32 | DIPLOMATA

„Ausztria és Magyarország bilaterális kapcsolatai folyamatosan erősödnek”Interjú Bóta Zsolt bécsi követ, első beosztott úrral

“The bilateral connection between Austria and Hungary is continuously deepening”

Interview with Zsolt Bóta, Minister-Counsellor, Deputy Chief of the Embassy in Vienna

PP You have now been working for the Ministry of Foreign Affairs and Trade for 29 years having followed the course of a classic career diplomat.– I graduated from the Budapest Univer-

sity of Economic Sciences, which at that time was one of the main bases for training dip-lomats. In the fifth year, which was my last one, I was doing my studies having gone through a formal interview at the Ministry of Foreign Affairs. As a result, half a year before my final state exam I already knew where I would be working. This was in 1989 and I can proudly say I did not have to go to another interview ever since. Having com-pleted the international relations major - thanks to the excellent training - for us, lucky chosen ones, getting into the Ministry of Foreign Affairs was like hitting the profes-sional jackpot. I have always been fascinated by the diplomatic career; it seems this was the course I had to take and I have been fol-lowing it for the last 29 years.

PP Your first term of service abroad was spent in Algeria getting right into the middle of a difficult period. How did you cope with the challenges presented and the cultural differences?– At that time, there was a compulsory

two years that you had to spend in the Min-istry after which you could go for a term of service abroad. This was all the time that we had to build a solid base and to gain any background knowledge. I was placed in Al-geria in 1991, exactly when the country edged very close to a civil war and Islam fundamentalism was nearly able to seize power. Those circumstances did not provide the ideal conditions for security or for the development of bilateral relations. Nonethe-less, your term at the first post always proves to be a good training and it was true for me, too. We made press reviews on a daily basis at the embassy and we had to peck away on

PP A Külgazdasági és Külügyminiszté-riumban immáron 29 éve teljesít szolgá-latot, klasszikus karrierdiplomata pá-lyaútvonalat bejárva.– A budapesti Közgazdaságtudományi

Egyetemen végeztem, amely a diplomatakép-zés egyik fő bázisát képezte akkoriban. Az ötödik, azaz az utolsó évemet már úgy töltöt-tem az egyetemen, hogy túlestem egy formális felvételi eljáráson a Külügyminisztériumban. Ennek köszönhetően már az államvizsgám előtt fél évvel tudtam, hol fogok dolgozni. Ez 1989-ben történt, és abban a szerencsés hely-zetben vagyok, hogy azóta nem is kellett töb-bet állásinterjúra mennem. Az egyetem nem-zetközi kapcsolatok szakirányát végig járva – a jó képzésnek köszönhetően – nekünk, szeren-csés kiválasztottaknak a szakmai révbe éréssel ért fel a bekerülés a Külügyminisztériumba. Mindig is a diplomatapálya érdekelt, úgy tű-nik, ez az út jelöltetett ki számomra, ezen járok azóta 29 éve.

PP Első külszolgálatát Algériában töl-tötte épp egy nehezebb időszakba csöp-penve. Hogyan élte meg pályakezdő diplomataként az adódó kihívásokat és a kulturális különbségeket?– A minisztériumban akkoriban két év volt

a kötelezően eltöltendő időtartam, amelynek

letelte után lehetett csak leghamarabb külszol-gálatra menni. Annyi idő alatt kellett megsze-reznünk ehhez a megfelelő alapokat és háttér-tudást. Algériai kihelyezésem 1991-ben tör-tént, pont egy olyan időszakban, amikor az ország egy polgárháborúhoz közeli állapotba jutott, és az iszlám fundamentalizmus kis híján átvette a hatalmat. Ilyen körülmények között akkoriban sem a biztonság, sem a kétoldalú kapcsolatépítés feltételei nem voltak ideálisak. Mindazonáltal az első állomáshelyen töltött idő mindig jó tanulóéveknek bizonyul, s ez nálam is így alakult. A nagykövetségen több-nyire napi rendszerességgel készítettünk sajtó-szemlét, akkoriban még írógépen pötyögtük le a fordításokat. A sokszínű algériai kultúra – egy megszokási fázison túl jutva – hamar lebilincselt. Izgalmas elemnek bizonyult ebben a vonatkozásban Algéria kettős identitása: arab, ugyanakkor frankofón ország. Számos lélekben gazdagító élménynek lehettem része-se. Lenyűgözött az építészet, a természeti kin-csek, a sivatag, az UNESCO-világörökség részét képező ősember-barlangrajzok. A leg-emlékezetesebb sivatagi kirándulásomat ott éltem meg, a djaneti fennsíkon. Egy hétig tuagerek által vezetett szamárkaraván kísére-tében gyalogoltunk, az éjszakát pedig a szabad ég alatt töltöttük a sivatag homokján leheve-redve. A világnak azóta számos szép pontján jártam, de azt hiszem, ezt a nomád élményt nehéz lenne felülmúlni.

PP A minisztérium megbízásából számos országgal került kapcsolatba, de a német nyelvterületek voltak hangsúlyban.– A diplomata-pályafutásom úgy hozta,

hogy immár több mint húsz éve szoros kötő-désben élek a német nyelvű relációkkal. 1997 és 2002 között 4,5 évig teljesítettem szolgála-tot Münchenben, amely a magyar–bajor két-oldalú kapcsolatok építésének egyik legemlé-kezetesebb időszakaként vonult be a történe-lembe. Ez az első Orbán-kabinet idején volt, Bajorországban pedig Edmund Stoiber irányí-

FOT

Ó: K

OC

SÁN

Y K

OR

NÉL

DIPLOMATA | 33

a typewriter to do the translations. After the initial phase of getting used to it, the diverse culture of Algeria captivated me instantly. The twin identity of Algeria is an exciting characteristic in this sense: it is Arabic but at the same time a Francophone country. I had many experiences that spiritually enriched me. I was taken back by the architecture, by the natural wonders, by the desert and by the UNESCO World Heritage cave drawings. That was my most memorable desert trip, on the plateau of Djanet. For a week, we were walking escorted by a train of donkeys led by Tuaregs, and we slept lying on the sand of the desert, under the open sky. I have been to many places in the world since then but I think it would be difficult to go one better than this nomadic experience.

PP You have set foot in many countries on behalf of the Ministry but mostly German speaking areas prevailed.– My diplomatic career has happened to

keep me in a close bond with the German relations for more than twenty years now. I had a four-and-a-half-year term of service in Munich between 1997 and 2002, which proved to be one of the most remarkable pe-riod of the developing of the Hungarian-Bavarian bilateral relations. This was during the first term of the Orbán administration and Bavaria was under the leadership of the Edmund Stoiber government. The synergy of the two leaders brought forth a fruitful period for both countries. Visits from gov-ernmental leaders greatly intensified. Our Bavarian friends took part in the celebrations of the millennium of the Christian Hungar-ian state, and also the economic-trade rela-tions grew ever stronger. Between 2006 and 2011, I was stationed in Berlin as the deputy leader of the mission.

PP You are a regular member of delega-tions both on the escorting and the receiving end. Which characteristics of the German diplomatic protocol would you say is worth mentioning?– Thinking back, it was often the case that

this type of diplomatic visits happened on a weekly basis. Of course, the German proto-col is orderly and tightly regulated. Impulsive ideas are not really welcome, Germans do not like if something is ‘not going according to plan’ and people start to improvise. To avoid this, they give plenty of thoughts to preparations and very detailed consultations. Incidentally, the standards of diplomatic pro-tocol are fundamentally very similar to the

ones we follow in Hungary. I have had the chance to escort Prime Ministers-in-office, Speakers of Parliament, and I have been a member of Presidential delegations as well. In this sense, one of my most peculiar expe-rience was taking part in the 2004 Kaiser-slautern memorial event. This was held on the anniversary of the 1954 Football World Cup final. I had the chance to be in the del-egation with the then still living members of the Magical Magyars, Gyula Grosics, Jenő Buzánszky as well as with György Szepesi sports reporter. The leaders of the delegations were President Johannes Rau on the German side and President Ferenc Mádl on the Hun-garian side. The Germans were celebrating the 50th anniversary of their past victory, the ‘miracle of Bern’. This is an interesting event for anybody who has ever worked in the sphere of Hungarian-German relations as it provides a fixed point of reference. Along the same lines, we usually mention an other his-torical event taking place 1000 years earlier; loosing the Battle of Lechfeld in 955, which brought an end to the plunders the Hungar-ians had been carrying out. The comparison is also true because the Hungarians, although considered the most likely winner, lost to the Germans both times.

PP In Austria, you have been in the po-sition of Deputy Head of Mission since August 2017. What would you con-sider to be of high importance in the bilateral relations between the two countries?– It is a great job and a new challenge to

work in Vienna. I came to a country which is one of our most important partners in many respects - in the areas of economics, trade and investment as well as in the area of cooperation in innovation - and recently the bilateral political relations between Aus-tria and Hungary have definitely been get-ting stronger as well. At the time of the ac-cession to the EU, Austria was smoothing the way for us and considered itself as one of the Central European countries and thus paid and still pays serious attention to the cooperation of the Visegrád Group. Our embassy is in close cooperation with the Col-legium Hungaricum institute in Vienna and together we are a committed supporter of cultural programmes with a Hungarian as-pect. The activities of the institute are di-verse: it spans from cultivating our mother-tongue, through promoting arts to science diplomacy. The two countries have a consid-erable amount of mutual traditions in the

totta a kormányt. A két vezető egymásra talá-lása nagyon gyümölcsözővé vált mindkét or-szág számára. Rendkívüli magasságokba tört a kormányzati vezetői látogatások intenzitása. Bajor barátaink részt vettek a keresztény ma-gyar állam fennállása ezredik évfordulójának közös megünneplésében, és a gazdasági-keres-kedelmi kapcsolatok is jelentősen fellendültek. 2006 és 2011 között pedig Berlinben szolgál-tam misszióvezető-helyettesként.

PP Kísérői és fogadói oldalon is rendsze-resen részese delegációknak. A német diplomáciai protokoll mely sajátossá-gait emelné ki?– Visszagondolva, előfordult, hogy minden

hétre jutott ilyen látogatásdiplomáciai ese-mény. A német protokoll természetesen rend-szerető és feszesen szabályozott. A hirtelen támadt ötletek nem szerencsések, a németek nem kedvelik, ha valami „nem a tervrajz sze-rint” működik, és improvizálás történik. En-nek érdekében az előkészítésnek, a részletekbe menő egyeztetésnek teret engednek. Alapve-tően egyébként a diplomáciai protokoll szten-derdjei hasonlóak, mint amelyeket Magyaror-szágon is követünk. Volt már alkalmam hiva-talban lévő miniszterelnököt, parlamenti elnö-köt kísérni, és tagja voltam külföldre utazó államfői delegációknak is. Ilyen szempontból az egyik legkülönlegesebb élményem a 2004-es kaiserslauterni emlékrendezvényen való részvétel volt. Ezt az 1954-es futball-világbaj-noki döntő kerek évfordulóján rendezték. Az aranycsapat még élő tagjaival, Grosics Gyulá-val és Buzánszky Jenővel, valamint Szepesi György riporterrel lehettem egy küldöttség-ben. Német részről Johannes Rau szövetségi elnök, magyar részről pedig Mádl Ferenc köztársasági elnök voltak a delegáció vezetői. Az eseményen a németek akkori győzelmük-nek, „a berni csodának” az 50. évfordulóját ünnepelték. Ez egy érdekes momentum min-denki számára, aki valaha is a magyar–német kapcsolatok terén tevékenykedett, hiszen ál-landó hivatkozási alapot jelent. Ugyanazzal a lélegzetvétellel szoktunk említeni egy 1000 évvel korábbi történelmi eseményt, az Augs-burg melletti Lech-mezei csatavesztést 955-ben, amely véget vetett a magyarok kalando-zásainak. A párhuzam annyiban is megáll a lábán, hogy a magyarok mindkétszer esélyes-ként vesztettek a németekkel szemben.

PP Ausztriában 2017 augusztusa óta tölt be első beosztotti pozíciót bécsi követ-ként. Mit emelne ki a két ország bilate-rális kapcsolatainak alakulásáról?

34 | DIPLOMATA

areas of architecture, literature as well as the somewhat lighter world of operettas and the culture of cabarets. There is also great inter-est towards the annual Hungarian Ball in Vienna held in February in the building of the embassy.

PP According to the most recent sur-veys, among the students wishing to conduct their studies abroad, there is a growing tendency to choose neigh-bouring countries like Austria beside the most popular destinations overseas and in the western countries.– This might be encouraged not only by

the geographical proximity but also by the fact that in most of the universities in Austria there are no fees and there are a growing number of scholarships from Hungary, too. Also, the German language is still trendy enough so degrees attained in this language are very attractive. At the same time, we hope that young people who we encourage to con-duct studies abroad will return after a while and will put their knowledge to use in our country. Austria is an excellent choice in this sense as it is a continuously prospering coun-try, it is worth working, studying or research-ing in any sectors here. What is more, it is quite easy to arrange your trip home, you do

not even have to get on a plane so you do not have to cut ties with your mother-land.

PP Let me ask a more personal ques-tion: would you say a few words about your family and about how you spent the holidays?– I became the head of family about the

same time when my professional career set off. I am the father of two boys: Bence is 23 years old and he is studying at the Corvinus University of Budapest; my younger son, Bálint is 15 years old and he attends a sec-ondary school in Vienna. My wife, who is also an economist, lives with us in the mission in Vienna and she provides the two of us with support and manages family affairs. The four of us have experienced the ups and downs of the life of a diplomat. But it all proved to be an advantage for the children that they got to know other cul-tures, that they have be-come people open to the world and their knowl-edge of the language

gained in real life is a huge asset. The close proximity of Austria and Hungary is fortu-nate from the point of view of visiting our homeland, too, although very often I have to attend ecclesiastical, civil diplomacy or cultural programmes at the weekends. However, we have managed to spend Christmas and New Year’s Eve at home. We spent the holiday in Budapest and Eger as both my wife and I come from there. At times like this, visiting our relatives is a must and time spent with them becomes really precious.

– Nagyszerű feladat és új kihívás Bécsben dolgoznom. Egy olyan országba kerültem, amely számos szempontból – gazdasági, kereskedelmi és befektetési területeken, va-lamint az innovációs együttműködés tekin-tetében – az egyik legfontosabb partnerünk, s jelenleg az Ausztria és Magyarország kö-zötti kétoldalú politikai kapcsolatok is ha-tározottan erősödőben vannak. Ausztria az EU-csatlakozásunk idején egyengette utun-kat, s magát közép-európai országnak te-kintve komoly érdeklődést mutatott és ta-núsít változatlanul a visegrádi országcsoport együttműködése irányában is. A nagykövet-ségünk a bécsi Collegium Hungaricum intézettel együttműködve elkötelezett tá-mogatója a magyar vonatkozású kulturális programoknak. Az intézet tevékenysége szerteágazó: az anyanyelvápolástól a művé-szetek pártolásán keresztül a tudománydip-lomáciáig terjed. Az építészetben és az iro-dalomban, valamint a könnyebb műfajnak számító operettvilágban és kabarékultúrá-ban a két országnak jelentős közös hagyo-mányai vannak. Nagy érdeklődésre tart számot az évente februárban megrendezésre kerülő bécsi Magyar Bál is a nagykövetség épületében.

PP A legfrissebb felmérések szerint a kül-földön tanulni vágyó diákok a legnép-szerűbb úti célok, a tengerentúl és a nyu-gati országok mellett egyre szívesebben választják a szomszédos országokat is, köztük Ausztriát.– Ehhez a földrajzi közelség mellett bizo-

nyára hozzájárulhat az is, hogy a legtöbb felső-oktatási intézmény ingyenes Ausztriában, va-lamint hogy Magyarország is egyre több ösz-töndíj-lehetőséget biztosít. A német nyelv is még mindig elég kurrens ahhoz, hogy vonz-erővel bírjon egy ezen a nyelven megszerzett diploma. Ugyanakkor amellett, hogy biztatjuk fiataljainkat külföldi tanulmányok folytatására, arra is számítunk, hogy egy bizonyos idő eltel-tével visszatérnek, és itthon kamatoztatják tu-dásukat. Ausztria ilyen szempontból is kiváló választás lehet, folyamatosan prosperáló ország, amelynek bármely szektorában érdemes dol-gozni, tanulni, vagy akár kutatni. Továbbá tagadhatatlanul könnyebb megszervezni a ha-zautazást, még repülőgépre sem kell szállni, így kevésbé kell elszakadni az anyaországtól.

PP Ha megenged egy személyes kérdést is: kérem, meséljen nekünk a családjáról, és arról, hogyan töltötték az ünnepeket!

– Családfő mivoltom egyidős a szakmai pályafutásommal. Két fiúgyermek édesapja vagyok: Bence 23 éves és harmadéves a Bu-dapesti Corvinus Egyetemen, kisebbik fiam, a 15 éves Bálint pedig egy bécsi gimnázium-ba jár. Szintén közgazdász feleségem kint tartózkodik velünk Bécsben külszolgálaton, támaszt biztosít kettőnknek és menedzseli a család ügyeit. Négyen együtt megéltük a diplomataélet szépségeit és nehézségeit egy-aránt. Ugyanakkor az idő azt bizonyítja, hogy ez a gyermekeknek a javára vált, meg-ismertek más kultúrákat, a világra nyitott személyiségek lettek és az élő közegben meg-szerzett idegennyelv-tudás bizony nagy kincs. Az Ausztria és Magyarország közti közelség a hazalátogatások szempontjából is kedvező, noha gyakran rendeznek egyházi, civildiplo-máciai és kulturális programokat a hétvégé-ken, amelyeken jelen kell lennem. A kará-csonyt és a szilvesztert azonban volt alkal-munk itthon tölteni. Budapesten és Egerben ünnepeltünk, ugyanis a feleségemmel mind-ketten onnan származunk. Ilyenkor a hozzá-tartozók felkeresése kihagyhatatlan, a velük együtt töltött idő pedig különösen felértéke-lődik.

Végh Nóra Judit

FOT

Ó: K

EREK

ASZ

TA

L.AT