegendő okotszolgáltatott arra, hogy elmenjenek a Gilda’s-hoz.Tibby hozta a kaját és a videokameráját. Carmen szolgáltatta a

nyolcvanas évek tánczenéjét, és Lena teremtette meg az atmoszfé-rát. Bridget hozta a hatalmas hullámcsatokat és a Nadrágot. A szü-lőket a szokásos módon rázták le. Carmen azt mondta a mamájá-nak, hogy Lenához megy. Lena viszont Tibbyt hozta föl mentsé-gül. Tibby persze Bridgetre hivatkozott. Bridget viszont arra kérteaz ikertestvérét, mondja meg az apjuknak, hogy Carmennál lesz.Bridget annyi időt töltött barátai házában, hogy nem is volt való-



színű, hogy Perry továbbadja, és hogy ez az apjának különösebbaggályt okozott volna, de ez az üzenetlánc már hagyomány volt acsaládban.

Aznap este háromnegyed tízkor újból találkoztak a Wisconsin

út elején. A hely persze sötét volt, és be volt zárva. De hát éppenezért volt szükség a hullámcsatokra. Lélegzetvisszafojtva lestekBridgetet, amint szakszerűen, tolvajkulcsként használva a csatokat próbálkozott az ajtóval. Az utóbbi három évben évente legalábbegyszer megtették ezt, ami semmit nem vett el a mindenkori izga-lomból. Szerencsére Gilda’s nem fordított sok figyelmet a bizton-ságra. Végül is mit lehetett onnan ellopni? Izzadtságszagú, kék polifoamokat vagy egy doboz rozsdásodó, összevissza párosítottsúlyzót?

A lakat kattant; a kilincs fordult, és máris rohantak föl az eme-letre egymást cukkolva a sötét lépcsőházban. Lena elrendezte a ta-karókat és a gyertyákat. Tibby az ételt. Nyers süteménytésztátegyenesen a jégszekrényből, kókuszgolyót, sajtos pelyheket, sava-nyú gumicukorból készült gilisztákat és néhány üveg házi kotyva-lékot.

Carmen beindította a zenét, egy borzalmas, öreg Paula Abdul-dallammal, mialatt Bridget a tükörfal előtt ugrabugrált a zenére.

– Ha jól emlékszem, pont ezen a helyen ült a mamád, Lenny –vetette oda Bridget, miközben tovább táncolt.

– Érdekes – mondta Lena.Volt az a híres kép a négy mamáról a nyolcvanas évek

aerobicruhájában már elég nagy pocakkal, közülük is vitathatatla-

nul Lena mamájának volt a legnagyobb. S nem véletlen, hogyLena születésekor súlyosabb volt, mint Bridget és ikertestvéreegyüttvéve.

– Kész vagytok? – kérdezte Carmen, mialatt lehalkította a ze-nét, és szertartásosan a pokróc közepére helyezte a Nadrágot.

Lena még mindig a gyertyákat gyújtogatta. – Gyere már, Bee! – kiabált Carmen Bridget felé, aki nevetve

nézegette magát a tükörben.

Mikor mindannyian összegyűltek, és Bridget is abbahagyta amókázást, Carmen megszólalt.



– A szétszóratás előtti estén – büszkén szavaira, hatásszünetet

tartott – mágiát fedeztünk föl – mondta, és furcsa bizsergést érzetta talpán. – A mágia sokféle formában megmutatkozhat. Ma éjjelegy nadrág képében jelenik meg. Azt javaslom, hogy a Nadrág

mindnyájunk közös tulajdona legyen, és oda utazzon, ahova mi, ésez tartson minket össze, amikor egymástól távol vagyunk.

– Esküdjünk föl az Utazó Nadrágra! – Bridget izgatottan ragad-ta meg Lena és Tibby kezeit. Bridget és Carmen soha nem szé-gyellte barátságuk szertartásos megerősítését. Tibby és Lena úgyviselkedett, mintha a szoba teli lenne tévékamerákkal.

– Mától kezdve mi vagyunk a Nadrág Testvérisége – kántáltaBridget. – Ma este a testvériség szeretetét ruházzuk a Nadrágra.Hogy ez vele mindenhova eljusson, ahova mi megyünk.

A gyertyák lángja egyszerre megremegett ebben a hatalmas,magas teremben. Lena szeme áhítatot sugárzott. Tibby arcán lát-szott, hogy valamit visszafojt, de Carmen képtelen volt megállapí-tani, hogy ez nevetés vagy könnyek.

– Bizonyos alapszabályokat kellene lefektetnünk – javasoltaLena –, hogy tudjuk, mit csináljunk vele. Tudjátok, például olyas-

mi, hogy ki mikor kapja meg.Ebben megállapodtak, úgyhogy Bridget elemelte Gilda’s egyik

levélpapírját és egy tollat a kis irodából.Majszolni kezdtek, mialatt Tibby ezt a fontos pillanatot videóra

vette, és dolgoztak a szabályokon is. A Kiáltványon, ahogy Car-men hívta.

– Államalapító atyának érzem magam – mondta vigyorogva.

Lenát nevezték ki jegyzőnek, mert neki volt a legszebb kézírása.Beletelt egy kis időbe, míg meg tudtak állapodni. Lena és Car-men szerint inkább ilyen barátságtípusú dolgokra kell összpontosí-tani, például arra, hogy hogyan tartsák a kapcsolatot a nyár alatt, ésmegbizonyosodni arról, hogy a nadrág eljut az egyik lánytól a kö-vetkezőig. Tibby szerint inkább az a fontos, hogy miket szabadtenni és miket nem a Nadrággal. Például hogy az ember piszkál-hatja-e az orrát, ha viseli. Bridgetnek az volt az ötlete, hogy ami-

kor a nyár végeztével újból összetalálkoznak, akkor a visszaemlé-kezéseket írják rá a Nadrágra. Mire tíz szabályban megállapodtak,



Lena kezében volt a szokatlan lista, amely az őszintétől a bolond-ságig mindent magába foglalt. Carmen biztos volt abban, hogyezeket mindenki be is fogja tartani.

Még ezután azt is megbeszélték, hogy mennyi ideig maradhat

valakinél a Nadrág, mielőtt továbbadja. Végül abban állapodtakmeg, hogy ennek idejét mindenki saját maga állapítja meg. De ah-hoz, hogy a Nadrág körbemehessen, senki nem tarthatja magánálegy hétnél tovább, hacsak erre valamiért nincs szükség. Ezek sze-rint a Nadrágot mindenki kétszer megkapná a nyár vége előtt.

– Lenának kéne először megkapnia! – mondta Bridget, mialattkét gumigilisztából csomót csinált, majd beleharapott. – Görögor-szág ragyogó hely az út megkezdéséhez.

– Lehetek én a második? – kérdezte Tibby. – Nekem szükségemlesz rá, hogy kihúzzon a depressziómból.

Lena megértően bólintott.Majd Carmen következik, akit Bridget követ, és csak hogy

komplikáljuk a helyzetet, a Nadrág visszafelé indul el megint.Bridgettől Carmenhez jutna, onnan Tibbyhez és vissza Lenához.

Miközben a társalgás élénken folyt, beköszöntött az éjfél, és ez-

zel elkezdődött az első nap, amely majd különválasztja őket. A le-vegőben feszült izgalom lebegett. Carmen látta barátnői arcán,hogy nem csak ő érez így. A Nadrág sorsa egybefonódott az elkö-vetkező nyár izgalmaival. Ez lesz az első alkalom gyerekkora óta,hogy Carmen az egész nyarat az apjával tölti. Elképzelte önmagáta Nadrágban nevetve és az apját nevettetve.

Lena ünnepélyesen a Nadrágra helyezte a Kiáltványt. Bridget

néhány másodperc néma csöndet kért a Nadrág tiszteletére. – És természetesen a testvériségre is – tette hozzá Lena.Carmen karja libabőrös lett. – És erre a percre, erre a nyárra és a további életünkre! – Együtt és külön – fejezte be Tibby.



zolnod, hogy mit tettél, mialatta Nadrág a te kezedben volt:A Nadrág bal szárára ráírandó

annak a legérdekesebb helynek aneve, amelyet meglátogattál,amíg a Nadrág rajtad volt.A Nadrág jobb szárára ráírandó alegérdekesebb esemény, amely ve-led történt, mialatt a Nadrágotviselted (például: „összejöttemIvannal, a másod-unokatestvéremmel, mialatt aNadrág viselési joga az enyémvolt”).

7. Köteles vagy írni a tagtársa-idnak egész nyáron, akármilyenjól érzed is magad nélkülük.

8. Köteles vagy a Nadrágot továb-badni az egyezség szerint. Akiezt megszegi, annak a feneke el-

verettetik.9. A Nadrágot soha nem szabad öv-vel viselni, valamint pólót be-

tűrni szigorúan tilos. (Lásd a2. szabályt!)



10. Emlékezz: Nadrág=szeretet.Szeresd barátaidat! Szeresd ön-magad!



A mai nap

az a hol-nap,

amely mi-att

idegesked-tünk



tegnap. Anonymus



Egy napon, amikor Tibby úgy tizenkét éves lehetett, észrevette,hogy a saját boldogságát Mimiéhez, a tengerimalacáéhoz mérheti.Amikor rájött a sürgés-forgás, és teli volt tervekkel és célokkal, ki- berohangált a szobájába Mimi terráriuma mellett. Ilyenkor egy ki-csit szomorú volt Mimi miatt, akinek nem volt más lehetősége,mint hogy ott feküdjön a forgácsokon, mialatt Tibby élete rettene-

tesen fontossá vált.Szánalmasnak érezte magát, amint Mimit látta ott kényelmében,és azt kívánta, hogy bárcsak ő lenne, akinek a szájába csöpög a vízaz itatóból anélkül, hogy megerőltetné magát. Arra vágyott, hogy bárcsak ő lenne, aki a meleg forgácsok közé bújhatna, és mindösz-sze arról kellene döntenie, hogy mikor forgassa a mókuskereket, éshogy mikor van itt az ideje még egy sziesztának. Ha az emberneknem kell döntéseket hoznia, akkor nincs miben csalódnia.

Tibby hétéves volt, amikor Mimit ajándékba kapta. Akkor szá-mára Mimi volt a világ legszebb neve. Egy álló évig gondolkodotta tökéletes néven. Az nagyon könnyű, hogy az ember a plüssálla-tát vagy a képzelt barátját elnevezze, de ebben az esetben Tibbynem könnyen adta be a derekát. Ekkor még magabiztos volt a té-ren, hogy mi tetszik neki, és mi nem. A későbbiek folyamán ha aMimi név tetszett volna neki, akkor biztos, hogy ezzel az erővel

mondjuk a Frédi nevet adja neki.Ma, hóna alatt a zöld Wallman’s-egyenruhával, anélkül, hogylett volna a közelében bárki, akinek lehetett volna panaszkodni, salapvetően kilátástalanul, Tibby egyszerűen irigy volt.

Soha senki nem küldött egy tengerimalacot munkát keresni,ugyebár. Próbálta Mimit elképzelni hasonló egyenruhában. Mimiaz égadta világon semmi értelmeset nem csinált.

Nagy sivítozás hallatszott a konyhából, emlékeztetve Tibbyt

még két másik hasznavehetetlen élőlényre, kétéves öccsére és egy-éves húgára. Ők csak zajt jelentettek, pusztítást és pokoli bűzt



árasztó pelenkákat. Az otthoni körülményekhez képest még aWallman's is menedékhely volt.

Visszatette tokjába a digitális kameráját, és föltette egy jó ma-gas polcra, arra az esetre, hogyha Nicky véletlenül újra betalálna a

szobájába. A biztonság kedvéért számítógépe kapcsolóját is átra-gasztotta szigetelőszalaggal, és hasonlóként bebiztosította a CD-lejátszót is. Nicky imádta a gépet bekapcsolni és lemezeket présel-ni a CD-meghajtóba.

– Megyek dolgozni – mondta Lorettának, a bébiszitternek.Majd elindult lefelé a lépcsőkön, és kisétált az utcára. Tibby meg-felelő távolságot tartott, hogy véletlenül se tűnjön úgy, hogy Loret-ta ellenőrzése alá tartozna.

Noha sok tizenhat éves már rendelkezett jogosítvánnyal, Tibbymégis inkább a biciklit részesítette előnyben. Még mindig a hónaalatt a köpennyel és a tárcájával próbált kormányozni, de ez nemvolt egyszerű feladat, ezért megállt. Az egyetlen logikus megol-dásnak az látszott, hogy fölvegye az egyenruhát, de nem akart ebben feszíteni az utcán, úgyhogy visszatette a tárcát és a köpenyt ahóna alá, és újból elindult.

Amint a Brissard utcához ért, az aszfaltra ejtette a tárcát, ésemiatt majdnem belerohant egy kocsiba, úgyhogy megint meg kel-lett állnia, hogy fölvegye.

Amint körülnézett, fölmérte a terepet. Olyan környéken járt,ahol nem valószínű, hogy abban a négy háztömbben, amely a je-lenlegi helye és a Wallman’s között van, bárkivel is találkozhatna.Úgyhogy végül mégis fölhúzta magára az egyenruhát, annak azsebébe csúsztatta a tárcát, és szélsebesen továbbhajtott.

Majd, miután beérkezett a parkolóba, egy ismerős hangot hal-lott.

– Szeva Tibby.A szíve majd kiugrott a helyéről. Na most szerette volna, ha a

forgácsok közt lehetne. – Na, mi a nagy helyzet? – kérdezte Tucker Rowe, aki egyéb-

ként Tibby szerény véleménye szerint a legjobb fickó volt a

Westmoreland Gimnáziumban. A nyárra való tekintettel kis kecs-



keszakállat növesztett. Kocsija mellett állt egy régi, hetvenesévekbeli járgánnyal, amiért az ember nyála csorogna.

Tibby képtelen volt a szemébe nézni. Az egyenruha szinte égetta testén. Fejét leszegezte, mialatt fontoskodva lelakatolta a bringá-

ját. Gyorsan beosont az üzletbe abban a reményben, hogy hátha afiú azt hiszi, hogy összetévesztette azzal a lúzer lánnyal, akinekmég a mellei se nőttek ki rendesen, de egyébként nagyon hasonlí-tott Tibbyre.

Kedves Bee!

Mellékeltem egy kis darab szöve-tet, amelyet kivágtam az egyenru-hámból. Bevallom, merő élvezetvolt megrongálni. Csak azt akar-tam ezzel megmutatni neked, hogymilyen vastag a mű szálas anyag.

Tibby

– Vreeland Bridget? – szólította Connie Broward, a tábor igazga-tónője, amint fölolvasta a névsorból a nevét.

Bridget már állt, képtelen volt tovább ülni. Nem bírt egy hely-

ben maradni. – Itt vagyok! – jelentkezett, és a vállára vetette a hátizsákját.

Egy meleg szellő suhant át Bahía Concepciónon. A tábor központiépületéből még az öböl kékeszöld színét is lehetett látni. Megbor-zongott az izgalomtól.

– Négyes, kövesd Sherrie-t! – utasította Connie. Bridget a hátá- ban érezte az elismerő tekinteteket, de már hozzászokott, hogy az

emberek szeme fennakad rajta. Tudta, hogy ritka szép haja van,hosszú, egyenes és egy hámozott banán színére emlékeztető. Az



emberek mindig nagy ügyet csináltak a hajából. Emellett az alakjasudár volt, szépen ívelő kis orral büszkélkedhetett, mindene a meg-felelő helyen. Ezek miatt a tulajdonságok miatt az emberek jó nő-nek tartották.

De nem volt jó nő, legalábbis nem annyira, mint Lena. Az arcanem volt különösen költőien szép. Tudta, hogy más emberek is rá- jöhetnek erre azután, hogy túltették magukat a haján.

– Szia, Bridget vagyok – mutatkozott be Sherrynek, amint háti-zsákját ledobta arra az ágyra, melyet szobatársa mutatott.

– Üdv itt! – köszöntötte Sherry. – Milyen messziről jöttél? – Washingtonból – válaszolt Bridget.

– Hát, az bizony jó messze van. – Ez tény – Bridgetnek reggel négykor kellett kelnie, hogy elér- je a hat órai repülőgépet Los Angelesbe, majd onnan repült mégtovább két órát Loreto apró repülőterére. Ez egy kis városka volt aCortez-tenger partján, a Baja-félsziget keleti oldalán. Ezután mégkövetkezett egy minibusz-utazás, amely elég hosszú volt ahhoz,hogy mélyen elaludjon, és amikor fölébredt, fogalma nem volt,hogy hol van.

Sherry otthagyta, hogy a következő érkezővel találkozzon. Eb- ben a házacskában tizennégy egyszerű vaságy volt, mindegyikenegy vékony matrac. A falak kezeletlen és valójában nem is jól ösz-szepasszoló fenyőfából készültek. Bridget kilépett a ház előtti apróverandára.

A ház belseje szokványos tábori képet mutatott, de kívül min-den varázslatos volt. A tábor egy fehér homokkal borított partra

nézett, mely egy öbölben helyezkedett el, amelyet pálmafák vettekkörül. Az öböl oly csodálatosan tiszta kék volt, hogy úgy nézett ki,mint egy retusált kép turisták számára. Szemben az öböllel, aConcepción-félszigeten egymást ölelő hegysorok nyújtottak vé-delmet.

A tábor másik végét apró sziklák határolták. A tengerpart és asziklás terület között még elterült két, gondosan rendben tartott fo-cipálya is.



– Helló, helló! – üdvözölt Bridget két újoncot, amint azok is be-

futottak a cuccukkal a házba. Gyönyörűen lesült, izmos focistalá- baik voltak.

Bridget is bement velük a házba. Most már majdnem mindegyik

ágynak volt gazdája. – Akar valaki úszni jönni? – kérdezte, mert Bridget nem félt az

idegenektől. Sőt, sokszor könnyebben kijött velük, mint azokkal,akiket jól ismert.

– Nekem ki kell csomagolnom – mondta az egyik lány. – Én úgy tudom, hogy pár perc múlva már vacsorára kell men-

nünk.

– Oké – hagyta rájuk Bridget könnyedén. – Mellesleg, Bridgetvagyok. Viszlát később – mondta félvállról.A parton zuhanyzófülkék voltak, és Bridget az egyikben fölvet-

te a fürdőruháját, majd kilépett a homokba. A levegő hőmérsékleteéppen jólesett neki, se nem meleg, se nem hideg. A naplementeminden színe tükröződött a vízen. A hegyek mögé lenyugvó napsugarai simogatták a vállát. Lemerült a víz alá, és sokáig nem is jött föl levegőért.

De boldog vagyok itt – gondolta Bridget magában. Egy pilla-natra eszébe jutott Lena és az Utazó Nadrág és az, hogy már aligvárja, hogy hozzá kerüljön, és abban valami csodálatos élményretegyen szert.

Kicsit később, amikor megérkezett a vacsorához, kellemesentapasztalta, hogy ahelyett, hogy az ebédlő szűk falai és alacsonymennyezete közé szorították volna az asztalokat, az épület mellett

egy teraszon, kellemes körülmények közt terítettek meg. Az eresz-ről, mint egy gyönyörű rózsaszín zuhatag, virágok lógtak egészena korlátokig. Bolondság lett volna akár egy percet is benn tölteni.

Ma este a négyes ház többi lakójával ült le. Összesen hat házvolt, ami gyors számítása szerint nyolcvannégy lányt jelentett, akikmind komolyan vették az atlétikát. Olyan nem is jöhetett ide, akinem így gondolkodik. Mire a táborozásnak vége lesz, már mindismerni fogja őket, sőt, lesz, akiket meg is szeret, de ma még mind

idegenek voltak. Majdnem biztos volt abban, hogy a vállig érő fe-kete hajú lány neve Emily, a vele szemben ülő borzas, szőke lányé



Olivia, akit mindenki Ollie-nak hívott. Ollie mellett egy Diana ne-vű fekete lány ült, akinek a haja a háta közepéig ért.

Az asztalokon hatalmas tálak voltak különböző tengeri herken-tyűkkel tele sütve-főve, hússal töltött mexikói palacsintákkal, rizs-

és babhegyekkel. Az asztalon még citromlét is látott, amelynekazonban olyan íze volt, mintha porból készítették volna. EzalattConnie beszélt hozzájuk a pódiumról, az amerikai olimpiai nőicsapatban eltöltött éveiről nosztalgiázva. A lányok közt ültek a tá- bor edzői és segédedzői.

A házba visszaérve Bridget bebújt a hálózsákjába, és a ház falánegy résen keresztül beszűrődő holdfény nyomát követte a mennye-zeten. Hirtelen leesett a tantusz: ő most itt van Baján. Miért bá-mulna egy repedésen keresztül az égre, amikor kívül az egészet él-vezheti? Fölkelt, hóna alá kapta a hálózsákot és a párnáját.

– Akar valaki velem tartani? – kérdezte a lányoktól. A legtöb- ben hallgattak, de a szoba távolabbi részéből halk sutymorgást ishallott.

– Egyáltalán, szabad nekünk kimenni aludni? – kérdezte Emily. – Senkitől nem hallottam, hogy meg lenne tiltva – válaszolta

Bridget. Tulajdonképpen a terveihez teljesen mindegy volt, hogyvalaki követi-e vagy sem. Azért jólesett, hogy Diana és egy másiklány, Jo vele tartott. A hálózsákjaikat a part szélére dobták. Ki tudja, hogy milyen magas lesz a dagály? A tenger békésen morajlott;és ezt kiegészítette a csillagos égbolt látványa. Elképesztően szépvolt.

Bridgetet olyan öröm és energia töltötte el, hogy szinte képtelen

volt nyugodtan feküdni a hálózsákban. A csillagok ragyogása elra-gadó látvány nyújtott. – Imádom ezt – szólalt meg. Közben Jo kényelmesen befészkel-

te magát a zsákjába. – Ez hihetetlen – válaszolt.Egy ideig mindhárman csöndben nézték az eget. Diana fölemel-

te a fejét, és könyökével alátámasztotta. – Nem biztos, hogy el fogok tudni aludni. Ez hihetetlenül szép.

Jelentéktelennek érzem magam ilyen magasztos látvány mellett.Az ember gondolatban a távolba vándorol – és ott marad.



Bridget egy megértő kis nevetéssel nyugtázta Diana gondolata-

it. Ebben a pillanatban Diana Carmenre emlékeztette őt, olyan jó-indulatú módon, mint egy pszichológus, aki filozofálni próbál.

– Érdekes – mondta Bridget. – Ez így soha nem jutott volna

eszembe.

A repülőgépek mindig olyan tiszták – ez tetszett Carmennek. Be- jött neki, ami körülvette az első osztályon, még az is tetszett neki,ahogy a rágcsálnivalókat elétették.

A tálon aprócska almák, mind ugyanakkora méretűek, alakúakés színűek. Szinte nem is látszottak igazinak, de ugyanakkor jól

néztek ki. Ezeket félretette a táskájába későbbre.Még soha nem volt apja lakásán. Mindig a papája jött hozzá lá-

togatóba, de volt valami elképzelése róla, hogy hol lakhat. Habáraz apja nem volt rendetlen, azért hiányzott neki a második X-kromoszómája. Az ablakokon valószínűleg nem lesznek függö-nyök, talán az ágyon sem lesz külön ágytakaró, és nagy valószínű-séggel a jégszekrényben sem lesz szagelszívó szódabikarbóna. Va-

lószínűleg atkák szaladgálnak a padlón, lehet, hogy nem éppen aszoba közepén, de valahol a szófa közelében. (Persze, kell hogylegyen egy szófa, nem?! Végül is szófa mindenhol van…) Remél-te, hogy a lepedők pamutból készültek. Bár ahogy apját ismerte,sokkal valószínűbb, hogy valami műszálas keverék. Carmen kifejezetten irtózott a műszáltól. Ezen nem tudott, nem is akart változ-tatni.

Lehet, hogy a teniszezés és a John Woo-filmek vagy bármi más,

amit az ember szombat délután csinál, el tudja őt csalni olyan üz-letbe, ahol törülközőszetteket és valódi angol teáskannákat árul-nak. Az apja biztosan ellenkezni fog, de jó humorral rá lehet majd beszélni, és később még meg is fogja köszönni, hogy elcipelte errea helyre. Carmen még azt is el tudta képzelni, hogy a nyár végénapja elszomorodik, és körülnéz, hátha talál neki egy gimnáziumot,és megkérdi tőle, hogy otthonosan érezte-e magát Dél-

Karolinában.



Carmen érezte, hogy libabőrös lesz a karja, és felállnak rajta a

szőrszálak. Nem látta apját karácsony óta. Karácsonykor mindig együtt vol-

tak. Hétéves volt, amikor szülei elváltak, s az apja minden évben

jött, és minden évben ugyanabban a viszonylag előkelő motelbenlakott. Ezekben az időkben mindig együtt lógtak. Moziba jártak,összevissza mászkáltak. Karácsony után még együtt cserélték beazokat a használhatatlan ajándékokat, amelyeket apja nővérei küld-tek, olyan dolgokra, amelyek nekik tetszettek.

Évente három-négy alkalommal, amikor apja Washingtonban járt üzleti úton, együtt töltötték az estéket. Tudta, hogy apja min-den lehetőséget kihasznál, hogy találkozhassanak. Mindig olyanhelyen vacsoráztak, amelyet előtte Carmen választott ki, aki ugyan próbált apja ízlésének is megfelelni. Amint leültek, mindig figye-lemmel kísérte, hogy apja hogyan nézegeti az étlapot, tetszik-e ne-ki, vagy nem, és azt is figyelte, hogy mennyire ízlik neki az étel.De ő maga ilyenkor szinte enni sem bírt.

A gép alól furcsa zajokat lehetett hallani. Ez vagy azt jelentette,hogy az egyik motor leesett, vagy a kerekeket készítették föl le-

szállásra. Túl ködös volt az idő ahhoz, hogy látni lehessen, hogymilyen közel van a föld. A homlokát a hűvös ablakhoz támasztot-ta, és hunyorítva próbálta átlátni a felhők sűrűjét. Szeretett volnaóceánt látni. Szerette volna kisütni, hogy merre van észak. Min-denről tudni akart, mielőtt leszállnak.

– Kérem, legyen szíves fölhajtani a tálcát és rögzíteni – szólt alégikísérő a Carmen mellett ülő férfihoz, és elvitte Carmen elől arágcsálnivalókat. A mellette ülő férfi nagydarab volt, kopasz, ésaktatáskáját Carmen vádlijába nyomta.

Bridget mindig imádnivaló egyetemista fiúk mellé szeretett ülnia repülőgépen, akik leszállás előtt még a telefonszámát is elkérték.Carmen általában középkorú üzletemberek közé ült.

– Kérem a légikísérőket, hogy foglalják el a helyüket! – hallat-szott a kapitány hangja a hangszóróból. Carmen gyomra összeszo-rult az izgalomtól. Lábait egymás mellé a földre tette, és keresztet

vetett magára, ahogy ezt a mamájától látta leszállás közben. Kép-



mutatónak érezte magát, de ez akkor sem az az alkalom, hogy egy babonáról leszokjon.

Tibby!Magam mellett érezlek akkor is,amikor nem vagy itt.Mindent imádok ezzel az úttalkapcsolatban, de fáj, hogy nemvagyunk együtt és annak tudata,

hogy otthon szomorkodsz. Úgy ér-zem, hogy nincs jogom boldognaklenni. Olyan furcsán érzem magamnélkületek. Azzal, hogy nem vagyitt velem, kicsit Tibbynek érzemmagam. Mondjuk, ezt lényegesenrosszabbul csinálom, mint te.Rengeteg puszi és ölelés:

Carma



Tudsz ön-zetlenülszeretni?

Ki tudodérdemelni

az önzet-len



szerete-

tet? Lena Kaligaris



Elsőként a ház főbejáratát pillantotta meg. A színe olyan harsányvolt, mint a tükörtojás sárgája. Körülötte a ház homlokzata viszonta legélénkebb kék színt vette föl. Kinek juthatott ilyen színkombi-náció az eszébe?! Lena fölnézett a felhőtlen kék égre. Ó…

Ha Bethesdában ilyen színűre festetnéd a házad falait, akkor azemberek meg lennének róla győződve, hogy egy narkós lakik ott; a

szomszédaid meg egyenesen bíróságra vinnének. Az éjszaka leplealatt festékszóró kannákkal átfestenék a házat bézs színűre. Ittazonban csodálatos színek rikítottak a fehér házak közt.

– Lena, menj már! – nyafogott Effie, és Lena bőröndjét lábávalnyomkodta kifelé.

– De jó, hogy itt fágytok, lányukk! – üdvözölte őket nagymama,és örömében összecsapta a kezét. Nagypapa egy ideig vacakolt azárral, de végül sikerült kinyitnia az ajtót, és az a csodálatos színűajtó kipattant. Az utazás okozta időeltolódás és ezek a furcsa, öregemberek olyan hangulatba hozták, mintha beszívott volna. Őugyan még soha nem szívott be, kivéve mikor egyszer egy kínaivendéglőben kikészült egy garnélaráktól.

Ha Lenára azt mondhatjuk, hogy el volt kábulva, Effie az alváshiányában csak egész egyszerűen nyűgös volt. Lena a dumálástmindig ráhagyta a húgára, de most Effie ehhez is túl fáradt volt.

Ennek következtében a kis sziget még kisebb repülőteréről az út befelé a kocsiban főképpen csöndben történt. Nagymama időnkénthátrafordult az öreg Fiatban.

– Mennyire megcsodálatosszepültetekk! Különösen Lena.Lena komolyan szerette volna, hogy bárcsak abbahagyná a

nagymama ezeket a megjegyzéseket, mert idegesítette. Arról márnem is beszélve, hogyan érezhette magát mindeközben a nyűgösEffie.

Nagymama angolja viszonylag tűrhető volt, mert hosszú évekigéttermükben sok turista fordult meg. De Bapi nagypapának sajnos



ez már kevesebb sikerélménnyel járt. Lena tudta, hogy nagymamavolt, aki az embereket üdvözölte a vendéglőben, a lenyűgöző ven-dégszeretet áradatával. Bapi legtöbbször a háttérben maradt. Elő-ször mint szakács, később, mikor az étterem jobban ment, mint üz-

letvezető.Lena szégyellte magát, hogy már nem tud görögül. Szülei sze-

rint kisbaba korában csak ezt beszélte. De később, amikor iskolábakerült, egyre kevesebbet használta a nyelvet. Mire Effie megszüle-tett, már felhagytak a göröggel nála. Ha másért nem, hát azért,mert egészen más ábécét használtak. Persze most Lena örült volna,ha még tudna görögül, de annak is örült volna, ha magasabb lenne,és úgy tudna énekelni, mint Sarah McLachlan. Mindezeket szerettevolna, de persze pontosan tudta, hogy soha nem fognak bekövet-kezni.

– Nagyi, imádom az ajtótokat – dicsérte, amint átlépett rajta.Bent a ház viszont épp ellenkezőleg, szinte ijesztően komor és sö-tét volt. A hirtelen benti sötétség és a kinti világosság kontrasztjá-tól még mindig káprázott a szeme.

– Hát itten fagyunk – kiáltott föl Nagyi, kezét újból összecsap-

va. Bapi követte őket a csomagokkal és Effie neonzöld hátizsákjá-val. A látvány egyidejűleg kedves is volt, de szomorú is.

Nagymama szorosan átölelte Lenát. Látszólag Lena nagyonörült ennek, de valójában furán érezte magát. Nem tudta, hogyankell ezt az érzelemkinyilvánítást viszonozni.

A benti szoba körvonalai lassan kezdtek kirajzolódni. Na-gyobbnak bizonyult, mint gondolta. A padló csempézve volt, rajtagyönyörű szőnyegek.

– Köfessetek, lányok! – irányította őket nagymama. –Mekmutatom a tiétek szobákat, és utána fogunk inni valami frissít-tető italt. Okké?

A két lány követte őt föl a szobába, mint két zombi. A kis fo-lyosóról két hálószoba, egy fürdőszoba és egy másik kis folyosóvezetett, ahol Lena még két ajtót fedezett föl.

Nagyi kinyitotta a legközelebb álló ajtót.



– Ez itten a sepseges Lenáé! – mondta büszkén. Lena nem volt

meghatva a szobától, míg nagymama felhúzta a nehéz faspalettá-kat, és odahívta őt az ablakhoz.

– Ó… – sóhajtott föl Lena meglepetten.

– Ez Caldera! Vagy ahogy ti mondjátok angolul: Cauldrom. – Ó – sóhajtott föl újból Lena, de most már a szép látványtól le-

nyűgözve. Noha Lena még nem tudta, hányadán áll nagymamával, de az

biztos, hogy Calderába azonnal beleszeretett. A víz mintha csakegy sötétebb árnyalata lenne az égnek, és az enyhe szél csak éppannyira borzolta föl a víz színét, hogy az csillogjon. A keskeny,

félkör alakú szigetet szinte körbeölelte a víz. Valahol nem messzeegy kis szigetet is fölfedezett. – A lekszebb falucská Görögországban Oia – jelentette ki tény-

szerűen nagymama, és Lena ezt simán el is tudta hinni. Szeme vé-gigpásztázta a fehérre meszelt házakat, melyek formában hasonlí-tottak ehhez, amint a sziklapárkányt ékesítették közvetlenül a vízfölött. Milyen fura lehet itt lakni – gondolta, amint lenézett a me-redek sziklán. Végül is Santorini egy vulkán volt. A családi törté-

netekből már tudta, hogy egyszer egy borzalmas vulkánkitörés tör-tént, azt meg szökőár követte hatalmas hullámokkal, és még egykisebb földrengést is okozott. A sziget közepe szó szerint a tengerbe süllyedt, és csak ez a fura holdsarló maradt emlékeztetőnek ar-ra, hogy ez bármikor újra bekövetkezhet.

Noha Lena egy sík kertvárosban nevelkedett, ahol semmi ter-mészeti katasztrófa nem történt, kivéve a szúnyogokat vagy a ha-

zafelé tartó kocsik áradata által eldugult országutat, mégis tudta,hogy a gyökerei itt vannak. De most, ahogy kinézett a vízre, vala-mi mély, ősi emlékezet bugyborékolt föl, amitől úgy érezte magát,mintha hazatért volna.

– Duncan Howe-nak hívnak, és én vagyok az igazgatóhelyettes –és a mutatóujjával megbökdöste a mellén fityegő kis névtáblát.

– Most, hogy befejeztük az eligazítást, szeretnélek üdvözölni,mint a legújabb hivatásos árusítónkat, a Wallman’s-nál. – Olyan



fontoskodva beszélt, mintha emberek százaihoz szólna, és nem kétunatkozó, rágógumit csócsáló lányhoz.

Tibby képzelete közben elkalandozott. Azt képzelte, hogy ő egytorz valami, akinek a szájából a nyál csöpög le egészen a kopott

linóleumpadlóra. A férfi fontoskodva nézett bele még egyszer acsipeszes írótáblájába.

– Hát akkor, Tie-by, viszlát – mondta jól elhúzva az „i”-t. – Tibby – javította ki a lány. – Szeretném, ha azzal kezdenéd, hogy a tisztálkodási eszközök

polcait feltöltőd, amelyek a második sorban balra vannak. – Én azt hittem, hogy hivatásos eladó leszek – jegyezte meg

Tibby. – Brianna – mondta, figyelmen kívül hagyva Tibby megjegyzé-sét –, te pedig állj be a négyes kasszába!

Tibby savanyú grimaszt vágott. Brianna nagy buborékokat puk-kantgatott a rugójából az üres kasszánál, ahova azért került, mertlehetetlenül sok haja volt, és még nagyobb mellei, amelyek majd-nem kibuggyantak az egyenruhájából.

– Tegyétek föl a fejhallgatót, és nyomás dolgozni – irányítottaőket Duncan fontoskodva.

Tibby próbált elleplezni egy röhögést, ami kábé úgy sikerült,mintha röfögne, úgyhogy gyorsan a szája elé kapta a kezét. Sze-rencsére Duncan ebből semmit nem vett észre.

A jó hír az volt, hogy megtalálta filmjének jövendő sztárját. Anadrágceremónia utáni másnap reggel elhatározta, hogy nyári él-ményeit egy filmben rögzíti. Egy igazi kakamentumfilm a hiábava-

lóságok parádéjáról. Ebben Duncan sikeresen megszerezte magá-nak a főszerepet.Fülére nyomta a fejhallgatót, és a kijelölt helyre sietett, mielőtt

ezért Duncan megszólná. Egyrészről ugyan nem lenne rossz, hakirúgnák, másrészt azonban ahhoz, hogy valaha kocsit vehessen,szüksége volt rá, hogy pénzt keressen. Már tapasztalatból tudta,hogy nagyon kevés lehetőség áll fönn egy olyan lány számára,akinek orrából karika lóg ki, gépelni sem tud, és nem igazán em- berszerető.



Visszament a raktárba, ahol egy nő lehetetlenül hosszú műkör-

mökkel mutatott egy hatalmas kartondoboz irányába. – Ezeket a dezodorokhoz kell tenni – utasította unott hangon.

Tibby nem tudta levenni a szemét a körmökről. A görbületük miatt

úgy néztek ki, mint tíz kis kasza. Vetekedett a Guinness RekordokKönyvében olvasható indiai pasassal. Tibby így képzelte egy ha-lott ember körmeit, miután már néhány éve a föld alatt nyugszik. Nem tudta elképzelni, hogy ilyen körmökkel hogy tud egy doboztkézbe venni, vagy tárcsázni a telefonon, vagy kasszát kezelni.Hogy tud hajat mosni?! Lehet, hogy ilyen körmök miatt az embertmég ki is rúghatják egy munkahelyről? Lehet vajon ilyen körmökmiatt leszázalékolást szerezni? Tibby még gyorsan megtekintettesaját, lerágott körmeit.

– Bármi extra? – kérdezte Tibby. – Ez egy új áru, ezért külön kell tenni. Maga a doboz úgy nyit-

ható ki, hogy erre lehet majd rápakolni. A hátuljára vannak nyom-tatva az erre vonatkozó utasítások.

Tibby elcipelte a dobozt a kettes sorhoz, miközben arról képze-lődött, hogy a nő körmei hogyan fognak kinézni a filmjében.

– Rosszul van feltéve a fejhallgatód – figyelmeztette a nő. Ami-kor Tibby kinyitotta a dobozt, szomorúan tapasztalta, hogy vagykétszáz dezodort kell majd erre a komplikált szerkezetre valahogyráillesztenie. Próbálta kisütni, hogy mit jelentenek a rajzok és anyilak. Minimum egy mérnöki végzettségre lehet ahhoz szükség,hogy ezt valaki összeállítsa.

A nyolcadik sorból idehozott cellux segítségével és a szájából

kivett rágógumival végül sikerült egy árupiramist teremtenie a go-lyós izzadásgátló dezodorokból, melyeket hátulról, egy kartonbólkészült szfinxfej biztosított a leeséstől. Mi a franc köze van a de-zodornak Egyiptomhoz? Ki tudja.

– Tibby! – osont mögéje Duncan fontoskodva. Tibby ránézett,éreztetve, hogy a férfi elvonja a figyelmét a munkától.

– Már négyszer hívtalak, szükségünk van rád a hármas kasszá-nál!

Tibby elfelejtette bekapcsolni a fejhallgatót. Amikor Duncanelmagyarázta, hogyan kell használni, egész máson járt az esze.



Már egy órája állt a kassza mögött, s pontosan két ceruzaelemet

adott el egy pattanásos tizenhárom évesnek, és már vége is volt aműszaknak.

Levette az egyenruháját, lekapcsolta a fejhallgatókat, és az ajtón

keresztül távozott. Amikor is Duncan ugrott tőle meglepő gyorsa-sággal az útjába.

– Elnézést, Tibby, lennél olyan kedves velem visszajönni? Szin-te látta az arcán a gondolatait. Ezt a csajt, akinek karika van az or-rában, soha nem kellett volna fölvennem.

A férfi felszólította, hogy mutassa meg, mi van a zsebeiben, desajnos, neki nem voltak zsebei.

– Az egyenruháról beszélek – mondta. – Ó – kihúzta a gyűrött egyenruhát a hóna alól, a zsebéből ki-

vette a pénztárcáját, és… egy megkezdett tekercs celluxot. – Ja,ez? – mondta Tibby. – Ezt csak ahhoz használtam…

Duncan arcán olyan kifejezés látszott, hogy ő már minden kifo-gást hallott.

– Nézd, Tibby, mi a Wallman’s-nál hiszünk abban, hogy új al-kalmazottjaink egyszer megtévedhetnek. Úgyhogy ezt most elfe-

lejtjük, de figyelmeztetnem kell téged arra, hogy nekem kötelessé-gem elvonni tőled az alkalmazottaknak járó tizenöt százalékos ár-engedményt.

Ezek után Duncan figyelmesen leolvasta a cellux árát, majd föl-írta, hogy ezt az első fizetésből le is vonják. Néhány percre eltávo-zott, és egy átlátszó műanyag zacskót hozott.

– Légy szíves, mostantól kezdve a magaddal hozott dolgaidattartsd ebben.

Kedves Carmen!Gondolom, hogy amikor az embernekolyan közeli rokonai vannak,akikkel elő tte soha nem találko-

zott, próbálja őket gondolatbanelképzelni. Mint például az örök-



be fogadott gyerekek mindig aztképzelik, hogy az igazi apjukegyetemi tanár, a szülő anyjuk pe-

dig egy fotómodell.Hát körülbelül így volt ez az énnagyszüleimmel is. A szüleim min-dig azt ismételgették, hogy olyanszép vagyok, mint Nagyi. Tehát azévek során ő t mindig úgy képzeltem

el, mintha Cindy Crawford lenne.Hát Nagyin nem Cindy Crawford.Elő ször is öreg, a frizurájarossz. Suhogós joggingot visel,és a köröm megkeményedett a láb-ujjain, amelyek kilógnak a szan-dáljából. Tudod, ő olyan hétközna-piBapit, a nagypapámat, a legendásüzletembert a Kaligaris családbólmindig legalább két méter magas-

nak képzeltem el. Hát ez semigaz. Bizony ő elég alacsony. Delehet, hogy csak hozzám képest.Mindig ugyanazt a meleg, barnanadrágot hordja, annak ellenére,hogy itt millió fokos hő ség van,

és egy cipzáras fehér inget.Krémszínű mű anyag cipő ket hord,



kissé nyamvadt és szeplő s – mintegy öregember. Emellett még szé-gyenlő s is.

Tudom, hogy illett volna azonnalszeretni ő ket, de hogy teszi eztaz ember? Nem lehet magamra rápa-rancsolni, hogy szeressek vala-kit, nem igaz?!Vigyázok a Nadrágra. Hiányzol.

Tudom, hogy nem haragszol rám,amiért néha olyan kiállhatatlanulviselkedem, de azt is tudom, hogyte mindig szebben gondolsz rám,mint ahogy azt én megérdemlem.

Millió ölelés:

Lena



Az egész

családnem tud

egyszerre

szórakozni Jerry Seinfeld



A naplemente túl szép volt. Lena szinte pánikba esett, mert nemtudta megörökíteni. Palettáján a festékek színei, amelyeket élénk-nek hitt, most reménytelenül unalmasnak tűntek. A naplementemilliárd wattal égett. Ezt a fényt nem tudta a vászon visszatükröz-ni. Letette a palettáját, és a nagy gondossággal előkészített vásznata ruhásszekrény tetejére tette, hogy még csak rá se kelljen nézni.

Kikönyökölt az ablakpárkányra, a nap rikító színeit nézve,amint Calderát átitatta, próbálva a helyzetet élvezni, anélkül, hogy bármilyen módon meg tudná örökíteni. Miért van az, hogy mindigúgy érzi, valamit tenni kell, ha valami oly csodálatosan szép?

Felhallatszott hozzá a sürgés-forgás, amint lent készültek a la-komára. Nagyi és Bapi az egész környéket meghívta, hogy unoká-ik érkezését megünnepeljék. Már két évvel ezelőtt eladták a ven-déglőjüket, de az étel iránti szeretetük, úgy látszik, változatlan ma-

radt. Különböző illatok keringtek a levegőben Lena szobáját be-töltve: minden ételnek megvolt a saját felismerhető illata.

– Lena, mindjárt kész vagyunk – kiáltott fel nagyi a konyhából. – öltözz fel, és gyere le!

Lena földobta a bőröndjét az ágyra, oly módon helyezve el,hogy azért az ablakon is kilásson. Nem szokott nagy izgalomba jönni attól, ha ruhát kellett váltania. Szeretett praktikusan öltözni.

Barátai szerint unalmasan, sőt patetikusan. Nem kedvelte, ha azembereknek több okuk volt őt bámulni, és csak azért emlékeznekrá, hogy milyen ruhát viselt. Gyerekkorában mindig úgy öltöztet-ték, mint egy divatbabát, mindig tökéletesen kellett kinéznie.

Ma azonban a gyomrában érezte az izgalmat. Óvatosan keres-gélve a bőrönd rétegei közt, a Nadrág után kutatott. Mintha mostegy kicsit nehezebb lenne. Lélegzet-visszafojtva hajtogatta szét,reményekkel tele. A Nadrág története most kezdődik mint Utazó

Farmernadrágé. Amint fölvette, érezte a pillanat történelmi jelen-tőségét. Próbálta önmagát elképzelni, amint a nadrágot viselve, va-



lami nagyon fontos fog történni. A jó ég tudja, miért, képtelen voltkiverni fejéből annak a látványát, hogy helyette Effie viseli.

Belelépett egy viseltes papucsba, és elindult lefelé. – Csináltam húsgombócot – jelentette be büszkén Effie.

– Keftedesnek hívják – mondta nagyi hasonló büszkeséggel. –Effie egy igazi Kaligaris. Szeret főzni, és szeret enni. – ÁtölelteEffie-t annak bizonyságául, hogy ez nagyon jó dolog.

Lena elmosolyodott, és bement a konyhába körülnézni és meg-dicsérni húgát. Már megkezdődött a két nővér közti versengés afigyelemért. Először mindenki Lenával foglalkozott, az embereknem tudták levenni a szemüket róla, mert oly jól nézett ki. De né-

hány órán vagy legfeljebb néhány napon belül, amint észrevettékEffie kicsattanóan vidám és barátságos természetét, a figyelem őráösszpontosult, amit Lena szerint is megérdemelt. Lena zárkózottvolt, nehezen tudott kapcsolatot teremteni az emberekkel. Úgyérezte, hogy vonzó külseje valójában hamis csali: azt a látszatotkelti, mintha a hozzá vezető hídon könnyű lenne hozzá eljutni, devalójában ez nem így volt.

A nagymama végignézett Lenán és ruházatán:

– Te ezt akarod viselni a partinkon? – Hát úgy gondoltam. Vegyek föl valami elegánsabbat? – kér-

dezte Lena. – Nahát… – nagyi valójában nem látszott túl komornak vagy el-

ítélőnek. Inkább pajkosan nézett, mint aki azt szeretné, hogy vala-mi titka után érdeklődjenek. – Hát ez valójában nem lesz előkelő parti, de…

– Akarod, hogy én is átöltözzek? – kérdezte Effie. Pólója telivolt kenyérmorzsával.Sem Effie, sem nagyi nem tudott igazán jól titkokat megtartani.

Összeesküvőként nézett Lenára: – Tudod… van egy fiú… számunkra olyan, mintha az unokánk

lenne. Nagyon kedves fiú – kacsintott nagyi. Lena próbálta moso-lyát befagyasztani.

A nagyi komolyan gondolja, hogy alig hat órával az érkezésemután már be akar mutatni egy fiúnak? Lena utálta a bemutatásokat.Effie arcán is látszott az együttérzés nővérével.



– A fiú neve Kostos – folytatta nagyi nem véve észre a helyzet

kínosságát. – Legjobb barátaink és szomszédunk unokájáról vanszó.

Amint nagyi arcát tanulmányozta, Lenában fölébredt a gyanú,

hogy ez nem az utóbbi órákban jutott eszébe nagyinak. Az volt agyanúja, hogy erre nagymama már régóta készül. Tudta, hogy azilyen előre elrendezett házasságok még mindig divatban vannak agörög szülők között, különösen ezeken a kissé elmaradott szigete-ken. A mindenségit!

Effie félszegen nevetett. – De hát nagyi! A fiúk szeretik Lenát, de ő nagyon válogatós

fiúügyekben.Lena fölhúzta szemöldökét: – Effie, hát ezt igazán nagyon kö-szönöm!

Effie kedvesen rántotta meg a vállát: – Te is tudod, hogy ez ígyvan.

– Lena még nem ismeri Kostost – mondta nagyi magabiztosan. – Mindenki kedveli ezt a fiút.

– Kislányom!Carmen szíve gyorsabban dobogott, amint szedte lábait. Ahogy in-tegető apját meglátta a repülőtér műanyag ablaka mögött, amely azérkezőket elválasztotta a 42-es kapunál, filmbeli klisének érezte azegész jelenetet, de ennek ellenére nagyon jólesett neki, ami történt.

– Szia, apa – és a nyakába ugrott. Jólesett kimondania, hogyapa. A legtöbb gyerek állandóan használja, anélkül, hogy ennek bármilyen jelentősége lenne. Neki csak a tudatában szunnyadt azév nagyobbik részében, és csak a találkozásaikra tartogatta.

Apja is magához ölelte rövid időre. Amint szétváltak, apját né-zegette. Imádta, hogy milyen magas. Elvette lányától a válltáská- ját, és magára akasztotta, noha az egyáltalán nem volt nehéz.Carmennek tetszett annak látványa, ahogy apja kinézett az ő sötét-kék flitteres, nőies táskájával a vállán.



– Helló, édesem – mondta apja boldogan, amint lánya vállát

szabad karjával átölelte. – Hogy utaztál? – kérdezte, amint elindul-tak a bőröndökért.

– Remekül – mondta Carmen. Mindig furcsa érzés volt, amint

apja a karjával átölelte a magasságbeli különbség miatt, de ez nekiannyira jólesett, hogy nem zavarta. Hagyjuk azokra a lányokra a panaszkodást, akik mindennap látják az apjukat. Ő csak évente né-hányszor találkozik vele.

– Csodálatosan nézel ki, tündérkém – mondta az apja. – Minthanőttél volna – tette kezét lánya fejére, hogy fölmérje a növekedésmértékét.

– Hát bizony – mondta büszkén, arra gondolva, hogy apjamennyivel magasabb, amit ő úgy szeretett benne. – 168 cm magasvagyok, majdnem 170.

– Hát ez igen! – mondta a 190 cm magas férfi. – Hogy van amamád?

A találkozásuk első öt percében ezt mindig kötelességszerűenmegkérdezte.

– Minden rendben – válaszolt Carmen, tudván, hogy apját való-

jában nem nagyon érdekli a válasz. Ahogy az évek múltak, Car-men anyja mindig rettenetes kíváncsisággal kérdezett apja felől,míg apja csak udvariasságból tette ezt.

A bűntudat hangtalan cseppjei zavarták meg Carmen boldogsá-gát. Míg ő majdnem 170 cm volt, anyja vagy tizenöt centivel ala-csonyabb.

Apja őt édesemnek szólította, megdicsérte szépségét, de nem

sok érdeklődést mutatott anyja felé. – Hogy vannak a pajtásaid? – kérdezte, amint beléptek a liftbe,még mindig átölelve lánya vállát.

Apja tudott arról, hogy milyen közel voltak egymáshozTibbyvel, Lenával és Bridgettel. Minden találkozásukkor emléke-zett arra, hogy miket mondott róluk előzőleg.

– Fura nyarunk van, ez az első, amelyet nem együtt töltünk.Lena Görögországba ment látogatóba a nagyszüleihez; Bridget Ba- ja Californiában van egy focitáborban, és Tibby otthon maradtegyedül.



– És te pedig az egész nyarat itt töltöd – mondta egy kérdőjellel

a szemében. – Úgy örülök, hogy itt vagyok – mondta Carmen érthetően és

hangosan. – Már alig várom, hogy mi fog történni. Tudod, ez

olyan fura. Nem rossz, hanem jó. Talán nem is olyan rossz, hogymindannyian szerteszóródtunk. Tudod, mennyire összeszoktunk – járt a szája. Szerette volna, hogy az apja ne azt érezze, hogy elvon-ta a barátnőitől.

Apja az egyik szalagra mutatott, ahol bőröndök forogtak körbe-körbe.

– Azt hiszem, ez a te gépedről jött le.

Carmen emlékezett, hogy egyszer Washingtonban az apja rátet-te a szalagra őt, és közben a kezét fogta, de egy őr rájuk szólt, ésígy kénytelenek voltak ezt a szórakozást beszüntetni.

– Ez egy jó nagy bőrönd, amelyen kerekek vannak, de sajnosúgy néz ki, mint mindenki másé – mondta Carmen. Érdekes, hogyapja még soha nem látta a bőröndjét. Mindig ő jött a sajátjával.

– Na itt van – mondta Carmen hirtelen, és apja odakapott érte,mintha ez lenne élete legfontosabb teendője. A válltáska flitterei

megcsillantak.Apja a bőröndöt kézben vitte, és nem görgette. – Hát akkor ez is megvan, mehetünk – és elindultak a parkoló

felé. – Még mindig megvan a Saabod? – kérdezte apjától. Az autók

mindkettőjük érdeklődési körébe tartoztak. – Nem. Múlt év tavasszal lecseréltem egy nagyobbra.

– Igazán? – Carmen nem egészen értette, hogy miért volt erreszükség.

– Na és szereted? – Mindenben megfelel – mondta, amint éppen a kocsihoz értek,

amely egy barna Volvo volt a piros Saab helyett. – Na, hát akkorszálljunk be. – Kinyitotta az ajtót a lányának, majd a bőröndöt is betette a kocsiba. Hol tanulják az apák az ilyen dolgokat? Miértnem tanítják a fiaikat ilyesmikre?



– Hogy sikerültek az év végi vizsgáid? – kérdezte lányát, amíg

próbált a parkolóból kijutni. – Igazán jól – válaszolta. Mindig felkészült, hogy tanulmányai-

ról beszámoljon apjának. – Ötöst kaptam matekból, biológiából

angolból, franciából és történelemből is. – Mamája szerint túl so-kat izgult a jegyei miatt. Míg apjánál a jó jegyek sokat jelentettek.

– Édesem, ez óriási. Különösen most, ahogy az érettségihez kö-zeledsz, ez egyre fontosabbá válik. – Tudta, hogy apja szerettevolna, hogy ugyanabba a gimnáziumba járjon, ahova ő, és ezCarmennek is megfelelt, noha ez valójában nem volt köztük be-szédtéma.

– Hogy állsz a tenisszel? – kérdezte.A legtöbb ember, akit ismert, utálta az effajta apai kérdéseket,de Carmen egész évben ezekre vágyott. – Bridgettel nemrég ját-szottuk az első párosainkat. És csak egy meccset vesztettünk el.

Arról „elfelejtett” apjának beszélni, hogy egyest kapott a kéz-műves osztályban – ez úgyse kerülne be a bizonyítványba –, vagyarról, hogy az a fiú, aki nagyon tetszett neki, Lenát vitte el társkéntaz év végi záróbuliba. Vagy hogy anyjának szomorúságot okozott

húsvétvasárnap. Ezek a beszélgetések sikerélményekről szóltak. – Biztosítottam egy pályát magunknak szombatra – mondta ap-

ja, ahogy fölgyorsított az országútra érve. Carmen nézegette a kör-nyéket az ablakból. Motelek voltak, és mindenféle olyan más üzle-tek, melyek egy repülőtér környezetében találhatók, de itt a levegőillatosabb és erőteljesebb volt. Majd apja arcát tanulmányozta. Már jól le volt sülve, ami kék szemét szépen kihangsúlyozta. Mindig

arra vágyott, hogy bárcsak apja szemét örökölte volna, és nemanyja barnaságát. Frissen volt vágva a haja, az ingje is tiszta volt,szép mandzsettákkal. Biztosan fizetésemelést kapott, gondolta ma-gában.

– Már alig várom, hogy lássam, hol laksz – mondta Carmen. – Aha – mondta oda sem figyelve, a tükörben hátranézve, mie-

lőtt sávot váltott volna. – Hát nem furcsa, hogy még soha nem voltam itt azelőtt? – kér-

dezte.



Noha a vezetésre koncentrált, mégsem akarta ezt a lányával

tisztázatlanul hagyni. – Tudod, édesem, ez nem azért volt, mertmár régóta nem akartam, hogy gyere, csak a dolgokat el akartamrendezni megfelelően, mielőtt idehoználak – mondta kissé bocsá-

natkérően.Carmen valójában nem akarta apját kényelmetlen helyzetbe

hozni. – Apa, engem valójában nem érdekel, hogy milyen a laká-sod, ne foglalkozz ezzel. Jól fogjuk magunkat érezni, kit érdekelegy lakás.

Apja lehajtott az országútról. – Én nem akartalak téged a zava-ros életembe belekeverni, aztán sokat is dolgozom, egyedül élveegy kétszobás lakásban, és soha nem étkezem otthon.

Carmen nem tudott elég gyorsan válaszolni. – Már nagyon vá-gyom egy jó kis vendéglői kajára. Unom a kiszámítható otthoniétkezéseket. – És valóban így is gondolta. Ez apa és lánya nyaralesz.

Apja meg se szólalt, amint a kertvárosi utcán hatalmas, öreg,tekintélyes házak mellett ment el a kocsijuk. Esőcseppek jelentekmeg a szélvédőn. Egyszerre olyan sötét lett, mintha éjszaka lenne.

A kocsi lelassított, és megállt egy krémszínű kúria előtt, melynekhatalmas verandája és zöld spalettái voltak.

– Hol vagyunk? – kérdezte Carmen. Apja leállította a motort, éslányához fordult: – Itthon. – Tekintete kissé ködös és távoli volt. Nem akarta a lánya szemében a meglepetést észrevenni.

– Ez a ház, amelyik ott fenn van? Azt hittem, hogy a belváros- ban laksz egy lakásban.

– A múlt hónapban ideköltöztem. – Tényleg? Miért nem szóltál erről a telefonban? – Mert… Van egy csomó fontos mondandóm, édesem, olyas-

mik, amiket inkább személyesen szerettem volna megbeszélni.Carmen nem volt biztos abban, hogy most mi fog történni, és

milyen érzelmeket fog ez kiváltani belőle. Apjához fordult: – Naés mikor fogod ezeket elmondani nekem? – igazán nem jól viseltea meglepetéseket.

– Hát akkor menjünk be, rendben van? – átment a kocsi másikoldalán, és kinyitotta az ajtaját, mielőtt a lány bármit is tudott vol-



na mondani. Nem is nyúlt a bőröndért, kettőjük feje fölé kiterítettea kabátját, amint a lépcsőkön a házhoz közeledtek.

Karon fogta lányát: – Vigyázz, mert ezek a lépcsők elég csúszó-sak, amikor esik – mondta, amint fölvezette a festett falépcsőkön a

verandához. Oly magabiztosan viselkedett, mintha mindig is itt éltvolna.

Carmen szíve dobogott, fogalma nem volt arról, hogy hol van-nak, és mi várja őket. Táskájában érezte az alma körvonalait.

Apja anélkül, hogy kopogott volna, kinyitotta az ajtót: – Hát ittvagyunk – mondta.

Carmen lélegzet-visszafojtva várta, hogy mi következik. Vajon

ki lesz még a házban?Pillanatokon belül egy nő jött be a szobába, és egy lány, aki kö-rülbelül Carmennel egyidős lehetett. Carmen értetlenül állt, és fur-csán érezte magát, amint a nő, majd később a lány is átölelte. Hir-telen megjelent egy 18 év körüli, magas fiú is. Szőke, jól kisportoltalakkal. Direkt örült, hogy ő legalább nem ölelte meg.

– Lydia, Krista, Paul, ez a lányom, Carmen – mondta apja.Szinte furcsának tűnt, ahogy most saját nevét apjától hallotta. Apja

eddig mindig szívecskémnek, bébinek vagy édesemnek hívta. Mégsoha nem mondta azt ki, hogy Carmen. Mindig azt hitte, hogy ezazért van, mert ez volt a Puerto Ricó-i nagyanyjának a neve, aki aválás után jó néhány gonosz levelet írt apjának. Apai ágon márnem élt a nagyanyja, az ő neve Mary volt.

Mindnyájan várakozóan és mosolyogva nézték Carment, akinekfogalma nem volt, hogy ilyenkor mit kell mondani vagy csinálni.

– Carmen, ez Lydia… – Szünet, szünet, szünet. – Ő az énmenyasszonyom, és Krista meg Paul az ő gyerekei.Carmen becsukta a szemét, majd újból kinyitotta. A hirtelen

fényváltozástól fekete pöttyök jelentek meg a szemében. – Miótavan neked menyasszonyod? – kérdezte szinte suttogva. Tudta,hogy ez nem volt a legudvariasabb tőle. Apja elnevette magát. –Pontosan április 24-e óta. – mondta. – Én május közepén költöz-tem ide.

– És ti össze fogtok házasodni? – amint ezt kimondta, rögtöntudta, hogy rettenetesen buta dolgot kérdezett.



– Augusztusban. 19-én. – Ó! – Hát ez elég csodálatos, nemde? – kérdezte az apja. – Csodálatos – visszahangozta alig hallhatóan, noha más tónus-

sal. Lydia megfogta Carmen kezét, aki úgy érezte, hogy ez mostmár nem is az ő testrésze. – Carmen, mi annyira örülünk, hogy ve-lünk töltöd a nyarat. Gyere nyugodtan be, és érezd magad otthon.Szeretnél valamit inni? Kívánsz valami üdítőt vagy esetleg egycsésze teát? Albert megmutatja a szobádat, hogy berendezkedhessott.

Albert? Ki a csoda hívta eddig az apját Albertnak? És mi az,

hogy berendezkedni? Egyáltalán mi a csudát keres ő ebben a ház- ban? Az biztos, hogy nem fogja a nyarat itt tölteni. – Carmen – szólalt meg apja. – Üdítő? Tea?Carmen apjához fordult, mintha nem is hallaná. Bólintott. – Melyik? Vagy mind a kettő? – kérdezte újból apja.A lány körülnézett a konyhában. Minden rozsdamentes acélból,

ahogy gazdag embereknél szokott. Egy perzsaszőnyeg volt a pad-lón. Ki a csudának van perzsaszőnyege a konyhájában? A meny-nyezetről hatalmas, régi stílusú ventilátor lógott, mely lassan for-gott. Hallotta, amint az eső kopogott az ablakon.

– Carmen? Carmen? – apja próbálta türelmetlenségét elleplezni. – Elnézést – motyogta. Észrevette, hogy Lydia ott áll, és várja a

válaszát. – Köszönöm, semmit nem kérek. Megtudhatnám, hogyhol tudok kipakolni? – Apja bánatosnak látszott. Lehet, hogy ész-revette, mennyire zavarban van a lánya? Azonban gyorsan magá-

hoz tért. – Persze. Gyere velem! Megmutatom a szobád, és aztán behozom a bőröndöd.Követte apját a szőnyeggel borított lépcsőkön, elhaladva három

hálószoba mellett, míg a negyedikbe beléptek, mely a hátsó kertrenézett, barackszínű szőnyeggel, antik bútorokkal berendezve, ame-lyeken mindössze két színes műanyag dobozt lehetett találni, egyeta fiókos szekrényen és egyet papír zsebkendőkkel az éjjeliszekré-nyen. A szobában csodálatos szép függönyök is lógtak. És fogadnimert volna egymilliárd dollárba, hogy a lenti jégszekrényben tarta-nak szódabikarbónát. – Ez a vendégszoba? – kérdezte.



– Igen – válaszolt apja, nem egészen értve, hogy miért kérdezte

ezt a lánya. – Rendezkedj be – mondta, megint használva ezt azidióta kifejezést. – Hozom a bőröndödet.

Apja indult kifelé. – Hé, apa – kissé idegesen megfordult.

– Szóval… – hirtelen megszakadt a mondat. Szerette volna ap- jának megmondani, hogy ez nem volt szép, hogy erre a helyzetrenem készítette föl. Elég kemény volt egy házba felkészületlenül belépni, amely tele volt idegenekkel. Apja szemében mentegető-dzés tükröződött. Carmen ezt inkább érezte, mint látta. Apja sze-rette volna, ha minden jól alakul kettőjük között.

– Semmi – szólalt meg Carmen halkan. Nézte, amint apja el-

ment, és ráébredt, hogy ők mennyire egyformák, noha egy kissémásként. Amikor együtt voltak, egyik se szerette a kemény szava-kat.

Kedves Bee!Carmen és Albert nyara alig éltetúl a repülő térrő l való bejöve-

telt. Apám elveszi feleségülLydiát, aki ő t Albertnek nevezi,és egy olyan házban lakik, amelyteli van papír zsebkendő s dobozok-kal, és Albert most már két sző keembernek az apját is játssza. Fe-lejtsd el mindazt, amit elképzel-tem.Vendég vagyok, annak a családnaka vendégszobájában, melyet sohanem fogok tudni sajátomnak monda-

ni. Elnézést, Bee, már megintcsak magamról beszélek. Tudom,



A szeretet

olyan,mint a há-

ború.

Elkezdenikönnyű ,



befejezni

nehéz.Közmondás



– Ja, persze. – Lena a zsákjában turkált. Naplementére az időjá-

rás lehűlt. Egy barna garbót vett föl, melyet ő a legkevésbé szexisruhadarabjának tekintett, és haját lófarokba húzta össze. De hát a Nadrág, az a Nadrág.

– Tudod, ez a Nadrág tényleg varázslatosan néz ki – lelkende-zett Effie. – Tényleg eszméletlenül jól áll neked. Még azt is mond-hatnám, hogy jobban, mint általában.

– Köszi – mondta Lena. – Na, nyomás. – Juhúúú – süvítette Effie.

Kostos nem okozott csalódást. A fiú magas volt, inkább férfinek,mint fiúnak nézett ki. Legalább tizennyolc év körül lehetett. Túl jólnézett ki ahhoz, hogy ne keltse föl valamiért Lena gyanúját.

Az igazság az, hogy Lena sok minden miatt hajlamos volt gya-nakodni. Amikor fiúkról volt szó, akkor általában rátapintott azigazságra. Lena ismerte a fiúkat: csak a külsőd érdekli őket. Meg- játsszák a barátot, hogy megnyerjék a bizalmad, s abban a pilla-natban, mikor ez sikerül, elkezdenek taperolni. Úgy tesznek, mint-

ha történelmet tanulnának veled, vagy önként jelentkeznek veledvért adni, csak hogy fölkeltsék a figyelmedet. De amint végül ismegértik, hogy nem akarsz velük randizni, hirtelen elvesztik ér-deklődésüket a tudomány és a vérhiány iránt. A legrosszabb az,hogy néha a barátnőddel randiznak csak azért, hogy közel kerül-hessenek hozzád, és amikor kiderül az igazság, akkor a barátnőddobja őket. Lena inkább az egyszerű srácokat szerette, de néhamég ők is okoztak neki csalódást.

Véleménye szerint az egyetlen ok, amiért a lányok hajlandóaksok mindent eltűrni a fiúktól, az az, hogy szükségük van rá, hogyfolyamatosan megerősítsék őket, hogy milyen szépek. Ez egyikevolt azoknak, sőt valójában az egyetlen volt, amit Lena biztosantudott önmagáról.

Barátai Aphroditének hívták, s mint tudjuk, ő a szerelem ésszépség istennője. A szépség mindenesetre találó, de a szerelem

kifejezetten nevetséges. Lena nem volt romantikus alkat.



– Lena, ez itt Kostos – mutatta be nagymama őket egymásnak.

Lena látta, hogy nagyi próbál magán uralkodni, de valójában majdfölrobbant az izgalomtól.

– Kostos, ez az unokám, Lena – közölte nagyi nagyvonalúan,

mint aki éppen egy vetélkedőn mutatja be azt, aki a vörös autótmegnyerte. Lena keményen kitette a jobb kezét kézfogásra ajánlva,nehogy véletlenül a szokásos görög puszilkodásra kerüljön sor.

A fiú Lena arcát tanulmányozta, mielőtt kezet fogtak. Próbáltkontaktust teremteni, de ő direkt lesütötte a szemét.

– Ősszel Kostos Londonba fog egyetemre menni – dicsekedettnagyi, mintha saját fiáról beszélne. – Még a görög fociválogatott-

ban is fölfigyeltek rá. Nagyon büszkék vagyunk rá.Most Kostos sütötte le a szemét. – Valia büszkébb rám, mint a saját nagyanyám – mormogta.

Lena észrevette, hogy noha akcentussal, de magabiztosan beszéltangolul.

– De most nyáron Kostos a saját bapijának segít – közölte na-gyi, és egy könnyet törölt ki a szeme sarkából. – Bapi Dounasnakvolt egy problémája… – Nagyi a szívét ütögette a mutatóujjával. –

Kostos megváltoztatta a nyári terveit, csak hogy itthon maradhas-son, és segíteni tudjon.

Látszott Kostoson, hogy valójában nagy zavarban érzi magát.Lena egyszerre rokonszenvet érzett iránta.

– Valia, bapi ugyanolyan jó erőben van, mint eddig. És én min-dig is szerettem dolgozni a kovácsműhelyben.

Lena tudta, hogy a fiú nem mond igazat, és ez nagyon tetszett

neki. Hirtelen ötlete támadt. – Kostos, találkoztál már a testvéremmel, Effie-vel? – A húgaott ólálkodott körülöttük egész idő alatt, úgyhogy nem volt nehézelkapni a könyökénél fogva és odahúzni.

Kostos elmosolyodott. – Pont úgy nézel ki, mint a testvéred –mondta, és Lena szerette volna őt ezért megölelni. Valamilyen ért-hetetlen okból kifolyólag az emberek mindig a különbségeket vet-ték inkább észre, mint a hasonlóságokat. Úgy látszik, az embernekgörögnek kell ahhoz születni, hogy ezt észrevegye. – Melyikőtökaz idősebb? – kérdezte.



– Én vagyok az idősebb, de Effie a kedvesebb – közölte Lena. – Ugyan már – morogta nagyi. – Csak egy évvel idősebb nálam – csiripelte Effie. – Pontosab-

ban tizenöt hónappal.

– Értem – válaszolta Kostos. – Ó mindössze tizennégy éves! – mondta nagyi, aki úgy érezte,

hogy erre feltétlenül föl kell hívnia a figyelmet. – Lena viszont ti-zenhat éves lesz a nyár végén.

– Neked van testvéred? – kérdezte Effie, hogy gyorsan témátváltson. Kostos arca hirtelen megkeményedett.

– Nem, egyke vagyok.

– Ó – mondta mindkét lány egyszerre. Kostos arcáról leolvasha-tó volt, hogy e mögött még van valami történet. Lena magábanimádkozott, hogy Effie nehogy belekérdezzen. Nem akart túl intimkérdésekkel előhozakodni.

– Kostos… izé… focista – dobta be Lena a biztonság kedvéért. – Focista?! – kiáltotta el magát nagyi, mint aki fel van háborod-

va. – Ő egy bajnok! Oia hőse!Kostos elnevette magát, és Lena meg Effie is feloldódva követ-

te a példáját. – Ti, fiatalok… csak beszélgessetek! – parancsolt rájuk nagyi,

és ezzel el is tűnt.Lena úgy határozott, hogy ez ragyogó alkalom arra, hogy

Kostost és Effíe-t magukra hagyja. – Megyek, hozok még kaját – mondta.Később kiült az egyetlen székre, amelyet az ajtó előtt talált, és a

dolmades nevű helyi ételspecialitást élvezte, amely töltött szőlőle-vél, melyhez olajbogyót esznek. Már Marylandben is evett ezer-szer görög ételt, de az soha nem volt olyan finom, mint ez itt most.

Kostos kukucskált ki az ajtón. – Megtaláltalak – mondta. – Te szeretsz egyedül üldögélni?Lena rábólintott. Nem véletlen, hogy ide telepedett le, ahol csak

egy szék volt.

– Látom.



Kostos nagyon jóképű fiú volt. Sötét, hullámos haja és sárgá-

szöld szeme volt, az orrnyergén pedig egy egészen enyhe görbület.Ez azt jelenti, hogy szeretném, ha magamra hagynál – próbálta

hangtalanul sugallni Kostos felé.

Kostos elindult a sétányon, amely a nagyszülők háza mellettvezetett el egy szikla felé. Amikor a szélére ért, lemutatott:

– Ott lakom – intett egy ehhez hasonló épületre körülbelül ötházzal odébb. Kovácsoltvas erkély volt a második emeleten, amelyélénkzöld színűre volt festve, és melyről virágok csüngtek alá.

– Ó, hát ez elég messze van – mondta Lena.A fiú mosolygott.

Lena éppen kérdezni akarta, hogy a nagyszüleivel él-e, de hirte-len eszébe jutott, hogy ezzel egy beszélgetést kezdene el.Kostos a hófehérre festett kőkerítésre dőlt a vállával, és ekkor

vette Lena észre, hogy nem minden görög férfi alacsony. – Lenne kedved sétálni egyet velem? – kérdezte. – Szeretném

megmutatni Ammoudit, ezt a kis falucskát a sziklaszirt alatt. – Köszönöm, nem – még csak nem is próbált kifogást keresni.

Már rég rájött arra, hogy a kifogásokat a fiúk úgy vették, hogy ezokot ad arra, hogy megint próbálkozzanak.

Pillanatokig a lány arcát tanulmányozta. Látszott, hogy csaló-dott. – Talán egyszer máskor – mondta.

Lena azt szerette volna, ha a fiú visszamegy a házba, és Effie-thívná el sétálni és megmutatni a falucskát, de ő csak szép lassanelindult lefelé a falu irányába.

Kár, hogy randit kértél – gondolta magában Lena. – Még lehet,

hogy egyébként meg is kedveltelek volna.

Mint kiderült, fiúk is voltak a focitáborban. Volt egy srác, termé-szetesen több is, mint egy, de pillanatnyilag Bridget számára mostcsak egy létezett.

Mint kisült, egyike volt az edzőknek. A pálya másik oldalánállt, Connie-val beszélgetett, gyönyörű, sima fekete haja volt, és

Bridgeténél egy árnyalattal sötétebb bőre. Volt benne valami spa-nyolos. Olyan méltóságteljesen nézett ki, mint egy középcsatár.



háttérinformációval. Eric volt az utolsó. Lehet, hogy Ericet külö-nösen hangos ovációval fogadták, vagy csak Bridget így képzelte.

Connie elmagyarázta, hogy a táborban hat ház van, mindegyik- ben egy csapat lakik, akik saját színeikben játszanak. Továbbá be-

jelentette, hogy amint a nevüket hallják, megkapják a saját trikói-kat a csapat színeivel. Amint összeállt a hat csapat, félrevonulhat-nak, és nevet választhatnak maguknak, bla-bla-bla. Ezek utánConnie mindegyik csapathoz beosztott egy edzőt és két segédet.Eric a negyedik csapathoz került.

Istenem, könyörgöm, hadd lehessek az ő csapatában – imádko-zott magában Bridget.

Connie elmélyült az elmaradhatatlan csiptetős írótáblájában. – Aaron, Susanna, ötödik csapat.Bridget próbálta magát nyugtatni: úgy tűnt, hogy ez egy ábécé-

rendben felállított lista volt. Bridget minden lányt, aki a négyescsapatban volt, automatikusan meggyűlölt.

Végre elérkeztek a „v”-hez. – Vreeland, Bridget: hármas csapat.Bridget elkeseredett, de amint elsétált Eric mellett, hogy átve-

gye a három azonos zöld pólóját, látta, hogy ő felfigyel a hajára.

Carma!Én vagyok az egyetlen, aki képesbeleszeretni egy lánytáborban isvalakibe. Még egy szót sem vál-

tottam vele; Ericnek hívják. Ő valami CSO-DÁ-LA-TOS. Akarom.Bárcsak láthatnád. Te is belees-nél. De nem lehet a tied, mert ő az enyém! Enyém!!



Tudom, hogy ő rült vagyok. Mostegyek úszni. Ez egy nagyon roman-tikus hely.

Bee



1. szabály:

A vevő nek

mindig iga-za van.

2. szabály:

Ha a vev ő-

nek mégsincs iga-



za, az első

szabály lép

életbe.

Duncan Howe



Lassú halállal fogok kimúlni a Wallman’s-nál – határozta el Tibbymásnap délután, míg a neonlámpák sistergését hallgatta. Lehet,hogy ennél az állásnál nem halnak meg korábban az emberek, mint

máshol, de hogy fájdalmasabban, az biztos. Miért nincs az ilyesfaj-ta üzleteknek soha semmi ablaka? – gondolkodott el Tibby. Lehet,hogy arra gondolnak, hogy egy pillantás a napfényre elég ahhoz,hogy a ketrecbe zárt, sápadt arcú alkalmazottak elrohanjanak?

Ma hátul volt a kettes polcsornál. Ez alkalommal olyan pelen-kákkal kellett feltöltenie a polcokat, amelyeket idős emberek hasz-nálnak. Miért gondol rá mindenki automatikusan, ha pelenkákrólvan szó? Tegnap este az anyja megkérte, hogy vásároljon pelenká-kat a testvérei számára az alkalmazotti kedvezményével. Nemmerte bevallani, hogy elvesztette a kedvezményt.

Ahogy mechanikusan helyezte a csomagokat a polcokra, test- ésagyműködése látszólag lelassult a lehető legalacsonyabb szintre.Szinte elképzelte, amint agya egy operációs asztalon fekszik. Csakhaldoklik itt a Wallman’s-nál.

Hirtelen nagy zajt hallott. Gyorsan a hang irányába fordult.

Csodálattal nézte, amint az általa épített dezodorpiramis összeom-lik egy ott eldőlt lány súlya alatt. A lány nem tudott megkapasz-kodni, mint ahogy Tibby elvárta, hanem egyenesen a földre zu-hant, és a feje nagyot koppant a linóleumon.

– Te jó isten – gondolta Tibby, ahogy a lányhoz ugrott. Olyanérzése volt, mintha ezt a televízión nézné, és nem a valóságban tör-ténne vele. Dezodorok gurultak minden irányba. A kislány úgy tíz-éves lehetett. A szemét behunyta, és szőke haja szinte elterült aföldön. Lehet, hogy meghalt?! – pánikolt be Tibby. Hirtelen eszé- be jutott a belső telefonhálózat.

– Halló, halló! – kiabált bele különböző gombokat nyomogatva,sajnálva, hogy nem tanulta meg a kezelését.

Előrerohant a kasszákhoz. – Vészhelyzet! Baleset történt a kettes polcsornál, hívjátok a

mentőket! – kiabálta. Ez nála ritkaság volt, hogy ennyi szót el-

mondjon anélkül, hogy valami szarkasztikus megjegyzést ne fűz-



zön hozzá. – Egy eszméletét vesztett lány fekszik a kettes polcsor-nál!

Látta, hogy Brianna nyúl a telefonhoz, ő meg visszarohant alányhoz, aki még mindig ott feküdt mozdulatlanul. Tibby megfog-

ta a lány kezét, és a pulzusát kereste, mint ahogy azt a Vészhely-zetben látta. Volt pulzus. A lány ridikülje felé nyúlt, de hirtelenmegállt. Azt is a televízióból tudta, hogy semmihez nem szabadhozzányúlni, amíg a rendőrség meg nem érkezik. De lehet, hogy ezcsak gyilkossági esetekre vonatkozik? Egyszerre összekeveredtek benne a rendőrökről és az orvosokról szóló történetek. Mégis bele-nyúlt, hogy megállapítsa a lány irataiból a kilétét, végül is biztos,hogy a gyerek szülei akarnák tudni, hogy a lányuk ott fekszik ájul-tan a Wallman’s közepén.

Ott volt egy könyvtári kártya, továbbá egy horoszkóp, amelyetegy magazinból vágott ki, egy fénykép egy grimaszolva nevetőosztálytársról, amelynek a hátuljára az volt írva, hogy Maddie, ésegy csomó szívecske. Ezenkívül talált még négy egydollárost.Mindez teljesen hasznavehetetlen. Persze, amikor Tibby ebben akorban volt, jómaga is ilyesmiket hurcolt magával.

Ebben a pillanatban megjelent három mentős és egy hordágy.Kettő elkezdett mindenfélét nyomkodni a lányon, míg a harmadika lány karján levő, amerikai szokások szerint elhelyezett karkötő-ről a vészhelyzetre szolgáló információt olvasta. Tibbynek nem ju-tott eszébe, hogy ezt is keresheti. Ezek után a harmadik kikérdezteTibbyt.

– Szóval mi történt itt? – kérdezte. – Láttad? – Nem egészen – mondta Tibby. – Hallottam a zajt, és amikor

megfordultam, láttam, amint belezuhan az áruk közé. Láttam,ahogy beütötte a fejét, és gondolom, ettől ájult el.

A mentős már nem Tibby arcát nézte, hanem a kezében levő pénztárcát.

– Hát az mi? – kérdezte. – Izé… ez az ő pénztárcája. – Te elvetted a pénztárcáját?

Tibby tágra nyitotta a szemét. Egyszerre rájött, hogy ez nemkelthet jó benyomást. – Én csak…



– Miért nem adod most ezt gyorsan nekem vissza? – mondta a

férfi nagyon lassan, nyilvánvalóan olyan hangsúllyal, ahogy azember egy bűnözőhöz beszél, de lehet, hogy Tibby csak paranoidvolt.

Ebben a pillanatban Tibby nem érezte úgy, hogy itt egy szoká-sos, gúnyos megjegyzésnek helye lenne a részéről, majdnem elsír-ta magát. – Én csak a telefonszámát akartam megtalálni, mert aszüleit akartam értesíteni, hogy mi történt.

Mintha megértésre talált volna a férfi szemeiben. – Csak maradjitt ülve néhány percig, addig mi betesszük a kislányt a mentőko-csiba. Majd a kórház értesíti a szülőket.

Tibbynek még mindig a kezében volt a pénztárca, s követte ahordágyat, amint a kislányt vitték kifelé. A lány pillanatok alatt bent volt a kocsiban. Tibby látta a kislány nadrágján a foltról és azalatta levő tócsából, hogy bepisilt. Tibby elfordította a fejét, mintahogy akkor szokta, ha idegeneket lát sírni. Azt, hogy valaki el-ájul, és beveri a fejét, még el tudta viselni, de ez már sok volt.

– Én is jöhetek? – amint kimondta, fogalma nem volt arról,hogy miért kérdezte, hacsak nem az bántotta, hogy ha a kislány

magához tér, akkor egy csomó ijesztő mentőst lát maga körül. He-lyet csináltak neki is, úgyhogy közel ült a gyerekhez. Megfogta akislány kezét. Ismételten fogalma sem volt, hogy ezt miért csinál- ja, de az volt az érzése, hogy amint az ember egy mentőautóbanszáguld az Old Georgetown úton, szeretné, ha valaki fogná a kezét.A Wisconsin és a Bradley kereszteződésénél a kislány magáhoztért. Zavartan pislogott. Jól megszorította Tibby kezét, majd meg-nézte, hogy kihez is tartozik ez. Amikor Tibbyt meglátta, az zavar-tan és aggódóan nézett rá. A kislány nézte Tibby köpenyén a név-kártyát, amelyre az volt írva, hogy „Szia, én Tibby vagyok”, és amentőkhöz fordult:

– Miért fogja ez a lány a Wallman’s-tól a kezemet? – kérdezteridegen.

Kopogtak. Carmen az ajtó felé nézett, és fölült a szőnyegen. A bő-röndje nyitva volt, de még semmit nem vett ki belőle. – Igen?



– Bejöhetek?Majdnem biztos volt benne, hogy ez Krista.Szó sem lehet róla. – Oké, gyere!Az ajtó résnyire nyílt. – Carmen! A vacsora tálalva. Van kedved

lejönni?Csak Krista feje látszott az ajtóban, Carmen érezte rúzsának az

illatát. Krista az a típusú ember volt, akinek a kijelentő mondatavégén is volt egy kérdőjel.

– Mindjárt jövök – jelentette ki Carmen. Krista feje eltűnt, és azajtó bezáródott.

Carmen még egyszer elterült a padlón. Hogy is került ő ide?

Hogy is történt ez? Képzeletében megjelent a párhuzamos világbólegy Carmen, amint éppen egy McDonald’s-nál ül apjával hambur-gert majszolva, majd valahova elmennek biliárdozni. Irigyelte ezta Carment.

Carmen levánszorgott, és leült az elegánsan megterített asztal-nál. Az rendben van, hogy előkelőbb vendéglőkben többféle villátadnak, de hogy valaki a saját házában is ezt tegye…?! Az asztalonegy csomó egyforma fehér, letakart tál volt, és mint az később ki-

derült, ezekben mind házilag készült ételek voltak. Az egyikben bárányhús, a másikban sült krumpli, majd párolt cukkini paradi-csompaprikával, sárgarépa-saláta és még emellé kenyér. KristaCarmen keze felé nyúlt, aki gondolkodás nélkül elrántotta a saját- ját.

Krista elvörösödött. – Sajnálom – mormogta. – Mi megfogjukegymás kezét az étkezés előtti imához.

Carmen apjára nézett, aki boldogságtól telve fogta egyik olda-lon Paul kezét, a másikon pedig nyújtotta a lánya felé. Szóval őkezt így csinálják. És ezt nekünk is csinálnunk kell? – kérdeztegondolatban apját. Mintha mi külön család lennénk. Megadta ma-gát ennek a különös szokásnak. Nem olyan rég még az ő apja volt,aki nem volt hajlandó a katolikus vallást fölvenni, hogy Carmenanyai ágú nagyszüleit boldoggá tegye. És most egyszerre ő voltMr. Imádkozás?

Carmen hiányolta a mamáját. Noha most már ők is imádkoznakétkezés előtt, de amikor apjuk velük élt, akkor még nem tették.



Carmen csodálkozva nézte Lydiát. Mikre volt ez a nő képes, hogyaz apját így megváltoztatta?

– Lydia, ez isteni! – mondta az apja. – Hát ez tényleg nagyon jó – kontrázott rá Krista.

Carmen érezte magán apja tekintetét. Gondolta, azt várja, hogyő is beszálljon valamilyen dicsérettel. De ő csak ült és rágott.

Paul csöndben maradt. Időnként Carmenra nézett, időnként le-sütötte a szemét.

Az eső verte az ablakot. Az evőeszközök karcolták a tányéro-kat, és a fogak rágását lehetett hallani.

– Nahát, Carmen – kezdett bele Krista. – Te egyáltalán nem úgy

nézel ki, mint ahogyan elképzeltelek!Carmen hirtelen lenyelt egy nagy falatot anélkül, hogy megrág-ta volna, de ez se sokat segített. Torkát köszörülte. – Úgy gondo-lod, hogy amolyan Puerto Ricó-i kinézetem van? – kérdezteKristától hűvösen. Krista zavartnak látszott. – Dehogy, én csak ar-ra gondoltam… tudod… hogy neked sötét szemed és sötét, hullá-mos hajad van.

És sötét bőröm és nagy fenekem, ugye? – adta hozzá magábanCarmen. – Hát igen – mondta Carmen. – Én úgy nézek ki, mintegy Puertó Ricó-i. Mint az anyám. Mert ő az. Latin származású.Csodálom, hogy apám még ezt nem említette nektek.

Krista nagyon elhalkult, nem is volt Carmen olyan biztos benne,hogy egyáltalán beszél. – Hát nem vagyok olyan biztos benne… –Krista hangja elnémult, értelmetlenül mormogott tovább, mintha atányérjába beszélne.

– Carmen az én magasságomat örökölte, és az én tehetségemeta matekhoz – próbálta apja menteni a helyzetet. Noha ez az egésznem jelentett semmit, Carmen örült neki, hogy az apja az ő oldalá-ra áll. Lydia határozottan bólogatott. Paul változatlanul egy szótsem szólt.

Lydia letette a villáját a tányérjára, és Carmenhez fordult: – Apád azt mondja, hogy ragyogóan teniszezel.Ebben a pillanatban Carmen szája éppen tele volt étellel, és úgy

nézett ki, mintha öt percre lenne szüksége ahhoz, hogy mindentmegrágjon és lenyeljen.



– Tűrhetően játszom – mindössze ennyit bírt kipréselni magából

a rágás által kapott gondolkodási idő után.Carmen tudta, hogy szófukar a rövid válaszaival. Tudta, hogy ő

is visszakérdezhetne, vagy legalábbis hosszabb mondatokat szer-

keszthetne, de ő most dühös volt. Annyira dühös, hogy saját magátsem értette. Nem akarta, hogy Lydia főztje jólessen neki, és aztsem akarta, hogy apjának jólessen. Az sem tetszett neki, hogyKrista úgy néz ki, mint egy kisbaba a lila kardigánjában. Azt akar-ta, hogy végül is Paul szánja már rá magát, hogy megszólaljon, sne üljön ott Carment egy hülye holdkórosnak nézve. Carmen utáltaezeket az embereket, és nem akart itt lenni. Egyszerre megszédült.A gyomra összeszorult, a szíve gyorsabban és egyenetlenül vert.

Fölállt az asztaltól. – Fölhívhatom anyát? – kérdezte apjától. – Természetesen – és ő is fölkelt. – Miért nem használod azt a

telefont, amelyik a vendégszobában van?Carmen otthagyta az asztalt, anélkül, hogy egy árva szót szólt

volna, és fölszaladt a szobájába. – Mamaaaa – sírt bele a telefonba a következő percben. Mióta

az iskola befejeződött, mindennap egy kicsit messzebbre távolo-

dott az anyjától az apjával való találkozásra várva. Most viszont azanyjára volt szüksége, hogy elfeledkezzen arról, ahogy vele visel-kedett.

– Mi a baj, kicsim? – Apu házasodik. Egy egész új családja van. Egy feleség, két

szőke gyerek és egy puccos ház… Mit keresek én itt?! – Ó, Carmen, istenem. Szóval házasodik. És kit vesz el?

Anya nem tudta megállni, hogy kíváncsisága be ne lopóddzon alánya iránti aggodalomba. – Igen, augusztusban házasodnak. Lydia a neve. – Lydia ki? – Fogalmam nincs róla – Carmen végigterült az ágyán. Anyja

fölsóhajtott. – És milyenek a gyerekek? – Nem tudom. Szőkék és csöndesek.

– Hány évesek?



Carmennak nem volt kedve a kérdésekre válaszolni. Neki most

sajnálatra és babusgatásra volt szüksége. – Tizenévesek. A fiú idő-sebb, mint én, de nem tudom, mennyivel.

– Hát az apád megmondhatta volna ezt, mielőtt te odamentél.

Carmen érezte anyja hangján, hogy kezd dühbe gurulni, de ez-zel most nem akart foglalkozni.

– Rendben van, anyu. Azt mondta, hogy ő ezt nekem személye-sen akarta megmondani. De tudod… én már nem szívesen mara-dok itt.

– Ó, kedvesem. Elszomorít, hogy nem kettesben vagy apáddal,ugye?

Miután anyja kimondta, amit ő érzett, vissza kellett fojtania afelindultságát. – Nem is arról van szó – sírta el magát. – Hanem ők olyan… – Olyan mik? – Nem szeretem őket – Carmen annyira belelovalta magát a

megbántottságba, hogy már nem tudta magát kifejezni. – Miért nem szereted őket? – Csak. De ők se szeretnek engem. – Ezt miből látod? – Csak érzem – mondta Carmen szomorúan, szégyellve, hogy

ilyen gyermeteg módon viselkedik. – Az idegenekre vagy dühös, vagy apádra? – Nem vagyok dühös apára – válaszolt Carmen azonnal anélkül,

hogy egy pillanatig is gondolkodott volna ezen. Nem az apja hibá- ja volt, hogy egy olyan nő és zombi gyerekei karmai közé került,

akiknek a vendégszobája úgy néz ki, mintha egy szállodalánchoztartozna.

Elbúcsúzott anyjától, és megígérte, hogy másnap is fölhívja. Éssírt, noha nem egészen értette, hogy miért.

Agyának egy értelmes része azt mondta, hogy örülnie kell azapja boldogságának, hiszen egy olyan nővel találkozott, akit szeretannyira, hogy el is akarja venni feleségül. Megint teljes életet fog

élni. Nyilvánvaló, hogy ezt akarta. Tudta, hogy azt kellene kíván-nia az apjának, amit ő önmagának kívánt.



Mindennek ellenére utálta őket. És utálta magát, hogy utálja

őket.

Bridget lassan belegázolt a meleg vízbe. Érezte, ahogy ezernyi ha-lacska csiklandozza a bokáját. – Ericet akarom – közölte Dianával, aki a négyes csoport tagja

volt. – Nem cserélnél velem helyet? – nem ez volt az első alkalom,hogy ezt javasolta.

Diana ránevetett: – Szerinted nem vennék észre? – Ötkor vezet egy futást – mondta Emily.Bridget rápillantott az órájára. – A fenébe! Az öt perc múlva lesz. – Ugye, nem mondod komolyan, hogy odamész – nézett rá Di-

ana. Bridget már kinn is volt a vízből. – De igen. – Hat mérföld – jegyezte meg Emily.Igazság szerint Bridget nem futott egy mérföldnél többet egy-

huzamban az elmúlt két hónap alatt. – Hol van a találkozó? – A fészer mellett, ahol a felszerelések vannak – mondta Emily,

miközben beljebb ment a vízbe. – Majd találkozunk – vetette hátra Bridget.A kabinban gyorsan fölhúzott egy rövidnadrágot a

bikinialsójára, és kicserélte a felsőrészét egy sporttopra. Fölvette a

zokniját és a futócipőjét. Túl meleg volt ahhoz, hogy aggódniakelljen amiatt, hogy fázni fog. Ebben a hőségben a top teljesenrendben volt.

A csapat már elindult, mire odaért. Be kellett érnie őket egy fel-ázott, saras ösvényen. Rászánt még egy percet, hogy átmozgassa atagjait.

Úgy egy tucatnyian futottak. Bridget az első mérföld alatt nemerőltette meg magát, várt, amíg lendületbe nem jön. Hosszú lábaivoltak, és nem volt semmi túlsúlya. Adottságainak köszönhetően jó futó volt, még akkor is, ha éppen nem volt jó formában. Hama-



rosan felzárkózott a csapathoz. Eric észrevette őt. Bridget közelebbfutott hozzá:

– Hello, Bridget vagyok – mondta. – Bridget? – kérdezett vissza Eric, s hagyta, hogy a lány beérje.

– A legtöbben csak Bee-nek hívnak. – Bee? Mint a méhecske?Bridget bólintott és elmosolyodott. – Eric vagyok. – Tudom – jegyezte meg Bridget.Eric a csoport felé fordult: – Ma hétperces mérföldeket futunk. Feltételezem, hogy jó futók

vannak velünk. Ha elfáradtok, akkor csak menjetek tovább sajáttempótokban. Nem várom el, hogy mindenki velem egyszerre vé-gezzen.

Úristen. Hétperces mérföldek. Az út dombnak fölfele vezetett.Lépései nyomán fölkavarodott a száraz por. A hegyek után az útújra lejteni kezdett, és síkra ért. Beértek a folyó völgyébe, és otthaladtak tovább. Száraz évszak volt, így aztán csak egy kis erecskecsordogált.

Izzadt, de a légzése egyenletes volt. Eric mellett maradt. – Úgy hallottam, hogy Los Angeles-i vagy.Az emberek két típusba sorolhatók: vannak, akik szeretnek fu-

tás közben beszélgetni, és vannak, akik viszont utálnak. Bridgetszerette volna letesztelni Ericet, hogy melyik kategóriába tartozik.

– Aha – válaszolta.Már éppen elkönyvelte volna Ericet a második típusba, amikor

a fiú újra megszólalt: – Tudod, elég sok időt töltök itt. – Mármint itt, Baján? – Igen. Az anyukám mexikói. Mulegében született. – Igazán? – kérdezte Bridget őszinte érdeklődéssel. Ez megma-

gyarázta a fiú külsejét. – Az néhány mérföldre délre van innen,ugye?

– Aha – bólintott rá Eric. – És te? – Én washingtoni vagyok. Az apukám amszterdami.



– Világos – mondta Bridget. A fiú profilja csodálatos volt.Eric elkezdte fokozni az iramot. Bridget ezt úgy értelmezte,

mint egy kihívást. Márpedig ő mindig szerette a kihívásokat.Hátrafordult, hogy megnézze, hol tartanak a többiek, és látta,

hogy a csoport létszáma alaposan megcsappant. Ő lépésről lépésretartotta a sebességet, és Eric mellett maradt. Szerette ezt a feszülőérzést az izmaiban, a már-már eufórikus örömet, amely együtt ér-kezett az erősödő fáradtsággal.

– Hány éves vagy? – kérdezte a fiú kereken.Bridget szerette volna ügyesen megoldani ezt a kérdést. Tisztá-

ban volt vele, hogy a legfiatalabb lányok közé tartozik itt.

– Tizenhat – válaszolta végül. Nos, hamarosan annyi lesz. Vé-gül is nem halálos bűn fölfelé kerekíteni. Vagy igen? – Na és te?Te mennyi idős vagy?

– Tizenkilenc – válaszolta.Ez nem volt olyan hatalmas különbség. Különösen akkor nem,

ha tényleg tizenhat lenne. – Akkor már gondolkodsz rajta, hogy hova menj tovább? – kér-

dezte Eric. – Talán a Virginia Egyetemre – válaszolta. Valójában egyelőre

fogalma sem volt róla. Az igazság az volt, hogy az UVA-beli edzőmár beajánlotta Bridgetet a középiskolai oktatónak. Bridget tudta,hogy nem nagyon kell aggódnia a főiskola miatt, még akkor sem,ha a jegyei nem lesznek kimagaslóak.

– Remek iskola.Most a lány kezdett begyorsítani. Pompásan érezte magát, és

Eric közelsége jóleső izgalomban tartotta, ami erőt adott az izmai-nak. Visszakanyarodtak, hogy befejezzék a futást a parton.

– Te biztosan komoly futó vagy – jegyezte meg Eric. Bridgetnevetett:

– Hónapok óta nem futottam – mondta, és még jobban megnö-velte az iramot. A csoport többi tagja már messze lemaradt mögöt-tük. Kíváncsian várta, hogy Eric megtartja-e a saját tempóját, vagygyorsít, hogy együtt maradjanak.

Érezte, ahogy a fiú könyöke súrolja az övét. Rámosolygott:



– Versenyezzünk!A maradék fél mérföldet a partig lesprintelték. Az

adrenalinszintje annyira megugrott, hogy szinte leröpülte volna atávot.

Lerogyott a homokra. Eric szintén. – Asszem rekordot döntöttünk – mondta a fiú. Bridget széttárta

a karját: – Mindig sikerorientált voltam – közölte, és meghempergőzött a

homokban. Addig gurult ide-oda, amíg úgy nézett ki, mint egy porcukorral beszórt fánk. Eric kacagva figyelte.

Pár perc múlva befutott a csoport maradéka. Bridget fölállt, le-

rúgta a cipőjét, és kirázta a zoknijával együtt. Mélyen a fiú szemé- be nézett, miközben lehúzta a sortját, és fölfedte a bikinialsóját,majd kirántotta a gumit a hajából. Aranyszínű tincsei leomlottakverejtéktől fényes vállára és hátára.

Eric elkapta a tekintetét. – Menjünk úszni – javasolta a lány.A fiú arca most komoly volt. Nem mozdult.Bridget nem várt rá. Belegázolt a vízbe, és pár méter után leme-

rült a hullámok alá. Amikor újra fölbukkant, látta, hogy Eric lehúz-ta átázott pólóját. Bridget leplezetlenül bámulta.

Eric belevetette magát a vízbe, ahogy Bridget remélte. Oda-úszott a lány közelébe, aztán pár méterrel beljebb hanyatt feküdt avízfelszínen. Bridget fölemelte a karjait a levegőbe, ugrált és lu- bickolt a vízben, majd kibújt a bőréből.

– Ez a legkirályabb hely a világon.

A fiú nevetett, arca ismét vidám volt.Bridget lebukott a felszín alá, és lesüllyedt a homokos tengerfe-

nékre. Lassan elúszott a fiú lába mellett, és gondolkodás nélkül ki-nyújtotta a kezét, és megérintette a bokáját olyan finoman, mintegy íjhal.



Ha az életegy

citromot

nyújtfeléd,

akkormondd azt:



„Ó, igen.

Imádoma citro-mot!”

Henry Rollins



Amikor másnap reggel Lena lement reggelizni, csak a nagypapájáttalálta ébren.

– Kalemera – mondta Lena.

Bapi egy bólintással nyugtázta, és hunyorított. Lena leült veleszemben a kis konyhaasztalhoz. Bapi rámutatott a Rice Krispies-dobozra, amelyet a lány történetesen nagyon szeretett.

– Efcharisto – köszönte meg, ezzel el is érve nyelvtudásánakhatárait. Nagyi előre kikészített nekik tálakat és kanalakat. Bapiátnyújtotta neki a tejet. Szótlanul ettek. Lena kereste Bapi tekinte-tét, de ő csak a tányérját nézte. Lehet, hogy zavarja a nagyapját?

Nem szeretne inkább egyedül reggelizni? Vajon csalódott benne,hogy nem tud görögül?Bapi kitöltött magának egy újabb tányér puffasztott rizst, szikár

alkata ellenére nagyon jó étvággyal evett. Mókás volt. Ahogy Lenafigyelte, egyre több ismerős vonást fedezett föl rajta. Például azorra. A családban majdnem mindenki a nevezetes Kaligaris-orralrendelkezett: az apja, a nagynénje, még Effie is. A nagy, előreugróorr meghatározta arcuk karakterét. Természetesen az anyukájának

másféle orra volt – Patmos-orra –, de még ez is különbözött attól,amivel ő rendelkezett.

Lenának kicsi, finom, nem túl feltűnő orra volt. Sokat töpren-gett rajta, kitől örökölhette, és most egyszerre viszontlátta nagyapja arcának közepén. Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy éppen az övéaz igazi Kaligaris-orr? Kiskora óta titokban arra vágyott, hogy nekiis olyan nagy orra legyen, mint a családjának. Most, hogy látta,

mitől ilyen, kicsit jobban szerette. Nagy nehezen levette a szemét Bapiról. Nem akarta, hogy ké-nyelmetlenül érezze magát. Határozottan úgy érezte, valamit mon-dania kellene. Úgy érezte, biztosan kínosan jön ki, hogy itt ülanélkül, hogy egy szót szólna.

– Egy képet fogok festeni ma reggel – mondta, és kezével elját-szotta a mozdulatot.

Úgy tűnt, Bapi kizökkent elmélyült falatozásából. Lena jól is-

merte az érzést. Nagyapja fölhúzta a szemöldökét, és bólintott. Nem tudta volna megmondani, hogy értette-e, amit mondott.



– Arra gondoltam, lemennék Ammoudiba. Végig vannak lép-

csők az úton?Bapi eltöprengett egy pillanatra, majd ismét bólintott. Lena úgy

érezte, Bapi szívesen visszatérne a reggeli fölötti merengéséhez.

Fárasztotta? Idegesítette? – Na jól van, később majd találkozunk. Szép napot, Bapi!

Andio.Fölment az emeletre, és összepakolta festőcuccait azzal a külö-

nös érzéssel, mintha ő lenne Effie, és magával reggelizett.Fölhúzta a Nadrágot egy gyűrött, fehér csíkos pólóval. Vállára

vetette a hátizsákját, amely tartalmazta a palettát, az összecsukható

festőállványt és a vásznat.Ahogy a lépcsőhöz ért, megjelent az ajtóban Kostos, és átnyúj-tott egy tálcányi frissen sült sutit, amelyet a nagymamája készített. Nagyi megölelte, megcsókolta, és olyan gyorsan pörgő nyelvvelhadart köszönetet, hogy Lena egy árva szót sem értett belőle.

Nagyi észrevette Lenát, elcsípte a tekintetét, és gyorsan beinvi-tálta Kostost.

Lena azt kívánta, bár ébren lenne Effie. Elslisszolt az ajtó felé.

– Ülj le, Lena! Egyél egy sütit! – hívta nagymama. – Festeni megyek, és el kéne indulnom, mielőtt a nap túl magas-

ra ér, és eltűnnek az árnyékok – magyarázkodott Lena. Ez némi-képp sántított, mivel Lena ma új festményt akart kezdeni, azaz teljesen közömbös volt, hogy állnak az árnyékok.

Kostos is a bejárati ajtó felé mozdult. – Dolgozni kell mennem, Valia. Már így is késésben vagyok.

Nagymama nem vitatkozott, beérte azzal, hogy ha nem is ma-radnak, legalább együtt mennek egy darabon. Ahogy Lena követteKostost az ajtón át, Nagyi rákacsintott:

– Kedves fiú – suttogta szokásához híven affektálva. – Szóval szeretsz festeni – állapította meg Kostos, miután kiér-

tek a napfényre. – Szeretek – válaszolt Lena. – Főleg itt. – Maga se tudta volna

megmondani, miért fűzte ezt hozzá fölöslegesen.



– Tudom, hogy szép itt – gondolkozott el Kostos, miközben

szétnézett a csillogó víztükrön. – De én már alig bírom nézni. Mió-ta élek, csak ezt a tájat látom.

Lena azon kapta magát, hogy szeretné, ha belemerülnének a be-

szélgetésbe. Érdekelte, amiről Kostos beszélt. Ekkor viszont eszé- be jutott a nagymamája, aki nagy valószínűséggel őket figyeli azablak rejtekéből.

– Merre mész? – dobta be Lena ezt az olcsó trükköt, hogy végetvessen a dolognak.

Kostos oldalról rápillantott Lenára, mintha a látvány alapján próbálná fölmérni az optimális választ. Az igazat mondta.

– Dombról le. A műhelybe megyek. Elég sima ügy. – Én hegynek föl. Ma enteriőr képet festek – és ezzel már el istávolodott a fiútól, elindult fölfelé.

A fiú szemmel láthatóan szomorú volt. Talán észrevette volna,hogy ez terv szerint történt? A fiúk többsége nem túl érzékeny azelutasításra.

– Rendben – mondta Kostos. – Érezd jól magad! – Te is – válaszolt Lena fesztelenül.Szégyen lappangott benne, ahogy sétált föl a hegyre. Ezen a

reggelen ugyanis azzal a határozott vággyal ébredt, hogy ma acsónakházat kell lefestenie – ami lent van Ammoudiban.

Tibba-dee!Te utálnád ezt a helyet. Makk-

egészséges igaz amerikai üdvöskéknyomják az edzést reggeltő l estig.Az öt egészes átlag általános.Még egy csoportos ölelésnek istanúja voltam. Sporttal kapcsola-tos közhelyek egész nap.



Már szinte boldog vagy aWallman’snál mi?Csak poénkodom, Tib.

Persze szeretek itt lenni. Deminden nap, amelyet itt töltök,hálát adok azért, hogy az igaziéletem nem ilyen: tele hozzám ha-sonló emberekkel, mert akkor nemismernélek téged, igaz?Ó, szerelmes vagyok. Írtam márneked? A neve Eric.Edző és száz százalékosan tabu. Dehát ismersz.

Ölellek ezerrel: Bee

Amikor Tibby visszaért a Wallman’s-ba, két dologra jött rá. Azelső, hogy „indoklás nélkül távolmaradt”, azaz mulasztott a mun-kaidejéből (Duncan nem vesztegette az idejét, hogy ezt közölje ve-le). Van egy utolsó lehetősége, de nem kap fizetést a napnak arra aszakaszára sem, amikor bent volt, és dolgozott. Tibby lassan kezd-te azt érezni, hogy tartozni fog a Wallman’s-nak, mire befejezi ezta munkát.

A második fölfedezés az ájult lány tárcája volt, amely a sajátjamellett feküdt az átlátszó, műanyag alkalmazotti zsákban. A francba.

A könyvtárbérleten megtalálta a lány nevét: Bailey Graffman.Tibby kiment az érmés telefonig. A telefonkönyv – hála az égnek

– csak egy Graffmant jelzett két „f”-fel, ráadásul a Wallman’s kö-zelében egy utcát.



Tibby újra fölpattant a biciklijére, és letekerte azt a néhány ház-

tömböt Graffmanékig. A nő, aki ajtót nyitott, nagy valószínűséggelMrs. Graffman volt.

– Jó napot! Ööö… szóval a nevem Tibby és én… ööö…

– Te találtál rá Baileyre a Wallman’s-nál – mondta a hölgy el-ismerően, már-már tisztelettel.

– Igen, igen. A helyzet az, hogy kivettem a pénztárcáját, hogymegtudjam, hogy érhetem el önöket, és izé… elfelejtettem vissza-adni – magyarázkodott Tibby. – Csak négy dollár volt benne – tet-te hozzá védekezően.

Mrs. Graffman zavartan Tibbyre nézett.

– Ühüm. Persze, rendben – majd elmosolyodott. – Bailey fent pihen most. Miért nem adod neki oda te? Biztos vagyok benne,hogy személyesen szeretné megköszönni.

– Föl és aztán egyenesen előre – irányította a hölgy, miközbenTibby fölvánszorgott a lépcsőn.

– Szia – mondta Tibby félszegen a lány ajtajánál. A falakat sza-lagos tapéta borította, az ablakokat pedig buggyos, bő anyagbólvarrt sárga függönyök. A falakat viszont fiúcsapatok poszterei bo-

rították minden négyzetcentiméteren. – Én… hát… Tibby vagyok.Én…

– A lány a Wallman’s-ból – mondta Bailey, és fölült. – Aha – Tibby odasétált közel az ágyhoz, és átnyújtotta a pénz-

tárcát. – Te lenyúltad a tárcámat? – szegezte neki Bailey összeszűkült

szemmel.

Tibby összevonta a szemöldökét. Micsoda egy kellemetlen kö-lyök.

– Nem nyúltam le a tárcádat. A kórháznak volt rá szüksége,hogy valahogy elérjék a szüleidet, így maradt nálam. Nagyon szí-vesen – lökte oda az ágyra.

Bailey megragadta és átkutatta. – Szerintem több mint négy dollárom volt.

– Aha, szerintem meg nem. – Mert te elvetted.



Tibby hitetlenkedve rázta meg a fejét. – Most viccelsz? Komolyan azt hiszed, hogy ellopnám a pénze-

det, aztán megteszem szépen ezt az utat ide csak azért, hogy visz-szaszolgáltassam a te szánalmas kis pénztárcádat? Mi van benne,

ami olyan fontos, hogy visszaadjam, a pénzeden kívül? A horosz-kópod? El kellett hárítanom azt a borzalmas katasztrófát, nehogyesetleg elfelejtsd a csillagjegyed?

Bailey meglepettnek tűnt.Tibby pocsékul érezte magát. Talán túllőtt a célon. De Bailey

nem hátrált meg. – Na és milyen baromi fontos cuccok vannak a te pénztárcád-

ban? Egy jogosítvány, hogy vezethesd a biciklid? Esetleg egyWallman’s alkalmazott igazoló kártya? – Több gúny volt a hang- jában, ahogy kiejtette a „Wallman’s” szót, mint amennyit Tibbylegrosszabb pillanataiban használt.

Tibby pislogott. – Hány éves vagy? Tíz? Ki tanította neked ezt a rosszindulatú,

szemét stílust?Bailey dühödten húzta össze a szemöldökét.

– Tizenkét éves vagyok.Tibby most még rosszabbul érezte magát. Mindig utálta azokat,

akik fiatalabbnak feltételezték annál, mint amennyi valójában,csupán annak alapján, mert kicsi volt, vékony csontú és lapos mel-lű.

– Na és te hány éves vagy? – akarta tudni Bailey. A szeme izga-tottan, harciasan csillogott. – Tizenhárom?

– Bailey! Most kéne bevenned a gyógyszered – kiáltott föl azemeletre Bailey anyukája. – Leküldöd érte a barátodat?

Tibby körülnézett. Jogosan nevezték Bailey barátjának? – Persze – szólt le Bailey. Úgy festett, mint aki szórakozik. –

Nem bánod?Tibby megrázta a fejét. – Nem, dehogyis. Szívesen figyelem, hogy fogadod a kegyeket.

Tibby lecammogott a földszintre, miközben azon tűnődött, vajonmi a fenét is csinál itt tulajdonképpen.



Mrs. Graffman átnyújtott neki egy hatalmas poharat tele na-

rancslével és egy kicsi papírcsészét dugig tablettákkal. – Minden oké odafönt? – kérdezte. – Ööö… igen, igen, azt hiszem – válaszolt Tibby.

Mrs. Graffman egy pillanatig Tibby arcát tanulmányozta: – Bailey szereti tesztelni az embereket – mondta engesztelő

hangon, minden különösebb ok nélkül.„Tibby szereti tesztelni az embereket.” Ez borzalmas volt.

Hányszor hallotta a saját mamájától ezeket a találó szavakat? – Biztos vagyok benne, hogy ez a betegsége miatt van.Tibby gondolkodás nélkül kérdezte meg:

– Milyen betegség?Mrs. Graffman meglepettnek tűnt, hogy Tibby nem tudja. – Leukémiás – mondta. Megpróbál tárgyilagos lenni, mint aki

már millió alkalommal kimondta ezt a szót, s ezért nem rémíti megtöbbé. De Tibby láthatta, hogy igenis megrémíti.

Úgy érezte, menten összeesik ő is és a világ is. Mrs. Graffmanolyan várakozóan nézett rá, mintha azt gondolná, hogy Tibby

mondhatna bármit, ami számít. – Nagyon sajnálom – mormolta mereven.Tibby kényszerítette magát, hogy elinduljon vissza az emeletre.

Volt valami elviselhetetlenül szomorú egy beteg kölyök mamájá-nak a kutató tekintetében.

Betolta Bailey ajtaját, egy kicsit nekiütve és kilöttyintve a na-rancslevet. Rettenetesen érezte magát azok miatt az aljasságok mi-att, amelyek elhangzottak a szájából. Az egy dolog, hogy Bailey

kezdte, de Bailey leukémiás.Bailey most ült az ágyában, mint aki várja a csata folytatását.Tibby visszafogottan megeresztett egy udvarias, barátságos mo-

solyt. Átnyújtotta Baileynek a pirulákat. – Szóval egyébként hazudtál a Wallman’s-nál a korodról, hogy

megkapd a munkát? Nem tizenöt év az alsó korhatár? – kérdezteBailey.

Tibby megköszörülte a torkát. Vigyázott, nehogy a mosolya le-hervadjon.



– Annyi. És tényleg tizenöt vagyok.Bailey komolyan bosszankodott: – Nem nézel ki tizenötnek.A mosoly feszült volt, és erőltetett. Tibby nem tudott visszaem-

lékezni, milyen érzés szabályosan mosolyogni, ahogy szokott. Ezmár inkább grimasszá torzult.

– Szerintem sem – mondta Tibby halkan. El akart menni innen. Nagyon.

Bailey szeme hirtelen könnyekkel telt meg. Tibby elnézett. – Elmondta neked, igaz? – kérdezte Bailey. – Mit mondott el nekem? – beszélt Tibby a takaróhoz, gyűlölve

önmagát azért, mert értetlenséget tettet, mikor tökéletesen tisztá- ban van vele, miről van szó. Utálta, amikor mások ezt csinálták. – Azt, hogy beteg vagyok! – Bailey makacs, kemény arcvonásai

nem bírták tovább tartani magukat, ahogy Tibby barátságosnakszánt vigyora sem.

– Nem – mormolta Tibby, undorodva a saját gyávaságától. – Nem gondoltam, hogy hazug vagy – vágott vissza Bailey.

Tibby tekintete ide-oda járt, hogy megnyugodhasson valahol, bár-

hol, csak ne Bailey arcán. Végül megállapodott egy Bailey ágyta-karóján fekvő, kötött ruhadarabon, amely át volt szúrva egy tűvel, benne piros fonal. Takaros kis öltésekkel volt ráhímezve: „TEVAGY AZ ÉN…”. Mim? Napsugaram? A látvány mellbe vágtaTibbyt, elöntötte a keserűség és a szánalom.

– Jobb, ha most megyek – lehelte Tibby majdnem suttogva. – Remek. Tűnj el innen – mondta Bailey.

– Oké. Viszlát – mondta Tibby mechanikusan, és kihátrált az aj-tón. – Szép munkaköpeny – Bailey gyakorlatilag odaköpte a szava-

kat. – Kösz – Tibby pedig konstatálta, hogy a hangja egy menekülő

vesztesé.

Drága Carmen!



Szeretném, ha egyszer mindannyianegyütt töltenénk itt egy nyarat.Ez a legvidámabb dolog, amelyet

el tudok képzelni. Első nap meg-tettem vagy egymillió lépcső foknyiutat lefelé a sziklákon egy pará-nyi calderai halászfaluba, ame-lyet Ammoudinak hívnak. Calderaangolul úgy hangzik, hogy

„cauldron”, azaz katlan. Ez egyolyan vízterület, amely egy ha-talmas vulkánkitörés után kelet-kezett, mely kirobbant, és a szi-get nagy részét elsüllyesztette.Miután ezeket a szép görög csóna-kokat lefestettem, rettenetes me-leg lett. Minden ruhám levettem,kivéve a fürdő ruhát, és belerohan-tam a kristálytiszta, hideg víz-be.

Neked is festettem valamit. Azoiai harangtornyot.A szégyenlő s nagypapám, aki egyszót sem beszél angolul, megláto-gatott, és hosszú ideig tanulmá-nyozta a festményt. Elismerő en bó-

logatott, ami nagyon tündériennézett ki.



Bár lenne egy számítógépem! Remé-lem, apád és te nagyon jól érzi-tek magatokat együtt.

Szeretlek:

Lena

Mit csinálok itt? Carmen körülnézett a zajos szobában, de egyetlenzajt sem tudott azonosítani egy arccal – csak a szokásos dél-

karolinai tizenévesek csöndet nem tűrő életmódja.Hátul az udvarban Krista dumált a barátaival, Paul a babakiné-zésű barátnőjével és kigyúrt haverjaival fontoskodott. Carmen ottállt egyedül a lépcsőnél, és még csak az sem érdekelte, hogy úgynéz ki, mint egy reménytelen vesztes.

Bénának és láthatatlannak érezte magát. Nemcsak azért, merthiányoztak a barátnői, de már afelől is kétségei voltak, hogy ah-hoz, hogy úgy érezze, él, a barátai közelsége segítene.

Lydiának és apjának egy kamarazenekari koncertre volt jegyük.(Az érthetőség kedvéért: apja utálta a klasszikus zenét.) Arra gon-doltak, hogy Carmen azzal, hogy elmegy erre a „jópofa bulira”Kristával és Paullal, minden rendbe fog jönni. Még egy komorlány is, aki az elmúlt négy napot a vendégszobában töltötte duz-zogva, még az sem tud ellenállni egy „jópofa bulinak”. Az apjaolyan elszomorítóan reménykedett, hogy ez az ötlet be fog jönni,

hogy neki meg kellett jelennie. Végül is nem mindegy?Egy alacsony srác lökte meg Carment. – Elnézést – mondta, mialatt egy műanyag pohár sörnek a felét

a szőnyegre öntötte. Hirtelen megállt, és a lányra bámult. – Szia – mondta. – Szia – mormogta vissza Carmen. – Hát te ki vagy? – kérdezte a fiú, mialatt Carmen melleit bá-

multa, mintha azokhoz intézte volna a kérdést.Carmen karba tette a kezét. – Én… izé… Krista és Paul… az ő

anyjuk az én… öö…



A fiú szeme másfelé tévedt, úgyhogy Carmen már be sem fejez-

te a mondatot. Úgysem érdekelte a válasz. – Na, helló – mondta, és otthagyta a fiút.Hirtelen Paul mellett találta magát. Micsoda egy kellemetlen

helyzet. Odabólintott a lánynak, kezében egy kóla, amit valószínű-leg két sör között választott. – Ismered már Kellyt? – Kelly átöleltePaul derekát. A lány annyira jól nézett ki, hogy már szinte rondavolt. Kiugró arccsont, szemei messze egymástól, a kulcscsontja ki-látszott.

– Szia, Kelly – mondta Carmen fáradtan. – És te ki vagy? – kérdezte Kelly.

– Carmen vagyok – érezte, hogy Kellyből árad a féltékenység,hogy Paul mellett olyan lány is van, akit ő még nem ismer. Tekin-tettel arra, hogy Paul naponta átlag három szót ejtett ki a száján,minden valószínűség szerint nemigen magyarázta meg Kellynek,hogy egy lány lakik a házukban. – Paullal élek – közölte Carmensátánian.

Kellynek idegességében tágra nyílt a szeme. – Megyek, keresekvalami innivalót – mormogta egy jelentőségteljes pillantást vetve

Paulra, és ezzel otthagyta őket.Szegény Paul. Legalább egy évbe fog telni, amíg ebből kima-

gyarázza magát.



– Tibby, fölvágnád Nickynek a csirkét?Más alkalmakkor valószínűleg Tibbynek ez nem tetszett volna,aminek hangosan is jelét adja. De ma csak odahajolt, és megtette,

amit kértek tőle. Nicky elkapta a kést. – Én akajom fejfánnyi!Tibby türelmesen egyenként lehámozta öccse kövérke, ragadós

ujjait a kenőkésről. – Kés, villa, olló gyerek kezébe nem való! – kántálta Tibby

pontosan úgy, ahogy a mamája szokta. Nicky azzal nyilvánította ki a véleményét, hogy két kézzel fel-

markolt egy csomó tésztát, és a földre hajította. – Vedd el tőle a tálat! – kiáltotta oda a mamája.Tibby ezt meg is tette. Majdnem minden étkezésnél volt egy

olyan pillanat, amikor Nicky kezdte a földre dobálni az eléje tettételt. Az volt csak a trükk, hogy az ember ráérezzen arra a pillanat-ra, amikor a tányért még épp időben el lehet előle venni.

Tibby kétségbeesve nézte a mosható kék szőnyegen elterülőtésztát. A szőnyeg annyira strapabíró volt, hogy arra gondolt,olyan, mintha be lenne vonva valami láthatatlan fóliával. Ezelőttegy szalmából készült szőnyeg hevert ott, amelytől mindig viszke-tett a lába. Régebben még az asztalon volt az a mexikói gyertyatar-tó és a sótartó készlet, amelyet még Tibby csinált agyagból. De eztma már kicserélték egy olyanra, amit ajándékba kaptak. Noha nemtudta pontosan megmondani, hogy ez mikor történt, de nem sokkalazután lehetett, hogy a mamája felhagyott a szobrászattal, és ingat-

lanügynöki vizsgát tett. – Jogujt!! Jogujtot akajok! – követelőzött Nicky.Mama fölsóhajtott, miközben egy nagyon álmos Katherine-t

etetett egy cumisüvegből. – Tibby, adnál neki egy joghurtot? – kérdezte fáradtan. – Még eszem – közölte Tibby. Különösen azokon a napokon,

amikor apjuk későig maradt az irodában, mama elvárta Tibbytől,hogy afféle pótmama legyen. Mintha Tibbynek is szava lett volnaabban, hogy kistestvérei legyenek. Ez elég dühítő volt.



– Rendben van – Tibby anyukája fölállt, és Tibby ölébe nyomta

Katherine-t, aki elkezdett sírni, mire nővére újból a szájába nyomtaa cumisüveget.

Amikor Tibby volt ilyen korban, az apja még mint újságíró mű-

ködött, továbbá időnként védőügyvédként is dolgozott, egy rövidideig pedig volt egy kis biofarmja, aminek következtében mindighazaért vacsorára. De azután, hogy mama elkezdett olyan nagy,tiszta házakat látni, ahol minden szép és jó volt, apa nyitott egy sa- ját ügyvédi irodát. Azóta nagyon sokszor nem volt otthon vacsora-időben. Tibby számára ez elég rossz időbeosztásnak tűnt, hiszen ittvolt ez a halom csöppség, ő viszont sosem jött haza.

Régebben a szülei mindig egy egyszerű életmódról beszéltek,de manapság főképpen azzal foglalkoznak, hogy új dolgokat vásá-roljanak, amelyeknek a kiélvezéséhez valójában nincs idejük.

Nicky mindkét kezével belemászott a joghurtba, majd nekiálltlenyalogatni az ujjairól. Mama tehát elvette tőle, aminek következ-tében Nicky elkezdett ordibálni.

Tibby gondolta, hogy meg kéne említenie a mamájának Baileyleukémiáját, de mint máskor is, nehéz volt elképzelni, vajon ez

hogy illeszkedne bele a beszélgetésbe.Fölment a szobájába, és a fényképezőgépébe való elemeket be-

tette az újratöltőbe. Odanézett a számítógépére, amelyen éppen fu-tott a képernyővédő. A kapcsoló úgy vibrált, mint a szívverés.

A számítógépe általában egész este használatban volt, amint ba-rátaival chatelt és e-mailezett, de őket ma este nagyon távol éreztemagától.

– Hé, Mimi – mondta az alvó Miminek. Tibby adott neki enni,és kicserélte a vizét. Mimi föl sem ébredt.Később, amint Tibby kezdett elbóbiskolni ruhástul a még égő

lámpa mellett, gondolatai elvándoroltak. Fejében elkezdtek kava-rogni az idősebbek részére készített pelenkák, dezodorok, vatták,sterilizáló szappanok, intim betétek és Bailey elterülve a padlónezek közepén.



– Ott a barátod – mondta Diana, amint Eric közeledett feléjük.Bridget rászögezte a tekintetét. Nézz föl, nézz föl.

És a fiú fölnézett, majd feltűnően hirtelen elkapta a tekintetét.Az tuti, hogy észrevette Bridgetet.

Leült a kert másik oldalán. Bridget látszólag önfeledten foglal-kozott a lasagnájával, de tényleg éhes is volt. Szerette a menza-kosztot, amelyet hatalmas mennyiségben tálaltak. Ez egyik furcsatulajdonsága volt.

– Valószínűleg van egy barátnője New Yorkban – jegyezte megegy lány, akit Rosie-nak hívtak.

– Hát ezen lehet még változtatni – mondta Bridget kihívóan.

– Bridget, te nem vagy normális – közölte Diana.Emily csak rázta a fejét. – Add már föl! A végén még komoly bajba kevered magad.

– Ki tudja? – mondta Bridget. – Végül is, te tulajdonképpen szeretnél is bajba kerülni – ját-

szott Freudot Diana. – Nem erről van szó – vágta rá Bridget. – Jól megnézted már

ezt a fiút?!Bridget fölállt, és a tálalóasztalhoz lépett egy adag repetáért, de

úgy ment körbe, hogy Eric előtt kelljen elmennie, és tudta, hogy barátnői mind figyelnek.

Közvetlenül a fiú mögött állt meg. Arra a pillanatra várt, amikora beszélgetés egy pillanatra megszakad a fiú és a segédedzője,Marci közt. Odahajolt. A hely zajos volt, tehát teljesen érthető,hogy Eric füléhez közel hajoljon. A haja érintette a fiú vállát.

– Mikor lesz a mérkőzés? – kérdezte. A fiú nem merte meg-mozdítani a fejét.

– Tíz órakor.A lány láthatóan izgatta. – Oké, köszi – fölállt. – Kinyírunk titeket.Most már a fiú is megfordult, hogy ránézzen meglepődve,

majdhogynem dühösen. De a lány arcán látszott, hogy csak heccel-

te. – Hát ezt majd meglátjuk – mondta, de legalább mosolygott.



Lenának már csak egy napja maradt a Nadrággal. Most nagyonfontossá vált tehát, hogy valami gyorsan történjen. Eddig tőlemegszokottan nem nagyon csinált semmi extrát. Sok időt töltöttegyedül a mindennapi teendőkkel, óvatosan elkerülve minden

olyan lehetőséget, amely egy spontán emberi kapcsolat kialakulá-sához vezetne. Mindent egybevetve nagyon alkalmatlan volt arra,hogy fölavassa a Nadrágot.

Elhatározta, hogy ma valami nagyon érdekesnek kell történnie.Valami különlegeset fog tenni, mert nem fogja cserbenhagyni a barátait és természetesen a Nadrágot sem. És ha már itt tartunk:önmagát sem!

Ment fölfelé a szikla tetejére, amíg oda nem ért a síkra, amelymost nagyon üresnek tűnt. A távolban egy másik, még ennél ismagasabb hegyet látott, amint fenyegetően kiemelkedik a tenger- ből. De itt minden békésnek látszott. Noha a hely száraz volt, asziklás terület lassan zöldbe ment át, ahogy a szőlők megjelentek.A tengertől távolodva egyre nagyobb lett a hőség, és a nap egyreerősebben sütött.

Ez egy szerencsét hozó nadrág – gondolta egy kilométernyi séta

után, amikor egy csodálatos kis lugashoz érkezett. A precíz logikaalapján ültetett olajfaerdőcske ezüstzöld leveleiről verődött visszaa napfény. Az olajbogyók még csak bébik voltak: kicsik és kemé-nyek. A terület egyik sarkában fölfedezett egy csermely által kép-zett kis tavacskát. Ez annyira eldugott, csöndes és gyönyörű volt,hogy a szívébe markolt. Mintha ő lenne az első ember, aki valahameglátta. Mintha ez soha nem is létezett volna, mielőtt ő megjelenta Mágikus Nadrággal. Azonnal fölállította az állványát, és nekilá-tott a festésnek.

Mire a nap delelőre ért, Lenáról patakzott a víz. A nap annyiraerősen tűzött, hogy egészen elkábította. A haja is átizzadt, azt kí-vánta, bár lenne rajta egy kalap. Vágyódva nézte a tavacskát, éssajnálta, hogy nem hozott magával fürdőruhát.

Körülnézett. Senki nem volt a láthatáron. Még csak egy épületetsem látott sehol. Érezte, amint a hátán csorog a víz. Nem bírta to-

vább: be kell mennie.



Noha még önmagával szemben is szégyenlős volt, Lena lassan

levetette ruháit. Nem tudom elhinni, hogy ezt én teszem. Mindenétlevette, kivéve a melltartóját és a bugyiját. Ruháit kupacba rakta.Azon gondolkodott, hogyha a vízbe bemegy, akkor legyen-e rajta

ruha, de ez nagyon prűdnek tűnt. A Nadrágra nézett, ami aztmondta neki, hogy sürgősen vegyen le minden ruhát.

– Ahhhhh – mondta Lena, amint egyre mélyebbre ereszkedett avízbe. Furcsa volt saját hangját hallani. A gondolatai és elképzelé-sei oly mélyen szoktak benne megszületni, hogy nagyon ritkánadott nekik hangot anélkül, hogy akarta volna. Még akkor sem tu-dott hangosan fölnevetni, ha egyedül volt, amikor valami nagyonmókásat látott a tévében.

Teljesen a víz alá merült, és utána kidugta a fejét. Úszkált, csaka feje látszott ki a vízből. A nap melege csapta meg arcát és szem-héját. Felfeküdt hanyatt a víz felszínére, és önfeledten csapkodtamagára a vizet.

Ez életem legtökéletesebb perce – gondolta. Úgy érezte magát,mint egy ókori görög istennő, mintha senki más nem létezne rajtakívül a világon.

Hagyta, hogy karját szabadon ringassa a víz. Behunyt szemmellebegett elernyedt, laza izmokkal. Szívesen maradt volna így nap-lementéig, sőt talán napfelkeltéig vagy augusztusig vagy talánörökre…

Hirtelen minden izma megfeszült, amint a fűben mozgást hal-lott. Egy pillanat alatt lemerült a vízbe, ismét csak a feje látszott ki.

Mély lélegzetet vett. Valaki volt ott. Látta valakinek az árnyé-

kát, aki egy fa mögött bujkált. Hogy az ember vagy állat, arról fo-galma sem volt. Vajon voltak emberevő állatok Santorinin?A békesség egyszerre szertefoszlott, darabokra tört. Érezte,

hogy szíve szinte kiugrik a mellkasából.A félelem azt diktálta neki, hogy rejtse el a testét a víz alatt, de

közben a rémület annyira úrrá lett rajta, hogy menekülni akart. Ki- jött a vízből, és ekkor megjelent valaki.

Kostos.



Csak bámulta Kostost, de ami még ennél is rosszabb volt:

Kostos is bámulta őt. Annyira megkövült, hogy néhány pillanatábakerült, míg észbe kapott.

– K-kostos! – kiáltott szinte sikítva. – Mit kere… mit keresel

itt?! – Elnézést – mondta a fiú. Noha illett volna, hogy a fiú levegye

róla a szemét, nem tette.Három lépést kellett megtennie, hogy a ruháihoz érjen, amelye-

ket egy csomóba gyűrve maga elé kapott. – Követtél?! – ordította. – Kémkedsz utánam? Mióta vagy itt? – Elnézést – mondta megint, és valamit görögül mormogott

magában. Majd megfordult, és elindult az ellenkező irányba.Még mindig csuromvizesen felkapkodta magára a ruháit. Dü-höngve belevágta festékeit hátizsákjába. Valószínűleg a frissenfestett vásznat is elmaszatolta. A tisztáson átvágva a sziklaszirt fe-lé sietett annyira felzaklatva, hogy nem tudta összeszedni a gondo-latait.

Kostos követte! És ha igen… Ekkor vette észre, hogy még a Nadrágot is kifordítva vette föl. Hogy merészel ez engem így bá-

mulni?! Olyan dühös vagyok, hogy nem is tudom, mit csináljak.Mire közelebb ért a házhoz, észrevette, hogy a blúzát rosszul

gombolta be, és a víz és az izzadság következtében kihívóan tapadta testéhez.

Beesett a házba, és hátizsákját a földre dobta. Nagyi kirohant akonyhából, és ijedten kérdezte:

– Lena, kis báránykám, mi történt veled?

Nagyi arcán látszott a riadalom, amitől Lenának sírhatnékja tá-madt. Arcizmai rángatóztak, ami ötéves kora óta nem történt meg.

– Mi? Mondd mi, mi? – kérdezte nagymama, amint észrevetteLenán a kifordított nadrágot és a rosszul begombolt blúzt, valaminta lány zavart szemét.

Lenából kitörtek a szavak. Próbálta összeszedni gondolatait. – Kostos nem rendes fiú – nyögte ki, és kirobbant belőle zoko-

gás, majd felszaladt a szobájába.



Néha tevagy

a szélvédő .

Idő nkéntpedig

te vagy abogár.

Mark Knopfler



Carmen Kristát figyelte, aki éppen házi feladatával kínlódott akonyhaasztalnál. Krista geometriát tanult a nyári iskolában, hogymegkönnyítse magának azt a terhet, amelyet majd a középiskola

első éve hoz. Carmennek az volt a benyomása, hogy Krista való-színűleg nem fog csatlakozni a jövőben a 150 IQ fölöttiek klubjá- ba.

– Hogy állsz? Kész vagy? – kiáltott föl neki apja a hálószobájá- ból, ahol átöltözött a teniszruhájába.

– Mindjárt! – szólt vissza Carmen. Már vagy húsz perce elké-szült.

Krista egyfolytában radírozott és satírozott. Közben folyamato-san fújkálta le a piros radírmorzsákat a megviselt papírról. Kábéúgy viselkedett, mint egy harmadikos. Carmen nézte a gyötrődését,s már kezdett vele együtt érezni, amikor gyorsan visszafogta ma-gát. Ennek ellenére sem tudta megállni, hogy ne pislantson oda.Kilencedik osztályban vette föl a geometriát (jó nagy stréber voltmatekból), és talán tényleg ez volt a kedvenc tantárgya – mindig isaz volt. Krista leragadt egy bizonyításnál. Carmennek elég volt át-

bandzsítania az asztal túlsó végére, hogy meg tudja állapítani, ho-gyan kell helyesen és a lehető legkevesebb lépésből kihozni a fela-datot. Hátborzongató volt, hogy milyen hihetetlenül szerette volnamegcsinálni azt a bizonyítást. Az ujjai szinte viszkettek a ceruzá-ért.

Közben hallotta, ahogy Lydia a dolgozószobai telefonon csevegaz esküvői hangján. Az ételszállító lehetett, tippelte Carmen, mertLydia valami miniatűr felfújtakat meg pudingokat emlegetett.

– Mehetünk? – jelent meg apja a konyhaajtóban rövid ujjú pó-lóban és fehér teniszsortban.

Carmen fölpattant, a szíve ujjongott. Ez volt az első eset ez alatta végeláthatatlan öt nap alatt, amióta itt van, hogy apjával közösencsinálnak valamit. Abszurd módon megtisztelve érezte magát,hogy kettesben lehet vele.

Sóhajtott, amikor kiment a házból – csak azt sajnálta, hogy ott

kell hagynia a geometriai bizonyítást.



Az jutott eszébe, amikor kilépett az ajtón, hogy ha Krista nem

Krista lenne, és ha nem lenne semmi köze Carmen apjához, akkor biztosan megkérdezte volna, nem kell-e neki esetleg egy kis segít-ség. És ez a gondolat nem szállt el a sóhajjal együtt.

Kedves Bee!Csontváz ma délután megint beál-lított. Ha Paul itthon van akkoraz ő társaságát is élvezhetjük

majdnem minden órában. Mondjukelég szomorú, hogy pillanatnyilagaz egyetlen örömem az életben ezta sötét lányt szívatni. Ma föl-vettem egy bokszeralsót és egytopot, majd bekopogtam Paul szo-

bájába, és kölcsönkértem tő le egykörömvágó csipeszt. Az tisztasor, hogy Paul szívbő l gyű löl, ha-bár ezt nehéz lenne megállapíta-ni, mert soha egy büdös szót nemszól.

Az, hogy én Paul számára vonzólehetek, tehát fenyegető veszede-lem vagyok a Csontváz boldogságá-nak útjában: nos, több, mint gro-teszk. De ezt szegény csaj nemtudja.



A legnagyobb szeretettel ölel ate gonosz barátod, akinek van aszívében egy olyan pont, ahol

kétségbeesetten hiányoznak a ba-rátai:

Carmen

Megszámlálhatatlan okból kifolyólag, Bailey másnap megjelent aWallman’s-nál. – Mit csinálsz te itt? – feledkezett meg Tibby egy pillanatra ar-

ról, hogy kedvesnek kellene lennie. – Arra gondoltam, adok neked még egy esélyt – közölte Bailey.

Bő tengerésznadrág volt rajta, kísértetiesen hasonló ahhoz, amelyetTibby viselt előző nap. Egy kapucnis pulcsi is lógott rajta, és csaképpen hogy megérintette a szempilláját a festékkel. Nyilvánvaló

volt, hogy idősebbnek szeretne látszani. – Nem értem, miről beszélsz? – kérdezte Tibby értetlenül.

Bailey bosszankodva forgatta a szemeit. – Még egy lehetőség arra, hogy ne legyél seggfej.Tőle szokatlan módon Tibby hirtelen bedühödött. – És ki az, aki seggfej módra viselkedik itt?Bailey elmosolyodott.

– Na, figyelj. Ez a munkaköpeny olyan, ami minden méretre jó? – Aha. Kölcsön szeretnéd kérni? – kérdezte Tibby élvezve a

Bailey arcán fölfedezhető játékos kifejezést. – Nem. Túl ronda – közölte Bailey.Tibby elnevette magát. – Műszálas. Petróleumból készült. – Hát ez igazán kedves. Kell valami segítség?

Tibby éppen intim betéteket rakott stószba. – Akarsz te is ittdolgozni a Wallman’s-nál?



– Ne-e-m. Csak sajnálom, hogy feldöntöttem az izzadásgátlóból

épült tornyodat. – Dezodorok voltak – jelezte Tibby. – Hát persze – mondta Bailey, és ő is nekiállt a pakolásnak. –

Szóval, te levetted valaha ezt a köpenyt, vagy a nap huszonnégyórájában rajtad van?

Hát ez nem tetszett Tibbynek. Most már elege volt a köpenymiatti cukkolásból.

– Békén hagynád már a köpenyemet? – kérdezte feszülten.Most már nagyon szeretett volna a hímzésről beszélni. Tibby ma-mája régen hímzett.

Bailey láthatóan kielégült, hogy sikerült Tibbyt kihoznia a sod-rából. – Egyelőre abbahagyom – mondta, miközben egy kósza tincset

söpört ki a homlokából. – Meghívhatlak egy fagyira vagy valamimásra munka után? Tudod, ez afféle köszönetnyilvánítás, hogynem loptad el az összes pénzem.

Tibbynek igazán nem volt kedve egy tizenkét éves lánnyal lóg-ni. Másrészt viszont nem akart nemet mondani.

– Oké, rendben. – Remek – nyugtázta Bailey. – Hánykor? – Négykor végzek – közölte Tibby nem túl nagy lelkesedéssel. – Itt leszek – amint indult kifelé, kérdően hátrafordult. – Csak

azért vagy kedves hozzám, mert rákos vagyok?Tibby egy pillanatig habozott. Itt volt az ideje valami újabb ha-

zugságnak. Végül is megrántotta a vállát. – Hát, az is lehetséges.

Bailey bólintott. – Oké.

Tibby gyorsan megtanulta, hogyan kell Bailey-vel viselkedni. Va-lójában könnyű eset volt. Mindössze két szabályt kellett betartania.Egy: nincs hazudozás. Kettő: nem szabad megkérdezni, hogy érzimagát.

Ezektől távol tartva magát a beszélgetés a csokiszószos fagyi ésa sütievés alatt igen változatos témákat érintett. Tibby azon kapta



magát, hogy teljesen belemerül a tervezett filmjének részleteibe.Bailey úgy viselkedett, mint aki el van ragadtatva, és Tibbyt nemhagyta hidegen a lány látszólagos érdeklődése.

Tibby hirtelen elgondolkodott önmaga felől. Lehet, hogy sokkal

jobban hiányoznak neki a barátai, mint azt gondolta? Valójábanannyira egyedül volt, hogy egy majdnem ismeretlen, idegesítő, ti-zenkét éves lány felé is kinyílt.

Úgy nézett ki, hogy Bailey-nek is hasonló gyanúi voltak. Egy bizonyos ponton azt kérdezte:

– Egyáltalán, vannak neked barátaid? – Természetesen – mondta Tibby védekezve. Amint elkezdte le-

írni a három csodálatosan elbűvölő barátnőjét és azokat a fantasz-tikus helyeket, ahol ők most nyaraltak, hirtelen észrevette, hogy azegész úgy hangzik, mintha most találná ki.

– Na, és hol vannak a te barátaid? – kérdezte Tibby, hogy átte-relje a beszélgetést Baileyre.

A kislány elkezdett hadarni Maddie-ről, aki Minnesotában él, ésmég valakiről.

Egy ponton Tibby körülnézett. És meglátta Tucker Rowe-t. A

szíve gyorsabban kezdett dobogni. Tucker az egyetlen az osztály- ból, aki otthon maradt? Addigra már tudta, hogy a fiú abban az ult-ra laza lemezüzletben dolgozik, amelyikkel a Wallman’s-nak kö-zös parkolója van. Ez négy üzlettel odébb volt. Először jött a Bur-ger King, majd a pizzás, aztán a kisállatbolt, majd ez. Ez pedig azt jelentette, nem biztos, hogy az ember összefut vele, de nagyon va-lószínű. És ez egyszer már meg is történt.

Vannak, akik mindent elkövetnek, hogy szerelmük tárgyávalösszefussanak, de Tibby mindent elkövetett éppen az ellenkezőjeérdekében. Inkább csak messziről figyelte, amint Tucker az üzletekmögött leparkol a kocsijával, és kifejezetten emiatt ő meg az üzle-tek előtt hagyta a biciklijét. Ez egészen jól bevált. Kivéve most,ebben a cukrászdában, amely még Tucker munkahelyétől is távo-labb volt. Tibby csöndben szidta saját magát, hogy ilyen rosszulválasztotta meg a helyet, ahova beültek Baileyvel. Tucker arca kis-

sé haragosnak nézett ki, és ahogy összeráncolta a homlokát, úgynézett ki, mint aki éppen most ugrott ki az ágyból. Valószínűleg az



egész éjszakáját a Nine Thirty Klubban tölthette, mialatt Tibby fá-radalmait pihente ki, hogy felkészüljön a következő napra aWallman’s-nál. Nagyon remélte, hogy a fiú azt hiszi, Bailey a hú-ga és nem valami újdonsült barátnő.

– Miért takarod el az arcodat?Tibby rámeredt Baileyre. – Most meg miről beszélsz? – Tudod nagyon jól – próbálta Bailey utánozni Tibby kézmoz-

dulatát.Tibby érezte, ahogy elvörösödik. – Nem csinálok én semmit.

Mikor is kezdett el hazudozni? Eddig mindig büszke volt egye-nességére, különösen arra, hogy önmagához is őszinte. De Baileymég Tibbynél is kíméletlenebbül őszinte volt, ami Tibbyt vissza-kozásra késztette. És pontosan ez volt az, amit Tibby másoknálnehezen viselt el.

De Bailey még nem fejezte be. Sasszeme észrevette, hogy mitörténik.

– Bejön?Tibby majdnem úgy tett, mintha nem tudná, hogy Bailey miről

beszél, de időben leállította magát. – Hát nem rossz – egyezett bele Tibby elég kényelmetlenül. – Tényleg így gondolod? – kérdezte Bailey nem teljesen meg-

győzve. – Mi az, ami tetszik neked rajta? – Mi az, ami tetszik nekem rajta?! – kérdezte Tibby kissé idege-

sen. – Könyörgöm, nézz rá!

Bailey pofátlanul rábámult a fiúra. Tibby elszégyellte magát,mert utálta ezt az idétlen, vihogó, jaj-csak-észre-ne-vegye-hogy-néz-zük viselkedést.

– Szerintem hülyén néz ki a srác. Tibby szemei forogtak. – Szóval azt gondolod? – Nézd a fülbevalóit. Úgy fest, mint aki azt hiszi, hogy ő a leg-

tutibb srác a városban. És nézd meg a haját! Vajon hány kiló zselét

emésztett föl, hogy így nézzen ki?



Tibbynek eddig eszébe sem jutott, hogy Tucker azzal töltené az

idejét, hogy magát kipreparálja olyanra, ahogy ki is nézett. Bár aztuti, hogy a haja nem magától áll föl. Ennek ellenére nem érezteúgy, hogy ezt a kérdést Bailey-vel kéne megvitatnia.

– Nem akarlak megbántani, Bailey, de csak tizenkét éves vagy.Még a pubertáskort sem érted el. Ne haragudj, ha nem tudom elfo-gadni a te szakvéleményedet a férfiakról – mondta Tibby nagyké- pűen.

– Nem haragszom – mondta Bailey, élvezve a helyzetet. –Mondok neked valamit. Majd ha én találok egy megfelelő srácot,akkor te mondd meg nekem, hogy mi az, ami nem tetszik rajta.

– Rendben van – mondta Tibby tudván, hogy úgysem fog annyiidőt tölteni Baileyvel, hogy erre sor kerüljön.

* * *

– Ajjaj! – nézett föl Diana a könyvéből. – Bee mogorva. – Nem vagyok az – tiltakozott Bridget, habár tényleg az volt. Ollieaz ágyán ült keresztbe tett lábakkal. A lányok nagy része már föl-

vette a hálóingét, és készült a lefekvésre. – Na mi van, be akarsz törni az edzők kabinjába? – kérdezteOllie. Bridget érdeklődve ráncolta a homlokát.

– Ez egész jól hangzik. De én nem erre gondolok. – Miért, mire gondolsz? – kérdezte Diana, mint aki tudja, hogy

mi lesz a válasz. – Két szó. Hotel Hacienda.

Egész Mulegében csak ebben a szállodában lehetett egy bárt ta-lálni, és hallotta, hogy az edzők késő éjszakáig ott maradnak. – Nem hiszem, hogy nekünk szabad odamenni – mondta Emily. – Miért ne? – követelte Bridget. – Ollie már tizenhét éves.

Sarah Snell már tizennyolc. Szinte a fele az itt levőknek ősszel máregyetemre fog járni.

Ő nem tartozott ezek közé, de úgy érezte, erről jobb hallgatni. – Ez nem egy gyerektábor, ahol kilenckor még a zseblámpákat

is le kell oltani. Ugyan már! Mexikóban egyáltalán nincs is korha-



tárhoz kötve az alkohol! – valójában nem tudta, hogy ez igaz-e,vagy nem.

– Holnap van az első meccs – közölte Rosie. – Na és akkor? Ha az ember bulizik, utána még jobban játszik –

mondta Bridget vidáman. Ez kábé olyan kijelentés volt, mintha aztmondta volna, hogy „ha iszol, jobban vezetsz tőle, ha füvezel, jobban érted a fizikát”, de végül is kit érdekel? Most éppen lobbané-kony hangulatban volt.

– Hogy jutunk oda? – kérdezte Diana. Gyakorlatias volt, denem volt gyáva.

Bridget elgondolkozott.

– Vagy lenyúlunk egy minibuszt, vagy biciklivel megyünk. Haaz ember erősen teker, akkor fél óra alatt oda lehet érni bringával –Bridget nem akart nyilvánosan színt vallani, hogy még nincs jogo-sítványa.

– Menjünk akkor bringával – mondta Ollie.Bridget érezte, hogy ereiben elindul az a sokszor megzaboláz-

hatatlan pezsgés, amely mindig beindult olyankor, ha olyasmit tett,amit nem lett volna szabad.

Diana, Ollie és Rosie beleegyeztek, a többiek nem.Gyorsan átöltöztek. Bridget kölcsönvett egy szoknyát Dianától,

miután szinte egyforma magasak voltak. Bosszantó volt, hogyBridget nem hozott magával olyan ruhákat, amelyekben esetlegmáshogy nézett volna ki, mint egy fiú.

Mind a négyen repültek a Baja országúton lehagyva a szintecsigalassúságú lakókocsikat. Időnként Bridget beleütközött Diana

hátsó kerekébe, és ilyenkor az elég hangosan nyilvánította ki nem-tetszését. A békés öböl a bal oldalukon pihent, jobbra a hegyek ésa telihold fénye simogatta Bridget vállát. Még mielőtt látták volna,már hallották a hotelből kiszűrődő zene ritmusát.

– Juhúúú! – rikkantotta el magát Bridget. Még egy gyors meg- beszélést tartottak a bejáratnál.

– Figyeljetek! – mondta Ollie. – Ha Connie is itt van, akkor milelépünk. Mást nem nagyon hiszem, hogy izgatna, ha itt vagyunk.Tavaly is itt voltunk néhányszor, és egyetlen edző sem szólt egyszót sem emiatt.



Ollie vállalkozott arra, hogy bemegy körülnézni. Épp hogy be-

ért, már jött is ki. – A hely zsúfolásig tömve, de nem láttam Connie-t. Ha meglát-

juk, akkor elmegyünk – nézett kérdően Bridgetre. – Oké?

– Oké – egyezett bele Bridget. – Teljesen mindegy, hogy Eric itt van vagy nincs. – Mondtam, hogy rendben van! – Oké.Bridget nemigen járt klubokba, de ahányszor megjelent, mindig

ugyanaz történt. Abban a pillanatban, amikor belépett, mindenszem – legalábbis férfiszem – a hajára tapadt. Lehet, hogy ez a bár-

fény és az alkohol keverékének az eredménye, amely ilyenkor ahaját még ragyogóbbnak tüntette föl. Megpróbáltak odaférni atáncparkettre. Bridgetet nem nagyon érdekelte az alkohol, de imá-dott táncolni. Elkapta Diana kezét, és berángatta a zsúfolt parkett-ra. Számára a táncolás olyan volt, mintha focizna, zsugázna, vagyakár épp minigolfozna. Ez is csak egyike volt azoknak a dolgok-nak, amelyekben nagyon jó volt.

A salsa zenétől az egész teste lüktetett. Hallotta, hogy emberek

megjegyzéseket tesznek – legtöbbször elismerően –, és látta, hogya szemek rászegeződtek, vagy legalábbis a hajára. Ericet kereste.

Először nem vette észre a fiút, tehát mindenét beleadta a tánco-lásba. Kicsit később látott egy csoport edzőt ülni egy asztalnál, tá-vol a táncolóktól, és köztük volt Eric is. Az asztal tetejét teljesen belepték az üres italospoharak. Nyilván tequila-margaritát ihattak,mert majdnem mindegyiken lehetett látni, hogy a pereme sóba lett

mártva.Látta, hogy a fiú is figyeli őt. Még nem vette észre, hogyBridget is észrevette őt. És nem is akarta, hogy a fiú észrevegye.Bridgetnek fontos volt, hogy soha ne nézzen ki kihívónak, de mostazt akarta, hogy a fiú annyi ideig tudja őt nézni, ameddig akarja„észrevétlenül”.

Eric bágyadtnak látszott, lehet, hogy a naptól vagy a futástól,esetleg a tequilától vagy mindezek kombinációjától. Volt egy fur-

csa szokása, amikor másokat figyelt, egy kicsit félrehajtotta a fejét,és ez nagyon szexisen nézett ki.



Közben férfiak jöttek, és táncolni kérték föl, de ő maradt Dia-

nával. Néhány perc múlva Ollie is megjelent sörrel a kezében.Ollie is észrevette az edzők asztalát, és integetett nekik, amit

Marci viszonzott. Eric és egy másik edző, Robbie olyan arckifeje-

zéssel ült ott, mint aki azt mondja, hogy most mi úgy teszünk,mintha nem is látnánk benneteket.

Még egy kör margarita után az edzők is föltápászkodtak, és el-indultak a parkett felé. Mámorító volt. Bridget a tánctól felpörgött,ami körülbelül annyi élvezettel járt, mint amikor futás után érezteugyanezt. Képtelen volt tovább ellenállni a fiúnak.

Bridget elkapta Ericet, és tánc közben odasimult hozzá. Egy pil-

lanatra hozzáért a kezéhez, figyelte a fiú fenekét. Gyakorlott tán-cos volt, könnyen mozgott. Egymás szemébe nézve táncoltak. Ericmost kivételesen nem nézett el. A lány átfonta karjával a fiú dere-kát. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy már érezte a fiú nyakhaj-latának szagát. A fiú ajka a fülét érintette, amitől minden ízébenremegni kezdett, a lába kocsonyássá vált.

Finoman elengedte a lány kezét, és fülébe súgta: – Ezt nem tehetjük.

Lena rávetette magát az ágyára, szinte szétrobbanva az önsajnálat-tól. Lentről suttogást hallott, s mintha egyszerre nagyapja – az őhalk szavú nagyapja – kiabálni kezdett volna. Fölugrott, lekaptamagáról a nedves inget, amelyet egy szárazzal helyettesített, lerán-totta a Nadrágot, majd remegő kézzel normális módon visszavette.Te jó isten, mi folyik itt?

Mire a lépcső aljára ért, látta, amint Bapi összeszürkült arccalaz ajtó felé indul. Nagyi próbálta elállni az útját, valamit idegesenhadart görögül. De nem úgy nézett ki, hogy a szavainak bármi ha-tása is lenne. Bapi kirontott az ajtón, s elindult a hegyen lefelé.

Egyszerre Lenának valami rossz érzése támadt. Ijedten loholtBapi után. Még mielőtt odaértek volna, már tudta, hogy Bapi aDounasék háza felé tart. Hangosan dörömbölt az ajtón.

Kostos nagyapja nyitott ajtót, aki megdöbbenve próbált reagálniBapi arckifejezésére. Bapi Kaligaris elkezdett ordítani. Időnként a



számára érthetetlen szövegből Kostos neve szűrődött ki. De ezen-kívül csak a düh volt, amelyet megértett. Nagymama is utolérteőket, és próbálta bátortalanul csitítani férjét. Dounas nagypapaarckifejezése lassan átváltozott a ziláltságtól a felháborodásig. És

most már ő is visszakiabált. – Te jó Isten! – mondta magában Lena. Egyszerre Bapi betola-

kodott a Dounas-házba. Nagyi megkísérelte őt visszatartani, és el-állta Dounas nagypapa útját.

– Pou einai Kostos? – ismételte Bapi hangosan.Lena sejtette, hogy ez csak azt jelentheti: hol van Kostos. Aki

ekkor megjelent nagyapja háta mögött zavartan és értetlenül. Nyil-

vánvalóan ő próbálta Lena nagyapját megnyugtatni, de ezt a sajátnagyapja nem tette lehetővé.Lena totális zavarban figyelte, amint nagyapja vékony karjaival

próbálta a másik öregembert az útból eltaszigálni. Dounas nagypapa kidülledt szemmel harcolt, és lökte el a másik öregembert. Hir-telen, mint derült égből a villámcsapás, Bapi Kaligaris orrba csaptaa másik nagypapát.

Lenának még a lélegzete is elállt. Nagyi kiabált.

Mindkét nagypapának sikerült a másiknak bepancsolni, mielőttKostos végre túlerejét kihasználva szétválasztotta őket. Elszürkültarccal tartotta őket egymástól távol.

– Stamatiste! – kiáltotta el magát. – Stop!!

Kedves apa!

Küldenél még nekem ruhákat? Ablúzaim és napozóruháim lefelé aharmadik fiókban vannak. Légyszíves, küldd el a fekete fürdő ru-hámat is! (Tudod, a kétrészest.)Ja, és szoknyákat a negyedik fi-



ókból. Azt a rövid rózsaszínű t ésa türkizt.Itt változatlanul minden isteni.

Ma lesz az első komoly meccsünk,és az egyik csatár leszek. Szom-baton hívlak.Perryt üdvözlöm.

Szeretlek

Bee



Ha úgy ér-zed,

ura vagya helyzet-

nek,akkor ez

csak



azt jelen-

ti,hogy nemvagyelég

gyors. Mario Andretti,

autóversenyz ő



– Izgatott vagy az esküvő miatt? – kérdezte Carmen az apjától,miközben mentek a kocsival. Remélte, hogy a hangján nem hallat-szik a keserűség.

– Hú, igen. Nem bírok várni – válaszolta, majd gyöngédenCarmenre nézett. – És nincsenek rá szavaim, hogy mit jelent ne-kem az, hogy itt vagy, báránykám.

Carment elöntötte a bűntudat. Miért érez így? Miért nem képesleállni ezzel, és kedves lenni az apjával?

– Remélem, szereted a miniatűr fánkokat – mondta ok nélkül.Apja bólintott.

– Lydia intézi az összes ilyesmit. – Úgy veszem észre, sok időt szán erre – mondta Carmen egye-nesen. Egyszerre érezte azt, hogy szeretné, ha apja elértené a sza-vaiban rejlő kritikát, és egyszerre azt, hogy ne vegye észre.

– Nagyon sokat jelent neki. Szeretné, ha minden apró részlet pontosan rendben lenne.

Egy röpke pillanatra Carmennek eszébe ötlött az a csúnya kér-dés, hogy vajon ki fizeti mindezt.

– Nem volt rendes esküvője az első házasságánál – folytatta apja. Carmen fejében a botránynak változatos lehetőségei futottakvégig. Talán valami lövöldözés vagy párbaj? Szökés?

– Miért nem? – A mamájával szervezték gondosan és körültekintően a me-

nyegzőt, de a mamája váratlanul meghalt hat héttel a lakodalomelőtt. Ez teljesen összetörte Lydiát. Végül az esküvőn nem volt ott

más, csak a két tanú és az anyakönyvvezető.Carmenből mintha kiszívtak volna minden erőt, elöntötte a bá-

nat. – Ez borzasztó – mormolta. – Most itt van a lehetőség, és nagyon szeretném, ha élvezné. – Értem – motyogta. Eltöprengett a hallottakon. – Mi történt a

volt férjével? – Elváltak négy-öt évvel ezelőtt. Komoly alkoholproblémákkal

küzd. Időnként gyógykezelik, aztán visszaesik, és a dolog kezdő-dik elölről.



Carmen megint sóhajtott. Ez szomorú volt. Nem akarta sajnálni

Lydiát. Ez megnehezítette, hogy utálja őt. Eszébe jutott Lydiameghalt mamája, részeges férje és a szótlan Paul, akinek az apjazűrös ember. Ebben az értelemben Paul némasága inkább sztoi-

cizmusnak tűnt. És Krista, aki nyilvánvalóan nagyon tiszteli Car-men megbízható, kedves, gyakorlatias apját… Mennyire hálásaklehetnek az új életükért, amelybe immár Al is beletartozik.

Carmen megígérte önmagának, hogy ha hazaérnek, rá fog mo-solyogni Lydiára, és föltesz legalább két barátságos kérdést az es-küvővel kapcsolatban.

– Hé, megállhatnánk, mielőtt elmegyünk teniszezni? Paul bennevan a nyári futball-ligában, és ma van a nagy meccsük. Megígér-tem neki, hogy egy pár percre beugrok, és megnézem a nagy ese-ményt.

– Rendben van – mormolta Carmen, mint akinek nincs válasz-tása.

Hajnalban Bridget egyedül ment úszni. Ha izgatott volt, soha nem

tudott aludni. Jó messzire beúszott annak reményében, hogy meg- pillant egy delfint, de egy se volt sehol. Amikor aztán elindult kife-lé, megkerülte a hegyfokot, mely elválasztotta a partot a Coyote-öböltől, és amely teli volt lakókocsikkal, pfuj!

Amikor visszaért a szárazföldre, lefeküdt a homokba, és rögtönel is aludt még legalább egy órára. A reggelire menők zaja ébresz-tette föl. Visszarohant a kabinba, hogy felöltözzön, mert szokásszerint éhhalál fenyegette.

Vitte magával a három doboz kukoricapelyhet, a két doboz tejetés egy banánt, majd leült Diana mellé.

– Egyáltalán alszol valamennyit? – kérdezte Diana. – Hol voltálma reggel?

– Úszni – válaszolta Bridget. – Egyedül? – Sajnos.

Szemével pásztázta az asztalokat, Ericet kereste, de nem voltott. Lehet, hogy másnapos volt a tegnapi este után? Vagy már a já-



– El ne aludj! – humorizált Bridget, mint egy ötéves, majd be-

állt mint középcsatár, és várta a meccs kezdetét jelző síp hangját.Bridgetnek mindig szüksége volt valamire, hogy összpontosíta-

ni tudjon. Teli volt energiával, és fantasztikus erőben érezte magát.

Életének majdnem minden pontján kellett egy egyszerű célpont,hogy előre tudjon lépni. Különben hátramaradt volna, és ezt nemakarta.

Ma Eric állt figyelme középpontjában. Meg akarta mutatni neki,hogy mire képes. Testének minden sejtje most a fiúra összponto-sult.

Kirobbanó energiával indult el a labdával, ahogy a mérkőzés

elkezdődött. Azonnal elvette a labdát Dori Raines-től, és elindultaz ellenfél kapuja felé. Olyan pozícióba szeretett volna kerülni,ahonnan rögtön gólt tud rúgni, amikor két-három védő ráállt. Ek-kor átpasszolta a labdát Alex Cohennek. Azonban Alex nem tudta,mihez kezdjen, és visszaküldte Bridgetnek.

Bridget jól tudta összpontosítani figyelmét, ami szinte lelassí-totta az idő múlását, és így át tudta gondolni, mi a következő, amittennie kell. Kiszámította, hogy hol áll a kapus, lábát hátrahúzta a

rúgáshoz, majd úgy rúgott a labdába, hogy az föl is emelkedjen, ésaz a kapus feje fölött sikeresen célba is érkezett. A csapat többitagja ünnepelve, kurjongatva körbevette. De ő még a lányok közöt-ti résen is Ericre nézett, aki beosztottjaival beszélgetett, és oda sefigyelt. Pedig Bridgetnek ez nagyon jól esett volna.

Addig helyezkedett, amíg Eric észre nem vette. Egyik labdát amásik után szedte el az ellenféltől. Valami egészen szokatlan ru-galmasságot érzett. Egyszerre érezte magát végtelenül erősnek ésvégtelenül közepesnek attól függően, hogy milyen hangulata volt.De ma nemcsak hogy a plafont érintette meg, de még át is tört raj-ta. Ma utolérhetetlen volt. Még a régi jó játékosok is úgy néztek kimellette, mintha oda se tartoznának a pályára.

– Vreeland! Passzoljál! – kiabált be neki Molly. Ő azonban any-nyira magabiztosnak érezte magát, hogy nem volt hajlandó komo-lyan venni az edző utasítását. Amikor valaki pozícióban van, akkor

hagyni kell, hogy azt tegye, amit akar, és nála kell hagyni a labdát.



Bridget passzolt, de a labda rögtön visszatért hozzá. Annak el-

lenére, hogy az edző nem, a csapattársai észrevették, hogy ma na-gyon formában van. Megint gólt rúgott. Már a harmadikat.

Molly elégedetlenkedett. Jelezte a bírónak, hogy időt kér.

– Csere! – üvöltötte. – Vreeland, gyere ki!Bridget dühöngött. Lejött a pályáról, leült a fűre, az állát az ök-

lére támasztotta. Még nem fáradt el, és minden további nélkül tu-dott volna játszani.

Molly odament hozzá. – Bridget, ez olyan meccs, amelyben minden játékosnak lehető-

séget kell adni ahhoz, hogy labdához jusson. Most kell fölmérnem,

hogy ki mit tud. Látom, hogy szuperhős vagy, és a többiek is lát- ják. Rendben van? De ezt majd a bajnokság alatt mutasd be.Bridget lehorgasztotta a fejét. Érezte, ahogy önbizalma össze-

omlik, és elsírta magát.Rájött, hogy tényleg le kellett volna lassítania. Vajon miért volt

olyan nehéz visszafognia magát?

* * *

Kedves Tibby!Sült garnélarák, pisztráng ésgravlax (vajon mi a csuda lehetez…), spenótsaláta és sült ser-tésszeletek. A virágok közt tuba-rózsa (ez se tudom, mi lehet),magnólia virágok (ami az ő kedven-ce) – folytathatnám még vagynegyvenöt oldalon keresztül, de

megmentelek ettő l. SEMMI MÁSRÓLNEM BESZÉLNEK (mármint azok, akik



beszélnek egyáltalán). Kezdek be-golyózni. Vajon tudja az apám,hogy mibe keveredett?

Keserű en, de szeretettel:

Carmen Lucille – Melyik a tiéd? – hallotta Carmen, ahogy egy férfi az apjáhozfordul. A pálya szélétől pár lépésre álldogált elég vacak hangulat-

ban. Paul volt a csapat sztárja. Már az első nyolc percben berúgottkét gólt. Apja teljesen izgatott állapotba került. Közel a kapuhozállt Miss Csontváz, aki úgy nézett ki, mint egy utaskísérő. Még ameccs miatti nagy izgalmában is talált időt arra, hogy sötét, lapos pillantásokat vessen Carmen felé.

– Melyik az enyém? – ismételte meg apja a kérdést zavartan. – Már úgy értem, melyik a te gyereked?Apja egy pillanatig elgondolkozott, de elég gyorsan rávágta,

hogy: – Paul Rodman. Csatár – mutatott Paul felé apa.Carmen gerincén átfutott a hideg egyenesen föl a tarkójáig, bele

az agyába. – Paul? A fiad csodálatos játékos! – mondta férfi, amint végig-

mérte Carmen apját. – Olyan is az alkata, mint a tied – majd köze-lebb ment a pályához, hogy tovább figyelje a meccset.

Hogy lehet az, hogy olyan az alkata, mint a tied?! Ő nem a tegyereked. Carmen ordítani tudott volna. Én vagyok a te gyereked!Apja odalépett hozzá, és átölelte a vállát. Ez most nem esett

olyan jól, mint az öt nappal ezelőtti. Na, most végre van egy fiad, amit mindig is akartál – gondolta

Carmen keserűen, mert tudta, hogy apjának mindig is ez volt a vá-gya. Hogy is lehetett volna másképpen? Van egy mogorvaexfelesége, egy barátságtalan lánya és négy őrült nővére. Itt pedigállt egy jóképű, csöndes, egyszerű fiú, akinek ráadásul hasonlít rá.



Carmen gyomra összeszorult. Paul újabb gólt rúgott, és egy-

szerre gyűlöletet érzett iránta.Ő igazi antitalentum volt a fociban. Hatéves korában beíratták

ugyan egy csapatba, ahol föl és le szaladgált, de labdához soha

nem jutott. Ezeknél a meccseknél is mindig ott volt az apja. – Ugye izgalmas? – kérdezte az apja. – Zavarna, ha itt marad-

nánk a meccs végéig? – Engem? Már miért? – csípős hanghordozását, úgy látszik, ap-

ja nem vette észre. – Nagyszerű! Van egy csomó teniszpálya a klubban. Biztos lesz

egy üres.

Hirtelen Csontváz termett ott mellettük. Negédesen mosolygottCarmen papájára. – Hello, Mr. Lowell, hogy érzi magát? – csipo-gott.

– Köszönöm, jól, Kelly. Találkoztál már a lányommal,Carmennel?

Kelly igyekezett jó képet vágni. – Mi már rég ismerjük egymást. – Szevasz, Kelly – mondta Carmen. – Szia – válaszolt Csonti nyersen, majd ismét Alhez fordult. –

hát nem isteni, ahogy Paul játszik? Biztos büszke rá!Carmen szúrós szemmel nézett rá. Lehet, hogy Csontváz intel-

ligensebb, mint azt gondolta volna róla? – Természetesen – válaszolt halkan apja.Sem Carmen, sem apja nem kívánta tovább folytatni ezt a be-

szélgetést. Csontváz rájött, hogy nemkívánatos a társasága. Nem

mintha különösebben érdekelte volna: egyszerűen el is ment. – Viszlát – szólt oda Alnek, és visszament nézni a meccset.

Ahányszor Paulnál volt a labda, annyiszor kurjantotta el magát: – Hajrá, Paul!!Carmen hirtelen észrevette, amint Lydia szinte rohanva közele-

dett feléjük a parkoló felől.Amint ezt apja észrevette, elengedte Carmen vállát, és a meny-

asszonya felé indult. – Mi a baj?



– A Plantation most hívott fel, hogy egyszerre két esküvőt vál-

laltak, és az egyiket le kell mondaniuk, ami sajnos mi vagyunk…? – mondta mindezt egy szuszra Lydia. Carmen könnycseppeket véltfölfedezni a szeme sarkában.

– Kedves – mondta Al, mialatt védő karral magához vonta –, ez borzalmas. Most mit tudunk tenni? – félrevonta Lydiát, hogy ket-tesben tudjanak beszélni. Az apja mindig ösztönösen kereste a tit-kolódzást még akkor is, ha a saját lányáról volt szó. Majd vissza- jött hozzá.

– Carmen, nekem most el kell mennem a PlantantionhözLydiával. Rendben van, ha csak holnap játszunk?

Ez valójában nem olyan kérdés volt, amely válaszra várt. Azapja már továbblépett, oda, ami számára fontosabb volt. – Itthagyom a kocsikulcsot, hogy Paullal haza tudjatok menni –

mondta, és búcsúzóul homlokon csókolta a lányát. – Sajnálom,édesem. De fogunk azért teniszezni, ezt megígérem.

Carmen viselkedhetett volna úgy, mint egy nagylány, de ehe-lyett rögtön a pálya szélén lefeküdt a fűbe. Még jó, hogy senkinem vette észre, mert Dél-Karolinában az ilyesmit nem nézik jó

szemmel.Ha nem lenne láthatatlan, akkor a barátai és a mamája szemével

nézve beleláthatna a saját érzelmeibe. Egyedül és láthatatlanul lebegett a levegőben.

A nap kellemesen melengette az arcát. Idővel hallotta, amint a bíró lefújja a meccset. Egy árnyék állta el a nap fényének útját. Pa-ul volt az. Egy pillanatig ott állt csöndben, ha észrevette is, hogy

Carmen föl van dúlva, ezt nem jelezte. – Akarsz teniszezni? – kérdezte.Eddig ez volt a leghosszabb beszélgetésük. Igent mondott. 6:0,

6:0-ra megverte Pault.



A problémanem

a problémamaga.

A problémavalójában

az, amilyen



a problémá-

hoz valóhozzáállá-

sunk.Érted?

Brevin edz ő



Órákkal a balhé után Lena két morcos öregember között ült a firaiklinikán. Nagyi elment valami kávét és rágcsálnivalót keresni, deLenának az volt a gyanúja, hogy inkább menekülni próbál a hara-

gos tekintetektől és a nyögésektől. Zaklatottságában Kostos gyor-san visszatért a kovácsműhelybe, még csak rá se nézett Lenára.Bapi arcát négy öltéssel kellett összevarrni, és noha Dounas nagypapa nagy hévvel panaszolta, hogy eltört az orra, miután dőlt belő-le a vér, a valóságban ennél szerencsésebben járt. Míg Lena vára-kozott a neonlámpák alatt, és még csak egy bugyuta magazin sevolt ott, hogy valahogy lekösse, hirtelen észrevett egy vércseppet a Nadrágon.

– Sajnálom – mondta a Nadrágnak. Bement a női mosdóba, ésmegpróbálta egy nedves vécépapírral letisztogatni. Egy pillanatra bűntudatot érzett, hiszen jól emlékezett a mosásra vonatkozó sza- bályra. De ki a csuda akarta örökre otthagyni egy mogorva, véngörög vérét ezen a Mágikus Nadrágon.

Meglátta saját magát a tükörben. Összekuszált hajával, amelyúgy nézett ki, mint mikor kijött a tóból. Olyan érzése volt, hogy

úgy nézhet ki, mintha részeg lenne. Alaposan szembenézett sajátmagával. Ez tényleg én vagyok?

Amikor visszaért a váróterembe, magában megjegyezte, meny-nyire nevetségesen fest a két nagypapa. Egymás mellett ültek mű-anyag székeken, de annak érdekében, hogy úgy nézzen ki, minthatudomást sem lennének hajlandóak venni egymásról, egymástólelfordulva, majdnem háttal ültek. Ez igazán abszurd, sőt komikushelyzet volt. Az egész nagyon nevetségesen nézett ki, de ő egyálta-lán nem érezte, hogy az lenne. Az egész keserű szájízt hagyott, ésleginkább szégyent érzett. Nyilvánvalóvá vált, hogy nagyi abban ahitben élt, hogy Kostos megerőszakolta, és nagy valószínűséggelezt elmondta Bapinak. Most mindketten azt hitték, hogy az ő sze-retett Kostosuk egy báránybőrbe bújt farkas.

Lena most már látta, hogy mennyire túlreagálta a történteket.Ha pontosan mondta volna el, hogy mi történt, akkor nyilván nem

vonták volna le ezt a következtetést.



Kostos kifigyelte és látta őt meztelenül. Rendben: ez egy sület-

len, gyerekes butaság volt. Azért tetszett Lenának, amikor a jólmegtermett fiú a két verekedő közé állt, és lecsillapította őket,mielőtt megölték volna egymást.

Dühös volt Kostosra, hogy megbámulta őt, de ez nem volt elégok arra, hogy a nagyszülők azt gondolják róla, amit gondoltak.

No és most, most mi lesz? Amikor minden lecsendesül, és min-denki lenyugszik, elnézést fog kérni a nagyszüleitől, és el fogjamagyarázni mindazt, ami valójában történt.

És azután Kostosnak is mindent elmagyaráz.És idővel minden tisztázódik.

Lena!Ma túlpörögtem a meccsen. Kicsitmuszáj visszavennem. Te mit mon-danál? Lassan a testtel, Bee? Énigazán próbálkozom, de a lábaimvisznek maguktól.Nemsokára futni megyek. Erickel.Kívánom. De ezt persze már írtamneked. Tudom, hogy te tudsz ural-kodni a hormonjaidon, de sokan

vagyunk, akik erre képtelenek.Szeretettel

Bee

– Helló! A nevem Bailey Graffman. Tibby barátnője vagyok. Itt-hon van?



Tibby éppen a lépcső tetején állt, és megdermedt, amikor meg-

hallotta a kislány hangját beszűrődni, miközben az bemutatkozottLorettának Katherine durcás ordibálása közepette. Sikerült besze-reznie magának egy tizenkét éves kullancsot.

Tibby óvatosan visszatette Mimit a dobozába, és remélte, hogyLoretta nem tudja, hogy itthon van. Nem volt ekkora szerencséje.Pár pillanat elteltével már hallotta Bailey ugrabugrálását fölfelé alépcsőn.

– Szia – mondta Bailey, amint megállt szobája ajtajánál. – Bailey, mi a csudát csinálsz itt?Bailey kényelembe helyezte magát Tibby vetetlen ágyán.

– Állandóan a filmedre gondolok, amit készítesz. Egyre jobb-nak tűnik. Fölajánlom a segítségemet. – Nincs rá szükség, még el sem kezdtem – hárított Tibby. – De hát tuti, hogy szükséged lesz segítségre – próbálta őt

Bailey meggyőzni. – Lehetek az operatőröd vagy a hangosítódvagy bármi más, ami kell. Akár még a cuccot is cipelem.

Bailey olyan őszintén izgatottnak tűnt, hogy nehéz volt nekinemet mondani.

– Köszi, de nekem tényleg nincs szükségem segítségre. Baileyfölugrott, és odament Mimihez.

– Hát ő kicsoda? – érdeklődött. – Ő Mimi. Hétéves korom óta megvan – magyarázta Tibby

unottan. Mások jelenlétében általában igyekezett nem kimutatni,hogy mennyire szereti Mimit.

– Olyan édes! – mondta Bailey, és grimaszokat vágott a tenge-

rimalacnak. – Megfoghatom? Nyolcéves kora óta Nicky kivételével még senki nem érdeklő-

dött annyira Mimi iránt, hogy simogatni akarja. Lehet, hogy ezzela plusszal jár az, ha az embernek ilyen fiatal barátai voltak? Úgynézett ki, hogy Miminek tetszik a dolog. Kövér kis testével hozzá-idomult Bailey mellkasához. – Milyen jó meleg! Nekem nincssemmilyen háziállatom.



– Nem sok vizet zavar – mondta Tibby, érezve, hogy ezt nem il-

lett volna Mimiről mondania. – Tudod, ő már elég öreg, és ezértsokat alszik.

– Nem gondolod, hogy unatkozik ebben a zárkában? – kérdezte

Bailey.Tibby még nem sokat gondolkodott ezen. Megvonta a vállát. – Nem tudom. Én úgy látom, hogy elég boldog úgy, ahogy van.

Nem hinném, hogy vágyna a szabadba vagy ilyesmi.Bailey leült egy székre. – Eldöntötted már, hogy ki lesz az első,

akit meginterjúvolsz?Tibby majdnem kimondta, hogy nem, amikor leállította magát.

– Valószínűleg Duncan. Az a csodabogár a Wallman’s-nál. – Miért gondolod, hogy csodabogár? – Jó isten tudja. Mintha egészen más nyelvet beszélne, mint én.

Olyan főnöknyelvet beszél, érted? Magát sokkal fontosabbnakgondolja, mint amennyire az. Elég röhejes a pasi.

– Aha – Bailey Mimi pocakját vakargatta. – Aztán itt van az a csaj ezekkel a lehetetlenül hosszú körmök-

kel – folytatta Tibby. – Aztán… Brianna is eszembe jutott, akiszintén figyelmet érdemel a gravitációnak totálisan ellentmondóhajviseletével. A pavilonban is dolgozik egy lány, akivel jó lenneriportot készíteni, mert egyes filmekből hosszú, de jelentéktelen jeleneteket tud szóról szóra elmondani.

Bailey fészkelődött a székén. – Mindig szerettem volna egy dokumentumfilmet csinálni –

mondta vágyakozva.

Tibby érezte, hogy most fogja előhúzni a leukémia kártyáját. – Hát akkor miért nem csinálsz egyet? – Nekem nincs kamerám, és nem is tudnám, hogyan fogjak

hozzá. Igazán jó lenne, ha engednéd, hogy segíthessek.Tibby fölsóhajtott. – Ugye, most próbálsz bennem bűntudatot kelteni, hiszen neked

leukémiád van. Igazam van?

Bailey bosszúsan fölhorkantott.



– Aha. Tényleg így van – közel húzta magához Mimit. – A kis-

húgod volt, aki beengedett?Tibby rábólintott. – Jó nagy a korkülönbség köztetek, mi?

– Tizennégy év. Ezenkívül még van egy kétéves öcsém is, őmost éppen alszik.

– Nem semmi! Valamelyik szülőd újraházasodott? – Nem. Mindannyiunknak ugyanazok a szülei, csak ők egy új-

fajta életmódot választottak.Bailey érdeklődéssel hallgatta. – Milyen újfajta életmód?

– Fogalmam sincs – Tibby leült az ágyára. – Amikor megszület-tem, kis lakásban laktunk egy vendéglő fölött a WisconsinAvenue-n. Apám egy szocialista újságnak volt a munkatársa, mia-latt jogot tanult. Miután leégett mint kinevezett ügyvéd, egy lakó-kocsiba költöztünk, amely egy hatalmas telken állt Rickville mel-lett. Apám megtanulta a biogazdálkodást, anyukám pedig lábszob-rokat csinált. Egy egész nyarat töltöttünk el Portugáliában egy sá-torban – Tibby körbemutatott. – Most meg így élünk.

– Nagyon fiatalok voltak, amikor megszülettél? – kérdezteBailey.

– Tizenkilenc évesek voltak. – Akkor te egy afféle kísérlet voltál? – morfondírozott Bailey,

mialatt Mimi elszundított az ölében.Tibby Bailey-re nézett. Eddig soha nem próbálkozott ezt a

helyzetet meghatározni, de most úgy érezte, hogy Bailey éppen be-

letrafált a lényegbe. – Lehet – mondta, s ez nyíltabbnak hangzott, mint ahogyan

szánta. – Aztán felnőttek, és már valóban akartak gyerekeket – töpren-

gett hangosan Bailey.Tibby csodálkozott, és ugyanakkor kezdte magát kényelmetle-

nül érezni amiatt, amilyen irányba a beszélgetés halad. Az igazság

az, hogy amit Bailey mondott, az tény és való. Amikor szüleinek a barátai gyerekeket vártak, az ő szülei is elhatározták, hogy valami



helyeset cselekednek. Ezek a gyerekek már olyan bölcsőkben alud-tak, ami fölött mindenféle színes-szagos játék lógott, nem úgy,mint ahogy Tibby élt kiskorában. Még olyan dolgai sem voltak,amiket le-fel lehetett huzigálni.

Bailey tágra nyílt, megértő, meleg szemmel nézett rá. Tibby el-szomorodott. Fogalma sem volt, hogyan terelődött erre a beszélge-tésük. Most már szeretett volna egyedül maradni.

– Nemsokára el kell mennem. Megkérnélek, hogy hagyj ma-gamra.

Ez alkalommal Bailey nem erőszakoskodott. Fogta magát, éskészült az indulásra.

– Visszategyem Mimit? – kérdezte, mielőtt elment.

Tibby!Teljesen zizi vagyok. Kostos meg-látott, amikor meztelenül füröd-tem, és ettől begolyóztam. Tudod,

mennyire nehezen viselem, ha be-törnek a személyes szférámba.Gyorsan összevissza fölkaptam aruháimat. (Képzeld el, még a Nad-rágot is kifordítva vettem föl!Ez aztán a varázslatos, mi?)Frászban rohantam haza. Nagyanyámmeglátott, és azt hitte, hogy va-lami sokkal komolyabb történt.És akkor – istenem, milyen nehézerrő l írni – nagyapámnak (termé-

szetesen görögül) elmondta, amirő lazt hiszi, hogy megtörtént. És



ekkor – nem hülyítelek – nagyapámelrohant, hogy laposra verjeKostost. Kostos nagyapja nem en-

gedte be a házba, úgyhogy a kétnagyapa ölre ment. Most ez perszeiszonyú röhejesen hangzik, de va-lójában rettenetes volt.Persze, most a nagyszüleim hábo-rúban állnak az eddigi legjobb

barátaikkal. Kostos borzasztóangyű löl, és csak mi ketten tudjuk,hogy mi történt.El kéne mondanom az igazat, nem?Ez volt az első nagy eseményem az

Utazó Nadrággal. Ez nem egészenaz a fejlemény, amelyre vártunk.Ja, és rácsöppent egy kis vér is,ami gondolom, még inkább megaka-dályozza a varázslatot (bár meg-próbáltam kimosni).

Most továbbküldöm neked a leg-gyorsabb módon, ahogy Santorinirő llehet (gondolom, ez is egy jóideig el fog tartani). Biztos va-gyok benne, hogy neked több sze-rencséd lesz vele, mint nekem.



Bár itt lennél, Tib. Nem, ezt fe-lejtsük el. Inkább azt szeretném,ha valahol máshol, akárhol, de

nem itt lennénk együtt.

Szeretettel

Lena

Carmen papája és Lydia még mindig a partin voltak. Apa, akinekeddig soha nem voltak igazi barátai, egyszerre társasági ember lett.Lydia barátai automatikusan az ő barátai is lettek. Belecsöppentegy kész életmódba. Ház, gyerekek, barátok. Ami érdekes volt,hogy milyen kevés maradt meg a régi életéből.

Paul randin volt a Csontkollekcióval, Krista pedig két barátjávalüldögélt a szobájában. Krista ugyan udvariasan meghívta Carment

is, de már a gondolata is nyomasztotta, hogy velük kellene lennie.Viszont annál jobban hiányoztak neki saját barátai.

Már nagyon megutálta a vendégszobát, amelyben lakott. A ru-hái összevissza hevertek a bútorokon és a földön egyaránt. Carmentudta magáról, hogy álszent. Mindig nagy rumlit csinált maga kö-rül, ami aztán nagyon idegesítette.

Krista a konyhaasztalon felejtette a geometria házi feladatát,

amelyre Carmen vágyakozva nézett. Krista a második példa köze- pén abbahagyta, és még nyolc megoldatlan feladat volt hátra.A házban csönd volt. Fölkapta a papírokat, áttanulmányozta, ce-

ruzát ragadott, és munkához látott. Imádta a geometriai bizonyítá-sokat. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, amint Paul haza-érkezett, amíg meg nem jelent a konyhában, és őt kezdte figyelni.Hála az égnek: Csontváz nem volt vele. Kíváncsiság tükröződöttaz arcán.

Carmen elvörösödött. Hogy magyarázhatná meg, hogy miértcsinálja Krista házi feladatait?



Paul még egy ideig ott álldogált. – Jó’cakát – mondta.

– Paul, te csináltad meg a matek házim? – kérdezte Krista másnapa reggelinél. A hangján érződött, hogy egyszerre hálás és ugya-nakkor duzzog, mert megalázva érzi magát. Vasárnap volt, így az-tán Al csinált mindenkinek reggelire palacsintát. Te jó isten, mégfőz is?! Ez alkalommal Lydia még a féltve őrzött virágos étkészle-tet is asztalra tette. Ez aztán a reggeli. Paul nem válaszolt azonnal.

– Azt hitted, túl hülye vagyok ahhoz, hogy magam megcsinál- jam? – követelte a választ Krista.

Valószínűleg – gondolta magában Carmen. – Nem – válaszolt Paul szokásához híven szűkszavúan. Krista

fölegyenesedett a székében. – A „nem” arra válasz, hogy nem te csináltad, vagy pedig arra,

hogy nem vagyok hülye? – Mindkettő – mondta Paul. – Hát akkor ki? – nyomozott tovább Krista.

Carmen várta, hogy Paul szemével felé nézzen, és leleplezze, deez nem történt meg. Egy szót sem szólt, csak a vállát vonta meg.Ha Paul nem akar beköpni, illene föladnom saját magam?

– Mennem kell – mondta Paul. – Köszönöm a palacsintákat,Albert.

Kilépett a konyhából, fölkapta a sporttáskáját, amely már ki voltkészítve a bejáratnál.

– Hova megy? – kérdezte Carmen, habár ez nem tartozott rá.Lydia és Krista összenéztek. Lydia kinyitotta a száját, és némánvisszazárta, majd mégis megpróbálkozott valami magyarázattal.

– Hát… izé… ööö… egy barátjához megy. – Értem – mondta Carmen, noha nem értette, hogy miért volt ez

ilyen nehéz kérdés. – Képzeljétek, mi történt! – váltott témát Lydia. – Új ötletünk

van az esküvő helyszínére.Egyenesen Carmenhez intézte a szavait. Ebből Carmen arra kö-

vetkeztetett, hogy nyilván ő az egyetlen, akinek ez még újdonság.



– Igazán? – mondta Carmen. Tudta, hogy most illene megkér-

deznie, miről van szó, de azt is tudta, hogy enélkül is pillanatokon belül meg fogja tudni.

– Itt a kertünkben tartjuk meg! Kibéreltünk egy hatalmas sátrat.

Izgalmasan hangzik, ugye? – Igen, izgalmas – Carmen jó nagyot kortyolt a narancsléből. – Tegnap nagyon meg voltam ijedve, ahogy te is tudod. De bá-

tor akartam lenni. És akkor Albertnek az az óriási ötlete támadt,hogy rendezzük meg itthon! Egész odavagyok!

– Csodálatosan hangzik – mondta Carmen. Valójában bűntudatalehetett volna, hogy ilyen gúnyosan beszél, de a helyzet úgy fes-

tett, hogy ezt még csak észre sem vette senki. – Figyelj csak, kicsim! – mondta apja hátracsúsztatva a székét,ahogy fölállt. – Itt az ideje, hogy elinduljunk a klubba.

Carmen fölpattant. – Mehetünk! – végre a várva várt, ezerszer beígért tenisz! Kö-

vette apját, és beszálltak annak vadonatúj, hatalmas, bézs színű au-tójába.

– Édesem – kezdte apja –, amit Lydia előző férjéről mondtam,arról szeretném, ha nem beszélnél, mert nagyon érzékeny erre.

Carmen rábólintott. – Azért kérem ezt tőled, hogy megmagyarázzam, Paul ma az

apját megy meglátogatni. Egy atlantai kórházban van elvonókúrán.Paul havonta egyszer meglátogatja, és ott marad vele a hétvégére.

Valami érthetetlen okból Carmennek sírhatnékja támadt. – És Krista? – kérdezte apjától.

– Krista megszakított minden kapcsolatot az apjával. Túlságo-san felzaklatja.

Szégyelli az apját. Mint ahogy Lydia is szégyelli a volt férjét.Át kell váltani egy újabb, jobb modellre, és a régiről elfeledkezni.

– Az ember nem hagyhatja magára a családját – mormoltaCarmen, majd arcát az ablak felé fordítva napok óta először képte-len volt magán uralkodni, és elsírta magát.



– Megszerveztem az első interjút a filmünkhöz! – újságolta izga-tottan Bailey.

– A filmünkhöz? – válaszolt vissza fölemelve a hangsúlytTibby.

– Elnézést. A filmedhez… amelynek készítésében én segítekneked.

– Ki kérte a te segítséged? – Légyszi, légyszi! – könyörgött Bailey. – Ugyan már, Bailey! Nincs semmi ennél jobb, amivel le tud-

nád magad kötni? – a hatalmas csöndben, amely ezt a kérdést kö-vette, mintha visszhangzottak volna Tibby szavai a telefonon ke-

resztül. Lehet, hogy az ember nem kérdez ilyesmit egy olyan gye-rektől, aki egy rendkívül komoly betegséggel küzd? – Fél ötre beszéltem meg a riportot, amikor már befejezted a

munkát – folytatta Bailey, mintha mi sem történt volna. – Oda tu-dok hozzád szaladni, és segíteni átvinni a cuccot.

– És ha szabad kérdeznem, kivel lesz ez az interjú? – kérdezteóvatosan Tibby.

– Az a srác, aki a Wallman’s-szal szemben levő éjjel-nappalnyitva tartó élelmiszerboltban elhelyezett játékgépeket nyomjaegyfolytában. A legnehezebb gépen neki van a legmagasabb pont-száma.

– Ez tényleg elég gáz srácnak hangzik – helyeselt Tibby. – Oké. Tehát később találkozunk? – kérdezte Bailey. – Még nem vagyok biztos benne, hogy mit akarok délután csi-

nálni – mondta Tibby hűvösen, de nem elég meggyőzően ahhoz,

hogy azt bizonyítsa, van egy másik élete is.Természetesen Bailey már várta Tibbyt, amikor a munkaideje

lejárt. – Na mi a nagy helyzet? – kérdezte Bailey, mintha a legjobb ba-

rátok lennének.Tibby érezte a Wallman’s-nál eltöltött hosszú órák súlyát:

mintha a neonfény kiszívta volna az agyát.

– Lassan haldoklom – mondta, és abban a pillanatban megbán-ta.



– Akkor induljunk – mondta Bailey kezében a kamerával. –

nincs vesztegetni való időnk!



Ha nem ta-lálod

a tarta-

lomjegyzék-ben,

akkorfigyelme-

sen keresd



a kataló-

gusban. A Sears Roebuck

katalógus-áruház szlogenje



Amikor Tibbyt először bemutatták Brian McBriannek, azonnalérezte, hogy Bailey gúnyolódásának mi volt az alapja. A fiú sajátlúzerségének paródiája volt. Vékony, fakó, puha srác volt olyan

kékesfehér bőrrel, mint a zsírszegény tej. Szemöldöke összenőtt,zsíros hajának kábé olyan színe volt, mint a kutyakakának. A fog-szabályzóján gusztustalan ragadványok voltak, s amikor beszélt,akkor köpködött. Minden elismerés megillette Baileyt. Mialatt ösz-szeállították a felszerelést, Brian zavartan nyomogatta a DragonMaster gombjait. Tibby tisztelettel és meglepetéssel figyelteBaileyt, aki nagy szakértelemmel állította össze a mikrofont. Akintről beszűrődő zajok keveredtek a benti hangzavarral, és emiattaz interjút nyilvánvalóan csak úgy lehetett elkészíteni, ha a mikro-fon pontosan be van állítva a beszélő felé. Nem úgy festett, hogyBailey életében először csinál ilyesmit.

Tibby elkezdte a filmezést. Először a környezetet vette föl. Indí-tásnak ráközelített egy lehetetlenül rózsaszínű csomagolású édes-ségre, majd átsiklott egy bulvárlapra, amelyiknek a főcímében egyközkedvelt filmsztár földön kívülitől született gyermekéről volt

szó. Ezek után végigpásztázta az édességeket, majd megállapodottannál a fickónál, aki a pénztárt kezelte. A férfi kezével azonnal el-takarta az arcát, mintha Tibby a Kriminálisnak készítene felvételt.

– Nem lehet felvenni! Nem lehet felvenni! – kiáltott oda.A kamera éppen elkapta Baileyt, amint hangosan nevet a hely-

zet komikumán. Majd hátulról lekapta Briant, aki a sárkánnyalküzdött. Leállt a felvétel, és Tibby felkészült egy közeli képre azalanyával.

– Kész vagy? – kérdezte.A fiú megfordult, Bailey elé tette a mikrofont. – Indítunk! Noha a fiú tudta, hogy felvétel lesz, mégse rendezgette magát,

nem próbálta a fejét valami szokatlan szögbe fordítani – mintahogy sokan mások teszik –, nem pózolt, nem helyezkedett, nemcsinált semmit a hajával sem, csak egyszerűen belenézett a kame-

rába.



– Szóval Brian, úgy halljuk, hogy te rendszeresen jársz ide

ezekhez a gépekhez. – Tibby feltételezte, hogy a gáz emberek egy-szerűen süketek az iróniára.

A fiú bólintott.

– A nap melyik szakában szoktál ide járni? – Általában egytől tizenegyig. – Akkor zár be az üzlet? – kérdezte Tibby visszafojtva egy vi-

gyort. – Tizenegyre otthon kell lennem. – És az iskolaév alatt? – Akkor három óra öt perckor érkezem.

– Értem. Tehát az iskolában tanítás után semmi máson nem ve-szel részt, hanem jössz ide?Látszott, hogy Brian próbálta kisütni, hogy mire célozhat Tibby

ezzel a kérdéssel. Az üzlet üvegablakán keresztül kimutatott a par-kolóra.

– A legtöbb ember ott kívül él – mondta, majd a gépre mutatott. – Én meg itt – és ujjával megkocogtatta a képernyőt.

Tibbyt kissé meglepte ez a természetes őszinteség, és főként aza nyílt és örömteli arc, ahogyan ezeket a fiú mondta. Amikor elha-tározta magát erre az interjúra, meg volt róla győződve, hogy azeffajta figurák félénkek, és nemigen beszélnek idegenekkel.

– Hát akkor mesélj nekünk erről a Dragon Masterről! – javasol-ta, és érezte, hogy kezd meghátrálni.

– Megmutatom – mondta Brian, és bedobott két huszonöt cen-tes érmét a gépbe. Lehetett látni, hogy a játék bemutatására és a

magyarázatra már alaposan fölkészült. – Az első pálya az erdőben játszódik. Időszámítás után négy-

százharminchatban vagyunk. Ekkor kezdődött az első nagy kutatása szent Grál után.

Most a kamera a képernyőre irányult, a fiúnak csak a válla lát-szott. A kép nem tűnt teljesen tisztának, de azért elfogadható volt.

– Összesen huszonnyolc pálya van, kezdve az ötödik századtól

egészen a huszonötödikig. Ezen a gépen eddig mindössze egy ember volt, aki az egészet végigcsinálta.



– Te? – kérdezte Tibby kissé izgatottan. – Igen, én. Február tizenharmadikán.Tibby, az örök gúnyolódó, tudta, hogy ez remek anyag. De va-

lami okból kifolyólag most meg volt hatódva. A fiú érdekesebbnek

bizonyult, mint amire számított. – Lehet, hogy akkor ismét eljutsz odáig? – Lehetséges – bólintott Brian. – De ha nem: nem ez a lényeg.

Egy egész világ bújik meg ebben a gépben.Tibby és Bailey mindketten a fiú válla fölött kukucskáltak,

amint a képernyőn Brian szálas, daliás harcosa kitartó, hűséges fér-fiakból és pompás asszonyokból hadsereget toboroz.

– A sárkánnyal a tizenegyedik pályáig nem is találkozol.A negyedik pályán egy hatalmas tengeri csata folyt. A hatodi-kon a vandál törzsek fölgyújtották Brian faluját, de ő megmentetteaz összes nőt és gyermeket. Tibby lenyűgözve nézte a fiú fürge ujjait, amint különböző gombokkal és kapcsolókkal irányít. Mégcsak oda se nézett rájuk.

Valamikor azután, hogy a második sárkány megjelent, szomo-rúan vette észre, hogy gépén az akku lemerült, és ettől leállt a fel-vétel. Ennek ellenére nem tudta levenni a szemét az előtte folyócsatáról.

Egy középkori kastély hosszú ostroma után Brian szüneteltettea játékot, és Tibbyhez fordult.

– Azt hiszem, az akkumulátorod lemerült. – Igen, igazad van – mondta könnyedén Tibby. – Ez már a har-

madik volt, és már nincs több feltöltve. Gondolom, később be tud-

juk fejezni. – Hát persze – bólintott rá Brian. – Nem zavarunk, csak folytasd tovább, ha akarod – javasolta

Tibby. – Oké.Bailey mindegyiküknek hozott egy töltött fánkot, és a lányok

tovább figyelték, amint a fiú felküzdötte magát a huszonnegyedik

pályáig, amikor is a sárkány tüzes leheletétől elégett.



Az öt órai futást Eric vezette. Bridget nem volt biztos abban, hogya fiú örül neki, hogy látja ott.

– Ma megpróbáljuk a mérföldet hat perc ötven másodperc alattmegtenni – jelentette be Eric a csoportnak. – Ismétlem: mindenki

ismeri a saját szervezetét és a képességeit. Érzed, amikor túl sok.Itt meleg van, úgyhogy vigyázzatok magatokra. Ha úgy érzed, las-síts le. Ez csak tréning, nem verseny – és egyenesen Bridgetre né-zett.

– Mindenki kész? – kérdezte azután, hogy néhány percet adottnekik a bemelegítésre. Láthatóan fel volt készülve arra, hogyBridget mellette fog szaladni, akár lassú, akár gyors iramot diktál. – Komoly játékos vagy, Bee – mondta kimérten. – Ma igazánmegmutattad, mit tudsz. – De hangjából valójában az hallatszottki, hogy Bridget szerinte is túlzásba vitte, ez nyilvánvaló volt.Bridget szégyenében az alsó ajkát harapdálta.

– Elkapott a lendület. Néha sajnos ilyesmit csinálok.A fiú arckifejezéséből látszott, hogy nem lepi meg a válasz. – Az igazság az, hogy neked játszottam meg magam – vallotta

be Bridget. A fiú egy pillanatra elgondolkodott, majd a lány sze-

mébe nézett. Mielőtt válaszolt, azért még gyorsan hátrapillantott,hogy fölmérje, milyen messze van a legközelebbi futó.

– Ne csináld, Bee. – Mit ne csináljak? – Ne… hogy is mondjam? Ne erőltesd ezt a dolgot – látszott,

hogy keresi a megfelelő szavakat. – Miért ne? Miért ne akarhatnálak?

A fiút meglepte az őszinteség. Újra a lányra pillantott, és a futásütemével összhangban válaszolt. – Nézd… Bevallom, ez számomra hízelgő és megtisztelő. Ki ne

érezne így?Bridget összeszorította az állkapcsát. Ezek nem azok a szavak

voltak, amelyekre várt. Amúgy sem hitte, hogy ezek őszinte érzé-seket tolmácsolnak.

A fiú kissé fölgyorsított, hogy jobban eltávolodjanak a többiek-től.



– Bridget, te szép vagy. Csodálatos és tehetséges. De azt teszed,

amit akarsz anélkül, hogy meggondolnád – hangja ellágyult, tekin-tetük találkozott. – Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre. Hiddel, hogy észrevettem.

Bridgetben fölébredt a remény. – De én edző vagyok, és te… mindössze tizenhat éves. – Na és? – Először is, ez a szituáció helytelen lenne. Másodszor: ez ellen

szabályok szólnak.Bridget füle mögé simított egy homlokába lógó tincset. – Engem nem érdekelnek ezek a szabályok.

Eric arcára megint kiült a ridegség. – Ebben nincs választásom.

Noha a Bapival való reggelizés kihagyhatatlan szertartássá vált,mióta az a bizonyos dolog történt, azóta ezek elég kínosan teltek.Mialatt Lena Rice Krispies zabpelyhe hangosan ropogott, Bapicsöndben fogyasztotta a Cheeriosát. Lena figyelmesen tanulmá-

nyozta nagyapját. Hogy a megfelelő pillanatot kifoghassa, próbáltaz övéhez hasonló szürkészöld szempárral kontaktust teremteni.Szeretett volna őszintének és megbánónak látszani, de a zabpehelyzaja valahogy bezavart ebbe a hatásba. Amint nézte nagyapa arcána varratokat, rettenetesen szégyellte magát.

– Bapi, én… Nagyapja fölnézett. Látszott rajta az aggódó figyelem.

– Szóval én csak… – szinte remegett a hangja. Mi a csuda ütött belé? Hiszen nagyapja nem is beszél angolul.Bapi felé bólintott, és kezét Lena kezére tette. Ez a kedves gesz-

tus szeretetet és védelmet jelentett, és azt is, hogy erről nem kell beszélni.

Milyen kár, hogy Effie szeret sokáig aludni. Előző este Lena túlfáradt és zavart volt ahhoz, hogy Effie-nek elmagyarázza, mi tör-tént. Nagyszülei pedig nem is akartak a történtekről beszélni. Effie

ugyan jelbeszéddel megkérdezte Bapit, hogy miért van bekötve azarca, de Bapi csak a vállát vonogatta, és valamit görögül motyo-



gott. Lena szerette volna elmondani húgának, hogy mi történt,hogy Effie is véleményt tudjon alkotni. Még akkor is, hogy ha ezkíméletlenül lesújtó lesz. És akkor majd ezek után fogja elmagya-rázni Nagyinak, hogy mi történt, aki majd úgyis felvilágosítja

Bapit. Ez lenne a jó megoldás, de hát sajnos Effie még aludt.Reggeli után fölment a szobájába, és összekészítette a festőfel-

szerelést. Az ilyesfajta megszokott cselekvések mindig megnyug-tatták. Amikor eljött a napnak az a szakasza, amikor Kostos min-dennap eljön az ablak előtt, Lena kinézett az ablakon, de ma nem jött a fiú. Ez érthető is volt.

A házból kilépve úgy döntött, ezúttal lefelé indul el. A falakrólvisszaverődő napsugár mintha a szemében lüktetett volna. Onnanátfolyt az egész elméjébe, s mintha minden kis zugot megvilágítottés fölmelengetett volna. Kostosék háza felé sétált. Ha az ember aházuk előtti járdaszegélyben megbotlik, és az ajtó véletlenül nyitvavan, akkor egyenesen a nappali szobájuk közepén landol.

Lassan bandukolt. Semmi nyoma mozgásnak. Továbbhaladva,abba az irányba indult, ahol föltételezte, hogy a kovácsműhely le-het. Ha szerencséje van, akkor összefut Kostosszal, és talán lesz

alkalma beszélni vele, vagy legalább arckifejezésekkel értésérehozni, hogy nagyon sajnálja, s hogy a dolgok kezelhetetlenné vál-tak.

De a fiú nem volt sehol, úgyhogy továbbsétált.Kedvetlenül, félig odafigyelve állította föl a festőállványát a

kedvenc temploma mellett. Kézbe vette a rajzszént, és azt tervezte,hogy a tornyot fogja lerajzolni. Közben azonban gondolatai elka-landoztak. Tehát visszatette a szenet a helyére. A változatosságkedvéért ma nem érezte úgy, hogy békében van önmagával, nemakart egyedül maradni. Úgyhogy összepakolt, és elindult visszahegynek föl. Hátha most Kostosba ütközik. Talán elmennek Effie-vel vásárolgatni, húga ezt mindig imádta. Talán ma megveszik aztaz idétlen, direkt turistáknak készült, olajfából faragott tálat.

Ha szerencséje van, akkor még el is tudja mondani a nagyma-mának, hogy mi történt valójában.



Azt mondogatta magában, hogy az egésznek az az előnye, hogy

Kostos most már nem fogja többet zavarni őt. De ettől nem érzettigazán boldogságot.

Kedves Carma!Ma kirándultunk a tű zhányó tetejé-re, amelynek Tres Virgenes a ne-ve. Magát a mező t (mely a vulkántetején van) Quattro Virgenesnek

hívják, ami Négy Szüzet jelent.Tehát mintha rólunk nevezték vol-na el. Esküszöm, szinte érzem afüstszagot, noha a túravezető nkszerint a tű zhányó már a múlt szá-zad vége óta nem tört ki.

Aztán délfelé lementünk. Olyanvölgyekben jártunk, ahol a szik-lákat ő si idő kben festették ki mű-

vészien az indiánok. Elő ször egyvadászjelenetet láttunk, aztánegymás után egy csomó hatalmasfestményt péniszekrő l. Diana és énannyira röhögtünk, hogy a végénle kellett ülnünk. Az edző ket is,úgy látszik, meglepte a látvány,mert folyamatosan próbáltak min-

ket továbbhessegetni. Halálosvolt!



Bárcsak te is itt lettél volna.Ó, Baja abnormális kis örömei!

Szeretettel:

Bee



Mielő tt vala-kirő l

ítéletet mon-dasz,

sétálj néhány

kilométerta cipő jében.És így, ha el-

ítéled,néhány kilomé-

terrel



messzebb vagy

tő le, és a ci-pő je is

nálad maradt.

Frieda Norris



– Barbara, ugye már ismered a lányom, Kristát? – mondta Lydia a

varrónőjének ezen a keddi délután. Krista örömtelien elmosolyo-dott. Lydia Carmen felé mutatott. – És ő az én… – és megállt. Carmen tudta, hogy most Lydia a

„mostohalányom” kifejezéssel szenved, mint ahogy Al hívtaKristát. De Lydia erre képtelen volt. – Ez pedig Carmen.

– Lydia a mostohaanyám – tisztázta Carmen, csak hogy kelle-metlenkedjen.

Barbara szőke haja tökéletes harang alakba volt besütve. Mikormosolygott, kilátszott hófehér fogsora. Jól megtermett, üres, negé-des nő – állapította meg Carmen. Barbara Carmenra bámult, aki-nek haja elég borzosan egy gumigyűrűvel hátra volt húzva, min-dehhez egy átizzadt piros topot viselt.

– Ő Albert lánya? – kérdezte eljátszott meglepetéssel Lydiáranézve ahelyett, hogy Carmentől várná e kérdés megválaszolását.

– Igen, ő Albert lánya – válaszolta Carmen maga.

Barbara szeretett volna visszakozni. Végül is Albert az, aki aszámlát ki fogja fizetni. – Ööö… Ezt csak azért mondom… Mert gondolom, akkor te

inkább anyukádra hasonlítasz – mondta, és képes volt azt hinni,hogy ezzel diplomatikusan megoldotta a problémát.

– Tényleg ez a helyzet – erősítette meg Carmen. – Anyám Puer-to Ricó-i, akcentussal beszél, és a tetejébe még rózsafüzért is ol-vas! – mondta Carmen arra utalva, hogy édesanyja katolikus, s ezaz itteni anglikánokból nem valami nagy lelkesedést fog kiváltani.

Senki nem vette észre, hogy gúnyolódik. Számukra a lány szin-te láthatatlan volt.

– Az apja tehetségét örökölte a számokhoz – próbált Lydia va-lami pozitívumot is mondani a lányról. Szíve szerint nem is akarttudomást venni arról, hogy Carmen bármilyen rokonságban áll Al- berttal. Carmen szeretett volna lekeverni neki egyet.

– Hát akkor próbáljuk föl a ruhákat! – javasolta Barbara, amintLydia ágyára tett egy halom, ruhával telitömött műanyag zacskót.



Pontosabban: Lydia és Albert ágyára. – Krista, először lássuk a ti-édet!

– Megnézhetjük a mamáét először? – nyafogta Krista, kezeitszó szerint imára kulcsolva.

Carmen belesüppedt a fal melletti fotelba, amint Lydia büszkénmagára húzott legalább hetvenméternyi fényes anyagot. Carmenúgy gondolta, kifejezetten szégyenletes, hogy egy negyven év fö-lötti nő, akinek két tizenéves gyereke van, ilyen eltúlzott, szintekomikus ruhát viseljen az esküvőjén. Először csak magát a ruhátöltötte föl, és ahova az ujjak fognak kerülni, onnan egy negyven évfölötti nő karjai látszottak ki.

– Mama, eszméletlenül nézel ki! Mindjárt elsírom magam! –tört ki Kristából, de ennek ellenére könnynek nyoma sem látszott.Carmen azon kapta magát, hogy idegesen dobog a lábával a fé-

nyes padlón, és gyorsan leállította magát.Most a bájos, filigrán, halovány bőrű Krista volt soron, aki egy

rózsaszín-lila taftanyagból készült ruhát próbált. Carmen magábanimádkozott, nehogy az ő ruhája is pont ilyen legyen.

Kristáé kicsit bő volt derékban, és a lány ideges kuncogással

vette tudomásul, amint Barbara tűket szurkált a ruhába. Amiegyébként egyszerűen förtelmes volt, de ezen a színtelen, alaktalanKristán – már amennyire ez lehetséges volt – egész jól nézett ki.

És most Carmen következett. Amint magára húzta a – mondanisem kell – teljesen azonos merev, hamisan fényes és számára kissészűk ruhát az izzadt bőrére, porig alázva, nyomorultul érezte ma-gát. Senkire nem tudott ránézni. Főként nem magára a tükörben.

Nem akarta, hogy ez a látvány örökre beleégjen az emlékezetébe.Barbara nagy szakértelemmel vizslatta. – Hát igen. Ezen még dolgozni kell – odanyúlt Carmen csípőjé-

hez, és széthúzta az öltést. – Hát itt ki kell engednünk belőle, re-mélem, maradt még annyi anyag itt. Majd megnézem, amikor visz-szamegyek a műhelybe.

Undorító banya vagy – állapította meg Carmen.Érezte, hogy milyen borzalmasan nézhet ki ebben a ruhában.

Mintha egy Bourbon Street-i prosti és egy mexikói elsőáldozó ke-veréke lenne.



Barbara tovább vizsgálta az anyagot, amely formátlanul fedte

Carmen testét, és a melléhez érve közölte: – Hát itt is ki kell en-gedni egy kicsit – és kezdett is a lány mellei felé nyúlni.

Carmen keresztbe tette a karját. Hozzá ne merj érni a mellem-

hez!! – sugalmazta hangtalanul.Barbara aggodalmaskodó arccal fordult Lydia felé, mintha

Carmen hibája lenne, hogy ez a hülye ruha nem passzol rá. – Attól tartok, hogy egészen elölről kellene kezdenem. – Meg kellett volna adnunk Carmen méreteit előre – mondta

Lydia. – De Albert várni akart ezzel, amíg ideér, mert nem akartaelőre megmondani… – és ezzel félbe is hagyta a mondatot, mert

rájött arra, hogy ezen a ponton kényes területre vándorolt. – Általában egy szokványos minta jó kiindulási alap – mondtaBarbara, hogy ismét Carmenra és a fenekére kenje a felelősséget.

– Carmennek most mennie kell – mondta Carmen Barbarának.Dühös volt, szíve a torkában dobogott. Ha még egy pillanatig ottmarad, akkor fölrobban Barbara megjegyzései miatt.

– Utálom ezt a helyet – mondta Carmen elmenőben a zavartLydiának. – Te pedig viselj inkább hosszú ujjat! – és elrohant.

Paul a hallban volt, ami meglepte őt. – Csak ellenségeket szerzel magadnak – szólt Carmenhez,

amint az elhúzott előtte. A lányt meglepte, hogy a fiú ilyen hosszúmondatot intézett hozzá, s megdöbbentette annak tartalma is.

Csak képzeled – gondolta magában, és felgyorsított.

– Csodálatos farmer! – mondta Bailey, amint a szokásos időbenmegérkezett a Wallman’s-hoz. Tibby már annyira megszokta,hogy minden ellenvetés nélkül várta is. Föltápászkodott a guggo-lásból, eddig a legalsó polcon ragasztotta az árcédulákat a zsírkré-tás dobozokra. Ő is büszkén tekintett a Nadrágra.

– Ez nem közönséges farmer, ez a Nadrág. Tegnap érkezett.Amikor megérkezett, izgatottan bontotta ki a csomagot, amely televolt hamisnak tűnő bélyegekkel. Szorosan magához szorította a

Nadrágot, szinte úgy érezte, mintha Lena egy része is benne lenne;érezte Görögország illatát, amely átitatta az anyagot. Igazság sze-



rint a Nadrág tényleg kicsit olívaolajszagot árasztott, úgyhogy eznem pusztán a képzelet szüleménye volt. A jobb lábszáron elölvolt egy kis barna vérfolt közel az ágyékhoz. Tibby feltételezte,hogy ez Lena nagyapjáé.

Bailey szeme tágra nyílt, arcáról tisztelet volt leolvasható. – Fantasztikusan néz ki rajtad! – mondta izgatottan. – Hát ha még látnád ezt a barátnőimen! – mondta Tibby. Bailey

mostanában egyre gyakrabban szerette hallani a különböző törté-neteket Tibby barátnőiről, és a legújabb híreket is, amelyek a leve-lekben jöttek. Tibby úgy érezte, hogy most egy új, külön világothozott létre mind Bailey számára, mind önmagának.

– Történt már valami úgy, hogy valaki ebben volt? – kérdezteBailey teljesen elfogadva, hogy a Nadrágnak mágikus ereje van. – Há-át… félig benne, félig kívül. Egy fiú látta Lenát meztele-

nül, amiért a nagyapja megpróbálta a srácot laposra verni.Tibby arcára mosoly ült ki, amint arra gondolt: ha ismernéd

Lenát, akkor tudnád, hogy ha őt valaki meztelenül látja, akkor azneki nem piskóta, hanem tragédia.

– Ugye Lena az, aki Görögországban van? – kérdezte Bailey.

– Igen. – Volt már Bridgetnél a Nadrág? – érdeklődött Bailey. Valami-

lyen megmagyarázhatatlan oknál fogva Bailey rajongottBridgetért.

– Nem. Carmen a következő, és csak utána jön Bridget. – Kíváncsi vagyok, mit fog Bridget tenni, amikor nála lesz – je-

gyezte meg Bailey.

– Biztos valami őrültséget – mondta Tibby lazán, de ahogy eztkiejtette a száján, rögtön meg is bánta.

Bridget figyelmesen tanulmányozta Tibbyt. – Azt hiszem, te aggódsz Bridget miatt.Tibby elgondolkodott. – Valószínű. Talán mindannyian egy kicsit izgulunk Bridgetért. – A mamája miatt, ugye?

– Hát igen. Nagyon is. – Beteg volt az anyukája? – folytatta tovább a témát.



– Nem kifejezetten beteg, legalábbis nem testileg – mondta

Tibby óvatosan. – Szóval… komoly depresszióban szenvedett. – Ó – mondta Bailey. Ezen a ponton most már ő sem feszegette

tovább a témát. Feltételezte, hogy sejthető a folytatás.

– Nos… történt veled már valami, mióta a Nadrágot hordod? – Hát… már sikerült ráönteni egy Sprite-ot, és Duncan is meg-

gyanúsított, hogy nem adtam számlát egy vevőnek.Bailey vigyorogva kérdezte: – Mégis miért? Miért mondta ezt? – Valakinek elfelejtettem odaadni. – Ó. Hát ez tényleg kínos.

– Hé, föl vagy készülve, hogy megyünk a Pavilonba? – kérdezteTibby. – Igen, minden itt van nálam. Még az akkukat is feltöltöttem.Az utóbbi időben Baileyt gyakran meg lehetett találni Tibby

szobájában, míg dolgozott, mert mindig volt valami a filmmelkapcsolatban, amit tenni kellett. Tibby megtanította Baileyt a film-és hangvágás alapvető rejtelmeire. Loretta mindig beengedteBaileyt, és bármilyen furcsán hangzik, Tibbyt ez már nem is igenzavarta.

A Pavilonhoz érve Margaret még mindig a pénztárban ült, úgy-hogy várniuk kellett. Amint a mozi előcsarnokába beléptek, Tibbyészrevette Tuckert. Még a lélegzete is elállt. Azok után a történetekután, amelyeket a fiúról hallott, hogy milyen helyekre jár, és kikkellóg együtt, váratlannak találta, hogy épp egy moziban fut vele ösz-sze.

Két haverjával állt sorba pattogatott kukoricáért. Karjait ke-resztbe fonva toporgott türelmetlenül.

– Mi a fenét eszel ezen a csávón? – kérdezte Bailey elég hango-san.

– Csak azt, hogy ő a legjobb fickó, akit valaha élőben láttam.Amikor feléjük nézett, és meglátta őket, mivel Tibbyn volt a

Nadrág, egyszerre elöntötte az önbizalom, amely hamarosan lelo-

hadt, mert rájött, hogy a munkaköpenye is rajta van.



Hogy nézne ki, ha most valahogy levenné a kabátot? Tucker

vett egy autóakku méretű doboz kukoricát és egy méretben hozzá-illő üdítőt, és egyenesen felé tartott.

– Hali, Tib! Hogy s mint? – Tibbyn még rajta volt a „Szia, én

Tibby vagyok” jelvény, és a fiú egyenesen azt bámulta. PerszeTucker tudta a nevét anélkül is, hogy ezt leolvasta volna. Igaz,hogy kizárólag azért, mert jóban volt Tibby menő barátaival.

– Minden oké – mondta Tibby mereven. A fiú jelenlétébenmindig leblokkolt.

Bailey gúnyos hangokat adott ki. – Te a Wallman’s-nál dolgozol? – kérdezte Tucker a haverjai

vigyorgása közepette. – Nem, csak azért hordja ezt a köpenyt, mert az annyira király –vágott vissza Bailey.

– Viszlát – vetette oda Tibby félvállról Tuckernek, majd kirán-cigálta Baileyt a járdára. – Bailey, befognád a szád, ha szépenmegkérlek?

– Ugyan miért? – kérdezte Bailey dacosan.Margaret éppen kilépett a pénztárból. – Kész vagytok? – kérdezte.Tibby és Bailey egymásra néztek. – Igen. Kezdhetjük – válaszolta Tibby összeszorított fogakkal. – Mióta dolgozol itt, Margaret? – kérdezte Tibby, amikor már

az előcsarnok egyik csöndes zugában ültek, s elkezdődött a forga-tás Margaret kérésére a Nyomtalanul című film plakátja előtt.

Margaret elgondolkodva fölnézett a mennyezetre:

– Lássuk csak… asszem… nem… 1971 óta.Tibby nagyot nyelt. Harminc évvel ezelőtt kezdett itt dolgozni?!

Alaposan megnézte Margaretet, akinek lófarokba fogott szőke hajavolt, és erősen ki volt sminkelve. Nyilvánvaló volt, hogy a nő jóvalidősebb, mint aminek kinéz, de azért ilyen öregnek mégsem gon-dolta.

– Hány filmet láttál már életedben? – kérdezte Tibby.

– Úgy gondolom, legalább tízezret. – És van kedvenced köztük?



– Hát nem tudnék igazán kiemelni egyet, olyan sok volt, ami

tetszett – mondta, s ezzel hátrabökött a plakátra. – De ezt különö-sen szeretem.

Még egy kicsit töprengett.

– Ha muszáj lenne választanom, akkor az Acélmagnóliákatmondanám.

– Igaz az, hogy egész jeleneteket tudsz szóról szóra elmondani? – kérdezte Tibby.

Margaret elpirult. – Igen. De nem akarok ezzel hencegni. Persze csak részletekre

emlékszem. Most például éppen egy igazán kedves rész jut eszem-

be egy filmből, amelyben Sandra Bullock játszik. Akarod, hogyelmondjam?Margaret levette rózsaszín kardigánját, és Tibby most vette csak

észre, hogy milyen madárcsontú, kistermetű hölgy. Valójában úgynézett ki, mint aki még a pubertást sem érte el, nemhogy márévekkel ezelőtt megünnepelte a negyvenedik születésnapját.

Mi történhetett veled? – gondolta magában Tibby, majdBaileyre sandított. Bailey lenyűgözve hallgatta az interjút.

– Megnézhetünk veled egy filmet? – kérte Bailey. Margaret ar-cára kiült a csodálkozás.

– Mármint úgy érted, hogy mindhárman most beülünk a moziba?

– Igen – bólintott Bailey. – Végül is, miért ne? – Margaret arca a csodálkozásból érdeklő-

désbe váltott. – A négyes teremben éppen most kezdődik egy na-

gyon kedves film.Margaret bizonytalanul követte Baileyt és Tibbyt az elsötétített

terembe, amíg valahol középtájt helyet foglaltak. – Én mindig csak hátul szoktam állni – magyarázta suttogva. –

ugye, ezek milyen kényelmes székek?Amint a film pergett, Margaret állandóan a lányok arcát cser-

készte, izgatottan figyelve reakcióikat.



Tibby pedig azon morfondírozott torkában egy szomorú érzés-

sel, hogy ebből a tízezer filmből, amelyet Margaret látott, vajonhányszor ült valamilyen barát mellett.

Bridget nem tudott elaludni. Még az immár megszokott helyén, atengerpart szélén, a szabad ég alatt sem jött szemére álom. A leve-gő rendkívül fülledt volt aznap este. Érezte, amint veszélyes nyug-talanság keríti hatalmába izmait és ízületeit.

Kikecmergett a hálózsákjából, és lesétált a vízhez. Lágy volt,mint mindig. Arra vágyott, hogy Eric eljöjjön hozzá. Szeretett vol-na a közelében lenni. Nagyon. Nagyon-nagyon.

Hirtelen támadt egy ötlete. Azt is tudta, hogy ez nem a legjobbgondolat, de ha már eszébe jutott, elhatározta, hogy vállalja a kihí-vást. Nem tehette meg, hogy ne tegye meg.

Csöndben sétált a víz mellett. A lábnyomait birtokba vette a víz,ahogy haladt. A kis öböl északi sarka még elhagyatottabb volt, detudta, hogy itt van valahol az a kabin, ahol Eric és a többi edző la-kik.

Valami eszébe jutott; egy pszichiáter írta róla anyja halála utánnéhány hónappal. Noha ezt elméletileg bizalmasan kellett kezelni,de megtalálta a jelentést apja íróasztalának fiókjában. „Bridget cél-tudatos a vakmerőségig” – írta róla dr. Lambert.

Csak bekukucskálok – ígérte meg magának. Most már nem voltmegállás, különben is ott állt a ház mellett. Könnyen megtalálta azajtót, amely nyitva is volt, hogy a friss levegő be tudjon jutni. Bentnégy ágy volt. Az egyik üresen állt, két másikban edzők aludtak,

Eric kollégái, és a negyedik ágyon minden kétséget kizáróan magaEric feküdt. Egy bokszeralsóban aludt, teste elterült a kicsi ágyon.Bridget egy kis lépést tett befelé.

Úgy látszik, Eric megérezte, hogy nézi valaki, mert hirtelen fel-kapta a fejét, de rögtön vissza is hanyatlott a párnára, de azonnalújból felült, amikor tudatosította, mit lát. Megrémült attól, hogyBridget ott áll.

A lány nem szólt egy szót sem, valójában nem tervezett semmiterre a pillanatra. Nyilvánvaló volt, hogy a fiú megijedt attól, hogy



meg fog szólalni. Kiugrott az ágyból, és az ajtó felé indult. Megra-gadta a lány kezét, és magával húzta. Meg sem álltak egy csoport pálmafáig.

– Bridget, mi a csudára gondoltál? – kérdezte álmából fölzavart,

még kába hangon Eric. – Te nem jöhetsz ide! – suttogta. – Sajnálom – mondta a lány. – Nem akartalak fölébreszteni.Eric pislogott, próbált teljesen fölébredni. – Hát akkor mégis mire gondoltál?A szél Bridget haját a fiú felé libbentette, amely hozzáért mell-

kasához. Sajnálta, hogy a haján nincsenek érzékelő idegek.Bridgeten nem volt nadrág, csak egy hosszú fehér póló és alatta a

bugyija. Alig bírta megállni, hogy ne érintse meg a fiút. – Csak eszembe jutottál, és meg akartalak nézni álmodban.A fiú egy szót sem szólt, meg sem mozdult. Bridget mindkét

kezét a fiú mellkasára tette, és csodálkozva vette észre, hogy Ericreagál: a lány arcából kisimította a rakoncátlan hajtincseket.

Még mindig nagyon álmos volt. Számára ez olyasmi volt, mintegy álom folytatása, és szeretett is volna visszazuhanni ebbe azálomba. Bridget felfogta a fiú érzéseit. Átölelte a fiút, és testétodapréselte hozzá.

– Mmm – adott ki Eric ilyen hangokat.A lány a fiú testének minden hajlatát meg akarta ismerni. Ki-

éhezve simogatta a vállát és izmos karját, majd keze érzékien föl-kúszott a nyakára. Simogatta a haját, majd újra a mellkasát és iz-mos hasát. Ez volt az a pont, ahol Eric fölébredt. Hirtelen össze-rázkódott, megfogta a lányt karjánál fogva, és eltolta.

– Jézusom, Bridget! – szólalt meg, most már szinte dühösen. Alány meglepetésében tett egy lépést hátrafelé.

– Mi a fenét csinálok?! Neked azonnal el kell innen tűnnöd!Eric még mindig Bridget karját fogta, de most már sokkal fino-

mabban. Nem engedett a lánynak, de nem is engedte el. – Kérlek, ne csináld. Ígérd meg, hogy nem jössz többet ide visz-

sza – mondta, miközben a lány arcát kutatta. De Eric szeme is sok

különböző érzelemről árulkodott.



– Sokat gondolok rád – mondta Bridget komolyra váltva. –

mindig arra gondolok, milyen lenne veled lenni.Eric behunyta a szemét, és elengedte a lány karját. Amikor újra

kinyitotta a szemét, tekintete már határozottságot tükrözött.

– Bridget, most menj el, és ígérd meg, hogy ezt többé nem csi-nálod. Nem tudom, hogy a jövőben képes leszek-e ellenállni ne-ked.

A lány elment ugyan – de nem ígért semmit. Noha Eric ezeket aszavakat természetesen nem meghívásnak szánta, de Bridget annaktekintette.



Idő vel min-den

igazság

kiderül.Kínai szerencsesüti



– Én itt akarok ülni – jelentette be Bailey, és székét közelebb húztaMimi terráriumához.

Ahogy látta Baileyt odaülni, Tibbynek eszébe jutott valami.

– A francba! – Mi van? Mi történt? – Tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy megetessem – és ez-

zel fölkapta a dobozt, amelyben különféle magok voltak. Ilyesmimár hónapok óta nem történt meg vele.

– Megetethetem én? – kérte Bailey. – Hát persze – mondta Tibby, bár nem volt benne olyan biztos,

hogy ez jó ötlet. Eddig rajta kívül senki nem etette Mimit.A szoba másik sarkába vonult, nehogy akaratlanul is beleszól- jon az etetésbe. Bailey megetette Mimit, majd megint leült.

– Kész vagy? – kérdezte Tibby, amint elhelyezte a mikrofont. – Asszem. – oké. – Várj! – pattant föl Bailey. – Most mi van? – kérdezte Tibby bosszankodva. Bailey azt

akarta, hogy legyen vele is egy interjú a filmükben. De most egy-szerre elbizonytalanodott, hogy mit is akar mondani, és hogyan isakarja mondani. Idegesen viselkedett, nyilvánvalóan ezúttal valamirendkívüli ötlete lehetett.

– Fölvehetem a Nadrágot? – A nadrágot? Mármint… A Nadrágot?! – Aha. Kölcsönvehetem?Tibbyben kételyek támadtak. – Nemigen hiszem, hogy ez passzol a te alakodra. – Az nem érdekel. Fölpróbálhatom? Már nem sokáig van nálad,

ugye? – Grrrrr… – Tibby türelmetlenül előrántotta a Nadrágot a szek-

rényének abból a fiókjából, ahová elrejtette azért, mert félt attól,hogy Loretta bevágna a mosógépbe egy csomó fehérítőt, ha megta-lálná (mint ahogy ez megtörtént Tibby gyapjúpulcsijával is). –

Tessék! – nyomta Bailey kezébe.



A kislány lehúzta a rajta levő zöld nadrágot, és Tibby meglepve

tapasztalta, hogy vékony, fehér lábán egy hatalmas, sötét foltot lát,amely az egész combját beborította.

– Te jó Isten, mit csináltál? – kérdezte Tibby.

Bailey arcára kiült az a bizonyos kifejezés: „Ha nem kérdezel,nem kell válaszolnom.” Fölvette a Nadrágot, mely akármilyen va-rázslatos volt is, azért Baileynek mégiscsak túl nagy volt. Kister-metű volt, ezért föltűrte a Nadrág szárát, és láthatóan boldog volt.

– Minden rendben? – kérdezte Tibby. – Most már igen – válaszolta Bailey, és visszaült a székébe.Tibby fölemelte a kamerát, és benyomta az indítógombot. A

lencsén keresztül kissé másként látta Baileyt. A lány vékony, szin-te átlátszó bőre megviselten nézett ki, és mintha a szeme körül egykék karika lenne.

– Na, beszélj! – mondta Tibby, nem igazán tudva, hogy miről isakar Bailey beszélni. Ösztönösen félt attól, hogy bármi egyeneskérdést föltegyen.

Bailey mezítláb ült, és fölhúzta a lábát a székre, karját a térdénnyugtatta, állával kezére támaszkodott. Az ablakon beszűrődő fény

mintha lángokba borította volna a haját. – Kérdezz bármit! – mondta Bailey kihívóan. – Mitől félsz? – csúszott ki a kérdés Tibby száján, még mielőtt

átgondolta volna.Bailey egy pillanatig elgondolkodott. – Az időtől – nézett bele Bailey bátran a kamera küklopsz-

szemébe. Hangjából nem érződött félénkség vagy önsajnálat. –

Megmagyarázom: attól félek, hogy már nincs elég időm arra, hogymegértsem az embereket, hogy milyenek valójában. Vagy hogyegyáltalán magamat megértsem. Félek a hirtelen ítélkezéstől, ésfélek azoktól a hibáktól, amelyeket pedig mindenki elkövet. Ha azembernek nincs elég ideje, akkor nem tudja rendbe hozni az elkö-vetett hibákat. Attól félek, hogy most idő hiányában inkább pilla-natfelvételeket látok, nem filmeket.

Tibby döbbenettel nézte és hallgatta a kislányt. Baileynek egyeddig nem ismert oldalával találkozott. Koraérett gondolatai elké- pesztették. Lehet, hogy a ráktól lett ennyire bölcs? Lehet, hogy az



orvosságok és a röntgenek felturbózták a tizenkét éves gyerek el-méjét? Tibby nem is tudott másképpen reagálni, csak a fejét rázta.

– Most mi van? – kérdezte Bailey. – Semmi. Csak mindennap valami új oldaladról ismerlek meg.

Bailey rámosolygott. – Szeretem, hogy hagyod magad meglepni.

Drága Carma!A postán vagyok, innen írok. Ez alevél többe kerül, mint amennyitkét óra alatt keresek aWallman’snál, úgyhogy el is vá-rom, hogy holnap megérkezzen.Még nem tudtam rájönni, hogy mitjelent számomra a Nadrág, s hogymekkora a jelentő sége az életem-

ben. De amint rájövök, megmondom.Neked jobban fog sikerülni, mertte vagy az egyetlen, te vagy azutánozhatatlan Carma Carmeena!Sürgő sen be kell fejeznem, mert ahölgy az ablak mögött már zárni

készül.Na pucolok gyorsan, mielő tt a nő lehúzza a redő nyt.

Szeretettel

Tibby



Nagyi lehangoltnak tűnt az ebéd alatt. Kijelentette, hogy semmirőlnem akar beszélni. Erről a semmiről kiderült, hogy csak arra vo-natkozott, amit Lena vagy Effie akart volna mondani, de önmagát boldogan hallgatta.

– Elmentem Lena mellett reggel, és hozzám sem nem akartszólni. El tuggyátok képzelni? Mit gontyol ez a nő magárúl, ki ő?

Lena ide-oda toszogatta a tányérján a tzadzikit. Egyet el lehetmondani nagyiról: soha nem volt annyira rosszkedvű, hogy nefőzne. Bapi Firában volt, valami ügyet kellett elintéznie. Effie je-lentőségteljesen pislogott Lenára az asztal másik oldaláról.

– Kostos mindig oljan helyes fiú volt, de hát manapság ki

tuggya mán?Lena már teljesen idegbetegnek érezte magát. Nagyi szeretteKostost. A fiú enyhén perverz ugyan, de nyilván Nagyi életébe sokörömöt hozott.

– Nagyi! – vágott közbe Lena. – Lehet, hogy Kostos… lehet,hogy ő…

– Ha arra gondósz, hogy ez a fijú mi mindenen ment keresztű’,azt gondolnád, hogy problémák vannak neki… – mondta Nagyi

tántoríthatatlanul folytatva, amit elkezdett. – Milyen problémák? – kíváncsiskodott Effie. – Nagyi, lehet, hogy a dolgok nem pont úgy történtek, ahogy te

elképzeled – mondta Lena félve, hogy Effie-vel egyszerre szólal-nak meg.

Nagyi fáradtan nézte unokáit. – Én nem akarok erről beszé’ni – jelentette ki.

Amint nagyi számára elfogadható mennyiségű ételt elfogyasz-tottak, Effie és Lena gyorsan fölkapták tányérjaikat, a maradékot aszemétbe ürítve, és kisiettek a házból. Még ki sem értek, amikorEffie rákérdezett, hogy mi történt valójában.

– Öhöm… – szedte össze erejét Lena. – Te jó Isten, mi történt körülöttem mindenkivel?! – jegyezte

meg Effie.

Lena már belefáradt az egészbe.



– Figyelj, Eff. Ne ordibálj, és ne kritizálj, amíg a végére nem

érek. Megígéred?Effie beleegyezett a feltételbe, és tényleg meg is próbált ural-

kodni magán, ami sikerült is neki addig a pontig, ameddig Lena a

két nagypapa ökölpárbajához nem ért. Ekkor kirobbant. – Nem létezik! Ez kamu! Bapi?! Atyaisten!De Lena rábólintott. – Jobb, ha megmondod nekik a teljes igazságot, még mielőtt

Kostos megelőz. Különben nagyon hülyén fogod magad érezni – javasolta Effie, szokása szerint minden köntörfalazás nélkül.

– Tudom, hogy ezt kell tennem – mondta nővére, és hangjában

visszhangzott a szomorúság és az ijedelem. – Mondjuk, azt nem vágom, hogy miért nem mondta el nekikKostos az igazságot, amikor kiderült a dolog – gondolkodott Effiehangosan.

– Fogalmam sincs. De akkor alapból nagyon zűrös volt a hely-zet. Még az is fölmerült bennem, hogy Kostos talán meg sem értet-te, hogy miért verekedett össze a két öregember.

Effie megrázta a fejét. – Szegény Kostos. Szerelmes volt beléd. – Már nem – zárta le a kérdést Lena. – Hát jah. Lehet.

BRIDGET: – Halló! Loretta?LORETTA: – Halló?BRIDGET: – Loretta, én Bridget vagyok, Tibby barátnője.

LORETTA: – Halló!BRIDGET (szinte ordítva): – Bridget! Bridget vagyok! Tibbyvelszeretnék beszélni! Ott van?LORETTA: – Te vagy az, Bridget?BRIDGET: – Igen!LORETTA: – Tibby nincs itthon.BRIDGET: – Megmondanád neki, hogy kerestem? Engem nem

tud elérni, úgyhogy majd én hívom újra.LORETTA: – Halló?



Amikor nem sokkal az aznapi vacsora előtt Carmen lement, felké-szült a balhéra. De rajta volt a Nadrág, amely emlékeztette arra,hogy ki ő igazából, hogy hogyan volt együtt azokkal az emberek-kel, akik szerették őt, s hogy hogyan tud kényes helyzeteket kezel-

ni. Most arra volt szüksége, hogy az igazi Carmen menjen le, ésúgy beszéljen az apjához és Lydiához, mint aki tud uralkodni ma-gán, csak egyszer elvesztette a fejét.

Nyilvánvaló, hogy Lydia már beszámolt apjának erről a bor-zalmas ruhapróbáról, és panaszkodott is a viselkedéséről. Carmenfölkészült a veszekedésre. Szerette volna, ha Lydia kiabálna vele,és ő visszakiabálhatna neki. Erre most nagy szüksége volt.

– Szia! – mondta Krista, amint a szobában ült azon a helyen,ahol a házi feladatait is végezni szokta. Carmen próbálta kisütni,hogy milyen a hangulat.

– Carmen, adhatok neked valami üdítőt? – kérdezte Lydia ked-vesen, mialatt rizst mért ki valamihez, amit aztán bedobott egy fa-zékba.

Apja jelent meg az ajtóban, még át sem öltözött azóta, hogy ha-zaérkezett.

– Szervusz, kis csillag, milyen volt a napod?Carmen csodálkozva nézte apját, majd Lydiára emelte a tekinte-

tét. Borzalmas napom volt – szerette volna ordítani. Egy szabónő,akinek porcelánból vannak a fogai, sértegetett, és porig alázott. Ésén is úgy viselkedtem, mint egy elkényeztetett hülye.

De semmit nem mondott, csak csöndben nézte apját. Vajon őérzi, hogy nincs minden rendben? Vajon tudja, hogy milyen nyo-

morultul érzi magát? De apja fölvette a szokásos pókerarcát, Lydiaszintúgy. – Valaminek pompás az illata – jegyezte meg Al, hogy a be-

szélgetés most is a szokásos stílusban folyjon. – Sült csirke – adta meg a magyarázatot Lydia. – Mmm! – mondta Krista robotszerűen.Kik ezek az emberek? Valami itt nem stimmel. – Nekem rettenetes napom volt ma – mondta Carmen, de érezte,

hogy arra már nem lesz lehetősége, hogy ezt kifejtse. Amúgy is



túlzottan letörve érezte magát ahhoz, hogy ezt kellő méltósággaltudná kezelni.

Apja már félig fönt volt a hálószobában, ahová azért indult,hogy átöltözzön, Lydia pedig úgy tett, mintha nem is hallotta vol-

na, amit mondott.Ebben a házban hiába volt rajta a Nadrág, még ekkor is láthatat-

lanná vált, és mindig süket fülekre talált. Teátrálisan kicsörtetett a bejárati ajtón, amelyet aztán jó hangosan be is csapott maga mö-gött. Szerencsére azért az ajtócsapódás még ebben a házban isugyanolyan zajjal járt, mint máshol.



Harminchatmódja van

annak, hogyaz ember

elkerüljea kataszt-

rófát.



Ebbő l a

legjobbaz, ha azemberelfut.

Anonymus



megtelepszik olyan súllyal, mint egy malomkő. Karjai lebénultak,válla megmerevedett. Még a bordáit is úgy érezte, mintha minden pillanatban szétpattanhatnának, mint egy vékony pálca.

Az apja nem kereste őt. Még csak a rendőrséget sem hívta. Ült

az ebédlőasztalnál, előtte a csirke, rizs és sárgarépa a tányérján. Nyilvánvalóan éppen az imádság ideje következett: egyik olda-

lon Paul kezét fogta, a másikon Kristáét. Lydia vele szemben ült,háttal az ablaknak. Látszott, hogy ez a négyesfogat szorosan össze-tartozik. Amint karjaikkal az asztal körül egy kört alkottak, úgynézett ki, mint egy kerek virágfüzér. Fejüket lehajtották az imához.

Egy apa, egy anya és két gyermek – és egy kívülálló, elkesere-

dett lány, aki les be az ablakon láthatatlanul. A düh oly mértékbenkezdett rajta eluralkodni, hogy már nem bírta magában tartani. Néhány lépést tett a kert felé. Két követ emelt föl, amelyek

olyan jól passzoltak a tenyeréhez. Annak, amit most tett, mársemmi köze nem volt a tudatos gondolkodáshoz. Nem is tudta, ho-gyan jutott vissza az ablakhoz, s emelte föl a kezét. Az első kőegyszerűen visszapattant az ablakról. A második viszont telibe ta-lált, mert Carmen hallotta az üveg csörömpölését, és látta, amint

Paul feje mellett elröpül, a falba ütközik, és végül egyenesen apjalába elé esik. Elég hosszú ideig maradt ott állva, hogy apja észre-vehesse, és az ablaküvegen keletkezett lyukon át meglássa, és tu-domásul vegye, hogy lánya is látja őt. Így mindketten látták, hogya másik mit tesz.

Carmen ekkor elrohant.

Kedves Tibby!Imádom a szabadban felállítottzuhanyzókat. Miközben a víz le-csorog a testeden, láthatod azeget. Még szükségleteimet is a

szabadban végzem el, mert a klo-tyó zártságát sem tudom elvisel-



ni. Elvadultam. Ilyen világbanélünk?Lehet, hogy te utálnád ezeket a

nomád körülményeket, de számomraez tökéletes. Maga az a gondolta,hogy mennyezet alatt zuhanyozni –ajjaj, máris rám jött a klauszt-rofóbia. Gondolod, hogy valakiészreveheti, hogy a ház mögé já-

rok vécére? Haha! Jó poén.Azt hiszem, én nem arra szület-tem, hogy házban lakjak.

Szeretettel

Bölcselkedő Bee

Lena besétált a cukrászdába, ahol vett egy zacskó teasüteményt, ésegyúttal megtudta az eladótól, hogyan jut el a kovácsműhelybe.

– Antio, szépséges Lena! – búcsúzott el tőle a tulajdonosnő. Eza városka olyan pirinyó volt, hogy mindenki úgy ismerte őt, mint a

szégyenlős és szépséges Lenát. A „szégyenlős” jelző ezen a tájonaz idősebbek dicsérete volt (szemben azzal a jelzővel, amelyetkorosztályától mindig megkapott: „nagyképű”).

A cukrászdából Lena elsétált a kovácsműhely felé, mely egyalacsony, különálló épület volt, előtte egy kis udvarral. A nyitottajtón keresztül belátott a sötét épületbe, ahol a műhely hátuljábanlehetett látni a tűz narancsszínű-kék izzását. Tényleg még létezik

olyan hely, ahol lópatkókat és csónakokhoz való hajlított vasakatkézzel kovácsolnak? Valahogy egyszerre megsajnálta Kostost és



nagyapját. Kétségtelenül Kostos Bapi arról álmodozott, hogy uno-kája majd átveszi a családi műhelyt, és ezt a jövő századig fogjatovább vinni. De azért Lena feltételezte, hogy nem azért vetette fölmagát Kostos a londoni Közgazdasági Egyetemre, hogy egész éle-

tét egy aprócska görög falu kovácsműhelyében töltse.Ez olyasvalami volt, mint saját apjának esete, aki ismert was-

hingtoni ügyvéd lett, de a szülei sose bocsátották meg, hogy nemegy vendéglőt nyitott. Ennek ellenére a szülők meg voltak arrólgyőződve, hogy eljön majd az a pillanat, amikor mégis észhez tér afiuk. „Ha bájban van, mindig elővehet a főznitudományát” – szok-ta nagymama mély meggyőződéssel mondani, amikor a fia foglal-kozása kerül szóba. Valami misztikus kapcsolat volt a sziget és avilág többi része közt, mint ahogy az új és a régi, az öreg és a fiatalközt.

Lena idegesen megtorpant a műhely előtti udvarban. Ebédidőközeledett, tehát feltételezte, hogy Kostos előbb vagy utóbb abba-hagyja a munkát. Idegességében a süteményeszacskó nyakát gyű-rögette. Hirtelen kételyei támadtak arról, hogy most milyen lehet akülseje. Nem mosott hajat aznap reggel, valószínűleg zsírosnak is

látszik. Még az orrát is pirosra égette a nap.Lena pulzusa hirtelen megugrott, amint a kormos Kostos sötét,

öreges munkaruhájában megjelent az ajtóban. Levette maszkját,amely összekócolta a haját, a melegtől izzadt arca vörös volt. Pró- bálta megigézni Kostost, hogy a fiú észrevegye őt. Kérlek, nézzrám. De nem nézett rá. Annyira jól nevelt volt, hogy egy kis bic-centéssel tudomására adta, hogy látja, de elment mellette. Most ővolt soron, hogy a lányt semmibe vegye, és ne adjon neki alkalmatarra, hogy beszélgetni tudjon vele.

– Kostos – szólt végül a fiú után Lena, de ő nem válaszolt. Nemvolt biztos abban, hogy a fiú nem hallotta-e, vagy csak nem akartatudomásul venni a jelenlétét – vagy pedig Lena egyszerűen túl so-káig várt a helyzet tisztázásával.

Carmen szaladt, lábai mintha az akaratától függetlenül vitték vol-na. Visszarohant a patakhoz, amelyen átugrott, és a másik oldalon



ledőlt. Hirtelen eszébe jutott, hogy a Mágikus Nadrág bepiszko-lódhat, de annyi más járt a fejében, hogy pillanatnyilag ezzel nemfoglalkozott. A fölötte elterülő tölgyfa lombkoronáján át nézte azeget, s karjait széttárta, mint akit keresztre feszítettek.

Sokáig így maradt. Talán órákig, de erről fogalma sem volt. El-veszítette az időérzékét. Imádkozni szeretett volna, de bűntudatotérzett amiatt, hogy ez mindig csak akkor jut eszébe, ha valamireszüksége van. Pillanatnyilag még abban sem volt biztos, hogyegyáltalán akarja-e Istennel tudatni, hogy ő most itt van. Az a lány,aki csak akkor imádkozik, amikor szüksége van valamire. Lehet,hogy ez még irritálná is Őt. Lehet, hogy most vissza kellene tarta-nia ez irányú kényszerét, és bizonyítékképp, hogy azért ő nemilyen, valamikor máskor – és csak olyankor – kellene imádkoznia,amikor erre semmi nem kényszeríti, és akkor Isten talán megintmegszereti.

– Te jó Isten – sóhajtott föl Lena (nyilván Carmen, írói vagy fordítói

hiba), majd észbe kapott. – Elnézést!Kinek jut eszébe akkor imádkozni, amikor minden rendben

van? Csak jó embereknek. De ő nem volt egyike ezeknek.

Mire a hold az ég tetejére ért, dühe elmúlt, és gondolkodásavisszatért normális medrébe.

Most, hogy megint képes volt gondolkodni, érezte, hogy azon-nal vissza kellene mennie Washingtonba. De mert már gondolkod-ni is tudott, ráébredt, hogy mindene, a pénze, a hitelkártyái, min-dene, ami hasznos: még a házban van. Miért van az, hogy az inge-rültsége és a józan esze soha nincs összhangban? A dühe olyanvolt, mint egy nagy étvágyú ember, aki egy drága vendéglőben ki-lószám rendeli az ételt, de amikor fizetségre kerülne a sor, akkormeglóg. És mire edénymosogatással nekiállhat letudni a számlát,akkor tér vissza az esze.

Téged többé nem hívunk meg – mondta magában tehetetlen ha-ragjához szólva, ahhoz a gonosz énjéhez, aki a rossz Carmen.

Talán az volna a legjobb, ha testét mindig átengedné forrongóindulatainak. Foglalkozzon ő, a teste a következményekkel ahe-

lyett, hogy racionális öntudata irányítaná. Ez időnként nem is len-ne olyan rossz.



A racionális Carmennek, a pancsernek most valahogy vissza

kellett osonnia a házba – hajnali három órakor. A hátsó ajtó nyitvavolt, lehet, hogy valaki direkt hagyta így. Tudta, hogy úgy kellmindent összeszednie, hogy közben nem kelthet semmi zajt. Noha

a rossz Carmen azt kívánta, hogy valaki hallja őt, és kikezdjen ve-le, a racionális Carmen ezúttal erősebb volt, és megmentette egykellemetlen szituációtól.

A racionális Carmen a buszállomásra sétált, ahol öt óráig szen-dergett egy padon, amikor is a helyi buszok elkezdtek újból járni.Fölszállt arra a buszra, amely bevitte őt a belvárosba, a távolsági járatok központjához. Itt készpénzért vásárolt magának jegyetWashingtonba egy olyan járatra, amely vagy tizenötször megállt,míg beért a végállomásra. A racionális Carmen volt az, aki megér-kezett Dél-Karolinába, és a racionális Carmen volt az, aki elhagytaaz államot, de a két esemény közt igen kevésszer mutatkozott.

Amint a busz Charleston belvárosa felé haladt, az ablakon átnézegette az alvó lakóházakat, üzleteket, vendéglőket azt remélve,hogy az alternatív világban élő Carmen az ő legényemberként élő,színes édesapjával jól érzi magát.

Kedves Bumble Bee!Nagy pácban vagyok. Egyelő re nemis tudok errő l beszélni. Most min-dössze annyira vagyok képes, hogy

a lehető leggyorsabb úton és módonelküldjem nekem ezt a csomagot.Mindenesetre annyit mondhatokhogy a Nadrág ellenére nem úgyviselkedtem, mint egy értelmes,szeretnivaló személy. Remélem,

neked sikerélményeid lesznek ve-le. Azt kívánom, hogy ez a Nadrág



Bátorrá tegyen? Nem. Valójában temár az vagy.Erő t adjon? Nem Neked már ebbő l is

több van, mint kellene.Azt tudom hogy szeretetre sincsszükséged tő le, mert te már mostis többet kapsz és adsz, mint má-sok.Oké, egyelő re elég. Remélem, aNadrág több értelmet visz az éle-tedbe (többet, mint az enyémbe).Amit írok, unalmas. Szinte hal-lom, amint kiabálsz velem. És tu-dom, hogy így is van. De utóbbi

élményeimre alapozva hadd mond-jam, hogy egy kis józan ész nemártott volna nekem.Szerencsére neked nincs ilyenproblémád: tiéd a világ, Bee!Viseld egészséggel, millió puszi:

Carma



A reggelinél Bridgetnek a szex járt a fejében. Szűz volt, mint alegjobb barátnői is. Ugyan sok fiúval járt már, de általában velüknem nagyon találkozott kettesben, hanem mindig társasággal nyo-

multak. Néhány fiúval kicsit tovább mentek a csókolózásnál, denem sokkal tovább. Inkább a kíváncsiság hajtotta, nem pedig a fi-zikai szükséglet.

De Erickel kapcsolatban teste egész más szignálokat küldött.Valami sokkal hatalmasabb, viharosabb, magasztosabb érzések ke-rítették hatalmukba. Bridget szinte fájdalmat érzett, annyira kíván-ta a fiút. Ez a vágy teljesen az uralma alá hajtotta. Mivel ilyen té-ren nem voltak tapasztalatai, ezért nem volt tisztában azzal, nemtudta fölmérni, hogy valójában mit jelent, amit érez.

– Mi jár a fejedben? – kérdezte Diana a kanalával csörömpölveevés közben.

– Szex – válaszolta Bridget őszintén. – Sejtettem. – Ugyan miből? – Van ennek valami köze ahhoz, hogy hol töltötted a tegnap éj-

szakát? – kérdezte Diana kíváncsian ugyan, de nem követelőzve. – Bizonyos mértékig. Láttam Ericet, de nem történt semmi köz-

tünk. – Miért, szeretted volna, hogy történjen valami? – szögezte neki

Diana.Bridget bólintott. – Azt hiszem, hogy a ma éjszaka lesz az az éjszaka – jelentette

ki magabiztosan, de nem hencegve. – Ez az éjszaka milyen éjszaka lesz? – kérdezte Ollie, amint tál-

cájával leült melléjük. – Ez az éjszaka az lesz, amikor valami történni fog, Olivia – vá-

laszolta Bridget. – Tényleg azt hiszed? – kérdezte Olivia. – Igen – Bridget nem akart belekavarodni hosszas magyarázko-

dásba arról, hogy mi is történt előző este. Úgy érezte, hogy azesemény túl intim volt ahhoz, hogy másoknak ezt részletezze.



– Remélem, majd hallunk róla – mondta Ollie kétkedően és

egyúttal kihívóan.Bridget nem tudott ellenállni annak, hogy vissza ne vágjon: – Már alig várom, hogy elmondhassam.

Sherrie állt meg az asztaluknál. – Bridget, csomagod jött.Bridget fölállt. Óriási izgatottság lett úrrá rajta a csomag tartal-

mát illetően. Majdnem biztos volt benne, hogy ez még nem lehetaz a ruha, amelyet az apjától kért, mert tudta róla, hogy híres askótságáról. Nem létezik, hogy megfizette volna az árát egy gyors- postának. És ez azt jelenti…

Mezítláb rohant a főépület felé, és türelmetlenül toporgott, mígvalaki végre fölfigyelt rá. – Hello! – kiáltott, hogy fölkeltse a figyelmet. Türelem rózsát

terem, de neki most nem kellettek rózsák, csak a Nadrág.Connie helyettese, Eve Pollan került elő valahonnan. – Miben segíthetek?Bridget nem tudott egy helyben állni.

– Úgy tudom, nekem jött csomagom. Bridget Vreeland, V-R-E-E… – Itt van – nyújtotta át Eve. Nem volt nehéz megtalálni a cso-

magot, mert összesen egy volt a polcon.Bridget nekiesett a csomagnak. – Megjött! Megjött a Nadrág! Milyen csodálatos! – már nagyon

hiányzott neki. Habár már kicsit koszos volt, különösen a feneke,nyilván valaki a földön ült benne, s ettől a gondolattól nevethet-

nékje támadt. A Nadrág érkezése eszébe juttatta a barátait, akikrettenetesen hiányoztak neki. A Nadrágot magához ölelve úgyérezte, mintha Lena, Carmen és Tibby lenne ott. Tudta, nem léte-zik, hogy Carmen egy olyan Nadrágot fölvenne, amelynek piszkosa feneke, tehát ezt vagy Lena, vagy Tibby szerezte be. Fölhúzta a Nadrágot a sortjára.

Egy levél is volt mellékelve, amelyet zsebébe gyűrt, hogy majd

később nyugalomban el tudja olvasni.



– Nézd, hát nem csodálatos ez a farmer? – kérdezte Eve-től,

mert sajnos csak ez a savanyú lány volt a láthatáron.Eve csak bámulta a lányt.Bridget visszaszaladt a kabinba a focicipőjéért és a zöld csapat-

pólójáért. Ma volt a Coyote Kupa első mérkőzése. A Tacos csapata játszott az ötös számúval, a Homokbolhákkal.

– Diana, ezt nézd meg! – hívta föl a figyelmét Bridget a fenekét billegetve.

– Ez az a híres Utazó Nadrág? – kérdezte Diana. – Aha! Na, mit szólsz hozzá? Hogy tetszik?Diana figyelmesen tanulmányozta a lányt és a Nadrágot.

– Hát igen. Ez egy farmer, ez tény. Meg az is, hogy baromi jólnéz ki rajtad.Bridget arca sugárzott az örömtől. Fölhúzta és befűzte a cipőjét,

majd kifutott a pályára. – Bridget, mi a fene ütött beléd? – követelt magyarázatot Molly,

amint meglátta. – Mire gondolsz? – kérdezte Bridget ártatlanul pislogva.

– Egy farmer van rajtad, miközben negyvenfokos hőség van.Ma játsszuk az első valódi meccsünket! Kezdődik a bajnokság. – Ez egy egészen különleges farmer – magyarázta türelmesen

Bridget. – Ez olyan… hogy is mondjam… mágikus. Meglátod, ebben sokkal jobban fogok játszani.

Molly értetlenül csóválta a fejét. – Bridget, te enélkül is remekül játszol. Kérlek, vedd le. – Na, ne csináld, Molly… lécci, lécci…

Molly megmakacsolta magát. – Nem lehet – közölte véglegesen, de nem tudta megállni, hogy

el ne nevesse magát. – Utánozhatatlan vagy, Bee. – Grrr – morogva ugyan, de Bridget levette a Nadrágot. Óvato-

san összehajtogatta, és a pálya szélére helyezte úgy, hogy végigszemmel tarthassa.

Molly átkarolta Bridgetet, mielőtt a pályára engedte volna.

– Játssz jól, Bee, de ne hagyd, hogy elszálljon veled a ló! Érted?



Mollyból egyszer majd nagyon jó nagymama válik – gondolta

magában Bridget. Kár, hogy még csak huszonhárom éves.Amikor a meccs kezdetét jelző sípszó elhangzott, Bridget elin-

dult, mint akit puskából lőttek ki. Tudta magát fegyelmezni, s a

hozzákerülő labdát mindig a legjobb helyzetben álló csapattársá-hoz passzolta. Olyan önfeláldozónak érezte magát, mintha ő lenneJeanne d’Arc.

Sorshúzásnál a Tacos került az első helyre, és a Bolhák a má-sikra. Tehát nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van arra, hogy alaposan elpáholják a Tacost. Amikor már tizenkettő-nullra vezettek,Molly időt kért, és lehívta őket a pályáról.

– Azért fogjátok vissza magatokat, lányok! Ne legyünk olyankegyetlenek – Bridgetre emelte a tekintetét. – Vreeland, vedd átRodmantól a kaput!

– Micsoda?! – robbant ki Bridget. Hát ez a köszönet azért, ami-ért ilyen jól játszik?

Molly arcára kiült az a kifejezés, amely mindannyiuk számáraazt jelentette: „nincs vita”.

– Rendben van – válaszolta, miközben próbálta elfojtani a dü-

hét. Soha életében nem volt még kapus.Természetesen ez volt az a pillanat, amikor megjelent Eric. Rá-

vigyorgott a lányra, aki éppen csípőre tett kézzel állt a kapuban.Csúfondáros volt az arca, mintha haragudna rá, és Bridget vissza-fintorgott.

Még mindig grimaszokat vágtak egymásra, amikor a labdaegyenesen Bridget felé röpült. Reflexei jók voltak, és láthatóan

könnyedén elkapta a labdát a levegőben.Amikor látta a csalódást a többiek arcán, különösen Mollyén,úgy tett, mintha kiejtette volna a kezéből a labdát, és így az begu-rult a kapuba. Mindenki ujjongani kezdett. Ebben a pillanatban vé-ge is lett a meccsnek. A bíró hangosan bejelentette, 12: l-re nyert aTacos.

Bridget Ericre nézett, aki elismerően fölemelte a hüvelykujját,Bridget pedig pukedlizett.

Ezek szerint a Nadrág még a pálya szélén is szerencsét hozott.



– Jézusom, Carmen! Mi a fenét keresel itt?!Tibbyn mindösszesen egy bugyi és egy trikó volt, amikor Carmen beesett a szobájába. Carmen csak annyi időt töltött otthon, ameny-nyi arra kellett, hogy a bőröndjét bevágja a szobájába, és fölhívja a

mamáját a munkahelyén.Carmen olyan hirtelen lendülettel ölelte át Tibbyt, hogy attól

majdnem hátraesett. Megpuszilta két oldalról Tibbyt, s elsírta ma-gát.

– Ó, Carma… – mondta Tibby, és leültette barátnőjét a bevetet-len ágyra.

Carmennek patakzottak a könnyei, annyira zokogott, hogy úgy

kapkodott közben levegőért, mint egy négyéves. Tibby mindkétkarjával átölelte, és Carmen megérezte azt a különleges Tibby-légkört, a megszokott illatot és hangulatot.

Carmen megkönnyebbült, hogy biztonságban van, hogy olyas-valakivel van, aki ismeri őt, s aki előtt elengedheti magát. Úgyérezte magát, mint egy elveszett gyerek az áruházban, akit édes-anyja végre megtalál, és akkor a megkönnyebbülés könnyei vissza-tarthatatlanul és jólesően folyhatnak.

– Mi van? Mi történt? Nagyon rossz volt? – kérdezte Tibby lá-gyan, kivárva, míg a sírás alábbhagy.

– Iszonyú volt. Iszonyú volt – mondogatta Carmen. – Meséld, mi történt! – kérte Tibby, és az együttérzéstől a saját

szeme is könnybe lábadt.Carmen vett pár mély lélegzetet, hogy lecsillapítsa magát. – Képzeld, egy követ dobtam be az ablakon keresztül, mialatt

vacsoráztak.Tibby arckifejezése elárulta, hogy nem ilyesmit várt. – Ezt csináltad? Miért? – Mert gyűlölöm őket! Lydiát és Kristát is! – pillanatnyi habo-

zás után hozzátette: – És Pault is! Az egész nyavalyás életüket! –fejezte be Carmen szipogva.

– Ezt értem. De mi történt, ami annyira felzaklatott, hogy idáig

fajultak a dolgok? – kérdezte Tibby, mialatt barátnője hátát masz-szírozta.



Carmen nem is tudta, hol kezdje. – Hát ők… ők… – Carmennek egy pillanatra át kellett gondol-

nia a helyzetet, hogy értelmesen szavakba tudja önteni. De mi ez akihallgatás? Miért nem tudja Tibby csak elfogadni, minden bizo-

nyíték nélkül, hogy valami borzalmas történt? – Miért kérdezelennyi mindent? Nem hiszel nekem?

Tibby szeme tágra nyílt: – Természetesen hiszek neked! Én csak… próbálom megérteni,

mi történt!Carmen összeborzongott. – Na hát, akkor elmondom! Elmentem Dél-Karolinába azt re-

mélve, hogy apámmal töltök majd egy szép nyarat. Megjelenek, ésott vár a meglepetés. Beköltözött egy családhoz, papa, mama, gye-rekek, csupa szív, szeretet. Szép nagy ház és minden, ami kell.

– Carmen, én ezt mind tudom. Becs szóra elolvastam mindenleveled!

Most, hogy kissé megnyugodott, Carmen észrevette, hogyTibby nagyon fáradtnak tűnik. Nemcsak olyan fáradtságnak tűntez, mint amikor az ember késő estig virraszt, hanem valami belül-

ről jövő, elemi kimerültségnek. A szeplői szinte vakítottak sápadt,fehér bőrén.

– Tudom, hogy olvastad őket. Nem akarlak bántani – tette hoz-zá Carmen gyorsan. Szüksége volt Tibby szeretetére. Nem akarta afeszültség csíráját sem. – Minden oké veled, Tib?

– Aha. Oké. Furcsa dolgok történnek, de végül is inkább jók,mint rosszak.

– Mi újság a Wallman’s-nál?Tibby a vállát vonogatta. – Szokásos: dögunalom.Carmen a tengerimalac terráriuma felé intett. – És hogy van a patkány? – Mimi jól érzi magát.Carmen fölállt, és újra átölelte Tibbyt.

– Sajnálom, hogy sikerült összehoznom ezt a színjátszó körbeillő jelenetet. Valójában eszméletlenül örülök, hogy látlak. Muszáj



volt kiönteném a lelkem neked. Még akkor is, ha magam sem tet-tem helyre, hogy mi történt.

– Semmi baj – ölelte meg Tibby is, és biztatóan megszorítottaCarment, majd leült ágya szélére. – Mesélj el mindent. A legvégén

majd szépen megnyugtatlak, hogy helyesen viselkedtél, s mindaz,ami történt, nem a te hibád – ígérte higgadtan és komolyan.

Dehogy viselkedtem én helyesen – gondolta magában, de sze-rencsére visszanyelte, mielőtt még kimondta volna. Nagyot sóhaj-tott, és hátradőlt Tibby ágyán. A rajta levő pokróc durva anyagátólviszketni kezdett a bőre.

– Hogy is mondjam csak… én olyan láthatatlannak éreztem ott

magam – mondta lassan és megfontoltan. – Senki nem figyelt rám.Azt sem hallották meg, amikor mondtam, hogy boldogtalan va-gyok, panaszkodtam, vagy amikor úgy viselkedtem, mint egy el-kényeztetett gyerek. Őket csak egy érdekelte: hogy minden nézzenki úgy, mintha tökéletes lenne.

– „Ők” alatt Lydiáékat érted, ugye? Vagy esetleg apádat is? –tette hozzá finoman Tibby.

– Igen, főképp Lydia.

– Azért dühös vagy apádra is? – kérdezte Tibby óvatosan.Carmen fölült. Miért nem tud Tibby is egyszerűen ugyanúgy

felháborodni, mint ő? Pedig Tibby a dühöngés mestere… Tibbyképes volt valakit minden ok nélkül utálni, és a barátai ellenségéthevesebben gyűlölni, mint ők maguk.

– Nem, dehogy! Rá egyáltalán nem! Csak a többiekre vagyokdühös. Azt szeretném, ha mindörökre eltűnnének a föld színéről,

és újra csak én lennék meg apa.Tibby kicsit visszahőkölt, szemében aggodalom csillant meg. – Carmen, tényleg azt gondolod… hogy is mondjam csak… –

Tibby maga alá húzta a lábait az ágyon. – Lehet, hogy nem ez alegrosszabb dolog a világon, ami történhet. Mármint ha összeha-sonlítod más tragédiákkal, akkor ez…

Carmen csodálkozva nézte barátnőjét. Mióta lett Tibby ilyenMiss Tökéletes? Ha valakire mondhatni, hogy sajnálja magát, ésmindig másokat okol a gondjaiért, akkor az Tibby. Miért akarja



egyszerre csak belátásra bírni, amikor semmi másra nem lennemost szüksége, csak hogy elmondhassa, mi nyomja a szívét?

– Hova rejtetted az igazi Tibbyt? – kérdezte Carmen, mint aki-nek kést döftek a szívébe, és ezzel kisétált a szobából.

Kedves Lena!A filmem lassan készül, de közbenegész más irányba kanyarodott,mint ahogy eredetileg terveztem.

Bailey kinevezte magát asszisz-tensemmé, és hagytam, hogy ő kér-dezze Duncant, a világ legnagyobbhelyettes menedzserét.Nem egészen úgy jött ki, ahogyakartam. De azért érdekes volt.

Azokat az embereket, akiket énkiröhögnivaló eszementnek nézek,Bailey a föld legérdekesebb embe-reinek tartja.Na, és hogy van a bokszoló Bapi?És hogy van Eff?

Ne kínozd magad, mindnyájan imá-dunk.

Tibby



Ezen a délutánon kerül megrendezésre a meccs a Szürke Bálnák-kal. Időközben Eric csapata, a Los Cocos is megnyerte első mér-kőzését.

Holnap a csapat a Kemény Koponyákkal játszik, a rákövetkező

napon lesz a hatalmas bajnoki meccs a kupáért. Bridget biztos volt benne, hogy a Tacos is bekerül a legjobb csapatok közé.

Várták, hogy a nap lejjebb menjen, és a levegő lehűljön, és hatóra tájban el is kezdődhetett a meccs. Az egész tábor kivonultszurkolni. A pályát rózsaszínre festette a lemenő nap. Bridget néz-te Ericet. A fiú néhány másik emberrel ült egy fűre terített kockástakarón, és valamin éppen nevetett, amit Marci mondott. Bridgetszívét a féltékenység szorongatta, mert nem akarta, hogy Ericetmás lányok nevettessék meg.

Megint magával hozta a Nadrágot, és ugyanoda, ahol az előző játszma alatt volt, most is szépen összehajtva a pálya szélére tette.

Észrevette, hogy Molly figyelte őt, de nem tetszett neki a kife- jezés az arcán. Vajon Molly megint beteszi őt a kapuba az egészmeccsre?

– Bridget, te ma védő leszel.

– Micsoda?! Nem létezik! – De létezik. Nyomás kifelé. Eszedbe ne jusson a középpályán

túlmenni! – Molly szavai keményen hangzottak, és az intelme fö-lösleges volt, hiszen Bridget már épp elég meccset látott ahhoz,hogy tudja, a védőnek hol a helye.

– Gyerünk, Bridget – kiáltotta Diana a pálya széléről. Egy cso-mó lánnyal ült egy körben, akik chipset ettek salsával.

Bridget beállt a védelem helyére, és végig ott játszott, mialattOllie és Jo minden dicsőséget learattak. Mindenesetre az azért vi-gasztalta, hogy minden Bálna-támadást elhárított.

A második félidő közepén már 3:0 volt az állás. Bridget egy ha-talmas lehetőséget fedezett föl, amelyet egyszerűen nem lehetettkihagyni. Nagy összecsapás volt a pálya szélén, amelyben majd-nem mindenki részt vett. Bridget lement egészen a pálya közepéig.

Amint Ollie-hoz került a labda, szeme sarkából látta Bridgetet,aki várt egyedül, és nem volt körülötte senki. Molly figyelmezteté-sének eleget téve a saját térfelükön maradt, amikor a labda hozzá



került. Volt ideje pontosan célozni, és egy magas labdát küldött akapu felé. Halálos csönd lett a pálya körül, és minden szempár alabdára szegeződött. A kapus fölugrott, megpróbálta a magasbólelkapni a labdát, ami azonban érintetlenül beérkezett a háló sarká-

ba.Bridget Mollyra nézett. Ő volt az egyetlen a pálya szélén, aki

nem ujjongott. – Bee! Bee! Bee! – Diana és a többiek a nevét kiáltozták. Ezu-

tán Molly kivette a játékból Bridgetet, aki azon gondolkodott,hogy vajon egyáltalán beveszik-e a csapatba jövőre. Ő is leült alányok közé burgonyapelyhet rágcsálni, és érezte a salsa enyhecsípését a szájában, amint a nap utolsó sugarai simogatták a vállát.



Mindenféle hi-bát el fogszkövetni, amed-

dig azonbannagylelkű

maradsz ésigaz,de egyúttal a

végső kigkitartó, nem

tudsz



komolyan árta-

ni avilágnak, ésmég nagy bajtsem tudszokozni.

Winston Churchill



Lenának már hiányzott a festés. A napok csak teltek-múltak egy-más után. Szerette volna Kostost látni, várta, hogy egyszer elkapjamajd a tekintetét. Remélte, hogy legalább a fiú elmondja a többi-

eknek, hogy mi történt kettejük között valójában. Sőt remélte,hogy Kostos magától, saját akaratából tesz így. Néha sikerült elhi-tetnie magával, hogy képtelen megtalálni a módját, hogy elmondjakonok nagyszüleinek az igazságot. Máskor pedig tudatában voltannak, hogy képmutató módon csak ürügyet keresgél arra, hogy akellemetlenségektől megóvja önmagát.

Képtelen lett volna még egy kávét meginni Effie-vel azon a he-lyen, ahol egy helyes fiú volt a pincér. Nem bírt volna még egy dé-lutánt eltölteni a Kamari-tengerpart tűzforró, fekete homokján. Ésnem tudott volna elviselni még egy eredménytelen sétát a Dounassétány mellett a kovácsműhely felé. Az egész helyzet sajnálatraméltó volt. Itt volt az ideje visszatérni a festészethez.

Elhatározta, hogy visszamegy azokhoz az olajfákhoz, amelye-ket a tavacskánál talált. Minden eddigi festménye közül az olajfá-kat ábrázoló kép nőtt a legjobban a szívéhez. Egy kicsit ugyan el

volt maszatolva, de azért nagyjából épségben túlélte a dührohamát.Tanulva a múltkori tapasztalataiból, most vitt magával kalapot ésfürdőruhát is. Biztos, ami biztos. Merésznek érezte magát, hogyvisszamegy ugyanoda. Persze neki máskor sem kellett sok ahhoz,hogy vakmerő legyen. Mintha a hegy most meredekebbnek tűntvolna, mint kilenc nappal ezelőtt. A kövek között megbújó kis fü-ves tisztás most drámaibban nézett ki, mint legutóbb, szíve heve-sebben kezdett el dobogni, amikor meglátta. Pontosan arra a helyrement vissza, ahol a múlt alkalommal volt. Szinte még látni vélteazt a három pontot, ahol a festőállványa besüppedt a földbe. Fölál-lította felszerelését, friss festéket nyomott a tubusból a palettára.Imádta a festék illatát, és kezdte magát remekül érezni.

Kikeverte a tökéletes árnyalatait az ezüstnek, a meleg barnának,a zöldnek és a kéknek, mert ezek az olajfák bizony több kék festé-ket kívántak, mint az ember gondolná. Mintha minden egyes levél

az ég egy aprócska darabját tükrözné vissza. A mély koncentrációlassú hipnózisa uralkodott el rajta. Biztonságos állapot volt,



amelyben szeretett minél tovább elidőzni, tovább, mint az emberekáltalában. Olyasféle állapot volt ez, mint a téli álmot alvó békáké,akiknek a szíve egyetlenegyszer sem dobban meg egy télen át. Ezis kedvére volt.

Loccsanást hallott. Próbálta magát összeszedni, visszazökkennia valóságba. Próbálta szemét visszahangolni a három dimenzióra.Újból csobbanást hallott. Lehet, hogy valaki úszkál a tóban? Kevésolyan érzés létezett, amelyet Lena annyira gyűlölt, mint amikor azthitte, hogy teljesen egyedül van, s kiderült, hogy mégsem.

Néhány lépést tett, hogy megkerülje a fát, hogy látókörébe ke-rüljön az egész tó. Hátulról látta, ahogy egy ember feje bukkan föla vízben. Hirtelen frusztrálva érezte magát, hogy valaki belerom- bolt abba a területbe, amelyet ő saját magáénak hitt. Miért kellilyenkor itt embereknek lennie?

Ez volt az a pont, ahol neki el kellett volna mennie. Ehelyett párlépéssel előreosont, hogy jobban lássa. A fej hirtelen megfordult, sLena látta, hogy Kostos ábrázata van rajta. Ez alkalommal a fiú ta-lálta magát ugyanabban a helyzetben, amelyben előtte Lena volt.

Most ő volt meztelen, és a lány volt felöltözve. De pontosan

úgy, mint az előző alkalommal, a lány volt az, aki szégyenkezvehúzta össze magát, és a fiú pedig most is mozdulatlanul, nyugod-tan és némán állt és nézett vissza rá. Legutoljára a fiúra volt dühös,de most saját magára. Legutoljára a fiúról gondolta, hogy egy ön-telt hülye, de most magáról érzett így. Múltkor a saját meztelensé-ge bántotta, de most nem bántotta a fiúé.

A múltkor Kostos egyáltalán nem kémkedett utána, és nem kö-vette. Valószínűleg ugyanúgy meglepte, hogy ott találja Lenát,mint ahogy most Lena számára volt váratlan meglátni őt. A múlt-kor a fiúról gondolta, hogy betolakodott az ő személyes szférájába,de most látta, hogy ez éppen fordítva történt.

Drága Lena!Az az érzésem, hogy ma este vala-mi fontos dolog fog történni. Még



nem tudom, mi, de a Nadrág nálamvan, ami számomra azt jelenti,mintha te, Tib és Carmen itt len-

ne, tehát semmi rossz érzésemnincs.Mindnyájan annyira hiányoztok!Már lassan hét hete nem láttukegymást. Egyél helyettem isspanako-pitát.

Bee

Bridgeten még rajta volt a Nadrág és egy top, amikor bemászotthálózsákjába. A Nadrág varázslatához tartozott, hogy annak elle-nére, hogy rekkenő hőség volt, ő könnyű és levegős viseletnekérezte a farmert. Feltételezte, hogyha hideg lenne, akkor viszontvédően hozzátapadna.

Természetesen nem bírt elaludni. Még csak egy helyben feküd-ni sem volt képes. Lábai egész egyszerűen tiltakoztak a mozdulat-lanság ellen. Ha sétálgatna a táborban, tudta, hogy még ideje semlenne bármi tilosat csinálni, már elkapnák, és pórul járna. Így aztána hegyfok felé vette útját. Leült egy sziklára, fölgyűrte a Nadrág

szárát a térdéig, és lábával a vizet paskolta. Egyszerre arra vágyott, bár lenne nála egy horgászbot.Emlékezett arra a helyre, ahova bátyjával jártak kiskorában, a

Chesapeake folyó keleti partján. Mindennap horgászni mentek, sez volt az egyetlen olyan közös szokásuk, amelyet bátyjával a szabadban csinált. Testvére mindennap megtartotta a legjobb halat,amelyet megtanult megtisztítani, kibelezni és elkészíteni. Bridget pedig mindennap visszadobta saját zsákmányát a vízbe. Még soká-ig bűntudatot érzett, és képzeletében megjelentek a Wye folyó ha-lai egy lukkal a szájukon.



Annak ellenére, hogy nem tudta elképzelni a mamáját, ahogy ő

is ott horgászik, tudott róla, hogy korábban ő is odajárt. Lehet,hogy amikor ők jártak oda a bátyjával, akkor éppen anyja életénekegy nehezebb periódusa tartott, amikor az egész napot ágyban töl-

tötte lehúzott redőnyök mellett, hogy a fény ne bántsa a szemét.Bridget ásított. Az eszeveszett energia lassan kezdett kifolyni

végtagjaiból, és rettenetesen mély fizikai kimerültséget érzett. Ta-lán mégis aludnia kellene ma, a kalandot pedig másnapra halaszta-ni.

Vagy azonnal oda kellene mennie a fiúhoz. Ez megint egyvakmerő gondolat volt, amelyet nem tudott semmibe venni. Gon-dolkodom, tehát cselekszem. Az izgalomtól megint energia szálltlábaiba. Érezte az izomlázat a vádlijában a korábbi mérkőzéseredményeképp.

Már minden fényt leoltottak a táborban, elég későre járt. Mégegy utolsó pillantást vetett a magára hagyott hálózsákra, és elindulta moszattól csúszós sziklákon.

Vajon várja-e őt? Dühöngene vagy megadná magát? Vagy pe-dig mindennek valamilyen kombinációja? Tudta, hogy kicsit erő-

szakos a fiúval, sőt, magával szemben is, de már nem volt megál-lás.

Szellemként osont Eric ajtajához, aki nem aludt, hanem ült azágyában. Amint meglátta, fölkelt belőle. Bridget leugrott a kicsinyverandáról, és áthaladt a pálmafák közt a tengerpartra, a deszkák-kal borított napozóterületre. A fiú, akin mindössze egy bokszervolt, követte őt.

Bridget szíve lüktetett, ahogy magához húzta a fiút. – Tudtad, hogy jönni fogok? – kérdezte. Sötét éjszaka volt, méga hold fénye sem világított, csak egymás körvonalait látták.

– Nem akartam, hogy gyere – válaszolt Eric, majd lassan, hosz-szú szünet után folytatta. – De reméltem, hogy jössz.

* * *

Bridget romantikus fantáziálásaiban többnyire mintha egy filmetnézne, a rendezéssel játszadozott, vagy gyors előretekeréssel és



hátratekeréssel, hátratekeréssel, hátratekeréssel… A képzeletvilá-gában mindig visszajutott az első, az igazi, izgató csókhoz, és va-lahányszor ezt agyában végigpörgette, a jelenet egyre tökéleteseb- bé vált. A jelenlegi helyzet ezen már túllépett.

Már rég elvált Erictől, és hálózsákjában feküdt. Reszketett,szeme könnyekkel telt. Szomorúságtól, idegenségtől vagy a szere-lemtől? Maga sem tudta eldönteni. Olyankor szokott így sírdogál-ni, amikor úgy érezte, hogy több hatás érte, mintsem azt meg tudnáemészteni. Bámulta az eget. Mintha még az égbolt is nagyobb len-ne ezen az éjszakán. Ma a gondolatai felszálltak az égbe, és ahogyDiana mondta: nem talált ott semmit, amiről visszaverődött volna.A gondolatai csak repültek, repültek, ameddig a valóságtól már teljesen eltávolodtak, és az ég elnyelte őket. Semmi nem nézett ki va-lódinak, még a gondolkodás sem.

Testük egybetapadt, kívánta őt. Bizonytalanul, mégis bátran ésfélve egyszerre. Testében egy vihar dühöngött, és amikor ez túlerőssé vált, kiszállt belőle, föllebegett a pálmafák tetejéig. Eztmáskor is megtette már. Hagyta, hogy a hajó elsüllyedjen a kapi-tány nélkül. Az intimitás kettőjük között mérhetetlenül mély volt.

Ezek most mind benne maradtak, és bizonytalanul kavarogtak benne, megkövetelve, hogy valamit kezdjen velük. De nem tudta,hogyan is tegye.

Bridget összeszedte gondolatait, föltekerte, mint a papírsárkánymadzagját.

Lassan, körültekintően összegöngyölte a hálózsákját, és hónaalá csapta, majd csöndesen visszalopakodott a kabinba. Hanyattfeküdt az ágyán. Gondolatban újra a szél, víz és idő által megviselttengerparti deszkákon feküdt.

Kedves Tibby!Hülyén érzem magam. Hiúságombanazt hittem, hogy Kostos annyira

belém van esve, hogy követ engem,kémkedik utánam a tónál. Erre



visszamentem ugyanerre a helyre,ahol ő t találtam úszás közben.Igen: meztelenül. Minden valószí-

nű ség szerint ő minden nyári délu-tán ott úszik, én meg azt hittem,hogy ő engem követ.Még valami. Valami, amit majdnemészre sem vettem, mert annyiraletaglózott, hogy meztelen (te jó

isten!), és az ordítozás (tő lem),és hogy mennyire hülyén viselked-tem.De képzeld el, mi történt! Kostosegyenesen a szemembe nézett. Vég-

re, sok elmúlt nap után: engemnézett.Ha itt lennél, biztos jól megne-vettetnél engem, ahogy erre a je-lenetre visszagondolok. Bár ittlennél.

Szeretettel

LenaUi.: Hallottál Bee felő l az utóbbiidő ben?



A telefon csöngött, és a kiírt telefonszámról Carmen tudta, hogynem őt keresik. Végül is ki hívná őt? Tibby? Lydia? Talán Krista?Anyja főnöke volt. A hívások legtöbbször tőle jöttek. Carmenmamája egy ügyvéd titkárnője volt, aki kábé úgy viselkedett vele,

mintha a bébiszittere lenne, minden hülyeséggel őhozzá rohant. – Otthon van Christina? – kérdezte Mr. Brattle a szokásos sür-

gető hangján, mintha életveszélyről lenne szó.Carmen a hűtőszekrény fölötti órára nézett. Már negyed tize-

negy volt. Mi lehet olyan fontos, hogy ilyenkor telefonáljon? Biz-tos megint elvesztett egy darab papírt, esetleg valami rossz gombotnyomott le a számítógépén, vagy elfelejtette, hogy kell befűzni acipőjét.

– Nagymamát ment meglátogatni a kórházba. Nagyon beteg –mondta Carmen nagy sajnálkozással a hangjában, habár a mamájacsak tévézett fönt a szobájában, és a nagymama olyan makkegés-zséges, hogy valószínűleg az összes unokáját túl fogja élni. Car-men szerette, ha Mr. Brattle szégyelli magát, vagy bűntudatot érez,amikor hívja őket. – Gondolom, éjfélre már visszaérkezik. Majdszólok neki, hogy hívja önt vissza.

– Nem, nem! – tiltakozott Mr. Brattle. – Majd holnap beszélekvele.

– Oké – mondta Carmen, letette a kagylót, és nekiállt valamirágcsálnivalót keresni. Az egyetlen jó dolog Mr. Brattle-lel kap-csolatban, hogy anyjának egy tonnányi pénzt fizetett, és soha nemmerte elutasítani, ha fizetésemelést kért. De ezt félelemből tette, ésnem nagylelkűségből – legalábbis Carmen ezt feltételezte. De hátki volt ő, hogy a nagyfőnök jószívűségét analizálja? A konyhaasz-talra négy különböző rágcsálnivalót tett ki: egy mandarint, egyzacskó Gold Fisht, egy darab különleges sajtot és egy tasak szárí-tott sárgabarackot. A mai ételnek narancsszínűnek kellett lennie.

Az utolsó két hét alatt, amelyet Dél-Karolinában töltött, semmi-nek nem volt jó íze, amit megkóstolt. Még nem vacsorázott, úgy-hogy éhes volt. Hmm! Magához húzta a szárított gyümölcsöt, éskivett belőle egyet. A héja lágy volt, a belseje pedig keményre szá-

radt, érezte, amikor a szájába tette. Az a különös érzése támadt,mintha valakinek a fülét rágcsálná. Ettől a gondolattól elment a



kedve a baracktól, amelyet a szemétbe köpött, és minden mást isvisszatett a helyére.

Fölment, és bekukkantott anyja szobájába. A Jó barátok egyikrégi epizódja ment a tévén.

– Szervusz, édesem. Nem akarsz itt maradni, és velem nézni atévét? Ross éppen most csalta meg Rachelt.

Carmen visszacsoszogott a hallba. Egy anyának nem Ross-szalés Rachellel kellene foglalkozni. Amikor elkezdődött a sorozat,akkor még Carmen is szerette. Azt viszont nehezen viselte, hogy amamája már az ismétlést is nézi. Beesett az ágyába. Fülére egy párnát kellett szorítania, mert a mamája olyan hangosan nevetett,

hogy szinte lukat ütött a falba.Carmen megígérte magának, hogy nem fogja magát zavartatnianyjától. Nem lesz vele türelmetlen, és nem kifogásol majd sem-mit. Semmi sóhaj, semmi homlokráncolás. Szüksége van arra,hogy legalább az egyik szülője szeresse őt. Ezt az elhatározásátkönnyű volt betartania, mikor egyedül volt. De amikor anyja társa-ságában volt, akkor ez merő lehetetlennek tűnt. A mamája mindigvalami megbocsáthatatlant követett el. Most például, hogy ilyen

hangosan nevet a Jó barátokon, vagy amikor a számítógépét az ő„Vaio”-jának hívja.

Carmen fölült ágyában, és a fali kalendáriumot böngészte. Nem jelölte be rajta apja esküvőjének napját, ez mintha mégis szinte ki-ugrott volna a naptárból. Már csak három hét. Vajon egyáltalán ér-dekli apját, hogy a lánya nem lesz ott?

Azon a napon, amikor Carmen eljött Dél-Karolinából, apja egy

rövid telefonbeszélgetés során érdeklődött anyjánál, hogy lányaépségben hazaérkezett-e. Aztán egy héttel ezelőtt megint hívta,hogy Christinával megbeszélje az anyagiakat, ami valahogy össze-függött Carmen fogorvosi biztosításával. Hihetetlen, hogy milyenfontossá vált számukra az, hogy ez az összeg az adóból levonhatólegyen. De lányával nem akart beszélni.

Természetesen Carmen is hívhatta volna őt, hogy bocsánatotkérjen, vagy legalábbis valami magyarázattal szolgáljon. De nem

tette.



A bűntudat, mint az a macska, amely neki soha nem volt, a lába

körül tekergett, és fölugrott az ágyra, hogy közelről fenyegesse. – Távozz! – szólította föl a bűntudatot. Képzeletében ez hozzá-

dörzsölődött, a farkával simogatta az arcát. A lelkiismeret-furdalás

mindig olyankor jött, amikor a legkevésbé volt rá szüksége. Amacskák is azokat az embereket szeretik a legjobban, akik allergiá-sak rájuk.

Nem volt hajlandó dédelgetni. Félretette, és nem foglalkozotttöbbet vele. Hirtelen beugrott neki a kép, apja arckifejezése, aminta törött ablaküvegen keresztül látott. Az arca nem meglepetést jel-zett, hanem mintha egyszerűen képtelen volna fölfogni, mi történt. Nyilván álmában sem gondolta volna, hogy a lánya képes ilyesmi-re.

Rendben van, beengedlek. A bűntudat betelepedett a gyomrába,és nekikészült egy hosszabb ott-tartózkodásra.



Kívánd,amit

szeretnél.

De dolgozzmeg

azért,amire



szükséged

van.Carmen nagymamája



– Nem fogod elhinni, mi történt! – mondta Effie, és fülig elvörö-södött, lábai pedig csárdást jártak a csempepadlón.

– Mi? – kérdezte Lena felnézve a könyvéből.

– Megcsókoltam! – Kit? – Hát a pincért! – válaszolta Effie majdnem ordítva. – A pincért? – Igen, őt! Istenem, a görög fiúk milliószor jobban smárolnak,

mint a langyos amerikaiak – jelentette ki Effie.Lena nem hitt a fülének. Képtelen volt elhinni, hogy Effie-nek

és neki ugyanazok a szülei. Nem létezik! Az egyiküket biztosörökbe fogadták. Mivel Effie annyira hasonlított a szüleikre, való-színűleg inkább Lena a potyagyerek. Még az is lehet, hogy Bapitörvénytelen gyermeke. Talán valójában Santorinin született.

– Effie, te csókolóztál vele? És mi van Gavinnal? Tudod, a ba-rátoddal, aki otthon vár!

Effie vidáman megvonta a vállát. Az öröme olyan nagy volt,hogy az a bűntudatnak már semmi teret nem hagyott.

– Nem te mondtad, hogy Gavinnek olyan a szaga, mint a töpör-tyűnek?

Ez tényleg így volt. – De Effie! Te még a nevét sem tudod ennek a fiúnak. Amikor

megszólítod, pincérnek hívod? Nem gondolod, hogy ez egy kisségáz?

– De igenis tudom a nevét – mondta Effie zavartalanul. – And-

reas, és tizenhét éves. – Tizenhét?! Effie, te csak tizennégy vagy – jelezte Lena. Még

önmaga előtt is úgy hangzott, mintha egy nagyon szigorú iskolaigazgatója beszélne.

– Na és?! Kostos meg tizennyolc.Ezúttal Lena pirult el. – De én nem csináltam vele semmit! – tört ki belőle.

– Az a te hibád – közölte Effie, és kivonult.



Lena a földre hajította a könyvet. Valójában nem is tudta már,

hogy mit olvas. Az agya egészen máshol járt, és túl nyomorultulérezte magát ahhoz, hogy gondolkodni tudjon.

Effie csak tizennégy éves, és már több fiúval csókolózott, mint

Lena valaha. Kettejük közül Lena volt a szebb, de Effie volt az, akimindig ráhajtott valakire – többnyire sikerrel. Amikor Effie felnőmajd, boldog asszony lesz belőle, hatalmas családdal. Olyanok ve-szik majd körül, akik szeretik őt, és Lena lesz az a fura, ványadtvénlány nagynéni, akit csak azért hívnak meg a családi esemé-nyekre, mert sajnálják.

Elővette rajzfelszerelését, és odaült az ablakhoz, hogy az onnantárulkozó panorámát lerajzolja. De amikor a grafitot a papírra il-lesztette, ahelyett, hogy a horizontvonalat húzta volna meg, arcvo-nások jelentek meg a papíron. Aztán egy nyak. Szemöldök. Aztánegy áll, majd sötét foltok árnyékok gyanánt.

A kezei szinte maguktól mozogtak. A szokásosnál sokkal köny-nyedébben rajzolt. A haj vonala, mint… ez az. Az orra… igen,ilyen. Fülek… Szemét behunyva próbálta visszaidézni a fülének pontos formáját. Még a lélegzete is szinte elállt. A szíve mintha

megszűnt volna dobogni. Vállainak vonala lassan megjelent a pa- píron, s olyan élethű volt, hogy szinte tovább folytatódott a papí-ron túl is.

Most a szája. Szájat rajzolni mindig a legnehezebb. Megint be-csukta a szemét. A szája...

Amikor újra kinyitotta a szemét, elképzelte, hogy Kostost látja,amint az ablaka előtt áll. És egyszerre tudatosult benne, hogy tény-leg Kostos áll az ablaka alatt. Ahogy fölnézett, Lena visszatekintettrá. Lehet, hogy a fiú meglátta, ahogy rajzol? Vagy netalán azt is,hogy mit rajzol? Nem valószínű.

A szíve úgy kezdett el dübörögni a mellkasában, mintha mostfutotta volna le a maratonit. Hirtelen az jutott eszébe, hogy vajon atéli álmot alvó békák szíve kétszer olyan gyorsan ver nyáron?

Azok a lányok, akiket tegnap még a barátnőinek tartott, ma reggel-re keselyűkké váltak.



– Szóval, mi történt? – követelőzött Ollie, leülve Bridget ágya

szélére, amikor ő még félálomban volt, és alig tudta a szemét nyit-va tartani.

Diana éppen öltözködött, de amikor látta, hogy Bridget kezd éb-

redezni, ő is odament az ágyhoz.Még Emily és Rosie is odagyűltek. Azok a lányok, akik nem

mertek semmire vállalkozni, egyszerre imádták és megvetettékazokat, akik merészebbek voltak.

Bridget fölült. Lassan kezdett visszatérni a tegnap éjjel emléke.Álmában még a tegnapi lány volt.

Nézte a lányokat, akiknek a szeméből áradt a mohó kíváncsiság.

Bridget túl sok filmet látott. Korábban nem gondolt bele, hogyaz Erickel való közelség ennyire személyes lenne. Úgy hitte, hogyez csak afféle kirándulás lesz, amelyről az ember hencegve beszá-mol a barátainak. Azt hitte, hogy ha megtörténik, amire vágyik,akkor erős és büszke lesz általa. De nem így történt. Úgy érezte,mintha a szívét egy drótdarabbal dörzsölték volna le.

– Ugyan már! – követelődzött Ollie. – Beszélj! – Bridget? – ez Diana hangja volt.

Bridget hangja mélyről jött, és nem hangzott olyan frissnek. – Semmi – nyögte. – Nem történt semmi.Bridget látta, hogy Ollie próbál a szeméből olvasni, hogy való-

ban igazat mond-e. Szóval nem volt semmi szex, micsoda csaló-dás.

Diana szeméből bizonytalanság sugárzott. A megérzése azt súg-ta neki, hogy azért a helyzet nem volt ilyen egyszerű. Nem fogadta

el Bridget szavait. Megvárta, amíg a többiek elmennek, és Bridgetvállára tette a kezét.

– Minden oké, Bee?Diana kedvessége annyira meghatotta Bridgetet, hogy sírni sze-

retett volna. Most nem akart arról beszélni, ami éjjel történt. Lesü-tötte a szemét, hogy ne kelljen Dianára néznie.

– Fáradt vagyok – mormogta bele a hálózsákjába.

– Akarod, hogy idehozzam a reggelidet?



– Nem. Csak pár percre van szükségem, és összeszedem magam

– válaszolta Bridget.Megnyugodott, amikor a kabin végre üres lett. Oldalára fordult,

és újra mély álomba merült.

Később Sherrie, a tábor egyik alkalmazottja jelent meg. Érdek-lődött, hogy Bridget jól érzi-e magát.

Bridget bólintott, de ki sem mászott a hálózsákjából. – A Cocos és a Kemény Koponyák pár perc múlva játsszák a

középdöntőt. Nem akarod megnézni őket? – Inkább alszom – mondta Bridget. – Fáradt vagyok ma. – Oké – mondta Sherrie távozóban. – Gondoltam, hogy előbb-

utóbb kifogysz a szuszból. Néhány óra múlva visszajött Diana, és jelezte Bridgetnek, hogya Cocos kegyetlenül lemosta a Kemény Koponyákat. Tehát a baj-nokság a Tacos és a Cocos közt fog lefolyni.

– Jössz ebédelni? – kérdezte Diana. A kérdést látszólag köny-nyedén tette föl, de a szeméből aggodalom sugárzott.

– Talán egy kicsit később – válaszolt Bridget. Diana fölvetette afejét.

– Ugyan már, Bee. Ki az ágyból! Mi van veled?Bridget meg sem próbálta elmagyarázni, mi történt. Valójában

arra lett volna szüksége, hogy neki magyarázza el valaki, hogy mitörtént.

– Fáradt vagyok – mondta. – Azt hiszem, csak arra lenne szük-ségem, hogy rendesen kialudjam magam. Van úgy, hogy egész napalszom.

Diana megértően bólintott, mintha tényleg rendjén valónak tar-taná a dolgot.

– Hozhatok neked valamit? Biztos baromi éhes vagy.Bridget híres volt a táborban hihetetlen étvágyáról. De most

nem volt éhes. Megrázta a fejét.Diana próbálta megérteni a helyzetet. – Fura dolog ez. Most már közel hét hete vagyunk egy fedél

alatt, de még három percnél tovább nem láttalak itt bent, kivéve,



amikor aludtál. Azt meg végképp soha nem láttam, hogy kihagytálvolna egy étkezést.

Bridget megrántotta a vállát. – Kiszámíthatatlan vagyok.

Az volt az érzése, mintha ezt idézné valahonnan, de nem volt biztos benne. Apja imádta a verseket. Amikor kicsi volt, sokszorolvasott föl neki. Akkor több türelme volt a költészethez, mintmost.

Apa!

Kérlek, fogadd el ezt a pénzt,amibe az ablak javítása kerülhe-tett. Biztos vagyok benne, hogymár megcsináltattátok, hiszen tu-dom, Lydia mennyire büszke azotthonára. És ismerem a fóbiáját

a nem kondicionált levegő tő l, de

Kedves Al!Nem tudom, hol is kezdjem magya-rázni, amit tettem Lydia házával,

illetve Lydia és a te házaddal.Amikor Charlestonba érkeztem, ál-momban sem gondoltam volna, hogyneked

Kedves apa és Lydia!



Mindkettő töktő l elnézést szeretnékkérni az abnormális viselkedése-mért. Tudom, hogy az én hibám

volt, ami történt. De ha csakEGYSZER figyeltetek volna arra,amit én szerettem volna mondani,lehet, hogy

Kedves Apa és új családja!Remélem, nagyon boldogok vagytokígy együtt, a négy sző ke. Azt hi-szem, jobb, ha emberek már elevecsak magukban mondják el, amitnektek akarnak, hiszen ti úgysem

figyeltek rá.

Ui.: Lydia! Az esküvő i ruhádbanmarhára kövérnek néznek ki a kar-jaid.

Carmen előhúzott egy borítékot, és száznyolcvanhét dollárt gyö-möszölt bele. Gondolkodott, hogy betegye-e még a kilencvencentnyi aprót is, de ez úgy festett volna, mintha egy hétéves tettevolna. Különben is, ezzel a túlsúllyal többe kerülne a levél elkül-dése, mint amennyit a pénz ér benne. Nem tehetett róla, de ő min-dig számokban gondolkodott.

Egy iratkapoccsal lezárta a borítékot anélkül, hogy levelet tettvolna bele. Óvatosan leírta a címet, és a feladóhoz a sajátját, majdsietett, hogy odaérjen a postára, mielőtt bezár. És a mamája még



azt mondja, hogy egész nap a házban ücsörög anélkül, hogy bármitis csinálna.

Rettenetes hőség volt délután. Lena a hűvös, csempézett padlónfeküdt, bámulta a mennyezetet, és Bridgetre gondolt, kinek utolsólevele aggasztotta. Bee néha olyan hevesen, végletesen veti belemagát a dolgokba, hogy meg sem gondolja előtte. Ez megijesztetteLenát. Általában Bee győzedelmesen, dicsőségben úszkált, de idő-ről időre mintha minden erő kiszállt volna belőle, és egészen ösz-szeomlott.

Hirtelen Lenának egy régi álma jutott eszébe. Álmában kis

kunyhó szerepelt egy sziklapárkány szélén. Úgy kapaszkodott be-lé, hogy a tengerbe ne essen, hogy az ujjai kifehéredtek az erőlkö-déstől. Tisztában volt vele, hogy ha nem kapaszkodik elég erősen,akkor a tenger mélységes mélyébe zuhan. Egyik énje azt súgta,hogy engedje el a párkányt, és hagyja, hogy zuhanjon. A másik én- je viszont arra figyelmeztette, hogy nem sodorhatja magát ve-szélybe pusztán az élvezet kedvéért.

Nagyi a kanapén ült, és varrogatott valamit. Effie eltűnt vala-merre – Lena a Nadrágba mert volna fogadni, hogy húga a pincér-rel csókolódzik valahol.

Valamiért, talán azért, mert Bridget járt a fejében, vagy mertvisszaidézte ezt az álmot, vagy egész egyszerűen csak a melegokozta, a gondolatai összevissza áramoltak.

– Nagyi! Miért él Kostos a nagyszüleivel? Nagyi felsóhajtott. Lena meglepetésére válaszolt is.

– Ez ety szomorú történet, bárányka. Nem vagyok biztos, tudniakarod.

Lena valóban nem volt meggyőződve róla, hogy tudni akarja.De ha már Nagyi belefogott, akkor úgyse tudja abbahagyni.

– Kostos szülei az Etyesült Államokba költöztek, mint sok másfiatalember – magyarázta Nagyi. – Kostos ott is jött életre.

– Ezek szerint Kostos amerikai állampolgár? – kérdezett bele

Lena, és érezte, hogy melege van, mozdulni is alig bír. Inkábbérezte, mint látta, ahogy Nagyi bólint.



– Hol éltek? – New York városban. – Ó – konstatálta Lena. – Először született Kostos. Két évvel múlva meg ety másik kicsi

fiú.Lena kezdte kapiskálni, hogy mi lehet a történet folytatása, ami

miatt nagyi szomorúnak nevezte. – Amikor Kostos volt hároméves, az egész család ült egy kocsi-

ban. Tél volt, naty hetyek között vezettek. Egy borzalmas balesetlett ott, amelyben Kostos elvesztette szüleit és az ő baba kicsi test-vért – Nagyi itt szünetet tartott. Lenát, dacára a negyvenöt fokos

forróságnak, kirázta a hideg, és érezte, hogy libabőrös. Nagymama elérzékenyült hangon folytatta. – Kostos vissza volt küldve nagyszüleihez. Akkori időben ez jó

ötletnek látszott. Nagyi furcsa hangulatba került – legalábbis Lena így vette ész-

re. Tőle szokatlanul nyugodt, bensőséges és bánatos volt a hangja. – Kostos görögként nőtt föl. És mi mind szeretjük. Az egész vá-

ros volt az anyja és apja. – Hé, Nagyi? – Igen, báránykám?Ez volt az a pillanat, amikor úgy érezte, hogy most elmondhat-

ja, mi történt. Így aztán belevágott, mielőtt elszáll a bátorsága. – Tudod, Kostos engem soha nem bántott. Soha nem nyúlt hoz-

zám, és semmi rosszat nem tett. Ő pontosan az a fiú, mint akinek tigondoljátok őt.

Nagyi mélyet sóhajtott. Letette, amit varrt, és hátradőlt a kana- pén.

– Azt gondolom, tudtam azt. Idő után megéreztem. – Sajnálom, hogy nem korábban mondtam el – mondta komo-

lyan. Részben persze felszabadult, hogy végre elmondhatta. Más-felől viszont rátört a bűntudat, hogy ilyen sokáig tartott, míg tisz-tázta az igazságot.

– Bizonyos módon te már próbáltad azt nekem mondani –mondta nagyi filozofikusan.



– Elmondanád Bapinak is, amit most én neked? – Hiszem azt, ő már tudja is.Lena torka összeszorult. Elfordult Nagyitól, és behunyt szeme

alól a megkönnyebbülés könnyei buggyantak elő.

Kostos története megrázta. Mindig fölzaklatták azok a történe-tek, mint például Bee-é vagy a fiúé, akik annak ellenére, hogymindent elvesztettek, nyitott szívvel tudták elfogadni a szeretetet.Ő maga viszont, aki semmit nem vesztett el: erre képtelen volt.



Ember ter-vez,

Isten vé-

gez.Közmondás



Bridget kivánszorgott a kabin előtti kis verandára. Legalább ígylátja az öblöt. A kezében tollat és papírt tartott tétován. Itt volt azideje, hogy elküldje a Nadrágot Carmennek. De ma képtelen volt

annyira összeszedni a gondolatait, hogy levelet tudott volna írni.Csak ült, és rágcsálta a toll kupakját, amikor Eric megjelent, és

a kerítésre ült. – Hogy vagy? – kérdezte. – Rendben – válaszolta Bridget. – Nem voltál ott a meccsen – jegyezte meg a fiú anélkül, hogy

hozzáért volna. Még csak rá sem nézett.

– Pedig jó meccs volt – tette hozzá. – Diana remekelt.Mintha visszamentek volna az időben. Mintha nem is történtvolna semmi. A fiú ismét a jóindulatú, segítőkész edző volt, ő pe-dig a fegyelmezetlen táborlakó. Eric arra kért engedélyt, hogy te-gyenek úgy, mintha semmi nem történt volna közöttük. Bridgetnem benne biztos, hogy ezt jóvá is akarja hagyni.

– Fáradt voltam. Tudod, hosszú éjszakám volt.A fiú fülig elvörösödött. Széttárt tenyerébe nézett, miközben

magyarázott: – Figyelj, Bridget – mondta, miközben hallatszott, mennyire

igyekszik finoman megválogatni a szavait. – Tegnap este el kellettvolna küldenem téged. Nem lett volna szabad utánad mennem,amikor láttam, hogy elmész az ajtó előtt… Hibát követtem el. Vál-lalom érte a felelősséget.

– Saját akaratomból jöttem.

Hogy teheti ezt vele Eric? Hogy törheti le rögtön így? – Nézd, én idősebb vagyok nálad. Én vagyok az, aki… aki ba-

romi nagy bajban lesz, ha kiderül, mi történt.Még mindig nem nézett a lány arcára. Elakadt, nem tudta, mit

mondhatna még. Bridget látta, mennyire mehetnékje van. – Bocsáss meg – mondta és elment.Bridget utánahajította a tollát. Gyűlölte a fiút ezekért az utolsó

szavakért.



Kedves Carmen!Itt van a Nadrág. Elég zavart

vagyok. Ha hallgattam volna in-

telmedre, hogy használjam néha azagyamat is, akkor most nem lennékekkora pácban.Mennyire igazad volt, milyen jó

tanács volt is ez.Bár az eszemre hallgatnék néha.

Szeretettel

Bee

– Tibby, kapcsold ki a kamerát!

– Kérlek, Carma, könyörgöm! – Fölvennéd a Nadrágot az interjúhoz? – kérdezte Bailey. Car-

men lesújtóan mérte végig a kislányt. – Én egy riportot adok. Mi ez, a spanyol inkvizíció? – válaszol-

ta nem túl barátságosan. – Carmen, csak hallgass, és egyszer az életben: ne ellenkezz! –

mondta Tibby, akinek a hangjából hallatszott az idegesség, de

igyekezett magát türtőztetni, amennyire lehetett.Csak ellenségeket szerzel magadnak – emlékeztette magátCarmen. Megöregszel, és majd főhetsz a keserűségedben egyedül.Úgy fogod majd kirúzsozni magad, hogy a szád körül egy idétlenkarika lesz, és a vendéglőben veszekszel majd a gyerekekkel.

– Oké – mondta. Átöltözött, fölhúzta a Nadrágot, és Baileyt fi-gyelte, amint előkészíti a kamerát a felvételhez. Feltűnt neki, hogya lány majdnem pontosan olyan stílusban öltözött, mint Tibby. Egy

törpe Tibby volt egy mikrofonnal. Még a lila táskák a szeme alattis úgy néztek ki, mint Tibby arcán. Carmen agyán átfutott a kér-



dés, vajon mi lehet az oka annak, hogy Tibby egy tizenkét évesseltölti az idejét. Ki tudja? Végül is nem Tibby hibája volt, hogy azösszes barátja távol van.

A szobában csönd lett. Tibby a lámpákkal vacakolt, a rendező

és az operatőr is halál komollyá vált. Bailey halál komolyan vágottneki a bevezetőnek, próbált férfiasnak tűnni, ami egész jól mentvolna – ahhoz képest, hogy a hangja olyan volt, mint egy eunuch-nak.

– Carmen Lowell, Tibby szeretett barátja, mióta…Carmen kényelmetlenül fészkelődött ezeknek a szavaknak a

hallatán.

– Tudod… Tibby és én éppen valamin összekülönböztünk.Tibby leállította a kamerát, mire Bailey dühös lett. Egy kis le-gyintéssel jelezte, hogy mit gondol a dologról.

– Szeretitek egymást. Tibby szeret téged. Ami pillanatnyilag fo-lyik, az lényegtelen.

Carmen nem hitt a fülének, hitetlenkedve nézte a lányt. – Hello! Te csak tizenkét éves vagy. – Na és? Attól még igazam van – közölte Bailey. – Elkezdhetnénk a felvételt? – kérdezte Tibby.Mióta lett Tibby számára ilyen fontos, hogy befejezze a mun-

kát, amelyet elkezdett? – Én csak azt mondom, furcsa lenne megjátszani azt, hogy mi

vagyunk az év barátnői, amikor éppen egy veszekedés kellős kö-zepén vagyunk – közölte Tibbyvel Carmen.

– Oké – nyugtázta Tibby.

Az emberek többsége szereti elkerülni a konfliktust. Carmenkezdett aggódni, mert annyira vágyott a veszekedésre, minthaegyenesen ez éltetné. Csak ellenségeket szerzel – emlékeztettemagát ismét. Zsebre vágta a kezét. Ujjaival azokat a homokszem-cséket morzsolgatta, amelyek valahogy, valamikor a Nadrág zse- bébe kerültek az előző használó ideje alatt.

– Én foglak kérdezni – mondta Bailey. – Te csak viselkedj ter-

mészetesen.



Hogy létezhet egy ilyen világban egy magabiztos tizenkét

éves?! Valakinek azonnal föl kéne őt világosítani az Ophélia-szindrómáról.

– Oké – mondta Carmen. – És bele kellene néznem a lencsébe?

– Csak ha nem zavar – válaszolta Bailey. – Oké. – Indíthatom? – Mehet.Carmen keresztbe tett lábbal ült gondosan bevetett ágya szélén. – Szóval Tibby azt mondja nekem, hogy édesapád ezen a nyá-

ron újraházasodik – kezdte Bailey.

Carmen szeme megvillant. Vádló tekintettel mérte végigTibbyt, aki csak a vállát vonta. – Igen – válaszolta Carmen ridegen. – Mikor? – Augusztus tizenkilencedikén. Köszönöm, hogy érdeklődsz.Bailey bólintott. – És ott leszel?

Carmen összeszorította a száját. – Nem., – Miért nem? – Mert nincs kedvem hozzá – válaszolta Carmen. – Dühös vagy apádra? – kérdezte Bailey. – Nem, nem igazán. – De hát akkor miért nem mész el?

– Mert nem szeretem az új családját. Kellemetlen emberek –mondta Carmen, miközben tudta, hogy hangja egy duzzogó, elké-nyeztetett gyereké.

– Miért nem szereted őket?Carmen elgondolkodott, átváltotta lábait. – Mert nem tartozom közéjük. – Miért nem? – Mert én Puerto Ricó-i vagyok, és nagy a fenekem – mosolyo-

dott el Carmen annak ellenére, amilyen hangulatban volt.



– Most akkor mi is van? Te nem szereted őket, vagy ők nem

szeretnek téged?Carmen oldalra hajtotta a fejét, és töprengett egy pillanatig. – Azt hiszem: is-is.

– Na és az apád? – Mire gondolsz? – kérdezte Carmen. – Gondolom, ő azért jelent neked valamit – tette hozzá várako-

zó hangsúllyal Bailey.Carmen fölállt, és hárítva integetett Tibby felé. – Na álljon meg a menet! Miféle film ez? Mi készül itt?! –

mondta a választ követelve.

– Ez egy dokumentumfilm – válaszolt Tibby. – Értem, de miről szól? – kérdezett tovább Carmen. – Csak emberekről. Dolgokról, amelyek nekik fontosak – adta

meg a választ Bailey. – Nahát! Ti tényleg azt hiszitek, hogy bárkit érdekel, mi törté-

nik velem meg az apámmal?Bailey megvonta a vállát.

– Hát ha téged érdekel.Carmen a körmeit tanulmányozta. Rövidre voltak rágva, ésmindkét oldalon bőrke lógott.

– Szóval, miért vágtad a követ az ablakhoz? – folytatta Bailey. – Jól be lehettél rágva.

A csodálkozástól Carmen szája tátva maradt. Dühösen nézettTibbyre.

– Hálás köszönetem. Te mindent elmondasz neki? – Csak a fontos dolgokat – felelte Tibby.Valami érthetetlen módon Carmenre rájött a sírhatnék. Még pis-

logni sem mert, nehogy elinduljanak a könnyei. – Nem vagyok dühös az apámra – jelentette ki lassan, szavan-

ként, erőteljesen. – Miért nem?A könnyek beindultak. Néha az ember, pusztán attól, hogy

megindulnak a könnyei, sajnálni kezdi magát. – Nem vagyok… Nem vagyok dühös rá.



Most már semmi nem segített. A könnyek megállíthatatlanul

folytak. A cseppek szinte egymást kergették arcán, le az állán,egyenesen a nyakáig. Mintha a messzi távolból hallaná, úgy kaptafel a fejét egy hatalmas csörömpölésre, és látta, hogy a mikrofon és

az állványa a földre került. Észrevette, hogy Bailey mellette ül állátaz öklén nyugtatva, együtt érzően, némán, ami Carmen számára arokonszenvnek olyan tiszta és mély megnyilvánulása volt, amit fölsem tudott fogni.

– Semmi gáz – mondta Bailey lágyan.Carmen összeomlott. Fejét Bailey felé fordította. Valójában el

kellett volna kergetnie ezt a furcsa kislányt, de nem tette. Már nemis gondolt a kamerára, a filmre vagy Tibbyre, még arra sem, hogylábai és karjai vannak, és hogy az egész világ forog.

Nem sokkal később már Tibby is ott ült mellette, derekát átölel-ve.

– Neked jogodban áll dühöngeni – jelentette ki Bailey.

* * *

Már hét perccel múlt négy óra, és Bailey még mindig nem jelentmeg a Wallman’s előtt. Tibby fölnézett a hatalmas órára, amely akassza fölött lógott a falon, hogy megbizonyosodjon róla, jól jár-eaz órája. Hol lehet? Eddig még soha egyetlen percet sem késett,mindig óraműpontossággal ott volt négy órakor.

Tibby az automata ajtóhoz lépkedett, és amikor kinyílt, érezte,ahogy a dögmeleg mellbe vágja. Átszaladt az utca másik oldaláraaz éjjel-nappali ábécéhez. Néha Bailey ott játszott Briannal Dragon

Mastert, amíg Tibbyre várt. De ma Brian egyedül játszott. Fölné-zett, Tibby intett neki, és ő visszaintegetett.

Tizennyolc perccel négy után Tibby már komolyan kezdett ag-gódni. Már hozzászokott ahhoz, hogy Bailey a nap minden percé- ben körülötte kavar. Persze ez kezdetben nagyon zavarta, de mos-tanra minden megváltozott.

Lehet, hogy Bailey ott várakozik a háznál, mert Loretta még

nincs otthon, és nem tud bemenni a kameráért és a többi cuccért?Vagy esetleg egyszerre csak megunta az egész filmesdit?



Baileyt ismervén igazából nem hitte, hogy ilyesmi történt. Min-

denesetre ezek a gondolatok egy időre lefoglalták a figyelmét.Még nyolc percig fel-alá járkált, aztán biciklire pattant. Előszörhazament. Bailey nem volt ott. Visszahajtott a Wallman’s felé,

hátha ott találja, majd Baileyék házához tekert.Senki sem reagált Tibby kopogására. Jó néhányszor még be is

csöngetett. Kicsit hátrább lépett, és fölsandított Bailey ablakára,hátha onnan valami mozgást vagy fényt láthat, amikor egy szom-széd sétált el a ház előtt.

– Graffmanékat keresed? – Igen. Baileyt.

– Azt hiszem, pár órával ezelőtt elmentek a kórházba – mondtaa nő, és látszott, hogy ez őt sem érinti közömbösen. Tibby meg- próbált uralkodni a félelmén, mely egyszerre tudatosult benne.

– Minden rendben van? – kérdezte a hölgytől. – Igazság szerint nem tudok semmit. Csak annyit, hogy a

Sibleyben vannak. – Köszönöm – mondta Tibby, és továbbhajtott a kórház felé,

útközben egyre gyorsítva.

Bailey valószínűleg csak felülvizsgálatra ment be – csillapítottamagát Tibby. Valószínűleg csak néhány köbcenti vért vesznek tő-le, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a leukémia semmi olyatnem művel Bailey szervezetében, amit nem szabadna. Bailey nyil-vánvalóan rendben van. Csak beteg gyerekeket fektetnek kórháziágyba. Bailey valószínűleg összevissza futkározik, sose tud a fe-nekén maradni.

– Ha tényleg csak felülvizsgálaton van, akkor elég kínos lenne,ha betoppanna – gondolta Tibby, mialatt a melegtől izzadtan belé- pett a jéghideg, légkondicionált hallba.

Néhány percig föl-le mászkált gondolkodva, hogy most mihezkezdjen, ám ekkor megpillantotta Bailey mamáját belépni a kór-házba. Kosztüm volt rajta, kezében pedig egy McDonald’s-oszacskó.

– Jó napot, Mrs. Graffman! – ugrott Tibby váratlanul Baileymamája elé. – Bailey barátja vagyok – hirtelen eszébe jutott, hogy



Bailey heteken át ellenállt annak, hogy barátságnak titulálja kette- jük kapcsolatát.

Bailey anyukája bólintott, és megeresztett egy gyors, de barát-ságos mosolyt.

– Hát persze, tudom, hogy ki vagy. – Izé… Minden rendben van? – kérdezte Tibby. Érezte, hogy a

lába remeg. Úristen, mennyire túlhűtötték ezt a helyet. Ha valakivéletlenül nem betegen jön ide, akkor ettől a klímától garantáltanmegfázik. – Ugye Bailey csak felülvizsgálatra jött? – mondta, mi-közben kérdezés nélkül Bailey mamája mellé szegődött. Na, mostki a betolakodó?

Bailey mamája hirtelen megtorpant, Tibby pedig majdnem to-vábbsietett. – Nem ülnél le velem pár percre beszélgetni? – kérdezte Mrs.

Graffman. – Persze – Tibby a hölgy arcát tanulmányozta. Szeme vörös és

táskás volt. Csak most tűnt fel neki, hogy a szája vonala mennyirehasonlít Baileyéhez.

A váróterem egy csöndes sarkában ültek le. Nem voltak egy-

mással szemben levő székek, így Tibby Bailey mamája mellé ült,és kicsit előredőlt, hogy lássa az arcát beszélgetés közben.

– Tibby, nem tudom, mennyi mindenről tudsz, amiken Baileykeresztülment. Tudom, hogy ő nem szeret erről beszélni.

Tibby helyeslően bólintott. – Tényleg soha nem beszél róla. – Tudod, hogy leukémiája van, ami a vér rákos megbetegedése.

Tibby erre is rábólintott. Ez olyan hivatalosan és ridegen hang-zott, hogy Tibby összeborzongott.

– Ez ma már gyógyítható, nem?Mrs. Graffman egy kicsit oldalra billentette a fejét, ami olyan

volt, mintha nehéz lenne tartania. – Baileynél már hétéves korában fölfedezték ezt a betegséget.Azóta nyolcszor esett át kemoterápián, sugárkezelésen, és ta-

valy még egy csontvelő-átültetése is volt. Bailey ideje túlnyomórészét Houstonban töltötte egy erre szakosodott intézményben –



aprót sóhajtott, majd összeszedte magát. – Hiába teszünk bármit,semmi nem segít.

Tibby annyira fázott, hogy még a fogai is vacogtak. A karja li- babőrös volt.

– Nincs valami új, amit ki lehet próbálni? – tört ki Tibbybőlhangosabban és nyersebben, mint szerette volna.

Bailey mamája széttárta a karját. – Szerettük volna, ha van pár olyan hónapja, amikor úgy élhet,

mint egy egészséges gyerek. – Ezzel azt tetszik mondani, hogy hagyják meghalni?! – köve-

telte Bailey.

Mrs. Graffman elgondolkodva, lassan pislogott párszor. – Nem tudjuk, hogy mit lehetne még megpróbálni – mondta fá-radtan. – Bailey elkapott valami fertőzést, és most imádkozunk,hogy a szervezete elég erős legyen ahhoz, hogy legyőzze – fölné-zett könnyeitől megduzzadt szemével. – Nagyon félünk. Jobb, hatudod.

Egyszerre Tibby rettenetes fájdalmat érzett a mellkasában.Érezte, hogy még a lélegzete sem normális. A szíve majd kiugrotta helyéből, és ritmus nélkül dobogott.

– Bailey rajong érted – folytatta Mrs. Graffman, a szája széleszemmel láthatóan remegett. – Te ezt a két hónapot élete legszebbidőszakává varázsoltad. Az édesapja és én mindketten végtelenülhálásak vagyunk neked.

– Nekem most mennem kell – suttogta Tibby. Úgy érezte,mintha fölrobbanna a szíve, és ő maga is haldokolna, de nem akar-

ta, hogy a kórházban történjen meg vele.



Választ-hatnám acsillagok-

hoz vezető utat, de

én inkábbazt vá-

lasztom,



amelyikre

szükségemvan.

Nick Drake



Augusztus elején egyik nap Lena elfogyasztotta immár hagyomá-nyos reggelijét Bapival, majd összepakolt, és elindult a hegytetőrőlle a tisztásra, Kostos olajfáihoz. Mikor odaért a szokásos helyére,

látta, hogy június óta a színek már kezdtek megváltozni. A fű sár-gább volt, és újfajta vadvirágok tűntek föl benne. A fákon az olaj- bogyók is kezdtek testesedni, most már olyan kamaszszámba men-tek. A szél is erősebben fújt, amit nagyi meltimi néven emlegetett.Bizonytalanul ugyan, de tisztában volt vele, hogy valójában az ve-zérelte ide, hátha találkozhat Kostosszal. Amikor azonban nekiálltfesteni, minden másról megfeledkezett. Egy órán keresztül csakösszpontosított, koncentrált. Keverte a festéket, és vitte föl a vá-szonra, közben hunyorított. Ha a nap magasan járt is, ezt most nemvette észre. Még azt sem, ha végtagjai elfáradtak.

Amikor az árnyékok már hosszúra nyúltak, Lena visszazökkenta valóságba. Most, hogy visszatalált, kritikus szemmel kezdte fi-gyelni a festményt, próbálta objektíven megítélni. Ha Lena nemLena lett volna, akkor mosolygott volna. De mivel Lena Lena volt,csak gondolta a mosolyt.

Hirtelen rájött, hogy mi legyen a kép sorsa. Ezt a művet, eddigilegjobban sikerült képét Kostosnak fogja ajándékozni.

Kétségei támadtak, hogy lesz-e valaha bátorsága érzelmeirőlnyíltan beszélni Kostosszal. Remélte, hogy ez a festmény talánmajd beszél helyette, és elmondja majd neki, hogy már tudja, ezKostos saját helye, és sajnálja mindazt, ami történt.

Tibby beteget jelentett a Wallman’s-nál. Lábaiban görcsöt érzett, aszemhéja magától rángott, az orrbavalója pedig begyulladt. Csakaludni szeretett volna.

Nem volt türelme a munkahelyén meglenni, mialatt Bailey akórházban volt. Nem akart róla megfeledkezni egy percre sem.Rosszul volt a gondolatra, hogy milyen lenne ott lenni úgy, hogyminduntalan eszébe jut: Bailey nem fog jönni négy órakor. Elfelej-

teni és ugyanakkor emlékezni volt a legnehezebb.



Vágyakozva nézett Mimi terráriumába. Mint általában: Mimi

most is aludt, még csak az ételéhez sem nyúlt hozzá. Noha Mimiéletét a lassúság jellemezte, az életciklusa sokkal gyorsabban ha-ladt, mint Tibbyé. Vajon miért volt ez így? Tibby elvárta volna,

hogy lépést tartson vele.Közelebb lépett hozzá, és kopogtatott az üvegen. Önmagát is

meglepte saját idegessége, amely attól támadt, hogy Mimi megsem rezdült a zajra. Benyúlt a dobozba, és megbökdöste Mimi pu-ha kis pociját a mutatóujjával.

Valami nem stimmelt Mimivel. A teste nem volt meleg, csaképpen szobahőmérsékletű. Ijedten és nem túl finoman kikapta azállatot, amely most a tenyerén feküdt, de a helyváltoztatás ellenéresem mozdult meg.

– Ugyan már, Mimi – noszogatta Tibby könnybe lábadt szem-mel. Mintha Mimi csak egy régi tengerimalac-viccel ugratná. –Ébredj föl!

Tibby az egyik tenyerében magasra emelte, amit Mimi általábannagyon utált, és ilyenkor alaposan összekarmolta csuklóját. Lassantudatára ébredt – ami azonnal pánikba csapott át –, hogy Mimi már

nem létezik. Ez már csak Mimi földi maradványa volt.Valahol, agya egyik elrejtett zugában egy fal keletkezett, amely

minden további észérvet és tudatosságot kizárt, s leblokkoltaTibbyt. Gondolatai most agyának egy szűk területére korlátozód-tak. Ezeket a motivációkat nem is annyira sajátjaként élte mostmeg, hanem mintha irányítótoronyból kapott utasításokat követettvolna.

Tedd vissza Mimit a dobozába. Nem, mégsem. Lehet, hogy egyidő után szaga lesz. Vidd ki a kertbe. Na azt már nem! – ellenkezett Tibby az irányítótoronnyal. Ezt

márpedig nem teszi meg.Mit kellene most tennie? Fölhívnia a mamáját a munkahelyén?

Vagy talán az állatorvost? Ugyan már, hiszen pontosan tudta, hogymit mondanának.

Más ötlete támadt. Lement a lépcsőn, végre, életében először a

ház csöndes volt. Anélkül, hogy még egyszer meggondolta volna,Mimit egy barna uzsonnászacskóba tette, és a tetejét jó erősen le-



hajtogatta, hogy tartson, ezek után még a biztonság kedvéért betet-te egy dobozba is, majd bedugta a mélyhűtőbe.

Hirtelen felrémlett benne egy borzalmas kép: ahogy Loretta ki-fagyasztja Mimit, és belevágja egy hatalmas serpenyőbe. Tibby

ismét felrántotta a fagyasztó ajtaját, és elrejtette Mimit Katherinekeresztelési tortájának fagyott maradéka mögé, melyet soha senkinem fog megenni, de kidobni sem.

Na, most már minden rendben. Mimi nem tűnt el… vagy vala-mi ilyesmi. Csak be volt jegelve. Már létezik ilyen technológia ahasonló problémák megoldására. Már hallott hibernációról ésilyesféle eljárásokról. Lehet, hogy eltelik pár évtized, míg tökélete-sítik, de Tibby nem volt türelmetlen. Van ideje.

Szobájába érve rávetette magát az ágyra. Elővette tollát, és pa- pírt helyezett maga elé, hogy levelet írjon Carmennek – vagy talánBee-nek, esetleg Lenának. De aztán rájött, hogy nincs semmimondanivalója.

Kedves Carmen!

Mióta Görögországban vagyok, min-den reggel nagyapámmal reggeli-zem, és eddig még soha egy büdösszót se szóltunk egymáshoz. Ugye,milyen furcsa ez? Mit gondolsz,azt hiszi, hogy torzszülött va-gyok? Becsszóra holnap betanuloklegalább három görög mondatot,hogy elmondhassam neki. Úgy ér-zem, kudarcot vallok, ha ez anyár is úgy ér véget, hogy egy

szót sem szóltunk egymáshoz.



Amikor visszajövök, gondolod,hogy meg tudnál tanítani, hogyanviselkedik egy normális ember?

Valahogy asszem ez nem megy ne-kem.

Szeretettel

Lena

Most, hogy mindenen túl volt, Carmen különféle jelenetek nélkül beesett anyja ágyába, és hagyta, hogy a nyakát cirógassa.

– Az én kicsi babám – motyogta Christina. – Dühös vagyok apára! – jelentette ki Carmen félig a takaró

alól. – Természetesen az vagy.

Carmen hátára fordult. – Miért olyan nehéz nekem ezt kimondani? Soha nem okoz problémát rád haragudni.

– Ezt már észrevettem.Carmen mamája egy ideig csöndesen ült, de közben már ké-

szült, hogy hozzátegyen ehhez valamit. – Gondolod, hogy könnyebb olyan emberekre dühös lenni,

akikben megbízol? – kérdezte végül.Én megbízom apában – mondta magában Carmen gondolkodás

nélkül. Aztán megpróbált gondolkodni. – Miért van ez így? – Mert bízol abban, hogy ők mindenképpen szeretnek téged. – Apa szeret engem – válaszolt gyorsan. – Tudom, édes – mondta anyja beleegyezően. Most megint

csöndben várakozott, de most nem látszott, hogy bármi is járna a

fejében. Leheveredett Carmen mellé az ágyra, és mély lélegzetetvett, mielőtt folytatta volna.



– Nehezen viselted, amikor itthagyott minket. – Kemény idők voltak, mi? – Carmen visszaemlékezett, amikor

hétéves korában az apja által betanított szavakat alkalmazta. „Amunkája valahova messzire hívta, de ugyanannyit lesznek együtt,

mint eddig is. Ez volt mindannyiunk számára a legjobb megoldás.”És ő valóban elhitte ezeket a szavakat?! Miért is ismételte őket?

– Egyszer az éjszaka közepén fölriadtál, és azt kérdezted tőlem,hogy apa tudja-e, hogy szomorú vagy.

Carmen oldalára fordult, és állát tenyerébe támasztotta. – És mit gondolsz, tudta?Christina egy ideig csöndben gondolkodott.

– Azt hiszem, sikerült meggyőznie magát, hogy veled minden alegnagyobb rendben. Néha az ember elhiteti magával azt, amireszüksége van.

– Tibby, kész az ebéd! – hallotta apja hangját. Ezek szerint itthonvolt. Rettenetesen hideg volt a házban. Egy flanelingben és egy pi-zsamanadrágban reszketett, annyira fázott. Apja megint jó hidegre

állította be a légkondicionálót. Mióta bevezették a házba a közpon-ti klímarendszert, azóta légmentesen lezárták otthonukat a nyárnégy-öt hónapjára.

Tibby tudta, hogy előbb-utóbb válaszolnia kell a hívásra. – Tibby!Résnyire kinyitotta az ajtaját, és kiszólt: – Már ettem!

– Azért gyere le, egyél velünk! – hívta apja. Ez úgy hangzott,mintha csak egy javaslat lenne, úgyhogy Tibby igyekezett nem tu-domást venni róla, és becsukta a szobája ajtaját. Tudta, hogy pár pillanat múlva Nicky elkezd dobálózni a zöldborsóval, ésKatherine szokásához híven összevissza öklendezik. Szülei ismegfeledkeznek Tibbyről, a morcos és barátságtalan tizenévesről.

Tibby a hajához ért, amely nemcsak a tövénél, hanem minde-nütt elég zsíros és koszos volt, ami azt jelentette, hogy nyomot fog

hagyni a párnahuzaton.



– Tibby kedves! – hívogatta továbbra is apja, hallhatólag nem

akarta olyan könnyen föladni. – Majd lejövök a fagyihoz! – kiabált vissza. Abban reményke-

dett, hogy addigra már megfeledkeznek róla odalenn.

Hét óra volt. Úgy döntött, hogy egy ideig vetélkedőket néz,amíg el nem kezdődnek a Warner Brothers új humoros sorozatai,amelyekről köztudott, hogy semmi közük nincs a való élethez. Az-tán következnek a rockzenészekről szóló unalmas dokumentum-filmek, azokról, akik még Tibby születése előtt haltak meg drog-túladagolásban. Ezek ragyogó altatónak bizonyultak.

Megszólalt a telefon. Amikor mamája először várt kisbabát,

Tibby kapott egy saját vonalat. A másodiknál kapott egy saját tele-víziót, így aztán, amikor a telefon csörögni kezdett, tudta, hogy ezcsak neki szólhat. Mélyen bebújt a takarója alá.

Amikor a konyhában volt, és Carmen hívására várt, az üzenet-rögzítő három másodperc után bekapcsolt. Amikor azonban azember fél méterre van a telefontól, és az üzenetrögzítőn keresztülválogatja meg, hogy kinek válaszol, néha úgy tűnik, mintha órákigcsöngene. Végre bekapcsolt a gép.

– Hello, Tibby. Itt Bailey beszél.Tibby megdermedt. Nem merte fölvenni a kagylót. – Az itteni hívószámom 555-4648. Kérlek, hívj, oké?Tibby tovább vacogott a takaró alatt. Próbált koncentrálni egy

reklámra, amely a tévében ment az impotenciáról. Most csak alud-ni szeretett volna. Mimire gondolt, aki lent fagyoskodott a kis do- bozban, éppen úgy, ahogyan ő fagyoskodott a sajátjában.

Bridget hosszú időt töltött el az öltözködéssel a nagy meccs előtt.A csapat többi tagja olyan képeket ragasztott a mezére, amelyeketa tacóba való ételekről készítettek. Ez olyasmi volt, amihezBridgetnek is lett volna kedve, ha nincs ennyire rossz passzban.

Mindkét csapat színes dekorációval díszítette a kapuját. A pályamellett egy asztal tele volt görögdinnyével.

Úgy érezte, mintha a cipője nagy lenne a lábára. Bridget tudta,hogy kicsit lefogyott, habár az anyagcseréje megkövetelte, hogy



állandóan egyen. De lehetséges az, hogy az embernek a lába is le-fogy?

– Bridget, hol a fenében voltál? – kérdezte Molly. Bridget tudta,hogy korábban egy nem hivatalos edzést tartottak.

– Kipihentem magam a nagy meccsre – válaszolta.Molly nem volt elég érzékeny arra, hogy hangjából bármi mást

is kiolvasson. Igazság szerint Bridget nem is vágyott erre. – Na, akkor ide figyeljetek, Tacos! Kemény meccsünk lesz. A

Los Cocos az utóbbi időben nagyon jól játszik. Mint ahogy azt ategnapi mérkőzésen mindnyájan láthattátok is. Ebből az követke-zik, hogy ahhoz, hogy nyerjünk, mindenkinek apait-anyait bele

kell adnia.Bridget megfogadta magában, hogy soha többet nem mondja,hogy „apait-anyait beleadok”, hiszen ennek eddig sem lett soha jóvége.

Molly Bridgethez fordult, és arcán látszott a megbocsátás. – Kész vagy, Bee? Ma azt csinálsz, amit akarsz. Ma mindent

beleadhatsz!A csapat erre az engedélyre fölujjongott. Bridget csak álmél-

kodva állt. Eddig betették védőnek, betették a kapuba, és az edzőkiabált vele, ha két méternél tovább magánál tartotta a labdát.

– Nem tudom, emlékszem-e még, hogyan kell jól játszani.Már az elején érezte, hogy nagyon lassúak és merevek a mozdu-

latai. Bizonytalan volt. Nem is igen ment a labda után. Amikormégis hozzá került, akkor csak tovább rúgta. Ettől a csapat megza-varodott, és türelmetlen lett. Hozzászoktak, hogy Bridget mindig

teljes gőzzel játszik, s ők mindig átvették tőle ezt a kifogyhatatlanenergiát. Már az első öt percben bekaptak két gólt a Los Cocostól.Molly időt kért a bírótól. Úgy nézett Bridgetre, mintha nem is-

merné meg. – Nyomás, Bridget! Játsszál! Mi van veled?Ebben a pillanatban Bridget gyűlölte Mollyt. Soha nem szerette,

ha valaki uralkodni próbált fölötte.

– Amikor jól játszottam, akkor nem engedted. Most nem megy,sajnálom.



Molly dühöngött. – Most ugye büntetsz engem? – Miért, te büntettél engem? – Én vagyok az edző, az iskoláját! Amit én próbáltam, az min-

dössze annyi volt, hogy ahelyett, hogy engedtem volna, hogy meg- játszd magad, én valódi játékost akartam belőled faragni.

– Én valódi játékos vagyok – mondta Bridget, és lesétált a pá-lyáról.



A tetteidolyan

hangosan

szólnakhozzám,

hogy ettő lnem hal-

lom,



amit

egyébkéntmondasz.

Ralph Waldo Emerson



Tibby először fölvitt a szobájába egy nagy doboz fánkot. Amikorodafönt kinyitotta, akkor látta meg a fánkokon a színescukormázgolyókat, amelyek díszítés gyanánt voltak rajta, s pont

úgy néztek ki, mint a patkányméreg. Ettől Tibbyben elkeseredettundor támadt, lesietett a lépcsőn, és a dobozt bevágta a konyha-szekrénybe.

Aztán fagylaltra gondolt, de nem volt kedve benézni oda, ahol afagylaltot is tárolták. Ehelyett fölkapott egy doboz dinoszauruszalakú, minden színben pompázó gyümölcsízes kekszet, amely Nicky kedvence volt, és fölment vele. Ricky Lake-et bámulvaszisztematikusan elfogyasztott nyolc csomagot ebből az egyébkéntnem különösebben finom sütiből, és mind a nyolc csomagolófóliáta földre hajította, amelyek most ott hevertek.

A Jerry Springer-show alatt megivott két liter gyömbért. Ezekután telehányta a vécét – a szivárvány minden színével. Aztán mégegy ideig a tv-shop programja előtt bambult.

Majd átkapcsolt Oprah beszélgetős műsorára, s majdnem a végeelőtt újra megszólalt a telefon. Tibby fölhangosította a televíziót,

mert nem akart a show-ból egy szót sem elmulasztani, hiszen na-gyon szerette Opraht.

Bármennyire próbálta is figyelmen kívül hagyni, mégis hallottaaz üzenetet.

– Izé, Tibby… Robin Graffman vagyok, Bailey mamája – itthosszú szünetet tartott. – Megtennéd, hogy idetelefonálnál, vagyesetleg ide is jönnél? A szám 555-4648, a szobaszám pedig 448.

Gyere föl a negyedik emeletre, amikor kiszállsz a liftből, fordulj balra. Bailey nagyon szeretne téged látni.Tibby érezte, hogy a mellkasában megint valami elviselhetetlen

fájdalom keletkezik. Még a szíve is fájt. A halántéka szinte szét-robbant a nyilalló fájástól. Úgy érezte, egyszerre van infarktusa ésagyvérzése.

Nézte Mimi üres terráriumát. Szeretett volna ezeken a puha for-gácsokon összekuporodni, és magába szívni Mimi puha, meleg

kisállatillatát és aludni, míg meg nem hal. Ez most nem is tűntrossz ötletnek.



Carmen tárcsázott. Már majdnem visszatette a helyére a kagylót,amikor meghallotta, hogy egy női hang beleszól.

– Lydia, Carmen vagyok. Beszélhetnék apámmal? – Természetesen – válaszolt Lydia azonnal. Honnan is vette

Carmen, hogy Lydia szidalmazni akarná vagy bármi ilyesmi.Apja is nyilván ott volt valahol a telefon közelében, mert azon-

nal fölvette. – Halló – apja hangjából egyrészt megkönnyebbülést, másrészt

félelmet hallott ki. – Apu, Carmen vagyok. – Tudom. Örülök, hogy hívtál – mondta, és tényleg úgy hang-

zott, mintha örülne. – Megérkezett a csomag. Értékelem a gesztust. – Ó… Oké – mondta Carmen. Egyszerre a kényelmes zónábantalálta magát. Alkalma volt bocsánatot kérni, és apja túlzottan ismegértő volt. Még két perc, utána minden tisztázódik, és rendbe jön. Az élet megy tovább.

Valami még nyomta a szívét. – Apa, valamit el kell mondanom neked.A csöndből nem volt biztos, hogy apja akarja is hallani, de az is

lehet, hogy ezt csak ő képzelte így ijedtében. – Oké.Gyerünk, gyerünk, gyerünk – parancsolta magának. Ne nézz

hátra! – Haragszom rád – mondta kissé akadozva, és örült, hogy apja

erre nem válaszolt. Nagy lélegzetet vett, a körmeit mélyen a tenye-rébe vájta. – Tudod, csalódott vagyok. Én azt reméltem, hogy a

nyarat együtt töltjük: csak te és én, kettesben. Én igazán szerettemvolna, ha előre figyelmeztetsz arról, hogy beköltöztél Lydiáékhoz – a hangja remegett, és valahogy nyersen hangzott.

– Carmen, én tényleg nagyon sajnálom. Most már én is belá-tom, hogy szólnom kellett volna neked erről. Ez az én hibám. Iga-zán nagyon sajnálom.

Hangjából az hallatszott ki, hogy ezzel az egész ügyet egyszer

és mindenkorra lezártnak tekinti. Mint egy seb, amelyet kiégetett.Carmen azonban nem volt hajlandó ennyiben hagyni a dolgot.



– Még nem fejeztem be – jelentette ki. Apja csöndben hallgatta. Néhány pillanatig csöndben maradt, hogy visszanyerje önural-

mát. – Te találtál magadnak egy új családot, amelybe én valójában

nem illek bele – mondta egészen más hangon, mint eddig. – Nekedmost van egy új családod, új gyerekeid… De velem mi lesz?

Most már lehajtott az útról, és teljes sebességgel rohant előre.Olyan érzések áramlottak benne, amelyekről nem is tudta, hogyléteznek.

– Mondd el, hogy mi volt a baj anyával és velem – hangjábólmost már a fájdalom hallatszott ki, a könnyei ömlöttek. Már az

sem érdekelte, hogy apja figyel-e rá, csak folytatta tovább. – Miért nem volt jó neked a régi családod? Miért hagytál ittminket? Miért ígérted nekem, hogy ugyanolyan közel maradunkegymáshoz? – egy pillanatra abbahagyta a beszédet, hogy léleg-zethez jusson. – Miért mondtad azt, hogy a kapcsolatunk ugyano-lyan marad, amikor tudtad, hogy ezt nem fogod betartani? – Mostmár nem próbálta meg visszafojtani a sírást, könnyei úgy potyog-tak, mint a záporeső. A hangja a sírás erősségétől függve hullá-

mokban halkult vagy hangosabbá vált. Már abban is kételkedett,hogy egyáltalán érthető-e az, amit mond.

– Miért van az, hogy Paul minden hónapban meglátogatja az al-koholista apját, de te csak évente két-három alkalommal jössz hoz-zám? Valami rosszat tettem?

A szavak elfogytak, már csak sírni tudott. Lehet, hogy ez sokáigtartott, de elvesztetté az időérzékét. Aztán lassan elcsöndesedett.

Vajon az apja ott van még a vonal másik végén? Amikor jó erősena füléhez nyomta a kagylót, a nehéz lélegzés tompa hangját vetteki. – Carmen, sajnálom, nagyon sajnálom! Igazán sajnálom.

Carmen megértette, hogy most hihet apjának, mert életében elő-ször őt is sírni hallotta.

Másnap délután Tibbyt mély álomból zavarta föl a kopogás az aj-

taján. – Hagyj békén! – kiáltotta ki.



Ki lehetett ez? Mindkét szülő munkában volt ilyen tájban, és

már Lorettával is kellőképpen sikerült megértetnie, hogy jobban járnak, ha békén hagyják egymást.

– Tibby?

– Mondtam, hogy hagyjatok békén!Az ajtó kinyílt, és Carmen feje jelent meg a résen. Amint meg-

látta, milyen borzalmasan néz ki Tibby, s milyen hasonlóan néz kia szoba azzal a gusztustalan szeméthalommal a földön és az ágyon,az arcán aggodalom jelent meg.

– Tibby, mi folyik itt? – kérdezte lágy hangon. – Minden rendben veled?

– Jól vagyok – közölte röviden Tibby, és visszabújt a takaró alá. – Kérlek, hagyj magamra! – mondta, s fölhangosította a tévét, mi-vel vége lett a reklámblokknak, és újra Oprah jelent meg a képer-nyőn.

– Te komolyan ezt nézed? – kérdezte Carmen.Mivel a redőnyök le voltak húzva, nemigen volt más, amit néz-

ni lehetett a tévén kívül, s így ez a borzalmas rendetlenség is sok-kal feltűnőbb lett.

– Opraht. Tudod, Oprah nagyon együtt érző – mondta Tibby, sérezhető volt a hangján, hogy nincs kedve beszélgetni.

Kikerülve a különböző földre hajigált dolgokat, Carmen oda-ment, és leült Tibby ágyára. Ebből is látható, mennyire aggódott:Carmen gyűlölte a rendetlenséget – hacsak nem neki volt köszön-hető.

– Tibby, könyörgök, mondd el, hogy mi történik! Megrémítesz.

– Nekem most semmi kedvem beszélgetni – mondta Tibby fa-gyosan. – Szeretném, ha most elmennél.

A telefon ekkor megint csörögni kezdett. Tibby úgy nézett rá,mintha egy csörgőkígyót látna.

– Ne nyúlj hozzá!Megszólalt az üzenetrögzítő jelző sípszója. Tibby nagyot ugrott,

és dühösen kereste a hangerő-szabályozót, majd az egész szerkeze-

tet a földhöz vágta.



Ennek ellenére a masina működött, hangosan és tisztán lehetett

hallani egy hangot. – Tibby, itt megint Bailey mamája. Szeretném, ha tudnád, hogy

mi történik. Bailey egyre rosszabb állapotba kerül. Tudod, egy fer-

tőzése van, és…Tibby hallotta, ahogy a nő mély lélegzetet vesz. Úgy hangzott,

mintha a tüdeje teli lenne vízzel. – Szeretnénk… Igazán szeretnénk, ha idejönnél. Ez sokat jelen-

tene Baileynek – mondta, majd a szavai mintha zokogásba fullad-tak volna, de ezt már csak a távolból hallotta, majd a kattanást,ahogy a vonal megszakad.

Tibby nem akart Carmenra nézni; sehova nem akart nézni.Carmen tekintete szinte belefúródott az agyába. Carmen karjátérezte a vállán. Tibby elfordította a fejét. Szemhéja mögött végte-len könny gyűlt össze. i

– Kérlek, menj el. Csak menj el – visszhangzott bizonytalanulhangja.

Carmen híven önmagához egy puszit nyomott Tibby fejére, ésfölkelt, hogy elinduljon.

– Köszönöm – suttogta neki Tibby.

Sajnos, Carmen híven önmagához egy óra múlva hívatlanul ismétmegjelent Tibby szobájában. Ez alkalommal még csak nem is kopogott. Csak ott termett.

– Tibby, el kell menned hozzá! – mondta Carmen óvatosan, lá-gyan.

– Menj el – válaszolta Tibby abból a félálomszerű állapotból,amelyben volt. – Meg sem tudok mozdulni.

Carmen mélyet sóhajtott. – Természetesen tudsz. Elhoztam a Nadrágot – s ezzel Tibby

lábához fektette. Ez volt az egyetlen hely a szobában, ahol ez a ha-talmas rendetlenség nem nyelte volna el. – Vedd föl és indulj!

– Nem – mondta Tibby halkan és rekedten. Carmen eltűnt az aj-

tó mögött.



Tibby fogai vacogtak, és minden ízében reszketett. Miért nem

érti meg Carmen, hogy a szíve megszűnt működni, és az agya isleállt, és még az orrkarika is begyulladt az orrában.

Egy kómához hasonló mély álomba zuhant, és amikor órák

múlva fölébredt, meglátta a Nadrágot, amelyen éppen a tévéből ki-szűrődő késő éjszakai talk show fényei játszottak. A Nadrág aztmondta neki, hogy egy rettenetes személyiség, és Tibby egyet isértett vele. Visszaesett az ágyába, a lábfején és a bokáján érezte a Nadrág súlyát, amely mintha most legalább huszonöt kilós lettvolna. Ki lenne képes ilyen nehéz nadrágban sétálni?

– Lepd meg magad! – hallotta ki a televízióból, mintha a műsorsztárja éppen neki mondta volna. Meglepetésében a tévére meredt,nem hitt a fülének. Ugye ezt most csak bemeséli magának? Nemmondhatta ezt a tévé.

Ijedten kipattant az ágyból. A szíve összevissza ugrált. Mi lesz,ha már túl késő, és kifutott az időből?

Levetette a pizsamaalsóját, és fölhúzta a Nadrágot. Fölvett egymeleg zoknit. A haja már túllépett a holtponton, a kosztól már nemlátszott, mennyire zsíros.

Amikor már a járdán állt, hirtelen ráébredt, hogy egyrészt mármajdnem éjfélre jár az idő, másrészt pedig még mindig a pizsamafelsője van rajta. Vajon lesz a kórházban valaki, aki been-gedi Baileyhez ilyenkor? Tudomása szerint a látogatási időnek márnyolckor vége van.

A nyitott garázsajtón keresztül a biciklije után nyúlt, már nemvolt sok ideje. Bailey mindig félt az idő múlásától.

Versenytempóban száguldott az utcákon, a közlekedési lámpa aWisconsin Avenue-n sárgán villogott. A kórház bejárata már sötétvolt, de a sürgősségi osztályra nyíló ajtóból világosság szűrődöttki. Tibby ezen ment be, és egy csomó sérült, nyomorultul kinézőember mellett haladt el, akik műanyag székeken ültek.

Még a vészhelyzetek is unalmassá válnak, ha egy ilyen nyo-masztó helyen kell órákat várni.

Szerencsére a kapuőr éppen más irányba nézett, és nem vette

észre, ahogy Tibby eloson mellette, és beszáll egy olyan felvonó- ba, amelyik az alagsorból a fölszintre vitte a hordágyakat.



Egy ápolónőbe ütközött, aki megkérdezte, hogy mit keres ott. – Izé… Az anyukámat… izé, a mamámat próbálom megtalálni

– füllentette Tibby, és továbbslisszolt. Szerencsére az ápolónő nemfoglalkozott tovább a dologgal. A lift nem jött le, tehát végül egy

tűzlépcsőn ment föl. Egy ideig a lépcsőházban rejtőzködött, mígúgy nem látta, hogy tiszta a levegő. Akkor odarohant a lifthez.

A liftben egy fáradt arcú orvossal került össze. Tibby próbáltkotorászni az agyában, hogy valami jó alibit találjon, de az orvosszerencsére nem volt kíváncsi. Nyilván más, fontosabb dolgok jár-tak a fejében, mint a kórházi biztonság.

Kiszállt a negyedik emeleten, és gyorsan elbújt egy kiugróban,

de szerencsére senki nem volt a közelben. Az ápolók pultja balravolt, a 445-ös szoba – ahogy egy felirat jelezte – jobbra. Ismét sze-rencséje volt. A hosszú folyosón hirtelen a jobb oldalon iselékerült egy pult, de hála az égnek: a keresett szoba rögtön ott isvolt. Mivel az ajtó résnyire nyitva volt, gyorsan beosont a szobába.

Megállt a szoba előterében, ahonnan ugyanannak a műsornak avégét láthatta, amelyet még otthon hagyott félbe, amikor elindult.A készülék hangtalanul működött. Az ablaknál székeket látott, de

nem virrasztott bennük egy szülő sem. Erőt vett magán, és belépetta szobába.

Attól félt, hogy egy egészen más Baileyvel fog találkozni. Márszinte a roncsaival. De az alvó kislány ugyanúgy nézett ki, mint aza Bailey, akit ismert. Azzal a különbséggel, hogy egy cső lógott kiaz alkarjából és egy másik az orrából.

Tibby hallotta, amint egy hang hagyja el a torkát, egy vékony,

magas, rövid hang. Annyi fájdalom gyülemlett össze benne, hogymár nem tudta visszatartani.Bailey nagyon kicsinek tűnt a takaró alatt. Látta az ütőeret a

nyakán. Óvatosan a kezéért nyúlt. Olyan kicsi és törékeny volt,mintha madárcsontokból lenne.

– Szia, Bailey, én vagyok – suttogta a lány a Wallman’s-tól.Bailey teste olyan apró volt, hogy bőven volt hely Tibbynek,

hogy melléüljön az ágyra. Bailey szeme csukva maradt. Tibby

mellkasához emelte a kislány kezét, és magához szorította. Amikorsaját szemhéja is kezdett elnehezülni, óvatosan Bailey mellé fe-



küdt. Érezte, ahogy a lány haja csiklandozza az arcát. Patakzottaka könnyek a szeméből, amelyek egyenesen Bailey hajára folytak.Remélte, hogy ez nem baj.

Ott feküdt Bailey mellett, kezét állandóan magához szorítva,

hogy Bailey ne féljen, és érezze, hogy szeretete végtelen.

Koimisis is Theotokou éjszakája volt, azaz Nagyboldogasszonyünnepe. Ez a legjelentősebb görög ortodox ünnep húsvét után.Lena és Effie nagyszüleikkel egy kis, kedves templomban ültékvégig a liturgiát. Ezt egy kis parádé követte, majd pedig az egészlakosság teljes figyelmét beleadva belevetette magát az evés-ivás

örömeibe. Nagyi az édességbizottság tagja volt, ami azt jelentette, hogy

Effie segítségével vagy egy tucat tálcányi baklavát sütöttek, több-féle mogyorót felhasználva a töltelékhez. Most, hogy a nyár végé-hez közeledtek, nagyi egyre fontosabbnak találta Effie tréningjét.

Lena megivott egy pohár markáns ízű vörösbort, amelytől egy-szerre lett fáradt és szomorú. Fölment a szobájába, és a sötétben az

ablakhoz ült, ahonnan nyugodtan nézhette a távoli mulatozást. Őígy szeretett egy bulin szórakozni.Alkonyatkor, a járdán néhány lépésre Kostosék házától az ün-

neplés egy kissé elszabadult. Az emberek vedelték az ouzót, ésamint a zene megkezdődött, igencsak vigadtak. Még Bapi arcán ismegjelent egy hatalmas, bugyuta mosoly.

Effie is ivott néhány pohár bort, mivel Görögországban nemvolt semmilyen korhatár. Sőt, bizonyos alkalmakkor maguk a

nagyszülők erőltették Effie-re és Lenára, hogy igyanak bort. EttőlEffie érdeklődése alaposan lelohadt, nem úgy, mintha tiltva lettvolna, hiszen a tiltott dolgok mindig foglalkoztatták. Ezen az esténEffie föl volt dobva, arca kipirult a bortól. Lena figyelte, amint hú-ga egy-két dal idejéig táncol Andreasszal, a pincérrel, majd ahogyeltűnnek egy mellékutcában. Nem aggódott húgáért. Effie-t köny-nyű volt izgalomba hozni, de Lena tudta, hogy húga minden hely-

zetben a kellő óvatossággal viselkedik. Effie imádta a fiúkat, de



még tizennégy évesen is volt annyi rátermettsége, hogy időben letudja állítani a dolgokat, ha erre szükség van.

Oiának ma este két egyformán színes holdja volt. Egyik fönn azégen, a tükörképe pedig a tengeren. Ha nem tudná, melyik van

magasabban, nem is tudná eldönteni, melyik az igazi.A hold rávilágított Kostos arcára, aki nem vette észre, hogy

Lena eltűnt, és ez nem is érdekelte – legalábbis Lena biztos voltebben.

Bár hiányoznék – ismételte Lena telepatikusan, és aztán rögtönmegbánta.

Látta, amint Kostos nagyihoz lép. Valia lábujjhegyen állva ölel-

te át, és csókolgatta olyan hevesen, hogy Lena már azt nézte, nemfog-e baja esni a fiúnak. Látszott, hogy Kostosnak nagyon jólesik.Valamit súgott Valia fülébe, amitől elmosolyodott, utána pedigtáncolni kezdtek.

Tipikus kisvárosi tűzijátékot kezdtek fellőni a főtérről. Tulaj-donképpen csodálatos látvány volt – látta be végül Lena, s érezte,hogy egészen izgatott. Na persze Disney Worldhöz képest ezek aházilag készült rakéták eléggé egyszerűnek tűntek, de éppen ezért

sokkal őszintébbnek is. Látszott rajtuk a készítés igyekezete és ve-szedelme, amelyeket a nagystílű tűzijátékoknál sikerül egészen el-leplezni. Kostos megforgatta nagyit, aki nevetve igyekezett ural-kodni a lábai fölött. A dal végén teátrálisan megdöntötte nagyit,szinte kettéhajlítva. Lena még soha nem látta nagyit ennyire bol-dognak.

Lena azoknak a lányoknak az arcát tanulmányozta, akik kicsit

arrébb, oldalt álldogáltak. Nyilvánvaló volt, hogy az összes tizené-ves lány nyála csorgott Kostos után. De ő lányok helyett inkább anagymamákat táncoltatta meg. Azokat a nőket, akik őt fölneveltékazzal a szeretettel, amelyet nem adhattak át valódi rokonaiknak,akik elhagyták a szigetet. Ez volt a szigetlakók életének tragikusvalósága. Egész generációk határoztak úgy, hogy máshol próbál-nak szerencsét.

Lena hagyta, hogy a könnyei szabadon csorogjanak az arcán.

Nem volt teljesen biztos benne, hogy miért jött rá a sírás.



Amikor az ünnepségnek vége lett, még ebben a késői órában

sem tudott aludni. Ült az ablaknál, tekintetét a holdra szegezve.Időnként lágy szellő borzolta föl a tenger felszínén a hold tükör-képét. Elképzelte, amint Oia boldog lakói mély, alkoholmámoros

álomba esnek.Amint egy kissé kihajolt az ablakon, a házuk második emeleti

ablakából is egy pár könyököt fedezett föl. Bapi ráncos könyökevolt az. Ő is az ablaknál üldögélt arccal a hold felé fordulva. Lenakívül és belül is mosolygott. Egy dolgot megtanult Santorinin: nemhasonlított egyik szülőjére és a húgára sem. Éppen olyan volt, mintBapi: büszke, csöndes és félénk. Szerencsére Bapi életében egy-szer talált annyi bátorságot, hogy elfogadja annak az embernek aszeretetét, aki tudta, hogy hogyan kell szeretni. Lena a két hold fé-nyében azért imádkozott, hogy egyszer ő is hasonlóan bátor le-gyen.



Hétfő , keddSértő dj

meg.

Szerda,csütörtök

Minek gyö-törtök?



Péntek,

szombatVéled só-hajt.

James Joyce



Lena másnap reggel későn ébredt. Még órákig ágyban maradt,mert fogalma nem volt, hogy mihez kezdjen. Furcsa hangulatbanvolt. Egyszerre volt tele energiával, és ugyanakkor volt apatikus.

Effie rázta föl, amikor nagy zajjal megjelent az ajtóban, aztánvalamit nekiállt keresgélni Lena szekrényében.

– Mi van veled? – kérdezte Effie félvállról, mialatt szégyentele-nül tovább kotorászott Lena cuccai között.

– Fáradt vagyok – mondta Lena.Effie gyanakodva nézett rá. – Milyen volt a tegnap éjszakád? – érdeklődött Lena, részben

azért, hogy elterelje magáról a témát. Effie szeme felragyogott. – Hihetetlen nagy volt! – mondta, és ömlött belőle a szó. – And-reas tud a világon a legfantasztikusabban csókolni. Sokkal jobban,mint akármelyik amerikai fiú!

– Ezt már mondtad – jelezte Lena savanykásan. – Szeretnélekemlékeztetni, hogy te csak tizennégy éves vagy.

Effie hirtelen leállt a fogasok ide-oda huzigatásával, és mozdu-latlanná dermedt.

– Mi van? – követelte Lena. Effie mindig fölidegesítette, ha na-gyon csöndben maradt.

– Te jó isten! – sóhajtott föl a húga. – Mi van?! – ordított rá Lena.Hirtelen összehúzódott, amikor a papír zörgését hallotta, és lát-

ta, mi van Effie kezében. Ez az a rajz volt, amit Kostosról készí-tett.

– Te jó isten! – mondta Effie még egyszer, de most már sokkallassabban. Lena felé fordult, de olyan arckifejezéssel, amiről lerítt,hogy a nővérét egészen új szemmel nézi. – Ezt nem tudom elhinnirólad.

– Mit? – Lena szókincse egyszerre nagyon lecsökkenni látszott. – Egyszerűen nem tudom elhinni rólad. – Mit?! – kiáltott rá Lena megint, és felült az ágyban.

– Szerelmes vagy Kostosba – vádolta meg Effie.



– Nem! Dehogyis! – ha Lena mind ez idáig nem lett volna tisz-

tában az érzéseivel Kostos iránt, akkor most bebizonyosodott szá-mára, mi az igazság. Ebben a pillanatban már nem tudta becsapnimagát.

– De bizony ám! És ami a legszomorúbb: hogy te túl gyávavagy ahhoz, hogy bármit tegyél ez ügyben azt kivéve, hogy sajnáldmagad.

Lena visszaesett az ágyára a takarói közé. Mint máskor is, Effieegy mondatban rávilágított az ő bonyolult, gyötrődő lelkiállapot-ára.

– Csak valld be – mondta Effie, aki láthatólag nem akart még

leszállni a témáról. De Lena képtelen volt. Csak ott feküdt, ke-resztbe tett karral a pizsamájában. – Rendben van, ne tedd – mondta Effie. – Akkor is tudom, hogy

igazam van. – Pedig nagyon tévedsz – tagadott gyerekesen Lena továbbra is.Effie az ágy szélére ült. Arca megkomolyodott. – Figyelj rám, Lena. Oké? Már nem sokáig vagyunk itt. Te sze-

relmes vagy. Igaz, hogy ezt eddig még észre sem vettem rajtad!

Össze kell szedned magad, bátornak kell lenned! El kell mennedKostoshoz és elmondanod, mi a helyzet. Esküszöm, ha ezt nem te-szed meg, életed további, gyáva részében ezt fogod sajnálni.

Lena tudta, hogy mindez igaz. Effie annyira telibe talált, hogymár nem is próbált tovább tagadni.

– De Eff! – mondta, s hangjából hallatszott a kínlódás. – Mi vanakkor, ha ő nem szeret engem?

Effie elgondolkozott. Lena várt, remélte, hogy húga megnyug-tatja majd. Azt szerette volna, ha Effie azt válaszolja, természete-sen Kostos viszontszereti őt. Mi mást is érezhet? De Effie nemmondott ilyesmit.

Ehelyett megfogta Lena kezét, és azt mondta: – Ezért mondtam neked, hogy légy bátor.

Amikor Bailey felébredt, csodálkozva látta, hogy Tibby ott fekszikmellette a kórházi ágyon. Az ápolónő, aki a reggelit hozta be, szin-



tén meglepődött. Míg Bailey örült neki, a nővért inkább bosszan-totta.

– Remélem, jól kipihented magad – mondta az ápolónő Tibbyreemelve a tekintetét egy gúnyos félmosollyal.

Tibby lecsúszott az ágyról. – Elnézést – motyogta álmosan. Látta, hogy összenyálazta

Bailey párnáját azon a részen, ahol feküdt.Az ápolónő hitetlenkedve csóválta a fejét, de az arcán nyoma

sem volt rosszindulatnak. – Mrs. Graffman nagyon meglepődött, amikor téged itt talált

tegnap éjszaka – mondta Tibbynek. – Legközelebb próbálj látoga-

tási idő alatt jönni – s ezzel tekintete Tibbyről Baileyre vándorolt. – Anyukád azt mondja, hogy ez az ifjú hölgy jó barátod. Baileyrábólintott. Habár csöndben, hanyatt feküdt az ágyon, a tekinteté- ből látszott, hogy mindenre figyel, ami körülötte történik.

– Köszönöm – mondta Tibby.Az ápolónő ellenőrizte Bailey lábánál a lázlapot. – Néhány perc múlva visszajövök. Ha szükséged van segítség-

re… – mondta, és szemével az ételre mutatott. – Nem lesz szükségem rá – mondta Bailey. A nővér szigorúan

nézett Tibbyre. – Nehogy megedd a reggelijét! – Nem fogom – ígérte meg. – Gyere ide – hívta Bailey, és kezével ütögette Tibby helyét

maga mellett az ágyon.Tibby letelepedett mellé.

– Szia – mondta. Majdnem megkérdezte, hogy „hogy vagy?”,de szerencsére időben észbe kapott.

– A Nadrág van rajtad – állapította meg Bailey. – Szükségem volt segítségre – magyarázta Tibby.Bailey bólintott. – Mimi meghalt – Tibby nem tudta elhinni, hogy ezek a szavak

a szájából jöttek ki, majd minden előjel nélkül kitört belőle a zo-

kogás.Egy nagy könnycsepp jelent meg Bailey arcán is.



– Tudtam, hogy valami nincs rendben – mondta. – Ne haragudj – lehelte Tibby.Bailey fejével intett, hogy jelezze, nincs szükség magyarázko-

dásra.

– Tudtam, hogy itt voltál tegnap este, ezért álmodtam szépet. – Örülök neki.Bailey az órára pillantott. – Neked menned kell. Tizenhárom perc múlva a munkahelye-

den kell lenned. – Mi?! – kérdezte Tibby teljesen összezavarodva. – Tudod, a Wallman’s-nál.

Tibby kezével jelképesen hárított. – Ez nem fontos.Bailey komoly szemmel nézte. – De nagyon is fontos. Az a te munkahelyed. Duncan számít

rád, tudod jól. Menj!Tibby hitetlenkedve nézett rá. – Te tényleg azt akarod, hogy elmenjek?

– Igen – mondta lágyan. – Akarom, hogy elmenj, de gyere isvissza! – Jövök – biztosította Tibby.Amikor a kórház előterébe érkezett, akkor látta, hogy Carmen

ül ott, s a két lány szó nélkül összeölelkezett. – Mennem kell dolgozni – mondta Tibby ernyedten. Carmen

megértően bólintott.

– Elkísérlek. – Biciklivel vagyok. – Akkor elkísérlek téged és a biciklidet – mondta Carmen. – Ó, várj egy pillanatra! – torpant meg hirtelen Carmen, mielőtt

kiléptek volna az automata ajtón. – Szükségem van a Nadrágra! – Pont ebben a pillanatban? – Igen. – Tudod, most éppen rajtam van – jelezte Tibby.Carmen karonfogta, és becipelte a női mosdóba. Levette

babakék vászonnadrágját, és Tibby felé nyújtotta.



További bizonyíték volt a Nadrág varázserejét illetően, hogy

milyen fantasztikusan nézett ki Carmenen, és milyen hülyén festettTibby Carmen nadrágjában.

Noha Carmen az utóbbi hetekben minden reggel legalább tízigaludt, augusztus tizenkilencedikén a nappal együtt kelt. Tudta,hogy most mit fog tenni. Felhúzta magára a Nadrágot. Tetszett ne-ki, hogy milyen pompásan illik rá, különösen a csípője körül. Úgyérezte, mintha a Nadrág szerelmes lenne belé. A lábait beletuszkol-ta a leopárdmintás szandáljába, és gyorsan begombolta fekete, gal-léros blúzán a gyöngyház gombokat. Szétrázta dús haját, melyet

tegnap este mosott meg, és ezüstkarikákat tűzött fülcimpájába.Hagyott egy rövid üzenetet a mamájának a konyhaasztalon, és

amint repült az ajtón kifelé, hallotta, hogy a telefon is cseng. A te-lefon kijelzőjén Mr. Brattle számát látta, úgyhogy hagyta, hogycsöngessen, amíg meg nem unja. Többé nem fogja kínozni anyjafőnökét.

Busszal ment ki a repülőtérre, ahol drága retúrjegyet vett, amit

előző nap rendelt meg apja hitelkártyájával, amit arra a célra adottneki, ha hirtelen vészhelyzet van. Három ülésen végigfeküdve ké-nyelmesen végigaludta a kétórás repülést Charlestonba. Mindösszeaz étkezéshez ébredt föl. Ma megette az almát.

Egy ideig magazinokat olvasgatott a Charlestoni NemzetköziRepülőtéren, aztán fogott egy taxit, amivel az anglikán templombahajtatott, ami a Meeting utcában volt. Ez alkalommal a tölgyfákatés a vadgesztenyét már ismerősökként üdvözölte.

Néhány perccel az esküvő kezdete előtt érkezett. Már mindenkia helyén ült. Az egész templomot lila és fehér virágok borították.Egy árnyékos hátsó sorban húzódott meg. Két nagynénjét ismerteföl a második sorban. A mostohanagymamája, akit senki nem ked-velt, ült a nagynénjei mellett. Rajtuk kívül nem ismert senkit azokközül, akik azon az oldalon ültek, ahol apja ismerősei kaptak he-lyet. Milyen szomorú, hogy a házaspároknak csak házaspár barátai

vannak, s amikor az emberek elválnak, ezek a barátok eltűnnek.



Egy oldalajtón apja magas alakja jelent meg; elegánsan, méltó-

ságteljesen festett a szmokingjában. Mellette állt Paul egy ponto-san ugyanolyan öltözetben. Carmen ekkor jött rá, hogy Paul apjá-nak a tanúja. Carmen szinte várta a keserű szájízt, de az elmaradt.

Paulon látszott, hogy komolyan veszi ezt a feladatot. Albert és Pa-ul remekül néztek ki egymás mellett, mindkettejük szőkén, egy-forma magasságúan. Tudta, hogy apja szerencsés ember.

A nászinduló hangja csengett föl. Először Krista jelent meg, akiúgy nézett ki a ruhájában, mintha cukorból lenne. Szépen fest – ha-tározta el magában Carmen. Bőre olyan világos volt, hogy szintelehetett látni a kék erek finom vonalát alatta. A zene hangosabbávált, és egy drámai szünet után megjelent Lydia.

Valamiért szép volt ez az esküvő. Nem jelentett semmit, hogyLydia már elmúlt negyven, és hülyén nézett ki esküvői ruhájában.Egészen átszellemült volt, ahogy a bársonyszőnyegen levonult, ésCarmen tényleg úgy meghatódott, mint ahogy az illik. Lydia mo-solya tökéletes menyasszonymosoly volt: szégyenlős, de magabiz-tos. Apja szemei legeltek hitvese gyönyörű sziluettjén. AmikorLydia Al mellé ért, a család egy kis szoros félkört alkotott az oltár

előtt.Carmen egy pillanatnyi keserűséget érzett, ahogy látta ezt a kis

családi képet. Ők akarták, hogy te is ott legyél. Neked is ott kelle-ne lenned.

Carmen hagyta magát elkábulni a cselló hangjától, a gyertyákillatától és a pap monoton beszédétől. Pillanatnyilag megfeledke-zett arról, hogy ő a vőlegény lánya, és hogy ehhez képest nincsmegfelelően felöltözve. Elhagyta testét, és magasan a boltívek alattsuhant, ahonnan mindent úgy látott, mintha csak egy nagy fényké- pet szemlélne. Amikor már visszafelé jött az újdonsült házaspár,akkor találkozott apja és az ő tekintete, s ettől egyből visszatért avalóságba. Apja arcáról boldogság sugárzott, hogy meglátta a lá-nyát, s az, hogy szeretné, ha ott maradna velük.



Valahogy sikerült Dianának bejutnia a tábor konyhájába, hogy sü-teményt süssön. Ollie megpróbálta a hátát masszírozni, és Emilyfelajánlotta, hogy kölcsönadja a discmanjét Bridgetnek.

Mindannyian aggódtak érte. Hallotta őket suttogni, amikor azt

hitték, hogy ő már alszik.Másnap este már elment velük vacsorázni. Már csak azért is,

mert elege volt, hogy ott kotkodácsolnak körülötte, és mindenfélekajákat hordanak az ágyához. Már egy egész vagon étel rohadt azágya alatt.

Vacsora után Eric jelent meg, és javasolta, hogy menjenek elsétálni. Ez meglepte, hiszen Eric legutóbb azt jelezte, hogy nem

mer vele mutatkozni. Természetesen igent mondott. A Coyotestrand területére sétáltak, egy sík részre. Arrafelé haladtak, ahol a pálmafák és a kaktuszok majdnem a tengerig értek. A lemenő napvérvörös színben ragyogott mögöttük.

– Aggódtam miattam. Tudod, a meccs után… – szemében lát-szott, hogy komolyan beszél. Bridget bólintott egyet.

– Nem játszom mindig jól. – De Bridget, te elképesztően tehetséges vagy! Ezt biztosan te is

érzed. Tudnod kell, hogy mindenki sztárnak tart.Bridget, mint akárki más, szerette, ha megdicsérik, de erre most

nem volt szüksége. Pontosan ismerte a saját képességeit.Eric zavartan túrta a homokot a lábával, kis lyukat fúrt bele,

majd újra betemette. – Zavar, ami történt kettőnk közt… Félek, hogy fájdalmat oko-

zott neked. Lehet, hogy többet, mint ahogy abban a pillanatban

gondoltam.Bridget erre is bólintott. – Neked nem volt sok dolgod fiúkkal, ugye? – szavai kedvesek

voltak, semmi követelőzés nem volt benne. Látszott, hogy segíteniszeretne. Bridget újra bólintott.

– Bár tudtam volna ezt. – Mivel én nem mondtam, honnan tudhattad volna?

Eric még mindig a homokot túrta a lábával.



– Tudod, Bridget, amikor legelőször találkoztunk, te olyan ma-

gabiztos voltál és… hogy is mondjam? Nagyon kihívó. Azt hittem,hogy sokkal idősebb vagy. Persze, most már késő. Nem sok ta- pasztalatod lehet, hiszen mindössze tizenhat éves vagy.

– Tizenöt.Eric nyögött egyet. – Te jó isten, bár ne mondtad volna ezt! – Sajnálom. Csak szeretnék őszinte lenni. – Bár korábban lettél volna az.Bridget alsó ajka remegni kezdett. Ericen látni lehetett, hogy

bánja, ami történt. Közel lépett Bridgethez és átölelte a vállát. Eric

folytatta. – Na most elmondom, amit szeretném, hogy tudj. Nem biztos,hogy fogunk még valaha beszélni, úgyhogy szeretném, ha emlé-keznél ezekre a szavakra. Oké?

– Rendben – mormogta Bridget. Eric mélyet sóhajtott. – Elég nehezen vallom be, amit most mondani akarok, mivel

edzőként kellene viselkednem. Jól figyelj! – s ezzel az égre nézett,mintha segítségért fohászkodna.

– Hirtelen berobbantál az életembe. Mióta megláttalak az elsőnapon, minden éjszaka az ágyamban érezlek – megsimogatta alány haját. – Azon a napon, amikor együtt úsztunk, s azon, amikorfutottunk és amikor táncoltunk, akkor… Nem vagyok valami nagyfocirajongó, Bee. De ahogy te játszol, az számomra nagyon izgató.

Bridget arcán egy kis mosoly tűnt föl. – Ez az, amiért majdnem összeszarom magam, amikor meglát-

lak. Nagyon szép vagy és nagyon… vonzó. De sajnos túl fiatal azén koromhoz képest. Ugye tudod, miről beszélek?

Bridget egyáltalán nem volt olyan biztos benne, hogy ő túl fiatalEric számára. Azt viszont tudta, hogy ahhoz túl fiatal, ami köztüktörtént. Így aztán megint beleegyezően bólintott.

– És most, miután ennyire közel kerültünk egymáshoz, képtelenvagyok a közeledben lenni anélkül, hogy ne legyenek erős érzel-

meim.



Bridget már nem tudta visszafojtani a sírását, hatalmas könny-

cseppek ragyogtak a szemében. Eric kezeivel fogta a lány arcát. – Figyelj, Bee! Valamikor, amikor talán húszéves leszel, megint

összetalálkozunk. Valami jó nevű iskola focisztárja leszel. Egymil-

lió nálam érdekesebb fiú fog utánad loholni, és tudod, mit? Akkormegint megkereslek, és imádkozom azért, hogy még mindig akarjengem.

Két hajtincsét óvatosan a kezébe fogta, s úgy játszott velük éscsavargatta őket, mint valami kincset.

– Ha még egyszer összetalálkozunk más időben, más körülmé-nyek közt, akkor megengedhetem majd magamnak, hogy úgy

imádjalak, mint ahogy ezt te kiérdemled. De most nem szabad.Bridget még mindig könnyezve erre is rábólintott.Szerette volna, ha a fiú vallomását el tudná fogadni és meg tud-

na nyugodni. Tudta, hogy Eric ezt szeretné. Függetlenül attól,hogy most igazat mondott-e vagy sem, az biztos, hogy úgy érezte,szüksége van arra, hogy megnyugtassa a lányt. És ezt őszintén,tiszta szívvel tette.

De Bridgetnek most nem erre volt szüksége. Ami neki most kel-

lett, az olyan messze volt tőle, mint az égbolt.Még sokáig üldögéltek néma csöndben egymás mellett, egyedül

a tengerparton.



Elég nagyez a világnekem?

Jane Frances



A kertben felállított sátorban Carment sokáig átölelve tartotta apja.Amikor végül elengedte, a szeme könnyekkel volt tele. Carmennagyon értékelte, hogy apja semmit nem mond. Szótlansága ékes-

szólóbban mutatta, mit érez. Lydia is átölelte. Természetesen csakkötelességből, de Carment ez most nem zavarta. Ha Lydia ennyireszereti apját, akkor minden rendben van. Krista két könnyed puszitnyomott az arcára üdvözlésképpen, Paul pedig kezet fogott vele.

– Örülök, hogy visszajöttél – mondta.Ha bárki is észrevette, hogy farmer van rajta, erről senki nem

tett említést.

– Figyelem! Itt az ideje a fotónak! Kérem az ifjú párt és a kéttanút! – hívta őket a fényképész idős asszisztense, aki láthatólagnem tudta, hogy van egy ötödik családtag is. – Kérem, mindannyi-an menjenek a magnóliafa elé – kiáltotta bele Krista fülébe. Annyi-ra hangoskodott, mintha egy horda embert kellene terelnie.

Carmen elindult az asztal felé, ahol az üdítőket szolgálták föl,de apja elkapta karját.

– Gyere – mondta –, te is hozzánk tartozol.

– De… én… – Carmen fejével a Nadrág felé jelzett. Apja köny-nyedén legyintett erre a problémára.

– Jól nézel ki – nyugtatta meg, és Carmen hitt is neki. Carmenis beállt a képbe Krista és Paul mellé. Aztán egy másik képenLydia és apja feszített. Készült egy fotó kettőjükről apjával. Afényképész segédje tett ugyan egy megjegyzést Carmen farmerjé-re, de ezt mindenki figyelmen kívül hagyta. Carmenre nagyon jó

benyomást tett, hogy Lydia megengedte, hogy a tündérmese jelle-gű esküvőjéről készült képeket ez a kreol bőrű, farmeres lány el-csúfítsa.

A vacsora és az ezalatt szokásos ceremóniák gyorsan lezajlot-tak. Carmen kicsit elbeszélgetett neurotikus nagynénjével, majd azünnepi evés után megszólalt a zenekar, és szokás szerint a meny-asszony és a vőlegény lépett föl először a táncparkettra. Mint vár-ható volt: nagy tapsot kaptak. Nem sokkal később Paul lépett oda

Carmenhez.



– Felkérhetlek egy táncra? – kérdezte hivatalosan, még mélyen

meg is hajolva hozzá.Carmen fölállt, és elhatározta, hogy nem fog amiatt parázni,

hogy valójában nem tud keringőzni. Karját a fiú vállára tette, és

csak követte a zene ütemét.Hirtelen beugrott neki, hogy Paulnak van barátnője. Szemével

végigpásztázta a környező asztalokat, fürkészve, hogy honnan jöna féltékenységtől izzó, rontó tekintet. Paul megérezte, hogy Car-men mire gondol.

– Hol van… izé… – hirtelen Carmennek nem jutott eszébe alány neve.

– Csontkollekció? – segítette ki Paul.Carmen érezte, hogy elpirul. Paul elnevette magát. Meglepőenkedvesen nevetett, úgy hangzott, mintha csuklott volna. Érdekes,hogy ezt a nevetést még soha nem vette észre Paulnál.

Carmen szégyenkezve harapott ajkába. – Elnézést – mondta nagyon halkan. – Szakítottunk – tette hozzá Paul, de egyáltalán nem tűnt szo-

morúnak emiatt.Amikor a dalnak vége lett, a fiú elengedte, és látta, hogy apja

közeledik. De még mielőtt Paul elment volna, még a fülébe súgta: – Nagyon boldoggá tetted apádat.Ez nagyon meglepte Bridgetet (nyilván Carment – a korrektor), mint

minden más, amit ma Paullal tapasztalt.Apja átfogta derekát, és a parkett szélén keringőzött vele. – Tudod, mit fogok csinálni? – kérdezte apja.

– Mit? – Ettől kezdve olyan becsületes leszek hozzád, mint amilyen

becsületes te voltál eddig velem. – Oké – nyugtázta Carmen, elsírta magát, és hagyta, hogy a

csillogó lámpák fényéből egy zavaros hófelleg keletkezzen.Amikor a parti befejeződött, és elindult fölfelé a szobájába, ak-

kor azért megnézte magának az ebédlő ablakát. Lehetett látni a

pókháló mintájú repedéseket, aminek a közepén egy lyuk éktelen-kedett. A rést áttetsző műanyaggal takarták le, de az azt rögzítő ra-



gasztószalagok elcsúfították. Valami oknál fogva emiatt Carmenegyszerre nagyon szégyellte magát, de nagyon boldoggá is tette.

Kedves Lena!Végre valami értelmeset is csi-náltam, mialatt a Nadrág voltrajtam. Azt hiszem, Tibbynek isvan valami, amirő l majd be tudszámolni. Amikor ezt elküldjük

most neked, a Nadrágnak jó karmá-ja van (hehe). Már alig várom,hogy mindent elmondhassak, amikorújra együtt leszünk.Remélem, hogy a Nadrág annyi örö-met hoz majd neked, mint amennyitnekem hozott ma.

Szeretettel:

Carmen

Tibby a pizsamafelsőjében ment dolgozni, és kölcsön kellett kérnieegy munkaköpenyt. Duncan barátságtalanul viselkedett, de lát-szott, hogy valójában boldog, hogy beállított azután, hogy jó né-hány napig beteget jelentett. Dicsérő megjegyzést tett Carmen nad-rágjára. Négy óra előtt valamivel Tibby elmélázva azon gondolko-dott, hogy mindjárt kimehet Bailey elé, s akkor felocsúdott.

– Hol van a barátnőd? – érdeklődött Duncan. Már mindenki is-merte Baileyt a Wallman’s-nál.



Tibby az üzlet hátsó részébe ment, és elsírta magát. Egy magas

cementlépcső tetején ült és kezébe temette az arcát. Időnként kitö-rölte az arcából a könnyeket a köpenye ujjával. A pizsamafölsőszinte odatapadt a testéhez. Érezte, hogy valaki áll mellette. Kinyi-

totta a szemét, és meglepve látta, hogy Tucker Rowe az. – Minden rendben van? – kérdezte. Tibby gondolatai egy pilla-

natra elkalandoztak, s azon morfondírozott, vajon nincs-e melege afiúnak ezekben a fekete ruhákban, amiket állandóan hord.

– Nem igazán – válaszolta végül, szipogott és újból megtörölteaz orrát.

A fiú leült mellé, de Tibby olyan erősen zokogott, hogy képte-

len volt abbahagyni, úgyhogy egy ideig még eltartott, míg meg-nyugodott. A fiú félszegen megsimogatta a lány haját. Ha ugyanaza Tibby lett volna, aki nyár elején, akkor valóságos eksztázisbaesett volna ettől az eseménytől, még akkor is, ha ilyen koszos volta haja, mint ekkor. Most csak egy pillanatra tudott ezen elgondol-kodni, tovább nem érdekelte.

– Szerintem hozok neked egy forró csokit, és te pedig meséldel, mi a baj – javasolta Tucker.

Tibby jól megnézte magának a fiút, de nem a saját szemén ke-resztül, hanem Baileyén. A hajában túlságosan sok volt a zselé, ésészrevette, hogy az orrnyerge fölött csipesszel ki vannak húzgálvaa szálak, ahol a szemöldöke összenőtt volna. Mind ruhája, mind pedig a hírneve hamisnak tűnt. Nem bírta ép ésszel felfogni, hogyhogyan tetszhetett neki ez a fiú.

– Köszönöm, de nem kérek.

– Ugyan már, Tibby! Komolyan beszélek – láthatólag a lányvisszautasítása bizonytalanul hangzott a számára. Mintha Tibbynem akarná elhinni, hogy valaki érdeklődik iránta.

– Igazán nem akarok ebbe most belemenni – tisztázta a helyze-tet Tibby.

A fiú arca sértődöttséget jelzett. Valaha nagyon beléd voltamesve – gondolta magában, ahogy a fiú elment. De most nem tudokrájönni, hogy miért.



Nem sokkal ezután Angela – az a nő, akinek olyan hosszú kör-

mei voltak – jelent meg két átlátszó, dugig telt szemeteszsákkal,amiket a kukába dobott. Amikor észrevette Tibbyt, megállt előtte.

– A te kis barátnőd igazán beteg, ugye? – kérdezte. Tibby meg-

lepve nézett vissza rá. – Hát te ezt honnan tudod? – Volt egy unokahúgom, aki rákban halt meg kiskorában – ma-

gyarázta Angela. – Őrá emlékeztetett.Angela szemében is könnyek jelentek meg. Leült Tibby mellé. – Szegénykém – mondta, miközben Tibby hátát paskolta. Tibby

a pizsamán és a műanyag kabáton keresztül is érezte a körmöket.

– A barátnőd egy nagyon kedves, édes kislány – folytattaAngela. – Egy délután, amikor rád várt, én korábban végeztem.Bailey észrevette rajtam, hogy valami nagyon felkavart. Meghívottegy jeges teára, és ezek után fél órán keresztül hallgatta a sirámai-mat a szemét volt férjemről. Ettől kezdve minden szerdán beszél-gettünk Baileyvel.

Tibby bólintott. Csodálkozott azon, hogy Bailey mennyire em- patikus, ugyanakkor önmagával nem volt megelégedve, hiszen

mind ez idáig semmi mást nem tudott Angéláról, csak hogy hosszúkörmei vannak.

Jellemző módon a Nadrág varázserejére, Lena görörországi tartóz-kodásának utolsó napján érkezett meg. A csomag olyan megviseltvolt, mintha háromszor körülutazta volna a Földet, de szerencsérea Nadrágnak nem esett baja. Igaz ugyan, hogy gyűrött volt, lá-gyabb és valamivel kopottabb, mint mikor utoljára látta. Szinteolyan fáradtnak nézett ki, mint amilyennek Lena érezte magát. En-nek ellenére azt a benyomást keltette, mintha már millió éve kitar-tott volna. Az, hogy a Nadrág éppen az utolsó napon futott be,olyan érzést keltett Lenában, mintha egy utolsó felszólítást kapottvolna: menj, beszélj Kostosszal, te gyáva kukac.

Amint magára húzta a Nadrágot, bűntudatot érzett, majd azt is,

hogy elönti valami különös erő és bátorság. A Nadrág rejtélye azvolt, hogy mindhárom barátnőjének, akik eddig hordták, a jó tulaj-



donságát is magán viselte. Szerencsére az egyik ilyen a bátorságvolt. Noha ő már nem tudott ez alatt az egy nap alatt a Nadrághoztúl sok mindent hozzátenni, de azt elhatározta, hogy legalább bátorlesz.

Kívánatosnak érezte magát a Nadrágban, ami persze nem árt.Lena egyszer részt vett egy 35 kilométeres jótékonysági gyalog-

lóversenyen, ami keresztül-kasul vezetett Washington városán, sfőként annak zöldövezetein. Nem meglepő módon a mostani séta akovácsműhelyhez hosszabbnak tűnt.

Úgy tervezte, hogy ebéd után indul el, de aztán rájött, hogyúgysem tudna enni, tehát minek is halogatni.

Mint kiderült, ez egy jó ötlet volt. Mire a kovácsműhelyhez ér-kezett, idegességében hányingere volt. Szerencséjére nem evettsemmit, így aztán nem történt semmi baj. Lena tenyere hűvös voltés annyira izzadt, hogy félt, hogy elmaszatolja a festéket a képen.Próbálta a kezét a Nadrágba törölni, egyiket a másik után, de ned-ves kéznyomok egy farmeren nem mutatnak a legjobban.

Mielőtt belépett volna a parányi udvarba, megtorpant. Menj to-vább – utasította magában a Nadrágot, mert jobban bízott benne,

mint saját lábaiban.Mi történik, ha Kostos elfoglalt? Akkor igazán nem illik zavar-

nia. Kinek a hülye ötlete volt munka közben lerohanni? – követeltea választ agyának gyáva része (mely a nagyobbik volt).

De nem állt meg. Agyának az a kicsike része, ami bátor volt,tudatta vele, hogy ez az egyetlen és utolsó lehetősége. Ha mostvisszafordul, minden elvész.

A műhelyben sötét volt, csupán a nagy téglakohó tüze világítot-ta be a helységet. Csak egyvalakit látott, aki éppen egy fémdarabotizzított a tűzben, és elég magas volt ahhoz, hogy ne legyen kétsé-ges, hogy az illető nem Bapi Dounas.

Lehet, hogy Kostos hallotta a lépéseket, de az is lehet, hogycsak érezte. Vállán keresztül hátranézett, majd lassan és óvatosanletette a munkáját, levette a maszkot és a hatalmas kesztyűket, ésodament a lányhoz. A szemében még mindig tükröződött a tűz

lángja. Arcán nem látszott izgatottságnak nyoma sem, láthatólag



nem érezte át a pillanat fontosságát. Lena ezzel persze máskéntvolt.

Lena már hozzászokott, hogy amikor fiúk vannak körülötte, ak-kor azok fel vannak spannolva, így aztán többnyire ő volt a helyzet

ura. Kostos viszont másként viselkedett. – Szia – mondta Lena reszkető hangon. – Szia – válaszolta a fiú magabiztosan.Lena zavartan toporgott. Próbálta felidézni, hogy mi is volt az

első mondat, amit kitalált. Egyik lábáról a másikra állt. – Nem akarsz leülni? – kérdezte a fiú. Persze az egyetlen ülőal-

kalmatosság egy alacsony téglafal volt, ami a műhelyt két részre

választotta. Lena leült, de még mindig nem bírt visszaemlékezni,hogy hogy akart belekezdeni. Mindössze izzadt tenyere és a fest-mény járt a fejében, amit aztán egyszerűen a fiú felé nyújtott. Ere-detileg egy ennél ünnepélyesebb átadást tervezett, de hát így sike-rült. Mindegy.

A fiú maga felé fordította a festményt, és alaposan megnézte. Nem reagált azonnal, mint ahogy mások szoktak, csak nézte a ké- pet. Egy idő után Lena ideges kezdett lenni ettől. Igaz, hogy eddig-

re már amúgy is annyira feszült volt, hogy meg nem tudta állapíta-ni, hogy ez az idegesség mikor kezdődött.

– Ez a te helyed – adott gyors magyarázatot. A fiú nem tudtalevenni a szemét a képről.

– Évek óta ez az én fürdőhelyem – mondta lassan. – De hajlan-dó vagyok megosztani.

Valami jelentőségtelit vett ki a szavaiból, félig örülve ennek, fé-

lig bizonytalanul ingadozva, hogy ez mit is jelent. A bizonytalan-ság győzedelmeskedett.A fiú visszaadta a festményt. – Ne, ez a tied – mondta Lena, és hirtelen halálfélelem vett erőt

rajta. – Persze, csak ha nem bánod. Nem kell elfogadnod. Én…Kostos magához húzta a képet. – Szeretném megtartani – mondta. – Köszönöm.



Lena előrehúzta hosszú haját, hogy szabadon legyen a nyaka.

Embertelenül meleg van ebben a műhelyben. Oké. Itt az ideje,hogy beszélj – utasította saját magát.

– Kostos, azért jöttem ide, hogy valamit elmondjak neked –

amint szája beszédre nyílt, felugrott, és elkezdett fel-le járkálni. – Oké – válaszolta a fiú, aki viszont ülve maradt. – Szerettem volna már akkor… akkor… azon a napon – hogy a

fenébe lehet ezt elmondani? Kétségbeesetten kereste a szavakat. –Amikor először összefutottunk a tónál.

A fiú bólintott. Mintha egy apró mosolyt lehetett volna fölfe-dezni az arcán.

– Egy szó mint száz… vagyis… azon a napon, hogy is mondjam csak – megint elkezdett idegesen köröket róni a műhelyben.Lena apjának jogban kifinomult, logikus és gyors gondolkodás-módja nem az a tulajdonság volt, amit Lena örökölt.

– Jól megkeveredtek a dolgok, és egy csomó félreértés lett ab- ból, hogy most végül is mi történt. Ha jól meggondolom, ez az énhibám volt. De álmomban sem gondoltam volna, hogy így fog ala-kulni a dolog, ameddig az események be nem indultak – megint

szünetet tartott, hogy gondolkodjon. A kohó tüzébe nézett, ami pil-lanatnyilag a pokol lángjaira emlékeztette, és ez nem volt a legké-nyelmesebb gondolat.

Kostos türelmesen ült, és hallgatta.Amikor Lena elkezdett összevissza beszélni, már várta, hogy az

emberek közbevágnak, hogy véget vessenek a kínlódásnak. Kostosazonban csak hallgatott és várt.

Lena próbált megint egyenesbe kerülni, csak éppen elfelejtette,hogy hova is vezet ez az egyenes út. – Mikor a dolgok már elindultak a saját útjukon, már késő volt.

És minden csak még jobban összekavarodott, és akkor szerettemvolna elmondani mindent úgy, ahogy történt, de nem volt merszemhozzá. Képtelen voltam a körülöttem levőknek elmagyarázni, hogyamit ők hisznek, valójában nem történt meg. Szégyellem magam,de annak ellenére, hogy meg kellett volna tennem, mégis hallgat-

tam – fejezte be. Úgy érezte magát, mintha egy szappanopera sze-replője lenne, és ez az a pont, amikor egy pofon fog csattanni az



arcán, mint ahogy ezt ezekben a sorozatokban tették azokkal, akikösszevissza fecsegtek.

Most már biztosra vette, hogy Kostos mosolyog. Abban nemvolt biztos, hogy ez jót jelent-e számára.

Lena öklével megtörölte a száját, az egész arca izzadt volt. Le-nézett a Nadrágra, és emlékeztette magát, hogy a Nadrág van rajta.Azt képzelte magában, hogy Bridget áll itt, s nem ő.

– Amit én próbálok itt elmondani, hogy… hatalmas hibát követ-tem el, hogy ez a sületlen verekedés a nagyapáink között az én hi- bám. Nekem soha nem lett volna szabad téged megvádolni azzal,hogy kémkedsz utánam, mert tudhattam volna, hogy ez nem igaz –

na végre. Most már egy fokkal jobban érezte magát. De még vala-mi hátra volt. – Sajnálom – tört ki belőle. – Nagyon-nagyon sajnálom.Kostos még egy pillanatig várt, hogy megbizonyosodjon felőle,

hogy a lánynak nincs több mondanivalója. – Elfogadom a bocsánatkérésedet – mondta egy kissé biccentve.Az oiai nagymamák szörnyen büszkék lennének, ha látnák, mi-

lyen jó modora van.

Lena mélyen felsóhajtott. Hála az égnek, a bocsánatkérés részentúl volt. Ezen a ponton most összecsomagolhatna és szépen haza-mehetne a büszkeségének egy kis maradványával, s ez a gondolatnagyon csábítónak tűnt. Istenem, ez tényleg nagyon vonzó ötlet!

– Van még valami – megdöbbentette és mély hatást tett rá, hogyegyáltalán képes volt ezt kimondani.

– Igen, mi? – segített neki Kostos, s mintha nagyon kedvesen

csengett volna a hangja. Vagy lehet, hogy Lena ezt csak így kép-zelte?Próbált rátalálni a megfelelő szavakra, hogy folytatni tudja. A

mennyezetre nézett segítségért. – Nem akarsz leülni? – kérdezte ismét Kostos. – Nem hiszem, hogy képes lennék most rá – válaszolt őszintén,

a kezeit tördelve. A fiú szeme megértést sugárzott.

– Szóval tudom, hogy amikor idejöttem, akkor nem voltam túl barátságos – vágott neki Lena a második menetnek. – Te kedves



voltál hozzám, de én ezt nem viszonoztam. Ettől gondolom, hogyarra következtettél, hogy én… nem vagyok… – Lena változatlanulköröket rótt, de most visszajött és megállt szemben a fiúval. Rette-netesen izzadt, érezte, hogy a hóna alatt egészen nedves a blúza, és

izzadtság ülte meg még a haját is. Az elviselhetetlen idegesség és aműhely melege összekeveredett, és vörös foltok jelentek meg a bő-rén.

Soha nem bízott abban, hogy egy fiú bármi másért is szeretnéőt, mint a kinézete miatt. De milyen jó lenne, ha Kostos képes len-ne arra az elképzelhetetlenül nagy feladatra, hogy a lelkéért szeres-se.

– Lehet, hogy a viselkedésemből te arra következtettél, hogynem kedvellek, de az igazság az, hogy…

Te jó isten. Saját izzadságába fog belefulladni. Lehetséges ez? – De az igazság az, hogy én egész másképpen szerettem volna

veled viselkedni. Pont ellenkezőleg.Még mindig angolul beszél? Volt ezeknek a mondatoknak va-

lami tárgyi értelme? – Tehát, amit szeretnék neked elmondani, hogy azt kívánom,

bár ne így viselkedtem volna. Hogy bár ne nézett volna ki úgy,hogy nem kedvellek. Mert én igazán… igazán… egészen máskép- pen érzek, mint ahogy ez kívülről kinéz.

Kérően nézett Rostosra. Igazán megpróbált őszintén beszélni,de nem volt biztos benne, hogy amit mondott, elég volt-e ahhoz,hogy érzelmeiről tanúbizonyságot tegyen.

A fiú szeme is éppúgy könnybe lábadt, mint az övé.

– Ó, Lena… – mondta, és megfogta a lány mindkét kezét. Tud-ta, hogy a lány mindent beletett abba, amit mondott.Közel húzta magához Lenát, ő még ült, de a lány még mindig

állt. Ennek ellenére majdnem egy magasságban volt az arcuk. Alábaik érintették egymást. Lena érezte kissé műhelyszagú fiúillatát.Úgy érezte, hogy pillanatokon belül elájul. Kostos arca ott voltelőtte. Ahogy a tűz fénye árnyékokat vetett rá, vonásai nemesekvoltak. A szája közel volt. Lena valami olyan bátorságra talált,

amiről nem hitte, hogy teste képes rá. Előrehajolt és lágyan meg-csókolta a fiú ajkát. Ebben a csókban egy kérdés is volt.



A szemed-ben

tökéletes

vagyok. Peter Gabriel



Mint az előző két estén, az ápolónők a látogatási idő végén most iskipaterolták Tibbyt Bailey szobájából. De még nem volt kedve ha-zamenni. Fölhívta a mamáját, és azt mondta neki, hogy moziba

megy. Anyukája hangja megkönnyebbültnek tűnt. Feltűnt neki,hogy Tibby nincs igazán jól az utóbbi időben. Amint az éjjel-nappali üzlet közelébe ért, valami bevonzotta oda. Megnyugodvavette észre Brian McBrian-t, aki szokásához híven a Dragon Mas-ter rejtelmeibe volt mélyen elmerülve.

Amikor a fiú megpillantotta őt, s látta, hogy figyeli, széles mo-soly jelent meg az arcán.

– Szia, Tibby – mondta szégyenlősen, nem véve tudomást sema pizsamáról, sem Tibby általánosan lepukkant megjelenéséről. – Hányadik pályát nyomod? – kérdezte a fiútól. Brian meg sem

próbálta véka alá rejteni büszkeségét. – Huszonötödiket. – Nehogymá’! – füttyentett elismerően Tibby.Végigbizsergette az izgalom, ahogy drukkolt a fiúnak és végig-

követte heroikus küzdelmét a huszonötödik szinten, míg végül a

forró láva elnyelte a hősi figuráját. – Ssssssssssz – sziszegett együttérzően Tibby.A fiú viszont láthatólag boldogan vonta meg a vállát. – Ez egész jól menet volt. Végül is az ember nem akar mindig

győzni.Tibby bólintott. Kicsit elgondolkodott. – Hé, Brian!

– Igen! Igen? – Megtanítanál játszani a Dragon Masterrel? – Hát persze – válaszolt a fiú. Brian egy igazi tanár lelkesedé-

sével és türelmével kalauzolta el egészen a hetedik szintig, ahol isösszetalálkoztak az első sárkánnyal. Annak ellenére, hogy Tibby jóalakú hősnője elhunyt egy karddal a hasában, Brian nagyon büszkevolt magukra.

– Született sárkányharcos vagy! – dicsérte meg Tibbyt. – Köszönöm – válaszolt hálásan.



– Mi hír Baileyvel? – kérdezte, és arca elkomolyodott. – Kórházban van – tudatta Tibby. A fiú bólintott. – Tudom. Minden délben meglátogatom – mondta, s hirtelen

eszébe jutott valami. – Várj egy percre! Valamit szeretnék mutatni

– egy lestrapált, ütött-kopott hátizsák felé intett. – Ezt neki vettem.Brian Tibbyvel az oldalán előszedte a zsák tartalmát. Egy Sony

Dreamcast gép volt, amin a Dragon Master házi változata volt, aDragon Warrior.

– Igaz, hogy ez nem olyan jó, mint az igazi – magyarázta –, deazért ezzel is lehet gyakorolni.

Tibby érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe.

– Imádni fogja.Amint később Tibby az Old Georgetown úton gyalogolt hazafe-lé, még mindig érezte a Dragon Master okozta izgalmat. Már anyolcadik szinten járt az esze. Napok óta ez volt az első eset, hogya jövőre mert gondolni. Lehet, futott át a fején séta közben, hogyBrian McBrian egy igen jelentős elvet fedezett föl. Lehet, hogy a boldogság nem a nagy, életünket felforgató eseményekből jön, ha-nem inkább abból, ha körülöttünk minden el van rendeződve. Ta-

lán abból, hogy az ember a sok apró örömöt össze tudja fűzni egyláncba. Lehet, hogy abból áll, hogy az ember papucsban otthon né-zi a Miss Universe versenyt, mialatt vaníliafagyit és süteményeketeszeget. Vagy talán csak mindössze abból áll, hogy az ember máreljutott a Dragon Master hetedik szintjére azzal a tudattal, hogymég húsz várja. Lehet, hogy a boldogság tényleg csak kicsi örö-mökből áll, mint például amikor az ember a közlekedési lámpához

ér, ami éppen abban a pillanatban vált át zöldre. Vagy pedig olyanapró kellemetlenségekből, mint amit az a viszketés tud okozni,amit a ruhacímke okoz a ruhák hátán. Dolgok, amik mindenkivelmindennap megtörténnek. Lehet, hogy mindenkinek ugyanakkoramennyiségű boldogság jár ki mindennap.

Lehet, hogy teljesen mindegy, hogy imádott sztár vagy, vagyegy pancser gyík. Még az is teljesen mellékes, ha a barátod való-színűleg haldoklik.

Talán az ember ezeken csak passzívan átesik, és ennél többetnem is várhatunk el az élettől.



Ez volt az utolsó közös reggeli Bapival, s az utolsó délelőtt, amitGörögországban töltött. A soha nem tapasztalt, tiszta öröm egé-szen hajnalig ébren tartotta, és ez alatt betanult néhány mondatotgörögül, hogy Bapival méltóképp zárja a nyarat. Lena elnézte,

amint nagyapja jóízűen rágcsálja a Rice Krispies-t. A megfelelő pillanatra várt, hogy belekezdjen mondandójába.

Bapi egy pillanatra mosolyogva fölnézett, s Lena valami na-gyon fontosra jött rá. Rájött, hogy ennek egyszerűen így kell men-nie, és ez tulajdonképpen eddig is mindkettőjüknek megfelelt. Alegtöbb ember a beszélgetések hatására közeledik egymáshoz, ésez az, amitől megnyugvásra lelnek. Lena és Bapi viszont annyirahasonlóak voltak, hogy szavak sem kellettek ahhoz, hogy megért-sék egymást. Őket a rizspehely tartotta össze.

Ebben a pillanatban megfeledkezett mindenről, amit eredetilegmondani akart, és ő is jó étvággyal nekilátott saját reggelijének.

Amikor Lena táljában már csak tej maradt, Bapi rátette kezét azövére, és azt mondta:

– Te vagy az unokám.És Lena visszamosolygott rá.

Két nappal később Tibby szokásos helyén ült Bailey ágyán. Érezte,hogy barátja napról napra gyengül. Bailey azonban nem látszottsem ijedtnek, sem szomorúnak. Csak az ápolónők arcáról lehetettezeket az érzéseket leolvasni. Valahányszor Tibby rájuk nézett, le-sütötték a szemüket.

Bailey a Dragon Warriort játszotta, miközben apja az ablakmelletti széken bóbiskolt. Bailey feje visszahanyatlott a párnára:nagyon fáradtnak látszott.

– Átveszed? – kérdezte Tibbytől.Tibby biccentett, és magához húzta a gépet. – Mikor jönnek haza a barátaid? – kérdezte Bailey álmosan. – Carmen már vissza is ért, Lena és Bridget majd a jövő héten

kavarodik haza.

– Jól van – mondta Bailey. Szeme egyre hosszabb időközökremaradt lehunyva.



Tibby látta, hogy két újabb csipogó monitorral bővült a szoba

berendezése. – Hogy van Brian? – kérdezte Bailey. – Remekül, képzeld, már a tizedik szintre vitt!

Bailey elmosolyodott, de szeme csukva maradt. – Remek fiú. Sokra viszi – motyogta.Tibby felnevetett, mert eszébe jutott ez a mondat, amikor elő-

ször hangzott el. – Tényleg az. Neked volt igazad, és nem nekem, mint mindig. – Ez nem igaz – jelezte Bailey, akinek arca tejfehér volt, akár

egy angyalé.

– De bizony igaz. Néha hajlamos vagyok előbb ítélni az embe-rekről, mint megismerném őket – mondta Tibby. – De hajlandó vagy megváltoztatni a véleményed – mondta

Bailey lassan és nagyon halk hangon. Tibby abbahagyta a játékot,mert azt hitte, hogy Bailey elaludt.

– Játssz tovább! – utasította Bailey suttogva.Tibby nyolcig játszott, amikor a nővérek menetrendszerűen ki-

rúgták.

Lena!Valami történt. Nem az, amit el-képzeltem. Beszélnem kell veled,

de így levélben nem tudok errőlírni. Én... furcsa vagyok. Mégmagamnak is.

BeeeLena, nem tudok aludni. Félek.

Bár tudnék most veled beszélget-ni.



Lena a repülőgépen olvasta Bridget leveleit, amint elhagyták At-hént. Egyrészt azokat is, amiket a nyár folyamán kapott, másrésztazokat, amiket a postán nyomtak a kezébe, mielőtt hazaindult. Arepülőgép több időzónán áthaladt, és Lena gondolatai különös utat

tettek meg az oiai kovácsműhelyből, ahol most lenni szeretett vol-na, egészen egy lányok számára felállított focitáborig BajaCaliforniába, ahol úgy érezte, hogy most nagy szükség van rá.

Lena elég alaposan és elég régóta ismerte Bee-t ahhoz, hogyaggódjon érte. Tudta, hogy Bee egyszer már újraépítette világképétés mindenét, de ez egy törést eredményezett az életén. Bee vala-hogy nem tudott nyugton maradni. Mindig csinálnia kellett vala-mit, amit időnként váratlanul és kegyetlenül megszakított. Az ilyeningások miatt Bee lelassult és elbizonytalanodott. Nyugtalan voltaz egész élete, és képtelen volt arra, hogy az ilyen helyzetekbenösszeszedje magát. Bridget néha úgy viselkedett, mint egy cse-csemő. Mindig erőért nyúlt. Sőt, megkövetelte azt. De amikormegkapta, amit akart, akkor hirtelen egyedül maradt, ami meg-ijesztette. A mamája meghalt, apja pedig bizonytalan volt és visz-szahúzódó, és nem tudott mit kezdeni a világgal maga körül.

Bridgetnek szüksége volt arra, hogy valaki terelgesse, hogy valakitudtára adja, hogy nincs egyedül.Effie mellette horkolt. Lena meglökte húga vállát. – Hé, Eff! Eff?Effie mosolygott álmában. Lena feltételezte, hogy a pincérről

álmodik. Addig lökdöste húga vállát, míg föl nem ébredt. – Effie, ébredj föl egy pillanatra!

Effie kinyitotta a szemét. – Nem látod, hogy alszom?! – mondta mogorván és panaszosan,mint aki az alvás szentségét megsérthetetlennek tartja.

– Hát aludni, azt tudsz, Effie. Biztos vagyok benne, hogy ez fogis neked még menni.

– Ha-ha. – Figyelj, úgy tűnik, meg kell változtatnom az útitervemet. Nem

baj? New Yorkban magadra hagynálak, és megpróbálnék szerezni

magamnak egy jegyet Los Angelesbe.



Effie nem szerette a repülést, és Lena tudta, hogy jobb, ha előre

felkészíti. – New Yorktól Washingtonig már egy igazán rövid utad lesz,

Eff. Nem lesz semmi gáz.

Effie meglepetten nézett. – Mondd csak, és mégis miért? – Mert aggódom Bee miatt – mondta Lena, s Effie is elég jól

ismerte Bridgetet ahhoz, hogy tisztában legyen vele, ha Bee-velgond van, akkor minden félelem helyénvaló.

– Most mit csinált? – kérdezte Effie, hangjában őszinte aggoda-lommal.

– Még nem tudom. – Van nálad elég pénz? – Még mindig megvan az a pénz, amit apa és anya adott –

mindketten kaptak 500-500 dollár költőpénzt szüleiktől, de Lenaegész nyáron alig költött belőle valamit.

– Nekem is maradt még kétszáz dollárom, odaadom neked –ajánlotta föl Effie.

Lena megölelte húgát. – Holnap visszahozom magammal. A reptérről fel fogom hívni

anyuékat, de azért majd te is magyarázd meg nekik, jó?Effie bólintott. – Menj, legyél a mamája. – Ha szüksége van rá – mondta Lena.Örült annak, hogy még időben gondja volt rá, hogy az Utazó

Nadrágot abba a táskába tegye, amit felvitt a gépre.

Amikor másnap reggel tízkor csöngött a telefon, Tibby valahogytudta, hogy ez mit jelent. Amikor fölemelte a kagylót, sírást hallottki belőle.

– Mrs. Graffman, tudom, mi történt. Nem kell mondania sem-mit – s kezét a szemére tette.

Két nappal később, egy hétfői napon volt a temetés. A búcsúz-tató szertartást a sírhely mellett tartották. Tibby Angelával,Briannal, Duncannal és Margarettel állt egy csoportban. Carmen is



visszaérkezett már Dél-Karolinából. Ő valahol hátul állt. Egész időalatt nem szólalt meg senki.

Ezen az éjszakán Tibby nem tudott aludni. Az Acélmagnóliákatnézte hajnali háromig egy mozicsatornán.

Szinte felvidult, amikor éjjeli negyed négykor meghallottaKatherine bömbölését. Nesztelenül, mielőtt kimerült szülei feléb-redtek volna, bement a csöppség szobájába, és kiemelte a rácsoságyából, majd levitte magával a konyhába.

Átfogta Katherine-t a derekánál és a vállára fektette, másik ke-zével melengetve közben a cumisüveget. Katherine dünnyögött, babamódra dúdolgatott valamit, és csiklandozta a fülét.

Fölvitte magával Katherine-t a szobájába, és maga mellé tetteaz ágyára. Figyelte, amint kishúga elszundít, még mielőtt a tej felétmegitta volna. Tibby ekkor odabújt kistestvére mellé, és hagyta,hogy folyjanak a könnyei, amik átitatták Katherine bolyhos, puhahaját.

Amikor húga elérte az alvásnak a mély, csecsemőkre jellemzőállapotát, amikor már ágyúval se lehet fölébreszteni, akkor Tibbyvisszavitte húgát ágyába.

Már hajnali négy óra volt. Tibby megint lesettenkedett a kony-hába. Kinyitotta a mélyhűtő ajtaját, és kivette azt a dobozt, amibenMimi földi maradványai voltak. Mintha egy más világhoz tartozna, pizsamában és papucsban kisétált a garázsba. Betette a dobozt egyzacskóba, amit biciklijének kormányához erősített, és a pár mér-földre fekvő temetőbe hajtott, amint a hibernált Mimi a biciklikormányán ingott jobbra-balra.

Bailey koporsója fölött a föld még laza volt. Tibby félretolt egygyeptéglát, és mindkét kezével nekiállt egy kis mélyedést ásni aföldbe. Megcsókolta a dobozt, és Mimit betette a gödörbe. Vissza-kotorta a földet, és helyére tette a füvet is. Leült a két elvesztett ba-rát sírja előtt. Látta, milyen szép a hold, amint a horizont mögöttkészült eltűnni. Szeretett volna ott maradni mindkettőjükkel, ösz-szegubózni a lehető legkisebbre. Hadd menjen a világ nélküle!

Le is feküdt a sírra, össze is húzódott, majd egyszerre meggon-

dolta magát.



Rájött, hogy életben van, és a másik kettő már nem. Meg kell

próbálnia kezdeni valamit az életével. Hozzon ki belőle mindent,amit csak lehet. Mert Bailey azt kérte, hogy játsszon tovább.

Lena idő- és térérzéke reménytelenül összezavarodott, mire meg-érkezett Mulegébe. Taxiba ült, ami elvitte a táborig. A nap ugyanmár lement, de azért változatlanul forró, párás volt a levegő. An-nak ellenére, hogy több ezer kilométerre volt Oiától, ugyanazt alevegőt lélegezte.

Lena tudta, hogy Bridgetnek másnap kellene hazautaznia, vi-szont azt is tudta, hogy szüksége van rá, hogy ott legyen és haza-

vigye. Mindegy, hogy ez mivel jár. Megkereste a főirodát, aholBridget kabinjához irányították.

Belépve a homályos kabinba, szeme azonnal megtaláltaBridgetet. Egy szőkés üstök látszott ki egy sötét színű hálózsákból.

Bridget felült. Lena észrevette, hogy az arca, amit legendás hajakeretezett, most szokatlanul komor.

– Hé, Bee… – mondta, és odarohant barátnőjéhez. Bridgetnek

nem esett le a tantusz, hogy barátnője itt van.Lenára pislogott, ráhunyorított. Az ölelést viszonozta ugyan, demintha nem lett volna tisztában vele, hogy ki az, akit ölel.

– Hogy a csudába kerültél ide? – kérdezte Bridget megdöbben-ve.

– Egy repülőgépen. – Azt hittem, hogy Görögországban vagy.

– Voltam. Tegnapig. Megkaptam a leveleidet – magyaráztaLena.Bridget bólintott. – Szóval megkaptad.Lena csak most vette észre, hogy vagy egy tucat kíváncsi szem

bámulja őket. – Nem akarsz sétálni velem egyet?Bridget kikászálódott a hálózsákjából. Egy bő, lötyögő póló

volt rajta. Mezítláb sétált ki barátnőjével a kabinból. Bee-t sohanem érdekelte különösebben, hogy hogy néz ki.



– Milyen gyönyörű ez a hely! – állapította meg Lena. – Tudod,

mi az érdekes? Hogy én ugyanezt a napot láttam egész nyáron. – Nem tudom elhinni, hogy itt vagy – mondta Bridget. – Miért

jöttél?

Lena a homokba túrta a lábujjait. – Csak azt akartam, hogy tudd, hogy nem vagy magadra hagy-

va.Bridget szeme tágra nyílt. – Hé, nézz csak ide, mit hoztam neked! – mondta Lena, s ezzel

kihúzta a táskájából a Nadrágot.Bridget egy pillanatra magához ölelte, mielőtt felvette volna.

– Mondd el, mi történt! Oké? – javasolta Lena, miközben lete-lepedett a homokba, és Bridgetet is maga mellé húzta. – Mondj elmindent, ami történt, és aztán kisütjük, hogy hogy fogjukrendbehozni.

Bridget lenézett a Nadrágra. Örült neki, hogy újra itt volt. A Nadrág támaszt és szeretetet jelentett, ahogy ezt megígérték egy-másnak a nyár kezdetén. De most, hogy Lena itt volt, közvetlenülmellette, szinte nem is volt szüksége a Nadrágra.

Bridget az égre nézett, majd Lenára. – Azt hiszem, ezt már meg is tetted.



Elmegyünkinnen.Nem tud-

juk,merre.

Beszélnünksem

kell.



Beck



EpilógusMint minden évben, most is eljött az ideje a hagyományos későéjszakai murinak. Gilda’s-nál tartottuk azon a napon, amely min-

dannyiunk születésnapjának a kellős közepébe esett. Kilenc nappalLenáé után és kilenc nappal az enyém előtt, két nappal Bridgetszületésnapja után, s kettővel Tibbyé előtt. Hát igen, a számokmindig megnyugtatnak. Világéletemben úgy értékeltem a véletle-neket, mint kulcsokat, amelyekkel sorsunk nyitjára lelhetünk. Ezenaz estén olyan érzésem volt, mintha Isten saját maga írt volna be- jegyzést a naplómba. Ebben az évben az esemény az iskolakezdéselőtti estére esett, aminek biztos volt valami jelentősége – ha nem

is a legvidámabb. Mint a pisztráng, amely tavasszal fölfelé úszik akis mellékfolyóba, ahol világra jött, mi úgy tértünk vissza évrőlévre Gilda’s-hoz, a tiszteletbeli születési helyére a szeptemberiek-nek és most már saját magunknak is. Mint mindig, most is Tibbyés Bee készítették a születésnapi tortát, Lena és én pedig a hangu-latot teremtettük meg díszítéssel és zenével. Bee tisztje volt a zármegmachinálása.

Általában mire véget ért a nyár, annyira összeszoktunk, mintkavicsok a patakban. Három hónapig egyfolytában együtt voltunksaját magunk akaratából. Nem sok minden történt velünk, de amiigen, azt mindig alaposan kiveséztük, analizáltuk, megünnepeltük,átkoztuk vagy épp viccelődtünk róla.

Ez az este azonban egészen más volt. Úgy éreztem, hogy min-dannyian külön egyéniségek vagyunk, és tele vagyunk a saját tör-téneteinkkel, melyek legtöbbjét még meg sem osztottuk egymás-

sal. Kicsit ijesztő is számomra, hogy egy egész hosszú nyár élmé-nyeivel rendelkezem, melyek mind csak az enyémek. Amiről a ba-



rátaim tudtak, az mind igaznak tűnt. De ami velem történt, amikoregyedül voltam, azt részben álomként éltem meg, részben képze-letként, de mindenképpen hatottak félelmeimre és igényeimre. Deki tudja? Lehet, hogy több igazság van abban, ahogy az ember érez

egy eseményről, mint ahogy valójában történt.A Nadrág volt az egyetlen tanúja mindannyiunk életének. O

volt a tanú és egyúttal a bizonyíték. Az utolsó napokban mindany-nyian beleírtunk valamit. Kis képekkel és szavakkal próbáltuk ki-fejezni a lényegét annak, ami történt velünk. Ebben segített a far-mer szerény anyaga is, mely puszta létével is mesélt.

Ezen az éjjelen körülnéztem barátaim között, amint a vörös pokrócon ültünk körbevéve gyertyákkal egy egyszerűaerobicterem közepén. Általában a torta volt az események közép- pontjában, de ma ez másképpen alakult a Nadrágra való tekintettel.Két lebarnult arc és Tibby halványsága nézett vissza rám. Ebben afényben mindhármuknak egyforma színű szeme volt. A hangulat-hoz hűen Tibby fejére tette a mexikói sombrerót, és azt a trikót,amelyet Lena festett neki Ammoudi kikötőjéről. Lena a Bridgettőlkölcsönkapott cipőt viselte, míg Bridget meztelen lábfeje nyúlt be

középre, melyen a körmök élénk kék színben játszottak. Tibby ésLena térdei összeértek. Kezdtünk megint összeszokni, megosztaniegymással életünket.

De ma este csöndesebbek voltunk. Kevesebb volt a cukkolás,szívatás, több volt az egymás iránti figyelem és kedvesség. Bizo-nyos szempontból arra jöttem rá, még mindig idegenek voltunkegymás számára, de a Nadrág biztonságot jelentett.. A Nadrág be-szívta magába a nyarat. Talán jobb is, hogy nem tudott beszélni,mert így inkább arra emlékeztetett, ahogy éreztünk, és kevésbé ar-ra, hogy mi történt. Hagyta, hogy a dolgok egy részét magunkbantartsuk, másik részét pedig megosszuk egymással.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem meséltük el egymás-nak nagyjából a történeteinket. Természetesen nem így tettünk. Én például elmeséltem nekik mindent arról, hogyan zajlott Al esküvő- je. Azt is tudtuk, hogy Bee mennyire kikészült Eric miatt. Min-

dannyian hallottuk Lenát, amint Kostosról beszélt olyan módon,ahogy előtte soha egyetlen másik fiúról sem. Tudtunk Baileyről is,



és megéreztük, hogy mikor kell óvatosnak lennünk, amikorTibbytől kérdezünk valamit. De tengernyi olyasmi maradt egyelő-re árnyékban, amiről nehezünkre esett beszélni egymással. Ezekszövevényes dolgok voltak, s ezek megértése volt az, ami elválasz-

totta a barátokat az igaz barátoktól, mint amilyenek mi voltunk.Ennek ellenére a Nadrág azt ígérte, hogy még van időnk. Sem-

mi nem veszett el. Annyi idővel rendelkezünk, amennyire csakszükségünk van. Legalábbis bőven van időnk jövő nyárig, amikorújra elővesszük az Utazó Nadrágot, és együtt vagy külön mindenújrakezdődik.



Philip Pullman

Rubin és füstA SALLY LOCKHARD-TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE

A történet 1871-ben játszódik, hősnője egy tizenhat esztendős árvalány, Sally Lockhard, aki szüleinek, vagyonának elvesztése utánLondonban próbál talpra állni.

Egy utálatos rokon hölgynél lakik, aki a leányt még az utolsóvagyonkájából is megpróbálja kiforgatni.

Sally körül egyre fokozódnak a bonyodalmak, melyben szerepet játszik egy titokzatos, vagyont érő ékkő, a címben szereplő rubin,amelyet sokan szeretnének megkaparintani. Ráadásul a szálakSally édesapjához vezetnek, aki meglehetősen gyanús körülmé-nyek között vesztette életét a távoli Keleten. A leány lassan, lépés-ről lépésre próbálja megfejteni a mind nyomasztóbb titkot. Nyo-mozása során veszélyes kalandokba bonyolódik, különös, félelme-

tes emberekkel találkozik, életveszélyes helyzetekbe kerül.Sikerrel jár-e Sally nyomozása, s fény derül-e a sejtelmes és

homályba merülő titkokra?Philip Pullman, az ifjúsági könyveiért számtalan díjat nyert an-

gol író hihetetlen leleménnyel és meghökkentő fordulatokkal szöviazt a cselekményt, amelynek eredménye: egy letehetetlen, izgal-mas kalandregény.

A Sally Lockhard trilógia következő kötetei:

Árny ÉszakonTigris a kútban



ANN BRASHARES

ann brashares - négyen egy gatyában

Documents